A KISALFÖLD NÉPI ÉPÍTÉSZETE

A KISALFÖLD NÉPI ÉPÍTÉSZETE

(A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga)

PERGER GYULA közreműködésével szerkesztette:

CSERI MIKLÓS

téri Néprajzi Múzeum

001830

Szentendre-Győr 1993.

A SZENTENDREI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM és a

GYŐRI XANTUS JÁNOS MÚZEUM

közös kiadványa

Technikai munkatárs:

KELEMEN PÉTERNÉ

A borítón szereplő képek DEIM PETER felvételei

A kötet a MŰVELŐDÉSI ÉS KÖZOKTATÁSI MINISZTÉRIUM KULTURÁLIS ALAPJA KÖRNYEZETVÉDELMI, TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM TERÜLETI FŐÉPÍTÉSZETI IRODÁJA ORSZÁGOS MŰEMLÉKVÉDELMI HIVATAL TERÜLETFELÜGYELETI IGAZGATÓSÁGA OTKA3101 KUTATÁSI PROGRAM

anyagi támogatásával jelent meg.

ISBN 963-7376-20-8

Felelős kiadó: Dr. FÜZES Endre és Dr. T. SZŐNYI Eszter

FALUSI LAKÚHÁZAK ÉS EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK

A KISALFÖLDÖN A10-16. SZÁZADBAN (KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÉS TOVÁBBI FELADATOK)

TAKÁCS MIKLÓS

Dolgozatom célja a kisalföldi középkori telepkutatás eredményeinek be­mutatása, de egyben számot szeretnék adni az elmúlt három év néhány igen nagy alapterületű, Győr környéki leletmentésről is. Ezek ugyanis nézetem szerint jelentős mértékben bővíthetik e vidék, de ezen túl a Kárpát-medence egészének középkori lakóhelyeiről összegyűjtött ismeretanyagot is. 1990 nyarán indultak meg az M1-es autópálya Győrt elkerülő szakaszának, 1991 őszén pedig az Abda-Hegyeshalom szakaszának építését megelőző régé­szeti leletmentések. 1 E munkálatok során tizenegy helyen sikerült megfigyel­nünk középkori településre utaló nyomokat. 2 1992 őszére hat lelőhelyen már be is fejeződtek a feltárások. A két negatív eredménnyel záruló leletmentés

1. E munkálatok első szakaszának ereményeiről „Árpád-kori leletek az M1-es autópálya Győrt elkerülő szakaszán " c ímme l tartottam előadást Veszprémben 1992. október 8-án, „A Győrt elkerülő autópálya-szakasz régészeti le letmentései" c ímű tudományos ülésen. A nyugat­magyarországi autópályás leletmentések szervezése és lebonyol í tása kezdettől fogva egy olyan csoportmunka volt, amelyben számos régész kol légámmal együtt vettem részt. így az alább bemutatandó ásatási megfigyelések is nagyobbrészt közösen születtek, rám csak a korszak feldolgozásának feladata hárul. Köszönet illeti e lsősorban a Győr-Moson-Sopron megyei Múzeumi Igazgatóság szakembereit : a munkálatok koordinátorát, T O M K A Pétert, továbbá T. SZÖNYI Esztert, FIGLER Andrást és T. NÉMETH Gabriellát, akik lehetővé tet­ték, hogy e munkálatokba bekapcsolódjak, és velük együtt végezzem a feltárásokat. Itt szeretném továbbá megköszönni a segí tséget mindazon régész kol légámnak, egyetemi hal lgatóknak, rajzolóknak és ásatási munkásnak, akik rövidebb-hosszabb ideig részt vettek a le letmentéseken.

2. E lelőhelyek keletről nyugat felé haladva: Győr-Palotai út; Győrújbarát-Zsötör, győrújbarát i p ihenő; Ménfőcsanak-Szeles-dűlő; Abda-Hármasok; Börcs-börcsi szőlők; Mosonszentmik-lós-Pál-major; Mosonszentmiklós-Egyéni fö ldek; Lébény-Kaszás-domb; Lébény-Bi l le-domb; Mosonmagyaróvár-Alsó földek; mosonszentmiklósi p ihenő; Levél -M1, M15 autópá­lya csomópont ja.

mellett, 3 két másik alkalommal csak szórványosan kerültek elő középkori tele­pülési objektumok, 4 két további helyen azonban egy-egy Árpád-kori falu nagy részét fel tudtuk tárni. Számomra igen szerencsés körülmény, hogy e két, alapterülete alapján a Kárpát-medence egészének viszonylatában is a legna­gyobbak közé tartozó leletmentés: a kb. 4,5 ha kiterjedésű Ménfőcsanak-Sze-les-dűlői, illetve a kb. 5,5 ha-os Lébény-Kaszás-dombi feltárás egyik vezetője lehettem. E munkálatok során mintegy 30 Árpád-kori veremházat, 100 sza­badban álló kemencét, számos tárolóvermet, és az egyik település árokrend­szerének többszáz méter hosszúságú szakaszait sikerült feltárni. A jelenleg is folyó öt Árpád-kori leletmentésről 5 pedig annyit jegyeznék meg, hogy ezek közül csak a szintén igen nacjy kiterjedésű Lébény-Bille-dombi falufeltáráson veszek részt személyesen. Igy dolgozatomban is csak ennek a telepjelensé­geire, azaz az eddig feltárt 12 házra, 10 külső kemencére és a mintegy ötven tárolóveremre utalhatok.

Őszintén be kell val lanom, hogy a fentebb csak vázlatosan említett, hatal­mas adatmennyiség feldolgozásának még a legelején állok. Bizonyos problé­mák és következtetések azonban már így is határozott formában kirajzolódtak előttem. Az elemzőmunkám első fázisában a tágabb értelemben vett környék telepfeltárásainak eredményeit igyekeztem áttekinteni, mivel feltett szándé­kom, hogy e leletmentések középkori objektumait nem a Kárpát-medence távolabbi vidékei, hanem a saját nagytájuk, tehát a Kisalföld más lelőhelyein feltárt telepek segítségével értelmezzem. A feldolgozás kezdete előtt ugyan bennem is élt a magyarországi szakmai körökben eléggé elterjedt tévhit, hogy a Kisalföldről e vonatkozásban nincs elegendő összehasonlító anyag. 6

A szakirodalom alaposabb átvizsgálása azonban éppen az ellenkezőjéről győzött meg.

3. Egy esetben (Győrújbarát-Zsötör, győrújbaráti p ihenő: T. NÉMETH Gabriel la, T. SZÖNYI -Eszter; T O M K A Péter és e sorok írójának feltárása) a középkori település széle mellett,

objektum érintése nélkül haladt el a nyomvonal. Egy másik esetben (Börcs-Börcsi szőlők: FIGLER András feltárása) v iszont csak a már korábban, mezőgazdasági munkálatok által erősen megbolygatott lelőhely csekély edényanyagát lehetett összegyűjteni a felső, szántott rétegben.

4. A Győr-Palotai úti lelőhelyen (T. NÉMETH Gabriel la, T. SZÖNYI Eszter, TOMKA Péter és e sorok írójának feltárása), valamint az Abda-Hármasok lelőhelyen (FIGLER András feltá­rása). Köszönettel tar tozom FIGLER Andrásnak, az általa feltárt lelőhelyek emlí tésének engedélyezéséért .

5. Ezek: Mosonszentmiklós-Pál-major (FIGLER András feltárása); Mosonszentmiklós-Egyéni földek (M. EGRI Ildikó és P INTÉR László fel tárása); Lébény-Bi l le-domb (T. NÉMETH Gab­riella és T A K Á C S Miklós fe l tárása); Mosonmagyaróvár-Alsó földek (T. SZÖNYI Eszter és TOMKA Péter feltárása); Levé l -M1, M15 autópálya csomópont ja (T. SZÖNYI Eszter és TOMKA Péter feltárása). Köszönettel tartozom PINTÉR Lászlónak, az általa feltárt lelőhely eml í tésének engedélyezéséért .

6. Az ellene szóló legjobb érv, hogy 1992-ig a Kisalföld déli, a mai Magyarországhoz tartozó részén összesen 31 lelőhelyen folyt Árpád-kori telepfeltárás. (A lelőhelyek jegyzékét lásd a 4 1 . jegyzetpont alatt.).

Elöljáróban még csak annyit, hogy előadásom témáját két időrendi egy­ségben fogom tárgyalni. így, néhány általános jel legű, bevezető megjegyzés után külön-külön elemzem majd a 14. század előtti és utáni kisalföldi falusi lakóhelyeket.

A Kisalföld a Kárpát-medence kiterjedésében második legnagyobb síkvi­déki nagytája. 7 A Duna két partján fekszik a Nyugati-Kárpátok, a Dunántúli Középhegység és az Alpok legkeletibb nyúlványait képező dombok, például a Lajta-dombság közt. Területén 1919 óta három ál lam: Ausztria, Magyaror­szág és Szlovákia osztozik, különböző arányban. E három - az általános, illetve a politikai földrajzhoz tartozó, és némileg triviálisan tűnő - tényt azért érdemes egy településtudományi tárgyú előadás elején is kihangsúlyozni, mert a régészeti szakirodalomban sajnos meglehetősen gyakran előfordul, hogy e nagytáj régészeti leleteit a 20. századi politikai határok alapján elemzik, azaz az egyes jelenségeket nem egymással hasonlítják össze. Ilyen alapál­lásból kiindulva vizsgálják egyes szlovák kollégáink szoros egységben a sík­vidéki, például a csallóközi és a Kárpátok magashegyi völgyeiben feltárt falva­kat. 8 De van a korszakot kutató magyar régészek körében is példa arra, hogy a természetföldrajzi vonatkozásokat mellőzve a Kisalföld déli részének közép­kori telepjelenségeit csak a Dunántúl középső vagy déli részéről származó párhuzamok segítségével igyekeznek magyarázni. Pozitív ellenpéldaként el­sősorban a tájegység egyik legnagyobb régészének, a korán elhunyt SZŐKE Bélának 9 a munkássága kínálkozik. Ő ugyanis több nagyszabású tanulmá­nyában 1 0 is bizonyította azt, hogy a Kisalföld északi és déli részének 1 0 - 1 1 . századi temetőit csak szoros egységben szabad elemezni. De utalt, sajnos csak igen röviden, a Duna északi partján feltárt Árpád-kori települések helyes összefüggésben való értelmezésének fontosságára BÓNA István 1 1 is, egy parasztház-történeti disszertációhoz kapcsolódó opponensi véleményében. Végezetül pedig, nem e konferencia jellege mondatja velem azt, hogy a fen­tebb vázolt, tájföldrajzi szűklátókörűség a néprajzkutatókra valamivel kevésbé jellemző, mint a régészekre. Akad ugyan e tudományág szakirodalmában is negatív pé lda , 1 2 de ezeknél számomra jóval fontosabbnak tűnik, és előadá-

7. A tájegység „klasszikus" meghatározása: C H O L N O K Y Jenő 1929 .57 . Ugyanezen felfogást vallja PRINZ Gyula é.n. 297. ; és PRINZ Gyula 1944. 6 9 - 7 1 . (ő a Kisalföldet Győr i -meden­cének nevezi). Szerepelnek a Dunától északra lévő részek egy közelmúltbeli összefoglalás­ban is: BULI_A Béla 1964. 102. Egy másik munkájában viszont BULLA Béla már csak a Dunától délre lévő síkvidéket említ i Kisalföldként. BULLA Béla 1962. 15.

8. Az első kisalföldi falusi építészetet tárgyaló szlovák összefoglalás (HABOVSTIAK, Alojz 1961.451—481.) igen ígéretesnek tűnt, mivel már c ímében is kiemelte, hogy csak a síkvidéki leleteket tárgyalja. A szlovákiai telepásatásokat elemző összefoglalásban azonban már a természetföldrajzi környezetet f igyelmen kívül hagyva vizsgál ja az egyes házt ípusokat : HABOVSTIAK, Alojz 1985. 90. ; HABOVSTIAK, Alojz 1989. 1 1 . , 3. ábra.

9. Munkásságát értékelte: K R A M M E R Jenő 1962. 5 -8 . ; TOClK, Anton 1983. 7 - 1 1 . 10. SZŐKE Béla 1954. 119-137 . ; SZŐKE Béla 1955. 8 6 - 9 0 . 11 . BÓNA István 1988. 402. 12. Ilyenre utalt BÓNA István 1988. 402.

som tárgyához is szorosan kapcsolódik a pozitív ellenpélda: FILEP Antal azon értekezései, amelyben máig ható érvénnyel meghatározta a kisalföldi, késő középkori és kora újkori, falusi épí tkezés fő jel legzetességeit. 1 3 E munkák ugyanis azonos f igyelemben részesítik a Kisalföldnek a Dunától délre, illetve északra fekvő részeit is.

Az elemzett nagytáj politikai széttagoltsága azt is jelenti, hogy az egyes nemzeti régészeti iskolák eltérő elvei és hagyományai alapján feldolgozott telepfeltárásokat kell egymással összehasonlí tani. Mivel Ausztr ia legkele-tebbi csücskében, a Fertő-tó közelében eddig még érdemleges középkori telepkutatás alig fo lyt , 1 4 nagyobbrészt a szlovák 1 5 és a magyar 1 6 régészek által összegyűjtött adatokat tudtam felhasználni elemzéseimhez. Egy eléggé ne­gat ív vonatkozásban sajnos nincs különbség e két kutatás közt. Mindkét állam régészei elég gyakran teszik közzé késve vagy hiányosan ásatási eredmé­nyeiket . 1 7 így a kisebb leletmentések esetében a feldolgozás helyett sokszor csak néhány szavas leírás jelenik meg, a nagyobb munkálatok esetében pedig sajnos elég sokan megelégszenek egy rövid, előzetes közléssel. 1 8

13. FILEP Antal 1970. 327-349 . ; FILEP Antal 1973. 3 1 1 - 3 5 6 . 14. A Fertő-tó környék', azaz észak-burgenlandi középkori telepkutatás - főként terepbejárá­

sok, illetve az egyes szórványleletek lelőkörülményeinek t isztázása - összesí tő értékelése még nem készült el . Ezek leírását lásd a FÖ köteteiben: például 19. 1980. 585-587 . ; 20. 1981. 552 -553 . ; 2 1 . 1982. 3 1 1 . ; 22. 1983. 3 2 1 . ; 23. 1984. 317.; 24/25. 1985/1986. 339.; 26. 1987. 2 6 1 . ; 27 . 1988. 229.; 28. 1989. 265.

15. A szlovákiai telepásatások adatait összefoglal ta: HABOVSTIAK, Alojz 1975. 297 -304 . ; HABOVSTIAK, Alojz 1985. 5 - 2 5 1 . ; HABOVSTIAK, Alojz 1988. 673 -700 . ; HABOVSTIAK, Alojz 1989. 7 - 1 9 .

16. A Kisalföld dél i , a mai Magyarországhoz tartozó részén még nem készült HABOVŐTIAK, Alojz összefoglalásához hasonlí tható áttekintés. A régebbi feltárásokról, terepbejárásokról tájékoztat: S Z Ő K E Béla 1955. 8 6 - 9 0 . ; MITHAY Sándor 1956. Az újabb kutatások nagyobb részéről pedig csak a Régészeti Füzetben megjenelt rövid összefoglalások alapján étesül-hetünk.

17. E tényállást szemlélteti az, hogy a többszáz magyarországi Árpád-kori falufeltárás közül alig húsz-harminc esetében jelent meg az előzetes jelentésnél részletesebb közlés, amely­ben nemcsak egy válogatás, hanem az összes feltárt objektum alaprajza és leletanyaga is megtalálható. A hiány különösen a nagy alapterületű feltárások esetén szembeötlő. A leg­fontosabb tel jesen közölt, nagy alapterületű feltárások (BÓNA István 1973; KOVALOVSZ-Kl Júlia 1980; SZABÓ János Győző 1975) földrajzilag sajnos mind a Kisalföldtől keletre fekszenek. A szlovák régészek valamivel részletesebben publikálják ásatásaikat, de teljes anyagközlések itt is csak az egészen kis felületű vagy kevés objektumot eredményező feltárások (például Bajcs-Farkasd, Bogya-Alsógel lér, Magyardiószeg) esetében jelentek meg: TOÓIK, Anton 1 9 6 4 . 5 - 1 5 1 . ; TOÖIK, Anton 1992. 5-248. Továbbá a szlovák régészek körében is ál talánosan elterjedt az objektum- vagy leletválogatás a teljes forrásanyag pub­likálása helyett. Ilyen például a térség Árpád-kori leleteinek első áttekintése is: HABOVSTI ­AK, Alojz 1 9 6 1 . 4 5 1 - 4 8 1 . ; vagy több nagyszabású leletmentés (Komját, Nagysurány-Kisvá-rad, Patpuszta) földolgozása is: SALKOVSKY, Peter-VLKOLINSKÁ, Ivona 1987 .127 -170 . ; TOÖIK, Anton 1981 .139 -152 . ; B IALEKOVÁ, Darina 1958. 388 -403 . ; C H E B E N , Ivan 1987. 307-326 .

18. Az ilyen közlések „formai kerete" a Régészeti Füzet, illetve az AVANS. A kettő összehason­lításából a szlovák folyóirat fö lénye egyértelmű a valamivel részletesebb leírások, illetve az ábrák közlése miatt. Lásd például HANULIAK, Milan 1980. 82 -84 . ; KUZMA, Igo r -OZDANI , Ondre j -HANULIAK, Milan 1983. 143-145 . ; stb.

A két kutatás pedig ezen rövid jelentések összeáll í tásának módszerében is eltér: a magyar kutatók általában a telepjelenségekre szoktak koncentráln i , 1 9

szlovák kollégáink pedig elsőként inkább a feltárásról származó kerámiát 2 0

jelentetik meg. Az Árpád-kor vonatkozásában a két nemzeti kutatás közti eltérés ennél

sokkal határozottabb formában is megmutatkozik az etnikum-meghatározá­sok különbözőségeiben, valamint az eltérő időrendi elvek a lka lmazásában. 2 1

A cseh alapokon kifejlődött szlovák régészeti iskola 2 2 átvette NIEDERLE, Lubor azon prekoncepcióját, 2 3 amely szerint Kelet-Közép-Európa kora közép­kori lovasnomádjai, azaz az avarok és a magyarok a fazekasság ismeretét csak a szlávoktól sajátították volna el. Ezáltal pedig „automatikusan" szláv etnikai meghatározást nyert minden egyes kora középkori cseréptöredék, és ennek következtében az összes korabeli, régészetileg megfigyelhető te lepü­lés is. A Kisalföld északi részének vonatkozásában e kerámiaelemzési mód­szer népszerűségét erősíthette egy olyan igény is, hogy az 1918-ban létrejött új állam déli határának igazolásként a Duna menti térség „szláv jel legét" régészetileg is igazolni kellett. Továbbá, a cseh iskola a 830 és 907 között létezett morva fejedelemség - helyi szóhasználattal élve a „Nagymorva Biro­dalom" - korát tette a kora középkori időrend alapjává. 2 4 Az így kidolgozott ún. „sáncvár- időrendnek" 2 5 (szlovákul: doba kultury hradistnej, németül : Burgwallzeit) kétségen felül van némi ismeretelméleti alapja. Hiszen a Kárpát­medence 9 - 1 1 . vagy inkább 8 - 1 1 . századi edényművessége tényleg elkülö-

19. E hagyományt feltehetően az alakította ki, hogy a MÉRI István a módszertani a lapokat tartalmazó tanulmányaiban (MÉRI István 1952. 4 9 - 6 7 . ; MÉRI István 1964). inkább a te le­pülési objektumokat elemezte részletesen, az ún. apró leletanyagot pedig csak röviden í r ta le.

20. E gyakorlat minden bizonnyal összefügg azon fel fogással, hogy a kerámia eleve a szláv etnikum biztos jelzője - lásd a 23. jegyzetet.

