BELLA ANDRE
Menekülés
a szerelemtől
Ulpius-ház Könyvkiadó
Budapest, 2014
A fordítás alapjául szolgáló mű:
Bella André: From This Moment On
Marcus & Nicola – The Sullivans 2
Fordította
TÓTH ATTILA
A regény kitalált történet. A benne szereplő nevek, személyek, helyek ésesemények a szerző fantáziájának szüleményei. Bármilyen hasonlóságvalós – élő vagy halott – személyekkel, vállalatokkal, cégekkel,eseményekkel vagy helyszínekkel pusztán a véletlen műve.
Kedves Olvasó!
Valahányszor leülök a számítógépemhez, hogy a Sullivan családról
írjak, együtt nevetek a hőseimmel, együtt sírok velük, és ami a
legfontosabb, velük együtt leszek szerelmes.
Bár nincs közöttük határozott kedvencem, be kell vallanom, hogy
szinte fülig beleestem Marcusba. Ő a legidősebb, mindig is érett volt ,
és felelős gondolkodású, aki a szívén viselte a család minden tagjának
boldogságát. Annyira lefoglalta a testvéreivel való törődés, hogy
hajlamos volt megfeledkezni a saját boldogságáról. Ahogy erről az
erős, önfeláldozó és csodálatos hősről írtam, a történet az elejétől
kezdve a végéig örömöt jelentett számomra. Az sem mellékes, hogy ő
az egyik legszexisebb hős, akit regénybe foglalhattam.
A Menekülés a szerelemtől lapjain Marcus és Nicola mindössze egy
éjszakát akar egymással eltölteni. A kibontakozó érzelem – és a
határtalan vonzódás – azonban szorosabb kapcsolatot alakít ki
közöttük. De vajon elég szoros ez a kapcsolat, hogy ne csak a
következő, t itkos pillanatra gondoljanak?
Remélem, hogy a Sullivan család örömteli órákat jelent majd
Önöknek is.
Jó szórakozást kívánok a könyvhöz!
Bella André
Első fejezet
Marcus Sullivan úgy érezte, hogy tényleg egyfajta missziót kell
teljesítenie.
Húsz perccel korábban otthagyta az öccse eljegyzési
összejövetelét, és egyenesen San Francisco Mission városrészébe
indult. Még az utcákon is hallani lehetett a zenét, amely elég hangos
volt, hogy már a belépésre várakozók is táncra perdüljenek tőle.
A bőrruhák, testékszerek, a fluoreszkáló haj és a tetoválások
sosem tartoztak Marcus világához. A szokatlan és kissé ijesztő
megjelenésük ellenére, a várakozó férfiak és nők legalább boldognak
tűntek.
Marcus is úgy tervezte, hogy pár órán belül ő is sokkal boldogabb
lesz, mint most.
Természetesen tudta, esélye sem lehet rá, hogy olyan boldog
legyen, mint az öccse, Chase, aki épp akkor jegyezte el álmai
asszonyát. Chase egy hónappal korábban találkozott Chloéval Napa
Valleyben, amikor a lány autója lecsúszott az útról, és egy sáros
árokban kötött ki. Amikor Chase-nek végre sikerült védett helyre
vinnie Chloét, zúzódást vett észre a lány arcán, és rájött , hogy az
igazi problémát nem a sárba ragadt autó jelenti. Több napba telt , amíg
a nő bizalmába tudott férkőzni, és megtudta, mit tett vele a volt férje,
és rá tudta venni, hogy feljelentést tegyen a rendőrségen.
Amikor Marcus először találkozott Chloéval, rögtön érezte, hogy
az öccse fülig szerelmes, és azzal is t isztában volt, hogy nem
alaptalanul. Chloe nemcsak szép, de édes, intelligens, bátor és
szeretetteljes teremtés, és legalább olyan elragadtatással szereti Chase-
t.
Az egész család összegyűlt aznap este az öccse eljegyzési
összejövetelére – még Smith, a világ egyik leghíresebb és
legelfoglaltabb filmsztárja is ott volt . Chase az első Sullivan, aki
eljegyzést köt, és ez mindnyájuk számára nagy jelentőséggel bírt .
Főleg az anyjuk számára, aki egyszerre volt boldog és
megkönnyebbült, hogy nyolc gyereke közül egy végre hajlandó
kimondani a boldogító igent.
Marcus élvezte az ünnepi találkozót a testvéreivel és az anyjukkal,
de végig olyan érzése volt, mintha mindenki őt nézné, és azon
tűnődne, vajon miért nem jegyezte még el Jillt , a barátnőjét. Hiszen
már két éve együtt voltak, és azalatt a huszonnégy hónap alatt ő is
megállapodott a lány mellett . Túlságosan is.
A család egyetlen tagja sem tudta, hogy Jill miért nem volt ott az
eljegyzési ünnepségen, ő pedig nem akarta elrontani Chase és Chloe
összejövetelét azzal, hogy elmondja, mi történt valójában. Mellesleg
ő maga is alig tudta elhinni, annak ellenére, hogy a saját szemével
látta, mit tett Jill.
A klubból hallatszó zene hangosabb lett , ahogy Marcus végigment
a bejutásra várakozók hosszú sora mentén. Úgy tűnt, mindenki vagy
egy évtizeddel fiatalabb nála, és annak ellenére, hogy a korkülönbség
miatt kívülállónak kellett volna éreznie magát, úgy vélte, kifejezetten
jó helyre jött .
Teljesen szakítania kellett a valósággal, és első lépésként a
Mission negyedbeli, huszonéves fiatalokkal teli klub tökéletesen
megfelelt a célnak.
Annak ellenére, hogy öltönyt és nyakkendőt viselt , a biztonsági
ember alaposan végignézett rajta, mielőtt kinyitotta előtte az ajtót.
Marcus nagy termetű és széles vállú férfi volt , lapáttenyérrel, amely
súlyos sérüléseket is tudott okozni, amikor az öccsei és húgai
gyerekként a védelmére szorultak. Noha csak nagyon ritkán próbált
másokat megfélemlíteni a testi erejével, szükség esetén nem riadt
vissza attól, hogy minden rendelkezésre álló eszközt bevessen.
A zene nehéz, lüktető ritmusa egészen átjárta a testét, ahogy
belépett a zsúfolt klubba, ám sem a hangok, sem a villogó fények nem
tudták elhomályosítani a gondolatait .
De nem is azért jött . Nem azt akarta elfelejteni, hogy mit látott .
Nem, tűnődött el Marcus, miközben összeszorult a gyomra a
látványtól, ahogy egy pár a gyors ritmusú zene ellenére lassan,
összeölelkezve táncolt. Nem akar felejteni, és nem fogja újra
elkövetni a korábbi hibáját. Sosem lesz már olyan buta és vak.
Azért van most it t , hogy bepótolja a két elvesztegetett évet.
Huszonnégy hónappal korábban egy forró, augusztusi éjszakán
találkozott Jill-lel San Franciscóban. Egy jótékonysági estélyre hívták
meg, amelyet a lány cége rendezett , és ahol a Sullivan Borászat
tekintélyes adománnyal járult hozzá a gyermekeket támogató
alaphoz. Ahogy meglátta a nő hűvös, szőke szépségét, úgy gondolta,
végre megtalálta az élete kirakós játékából hiányzó darabot.
Harmincnégy éves volt, és már megfogalmazódtak benne a
gondolatok családról, feleségről.
Jillben a jövőjét látta: házasságot, gyerekeket és olyan vacsorákat
a szőlőbirtokon, ahol a tökéletes feleség ül mellette.
Aznap délután azonban rájött , hogy a helyzet egyáltalán nem
tökéletes…
* * *
Marcus már akkor boldog nyögéseket hallott , amikor elfordította a
kulcsot Jill lakásának zárjában. Éppenséggel valami film is lehetett
volna, amelyet felhangosítottak a pikáns résznél, de tudta, miről van
szó – és már hónapokkal korábban is tudhatta volna, ha őszinte
magához. Jill már jó ideje nem figyelt rá, és érzelmes jeleneteket
rendezett . Ő próbálta meggyőzni magát, hogy a nő csak a munkája
miatt ingerlékeny, és ezért fordít egyre kevesebb figyelmet a szexre.
Amikor azonban a barátnője már a birtokra sem ment ki
hétvégenként, hogy pihenjen, neki be kellett ismernie, hogy a
problémát nem a sok munka jelenti. Többször próbált is beszélni róla,
annak ellenére, hogy a lány folyton kitért a kérdések elől.
Egy pillanatig a kilincsen tartotta a kezét, majd kinyitotta az
ajtót, és belépett . Ahogy átment a barátnője lakásán, a boldog
nyögések és sóhajok egyre erősebben hangzottak.
– Igen, ott! Pontosan ott! Nagyon jó!
Jill mindig kiáltozott az ágyban, de ő csak akkor jött rá, hogy ezek
a hangok milyen megtévesztőek, amikor most mintegy a közönség
soraiból hallotta őket. A keze ökölbe szorult , ahogy megfordult a
konyhában, és az előszobán át a hálószoba felé indult. Nem kívánta
megpillantani a látványt, de tudta, hogy szükség van rá. Olyan
makacsul kitartott a nő mellett… és miközben hallgatta, ahogy Jill
színlelt eksztázissal sikoltozik egy fickóval, akivel éppen együtt van,
hirtelen fel kellett tennie magának a kérdést, hogy miért.
Már nagyon régóta kérte a lányt, hogy költözzön Napa Valleybe,
és éljenek együtt a birtokon, ám az mindig talált valami okot az
elutasításra. Az utolsó az volt, hogy a lakása remek választás, mivel
csak egy háztömbnyire van a pénzügyi cégtől, ahová gyakran kell
bemennie már hajnali 4:40-kor; és ő, Marcus, bármikor ott lakhat
vele, amikor csak akar.
Az igazság azonban az volt, hogy Marcus sosem érezte magát
otthon abban a lakásban. Minden szín a fehér hideg árnyalata volt, a
tükrök és az üvegfelületek pedig már a legkisebb érintéstől
bepiszkolódtak. Nem olyan otthon volt, ahová bárki gyerekeket
képzelne. Mivel ők nyolcan voltak testvérek, nagyon jól tudta, hogy
a sáros lábak és piszkos kezek mit tehetnek az ilyen bútorokkal. Az
eredmény nem szép, de ilyen az élet. A valódi élet.
Az ő háza Napa Valleyben viszont tele van nagy és kényelmes
kanapékkal, Olaszországból importált szőnyegekkel és olyan
műtárgyakkal, amelyeket szeret, függetlenül attól, hogy híres művész
vagy egy pályakezdő festő alkotása.
A lánnyal viszont közös jövőt akart, és feltételezte, hogy ennek
érdekében engedményeket kell tennie.
Hány hétvégén jött be a városba, hogy Jill-lel találkozzon, amikor
a nő úgy akarta! Hányszor változtatta meg a teljes programját az
utolsó pillanatban, csak hogy itt lehessen, amikor szükség volt rá!
Természetesen tudta, hogy a testvéreinek megvan a maguk
véleménye Jillről, de meglepő módon sosem ütötték bele az orrukat a
kapcsolatukba. Talán arra gondoltak, hogy előbb vagy utóbb úgyis
megjön az esze. Egyedül Chase akart nemrégiben megtudni valamit
Jillről, de addigra már olyan kuszává váltak a dolgok, hogy ő igazából
nem is akart válaszolni az öccse aggodalmas kérdéseire.
Igen, Marcus tudta, hogy már feladta a megszámlálhatatlan
alkalommal végzett kísérletet, hogy Jillt boldoggá tegye.
Ám eddig még egyetlen alkalommal sem sétált be élő
pornóműsorba, és főleg nem olyanba, ahol a barátnője a főszereplő.
A nő olyan pózban ült a fickón, mintha rodeón lovagolna meg egy
vad csődört. Egyedül a cowboykalap, a csizma és a kantár hiányzott.
A férfi anyaszült meztelen volt – ezt a hálószoba ajtajából is
egyértelműen látni lehetett –, de Marcus mintha csak távolról figyelte
volna őket. Mintha csak véletlenül kapcsolt volna be egy 18 éven
felülieknek szóló pornócsatornát egy szállodai szobában, holott a háta
közepére sem kívánta a tévés szexet.
Abban a pillanatban a barátnője alatt fekvő alak észrevette, hogy
ő az ajtóban áll.
– Hogy a francba…?
A férfi ijedtnek látszott. Egyértelműen nem számított rá, hogy
valaki egyszerűen csak benyithat.
Jill abban a pillanatban megmozdult, és ránézett Marcusra. A
szeme tágra nyílt , mintha csak meglepetést tükrözne. Ő azonban már
jól ismerte, és átlátott rajta. Míg a szerető egyáltalán nem várta a
megjelenését, Jill igenis számított rá.
Mióta csalja már meg ezzel a fickóval?
És a kapcsolatuk milyen más tekintetben volt még hazugság?
Jill lepedőt húzott magukra, de a mozdulatot egyáltalán nem
kapkodta el. Miközben Marcus figyelte őket, ahogy elengedik
egymást, világosan látta, hogy a lány a lehető legkívánatosabb
látványt akarja nyújtani, mialatt valamennyit eltakar a
meztelenségéből. A szerető azonban egyértelműen távozni próbált,
amilyen gyorsan csak lehet.
– Elmegyek innen – mondta a pasas, majd átnyúlt az ágy másik
oldalára és felkapta a farmernadrágját, de Jill lefogta, hogy maradjon
az ágyon.
– Nem, Rocco, nem kell elmenned.
Rocco? Az ő klasszikus szépségű barátnője, a nő, akit feleségül
akart venni, hogy családot alapítson vele, és akivel meg akarta
osztani a Sullivan Borászat vezetését, egy Rocco nevű ronda, szakállas
és undorító testékszereket viselő figurával kefél?
Ez csak valami rossz tréfa lehet!
A fickó Jill és Marcus között nézett valamit, és kissé elsápadt,
ahogy pillantása megpihent Marcus öklén, és látta, a látogató válla
hogyan tölti ki az ajtókeretet, de ott maradt, ahová Jill lenyomta –
mint egy jól idomított kutyus.
Jill kikelt az ágyból, hagyta magáról lecsúszni a lepedőt, majd
felvett egy franciabugyit és egy kék selyemből készült köntöst, amely
a szoba sarkában álló szék támláján volt. Közelebb ment Marcushoz,
és azt mondta neki:
– Talán a nappaliban kellene beszélgetnünk.
Szerencsére úgy surrant el Marcus mellett , hogy nem ért hozzá, de
elég közel volt ahhoz, hogy érezni lehessen rajta a szex szagát. Egy
másik férfi szagát.
Marcusnak nagy kedve lett volna ököllel belevágni Rocco arcába.
Egyértelmű volt azonban, hogy ezt az egészet Jill főzte ki. Az elejétől
a végéig. Tehát inkább a nővel kell foglalkoznia. Átment a folyosón a
nappali szobába, ahol Jill várt rá.
A lány nem látszott bűntudatosnak. És most, a két évvel korábbi,
augusztusi nap óta, amikor Marcus megpillantotta a terem másik
végéből, és úgy döntött , ő jelenti számára a jövőt, most először
gondolta úgy, hogy nem is szép. Igen, klasszikusan igéző vonásai
vannak, magas és vékony… de az arcán valami olyan, belülről jövő
csúnyaság ül, amit ő korábban nem volt hajlandó észrevenni.
– Roccóba vagyok szerelmes.
A mentegetőzés igencsak gyatra volt.
Amikor a férfi nem szólt semmit, csak nézte őt a nappaliban, ahol
korábban együtt vacsoráztak, filmeket néztek vagy nevettek – ami
most már olyan hamisnak tűnt –, Jill védekezésbe ment át.
– Mindketten tudjuk, hogy a kapcsolatunk nem vezetett volna
sehová.
Marcus tehát végre megkapta a választ.
– Én azt akartam, hogy legyen célja. Azt mondtad, időre van
szükséged. Megadtam neked az időt, eleget ahhoz is, hogy valaki
mással bújj össze a hátam mögött. Roccóval.
Jill szeme elkerekedett a hangjából érződő, alig palástolt düh
hatására. Marcus korábban sosem beszélt így vele, sosem emelte fel a
hangját, és egyszer sem akart erőszakosan érvényt szerezni a
véleményének. Mindent úgy ért el, hogy keményen megdolgozott
érte, okos volt és megfontolt , vagy ha szükség volt rá, valamennyi
Sullivan-bájt is bedobott az ügy érdekében. Csak gyerekkorában
használta az öklét, hogy megvédje a testvéreit , és akkor is csak olyan
esetekben, amikor már semmi más eszköz nem maradt a
meggyőzésre.
– Figyelj – kezdte a lány egy bosszús sóhaj kíséretében, mintha
kizárólag a férfi lenne a hibás az egész kalamajkáért –, ez a kapcsolat
közöttünk jó volt egy darabig, legalábbis az elején, de ha igazán
szerettük volna egymást, akkor már házasok lennénk.
Marcus határozottan felvonta a szemöldökét.
– Tudod jól, hogy házasságot akartam.
A nő megrázta a fejét.
– Két évig voltunk együtt, Marcus. Ha igazán házasságot akartál
volna, akkor leveszel a lábamról, hogy ne is tudjak ellenállni. De te
mindig a testvéreiddel foglalkoztál, vagy mindig a mamádnak akartál
segíteni valamiben.
Az arckifejezése végre a számítgatás helyett igazi dühöt tükrözött.
– Megpróbáltalak szeretni, Marcus. Igazán. De valami mást is
akarok, valami többet. Valami izgalmasat. És olyan férfira van
szükségem, akinek én vagyok az első. Mindig. Függetlenül attól, hogy
mi történik az életében, még akkor is, ha a családja és a barátai
közénk akarnak állni. – Csillogott a szeme, ahogy folytatta. – Azt
akarom, amit Roccótól kapok: hogy szexinek és fontosnak tart
engem. Nem akarok felékszerezve üldögélni melletted a borászat
összejövetelein. És nem akarom, hogy mindig én legyek az utolsó a
fontossági listádon.
Marcus bután meredt a nőre, akiről ostoba módon feltételezte,
hogy a felesége lesz, a gyermekei anyja. Jill még mindig viselte a tőle
kapott gyöngyöt, amely akkor is rajta volt, amikor egy másik férfival
szeretkezett meztelenül.
A lány arról beszélt , hogy ő túl sokat foglalkozik a testvéreivel, de
hát mit várt volna? Hogy hagyja ott őket Jill kedvéért? Erre sosem
lenne képes – sosem tette volna meg –, mivel inkább volt az apjuk,
mint a bátyjuk. Amikor az apjuk mindössze negyvennyolc éves
korában váratlanul meghalt, Marcus azonnal átvette a helyét, hogy
segítsen az anyjának, főként a kisebb gyerekekkel, akik akkor csak
két- és négyévesek voltak. A családra áldozott idejének egyetlen
másodpercét sem sajnálta.
Előbb nyílik meg alatta a föld, mintsem hogy elnézést kérjen
Jilltől, amiért szereti őket.
Ebben a pillanatban leginkább arra vágyott, hogy letéphesse a
gyöngysort Jill nyakából, és a gyöngyök szerteszét guruljanak a
padlón.
Ehelyett azonban nyugodt hangon csak annyit mondott:
– A jövő héten elküldöm az asszisztensemet a holmimért. Felveszi
majd veled a kapcsolatot, hogy megállapodjatok egy megfelelő
időpontban.
– Látod? – támadt neki Jill, és rámutatott , miközben a mellén
szétnyílt a köntös.
Marcus valamikor kifejezetten kedvelte a lány pici mellét, amely
ugyanolyan klasszikusan szép vonalú volt, mint az egész teste. Most
azonban semmilyen hatást nem váltott ki belőle. Mintha nem is
látná. Megfogadta magában, hogy a következő nő, akivel kapcsolatot
kezd, Jill tökéletes ellentéte lesz majd.
– Pont ezért nem élhetek veled. – A nő már kiabált . – Hol vannak
az érzelmeid? Hol van a szenvedély? Meg mernék esküdni rá, hogy
még az átkozott szőlőd is fontosabb neked, mint én. És abban is biztos
vagyok, hogy az átkozott testvéreiddel is többet törődsz, mint velem.
Marcus mellkasát majd szétvetette a düh, de az egész cécó már
értelmetlen melodrámának tűnt a számára. Az ördögbe, hiszen abban
a pillanatban, amikor kinyitotta a lakás ajtaját, és meghallotta, hogy
a barátnője egy másik férfival van az ágyban, már mindennek vége
volt.
– Ez az utolsó esélyed, Marcus! Nem látod? Ha most elmész, ha
nem tudsz megnyugtatni, hogy legalább megpróbálsz engem tenni az
első helyre az életedben, akkor örökre elveszítesz.
Marcus abban a pillanatban ismerte fel, hogy a dühe ellenére és a
lány hűtlensége miatt érzett haragja dacára nem akar küzdeni Jillért .
Két évbe telt , amíg meggyőzte magát, hogy tényleg szereti a
lányt… és öt perc alatt rájött , hogy ez nem igaz.
Valójában nem szerette. Inkább csak azt képzelte, hogy szereti.
– Isten veled, Jill!
* * *
A dalban a kemény rock dallamosabb és lágyabb zenére váltott , ahogy
Marcus végre megszabadult a sötét emlékektől. Odament a bárhoz,
rendelt egy pohár whiskyt, és úgy hajtotta fel, hogy nem is érezte az
ízét. Az ital kegyetlenül égette a gyomrát, amikor otthagyta a
bárpultot.
Eredetileg még úgy tervezte, hogy Jillt is elviszi Chase és Chloe
eljegyzési összejövetelére aznap este, de végül egyedül ment. Milyen
ostoba dolog volt két évig várni, hogy Jill elhatározza magát! Arra
várni, hogy a nő „készen” álljon és elfogadja őt, valamint azt az
életet, amelyet ő kínál neki.
Marcus tudta, hogy a szerelem igenis létezik. Tapasztalta a
szüleinél is. Az érzés ott volt minden pillantásban, amelyet Chase
Chloéra vetett , és minden mozdulatban, amikor az öccse és a
menyasszonya megérintette egymást.
Mindazonáltal ez még nem jelenti, hogy egyhamar újra
próbálkozna vele. Most nincs másra szüksége, csak arra, hogy jó
darabig elszakadjon minden érzelemtől és a terveitől. Ettől függetlenül
remélte, hogy egy nap talál majd olyan nőt, aki jó feleség lesz, jó
partner és jó anya.
De nem most, és nem a közeljövőben.
Ez az este kizárólag az élvezeteké. Egy olyan, hosszú éjszakára
vágyik, amikor érzelmek és tervek nélkül szeretkezhet valakivel, aki
semmit nem tud az ő álmairól és reményeiről. Egy olyan nővel, aki a
lehető legkisebb mértékben sem törődik az ő családtagjaival, és
egyszerűen csak el akar menni vele egy szállodai szobába. Egye fene,
ha még egymás nevét sem tudják meg, az sem jelent problémát.
Párok dörgölőztek egymáshoz a sötét helyiségben, ahol a levegőt
izzadság, alkohol és szex szaga töltötte meg. Marcus beljebb ment a
sötétbe, egy olyan helyre, ahonnan jól szemmel tarthatta a
táncparkettet. Rengeteg pár simult egymáshoz, ugyanakkor szingli
nők és férfiak tucatjai flörtöltek egymással a bárnál, a fal mellett .
Akárhová pillantott , az emberek mindenütt mohó tekintettel
méregették egymást, azt remélve, hogy ez az este lesz számukra az
igazi, amely meghozza a szerencséjüket.
Marcus megfogadta, hogy olyasvalakit keres, aki mindenben
különbözik Jilltől. Egy makrancos, zabolátlan nőt, akivel pár
szenvedélyes órát eltölthet, mielőtt visszatér a valóságos életéhez
Napa Valleyben.
Minden kétséget kizáróan a megfelelő helyre jött .
* * *
Nicola Harding a tetőtéri lakosztály ablakában állt , ahonnan a San
Franciscó-i Union Square-re nyílt kilátás, és a lenti utcán elhaladó
gyalogosokat figyelte. Péntek este az emberek hazafelé mentek a
munkából, és gondolatban már arra készültek, hogy a barátokkal
töltik az este további részét a városban, vagy találkozhatnak
valakivel, aki talán az igazi lesz. Néhányan siettek, néhányan lassan
bandukoltak a tömegben, megint mások pedig olyan egyértelmű
örömmel nevettek, hogy Nicola meg mert volna esküdni rá, hogy
még a tetőtéri lakosztály zárt ablakán keresztül is hallja. Tudta, hogy
neki is ott kellene lennie velük, hogy jól érezhesse magát.
Hat hónappal korábban bizonyára valami elegáns étteremben
vacsorázott volna, olyan emberek között, akik hízelegnek neki, és
megpróbálják megnevettetni, csak hogy a kedvében járjanak. Sajnos
keserű tapasztalatok révén kellett megtanulnia, hogy az ilyen
embereket nem ő érdekli igazán.
Nicola Harding, aki szeret Monopolyt játszani, jelentéktelen
apróságokkal foglalkozni, sikeres vállalkozók életéről szóló
történeteket olvasni, érdektelen senki volt a számukra. Mindenki
számára csak Nico volt a fontos. Dicsekedni akartak, hogy egy
popsztárral szórakoztak együtt. Fényképet akartak készíteni róla a
mobiltelefonjukkal, hogy elküldhessék a barátaiknak.
Ellépett az ablaktól, és újra a hatalmas tetőtéri lakosztályt nézte.
Egy embernek túl nagy, ám a lemeztársaság úgy gondolta, akkor
bánik vele megfelelően, ha ilyen helyen biztosít neki szállást a
koncert és a videofelvétel idejére. Senki sem tudta, mennyire
magányosnak érzi magát egyedül egy hatalmas lakosztályban, ahol
egy teljes család elférne, és még maradna is hely. Arra gondolt, hogy
felhívja a középiskolai barátnőjét, Shellyt, hogy mi van vele, de
elvetette az ötletet, még mielőtt felvette volna a telefont. A
kapcsolatuk kicsit furcsa lett , amikor ő híressé vált . És azok után,
hogy milyen borzalmas képek jelentek meg róla és a korábbi
barátjáról, Kennyről… Nicola számára világos volt, Shellynek
halvány gőze sem lenne, hogy mit mondjon neki.
Feltételezte, hogy most már túlságosan is különböznek egymástól.
Shelly eljegyezte magát a barátjával, akivel a főiskolán ismerkedett
meg. Azt tervezik, hogy házat vesznek, a karrierjüket építgetik, és
kutyát tartanak. Nicola viszont folyton utazik, egzotikus
helyszínekre repül világszerte, hogy tévéinterjúkban szerepeljen,
fényképfelvételekhez pózoljon, és rajongók ezreit szórakoztassa a
fellépéseivel.
Tény, hogy ha kívülállóként olvasná a róla szóló híreket, eszébe
sem jutna az „egyedülálló” szó az életével kapcsolatban. A „party
girl” már annál inkább. A hírességek magánügyeivel lépten-nyomon
foglalkozó bulvárlapok fotósai ott ólálkodnak minden sarkon, és
minden olyan pillanatot megörökítenek, amikor ő egy híres férfi
társaságában mutatkozik, függetlenül attól, hogy ő mennyire kerülni
szeretné az ilyen kompromittáló helyzeteket.
Folyton úgy ébred reggelente, hogy bekapcsolja a számítógépét, és
a közösségi portálokból azt kell megtudnia, hogy nem kizárólag a
Top 40-es férfiakkal szeretkezik állandóan, de a hollywoodi
férfitársadalom többi részével is.
A lemeztársaság emberei, a reklámügynökök és a sajtósok mindig
azt mondják, hogy „bármilyen hír jó hír”, és ő már rég felhagyott
vele, hogy az ártatlanságát bizonygassa előttük. Mellesleg azt is tudta,
hogy nem hinnének neki azok után, milyen képek jelentek meg róla
az előző évi nyaralásáról – borzalmas felvételek, amelyek mintha
még mindig felbukkannának itt-ott , pedig azt hitte, végleg
megszabadult tőlük.
Miután évekig küzdött, hogy az emberek hallgassák a zenéjét,
nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a munka meghozta a
gyümölcsét, és egy szám a népszerűségi lista élére került . Bár
mindenki figyelmeztette, hogy az üzleti világ bekapja, megrágja és
kiköpi, ha nem elég óvatos, ő azt hitte, hogy ettől nem kell tartania,
mivel megfelelő emberekkel veszi körül magát.
Egészen addig, mígnem eljött a nap, és egy rosszban bízott meg.
Kenny először olyan elragadó és édes volt, hogy kisfiús kinézete
ellenére a lány azonnal és fülig beleszeretett . A férfi a Los Angeles-i
stúdió hangmérnökeként dolgozott, és ő azt gondolta, tökéletes párt
alkotnak: a lány, aki gitározik és énekel, meg a szakmailag hozzáértő
fickó a keverőpult mögött.
Kezdetben voltak virágok, különleges esték elegáns éttermekben,
és még egy verset is kapott, amelyet a férfi – az állítása szerint –
maga írt neki. Az igazgató a velük turnézó többi zenésszel együtt kissé
gyanakvó volt Kennyvel kapcsolatban, és figyelmeztették őt, hogy
ne kapkodja el a kapcsolatot. Nicola azonban pont olyan volt, mint a
lányok milliói, akik azzal nyugtatják magukat, hogy a barátjukat
egyszerűen „rosszul ismerik” mások. Örült, hogy egyedül ő látja az
igazi jóságot a kemény rockos külső alatt .
Csak későn ismerte fel, hogy a fickó az érzelmeket mások
megtévesztésére használja. Hamarosan rájött , hogy csak úgy tudja őt
megtartani, csak úgy lehet benne biztos, hogy a férfi még mindig
„szereti” őt, ha enged a különös kéréseinek.
Buta lány!
Azóta több ezerszer, vagy inkább milliószor kérdezte már meg
magától, hogyan lehetett ilyen naiv. Annyira gyanútlan volt, hogy
amikor a barátja a „popsztárral” töltött vad éjszakák történetét –
amelyet a mobiltelefonjával t itokban készített fényképekkel
illusztrált – eladta egy kiadónak, a hírtől szinte sokkot kapott.
Nos, tanult az esetből. Legfőbb ideje volt.
Ezután sosem bízik meg másokban olyan könnyen. Főleg olyan,
jóképű férfiakban nem, akik el akarják őt bűvölni.
Észrevette a képét a tükörben, ahogy melegítőben és pólóban áll a
nappaliban. Mint egy igazi party girl. Nagyon fárasztó napja volt,
mert a hamarosan sorra kerülő videofelvétel koreográfiáját próbálta,
ezért azt tervezte, hogy az óriási ágy takarója alól A
helyszínelők következő epizódját nézi meg a tévében. Az ágy
hatalmas volt, és szabadon elnyújtózhatott benne, mert amíg itt lakik
San Franciscóban, egyedül csak ő lesz it t .
Nem lenne szabad a gyomrának összeszorulnia a gondolattól, hogy
egyedül alszik. Hiszen sokkal szívesebben aludt egyedül, mint egy
Kennyhez hasonló kígyóval. De pusztán attól, hogy tudta, jobb neki
egyedül, még nem váltak elviselhetőbbé a hosszú péntek esték.
Tudta, hogy csinos: alacsony termetű és formás, bár a lába mintha
kicsit hosszú lenne az alkatához képest. Talán még szépnek is lehet
nevezni, ha jó a frizurája, a sminkje, és megfelelő ruhát visel. De még
akkor is, amikor a lehető legelegánsabb öltözék van rajta – vagy
olyan, amely még éppen csak nem túl rövid –, inkább érzi magát úgy,
mintha valami egyszerű lány lenne a szomszédból, és nem popsztár.
Mivel igenis egyszerű lány, függetlenül attól, ki mit tart igaznak
róla.
Megszólalt a csengő, és akkor jutott eszébe, hogy teljesen meg is
feledkezett a fagylaltról, amelyet a lakosztályába rendelt. Egy ilyen
éjszakán egyszerűen nem törődött vele, hogy a szállodai személyzet
egyik tagja smink nélkül látja őt, és a hírt azonnal szétkürtölheti a
világban a Twitteren.
Kétség sem fér hozzá, aznap este a csokoládés fagylalt az utolsó
mentsvára.
Kinyitotta az ajtót.
– Szia!
A fiú ránézett , majd a háta mögött az igazi Nicót kereste. Végre
újra felé fordult, és az arcán felismerés tükröződött.
– Meghoztam, amit rendeltél, Nico.
Ő hátrébb lépett , hogy a fiú betolhassa a nagy tálcát, bár egy
mozdulattal le is vehette volna az aprócska edényt a tetejéről.
– Ezt a fajtát kérted. Öt gombóc.
– Köszönöm.
Elvette a tollat, amelyet a fiú nyújtott oda neki, hogy aláírja az
átvételi papírt , és közben folyton magán érezte a tekintetét, amely a
feszes melegítőnadrágot vizsgálgatta. Már vagy tíz éve érzi magán az
ilyen férfitekinteteket, attól kezdve, hogy egyik reggel észrevette a
tükörben: van melle és csípője.
Még csak nem is bánta a vizslató pillantásokat. A velük járó
feltételezés zavarta: azt gondolják, pusztán attól, hogy jó alakja van,
válogatás nélkül hajlandó ágyba bújni az epekedőkkel.
Nem szajha, bármit is gondol róla a világ.
Visszaadta a tollat, de a fiú annyira belefeledkezett a melle
látványába, hogy észre sem vette.
Nicola mindig ügyelt rá, hogy mindenütt udvarias legyen a
szállodai személyzettel. Nem olyan rég volt, hogy ő is felszolgálóként
dolgozott és szállodai szobákat takarított , miközben arra várt, hogy
felfedezzék.
Azon az estén azonban nem foglalkozott ilyesmivel.
– Tessék.
A fiú kezébe nyomta a tollat, majd odament az ajtóhoz, és kitárta.
Az alkalmazott lassan indult kifelé, és Nicola épp a másodperceket
számolta, hogy a fiú mennyi idő alatt ér ki, amikor az megkérdezte:
– Teljesen egyedül töltöd az éjszakát?
Ez komoly? Ilyesmit kell elviselnie pusztán azért, hogy fagylaltot
kapjon? A lemeztársaság szeretett volna kísérőt küldeni vele, aki
vigyáz rá, de ő nem tudta volna elviselni, hogy állandóan rajta lógjon
valaki. Aznap este viszont nem bánta volna, ha ott van vele egy ilyen
biztonsági ember, és levakarja róla ezt a kis mitugrászt.
– Köszi, de már vannak terveim – mondta. A fiú bólintott , de a
pillantása nem volt kifejezetten bizalomgerjesztő. – A barátom
perceken belül it t lehet.
– Nos, ha később szükséged lenne társaságra…
A fenébe, már elege van az ilyen feltételezésekből!
– Csak azért volt rád szükségem, hogy felhozd a fagylaltomat.
Ennyi. És nem azért, hogy bármivel próbálkozz. Egyáltalán nem
ismersz – emlékeztette a fiút, majd hozzátette –, és úgy vélem,
minden okom megvan rá, hogy panaszt tegyek ellened a
vezetőségnél.
A legközelebbi telefon felé indult, és már készült felvenni, amikor
a fiú megszólalt:
– Semmi másra nem gondoltam, csak arra, amit mondtam. Hogy
most teljesen egyedül vagy, és…
A szóáradat hirtelen megszűnt, amikor a pincér rájött , hogy
semmit nem ér el vele.
– És mi van akkor, ha egyedül vagyok? – vetette oda Nico, mivel
önkéntelenül is sértőnek érezte a kérdést. Ha valaki felhívja a
figyelmét a magányosságára, az még annál is rosszabb, mint amikor a
testét bámulja. – Nem kell mindenkinek buliba mennie péntek este,
hogy jól érezze magát.
A fiú már a nyitott ajtónál járt , és egyértelműen azt kívánta,
bárcsak ki se nyitotta volna a száját.
– Komolyan, Nico, igazán sajnálom, amit mondtam. És… mivel
nagy szükségem van erre az állásra, ha lenne bármi esély, hogy
elfelejtsd az ügyet, akkor… izé, azt nagyon megköszönném.
Nicola sóhajtott , és letette a telefont. Tudta, hogy sosem tudna
tükörbe nézni, ha a fiú miatta veszítené el az állását. Még akkor is, ha
túl messzire ment.
– Rendben van.
A srác máris a küszöbön túl volt, ő pedig késedelem nélkül
becsapta mögötte az ajtót.
A fagylaltkehely talpa körül már parányi vízcseppek gyűltek az
asztalon, de ő már nem kívánta a fagyit.
Ez így nem tisztességes! Az egész világ azt gondolja, hogy ő
válogatás nélkül lefekszik mindenkivel, pedig az igazság az, hogy
mindössze két fickóval volt testi kapcsolata. Az első Brad volt a
tizenkettedik osztályból, és a papa kocsijának a hátsó ülésén bújtak
össze. Őt követte Kenny, mert Nico úgy gondolta, hogy szeretik
egymást.
És ami még ennél is rosszabb: egyik korábbi szeretője sem jelentett
igazán nagy élményt. Brad esetében megbocsátható, mert
mindkettőjüknek az volt az első alkalom, ráadásul borzasztó helyen.
Kenny viszont, így visszagondolva, nem is törődött vele, hogy neki
jó legyen. Egész idő alatt csak magával foglalkozott, és ő is csak
rontott a helyzeten, mert ki akarta elégíteni a férfit , hogy az jobban
„szeresse” őt.
Ha legalább egyszer megtapasztalt volna valamit, ami az igazi
örömhöz hasonlít , akkor talán nem bánkódna ennyit a hírneve miatt .
Még el is tudná fogadni. Akkor talán tényleg olyan szexi nőnek
érezné magát, mint amilyennek az albumok borítóin és a
videofelvételekben ábrázolják őt, és nem azt érezné, hogy csak
színészkedik.
Akkor talán nem kérte volna a koreográfusát, Lorit , hogy olyan
sokáig maradjon vele az este, pedig a nő a bátyja eljegyzési
összejövetelére volt hivatalos. Nicola hirtelen arra gondolt, hogy Lori
bizonyára azért egyezett bele, hogy ott marad, mert megsajnálta őt,
amiért olyan magányos. A fenébe, ha a pincérfiú észrevette, akkor
mindenki más is láthatja.
Hirtelen őrült ötlete támadt; mivel sosem fog tudni megszabadulni
a róla kialakított képtől, mi lenne, ha inkább megfelelne neki?
Mindig is engedett a hirtelen ötleteknek, már kislány korától
fogva. A róla írt véleményekben is az állt évről évre: „Nicola okos
lány, de gyakran gondolkodás nélkül cselekszik”.
Rendben van, gondolta, miközben különböző ruhadarabokat dobott
az ágyra, és azon tűnődött, hogyan lenne célszerű felöltöznie aznap
este, mivel már megtanulta a leckét az ostoba fajankókkal
kapcsolatban.
Egy nap természetesen szerelemre is vágyik majd. Igazi
szerelemre. Őszintére. Aznap este viszont egyszerűen csak valami
mást is akart érezni a lelkiismeret-furdaláson és a magányon kívül.
Belefáradt már, hogy apácaként éljen, és elege volt abból, hogy
folyton győzködni próbáljon másokat: ő nem az éjszakai élet
hercegnője, holott mindenki annak tartja. Mindössze egyetlen
éjszakára vágyott. Találni akart egy férfit , akivel megoszthatja a
szenvedélyét, egy igazi férfit , aki már elég tapasztalt , hogy olyan
magasságokba röpítse őt, ahol még sosem járt.
Először arra gondolt, hogy szűk, fényes, fekete nadrágot vesz fel,
hozzá csillogó felsőrészt, amely többujjnyit megmutat a hasából, de
elvetette az ötletet. Nem akart túl rámenősnek látszani. Szexi akart
lenni! Vad és olyan veszélyesen érzéki, hogy az emberek láthassák,
semmi és senki nem szelídítheti meg őt.
Hevesen dobogott a szíve, miközben levette a melegítőt és a
trikót, majd belebújt egy rövid, pánt nélküli bőrruhába. Egyetlen rossz
mozdulat bármilyen irányba, és máris az egész világ elé tárja legendás
fenekét vagy mellét.
De most semmi ilyesmivel nem törődött. A lélekölő magánynál
bármi jobb.
Újra egy bulvárlap címoldalára fog kerülni, de most legalább a saját
elhatározásából.
Rengeteg magazin címlapján szerepelt már, és töméntelen
közösségi portálon voltak róla olyan híradások, hogy el sem tudta
képzelni, mit gondolnának róla a szülei, ha olvasnák őket. És mégsem
lett semmi baja.
Nos, nagy általánosságban nem.
Második fejezet
Marcus a türelméről volt ismert. Mivel hét testvére felnevelésében
vett részt, megtanulta, hogyan kell kivárni a hisztik, verekedések
vagy akár a sírások végét.
Miután elég sokáig figyelte a táncparketten lévő nőket, már tudta,
hogy egyiket sem akarja ágyba vinni. Sok nő próbálta magára vonni a
figyelmét az elmúlt harminc percben, és nem egy még oda is ment
hozzá, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Neki azonban
beszélgetésre sem volt szüksége ahhoz, hogy tudja, nem ilyen nőkkel
akarja eltölteni az éjszakát, mert szinte lerítt róluk a kétségbeesett
elszántság. Marcus tudta, hogy mit keres, ám nagy különbség van a
vadóc és a könnyű préda között. Sajnos a bejáratot a klub többi
részétől elválasztó vastag, vörös függöny mögül az elmúlt harminc
percben egy olyan nő sem bukkant elő, aki megfelelő jelölt lett volna.
Ám akkor hirtelen, a függöny szétnyílt… és megjelent a „várva
várt lány”.
Marcus úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna.
A nő fiatal volt , talán a húszas évei közepén járhatott , és olyan
átkozottul szép, hogy szinte fájt ránézni. A fekete bőrruha semmit
nem bízott a képzeletre, második bőrként tapadt a testére, és széles
hasítékok engedtek bepillantást az őrülten izgalmas idomokra.
Jill magas termetű volt, ez a nő viszont alacsony. Jill sudár és
fegyelmezett volt , ez a lány viszont szexi és… határozottan vadóc.
Semmi kétségbeesettség nem volt benne. Annak ellenére, hogy a
ruhája milyen sokat felfedett a testéből, és hogy milyen sok látszott a
csodálatos lábából a rövid bőrruha szegélye és a nagyon magas sarkú
cipő között, semmi nem utalt rá, hogy könnyű préda lenne.
Egy férfinak ugyancsak össze kell szednie magát, hogy megfeleljen
a számára… és az illető könyörögni sem lenne rest, ha annak
eredményeként megkaphatja.
Ő a megfelelő!
Ahogy a nő megállt a bejáratnál, és lassan végignézett a tömegen,
a helyiségben mindenki rábámult. Mágnesként vonzotta a
tekinteteket, és valami titokzatos erő folytán nem lehetett másfelé
nézni. Marcus sem tudta levenni róla a szemét, de nem is akarta.
Ekkor a pillantásuk találkozott. Mintha villám cikázott volna át a
sötét helyiségen, és bár ő nem ivott annyit a bárban, hogy
bizonytalanul álljon a lábán, elég volt belenéznie abba a tiszta, kék
szempárba, máris küzdenie kellett , hogy visszanyerje az egyensúlyát.
Mi a baj vele?
Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy mi az este célja. Szex!
Élvezet! Semmi érzelem, semmi kapcsolat. Az még rendben van, ha a
nő puszta látványától egy bizonyos testrésze úgy reagál, mintha tüzet
gyújtottak volna benne. De semmi másról nem lehet szó. Nem olyan
nőt keres, akit t isztelni akar. Szexre vágyik, ez minden.
Elképzelhetetlen, hogy szerelemre lobbanjon. Pont ezért jött a
városnak ebbe a részébe, ebbe a klubba. Itt ki van zárva, hogy olyan
nővel találkozzon, akibe végül belebolondul.
A tekintetét végigjártatta a lány meglehetősen keveset takaró
bőrruháján. A látvány alapján nem úgy tűnt, mintha tiszteletet akarna
ébreszteni. Csak egy ok van rá, hogy egy nő ilyen ruhában menjen el
egy klubba, és az ugyanaz, mint amiért most ő is it t van: egyetlen vad,
szenvedélyes éjszaka egy idegennel, hogy pár bűnös órára ki lehessen
kapcsolni a való életet a gondolatok közül.
És akkor a veszélyes idomok megmozdultak a bőr vékony rétege
alatt . A lány megindult. Egyenesen őfelé, a lehetetlenül magas sarkú
cipő ellenére is tökéletesen határozott léptekkel.
A klubban minden pillantás, férfiaké és nőké egyaránt a lányra
irányult, ahogy átment a cementpadlón, ám a nő senki másét nem
viszonozta, csak az övét.
Marcus feljebb emelte a tekintetét a szexre termett testről, és nem
hagyhatta figyelmen kívül a lány szemében tükröződő kihívást, hogy
ő kellően férfias-e ahhoz, hogy vele foglalkozzon, annak ellenére,
hogy a lány vagy tíz évvel fiatalabb nála. Marcus már alig várta, hogy
bebizonyítsa neki: nemcsak erre képes, de több testi örömöt adhat
neki, mint amennyit korábban bárkitől kapott.
Azért jött ide ma este, hogy nőt találjon, ajánlatot tegyen neki, és
eltöltsön vele egyetlen, minden kötelezettségtől mentes éjszakát.
Most viszont úgy néz ki, hogy neki fognak ajánlatot tenni. Mindig is
a magas és vékony nőket szerette, és nem az olyanokat, akik alig
érnek a válláig, mint például ez a lány. És még sosem volt olyan
nővel, aki ennyivel fiatalabb nála. Még csak kísértést sem érzett rá.
Miközben egy hang a fejében azt mondta, a lány túl fiatal,
olyannyira, hogy ő minden más esetben kerülné a találkozást,
önkéntelenül is arra gondolt, hogy ha az elmúlt két év során a dolgok
a tervei szerint alakulnak, most it t sem lenne.
Mégis it t van.
És esze ágában sincs otthagyni azt, amit ez a hihetetlenül szexi
lány kínál – egészen másnap hajnalig.
Addig azonban mindenképpen meg akar ismerkedni azokkal az
idomokkal!
* * *
Te jó ég, milyen szép ez a férfi!
Magas, erős – és ha a széles váll meg a kedves arc nem lenne elég,
a vasalt ing és nadrág is kiemeli őt a meglehetősen közönséges
tömegből. Ám ő fütyül rá, hogy más, mint a többiek. Sötét haja egy
árnyalatnyival hosszabb a kelleténél, az állkapcsa szép formájú, és
picit borostás, amitől Nicola hatalmas vágyat érzett , hogy
hozzáérintse az ujjait , és érezze a határozottan férfias száj körül a kis
tüskéket.
Mindazonáltal mégis a sötét, éhes tekintet volt az, amely már első
pillantásra megbabonázta.
Ő lesz az!
Amikor kiszállt a taxiból, olyan nagy tömeg vette körül hirtelen,
hogy fényképet készíthessenek vele és autogramot kérjenek tőle,
hogy nagy kedve lett volna azonnal visszamenni a szállodába, hogy
megint elrejtőzködhessen.
Mire gondolt? Hogy egy klubban találhat magának férfit?
Különösen úgy, hogy tudhatná, az őt és a pasit ábrázoló fényképek
órákon belül megjelennek az interneten. Nem is beszélve arról, hogy a
programszervező és a turné vezetője határozottan kiakadnak, ha
rájönnek, hogy ő úgy jött el egy ilyen helyre, hogy egyetlen testőr
sem kísérte el.
De már nagyon elege lett abból, hogy fogolynak érzi magát egy
aranyozott, tetőtéri börtönben! Emlékezett rá, a videoklipben részt
vevő táncosok beszéltek erről a klubról, és a hely tökéletesnek tűnt
az egyéjszakás lazításra.
Noha voltak bizonyos fenntartásai, aznap este nem törődött a
hírnév árával, vagy azzal, hogy a dolognak milyen nem várt
következményei lehetnek. Hiszen ha megfutamodik, a szállodában
semmi más nem várja, csak egy hosszú és magányos éjszaka.
Nagy szerencse, hogy megőrizte a bátorságát, mert alighogy
belépett a klubba, máris megpillantotta a keresett férfit . Határtalanul
örült , hogy nem ijedt meg az utolsó pillanatban. Még az ajkát is
megnyalta, ahogy közeledett a férfihoz, aki teljes mértékben
viszonozta az ő figyelmét.
Kenny tökéletes ellentéte volt: széles vállú és izmos, a volt barátja
viszont kifejezetten vézna. Kenny gyakran viselt testhez simuló
bőrnadrágot, és egy ilyen klubban nagy valószínűséggel még az ingét is
azonnal levette volna, hogy közszemlére tegye a tetoválásait . Vele
ellentétben ez az ember úgy néz ki, mintha a Hugo Boss egyik
reklámjáról lépett volna le. A drága öltönye kétséget kizáróan
rendelésre készült.
Pont így néz ki egy igazi férfi, gondolta. Hirtelen rájött , hogy
Kenny nem más, mint egy olyan gyerek, aki maskarába öltözik egy
rocksztár öltözőjében.
Ahogy közelebb ért, ösztönösen is megpróbált vonzóbbnak tűnni.
Kidüllesztette a mellét, és a csípőjét is riszálta egy picit . Tény, hogy
gyakran kesergett magában, amiért a nőiessége segítségével kell
megszereznie dolgokat, de a fenébe is, ha ez a technika ilyen hatásos,
mi mást tehet egy lány? És ma este tényleg bedobja magát!
Különösen úgy, hogy végre megpillantott egy férfit , akit
határozottan megkívánt.
Várta, hogy a férfi a nevét mondja, és felismerés tükröződjön a
szemében. Két éve még nem lett volna biztos benne, hogy tudni
fogják, kicsoda ő, de azt követően, hogy részben Kenny és a titokban
készített fotók jóvoltából felkapta őt a média, már alig találkozik
emberrel, aki ne ismerné.
Mivel azonban az illető csak nézett rá a leplezetlen vágyakozást
tükröző, csodálatosan mély tekintetével, és hosszú másodpercek után
sem mondta az ő nevét, Nicónak végül eszébe jutott , hogy a férfi
esetleg mégsem tudja, kicsoda ő.
Vagy talán, gondolt bele azzal a cinizmussal, amelyre a Kennyvel
való szakítást követően tett szert, csak úgy tesz, mintha nem tudná,
mivel azt gondolja, ezzel felkeltheti az ő érdeklődését.
– Szia, Nicola vagyok.
Valahogy önkéntelenül is az igazi nevét mondta. A szüleit kivéve
mindenki számára már olyan régóta Nico volt, hogy most furcsának
érezte a nevet.
Ám ugyanakkor kellemes érzés is volt.
Várta, hogy a férfi kijavítsa, és meglepődjön, amiért ő nem Nico
néven mutatkozott be. Ehelyett az csak megismételte a nevet.
– Nicola…
A mély, érdes hangtól a lány remegni kezdett, és a karja kissé már
libabőrös is volt, annak ellenére, hogy a klub levegője nyirkosan
meleg volt a felhevült testektől.
Egyértelmű vonzalom vibrált közöttük, és ő kissé hátrébb
húzódott, hogy figyelmesen megnézhesse magának a férfit . Látni
lehetett , hogy az illető tudja jól, miről van szó, még ha nem is sejti az
okát, és határozottan szimpatikus volt, ahogy a szája sarka egy
nagyon picit felfelé húzódik, amíg időt ad neki az értékelés
elvégzésére.
Nicola végül úgy döntött , a barna szempárban tényleg nyoma sincs
felismerésnek. Semmi nem volt benne a szállodai fiú tekintetéből, aki
majd meghalt a vágytól, hogy egy popsztárral tölthessen egy kis időt
kettesben.
Mégiscsak összefutott volna az egyetlen emberrel a világon,
akinek fogalma sincs, hogy ő kicsoda?
Ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Persze még ha tényleg ekkora szerencséje van is, egyértelmű, hogy
nyilvános helyen nincs sok esélye. Attól a pillanattól fogva, hogy
belépett, minden tekintet őrá irányult, és most mindenki kettőjüket
nézi. Rendes esetben ez nem zavarná, hozzászokott már a bámuló
tekintetekhez, és szinte mindig figyelmen kívül tudta hagyni őket,
annak ellenére, hogy időnként tényleg úgy érezte magát, mintha
parányi bogár lenne, amelyet mikroszkóppal vizsgálgatnak.
Most azonban hirtelen többet akart, mint egyéjszakányi forró
szexet egy csodálatos fickóval. Nicolaként akart tapasztalatot
szerezni, és nem úgy, mint Nico.
Ami azt jelenti, hogy minél előbb távozniuk kell a klubból, mielőtt
a bárpultnál bámészkodók közül valaki odalép hozzá, hogy
autogramot kérjen, vagy lefényképeztesse magát vele.
– Ma nincs kedvem táncolni… – kezdte, de akkor eszébe jutott
valami. – Még a nevedet sem tudom.
Tetszett neki, ahogy a férfi zavartalanul odanyúlt az ő
homlokához, és félresimított egy vékony hajfürtöt, amely a szemébe
lógott. De még ennél is jobban örült a folytatásnak.
– A nevem Marcus. – A férfi a száját nézte, majd újra a szemét. –
És nekem sincs kedvem táncolni.
Arra gondolt, hogy mindketten rengeteg mindent mondhatnának
most egymásnak. Olyasmiket, mint például „Elmenjünk innen?”,
vagy „Miért ne mennénk vissza a szállodámba?”, ám meglepetten
tapasztalta, hogy ezekre a szavakra nincs is szükség.
Már minden elhangzott, amit egymás tudomására kellett hozniuk.
Ott volt egyetlen pillantásban. Egyetlen érintésben.
A bőre égett , ahol a férfi megérintette. Az ujjai hegye érdesebb
volt, mint ahogy az elegáns ruha alapján a lány várta volna, és sokkal
melegebb is. Kérges és erős volt a simogatása. Pusztán a gondolattól,
hogy ez a kéz újra megérintheti, ráadásul a teste érzékenyebb részeit
is, hirtelen melegséget érzett , olyan pontokon is, ahol csak nagyon
ritkán tapasztalt ilyet, nem is beszélve erről a sistergő forróságról.
Az ösztönének engedelmeskedve szó nélkül megfordult, és elindult
az ajtó felé, amelyen csak nemrég lépett be. Egy pillanattal később
már a derekán érezte Marcus nagy, meleg kezét. Gyakran utazott
különböző rendezvényekre az egyes számú testőre kíséretében, egy
olyan férfival, aki talán még Marcusnál is nagyobb termetű volt, de
még sosem érezte magát ilyen biztonságban, ennyire védettnek.
És még ilyen bizsergő érzés sem bujkált benne sosem.
A derekán lévő kéz által kiváltott melegség gyorsan átterjedt a
csípőjére, majd a hasán át egészen a melléig.
A zene még mindig szólt, talán a korábbinál is hangosabban, ám ő
csak a saját szíve dobogását hallotta.
Csak arra gondolt, hogy már régóta nem vágyott semmire olyan
erősen, mint most egy éjszakára Marcusszal.
Ennek ellenére némileg tisztában volt vele, hogy butaságot
cselekszik; nemcsak azért, mert fényképek jelennek majd meg róla
egy „titokzatos férfi” társaságában, de talán mégsem kellene valaki
olyannal elmennie a klubból, akiről az égvilágon semmit sem tud. Az
eddigiek alapján akár szadista gyilkos is lehet, aki a következő
áldozatára vadászik, hogy lefejezhesse. Ám ahogy őhozzá ért,
finoman, mégis határozott mozdulattal – és amilyen gyengéden
végigsimított az arcán –, abból ő úgy érezte, bíznia kell az első
megérzésében.
Kiléptek a hűvös, éjszakai levegőbe, amely határozott felüdülést
jelentett ugyan a klubhelyiség fullasztó melege után, mégsem tudta
csökkenteni azt a hőt, amely pusztán egy pillantástól és egy
érintéstől szétáradt a testében.
Marcus keze továbbra is az ő derekán volt, miközben leintett egy
taxit, s bár ő mindig is úgy gondolta, célszerűbb, ha maga intézkedik,
be kellett ismernie, hogy kifejezetten kellemes pár pillanatra másnak
átengedni az irányítást, még ha semmi egyébről nincs is szó, csak egy
taxiról.
A klub előtt csoportosuló tömeg egyértelműen hangos gyülekezet
volt, ám észre lehetett venni, hogy a társalgás elhalkult, ahogy ő
kilépett az épületből. Oda sem kellett néznie, tudta, hogy
mobiltelefonok tucatjai irányulnak őrá és Marcusra, ezért
gondoskodott róla, hogy a haja az arcába lógjon, és nehezebb legyen
őt azonosítani. Szerencsére Marcus háta sokat eltakart a rajongók
tömegéből. Ám ő már elég régóta híres volt, ezért tudta jól, hogy a
tömeg nem fog megelégedni a nagy távolságból készített
felvételekkel.
Általában nem bánta, ha rajongók társaságában fényképezik.
Imádta a rajongóit, hiszen nekik köszönhetően tudott megélni a
zenélésből.
Ma este azonban – egyetlen drága éjszakára Marcus karjaiban –
nem akart más lenni, mint egy csinos lány, akit egy alkalomra
felcsíptek. Ha idegenek mennek oda hozzá, hogy beszélgessenek vele
és fényképeket készítsenek róla, meg kellene mondania Marcusnak,
hogy miről van szó, és kicsoda ő valójában. Valami azt súgta neki,
hogy Kennyvel ellentétben Marcus lehet az egyetlen férfi a bolygón,
aki nem rajongana az ötletért , hogy egy popsztárral szeretkezzen.
A tömeg lassan megindult feléjük, és valaki még a „Nico!” nevet is
kiáltotta, de akkor szerencsére megállt mellettük egy taxi. Marcus
kinyitotta neki az ajtót, ő pedig az arca elé húzta hosszú haját, hogy
valamennyit eltakarjon a vonásaiból a sofőr elől, hátha az rápillant,
és máris leleplezi.
Összeszorult a gyomra, miközben beszállt , és nyomást is érzett
benne, ahogy a leendő szeretője csatlakozott hozzá a repedezett
bőrülésen. Csak akkor jött rá, hogy a férfi valójában milyen jól
megtermett. A legtöbb étvágytalan énekes és színésznő után, akiket
ismert, Nicola még sosem érezte ennyire aprónak magát. Ám ahogy
Marcus mellett ült , hirtelen olyan benyomása támadt, hogy ő
kivételesen pici és nőies.
A férfi olyan nagy volt, és annyira betöltötte az autó belsejét,
hogy a lány szinte biztosra vette, neki és a sofőrnek már nem is
marad levegő a taxiban.
– Hová menjünk? – kérdezte a sofőr, és semmitmondó pillantást
vetett rá a visszapillantó tükörben.
Az idegen hangja váratlanul törte meg a varázst, amely már az első
pillantástól fogva Marcushoz vonzotta őt.
Te jó ég, mit csinál?
Igen, akarja Marcust! Határozottan.
Egyedül van. Borzasztóan egyedül.
De egyik sem elég ok arra, hogy idiótaként viselkedjen, és
veszélybe sodorja magát.
Elég, ha csak arra gondol, hogy mi történt, amikor Kennyvel
kapcsolatban megbízott az ösztöneiben. Amit a férfi tett , azzal
nemcsak neki ártott , hanem az egész családjának is.
Még mindig alig tudta elhinni, hogy az anyja elvesztette a
tisztségét az iskolai tanácsban, és a közösség azzal merte vádolni az
anyját, hogy a többi szülő számára nem jelent megfelelő modellt ,
hiszen még a saját lányát sem tudta megtanítani a legalapvetőbb
dolgokra. Nico nem tagadta, hogy Kennyvel kapcsolatban igencsak
bután viselkedett, de nem elég büntetés már neki az is, hogy naponta
szemrehányást tesz érte magának? Miért kell még a szülővárosában is
mindenkinek a családja ellen fordulnia? Hiszen az ő ostoba viselkedése
nem a szülei hibája!
Ahogy a pánik érzése egyre erősebbé vált benne, akaratlanul is
megragadta a kilincset, és arra készült, hogy kimenekül a másik
oldalon.
– Sajnálom. – Hirtelen úgy érezte, levegőt sem kap rendesen, és
minden, amit a Kennyvel való szakítása után tett saját lelkivilágának
ápolásáért, hiábavaló lesz, ha nem száll ki a taxiból abban a
pillanatban. – Képtelen vagyok rá. Nem ismerlek.
Marcus nem próbálta őt tartóztatni, vagy megakadályozni, hogy
kinyissa az ajtót. Ehelyett amikor ő éppen kilökte a kocsi ajtaját,
elővette a mobiltelefonját a zsebéből, és odanyújtotta neki.
– Hívd fel akármelyik számot!
Meglepő módon a mély, nyugodt hang legyőzte a pánik érzését.
Nico annyira meglepődött az ajánlattól, hogy nem szállt ki, hanem a
helyén maradt, és újra a férfi szép arcát nézte.
– Komolyan mondod?
– Komolyan – hangzott a megerősítés. – Bárkit felhívhatsz, akár
az összes számot. Kérdezd meg őket velem kapcsolatban! Bármit
kérdezhetsz.
Ez csak tréfa lehet… Ki tenne ilyesmit? Átadni a telefont és azt
mondani, hogy bármilyen számot felhívhat, pusztán azért, hogy
háttérellenőrzést végezzen? Nicola igazából már nagyon rég nem
bízott senkiben – miután Kenny olyan csúnya sebet ejtett rajta –, és
alig akarta elhinni, amit hall.
Cinizmus érződött minden szóból, amelyet válaszolt.
– Tényleg azt akarod, hogy meglepetésszerűen felhívjak valakit a
címlistán, és azt mondjam: „Üdvözlöm, éppen most találkoztam a
barátjával, Marcusszal egy klubban. Tudna némi tájékoztatást adni
róla?”
A férfi még csak össze sem rezdült az ő hangjától és a nyilvánvaló
hitetlenkedésétől.
– Azt akarom, hogy biztonságban érezd magad velem ma éjszaka,
Nicola.
