BELLA ANDRE

Menekülés

a szerelemtől

Ulpius-ház Könyvkiadó

Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Bella André: From This Moment On

Marcus & Nicola – The Sullivans 2

Fordította

TÓTH ATTILA

A regény kitalált történet. A benne szereplő nevek, személyek, helyek ésesemények a szerző fantáziájának szüleményei. Bármilyen hasonlóságvalós – élő vagy halott – személyekkel, vállalatokkal, cégekkel,eseményekkel vagy helyszínekkel pusztán a véletlen műve.

Kedves Olvasó!

Valahányszor leülök a számítógépemhez, hogy a Sullivan családról

írjak, együtt nevetek a hőseimmel, együtt sírok velük, és ami a

legfontosabb, velük együtt leszek szerelmes.

Bár nincs közöttük határozott kedvencem, be kell vallanom, hogy

szinte fülig beleestem Marcusba. Ő a legidősebb, mindig is érett volt ,

és felelős gondolkodású, aki a szívén viselte a család minden tagjának

boldogságát. Annyira lefoglalta a testvéreivel való törődés, hogy

hajlamos volt megfeledkezni a saját boldogságáról. Ahogy erről az

erős, önfeláldozó és csodálatos hősről írtam, a történet az elejétől

kezdve a végéig örömöt jelentett számomra. Az sem mellékes, hogy ő

az egyik legszexisebb hős, akit regénybe foglalhattam.

A Menekülés a szerelemtől lapjain Marcus és Nicola mindössze egy

éjszakát akar egymással eltölteni. A kibontakozó érzelem – és a

határtalan vonzódás – azonban szorosabb kapcsolatot alakít ki

közöttük. De vajon elég szoros ez a kapcsolat, hogy ne csak a

következő, t itkos pillanatra gondoljanak?

Remélem, hogy a Sullivan család örömteli órákat jelent majd

Önöknek is.

Jó szórakozást kívánok a könyvhöz!

Bella André

Első fejezet

Marcus Sullivan úgy érezte, hogy tényleg egyfajta missziót kell

teljesítenie.

Húsz perccel korábban otthagyta az öccse eljegyzési

összejövetelét, és egyenesen San Francisco Mission városrészébe

indult. Még az utcákon is hallani lehetett a zenét, amely elég hangos

volt, hogy már a belépésre várakozók is táncra perdüljenek tőle.

A bőrruhák, testékszerek, a fluoreszkáló haj és a tetoválások

sosem tartoztak Marcus világához. A szokatlan és kissé ijesztő

megjelenésük ellenére, a várakozó férfiak és nők legalább boldognak

tűntek.

Marcus is úgy tervezte, hogy pár órán belül ő is sokkal boldogabb

lesz, mint most.

Természetesen tudta, esélye sem lehet rá, hogy olyan boldog

legyen, mint az öccse, Chase, aki épp akkor jegyezte el álmai

asszonyát. Chase egy hónappal korábban találkozott Chloéval Napa

Valleyben, amikor a lány autója lecsúszott az útról, és egy sáros

árokban kötött ki. Amikor Chase-nek végre sikerült védett helyre

vinnie Chloét, zúzódást vett észre a lány arcán, és rájött , hogy az

igazi problémát nem a sárba ragadt autó jelenti. Több napba telt , amíg

a nő bizalmába tudott férkőzni, és megtudta, mit tett vele a volt férje,

és rá tudta venni, hogy feljelentést tegyen a rendőrségen.

Amikor Marcus először találkozott Chloéval, rögtön érezte, hogy

az öccse fülig szerelmes, és azzal is t isztában volt, hogy nem

alaptalanul. Chloe nemcsak szép, de édes, intelligens, bátor és

szeretetteljes teremtés, és legalább olyan elragadtatással szereti Chase-

t.

Az egész család összegyűlt aznap este az öccse eljegyzési

összejövetelére – még Smith, a világ egyik leghíresebb és

legelfoglaltabb filmsztárja is ott volt . Chase az első Sullivan, aki

eljegyzést köt, és ez mindnyájuk számára nagy jelentőséggel bírt .

Főleg az anyjuk számára, aki egyszerre volt boldog és

megkönnyebbült, hogy nyolc gyereke közül egy végre hajlandó

kimondani a boldogító igent.

Marcus élvezte az ünnepi találkozót a testvéreivel és az anyjukkal,

de végig olyan érzése volt, mintha mindenki őt nézné, és azon

tűnődne, vajon miért nem jegyezte még el Jillt , a barátnőjét. Hiszen

már két éve együtt voltak, és azalatt a huszonnégy hónap alatt ő is

megállapodott a lány mellett . Túlságosan is.

A család egyetlen tagja sem tudta, hogy Jill miért nem volt ott az

eljegyzési ünnepségen, ő pedig nem akarta elrontani Chase és Chloe

összejövetelét azzal, hogy elmondja, mi történt valójában. Mellesleg

ő maga is alig tudta elhinni, annak ellenére, hogy a saját szemével

látta, mit tett Jill.

A klubból hallatszó zene hangosabb lett , ahogy Marcus végigment

a bejutásra várakozók hosszú sora mentén. Úgy tűnt, mindenki vagy

egy évtizeddel fiatalabb nála, és annak ellenére, hogy a korkülönbség

miatt kívülállónak kellett volna éreznie magát, úgy vélte, kifejezetten

jó helyre jött .

Teljesen szakítania kellett a valósággal, és első lépésként a

Mission negyedbeli, huszonéves fiatalokkal teli klub tökéletesen

megfelelt a célnak.

Annak ellenére, hogy öltönyt és nyakkendőt viselt , a biztonsági

ember alaposan végignézett rajta, mielőtt kinyitotta előtte az ajtót.

Marcus nagy termetű és széles vállú férfi volt , lapáttenyérrel, amely

súlyos sérüléseket is tudott okozni, amikor az öccsei és húgai

gyerekként a védelmére szorultak. Noha csak nagyon ritkán próbált

másokat megfélemlíteni a testi erejével, szükség esetén nem riadt

vissza attól, hogy minden rendelkezésre álló eszközt bevessen.

A zene nehéz, lüktető ritmusa egészen átjárta a testét, ahogy

belépett a zsúfolt klubba, ám sem a hangok, sem a villogó fények nem

tudták elhomályosítani a gondolatait .

De nem is azért jött . Nem azt akarta elfelejteni, hogy mit látott .

Nem, tűnődött el Marcus, miközben összeszorult a gyomra a

látványtól, ahogy egy pár a gyors ritmusú zene ellenére lassan,

összeölelkezve táncolt. Nem akar felejteni, és nem fogja újra

elkövetni a korábbi hibáját. Sosem lesz már olyan buta és vak.

Azért van most it t , hogy bepótolja a két elvesztegetett évet.

Huszonnégy hónappal korábban egy forró, augusztusi éjszakán

találkozott Jill-lel San Franciscóban. Egy jótékonysági estélyre hívták

meg, amelyet a lány cége rendezett , és ahol a Sullivan Borászat

tekintélyes adománnyal járult hozzá a gyermekeket támogató

alaphoz. Ahogy meglátta a nő hűvös, szőke szépségét, úgy gondolta,

végre megtalálta az élete kirakós játékából hiányzó darabot.

Harmincnégy éves volt, és már megfogalmazódtak benne a

gondolatok családról, feleségről.

Jillben a jövőjét látta: házasságot, gyerekeket és olyan vacsorákat

a szőlőbirtokon, ahol a tökéletes feleség ül mellette.

Aznap délután azonban rájött , hogy a helyzet egyáltalán nem

tökéletes…

* * *

Marcus már akkor boldog nyögéseket hallott , amikor elfordította a

kulcsot Jill lakásának zárjában. Éppenséggel valami film is lehetett

volna, amelyet felhangosítottak a pikáns résznél, de tudta, miről van

szó – és már hónapokkal korábban is tudhatta volna, ha őszinte

magához. Jill már jó ideje nem figyelt rá, és érzelmes jeleneteket

rendezett . Ő próbálta meggyőzni magát, hogy a nő csak a munkája

miatt ingerlékeny, és ezért fordít egyre kevesebb figyelmet a szexre.

Amikor azonban a barátnője már a birtokra sem ment ki

hétvégenként, hogy pihenjen, neki be kellett ismernie, hogy a

problémát nem a sok munka jelenti. Többször próbált is beszélni róla,

annak ellenére, hogy a lány folyton kitért a kérdések elől.

Egy pillanatig a kilincsen tartotta a kezét, majd kinyitotta az

ajtót, és belépett . Ahogy átment a barátnője lakásán, a boldog

nyögések és sóhajok egyre erősebben hangzottak.

– Igen, ott! Pontosan ott! Nagyon jó!

Jill mindig kiáltozott az ágyban, de ő csak akkor jött rá, hogy ezek

a hangok milyen megtévesztőek, amikor most mintegy a közönség

soraiból hallotta őket. A keze ökölbe szorult , ahogy megfordult a

konyhában, és az előszobán át a hálószoba felé indult. Nem kívánta

megpillantani a látványt, de tudta, hogy szükség van rá. Olyan

makacsul kitartott a nő mellett… és miközben hallgatta, ahogy Jill

színlelt eksztázissal sikoltozik egy fickóval, akivel éppen együtt van,

hirtelen fel kellett tennie magának a kérdést, hogy miért.

Már nagyon régóta kérte a lányt, hogy költözzön Napa Valleybe,

és éljenek együtt a birtokon, ám az mindig talált valami okot az

elutasításra. Az utolsó az volt, hogy a lakása remek választás, mivel

csak egy háztömbnyire van a pénzügyi cégtől, ahová gyakran kell

bemennie már hajnali 4:40-kor; és ő, Marcus, bármikor ott lakhat

vele, amikor csak akar.

Az igazság azonban az volt, hogy Marcus sosem érezte magát

otthon abban a lakásban. Minden szín a fehér hideg árnyalata volt, a

tükrök és az üvegfelületek pedig már a legkisebb érintéstől

bepiszkolódtak. Nem olyan otthon volt, ahová bárki gyerekeket

képzelne. Mivel ők nyolcan voltak testvérek, nagyon jól tudta, hogy

a sáros lábak és piszkos kezek mit tehetnek az ilyen bútorokkal. Az

eredmény nem szép, de ilyen az élet. A valódi élet.

Az ő háza Napa Valleyben viszont tele van nagy és kényelmes

kanapékkal, Olaszországból importált szőnyegekkel és olyan

műtárgyakkal, amelyeket szeret, függetlenül attól, hogy híres művész

vagy egy pályakezdő festő alkotása.

A lánnyal viszont közös jövőt akart, és feltételezte, hogy ennek

érdekében engedményeket kell tennie.

Hány hétvégén jött be a városba, hogy Jill-lel találkozzon, amikor

a nő úgy akarta! Hányszor változtatta meg a teljes programját az

utolsó pillanatban, csak hogy itt lehessen, amikor szükség volt rá!

Természetesen tudta, hogy a testvéreinek megvan a maguk

véleménye Jillről, de meglepő módon sosem ütötték bele az orrukat a

kapcsolatukba. Talán arra gondoltak, hogy előbb vagy utóbb úgyis

megjön az esze. Egyedül Chase akart nemrégiben megtudni valamit

Jillről, de addigra már olyan kuszává váltak a dolgok, hogy ő igazából

nem is akart válaszolni az öccse aggodalmas kérdéseire.

Igen, Marcus tudta, hogy már feladta a megszámlálhatatlan

alkalommal végzett kísérletet, hogy Jillt boldoggá tegye.

Ám eddig még egyetlen alkalommal sem sétált be élő

pornóműsorba, és főleg nem olyanba, ahol a barátnője a főszereplő.

A nő olyan pózban ült a fickón, mintha rodeón lovagolna meg egy

vad csődört. Egyedül a cowboykalap, a csizma és a kantár hiányzott.

A férfi anyaszült meztelen volt – ezt a hálószoba ajtajából is

egyértelműen látni lehetett –, de Marcus mintha csak távolról figyelte

volna őket. Mintha csak véletlenül kapcsolt volna be egy 18 éven

felülieknek szóló pornócsatornát egy szállodai szobában, holott a háta

közepére sem kívánta a tévés szexet.

Abban a pillanatban a barátnője alatt fekvő alak észrevette, hogy

ő az ajtóban áll.

– Hogy a francba…?

A férfi ijedtnek látszott. Egyértelműen nem számított rá, hogy

valaki egyszerűen csak benyithat.

Jill abban a pillanatban megmozdult, és ránézett Marcusra. A

szeme tágra nyílt , mintha csak meglepetést tükrözne. Ő azonban már

jól ismerte, és átlátott rajta. Míg a szerető egyáltalán nem várta a

megjelenését, Jill igenis számított rá.

Mióta csalja már meg ezzel a fickóval?

És a kapcsolatuk milyen más tekintetben volt még hazugság?

Jill lepedőt húzott magukra, de a mozdulatot egyáltalán nem

kapkodta el. Miközben Marcus figyelte őket, ahogy elengedik

egymást, világosan látta, hogy a lány a lehető legkívánatosabb

látványt akarja nyújtani, mialatt valamennyit eltakar a

meztelenségéből. A szerető azonban egyértelműen távozni próbált,

amilyen gyorsan csak lehet.

– Elmegyek innen – mondta a pasas, majd átnyúlt az ágy másik

oldalára és felkapta a farmernadrágját, de Jill lefogta, hogy maradjon

az ágyon.

– Nem, Rocco, nem kell elmenned.

Rocco? Az ő klasszikus szépségű barátnője, a nő, akit feleségül

akart venni, hogy családot alapítson vele, és akivel meg akarta

osztani a Sullivan Borászat vezetését, egy Rocco nevű ronda, szakállas

és undorító testékszereket viselő figurával kefél?

Ez csak valami rossz tréfa lehet!

A fickó Jill és Marcus között nézett valamit, és kissé elsápadt,

ahogy pillantása megpihent Marcus öklén, és látta, a látogató válla

hogyan tölti ki az ajtókeretet, de ott maradt, ahová Jill lenyomta –

mint egy jól idomított kutyus.

Jill kikelt az ágyból, hagyta magáról lecsúszni a lepedőt, majd

felvett egy franciabugyit és egy kék selyemből készült köntöst, amely

a szoba sarkában álló szék támláján volt. Közelebb ment Marcushoz,

és azt mondta neki:

– Talán a nappaliban kellene beszélgetnünk.

Szerencsére úgy surrant el Marcus mellett , hogy nem ért hozzá, de

elég közel volt ahhoz, hogy érezni lehessen rajta a szex szagát. Egy

másik férfi szagát.

Marcusnak nagy kedve lett volna ököllel belevágni Rocco arcába.

Egyértelmű volt azonban, hogy ezt az egészet Jill főzte ki. Az elejétől

a végéig. Tehát inkább a nővel kell foglalkoznia. Átment a folyosón a

nappali szobába, ahol Jill várt rá.

A lány nem látszott bűntudatosnak. És most, a két évvel korábbi,

augusztusi nap óta, amikor Marcus megpillantotta a terem másik

végéből, és úgy döntött , ő jelenti számára a jövőt, most először

gondolta úgy, hogy nem is szép. Igen, klasszikusan igéző vonásai

vannak, magas és vékony… de az arcán valami olyan, belülről jövő

csúnyaság ül, amit ő korábban nem volt hajlandó észrevenni.

– Roccóba vagyok szerelmes.

A mentegetőzés igencsak gyatra volt.

Amikor a férfi nem szólt semmit, csak nézte őt a nappaliban, ahol

korábban együtt vacsoráztak, filmeket néztek vagy nevettek – ami

most már olyan hamisnak tűnt –, Jill védekezésbe ment át.

– Mindketten tudjuk, hogy a kapcsolatunk nem vezetett volna

sehová.

Marcus tehát végre megkapta a választ.

– Én azt akartam, hogy legyen célja. Azt mondtad, időre van

szükséged. Megadtam neked az időt, eleget ahhoz is, hogy valaki

mással bújj össze a hátam mögött. Roccóval.

Jill szeme elkerekedett a hangjából érződő, alig palástolt düh

hatására. Marcus korábban sosem beszélt így vele, sosem emelte fel a

hangját, és egyszer sem akart erőszakosan érvényt szerezni a

véleményének. Mindent úgy ért el, hogy keményen megdolgozott

érte, okos volt és megfontolt , vagy ha szükség volt rá, valamennyi

Sullivan-bájt is bedobott az ügy érdekében. Csak gyerekkorában

használta az öklét, hogy megvédje a testvéreit , és akkor is csak olyan

esetekben, amikor már semmi más eszköz nem maradt a

meggyőzésre.

– Figyelj – kezdte a lány egy bosszús sóhaj kíséretében, mintha

kizárólag a férfi lenne a hibás az egész kalamajkáért –, ez a kapcsolat

közöttünk jó volt egy darabig, legalábbis az elején, de ha igazán

szerettük volna egymást, akkor már házasok lennénk.

Marcus határozottan felvonta a szemöldökét.

– Tudod jól, hogy házasságot akartam.

A nő megrázta a fejét.

– Két évig voltunk együtt, Marcus. Ha igazán házasságot akartál

volna, akkor leveszel a lábamról, hogy ne is tudjak ellenállni. De te

mindig a testvéreiddel foglalkoztál, vagy mindig a mamádnak akartál

segíteni valamiben.

Az arckifejezése végre a számítgatás helyett igazi dühöt tükrözött.

– Megpróbáltalak szeretni, Marcus. Igazán. De valami mást is

akarok, valami többet. Valami izgalmasat. És olyan férfira van

szükségem, akinek én vagyok az első. Mindig. Függetlenül attól, hogy

mi történik az életében, még akkor is, ha a családja és a barátai

közénk akarnak állni. – Csillogott a szeme, ahogy folytatta. – Azt

akarom, amit Roccótól kapok: hogy szexinek és fontosnak tart

engem. Nem akarok felékszerezve üldögélni melletted a borászat

összejövetelein. És nem akarom, hogy mindig én legyek az utolsó a

fontossági listádon.

Marcus bután meredt a nőre, akiről ostoba módon feltételezte,

hogy a felesége lesz, a gyermekei anyja. Jill még mindig viselte a tőle

kapott gyöngyöt, amely akkor is rajta volt, amikor egy másik férfival

szeretkezett meztelenül.

A lány arról beszélt , hogy ő túl sokat foglalkozik a testvéreivel, de

hát mit várt volna? Hogy hagyja ott őket Jill kedvéért? Erre sosem

lenne képes – sosem tette volna meg –, mivel inkább volt az apjuk,

mint a bátyjuk. Amikor az apjuk mindössze negyvennyolc éves

korában váratlanul meghalt, Marcus azonnal átvette a helyét, hogy

segítsen az anyjának, főként a kisebb gyerekekkel, akik akkor csak

két- és négyévesek voltak. A családra áldozott idejének egyetlen

másodpercét sem sajnálta.

Előbb nyílik meg alatta a föld, mintsem hogy elnézést kérjen

Jilltől, amiért szereti őket.

Ebben a pillanatban leginkább arra vágyott, hogy letéphesse a

gyöngysort Jill nyakából, és a gyöngyök szerteszét guruljanak a

padlón.

Ehelyett azonban nyugodt hangon csak annyit mondott:

– A jövő héten elküldöm az asszisztensemet a holmimért. Felveszi

majd veled a kapcsolatot, hogy megállapodjatok egy megfelelő

időpontban.

– Látod? – támadt neki Jill, és rámutatott , miközben a mellén

szétnyílt a köntös.

Marcus valamikor kifejezetten kedvelte a lány pici mellét, amely

ugyanolyan klasszikusan szép vonalú volt, mint az egész teste. Most

azonban semmilyen hatást nem váltott ki belőle. Mintha nem is

látná. Megfogadta magában, hogy a következő nő, akivel kapcsolatot

kezd, Jill tökéletes ellentéte lesz majd.

– Pont ezért nem élhetek veled. – A nő már kiabált . – Hol vannak

az érzelmeid? Hol van a szenvedély? Meg mernék esküdni rá, hogy

még az átkozott szőlőd is fontosabb neked, mint én. És abban is biztos

vagyok, hogy az átkozott testvéreiddel is többet törődsz, mint velem.

Marcus mellkasát majd szétvetette a düh, de az egész cécó már

értelmetlen melodrámának tűnt a számára. Az ördögbe, hiszen abban

a pillanatban, amikor kinyitotta a lakás ajtaját, és meghallotta, hogy

a barátnője egy másik férfival van az ágyban, már mindennek vége

volt.

– Ez az utolsó esélyed, Marcus! Nem látod? Ha most elmész, ha

nem tudsz megnyugtatni, hogy legalább megpróbálsz engem tenni az

első helyre az életedben, akkor örökre elveszítesz.

Marcus abban a pillanatban ismerte fel, hogy a dühe ellenére és a

lány hűtlensége miatt érzett haragja dacára nem akar küzdeni Jillért .

Két évbe telt , amíg meggyőzte magát, hogy tényleg szereti a

lányt… és öt perc alatt rájött , hogy ez nem igaz.

Valójában nem szerette. Inkább csak azt képzelte, hogy szereti.

– Isten veled, Jill!

* * *

A dalban a kemény rock dallamosabb és lágyabb zenére váltott , ahogy

Marcus végre megszabadult a sötét emlékektől. Odament a bárhoz,

rendelt egy pohár whiskyt, és úgy hajtotta fel, hogy nem is érezte az

ízét. Az ital kegyetlenül égette a gyomrát, amikor otthagyta a

bárpultot.

Eredetileg még úgy tervezte, hogy Jillt is elviszi Chase és Chloe

eljegyzési összejövetelére aznap este, de végül egyedül ment. Milyen

ostoba dolog volt két évig várni, hogy Jill elhatározza magát! Arra

várni, hogy a nő „készen” álljon és elfogadja őt, valamint azt az

életet, amelyet ő kínál neki.

Marcus tudta, hogy a szerelem igenis létezik. Tapasztalta a

szüleinél is. Az érzés ott volt minden pillantásban, amelyet Chase

Chloéra vetett , és minden mozdulatban, amikor az öccse és a

menyasszonya megérintette egymást.

Mindazonáltal ez még nem jelenti, hogy egyhamar újra

próbálkozna vele. Most nincs másra szüksége, csak arra, hogy jó

darabig elszakadjon minden érzelemtől és a terveitől. Ettől függetlenül

remélte, hogy egy nap talál majd olyan nőt, aki jó feleség lesz, jó

partner és jó anya.

De nem most, és nem a közeljövőben.

Ez az este kizárólag az élvezeteké. Egy olyan, hosszú éjszakára

vágyik, amikor érzelmek és tervek nélkül szeretkezhet valakivel, aki

semmit nem tud az ő álmairól és reményeiről. Egy olyan nővel, aki a

lehető legkisebb mértékben sem törődik az ő családtagjaival, és

egyszerűen csak el akar menni vele egy szállodai szobába. Egye fene,

ha még egymás nevét sem tudják meg, az sem jelent problémát.

Párok dörgölőztek egymáshoz a sötét helyiségben, ahol a levegőt

izzadság, alkohol és szex szaga töltötte meg. Marcus beljebb ment a

sötétbe, egy olyan helyre, ahonnan jól szemmel tarthatta a

táncparkettet. Rengeteg pár simult egymáshoz, ugyanakkor szingli

nők és férfiak tucatjai flörtöltek egymással a bárnál, a fal mellett .

Akárhová pillantott , az emberek mindenütt mohó tekintettel

méregették egymást, azt remélve, hogy ez az este lesz számukra az

igazi, amely meghozza a szerencséjüket.

Marcus megfogadta, hogy olyasvalakit keres, aki mindenben

különbözik Jilltől. Egy makrancos, zabolátlan nőt, akivel pár

szenvedélyes órát eltölthet, mielőtt visszatér a valóságos életéhez

Napa Valleyben.

Minden kétséget kizáróan a megfelelő helyre jött .

* * *

Nicola Harding a tetőtéri lakosztály ablakában állt , ahonnan a San

Franciscó-i Union Square-re nyílt kilátás, és a lenti utcán elhaladó

gyalogosokat figyelte. Péntek este az emberek hazafelé mentek a

munkából, és gondolatban már arra készültek, hogy a barátokkal

töltik az este további részét a városban, vagy találkozhatnak

valakivel, aki talán az igazi lesz. Néhányan siettek, néhányan lassan

bandukoltak a tömegben, megint mások pedig olyan egyértelmű

örömmel nevettek, hogy Nicola meg mert volna esküdni rá, hogy

még a tetőtéri lakosztály zárt ablakán keresztül is hallja. Tudta, hogy

neki is ott kellene lennie velük, hogy jól érezhesse magát.

Hat hónappal korábban bizonyára valami elegáns étteremben

vacsorázott volna, olyan emberek között, akik hízelegnek neki, és

megpróbálják megnevettetni, csak hogy a kedvében járjanak. Sajnos

keserű tapasztalatok révén kellett megtanulnia, hogy az ilyen

embereket nem ő érdekli igazán.

Nicola Harding, aki szeret Monopolyt játszani, jelentéktelen

apróságokkal foglalkozni, sikeres vállalkozók életéről szóló

történeteket olvasni, érdektelen senki volt a számukra. Mindenki

számára csak Nico volt a fontos. Dicsekedni akartak, hogy egy

popsztárral szórakoztak együtt. Fényképet akartak készíteni róla a

mobiltelefonjukkal, hogy elküldhessék a barátaiknak.

Ellépett az ablaktól, és újra a hatalmas tetőtéri lakosztályt nézte.

Egy embernek túl nagy, ám a lemeztársaság úgy gondolta, akkor

bánik vele megfelelően, ha ilyen helyen biztosít neki szállást a

koncert és a videofelvétel idejére. Senki sem tudta, mennyire

magányosnak érzi magát egyedül egy hatalmas lakosztályban, ahol

egy teljes család elférne, és még maradna is hely. Arra gondolt, hogy

felhívja a középiskolai barátnőjét, Shellyt, hogy mi van vele, de

elvetette az ötletet, még mielőtt felvette volna a telefont. A

kapcsolatuk kicsit furcsa lett , amikor ő híressé vált . És azok után,

hogy milyen borzalmas képek jelentek meg róla és a korábbi

barátjáról, Kennyről… Nicola számára világos volt, Shellynek

halvány gőze sem lenne, hogy mit mondjon neki.

Feltételezte, hogy most már túlságosan is különböznek egymástól.

Shelly eljegyezte magát a barátjával, akivel a főiskolán ismerkedett

meg. Azt tervezik, hogy házat vesznek, a karrierjüket építgetik, és

kutyát tartanak. Nicola viszont folyton utazik, egzotikus

helyszínekre repül világszerte, hogy tévéinterjúkban szerepeljen,

fényképfelvételekhez pózoljon, és rajongók ezreit szórakoztassa a

fellépéseivel.

Tény, hogy ha kívülállóként olvasná a róla szóló híreket, eszébe

sem jutna az „egyedülálló” szó az életével kapcsolatban. A „party

girl” már annál inkább. A hírességek magánügyeivel lépten-nyomon

foglalkozó bulvárlapok fotósai ott ólálkodnak minden sarkon, és

minden olyan pillanatot megörökítenek, amikor ő egy híres férfi

társaságában mutatkozik, függetlenül attól, hogy ő mennyire kerülni

szeretné az ilyen kompromittáló helyzeteket.

Folyton úgy ébred reggelente, hogy bekapcsolja a számítógépét, és

a közösségi portálokból azt kell megtudnia, hogy nem kizárólag a

Top 40-es férfiakkal szeretkezik állandóan, de a hollywoodi

férfitársadalom többi részével is.

A lemeztársaság emberei, a reklámügynökök és a sajtósok mindig

azt mondják, hogy „bármilyen hír jó hír”, és ő már rég felhagyott

vele, hogy az ártatlanságát bizonygassa előttük. Mellesleg azt is tudta,

hogy nem hinnének neki azok után, milyen képek jelentek meg róla

az előző évi nyaralásáról – borzalmas felvételek, amelyek mintha

még mindig felbukkannának itt-ott , pedig azt hitte, végleg

megszabadult tőlük.

Miután évekig küzdött, hogy az emberek hallgassák a zenéjét,

nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a munka meghozta a

gyümölcsét, és egy szám a népszerűségi lista élére került . Bár

mindenki figyelmeztette, hogy az üzleti világ bekapja, megrágja és

kiköpi, ha nem elég óvatos, ő azt hitte, hogy ettől nem kell tartania,

mivel megfelelő emberekkel veszi körül magát.

Egészen addig, mígnem eljött a nap, és egy rosszban bízott meg.

Kenny először olyan elragadó és édes volt, hogy kisfiús kinézete

ellenére a lány azonnal és fülig beleszeretett . A férfi a Los Angeles-i

stúdió hangmérnökeként dolgozott, és ő azt gondolta, tökéletes párt

alkotnak: a lány, aki gitározik és énekel, meg a szakmailag hozzáértő

fickó a keverőpult mögött.

Kezdetben voltak virágok, különleges esték elegáns éttermekben,

és még egy verset is kapott, amelyet a férfi – az állítása szerint –

maga írt neki. Az igazgató a velük turnézó többi zenésszel együtt kissé

gyanakvó volt Kennyvel kapcsolatban, és figyelmeztették őt, hogy

ne kapkodja el a kapcsolatot. Nicola azonban pont olyan volt, mint a

lányok milliói, akik azzal nyugtatják magukat, hogy a barátjukat

egyszerűen „rosszul ismerik” mások. Örült, hogy egyedül ő látja az

igazi jóságot a kemény rockos külső alatt .

Csak későn ismerte fel, hogy a fickó az érzelmeket mások

megtévesztésére használja. Hamarosan rájött , hogy csak úgy tudja őt

megtartani, csak úgy lehet benne biztos, hogy a férfi még mindig

„szereti” őt, ha enged a különös kéréseinek.

Buta lány!

Azóta több ezerszer, vagy inkább milliószor kérdezte már meg

magától, hogyan lehetett ilyen naiv. Annyira gyanútlan volt, hogy

amikor a barátja a „popsztárral” töltött vad éjszakák történetét –

amelyet a mobiltelefonjával t itokban készített fényképekkel

illusztrált – eladta egy kiadónak, a hírtől szinte sokkot kapott.

Nos, tanult az esetből. Legfőbb ideje volt.

Ezután sosem bízik meg másokban olyan könnyen. Főleg olyan,

jóképű férfiakban nem, akik el akarják őt bűvölni.

Észrevette a képét a tükörben, ahogy melegítőben és pólóban áll a

nappaliban. Mint egy igazi party girl. Nagyon fárasztó napja volt,

mert a hamarosan sorra kerülő videofelvétel koreográfiáját próbálta,

ezért azt tervezte, hogy az óriási ágy takarója alól A

helyszínelők következő epizódját nézi meg a tévében. Az ágy

hatalmas volt, és szabadon elnyújtózhatott benne, mert amíg itt lakik

San Franciscóban, egyedül csak ő lesz it t .

Nem lenne szabad a gyomrának összeszorulnia a gondolattól, hogy

egyedül alszik. Hiszen sokkal szívesebben aludt egyedül, mint egy

Kennyhez hasonló kígyóval. De pusztán attól, hogy tudta, jobb neki

egyedül, még nem váltak elviselhetőbbé a hosszú péntek esték.

Tudta, hogy csinos: alacsony termetű és formás, bár a lába mintha

kicsit hosszú lenne az alkatához képest. Talán még szépnek is lehet

nevezni, ha jó a frizurája, a sminkje, és megfelelő ruhát visel. De még

akkor is, amikor a lehető legelegánsabb öltözék van rajta – vagy

olyan, amely még éppen csak nem túl rövid –, inkább érzi magát úgy,

mintha valami egyszerű lány lenne a szomszédból, és nem popsztár.

Mivel igenis egyszerű lány, függetlenül attól, ki mit tart igaznak

róla.

Megszólalt a csengő, és akkor jutott eszébe, hogy teljesen meg is

feledkezett a fagylaltról, amelyet a lakosztályába rendelt. Egy ilyen

éjszakán egyszerűen nem törődött vele, hogy a szállodai személyzet

egyik tagja smink nélkül látja őt, és a hírt azonnal szétkürtölheti a

világban a Twitteren.

Kétség sem fér hozzá, aznap este a csokoládés fagylalt az utolsó

mentsvára.

Kinyitotta az ajtót.

– Szia!

A fiú ránézett , majd a háta mögött az igazi Nicót kereste. Végre

újra felé fordult, és az arcán felismerés tükröződött.

– Meghoztam, amit rendeltél, Nico.

Ő hátrébb lépett , hogy a fiú betolhassa a nagy tálcát, bár egy

mozdulattal le is vehette volna az aprócska edényt a tetejéről.

– Ezt a fajtát kérted. Öt gombóc.

– Köszönöm.

Elvette a tollat, amelyet a fiú nyújtott oda neki, hogy aláírja az

átvételi papírt , és közben folyton magán érezte a tekintetét, amely a

feszes melegítőnadrágot vizsgálgatta. Már vagy tíz éve érzi magán az

ilyen férfitekinteteket, attól kezdve, hogy egyik reggel észrevette a

tükörben: van melle és csípője.

Még csak nem is bánta a vizslató pillantásokat. A velük járó

feltételezés zavarta: azt gondolják, pusztán attól, hogy jó alakja van,

válogatás nélkül hajlandó ágyba bújni az epekedőkkel.

Nem szajha, bármit is gondol róla a világ.

Visszaadta a tollat, de a fiú annyira belefeledkezett a melle

látványába, hogy észre sem vette.

Nicola mindig ügyelt rá, hogy mindenütt udvarias legyen a

szállodai személyzettel. Nem olyan rég volt, hogy ő is felszolgálóként

dolgozott és szállodai szobákat takarított , miközben arra várt, hogy

felfedezzék.

Azon az estén azonban nem foglalkozott ilyesmivel.

– Tessék.

A fiú kezébe nyomta a tollat, majd odament az ajtóhoz, és kitárta.

Az alkalmazott lassan indult kifelé, és Nicola épp a másodperceket

számolta, hogy a fiú mennyi idő alatt ér ki, amikor az megkérdezte:

– Teljesen egyedül töltöd az éjszakát?

Ez komoly? Ilyesmit kell elviselnie pusztán azért, hogy fagylaltot

kapjon? A lemeztársaság szeretett volna kísérőt küldeni vele, aki

vigyáz rá, de ő nem tudta volna elviselni, hogy állandóan rajta lógjon

valaki. Aznap este viszont nem bánta volna, ha ott van vele egy ilyen

biztonsági ember, és levakarja róla ezt a kis mitugrászt.

– Köszi, de már vannak terveim – mondta. A fiú bólintott , de a

pillantása nem volt kifejezetten bizalomgerjesztő. – A barátom

perceken belül it t lehet.

– Nos, ha később szükséged lenne társaságra…

A fenébe, már elege van az ilyen feltételezésekből!

– Csak azért volt rád szükségem, hogy felhozd a fagylaltomat.

Ennyi. És nem azért, hogy bármivel próbálkozz. Egyáltalán nem

ismersz – emlékeztette a fiút, majd hozzátette –, és úgy vélem,

minden okom megvan rá, hogy panaszt tegyek ellened a

vezetőségnél.

A legközelebbi telefon felé indult, és már készült felvenni, amikor

a fiú megszólalt:

– Semmi másra nem gondoltam, csak arra, amit mondtam. Hogy

most teljesen egyedül vagy, és…

A szóáradat hirtelen megszűnt, amikor a pincér rájött , hogy

semmit nem ér el vele.

– És mi van akkor, ha egyedül vagyok? – vetette oda Nico, mivel

önkéntelenül is sértőnek érezte a kérdést. Ha valaki felhívja a

figyelmét a magányosságára, az még annál is rosszabb, mint amikor a

testét bámulja. – Nem kell mindenkinek buliba mennie péntek este,

hogy jól érezze magát.

A fiú már a nyitott ajtónál járt , és egyértelműen azt kívánta,

bárcsak ki se nyitotta volna a száját.

– Komolyan, Nico, igazán sajnálom, amit mondtam. És… mivel

nagy szükségem van erre az állásra, ha lenne bármi esély, hogy

elfelejtsd az ügyet, akkor… izé, azt nagyon megköszönném.

Nicola sóhajtott , és letette a telefont. Tudta, hogy sosem tudna

tükörbe nézni, ha a fiú miatta veszítené el az állását. Még akkor is, ha

túl messzire ment.

– Rendben van.

A srác máris a küszöbön túl volt, ő pedig késedelem nélkül

becsapta mögötte az ajtót.

A fagylaltkehely talpa körül már parányi vízcseppek gyűltek az

asztalon, de ő már nem kívánta a fagyit.

Ez így nem tisztességes! Az egész világ azt gondolja, hogy ő

válogatás nélkül lefekszik mindenkivel, pedig az igazság az, hogy

mindössze két fickóval volt testi kapcsolata. Az első Brad volt a

tizenkettedik osztályból, és a papa kocsijának a hátsó ülésén bújtak

össze. Őt követte Kenny, mert Nico úgy gondolta, hogy szeretik

egymást.

És ami még ennél is rosszabb: egyik korábbi szeretője sem jelentett

igazán nagy élményt. Brad esetében megbocsátható, mert

mindkettőjüknek az volt az első alkalom, ráadásul borzasztó helyen.

Kenny viszont, így visszagondolva, nem is törődött vele, hogy neki

jó legyen. Egész idő alatt csak magával foglalkozott, és ő is csak

rontott a helyzeten, mert ki akarta elégíteni a férfit , hogy az jobban

„szeresse” őt.

Ha legalább egyszer megtapasztalt volna valamit, ami az igazi

örömhöz hasonlít , akkor talán nem bánkódna ennyit a hírneve miatt .

Még el is tudná fogadni. Akkor talán tényleg olyan szexi nőnek

érezné magát, mint amilyennek az albumok borítóin és a

videofelvételekben ábrázolják őt, és nem azt érezné, hogy csak

színészkedik.

Akkor talán nem kérte volna a koreográfusát, Lorit , hogy olyan

sokáig maradjon vele az este, pedig a nő a bátyja eljegyzési

összejövetelére volt hivatalos. Nicola hirtelen arra gondolt, hogy Lori

bizonyára azért egyezett bele, hogy ott marad, mert megsajnálta őt,

amiért olyan magányos. A fenébe, ha a pincérfiú észrevette, akkor

mindenki más is láthatja.

Hirtelen őrült ötlete támadt; mivel sosem fog tudni megszabadulni

a róla kialakított képtől, mi lenne, ha inkább megfelelne neki?

Mindig is engedett a hirtelen ötleteknek, már kislány korától

fogva. A róla írt véleményekben is az állt évről évre: „Nicola okos

lány, de gyakran gondolkodás nélkül cselekszik”.

Rendben van, gondolta, miközben különböző ruhadarabokat dobott

az ágyra, és azon tűnődött, hogyan lenne célszerű felöltöznie aznap

este, mivel már megtanulta a leckét az ostoba fajankókkal

kapcsolatban.

Egy nap természetesen szerelemre is vágyik majd. Igazi

szerelemre. Őszintére. Aznap este viszont egyszerűen csak valami

mást is akart érezni a lelkiismeret-furdaláson és a magányon kívül.

Belefáradt már, hogy apácaként éljen, és elege volt abból, hogy

folyton győzködni próbáljon másokat: ő nem az éjszakai élet

hercegnője, holott mindenki annak tartja. Mindössze egyetlen

éjszakára vágyott. Találni akart egy férfit , akivel megoszthatja a

szenvedélyét, egy igazi férfit , aki már elég tapasztalt , hogy olyan

magasságokba röpítse őt, ahol még sosem járt.

Először arra gondolt, hogy szűk, fényes, fekete nadrágot vesz fel,

hozzá csillogó felsőrészt, amely többujjnyit megmutat a hasából, de

elvetette az ötletet. Nem akart túl rámenősnek látszani. Szexi akart

lenni! Vad és olyan veszélyesen érzéki, hogy az emberek láthassák,

semmi és senki nem szelídítheti meg őt.

Hevesen dobogott a szíve, miközben levette a melegítőt és a

trikót, majd belebújt egy rövid, pánt nélküli bőrruhába. Egyetlen rossz

mozdulat bármilyen irányba, és máris az egész világ elé tárja legendás

fenekét vagy mellét.

De most semmi ilyesmivel nem törődött. A lélekölő magánynál

bármi jobb.

Újra egy bulvárlap címoldalára fog kerülni, de most legalább a saját

elhatározásából.

Rengeteg magazin címlapján szerepelt már, és töméntelen

közösségi portálon voltak róla olyan híradások, hogy el sem tudta

képzelni, mit gondolnának róla a szülei, ha olvasnák őket. És mégsem

lett semmi baja.

Nos, nagy általánosságban nem.

Második fejezet

Marcus a türelméről volt ismert. Mivel hét testvére felnevelésében

vett részt, megtanulta, hogyan kell kivárni a hisztik, verekedések

vagy akár a sírások végét.

Miután elég sokáig figyelte a táncparketten lévő nőket, már tudta,

hogy egyiket sem akarja ágyba vinni. Sok nő próbálta magára vonni a

figyelmét az elmúlt harminc percben, és nem egy még oda is ment

hozzá, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Neki azonban

beszélgetésre sem volt szüksége ahhoz, hogy tudja, nem ilyen nőkkel

akarja eltölteni az éjszakát, mert szinte lerítt róluk a kétségbeesett

elszántság. Marcus tudta, hogy mit keres, ám nagy különbség van a

vadóc és a könnyű préda között. Sajnos a bejáratot a klub többi

részétől elválasztó vastag, vörös függöny mögül az elmúlt harminc

percben egy olyan nő sem bukkant elő, aki megfelelő jelölt lett volna.

Ám akkor hirtelen, a függöny szétnyílt… és megjelent a „várva

várt lány”.

Marcus úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna.

A nő fiatal volt , talán a húszas évei közepén járhatott , és olyan

átkozottul szép, hogy szinte fájt ránézni. A fekete bőrruha semmit

nem bízott a képzeletre, második bőrként tapadt a testére, és széles

hasítékok engedtek bepillantást az őrülten izgalmas idomokra.

Jill magas termetű volt, ez a nő viszont alacsony. Jill sudár és

fegyelmezett volt , ez a lány viszont szexi és… határozottan vadóc.

Semmi kétségbeesettség nem volt benne. Annak ellenére, hogy a

ruhája milyen sokat felfedett a testéből, és hogy milyen sok látszott a

csodálatos lábából a rövid bőrruha szegélye és a nagyon magas sarkú

cipő között, semmi nem utalt rá, hogy könnyű préda lenne.

Egy férfinak ugyancsak össze kell szednie magát, hogy megfeleljen

a számára… és az illető könyörögni sem lenne rest, ha annak

eredményeként megkaphatja.

Ő a megfelelő!

Ahogy a nő megállt a bejáratnál, és lassan végignézett a tömegen,

a helyiségben mindenki rábámult. Mágnesként vonzotta a

tekinteteket, és valami titokzatos erő folytán nem lehetett másfelé

nézni. Marcus sem tudta levenni róla a szemét, de nem is akarta.

Ekkor a pillantásuk találkozott. Mintha villám cikázott volna át a

sötét helyiségen, és bár ő nem ivott annyit a bárban, hogy

bizonytalanul álljon a lábán, elég volt belenéznie abba a tiszta, kék

szempárba, máris küzdenie kellett , hogy visszanyerje az egyensúlyát.

Mi a baj vele?

Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy mi az este célja. Szex!

Élvezet! Semmi érzelem, semmi kapcsolat. Az még rendben van, ha a

nő puszta látványától egy bizonyos testrésze úgy reagál, mintha tüzet

gyújtottak volna benne. De semmi másról nem lehet szó. Nem olyan

nőt keres, akit t isztelni akar. Szexre vágyik, ez minden.

Elképzelhetetlen, hogy szerelemre lobbanjon. Pont ezért jött a

városnak ebbe a részébe, ebbe a klubba. Itt ki van zárva, hogy olyan

nővel találkozzon, akibe végül belebolondul.

A tekintetét végigjártatta a lány meglehetősen keveset takaró

bőrruháján. A látvány alapján nem úgy tűnt, mintha tiszteletet akarna

ébreszteni. Csak egy ok van rá, hogy egy nő ilyen ruhában menjen el

egy klubba, és az ugyanaz, mint amiért most ő is it t van: egyetlen vad,

szenvedélyes éjszaka egy idegennel, hogy pár bűnös órára ki lehessen

kapcsolni a való életet a gondolatok közül.

És akkor a veszélyes idomok megmozdultak a bőr vékony rétege

alatt . A lány megindult. Egyenesen őfelé, a lehetetlenül magas sarkú

cipő ellenére is tökéletesen határozott léptekkel.

A klubban minden pillantás, férfiaké és nőké egyaránt a lányra

irányult, ahogy átment a cementpadlón, ám a nő senki másét nem

viszonozta, csak az övét.

Marcus feljebb emelte a tekintetét a szexre termett testről, és nem

hagyhatta figyelmen kívül a lány szemében tükröződő kihívást, hogy

ő kellően férfias-e ahhoz, hogy vele foglalkozzon, annak ellenére,

hogy a lány vagy tíz évvel fiatalabb nála. Marcus már alig várta, hogy

bebizonyítsa neki: nemcsak erre képes, de több testi örömöt adhat

neki, mint amennyit korábban bárkitől kapott.

Azért jött ide ma este, hogy nőt találjon, ajánlatot tegyen neki, és

eltöltsön vele egyetlen, minden kötelezettségtől mentes éjszakát.

Most viszont úgy néz ki, hogy neki fognak ajánlatot tenni. Mindig is

a magas és vékony nőket szerette, és nem az olyanokat, akik alig

érnek a válláig, mint például ez a lány. És még sosem volt olyan

nővel, aki ennyivel fiatalabb nála. Még csak kísértést sem érzett rá.

Miközben egy hang a fejében azt mondta, a lány túl fiatal,

olyannyira, hogy ő minden más esetben kerülné a találkozást,

önkéntelenül is arra gondolt, hogy ha az elmúlt két év során a dolgok

a tervei szerint alakulnak, most it t sem lenne.

Mégis it t van.

És esze ágában sincs otthagyni azt, amit ez a hihetetlenül szexi

lány kínál – egészen másnap hajnalig.

Addig azonban mindenképpen meg akar ismerkedni azokkal az

idomokkal!

* * *

Te jó ég, milyen szép ez a férfi!

Magas, erős – és ha a széles váll meg a kedves arc nem lenne elég,

a vasalt ing és nadrág is kiemeli őt a meglehetősen közönséges

tömegből. Ám ő fütyül rá, hogy más, mint a többiek. Sötét haja egy

árnyalatnyival hosszabb a kelleténél, az állkapcsa szép formájú, és

picit borostás, amitől Nicola hatalmas vágyat érzett , hogy

hozzáérintse az ujjait , és érezze a határozottan férfias száj körül a kis

tüskéket.

Mindazonáltal mégis a sötét, éhes tekintet volt az, amely már első

pillantásra megbabonázta.

Ő lesz az!

Amikor kiszállt a taxiból, olyan nagy tömeg vette körül hirtelen,

hogy fényképet készíthessenek vele és autogramot kérjenek tőle,

hogy nagy kedve lett volna azonnal visszamenni a szállodába, hogy

megint elrejtőzködhessen.

Mire gondolt? Hogy egy klubban találhat magának férfit?

Különösen úgy, hogy tudhatná, az őt és a pasit ábrázoló fényképek

órákon belül megjelennek az interneten. Nem is beszélve arról, hogy a

programszervező és a turné vezetője határozottan kiakadnak, ha

rájönnek, hogy ő úgy jött el egy ilyen helyre, hogy egyetlen testőr

sem kísérte el.

De már nagyon elege lett abból, hogy fogolynak érzi magát egy

aranyozott, tetőtéri börtönben! Emlékezett rá, a videoklipben részt

vevő táncosok beszéltek erről a klubról, és a hely tökéletesnek tűnt

az egyéjszakás lazításra.

Noha voltak bizonyos fenntartásai, aznap este nem törődött a

hírnév árával, vagy azzal, hogy a dolognak milyen nem várt

következményei lehetnek. Hiszen ha megfutamodik, a szállodában

semmi más nem várja, csak egy hosszú és magányos éjszaka.

Nagy szerencse, hogy megőrizte a bátorságát, mert alighogy

belépett a klubba, máris megpillantotta a keresett férfit . Határtalanul

örült , hogy nem ijedt meg az utolsó pillanatban. Még az ajkát is

megnyalta, ahogy közeledett a férfihoz, aki teljes mértékben

viszonozta az ő figyelmét.

Kenny tökéletes ellentéte volt: széles vállú és izmos, a volt barátja

viszont kifejezetten vézna. Kenny gyakran viselt testhez simuló

bőrnadrágot, és egy ilyen klubban nagy valószínűséggel még az ingét is

azonnal levette volna, hogy közszemlére tegye a tetoválásait . Vele

ellentétben ez az ember úgy néz ki, mintha a Hugo Boss egyik

reklámjáról lépett volna le. A drága öltönye kétséget kizáróan

rendelésre készült.

Pont így néz ki egy igazi férfi, gondolta. Hirtelen rájött , hogy

Kenny nem más, mint egy olyan gyerek, aki maskarába öltözik egy

rocksztár öltözőjében.

Ahogy közelebb ért, ösztönösen is megpróbált vonzóbbnak tűnni.

Kidüllesztette a mellét, és a csípőjét is riszálta egy picit . Tény, hogy

gyakran kesergett magában, amiért a nőiessége segítségével kell

megszereznie dolgokat, de a fenébe is, ha ez a technika ilyen hatásos,

mi mást tehet egy lány? És ma este tényleg bedobja magát!

Különösen úgy, hogy végre megpillantott egy férfit , akit

határozottan megkívánt.

Várta, hogy a férfi a nevét mondja, és felismerés tükröződjön a

szemében. Két éve még nem lett volna biztos benne, hogy tudni

fogják, kicsoda ő, de azt követően, hogy részben Kenny és a titokban

készített fotók jóvoltából felkapta őt a média, már alig találkozik

emberrel, aki ne ismerné.

Mivel azonban az illető csak nézett rá a leplezetlen vágyakozást

tükröző, csodálatosan mély tekintetével, és hosszú másodpercek után

sem mondta az ő nevét, Nicónak végül eszébe jutott , hogy a férfi

esetleg mégsem tudja, kicsoda ő.

Vagy talán, gondolt bele azzal a cinizmussal, amelyre a Kennyvel

való szakítást követően tett szert, csak úgy tesz, mintha nem tudná,

mivel azt gondolja, ezzel felkeltheti az ő érdeklődését.

– Szia, Nicola vagyok.

Valahogy önkéntelenül is az igazi nevét mondta. A szüleit kivéve

mindenki számára már olyan régóta Nico volt, hogy most furcsának

érezte a nevet.

Ám ugyanakkor kellemes érzés is volt.

Várta, hogy a férfi kijavítsa, és meglepődjön, amiért ő nem Nico

néven mutatkozott be. Ehelyett az csak megismételte a nevet.

– Nicola…

A mély, érdes hangtól a lány remegni kezdett, és a karja kissé már

libabőrös is volt, annak ellenére, hogy a klub levegője nyirkosan

meleg volt a felhevült testektől.

Egyértelmű vonzalom vibrált közöttük, és ő kissé hátrébb

húzódott, hogy figyelmesen megnézhesse magának a férfit . Látni

lehetett , hogy az illető tudja jól, miről van szó, még ha nem is sejti az

okát, és határozottan szimpatikus volt, ahogy a szája sarka egy

nagyon picit felfelé húzódik, amíg időt ad neki az értékelés

elvégzésére.

Nicola végül úgy döntött , a barna szempárban tényleg nyoma sincs

felismerésnek. Semmi nem volt benne a szállodai fiú tekintetéből, aki

majd meghalt a vágytól, hogy egy popsztárral tölthessen egy kis időt

kettesben.

Mégiscsak összefutott volna az egyetlen emberrel a világon,

akinek fogalma sincs, hogy ő kicsoda?

Ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Persze még ha tényleg ekkora szerencséje van is, egyértelmű, hogy

nyilvános helyen nincs sok esélye. Attól a pillanattól fogva, hogy

belépett, minden tekintet őrá irányult, és most mindenki kettőjüket

nézi. Rendes esetben ez nem zavarná, hozzászokott már a bámuló

tekintetekhez, és szinte mindig figyelmen kívül tudta hagyni őket,

annak ellenére, hogy időnként tényleg úgy érezte magát, mintha

parányi bogár lenne, amelyet mikroszkóppal vizsgálgatnak.

Most azonban hirtelen többet akart, mint egyéjszakányi forró

szexet egy csodálatos fickóval. Nicolaként akart tapasztalatot

szerezni, és nem úgy, mint Nico.

Ami azt jelenti, hogy minél előbb távozniuk kell a klubból, mielőtt

a bárpultnál bámészkodók közül valaki odalép hozzá, hogy

autogramot kérjen, vagy lefényképeztesse magát vele.

– Ma nincs kedvem táncolni… – kezdte, de akkor eszébe jutott

valami. – Még a nevedet sem tudom.

Tetszett neki, ahogy a férfi zavartalanul odanyúlt az ő

homlokához, és félresimított egy vékony hajfürtöt, amely a szemébe

lógott. De még ennél is jobban örült a folytatásnak.

– A nevem Marcus. – A férfi a száját nézte, majd újra a szemét. –

És nekem sincs kedvem táncolni.

Arra gondolt, hogy mindketten rengeteg mindent mondhatnának

most egymásnak. Olyasmiket, mint például „Elmenjünk innen?”,

vagy „Miért ne mennénk vissza a szállodámba?”, ám meglepetten

tapasztalta, hogy ezekre a szavakra nincs is szükség.

Már minden elhangzott, amit egymás tudomására kellett hozniuk.

Ott volt egyetlen pillantásban. Egyetlen érintésben.

A bőre égett , ahol a férfi megérintette. Az ujjai hegye érdesebb

volt, mint ahogy az elegáns ruha alapján a lány várta volna, és sokkal

melegebb is. Kérges és erős volt a simogatása. Pusztán a gondolattól,

hogy ez a kéz újra megérintheti, ráadásul a teste érzékenyebb részeit

is, hirtelen melegséget érzett , olyan pontokon is, ahol csak nagyon

ritkán tapasztalt ilyet, nem is beszélve erről a sistergő forróságról.

Az ösztönének engedelmeskedve szó nélkül megfordult, és elindult

az ajtó felé, amelyen csak nemrég lépett be. Egy pillanattal később

már a derekán érezte Marcus nagy, meleg kezét. Gyakran utazott

különböző rendezvényekre az egyes számú testőre kíséretében, egy

olyan férfival, aki talán még Marcusnál is nagyobb termetű volt, de

még sosem érezte magát ilyen biztonságban, ennyire védettnek.

És még ilyen bizsergő érzés sem bujkált benne sosem.

A derekán lévő kéz által kiváltott melegség gyorsan átterjedt a

csípőjére, majd a hasán át egészen a melléig.

A zene még mindig szólt, talán a korábbinál is hangosabban, ám ő

csak a saját szíve dobogását hallotta.

Csak arra gondolt, hogy már régóta nem vágyott semmire olyan

erősen, mint most egy éjszakára Marcusszal.

Ennek ellenére némileg tisztában volt vele, hogy butaságot

cselekszik; nemcsak azért, mert fényképek jelennek majd meg róla

egy „titokzatos férfi” társaságában, de talán mégsem kellene valaki

olyannal elmennie a klubból, akiről az égvilágon semmit sem tud. Az

eddigiek alapján akár szadista gyilkos is lehet, aki a következő

áldozatára vadászik, hogy lefejezhesse. Ám ahogy őhozzá ért,

finoman, mégis határozott mozdulattal – és amilyen gyengéden

végigsimított az arcán –, abból ő úgy érezte, bíznia kell az első

megérzésében.

Kiléptek a hűvös, éjszakai levegőbe, amely határozott felüdülést

jelentett ugyan a klubhelyiség fullasztó melege után, mégsem tudta

csökkenteni azt a hőt, amely pusztán egy pillantástól és egy

érintéstől szétáradt a testében.

Marcus keze továbbra is az ő derekán volt, miközben leintett egy

taxit, s bár ő mindig is úgy gondolta, célszerűbb, ha maga intézkedik,

be kellett ismernie, hogy kifejezetten kellemes pár pillanatra másnak

átengedni az irányítást, még ha semmi egyébről nincs is szó, csak egy

taxiról.

A klub előtt csoportosuló tömeg egyértelműen hangos gyülekezet

volt, ám észre lehetett venni, hogy a társalgás elhalkult, ahogy ő

kilépett az épületből. Oda sem kellett néznie, tudta, hogy

mobiltelefonok tucatjai irányulnak őrá és Marcusra, ezért

gondoskodott róla, hogy a haja az arcába lógjon, és nehezebb legyen

őt azonosítani. Szerencsére Marcus háta sokat eltakart a rajongók

tömegéből. Ám ő már elég régóta híres volt, ezért tudta jól, hogy a

tömeg nem fog megelégedni a nagy távolságból készített

felvételekkel.

Általában nem bánta, ha rajongók társaságában fényképezik.

Imádta a rajongóit, hiszen nekik köszönhetően tudott megélni a

zenélésből.

Ma este azonban – egyetlen drága éjszakára Marcus karjaiban –

nem akart más lenni, mint egy csinos lány, akit egy alkalomra

felcsíptek. Ha idegenek mennek oda hozzá, hogy beszélgessenek vele

és fényképeket készítsenek róla, meg kellene mondania Marcusnak,

hogy miről van szó, és kicsoda ő valójában. Valami azt súgta neki,

hogy Kennyvel ellentétben Marcus lehet az egyetlen férfi a bolygón,

aki nem rajongana az ötletért , hogy egy popsztárral szeretkezzen.

A tömeg lassan megindult feléjük, és valaki még a „Nico!” nevet is

kiáltotta, de akkor szerencsére megállt mellettük egy taxi. Marcus

kinyitotta neki az ajtót, ő pedig az arca elé húzta hosszú haját, hogy

valamennyit eltakarjon a vonásaiból a sofőr elől, hátha az rápillant,

és máris leleplezi.

Összeszorult a gyomra, miközben beszállt , és nyomást is érzett

benne, ahogy a leendő szeretője csatlakozott hozzá a repedezett

bőrülésen. Csak akkor jött rá, hogy a férfi valójában milyen jól

megtermett. A legtöbb étvágytalan énekes és színésznő után, akiket

ismert, Nicola még sosem érezte ennyire aprónak magát. Ám ahogy

Marcus mellett ült , hirtelen olyan benyomása támadt, hogy ő

kivételesen pici és nőies.