2 1 . A 19. század végi cseh tudományosságban ki fej lődő „szláv régészet" szemléletbeli h iá­nyosságait két korábbi munkámban már vázo l tam: TAKÁCS Miklós 1986. 17-18 . ; TA­KÁCS Miklós 1991 . 511 -512 . A néprajzkutatók közül e problémára felf igyelt: BALASSA M. Iván 1988. 4 8 3 - 4 9 8 .

22. E kutatásokat áttekintette: HABOVSTIAK, Alojz 1971 .603 -616 . ; HABOVSTIAK, Alojz 1985. 12-27 .

23. Több összefoglaló munkája közül kiemelném: N IEDERLE, Lubor 1913; NIEDERLE, Lubor 1911-1927 . Elsőként bírál ta e koncepciót: R I C H T H O F E N , Bolkó 1923-1926 . 1 3 9 - 1 5 6 . Lásd még S Z Ő K E Béla recenzióját; EISNER, J á n : Dev inká Nová Ves. Slovanske pohrebis-te. Archeológiai Értesítő 80. 1953. 166-170. ; B Ó N A István 1971 . 303 -307 . , 3 2 1 - 3 2 4 . ; TAKÁCS Miklós 1986. 17 -18 .

24. EISNER, Ján 1933. 240. érvelését tizenöt év u tán változatlan formában megismétel te. EISNER, Ján 1947.1320. ; Lásd még BORKOVSKY, I. 1940. A tel jesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az újabb szlovák kutatásban egy új időrendi fogalomrendszert alakított ki C H R O P O V S K Y , Bohuslav 1970 .186 . Ez azonban az időrendi egységek határait egyáltalán nem érinti. így a „korai sáncvár kor" azonos a „nagymorva kor előtti időszakkal" , a „középső sáncvár kor" a „nagymorva időszakkal" , „a kései sáncvár kor" pedig a „nagymorva kor utáni időszakkal " . Lásd erre az alábbi táblázatot: H R U B E C , Igor 1980. 229 -233 .

25. E fogalom magyar fordítása S Z Ő K E Bélától származik : 1951. 2 6 - 2 7 .

nül a korábbi és későbbi időszaktól . 2 6 A korabeli etnikai képet azonban túlzott mértékben leegyszerűsítjük, ha az anyagi kultúra átalakulását egyetlen egy etnikum, a szlávok tevékenységére vezetjük vissza. így például csak a mor­vákból kiindulva nem tudjuk megmagyarázni a Kárpát-medence 10. századi kerámiájában megjelenő több új edényformát. 2 7 Másrészt pedig a morva feje­delemség létezése nem tölti ki a 9 - 1 1 . század közti időhatárokat sem. Ez utóbbi problémát az ún. sáncvár-időrend kidolgozói is érzékelték, és úgy pró­báltak áthidalni, hogy a történeti események időrendjét némileg mellőzve a „nagymorva kor" felső határát egészen a 10. század közepéig kitolták. 2 8 To ­vábbi időrendi keveredés lehetőségét hordozza magában az is, hogy a mor­vák bukása utáni ún. „kései sáncvár-időszakot" elég gyakran csak a 1 1 . század közepétől induló időszakra értették az egyes, főként a Kisalföld északi részén folytatott telepfeltárások feldolgozói, 2 9 így egy majdnem száz évnyi hosszúságú kronológiai hiátus keletkezett. Ennek következtében a Kisalföld északi részének 10. századi településtörténete már nem tükrözte v issza a korszak egyik - talán nemcsak magyar szemmel nézve - jelentős politikai és etnikai változását, a magyar honfoglalást és államalapítást, hanem a sokkal inkább „nagymorva kori" felvirágzás igazolását szolgálta. A két vi lágháború között kidolgozott „sáncvár-időrend" buktatóinak bemutatását azzal szeret­ném zárni, hogy ezen előadásomban csak vázlatosan bemutatott időrendi és etnikai értékelési módszer a szlovák régészetben sokat vesztett erejéből az elmúlt másfél évtizedben, és manapság már a fiatalabb régésznemzedék egy része nem is a lkalmazza. 3 0

A Kisalföld déli és északi részének összehasonlí tását nehezíti továbbá az is, hogy e tájegység egyes részei iránti régészeti érdeklődés igen eltérő, így például Csehszlovákia megalakulása után a szlovák régészeti kutatások előbb Pozsony, majd pedig a II. vi lágháború vége óta Pozsony (Bratislava, Szlov.) és Nyitra (Nitra, Szlov.) környékére, tehát elég nagy mértékben a

26. Lásd például PARÁDI Nándor 1959; és B Ó N A István 1973. 7 3 - 7 8 . BÓNA István fe j tegeté­seiben igencsak megszív le lendő, hogy e kerámiát nem etnikai, hanem időrendi je l legzetes­ségként tárgyalja.

27. MESTERHAZY Károly 1975. 99-115. ; T A K Á C S Miklós 1986. 115 -119 . 28. A morva fejedelemség megszűnésének körülményei t összefoglal ta: BÓNA István 1984.

3 6 8 - 3 6 9 . A túl merev időrendi keretek miatti félrekeltezés egyik szép példája a Bajcs-far-kasdi 10. házban lelt, egyenes (azaz csukló nélküli) szájvasú, ún. besenyő t ípusú zabla. Ezt ugyanis feltárója a sáncvár- időrend ér te lmében a 9 -10 . századra keltezte (TOÓIK, Anton 1964. 39. tábla 8.). Az újabb orosz fegyverkutatások azonban bizonyították, hogy e zab la t ípus még a kelet-európai sztyeppéken sem keltezhető a 10. század elé, és minden va lósz ínűség szerint a besenyők európai honfoglalásával terjed el az Uraitól nyugat ra (PLETNËVA, S. A. 1958. 162-164. ; K IRPIÖNIKOV, A. N. 1973. 17-18. ) . E megá l lap í tás pedig, bár igen óvatos fo rmában, de bekerült a szlovák régészet legrangosabb fo lyói ratába is (RUTTKAY, Alexander 1976. 358.) Mégis , a szlovák középkori régészeti kataszterben (SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 113.) a Bajcs-farkasdi 10. ház túl korai, 9 - 1 0 . századi kel tezése változatlanul bennmaradt.

29. E tendenciát tükrözi például a Patpuszta-dunapart i és a Zsi tvabesenyő-2. páskomi lelőhely kel tezése: CHEBEN, Ivan 1987. 312.; HABOVSTIAK, Alojz 1961 . 459.

30. ZÁBOJNIK , Jozef 1988. 4 0 1 ^ 3 5 . ; RUTTKAY, Ma te j -CHEBEN, Ivan 1992. 1 0 9 - 1 3 2 .

Kisalföld északi részeire összpontosultak. 3 1 A magyarországi Árpád-kori te­lepkutatás ezzel szemben már a két világháború közti kezdete i 3 2 óta nagyobb­részt „alföldi tudományágnak" számított, és ezt csak erősítette, hogy a telep­feltárás modern elveit Magyarországon lefektető MÉRI István is az első és leginkább meghatározó faluásatását Tiszalök-Rázomon vezet te. 3 3 így a ma­gyarországi középkori telepkutatásban kialakult egy sajátos, írott formában csak nehezen dokumentálható idegenkedés a Dunántúllal és ezen belül a Kisalfölddel szemben. Méghozzá annak ellenére, hogy maga MÉRI István, később pedig tanítványai, így KOVALOVSZKI Júl ia és PARÁDI Nándor is ásattak a tájegységünkkel szomszédos Dunakanyarban34 vagy a Bakony­ban.35 T o v á b b á - és erre a konferencia helye miatt külön is utalni illik—jelentős feltárómunkát végeztek a győri, soproni múzeum régészei SZŐKE Béla, 3 6

MITHAY Sándor, 3 7 UZSOKI András , 3 8 TOMKA Péter 3 9 és GÖMÖRI János 4 0

is. A kutatlanság tényét alapjaiban cáfolja az, hogy eddig összesen 87 Árpád­kori falufeltárás folyt a Kisalföldön 4 1 (1 . térkép). E számadat értékeléséhez

3 1 . E tényt tükrözi, hogy a SZTA Nyitrai Régészeti Intézete által nemrég kiadott kora középkori leletkataszter nyugat-sz lovákia i része (ŐALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989). két vastag kö­tetből, a közép-szlovákiai rész ezzel szemben csak egy elég vékony füzetből áll.

32. Ki kell azonban emeln i , hogy a két vi lágháború közti középkor i telepkutatás földrajzi meg­oszlása nem volt ilyen egyoldalú, hiszen Tolna megyében vagy Győr környékén is folytak feltárások: CSALOGOVITS ( = Csalog) József 1 9 3 5 . 1 - 1 0 . ; CSALOGOVITS József 1937. 321 -332 . és GALLUS Sándor 1942. 45. A kutatás további irányát azonban megszabta az, hogy az első összefoglaló étékelés Kecskemét környékéről jelent meg: SZABÓ Kálmán 1938 .12 -27 . , 7 9 - 1 0 0 . A két v i lágháború közti feltárásokat kritikailag értékelte: MÉRI István 1952. 53.

33. MÉRI István 1952. 4 9 - 6 7 . 34. KOVALOVSZKI Júl ia 1986. 61 -63 . 35. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 235-250. ; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982a.; HOLL Imre-PA-

RÁDI Nándor 1982b. 1 8 1 - 2 0 1 . ; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982-1983. 2 0 7 - 2 2 5 . 36. SZŐKE Béla 1954. 119-137 . ; SZŐKE Béla 1955. 8 6 - 9 0 . 37. MITHAY Sándor 1956; MITHAY Sándor 1966. 16-17. ; M ITHAY Sándor 1986. 185-197. ;

MITHAY Sándor 1988. 5 3 - 9 6 . 38. UZSOKI András 1965. 5 - 8 5 . 39. T O M K A Péter 1968. 6 4 - 6 5 . ; TOMKA Péter 1976. 391^110 . 40. GÖMÖRI János 1973. 69 -119 . ; G Ö M Ö R I János 1976. 4 1 1 - 4 2 4 . 4 1 . Ezek: 1. Abda-Hármasok; 2. Abda-Rosszkert ; 3. Bajcs-Farkasd (Bajc-VIkanovo, Szlovákia)

-Esztergomi-dűlő ( = ' S M ' téglagyár/Tehelna 'SM') ; 4. Bény (Kisbény, B íha , Szlovákia) -Cénapart; 5. Gyirmót-Sebes-tag; 6. Győr-Homokgödrök; 7. Győr-Palotai út; 8. Győr-Pánd-zsa-dűlő, Pápai úti v á m ; 9. Hetény (Chot ín , Szlovákia) -Sasül lő vagy Simitós; 10. Kajárpéc-Pokolfadomb; 11 . Kapuvár-Kistölgyfa-major, kavicsbánya; 12. Kernend (Kamenín , Szlová­kia) -Kiskukoricás; 13. Komját (Komjat ice, Szlovákia) -Homoky vagy Kavicsbánya (Őtrkovis-ko); 14. Komját (Komjat ice, Szlovákia) -Torosl ín; 15. Komját (Komjatice, Szlovákia) -Kha-zova jama; 16. Komját (Komjatice, Szlovákia) -Tomásove-dűlő (poloha Tomásove) ; 17. Koroncó-újtelep; 18. Lébény-Bi l le-domb; 19. Lébény-Kaszás-domb; 20. Magyardiószeg (Sladkovicovo, Szlovákia) -nove dieli I I ; 2 1 . Malomszeg-Ondrohó (Lipová-Ondrochov, Szlo­vákia) -Homokpuszta; 22. Ménfőcsanak-Szeles-dűlő; 23. Muzsla-Csenke (Muzla-Cenkov, Szlovákia) -Vilmakert; 24. Nagysurány-Kisvárad (Őurany-Nitr iansky Hrádok, Szlovákia) - I . Vysoky breh-Vinohrady; 25. Ögyalla (Hurbanovo, Szlovákia) -Abadomb; 26. Ógyal la-Ba-gotta (Hurbanovo-Bohatá, Szlovákia) - I . (Kuzma vagy Pá ldomb) ; 27. Patpuszta (Marcel-háza-Patpuszta, Patince, Szlovákia) -Dunapart ; 28. Répcevis-a téglagyár agyagbányája;

meg kell jegyeznem, hogy nem foglal magában olyan, más korszakok megis­merésére indított ásatásokat, ahol csak minimális mértékű lelet, például egyetlen egy Árpád-kori gödör került elő. E számadatból nézetem szerint vi lágosan kitűnik, hogy a fentebb említett, a dunántúli és ezen belül a kisalföldi Árpád-kori telepásatásokkal szembeni „ idegenkedésnek" csak részben lehe­tett oka a kutatás hiánya. Sokkal erősebben közrejátszhatott az időrendi kere­tek kidolgozatlansága, valamint visszautalva egy fentebb említett tényezőre: az eredmények elég nagy mértékű közöletlenségére is. A pontos időrend hiányát csökkentheti néhány újabb anyagközlés, 4 2 valamint talán a jelen sorok írójának azon do lgozata 4 3 is, amelyben a kor egyik jellegzetes edényformájá-nak a cserépbográcsnak három időrendi csoportját különítette el a Kisalföld területén. Ezzel szemben a leletanyag közöletlensége, illetve az egyes, főként régebbi ásatások során a módszertan kidolgozatlansága miatt elkövetett hi-

29. Sopron-Bánfalvi út; 30. Szilád (Si ladice, Szlovákia) -Bodos IV; 3 1 . Szempc (Szene) -Szentmárton (Senec, osada Mart in, Szlovákia) -Pasienok; 32. Tatabánya-Dózsakert ; 33. Tótmegyer (Palárikovo, Szlovákia) -Alsókeresztúr (Dolny Keresztúr); 34. Vedrőd (Vode-rady-Slovenska Nova Ves, Szlovákia) -a Ronava patak part ján; 35. Zs i tvabesenyő (Bese-hov, Szlovákia) - 1 . Malomgát; 36. Zsi tvabesenyő-2. Páskom; 37. Ács-Vaspuszta ; 38. Bo-gya-Alsógellér (Bodza-Hol iare, Szlovákia) -Halomidomb ( = Halom, Ha lom-domb) ; 39. Börcs-Börcsi szőlők; 40 . Cakóháza-Belterület (Takács András telke);41. Dör-Kápolnai-dűlő ( = Kápolnahalom) -Homokbánya; 42 . Győrszent iván-Söprűs-hegy; 43. Győrújbarát-Zsö-tör, győrújbaráti p ihenő; 44. Hédervár-Zsidó-domb; 45. Oroszka (Pohronsky Ruskov, Oros-ka, Szlovákia) -Telek-dűlő; 46. P á p a - 1 . Belterület (Pápa falu); 47. Rábatamási-Per laki-ma-jor; 48. Ugod-Belterület, Vár; 49. Bágyogszovát-Bágyog-Gyűrhegy; 50. Bajcs-Farkasd (Bajc-VIkanovo, Szlovákia) -Homokbánya ; 5 1 . Béla (Belá, Szlovákia) -Kanászberek; 52. Koroncó-Bábota; 53. Koroncó-Négyfai-dűlő; 54. Koroncó-Belterület (Lacza-kert) ; 55. Mén-főcsanak-Bezerédj-kúr ia; 56. Udvarnok (Dvorníky, Szlovákia) -Belterület; 57. Magyarszó­gyén (Svodín, Szlovákia) -Busahegy; 58. Oroszvár (Brat islava-Rusovce, Szlovákia) -Bergl; 59. Bánkeszi (Bánov, Szlovákia) -Topole-dűlő, TSz központ; 60. Bény (Kisbény, Bírta, Szlovákia) -Belterület, TSz gépál lomás; 6 1 . Bény-Apáti (Apátipart); 62 . Bény-Berek; 63. Berencs (Branc, Szlovákia) -Árkus; 64. Érsekújvár (Nővé Zámky, Szlovákia) -Malinovsz-kij út, régi téglagyár; 65. Érsekújvár-Naszvadi út; 66. Hetény (Chotín, Szlovákia) -Delihegy; 67. Ispáca (Spaőince, Szlovákia) -Dőlne pole vagy Za sypku ; 68. Kicsind (Malá nad Hronom, Szlovákia) -Rövid föld; 69. K ismácséd (Malá Maőa, Szlovákia) :Várdomb; 70 . Kismácséd-Zaludné; 7 1 . Komárom (Komárno, Szlovákia) -Nagyharcsás (Velky Harcáé); 72. Komárom­szentpéter (Dolny Peter, Sväti Peter, Szlovákia) -III. Kisrét; 73. Komját (Komjat ice, Szlová­kia) -Vicena; 74. Komját-Legionárske-dűlő (poloha Legionárske); 75. Komját-Blatnica-dűlő (poloha Blatnica); 76. Kosut (Nemeskosut , Koáúty, Szlovákia) -Szilasi-dűlő (poloha Silaé); 77. Mocsonok-Királyi (Sladeókovce-Horna Král 'ová) -Tullát-dűlő; 78. Nagysurány-Kisvárad (Surany-Nitr iansky Hrádok, Szlovákia) - I I . Zámeőek; 79. Naszvad (Nesvady, Szlovákia) -Kosarasotthon (domy kosikarov); 80. Németgurab (Vel 'ky Grob, Szlovákia) -pusztafödé-mesi út; 8 1 . Nyitrakér (Milanovce, Szlovákia) -Ke lemenka; 82. Ógyal la-Bagotta (Hurbanovo-Bohatá, Szlovákia) - I I . (Lábszky vagy Cséplőspart) ; 83. Párkány-Ebed (Ôturovo-Obid, Szlo­vákia) -Ebed-puszta (Obidská pusta) ; 84. Somorja-Tejfalu (eamorin-Ml ieőno, Szlovákia) -Sámod (áamot ) ; 85. Sopron-Krautacker; 86. Tata-Belterület (Kossuth tér 12.); 87. Udvard (Dvory nad 2i tavou) -Malom-dűlő (poloha pry mline). Dolgozatom kereteit je lentősen meg­haladná a fentebb felsorolt fel tárások részletesebb bibliográfiájának ismertetése. így csak néhány olyan összefoglalásra utalok, amelyek e szakirodalmi utalásokat, egy-két ritka kivé­teltől eltekintve, tartalmazzák: M ITHAY Sándor 1956; HABOVSTIAK, Alojz 1985 .253-325 . ; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989.

42 . MITHAY Sándor 1988. 53 -96 . : T A K Á C S Miklós 1989. 709 -719 . 43 . TAKÁCS Miklós 1993b. 4 4 7 ^ 7 9 .

bák ténylegesen olyan hátrányok, amelyek a levont következtetések minősé­gére igen erőteljesen kihatnak. A magyar és a szlovák középkorkutatás álla­potát jól jellemzi, hogy a 87 feltárásból csak 36-ot tudtam elemzéseimhez felhasználni , 4 4 mert a többi 51 esetben vagy nem sikerült az objektumokat kielégítő mértékben megfigyelni, illetve dokumentálni, vagy pedig maga a feltárás még közölet len. 4 5 Még ennél is kedvezőtlenebb számadatot kapunk, ha összehasonlítási alapként nem a telepfeltárások, hanem például az eze­ken kibontott veremházak közlési arányát vesszük alapul. A szakirodalomban néhány szavas utalás szintjén már legalább 250 Árpád-kori lakógödör feltárá­sáról értesülhetünk, alaprajza és leletanyaga ezzel szemben csak 38-nak jelent még meg. (Tanulmányomban e számot természetesen kiegészítettem az M1 -es autópálya leletmentései során eddig kibontott mintegy 45 veremház­zal.) Bizonyos tendenciák azonban már a jelenleg rendelkezésre álló adat­mennyiség alapján is kirajzolódnak, ezek azonban az újabb közlések adatai alapján a későbbiekben minden bizonnyal még pontosításra, esetleg alapo­sabban módosításra is szorulhatnak. Az első megállapítást tükrözi azon tény, hogy már több néprajzkutató is kísérletet tett a kisalföldi 10-16. századi, falusi lakóépítészet rekonstrukciójára. 4 6 A második gátló tényezőre viszont az utal, hogy e rekonstrukciók közt vannak eltérések, 4 7 méghozzá annak elienére is,

44. A 4 1 . jegyzetben felsorolt ásatások közül e kategóriába tartoznak az 1 - 3 6 . sorszám alattiak. 45. A 4 1 . jegyzetben felsorolt ásatások közül e kategóriába tartoznak a 37 -87 . so rszám alattiak,

az alábbi bontásban: 37-től 48-ig olyan lelőhelyek, ahol nem sikerült értelmezni az Árpád­kori telepjelenségek kiterjedését és alaprajzi rendszerét; 49-től 56-ig az elégtelenül feltárt vagy dokumentált lelőhelyek szerepelnek; az 57-es és 58-as sorszámú lelőhelyet időrendi bizonytalanságok miatt, az 59-87. sorszámút pedig a közlés elégtelensége miatt lehet csak korlátozott mértékben elemezni.