Te jó ég, valahányszor a férfi kimondja az ő nevét azon a mély,
kellemes hangján, őt máris elfogja a borzongás. Önkéntelenül megint
arra gondolt, hogy milyen érzés lenne meztelenül feküdni alatta, és
befogadni őt a testébe, miközben a férfi az ő nevét suttogja.
A vágy forró hulláma áradt végig benne, hogy milyen jó lenne
mindezt megtapasztalni.
A taxisofőr a torkát köszörülte, és a visszapillantó tükörben őket
nézte, de Marcus nem vett tudomást a türelmetlenségéről.
Nicolának tetszett , hogy a férfinak esze ágában sincs őt siettetni,
és bőven hagy neki időt, hogy eldöntse magában, elmegy-e vele a
klubból.
Mielőtt meggondolhatta volna magát, elvette a telefont, és
tárcsázta a leggyakrabban hívott fél, Mary számát. Bizonyára a
felesége lesz, gondolta egy újabb adag cinizmussal, ahogy a vonal
másik végén többször kicsengett a készülék.
Végül egy nő vette fel.
– Marcus, igazán sajnálom, hogy szinte búcsú nélkül mentél el az
összejövetelről.
Nicola meglepődött, hogy a hang egyértelműen egy idősebb nőé, és
nem egy szeretőé, aki arra vár, hogy Marcus még ma este összebújjon
vele. Ezért azt mondta:
– Hmm… jó estét! Nem Marcus vagyok. Ő…
Teljesen hülyének érezte magát, ahogy egy taxi hátsó ülésén a
megfelelő szavakat keresi. Mit mondhatna egy vadidegennek, akit
Marcus nemrégiben hívott fel? És mindezt úgy, hogy közben végig
magán érzi a férfi sötétbarna szemének pillantását.
Tudta, hogy legalább valami halvány magyarázatot kellene adnia
Marynek a hívásra, ezért azt monda:
– Ideadta nekem a telefonját, és azt mondta, hogy felhívhatom
önt.
Az idősebb nő csak egy pillanatnyi csend után szólalt meg ismét.
– Nincs baja a fiamnak?
Tehát az anyja? Őt hívta utoljára, mielőtt eljött a klubba?
Nicola egy pillanatra teljesen megrökönyödött, de eszébe jutott ,
hogy meg kell nyugtatnia a férfi anyját. Hiszen egy teljesen idegen
hívja péntek éjszaka a fia telefonjáról! A nő bizonyára balesetre vagy
valami még rosszabbra gondol.
– Semmi baja. Tökéletesen jól van.
Marcus hátradőlt az ülésen, és keresztbe fonta a karját, miközben
figyelte, hogy ő miképp birkózik meg a váratlan párbeszéddel. Nem
mosolygott egyértelműen, de a szája sarka mintha picit felfelé
kunkorodott volna. Nicola arra gondolt, hogy a férfi túlságosan is
érett , túlságosan jóképű, és túlságosan is erős vágyódással kívánja őt
ahhoz, hogy a „helyes pofa” jelzőt lehessen vele kapcsolatban
alkalmazni. De abban a pillanatban, ahogy Marcus megpróbált nem
mosolyogni, miközben őt figyelte az anyjával folytatott
meglehetősen kényelmetlen beszélgetés alatt , neki pontosan a „helyes
pofa” kifejezés jutott az eszébe.
Az évek során még senkivel nem találkozott, aki olyan sokat
beszélt volna a szüleivel, mint ő. Különösen férfival nem, mivel ők
úgy gondolják, azzal rontanák a határozottságukról kialakított képet.
Neki viszont teljesen más volt a véleménye. Az anyját szerető
férfi kifejezetten jó pontot szerzett nála, és ahelyett , hogy Marcust
kevésbé szexinek tartotta volna, vagy a mama pici fiának, egyfajta
tisztelet ébredt benne a mellette ülő jóképű idegen iránt.
– Hála istennek! – mondta a nő egyértelmű megkönnyebbüléssel. –
Örülök, hogy jól van.
Nicola tudta, hogy egyszerűen csak elnézést kellene kérnie, amiért
zavarta a nőt, és befejeznie a beszélgetést. Ehelyett azon kapta
magát, hogy folytatja:
– Mary, kérdezhetek valamit a fiáról?
Meg mert volna esküdni rá, hogy derűt érez ennek a
megmagyarázhatatlanul türelmes nőnek a szavaiból, aki nagy
valószínűséggel minden pénteken hasonló hívásokat kap olyan
lányoktól, akiket Marcus felcsíp, hogy hetyegjen velük.
– Hogyne, természetesen, de tudni szeretném, hogy kivel beszélek.
– Elnézést. A nevem Nicola.
Az éjszaka során már másodszor érezte úgy, hogy ismét az a lány,
aki korábban volt, és nem a popsztár, akinek a szerepét már évek óta
alakítja. Kellemes érzés volt egy éjszakára újra átlagembernek lenni.
Annyira jó, hogy korábban el sem tudta volna képzelni. Nicola hálás
volt a zenei karrierjéért, és senkinek nem panaszkodott a hírnévvel
járó terhek miatt… ám ez nem jelenti azt, hogy ilyen terhek
nincsenek. Elég csak megjelennie valahol, emberek között.
– A Nicola nagyon szép név.
– Köszönöm.
Megpróbálta visszanyerni a higgadtságát, ám ez kifejezetten nehéz
volt úgy, hogy közben végig magán érezte a férfi tekintetét.
– Mit szeretne tudni Marcusról, Nicola?
Te jó ég, ilyen kérdést igazán nem tehetne fel egy anyának, de ha
most befejezi a beszélgetést, csak kétségek maradnak benne. Olyan
kétségek, amelyeket kerülni akar, ha Marcusszal kettesben akar lenni
éjszaka egy szállodai szobában, meztelenül.
A férfi szemébe nézett , és állta a sötétbarna szempár pillantását,
miközben azt kérdezte:
– Biztonságban leszek a fiával?
– Ó – szólalt meg a férfi anyja egy pillanattal később –, ez most
igazán váratlan kérdés.
Nicola érezte, hogy a keze picit remeg, ahogy a fülénél tartja a
telefont.
– Miért tartja furcsának a kérdést?
– Marcus a legidősebb fiam – magyarázta kedvesen a nő. – Segített
nekem felnevelni a húgait és öccseit , amikor a férjem sok évvel
ezelőtt meghalt. Mindegyik gyerekemet szeretem, és Marcus
kétségtelenül az egyik legmegbízhatóbb férfi, akit valaha ismertem.
Még soha senkinek nem kellett megkérdeznie, hogy biztonságban
van-e mellette, mivel a válasz annyira egyértelmű.
– Egyértelmű? – ismételte meg a szót Nicola, mivel a derültség
minden nyoma eltűnt Marcus szeméből, és kettejük között ismét csak
melegséget lehetett érezni.
– Igen – erősítette meg az anya határozottan –, biztonságban lesz
mellette. Tökéletes biztonságban.
Nicola szívének talán mégsem kellett volna úgy repesnie a nő
szavait hallva. Nem kellett volna törődnie azzal, hogy a mellette ülő
férfi jó fiú és jó báty. Csak az számít, hogy fizikai értelemben
biztonságban lesz vele, hiszen a férfi már nem merne ártani neki azt
követően, hogy ő beszélt az anyjával.
Ennek ellenére képtelen volt máshová nézni – vagy elfojtani
magában a kellemes gondolatokat –, amikor befejezte a beszélgetést:
– Köszönöm, hogy mindezt elmondta nekem.
– Szívesen, Nicola.
– Sajnálom, hogy ilyen későn zavartam – folytatta a lány hirtelen,
és még mindig kellemetlen érzése volt, amiért a teljesen váratlan
telefonhívással aggodalmat okozott a nőnek.
– Semmi probléma, de én is szeretnék röviden beszélni Marcusszal.
– Mindjárt odaadom neki a telefont, Mary. És mindent köszönök.
– Átnyújtotta a készüléket a férfinak, és alig akarta elhinni, hogy
valóban azt mondta valakinek, egyéjszakás menetet akar vele. –
Anyukád akar veled beszélni.
Ez az éjszaka teljesen másképp alakul, mint amire számított . Nos,
a találkozás egy elképesztően jó megjelenésű férfival a klubban még
teljesen rendjén való, de hogy az illető mamájától kérjen garanciát
telefonon arra nézve, hogy reggelre nem végzi hullazsákban… ilyen
még sosem fordult elő vele. És mással sem, az szinte biztos.
A telefonbeszélgetés hatására szinte úgy érezte, mintha a férfival
nem is egy belvárosi klubban, hanem valamilyen családi
összejövetelen találkozott volna.
Figyelte, ahogy a férfi az anyját hallgatja. Marcus arcán parányi
zavar tükröződött, mielőtt megszólalt volna.
– Igen, ma este. Az összejövetel előtt . – Utána folytatta. – Ne
aggódj, vigyázok rá… Igen, az. Nagyon, nagyon szép.
Nicola érezte, hogy elpirul, amikor rájött , a férfi róla beszél a
mamájának, és csinosnak tartja őt. Nem, nem csinosnak. Szépnek.
Marcus elköszönt az anyukájától, majd visszacsúsztatta a telefont
a zsebébe.
– Most már jobban érzed magad?
– A mamád nagyon kedves lehet – jegyezte meg a lány, de nem
válaszolt a kérdésre, amelyből mintha hirtelen ezerszer több érzelem
áradt volna, mint tíz perccel korábban, a telefonbeszélgetés előtt .
Arrébb ment az ülésen, és csak későn vette észre, hogy a ruhája
közben felcsúszott, és meglehetősen sokat mutat Marcusnak a
combjából.
– Remek teremtés – mondta a férfi, és akaratlanul is a ruha alól
kivillanó bőrt nézte, majd ismét a lány arcát.
Az állkapcsa megfeszült, az arckifejezése pedig vággyal volt tele,
és még valami más is volt benne, amit Nicola nem tudott megfejteni.
Végül rájött , hogy a férfi nagy valószínűséggel ugyanúgy küzd
magával, igazán akarja-e őt, mint ahogy ő is vívódott pár perccel
korábban.
A taxisofőr újra félbeszakította őket.
– Induljunk, vagy ne?
Marcus őrá nézett .
– Nicola?
Ha másképp mondja a nevet, ha bármi erőltetést vagy követelést
lehetett volna érezni a hangjából, ő talán még akkor is nemet mond,
és hagyja az egészet a csudába.
Ám a kérdés elég gyengéd volt ahhoz, hogy a lány hirtelen
elhatározza magát.
– Jobban érzem magam. Sokkal jobban. – Igen, a szíve még mindig
őrülten vert a mellkasában, de már nem azért, mert aggódott, hogy a
férfi esetleg sorozatgyilkos lehet. – Hajlandó vagyok elmenni veled.
A férfi átnyúlt rajta, hogy becsukja az ajtót, amelyet ő még a
telefonbeszélgetés előtt kinyitott , és azt mondta a sofőrnek:
– Vigyen minket a Fairmontba!
Nicola izmai abban a pillanatban újra megfeszültek. Hiszen már
meggyőzte magát: a férfi nem olyan, aki hírességekre vadászik.
Tévedett volna? Honnan tudja, hogy ő a Fairmontban lakik?
Vagy csak puszta véletlenségből választotta az ő szállodáját a
légyottjuk helyszínéül?
A társa egyértelműen megérezte az ő hirtelen zavarát, mert felé
fordult, és lágy hangon azt mondta:
– Nem San Franciscóban lakom. A városban a Fairmont a legjobb
szálloda.
Nico bólintott .
– Így van.
A férfi furcsa pillantást vetett rá, amiből ő rájött , hogy majdnem
elárulta magát. Marcusnak egyértelműen fogalma sincs, hogy ő
kicsoda, és azt sem tudja, hogy a szülein kívül már legalább fél
évtizede senki nem szólította őt Nicolának. Marcus bizonyára nem
gondolná, hogy valaki ilyen fiatalon megengedheti magának, hogy a
Fairmontban lakjon, és ha nem lenne sikeres popsztár, tényleg nem is
lakna ott .
De ha most beleegyezik, hogy az ő szállodájába menjenek, azonnal
kiderül róla az igazság, mihelyt megállnak az épület előtt .
A személyzet a művésznevén szólítja, és lesi minden kívánságát,
elvégre a legdrágább tetőtéri lakosztályukban lakik egy hétig.
Nehéz volt gyorsan kitalálnia valamit, miközben összevissza
cikáztak a fejében a gondolatok, mert olyan közel ült Marcushoz, de
végül eszébe jutott a megoldás.
– Nem mehetnénk valami olyan helyre, ami nem szálloda?
– Ahol te laksz, az nem jó?
Megrázta a fejét, és remélte, hogy nem kell magyarázatot adnia.
Nem akart egyértelmű hazugságokat kieszelni nem létező
szobatársakról. Azt sem akarta mondani, hogy ő sem San Franciscó-i.
Hirtelen felismerte, hogy nagyon kacifántos helyzetbe került . Arra
készül, hogy minden ruháját levesse egy vadidegen előtt , de nem
akarja, hogy az illető bármit megtudjon róla azon kívül, hogyan szeret
csókolózni.
Természetesen tudta, hogy hamarosan minden kiderül róla.
Mihelyt a férfi hazamegy – akárhol lakik is –, biztosan látni fogja az
ő arcát valamilyen magazinban, talán egy olyan fényképen, amelyet a
klubban készítettek.
Most azonban egyetlen éjszakára nem akarja Nico szerepét
játszani.
Inkább azt szeretné megtapasztalni, hogy Nicola mit kedvel,
Nicola mit akar, és Nicola mire vágyik. Ismét csak arra gondolt, hogy
mindegyik kérdésre ugyanazt a választ tudja adni.
Marcust kedvelte, akarta és vágyott rá.
Most, hogy ilyen közel állt az igazi gyönyör ígéretéhez,
semmiképpen sem szerette volna elveszíteni rá az esélyt.
Mihelyt egyértelművé vált , hogy az ő lakhelye nem jöhet szóba, a
férfi újra előhúzta a telefonját, és SMS-t küldött valakinek. Amikor a
készülék pár másodperccel később a válasz érkezését jelezte, megadta
a sofőrnek a címet. Nem kellett agysebésznek lenni annak
megállapításához, hogy egy barátja lakik valahol a környéken, akinek
a lakásába elmehetnek.
Rámosolygott a férfira.
– Köszönöm.
Mindig is szerette a kezét használni az érzelmek kifejezésére, ezért
most rátette Marcus karjára, és megszorította, hogy azzal is
nyomatékosítsa a szavait.
A kemény izmok összerándultak az érintéstől, amitől ő megriadt.
Mielőtt azonban elhúzódhatott volna, a férfikéz már az övén volt.
Te jó ég, mit csinált már megint? Mi jutott eszébe? Minek a
hatására gondolja, hogy elmehet egy vadidegennel?
Talán ha több tapasztalata van a férfiakkal, nem aggódik annyira.
De az isten szerelmére, hiszen még azzal a helyzettel sem tud
megbirkózni, hogy a férfi karjához ér! Mi lesz akkor, ha meztelenül
látja majd? Vagy más, intim részeken ér hozzá?
Meglehetősen későn ismerte fel, hogy Marcus ujjai gyengéden
cirógatják a kezét, mintha ő valami ijedős állatka volna, amelyet meg
kell nyugtatni, mielőtt elrohan.
Ahogy a férfi végigsimított az arcán a klubban, most pedig ez a
gyengéd cirógatás… a lány el sem tudta képzelni, hogy Marcus
megérintheti-e őt egyáltalán úgy, hogy neki ne lobbanna lángra a
vére. Ugyanakkor a gyengéd simogatás hihetetlenül megnyugtató
volt.
Minden egyes mozdulata mintha azt mondta volna: „Tudom, hogy
ideges vagy, és ez érthető is. Figyelni fogok rád ma éjszaka. Mint
ahogy annak eldöntésére sem noszogattalak a taxiban, hogy eljössz-e
velem, az ágyban sem várok tőled olyasmit, amire nem állsz készen.”
Nicola ettől újra megnyugodott, és picit közelebb húzódott a
férfihoz, annyira, hogy ösztönszerűen a széles vállára hajtotta a fejét.
Akkor viszont már azt érezte, a férfi izmai feszülnek meg
a z ő érintésétől. Mielőtt azonban pánikba eshetett volna, hogy
megint rosszul csinált valamit, Marcus már át is ölelte a vállát, és
közelebb húzta magához.
Ő pedig annyira akarta a szoros közelséget, hogy azon kapta
magát, minden előzetes megfontolás és terv nélkül úgy fordult, hogy
az arca a széles mellkason legyen, és hallotta a szív ritmikus
dobogását.
Hirtelen azt vette észre, mosolyog a helyzet egyértelműen intim
voltán, ahogy a férfi, a nem titkolt vágyának engedve, közelebb
húzza őt magához.
Intim… Hogy jutott most ez a szó az eszébe? A férfi idegen. Az
éjszaka csak hancúrozásról és forró szexről fog szólni. Semmi más
nem lesz.
A Marcus anyjával folytatott telefonbeszélgetés azonban eléggé
felcsigázta a kíváncsiságát, és énjének egy része kérdéseket akart
feltenni a férfi családjáról, hogy például hány testvére van.
Nem, gondolta kicsit bánkódva, egyértelmű, hogy ezt a vágyát el
kell fojtania magában. Ez az éjszaka a testi kapcsolaté, és nem az
érzelmeké.
Remélhetőleg, ha a dolgok jól alakulnak, végre megtapasztalhatja
azt a csodás szexet, amelyben korábban még sosem volt része.
Mellesleg, ha most kérdéseket kezd feltenni a férfi családját illetően,
csak nem hűl ki a kapcsolatuk? Különös módon a Marcus anyjával
folytatott beszélgetés hatására csak jobban kívánta a férfit…
Ahogy a sofőr lassan közeledett a városi forgalomban a Marcustól
kapott címhez, Nicola csendben meggyőzte magát, hogy az
elkövetkező néhány órában tiszteletben kell tartaniuk a köztük lévő
határokat. Függetlenül attól, hogy milyen jó lesz Marcusszal a szex –
ezt már abból érezte, ahogy a férfi a karjában tartotta őt –, nem
követheti el azt a hibát, hogy a gyönyört összekapcsolja a
szerelemmel.
Nem is ismeri Marcust. A férfi sem ismeri őt. Amíg ügyelnek rá,
hogy minden csak a felszínen történjen, és a gyönyörről szóljon,
egyetlen éjszaka nem befolyásolhatja a jövőjüket.
Ám az igazság, amit nem akart beismerni, hogy máris egyfajta
vonzódást tapasztal, pusztán attól, hogy milyen kellemesen és milyen
biztonságban érzi magát a férfi ölelésében.
Milyen lenne, gondolt bele váratlanul, ha volna egy férfi az
életemben, aki minden éjszaka így tartana a karjában?
Harmadik fejezet
Nicola álomba szenderült , a légzése egyre lassabb és egyenletesebb lett ,
a korábban feszes izmai pedig teljesen ellazultak.
De édes!
Te jó ég, milyen édes volt, amikor teljes meglepetés tükröződött a
nagy, kék szemében, miután rájött , hogy az ő anyjával beszél! Friss
szamócaillatú a haja, és ő a karjában érzi a lágy idomokat. Most pedig,
merőben váratlanul, ez a lány elaludt egy vadidegen férfi karjai
között.
Marcus sejtette, hogy bármit mondott is az anyja Nicolának, attól
a nő valóban megnyugodott, annyira, hogy most minden óvatosságról
megfeledkezett. Ő bárhová elvihetné, megkötözhetné, és betömhetné
a száját, mielőtt a lány felébredne és küzdeni tudna.
Pusztán a gondolattól, hogy ilyesmi megtörténhetne – elvégre
Nicola valami sötét alakkal is elmehetett volna –, hevesebben
dobogott a szíve, és újra a lány haját kezdte simogatni. Ezúttal
azonban inkább magát nyugtatta ezzel.
A lány nagyon halkan dünnyögött valamit álmában, és még jobban
befészkelte magát az ő karjaiba, mint amikor egy kismacska meleg
helyet keres.
Marcus meglepődött, hogy a nap során semmi nem a tervek
szerint alakul, az adott helyzetet is beleértve. Most egy szállodába
kellene éppen bejelentkezniük, és arra készülhetnének, hogy
lehámozzák egymásról a ruhát. Ehelyett az öccse, Smith San
Franciscó-i háza elé érkeznek meg, és ő a fuvardíj kifizetésekor a
szája elé teszi az ujját, nehogy a taxisofőr felébressze Csipkerózsikát.
A lehető legóvatosabban a karjába vette Nicolát, és kiemelte az
autóból. Éppen az öccse kapuján lévő riasztószerkezet biztonsági
kódját adta meg, amikor a lány szempillája megrezdült.
A férfi lenézett , és észrevette a fáradtság egyértelmű jeleit a
hosszú szempillák alatt . A klubban túl sötét volt , és nem láthatta a
kimerültség bizonyítékát, de most, annak ellenére, hogy nagy kedve
lett volna felébreszteni a lányt, és beváltani a forró szexről tett néma
ígéretét, egyértelműnek tűnt számára, hogy a nőnek nagy szüksége
van az alvásra. Nem ismeri, de attól, hogy milyen sebezhetőnek
látszott, amikor az ő anyjával beszélt , gyengéd érzések költöztek a
szívébe, noha tudta jól, hogy az ilyesmit inkább kerülnie kellene.
– Sssss! – Nem tudott ellenállni, a nő homlokához nyomta az
ajkát, és gyengén megpuszilta. – Biztonságban vagy velem, Nicola.
Ekkor a szempár kinyílt , a szép kék tekintet homályos volt az
álomtól, és a lány halkan azt mondta:
– Tudom.
A telt ajkon, amelyet ő már attól a pillanattól fogva szeretett
volna megcsókolni, hogy a lány bement a klubba és bemutatkozott,
halvány mosoly játszott , és a szem újra becsukódott.
A kapun belül Marcusnak meg kellett állnia, és vissza kellett
nyernie a mozdulatai feletti uralmat, nehogy megbotoljon a lánnyal a
karjában. És nem azért, mert Nicola nehéz volt. A formás idomok
ellenére szinte alig volt súlya.
Marcus térde a lány tekintetében látszó bizalomtól gyengült el.
Te jó ég, milyen tervei voltak a lánnyal erre az éjszakára…
A lelkiismeret-furdalás szorítását érezte meg a gyomrában, ahogy
újra felmerült a gondolataiban a kép, amint letépi a nőről a ruhát. A
fenébe, hiszen még mindig megvannak benne ezek a gondolatok,
amelyek sokkal erősebbek lettek attól, hogy most a karjában tartja a
lányt, és érzi az illatát.
Pedig egy idegennek nem kellene ilyen hatással lennie rá.
Egy idegennek nem kellene elaludnia az ő karjában.
Egy idegennek nem kellene bíznia benne, hiszen csak a testi
örömökre hajtanak.
T izennégy éves korától fogva, amikor az apjuk meghalt, Marcus
volt az, akire mindenki számíthatott . Tudta, hogy az anyjuk nem
végezhet mindent egymaga, és ő egyik napról a másikra átvette a
férfi szerepét, és foglalkozott a hét fiatalabb testvérével. Azt
gondolta, Jill kedveli az ő családját, és megérti, a többieknek még
mindig szükségük van rá. A nő azonban inkább fenyegetést látott
ebben a kapcsolatban.
De hogyhogy ezt ő nem vette észre?
Akárhogy is, a mai éjszaka a lazítás éjszakája, amikor el lehet
felejteni a felelősség kötelékeit.
És erre mi történik? Itt van a felelősség, hogy egy fiatal szépséget
meg kell védenie egy éjszakára a saját sötét és veszélyes vágyaitól.
Olyan vágyaktól, amelyek egyre erősödnek, másodpercről
másodpercre, ahogy a karjában tartja a lágy idomokat, miközben a
lány lassan lélegzik, és karjával gyengéden átfogja az ő nyakát.
Lenézett a karjában tartott nőre. Amikor ébren volt, a karizmája,
a lelki ereje és az elszántsága volt lenyűgöző. Ahogy aludt, csak az
édes sebezhetőség látszott, amely akkor nyilvánult meg először,
amikor az ő anyjával beszélt telefonon a taxiban.
Az ördög vigye el, annak ellenére, hogy mik voltak az eredeti
tervei, és annak dacára, hogy a lány is ugyanolyan céllal ment be a
klubba a testére simuló bőrruhában és a magas sarkú cipőben, neki
most esze ágában sincs kihasználni ezt a sebezhetőséget.
Végül megindult a bejárati ajtó felé. Miután felment a San
Francisco legelőkelőbb negyedében lévő ház lépcsőin, kinyitotta az
ajtót, és belépett .
Marcus és Smith életkora között a különbség alig volt több egy
évnél, ám az életmódjuk már egész más volt. Marcus szeretett
bemenni a városba Napa Valleyből, hogy meglátogassa a testvéreit ,
vagy lemenni a félsziget végébe az anyjukhoz egy vasárnapi ebédre,
ideje nagy részét azonban a birtokon töltötte, és a szőlőtőkék között
volt a legboldogabb. Smith viszont felnőttkorának legnagyobb részét
„valahol máshol” töltötte. Kanadában volt filmezésen, Hongkongban
készített reklámfelvételt , vagy Ausztráliában vett részt egy
premieren.
Marcus elképzelni sem tudta, milyen fárasztó lenne annyit utazni,
vagy otthon tudná-e magát érezni valahol, ha folyton úton lenne.
Nem szeretett volna ilyen életet magának, és nem hitte, hogy bármi –
vagy bárki – rá tudná bírni, hogy ilyen áldozatot hozzon.
Smithnek világszerte voltak házai, és nemcsak azért, hogy
mindenkinek mutogathassa, milyen gazdag és fontos, hanem mert
ismerős környezetben akart lenni a filmek készítésekor. Figyelembe
véve, hogy az elmúlt néhány évben számos munkája volt Los
Angelesben, New Yorkban és Londonban, ésszerűnek tartotta, hogy
mindegyik városban házat vásároljon. San Franciscóban nem sok
filmet forgatott , de ez volt az a város, az otthona, ahová a munkák
ritka szünetében mindig visszajött . Smith készítette a legjobb
Margarita koktélt , amelyet Marcus valaha is kóstolt , és a shaker
igencsak kiadós munkát végzett azokon a hétvégeken, amikor Smith
a teljes Sullivan-klánt meghívta magához.
Aznap este a ház üresnek és lakatlannak tűnt, bár Marcus tudta,
hogy Smith egyik alkalmazottja hetente eljön, hogy kitakarítson.
Ilyen szívességet még sosem kért Smithtől. Nem azért, mert az
öccse fukar módon bánt a javaival. Smith szerette volna, ha
valamelyik – vagy akár több – testvére az ő házában lakik a hegyen,
de mindegyik túl büszke volt hozzá, és inkább a maga módján
boldogult. Még akkor is, ha Sophie húga a könyvtárosi fizetéséből egy
parányi lakásban lakott a város egyik nem kifejezetten elegáns
részén. Marcus nem is emlékezett rá, Smith hányszor próbálta már
rábírni a testvérüket, hogy költözzön az ő lakásába, ám Sophie
hajthatatlan maradt.
Tudta, hogy semmit nem kell majd fizetnie azért, hogy Smith
házát igénybe veheti, de a nem sokkal korábban küldött üzenet
alapján – Ma este szükségem lenne a házadra! – abban is biztos volt,
hogy az öccse kíváncsi lesz majd a részletekre, hogy mire kellett neki
a ház.
Átment a hallon, és felnézett a hálószobákhoz vezető lépcsőn, de
valahogy nem érezte helyesnek, hogy felvigye Nicolát.
Ha maradnak az eredeti tervük mellett , hogy letépik egymásról a
ruhát, akkor természetesen bevinné valamelyik hálószobába.
Figyelembe véve azonban, hogy erre már nem kerül sor, egy ágy
túlságosan intim hely lenne. Nemcsak azt szeretné elkerülni, hogy a
lány felébredjen az éjszaka közepén, és arra gondoljon, valami történt
köztük, de magát sem akarja kísértésnek kitenni.
Balsejtelme volt, hogy ha Nicolával a karjában túl közel kerülne
egy ágyhoz, attól őrült gondolatai támadnának, és esetleg meggyőzné
magát, hogy teljesen helyénvaló felébresztenie a lányt, és lefeküdni
vele.
Szerencsére Smith díványai még mindig ugyanolyan puhák és
kényelmesek voltak, mint új korukban. Bement a lánnyal a nappali
szobába, és ott lefektette a legnagyobbra. Még mindig kifejezetten
kívánta őt, és tudta, hogy az lenne a legbölcsebb, ha azonnal kimenne
innen. Ehelyett levette a nő magas sarkú cipőjét és a csuklójára
kötött kis erszényt. Még a lány lábfeje is szép volt a festett
lábkörmökkel, a bokájának a bőre pedig olyan puhának és lágynak
tűnt, hogy Marcus egy pillanatig semmi mást nem tett , csak
meresztette a szemét. Semmit nem csinált , azt leszámítva, hogy
jobban kívánta a lányt, mint ahogy valaha is kívánt nőt. Ráadásul
úgy, hogy egy vadidegenről volt szó.
Úgy tűnt, a lány még álmában sem akarja elengedni őt, ezért
Marcus azon kapta magát, letérdel, hogy a nő vízszintes helyzetbe
kerülhessen, ugyanakkor az ő nyakát se kelljen elengednie. Nicola
boldogan sóhajtott , és oldalra fekve azonnal összegömbölyödött. Az
arca Marcus arcánál volt, telt ajkán pedig leheletnyi mosoly látszott,
ahogy az egyik kezét a férfi válláról a tenyerébe csúsztatta.
Milyen érzés lenne megcsókolni azt a szájat?
Marcusnak pokoli küzdelembe került elhessegetni a gondolatot.
A tervek, az eredeti elképzelések már nem léteztek. Most egy
nyugodt éjszakára készült, amikor egy szépséges lányra vigyáz, akinek
az illatát és a vonalait jó darabig nem fogja tudni elfelejteni.
Betakarta egy pléddel, amely a díványon hevert, utána pedig
párnát keresett , de azt nem talált . Felmehetne az emeletre, hogy
levegyen az egyik ágyról, de annak alapján, ahogy a lány az ő kezét
kereste, amikor megmozdult, hogy kényelmesebb helyzetben
feküdjön, felébresztené, ha most hirtelen elmenne tőle.
Nem hagyott lehetőséget magának, hogy alaposan átgondolja az
ötletet – a világos gondolkodás ideje egyértelműen lejárt abban a
pillanatban, amikor belépett abba a lakásba, ahol Jill és Rocco volt
édes kettesben –, és úgy helyezkedett el, hogy a díványon ülve a
combja legyen a párna a nő feje alatt .
Nicola úgy nyomta a kezét az ő lábához, mint aki csodálkozik,
hogy a párna miért olyan kemény.
Ő gondolkodás nélkül megfogta a kezét. A lány végre
elhelyezkedett, és még jobban összegömbölyödött a díványon a vastag
takaró alatt , amitől Marcusnak újra azok a kóbor kismacskák jutottak
az eszébe, amelyeket gyakran látott a birtokon, ahogy a napsütötte
részeken aludtak a szőlőben.
Annyira kívánta Nicolát, hogy először nehezen tudott ellazulni.
Valahányszor a lány levegőt vett , az idomai az ő testéhez
nyomódtak, ami tovább fokozta a vágyát, különösen akkor, amikor
az ölében nyugvó fej a lüktető erekciójához dörgölődzött. Örült, hogy
a lány mélyen alszik, mert különben felismerné, hogy a feje alatt nem
csak az izmok kemények.
Az acélos akaratát hívta segítségül, amely csak nagyon ritkán
hagyta cserben, ha ilyen egyáltalán előfordult, és kényszerítette
magát, hogy a lány helyett a nappali szoba hatalmas ablakait nézze,
amelyeken át San Francisco és az öböl fényei látszottak.
Az évek során más színészek házaiban is járt , és mindig
meglepődött, mennyi fénykép van bennük a tulajdonosról. Mintha az
illetők azt akarnák, hogy mindenki, önmagukat is beleértve, folyton a
híres arcot lássa, ha esetleg elfeledkezne róla. Smith ennek pont az
ellentéte volt. Nemcsak róla nem voltak fényképek, de az egész
házban sehol sem voltak embereket ábrázoló fotók. Marcus
természetesen tudta, hogy Smith az utazásai során magával viszi a
családi fényképeket, és ha valaki belépne a forgatások színhelyének
egyik helyiségébe, ott számtalan fényképet látna a Sullivan család
tagjairól.
Igen, jutott az eszébe, ha a családra koncentrál, azzal talán sikerül
elterelnie a gondolatait arról, mennyire kívánja az ölében fekvő nőt.
Egyik Sullivan sem töltött sok időt a tükör előtt . Még a húgai sem,
kivéve Lorit , amikor dolgozott. A koreográfusként végzett munkája
során tánc közben gondosan figyelnie kellett a vonalaira, a mozgására
és az arckifejezésére. És bár az anyjuk modell volt fiatalabb korában,
Marcus nem tudott visszaemlékezni olyan alkalmakra, amikor az
asszony sok időt pazarolt volna a sminkelésre. Nyolc gyerek nevelése
közben bárki számára nehéz lenne időt találni rá, hogy állandóan fitt
és elegáns legyen. Ettől függetlenül, Mary Sullivan szép, sőt elegáns
nő volt.
A taxiban lefolytatott rövid telefonbeszélgetés során az anyja
megkérdezte, hogy szakított-e Jill-lel. Amikor ő elmondta, mi történt
az összejövetel előtt , az azonnali válasz nem az volt, hogy „ezt
szomorúan hallom,” hanem hogy: „Nicola kifejezetten bájosnak
tűnik. Nagyon vigyázz rá ma éjszaka, Marcus!”
„Ne aggódj, vigyázok rá!” – felelte ő, majd megerősítette, hogy
Nicola tényleg olyan szép, mint ahogy a mamája feltételezte.
Most, ahogy az ölében alvó lányt nézte, teljes bizonyossággal
tudta, hogy az anyja tökéletesen egyetértene vele Nicola szépségét
illetően.
Az izmai ismét megfeszültek, ahogy lenézett a csinos arcra.
Mintha valami felismerés motoszkált volna a tudatában. A vonzalom
olyan erős volt benne már az első pillanattól fogva, hogy eddig semmi
másra nem tudott gondolni.
Abban a pillanatban azonban, ahogy egyszerűen csak nézhette a
lányt, arra gondolt, hogy mintha már látta volna valahol. A vonások
halványan ismerősnek tűntek…
Nem, döntötte el magában a kérdést egy pillanattal később. Az
lehetetlen. Nicola nem olyan nő, akit valaha is el tudna felejteni.
Sokáig nézte, és az emlékezetébe véste az arccsont görbületét, a
szempillák ívét, a szemöldök lágyan emelkedő és kicsúcsosodó
vonalát, a lány személyiségéhez tökéletesen illő, szív alakú arcot és
az egyik fül édes görbületét.
A haj töve több árnyalattal világosabb volt, mint a többi része, és
ő arra gondolt, hogy a lánynak vajon miért kellett bármit is
megváltoztatnia magán, amikor tökéletes. Azon kapta magát, hogy
arra gondol, egy nap látni szeretné a nőt az eredeti hajszínével.
Mi a csudára gondol? Hiszen az éjszaka elmúltával sosem
találkoznak többé.
Ennek ellenére tovább bámulta, mivel minden bizonnyal az egyik
legszebb nő volt, akit valaha is látott , és mert továbbra is olyan vágy
élt benne, amitől őszintén megdöbbent.
Végre sikerült másfelé néznie, és a nappali szoba ablakán túli
fényeket figyelte. A látvány egyedülálló volt – az egyik legszebb San
Franciscóban –, mégsem tudta elvonni a figyelmét Nicoláról.
Mindkettőjük képe tükröződött az üvegen, és úgy néztek ki, mint
amikor péntek éjszaka egy pár együtt lepihen.
A gondolatai visszatértek a korábbi barátnőjéhez, és hogy ő
mennyire dühös volt, amikor Rocco társaságában talált rá. De ha
őszinte akart lenni magához, a frusztráció és a düh már sokkal régebb
óta élt benne. Hetek, sőt hónapok óta, ahogy Jill újabb és újabb
kifogásokat talált ki az eljegyzés elodázására, és bár folyton ígérgette,
hogy meglátogatja az ő családját a különböző események alkalmával,
az utolsó pillanatban mindig meggondolta magát.
Az előző nap délutánján feltételezte, hogy egész éjszaka a Jill-lel
kapcsolatos dühével fog küzdeni. De azóta, hogy találkozott
Nicolával, egészen eddig a pillanatig még csak nem is gondolt Jillre.
Meglepő módon, ahogy Nicola az ölében aludt, a lány keze pedig az
övében volt, nem lángoló, csak lassan parázsló dühöt érzett magában.
Most a szexnek kellene orvosságul szolgálnia számára, és nem egy
szép idegen egyenletes légzésének.
És mégis, annak ellenére, hogy csalódottnak kellene lennie, amiért
a figyelemelterelő szex terve váratlan fordulatot vett , mosoly
költözött az arcára, ahogy hátradőlt a díványon, lehunyta a szemét,
és elaludt.
Negyedik fejezet
Nicola anélkül is meg tudta állapítani, hogy nem a saját ágyában
fekszik, hogy kinyitotta volna a szemét. Egyrészt, mert a régi
ágyának nem volt bőrszaga. Másrészt, mert a párnája nem kemény
izmokkal volt kitömve. Harmadszor pedig: olyasvalaki sem tartozott
hozzá, aki gyengéden fogja az ő kezét.
Nagyot nyelt , amikor rájött , mi történhetett . Előző este ajánlatot
tett egy jóképű férfinak egy éjszakai klubban… utána pedig lazán
elaludt.
Te jó ég, milyen bután viselkedett! Tényleg azt gondolta, hogy a
kezébe veheti az élete irányítását, ha elmegy abba a klubba, és felcsíp
egy idegent, akivel lefeküdhet?
A hideg, nappali fényben nem akart az előző éjszakára gondolni,
inkább a tényekkel kellett szembenéznie. Először is, ki kell eszelnie
valami tervet, hogy a lehető legkevésbé idétlen és kényelmetlen
módon tudjon távozni. Majdnem hangosan felnyögött a gondolattól,
hogy ez milyen nehéz lesz. Utána pedig, amikor már elhagyta
Marcust, azzal kell szembenéznie, hogy a sajtó beszámol az idegennel
folytatott kalandjáról.
Nem kerülte el a figyelmét a helyzet iróniája, hogy történetesen
az égvilágon semmit sem csinált az illetővel – még csak meg sem
csókolta.
És mégis, ahogy picit felemelte a szempilláit , éppen annyira, hogy
szét tudjon nézni, miközben lassan és egyenletesen lélegzett , mintha
még aludna, azt látta, hogy a férfi lefektette őt egy puha bőrdíványra,
és betakarta egy vastag takaróval.
Megmozgatta a lábujjait a takaró alatt , és meglepett mosoly
költözött az arcára a felismeréstől, hogy míg a férfi rajta hagyta a
bőrruháját, nem felejtette el levenni a cipőjét, hogy ő
kényelmesebben alhasson. Nagyon kedves tőle, hogy ilyesmire is
gondolt.
Ahogy ott feküdt az ölében, tudta, hogy ha kapcsolat lenne
köztük, akkor nem akarna elmenni tőle. Főleg úgy, hogy az
együttlétük ilyen melegséggel tölti el, és meglepő módon
biztonságérzettel is. Nagyobb biztonságban érzi magát most, mint
évek óta bármikor, amióta a szülei háza helyett szállodákban lakik
világszerte.
Annak ellenére, milyen körülmények között találkoztak előző
este, és milyen szexi dolgokat terveztek, Nicola egyetlen esetre sem
tudott visszaemlékezni, amikor egy idegen ennyire figyelmes lett
volna vele.
Egyértelmű, hogy az emberek általában a kedvében próbáltak
járni, ám az esetek kilencvenkilenc százalékában csak azért, mert
akartak valamit.
Marcus azonban egyetlen dolgot sem kért tőle. Nemcsak hagyta őt
aludni, amikor a videoklip táncpróbáinak végtelen órái után a
kimerültség erőt vett rajta, hanem a legjobb éjszakai alvást
biztosította neki, olyan kellemeset, mint amilyenben már nagyon
régóta nem volt része.
Legalább hat hónapja nem aludt igazán jól. Függetlenül attól, hogy
milyen puha volt a lepedő, és milyen drága a matrac, az ágy mindig
túl nagynak tűnt, és ő mintha nem tudta volna leállítani a fejében
cikázó gondolatokat. Hihetetlenül sok dalt írt , amikor aludnia kellett
volna, és táncmozdulatokat gyakorolt, amikor a dalok már kezdtek
összeállni a fejében. Arra gondolt, hogy a zenéje egyre jobb lesz, és
végre lassan ő is olyan profi táncosnak néz ki, mint akik együtt
vannak vele a színpadon, ám ugyanakkor azt is érezte, hogy egyre
jobban közelít a kiégettség állapotához.
Mennyire vágyott rá, hogy tiszta fejjel tudjon gondolkodni! De
milyen meglepő, hogy az esély a feltöltődésre egy idegen házában jött
el, miközben ő egy férfi ölében feküdt. Egy olyan férfi ölében, akiről
semmi mást nem tudott, csak a keresztnevét, valamint hogy kedves
anyukája van, és jó bátyja a testvéreinek.
Ekkor érezte meg, hogy a férfi combizmai megmozdulnak az arca
alatt , és rájött: bizonyára kiderült , hogy már ébren van. A nyelve
abban a pillanatban a szájpadlásához nyomódott. Valószínűleg
kellemetlen a reggeli lehelete, ráadásul töméntelen mennyiségű krém
és szemfesték is lehet az arcán.
Hirtelen nagy szükségét érezte, hogy kimenjen a fürdőszobába, és
rendbe szedje magát, mielőtt a férfi meglátja őt a napfényben –
mielőtt ő szembenéz vele, és mentegetőzik, amiért nem volt a szex
istennője, amit pedig megígért előző éjszaka –, utána pedig minél
előbb eltűnjön onnan.
Letolta magáról a puha takarót, hirtelen felült , majd kilépett a
süppedős szőnyegre. Egyetlen szó nélkül, sietve egy olyan ajtó felé
indult, amelyről nagyon remélte, hogy a fürdőszobába vezet.
Felettébb kellemetlen volna, ha végül egy beépített szekrényben
találná magát. Annyira kellemetlen, hogy ha tényleg ilyesmi
történne, akkor gondolatban már felkészült rá, hogy nagy
valószínűséggel bezárkózna, és ott halna meg a szégyentől.
Nagy megkönnyebbülésére a szerencse az ő pártján állt , mivel a
nappali és a konyha közti ajtón bepillantva egy nagy fürdőszobát
látott .
Te jó isten, gondolta, amikor meglátta magát a tükörben: úgy néz
ki, mint egy boszorkány. És nem úgy, mint egy jó boszorkány,
amelyik a szerelmi varázs bűvöletébe tud vonni minden férfit , akire
csak ránéz. A csudát! Az éles fürdőszobai világításban inkább néz ki
gonosznak, olyannak, mint amelyik mérgezett piros almát ad a szép
hercegnőnek.
A sminkje minden bizonnyal megolvadt a férfi lábának melegétől,
és a haja is mindenütt rátapadt. Ha gondolt volna rá, hogy a kis
kézitáskáját is magával vigye a fürdőszobába, legalább megigazíthatná
a sminkjét. Ebben a helyzetben nem tehet mást, mint hogy a kellemes
illatú szappannal mindent lemos az arcáról.
Nicola nem úgy nőtt fel, hogy sminkelte volna magát, de amikor
zenei pályára adta a fejét, már nem lehetett elkerülni. Még mindig
nem rajongott érte – mivel a bőre elég érzékeny volt, és minden
kozmetikumot úgy kellett külön megrendelnie, hogy ne kapjon tőle
kiütéseket a tizenkét órás forgatások alatt –, de tudta, hogy ettől
idősebbnek látszik, érettebbnek és szexisebbnek. Smink nélkül akár
tizennyolc évesnek is kiadhatta volna magát. Még arra is gondolt,
hogy ha a zenei karrierje esetleg befuccsol, t itokban esetleg
beiratkozhat valami iskolába.
Megnyitotta a csapot, becsukta a szemét, és lemosta az arcát.
Ahogy ezzel végzett, lehajolt , hogy valami csoda folytán nincs-e
fogkrém és fogkefe a mosdó alatt . Hála istennek, az imája
meghallgatásra talált , és pár perccel később már nemcsak a bőre, de a
mosolya is ragyogóan tiszta volt. Már csak a haja volt hátra, és egy
kis víz segítségével a kezét használta fésűnek.
Megnézte magát a tükörben, és kis fintort vágott, mert friss arca
tökéletes ellentétben állt a bőrruhájával. Előző este a ruha tökéletes
választásnak tűnt, és tényleg az is volt , mivel Marcus felfigyelt rá.
Nappali fényben azonban a rövid, feszes, alig valamit takaró bőr
szinte komikusnak hatott .
Mit nem adna a lehetőségért, ha most azonnal farmernadrágot és
pólót vehetne!
És mit meg nem adna azért, ha úgy lopódzhatna ki a fürdőszobából
– és a házból –, hogy nem kell újra Marcus elé kerülnie! De a férfi az
éjszaka olyan kedves volt hozzá, hogy nem érezné tisztességesnek, ha
csak úgy kilopódzna. Még akkor sem, ha így mindkettejük számára
sokkal könnyebb lenne minden.
Nicola szíve igencsak hevesen dobogott, amikor kilépett a
fürdőszobából. Lassan, lábujjhelyen kiment a hallba, ahonnan a
nyakát nyújtogatva már látta a díványt, amely azonban üres volt.
Marcus még őelőtte kilopódzott volna?
A gondolattól már majdnem megkönnyebbülten felnevetett , de tíz
másodperccel később, amikor észrevette a férfit a konyhában, már
nem tartotta meglepőnek, hogy az még a házban van. Szinte alig
ismerte, de annak alapján, amit előző este megtudott róla, nem olyan
ember lehet, aki bármi elől elmenekül. Nem, gondolta, Marcus inkább
olyan típus, aki akár a legfaramucibb helyzetekkel is szembenéz.
Most csak hátulról látta, és a helyiségből hallatszó hangokból arra
lehetett következtetni, hogy éppen kávét darál. Nem akart odaosonni
hozzá, de ha fel akarja hívni magára a figyelmét, csak úgy tehetné
meg, ha kiabál, de nem fog. Lassan közelebb lépett , sokkal
óvatosabban, mint előző este a klubban, és a konyhapult másik
oldalán várta, hogy a férfi odanézzen és észrevegye.
Azon tűnődött, Marcus hogyan nézhet ki még most is olyan jól,
mint előző este. Hátulról nézve a ruhája alig volt gyűrött, és sötét
haja sem tűnt olyan szénaboglyának, mint az övé.
A férfi éppen akkor fejezte be a kávédarálást, és feléje fordult, de
úgy látszott , mintha végig tudta volna, hogy ő ott van. Nicola
döbbenten meredt rá. Marcus még a korábbinál is igézőbb benyomást
keltett , ahogy a sötét borosta kiütközött az állán. Nicónak még soha
egyetlen férfitól sem állt el a lélegzete.
– Eszembe jutott a kávé, és jó ötletnek tartottam – mondta a férfi
kedves mosoly kíséretében.
Nicola bólintott , és mosolyogni próbált, de annyira ideges volt,
hogy teljesen bizonytalannak érezte a mimikáját, és szinte levegőt is
alig mert venni Marcus mellett .
– Köszönöm – sikerült végre kinyögnie. – A kávé remek lesz.
Egy hosszú pillanatig nézték egymást, mintha a férfi azt próbálná
felmérni, ő hogy érzi magát, és Nicola meg mert volna esküdni rá,
hogy Marcus sokkal többet észrevesz vele kapcsolatban, mint
korábban bármelyik férfi, beleértve azt a keveset is, akikkel testi
kapcsolata volt.
– Kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam a fűtést. Arra gondoltam,
hogy esetleg fázol. – Felvett egy vastag, bebújós fölsőt az asztalról. –
Tudom, hogy túl nagy, de…
Be sem fejezhette a mondatot, amikor Nicola már megragadta a
pulcsit , és áthúzta a fején. Mintha csak meghallgatásra talált volna a
csendes imája, hogy eltakarhassa valamivel a miniruháját. Pár
másodperccel később végignézett magán, hogyan áll rajta a
komikusan nagy fölső. Az alja a térde alá ért , az ujja pedig olyan
hosszú volt, hogy nem is lett volna értelme a feltűréssel kísérletezni.
Bizonyára tizennyolc évesnek is alig néz ki benne.
– Keresek neked valami mást.
A lány feltolta a ruha ujját a karján, megrázta a fejét, és végre
mosolyogni is tudott.
– Nem kell. Ez most tökéletes. – Az is volt , mert végre nem
érezte félig meztelennek magát. Képtelen volt levenni a szemét a
férfi arcáról, és teljesen őszintén folytatta. – Köszönöm, hogy
eszedbe jutott , esetleg fázom. És hogy kerestél valamit, amit
felvehetek. – Az arcát hozzádörzsölte a pulcsi egyik ujjához. – Finom
puha.
Marcus arckifejezése meglehetősen kiismerhetetlen volt, ahogy
ránézett , de végül azt mondta:
– Szívesen.
Ahogy a férfi visszament a gránit asztallapon álló drága
kávéfőzőhöz, ő önkéntelenül is arra gondolt, milyen gáláns tőle, hogy
inkább azzal törődik, hogy ő ne fázzon, mintsem kihasználja a
lehetőséget, és a komikus bőrruhából kilátszó mellét bámulja. Ennek
ellenére pusztán a gondolattól, hogy a bőrén érezhetné a sötét
tekintetet, újra forróság öntötte el a testét.
Tudta, hogy valami másra kell koncentrálnia, és nem arra, hogy
Marcus milyen nagyszerű, édes és szexi, ezért elfordult tőle, és
alaposan szétnézett a házban, ahol az éjszakát töltötte.
Szép. Valóban és határozottan szép, noha rögtön feltűnt neki,
hogy igazából semmi személyes jellege nincs, mintha csak egy
szállodai lakosztály nagyobb változata lenne.
Marcus bizonyára észrevette, hogy ő mindent megfigyelt, mert
megjegyezte:
– A ház az öcsémé.
A lány érezte, hogy újra hőhullám önti el a bársonyos, mégis
rekedtes hangtól. A hang nem állt összhangban az elegáns ruhával és
azzal a ténnyel, hogy a férfi bizonyára sikeres üzletember. Viszont
határozottan tetszett neki a mély és kicsit nyers árnyalat. Túlságosan
is, abból ítélve, hogy a teste miként reagál mindössze pár szóra.
Önkéntelenül is arra gondolt, milyen lett volna az a hang akkor, ha
éjszaka mégiscsak az ágyban kötnek ki, és a férfi úgy mondja ki az ő
nevét, hogy közben föléje hajol… majd rögtön utána a magáévá teszi.
Az állkapcsán lévő sötét borostának is oda nem illőnek kellett
volna tűnnie, de valahogy mégsem volt az. Emlékezett a férfi ujja
hegyén lévő kemény bőrre, és arra gondolt, hogy a kérges bőr meg az
öltöny valahogy nem illik össze. Ó, mennyire szeretett volna most
többet megtudni a férfiról! Sokkal többet, mint amennyit bölcs dolog
lenne megkérdeznie, figyelembe véve, hogy egy idegenről van szó.
– Nagyon szép – felelte.
Abban a pillanatban eszébe jutott valami. Mi van akkor, ha a
testvér mindjárt megjelenik, miközben ők meghitten kávéznak?
Átkozottul kicsi az esély, hogy ő sem ismeri fel Nicót.
Amióta felébredt, már vagy ezredszer tűnődött el, vajon mire
gondolhatott , miközben előző este Marcusszal elment a klubból. A
dolog rendben levőnek tűnt, amíg kettesben voltak, mivel meggyőzte
magát, hogy ha végre gyönyört él át – és teljesen ellazul –, az minden
másnál fontosabb. De ez a testvér bármelyik percben lejöhet a
lépcsőn, és ott találja őt az alkalomhoz teljesen nem illő bőrruhában,
mezítláb, az irdatlanul nagy fölsőben. Ettől olyan gondolata támadt,
hogy a világ legnagyobb tévedése volt kitennie a lábát a szállodából.
Miért nem maradt A helyszínelők és a csokoládés fagylalt mellett?
Hátrálni kezdett az asztaltól.
– El kellene mennem, mielőtt ő…
– Ne aggódj, Nicola!
Ahogy Marcus a bűnösen izgató hangján kimondta az ő nevét, a
lány abbahagyta a mondatot, és annak többi része már nem hangzott
el.
– Most máshol van munkája.
Ezt hallva Nicolának ugyan jobban kellett volna éreznie magát, de
nem így történt, mivel abban sem volt biztos, hogy jó ötlet
Marcusszal kettesben lennie. Különösen úgy, hogy annyira furcsán
érzi magát a férfi jelenlétében; a nyelve megbénul, a gyomra pedig
összeszorul, noha előző éjszaka még csak meg sem csókolták
egymást.
Elég csak belegondolnia, mi lenne, ha sor került volna a vad és
őrült szexre, amelyet terveztek. Igen, kétségkívül csodálatos lett
volna. Még a csodálatosnál is nagyszerűbb. Valószínűleg maga az
eksztázis, abból kiindulva, hogy már a sötétbarna, éhes tekintet is
milyen hatást tett rá.
Egyértelmű, hogy az egyéjszakás kalandok nem az ő világához
tartoznak. És valahogy fontosnak tűnt, hogy ezt a férfi is megtudja
róla, minden ellenkező bizonyíték ellenére.
– Ilyet még soha nem csináltam.
Kényszerítette magát, hogy felnézzen a fényes, fekete
márványlapról, amelyet úgy markolt, mintha az élete függne tőle.
Ahogy elengedte a szélét, látni lehetett a keze nedves nyomát a
felületen, ami egyértelműen elárulta, mennyire ideges.
Meglepődött a választól.
– Velem is ugyancsak régen fordult elő.
A lány váratlan féltékenységet érzett , amint elképzelte, ahogy
Marcus egy másik nővel áll ott a konyhában, olyannal, akit egy
éjszakára szedett fel. De hiszen semmi jogot nem formálhat rá, tehát
semmi nem magyarázza a mellkasát szorító érzést!
Ennek ellenére az érzés ott volt .
Pedig akár egymillió dollárba is fogadni mert volna, ő az egyedüli
nő, aki már az első csók előtt elaludt.
– Nem volt szándékomban elaludni rajtad az éjjel.
A férfi arcán végre parányi mosoly látszott. Egész addig olyan
komoly volt, hogy Nicola meglepődött, amikor a szája sarka felfelé
kezdett görbülni. Amikor a klubban meglátta Marcust, már akkor
szorítást érzett a gyomrában az izgalomtól, és ez a szorítás most újra
jelentkezett a mosolytól.
Még mindig nagy kedve lett volna megcsókolni, viszont a mosolyt
is látni akarta. Azt akarta, hogy a csokoládébarna tekintet nevetve
irányuljon rá, és érezni akarta, hogy a mosolyt ő váltotta ki.
– Egyértelműen nagyon kimerült voltál.
A férfi már nem mosolygott ugyan, de a tekintete meleg volt.
Gondoskodó. Pont olyan, mint amilyennek a mamája jellemezte őt a
testvéreivel kapcsolatban.
Marcus odaadott a lánynak egy bögre kávét.
– Egyáltalán nem bántam, hogy egy éjszakára a párnád lehettem.
Őt újra ugyanaz a meleg érzés fogta el, mint amikor azt hallotta,
hogy a férfi milyen jó fiú és báty. Biztos volt benne, abban a
pillanatban minden más fickó dühös lenne rá, és azt várná tőle, essen
térdre előtte, gombolja ki a nadrágját, és pótolja be az előző éjszaka
elmulasztottakat.
Marcus azonban jobban törődik azzal, ő hogyan érzi magát, és nem
dühöng, amiért felültették.
Ha agresszív lenne, és követelné a kárpótlást, ő valószínűleg
tudomást sem venne róla, hanem abban a pillanatban távozna. Most
viszont a helyét keresi ebben a furcsa, új világban, ahol végre talált
valakit, aki szemmel láthatóan semmit nem akar tőle.
Nem kér részt az ő hírnevéből, amelyről nyilvánvalóan nem tud,
és még a testét sem akarja, amelyet pedig pár órával korábban ő
egyértelműen felkínált .
– Nagyszerű párna voltál.
Ezúttal a válaszként kapott mosolytól ő is elmosolyodott.
Nem igazán hitt olyasmiben, amit nem lát, érez, hall, vagy nem
érinthet meg, de abban a pillanatban meg mert volna esküdni rá, hogy
valami láthatatlan szalag tekeredett ki köztük, és kapcsolta őket
össze.
Mivel már esze ágában sem volt elfutni, leült az egyik konyhai
székre.
– Kérlek, gyere ide te is!
Előző este semmi mást nem akart megtudni a férfiról, csak azt,
hogy képes-e kiváltani belőle örömteli sikolyokat. De mivel az ő
aluszékonysága miatt a játék első fordulójáig sem jutottak el, úgy
döntött, enged a csábításnak, hogy többet tudjon meg arról az
emberről, aki a kezét fogta, miközben ő nagyon hosszú idő óta
először aludt igazán jól.
Marcus másodpercekig habozott, és amikor ő már arra gondolt,
hogy a kérése elutasításra talál, felvette a bögréjét, és megindult
feléje.
– Tehát te sem San Franciscóban élsz? – kérdezte a férfit .
– Nem. Napa Valleyben – rázta meg a fejét.
– Már több alkalommal átutaztam rajta, és az a hely valóban
nagyon szép. – Nem tette hozzá, hogy újgazdag családoknál vállalt
néhány fellépést. Újra belekortyolt a kávéjába. – Nagy borivó
azonban nem vagyok. – Megvonta a vállát. – Azt sem tudom, milyen
ételhez milyen bor illik.
Ha beszámolna róla, hogy ki ő valójában és mivel foglalkozik,
akkor most elmondaná, hogy a legkevesebb alkohol is megzavarja a
munkájában. Mivel mindig sokan vannak körülötte olyanok, akik
döntést szeretnének kicsikarni tőle, szerződéseket és ajánlatokat
kínálnak neki, kétszeresen is ügyelnie kell, hogy tiszta fejjel tudjon
gondolkodni. Ezért nem is iszik szinte semmi alkoholt, kábítószert
pedig végképp nem szed. Ezt a hibát csak Kenny társaságában követte
el, és sokszorosan megfizetett már érte.
– Borászattal foglalkozol?
– Igen – válaszolt a férfi, aztán őt kérdezte: – Te sem itt laksz,
ugye?
Nem kerülte el a lány figyelmét, hogy bár választ kapott a
kérdésre, Marcus gyorsan témát váltott . Egyértelmű, hogy nem akarja
a tudomására hozni, mivel foglalkozik, vagy hogy melyik borászatban
dolgozik.
Világos volt a figyelmeztetés: most csak két idegen beszélget,
olyanok, akik sosem találkoznak többé. Nem kellene csodálkoznia,
amiért a férfi nem akarja az orrára kötni, hogy hol dolgozik.
Bizonyára attól tart , hogy ő kinyomozná, és sok kellemetlenséget
okozna neki. Az évek során nyilván már nagyon sok lány próbálta a
nyakába varrni magát. Mellesleg ő maga sem akar túl sok részletet
felfedni az életéről, nem igaz?
Ugyanabban a ködös stílusban, konkrétumok említése nélkül
válaszolt.
– Egy kisvárosban lakom New York állam északi részén, de mindig
is tetszett a nyugati part.
Nos, ez tökéletesen személytelen. Mindketten úgy viselkednek,
mint két, józanul gondolkodó felnőtt, akik majdnem elkövették az
egyéjszakás kaland tévedését, de valahogy megúszták az esetet.
Most boldognak kellene lennie. Mégsem az, mivel az előző éjszaka
tapasztalt csodálatos percek hatására valami megmagyarázhatatlan,
legyőzhetetlen vágy és sóvárgás élt benne.
Nem tudott józanul és ésszerűen gondolkodni.
Megfordult a széken, hogy közvetlenül a férfira nézhessen.
– Még mindig nagy zavarban vagyok, hogy olyan váratlanul
felhívtam a mamádat.
A válaszul kapott és az egész helyiséget betöltő, harsogó nevetésre
már végképp nem számított .
Kellemes hang volt, telt és mély, még ha kicsit rekedtesnek tűnt
is. Hirtelen arra gondolt, ugyanúgy hallgatja ezt a hangot, mint a
tengeri boszorkány a rajzfilmben Ariel hangját. Ha tehetné, egy kis
dobozba zárná a hangot, hogy a nyakába kötve mindenhová magával
vihesse, és újra meghallgathassa, valahányszor lelki támaszra van
szüksége.
– Higgy nekem! – szólalt meg a férfi. – Biztos vagyok benne,
hogy élvezte a veled folytatott beszélgetést. Méghozzá nagyon.
– Mit mondasz majd neki? – Nicola gyorsan egyértelművé tette a
kérdést. – Arra gondolok, hogy rólam és a veled kapcsolatos
kérdésemről.
Marcus csak egy másodperc elteltével szólalt meg.
– Amikor azt kérdezted, hogy biztonságban vagy-e velem?
Ő szinte levegőt sem tudott venni, csak bólintott , mivel a kettőjük
közti érzelmi kapcsolat hirtelen sokkal erősebbé vált .
A témát azonban nem ejtette, hanem azt mondta:
– Biztonságban voltam veled.
Abban a pillanatban vette észre, hogy a keze már csak pár
centiméterre van Marcusétól, és mindjárt megérinti.
Arra gondolt, milyen jó lett volna ébren maradnia az éjjel, hogy
kiélvezhesse, ahogy a férfi a kezében tartotta az övét. Ehelyett
átaludta élete néhány legcsodálatosabb pillanatát – ahogy Marcus
fogja az ő kezét, és vigyáz az álmára.
Most, ahogy a nap sugarai betűztek a konyhai ablakokon,
visszahúzta a kezét, mielőtt megtörténhetett volna az érintés.