A férfi olyan nagy volt, és annyira betöltötte az autó belsejét,

hogy a lány szinte biztosra vette, neki és a sofőrnek már nem is

marad levegő a taxiban.

– Hová menjünk? – kérdezte a sofőr, és semmitmondó pillantást

vetett rá a visszapillantó tükörben.

Az idegen hangja váratlanul törte meg a varázst, amely már az első

pillantástól fogva Marcushoz vonzotta őt.

Te jó ég, mit csinál?

Igen, akarja Marcust! Határozottan.

Egyedül van. Borzasztóan egyedül.

De egyik sem elég ok arra, hogy idiótaként viselkedjen, és

veszélybe sodorja magát.

Elég, ha csak arra gondol, hogy mi történt, amikor Kennyvel

kapcsolatban megbízott az ösztöneiben. Amit a férfi tett , azzal

nemcsak neki ártott , hanem az egész családjának is.

Még mindig alig tudta elhinni, hogy az anyja elvesztette a

tisztségét az iskolai tanácsban, és a közösség azzal merte vádolni az

anyját, hogy a többi szülő számára nem jelent megfelelő modellt ,

hiszen még a saját lányát sem tudta megtanítani a legalapvetőbb

dolgokra. Nico nem tagadta, hogy Kennyvel kapcsolatban igencsak

bután viselkedett, de nem elég büntetés már neki az is, hogy naponta

szemrehányást tesz érte magának? Miért kell még a szülővárosában is

mindenkinek a családja ellen fordulnia? Hiszen az ő ostoba viselkedése

nem a szülei hibája!

Ahogy a pánik érzése egyre erősebbé vált benne, akaratlanul is

megragadta a kilincset, és arra készült, hogy kimenekül a másik

oldalon.

– Sajnálom. – Hirtelen úgy érezte, levegőt sem kap rendesen, és

minden, amit a Kennyvel való szakítása után tett saját lelkivilágának

ápolásáért, hiábavaló lesz, ha nem száll ki a taxiból abban a

pillanatban. – Képtelen vagyok rá. Nem ismerlek.

Marcus nem próbálta őt tartóztatni, vagy megakadályozni, hogy

kinyissa az ajtót. Ehelyett amikor ő éppen kilökte a kocsi ajtaját,

elővette a mobiltelefonját a zsebéből, és odanyújtotta neki.

– Hívd fel akármelyik számot!

Meglepő módon a mély, nyugodt hang legyőzte a pánik érzését.

Nico annyira meglepődött az ajánlattól, hogy nem szállt ki, hanem a

helyén maradt, és újra a férfi szép arcát nézte.

– Komolyan mondod?

– Komolyan – hangzott a megerősítés. – Bárkit felhívhatsz, akár

az összes számot. Kérdezd meg őket velem kapcsolatban! Bármit

kérdezhetsz.

Ez csak tréfa lehet… Ki tenne ilyesmit? Átadni a telefont és azt

mondani, hogy bármilyen számot felhívhat, pusztán azért, hogy

háttérellenőrzést végezzen? Nicola igazából már nagyon rég nem

bízott senkiben – miután Kenny olyan csúnya sebet ejtett rajta –, és

alig akarta elhinni, amit hall.

Cinizmus érződött minden szóból, amelyet válaszolt.

– Tényleg azt akarod, hogy meglepetésszerűen felhívjak valakit a

címlistán, és azt mondjam: „Üdvözlöm, éppen most találkoztam a

barátjával, Marcusszal egy klubban. Tudna némi tájékoztatást adni

róla?”

A férfi még csak össze sem rezdült az ő hangjától és a nyilvánvaló

hitetlenkedésétől.

– Azt akarom, hogy biztonságban érezd magad velem ma éjszaka,

Nicola.

Te jó ég, valahányszor a férfi kimondja az ő nevét azon a mély,

kellemes hangján, őt máris elfogja a borzongás. Önkéntelenül megint

arra gondolt, hogy milyen érzés lenne meztelenül feküdni alatta, és

befogadni őt a testébe, miközben a férfi az ő nevét suttogja.

A vágy forró hulláma áradt végig benne, hogy milyen jó lenne

mindezt megtapasztalni.

A taxisofőr a torkát köszörülte, és a visszapillantó tükörben őket

nézte, de Marcus nem vett tudomást a türelmetlenségéről.

Nicolának tetszett , hogy a férfinak esze ágában sincs őt siettetni,

és bőven hagy neki időt, hogy eldöntse magában, elmegy-e vele a

klubból.

Mielőtt meggondolhatta volna magát, elvette a telefont, és

tárcsázta a leggyakrabban hívott fél, Mary számát. Bizonyára a

felesége lesz, gondolta egy újabb adag cinizmussal, ahogy a vonal

másik végén többször kicsengett a készülék.

Végül egy nő vette fel.

– Marcus, igazán sajnálom, hogy szinte búcsú nélkül mentél el az

összejövetelről.

Nicola meglepődött, hogy a hang egyértelműen egy idősebb nőé, és

nem egy szeretőé, aki arra vár, hogy Marcus még ma este összebújjon

vele. Ezért azt mondta:

– Hmm… jó estét! Nem Marcus vagyok. Ő…

Teljesen hülyének érezte magát, ahogy egy taxi hátsó ülésén a

megfelelő szavakat keresi. Mit mondhatna egy vadidegennek, akit

Marcus nemrégiben hívott fel? És mindezt úgy, hogy közben végig

magán érzi a férfi sötétbarna szemének pillantását.

Tudta, hogy legalább valami halvány magyarázatot kellene adnia

Marynek a hívásra, ezért azt monda:

– Ideadta nekem a telefonját, és azt mondta, hogy felhívhatom

önt.

Az idősebb nő csak egy pillanatnyi csend után szólalt meg ismét.

– Nincs baja a fiamnak?

Tehát az anyja? Őt hívta utoljára, mielőtt eljött a klubba?

Nicola egy pillanatra teljesen megrökönyödött, de eszébe jutott ,

hogy meg kell nyugtatnia a férfi anyját. Hiszen egy teljesen idegen

hívja péntek éjszaka a fia telefonjáról! A nő bizonyára balesetre vagy

valami még rosszabbra gondol.

– Semmi baja. Tökéletesen jól van.

Marcus hátradőlt az ülésen, és keresztbe fonta a karját, miközben

figyelte, hogy ő miképp birkózik meg a váratlan párbeszéddel. Nem

mosolygott egyértelműen, de a szája sarka mintha picit felfelé

kunkorodott volna. Nicola arra gondolt, hogy a férfi túlságosan is

érett , túlságosan jóképű, és túlságosan is erős vágyódással kívánja őt

ahhoz, hogy a „helyes pofa” jelzőt lehessen vele kapcsolatban

alkalmazni. De abban a pillanatban, ahogy Marcus megpróbált nem

mosolyogni, miközben őt figyelte az anyjával folytatott

meglehetősen kényelmetlen beszélgetés alatt , neki pontosan a „helyes

pofa” kifejezés jutott az eszébe.

Az évek során még senkivel nem találkozott, aki olyan sokat

beszélt volna a szüleivel, mint ő. Különösen férfival nem, mivel ők

úgy gondolják, azzal rontanák a határozottságukról kialakított képet.

Neki viszont teljesen más volt a véleménye. Az anyját szerető

férfi kifejezetten jó pontot szerzett nála, és ahelyett , hogy Marcust

kevésbé szexinek tartotta volna, vagy a mama pici fiának, egyfajta

tisztelet ébredt benne a mellette ülő jóképű idegen iránt.

– Hála istennek! – mondta a nő egyértelmű megkönnyebbüléssel. –

Örülök, hogy jól van.

Nicola tudta, hogy egyszerűen csak elnézést kellene kérnie, amiért

zavarta a nőt, és befejeznie a beszélgetést. Ehelyett azon kapta

magát, hogy folytatja:

– Mary, kérdezhetek valamit a fiáról?

Meg mert volna esküdni rá, hogy derűt érez ennek a

megmagyarázhatatlanul türelmes nőnek a szavaiból, aki nagy

valószínűséggel minden pénteken hasonló hívásokat kap olyan

lányoktól, akiket Marcus felcsíp, hogy hetyegjen velük.

– Hogyne, természetesen, de tudni szeretném, hogy kivel beszélek.

– Elnézést. A nevem Nicola.

Az éjszaka során már másodszor érezte úgy, hogy ismét az a lány,

aki korábban volt, és nem a popsztár, akinek a szerepét már évek óta

alakítja. Kellemes érzés volt egy éjszakára újra átlagembernek lenni.

Annyira jó, hogy korábban el sem tudta volna képzelni. Nicola hálás

volt a zenei karrierjéért, és senkinek nem panaszkodott a hírnévvel

járó terhek miatt… ám ez nem jelenti azt, hogy ilyen terhek

nincsenek. Elég csak megjelennie valahol, emberek között.

– A Nicola nagyon szép név.

– Köszönöm.

Megpróbálta visszanyerni a higgadtságát, ám ez kifejezetten nehéz

volt úgy, hogy közben végig magán érezte a férfi tekintetét.

– Mit szeretne tudni Marcusról, Nicola?

Te jó ég, ilyen kérdést igazán nem tehetne fel egy anyának, de ha

most befejezi a beszélgetést, csak kétségek maradnak benne. Olyan

kétségek, amelyeket kerülni akar, ha Marcusszal kettesben akar lenni

éjszaka egy szállodai szobában, meztelenül.

A férfi szemébe nézett , és állta a sötétbarna szempár pillantását,

miközben azt kérdezte:

– Biztonságban leszek a fiával?

– Ó – szólalt meg a férfi anyja egy pillanattal később –, ez most

igazán váratlan kérdés.

Nicola érezte, hogy a keze picit remeg, ahogy a fülénél tartja a

telefont.

– Miért tartja furcsának a kérdést?

– Marcus a legidősebb fiam – magyarázta kedvesen a nő. – Segített

nekem felnevelni a húgait és öccseit , amikor a férjem sok évvel

ezelőtt meghalt. Mindegyik gyerekemet szeretem, és Marcus

kétségtelenül az egyik legmegbízhatóbb férfi, akit valaha ismertem.

Még soha senkinek nem kellett megkérdeznie, hogy biztonságban

van-e mellette, mivel a válasz annyira egyértelmű.

– Egyértelmű? – ismételte meg a szót Nicola, mivel a derültség

minden nyoma eltűnt Marcus szeméből, és kettejük között ismét csak

melegséget lehetett érezni.

– Igen – erősítette meg az anya határozottan –, biztonságban lesz

mellette. Tökéletes biztonságban.

Nicola szívének talán mégsem kellett volna úgy repesnie a nő

szavait hallva. Nem kellett volna törődnie azzal, hogy a mellette ülő

férfi jó fiú és jó báty. Csak az számít, hogy fizikai értelemben

biztonságban lesz vele, hiszen a férfi már nem merne ártani neki azt

követően, hogy ő beszélt az anyjával.

Ennek ellenére képtelen volt máshová nézni – vagy elfojtani

magában a kellemes gondolatokat –, amikor befejezte a beszélgetést:

– Köszönöm, hogy mindezt elmondta nekem.

– Szívesen, Nicola.

– Sajnálom, hogy ilyen későn zavartam – folytatta a lány hirtelen,

és még mindig kellemetlen érzése volt, amiért a teljesen váratlan

telefonhívással aggodalmat okozott a nőnek.

– Semmi probléma, de én is szeretnék röviden beszélni Marcusszal.

– Mindjárt odaadom neki a telefont, Mary. És mindent köszönök.

– Átnyújtotta a készüléket a férfinak, és alig akarta elhinni, hogy

valóban azt mondta valakinek, egyéjszakás menetet akar vele. –

Anyukád akar veled beszélni.

Ez az éjszaka teljesen másképp alakul, mint amire számított . Nos,

a találkozás egy elképesztően jó megjelenésű férfival a klubban még

teljesen rendjén való, de hogy az illető mamájától kérjen garanciát

telefonon arra nézve, hogy reggelre nem végzi hullazsákban… ilyen

még sosem fordult elő vele. És mással sem, az szinte biztos.

A telefonbeszélgetés hatására szinte úgy érezte, mintha a férfival

nem is egy belvárosi klubban, hanem valamilyen családi

összejövetelen találkozott volna.

Figyelte, ahogy a férfi az anyját hallgatja. Marcus arcán parányi

zavar tükröződött, mielőtt megszólalt volna.

– Igen, ma este. Az összejövetel előtt . – Utána folytatta. – Ne

aggódj, vigyázok rá… Igen, az. Nagyon, nagyon szép.

Nicola érezte, hogy elpirul, amikor rájött , a férfi róla beszél a

mamájának, és csinosnak tartja őt. Nem, nem csinosnak. Szépnek.

Marcus elköszönt az anyukájától, majd visszacsúsztatta a telefont

a zsebébe.

– Most már jobban érzed magad?

– A mamád nagyon kedves lehet – jegyezte meg a lány, de nem

válaszolt a kérdésre, amelyből mintha hirtelen ezerszer több érzelem

áradt volna, mint tíz perccel korábban, a telefonbeszélgetés előtt .

Arrébb ment az ülésen, és csak későn vette észre, hogy a ruhája

közben felcsúszott, és meglehetősen sokat mutat Marcusnak a

combjából.

– Remek teremtés – mondta a férfi, és akaratlanul is a ruha alól

kivillanó bőrt nézte, majd ismét a lány arcát.

Az állkapcsa megfeszült, az arckifejezése pedig vággyal volt tele,

és még valami más is volt benne, amit Nicola nem tudott megfejteni.

Végül rájött , hogy a férfi nagy valószínűséggel ugyanúgy küzd

magával, igazán akarja-e őt, mint ahogy ő is vívódott pár perccel

korábban.

A taxisofőr újra félbeszakította őket.

– Induljunk, vagy ne?

Marcus őrá nézett .

– Nicola?

Ha másképp mondja a nevet, ha bármi erőltetést vagy követelést

lehetett volna érezni a hangjából, ő talán még akkor is nemet mond,

és hagyja az egészet a csudába.

Ám a kérdés elég gyengéd volt ahhoz, hogy a lány hirtelen

elhatározza magát.

– Jobban érzem magam. Sokkal jobban. – Igen, a szíve még mindig

őrülten vert a mellkasában, de már nem azért, mert aggódott, hogy a

férfi esetleg sorozatgyilkos lehet. – Hajlandó vagyok elmenni veled.

A férfi átnyúlt rajta, hogy becsukja az ajtót, amelyet ő még a

telefonbeszélgetés előtt kinyitott , és azt mondta a sofőrnek:

– Vigyen minket a Fairmontba!

Nicola izmai abban a pillanatban újra megfeszültek. Hiszen már

meggyőzte magát: a férfi nem olyan, aki hírességekre vadászik.

Tévedett volna? Honnan tudja, hogy ő a Fairmontban lakik?

Vagy csak puszta véletlenségből választotta az ő szállodáját a

légyottjuk helyszínéül?

A társa egyértelműen megérezte az ő hirtelen zavarát, mert felé

fordult, és lágy hangon azt mondta:

– Nem San Franciscóban lakom. A városban a Fairmont a legjobb

szálloda.

Nico bólintott .

– Így van.

A férfi furcsa pillantást vetett rá, amiből ő rájött , hogy majdnem

elárulta magát. Marcusnak egyértelműen fogalma sincs, hogy ő

kicsoda, és azt sem tudja, hogy a szülein kívül már legalább fél

évtizede senki nem szólította őt Nicolának. Marcus bizonyára nem

gondolná, hogy valaki ilyen fiatalon megengedheti magának, hogy a

Fairmontban lakjon, és ha nem lenne sikeres popsztár, tényleg nem is

lakna ott .

De ha most beleegyezik, hogy az ő szállodájába menjenek, azonnal

kiderül róla az igazság, mihelyt megállnak az épület előtt .

A személyzet a művésznevén szólítja, és lesi minden kívánságát,

elvégre a legdrágább tetőtéri lakosztályukban lakik egy hétig.

Nehéz volt gyorsan kitalálnia valamit, miközben összevissza

cikáztak a fejében a gondolatok, mert olyan közel ült Marcushoz, de

végül eszébe jutott a megoldás.

– Nem mehetnénk valami olyan helyre, ami nem szálloda?

– Ahol te laksz, az nem jó?

Megrázta a fejét, és remélte, hogy nem kell magyarázatot adnia.

Nem akart egyértelmű hazugságokat kieszelni nem létező

szobatársakról. Azt sem akarta mondani, hogy ő sem San Franciscó-i.

Hirtelen felismerte, hogy nagyon kacifántos helyzetbe került . Arra

készül, hogy minden ruháját levesse egy vadidegen előtt , de nem

akarja, hogy az illető bármit megtudjon róla azon kívül, hogyan szeret

csókolózni.

Természetesen tudta, hogy hamarosan minden kiderül róla.

Mihelyt a férfi hazamegy – akárhol lakik is –, biztosan látni fogja az

ő arcát valamilyen magazinban, talán egy olyan fényképen, amelyet a

klubban készítettek.

Most azonban egyetlen éjszakára nem akarja Nico szerepét

játszani.

Inkább azt szeretné megtapasztalni, hogy Nicola mit kedvel,

Nicola mit akar, és Nicola mire vágyik. Ismét csak arra gondolt, hogy

mindegyik kérdésre ugyanazt a választ tudja adni.

Marcust kedvelte, akarta és vágyott rá.

Most, hogy ilyen közel állt az igazi gyönyör ígéretéhez,

semmiképpen sem szerette volna elveszíteni rá az esélyt.

Mihelyt egyértelművé vált , hogy az ő lakhelye nem jöhet szóba, a

férfi újra előhúzta a telefonját, és SMS-t küldött valakinek. Amikor a

készülék pár másodperccel később a válasz érkezését jelezte, megadta

a sofőrnek a címet. Nem kellett agysebésznek lenni annak

megállapításához, hogy egy barátja lakik valahol a környéken, akinek

a lakásába elmehetnek.

Rámosolygott a férfira.

– Köszönöm.

Mindig is szerette a kezét használni az érzelmek kifejezésére, ezért

most rátette Marcus karjára, és megszorította, hogy azzal is

nyomatékosítsa a szavait.

A kemény izmok összerándultak az érintéstől, amitől ő megriadt.

Mielőtt azonban elhúzódhatott volna, a férfikéz már az övén volt.

Te jó ég, mit csinált már megint? Mi jutott eszébe? Minek a

hatására gondolja, hogy elmehet egy vadidegennel?

Talán ha több tapasztalata van a férfiakkal, nem aggódik annyira.

De az isten szerelmére, hiszen még azzal a helyzettel sem tud

megbirkózni, hogy a férfi karjához ér! Mi lesz akkor, ha meztelenül

látja majd? Vagy más, intim részeken ér hozzá?

Meglehetősen későn ismerte fel, hogy Marcus ujjai gyengéden

cirógatják a kezét, mintha ő valami ijedős állatka volna, amelyet meg

kell nyugtatni, mielőtt elrohan.

Ahogy a férfi végigsimított az arcán a klubban, most pedig ez a

gyengéd cirógatás… a lány el sem tudta képzelni, hogy Marcus

megérintheti-e őt egyáltalán úgy, hogy neki ne lobbanna lángra a

vére. Ugyanakkor a gyengéd simogatás hihetetlenül megnyugtató

volt.

Minden egyes mozdulata mintha azt mondta volna: „Tudom, hogy

ideges vagy, és ez érthető is. Figyelni fogok rád ma éjszaka. Mint

ahogy annak eldöntésére sem noszogattalak a taxiban, hogy eljössz-e

velem, az ágyban sem várok tőled olyasmit, amire nem állsz készen.”

Nicola ettől újra megnyugodott, és picit közelebb húzódott a

férfihoz, annyira, hogy ösztönszerűen a széles vállára hajtotta a fejét.

Akkor viszont már azt érezte, a férfi izmai feszülnek meg

a z ő érintésétől. Mielőtt azonban pánikba eshetett volna, hogy

megint rosszul csinált valamit, Marcus már át is ölelte a vállát, és

közelebb húzta magához.

Ő pedig annyira akarta a szoros közelséget, hogy azon kapta

magát, minden előzetes megfontolás és terv nélkül úgy fordult, hogy

az arca a széles mellkason legyen, és hallotta a szív ritmikus

dobogását.

Hirtelen azt vette észre, mosolyog a helyzet egyértelműen intim

voltán, ahogy a férfi, a nem titkolt vágyának engedve, közelebb

húzza őt magához.

Intim… Hogy jutott most ez a szó az eszébe? A férfi idegen. Az

éjszaka csak hancúrozásról és forró szexről fog szólni. Semmi más

nem lesz.

A Marcus anyjával folytatott telefonbeszélgetés azonban eléggé

felcsigázta a kíváncsiságát, és énjének egy része kérdéseket akart

feltenni a férfi családjáról, hogy például hány testvére van.

Nem, gondolta kicsit bánkódva, egyértelmű, hogy ezt a vágyát el

kell fojtania magában. Ez az éjszaka a testi kapcsolaté, és nem az

érzelmeké.

Remélhetőleg, ha a dolgok jól alakulnak, végre megtapasztalhatja

azt a csodás szexet, amelyben korábban még sosem volt része.

Mellesleg, ha most kérdéseket kezd feltenni a férfi családját illetően,

csak nem hűl ki a kapcsolatuk? Különös módon a Marcus anyjával

folytatott beszélgetés hatására csak jobban kívánta a férfit…

Ahogy a sofőr lassan közeledett a városi forgalomban a Marcustól

kapott címhez, Nicola csendben meggyőzte magát, hogy az

elkövetkező néhány órában tiszteletben kell tartaniuk a köztük lévő

határokat. Függetlenül attól, hogy milyen jó lesz Marcusszal a szex –

ezt már abból érezte, ahogy a férfi a karjában tartotta őt –, nem

követheti el azt a hibát, hogy a gyönyört összekapcsolja a

szerelemmel.

Nem is ismeri Marcust. A férfi sem ismeri őt. Amíg ügyelnek rá,

hogy minden csak a felszínen történjen, és a gyönyörről szóljon,

egyetlen éjszaka nem befolyásolhatja a jövőjüket.

Ám az igazság, amit nem akart beismerni, hogy máris egyfajta

vonzódást tapasztal, pusztán attól, hogy milyen kellemesen és milyen

biztonságban érzi magát a férfi ölelésében.

Milyen lenne, gondolt bele váratlanul, ha volna egy férfi az

életemben, aki minden éjszaka így tartana a karjában?

Harmadik fejezet

Nicola álomba szenderült , a légzése egyre lassabb és egyenletesebb lett ,

a korábban feszes izmai pedig teljesen ellazultak.

De édes!

Te jó ég, milyen édes volt, amikor teljes meglepetés tükröződött a

nagy, kék szemében, miután rájött , hogy az ő anyjával beszél! Friss

szamócaillatú a haja, és ő a karjában érzi a lágy idomokat. Most pedig,

merőben váratlanul, ez a lány elaludt egy vadidegen férfi karjai

között.

Marcus sejtette, hogy bármit mondott is az anyja Nicolának, attól

a nő valóban megnyugodott, annyira, hogy most minden óvatosságról

megfeledkezett. Ő bárhová elvihetné, megkötözhetné, és betömhetné

a száját, mielőtt a lány felébredne és küzdeni tudna.

Pusztán a gondolattól, hogy ilyesmi megtörténhetne – elvégre

Nicola valami sötét alakkal is elmehetett volna –, hevesebben

dobogott a szíve, és újra a lány haját kezdte simogatni. Ezúttal

azonban inkább magát nyugtatta ezzel.

A lány nagyon halkan dünnyögött valamit álmában, és még jobban

befészkelte magát az ő karjaiba, mint amikor egy kismacska meleg

helyet keres.

Marcus meglepődött, hogy a nap során semmi nem a tervek

szerint alakul, az adott helyzetet is beleértve. Most egy szállodába

kellene éppen bejelentkezniük, és arra készülhetnének, hogy

lehámozzák egymásról a ruhát. Ehelyett az öccse, Smith San

Franciscó-i háza elé érkeznek meg, és ő a fuvardíj kifizetésekor a

szája elé teszi az ujját, nehogy a taxisofőr felébressze Csipkerózsikát.

A lehető legóvatosabban a karjába vette Nicolát, és kiemelte az

autóból. Éppen az öccse kapuján lévő riasztószerkezet biztonsági

kódját adta meg, amikor a lány szempillája megrezdült.

A férfi lenézett , és észrevette a fáradtság egyértelmű jeleit a

hosszú szempillák alatt . A klubban túl sötét volt , és nem láthatta a

kimerültség bizonyítékát, de most, annak ellenére, hogy nagy kedve

lett volna felébreszteni a lányt, és beváltani a forró szexről tett néma

ígéretét, egyértelműnek tűnt számára, hogy a nőnek nagy szüksége

van az alvásra. Nem ismeri, de attól, hogy milyen sebezhetőnek

látszott, amikor az ő anyjával beszélt , gyengéd érzések költöztek a

szívébe, noha tudta jól, hogy az ilyesmit inkább kerülnie kellene.

– Sssss! – Nem tudott ellenállni, a nő homlokához nyomta az

ajkát, és gyengén megpuszilta. – Biztonságban vagy velem, Nicola.

Ekkor a szempár kinyílt , a szép kék tekintet homályos volt az

álomtól, és a lány halkan azt mondta:

– Tudom.

A telt ajkon, amelyet ő már attól a pillanattól fogva szeretett

volna megcsókolni, hogy a lány bement a klubba és bemutatkozott,

halvány mosoly játszott , és a szem újra becsukódott.

A kapun belül Marcusnak meg kellett állnia, és vissza kellett

nyernie a mozdulatai feletti uralmat, nehogy megbotoljon a lánnyal a

karjában. És nem azért, mert Nicola nehéz volt. A formás idomok

ellenére szinte alig volt súlya.

Marcus térde a lány tekintetében látszó bizalomtól gyengült el.

Te jó ég, milyen tervei voltak a lánnyal erre az éjszakára…

A lelkiismeret-furdalás szorítását érezte meg a gyomrában, ahogy

újra felmerült a gondolataiban a kép, amint letépi a nőről a ruhát. A

fenébe, hiszen még mindig megvannak benne ezek a gondolatok,

amelyek sokkal erősebbek lettek attól, hogy most a karjában tartja a

lányt, és érzi az illatát.

Pedig egy idegennek nem kellene ilyen hatással lennie rá.

Egy idegennek nem kellene elaludnia az ő karjában.

Egy idegennek nem kellene bíznia benne, hiszen csak a testi

örömökre hajtanak.

T izennégy éves korától fogva, amikor az apjuk meghalt, Marcus

volt az, akire mindenki számíthatott . Tudta, hogy az anyjuk nem

végezhet mindent egymaga, és ő egyik napról a másikra átvette a

férfi szerepét, és foglalkozott a hét fiatalabb testvérével. Azt

gondolta, Jill kedveli az ő családját, és megérti, a többieknek még

mindig szükségük van rá. A nő azonban inkább fenyegetést látott

ebben a kapcsolatban.

De hogyhogy ezt ő nem vette észre?

Akárhogy is, a mai éjszaka a lazítás éjszakája, amikor el lehet

felejteni a felelősség kötelékeit.

És erre mi történik? Itt van a felelősség, hogy egy fiatal szépséget

meg kell védenie egy éjszakára a saját sötét és veszélyes vágyaitól.

Olyan vágyaktól, amelyek egyre erősödnek, másodpercről

másodpercre, ahogy a karjában tartja a lágy idomokat, miközben a

lány lassan lélegzik, és karjával gyengéden átfogja az ő nyakát.

Lenézett a karjában tartott nőre. Amikor ébren volt, a karizmája,

a lelki ereje és az elszántsága volt lenyűgöző. Ahogy aludt, csak az

édes sebezhetőség látszott, amely akkor nyilvánult meg először,

amikor az ő anyjával beszélt telefonon a taxiban.

Az ördög vigye el, annak ellenére, hogy mik voltak az eredeti

tervei, és annak dacára, hogy a lány is ugyanolyan céllal ment be a

klubba a testére simuló bőrruhában és a magas sarkú cipőben, neki

most esze ágában sincs kihasználni ezt a sebezhetőséget.

Végül megindult a bejárati ajtó felé. Miután felment a San

Francisco legelőkelőbb negyedében lévő ház lépcsőin, kinyitotta az

ajtót, és belépett .

Marcus és Smith életkora között a különbség alig volt több egy

évnél, ám az életmódjuk már egész más volt. Marcus szeretett

bemenni a városba Napa Valleyből, hogy meglátogassa a testvéreit ,

vagy lemenni a félsziget végébe az anyjukhoz egy vasárnapi ebédre,

ideje nagy részét azonban a birtokon töltötte, és a szőlőtőkék között

volt a legboldogabb. Smith viszont felnőttkorának legnagyobb részét

„valahol máshol” töltötte. Kanadában volt filmezésen, Hongkongban

készített reklámfelvételt , vagy Ausztráliában vett részt egy

premieren.

Marcus elképzelni sem tudta, milyen fárasztó lenne annyit utazni,

vagy otthon tudná-e magát érezni valahol, ha folyton úton lenne.

Nem szeretett volna ilyen életet magának, és nem hitte, hogy bármi –

vagy bárki – rá tudná bírni, hogy ilyen áldozatot hozzon.

Smithnek világszerte voltak házai, és nemcsak azért, hogy

mindenkinek mutogathassa, milyen gazdag és fontos, hanem mert

ismerős környezetben akart lenni a filmek készítésekor. Figyelembe

véve, hogy az elmúlt néhány évben számos munkája volt Los

Angelesben, New Yorkban és Londonban, ésszerűnek tartotta, hogy

mindegyik városban házat vásároljon. San Franciscóban nem sok

filmet forgatott , de ez volt az a város, az otthona, ahová a munkák

ritka szünetében mindig visszajött . Smith készítette a legjobb

Margarita koktélt , amelyet Marcus valaha is kóstolt , és a shaker

igencsak kiadós munkát végzett azokon a hétvégeken, amikor Smith

a teljes Sullivan-klánt meghívta magához.

Aznap este a ház üresnek és lakatlannak tűnt, bár Marcus tudta,

hogy Smith egyik alkalmazottja hetente eljön, hogy kitakarítson.

Ilyen szívességet még sosem kért Smithtől. Nem azért, mert az

öccse fukar módon bánt a javaival. Smith szerette volna, ha

valamelyik – vagy akár több – testvére az ő házában lakik a hegyen,

de mindegyik túl büszke volt hozzá, és inkább a maga módján

boldogult. Még akkor is, ha Sophie húga a könyvtárosi fizetéséből egy

parányi lakásban lakott a város egyik nem kifejezetten elegáns

részén. Marcus nem is emlékezett rá, Smith hányszor próbálta már

rábírni a testvérüket, hogy költözzön az ő lakásába, ám Sophie

hajthatatlan maradt.

Tudta, hogy semmit nem kell majd fizetnie azért, hogy Smith

házát igénybe veheti, de a nem sokkal korábban küldött üzenet

alapján – Ma este szükségem lenne a házadra! – abban is biztos volt,

hogy az öccse kíváncsi lesz majd a részletekre, hogy mire kellett neki

a ház.

Átment a hallon, és felnézett a hálószobákhoz vezető lépcsőn, de

valahogy nem érezte helyesnek, hogy felvigye Nicolát.

Ha maradnak az eredeti tervük mellett , hogy letépik egymásról a

ruhát, akkor természetesen bevinné valamelyik hálószobába.

Figyelembe véve azonban, hogy erre már nem kerül sor, egy ágy

túlságosan intim hely lenne. Nemcsak azt szeretné elkerülni, hogy a

lány felébredjen az éjszaka közepén, és arra gondoljon, valami történt

köztük, de magát sem akarja kísértésnek kitenni.

Balsejtelme volt, hogy ha Nicolával a karjában túl közel kerülne

egy ágyhoz, attól őrült gondolatai támadnának, és esetleg meggyőzné

magát, hogy teljesen helyénvaló felébresztenie a lányt, és lefeküdni

vele.

Szerencsére Smith díványai még mindig ugyanolyan puhák és

kényelmesek voltak, mint új korukban. Bement a lánnyal a nappali

szobába, és ott lefektette a legnagyobbra. Még mindig kifejezetten

kívánta őt, és tudta, hogy az lenne a legbölcsebb, ha azonnal kimenne

innen. Ehelyett levette a nő magas sarkú cipőjét és a csuklójára

kötött kis erszényt. Még a lány lábfeje is szép volt a festett

lábkörmökkel, a bokájának a bőre pedig olyan puhának és lágynak

tűnt, hogy Marcus egy pillanatig semmi mást nem tett , csak

meresztette a szemét. Semmit nem csinált , azt leszámítva, hogy

jobban kívánta a lányt, mint ahogy valaha is kívánt nőt. Ráadásul

úgy, hogy egy vadidegenről volt szó.

Úgy tűnt, a lány még álmában sem akarja elengedni őt, ezért

Marcus azon kapta magát, letérdel, hogy a nő vízszintes helyzetbe

kerülhessen, ugyanakkor az ő nyakát se kelljen elengednie. Nicola

boldogan sóhajtott , és oldalra fekve azonnal összegömbölyödött. Az

arca Marcus arcánál volt, telt ajkán pedig leheletnyi mosoly látszott,

ahogy az egyik kezét a férfi válláról a tenyerébe csúsztatta.

Milyen érzés lenne megcsókolni azt a szájat?

Marcusnak pokoli küzdelembe került elhessegetni a gondolatot.

A tervek, az eredeti elképzelések már nem léteztek. Most egy

nyugodt éjszakára készült, amikor egy szépséges lányra vigyáz, akinek

az illatát és a vonalait jó darabig nem fogja tudni elfelejteni.

Betakarta egy pléddel, amely a díványon hevert, utána pedig

párnát keresett , de azt nem talált . Felmehetne az emeletre, hogy

levegyen az egyik ágyról, de annak alapján, ahogy a lány az ő kezét

kereste, amikor megmozdult, hogy kényelmesebb helyzetben

feküdjön, felébresztené, ha most hirtelen elmenne tőle.

Nem hagyott lehetőséget magának, hogy alaposan átgondolja az

ötletet – a világos gondolkodás ideje egyértelműen lejárt abban a

pillanatban, amikor belépett abba a lakásba, ahol Jill és Rocco volt

édes kettesben –, és úgy helyezkedett el, hogy a díványon ülve a

combja legyen a párna a nő feje alatt .

Nicola úgy nyomta a kezét az ő lábához, mint aki csodálkozik,

hogy a párna miért olyan kemény.

Ő gondolkodás nélkül megfogta a kezét. A lány végre

elhelyezkedett, és még jobban összegömbölyödött a díványon a vastag

takaró alatt , amitől Marcusnak újra azok a kóbor kismacskák jutottak

az eszébe, amelyeket gyakran látott a birtokon, ahogy a napsütötte

részeken aludtak a szőlőben.

Annyira kívánta Nicolát, hogy először nehezen tudott ellazulni.

Valahányszor a lány levegőt vett , az idomai az ő testéhez

nyomódtak, ami tovább fokozta a vágyát, különösen akkor, amikor

az ölében nyugvó fej a lüktető erekciójához dörgölődzött. Örült, hogy

a lány mélyen alszik, mert különben felismerné, hogy a feje alatt nem

csak az izmok kemények.

Az acélos akaratát hívta segítségül, amely csak nagyon ritkán

hagyta cserben, ha ilyen egyáltalán előfordult, és kényszerítette

magát, hogy a lány helyett a nappali szoba hatalmas ablakait nézze,

amelyeken át San Francisco és az öböl fényei látszottak.

Az évek során más színészek házaiban is járt , és mindig

meglepődött, mennyi fénykép van bennük a tulajdonosról. Mintha az

illetők azt akarnák, hogy mindenki, önmagukat is beleértve, folyton a

híres arcot lássa, ha esetleg elfeledkezne róla. Smith ennek pont az

ellentéte volt. Nemcsak róla nem voltak fényképek, de az egész

házban sehol sem voltak embereket ábrázoló fotók. Marcus

természetesen tudta, hogy Smith az utazásai során magával viszi a

családi fényképeket, és ha valaki belépne a forgatások színhelyének

egyik helyiségébe, ott számtalan fényképet látna a Sullivan család

tagjairól.

Igen, jutott az eszébe, ha a családra koncentrál, azzal talán sikerül

elterelnie a gondolatait arról, mennyire kívánja az ölében fekvő nőt.

Egyik Sullivan sem töltött sok időt a tükör előtt . Még a húgai sem,

kivéve Lorit , amikor dolgozott. A koreográfusként végzett munkája

során tánc közben gondosan figyelnie kellett a vonalaira, a mozgására

és az arckifejezésére. És bár az anyjuk modell volt fiatalabb korában,

Marcus nem tudott visszaemlékezni olyan alkalmakra, amikor az

asszony sok időt pazarolt volna a sminkelésre. Nyolc gyerek nevelése

közben bárki számára nehéz lenne időt találni rá, hogy állandóan fitt

és elegáns legyen. Ettől függetlenül, Mary Sullivan szép, sőt elegáns

nő volt.

A taxiban lefolytatott rövid telefonbeszélgetés során az anyja

megkérdezte, hogy szakított-e Jill-lel. Amikor ő elmondta, mi történt

az összejövetel előtt , az azonnali válasz nem az volt, hogy „ezt

szomorúan hallom,” hanem hogy: „Nicola kifejezetten bájosnak

tűnik. Nagyon vigyázz rá ma éjszaka, Marcus!”

„Ne aggódj, vigyázok rá!” – felelte ő, majd megerősítette, hogy

Nicola tényleg olyan szép, mint ahogy a mamája feltételezte.

Most, ahogy az ölében alvó lányt nézte, teljes bizonyossággal

tudta, hogy az anyja tökéletesen egyetértene vele Nicola szépségét

illetően.

Az izmai ismét megfeszültek, ahogy lenézett a csinos arcra.

Mintha valami felismerés motoszkált volna a tudatában. A vonzalom

olyan erős volt benne már az első pillanattól fogva, hogy eddig semmi

másra nem tudott gondolni.

Abban a pillanatban azonban, ahogy egyszerűen csak nézhette a

lányt, arra gondolt, hogy mintha már látta volna valahol. A vonások

halványan ismerősnek tűntek…

Nem, döntötte el magában a kérdést egy pillanattal később. Az

lehetetlen. Nicola nem olyan nő, akit valaha is el tudna felejteni.

Sokáig nézte, és az emlékezetébe véste az arccsont görbületét, a

szempillák ívét, a szemöldök lágyan emelkedő és kicsúcsosodó

vonalát, a lány személyiségéhez tökéletesen illő, szív alakú arcot és

az egyik fül édes görbületét.

A haj töve több árnyalattal világosabb volt, mint a többi része, és

ő arra gondolt, hogy a lánynak vajon miért kellett bármit is

megváltoztatnia magán, amikor tökéletes. Azon kapta magát, hogy

arra gondol, egy nap látni szeretné a nőt az eredeti hajszínével.

Mi a csudára gondol? Hiszen az éjszaka elmúltával sosem

találkoznak többé.

Ennek ellenére tovább bámulta, mivel minden bizonnyal az egyik

legszebb nő volt, akit valaha is látott , és mert továbbra is olyan vágy

élt benne, amitől őszintén megdöbbent.

Végre sikerült másfelé néznie, és a nappali szoba ablakán túli

fényeket figyelte. A látvány egyedülálló volt – az egyik legszebb San

Franciscóban –, mégsem tudta elvonni a figyelmét Nicoláról.

Mindkettőjük képe tükröződött az üvegen, és úgy néztek ki, mint

amikor péntek éjszaka egy pár együtt lepihen.

A gondolatai visszatértek a korábbi barátnőjéhez, és hogy ő

mennyire dühös volt, amikor Rocco társaságában talált rá. De ha

őszinte akart lenni magához, a frusztráció és a düh már sokkal régebb

óta élt benne. Hetek, sőt hónapok óta, ahogy Jill újabb és újabb

kifogásokat talált ki az eljegyzés elodázására, és bár folyton ígérgette,

hogy meglátogatja az ő családját a különböző események alkalmával,

az utolsó pillanatban mindig meggondolta magát.

Az előző nap délutánján feltételezte, hogy egész éjszaka a Jill-lel

kapcsolatos dühével fog küzdeni. De azóta, hogy találkozott

Nicolával, egészen eddig a pillanatig még csak nem is gondolt Jillre.

Meglepő módon, ahogy Nicola az ölében aludt, a lány keze pedig az

övében volt, nem lángoló, csak lassan parázsló dühöt érzett magában.

Most a szexnek kellene orvosságul szolgálnia számára, és nem egy

szép idegen egyenletes légzésének.

És mégis, annak ellenére, hogy csalódottnak kellene lennie, amiért

a figyelemelterelő szex terve váratlan fordulatot vett , mosoly

költözött az arcára, ahogy hátradőlt a díványon, lehunyta a szemét,

és elaludt.

Negyedik fejezet

Nicola anélkül is meg tudta állapítani, hogy nem a saját ágyában

fekszik, hogy kinyitotta volna a szemét. Egyrészt, mert a régi

ágyának nem volt bőrszaga. Másrészt, mert a párnája nem kemény

izmokkal volt kitömve. Harmadszor pedig: olyasvalaki sem tartozott

hozzá, aki gyengéden fogja az ő kezét.

Nagyot nyelt , amikor rájött , mi történhetett . Előző este ajánlatot

tett egy jóképű férfinak egy éjszakai klubban… utána pedig lazán

elaludt.

Te jó ég, milyen bután viselkedett! Tényleg azt gondolta, hogy a

kezébe veheti az élete irányítását, ha elmegy abba a klubba, és felcsíp

egy idegent, akivel lefeküdhet?

A hideg, nappali fényben nem akart az előző éjszakára gondolni,

inkább a tényekkel kellett szembenéznie. Először is, ki kell eszelnie

valami tervet, hogy a lehető legkevésbé idétlen és kényelmetlen

módon tudjon távozni. Majdnem hangosan felnyögött a gondolattól,

hogy ez milyen nehéz lesz. Utána pedig, amikor már elhagyta

Marcust, azzal kell szembenéznie, hogy a sajtó beszámol az idegennel

folytatott kalandjáról.

Nem kerülte el a figyelmét a helyzet iróniája, hogy történetesen

az égvilágon semmit sem csinált az illetővel – még csak meg sem

csókolta.

És mégis, ahogy picit felemelte a szempilláit , éppen annyira, hogy

szét tudjon nézni, miközben lassan és egyenletesen lélegzett , mintha

még aludna, azt látta, hogy a férfi lefektette őt egy puha bőrdíványra,

és betakarta egy vastag takaróval.

Megmozgatta a lábujjait a takaró alatt , és meglepett mosoly

költözött az arcára a felismeréstől, hogy míg a férfi rajta hagyta a

bőrruháját, nem felejtette el levenni a cipőjét, hogy ő

kényelmesebben alhasson. Nagyon kedves tőle, hogy ilyesmire is

gondolt.

Ahogy ott feküdt az ölében, tudta, hogy ha kapcsolat lenne

köztük, akkor nem akarna elmenni tőle. Főleg úgy, hogy az

együttlétük ilyen melegséggel tölti el, és meglepő módon

biztonságérzettel is. Nagyobb biztonságban érzi magát most, mint

évek óta bármikor, amióta a szülei háza helyett szállodákban lakik

világszerte.

Annak ellenére, milyen körülmények között találkoztak előző

este, és milyen szexi dolgokat terveztek, Nicola egyetlen esetre sem

tudott visszaemlékezni, amikor egy idegen ennyire figyelmes lett

volna vele.

Egyértelmű, hogy az emberek általában a kedvében próbáltak

járni, ám az esetek kilencvenkilenc százalékában csak azért, mert

akartak valamit.

Marcus azonban egyetlen dolgot sem kért tőle. Nemcsak hagyta őt

aludni, amikor a videoklip táncpróbáinak végtelen órái után a

kimerültség erőt vett rajta, hanem a legjobb éjszakai alvást

biztosította neki, olyan kellemeset, mint amilyenben már nagyon

régóta nem volt része.

Legalább hat hónapja nem aludt igazán jól. Függetlenül attól, hogy

milyen puha volt a lepedő, és milyen drága a matrac, az ágy mindig

túl nagynak tűnt, és ő mintha nem tudta volna leállítani a fejében

cikázó gondolatokat. Hihetetlenül sok dalt írt , amikor aludnia kellett

volna, és táncmozdulatokat gyakorolt, amikor a dalok már kezdtek

összeállni a fejében. Arra gondolt, hogy a zenéje egyre jobb lesz, és

végre lassan ő is olyan profi táncosnak néz ki, mint akik együtt

vannak vele a színpadon, ám ugyanakkor azt is érezte, hogy egyre

jobban közelít a kiégettség állapotához.

Mennyire vágyott rá, hogy tiszta fejjel tudjon gondolkodni! De

milyen meglepő, hogy az esély a feltöltődésre egy idegen házában jött

el, miközben ő egy férfi ölében feküdt. Egy olyan férfi ölében, akiről

semmi mást nem tudott, csak a keresztnevét, valamint hogy kedves

anyukája van, és jó bátyja a testvéreinek.

Ekkor érezte meg, hogy a férfi combizmai megmozdulnak az arca

alatt , és rájött: bizonyára kiderült , hogy már ébren van. A nyelve

abban a pillanatban a szájpadlásához nyomódott. Valószínűleg

kellemetlen a reggeli lehelete, ráadásul töméntelen mennyiségű krém

és szemfesték is lehet az arcán.

Hirtelen nagy szükségét érezte, hogy kimenjen a fürdőszobába, és

rendbe szedje magát, mielőtt a férfi meglátja őt a napfényben –

mielőtt ő szembenéz vele, és mentegetőzik, amiért nem volt a szex

istennője, amit pedig megígért előző éjszaka –, utána pedig minél

előbb eltűnjön onnan.

Letolta magáról a puha takarót, hirtelen felült , majd kilépett a

süppedős szőnyegre. Egyetlen szó nélkül, sietve egy olyan ajtó felé

indult, amelyről nagyon remélte, hogy a fürdőszobába vezet.

Felettébb kellemetlen volna, ha végül egy beépített szekrényben

találná magát. Annyira kellemetlen, hogy ha tényleg ilyesmi

történne, akkor gondolatban már felkészült rá, hogy nagy

valószínűséggel bezárkózna, és ott halna meg a szégyentől.

Nagy megkönnyebbülésére a szerencse az ő pártján állt , mivel a

nappali és a konyha közti ajtón bepillantva egy nagy fürdőszobát

látott .

Te jó isten, gondolta, amikor meglátta magát a tükörben: úgy néz

ki, mint egy boszorkány. És nem úgy, mint egy jó boszorkány,

amelyik a szerelmi varázs bűvöletébe tud vonni minden férfit , akire

csak ránéz. A csudát! Az éles fürdőszobai világításban inkább néz ki

gonosznak, olyannak, mint amelyik mérgezett piros almát ad a szép

hercegnőnek.

A sminkje minden bizonnyal megolvadt a férfi lábának melegétől,

és a haja is mindenütt rátapadt. Ha gondolt volna rá, hogy a kis

kézitáskáját is magával vigye a fürdőszobába, legalább megigazíthatná

a sminkjét. Ebben a helyzetben nem tehet mást, mint hogy a kellemes

illatú szappannal mindent lemos az arcáról.

Nicola nem úgy nőtt fel, hogy sminkelte volna magát, de amikor

zenei pályára adta a fejét, már nem lehetett elkerülni. Még mindig

nem rajongott érte – mivel a bőre elég érzékeny volt, és minden

kozmetikumot úgy kellett külön megrendelnie, hogy ne kapjon tőle

kiütéseket a tizenkét órás forgatások alatt –, de tudta, hogy ettől

idősebbnek látszik, érettebbnek és szexisebbnek. Smink nélkül akár

tizennyolc évesnek is kiadhatta volna magát. Még arra is gondolt,

hogy ha a zenei karrierje esetleg befuccsol, t itokban esetleg

beiratkozhat valami iskolába.

Megnyitotta a csapot, becsukta a szemét, és lemosta az arcát.

Ahogy ezzel végzett, lehajolt , hogy valami csoda folytán nincs-e

fogkrém és fogkefe a mosdó alatt . Hála istennek, az imája

meghallgatásra talált , és pár perccel később már nemcsak a bőre, de a

mosolya is ragyogóan tiszta volt. Már csak a haja volt hátra, és egy

kis víz segítségével a kezét használta fésűnek.

Megnézte magát a tükörben, és kis fintort vágott, mert friss arca

tökéletes ellentétben állt a bőrruhájával. Előző este a ruha tökéletes

választásnak tűnt, és tényleg az is volt , mivel Marcus felfigyelt rá.

Nappali fényben azonban a rövid, feszes, alig valamit takaró bőr

szinte komikusnak hatott .

Mit nem adna a lehetőségért, ha most azonnal farmernadrágot és

pólót vehetne!

És mit meg nem adna azért, ha úgy lopódzhatna ki a fürdőszobából

– és a házból –, hogy nem kell újra Marcus elé kerülnie! De a férfi az

éjszaka olyan kedves volt hozzá, hogy nem érezné tisztességesnek, ha

csak úgy kilopódzna. Még akkor sem, ha így mindkettejük számára

sokkal könnyebb lenne minden.

Nicola szíve igencsak hevesen dobogott, amikor kilépett a

fürdőszobából. Lassan, lábujjhelyen kiment a hallba, ahonnan a

nyakát nyújtogatva már látta a díványt, amely azonban üres volt.

Marcus még őelőtte kilopódzott volna?

A gondolattól már majdnem megkönnyebbülten felnevetett , de tíz

másodperccel később, amikor észrevette a férfit a konyhában, már

nem tartotta meglepőnek, hogy az még a házban van. Szinte alig

ismerte, de annak alapján, amit előző este megtudott róla, nem olyan

ember lehet, aki bármi elől elmenekül. Nem, gondolta, Marcus inkább

olyan típus, aki akár a legfaramucibb helyzetekkel is szembenéz.

Most csak hátulról látta, és a helyiségből hallatszó hangokból arra

lehetett következtetni, hogy éppen kávét darál. Nem akart odaosonni

hozzá, de ha fel akarja hívni magára a figyelmét, csak úgy tehetné

meg, ha kiabál, de nem fog. Lassan közelebb lépett , sokkal

óvatosabban, mint előző este a klubban, és a konyhapult másik

oldalán várta, hogy a férfi odanézzen és észrevegye.

Azon tűnődött, Marcus hogyan nézhet ki még most is olyan jól,

mint előző este. Hátulról nézve a ruhája alig volt gyűrött, és sötét

haja sem tűnt olyan szénaboglyának, mint az övé.

A férfi éppen akkor fejezte be a kávédarálást, és feléje fordult, de

úgy látszott , mintha végig tudta volna, hogy ő ott van. Nicola

döbbenten meredt rá. Marcus még a korábbinál is igézőbb benyomást

keltett , ahogy a sötét borosta kiütközött az állán. Nicónak még soha

egyetlen férfitól sem állt el a lélegzete.

– Eszembe jutott a kávé, és jó ötletnek tartottam – mondta a férfi

kedves mosoly kíséretében.

Nicola bólintott , és mosolyogni próbált, de annyira ideges volt,

hogy teljesen bizonytalannak érezte a mimikáját, és szinte levegőt is

alig mert venni Marcus mellett .

– Köszönöm – sikerült végre kinyögnie. – A kávé remek lesz.

Egy hosszú pillanatig nézték egymást, mintha a férfi azt próbálná

felmérni, ő hogy érzi magát, és Nicola meg mert volna esküdni rá,

hogy Marcus sokkal többet észrevesz vele kapcsolatban, mint

korábban bármelyik férfi, beleértve azt a keveset is, akikkel testi

kapcsolata volt.

– Kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam a fűtést. Arra gondoltam,

hogy esetleg fázol. – Felvett egy vastag, bebújós fölsőt az asztalról. –

Tudom, hogy túl nagy, de…

Be sem fejezhette a mondatot, amikor Nicola már megragadta a

pulcsit , és áthúzta a fején. Mintha csak meghallgatásra talált volna a

csendes imája, hogy eltakarhassa valamivel a miniruháját. Pár

másodperccel később végignézett magán, hogyan áll rajta a

komikusan nagy fölső. Az alja a térde alá ért , az ujja pedig olyan

hosszú volt, hogy nem is lett volna értelme a feltűréssel kísérletezni.

Bizonyára tizennyolc évesnek is alig néz ki benne.

– Keresek neked valami mást.

A lány feltolta a ruha ujját a karján, megrázta a fejét, és végre

mosolyogni is tudott.

– Nem kell. Ez most tökéletes. – Az is volt , mert végre nem

érezte félig meztelennek magát. Képtelen volt levenni a szemét a

férfi arcáról, és teljesen őszintén folytatta. – Köszönöm, hogy

eszedbe jutott , esetleg fázom. És hogy kerestél valamit, amit

felvehetek. – Az arcát hozzádörzsölte a pulcsi egyik ujjához. – Finom

puha.

Marcus arckifejezése meglehetősen kiismerhetetlen volt, ahogy

ránézett , de végül azt mondta:

– Szívesen.

Ahogy a férfi visszament a gránit asztallapon álló drága

kávéfőzőhöz, ő önkéntelenül is arra gondolt, milyen gáláns tőle, hogy

inkább azzal törődik, hogy ő ne fázzon, mintsem kihasználja a

lehetőséget, és a komikus bőrruhából kilátszó mellét bámulja. Ennek

ellenére pusztán a gondolattól, hogy a bőrén érezhetné a sötét

tekintetet, újra forróság öntötte el a testét.

Tudta, hogy valami másra kell koncentrálnia, és nem arra, hogy

Marcus milyen nagyszerű, édes és szexi, ezért elfordult tőle, és

alaposan szétnézett a házban, ahol az éjszakát töltötte.

Szép. Valóban és határozottan szép, noha rögtön feltűnt neki,

hogy igazából semmi személyes jellege nincs, mintha csak egy

szállodai lakosztály nagyobb változata lenne.

Marcus bizonyára észrevette, hogy ő mindent megfigyelt, mert

megjegyezte:

– A ház az öcsémé.

A lány érezte, hogy újra hőhullám önti el a bársonyos, mégis

rekedtes hangtól. A hang nem állt összhangban az elegáns ruhával és

azzal a ténnyel, hogy a férfi bizonyára sikeres üzletember. Viszont

határozottan tetszett neki a mély és kicsit nyers árnyalat. Túlságosan

is, abból ítélve, hogy a teste miként reagál mindössze pár szóra.

Önkéntelenül is arra gondolt, milyen lett volna az a hang akkor, ha

éjszaka mégiscsak az ágyban kötnek ki, és a férfi úgy mondja ki az ő

nevét, hogy közben föléje hajol… majd rögtön utána a magáévá teszi.

Az állkapcsán lévő sötét borostának is oda nem illőnek kellett

volna tűnnie, de valahogy mégsem volt az. Emlékezett a férfi ujja

hegyén lévő kemény bőrre, és arra gondolt, hogy a kérges bőr meg az

öltöny valahogy nem illik össze. Ó, mennyire szeretett volna most

többet megtudni a férfiról! Sokkal többet, mint amennyit bölcs dolog

lenne megkérdeznie, figyelembe véve, hogy egy idegenről van szó.

– Nagyon szép – felelte.

Abban a pillanatban eszébe jutott valami. Mi van akkor, ha a

testvér mindjárt megjelenik, miközben ők meghitten kávéznak?

Átkozottul kicsi az esély, hogy ő sem ismeri fel Nicót.

Amióta felébredt, már vagy ezredszer tűnődött el, vajon mire

gondolhatott , miközben előző este Marcusszal elment a klubból. A

dolog rendben levőnek tűnt, amíg kettesben voltak, mivel meggyőzte

magát, hogy ha végre gyönyört él át – és teljesen ellazul –, az minden

másnál fontosabb. De ez a testvér bármelyik percben lejöhet a

lépcsőn, és ott találja őt az alkalomhoz teljesen nem illő bőrruhában,

mezítláb, az irdatlanul nagy fölsőben. Ettől olyan gondolata támadt,

hogy a világ legnagyobb tévedése volt kitennie a lábát a szállodából.

Miért nem maradt A helyszínelők és a csokoládés fagylalt mellett?

Hátrálni kezdett az asztaltól.

– El kellene mennem, mielőtt ő…

– Ne aggódj, Nicola!

Ahogy Marcus a bűnösen izgató hangján kimondta az ő nevét, a

lány abbahagyta a mondatot, és annak többi része már nem hangzott

el.

– Most máshol van munkája.

Ezt hallva Nicolának ugyan jobban kellett volna éreznie magát, de

nem így történt, mivel abban sem volt biztos, hogy jó ötlet

Marcusszal kettesben lennie. Különösen úgy, hogy annyira furcsán

érzi magát a férfi jelenlétében; a nyelve megbénul, a gyomra pedig

összeszorul, noha előző éjszaka még csak meg sem csókolták

egymást.

Elég csak belegondolnia, mi lenne, ha sor került volna a vad és

őrült szexre, amelyet terveztek. Igen, kétségkívül csodálatos lett

volna. Még a csodálatosnál is nagyszerűbb. Valószínűleg maga az

eksztázis, abból kiindulva, hogy már a sötétbarna, éhes tekintet is

milyen hatást tett rá.

Egyértelmű, hogy az egyéjszakás kalandok nem az ő világához

tartoznak. És valahogy fontosnak tűnt, hogy ezt a férfi is megtudja

róla, minden ellenkező bizonyíték ellenére.

– Ilyet még soha nem csináltam.

Kényszerítette magát, hogy felnézzen a fényes, fekete

márványlapról, amelyet úgy markolt, mintha az élete függne tőle.

Ahogy elengedte a szélét, látni lehetett a keze nedves nyomát a

felületen, ami egyértelműen elárulta, mennyire ideges.

Meglepődött a választól.

– Velem is ugyancsak régen fordult elő.

A lány váratlan féltékenységet érzett , amint elképzelte, ahogy

Marcus egy másik nővel áll ott a konyhában, olyannal, akit egy

éjszakára szedett fel. De hiszen semmi jogot nem formálhat rá, tehát

semmi nem magyarázza a mellkasát szorító érzést!

Ennek ellenére az érzés ott volt .