46. Elsőként FILEP Antal 1973. 314 -315 . ő az igen csekély adatmennyiség alapján arra a következtetésre jutott, hogy a „helyi (: t. i. kisalföldi-T. M. :) fej lődés az országossal azonos alapokon nyugszik". Gondolatmenetét követi BALASSA M. Iván 1985. 66. Adatok hí ján, pusztán e tájegység Kárpát-medencén belüli földrajzi helyzete alapján következtet BARA­BÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 2 1 . , 166. arra, hogy a Kisalföldnek vezető szerepe lehe­tett a magyarországi „házfej lődésben".

47. Az adatok csekély számából következő bizonytalanságot jól tükrözik azon el térések, ame­lyek könnyen kimutathatókak dolgozatom és NEVIZÁNSZKY Gábornak, a Kisalföld északi része középkori falusi lakóépítészetét összefoglaló e lőadása közt, amelyet a nyitrai Régé­szeti Intézetben dolgozó kollégám szintén e konferencián tartott. A két tanulmánynak mind az adatbázisa, mind pedig a következtetései egy-egy ponton eltérnek egymástól . így NEVI­ZÁNSZKY Gábor több mint 80 telepfeltárást tudott elemezni a Kisalföld, Dunától elterülő északi részén, az általam ismert 56 faluásatással szemben. Másrészt pedig a kő- és agyag­kemence kisalföldi elterjedésében nem is időrendi, hanem a földrajzi tényezőt tart ja elsőd­legesnek. A feldolgozott telepásatások száma közti eltérés két okra vezethető v issza. Egy­részt NEVIZÁNSZKY Gábor Nyitrán olyan közöletlen adatokhoz is hozzájuthatott, amelyek­hez e sorok szerzője Budapesten vagy Győrött nem. Másrészt viszont NEVIZÁNSZKY Gábor a Kisalföld északi határait nézetem szerint túlságosan is északra vagy keletre húzta meg, így a Nagyszombattól (Trnava, Szlovákia), Nyitrától (Nitra, Szlovákia) északra, illetve Lévától (Levice, Szlovákia) keletre fekvő lelőhelyeket is elemzett . A kő- és agyagkemence területi elterjedéséről pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy NEVIZÁNSZKY Gáborral el lentétben, én nem figyeltem fel a Vág folyó elhatároló szerepére. E kérdésre egy későbbi munkámban mindenképp vissza szeretnék térni. Dolgozatom szövegén ennek el lenére sem változtattam, mivel a konferencián e gondolatmenet hangzott el.

1. kép. Kerek ház. Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 147. obj. (A felvételeket a szerző készítette.)

hogy elég nagy mértékben támaszkodnak ugyanarra a forrásanyagra. így az általam alább leírt „házfejlődési vázlat" is némiképp eltér a korábbiaktól, és természetesen saját eredményeimet sem tekintem véglegesen lezártnak.

10-14, század

Az Árpád-kori Magyarország más részeihez hasonlóan a régészetileg dokumentálható lakóházak óriási többsége a Kisalföldön is veremház. Van azonban néhány ritka, elszórt és elég nehezen értelmezhető adat földfel­színre épített vagy alig földbe ásott lakóházról is. E felosztás kapcsán csak röviden szeretnék utalni arra, miért nem követhettem azon, a közelmúltban ismételten és ez esetben meglehetősen vehemens formában megfogalmazott érvelést, 4 8 amely szerint a földbe ásott, Árpád-kori lakógödrök csak pincéi lehettek a mezőgazdasági művelés által szétrombolt egykori földfelszíni épü­leteknek. E nézetnek kétségtelenül van alapja annyiban, hogy ismételten felhívja a f igyelmet egyrészt a földfelszíni, könnyű szerkezetű vagy fából

48. BAKA Y Kornél 1989. 140-146 .

épített lakóházakra és egyéb épületekre, 4 9 másrészt pedig a pincék vagy egyéb földalatti tárolóhelyiségek 10-13. századi létezésére. Súlyos tévedés lenne azonban az eddig feltárt összes Árpád-kori lakógödröt a fenti érvelés nevében újraértelmezni. Egyrészt, a veremházak nagy többségében van tü­zelőberendezés, ami meglehetősen nehezen köthető össze a kizárólagos tárolófunkcióval. Másrészt, földbe ásott lakóházak még manapság is állnak a Kárpát-medence különböző pontjain, így néprajzi gyűj téssel 5 0 is alátámaszt­ható, hogy ezek emberi lakásként funkcionálnak, természetesen egy igen egyszerű szinten. Harmadrészt pedig, az M1-es autópálya leletmentései so­rán is sikerült feltárni olyan lelőhelyeket, ahol az Árpád-kori földbe ásott objek­tumok közvetlen közelében újkőkori, földfelszíni, alapozóárkos házak nyomai is előkerültek. 5 1 E tényállás pedig mindenképp gyengít i a mezőgazdasági művelés romboló hatására való hivatkozást.

A kisalföldi Árpád-kori veremházak nagy többségének alaprajza lekerekí­tett sarkú négyszög, vagy téglalap, de a kerekházra is van három példa. A Somorja-Tejfalu (Samorin-Mliecno, Szlovákia)-sámoc // ' 5 2 és Ménfőcsanak-Szeles-dűlői 147-es számú, kerek veremház (1 . kép) szerkezete alapvonásai­ban azonos: a tető alátámasztásának alapeleme egy-egy központi helyzetű oszlop, amelyhez oldalról, a kerek szél mellől különböző számú kisebb karót támasztottak hozzá. A Bajcs-Farkasd (Bajc-VIkanovo, Szlovákia) -téglagyári 11 . számú háznak 5 3 ezzel szemben csak az északi szélén vort két cölöplyuk. A három kerek ház tüzelőberendezése egységesen nyílt tűzhely volt, amelyet Bajcson kövekkel is körberaktak. Időrendi szempontból két kerekház: a bajcsi és a ménfőcsanaki a korai Árpád-korba, azaz a 1 0 - 1 1 . századba sorolható, a somorjai viszont a 13-14 . századból származik. Ez utóbbi időrendje alapján kerek veremházzal a Kisalföldön nemcsak a 1 0 - 1 1 . században, hanem az Árpád-kor későbbi szakaszaiban is számolnunk kell. Kerek ház előkerülése csak a Kisalföldön számíthat igazán újdonságnak, hiszen a Kárpát-medence más vidékein már van ilyenre példa. 5 4 Tudománytörténeti szempontból érde-

49. Ilyen épí tményekre elsőként MÉRI István 1 9 6 4 . 2 3 - 2 7 . hívta fel a magyar kutatás f igyelmét. Több ízben is foglalkozott a földfelszíni ép í tményekke l : LÁSZLÓ Gyula 1965. 2 1 3 - 2 2 1 . ; LÁSZLÓ Gyula 1970. 64. ; LÁSZLÓ Gyula 1976. 10., 25.; LÁSZLÓ Gyula 1978. 3 3 - 4 0 . Az általa többször is, de csak röviden leírt épületek elemzése csak a teljes ásatási dokumen­táció megjelenése után válik majd lehetségessé. Újabb ilyen épületeket említ : MESTERHÁ-ZY Károly 1991. 7 1 - 7 4 . A földfelszíni, vagy alig földbe mélyített épí tmények ér te lmezésé­hez kapcsolódó bizonytalanságokat összefoglal ta MICHNAI Att i la 1981. 229. és F O D O R István 1 9 8 9 . 3 0 - 3 2 . Néprajzi szempontból értekezett az ilyen épí tményekrő l : BALASSA M. Iván 1985. 40 -45 . ; BALASSA M. Iván 1989 .120 . Igen széles, európai távlatokban szemlél i a középkori faépítkezést HOFFMANN Tamás 1992. 5 -39 .

50. DÁM László 1981. 7 - 3 1 . ; érvelését a közelmúl tban megismétel te: DÁM László 1 9 9 2 . 1 3 3 -151 . ; K. CSILLÉRY Klára 1982. 11-14. ; B A R A B Á S Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 1 7 - 2 0 .

5 1 . Lébény-Kaszás-domb 244. obj. ; Lébény-Bi l le-domb 66. obj. E házalapokra való hivatkozás engedélyezéséért T. NÉMETH Gabriel lának tar tozom hálás köszönettel .

52. HANULIAK, Milan 1980. 284. 40. ábra 4. ; HANUILAK, Mi lan-ZÁBOJNIK, Jozef 1980. 488. , I. ábra.

53. TOÖIK, Anton 1964. 69., 77. ábra. 54. BÓNA István 1963. 60. ; KOVALOVSZKI Júl ia 1980. 35., 4 1 . ; BALANYI Béla 1989. 8., 12.

2. kép. Kőkemencés veremház. Lébény-Bi l le-domb 125. obj .

mes kiemelni, hogy a három kisalföldi kerek veremház MÉRI István két 1952-es nézetét igazolja. Egyrészt, alacsony számarányuk miatt azon régebbi fejte­getéseket 5 5 cáfolják, amelyek ezen alaprajzi típust központi jelentőséggel igyekeztek felruházni. Másrészt pedig e három objektum is alátámasztja MÉRI István azon - csak elméleti úton kikövetkeztetett - megjegyzését, 5 6

amely szerint kör alaprajzú házak létezhettek az Árpád-korban. Az alábbiakban a négyzet vagy téglalap alakú, kisalföldi veremházak

tüzelőberendezésének és fontosabb szerkezeti elemeinek vizsgálata követ­kezik. A megszabott terjedelem miatt bizonyos részletekről sajnos csak igen röviden szólhatok. Az eddig közölt, illetve általam feltárt kisalföldi, Árpád-kori

55. A 19. század végén néprajzi módszerekkel megf igyel t kerek veremházak „ősmagyar kor i " származása mellett érvelt H E R M A N Ottó 1887. 4 7 0 - 4 7 1 . ; HERMAN Ottó 1899a 15 -16 . , 41 -50 . ; H E R M A N Ottó 1899. 284-285 . Gondolatmenetét el fogadta BÁTKY Zs igmond 1930. 7 -14 . ; BÁTKY Zs igmond 1941. 142-143 . ; a régészek közül pedig SZABÓ Kálmán 1938. 1 2 - 2 7 . ; LÁSZLÓ Gyula 1944. 302 -303 . A kerek ház folyamatos használata mellett i érveket bí rá l ta néprajzi oldalról: VAJKAI Aurél 1948. 4. ; KO ROM PAY Bertalan 1954. 7 0 -80.; régészeti oldalról pedig MÉRI István 1952. 54 . A közelmúltban tárgyalta igen nagy (talán túlzott) hangsúllyal a f innugor kerek ház továbbélésének problematikáját K. CSILLÉ-RY Klára 1970. 31^13. ; K. CSILLÉRY Klára 1982. 11 -22 .

56. MÉRI István 1952. 54.: „Az általa (:t. i. SZABÓ Kálmán-T. M. :) leírt, nádból vagy vesszőből készült, kerek alaprajzú lakások középen álló kemencével - lehetett ugyan az Árpád-kor­ban - , v iszont Szabó Kálmán áll í tását sem felmért alaprajzok, sem fényképek nem támaszt­ják alá. így ez csak akkor válhat hitelessé, ha további ásatásokon hasonló lakások va lóban napfényre kerülnek."

3. kép. Veremház agyagkemencéje Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 32. obj.

4. kép. Veremház agyagkemencéje. Lébény-Bi l le-domb 218. obj .

veremházakban négy vagy öt tüzelőberendezés-típust lehetett elkülöníteni. A két gyakori: a kövekből rakott (2. kép) vagy agyagból épített, agyagfalba vájt kemence 5 7 (3 -4 . kép). Mind a kőből rakott, mind oedig az agyagból épített változat szája általában a veremháznak a kemencével szembeni szélesebb oldala felé nyílott, bár van példa az oldalirányba, azaz a fűtőberendezéstől távolabbra eső keskeny oldal felé mutató szájú kemencére is , 5 8 például Lé­bény-Bille-domb 110. obj. A két kemencetípussal ellentétben igencsak ritka és esetleges a harmadik típus, amikor egy házon belül fordul elő a kő- és

57. A veremházakban lévő fűtőberendezések kutatása a magyarországi középkori régészetben a kezdetek óta két szálon fut, azaz az ásatási leletek alapján az egyes kutatók külön-külön szokták elemezni a agyag- és kőkemencét. Az agyagkemencét klasszikus érvénnyel vizs­gál ta: MÉRI István 1952. 58 -59 . ; MÉRI István 1 9 6 4 . 1 0 - 1 1 . ; MÉRI István 1969 -1970 . 7 9 -79. ; KOVALOVSZKI Júl ia 1980. 40. Összefoglalóan értekezett az Árpád-kori kőkemencés veremházakról : B Ó N A István 1973. 6 8 - 7 2 . ; BÓNA István 1985. 224-225. ; S Z A B Ó János Győző 1975 .36 -56 . ; MESTERHÁZY Károly 1983 .151 -153 . ; LASZLOVSZKY József 1991. 3 4 5 - 3 4 8 . Röviden összefoglal ta mind a kő-, mind pedig az agyagkemencére vonatkozó ismeretanyagot: MICHNAI Attila 1981 . 227. A néprajzkutatók közül e kemencet ípusokat e lemezte: K. CSILLÉRY Klára 1982.371 (mutató).; DÁM Lász ló 1979 .87 -98 . ; D Á M László 1982. 117-118. ; BALASSA M.Iván 1985. 56 -59 . ; BALASSA M. Iván 1989. 1 2 0 - 1 2 1 .

58. MINÁC, Vladimír 1981 . 488., I. ábra.

agyagkemence is. (Ezen esetben felvetődhet, hogy a két kemence csupán a lakógödör használatának két fázisát tükrözi vissza. Őszintén be kell vallanom, hogy ezen ellenvetést az illető objektumok előzetes közlései alapján cáfolni nem tudom. Arra hivatkozhatok csak, hogy a fel tárók 5 9 az alább részletezendő esetekben erre a lehetőséget nem említ ik.) A negyedik tüzelőberendezés-tí­pus a szintén csak ritkán felbukkanó kőtűzhely. Ezt a kutatók egy része nem szokta elkülöníteni a kőkemencétől , 6 0 pedig a különbség első ránézésre is szembeötlik. A kőtűzhely ugyanis a zárt kőkemencével ellentétben egy felül nyitott, általában elég alacsony kőkoszorú. Végezetül, az ötödik t ípus egy, a szakirodalom által eddig tudomásom szerint még nem jegyzett újdonság. A Ménfőcsanak-Szeles-dűlől lelőhelyen ugyanis van egy olyan igen egyszerű melegedőberendezés (5-7 . kép), amelyet némi bizonytalankodás után KÜRTI Béla baráti javaslata 6 1 alapján „fűtőgödör"-r\eW neveztem el .

Igen érdekes eredményeket hoz, ha a két gyakori tüzelőberendezés, azaz a kőből rakott, illetve agyagból épített vagy vájt kemence térbeli és időbeli elterjedését a Kisalföldön belül pontosabban megvizsgáljuk. Térbelileg mindkét tüzelőberendezés megtalálható a vizsgált nagytáj legkülönbözőbb részein. E tényállás különösen a kőkemencék vonatkozásában válthat ki újabb elemzéseket, mert csak pontos geológiai vizsgálattal lehetne megoldani a nyersanyag beszerzésének problémáját a tájegység olyan részein, ahol a közelben nem volt kőfejtő vagy római kori épületrom. A két tüzelőberendezés időbeli elterjedése a Kisalföldön a 10 -14 . századon belül elég jól behatárol­ható egy-egy kisebb korszakra. A szakirodalom alapján átvizsgált, illetve az általam személyesen feltárt kisalföldi kőkemencés veremházak - például Ménfőcsanak-Szeles 121. , 256., 267A, 415. obj.; Lébény-Bille-domb 125. obj. (2. kép). - közül egyetlen egyet sem lehetett a 11 . század végén záruló korszak utánra kel tezni . 6 2 E kijelentés horderejéből azonban sajnos elég sokat elvesz az, hogy az elég jelentős számú, leletszegény, és csak így bizonytala­nul keltezhető objektum esetében sem a korai, sem pedig a kései keltezésben nem lehetünk biztosak. Mégis a biztosan keltezhető, kisalföldi kőkemencés veremházak 1 0 - 1 1 . századi származása megerősít i azon magyar 6 3 és szlo­vák 6 4 régészeket, akik óvatosabb vagy határozottabb formában a kőkemence kora Árád-kori használata mellett foglaltak állást. A kőből épített kemencéhez

59. C H E B E N , Ivan 1987. 10. ábra 5.; K U Z M A Igor-OZÖANI, Ondre j -HANUILAK, Milan 1983. 8 1 .

60. Röviden utal erre BÓNA István 1988. 408 . 6 1 . A Verszprémben, 1992. október 8-án elhangzott hozzászólásáért fogadja hálás köszönete­

met. 62. A kisalföldi kőkemencés veremházak közül aránylag jól keltezhető a: Bajcs-Farkasd-tégla-

gyár i : TOCIK, Anton 1964. 67-68. , 76. ábra ; Kéménd-kiskukoricási : NEVIZÁNSZKY Gábor 1982. 5 -7 . tábla; Sopron-Bánfalvi úti (GÖMÖRI János 1973. 110., 32 . ábra) ; Szempc (Szene) -Szentmárton-pasienoki: M I N Á C , Vladimír 1981 . 488., I. ábra.

63. SZABÓ János Győző 1975. 36 -56 . ; MESTERHÁZY Károly 1983. 151 -153 . ; BÓNA István 1985. 224-225 . Ervelésüket nem gyengí t i az, hogy van olyan település, ahol a kőkemence az Árpád-kor későbbi szakaszaiban is kimutatható: LASZLOVSZKY József 1991 .345 -348 .