A férfi ujjai mintha megrándultak volna, mintha újra meg akarná
fogni az ő kezét, majd megkérdezte:
– Mit szeretnél, mit mondjak neki?
Ő felemelte a tekintetét a nagy kézről, miközben önkéntelenül is
arra gondolt, milyen jó lenne, ha ez a kéz cirógatná őt, és a meleg
napfény ellenére borzongás futott végig rajta, ahogy ismét a férfira
nézett .
– Talán – kezdte lassan – azt mondhatnád neki, hogy tegnap este
új barátot szereztél.
– Új barátot?
Ahogy a saját szavait hallotta viszont azon a csodálatosan mély
hangon, arra gondolt, bárcsak igaz lenne. Bárcsak barátok lennének!
Vagy még annál is több lenne köztük. Sokkal több.
Megnyalta az ajkát, mire a férfi tekintete követte a nyelve útját.
Amikor a pillantásuk újra találkozott, az előző éjszaka érzett forróság
hullámokban ismét visszatért.
Tudta, hogy ezt a tekintetében is látni lehet. Arra gondolt, hogy
talán el kellene rejtenie, ám az előző éjszaka és a mostani reggel
között semmi nem változott. Még mindig erősen vonzódott a
férfihoz.
Már éppen készült valami másról beszélni, hogy megtörje a
kettejük közti érzelmi feszültséget, ám akkor arra gondolt, hogy talán
mégsem kellene eltolnia magától a férfit .
Marcus káprázatos, és a legvonzóbb férfi, akivel valaha is
találkozott. Rendben van, a múlt éjszaka nem jött össze, de ő még
nem megy el San Franciscóból. Amíg elkészítik a videoklipet, és
műsorba adják, még több napig – és éjszakáig – a városban lesz.
Te jó ég, nehezen megy neki az ilyesmi. Az igazat megvallva,
halvány gőze sincs, hogyan tehetne másodszor is ajánlatot
Marcusnak. Előző éjszaka kihasználhatta a hangos zene, a gyér
világítás, a bőrruha és a magas sarkú cipő előnyeit… és erőt
meríthetett az elszánt vágyból, hogy elmeneküljön a tetőtéri
lakosztályból, amelyet a börtönének érzett .
Most viszont, ahogy kávét iszik a konyhában, és egy hatalmas
felső van rajta… már semmi szexi kellék nincs a segítségére. Azt
viszont tudta, kegyetlenül megbánná, ha úgy hagyná ott Marcust,
hogy még csak meg sem próbálkozik a dologgal.
Egyetlen éjszaka. Egy éjszakát igazán megérdemel egy ilyen
fickóval, nem igaz? Pusztán azért, mert az éjjel elszúrta azzal, hogy
elaludt, még nem kell feladnia. Ha a zenei karrierhez is így állt volna
hozzá, még mindig kávézókban énekelne.
Természetesen tudta, fel kell majd fednie a kilétét, ha a férfi
beleegyezik, hogy még egy éjszakát eltöltsön vele. A manóba, ezt
előbb-utóbb úgyis meg kell tennie. Milyen tisztességtelen dolog lenne,
hogy amint innen elmegy, a férfi telefonhívást kap az egyik
barátjától vagy családtagjától, hogy miért t itkolta előlük: ő Nico
legújabb szeretője!
Nem nagyon kívánta a társalgásnak ezt a részét, ezért
bevezetésként másról kezdett el beszélni.
– Pár éjszakát még a városban töltök.
Felvette a bögrét, és felhajtotta a számára készített , kiváló kávé
maradékát.
Marcus arckifejezése kiismerhetetlen volt. Neki fogalma sem volt,
hogy a férfi mit mond majd erre. Azt viszont tudta, hogy
mindenképpen meg kellett tennie az ajánlatot, hacsak nem akarja
örökre gyávának bélyegezni magát.
A torka száraz volt, és összeszorult , amikor a beállt csendben újra
megszólalt .
– Pár percen belül indulnom kell, de arra gondoltam, hogy ma este
talán szeretnéd bepótolni a tegnapit.
Meg mert volna esküdni rá, hogy tűz lobbant a férfi tekintetében,
olyan tűz, amelyet egyikük sem tud elfojtani.
Ó, kérlek, kérlek, kérlek, mondd azt, hogy igen!
Azután, hogy kitárulkozott, és bevallotta, mit akar, nem tudná
elviselni a gondolatot, ha nem kaphatná meg vágyai tárgyát.
Az újbóli találkozásba való beleegyezés helyett azonban egy
kérdést kapott.
– Mennyi idős vagy, Nicola?
– Huszonöt éves.
Megpróbálta nem védekezésszerűen mondani, bár sejtette, hogy
nem túl jó előjel, ha a koráról kérdezik.
– Én harminchat vagyok. – Marcus hátratolta a székét, felvette
mindkét kávésbögrét, és a mosogató felé indult velük. – Tegnap este
nem kellett volna ott lennem abban a klubban. – A válla megfeszült,
ahogy folytatta a magyarázatot. – Valami miatt nagyon dühös
voltam, és arra gondoltam, hogy úgy tudom túltenni magam rajta, ha
elmegyek egy klubba, és felcsípek valakit. Csak a szex miatt .
Ez volt az első alkalom, hogy először hangzott el köztük a
szó. Szex…
Egy szótagú, négybetűs kifejezés, amely ott sistergett köztük. És
igen, ennek hatására ő csak még jobban kívánta a férfit , bár az
pusztán abból a célból mondta ki a szót, hogy eltávolodjon tőle, és
megindokolja, miért nem lehetnek együtt.
A szülei mindig is makacs gyereknek tartották a lányt, és ez a
tulajdonsága felnőttkorában sem változott semmit. A zenei életben
szerzett tapasztalatai, hogy olyan sokszor kellett megbirkóznia a
folytonos elutasításokkal, csak fokozták a makacsságát.
– Nekem is megvolt rá az okom, hogy elmenjek oda – mondta.
Ez az ok azonban már megváltozott. Az éjjel csak meg akart
kapni valamit, amiről mindenki úgy vélte, hogy neki folyton része
van benne.
Ezen a reggelen azonban már senkivel nem törődik, és fütyül rá,
mások mit gondolnak róla. A cél most már nem más, mint hogy
megkapja Marcust.
– Még ha nem is lennék túl öreg hozzád…
Félbeszakította a férfit .
– Mindketten felnőttek vagyunk.
Marcus végül odafordult felé, tetőtől talpig végignézett rajta, és ő
érezte, hogy a férfi a túlságosan is bő pulcsit vizsgálgatja éppen.
Annak ellenére, hogy tudta, smink nélkül nagyon is fiatalnak néz
ki, felemelte az állát, és azt mondta:
– Az elmúlt éjszaka úgy gondoltad, hogy elég idős vagyok.
A férfi álla megfeszült.
– Az elmúlt éjszaka tévedés volt. És ha nem alszol el, akkor igazán
súlyos tévedés lett volna.
Ajaj! Ez fájt .
Menekülni akart, és el kellett fordulnia, hogy a férfi ne lássa,
milyen kellemetlen érzést okozott a szavaival. Pedig már azt
gondolta, hogy a zenei életben eltöltött évei kellően megacélozták a
visszautasítások elviselésére.
Kiderült azonban, hogy még sokat kell tanulnia, ha Marcus néhány
szavától úgy érzi, minden összeomlik benne.
– Nicola!
Nem fordult meg, hogy a férfira nézzen, amikor a nevét hallotta,
hanem ment tovább a dívány felé. Remélte, hogy a cipője és a tárcája
ott van. Ahogy ment, közben kibújt a vastag fölsőből, és már az sem
érdekelte, mennyit enged látni a testéből, vagy hogy mennyire nem
az alkalomhoz illő a bőrruhája a nappali fényben.
Nem akart már mást, csak távozni, eltűnni a csudába a házból, és
kizárólag a munkára koncentrálni, mint ahogy tette azt az elmúlt hat
hónap során.
Már éppen lehajolt , hogy felvegye a cipőjét, amikor Marcus
megelőzte.
– Nem a te hibád – mondta a férfi, és lágy hangja olyan hatást tett
rá, mintha egy nagy, meleg kéz simogatná. – Ami történt, vagy nem
történt, abból semmi sem a te hibád.
A lány kinyújtotta a kezét, és erőt vett magán, hogy ne remegjen.
– Megkaphatnám a cipőmet?
Pár másodpercig nem volt benne biztos, hogy megkapja-e, de
végül a kezébe nyomták.
Ügyelt rá, hogy az ujjaik ne érintkezzenek, miközben elveszi, majd
leült a kávézóasztal szélére, hogy felvegye a lábbelit . Valahogy meg
kell őriznie a nyugalmát, hogy úgy tudjon távozni a házból, mint egy
olyan nő, akit fikarcnyit sem érdekel, hogy egy férfi vonzónak tartja-
e, vagy sem. Rengeteg más férfi van, aki őt akarja! Egy napon,
amikor újra bután és felelőtlenül gondolkodik, talál majd egy ilyet.
– Szép vagy, Nicola.
Biztosra vette, hogy a férfi semmi olyasmit nem mondhat, amivel
visszatartja őt az azonnali távozástól.
Semmit, kivéve ezt a megjegyzést.
– Amikor éjszaka aludtál, önkéntelenül is arra gondoltam, milyen
szép vagy. Alig akarom elhinni, hogy eljöttél velem tegnap este.
Nem tudott ellenállni, és felnézett a férfira, az pedig végigsimított
az arcán. A szíve heves dobogását pedig már végképp nem tudta
megfékezni a folytatás hallatán.
– Nem kellene elmondanom, de a tény olyan átkozottul igaz, hogy
mindenképpen a tudomásodra kell hoznom. Tegnap éjszaka
elhitettem magammal, hogy lefekhetek egy idegennel úgy, hogy nem
törődöm az érzéseivel.
A tekintetük találkozott, és úgy maradt, összefonódva.
– Nem tudok sokat rólad, de már nem érzem úgy, hogy idegen
lennél számomra, Nicola.
A remény szikrája parázslott fel a lányban.
– Én sem érzem úgy – felelte.
Ezúttal, ahogy ösztönösen is a férfi keze után nyúlt, nem
szakította meg a mozdulatot. Az ujjaik egymásba fonódtak, és őt újra
az a megelégedettség töltötte el, amelyet akkor érzett , amikor
felébredt a férfi ölében, és a keze az övében volt.
– Igazad van – mondta –, még nem ismerjük egymást eléggé, de
azt már tudom, hogy nagyon jó melletted. És azt is tudom, hogy az
elmúlt éjszaka tökéletes úriember voltál. – Felkelt a kávézóasztaltól,
és megállt a férfi előtt , úgy, hogy a melle elég közel volt annak
mellkasához. – Ha tennénk még egy próbát, akkor talán
megtapasztalnánk, milyen vagy nem tökéletes úriemberként.
A vágy a korábbinál is erősebben csillogott a férfi tekintetében, és
ő a sóvárgás más bizonyítékát is érezte, amikor közelebb ment hozzá.
– Épp most ért véget egy kapcsolatom. Nem keresek másikat.
Aha. Tehát ennek hatására ment el a klubba előző este, hogy
felcsípjen valakit, akivel hajnalig szeretkezhet.
– Én sem kapcsolatot keresek – szólalt meg Nicola határozottan.
– Esküszöm. – A derekára tette a férfi kezét. – Csak egy éjszakát,
hogy érezzem, milyen, amikor hozzám érsz. – Lábujjhegyre
emelkedett, hogy pár centivel magasabb legyen, és a szájuk közel
kerüljön egymáshoz. – Csak egy éjszakát, hogy megtapasztaljam a
csókod ízét.
Szinte már érezte is a csókot, és tudta, hogy a férfi is mennyire
szeretné elvenni, amit ő kínál neki. Lehunyta a szemét, és éppen
felkínálta a száját, amikor hirtelen hideghullám futott át rajta, mert a
férfi gyorsan elengedte őt, és hátrébb lépett .
– Mindkettőnk számára jobb lenne, ha nem jutnánk el odáig.
Düh és zavarodottság kerítette hatalmába a lányt. Már az is elég
rossz, ha egyszer visszautasítják az embert. De kétszer?
– Nem ismersz eléggé, hogy tudd, mi jó nekem!
Az igazat megvallva, túlságosan dühös volt ahhoz, hogy elmondja,
ki is ő valójában. Marcusnak majd felettébb kényelmetlen módon,
magának kell rájönnie, ahogy bekapcsolja a számítógépét vagy kinyit
egy magazint, és megpillantja a róluk készült felvételt , amelyen
éppen távoznak a klubból. Bárcsak látná az arcát abban a pillanatban,
amikor a férfi rájön, ki az, akivel majdnem lefeküdt!
– Igazad van. – Marcus állán hirtelen megrándult egy izom. – Csak
annyit tudok, hogy szép vagy, és hogy túl fiatal, túl kedves a
számomra, tehát nem is gondolhatok ilyesmire. Tegnap este hibát
követtem el, és nem akarom súlyosbítani.
Nicola úgy érezte, hányinger kerülgeti.
Az előbb arra gondolt, megbánja, ha nincs benne elég bátorság,
hogy kérjen egy újabb éjszakát. Milyen ostoba volt, és milyen buta,
amikor azt feltételezte, a férfi boldogan megragadja majd az alkalmat,
hogy újra vele lehessen.
Mikor fordult elő utoljára, hogy Nicót bárki visszautasította?
Nos, ő abban a pillanatban nem volt híres popsztár. Pusztán csak
egy nő, aki meg akar szerezni magának egy férfit .
Olyan férfit , akit egyértelműen nem kaphat meg, mert ő nem más
Marcus számára, mint egy túlságosan fiatal és túlságosan kedves
tévedés.
Elfordult, kivette a telefonját a táskájából, és taxit rendelt arra a
címre, amelyre tegnapról emlékezett , amikor Marcus megadta a
sofőrnek. A rendelés leadása után hatalmas kísértést érzett , hogy úgy
rontson ki a házból, mint az a kislány, akinek a férfi tartja őt. Nem is
gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz érett nőként viselkednie, és
eltűrni az őt ért csapásokat.
De most, a fene vigye el, mégis ezt fogja tenni!
Hamis mosollyal az arcán visszafordult a férfihoz, és udvariasan
azt mondta:
– Köszönöm, hogy tegnap este nem éltél vissza a helyzettel.
A szögletes áll izma újra megrándult.
– Nincs mit megköszönnöd.
Ő vállat vont, és a benne bujkáló ördög tanácsára azt mondta:
– Dehogy nincs! Ma reggel egy egész éjszakás szeretkezéstől
halálosan kimerülten ébredhettem volna egy fickó ágyában. Ehelyett
tiszta vagyok, mint a frissen hullott hó, és tökéletesen kipihent. –
Nem is érezte, hogy mikor kezd mosolyogni, de ez a mosoly most
szélesebb lett . – Köszönöm. Tökéletes úriember vagy. – Kinyújtotta a
kezét. – Isten veled, Marcus!
A férfi lenézett a kézre, és sokáig nézte, mielőtt megfogta volna.
Ohó! Nicolának át kellett volna gondolnia előbb a kézfogást, és
emlékeznie kellett volna, hogy valahányszor egymáshoz értek, az
egész testében tűz gyulladt.
A férfinak van valami rejtett képessége, amellyel minden
ellenállást hamuvá éget őbenne.
– Ördög és pokol! – szólalt meg Marcus. – Nem lenne szabad
ennyire kívánnom téged.
A lány még szinte fel sem fogta a szavak jelentését, amikor a férfi
már magához húzta, és a szájuk összeért.
A csók – kettőjük első csókja – minden korábban tapasztaltnál
izgalmasabb volt. Egyértelműen érezni lehetett belőle az erős vágyat,
sóvárgást, kívánságot, és mindazt, amit a férfi megtagadott magától
azzal, hogy elengedte őt.
Marcus nem finoman kóstolgatta az ő száját, nem ismerkedett
vele. Ehelyett elvette, amit akart… és valami olyasmit adott érte
cserébe, amiről ő korábban nem is tudta, hogy vágyik rá.
Nicola szerette a kezében tartani a dolgokat, és élvezte az
irányítást, főleg Kenny árulása után. De most, nagyon régóta először,
átadta az irányítást egy férfinak, aki pontosan tudta, hogy mit
kezdjen vele.
Marcus nyelve átvette az uralmat az övé felett , foga az ő alsó
ajkába nyomódott, ő pedig mintha egy hosszú, keskeny alagútból
hallotta volna a saját lihegését és nyögdécselését.
És akkor a csók, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy kiváltotta
benne a viharos érzéseket, hirtelen megszűnt.
– Az ördögbe! Nem így akartam. – A férfi kijelentése jókora
csalódottságot tükrözött. – Menned kell, Nicola. Méghozzá most.
Ő csak pislogott, t isztábban akart látni, elmondani, hogy az első
csók egész biztosan nem lehet egy csodálatos kezdet vége. Ám amikor
alaposabban megnézhette az arcot, már látta, hogy a tekintetben
teljesen másvalami tükröződik, valami olyasmi, amiben számára nincs
hely.
Azt is tudta, nincs értelme próbálkozni. A férfi befejezte vele.
Neki is be kell fejeznie.
Szerencsére épp akkor szólalt meg a taxi dudája a kapu előtt . Még
a vezetéknevüket vagy a telefonszámukat sem mondták meg
egymásnak. Fogalma sem volt, hogyan érhetné el a férfit , hacsak nem
táborozik le az öccse házának lépcsőjénél.
Ennyi volt tehát. Ez már tényleg a búcsú.
Nem engedett a kísértésnek, hogy egy utolsó pillantást vessen
Marcusra. Egyszerűen megfordult, és elindult kifelé.
Ötödik fejezet
Marcus, akarata ellenére, folyton Nicolára gondolt.
Hétfő délelőtt egy San Franciscó-i felhőkarcoló
tanácskozótermében ült – a felhőkarcoló főszerepet kapott egy
fotósorozatban, amelyet valaki nagyon sok munkával és
szorgalommal állított össze –, miközben dokumentumok és fényes
felületű képek tucatjai tornyosultak előtte… és semmi másra nem
tudott gondolni, csak egy huszonöt éves nőre, akinek olyan szép
szeme van, amilyet ő még sohasem látott .
Már attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta őt a klubban,
bámulatosnak tartotta. A lány a lebarnult és kecses lábával átkozottul
szexi volt abban a bőrruhában.
Szombat reggel azonban, amikor ő megfordult az öccse
konyhájában, és megpillantotta smink nélkül, ahogy az arca kicsit
kipirult – valószínűleg a feszengéstől, amiért nappali fényben kell
beszélgetniük –, neki pár másodpercre még a szívverése is elállt .
Marcus apja szívesen beszélt a gyerekeinek arról az alkalomról,
amikor először meglátta az anyjukat. A lány modellként dolgozott
San Franciscóban, és amikor Jack Sullivan egy pillantást vetett
Maryre, olyan érzése támadt, mintha villám csapna egyenesen a szíve
közepébe. Az első pillanattól kezdve tudta, hogy ezt a lányt meg kell
szereznie magának.
Marcus eddig még semmi ilyet nem érzett . Egészen péntek estig,
de megismétlődött szombat reggel is, amikor Nicola még a korábbinál
is szebb volt smink nélkül, mezítláb, abban a ménkű nagy fölsőben.
Micsoda szépség… és milyen fiatalnak tűnt!
Annak ellenére, hogy huszonöt évesnek mondta magát, Marcus
bűntudatot érzett . Nemcsak azért, amit majdnem megtett vele péntek
este, hanem azért is, amit továbbra is meg akart tenni azt követően,
hogy a lány eltakarta a ruháját, leszedte az arcáról a sminket, és
megmondta az életkorát.
– …használhatjuk a gyártás során. Marcus – kérdezte a vele
szemközt ülő férfi –, mit gondolsz erről?
Felnézett a körülötte ülő férfiakra és nőkre, akik a döntésére
vártak, hogy alkalmazhatják-e az új dugókat a legújabb évjárat
palackjaihoz. Most először fordult elő, hogy nem tudott válaszolni
nekik, ugyanis egy szót sem hallott abból, amit mondtak.
A szeme sarkából látta, hogy az asszisztense, Ellen rosszalló
pillantással néz rá, amiért ő, szokatlan módon, nem tud koncentrálni.
Szerencsére a nő ügyes volt, és gyorsan a főnöke segítségére sietett .
– Az anyag, amelyet használnak, olyannak tűnik, mint amilyet
keresünk – mondta. Felemelte az iPad készülékét, hogy Marcus is
láthassa a rajta lévő számokat. – Természetesen át kell
tanulmányoznunk az iratokat és az én feljegyzéseimet is, mielőtt
bármit aláírnánk.
Ellen évekkel korábban a kóstolóteremben kezdte a munkát, és
Marcus gyorsan felismerte, hogy bár a nő kiválóan kommunikált a
borkóstolásra érkező vásárlókkal, kár lett volna abban az állásban
hagyni. Most újra beigazolódott, hogy a döntés helyes volt.
– Igen – értett vele egyet Marcus, ahogy gyorsan elolvasta a
feljegyzéseket –, a specifikációk biztatónak tűnnek.
Megszólalt a telefonja, és ő a kijelzőre nézett . Egy pillanatig azt
remélte, Nicola lesz, bár tudta, hogy ez lehetetlen. Hiszen nem adta
meg neki a számát, és neki sincs meg a lányé.
Szándékosan rendezte így, mivel tudta, a legkisebb nyom is
egyenesen hozzá vezetné. Különösen az után a csók után.
Jézus! Micsoda csók volt!
Már az íze is… Egy kevés kávé, valamennyi fogkrém, de a lány
eredeti, édes ízét semmi sem tudta elnyomni.
Azóta minden áldott másodpercben csak az járt a fejében, hogy
milyen íze lenne a nő bőrének. Nemcsak az arcán, a vállán, a mellén,
de a lába között is, miközben csodálatosan meztelen, és…
A húga, Lori arca tűnt fel a telefon kijelzőjén, és ő felismerte,
hogy megint ugyanaz történik vele, mint az előbb: mindenről
elfeledkezik, és csak Nicolára gondol.
– Elnézést, de fogadnom kell ezt a hívást – mondta a csoportnak,
majd felállt az asztaltól, és elindult a folyosó felé.
A család mindig az első helyen állt Marcus számára, amit Jill is
felhánytorgatott neki. Ha valamelyik testvére vagy az anyja a
segítségét igényelte, minden tőle telhetőt megtett , hogy ott lehessen.
Már az apjuk halála előtt , legidősebb gyerekként ösztönösen
felelősséget érzett irántuk. Természetesen az apjuk halála után ennek
a felelősségnek a súlya jócskán megnőtt.
– Szia, Pajkos! – mondta, és a húgának azt a becenevét használta,
amelyet Chase még évekkel korábban adott Lorinak.
Szinte látta maga előtt a lány arcát, az enyhén bosszús kifejezést,
amely mindig megjelent rajta, valahányszor ezen a néven szólították,
noha már huszonnégy éves volt, és rég nem gyerek. Ám a tiltakozás
nem tévesztette meg Marcust. Lori határozottan élvezte, hogy az
emberek azt gondolják, van benne valami harapós, és kifejezetten
utálta volna, ha mondjuk Barátságosnak szólítják.
– Még a városban vagy?
A hang alapján a lány mintha még a vele folytatott beszélgetés
során is táncolt volna, mivel a mondat végén hirtelen levegő után
kapkodott.
Marcus kinézett a felhőkarcoló ablakán, és a lenti utcák forgalmát
figyelte. San Francisco dinamikája teljesen különbözött a munkáját és
otthonát jelentő Napa Valley ritmusától. A várost és a vidéki
környezetet egyaránt szerette; az egyik változatosságot és izgalmat
jelentett neki, a másik pedig nyugalmat és olyan környezetet, ahol
ellazulhat, és élvezheti az őt körülvevő szépséget.
– Épp most fejezem be az utolsó megbeszélésemet – mondta a
húgának.
– Remek! Bíztam benne, hogy ezt fogod mondani.
Lori energiája még így, telefonon keresztül is érezhető volt. A
tánc tökéletes karriernek bizonyult a számára, mivel több energia
szorult belé, mint két másik emberbe együttvéve. Ha bárki azt
gondolná, hogy nehéz vele bánni, akkor kislány korában kellett volna
őt látnia. Már babaként és óvodásként is terrorizálta a környezetét.
Angyali terrorista volt persze, aki tudta, mikor kell mosolyognia,
hogy megkapjon valamit, vagy mikor kell megnyitnia a könnyek
csapját, hogy megússza a bajt . És természetesen annak is mestere
volt, hogy rávegye Sophie-t, az ikertestvérét, simítsa el az ő heves
viselkedése által okozott kellemetlenségeket.
– Van annyi időd, hogy beugorj hozzám a felvétel helyszínére,
mielőtt visszamész Napába?
Tudta, hogy a húga egy popénekessel dolgozik együtt San
Franciscóban valami videoklip koreográfiáján, és eredetileg is úgy
tervezte, hogy meglátogatja, ha van rá ideje, de a Nicolával
kapcsolatos gondolatok minden mást kiszorítottak a fejéből.
– Nem hagynám ki a lehetőséget. SMS-ben add meg a címet, és
máris indulok!
Ellen már úgyis mindent elrendezett , figyelembe véve, hogy ő
aznap abszolút semmire nem tudott koncentrálni.
Befejezte a beszélgetést, és visszament a tárgyalóterembe.
– Most korán el kell mennem, de már láthatták, hogy Ellen
mindent tud arról, amit keresünk, és innentől ő folytatja a tárgyalást.
Csak egy percet kérek, amíg átadom neki a jegyzeteimet.
A teremben mindenki felállt és kezet fogott vele. Nem sokkal
később Ellen utána jött a hallba.
– Minden rendben van? Ma kicsit… nos… furcsának tűnsz.
A nőnek igaza volt. Ő még sosem érezte így magát. Még sosem
fordult elő vele, hogy egy lány emlékét ne tudja kiverni a fejéből. Az
jutott eszébe, hogy talán Jillre kellene gondolnia, de annak ellenére,
hogy még mindig dühös volt rá, péntek este óta eszébe sem jutott a
volt barátnője. Különösen azért, mert Nicola szépsége, édes
személyisége és a legforróbb csók, amelyben élete során valaha is
része volt, minden gondolatát lefoglalja.
– Igen, jól vagyok. – Legalábbis jól lesz, ha ő ismét józanul tud
gondolkodni. Ha elmegy megnézni Lori táncát, és figyelmét az
imádott húgocskájára tereli, az majd segít kitisztítani a fejét. – Lori
nagyon érdekes munkát végez, és szeretné, ha ott lennék. Köszönöm,
hogy kisegítettél a találkozón, és tárgyalsz helyettem. Tudtam, hogy
mindig számíthatok rád.
– Semmi probléma, főnök – mondta Ellen széles mosollyal, amely
elárulta, hogy mennyire örül, amiért bíznak a képességeiben. –
Üdvözöld a húgodat a nevemben! – Marcus már éppen meg akart
fordulni, hogy induljon, amikor Ellen megfogta a karját. – Ami pedig
az öcsédet, Chase-t illeti… – Megrázta a fejét, aztán beismerte: –
Semmi sem történt köztünk, amikor megérkezett , hogy elkészítse a
fényképeket.
Marcus mindent tudott az egyéjszakás kalandról, amelyet Chase és
Ellen tervezett arra az éjszakára, amikor Chase rátalált Chloéra az
esőben a nő karambolos autója mellett . Dühös volt az öccsére, amiért
az egyáltalán gondolni mert rá, hogy kikezd az ő egyik legértékesebb
alkalmazottjával, de mivel ő is majdnem lefeküdt Nicolával péntek
este, megtanulta, hogy az emberek nem mindig logikusan
cselekszenek, ha szexről van szó.
– Tudom – felelte tárgyilagos hangon, és remélte, eloszlatja a nő
kellemetlen érzéseit a helyzetet illetően –, de semmi értelme
felemlegetni, hiszen semmi sem történt. Remélem, hogy nem
aggódtál emiatt , Ellen. Elvégre a magánéletedről van szó. Igazán nem
kell beszámolnod nekem.
A nő arckifejezése megkönnyebbülést tükrözött, és azt mondta:
– Nálad dolgozom, de barátok is vagyunk. És remélem, hogy
főnökként és barátként is meg tudsz bocsátani az ostobaságomért.
Habár – tette hozzá incselkedő mosollyal – nem tudom, hogy csak én
tehetek-e róla. Hiszen olyan átkozottul nehéz ellenállni nektek,
Sullivaneknek.
Marcus felnevetett , és örült , hogy minden elsimult közöttük, majd
megjegyezte:
– Fontos azonban, hogy ezt a tényt egyik öcsémnek se hozd a
tudomására. Már így is túl nagyra vannak magukkal.
Már kifelé ment, amikor Lori üzenetet küldött: Eltévedtél?
Vigyorgott a húga türelmetlenségén, hogy a lány mennyire látni
akarja őt, és válaszolt, hogy már elindult a megbeszélésről. Kétség
sem fér hozzá, most pont Lori az, akivel találkoznia kell. Bár Smith
igazi filmsztár, Lori nem az ő segítségével szerezte meg a munkát a
popsztár klipjének az elkészítésénél. A maga erejéből ért el mindent,
és Marcus a többiekkel együtt hihetetlenül büszke volt a lány
tehetségére és eltökéltségére.
Lorival mindig is különleges kapcsolata volt, és örült , amiért a
húga elhívta, hogy nézze meg a munkáját.
Így bizonyára Nicolát is tökéletesen el tudja felejteni.
* * *
Nicola a szájához emelte a vizespalackot, és nagyot húzott belőle.
Mindannyian keményen dolgoztak a másnapi felvétel előkészületein.
Egy videoklip felvétele sosem olcsó mulatság, és mihelyt
bekapcsolják a kamerákat, a költségek máris meghatványozódnak.
Amikor a rendező megérkezik, Nicolának és a többi táncosnak már
százszázalékosan készen kell állnia.
Pénteken, a próbák alatt úgy gondolta, hogy nagyon jól csinálja.
A mai nap azonban katasztrofálisan sikerült .
Nem tudott koncentrálni, mivel hívást kapott a sajtósától. Sandra
mindig beszámolt neki a képekről, amelyek őt és más sztárokat
ábrázolták, akikkel állítólag randevúzik, hogy felkészülhessen a
várható kérdésekre.
Miután egy hosszú hétvégét a szállodai szobájában töltött , ahol
egymás után írta a dalokat – sajnos felvételre mindegyik tökéletesen
alkalmatlan volt –, határtalanul örült , hogy újra visszamehet a
táncstúdióba. Viszont Sandra elkapta telefonon, miközben ő távozott
a szállodából, és azt mondta neki:
– Éppen most láttam néhány képet, amelyeken egy klubból
távozol egy fickóval, akit nem ismertem fel.
Nicola számított valami ilyesmire, ám ennek ellenére erős
szorítást érzett a szívében. Különösen azért, mert a Marcustól kapott
elutasítás miatti sértett hiúságában nem tájékoztatta a férfit , hogy ő
kicsoda valójában, és nem hívta fel a figyelmét, hogy a közeljövőben
nem várt fotókkal találkozhat a sajtóban.
Iszonyúan elpuskázta a dolgot. És az egészben az a legrosszabb,
hogy még a várt örömöt sem kapta meg… egyedül a büszkesége
szenvedett csorbát.
Fel kellett tennie a kérdést: „Mennyire kompromittálóak?”, bár
igazából nem is volt rá kíváncsi.
– Szerencsére – mondta Sandra – csak amatőr felvételek.
Mindkettőtök arca túlságosan elmosódott, hogy újságokban lehessen
közölni őket, ezért nem is jelentek meg ezen a hétvégén, de a
jövőben talán jobban kellene vigyáznod.
Ez nem tréfa! Éppen csak megúszta a kalamajkát, ezért
megfogadta, hogy mostantól kezdve ő lesz a legóvatosabb ember a
bolygón.
Most azonban, ahogy újra és újra átvették a komplikált
koreográfiát, akaratlanul is egyre csak az előző éjszakára – és reggelre
– gondolt, amikor Marcusszal volt .
Az új dalának – Egyetlen pillanat – szövege sem tette
elviselhetőbbé a helyzetet.
Nem volt más, mint egy pillanat,
Amikor a szemedbe néztem,
Az ajkad ízét megéreztem,
És tudtam, hogy az enyém vagy.
Azon a délutánon, amikor a dalt írta, Cole Porter From This
Moment On – Ettől a pillanattól kezdve – című számát hallgatta.
Akkor még minden napfényes volt az életében, pillangók repkedtek,
és ő azt gondolta, az igazi szerelem valami szép ajándék, amelyet
hamarosan megkaphat. Az Egyetlen pillanat egyfajta szerelmi
ódaként jött létre, és még Cole Porter klasszikus művéből is voltak
benne elemek. A turné vezetőjének tetszett , frissnek és
megragadónak tartotta. Segítségükre volt, hogy megvolt a licencük a
dalra, és remélni lehetett , hogy így Porter dalai is jobban fogynak
majd.
Természetesen ahogy a Kennyhez fűződő kapcsolata zátonyra
futott , nem akart felvételt a dalról. Butának érezte magát, amiért
valaha is hitt egyetlen pillanatban, egyetlen csókban és egyetlen
érintésben, amely mindent megváltoztathat. Az ügynöke azonban
ragaszkodott hozzá, hogy ez legyen az ő első lemeze. Tudta, hogy
igaza van. Nem hagyhatja, hogy Kenny és mindaz, amit a férfi tett ,
megfossza őt a zene örömétől, ezért felvételt készített a dalról, és
szívét-lelkét beleadta.
Bár hónapokkal korábban ezt az akadályt sikerrel vette, most egy
újabbal találta szembe magát.
Nem tudta megállni, hogy ne Marcusra gondoljon, valahányszor a
refrénhez értek.
Önkéntelenül is a férfi arcát látta, és azt érezte, hogy a keze a
kezében van.
A csók érzésétől sem tudott szabadulni.
A táncosok harmincperces kávészünetet kaptak, hogy utána vagy
egy órán át megpróbálják elérni a tökéletes eredményt. Tudta, hogy
mindannyian csalódottak lehetnek benne. Sosem tervezte, hogy
táncos lesz, nem tanulta a táncot, mint a többiek, de mindig is élvezte
a mozgást, és az évek során elég sok mozdulatot megtanult.
Ma azonban ezt senki nem hinné el, ha őt látja. Még Lori, a
mókamester is csalódottnak tűnt.
Lori nevetésének a hangja a terem másik oldaláról is felkeltette
Nicola figyelmét. Aznap, kicsit korábban Lori megkérdezte, hogy
elhívhatja-e a bátyját. Nicola már elég régóta szerepelt a nyilvánosság
előtt , ezért nem különösebben izgatta, hogy egy emberrel több vagy
kevesebb nézi őt. Látta, hogy Lori mennyire imádhatja a bátyját,
mivel szinte kivirult , miközben róla beszélt . Nem mintha a lány nem
lett volna mindig sziporkázó. Könnyen nevetett , és huncut csillogás
volt a tekintetében. Azon túlmenően, hogy remek koreográfus volt,
különleges melegség is körüllengte őt, ami vonzotta az embereket.
– Jó hír – jelentette be Lori, ahogy mosolyogva visszament a
helyére. – A behemót bátyám nemsokára it t lesz.
– Remek – mondta Nicola, és megpróbált elragadtatottnak tűnni,
annak ellenére, mennyire maga alatt volt egész nap.
Lori azonban túl jó megfigyelő volt.
– Komolyan, Nico, mondd meg, ha nem akarod, hogy itt legyen.
Később is találkozhatok vele.
Nicola megrázta a fejét, és kényszerítette magát, hogy a mosolya
szélesebb és meggyőzőbb legyen.
– Tényleg semmi kifogásom ellene.
Lori arca elkomorult.
– Minden rendben van veled?
– Tudom, hogy ma fabatkát sem érek. Sajnálom.
Lori Nicola karjára tette a kezét.
– Nem, remekül csinálsz mindent. Csak valahogy – kis szünetet
tartott – szomorúnak tűnsz.
Nicola tudta, hogy nem kellene a magánéletéről beszélnie
olyasvalakinek, akivel együtt dolgozik, de Lori valahogy másnak
tűnt, mint a többiek. Kedvesebbnek, és talán őszintébbnek is. Picit
Marcusra emlékeztette őt.
Bár inkább tartania kellett volna a száját, önkéntelenül is beszélni
kezdett.
– Péntek este találkoztam egy fickóval.
Lori szeme elkerekedett.
– Egy dögös pasival?
Nicola örült , hogy újra elmosolyodhat valamin.
– Igen. Nagyon dögös. – Úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik.
– De semmi nem történt. Azt leszámítva, hogy elaludtam még az első
csók előtt .
– Ó! – Lori szemmel láthatóan meghökkent. – A pasi hogyan
fogadta?
– Történetesen egész lazán. Reggel még kávét is készített nekem.
Utána pedig azt mondta, hogy ő túl fiatal hozzá.
– Kávét? Ez minden?
Nicola sóhajtott .
– Az igazság az, hogy megcsókolt. De csak egyszer.
– És?
– Hát… az falrengető volt.
– A falrengető nagyon jót jelent, ugye?
– Nem, ha rögtön utána a búcsú következik – fejezte be Nicola.
Lori zavartnak tűnt.
– Várj egy kicsit! Tehát megcsókolt, és azzal be is fejeztétek?
– Aha. És valamiért minden összekavarodott most a fejemben.
Nagyon sajnálom, Lori, általában nem így viselkedem. Főleg nem egy
olyan fickó miatt , akivel egyszer találkoztam, és akit soha többé nem
fogok látni.
Amikor Lori hosszú másodperceken át semmit nem szólt, Nicolán
kezdett erőt venni az ijedség. Mi ütött belé, hogy minden titkát
megosztja valakivel, aki minden jó szándéka és érdeklődése ellenére
idegen? Nem égette már meg épp eléggé magát, hogy óvatosabb
legyen az emberekkel?
– Nézd, semmit nem kellett volna mondanom.
Mielőtt azonban befejezhette volna, Lori már a nyakába borult, és
azt mondta:
– Értem már. A pasik azok, akik nem érnek egy hajítófát sem. –
Picit mintha bűntudata lett volna, amikor hátrébb lépett . – Valamit el
kellett volna mondanom korábban. Smith Sullivan rokona vagyok.
– Hohó! – Nicola az elmúlt évek során több szakmai eseményen is
találkozott Smithszel. Valami derengett neki, és megkérdezte. – Ha a
húga vagy, akkor nincs kéttucatnyi testvéred?
Lori nevetett .
– Nyolcan vagyunk. De biztosra veszem, hogy a mamánk számára
időnként olyan lehetett , mintha tizenketten lennénk.
Nicola nem értett valamit.
– Miért nem akartad, hogy ezt tudjam?
– Nem szeretném, ha pusztán azért alkalmaznának, mert ő a
rokonom.
– Ilyet sosem tennék.
– Most már tudom – felelte Lori. – Sajnálom, hogy nem
említettem.
Az előző éjszaka után Nicola az őszintétlenség királynője lehetett
volna.
– Ne aggódj emiatt , Lori! Igazán nem nagy ügy, hogy kinek a
rokona vagy.
Lori vigyorgott, és azt mondta:
– Ha a fickó, akivel találkoztál tegnap este, nem ismerte fel, hogy
milyen klassz vagy, és ő milyen szerencsés, amiért egyáltalán
hagytad, hogy megcsókoljon, nem is érdemli meg, hogy veled legyen.
Nicola azon kapta magát, hogy a könnyeivel küszködik. Az
emberek mindig is kedvesek voltak hozzá, mert ő sztár, mert szava
van a szakmában, és mert akartak valamit, amiről úgy gondolták,
hogy ő megadhatja nekik.
Ám az emberek nagyon ritkán voltak kedvesek hozzá csak úgy.
A stúdió csengője megszólalt , és ő úgy gondolta, a táncosok jöttek
vissza a szünetről. Felállt , és odament a tükrös fal melletti korláthoz,
hogy gyakoroljon egy kicsit , mielőtt újra megkezdik a munkát.
A feje lent volt a térdénél, amikor meghallotta, hogy Lori
boldogan felkiált:
– Á, it t vagy végre!
Nicola elmosolyodott, és már épp fel akarta emelni a fejét, hogy
lássa a férfit , akit Lori egyenesen bálványoz, amikor olyan hangot
hallott meg, amelytől testének minden sejtje remegni kezdett.
– Tehát it t történnek a csodák, igaz?
Te jó ég!
Marcus lenne Lori „behemót bátyja”?
Hatodik fejezet
Nem! Ki van zárva!
Marcus megmerevedett a húga ölelésében, ahogy a helyiségben
lévő egyetlen személy és ő egymásra néztek.
Nicola!
Mi az ördögöt keres it t a lány?
A levágott aljú trikóból és a nagyon feszes sortból egyértelműen
következtetni lehetett rá, hogy táncos. És amilyen szerencséje neki
van, történetesen Lori egyik táncpartnere.
Ám ami balszerencsének tűnik, talán mégsem az. Függetlenül attól,
hányszor próbálta meggyőzni magát, hogy a szombat reggeli búcsú
határozottan jó döntés volt, elhinni már nem tudta. Főleg úgy nem,
hogy a teste teljesen mást mondott, mint az agya. És azért sem, mert
nagyon szerette volna, ha az egyetlen csókjuk egész napos – és egész
éjszakás – heves együttlétté alakul át.
Emlékezett rá, milyen szép volt a lány péntek éjszaka abban a
bőrruhában, de Nicola most még annál is közelebb volt a meztelenség
állapotához, mivel csak leheletnyi vékony pamut és fényes elasztán
fedte a szép vonalait .
És – te jó ég – az a kis izzadságpatak épp a mellei között készül
lecsorogni?
Lori visszahúzta a karját, ő pedig kényszerítette magát, hogy ne
Nicolát nézze. A kishúga felnézett rá, és a szokásosnál is
figyelmesebben vizsgálgatta.
– Rendben mentek a mai megbeszéléseid? Picit feszültnek tűnsz.
Sikerült elérnie, hogy ő a húgára koncentráljon, és ne a tükör
mellett álló, káprázatos szépségű nőre.
– Tűrhetően.
Lori komor arckifejezéssel fogadta a kurta választ. Mindig is
nagyon érdeklődött a borászat iránt, és a bátyja rendszeresen
beszámolt neki a részletekről. Nemcsak azért, mert a lányt érdekelte
a munka, hanem mert jó ötletei is voltak. Ha nem olyan jó táncos és
koreográfus, a testvére rögtön a főiskola elvégzése után alkalmazta
volna.
– Valami nincs rendben. – Lori ezt nem kérdésnek szánta. – Majd
később. Később mindent elmondasz nekem. – Ezután elengedte a
bátyja egyik kezét, és a másikat ragadta meg, hogy odavezesse őt
Nicolához, aki lopva figyelte őket. – Gyere! Alig várom, hogy
bemutathassalak Nicónak.
Nico?
Hirtelen átvillant a férfi agyán, hogy most talán megtud valamit,
ami már péntek este óta foglalkoztatja, de annyira összezavarodott
attól, hogy újra látja a lányt, akivel kapcsolatban egész hétvégén
ábrándokat szőtt, hogy semmit sem értett igazán.
– Nico, ő a bátyám, Marcus.
Nicola – Nico… A név valahogy kifejezetten oda nem illőnek tűnt
a számára, bár a húga teljes magabiztossággal mondta. A lány olyan
erősen szorította a tükör előtti, fából készült rudat, hogy az ujjízületei
egész elfehéredtek. Az arca is meglehetősen sápadt volt, és az
égvilágon semmit nem tett azért, hogy eltüntesse az arcáról a
találkozás által kiváltott rémület kifejezését.
Marcus hirtelen bűntudatot érzett . A lány szombat reggel egy újabb
éjszakát kért tőle, és csak hideg elutasítást kapott. Persze a csókon
kívül, amely minden volt, csak hideg nem.
És ő most rátör a híres popsztár felvételének táncpróbája alatt!
Nicola bizonyára semmit nem akar kevésbé, mint őt látni.
Lori kifejezetten zavart arckifejezéssel méregette őket. Marcus
tudta, hogy meg kell törnie a kényelmetlen csendet – méghozzá
gyorsan –, mielőtt a húga megsejti, milyen zűrösek a dolgok.
Kinyújtotta a kezét, és azt mondta:
– Örülök, hogy találkoztunk.
Nicola előbb egy hosszú pillanatig csak nézte a felé nyújtott kezet,
majd őrá emelte igézően nagy szemét. A mozdulatai szaggatottnak,
szinte robotszerűnek tűntek, ahogy végül ellökte magát a korláttól, és
belecsúsztatta a kezét az övébe.
– Szia! – Megköszörülte a torkát, és közben visszahúzta a kezét. –
Én is örülök a találkozásnak.
Súlyos csend telepedett közéjük, ezért Marcus megkérdezte:
– Mióta dolgoztok már együtt?
Lori ismét furcsa pillantást vetett rá.
– Tudod jól, hogy az utóbbi napokban ezen a videoklipen
dolgozom.
Rendben van, tehát Nicola bizonyára az egyik új táncos. Mielőtt
azonban a férfi újabb kérdést tudott volna feltenni, vagy jelentéktelen
apróságokról kezdhetett volna beszélni, hogy Nicola kényelmesebben
érezze magát, nyílt az ajtó, és egy nagyobb csoport tagjai jöttek be.
Legtöbbjüket ismerte, mivel Lori korábban is dolgozott már velük, és
az érkezők üdvözlésre emelték a kezüket.
– Bort hoztál nekünk, Marcus?
Elmosolyodott, de mesterkéltnek érezte a mosolyt, mivel Nicola
még mindig úgy nézett rá, mintha az ő megjelenése a stúdióban
abszolút nemkívánatos lenne.
– Gondoskodni fogok róla, hogy a munka végén kapjatok majd
egy rekesszel – ígérte. Aztán visszafordult Lorihoz.
– Úgy tűnik, most már folytatjátok. Nem zavarom a munkát.
A lány karon fogta.
– Azt szeretném, hogy maradj és figyelj. – Nicolára pillantott . –
Ugye nem gond, ha Marcus még itt lesz egy darabig?
Nicola megnyalta az ajkát, és bizonytalannak tűnt. Utána viszont
elmosolyodott, és az arckifejezése őszintének tűnt.
– Miért lenne gond? – A mosoly szélesebb lett , szinte grimasz. – A
bátyádnak is látnia kell a csodát, amelyet te alkottál meg, Lori.
Végül ismét a férfira nézett , a tekintetük találkozott, egy hosszú
pillanatig összefonódva maradt, majd folytatta:
– A húgod káprázatos.
Nicola olyan szép volt – és olyan hihetetlenül sebezhetőnek tűnt,
ahogy ott állt előtte –, hogy a férfinak erősen kellett koncentrálnia,
hogy ki tudja mondani a szót:
– Tudom.
Meglehetősen sokáig álltak abban a helyzetben, és csak némán
méregették egymást. Végül Lori szólalt meg:
– Talán ide ülj le, ahol senki sem fog véletlenül orrba rúgni.
Valaki bekapcsolta a zenét, és Lori megint a bátyjához fordult:
– Marcus, mi a baj? Nem gondoltam volna, hogy így fogod magad
érezni mellette – suttogta.
Marcus arckifejezése zavart volt . Nicola beszélt a húgának a
találkozásukról? Hogy elmentek Smith házába, ahol elaludt az ő
ölében?
Nem. Lori nem tudna magában tartani ilyesmit. Azonnal felhívta
volna, hogy megtudakolja, mit marháskodik a bátyja az egyik
táncossal.
– Nicót is, akárcsak Smitht, egész nap olyan emberek veszik körül,
akik csak dadognak és idétlenül viselkednek. Azért kértem, hogy
gyere el, mert biztosra vettem, nem esel hasra a hírnevétől, és az
egészből nem csinálsz nagy ügyet.
Ahogy a húga leszidta a viselkedéséért, Marcus agyában hirtelen
világosság gyúlt.
– Nicola az a popsztár, akinek dolgozol?
Lori úgy nézett rá, mintha neki elment volna az esze.
– A neve Nico. És tudod jól, hogy ő alkalmazott a videoklip
elkészítéséhez. Miért vagy most ilyen furcsa?
Marcus hirtelen rájött , hogy péntek éjszaka miért tartotta
ismerősnek a lány arcát. Lori bizonyára mutatott neki képeket
Nicoláról, miután megkapta a szerződést, de ő már nem emlékezett
másra, mint rengeteg sminkre és a testre simuló, csillogó ruhára.
Szerencsére Lorinak nem volt ideje kivárni a választ, mivel az
egyik táncos a segítségét kérte. A húga még egy utolsó, barátságtalan
pillantást vetett rá, aztán visszatért a táncparkettre.
Nicola ugyan háttal állt neki, de ő jól látta a lány arcát a tükörben.
Nem tudta róla levenni a szemét, és újra átadta magát a hihetetlen
szépség élvezetének. A lány haja lófarokban volt, és az arcán húzódó
nedves csíkokból meg lehetett állapítani, milyen sokat táncolt.
Mindegyik táncosnak remek alakja volt, de Marcust már Nicola
csípőjének és mellének vonalai azzal a veszéllyel fenyegették, hogy
ott, a stúdió közepén merevedést váltanak ki nála.
A tükörben kis időre találkozott a pillantásuk, és a lány gyorsan
lehajtotta a fejét. Lori odament Nicolához, megfogta a karját, és
közel hajolt hozzá, hogy mondjon valamit. Nicola megrázta a fejét,
és felvette a kezdő pozíciót.
Egy pillanattal később Lori bekapcsolta a zenét, és Nicola
mozogni kezdett.
Egek, milyen szép volt!
Marcus megigézetten állt , ahogy a lány is énekelte a fülbemászó
dalt , és táncolt a csoport közepén. Nem csoda, hogy sztár lett – ő
egyenesen képtelen volt levenni róla a szemét.
Emlékezett rá, Nicola már azzal magára vonta mindenkinek a
figyelmét az éjszakai klubban, hogy belépett a helyiségbe. Marcus
most már tudta, hogy részben azért, mert híres, de ha közönséges nő
lenne, az emberek akkor is megbámulták volna.
Ahogy a lágy vonalak mozogtak a nő testét alig takaró elasztán
alatt , Marcus önkéntelenül is arra gondolt, hogy nézne ki a lány
meztelenül, amikor a bőre attól csillog, hogy az ő teste alatt vonaglik
az ágyban. Akkor is úgy ragyogna a szeme, mint amikor énekel?
Milyen lenne a derekán éreznie azokat az erős, izmos lábakat,
miközben ő beléhatol? Milyen íze lenne a lánynak – a teste többi
része is olyan édes, mint amilyen a szája volt?
Mintha csak olvasna az ő gondolataiban, Nicola hirtelen
megbotlott , és beleütközött egy férfi táncosba, Lori pedig gyorsan
kikapcsolta a zenét.
Tudta, hogy távoznia kellene, mert az egésznek ő az oka, de nem
ment sehová. Szerencsés módon kapott egy második esélyt, hogy
szemtől szemben lehessen a lánnyal.
Marcus Sullivan nem hitt a tévedések letagadásában. A pokolba is,
a Jill-lel való kapcsolata volt az egyedüli eset, amikor megpróbálta
meggyőzni magát valamiről, hogy az jó, pedig nem volt az. Bíznia
kellett volna a megérzésében, de nem a valóságra figyelt , hanem azt
látta, amit látni akart.
Azt viszont pontosan tudta, hogy milyen a kapcsolata Nicolával,
mert mintha még mindig forró szikrák pattognának és sisteregnének
körülötte attól az egyetlen, meg nem ismételt csóktól.
Buta volt , hogy visszautasította a lányt.
És most nem követ el még nagyobb butaságot azzal, hogy újra it t
hagyja!
Hetedik fejezet
Nicolának végül sikerült visszanyernie az önuralmát, és összességében
remek próbát tartottak. Ám egész délután a „Kérlek, menj el!” és a
„Kérlek, ne menj!” érzése viaskodott benne.
Pillanatonként változott a kívánsága. Nem csoda, hogy alig tudott
a próbára koncentrálni, mivel az agya és a teste végig két ellentétes
dolgot akart, miközben a férfi ott volt , és ő végig magán érezte azt a
sötétbarna, éhes tekintetet, amelyről tudta, hogy sosem fogja
elfelejteni.
Amikor a munka aznap estére befejeződött, a táncosok gyorsan
szétszéledtek, ő pedig egyedül maradt Lorival… és Marcusszal.
Nicola már régóta uralkodni tudott az idegein, és erre a
képességére szüksége is volt , ha azt akarta, hogy bárki figyelmét
felkeltse a zenéjével. De Marcus hatására mégis olyan ideges lett ,
mint amilyen korábban sosem volt. Egyértelműen nagy különbség van
a popsztár és a nő között.
Bedobta a cuccát egy nagy táskába, és azt mondta:
– Köszi, hogy ma ennyire megdolgoztattál minket, Lori. Holnap
talál…
Abban a pillanatban kopogtak az ajtón. Egy Mel étterme feliratú
inget viselő férfi jelent meg, és nagy zacskókban ennivalót hozott.
– Marcus, ez oltári, hogy ételt is rendeltél nekünk! – Lori
összecsapta a kezét. – Ez a világon a legjobb hamburger és sült
krumpli, Nico. Én is nagyon éhes vagyok, te pedig biztosan majd éhen
halsz, mivel az ebédnél alig ettél valamit. Ugye tudsz maradni, hogy
velünk egyél?
Nicola ijedten pillantott Lorira. Mit csinál Marcus? Elfelejti, hogy
nem egészen két napja még lazán visszautasította őt? Nem érzi, hogy
milyen fura most minden? Mi a csudának kellett hármuknak vacsorát
rendelnie?
– Szeretnék, de úgy gondolom, hogy most már mennem kell.
Nektek is bizonyára sok mindent meg kell beszélnetek, úgyhogy
köszönöm, de…
– Maradj it t vacsorára, Nicola! Kérlek.
Marcus halk szavai olyan hatást tettek rá, hogy szinte érezte,
miként száll el belőle minden ellenállás.
Nem kérés volt, és nem is utasítás. De akármi volt is, minden
gondolatot elnyomott az agyában. Mint ahogy ő egyetlen csók
hatására sem tudott uralkodni magán.
– Hát – szólalt meg végül –, az illata tényleg remek.
Pár pillanattal később már ott ültek egy kis asztalnál az ablak
mellett , és ő kivett a csomagolásból egy hamburgert, amelyet nagy
valószínűséggel nem fog tudni megenni. Főleg úgy nem, hogy Marcus
ilyen közel ül hozzá, és neki teljesen összeszorul a gyomra.
– Tehát, mi a véleményed, Marcus? – kérdezte Lori a bátyját. –
Ugye hogy Nico káprázatos?
Nicola úgy érezte, tetőtől talpig elpirul. A próbák alatt
szándékosan kerülte a férfi tekintetét, mert valahányszor véletlenül
ránézett , teljesen elbizonytalanodott. Ahogy egymás után többször
elpróbálták a számot, nem tudott olvasni a férfi arckifejezéséből,
tehát képtelen volt megállapítani, hogy Marcus a dalt – és a táncot –
remeknek vagy pocséknak tartja. Azzal nyugtatta magát, hogy
teljesen mindegy, tetszik-e a férfinak, vagy sem. Elvégre az ő
közönsége nem harminchat éves férfiakból áll.
– Igen, az – hangzott a válasz olyan hangon, hogy ő úgy érezte,
ott helyben elolvad a férfi húga előtt .
Marcus a tekintetét a húgáról gyorsan Nicolára fordította.
– Sosem gondoltam volna, mennyi munkával jár egy videoklip
felvétele. Mind nagyon keményen dolgoztatok. Teljesen a hatása
alatt vagyok még most is.
Nicolának fogalma sem volt, hogy mit mondjon, és beszélni is alig
tudott. Szerencsére Lori irányította a társalgást, és azt mondta a
bátyjának:
– Nicola keményebben dolgozik, mint mi, többiek együttvéve.
– Ez nem igaz – sikerült a lánynak valahogy végre megszólalnia,
de Lori figyelembe sem vette a tiltakozást, mintha nevetséges lenne.
– Pedig így van, Nico. Komolyan mondom, hogy az összes énekes,
akivel eddig dolgoztam, elbújhat mögötted.
Marcus tekintete végig ott volt Nicola arcán, és a nő a teste
minden porcikájában érezte a pillantás intenzitását, amikor a férfi
megkérdezte:
– Te írtad azt a dalt?
A lány megpróbált nem dicsekvő hangon válaszolni, és csak
annyit mondott:
– Igen, én.
Marcus arcán futó mosoly tűnt fel.
– Nagyon tehetséges vagy.
Nicola éppen kiengedte az önkéntelenül is visszatartott levegőt,
amikor az asztalon rezegni kezdett Lori telefonja. Ettől a lány
felugrott , és azt mondta:
– Elnézést, az egész csak egy pillanat.
Nicola Marcus arckifejezéséből észrevette, hogy a férfi nem örül
annak, milyen nevet és arcot látott felvillanni a húga telefonjának
kijelzőjén.
Lori az ígéretéhez híven alig mondott pár szót a hívónak, máris
visszatért, de kipirult , és egyértelműen zaklatott volt .
– Igazán sajnálom, de teljesen elfeledkeztem valamiről, amit pedig
megígértem ma estére. Akartok még bármit tőlem ma este, Nico?
Nicola érezte, hogy valami nincs rendben, és nem akarta tovább
nehezíteni Lori életét.
– Semmit. Csak szólj, ha bármiben segíthetek.
Lori megkönnyebbültnek tűnt, a bátyjához fordult, és azt mondta:
– Marcus, ügyelj rá, hogy Nicola visszajusson a szállodájába,
rendben?
– Természetesen – válaszolt a férfi abban a pillanatban, amikor
Nicola is megszólalt:
– Mindjárt hívok egy taxit .
Lori viszont mintha egyiküket sem hallaná, sietve megölelte
Nicolát, és újra mentegetőzött, amiért olyan hirtelen kell távoznia.
Nicola felvette a hamburgert, és bedobta a szemetesbe, miközben
Marcus követte a húgát az ajtó mögé.
A lány nem akarta kihallgatni a beszélgetésüket, de az elég hangos
volt, ezért akaratlanul is hallott mindent.
– Azt hittem, hogy már nem találkozgatsz vele. Nem abban
állapodtunk meg, hogy nem ő az igazi a számodra, és sokkal jobbat is
találhatsz?
– Már nem találkozom vele… és az egész nagyon komplikált .
Úgy tűnt, Marcust nem elégíti ki a húga válasza.
– Legalább hívj fel, amikor este hazaérsz, hogy tudjam, minden
rendben van.
Most Lori sem tűnt túlságosan boldognak.
– Nagylány vagyok, Marcus. Már nem kell minden este időben
otthon lennem.
A tökéletes, testvérét védő báty. Nicola érezte, hogy minden
szótól egyre jobban ellágyul. Határozottan meghatotta, hogy Marcus
mennyire törődik a húgával.
Amikor Lori távozott, és a férfi úgy tért vissza, hogy közben
beletúrt a hajába, Nicónak meg kellett kérdeznie:
– Minden rendben van?
A férfi megrázta a fejét.
– Nem tudom. Azt mondja, hogy túl sokat aggódom miatta, de
nem tehetek róla. Számomra mindig is az a kislány marad, akinek
szüksége van rám.
Egek, hát lehetne ez a férfi még ennél is édesebb?
Nicola biztos volt benne, hogy valami nagy butaságot tesz, ha
tovább maradnak együtt, ezért azt mondta:
– Nem vagyok éhes, és kint majd fogok egy taxit , hogy
visszajussak a szállodába.
Mielőtt azonban megfordulhatott volna, hogy induljon, a férfi
megkérdezte tőle:
– Miért nem mondtad meg nekem, hogy ki vagy?
Marcus szemében még mindig ott volt a vágyakozás, de egy
csipetnyi harag is látszott benne.
Ő dühös volt , amiért kényelmetlenül érzi magát a férfi
társaságában, és tudta, hogy a válaszból úgy tűnhet, mintha
mentegetőzne.
– Nem hazudtam. A nevem tényleg Nicola.
– Meg kellett volna mondanod, hogy Nico vagy, a popsztár. Miért
nem tetted?
– Úgysem értenéd meg.
– Tegyünk egy próbát!
A lány nem akart magyarázkodni, de azt is tudta, hogy makacs és
logikátlan módon viselkedik. A férfinak igaza van, hogy nem volt
tisztességes eltitkolnia a hírnevét, főleg úgy, hogy a klub előtt
kettejükről készített képek akár jól is sikerülhettek volna. De valami
miatt azt akarta, hogy Marcus megértse őt.
– Izgalmasnak tűnt, hogy egyetlen éjszakára átlagember lehetek.
Szinte sosem találkozom olyannal, aki ne tudná, hogy ki vagyok.
– Nico.
Nem tetszett neki, ahogy Marcus kimondta az ő művésznevét, és
nem tetszett neki a gondolat, hogy mostantól a férfi is úgy kezeli őt,
mint mindenki más.
– A nevem Nicola. – Újra fájdalmat érzett a mellkasában, mint
szombat délelőtt , amikor a férfi kitessékelte őt az öccse házából. – És
most már tényleg mennem kell.
Amikor megfordult és az ajtó felé indult, a lehető legkevésbé sem
számított Marcus következő szavaira:
– Tévedtem, Nicola.
Egy okos nő nem állt volna meg. Egy okos nő kiment volna az
ajtón, és az utcán fogott volna egy taxit , hogy visszamenjen a nagy,
üres, tetőtéri lakosztályába.
Mi lehet Marcusban, gondolta Nicola tanácstalanul, ami a józan
gondolkodás helyett mindig buta viselkedésre kényszeríti őt? Hiszen
tudhatná, hogy nem szabad megfordulnia és megkérdeznie:
– Miben tévedtél?
A férfi nem ment hozzá közelebb, de ahogy ránézett , és a
tekintetében semmi nem volt a szombat délelőtti tartózkodásból,
Nicola úgy érezte, mintha Marcus egyenesen a karjába kapta volna őt.
– A veled töltendő éjszakát illetően.
Mindaz a vágy és remény, amit a lány annyira próbált elnyomni
magában, most hirtelen feléledt benne. Tett egy utolsó kísérletet,
hogy meneküljön, és megkérdezte:
– Mi van a szombat délelőtti érvekkel? Mi van azzal, hogy milyen
fiatal vagyok? – Egymás után idézte fel a korábban felhozott
kifogásokat. – Mi van a kolosszális tévedéssel, amelyet elkövethettél
volna?
