1

Somorjai Szabolcs

Egy szakkönyvtár születése a 19. században - Fejérváry Gábor

könyvtára

Az 1789-t követő időszak és a napóleoni háborúk pozitív következményeként a hazai

szellemi horizont is kitágult, a felvilágosodás gondolatai mind politikai, mind gazdasági

vonatkozásban is egyre népszerűbbekké váltak Magyarországon. „Aligha volt még egy

történeti korszakunk, mely annyira benne élt volna a kortársi Európa szellemi mozgásában,

annyit tanult volna attól, s oly alakítólag hatott volna közre annak formálásában.”1 Ebben a

korszakban a köznemesség is intellektualizálódott; magukévá tették az anyanyelvűség

programját, erősen érdeklődtek a gazdasági reformok iránt, és nagy számban képviseltették

magukat a költők, közírók és politikusok között.2 Ennek a folyamatnak alapvetően fontos

tényezője volt az olvasás térnyerése; kialakult egy, a korábbinál jóval szélesebb társadalmi

bázisra épülő könyvkultúra. A megelőző időszakban a legnagyobb főúri és főpapi

könyvgyűjteményeket nem számítva az otthoni gyűjteményekben a kalendáriumok,

széphistóriák és vallási művek domináltak.3 Az ilyen könyvtárból sem akadt túl sok, például a

18. század végén Pest-Budáról a hagyatéki leltárak alapján nagyjából 27 könyvgyűjtemény

ismert, megközelítőleg 730 kötettel, míg például Vas megyéből a teljes 18. századból 30

nemesi könyvtár ismert a hagyatéki leltárakból4. A napóleoni háborúk után ez is megváltozott.

A kaszinók és olvasóegyletek megszületése és gyors elterjedése lehetőséget biztosított

1 FENYŐ István: Haza és tudomány. A hazai reformkori liberalizmus történetéhez. Budapest, Szépirodalmi 1969. 7. 2 BERLÁSZ Jenő: Jankovich Miklós pályaképe és könyvtári gyűjteményei. In: Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás. Szerk.: BELITSKA-SCHOLTZ Hedvig. Budapest, Akadémiai, 1985, 24. A továbbiakban BERLÁSZ, 1985. 3 FÜLÖP Géza: A vidéki birtokos nemesség könyvkultúrája a 18-19. század fordulóján (A Sklubics-család zalaszentbalázsi könyvtára). Magyar Könyvszemle, 90 (1974). 250. A továbbiakban FÜLÖP, 1974. 4 TÓTH István György: Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében. Történelmi Szemle, XXXII. (1990) 3-4.sz. 222. A továbbiakban TÓTH, 1990.

2

nagyobb könyvtárak létrehozására.5 Azonban ezek mellett, sőt ezeket megelőzve különböző

méretű és összetételű, a korábbiaknál sokkal nagyobb, akár több száz kötetet kitevő, jóval

sokszínűbb magánkönyvtárak is kialakultak. A legtöbb ilyen gyűjtemény a

professzionalizálódás irányába mutat: a gyűjtő a saját foglalkozásának vagy érdeklődésének

megfelelő, képzettségét bővítő munkákat vásárolt meg és jó esetben azokból próbált lépést

tartani a szakma nemzetközi változásaival.6 A tulajdonosok már nem feltétlenül tartoztak a

legtehetősebbek közé: köznemesek, mint a zalai Skublics Imre7, városi polgárok, mint a pesti

Rottenbiller Lipót, akik a megváltozott világkép hatására sokkal szélesebb érdeklődéssel

bírtak, mint elődeik, és lehetőségük is volt kielégíteni ezt az érdeklődésüket.8

Ilyen köznemes volt Fejérváry Gábor is, akit elsősorban ókori műkincsekből összeállított

gyűjteménye kapcsán szoktak emlegetni.9 Jelen munka célja nem az, hogy a

műtárgygyűjteménynek a jelentőségét vizsgálja10, hanem Fejérváry másik, kevésbé kutatott

gyűjteményét mutassa be, nevezetesen a jelentős nagyságú és sajátos szempontok alapján

összeállított könyvtárát. Ennek során arra a kérdésre keresek választ, hogy valóban

megfigyelhető-e Fejérváry esetében egy professzionális szakkönyvtár létrehozására irányuló

igyekezet.

Fejérváry Gábor életében a könyvek kiemelten fontos szerepet játszottak. Az „olvasás

főfoglalkozását képezte”, írta róla Henszlmann Imre, hozzátéve, hogy „jelentős könyvtárral”

5 FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Budapest, Akadémiai 1978. 77. 6 RÁDY Zoltánné: Rottenbiller Lipót, Pest város főpolgármesterének könyvgyűjteménye 1849-ben. Magyar Könyvszemle 104 (1988). 156. A továbbiakban RÁDY, 1988. 7 Csak nála 790 mű, összesen 1954 kötet sorakozott a polcain, tehát egyedül több könyvet birtokolt, mint a pest-budai hagyatéki leltárak alapján felmért 27 könyvtár; RÁDY 1988. 156. 8 Természetesen még mindig a nemesi réteg a meghatározó: Bács megyében a 19. század első feléből 23 magánkönyvtár ismert, ebből 20 nemesi, 2 katolikus papi, 1 pedig orvosi; FÜLÖP 1974. 259. 9 Fejérváry gyűjteménye Jankovich Miklóséval ellentétben nem a magyar, hanem szinte kizárólag az ókori mediterráneum kultúráinak emlékeit fogta össze. A korszakban még csak a csírái látszottak annak a később kialakuló, még a 20. században is vitákat kavaró ellentétnek, hogy szükséges-e Magyarországon az egyetemes kultúra emlékeit gyűjteni és kutatni, vagy elegendő csak a magyar anyagokra koncentrálni. A témának teljeskörű feldolgozása még nem született, érinti: MAROSI Ernő: Az óságbarát múzeumigazgató. Pulszky és Bizánc művészete. In Pulszky Ferenc emlékére. Szerk.: HORVÁTH Hilda, MAROSI Ernő. Budapest, 1997. 47-49. 10 Az 1980-as évek végén megindult, a Fejérváry-Pulszky gyűjteményre vonatkozó kutatások ezt már megtették: Pulszky Károly emlékének. Szerk.: MRAVIK László. Budapest, 1988; Pulszky Ferenc emlékére. Szerk.: HORVÁTH Hilda, MAROSI Ernő. Budapest, 1997; Antiquitas Hungarica – Tanulmányok a Fejérváry-Pulszky gyűjtemény történetéről. Szerk.: SZENTESI Edit, SZILÁGYI-JÁNOS György. Budapest, 2006.