64. MINÁC, Vladimír 1 9 8 1 . 487-489.

hasonlóan az agyagba vájt vagy épített változat időrendje is elég határozottan rajzolódik ki. Egy, két vagy esetleg három kivételtől eltekintve a szakirodalom alapján feldolgozott 6 5 vagy általam személyesen feltárt kisalföldi agyagke-mencés veremházak - ilyenek például Győr-Palotai út 3. obj.; Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 32. obj. (3. kép); Lébény-Kaszás-domb 259. obj. ; Lébény-Bille-domb 133., 218. obj. (4. kép) - mind az Árpád-kor középső vagy kései sza­kaszába tartoznak, azaz a 11 -12 . század fordulója és a 14. század közepe közé keltezhetők. A kivételek számának megadásában érzékelhető bizonyta­lanság a rendelkezésre álló leletanyag, főként edénytöredékek csekély szá­mát vagy rossz keltezési lehetőségeit tükrözi vissza. Ennek következtében csak a magyardiószegi (Sládkovicovo, Szlovákia) agyagkemencés házat 6 6

lehet egyértelműen a 1 0 - 1 1 . századra keltezni, mert annak betöltésében a korszak egyik legjellemzőbb edénytípusa, az ún. bordás nyakú edény egy peremtöredéke 6 7 is előkerült. A répcew'si, 6 8 illetve Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 32-es számú agyagkemencés ház esetében azonban nem járhattam el ha­sonló határozottsággal, mivel mindkettőből csak igen kevés és nem túl jel­lemző kerámia került elő. A kisalföldi veremházak agyagkemencéi méreteik, alakjuk és felépítésük vonatkozásában igencsak hasonlóak. Nagyságuk álta­lában egy méter körüli, kör vagy ritkábban ovális alakú sütőfelületük szinte mindig gondosan tapasztott, és jól át is égett. A tüzelőtér feletti boltozat pedig - ha össze nem omlott részei alapján formája kikövetkeztethető - MÉRI István ki fejezésével 6 9 élve, általában cipó alakú volt, azaz a szájnyí lás közelében alakja a félgömbhöz hasonlított, a sütőfelület belseje feletti részeken viszont egyre laposabbá vált. A közelmúltban BALASSA M. Iván igen nagy hangsúlyt fektetett a kemence házon belüli helyzetére, amellett érvelve, hogy a 12. századtól e tüzelőberendezés kiszorul a lakótérből . 7 0 Azaz, fel fogása szerint a veremház sarkába épített agyagkemence lenne a korábbi, a ház falába vájt forma pedig a későbbi t ípus. Az általam átvizsgált kisalföldi agyagkemencék közt azonban ilyen szabályosságot felfedezni nem tudtam. így például a 1 0 -11 . századi Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 32. obj. (3. kép) igen kis anyagkemen­céjét belevágták a ház sarka mögötti agyagfalba, a 13. század eleji Kajárpéc-Pokolfadombi 86 /1 . ház kemencéjének viszont csak a hátsó részét vájták a ház kötött, iszapos földfalába, elejének boltozatát pedig külön megépítették agyagból. Végezetül, az igen kései, 13. század végi vagy 14. század eleji Lébény-Kaszás-dombi 218. ház kemencéje (4. kép) teljes egészében a ve-

65. A kisalföldi agyagkemencés veremházak közül aránylag jól keltezhető például a Kajárpéc-Pokolfadombi 8 6 / 1 . ház: T A K Á C S Miklós (megj. előtt) ; Szempc (Szene) -Szentmárton-pasi-enoki: MINÁÖ, Vladimír 1981 . 489. , 2. ábra; valamint a magyardiószegi 1 . ház: TOÖIK, Anton 1992. 210 -212 . , 144. ábra.

66. TOÖIK, Anton 1992. 210 -212 . 1 2 1 . , 144. ábra. 67 . TOClK, Anton 1992. 145., 4. ábra . 68. NOVÁKI Gyu la 1956. 51 -52 . 1. kép. 69. MÉRI István 1964. 10. 70. BALASSA M. Iván 1985.64. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a koncepcióját ért bírálatok

hatására egy újabb munkájában e vonatkozásban már jóval óvatosabb: BALASSA M. Iván 1989. 121 .

5. kép. Fűtőgödrös veremház. Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 7 1 . obj.

remház belsejében, annak sarkában állt. Úgy tűnik az agyagkemence helyé­nek megválasztásában nem szabad egy tipokronológiai szemléletű gondolko­dással mereven csak az időrendi tényezőre koncentrálni. A kemence megépí­tésekor vagy kivájásakor ugyanis igen lényeges szempont lehetett például azon talaj keménysége is, amelybe a veremházat beleásták.

Az „átlagos" kerek vagy ovális sütőfelületű agyagkemencéken túl a Kis­alföldön is előfordul néhány ritkább megoldás. Ilyen például a téglalap alakú sütőfelületű agyagkemence 7 1 - Lébény-Bil le-domb 133. obj. - vagy a fentebb már említett, szintén Bille-dombi 218-as kései Árpád-kori ház ovális agyagke­mencéje (4. kép). Ennek belsejében ugyanis behullott kődarabokat sikerült kibontani. A lelőkörülmények talán arra utalnak, hogy az agyagkemence bol­tozatának tetejét kövekből rakták ki. E lelet értelmezésénél egyrészt további szerencsés párhuzamokra van szükség ahhoz, hogy egyrészt bizonyítani lehessen, a Lébény-Bil le-dombi 218-as ház tüzelőberendezése nem egy egyedi megoldás. Másrészt pedig csak újabb, épebben megmaradt párhuza-

7 1 . Ki kell emelnem, hogy e kemencet ípus lébényi feltűnése nézetem szerint nem támaszt ja a lá BALASSA M. Iván 1985. 64.; BALASSA M. Iván 1989. 1 2 1 . azon felvetését, amely szerint e forma a továbbélő avar lakosság hagyatéka lehet. A Bille-dombtól légvonalban csak 600 méterre lévő Kaszás-dombi lelőhelyen kibontott késő avar település veremháza­iban (például 103., 373 . obj.) ugyanis csak kőkemence állt.

6. kép. Fűíőgödrös veremház. Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 5 8 1 . obj .

mok alapján lehet majd kikövetkeztetni, pontosan hogyan épültek az ilyen kemencék. Formájukban is eltérnek, és tájegységünk határain igencsak kívül esnek, de talán mégis hordoznak némi tanulságokat e vonatkozásban két, Pest környéki autópályás leletmentés objektumai. Szigetszentmiklós-Üdülő­soron és Soroksár- Várhegyen is sikerült kibontani olyan 13. századi veremhá­zakat, amelyek szögletes kemencéjét vastagon agyagba rakott kődarabokból építették fe l . 7 2

Az általam átvizsgált kisalföldi leletanyagban egy vagy két példát találtam a harmadik fűtőberendezés-t ípusra: a kő- és agyagkemence egy veremhá­zon belüli együttes előfordulására. (Egy további párhuzamra, az Ebed (Ôtu-rovo-Obid, Szlovákia)- Ebed-puszta\ 20/84. ob jektumra 7 3 azért nem térek ki, mert azt feltárója OZD'ÁNI, O. az előzetes jelentésében határozottan a 9. századra keltezte.) A fenti számadatban visszatükröződő bizonytalanság oka, hogy csak a Patpuszta (Patince, Szlovákia) Duna-parti 62-es ob jek tum 7 4 ese­tében biztos a kőkemence létezése. A Muzsla-Csenke (Muzla-Cenkov, Szlo­vákia) -vilmakerti 100-as számú ház 7 5 északi sarka közelében lévő kőkupac

72. ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1992. 4. 5. kép; ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1992b 7. 11 . kép. 73. OZÖANI, Ondrej 1985. 182-183. , 69 . ábra. 74. CHEBEN, Ivan 1987. 10., 5. ábra. 75. KUZMA, Igor -OZDANI, Ondre j -HANULIAK, Milan 1983. 337. 8 1 . , 1. ábra.

7. kép. Veremház fűtőgödre. Lébény-Bi l le-domb 102. obj.

ezzel szemben csak némi jóindulattal minősíthető kemenceomladéknak. Mind a patpusztai, mind pedig a muzslai kétkemencés objektumot az Árpád­kor elejére, azaz a 10. vagy 1 0 - 1 1 . századra keltezte feltárója.

Szintén két vagy három példája van anyaggyűjtésemben a negyedik t ípusnak, a koszorúszerűen kiképzett, felül nyitott kőtűzhelynek. (A számadat­ban visszatükröződő bizonytalanság oka ez esetben az, hogy a Bajcs-far-kasdi 10. ház 7 6 tüzelőberendezése igencsak szétrombolt.) A két biztos példa: a Bajcs-farkasdi 7. ház , 7 7 és a Lébény-Bil le-dombi 129-es lakógödör is a 1 0 - 1 1 . századra keltezhető.

A fentebb csak röviden említett „fűtőgödör" ( 5 -7 . kép) egy olyan, általá­ban 5 0 - 8 0 cm nagyságú, ovális alakú, alig lemélyedő, kissé átégett felületű gödör, amelyet - egyet len kivételtől (Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 614. obj.) elte­kintve - rendszeresen a veremház sarkában képeztek ki (Ménfőcsanak-Sze­les-dűlő 71 . , 73., 8 1 . , 146., 326., 465., 492., 581 . obj.). E gödör betöltése pedig mindig tartalmaz kormos felületű patakkavicsot, kődarabokat, római kori tég­latöredékeket, és néha állatcsontot is. Igen fontos és rendszeresen ismétlődő jellegzetesség az is, hogy e gödrök betöltésében a legcsekélyebb nyoma sincs egy esetleges száraz rakású falnak vagy kemenceépítménynek. Azaz az egyes kő-, kavics- vagy tégladarabok semmilyen kötésben nem állnak

76. TOCIK, Anton 1964. 76 . ábra. 77. TOÖIK, Anton 1964. 73 . ábra.

egymással, úgy tűnik a gödörbe csak beleszórták őket. Bizonyos továbbá, hogy e fűtőgödör nem csak egy lelőhelyre korlátozódó telepjelenség. A mén-főcsanakiak szoros párhuzamait sikerült kibontanom egy másik autópályás leletmentésen, a jelenleg is feltárás alatt álló Lébény-Bille-dombi kora Árpád-kori településen (102., 110. obj.) (7. kép). Továbbá minden valószínűség szerint kimutathatók a fűtőgödör párhuzamai a már közölt kisalföldi veremhá­zak közt is. Ezen alaprajzok alapján joggal lehet arra következtetni, hogy egy-egy ilyen fűtőberendezéssel ellátott telepjelenséget is kibontottak a Duna északi partján fekvő Bajcs-farkasdi, 7 8 Nagysurány-kisváradi (èurany-Nitr i-ansky Hrádok, Szlovákia) 7 9 és patpuszta i 8 0 feltáráson. Ez utóbbi három párhu­zamnak azonban természetesen csak viszonylagos értéke lehet, mivel maguk a feltárók BIALEKOVÁ, D. kivételével 8 1 az általam fentebb leírt jelenségre nem figyeltek fel. (Csak mellékesen jegyzem meg, a fűtőgödör megkülönbözteté­sét az is nehezíti, hogy egyes esetekben - például Lébény-Bil le-domb 390. obj. - a patkó alakú kőtűzhely tapasztott alja is teknőszerűen lemélyed. Van továbbá példa arra is, igaz csak a Nagyalföldről, 8 2 hogy a kődarabokkal bolto­zott kőkemence alját is rézsűsen beleásták a veremház padlójába.) Időrendi­leg az általam kibontott kisalföldi fűtőgödrök és közölt párhuzamaik is az Árpád-kor elejéről, azaz a 1 0 - 1 1 . századból származnak. Számomra jelenleg is rejtélyt jelent, mi módon használhatták e gödröket. Két elgondolás vethető fel: vagy nyílt tűz lobogott itt vagy pedig a házon kívül felhevített kavicsok adták át melegüket valamilyen módon (esetleg vízzel lelocsolva? 8 3) a verem­ház légterének. A ház belsejében folyó tüzelés ellen szólhat, hogy a kavicsok tetején nem alakítottak ki sima felületet, valamint az is, hogy a gödör oldala és alja csak kissé égett át. Végezetül, a fűtőgödör igencsak rövidre szabott leírásának lezárásaként, a berendezés eredetéről szeretnék szólni. Mivel a Kisalföld 7-9. századi emlékanyagában e fűtőberendezés ismeret len, 8 4 a ke­let-európai sztyeppéken állt korabeli házakban viszont talán kimutatható, 8 5

78. 9. ház: TOCIK, Anton 1964. 66., 75. ábra . 79. 1/53 ház: BIALEKOVÁ, Darina 1958. 3 9 1 . , 3. ábra 1. 80. 6. obj. : CHEBEN, Ivan 1987. 10. áb ra 2. 8 1 . BIALEKOVÁ, Dar ina 1958. 389. Ő v iszont „tűzhely"-ként (ohnisko) írta le a fűtőberende­

zést. 82. Poroszló-Magyarádi halom 1. ház: S Z A B Ó János Győző 1975. 38., 7. kép. 83. A ménfőcsanaki fűtőgödrök ilyen használatának a lehetőségét elsőként FILEP Anta l vetette

fel az ásatáson tett egyik látogatása során, 1991 nyarán. Mivel e „gőzfűtés" csak egy hipotézis értékű leletértelmezés, külön ki kell emelnem, hogy nézetem szerint n e m alkalmas azon elgondolás alátámasztására, miszer int a honfoglaló magyarok ismerték vo lna a gőz­fürdőt. A 'banyakemence ' szó et imológiá ja alapján érvelt emellett: PÁPAY József 1907. 429^130. ; érveit megkérdőjelezte: Cs . SEBESTYÉN Károly 1924. 34 -35 . ; i l letve Cs. SE­BESTYÉN Káro ly-HORGER Antal 1926. 317-326 . Igen óvatos formában, de szintén meg­kérdőjelezi a gőzfürdő magyarok körében való elterjedését BÁTKY Zsigmond 1927. 24-25. A kérdéses szavak szláv előképeinek jelentését nagy alapossággal összegyűjtöt te: K. CSIL-LÉRY Klára 1982. 74.

84. A Kisalföld 7 -9 . századi lakóépítészetének összefoglaló e lemzése még nem készült el. Jó támpontokat nyújt a Dunától északra fekvő részek tanulmányozásához: ZÁBOJNIK , Jozef 1988. 401-435 .

85. PIETNËVA, S. A. 1981 . 157., 43. ábra 13.

8. kép. Tüzelőberendezés nélküli veremház. Lébény-Bi l le-domb 45. obj .

nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy a 1 0 - 1 1 . századi lakáskultúra ezen eleme a magyarság 9. század végi honfoglalása révén terjedt el vidékün­kön. Ezen, talán túlzott mértékben is óvatosnak tűnő megfogalmazáson néze­tem szerint egyelőre nem lenne helyénvaló változtatni, méghozzá legalább négy oknál fogva. Egyrészt, még a Kisalföldön is igen kevés összehasonlító anyag áll rendelkezésre. Másrészt, a Felső-Don vidékéről származó párhu­zam egyelőre elég bizonytalannak tűnik, többek között a közölt rajz alacsony színvonala miatt. Harmadrészt, a régészeti források alapján még nem lehet pontosan megál lapí tani , 8 6 hol is voltak a magyarság 9. századi lakhelyei. Negyedszer pedig, a Tiszántúl középső részén előkerült egy olyan, avar kori veremház, 8 7 amelynek tüzelőberendezése némiképp emlékeztet a kisalföldi „fűtőgödrök"-re.

A házak fűtőberendezésével kapcsolatosan kell megemlí tenem azt is, hogy több esetben is sikerült kibontani olyan lakógödröt, amelyben semmilyen tüzelésnyom nem volt - például Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 398. obj., Lébény-Bille-domb 45. obj . (8. kép). Ez utóbbi objektum érdekessége, hogy az átla­gosnál valamivel nagyobb volt, és téglalap alaprajzú. Ilyen objektumok előke­rültek már a Kárpát-medence más, keletibb részein is, és egy igencsak való-

86. Ezt hangsúlyozta a Magyar Nemzet i Múzeumban, 1992. december 7-én megtartott előadá­sában BÁLINT Csanád 1993.

87 . MADARAS László 1989. 17., 22. ábra .

9. kép. Kerek verem, betöltésében több mázsány i kavics. Lébény-Kaszás-domb 228. obj .

színűnek tűnő vélekedés szerint nagyságuk és a tüzelőberendezés hiánya miatt nem tekinthetők lakóháznak, hanem istállónak, tárháznak vagy műhely­nek. 8 8 A fűtőberendezéssel nem rendelkező kisalföldi veremházak időrendjé­nek érdekessége, hogy a néhány ilyen objektum inkább az Árpád-kor e le jére 9 8

vagy talán a legvégére 9 0 jellemző. A lekerekített sarkú, négyzet alaprajzú házak tetőszerkezetét általában

két, a keskenyebb oldalak középvonalában álló szelemenágas tar tot ta 9 1 - az autópályás leletmentéseken erre példa a Győr-Palotai úti 3. obj.; Ménfőcsa-nak-Szeles-dombi 262., 465., 492., 5 8 1 . stb. obj.; és a Lébény-Bil le-dombi

88. MÉRI István 1964. 2 8 - 3 6 . ; BÓNA István 1973. 8 1 . ; KOVALOVSZKI Júlia 1980. 4 0 - 4 1 . ; és összefoglalóan MICHNAI Atti la 1952. 230.

89. Lébény-Bi l le-domb 45. obj. ; Komját-Kavicsbánya 3/83. obj . : SALKOVSKY, Peter -VALKO-LINSKÁ, Ivona 1987. 135., 2. ábra 3.

90. Komját-Torosl ín 1. obj . : TOÖIK, Anton 1992 .218 . , 150. ábra. Ezen objektum értékelhetősé­gét erősen csökkent i , hogy északi sarkát nem sikerült feltárni.

9 1 . E háztípust az Árpád-kori építészet a lapt ípusaként első ízben MÉRI István 1952. 58.; MÉRI István 1964. 9 -19 . ; MÉRI István 1969-1970 . 7 7 - 8 1 . ír ta le. A dolgozata óta eltelt időszak feltárásai azonban azt bizonyították, hogy a szerkezeti megoldások az általa meg-figyeltnél valamivel változatosabbak lehettek. Ezt hangsúlyozta: BALASSA M. Iván 1985. 46. ; BALASSA M. Iván 1989. 120. A két ágasfás ház kisalföldi példái: Bajcs-farkasdi 7., 9., 10. ház :TOÖIK, Anton 1964. 73., 7 5 - 7 6 . ábra ; Komját-Knazova jamai 111. , 112., 144. obj. : TOÖIK, Anton 1981 . 150., 151.17. , 18., 2 1 . ábra; patpusztai 6., 2 1 . , 30., 62. ob j . : C H E B E N , Ivan 1987. 10. ábra 2 - 5 .

10. kép. Földfelszíni ház szétrombolt padlójának részletei. Lébény-Kaszás-domb 406. obj .

101 . , 218., 389. obj. - , de számos más szerkezeti megoldás is lehetséges. Az egyik elég ritka lehetőség az ágasfák tartására szolgáló gödrök teljes h iánya 9 2 - például Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 121 . ház - a többi esetben ezzel ellentétben az alátámasztások száma nagyobb a szokásos kettőnél. E szerke­zeti megoldásokat ketté lehet osztani oly módon, hogy az alátámasztások a lakógödrön belül szimmetrikusan vannak-e elosztva vagy nem. Míg az aszim­metrikus alátámasztások 9 3 - például Lébény-Bil le-domb 45. (85. kép), 390., 399. obj. - elég nehezen rendszerezhetőek, és - legalábbis a jelen anyag­mennyiség alapján - sok az egyedinek tűnő megoldás, a szimmetrikus szer-

92. A cölöplyuk nélküli veremházra utal már MÉRI István 1952. 58. Kisalföldi példája a Hetény-Simitósi 6. ház: HABOVSTIAK, Alojz 1961. 4 6 1 . , 9. ábra ; Komját-Khazova jamai 156. ház: TOÖIK, Anton 1 9 8 1 . 150., 19. ábra; és a Komját- tomásovei 11/a ház: TOÖIK, Anton 1978. 145. ábra 2; és a Tatabánya-dózsakert i 11/1980-as ház: VÉKONY Gábor 1988. 289.

93 . Lásd például: Komját -Khazova jamai 150. objektumot: TOÖIK, Anton 1981 . 151 . , 20. ábra ; Szenc-Szentmárton-pasienoki 1. házat: MINÁÖ, V lad imí r 1981. 489., 2. ábra; Zsi tvabese-nyő-Páskom II. házat: HABOVSTIAK, Alojz 1961 . 455. , 4. ábra.

kezetek néhány alaptípus köré csoportosíthatóak. Ilyenek a ház középvona­lában, a két szelemenágas közt elhelyezkedő harmadik cölöp, az ún. közép­oszlop94 - például Lébény-Bil le-domb 341 . , 383., továbbá a négy tartóoszlo­pos ház, amelynél az egyes cölöpök helyei vagy az egyes oldalak középvona­lában 9 5 vannak - például Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 73., 8 1 . , 326., 398. obj . ; Lébény-Bil le-domb 125. obj. (2. k é p ) - v a g y pedig a négy sa rokban 9 6 - pé ldáu l Ménfőcsanak-Szeles-domb 3 1 . obj., és végezetül ilyen a hat cölöplyukas ház , 9 7 amelynél a két-két, egymással szembeni házoldal mellett három-három szelemenágas is állt. Időrendileg a kettőnél több cölöplyukkal rendelkező házak nagyobbrészt a korai Árpád-korba, azaz a 1 0 - 1 1 . századra keltezhe-tők. De felbukkannak, igaz meglehetősen ritkán ilyen megoldások még az Árpád-kor végén is: a 13. század eleji ezüstpénzzel keltezett Kajárpéc-Pi-kolfa-dombi 86 /1 . számú házban 9 8 például középoszlop is állt.