– Sajnálom, amit akkor délelőtt mondtam – kezdte a férfi, és
folytatta: – Szeretnék még egy éjszakát veled, ha neked is van még
kedved hozzá.
A szavai mintha cirógatták volna Nicolát. Nem válaszolt a
kérdésre, mert tudta, hogy a kettőjük közti korkülönbség kérdése
továbbra is a levegőben lóg. De ahogy ő sem tudta egyszerűen csak
otthagyni a férfit , úgy tűnt, hogy az érzés kölcsönös.
– Természetesen, még mindig akarlak – mondta olyan halkan,
hogy szinte suttogásnak is beillett volna.
A szavak alig hagyták el az ajkát, amikor Marcus már megragadta
a kezét, és szorosan magához vonta őt.
– Hála istennek, már alig várom, hogy újra megcsókolhassalak.
Utána már csak azt érezte, hogy a férfi szája az övére tapad, a
nyelve hirtelen az ő szájában van, ízlelgeti őt, és szinte kényszeríti,
hogy ő is ugyanazt tegye. Eddig még senki nem csókolta őt úgy,
mintha nemcsak a testét, de a lelkét is meg akarná kapni. Elfelejtette,
hogy idegesnek kellene lennie, elfelejtette, hogy már hat hónap is
eltelt azóta, hogy utoljára megcsókolt valakit , és hogy korábban sem
volt túlságosan sok tapasztalata ezen a téren.
Rájött , hogy egyáltalán nem kell ilyesmik miatt aggódnia. A férfi
tökéletesen irányított mindent. Neki nem kellett mást tennie, mint
követnie őt.
És mintha csak következtetni lehetne a csókból, milyen lesz a
szeretkezés, egyfajta eksztázist érzett .
A mellbimbója megkeményedett a sportmelltartó és a trikó alatt .
Annak ellenére, hogy a férfi mellkasának nyomódott a melle, nem
csitult benne a vágy. Többet akart.
Nyolcadik fejezet
Kéz a kézben mentek le a lépcsőn a táncstúdió alatti nagy
teremgarázsba. Leszámítva azt a pillanatot, amikor Nicola beszállt a
férfi autójába, Marcus el sem engedte a kezét.
Nicola teljesen átadta magát az érzésnek, hogy a férfi ujjai
izgalmas köröket rajzolnak az ő tenyerébe, és már szinte a szállodánál
voltak, amikor eszébe jutott valami, és megszólalt .
– Van egy külön bejárat oldalt , amelyet általában használok. –
Ahogy megálltak a személyzeti bejárat mellett , szabad kezével
benyúlt a táskájába, elővette a kulcs szerepét betöltő
mágneskártyákat, és az egyiket odaadta Marcusnak. – Csak tegyél ki
it t , és találkozunk a szobámban. A tetőtéri lakosztály az enyém.
A férfi keze megmerevedett , és ő megértette, de már későn, hogy
bizonyára megsértette őt.
– Nem azért, mintha nem akarnék veled mutatkozni –
magyarázkodott halkan, és nem tetszett neki, amit mondania kell. –
Ha az emberek azt látják, hogy együtt lépünk be, és ha valaki
fényképet készít rólunk, azt gondolhatnák, hogy mi…
Félbehagyta a mondatot, mielőtt az „egy pár vagyunk” szavakat
kimondta volna. De nem azért, mert nem tudta volna elviselni a
gondolatát. Hirtelen olyan irtózatos vágyat érzett , hogy Marcusszal
egy pár legyenek, hogy a vágy egyenesen megbénította. A hatás még
a férfi iránt érzett vágy erejénél is erősebb volt .
A hangja alig volt hangosabb a suttogásnál, miközben
átfogalmazta, amit már majdnem kimondott.
– Azt gondolhatnák, hogy egy éjszakánál tovább leszünk együtt.
Már akkor tudta, hogy egy éjszaka neki nem lesz elég.
Marcusszal már a kezdetektől fogva nyílt lapokkal játszottak ezen
a téren. Az egyéjszakás kalandjuk csak a szexről szól, és nem lesz
benne más, csak testi gyönyör.
Emlékeztette magát rá, de hiába.
Már eleget megtudott a férfiról annak anyukájától és húgától – és
abból, ahogy a korábbi éjszakát a karjában töltötte –, és tisztában volt
vele, hogy a szíve a kelleténél nagyobb szerepet játszik a
kapcsolatukban.
– Péntek este semmi problémát nem jelentett számodra, hogy
velem léptél ki abból a klubból.
Nicola azt akarta, hogy a férfi megértse őt, ezért azt mondta:
– Emlékszel rá, hogy azon az estén milyen zaklatott voltál? Nos,
én is az voltam, és gondolkodás nélkül cselekedtem. Nem is kellett
volna elmennem a klubba, és végképp nem kellett volna veled
távoznom. – Ideje volt t isztázniuk a dolgokat. – Fényképek készültek
rólunk…
Nem fordította el a tekintetét, bár a férfi reakciója egyértelműen
az volt, amire számítani lehetett . Mielőtt azonban Marcus kérdéseket
tehetett volna fel, ő folytatta:
– A sajtósom felhívott , és ő mondta. Láttam, hogy többen
fényképeket készítenek a telefonjukkal, de szerencsére a világítás
kifejezetten rossz volt a klubban, és a felvételek túl elmosódottak
lettek ahhoz, hogy újságokban közölni lehessen őket. – Elővette a
telefonját, és bizonyítékként megmutatta a nap során korábban, e-
mailben kapott képeket. – Itt vannak.
Marcus gyanúsan csendben volt ahhoz, hogy ő kényszerítse magát
a folytatásra.
– Megértem, ha nem akarsz többé ilyet, ha az egész túlságosan
bonyolult a számodra.
A férfi tekintete a telefon kijelzőjén látható képekről visszatért az
ő arcára. Nem tűnt nagyon boldognak, ám az iránta érzett erős vágy
még mindig ott volt a szemében. Beletúrt Nicola hajába, és egy fürtöt
megfogva közelebb húzta őt magához.
– Semmivel sem bonyolultabb, mint ez.
A szája olyan forró, olyan édes volt , hogy a lány minden
mozdulatnál szinte el is feledkezett a nagy nehezen magára
kényszerített óvatosságról. A bejárat ugyan a személyzeté, de valaki
arra járhat, benézhet az ablakon, és láthatja, ahogy ők ott vannak
édes kettesben az autóban. Megborzongott a gondolattól, hogy milyen
címekkel jelennének meg cikkek az újságokban… Vagy talán Marcus
csókjának hihetetlen érzékisége váltott ki remegést belőle?
A férfi végre hátrébb húzódott, és azt mondta:
– Találkozunk a szobádban!
Nicolának remegett a keze, ahogy kinyitotta az ajtót. A lába is
remegett, és szüksége volt pár másodpercre, hogy összeszedje magát,
mielőtt belép a szállodába.
* * *
Marcus sosem értette, hogyan tudja Smith elviselni mindezt a
kényelmetlenséget. Oldalbejárók és újságíróktól érkező hívások, vagy
az épületekbe titokban történő belépés egyáltalán nem normális
dolog. Ahogy megállt a főbejáratnál, és odaadta a kulcsot a szállodai
boynak, szinte el sem tudta hinni, hogy lopakodik, csak mert egy szép
popsztárral össze akar jönni. Mivel nem számolt be Lorinak arról,
hogy már korábban is találkozott Nicolával, kényelmetlenül érezte
magát, mintha csak hazudott volna. Az sem tetszett neki, ahogy
Nicola a kezébe nyomta a szobája kulcsát, és arra kérte, találkozzanak
a tetőtéri lakosztályában.
De csak egy idióta utasítana vissza egy második esélyt, hogy
együtt legyen Nicolával.
Éppen elhagyta a szálloda előcsarnokát, amikor kisebb csoportra
lett figyelmes, mintha egy főiskolai futballcsapat játékosai vennének
körül valakit . Mindnyájan egyértelműen részegek voltak, és bár ő a
lehető leggyorsabban fel akart jutni Nicola szobájához, valami mégis
maradásra kényszerítette, hogy nézze meg, mi történik.
Megváltoztatta az útirányát, és már majdnem a csoportnál volt ,
amikor meghallotta a lány hangját. Szinte meghűlt benne a vér,
amikor Nico azt mondta:
– Ne nyomjatok agyon, fiúk!
Nicola tréfásnak szánt kéréséből ki lehetett érezni a félelmet.
– Mindenki menjen hátrébb! – szólt rá Marcus kemény hangon a
fiatalokra. – Azonnal.
Pár fickó végignézett rajta, és elkövette azt a hibát, hogy oda sem
figyelt az öltönyös pasasra. Néhányuknál fényképezőgép volt, és
páran Nicolára tették a kezüket, hogy pózoljanak vele a
felvételekhez.
Hol a fenében van a szálloda biztonsági személyzete?
A Fairmont olyan szálloda, ahol gyakran megszállnak hírességek.
Most vagy fél tucat biztonsági embernek kellene közbelépnie.
Ehelyett most mindegyiknek másutt volt dolga… és Marcust
hihetetlen düh fogta el.
Az évek során túlságosan is gyakran kényszerült arra, hogy
távolról figyelje, miként szereli le az öccse a túlságosan agresszív
rajongókat és a paparazzókat. Smith többször mondta a család
tagjainak, hogy értékeli ugyan, mennyire védeni akarják őt, de az
ilyen alakokkal szemben a legjobb védekezés a nyugalom és a
higgadtság.
Marcus éppen Smith tanácsára gondolt, amikor Nicola egyik
„rajongója” azt mondta:
– Hé, Nico, vedd le azt a nagy pólót, hogy mindenki lássa, milyen
szexi vagy.
Marcus olyan keményen és hirtelen rontott be a csoport tagjai
közé, hogy pár főiskolás úgy dőlt el, mint a tekebábu.
– Ne nyúljatok hozzá! – mennydörögte.
Amikor azok nem mozdultak elég gyorsan, a válluknál fogva
megragadta őket, és mindenkit ellökdösött.
– Ki a fene maga? A testőre, vagy mi?
Marcus keze már ökölbe szorult , amikor Nicola megragadta a
karját.
– Igen, az. És attól tartok, hogy most már tényleg mennem kell.
Örülök, hogy találkoztunk.
Azzal elráncigálta a férfit a csoporttól.
– Jó időzítés – mondta, ahogy megindultak a liftek felé. – Kezdtek
már kicsit idegesítőek lenni.
Idegesítőek? Ez a véleménye a sok fajankóról?
Marcus már el is felejtette, hogy eredetileg külön-külön akartak
felmenni, és azt mondta:
– Nemcsak idegesítőek voltak, hanem kifejezetten veszélyesek is.
Kedve lett volna végighúzni a kezét a lány testén, hogy
ellenőrizhesse, nem történt-e valami baja. És még annál is jobban
szerette volna elvinni valami biztonságos helyre, hogy Nicola ott
maradhasson, és semmi bántódás ne érhesse.
– Nem voltak veszélyesek – szólalt meg a lány, hogy eloszlassa az
ő aggodalmát. – Semmi rosszat nem tehettek volna a szálloda
előcsarnokának közepén.
Marcus azonban egy tucat különböző dolgot is el tudott képzelni,
amit megtehettek volna, és megakadályozhatták volna a lányt abban
is, hogy segítségért kiáltson.
Hirtelen eszébe jutott , milyen veszélyes lehet a lány számára
olyasmi is, ami másoknak teljesen természetes.
– Hogy mehettél el abba a klubba péntek este? Mi lett volna, ha
egy csapat részeg körbevesz az utcán? Vagy a bárnál.
És mi lett volna, ha nem ő viszi haza a lányt?
– Őszintén mondom, hogy ilyesmi nem történik meg túl gyakran.
Általában nem felejtek el napszemüveget és kalapot feltenni, hogy ne
ismerjenek fel könnyen. Mellesleg – tette hozzá Nicola ellágyulva –,
ha nem megyek el a klubba, nem találkoztunk volna.
Marcus azt szerette volna, ha a lány megígéri, a jövőben óvatosabb
lesz, de mielőtt erre kérhette volna, egy nagy létszámú család szállt ki
a liftből, és óriási sikoltás hallatszott , amint a gyerekek
megpillantották őket.
– Fogadjunk, hogy ez Nico!
* * *
A fiú és a nővére, akik hét-, illetve nyolcévesnél nem lehettek
idősebbek, rávetették magukat Nicolára, a lány pedig átölelte őket,
ahogy hozzászaladtak. A gyerekek édesanyja eközben egy nagy és
nehéz gyerekkocsit próbált kihúzni a liftből.
Marcus gyorsan odament, hogy segítsen, mielőtt az ajtó
becsukódna, és miközben Nicola még mindig a gyerekeket ölelgette,
észrevette, hogy a férfi valami megnyugtatót mond a nőnek, amitől
annak mosolyra húzódik a szája. A csodálat egyre fokozódott benne
ez iránt a jóképű férfi iránt, akivel nemsokára felmegy a szobájába,
hogy ott nagyon csintalan dolgokat műveljenek egymással.
– Mama! Kérem a fényképezőgépedet, szeretném lefotózni Nicót!
Abban a pillanatban a gyerekkocsiban lévő baba sírni kezdett.
Figyelembe véve, hogy az anya már addig is úgy nézett ki, mint aki
igencsak ramatyul érzi magát, egyértelmű volt, hogy kisebb dolga is
nagyobb annál, mintsem hogy a fényképezőgépet keresse.
– A húgotokkal kell foglalkoznom – mondta a gyerekeknek, és a
kisbabát rögzítő szíjakat igazgatta.
Nicola mindig is imádta a gyerekeket, és titkos vágya volt, hogy
neki magának is nagy családja legyen. Már tizenévesként is remekül
tudott vigyázni mások gyerekeire. Részben ezért is érezte úgy, hogy a
gyerekek nagyon jól fogadják a zenéjét. Őszintén kedvelte, és nem
csak megtűrte őket maga körül.
Már éppen a karját nyújtotta, hogy megfogja a kisbabát, de Marcus
megelőzte.
– Tartsam? – kérdezte a mamától.
A nő, miután rájött , hogy a fia és a lánya számára milyen tragédia
lenne, ha nem csinálhatnának képet magukról Nicóval, és arról is
meggyőződött, hogy Marcus kifejezetten olyan férfinak tűnik, akiben
meg lehet bízni, azt mondta:
– Rendben van, ha nem bánja. Csak egy perc türelmet. Biztos
vagyok benne, hogy a fényképezőgépem itt van a holmik között a
babakocsiban.
Marcus felvette a könnyes arcú kisbabát, aki azonnal abbahagyta a
sírást, ahogy egy vonalba került a férfi arcával.
– Hát, te tényleg tündéri teremtés vagy!
Az anyja sugárzott .
– De még mennyire, hogy az!
Marcus bólintott , és egy pillanatra sem vette le a szemét a baba
fogatlan mosolyáról.
– Hogy hívnak? – kérdezte a gyerkőcöt, mintha az válaszolni
tudna, de feleletül csak nyálcseppeket kapott az arcára.
Nem jött zavarba, és a gyermek partedlijével megtörölte az arcát,
Nicola pedig a csodálat és elragadtatás bűvöletébe került .
Nem tudta, meddig állhatott ott tátott szájjal az ámulattól, amiért
Marcus ilyen ügyesen bánik a babával – a férfi úgy mozgatta a
csöppséget, mintha repülőgép lenne, és még a repülőgép hangját is
utánozta hozzá –, míg végül a gyermek anyja boldogan felkiáltott:
– Megtaláltam a fényképezőgépet!
Nicola vigyázzállásba vágta magát, mintha csak jelentést akarna
tenni a hadseregben. A gyerekek kétoldalt már mellette álltak, és
nagyban mosolyogtak a kamera előtt .
Te jó ég! Hogy történhet vele ilyen? Hiszen alig tud valamit a
férfiról – például hogy mi a hobbija, vagy hogy néz ki a háza. A
családjával sem találkozott, és nem tudja, hogy nem énekel-e hamisan
a zuhany alatt , vagy esetleg nem volt-e kórustag fiúkorában, és nincs-
e remek hallása.
De – szólalt meg egy hang a fejében – nem tudsz már mindent,
ami számít? Hogy szereti a családját, jól bánik a gyerekekkel, és
kedvesebb, gyengédebb hozzád, mint bárki volt? Nem is beszélve
arról, hogy elemészt a tűz, valahányszor megcsókol…
– Mindenki mosolyogjon!
Nicola is nevetett a fényképezőgép előtt , úgy, mint ahogy az
elmúlt évek során már több ezerszer tette. Ám amikor a nő körbeadta
a fényképezőgépet, hogy mindenki megnézhesse a kijelzőn a fotót, és
azt mondta: „Nézzétek, milyen tündériek vagytok mind”, ő kissé
meghökkent, mert nem úgy mosolygott, mint általában szokott a
rajongók között.
Nem Nico, a popsztár nézett vissza a képről, hanem Nicola – egy
olyan nő, aki épp akkor tapasztalt meg egy nem várt érzést, és
teljesen megrökönyödött tőle.
Küzdött, hogy újra a szokásos önmaga legyen, ezért minden
figyelmét a gyerekekre fordította. Megkérdezte a nevüket, hogy
hányadik osztályba járnak, és van-e kedvenc daluk. Megkérdezte az
anyjukat, hogy megkaphatná-e az e-mail címüket, mert küldene
néhány tiszteletjegyet a vasárnap esti koncertjére.
Marcus végül visszatette a babát a kocsiba, és óvatos
mozdulatokkal beszíjazta. A család elbúcsúzott és elment. Nicola
integetett nekik, és örült , hogy így nem tűnik fel, mennyire remeg a
keze.
Marcus újra megnyomta a lift gombját, aztán átfogta Nicola
derekát, mint azon az estén, amikor kimentek a klubból. A lányt
azonnal átjárta a melegség, és azt a biztonságot, nyugalmat is érezte,
amit a klubban már a találkozásuk pillanatában megtapasztalt .
Megnyomta a tetőtéri lakosztály gombját, és amikor a liftajtó
bezárult , a férfi megjegyezte:
– Nagyszerűen bántál azokkal a gyerekekkel.
– Én is imádom a gyerekeket – vallotta be a lány. – A kisbabák
olyan édesek! Az általános iskolások már határozottan komolyodnak.
A tizenévesekben buzog a szenvedély. És mindegyik teljesen őszinte
az érzéseit illetően.
– Az őszinteség nagyon sokat jelent a számodra, ugye?
Nico Kennyre gondolt, és hogy a férfi miképpen élt vissza az ő
bizalmával.
– Nekem ez a legfontosabb.
Rájött , milyen komoly vágányra terelődött a beszélgetésük – és ha
nem vigyáz, elsírja magát a férfi vállán, hogy milyen rossz érzés,
amikor hazudnak valakinek –, ezért elmosolyodott, és azt mondta:
– Még sosem láttam, hogy egy kisbaba ilyen gyorsan
megbarátkozott volna valakivel.
A férfi nem hárította el a bókot, hanem csak azt felelte:
– Az évek során nagyon sok időt töltöttem babákkal és
gyerekekkel.
Nicola már a múltkor a taxiban kérdezni akarta őt a családjáról,
miután beszélt a férfi mamájával, de nem jutott el odáig, mivel félt ,
nehogy a szexnél több is legyen közöttük. Nos, ezen a téren már
meglehetősen előrehaladt, nem? Mit árthat, ha egy kicsit
továbbmegy?
– Lori rajong érted. Feltételezem, a többi testvéred is, ugye?
– Törődünk egymással.
– Ez úgy hangzik, hogy főleg te törődsz velük – mutatott rá a
lány.
– Vannak testvéreid?
– Két öcsém.
– Van egy sejtésem – mondta a férfi. – Mindketten a nővérüktől
ajándékba kapott flancos, új autóval közlekednek.
A lány nevetett , hiszen a testvérekkel kapcsolatos megjegyzése
után be kellett látnia, ő is ugyanazt teszi a saját családjával.
– Tudom, hogy talán nem kellett volna, de kényszert éreztem rá.
A családom igazán nagyszerű. A szüleim mindig is támogattak
mindenben, és bár a két öcsém néha furcsán viselkedik, nagyon rendes
srácok.
Marcus mindezt nevetve hallgatta.
– Hazudnék, ha nem ismerném be, hogy Lorira és Sophie-ra
gondoltam, amikor ezt mondtad. Elragadóak, de hogy is mondjam –
megrázta a fejét, és kis grimaszt vágott –, időnként ők is ki tudják
akasztani az embert.
– Természetesen ettől függetlenül mindig kényezteted őket –
jegyezte meg a lány mosolyogva.
– Amikor Lori és Sophie tizenhat éves lett , szenzációs partit
rendeztem nekik egy szafariparkban Napa közelében.
– Elefántok és zebrák is voltak?
– Még aligátorok és óriáskígyók is.
– Nem csoda, hogy Lori úgy rajong érted – tréfálkozott Nicola,
majd akaratlanul is kiegészítette a megállapítását. – Habár biztos
vagyok benne, hogy legalább ennyire szeretne akkor is, ha egy centet
sem költenél rá.
A férfi mosolyogva nyugtázta a személyes megjegyzést.
Az ajtó ebben a pillanatban kinyílt , és a lány elrejthette kipirult
arcát, miközben a lakosztálya felé indultak. Kivette a kulcsként
használt mágneskártyát a táskájából, és kinyitotta az ajtót.
Örült, amiért Marcus nem kezdett el lelkendezni, milyen szép a
lakosztály. Mindig is kényelmetlenül érezte magát, amikor az
emberek az ő anyagi helyzetére céloztak.
Harminc perce indultak el a táncstúdióból, de közben mintha órák
teltek volna el. Újra zavar és bizonytalanság fogta el.
– Ragadok az izzadságtól a próba után. Zuhanyoznom kellene.
Marcus becsukta az ajtót, és kulcsra zárta. Amikor a lányra nézett ,
a tekintetében már semmi sem volt a korábbi nevetésből, amely a
családi ügyek megbeszélésekor ült ki az arcára.
Most csak a tűz látszott… és annyi vágy, hogy Nicolának a
lélegzete is elállt tőle.
– Gyere ide, Nicola!
Ő meg sem moccant. Lépni sem tudott.
– De előbb…
– Nem kell zuhanyoznod. Még nem. – A férfi tekintete a
korábbinál is sóvárgóbb lett . – Nélkülem nem.
Kis szünetet tartott , és hagyta, hogy a lány felfogja a szavak
értelmét, és elképzelje, ahogy együtt zuhanyoznak, beszappanozva és
vizesen, miközben őrült dolgokat tesznek egymással.
Nicola tudta, hogy a reakciója egyértelműen látszik az arcán, de a
férfi semmi mást nem mondott; csak állt az ajtó mellett , és várta,
hogy ő odalépjen hozzá.
Meg tudja tenni! Természetesen képes rá. Csak az egyik lábát kell
a másik elé helyeznie, és ha a szívét nem veti szét a túl heves
dobogás, akkor semmi baj nem történhet.
A lába úgy remegett, mint amikor először ment ki a színpadra,
hogy ezerfős közönség előtt énekeljen, és lassan elindult Marcus felé.
Kilencedik fejezet
Marcus már alig tudta türtőztetni magát, hogy ne kapja fel Nicolát, ne
dobja az ágyra, és ne tegye ott rögtön a magáévá. Majd meghalt a
vágytól, miközben figyelte, ahogy a lány lassan közeledik felé a
szőnyegen.
Ő is ideges volt , mint amikor péntek este beszálltak a taxiba.
Hihetetlen vonzerő áradt belőle – a videoklip próbája egyértelműen
mutatta, hogy tökéletesen tudja használni az érzékiséget a közönség
lelkesedésének fokozására –, ezért Marcus nem értette az idegesség
okát. Pár másodperccel később azonban már semmi ilyesmire nem
tudott gondolni.
Hiszen már csak az a kérdés maradt, hogyan hámozza ki a lányt a
ruhájából.
Kinyújtotta a kezét, megragadta a pólót, és lehajolt , hogy
megízlelhesse a bűnösen kívánatos szájat. A lány kéjesen sóhajtott , ő
pedig feljebb húzta a pólót. Utána kicsit hátrébb lépett , és áthúzta
Nicola fején a ruhadarabot.
Alatta csak egy falatnyi anyag takarta az igéző formákat.
– Istenemre mondom, gyönyörű vagy!
Nicola pislogott, felnézett rá, és nagy, kék szemében már több
volt a vágyakozás, mint az aggodalom.
– Köszönöm.
Nem hallotta már vagy ezerszer, hogy milyen szép? Ha nem a
rajongóitól, akkor attól a férfitól, akivel megosztotta az ágyát. És
mégis, ahogy megköszönte a bókot, a szavaiból t isztaság és őszinteség
áradt. Mintha csak az első szeretőjétől hallaná, hogy lélegzetelállító.
Marcus már nem először lepődött meg ezen. Az első alkalom az
volt, amikor a lány egész éjszaka úgy aludt az ölében, mint egy
elégedett kismacska. Utána másnap reggel, amikor bement Smith
konyhájába, és a szép arcán már nem volt smink – fiatalnak, frissnek
és nevetségesen ártatlannak tűnt a bőrruha ellenére, amely még rajta
volt. Végül pár perccel korábban, amikor komolyan odafigyelt a
földszinten a gyerekekre, akik autogramot és képet akartak tőle.
Talán a legkevésbé sem számít, gondolta, hogy a lány híres
popsztár. Korábban bosszús volt , amiért ezt Nicola eltitkolta előtte,
de hiszen ő sem árulta el neki, hogy ő a Sullivan Borászat tulajdonosa,
mivel úgy tűnt, ennek semmi jelentősége nincs, hiszen csak egyetlen
éjszakát akartak együtt tölteni.
Készült rá, hogy kívánni fogja a lányt, azt azonban már nem
várta, hogy ennyire kedvelni is fogja. Azután, hogy szakított Jill-lel,
nem hitte volna, hogy a nyers testi vágyon kívül bármit is érezhet
egy nővel kapcsolatban.
Az egyre erősebb érzelmi szálak kezdtek fenyegetővé válni. Tudta,
hogy gyorsan tennie kell valamit a veszély elhárítására, és hogy az
éjszaka a terveik szerint alakuljon.
Az ő tervei szerint.
Mindig is domináns szerepet játszott a hálószobában, és élvezte,
hogy a nőnek is legalább annyi örömet szerez, mint magának. Jill
azonban nem szerette átengedni neki az irányítást, és a két év során,
amíg együtt voltak, a szex szinte végig langyos volt.
Most viszont más hőmérsékletre vágyott, és annak alapján, hogy
milyen szikrák pattogtak közöttük az első pillanattól fogva, biztosra
vette, hogy Nicola is valami ilyesmit akar.
– Közel három napja próbállak elképzelni ruha nélkül. Kíváncsi
vagyok, milyen a melled, és milyen érzés kézbe venni. Milyen nedves
leszel a lábad között, ahogy bedugom az ujjam.
A lány újra megborzongott, ahogy Marcus megfogta az ő
meghökkent arcát, és megcsókolta; ezúttal lassan és finoman, hogy az
édes száj minden apró csücskét és görbületét felfedezhesse. Remegett,
amikor a férfi nyelve hozzáért az alsó és felső ajak találkozási
pontjához, és halkan felnyögött, amikor a fogsora közé került .
A férfi nem is figyelmeztette, csak lecsúsztatta a kezét a vékony
trikó aljára, áthúzta a lány fején, és ledobta a padlóra. Ő felemelte a
kezét, hogy eltakarja a mellét, de Marcus megállította mozdulat
közben.
– Ne!
Nicola szeme tágra nyílt , a levegőt is gyorsabban szedte, ahogy az
ujjaik egymásba fonódtak.
– Nem akarom, hogy eltakard magad előlem.
Ahogy Marcus a lány kezét fogta a melle előtt , érezte a gyors
lélegzetvételét és a heves szívdobogását is.
– Lépj kicsit hátrébb, hogy megnézhesselek!
Látta, hogy Nico mennyire bizonytalan, de ettől csak fokozódott
az eltökéltsége. Érezte a lány izgatottságát, és hogy mennyire erős
benne a vágy. Tudni akarta, hogyan reagál majd az ő természetes
közeledésére, és arra az ösztönös birtoklási vágyra, amelyet már
olyan hosszú ideje próbál elfojtani magában.
– Most figyelj, kismacska!
A kedvesen furcsa megszólítás hallatán Nicola tekintete
felragyogott a csodálkozástól, miközben egy lépéssel hátrébb ment.
Mivel Marcus nem akarta, hogy bármi is eltakarja a szép mellet –
a kezének és a szájának is ki kell várnia a sorát –, elengedte a lány
kezét.
Nicola azonnal újra eltakarta magát. A férfi nem szólt semmit,
csak megrázta a fejét.
A lány szeme újra elkerekedett , és egy pillanatig nem volt benne
biztos, engedelmeskedik-e a néma utasításnak. Ám akkor nagy
levegőt vett , és felszegte az állát. A keze lejjebb csúszott, és látható
lett a két gyönyörű, lágy halom, amelytől elállt a férfi lélegzete.
Éppen a mellbimbóit készült felfedni, amikor megállt és elpirult .
Marcus visszaemlékezett a tévében és a magazinok címlapján
látott felvételekre, tehát tudta, hogy a lány időnként alig visel
valamit a színpadon. Ennek ellenére most mégis olyan érzése volt,
mintha a lány még soha egyetlen férfinak sem mutatta volna meg a
meztelen mellét, annyira szégyenlős volt.
– Mutasd meg, milyen szép vagy, Nicola! – Nem értette, hogy ez
miért okoz nehézséget a lánynak, de egyértelmű volt, hogy problémát
jelenthet neki, ezért lágyabb hangon folytatta a gyengéd nógatást. –
Mutasd meg, hogy mennyire akarod! Hogy mennyire kívánsz engem.
Hosszú pillanatokig egyikük sem szólt semmit, majd – nagy sokára
– a lány elvette a kezét a melléről.
A látványtól Marcust olyan hihetetlenül erős vágy fogta el egy
pillanat alatt , hogy kis híján térdre esett a tetőtéri lakosztály
szőnyegén.
A mellbimbók duzzadtak voltak, sötét rózsaszín árnyalatúak, és
neki csorgott a nyála a gondolattól, hogy milyen érzés lesz megnyalni
őket, és tényleg olyan édesek-e, mint amilyennek kinéznek. A lány
bőre mindenütt egyenletesen barna volt , és nem látszott halvány csík
a vállán vagy világos rész a mellén… amely egyértelműen a
legformásabb mell volt , amelyet ő valaha is látott .
Az erekciója már a táncstúdióban váltott csók közben kőkemény
volt, és utána sem sokat gyengült. Most viszont mindössze néhány
forró csóktól és Nicola csupasz mellének a látványától minden
képzeletet felülmúló merevedés fogta el.
A formás dombocskák enyhén megremegtek, amiből
következtetni lehetett rá, hogy a lány reszket.
Abban a pillanatban Marcus alig tudta megállni, hogy rá ne vesse
magát, de tudta, hogy még egy kicsit türtőztetnie kell magát, és
megkérdezte:
– Nem félsz tőlem, ugye?
Nicola megrázta a fejét.
– Nem.
Ám abból, ahogy kerülte az ő pillantását, és lehajtotta a fejét,
teljesen másra lehetett következtetni.
– Nekünk – mondta a férfi, ahogy közelebb lépett , és az ujjával
magasabbra emelte a lány állát, hogy egymás szemébe tudjanak nézni
– sosem szabad hazudnunk egymásnak.
A kijelentésben megint nem volt kérdés, csak ténymegállapítás.
Amikor Nicola egyetértően bólintott , ő újra megkérdezte:
– Attól félsz, hogy mi történik köztünk ma éjszaka?
– Nem félek tőled. Én csak…
Megint el akarta takarni a mellét, és amikor a férfi újra
megállította a mozdulatot, a korábbinál is erősebben kezdett remegni.
– Mondd meg, hogy mitől félsz, kismacska!
Ő azonban a válasz helyett kérdést tett fel.
– Miért szólítasz így?
Annak ellenére, hogy Marcus mennyire kívánta a lányt, és annak
ellenére, milyen erősen kellett küzdenie, hogy megfékezze a magában
lakozó ősembert, azt vette észre, hogy elmosolyodik.
– Mert pontosan úgy aludtál az ölemben. Mint egy elégedett
kismacska.
Ettől a lány tekintete ellágyult, és a remegése is megszűnt.
– Kismacskaként szeretnék hozzád dörgölőzni – suttogta félénken.
A nadrág cipzárja mögött egyértelműen megmozdult a keménység,
miközben ő a férfi reakcióját figyelte… és a válaszra várt, hogy vajon
Marcus is azt akarja-e.
A manóba, de még mennyire, hogy akarja! Azt szeretné, hogy
mindenütt egymáshoz simuljanak. Ám ha ő ezt teszi, a férfi már
semmire sem fog tudni gondolni, és ő sem mondta el, hogy miért
remegett.
– Én is ezt akarom – szólalt meg a férfi –, de előbb mondd el, hogy
mi a baj.
– Igazából… – Itt a lány megállt , mély lélegzetet vett , és csak
utána folytatta. – Már igencsak régen csináltam.
Ez megmagyarázza az idegességét…
– Lassan csináljuk majd – ígérte Marcus érzelmektől fojtott
hangon. – Lassan és óvatosan.
– Rendben – felelte a lány, és a szemében tükröződő bizalomtól
Marcus majdnem elolvadt. – De mi van akkor, ha gyorsan és hevesen
is akarom?
Abban a pillanatban a férfi minden önuralma megszűnt, és a
karjába kapta őt.
Ágy! El kell jutniuk egy ágyhoz, akkor megállhat, gondolkodhat és
eldöntheti, hogy mit csináljon a lánnyal, miképp tudja kiváltani
belőle az elégedett sikolyokat.
Gyorsan elindult a hálószoba felé, és már majdnem ott volt ,
amikor a lány úgy fordult, hogy a melle az ő mellkasának nyomódott,
az arca pedig a nyakának. Előbb a meleg lélegzetet érezte, utána pedig
a nő ajkát a vállán. De a végső lökést mégis az adta meg, hogy
megérezte a lány nyelvét a bőrén, amit egy pici harapás követett .
Már egyméternyire sem voltak az ágytól, lehajtotta a fejét, és a
szájába vette az egyik mellbimbót.
Milyen csodálatos érzés volt, ahogy az ő nyelvétől az az apró
testrész még keményebb lett! Érezte, hogy szinte eszét veszti a
vágytól, miközben a lány az ő nevét suttogja. Változtatott a fogáson,
hogy a másik mell is a szája elé kerüljön.
Egyértelmű volt, hogy korábban még soha nem tapasztalt annyira
erotikus érzést, mint amit most annak a láttán érzett , hogyan reagál a
lány az ő érintésére. Sikerült megtennie az utolsó lépéseket az ágyig,
majd leült a szélére, úgy, hogy Nicolát az ölében tartotta. A lány
beletúrt az ő hajába, a fejét pedig hátrahajtotta, hogy még jobban
felkínálja a mellét. Marcus a péniszén érezte a lágy csípőt, és tudta,
hogy ha a lány ebben a helyzetben mozogni és ficánkolni kezd, akkor
már azelőtt kiváltja a robbanást, mielőtt ő beléhatolhatna.
Elvette a száját a melléről, de csak annyi időre, hogy változtasson
a helyzetükön, aminek eredményeként a lány az ő széttárt combjai
közé került . Nicola lába elgyöngült, ezért ő megfogta a csípőjét, és a
pici, formás testet úgy mozdította, hogy egymás után újra a szájába
vehesse a két mellét. A lány keze továbbra is az ő hajában volt, és
ahogy Marcus az érzékeny bőrt nyalogatta és harapdálta, és miközben
a lány elragadó hangon nyögdécselt közben, ő hirtelen arra gondolt,
milyen jó lenne, ha az éjszaka nemcsak néhány óráig tartana, hanem
sokkal, de sokkal tovább.
Tizedik fejezet
Nicola korábban még sosem tapasztalta, hogy ennyire elveszítheti az
uralmat az érzései felett . Az agya és a teste mintha nem is az övé lett
volna. Marcus csókjai közben, és ahogy a férfi kezét a bőrén érezte,
elveszített minden kapcsolatot a külvilággal. A férfi egyetlen
mozdulattal lehámozta róla a nadrágot és a bugyit, így ő teljesen
meztelenné vált .
Ahogy a szájuk ismét összeforrt egy újabb, lélegzetelállító csókban,
a keze automatikusan a gombokat kereste a férfi nadrágján, hogy
mindketten meztelenek legyenek.
Egy nagy kéz azonban lefogta.
– Még ne! Csak akkor, ha már volt orgazmusod.
Teljesen meglepődött, amikor a férfi, miközben továbbra is
tartotta az ő kezét, mindkettőjük ujját az ő két lába közé nyomta.
– Milyen érzés? – kérdezte Marcus halkan.
– Jó. – Nicola szinte alig kapott levegőt. – Nagyon jó!
A lába remegett, miközben a férfi a szabad kezével szorosan
tartotta őt, a másikkal pedig, amelyikkel az ő ujját fogta, izgató
mozdulatokba fogott a testén.
– Marcus!
Ahogy a nevét sóhajtotta, mintha a gyönyör hullámai áradtak
volna belőle. A férfi tekintetében heves vágy csillant, majd szinte
ugyanabban a pillanatban előrehajolt , és a száját megint a lány egyik
mellére tapasztotta. Ő nyöszörgő hangokat hallatott az élvezettől,
mivel az együtt tartott ujjaik egyre erősebben nyomultak belé, és apró
köröket írtak le benne. Remek érzés volt, és ő még a lélegzetét is
visszatartotta.
– Most csak az én kezem következik.
A szavak jelentését szinte alig fogta fel, és a férfi máris elengedte a
kezét, hogy az egyik ujját bedughassa a forró, nedves nyílásba. Nicola
hallott ugyan valamit azzal kapcsolatban, hogy ez a rés milyen szűk,
de a szavak mintha nagyon távolról érkeztek volna hozzá.
– Engedd el magad, az én kedvemért. Látni akarom. Érezni
akarom, hogy az izmaid megfeszülnek, és bekövetkezik benned a
robbanás.
Egek, hiszen ő is ezt akarja, és a szexi szavak máris egyfajta kisebb
orgazmust váltottak ki nála. Már nagyon közel volt az igazi érzéshez,
de minél közelebb került hozzá, annál jobban remegett a lába.
Teljesen el akart lazulni, hogy ne legyen annyira szégyenlős, és
tökéletesen átadhassa magát az élvezetnek, amelyet Marcus kivált az
ő testéből, ám egy gondolat megakadályozta ebben.
Ha ezt a vad viselkedést élvezi Marcus mellett , az nem azt jelenti,
hogy pont olyan kis féktelen szajha, mint amilyennek Kenny
lefestette?
Marcus, mintha érezné a bizonytalanságát, kihúzta a kezét lábai
közül. Ő már éppen nyitotta volna a száját, hogy tiltakozzon, de
mielőtt meg tudott volna szólalni, a férfi már felemelte őt a padlóról,
és végignyúlt az ágyon, aminek eredményeként ő lovagló ülésben
találta magát rajta.
A férfi keze a hátát simogatta, és ő felismerte, hogy Marcus
beváltja a korábbi ígéretét.
Lassan és óvatosan.
Abban a pillanatban arra is rájött , hogy teljesen mindegy, mit
gondol róla a világ. Amikor az ágyban van Marcusszal, semmi más
nem számít, csak az, amit érez. Semmi más nem számít, csak a
hihetetlen gyönyör, amit már addig is kapott.
Lehajolt , hogy megcsókolja a férfit , a nyelvük hevesen egymáshoz
nyomódott, és a határtalan vágy eredményeként a csók olyan heves
lett , hogy szinte már erőszakos mozdulatnak számított .
Csók közben észrevette, hogy a férfi keze visszavándorolt az ő
lába közé. Halk, boldog nyöszörgést hallatott , ahogy az erős ujj ismét
becsúszott a testébe. Határtalan örömmel tapasztalta, hogy ebben a
helyzetben a csípőjét is könnyebb ütemesen mozgatnia.
– Még! – könyörgött. – Kérlek, Marcus!
Figyelte, hogyan küzd a férfi önmagával, miként rángatózik egy
apró izom a szépen metszett állon, és ekkor Marcus hirtelen azt
mondta:
– Maradj mozdulatlan!
Szinte elviselhetetlen volt megállnia, hogy ne folytassa a ritmikus
mozdulatokat, és levegőt venni is majdnem elfelejtett , amikor olyan
nyomást érzett magában, amit nem csak egy ujj válthat ki.
– Nicola?
Iszonyúan félt , hogy a férfi abbahagyja, ezért előrehajolt , és
csókot nyomott az ajkára.
– Kérlek, folytasd!
De ahogy a behatolás folytatódott, a hüvelyizmok is megfeszültek.
A férfi azt suttogta:
– Csókolj meg!
A következő pillanatban beletúrt a lány hajába, és a szájuk szinte
azonnal összeforrt . A csókok között Marcus azt mondta:
– Pont így gondoltam.
Rengeteg csodálatos érzés olvadt össze a következő pillanatokban,
és a szenvedély hatalmas hulláma síkossá tette az ujjak útját. Amikor
a férfi a másik kezét úgy tette a lány mellére, hogy mindkettőt
egyszerre tudja izgatni, és a benne lévő hüvelykujjával is folytatta az
ingerlést, ő már csak azt érezte, hogy közeleg az orgazmus. Az
élvezet szökőárként tört rá. Olyan elemi erejű volt, hogy azt hitte,
nem is tud vele megbirkózni.
Tudta, hogy nem képes vele megbirkózni.
Megszakította a csókot, és rátette a kezét a férfi mellkasára, hogy
távolabb kerüljenek egymástól, amikor pár szó keresztülhatolt a
pánikon.
– Nicola! Nézz rám! Itt vagyok veled.
Valahogy sikerült újra a férfira koncentrálnia, miközben a gyönyör
hullámai egymást érték a testében, és már készültek átcsapni felette,
hogy mindenestül maguk alá temessék.
Amikor a férfi azt suttogta: „Engedd el magad a kedvemért!”,
pusztán az a tény, hogy a tekintetében annyi elragadtatás
tükröződött, mintha még sosem látott volna ennél szebbet és
varázslatosabbat, megadta Nicolának a végső lökést. A testében
hirtelen megtörtént a robbanás, és elszabadultak az érzések.
* * *
Marcus eddig még soha nem volt együtt olyan nővel, akinél ennyire
vadul jelentkezett az orgazmus, és aki úgy viselkedett, mintha
korábban még sosem tapasztalt volna az ő érintéséhez hasonló
gyönyört… és akinek az eksztázisa szinte véget sem akart érni.
Isten az égben! Tényleg azt kívánta, hogy ne is érjen véget. Azt
akarta, hogy sose felejtse el a pillanatot, ahogy a lány megszakította
a csókot, és az izzadságtól fényes testtel föléje hajolt , miközben
átadta magát az érzéseknek. Mindig is emlékezni akart a
szenvedélyes, halk nyögdécselésekre csók közben, meg a sóhajokra,
amelyek egyre hangosabbak lettek. A szakadatlan unszolást sem
akarta elfelejteni, ahogy a lány a csókjáért és az érintéséért esdekelt,
és arra kérlelte, vigye őt végig az úton, egészen a gyönyör kapujáig.
De már tudta, hogy sosem fogja elfelejteni ezeket a hangokat és a
hihetetlen látványt, ahogy a világ legszebb nője az élvezettől elomlik
az ő karjában.
A lány végül megnyugodott, a korábban feszes izmok ellazultak, a
feje pedig az ő mellkasán kötött ki. Lihegett , és világosan érezhető
volt, hogy a tüdeje minél több levegőt akar. Bár Marcus még teljesen
fel volt öltözve – és fel volt izgulva –, élvezte, ahogy Nicola
összegömbölyödve hozzábújik, mint egy kismacska, akárcsak az első
együtt töltött éjszakán.
Ennek ellenére később kell majd kipihennie magát, hiszen ő még
nem fejezte be, amit elkezdett . A lánynak ott lesz az egész hátralévő
élete, hogy kipihenje a mai éjszakát, de ez mindkettőjükre igaz.
Nicola egészen napkeltéig az övé.
Figyelmeztetés nélkül a hátára fordította a nőt, és a
megdöbbentően szép, meztelen test fölé hajolt . A lány pislogott, és a
tekintete abban a pillanatban ködösnek tűnt. De utána újra pislogott,
elmosolyodott, és azt mondta:
– Túl sok ruha van rajtad.
A kezét a férfi nyakáról lecsúsztatta annak ingére, és elkezdte
kigombolni. Ahogy az ujjak finoman érintették a bőrt Marcus
mellkasán, a férfi szívverése tovább gyorsult . Miközben Nicola a
vetkőztetésre koncentrált , megnyalta az ajkát, és a férfi nem tudta
megállni, hogy ne hajoljon le, és ne tapassza rá ő is a nyelvét.
Mihelyt a két nyelv összeért, a lány kinyitotta a száját, és az
ajkak futó érintéséből újabb, elemi erejű csók lett .
Talán örökké tarthatott volna, ha Marcus nem hökken meg a
szakadó szövet hangjától, és nem hagyja abba. A lány idézte elő a
hangot, mivel nagyon gyorsan akarta levetni róla az inget, és ha a
gombok nem kapcsolódhattak ki időben, a szövet engedett .
Marcus ezt követően már csak azt látta, hogy a lány behajlított
ujjai közül a padlóra hullik a szakadt ing, és a kéz az ő hasán köt ki.
Az érzés leírhatatlan volt . Átkozottul nagyszerű. Ám számított rá,
hogy lesz még jobb is, mivel egy pillanattal később a heves
kismacskája már az ő mellkasát kezdte el harapdálni. Az izom
megrándult a fogak alatt , de aztán a nyelv is előbukkant, hogy
megnyalja az apró harapás nyomát.
– Még soha senkit nem akartam ennyire – suttogta a lány az ő
mellkasának, ahogy egyik csókot a másik után nyomta rá, miközben
a keze tovább vándorolt lefelé, és végül megmarkolta a nadrág
szövete alatt érezhető domborulatot.
A férfi gyorsabban vette a levegőt, ahogy a tenyér bezárult;
először próbálkozásképpen, de amint érződött, hogy az a valami
tovább vastagszik a meleg szorításban, a mozdulat bátrabb lett . Marcus
az élvezettől előbb összeszorította a fogát, de utána megszólalt , és
emlékeztette a lányt:
– Lassan és óvatosan, nehogy fájdalmat okozzak neked.
Nicola ránézett .
– Sosem tudnál nekem fájdalmat okozni.
A bizalom egyenesen szíven találta Marcust, pont olyan helyen,
amelyről úgy gondolta, hogy igencsak hosszú ideig zárva lesz minden
hasonló érzés előtt . Testének ugyanezen pontja reagált akkor is,
amikor a lány elaludt az ölében, amikor szégyenlősen és üde arccal
megjelent a konyhában, vagy amikor együtt nevetett a kisfiúval és a
kislánnyal, akik szeretik a zenéjét.
El sem tudta képzelni, hogyan csinálja a lány, és miképp tudja
bevenni magát az ő bőre alá, a csontjaiba, majd egyenesen a szívébe,
amelynek pedig zárva kellene lennie. Hiszen neki most úgy kellene
ránéznie mint Nicóra, a popsztárra. Emlékeztetnie kellene magát,
hogy ő reggel elmegy, és a lány elfeledkezik róla a rajongók között, a
villanólámpák fényében.
Nicolának nincs rá igénye. Legalábbis ez után az éjszaka után már
nem lesz.
Sosem bocsátaná meg magának, ha azzal az érzéssel zárulna le az
együttlétük, hogy szüksége van a lányra.
Meglehetősen bosszús volt, amiért a végkifejlet másodpercről
másodpercre biztosabbnak tűnt, és hirtelen hátrébb ment az ágytól,
hogy levegye a nadrágját. Szüksége volt pár másodpercre, mialatt nem
ér a lányhoz, hogy az agyműködése ismét normális legyen.
Nicola ránézett , és elkerekedett a szeme.
– Milyen szép vagy, Marcus!
A férfi tudta, hogy jó testi adottságai vannak, és már eddig is sok
nő nézett rá úgy, ám az ő csodálatuk még sosem tett rá ekkora hatást.
Talán azért, mert egyikük tekintetében sem volt ennyi ámulat és
ennyi bizalom.
* * *
Nicola nem tudott mást tenni, csak meresztette a szemét.
A férfi teste és izomzata – meg a hihetetlenül kemény, nagy
erekciója – mellett még Rodin szobrainak nagyszerűsége is eltörpült
volna.
Bár tudta, hogy a férfi nagydarab, ruha nélkül egyenesen hatalmas
volt, és úgy duzzadtak az izmai, mintha naponta fizikai munkát
végezne.
Tudat alatt észlelte, hogy Marcus óvszert tesz fel, és most hozzá
beszél:
– Pusztán azért, mert ezt felteszem, még semmi olyasmit nem kell
csinálnunk, amire még nem állsz készen.
Nicola élvezte, hogy az éjszaka során a férfié a vezető szerep, ám
az már nem tetszett neki, hogy Marcus esetleg becsületből nem tesz
meg valamit, pusztán azért, mert nem biztos benne, hogy ő „készen
áll” a folytatásra. Az sem tetszett neki, hogy a férfi még mindig az
ágy mellett állt , ökölbe szorított kézzel, mintha csak viaskodna
magával, nehogy újra megérintse őt.
Nicola egy másodpercig sem várt – nem kockáztathatta, hogy
Marcus esetleg meggondolja magát –, kiugrott az ágyból, egyenesen a
férfi karjába. Átölelte, és még a lábát is a dereka köré fonta. Marcus
mocorgott a lábak szorításában, és ahogy hirtelen kiengedte a
tüdejéből a levegőt, a sóhajjal együtt az ő nevét mondta. A lány kicsit
lazított a szorításon, és hagyta, hogy a nehézségi erő hatására lejjebb
csússzon, egyenesen rá a meredező keménységre. Annyira nedves
volt, és annyira izgatott , hogy a behatolás a legkisebb nehézséget sem
okozta.
A gyönyörű pillanatban azonban a férfi mást gondolt.
– Nem, Nicola, ne így… Még ne.
A teste azonban teljesen más véleményen volt, mint az agya.
Mindkét kezét rátette a lány fenekére, és úgy kezdett el mozogni,
hogy egyre mélyebben benne legyen. Nicola sóhajtott , a feje
hátrahanyatlott , a lábát pedig még erősebben szorította össze az ő
dereka körül, hogy még jobban magában érezhesse.
– Fáj?
A lány azt akarta mondani, hogy nem, egyáltalán nem fáj, mert
tudta, hogy a férfi ezt szeretné hallani. Előzőleg azonban megígérte
neki, hogy igazat mond. Felemelte a fejét, és azt válaszolta:
– Kicsit . De nagyon kellemes fájdalom. Többet akarok belőle.
Többet akarok belőled.
Mielőtt Marcus azt mondhatta volna, hogy álljanak meg, ő a
szájára tapasztotta a száját, a nyelvük ismét vad táncba kezdett , a
minimális fájdalom pedig hirtelen élvezetté vált .
Hamarosan újra az ágyban voltak, ő feküdt alul, Marcus felül, és a
férfi mellkasáról izzadságcseppek hullottak az övére. A szájuk
szétvált , ő felnézett , és újra a látványt csodálta: milyen szép ez a
férfi, erős, a mellkasa napbarnított , a karja izmos, a csípője keskeny.
– Lassabban! – szólalt meg a férfi reszelős hangon. – Lassabban
kell csinálnunk.
Talán a lány akkor jobban alkalmazkodott volna hozzá, ám Nicola
pont az ellenkezőjét akarta. Gyorsan és hevesen. Meg akarta tudni,
hogy milyen az, amikor a férfi elveszíti maga fölött az uralmat… és
érezni akarta, hogy mindez miatta történik.
Azt akarta, hogy Marcus mindent felejtsen el – mindent, azt
leszámítva, hogy mennyire vágyik rá, akarja őt, és kívánja.
És ő is pont így érzett vele kapcsolatban.
– Nem akarom lassan – felelte. – Téged akarlak! Mindenestül.
Felemelte a csípőjét, erősen nekinyomta a férfinak, és
kényszerítette, hogy többet adjon magából, utána pedig képtelen volt
visszatartani az elképedt sóhajt , ahogy megérezte a testébe hatoló
tömeget. Ahogy egyre inkább magában érezte őt, arra gondolt, hogy a
férfi nemcsak a testét kapta meg, hanem a lelkét is, habár ő úgy vélte,
az soha senkié nem lehet többé.
– Innen már nem tudunk visszafordulni – figyelmeztette Marcus.
– Nem akarok visszafordulni – suttogta a lány.
Ettől függetlenül továbbra is volt benne egy kis szorongás amiatt ,
hogy a férfi milyen sokat kap belőle. És nem csak a testét, bár abban
állapodtak meg, hogy egyetlen éjszakát töltenek együtt.
Szorosabban ölelte a férfi nyakát.
– Kedvellek, Marcus. Nagyon kedvellek.
A férfi lehajtotta a fejét, viszonozta a csókot, és azt mondta:
– Én is kedvellek téged.
A következő pillanatban már fölötte tornyosult, az ő keze pedig a
nyakáról lecsúszott a mellkasára. A férfi térdelő pózban megragadta
az ő csípőjét, és úgy igazította, hogy a két combja közé kerülhessen.
Nicola meghökkent, hogy a lába között hirtelen ürességet érzett , de
Marcus egyetlen, sima mozdulattal újra kitöltötte.
A férfi tekintete veszélyesen komoly volt .
– Ezt is élvezed, ugye?
– Ühüm.
Nem tudott válaszolni, nem tudta formába önteni a gyönyör
kifejezésére szolgáló szavakat, de nem is volt rá szükség, mert a teste
válaszolt helyette, ahogy a ráereszkedő súly alatt ütemesen mozgott.
– Pont így – biztatta Marcus. – Szorítsd meg! Éppen így.
Mintha csak a férfi gondolatai irányították volna az ő testét is,
érezte, hogy a hüvelyizmai fokozzák a szorítást, és mindketten
boldogan sóhajtoztak, ahogy a mozdulatok erősödtek, ugyanakkor
hevesebbek és sűrűbbek is lettek, ami szinte elképzelhetetlen
gyönyört váltott ki belőlük. Érezte, hogy újabb orgazmus készülődik,
egyre közeleg, és már minden sejtje várja.
– Istenem, Marcus! Tarts velem! Kérlek! Szálljunk el együtt!
Magam mellett akarlak tudni.
A szenvedélyes szavak az előre nem tervezett kéréssel együtt
mágikus hatásúak lehettek, mivel a férfi önmegtartóztatása, amelyet
pedig olyan nagy erőfeszítéssel teremtett meg, egy csapásra semmivé
foszlott . Már képtelen volt azzal törődni, hogy okoz-e neki
bármilyen fájdalmat, és ő vele tart-e a szeretkezés hevében.
Ó, milyen nagyszerű érzés volt Nicónak, ahogy a közelgő
orgazmus a hatalmába kerítette, és még a maradék levegőt is
kipréselte a tüdejéből! Mennyire élvezte, hogy ott van a hurrikán
közepén a férfival, miközben egyre feljebb és feljebb ragadja őket a
forgószél, és a férfi teste irányítja az övét is. Méghozzá tökéletesen.
Szavak visszhangzottak a hatalmas hálószobában, a férfi szavai
arról, hogy ő milyen szép és tökéletes, amihez a lány elfojtott
sóhajtásai, boldog nyögései és esetenként gyönyörrel teli sikoltásai
társultak. És amikor már azt várta, hogy az eksztázis véget ér –
elvégre nem tarthat örökké –, Marcus együtt ringatózott vele, keze
az ő lábai között volt, és apró köröket leírva fokozta a gyönyört.
– Csak még egyet – noszogatta a férfi, ő pedig azon csodálkozott,
honnan tudhatja Marcus, hogy még maradt benne energia, amikor
érezte, ahogy a gyönyör újabb hulláma söpör végig a testén; ezúttal
kevésbé volt heves, de olyan mély és élvezetes, hogy ösztönösen is
felnyúlt, és újra lehúzta a férfi fejét, hogy megcsókolhassa.
A csók most gyengédebb és ráérősebb volt, de Nicola nagyon
élvezte, ahogy a férfi nyelve az övéhez simul.
A lány nem is emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen
fáradtnak… és ilyen kellemesen. De mégis, ha most úgy aludna el,
hogy tudja, reggelre az egésznek vége, az álmai beteljesületlenek
maradnának. Zaklatott volt , annak ellenére, hogy milyen
csodálatosan alakult az éjszaka Marcusszal.
Tény, hogy ha teljesen ébren van, és erősebben tud koncentrálni,
valószínűleg sosem tette volna fel a következő kérdést:
– Mit szólnál két éjszakához egy helyett?
Ahogy tökéletesen kiegészítették egymást, ahogy a férfi közelebb
húzta őt magához, és a haját simogatta, az megadta a választ. Mivel
már nem kellett tovább ébren maradnia, a lány hagyta, hogy eltöltse a
megnyugvás, és álomba szenderült .
* * *
Ördög és pokol!
Marcus a mennyezetet nézte, ahogy San Francisco belvárosának
erős fényei az ablakok vékony függönyén át is bevilágítottak.
Mindig is élvezte a szexet, de ami Nicolával történt az előbb… az
sokkal több volt, mint jó szex.
Nem tudott koncentrálni, és a teste is teljesen kimerült .
Erre a lány most még egy éjszakát akar.
Természetesen ő is. Hogy a csudába ne kívánná megismételni élete
legizgalmasabb testi kapcsolatát a legszebb és legodaadóbb nővel,
akivel valaha is összekerült ágyban?
Ám éppen ez a probléma. Eredetileg csak szexet akartak. Nem
akartak mást, csak testi örömöt.
Nem volt más tervük, mint hogy minél nagyobb élvezetet
okozzanak egymásnak.
Nicola fészkelődni kezdett mellette, és a lány teste újra
izgalommal töltötte el őt, holott ilyesmire egyáltalán nem számított .
Talán ha nem lenne harminchat éves; talán ha nem vágja át egy
nő, akit feleségül szeretett volna venni; talán ha nem szeretkeznek az
előbb olyan hevesen, hogy az ágyéka még most is lüktet… akkor
esetleg elhitethetné magával a hazugságot, amelyet el akar hinni.
De tudta, hogy nem is érdemes próbálkoznia vele.
Tagadhatatlan, hogy a Nicolával töltött éjszaka több volt, mint
amiben reménykedett .
Amikor azt mondta a lánynak, hogy kedveli, úgy is gondolta.
Méghozzá sokkal jobban kedveli, mint amennyire akarja. Az
emlékképek, ahogy Nicola a gyerekekkel áll a liftnél, ahogy az ő
ölében alszik, vagy ahogy elragadóan ideges Smith konyhájában, a ma
éjszakai hihetetlen szexszel együtt a tökéletes nő vízióját teremtették
meg.
Ha egyetlen éjszaka ilyen gondolatokat válthat ki belőle, akkor mi
az ördögöt tehet vele kettő?
Tizenegyedik fejezet
Nicolának csodálatos álma volt. Egy meghitt és kényelmes ágyban,
kemény és meleg karok ölelésében feküdt, összegömbölyödve. Ahogy
minden oldalról melegség vette körül, teljes biztonságban érezte
magát – annyira, hogy teljesen szabadjára engedte a vágyait ,
miközben egy nagy férfitenyér végigsimított a mellén, onnan
továbbment a hasára, majd a lába között kötött ki. Az izgató érintés
hatására ő ösztönösen is megemelte a derekát, örömteli módon
sóhajtott , és széttárta a lábát, hogy jobban érezhesse a testén
kutakodó ujjakat.
Összerándult az élvezettől, és akkor – ó, igen, pont ott! – az ujjak
továbbvándoroltak lefelé, és átértek a nedvességtől csúszós részen,
hogy kiváltsák a legfinomabb ingert, aztán behatoljanak a testébe.
És akkor megérezte, hogy közeleg az orgazmus, olyan hatalmas,
hogy a lábujjától a feje búbjáig végigsöpör rajta. Kapkodva szedte a
levegőt, és lehunyt szemhéján át mintha azt látta volna, hogy az
álom felhőjén rés támad.
Ne! Még nem akar felébredni, és nem akar kilépni az egyik
legnagyszerűbb álomból, amelyben valaha is…
Brrr! Brrr! Brrr!
Az asztal tetején rezgő mobiltelefon erős hangjához szinte azonnal
csatlakozott a fejétől alig egyméternyire, az éjjeliszekrényen lévő
szállodai telefon csörgése is.
A francba! Hirtelen felült az ágyban, és vadul vert a szíve,
miközben az agyában a „franc” és „nyavalya” szavak ismétlődtek.
Hogy feledkezhetett el a klipről?
Már éppen arra készült, hogy ledobja magáról a takarót és
beszaladjon a fürdőszobába, hogy a világ leggyorsabb zuhanyozását
adja elő, amikor észrevette, hogy a combján a nagy kéz nem álom
volt.
Miután már mindenre emlékezett , azt tapasztalta, hogy a szíve
heves dobogásának semmi köze nincs ahhoz a tényhez, hogy elkésik a
munkából.
A lába között még mindig lüktetést érzett , és majdnem beteljesült
a vágy, de ekkor nagy elhatározással felmarkolta a lepedőt, és a
meztelen testére csavarta. Tudta jól, hogy az előző éjszaka után
ennek már nem sok értelme van. Talán csak zavarban volt , hogy
olyan hirtelen kellett felébrednie. Talán csak azért tette, mert Marcus
annyira izgatóan nézett ki, ahogy a lebarnult bőre élesen elütött a
hófehér lepedő színétől.
Vagy talán csak azért, mert nem szokta meg, hogy ébredéskor egy
férfi kezét érzi a lába között…
– Már tényleg nagy késésben vagyok. El sem tudom hinni, hogy
elfelejtettem beállítani az ébresztőt!
Mindig is ügyelt a pontosságra, különösen a Kennyvel való
szakítása után, amikor széles körben kialakult róla a party girl képe.