Pedig akár egymillió dollárba is fogadni mert volna, ő az egyedüli

nő, aki már az első csók előtt elaludt.

– Nem volt szándékomban elaludni rajtad az éjjel.

A férfi arcán végre parányi mosoly látszott. Egész addig olyan

komoly volt, hogy Nicola meglepődött, amikor a szája sarka felfelé

kezdett görbülni. Amikor a klubban meglátta Marcust, már akkor

szorítást érzett a gyomrában az izgalomtól, és ez a szorítás most újra

jelentkezett a mosolytól.

Még mindig nagy kedve lett volna megcsókolni, viszont a mosolyt

is látni akarta. Azt akarta, hogy a csokoládébarna tekintet nevetve

irányuljon rá, és érezni akarta, hogy a mosolyt ő váltotta ki.

– Egyértelműen nagyon kimerült voltál.

A férfi már nem mosolygott ugyan, de a tekintete meleg volt.

Gondoskodó. Pont olyan, mint amilyennek a mamája jellemezte őt a

testvéreivel kapcsolatban.

Marcus odaadott a lánynak egy bögre kávét.

– Egyáltalán nem bántam, hogy egy éjszakára a párnád lehettem.

Őt újra ugyanaz a meleg érzés fogta el, mint amikor azt hallotta,

hogy a férfi milyen jó fiú és báty. Biztos volt benne, abban a

pillanatban minden más fickó dühös lenne rá, és azt várná tőle, essen

térdre előtte, gombolja ki a nadrágját, és pótolja be az előző éjszaka

elmulasztottakat.

Marcus azonban jobban törődik azzal, ő hogyan érzi magát, és nem

dühöng, amiért felültették.

Ha agresszív lenne, és követelné a kárpótlást, ő valószínűleg

tudomást sem venne róla, hanem abban a pillanatban távozna. Most

viszont a helyét keresi ebben a furcsa, új világban, ahol végre talált

valakit, aki szemmel láthatóan semmit nem akar tőle.

Nem kér részt az ő hírnevéből, amelyről nyilvánvalóan nem tud,

és még a testét sem akarja, amelyet pedig pár órával korábban ő

egyértelműen felkínált .

– Nagyszerű párna voltál.

Ezúttal a válaszként kapott mosolytól ő is elmosolyodott.

Nem igazán hitt olyasmiben, amit nem lát, érez, hall, vagy nem

érinthet meg, de abban a pillanatban meg mert volna esküdni rá, hogy

valami láthatatlan szalag tekeredett ki köztük, és kapcsolta őket

össze.

Mivel már esze ágában sem volt elfutni, leült az egyik konyhai

székre.

– Kérlek, gyere ide te is!

Előző este semmi mást nem akart megtudni a férfiról, csak azt,

hogy képes-e kiváltani belőle örömteli sikolyokat. De mivel az ő

aluszékonysága miatt a játék első fordulójáig sem jutottak el, úgy

döntött, enged a csábításnak, hogy többet tudjon meg arról az

emberről, aki a kezét fogta, miközben ő nagyon hosszú idő óta

először aludt igazán jól.

Marcus másodpercekig habozott, és amikor ő már arra gondolt,

hogy a kérése elutasításra talál, felvette a bögréjét, és megindult

feléje.

– Tehát te sem San Franciscóban élsz? – kérdezte a férfit .

– Nem. Napa Valleyben – rázta meg a fejét.

– Már több alkalommal átutaztam rajta, és az a hely valóban

nagyon szép. – Nem tette hozzá, hogy újgazdag családoknál vállalt

néhány fellépést. Újra belekortyolt a kávéjába. – Nagy borivó

azonban nem vagyok. – Megvonta a vállát. – Azt sem tudom, milyen

ételhez milyen bor illik.

Ha beszámolna róla, hogy ki ő valójában és mivel foglalkozik,

akkor most elmondaná, hogy a legkevesebb alkohol is megzavarja a

munkájában. Mivel mindig sokan vannak körülötte olyanok, akik

döntést szeretnének kicsikarni tőle, szerződéseket és ajánlatokat

kínálnak neki, kétszeresen is ügyelnie kell, hogy tiszta fejjel tudjon

gondolkodni. Ezért nem is iszik szinte semmi alkoholt, kábítószert

pedig végképp nem szed. Ezt a hibát csak Kenny társaságában követte

el, és sokszorosan megfizetett már érte.

– Borászattal foglalkozol?

– Igen – válaszolt a férfi, aztán őt kérdezte: – Te sem itt laksz,

ugye?

Nem kerülte el a lány figyelmét, hogy bár választ kapott a

kérdésre, Marcus gyorsan témát váltott . Egyértelmű, hogy nem akarja

a tudomására hozni, mivel foglalkozik, vagy hogy melyik borászatban

dolgozik.

Világos volt a figyelmeztetés: most csak két idegen beszélget,

olyanok, akik sosem találkoznak többé. Nem kellene csodálkoznia,

amiért a férfi nem akarja az orrára kötni, hogy hol dolgozik.

Bizonyára attól tart , hogy ő kinyomozná, és sok kellemetlenséget

okozna neki. Az évek során nyilván már nagyon sok lány próbálta a

nyakába varrni magát. Mellesleg ő maga sem akar túl sok részletet

felfedni az életéről, nem igaz?

Ugyanabban a ködös stílusban, konkrétumok említése nélkül

válaszolt.

– Egy kisvárosban lakom New York állam északi részén, de mindig

is tetszett a nyugati part.

Nos, ez tökéletesen személytelen. Mindketten úgy viselkednek,

mint két, józanul gondolkodó felnőtt, akik majdnem elkövették az

egyéjszakás kaland tévedését, de valahogy megúszták az esetet.

Most boldognak kellene lennie. Mégsem az, mivel az előző éjszaka

tapasztalt csodálatos percek hatására valami megmagyarázhatatlan,

legyőzhetetlen vágy és sóvárgás élt benne.

Nem tudott józanul és ésszerűen gondolkodni.

Megfordult a széken, hogy közvetlenül a férfira nézhessen.

– Még mindig nagy zavarban vagyok, hogy olyan váratlanul

felhívtam a mamádat.

A válaszul kapott és az egész helyiséget betöltő, harsogó nevetésre

már végképp nem számított .

Kellemes hang volt, telt és mély, még ha kicsit rekedtesnek tűnt

is. Hirtelen arra gondolt, ugyanúgy hallgatja ezt a hangot, mint a

tengeri boszorkány a rajzfilmben Ariel hangját. Ha tehetné, egy kis

dobozba zárná a hangot, hogy a nyakába kötve mindenhová magával

vihesse, és újra meghallgathassa, valahányszor lelki támaszra van

szüksége.

– Higgy nekem! – szólalt meg a férfi. – Biztos vagyok benne,

hogy élvezte a veled folytatott beszélgetést. Méghozzá nagyon.

– Mit mondasz majd neki? – Nicola gyorsan egyértelművé tette a

kérdést. – Arra gondolok, hogy rólam és a veled kapcsolatos

kérdésemről.

Marcus csak egy másodperc elteltével szólalt meg.

– Amikor azt kérdezted, hogy biztonságban vagy-e velem?

Ő szinte levegőt sem tudott venni, csak bólintott , mivel a kettőjük

közti érzelmi kapcsolat hirtelen sokkal erősebbé vált .

A témát azonban nem ejtette, hanem azt mondta:

– Biztonságban voltam veled.

Abban a pillanatban vette észre, hogy a keze már csak pár

centiméterre van Marcusétól, és mindjárt megérinti.

Arra gondolt, milyen jó lett volna ébren maradnia az éjjel, hogy

kiélvezhesse, ahogy a férfi a kezében tartotta az övét. Ehelyett

átaludta élete néhány legcsodálatosabb pillanatát – ahogy Marcus

fogja az ő kezét, és vigyáz az álmára.

Most, ahogy a nap sugarai betűztek a konyhai ablakokon,

visszahúzta a kezét, mielőtt megtörténhetett volna az érintés.

A férfi ujjai mintha megrándultak volna, mintha újra meg akarná

fogni az ő kezét, majd megkérdezte:

– Mit szeretnél, mit mondjak neki?

Ő felemelte a tekintetét a nagy kézről, miközben önkéntelenül is

arra gondolt, milyen jó lenne, ha ez a kéz cirógatná őt, és a meleg

napfény ellenére borzongás futott végig rajta, ahogy ismét a férfira

nézett .

– Talán – kezdte lassan – azt mondhatnád neki, hogy tegnap este

új barátot szereztél.

– Új barátot?

Ahogy a saját szavait hallotta viszont azon a csodálatosan mély

hangon, arra gondolt, bárcsak igaz lenne. Bárcsak barátok lennének!

Vagy még annál is több lenne köztük. Sokkal több.

Megnyalta az ajkát, mire a férfi tekintete követte a nyelve útját.

Amikor a pillantásuk újra találkozott, az előző éjszaka érzett forróság

hullámokban ismét visszatért.

Tudta, hogy ezt a tekintetében is látni lehet. Arra gondolt, hogy

talán el kellene rejtenie, ám az előző éjszaka és a mostani reggel

között semmi nem változott. Még mindig erősen vonzódott a

férfihoz.

Már éppen készült valami másról beszélni, hogy megtörje a

kettejük közti érzelmi feszültséget, ám akkor arra gondolt, hogy talán

mégsem kellene eltolnia magától a férfit .

Marcus káprázatos, és a legvonzóbb férfi, akivel valaha is

találkozott. Rendben van, a múlt éjszaka nem jött össze, de ő még

nem megy el San Franciscóból. Amíg elkészítik a videoklipet, és

műsorba adják, még több napig – és éjszakáig – a városban lesz.

Te jó ég, nehezen megy neki az ilyesmi. Az igazat megvallva,

halvány gőze sincs, hogyan tehetne másodszor is ajánlatot

Marcusnak. Előző éjszaka kihasználhatta a hangos zene, a gyér

világítás, a bőrruha és a magas sarkú cipő előnyeit… és erőt

meríthetett az elszánt vágyból, hogy elmeneküljön a tetőtéri

lakosztályból, amelyet a börtönének érzett .

Most viszont, ahogy kávét iszik a konyhában, és egy hatalmas

felső van rajta… már semmi szexi kellék nincs a segítségére. Azt

viszont tudta, kegyetlenül megbánná, ha úgy hagyná ott Marcust,

hogy még csak meg sem próbálkozik a dologgal.

Egyetlen éjszaka. Egy éjszakát igazán megérdemel egy ilyen

fickóval, nem igaz? Pusztán azért, mert az éjjel elszúrta azzal, hogy

elaludt, még nem kell feladnia. Ha a zenei karrierhez is így állt volna

hozzá, még mindig kávézókban énekelne.

Természetesen tudta, fel kell majd fednie a kilétét, ha a férfi

beleegyezik, hogy még egy éjszakát eltöltsön vele. A manóba, ezt

előbb-utóbb úgyis meg kell tennie. Milyen tisztességtelen dolog lenne,

hogy amint innen elmegy, a férfi telefonhívást kap az egyik

barátjától vagy családtagjától, hogy miért t itkolta előlük: ő Nico

legújabb szeretője!

Nem nagyon kívánta a társalgásnak ezt a részét, ezért

bevezetésként másról kezdett el beszélni.

– Pár éjszakát még a városban töltök.

Felvette a bögrét, és felhajtotta a számára készített , kiváló kávé

maradékát.

Marcus arckifejezése kiismerhetetlen volt. Neki fogalma sem volt,

hogy a férfi mit mond majd erre. Azt viszont tudta, hogy

mindenképpen meg kellett tennie az ajánlatot, hacsak nem akarja

örökre gyávának bélyegezni magát.

A torka száraz volt, és összeszorult , amikor a beállt csendben újra

megszólalt .

– Pár percen belül indulnom kell, de arra gondoltam, hogy ma este

talán szeretnéd bepótolni a tegnapit.

Meg mert volna esküdni rá, hogy tűz lobbant a férfi tekintetében,

olyan tűz, amelyet egyikük sem tud elfojtani.

Ó, kérlek, kérlek, kérlek, mondd azt, hogy igen!

Azután, hogy kitárulkozott, és bevallotta, mit akar, nem tudná

elviselni a gondolatot, ha nem kaphatná meg vágyai tárgyát.

Az újbóli találkozásba való beleegyezés helyett azonban egy

kérdést kapott.

– Mennyi idős vagy, Nicola?

– Huszonöt éves.

Megpróbálta nem védekezésszerűen mondani, bár sejtette, hogy

nem túl jó előjel, ha a koráról kérdezik.

– Én harminchat vagyok. – Marcus hátratolta a székét, felvette

mindkét kávésbögrét, és a mosogató felé indult velük. – Tegnap este

nem kellett volna ott lennem abban a klubban. – A válla megfeszült,

ahogy folytatta a magyarázatot. – Valami miatt nagyon dühös

voltam, és arra gondoltam, hogy úgy tudom túltenni magam rajta, ha

elmegyek egy klubba, és felcsípek valakit. Csak a szex miatt .

Ez volt az első alkalom, hogy először hangzott el köztük a

szó. Szex…

Egy szótagú, négybetűs kifejezés, amely ott sistergett köztük. És

igen, ennek hatására ő csak még jobban kívánta a férfit , bár az

pusztán abból a célból mondta ki a szót, hogy eltávolodjon tőle, és

megindokolja, miért nem lehetnek együtt.

A szülei mindig is makacs gyereknek tartották a lányt, és ez a

tulajdonsága felnőttkorában sem változott semmit. A zenei életben

szerzett tapasztalatai, hogy olyan sokszor kellett megbirkóznia a

folytonos elutasításokkal, csak fokozták a makacsságát.

– Nekem is megvolt rá az okom, hogy elmenjek oda – mondta.

Ez az ok azonban már megváltozott. Az éjjel csak meg akart

kapni valamit, amiről mindenki úgy vélte, hogy neki folyton része

van benne.

Ezen a reggelen azonban már senkivel nem törődik, és fütyül rá,

mások mit gondolnak róla. A cél most már nem más, mint hogy

megkapja Marcust.

– Még ha nem is lennék túl öreg hozzád…

Félbeszakította a férfit .

– Mindketten felnőttek vagyunk.

Marcus végül odafordult felé, tetőtől talpig végignézett rajta, és ő

érezte, hogy a férfi a túlságosan is bő pulcsit vizsgálgatja éppen.

Annak ellenére, hogy tudta, smink nélkül nagyon is fiatalnak néz

ki, felemelte az állát, és azt mondta:

– Az elmúlt éjszaka úgy gondoltad, hogy elég idős vagyok.

A férfi álla megfeszült.

– Az elmúlt éjszaka tévedés volt. És ha nem alszol el, akkor igazán

súlyos tévedés lett volna.

Ajaj! Ez fájt .

Menekülni akart, és el kellett fordulnia, hogy a férfi ne lássa,

milyen kellemetlen érzést okozott a szavaival. Pedig már azt

gondolta, hogy a zenei életben eltöltött évei kellően megacélozták a

visszautasítások elviselésére.

Kiderült azonban, hogy még sokat kell tanulnia, ha Marcus néhány

szavától úgy érzi, minden összeomlik benne.

– Nicola!

Nem fordult meg, hogy a férfira nézzen, amikor a nevét hallotta,

hanem ment tovább a dívány felé. Remélte, hogy a cipője és a tárcája

ott van. Ahogy ment, közben kibújt a vastag fölsőből, és már az sem

érdekelte, mennyit enged látni a testéből, vagy hogy mennyire nem

az alkalomhoz illő a bőrruhája a nappali fényben.

Nem akart már mást, csak távozni, eltűnni a csudába a házból, és

kizárólag a munkára koncentrálni, mint ahogy tette azt az elmúlt hat

hónap során.

Már éppen lehajolt , hogy felvegye a cipőjét, amikor Marcus

megelőzte.

– Nem a te hibád – mondta a férfi, és lágy hangja olyan hatást tett

rá, mintha egy nagy, meleg kéz simogatná. – Ami történt, vagy nem

történt, abból semmi sem a te hibád.

A lány kinyújtotta a kezét, és erőt vett magán, hogy ne remegjen.

– Megkaphatnám a cipőmet?

Pár másodpercig nem volt benne biztos, hogy megkapja-e, de

végül a kezébe nyomták.

Ügyelt rá, hogy az ujjaik ne érintkezzenek, miközben elveszi, majd

leült a kávézóasztal szélére, hogy felvegye a lábbelit . Valahogy meg

kell őriznie a nyugalmát, hogy úgy tudjon távozni a házból, mint egy

olyan nő, akit fikarcnyit sem érdekel, hogy egy férfi vonzónak tartja-

e, vagy sem. Rengeteg más férfi van, aki őt akarja! Egy napon,

amikor újra bután és felelőtlenül gondolkodik, talál majd egy ilyet.

– Szép vagy, Nicola.

Biztosra vette, hogy a férfi semmi olyasmit nem mondhat, amivel

visszatartja őt az azonnali távozástól.

Semmit, kivéve ezt a megjegyzést.

– Amikor éjszaka aludtál, önkéntelenül is arra gondoltam, milyen

szép vagy. Alig akarom elhinni, hogy eljöttél velem tegnap este.

Nem tudott ellenállni, és felnézett a férfira, az pedig végigsimított

az arcán. A szíve heves dobogását pedig már végképp nem tudta

megfékezni a folytatás hallatán.

– Nem kellene elmondanom, de a tény olyan átkozottul igaz, hogy

mindenképpen a tudomásodra kell hoznom. Tegnap éjszaka

elhitettem magammal, hogy lefekhetek egy idegennel úgy, hogy nem

törődöm az érzéseivel.

A tekintetük találkozott, és úgy maradt, összefonódva.

– Nem tudok sokat rólad, de már nem érzem úgy, hogy idegen

lennél számomra, Nicola.

A remény szikrája parázslott fel a lányban.

– Én sem érzem úgy – felelte.

Ezúttal, ahogy ösztönösen is a férfi keze után nyúlt, nem

szakította meg a mozdulatot. Az ujjaik egymásba fonódtak, és őt újra

az a megelégedettség töltötte el, amelyet akkor érzett , amikor

felébredt a férfi ölében, és a keze az övében volt.

– Igazad van – mondta –, még nem ismerjük egymást eléggé, de

azt már tudom, hogy nagyon jó melletted. És azt is tudom, hogy az

elmúlt éjszaka tökéletes úriember voltál. – Felkelt a kávézóasztaltól,

és megállt a férfi előtt , úgy, hogy a melle elég közel volt annak

mellkasához. – Ha tennénk még egy próbát, akkor talán

megtapasztalnánk, milyen vagy nem tökéletes úriemberként.

A vágy a korábbinál is erősebben csillogott a férfi tekintetében, és

ő a sóvárgás más bizonyítékát is érezte, amikor közelebb ment hozzá.

– Épp most ért véget egy kapcsolatom. Nem keresek másikat.

Aha. Tehát ennek hatására ment el a klubba előző este, hogy

felcsípjen valakit, akivel hajnalig szeretkezhet.

– Én sem kapcsolatot keresek – szólalt meg Nicola határozottan.

– Esküszöm. – A derekára tette a férfi kezét. – Csak egy éjszakát,

hogy érezzem, milyen, amikor hozzám érsz. – Lábujjhegyre

emelkedett, hogy pár centivel magasabb legyen, és a szájuk közel

kerüljön egymáshoz. – Csak egy éjszakát, hogy megtapasztaljam a

csókod ízét.

Szinte már érezte is a csókot, és tudta, hogy a férfi is mennyire

szeretné elvenni, amit ő kínál neki. Lehunyta a szemét, és éppen

felkínálta a száját, amikor hirtelen hideghullám futott át rajta, mert a

férfi gyorsan elengedte őt, és hátrébb lépett .

– Mindkettőnk számára jobb lenne, ha nem jutnánk el odáig.

Düh és zavarodottság kerítette hatalmába a lányt. Már az is elég

rossz, ha egyszer visszautasítják az embert. De kétszer?

– Nem ismersz eléggé, hogy tudd, mi jó nekem!

Az igazat megvallva, túlságosan dühös volt ahhoz, hogy elmondja,

ki is ő valójában. Marcusnak majd felettébb kényelmetlen módon,

magának kell rájönnie, ahogy bekapcsolja a számítógépét vagy kinyit

egy magazint, és megpillantja a róluk készült felvételt , amelyen

éppen távoznak a klubból. Bárcsak látná az arcát abban a pillanatban,

amikor a férfi rájön, ki az, akivel majdnem lefeküdt!

– Igazad van. – Marcus állán hirtelen megrándult egy izom. – Csak

annyit tudok, hogy szép vagy, és hogy túl fiatal, túl kedves a

számomra, tehát nem is gondolhatok ilyesmire. Tegnap este hibát

követtem el, és nem akarom súlyosbítani.

Nicola úgy érezte, hányinger kerülgeti.

Az előbb arra gondolt, megbánja, ha nincs benne elég bátorság,

hogy kérjen egy újabb éjszakát. Milyen ostoba volt, és milyen buta,

amikor azt feltételezte, a férfi boldogan megragadja majd az alkalmat,

hogy újra vele lehessen.

Mikor fordult elő utoljára, hogy Nicót bárki visszautasította?

Nos, ő abban a pillanatban nem volt híres popsztár. Pusztán csak

egy nő, aki meg akar szerezni magának egy férfit .

Olyan férfit , akit egyértelműen nem kaphat meg, mert ő nem más

Marcus számára, mint egy túlságosan fiatal és túlságosan kedves

tévedés.

Elfordult, kivette a telefonját a táskájából, és taxit rendelt arra a

címre, amelyre tegnapról emlékezett , amikor Marcus megadta a

sofőrnek. A rendelés leadása után hatalmas kísértést érzett , hogy úgy

rontson ki a házból, mint az a kislány, akinek a férfi tartja őt. Nem is

gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz érett nőként viselkednie, és

eltűrni az őt ért csapásokat.

De most, a fene vigye el, mégis ezt fogja tenni!

Hamis mosollyal az arcán visszafordult a férfihoz, és udvariasan

azt mondta:

– Köszönöm, hogy tegnap este nem éltél vissza a helyzettel.

A szögletes áll izma újra megrándult.

– Nincs mit megköszönnöd.

Ő vállat vont, és a benne bujkáló ördög tanácsára azt mondta:

– Dehogy nincs! Ma reggel egy egész éjszakás szeretkezéstől

halálosan kimerülten ébredhettem volna egy fickó ágyában. Ehelyett

tiszta vagyok, mint a frissen hullott hó, és tökéletesen kipihent. –

Nem is érezte, hogy mikor kezd mosolyogni, de ez a mosoly most

szélesebb lett . – Köszönöm. Tökéletes úriember vagy. – Kinyújtotta a

kezét. – Isten veled, Marcus!

A férfi lenézett a kézre, és sokáig nézte, mielőtt megfogta volna.

Ohó! Nicolának át kellett volna gondolnia előbb a kézfogást, és

emlékeznie kellett volna, hogy valahányszor egymáshoz értek, az

egész testében tűz gyulladt.

A férfinak van valami rejtett képessége, amellyel minden

ellenállást hamuvá éget őbenne.

– Ördög és pokol! – szólalt meg Marcus. – Nem lenne szabad

ennyire kívánnom téged.

A lány még szinte fel sem fogta a szavak jelentését, amikor a férfi

már magához húzta, és a szájuk összeért.

A csók – kettőjük első csókja – minden korábban tapasztaltnál

izgalmasabb volt. Egyértelműen érezni lehetett belőle az erős vágyat,

sóvárgást, kívánságot, és mindazt, amit a férfi megtagadott magától

azzal, hogy elengedte őt.

Marcus nem finoman kóstolgatta az ő száját, nem ismerkedett

vele. Ehelyett elvette, amit akart… és valami olyasmit adott érte

cserébe, amiről ő korábban nem is tudta, hogy vágyik rá.

Nicola szerette a kezében tartani a dolgokat, és élvezte az

irányítást, főleg Kenny árulása után. De most, nagyon régóta először,

átadta az irányítást egy férfinak, aki pontosan tudta, hogy mit

kezdjen vele.

Marcus nyelve átvette az uralmat az övé felett , foga az ő alsó

ajkába nyomódott, ő pedig mintha egy hosszú, keskeny alagútból

hallotta volna a saját lihegését és nyögdécselését.

És akkor a csók, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy kiváltotta

benne a viharos érzéseket, hirtelen megszűnt.

– Az ördögbe! Nem így akartam. – A férfi kijelentése jókora

csalódottságot tükrözött. – Menned kell, Nicola. Méghozzá most.

Ő csak pislogott, t isztábban akart látni, elmondani, hogy az első

csók egész biztosan nem lehet egy csodálatos kezdet vége. Ám amikor

alaposabban megnézhette az arcot, már látta, hogy a tekintetben

teljesen másvalami tükröződik, valami olyasmi, amiben számára nincs

hely.

Azt is tudta, nincs értelme próbálkozni. A férfi befejezte vele.

Neki is be kell fejeznie.

Szerencsére épp akkor szólalt meg a taxi dudája a kapu előtt . Még

a vezetéknevüket vagy a telefonszámukat sem mondták meg

egymásnak. Fogalma sem volt, hogyan érhetné el a férfit , hacsak nem

táborozik le az öccse házának lépcsőjénél.

Ennyi volt tehát. Ez már tényleg a búcsú.

Nem engedett a kísértésnek, hogy egy utolsó pillantást vessen

Marcusra. Egyszerűen megfordult, és elindult kifelé.

Ötödik fejezet

Marcus, akarata ellenére, folyton Nicolára gondolt.

Hétfő délelőtt egy San Franciscó-i felhőkarcoló

tanácskozótermében ült – a felhőkarcoló főszerepet kapott egy

fotósorozatban, amelyet valaki nagyon sok munkával és

szorgalommal állított össze –, miközben dokumentumok és fényes

felületű képek tucatjai tornyosultak előtte… és semmi másra nem

tudott gondolni, csak egy huszonöt éves nőre, akinek olyan szép

szeme van, amilyet ő még sohasem látott .

Már attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta őt a klubban,

bámulatosnak tartotta. A lány a lebarnult és kecses lábával átkozottul

szexi volt abban a bőrruhában.

Szombat reggel azonban, amikor ő megfordult az öccse

konyhájában, és megpillantotta smink nélkül, ahogy az arca kicsit

kipirult – valószínűleg a feszengéstől, amiért nappali fényben kell

beszélgetniük –, neki pár másodpercre még a szívverése is elállt .

Marcus apja szívesen beszélt a gyerekeinek arról az alkalomról,

amikor először meglátta az anyjukat. A lány modellként dolgozott

San Franciscóban, és amikor Jack Sullivan egy pillantást vetett

Maryre, olyan érzése támadt, mintha villám csapna egyenesen a szíve

közepébe. Az első pillanattól kezdve tudta, hogy ezt a lányt meg kell

szereznie magának.

Marcus eddig még semmi ilyet nem érzett . Egészen péntek estig,

de megismétlődött szombat reggel is, amikor Nicola még a korábbinál

is szebb volt smink nélkül, mezítláb, abban a ménkű nagy fölsőben.

Micsoda szépség… és milyen fiatalnak tűnt!

Annak ellenére, hogy huszonöt évesnek mondta magát, Marcus

bűntudatot érzett . Nemcsak azért, amit majdnem megtett vele péntek

este, hanem azért is, amit továbbra is meg akart tenni azt követően,

hogy a lány eltakarta a ruháját, leszedte az arcáról a sminket, és

megmondta az életkorát.

– …használhatjuk a gyártás során. Marcus – kérdezte a vele

szemközt ülő férfi –, mit gondolsz erről?

Felnézett a körülötte ülő férfiakra és nőkre, akik a döntésére

vártak, hogy alkalmazhatják-e az új dugókat a legújabb évjárat

palackjaihoz. Most először fordult elő, hogy nem tudott válaszolni

nekik, ugyanis egy szót sem hallott abból, amit mondtak.

A szeme sarkából látta, hogy az asszisztense, Ellen rosszalló

pillantással néz rá, amiért ő, szokatlan módon, nem tud koncentrálni.

Szerencsére a nő ügyes volt, és gyorsan a főnöke segítségére sietett .

– Az anyag, amelyet használnak, olyannak tűnik, mint amilyet

keresünk – mondta. Felemelte az iPad készülékét, hogy Marcus is

láthassa a rajta lévő számokat. – Természetesen át kell

tanulmányoznunk az iratokat és az én feljegyzéseimet is, mielőtt

bármit aláírnánk.

Ellen évekkel korábban a kóstolóteremben kezdte a munkát, és

Marcus gyorsan felismerte, hogy bár a nő kiválóan kommunikált a

borkóstolásra érkező vásárlókkal, kár lett volna abban az állásban

hagyni. Most újra beigazolódott, hogy a döntés helyes volt.

– Igen – értett vele egyet Marcus, ahogy gyorsan elolvasta a

feljegyzéseket –, a specifikációk biztatónak tűnnek.

Megszólalt a telefonja, és ő a kijelzőre nézett . Egy pillanatig azt

remélte, Nicola lesz, bár tudta, hogy ez lehetetlen. Hiszen nem adta

meg neki a számát, és neki sincs meg a lányé.

Szándékosan rendezte így, mivel tudta, a legkisebb nyom is

egyenesen hozzá vezetné. Különösen az után a csók után.

Jézus! Micsoda csók volt!

Már az íze is… Egy kevés kávé, valamennyi fogkrém, de a lány

eredeti, édes ízét semmi sem tudta elnyomni.

Azóta minden áldott másodpercben csak az járt a fejében, hogy

milyen íze lenne a nő bőrének. Nemcsak az arcán, a vállán, a mellén,

de a lába között is, miközben csodálatosan meztelen, és…

A húga, Lori arca tűnt fel a telefon kijelzőjén, és ő felismerte,

hogy megint ugyanaz történik vele, mint az előbb: mindenről

elfeledkezik, és csak Nicolára gondol.

– Elnézést, de fogadnom kell ezt a hívást – mondta a csoportnak,

majd felállt az asztaltól, és elindult a folyosó felé.

A család mindig az első helyen állt Marcus számára, amit Jill is

felhánytorgatott neki. Ha valamelyik testvére vagy az anyja a

segítségét igényelte, minden tőle telhetőt megtett , hogy ott lehessen.

Már az apjuk halála előtt , legidősebb gyerekként ösztönösen

felelősséget érzett irántuk. Természetesen az apjuk halála után ennek

a felelősségnek a súlya jócskán megnőtt.

– Szia, Pajkos! – mondta, és a húgának azt a becenevét használta,

amelyet Chase még évekkel korábban adott Lorinak.

Szinte látta maga előtt a lány arcát, az enyhén bosszús kifejezést,

amely mindig megjelent rajta, valahányszor ezen a néven szólították,

noha már huszonnégy éves volt, és rég nem gyerek. Ám a tiltakozás

nem tévesztette meg Marcust. Lori határozottan élvezte, hogy az

emberek azt gondolják, van benne valami harapós, és kifejezetten

utálta volna, ha mondjuk Barátságosnak szólítják.

– Még a városban vagy?

A hang alapján a lány mintha még a vele folytatott beszélgetés

során is táncolt volna, mivel a mondat végén hirtelen levegő után

kapkodott.

Marcus kinézett a felhőkarcoló ablakán, és a lenti utcák forgalmát

figyelte. San Francisco dinamikája teljesen különbözött a munkáját és

otthonát jelentő Napa Valley ritmusától. A várost és a vidéki

környezetet egyaránt szerette; az egyik változatosságot és izgalmat

jelentett neki, a másik pedig nyugalmat és olyan környezetet, ahol

ellazulhat, és élvezheti az őt körülvevő szépséget.

– Épp most fejezem be az utolsó megbeszélésemet – mondta a

húgának.

– Remek! Bíztam benne, hogy ezt fogod mondani.

Lori energiája még így, telefonon keresztül is érezhető volt. A

tánc tökéletes karriernek bizonyult a számára, mivel több energia

szorult belé, mint két másik emberbe együttvéve. Ha bárki azt

gondolná, hogy nehéz vele bánni, akkor kislány korában kellett volna

őt látnia. Már babaként és óvodásként is terrorizálta a környezetét.

Angyali terrorista volt persze, aki tudta, mikor kell mosolyognia,

hogy megkapjon valamit, vagy mikor kell megnyitnia a könnyek

csapját, hogy megússza a bajt . És természetesen annak is mestere

volt, hogy rávegye Sophie-t, az ikertestvérét, simítsa el az ő heves

viselkedése által okozott kellemetlenségeket.

– Van annyi időd, hogy beugorj hozzám a felvétel helyszínére,

mielőtt visszamész Napába?

Tudta, hogy a húga egy popénekessel dolgozik együtt San

Franciscóban valami videoklip koreográfiáján, és eredetileg is úgy

tervezte, hogy meglátogatja, ha van rá ideje, de a Nicolával

kapcsolatos gondolatok minden mást kiszorítottak a fejéből.

– Nem hagynám ki a lehetőséget. SMS-ben add meg a címet, és

máris indulok!

Ellen már úgyis mindent elrendezett , figyelembe véve, hogy ő

aznap abszolút semmire nem tudott koncentrálni.

Befejezte a beszélgetést, és visszament a tárgyalóterembe.

– Most korán el kell mennem, de már láthatták, hogy Ellen

mindent tud arról, amit keresünk, és innentől ő folytatja a tárgyalást.

Csak egy percet kérek, amíg átadom neki a jegyzeteimet.

A teremben mindenki felállt és kezet fogott vele. Nem sokkal

később Ellen utána jött a hallba.

– Minden rendben van? Ma kicsit… nos… furcsának tűnsz.

A nőnek igaza volt. Ő még sosem érezte így magát. Még sosem

fordult elő vele, hogy egy lány emlékét ne tudja kiverni a fejéből. Az

jutott eszébe, hogy talán Jillre kellene gondolnia, de annak ellenére,

hogy még mindig dühös volt rá, péntek este óta eszébe sem jutott a

volt barátnője. Különösen azért, mert Nicola szépsége, édes

személyisége és a legforróbb csók, amelyben élete során valaha is

része volt, minden gondolatát lefoglalja.

– Igen, jól vagyok. – Legalábbis jól lesz, ha ő ismét józanul tud

gondolkodni. Ha elmegy megnézni Lori táncát, és figyelmét az

imádott húgocskájára tereli, az majd segít kitisztítani a fejét. – Lori

nagyon érdekes munkát végez, és szeretné, ha ott lennék. Köszönöm,

hogy kisegítettél a találkozón, és tárgyalsz helyettem. Tudtam, hogy

mindig számíthatok rád.

– Semmi probléma, főnök – mondta Ellen széles mosollyal, amely

elárulta, hogy mennyire örül, amiért bíznak a képességeiben. –

Üdvözöld a húgodat a nevemben! – Marcus már éppen meg akart

fordulni, hogy induljon, amikor Ellen megfogta a karját. – Ami pedig

az öcsédet, Chase-t illeti… – Megrázta a fejét, aztán beismerte: –

Semmi sem történt köztünk, amikor megérkezett , hogy elkészítse a

fényképeket.

Marcus mindent tudott az egyéjszakás kalandról, amelyet Chase és

Ellen tervezett arra az éjszakára, amikor Chase rátalált Chloéra az

esőben a nő karambolos autója mellett . Dühös volt az öccsére, amiért

az egyáltalán gondolni mert rá, hogy kikezd az ő egyik legértékesebb

alkalmazottjával, de mivel ő is majdnem lefeküdt Nicolával péntek

este, megtanulta, hogy az emberek nem mindig logikusan

cselekszenek, ha szexről van szó.

– Tudom – felelte tárgyilagos hangon, és remélte, eloszlatja a nő

kellemetlen érzéseit a helyzetet illetően –, de semmi értelme

felemlegetni, hiszen semmi sem történt. Remélem, hogy nem

aggódtál emiatt , Ellen. Elvégre a magánéletedről van szó. Igazán nem

kell beszámolnod nekem.

A nő arckifejezése megkönnyebbülést tükrözött, és azt mondta:

– Nálad dolgozom, de barátok is vagyunk. És remélem, hogy

főnökként és barátként is meg tudsz bocsátani az ostobaságomért.

Habár – tette hozzá incselkedő mosollyal – nem tudom, hogy csak én

tehetek-e róla. Hiszen olyan átkozottul nehéz ellenállni nektek,

Sullivaneknek.

Marcus felnevetett , és örült , hogy minden elsimult közöttük, majd

megjegyezte:

– Fontos azonban, hogy ezt a tényt egyik öcsémnek se hozd a

tudomására. Már így is túl nagyra vannak magukkal.

Már kifelé ment, amikor Lori üzenetet küldött: Eltévedtél?

Vigyorgott a húga türelmetlenségén, hogy a lány mennyire látni

akarja őt, és válaszolt, hogy már elindult a megbeszélésről. Kétség

sem fér hozzá, most pont Lori az, akivel találkoznia kell. Bár Smith

igazi filmsztár, Lori nem az ő segítségével szerezte meg a munkát a

popsztár klipjének az elkészítésénél. A maga erejéből ért el mindent,

és Marcus a többiekkel együtt hihetetlenül büszke volt a lány

tehetségére és eltökéltségére.

Lorival mindig is különleges kapcsolata volt, és örült , amiért a

húga elhívta, hogy nézze meg a munkáját.

Így bizonyára Nicolát is tökéletesen el tudja felejteni.

* * *

Nicola a szájához emelte a vizespalackot, és nagyot húzott belőle.

Mindannyian keményen dolgoztak a másnapi felvétel előkészületein.

Egy videoklip felvétele sosem olcsó mulatság, és mihelyt

bekapcsolják a kamerákat, a költségek máris meghatványozódnak.

Amikor a rendező megérkezik, Nicolának és a többi táncosnak már

százszázalékosan készen kell állnia.

Pénteken, a próbák alatt úgy gondolta, hogy nagyon jól csinálja.

A mai nap azonban katasztrofálisan sikerült .

Nem tudott koncentrálni, mivel hívást kapott a sajtósától. Sandra

mindig beszámolt neki a képekről, amelyek őt és más sztárokat

ábrázolták, akikkel állítólag randevúzik, hogy felkészülhessen a

várható kérdésekre.

Miután egy hosszú hétvégét a szállodai szobájában töltött , ahol

egymás után írta a dalokat – sajnos felvételre mindegyik tökéletesen

alkalmatlan volt –, határtalanul örült , hogy újra visszamehet a

táncstúdióba. Viszont Sandra elkapta telefonon, miközben ő távozott

a szállodából, és azt mondta neki:

– Éppen most láttam néhány képet, amelyeken egy klubból

távozol egy fickóval, akit nem ismertem fel.

Nicola számított valami ilyesmire, ám ennek ellenére erős

szorítást érzett a szívében. Különösen azért, mert a Marcustól kapott

elutasítás miatti sértett hiúságában nem tájékoztatta a férfit , hogy ő

kicsoda valójában, és nem hívta fel a figyelmét, hogy a közeljövőben

nem várt fotókkal találkozhat a sajtóban.

Iszonyúan elpuskázta a dolgot. És az egészben az a legrosszabb,

hogy még a várt örömöt sem kapta meg… egyedül a büszkesége

szenvedett csorbát.

Fel kellett tennie a kérdést: „Mennyire kompromittálóak?”, bár

igazából nem is volt rá kíváncsi.

– Szerencsére – mondta Sandra – csak amatőr felvételek.

Mindkettőtök arca túlságosan elmosódott, hogy újságokban lehessen

közölni őket, ezért nem is jelentek meg ezen a hétvégén, de a

jövőben talán jobban kellene vigyáznod.

Ez nem tréfa! Éppen csak megúszta a kalamajkát, ezért

megfogadta, hogy mostantól kezdve ő lesz a legóvatosabb ember a

bolygón.

Most azonban, ahogy újra és újra átvették a komplikált

koreográfiát, akaratlanul is egyre csak az előző éjszakára – és reggelre

– gondolt, amikor Marcusszal volt .

Az új dalának – Egyetlen pillanat – szövege sem tette

elviselhetőbbé a helyzetet.

Nem volt más, mint egy pillanat,

Amikor a szemedbe néztem,

Az ajkad ízét megéreztem,

És tudtam, hogy az enyém vagy.

Azon a délutánon, amikor a dalt írta, Cole Porter From This

Moment On – Ettől a pillanattól kezdve – című számát hallgatta.

Akkor még minden napfényes volt az életében, pillangók repkedtek,

és ő azt gondolta, az igazi szerelem valami szép ajándék, amelyet

hamarosan megkaphat. Az Egyetlen pillanat egyfajta szerelmi

ódaként jött létre, és még Cole Porter klasszikus művéből is voltak

benne elemek. A turné vezetőjének tetszett , frissnek és

megragadónak tartotta. Segítségükre volt, hogy megvolt a licencük a

dalra, és remélni lehetett , hogy így Porter dalai is jobban fogynak

majd.

Természetesen ahogy a Kennyhez fűződő kapcsolata zátonyra

futott , nem akart felvételt a dalról. Butának érezte magát, amiért

valaha is hitt egyetlen pillanatban, egyetlen csókban és egyetlen

érintésben, amely mindent megváltoztathat. Az ügynöke azonban

ragaszkodott hozzá, hogy ez legyen az ő első lemeze. Tudta, hogy

igaza van. Nem hagyhatja, hogy Kenny és mindaz, amit a férfi tett ,

megfossza őt a zene örömétől, ezért felvételt készített a dalról, és

szívét-lelkét beleadta.

Bár hónapokkal korábban ezt az akadályt sikerrel vette, most egy

újabbal találta szembe magát.

Nem tudta megállni, hogy ne Marcusra gondoljon, valahányszor a

refrénhez értek.

Önkéntelenül is a férfi arcát látta, és azt érezte, hogy a keze a

kezében van.

A csók érzésétől sem tudott szabadulni.

A táncosok harmincperces kávészünetet kaptak, hogy utána vagy

egy órán át megpróbálják elérni a tökéletes eredményt. Tudta, hogy

mindannyian csalódottak lehetnek benne. Sosem tervezte, hogy

táncos lesz, nem tanulta a táncot, mint a többiek, de mindig is élvezte

a mozgást, és az évek során elég sok mozdulatot megtanult.

Ma azonban ezt senki nem hinné el, ha őt látja. Még Lori, a

mókamester is csalódottnak tűnt.

Lori nevetésének a hangja a terem másik oldaláról is felkeltette

Nicola figyelmét. Aznap, kicsit korábban Lori megkérdezte, hogy

elhívhatja-e a bátyját. Nicola már elég régóta szerepelt a nyilvánosság

előtt , ezért nem különösebben izgatta, hogy egy emberrel több vagy

kevesebb nézi őt. Látta, hogy Lori mennyire imádhatja a bátyját,

mivel szinte kivirult , miközben róla beszélt . Nem mintha a lány nem

lett volna mindig sziporkázó. Könnyen nevetett , és huncut csillogás

volt a tekintetében. Azon túlmenően, hogy remek koreográfus volt,

különleges melegség is körüllengte őt, ami vonzotta az embereket.

– Jó hír – jelentette be Lori, ahogy mosolyogva visszament a

helyére. – A behemót bátyám nemsokára it t lesz.

– Remek – mondta Nicola, és megpróbált elragadtatottnak tűnni,

annak ellenére, mennyire maga alatt volt egész nap.

Lori azonban túl jó megfigyelő volt.

– Komolyan, Nico, mondd meg, ha nem akarod, hogy itt legyen.

Később is találkozhatok vele.

Nicola megrázta a fejét, és kényszerítette magát, hogy a mosolya

szélesebb és meggyőzőbb legyen.

– Tényleg semmi kifogásom ellene.

Lori arca elkomorult.

– Minden rendben van veled?

– Tudom, hogy ma fabatkát sem érek. Sajnálom.

Lori Nicola karjára tette a kezét.

– Nem, remekül csinálsz mindent. Csak valahogy – kis szünetet

tartott – szomorúnak tűnsz.

Nicola tudta, hogy nem kellene a magánéletéről beszélnie

olyasvalakinek, akivel együtt dolgozik, de Lori valahogy másnak

tűnt, mint a többiek. Kedvesebbnek, és talán őszintébbnek is. Picit

Marcusra emlékeztette őt.

Bár inkább tartania kellett volna a száját, önkéntelenül is beszélni

kezdett.

– Péntek este találkoztam egy fickóval.

Lori szeme elkerekedett.

– Egy dögös pasival?

Nicola örült , hogy újra elmosolyodhat valamin.

– Igen. Nagyon dögös. – Úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik.

– De semmi nem történt. Azt leszámítva, hogy elaludtam még az első

csók előtt .

– Ó! – Lori szemmel láthatóan meghökkent. – A pasi hogyan

fogadta?

– Történetesen egész lazán. Reggel még kávét is készített nekem.

Utána pedig azt mondta, hogy ő túl fiatal hozzá.

– Kávét? Ez minden?

Nicola sóhajtott .

– Az igazság az, hogy megcsókolt. De csak egyszer.

– És?

– Hát… az falrengető volt.

– A falrengető nagyon jót jelent, ugye?

– Nem, ha rögtön utána a búcsú következik – fejezte be Nicola.

Lori zavartnak tűnt.

– Várj egy kicsit! Tehát megcsókolt, és azzal be is fejeztétek?

– Aha. És valamiért minden összekavarodott most a fejemben.

Nagyon sajnálom, Lori, általában nem így viselkedem. Főleg nem egy

olyan fickó miatt , akivel egyszer találkoztam, és akit soha többé nem

fogok látni.

Amikor Lori hosszú másodperceken át semmit nem szólt, Nicolán

kezdett erőt venni az ijedség. Mi ütött belé, hogy minden titkát

megosztja valakivel, aki minden jó szándéka és érdeklődése ellenére

idegen? Nem égette már meg épp eléggé magát, hogy óvatosabb

legyen az emberekkel?

– Nézd, semmit nem kellett volna mondanom.

Mielőtt azonban befejezhette volna, Lori már a nyakába borult, és

azt mondta:

– Értem már. A pasik azok, akik nem érnek egy hajítófát sem. –

Picit mintha bűntudata lett volna, amikor hátrébb lépett . – Valamit el

kellett volna mondanom korábban. Smith Sullivan rokona vagyok.

– Hohó! – Nicola az elmúlt évek során több szakmai eseményen is

találkozott Smithszel. Valami derengett neki, és megkérdezte. – Ha a

húga vagy, akkor nincs kéttucatnyi testvéred?

Lori nevetett .

– Nyolcan vagyunk. De biztosra veszem, hogy a mamánk számára

időnként olyan lehetett , mintha tizenketten lennénk.

Nicola nem értett valamit.

– Miért nem akartad, hogy ezt tudjam?

– Nem szeretném, ha pusztán azért alkalmaznának, mert ő a

rokonom.

– Ilyet sosem tennék.

– Most már tudom – felelte Lori. – Sajnálom, hogy nem

említettem.

Az előző éjszaka után Nicola az őszintétlenség királynője lehetett

volna.

– Ne aggódj emiatt , Lori! Igazán nem nagy ügy, hogy kinek a

rokona vagy.

Lori vigyorgott, és azt mondta:

– Ha a fickó, akivel találkoztál tegnap este, nem ismerte fel, hogy

milyen klassz vagy, és ő milyen szerencsés, amiért egyáltalán

hagytad, hogy megcsókoljon, nem is érdemli meg, hogy veled legyen.

Nicola azon kapta magát, hogy a könnyeivel küszködik. Az

emberek mindig is kedvesek voltak hozzá, mert ő sztár, mert szava

van a szakmában, és mert akartak valamit, amiről úgy gondolták,

hogy ő megadhatja nekik.

Ám az emberek nagyon ritkán voltak kedvesek hozzá csak úgy.

A stúdió csengője megszólalt , és ő úgy gondolta, a táncosok jöttek

vissza a szünetről. Felállt , és odament a tükrös fal melletti korláthoz,

hogy gyakoroljon egy kicsit , mielőtt újra megkezdik a munkát.

A feje lent volt a térdénél, amikor meghallotta, hogy Lori

boldogan felkiált:

– Á, it t vagy végre!

Nicola elmosolyodott, és már épp fel akarta emelni a fejét, hogy

lássa a férfit , akit Lori egyenesen bálványoz, amikor olyan hangot

hallott meg, amelytől testének minden sejtje remegni kezdett.

– Tehát it t történnek a csodák, igaz?

Te jó ég!

Marcus lenne Lori „behemót bátyja”?

Hatodik fejezet

Nem! Ki van zárva!

Marcus megmerevedett a húga ölelésében, ahogy a helyiségben

lévő egyetlen személy és ő egymásra néztek.

Nicola!

Mi az ördögöt keres it t a lány?

A levágott aljú trikóból és a nagyon feszes sortból egyértelműen

következtetni lehetett rá, hogy táncos. És amilyen szerencséje neki

van, történetesen Lori egyik táncpartnere.

Ám ami balszerencsének tűnik, talán mégsem az. Függetlenül attól,

hányszor próbálta meggyőzni magát, hogy a szombat reggeli búcsú

határozottan jó döntés volt, elhinni már nem tudta. Főleg úgy nem,

hogy a teste teljesen mást mondott, mint az agya. És azért sem, mert

nagyon szerette volna, ha az egyetlen csókjuk egész napos – és egész

éjszakás – heves együttlétté alakul át.

Emlékezett rá, milyen szép volt a lány péntek éjszaka abban a

bőrruhában, de Nicola most még annál is közelebb volt a meztelenség

állapotához, mivel csak leheletnyi vékony pamut és fényes elasztán

fedte a szép vonalait .

És – te jó ég – az a kis izzadságpatak épp a mellei között készül

lecsorogni?

Lori visszahúzta a karját, ő pedig kényszerítette magát, hogy ne

Nicolát nézze. A kishúga felnézett rá, és a szokásosnál is

figyelmesebben vizsgálgatta.

– Rendben mentek a mai megbeszéléseid? Picit feszültnek tűnsz.

Sikerült elérnie, hogy ő a húgára koncentráljon, és ne a tükör

mellett álló, káprázatos szépségű nőre.

– Tűrhetően.

Lori komor arckifejezéssel fogadta a kurta választ. Mindig is

nagyon érdeklődött a borászat iránt, és a bátyja rendszeresen

beszámolt neki a részletekről. Nemcsak azért, mert a lányt érdekelte

a munka, hanem mert jó ötletei is voltak. Ha nem olyan jó táncos és

koreográfus, a testvére rögtön a főiskola elvégzése után alkalmazta

volna.

– Valami nincs rendben. – Lori ezt nem kérdésnek szánta. – Majd

később. Később mindent elmondasz nekem. – Ezután elengedte a

bátyja egyik kezét, és a másikat ragadta meg, hogy odavezesse őt

Nicolához, aki lopva figyelte őket. – Gyere! Alig várom, hogy

bemutathassalak Nicónak.

Nico?

Hirtelen átvillant a férfi agyán, hogy most talán megtud valamit,

ami már péntek este óta foglalkoztatja, de annyira összezavarodott

attól, hogy újra látja a lányt, akivel kapcsolatban egész hétvégén

ábrándokat szőtt, hogy semmit sem értett igazán.

– Nico, ő a bátyám, Marcus.

Nicola – Nico… A név valahogy kifejezetten oda nem illőnek tűnt

a számára, bár a húga teljes magabiztossággal mondta. A lány olyan

erősen szorította a tükör előtti, fából készült rudat, hogy az ujjízületei

egész elfehéredtek. Az arca is meglehetősen sápadt volt, és az

égvilágon semmit nem tett azért, hogy eltüntesse az arcáról a

találkozás által kiváltott rémület kifejezését.

Marcus hirtelen bűntudatot érzett . A lány szombat reggel egy újabb

éjszakát kért tőle, és csak hideg elutasítást kapott. Persze a csókon

kívül, amely minden volt, csak hideg nem.

És ő most rátör a híres popsztár felvételének táncpróbája alatt!

Nicola bizonyára semmit nem akar kevésbé, mint őt látni.

Lori kifejezetten zavart arckifejezéssel méregette őket. Marcus

tudta, hogy meg kell törnie a kényelmetlen csendet – méghozzá

gyorsan –, mielőtt a húga megsejti, milyen zűrösek a dolgok.

Kinyújtotta a kezét, és azt mondta:

– Örülök, hogy találkoztunk.

Nicola előbb egy hosszú pillanatig csak nézte a felé nyújtott kezet,

majd őrá emelte igézően nagy szemét. A mozdulatai szaggatottnak,

szinte robotszerűnek tűntek, ahogy végül ellökte magát a korláttól, és

belecsúsztatta a kezét az övébe.

– Szia! – Megköszörülte a torkát, és közben visszahúzta a kezét. –

Én is örülök a találkozásnak.

Súlyos csend telepedett közéjük, ezért Marcus megkérdezte:

– Mióta dolgoztok már együtt?

Lori ismét furcsa pillantást vetett rá.

– Tudod jól, hogy az utóbbi napokban ezen a videoklipen

dolgozom.

Rendben van, tehát Nicola bizonyára az egyik új táncos. Mielőtt

azonban a férfi újabb kérdést tudott volna feltenni, vagy jelentéktelen

apróságokról kezdhetett volna beszélni, hogy Nicola kényelmesebben

érezze magát, nyílt az ajtó, és egy nagyobb csoport tagjai jöttek be.

Legtöbbjüket ismerte, mivel Lori korábban is dolgozott már velük, és

az érkezők üdvözlésre emelték a kezüket.

– Bort hoztál nekünk, Marcus?

Elmosolyodott, de mesterkéltnek érezte a mosolyt, mivel Nicola

még mindig úgy nézett rá, mintha az ő megjelenése a stúdióban

abszolút nemkívánatos lenne.

– Gondoskodni fogok róla, hogy a munka végén kapjatok majd

egy rekesszel – ígérte. Aztán visszafordult Lorihoz.

– Úgy tűnik, most már folytatjátok. Nem zavarom a munkát.

A lány karon fogta.

– Azt szeretném, hogy maradj és figyelj. – Nicolára pillantott . –

Ugye nem gond, ha Marcus még itt lesz egy darabig?

Nicola megnyalta az ajkát, és bizonytalannak tűnt. Utána viszont

elmosolyodott, és az arckifejezése őszintének tűnt.

– Miért lenne gond? – A mosoly szélesebb lett , szinte grimasz. – A

bátyádnak is látnia kell a csodát, amelyet te alkottál meg, Lori.

Végül ismét a férfira nézett , a tekintetük találkozott, egy hosszú

pillanatig összefonódva maradt, majd folytatta:

– A húgod káprázatos.

Nicola olyan szép volt – és olyan hihetetlenül sebezhetőnek tűnt,

ahogy ott állt előtte –, hogy a férfinak erősen kellett koncentrálnia,

hogy ki tudja mondani a szót:

– Tudom.

Meglehetősen sokáig álltak abban a helyzetben, és csak némán

méregették egymást. Végül Lori szólalt meg:

– Talán ide ülj le, ahol senki sem fog véletlenül orrba rúgni.

Valaki bekapcsolta a zenét, és Lori megint a bátyjához fordult:

– Marcus, mi a baj? Nem gondoltam volna, hogy így fogod magad

érezni mellette – suttogta.

Marcus arckifejezése zavart volt . Nicola beszélt a húgának a

találkozásukról? Hogy elmentek Smith házába, ahol elaludt az ő

ölében?

Nem. Lori nem tudna magában tartani ilyesmit. Azonnal felhívta

volna, hogy megtudakolja, mit marháskodik a bátyja az egyik

táncossal.

– Nicót is, akárcsak Smitht, egész nap olyan emberek veszik körül,

akik csak dadognak és idétlenül viselkednek. Azért kértem, hogy

gyere el, mert biztosra vettem, nem esel hasra a hírnevétől, és az

egészből nem csinálsz nagy ügyet.

Ahogy a húga leszidta a viselkedéséért, Marcus agyában hirtelen

világosság gyúlt.

– Nicola az a popsztár, akinek dolgozol?

Lori úgy nézett rá, mintha neki elment volna az esze.

– A neve Nico. És tudod jól, hogy ő alkalmazott a videoklip

elkészítéséhez. Miért vagy most ilyen furcsa?

Marcus hirtelen rájött , hogy péntek éjszaka miért tartotta

ismerősnek a lány arcát. Lori bizonyára mutatott neki képeket

Nicoláról, miután megkapta a szerződést, de ő már nem emlékezett

másra, mint rengeteg sminkre és a testre simuló, csillogó ruhára.

Szerencsére Lorinak nem volt ideje kivárni a választ, mivel az

egyik táncos a segítségét kérte. A húga még egy utolsó, barátságtalan

pillantást vetett rá, aztán visszatért a táncparkettre.

Nicola ugyan háttal állt neki, de ő jól látta a lány arcát a tükörben.

Nem tudta róla levenni a szemét, és újra átadta magát a hihetetlen

szépség élvezetének. A lány haja lófarokban volt, és az arcán húzódó

nedves csíkokból meg lehetett állapítani, milyen sokat táncolt.

Mindegyik táncosnak remek alakja volt, de Marcust már Nicola

csípőjének és mellének vonalai azzal a veszéllyel fenyegették, hogy

ott, a stúdió közepén merevedést váltanak ki nála.

A tükörben kis időre találkozott a pillantásuk, és a lány gyorsan

lehajtotta a fejét. Lori odament Nicolához, megfogta a karját, és

közel hajolt hozzá, hogy mondjon valamit. Nicola megrázta a fejét,

és felvette a kezdő pozíciót.

Egy pillanattal később Lori bekapcsolta a zenét, és Nicola

mozogni kezdett.

Egek, milyen szép volt!

Marcus megigézetten állt , ahogy a lány is énekelte a fülbemászó

dalt , és táncolt a csoport közepén. Nem csoda, hogy sztár lett – ő

egyenesen képtelen volt levenni róla a szemét.

Emlékezett rá, Nicola már azzal magára vonta mindenkinek a

figyelmét az éjszakai klubban, hogy belépett a helyiségbe. Marcus

most már tudta, hogy részben azért, mert híres, de ha közönséges nő

lenne, az emberek akkor is megbámulták volna.

Ahogy a lágy vonalak mozogtak a nő testét alig takaró elasztán

alatt , Marcus önkéntelenül is arra gondolt, hogy nézne ki a lány

meztelenül, amikor a bőre attól csillog, hogy az ő teste alatt vonaglik

az ágyban. Akkor is úgy ragyogna a szeme, mint amikor énekel?