A kisalföldi veremházak összehasonlító vizsgálata során nem tudtam felfedezni szoros összefüggést a ház alátámasztásának rendszere és a tüze­lőberendezés milyensége között, bár a két cölöplyukas, „át lagos" megoldás leginkább az agyagkemencével együtt szokott felbukkanni.

Jelenleg még elég eltérő szinten elemezhető a kisalföldi veremházak padlója és falazati anyagai. Következik ez abból, hogy egy-egy objektumnak majdnem mindig a legalsó részei maradnak meg a legjobban. így a padlóról, vagy pontosabban a járőszintről már a jelenleg közölt veremházak alapján is megbízható következtetések vonhatók le. A Kárpát-medence más részeihez

94. Lásd például: Hetény-simitósi 1 7 3 . házat: HABOVSTIAK, Alojz 1961 . 8. ábra; a Kajárpéc-Pokolfadombi 8 6 / 1 . házat: T A K Á C S Miklós (megj. előtt); vagy a Komját- tomasovei A/ l l -18. házat: TOÖIK, Anton 1978. 148. ábra 1. Az Árpád-kori veremházat e lemző szakirodalom ez idáig alig érintette a ház közepébe helyezett ágasfa, az ún. középoszlop problematikáját (egyik ritka kivétel K. CSILLÉRY Klára 1982.191.) . Ezzel ellentétben az újkori parasztházat vizsgáló néprajzkutatók közül többen is foglalkoztak a fenti szerkezeti e lemmel , meglehető­sen ellentétes következtetésekre jutva. Ezeket összefoglal ta: FILEP Antal 1979. 507. Vi ta­indítóként G U N D A Béla 1947 .71 -75 . , a középgerenda Palócföldön elterjedt, „bo ldoganya" neve alapján e szerkezeti elem archaikus voltára, továbbá a parasztság szakrális térelosz­tására, és a matri l ineáris nagycsalád maradványaira igyekezett következtetni . Gondolatme­netét bírálta: VAJDA László 1951 . 50 -62 . ő - nézetem szerint joggal - emelte ki GUNDA-Béla gondolatmenetének gyengéit , illetve azt, hogy ilyen messzemenő következtetésekhez

túl kevés az adat. Óvatosságát, úgy vélem, a régészeti anyag is alátámaszt ja. Egyrészt igencsak vitatható, hogy a falusi környezetben a 14. században megjelenő, föld fe lszínére épített, többosztatú lakóház és az Árpád-kori , egysejtű veremház szerkezet i elemei egy­másból levezethetőek-e - lásd erre MESTERHÁZY Károly 1991. 6 8 - 7 8 . Másrészt pedig a fentebb felsorolt kisalföldi középágasfás házak egyikében sem került elő e szerkezeti e lem körül egyetlen olyan nyom (például beásás, rituális célzattal elrejtett tárgy vagy állattetem) sem, amely a lakótér e pontjának esetleges szakrál is jelentőségére utalt volna.

95. Ilyen az egyik Kéménd-kiskukoricási ház: NEVIZÁNSZKY Gábor 1982. 5. tábla. 96. Említ ilyen alátámasztási rendszerű házat MÉRI István 1952. 58. A kisalföldi Árpád-kor

lakóházairól szóló szakirodalomban viszont nem talál tam párhuzamát. Nem említ i lyeneket HABOVSTIAK, Alojz 1985. 87. sem.

97. Ilyen alátámasztási rendszerű veremház a Győr környéki autópályás leletmentésen nem került elő, van viszont példája Zsi tvabesenyőn: BIALEKOVÁ, Darina 1958. 13. ábra; és Tatabányán: V É K O N Y Gábor 1980. 28 -29 . ; V É K O N Y Gábor 1988. 286.

98. TAKÁCS Miklós 1993b. 2. tábla 1.

11 . kép. Négyszögletes, négy cölöplyukas ve rem. Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 607. obj .

hason lóan" e vidéken is igen egyszerű volt a ház alja. A Kisalföldön is egy lejárt, vagy lesarazott réteg húzódik a veremház alján (2. kép), és e réteg elég gyakran az ún. ülőgödör oldalain és alján is megtalálható. 1 0 0 A Kárpát-me­dence más részein végzett vizsgálatokhoz hasonlóan a Kisalföldön sem ta­lálni adatot deszkaborítású padlóra. Az általános helyzettel egyezik az is, hogy az egyes veremházak járószintje igen eltérő vastagságú és keménysé­gű, feltehetően az egyes lakógödrök eltérő hoszúságú használata miatt . 1 0

A veremházak esetleges felmenő falairól csak a betöltésükben lelt nyers vagy átégett agyagrögök alapján szerezhetünk közvetett bizonyítékokat. Mivel ezeknek csak egy részén látható áglenyomat, több építési technika is elkép­zelhető. (E bizonytalanság a Kárpát-medence más részeire is je l lemző. 1 0 2 ) A Kárpát-medencei népi építészet kutatói által kidolgozott fogalomrendszer 1 0 3

szerint az Árpád-kori veremházak falai vagy az ún. fecskerakás, azaz a rakott, illetve gömbölyeges sárfal, vagy pedig az ún. tapasztott sövényfal kategóriá­jához állhattak közel. Azaz, vagy támasztószerkezet nélkül rakhatták fel e

99. MÉRI István 1952. 60. ; MÉRI István 1964. 10.; KOVALOVSZKI Júl ia 1980. 2 9 - 3 5 . 100. MÉRI István 1952. 60. ; KOVLOVSZKI Júl ia 1960. 38.; KOVALOVSZKI Júlia 1980. 30.;

összefoglalóan értekezett az ülőgödörről: K. CSILLÉRY Klára 1982. 202 -203 . 101 . Igen határozott formában érvelt emellett: KOVALOVSZKI Júl ia 1975. 209. 102. MÉRI István 1964. 13.; MICHNAI Attila 1981 . 228. 103. A különböző falrakási technikához lásd: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 3 8 - 4 0 . ;

BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 6 3 - 6 4 .

12. kép. „Kemencebokor" . Lébény-Kaszás-domb 152. obj.

falakat agyagos sárból, vagy pedig a leszúrt karókra fonott sövényt tapasztot­ták be ugyanezen anyaggal. Meg kell még jegyeznem azt is, hogy Kajárpéc-Pokolfadombon (87/9, 89/2. ob j . ) , 1 0 4 Lébény-Bil le-dombon (97. obj.), illetve Lébény-Kaszás-dombon (228. obj.) (9. kép) több késő Árpád-kori települési objektumban is került elő másodlagos helyzetben mázsányi patakkavics vagy elnagyolt kőtöredék. E leletmennyiség miatt nézetem szerint az agyagba ra­kott kőfal ismerete sem zárható ki teljesen.

A veremházak egy további szerkezeti eleme, a meneteles bejáraf05 saj­nos csak meglehetősen korlátozott mértékben tanulmányozható, mivel ezen, szükségképpen rézsűsen álló, és a padlószinttől magasabban lévő részlet helyét elég gyakran nem lehet pontosan meghatározni. Az általam feltárt vagy vizsgált, és e vonatkozásban értékelhető kisalföldi veremházak nagy többsé­gének a bejárata a tüzelőberendezéssel átellenes sarokban, vagy annak kö­zelében vol t . 1 0 6 A szakirodalomban fellelhető különböző nézetek miatt szeret­ném kiemelni, hogy e megállapítás a tüzelőberendezés típusától függetlenül jellemző az átnézett veremházak többségére. így a Kisalföld vonatkozásában minden valószínűség szerint nem beszélhetünk egy olyan „házfejlődési sza-

104. TAKÁCS Miklós (megj . előtt) 105. MÉRI István 1952. 58.; MÉRI István 1964. 11 . 106. Ilyen bejárata van a tiszalöki objektumok alapján (MÉRI István 1952. 58. , 2. kép) leírt

alaptípusnak is: MÉRI István 1969-1970 . III. tábla.

kaszró l " , amelyre kőkemence melletti bejárat lenne a je l lemző. 1 0 7 Igaz ugyan, hogy ezen alaprajzi elrendezésnek is van példája e tájegységben, méghozzá két helyen is: Kernenden (Kamenín, Sz lovákia) 1 0 8 és Tatabányán.™9 Az itteni házak kőkemence melletti lejáratának értelmezésénél talán abból a leghelye­sebb kiindulni, hogy mindkét lelőhely a Kisalföld keleti peremén fekszik, ahol már nagy lehetett a szomszéd tájegységek (például a Dunakanyar, illetve az Ipoly mente) hatása.

Fentebb idézőjelek közé tettem a „házfejlődés" szót, ezzel próbálva meg kifejezésre juttatni azt, hogy a közelmúltban nyilatkozó több régészhez 1 1 0

hasonlóan, nézetem szerint sem beszélhetünk a veremházak kapcsán igazi t ipológiai fejlődésről. így a fentebb csak elég röviden leírt eltérések is inkább csak alakváltozatként kezelendőek. Az egyes szerkezeti megoldások vagy tüzelőberendezés-t ípusok az Árpád- és Anjou-koron, azaz a 10-14. századon belül általában csak egy-egy kisebb időszakra jel lemzőek. Az időrendi áta­lakulás legfontosabb fordulópontja a 11 . század vége és a 12. század eleje. Az ennél korábbi veremházakban általában kőkemence állt, de feltűnik a 1 0 - 1 1 . században a Kisalföld Árpád-korára jellemző őszes többi tüzelőberen­dezés-t ípus is, igaz a kőkemencénél valamivel ritkábban. így van néhány példája a kőtűzhelynek, a fűtőgödörnek, valamint a később igen népszerűvé váló agyagkemencének is, és néhány esetben előfordult az is, hogy egy veremházon belül építettek kő- és agyagkemencét is. A tetőszerkezetet na­gyobbrészt két szelemenágas tartotta, de igen sok egyéb szerkezeti megoldás is adatolható. A lakógödörbe pedig rendszerint a tüzelőberendezéssel szem­beni sarokban lehetett belépni, bár előfordulhatott az is, hogy a bejárat a kőkemence mellett nyílt. A 12. század elején induló és egészen a 14. század közepéig tartó második szakasz jel legzetessége az egységesedés. Az öt tüzelőberendezés-t ípus közül úgy tűnik, csak a veremház sarkába agyagból építet t vagy az oldalfalba vájt kemence maradt meg. Ugyanígy a tetőszerke­zet támaszainak megoldásában is jóval egységesebb az Árpád-kor második felének kisalföldi veremház építési gyakorlata. Általános a két szelemenága-sos megoldás, bár emellett más alátámasztási rendszerek is feltűnnek, igaz meglehetősen ritkán. Azon, sajnos elég ritka esetekben, amikor a bejárat helye megfigyelhető volt, az továbbra is a tüzelőberendezéssel szembeni sarokba nyílt.

107. A Garamtól északkeletre elterülő v idékre, azaz a Felvidék középső és keleti részére tartja ezt jel lemzőnek: BALASSA M. Iván 1985. 63 -64 .

108. NEVIZÁNSZKY Gábor 1982. 5 -7 . ábra . 109. 1/1977. ház: V É K O N Y Gábor 1980. 2 8 - 2 9 . ; VÉKONY Gábor 1988. 286. 110. Lásd például: B Ó N A István 1988. 410 . : „A XIV-XVI. századi magyar fejlődés tehát nem

technikai kérdés, nem is általános evolúció, hanem sajátos és sikeres magyar fejlődés. " Sokkal határozottabban fogalmaz e tekintetben: MESTERHÁZY Károly 1991 . 74 . : „Minde­zeketfigyelembe véve, a kétosztatú lakóház kialakulását olyan folyamatnak tekintem, mely­nek kezdetei a felszíni cölöpvázas építményekkel, a városi házépítészettel és a földesúri kúriákkal együtt a 12. század elé nyúlnak vissza. A kétosztatú lakóépületek azonban csak a 13. században lesznek gyakoribbá, és csak a 14. században szorítják ki a gödörháza­kat. "

Tisztába vagyok azzal, hogy az általam megfogalmazott „veremház-tipo­lógiai" vázlat igen rövid, és számos kérdést hagy nyitva, más problémákat pedig egyáltalán nem is érint. Úgy vélem azonban, hogy a jelenleg rendelke­zésre álló alaprajzok elemzése alapján körülbelül e szintig terjednek ismere­teink. Az újabb ásatások, és ami legalább ennyire fontos, e feltárások és a régebbi munkálatok pontos és részletes közlése e vázlatos képet mindenképp gazdagítani fogják.

A veremházak áttekintése után sajnos csak néhány szót tudok ejteni a kisalföldi 10-13 . századi falvakban álló földfelszíni, vagy alig földbe mélyedő lakóházakról vagy egyéb építményekről. Rövidségem oka ez esetben is a rendelkezésre álló leletek csekély száma. A kisalföldi Árpád-kori falufeltáráso­kat tárgyaló szakirodalomban egyetlen egy földfelszíni házra vonatkozó, szá­momra kissé bizonytalannak tűnő utalást találtam, egy másik földfelszíni épít­mény elég csekély részleteit pedig az M1-es autópálya építését megelőző egyik leletmentésén sikerült feltárnom. Az 1964-es Kapuvár-Kistölgyfa-majorl (vagy másik nevén Kistölgyfa-pusztái) ásatáson PUSZTAI Rezső figyelt meg olyan cölöplyukakat, amelyek egy 3x3,5 méteres teret, nézete szerint egy ház helyét rajzolták k i . 1 1 1 E jelenség értelmezése természetesen csak a részletes közlemény megjelenése után válik majd lehetővé, néhány következtetés azonban már most is megfogalmazható. E karólyukak szabályos elrendezé­séhez kapcsolódó alapkérdés: ténylegesen állt-e itt ház, vagy csak egy túl merész objektumértelmezésről, azaz egy „belelátásról" van szó? Mivel a cölöplyukak környékén nem sikerült megfigyelni egyéb szerkezeti elemeket, például járószintet vagy padlót, a fenti kérdést nem lehet minden kétséget kizáró módon e ldönteni . 1 1 2 Az is kétségeket ébreszthet, hogy a későbbi évek Kistölgyfa-majori fe l tárásain 1 1 3 is nagy számban kerültek elő cölöplyukak, eze­ket azonban már nem lehetett beilleszteni semmilyen épí tmény alaprajzi rend­szerébe. Továbbá, a szűkebben vagy távolabban értelmezett környék telep­feltárásain - így például Lébény-Bil le-dombon (109-120. stb. obj.) - is sikerült feltárni sorokba rendezett cölöplyukakat, ezek azonban az egyéb szerkezeti elemek hiánya miatt inkább kerítésnyomoknak tűntek. Végezetül, csak mel­lékesen jegyzem meg azt, hogy a sorokba, mértani alakzatokba rendezett cölöplyukak elemzése során adódó bizonytalanság a más korszakokat kutató telepfeltárásoknak egy elég gyakori problémája. Igy a Kistölgyfa-majorihoz hasonló értelmezési nehézségek már számos esetben felvetődtek különböző őskori ásatások 1 1 4 kapcsán is, és elemzésük ezen esetekben sem mindig hozott kétségeket teljesen kizáró eredményeket.

A fentebb említett másik földfelszíni, szintén csak igen nehezen értelmez­hető telepjelenség a Lébény-Kaszás-dombi leletmentés 406. objektuma (10. kép). Ez tulajdonképpen egy, a jelenlegi felszín alatt 2 5 - 3 0 centiméterre hú-

111 . PUSZTAI Rezső: Kapuvár-Kistölgyfapuszta. Régészeti Füzetek Ser. I. 18. 1965. 70. 112. Az ilyen cölöpsorok érte lmezésének nehézségeire utalt a közelmúltban BÓNA István 1985.

225. 113. TOMKA Péter 1968. 6 4 - 6 5 . 114. Lásd például: VARGHA László 1954. 198-215 .

13. kép. Patakkaviccsa! kirakott kemencetapasztás. Ménfőcsanak-Szeles-dülö 96. obj .

zódó, gondosan lesarazott járószint, amelyből a mezőgazdasági művelés csak egy nagyobb és három kisebb, alaktalan foltot hagyott meg. (Cölöplyukat vagy alapozóárkot e padlódarabok környékén nem találtunk, a terület több­szöri, gondos felnyesése ellenére sem.) A megmaradt, igen csekély részek alapján az építmény szerkezetét, alaprajzát nem lehetett kideríteni. így termé­szetesen az sem dönthető el, hogy ez lakóház volt-e, vagy melléképület. Csak annyi bizonyos, hogy ezen építmény elég nagy méretű lehetett, mert a meg­maradt padlórészletek hosszirányban több mint hat, keresztirányban pedig több mint két méternyire terjedtek ki. Bizonyos továbbá az is, hogy a töredékes padló, és természetesen az egykor hozzá tartozó épí tmény is, a 12-13. szá­zadra keltezhető. A legnagyobb padlódarabon ugyanis egy, helyben összetört edényt sikerült kibontani, és ez igen szerencsés módon egy jól keltezhető, alsó-ausztriai, ún. bécsi táro lófazék 1 1 5 volt.

A földfelszíni épületekre vonatkozó néhány, sajnos még igen csekély és rosszul értelmezhető adat felsorolása már át is vezetett a korabeli falvak egyéb építményeinek a taglalásához. Az egyéb települési objektumok sorát a tárolóvermekke\ nyitom, mivel a Kárpát-medence más részeihez hasonlóan

115. E tárolófazék legjobb párhuzamai Ógyal la-Bagottán (HABOVSTIAK, Alojz 1961. 4 7 1 . , 28. ábra 20 -26 . ) és Pozsonyban kerültek elő: MUSILOVÁ, Margareta-STASSEL, Ivo 1988 .67 . , 15. ábra 3.

a Kisalföldön is ez az Árpád-kori falufeltárások leggyakoribb te lepje lensége. 1 1 6

Az általános helyzethez hasonlóan a kisalföldi kerek vermek oldalfala is lehet egyenes vagy kiöblösödő, aljuk pedig ívelt, vagy ritkábban vízszintes (9. kép). Elég gyakori lehetett a falak tapasztása vagy kiégetése is, bár ennek elterjedt­ségét a részletes közlések alacsony száma miatt még nem lehet pontosan vizsgálni. A tárolás témakörhöz kapcsolódik azon objektumtípus is, amelynek létezésére szintén a Ménfőcsanak-Szeles-dombi leletmentésen figyeltem fel (607. obj.) (11 . kép). A szakirodalom tanulmányozása azonban arra döbben­tett rá, hogy ilyen telepjelenségek már több lelőhelyen is feltűntek a Kisalföld északi részén, 1 1 7 viszont az ásatok részéről nem mindig irányult rájuk a meg­felelő f igyelem. Általában a tárolóvermek körében szokás tárgyalni olyan leke­rekített négyszög vagy téglalap alaprajzú, egy, másféi vagy maximum két méter oldalhosszúságú gödröket. Ezek nem csekély hányadának egy további jel legzetessége, hogy bennük különböző alaprajzi elosztásban karók helyére utaló cölöplyukak is elő szoktak kerülni. Ezen objektumtípust nagy valószínű­séggel egy olyan föld alatti tárolóhelyiségként értelmezhetjük, amelynek felte­hetően valamilyen tetőszerkezete is lehetett. Az összehasonlító anyag cse­kély száma miatt e veremtípus Kisalföldön belüli területi elterjedését még nem érdemes részletesebben elemezni. Keltezéséről is egyelőre csak annyit lehet megállapítani, hogy ilyen telepjelenségek nemcsak az Árpád-kor végi falvak jellegzetességei. Két jellegzetes példájuk ugyanis éppen a fentebb már emlí­tett 1 0 - 1 1 . századi Ménfőcsanak-Szeles-dűlői telepfeltáráson kerültek elő.