Az önkéntelenül kimondott szavak hallatán Marcus kihúzta a
kezét a lány combjai közül, mire ő máris hiányolta az érintés
melegségét. A férfi arrébb húzódott az ágyon, hogy ő is felüljön, ám ő
nem csinált problémát a meztelenségéből.
Egyértelműen látni lehetett rajta az erekciót, ezért Nicola egy
pillanatra teljesen meg is feledkezett a rá váró feladatról. Nem tudott
másra gondolni, csak arra, milyen jó lenne ráfeküdni a férfira, lejjebb
csúszni rajta, és befogadni őt a testébe. Egy olyan testbe, amely már
alig várja a szeretkezés újabb menetét.
Nagy valószínűséggel ezt is tette volna, ha a férfi nem szólal meg:
– Az én hibám. Túl sokáig ébren tartottalak az éjjel, bár tudtam,
hogy ma dolgozol.
Egek, miért olyan fura minden reggel, amelyet együtt töltenek? A
helyzeten az sem segített , hogy mindkét telefon folyamatosan szólt .
– Elnézést – mondta a lány. – Ezt gyorsan el kell intéznem, hogy
tudják, már úton vagyok.
Felvette a hozzá közelebb lévő telefont, és azt mondta:
– Szia! Bocsánatot kérek. – A kezébe temette az arcát, ahogy
folytatta. – Elaludtam. Hamarosan ott leszek.
Bontotta a vonalat.
– Lori volt . A hangja alapján igencsak aggódik a…
Nem fejezte be a mondatot, mert észrevette, hogy Marcus nincs az
ágyban, hanem a helyiség szemközti oldalán áll, és már a nadrágját is
felvette. Pedig neki kellett volna előbb felöltöznie és az ajtónál
lennie, hogy induljon, de a férfi arckifejezéséből ítélve az volt a célja,
hogy ő legyen a gyorsabb. Az egyértelmű mozdulatokból sejteni
lehetett , hogy a férfi semmit nem akar jobban, mint hogy elbúcsúzzon
tőle, és lezárja ezt a hihetetlen éjszakát, amelyet együtt töltöttek.
A lánynak abban a pillanatban eszébe jutott , hogy mit kért,
mielőtt álomba szenderedett volna a férfi karjában: „Mit szólnál két
éjszakához egy helyett?”
Az első reakciója az volt , hogy csendben marad, és szánalmas
bolondnak érzi magát, amiért több időt kért a férfitól, de ez erősen
emlékeztetne az első együtt töltött reggelükre. Lehúzta az ágyról a
lepedőt és beleburkolózott, miközben felállt , hogy szembenézzen
azzal a férfival, aki nem sokkal korábban több örömben részesítette,
mint amennyit ő egyáltalán lehetségesnek tartott .
Ám ahelyett, hogy útjára engedte volna a férfit , mielőtt még
nevetségesebbé teszi magát előtte, valami más jutott az eszébe.
Felidézte mindazt, amit mindig is akart vagy kívánt.
A helyzet ugyan nehéz és kissé megalázó volt, mivel nagy sebet
kaphatott volna a büszkesége, de a szíve mélyén tudta, hogy ő és
Marcus valami különleges dolgon osztoznak. Nemcsak a szex örömei,
hanem a kapcsolatuk édes pillanatai is összefűzik őket.
Nem hagyja, hogy ez az egész csak úgy véget érjen! Azt pedig
biztosan nem hagyja, hogy a testi kielégülés után Marcus egyszeriben
magára maradjon.
Nem engedte, hogy az idegessége megakadályozza abban, hogy
átmenjen a helyiség másik felében lévő férfihoz. Marcus tekintete
komorabbá vált , miközben ő közeledett hozzá, és szögletes
állkapcsának izmai is rángatózni kezdtek, ahogy a lepedő lefelé
csúszott az ő mellén. Nicola tudta, hogy elég lenne ledobnia magáról a
lepedőt, és megkaphatná, amit akar, mivel a férfi testi reakciója
szinte garantált . Annyira nagy volt a kísértés, hogy újra magán érezze
a vágy lángjának perzselését, hogy majdnem meg is tette.
Egy dolog azonban visszatartotta – egy hang a fejében, amely azt
mondta, hogy az újabb éjszakáról való döntést Marcusnak nem
pusztán annak alapján kellene meghoznia, hogy megint maga alatt
érzi az ő testét.
Természetesen nincs közös jövőjük azután, hogy pár napot eltölt
Marcusszal. A férfi egyáltalán nem illik hozzá – üzletember, aki
biztosan feleségre és gyerekekre vágyik, méghozzá hamarosan. Ő
pedig nem illik a férfihoz – popénekes, aki leginkább repülőgépeken
és szállodákban tölti a mindennapjait .
Ám ennek ellenére érzelmi szálak vannak közöttük. Már az első
éjszaka a klubban különös dolgot éreztek a hangos zene mellett és az
idegenek között. A benne lakozó művész akaratlanul is többet akart
megtudni erről a valamiről, ugyanúgy, mint ahogy fejest ugrik az
érzelmekbe, valahányszor újabb dalt ír.
Amikor már csak alig fél méterre volt a férfitól, azt mondta:
– Élveztem az elmúlt éjszakát.
Kényszerítette magát, hogy állja a mély és hihetetlenül perzselő
tekintetet.
– Mindent élveztem, miközben együtt voltunk.
Közelebb lépett , és mielőtt Marcus bármit mondhatott volna,
felemelte a kezét, és az ujja hegyét végighúzta a férfi állán kiütköző
izgató borostán. Az apró érintés hatására mintha elektromos áram
futott volna végig az erein.
– Még három napig it t leszek a videoklip miatt , szombaton este
pedig koncertet adok. De csütörtök estétől szombat délutánig bőven
lesz időm.
Újra hozzá akart bújni a férfihoz, és az ajkán akarta érezni az
ajkát. Előbb azonban be kell fejeznie, amit elkezdett , és biztosnak kell
lennie abban, hogy nem pusztán néhány újabb csókot lophat
Marcustól.
Emlékeztette magát, hogy az üzleti életben és a dalok írásánál is a
közvetlen megoldásokkal boldogul a legjobban – remélte, hogy most
is ugyanez történik, amikor előtte áll a legszebb férfi, akit valaha
ismert –, és azt mondta:
– Szeretnék veled több időt eltölteni, Marcus. Egyikünk sem
kötelezi el magát. Csak a mostani kapcsolatot folytatjuk még egy
picit .
Lábujjhegyre állt , és finoman a férfi ajkához érintette az övét;
tudta, hogy minden tőle telhetőt megtett , és teljesen őszinte volt .
Most már semmi mást nem tehet, csak várja a választ, ami lehet
beleegyezés… vagy a búcsú.
* * *
Marcus gondolatban már meghozta a döntést.
Ez a dolog Nicolával – az ördögbe, már nem is az eredetileg
tervezett egyéjszakás móka, hiszen gyakorlatilag két éjszaka lett
belőle – nem folytatódhat.
Igen, a testi kapcsolatuk tökéletes. Nem fogja azt hazudni
magának, hogy az elmúlt húsz év során más nővel is volt ehhez
hasonlítható szexuális élménye. Az előző éjjel történtektől még
mindig kábának érezte magát. Ráadásul az az igazság, hogy ha reggel
nem kezd csörögni a tetőtéri lakosztályban lévő összes telefon, ő még
mindig a lány lába között lenne.
Szinte képtelen volt rávenni az agyát – és a testét –, hogy
megfeledkezzen erről a szépségről és tökéletességről, különösen úgy,
hogy a lány ott áll előtte, és a függönyön beszűrődő napsugarak
kirajzolják a meztelen testre lazán felcsavart lepedő alatti formákat.
De azt is tudta, hogy még néhány nap együtt veszélyes lenne,
túlságosan is… És nem akarja összetörni a lány szívét. Főleg úgy,
hogy tudja, milyen édes és ártatlan Nicola.
Nem értette, hogy a lány szemében miért csillog annyi bizalom és
remény. Talán azért, mert ő újdonság a számára, vagy mert a
határozott üzletemberstílus változást jelent a fiatal sztárok és egyéb
hírességek után, akikkel legtöbbször együtt van.
Figyelembe véve azonban, hogy a dolog még Jill-lel sem jött össze,
pedig Marcus úgy gondolta, mindketten ugyanazt akarják az élettől,
kétség sem fér hozzá, hogy a kapcsolat semmire sem vezetne egy
fiatal popsztárral, aki gyorsan rá fog unni, és vissza akar térni az
extravagáns életmódjához.
Okos ember ebből kiszáll, mielőtt megégetné magát. A Jill-lel való
kapcsolatáig Marcus mindig büszke volt rá, hogy okos, és jó
döntéseket hoz még akkor is, ha az nehéz. Azt gondolta, hogy tudja,
mit akar, és mire van szüksége.
Nicola behatóan vizsgálgatta, miközben az ő fejében ezek a
gondolatok keringtek. Az együtt töltött két éjszaka és két reggel után
már elég jól kiismerte a lány viselkedését, és meg tudta állapítani,
hogy idegesen várja a válaszát. Voltaképpen amikor szombat reggel a
lány egy újabb éjszakát kért tőle, ő még ellen tudott állni a
kísértésnek. Egész addig, amíg újra meg nem látta őt a táncstúdióban,
és rá nem jött , hogy egyetlen, forró éjszaka a szex jegyében
elkerülhetetlen, mint ahogy az is egyértelmű, hogy a kapcsolatuk
ennél mélyebb nem lehet.
A telefonok újra megszólaltak, és Marcus tudta, hogy ez adja meg
a jelet a búcsúzáshoz.
Ennek ellenére nem a már eltervezett szavakat mondta ki, azokat,
amelyek egyszer s mindenkorra véget vetnek a kapcsolatuknak,
hanem különös módon azon kapta magát, hogy a lány derekára teszi
a kezét, és közelebb húzza magához.
Nicola annyira picinek tűnt mellette, ő mégis tudta, hogy nagyon
erős. Órákon át tud táncolni, énekelni és szeretkezni úgy, hogy nem
kell pihenőt tartania.
A lány kifújta a visszafojtott levegőt, ő pedig a másik kezével
beletúrt a selymes hajába, és tenyerét a fejére tette. Lehajolt , hogy a
szájuk összeérjen abban a csókban, amelyet annyira kívánt már attól
kezdve, hogy Nico olyan békésen és édesen aludt mellette a nagy
ágyban. A nő az ő nyaka köré fonta a karját, picit sóhajtott , és az
ajkuk érintkezéséből hamarosan a nyelvek fékezhetetlen tánca lett ,
boldog sóhajok és nyögdécselések kíséretében.
Igen, a vég elkerülhetetlen, gondolta Marcus, miközben átadta
magát a Nicolában tomboló szenvedélynek és a lány érzékiségének.
De minden, ami addig a befejezésig hátravan, olyan ígéretesnek és
elképesztőnek tűnik, hogy – bár nem nyugtathatja magát azzal, hogy
„mindössze egy újabb éjszaka együtt” – képtelen elhagyni a lányt.
Még nem megy.
Elvette a száját a nőéről, de a kezét továbbra is a testén hagyta.
– Vissza kell mennem Napába, hogy néhány dolgot elintézzek,
de… – Szünetet kellett tartania, hogy apró csókot nyomjon a lány
homlokára, amelyen barázdák jelentek meg abban a pillanatban, hogy
utalást tett a távozásra – …csütörtök este visszajövök.
A válaszul kapott mosoly a napnál is ragyogóbb volt, és az általa
kiváltott boldogság láttán hirtelen úgy érezte, hogy bármit megtenne
és bármit vállalna, ha ezzel Nicolának örömet szerezhet.
Ennek ellenére meg kellett ismételnie a korábbi kijelentést.
– Semmi elkötelezettség.
Először úgy tűnt, mintha a mosoly picit halványodott volna, de
amikor a lány megjegyezte: „nem kapcsolatot keresek”, arra gondolt,
hogy bizonyára csak képzelődött.
Bár csodálkozott rajta, hogy Nicola miért nem akar komolyabb
kapcsolatot, azonnal rávágta:
– Remek. Elteszem a kulcsot, és rögtön visszajövök, ahogy
elintéztem a dolgaimat. – Még egy puha csókot nyomott a lány
ajkára, és csak utána folytatta. – Most már készülnöd kellene a
forgatásra.
Ahogy a lány vonakodva elengedte a kezét, egyikük sem vette
észre, hogy ő a lepedőn áll. Csak akkor derült ki, amikor az lehullott
Nicola testéről.
A lányt meglepte a hirtelen támadt meztelensége, és ösztönösen el
akarta takarni magát a kezével. Marcus tudta, hogy nincs idejük a
bolondozásra, és a forgatás minden perce őrült összegekbe kerül, de
valamit a lány tudomására akart hozni.
– Amíg együtt vagyunk, azt akarom, hogy a tested legalább
annyira az enyém is legyen, mint ahogy a tiéd.
Nicola már eddig is pipacsvörös volt , de a szavak hallatán a
pirosság az arcáról átterjedt a nyakára, majd a mellére is. Egy hosszú
pillanatig csak állt , és takargatni próbálta a meztelenségét. Akkor
viszont bátran nagy levegőt vett , és mindkét kezét leengedte.
– Én is azt akarom.
Marcus érezte, már nagyon közel áll hozzá, hogy elveszítse az
önuralmát, ezért azt mondta:
– Menj és zuhanyozz le!
Egy pillanatig a lány mintha ellenkezni próbált volna. Bár a férfi
is úgy érezte, hogy minden porcikája azt kívánja, ragadja meg a lányt,
dobja az ágyra és tegye a magáévá, hogy az rekedt legyen a boldog
sikoltozástól, de tekintettel volt Nicola karrierjére, így aztán
elfordult, hogy felvegye az ingét.
Hallotta, ahogy a lány bemegy a fürdőszobába, és kényszerítette
magát, hogy ne gondoljon rá, milyen lenne az ajkán érezni az édes
szájat.
– Marcus?
Megacélozta magát, hogy pár másodpercig még ura maradhasson
az érzelmeinek, majd megfordult, hogy a lányra nézzen. Hihetetlenül
szép volt , ahogy a zuhany alatt állt , és éppen a csapot akarta
megnyitni.
– Nem tudom, hogy képes vagyok-e kivárni a csütörtök estét.
Egy pillanattal később a víz is csobogni kezdett , az ő gondolkodása
pedig azonnal kótyagossá vált , ahogy figyelte, ahogy Nicola
hátrahajtja a fejét, hogy a víz végigfolyhasson a mellén és a hasán át
a két combja között lévő, lágy, selymes részhez.
Még legalább egyszer akarja őt, mielőtt elmegy! Nem tart sokáig,
talán fél perc sem kell hozzá, annyira kívánja.
Szinte azonnal megszabadult a ruháitól, óvszert rakott fel, és
csatlakozott a lányhoz a zuhany alatt .
– Nem tudtam megállni – dörmögte.
A lány bólintott , elmosolyodott, majd átölelte Marcus nyakát, és
belekapaszkodott, hogy a lábát is a dereka köré tudja fonni.
– Ezt most élvezed, ugye?
– Nem kellene – ismerte be a férfi reszelős hangon, és úgy fordult,
hogy a lány háta a csempénél legyen, és ő kézbe vehesse a mellét –,
de tényleg így van.
Amióta a klubban találkoztak, azóta a lány szinte bármit
megtehetett , és az ő önkontrollja gyakorlatilag semmivé foszlott .
Gondolatai mélyén valami azt súgta neki, hogy a lány még
fájdalmat is érezhet, amiért ő olyan hevesen tette a magáévá előző
éjszaka, de a vágy már olyan erős volt a testében, hogy nem lehetett
visszakozni. A kezét a melléről lecsúsztatta a combok közé, ahol a
lány már belül is nedves volt, és készen állt , hogy befogadja őt.
– Nicola, nem tudok tovább várni. Sajnálom.
Mintha nagy távolságból hallotta volna a saját hangját, mint
amikor valaki bocsánatért esdekel, de már nem tudta volna
megfékezni magát, még akkor sem, ha a nő esetleg mégsem állna
készen az aktusra.
De amikor a lány azt mondta: „Én sem tudok”, mintha
megnyomták volna a startgombot, őt valami ragyogó, zöld fény
vakította el, és már képtelen volt megállni.
A női test melegen üdvözölte. A lány olyan erősen kapaszkodott
belé, hogy neki nem is kellett tartania őt, kezét a mellére tehette,
miközben a csípőjük összeforrt . A két száj egymást falta, végül a lány
hátrahajtotta és a csempének nyomta a fejét, miközben boldog
nyöszörgései visszhangzottak a zuhanyfülke falairól.
– Ó, igen, kérlek, pont így!
Marcus közelebb akart kerülni hozzá, hogy olyan mélyre
hatolhasson a csúszós melegbe, amennyire csak lehetséges, ezért két
kézzel megragadta a csípőt, és olyan hevesen mozgott, mint ahogy az
előző éjszaka is tette; elég keményen, hogy nagy valószínűséggel
kibírja az elkövetkező három napot, és ne kelljen beállítania a
forgatás kellős közepén, és kirángatnia a lányt egy üres helyiségbe,
hogy a magáévá tehesse.
Nicola az orgazmus közepette az ő nevét kiáltotta. Te jó ég,
micsoda érzés volt , ahogy átadta magát az élvezetnek, és minden
izma megfeszült , majd a gyönyör elmúltával minden porcikája
ellazult .
Marcus csak a lány orgazmusára akart figyelni, egy másodpercet
sem akart kihagyni, de képtelen volt eléggé koncentrálni rá; újra
Nicola szájára kellett tapasztania a száját egy perzselő csókban, és
közben ő is kielégült. Akárcsak az előző éjszakán, mintha szikrák
újabb özönét indította volna el ezzel a női testben, és a lány hang
nélkül kérlelte csók közben, hogy segítsen neki feljutni másodszor is a
csúcsra.
Marcus lejjebb csúsztatta a kezét. Nicola szeme tágra nyílt , ahogy
a teste azonnal reagált , amikor az ujjak érdes hegye hozzáért a
duzzadt csiklójához.
A férfi ekkor abbahagyta a csókot. Tudta, hogy a nőnek mire van
szüksége, mivel tökéletesen emlékezett az előző éjszaka során
tapasztalt reakcióra.
– Újra – noszogatta, miközben a lány testén matatott a lábai
között. – Újra engedd át magad a kielégülésnek, az én kedvemért.
Ahogy számított rá, a gyengéd utasítás hallatán Nicola behunyta a
szemét, a lélegzete elakadt, a testén pedig végigfutott a gyönyör újabb
hulláma.
Marcus már rengeteg szépséget látott a napai birtokán, több száz
napkeltét és napnyugtát a szőlő felett , de egyik sem volt fogható
ahhoz, hogy most láthatja, amint Nicola bőre kipirul, ő pedig vele
lehet a gyönyör eksztázisában.
Mindkét kezét visszatette a lány derekára, miután annak izmai
ellazultak, és már nem tudott eléggé kapaszkodni belé.
– Foglak – súgta a fülébe, majd leült a beépített székre a sarokban,
és átölelve tartotta a lányt.
– Késésben vagyok. – A nő felemelte a fejét, és rámosolygott. –
Rossz hatással vagy rám.
Éppen a samponosflakonért nyúlt, amikor észrevette a
meglepődést a férfi arcán.
Marcus egész életében jó példát akart mutatni, először a
testvéreinek, utána pedig az alkalmazottainak. És most egy popsztár
úgy gondolja, hogy ő rossz hatással van rá? Ezzel természetesen nem
lehet vitatkozni, hiszen most éppen őmiatta késik a forgatásról. Ha a
húga, Lori megtudja, hogy ő a felelős érte, megöli. A legkevesebb,
amit tehet, hogy nem tartóztatja tovább a lányt.
A flakonért nyúlt, és elkezdte besamponozni Nicola hajat.
– Ezt én is meg tudom csinálni – tiltakozott a lány nem túl
hevesen.
– Hagyd meg nekem az örömöt, hogy törődöm veled.
– Rendben van.
A lány bólintott , és teljesen ellazult az ő karjában.
Hatvan másodperc múlva a haja már tiszta volt, a férfi pedig
éppen a szappanhabot mosta le a bőréről. Egy újabb perc elteltével
Marcus puha törülközővel dörzsölgette a nő testét.
Csókot nyomott a telt ajkára, és azt mondta:
– Indulj, és varázsold el őket, hogy tátva maradjon a szájuk!
A lány azonban nem mozdult a karjai közül, és hirtelen úgy tűnt,
hogy nagyon aggódik valami miatt .
– Amit most csináltunk… tudom, hogy borzasztóan hangzik, de
szeretném, ha vigyáznánk rá, hogy köztünk maradjon.
Marcus bólintott , de megdöbbent, hogy ezt meg kell erősítenie.
– Természetesen csak mi tudunk róla.
– Jól van. – A nő picit bizonytalanul ránevetett . – Pompás!
Nicola meglepő gyorsasággal felöltözött . Máris kint volt az ajtón,
ő pedig egyedül maradt a hatalmas, tetőtéri lakosztályban, és azon
tűnődött, miképpen tudná megakadályozni, hogy teljesen
belehabarodjon a lányba.
De lehetséges, hogy ez már meg is történt.
Tizenkettedik fejezet
Bár Nicola korábban sosem mulasztott el egyetlen találkozót sem,
nem késett a bemutatókról és az interjúkról, jól tudta, hogy a korábbi
pontossága most nem sokat számít.
Az emberek azt hiszik el vele kapcsolatban, amit akarnak, és ő
átkozottul biztos volt benne, hogy most mindenki automatikusan azt
gondolja, hogy ő előző este sokáig szórakozott, és azért késett el a
saját videoklipjének felvételéről. Nagy volt ugyan a kísértés, hogy
mentegetőzések közepette jelenjen meg a színpadon, de nem engedett
neki. Már a színre lépés első pillanatától kezdve teljesen uralkodnia
kell magán.
– Szervusztok! – köszönt vidáman. – Elnézést, hogy késtem, de
ma reggel fontos dolgot kellett elintéznem.
Nem elemezgette a többiek reakcióját, mivel attól tartott , hogy a
végén fülig pirulna, ha eszébe jutnak a „fontos dolog” részletei.
Marcus szenvedélye egyszerűen levette a lábáról, annyira, hogy
meg is feledkezett a bizalommal kapcsolatos óvatosságáról. A férfinál
van a szállodai lakosztály egyik kulcsa, ami azt jelenti, hogy szabadon
kutathat az ő holmijában, ha úgy tartja kedve. S bár ő megfogadta,
hogy sosem bízik meg többé férfiban, most mégis felmerült benne a
gondolat, hogy újra buta és naiv módon viselkedett , de valahogy
képtelen volt elképzelni, ahogy Marcus turkál a dolgai között.
Most azonban egészen a videoklip elkészüléséig nem terhelheti az
agyát azzal, hogy mit csinált Marcus társaságában, ezért száműzte
ezeket a gondolatokat a fejéből. Már amennyire sikerült , ugyanis még
mindig magán érezte a férfi érintését, a férfi nagy tenyerét, a szájára
tapadó száját, a nagyra duzzadt, belé nyomuló erekcióját és…
– Nico, tökéletes az időzítés!
Lori lelkes üdvözlése visszarángatta őt a veszélyes gondolatok
világából.
– Igazán sajnálom, hogy elkéstem – mondta halkan, hogy csak a
koreográfusa hallja.
Marcus húga leállította a mentegetőzést.
– Mindenkinek annyi mindennel kell foglalkoznia, hogy fogadni
mernék, a stáb is csak most lett készen. Mihelyt átöltöztél és végeztél
a sminkkel, kezdjük a bemelegítést. Rendben?
Nicola nagyra értékelte, hogy Lori nem csinál nagy ügyet a
dologból. Sokan, akikkel korábban dolgozott, a fejére olvasnák most a
késést, és arra célozgatnának, hogy ő teljesen megbízhatatlan, és nem
is vártak tőle mást.
– Remekül hangzik. Köszi.
Már éppen indulni készült , hogy bejelentkezzen a rendezőnél,
amikor megérezte Lori kezét a karján.
– Tudom, hogy most nagyon kevés az időnk, de bocsánatot
akarok kérni, amiért az este faképnél hagytalak benneteket a
vacsoránál.
Nicola nem akarta beismerni, hogy utána még csak nem is gondolt
Lorira. Elszégyellte magát, és megkérdezte:
– Minden rendben van?
Lori megvonta a vállát.
– Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb rendben lesz – hangzott a
tömör válasz. – Nem mentem volna el, ha nem tudom, hogy teljes
biztonságban vagy a behemót bátyámmal. Udvarias volt veled, és
rendben visszavitt a szállodába?
Nicolának eddig még egyetlen alkalommal sem kellett ennyit
küzdenie, hogy teljesen közömbös arckifejezést erőltessen magára.
Válaszra nyitotta a száját, de többször meg kellett köszörülnie a
torkát, hogy beszélni tudjon.
– Igen, nagyon kedves volt .
Na igen, olyan észveszejtően kedves, hogy ő majdnem hagyta a
csudába a forgatást, csak hogy az egész napot a férfi ölelésében
tölthesse.
Szerencsére épp akkor jelent meg a rendező, és megmentette őt
attól, hogy még jobban elpiruljon. Örült , hogy a Marcusszal
kapcsolatos érzelmek helyett a munkára koncentrálhat, és a
következő három nap során olyan keményen dolgozott, mint eddig
talán még sosem.
A nap kezdetén ugyan mindenki azt gondolhatta róla, hogy
megbízhatatlan popsztár… de a munka végére mindenkit lepipált .
* * *
Három nappal később…
Tény, hogy lepipálta őket. De milyen áron?
Úgy esett be a liftbe, hogy felmenjen a tetőtéri lakosztályába, és
amikor kikászálódott, alig volt ereje, hogy az ajtónyitó kártyát
bedugja a nyílásba.
A falnak támasztotta a fejét, és a szemét is behunyta. Már csak
harminc másodperc, akkor lerogyhat valahová, és huszonnégy órán át
meg sem kell mozdulnia.
A zár kattant, és ő nekidőlt az ajtónak, hogy kinyissa. Mire
észrevette, hogy Marcus ül az ebédlőasztalnál a számítógépe előtt , a
férfi már félretolta a készüléket, és feléje tartott .
– Nicola! – Gyorsan átölelte őt, nehogy összerogyjon. – Szent
isten, mit csináltak veled a forgatáson?
– Nem miattuk van. Az ostoba büszkeségem az oka – mondta a
lány, bár sejtette, hogy a kijelentésnek nem sok értelme lehet. És
egek, annyira csodálatos érzés volt a két erős kar ölelésébe
belesimulni, és már semmire sem gondolni, csak hagyni, hogy a férfi
odavigye őt a kanapéra!
Becsukta a szemét, a fejét belefúrta a széles mellkasba, és végre
engedte, hogy erőt vegyen rajta a teljes kimerültség.
* * *
Nicola kicsit kábán ébredt, de határozottan kényelmesen érezte magát
Marcus karjában. A férfi olyan figyelmes volt , hogy még párnákat is
tett az ő feje és teste alá, amíg úgy aludt, mint akit agyonvertek.
Nagyon élvezte a helyzetet, a meleg biztonságot. Addig még soha
senkinek a társaságában nem érezte magát olyan kellemesen, mivel
semmit nem kellett bizonyítania. Nem volt muszáj „tökéletes
formában” lennie a férfi mellett , és nem kellett őt lenyűgöznie.
Egyszerűen önmaga lehetett . Nicola, és nem a világhírű Nico.
– Mennyi az idő?
Szúró érzést tapasztalt a szemében, és sajgott minden izma, mivel
az elmúlt három nap során száztíz százalékos teljesítménnyel
dolgozott és táncolt.
– Késő van.
Borzalmasan érezte magát, mert csak azért kért még egy éjszakát
a férfitól, hogy most párnaként használhassa őt a kanapén, és azt
mondta:
– Mindig elalszom rajtad.
Marcus halkan felnevetett .
– Már arra gondolok, hogy talán célzásnak kellene vennem.
Örült, hogy a férfi nem haragszik rá, amiért ő megint átejtette, és
azt mondta:
– Be fogjuk pótolni. Megígérem.
Előrehajolt , hogy megcsókolhassa. A nyelvük egy pillanatra
összeért, de a férfi gyorsan hátrébb húzódott.
– Fáradt vagy. Előbb a klipről mondj valamit!
Nico sokkal szívesebben csókolta volna a férfit , mintsem hogy az
őrült napjáról beszéljen, ám amikor Marcus az ő lábát kezdte
masszírozni, csak nyögdécselni tudott, hogy mennyire fáj… és
ugyanakkor milyen kellemes. A kéz a testén nagyon gyengéd volt,
mégis határozott; ugyanúgy, mint amikor szeretkeztek.
Akkor jött rá, hogy Marcus kérdezett tőle valamit, de ő elfelejtett
válaszolni.
– A felvétel rendben lement – mondta, de nem volt benne biztos,
hogy a férfi tényleg kíváncsi volt-e rá. Bizonyára csak udvariasságból
kérdezte, mert talán arra gondolt, hogy ő is azok közé a sztárok közé
tartozik, akik folyton magukról akarnak beszélni, noha pont az
ellenkezője volt igaz.
– Lori hívott , nem sokkal azelőtt , hogy visszajöttél. Vég nélkül
áradozott, hogy milyen nagyszerű vagy.
Nicola gyomra összerándult, mert nehezen viselte a dicséretet.
– Semmit nem mondtam neki a mi ügyünkről, esküszöm.
Akármit is jelentsen a „mi ügyünk”.
– Tudom. A húgom kezdettől fogva ujjong, hogy veled dolgozhat.
Azt mondta, hogy még senkit nem látott , aki ennyire koncentráltan
és keményen dolgozik, mint te. És ezt nem is tartom meglepőnek.
Nicola már attól kimelegedett , ahogy a férfikéz lágyan simogatta,
hogy megszűnjenek az izmaiban lévő csomók, de a dicséret hatására
tetőtől talpig elvörösödött.
– A legtöbb ember meglepődik ezen.
Nem tudta visszatartani a keserű megjegyzést. A férfi kérdő
tekintetét látva magyarázatot fűzött hozzá:
– A rólam kialakult kép nem egy munkamániás észkombájnt
mutat.
Tudta, hogy fáradt lehet, ha ennyire nyíltan beszél Marcusnak
ilyesmiről.
A férfi elkomorodott.
– A rólad kialakult kép?
Bár a lány érezte, hogy ejtenie kellene a témát, mégis azt mondta:
– Ugyan már, mindent tudnod kell az emberek képzeletében
másokról kialakított képről, hiszen az öcséd filmsztár!
– Ezt meg honnan tudod?
– Ne aggódj! – mondta Nico a kelleténél kicsit lekezelőbb
stílusban. – Nem kezdtem kutakodni utánad. – Marcus közben kérdőn
felvonta a szemöldökét. – Lori mondta, hogy Smith Sullivan az öcséd.
– Oldalra hajtotta a fejét, és figyelmesen vizsgálgatta Marcust. –
Bizonyos arcvonások alapján rájöhettem volna, hogy ti hárman
rokonok vagytok.
– Ha tudod, hogy Lori és Smith bátyja vagyok, nem jössz el velem
a klubból.
A megjegyzés kijelentés volt, nem kérdés.
– Igazad van – értett egyet a lány ugyanolyan nyíltan. – Nem
mentem volna el veled. – Kis szünetet tartott , és csak utána folytatta.
– És ha te tudod, hogy én vagyok az a hírhedt Nico, akkor te sem
jössz el velem.
A „hírhedt” szó hallatán a sötétbarna tekintetben valami
megcsillant, de mielőtt a férfi válaszolni tudott volna, neki hirtelen az
eszébe jutott:
– Hé, első éjszaka Smith házában voltunk, ugye?
Marcus csak bólintott , majd megkérdezte:
– Miért vagy hírhedt?
– Tényleg nem tudod?
Egek, milyen nehéz az ilyesmit elhinni! Még akkor is, ha a férfi az
első éjszakán nem tudta, hogy ő kicsoda valójában, rengeteg ideje lett
volna információt szerezni róla azután, hogy kiderült , ő Nico.
– Én sem kutakodtam utánad az interneten.
Au! Nem túl nagy öröm visszahallani a saját szarkasztikus
kijelentését. A lány összerándult, és azt mondta:
– Elnézést. A megjegyzésem talán nem volt igazán szerencsés.
– Nem bizony – értett vele egyet a férfi, miközben a keze a lány
bokájáról a combjára kúszott, hogy a nagyobb izmot masszírozza –,
de biztos vagyok benne, hogy naponta kell ilyesmit hallanod az
emberektől, ugye?
Nicola alig akarta elhinni, hogy Marcus semmit nem tud róla. De
hát nem tartozik a célközönséghez, miért kellene bármit is tudnia?
– Igen – értett egyet. – De mindig úgy gondoltam, hogy ha ennek
fejében énekelhetek és zenélhetek az embereknek, akkor megéri.
– Milyen a rólad kialakult kép, Nicola?
A csudába! A lány remélte, hogy ejthetik a témát, mielőtt a
kelleténél többet árul el magáról és a múltjáról. Az biztos, hogy a férfi
másodperceken belül mindent megtudhatna róla, amit csak akar, de –
valószínűleg igencsak naiv módon – nem tudta elképzelni, hogy
Marcus leül a számítógéphez, és elkezdi tanulmányozni
a Peoplemagazin fotóit és cikkeit.
Most viszont, hogy határozott kérdést kapott, és a férfi tényleg
kíváncsi a válaszra, már nem háríthatja el.
– A rólam kialakult kép meglehetősen egyértelmű – kezdte hamis
mosollyal. – Szexi. – Megnyalta az ajkát, majd kikényszerítette
magából a következő szót. – Vad.
– Azt látom, hogy szexi – mondta a férfi. – De vad? – A
homlokát ráncolta, és körülnézett a szinte teljesen sötét, csendes
lakosztályban. – A szobád a múltkor nem egészen úgy nézett ki, mint
ahol őrült összejöveteleket tartanak.
A lány vállat vont.
– Az emberek azt hiszik el, amit a legkönnyebb elhinniük.
– Ez tény – értett vele egyet a férfi –, de csak akkor, ha okuk is
van rá.
Nicola gyűlölt erről beszélni, különösen Marcusszal, de már
megígérte neki, hogy őszinte lesz hozzá.
– Nem mindig a legjobb döntéseket hoztam.
Magán érezte a meleg, sötétbarna tekintetet, miközben ő a térdét
vizsgálgatta.
– Mindenki hoz rossz döntést élete valamilyen szakaszában.
Nico felnézett a férfira.
– Veled is megtörtént?
Marcus vonásai megkeményedtek.
– Valójában nem is olyan régen.
Ő ettől önkéntelenül is némi megkönnyebbülést érzett .
– Sajnos, én a rossz döntésemet az egész világ szeme láttára
hoztam meg. Ezért tartanak vadnak.
– Nem tudnád megváltoztatni ezt a képet, ha igazán akarnád? Ha
megmutatnád az embereknek, hogy milyen is vagy valójában?
Ezt a kérdést ő is rengetegszer feltette már magának a múltban,
valahányszor a stylistja egyre rövidebb ruhákat adott rá, amelyekben
már szinte alig volt anyag. Amikor beszélni próbált erről az
ügynökével és a sajtósával, mindig úgy tűnt, hogy semmi értelme.
Egyikük sem hagyta figyelmen kívül a tényt, hogy Kenny árulása
után az ő karrierje egyenesen szárnyalni kezdett . Rákerült a
magazinok címlapjára, és hirtelen nagyon kapóssá vált az éjszakai
műsorok szerkesztői számára. A népszerűsége azóta sem csökkent.
Valójában inkább nőtt.
– Fogalmam sincs – jegyezte meg, majd folytatta. – Talán. –
Újabb vállrándítás. – A karrierem sosem alakult még ilyen jól. A
vadság talán nem is olyan rossz hírverés.
– Nem, a vadság nem szükségszerűen rossz – értett vele egyet a
férfi. – De nem rád jellemző, ugye, Nicola?
Hogyan tudhat róla ennyi mindent a férfi, tűnődött el kicsit kábán.
Amikor a testük összeforrt , és az utolsó cseppig kiélvezték a testi
örömöket, Marcus a szívét is megérintette volna, és megtalálta az
igazságot, amelyet pedig ő annyira rejtegetni akart mindenki elől?
Amikor Nico nem válaszolt a kérdésre, a férfi folytatta:
– Eddig csak egy dalt hallottam, de az remek. Tehetséges vagy, a
dalaidban mindent ki tudsz fejezni, amit csak akarsz.
Egy olyan kapcsolat esetében, amelynek kizárólag a szexről
kellene szólnia, Marcus mintha túlságosan is mélyre akarna ásni.
Mintha csak igazi kapcsolatról lenne szó.
A lány el akarta terelni magáról a figyelmet – és az sem
tisztességes, hogy csak a férfi kérdezgeti őt –, ezért azt mondta:
– Rólam már eleget beszéltünk. A szünetekben Lori elmesélt ezt-
azt a borászatodról. Hogyan fogtál bele?
Marcus a válasz helyett kérdéssel felelt .
– A húgom szeret beszélni, ugye?
Nicola elmosolyodott.
– Hős vagy a számára. – A mosoly meghatottabb lett , ahogy
gyengéd hangon folytatta. – Elmondta, hogy gyakorlatilag te
nevelted őt és az ikertestvérét, meg az öcséidet, akik nem sokkal
idősebbek nála.
Lori többször beszélt róla, hogy kétéves volt , amikor az apjuk
meghalt, és az anyukájuknak egyedül kellett felnevelnie nyolc
gyermeket. Nicola azonnal arra gondolt, hogy a teherből mekkora
rész nehezedhetett Marcus vállára. Ahogy a férfira nézett – és két
éjszaka után már tisztában volt vele, mennyire kitartó és erős –, úgy
érezte, hogy tudja a választ.
Marcus változtatott a helyzetükön, hogy jobban elérje a lány
másik lábát. Ő felsóhajtott az élvezettől, ahogy megviselt bőrén
megérezte a finom masszázst.
– Túl erős?
– Nem. Nagyon kellemes.
A „kellemes” szó után a levegő vibrálni kezdett köztük, és ő máris
azokra a pillanatokra gondolt, amikor a férfi éppen behatolt a
testébe, ő pedig kérlelte, hogy jobban, erősebben és mélyebbre. Tudta,
hogy a férfi mindig attól tartott , esetleg fájdalmat okozhat neki.
De az a picike kis fájdalom az első alkalommal bőven megérte.
– A papám imádta a kertészkedést – folytatta Marcus, és a lábfej
után a bokát masszírozta. – Az első emlékeim között van, hogy
paradicsomot és epret ültetett , én pedig kisgyerekként ástam
mellette.
Nicola hirtelen melegséget érzett , ahogy elképzelte a kis Marcust,
amint ásóval döfködi a földet. Próbálta ugyan meggyőzni magát, hogy
mindez csak azért van, mert imádja a gyerekeket, de tudta jól, hogy
maga Marcus váltja ki belőle ezt az érzést. Ehhez természetesen az a
tény is hozzájárult , hogy a férfi keze egyre közelebb került testének
ahhoz a pontjához, amely már izgatottan lüktetve várta az érintését.
– Mindig csodáltam azokat az embereket, akik ügyes kézzel végzik
a kerti munkát. – Lenézett a saját kezére. – Attól tartok, hogy az én
kezem erre a célra használhatatlan. A növények sikoltva
elmenekülnek, ha hozzájuk akarnék érni.
Határozottan tetszett neki a férfitól kapott mosoly és a válasz.
– Nem hiszem, hogy az én kezem alkalmasabb a feladatra, mint a
tiéd. Csak egy kis ügyességre és szakmai ismeretre van szükség.
A megjegyzésből arra lehetett következtetni, hogy Marcus sem
nagyon értett a kertészkedéshez.
– Ez olyan, mintha azt mondanánk, a dalok csak hangjegyek és
szavak kombinációi. – A lány megrázta a fejét. – Voltaképpen azok,
de mindig is úgy véltem, hogy egy dal akkor lesz igazán különleges, ha
egyfajta mágikus erő társul hozzá. Fogadni mernék, hogy a szőlő is
ilyen. – Hirtelen elmosolyodott. – És te vagy az a mágikus erő,
amitől olyan szépen fejlődik.
– Még sosem gondoltam ilyesmire – mondta a férfi elgondolkodva.
– Mágikus erő…
Nicola arra számított , hogy Marcus komolytalannak tartja az ő
megjegyzését, és újra ügyességről meg szakmai dolgokról kezd
beszélni. Ehelyett azonban a sötétbarna szempárban olyan vágy
csillogott, hogy neki a puszta látványtól hevesebben kezdett lüktetni
a vére.
– Olyan érzésem van, mintha terveznél valamit.
A következő pillanatban a mágikus erő, amelyet már a klubban is
tapasztaltak, újra kifejtette a hatását. Mintha csak a szerelem tündére
repült volna át felettük a varázspálcájával.
Tizenharmadik fejezet
– Emeld a fejed fölé a karodat!
Nicola nagyot nyelt az utasítás hallatán. Csak annyi levegőt vett ,
hogy alig jutott valami a tüdejébe, nekidőlt a háta mögött lévő
párnának, és lassan úgy tett , ahogy mondták neki.
Amint a karja már nem volt útban, Marcus megfogta a cipzárt a bő
pulcsin, amelyet a lány Loritól kapott kölcsön a hosszúra nyúlt nap
végén.
– Emlékszel, hogy miben egyeztünk meg korábban? – kérdezte a
férfi, miközben lassan lehúzta a cipzárt.
– Igen – felelte a lány alig hallhatóan. – Emlékszem.
– Pompás – jegyezte meg Marcus. – Akkor most ismételd meg!
Te jó ég, a lélegzés másodpercről másodpercre nehezebb,
különösen úgy, hogy a férfi keze végigsimítja az ő mellét, miközben
széthúzza a pulcsit .
– Amíg együtt vagyunk…
Az ismétlés mégsem sikerült azonnal.
– Folytasd, hallgatlak.
Nicola tudta, hogy nem kellene beszélnie, ám valami arra
ösztökélte, hogy örömet szerezzen a férfinak.
– A testem legalább annyira a tiéd is, mint ahogy az enyém.
A barna szempárban helyeslés tükröződött… és annyi vágy, hogy a
lány lélegzete is elállt tőle.
– Vedd le a pulcsit és a trikót, aztán feküdj vissza felemelt kézzel.
Bár a masszírozást leszámítva a férfi még nem is ért hozzá, ő
máris nedves lett , pusztán az érzéki utasításoktól. Talán már nem
kellett volna csodálkoznia a saját reakcióján, vagy azon, hogy
határozottan élvezi az irányítást, mégis volt benne egyfajta
meglepődés.
– Előfordult már, hogy valaha is elfenekeltek, Nicola?
Meglepetten a férfira pillantott , ahogy a meghökkentő kérdés
visszarántotta a tűnődésből.
– Elfenekeltek?
A pulzusa felgyorsult , ahogy elképzelte: a férfi ölében fekszik,
deréktól lefelé meztelen, és a nagy kéz közeledik a testéhez.
– Nem. – Megrázta a fejét. – Természetesen nem.
A választ hallva a férfi szája széle picit felfelé kunkorodott. Az
elfenekeléssel kapcsolatban azonban már semmit nem mondott,
hanem azt kérdezte:
– Emlékszel, mire kértelek az előbb?
A lány hirtelen rájött , hogy még nem vette le magáról a pulcsit és
a trikót. A másodperc töredékéig őrlődött, magán hagyja-e a
ruhadarabokat, kiváltva ezzel az esetleges elfenekelést – és már
pusztán a gondolattól izgalom futott végig a testén –, vagy
engedelmeskedjen.
Mivel tartott egy kicsit az ismeretlentől – és a saját, meglepő
vágyaitól –, ezért sietve engedelmeskedett .
Amikor deréktól felfelé már meztelen volt, hátradőlt a párnán, és
lassan felemelte a karját. Annak ellenére, hogy Marcus már sokszor
látta az ő mellét, még mindig egy kis szégyenérzet volt benne, amikor
meztelenül mutatkozott a férfi előtt .
– Nagyon jól csinálod.
Az édes szavak és a meleg tekintet hatására végül kinyújtotta a
karját.
Arra számított , hogy a férfi megérinti, vagy cirógatni fogja.
Ehelyett csak nézte, olyan sokáig, hogy a lány már határozottan
vágyott az érintésére, a lába között pedig egyre nedvesebb lett az
izgalomtól. És akkor legnagyobb meglepetésére a férfi felvette a
pulóvert, és összekötözte vele az ő csuklóját.
– Próbáld mozgatni a kezed, hogy láthassam, mennyire szoros a
kötés.
A hang érzelmektől és vágytól fűtött volt . A lány megmozgatta a
karját. A béklyó puhán nyomódott a bőréhez, de tudta, hogy nehéz
lenne belőle kiszabadulnia.
A legutóbbi éjszakán még esküdni mert volna rá, sosem fogja
engedni, hogy bárki valaha is ilyen helyzetbe kényszerítse. Ki kellene
szabadítania magát. De nem akarja.
Marcus, mintha csak hallotta volna a néma kérdést, megszólalt:
– Mondd meg, hogy mit szeretnél, Nicola. Mondd meg, hogy mit
akarsz.
Rátette a kezét a lány csípőjére, napbarnított bőre sötétnek tűnt
az ő sápadt hasán. Nicola megborzongott, hogy milyen kicsi a férfi
mellett , aki abban a pillanatban gyakorlatilag bármit megtehet vele,
mert ő képtelen védekezni. Az ilyen gondolatoknak éppenséggel nem
fokozniuk kellene a vágyát, ám meglepő módon mégis ez történt.
– Ha nem árulod el, akkor ki kell találnom – mondta a férfi, és
fölé hajolt . A haja az ő száját csiklandozta, amitől a lányt forróság
öntötte el.
Nicola nem szokta meg, hogy szavakkal fejezze ki az igényeit az
ágyban, de a vágy már olyan erősen munkált benne, hogy el is
felejtette: a feje fölött kell tartania a kezét. Már éppen a férfi felé
akart nyúlni, amikor eszébe jutott , hogy csomó van a kezén. Marcus
kötözte össze.
Egyértelmű, hogy a férfi látta a vágy csillogását az ő szemében,
mert azt mondta:
– Helyes. Most teljesen az enyém vagy, hogy játszadozhassak
veled, igaz?
Annak ellenére, hogy Nico a világ szemében leginkább egy
szexbomba volt, alapvetően feministának tartotta magát. Ilyen
helyzetben elvileg dühöngenie kellene.
Nem érezhet eksztázist a gondolattól, hogy valaki „játszadozhat
vele”!
– Most igazán… – Nem tudta, hogyan fogalmazza meg mindezt,
pedig úgy gondolta, hogy fontos lenne. – Nem kellene ilyesmit
éreznem.
– Mondd el, hogy mit érzel!
A gyengéd hangtól megremegett, és úgy döntött , hogy elmondja az
összes titkát, azokat a vágyakat is, amelyekről eddig nem is tudott, de
amelyek végig benne voltak, és várták, hogy felszínre kerülhessenek.
– Ez nem én vagyok. Nem szeretem, ha valaki utasítgat.
Meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi mosolyog, ám különös
módon ő nem bosszankodott rajta, nem gondolta úgy, hogy
kinevetik, hanem úgy érezte, hogy talán mégsem olyan csodabogár
pusztán azért, mert élvezi, amit a férfi mond neki, és amit tesz vele.
– Utasítgatlak?
Már éppen igent akart mondani, amikor rájött , hogy nem egészen
erről van szó.
– Arra kérsz, hogy csináljak meg bizonyos dolgokat – suttogta, de
nem tudott a férfira nézni, és még szégyenlősebb lett .
– Nem kellene megtennem ezeket a dolgokat. – Érezte, hogy
milyen piros az arca. – Nem kellene élveznem, hogy megteszem őket.
A férfi keze az álla alá csúszott , gyengéden felemelte, és egymás
szemébe néztek.
– Szeretem nézni, ahogy reagálsz a közeledésemre. Szeretem
nézni, ahogy a legszebb nő, akit valaha láttam, remeg a vágytól.
Szeretem hallani, ahogy kérlelsz, érintselek meg, csókoljalak meg, és
tegyelek a magamévá.
Nicolát már pusztán a szavaktól és a határozott hangtól hihetetlen
vágy töltötte el, de úgy érezte, még egy utolsó tiltakozásra szükség
van, még egyszer meg kell próbálnia ésszerűen gondolkodni.
– De általában mindig én mondom meg az embereknek, mit
csináljanak.
– Gondoltál már rá, hogy kikapcsolódásként talán most másképp
viselkedhetnél? – kérdezte a férfi halkan. – Valaki másra hagyhatod
az irányítást, és nem neked kell törődnöd mindennel.
Nicola gondolatait már elhomályosította a vágy, ennek ellenére
felfogta a kérdés lényegét.
– Érints meg, Marcus! Csókolj meg! – Kis szünetet tartott , hogy
összeszedje a bátorságát. – A tiéd akarok lenni.
Utána már csak azt érezte, hogy lekerül róla a nadrág és a bugyi, ő
pedig az ágyon fekszik elnyúlva, Marcus fölötte van, erős, nagy teste
benyomja őt a párnák közé. A férfi az egyik kezével az ő csuklóját
tartotta felemelt helyzetben, miközben a másikkal lenyúlt a lábai
közé, és ugyanabban a pillanatban a szájába vette a mellbimbóját.
Nicola megemelte a csípőjét, hogy jobban érezze Marcus kezét. A
korábbi beszélgetésük, hogy ki utasít kit , és ő mennyire élvezi az
utasítások végrehajtását – az azt megelőző simogatással együtt –,
tökéletes előjátéknak bizonyult.
– Adj többet magadból, Nicola! – biztatta a férfi. A lehelete forró
volt, miközben csókokkal borította el, és a másik mellbimbóját is a
szájába vette. – Adj nekem mindent!
A lány hüvelyizmai válaszul összeszorították a férfi ujját, és ő
felkiáltott , ahogy eljutott az csúcsra. Marcus ujja izgató köröket írt le
a testében, ezért ő a csípőjét újra meg újra nekinyomta, ahogy az
orgazmus hullámai levonultak benne.
Az egész testét megrázó gyönyörtől szinte már semmire sem
tudott koncentrálni, ezért csak halványan érzékelte, ahogy Marcus
leveszi a csuklójáról a pulcsit , és levetkőzik. Félig lehunyt szemmel
figyelte, hogy a férfi kimegy a fürdőszobába, és felrakott óvszerrel tér
vissza. Nicola csuklóján ugyan már nem volt kötés, de egyszerűen
nem volt hozzá ereje, hogy megmozdítsa a karját.
Ekkor a férfi letérdelt az ágy mellett . Úgy igazította el az ő testét,
hogy a háta és a válla a párnán volt, de a csípője már az ágy szélén.
Szinte levegőt sem tudott venni, a nagy kéz máris megragadta a
fenekét, és izgató lassúsággal beléhatolt .
A lány belemélyesztette az ujjait a kanapéba, mivel kapaszkodnia
kellett valamibe, miközben a férfi a magáévá tette, és teljesen átvette
az irányítást az ő érzékei felett . Korábban Nico ilyet csak a zenénél
tapasztalt . Teljesen kimerült volt ugyan a forgatástól, de a
masszírozás és az imént átélt elemi erejű orgazmus új energiákat
szabadított fel benne.
Érezni akarta a kemény izmokat, ezért Marcus felé nyújtotta a
kezét. Átölelte a nyakát, és úgy helyezkedett, hogy a melle
hozzádörzsölődjön a széles mellkason lévő sötét szőrzethez. A szájuk
összeért, és a lány már nagyon vágyott a csókokra – amelyekről
három hosszú napig álmodozott, annak ellenére, hogy folyton
győzködte magát, nincs ideje ilyesmire gondolni.
A viszonzásul kapott csókok ugyanolyan mohók voltak. Érezte,
hogy Marcus erekciója egyre nagyobb lesz, és annyira kitölti őt, hogy
levegőt is alig kap az izgalomtól.
A férfi ekkor megszakította a csókok sorozatát, hátrahajtotta a
fejét, a helyiség pedig visszhangzott a kielégült nyögésektől.
Nicola ismét úgy érezte, mintha repülne… egyenesen Marcus
karjaiba.
Tizennegyedik fejezet
Marcus már kezdett túlságosan is hozzászokni, hogy reggelenként
Nicola fekszik összegömbölyödve a karjában. Amikor szeretkezés
közben a lány minden szenvedélyét és vágyát beleadta, ő szinte el is
felejtette, hogy milyen filigrán alkatú. Ahogy azonban a nagy ágyban
cirógatta a testét, újra emlékeznie kellett rá.
Megint erekciója támadt, amikor a nő megmozdult álmában, és
nekidörgölődzött. Mivel az egyik keze a lány mellén volt , igencsak
küzdenie kellett , hogy magára erőltessen némi önuralmat, aminek
már gyakorlatilag az első találkozásuk óta híján volt . Az ördögbe,
hiszen csak nem teheti magáévá a lányt, mielőtt az felébred!
Nem kellett volna újabb éjszakát eltöltenie Nicolával. A fenébe,
már az az egyetlen éjszaka is túl sok volt Smith házában, amikor a
lány az ölében aludt! Most sem kellene egy teljes, együtt töltendő
napra készülnie, nem kellene úgy éreznie magát, mint egy gyereknek
az édességboltban, ahogy visszafojtott lélegzettel várja, hogy a lány
újra ránevessen, amitől az ő lelkébe öröm és szépség költözik.
Attól pedig végképp nem lenne szabad félnie, hogy el kell
búcsúzniuk egymástól, amikor a lány újra felszáll a repülőgépre, és
továbbutazik egy másik városba, egy másik fellépésre.
Marcus annyira arra koncentrált , hogy mit nem szabad éreznie a
nővel kapcsolatban, hogy teljesen váratlanul érte, hogy Nicola nyelve
lassan végigvándorolt az ő egyik ujján, majd a mellette lévőn, és így
tovább.
Te jó ég, a lány mindegyik ujját végig akarja nyalni?
Ördög és pokol, tényleg azt akarja!
Hála istennek, az ágyhoz elég közel tette le az óvszeres tasakot,
így könnyen elérheti. Csak a lehető legrövidebb időre vette le a kezét
a lányról, a fogával tépte fel a csomagolást, és gyorsan feltette a
gumit lüktető péniszére.
Meg sem kellett szólalniuk, ahogy megfogta a lány combját, és úgy
fordította a testét, hogy beléhatolhasson. Nicola tüdejéből szinte
minden levegő kiszállt , ahogy teljesen magában érezte a férfit .
– Marcus! – suttogta, ahogy egyre jobban a szenvedély hatása alá
került .
Pont ez az, ami hiányozni fog neki, ismerte fel a férfi, ahogy
végighúzta a kezét a nő mellén, és érezte, milyen gyorsan és erősen
ver a szíve. Nemcsak a pompás test, nem pusztán a szenvedély,
nemcsak az állandó készség a szeretkezésre… hanem az is, hogy
milyen bájos és édes.
A Nicolával kapcsolatos érzelmek váratlan hulláma az önuralma
maradékát is elsöpörte. Tudta, hogy alig harminc másodperce maradt
a robbanásig, ezért lejjebb csúsztatta a kezét a lány melléről. Ő
elragadtatott sóhajt hallatott , ahogy megérezte az ujjait a combja
közötti csúszós és nedves részen, és újra magába fogadta, úgy, hogy
egyértelműen érezni lehetett , készen áll az élvezetre.
Így, ketten együtt, több örömmel üdvözölhették az új napot, mint
amit a férfi addig valaha is tapasztalt . Ahogy a lány orgazmusa végül
az övét is előidézte, többé már nem tudta titkolni az igazságot: Nicola
a szívéből is megkaparintott egy részt.
Akár akarja, akár nem.
* * *
Nicola Marcusra nézett az ablak melletti asztalkánál, ahol palacsintát,
kolbászt és rengeteg gyümölcsöt ettek éppen. Hogy lehet, tűnődött,
hogy a közösen fogyasztott reggeli majdnem annyira meghitt érzést
vált ki belőle, mint a szeretkezés?
Talán csak azért, gondolt bele, mert már nagyon régóta nem
töltött el egy nyugodt reggelt egy férfival. Ilyet gyakorlatilag sosem
tapasztalt , mivel Kenny szinte mindig túl másnapos volt ahhoz, hogy
déli t izenkettő előtt felkeljen.
Bár Marcus a munkája során borokkal foglalkozott, a lány
képtelen volt őt részegen elképzelni. Ez is egy ok, amiért annyira
biztonságban érezte magát mellette.
Hirtelen sürgetést érzett , hogy a férfi tudomására hozza, mennyire
nagyra tartja őt, mennyire élvezi a lopott, t itkos, együtt töltött
órákat, és azt mondta:
– Tudom, milyen sokat kell dolgoznod a borászatban. – Átnyúlt az
asztalon, és megfogta a férfi kezét, de ahogy az ujjaik összefonódtak,
már attól egyfajta izgalmat érzett . – Köszönöm, hogy velem töltöd
ezt az időt.
– Sehol máshol nem lennék szívesebben – hangzott a válasz,
amelyhez kérdés is társult: – Általában mit csinálsz a
szabadnapjaidon?
A lány eltűnődött.
– Nem is tudom. Nem sok akad, amióta elkezdtem énekelni.
Főként az utóbbi hat hónapban, amióta a szíve – vagy inkább a
büszkesége – darabokra tört , könnyebb volt számára minden
figyelmét a zenére és a karrierjére fordítania.
– Ugyanez igaz rám is. Ahogy mondtad, a szőlő rengeteg figyelmet
követel.
Bár egyértelműen különböznek egymástól, Nicola meglepetten
tapasztalta, hogy mégsem mindenben egymás ellentétei.
Rámosolyott a férfira.
– Nem kellene most szomorúnak lennünk? Két munkamániás,
akik nem tudják kitalálni, mit kezdhetnének egy szabadnappal.
A férfi az ölébe húzta Nicolát.
– Már most fél tucat ötletem van.
A lány kuncogott, ahogy Marcus a nyakát harapdálta, és
nevetséges módon nagy kedvet érzett ahhoz, hogy az egész napot
ágyban töltsék. Különösen azért, mert a férfi annyira játékos
kedvében volt.
Úgy fordult, hogy szemtől szemben legyenek, a férfi pedig az
ajkához érintette a száját, minek eredménye a legédesebb csók lett ,
amelyet ő valaha is kapott.
– Mi lenne, ha elvinnélek az egyik kedvenc helyemre? – ajánlotta
Marcus.
Mivel a férfi az első pillanattól fogva magának való ember
benyomását keltette, Nicola különösen nagyra értékelte az ötletet.
– Örülnék neki. – Nem volt ínyére, de valamire emlékeztetnie
kellett a férfit . – Sajnos a legtöbb helyen, ahová beteszem a lábam,
azonnal felismernek.
– Tudom. Smith öcsém ugyanezzel a problémával küzd. A
családom az évek során elég jól megtanult együtt élni vele. Tehát ne
aggódj! Azt hiszem, hogy a hely, amelyre gondolok, tökéletes lesz. –
Végighúzta a kezét a lány alsó ajkán, amitől Nicolán remegés futott
végig. – Meglehetősen intim a légkör.
A lány hangja szinte csak suttogás volt, ahogy megszólalt:
– Ha intim, az jó.
Elképzelte azt a fél tucat dolgot, amit most egymással tehetnek, és
az ereiben még a korábbinál is hevesebben lüktetett a vér.
Már éppen arra készült , hogy megcsókolja a férfit , amikor
megszólalt a dörmögő hang:
– Ha megint csókolózni kezdünk, sosem jutunk ki a szállodából.
– Rendben.
Egy másodperccel később a férfi a lány hajába túrt , és hamarosan a
szájuk is összeért. Iszonyúan kívánták egymást, és Nicola úgy
helyezkedett , hogy lovagló ülésben legyen a férfin. Nagyon keményet
érzett a lába között, és ösztönösen is ritmikus mozgásba kezdett ,
miközben cirógatták egymást.
Ez volt az elő alkalom, hogy kettejük közül ő irányította a
szeretkezést, és ahogy a korábbi engedelmességet is élvezte, ez is
határozottan a kedvére való volt; örömet jelentett számára a tudat,
hogy eksztázist vált ki Marcusból pusztán azzal, hogy becsúsztatja a
kezét a hosszú ujjú ing alá, amelyet a férfi felvett a zuhanyozás után.
Egy olyan, hihetetlenül érzéki zuhanyozás után, amelyet követően
egész estig nyugton kellene maradniuk.
Ám a Marcus iránti vágya nem ismert határokat. Szerencsére,
gondolta mosolyogva, a férfi is éppen így érez.
Megszakította a csókot, és azt mondta:
– Mindjárt visszajövök.
Lecsúszott Marcus öléből, és mielőtt a férfi elkaphatta volna,
óvszerért ment. Amikor visszatért , örömmel vette észre, hogy
Marcus szemében meglepetés – és vágy – tükröződik, mivel ő közben
levette a ruháját.
Még mindig kicsit szégyenlős volt meztelenül, és a Marcus
szemében ragyogó örömből merített bátorságot, ahogy megindult felé.
Amikor közel ért hozzá, a férfi kinyújtotta a kezét, ő azonban nem
ült vissza az ölébe, hanem lassan letérdelt a két lába között.
– Nicola?
A férfi hangja rekedt volt , és szinte nyers, ahogy kimondta a
nevét, az ő keze pedig vágytól és bizonytalanságtól remegett,
miközben a nadrág cipzárját húzta le.
Marcus lefogta a kezét.
– Ezt nem kell csinálnod.
Belenéztek egymás szemébe.
– De akarom.
És tényleg akarta, annyira, hogy ő maga is megdöbbent.
Az őszinte válaszra adott kéjes nyögés hatására megduzzadt a
mellbimbója. Nagyon remélte, hogy a férfi nem lesz csalódott az ő
technikája – vagy annak hiánya – miatt , és kis segítséggel ugyan, de
sikerült lehúznia a nadrágot és az alsónadrágot, hogy Marcus végre
kiszabaduljon…
Isten az égben! Milyen szép, és milyen hatalmas! Nagyobb, mint
amilyennek képzelte, annak ellenére, hogy már több alkalommal
látta, és érezte is magában.
Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, és végighúzza az ujja hegyét
a kimondhatatlanul kemény, kívülről pedig selymes szerszámon.
– Jézusom, ez nagyon jó!
Nicola annyira elmerült Marcus testének a felfedezésében, hogy
alig hallotta a megjegyzést, miközben a kérdéses testrészt a kezébe
vette. A markában izgató érzést tapasztalt , és összefutott a nyál a
szájában. Gondolkodás nélkül lehajolt , és megnyalta a férfi péniszét.
Marcus fojtott hangot hallatott , és megmarkolta az ő haját. A lány
tudta jól, hogy a férfi átvehette volna az irányítást, hogy ott tartsa
őt, és kielégülést szerezzen a szájában, s bár t isztában volt vele, hogy
azt sem bánná, ezúttal mégis örült , hogy a saját tervei szerint
intézheti a dolgokat.
A férfi bőre tiszta volt , mégis enyhén sós, és ő úgy döntött , egy
alkalommal nem elég megkóstolnia. Egy pillanattal később a nyelve
már úgy mozgott rajta, mintha a legízletesebb nyalóka lenne, amelyet
valaha is kóstolt , de még ez sem volt elég neki. A szájában akarta
érezni őt.
Mielőtt azonban elég nagyra nyitotta volna a száját, hogy bekapja,
Marcus végül átvette az irányítást, felemelte, és ő újra lovagló ülésben
volt rajta.
– Még nem végeztem! – tiltakozott.
Abban a pillanatban a férfi magához húzta, és szájon csókolta. Ő
annyira elmerült a csók élvezetében, hogy észre sem vette, amikor
Marcus feltette az óvszert. Erre csak akkor jött rá, amikor ráült,
méghozzá olyan gyorsan, hogy hirtelen felszisszent.
A férfi megmerevedett benne, és amikor kérdőn nézett rá, ő akkor
jött rá, hogy Marcus még mindig azon aggódik, hogy esetleg fájdalmat
okozhat neki.
Válaszként először ütemesen mozgatta a csípőjét, majd azt
mondta:
– Tökéletes. Egyszerűen tökéletes.
És amikor mindketten feljutottak a csúcsra, ahonnan együtt
ugrottak le az élvezet mély szakadékába, tényleg minden tökéletes
volt.
* * *
Amikor nem sokkal később távozni akartak a lakosztályból, Nicola
megacélozta magát, hogy szembenézzen az elkerülhetetlen
problémával.
– Mi lenne, ha te mennél le előbb, és találkoznánk a bejáratnál? –
Kivett egy baseballsapkát meg egy nagy napszemüveget a táskájából.
– Ezeket veszem fel, meg egy jó bő pulcsit .
T izenöt perce még a forró ölelés biztonságát élvezte, most viszont
már hideg fejjel gondolkodott, hogy miképp tudnak kijutni a
szállodából úgy, hogy ne lássák meg őket együtt. Gyűlölte a helyzetet,
és azt is, hogy tökéletesen átlátja az abszurditását.
– Nem tetszik ez nekem, Nicola.
– Nekem sem, de… – A lány sóhajtott , és megrázta a fejét. – Mit
gondolsz Smith életéről?
– Már egész jól boldogul, és én büszke vagyok rá.
– Igen, de irigyled őt? Kívántad valaha is, hogy milyen jó lenne,
ha a tévében szerepelnél, és nők kérnének autogramot tőled?
– Ugyan már!
Nicola sejtette, hogy ez lesz a válasz.
– Tudom, hogy utálsz rejtőzködni, de ha nem így tennénk, annak
az eredményét még jobban utálnád.
Marcus néhány feszült másodpercen keresztül mereven nézett rá.
– Oké. Lent találkozunk.
A lány figyelte, ahogy a férfi kimegy, és amikor a szokottnál
erősebben csukta be az ajtót, neki gombóc nőtt a torkában, amelyet le
kellett nyelnie. Sajnálta, amiért a férfi dühös, de tudta, hogy neki
határozottnak kell lennie, és senki nem tudhat a kapcsolatukról. Nem
azért, mert félt , hogy megismétlődhet az, ami a korábbi barátjával
történt. Marcust egyértelműen nem vonzza a hírnév és a csillogás.
Abban is biztos volt , hogy a férfinak nincs szüksége a pénzre, amit a
„bűnös éjszakák” történeteinek eladásával kereshetne.
Az ő aggodalma sajnos már teljesen más jellegű volt.
Borzasztóan félt , hogy elköveti a hibát, és beleszeret, hacsak nem
nagyon óvatos, és nem emel erős falat a szíve köré.
Az igazság az, hogy habozás nélkül, azonnal bevallaná az egész
világnak, hogy a férfi a kedvese, ha úgy gondolná, hogy a kapcsolatuk
tartós lehet. Tudta viszont, hogy nem élhet a fantázia birodalmában.
Marcusszal nagyszerű szexben van része. A testi kapcsolatuk remek.
Tény viszont, hogy ő hétfőn visszatér a megszokott életéhez, és a
férfi is az övéhez. Neki pedig semmi másra nincs kevésbé szüksége,
mint hogy fotók emlékeztessék az együtt töltött időkre, vagy
riporterek faggassák, hogy mi történt azzal a káprázatos
üzletemberrel, akivel együtt látták.
Igen, meg akarja védeni Marcust a cirkusztól, amivé az élete válna,
ha hírbe hoznák vele.
De magát is védenie kell… és gondolatban fel kell készítenie a
szívét a hétfő reggeli elkerülhetetlen búcsúra.
Tizenötödik fejezet
Marcus egész életében igazságos akart lenni. Miután vagy ezer
nézeteltérést simított el a húgai és öccsei között, feltételezte, hogy
minden oldalról meg tud vizsgálni egy problémát, és úgy képes
analizálni, hogy egyik féllel sem alakít ki érzelmi kapcsolatot.
Akkor tehát mi a baja Nicolával? Nem szabad dühösnek lennie a
lányra pusztán azért, mert nem mutatkozhat vele a nyilvánosság
előtt . Nem a nő hibája, hogy híres. Hétfőn este megadta neki az
esélyt, hogy megóvja magát a hírnév bonyodalmaitól, de ő nem élt
vele.
Meg kell békélnie ezzel, nehogy Nicola elforduljon tőle, és teljesen
eltűnjön az életéből, mielőtt elbúcsúzhatnának egymástól. Mérföldről
mérföldre érezni lehetett , ahogy a lány egyre jobban magába
zárkózott azóta, hogy átmentek a Golden Gate hídon, és most észak
felé tartottak, Marin megyébe. Az az igazság, hogy a kapcsolatuk
elvesztése sokkal fájóbb lenne, mint az a megalázó helyzet, hogy úgy
kellett kilopakodnia a szállodából, hogy aztán felvegye Nicolát a
személyzeti bejáratnál.
Megfogta a lány kezét, és az ujjaik összefonódtak.
– Sajnálom.
Ahogy Nicola feléje fordította szép arcát, a tágra nyílt
tekintetében meglepetés tükröződött.
– Marcus…
– Tudom, hogy a hírnév milyen sok terhet jelenthet. A francba! A
saját szememmel láthattam a szálloda előcsarnokában. Meg tudsz
nekem bocsátani, amiért ilyen idétlenül viselkedtem?
Boldogan látta, hogy a telt ajkak mosolyra húzódnak.
– Nincs mit megbocsátanom.
Marcus az ajkához emelte a lány kezét, és csókot nyomott a
tenyerébe.
– De igen. Nem viselkedem így újra.
Továbbra is az ölében tartotta a nő kezét, és közelebb húzta
magához. Túl távol vannak egymástól az autóban. A lánynak most az
ölében kellene ülnie, a mellkasához simulva, hogy ő simogathassa a
haját, és segíthessen neki ellazulni, hogy kis időre elfeledkezzen a
mozgalmas életmód által kiváltott stresszről.
– Azon az estén a klubban – kezdte a lány halkan – nem ilyesmit
vártál. Nekem kell elnézést kérnem, amiért nem voltam teljesen
őszinte hozzád rögtön az elején. Már rég bocsánatot kellett volna
kérnem, amiért abban a hitben hagytalak, hogy egyszerű, közönséges
lány vagyok.
– Számomra sosem lehetsz egyszerű, közönséges lány. És nem
azért, mert híres vagy. – Megszorította a nő kezét. – Te különleges
vagy, Nicola. Nagyon, nagyon különleges.
Hát nem tudja ez a férfi, hogy ilyesmiket nem mondhat, ha nem
akarja, hogy ő fülig beleszeressen? Hiszen már a csodálatos szex is
nagyon veszélyes volt .
Erre most azt fejtegeti, hogy ő milyen különleges…
Aggódott, hogy Marcus valami ennél is kedvesebb dolgot mond –
és jól tudta, hogy akkor a fal, amellyel a szívét próbálta körülvenni,
nem sokáig marad meg –, ezért úgy döntött , hogy a biztonságos talajt
talán az jelentené, ha a férfi családjáról beszélgetnek.
– Ha már a különleges emberekről van szó – mondta –, szeretném,
ha mesélnél a testvéreidről. Mi csak hárman voltunk gyerekek, ennek
ellenére jó nagy ricsajt csaptunk a házban, ahol felnőttem.
– A nagy ricsaj tökéletes jellemzés – értett vele egyet Marcus, és
felderült , mint mindig, amikor a családjáról beszélt .
Egy nap a férfiból remek apa és férj lesz. Nicola megpróbált nem
tudomást venni a mardosó vágyakozásról, amelyet a kéretlen
gondolatok váltottak ki belőle, vagy a parányi féltékenységről, hogy
egy másik nő részesülhet ezekben az örömökben. Tudta jól, hogy
nevetséges dolog ilyesmit éreznie egy olyan emberrel kapcsolatban,
akit csak pár napja ismer, ám ettől az érzései semmit sem változtak.
– Lori azt mondta, hogy van egy ikertestvére. Nagyon
hasonlítanak?
Marcus erre olyan sokáig nevetett , hogy a lány a végén
megállapította:
– Ezek szerint nem.
A férfi még mindig vigyorgott, amikor megszólalt .
– A becenevük Pajkos és Barátságos.
– Feltételezem, hogy Lori a Pajkos.
Ezt nem volt túl nehéz kitalálni.
– Ráhibáztál. Barátságos, az igazi nevén Sophie, csendes és
udvarias könyvtáros.
– Jól kijönnek egymással?
– Hogyne – erősítette meg a férfi –, leszámítva azokat az
eseteket, amikor nem.
– Izgalmas lehetett számodra, amikor Lori és Sophie randevúzni
kezdett .
– Randevúzni kezdtek?
Marcus ezt olyan arccal kérdezte, hogy ő egy másodpercig szinte
el is hitte, hogy komolyan gondolja. Elnevette magát, és folytatta a
faggatózást.
– Hány udvarlót kellett elagyabugyálnod?
– Épp eleget, és olyan jól sikerült , hogy talán azóta sincs
partnerük.
A lány még mindig nevetett , és azt mondta:
– Beszélj a sok öcsédről!
Pár perccel később az agya már zakatolt , ahogy megpróbálta
összerakni a képet, amelyben volt egy tűzoltó, egy profi
baseballjátékos, egy filmsztár, egy fotós, valamint egy autómágus –
vagyis a család tagjai.
– T i, Sullivan fiúk igencsak lefoglalhattátok a mamátokat, mialatt
felnőttetek.
– Még mindig lefoglaljuk.
Nicola összerakta magában az ismereteit a családról; hogy a férfi
mennyire szereti a testvéreit , hogy az apjuk milyen korán meghalt, és
azt mondta:
– Nagyon megerőltető lehetett számodra, amikor hirtelen
hatalmas felelősség nehezedett rád, és gyerekként nem volt más
választásod, mint hogy átvedd az apukád szerepét, és törődj a
testvéreiddel.
Túl későn vette észre a férfi arcán megjelenő kifejezést, és már
nem tudta visszaszívni a szavait . Marcus annyira nyitottnak tűnt,
amikor a testvéreiről beszélt! A tekintetében most sem volt
elutasítás, de nem tudta elrejteni a fájdalmat, amelyet az ő szavai
váltottak ki.
– Sajnálom – jegyezte meg a lány halkan, és megszorította a férfi
kezét. – Tapintatlan voltam. Már fiatalon sok mindennel kellett
megbirkóznod.
– Igazad van. Tényleg úgy éreztem, hogy át kell vennem a papa
helyét. És át is akartam venni. Segíteni akartam.
Nicolának eszébe jutott , hogy milyen barátságos és kedves volt a
férfi anyja, amikor ő azon az első estén teljesen meglepetésszerűen
felhívta, hogy biztonságban van-e Marcus mellett , így most
megkérdezte:
– Anyukátok hogyan kezelte a helyzetet?
– Mindig számíthattunk rá. Így az idő távlatából jól látom, hogy
az élete többi részében már csak velünk, gyerekekkel törődött. Nem
voltak randevúi, és amennyire visszaemlékszem, még csak nem is
tervezett ilyesmit. Egyetlen alkalomra sem tudok visszaemlékezni,
amikor ne várt volna minket öleléssel, szükség esetén sebtapasszal,
vagy ne segített volna a házi feladat megírásában, és ne örült volna
velünk együtt a sikereinknek.
– Az elmondottak alapján tényleg csodálatos nő lehet – mondta
Nicola, majd arra gondolt, ő hogyan érezte volna magát, ha el kell
veszítenie egy szerető férjet, és magára marad egy csomó gyerekkel,
ezért megkérdezte:
– Sokat sírt?
– Biztos vagyok benne, de sosem láttam sírni.
A lány erősebben megszorította a férfi kezét, és bár tudta, hogy
nincs joga megkérdezni, mégis feltette a kérdést.
– És te? Sírtál?
Marcus csak pár pillanat múlva válaszolt .
– Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy hajlandó vagy elviselni a
hírnév nyűgét, ha cserébe énekelhetsz és zenélhetsz az embereknek? –
Amikor a nő bólintott , folytatta. – A tudat, hogy a családom boldog,
megérte az áldozatot.
– Te vagy a különleges – jegyezte meg a lány, és határtalan
melegséget érzett a szívében, amiért Marcus ilyen sokat tett a
családjáért, és mi mindent kellett elviselnie a testvérei érdekében.
Tudta, hogy a férfi nem véletlenül ilyen rendkívüli személyiség, mégis
azt kívánta, bárcsak másképp alakult volna a múltja. – Csodálom,
milyen fontos számodra a család. Nem ismerek mást, aki így érez.
– A család neked is fontos, nem?
– Nagyon is az.
Nicola már beszélt arról, mennyire szereti a gyerekeket. Most
azon kapta magát, hogy azt mondja:
– Mindig arról ábrándoztam, hogy nekem is nagy családom lesz
egyszer. Mint amilyen a tiéd: sok gyerekkel, akik gyakran
civakodnak, de szeretik egymást.
– Hogy akarod összeegyeztetni a karrieredet a gyerekekkel?
Nicola vállat vont.
– Mindig úgy gondoltam, hogy ha valamit eléggé akarok, akkor
előbb-utóbb megoldást találok rá.
– Mi mást akarsz még?
A lány széles mosollyal válaszolt .
– Ezt a napot veled.
Odahajolt , és hirtelen megcsókolta a férfit , miközben Marcus a
titkos célállomásuk felé kormányozta az autót.
* * *
Marcus lekanyarodott az autópályáról egy mellékútra, és a táj is
vadregényesebb lett . Nicolának az ablaktalan stúdiókban és
koncerttermekben töltött napok és hónapok után határozottan
izgalmas volt újra éreznie a természet közelségét. Bekapcsolta a
rádiót, keresett egy dalt , amelyik tetszett neki, és engedett a
kísértésnek; lehúzta az ablakot, boldog kutyaként kidugta a fejét a
napfénybe meg a szélbe, és együtt énekelte a Bangles együttessel,
hogy Walk like an Egyptian.
Marcus egy pillanatra sem engedte el a kezét, és a lány teljesen
átadta magát a pillanat örömének.
Amikor egy bukkanóhoz értek, Marcus visszahúzta az autóba,
úgyhogy a lány enyhe puffanással landolt a bőrülésen, amitől kitört
belőle a visszatarthatatlan nevetés. Ahogy Marcus is nevetni kezdett ,
az arcán tükröződő vidámságtól öröm gyúlt Nicola lelkében.
Ezután a Whitesnake egyik dala következett, és ő megjegyezte:
– Szeretem az ilyen klasszikus, régi slágereket.
– A klasszikus, régi slágerek az ötvenes évekből származnak, és
nem a nyolcvanasokból – vetette ellen Marcus.
Hoppá, gondolta, de már túl későn jutott eszébe, hogy akaratlanul
is érzékeltette a köztük lévő korkülönbséget.
– Igazad van – jegyezte meg a lány vidáman, majd kikapcsolta a
rádiót.
Pár pillanattal később a férfi beállt egy aprócska bolt parkolójába.
– Mindjárt visszajövök.
Egy hatalmas zacskóval tért vissza, amelyet átvetett a vállán.
Nicola meg akarta kérdezni, hogy mi van benne, de a férfi pont úgy
nézett ki, mint egy kisgyerek, aki valami nagy titkot rejteget, ezért
elállt a szándékától. Marcust már látta komolynak, feszültnek, és
természetesen érzékinek is. Ez a játékosság azonban most egy teljesen
új és csodálatos arcát mutatta meg.
Nemsokára rákanyarodtak egy hepehupás és határozottan keskeny
földútra, amelyen a férfi minden figyelmére szükség volt , hogy
sértetlenül célba érjenek.
A lány sejtette, hogy a part felé haladnak, ám ettől semmivel sem
volt kisebb a meglepetése, amikor a férfi kisegítette őt az autóból,
átvetette a nehéz zacskót a vállán, és azt mondta:
– Csukd be a szemed!
Kenny után már senkiben nem volt bizalma, de Marcusban
magától értetődően megbízott . Nagy levegőt vett , behunyta a szemét,
és meglepődve tapasztalta, hogy a férfi felkapja őt.
Azonnal kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy Marcus mosolyog
rá.
– Nem kell cipelned – tiltakozott, noha örült a karok
szorításának, meg hogy újra érezheti a férfi szívének dobogását.
– Nem hagyhatom, hogy eless valamilyen ágban – hangzott a
válasz a füle mellett . – Csukd be a szemed újra!
A lány megborzongott a gyengéd parancstól, és a benne lakozó
kisördög azt kérdezte:
– És mi van akkor, ha nem teszem?
A válaszul kapott tekintetben annyi vad és érzéki éhség volt , hogy
ő bizsergést érzett az ajkán, bár a férfi még meg sem csókolta.
– Tényleg meg akarod tudni?
Az agyában valami azt kiáltotta, hogy igen, de a korábban
kilátásba helyezett erotikus büntetés gondolata mégis azt váltotta ki
belőle, hogy engedelmeskedjen.
A férfi kuncogott, ahogy ő a nyakába kapaszkodott és teljesen
hozzásimult. A lány minden érzéke életre kelt , ahogy Marcus nyugodt
és határozott léptekkel vitte őt a keskeny ösvényen a magas
fenyőfák között. Hallotta, ahogy a madarak egymást szólongatják a
fák csúcsán. Érezte, ahogy a gyenge fuvallat cirógatja a bőrét, és
lehűti azokon a helyeken, ahol Marcus érintésétől átforrósodott.
– Határozottan kellemes illata van a levegőnek.
Válaszul puszit kapott a homlokára, s miközben a szeme még
mindig csukva volt , felemelte a fejét, átölelte a férfi nyakát, és
lehúzta a fejét, hogy megcsókolja.
A csók után Marcus azt mondta:
– Ha nem vigyázol, it t terülünk el a fák között.
A férfi vágytól fűtött hangja erős kísértést jelentett a számára, de
végül hagyta, hogy a kedvese arra a helyre vigye, amelyet
kiválasztott kettejük számára.
A levegőben a fenyőillatot a tenger sós illata váltotta fel, a férfi
pedig megállt és letette őt, úgy, hogy a lány háttal volt neki.
– Most már kinyithatod a szemed.
Nicola az elmúlt évek során rengeteg időt töltött a malibui parton,
amikor Los Angelesben dolgozott, ám ennek ellenére meglepődött a
hihetetlen látványtól.
A kékeszöld víz olyan élénk színű volt, hogy szinte el sem tudta
hinni, hogy valóságos, nem pedig egy festmény, amelyet kifejezetten
az ő számukra festettek. Ahogy a hullámok megtörtek a finom, fehér
homokos part két szélén emelkedő magas, barázdált felszínű
sziklákon, az Új-Zéland bizonyos részeire emlékeztette őt, melyeket
az ottani turnéja során alkalma volt látni.
– Marcus – szólalt meg csodálattal eltelve –, ez gyönyörű!
A férfi még jobban magához szorította.
– Örülök, hogy így gondolod.
Nicola már kapott ajándékba drága virágcsokrokat, flancos
vacsorákat, még ékszereket is, de csak Marcusnak jutott az eszébe,
hogy egy tengerparton töltött nap örömével ajándékozza meg.
Helyet változtatott az ölelésben, hogy ne csak szavakkal tudja
kifejezni, mit érez. Finoman megcsókolta a férfit , és azt mondta:
– Köszönöm a legszebb napot, amelyet valaha átéltem.
Már majdnem dél volt , és a napsugarak a fejük fölül érkeztek, de ő
már tudta, hogy semmi nem ronthatja el az örömét, hogy egyedül
lehet Marcusszal a világ egyik legszebb helyén.
A férfi lenézett rá, és a tekintetében izzó vágyról a lánynak az
jutott eszébe, hogy az ő szemében is hasonló tükröződhet.
– Éhes vagy már?
Az volt, de nem ételre vágyott, hanem a férfira. A lehetőségre,
hogy kiélvezzen minden értékes órát azzal az emberrel, aki egyre
jobban belopta magát a szívébe.
Megrázta a fejét, és lerúgta a balerinacipőt.
– Ó! – Boldogan felsóhajtott , ahogy megérezte a meleg homokot
a lábujjai között. – Nagyszerű érzés!
Marcus leült egy közeli sziklára, levette a cipőjét és a zokniját,
felhajtotta a nadrágja szárát, és ő határozottan meglepődött, amikor a
férfi az ölébe húzta és megcsókolta. Utána ugyanolyan hirtelen eltolta
magától, bár neki már határozottan remegett a lába. Kézen fogták
egymást, és elindultak a teljesen kihalt parton.
– Szereted ezt, ugye?
– Igen, szeretlek csókolgatni.
– Nem arra gondoltam – folytatta a lány. – Hanem felkapni
engem, kézben vinni, lehúzni a fejem, hogy megcsókolj, amikor csak
elfog a vágy. – Színlelt szigorúsággal nézett a férfira. – Azt hiszem, ez
is hozzátartozik ahhoz a viselkedéshez, hogy mindig neked kell
megmondanod, mit csináljak.
Marcus nem engedte el a kezét, hanem azzal együtt emelte fel a
sajátját, hogy a lány arcán végigsimítson.
– Te is szereted.
A magabiztos szavaktól és az egyértelmű kijelentéstől, hogy ő
bizony élvezi, ha valakitől lépten-nyomon utasításokat kap, a
lánynak talán fel kellett volna háborodnia. Mindketten tudták
azonban, hogy nem zavarja.
Nicola hirtelen úgy érezte, mintha egy hajón lenne, amelyik
elvesztette a horgonyát, és most lassan, de biztosan sodródik az óceán
közepe felé. Ekkor előtört belőle a kérdés, amelyre az együtt töltött
idő alatt képtelen volt megtalálni a választ.
– Hogyan lehetséges, hogy egy jóképű, sikeres és nagyszerű
fickónak, mint amilyen te vagy, harminchat éves korában még nincs
felesége, és nincsenek gyerekei?
Amikor a férfi megmerevedett mellette, a lány hamar rájött , hogy
rosszul tette fel a kérdést, ezért még kiegészítette valamivel.
– Figyelembe véve, hogy milyen nagyszerű vagy az ágyban,
feltételezném, hogy esküvői ruhás nők várnak sorban állva az ajtó
előtt .
A megjegyzés halvány mosolyt váltott ki a férfiból.
– Pontosan mennyire vagyok jó?
– Most csak bókokra vadászol – nevetett a lány, majd folytatta. –
Észveszejtően jó vagy.
A partot ostromló hullámok egyre nagyobbak voltak, ezért
megfordult, hogy elszaladjon, de Marcus nem engedte el, és a hideg víz
már majdnem a térdéig csapott a rövid farmerszoknyája alatt .
– Ez hideg! – tiltakozott.
– Szeretem, amikor mindenütt nedves vagy.
– Piszkos fantáziád van – jegyezte meg Nicola, de a hangja
elárulta, hogy semmi kifogása ellene.
– Igazad van – válaszolta a férfi, mire ő a vágyakozó, sötét
tekintettől lecövekelt a homokban, és szinte levegőt is alig kapott. –
Tehát tudd meg, hogy mit gondoltam ki a piszkos fantáziámmal,
Nicola. Vedd le a ruhádat!
A lány mindkét irányban végignézett az üres partszakaszon.
– Megőrültél?
– Csak akkor viselkedem őrültként, ha veled vagyok. – A férfi
felvonta az egyik szemöldökét. – Várok!
Te jó ég! Nicola teljesen elképedt a gondolattól, hogy ott helyben
levetkőzzön Marcus kedvéért.
– Ha valaki jön – kezdte, de aztán eszébe jutott valami. – Erre a
partszakaszra senki nem jön ki, ugye?
– Nem – hangzott a megerősítés. – Ma csak mi vagyunk itt .
Nicola épp elég időt töltött nagyon gazdag emberek társaságában,
hogy tudja: lehetetlen magánterületként birtokolni egy ilyen hosszú
partszakaszt.
Már éppen készült levetni a pólóját, amikor rájött , hogy mit tesz
vele a férfi. Elhatározta, hogy a testét fogja használni a célja elérése
érdekében.
Végigsimított a csípőjén.
– Alkut ajánlok.
– Alkut?
A lány felszegte az állát, és megerősítette:
– Igen.
Örömmel vette észre, hogy az ellenkezésnek számító válasz
hallatán a férfi ajkán leheletnyi mosoly jelenik meg.
– Szép hátad van, Nicola. Nagy öröm lenne nézni, miközben a
térdemre fektetlek.
Meghökkentő módon a férfi nem volt egyedül ezzel a gondolattal.
Nicola megpróbálta elnyomni magában az erotikus képet, és a tőle
telhető legszigorúbb hangon azt mondta:
– Ne próbáld másra terelni a szót!
Válaszul gyöngyöző nevetést kapott.
– Milyen harcias kismacska lettél!
Marcus elkapta a lány öklét, mielőtt az behúzhatott volna neki
egyet.
– Rajta! Tedd meg az ajánlatodat!
– Levetkőzöm, ha válaszolsz a kérdésemre, hogy miért nem vagy
még nős, és miért nincs barátnőd sem.
A nevetés olyan gyorsan eltűnt a férfi arcáról, hogy a lány
majdnem elsírta magát. Annak ellenére, hogy tudta, a viszonyukba
nem lenne szabad személyes elemeket vinniük, és nem lenne szabad
elhagyniuk a testi kapcsolat biztonságos talaját, érezte, hogy már
késő.
Már a szíve is benne van a játékban. Méghozzá jócskán.
De többet akart tudni Marcusról. Meg akarta érteni, hogy miért
lett belőle az, aki.
– A barátnőm megcsalt – kezdte a férfi keserű hangon. – Aznap
jöttem rá, amikor elmentem abba a klubba.
Korábbi megjegyzésekből Nicola már tudta, hogy valami rosszul
alakult köztük, ám ennek ellenére a meglepetéstől elkerekedett a
szeme.
– Ő csalt meg téged?
– Én még sosem csaptam be nőt.
– Nem – jegyezte meg a lány gyorsan. – Tudom, hogy sosem
tennél ilyet. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy egy épeszű
nő megcsalhat téged. Biztos nagyon dühös vagy rá.
– Az voltam – ismerte be a férfi –, de utána rájöttem, hogy
igazából mindkettőnknek nagy szívességet tett vele.
– Hogyhogy?
– Nem illettünk egymáshoz, és amikor ágyban találtam egy másik
férfival, az segített , hogy ne pazaroljak rá több időt.
Bár a lány tudta, hogy a válasz kegyetlenül fájdalmas lehet Marcus
számára, mégis megkérdezte tőle:
– Szeretted?
A férfi előbb nem szólt semmit, és mindketten hallgatásba
merültek, de végül azt mondta:
– Azt hittem, hogy szeretem.
Au! Fájdalmas gondolat volt, hogy Marcus valaki mást szeretett .
Nagyon is. Talán ez megmagyarázza, miért csak később jött rá, hogy
a férfi nem azt mondta: szerette a volt barátnőjét.
– Várj csak! Azt hitted, hogy szereted? Akkor ez most igen vagy
nem?
Marcus komor arccal megrázta a fejét.
– Nem. Azt a valakit szerettem, akit elképzeltem magamnak mint
ideális társat. Az a nő azonban igazából másmilyen volt.
– Pontosan tudom, hogy mit érezhettél – jegyezte meg a lány,
mielőtt visszafoghatta volna magát.
– Tudod?
Hat hónap története, gondolta a lány. De tisztában volt vele, ha
Kennyről kezd el beszélni, valószínűleg könnyekben tör ki, és
bolondot csinál magából.
– Igen.
A férfi az álla alá tette a kezét, és egymás szemébe néztek.
– Akárki volt, és akármivel bántott is meg, ő a világ legnagyobb
idiótája.
A visszatartott könnyek végül csak kibuggyantak a lány szeméből.
– Én nála is nagyobb idióta voltam, mivel elhittem a hazugságait.
– Nem, Nicola – mondta Marcus, és a hüvelykujjával letörölte a
könnycseppeket. – Okos vagy, szép és tökéletes, és az is voltál.
Egy pillanattal később már a szája is az övén volt, és a lány csak
arra tudott gondolni, hogy milyen jó a férfi karjában… és micsoda
szerencse, hogy ő azon az estén ott volt az éjszakai klubban. Legalább
egy picit segíthetett neki túljutni a keserű csalódás fájdalmán.
– Segíts levetkőzni! – kérte nagyon halkan.
A férfi tekintete csillogott, ahogy rátette a kezét az övére, és
együtt húzták le a pólót. Azután a melltartó került sorra, és mindkét
ruhadarab a homokban kötött ki. A farmerszoknya és a bugyi is
ugyanolyan gyorsan lekerült róla, ő pedig ott állt Marcus előtt ,
teljesen meztelenül, érzéki vágyaktól eltelve.
Tizenhatodik fejezet
– Van fogalmad róla, hogy milyen szép vagy?
Marcus a világ legkifejezőbb, leghálásabb tekintetét érezte magán.
– Csak akkor, amikor így nézel rám – mondta a lány.
A férfi megfogta Nicola derekát, magához húzta, és a szájuk
teljesen természetes módon forrt össze. Nicola szenvedélyesen
viszonozta a csókot, és megragadta a férfi ruháját. A csókot is csak
annyi időre szakította meg, hogy az inget áthúzhassa a fején, majd
folytatták, amit elkezdtek. Időközben a nadrág és az alsónadrág is
lekerült Marcusról.
Miközben a szájuk továbbra is egymásra tapadt, a férfi újra a
karjába kapta a lányt, elment egészen a partig, és ott letette.
Egy hullám odáig csapott fel, ahol álltak, és Nicola egészen
elképedt, hogy milyen hideg a víz.
– Megőrültél?
– Amikor így állsz mellettem – válaszolta Marcus –, tényleg őrült
lehetek.
Erre a lány csókokkal borította az arcát, nyakát és a vállát. A férfi
még soha senkivel nem volt együtt, aki ilyen felszabadultan
viselkedett volna, ennyire át tudta volna adni magát az örömnek… és
ennyire meg tudta volna osztani vele ezt az örömöt. A Nicolával
töltött órák boldogabbak voltak, mint bármelyik időszak, amelyre a
lány előtti időkből emlékezett.
Igen, Marcus igazat mondott, amikor azt állította, hogy nem bánta
meg a családjáért hozott áldozatot és lemondást. Most azonban örült,
hogy semmilyen lemondásra nem volt szükség azért, hogy néhány
napig Nicola legyen számára a legfontosabb – és az, amit a lánnyal
kapcsolatban érez.
– Észbontóan jó lenne itt szeretkezni veled – mondta a nő, és
megnyalta Marcus fülcimpáját –, de nem tudnánk védekezni.
A férfinak le kellett győznie magában a vágyat, hogy úgy tegye
magáévá Nicolát, hogy semmi nincs köztük. Ha többről lenne szó,
mint néhány őrült, együtt töltött napról, talán megpróbálhatnák, és…
Nem. Most az adott pillanatra kell koncentrálnia, és arra, hogy
Nicolától ez alatt a pár nap alatt több örömet kapott, mint amennyit
egy férfi egész életében remélhet. De a lány egyértelművé tette
számára, hogy nem akar kapcsolatot.
És ugyanez fordítva is igaz.
Ekkor Marcus megmutatta, hogy mit tart a kezében.
– Előrelátó voltam.
A lány elfojtott nevetéssel megrázta a fejét.
– Hogy az ördögbe szedted ezt elő a zsebedből, és bontottad ki úgy,
hogy nem vettem észre? – Meg sem várta a választ, és kikapta az
óvszert a férfi kezéből. – Jó, hagyjuk, nem érdekes. – Azzal
lecsúsztatta a kezét Marcus válláról a hasára.
A férfi nem volt benne biztos, hogy kibírná, ha magán érezné a
forró, parányi kezet, ezért figyelmeztetően azt mondta:
– Még csak ne is próbálj incselkedni velem!
Inkább úgy döntött, lefekteti a nőt a parti fövenyre.
Nicola érzéki ártatlansággal pislogott rá, és megkérdezte:
– Mi más módon tudhatnám meg, hogy beváltod-e a fenyegetést
az elfenekeléssel kapcsolatban?
– Ó, azt be fogom váltani, nem kell aggódnod – mondta a férfi, és
nagy kísértést érzett , hogy ott azonnal kezelésbe vegye az édesen
gömbölyű popsit , de abban a pillanatban a lány megnyalta az ajkát,
miközben az ő erekciójára pillantott .
– De szép! – suttogta, és teljesen váratlanul térdre ereszkedett,
majd forró, nedves és határtalanul izgató szájába vette a férfi
péniszét.
Jézus! Marcus szinte el sem tudta hinni, hogy ott van az óceán
partján, és a bolygó legszebb nője a szájával akarja kielégíteni,
miközben a parti hullámokban állnak. Hiszen ez nem ő, az ő élete
nem ilyen, és ez nem is szerepelt a tervei között!
Most nem kell a tervekkel foglalkozni, gondolta végül, miközben
beletúrt a nő hajába, és úgy döntött, hogy elfogadja, amit felkínálnak
neki. És miközben az élvezete már majdnem a tetőfokára hágott,
feszülten figyelte a lányt, nehogy bármilyen kellemetlen érzést
okozzon neki. Szerencsére az apró, kéjes hangokból sejteni lehetett ,
hogy ő is élvezi, hogy most átveheti fölötte az irányítást.
Marcus várt, amíg csak pár másodperc választotta el a
kielégüléstől, és akkor kihúzta a szerszámát a lány szájából.
– Tedd fel rám az óvszert, Nicola!
A lány ködös tekintettel pislogott rá, de reszkető kézzel
engedelmeskedett.
A férfi összeszorította a fogát, ahogy a hihetetlenül kemény nemi
szervén érezte az apró kéz édes mozdulatait , aztán csodálta, hogy a
lány szeretkezés közben mennyire átadja magát neki. Meg akart
felelni a belé vetett bizalomnak, és éreztetni akarta Nicolával, hogy
jól döntött, és tényleg megbízhat benne.
– Gyere ide! – Várt, amíg a nő megfogta a kezét, felállt , majd
folytatta: – Fond körém a karod és a lábad! – A lány szót fogadott, és
ő nem tudta visszafojtani a megjegyzését. – Imádom, amikor ebben a
helyzetben tarthatlak!
– Annyira talán mégsem élvezed, mint én – hangzott a válasz, ő
pedig megindult befelé a hideg vízbe.
– Te jó isten – kiáltott fel a lány, ahogy egy hullám végigsöpört a
fenekén. – Ez nagyon hideg. – A szeme azonban érzékien csillogott. –
Igencsak keményen kell majd dolgoznod, hogy melegen tarts.
– Pont ez a tervem – mondta a férfi, és egyre gyorsabban mozgott
a nő lába között. – Mennyire hatásos a technika?
– Hm, kifejezetten jó. De – Nicola kinyújtotta a kezét – még
mindig libabőrös vagyok.
Marcus először egyetlen csókot nyomott a lány karjára, majd fél
tucatot.
– Így csak erősebb remegést váltasz ki belőlem – mondta a nő
érzelmektől fűtött hangon, mire a férfi taktikát váltott .
– Próbáljuk talán ezt?
A tekintetük találkozott, miközben Marcus egyetlen határozott
mozdulattal beléhatolt .
– Ó! – A lány pupillája kitágult az élvezettől. – Igen. Pont így… –
Nem tudta folytatni, mert kéjes sóhaj tört ki belőle, ahogy Marcus
kissé hátradöntötte, és a legérzékenyebb pontját ingerelte.
Az együttlét Nicolával olyan természetes és olyan
megállíthatatlan volt, mint a dagály. Marcus érzelmeiben nem volt
apály, folyamatosan csapkodtak benne a vágy hullámai, és egyre
mélyebbre rántották őt az örvényben.
A lány szeme csillogott, ahogy felnézett rá, és ő érezte a veszélyes
vonzerőt, amelyet nem csak az váltott ki, hogy a testük egyesült.
Nicola belékapaszkodott, a nap pedig megvilágította a gyönyörű
testet, és kiemelte a puha bőr aranyszínű árnyalatát.
Marcus adta ugyan az utasításokat szex közben, de átkozottul jól
tudta, hogy igazából kinél van a kezdeményezés. Nicola már attól a
pillanattól fogva uralkodott rajta, hogy a klubban ránézett, és
kiválasztotta őt.
A lány kezdettől fogva birtokolta a testét, ám Marcus biztos volt
benne, hogy a szíve – és a lelke – biztonságban van. Odáig egyetlen
nő sem hatolhat el.
Akkor most miért van rá mégis olyan hatással ez az együttlét,
mint amilyet még sosem tapasztalt?
És miközben minden lehetséges testi örömöt megkaptak
egymástól, önkéntelenül is arra kellett gondolnia, hogy a szép
popsztárral tervezett forró szexből vajon mikor vált érzéki
szeretkezés itt a tengerparton, ahol a nap mintha kizárólag az ő
kedvükért sütne.
Tizenhetedik fejezet
Nevetgéltek, miközben felvették a ruhájukat a még nedves testükre,
majd kéz a kézben elindultak a parton, hogy leüljenek a puha
homokra, és rávessék magukat annak a zacskónak a tartalmára,
amelyet Marcus a pici sarki üzletből, a Point Reynesből hozott.
Nicola élvezte, hogy így ülhet a férfi mellett , hogy evés közben a
lábuk összeér, és a falatok között időnként megcsókolják egymást.
Őszintén meglepte, hogy egy piknik bizonyos értelemben véve még
az óceánban történt szeretkezésnél is intimebb lehet.
Amikor a férfi a karjában tartotta, és őrült érzelmeket ébresztett
benne a csókokkal és a cirógatással, őt már akkor is nagyon kevés,
talán csak egy csók választotta el attól, hogy kimondja a gondolatot,
amely mélyen a szívében kezdett megfogalmazódni. Most viszont úgy
érezte, elég egyetlen kedves mosoly, hogy a talaj kicsússzon a lába
alól, és az érzelmek nélküli kapcsolatot feladva belőle is olyan lány
legyen, mint akikkel korábban tréfálkozott: akik esküvői ruhában
állnak sorba a férfi ajtaja előtt , és kérlelik, hogy örökre mellette
maradhassanak.
Annak ellenére, hogy élete legszebb napját élte át, és a férfi azt
mondta, hogy az exbarátja nem érdemelte meg őt, mégis ügyelnie
kellett rá, hogy ne hagyja eluralkodni magán a szívében ébredő
érzelmeket.
– Tehát – kérdezte, miközben letört egy újabb darabot a
kenyérből, és belemártotta a paprikás krémbe –, hogyan szereztél
tudomást erről a helyről?
– Ez volt apám kedvenc partszakasza. – Nicola követte a férfi
pillantását, egészen egy szép kis házig, amely a sziklákon állt . – A ház
és ez a homokos part a legjobb barátjáé volt. – Marcus arca
elkomorult, amikor folytatta: – Joe néhány éve meghalt. A
végrendeletében anyámra hagyta ezt a helyet, és azt mondta neki,
azok a legkedvesebb emlékei, amikor mi, gyerekek mind itt
játszottunk a parton. És azt reméli, hogy egy nap az unokáink is it t
játszanak majd.
Nicola késztetést érzett , hogy közelebb húzódjon hozzá, megfogja
a kezét, és a szívére tegye, mintha így kárpótlást nyújthatna
mindazért, amit a fiúnak olyan fiatalon el kellett viselnie.
– Mondj valamit az édesapádról! Hogy hívták?
– Jacknek. – A férfi elmosolyodott. – Nagyszerű ember volt. Nem
volt olyan nap, amikor ne éreztük volna, mennyire szeret minket, és
örül, amiért a gyerekei vagyunk. Még akkor is, amikor veszekedtünk,
kiabáltunk és szidtuk egymást, ő csak ült, és hagyta, hogy elérjünk egy
olyan pontig, ahonnan már nincs visszatérés.
– Akkor mit csinált?
Nicola halk kuncogást hallott .
– Bejött a szobába, és azt mondta: „Most pedig befejezitek.”
– Csak ennyit?
A folytatáshoz fancsali mosoly társult .
– Csendben jött be, de mindig észrevettük.
– Mintha csak téged látnálak.
– Valamikor talán én is ilyen apa akartam lenni.
A lány oldalra döntötte a fejét.
– Mit akarsz ezzel mondani? Most már nem gondolod, hogy
nagyszerű apa leszel?
– Régebben szerettem volna az lenni, de most már nem
gondolhatok feleségre és gyerekekre.
A férfi kijelentésében semmi sértő nem volt őrá nézve. De attól az
egyértelmű kijelentéstől, hogy a popsztár, aki lefeküdt vele, nem
lehetne alkalmas az anya szerepére, a lány hirtelen – a találkozásuk
óta először – értéktelennek érezte megát.
A mellkasában érzett szúró fájdalom elnyomta benne az
óvatosságot, és kimondta, amit gondolt.
– Tehát pusztán azért, mert becsapott egy lotyó, akivel
randevúztál, feladod a családdal kapcsolatos terveidet?
A férfi tekintetében figyelmeztetés villant, ám ő nem vett róla
tudomást. Törődik is ő ilyesmivel, hiszen a saját sírja, amelyet ás, már
akkora, hogy akár bele is fekhetne. Miért kellene most megállnia?
Különösen úgy, hogy sosem találkoznak többé. Talán megpróbálhat
segíteni neki egy kicsit… akár úgy is, hogy Marcus nem kéri tőle.
Igen, határozta el, kifejezetten emberbaráti cselekedet, ha
bizonyos tényekre rámutat, és felhívja rájuk a férfi figyelmét.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy Marcus megsértette, és ő most
vissza akar vágni.
– Csak azt akartam kérdezni, megfordult-e már a fejedben, hogy
talán azért választottál egy teljesen reménytelen nőt, hogy utána ne
kelljen feleségül venned és családot alapítanod. Hogy ne kelljen
kockáztatnod, esetleg elveszítesz valakit, akit szeretsz, a gyermekeid
anyját, mint ahogy anyukád elvesztette az apátokat. A volt
barátnődet használod mentségül, hogy elmenekülhess a szerelemtől. –
Vállat vont, és megpróbált közömbösen viselkedni. – A manóba,
engem is bizonyára ezért választottál. Hiszen nem veszélyes lefeküdni
egy olyan, számításba sem vehető énekesnővel, akivel semmi esély a
közös jövőre.
Súlyos, hideg csend állt be köztük azután, hogy a lány befejezte a
férfi életét boncolgató elemzést. Hirtelen rájött , hogy Marcus eddig
még sosem nézett rá úgy, mint most. Haragosan.
A férfi dühös volt rá, amiért ő elmondta, amit gondol.
– És mi a helyzet veled? – Marcus szeme összeszűkült, és
elkomorult az arca. – Bárkit választhattál volna, Nicola. Akkor miért
álltál össze egy utolsó hazuggal, akiről feltételezhetted, hogy
fájdalmat fog neked okozni? Ugyanolyan okból, mint amiért a szexi
kismacska képét akarod mutatni? Ugyanolyan okból, mint amiért
elrejtőzöl a remek tested és a szép arcod mögé, csak hogy ne kelljen
megmutatnod az embereknek, milyen okos vagy? És valószínűleg
engem is azért választottál, mert pár éjszaka jó móka velem, de
mindketten tudjuk, hogy eszed ágában sem lenne összeállni egy
unalmas, öltönyös, idősebb pasassal.
Nicolát felkészületlenül érte, hogy a férfi ezt hozta elő, és
megpróbálta elhúzni a kezét, de Marcus erősen fogta.
– Nincs jogod ilyeneket mondani nekem!
– Ne kezdj el köveket dobálni, ha te magad üvegfalú házban laksz,
kismacska!
Te jó ég, milyen rossz érzés úgy hallani a becenevét, hogy a férfi
mérgesen mondja ki!
– Nekem úgy tűnik, hogy te menekülsz folyton valami elől –
jegyezte meg Marcus halk, de kemény hangon. – Menekülsz a
sajtótól. T itkolod, hogy milyen okos és tehetséges vagy valójában.
Még a hálószobában is, ahol pedig igazán nem kellene semmit
rejtegetned, pokoli küzdelmet kell folytatnom, hogy a másodperc
töredékére eltüntessem a köréd épített falat.
Nicola megértette, hogy felbőszítette a férfit azzal, amit mondott
neki, méghozzá annyira, hogy az most el akarja őt taszítani magától.
Ettől a felismeréstől azonban nem csökkent a fájdalma. Épp
ellenkezőleg, inkább nőtt. Mert buta módon megbízott a férfiban,
hogy az nem fogja őt bántani.
Kirántotta a kezét a szorításból, és felállt a homokos parton.
– Rendben van! Nem akarod, hogy bármit is elrejtsek, tehát ideje
mindent kipakolni.
Marcus is felállt , és ránézett.
– Tessék, rajta!
A kihívás nyomán Nicolából áradni kezdtek a szavak.
– Kezdjük azzal, hogy elfogadom a tényt, valóban én vagyok a
világ legnagyobb idiótája, amiért elhittem, érzelmi kapcsolatok nélkül
is együtt lehetünk. Tudtam, hogy nem lett volna szabad
beleszeretnem egy olyan fickóba, aki néhány nap forró szexen kívül
semmi mást nem akar tőlem. – Szaporán lélegzett, és a látása is
elhomályosult a könnyektől, ahogy erős hangon tette fel a kérdést. –
Még most is okosnak tartasz?
El kellett fordulnia a férfitól, mert nem tudta volna elviselni, hogy
az lássa, ahogy ő sír. Minden összeomlott, és a tökéletes nap odalett .
Hiszen úgy vallotta meg a buta érzéseit , hogy biztos volt benne,
Marcus semmilyen szinten sem viszonozza őket.
Nem is készült semmi ilyesmire. A férfi anyja megnyugtatta
ugyan, hogy biztonságban lesz a fiával, de Mrs. Sullivan tévedett.
– Mennem kell – mondta határozott hangon, amelyből érezni
lehetett az eltökéltséget. – A többiek már várják, hogy megjelenjek a
próbák helyszínén. Nem késhetek el újra.
Elindult a fenyők között lévő ösvény felé, amelyen
visszajuthatott az autóhoz. A vízben, ahol a férfi a karjában tartotta
őt, a hideg hullámok ellenére melege volt.
Most azonban, bár melegen sütött a nap, mégis borzongott.
* * *
Marcus nem csak azon döbbent meg, hogy a nőnek milyen erős
érzelmei vannak vele kapcsolatban. Hanem azon is, hogy miközben ő
erősködött, a lánynak közönséges, szexi kismacskánál többre kellene
tartania magát, éppen ő kezelte úgy egész idő alatt , mintha az lenne.
Mintha csak egy test lenne, amelyet újra és újra a magáévá tehet. Ám
amikor Nicola az eszét – és a szívét – használta, hogy elemezze az ő
életét, azt már nem viselte el.
Mindent bedobált a nagy zacskóba, majd sietős léptekkel
végigment a fák között. Nicola már az autóban várta. Egyenes háttal
ült , keze az ölében, és mereven maga elé nézett, miközben a férfi
beszállt a kormány mögé.
– Sajnálom.
Marcus meg akarta fogni a lány kezét, de tudta, hogyan reagálna:
az ő érintésére vágyik most a legkevésbé. Önkéntelenül is észrevette a
helyzet iróniáját: ő pont azt szeretné, amit Nicola nem akar – újra
kapcsolatba kerülni vele, még ha csak egy futó érintés erejéig is.
– Én is sajnálom.
Marcus meglepetten hallotta a szavakat. Azt tervezte, hogy a lány
tudomására hozza, mennyire sajnálja, amiért megbántotta őt, és nem
ismerte fel korábban, milyen érzékenyen érintik az apja halálával
kapcsolatos emlékek.
De ahogy Nicola kifejezéstelen tekintetébe nézett, tudta, hogy
már késő.
– Nem kellett volna kikényszerítenem a többi együtt töltött napot
– jegyezte meg halkan a lány, és minden szavából megbánás érződött.
A férfi először mintha könnyes csillogást vélt volna felfedezni a
tekintetében, de amikor újra odanézett, a lány tekintete már tiszta
volt. És annyira kifejezéstelen, hogy Marcus gyomra összeszorult az
emléktől, hogy mindössze pár perccel korábban mennyi szenvedély és
öröm tükröződött benne.
– Igazad volt, hogy be akartad fejezni az első éjszaka után. –
Nicola szája sarka picit felfelé görbült, de az eredményt nem lehetett
mosolynak nevezni. – Tanultunk valamit. Az egyéjszakás kalandnak
a nevéhez méltóan csak egy éjszakán át szabad tartania.
Marcus mindig is az a magabiztos Sullivan volt, aki tudja, mit kell
tennie az adott helyzetben. Most azonban teljesen tanácstalan volt,
már attól kezdve, hogy összekerült Nicolával. Most pedig még a
korábbinál is tanácstalanabb. Bár végig tudta, hogy a kapcsolatuk
nagyon rövid időn belül véget ér, rossz volt belegondolnia, hogy így
kell befejezniük.
– Nekem te sosem popsztár voltál, Nicola. Mindig is az voltál, aki
valójában vagy. Nő, akit kezdettől fogva akartam és kedveltem. Ha
valaha is úgy bántam veled, mintha csak a szex eszköze lennél, akkor
nagyon sajnálom.
A lány hosszú másodperceken át csendben volt. Végül azt mondta:
– Rendes, hogy így gondolod.
A férfi még várt valamit, a folytatást, hogy ő sem csak egy
öltönyös fickó, aki képes kiváltani a lányból az orgazmust és az azzal
járó boldog sikolyt, de semmi ilyesmi nem következett. Nicola
elővette a telefonját a táskájából, és megnézte, hány óra.
– Mennyi idő alatt érünk a Warfield Színházhoz?
Marcus hirtelen úgy érezte, kezét-lábát törné, hogy a lány
meghallgassa a mentegetőzését, ám az a füle botját sem mozgatja.
Nem ugyanezt tette két éven át Jill-lel, hogy a nő boldog legyen?
Nos, meg lehet nézni az eredményt. Ha túlságosan unalmas volt Jill
számára, akkor most sem várhat mást. Még ha túl is tudnák tenni
magukat a nap kellemetlenségén, a lány egész biztos ráunna egyszer…
és őt egy nap az a felettébb megalázó helyzet várná, hogy belép a
szobába, és ágyban találja valami izgalmas, szakállas, testékszert
viselő hapsival, amiből tudni fogja, hogy újra bolondot csinált
magából.
Hiszen teljesen más az életvitelük. Ő korán kel, hogy a szőlővel
foglalkozzon, megkóstolja az új évjárat borait , vagy étterem-
tulajdonosokkal és borkereskedőkkel találkozzon. A lány pedig vagy
sokáig van a színpadon és a stúdiókban, vagy olyan összejöveteleken
vesz részt, mint a hollywoodi partik, amelyekre Smith is gyakran jár.
Újra emlékeztetni próbálta magát, hogy semmi közös nincs
bennük, ám ennek ellenére, az ördög vigye el, önkéntelenül is az volt
az érzése, hogy ami igazán számít, az mindkettejükben ugyanaz.
– A Warfield úgy egyórás út innen.
– Remélem, nem lesz nagy forgalom. Ha ismersz valami rövidebb
utat, akkor jó lenne, ha azon mennénk.
Hogy változhatott meg minden ilyen gyorsan? Nem sokkal
korábban még az óceánban szeretkeztek, és most Nicola úgy beszél
vele az autóban, mint egy idegennel.
A büszkesége azonban nem engedte, hogy újra bocsánatért
esedezzen. Már megpróbálta, a lány pedig ellökte magától.
Végeztek egymással.
– Ne aggódj! – válaszolta legalább olyan személytelen hangon. –
Időben ott leszel
Tizennyolcadik fejezet
Milyen szerencse, hogy már vagy ezer hasonló bemutató van
mögötte, gondolta Nicola, miközben másnap este elvégezte a
szokásos hangpróbát, és tréfálkozott a zenekar tagjaival. Bár
mosolygott és nevetett , belül mégis ürességet érzett . Teljes ürességet
és nagy-nagy szomorúságot.
Egyre csak Marcus korábbi szavai jártak a fejében, és emiatt a
próbák alatt egyszer el is felejtette az egyik dal szövegét. Meg kellett
állnia közben, tréfásan mentegetőzött a zenekar tagjai előtt , és úgy
tett , mintha nem látná, hogy a többiek kérdő tekintettel néznek rá és
egymásra.
Egyetlen botlás. Mindig csak egyetlen botlásra van szükség, hogy
az emberek éjszakai mulatozást, kábítószerezést és vad partikat
feltételezzenek.
Tény, hogy ehhez ő is hozzájárult a klipjeivel, a színpadon viselt
ruhákkal és azzal, hogy olyan emberek társaságában hagyta
lefényképezni magát, akik valóban kétes életmódot folytattak, nem
csak feltételezték róluk.
Ugyanezt mondta neki Marcus is, amikor dühös szócsatát
folytattak a tengerparton.
Tudta, hogy pont ezért lett annyira dühös. Ha esetleg nagy levegőt
vesz, és vár egy picit , talán bevallja a férfinak – és magának is –,
hogy már belefáradt a szexi lány szerepébe, és azt szeretné, ha a dalai
e nélkül is népszerűvé válnának. Ne legyen szükség a szexi körítésre,
hogy el lehessen adni őket a világban.
Ez a lélegzetvétel viszont elmaradt. Ehelyett fejest ugrott élete
legbutább, legostobább vallomásába.
Elmondta a férfinak, hogy beleszeretett .
Nem, nem mondta. Kiabálta!
Természetesen a férfi egy szót sem szólt szerelemről. A parton
sem, és később az autóban sem.
Nicola most csak ült az öltözőjében, amelyet az ügynöke az ő
speciális igényei szerint rendezett be, hogy a hely minél kényelmesebb
és meghittebb legyen, és a lámpafüzér alatti tükörbe meredt. A
lámpák túl erősek voltak, és a lelke olyan részeit is megvilágították,
amelyeket nem akart látni.
Marcus becsületére legyen mondva, a kocsiban azonnal elnézést
kért tőle. Ő azonban túlságosan is félt meghallani, mit bánt meg a
férfi, és elborzadva gondolt rá, hogy valami olyasmit mond:
„Sajnálom, hogy szerelmes lettél belém. Nem így terveztem.”
Elfordult a tükörtől, mivel nem tudott tovább a saját szemébe
nézni.
A szerelmi bánat állítólag tökéletes állapot a dalok írásához. Most
talán fel kellene vennie a gitárt , és mesterművet írhatna, szabadjára
engedhetné a benne rejlő Joni Mitchellt , hogy szomorú fiúkról
énekeljen, akik nélkül élni sem tud.
Erre azonban nem képes. Legalábbis ma éjszaka nem. Még
túlságosan erős benne a fájdalom, még kétségbeejtően ostobának
tartja magát, hogy olyan gyorsan elvesztette az uralmat a szíve fölött
egy olyan férfi miatt , akiről már rögtön az elején tudta, hogy nem
illik hozzá. Mindössze egyetlen éjszakát kellett volna együtt
tölteniük.
Ahogy ott ült az öltözőben, és nagyon sajnálta magát, olyan
érzése volt, mintha a gitár is és a tükör is őt nézné a helyiség másik
oldaláról, és gyávának tartaná.
Igazuk van. Valóban gyáva. Már régóta az.
Végül nagy levegőt vett , amit már az óceán partján meg kellett
volna tennie. Azután újra és újra mélyet lélegzett, egész addig, amíg
elég erősnek nem érezte magát, hogy meghozza a helyes döntést.
Nem vett tudomást a rövid, csillogó kosztümről, a tánchoz és a
provokatív viselkedéshez tervezett ruháról, amelyet az öltöztetője
készített ki a színpadi szerepléshez. Felállt , felvette a gitárját, és
megfordult, hogy szembenézzen magával a tükörben.
A nő, aki visszatekintett rá, most nem a popsztár volt kilónyi
sminkkel és szorosan a testére tapadó selyemruhában. Most Nico
végre először úgy nézett ki, mint Nicola, a fiatal, csinos, huszonéves
lány, farmerszoknyában és pólóban, aki néhány dalt írt , és most el
akarja játszani őket a közönségnek.
Végre egy kis mosolyt is az arcára tudott varázsolni.
Az ember vagy úszik, vagy megfullad, és ő ma este megteszi az
első lépést az új jövője felé.
Marcus nem lesz ugyan mellette, de legalább mindig tudni fogja,
hogy ő adta meg neki az első lökést, és ő indította el a megfelelő
irányba.
A férfi nem szerette őt, de mindig éreztette vele, hogy tiszteli.
Ma este ő is t isztelni fogja magát.
Úgy ölelte magához a gitárját, mintha a szeretője volna – tudta
jól, hogy nagyon sokáig nem lesz más kedvese a hangszeren kívül –,
kilépett a folyosóra, és elindult, hogy megkeresse a zenekar vezetőjét,
mert meg kellett vele beszélnie pár változtatást.
* * *
Marcus korábban azt mondta a húgának, hogy nem tud elmenni
Nicola szombati koncertjére, mivel arra az estére programja van, és
nem tud rajta változtatni. Semmi mást nem kívánt kevésbé, mint
hogy Lori mellett üljön, és figyelje Nicolát a színpadon.
Visszament a napai borászatába, a szokásos életéhez, ahol
nincsenek édes, szexi popsztárok, hacsak nem egy turné keretében
érkeznek, és nem kérnek személyes idegenvezetést a birtokon.
Mégsem tudott azonban távol maradni a koncerttől. Nem tudta
legyőzni magában a vágyat, hogy még néhány órán át egy helyiségben
lehessen Nicolával.
Otrombán hazudott az egyik testvérének, és az elfoglaltságával
kapcsolatos állítása ellenére most mégis it t áll a San Franciscó-i
Warfield Színház előtt; a táblát nézi, amelyen az
olvasható: Különleges fellépő, csak ma este: NICO!
A parton, az autóban a büszkesége azt súgta, hogy jobb lesz neki a
lány nélkül, és be kell fejeznie mindent, mielőtt Nicola vet véget a
dolognak úgy, hogy azzal az ő szívét is összetöri.
A fenébe a büszkeséggel!
Miután a lány péntek délután kiszállt a kocsiból, a búcsú emléke
azóta is kísértette őt, szinte a nap minden másodpercében.
Örülök, hogy találkoztunk, mondta Nicola.
Erre neki mi a csudát kellett volna felelnie? Hogy ő is örül a
találkozásnak, mintha csak üzleti partnerek lennének?
Bár kedvesnek kellett volna lennie hozzá, és csak azzal kellett
volna törődnie, hogy a lány meghallgassa a bocsánatkérését, alig
tudott kinyögni pár szót.
A nő egy rövid másodpercig végignézett rajta, majd elővette a
telefonját, és értesítette a stábot, hogy megérkezett. Pár pillanattal
később már eltűnt az ajtó mögött, amely becsukódott, és nemcsak a
rajongókat akadályozta meg a próba megzavarásában, hanem attól a
férfitól is elválasztotta, aki a kocsija kormánya mögött ülve sokáig
nézett utána.
– Ember, szeretne jegyet a műsorra? Nico általában sokkal
nagyobb helyeken lép fel, és it t már húsz perc alatt elfogyott az
összes jegy. Jó darabig nem lesz rá esélye, hogy ilyen közelről
láthassa.
A jegyüzér szavai célba találtak, és Marcus meredten nézte a
jegyet. Hiszen ezért van itt , nem? Hogy még egyetlenegyszer lássa
Nicolát, ha csak távolról is, mert a lány már most kegyetlenül
hiányzott neki.
Korábban közel volt hozzá, nagyon közel. Marcus teljesen
magától értetődőnek vette őt, és csak a hétfőt tekintette az
elkerülhetetlen búcsúzás napjának.
Megvette a jegyet, és meglepetten tapasztalta, hogy a tömegben
nemcsak fiatal kölykök vannak, hanem főiskolások, és páran még az
ő korosztályából is, akik egyértelműen nem kiskorú rajongókat
kísérnek, hanem Nicola játékára kíváncsiak.
Amikor leült , hallotta, hogy pár tizenéves a lányról beszél éppen.
– Hallottam, hogy a fickó, akivel tavaly együtt járt , piszkosul
átverte. Intim helyzetben fényképeket készített róla, és eladta őket.
– Utolsó patkány volt, nem?
– De. Nem is tudom, hogy Nico miért járt vele. Ha olyan klassz
csaj lennék, mint ő, kivárnám a világ legjobb pasiját, aki imád.
A beszélgetés ezután azokra a férfiakra terelődött, akikbe a tinik
szerelmesek, és akik nem is tudnak róluk, ezért Marcus hátradőlt,
hogy feldolgozza a hallottakat.