Milyen lenne a derekán éreznie azokat az erős, izmos lábakat,

miközben ő beléhatol? Milyen íze lenne a lánynak – a teste többi

része is olyan édes, mint amilyen a szája volt?

Mintha csak olvasna az ő gondolataiban, Nicola hirtelen

megbotlott , és beleütközött egy férfi táncosba, Lori pedig gyorsan

kikapcsolta a zenét.

Tudta, hogy távoznia kellene, mert az egésznek ő az oka, de nem

ment sehová. Szerencsés módon kapott egy második esélyt, hogy

szemtől szemben lehessen a lánnyal.

Marcus Sullivan nem hitt a tévedések letagadásában. A pokolba is,

a Jill-lel való kapcsolata volt az egyedüli eset, amikor megpróbálta

meggyőzni magát valamiről, hogy az jó, pedig nem volt az. Bíznia

kellett volna a megérzésében, de nem a valóságra figyelt , hanem azt

látta, amit látni akart.

Azt viszont pontosan tudta, hogy milyen a kapcsolata Nicolával,

mert mintha még mindig forró szikrák pattognának és sisteregnének

körülötte attól az egyetlen, meg nem ismételt csóktól.

Buta volt , hogy visszautasította a lányt.

És most nem követ el még nagyobb butaságot azzal, hogy újra it t

hagyja!

Hetedik fejezet

Nicolának végül sikerült visszanyernie az önuralmát, és összességében

remek próbát tartottak. Ám egész délután a „Kérlek, menj el!” és a

„Kérlek, ne menj!” érzése viaskodott benne.

Pillanatonként változott a kívánsága. Nem csoda, hogy alig tudott

a próbára koncentrálni, mivel az agya és a teste végig két ellentétes

dolgot akart, miközben a férfi ott volt , és ő végig magán érezte azt a

sötétbarna, éhes tekintetet, amelyről tudta, hogy sosem fogja

elfelejteni.

Amikor a munka aznap estére befejeződött, a táncosok gyorsan

szétszéledtek, ő pedig egyedül maradt Lorival… és Marcusszal.

Nicola már régóta uralkodni tudott az idegein, és erre a

képességére szüksége is volt , ha azt akarta, hogy bárki figyelmét

felkeltse a zenéjével. De Marcus hatására mégis olyan ideges lett ,

mint amilyen korábban sosem volt. Egyértelműen nagy különbség van

a popsztár és a nő között.

Bedobta a cuccát egy nagy táskába, és azt mondta:

– Köszi, hogy ma ennyire megdolgoztattál minket, Lori. Holnap

talál…

Abban a pillanatban kopogtak az ajtón. Egy Mel étterme feliratú

inget viselő férfi jelent meg, és nagy zacskókban ennivalót hozott.

– Marcus, ez oltári, hogy ételt is rendeltél nekünk! – Lori

összecsapta a kezét. – Ez a világon a legjobb hamburger és sült

krumpli, Nico. Én is nagyon éhes vagyok, te pedig biztosan majd éhen

halsz, mivel az ebédnél alig ettél valamit. Ugye tudsz maradni, hogy

velünk egyél?

Nicola ijedten pillantott Lorira. Mit csinál Marcus? Elfelejti, hogy

nem egészen két napja még lazán visszautasította őt? Nem érzi, hogy

milyen fura most minden? Mi a csudának kellett hármuknak vacsorát

rendelnie?

– Szeretnék, de úgy gondolom, hogy most már mennem kell.

Nektek is bizonyára sok mindent meg kell beszélnetek, úgyhogy

köszönöm, de…

– Maradj it t vacsorára, Nicola! Kérlek.

Marcus halk szavai olyan hatást tettek rá, hogy szinte érezte,

miként száll el belőle minden ellenállás.

Nem kérés volt, és nem is utasítás. De akármi volt is, minden

gondolatot elnyomott az agyában. Mint ahogy ő egyetlen csók

hatására sem tudott uralkodni magán.

– Hát – szólalt meg végül –, az illata tényleg remek.

Pár pillanattal később már ott ültek egy kis asztalnál az ablak

mellett , és ő kivett a csomagolásból egy hamburgert, amelyet nagy

valószínűséggel nem fog tudni megenni. Főleg úgy nem, hogy Marcus

ilyen közel ül hozzá, és neki teljesen összeszorul a gyomra.

– Tehát, mi a véleményed, Marcus? – kérdezte Lori a bátyját. –

Ugye hogy Nico káprázatos?

Nicola úgy érezte, tetőtől talpig elpirul. A próbák alatt

szándékosan kerülte a férfi tekintetét, mert valahányszor véletlenül

ránézett , teljesen elbizonytalanodott. Ahogy egymás után többször

elpróbálták a számot, nem tudott olvasni a férfi arckifejezéséből,

tehát képtelen volt megállapítani, hogy Marcus a dalt – és a táncot –

remeknek vagy pocséknak tartja. Azzal nyugtatta magát, hogy

teljesen mindegy, tetszik-e a férfinak, vagy sem. Elvégre az ő

közönsége nem harminchat éves férfiakból áll.

– Igen, az – hangzott a válasz olyan hangon, hogy ő úgy érezte,

ott helyben elolvad a férfi húga előtt .

Marcus a tekintetét a húgáról gyorsan Nicolára fordította.

– Sosem gondoltam volna, mennyi munkával jár egy videoklip

felvétele. Mind nagyon keményen dolgoztatok. Teljesen a hatása

alatt vagyok még most is.

Nicolának fogalma sem volt, hogy mit mondjon, és beszélni is alig

tudott. Szerencsére Lori irányította a társalgást, és azt mondta a

bátyjának:

– Nicola keményebben dolgozik, mint mi, többiek együttvéve.

– Ez nem igaz – sikerült a lánynak valahogy végre megszólalnia,

de Lori figyelembe sem vette a tiltakozást, mintha nevetséges lenne.

– Pedig így van, Nico. Komolyan mondom, hogy az összes énekes,

akivel eddig dolgoztam, elbújhat mögötted.

Marcus tekintete végig ott volt Nicola arcán, és a nő a teste

minden porcikájában érezte a pillantás intenzitását, amikor a férfi

megkérdezte:

– Te írtad azt a dalt?

A lány megpróbált nem dicsekvő hangon válaszolni, és csak

annyit mondott:

– Igen, én.

Marcus arcán futó mosoly tűnt fel.

– Nagyon tehetséges vagy.

Nicola éppen kiengedte az önkéntelenül is visszatartott levegőt,

amikor az asztalon rezegni kezdett Lori telefonja. Ettől a lány

felugrott , és azt mondta:

– Elnézést, az egész csak egy pillanat.

Nicola Marcus arckifejezéséből észrevette, hogy a férfi nem örül

annak, milyen nevet és arcot látott felvillanni a húga telefonjának

kijelzőjén.

Lori az ígéretéhez híven alig mondott pár szót a hívónak, máris

visszatért, de kipirult , és egyértelműen zaklatott volt .

– Igazán sajnálom, de teljesen elfeledkeztem valamiről, amit pedig

megígértem ma estére. Akartok még bármit tőlem ma este, Nico?

Nicola érezte, hogy valami nincs rendben, és nem akarta tovább

nehezíteni Lori életét.

– Semmit. Csak szólj, ha bármiben segíthetek.

Lori megkönnyebbültnek tűnt, a bátyjához fordult, és azt mondta:

– Marcus, ügyelj rá, hogy Nicola visszajusson a szállodájába,

rendben?

– Természetesen – válaszolt a férfi abban a pillanatban, amikor

Nicola is megszólalt:

– Mindjárt hívok egy taxit .

Lori viszont mintha egyiküket sem hallaná, sietve megölelte

Nicolát, és újra mentegetőzött, amiért olyan hirtelen kell távoznia.

Nicola felvette a hamburgert, és bedobta a szemetesbe, miközben

Marcus követte a húgát az ajtó mögé.

A lány nem akarta kihallgatni a beszélgetésüket, de az elég hangos

volt, ezért akaratlanul is hallott mindent.

– Azt hittem, hogy már nem találkozgatsz vele. Nem abban

állapodtunk meg, hogy nem ő az igazi a számodra, és sokkal jobbat is

találhatsz?

– Már nem találkozom vele… és az egész nagyon komplikált .

Úgy tűnt, Marcust nem elégíti ki a húga válasza.

– Legalább hívj fel, amikor este hazaérsz, hogy tudjam, minden

rendben van.

Most Lori sem tűnt túlságosan boldognak.

– Nagylány vagyok, Marcus. Már nem kell minden este időben

otthon lennem.

A tökéletes, testvérét védő báty. Nicola érezte, hogy minden

szótól egyre jobban ellágyul. Határozottan meghatotta, hogy Marcus

mennyire törődik a húgával.

Amikor Lori távozott, és a férfi úgy tért vissza, hogy közben

beletúrt a hajába, Nicónak meg kellett kérdeznie:

– Minden rendben van?

A férfi megrázta a fejét.

– Nem tudom. Azt mondja, hogy túl sokat aggódom miatta, de

nem tehetek róla. Számomra mindig is az a kislány marad, akinek

szüksége van rám.

Egek, hát lehetne ez a férfi még ennél is édesebb?

Nicola biztos volt benne, hogy valami nagy butaságot tesz, ha

tovább maradnak együtt, ezért azt mondta:

– Nem vagyok éhes, és kint majd fogok egy taxit , hogy

visszajussak a szállodába.

Mielőtt azonban megfordulhatott volna, hogy induljon, a férfi

megkérdezte tőle:

– Miért nem mondtad meg nekem, hogy ki vagy?

Marcus szemében még mindig ott volt a vágyakozás, de egy

csipetnyi harag is látszott benne.

Ő dühös volt , amiért kényelmetlenül érzi magát a férfi

társaságában, és tudta, hogy a válaszból úgy tűnhet, mintha

mentegetőzne.

– Nem hazudtam. A nevem tényleg Nicola.

– Meg kellett volna mondanod, hogy Nico vagy, a popsztár. Miért

nem tetted?

– Úgysem értenéd meg.

– Tegyünk egy próbát!

A lány nem akart magyarázkodni, de azt is tudta, hogy makacs és

logikátlan módon viselkedik. A férfinak igaza van, hogy nem volt

tisztességes eltitkolnia a hírnevét, főleg úgy, hogy a klub előtt

kettejükről készített képek akár jól is sikerülhettek volna. De valami

miatt azt akarta, hogy Marcus megértse őt.

– Izgalmasnak tűnt, hogy egyetlen éjszakára átlagember lehetek.

Szinte sosem találkozom olyannal, aki ne tudná, hogy ki vagyok.

– Nico.

Nem tetszett neki, ahogy Marcus kimondta az ő művésznevét, és

nem tetszett neki a gondolat, hogy mostantól a férfi is úgy kezeli őt,

mint mindenki más.

– A nevem Nicola. – Újra fájdalmat érzett a mellkasában, mint

szombat délelőtt , amikor a férfi kitessékelte őt az öccse házából. – És

most már tényleg mennem kell.

Amikor megfordult és az ajtó felé indult, a lehető legkevésbé sem

számított Marcus következő szavaira:

– Tévedtem, Nicola.

Egy okos nő nem állt volna meg. Egy okos nő kiment volna az

ajtón, és az utcán fogott volna egy taxit , hogy visszamenjen a nagy,

üres, tetőtéri lakosztályába.

Mi lehet Marcusban, gondolta Nicola tanácstalanul, ami a józan

gondolkodás helyett mindig buta viselkedésre kényszeríti őt? Hiszen

tudhatná, hogy nem szabad megfordulnia és megkérdeznie:

– Miben tévedtél?

A férfi nem ment hozzá közelebb, de ahogy ránézett , és a

tekintetében semmi nem volt a szombat délelőtti tartózkodásból,

Nicola úgy érezte, mintha Marcus egyenesen a karjába kapta volna őt.

– A veled töltendő éjszakát illetően.

Mindaz a vágy és remény, amit a lány annyira próbált elnyomni

magában, most hirtelen feléledt benne. Tett egy utolsó kísérletet,

hogy meneküljön, és megkérdezte:

– Mi van a szombat délelőtti érvekkel? Mi van azzal, hogy milyen

fiatal vagyok? – Egymás után idézte fel a korábban felhozott

kifogásokat. – Mi van a kolosszális tévedéssel, amelyet elkövethettél

volna?

– Sajnálom, amit akkor délelőtt mondtam – kezdte a férfi, és

folytatta: – Szeretnék még egy éjszakát veled, ha neked is van még

kedved hozzá.

A szavai mintha cirógatták volna Nicolát. Nem válaszolt a

kérdésre, mert tudta, hogy a kettőjük közti korkülönbség kérdése

továbbra is a levegőben lóg. De ahogy ő sem tudta egyszerűen csak

otthagyni a férfit , úgy tűnt, hogy az érzés kölcsönös.

– Természetesen, még mindig akarlak – mondta olyan halkan,

hogy szinte suttogásnak is beillett volna.

A szavak alig hagyták el az ajkát, amikor Marcus már megragadta

a kezét, és szorosan magához vonta őt.

– Hála istennek, már alig várom, hogy újra megcsókolhassalak.

Utána már csak azt érezte, hogy a férfi szája az övére tapad, a

nyelve hirtelen az ő szájában van, ízlelgeti őt, és szinte kényszeríti,

hogy ő is ugyanazt tegye. Eddig még senki nem csókolta őt úgy,

mintha nemcsak a testét, de a lelkét is meg akarná kapni. Elfelejtette,

hogy idegesnek kellene lennie, elfelejtette, hogy már hat hónap is

eltelt azóta, hogy utoljára megcsókolt valakit , és hogy korábban sem

volt túlságosan sok tapasztalata ezen a téren.

Rájött , hogy egyáltalán nem kell ilyesmik miatt aggódnia. A férfi

tökéletesen irányított mindent. Neki nem kellett mást tennie, mint

követnie őt.

És mintha csak következtetni lehetne a csókból, milyen lesz a

szeretkezés, egyfajta eksztázist érzett .

A mellbimbója megkeményedett a sportmelltartó és a trikó alatt .

Annak ellenére, hogy a férfi mellkasának nyomódott a melle, nem

csitult benne a vágy. Többet akart.

Szerencsére minden jel arra mutatott , hogy sokkal többet fog

kapni.

Nyolcadik fejezet

Kéz a kézben mentek le a lépcsőn a táncstúdió alatti nagy

teremgarázsba. Leszámítva azt a pillanatot, amikor Nicola beszállt a

férfi autójába, Marcus el sem engedte a kezét.

Nicola teljesen átadta magát az érzésnek, hogy a férfi ujjai

izgalmas köröket rajzolnak az ő tenyerébe, és már szinte a szállodánál

voltak, amikor eszébe jutott valami, és megszólalt .

– Van egy külön bejárat oldalt , amelyet általában használok. –

Ahogy megálltak a személyzeti bejárat mellett , szabad kezével

benyúlt a táskájába, elővette a kulcs szerepét betöltő

mágneskártyákat, és az egyiket odaadta Marcusnak. – Csak tegyél ki

it t , és találkozunk a szobámban. A tetőtéri lakosztály az enyém.

A férfi keze megmerevedett , és ő megértette, de már későn, hogy

bizonyára megsértette őt.

– Nem azért, mintha nem akarnék veled mutatkozni –

magyarázkodott halkan, és nem tetszett neki, amit mondania kell. –

Ha az emberek azt látják, hogy együtt lépünk be, és ha valaki

fényképet készít rólunk, azt gondolhatnák, hogy mi…

Félbehagyta a mondatot, mielőtt az „egy pár vagyunk” szavakat

kimondta volna. De nem azért, mert nem tudta volna elviselni a

gondolatát. Hirtelen olyan irtózatos vágyat érzett , hogy Marcusszal

egy pár legyenek, hogy a vágy egyenesen megbénította. A hatás még

a férfi iránt érzett vágy erejénél is erősebb volt .

A hangja alig volt hangosabb a suttogásnál, miközben

átfogalmazta, amit már majdnem kimondott.

– Azt gondolhatnák, hogy egy éjszakánál tovább leszünk együtt.

Már akkor tudta, hogy egy éjszaka neki nem lesz elég.

Marcusszal már a kezdetektől fogva nyílt lapokkal játszottak ezen

a téren. Az egyéjszakás kalandjuk csak a szexről szól, és nem lesz

benne más, csak testi gyönyör.

Emlékeztette magát rá, de hiába.

Már eleget megtudott a férfiról annak anyukájától és húgától – és

abból, ahogy a korábbi éjszakát a karjában töltötte –, és tisztában volt

vele, hogy a szíve a kelleténél nagyobb szerepet játszik a

kapcsolatukban.

– Péntek este semmi problémát nem jelentett számodra, hogy

velem léptél ki abból a klubból.

Nicola azt akarta, hogy a férfi megértse őt, ezért azt mondta:

– Emlékszel rá, hogy azon az estén milyen zaklatott voltál? Nos,

én is az voltam, és gondolkodás nélkül cselekedtem. Nem is kellett

volna elmennem a klubba, és végképp nem kellett volna veled

távoznom. – Ideje volt t isztázniuk a dolgokat. – Fényképek készültek

rólunk…

Nem fordította el a tekintetét, bár a férfi reakciója egyértelműen

az volt, amire számítani lehetett . Mielőtt azonban Marcus kérdéseket

tehetett volna fel, ő folytatta:

– A sajtósom felhívott , és ő mondta. Láttam, hogy többen

fényképeket készítenek a telefonjukkal, de szerencsére a világítás

kifejezetten rossz volt a klubban, és a felvételek túl elmosódottak

lettek ahhoz, hogy újságokban közölni lehessen őket. – Elővette a

telefonját, és bizonyítékként megmutatta a nap során korábban, e-

mailben kapott képeket. – Itt vannak.

Marcus gyanúsan csendben volt ahhoz, hogy ő kényszerítse magát

a folytatásra.

– Megértem, ha nem akarsz többé ilyet, ha az egész túlságosan

bonyolult a számodra.

A férfi tekintete a telefon kijelzőjén látható képekről visszatért az

ő arcára. Nem tűnt nagyon boldognak, ám az iránta érzett erős vágy

még mindig ott volt a szemében. Beletúrt Nicola hajába, és egy fürtöt

megfogva közelebb húzta őt magához.

– Semmivel sem bonyolultabb, mint ez.

A szája olyan forró, olyan édes volt , hogy a lány minden

mozdulatnál szinte el is feledkezett a nagy nehezen magára

kényszerített óvatosságról. A bejárat ugyan a személyzeté, de valaki

arra járhat, benézhet az ablakon, és láthatja, ahogy ők ott vannak

édes kettesben az autóban. Megborzongott a gondolattól, hogy milyen

címekkel jelennének meg cikkek az újságokban… Vagy talán Marcus

csókjának hihetetlen érzékisége váltott ki remegést belőle?

A férfi végre hátrébb húzódott, és azt mondta:

– Találkozunk a szobádban!

Nicolának remegett a keze, ahogy kinyitotta az ajtót. A lába is

remegett, és szüksége volt pár másodpercre, hogy összeszedje magát,

mielőtt belép a szállodába.

* * *

Marcus sosem értette, hogyan tudja Smith elviselni mindezt a

kényelmetlenséget. Oldalbejárók és újságíróktól érkező hívások, vagy

az épületekbe titokban történő belépés egyáltalán nem normális

dolog. Ahogy megállt a főbejáratnál, és odaadta a kulcsot a szállodai

boynak, szinte el sem tudta hinni, hogy lopakodik, csak mert egy szép

popsztárral össze akar jönni. Mivel nem számolt be Lorinak arról,

hogy már korábban is találkozott Nicolával, kényelmetlenül érezte

magát, mintha csak hazudott volna. Az sem tetszett neki, ahogy

Nicola a kezébe nyomta a szobája kulcsát, és arra kérte, találkozzanak

a tetőtéri lakosztályában.

De csak egy idióta utasítana vissza egy második esélyt, hogy

együtt legyen Nicolával.

Éppen elhagyta a szálloda előcsarnokát, amikor kisebb csoportra

lett figyelmes, mintha egy főiskolai futballcsapat játékosai vennének

körül valakit . Mindnyájan egyértelműen részegek voltak, és bár ő a

lehető leggyorsabban fel akart jutni Nicola szobájához, valami mégis

maradásra kényszerítette, hogy nézze meg, mi történik.

Megváltoztatta az útirányát, és már majdnem a csoportnál volt ,

amikor meghallotta a lány hangját. Szinte meghűlt benne a vér,

amikor Nico azt mondta:

– Ne nyomjatok agyon, fiúk!

Nicola tréfásnak szánt kéréséből ki lehetett érezni a félelmet.

– Mindenki menjen hátrébb! – szólt rá Marcus kemény hangon a

fiatalokra. – Azonnal.

Pár fickó végignézett rajta, és elkövette azt a hibát, hogy oda sem

figyelt az öltönyös pasasra. Néhányuknál fényképezőgép volt, és

páran Nicolára tették a kezüket, hogy pózoljanak vele a

felvételekhez.

Hol a fenében van a szálloda biztonsági személyzete?

A Fairmont olyan szálloda, ahol gyakran megszállnak hírességek.

Most vagy fél tucat biztonsági embernek kellene közbelépnie.

Ehelyett most mindegyiknek másutt volt dolga… és Marcust

hihetetlen düh fogta el.

Az évek során túlságosan is gyakran kényszerült arra, hogy

távolról figyelje, miként szereli le az öccse a túlságosan agresszív

rajongókat és a paparazzókat. Smith többször mondta a család

tagjainak, hogy értékeli ugyan, mennyire védeni akarják őt, de az

ilyen alakokkal szemben a legjobb védekezés a nyugalom és a

higgadtság.

Marcus éppen Smith tanácsára gondolt, amikor Nicola egyik

„rajongója” azt mondta:

– Hé, Nico, vedd le azt a nagy pólót, hogy mindenki lássa, milyen

szexi vagy.

Marcus olyan keményen és hirtelen rontott be a csoport tagjai

közé, hogy pár főiskolás úgy dőlt el, mint a tekebábu.

– Ne nyúljatok hozzá! – mennydörögte.

Amikor azok nem mozdultak elég gyorsan, a válluknál fogva

megragadta őket, és mindenkit ellökdösött.

– Ki a fene maga? A testőre, vagy mi?

Marcus keze már ökölbe szorult , amikor Nicola megragadta a

karját.

– Igen, az. És attól tartok, hogy most már tényleg mennem kell.

Örülök, hogy találkoztunk.

Azzal elráncigálta a férfit a csoporttól.

– Jó időzítés – mondta, ahogy megindultak a liftek felé. – Kezdtek

már kicsit idegesítőek lenni.

Idegesítőek? Ez a véleménye a sok fajankóról?

Marcus már el is felejtette, hogy eredetileg külön-külön akartak

felmenni, és azt mondta:

– Nemcsak idegesítőek voltak, hanem kifejezetten veszélyesek is.

Kedve lett volna végighúzni a kezét a lány testén, hogy

ellenőrizhesse, nem történt-e valami baja. És még annál is jobban

szerette volna elvinni valami biztonságos helyre, hogy Nicola ott

maradhasson, és semmi bántódás ne érhesse.

– Nem voltak veszélyesek – szólalt meg a lány, hogy eloszlassa az

ő aggodalmát. – Semmi rosszat nem tehettek volna a szálloda

előcsarnokának közepén.

Marcus azonban egy tucat különböző dolgot is el tudott képzelni,

amit megtehettek volna, és megakadályozhatták volna a lányt abban

is, hogy segítségért kiáltson.

Hirtelen eszébe jutott , milyen veszélyes lehet a lány számára

olyasmi is, ami másoknak teljesen természetes.

– Hogy mehettél el abba a klubba péntek este? Mi lett volna, ha

egy csapat részeg körbevesz az utcán? Vagy a bárnál.

És mi lett volna, ha nem ő viszi haza a lányt?

– Őszintén mondom, hogy ilyesmi nem történik meg túl gyakran.

Általában nem felejtek el napszemüveget és kalapot feltenni, hogy ne

ismerjenek fel könnyen. Mellesleg – tette hozzá Nicola ellágyulva –,

ha nem megyek el a klubba, nem találkoztunk volna.

Marcus azt szerette volna, ha a lány megígéri, a jövőben óvatosabb

lesz, de mielőtt erre kérhette volna, egy nagy létszámú család szállt ki

a liftből, és óriási sikoltás hallatszott , amint a gyerekek

megpillantották őket.

– Fogadjunk, hogy ez Nico!

* * *

A fiú és a nővére, akik hét-, illetve nyolcévesnél nem lehettek

idősebbek, rávetették magukat Nicolára, a lány pedig átölelte őket,

ahogy hozzászaladtak. A gyerekek édesanyja eközben egy nagy és

nehéz gyerekkocsit próbált kihúzni a liftből.

Marcus gyorsan odament, hogy segítsen, mielőtt az ajtó

becsukódna, és miközben Nicola még mindig a gyerekeket ölelgette,

észrevette, hogy a férfi valami megnyugtatót mond a nőnek, amitől

annak mosolyra húzódik a szája. A csodálat egyre fokozódott benne

ez iránt a jóképű férfi iránt, akivel nemsokára felmegy a szobájába,

hogy ott nagyon csintalan dolgokat műveljenek egymással.

– Mama! Kérem a fényképezőgépedet, szeretném lefotózni Nicót!

Abban a pillanatban a gyerekkocsiban lévő baba sírni kezdett.

Figyelembe véve, hogy az anya már addig is úgy nézett ki, mint aki

igencsak ramatyul érzi magát, egyértelmű volt, hogy kisebb dolga is

nagyobb annál, mintsem hogy a fényképezőgépet keresse.

– A húgotokkal kell foglalkoznom – mondta a gyerekeknek, és a

kisbabát rögzítő szíjakat igazgatta.

Nicola mindig is imádta a gyerekeket, és titkos vágya volt, hogy

neki magának is nagy családja legyen. Már tizenévesként is remekül

tudott vigyázni mások gyerekeire. Részben ezért is érezte úgy, hogy a

gyerekek nagyon jól fogadják a zenéjét. Őszintén kedvelte, és nem

csak megtűrte őket maga körül.

Már éppen a karját nyújtotta, hogy megfogja a kisbabát, de Marcus

megelőzte.

– Tartsam? – kérdezte a mamától.

A nő, miután rájött , hogy a fia és a lánya számára milyen tragédia

lenne, ha nem csinálhatnának képet magukról Nicóval, és arról is

meggyőződött, hogy Marcus kifejezetten olyan férfinak tűnik, akiben

meg lehet bízni, azt mondta:

– Rendben van, ha nem bánja. Csak egy perc türelmet. Biztos

vagyok benne, hogy a fényképezőgépem itt van a holmik között a

babakocsiban.

Marcus felvette a könnyes arcú kisbabát, aki azonnal abbahagyta a

sírást, ahogy egy vonalba került a férfi arcával.

– Hát, te tényleg tündéri teremtés vagy!

Az anyja sugárzott .

– De még mennyire, hogy az!

Marcus bólintott , és egy pillanatra sem vette le a szemét a baba

fogatlan mosolyáról.

– Hogy hívnak? – kérdezte a gyerkőcöt, mintha az válaszolni

tudna, de feleletül csak nyálcseppeket kapott az arcára.

Nem jött zavarba, és a gyermek partedlijével megtörölte az arcát,

Nicola pedig a csodálat és elragadtatás bűvöletébe került .

Nem tudta, meddig állhatott ott tátott szájjal az ámulattól, amiért

Marcus ilyen ügyesen bánik a babával – a férfi úgy mozgatta a

csöppséget, mintha repülőgép lenne, és még a repülőgép hangját is

utánozta hozzá –, míg végül a gyermek anyja boldogan felkiáltott:

– Megtaláltam a fényképezőgépet!

Nicola vigyázzállásba vágta magát, mintha csak jelentést akarna

tenni a hadseregben. A gyerekek kétoldalt már mellette álltak, és

nagyban mosolyogtak a kamera előtt .

Te jó ég! Hogy történhet vele ilyen? Hiszen alig tud valamit a

férfiról – például hogy mi a hobbija, vagy hogy néz ki a háza. A

családjával sem találkozott, és nem tudja, hogy nem énekel-e hamisan

a zuhany alatt , vagy esetleg nem volt-e kórustag fiúkorában, és nincs-

e remek hallása.

De – szólalt meg egy hang a fejében – nem tudsz már mindent,

ami számít? Hogy szereti a családját, jól bánik a gyerekekkel, és

kedvesebb, gyengédebb hozzád, mint bárki volt? Nem is beszélve

arról, hogy elemészt a tűz, valahányszor megcsókol…

– Mindenki mosolyogjon!

Nicola is nevetett a fényképezőgép előtt , úgy, mint ahogy az

elmúlt évek során már több ezerszer tette. Ám amikor a nő körbeadta

a fényképezőgépet, hogy mindenki megnézhesse a kijelzőn a fotót, és

azt mondta: „Nézzétek, milyen tündériek vagytok mind”, ő kissé

meghökkent, mert nem úgy mosolygott, mint általában szokott a

rajongók között.

Nem Nico, a popsztár nézett vissza a képről, hanem Nicola – egy

olyan nő, aki épp akkor tapasztalt meg egy nem várt érzést, és

teljesen megrökönyödött tőle.

Küzdött, hogy újra a szokásos önmaga legyen, ezért minden

figyelmét a gyerekekre fordította. Megkérdezte a nevüket, hogy

hányadik osztályba járnak, és van-e kedvenc daluk. Megkérdezte az

anyjukat, hogy megkaphatná-e az e-mail címüket, mert küldene

néhány tiszteletjegyet a vasárnap esti koncertjére.

Marcus végül visszatette a babát a kocsiba, és óvatos

mozdulatokkal beszíjazta. A család elbúcsúzott és elment. Nicola

integetett nekik, és örült , hogy így nem tűnik fel, mennyire remeg a

keze.

Marcus újra megnyomta a lift gombját, aztán átfogta Nicola

derekát, mint azon az estén, amikor kimentek a klubból. A lányt

azonnal átjárta a melegség, és azt a biztonságot, nyugalmat is érezte,

amit a klubban már a találkozásuk pillanatában megtapasztalt .

Megnyomta a tetőtéri lakosztály gombját, és amikor a liftajtó

bezárult , a férfi megjegyezte:

– Nagyszerűen bántál azokkal a gyerekekkel.

– Én is imádom a gyerekeket – vallotta be a lány. – A kisbabák

olyan édesek! Az általános iskolások már határozottan komolyodnak.

A tizenévesekben buzog a szenvedély. És mindegyik teljesen őszinte

az érzéseit illetően.

– Az őszinteség nagyon sokat jelent a számodra, ugye?

Nico Kennyre gondolt, és hogy a férfi miképpen élt vissza az ő

bizalmával.

– Nekem ez a legfontosabb.

Rájött , milyen komoly vágányra terelődött a beszélgetésük – és ha

nem vigyáz, elsírja magát a férfi vállán, hogy milyen rossz érzés,

amikor hazudnak valakinek –, ezért elmosolyodott, és azt mondta:

– Még sosem láttam, hogy egy kisbaba ilyen gyorsan

megbarátkozott volna valakivel.

A férfi nem hárította el a bókot, hanem csak azt felelte:

– Az évek során nagyon sok időt töltöttem babákkal és

gyerekekkel.

Nicola már a múltkor a taxiban kérdezni akarta őt a családjáról,

miután beszélt a férfi mamájával, de nem jutott el odáig, mivel félt ,

nehogy a szexnél több is legyen közöttük. Nos, ezen a téren már

meglehetősen előrehaladt, nem? Mit árthat, ha egy kicsit

továbbmegy?

– Lori rajong érted. Feltételezem, a többi testvéred is, ugye?

– Törődünk egymással.

– Ez úgy hangzik, hogy főleg te törődsz velük – mutatott rá a

lány.

– Vannak testvéreid?

– Két öcsém.

– Van egy sejtésem – mondta a férfi. – Mindketten a nővérüktől

ajándékba kapott flancos, új autóval közlekednek.

A lány nevetett , hiszen a testvérekkel kapcsolatos megjegyzése

után be kellett látnia, ő is ugyanazt teszi a saját családjával.

– Tudom, hogy talán nem kellett volna, de kényszert éreztem rá.

A családom igazán nagyszerű. A szüleim mindig is támogattak

mindenben, és bár a két öcsém néha furcsán viselkedik, nagyon rendes

srácok.

Marcus mindezt nevetve hallgatta.

– Hazudnék, ha nem ismerném be, hogy Lorira és Sophie-ra

gondoltam, amikor ezt mondtad. Elragadóak, de hogy is mondjam –

megrázta a fejét, és kis grimaszt vágott –, időnként ők is ki tudják

akasztani az embert.

– Természetesen ettől függetlenül mindig kényezteted őket –

jegyezte meg a lány mosolyogva.

– Amikor Lori és Sophie tizenhat éves lett , szenzációs partit

rendeztem nekik egy szafariparkban Napa közelében.

– Elefántok és zebrák is voltak?

– Még aligátorok és óriáskígyók is.

– Nem csoda, hogy Lori úgy rajong érted – tréfálkozott Nicola,

majd akaratlanul is kiegészítette a megállapítását. – Habár biztos

vagyok benne, hogy legalább ennyire szeretne akkor is, ha egy centet

sem költenél rá.

A férfi mosolyogva nyugtázta a személyes megjegyzést.

Az ajtó ebben a pillanatban kinyílt , és a lány elrejthette kipirult

arcát, miközben a lakosztálya felé indultak. Kivette a kulcsként

használt mágneskártyát a táskájából, és kinyitotta az ajtót.

Örült, amiért Marcus nem kezdett el lelkendezni, milyen szép a

lakosztály. Mindig is kényelmetlenül érezte magát, amikor az

emberek az ő anyagi helyzetére céloztak.

Harminc perce indultak el a táncstúdióból, de közben mintha órák

teltek volna el. Újra zavar és bizonytalanság fogta el.

– Ragadok az izzadságtól a próba után. Zuhanyoznom kellene.

Marcus becsukta az ajtót, és kulcsra zárta. Amikor a lányra nézett ,

a tekintetében már semmi sem volt a korábbi nevetésből, amely a

családi ügyek megbeszélésekor ült ki az arcára.

Most csak a tűz látszott… és annyi vágy, hogy Nicolának a

lélegzete is elállt tőle.

– Gyere ide, Nicola!

Ő meg sem moccant. Lépni sem tudott.

– De előbb…

– Nem kell zuhanyoznod. Még nem. – A férfi tekintete a

korábbinál is sóvárgóbb lett . – Nélkülem nem.

Kis szünetet tartott , és hagyta, hogy a lány felfogja a szavak

értelmét, és elképzelje, ahogy együtt zuhanyoznak, beszappanozva és

vizesen, miközben őrült dolgokat tesznek egymással.

Nicola tudta, hogy a reakciója egyértelműen látszik az arcán, de a

férfi semmi mást nem mondott; csak állt az ajtó mellett , és várta,

hogy ő odalépjen hozzá.

Meg tudja tenni! Természetesen képes rá. Csak az egyik lábát kell

a másik elé helyeznie, és ha a szívét nem veti szét a túl heves

dobogás, akkor semmi baj nem történhet.

A lába úgy remegett, mint amikor először ment ki a színpadra,

hogy ezerfős közönség előtt énekeljen, és lassan elindult Marcus felé.

Kilencedik fejezet

Marcus már alig tudta türtőztetni magát, hogy ne kapja fel Nicolát, ne

dobja az ágyra, és ne tegye ott rögtön a magáévá. Majd meghalt a

vágytól, miközben figyelte, ahogy a lány lassan közeledik felé a

szőnyegen.

Ő is ideges volt , mint amikor péntek este beszálltak a taxiba.

Hihetetlen vonzerő áradt belőle – a videoklip próbája egyértelműen

mutatta, hogy tökéletesen tudja használni az érzékiséget a közönség

lelkesedésének fokozására –, ezért Marcus nem értette az idegesség

okát. Pár másodperccel később azonban már semmi ilyesmire nem

tudott gondolni.

Hiszen már csak az a kérdés maradt, hogyan hámozza ki a lányt a

ruhájából.

Kinyújtotta a kezét, megragadta a pólót, és lehajolt , hogy

megízlelhesse a bűnösen kívánatos szájat. A lány kéjesen sóhajtott , ő

pedig feljebb húzta a pólót. Utána kicsit hátrébb lépett , és áthúzta

Nicola fején a ruhadarabot.

Alatta csak egy falatnyi anyag takarta az igéző formákat.

– Istenemre mondom, gyönyörű vagy!

Nicola pislogott, felnézett rá, és nagy, kék szemében már több

volt a vágyakozás, mint az aggodalom.

– Köszönöm.

Nem hallotta már vagy ezerszer, hogy milyen szép? Ha nem a

rajongóitól, akkor attól a férfitól, akivel megosztotta az ágyát. És

mégis, ahogy megköszönte a bókot, a szavaiból t isztaság és őszinteség

áradt. Mintha csak az első szeretőjétől hallaná, hogy lélegzetelállító.

Marcus már nem először lepődött meg ezen. Az első alkalom az

volt, amikor a lány egész éjszaka úgy aludt az ölében, mint egy

elégedett kismacska. Utána másnap reggel, amikor bement Smith

konyhájába, és a szép arcán már nem volt smink – fiatalnak, frissnek

és nevetségesen ártatlannak tűnt a bőrruha ellenére, amely még rajta

volt. Végül pár perccel korábban, amikor komolyan odafigyelt a

földszinten a gyerekekre, akik autogramot és képet akartak tőle.

Talán a legkevésbé sem számít, gondolta, hogy a lány híres

popsztár. Korábban bosszús volt , amiért ezt Nicola eltitkolta előtte,

de hiszen ő sem árulta el neki, hogy ő a Sullivan Borászat tulajdonosa,

mivel úgy tűnt, ennek semmi jelentősége nincs, hiszen csak egyetlen

éjszakát akartak együtt tölteni.

Készült rá, hogy kívánni fogja a lányt, azt azonban már nem

várta, hogy ennyire kedvelni is fogja. Azután, hogy szakított Jill-lel,

nem hitte volna, hogy a nyers testi vágyon kívül bármit is érezhet

egy nővel kapcsolatban.

Az egyre erősebb érzelmi szálak kezdtek fenyegetővé válni. Tudta,

hogy gyorsan tennie kell valamit a veszély elhárítására, és hogy az

éjszaka a terveik szerint alakuljon.

Az ő tervei szerint.

Mindig is domináns szerepet játszott a hálószobában, és élvezte,

hogy a nőnek is legalább annyi örömet szerez, mint magának. Jill

azonban nem szerette átengedni neki az irányítást, és a két év során,

amíg együtt voltak, a szex szinte végig langyos volt.

Most viszont más hőmérsékletre vágyott, és annak alapján, hogy

milyen szikrák pattogtak közöttük az első pillanattól fogva, biztosra

vette, hogy Nicola is valami ilyesmit akar.

– Közel három napja próbállak elképzelni ruha nélkül. Kíváncsi

vagyok, milyen a melled, és milyen érzés kézbe venni. Milyen nedves

leszel a lábad között, ahogy bedugom az ujjam.

A lány újra megborzongott, ahogy Marcus megfogta az ő

meghökkent arcát, és megcsókolta; ezúttal lassan és finoman, hogy az

édes száj minden apró csücskét és görbületét felfedezhesse. Remegett,

amikor a férfi nyelve hozzáért az alsó és felső ajak találkozási

pontjához, és halkan felnyögött, amikor a fogsora közé került .

A férfi nem is figyelmeztette, csak lecsúsztatta a kezét a vékony

trikó aljára, áthúzta a lány fején, és ledobta a padlóra. Ő felemelte a

kezét, hogy eltakarja a mellét, de Marcus megállította mozdulat

közben.

– Ne!

Nicola szeme tágra nyílt , a levegőt is gyorsabban szedte, ahogy az

ujjaik egymásba fonódtak.

– Nem akarom, hogy eltakard magad előlem.

Ahogy Marcus a lány kezét fogta a melle előtt , érezte a gyors

lélegzetvételét és a heves szívdobogását is.

– Lépj kicsit hátrébb, hogy megnézhesselek!

Látta, hogy Nico mennyire bizonytalan, de ettől csak fokozódott

az eltökéltsége. Érezte a lány izgatottságát, és hogy mennyire erős

benne a vágy. Tudni akarta, hogyan reagál majd az ő természetes

közeledésére, és arra az ösztönös birtoklási vágyra, amelyet már

olyan hosszú ideje próbál elfojtani magában.

– Most figyelj, kismacska!

A kedvesen furcsa megszólítás hallatán Nicola tekintete

felragyogott a csodálkozástól, miközben egy lépéssel hátrébb ment.

Mivel Marcus nem akarta, hogy bármi is eltakarja a szép mellet –

a kezének és a szájának is ki kell várnia a sorát –, elengedte a lány

kezét.

Nicola azonnal újra eltakarta magát. A férfi nem szólt semmit,

csak megrázta a fejét.

A lány szeme újra elkerekedett , és egy pillanatig nem volt benne

biztos, engedelmeskedik-e a néma utasításnak. Ám akkor nagy

levegőt vett , és felszegte az állát. A keze lejjebb csúszott, és látható

lett a két gyönyörű, lágy halom, amelytől elállt a férfi lélegzete.

Éppen a mellbimbóit készült felfedni, amikor megállt és elpirult .

Marcus visszaemlékezett a tévében és a magazinok címlapján

látott felvételekre, tehát tudta, hogy a lány időnként alig visel

valamit a színpadon. Ennek ellenére most mégis olyan érzése volt,

mintha a lány még soha egyetlen férfinak sem mutatta volna meg a

meztelen mellét, annyira szégyenlős volt.

– Mutasd meg, milyen szép vagy, Nicola! – Nem értette, hogy ez

miért okoz nehézséget a lánynak, de egyértelmű volt, hogy problémát

jelenthet neki, ezért lágyabb hangon folytatta a gyengéd nógatást. –

Mutasd meg, hogy mennyire akarod! Hogy mennyire kívánsz engem.

Hosszú pillanatokig egyikük sem szólt semmit, majd – nagy sokára

– a lány elvette a kezét a melléről.

A látványtól Marcust olyan hihetetlenül erős vágy fogta el egy

pillanat alatt , hogy kis híján térdre esett a tetőtéri lakosztály

szőnyegén.

A mellbimbók duzzadtak voltak, sötét rózsaszín árnyalatúak, és

neki csorgott a nyála a gondolattól, hogy milyen érzés lesz megnyalni

őket, és tényleg olyan édesek-e, mint amilyennek kinéznek. A lány

bőre mindenütt egyenletesen barna volt , és nem látszott halvány csík

a vállán vagy világos rész a mellén… amely egyértelműen a

legformásabb mell volt , amelyet ő valaha is látott .

Az erekciója már a táncstúdióban váltott csók közben kőkemény

volt, és utána sem sokat gyengült. Most viszont mindössze néhány

forró csóktól és Nicola csupasz mellének a látványától minden

képzeletet felülmúló merevedés fogta el.

A formás dombocskák enyhén megremegtek, amiből

következtetni lehetett rá, hogy a lány reszket.

Abban a pillanatban Marcus alig tudta megállni, hogy rá ne vesse

magát, de tudta, hogy még egy kicsit türtőztetnie kell magát, és

megkérdezte:

– Nem félsz tőlem, ugye?

Nicola megrázta a fejét.

– Nem.

Ám abból, ahogy kerülte az ő pillantását, és lehajtotta a fejét,

teljesen másra lehetett következtetni.

– Nekünk – mondta a férfi, ahogy közelebb lépett , és az ujjával

magasabbra emelte a lány állát, hogy egymás szemébe tudjanak nézni

– sosem szabad hazudnunk egymásnak.

A kijelentésben megint nem volt kérdés, csak ténymegállapítás.

Amikor Nicola egyetértően bólintott , ő újra megkérdezte:

– Attól félsz, hogy mi történik köztünk ma éjszaka?

– Nem félek tőled. Én csak…

Megint el akarta takarni a mellét, és amikor a férfi újra

megállította a mozdulatot, a korábbinál is erősebben kezdett remegni.

– Mondd meg, hogy mitől félsz, kismacska!

Ő azonban a válasz helyett kérdést tett fel.

– Miért szólítasz így?

Annak ellenére, hogy Marcus mennyire kívánta a lányt, és annak

ellenére, milyen erősen kellett küzdenie, hogy megfékezze a magában

lakozó ősembert, azt vette észre, hogy elmosolyodik.

– Mert pontosan úgy aludtál az ölemben. Mint egy elégedett

kismacska.

Ettől a lány tekintete ellágyult, és a remegése is megszűnt.

– Kismacskaként szeretnék hozzád dörgölőzni – suttogta félénken.

A nadrág cipzárja mögött egyértelműen megmozdult a keménység,

miközben ő a férfi reakcióját figyelte… és a válaszra várt, hogy vajon

Marcus is azt akarja-e.

A manóba, de még mennyire, hogy akarja! Azt szeretné, hogy

mindenütt egymáshoz simuljanak. Ám ha ő ezt teszi, a férfi már

semmire sem fog tudni gondolni, és ő sem mondta el, hogy miért

remegett.

– Én is ezt akarom – szólalt meg a férfi –, de előbb mondd el, hogy

mi a baj.

– Igazából… – Itt a lány megállt , mély lélegzetet vett , és csak

utána folytatta. – Már igencsak régen csináltam.

Ez megmagyarázza az idegességét…

– Lassan csináljuk majd – ígérte Marcus érzelmektől fojtott

hangon. – Lassan és óvatosan.

– Rendben – felelte a lány, és a szemében tükröződő bizalomtól

Marcus majdnem elolvadt. – De mi van akkor, ha gyorsan és hevesen

is akarom?

Abban a pillanatban a férfi minden önuralma megszűnt, és a

karjába kapta őt.

Ágy! El kell jutniuk egy ágyhoz, akkor megállhat, gondolkodhat és

eldöntheti, hogy mit csináljon a lánnyal, miképp tudja kiváltani

belőle az elégedett sikolyokat.

Gyorsan elindult a hálószoba felé, és már majdnem ott volt ,

amikor a lány úgy fordult, hogy a melle az ő mellkasának nyomódott,

az arca pedig a nyakának. Előbb a meleg lélegzetet érezte, utána pedig

a nő ajkát a vállán. De a végső lökést mégis az adta meg, hogy

megérezte a lány nyelvét a bőrén, amit egy pici harapás követett .

Már egyméternyire sem voltak az ágytól, lehajtotta a fejét, és a

szájába vette az egyik mellbimbót.

Milyen csodálatos érzés volt, ahogy az ő nyelvétől az az apró

testrész még keményebb lett! Érezte, hogy szinte eszét veszti a

vágytól, miközben a lány az ő nevét suttogja. Változtatott a fogáson,

hogy a másik mell is a szája elé kerüljön.

Egyértelmű volt, hogy korábban még soha nem tapasztalt annyira

erotikus érzést, mint amit most annak a láttán érzett , hogyan reagál a

lány az ő érintésére. Sikerült megtennie az utolsó lépéseket az ágyig,

majd leült a szélére, úgy, hogy Nicolát az ölében tartotta. A lány

beletúrt az ő hajába, a fejét pedig hátrahajtotta, hogy még jobban

felkínálja a mellét. Marcus a péniszén érezte a lágy csípőt, és tudta,

hogy ha a lány ebben a helyzetben mozogni és ficánkolni kezd, akkor

már azelőtt kiváltja a robbanást, mielőtt ő beléhatolhatna.

Elvette a száját a melléről, de csak annyi időre, hogy változtasson

a helyzetükön, aminek eredményeként a lány az ő széttárt combjai

közé került . Nicola lába elgyöngült, ezért ő megfogta a csípőjét, és a

pici, formás testet úgy mozdította, hogy egymás után újra a szájába

vehesse a két mellét. A lány keze továbbra is az ő hajában volt, és

ahogy Marcus az érzékeny bőrt nyalogatta és harapdálta, és miközben

a lány elragadó hangon nyögdécselt közben, ő hirtelen arra gondolt,

milyen jó lenne, ha az éjszaka nemcsak néhány óráig tartana, hanem

sokkal, de sokkal tovább.

Tizedik fejezet

Nicola korábban még sosem tapasztalta, hogy ennyire elveszítheti az

uralmat az érzései felett . Az agya és a teste mintha nem is az övé lett

volna. Marcus csókjai közben, és ahogy a férfi kezét a bőrén érezte,

elveszített minden kapcsolatot a külvilággal. A férfi egyetlen

mozdulattal lehámozta róla a nadrágot és a bugyit, így ő teljesen

meztelenné vált .

Ahogy a szájuk ismét összeforrt egy újabb, lélegzetelállító csókban,

a keze automatikusan a gombokat kereste a férfi nadrágján, hogy

mindketten meztelenek legyenek.

Egy nagy kéz azonban lefogta.

– Még ne! Csak akkor, ha már volt orgazmusod.

Teljesen meglepődött, amikor a férfi, miközben továbbra is

tartotta az ő kezét, mindkettőjük ujját az ő két lába közé nyomta.

– Milyen érzés? – kérdezte Marcus halkan.

– Jó. – Nicola szinte alig kapott levegőt. – Nagyon jó!

A lába remegett, miközben a férfi a szabad kezével szorosan

tartotta őt, a másikkal pedig, amelyikkel az ő ujját fogta, izgató

mozdulatokba fogott a testén.

– Marcus!

Ahogy a nevét sóhajtotta, mintha a gyönyör hullámai áradtak

volna belőle. A férfi tekintetében heves vágy csillant, majd szinte

ugyanabban a pillanatban előrehajolt , és a száját megint a lány egyik

mellére tapasztotta. Ő nyöszörgő hangokat hallatott az élvezettől,

mivel az együtt tartott ujjaik egyre erősebben nyomultak belé, és apró

köröket írtak le benne. Remek érzés volt, és ő még a lélegzetét is

visszatartotta.

– Most csak az én kezem következik.

A szavak jelentését szinte alig fogta fel, és a férfi máris elengedte a

kezét, hogy az egyik ujját bedughassa a forró, nedves nyílásba. Nicola

hallott ugyan valamit azzal kapcsolatban, hogy ez a rés milyen szűk,

de a szavak mintha nagyon távolról érkeztek volna hozzá.

– Engedd el magad, az én kedvemért. Látni akarom. Érezni

akarom, hogy az izmaid megfeszülnek, és bekövetkezik benned a

robbanás.

Egek, hiszen ő is ezt akarja, és a szexi szavak máris egyfajta kisebb

orgazmust váltottak ki nála. Már nagyon közel volt az igazi érzéshez,

de minél közelebb került hozzá, annál jobban remegett a lába.

Teljesen el akart lazulni, hogy ne legyen annyira szégyenlős, és

tökéletesen átadhassa magát az élvezetnek, amelyet Marcus kivált az

ő testéből, ám egy gondolat megakadályozta ebben.

Ha ezt a vad viselkedést élvezi Marcus mellett , az nem azt jelenti,

hogy pont olyan kis féktelen szajha, mint amilyennek Kenny

lefestette?

Marcus, mintha érezné a bizonytalanságát, kihúzta a kezét lábai

közül. Ő már éppen nyitotta volna a száját, hogy tiltakozzon, de

mielőtt meg tudott volna szólalni, a férfi már felemelte őt a padlóról,

és végignyúlt az ágyon, aminek eredményeként ő lovagló ülésben

találta magát rajta.

A férfi keze a hátát simogatta, és ő felismerte, hogy Marcus

beváltja a korábbi ígéretét.

Lassan és óvatosan.

Abban a pillanatban arra is rájött , hogy teljesen mindegy, mit

gondol róla a világ. Amikor az ágyban van Marcusszal, semmi más

nem számít, csak az, amit érez. Semmi más nem számít, csak a

hihetetlen gyönyör, amit már addig is kapott.

Lehajolt , hogy megcsókolja a férfit , a nyelvük hevesen egymáshoz

nyomódott, és a határtalan vágy eredményeként a csók olyan heves

lett , hogy szinte már erőszakos mozdulatnak számított .

Csók közben észrevette, hogy a férfi keze visszavándorolt az ő

lába közé. Halk, boldog nyöszörgést hallatott , ahogy az erős ujj ismét

becsúszott a testébe. Határtalan örömmel tapasztalta, hogy ebben a

helyzetben a csípőjét is könnyebb ütemesen mozgatnia.

– Még! – könyörgött. – Kérlek, Marcus!

Figyelte, hogyan küzd a férfi önmagával, miként rángatózik egy

apró izom a szépen metszett állon, és ekkor Marcus hirtelen azt

mondta:

– Maradj mozdulatlan!

Szinte elviselhetetlen volt megállnia, hogy ne folytassa a ritmikus

mozdulatokat, és levegőt venni is majdnem elfelejtett , amikor olyan

nyomást érzett magában, amit nem csak egy ujj válthat ki.

– Nicola?

Iszonyúan félt , hogy a férfi abbahagyja, ezért előrehajolt , és

csókot nyomott az ajkára.

– Kérlek, folytasd!

De ahogy a behatolás folytatódott, a hüvelyizmok is megfeszültek.

A férfi azt suttogta:

– Csókolj meg!

A következő pillanatban beletúrt a lány hajába, és a szájuk szinte

azonnal összeforrt . A csókok között Marcus azt mondta:

– Pont így gondoltam.

Rengeteg csodálatos érzés olvadt össze a következő pillanatokban,

és a szenvedély hatalmas hulláma síkossá tette az ujjak útját. Amikor

a férfi a másik kezét úgy tette a lány mellére, hogy mindkettőt

egyszerre tudja izgatni, és a benne lévő hüvelykujjával is folytatta az

ingerlést, ő már csak azt érezte, hogy közeleg az orgazmus. Az

élvezet szökőárként tört rá. Olyan elemi erejű volt, hogy azt hitte,

nem is tud vele megbirkózni.

Tudta, hogy nem képes vele megbirkózni.

Megszakította a csókot, és rátette a kezét a férfi mellkasára, hogy

távolabb kerüljenek egymástól, amikor pár szó keresztülhatolt a

pánikon.

– Nicola! Nézz rám! Itt vagyok veled.

Valahogy sikerült újra a férfira koncentrálnia, miközben a gyönyör

hullámai egymást érték a testében, és már készültek átcsapni felette,

hogy mindenestül maguk alá temessék.

Amikor a férfi azt suttogta: „Engedd el magad a kedvemért!”,

pusztán az a tény, hogy a tekintetében annyi elragadtatás

tükröződött, mintha még sosem látott volna ennél szebbet és

varázslatosabbat, megadta Nicolának a végső lökést. A testében

hirtelen megtörtént a robbanás, és elszabadultak az érzések.

* * *

Marcus eddig még soha nem volt együtt olyan nővel, akinél ennyire

vadul jelentkezett az orgazmus, és aki úgy viselkedett, mintha

korábban még sosem tapasztalt volna az ő érintéséhez hasonló

gyönyört… és akinek az eksztázisa szinte véget sem akart érni.

Isten az égben! Tényleg azt kívánta, hogy ne is érjen véget. Azt

akarta, hogy sose felejtse el a pillanatot, ahogy a lány megszakította

a csókot, és az izzadságtól fényes testtel föléje hajolt , miközben

átadta magát az érzéseknek. Mindig is emlékezni akart a

szenvedélyes, halk nyögdécselésekre csók közben, meg a sóhajokra,

amelyek egyre hangosabbak lettek. A szakadatlan unszolást sem

akarta elfelejteni, ahogy a lány a csókjáért és az érintéséért esdekelt,

és arra kérlelte, vigye őt végig az úton, egészen a gyönyör kapujáig.

De már tudta, hogy sosem fogja elfelejteni ezeket a hangokat és a

hihetetlen látványt, ahogy a világ legszebb nője az élvezettől elomlik

az ő karjában.

A lány végül megnyugodott, a korábban feszes izmok ellazultak, a

feje pedig az ő mellkasán kötött ki. Lihegett , és világosan érezhető

volt, hogy a tüdeje minél több levegőt akar. Bár Marcus még teljesen

fel volt öltözve – és fel volt izgulva –, élvezte, ahogy Nicola

összegömbölyödve hozzábújik, mint egy kismacska, akárcsak az első

együtt töltött éjszakán.

Ennek ellenére később kell majd kipihennie magát, hiszen ő még

nem fejezte be, amit elkezdett . A lánynak ott lesz az egész hátralévő

élete, hogy kipihenje a mai éjszakát, de ez mindkettőjükre igaz.

Nicola egészen napkeltéig az övé.

Figyelmeztetés nélkül a hátára fordította a nőt, és a

megdöbbentően szép, meztelen test fölé hajolt . A lány pislogott, és a

tekintete abban a pillanatban ködösnek tűnt. De utána újra pislogott,

elmosolyodott, és azt mondta:

– Túl sok ruha van rajtad.

A kezét a férfi nyakáról lecsúsztatta annak ingére, és elkezdte

kigombolni. Ahogy az ujjak finoman érintették a bőrt Marcus

mellkasán, a férfi szívverése tovább gyorsult . Miközben Nicola a

vetkőztetésre koncentrált , megnyalta az ajkát, és a férfi nem tudta

megállni, hogy ne hajoljon le, és ne tapassza rá ő is a nyelvét.

Mihelyt a két nyelv összeért, a lány kinyitotta a száját, és az

ajkak futó érintéséből újabb, elemi erejű csók lett .

Talán örökké tarthatott volna, ha Marcus nem hökken meg a

szakadó szövet hangjától, és nem hagyja abba. A lány idézte elő a

hangot, mivel nagyon gyorsan akarta levetni róla az inget, és ha a

gombok nem kapcsolódhattak ki időben, a szövet engedett .

Marcus ezt követően már csak azt látta, hogy a lány behajlított

ujjai közül a padlóra hullik a szakadt ing, és a kéz az ő hasán köt ki.

Az érzés leírhatatlan volt . Átkozottul nagyszerű. Ám számított rá,

hogy lesz még jobb is, mivel egy pillanattal később a heves

kismacskája már az ő mellkasát kezdte el harapdálni. Az izom

megrándult a fogak alatt , de aztán a nyelv is előbukkant, hogy

megnyalja az apró harapás nyomát.

– Még soha senkit nem akartam ennyire – suttogta a lány az ő

mellkasának, ahogy egyik csókot a másik után nyomta rá, miközben

a keze tovább vándorolt lefelé, és végül megmarkolta a nadrág

szövete alatt érezhető domborulatot.