A kisalföldi Árpád-kori falufeltárások egy következő objektumtípusáról, az ún. szabadban álló vagy külső kemencéről"8 szóló fejezetet úgy igyekez­tem felépíteni, hogy a terjedelmi korlátokra való tekintettel a más vidékek leletanyaga alapján már leírt jelenségeket csak röviden eml í tem. Az általam átnézett vagy feltárt telepásatások közt ugyanis többségében olyan külső kemencéket találtam, amilyeneket MÉRI Is tván 1 1 9 és tan í tványa i 1 2 0 a Kárpát­medence más részein már feltártak és alaposan fel is dolgoztak. Tehát a Kisalföldön is számos példája van e tüzelőberendezésnek, amely általában egy boltozott, kerek sütőfelületű agyagkemencéből és a hozzá csatlakozó ovális alakú munkagödörből áll. Az egyes kisalföldi külső kemencék méretei igen különbözőek lehetnek. így például a legkisebb Ménfőcsanak-Szeles-dű­lői sütő-főző berendezés (441. obj.) munkagödrével együtt is csak mintegy másfél méter hosszúságú volt, de ugyanezen a lelőhelyen kibontottunk négy darab négy méternél is hosszabb külső kemencét (417., 418., 438., 588. obj.). Elég ritkán ugyan, de a Kisalföldön is feltűnik az ún. kemencebokor (12. kép), azaz amikor egy nagyobb méretű munkagödörhöz több sütőfelület is csatlako-

116. Ezen objektumtípusról összefoglalóan érkezett: IKVAI Nándor 1966. 3 4 3 - 3 7 5 . ; valamint a közelmúltban BÉRES Mária 1987. 2 5 - 3 4 .

117. Ezeket összefoglal ta HABOVSTIAK, Alojz 1985. 103 -110 . 118. E telepjelenségről általános érvénnyel értekezett: MÉRI István 1952. 6 0 - 6 1 . ; MÉRI István

1963. 273 -280 . ; MÉRI István 1964. 36 -39 . ; MÉRI István 1969-1970. 8 1 . ; FODOR István 1985. 5 1 - 7 0 .

119. MÉRI István 1963. 273-280 . 120. KOVALOVSZKI Júlia 1960. 38. ; KOVALOVSZKI Júl ia 1980. 40.

zott. A Ménfőcsanak-Szeles-dűlői 2-es, 88-as, 477-es és 486-os, vagy a Lé-bény-Kaszás-dombi 152-es objektum alapján személyesen is meggyőződhet­tem MÉRI István ide kapcsolódó ál l í tásának igazáról. Ő ugyanis már a Tisza-lök-rázomi kemencebokrok alapján fe lhívta a kutatás figyelmét arra, hogy az egy munkagödörhöz tartozó sütőfelületeket nem egyszerre használták. 1 2 1

A Kisalföld szabadban álló kemencéire, de az itteni veremházak agyagkemen­céire is vonatkoztatható azon megállapítás, hogy sütőfelületükbe aránylag ritkán tapasztottak hőtárolási célzattal edénytöredékeket . 1 2 2 Sokkal gyakrab­ban kerül elő az átégett sütőfelületben aprókavics (486/1. , 486/3. obj.), patak­kavics vagy kőtöredék (96., 159., 186., 237., 417., 477/3., 636. stb. obj.) (13. kép). A külső kemencék időrendjéről csak annyit jegyeznék meg, hogy egy­részt az ilyen objektumok a Kisalföldön megtalálhatók az Árpád-kornak mind a korai, mind pedig a kései szakaszában, másrészt pedig nem találtam olyan alaprajzi jellegzetességet, amely alapján a 10-13. századon belül kisebb időrendi csoportokat lehetett volna szétválasztani.

A külső kemencének egy, az előzőnél jóval ritkább t ípusát is meg lehetett figyelni a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői (233., 272., 318., 548., obj.) és Lébény-Bille-dombi (33., 94., 226. obj.) leletmentésen (14-16. kép). E változat legfon­tosabb jellegzetessége az, hogy az „át lagos" külső kemencékkel ellentétben munkagödre is, és az agyagba vájt, boltozott sütőfelülete is erősen lejt (Az erősen lejtő munkagödör szemléltetésére a Lébény-Bil le-dombi 94-es objek­tumnak a padlószint alá nyúló, ún. negatív bontással dokumentáltuk hossz­metszetét.) (17. kép). Ezen igencsak szembeötlő formai jegy miatt javasolom megnevezésére MÉRI István nyomán, de az általa alkalmazott szakkifejezést némileg bővítve az aknakemence szót. E kemencéknek nemcsak az erősen lejtő, sokszor lépcsősen kiképzett munkagödrük révén különböznek az „átla­gos" formaváltozattól. Egy további eltérés, hogy a boltozott kemencerész erősen átégett aljáról hiányzik az egyenes aljú t ípus esetében általános, agyagból tapasztott sütőfelelület (17. kép). A vízszintes aljú külső kemencék­hez hasonlóan az aknakemencék nagysága is igencsak eltérő. Általában két méter körüliek, de a Lébény-Bil le-dombi 33. objektum hosszúsága (16. kép) ezzel szemben az öt métert is meghaladta. Egyelőre nem lehet teljesen egyér­telmű választ adni arra az igencsak logikus kérdésre, miért alakult ki az „átla­gostól" eltérő aljú kemenceváltozat? A válaszhoz ugyanis nézetem szerint mind az egyenes, mind pedig a lejtős aljú külső kemence használatának módját kellene jóval pontosabban ismerni. Az aknakemencével kapcsolato­san mindenképpen érdemes kiemelni azt, hogy egyrészt az agyagba vágott, boltozott kemencerész következetesen mindig igen erősen ki van égve. Más­részt pedig, eddig egyetlen esetben sem került elő kézműipari tevékenységgel

1 2 1 . MÉRI István 1964. 1 8 - 1 9 . 122. A Kisalföld területén csak egy lelőhely, Koroncó-Bábota esetében találtam utalást arra, hogy

egy ház kemencéjének sütőfelületét edénytöredékekkel rakták ki. Ezen objektumot azonban igen rosszul dokumentál ták, így csak néhány rövid utalás, illetve a cserepekből összeál l í tot t cserépbogrács alapján következtethetünk a tüzelőberendezés alakjára: GALLUS Sándor 1942. 45.; SZÓKÉ Béla 1955. 87., 3. ábra ; TAKÁCS Miklós 1986. 35., 10. tábla 1.

14. kép. Aknakemence. Ménfőcsanak-Szeles-dűlő 272. obj.

összefüggő lelet (például salak) ilyen kemencék betöltéséből. Azaz nincs olyan adat, amely alapján valamilyen ipari tevékenységgel való összefüg­gésre gyanakodni lehetne. Azaz a kisalföldi példák is erősítik MÉRI István azon elgondolását, amely szerint e kemencetípus a húsfüstöléssel függhetett össze . 1 2 2 3

Az aknakemence területi elterjedéséről egyelőre csak annyit lehet megál­lapítani, hogy az nemcsak a Kisalföldön, hanem a Kárpát-medence keletebbi részein, például a Tiszántúlon is ismert volt. így a fentebb már említett két, Győr környéki autópályás leletmentésen kívül nemcsak a Kisalföld északi felén fekvő Komját (Komjatice, Szlovákia) -Homoky vagy Kavicsbánya (Ôtrko-visko) nevű lelőhelyen adatolható, 1 2 3 hanem Tisza lök-Rázomon 1 2 4 és Tiszafü-red-Morotvapartort25 is. A két párhuzam közül különösen a tiszalöki fontos, tudománytörténeti okokból: feltárója, MÉRI István ezen objektumok alapján

122a. MÉRI István 1952. 60. ; MÉRI István 1963. 273 -280 . 123. Komját-Kavicsbánya 10/83. obj.: SALKOVSZKY, Peter-VLKOLINSKÁ. l vona1987 .137 . , 4.

ábra 1. 124. MÉRI István 1952. 60. 125. LASZLOVSZKY József 1991. 331 . , 350. , 9. kép.

írta le elsőként a meneteles, erősen lejtő lejáratú külső kemencét . 1 2 6 E sorai felett azonban úgy tűnik, a jelen kutatás egy része átsiklott. így a másodikként felsorolt tiszafüredi párhuzamot feltárója, LASZLOVSZKY József egy olyan, kiégett falú gabonásveremnek minősí tet te , 1 2 7 amelynek lépcsős lejárata is volt. Gondolatmenetét egy hasonló alakú, de csak kis mértékben átégett falú, Hódmezővásárhely-kontraparti ob jek tumra 1 2 8 alapozta. Ez utóbbit ugyanis fel­dolgozója, BÉRES Mária a benne lelt kétféle hamuréteg, gabonamagvak és egy tárolóalkalmatosság elszenesedett maradványai alapján nagy tárolóve­remként értelmezte. A tárolóverem meghatározás azonban számomra - leg­alábbis a kisalföldi példák vonatkozásában - elég valószínűtlennek tűnik. Egyrészt az átégés mértéke, illetve a többször megújított járószintek közti vastag hamurétegek miatt, másrészt pedig a betöltésben lelt, beszakadt ke­menceboltozatdarabok miatt.

A Kisalföld vonatkozásában az aknakemence időrendje a már eddig is­mert példányok alapján is körvonalazható. így igencsak valószínű, hogy az elemzett nagytájon az erősen lejtő aljú külső kemence az Árpád-kor mind a négy évszázadában ismert volt. Ennek látszólag ellentmond, hogy az ilyen objektumok többsége, azaz a három ménfőcsanaki és az egy komjáti 1 0 - 1 1 . századból származik, viszont a három Lébény-Bille-dombi aknakemence elég nagy biztonsággal keltezhető a 12 -13 . századra.

A kisalföldi Árpád-kori falufeltárások egyéb telepjelenségeiről szóló részt az ár/co/ckal1 2 9 szeretném zárni. Ezen objektumtípusról tudománytörténeti okok miatt is szólnom kell. A térség egyik első fa lufel tárásán, 1 3 0 az 1953-57 közt folyó Hetény (Chotin, Szlovákia) -sasüllői vagy másik nevén simitósi ásatáson a veremházak és a gödrök közt egy olyan szabályos árokrendszer kerül elő, amelynek egyes tagjai nagyjából négyszög alakú területeket zárnak be. Az ezáltal sugallt rendezett falukép pedig némileg ellentmond MÉRI István általánosan elfogadottá vált fe l fogásának, 1 3 1 amely szerint az Árpád-kori falu­kép szórt, rendszertelen. Mivel a hetényi feltárás közleményei alapján nem ellenőrizhető, hogy az összes feltárt árok valóban egykorú-e, ezen alaprajzi elrendezés kissé bizonytalannak tűnik. Annyit tehettem csak, hogy a nagytáj többi falufeltárása alapján megvizsgáltam, ilyen szabályosnak tűnő árokrend-

126. MÉRI István 1952. 60. : „Egy másik külső kemence (?)-fajtát is több helyen találtunk. Ha­sonló szerkezetű, mint a most megismert szabadban levő nagy kemencék: földbevájták, szájukhoz egy ferdén mélyedő és szélesedő gödör vezet. A különbség az előbbiekhez képest az, hogy ezeknél a kemence szája nem szűkül össze, hanem a gödör egész széles­ségében nyitott, továbbá hogy alja a gödör lejtőjének folytatásaképpen továbbmélyed lefelé, és végül, hogy helyenként erősen, helyenként viszont alig kiégett alja nincsen kita­pasztva, hanem hepehupás felületű. Viszont boltozatuk minden esetben rendkívül erősen átégett. "

127. L A S Z L O V S Z K Y József 1991. 3 3 1 .

128. BÉRES Mária 1987. 29 -30 . , 1. ábra 13. 129. E telepjelenség első, és a mai napig legjobb összefoglalása: MÉRI István 1962. 211-218 . 130. H A B O V S T I A K , Alojz 1961. 459 -462 . ; " S A L K O V S K Y , Peter (szerk.) 1989. 122. A feltárás

értékeléséhez lásd még : B E N K Ö Elek 1980. 5 -22 . A fel tárások során lelt cserépbográcso­kat említ i : H A B O V S T I A K , Alojz 1974. 134.

1 3 1 . MÉRI István 1952. 5 6 - 5 8 . ; MÉRI István 1962. 2 1 1 .

15. kép. Aknakemence. Lébény-Kaszás-domb 226. obj .

szerre van-e egyéb példa. Az elemzett kisalföldi ásatások alapján azon követ­keztetés fogalmazódott meg bennem, hogy egyrészt e nagytáj Árpád-kori falvaiban nem egészen volt általános az árkokkal való tagolás, vagy vízelve­zetés, bár a feltárások nagy többségénél kétségen felül előkerült ilyen telepje­lenség. Elsősorban, a csak néhány objektumból álló kistelepüléseken, illetve a területileg is erősen szórt falvakban, falurészekben (például a Győr-Palotai út, Abda-Hármasok, Mosonszentmiklós-Pál-major és Lébény-Kaszás-domb lelőhelyen) hiányzik az á rok . 1 3 2 Az olyan falvak esetében viszont, ahol a tele­pülésen belül az árkok felbukkannak, ott elég gyakran megfigyelhetők a vala­milyen területi osztás csírái i s . 1 3 3 Az autópályás leletmentések közül ilyen volt Ménfőcsanak-Szeles-dűlő. Ezen osztás azonban egyáltalán nem olyan sza-

132. Hiányoztak a középkori árkok a Kajárpéc-Pokol fadombon is, e feltárást azonban ennek ellenére sem mertem a fenti adatsorba beil leszteni. E leletmentésen ugyanis csak apró felületeket lehetett kibontani a már álló épületek miatt.

133. Lásd például a Bény-cénaparti feltárást: RUTTKAY, Mate j -CHEBEN, Ivan 1992. 114., 4. ábra.

bályos vagy határozott kivitelű, mint Hetény-Simítóson. Ki kell emelni azt is, hogy a falun belüli árkos osztás nemcsak az Árpád-kor végére jellemző, mert az egyik legszebb példája, a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői 1 0 - 1 1 . századi tele­pülés.

14-16. század

Az Árpád-kori adatok áttekintése után térjünk át a 14 -16 . századra. Ezen évszázadok kisalföldi falusi lakáskultúrájáról jelenleg még csak igen kevés adat áll rendelkezésre. 1 3 4 Mégis szólnom kell e korszakról is. A néprajzkutató kollégák többségét ugyanis feltehetően a késő középkori parasztházról régé­szetileg összegyűjthető információk érdekelhetik leginkább, lévén, ez szá­mukra a közvetlen előzmény. A jelenleg rendelkezésre álló 14-16. századi leleteket áttekintve, az adathiány nem tűnik fel azonnal, mert a szakirodalom alapján elég sok olyan, késő középkori falura utaló lelőhelyről tudhatunk, ahol különböző „apró leletek": általában kerámia, ritkábban egy-egy objektum, általában tárolóverem is előkerült. Ilyenek: Ács-Vaspuszta, 1 3 5 Béla-Kanászbe­rek, 1 3 6 Bény-Apáti (•= Apát ipar t ) , 1 3 7 Berencs (Branc, Szlovákia) -Á rkus , 1 3 8

Győr-Homokgödrök, 1 3 9 Keszegfalva-Bálványos-Szakálos (Kamenicná-Bal-vany, Szlovákia) -Puszatemplom ( = Pusztatemplom-domb), 1 4 0 Kismácséd (Malá Maca, Szlovákia) -Zaludné, 1 4 1 Komárom-Őrsújfalu ( = Dunaújfalu) (Ko-márno-Nová Stráz, Szlovákia) -Pusztatemplom ( = Pálpuszta) , 1 4 2 Nyulas (Jo-is, Ausztria) -Belterület, 1 4 3 Somorja-Tej fa lu-Sámod 1 4 4 stb. E felsorolásból ter­mészetesen hiányoznak a várfeltárások (Hédervár-Zsidódomb, 1 4 5 Kismá-

134. A Kisalföld Magyarországhoz tartozó részén e kutatási területet még senki sem foglal ta ösze. Sok adatot tartalmaz: MITHAY Sándor 1956. A szlovák régészek közül a Dunától északra lévő kisalföldi területek kutatástörténetét összefoglalta: HABOVÔTIAK, Alojz 1985. 253-325 . ; és SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989.

135. TAKÁCS Miklós 1989. 709 -719 . 136. RUTTKAY, Alexander 1970. 377 -382 . 137. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 256. ; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 245. 138. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 259. ; ÔALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 181 . 139. E rendkívül i jelentős edény- és fémanyagot eredményező leletmentés-sorozatnak még

csak az ős- és római kori része közölt: UZSOKI András 1965. 5 -85 . ; T. SZÖNYI Eszter 1992. 4 3 - 4 4 (a további bő szakirodalommal) . A még publikálatlan középkori leletekből levonható tanulságokat összefoglal ta: LOVAS Elemér 1931. 5 1 . ; és LOVAS Elemér 1942. 15-16 . ; GABLER, D.-T. SZÖNYI Eszter-TOMKA Péter 1990. 1 6 - 2 3 . Az innen származó cserépbográcsokat közli: HÖLLRIGL József 1932 -33 . 88., 26. ábra; TAKÁCS Miklós 1986. 34 -35 . , 9. tábla 1., 11 . tábla 1.

140. TOÖIK, Anton 1980. 212.; HABOVSTIAK, Alojz 1985. 281 . 141 . HABOVSTIAK, Alojz 1985. 292 -293 . ; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 94 -95 . 142. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 302. ; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 131 . 143. FELGENHAUER-SCHMIEDT, Sabine 1984. 166 -174 . 144. HANULIAK, Milan 1980 .108 -109 . ; HANULIAK, Milan 1980, 8 2 - 8 4 . ; HANULIAK, Mi lan-ZÁ-

BOJNIK, Jozef 1980. 1 9 3 - 2 0 1 . ; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 75 -76 . 145. PUSZTAI Rezső-TOMKA Péter 1981. 101 -102 .

16. kép. Igen nagyméretű aknakemence. Lébény-Kaszás-domb 33. obj.

cséd-Várdomb, 1 4 6 Ta ta , 1 4 7 Ugod-Vár 1 4 8 stb.), mivel azok esetleges kapcsolatai a falusi lakóházépítkezéssel egy külön tanulmány tárgyát képezhetnék. Az értékelhető régészeti megfigyelések száma azonban a felsorolt tekintélyes­nek tűnő számú lelőhely ellenére is minimális. A Kisalföld egész területén eddig tudomásom szerint csak két olyan ásatás folyt: Gyirmót-Sebes-tagon és Komját-Knazova-jamán, amelyek 14-16 . századi házalapok kibontását eredményezte. A kettő közül csak az előbbit elemzem részletesen, mivel az utóbbi csak a veremházak 14. századi használatát pé ldázza. 1 4 9 Gyirmót-Se­bes-tagon MITHAY Sándor és SZŐKE Béla tárt föl 1947-ben több, 15. szá­zadi földfelszíni épület alapozóárkának részleteit. SZŐKE Béla megfogalma­zása szerint ezek „egy 15. századi fazekasudvar'n50 részének tekinthetők. Sajnos azonban a feltárt telepjelenségek alaprajza még nem jelent meg, az

146. HABOVéTIAK, Alojz 1985. 2 9 1 . ; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 93 . 147. B. SZATMÁRI Sarolta 1974. 4 5 - 5 2 . 148. MITHAY Sándor 1988. 5 3 - 9 6 . 149. TOÖIK, Anton 1978. 252-253 . ; TOCIK, Anton 1980. 215-225 . 150. SZŐKE Béla 1955. 86.