A tengerparton a lány célzást tett rá, hogy a volt szeretője elárulta
és fájdalmat okozott neki. Azt pedig már korábban is említette, hogy
néhány rossz döntés miatt olyan kép alakult ki róla, hogy zabolátlan
party girl.
Marcus érezte, hogy nagyon egyszerű lenne elővenni az
okostelefonját, és az interneten megnézni a történet befejezését. De
eszébe jutott a saját gyanakvása, amikor megtudta, hogy valójában
kivel került kapcsolatba, és Nicola azt feltételezte, hogy ő az
interneten kutatott utána.
Akármit tud is meg a lány múltjáról, azt tőle magától kell
megtudnia. Feltéve, ha Nicola még hajlandó lesz beszélni vele. De
miért tenné? – tűnődött el, ahogy a fények elsötétültek, és a tömeg
éljenzésben tört ki. Az interneten ugyan nem keres róla információt,
de most it t ül a sötétben, mint egy besurranó tolvaj, és várja, hogy a
lány mit sem sejtve megkezdje az előadást.
A korábbi szerető még nála is rosszabb volt?
Érezte, hogy fel kellene állnia, és távoznia kellene. De Nicolával
kapcsolatban sosem tudott parancsolni magának… és most sem lesz
képes rá.
Egész idő alatt megpróbálta a szexre korlátozni a kapcsolatukat,
ám az több volt. Sokkal több. A lányhoz annyira hozzátartozik a
zenéje, hogy neki ezt is meg kell ismernie, úgy, ahogy a szép test
formáit megismerte.
A színpad fényei lassan kigyulladtak, és mindenki felállt , ahogy
Nicola megjelent. Marcus meghökkent, hogy a lány milyen picinek
tűnik az erős világításban, mégis mennyire magabiztos, és mindenkit
lenyűgöz a teremben.
Meglepetten látta, hogy ezúttal szoknyát és pólót visel.
Emlékezett néhány felvételre, amelyeket a zenei csatornák közötti
keresgélés során látott , és azok alapján feltételezte, hogy a lány
nagyon rövid ruhát fog felvenni valami szexi kiegészítővel.
– Sziasztok!
A színpad két oldalán lévő kivetítők mutatták a mosolyát. Nico
erősnek látszott, ugyanakkor kicsit idegesnek is. Marcus arra gondolt,
hogy talán szomorúság jeleit látja a tekintetében, de némi izgalom is
volt benne.
Mi történik most?
Ám ekkor hirtelen mindent megértett , még mielőtt a lány bármit
mondott vagy csinált volna. Nicola a kezébe vette az irányítást.
– Annyira örülök, hogy mind el tudtatok jönni! A Zenészek az
Irodalomért Alapítvány nagyon fontos számomra.
Egy hang megszólalt:
– Szeretünk, Nico!
A lány elnevette magát.
– Én is szeretlek benneteket.
A szavak könnyen törtek elő belőle, és Marcus tudta, hogy a lány
tényleg úgy is érez. A rajongók a világot jelentik számára. Nem veszi
félvállról a feladatot, hogy ilyen sok embernek adja elő a zenéjét.
– Ma este gitározni és zongorázni van kedvem, és ez egy darabig
most el fog tartani. Nem bánjátok?
Ötezer torokból hangzott a biztatás, és a lány mosolya
bevilágította a sötét termet.
– Remek!
Elővette a gitárját, és a vállára akasztotta. Marcus telitalálatnak
érezte a döntést.
Hirtelen belátta, hogy a parton nem volt igaza. A lány nem az
egész énjét rejtette el, hanem csak egy részét. Ő nem egy szexistennő,
hanem egy szép lány is, akinek a hangja tisztán és erősen cseng,
ahogy pengeti a gitárját, és dalainak egyszerű varázsával mindenkinek
a szívét rabul ejti.
Az emberek visszaültek a helyükre. Nem azért, mintha nem
töltötte volna el őket izgalommal a zene, hanem mert jobban akarták
hallani, és az előadás minden apró részletét élvezni akarták. Egy
olyan előadásét, amely teljesen a hatása alatt tartotta őket.
A lány a dalok közti szünetekben is lenyűgözte a közönséget,
mivel történeteket mesélt arról, mi ihlette őt a szöveg megírására, és
ezeken mindenki nevetett . Amikor a reflektorok fényében leült a
zongorához, és játszani kezdte a dalt , amelyet Marcus a próbák alatt
hallott , a teljes szívét kitárta a közönség előtt .
Hogy elfogadják… vagy összetörjék.
Ahogy Marcus figyelt, hallgatta a dalt , és a lelkét megérintette az
előadás, már tudta, hogy ő a legnagyobb bolond a világon.
A lány, akit rejtőzködéssel vádolt, bátrabb, mint bárki, akivel eddig
találkozott. Sokkalta bátrabb, mint ő.
Ha már nem szembesült volna a ténnyel, hogy fülig szerelmes
Nicolába, ott rögtön belészeretett volna – a San Franciscó-i,
zsúfolásig megtelt koncertterem teljes közönségével együtt.
Tizenkilencedik fejezet
Miközben a taps a harmadik, utolsó ráadás után sem szűnt meg,
Nicola gyorsan lement a folyosón az öltözőjébe. Pár másodpercig
egyedül akart lenni, mielőtt kimegy az előtérbe, hogy üdvözölje a
rajongókat, akik fizettek, hogy beszélhessenek vele, és közös
fényképeket készíthessenek.
A csoport tagjai már elég régóta voltak együtt, hogy megértsék
ennek a szükségességét, ezért csak mosolyogtak rá, és felemelt
hüvelykujjukkal a siker jelét mutatták, de nem akarták őt
beszélgetéssel feltartani.
Becsukta maga mögött az ajtót, nekidőlt, és végre kiengedte
magából mindazt a feszültséget, amely már vagy két órája benne volt.
Megcsinálta, és tényleg úgy volt kint a színpadon, hogy csak
gitározott, zongorázott és énekelt.
Te jó ég, ez hihetetlen! Bár meglepetten tapasztalta, hogy énje
egy részének hiányzik a fény, a csillogás és a tánc.
Mindent vagy semmit, most erről van szó. Tévedett volna? És ha
igen, meg tudja találni a keskeny mezsgyét a két világ között úgy,
hogy ne veszítse el a rajongóit, és ne kelljen feladnia a karrierjét,
amelynek a kiépítésén olyan sokat dolgozott?
– Nico!
Kopogtak az ajtón. Jimmy volt, a testőr, aki általában
szolgálatban volt a fellépések alkalmával.
Nico nagy levegőt vett , és mosolyogva kinyitotta az ajtót.
– Szia!
A férfi komor arcot vágott.
– Igazán sajnálom, hogy zavarlak.
– Valami baj van?
– Csak azt akarom mondani, hogy van itt egy fickó, aki nem
akarja elhinni, hogy nem jöhet be, és mindenáron találkozni akar
veled.
Nicolának előbb a gyomra szorult össze, majd a szívében is valami
hasonló érzést tapasztalt .
– Bizonyára egy főiskolás, aki túl sokat ivott – mondta, bár
érezte, hogy nem erről van szó.
– Nem – erősítette meg Jimmy. – Egy idősebb pasas. Más, mint a
megszokott fazonok, akik arról próbálnak meggyőzni, hogy ismernek
téged. Üzletember-kinézete van.
Te jó ég, ez csak Marcus lehet! Tudja vajon, hogy az egész este
során őt kereste a tömegben? Hogy mindegyik széles vállú férfi láttán
meghűlt benne a vér, de egyik sem ő volt? Végül meggyőzte magát,
hogy a férfi nincs ott . Most azonban kiderül, hogy mégiscsak
megnézte az előadást, és most találkozni akar vele a színfalak
mögött?
Ő azonban nagyon jól tudta, hogy most, miután sebzett lelke
utolsó darabkáját is a közönségnek adta, mi történne abban a
pillanatban, ha találkoznak. Könyörögne a férfinak, hogy fogadja őt
vissza, még ha csak egy órára is. Reggel pedig gyűlölné magát, amiért
nem tudott kitartani a büszkesége mellett .
Megrázta a fejét, és megszólalt .
– Igazán nem…
Jimmy bólintott .
– Ne aggódj! Nem fogom beengedni. Csak azt akartam még
tisztázni, hogy nem engedlek haza egyedül, hátha úgy dönt az illető,
hogy megles valami sötét helyen. Visszaviszlek a szállodába.
– Rendben van. – A lány megpróbálta mosollyal kifejezni a
köszönetet, de nem nagyon sikerült. – Köszönöm, hogy szóltál, és
hogy vigyázol rám.
A férfi gyengéden elmosolyodott.
– Nagyszerű voltál ma este a színpadon. Mind hasra estünk a
műsortól.
Nicola érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.
– Köszönöm. Örülök, hogy tetszett a műsor. – Az öltöző felé
mutatott . – Csak pár másodpercre van szükségem, és máris kimegyek,
hogy köszöntsem a rajongókat.
– Megmondom nekik, hogy mindjárt ott leszel.
Halk kattanással újra bezárult az ajtó, és a lány a szívére szorította
a kezét. Pusztán a gondolattól, hogy Marcus kint lehet az ajtó előtt ,
máris vadul dobogott a szíve. Milyen közel lehet…
Nem! Neki most nem szabad rágondolnia, a munkájával kell
törődnie.
Nem mert a tükörbe nézni, mert nem akarta látni a zaklatott
tekintetét. Megragadott egy vizespalackot, és elindult, hogy üdvözölje
a rajongóit. A mai este az övék, mivel jótékony célra adakoztak.
Nicola nem hagyhatja, hogy egy összetört szív az útjába álljon.
Harminc perccel később már fájt az ajka a sok mosolygástól, de
minden egyes rajongóját meg akarta ölelni, és kis időre szinte
normálisnak érezte magát. Mint azt megelőzően, hogy Marcus
megjelent az életében, és gyengéden átölelte őt. Mielőtt megcsókolta
és megérintette.
Mielőtt megmutatott volna neki valami olyasmit, ami sokkal
szebb – és végül sokkal fájdalmasabb –, mint bármi, amit ő eddig
elképzelt.
A szerelem előtt.
– Istenemre mondom, elképesztő voltál!
Lori vágta át magát az emberek tömegén, és átölelte.
Nico természetesen örült, hogy látja Lorit , de a Marcusszal való
kapcsolat meglehetősen fájdalmas érzéseket keltett benne, ezért még
a korábbinál is erősebben kellett küzdenie, hogy mosolyt erőltessen az
arcára.
– Köszönöm – mondta, és azon tűnődött, Lori vajon tudja-e, hogy
a bátyja is ott van. – Én is remekül éreztem magam a színpadon.
– Bárcsak Marcus is el tudott volna jönni! Most lenne egy új,
behemót rajongód.
Nicola csak nagy nehézségek árán tudta megőrizni a mosolyát. Ha
bárki másról lett volna szó, talán bevallja Lorinak, hogy teljesen
elveszítette az uralmat az érzései fölött . Most csajos csevegésre van
szüksége, hogy kellő mennyiségű bor mellett meg lehessen beszélni a
pasikkal kapcsolatos ügyeket.
Ehelyett azonban azt mondta:
– Kifejezetten élveztem, hogy veletek lehettem ezen a héten.
Marcus húga rámosolygott.
– Itt maradsz hétfő reggelig, ugye? – Amikor a lány bólintott , Lori
folytatta. – Havonta egyszer az egész klán összegyűlik vasárnapi
ebédre az anyám házában. Kérlek, gyere el, és csatlakozz hozzánk!
Marcust már ismered, de tudom, hogy a többiek is mennyire
szeretnének találkozni veled, mivel egész héten arról áradoztam
nekik, milyen csodálatos vagy.
– Hű, ez igazán kedves – mondta Nicola, mivel nem akarta
tönkretenni a barátságukat azzal, hogy otromba módon visszautasítja
Lori kedves ajánlatát –, de nem zavarhatok meg egy családi
eseményt.
Lori félreértette Nicola habozását, és azt mondta:
– Smith révén mind kapcsolatban vagyunk a hírnévvel.
Megígérem, hogy mindenki teljesen normálisan fog viselkedni.
Mellesleg – tette hozzá cinkos pillantással –, önkéntelenül is bízom
benne, hogy ha találkozol valamelyik bátyámmal, rögtön egymásba
szerettek. Beszéltem már neked Gabe-ről? Tűzoltó, és a barátnőim
folyton azt hajtogatják, hogy milyen jópofa srác.
Nicola annyira zavarban volt, hogy csak nagy nehezen tudott
megereszteni egy tréfát.
– Ugyan ki lenne képes ellenállni egy tűzoltónak?
Lori újra megölelte.
– SMS-ben elküldöm a címet. Tudom, hogy most nem érsz rá, és
hagyom, hogy a rajongóiddal foglalkozz. Holnap találkozunk!
Talán, gondolta Nicola, miközben izgatott fiatal lányok egy
csoportja visongott mellette, ez az ebéd mégsem olyan rossz dolog.
Már elég bátor volt, hogy elkezdje megváltoztatni a róla kialakult
képet, és megtette az első lépést, hogy ne kelljen a szexi kismacska
külső mögött rejtőznie.
Ám a döntés, hogy Marcusnak nem engedte meg a találkozást,
nem volt kifejezetten bátor dolog.
Holnap, a vasárnapi ebédnél újra találkozhatnak, és ő
mindkettejük számára bebizonyítja, hogy megbirkózik a helyzettel.
Már elég erős, hogy ne kelljen tovább rejtőzködnie, és leszámoljon a
sértettség minden érzésével. Onnantól kezdve mindketten szabadon
alakíthatják az életüket, és az egymás karjában töltött napokból nem
lesz más, csak távoli emlék.
Ennek ellenére tudta, hogy éjszaka nem sokat fog aludni. Hogy is
tehetné, amikor az agya minden szempontból elemezni fogja a
Marcusszal való kapcsolatát, holott ő már tudja a végső választ?
A befejezés a legjobb megoldás mindkettőjük számára. Igen,
rendesebb és tisztességesebb módon is megtehették volna, de legalább
nem ejtették át magukat és egymást, hogy igazi kapcsolat alakulhat ki
közöttük.
A férfi sokkal boldogabb lesz nélküle. És ő is megtanulja, hogyan
lehet Marcus nélkül élni.
Huszadik fejezet
Marcusnak pokoli éjszakája volt. Ahogy a koncert után visszatért a
napai borászatba, csak ült a teraszon, és addig nézte a sötétséget, amíg
a nap fel nem kelt. Amióta a szőlősdombok és a hegyek között
felépítette a házát, ez volt az első alkalom, hogy nem tudott eltelni a
szépséggel. Pedig ezt a csodálatos környezetet még akkor is értékelni
tudta, amikor Jill-lel rosszul mentek a dolgok.
Azon a reggelen mindebből semmit nem érzékelt. Annak sem lett
volna értelme, hogy aludni próbáljon, mivel egyfolytában Nicola
emléke kísértette.
Egész éjjel ugyanazt a kérdést tette fel magának újra és újra:
hogyan tudná kijavítani az elkövetett baklövéseket? Miközben a hold
átadta a helyét a napnak, őbenne felidéződött minden, amivel
megbántotta a lányt, és ahogy el akarta őt lökni magától, mert védeni
akarta a saját szívét.
Az első reggel Smith konyhájában, amikor a nő egy újabb éjszakát
kért, és ő megsértette, mivel nemet mondott… De már az is nagy
tévedés volt, hogy együtt távoztak a klubból…
Aztán az éjszaka, amikor rájött , hogy a lány kicsoda valójában, és
dühös volt rá, amiért az titokban tartotta előtte a kilétét, ráadásul az
oldalbejáraton kellett bemenniük, és ő úgy döntött, hogy önző módon
jogot formálhat a lány testére…
Utána pokoli munkára kényszerítette a lányt másnap délelőtt ,
hogy több időt tölthessenek együtt, miközben egy igazi férfi
bevallotta volna az érzéseit , és megmentette volna a társát egy újabb
visszautasítástól…
Aztán a megbántottság a lány szemében a parton, amikor szinte
kiabálva közölte vele, hogy milyen butának tartja magát, amiért
beleszeretett… és őbenne nem volt annyi bátorság, hogy bevallja, az
érzés kölcsönös!
Marcus izmai megfeszültek, ahogy kényszerítette magát a
tévedései elismerésére.
Több kilométert gyalogolt a földjén, amelyen megteremtette a
virágzó üzletet, de akármeddig ment is, nem lelt megnyugvást a
szőlőtőkék között. Hiszen korábban a világ legszebb nőjét tartotta a
karjában, de túl buta volt, és nem ismerte fel, hogy minden tőle
telhetőt meg kellett volna tennie, hogy szerethessék egymást.
Hála istennek, Nicola testőre nem engedte őt be hozzá előző este,
és határozottan az értésére adta: „Sajnálom, jóember, most nem ér rá.
Nem mehet be hozzá.”
Nem gondolkodott józanul, és csak rontott volna a helyzeten.
Sajnos az egész éjszakai gondolkodás után sem volt semmilyen
terve, amely megvalósíthatónak tűnt volna. Tudta, hogy virágokkal
vagy ékszerrel nem megy semmire.
Nem volt benne máshoz erő, ezért csak tiszta farmernadrágot és
pólót vett fel a mamája vasárnapi ebédjéhez, bár tudta jól, hogy
valaki biztosan megjegyzést fog tenni, amiért ő szemmel láthatóan
rossz passzban van. De ez is a családhoz tartozik – mindig ott vannak,
hogy együtt ünnepeljék a jó dolgokat, és rámutassanak, ha az ember
elszúr valamit.
És ha Lori tudná, hogy mi történt közte és Nicola között, akkorát
rúgna az ő hátsó felébe, hogy évekig érezné a húga lába nyomát.
* * *
Marcus kinyitotta az anyja házának bejárati ajtaját, és bement. A
vidékies jellegű épület meglehetősen szűkös volt nyolc gyerek
számára, amikor még kicsik voltak. Ő, Smith és Chase együtt lakott
egy szobában, Ryan, Zach és Gabe egy másikban, az ikrek pedig
később egy harmadikat osztottak meg egymással. A szoros együttlét
az évek során nem kevés veszekedést eredményezett, de olyan családi
emlékek is tartoztak hozzá, amelyekről a világ minden kincséért sem
mondott volna le.
Lenne ugyan pénze, hogy a város elegáns részében vegyen házat
az anyjának, ám az asszony nem engedné. Marcus azt is sejtette, hogy
miért. Nem elsősorban a ház vagy a csodás környék miatt , hanem
mert a férje emlékei oda kötik, és képtelen lenne Jack Sullivan
emlékét otthagyni.
Smith lépett be a helyiségbe, kezében pár üveg sörrel.
– Hé, úgy néztek ki, mint akiket kifacsartak!
– Mi is örülünk neked – felelt Marcus fanyarul.
Mivel alig volt különbség az életkorukban, ők ketten rengeteget
bunyóztak egymással gyerekként.
– Nem is tudtam, hogy a városban vagy.
Smith odaadott neki egy sört.
– Ezen a héten néhány városi jelenetet újra fel kell vennünk. Úgy
gondoltam, hogy egy nappal korábban jövök, és találkozhatunk. –
Felvonta a szemöldökét. – A héten igencsak meglepődtem az SMS-
eden. Ezek szerint Jill már eltűnt a színről. Jól gondolom? Mert
egyébként nem lett volna szükséged a házamra.
– Igen, ő már a múlt.
Smith elvigyorodott.
– Pompás! – A vigyora még szélesebb lett . – Akkor most mondj
valamit az új lányról! Miután két évet töltöttél a jégkirálynővel,
remélem, hogy az utódja kellően forróvérű. És azt is remélem, hogy
lehúztátok az ágyneműt, amikor elmentetek.
Marcus erős vágyat érzett , hogy kiverje a filmsztár öccse néhány
fogát. A fiú nem tudhatta, hogy akarata ellenére sértegeti Nicolát.
– Nem kellett lepedőt cserélni – mondta, de többet nem akart
hozzátenni.
Mielőtt az öccse újabb kérdésekkel állt volna elő, a hátsó udvar
felé indult, ahol jó időben mindig kint volt a nagy asztal tányérokkal.
Még az üvegajtónál sem volt, amikor újra hallotta Smith hangját.
– Van egy különleges vendégünk is odakint. Lori mondta, hogy
már találkoztál Nicóval. Nagyszerű lány, igaz?
Ördög és pokol! A sörösüveg kicsúszott Marcus kezéből, úgy
kellett elkapnia.
Két érzés viaskodott benne: odamenni az asztalhoz, ahol Nicola ül
az ő testvérei között, elrángatni onnan, bezárni a legközelebbi
hálószobába, és bármit megtenni, hogy a lány meghallgassa őt – vagy
azonnal sarkon fordulni, és eltűnni a csudába.
Tudta, hogy újra látnia kell a lányt, tudta, hogy térdre kell borulnia
előtte, és bocsánatért kell esedeznie… de megteheti ezt az egész család
előtt?
Még a terasz küszöbét sem lépte át, amikor az anyja odament
hozzá.
Az asszony keze meleg volt, ahogy megölelte őt, a hangja pedig
lágy, amikor megszólalt:
– Igazán elragadó teremtés!
Neki ideje sem volt, hogy más arckifejezést erőltessen magára, így
kiült rá az elképedés.
Az anyja mosolya kedves volt és megértő, amikor azt mondta:
– Örülök, hogy ma pár percnél többet tudtam beszélgetni
Nicolával. A múltkori váratlan telefonhívás túl rövid volt ahhoz,
hogy megismerjem őt.
Ó, ne! Hogy is feledkezhetett el arról a telefonbeszélgetésről az
anyjával a klubból való távozás estéjén?
Mivel ő semmit nem szólt, az anyja folytatta:
– Be kell vallanom, kicsit meglepődtem, hogy a lány nem veled,
hanem Lorival érkezik. – Kérdő tekintettel nézett rá. – Azt pedig
kifejezetten furcsának tartom, hogy úgy tűnik, senki nem tud a
kettőtök kapcsolatáról, még a húgod sem, pedig ő már hosszabb ideje
együtt dolgozik vele.
Senki nem tudta alaposabban kivallatni őket, mint az anyjuk. A
specialitásai közé tartozott, hogy először sarokba szorította az
embert, majd arra kényszerítette, hogy áruljon el mindent, amiről az
illető megfogadta, hogy soha egy árva szót sem szól róla.
– Most történetesen nem vagyunk együtt. – Nem volt ugyan
meleg az idő, de Marcus izzadt. – Elpuskáztam a dolgot.
Az anyja áthatóan nézte, majd a szája mosolyra húzódott.
– Már olyan sok éve reménykedtem ebben, és vártam, hogy jöjjön
végre valaki, akit jobban tudsz szeretni, mint a családodat, valaki, aki
teljesen kiforgat önmagadból, és új utakra visz. – Az asszony
kifejezetten vidámnak tűnt az ő gyötrődésének árnyékában. –
Olyasvalaki, mint Nicola.
Marcus elképedten figyelte, ahogy az anyja mosolyogva elmegy,
miközben Lori kiáltása hallatszott:
– Marcus, hát it t vagy!
Sikerült végre erőt vennie magán, és a hátsó kert közepén lévő
csoport felé indult.
Vagy fél tucat hangot lehetett egyszerre hallani, de Marcus csak
arra figyelt, hogy Gabe túlságosan is közel ül Nicolához. Tudta,
milyen a legfiatalabb öccse. Nicola pont az a fajta nő, akit Gabe és a
többi fickó a tűzoltóságnál előszeretettel hazavisz egy éjszakára.
– Gabe – mondta –, a konyhában van rád szükség.
Az anyja bizonytalan pillantást vetett rá. Gabe arról volt
közismert, hogy a látogatása után a konyhában mintha tornádó
söpört volna végig. Most hátratolta a székét, és már éppen fel akart
állni, de még odahajolt Nicolához, és a fülébe súgott valamit. A lány
elnevette magát, amitől Marcus keze ökölbe szorult.
Az ördögbe, hiszen Gabe-et szinte kisbaba korától ő nevelte! Most
nem ölheti meg pusztán azért, mert nevetést csalt Nicola arcára, és
meglehetősen sokáig nézett a lányra, túl kíváncsi tekintettel.
Szerencsére mielőtt még Marcus átvághatott volna a kerten, hogy
eldöngesse a legfiatalabb öccsét, Chloe jelent meg, hogy egy öleléssel
üdvözölje.
– Ezer éve nem láttalak!
Chase csak egy lépéssel volt a menyasszonya mögött.
– Azt tervezzük, hogy hamarosan meglátogatunk Napában –
mondta, és átölelte Chloét.
Ők ketten korábban az ültetvényen szerettek egymásba, és Marcus
akkor döbbenten figyelte, ahogy az öccse fülig beleszeret egy nőbe az
első találkozásukkor. El sem tudta képzelni, hogy ilyesmi tényleg
megtörténhet.
Most azonban már tökéletesen megértette.
– Bármikor jöhettek. A vendégház mindig a tiétek, és már rég
jártatok ott .
Komolyan gondolta, amit mondott, de ő maga is érezte, mennyire
mesterkéltnek tűnnek a szavai.
Zach a mobiltelefonján beszélt a másik oldalon, Ryan hamburgert
sütött a tűzhelyen, Sophie és Lori pedig megint az asztal két
ellentétes oldalán ült . Már hónapok óta orroltak egymásra.
Mindig Marcus volt az, aki véget vetett az ikrek torzsalkodásának,
és rábírta őket, hogy üljenek le, és beszéljenek egymással. Ha ez is
csak egy szokásos vasárnapi ebéd lenne, a lófarkuknál fogva
megragadná őket, hogy béküljenek ki.
Ma azonban semmi másra nem tudott koncentrálni, csak Nicolára.
Szinte alvajáróként közlekedett, és ha megszólalt , kész idiótának
tűnhetett . Most, hogy rá mert végre nézni a lányra, le sem tudta
venni róla a szemét. Olyan szép volt, és tökéletesen illett oda, ahol ő
felnőtt.
– Szia!
A lány rápillantott , határozottan óvatosan.
– Szia, Marcus! Örülök, hogy újra látjuk egymást.
Te jó ég, mennyire gyűlöli ezt a tartózkodó stílust! Mint amikor
Nicola azt mondta neki, örül, hogy találkoztak, majd kisétált az
életéből.
Lori nem vett tudomást a feszült légkörről, és vidáman
magyarázta a többieknek:
– Marcus hétfőn eljött , hogy megnézze a próbát a táncstúdióban. –
Megütögette Gabe üres helyét. – Gyere, és ülj le közénk!
Marcus el sem tudta képzelni, hogy tudna Nicolához közel leülni
úgy, hogy ne érjen hozzá, és ne húzza az ölébe, ahogy szokta. De hát
mégsem maradhat állva, mert mindenki úgy nézne rá, mint egy
elmeháborodottra.
Olyan érzése volt, mintha lassított felvételen mozogna, ahogy
megkerülte az asztalt . Nicola szeme tágra nyílt , miközben ő
közeledett hozzá, és végig őt bámulta. Leült, és amikor a combjuk
összeért, a lány felugrott a székről.
– Megnézem, hogy anyukádnak nincs-e szüksége segítségre a
konyhában.
Lori elbűvölten nézett utána.
– Nem édes? Azt hiszem, hogy Gabe igencsak megbabonázta.
Smith megrázta a fejét.
– Szerintem nem erről van szó, Lori.
A húga arca elkomorodott.
– Mire gondolsz? Hiszen flörtöltek egymással, és most a lány csak
ürügyként használja a mamát, hogy együtt lehessen Gabe-bel a
konyhában.
– Marcus, van bármi elképzelésed arról, hogy Nicola miért
távozott ilyen sietve?
A férfi nagyot kortyolt a söréből. Vagy ezt teszi, vagy behúz egyet
Smithnek az asztal másik oldalán. Vagy pedig bemegy, és laposra veri
Gabe-et, amiért az ő nőjével flörtölt .
A fenébe, bármelyik öccsével boldogan kiállna, ha azzal
csökkenthetné a frusztrációját. Olyan közel van Nicolához, mégsem
tudja elmondani neki, hogyan érzi magát, és mennyire sajnálja, amiért
mindent elrontott .
Egyértelmű, hogy Smith jól kombinált, és szemmel láthatóan nem
helyesli, hogy ő összejött Nicolával.
De Smith lehúzhatja magát a vécén!
Szerencsére Lori továbbra sem sejt semmit. Az sem valószínű,
hogy Chase és Chloe bármi kapcsolatot gyanít közte és Nicola
között, ennek ellenére meglehetősen furcsa pillantásokkal méregetik
őt.
Csak Sophie-val lehet most biztonságosan beszélgetni.
– Hogy haladtok a munkával, Barátságos?
A lány elfintorodott.
– Ne szólíts így a vendégek előtt! Nagyon kellemetlen. Tudod jól,
hogy van igazi nevem.
– Milyen név is pontosan? – kérdezte Zach incselkedve, ahogy
bejött , leült , és elrakta a telefonját a zsebébe. – Rémlik, mintha S
betűvel kezdődne.
A lány előbb Zach karjára csapott, és csak utána válaszolt Marcus
kérdésére a San Franciscó-i városi könyvtárban végzett kutatásáról.
– Juttasd eszembe, hogy miért gondoltam úgy, jó ötlet támogatást
szerezni, és összeállítani egy bibliográfiát minden idők legjobb
szerelmes történeteiről. – Sóhajtott . – Annak idején úgy gondoltam,
romantikus munka lesz.
Chloe meglepetten kérdezte:
– A szerelmes történetek hogyan lehetnének mások, mint
romantikusak?
– Nos, kezdjük azzal, hogy a legtöbb híres romantikus történet
tragikus végű.
– A Rómeó és Júliára gondolsz?
Sophie bólintott .
– Ezen az alapon döntöttem úgy, hogy sosem leszek szerelmes.
Nem leszek az, ha a szivárvány másik oldalán csak halál és árulás
várja az embert.
Marcus már egy héttel elkésett , hogy megszívlelje Sophie tanácsát.
Úgy érezte, hogy minden másodperc, amely úgy telik el, hogy nem
tud Nicolával őszintén beszélgetni, egyre közelebb viszi őt a
tragikusan végződő szerelmi történetek világához.
Ahogy sejteni lehetett , Lori vitába száll az ikertestvérével, de
főként csak a vita kedvéért, és nem azért, mert a saját igazát akarja
bizonyítani.
– Te vagy tragikus – mondta –, és nem veszed figyelembe az olyan
klasszikusokat, mint a Büszkeség és balítélet.
Sophie durcás arccal nézett rá.
– Ahogy én látom, annak a történetnek a vége pusztán a
vakszerencsének volt köszönhető.
A haragos arckifejezésből mosoly lett , ahogy Chase-re és Chloéra
pillantott .
– Mint a ti esetetekben. Szinte el sem tudom hinni, hogy az út
szélén találkoztatok Napában, és most összeházasodtok. Ez annyira
szép!
– Hallod? – kérdezte vidáman Chase a menyasszonyától. – A
kapcsolatunk semmi egyéb, mint vakszerencse.
– Ha az a tény, hogy életem legborzasztóbb napjából a
legnagyszerűbb lett , pusztán a vakszerencsének köszönhető, akkor
örülök neki – felelte Chloe halkan.
Mindnyájan tudtak a lány korábbi, rémes házasságáról. A volt férje
megverte, neki pedig menekülnie kellett . Marcus sejtette, hogy ehhez
képest neki semmi oka a panaszra.
Ennek ellenére a Jill-lel történtek épp eléggé feldúlták a lelki
nyugalmát ahhoz, hogy elszúrja a kapcsolatát Nicolával.
Sophie szomorkás vágyakozással sóhajtott , miközben Chase
megcsókolta a menyasszonyát.
– És veled mi van, Marcus? Történt mostanában bármi érdekes az
életedben?
Nicola éppen akkor ment ki az udvarra egy nagy tálcányi
zöldséggel és mártással, amikor Sophie arról kérdezte Marcust, hogy
van-e valami újság az életében. Hála istennek, lapos sarkú cipő volt
rajta, különben biztosan megbotlik, és ennivalóval borítja be a frissen
nyírt gyepet. Valahogy sikerült folytatnia az útját az asztalhoz.
– A múlt héten elég sok időt töltöttem a városban.
– Igazán? Akkor miért nem jöttél be a könyvtárba?
Marcus abban a pillanatban Sophie-ról Nicolára nézett, és a
pillantásától a lányban tovább fokozódott a pánik. Te jó ég, csak nem
akar Marcus mindent kitálalni?
Néma figyelmeztetésként megrázta a fejét, és imádkozott, hogy a
férfi megértse.
Köztünk már mindennek vége, emlékszel? Befejeztük.
Marcus szerencsére nem akart beszélni a kapcsolatukról a többiek
előtt . Legalább annyira titkolni akarta a fura viszonyt, mint ő. Nincs
értelme beavatni a családot pusztán azért, mert kellemetlen, hogy egy
ideig ugyanazon a helyen kell tartózkodniuk a felszínes románcuk
után.
A férfi végül azt mondta:
– Néhány váratlan dolgot el kellett intéznem San Franciscóban.
– Ezt nem is kétlem – dünnyögte Smith, és fürkésző pillantást
vetett Nicolára.
Smith igazán kedves volt hozzá – egyértelműen udvarolt neki –
egészen addig, amíg Marcus meg nem érkezett. Azóta ő valahányszor
ránéz, a férfi komor tekintettel mered rá.
Ó, ne! Csak nem jött rá, hogy ő az a lány, akit Marcus azon az
éjszakán elvitt a házába?
Eddig azt gondolta, hogy az egyetlen ember, aki tud a kettejük
ügyéről, az Marcus anyja. Hihetetlenül ideges volt, amikor végre
találkozott Maryvel. Szerencsére a férfi mamája a valóságban is olyan
fantasztikus ember volt, mint ahogy a telefonbeszélgetés alapján
feltételezte. És meglepő módon nem célozgatott Marcusra vagy a
kapcsolatukra, ehelyett csak azt mondt: „Örülök, hogy végre
találkozunk, Nicola”, majd bement vele a házba, mintha ő is a család
egyik tagja lenne.
Most azonban, ahogy Nicola azon töprengett, Smith valamire
talán mégis rájött , úgy érezte, hogy ég az arca, miközben letette a
tálcát.
– Megyek, mert még ki kell hoznom pár dolgot a konyhából –
mondta, és semmit nem akart jobban, mint újra elmenekülni.
Sajnos azonban Lori azt mondta:
– Ki van zárva! Vendég vagy nálunk. Ide kell jönnöd, és le kell
ülnöd. Majd én segítek a mamának.
Nicola szíve hevesen vert, miközben a Marcus melletti üres helyet
nézegette, mivel tudta, hogy furcsán festene, ha más széket
választana. De annyira félt , hogy véletlenül elárulja magát, és amiatt
is aggódott, hogy elveszíti az önkontrollját, és megérinti a férfit…
Vagy ami ennél is rosszabb, enged a határtalan kísértésnek, és az egész
család szeme láttára megcsókolja.
Most minden testvér kedves hozzá, de ha megtudnák, hogy futó
kapcsolatra lépett a bátyjukkal, akit mindnyájan annyira szeretnek és
tisztelnek; a legidősebb testvérrel, aki mindent megtett értük, sosem
bocsátanának meg neki, amiért belegázolt a férfi lelkébe.
Sosem bocsátanák meg, hogy bánatot okozott a testvérüknek.
– Félre az útból, szépségem! – szólt rá Ryan, amikor egy gőzölgő
tálcán hot dogot és hamburgert hozott.
Mielőtt ő helyet foglalhatott volna, Marcus mogorván azt
mondta:
– Vigyázz magadra, Ryan!
Az öccse mogorván nézett rá, és egyértelmű volt, hogy fogalma
sincs, mi lehet a probléma. Nicola azonban rögtön rájött , hogy
Marcusnak nem tetszik, ahogy a profi baseballjátékos öccse flörtöl
vele, és „szépségemnek” nevezi.
Egyébként tényleg nehéz lett volna megállnia, hogy ne bámulja
feltűnően ezeket a szenzációsan jóképű férfiakat egyetlen családon
belül, ha bármire is képes koncentrálni Marcuson kívül. Annyit meg
tudott állapítani, hogy mind közül Zach a legvonzóbb külsejű, akit
rögtön utána Smith követ, de az összes többitől is leesik az ember álla.
Az ő szempontjából viszont teljesen mindegy, milyen jóképűek.
Marcus mellett mindegyik elhomályosul, és ő szinte le sem tudta
venni a szemét a férfiról, bár tudta jól, hogy ezzel elárulja az érzéseit .
Szerencsére Mary éppen akkor jelent meg Lori és Gabe
társaságában. Letették a többi ételt az asztalra, és pár pillanatig
mindenki arra figyelt, hogy megpakolja a tányérját.
Mindenki, kivéve Marcust… és őt.
– Mit szedhetek neked?
Ma ezek voltak a férfi első szavai hozzá, leszámítva az odavetett
„Szia!” köszönést, amikor belépett. És bár csak azt kérdezi tőle, hogy
hamburgert vagy hot dogot kér-e, az ő teste – és a szíve – úgy reagál
rá, mintha ez lenne a világ legérzékibb és legizgatóbb kérdése.
Mennyire hiányozni fog neki a halk, kissé érdes hang melegsége,
ahogy korábban a férfi a karjában tartotta őt, ahogy simogatta a
haját!
És szeretkezett vele.
A bőrét forrónak érezte, és a testében is mintha lávafolyam indult
volna meg.
– Hot dogot kérek. Köszönöm.
De a férfi nem az ételért nyúlt, hanem az ő kezét fogta meg az
asztal alatt .
Egy hosszú pillanatig – túlságosan is hosszú ideig, ha még sokáig
titokban akarják tartani a kapcsolatukat – Nicola belefeledkezett
Marcus tekintetébe, miközben a férfi hüvelykujja a tenyerét cirógatta.
Minden erejére szüksége volt, hogy a szájával hang nélkül
a „Ne!” szót formázza. Marcus tisztességes életet érdemel, az ördögbe
is, és nem azt a cirkuszt, amit a kapcsolatukkal együtt kapna.
A rövid szót azzal tette nyomatékosabbá, hogy elhúzta a kezét, és
az ételért nyúlt. Remélte, hogy senki nem veszi észre, mennyire
remeg a keze.
Amikor mindenkinek a tányérja tele volt, és nekiláttak enni,
Marcus anyja megszólalt:
– Annyira örülünk, hogy el tudtál ma jönni hozzánk, Nicola! – Ha
esetleg bárki furcsának tartotta, hogy Mary nem a Nico nevet
használja, udvariasságból nem említette. – Remélem, hogy mindenki a
lehető legilledelmesebben viselkedett, amíg bent voltam.
– Mindenki nagyon kedves volt. – Észrevette, hogy szinte
suttogva beszél, ezért kihúzta magát, és Maryre mosolygott. – Sajnos
elég keveset vagyok a családommal, és nagyon hiányoznak az ilyen
jellegű vasárnapi ebédek.
Ezután Mary a családjáról kérdezte, és ő mindenkit
megnevettetett a történeteivel arról, hogy az öccseivel milyen
kópéságokat műveltek, amikor gyerekek voltak. Szinte pihentető
volt a visszaemlékezés.
A probléma csak az, hogy világosan érzékelte: sem Marcus, sem
Smith nem nevet együtt a többiekkel. Nem tart sokáig, mire mindenki
rájön: valami készülődik.
– Marcus? – kérdezte Lori. – Nem eszel, és az az igazság, hogy
nem is nézel ki túl jól. – Az orrát fintorgatta. – Nem emlékszem,
mikor láttalak utoljára borotválatlanul. Jól vagy?
– Nem – felelte Marcus. – Nem vagyok jól.
Hat arcon – Chloéén és Smith kivételével az összes testvérén – a
teljes megrökönyödés látszott. Egyértelmű volt, hogy a minden
problémával megbirkózó legidősebb bátyjuk először vallotta be nekik,
hogy valami gondja van.
Nicola nagyon örült, amiért csak néhány falatot evett a hot
dogból, mert az étel bizonyára visszajött volna, rá a szép terítőre. A
férfi nem teheti meg, amire szemmel láthatóan készül!
Igen, tény, hogy nekik, kettőjüknek beszélnivalójuk van
egymással, de nem az egész család előtt .
Marcus megfordult, ránézett, és egyértelműen beszélni készült,
amikor Smith hirtelen felállt az asztaltól.
– Valamit meg akarok mutatni neked a garázsban, Marcus.
– Még csak az ebéd közepénél tartunk – tiltakozott Mary, de a
szavai erőtlenek voltak. Valójában inkább elégedettnek tűnt, hogy az
események ilyen fordulatot vesznek.
– Elnézést, de ez nem várhat. – Smith a ház felé indult. –
Marcusnak most azonnal látnia kell.
Nicola egy pillanatig arra gondolt, hogy Marcus nem követi az
öccsét, de a férfi elnyomott egy szitkot, ledobta a szalvétáját, és
hátratolta a székét.
A lány arra számított , hogy Mary bosszankodni fog, amiért az
ebéd nem a tervek szerint alakul, ám ehelyett csak ránézett a többi
fiára, és barátságos hangon azt mondta:
– Menjetek! Tudom, hogy ti is nagyon kíváncsiak vagytok.
Pár pillanattal később Nicola már egyedül volt a lányokkal és
Maryvel.
– Sullivan fiúk – mosolygott rá a mama. – Mások, mint a többiek,
ugye?
Az anya szemében tükröződő megértés teljesen a hatása alá vonta
Nicolát, és nem számított , hogy mi történik éppen, neki
mindenképpen Mary tudomására kell hoznia valamit.
– Remek családod van.
– Tudom, kedvesem. És nagyon örülök, hogy itt vagy ma velünk.
Meglepő módon, bár az ebéd egyfajta küzdelem volt attól a
pillanattól fogva, hogy belépett az ajtón, Nicola rájött , hogy ő is örül,
amiért it t lehet.
Mivel nemcsak Marcust szerette meg… hanem az egész családot.
Huszonegyedik fejezet
– Mi a fene ütött belétek? – kérdezte Gabe, amikor Zach mellett
belépett a garázsba. Chase és Ryan szorosan a nyomukban volt.
– Marcus ráhajtott a csinos, fiatal vendégünkre.
Marcus megragadta Smith ingét.
– Vigyázz a szavaidra, seggfej! Ha így beszélsz róla, olyat teszek
veled, hogy utána csak horrorfilmekben fogsz tudni szerepelni.
– Hű! – mondta Gabe, és már indult, hogy a két bátyja közé álljon.
– Várjatok egy kicsit!
Marcus már épp el akarta engedni Smitht, amikor az öccse
megszólalt:
– Mi a csudát akarsz egy olyan lánytól, mint ő? Nem túl fiatal és
zabolátlan hozzád?
Egy pillanattal később Marcus már be is vitte az első horgot.
Mindketten jó pár kiadós ütést kaptak, mire Zach és Gabe szét tudta
választani őket.
– Az égvilágon semmit nem tudsz róla!
– És te talán igen? Azt leszámítva, hogy mennyire vad az ágyban.
– Én figyelmeztettelek! – morogta Marcus.
Smith felemelte a kezét, és hátrébb lépett.
– Nézd, nem az a szándékom, hogy felbőszítselek. Csak észhez
akarlak téríteni.
– Várjatok! – szólalt meg Zach. – Valaki igazán felvilágosíthatna
engem is a részletekről, hogy mégis mi történik itt .
Minden tekintet Marcusra irányult, és ő kipréselte magából a
szavakat:
– Nicolával az eljegyzési összejövetel után találkoztam a múlt
hétvégén. Először nem tudtam, hogy kicsoda.
Gabe nagyot füttyentett .
– Ezt képzeljétek: a jó öreg Marcus Sullivan nem ismeri fel a híres
popsztárt. És mikor jöttél rá, hogy kiről van szó?
– Amikor Lori meghívott a táncstúdióba hétfőn, a próbára. – A
férfi végigsimított borostás arcán. – Azt hittem, hogy Nicola is egy
táncos.
– Hülye vagy!
Zachnak igaza van. Ő tényleg egy idióta. Mi a fenét keres a
garázsban az öccseivel, amikor Nicola kint van a kertben az anyjával
és a húgaival? Hiszen megfogadta, hogy amikor legközelebb
találkoznak, mindent jóvátesz. Ehelyett mindent csak még jobban
elrontott .
– Mennem kell, hogy beszéljek vele – mondta, de Smith
megragadta a karját, méghozzá keményen.
– Tudod, mivel járna, ha randevúzni kezdenél vele?
– Fütyülök is én arra, hogy híres!
– Most könnyen beszélsz – mondta Smith –, de mi lesz akkor,
amikor már vagy az ötvenedik alkalommal próbáltok együtt
mutatkozni nyilvános helyen? Azt fogjátok hinni, hogy
magánbeszélgetést folytattok a szőlőről, a dalokról vagy akármiről,
erre valaki titokban felvételt készít rólatok, amelyen úgy néztek ki,
mintha éppen veszekednétek. Utána már csak a főcímeket látod,
hogy összevesztetek, és küszöbön áll a szakítás. Még egy név nélküli
baráttól is idéznek esetleg valamit, hogy Nicola mindig is tudta, nem
fog működni a kapcsolatotok. Bízni akarsz benne, amikor azt mondja,
hogy ez nem igaz, és ilyesmit senkinek nem mondott, de folyton
benned lesz a kétség, hogy hátha mégis.
Smith addig soha nem beszélt nekik igazán a hírnév gyötrelmeiről,
de Marcus ebben a pillanatban rá se bagózott, milyen komplikált lehet
a híres öccse élete. Egyedül a lány volt fontos neki, akit megbántott,
és akinek óvatlanul belegázolt a lelkébe.
– Tudom, hogy most azt gondoljátok, segítetek rajtam, de ez az
egész csak rám és Nicolára tartozik. Nincs közötök hozzá, mint
ahogy senkinek sincs.
Smith azonban hajthatatlan volt.
– Figyelj rám! Feltételezem, hogy remek partner az ágyban.
Marcus újra nekirontott , de Smith kitartott a véleménye mellett ,
annak ellenére, hogy Marcus keze a torkán volt.
– De egy olyan fickót, mint amilyen te vagy, aki szereti a
nagyszerű bort, a békét és a nyugalmat a szőlőben, a hírességgel járó
cécó megőrjít . Méghozzá hamar. – Smith zavart arckifejezést vágott.
– Csak azt nem értem, hogy a csudába nem jelentek meg még képek
rólatok.
Marcus hirtelen levette a kezét Smith torkáról, de remélte, hogy
meglátszik a szorítás nyoma.
– Óvatosak voltunk – szűrte a fogai között.
– T itokban találkozgattatok? Tudod, már így is elég zavaros a
helyzet. – Smith a fivéreire mutatott . – Mindnyájan tudjuk, hogy Jill
jéghercegnőnek bizonyult, és Nico talán a forró kárpótlás; átkozottul
forró kárpótlás, testvér, de az ő életvitele túlságosan zűrös egy olyan
kiegyensúlyozott fickó számára, mint amilyen te vagy.
Ryan bólintott .
– Nem örülök neki, hogy ezt kell mondanom, de igaza van,
Marcus. A sajtó az őrületbe kerget majd. Baseballjátékos vagyok, de
rólam sem szállnak le.
Nagy meglepetésre Chase is bólintott .
– A lány remek teremtésnek tűnik, sokkal édesebb és ártatlanabb,
mint ahogy a róla megjelent cikkek alapján gondoltam volna. –
Átható tekintettel Marcusra nézett. – Ám ez semmit sem változtat
azon, hogy úgy néz ki, mintha csak most érettségizett volna.
Mindenki azt fogja gondolni, hogy vén kéjenc vagy.
Ekkor azonban Gabe közbeszólt.
– Várj egy kicsit! Szerelmes vagy Nicóba?
– A neve Nicola – vetette oda Marcus a legfiatalabb öccsének.
Gabe-nek semmi köze hozzá, hogy ő szereti-e Nicolát. Egyik
öccsére sem tartozik a dolog.
Az egyedüli ember, akinek pontosan ismernie kell az érzéseit ,
most a kertben ül, és azt gondolja, hogy ő nem viszonozza a
szerelmét. És csak azért, mert ő gyáva volt, és nem merte bevallani
az érzéseit .
– Álljatok félre az utamból! – mordult rá az öccseire.
Senki nem szólt többet. Egyszerűen arrébb húzódtak, hogy
átengedjék.
– Egek! – szólalt meg Zach elképedten, miután Marcus magukra
hagyta őket, és tátva maradt szájjal álltak a garázsban. – El sem
tudom hinni, hogy bakfislányok módjára beszélgettünk a társas
kapcsolatokról és a szerelemről.
– Én legalább megpróbáltam észhez téríteni – jegyezte meg Smith,
ahogy a többiek libasorban követték. Vállat vont. – De mivel
reménytelenül belehabarodott a nőbe, nem tehetünk többet, mint
hogy hátradőlünk, és figyeljük az előadást.
* * *
– Nicola, nem tudok tovább így viselkedni.
A lány felnézett, ahogy Marcus megzavarta a női csacsogást, és
csinos arcán határtalan rémület tükröződött.
Marcus tudta, hogy a lány nem akarja az egész család elé tárni a
kettőjük kapcsolatát, de ő nem színlelheti tovább, hogy nem szereti.
Azt pedig már végképp nem bírná elviselni, hogy Smith úgy beszéljen
a lányról, mintha nem lenne más, mint egyszerű szexpartner.
Azt akarta, hogy mindenki olyannak lássa Nicolát, mint ő – okos,
ügyes, tehetséges művésznek és üzletasszonynak. Mi van akkor, ha
nem illenek egymás világába?
Hogyan is mondhatna le róla?
A lány a fejét rázta, a szemében kétségbeesés látszott, és némán
kérlelte, hogy ne mondjon többet. De ő most már nem állhat meg,
tudja, hogy mindent el kell mondania. Nem múlhat el újabb másodperc
úgy, hogy Nicola azt gondolja, hogy ő nem szereti.
Odament hozzá, és felhúzta a székről.
– Ne, Marcus!
A férfi kétségbeesetten végignézett a családtagjain, akik már mind
az asztalnál ültek, és érdeklődve várták a fejleményeket. A francba, a
fiúk most bizonyára azt szeretnék, ha pattogatott kukoricát is
majszolhatnának közben. De ő nem bánja. Most semmi sem számít,
csak Nicola.
Meg az, hogy elveszíti őt, ha nem cselekszik gyorsan.
– Ne! – tiltakozott a lány. – Kérlek, ne!
Ha csak öt percet aludt volna éjszaka, akkor bizonyára látja,
milyen komoly a kérés, és hogy a most tervezett bejelentése az utolsó
dolog, amit a lány akar. De abban a pillanatban Marcus csak azt tudta,
milyen jóleső érzés volt megérinteni őt, és közel lenni hozzá.
– Szeretlek.
A lány hátrálni kezdett, és bizonyára el is esik egy fa gyökerében,
ha ő nem fogja a kezét.
– Kérlek, ne csináld ezt! Ne itt… Ne most…
A szavak alig voltak hangosabbak a suttogásnál, de a hátsó
udvarban halálos csend honolt, még madár sem csiripelt , és szellő sem
susogott a fák között, így mindenki tisztán hallotta az esdeklést.
– Már korábban mondanom kellett volna. Buta voltam, hogy
hagytalak elmenni, és hagytam, hogy azt hidd, nem szeretlek.
Nicola megpróbálta elhúzni a kezét, és egyértelmű volt, hogy
semmit nem akar jobban, mint elmenekülni. Ő azonban nem
engedheti el úgy, hogy a lány ne szembesüljön azzal, ami kettejük
között van.
Marcus tudta, hogy millió más módon is intézhette volna a dolgot,
ám abban a pillanatban semmi más nem maradt, mint hogy magához
húzza a lányt, és megcsókolja… az egész család szeme láttára.
Nicola teste azonban ellenszegült, a szája pedig szorosan zárva
maradt. Ám ekkor a korábbi érzések előtörtek benne, annak ellenére,
hogy kézzel-lábbal hadakozni próbált ellene, és a szenvedély, amelyet
egyikük sem tudott visszatartani, átvette felettük az irányítást. Úgy
csókolták egymást, mintha nem két napja, hanem már évek óta nem
ért volna össze a szájuk.
A következő pillanatban azonban Nicola hirtelen ellökte őt
magától. Mindkét kezét a szájára szorította, a szemében pedig halálos
rémület tükröződött.
A család felé fordult.
– Sajnálom, hogy elrontottam a vasárnapi ebédet – mondta
megtört hangon, majd megfordult, és szaladni kezdett a ház felé.
Marcus addig még soha senki előtt nem tárta ki úgy a szívét, és
mindezt azért, hogy apró darabokban kapja vissza. A büszkesége azt
súgta neki, hogy hagyja elmenni Nicolát, hiszen korábban sem volt
szüksége a lányra, és ezentúl is meglesz nélküle.
Most azonban megvolt benne az erő, hogy a pokolba kívánja a
büszkeségét.
Egy pillanattal később Marcus Sullivan már futott a popsztár után,
aki elrabolta a szívét.
* * *
– Várjatok egy percig! – szólalt meg Lori Marcus távozása után. – Mi
történik itt?
Az ikertestvére bosszúsan megkérdezte:
– Tényleg nem értesz semmit? Három másodpercig sem vagy
képes figyelni senkire, csak magadra?
Mielőtt Lori megfordulhatott volna, hogy leharapja az
ikertestvére fejét, Zach szólalt meg.
– Az a benyomásom, hogy Marcus alaposan elfuserált valamit. –
Megrázta a fejét, és korántsem tűnt boldognak. – Egek, igencsak
zűrös ügy!
– Ha veled történik ugyanez, sokkal zavarosabb is lehetne –
jegyezte meg az anyja, és felhúzta a szemöldökét.
– Ki van zárva – felelte Ryan. – Mi, többiek tökéletesen
megvagyunk úgy, hogy kihagyjuk a szerelmet az életünkből.
Chase tudta jól, hogy ellentmond a testvéreinek, mégis
kijelentette:
– Azért nem mind.
Azzal forró csókot nyomott Chloe ajkára. A lány nevetett , és
viszonozta.
– Valamit nem értek – folytatta Lori. – Marcus szakított Jill-lel,
ugye?
Sophie úgy fordult felé, mintha egy kétévesnek magyarázna
valamit, amikor azt mondta:
– Úgy vélem, hogy a bátyánk végre otthagyta őt, és most Nicóba
szerelmes.
– Azt mondja, hogy a lány igazi neve Nicola – vágott közbe
Smith, de Sophie halálos pillantást lövellt felé, amiért félbeszakította
őt.
– Ahogy mondtam, az egyedüli probléma az, hogy úgy tűnik,
a lány nem szerelmes belé.
Gabe rádiója hirtelen megszólalt . Az erős, átható hangot nem
lehetett figyelmen kívül hagyni, és ahogy a fiú felhangosította az
adást, sok információt is megtudtak a vészhelyzetről. Egy San
Franciscó-i tűzoltó családtagjaiként már mindnyájan sok ilyen hívást
hallottak az évek során, mivel Gabe-et többször is elhívták családi
eseményekről valamilyen tűzesethez.
A diszpécsere még beszélt , amikor a fiú már felállt , és hátratolta a
székét.
– Sajnálom, hogy ilyen sietősen kell távoznom az ebédről, pont
most, amikor a legjobb részhez értünk.
Mary is felállt , megölelte és megcsókolta.
– Ennyi év után már hozzászokhattam volna az ilyen hívásokhoz.
– Vonakodva engedte el a fiát. – Vigyázz magadra, drágám!
– Ne aggódj! – felelte Gabe. – Semmi baja nem lesz a kedvenc
fiadnak.
– Igaza van – tréfálkozott Smith. – Itt maradok, ezért nem
sérülhetek meg.
Lori kivételével mindenki nevetett . Miközben Gabe sietősen
távozott, a lány azt mondta:
– Nem tehetek róla, de felelősnek érzem magam mindazért, ami
Marcusszal és Nicóval történik. Jobban mondva, Nicolával. – Az
általában ragyogó mosoly most hiányzott az arcáról. – Arra
gondolok, hogy én mutattam be őket egymásnak, majd magukra
hagytam őket a vacsoránál. – Az ajkába harapott. – Vagy akármit is
csináltak utána.
– Ne hibáztasd magad, Pajkos! Úgy tűnik, a testvérünk már az
előtt találkozott a lánnyal, hogy bemutattad volna őket egymásnak.
Lori tágra nyílt szemmel meredt Chase-re.
– Ki van zárva. Marcusnak fogalma sem volt, hogy kiről van szó,
amikor bemutattam Nicónak, és ő… – Itt hirtelen elállt a szava. – Te
jó ég, Marcus lehet az a fickó, akiről Nicola aznap a stúdióban beszélt
nekem! És utána mindketten megpróbáltak úgy viselkedni, mintha
nem ismernék egymást. Nem véletlen, hogy a lány olyan furcsa volt
aznap délután, és rendre elfelejtette azokat a lépéseket, amelyeket
már begyakoroltunk.
Mindenki közelebb hajolt .
– Mit mondott a testvérünkről? – kérdezte Sophie.
Hirtelen úgy tűnt, hogy Lori rájött , Nicola titkát osztja meg éppen
másokkal.
– Nem kellene elmondanom nektek.
Ryan és Smith egymásra vigyorgott, és mindketten tudták, közel
járnak hozzá, hogy sarat kenjenek a tökéletes bátyjukra.
– Már úgyis kiderült a legrosszabb, Lori – mondta Ryan, és Smith
is csatlakozott hozzá.
– Talán segíthetünk Marcusnak, ha többet tudunk a dologról.
Mary azonnal átlátott a fiúk tervén, és azt mondta:
– Smith és Ryan, szerintem már épp eleget láttunk és hallottunk
Marcus magánügyeivel kapcsolatban.
– A mamának igaza van – jelentette ki Lori. – Mellesleg Nicola
csak azt mondta, hogy találkozott egy fickóval péntek este, és elaludt
az ölében, még mielőtt megcsókolták volna egymást.
Zach hangosan felnevetett .
– Szegény bátyó, még ébren tartani sem tudta a lányt.
Mary csitítani kezdte a gyerekeit.
– Most már elég ebből! Nem ülhetünk itt , és pletykálkodhatunk a
testvéretekről, amikor le kell szedni az asztalt és be kell pakolni a
mosogatógépbe a tányérokat.
Miután mindenki engedelmesen megindult a konyhába, Chloe és
Chase pár pillanatra hátramaradt.
– Anyukád olyan édes! Időnként el is felejtem, hogy egymaga
nevelt fel nyolc gyereket. Nagyszerű, hogy mindegyikőtökkel ilyen
tökéletesen tud bánni – jegyezte meg Chloe, és elragadtatottságot
lehetett érezni a hangjából.
– Nem egyedül tette. Marcus többet segített neki, mint
bármelyikünk.
A fiú megfogta Chloe kezét, és magához húzta a lányt egy nagy
tölgyfa árnyékába. Az eljegyzés után a szeretet napról napra
erősebben izzott köztük.
– A bátyám rengeteg áldozatot hozott értünk. Megérdemli, hogy
révbe érjen.
Chloe feléje fordította az arcát, és a szemébe nézett.
– Tökéletesen egyetértek veled. Marcus káprázatos. De tudod,
hogy mire gondolok? Fogadni mernék, hogy végül mégiscsak révbe
fog érni. Méghozzá nagyon gyorsan.
Chase meglepetten nézett rá.
– Hogy mondhatsz ilyet az után, ami itt ma történt?
– Női megérzés. – A lány szeme csillogott, ahogy a fiúhoz fordult.
– Nicola is szerelmes Marcusba.
Mielőtt Chase megkérdezhette volna, hogy ezt miből gondolja,
Chloe gyengéd csókot adott a férfi ajkára, és azt mondta:
– Egy szerelmes nő mindig megérzi, ha egy másik nő is szerelmes.
Ahogy Lori mondta, hirtelen minden értelmet nyer; ahogy le sem
tudták venni a szemüket egymásról az ebéd alatt , ahogy Marcus
nekiugrott Gabe-nek, amiért az megnevettette Nicolát, és nekitámadt
Ryannek, amiért az szépségemnek nevezte a lányt. Garantálom, hogy
Nico fülig szerelmes a bátyádba, akár akarja, akár nem.
– Jó dolog, hogy a Sullivan fiúk ilyen nagy hatással vannak a
nőkre, nem igaz?
Chloe átölelte Chase nyakát, miközben a fiú közelebb húzta őt
magához.
– Igen – mondta, és közben összeért a szájuk. – Nagyon jó dolog.
Huszonkettedik fejezet
Marcus kiviharzott a házból, de megtorpant, amikor meglátta, hogy
Nicola Lori autója mellett áll. A lány tudta, hogy ha okosan akar
viselkedni, akkor menekülnie kell Marcustól, és mindentől, ami
fájdalmas számára.
Most azért jött ide, hogy utolsó alkalommal szembenézzen a
férfival, és erre pánikba esik az egész család előtt!
– Lori vett fel a szállodánál, és hozott el ide. Azt hiszem, hogy
taxit kell hívnom.
– Ne menj el! – Marcus lassan, de eltökélten közeledett hozzá. –
Kérlek, ne menj!
A lány megnyalta az ajkát, és még mindig érezte a férfi csókjának
ízét.
– Nem kellett volna így elfutnom. – Nagyot nyelt, és
kényszerítette magát, hogy folytassa. – Főleg úgy, hogy tudtam:
beszélnünk kell egymással.
Látta, hogy a férfi arcán a megkönnyebbülés óvatossággal
keveredik, ahogy ő közelebb ment hozzá.
– Elnézést, ha zavarba hoztalak az ebédnél.
– Semmi gond.
Nicola megértette a férfi kétségbeesettségét. Hogyne értené,
amikor ő is valami hasonlót érez!
– Nem, Nicola. Ennél többet érdemelsz. Sokkal többet. – Marcus
feléje nyújtotta a kezét. – Adj nekem még egy esélyt! Kérlek!
A lány határtalan vágyat érzett , hogy elfogadja a férfi kezét, és
megadja neki az esélyt. De nem teheti. Nem, mivel tudja, hogy azzal
csak fájdalmat okozna mindkettejüknek.