A férfi gyorsabban vette a levegőt, ahogy a tenyér bezárult;

először próbálkozásképpen, de amint érződött, hogy az a valami

tovább vastagszik a meleg szorításban, a mozdulat bátrabb lett . Marcus

az élvezettől előbb összeszorította a fogát, de utána megszólalt , és

emlékeztette a lányt:

– Lassan és óvatosan, nehogy fájdalmat okozzak neked.

Nicola ránézett .

– Sosem tudnál nekem fájdalmat okozni.

A bizalom egyenesen szíven találta Marcust, pont olyan helyen,

amelyről úgy gondolta, hogy igencsak hosszú ideig zárva lesz minden

hasonló érzés előtt . Testének ugyanezen pontja reagált akkor is,

amikor a lány elaludt az ölében, amikor szégyenlősen és üde arccal

megjelent a konyhában, vagy amikor együtt nevetett a kisfiúval és a

kislánnyal, akik szeretik a zenéjét.

El sem tudta képzelni, hogyan csinálja a lány, és miképp tudja

bevenni magát az ő bőre alá, a csontjaiba, majd egyenesen a szívébe,

amelynek pedig zárva kellene lennie. Hiszen neki most úgy kellene

ránéznie mint Nicóra, a popsztárra. Emlékeztetnie kellene magát,

hogy ő reggel elmegy, és a lány elfeledkezik róla a rajongók között, a

villanólámpák fényében.

Nicolának nincs rá igénye. Legalábbis ez után az éjszaka után már

nem lesz.

Sosem bocsátaná meg magának, ha azzal az érzéssel zárulna le az

együttlétük, hogy szüksége van a lányra.

Meglehetősen bosszús volt, amiért a végkifejlet másodpercről

másodpercre biztosabbnak tűnt, és hirtelen hátrébb ment az ágytól,

hogy levegye a nadrágját. Szüksége volt pár másodpercre, mialatt nem

ér a lányhoz, hogy az agyműködése ismét normális legyen.

Nicola ránézett , és elkerekedett a szeme.

– Milyen szép vagy, Marcus!

A férfi tudta, hogy jó testi adottságai vannak, és már eddig is sok

nő nézett rá úgy, ám az ő csodálatuk még sosem tett rá ekkora hatást.

Talán azért, mert egyikük tekintetében sem volt ennyi ámulat és

ennyi bizalom.

* * *

Nicola nem tudott mást tenni, csak meresztette a szemét.

A férfi teste és izomzata – meg a hihetetlenül kemény, nagy

erekciója – mellett még Rodin szobrainak nagyszerűsége is eltörpült

volna.

Bár tudta, hogy a férfi nagydarab, ruha nélkül egyenesen hatalmas

volt, és úgy duzzadtak az izmai, mintha naponta fizikai munkát

végezne.

Tudat alatt észlelte, hogy Marcus óvszert tesz fel, és most hozzá

beszél:

– Pusztán azért, mert ezt felteszem, még semmi olyasmit nem kell

csinálnunk, amire még nem állsz készen.

Nicola élvezte, hogy az éjszaka során a férfié a vezető szerep, ám

az már nem tetszett neki, hogy Marcus esetleg becsületből nem tesz

meg valamit, pusztán azért, mert nem biztos benne, hogy ő „készen

áll” a folytatásra. Az sem tetszett neki, hogy a férfi még mindig az

ágy mellett állt , ökölbe szorított kézzel, mintha csak viaskodna

magával, nehogy újra megérintse őt.

Nicola egy másodpercig sem várt – nem kockáztathatta, hogy

Marcus esetleg meggondolja magát –, kiugrott az ágyból, egyenesen a

férfi karjába. Átölelte, és még a lábát is a dereka köré fonta. Marcus

mocorgott a lábak szorításában, és ahogy hirtelen kiengedte a

tüdejéből a levegőt, a sóhajjal együtt az ő nevét mondta. A lány kicsit

lazított a szorításon, és hagyta, hogy a nehézségi erő hatására lejjebb

csússzon, egyenesen rá a meredező keménységre. Annyira nedves

volt, és annyira izgatott , hogy a behatolás a legkisebb nehézséget sem

okozta.

A gyönyörű pillanatban azonban a férfi mást gondolt.

– Nem, Nicola, ne így… Még ne.

A teste azonban teljesen más véleményen volt, mint az agya.

Mindkét kezét rátette a lány fenekére, és úgy kezdett el mozogni,

hogy egyre mélyebben benne legyen. Nicola sóhajtott , a feje

hátrahanyatlott , a lábát pedig még erősebben szorította össze az ő

dereka körül, hogy még jobban magában érezhesse.

– Fáj?

A lány azt akarta mondani, hogy nem, egyáltalán nem fáj, mert

tudta, hogy a férfi ezt szeretné hallani. Előzőleg azonban megígérte

neki, hogy igazat mond. Felemelte a fejét, és azt válaszolta:

– Kicsit . De nagyon kellemes fájdalom. Többet akarok belőle.

Többet akarok belőled.

Mielőtt Marcus azt mondhatta volna, hogy álljanak meg, ő a

szájára tapasztotta a száját, a nyelvük ismét vad táncba kezdett , a

minimális fájdalom pedig hirtelen élvezetté vált .

Hamarosan újra az ágyban voltak, ő feküdt alul, Marcus felül, és a

férfi mellkasáról izzadságcseppek hullottak az övére. A szájuk

szétvált , ő felnézett , és újra a látványt csodálta: milyen szép ez a

férfi, erős, a mellkasa napbarnított , a karja izmos, a csípője keskeny.

– Lassabban! – szólalt meg a férfi reszelős hangon. – Lassabban

kell csinálnunk.

Talán a lány akkor jobban alkalmazkodott volna hozzá, ám Nicola

pont az ellenkezőjét akarta. Gyorsan és hevesen. Meg akarta tudni,

hogy milyen az, amikor a férfi elveszíti maga fölött az uralmat… és

érezni akarta, hogy mindez miatta történik.

Azt akarta, hogy Marcus mindent felejtsen el – mindent, azt

leszámítva, hogy mennyire vágyik rá, akarja őt, és kívánja.

És ő is pont így érzett vele kapcsolatban.

– Nem akarom lassan – felelte. – Téged akarlak! Mindenestül.

Felemelte a csípőjét, erősen nekinyomta a férfinak, és

kényszerítette, hogy többet adjon magából, utána pedig képtelen volt

visszatartani az elképedt sóhajt , ahogy megérezte a testébe hatoló

tömeget. Ahogy egyre inkább magában érezte őt, arra gondolt, hogy a

férfi nemcsak a testét kapta meg, hanem a lelkét is, habár ő úgy vélte,

az soha senkié nem lehet többé.

– Innen már nem tudunk visszafordulni – figyelmeztette Marcus.

– Nem akarok visszafordulni – suttogta a lány.

Ettől függetlenül továbbra is volt benne egy kis szorongás amiatt ,

hogy a férfi milyen sokat kap belőle. És nem csak a testét, bár abban

állapodtak meg, hogy egyetlen éjszakát töltenek együtt.

Szorosabban ölelte a férfi nyakát.

– Kedvellek, Marcus. Nagyon kedvellek.

A férfi lehajtotta a fejét, viszonozta a csókot, és azt mondta:

– Én is kedvellek téged.

A következő pillanatban már fölötte tornyosult, az ő keze pedig a

nyakáról lecsúszott a mellkasára. A férfi térdelő pózban megragadta

az ő csípőjét, és úgy igazította, hogy a két combja közé kerülhessen.

Nicola meghökkent, hogy a lába között hirtelen ürességet érzett , de

Marcus egyetlen, sima mozdulattal újra kitöltötte.

A férfi tekintete veszélyesen komoly volt .

– Ezt is élvezed, ugye?

– Ühüm.

Nem tudott válaszolni, nem tudta formába önteni a gyönyör

kifejezésére szolgáló szavakat, de nem is volt rá szükség, mert a teste

válaszolt helyette, ahogy a ráereszkedő súly alatt ütemesen mozgott.

– Pont így – biztatta Marcus. – Szorítsd meg! Éppen így.

Mintha csak a férfi gondolatai irányították volna az ő testét is,

érezte, hogy a hüvelyizmai fokozzák a szorítást, és mindketten

boldogan sóhajtoztak, ahogy a mozdulatok erősödtek, ugyanakkor

hevesebbek és sűrűbbek is lettek, ami szinte elképzelhetetlen

gyönyört váltott ki belőlük. Érezte, hogy újabb orgazmus készülődik,

egyre közeleg, és már minden sejtje várja.

– Istenem, Marcus! Tarts velem! Kérlek! Szálljunk el együtt!

Magam mellett akarlak tudni.

A szenvedélyes szavak az előre nem tervezett kéréssel együtt

mágikus hatásúak lehettek, mivel a férfi önmegtartóztatása, amelyet

pedig olyan nagy erőfeszítéssel teremtett meg, egy csapásra semmivé

foszlott . Már képtelen volt azzal törődni, hogy okoz-e neki

bármilyen fájdalmat, és ő vele tart-e a szeretkezés hevében.

Ó, milyen nagyszerű érzés volt Nicónak, ahogy a közelgő

orgazmus a hatalmába kerítette, és még a maradék levegőt is

kipréselte a tüdejéből! Mennyire élvezte, hogy ott van a hurrikán

közepén a férfival, miközben egyre feljebb és feljebb ragadja őket a

forgószél, és a férfi teste irányítja az övét is. Méghozzá tökéletesen.

Szavak visszhangzottak a hatalmas hálószobában, a férfi szavai

arról, hogy ő milyen szép és tökéletes, amihez a lány elfojtott

sóhajtásai, boldog nyögései és esetenként gyönyörrel teli sikoltásai

társultak. És amikor már azt várta, hogy az eksztázis véget ér –

elvégre nem tarthat örökké –, Marcus együtt ringatózott vele, keze

az ő lábai között volt, és apró köröket leírva fokozta a gyönyört.

– Csak még egyet – noszogatta a férfi, ő pedig azon csodálkozott,

honnan tudhatja Marcus, hogy még maradt benne energia, amikor

érezte, ahogy a gyönyör újabb hulláma söpör végig a testén; ezúttal

kevésbé volt heves, de olyan mély és élvezetes, hogy ösztönösen is

felnyúlt, és újra lehúzta a férfi fejét, hogy megcsókolhassa.

A csók most gyengédebb és ráérősebb volt, de Nicola nagyon

élvezte, ahogy a férfi nyelve az övéhez simul.

A lány nem is emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen

fáradtnak… és ilyen kellemesen. De mégis, ha most úgy aludna el,

hogy tudja, reggelre az egésznek vége, az álmai beteljesületlenek

maradnának. Zaklatott volt , annak ellenére, hogy milyen

csodálatosan alakult az éjszaka Marcusszal.

Tény, hogy ha teljesen ébren van, és erősebben tud koncentrálni,

valószínűleg sosem tette volna fel a következő kérdést:

– Mit szólnál két éjszakához egy helyett?

Ahogy tökéletesen kiegészítették egymást, ahogy a férfi közelebb

húzta őt magához, és a haját simogatta, az megadta a választ. Mivel

már nem kellett tovább ébren maradnia, a lány hagyta, hogy eltöltse a

megnyugvás, és álomba szenderült .

* * *

Ördög és pokol!

Marcus a mennyezetet nézte, ahogy San Francisco belvárosának

erős fényei az ablakok vékony függönyén át is bevilágítottak.

Mindig is élvezte a szexet, de ami Nicolával történt az előbb… az

sokkal több volt, mint jó szex.

Nem tudott koncentrálni, és a teste is teljesen kimerült .

Erre a lány most még egy éjszakát akar.

Természetesen ő is. Hogy a csudába ne kívánná megismételni élete

legizgalmasabb testi kapcsolatát a legszebb és legodaadóbb nővel,

akivel valaha is összekerült ágyban?

Ám éppen ez a probléma. Eredetileg csak szexet akartak. Nem

akartak mást, csak testi örömöt.

Nem volt más tervük, mint hogy minél nagyobb élvezetet

okozzanak egymásnak.

Nicola fészkelődni kezdett mellette, és a lány teste újra

izgalommal töltötte el őt, holott ilyesmire egyáltalán nem számított .

Talán ha nem lenne harminchat éves; talán ha nem vágja át egy

nő, akit feleségül szeretett volna venni; talán ha nem szeretkeznek az

előbb olyan hevesen, hogy az ágyéka még most is lüktet… akkor

esetleg elhitethetné magával a hazugságot, amelyet el akar hinni.

De tudta, hogy nem is érdemes próbálkoznia vele.

Tagadhatatlan, hogy a Nicolával töltött éjszaka több volt, mint

amiben reménykedett .

Amikor azt mondta a lánynak, hogy kedveli, úgy is gondolta.

Méghozzá sokkal jobban kedveli, mint amennyire akarja. Az

emlékképek, ahogy Nicola a gyerekekkel áll a liftnél, ahogy az ő

ölében alszik, vagy ahogy elragadóan ideges Smith konyhájában, a ma

éjszakai hihetetlen szexszel együtt a tökéletes nő vízióját teremtették

meg.

Ha egyetlen éjszaka ilyen gondolatokat válthat ki belőle, akkor mi

az ördögöt tehet vele kettő?

Tizenegyedik fejezet

Nicolának csodálatos álma volt. Egy meghitt és kényelmes ágyban,

kemény és meleg karok ölelésében feküdt, összegömbölyödve. Ahogy

minden oldalról melegség vette körül, teljes biztonságban érezte

magát – annyira, hogy teljesen szabadjára engedte a vágyait ,

miközben egy nagy férfitenyér végigsimított a mellén, onnan

továbbment a hasára, majd a lába között kötött ki. Az izgató érintés

hatására ő ösztönösen is megemelte a derekát, örömteli módon

sóhajtott , és széttárta a lábát, hogy jobban érezhesse a testén

kutakodó ujjakat.

Összerándult az élvezettől, és akkor – ó, igen, pont ott! – az ujjak

továbbvándoroltak lefelé, és átértek a nedvességtől csúszós részen,

hogy kiváltsák a legfinomabb ingert, aztán behatoljanak a testébe.

És akkor megérezte, hogy közeleg az orgazmus, olyan hatalmas,

hogy a lábujjától a feje búbjáig végigsöpör rajta. Kapkodva szedte a

levegőt, és lehunyt szemhéján át mintha azt látta volna, hogy az

álom felhőjén rés támad.

Ne! Még nem akar felébredni, és nem akar kilépni az egyik

legnagyszerűbb álomból, amelyben valaha is…

Brrr! Brrr! Brrr!

Az asztal tetején rezgő mobiltelefon erős hangjához szinte azonnal

csatlakozott a fejétől alig egyméternyire, az éjjeliszekrényen lévő

szállodai telefon csörgése is.

A francba! Hirtelen felült az ágyban, és vadul vert a szíve,

miközben az agyában a „franc” és „nyavalya” szavak ismétlődtek.

Hogy feledkezhetett el a klipről?

Már éppen arra készült, hogy ledobja magáról a takarót és

beszaladjon a fürdőszobába, hogy a világ leggyorsabb zuhanyozását

adja elő, amikor észrevette, hogy a combján a nagy kéz nem álom

volt.

Miután már mindenre emlékezett , azt tapasztalta, hogy a szíve

heves dobogásának semmi köze nincs ahhoz a tényhez, hogy elkésik a

munkából.

A lába között még mindig lüktetést érzett , és majdnem beteljesült

a vágy, de ekkor nagy elhatározással felmarkolta a lepedőt, és a

meztelen testére csavarta. Tudta jól, hogy az előző éjszaka után

ennek már nem sok értelme van. Talán csak zavarban volt , hogy

olyan hirtelen kellett felébrednie. Talán csak azért tette, mert Marcus

annyira izgatóan nézett ki, ahogy a lebarnult bőre élesen elütött a

hófehér lepedő színétől.

Vagy talán csak azért, mert nem szokta meg, hogy ébredéskor egy

férfi kezét érzi a lába között…

– Már tényleg nagy késésben vagyok. El sem tudom hinni, hogy

elfelejtettem beállítani az ébresztőt!

Mindig is ügyelt a pontosságra, különösen a Kennyvel való

szakítása után, amikor széles körben kialakult róla a party girl képe.

Az önkéntelenül kimondott szavak hallatán Marcus kihúzta a

kezét a lány combjai közül, mire ő máris hiányolta az érintés

melegségét. A férfi arrébb húzódott az ágyon, hogy ő is felüljön, ám ő

nem csinált problémát a meztelenségéből.

Egyértelműen látni lehetett rajta az erekciót, ezért Nicola egy

pillanatra teljesen meg is feledkezett a rá váró feladatról. Nem tudott

másra gondolni, csak arra, milyen jó lenne ráfeküdni a férfira, lejjebb

csúszni rajta, és befogadni őt a testébe. Egy olyan testbe, amely már

alig várja a szeretkezés újabb menetét.

Nagy valószínűséggel ezt is tette volna, ha a férfi nem szólal meg:

– Az én hibám. Túl sokáig ébren tartottalak az éjjel, bár tudtam,

hogy ma dolgozol.

Egek, miért olyan fura minden reggel, amelyet együtt töltenek? A

helyzeten az sem segített , hogy mindkét telefon folyamatosan szólt .

– Elnézést – mondta a lány. – Ezt gyorsan el kell intéznem, hogy

tudják, már úton vagyok.

Felvette a hozzá közelebb lévő telefont, és azt mondta:

– Szia! Bocsánatot kérek. – A kezébe temette az arcát, ahogy

folytatta. – Elaludtam. Hamarosan ott leszek.

Bontotta a vonalat.

– Lori volt . A hangja alapján igencsak aggódik a…

Nem fejezte be a mondatot, mert észrevette, hogy Marcus nincs az

ágyban, hanem a helyiség szemközti oldalán áll, és már a nadrágját is

felvette. Pedig neki kellett volna előbb felöltöznie és az ajtónál

lennie, hogy induljon, de a férfi arckifejezéséből ítélve az volt a célja,

hogy ő legyen a gyorsabb. Az egyértelmű mozdulatokból sejteni

lehetett , hogy a férfi semmit nem akar jobban, mint hogy elbúcsúzzon

tőle, és lezárja ezt a hihetetlen éjszakát, amelyet együtt töltöttek.

A lánynak abban a pillanatban eszébe jutott , hogy mit kért,

mielőtt álomba szenderedett volna a férfi karjában: „Mit szólnál két

éjszakához egy helyett?”

Az első reakciója az volt , hogy csendben marad, és szánalmas

bolondnak érzi magát, amiért több időt kért a férfitól, de ez erősen

emlékeztetne az első együtt töltött reggelükre. Lehúzta az ágyról a

lepedőt és beleburkolózott, miközben felállt , hogy szembenézzen

azzal a férfival, aki nem sokkal korábban több örömben részesítette,

mint amennyit ő egyáltalán lehetségesnek tartott .

Ám ahelyett, hogy útjára engedte volna a férfit , mielőtt még

nevetségesebbé teszi magát előtte, valami más jutott az eszébe.

Felidézte mindazt, amit mindig is akart vagy kívánt.

A helyzet ugyan nehéz és kissé megalázó volt, mivel nagy sebet

kaphatott volna a büszkesége, de a szíve mélyén tudta, hogy ő és

Marcus valami különleges dolgon osztoznak. Nemcsak a szex örömei,

hanem a kapcsolatuk édes pillanatai is összefűzik őket.

Nem hagyja, hogy ez az egész csak úgy véget érjen! Azt pedig

biztosan nem hagyja, hogy a testi kielégülés után Marcus egyszeriben

magára maradjon.

Nem engedte, hogy az idegessége megakadályozza abban, hogy

átmenjen a helyiség másik felében lévő férfihoz. Marcus tekintete

komorabbá vált , miközben ő közeledett hozzá, és szögletes

állkapcsának izmai is rángatózni kezdtek, ahogy a lepedő lefelé

csúszott az ő mellén. Nicola tudta, hogy elég lenne ledobnia magáról a

lepedőt, és megkaphatná, amit akar, mivel a férfi testi reakciója

szinte garantált . Annyira nagy volt a kísértés, hogy újra magán érezze

a vágy lángjának perzselését, hogy majdnem meg is tette.

Egy dolog azonban visszatartotta – egy hang a fejében, amely azt

mondta, hogy az újabb éjszakáról való döntést Marcusnak nem

pusztán annak alapján kellene meghoznia, hogy megint maga alatt

érzi az ő testét.

Természetesen nincs közös jövőjük azután, hogy pár napot eltölt

Marcusszal. A férfi egyáltalán nem illik hozzá – üzletember, aki

biztosan feleségre és gyerekekre vágyik, méghozzá hamarosan. Ő

pedig nem illik a férfihoz – popénekes, aki leginkább repülőgépeken

és szállodákban tölti a mindennapjait .

Ám ennek ellenére érzelmi szálak vannak közöttük. Már az első

éjszaka a klubban különös dolgot éreztek a hangos zene mellett és az

idegenek között. A benne lakozó művész akaratlanul is többet akart

megtudni erről a valamiről, ugyanúgy, mint ahogy fejest ugrik az

érzelmekbe, valahányszor újabb dalt ír.

Amikor már csak alig fél méterre volt a férfitól, azt mondta:

– Élveztem az elmúlt éjszakát.

Kényszerítette magát, hogy állja a mély és hihetetlenül perzselő

tekintetet.

– Mindent élveztem, miközben együtt voltunk.

Közelebb lépett , és mielőtt Marcus bármit mondhatott volna,

felemelte a kezét, és az ujja hegyét végighúzta a férfi állán kiütköző

izgató borostán. Az apró érintés hatására mintha elektromos áram

futott volna végig az erein.

– Még három napig it t leszek a videoklip miatt , szombaton este

pedig koncertet adok. De csütörtök estétől szombat délutánig bőven

lesz időm.

Újra hozzá akart bújni a férfihoz, és az ajkán akarta érezni az

ajkát. Előbb azonban be kell fejeznie, amit elkezdett , és biztosnak kell

lennie abban, hogy nem pusztán néhány újabb csókot lophat

Marcustól.

Emlékeztette magát, hogy az üzleti életben és a dalok írásánál is a

közvetlen megoldásokkal boldogul a legjobban – remélte, hogy most

is ugyanez történik, amikor előtte áll a legszebb férfi, akit valaha

ismert –, és azt mondta:

– Szeretnék veled több időt eltölteni, Marcus. Egyikünk sem

kötelezi el magát. Csak a mostani kapcsolatot folytatjuk még egy

picit .

Lábujjhegyre állt , és finoman a férfi ajkához érintette az övét;

tudta, hogy minden tőle telhetőt megtett , és teljesen őszinte volt .

Most már semmi mást nem tehet, csak várja a választ, ami lehet

beleegyezés… vagy a búcsú.

* * *

Marcus gondolatban már meghozta a döntést.

Ez a dolog Nicolával – az ördögbe, már nem is az eredetileg

tervezett egyéjszakás móka, hiszen gyakorlatilag két éjszaka lett

belőle – nem folytatódhat.

Igen, a testi kapcsolatuk tökéletes. Nem fogja azt hazudni

magának, hogy az elmúlt húsz év során más nővel is volt ehhez

hasonlítható szexuális élménye. Az előző éjjel történtektől még

mindig kábának érezte magát. Ráadásul az az igazság, hogy ha reggel

nem kezd csörögni a tetőtéri lakosztályban lévő összes telefon, ő még

mindig a lány lába között lenne.

Szinte képtelen volt rávenni az agyát – és a testét –, hogy

megfeledkezzen erről a szépségről és tökéletességről, különösen úgy,

hogy a lány ott áll előtte, és a függönyön beszűrődő napsugarak

kirajzolják a meztelen testre lazán felcsavart lepedő alatti formákat.

De azt is tudta, hogy még néhány nap együtt veszélyes lenne,

túlságosan is… És nem akarja összetörni a lány szívét. Főleg úgy,

hogy tudja, milyen édes és ártatlan Nicola.

Nem értette, hogy a lány szemében miért csillog annyi bizalom és

remény. Talán azért, mert ő újdonság a számára, vagy mert a

határozott üzletemberstílus változást jelent a fiatal sztárok és egyéb

hírességek után, akikkel legtöbbször együtt van.

Figyelembe véve azonban, hogy a dolog még Jill-lel sem jött össze,

pedig Marcus úgy gondolta, mindketten ugyanazt akarják az élettől,

kétség sem fér hozzá, hogy a kapcsolat semmire sem vezetne egy

fiatal popsztárral, aki gyorsan rá fog unni, és vissza akar térni az

extravagáns életmódjához.

Okos ember ebből kiszáll, mielőtt megégetné magát. A Jill-lel való

kapcsolatáig Marcus mindig büszke volt rá, hogy okos, és jó

döntéseket hoz még akkor is, ha az nehéz. Azt gondolta, hogy tudja,

mit akar, és mire van szüksége.

Nicola behatóan vizsgálgatta, miközben az ő fejében ezek a

gondolatok keringtek. Az együtt töltött két éjszaka és két reggel után

már elég jól kiismerte a lány viselkedését, és meg tudta állapítani,

hogy idegesen várja a válaszát. Voltaképpen amikor szombat reggel a

lány egy újabb éjszakát kért tőle, ő még ellen tudott állni a

kísértésnek. Egész addig, amíg újra meg nem látta őt a táncstúdióban,

és rá nem jött , hogy egyetlen, forró éjszaka a szex jegyében

elkerülhetetlen, mint ahogy az is egyértelmű, hogy a kapcsolatuk

ennél mélyebb nem lehet.

A telefonok újra megszólaltak, és Marcus tudta, hogy ez adja meg

a jelet a búcsúzáshoz.

Ennek ellenére nem a már eltervezett szavakat mondta ki, azokat,

amelyek egyszer s mindenkorra véget vetnek a kapcsolatuknak,

hanem különös módon azon kapta magát, hogy a lány derekára teszi

a kezét, és közelebb húzza magához.

Nicola annyira picinek tűnt mellette, ő mégis tudta, hogy nagyon

erős. Órákon át tud táncolni, énekelni és szeretkezni úgy, hogy nem

kell pihenőt tartania.

A lány kifújta a visszafojtott levegőt, ő pedig a másik kezével

beletúrt a selymes hajába, és tenyerét a fejére tette. Lehajolt , hogy a

szájuk összeérjen abban a csókban, amelyet annyira kívánt már attól

kezdve, hogy Nico olyan békésen és édesen aludt mellette a nagy

ágyban. A nő az ő nyaka köré fonta a karját, picit sóhajtott , és az

ajkuk érintkezéséből hamarosan a nyelvek fékezhetetlen tánca lett ,

boldog sóhajok és nyögdécselések kíséretében.

Igen, a vég elkerülhetetlen, gondolta Marcus, miközben átadta

magát a Nicolában tomboló szenvedélynek és a lány érzékiségének.

De minden, ami addig a befejezésig hátravan, olyan ígéretesnek és

elképesztőnek tűnik, hogy – bár nem nyugtathatja magát azzal, hogy

„mindössze egy újabb éjszaka együtt” – képtelen elhagyni a lányt.

Még nem megy.

Elvette a száját a nőéről, de a kezét továbbra is a testén hagyta.

– Vissza kell mennem Napába, hogy néhány dolgot elintézzek,

de… – Szünetet kellett tartania, hogy apró csókot nyomjon a lány

homlokára, amelyen barázdák jelentek meg abban a pillanatban, hogy

utalást tett a távozásra – …csütörtök este visszajövök.

A válaszul kapott mosoly a napnál is ragyogóbb volt, és az általa

kiváltott boldogság láttán hirtelen úgy érezte, hogy bármit megtenne

és bármit vállalna, ha ezzel Nicolának örömet szerezhet.

Ennek ellenére meg kellett ismételnie a korábbi kijelentést.

– Semmi elkötelezettség.

Először úgy tűnt, mintha a mosoly picit halványodott volna, de

amikor a lány megjegyezte: „nem kapcsolatot keresek”, arra gondolt,

hogy bizonyára csak képzelődött.

Bár csodálkozott rajta, hogy Nicola miért nem akar komolyabb

kapcsolatot, azonnal rávágta:

– Remek. Elteszem a kulcsot, és rögtön visszajövök, ahogy

elintéztem a dolgaimat. – Még egy puha csókot nyomott a lány

ajkára, és csak utána folytatta. – Most már készülnöd kellene a

forgatásra.

Ahogy a lány vonakodva elengedte a kezét, egyikük sem vette

észre, hogy ő a lepedőn áll. Csak akkor derült ki, amikor az lehullott

Nicola testéről.

A lányt meglepte a hirtelen támadt meztelensége, és ösztönösen el

akarta takarni magát a kezével. Marcus tudta, hogy nincs idejük a

bolondozásra, és a forgatás minden perce őrült összegekbe kerül, de

valamit a lány tudomására akart hozni.

– Amíg együtt vagyunk, azt akarom, hogy a tested legalább

annyira az enyém is legyen, mint ahogy a tiéd.

Nicola már eddig is pipacsvörös volt , de a szavak hallatán a

pirosság az arcáról átterjedt a nyakára, majd a mellére is. Egy hosszú

pillanatig csak állt , és takargatni próbálta a meztelenségét. Akkor

viszont bátran nagy levegőt vett , és mindkét kezét leengedte.

– Én is azt akarom.

Marcus érezte, már nagyon közel áll hozzá, hogy elveszítse az

önuralmát, ezért azt mondta:

– Menj és zuhanyozz le!

Egy pillanatig a lány mintha ellenkezni próbált volna. Bár a férfi

is úgy érezte, hogy minden porcikája azt kívánja, ragadja meg a lányt,

dobja az ágyra és tegye a magáévá, hogy az rekedt legyen a boldog

sikoltozástól, de tekintettel volt Nicola karrierjére, így aztán

elfordult, hogy felvegye az ingét.

Hallotta, ahogy a lány bemegy a fürdőszobába, és kényszerítette

magát, hogy ne gondoljon rá, milyen lenne az ajkán érezni az édes

szájat.

– Marcus?

Megacélozta magát, hogy pár másodpercig még ura maradhasson

az érzelmeinek, majd megfordult, hogy a lányra nézzen. Hihetetlenül

szép volt , ahogy a zuhany alatt állt , és éppen a csapot akarta

megnyitni.

– Nem tudom, hogy képes vagyok-e kivárni a csütörtök estét.

Egy pillanattal később a víz is csobogni kezdett , az ő gondolkodása

pedig azonnal kótyagossá vált , ahogy figyelte, ahogy Nicola

hátrahajtja a fejét, hogy a víz végigfolyhasson a mellén és a hasán át

a két combja között lévő, lágy, selymes részhez.

Még legalább egyszer akarja őt, mielőtt elmegy! Nem tart sokáig,

talán fél perc sem kell hozzá, annyira kívánja.

Szinte azonnal megszabadult a ruháitól, óvszert rakott fel, és

csatlakozott a lányhoz a zuhany alatt .

– Nem tudtam megállni – dörmögte.

A lány bólintott , elmosolyodott, majd átölelte Marcus nyakát, és

belekapaszkodott, hogy a lábát is a dereka köré tudja fonni.

– Ezt most élvezed, ugye?

– Nem kellene – ismerte be a férfi reszelős hangon, és úgy fordult,

hogy a lány háta a csempénél legyen, és ő kézbe vehesse a mellét –,

de tényleg így van.

Amióta a klubban találkoztak, azóta a lány szinte bármit

megtehetett , és az ő önkontrollja gyakorlatilag semmivé foszlott .

Gondolatai mélyén valami azt súgta neki, hogy a lány még

fájdalmat is érezhet, amiért ő olyan hevesen tette a magáévá előző

éjszaka, de a vágy már olyan erős volt a testében, hogy nem lehetett

visszakozni. A kezét a melléről lecsúsztatta a combok közé, ahol a

lány már belül is nedves volt, és készen állt , hogy befogadja őt.

– Nicola, nem tudok tovább várni. Sajnálom.

Mintha nagy távolságból hallotta volna a saját hangját, mint

amikor valaki bocsánatért esdekel, de már nem tudta volna

megfékezni magát, még akkor sem, ha a nő esetleg mégsem állna

készen az aktusra.

De amikor a lány azt mondta: „Én sem tudok”, mintha

megnyomták volna a startgombot, őt valami ragyogó, zöld fény

vakította el, és már képtelen volt megállni.

A női test melegen üdvözölte. A lány olyan erősen kapaszkodott

belé, hogy neki nem is kellett tartania őt, kezét a mellére tehette,

miközben a csípőjük összeforrt . A két száj egymást falta, végül a lány

hátrahajtotta és a csempének nyomta a fejét, miközben boldog

nyöszörgései visszhangzottak a zuhanyfülke falairól.

– Ó, igen, kérlek, pont így!

Marcus közelebb akart kerülni hozzá, hogy olyan mélyre

hatolhasson a csúszós melegbe, amennyire csak lehetséges, ezért két

kézzel megragadta a csípőt, és olyan hevesen mozgott, mint ahogy az

előző éjszaka is tette; elég keményen, hogy nagy valószínűséggel

kibírja az elkövetkező három napot, és ne kelljen beállítania a

forgatás kellős közepén, és kirángatnia a lányt egy üres helyiségbe,

hogy a magáévá tehesse.

Nicola az orgazmus közepette az ő nevét kiáltotta. Te jó ég,

micsoda érzés volt , ahogy átadta magát az élvezetnek, és minden

izma megfeszült , majd a gyönyör elmúltával minden porcikája

ellazult .

Marcus csak a lány orgazmusára akart figyelni, egy másodpercet

sem akart kihagyni, de képtelen volt eléggé koncentrálni rá; újra

Nicola szájára kellett tapasztania a száját egy perzselő csókban, és

közben ő is kielégült. Akárcsak az előző éjszakán, mintha szikrák

újabb özönét indította volna el ezzel a női testben, és a lány hang

nélkül kérlelte csók közben, hogy segítsen neki feljutni másodszor is a

csúcsra.

Marcus lejjebb csúsztatta a kezét. Nicola szeme tágra nyílt , ahogy

a teste azonnal reagált , amikor az ujjak érdes hegye hozzáért a

duzzadt csiklójához.

A férfi ekkor abbahagyta a csókot. Tudta, hogy a nőnek mire van

szüksége, mivel tökéletesen emlékezett az előző éjszaka során

tapasztalt reakcióra.

– Újra – noszogatta, miközben a lány testén matatott a lábai

között. – Újra engedd át magad a kielégülésnek, az én kedvemért.

Ahogy számított rá, a gyengéd utasítás hallatán Nicola behunyta a

szemét, a lélegzete elakadt, a testén pedig végigfutott a gyönyör újabb

hulláma.

Marcus már rengeteg szépséget látott a napai birtokán, több száz

napkeltét és napnyugtát a szőlő felett , de egyik sem volt fogható

ahhoz, hogy most láthatja, amint Nicola bőre kipirul, ő pedig vele

lehet a gyönyör eksztázisában.

Mindkét kezét visszatette a lány derekára, miután annak izmai

ellazultak, és már nem tudott eléggé kapaszkodni belé.

– Foglak – súgta a fülébe, majd leült a beépített székre a sarokban,

és átölelve tartotta a lányt.

– Késésben vagyok. – A nő felemelte a fejét, és rámosolygott. –

Rossz hatással vagy rám.

Éppen a samponosflakonért nyúlt, amikor észrevette a

meglepődést a férfi arcán.

Marcus egész életében jó példát akart mutatni, először a

testvéreinek, utána pedig az alkalmazottainak. És most egy popsztár

úgy gondolja, hogy ő rossz hatással van rá? Ezzel természetesen nem

lehet vitatkozni, hiszen most éppen őmiatta késik a forgatásról. Ha a

húga, Lori megtudja, hogy ő a felelős érte, megöli. A legkevesebb,

amit tehet, hogy nem tartóztatja tovább a lányt.

A flakonért nyúlt, és elkezdte besamponozni Nicola hajat.

– Ezt én is meg tudom csinálni – tiltakozott a lány nem túl

hevesen.

– Hagyd meg nekem az örömöt, hogy törődöm veled.

– Rendben van.

A lány bólintott , és teljesen ellazult az ő karjában.

Hatvan másodperc múlva a haja már tiszta volt, a férfi pedig

éppen a szappanhabot mosta le a bőréről. Egy újabb perc elteltével

Marcus puha törülközővel dörzsölgette a nő testét.

Csókot nyomott a telt ajkára, és azt mondta:

– Indulj, és varázsold el őket, hogy tátva maradjon a szájuk!

A lány azonban nem mozdult a karjai közül, és hirtelen úgy tűnt,

hogy nagyon aggódik valami miatt .

– Amit most csináltunk… tudom, hogy borzasztóan hangzik, de

szeretném, ha vigyáznánk rá, hogy köztünk maradjon.

Marcus bólintott , de megdöbbent, hogy ezt meg kell erősítenie.

– Természetesen csak mi tudunk róla.

– Jól van. – A nő picit bizonytalanul ránevetett . – Pompás!

Nicola meglepő gyorsasággal felöltözött . Máris kint volt az ajtón,

ő pedig egyedül maradt a hatalmas, tetőtéri lakosztályban, és azon

tűnődött, miképpen tudná megakadályozni, hogy teljesen

belehabarodjon a lányba.

De lehetséges, hogy ez már meg is történt.

Tizenkettedik fejezet

Bár Nicola korábban sosem mulasztott el egyetlen találkozót sem,

nem késett a bemutatókról és az interjúkról, jól tudta, hogy a korábbi

pontossága most nem sokat számít.

Az emberek azt hiszik el vele kapcsolatban, amit akarnak, és ő

átkozottul biztos volt benne, hogy most mindenki automatikusan azt

gondolja, hogy ő előző este sokáig szórakozott, és azért késett el a

saját videoklipjének felvételéről. Nagy volt ugyan a kísértés, hogy

mentegetőzések közepette jelenjen meg a színpadon, de nem engedett

neki. Már a színre lépés első pillanatától kezdve teljesen uralkodnia

kell magán.

– Szervusztok! – köszönt vidáman. – Elnézést, hogy késtem, de

ma reggel fontos dolgot kellett elintéznem.

Nem elemezgette a többiek reakcióját, mivel attól tartott , hogy a

végén fülig pirulna, ha eszébe jutnak a „fontos dolog” részletei.

Marcus szenvedélye egyszerűen levette a lábáról, annyira, hogy

meg is feledkezett a bizalommal kapcsolatos óvatosságáról. A férfinál

van a szállodai lakosztály egyik kulcsa, ami azt jelenti, hogy szabadon

kutathat az ő holmijában, ha úgy tartja kedve. S bár ő megfogadta,

hogy sosem bízik meg többé férfiban, most mégis felmerült benne a

gondolat, hogy újra buta és naiv módon viselkedett , de valahogy

képtelen volt elképzelni, ahogy Marcus turkál a dolgai között.

Most azonban egészen a videoklip elkészüléséig nem terhelheti az

agyát azzal, hogy mit csinált Marcus társaságában, ezért száműzte

ezeket a gondolatokat a fejéből. Már amennyire sikerült , ugyanis még

mindig magán érezte a férfi érintését, a férfi nagy tenyerét, a szájára

tapadó száját, a nagyra duzzadt, belé nyomuló erekcióját és…

– Nico, tökéletes az időzítés!

Lori lelkes üdvözlése visszarángatta őt a veszélyes gondolatok

világából.

– Igazán sajnálom, hogy elkéstem – mondta halkan, hogy csak a

koreográfusa hallja.

Marcus húga leállította a mentegetőzést.

– Mindenkinek annyi mindennel kell foglalkoznia, hogy fogadni

mernék, a stáb is csak most lett készen. Mihelyt átöltöztél és végeztél

a sminkkel, kezdjük a bemelegítést. Rendben?

Nicola nagyra értékelte, hogy Lori nem csinál nagy ügyet a

dologból. Sokan, akikkel korábban dolgozott, a fejére olvasnák most a

késést, és arra célozgatnának, hogy ő teljesen megbízhatatlan, és nem

is vártak tőle mást.

– Remekül hangzik. Köszi.

Már éppen indulni készült , hogy bejelentkezzen a rendezőnél,

amikor megérezte Lori kezét a karján.

– Tudom, hogy most nagyon kevés az időnk, de bocsánatot

akarok kérni, amiért az este faképnél hagytalak benneteket a

vacsoránál.

Nicola nem akarta beismerni, hogy utána még csak nem is gondolt

Lorira. Elszégyellte magát, és megkérdezte:

– Minden rendben van?

Lori megvonta a vállát.

– Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb rendben lesz – hangzott a

tömör válasz. – Nem mentem volna el, ha nem tudom, hogy teljes

biztonságban vagy a behemót bátyámmal. Udvarias volt veled, és

rendben visszavitt a szállodába?

Nicolának eddig még egyetlen alkalommal sem kellett ennyit

küzdenie, hogy teljesen közömbös arckifejezést erőltessen magára.

Válaszra nyitotta a száját, de többször meg kellett köszörülnie a

torkát, hogy beszélni tudjon.

– Igen, nagyon kedves volt .

Na igen, olyan észveszejtően kedves, hogy ő majdnem hagyta a

csudába a forgatást, csak hogy az egész napot a férfi ölelésében

tölthesse.

Szerencsére épp akkor jelent meg a rendező, és megmentette őt

attól, hogy még jobban elpiruljon. Örült , hogy a Marcusszal

kapcsolatos érzelmek helyett a munkára koncentrálhat, és a

következő három nap során olyan keményen dolgozott, mint eddig

talán még sosem.

A nap kezdetén ugyan mindenki azt gondolhatta róla, hogy

megbízhatatlan popsztár… de a munka végére mindenkit lepipált .

* * *

Három nappal később…

Tény, hogy lepipálta őket. De milyen áron?

Úgy esett be a liftbe, hogy felmenjen a tetőtéri lakosztályába, és

amikor kikászálódott, alig volt ereje, hogy az ajtónyitó kártyát

bedugja a nyílásba.

A falnak támasztotta a fejét, és a szemét is behunyta. Már csak

harminc másodperc, akkor lerogyhat valahová, és huszonnégy órán át

meg sem kell mozdulnia.

A zár kattant, és ő nekidőlt az ajtónak, hogy kinyissa. Mire

észrevette, hogy Marcus ül az ebédlőasztalnál a számítógépe előtt , a

férfi már félretolta a készüléket, és feléje tartott .

– Nicola! – Gyorsan átölelte őt, nehogy összerogyjon. – Szent

isten, mit csináltak veled a forgatáson?

– Nem miattuk van. Az ostoba büszkeségem az oka – mondta a

lány, bár sejtette, hogy a kijelentésnek nem sok értelme lehet. És

egek, annyira csodálatos érzés volt a két erős kar ölelésébe

belesimulni, és már semmire sem gondolni, csak hagyni, hogy a férfi

odavigye őt a kanapéra!

Becsukta a szemét, a fejét belefúrta a széles mellkasba, és végre

engedte, hogy erőt vegyen rajta a teljes kimerültség.

* * *

Nicola kicsit kábán ébredt, de határozottan kényelmesen érezte magát

Marcus karjában. A férfi olyan figyelmes volt , hogy még párnákat is

tett az ő feje és teste alá, amíg úgy aludt, mint akit agyonvertek.

Nagyon élvezte a helyzetet, a meleg biztonságot. Addig még soha

senkinek a társaságában nem érezte magát olyan kellemesen, mivel

semmit nem kellett bizonyítania. Nem volt muszáj „tökéletes

formában” lennie a férfi mellett , és nem kellett őt lenyűgöznie.

Egyszerűen önmaga lehetett . Nicola, és nem a világhírű Nico.

– Mennyi az idő?

Szúró érzést tapasztalt a szemében, és sajgott minden izma, mivel

az elmúlt három nap során száztíz százalékos teljesítménnyel

dolgozott és táncolt.

– Késő van.

Borzalmasan érezte magát, mert csak azért kért még egy éjszakát

a férfitól, hogy most párnaként használhassa őt a kanapén, és azt

mondta:

– Mindig elalszom rajtad.

Marcus halkan felnevetett .

– Már arra gondolok, hogy talán célzásnak kellene vennem.

Örült, hogy a férfi nem haragszik rá, amiért ő megint átejtette, és

azt mondta:

– Be fogjuk pótolni. Megígérem.

Előrehajolt , hogy megcsókolhassa. A nyelvük egy pillanatra

összeért, de a férfi gyorsan hátrébb húzódott.

– Fáradt vagy. Előbb a klipről mondj valamit!

Nico sokkal szívesebben csókolta volna a férfit , mintsem hogy az

őrült napjáról beszéljen, ám amikor Marcus az ő lábát kezdte

masszírozni, csak nyögdécselni tudott, hogy mennyire fáj… és

ugyanakkor milyen kellemes. A kéz a testén nagyon gyengéd volt,

mégis határozott; ugyanúgy, mint amikor szeretkeztek.

Akkor jött rá, hogy Marcus kérdezett tőle valamit, de ő elfelejtett

válaszolni.

– A felvétel rendben lement – mondta, de nem volt benne biztos,

hogy a férfi tényleg kíváncsi volt-e rá. Bizonyára csak udvariasságból

kérdezte, mert talán arra gondolt, hogy ő is azok közé a sztárok közé

tartozik, akik folyton magukról akarnak beszélni, noha pont az

ellenkezője volt igaz.

– Lori hívott , nem sokkal azelőtt , hogy visszajöttél. Vég nélkül

áradozott, hogy milyen nagyszerű vagy.

Nicola gyomra összerándult, mert nehezen viselte a dicséretet.

– Semmit nem mondtam neki a mi ügyünkről, esküszöm.

Akármit is jelentsen a „mi ügyünk”.

– Tudom. A húgom kezdettől fogva ujjong, hogy veled dolgozhat.

Azt mondta, hogy még senkit nem látott , aki ennyire koncentráltan

és keményen dolgozik, mint te. És ezt nem is tartom meglepőnek.

Nicola már attól kimelegedett , ahogy a férfikéz lágyan simogatta,

hogy megszűnjenek az izmaiban lévő csomók, de a dicséret hatására

tetőtől talpig elvörösödött.

– A legtöbb ember meglepődik ezen.

Nem tudta visszatartani a keserű megjegyzést. A férfi kérdő

tekintetét látva magyarázatot fűzött hozzá:

– A rólam kialakult kép nem egy munkamániás észkombájnt

mutat.

Tudta, hogy fáradt lehet, ha ennyire nyíltan beszél Marcusnak

ilyesmiről.

A férfi elkomorodott.

– A rólad kialakult kép?

Bár a lány érezte, hogy ejtenie kellene a témát, mégis azt mondta:

– Ugyan már, mindent tudnod kell az emberek képzeletében

másokról kialakított képről, hiszen az öcséd filmsztár!

– Ezt meg honnan tudod?

– Ne aggódj! – mondta Nico a kelleténél kicsit lekezelőbb

stílusban. – Nem kezdtem kutakodni utánad. – Marcus közben kérdőn

felvonta a szemöldökét. – Lori mondta, hogy Smith Sullivan az öcséd.

– Oldalra hajtotta a fejét, és figyelmesen vizsgálgatta Marcust. –

Bizonyos arcvonások alapján rájöhettem volna, hogy ti hárman

rokonok vagytok.

– Ha tudod, hogy Lori és Smith bátyja vagyok, nem jössz el velem

a klubból.

A megjegyzés kijelentés volt, nem kérdés.

– Igazad van – értett egyet a lány ugyanolyan nyíltan. – Nem

mentem volna el veled. – Kis szünetet tartott , és csak utána folytatta.

– És ha te tudod, hogy én vagyok az a hírhedt Nico, akkor te sem

jössz el velem.

A „hírhedt” szó hallatán a sötétbarna tekintetben valami

megcsillant, de mielőtt a férfi válaszolni tudott volna, neki hirtelen az

eszébe jutott:

– Hé, első éjszaka Smith házában voltunk, ugye?

Marcus csak bólintott , majd megkérdezte:

– Miért vagy hírhedt?

– Tényleg nem tudod?

Egek, milyen nehéz az ilyesmit elhinni! Még akkor is, ha a férfi az

első éjszakán nem tudta, hogy ő kicsoda valójában, rengeteg ideje lett

volna információt szerezni róla azután, hogy kiderült , ő Nico.

– Én sem kutakodtam utánad az interneten.

Au! Nem túl nagy öröm visszahallani a saját szarkasztikus

kijelentését. A lány összerándult, és azt mondta:

– Elnézést. A megjegyzésem talán nem volt igazán szerencsés.

– Nem bizony – értett vele egyet a férfi, miközben a keze a lány

bokájáról a combjára kúszott, hogy a nagyobb izmot masszírozza –,

de biztos vagyok benne, hogy naponta kell ilyesmit hallanod az

emberektől, ugye?

Nicola alig akarta elhinni, hogy Marcus semmit nem tud róla. De

hát nem tartozik a célközönséghez, miért kellene bármit is tudnia?

– Igen – értett egyet. – De mindig úgy gondoltam, hogy ha ennek

fejében énekelhetek és zenélhetek az embereknek, akkor megéri.

– Milyen a rólad kialakult kép, Nicola?

A csudába! A lány remélte, hogy ejthetik a témát, mielőtt a

kelleténél többet árul el magáról és a múltjáról. Az biztos, hogy a férfi

másodperceken belül mindent megtudhatna róla, amit csak akar, de –

valószínűleg igencsak naiv módon – nem tudta elképzelni, hogy

Marcus leül a számítógéphez, és elkezdi tanulmányozni

a Peoplemagazin fotóit és cikkeit.

Most viszont, hogy határozott kérdést kapott, és a férfi tényleg

kíváncsi a válaszra, már nem háríthatja el.

– A rólam kialakult kép meglehetősen egyértelmű – kezdte hamis

mosollyal. – Szexi. – Megnyalta az ajkát, majd kikényszerítette

magából a következő szót. – Vad.

– Azt látom, hogy szexi – mondta a férfi. – De vad? – A

homlokát ráncolta, és körülnézett a szinte teljesen sötét, csendes

lakosztályban. – A szobád a múltkor nem egészen úgy nézett ki, mint

ahol őrült összejöveteleket tartanak.

A lány vállat vont.

– Az emberek azt hiszik el, amit a legkönnyebb elhinniük.

– Ez tény – értett vele egyet a férfi –, de csak akkor, ha okuk is

van rá.

Nicola gyűlölt erről beszélni, különösen Marcusszal, de már

megígérte neki, hogy őszinte lesz hozzá.

– Nem mindig a legjobb döntéseket hoztam.

Magán érezte a meleg, sötétbarna tekintetet, miközben ő a térdét

vizsgálgatta.

– Mindenki hoz rossz döntést élete valamilyen szakaszában.

Nico felnézett a férfira.

– Veled is megtörtént?

Marcus vonásai megkeményedtek.

– Valójában nem is olyan régen.

Ő ettől önkéntelenül is némi megkönnyebbülést érzett .

– Sajnos, én a rossz döntésemet az egész világ szeme láttára

hoztam meg. Ezért tartanak vadnak.

– Nem tudnád megváltoztatni ezt a képet, ha igazán akarnád? Ha

megmutatnád az embereknek, hogy milyen is vagy valójában?

Ezt a kérdést ő is rengetegszer feltette már magának a múltban,

valahányszor a stylistja egyre rövidebb ruhákat adott rá, amelyekben

már szinte alig volt anyag. Amikor beszélni próbált erről az

ügynökével és a sajtósával, mindig úgy tűnt, hogy semmi értelme.

Egyikük sem hagyta figyelmen kívül a tényt, hogy Kenny árulása

után az ő karrierje egyenesen szárnyalni kezdett . Rákerült a

magazinok címlapjára, és hirtelen nagyon kapóssá vált az éjszakai

műsorok szerkesztői számára. A népszerűsége azóta sem csökkent.

Valójában inkább nőtt.

– Fogalmam sincs – jegyezte meg, majd folytatta. – Talán. –

Újabb vállrándítás. – A karrierem sosem alakult még ilyen jól. A

vadság talán nem is olyan rossz hírverés.

– Nem, a vadság nem szükségszerűen rossz – értett vele egyet a

férfi. – De nem rád jellemző, ugye, Nicola?

Hogyan tudhat róla ennyi mindent a férfi, tűnődött el kicsit kábán.

Amikor a testük összeforrt , és az utolsó cseppig kiélvezték a testi

örömöket, Marcus a szívét is megérintette volna, és megtalálta az

igazságot, amelyet pedig ő annyira rejtegetni akart mindenki elől?

Amikor Nico nem válaszolt a kérdésre, a férfi folytatta:

– Eddig csak egy dalt hallottam, de az remek. Tehetséges vagy, a

dalaidban mindent ki tudsz fejezni, amit csak akarsz.

Egy olyan kapcsolat esetében, amelynek kizárólag a szexről

kellene szólnia, Marcus mintha túlságosan is mélyre akarna ásni.

Mintha csak igazi kapcsolatról lenne szó.

A lány el akarta terelni magáról a figyelmet – és az sem

tisztességes, hogy csak a férfi kérdezgeti őt –, ezért azt mondta:

– Rólam már eleget beszéltünk. A szünetekben Lori elmesélt ezt-

azt a borászatodról. Hogyan fogtál bele?

Marcus a válasz helyett kérdéssel felelt .

– A húgom szeret beszélni, ugye?

Nicola elmosolyodott.

– Hős vagy a számára. – A mosoly meghatottabb lett , ahogy

gyengéd hangon folytatta. – Elmondta, hogy gyakorlatilag te

nevelted őt és az ikertestvérét, meg az öcséidet, akik nem sokkal

idősebbek nála.

Lori többször beszélt róla, hogy kétéves volt , amikor az apjuk

meghalt, és az anyukájuknak egyedül kellett felnevelnie nyolc

gyermeket. Nicola azonnal arra gondolt, hogy a teherből mekkora

rész nehezedhetett Marcus vállára. Ahogy a férfira nézett – és két

éjszaka után már tisztában volt vele, mennyire kitartó és erős –, úgy

érezte, hogy tudja a választ.

Marcus változtatott a helyzetükön, hogy jobban elérje a lány

másik lábát. Ő felsóhajtott az élvezettől, ahogy megviselt bőrén

megérezte a finom masszázst.

– Túl erős?

– Nem. Nagyon kellemes.

A „kellemes” szó után a levegő vibrálni kezdett köztük, és ő máris

azokra a pillanatokra gondolt, amikor a férfi éppen behatolt a

testébe, ő pedig kérlelte, hogy jobban, erősebben és mélyebbre. Tudta,

hogy a férfi mindig attól tartott , esetleg fájdalmat okozhat neki.

De az a picike kis fájdalom az első alkalommal bőven megérte.

– A papám imádta a kertészkedést – folytatta Marcus, és a lábfej

után a bokát masszírozta. – Az első emlékeim között van, hogy

paradicsomot és epret ültetett , én pedig kisgyerekként ástam

mellette.

Nicola hirtelen melegséget érzett , ahogy elképzelte a kis Marcust,

amint ásóval döfködi a földet. Próbálta ugyan meggyőzni magát, hogy

mindez csak azért van, mert imádja a gyerekeket, de tudta jól, hogy

maga Marcus váltja ki belőle ezt az érzést. Ehhez természetesen az a

tény is hozzájárult , hogy a férfi keze egyre közelebb került testének

ahhoz a pontjához, amely már izgatottan lüktetve várta az érintését.

– Mindig csodáltam azokat az embereket, akik ügyes kézzel végzik

a kerti munkát. – Lenézett a saját kezére. – Attól tartok, hogy az én

kezem erre a célra használhatatlan. A növények sikoltva

elmenekülnek, ha hozzájuk akarnék érni.

Határozottan tetszett neki a férfitól kapott mosoly és a válasz.

– Nem hiszem, hogy az én kezem alkalmasabb a feladatra, mint a

tiéd. Csak egy kis ügyességre és szakmai ismeretre van szükség.

A megjegyzésből arra lehetett következtetni, hogy Marcus sem

nagyon értett a kertészkedéshez.

– Ez olyan, mintha azt mondanánk, a dalok csak hangjegyek és

szavak kombinációi. – A lány megrázta a fejét. – Voltaképpen azok,

de mindig is úgy véltem, hogy egy dal akkor lesz igazán különleges, ha

egyfajta mágikus erő társul hozzá. Fogadni mernék, hogy a szőlő is

ilyen. – Hirtelen elmosolyodott. – És te vagy az a mágikus erő,

amitől olyan szépen fejlődik.

– Még sosem gondoltam ilyesmire – mondta a férfi elgondolkodva.

– Mágikus erő…

Nicola arra számított , hogy Marcus komolytalannak tartja az ő

megjegyzését, és újra ügyességről meg szakmai dolgokról kezd

beszélni. Ehelyett azonban a sötétbarna szempárban olyan vágy

csillogott, hogy neki a puszta látványtól hevesebben kezdett lüktetni

a vére.

– Olyan érzésem van, mintha terveznél valamit.

A következő pillanatban a mágikus erő, amelyet már a klubban is

tapasztaltak, újra kifejtette a hatását. Mintha csak a szerelem tündére

repült volna át felettük a varázspálcájával.

Tizenharmadik fejezet

– Emeld a fejed fölé a karodat!

Nicola nagyot nyelt az utasítás hallatán. Csak annyi levegőt vett ,

hogy alig jutott valami a tüdejébe, nekidőlt a háta mögött lévő

párnának, és lassan úgy tett , ahogy mondták neki.

Amint a karja már nem volt útban, Marcus megfogta a cipzárt a bő

pulcsin, amelyet a lány Loritól kapott kölcsön a hosszúra nyúlt nap

végén.

– Emlékszel, hogy miben egyeztünk meg korábban? – kérdezte a

férfi, miközben lassan lehúzta a cipzárt.

– Igen – felelte a lány alig hallhatóan. – Emlékszem.

– Pompás – jegyezte meg Marcus. – Akkor most ismételd meg!

Te jó ég, a lélegzés másodpercről másodpercre nehezebb,

különösen úgy, hogy a férfi keze végigsimítja az ő mellét, miközben

széthúzza a pulcsit .

– Amíg együtt vagyunk…

Az ismétlés mégsem sikerült azonnal.

– Folytasd, hallgatlak.

Nicola tudta, hogy nem kellene beszélnie, ám valami arra

ösztökélte, hogy örömet szerezzen a férfinak.

– A testem legalább annyira a tiéd is, mint ahogy az enyém.

A barna szempárban helyeslés tükröződött… és annyi vágy, hogy a

lány lélegzete is elállt tőle.

– Vedd le a pulcsit és a trikót, aztán feküdj vissza felemelt kézzel.