17. kép. Aknakemence metszete. Lébény-Kaszás-domb 94. obj.

eddig közzétett két rövid le í rás 1 5 1 pedig elég szűk határokat szab egy épí té­szettörténeti elemzésnek. A kisalföldi, késő középkori lakóházak esetében adatbővítő célzattal meg lehet még említeni a szomszédos kistájak késő középkori falvainak régészetileg pontosabban vizsgált lakásviszonyait is, bár ezen eljárás módszertanilag egyáltalán nem tűnik kifogástalannak. Mégis utalnék néhány ilyen „k isegí tő" adatforrásra is: első helyen a Balaton-Felvidék méltán híres falufeltárásaira: Gyepűkaján-Nagykeszire, 1 5 2 Nagyvázsony-Csepelyre, 1 5 3 Sümeg-Sarvalyra, 1 5 4 másodikként pedig a szerencsésen meg­bukott nagymarosi v íz ierőmű építését megelőző dunakanyari leletmentések

1 5 1 . SZŐKE Béla 1955. 86.: „A győri múzeum 1947 őszén próbaásatást végzett a területen (t. i. Gyirmót-Sebes-tagon - T A K Á C S Miklós meg jegyzés) , amelynek eredményeképpen egy XV. sz.-i fazekasudvar, edényekkel teli égetőkemence, vertfalú ház alapjai kerültek elő. "; MITHAY Sándor 1956. 26. : „A Sebes-tagon az egykori Sebes falu maradványai találhatók. Az 1920-as évek elején a Marcal új átvágásakor a lelőhelyről dombot hordtak el. Ennél a földmunkánál nagy pusztítást vittek végbe. A középkorból származó kerek templom egy méter magasan talált falait és a szomszédságában levő temető sírjait is a töltésbe hordták. Edénykiégető kemence is került elő és vasból kovácsolt szerszámok nagy számban. A templom közelében állt a paplak, amely szintén az előbbiek sorsára jutott. A lelőhelyen 1947-ben ásatást folytattunk és több tűzhelyet ástunk ki ugyanebből a korból. "

152. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982b 1 8 1 - 2 0 1 . ; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982-1983. 207 -225 .

153. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 235 -250 . 154. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 198$.

során kibontott Nagymaros-bel terület i 1 5 5 és Helemba (Chl'aba, Szlovákia) -Dunapar t i 1 5 6 falurészletre. Ez utóbbi ásatásról azért is meg kell emlékeznem, mert a Kárpát-medence egészének viszonylatában is igencsak gazdag és változatos telepjelenségeket eredményezett.

A Kisalföldről származó leletanyag fentebb vázolt hiányosságai miatt egyelőre elhamarkodott lenne e nagytáj alapján hozzászólni a 15-16. századi falusi lakóház alaprajzi rendszerének a kérdéséhez. Most még ugyanis csak annyi bizonyos, hogy a Kárpát-medence más részeihez hasonlóan a Kisalföld falusi építészetében is egy olyan átalakulás indult meg a 14. század folyamán, amelynek következtében e tájon is új lakó- és melléképülettípusok váltak uralkodóvá a 15-16. században. A Gyirmót-Sebes-tagi feltárások alapján az is kétségen felüli tény, hogy a Balaton-Felvidékhez és a Dunakanyarhoz ha­sonlóan a Kisalföldön is voltak már a késő középkorban többosztatú falusi lakóházak. Ezek padlószintje alig mélyedt a föld fe lszíne alá, oldalfalaik pedig - a Nagyalföld 15 -16 . századi, falusi ép í tészetében 1 5 7 is elterjedt módszer szerint - az ún. tapasztott sövényfaP50 technikájával készülhettek. Vagyis az alapozóárkokba állított karókat vesszővel fonták be, majd pedig erre mindkét oldalról agyagos tapasztást kentek.

A kisalföldi adatok alapján csak korlátozott érvénnyel lehet hozzászólni a magyarországi 14. századi falusi lakóépítészet „nagy kérdéséhez": a több-

155. B ICZÓ Piroska 1990. 103-109 . 156. HANULIAK, Mi lan-ZÁBOJNIK, Jozef: Vysledky vyskumu v Chl 'abe. AVANS 1980. Nitra

1981 . 84-85 . ; U. ők: Najnovejsie vys ledky vyskumu v Chl 'abe. ArchHist 6 .1981 505 -512 . ; U. ők: Dva stedoveké objekty na vyskume v Chl 'abe. Stuzv 1 9 . 1 9 8 1 . 5 5 - 6 3 . ; U. ők Vysledky archeologiského vyskumu v Chl 'abe. Cast rum Novum I. 1982. 43 -62 . ; HANULIAK, Milan: Stredoveké hospodárske obkekty z vyskumu v Chl 'abe. ArchHist 7. 1982. 103 -112 . ; U.ő: K stavebnofunkőnej interpetácii bytneho obiektu z Chl 'aby. ArchHist 11 . 1986. 469 -477 . ; U.ő: Praveke, vőasnodej inné a st redoveké osidlenie v Ch l 'abe. SIA 38. 1989. 151 -207 .

157. MÉRI István 1954. 144. ; PÁLÓCZI H O R V Á T H András 1989. 95 -96 . ; VÁLYI Katalin 1989. 7 9 - 8 3 . Összefogla lóan: MICHNAI Att i la 1981 . 235 -236 .

158. SZŐKE Béla 1955. 86 . adata a vertfalról egy nyilvánvaló tévedés. A recens népi építészet fogalomrendszere segí tségével javí tot ta a régészek által használ t fal leírások vitatható rész­leteit: BALASSA M. Iván 1985. 7 2 - 7 3 . A falrakási technika leírásában az alábbi munkákat követ tem: B A R A B Á S Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 3 8 - 4 0 . ; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nán­dor 1987. 63 -64 .

osztatú parasztház kialakulásának és előzményeinek a problematikájához 1 5 9

is. Két elgondolkodtató tényezőt azonban feltétlenül ki kell emelnem. Egy­részt, az eddig feltárt 13. század végi, vagy 14. század eleji kisalföldi verem­házakban nem lehet olyan részletformákat megfigyelni, amelyek a többoszta-túság „első kezdeményeiként" lennének értelmezhetők. Hiányzik tehát a ve­remház bejáratához kapcsolódó, eddig más vidékeken is még inkább csak sejtett e lőtér 1 6 0 vagy a szintén inkább elméleti úton kikövetkeztetett, kívülről fűthető kemence. 1 6 1 Az Árpád-kor legvégének kisalföldi veremházai a már korábban megszokott formákat ismétlik, az újabb alaprajzi változatok megje­lenésére nincs nyom. Másrészt viszont, a Kisalföld keleti és nyugati széle közelében, a dunai víziút mentén fekvő városokban vannak adatok olyan földfelszíni, többosztatú házakra, amlyek elég megbízhatóan keltezhetőek a

159. A háromosztatú ház kialakulása körül folyó vitában érzékelhető leginkább azon megközel í ­tésbeli különbség, amely a falusi lakóépítészetet régészeti vagy néprajzi források alapján elemző szakemberek közt fennáll. A néprajztudósok számára a kiindulópont azon „klasszi­kus" fej lődésmenet, amelyet máig ható érvénnyel több tanulmányában megfogalmazott BÁTKY Zsigmond. Összefoglalóan lásd BÁTKY Zsigmond 1941 . 124-245. BÁTKY Zsig­mond „kultúrmorfológiai" vizsgálati módszerének értékeléséhez feltétlenül szükséges szem előtt tartani azt, hogy rekonstrukciója tel jesen elméleti, a rendelkezésre álló középkori összehasonl í tó anyag igencsak csekély volta miatt. (BÁTKY kutatásainak e jel lemvonását külön is kiemelte: VAJKAI Aurél 1947. 16.; BALASSA M. Iván 1985.149.) A középkori falusi házépítéssel foglalkozó régészek kiindulópontja jóval gyakor lat ibb: MÉRI István iskolát te­remtő feltárási és objektumelemzési módszere - MÉRI István 1952. 49 -67 . ; MÉRI István 1954. 138-154 . ; MÉRI István 1964. így a régészeti szaki rodalomban a Bátky-féle koncep­ciónak igen csekély a hatása. Eddig csak egy telepfeltáró szakember foglalt mellette állást: HOLL Imre 1979. 4 5 - 5 0 . Viszont a falusi lakóházépítészet középkori előzményeivel újab­ban foglalkozó néprajzkutatók - néha kimondhatatlanul is - fontos törekvésüknek tekintik a Bátky-féle házfejlődési elmélet és az újabb régészeti fel tárások eredményeinek egyezteté­sét. Lásd például DÁM László 1979. 8 5 - 8 7 . ; K. CSILLÉRY Klára 1982. 274 -277 . ; BALAS­SA M. Iván 1985 .146 -147 . ; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987.17. ; BALASSA M. Iván 1989. 122-127 . Mivel azonban az újabb régészeti szakirodalom az evolucionista házfejlő­dési koncepció alátámasztására nem alkalmas (MESTERHÁZY Károly 1991. 68 -78 . ) , a néprajzkutatók körében vagy némi elbizonytalanodás tapasztalható - DÁM László 1982. 117-120 . például nem nyilatkozik a többosztatú ház kialakulásának mene té rő l - , vagy pedig az evolucionista fejlődés tétele mellett felbukkan a városi , k isnemesi házépítési formák átvételének a lehetősége is. Igen óvatosan bár, de mégis elsőként érvelt a néprajzkutatók közül emellett: K. CSILLÉRY Klára 1982. 274-277. , sőt részleteiben elfogadja e gondolatot BALASSA M. Iván 1985. 7 4 - 7 5 . is, bár ugyanezen munkájának házfejlődési táblázata ( 146 -147.) a „klasszikus" fej lődésmenetet tükrözi.

160. BÁTKY Zsigmond rendszerében igen nagy az ilyen előterek jelentősége, mert ezek által „fejlődik át" többosztatúvá az egysejtű veremház (BÁTKY Zs igmond 1941 .171-174 . ) . Ezen érvelést megismételte a közelmúltban BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 166. Mégis eddig csak egyetlen egy esetben sikerült ilyen előtér igen halvány nyomát kimutatni: FODOR István 1989. 2 3 - 2 5 .

161. Elméleti úton következtet ilyen alaprajzi megoldásokra B A R A B Á S Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 166.; BALASSA M. Iván 1989. 123. Régészeti szempontból az első ilyenre BALANYI Béla 1989. 16. kép utalt Nagykőrös-Gurmann-halom lelőhelyről. A közölt házalaprajz érté­kelhetőségét sajnos elég erősen csökkenti a metszetek h iánya.

13. századra. BÁLINT Ala jos, 1 6 2 PARÁDI Nándor 1 6 3 és HORVÁTH Is tván 1 6 4

kutatásai révén ilyen házakat elsőként az esztergomi királyi városból, valamint annak egyik kültelki településén, Szentkirályon sikerült feltárni és dokumentál­ni . De ezekhez igen hasonló épületeket figyelt meg REXA, Daniel, ZEMKOVÁ, Milosava, MUSILOVÁ, Margareta és STASSEL, Ivo a pozsonyi (Bratislava, Szlovákia) belváros műemléki rekonstrukciója során i s . 1 6 5 A fenti két, sajnos még elég kicsinek tűnő adatcsoport természetesen nem döntheti el végleges érvénnyel a háromosztatú ház eredete körül zajló vitát, de a belőlük levonható következtetések ennek ellenére is elég jól il leszkednek az egyik vitázó fél fe l tevéseihez. 1 6 6 így számomra már a jelen adatmennyiség alapján is védhe-tőnek tűnik azon álláspont, hogy a korabeli Magyarország más részeihez hasonlóan a Kisalföldön sem egy „szerves fej lődés" révén alakult ki a verem­házból a többosztatú, földfelszíni ház. Jóval valószínűbb, hogy e vidéken is a falvak lakói a korabeli városi, külvárosi építészetben már készen álló mintá­kat igyekeztek másolni vagy esetleg egyszerűsíteni. E folyamat részletei azonban csak újabb, gondosan elvégzett és alaposan közzétett feltárások eredményei révén derülhetnek ki.

Az előző megál lapításommal végére értem áttekintésemnek. Remélem sikerült bizonyítanom, hogy a Kisalföld területén eddig végzett falufeltárások lényeges adatokkal bővíthetik Magyarország 10-16 . századi köznépi lakás­kultúrájáról összegyűjtött ismeretanyagot. Ennek ellenére azzal is tisztában vagyok, hogy előadásom az olvasók egy részében csalódást is okozhatott, azon oknál fogva, hogy a 15-16. századról csak igen elnagyoltan beszélhet­tem a csekély ismeretanyag miatt.

162. BÁLINT Alajos: Esztergom-Szentkirály. Régészeti Füzetek Ser. I. 13. 1960. 106.; MRT 5. 183-184.

163. PARÁDI Nándor 1973. 232 -247 . 164. MRT 5. 7 8 - 2 3 1 . ; HORVÁTH István 1979. 85 -86 . ; HORVÁTH István 1979. 37 -44 . ; HOR­

VÁTH István é. n. 317 -352 . 165. MELICHERCIK, Mart in-REXA, Daniel 1986. 272., 1. ábra ; ZEMKOVÁ, Mi losava 1988. 44.,

1. ábra, 52., 10. ábra ; MUSILOVÁ, Margareta-STASSEL, Ivo 1988. 5 7 - 7 9 . 166. K. CSILLÉRY Klára 1982. 2 7 4 - 2 7 7 . és sokkal határozottabban M E S T E R H Á Z Y Károly

1 9 9 1 . 6 8 - 7 8 .

IRODALOM

BAKAY Kornél 1989 Feltárul a múlt? A múlt jövője. 140 -146 . Budapest

BALANYI Béla 1989 Nagykőrös középkori falvai és építményei. In: Építészet az Alföldön. (Szerk.: NÓVÁK

László-SELMECZI László) 1989. 5 7 - 7 7 . Nagykőrös BALASSA M. Iván

1985 A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlődésének vázlata. Békés­csaba

1988 Nép és nemzetiség a népi építészetben. (A Kárpát-medence északkeleti részének példája.) Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV-XXVI . 4 8 3 - 4 9 8 . Miskolc

1989 Az alföldi lakóház történeti fejlődése. In: Építészet az Alföldön. (Szerk.: NÓVÁK László-SELMECZI László) 119-130. Nagykőrös

BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979 Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest 1987 Magyar népi építészet. Budapest

BÁLINT Csanád 1993 A 9. századi magyarság régészeti hagyatéka - módszertani kérdések. In: A honfog­

lalásról sok szemmel I. A honfoglalás kor régészete. (Szerk.: GYÖRFFY György) (meg­jelenés alatt)

BÁTKY Zs igmond 1927 Kémény és kemence. NÉ XIX. 2 4 - 2 5 . 1930 A magyar sátor és emlékei. NÉ XXII . 7 - 1 4 . 1941 Építkezés. In: Magyarság néprajza I. Sajtó alá rendezte: CZAKÓ Elemér [1941 3 ] 1 2 4 -

245. Budapest BENKÖ Elek

1980 Hetény Árpád-kori története. In: „Quibus expedig universis". Diákköri dolgozatok 1978 -79 . (Szerk.: LADÁNYI Erzsébet) 5 - 2 2 . Budapest

BÉRES Mária 1987 Adatok az Árpád-kori gabonatárolás kérdéséhez. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

2 5 - 3 4 . Szeged BIALEKOVÁ, Darina

1958 Záchránny vyskum slovanskych sídlisk v Nitrianskom Hrádku a Besehove, okr. Su-rany. SI A VI . 388 -403 .

BICZÓ Piroska 1990 Arpadenzeitliches Wohnhaus und Siedlungsobjekte aus dem 14-15. Jahrhundert zu

Nagymaros. In: Die Ergebnisse der archäologischen Ausgrabungen beim Aufbau des Kraftwerksystems Gabcikovo Nagymaros. Sammelband von Beiträgen. (Szerk.: CHROPOVSKY, Bohuslav) 103-109. Nitra

BOROVSKY, I. 1940 Staroslovenska keramika v stredni Evrope. Praha

BÓNA István 1963 Várpalota-Únió homokbánya. Régészeti Füzetek. Ser. I. 17. 1971 Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn (1945-1969.). Acta

ArchHung 23. 303-307 . , 321 -324 . 1973 VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. FontArch-

Hung. Budapest 1984 A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon. Magyarország

története 1/1. 368-369 . Budapest

1985 Arpadenzeitliche Dörfer, Kirche und Friedhof am Marosfluss. ActaArchHung 3 7 . 2 2 3 -236. Budapest

1988 Vázlat a lakóházak történetéről a Kárpát-medencében. Bírálat Barabás Jenő: fordula­tok és korszakok a magyar népi épí tészetben c. doktori értekezéséről. Ethnographia XCI. 4 0 1 ^ 1 1 .

BULLA Béla 1962 Magyarország tájai. MTAK II. 12. Budapest 1964 Magyarország természeti földrajza. Budapest

C H E B E N , Ivan 1987 Vysledky záchranného vyskumu v Patinciach. StuZv XXIII . 3 0 7 - 3 2 6 .

C H O L N O K Y Jenő 1929 Magyarország földrajza. Tudományos Gyűj temény 101 . Pécs

CHROPOVSKY, Bohuslav 1970 Slovensko na ústite dejin. Bratislava

CSALOGOVITS József 1935 Népi építkezés emlékei a Tolna megyei Sárközben. NÉ XXVIII . 1-10. 1937 Tolna vármegye múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete

község helyén. NÉ XXIX. 3 2 1 - 3 3 2 . K. CSILLÉRY Klára

1982 A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Budapest D Á M László

1979 Zur Frage der Genese des ungarischen Hauses. Ethnographica et Folkloristica Car-pathica I. 8 5 - 9 8 . Debrecen

1981 Grubenwohnungen in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Ethnographica et Folklo­ristica Carpath ica II. 7 - 3 1 . Debrecen

1982 Historische Entwicklung des Wohnhauses in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Acta Ethongraphica XXXI . 109 -128 . Budapest

1992 Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében. Jósa András Múzeum Évkönyve 3 3 - 3 5 . 131-150 . Nyí regyháza

EISNER, Ján 1933 Slovensko v pravéku. Bratislava 1947 Slovensko v dobé kultúry hradistnej. In: S lovenské dejiny I. Slovensko v praveku.

(Szerk.: VARSIK, Branislav) Bratislava FELGENHAUER-SCHMIEDT, Sabine

1984 Eine mittelalterliche Tonfigur aus Jois. Wissenschaft l iche Arbeiten aus dem Burgen­land LXIX. 166 -174 . Eisenstadt

FILEP Antal 1970 A kisalföldi lakóház helye népi építkezésünk rendszerében. (Tüzelőberendezések,

konyhák.) Ethnographia LXXXI . 327 -349 . 1973 A kisalföldi lakóház morfológiai vizsgálata - A kisalföldi lakóház történeti fejlődése,

kapcsolatai a környező és szomszéd népi háztípusokkal. In: Dissertationes Ethnog-raphicae. Tanulmányok az anyagi kultúra köréből I. (Szerk.: TÁLASI István) 3 1 1 - 3 5 6 . Budapest

1979 Ház középoszlopa. Magyar Néprajzi Lexikon 2. 507. Budapest F O D O R István

1985 Árpád-kori külső kemencéink keleti párhuzamairól. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. (Szerk.: F O D O R István-SELMECZI László) 5 1 - 7 0 . Budapest

1989 Megjegyzések a középkori magyar lakóház fejlődéstörténetéhez. In: N É K M É T 2 1 ^ 4 4 . GABLER, D.-T. SZÖNYI ESZTER-TOMKA PÉter

1990 The settlement history of Győr (Arrabona) in the Roman priod and in the Middle Ages. In: Towns in Medieval Hungary. (Szerk.: GEREVICH Lajos) 16 -23 . Budapest

GALLUS Sándor 1942 A Győri Városi Múzeum 1941. évikoroncói ásatása. Győri Szemle 16 /1 .39 -46 . Győr

GÖMÖRI János 1973 Kora császár kori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban.