3

rendelkezett, sőt még regényeket is olvasott.11 Szintén tőle ismerjük azt az anekdotát, amiben

elmeséli, hogy Fejérváry szívesen kölcsönzött könyveket hölgy-ismerőseinek is, bár kicsit

csalódott bennük, mikor egyikük a Code Napoleont elkérte tőle, majd visszaadta azzal, hogy a

’c’ helyett ő más betűt értett és regénynek hitte a művet.12

Mivel lehetőségünk nyílik rá, nem lesz érdektelen röviden felvázolni azt a szellemi és

gazdasági hátteret, amely Fejérváry könyvtárának létrejöttében alapvető fontossággal bírt.

Édesapja, Fejérváry Károly (1743-1794) lelkes okiratgyűjtő volt: leginkább Magyarország

közjogi történelme érdekelte, így jogtörténeti munkákat, országgyűlési iratokat, vármegyék

történelméhez kapcsolódó okleveleket vásárolt13 Gábor nevű fia (1780?-1851) gyermekkorát

a komlós-keresztesi családi kúriában töltötte, majd a korszakban szokásos jogi tanulmányok

elvégzése után Pesten barátságot kötött báró Brudern Józseffel. A báró, Fejérváry apjához

hasonlóan, szintén híres volt gyűjtőszenvedélyéről volt. Számára a gyűjtemény mellett

azonban a társadalmi szerepvállalás, a közéleti tevékenység is fontos volt: Brudern a Pesti

Casinó egyik alapítója volt, a hazai lóversenymozgalom szervezője, Széchenyi István barátja.

1807-ben Fejérváryt alkalmazásába vette, mint teljhatalmú megbízottat. Legjelentősebb közös

üzletük a vörösvágási opálbányák bérlete volt, de Fejérváry a báró szolgálatában töltött két

évtized alatt megismerkedett a korszak legjelentősebb műgyűjtőivel, köztük Jankovich

Miklóssal14 és Viczay Mihállyal15.

A báró sokoldalú érdeklődése és szerteágazó tevékenysége túl sokba került, ezért

Fejérváry, miután hiába figyelmeztette a bárót a takarékoskodás szükségességére, 22 év után

kilépett a szolgálatából.16 1829 áprilisa és novembere között bejárta Európát, majd amikor

hazatért visszaköltözött Sáros vármegyébe. De nem a szülői kúriába, hanem Eperjesre.

Elsősorban azért, mert így könnyebben felügyelhette saját vállalkozását. Ugyanis kibérelte azt

az opálbányát, amit Brudernnel is annak idején, de most a báró nélkül, viszont ezúttal sem

11 HENSZLMANN Imre: Levél Fejérváry Gáborról. In: Pulszky Ferencz albuma 1834-1884. Budapest, 1884. 8. A továbbiakban HENSZLMANN, 1884. 12 HENSZLMANN, 1884. 8. 13 SZENTESI Edit: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól. In: Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteményei. Szerk: MIKÓ Árpád. Budapest, 2002. 32. 14 Jankovich Miklóst a Nemzeti Múzeum második megalapítójának is nevezik. Hatalmas gyűjteményét 1832-ben adta el 100 000 forintért a Nemzeti Múzeumnak, majd szinte nyomban nekifogott egy második kollekció összeállításának. BERLÁSZ, 1985. 57. 15 Viczay Mihály Hédervári birtokán rendezte be roppant méretű érmegyűjteményét: 1826-ban már majdnem 25 000 görög és római pénz volt a birtokában. BERLÁSZ, 1985. 59. 16 PULSZKY Ferenc: Életem és korom. Budapest, Szépirodalmi, 1958. 60. A továbbiakban PULSZKY, 1958.

4

egyedül: társulásra lépett egy, akkor már Bécsben és Pesten is jó hírnévnek örvendő

nagykereskedővel, Michael Lazar Biedermannal.17 A korábbi bányászatnál jóval

szakszerűbben vágtak bele a vállalkozásba, aminek az eredménye meg is mutatkozott. 1832-

1845 között összesen több mint 302 000 forint nyereséget értek el, és a szerződés alapján

ennek pontosan a fele, 150 00018 forint vándorolt Fejérváry zsebébe.19

A fentieket azért volt érdemes kicsit részletesebben körüljárni, mert jól kirajzolódik

egyrészt az az anyagi háttér, amely lehetővé tette a régészeti tematikájú műkincsgyűjtemény

és a könyvtár bővítését, másrészt az a kulturális közeg és hatás, amely elindította Fejérváryt a

régészeti-történelmi irány felé: édesapja hatása, Brudern báró hatása, Brudern baráti köre, az

európai körút mind tágította Fejérváry világképét.

Ezek után nézzük meg, mi az, amit Fejérváry könyvtárából ismerünk? Azt tudni lehet,

hogy édesapjától alig egy tucatnyi könyvet örökölt, mert a család anyagi nehézségei miatt az

apa halála után Fejérváry Gábor édesanyja, Semsey Polyxéna a könyvtárat és

kéziratgyűjteményt eladta 2810 forintért Jankovich Miklósnak.20 A rákövetkező évek során

azonban lassan létrejött saját könyvtára is: „kitűnő könyvtára volt, már akkor, mikor Eperjesre

költözött” – ezt Pulszky Ferenc írta, és ő elsőkézből ismerhette meg ezt a könyvtárat, hiszen

nem csak unokaöccse volt Fejérvárynak, hanem szinte a fogadott gyermeke is. Ezek szerint

abban biztosak lehetünk, hogy a könyvtár állománya valóban Fejérváry saját érdeklődését

tükrözte, tehát nem kell azzal számolni, hogy az öröklött könyvek miatt esetleg téves

következtetéseket vonnánk le. Már csak azért sem, mert a könyvtárra vonatkozó forrásaink

nem statikus képet adnak. A bibliotékákat elemző történeti munkák többsége a hagyatéki

leltárakból indul ki, azonban Fejérváry hagyatéki leltárában egy darab könyv sem szerepel.