Bár a masszírozást leszámítva a férfi még nem is ért hozzá, ő

máris nedves lett , pusztán az érzéki utasításoktól. Talán már nem

kellett volna csodálkoznia a saját reakcióján, vagy azon, hogy

határozottan élvezi az irányítást, mégis volt benne egyfajta

meglepődés.

– Előfordult már, hogy valaha is elfenekeltek, Nicola?

Meglepetten a férfira pillantott , ahogy a meghökkentő kérdés

visszarántotta a tűnődésből.

– Elfenekeltek?

A pulzusa felgyorsult , ahogy elképzelte: a férfi ölében fekszik,

deréktól lefelé meztelen, és a nagy kéz közeledik a testéhez.

– Nem. – Megrázta a fejét. – Természetesen nem.

A választ hallva a férfi szája széle picit felfelé kunkorodott. Az

elfenekeléssel kapcsolatban azonban már semmit nem mondott,

hanem azt kérdezte:

– Emlékszel, mire kértelek az előbb?

A lány hirtelen rájött , hogy még nem vette le magáról a pulcsit és

a trikót. A másodperc töredékéig őrlődött, magán hagyja-e a

ruhadarabokat, kiváltva ezzel az esetleges elfenekelést – és már

pusztán a gondolattól izgalom futott végig a testén –, vagy

engedelmeskedjen.

Mivel tartott egy kicsit az ismeretlentől – és a saját, meglepő

vágyaitól –, ezért sietve engedelmeskedett .

Amikor deréktól felfelé már meztelen volt, hátradőlt a párnán, és

lassan felemelte a karját. Annak ellenére, hogy Marcus már sokszor

látta az ő mellét, még mindig egy kis szégyenérzet volt benne, amikor

meztelenül mutatkozott a férfi előtt .

– Nagyon jól csinálod.

Az édes szavak és a meleg tekintet hatására végül kinyújtotta a

karját.

Arra számított , hogy a férfi megérinti, vagy cirógatni fogja.

Ehelyett csak nézte, olyan sokáig, hogy a lány már határozottan

vágyott az érintésére, a lába között pedig egyre nedvesebb lett az

izgalomtól. És akkor legnagyobb meglepetésére a férfi felvette a

pulóvert, és összekötözte vele az ő csuklóját.

– Próbáld mozgatni a kezed, hogy láthassam, mennyire szoros a

kötés.

A hang érzelmektől és vágytól fűtött volt . A lány megmozgatta a

karját. A béklyó puhán nyomódott a bőréhez, de tudta, hogy nehéz

lenne belőle kiszabadulnia.

A legutóbbi éjszakán még esküdni mert volna rá, sosem fogja

engedni, hogy bárki valaha is ilyen helyzetbe kényszerítse. Ki kellene

szabadítania magát. De nem akarja.

Marcus, mintha csak hallotta volna a néma kérdést, megszólalt:

– Mondd meg, hogy mit szeretnél, Nicola. Mondd meg, hogy mit

akarsz.

Rátette a kezét a lány csípőjére, napbarnított bőre sötétnek tűnt

az ő sápadt hasán. Nicola megborzongott, hogy milyen kicsi a férfi

mellett , aki abban a pillanatban gyakorlatilag bármit megtehet vele,

mert ő képtelen védekezni. Az ilyen gondolatoknak éppenséggel nem

fokozniuk kellene a vágyát, ám meglepő módon mégis ez történt.

– Ha nem árulod el, akkor ki kell találnom – mondta a férfi, és

fölé hajolt . A haja az ő száját csiklandozta, amitől a lányt forróság

öntötte el.

Nicola nem szokta meg, hogy szavakkal fejezze ki az igényeit az

ágyban, de a vágy már olyan erősen munkált benne, hogy el is

felejtette: a feje fölött kell tartania a kezét. Már éppen a férfi felé

akart nyúlni, amikor eszébe jutott , hogy csomó van a kezén. Marcus

kötözte össze.

Egyértelmű, hogy a férfi látta a vágy csillogását az ő szemében,

mert azt mondta:

– Helyes. Most teljesen az enyém vagy, hogy játszadozhassak

veled, igaz?

Annak ellenére, hogy Nico a világ szemében leginkább egy

szexbomba volt, alapvetően feministának tartotta magát. Ilyen

helyzetben elvileg dühöngenie kellene.

Nem érezhet eksztázist a gondolattól, hogy valaki „játszadozhat

vele”!

– Most igazán… – Nem tudta, hogyan fogalmazza meg mindezt,

pedig úgy gondolta, hogy fontos lenne. – Nem kellene ilyesmit

éreznem.

– Mondd el, hogy mit érzel!

A gyengéd hangtól megremegett, és úgy döntött , hogy elmondja az

összes titkát, azokat a vágyakat is, amelyekről eddig nem is tudott, de

amelyek végig benne voltak, és várták, hogy felszínre kerülhessenek.

– Ez nem én vagyok. Nem szeretem, ha valaki utasítgat.

Meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi mosolyog, ám különös

módon ő nem bosszankodott rajta, nem gondolta úgy, hogy

kinevetik, hanem úgy érezte, hogy talán mégsem olyan csodabogár

pusztán azért, mert élvezi, amit a férfi mond neki, és amit tesz vele.

– Utasítgatlak?

Már éppen igent akart mondani, amikor rájött , hogy nem egészen

erről van szó.

– Arra kérsz, hogy csináljak meg bizonyos dolgokat – suttogta, de

nem tudott a férfira nézni, és még szégyenlősebb lett .

– Nem kellene megtennem ezeket a dolgokat. – Érezte, hogy

milyen piros az arca. – Nem kellene élveznem, hogy megteszem őket.

A férfi keze az álla alá csúszott , gyengéden felemelte, és egymás

szemébe néztek.

– Szeretem nézni, ahogy reagálsz a közeledésemre. Szeretem

nézni, ahogy a legszebb nő, akit valaha láttam, remeg a vágytól.

Szeretem hallani, ahogy kérlelsz, érintselek meg, csókoljalak meg, és

tegyelek a magamévá.

Nicolát már pusztán a szavaktól és a határozott hangtól hihetetlen

vágy töltötte el, de úgy érezte, még egy utolsó tiltakozásra szükség

van, még egyszer meg kell próbálnia ésszerűen gondolkodni.

– De általában mindig én mondom meg az embereknek, mit

csináljanak.

– Gondoltál már rá, hogy kikapcsolódásként talán most másképp

viselkedhetnél? – kérdezte a férfi halkan. – Valaki másra hagyhatod

az irányítást, és nem neked kell törődnöd mindennel.

Nicola gondolatait már elhomályosította a vágy, ennek ellenére

felfogta a kérdés lényegét.

– Érints meg, Marcus! Csókolj meg! – Kis szünetet tartott , hogy

összeszedje a bátorságát. – A tiéd akarok lenni.

Utána már csak azt érezte, hogy lekerül róla a nadrág és a bugyi, ő

pedig az ágyon fekszik elnyúlva, Marcus fölötte van, erős, nagy teste

benyomja őt a párnák közé. A férfi az egyik kezével az ő csuklóját

tartotta felemelt helyzetben, miközben a másikkal lenyúlt a lábai

közé, és ugyanabban a pillanatban a szájába vette a mellbimbóját.

Nicola megemelte a csípőjét, hogy jobban érezze Marcus kezét. A

korábbi beszélgetésük, hogy ki utasít kit , és ő mennyire élvezi az

utasítások végrehajtását – az azt megelőző simogatással együtt –,

tökéletes előjátéknak bizonyult.

– Adj többet magadból, Nicola! – biztatta a férfi. A lehelete forró

volt, miközben csókokkal borította el, és a másik mellbimbóját is a

szájába vette. – Adj nekem mindent!

A lány hüvelyizmai válaszul összeszorították a férfi ujját, és ő

felkiáltott , ahogy eljutott az csúcsra. Marcus ujja izgató köröket írt le

a testében, ezért ő a csípőjét újra meg újra nekinyomta, ahogy az

orgazmus hullámai levonultak benne.

Az egész testét megrázó gyönyörtől szinte már semmire sem

tudott koncentrálni, ezért csak halványan érzékelte, ahogy Marcus

leveszi a csuklójáról a pulcsit , és levetkőzik. Félig lehunyt szemmel

figyelte, hogy a férfi kimegy a fürdőszobába, és felrakott óvszerrel tér

vissza. Nicola csuklóján ugyan már nem volt kötés, de egyszerűen

nem volt hozzá ereje, hogy megmozdítsa a karját.

Ekkor a férfi letérdelt az ágy mellett . Úgy igazította el az ő testét,

hogy a háta és a válla a párnán volt, de a csípője már az ágy szélén.

Szinte levegőt sem tudott venni, a nagy kéz máris megragadta a

fenekét, és izgató lassúsággal beléhatolt .

A lány belemélyesztette az ujjait a kanapéba, mivel kapaszkodnia

kellett valamibe, miközben a férfi a magáévá tette, és teljesen átvette

az irányítást az ő érzékei felett . Korábban Nico ilyet csak a zenénél

tapasztalt . Teljesen kimerült volt ugyan a forgatástól, de a

masszírozás és az imént átélt elemi erejű orgazmus új energiákat

szabadított fel benne.

Érezni akarta a kemény izmokat, ezért Marcus felé nyújtotta a

kezét. Átölelte a nyakát, és úgy helyezkedett, hogy a melle

hozzádörzsölődjön a széles mellkason lévő sötét szőrzethez. A szájuk

összeért, és a lány már nagyon vágyott a csókokra – amelyekről

három hosszú napig álmodozott, annak ellenére, hogy folyton

győzködte magát, nincs ideje ilyesmire gondolni.

A viszonzásul kapott csókok ugyanolyan mohók voltak. Érezte,

hogy Marcus erekciója egyre nagyobb lesz, és annyira kitölti őt, hogy

levegőt is alig kap az izgalomtól.

A férfi ekkor megszakította a csókok sorozatát, hátrahajtotta a

fejét, a helyiség pedig visszhangzott a kielégült nyögésektől.

Nicola ismét úgy érezte, mintha repülne… egyenesen Marcus

karjaiba.

Tizennegyedik fejezet

Marcus már kezdett túlságosan is hozzászokni, hogy reggelenként

Nicola fekszik összegömbölyödve a karjában. Amikor szeretkezés

közben a lány minden szenvedélyét és vágyát beleadta, ő szinte el is

felejtette, hogy milyen filigrán alkatú. Ahogy azonban a nagy ágyban

cirógatta a testét, újra emlékeznie kellett rá.

Megint erekciója támadt, amikor a nő megmozdult álmában, és

nekidörgölődzött. Mivel az egyik keze a lány mellén volt , igencsak

küzdenie kellett , hogy magára erőltessen némi önuralmat, aminek

már gyakorlatilag az első találkozásuk óta híján volt . Az ördögbe,

hiszen csak nem teheti magáévá a lányt, mielőtt az felébred!

Nem kellett volna újabb éjszakát eltöltenie Nicolával. A fenébe,

már az az egyetlen éjszaka is túl sok volt Smith házában, amikor a

lány az ölében aludt! Most sem kellene egy teljes, együtt töltendő

napra készülnie, nem kellene úgy éreznie magát, mint egy gyereknek

az édességboltban, ahogy visszafojtott lélegzettel várja, hogy a lány

újra ránevessen, amitől az ő lelkébe öröm és szépség költözik.

Attól pedig végképp nem lenne szabad félnie, hogy el kell

búcsúzniuk egymástól, amikor a lány újra felszáll a repülőgépre, és

továbbutazik egy másik városba, egy másik fellépésre.

Marcus annyira arra koncentrált , hogy mit nem szabad éreznie a

nővel kapcsolatban, hogy teljesen váratlanul érte, hogy Nicola nyelve

lassan végigvándorolt az ő egyik ujján, majd a mellette lévőn, és így

tovább.

Te jó ég, a lány mindegyik ujját végig akarja nyalni?

Ördög és pokol, tényleg azt akarja!

Hála istennek, az ágyhoz elég közel tette le az óvszeres tasakot,

így könnyen elérheti. Csak a lehető legrövidebb időre vette le a kezét

a lányról, a fogával tépte fel a csomagolást, és gyorsan feltette a

gumit lüktető péniszére.

Meg sem kellett szólalniuk, ahogy megfogta a lány combját, és úgy

fordította a testét, hogy beléhatolhasson. Nicola tüdejéből szinte

minden levegő kiszállt , ahogy teljesen magában érezte a férfit .

– Marcus! – suttogta, ahogy egyre jobban a szenvedély hatása alá

került .

Pont ez az, ami hiányozni fog neki, ismerte fel a férfi, ahogy

végighúzta a kezét a nő mellén, és érezte, milyen gyorsan és erősen

ver a szíve. Nemcsak a pompás test, nem pusztán a szenvedély,

nemcsak az állandó készség a szeretkezésre… hanem az is, hogy

milyen bájos és édes.

A Nicolával kapcsolatos érzelmek váratlan hulláma az önuralma

maradékát is elsöpörte. Tudta, hogy alig harminc másodperce maradt

a robbanásig, ezért lejjebb csúsztatta a kezét a lány melléről. Ő

elragadtatott sóhajt hallatott , ahogy megérezte az ujjait a combja

közötti csúszós és nedves részen, és újra magába fogadta, úgy, hogy

egyértelműen érezni lehetett , készen áll az élvezetre.

Így, ketten együtt, több örömmel üdvözölhették az új napot, mint

amit a férfi addig valaha is tapasztalt . Ahogy a lány orgazmusa végül

az övét is előidézte, többé már nem tudta titkolni az igazságot: Nicola

a szívéből is megkaparintott egy részt.

Akár akarja, akár nem.

* * *

Nicola Marcusra nézett az ablak melletti asztalkánál, ahol palacsintát,

kolbászt és rengeteg gyümölcsöt ettek éppen. Hogy lehet, tűnődött,

hogy a közösen fogyasztott reggeli majdnem annyira meghitt érzést

vált ki belőle, mint a szeretkezés?

Talán csak azért, gondolt bele, mert már nagyon régóta nem

töltött el egy nyugodt reggelt egy férfival. Ilyet gyakorlatilag sosem

tapasztalt , mivel Kenny szinte mindig túl másnapos volt ahhoz, hogy

déli t izenkettő előtt felkeljen.

Bár Marcus a munkája során borokkal foglalkozott, a lány

képtelen volt őt részegen elképzelni. Ez is egy ok, amiért annyira

biztonságban érezte magát mellette.

Hirtelen sürgetést érzett , hogy a férfi tudomására hozza, mennyire

nagyra tartja őt, mennyire élvezi a lopott, t itkos, együtt töltött

órákat, és azt mondta:

– Tudom, milyen sokat kell dolgoznod a borászatban. – Átnyúlt az

asztalon, és megfogta a férfi kezét, de ahogy az ujjaik összefonódtak,

már attól egyfajta izgalmat érzett . – Köszönöm, hogy velem töltöd

ezt az időt.

– Sehol máshol nem lennék szívesebben – hangzott a válasz,

amelyhez kérdés is társult: – Általában mit csinálsz a

szabadnapjaidon?

A lány eltűnődött.

– Nem is tudom. Nem sok akad, amióta elkezdtem énekelni.

Főként az utóbbi hat hónapban, amióta a szíve – vagy inkább a

büszkesége – darabokra tört , könnyebb volt számára minden

figyelmét a zenére és a karrierjére fordítania.

– Ugyanez igaz rám is. Ahogy mondtad, a szőlő rengeteg figyelmet

követel.

Bár egyértelműen különböznek egymástól, Nicola meglepetten

tapasztalta, hogy mégsem mindenben egymás ellentétei.

Rámosolyott a férfira.

– Nem kellene most szomorúnak lennünk? Két munkamániás,

akik nem tudják kitalálni, mit kezdhetnének egy szabadnappal.

A férfi az ölébe húzta Nicolát.

– Már most fél tucat ötletem van.

A lány kuncogott, ahogy Marcus a nyakát harapdálta, és

nevetséges módon nagy kedvet érzett ahhoz, hogy az egész napot

ágyban töltsék. Különösen azért, mert a férfi annyira játékos

kedvében volt.

Úgy fordult, hogy szemtől szemben legyenek, a férfi pedig az

ajkához érintette a száját, minek eredménye a legédesebb csók lett ,

amelyet ő valaha is kapott.

– Mi lenne, ha elvinnélek az egyik kedvenc helyemre? – ajánlotta

Marcus.

Mivel a férfi az első pillanattól fogva magának való ember

benyomását keltette, Nicola különösen nagyra értékelte az ötletet.

– Örülnék neki. – Nem volt ínyére, de valamire emlékeztetnie

kellett a férfit . – Sajnos a legtöbb helyen, ahová beteszem a lábam,

azonnal felismernek.

– Tudom. Smith öcsém ugyanezzel a problémával küzd. A

családom az évek során elég jól megtanult együtt élni vele. Tehát ne

aggódj! Azt hiszem, hogy a hely, amelyre gondolok, tökéletes lesz. –

Végighúzta a kezét a lány alsó ajkán, amitől Nicolán remegés futott

végig. – Meglehetősen intim a légkör.

A lány hangja szinte csak suttogás volt, ahogy megszólalt:

– Ha intim, az jó.

Elképzelte azt a fél tucat dolgot, amit most egymással tehetnek, és

az ereiben még a korábbinál is hevesebben lüktetett a vér.

Már éppen arra készült , hogy megcsókolja a férfit , amikor

megszólalt a dörmögő hang:

– Ha megint csókolózni kezdünk, sosem jutunk ki a szállodából.

– Rendben.

Egy másodperccel később a férfi a lány hajába túrt , és hamarosan a

szájuk is összeért. Iszonyúan kívánták egymást, és Nicola úgy

helyezkedett , hogy lovagló ülésben legyen a férfin. Nagyon keményet

érzett a lába között, és ösztönösen is ritmikus mozgásba kezdett ,

miközben cirógatták egymást.

Ez volt az elő alkalom, hogy kettejük közül ő irányította a

szeretkezést, és ahogy a korábbi engedelmességet is élvezte, ez is

határozottan a kedvére való volt; örömet jelentett számára a tudat,

hogy eksztázist vált ki Marcusból pusztán azzal, hogy becsúsztatja a

kezét a hosszú ujjú ing alá, amelyet a férfi felvett a zuhanyozás után.

Egy olyan, hihetetlenül érzéki zuhanyozás után, amelyet követően

egész estig nyugton kellene maradniuk.

Ám a Marcus iránti vágya nem ismert határokat. Szerencsére,

gondolta mosolyogva, a férfi is éppen így érez.

Megszakította a csókot, és azt mondta:

– Mindjárt visszajövök.

Lecsúszott Marcus öléből, és mielőtt a férfi elkaphatta volna,

óvszerért ment. Amikor visszatért , örömmel vette észre, hogy

Marcus szemében meglepetés – és vágy – tükröződik, mivel ő közben

levette a ruháját.

Még mindig kicsit szégyenlős volt meztelenül, és a Marcus

szemében ragyogó örömből merített bátorságot, ahogy megindult felé.

Amikor közel ért hozzá, a férfi kinyújtotta a kezét, ő azonban nem

ült vissza az ölébe, hanem lassan letérdelt a két lába között.

– Nicola?

A férfi hangja rekedt volt , és szinte nyers, ahogy kimondta a

nevét, az ő keze pedig vágytól és bizonytalanságtól remegett,

miközben a nadrág cipzárját húzta le.

Marcus lefogta a kezét.

– Ezt nem kell csinálnod.

Belenéztek egymás szemébe.

– De akarom.

És tényleg akarta, annyira, hogy ő maga is megdöbbent.

Az őszinte válaszra adott kéjes nyögés hatására megduzzadt a

mellbimbója. Nagyon remélte, hogy a férfi nem lesz csalódott az ő

technikája – vagy annak hiánya – miatt , és kis segítséggel ugyan, de

sikerült lehúznia a nadrágot és az alsónadrágot, hogy Marcus végre

kiszabaduljon…

Isten az égben! Milyen szép, és milyen hatalmas! Nagyobb, mint

amilyennek képzelte, annak ellenére, hogy már több alkalommal

látta, és érezte is magában.

Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, és végighúzza az ujja hegyét

a kimondhatatlanul kemény, kívülről pedig selymes szerszámon.

– Jézusom, ez nagyon jó!

Nicola annyira elmerült Marcus testének a felfedezésében, hogy

alig hallotta a megjegyzést, miközben a kérdéses testrészt a kezébe

vette. A markában izgató érzést tapasztalt , és összefutott a nyál a

szájában. Gondolkodás nélkül lehajolt , és megnyalta a férfi péniszét.

Marcus fojtott hangot hallatott , és megmarkolta az ő haját. A lány

tudta jól, hogy a férfi átvehette volna az irányítást, hogy ott tartsa

őt, és kielégülést szerezzen a szájában, s bár t isztában volt vele, hogy

azt sem bánná, ezúttal mégis örült , hogy a saját tervei szerint

intézheti a dolgokat.

A férfi bőre tiszta volt , mégis enyhén sós, és ő úgy döntött , egy

alkalommal nem elég megkóstolnia. Egy pillanattal később a nyelve

már úgy mozgott rajta, mintha a legízletesebb nyalóka lenne, amelyet

valaha is kóstolt , de még ez sem volt elég neki. A szájában akarta

érezni őt.

Mielőtt azonban elég nagyra nyitotta volna a száját, hogy bekapja,

Marcus végül átvette az irányítást, felemelte, és ő újra lovagló ülésben

volt rajta.

– Még nem végeztem! – tiltakozott.

Abban a pillanatban a férfi magához húzta, és szájon csókolta. Ő

annyira elmerült a csók élvezetében, hogy észre sem vette, amikor

Marcus feltette az óvszert. Erre csak akkor jött rá, amikor ráült,

méghozzá olyan gyorsan, hogy hirtelen felszisszent.

A férfi megmerevedett benne, és amikor kérdőn nézett rá, ő akkor

jött rá, hogy Marcus még mindig azon aggódik, hogy esetleg fájdalmat

okozhat neki.

Válaszként először ütemesen mozgatta a csípőjét, majd azt

mondta:

– Tökéletes. Egyszerűen tökéletes.

És amikor mindketten feljutottak a csúcsra, ahonnan együtt

ugrottak le az élvezet mély szakadékába, tényleg minden tökéletes

volt.

* * *

Amikor nem sokkal később távozni akartak a lakosztályból, Nicola

megacélozta magát, hogy szembenézzen az elkerülhetetlen

problémával.

– Mi lenne, ha te mennél le előbb, és találkoznánk a bejáratnál? –

Kivett egy baseballsapkát meg egy nagy napszemüveget a táskájából.

– Ezeket veszem fel, meg egy jó bő pulcsit .

T izenöt perce még a forró ölelés biztonságát élvezte, most viszont

már hideg fejjel gondolkodott, hogy miképp tudnak kijutni a

szállodából úgy, hogy ne lássák meg őket együtt. Gyűlölte a helyzetet,

és azt is, hogy tökéletesen átlátja az abszurditását.

– Nem tetszik ez nekem, Nicola.

– Nekem sem, de… – A lány sóhajtott , és megrázta a fejét. – Mit

gondolsz Smith életéről?

– Már egész jól boldogul, és én büszke vagyok rá.

– Igen, de irigyled őt? Kívántad valaha is, hogy milyen jó lenne,

ha a tévében szerepelnél, és nők kérnének autogramot tőled?

– Ugyan már!

Nicola sejtette, hogy ez lesz a válasz.

– Tudom, hogy utálsz rejtőzködni, de ha nem így tennénk, annak

az eredményét még jobban utálnád.

Marcus néhány feszült másodpercen keresztül mereven nézett rá.

– Oké. Lent találkozunk.

A lány figyelte, ahogy a férfi kimegy, és amikor a szokottnál

erősebben csukta be az ajtót, neki gombóc nőtt a torkában, amelyet le

kellett nyelnie. Sajnálta, amiért a férfi dühös, de tudta, hogy neki

határozottnak kell lennie, és senki nem tudhat a kapcsolatukról. Nem

azért, mert félt , hogy megismétlődhet az, ami a korábbi barátjával

történt. Marcust egyértelműen nem vonzza a hírnév és a csillogás.

Abban is biztos volt , hogy a férfinak nincs szüksége a pénzre, amit a

„bűnös éjszakák” történeteinek eladásával kereshetne.

Az ő aggodalma sajnos már teljesen más jellegű volt.

Borzasztóan félt , hogy elköveti a hibát, és beleszeret, hacsak nem

nagyon óvatos, és nem emel erős falat a szíve köré.

Az igazság az, hogy habozás nélkül, azonnal bevallaná az egész

világnak, hogy a férfi a kedvese, ha úgy gondolná, hogy a kapcsolatuk

tartós lehet. Tudta viszont, hogy nem élhet a fantázia birodalmában.

Marcusszal nagyszerű szexben van része. A testi kapcsolatuk remek.

Tény viszont, hogy ő hétfőn visszatér a megszokott életéhez, és a

férfi is az övéhez. Neki pedig semmi másra nincs kevésbé szüksége,

mint hogy fotók emlékeztessék az együtt töltött időkre, vagy

riporterek faggassák, hogy mi történt azzal a káprázatos

üzletemberrel, akivel együtt látták.

Igen, meg akarja védeni Marcust a cirkusztól, amivé az élete válna,

ha hírbe hoznák vele.

De magát is védenie kell… és gondolatban fel kell készítenie a

szívét a hétfő reggeli elkerülhetetlen búcsúra.

Tizenötödik fejezet

Marcus egész életében igazságos akart lenni. Miután vagy ezer

nézeteltérést simított el a húgai és öccsei között, feltételezte, hogy

minden oldalról meg tud vizsgálni egy problémát, és úgy képes

analizálni, hogy egyik féllel sem alakít ki érzelmi kapcsolatot.

Akkor tehát mi a baja Nicolával? Nem szabad dühösnek lennie a

lányra pusztán azért, mert nem mutatkozhat vele a nyilvánosság

előtt . Nem a nő hibája, hogy híres. Hétfőn este megadta neki az

esélyt, hogy megóvja magát a hírnév bonyodalmaitól, de ő nem élt

vele.

Meg kell békélnie ezzel, nehogy Nicola elforduljon tőle, és teljesen

eltűnjön az életéből, mielőtt elbúcsúzhatnának egymástól. Mérföldről

mérföldre érezni lehetett , ahogy a lány egyre jobban magába

zárkózott azóta, hogy átmentek a Golden Gate hídon, és most észak

felé tartottak, Marin megyébe. Az az igazság, hogy a kapcsolatuk

elvesztése sokkal fájóbb lenne, mint az a megalázó helyzet, hogy úgy

kellett kilopakodnia a szállodából, hogy aztán felvegye Nicolát a

személyzeti bejáratnál.

Megfogta a lány kezét, és az ujjaik összefonódtak.

– Sajnálom.

Ahogy Nicola feléje fordította szép arcát, a tágra nyílt

tekintetében meglepetés tükröződött.

– Marcus…

– Tudom, hogy a hírnév milyen sok terhet jelenthet. A francba! A

saját szememmel láthattam a szálloda előcsarnokában. Meg tudsz

nekem bocsátani, amiért ilyen idétlenül viselkedtem?

Boldogan látta, hogy a telt ajkak mosolyra húzódnak.

– Nincs mit megbocsátanom.

Marcus az ajkához emelte a lány kezét, és csókot nyomott a

tenyerébe.

– De igen. Nem viselkedem így újra.

Továbbra is az ölében tartotta a nő kezét, és közelebb húzta

magához. Túl távol vannak egymástól az autóban. A lánynak most az

ölében kellene ülnie, a mellkasához simulva, hogy ő simogathassa a

haját, és segíthessen neki ellazulni, hogy kis időre elfeledkezzen a

mozgalmas életmód által kiváltott stresszről.

– Azon az estén a klubban – kezdte a lány halkan – nem ilyesmit

vártál. Nekem kell elnézést kérnem, amiért nem voltam teljesen

őszinte hozzád rögtön az elején. Már rég bocsánatot kellett volna

kérnem, amiért abban a hitben hagytalak, hogy egyszerű, közönséges

lány vagyok.

– Számomra sosem lehetsz egyszerű, közönséges lány. És nem

azért, mert híres vagy. – Megszorította a nő kezét. – Te különleges

vagy, Nicola. Nagyon, nagyon különleges.

Hát nem tudja ez a férfi, hogy ilyesmiket nem mondhat, ha nem

akarja, hogy ő fülig beleszeressen? Hiszen már a csodálatos szex is

nagyon veszélyes volt .

Erre most azt fejtegeti, hogy ő milyen különleges…

Aggódott, hogy Marcus valami ennél is kedvesebb dolgot mond –

és jól tudta, hogy akkor a fal, amellyel a szívét próbálta körülvenni,

nem sokáig marad meg –, ezért úgy döntött , hogy a biztonságos talajt

talán az jelentené, ha a férfi családjáról beszélgetnek.

– Ha már a különleges emberekről van szó – mondta –, szeretném,

ha mesélnél a testvéreidről. Mi csak hárman voltunk gyerekek, ennek

ellenére jó nagy ricsajt csaptunk a házban, ahol felnőttem.

– A nagy ricsaj tökéletes jellemzés – értett vele egyet Marcus, és

felderült , mint mindig, amikor a családjáról beszélt .

Egy nap a férfiból remek apa és férj lesz. Nicola megpróbált nem

tudomást venni a mardosó vágyakozásról, amelyet a kéretlen

gondolatok váltottak ki belőle, vagy a parányi féltékenységről, hogy

egy másik nő részesülhet ezekben az örömökben. Tudta jól, hogy

nevetséges dolog ilyesmit éreznie egy olyan emberrel kapcsolatban,

akit csak pár napja ismer, ám ettől az érzései semmit sem változtak.

– Lori azt mondta, hogy van egy ikertestvére. Nagyon

hasonlítanak?

Marcus erre olyan sokáig nevetett , hogy a lány a végén

megállapította:

– Ezek szerint nem.

A férfi még mindig vigyorgott, amikor megszólalt .

– A becenevük Pajkos és Barátságos.

– Feltételezem, hogy Lori a Pajkos.

Ezt nem volt túl nehéz kitalálni.

– Ráhibáztál. Barátságos, az igazi nevén Sophie, csendes és

udvarias könyvtáros.

– Jól kijönnek egymással?

– Hogyne – erősítette meg a férfi –, leszámítva azokat az

eseteket, amikor nem.

– Izgalmas lehetett számodra, amikor Lori és Sophie randevúzni

kezdett .

– Randevúzni kezdtek?

Marcus ezt olyan arccal kérdezte, hogy ő egy másodpercig szinte

el is hitte, hogy komolyan gondolja. Elnevette magát, és folytatta a

faggatózást.

– Hány udvarlót kellett elagyabugyálnod?

– Épp eleget, és olyan jól sikerült , hogy talán azóta sincs

partnerük.

A lány még mindig nevetett , és azt mondta:

– Beszélj a sok öcsédről!

Pár perccel később az agya már zakatolt , ahogy megpróbálta

összerakni a képet, amelyben volt egy tűzoltó, egy profi

baseballjátékos, egy filmsztár, egy fotós, valamint egy autómágus –

vagyis a család tagjai.

– T i, Sullivan fiúk igencsak lefoglalhattátok a mamátokat, mialatt

felnőttetek.

– Még mindig lefoglaljuk.

Nicola összerakta magában az ismereteit a családról; hogy a férfi

mennyire szereti a testvéreit , hogy az apjuk milyen korán meghalt, és

azt mondta:

– Nagyon megerőltető lehetett számodra, amikor hirtelen

hatalmas felelősség nehezedett rád, és gyerekként nem volt más

választásod, mint hogy átvedd az apukád szerepét, és törődj a

testvéreiddel.

Túl későn vette észre a férfi arcán megjelenő kifejezést, és már

nem tudta visszaszívni a szavait . Marcus annyira nyitottnak tűnt,

amikor a testvéreiről beszélt! A tekintetében most sem volt

elutasítás, de nem tudta elrejteni a fájdalmat, amelyet az ő szavai

váltottak ki.

– Sajnálom – jegyezte meg a lány halkan, és megszorította a férfi

kezét. – Tapintatlan voltam. Már fiatalon sok mindennel kellett

megbirkóznod.

– Igazad van. Tényleg úgy éreztem, hogy át kell vennem a papa

helyét. És át is akartam venni. Segíteni akartam.

Nicolának eszébe jutott , hogy milyen barátságos és kedves volt a

férfi anyja, amikor ő azon az első estén teljesen meglepetésszerűen

felhívta, hogy biztonságban van-e Marcus mellett , így most

megkérdezte:

– Anyukátok hogyan kezelte a helyzetet?

– Mindig számíthattunk rá. Így az idő távlatából jól látom, hogy

az élete többi részében már csak velünk, gyerekekkel törődött. Nem

voltak randevúi, és amennyire visszaemlékszem, még csak nem is

tervezett ilyesmit. Egyetlen alkalomra sem tudok visszaemlékezni,

amikor ne várt volna minket öleléssel, szükség esetén sebtapasszal,

vagy ne segített volna a házi feladat megírásában, és ne örült volna

velünk együtt a sikereinknek.

– Az elmondottak alapján tényleg csodálatos nő lehet – mondta

Nicola, majd arra gondolt, ő hogyan érezte volna magát, ha el kell

veszítenie egy szerető férjet, és magára marad egy csomó gyerekkel,

ezért megkérdezte:

– Sokat sírt?

– Biztos vagyok benne, de sosem láttam sírni.

A lány erősebben megszorította a férfi kezét, és bár tudta, hogy

nincs joga megkérdezni, mégis feltette a kérdést.

– És te? Sírtál?

Marcus csak pár pillanat múlva válaszolt .

– Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy hajlandó vagy elviselni a

hírnév nyűgét, ha cserébe énekelhetsz és zenélhetsz az embereknek? –

Amikor a nő bólintott , folytatta. – A tudat, hogy a családom boldog,

megérte az áldozatot.

– Te vagy a különleges – jegyezte meg a lány, és határtalan

melegséget érzett a szívében, amiért Marcus ilyen sokat tett a

családjáért, és mi mindent kellett elviselnie a testvérei érdekében.

Tudta, hogy a férfi nem véletlenül ilyen rendkívüli személyiség, mégis

azt kívánta, bárcsak másképp alakult volna a múltja. – Csodálom,

milyen fontos számodra a család. Nem ismerek mást, aki így érez.

– A család neked is fontos, nem?

– Nagyon is az.

Nicola már beszélt arról, mennyire szereti a gyerekeket. Most

azon kapta magát, hogy azt mondja:

– Mindig arról ábrándoztam, hogy nekem is nagy családom lesz

egyszer. Mint amilyen a tiéd: sok gyerekkel, akik gyakran

civakodnak, de szeretik egymást.

– Hogy akarod összeegyeztetni a karrieredet a gyerekekkel?

Nicola vállat vont.

– Mindig úgy gondoltam, hogy ha valamit eléggé akarok, akkor

előbb-utóbb megoldást találok rá.

– Mi mást akarsz még?

A lány széles mosollyal válaszolt .

– Ezt a napot veled.

Odahajolt , és hirtelen megcsókolta a férfit , miközben Marcus a

titkos célállomásuk felé kormányozta az autót.

* * *

Marcus lekanyarodott az autópályáról egy mellékútra, és a táj is

vadregényesebb lett . Nicolának az ablaktalan stúdiókban és

koncerttermekben töltött napok és hónapok után határozottan

izgalmas volt újra éreznie a természet közelségét. Bekapcsolta a

rádiót, keresett egy dalt , amelyik tetszett neki, és engedett a

kísértésnek; lehúzta az ablakot, boldog kutyaként kidugta a fejét a

napfénybe meg a szélbe, és együtt énekelte a Bangles együttessel,

hogy Walk like an Egyptian.

Marcus egy pillanatra sem engedte el a kezét, és a lány teljesen

átadta magát a pillanat örömének.

Amikor egy bukkanóhoz értek, Marcus visszahúzta az autóba,

úgyhogy a lány enyhe puffanással landolt a bőrülésen, amitől kitört

belőle a visszatarthatatlan nevetés. Ahogy Marcus is nevetni kezdett ,

az arcán tükröződő vidámságtól öröm gyúlt Nicola lelkében.

Ezután a Whitesnake egyik dala következett, és ő megjegyezte:

– Szeretem az ilyen klasszikus, régi slágereket.

– A klasszikus, régi slágerek az ötvenes évekből származnak, és

nem a nyolcvanasokból – vetette ellen Marcus.

Hoppá, gondolta, de már túl későn jutott eszébe, hogy akaratlanul

is érzékeltette a köztük lévő korkülönbséget.

– Igazad van – jegyezte meg a lány vidáman, majd kikapcsolta a

rádiót.

Pár pillanattal később a férfi beállt egy aprócska bolt parkolójába.

– Mindjárt visszajövök.

Egy hatalmas zacskóval tért vissza, amelyet átvetett a vállán.

Nicola meg akarta kérdezni, hogy mi van benne, de a férfi pont úgy

nézett ki, mint egy kisgyerek, aki valami nagy titkot rejteget, ezért

elállt a szándékától. Marcust már látta komolynak, feszültnek, és

természetesen érzékinek is. Ez a játékosság azonban most egy teljesen

új és csodálatos arcát mutatta meg.

Nemsokára rákanyarodtak egy hepehupás és határozottan keskeny

földútra, amelyen a férfi minden figyelmére szükség volt , hogy

sértetlenül célba érjenek.

A lány sejtette, hogy a part felé haladnak, ám ettől semmivel sem

volt kisebb a meglepetése, amikor a férfi kisegítette őt az autóból,

átvetette a nehéz zacskót a vállán, és azt mondta:

– Csukd be a szemed!

Kenny után már senkiben nem volt bizalma, de Marcusban

magától értetődően megbízott . Nagy levegőt vett , behunyta a szemét,

és meglepődve tapasztalta, hogy a férfi felkapja őt.

Azonnal kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy Marcus mosolyog

rá.

– Nem kell cipelned – tiltakozott, noha örült a karok

szorításának, meg hogy újra érezheti a férfi szívének dobogását.

– Nem hagyhatom, hogy eless valamilyen ágban – hangzott a

válasz a füle mellett . – Csukd be a szemed újra!

A lány megborzongott a gyengéd parancstól, és a benne lakozó

kisördög azt kérdezte:

– És mi van akkor, ha nem teszem?

A válaszul kapott tekintetben annyi vad és érzéki éhség volt , hogy

ő bizsergést érzett az ajkán, bár a férfi még meg sem csókolta.

– Tényleg meg akarod tudni?

Az agyában valami azt kiáltotta, hogy igen, de a korábban

kilátásba helyezett erotikus büntetés gondolata mégis azt váltotta ki

belőle, hogy engedelmeskedjen.

A férfi kuncogott, ahogy ő a nyakába kapaszkodott és teljesen

hozzásimult. A lány minden érzéke életre kelt , ahogy Marcus nyugodt

és határozott léptekkel vitte őt a keskeny ösvényen a magas

fenyőfák között. Hallotta, ahogy a madarak egymást szólongatják a

fák csúcsán. Érezte, ahogy a gyenge fuvallat cirógatja a bőrét, és

lehűti azokon a helyeken, ahol Marcus érintésétől átforrósodott.

– Határozottan kellemes illata van a levegőnek.

Válaszul puszit kapott a homlokára, s miközben a szeme még

mindig csukva volt , felemelte a fejét, átölelte a férfi nyakát, és

lehúzta a fejét, hogy megcsókolja.

A csók után Marcus azt mondta:

– Ha nem vigyázol, it t terülünk el a fák között.

A férfi vágytól fűtött hangja erős kísértést jelentett a számára, de

végül hagyta, hogy a kedvese arra a helyre vigye, amelyet

kiválasztott kettejük számára.

A levegőben a fenyőillatot a tenger sós illata váltotta fel, a férfi

pedig megállt és letette őt, úgy, hogy a lány háttal volt neki.

– Most már kinyithatod a szemed.

Nicola az elmúlt évek során rengeteg időt töltött a malibui parton,

amikor Los Angelesben dolgozott, ám ennek ellenére meglepődött a

hihetetlen látványtól.

A kékeszöld víz olyan élénk színű volt, hogy szinte el sem tudta

hinni, hogy valóságos, nem pedig egy festmény, amelyet kifejezetten

az ő számukra festettek. Ahogy a hullámok megtörtek a finom, fehér

homokos part két szélén emelkedő magas, barázdált felszínű

sziklákon, az Új-Zéland bizonyos részeire emlékeztette őt, melyeket

az ottani turnéja során alkalma volt látni.

– Marcus – szólalt meg csodálattal eltelve –, ez gyönyörű!

A férfi még jobban magához szorította.

– Örülök, hogy így gondolod.

Nicola már kapott ajándékba drága virágcsokrokat, flancos

vacsorákat, még ékszereket is, de csak Marcusnak jutott az eszébe,

hogy egy tengerparton töltött nap örömével ajándékozza meg.

Helyet változtatott az ölelésben, hogy ne csak szavakkal tudja

kifejezni, mit érez. Finoman megcsókolta a férfit , és azt mondta:

– Köszönöm a legszebb napot, amelyet valaha átéltem.

Már majdnem dél volt , és a napsugarak a fejük fölül érkeztek, de ő

már tudta, hogy semmi nem ronthatja el az örömét, hogy egyedül

lehet Marcusszal a világ egyik legszebb helyén.

A férfi lenézett rá, és a tekintetében izzó vágyról a lánynak az

jutott eszébe, hogy az ő szemében is hasonló tükröződhet.

– Éhes vagy már?

Az volt, de nem ételre vágyott, hanem a férfira. A lehetőségre,

hogy kiélvezzen minden értékes órát azzal az emberrel, aki egyre

jobban belopta magát a szívébe.

Megrázta a fejét, és lerúgta a balerinacipőt.

– Ó! – Boldogan felsóhajtott , ahogy megérezte a meleg homokot

a lábujjai között. – Nagyszerű érzés!

Marcus leült egy közeli sziklára, levette a cipőjét és a zokniját,

felhajtotta a nadrágja szárát, és ő határozottan meglepődött, amikor a

férfi az ölébe húzta és megcsókolta. Utána ugyanolyan hirtelen eltolta

magától, bár neki már határozottan remegett a lába. Kézen fogták

egymást, és elindultak a teljesen kihalt parton.

– Szereted ezt, ugye?

– Igen, szeretlek csókolgatni.

– Nem arra gondoltam – folytatta a lány. – Hanem felkapni

engem, kézben vinni, lehúzni a fejem, hogy megcsókolj, amikor csak

elfog a vágy. – Színlelt szigorúsággal nézett a férfira. – Azt hiszem, ez

is hozzátartozik ahhoz a viselkedéshez, hogy mindig neked kell

megmondanod, mit csináljak.

Marcus nem engedte el a kezét, hanem azzal együtt emelte fel a

sajátját, hogy a lány arcán végigsimítson.

– Te is szereted.

A magabiztos szavaktól és az egyértelmű kijelentéstől, hogy ő

bizony élvezi, ha valakitől lépten-nyomon utasításokat kap, a

lánynak talán fel kellett volna háborodnia. Mindketten tudták

azonban, hogy nem zavarja.

Nicola hirtelen úgy érezte, mintha egy hajón lenne, amelyik

elvesztette a horgonyát, és most lassan, de biztosan sodródik az óceán

közepe felé. Ekkor előtört belőle a kérdés, amelyre az együtt töltött

idő alatt képtelen volt megtalálni a választ.

– Hogyan lehetséges, hogy egy jóképű, sikeres és nagyszerű

fickónak, mint amilyen te vagy, harminchat éves korában még nincs

felesége, és nincsenek gyerekei?

Amikor a férfi megmerevedett mellette, a lány hamar rájött , hogy

rosszul tette fel a kérdést, ezért még kiegészítette valamivel.

– Figyelembe véve, hogy milyen nagyszerű vagy az ágyban,

feltételezném, hogy esküvői ruhás nők várnak sorban állva az ajtó

előtt .

A megjegyzés halvány mosolyt váltott ki a férfiból.

– Pontosan mennyire vagyok jó?

– Most csak bókokra vadászol – nevetett a lány, majd folytatta. –

Észveszejtően jó vagy.

A partot ostromló hullámok egyre nagyobbak voltak, ezért

megfordult, hogy elszaladjon, de Marcus nem engedte el, és a hideg víz

már majdnem a térdéig csapott a rövid farmerszoknyája alatt .

– Ez hideg! – tiltakozott.

– Szeretem, amikor mindenütt nedves vagy.

– Piszkos fantáziád van – jegyezte meg Nicola, de a hangja

elárulta, hogy semmi kifogása ellene.

– Igazad van – válaszolta a férfi, mire ő a vágyakozó, sötét

tekintettől lecövekelt a homokban, és szinte levegőt is alig kapott. –

Tehát tudd meg, hogy mit gondoltam ki a piszkos fantáziámmal,

Nicola. Vedd le a ruhádat!

A lány mindkét irányban végignézett az üres partszakaszon.

– Megőrültél?

– Csak akkor viselkedem őrültként, ha veled vagyok. – A férfi

felvonta az egyik szemöldökét. – Várok!

Te jó ég! Nicola teljesen elképedt a gondolattól, hogy ott helyben

levetkőzzön Marcus kedvéért.

– Ha valaki jön – kezdte, de aztán eszébe jutott valami. – Erre a

partszakaszra senki nem jön ki, ugye?

– Nem – hangzott a megerősítés. – Ma csak mi vagyunk itt .

Nicola épp elég időt töltött nagyon gazdag emberek társaságában,

hogy tudja: lehetetlen magánterületként birtokolni egy ilyen hosszú

partszakaszt.

Már éppen készült levetni a pólóját, amikor rájött , hogy mit tesz

vele a férfi. Elhatározta, hogy a testét fogja használni a célja elérése

érdekében.

Végigsimított a csípőjén.

– Alkut ajánlok.

– Alkut?

A lány felszegte az állát, és megerősítette:

– Igen.

Örömmel vette észre, hogy az ellenkezésnek számító válasz

hallatán a férfi ajkán leheletnyi mosoly jelenik meg.

– Szép hátad van, Nicola. Nagy öröm lenne nézni, miközben a

térdemre fektetlek.

Meghökkentő módon a férfi nem volt egyedül ezzel a gondolattal.

Nicola megpróbálta elnyomni magában az erotikus képet, és a tőle

telhető legszigorúbb hangon azt mondta:

– Ne próbáld másra terelni a szót!

Válaszul gyöngyöző nevetést kapott.

– Milyen harcias kismacska lettél!

Marcus elkapta a lány öklét, mielőtt az behúzhatott volna neki

egyet.

– Rajta! Tedd meg az ajánlatodat!

– Levetkőzöm, ha válaszolsz a kérdésemre, hogy miért nem vagy

még nős, és miért nincs barátnőd sem.

A nevetés olyan gyorsan eltűnt a férfi arcáról, hogy a lány

majdnem elsírta magát. Annak ellenére, hogy tudta, a viszonyukba

nem lenne szabad személyes elemeket vinniük, és nem lenne szabad

elhagyniuk a testi kapcsolat biztonságos talaját, érezte, hogy már

késő.

Már a szíve is benne van a játékban. Méghozzá jócskán.

De többet akart tudni Marcusról. Meg akarta érteni, hogy miért

lett belőle az, aki.

– A barátnőm megcsalt – kezdte a férfi keserű hangon. – Aznap

jöttem rá, amikor elmentem abba a klubba.

Korábbi megjegyzésekből Nicola már tudta, hogy valami rosszul

alakult köztük, ám ennek ellenére a meglepetéstől elkerekedett a

szeme.

– Ő csalt meg téged?

– Én még sosem csaptam be nőt.

– Nem – jegyezte meg a lány gyorsan. – Tudom, hogy sosem

tennél ilyet. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy egy épeszű

nő megcsalhat téged. Biztos nagyon dühös vagy rá.

– Az voltam – ismerte be a férfi –, de utána rájöttem, hogy

igazából mindkettőnknek nagy szívességet tett vele.

– Hogyhogy?

– Nem illettünk egymáshoz, és amikor ágyban találtam egy másik

férfival, az segített , hogy ne pazaroljak rá több időt.

Bár a lány tudta, hogy a válasz kegyetlenül fájdalmas lehet Marcus

számára, mégis megkérdezte tőle:

– Szeretted?

A férfi előbb nem szólt semmit, és mindketten hallgatásba

merültek, de végül azt mondta:

– Azt hittem, hogy szeretem.

Au! Fájdalmas gondolat volt, hogy Marcus valaki mást szeretett .

Nagyon is. Talán ez megmagyarázza, miért csak később jött rá, hogy

a férfi nem azt mondta: szerette a volt barátnőjét.

– Várj csak! Azt hitted, hogy szereted? Akkor ez most igen vagy

nem?

Marcus komor arccal megrázta a fejét.

– Nem. Azt a valakit szerettem, akit elképzeltem magamnak mint

ideális társat. Az a nő azonban igazából másmilyen volt.

– Pontosan tudom, hogy mit érezhettél – jegyezte meg a lány,

mielőtt visszafoghatta volna magát.

– Tudod?

Hat hónap története, gondolta a lány. De tisztában volt vele, ha

Kennyről kezd el beszélni, valószínűleg könnyekben tör ki, és

bolondot csinál magából.

– Igen.

A férfi az álla alá tette a kezét, és egymás szemébe néztek.

– Akárki volt, és akármivel bántott is meg, ő a világ legnagyobb

idiótája.

A visszatartott könnyek végül csak kibuggyantak a lány szeméből.

– Én nála is nagyobb idióta voltam, mivel elhittem a hazugságait.

– Nem, Nicola – mondta Marcus, és a hüvelykujjával letörölte a

könnycseppeket. – Okos vagy, szép és tökéletes, és az is voltál.

Egy pillanattal később már a szája is az övén volt, és a lány csak

arra tudott gondolni, hogy milyen jó a férfi karjában… és micsoda

szerencse, hogy ő azon az estén ott volt az éjszakai klubban. Legalább

egy picit segíthetett neki túljutni a keserű csalódás fájdalmán.

– Segíts levetkőzni! – kérte nagyon halkan.

A férfi tekintete csillogott, ahogy rátette a kezét az övére, és

együtt húzták le a pólót. Azután a melltartó került sorra, és mindkét

ruhadarab a homokban kötött ki. A farmerszoknya és a bugyi is

ugyanolyan gyorsan lekerült róla, ő pedig ott állt Marcus előtt ,

teljesen meztelenül, érzéki vágyaktól eltelve.

Tizenhatodik fejezet

– Van fogalmad róla, hogy milyen szép vagy?

Marcus a világ legkifejezőbb, leghálásabb tekintetét érezte magán.

– Csak akkor, amikor így nézel rám – mondta a lány.

A férfi megfogta Nicola derekát, magához húzta, és a szájuk

teljesen természetes módon forrt össze. Nicola szenvedélyesen

viszonozta a csókot, és megragadta a férfi ruháját. A csókot is csak

annyi időre szakította meg, hogy az inget áthúzhassa a fején, majd

folytatták, amit elkezdtek. Időközben a nadrág és az alsónadrág is

lekerült Marcusról.

Miközben a szájuk továbbra is egymásra tapadt, a férfi újra a

karjába kapta a lányt, elment egészen a partig, és ott letette.

Egy hullám odáig csapott fel, ahol álltak, és Nicola egészen

elképedt, hogy milyen hideg a víz.

– Megőrültél?

– Amikor így állsz mellettem – válaszolta Marcus –, tényleg őrült

lehetek.

Erre a lány csókokkal borította az arcát, nyakát és a vállát. A férfi

még soha senkivel nem volt együtt, aki ilyen felszabadultan

viselkedett volna, ennyire át tudta volna adni magát az örömnek… és

ennyire meg tudta volna osztani vele ezt az örömöt. A Nicolával

töltött órák boldogabbak voltak, mint bármelyik időszak, amelyre a

lány előtti időkből emlékezett.

Igen, Marcus igazat mondott, amikor azt állította, hogy nem bánta

meg a családjáért hozott áldozatot és lemondást. Most azonban örült,

hogy semmilyen lemondásra nem volt szükség azért, hogy néhány

napig Nicola legyen számára a legfontosabb – és az, amit a lánnyal

kapcsolatban érez.

– Észbontóan jó lenne itt szeretkezni veled – mondta a nő, és

megnyalta Marcus fülcimpáját –, de nem tudnánk védekezni.

A férfinak le kellett győznie magában a vágyat, hogy úgy tegye

magáévá Nicolát, hogy semmi nincs köztük. Ha többről lenne szó,

mint néhány őrült, együtt töltött napról, talán megpróbálhatnák, és…

Nem. Most az adott pillanatra kell koncentrálnia, és arra, hogy

Nicolától ez alatt a pár nap alatt több örömet kapott, mint amennyit

egy férfi egész életében remélhet. De a lány egyértelművé tette

számára, hogy nem akar kapcsolatot.

És ugyanez fordítva is igaz.

Ekkor Marcus megmutatta, hogy mit tart a kezében.

– Előrelátó voltam.

A lány elfojtott nevetéssel megrázta a fejét.

– Hogy az ördögbe szedted ezt elő a zsebedből, és bontottad ki úgy,

hogy nem vettem észre? – Meg sem várta a választ, és kikapta az

óvszert a férfi kezéből. – Jó, hagyjuk, nem érdekes. – Azzal

lecsúsztatta a kezét Marcus válláról a hasára.

A férfi nem volt benne biztos, hogy kibírná, ha magán érezné a

forró, parányi kezet, ezért figyelmeztetően azt mondta:

– Még csak ne is próbálj incselkedni velem!

Inkább úgy döntött, lefekteti a nőt a parti fövenyre.

Nicola érzéki ártatlansággal pislogott rá, és megkérdezte:

– Mi más módon tudhatnám meg, hogy beváltod-e a fenyegetést

az elfenekeléssel kapcsolatban?

– Ó, azt be fogom váltani, nem kell aggódnod – mondta a férfi, és

nagy kísértést érzett , hogy ott azonnal kezelésbe vegye az édesen

gömbölyű popsit , de abban a pillanatban a lány megnyalta az ajkát,

miközben az ő erekciójára pillantott .

– De szép! – suttogta, és teljesen váratlanul térdre ereszkedett,

majd forró, nedves és határtalanul izgató szájába vette a férfi

péniszét.

Jézus! Marcus szinte el sem tudta hinni, hogy ott van az óceán

partján, és a bolygó legszebb nője a szájával akarja kielégíteni,

miközben a parti hullámokban állnak. Hiszen ez nem ő, az ő élete

nem ilyen, és ez nem is szerepelt a tervei között!

Most nem kell a tervekkel foglalkozni, gondolta végül, miközben

beletúrt a nő hajába, és úgy döntött, hogy elfogadja, amit felkínálnak

neki. És miközben az élvezete már majdnem a tetőfokára hágott,

feszülten figyelte a lányt, nehogy bármilyen kellemetlen érzést

okozzon neki. Szerencsére az apró, kéjes hangokból sejteni lehetett ,

hogy ő is élvezi, hogy most átveheti fölötte az irányítást.

Marcus várt, amíg csak pár másodperc választotta el a

kielégüléstől, és akkor kihúzta a szerszámát a lány szájából.

– Tedd fel rám az óvszert, Nicola!

A lány ködös tekintettel pislogott rá, de reszkető kézzel

engedelmeskedett.

A férfi összeszorította a fogát, ahogy a hihetetlenül kemény nemi

szervén érezte az apró kéz édes mozdulatait , aztán csodálta, hogy a

lány szeretkezés közben mennyire átadja magát neki. Meg akart

felelni a belé vetett bizalomnak, és éreztetni akarta Nicolával, hogy

jól döntött, és tényleg megbízhat benne.

– Gyere ide! – Várt, amíg a nő megfogta a kezét, felállt , majd

folytatta: – Fond körém a karod és a lábad! – A lány szót fogadott, és

ő nem tudta visszafojtani a megjegyzését. – Imádom, amikor ebben a

helyzetben tarthatlak!

– Annyira talán mégsem élvezed, mint én – hangzott a válasz, ő

pedig megindult befelé a hideg vízbe.

– Te jó isten – kiáltott fel a lány, ahogy egy hullám végigsöpört a

fenekén. – Ez nagyon hideg. – A szeme azonban érzékien csillogott. –

Igencsak keményen kell majd dolgoznod, hogy melegen tarts.

– Pont ez a tervem – mondta a férfi, és egyre gyorsabban mozgott

a nő lába között. – Mennyire hatásos a technika?

– Hm, kifejezetten jó. De – Nicola kinyújtotta a kezét – még

mindig libabőrös vagyok.

Marcus először egyetlen csókot nyomott a lány karjára, majd fél

tucatot.

– Így csak erősebb remegést váltasz ki belőlem – mondta a nő

érzelmektől fűtött hangon, mire a férfi taktikát váltott .

– Próbáljuk talán ezt?

A tekintetük találkozott, miközben Marcus egyetlen határozott

mozdulattal beléhatolt .

– Ó! – A lány pupillája kitágult az élvezettől. – Igen. Pont így… –

Nem tudta folytatni, mert kéjes sóhaj tört ki belőle, ahogy Marcus

kissé hátradöntötte, és a legérzékenyebb pontját ingerelte.

Az együttlét Nicolával olyan természetes és olyan

megállíthatatlan volt, mint a dagály. Marcus érzelmeiben nem volt

apály, folyamatosan csapkodtak benne a vágy hullámai, és egyre

mélyebbre rántották őt az örvényben.

A lány szeme csillogott, ahogy felnézett rá, és ő érezte a veszélyes

vonzerőt, amelyet nem csak az váltott ki, hogy a testük egyesült.

Nicola belékapaszkodott, a nap pedig megvilágította a gyönyörű

testet, és kiemelte a puha bőr aranyszínű árnyalatát.

Marcus adta ugyan az utasításokat szex közben, de átkozottul jól

tudta, hogy igazából kinél van a kezdeményezés. Nicola már attól a

pillanattól fogva uralkodott rajta, hogy a klubban ránézett, és

kiválasztotta őt.

A lány kezdettől fogva birtokolta a testét, ám Marcus biztos volt

benne, hogy a szíve – és a lelke – biztonságban van. Odáig egyetlen

nő sem hatolhat el.

Akkor most miért van rá mégis olyan hatással ez az együttlét,

mint amilyet még sosem tapasztalt?

És miközben minden lehetséges testi örömöt megkaptak

egymástól, önkéntelenül is arra kellett gondolnia, hogy a szép

popsztárral tervezett forró szexből vajon mikor vált érzéki

szeretkezés itt a tengerparton, ahol a nap mintha kizárólag az ő

kedvükért sütne.