Arrabona 15. 69 -119 . Győr

1976 Die Erforschung der Burg der Gespannschaft von Sopron und ihrer Umgebung in den Jahren 1971-74. ActaArchHung 28. 4 1 1 - 4 2 4 .

GUNDA Béla 1947 Der kultische Pfahl des Hauses bei den Ungarn. Folk-Liv. XI . 7 1 - 7 5 .

HABOVSTIAK, Alojz 1961 Prispevok k poznaniu nasej nízinnej dediny v XI.-XIII. storoci. SIA 9. 4 5 1 - 4 8 1 . 1971 Archeologicky vyskum, stredovekého obdobia na Slovensku. SIA 19. 603 -616 . 1975 Stredoveké agrarné sídliská 10-13. stor. na Slovensku. AR 27. 297 -304 . Nitra 1980 Vyskum a prieskum v useku Samorin-Gabcikovo. AVANS 1979. 82 -84 . Nitra 1985 Stredoveka dedina na Slovensku. Brat is lava 1988 Archäologische Siedlungsforschung in der Slowakei. In: Genet ische Siedlungesfors-

chung in Mitteleuropa und seinen Nachbarräumen. (Szerk.: BURGGRAFF, P.) 6 7 3 -700. Bonn

1989 Régészeti adatok a középkori népi építészet tanulmányozásához Szlovákiából. In: Népi építészet a Kárpát-medence északkelet i térségében. (Szerk.: CSERI Mik lós -BA-LASSA M. Iván-VIGA Gyula) 7-19. Szentendre

HANULIAK, Mi lan-ZÁBOJNIK, Jozef 1980 Vyskumi z obdobja stredoveku na trase vystavbi sústavu vodnych diel na Dunaji. AH

5. 1-488. Nitra HERMAN Ottó

1887 A magyar halászat könyve I. Budapest 1899a A magyar ősfoglalkozások köréből. Természet tudományi Közlöny 357. Különnyomat.

Budapest 1899b A magyarság háza. - Feleletül Huszka Józsefnek. Ethnographia X. 284 -285 .

HOFFMANN Tamás 1992 A faház (domus lignea) a középkori Európában. Ház és Ember 8. 5 -39 . Szentendre

HOLL Imre 1974 Sarvaly lakóházai. Archeológiai Értesítő CV I . 45 -50 .

HOLL Imre -PARÁDI Nándor 1982a Das mittelalterliche Dorf Sarvaly. FontArchHung. Budapest 1982b Nagykeszi középkori falu kutatása. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 16.

1 8 1 - 2 0 1 . Veszprém 1982-1983 Erforschung des mittelalterlichen Dorfes Nagykeszi. MittArchlnst 12 -13 . 2 0 7 -

225. HÖLLRIGL József

1932-1933 Árpád-korikeramikánk II. Domború fenekű edények. Archeológiai Értesítő XLVI . HRUBEC, Igor

1980 Povel'komoravske obdobie a stredovek. SIA 28. 229 -233 . Bratislava IKVAI Nándor

1966 Föld alatti gabonatárolás Magyarországon. Ethnographia LXXVII . 343 -375 . ÍRÁSNÉ MELIS Katalin

1992a Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában. In: Régészeti kuatások az MO-s autó­pálya nyomvonalán II. (Szerk.: HAVASSY Péter-SELMECZI László) BTM műhely 6. Budapest

1992b Kerekegyháza középkori falu Budapest határában. In: Régészeti kutatások az MO-s autópálya nyomvonalán II. (Szerk.: HAVASSY Péter-SELMECZI László) BTM műhely 6. Budapest

KIRPIÖNIKOV, A. N. 1973 Snarjazenie vsadnika i verhovoga konja na Rusi 9-13. vv. Archeologi ja SSSR. SAI El

36. Leningrad KOROMPAY Bertalan

1954 A magyar ház hátteréből. Nyelvészeti Közlemények 56. 7 0 - 8 0 . KOVALOVSZKI Júl ia

1960 Ásatások Szarvas környéki Árpád-kori falvak helyén. Archeológiai Értesítő 8 7 . 3 2 - 4 0 . 1969 Ásatások Csepelyen. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 8. 235 -250 . Veszp­

rém

1975 Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori falufeltárásról. 1962-64 . Archeológiai Ér tesí tő CM.

1980 Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon (bronzkor, lll-IV. és XI-XIII. század). Font-ArchHung. Budapest

1986 A Visegrád-várkerti Árpád-kori faluásatásról. In: A magyar falu régésze Méri István 1911-1976. Ceglédi Füzetek 23. 6 1 - 6 3 . Cegléd

K R A M M E R Jenő 1962 Szőke Béla (1913-1961). Arrabona 4. 5 - 8 . Győr

KUZMA, Igor-OZDANI, Ondre j -HANULIAK, Milan 1983 Tretia sezóna vykumu v Muzle-Öenkove. A V A N S v roku 1982. 143-145 . Nitra

LASZLOVSZKY József 1991 Árpád-kori és késő középkori objektumok. 3 1 7 - 3 8 4 . Szolnok

LÁSZLÓ Gyula 1944 A honfoglaló magyar nép élete. Budapest 1965 Orientierungsbericht über die Ausgrabungen in Csongrád-Felgyő. Móra Ferenc M ú ­

zeum Évkönyve 1964-65/11. 2 1 3 - 2 2 1 . Szeged 1970 Felgyő. Régészeti Füzetek 23. 1-64. 1976 Levelek a régészetről III. A honfoglalás kori falu. Tiszatáj 30. 5 -25 . Szeged 1978 Felgyő. Egy honfoglalás kori falu ásatásáról. Tiszatáj 32/2. 3 3 - 4 0 . Szeged

LOVAS Elemér 1931 Győr városi és megyei régészeti eredmények a világháború után. Győri Szemle II.

1931/1-3 . 1942 Győr város régészeti katasztere. Győri Szemle XIII .

LÖRINCZY Gábor (szerk.) 1991 A népvándorlás kor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. Móra

Ferenc Múzeum Évkönyve 1984/85. 2. Szeged MADARAS László

1989 Az avar ház. In: Épí tészet az Alföldön I. (Szerk.: NÓVÁK László-SELMECZI László) 2 3 - 3 2 . Nagykőrös

MELICHERClK, Mart in-REXA, Daniel 1986 Vyledky umelecko-historickeho a archeologickeho vyskumu na Nalepkovej ulici. Arch­

Hist. 11 . 1 9 - 2 1 . Brat islava MESTERHÁZY Károly

1975 Honfoglalás kori kerámiánk keleti kapcsolatai. FolArch. 26. 9 9 - 1 1 5 . 1983 Településásatások Veresegyház-lvácson. CommArchHung. 133 -162 . 1991 A többosztatú ház kialakulása. Századok CXXV. 68 -78 .

MÉRI István 1952 Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Túrkeve-mórici ásatások eredményeiről I. Ar­

cheológiai Értesítő 79. 49-67. 1954 Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Túrkeve-mórici ásatások eredményeiről II.

Archeológiai Értesí tő 8 1 . 138-154 . 1962 Az árkok szerepe Árpád-kori falvainkban. Archeológiai Értesí tő 89. 211 -218 . 1963 Árpád-kori szabadban tévő kemencék. Archeológiai Értesítő 90. 273-280 . 1964 Árpád-kori népi építészetünk feltárt emlékei Orosháza határában. Régészeti Füzetek

Ser. II. 12. Budapest 1969-1970 Árpád-kori falusi gabonaörlő és kenyérsütő berendezések. Magyar Mezőgazda­

sági Múzeum Közleményei 1969-70 . 6 9 - 8 4 . Budapest MICHNAI Atti la

1981 Középkori népi építészetünk régészeti emlékei. FolArch XXXI I . 225 -238 . MINÁC, Vladimir

1981 Slovenské sidlisko a stredoveka osada v Senci-Martine. ArchHist 6. 487 -496 . MITHAY Sándor

1956 Régészeti adatok a győri járás történetéhez. Győr 1966 Zselici típusú leletek a Győr-pápai várni újabb kőkori lakótelepen. Arrabona 8 . 1 6 - 1 7 .

Győr

1985 A Győr - gabona vásártéri XVI-XVII. századi temető. CommArchHung. 1985. 1 8 5 -197.

1988 Az ugodi vár feltárásának eredményei. Pápai Múzeumi Értesítő 5 3 - 9 6 . Pápa MRT 5

HORVÁTH István-H. KELEMEN Márta-TORMA István: Komárom megye régészeti to­pográfiája. Esztergom és a dorogi járás. In: Magyarország régészeti topográf iája 5. Budapest

MUSILOVÁ, Margareta-STASSEL, Ivo 1988 Archeologicky a stavebno-historicky vyskum na Ursulinskej ul. ő. 6. v Bratislave.

Prispevok k vyskytu kamennych 2-priestorovych domov v Bratislave. Archaelogia Historica 13. 5 7 - 7 9 . Bratislava

NEVIZÁNSZKY Gábor 1982 Meneteles bejáratú házak Kéméndről. Castrum Novum 67 -75 . Érsekújvár

NÓVÁK Gyula 1956 Árpád-kori lakóház Répcevisen. Archaeológiai Ér tesí tő LXXXIII. 5 1 - 5 2 .

N IEDERLE, Lubor 1913 ïivotstarych Slovanu 1/2. Praha 1911-1927 Slovanské starozitnosti 1-4. köt. Praha

OZDANI , Ondrej 1985 Vysledky záchranného vyskumu v Stúrove v Obidskej puste. AVANS 1 9 8 4 . 1 8 2 - 1 8 3 .

Nitra PARÁDI Nándor

1959 Technikai vizsgálatok népvándorlás kori és Árpád-kori edényeken. Régészet i Füzetek Ser. 1.12. Budapest

1973 Az Esztergom-Széchenyi téri ásatás. Archeológiai Ér tesí tő C. 232-247 . PÁLÓCZI HORVÁTH András

1976 A Lászlófalván 1969-74. évben végzett régészeti ásatások eredményei. CUMANIA IV. Kecskemét

1989 Külső kemencés lakóházak a középkori Szentkirályon. In: Építészet az Alföldön. (Szerk.: NÓVÁK László-SELMECZI László) 89 -106 . Nagykőrös

PÁPAY József 1907 Banyakemence. Magyar Nyelv III. 4 2 9 - 4 3 0 .

PLETNËVA, S. A. 1958 Pecenegi, torkiipolovcivjuznorusskih stepjah. MIA 6 2 . 1 6 2 - 1 6 4 . Moszkva-Leningrád 1981 Soltovo-majackaja kultúra. In: Stepi Evroazii v epohu srednevekovja. Arhaeologi ja

SSSR. Moszkva PRINZ Gyula

é. n. Magyarország földrajza. In: Magyar föld, magyar faj. Ser. I. köt. Magyar földrajz. Buda­pest

1944 Magyarország földrajza. Budapest PUSZTAI Rezső-TOMKA Péter

1981 Hédervár-Zsidódomb. Régészeti Füzetek. Ser. 1. XXXIV. 101-102. R ICHTHOFEN, Bolkó

1923-1926 A szláv kérdés Magyarország középkori archaeológiájában. Archaeológiai Érte­sí tő 40. 139-156 . Budapest

RUTTKAY, Alexander 1970 Zaniknutá stredoveká dedina v katastri obce Belá. StuZv 18. 377-382. 1976 Waffen und Reiterausrüstung des 9. bis zur ersten Hälfte des 14. Jahrhundert in der

Slowakei II. SIA.24. Bratislava RUTTKAY, Ma te j -CHEBEN, Ivan

1992 Vcasnostredeveké sídlisko a pohrebisko v Bini. SIA 40. 109 -132 . SALKOVSKY, Peter (szerk.)

1989 Pramene k dejinäm osídlenia Slovenska z konca 5. az z 13. storocia. 1. füzet, 1-2. rész. Bratislava, h lavné mesto SSR a západnoslovensky kraj. AÚSAV. Nitra

SALKOVSKY, Pe te r -VLKOLINSKÁ, Ivona 1987 Vcasnostredoveké a vrlochostredoveké sídlisko v Komjaticiach. ètuZv 2 3 . 1 2 7 - 1 7 0 .

TARTALOM

BOTOS Gábor: Előszó 5 TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb épí tmények a Kisalföldön

a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.). 7 NEVIZÁNSZKY Gábor: A szlovákiai Kisalföld faluásatásainak tanul­

ságai 57 FILEP Antal: Nagytáji egységesség és regionális tagolódás a Kisalföld

építő kultúrájában 71 BARABÁS Jenő: Sajátosságok a kisalföldi parasztház történeti alakulá­

sában 129 HOFFMANN Tamás: A kisalföldi parasztház szobája 145 SABJÁN Tibor: Nagyalföldi ház-kisalföldi ház 159 KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri

Néprajzi Múzeumban 175 LISZKA József: A népi építészet kutatási eredményei a Csallóközben

(Település- és kutatástörténeti szemle) 203 WOLFGANG Gürtler: Házkutatás Észak-Burgenlandban (A kutatás mai

állása és tendenciái) 215 GUDMONNÉ Fülöp Ilona: Népi építészet a Kisalföld északkeleti felén . 229 DOMONKOS Ottó: A Kisalföld népi építészetének mesterei (céhes)

a 19. század végéig (Vázlat) 255 KÜCSÁN József: Sopron északkeleti külvárosának építészeti vizsgálata

a 17-18. században 271 DOMINKOVITS Péter: Kisnemesi lakóházak, gazdasági épületek Győr

megyében a 19. század első felében 283 FAZEKAS István: Plébániaépület a Kisalföldön a 17 -18 . században írott

források tükrében 299 BANA József: A vándorcigányok letelepítése, építkezése a 18. század

közepétől a 20. század közepéig 309 BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön 329 PERGER Gyula: Képoszlopok a Kisalföldön 357 ASKERCZ Éva: Barokk út menti szobrok Északnyugat-Magyarorszá­

gon 385 NAGY Tiborné: A Kisalföld népi építészete Pálos Ede munkásságának

tükrében 395 KOTTMAYER Tibor: Század eleji rajzok a Kisalföldről, vázlat Pálos Ede

munkásságáról 397

INHALT

Gábor, BOTOS: Vorwort 5 Miklós, TAKÁCS: Dörfliche Wohnhäuser und sonstige Gebäude in der

Kleinen Tiefebene vom 10. bis zum 16. Jahrhundert (Forschungs­ergebnisse und weitere Aufgaben) 7

Gábor, NEVIZÁNSZKY: Ausgrabungen von Dörfern im slowakischen Teil der Kleinen Tiefebene (Ergebnisse und Erkenntnisse) 57

Antal , FILEP: Großlandschaftl iche Einheitlichkeit und regionale Gliede­rung in Baukultur der Kleinen Tiefebene 71

Jenő, BARABÁS: Bauernhäuser in der Kleinen Tiefebene 129 Tamás, HOFFMANN: Die Stube im Bauernhaus in der Kleinen Tiefe­

bene 145 Tibor, SABJÁN: Das Haus in der Großen und der Kleinen Tiefebene .. 159 Péter, KECSKÉS: Die Gebäudegruppe Kleine Tiefebene im Ungari­

schen Freil ichtmuseum 175 József, LISZKA: Ergebnisse der Untersuchung der volkstümlichen

Baukunst in Csallóköz (Ein siedlungs- und forschungshistorischer Überblick) 203

Wolfgang, GÜRTLER: Hausforschung im nördlichen Burgenland (For­schungsstand und Forschungstendenzen) 215

Ilona, FÜLÖP GUDMONNÉ: Volkstümliche Baukultur im nordöstlichen Teil der Kleinen Tiefebene 229

Ottó, DOMONKOS: Meister der volkstümlichen Baukultur in der Klei­nen Tiefebene bis zum Ende des 19. Jahrhunderts 255

József, KÜCSÁN: Die architektonische Untersuchung der nordöstlichen Vorstadt von Sopron hinsichtlich des 17. und 18. Jahrhunderts ... 271

Péter, DOMINKOVITS: Wohnhäuser und Wirtschaftsgebäude des Klei­nadels im Komitat Győr in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts . 283

István, FAZEKAS: Pfarrhäuser auf der Kleinen Tiefebene im 17-18. Jahrhundert 299

József, BANA: Die Ansiedlung und die Baukultur der Wanderzigeuner von der Mitte des 18. Jahrhunderts bis zur Mitte des 20. Jahrhun­derts 309

György, BALÁZS: Mühlen in der Kleinen Tiefebene 329 Gyula, PERGER: Bildstöcke in der Kleinen Tiefebene 357 Éva, ASKERCZ: Barocke Bildstöcke in Nordwestungarn 385 Tibor, KOTTMAYER: Zeichungen aus der Kleine Tiefebene vom Anfang

des Jahrhunderts. Eine Skizze über die Tätigkeit von Ede Pálos .. 397

OBSAH

Gábor, BOTOS: Úvod 5 Miklós, TAKÁCS: Dedinské obydl ia a ostatné stavby na Podunajskej

níznie v 10—16. storoci 7 Gábor, NEVIZÁNSZKY: Poucenia archaeologickych vykumov stredo-

venkych osád na slovenskej casti Podunajskej níziny 57 Antal, FILEP: Jednoliatost a regionale clenenie stavebnej kultúry Podu­

najskej níziny 71 Jenő, BARABÁS: Svojráznosti historického vyvoja rolníckych domov na

Podunajskej nízine 129 Tamás, HOFFMANN: Izba obytného domu Podunajskej níziny (Terajsie

územie Madarska) 145 Tibor, SABJÁN: Dom na Podunajskej nízine-dom na Veíkej uhorskej

nízine 159 Péter, KECSKÉS: Skupina stavieb z Podunajskej níziny v Skanzene

Szentendre . 175 József, LISZKA: Vysledky vyskumu íudového stavitelstva na Zitnom

ostrove (Prehíad dejiny osídlenia a vyskumov) 203 Wolfgang, GÜRTLER: Vyskumy domov na severne casti Burgenlandu

(Súcasny stav a tendencie vyskumu) 215 Ilona, FÜLÖP GUDMONNÉ: Ludové stavitel'stvo severovychodnej casti

Podunajskej níziny 229 Ottó, DOMONKOS: Cechovní rémesein ici íudového staviteístva Podu­

najskej níziny do konca 19. storocia 255 József, KÜCSÁN: Vyskum staviteístva 17-18. storocia v severozápad-

nom predmestí Sopronu 271 Péter, DOMINKOVITS: Zemanské obytné domy a hospodárske bu­

dovy na území Rábskej (Győr) zupy v prvej polovici 19. storocia .. 283 István, FAZEKAS: Farské budovy na Podunajskej nízine v 17-18 . sto­

roci 299 József, BANA: Osadenie a stavitel'stvo kocovnych Cigánov od polovice

18. do polovice 20. storocia 309 György, BALÁZS: Mlyny na Podunajskej nízine 329 Gyula, PERGER: Bozie muky na Podunajskej níz ine 357 Éva, ASKERCZ: Barokové prícestné sochy na severozápadnom Ma-

darsku 385 Tibor, KOTTMAYER: Kresby o Podunajskej nízine zo zaciatku 20. storo­

c ia Nácrt cinnosti Edeho Pálosa 397

A Kisalföld népi építészete című nem­zetközi konferenciakötet, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által szervezett tu ­dományos rendezvénysorozat harma­dik k iadványa, melyben magyar, szlo­vákiai magyar és burgenlandi néprajz­kutatók, régészek, levéltárosok és épí ­tészek szólnak a kisalföldi régió népi épí tészetének történeti, formai, szer­kezeti kérdéseiről, etnikus és lokális sajátosságokról, a lakóházakról, a kü­lönféle gazdasági rendeltetésű épí t ­ményekről , a kutatások legújabb ered­ményeinek tükrében.