Ennek egyik oka az lehet, hogy könyveinek egy részét már korábban odaajándékozta

Pulszkynak, aki Szécsénybe vitte őket.21 Henszlmann Imre visszaemlékezése szerint

17 OSzK Kézirattár, Quart. Germ. 946. ff.29-32. 18 Nem egyértelmű, hogy váltó vagy konvenciós forintban megadott összegekről van-e szó – az opálüzletről szóló mérlegeken nem tüntették fel. 19 A bányabérletről részletesebben, illetve Fejérváry Gábor egyéb jövedelmeinek elemzéséhez lásd: SOMORJAI Szabolcs: A Fejérváry-hagyaték gazdasági vonatkozásai. Egy 19. századi köznemesi magángyűjtemény anyagi háttere. ELTE BTK szakdolgozat, 2006 (megvédve: 2007). Konzulens: Kövér György. 20 BERLÁSZ, 1985. 33. 21 SZILÁGYI-JÁNOS György: Pulszky Károly ifjúságának környezete, a Fejérváry-Pulszky gyűjtemény kialakulása és sorsa, a Pulszky-szalon. In: Pulszky Károly emlékének. Szerk.: MRAVIK László. Budapest, 1988. 31.

5

Fejérváryt kedves könyvei között érte a halál, ebből arra következtethetünk, hogy legalábbis

valamennyi még a birtokában maradt, de a hagyaték ezekről sem tudósít. Természetesen

elképzelhető, hogy a leltárt felvevő jegyző nem tartotta fontosnak a könyvek feltüntetését,

mégis inkább az tűnik valószínűnek, hogy akárcsak műkincsgyűjteményét (amely szintén nem

szerepel a leltárban), könyvtára maradékát is teljes egészében Pulszkyra hagyta.

A hagyatéki leltár hiányossága ellenére szerencsére más források segíthetnek képet

alkotni a könyvtár összetételéről, illetve a kötetek megvásárlásának folyamatáról is. Fejérváry

Gábor ugyanis precízen vezette kiadásait, és így megmaradt, hogy mikor és mit vásárolt.

Nincs meg az összes számlakönyve, csak két darab: az első az 1827-1835, a második pedig az

1844-1850 közti időszak könyvelését tartalmazza (nyilván létezett egy kötet 1836-1843-ról is,

ez azonban nincsen meg).22 A másik szintén elsődleges fontosságú forráscsoportot a bécsi

Biedermann&Co cégnél vezetett számlái alkotják, amelyek főként az opálbányászatra és -

kereskedelemre vonatkoznak, de Fejérváry náluk vezette egyéb számláit is. A két

számlakönyvből és a különböző számlákból a könyvtár teljes állományát ha nem is teljes

mértékében, de legalább részben, az adott időszakokra lebontva lehetséges rekonstruálni. A

hagyatéki leltárakból nyerhető képpel szemben tehát itt nem lehet egy lezárt gyűjteményről

beszélni, nem végső pillanatképet kapunk, viszont kárpótlást nyújt, hogy a kép nem statikus,

hanem a könyvek megszerzésének folyamata is feltárulhat előttünk.

A könyvek beazonosításában ugyanakkor teljesen hasonló gondok merültek fel, mint a

hagyatéki leltárak esetében, vagyis a bejegyzés alapján nem minden esetben sikerült

megtalálni, hogy mi is lehetett pontosan a kérdéses munka. A műveket téma szerint osztottam

fel és ennek alapján sorolom most fel azokat, amiket sikerült feloldanom, vagy legalábbis

találtam róluk valamilyen információt. Szögletes zárójelbe tettem a számlakönyvekben

szereplő megnevezéseket, dőlt betűvel szedtem a művek teljes címét, illetve némelyik

kötetnél némi ismertetést is adtam. A sorrendet a kategóriákon belül a vásárlás ideje szabta

meg.

Régészet-tudományi munkák:

22 OSzK Kézirattár, Fol. Germ. 1272., Rechnungsbuch 1844-1850. és Fol. Germ 1467., Rechnungsbuch 1827-

1835.

6

1828:

- Clavigero, D. Franz Xaver: Geschichte von Mexico aus spanischen und mexicanischen

Geschichtschreibern, Handschriften und Gemälden der Indianer zusammengetragen

und durch Charten und Kupferstiche erläutert nebst einigen critischen Abhandlungen

über die Beschaffenheit des Landes, der Thiere und Einwohner von Mexico. Lipcse,

1789-90. [Clavigero Geschichte von Mexico]

o A jezsuita atya, Francesco Clavigero 1780-ban jelentette meg ezt a munkáját

olaszul, Fejérváry már a német fordítást szerezte be 1828-ban.

- Sestini, Domenico: Descrizione della serie consolare del museo di Carlo d'Ottavio

Fontana di Trieste. 1827. Első rész. [Sestini second partie Fontana, Consulanis]

o Domenico Sestini (1750-1832) firenzei numizmata, aki számtalan utazása

során Magyarországon is többször megfordult, számos régészeti témájú művet

írt, magyar szempontból különösen jelentős a hédervári gyűjtemény egy

részének publikálása Viczay Mihály támogatásával. A trieszti Fontana

múzeum görög érméiről három kötetet is összeállított, ebből Fejérváry az elsőt

biztosan birtokolta.

1829:

- Visconti, Ennio Quirino: Iconographie grecque [Viscontis Werke]

o Fejérváry feljegyzése alapján nem derülne ki, melyik ikonográfiai munkája

Viscontinak, mert többet is írt, de egy könyvkereskedői számla alapján sikerült

azonosítani.23

1833:

- Tommaso Piroli - Pietro Piranesi – Francesco Piranesi: Antiquités d'Herculanum.

Párizs, 1804. [Herculanum]

- Winckelmann, Johann Joachim: Geschichte der Kunst des Altertums. Drezda, 1764.

[Vinkelmann Geschichte der Kunst]

- Millingen, James: Ancient Unedited Monuments - Painted Greek Vases. 1822.

[Millingen Monuments Unedited, Vases, Medallion]

1834:

23 OSzK Kézirattár, Quart. Germ. 946., f. 491.

7

- Kinsborough, Lord Edward: Antiquities of Mexico: Comprising Fac-similes of Ancient

Mexican Paintings and Hieroglyphics. London, 1831. [Antiquities of Mexico]

o 1834-ben kapta meg ezt a kötetet, méghozzá Lord Kinsboroughtól magától. A

Lord hálából küldte el a tiszteletpéldányt, mert Fejérváry a munka írása során

kölcsönadott neki egy Mexikóról szól “kódexet”.24 Ez a kölcsönzött kódex

minden bizonnyal a Clavigero-félé lehetett, amelyik már 1827-től Fejérváry

birtokában volt.

1835:

- Müller, O.– Österley, K.: Die Denkmäler der alten Kunst. Göttingen, 1832.