Tizenhetedik fejezet

Nevetgéltek, miközben felvették a ruhájukat a még nedves testükre,

majd kéz a kézben elindultak a parton, hogy leüljenek a puha

homokra, és rávessék magukat annak a zacskónak a tartalmára,

amelyet Marcus a pici sarki üzletből, a Point Reynesből hozott.

Nicola élvezte, hogy így ülhet a férfi mellett , hogy evés közben a

lábuk összeér, és a falatok között időnként megcsókolják egymást.

Őszintén meglepte, hogy egy piknik bizonyos értelemben véve még

az óceánban történt szeretkezésnél is intimebb lehet.

Amikor a férfi a karjában tartotta, és őrült érzelmeket ébresztett

benne a csókokkal és a cirógatással, őt már akkor is nagyon kevés,

talán csak egy csók választotta el attól, hogy kimondja a gondolatot,

amely mélyen a szívében kezdett megfogalmazódni. Most viszont úgy

érezte, elég egyetlen kedves mosoly, hogy a talaj kicsússzon a lába

alól, és az érzelmek nélküli kapcsolatot feladva belőle is olyan lány

legyen, mint akikkel korábban tréfálkozott: akik esküvői ruhában

állnak sorba a férfi ajtaja előtt , és kérlelik, hogy örökre mellette

maradhassanak.

Annak ellenére, hogy élete legszebb napját élte át, és a férfi azt

mondta, hogy az exbarátja nem érdemelte meg őt, mégis ügyelnie

kellett rá, hogy ne hagyja eluralkodni magán a szívében ébredő

érzelmeket.

– Tehát – kérdezte, miközben letört egy újabb darabot a

kenyérből, és belemártotta a paprikás krémbe –, hogyan szereztél

tudomást erről a helyről?

– Ez volt apám kedvenc partszakasza. – Nicola követte a férfi

pillantását, egészen egy szép kis házig, amely a sziklákon állt . – A ház

és ez a homokos part a legjobb barátjáé volt. – Marcus arca

elkomorult, amikor folytatta: – Joe néhány éve meghalt. A

végrendeletében anyámra hagyta ezt a helyet, és azt mondta neki,

azok a legkedvesebb emlékei, amikor mi, gyerekek mind itt

játszottunk a parton. És azt reméli, hogy egy nap az unokáink is it t

játszanak majd.

Nicola késztetést érzett , hogy közelebb húzódjon hozzá, megfogja

a kezét, és a szívére tegye, mintha így kárpótlást nyújthatna

mindazért, amit a fiúnak olyan fiatalon el kellett viselnie.

– Mondj valamit az édesapádról! Hogy hívták?

– Jacknek. – A férfi elmosolyodott. – Nagyszerű ember volt. Nem

volt olyan nap, amikor ne éreztük volna, mennyire szeret minket, és

örül, amiért a gyerekei vagyunk. Még akkor is, amikor veszekedtünk,

kiabáltunk és szidtuk egymást, ő csak ült, és hagyta, hogy elérjünk egy

olyan pontig, ahonnan már nincs visszatérés.

– Akkor mit csinált?

Nicola halk kuncogást hallott .

– Bejött a szobába, és azt mondta: „Most pedig befejezitek.”

– Csak ennyit?

A folytatáshoz fancsali mosoly társult .

– Csendben jött be, de mindig észrevettük.

– Mintha csak téged látnálak.

– Valamikor talán én is ilyen apa akartam lenni.

A lány oldalra döntötte a fejét.

– Mit akarsz ezzel mondani? Most már nem gondolod, hogy

nagyszerű apa leszel?

– Régebben szerettem volna az lenni, de most már nem

gondolhatok feleségre és gyerekekre.

A férfi kijelentésében semmi sértő nem volt őrá nézve. De attól az

egyértelmű kijelentéstől, hogy a popsztár, aki lefeküdt vele, nem

lehetne alkalmas az anya szerepére, a lány hirtelen – a találkozásuk

óta először – értéktelennek érezte megát.

A mellkasában érzett szúró fájdalom elnyomta benne az

óvatosságot, és kimondta, amit gondolt.

– Tehát pusztán azért, mert becsapott egy lotyó, akivel

randevúztál, feladod a családdal kapcsolatos terveidet?

A férfi tekintetében figyelmeztetés villant, ám ő nem vett róla

tudomást. Törődik is ő ilyesmivel, hiszen a saját sírja, amelyet ás, már

akkora, hogy akár bele is fekhetne. Miért kellene most megállnia?

Különösen úgy, hogy sosem találkoznak többé. Talán megpróbálhat

segíteni neki egy kicsit… akár úgy is, hogy Marcus nem kéri tőle.

Igen, határozta el, kifejezetten emberbaráti cselekedet, ha

bizonyos tényekre rámutat, és felhívja rájuk a férfi figyelmét.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy Marcus megsértette, és ő most

vissza akar vágni.

– Csak azt akartam kérdezni, megfordult-e már a fejedben, hogy

talán azért választottál egy teljesen reménytelen nőt, hogy utána ne

kelljen feleségül venned és családot alapítanod. Hogy ne kelljen

kockáztatnod, esetleg elveszítesz valakit, akit szeretsz, a gyermekeid

anyját, mint ahogy anyukád elvesztette az apátokat. A volt

barátnődet használod mentségül, hogy elmenekülhess a szerelemtől. –

Vállat vont, és megpróbált közömbösen viselkedni. – A manóba,

engem is bizonyára ezért választottál. Hiszen nem veszélyes lefeküdni

egy olyan, számításba sem vehető énekesnővel, akivel semmi esély a

közös jövőre.

Súlyos, hideg csend állt be köztük azután, hogy a lány befejezte a

férfi életét boncolgató elemzést. Hirtelen rájött , hogy Marcus eddig

még sosem nézett rá úgy, mint most. Haragosan.

A férfi dühös volt rá, amiért ő elmondta, amit gondol.

– És mi a helyzet veled? – Marcus szeme összeszűkült, és

elkomorult az arca. – Bárkit választhattál volna, Nicola. Akkor miért

álltál össze egy utolsó hazuggal, akiről feltételezhetted, hogy

fájdalmat fog neked okozni? Ugyanolyan okból, mint amiért a szexi

kismacska képét akarod mutatni? Ugyanolyan okból, mint amiért

elrejtőzöl a remek tested és a szép arcod mögé, csak hogy ne kelljen

megmutatnod az embereknek, milyen okos vagy? És valószínűleg

engem is azért választottál, mert pár éjszaka jó móka velem, de

mindketten tudjuk, hogy eszed ágában sem lenne összeállni egy

unalmas, öltönyös, idősebb pasassal.

Nicolát felkészületlenül érte, hogy a férfi ezt hozta elő, és

megpróbálta elhúzni a kezét, de Marcus erősen fogta.

– Nincs jogod ilyeneket mondani nekem!

– Ne kezdj el köveket dobálni, ha te magad üvegfalú házban laksz,

kismacska!

Te jó ég, milyen rossz érzés úgy hallani a becenevét, hogy a férfi

mérgesen mondja ki!

– Nekem úgy tűnik, hogy te menekülsz folyton valami elől –

jegyezte meg Marcus halk, de kemény hangon. – Menekülsz a

sajtótól. T itkolod, hogy milyen okos és tehetséges vagy valójában.

Még a hálószobában is, ahol pedig igazán nem kellene semmit

rejtegetned, pokoli küzdelmet kell folytatnom, hogy a másodperc

töredékére eltüntessem a köréd épített falat.

Nicola megértette, hogy felbőszítette a férfit azzal, amit mondott

neki, méghozzá annyira, hogy az most el akarja őt taszítani magától.

Ettől a felismeréstől azonban nem csökkent a fájdalma. Épp

ellenkezőleg, inkább nőtt. Mert buta módon megbízott a férfiban,

hogy az nem fogja őt bántani.

Kirántotta a kezét a szorításból, és felállt a homokos parton.

– Rendben van! Nem akarod, hogy bármit is elrejtsek, tehát ideje

mindent kipakolni.

Marcus is felállt , és ránézett.

– Tessék, rajta!

A kihívás nyomán Nicolából áradni kezdtek a szavak.

– Kezdjük azzal, hogy elfogadom a tényt, valóban én vagyok a

világ legnagyobb idiótája, amiért elhittem, érzelmi kapcsolatok nélkül

is együtt lehetünk. Tudtam, hogy nem lett volna szabad

beleszeretnem egy olyan fickóba, aki néhány nap forró szexen kívül

semmi mást nem akar tőlem. – Szaporán lélegzett, és a látása is

elhomályosult a könnyektől, ahogy erős hangon tette fel a kérdést. –

Még most is okosnak tartasz?

El kellett fordulnia a férfitól, mert nem tudta volna elviselni, hogy

az lássa, ahogy ő sír. Minden összeomlott, és a tökéletes nap odalett .

Hiszen úgy vallotta meg a buta érzéseit , hogy biztos volt benne,

Marcus semmilyen szinten sem viszonozza őket.

Nem is készült semmi ilyesmire. A férfi anyja megnyugtatta

ugyan, hogy biztonságban lesz a fiával, de Mrs. Sullivan tévedett.

– Mennem kell – mondta határozott hangon, amelyből érezni

lehetett az eltökéltséget. – A többiek már várják, hogy megjelenjek a

próbák helyszínén. Nem késhetek el újra.

Elindult a fenyők között lévő ösvény felé, amelyen

visszajuthatott az autóhoz. A vízben, ahol a férfi a karjában tartotta

őt, a hideg hullámok ellenére melege volt.

Most azonban, bár melegen sütött a nap, mégis borzongott.

* * *

Marcus nem csak azon döbbent meg, hogy a nőnek milyen erős

érzelmei vannak vele kapcsolatban. Hanem azon is, hogy miközben ő

erősködött, a lánynak közönséges, szexi kismacskánál többre kellene

tartania magát, éppen ő kezelte úgy egész idő alatt , mintha az lenne.

Mintha csak egy test lenne, amelyet újra és újra a magáévá tehet. Ám

amikor Nicola az eszét – és a szívét – használta, hogy elemezze az ő

életét, azt már nem viselte el.

Mindent bedobált a nagy zacskóba, majd sietős léptekkel

végigment a fák között. Nicola már az autóban várta. Egyenes háttal

ült , keze az ölében, és mereven maga elé nézett, miközben a férfi

beszállt a kormány mögé.

– Sajnálom.

Marcus meg akarta fogni a lány kezét, de tudta, hogyan reagálna:

az ő érintésére vágyik most a legkevésbé. Önkéntelenül is észrevette a

helyzet iróniáját: ő pont azt szeretné, amit Nicola nem akar – újra

kapcsolatba kerülni vele, még ha csak egy futó érintés erejéig is.

– Én is sajnálom.

Marcus meglepetten hallotta a szavakat. Azt tervezte, hogy a lány

tudomására hozza, mennyire sajnálja, amiért megbántotta őt, és nem

ismerte fel korábban, milyen érzékenyen érintik az apja halálával

kapcsolatos emlékek.

De ahogy Nicola kifejezéstelen tekintetébe nézett, tudta, hogy

már késő.

– Nem kellett volna kikényszerítenem a többi együtt töltött napot

– jegyezte meg halkan a lány, és minden szavából megbánás érződött.

A férfi először mintha könnyes csillogást vélt volna felfedezni a

tekintetében, de amikor újra odanézett, a lány tekintete már tiszta

volt. És annyira kifejezéstelen, hogy Marcus gyomra összeszorult az

emléktől, hogy mindössze pár perccel korábban mennyi szenvedély és

öröm tükröződött benne.

– Igazad volt, hogy be akartad fejezni az első éjszaka után. –

Nicola szája sarka picit felfelé görbült, de az eredményt nem lehetett

mosolynak nevezni. – Tanultunk valamit. Az egyéjszakás kalandnak

a nevéhez méltóan csak egy éjszakán át szabad tartania.

Marcus mindig is az a magabiztos Sullivan volt, aki tudja, mit kell

tennie az adott helyzetben. Most azonban teljesen tanácstalan volt,

már attól kezdve, hogy összekerült Nicolával. Most pedig még a

korábbinál is tanácstalanabb. Bár végig tudta, hogy a kapcsolatuk

nagyon rövid időn belül véget ér, rossz volt belegondolnia, hogy így

kell befejezniük.

– Nekem te sosem popsztár voltál, Nicola. Mindig is az voltál, aki

valójában vagy. Nő, akit kezdettől fogva akartam és kedveltem. Ha

valaha is úgy bántam veled, mintha csak a szex eszköze lennél, akkor

nagyon sajnálom.

A lány hosszú másodperceken át csendben volt. Végül azt mondta:

– Rendes, hogy így gondolod.

A férfi még várt valamit, a folytatást, hogy ő sem csak egy

öltönyös fickó, aki képes kiváltani a lányból az orgazmust és az azzal

járó boldog sikolyt, de semmi ilyesmi nem következett. Nicola

elővette a telefonját a táskájából, és megnézte, hány óra.

– Mennyi idő alatt érünk a Warfield Színházhoz?

Marcus hirtelen úgy érezte, kezét-lábát törné, hogy a lány

meghallgassa a mentegetőzését, ám az a füle botját sem mozgatja.

Nem ugyanezt tette két éven át Jill-lel, hogy a nő boldog legyen?

Nos, meg lehet nézni az eredményt. Ha túlságosan unalmas volt Jill

számára, akkor most sem várhat mást. Még ha túl is tudnák tenni

magukat a nap kellemetlenségén, a lány egész biztos ráunna egyszer…

és őt egy nap az a felettébb megalázó helyzet várná, hogy belép a

szobába, és ágyban találja valami izgalmas, szakállas, testékszert

viselő hapsival, amiből tudni fogja, hogy újra bolondot csinált

magából.

Hiszen teljesen más az életvitelük. Ő korán kel, hogy a szőlővel

foglalkozzon, megkóstolja az új évjárat borait , vagy étterem-

tulajdonosokkal és borkereskedőkkel találkozzon. A lány pedig vagy

sokáig van a színpadon és a stúdiókban, vagy olyan összejöveteleken

vesz részt, mint a hollywoodi partik, amelyekre Smith is gyakran jár.

Újra emlékeztetni próbálta magát, hogy semmi közös nincs

bennük, ám ennek ellenére, az ördög vigye el, önkéntelenül is az volt

az érzése, hogy ami igazán számít, az mindkettejükben ugyanaz.

– A Warfield úgy egyórás út innen.

– Remélem, nem lesz nagy forgalom. Ha ismersz valami rövidebb

utat, akkor jó lenne, ha azon mennénk.

Hogy változhatott meg minden ilyen gyorsan? Nem sokkal

korábban még az óceánban szeretkeztek, és most Nicola úgy beszél

vele az autóban, mint egy idegennel.

A büszkesége azonban nem engedte, hogy újra bocsánatért

esedezzen. Már megpróbálta, a lány pedig ellökte magától.

Végeztek egymással.

– Ne aggódj! – válaszolta legalább olyan személytelen hangon. –

Időben ott leszel

Tizennyolcadik fejezet

Milyen szerencse, hogy már vagy ezer hasonló bemutató van

mögötte, gondolta Nicola, miközben másnap este elvégezte a

szokásos hangpróbát, és tréfálkozott a zenekar tagjaival. Bár

mosolygott és nevetett , belül mégis ürességet érzett . Teljes ürességet

és nagy-nagy szomorúságot.

Egyre csak Marcus korábbi szavai jártak a fejében, és emiatt a

próbák alatt egyszer el is felejtette az egyik dal szövegét. Meg kellett

állnia közben, tréfásan mentegetőzött a zenekar tagjai előtt , és úgy

tett , mintha nem látná, hogy a többiek kérdő tekintettel néznek rá és

egymásra.

Egyetlen botlás. Mindig csak egyetlen botlásra van szükség, hogy

az emberek éjszakai mulatozást, kábítószerezést és vad partikat

feltételezzenek.

Tény, hogy ehhez ő is hozzájárult a klipjeivel, a színpadon viselt

ruhákkal és azzal, hogy olyan emberek társaságában hagyta

lefényképezni magát, akik valóban kétes életmódot folytattak, nem

csak feltételezték róluk.

Ugyanezt mondta neki Marcus is, amikor dühös szócsatát

folytattak a tengerparton.

Tudta, hogy pont ezért lett annyira dühös. Ha esetleg nagy levegőt

vesz, és vár egy picit , talán bevallja a férfinak – és magának is –,

hogy már belefáradt a szexi lány szerepébe, és azt szeretné, ha a dalai

e nélkül is népszerűvé válnának. Ne legyen szükség a szexi körítésre,

hogy el lehessen adni őket a világban.

Ez a lélegzetvétel viszont elmaradt. Ehelyett fejest ugrott élete

legbutább, legostobább vallomásába.

Elmondta a férfinak, hogy beleszeretett .

Nem, nem mondta. Kiabálta!

Természetesen a férfi egy szót sem szólt szerelemről. A parton

sem, és később az autóban sem.

Nicola most csak ült az öltözőjében, amelyet az ügynöke az ő

speciális igényei szerint rendezett be, hogy a hely minél kényelmesebb

és meghittebb legyen, és a lámpafüzér alatti tükörbe meredt. A

lámpák túl erősek voltak, és a lelke olyan részeit is megvilágították,

amelyeket nem akart látni.

Marcus becsületére legyen mondva, a kocsiban azonnal elnézést

kért tőle. Ő azonban túlságosan is félt meghallani, mit bánt meg a

férfi, és elborzadva gondolt rá, hogy valami olyasmit mond:

„Sajnálom, hogy szerelmes lettél belém. Nem így terveztem.”

Elfordult a tükörtől, mivel nem tudott tovább a saját szemébe

nézni.

A szerelmi bánat állítólag tökéletes állapot a dalok írásához. Most

talán fel kellene vennie a gitárt , és mesterművet írhatna, szabadjára

engedhetné a benne rejlő Joni Mitchellt , hogy szomorú fiúkról

énekeljen, akik nélkül élni sem tud.

Erre azonban nem képes. Legalábbis ma éjszaka nem. Még

túlságosan erős benne a fájdalom, még kétségbeejtően ostobának

tartja magát, hogy olyan gyorsan elvesztette az uralmat a szíve fölött

egy olyan férfi miatt , akiről már rögtön az elején tudta, hogy nem

illik hozzá. Mindössze egyetlen éjszakát kellett volna együtt

tölteniük.

Ahogy ott ült az öltözőben, és nagyon sajnálta magát, olyan

érzése volt, mintha a gitár is és a tükör is őt nézné a helyiség másik

oldaláról, és gyávának tartaná.

Igazuk van. Valóban gyáva. Már régóta az.

Végül nagy levegőt vett , amit már az óceán partján meg kellett

volna tennie. Azután újra és újra mélyet lélegzett, egész addig, amíg

elég erősnek nem érezte magát, hogy meghozza a helyes döntést.

Nem vett tudomást a rövid, csillogó kosztümről, a tánchoz és a

provokatív viselkedéshez tervezett ruháról, amelyet az öltöztetője

készített ki a színpadi szerepléshez. Felállt , felvette a gitárját, és

megfordult, hogy szembenézzen magával a tükörben.

A nő, aki visszatekintett rá, most nem a popsztár volt kilónyi

sminkkel és szorosan a testére tapadó selyemruhában. Most Nico

végre először úgy nézett ki, mint Nicola, a fiatal, csinos, huszonéves

lány, farmerszoknyában és pólóban, aki néhány dalt írt , és most el

akarja játszani őket a közönségnek.

Végre egy kis mosolyt is az arcára tudott varázsolni.

Az ember vagy úszik, vagy megfullad, és ő ma este megteszi az

első lépést az új jövője felé.

Marcus nem lesz ugyan mellette, de legalább mindig tudni fogja,

hogy ő adta meg neki az első lökést, és ő indította el a megfelelő

irányba.

A férfi nem szerette őt, de mindig éreztette vele, hogy tiszteli.

Ma este ő is t isztelni fogja magát.

Úgy ölelte magához a gitárját, mintha a szeretője volna – tudta

jól, hogy nagyon sokáig nem lesz más kedvese a hangszeren kívül –,

kilépett a folyosóra, és elindult, hogy megkeresse a zenekar vezetőjét,

mert meg kellett vele beszélnie pár változtatást.

* * *

Marcus korábban azt mondta a húgának, hogy nem tud elmenni

Nicola szombati koncertjére, mivel arra az estére programja van, és

nem tud rajta változtatni. Semmi mást nem kívánt kevésbé, mint

hogy Lori mellett üljön, és figyelje Nicolát a színpadon.

Visszament a napai borászatába, a szokásos életéhez, ahol

nincsenek édes, szexi popsztárok, hacsak nem egy turné keretében

érkeznek, és nem kérnek személyes idegenvezetést a birtokon.

Mégsem tudott azonban távol maradni a koncerttől. Nem tudta

legyőzni magában a vágyat, hogy még néhány órán át egy helyiségben

lehessen Nicolával.

Otrombán hazudott az egyik testvérének, és az elfoglaltságával

kapcsolatos állítása ellenére most mégis it t áll a San Franciscó-i

Warfield Színház előtt; a táblát nézi, amelyen az

olvasható: Különleges fellépő, csak ma este: NICO!

A parton, az autóban a büszkesége azt súgta, hogy jobb lesz neki a

lány nélkül, és be kell fejeznie mindent, mielőtt Nicola vet véget a

dolognak úgy, hogy azzal az ő szívét is összetöri.

A fenébe a büszkeséggel!

Miután a lány péntek délután kiszállt a kocsiból, a búcsú emléke

azóta is kísértette őt, szinte a nap minden másodpercében.

Örülök, hogy találkoztunk, mondta Nicola.

Erre neki mi a csudát kellett volna felelnie? Hogy ő is örül a

találkozásnak, mintha csak üzleti partnerek lennének?

Bár kedvesnek kellett volna lennie hozzá, és csak azzal kellett

volna törődnie, hogy a lány meghallgassa a bocsánatkérését, alig

tudott kinyögni pár szót.

A nő egy rövid másodpercig végignézett rajta, majd elővette a

telefonját, és értesítette a stábot, hogy megérkezett. Pár pillanattal

később már eltűnt az ajtó mögött, amely becsukódott, és nemcsak a

rajongókat akadályozta meg a próba megzavarásában, hanem attól a

férfitól is elválasztotta, aki a kocsija kormánya mögött ülve sokáig

nézett utána.

– Ember, szeretne jegyet a műsorra? Nico általában sokkal

nagyobb helyeken lép fel, és it t már húsz perc alatt elfogyott az

összes jegy. Jó darabig nem lesz rá esélye, hogy ilyen közelről

láthassa.

A jegyüzér szavai célba találtak, és Marcus meredten nézte a

jegyet. Hiszen ezért van itt , nem? Hogy még egyetlenegyszer lássa

Nicolát, ha csak távolról is, mert a lány már most kegyetlenül

hiányzott neki.

Korábban közel volt hozzá, nagyon közel. Marcus teljesen

magától értetődőnek vette őt, és csak a hétfőt tekintette az

elkerülhetetlen búcsúzás napjának.

Megvette a jegyet, és meglepetten tapasztalta, hogy a tömegben

nemcsak fiatal kölykök vannak, hanem főiskolások, és páran még az

ő korosztályából is, akik egyértelműen nem kiskorú rajongókat

kísérnek, hanem Nicola játékára kíváncsiak.

Amikor leült , hallotta, hogy pár tizenéves a lányról beszél éppen.

– Hallottam, hogy a fickó, akivel tavaly együtt járt , piszkosul

átverte. Intim helyzetben fényképeket készített róla, és eladta őket.

– Utolsó patkány volt, nem?

– De. Nem is tudom, hogy Nico miért járt vele. Ha olyan klassz

csaj lennék, mint ő, kivárnám a világ legjobb pasiját, aki imád.

A beszélgetés ezután azokra a férfiakra terelődött, akikbe a tinik

szerelmesek, és akik nem is tudnak róluk, ezért Marcus hátradőlt,

hogy feldolgozza a hallottakat.

A tengerparton a lány célzást tett rá, hogy a volt szeretője elárulta

és fájdalmat okozott neki. Azt pedig már korábban is említette, hogy

néhány rossz döntés miatt olyan kép alakult ki róla, hogy zabolátlan

party girl.

Marcus érezte, hogy nagyon egyszerű lenne elővenni az

okostelefonját, és az interneten megnézni a történet befejezését. De

eszébe jutott a saját gyanakvása, amikor megtudta, hogy valójában

kivel került kapcsolatba, és Nicola azt feltételezte, hogy ő az

interneten kutatott utána.

Akármit tud is meg a lány múltjáról, azt tőle magától kell

megtudnia. Feltéve, ha Nicola még hajlandó lesz beszélni vele. De

miért tenné? – tűnődött el, ahogy a fények elsötétültek, és a tömeg

éljenzésben tört ki. Az interneten ugyan nem keres róla információt,

de most it t ül a sötétben, mint egy besurranó tolvaj, és várja, hogy a

lány mit sem sejtve megkezdje az előadást.

A korábbi szerető még nála is rosszabb volt?

Érezte, hogy fel kellene állnia, és távoznia kellene. De Nicolával

kapcsolatban sosem tudott parancsolni magának… és most sem lesz

képes rá.

Egész idő alatt megpróbálta a szexre korlátozni a kapcsolatukat,

ám az több volt. Sokkal több. A lányhoz annyira hozzátartozik a

zenéje, hogy neki ezt is meg kell ismernie, úgy, ahogy a szép test

formáit megismerte.

A színpad fényei lassan kigyulladtak, és mindenki felállt , ahogy

Nicola megjelent. Marcus meghökkent, hogy a lány milyen picinek

tűnik az erős világításban, mégis mennyire magabiztos, és mindenkit

lenyűgöz a teremben.

Meglepetten látta, hogy ezúttal szoknyát és pólót visel.

Emlékezett néhány felvételre, amelyeket a zenei csatornák közötti

keresgélés során látott , és azok alapján feltételezte, hogy a lány

nagyon rövid ruhát fog felvenni valami szexi kiegészítővel.

– Sziasztok!

A színpad két oldalán lévő kivetítők mutatták a mosolyát. Nico

erősnek látszott, ugyanakkor kicsit idegesnek is. Marcus arra gondolt,

hogy talán szomorúság jeleit látja a tekintetében, de némi izgalom is

volt benne.

Mi történik most?

Ám ekkor hirtelen mindent megértett , még mielőtt a lány bármit

mondott vagy csinált volna. Nicola a kezébe vette az irányítást.

– Annyira örülök, hogy mind el tudtatok jönni! A Zenészek az

Irodalomért Alapítvány nagyon fontos számomra.

Egy hang megszólalt:

– Szeretünk, Nico!

A lány elnevette magát.

– Én is szeretlek benneteket.

A szavak könnyen törtek elő belőle, és Marcus tudta, hogy a lány

tényleg úgy is érez. A rajongók a világot jelentik számára. Nem veszi

félvállról a feladatot, hogy ilyen sok embernek adja elő a zenéjét.

– Ma este gitározni és zongorázni van kedvem, és ez egy darabig

most el fog tartani. Nem bánjátok?

Ötezer torokból hangzott a biztatás, és a lány mosolya

bevilágította a sötét termet.

– Remek!

Elővette a gitárját, és a vállára akasztotta. Marcus telitalálatnak

érezte a döntést.

Hirtelen belátta, hogy a parton nem volt igaza. A lány nem az

egész énjét rejtette el, hanem csak egy részét. Ő nem egy szexistennő,

hanem egy szép lány is, akinek a hangja tisztán és erősen cseng,

ahogy pengeti a gitárját, és dalainak egyszerű varázsával mindenkinek

a szívét rabul ejti.

Az emberek visszaültek a helyükre. Nem azért, mintha nem

töltötte volna el őket izgalommal a zene, hanem mert jobban akarták

hallani, és az előadás minden apró részletét élvezni akarták. Egy

olyan előadásét, amely teljesen a hatása alatt tartotta őket.

A lány a dalok közti szünetekben is lenyűgözte a közönséget,

mivel történeteket mesélt arról, mi ihlette őt a szöveg megírására, és

ezeken mindenki nevetett . Amikor a reflektorok fényében leült a

zongorához, és játszani kezdte a dalt , amelyet Marcus a próbák alatt

hallott , a teljes szívét kitárta a közönség előtt .

Hogy elfogadják… vagy összetörjék.

Ahogy Marcus figyelt, hallgatta a dalt , és a lelkét megérintette az

előadás, már tudta, hogy ő a legnagyobb bolond a világon.

A lány, akit rejtőzködéssel vádolt, bátrabb, mint bárki, akivel eddig

találkozott. Sokkalta bátrabb, mint ő.

Ha már nem szembesült volna a ténnyel, hogy fülig szerelmes

Nicolába, ott rögtön belészeretett volna – a San Franciscó-i,

zsúfolásig megtelt koncertterem teljes közönségével együtt.

Tizenkilencedik fejezet

Miközben a taps a harmadik, utolsó ráadás után sem szűnt meg,

Nicola gyorsan lement a folyosón az öltözőjébe. Pár másodpercig

egyedül akart lenni, mielőtt kimegy az előtérbe, hogy üdvözölje a

rajongókat, akik fizettek, hogy beszélhessenek vele, és közös

fényképeket készíthessenek.

A csoport tagjai már elég régóta voltak együtt, hogy megértsék

ennek a szükségességét, ezért csak mosolyogtak rá, és felemelt

hüvelykujjukkal a siker jelét mutatták, de nem akarták őt

beszélgetéssel feltartani.

Becsukta maga mögött az ajtót, nekidőlt, és végre kiengedte

magából mindazt a feszültséget, amely már vagy két órája benne volt.

Megcsinálta, és tényleg úgy volt kint a színpadon, hogy csak

gitározott, zongorázott és énekelt.

Te jó ég, ez hihetetlen! Bár meglepetten tapasztalta, hogy énje

egy részének hiányzik a fény, a csillogás és a tánc.

Mindent vagy semmit, most erről van szó. Tévedett volna? És ha

igen, meg tudja találni a keskeny mezsgyét a két világ között úgy,

hogy ne veszítse el a rajongóit, és ne kelljen feladnia a karrierjét,

amelynek a kiépítésén olyan sokat dolgozott?

– Nico!

Kopogtak az ajtón. Jimmy volt, a testőr, aki általában

szolgálatban volt a fellépések alkalmával.

Nico nagy levegőt vett , és mosolyogva kinyitotta az ajtót.

– Szia!

A férfi komor arcot vágott.

– Igazán sajnálom, hogy zavarlak.

– Valami baj van?

– Csak azt akarom mondani, hogy van itt egy fickó, aki nem

akarja elhinni, hogy nem jöhet be, és mindenáron találkozni akar

veled.

Nicolának előbb a gyomra szorult össze, majd a szívében is valami

hasonló érzést tapasztalt .

– Bizonyára egy főiskolás, aki túl sokat ivott – mondta, bár

érezte, hogy nem erről van szó.

– Nem – erősítette meg Jimmy. – Egy idősebb pasas. Más, mint a

megszokott fazonok, akik arról próbálnak meggyőzni, hogy ismernek

téged. Üzletember-kinézete van.

Te jó ég, ez csak Marcus lehet! Tudja vajon, hogy az egész este

során őt kereste a tömegben? Hogy mindegyik széles vállú férfi láttán

meghűlt benne a vér, de egyik sem ő volt? Végül meggyőzte magát,

hogy a férfi nincs ott . Most azonban kiderül, hogy mégiscsak

megnézte az előadást, és most találkozni akar vele a színfalak

mögött?

Ő azonban nagyon jól tudta, hogy most, miután sebzett lelke

utolsó darabkáját is a közönségnek adta, mi történne abban a

pillanatban, ha találkoznak. Könyörögne a férfinak, hogy fogadja őt

vissza, még ha csak egy órára is. Reggel pedig gyűlölné magát, amiért

nem tudott kitartani a büszkesége mellett .

Megrázta a fejét, és megszólalt .

– Igazán nem…

Jimmy bólintott .

– Ne aggódj! Nem fogom beengedni. Csak azt akartam még

tisztázni, hogy nem engedlek haza egyedül, hátha úgy dönt az illető,

hogy megles valami sötét helyen. Visszaviszlek a szállodába.

– Rendben van. – A lány megpróbálta mosollyal kifejezni a

köszönetet, de nem nagyon sikerült. – Köszönöm, hogy szóltál, és

hogy vigyázol rám.

A férfi gyengéden elmosolyodott.

– Nagyszerű voltál ma este a színpadon. Mind hasra estünk a

műsortól.

Nicola érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.

– Köszönöm. Örülök, hogy tetszett a műsor. – Az öltöző felé

mutatott . – Csak pár másodpercre van szükségem, és máris kimegyek,

hogy köszöntsem a rajongókat.

– Megmondom nekik, hogy mindjárt ott leszel.

Halk kattanással újra bezárult az ajtó, és a lány a szívére szorította

a kezét. Pusztán a gondolattól, hogy Marcus kint lehet az ajtó előtt ,

máris vadul dobogott a szíve. Milyen közel lehet…

Nem! Neki most nem szabad rágondolnia, a munkájával kell

törődnie.

Nem mert a tükörbe nézni, mert nem akarta látni a zaklatott

tekintetét. Megragadott egy vizespalackot, és elindult, hogy üdvözölje

a rajongóit. A mai este az övék, mivel jótékony célra adakoztak.

Nicola nem hagyhatja, hogy egy összetört szív az útjába álljon.

Harminc perccel később már fájt az ajka a sok mosolygástól, de

minden egyes rajongóját meg akarta ölelni, és kis időre szinte

normálisnak érezte magát. Mint azt megelőzően, hogy Marcus

megjelent az életében, és gyengéden átölelte őt. Mielőtt megcsókolta

és megérintette.

Mielőtt megmutatott volna neki valami olyasmit, ami sokkal

szebb – és végül sokkal fájdalmasabb –, mint bármi, amit ő eddig

elképzelt.

A szerelem előtt.

– Istenemre mondom, elképesztő voltál!

Lori vágta át magát az emberek tömegén, és átölelte.

Nico természetesen örült, hogy látja Lorit , de a Marcusszal való

kapcsolat meglehetősen fájdalmas érzéseket keltett benne, ezért még

a korábbinál is erősebben kellett küzdenie, hogy mosolyt erőltessen az

arcára.

– Köszönöm – mondta, és azon tűnődött, Lori vajon tudja-e, hogy

a bátyja is ott van. – Én is remekül éreztem magam a színpadon.

– Bárcsak Marcus is el tudott volna jönni! Most lenne egy új,

behemót rajongód.

Nicola csak nagy nehézségek árán tudta megőrizni a mosolyát. Ha

bárki másról lett volna szó, talán bevallja Lorinak, hogy teljesen

elveszítette az uralmat az érzései fölött . Most csajos csevegésre van

szüksége, hogy kellő mennyiségű bor mellett meg lehessen beszélni a

pasikkal kapcsolatos ügyeket.

Ehelyett azonban azt mondta:

– Kifejezetten élveztem, hogy veletek lehettem ezen a héten.

Marcus húga rámosolygott.

– Itt maradsz hétfő reggelig, ugye? – Amikor a lány bólintott , Lori

folytatta. – Havonta egyszer az egész klán összegyűlik vasárnapi

ebédre az anyám házában. Kérlek, gyere el, és csatlakozz hozzánk!

Marcust már ismered, de tudom, hogy a többiek is mennyire

szeretnének találkozni veled, mivel egész héten arról áradoztam

nekik, milyen csodálatos vagy.

– Hű, ez igazán kedves – mondta Nicola, mivel nem akarta

tönkretenni a barátságukat azzal, hogy otromba módon visszautasítja

Lori kedves ajánlatát –, de nem zavarhatok meg egy családi

eseményt.

Lori félreértette Nicola habozását, és azt mondta:

– Smith révén mind kapcsolatban vagyunk a hírnévvel.

Megígérem, hogy mindenki teljesen normálisan fog viselkedni.

Mellesleg – tette hozzá cinkos pillantással –, önkéntelenül is bízom

benne, hogy ha találkozol valamelyik bátyámmal, rögtön egymásba

szerettek. Beszéltem már neked Gabe-ről? Tűzoltó, és a barátnőim

folyton azt hajtogatják, hogy milyen jópofa srác.

Nicola annyira zavarban volt, hogy csak nagy nehezen tudott

megereszteni egy tréfát.

– Ugyan ki lenne képes ellenállni egy tűzoltónak?

Lori újra megölelte.

– SMS-ben elküldöm a címet. Tudom, hogy most nem érsz rá, és

hagyom, hogy a rajongóiddal foglalkozz. Holnap találkozunk!

Talán, gondolta Nicola, miközben izgatott fiatal lányok egy

csoportja visongott mellette, ez az ebéd mégsem olyan rossz dolog.

Már elég bátor volt, hogy elkezdje megváltoztatni a róla kialakult

képet, és megtette az első lépést, hogy ne kelljen a szexi kismacska

külső mögött rejtőznie.

Ám a döntés, hogy Marcusnak nem engedte meg a találkozást,

nem volt kifejezetten bátor dolog.

Holnap, a vasárnapi ebédnél újra találkozhatnak, és ő

mindkettejük számára bebizonyítja, hogy megbirkózik a helyzettel.

Már elég erős, hogy ne kelljen tovább rejtőzködnie, és leszámoljon a

sértettség minden érzésével. Onnantól kezdve mindketten szabadon

alakíthatják az életüket, és az egymás karjában töltött napokból nem

lesz más, csak távoli emlék.

Ennek ellenére tudta, hogy éjszaka nem sokat fog aludni. Hogy is

tehetné, amikor az agya minden szempontból elemezni fogja a

Marcusszal való kapcsolatát, holott ő már tudja a végső választ?

A befejezés a legjobb megoldás mindkettőjük számára. Igen,

rendesebb és tisztességesebb módon is megtehették volna, de legalább

nem ejtették át magukat és egymást, hogy igazi kapcsolat alakulhat ki

közöttük.

A férfi sokkal boldogabb lesz nélküle. És ő is megtanulja, hogyan

lehet Marcus nélkül élni.

Huszadik fejezet

Marcusnak pokoli éjszakája volt. Ahogy a koncert után visszatért a

napai borászatba, csak ült a teraszon, és addig nézte a sötétséget, amíg

a nap fel nem kelt. Amióta a szőlősdombok és a hegyek között

felépítette a házát, ez volt az első alkalom, hogy nem tudott eltelni a

szépséggel. Pedig ezt a csodálatos környezetet még akkor is értékelni

tudta, amikor Jill-lel rosszul mentek a dolgok.

Azon a reggelen mindebből semmit nem érzékelt. Annak sem lett

volna értelme, hogy aludni próbáljon, mivel egyfolytában Nicola

emléke kísértette.

Egész éjjel ugyanazt a kérdést tette fel magának újra és újra:

hogyan tudná kijavítani az elkövetett baklövéseket? Miközben a hold

átadta a helyét a napnak, őbenne felidéződött minden, amivel

megbántotta a lányt, és ahogy el akarta őt lökni magától, mert védeni

akarta a saját szívét.

Az első reggel Smith konyhájában, amikor a nő egy újabb éjszakát

kért, és ő megsértette, mivel nemet mondott… De már az is nagy

tévedés volt, hogy együtt távoztak a klubból…

Aztán az éjszaka, amikor rájött , hogy a lány kicsoda valójában, és

dühös volt rá, amiért az titokban tartotta előtte a kilétét, ráadásul az

oldalbejáraton kellett bemenniük, és ő úgy döntött, hogy önző módon

jogot formálhat a lány testére…

Utána pokoli munkára kényszerítette a lányt másnap délelőtt ,

hogy több időt tölthessenek együtt, miközben egy igazi férfi

bevallotta volna az érzéseit , és megmentette volna a társát egy újabb

visszautasítástól…

Aztán a megbántottság a lány szemében a parton, amikor szinte

kiabálva közölte vele, hogy milyen butának tartja magát, amiért

beleszeretett… és őbenne nem volt annyi bátorság, hogy bevallja, az

érzés kölcsönös!

Marcus izmai megfeszültek, ahogy kényszerítette magát a

tévedései elismerésére.

Több kilométert gyalogolt a földjén, amelyen megteremtette a

virágzó üzletet, de akármeddig ment is, nem lelt megnyugvást a

szőlőtőkék között. Hiszen korábban a világ legszebb nőjét tartotta a

karjában, de túl buta volt, és nem ismerte fel, hogy minden tőle

telhetőt meg kellett volna tennie, hogy szerethessék egymást.

Hála istennek, Nicola testőre nem engedte őt be hozzá előző este,

és határozottan az értésére adta: „Sajnálom, jóember, most nem ér rá.

Nem mehet be hozzá.”

Nem gondolkodott józanul, és csak rontott volna a helyzeten.

Sajnos az egész éjszakai gondolkodás után sem volt semmilyen

terve, amely megvalósíthatónak tűnt volna. Tudta, hogy virágokkal

vagy ékszerrel nem megy semmire.

Nem volt benne máshoz erő, ezért csak tiszta farmernadrágot és

pólót vett fel a mamája vasárnapi ebédjéhez, bár tudta jól, hogy

valaki biztosan megjegyzést fog tenni, amiért ő szemmel láthatóan

rossz passzban van. De ez is a családhoz tartozik – mindig ott vannak,

hogy együtt ünnepeljék a jó dolgokat, és rámutassanak, ha az ember

elszúr valamit.

És ha Lori tudná, hogy mi történt közte és Nicola között, akkorát

rúgna az ő hátsó felébe, hogy évekig érezné a húga lába nyomát.

* * *

Marcus kinyitotta az anyja házának bejárati ajtaját, és bement. A

vidékies jellegű épület meglehetősen szűkös volt nyolc gyerek

számára, amikor még kicsik voltak. Ő, Smith és Chase együtt lakott

egy szobában, Ryan, Zach és Gabe egy másikban, az ikrek pedig

később egy harmadikat osztottak meg egymással. A szoros együttlét

az évek során nem kevés veszekedést eredményezett, de olyan családi

emlékek is tartoztak hozzá, amelyekről a világ minden kincséért sem

mondott volna le.

Lenne ugyan pénze, hogy a város elegáns részében vegyen házat

az anyjának, ám az asszony nem engedné. Marcus azt is sejtette, hogy

miért. Nem elsősorban a ház vagy a csodás környék miatt , hanem

mert a férje emlékei oda kötik, és képtelen lenne Jack Sullivan

emlékét otthagyni.

Smith lépett be a helyiségbe, kezében pár üveg sörrel.

– Hé, úgy néztek ki, mint akiket kifacsartak!

– Mi is örülünk neked – felelt Marcus fanyarul.

Mivel alig volt különbség az életkorukban, ők ketten rengeteget

bunyóztak egymással gyerekként.

– Nem is tudtam, hogy a városban vagy.

Smith odaadott neki egy sört.

– Ezen a héten néhány városi jelenetet újra fel kell vennünk. Úgy

gondoltam, hogy egy nappal korábban jövök, és találkozhatunk. –

Felvonta a szemöldökét. – A héten igencsak meglepődtem az SMS-

eden. Ezek szerint Jill már eltűnt a színről. Jól gondolom? Mert

egyébként nem lett volna szükséged a házamra.

– Igen, ő már a múlt.

Smith elvigyorodott.

– Pompás! – A vigyora még szélesebb lett . – Akkor most mondj

valamit az új lányról! Miután két évet töltöttél a jégkirálynővel,

remélem, hogy az utódja kellően forróvérű. És azt is remélem, hogy

lehúztátok az ágyneműt, amikor elmentetek.

Marcus erős vágyat érzett , hogy kiverje a filmsztár öccse néhány

fogát. A fiú nem tudhatta, hogy akarata ellenére sértegeti Nicolát.

– Nem kellett lepedőt cserélni – mondta, de többet nem akart

hozzátenni.

Mielőtt az öccse újabb kérdésekkel állt volna elő, a hátsó udvar

felé indult, ahol jó időben mindig kint volt a nagy asztal tányérokkal.

Még az üvegajtónál sem volt, amikor újra hallotta Smith hangját.

– Van egy különleges vendégünk is odakint. Lori mondta, hogy

már találkoztál Nicóval. Nagyszerű lány, igaz?

Ördög és pokol! A sörösüveg kicsúszott Marcus kezéből, úgy

kellett elkapnia.

Két érzés viaskodott benne: odamenni az asztalhoz, ahol Nicola ül

az ő testvérei között, elrángatni onnan, bezárni a legközelebbi

hálószobába, és bármit megtenni, hogy a lány meghallgassa őt – vagy

azonnal sarkon fordulni, és eltűnni a csudába.

Tudta, hogy újra látnia kell a lányt, tudta, hogy térdre kell borulnia

előtte, és bocsánatért kell esedeznie… de megteheti ezt az egész család

előtt?

Még a terasz küszöbét sem lépte át, amikor az anyja odament

hozzá.

Az asszony keze meleg volt, ahogy megölelte őt, a hangja pedig

lágy, amikor megszólalt:

– Igazán elragadó teremtés!

Neki ideje sem volt, hogy más arckifejezést erőltessen magára, így

kiült rá az elképedés.

Az anyja mosolya kedves volt és megértő, amikor azt mondta:

– Örülök, hogy ma pár percnél többet tudtam beszélgetni

Nicolával. A múltkori váratlan telefonhívás túl rövid volt ahhoz,

hogy megismerjem őt.

Ó, ne! Hogy is feledkezhetett el arról a telefonbeszélgetésről az

anyjával a klubból való távozás estéjén?

Mivel ő semmit nem szólt, az anyja folytatta:

– Be kell vallanom, kicsit meglepődtem, hogy a lány nem veled,

hanem Lorival érkezik. – Kérdő tekintettel nézett rá. – Azt pedig

kifejezetten furcsának tartom, hogy úgy tűnik, senki nem tud a

kettőtök kapcsolatáról, még a húgod sem, pedig ő már hosszabb ideje

együtt dolgozik vele.

Senki nem tudta alaposabban kivallatni őket, mint az anyjuk. A

specialitásai közé tartozott, hogy először sarokba szorította az

embert, majd arra kényszerítette, hogy áruljon el mindent, amiről az

illető megfogadta, hogy soha egy árva szót sem szól róla.

– Most történetesen nem vagyunk együtt. – Nem volt ugyan

meleg az idő, de Marcus izzadt. – Elpuskáztam a dolgot.

Az anyja áthatóan nézte, majd a szája mosolyra húzódott.

– Már olyan sok éve reménykedtem ebben, és vártam, hogy jöjjön

végre valaki, akit jobban tudsz szeretni, mint a családodat, valaki, aki

teljesen kiforgat önmagadból, és új utakra visz. – Az asszony

kifejezetten vidámnak tűnt az ő gyötrődésének árnyékában. –

Olyasvalaki, mint Nicola.

Marcus elképedten figyelte, ahogy az anyja mosolyogva elmegy,

miközben Lori kiáltása hallatszott:

– Marcus, hát it t vagy!

Sikerült végre erőt vennie magán, és a hátsó kert közepén lévő

csoport felé indult.

Vagy fél tucat hangot lehetett egyszerre hallani, de Marcus csak

arra figyelt, hogy Gabe túlságosan is közel ül Nicolához. Tudta,

milyen a legfiatalabb öccse. Nicola pont az a fajta nő, akit Gabe és a

többi fickó a tűzoltóságnál előszeretettel hazavisz egy éjszakára.

– Gabe – mondta –, a konyhában van rád szükség.

Az anyja bizonytalan pillantást vetett rá. Gabe arról volt

közismert, hogy a látogatása után a konyhában mintha tornádó

söpört volna végig. Most hátratolta a székét, és már éppen fel akart

állni, de még odahajolt Nicolához, és a fülébe súgott valamit. A lány

elnevette magát, amitől Marcus keze ökölbe szorult.

Az ördögbe, hiszen Gabe-et szinte kisbaba korától ő nevelte! Most

nem ölheti meg pusztán azért, mert nevetést csalt Nicola arcára, és

meglehetősen sokáig nézett a lányra, túl kíváncsi tekintettel.

Szerencsére mielőtt még Marcus átvághatott volna a kerten, hogy

eldöngesse a legfiatalabb öccsét, Chloe jelent meg, hogy egy öleléssel

üdvözölje.

– Ezer éve nem láttalak!

Chase csak egy lépéssel volt a menyasszonya mögött.

– Azt tervezzük, hogy hamarosan meglátogatunk Napában –

mondta, és átölelte Chloét.

Ők ketten korábban az ültetvényen szerettek egymásba, és Marcus

akkor döbbenten figyelte, ahogy az öccse fülig beleszeret egy nőbe az

első találkozásukkor. El sem tudta képzelni, hogy ilyesmi tényleg

megtörténhet.

Most azonban már tökéletesen megértette.

– Bármikor jöhettek. A vendégház mindig a tiétek, és már rég

jártatok ott .

Komolyan gondolta, amit mondott, de ő maga is érezte, mennyire

mesterkéltnek tűnnek a szavai.

Zach a mobiltelefonján beszélt a másik oldalon, Ryan hamburgert

sütött a tűzhelyen, Sophie és Lori pedig megint az asztal két

ellentétes oldalán ült . Már hónapok óta orroltak egymásra.

Mindig Marcus volt az, aki véget vetett az ikrek torzsalkodásának,

és rábírta őket, hogy üljenek le, és beszéljenek egymással. Ha ez is

csak egy szokásos vasárnapi ebéd lenne, a lófarkuknál fogva

megragadná őket, hogy béküljenek ki.

Ma azonban semmi másra nem tudott koncentrálni, csak Nicolára.

Szinte alvajáróként közlekedett, és ha megszólalt , kész idiótának

tűnhetett . Most, hogy rá mert végre nézni a lányra, le sem tudta

venni róla a szemét. Olyan szép volt, és tökéletesen illett oda, ahol ő

felnőtt.

– Szia!

A lány rápillantott , határozottan óvatosan.

– Szia, Marcus! Örülök, hogy újra látjuk egymást.

Te jó ég, mennyire gyűlöli ezt a tartózkodó stílust! Mint amikor

Nicola azt mondta neki, örül, hogy találkoztak, majd kisétált az

életéből.

Lori nem vett tudomást a feszült légkörről, és vidáman

magyarázta a többieknek:

– Marcus hétfőn eljött , hogy megnézze a próbát a táncstúdióban. –

Megütögette Gabe üres helyét. – Gyere, és ülj le közénk!

Marcus el sem tudta képzelni, hogy tudna Nicolához közel leülni

úgy, hogy ne érjen hozzá, és ne húzza az ölébe, ahogy szokta. De hát

mégsem maradhat állva, mert mindenki úgy nézne rá, mint egy

elmeháborodottra.

Olyan érzése volt, mintha lassított felvételen mozogna, ahogy

megkerülte az asztalt . Nicola szeme tágra nyílt , miközben ő

közeledett hozzá, és végig őt bámulta. Leült, és amikor a combjuk

összeért, a lány felugrott a székről.

– Megnézem, hogy anyukádnak nincs-e szüksége segítségre a

konyhában.

Lori elbűvölten nézett utána.

– Nem édes? Azt hiszem, hogy Gabe igencsak megbabonázta.

Smith megrázta a fejét.

– Szerintem nem erről van szó, Lori.

A húga arca elkomorodott.

– Mire gondolsz? Hiszen flörtöltek egymással, és most a lány csak

ürügyként használja a mamát, hogy együtt lehessen Gabe-bel a

konyhában.

– Marcus, van bármi elképzelésed arról, hogy Nicola miért

távozott ilyen sietve?

A férfi nagyot kortyolt a söréből. Vagy ezt teszi, vagy behúz egyet

Smithnek az asztal másik oldalán. Vagy pedig bemegy, és laposra veri

Gabe-et, amiért az ő nőjével flörtölt .

A fenébe, bármelyik öccsével boldogan kiállna, ha azzal

csökkenthetné a frusztrációját. Olyan közel van Nicolához, mégsem

tudja elmondani neki, hogyan érzi magát, és mennyire sajnálja, amiért

mindent elrontott .

Egyértelmű, hogy Smith jól kombinált, és szemmel láthatóan nem

helyesli, hogy ő összejött Nicolával.

De Smith lehúzhatja magát a vécén!

Szerencsére Lori továbbra sem sejt semmit. Az sem valószínű,

hogy Chase és Chloe bármi kapcsolatot gyanít közte és Nicola

között, ennek ellenére meglehetősen furcsa pillantásokkal méregetik

őt.

Csak Sophie-val lehet most biztonságosan beszélgetni.

– Hogy haladtok a munkával, Barátságos?

A lány elfintorodott.

– Ne szólíts így a vendégek előtt! Nagyon kellemetlen. Tudod jól,

hogy van igazi nevem.

– Milyen név is pontosan? – kérdezte Zach incselkedve, ahogy

bejött , leült , és elrakta a telefonját a zsebébe. – Rémlik, mintha S

betűvel kezdődne.

A lány előbb Zach karjára csapott, és csak utána válaszolt Marcus

kérdésére a San Franciscó-i városi könyvtárban végzett kutatásáról.

– Juttasd eszembe, hogy miért gondoltam úgy, jó ötlet támogatást

szerezni, és összeállítani egy bibliográfiát minden idők legjobb

szerelmes történeteiről. – Sóhajtott . – Annak idején úgy gondoltam,

romantikus munka lesz.

Chloe meglepetten kérdezte:

– A szerelmes történetek hogyan lehetnének mások, mint

romantikusak?

– Nos, kezdjük azzal, hogy a legtöbb híres romantikus történet

tragikus végű.

– A Rómeó és Júliára gondolsz?

Sophie bólintott .

– Ezen az alapon döntöttem úgy, hogy sosem leszek szerelmes.

Nem leszek az, ha a szivárvány másik oldalán csak halál és árulás

várja az embert.

Marcus már egy héttel elkésett , hogy megszívlelje Sophie tanácsát.

Úgy érezte, hogy minden másodperc, amely úgy telik el, hogy nem

tud Nicolával őszintén beszélgetni, egyre közelebb viszi őt a

tragikusan végződő szerelmi történetek világához.

Ahogy sejteni lehetett , Lori vitába száll az ikertestvérével, de

főként csak a vita kedvéért, és nem azért, mert a saját igazát akarja

bizonyítani.

– Te vagy tragikus – mondta –, és nem veszed figyelembe az olyan

klasszikusokat, mint a Büszkeség és balítélet.

Sophie durcás arccal nézett rá.

– Ahogy én látom, annak a történetnek a vége pusztán a

vakszerencsének volt köszönhető.

A haragos arckifejezésből mosoly lett , ahogy Chase-re és Chloéra

pillantott .

– Mint a ti esetetekben. Szinte el sem tudom hinni, hogy az út

szélén találkoztatok Napában, és most összeházasodtok. Ez annyira

szép!

– Hallod? – kérdezte vidáman Chase a menyasszonyától. – A

kapcsolatunk semmi egyéb, mint vakszerencse.

– Ha az a tény, hogy életem legborzasztóbb napjából a

legnagyszerűbb lett , pusztán a vakszerencsének köszönhető, akkor

örülök neki – felelte Chloe halkan.

Mindnyájan tudtak a lány korábbi, rémes házasságáról. A volt férje

megverte, neki pedig menekülnie kellett . Marcus sejtette, hogy ehhez

képest neki semmi oka a panaszra.

Ennek ellenére a Jill-lel történtek épp eléggé feldúlták a lelki

nyugalmát ahhoz, hogy elszúrja a kapcsolatát Nicolával.

Sophie szomorkás vágyakozással sóhajtott , miközben Chase

megcsókolta a menyasszonyát.

– És veled mi van, Marcus? Történt mostanában bármi érdekes az

életedben?

Nicola éppen akkor ment ki az udvarra egy nagy tálcányi

zöldséggel és mártással, amikor Sophie arról kérdezte Marcust, hogy

van-e valami újság az életében. Hála istennek, lapos sarkú cipő volt

rajta, különben biztosan megbotlik, és ennivalóval borítja be a frissen

nyírt gyepet. Valahogy sikerült folytatnia az útját az asztalhoz.

– A múlt héten elég sok időt töltöttem a városban.

– Igazán? Akkor miért nem jöttél be a könyvtárba?

Marcus abban a pillanatban Sophie-ról Nicolára nézett, és a

pillantásától a lányban tovább fokozódott a pánik. Te jó ég, csak nem

akar Marcus mindent kitálalni?

Néma figyelmeztetésként megrázta a fejét, és imádkozott, hogy a

férfi megértse.

Köztünk már mindennek vége, emlékszel? Befejeztük.

Marcus szerencsére nem akart beszélni a kapcsolatukról a többiek

előtt . Legalább annyira titkolni akarta a fura viszonyt, mint ő. Nincs

értelme beavatni a családot pusztán azért, mert kellemetlen, hogy egy

ideig ugyanazon a helyen kell tartózkodniuk a felszínes románcuk

után.

A férfi végül azt mondta:

– Néhány váratlan dolgot el kellett intéznem San Franciscóban.

– Ezt nem is kétlem – dünnyögte Smith, és fürkésző pillantást

vetett Nicolára.

Smith igazán kedves volt hozzá – egyértelműen udvarolt neki –

egészen addig, amíg Marcus meg nem érkezett. Azóta ő valahányszor

ránéz, a férfi komor tekintettel mered rá.

Ó, ne! Csak nem jött rá, hogy ő az a lány, akit Marcus azon az

éjszakán elvitt a házába?

Eddig azt gondolta, hogy az egyetlen ember, aki tud a kettejük

ügyéről, az Marcus anyja. Hihetetlenül ideges volt, amikor végre

találkozott Maryvel. Szerencsére a férfi mamája a valóságban is olyan

fantasztikus ember volt, mint ahogy a telefonbeszélgetés alapján

feltételezte. És meglepő módon nem célozgatott Marcusra vagy a

kapcsolatukra, ehelyett csak azt mondt: „Örülök, hogy végre

találkozunk, Nicola”, majd bement vele a házba, mintha ő is a család

egyik tagja lenne.

Most azonban, ahogy Nicola azon töprengett, Smith valamire

talán mégis rájött , úgy érezte, hogy ég az arca, miközben letette a

tálcát.

– Megyek, mert még ki kell hoznom pár dolgot a konyhából –

mondta, és semmit nem akart jobban, mint újra elmenekülni.

Sajnos azonban Lori azt mondta:

– Ki van zárva! Vendég vagy nálunk. Ide kell jönnöd, és le kell

ülnöd. Majd én segítek a mamának.