– Marcus! – Gombócot érzett a torkában, ahogy a nevet
kimondta. – Elmehetnénk valami olyan helyre, ahol csak kettesben
vagyunk?
A férfi összeszorított szájjal bólintott , és leengedte a kezét,
amelyet a lány nem fogadott el. Megindultak a járdán egy ösvény
felé, amely a házak között vezetett . A végén, a vén tölgyfák alatt kis
játszótér volt, de úgy nézett ki, mintha már évtizedek óta nem
használnák.
– Amikor gyerekek voltunk, ide jártunk ki játszani.
Nicola szíve összeszorult a gondolattól, hogy Marcusnak annak
idején milyen rövid volt a gyerekkora. T izennégy évesen még túl
kicsi volt a sok felelősséghez, amelyet a vállára vett .
– A családod fantasztikus. – Nicola leült egy törött padra. –
Annyira örülök, hogy ma mindenkivel találkozhattam! Olyan sok
szeretet van bennük.
Marcus nem ült mellé, hanem letérdelt elé a földre. Ő hagyta, hogy
a férfi megfogja a kezét, mivel képtelen lett volna újra ellökni őt
magától. Biztos, hogy nem is sikerült volna.
– Komolyan gondoltad, amit a parton mondtál? Tényleg úgy
érezted, hogy belém szerettél?
A férfi szemébe nézett, észrevette a benne tükröződő fájdalmat és
a meglepő szorongást, hogy ő esetleg mégsem szereti viszont.
Nem kellene beismernie, hogy még mindig él benne ez az érzés,
mégis megtette a vallomást.
– Igen – mondta halkan. – Szeretlek.
– Hála istennek!
– Nem – szólalt meg a lány gyorsan. – Nagyon sokat
gondolkodtam a tegnapi éjszaka óta. – Nagyot nyelt, megrázta a
fejét, és megpróbálta visszatartani a könnyeket, amelyek már gyűltek
a szemében. – Sejtem, hogy Smith miért akart beszélni veled a
garázsban. Figyelmeztetett velem kapcsolatban, hogy milyen lenne,
ha velem randevúznál mindenki szeme láttára, ugye?
Marcus arckifejezése megadta neki a választ.
– A kettőnk dolgai nem tartoznak Smithre.
– Nem, de tény, hogy amit az enyémhez hasonló életmóddal járó
cirkuszról mondott, az mind igaz.
– Mindig is szerettem a cirkuszt.
Nicolának nagy kedve lett volna átölelni a férfit , és megcsókolni,
amiért azt mondta, hogy mindent feladna érte. De azt is tudta, hogy
sosem bocsátana meg magának az önző viselkedéséért. És később
valószínűleg Marcus sem bocsátana meg neki.
A férfi már annyi mindent feladott a családjáért! Nicola nem
hagyhatja, hogy ugyanazt tegye az ő kedvéért is.
– Csaltam a múlt éjszaka – vallotta be. – Információt kerestem
rólad az interneten. Mindent elolvastam a Sullivan Borászatról.
Láttam, milyen remek munkát végeztél, és milyen fontos szerepet
töltesz be a közösség életében. Olyan feleséget érdemelsz, aki
mindenben támogat, és aki mindenben egyenlő partner lehet
melletted, és nem olyat, aki minden héten más államba, más országba
vagy a bolygó másik felére repül. Elég volt öt percet eltöltenem a
családoddal, hogy lássam, nem olyan vagy, mint Smith, Lori vagy
akár Ryan. Nem vágysz a rivaldafényre. Nem akarod, hogy mindenki
téged fényképezzen. Nem kell az elbűvölő egyéniségedet segítségül
hívnod, hogy lenyűgözz másokat. A saját személyiséged a lenyűgöző,
Marcus, és nincs szükséged színpadra vagy tömegre, hogy lásd a saját
értékeidet.
A férfi már nyitotta a száját, hogy félbeszakítsa, ám ő Marcus
ajkára tette az ujját, mielőtt az bármit mondhatott volna, hogy
megakadályozza őt a szándéka megvalósításában.
– Arról van szó, hogy tudom, az életem egyfajta cirkusz, és bár
néha tényleg megőrjít , hogy nem ihatok egy kávét, vagy nem
mehetek moziba úgy, mint egy normális ember, mégis élvezem. Nem
csak egy kis ideig akarok még énekelni. Még vagy húsz évig a
színpadon akarok maradni, dalokat írni, és játszani őket emberek
millióinak, akik kíváncsiak rám.
– Azt is fogod tenni.
– Köszönöm, hogy ennyire hiszel bennem – felelte a lány. –
Annak ellenére, mi mindent vágtunk egymás fejéhez a parton, sosem
kezeltél bugyuta popsztárként. T iszteltél, és most nekem is legalább
annyira tisztelnem kell téged. Ez is egy ok, amiért nem tehetek veled
ilyet, és nem kérhetem, hogy legyél az én világom része.
– Ez nem az én döntésem lenne, kismacska? – kérdezte a férfi, és
megfogta a kezét.
A becézés majdnem levette a lábáról a lányt, és kénytelen volt
beismerni:
– Tudod, hogy mi az egészben a legőrjítőbb? Én akartam
csillapítani a te fájdalmadat. Ehelyett viszont… – Itt meg kellett
állnia, hogy megpróbálja visszanyerni a hangját, mert elszorult a
torka. – Ehelyett én voltam az, aki súlyosbította. Igazán sajnálom,
Marcus. Sokkal jobban, mint ahogy el tudod képzelni. –
Kényszerítette magát, hogy elhúzza a kezét és felálljon. – Nem
találkozhatunk többé. Nagyon hálás lennék viszont, ha vissza tudnál
vinni a szállodába.
Ahogy megfordult, hogy elinduljon, arra gondolt, valamilyen
módon talán vissza tudja tartani a könnyeit addig, amíg egyedül nem
lesz.
Ám ekkor mégis meg kellett állnia.
Marcus mögéje lépett, és a derekára tette a kezét. Ugyanúgy, mint
azon az első éjszakán.
– Amit a parton mondtál nekem, hogy rossz nőt választottam a
veled való találkozás előtt , mert az könnyebb volt, mint igazán
szeretni valakit, és kockáztatni mindent, teljesen igaz.
Nicola meglepődött, és megfordult, hogy egymás szemébe
nézzenek, miközben a férfi folytatta:
– Mindig azt gondoltam, hogy a családomnak van rám szüksége.
Végül azonban felismertem, nekem is legalább annyira szükségem van
rájuk. Beléjük kellett kapaszkodnom, amikor minden olyan ijesztő,
bonyolult és bizonytalan lett körülöttem, amikor az apánk, akit a
világon a legjobban szerettünk, egy nap hirtelen már nem volt többé.
De amikor veled találkoztam, rájöttem, hogy találtam valakit, akinek
a kedvéért hajlandó vagyok elengedni őket.
– Nem, Marcus – mondta a lány, és megrázta a fejét. – Sosem kell
elengedned a családodat. Annyi szeretet van a szívedben, hogy elég
nekik is és az új családodnak is, amelyre bizonyára nem kell már sokat
várnod. – Kényszerítette magát, hogy kimondja a szavakat. – Tudom,
hogy találsz majd valakit, aki tökéletesen illik hozzád, és tökéletesen
beleillik az életedbe.
– Már találtam.
A könnyek, amelyeket Nicola annyira vissza akart tartani, hullani
kezdtek.
– Kérlek, ne tedd a dolgokat még nehezebbé! Főleg úgy, hogy
mindketten tudjuk, akármennyire küzdünk is, ez a kapcsolat nem fog
összejönni. – A könnyein át felnézett a férfira. – Sosem fogom
megbánni, hogy veled voltam, mivel azok a pillanatok voltak a
legboldogabbak az életemben. – Mély lélegzetet vett . –
Megváltoztattam a helyfoglalást, és már ma este elutazom, nem csak
holnap reggel. Vissza kell mennem a szállodába, hogy összepakoljak.
Megfordult, hogy visszainduljon Lorihoz, és megkérje, vigye el őt
a szállodába, amikor a férfi hangja ismét megállította.
– Mindketten tudjuk, hogy nem ezt akarod. Mindketten tudjuk,
hogy csak egy csókba, egy érintésbe telik, és meggondolod magad.
Már nem az a férfi volt, aki kérlelte őt, hogy hallgassa meg, és az
ő szemszögéből lássa a dolgokat. Az eltökélt szerető volt, aki arra
késztette őt, hogy remegjen a vágytól, és aki a leghihetetlenebb
élvezeteket osztotta meg vele.
– Igazad van, Marcus – bólintott , és kényszerítette magát, hogy
újra a férfira nézzen. – Védtelen vagyok a csókjaiddal szemben. Nem
tudok ellenállni az érintésednek. – Egyenesen a férfi szemébe nézett,
és mindent bevallott , amivel tálcán kínálta neki mindazokat a
fegyvereket, amelyeket ellene tud használni. – Amikor rám nézel,
olyan éhség tükröződik a szemedben, hogy nem tudok küzdeni ellene,
és a saját reakcióm ellen sem. De mit akarsz valójában? Azt, hogy egy
meleg és engedékeny test váljék belőlem, amely nem tudja legyőzni a
kísértést, hogy átadja magát neked?
A fölényből egy szempillantás alatt harag lett , és a férfi már nem
tudott uralkodni magán. A keze máris a lány vállán volt, száját az
övére tapasztotta, és rögtön elvett mindent, amit az nyújtani tudott.
Nicola tisztában volt vele, hogy értelmetlen küzdenie a csók ellen.
Hiszen még a család előtt sem tudta fékezni a vágyát. Most, hogy a
férfi dühös, amiért ő el akar menni, és neki haragudnia kellene, amiért
Marcus közönséges szexpartnerként kezeli, bár korábban azt mondta,
hogy nem ilyen bánásmódot érdemel, semmi mást nem érzett , csak a
férfi szíve dobogását… Meg hogy a benne lévő szeretet ugyanolyan
erős, mint korábban volt, annak ellenére, hogy a saját gyengeségét
fordítják ellene.
De amikor már arra készült, hogy a férfi letépi róla a ruhát, és ott
rögtön a magáévá teszi az öreg csúszda mellett , Marcus eltolta
magától.
– A dolog nem ért véget közöttünk. Korántsem ért véget.
Ő hosszan nézett a férfi szemébe.
– Véget kell hogy érjen.
Ezúttal amikor elfordult, hogy induljon, a férfi nem tartotta
vissza.
Csak azután, hogy visszaért a szállodába, majd órákkal később
elhelyezkedett az első osztályon a takaró alatt , és a repülőgép már
távolodott San Franciscótól, akkor jött rá valamire.
Marcus Sullivan olyan ember, aki pontosan tudja, hogy mit akar,
és meg is szerzi. Úgy tűnik, hogy valami különös oknál fogva most
éppen őt akarja.
Nyugtalan álomba szenderült a repülőgépen, és annak ellenére,
hogy megpróbálta elhitetni magával, nem akarja, hogy a férfi
harcoljon érte, a Marcusszal kapcsolatos álma – amelyben bőven
voltak csókok, simogatások, érzéki pillantások és szerelmes szavak –
nem hagyta, hogy elbújjon az igazság elől.
Huszonharmadik fejezet
Tizenöt napja, hat órája és huszonhárom perce nem látta Marcust, és
nem hallott hírt róla.
Tehát tévedett. A férfi nem akarja őt.
Nicola tudta, hogy most örülnie kellene, hogy nem muszáj
továbbra is ellenállnia a férfinak. De egyáltalán nem boldogság volt,
amit érzett . Messze nem boldogság.
A művészeti igazgató lépett be az irodájába, és egy faxüzenetet
lobogtatott .
– A Billboard magazintól most értesítettek, hogy az Egyetlen
pillanat a slágerlista első helyére ugrott! És – de várj csak, elképedsz,
ha meghallod – a teljes turné jegyei két óra alatt elkeltek! Újabb
helyszíneket kell felvennünk a listára. Rengeteg új helyszínt. Ha
szerencsénk van, jó másfél évig nem is látod az otthonodat!
Nicolának mindig is ez volt az álma. Az elsöprő erejű siker. Egy
nagy nemzetközi turné, ahol minden jegyet eladnak. De ahogy Jane-
nel ujjongva megölelték egymást, és Jane áradozni kezdett, hogy ő
milyen bölcsen tette, amikor teljesen váratlanul elkészítette
az Egyetlen pillanat rendhagyó felvételét, ahol csak ő és a zongorája
van a különben üres színpadon, Nicola tudta, hogy sokkal boldogabb
lenne, ha a sikert megoszthatná Marcusszal.
Szinte látni vélte, ahogy a férfi azt mondja neki, mennyire büszke
rá, és mindig is tudta, hogy sikerülni fog.
És hogy szereti őt.
Kövér könnycsepp gördült le az arcán. Szerencsére Jane azt
gondolta, hogy ő a boldogságtól sír, és miután kétfelől megpuszilta,
felkapta a telefont, amely már veszettül csörgött, és kiviharzott a
helyiségből, hogy újabb koncerthelyszíneket szervezzen be.
Nicola odament az ablakhoz, az üveghez nyomta a kezét, és a Los
Angeles-i utcák forgalmát nézte. Három héttel korábban még San
Francisco utcáit látta.
Annyi felhőkarcolóban volt már! Rengeteg nagyvárost keresett
fel. Gyakorlatilag az egész világ az övé. Nem gondolta úgy, hogy
szerelem nélkül ez az egész semmit nem jelent – a siker természetesen
nagyon fontos. Mégis, szerelemmel minden szebb, minden édesebb.
Igen, a szex Marcusszal észveszejtő volt, de pusztán a tudat, hogy
mindig számíthat az ölelő karokra, a férfi mellkasára hajthatja a fejét,
és hallgathatja a szívdobogást… nos, ez az a boldogság, amely mindig
megmarad.
Sajnos mindebből semmi nem változtat azon a tényen, hogy az
elválásukat kikényszerítő okok mind igazak.
Ennek ellenére, ahogy az ablaknál állt , csendben átkozta magát,
amiért nem hagyta, hogy Marcusszal tovább tartson a kapcsolatuk.
Miért nem engedte meg magának, hogy pár napnál hosszabb ideig
legyen boldog?
Sóhajtott , elfordult az ablaktól, és pontosan tudta, hogy miért
szállt fel a repülőgépre, és hagyta el örökre a férfit .
Akárhogy is próbálták volna titkolni a kapcsolatukat a világ elől,
az végül kiderült volna. A cirkusz beszippantotta volna Marcust, és a
férfi tökéletesen rendezett élete teljesen felbolydul. Ő pedig nem
tudná elviselni, hogy fájdalmat okozzon valakinek, akit annyira
szeret. Képtelen lenne végighallgatni, ahogy az emberek
megkérdőjelezik Marcus józan eszét, amiért ővele kezdett.
Ám énjének egy része mégis azt kívánta, bárcsak ne lettek volna
olyan sikeresek a viszonyuk eltitkolásában, mivel akkor legalább
lenne pár kép kettejükről az interneten, és talán mégis kapcsolatban
lennének egymással valamilyen módon… a mostani teljes
elszakítottság helyett .
Ránézett az órájára, és hirtelen arra gondolt, hogy már tizenöt
napja, hat órája és negyvenhárom perce él a férfi nélkül. Egyszer
eljön majd az a nap is, amikor nem számolja többé az órákat és a
perceket.
Egy napon már nem reméli, hogy újra hallja a nevét a férfi
ajkáról. Nem fog felnézni a lenyűgözően jóképű arcra, amelytől a
szíve izgatottan dobog, miközben várja Marcus érzéki utasításait…
* * *
A fene egye meg, a dolgok elintézése nagyon sokáig tartott , tovább,
mint amire számított . Túlságosan sokáig.
Marcus sosem töltött sok időt a tévé előtt vagy magazinok
olvasásával, de az elmúlt két hétben szinte hozzájuk nőtt. Amíg nem
találkozhat újra Nicolával, állandó megerősítést kell kapnia, hogy
minden rendben van a szeretett nővel. Ujjongott, amikor a lány dala a
slágerlista élére került, és a turné jegyei is rögtön elfogytak. Ennyi
kijár neki, és még sokkal több is.
Pár nappal korábban Lori jelent meg nála egy tervvel, hogy ismét
összehozza őket. A húga boldogan hallgatta, hogy ő is valami ilyesmit
szeretne, és ahogy most a repülőtér felé tartottak az autóban, egy
rádióközvetítést hallgattak, amelyben Nicolával készítettek interjút.
„Őszinte leszek hozzád, Nico,” mondta a riporter. „Amikor
először hallottam az Egyetlen pillanatot, egyszerűen olyan volt, mint
bármelyik más, klassz popszám, amelytől az embernek táncolni
támad kedve. De utána láttam a klipet, és akkor jöttem rá, hogy
mekkora szív van a dal mögött. Erről mondj most nekünk valamit!”
„Mindig is szerettem a munkámat – hangzott a válasz, és a hang
olyan volt Marcusnak, mint egy pohár hideg, zamatos bor egy forró,
száraz napon –, de csak nemrég jöttem rá, hogy korábban mindössze
az egyik oldalamat mutattam az embereknek.”
„Mikor döntöttél úgy, hogy az éned másik felét is megmutatod
nekünk, az énekes-dalszerző arcodat, amelyet addig folyton
rejtegettél előttünk?”
„Egy barátom nem félt nyomatékosan a tudomásomra hozni az
igényét.” A lány elnevette magát, és Marcus szinte látta a mosolyát
és a csillogó tekintetét. „Attól tartok, hogy először megsértődtem a
tanács miatt , de végül beláttam, hogy igaza van, ezért készítettem el a
felvételt újra. Szeretem, amikor minden elem benne van, szeretek
táncolni a stábbal, de már régóta tervem volt, hogy a dal legyen a
lényeg.”
„Nos, Nico, mi a következő célod azután, hogy az országos
slágerlista élére kerültél, és mindenütt már előre elfogytak a jegyek a
turnédra?”
Marcus magán érezte Lori szemét, ahogy várták Nicola válaszát.
„Talán a szerelem.”
Ahogy az interjú véget ért , Marcus kikapcsolta a rádiót, Lori pedig
felkiáltott .
– Istenemre, Marcus, hát nem nagyszerű teremtés?
– De az.
– Hogyhogy nem szerettél bele már az első pillanatban?
A férfi megrázta a fejét, és tudta, hogy a húgának teljesen igaza
van.
– Nem volt rá lehetőségem.
Lori megfogta a kezét a sebességváltón.
– Szívből remélem, hogy beválik a terved, bátyó.
Ezt Marcus is igencsak remélte.
* * *
Boise, Idaho
A boise-i turné első előadásának végén Nicola elénekelte az utolsó
ráadást, az Egyetlen pillanatnak azt a változatát, amelynek az elején
csak ő áll a színpad közepén, gitározik és énekel, majd hirtelen
minden nagyon mozgalmassá válik, fények villognak, füst száll fel, a
zenekar tagjai felmennek a színpadra, őt pedig villogó fénnyel
megvilágítják a reflektorok.
A nyitó előadás estéjéig a személyzet reggeltől késő estig
dolgozott vele együtt, hogy a szükséges változtatásokat elvégezzék,
és a táncos előadásban az új, kizárólag énekes részek is benne
legyenek. Kegyetlenül fárasztó munka volt, és csodálatosan izgalmas.
Örült a munkának, és mindenki másnál jobban hajtotta magát,
főleg azért, mert így a fáradtságtól nem gondolt percenként Marcusra.
Ha a közönség reakciójának hinni lehet, akkor a munka megérte a
fáradságot. Nagyon is.
Elhatározta, hogy a többiekkel együtt fogja élvezni az előadás
utáni ünneplést. Annak ellenére, hogy a legfontosabb személy nem ült
ott a közönség soraiban, neki mégis olyan érzése volt, mintha az
illető vele lenne, ünnepelné őt, és úgy ölelné, mint korábban soha
senki.
Először azonban el kell mennie a színpad mögött tartott
fogadásra, amelyre minden előadás után sor kerül, hogy valamivel
hozzá tudjon járulni az irodalmi alapítvány ügyéhez azokban a
megyékben, amelyekben fellép. Annak ellenére, hogy már igencsak
kimerült, mire a fények kihunytak a színpadon, és meggyulladtak a
nézőtéren, a célt nagyon fontosnak tartotta, tehát minden este még
egy órán keresztül ki kell tartania.
Kiment a függönnyel elválasztott részre, ahol Katie, a turné
szervezője azonnal odavezette őt az első csoporthoz. Melegséget és
furcsa bizsergést tapasztalt a bőrén, ahogy átment a lezárt részen, de
ahogy futólag szétnézett a helyiségben, és azt az egyetlen embert
kereste, aki valaha is ilyen érzést váltott ki belőle, tudta, hogy Marcus
semmi esetre sem lehet Idahóban. Talán ma túlságosan is az előadás
hatása alá került, és a képzelete tréfát űz vele.
A szeme sarkából látta Jimmyt, a testőrt, aki komor arccal és
szigorú hangon mondott valamit az adóvevő mikrofonjába. Nem
tudta igazán, hogy miről van szó, de megbízott Jimmyben, és
elvegyült a hódolók tömegében, hogy beszélgessen velük,
mosolyogjon a fényképezőgépük előtt , valamint autogramot adjon a
vásárolt CD-kre és pólókra. Egy percre sem felejtette el, milyen
szerencsés, amiért ezt teheti.
Búcsúzásként éppen megölelt egy fiatal lányt, amikor Katie jelent
meg összeráncolt homlokkal.
– Jimmy akar beszélni veled.
A furcsa bizsergés visszatért, ahogy a testőr közeledett.
– A San Franciscó-i férfi megint it t van, ugye?
– Igen. A zsaruk már úton vannak, hogy lekapcsolják.
A zsaruk? Nicola majdnem hangosan elnevette magát, amiért ilyen
abszurddá vált a helyzet.
– Nem fanatikus rajongó, aki vadászik az emberre – mondta
Jimmynek.
Úgy tűnt, hogy a testőre zavarban van.
– Nem az?
– Nem, egyáltalán nem. – A lány mély lélegzetet vett . – Hol van?
Ide tudod őt hozni?
Jimmy rosszallóan nézett rá.
– Ha olyan fickó, aki arra akar kényszeríteni, hogy…
Nicola rátette a kezét a testőr karjára.
– Kérlek! Látni akarom.
Jimmy egyáltalán nem tűnt boldognak, de bólintott .
– Behozom.
Harminc másodperccel később, ahogy Marcus besétált , mögötte
Jimmyvel, Nicolának az a meghökkentő gondolata támadt, hogy
talán olyan erősen koncentrálhatott a férfira, hogy az ennek hatására
öltött testet a semmiből.
Most józanul kell gondolkodnia. Időre van szüksége, hogy többször
is nagy levegőt vegyen, és picit csillapodjon a heves szívverése.
Megpróbált ellenállni a kísértésnek, hogy ne vesse magát rögtön a
férfi karjába, de semmi sem készíthette fel őt arra, ami a tekintetében
látszott.
Őszinte szeretet.
És volt ott még valami más is: türelem.
Tudta, hogy a férfi továbbra is akarja őt – ez teljesen egyértelmű
volt, és érezni lehetett abból, hogy forró szikrák röpködtek a köztük
lévő térben –, de mintha még egy hang nélküli üzenet is tartozna a
találkozáshoz:Várni fogok rád, akármeddig tart is!
Jól emlékezett rá, milyen remekül néz ki Marcus, de ahogy pár hét
elteltével újra látta, a megdöbbentő szépség megint csak lenyűgözte.
Nem tudott nyugodtan viselkedni, a szívéhez kapott, és teljesen
elfelejtette, hogy Katie és Jimmy szorosan mellette áll, mert vigyázni
akarnak rá, és elképedten megszólalt:
– Mit csinálsz itt , Marcus?
A férfi hosszú pillanatokon át nem válaszolt, csak az ő arcát
vizsgálgatta. Ő is örült a lehetőségnek, hogy ugyanezt teheti,
csodálhatja a szem és száj körül kirajzolódó izgalmas vonalakat, ám
feltűnt neki, hogy bár Marcus továbbra is a legvonzóbb férfi, akit
valaha látott , az utolsó találkozásuk óta mintha fogyott volna.
A férfi végre megszólalt .
– Van egy címketervező a városban, akinek tetszik a munkája.
Most jó alkalom nyílt számomra, hogy találkozzam vele.
Mindebből semmi nem tűnt igaznak, és Nicola már arra gondolt,
hogy talán annyira fáradt, hogy az egészet csak álmodja.
– Remek műsor volt, Nicola. Valóban hihetetlen. Alig várom már
a következőt.
A következőt?
Mielőtt megmoccanhatott vagy gondolkodhatott volna, a férfi
már el is ment. Mindhárman látták, ahogy megfordul és távozik.
Egy pillanattal később Katie odament hozzá, és azt mondta:
– Nagyon sápadt vagy. Talán le kellene ülnöd.
Nicola sosem volt ájuldozós típus, és egyetlen alkalommal sem
veszítette el az eszméletét.
Aznap este viszont érezte, hogy meg kell fogadnia a tanácsot, és le
kell ülnie a székre, amelyet Katie vitt oda neki. Vagy ezt teszi, vagy
kifut a helyiségből, és Marcus nevét kiáltozza, mint egy kétségbeesett ,
eszelős nő.
Az esze tudta az okokat, hogy a kapcsolatuk miért nem működne.
Mindegyik nagyon nyomós érv volt. Így aztán nem szaladt a férfi
után reszkető lábbal, hanem kényszerítette magát, hogy mély
lélegzetet vegyen – újra meg újra, mivel egyszer nem volt elég –, és
vizsgálja meg újra azokat az okokat.
Jól tudta, ha Marcus ugyanezt máskor is megismétli, a szíve köré
emelt falakra igencsak nagy szükség lesz, hogy erős maradhasson.
Ennek ellenére a kép nem volt igazán tiszta. A szeretője egészen
Idahóig utazott a repülőn, hogy megnézze az ő műsorát, mégsem
ragadta meg őt mindenki előtt , és nem csókolta meg, mint ahogy az
anyukája házában tette.
De miért nem csókolta meg?
* * *
Salt Lake City, Utah
Ahogy Nicola másnap este lement a színpadról a koncert után,
tudta, hogy nagyot alakított . Minden dalból előhozta a szenvedély, az
érzelem és a hangulat minden árnyalatát. És mindezt Marcusnak
köszönheti. Minden szerelmes dalt az ő számára énekelt, és úgy
mozgott, hogy végig magán érezte a férfi tekintetét.
Akárcsak előző éjszaka, amikor a rajongóit üdvözölte, most is
megérezte a férfi jelenlétét a színpad mögött, noha nem látta őt.
Minden erejére szüksége volt, hogy a rajongóival foglalkozzon, akik
bőkezűen adakoztak az irodalmi alap számára, mivel tudta, hogy
hamarosan beszélhet Marcusszal. Ennek ellenére mindenkinek a
maximumot nyújtotta.
És ekkor a férfi megjelent, Jimmy és Katie pedig kérdő pillantást
váltott egymással.
– Hívjam a biztonsági szolgálatot, Nico?
– Nem kell, Jimmy. Minden rendben van.
De még mennyire hogy rendben van, ha Marcus ismét ott áll
előtte!
Katie megkérdezte:
– Magadra hagyjunk pár percig?
Te jó ég, csak azt ne! Nagyon rossz ötlet.
Az nem kifejezés, borzalmas ötlet!
De természetesen nem tudott mást tenni, csak bólintott , és utána
azt mondta:
– Az jó lenne.
Marcus nem várta meg a kérdést, hogyan töltötte a napot Salt
Lake Cityben. Rögtön belekezdett:
– Van egy nagy palackozóüzem innen nem mesze. Azt hiszem,
hogy nekik adok rendelést a következő évjárat pezsgőjének a
palackozására.
Nicola már előző éjszaka is belegondolt a helyzetbe – aznap pedig
végig azon gondolkodott –, és kényszerítette magát, hogy azt
mondja:
– Ezt nem csinálhatod sokáig.
A férfi kinyújtotta a kezét, és megcirógatta a lány homlokát, ahol
a haja eltakarta az egyik szemét.
– De élvezem.
A lány teste azonnal felismerte az édesen akaratos szeretőt, ahogy
a férfi a bőréhez ért. Minden porcikája felhevült a vágytól. Nem
tudott ellenállni, és a másodperc töredékéig belenyomta az arcát a
nagy tenyérbe, bár tisztában volt vele, hogy több tekintet is rájuk
irányul – és mindenki azon tűnődik, mi a csuda lehet közte és a drága
öltönyös idegen között –, ezért visszahúzta az arcát, noha semmit
nem akart jobban, mint odabújni a férfihoz, mint ahogy régen tette.
Lehalkította a hangját, hogy biztos lehessen benne, senki nem
hallja, és megkérdezte:
– Úgy tervezed, hogy az egész világon mindenhová elkísérsz?
A válaszul kapott vigyor teljesen rabul ejtette volna a szívét, ha
egy pici szabad terület is lett volna benne.
– A kedvenc városaimban lépsz fel.
Kész gyötrelem volt elképzelni, milyen csodás lenne Marcusszal
együtt bújni be a takaró alá késő éjszaka az előadások után, a turné
buszában, a repülőgépen vagy a szállodai szobában.
– Nem bocsátanám meg magamnak, ha a borászatod csődközeli
állapotba kerülne, mert nem vagy ott .
A férfi felvonta a szemöldökét.
– Nem hinném, hogy a vezetőségem tagjai túlzottan örülnének
annak, miképp vélekedsz róluk.
– Nem erre gondolok! – kiáltott fel Nicola, mert túlságosan is
izgatott volt a játéktól, amelyet a férfi űzött vele. De azt akarta,
hogy a játék folytatódjék, noha érezte, hogy butaság.
– Nagyon szép voltál ma este a színpadon, és olyan átkozottul jó
műsort adtál elő, hogy megint teljesen lenyűgöztél vele.
A lány csak úgy tudta megakadályozni a kikívánkozó szerelmi
vallomást, és a beismerést, mennyire hiányzott neki a férfi, hogy azt
mondta:
– Nem pusztán a hírnévről van szó, Marcus. Nem csak az
életvitelünk teljesen más. Nem vagyok megfelelő a számodra. Ha a
kollégáid tudnának rólam…
– Nem csaltam – felelte a férfi, és ő rájött , hogy ez azt jelenti,
Marcus nem nézett meg semmit az interneten. – De a rajongóid
beszélnek. És szeretnek téged. A te oldaladon állnak, mint ahogy ott
állok én is. Szeretlek. Mindnyájan voltunk fiatalok és
meggondolatlanok. Mind tettünk olyan dolgokat, amelyekre nem
vagyunk büszkék. Mind megbíztunk olyan emberekben, akikben nem
kellett volna bíznunk. Igen, az emberek bizonyára elhisznek valamit,
amit olvastak vagy láttak. Sokan vannak ilyenek. Azt viszont
garantálom, hogy mindenki, aki találkozik veled, és megismer,
legalább annyira megszeret, mint ahogy én is.
Nicola szinte már érezte a férfi csókját, és majd meghalt érte,
amikor Marcus folytatta:
– Megígértem neked, hogy nem siettetem a dolgokat, és ezt így is
gondolom. De a döntés legalább annyira a tiéd is, mint az enyém. –
Megfogta a lány kezét, a szájához emelte, és megcsókolta. – Jó éjt ,
Nicola!
* * *
Denver, Colorado
– Mindent sejtek – mondta Nicola, amikor másnap este kettesben
maradt Marcusszal a közönségtalálkozó után. – Van egy borászat
Coloradóban, amelynek a megvásárlását tervezed.
– Történetesen egy régi főiskolai barátom lakik a közelben.
Remek napot töltöttem vele és a családjával.
A férfi rávigyorgott, és ő nem tehetett mást, viszonozta a
mosolyt. Egész nap arra készült, hogy újra találkoznak.
Egyre nehezebben tudta meggyőzni magát, hogy a férfi nélkül kell
folytatnia. Egyre inkább felismerte, hogy Marcus nem törődik azzal,
mások mit gondolnak róla. Ha azt tenné, akkor nem váltana minden
este jegyet a közönségtalálkozóra.
Mindössze három napja van jelen mindig, miközben ő a
rajongókkal társalog, de mintha máris hozzájuk tartozna, mintha
velük együtt venne részt a turnén. Nicola kezdte gyanítani, hogy ez
az egész a férfi tervének része… de ugyancsak meglepőnek tartotta,
hogy Marcusnak mindezt sikerült megszerveznie.
De mégis, meddig lehet ezt folytatni?
– Most azt szeretném hallani, hogy visszamész Napába, Marcus.
Vissza, az igazi életedhez.
– Részt veszek egy jótékonysági ülésen, amelyik holnap este lesz
otthon, Napában, tehát valóban vissza kell mennem pár napra.
Nicola szorító érzést tapasztalt a gyomrában.
– Helyes. Tudom, hogy mennyit jelent majd mindenkinek, ha te is
ott vagy.
Meglepetten érezte meg a férfi kezét az álla alatt , és újra egymás
szemébe néztek.
– Gyere velem, Nicola! Helyet foglaltam egy járatra, és a gép ma
este indul. Reggelre ott leszünk, a napot a birtokon töltjük, részt
veszünk a rendezvényen, utána pedig időben meg tudsz majd jelenni az
interjúkon és a próbán.
– Marcus, én…
Még el sem tudta dönteni, hogy mit mondjon, a férfi szája máris az
övére tapadt. A csók gyengéd és édes volt, és ő úgy érezte, az egész
világ a feje tetejére áll tőle.
– Ez nem tisztességes – tiltakozott kifulladva.
– Többé nem játszom fair play-t. Túlságosan is szeretlek ahhoz,
hogy szabályokhoz tartsam magam.
A következő pillanatban a férfi keze már a hajába túrt, a lány keze
pedig átölelte Marcus nyakát, és úgy csókolta őt, ahogy már hetek
óta álmodozott róla. Ha nem szegeződik rájuk sok kíváncsi szempár,
talán abba sem hagyják a csókot.
Nicola kényszerítette magát, hogy elszakítsa az ajkát a férfi
szájáról, és azt mondta:
– Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak a barátaimnak?
Az ajkuk még mindig majdnem összeért.
– Azt hiszem, hogy meglehetősen jól el tudják képzelni, ki
lehetek.
A lány meglepetten tapasztalta, hogy ő is nevetésben tör ki,
ahogy elléptek egymástól.
Annyira ügyelt rá, hogy senkinek – még a vele utazó kollégáinak
se, akikben pedig teljesen megbízott – ne kínáljon semmilyen
támadási felületet, hogy az elmúlt hat hónap során gyakorlatilag úgy
élt, mint egy apáca.
Most azon tűnődött, hogy talán azért foglalkozott annyit mások
véleményével, mert a sajtót így ürügyként használhatta, hogy
elkerüljön egy esetleges újabb csalódást.
Most azonban arra gondolt, hogy pár dolog megéri a kockázatot.
– Megyek, és lehozom a holmimat a buszról – mondta hirtelen
Katie-nek, aki csak pár méterre volt tőle. – Kiderült, hogy
repülőjegyem van Napa Valleybe.
A turné szervezője Nicolára nézett , utána Marcusra, és
beleegyezően bólintott .
– Amennyiben két nap múlva, déli t izenkettőre visszahozza őt a
dallasi interjúhoz, tőlem mehet.
Nicola elvigyorodott, és azt mondta:
– Megbeszélhetitek a részleteket, amíg én elmegyek a holmimért.
Az ajtónál hátranézett, és azt látta, hogy Katie és Marcus
egymáshoz hajolva egyeztet.
Ahogy azonban a buszhoz ment a csarnokon át, eszébe jutott,
hogy Marcust megcsókolni csak a könnyebbik része volt a dolognak.
A férfi már korábban is mondta, hogy nem tartja ijesztőnek ezt a
zűrös életet. Most egyértelművé tette, hogy ezt komolyan is
gondolja.
Sajnos a súlyosabb kérdés továbbra is megmaradt: miképp
vélekednek majd róla a férfihoz közel állók? Tárt karokkal várják
majd, mint ahogy – ebben biztos volt – az ő barátai fogadják a férfit?
Vagy az ő fiatalsága és rossz híre miatt Marcusnak olyasmiket kell
majd elviselnie, amelyektől ő korábban tartott?
* * *
Ahogy Nicola felszállt a repülőgépre, tudta, hogy rengeteg mindent
kell megbeszélniük, de amikor Marcus átölelte, és mindkettőjüket
bekapcsolta ugyanazzal a biztonsági övvel, engedett a karok
hívásának; összegömbölyödve hozzábújt a férfihoz, mint ahogy
korábban is tette mindig. Hallgatta a férfiszív dobogását, és a
tökéletes biztonság érzésének hatására mélyebb álomba szenderült,
mint hetek óta bármikor.
* * *
Amikor a lány elaludt a mellkasán, Marcus felszabadult sóhajjal
kiengedte magából a szorongást, amely már régóta gyötörte.
Nicola ismét ott van, ahol lennie kell. Az ő karjában.
Most már csak rá kell őt vennie, hogy maradjon is ott .
Ezúttal minden lehetséges eszközt be kell vetnie…
– Istenemre, ez valami csodálatos!
A nap éppen felkelt a Sullivan Borászat dombjai mögött, és a
madarak is ébredeztek. Nicola halkan felnevetett , amikor egy szajkó
kidugta a fejét a fészekből, hogy üdvözölje őket. Ahogy a teraszon
állva a szőlősorokat nézték, Marcus magában megköszönte az
ültetvénynek, amiért az a legszebb formáját mutatja Nicolának.
Mindketten aludtak a repülőgépen, és bár nem lehetett egész
éjszakás pihenésben részük, frissebbnek és kipihentebbnek érezte
magát, mint három hete bármikor, amióta Nicola elhagyta San
Franciscót.
– Ez a borászat nyújt számodra felüdülést, igaz?
Ezt még soha senki nem jelentette ki neki ennyire egyértelműen…
és senki sem volt, aki ennyire fején találta volna a szöget.
Közelebb húzta magához a lányt, és azt mondta neki:
– Először egy középiskolai kiránduláson pillantottam meg ezt a
földet. Nagyon furcsa volt, de meg mertem volna esküdni rá, hogy
mintha apámat láttam volna, ahogy a szőlőben dolgozik. Amikor
megkaptam a jogosítványomat, kijöttem ide, és újra látni akartam a
férfit .
– Nem egyedül voltál, ugye?
– Nem. – Marcus rámosolygott a szeretett nőre. – A legtöbb
testvérem is bepréselte magát a kocsiba velem együtt. Nem mondtam
nekik, hogy szerintem mit láttam, de azonnal tudtam, hogy egy
napon ez a föld az enyém lesz, és az apánk is büszke lenne rám.
Figyelte, ahogy Nicola nagyot nyel, a szeme pedig csillog a
történet hallatán. A lány hangja kicsit rekedt volt, amikor
megkérdezte:
– Hogy tudsz akár csak gondolni is rá, hogy napokra vagy hetekre
itt hagyd ezt a helyet?
Marcus tudta, hogy mi rejlik a kérdés mögött, és a lány nem érti,
hogy ő miért akar vele lenni az út során.
– Apám már huszonkét éve meghalt, de egész mostanáig senkinek
nem említettem, hogy milyen nehéz volt átvennem a helyét a
családban. Magamnak sem akartam beismerni, és senki nem mert
szembesíteni vele. Biztos vagyok benne, hogy látták rajtam. Látniuk
kellett , de sikerült mindenkit távol tartanom magamtól.
A lány felé fordult, és talán önkéntelenül, de megfogta a kezét, és
mindkettőt a szívére tette.
– Téged azonban nem tartottalak távol, Nicola. Már attól a
pillanattól fogva közel kerültél hozzám, hogy a klubban találkoztunk,
és akárhogy is próbálkoztam, nem engedted, hogy távol tartsalak
magamtól.
– Idegesítő figura vagyok – mondta a lány halkan. – Mindig ott
akarok lenni, ahol semmi keresnivalóm.
– Szeretem, hogy kitartó vagy, határozott döntéseket hozol, és
senkinek nem engeded, hogy az utadba álljon. Nem csoda, hogy a
karriered szárnyal, és még a világ végén is téged követelnek.
Örült, hogy mosolyogni látja a lányt, és a szép szempárból kezd
eltűnni a sötét árnyék.
– Nem veszítettem el teljesen a fiatalságomat, de néhány darab
egyszerűen eltűnt belőle. – Megrázta a fejét, és megpróbálta szavakba
foglalni az érzéseit , ahogy azok előbukkantak a lelke mélyéről. –
Nem bánom, hogy olyan sok időt töltöttem a testvéreimmel, mert
segíteni akartam az anyánknak. Megérdemelték.
– Te is mindent megérdemelsz, Marcus.
A lány csókot nyomott az ajkára, ő pedig megkérdezte:
– Tudod, hogy anyukám mit mondott nekem vasárnap az ebédnél?
– „Mi a fene ütött beléd, hogy össze akarsz állni egy ilyen
lánnyal?” – találgatott Nicola, de a szája vonalából sejteni lehetett ,
hogy csak tréfál.
– Azt mondta, már nagyon régóta várja, hogy találjak valakit, akit
jobban tudok szeretni, mint őket.
– Már a ház mögötti játszótéren is megmondtam, hogy nem
akarom megzavarni a kapcsolatodat, amely a családodhoz fűz.
– Nem erről van szó. Azt mutattad meg, hogy ideje végre elvágni a
kötelékeket, és hagyni őket, hogy a maguk életét éljék. És végre
nekem is a magam életét kellene élnem. Egész eddig sokkal könnyebb
volt számomra, hogy a testvéreimre koncentráljak, segítsek az
anyámnak, és vezessem ezt a borászatot, mint hogy a saját szívemre
figyeljek. – Közelebb húzta magához a lányt. – Egyszer azt mondtad,
hogy az emberek általában azt hiszik el, amit a legkönnyebb
elhinniük. Mindketten abban a hitben voltunk, hogy a kapcsolatunk
nem lehet életképes, tehát mi sem vagyunk mások, ugye?
A lány bólintott .
– Ez talán így is van rendjén.
– Tudom, de már végre kész vagyok elhinni azt is, ami nehezebben
hihető. – Marcus elmosolyodott. – Tudtam, hogy a szavak sosem
győznének meg téged, és meg kell mutatnom, hogy sikerülhet. Nekem
is olyan kitartónak kell lennem, mint amilyen te is voltál mindig.
– A stábom tagjai teljesen bolondnak tartottak téged. Jimmy az
első éjszakán még a zsarukat is ki akarta hívni. A másodikon is.
A férfi vigyorgott.
– Tudom. De te megéred a kockázatot. Minden kockázatot
megérsz. Boldogan fogok csatlakozni hozzátok a turnétok során,
valahányszor megtehetem, és érzem, hogy te is élvezni fogod az
itteni csendet és békét, valahányszor módod nyílik rá. Biztos vagyok
benne, hogy ez a föld, ez a szépség ugyanúgy derűvel tölti el a lelked,
mint ahogy mindig eltölti az enyémet is.
– Hogyan látod meg bennem mindig azt, amit más nem vesz észre?
– Sokkal előbb találkoztam Nicolával, mint Nicóval –
emlékeztette a férfi. – Felejtsd el a sok butaságot, amit az óceán
partján mondtam! Sosem rejtetted el magad előlem.
– Nem is értem az okát. Próbáltam ugyan, de sosem tudtam
eltitkolni az érzéseket, amelyeket kiváltottál belőlem. – A lány kis
időre elhallgatott . – Főleg akkor, amikor a hálószobában
megmondtad, hogy mit akarsz tőlem, mit csináljak.
Ohó, ez most a bevezető ahhoz, amiben Marcus reménykedett?
Gyorsan azt mondta:
– Három hete nyílt lapokkal játszottam, te pedig elmentél. –
Leplezetlenül vágyakozó pillantással nézett a lányra. – Ma nem
követem a játékszabályokat. Ami engem illet, abban a pillanatban,
amikor felszálltál velem a repülőgépre, minden szabály érvényét
vesztette.
A lány pupillája kitágult, és a légzése is felgyorsult; két jele annak,
hogy Nicola egyre jobban kívánja. Legalább annyira, mint ő.
Tudta, hogy a lány nagyon élvezi a várakozás izgalmát, ezért azt
mondta neki:
– Az arzenálomban lévő összes fegyvert használni fogom, hogy
meggyőzzelek, mi ketten egymáshoz tartozunk. Ezúttal nem félek
piszkos trükköket is bevetni, kismacska.
Nicola megnyalta az ajkát.
– Szeretem a piszkos trükköket.
Ő rávigyorgott, és a mosoly tele volt pajkos ígérettel.
– Ezt én is tudom, te édes, szexi, okos és piszkos fantáziájú lány. –
Felkapta őt a karjába, berúgta az ajtót, és a hálószoba felé indult. –
Azt akarom, hogy az ágyamban légy.
– Én is ott akarok lenni. – Rátette a két kezét a férfi arcára, és az
övéhez húzta, hogy a szájuk összeérjen.
Marcus a lépcső helyett a csókra koncentrált , ezért félúton
megállt , és leült egy lépcsőfokra, úgy, hogy a lány lovagló ülésben
legyen az ölében.
A hálószobáig már egész biztosan nem érnek fel. Legalábbis most
nem.
– Emeld fel a karod a kedvemért!
Az érzéki utasítástól Nicola szemében az izgalom tüze gyulladt ki,
mint annak idején, az első éjszakán, és később is mindig. Lassan
felemelte a kezét, és hagyta, hogy Marcus megfogja az ő hosszú ujjú
pólóját, és áthúzza a fején.
A melltartója izgató, fekete-piros csipke volt, középen egy édes,
fehér masnival.
– Amíg nem találkoztunk, mindig azt gondoltam, hogy
választanom kell: szexi pophercegnő vagy kedves gitáros lány legyek.
Mind a kettő akarok lenni, Marcus!
– Először a bőrruhás és lehetetlenül magas sarkú cipőt viselő
szexistennőbe kezdtem beleszeretni… és amikor elaludtál az ölemben,
mint egy elégedett kismacska, tudtam, hogy reménytelen küzdenem
az érzés ellen. – Lejjebb csúsztatta a kezét a lány hátán, majd
megfogta a fenekét, és még közelebb húzta őt. – Mindig mind a két
énedet szerettem. – Nem várt, hanem folytatta. – Azt akarom, hogy
állj fel, és vedd le magadról a többi ruhát is.
Nicola szeme elkerekedett, de gyorsan szót fogadott, és lejjebb
ment egy lépcsőfokkal, hogy levehesse a farmernadrágját, utána pedig
a bugyiját és a melltartóját is.
Marcus mindkét kezét az ő hasára tette, majd feljebb nyúlt, és
megfogta a mellét.
– Káprázatos!
A lány nagy levegőt vett , ami fantasztikus érzést váltott ki a
mellében.
– Azt hiszem, hogy elérkezett a beígért elfenekelés ideje – mondta
Marcus, és végighúzta a két hüvelykujját a gyönyörűen megduzzadt
mellbimbókon. – Büntetésként, amiért olyan lassan láttad be, hogy
mégis illünk egymáshoz.
A lány szeme izgatottan csillogott, bár erőtlenül tiltakozni
próbált.
– Mi van akkor, ha nem akarom, hogy elfenekelj? Mi van akkor,
ha nem tetszik az ötlet?
A válasz helyett a férfi levette a kezét a melléről, és azt mondta:
– Fordulj meg, és fogd meg a lépcsőkorlátot!
Marcus a lány nyakán lévő ütőéren látta a heves lüktetést,
miközben Nicola várt, és gondolkodott, hogy mit csináljon. Végül úgy
döntött, hogy engedelmeskedik.
Isten az égben, a feneke maga a csoda! Szív alakú, ahogy a lány
kidomborítja, miközben a válla felett pajkos pillantással hátranéz rá.
Marcus rácsúsztatta a kezét a lány hasára, hogy megtartsa a
felsőtestét, a másik kezét pedig rátette a csípő domborulatára.
– Milyen szép! Milyen édes! – Megcsókolta a lány hátát. – És
teljesen az enyém.
Egy pillanattal később a keze már le is csapott a fenekére, minek
eredményeként a barnás bőrön halvány rózsaszín nyom maradt.
A lány nem kiáltott fel, ám ő a bal tenyerében nagyon is jól
érezte, ahogy a mellbimbója megkeményedik az izgalomtól.
Egy másodperc múlva Marcus tenyere Nicola popsijának másik
felén is nyomot hagyott. Ezúttal nem lehetett nem érzékelni a
gyönyörrel teli, nyögdécselő hangot, amely újabb két csapás nyomán
csak erősebbé vált .
Bár az elfenekelés – a rá adott reakcióval együtt – határozottan
erotikus volt, a szexi játékot más alkalommal kell folytatniuk.
Marcus el sem tudta képzelni, miképp hagyhatta ki a szájjal való
izgatást a korábbi szeretkezések alkalmával, de most rögtön be akarta
pótolni a mulasztást.
– Engedd el a korlátot, ülj vissza a lépcsőre, és tárd szét a lábad!
A lány remegett a vágyakozástól, miközben engedelmeskedett, és
ahogy kitárulkozott, ő boldogan engedett a kísértésnek. Az ajkát
végighúzta mindkét mellen, majd a feszes hason, és bedugta a nyelvét
a nő köldökébe.
Ahogy a nyelve a nedves nyíláshoz ért, a lány teste önkéntelenül
felemelkedett, miközben Nicola két kézzel megmarkolta az ő haját.
Aztán Marcus bedugta az ujját a lány hüvelyébe, ahol csúszós melegség
és lüktetés fogadta.
Gyengéden ingerelte a nyelvével a lány egész testét; ettől Nicola
még jobban nekinyomta a csípőjét az ő kezének, és egyértelmű volt,
hogy mennyire vágyik a kielégülésre.
– Szeretlek!
Szavainak azzal adott nyomatékot, hogy lassan kihúzta az ujját,
majd visszanyomta. Szinte megőrült a gondolattól, hogy hamarosan
magáévá teszi a lányt.
Pont abban a pillanatban dugta vissza az ujját, amikor a nő combjai
közé hajolt , és elkezdte felfedezni a nyelvével. Fürgén mozgatta az
ujját, mire a lány kéjesen sóhajtozni kezdett, megemelte a csípőjét, és
a folytatást követelte.
Borzasztóan élvezte, ahogy a nő teljes erővel kapaszkodott belé,
miközben az ő nyelve és ujjai hatására felért a csúcsra.
– Te jó ég, micsoda nyelved van! – Nicola akadozva levegőt vett ,
és olyan csodálkozással, olyan bizalommal nézett rá, hogy nem
lehetett betelni a látvánnyal. – És milyen pontot találtál meg
bennem?
Marcus elvigyorodott.
– Hamarosan újra megmutatom.
A lány megnyalta az ajkát, és azt mondta:
– Az jó lesz.
Pár pillanattal később a férfi már a lépcső tetején járt vele, hogy
lefektethesse a hálószobai nagy ágy közepére. A lány feléje nyúlt, de
ő megrázta a fejét.
– Nem. Előbb még nézni akarlak. El sem tudom hinni, hogy a világ
legszebb lánya az én ágyamban van.
Nicola elpirult , de ezúttal egyetlen porcikáját sem próbálta
eltakarni. Nem akarta rejtegetni a szép testet, mindazt a szépséget,
ami ott rejtőzik az észveszejtően izgató idomokban.
A férfi is levetkőzött, és feltette az óvszert. A következő
pillanatban már a nyakán érezte a lány karját, a lába pedig szorosan
az ő dereka köré fonódott. Tudta, hogy a többi csintalansággal, amit
eltervezett, várnia kell.
Ebben a pillanatban nem akart mást, mint szeretkezni azzal a
nővel, akire egész életében várt.
– Szeress engem, Marcus! – suttogta a lány, ahogy a testük
összeforrt.
A kérése nyomban teljesült.
Marcus nem pusztán az egész testével, nemcsak a szíve minden
dobbanásával, de az egész lelkével szerette.
* * *
A déli nap betűzött Marcus hálószobaablakán, ahogy meztelenül ültek
a lepedőn, és a hűtőszekrényben található, meglehetősen szegényes
választékból összeállított ebédjüket fogyasztották.
Nicola még sosem érezte olyan fáradtnak – és olyan boldognak –
magát. Jóllakottan és az átélt gyönyöröktől kimerülten ásított , és az
egyik kedvenc testhelyzetét vette fel: feje a férfi ölében volt, az
egyik keze pedig a tenyerében. Azt kívánta, bárcsak mindig ott
fekhetne, és nézhetné maga felett a férfi arcát.
De a hosszú turné – és a három, minden képzeletet felülmúló
szeretkezés – után ásítania kellett .
Marcus rámosolygott.
– Fiatal lány létedre igencsak gyorsan elfáradsz.
– Furcsa – mondta egy újabb, hatalmas ásítás után Nicola –, de épp
valami olyasmit akartam mondani, hogy középkorú férfi létedre
meglepő energia van benned.
Joni Mitchell egyik slágeréből dúdolt pár sort egy idős emberről,
aki mellett nem lehet szomorkodni.
Örült, hogy a férfi elneveti magát, és kissé hamisan dúdolni kezd.
Ahogy Marcus szemébe nézett, tudta, ideje mindent beismernie neki.
– Nem csak azért tartottalak távol magamtól, mert meg akartalak
menteni a zűrös életemtől. – Amikor a nagy kéz nem szorította meg
az övét, és a lábizmok sem feszültek meg a feje alatt , tudta, hogy
nyugodtan folytathatja, amit elkezdett. – Persze ez is nagy szerepet
játszott benne, ugyanakkor féltem megbízni valakiben. Féltem, hogy
csalódnom kell. Óriási szorongás volt bennem, hogy megint sebeket
kaphatok. Tudtam, hogy most sokkal fájdalmasabb lenne, mert
szeretlek. Azért szaladtam el ebéd után a mamádnál, mert úgy
gondoltam, hogy az kevésbé fog fájni. De azzal, hogy elfutottam,
minden csak rosszabb lett .
– Nekem is legalább annyira hiányoztál – mondta a férfi. – De
önkéntelenül is arra gondolok, hogy ha nem szaladsz el, nem lett
volna lehetőségem, hogy üldözzelek.
Nicola gondolataiban hirtelen felmerült egy izgató kép, ahogy a
férfi kergeti a szőlőben, és végül elkapja.
Marcus egyértelművé tette, hogy nem kell szégyenkeznie, amiért
elszaladt.
Amikor úgy fordultak, hogy a meztelen férfitest az övének
nyomódott, és a férfi szája is az övé fölé került, akkor már mindent
elfelejtett , és átadta magát a világ legtermészetesebb érzésének: a
tiszta, édes szerelemnek.
* * *
Ahogy aznap este Nicola Marcus mellett ült egy limuzin hátsó ülésén,
miközben a borvidék dombjai között haladtak, olyan fantasztikus
ruha volt rajta, amely egyszerre volt klasszikusan elegáns és kihívó. A
felsőrész sötétzöld bársonya rásimult a mellére, a szoknya selymébe
varrt flit terek pedig már messziről vonzották a tekintetet.
Egész nap a mennyországban érezte magát, hogy együtt lehet a
férfival, akit szeret, de ahogy a sofőr megállt a Napa Valley-i
épületnél, ahol a jótékonysági összejövetelt tartották, hirtelen mégis
rémület szorította össze a szívét.
– Ez most a mi nagy pillanatunk! – Megragadta Marcus kezét, és
megszorította. – Biztos vagy benne, hogy készen állsz rá? Hogy
ezután már nem a titkos hódolóm leszel?
Marcus nem szavakkal válaszolt, hanem a szívére tette a lány
kezét, utána pedig odahajolt hozzá, és megcsókolta.
– Amíg mellettem vagy, az égvilágon mindenre készen állok.
Ahogy a limuzin ajtaját kinyitották nekik, és vakuk villantak, a
férfi csókja minden aggodalmat kitörölt belőle, és a szorongás helyén
csak az édes biztonság és a határtalan öröm érzése maradt.
Epilógus
A következő két hónap során az idő hidegebbre fordult, a falevelek
pedig megszínesedtek, és egész Észak-Kaliforniában hullani kezdtek a
fáról. Marcus rengeteg időt töltött buszokon és repülőgépeken,
amikor Nicola több tucat helyszínen lépett fel az amerikai turné első
részében, és egyfolytában ingázott Napa Valley és az ország azon
pontja között, ahol az általa szeretett nő éppen műsort adott. Amióta
tíz évvel korábban megvette a borászatot, most először hagyta a
munka dandárját az alkalmazottakra. Ellen jelentős előléptetést
kapott a hozzá illő fizetésemeléssel, hogy megbirkózzon az új
feladataival.
December eleje volt, amikor Nicola és Marcus együtt bement a San
Franciscó-i tűzoltóságra. Az összes tűzoltó ott volt a családtagokkal
együtt, hogy találkozzanak a lánnyal.
Gabe megrázta a bátyja kezét, majd igencsak sokáig és erősen
ölelte Nicolát, mivel tudta, hogy azzal teljesen kiakaszthatja a fivérét.
Még az arcára kiülő vigyort sem nyomta el, miközben azt mondta:
– Nagyon köszönöm, hogy beleegyeztél a koncertbe, Nicola.
– Örömömre szolgált – felelte a lány, majd Marcushoz fordult,
lábujjhegyre állt , és megpuszilta az arcát. – Olyan szigorúan nézel,
hogy mindenki megijed tőle.
Marcus a lány álla alá tette a kezét, és maga felé fordította az
arcát egy igazi csókra, amely egyértelműen azt az üzenetet hordozta,
hogy a helyiségben mindenki számára világos legyen, melyik Sullivan
testvérhez tartozik valójában a lány.
Gabe ügyelt rá, hogy a vigyor ne tűnjön el az arcáról, noha a
mellkasában valami szorító érzést tapasztalt . Az elmúlt hónapok
során megszokta, hogy előbb Chase-t, és most már Marcust is egy pár
részeként látja. Az anyjuk magánkívül volt a boldogságtól a két fiú
szerelme miatt .
Jackie, a lány, akivel Gabe az elmúlt pár hónapban időnként
találkozgatott , gyakorlatilag remegett az izgalomtól, hogy végre
láthatja Nicolát. Sokféleképpen próbálkozott, hogy meghívják a
vasárnapi ebédre a mama házába, és ne csak Nicolával, de Smithszel is
találkozhasson. Sajnos Gabe nem akarta őt a családja társaságában
látni. Túl fiatal és túl mohó.
Egyértelmű, hogy Nicola is fiatal, de nem véletlen, hogy olyan jól
illik Marcushoz. Sokkal érettebb, mint más huszonöt éves lányok.
Különösen Jackie-nél sokkal érettebb, gondolta Gabe, ahogy a lány
csillogó szemmel feléjük indult.
Tudta, hogy már túlságosan is régóta hitegeti a kedvesét. Gyorsan
úgy döntött, hogy aznap este szakít vele, de már a könnyek puszta
gondolata kellemetlen érzéssel töltötte el. Jackie könnyen sírva
fakadt, és ő részben ezért nem vette a bátorságot, hogy az elmúlt
hetekben közölje vele az elhatározását.
– Hogy a bánatba kerültél megint össze vele? – kérdezte Gabe
Marcust pár órával később, ahogy oldalról figyelték, Nicola hogyan
nyűgözi le a jelentős számban összegyűlt közönség tagjait , akik tisztes
summát szurkoltak le, hogy élvezhessék a lány fellépését a tűzoltóság
parkolójában. A ma befolyt összeg nagy segítséget jelent majd
azoknak az új eszközöknek a beszerzésében, amelyek megvételét a
költségvetési korlátozások lehetetlenné tették.
Marcus nem próbált felvágni, és csak annyit mondott:
– Én vagyok a bolygó legszerencsésebb csirkefogója. – A fejével
Jackie felé intett , ahogy a lány a közönség első soraiban szinte
megbűvölten figyelt mindenre, amit Nicola mondott vagy tett .
– Vele mi a helyzet?
Gabriel megrázta a fejét.
– Csak egy futó kapcsolat, amely már nem tart sokáig.
Nicola éppen befejezte a produkciót, amikor a tűzoltóság szirénája
megszólalt , és a hangszórókból egy hang lakástűzhöz riasztotta őket.
Gabe és a személyzet többi tagja azonnal odafutott a járművekhez,
és szirénázva megindultak, hogy utat vágjanak maguknak a sűrű városi
forgalomban.
– Hű, ez aztán lenyűgöző, pedig még nincsenek is ott a tűznél –
mondta Nicola pár perccel később, amikor Marcus társaságában a
tűzoltólaktanya épületében állt . – Nem tudom, az anyukátok hogyan
képes ezzel olyan jól együtt élni. Én már most halálosan ideges
vagyok.
– Gabe-nek ez a munkája. Nem lesz semmi baja – nyugtatta meg
Marcus
De tizenöt perccel később, amikor elköszöntek az önkéntesektől,
akik segítettek megrendezni a koncertet, és már épp be akartak
szállni Marcus autójába, hogy visszainduljanak Napa Valleybe, újabb
riasztás hangzott fel.
– Figyelmeztetés a Conrad Street-i tűzhöz vonulók számára: a
riasztás már hármas fokozatú!
Nicola elkerekedett szemmel nézett Marcusra.
– Ez az a tűz, ahová Gabe is indult. Ezek szerint a helyzet csak
romlott, és nem javult.
– Az öcsém pokolian jó tűzoltó – mondta neki Marcus. – Nem az
a fajta fickó, aki bármi ostobaságot elkövet.
Ám ahogy ott álltak, tudták, miközben a riasztó továbbra is szólt,
a diszpécser pedig megismételte az értesítést, hogy egy tűzoltó
rengeteg más oknál fogva is megsérülhet szolgálat közben.
Nem tehettek mást, egymásba kapaszkodtak, és remélték, hogy
Gabe-nek nem lesz semmi baja.
Copy right © 2011 Bella Andre
Hungarian translation © Tóth Attila, 2014
© Ulpius-ház Köny vkiadó, 2014
ISBN 978-963-383-283-7
Felelős kiadó Kepets András
Szerkesztette Bakay Dóra
Felelős szerkesztő Palkó Katalin
Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A
könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával
végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye
szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez,
digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés
szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog
védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli.
A szerzőtől az Ulpius-ház Köny vkiadónál megjelent:
A Sullivan család
Előkészületben:
Top Related