[Denkmahler der Kunst /Oth Muller/]

1844:

- von Reumont, Alfred: Tavole cronologiche e sincrone della storia fiorentina. Firenze,

1841. [Reumont Tavole]

- Zoega, Jörgen: Bassirilievi antichi di Rome. Paris, 1808. . [Zoega bassirilievi]

- von Rumohr, Karl Friedrich: Italienische Forschungen. 1827–1831. [Rumohr

italinisse Forschungen]

- Lassen, Christian: Zur Geschichte der griechischen und indoskythischen Könige in

Baktrien, Kabul und Indien durch Entzifferung der Alt-Kabulischen Legenden auf

ihren Münzen. Bonn, 1838. [Lassen Indische Mythologie]

- de Clarac, Charles Othon Frédéric Jean-Baptiste: Musée de sculpture antique et

moderne contenant une suite de planches au trait relatives a la partie technique de la

sculpture. Párizs, 1826-53. [Clarac von Statue l’Europe]

o A francia régészet egyik megalapozója, a Louvre antik osztályának kurátora.

Munkáját több kötetben adták ki ; 1844-ben még 12,46 forintot, 1847-ben már

13-t fizet a soron következő kötetért Fejérváry.

- Gerhard, Eduard: Etruskische Spiegel. 1843-. [etruskisse Spiegel]

o Gerhard német klasszika archeológus az etruszk tükrökről szóló négy kötetes

sorozatát 1843-ban indította el. Fejérváry ’44-ben vásárolta meg az elsőt, ’45-

ben a második kötetet. A többit vagy nem vette meg, vagy nem jegyezte be.

24 HENSZLMANN Imre: Fejérváry Gábor eperjesi museumának ismertetése. In: Magyarföld és népei eredeti képekben. Föld és népismereti, statistikai és történeti folyóirat. Szerk.: VAHOT Imre. Pest, 1846. 12. A továbbiakban HENSZLMANN, 1846.

8

1845:

- Piranesi, Giovanni Battista: Vasi, candelabri, cippi, sarcofagi, tripodi, lucerne, ed

ornamenti antichi. 1778. [Piranesi Candelabri]

o A 18. sz. második felében az itáliai műkincs-kereskedelem antik emlékeiről

készített rézkarc-sorozat.

- Gerhard, Eduard: Etruskischen und kampanischen Vasenbilder. 1843. [Gerhard vases

etruch]

- Vasari, Giorgio: Le Vite de' piú eccelenti architetti, pittori et scultori italiani, da

Cimabue insino a' tempi nostri. [Vasari]

o Megvásárolhatta akár olaszul, akár németül – magyarra akkor még nem

fordították le.

- Micali, Giuseppe: Monumenti inediti a illustrazione della storia degli antichi popoli

italiani. Firenze, 1844. [Micali monumenti inediti]

- Micali, Giuseppe: Storia degli antichi popoli italiani. Firenze, 1832. [Micali degli

antiqui populi]

- Lenormant, Charles: Elite des monuments céramographiques. 1844-58. [Lenormant

Ceramographiques]

- [Museo Gregoriano] : a Museo Gregoriano Etrusco, vagy a Museo Gregoriano Egizio

katalógusa

o Mindkét múzeumot az 1830-as években alapította XVI. Gergely pápa,

Fejérváry 1845-ben szerezte meg a katalógusát valamelyiknek, de ennek

alapján nem lehet eldönteni, melyiket.

- Waagen, Gustav Friedrich : Kunstwerke und Künstler in Deutschland. Lipcse, 1843-

45. [Wagen Kunstwerke]

o Habár ez nem régészeti munka, szakkönyv jellege miatt ebbe a kategóriába

soroltam.

1846:

- Rosellini, Ippolito: Monumenti dell’Egitto e della Nubia. Firenze, 1832-40.

o Rosellini a keleti nyelvek professzora volt, elkísérte Champolliont egyiptomi

útjára, majd annak halála után ebben a munkának a keretében publikálta az

eredményeiket.

9

1847:

- Champollion, Jean-François: Panthéon égyptien, collection des personnages

mythologiques de l’ancienne Égypte, d’après les monuments. 1823. [Champollion

Monuments]

Történelmi és politikai tartalmú írások:

1828:

- Gaspar Gourgaud, báró: Examen critique de l'ouvrage de M. le comte P. de Ségur.

Párizs, 1824. [Gourgaud examen de Segur]

o Napóleon egyik tábornoka (1783-1852), a császári kíséret tagja Szent Ilona

szigetén. Ez a műve kritika Philipp-Paul de Ségur “Histoire de Napoléon et de

la grande armée pendant 1812” művére – még párbajt is vívtak miatta.

- Antommarchi, François: Memoirés, ou les derniers momens de Napóleon. Párizs,

1825. [Memoires d’Antomarchi]

- De Genlis, la Comtesse: Memoires. Párizs, 1825. [Memoiry de Genlis]

1833:

- Ludwig Börne egyik munkája [Börne 11 und 12 Theil]

- Friedrich Seybold: Erinnerungen aus Paris. Stuttgart, 1831. [Seibold Erinnerungen

aus Paris]

- Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások [Kossuthisse prenumeration, Kossuthisse

Correspondenz]

o Kossuth 1832-ben kezdte meg Országgyűlési Tudósításait, és 1833-ban

Fejérváry négy hónapra is előfizetett rá. Az 1840-es években már nem

szerepelnek Kossuth munkái a számlakönyvben.

1834:

- Széchenyi István: Stádium. Lipcse, 1833. [Stadium]

o Egy másik, közvetlenül az előző utáni bejegyzés szerint megvette az ezzel

kapcsolatos vitairatok egyikét-másikát is.

1835:

- Heinrich Laube: Politische Briefe. 1833. [Laube Politische Briefe]

- Wesselényi Miklós: Balítéletekről. 1833. [Bal iteletek]

10

- Wolfgang Menzel: Geist der Geschichte. Stuttgart, 1835. [Menzel Geist der

Geschichte]

o Menzel német író, költő, történész. Élete első felében a reakció ellenfele,

később aztán konzervatív gondolkodású lesz. Ezt a munkáját még a liberális

korszakában írta meg.

- Wolfgang Menzel egy másik munkája [Menzel Reise]

o Két utazásáról is megjelentetett könyvet, azok közül az egyik.

- Victor Hugo: Littérature et Philosophie mêlées. Párizs, 1834. [Victor Hugo

philosophie et Literature]

o Esszégyűjtemény, olyan írásokkal, mint a korszakban elhíresült Mirabeau-ról

szóló.

- Karl von Rotteck – Karl Theodor Welker: Staatslexikon - Encyklopaedie der

Staatswissenschaften. 1834-. [Rotteck Staatslexikon]

- Karl von Rotteck egy másik munkáját is felsorolja. [Rotteck vernunstrecht]

- Trollope, Frances (Fanny): Domestic Manners of the Americans. 1832. [Trolop

Amerika]

o Négy éves amerikai tartózkodása alapján írta meg az Egyesült Államokat

erősen kritizáló munkáját.

- Mignet, François Auguste Alexis: Histoire de la revolution française. 1824. [Mignet

Histoire de la Revolution]

- Majláth János: Geschichte der Magyaren. Bécs, 1828-31. [Majlath Geschichte der

Magyaren]

- Fessler, Ignác Aurél: Die Geschichten der Ungarn und ihrer Landsassen. Lipcse,

1812-1825 [Fessler Geschichte]

1845:

- Dahlmann, Friedrich Christoph: Geschichte der englischen Revolution. Lipcse 1844.

[Dahlmann englische revolution]

o Liberális német történész, egy évre rá megírta a francia forradalomról szólót is,

de az hiányzik a számlakönyvekből.

- Thiers, Adolpe: Histoire du Consulat et de l'Empire, faisant suite à l'Histoire de la

Révolution française. Párizs, 1845-. [Thiers histoire du Consulat]

11

1848:

- Horváth Mihály: A magyarok története. Pest 1842-46. [Horvath Geschichte 4. Band]

o A negyedik kötetét vette meg, de a korábbiakról nem tett említést. Németül írta

be, feltehetően a német kiadást is vásárolta meg.

Szépirodalom:

1833:

- Heine, Heinrich: Reisebilder. 1826. [Heine Literatur 1er B]

o Feltételezhetően erről a könyvről van szó. Még ebben az évben megvásárolta a

második kötetét is.

- Shakespeare valamelyik kiadása [Schakespeare]

1835:

- Hugo, Victor: Angelo. 1835.

o Érdekesség, hogy pontosan ebben az évben fordította le Eötvös József ezt a

munkát – de egyáltalán nem biztos, hogy a magyar fordítást vásárolta volna

meg.

- Gutzkow, Karl Ferdinand: Öffentliche Charaktere. 1835. [Gutzkow Charaktere]

1845:

- Eötvös József: A falu jegyzője. 1845. [Einband Falu jegyzője]

o 1846-ban írta be, hogy beköttette. Sokkal előbb nem vehette, szóval a vásárlás

vagy 1845 vagy 1846 lehetett.

Művészeti könyvek:

Vásárolt egy albumot Lucas Cranachtól [Lucas Kranach album] és megvette Gustav Friedrich

Waagen egyik munkáját is.

Vallásos témájú könyvek:

Egy leideni kiadású Újtestamentum [Malasische neue Testament in Leiden] képviselte a

vallásos irodalmat, illetve volt egy etióp Bibliája is [Abissinische Bibel], bár ez inkább mint

kuriózum szerepelhetett a könyvtárban.

12

Idegen nyelvekkel kapcsolatos művek:

1827-ben vásárolt egy angol nyelvtant [englische grammar], és egy ismeretlen nyelvű szótárt

is Heckenasttól.

Azonosítatlan könyvek:

Sok olyan munka is felbukkan, amiket nem tudtam azonosítani: említ egy perzsa könyvet, egy

kínait, 1838-ban arab könyveket vásárolt25. Sajnos egyiket sem cím szerint írta be a

számlakönyvbe. Másokat cím alapján vezetett be, de nem tudtam megfejteni melyek lehettek,

illetve három esetben csak általában hivatkozik könyvekre, mivel egyszerre többet vásárolt és

nem részletezte, hogy pontosan miket.

Folyóiratok:

- Pozsonyi Hírlapok [Pozsonyi Hirlapok]

- Morgenblatt [Morgenblat prenumeration 1/3 auf 832]

o Talán a Pester Morgenblatt előfizetése lehet.

- Litteratur Blatt [Litteratur Blat]

o Ennél többet nem ír róla, de mivel a könyvtárban megtalálhatók annak a

Wolfgang Menzelnek és Karl Ferdinand Gutzkownak az írásai, akik a stuttgarti

Litteraturblatt-ot szerkesztették, feltételezhetően erről a – természetesen –

liberális szellemű újságról van szó.

- Allgemeine Zeitung [Allegmeine Zeitung]

o Feltehetően az Augsburger Allgemeine Zeitung előfizetése.

- Revue Archéologique [Revue Archeologique]

o 1844-ben indult útjára ez az ókori témákkal foglalkozó folyóirat, és 1845-ben

már szerepel az előfizetése.

- Berliner Kunstblatt [Berliner Kunstblat]

- Tudományos Gyűjtemény [Tudomanyos Gyujtemeny]

o 1817-1841 között adták ki. Fejérváry 1833 decemberéből jegyzett fel egy

vásárlást, pont akkor, mikor az ebben az időben már a polgári átalakulás egyik

fórumának számító lap szerkesztője Horvát István lett (1833. januárjától), aki

25 Az arab könyvek csak a Biedermann&Co. által vezetett számláin szerepelnek, Quart. Germ. ff. 54-55.

13

szinte csakis őstörténettel töltötte meg a lapot, és valóban csak a szigorúan vett

tudományos vonalnak igyekezett fórumot biztosítani. Vajon Fejérváry az

őstörténet, vagy még a liberális vonatkozások miatt vette meg?

- Bullettino di Corrispondenza Archeologica [Annales Buletino di Corrispondenzo

archeologica]

o 24,48 ft egy évre, már 1833-ban is veszi és az 1840-es években is járatja.

- Archeologische Zeitung [Archeologische Zeitung]

Amint az kitetszik a fentiekből, Fejérváry könyveinek jelentős részét eredetiben szerezte

be, de olyan is előfordult, hogy néha a német kiadást választotta (erre lehet példa, hogy

Horváth Mihály történelmi munkáját német címmel jegyezte be).26 Mindezek alapján

felmérhető a nyelvtudása: az egyértelmű német, magyar és latin mellett olvasott franciául,

olaszul, angolul és ógörögül is.27 Az 1827-ben megvásárolt angol nyelvtan talán pont arra

utal, hogy ezt a nyelvet épp akkoriban kezdte komolyan tanulmányozni. A listából ugyan nem

derül ki, de ha már a nyelvtudás került szóba, akkor nem felejthető ki a szlovák („tót”) sem:

nem lehetett túl sok gondja vele, mivel ha valaki abban az időben Sáros vármegyében nőtt fel,

akkor többnyire beszélte a vármegye legnagyobb lélekszámú nemzetiségének az anyanyelvét

valamilyen szinten.

A könyvek és folyóiratok Fejérváry politikai felfogását is tükrözik. A történeti és politikai

munkák majdnem mind vagy a korszakban divatos Napóleon kultuszhoz kapcsolódnak, vagy

liberális, Metternich és reakció-ellenes művek. Szerzőik közül többeket be is börtönöztek a

porosz hatóságok, például Heinrich Laube-t, vagy Karl Ferdinand Gutzkowot, de Heine is

indexen volt egy ideig. Fejérváry politikai ambícióiról nem tudni, de 1839-ben az ő

bíztatására jelöltette magát Pulszky Ferenc Sáros vármegye követének, és tevékeny részt

vállalt abban is, hogy ez a jelölés gond nélkül megvalósuljon az akkor még aulikus megyében

(Pulszky végül követ is lett).28

26 Ha a számlakönyben egy mű eredeti címén szerepelt, akkor azt annak vettem, hogy Fejérváry eredetiben is szerezte be az adott művet. Ha viszont egy idegen munkát német címen jegyzett be, akkor ennek megfelelően azt már csak egy német, lefordított kiadásnak tartottam. 27 A két holt nyelv ismeretére nem lehetne következtetni a könyvek listájából, mert csak modern nyelvű munkák vannak benne. Mindazonáltal mind a kettő biztos: egyrészt a latin akkor még eléggé élő, egy levele latinul is íródott, másrészt Pulszkyt ő veszi rá a görög tanulására, és ő is ellenőrzi le, hogy hogyan halad vele. 28 PULSZKY, 1958. 150.

14

Egy újabb előny a hagyatéki leltárak alapján feltárt bibliotékákhoz képest, hogy Fejérváry

a vásárlások kapcsán néha azt is megemlítette, hogy honnan és kitől szerezte be az adott

munkát. Így kerül elő néhány könyvkereskedő, mint például egyikük, akire Heckenastként

utal, minden bizonnyal Heckenast Gusztáv eperjesi származású (talán már Eperjesről ismerték

is egymást Fejérváryval), de a 1830-as években már Pesten működő könyvkereskedő, akinek

ugyan az árvíz elmosta teljes üzletét 1838-ban, de magyar és külföldi segítséggel képes volt

1840-re újra talpra állni. Ekkor társult Landerer Lajos nyomdásszal, hogy aztán közös

nyomdájuk 1848-ban szerezzen magának történelmi hírnevet. Fejérváry mindenesetre még

1835-ben vásárolt tőle (ugyan 1832-től Heckenast saját üzlettel bír, mégsincs bejegyzés

korábbról), többek között a Wesselényi Balítéletekről című munkáját, Victor Hugo

esszégyűjteményét, a Rotteck-Welker Staatslexikont, vagy Majláth János történelmi művét.

Vásárolt eperjesi kereskedőktől is, például a Benczur&Schmidt cégtől, amelyik később

Benczur&Vetter névre váltott (nyilván tulajdonosváltás is történt).29 De nemcsak magyar

kereskedőkkel állt kapcsolatban, két bécsi könyvkereskedőtől is maradtak fent számlák: az

egyikük Matthäus Kuppitsch bécsi régiség- és könyvkereskedő (egy különálló számláról az is

kiderül, hogy Bécsben az Augustinergasse 1157. alatt volt a boltja30), a másikuk pedig

Friedrich Volke (Stock-im-Eisen-Platz Nr. 875.31), akivel főleg az 1840-es években állt

kapcsolatban. Valószínűleg nem okozott számára nehézséget egyetlen olyan könyv beszerzése

sem, amely felkeltette érdeklődését: az opáleladás kapcsán (és a Biedermann cégen keresztül)

Európa számos nagyvárosával (Bécs, Lipcse, Frankfurt, Párizs és London) kapcsolatban állt.

Egy könyvtár kapcsán mindig felmerül a kérdés, lehet-e bármilyen képet kapni a

tulajdonos kölcsönzési szokásairól, azaz adott-e ő könyveket másoknak, illetve kapott-e

másoktól. A kérdésre más esetekben is nehéz választ találni, és ebben az esetben a

számlakönyvek sem visznek közelebb a válaszhoz. Kölcsönzéseket nem jegyzett be a

számlakönyvbe, ami érthető is, hiszen anyagi vonzatuk nem volt. Kettőről azonban

bizonyosan tudunk: az egyik a már említett Henszlmann-féle megjegyzés az ismeretlen

29 OSzK Kézirattár, Quart. Germ 946, ff. 474, 479. 30 OSzK Kézirattár, Quart. Germ 946., f. 486. 31 OSzK Kézirattár, Quart. Germ. 946., f. 487.

15

hölgynek kölcsönzött Code Napoleonról32, a másik a Lord Kinsbouroughnak átadott

Clavigero kötet33

Hasonlóképpen az eladott könyvekről sem tudunk meg sokat, mindössze két tétel számol

be róluk: 1827-ben 72 könyvet adott el 80 forintért egy Gondos nevű illetőnek [72. Bücher

verschiedenen Inhalts], 1831-ben pedig a Wiczay-katalógust adta tovább 12 forintért

Kuppitschnak, akivel már a műtárgy-kereskedelem révén is kapcsolatba került.34 A 72 könyv

igen jelentős tétel, és mivel még 1827-ből való, azaz három évvel a saját vörösvágási

bányabérletének megkötése előttről, elképzelhető, hogy az anyagi szükség vitte rá. Viszont

éppen ez a bejegyzés egyértelműen alátámasztja Pulszky Ferenc már idézett megállapítását is

nagybátyja “kitűnő könyvtáráról”, így bár semmit nem tudunk az 1828-29 előtti könyv-

vásárlásairól, abban biztosak lehetünk, hogy már a bányabérlet, tehát a megnövekedett

jövedelem előtt is jelentősebb könyvtárral bírt.

Ha megnézünk más, kortárs gyűjteményeket, amelyeket Fejérváry társadalmi szintjén álló

gyűjtők birtokoltak, akkor látható, hogy vannak könyvek, amelyek többé-kevésbé mindenütt

megvannak, mint például a Rotteck-Welker-féle Staatslexikon, amely a korszakban a hazai

reformerek egyik kézikönyvének számított. Megtalálható volt Szüts Adolf győri nemes

könyvtárában35, ott állt Rottenbiller Lipót polcain36 és ahogy láttuk, Fejérváry

gyűjteményéből sem hiányzott. A könyvtárak súlypontja természetesen máshova esett:

Rottenbillernél a jogi és történelmi munkák voltak többségben, a Sklubics-gyűjtemény a

szépirodalomban volt erős, Fejérváry pedig a régészetben mélyedt el. A klasszikus görög és

római szerzők általában mindenkinél megvoltak, de kivétel akad azért: Szüts Adolf egyet sem

birtokolt. Sajátos, hogy Fejérváry könyvtárából is hiányoztak a klasszikus szerzők, de erre a

válasz elég kézenfekvő: már 1827 előtt beszerezhette az antik auktorok műveit. Homérosz

eposzai például biztosan megtalálhatóak voltak a polcain, hiszen a kis Pulszkyt is azokból

tanította görögre. Feltűnő a hiánya a természettudományi és közgazdaságtudományi

munkáknak is. Ebből azonban messzemenő következtetés nem vonható le, hiszen csak 16 év

könyvbeszerzése alapján tájékozódhatunk. Éppen ez az oka annak is, hogy a könyvtárnak a

32 HENSZLMANN, 1884. 8. 33 HENSZLMANN, 1846. 12. 34 OSzK Kézirattár, Fol. Germ. 1273., 75. 35 VÖRÖS Károly: Egy győri nemes könyvtára a forradalom előtt. Magyar Könyvszemle 71. (1955). 78. 36 RÁDY, 1988. 164.

16

méretét problémás összevetni a kortárs bibliotékákéval, hiszen nem rendelkezünk egy, a teljes

állományt felölelő összeírással.

Külön csoportot alkotnak a könyvkötések számlái is. Ezekből kiderül, hogy egy esetben

ugyan Gyöngyösre viszi a könyveket köttetni, de leginkább egy Jaskó Sámuel nevű

könyvkötővel dolgoztat. Néha csak egy-egy kötetről és minimális összegről van szó, például a

Falu jegyzője bekötése 48 krajcárjába került, a nagyobb kötetetek akár a háromszorosába is,

mint a mexikói kódex 1 forint 36 krajcáros ára, de megvan annak a számlakönyvnek a

bekötése is, amibe a kiadásait és bevételeit vezette: 1 forint 23 krajcárba került.37 Más

alkalmakkor viszont több kötetet egyszerre köttetett be, ennek megfelelően több pénzért, de

ilyenkor nem sorolta fel a köteteket, így csak találgatni lehet, hogy egy 19 forintos számla

vajon mennyi könyvre vonatkozhat; nem lehet ugyanis visszakövetkeztetni, mert nem

feltétlenül akkor köttette a könyveket, amikor vásárolta azokat. Van olyan év, amikor

egyáltalán nem: 1835-ben, mikor darabszámra a legtöbbet vásárolt egyáltalán nem írt fel

semmilyen könyvkötészeti költséget.

1. táblázat – Fejérváry Gábor 1827-1850 közt beszerzett könyveinek csoportosítása

Téma szerinti megoszlás Forint Művek száma

Régészet-tudományi munkák 1 176 44

Történelmi és politikai tartalmú írások 165 23

Szépirodalom 21 6

Vallásos témájú könyvek 9 2

Idegen nyelvekkel kapcsolatos művek 6 2

Művészet 36 1

Folyóiratok 287 10

Azonosítatlan 363 ?

Összesen 2 063 88

37 Bársonykötés, és bár mostanra természetesen megkopott, de látszik, hogy a 19. század első felében elegáns lehetett.

17

A számlakönyvekből megállapíthatóak maguknak a könyveknek az árai is.38 Ezek révén

felmérhetők Fejérváry könyvtárának súlypontjai, de az is, hogy mekkora összegeket áldozott

a művekre. A tizenhat év során összesen 2320 forintot költött könyvekre39 és folyóiratokra,

beleértve a szállítási (15 forint) és könyvkötési költségeket is (242 forint).40 Ha ezt a két tételt

levonjuk, akkor lehetőségünk nyílik a költségek tematikus megoszlását megállapítani,

ahogyan azt az 1. táblázat mutatja. Mivel az árak önmagukban talán megtévesztők is lehetnek,

ezért a táblázatban feltüntettem a művek számát is. A táblázat harmadik oszlopa tehát ezt, és

nem a kötetszámot mutatja. A pontos kötetszámot ugyanis nem lehet a bejegyzésekből

megállapítani, bár többször előfordul, hogy egy több kötetes munkát több részletben vásárol

meg, viszont ennél megbízhatóbbnak tűnt a címek szerinti számolás és ehhez a kimutatáshoz

célszerűbb is. A folyóiratoknál ugyanezt az elvet követtem, tehát egy folyóiratot csak egyszer

számoltam. Az azonosítatlanokkal egyáltalán nem tudtam dolgozni, lévén ott több esetben

nem lehet megállapítani, hogy hány könyvről lehetett szó.

A következő két kördiagram az árak (1. diagram) és a művek száma (2. diagram) szerint

különválasztva mutatja a százalékos megoszlást. Érdemesnek tartottam mind a két szempont

alapján megmutatni az állományt, mivel önmagában úgy gondolom, egyik sem ad teljesen

meggyőző választ: ha csak az árakat nézzük, akkor esetleg a drágább munkák téríthetik el a

vizsgálatot, ha viszont csak a darabszámra (egészen pontosan a művek számára)

koncentrálunk, akkor a jóval értékesebb, ábrázolásokat is tartalmazó régészeti munkák

rovására vonhatunk le következtetéseket. A harmadik diagram is az árak alapján készült, de

az elsőtől eltérően a folyóiratok közül a régészeti témájúakat a régészeti könyvekhez

soroltam, hogy a régészeti tematika súlyát egyben is láthassuk.

Mindegyik diagram adataiból kivettem az azonosítatlanokat, mivel a százalékos mérésnél

csak torzították volna az eredményt.

38 Ugyanaz a helyzet, mint a 16. lábjegyzetben, az opálüzlet számlái kapcsán: csak kevés esetben derül ki, hogy váltó vagy konvenciós forintról van-e szó. 39 Önmagában már ez az érték is jelentős összeg, de természetesen a műkincsgyűjteményre költött pénzek ennél jóval tekintélyesebb summát mutatnak: csak az ismert 16 év alatt 21 648 forintot adott ki műtárgyakra. 40 Saját számításai szerint 3025 forintot, de ebben az értékben benne szerepelnek olyan tételek is, amiket én nem soroltam a könyvek közé. Ilyen pl. a [von Wiczay Elfenbeinerne Becken et Mexicanische Codex], aminek ugyan a második fele határozottan könyvnek bizonyul, de mivel az értéküket egybe számolta 400 forintnak, ezért nem lehetett a kódex árát megfejteni. A másik a [Zanhs Fragmente von Pompei], ami két freskótöredéket takar, Wilhelm Zahn festő révén jutott a birtokukba, ma a British Museumban láthatóak és véletlenül sem könyvek. Ezek is sokba kerültek: 90 forintba.

18

1. diagram – Az 1827-1850 között beszerzett könyvek és folyóiratok ár szerinti

megoszlása

69%

10%

1%

1%

0%

2%17%

Régészet-tudományi munkák

Történelmi és politikaitartalmú írások

Szépirodalom

Vallásos témájú könyvek

Idegen nyelvekkelkapcsolatos művek

Művészet

Folyóiratok

2. diagram – Az 1827-1850 között beszerzett könyvek és folyóiratok téma szerinti megoszlása

51%

26%

7%

2%

2%

1% 11%

Régészet-tudományimunkák

Történelmi és politikaitartalmú írások

Szépirodalom

Vallásos témájú könyvek

Idegen nyelvekkelkapcsolatos művek

Művészet

Folyóiratok

3. diagram – a Az 1827-1850 között beszerzett könyvek és folyóiratok ár szerinti megoszlása, de a

régészeti folyóiratok a régészeti témájú könyvekkel egyben ábrázolva

19

78%

10%

2%0%

1%1%

8% Régészet-tudományimunkák

Történelmi és politikaitartalmú írások

Szépirodalom

Vallásos témájú könyvek

Idegen nyelvekkelkapcsolatos művek

Művészet

Folyóiratok

Mind a táblázat, mind a két diagram egyértelműen mutatja a régészeti munkák túlsúlyát:

ha a százalékos kimutatásokat nézzük, 50% felett van mind a két esetben (69% és 51%). Az

árak alapján második helyen a folyóiratok állnak, darabszámot nézve viszont lemaradnak a

történelmi és politikai művek mögött, amelyek 26%-os eredménye elég jelentős érték. A két

kategória közti különbséget a folyóiratok rendszeressége jelenti: a mindig megújított

előfizetések miatt válik jelentősebbé az újságok költsége. Ráadásul, ha a folyóiratok közül a

régészeti témájúakat a régészeti könyvekhez soroljuk, ahogyan azt a 3. diagram mutatja,

akkor rögtön veszítenek súlyukból és a történelem-politika itt is a második helyre lép,

miközben a régészet dominanciája tovább nő, egészen pontosan 78%-ra.

Ezek alapján kijelenthető, hogy Fejérváry könyvtára elsősorban régészeti könyvtár volt, a

korabeli archeológiai munkákat igyekezett mind megvásárolni. A könyvtár régészeti-

történelmi állománya jelentette az antik műkincsgyűjtemény szakmai megalapozását, ebből

tudott tájékozódni. Vagyis a Fejérváry könyvtáráról szerzett ismeretek megfeleltethetők annak

a képnek, amely a reformkorban születő bibliotékák jelentős részét szakkönyvtárnak tekinti.

Természetesen nem lehet azt állítani, hogy csak szakmai könyveket találunk, mert a vásárolt

művekből kitetszik, hogy lépést tartott kora politikai gondolkodásának átalakulásával is. De

semmiképpen nem egy apáról fiúra öröklött, konzervatív könyvtárról volt szó, mint például a

20

18. századi vasi nemesi könyvtárak jelentős része.41 Modern könyvtár, aminek állományából

kiderül, hogy tulajdonosának érdeklődése saját átalakuló korának érdeklődésével azonos.

Ezek a gyűjtemények a modern gondolkodás megtestesítői és tudatformálói voltak, az újfajta

lehetőségekkel kísérletező nemesség és az izmosodó polgárság életében már jelentős szerepet

játszottak, és nem túlzás azt állítani, hogy a reformkor is sokat köszönhetett ezeknek a

könyvtáraknak.

41 TÓTH, 1990. 257.

21

Kéziratos források

OSzKK, Fol. Germ. 1272., Rechnungsbuch 1844-1850.

OSzKK, Fol. Germ. 1273.

OSzKK, Fol. Germ 1467., Rechnungsbuch 1827-1835.

OSzK Kézirattár, Quart. Germ. 946.

Szakirodalom

BERLÁSZ Jenő: Jankovich Miklós pályaképe és könyvtári gyűjteményei. In: Jankovich

Miklós, a gyűjtő és mecénás. Szerk.: BELITSKA-SCHOLTZ Hedvig. Budapest,

Akadémiai, 1985. 24-75.

FENYŐ István: Haza és tudomány. Budapest, Szépirodalmi, 1969.

FÜLÖP Géza: A vidéki birtokos nemesség könyvkultúrája a 18-19.sz. fordulóján (A Skublics-

család zalaszentbalázsi könyvtára). Magyar Könyvszemle. 90 (1974). 249-261.

FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban.

Budapest, Akadémiai, 1978.

HENSZLMANN Imre: Levél Fejérváry Gáborról. In: Pulszky Ferencz albuma 1834-1884.

Budapest, 1884. 6-11.

HENSZLMANN Imre: Fejérváry Gábor eperjesi museumának ismertetése. In Vahot Imre

(szerk): Magyarföld és népei eredeti képekben. Föld és népismereti, statistikai és

történeti folyóirat. Pest 1846, III. füzet.

PULSZKY Ferenc: Életem és korom. Budapest, Szépirodalmi, 1958.

RÁDY Zoltánné: Rottenbiller Lipót, Pest város főpolgármesterének könyvgyűjteménye 1849-

ben. Magyar Könyvszemle 104. (1988). 156-168.

22

SOMORJAI Szabolcs: A Fejérváry-hagyaték gazdaságtörténeti vonatkozásai. Egy 19. századi

köznemesi magángyűjtemény anyagi háttere. ELTE BTK szakdolgozat, 2006

(megvédve: 2007). Konzulens: Kövér György.

SZENTESI Edit: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont

faragványairól. In: Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteményei. Szerk.: MIKÓ Árpád.

Budapest, 2002. 32-44.

SZENTESI Edit – SZILÁGYI-JÁNOS György: A Fejérváry-Pulszky gyűjtemény vizuális

forrásai. In: Antiquitas Hungarica – Tanulmányok a Fejérváry-Pulszky-gyűjtemény

történetéről. Szerk.: SZENTESI Edit – SZILÁGYI-JÁNOS György. Budapest, 2006.

12-32.

SZILÁGYI-JÁNOS György: Pulszky Károly ifjúságának környezete, a Fejérváry-Pulszky

gyűjtemény kialakulása és sorsa, a Pulszky-szalon. In: Pulszky Károly emlékének.

Szerk.: MRAVIK László László. Budapest, 1988.

TÓTH István György: Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében.

Történelmi Szemle, XXXII (1990), 3-4.sz. 222-258.p.

VÖRÖS Károly: Egy győri nemes könyvtára a forradalom előtt. Magyar Könyvszemle, 71.

(1955). 72-87.