Nicola szíve hevesen vert, miközben a Marcus melletti üres helyet

nézegette, mivel tudta, hogy furcsán festene, ha más széket

választana. De annyira félt , hogy véletlenül elárulja magát, és amiatt

is aggódott, hogy elveszíti az önkontrollját, és megérinti a férfit…

Vagy ami ennél is rosszabb, enged a határtalan kísértésnek, és az egész

család szeme láttára megcsókolja.

Most minden testvér kedves hozzá, de ha megtudnák, hogy futó

kapcsolatra lépett a bátyjukkal, akit mindnyájan annyira szeretnek és

tisztelnek; a legidősebb testvérrel, aki mindent megtett értük, sosem

bocsátanának meg neki, amiért belegázolt a férfi lelkébe.

Sosem bocsátanák meg, hogy bánatot okozott a testvérüknek.

– Félre az útból, szépségem! – szólt rá Ryan, amikor egy gőzölgő

tálcán hot dogot és hamburgert hozott.

Mielőtt ő helyet foglalhatott volna, Marcus mogorván azt

mondta:

– Vigyázz magadra, Ryan!

Az öccse mogorván nézett rá, és egyértelmű volt, hogy fogalma

sincs, mi lehet a probléma. Nicola azonban rögtön rájött , hogy

Marcusnak nem tetszik, ahogy a profi baseballjátékos öccse flörtöl

vele, és „szépségemnek” nevezi.

Egyébként tényleg nehéz lett volna megállnia, hogy ne bámulja

feltűnően ezeket a szenzációsan jóképű férfiakat egyetlen családon

belül, ha bármire is képes koncentrálni Marcuson kívül. Annyit meg

tudott állapítani, hogy mind közül Zach a legvonzóbb külsejű, akit

rögtön utána Smith követ, de az összes többitől is leesik az ember álla.

Az ő szempontjából viszont teljesen mindegy, milyen jóképűek.

Marcus mellett mindegyik elhomályosul, és ő szinte le sem tudta

venni a szemét a férfiról, bár tudta jól, hogy ezzel elárulja az érzéseit .

Szerencsére Mary éppen akkor jelent meg Lori és Gabe

társaságában. Letették a többi ételt az asztalra, és pár pillanatig

mindenki arra figyelt, hogy megpakolja a tányérját.

Mindenki, kivéve Marcust… és őt.

– Mit szedhetek neked?

Ma ezek voltak a férfi első szavai hozzá, leszámítva az odavetett

„Szia!” köszönést, amikor belépett. És bár csak azt kérdezi tőle, hogy

hamburgert vagy hot dogot kér-e, az ő teste – és a szíve – úgy reagál

rá, mintha ez lenne a világ legérzékibb és legizgatóbb kérdése.

Mennyire hiányozni fog neki a halk, kissé érdes hang melegsége,

ahogy korábban a férfi a karjában tartotta őt, ahogy simogatta a

haját!

És szeretkezett vele.

A bőrét forrónak érezte, és a testében is mintha lávafolyam indult

volna meg.

– Hot dogot kérek. Köszönöm.

De a férfi nem az ételért nyúlt, hanem az ő kezét fogta meg az

asztal alatt .

Egy hosszú pillanatig – túlságosan is hosszú ideig, ha még sokáig

titokban akarják tartani a kapcsolatukat – Nicola belefeledkezett

Marcus tekintetébe, miközben a férfi hüvelykujja a tenyerét cirógatta.

Minden erejére szüksége volt, hogy a szájával hang nélkül

a „Ne!” szót formázza. Marcus tisztességes életet érdemel, az ördögbe

is, és nem azt a cirkuszt, amit a kapcsolatukkal együtt kapna.

A rövid szót azzal tette nyomatékosabbá, hogy elhúzta a kezét, és

az ételért nyúlt. Remélte, hogy senki nem veszi észre, mennyire

remeg a keze.

Amikor mindenkinek a tányérja tele volt, és nekiláttak enni,

Marcus anyja megszólalt:

– Annyira örülünk, hogy el tudtál ma jönni hozzánk, Nicola! – Ha

esetleg bárki furcsának tartotta, hogy Mary nem a Nico nevet

használja, udvariasságból nem említette. – Remélem, hogy mindenki a

lehető legilledelmesebben viselkedett, amíg bent voltam.

– Mindenki nagyon kedves volt. – Észrevette, hogy szinte

suttogva beszél, ezért kihúzta magát, és Maryre mosolygott. – Sajnos

elég keveset vagyok a családommal, és nagyon hiányoznak az ilyen

jellegű vasárnapi ebédek.

Ezután Mary a családjáról kérdezte, és ő mindenkit

megnevettetett a történeteivel arról, hogy az öccseivel milyen

kópéságokat műveltek, amikor gyerekek voltak. Szinte pihentető

volt a visszaemlékezés.

A probléma csak az, hogy világosan érzékelte: sem Marcus, sem

Smith nem nevet együtt a többiekkel. Nem tart sokáig, mire mindenki

rájön: valami készülődik.

– Marcus? – kérdezte Lori. – Nem eszel, és az az igazság, hogy

nem is nézel ki túl jól. – Az orrát fintorgatta. – Nem emlékszem,

mikor láttalak utoljára borotválatlanul. Jól vagy?

– Nem – felelte Marcus. – Nem vagyok jól.

Hat arcon – Chloéén és Smith kivételével az összes testvérén – a

teljes megrökönyödés látszott. Egyértelmű volt, hogy a minden

problémával megbirkózó legidősebb bátyjuk először vallotta be nekik,

hogy valami gondja van.

Nicola nagyon örült, amiért csak néhány falatot evett a hot

dogból, mert az étel bizonyára visszajött volna, rá a szép terítőre. A

férfi nem teheti meg, amire szemmel láthatóan készül!

Igen, tény, hogy nekik, kettőjüknek beszélnivalójuk van

egymással, de nem az egész család előtt .

Marcus megfordult, ránézett, és egyértelműen beszélni készült,

amikor Smith hirtelen felállt az asztaltól.

– Valamit meg akarok mutatni neked a garázsban, Marcus.

– Még csak az ebéd közepénél tartunk – tiltakozott Mary, de a

szavai erőtlenek voltak. Valójában inkább elégedettnek tűnt, hogy az

események ilyen fordulatot vesznek.

– Elnézést, de ez nem várhat. – Smith a ház felé indult. –

Marcusnak most azonnal látnia kell.

Nicola egy pillanatig arra gondolt, hogy Marcus nem követi az

öccsét, de a férfi elnyomott egy szitkot, ledobta a szalvétáját, és

hátratolta a székét.

A lány arra számított , hogy Mary bosszankodni fog, amiért az

ebéd nem a tervek szerint alakul, ám ehelyett csak ránézett a többi

fiára, és barátságos hangon azt mondta:

– Menjetek! Tudom, hogy ti is nagyon kíváncsiak vagytok.

Pár pillanattal később Nicola már egyedül volt a lányokkal és

Maryvel.

– Sullivan fiúk – mosolygott rá a mama. – Mások, mint a többiek,

ugye?

Az anya szemében tükröződő megértés teljesen a hatása alá vonta

Nicolát, és nem számított , hogy mi történik éppen, neki

mindenképpen Mary tudomására kell hoznia valamit.

– Remek családod van.

– Tudom, kedvesem. És nagyon örülök, hogy itt vagy ma velünk.

Meglepő módon, bár az ebéd egyfajta küzdelem volt attól a

pillanattól fogva, hogy belépett az ajtón, Nicola rájött , hogy ő is örül,

amiért it t lehet.

Mivel nemcsak Marcust szerette meg… hanem az egész családot.

Huszonegyedik fejezet

– Mi a fene ütött belétek? – kérdezte Gabe, amikor Zach mellett

belépett a garázsba. Chase és Ryan szorosan a nyomukban volt.

– Marcus ráhajtott a csinos, fiatal vendégünkre.

Marcus megragadta Smith ingét.

– Vigyázz a szavaidra, seggfej! Ha így beszélsz róla, olyat teszek

veled, hogy utána csak horrorfilmekben fogsz tudni szerepelni.

– Hű! – mondta Gabe, és már indult, hogy a két bátyja közé álljon.

– Várjatok egy kicsit!

Marcus már épp el akarta engedni Smitht, amikor az öccse

megszólalt:

– Mi a csudát akarsz egy olyan lánytól, mint ő? Nem túl fiatal és

zabolátlan hozzád?

Egy pillanattal később Marcus már be is vitte az első horgot.

Mindketten jó pár kiadós ütést kaptak, mire Zach és Gabe szét tudta

választani őket.

– Az égvilágon semmit nem tudsz róla!

– És te talán igen? Azt leszámítva, hogy mennyire vad az ágyban.

– Én figyelmeztettelek! – morogta Marcus.

Smith felemelte a kezét, és hátrébb lépett.

– Nézd, nem az a szándékom, hogy felbőszítselek. Csak észhez

akarlak téríteni.

– Várjatok! – szólalt meg Zach. – Valaki igazán felvilágosíthatna

engem is a részletekről, hogy mégis mi történik itt .

Minden tekintet Marcusra irányult, és ő kipréselte magából a

szavakat:

– Nicolával az eljegyzési összejövetel után találkoztam a múlt

hétvégén. Először nem tudtam, hogy kicsoda.

Gabe nagyot füttyentett .

– Ezt képzeljétek: a jó öreg Marcus Sullivan nem ismeri fel a híres

popsztárt. És mikor jöttél rá, hogy kiről van szó?

– Amikor Lori meghívott a táncstúdióba hétfőn, a próbára. – A

férfi végigsimított borostás arcán. – Azt hittem, hogy Nicola is egy

táncos.

– Hülye vagy!

Zachnak igaza van. Ő tényleg egy idióta. Mi a fenét keres a

garázsban az öccseivel, amikor Nicola kint van a kertben az anyjával

és a húgaival? Hiszen megfogadta, hogy amikor legközelebb

találkoznak, mindent jóvátesz. Ehelyett mindent csak még jobban

elrontott .

– Mennem kell, hogy beszéljek vele – mondta, de Smith

megragadta a karját, méghozzá keményen.

– Tudod, mivel járna, ha randevúzni kezdenél vele?

– Fütyülök is én arra, hogy híres!

– Most könnyen beszélsz – mondta Smith –, de mi lesz akkor,

amikor már vagy az ötvenedik alkalommal próbáltok együtt

mutatkozni nyilvános helyen? Azt fogjátok hinni, hogy

magánbeszélgetést folytattok a szőlőről, a dalokról vagy akármiről,

erre valaki titokban felvételt készít rólatok, amelyen úgy néztek ki,

mintha éppen veszekednétek. Utána már csak a főcímeket látod,

hogy összevesztetek, és küszöbön áll a szakítás. Még egy név nélküli

baráttól is idéznek esetleg valamit, hogy Nicola mindig is tudta, nem

fog működni a kapcsolatotok. Bízni akarsz benne, amikor azt mondja,

hogy ez nem igaz, és ilyesmit senkinek nem mondott, de folyton

benned lesz a kétség, hogy hátha mégis.

Smith addig soha nem beszélt nekik igazán a hírnév gyötrelmeiről,

de Marcus ebben a pillanatban rá se bagózott, milyen komplikált lehet

a híres öccse élete. Egyedül a lány volt fontos neki, akit megbántott,

és akinek óvatlanul belegázolt a lelkébe.

– Tudom, hogy most azt gondoljátok, segítetek rajtam, de ez az

egész csak rám és Nicolára tartozik. Nincs közötök hozzá, mint

ahogy senkinek sincs.

Smith azonban hajthatatlan volt.

– Figyelj rám! Feltételezem, hogy remek partner az ágyban.

Marcus újra nekirontott , de Smith kitartott a véleménye mellett ,

annak ellenére, hogy Marcus keze a torkán volt.

– De egy olyan fickót, mint amilyen te vagy, aki szereti a

nagyszerű bort, a békét és a nyugalmat a szőlőben, a hírességgel járó

cécó megőrjít . Méghozzá hamar. – Smith zavart arckifejezést vágott.

– Csak azt nem értem, hogy a csudába nem jelentek meg még képek

rólatok.

Marcus hirtelen levette a kezét Smith torkáról, de remélte, hogy

meglátszik a szorítás nyoma.

– Óvatosak voltunk – szűrte a fogai között.

– T itokban találkozgattatok? Tudod, már így is elég zavaros a

helyzet. – Smith a fivéreire mutatott . – Mindnyájan tudjuk, hogy Jill

jéghercegnőnek bizonyult, és Nico talán a forró kárpótlás; átkozottul

forró kárpótlás, testvér, de az ő életvitele túlságosan zűrös egy olyan

kiegyensúlyozott fickó számára, mint amilyen te vagy.

Ryan bólintott .

– Nem örülök neki, hogy ezt kell mondanom, de igaza van,

Marcus. A sajtó az őrületbe kerget majd. Baseballjátékos vagyok, de

rólam sem szállnak le.

Nagy meglepetésre Chase is bólintott .

– A lány remek teremtésnek tűnik, sokkal édesebb és ártatlanabb,

mint ahogy a róla megjelent cikkek alapján gondoltam volna. –

Átható tekintettel Marcusra nézett. – Ám ez semmit sem változtat

azon, hogy úgy néz ki, mintha csak most érettségizett volna.

Mindenki azt fogja gondolni, hogy vén kéjenc vagy.

Ekkor azonban Gabe közbeszólt.

– Várj egy kicsit! Szerelmes vagy Nicóba?

– A neve Nicola – vetette oda Marcus a legfiatalabb öccsének.

Gabe-nek semmi köze hozzá, hogy ő szereti-e Nicolát. Egyik

öccsére sem tartozik a dolog.

Az egyedüli ember, akinek pontosan ismernie kell az érzéseit ,

most a kertben ül, és azt gondolja, hogy ő nem viszonozza a

szerelmét. És csak azért, mert ő gyáva volt, és nem merte bevallani

az érzéseit .

– Álljatok félre az utamból! – mordult rá az öccseire.

Senki nem szólt többet. Egyszerűen arrébb húzódtak, hogy

átengedjék.

– Egek! – szólalt meg Zach elképedten, miután Marcus magukra

hagyta őket, és tátva maradt szájjal álltak a garázsban. – El sem

tudom hinni, hogy bakfislányok módjára beszélgettünk a társas

kapcsolatokról és a szerelemről.

– Én legalább megpróbáltam észhez téríteni – jegyezte meg Smith,

ahogy a többiek libasorban követték. Vállat vont. – De mivel

reménytelenül belehabarodott a nőbe, nem tehetünk többet, mint

hogy hátradőlünk, és figyeljük az előadást.

* * *

– Nicola, nem tudok tovább így viselkedni.

A lány felnézett, ahogy Marcus megzavarta a női csacsogást, és

csinos arcán határtalan rémület tükröződött.

Marcus tudta, hogy a lány nem akarja az egész család elé tárni a

kettőjük kapcsolatát, de ő nem színlelheti tovább, hogy nem szereti.

Azt pedig már végképp nem bírná elviselni, hogy Smith úgy beszéljen

a lányról, mintha nem lenne más, mint egyszerű szexpartner.

Azt akarta, hogy mindenki olyannak lássa Nicolát, mint ő – okos,

ügyes, tehetséges művésznek és üzletasszonynak. Mi van akkor, ha

nem illenek egymás világába?

Hogyan is mondhatna le róla?

A lány a fejét rázta, a szemében kétségbeesés látszott, és némán

kérlelte, hogy ne mondjon többet. De ő most már nem állhat meg,

tudja, hogy mindent el kell mondania. Nem múlhat el újabb másodperc

úgy, hogy Nicola azt gondolja, hogy ő nem szereti.

Odament hozzá, és felhúzta a székről.

– Ne, Marcus!

A férfi kétségbeesetten végignézett a családtagjain, akik már mind

az asztalnál ültek, és érdeklődve várták a fejleményeket. A francba, a

fiúk most bizonyára azt szeretnék, ha pattogatott kukoricát is

majszolhatnának közben. De ő nem bánja. Most semmi sem számít,

csak Nicola.

Meg az, hogy elveszíti őt, ha nem cselekszik gyorsan.

– Ne! – tiltakozott a lány. – Kérlek, ne!

Ha csak öt percet aludt volna éjszaka, akkor bizonyára látja,

milyen komoly a kérés, és hogy a most tervezett bejelentése az utolsó

dolog, amit a lány akar. De abban a pillanatban Marcus csak azt tudta,

milyen jóleső érzés volt megérinteni őt, és közel lenni hozzá.

– Szeretlek.

A lány hátrálni kezdett, és bizonyára el is esik egy fa gyökerében,

ha ő nem fogja a kezét.

– Kérlek, ne csináld ezt! Ne itt… Ne most…

A szavak alig voltak hangosabbak a suttogásnál, de a hátsó

udvarban halálos csend honolt, még madár sem csiripelt , és szellő sem

susogott a fák között, így mindenki tisztán hallotta az esdeklést.

– Már korábban mondanom kellett volna. Buta voltam, hogy

hagytalak elmenni, és hagytam, hogy azt hidd, nem szeretlek.

Nicola megpróbálta elhúzni a kezét, és egyértelmű volt, hogy

semmit nem akar jobban, mint elmenekülni. Ő azonban nem

engedheti el úgy, hogy a lány ne szembesüljön azzal, ami kettejük

között van.

Marcus tudta, hogy millió más módon is intézhette volna a dolgot,

ám abban a pillanatban semmi más nem maradt, mint hogy magához

húzza a lányt, és megcsókolja… az egész család szeme láttára.

Nicola teste azonban ellenszegült, a szája pedig szorosan zárva

maradt. Ám ekkor a korábbi érzések előtörtek benne, annak ellenére,

hogy kézzel-lábbal hadakozni próbált ellene, és a szenvedély, amelyet

egyikük sem tudott visszatartani, átvette felettük az irányítást. Úgy

csókolták egymást, mintha nem két napja, hanem már évek óta nem

ért volna össze a szájuk.

A következő pillanatban azonban Nicola hirtelen ellökte őt

magától. Mindkét kezét a szájára szorította, a szemében pedig halálos

rémület tükröződött.

A család felé fordult.

– Sajnálom, hogy elrontottam a vasárnapi ebédet – mondta

megtört hangon, majd megfordult, és szaladni kezdett a ház felé.

Marcus addig még soha senki előtt nem tárta ki úgy a szívét, és

mindezt azért, hogy apró darabokban kapja vissza. A büszkesége azt

súgta neki, hogy hagyja elmenni Nicolát, hiszen korábban sem volt

szüksége a lányra, és ezentúl is meglesz nélküle.

Most azonban megvolt benne az erő, hogy a pokolba kívánja a

büszkeségét.

Egy pillanattal később Marcus Sullivan már futott a popsztár után,

aki elrabolta a szívét.

* * *

– Várjatok egy percig! – szólalt meg Lori Marcus távozása után. – Mi

történik itt?

Az ikertestvére bosszúsan megkérdezte:

– Tényleg nem értesz semmit? Három másodpercig sem vagy

képes figyelni senkire, csak magadra?

Mielőtt Lori megfordulhatott volna, hogy leharapja az

ikertestvére fejét, Zach szólalt meg.

– Az a benyomásom, hogy Marcus alaposan elfuserált valamit. –

Megrázta a fejét, és korántsem tűnt boldognak. – Egek, igencsak

zűrös ügy!

– Ha veled történik ugyanez, sokkal zavarosabb is lehetne –

jegyezte meg az anyja, és felhúzta a szemöldökét.

– Ki van zárva – felelte Ryan. – Mi, többiek tökéletesen

megvagyunk úgy, hogy kihagyjuk a szerelmet az életünkből.

Chase tudta jól, hogy ellentmond a testvéreinek, mégis

kijelentette:

– Azért nem mind.

Azzal forró csókot nyomott Chloe ajkára. A lány nevetett , és

viszonozta.

– Valamit nem értek – folytatta Lori. – Marcus szakított Jill-lel,

ugye?

Sophie úgy fordult felé, mintha egy kétévesnek magyarázna

valamit, amikor azt mondta:

– Úgy vélem, hogy a bátyánk végre otthagyta őt, és most Nicóba

szerelmes.

– Azt mondja, hogy a lány igazi neve Nicola – vágott közbe

Smith, de Sophie halálos pillantást lövellt felé, amiért félbeszakította

őt.

– Ahogy mondtam, az egyedüli probléma az, hogy úgy tűnik,

a lány nem szerelmes belé.

Gabe rádiója hirtelen megszólalt . Az erős, átható hangot nem

lehetett figyelmen kívül hagyni, és ahogy a fiú felhangosította az

adást, sok információt is megtudtak a vészhelyzetről. Egy San

Franciscó-i tűzoltó családtagjaiként már mindnyájan sok ilyen hívást

hallottak az évek során, mivel Gabe-et többször is elhívták családi

eseményekről valamilyen tűzesethez.

A diszpécsere még beszélt , amikor a fiú már felállt , és hátratolta a

székét.

– Sajnálom, hogy ilyen sietősen kell távoznom az ebédről, pont

most, amikor a legjobb részhez értünk.

Mary is felállt , megölelte és megcsókolta.

– Ennyi év után már hozzászokhattam volna az ilyen hívásokhoz.

– Vonakodva engedte el a fiát. – Vigyázz magadra, drágám!

– Ne aggódj! – felelte Gabe. – Semmi baja nem lesz a kedvenc

fiadnak.

– Igaza van – tréfálkozott Smith. – Itt maradok, ezért nem

sérülhetek meg.

Lori kivételével mindenki nevetett . Miközben Gabe sietősen

távozott, a lány azt mondta:

– Nem tehetek róla, de felelősnek érzem magam mindazért, ami

Marcusszal és Nicóval történik. Jobban mondva, Nicolával. – Az

általában ragyogó mosoly most hiányzott az arcáról. – Arra

gondolok, hogy én mutattam be őket egymásnak, majd magukra

hagytam őket a vacsoránál. – Az ajkába harapott. – Vagy akármit is

csináltak utána.

– Ne hibáztasd magad, Pajkos! Úgy tűnik, a testvérünk már az

előtt találkozott a lánnyal, hogy bemutattad volna őket egymásnak.

Lori tágra nyílt szemmel meredt Chase-re.

– Ki van zárva. Marcusnak fogalma sem volt, hogy kiről van szó,

amikor bemutattam Nicónak, és ő… – Itt hirtelen elállt a szava. – Te

jó ég, Marcus lehet az a fickó, akiről Nicola aznap a stúdióban beszélt

nekem! És utána mindketten megpróbáltak úgy viselkedni, mintha

nem ismernék egymást. Nem véletlen, hogy a lány olyan furcsa volt

aznap délután, és rendre elfelejtette azokat a lépéseket, amelyeket

már begyakoroltunk.

Mindenki közelebb hajolt .

– Mit mondott a testvérünkről? – kérdezte Sophie.

Hirtelen úgy tűnt, hogy Lori rájött , Nicola titkát osztja meg éppen

másokkal.

– Nem kellene elmondanom nektek.

Ryan és Smith egymásra vigyorgott, és mindketten tudták, közel

járnak hozzá, hogy sarat kenjenek a tökéletes bátyjukra.

– Már úgyis kiderült a legrosszabb, Lori – mondta Ryan, és Smith

is csatlakozott hozzá.

– Talán segíthetünk Marcusnak, ha többet tudunk a dologról.

Mary azonnal átlátott a fiúk tervén, és azt mondta:

– Smith és Ryan, szerintem már épp eleget láttunk és hallottunk

Marcus magánügyeivel kapcsolatban.

– A mamának igaza van – jelentette ki Lori. – Mellesleg Nicola

csak azt mondta, hogy találkozott egy fickóval péntek este, és elaludt

az ölében, még mielőtt megcsókolták volna egymást.

Zach hangosan felnevetett .

– Szegény bátyó, még ébren tartani sem tudta a lányt.

Mary csitítani kezdte a gyerekeit.

– Most már elég ebből! Nem ülhetünk itt , és pletykálkodhatunk a

testvéretekről, amikor le kell szedni az asztalt és be kell pakolni a

mosogatógépbe a tányérokat.

Miután mindenki engedelmesen megindult a konyhába, Chloe és

Chase pár pillanatra hátramaradt.

– Anyukád olyan édes! Időnként el is felejtem, hogy egymaga

nevelt fel nyolc gyereket. Nagyszerű, hogy mindegyikőtökkel ilyen

tökéletesen tud bánni – jegyezte meg Chloe, és elragadtatottságot

lehetett érezni a hangjából.

– Nem egyedül tette. Marcus többet segített neki, mint

bármelyikünk.

A fiú megfogta Chloe kezét, és magához húzta a lányt egy nagy

tölgyfa árnyékába. Az eljegyzés után a szeretet napról napra

erősebben izzott köztük.

– A bátyám rengeteg áldozatot hozott értünk. Megérdemli, hogy

révbe érjen.

Chloe feléje fordította az arcát, és a szemébe nézett.

– Tökéletesen egyetértek veled. Marcus káprázatos. De tudod,

hogy mire gondolok? Fogadni mernék, hogy végül mégiscsak révbe

fog érni. Méghozzá nagyon gyorsan.

Chase meglepetten nézett rá.

– Hogy mondhatsz ilyet az után, ami itt ma történt?

– Női megérzés. – A lány szeme csillogott, ahogy a fiúhoz fordult.

– Nicola is szerelmes Marcusba.

Mielőtt Chase megkérdezhette volna, hogy ezt miből gondolja,

Chloe gyengéd csókot adott a férfi ajkára, és azt mondta:

– Egy szerelmes nő mindig megérzi, ha egy másik nő is szerelmes.

Ahogy Lori mondta, hirtelen minden értelmet nyer; ahogy le sem

tudták venni a szemüket egymásról az ebéd alatt , ahogy Marcus

nekiugrott Gabe-nek, amiért az megnevettette Nicolát, és nekitámadt

Ryannek, amiért az szépségemnek nevezte a lányt. Garantálom, hogy

Nico fülig szerelmes a bátyádba, akár akarja, akár nem.

– Jó dolog, hogy a Sullivan fiúk ilyen nagy hatással vannak a

nőkre, nem igaz?

Chloe átölelte Chase nyakát, miközben a fiú közelebb húzta őt

magához.

– Igen – mondta, és közben összeért a szájuk. – Nagyon jó dolog.

Huszonkettedik fejezet

Marcus kiviharzott a házból, de megtorpant, amikor meglátta, hogy

Nicola Lori autója mellett áll. A lány tudta, hogy ha okosan akar

viselkedni, akkor menekülnie kell Marcustól, és mindentől, ami

fájdalmas számára.

Most azért jött ide, hogy utolsó alkalommal szembenézzen a

férfival, és erre pánikba esik az egész család előtt!

– Lori vett fel a szállodánál, és hozott el ide. Azt hiszem, hogy

taxit kell hívnom.

– Ne menj el! – Marcus lassan, de eltökélten közeledett hozzá. –

Kérlek, ne menj!

A lány megnyalta az ajkát, és még mindig érezte a férfi csókjának

ízét.

– Nem kellett volna így elfutnom. – Nagyot nyelt, és

kényszerítette magát, hogy folytassa. – Főleg úgy, hogy tudtam:

beszélnünk kell egymással.

Látta, hogy a férfi arcán a megkönnyebbülés óvatossággal

keveredik, ahogy ő közelebb ment hozzá.

– Elnézést, ha zavarba hoztalak az ebédnél.

– Semmi gond.

Nicola megértette a férfi kétségbeesettségét. Hogyne értené,

amikor ő is valami hasonlót érez!

– Nem, Nicola. Ennél többet érdemelsz. Sokkal többet. – Marcus

feléje nyújtotta a kezét. – Adj nekem még egy esélyt! Kérlek!

A lány határtalan vágyat érzett , hogy elfogadja a férfi kezét, és

megadja neki az esélyt. De nem teheti. Nem, mivel tudja, hogy azzal

csak fájdalmat okozna mindkettejüknek.

– Marcus! – Gombócot érzett a torkában, ahogy a nevet

kimondta. – Elmehetnénk valami olyan helyre, ahol csak kettesben

vagyunk?

A férfi összeszorított szájjal bólintott , és leengedte a kezét,

amelyet a lány nem fogadott el. Megindultak a járdán egy ösvény

felé, amely a házak között vezetett . A végén, a vén tölgyfák alatt kis

játszótér volt, de úgy nézett ki, mintha már évtizedek óta nem

használnák.

– Amikor gyerekek voltunk, ide jártunk ki játszani.

Nicola szíve összeszorult a gondolattól, hogy Marcusnak annak

idején milyen rövid volt a gyerekkora. T izennégy évesen még túl

kicsi volt a sok felelősséghez, amelyet a vállára vett .

– A családod fantasztikus. – Nicola leült egy törött padra. –

Annyira örülök, hogy ma mindenkivel találkozhattam! Olyan sok

szeretet van bennük.

Marcus nem ült mellé, hanem letérdelt elé a földre. Ő hagyta, hogy

a férfi megfogja a kezét, mivel képtelen lett volna újra ellökni őt

magától. Biztos, hogy nem is sikerült volna.

– Komolyan gondoltad, amit a parton mondtál? Tényleg úgy

érezted, hogy belém szerettél?

A férfi szemébe nézett, észrevette a benne tükröződő fájdalmat és

a meglepő szorongást, hogy ő esetleg mégsem szereti viszont.

Nem kellene beismernie, hogy még mindig él benne ez az érzés,

mégis megtette a vallomást.

– Igen – mondta halkan. – Szeretlek.

– Hála istennek!

– Nem – szólalt meg a lány gyorsan. – Nagyon sokat

gondolkodtam a tegnapi éjszaka óta. – Nagyot nyelt, megrázta a

fejét, és megpróbálta visszatartani a könnyeket, amelyek már gyűltek

a szemében. – Sejtem, hogy Smith miért akart beszélni veled a

garázsban. Figyelmeztetett velem kapcsolatban, hogy milyen lenne,

ha velem randevúznál mindenki szeme láttára, ugye?

Marcus arckifejezése megadta neki a választ.

– A kettőnk dolgai nem tartoznak Smithre.

– Nem, de tény, hogy amit az enyémhez hasonló életmóddal járó

cirkuszról mondott, az mind igaz.

– Mindig is szerettem a cirkuszt.

Nicolának nagy kedve lett volna átölelni a férfit , és megcsókolni,

amiért azt mondta, hogy mindent feladna érte. De azt is tudta, hogy

sosem bocsátana meg magának az önző viselkedéséért. És később

valószínűleg Marcus sem bocsátana meg neki.

A férfi már annyi mindent feladott a családjáért! Nicola nem

hagyhatja, hogy ugyanazt tegye az ő kedvéért is.

– Csaltam a múlt éjszaka – vallotta be. – Információt kerestem

rólad az interneten. Mindent elolvastam a Sullivan Borászatról.

Láttam, milyen remek munkát végeztél, és milyen fontos szerepet

töltesz be a közösség életében. Olyan feleséget érdemelsz, aki

mindenben támogat, és aki mindenben egyenlő partner lehet

melletted, és nem olyat, aki minden héten más államba, más országba

vagy a bolygó másik felére repül. Elég volt öt percet eltöltenem a

családoddal, hogy lássam, nem olyan vagy, mint Smith, Lori vagy

akár Ryan. Nem vágysz a rivaldafényre. Nem akarod, hogy mindenki

téged fényképezzen. Nem kell az elbűvölő egyéniségedet segítségül

hívnod, hogy lenyűgözz másokat. A saját személyiséged a lenyűgöző,

Marcus, és nincs szükséged színpadra vagy tömegre, hogy lásd a saját

értékeidet.

A férfi már nyitotta a száját, hogy félbeszakítsa, ám ő Marcus

ajkára tette az ujját, mielőtt az bármit mondhatott volna, hogy

megakadályozza őt a szándéka megvalósításában.

– Arról van szó, hogy tudom, az életem egyfajta cirkusz, és bár

néha tényleg megőrjít , hogy nem ihatok egy kávét, vagy nem

mehetek moziba úgy, mint egy normális ember, mégis élvezem. Nem

csak egy kis ideig akarok még énekelni. Még vagy húsz évig a

színpadon akarok maradni, dalokat írni, és játszani őket emberek

millióinak, akik kíváncsiak rám.

– Azt is fogod tenni.

– Köszönöm, hogy ennyire hiszel bennem – felelte a lány. –

Annak ellenére, mi mindent vágtunk egymás fejéhez a parton, sosem

kezeltél bugyuta popsztárként. T iszteltél, és most nekem is legalább

annyira tisztelnem kell téged. Ez is egy ok, amiért nem tehetek veled

ilyet, és nem kérhetem, hogy legyél az én világom része.

– Ez nem az én döntésem lenne, kismacska? – kérdezte a férfi, és

megfogta a kezét.

A becézés majdnem levette a lábáról a lányt, és kénytelen volt

beismerni:

– Tudod, hogy mi az egészben a legőrjítőbb? Én akartam

csillapítani a te fájdalmadat. Ehelyett viszont… – Itt meg kellett

állnia, hogy megpróbálja visszanyerni a hangját, mert elszorult a

torka. – Ehelyett én voltam az, aki súlyosbította. Igazán sajnálom,

Marcus. Sokkal jobban, mint ahogy el tudod képzelni. –

Kényszerítette magát, hogy elhúzza a kezét és felálljon. – Nem

találkozhatunk többé. Nagyon hálás lennék viszont, ha vissza tudnál

vinni a szállodába.

Ahogy megfordult, hogy elinduljon, arra gondolt, valamilyen

módon talán vissza tudja tartani a könnyeit addig, amíg egyedül nem

lesz.

Ám ekkor mégis meg kellett állnia.

Marcus mögéje lépett, és a derekára tette a kezét. Ugyanúgy, mint

azon az első éjszakán.

– Amit a parton mondtál nekem, hogy rossz nőt választottam a

veled való találkozás előtt , mert az könnyebb volt, mint igazán

szeretni valakit, és kockáztatni mindent, teljesen igaz.

Nicola meglepődött, és megfordult, hogy egymás szemébe

nézzenek, miközben a férfi folytatta:

– Mindig azt gondoltam, hogy a családomnak van rám szüksége.

Végül azonban felismertem, nekem is legalább annyira szükségem van

rájuk. Beléjük kellett kapaszkodnom, amikor minden olyan ijesztő,

bonyolult és bizonytalan lett körülöttem, amikor az apánk, akit a

világon a legjobban szerettünk, egy nap hirtelen már nem volt többé.

De amikor veled találkoztam, rájöttem, hogy találtam valakit, akinek

a kedvéért hajlandó vagyok elengedni őket.

– Nem, Marcus – mondta a lány, és megrázta a fejét. – Sosem kell

elengedned a családodat. Annyi szeretet van a szívedben, hogy elég

nekik is és az új családodnak is, amelyre bizonyára nem kell már sokat

várnod. – Kényszerítette magát, hogy kimondja a szavakat. – Tudom,

hogy találsz majd valakit, aki tökéletesen illik hozzád, és tökéletesen

beleillik az életedbe.

– Már találtam.

A könnyek, amelyeket Nicola annyira vissza akart tartani, hullani

kezdtek.

– Kérlek, ne tedd a dolgokat még nehezebbé! Főleg úgy, hogy

mindketten tudjuk, akármennyire küzdünk is, ez a kapcsolat nem fog

összejönni. – A könnyein át felnézett a férfira. – Sosem fogom

megbánni, hogy veled voltam, mivel azok a pillanatok voltak a

legboldogabbak az életemben. – Mély lélegzetet vett . –

Megváltoztattam a helyfoglalást, és már ma este elutazom, nem csak

holnap reggel. Vissza kell mennem a szállodába, hogy összepakoljak.

Megfordult, hogy visszainduljon Lorihoz, és megkérje, vigye el őt

a szállodába, amikor a férfi hangja ismét megállította.

– Mindketten tudjuk, hogy nem ezt akarod. Mindketten tudjuk,

hogy csak egy csókba, egy érintésbe telik, és meggondolod magad.

Már nem az a férfi volt, aki kérlelte őt, hogy hallgassa meg, és az

ő szemszögéből lássa a dolgokat. Az eltökélt szerető volt, aki arra

késztette őt, hogy remegjen a vágytól, és aki a leghihetetlenebb

élvezeteket osztotta meg vele.

– Igazad van, Marcus – bólintott , és kényszerítette magát, hogy

újra a férfira nézzen. – Védtelen vagyok a csókjaiddal szemben. Nem

tudok ellenállni az érintésednek. – Egyenesen a férfi szemébe nézett,

és mindent bevallott , amivel tálcán kínálta neki mindazokat a

fegyvereket, amelyeket ellene tud használni. – Amikor rám nézel,

olyan éhség tükröződik a szemedben, hogy nem tudok küzdeni ellene,

és a saját reakcióm ellen sem. De mit akarsz valójában? Azt, hogy egy

meleg és engedékeny test váljék belőlem, amely nem tudja legyőzni a

kísértést, hogy átadja magát neked?

A fölényből egy szempillantás alatt harag lett , és a férfi már nem

tudott uralkodni magán. A keze máris a lány vállán volt, száját az

övére tapasztotta, és rögtön elvett mindent, amit az nyújtani tudott.

Nicola tisztában volt vele, hogy értelmetlen küzdenie a csók ellen.

Hiszen még a család előtt sem tudta fékezni a vágyát. Most, hogy a

férfi dühös, amiért ő el akar menni, és neki haragudnia kellene, amiért

Marcus közönséges szexpartnerként kezeli, bár korábban azt mondta,

hogy nem ilyen bánásmódot érdemel, semmi mást nem érzett , csak a

férfi szíve dobogását… Meg hogy a benne lévő szeretet ugyanolyan

erős, mint korábban volt, annak ellenére, hogy a saját gyengeségét

fordítják ellene.

De amikor már arra készült, hogy a férfi letépi róla a ruhát, és ott

rögtön a magáévá teszi az öreg csúszda mellett , Marcus eltolta

magától.

– A dolog nem ért véget közöttünk. Korántsem ért véget.

Ő hosszan nézett a férfi szemébe.

– Véget kell hogy érjen.

Ezúttal amikor elfordult, hogy induljon, a férfi nem tartotta

vissza.

Csak azután, hogy visszaért a szállodába, majd órákkal később

elhelyezkedett az első osztályon a takaró alatt , és a repülőgép már

távolodott San Franciscótól, akkor jött rá valamire.

Marcus Sullivan olyan ember, aki pontosan tudja, hogy mit akar,

és meg is szerzi. Úgy tűnik, hogy valami különös oknál fogva most

éppen őt akarja.

Nyugtalan álomba szenderült a repülőgépen, és annak ellenére,

hogy megpróbálta elhitetni magával, nem akarja, hogy a férfi

harcoljon érte, a Marcusszal kapcsolatos álma – amelyben bőven

voltak csókok, simogatások, érzéki pillantások és szerelmes szavak –

nem hagyta, hogy elbújjon az igazság elől.

Huszonharmadik fejezet

Tizenöt napja, hat órája és huszonhárom perce nem látta Marcust, és

nem hallott hírt róla.

Tehát tévedett. A férfi nem akarja őt.

Nicola tudta, hogy most örülnie kellene, hogy nem muszáj

továbbra is ellenállnia a férfinak. De egyáltalán nem boldogság volt,

amit érzett . Messze nem boldogság.

A művészeti igazgató lépett be az irodájába, és egy faxüzenetet

lobogtatott .

– A Billboard magazintól most értesítettek, hogy az Egyetlen

pillanat a slágerlista első helyére ugrott! És – de várj csak, elképedsz,

ha meghallod – a teljes turné jegyei két óra alatt elkeltek! Újabb

helyszíneket kell felvennünk a listára. Rengeteg új helyszínt. Ha

szerencsénk van, jó másfél évig nem is látod az otthonodat!

Nicolának mindig is ez volt az álma. Az elsöprő erejű siker. Egy

nagy nemzetközi turné, ahol minden jegyet eladnak. De ahogy Jane-

nel ujjongva megölelték egymást, és Jane áradozni kezdett, hogy ő

milyen bölcsen tette, amikor teljesen váratlanul elkészítette

az Egyetlen pillanat rendhagyó felvételét, ahol csak ő és a zongorája

van a különben üres színpadon, Nicola tudta, hogy sokkal boldogabb

lenne, ha a sikert megoszthatná Marcusszal.

Szinte látni vélte, ahogy a férfi azt mondja neki, mennyire büszke

rá, és mindig is tudta, hogy sikerülni fog.

És hogy szereti őt.

Kövér könnycsepp gördült le az arcán. Szerencsére Jane azt

gondolta, hogy ő a boldogságtól sír, és miután kétfelől megpuszilta,

felkapta a telefont, amely már veszettül csörgött, és kiviharzott a

helyiségből, hogy újabb koncerthelyszíneket szervezzen be.

Nicola odament az ablakhoz, az üveghez nyomta a kezét, és a Los

Angeles-i utcák forgalmát nézte. Három héttel korábban még San

Francisco utcáit látta.

Annyi felhőkarcolóban volt már! Rengeteg nagyvárost keresett

fel. Gyakorlatilag az egész világ az övé. Nem gondolta úgy, hogy

szerelem nélkül ez az egész semmit nem jelent – a siker természetesen

nagyon fontos. Mégis, szerelemmel minden szebb, minden édesebb.

Igen, a szex Marcusszal észveszejtő volt, de pusztán a tudat, hogy

mindig számíthat az ölelő karokra, a férfi mellkasára hajthatja a fejét,

és hallgathatja a szívdobogást… nos, ez az a boldogság, amely mindig

megmarad.

Sajnos mindebből semmi nem változtat azon a tényen, hogy az

elválásukat kikényszerítő okok mind igazak.

Ennek ellenére, ahogy az ablaknál állt , csendben átkozta magát,

amiért nem hagyta, hogy Marcusszal tovább tartson a kapcsolatuk.

Miért nem engedte meg magának, hogy pár napnál hosszabb ideig

legyen boldog?

Sóhajtott , elfordult az ablaktól, és pontosan tudta, hogy miért

szállt fel a repülőgépre, és hagyta el örökre a férfit .

Akárhogy is próbálták volna titkolni a kapcsolatukat a világ elől,

az végül kiderült volna. A cirkusz beszippantotta volna Marcust, és a

férfi tökéletesen rendezett élete teljesen felbolydul. Ő pedig nem

tudná elviselni, hogy fájdalmat okozzon valakinek, akit annyira

szeret. Képtelen lenne végighallgatni, ahogy az emberek

megkérdőjelezik Marcus józan eszét, amiért ővele kezdett.

Ám énjének egy része mégis azt kívánta, bárcsak ne lettek volna

olyan sikeresek a viszonyuk eltitkolásában, mivel akkor legalább

lenne pár kép kettejükről az interneten, és talán mégis kapcsolatban

lennének egymással valamilyen módon… a mostani teljes

elszakítottság helyett .

Ránézett az órájára, és hirtelen arra gondolt, hogy már tizenöt

napja, hat órája és negyvenhárom perce él a férfi nélkül. Egyszer

eljön majd az a nap is, amikor nem számolja többé az órákat és a

perceket.

Egy napon már nem reméli, hogy újra hallja a nevét a férfi

ajkáról. Nem fog felnézni a lenyűgözően jóképű arcra, amelytől a

szíve izgatottan dobog, miközben várja Marcus érzéki utasításait…

* * *

A fene egye meg, a dolgok elintézése nagyon sokáig tartott , tovább,

mint amire számított . Túlságosan sokáig.

Marcus sosem töltött sok időt a tévé előtt vagy magazinok

olvasásával, de az elmúlt két hétben szinte hozzájuk nőtt. Amíg nem

találkozhat újra Nicolával, állandó megerősítést kell kapnia, hogy

minden rendben van a szeretett nővel. Ujjongott, amikor a lány dala a

slágerlista élére került, és a turné jegyei is rögtön elfogytak. Ennyi

kijár neki, és még sokkal több is.

Pár nappal korábban Lori jelent meg nála egy tervvel, hogy ismét

összehozza őket. A húga boldogan hallgatta, hogy ő is valami ilyesmit

szeretne, és ahogy most a repülőtér felé tartottak az autóban, egy

rádióközvetítést hallgattak, amelyben Nicolával készítettek interjút.

„Őszinte leszek hozzád, Nico,” mondta a riporter. „Amikor

először hallottam az Egyetlen pillanatot, egyszerűen olyan volt, mint

bármelyik más, klassz popszám, amelytől az embernek táncolni

támad kedve. De utána láttam a klipet, és akkor jöttem rá, hogy

mekkora szív van a dal mögött. Erről mondj most nekünk valamit!”

„Mindig is szerettem a munkámat – hangzott a válasz, és a hang

olyan volt Marcusnak, mint egy pohár hideg, zamatos bor egy forró,

száraz napon –, de csak nemrég jöttem rá, hogy korábban mindössze

az egyik oldalamat mutattam az embereknek.”

„Mikor döntöttél úgy, hogy az éned másik felét is megmutatod

nekünk, az énekes-dalszerző arcodat, amelyet addig folyton

rejtegettél előttünk?”

„Egy barátom nem félt nyomatékosan a tudomásomra hozni az

igényét.” A lány elnevette magát, és Marcus szinte látta a mosolyát

és a csillogó tekintetét. „Attól tartok, hogy először megsértődtem a

tanács miatt , de végül beláttam, hogy igaza van, ezért készítettem el a

felvételt újra. Szeretem, amikor minden elem benne van, szeretek

táncolni a stábbal, de már régóta tervem volt, hogy a dal legyen a

lényeg.”

„Nos, Nico, mi a következő célod azután, hogy az országos

slágerlista élére kerültél, és mindenütt már előre elfogytak a jegyek a

turnédra?”

Marcus magán érezte Lori szemét, ahogy várták Nicola válaszát.

„Talán a szerelem.”

Ahogy az interjú véget ért , Marcus kikapcsolta a rádiót, Lori pedig

felkiáltott .

– Istenemre, Marcus, hát nem nagyszerű teremtés?

– De az.

– Hogyhogy nem szerettél bele már az első pillanatban?

A férfi megrázta a fejét, és tudta, hogy a húgának teljesen igaza

van.

– Nem volt rá lehetőségem.

Lori megfogta a kezét a sebességváltón.

– Szívből remélem, hogy beválik a terved, bátyó.

Ezt Marcus is igencsak remélte.

* * *

Boise, Idaho

A boise-i turné első előadásának végén Nicola elénekelte az utolsó

ráadást, az Egyetlen pillanatnak azt a változatát, amelynek az elején

csak ő áll a színpad közepén, gitározik és énekel, majd hirtelen

minden nagyon mozgalmassá válik, fények villognak, füst száll fel, a

zenekar tagjai felmennek a színpadra, őt pedig villogó fénnyel

megvilágítják a reflektorok.

A nyitó előadás estéjéig a személyzet reggeltől késő estig

dolgozott vele együtt, hogy a szükséges változtatásokat elvégezzék,

és a táncos előadásban az új, kizárólag énekes részek is benne

legyenek. Kegyetlenül fárasztó munka volt, és csodálatosan izgalmas.

Örült a munkának, és mindenki másnál jobban hajtotta magát,

főleg azért, mert így a fáradtságtól nem gondolt percenként Marcusra.

Ha a közönség reakciójának hinni lehet, akkor a munka megérte a

fáradságot. Nagyon is.

Elhatározta, hogy a többiekkel együtt fogja élvezni az előadás

utáni ünneplést. Annak ellenére, hogy a legfontosabb személy nem ült

ott a közönség soraiban, neki mégis olyan érzése volt, mintha az

illető vele lenne, ünnepelné őt, és úgy ölelné, mint korábban soha

senki.

Először azonban el kell mennie a színpad mögött tartott

fogadásra, amelyre minden előadás után sor kerül, hogy valamivel

hozzá tudjon járulni az irodalmi alapítvány ügyéhez azokban a

megyékben, amelyekben fellép. Annak ellenére, hogy már igencsak

kimerült, mire a fények kihunytak a színpadon, és meggyulladtak a

nézőtéren, a célt nagyon fontosnak tartotta, tehát minden este még

egy órán keresztül ki kell tartania.

Kiment a függönnyel elválasztott részre, ahol Katie, a turné

szervezője azonnal odavezette őt az első csoporthoz. Melegséget és

furcsa bizsergést tapasztalt a bőrén, ahogy átment a lezárt részen, de

ahogy futólag szétnézett a helyiségben, és azt az egyetlen embert

kereste, aki valaha is ilyen érzést váltott ki belőle, tudta, hogy Marcus

semmi esetre sem lehet Idahóban. Talán ma túlságosan is az előadás

hatása alá került, és a képzelete tréfát űz vele.

A szeme sarkából látta Jimmyt, a testőrt, aki komor arccal és

szigorú hangon mondott valamit az adóvevő mikrofonjába. Nem

tudta igazán, hogy miről van szó, de megbízott Jimmyben, és

elvegyült a hódolók tömegében, hogy beszélgessen velük,

mosolyogjon a fényképezőgépük előtt , valamint autogramot adjon a

vásárolt CD-kre és pólókra. Egy percre sem felejtette el, milyen

szerencsés, amiért ezt teheti.

Búcsúzásként éppen megölelt egy fiatal lányt, amikor Katie jelent

meg összeráncolt homlokkal.

– Jimmy akar beszélni veled.

A furcsa bizsergés visszatért, ahogy a testőr közeledett.

– A San Franciscó-i férfi megint it t van, ugye?

– Igen. A zsaruk már úton vannak, hogy lekapcsolják.

A zsaruk? Nicola majdnem hangosan elnevette magát, amiért ilyen

abszurddá vált a helyzet.

– Nem fanatikus rajongó, aki vadászik az emberre – mondta

Jimmynek.

Úgy tűnt, hogy a testőre zavarban van.

– Nem az?

– Nem, egyáltalán nem. – A lány mély lélegzetet vett . – Hol van?

Ide tudod őt hozni?

Jimmy rosszallóan nézett rá.

– Ha olyan fickó, aki arra akar kényszeríteni, hogy…

Nicola rátette a kezét a testőr karjára.

– Kérlek! Látni akarom.

Jimmy egyáltalán nem tűnt boldognak, de bólintott .

– Behozom.

Harminc másodperccel később, ahogy Marcus besétált , mögötte

Jimmyvel, Nicolának az a meghökkentő gondolata támadt, hogy

talán olyan erősen koncentrálhatott a férfira, hogy az ennek hatására

öltött testet a semmiből.

Most józanul kell gondolkodnia. Időre van szüksége, hogy többször

is nagy levegőt vegyen, és picit csillapodjon a heves szívverése.

Megpróbált ellenállni a kísértésnek, hogy ne vesse magát rögtön a

férfi karjába, de semmi sem készíthette fel őt arra, ami a tekintetében

látszott.

Őszinte szeretet.

És volt ott még valami más is: türelem.

Tudta, hogy a férfi továbbra is akarja őt – ez teljesen egyértelmű

volt, és érezni lehetett abból, hogy forró szikrák röpködtek a köztük

lévő térben –, de mintha még egy hang nélküli üzenet is tartozna a

találkozáshoz:Várni fogok rád, akármeddig tart is!

Jól emlékezett rá, milyen remekül néz ki Marcus, de ahogy pár hét

elteltével újra látta, a megdöbbentő szépség megint csak lenyűgözte.

Nem tudott nyugodtan viselkedni, a szívéhez kapott, és teljesen

elfelejtette, hogy Katie és Jimmy szorosan mellette áll, mert vigyázni

akarnak rá, és elképedten megszólalt:

– Mit csinálsz itt , Marcus?

A férfi hosszú pillanatokon át nem válaszolt, csak az ő arcát

vizsgálgatta. Ő is örült a lehetőségnek, hogy ugyanezt teheti,

csodálhatja a szem és száj körül kirajzolódó izgalmas vonalakat, ám

feltűnt neki, hogy bár Marcus továbbra is a legvonzóbb férfi, akit

valaha látott , az utolsó találkozásuk óta mintha fogyott volna.

A férfi végre megszólalt .

– Van egy címketervező a városban, akinek tetszik a munkája.

Most jó alkalom nyílt számomra, hogy találkozzam vele.

Mindebből semmi nem tűnt igaznak, és Nicola már arra gondolt,

hogy talán annyira fáradt, hogy az egészet csak álmodja.

– Remek műsor volt, Nicola. Valóban hihetetlen. Alig várom már

a következőt.

A következőt?

Mielőtt megmoccanhatott vagy gondolkodhatott volna, a férfi

már el is ment. Mindhárman látták, ahogy megfordul és távozik.

Egy pillanattal később Katie odament hozzá, és azt mondta:

– Nagyon sápadt vagy. Talán le kellene ülnöd.

Nicola sosem volt ájuldozós típus, és egyetlen alkalommal sem

veszítette el az eszméletét.

Aznap este viszont érezte, hogy meg kell fogadnia a tanácsot, és le

kell ülnie a székre, amelyet Katie vitt oda neki. Vagy ezt teszi, vagy

kifut a helyiségből, és Marcus nevét kiáltozza, mint egy kétségbeesett ,

eszelős nő.

Az esze tudta az okokat, hogy a kapcsolatuk miért nem működne.

Mindegyik nagyon nyomós érv volt. Így aztán nem szaladt a férfi

után reszkető lábbal, hanem kényszerítette magát, hogy mély

lélegzetet vegyen – újra meg újra, mivel egyszer nem volt elég –, és

vizsgálja meg újra azokat az okokat.

Jól tudta, ha Marcus ugyanezt máskor is megismétli, a szíve köré

emelt falakra igencsak nagy szükség lesz, hogy erős maradhasson.

Ennek ellenére a kép nem volt igazán tiszta. A szeretője egészen

Idahóig utazott a repülőn, hogy megnézze az ő műsorát, mégsem

ragadta meg őt mindenki előtt , és nem csókolta meg, mint ahogy az

anyukája házában tette.

De miért nem csókolta meg?

* * *

Salt Lake City, Utah

Ahogy Nicola másnap este lement a színpadról a koncert után,

tudta, hogy nagyot alakított . Minden dalból előhozta a szenvedély, az

érzelem és a hangulat minden árnyalatát. És mindezt Marcusnak

köszönheti. Minden szerelmes dalt az ő számára énekelt, és úgy

mozgott, hogy végig magán érezte a férfi tekintetét.

Akárcsak előző éjszaka, amikor a rajongóit üdvözölte, most is

megérezte a férfi jelenlétét a színpad mögött, noha nem látta őt.

Minden erejére szüksége volt, hogy a rajongóival foglalkozzon, akik

bőkezűen adakoztak az irodalmi alap számára, mivel tudta, hogy

hamarosan beszélhet Marcusszal. Ennek ellenére mindenkinek a

maximumot nyújtotta.

És ekkor a férfi megjelent, Jimmy és Katie pedig kérdő pillantást

váltott egymással.

– Hívjam a biztonsági szolgálatot, Nico?

– Nem kell, Jimmy. Minden rendben van.

De még mennyire hogy rendben van, ha Marcus ismét ott áll

előtte!

Katie megkérdezte:

– Magadra hagyjunk pár percig?

Te jó ég, csak azt ne! Nagyon rossz ötlet.

Az nem kifejezés, borzalmas ötlet!

De természetesen nem tudott mást tenni, csak bólintott , és utána

azt mondta:

– Az jó lenne.

Marcus nem várta meg a kérdést, hogyan töltötte a napot Salt

Lake Cityben. Rögtön belekezdett:

– Van egy nagy palackozóüzem innen nem mesze. Azt hiszem,

hogy nekik adok rendelést a következő évjárat pezsgőjének a

palackozására.

Nicola már előző éjszaka is belegondolt a helyzetbe – aznap pedig

végig azon gondolkodott –, és kényszerítette magát, hogy azt

mondja:

– Ezt nem csinálhatod sokáig.

A férfi kinyújtotta a kezét, és megcirógatta a lány homlokát, ahol

a haja eltakarta az egyik szemét.

– De élvezem.

A lány teste azonnal felismerte az édesen akaratos szeretőt, ahogy

a férfi a bőréhez ért. Minden porcikája felhevült a vágytól. Nem

tudott ellenállni, és a másodperc töredékéig belenyomta az arcát a

nagy tenyérbe, bár tisztában volt vele, hogy több tekintet is rájuk

irányul – és mindenki azon tűnődik, mi a csuda lehet közte és a drága

öltönyös idegen között –, ezért visszahúzta az arcát, noha semmit

nem akart jobban, mint odabújni a férfihoz, mint ahogy régen tette.

Lehalkította a hangját, hogy biztos lehessen benne, senki nem

hallja, és megkérdezte:

– Úgy tervezed, hogy az egész világon mindenhová elkísérsz?

A válaszul kapott vigyor teljesen rabul ejtette volna a szívét, ha

egy pici szabad terület is lett volna benne.

– A kedvenc városaimban lépsz fel.

Kész gyötrelem volt elképzelni, milyen csodás lenne Marcusszal

együtt bújni be a takaró alá késő éjszaka az előadások után, a turné

buszában, a repülőgépen vagy a szállodai szobában.

– Nem bocsátanám meg magamnak, ha a borászatod csődközeli

állapotba kerülne, mert nem vagy ott .

A férfi felvonta a szemöldökét.

– Nem hinném, hogy a vezetőségem tagjai túlzottan örülnének

annak, miképp vélekedsz róluk.

– Nem erre gondolok! – kiáltott fel Nicola, mert túlságosan is

izgatott volt a játéktól, amelyet a férfi űzött vele. De azt akarta,

hogy a játék folytatódjék, noha érezte, hogy butaság.

– Nagyon szép voltál ma este a színpadon, és olyan átkozottul jó

műsort adtál elő, hogy megint teljesen lenyűgöztél vele.

A lány csak úgy tudta megakadályozni a kikívánkozó szerelmi

vallomást, és a beismerést, mennyire hiányzott neki a férfi, hogy azt

mondta:

– Nem pusztán a hírnévről van szó, Marcus. Nem csak az

életvitelünk teljesen más. Nem vagyok megfelelő a számodra. Ha a

kollégáid tudnának rólam…

– Nem csaltam – felelte a férfi, és ő rájött , hogy ez azt jelenti,

Marcus nem nézett meg semmit az interneten. – De a rajongóid

beszélnek. És szeretnek téged. A te oldaladon állnak, mint ahogy ott

állok én is. Szeretlek. Mindnyájan voltunk fiatalok és

meggondolatlanok. Mind tettünk olyan dolgokat, amelyekre nem

vagyunk büszkék. Mind megbíztunk olyan emberekben, akikben nem

kellett volna bíznunk. Igen, az emberek bizonyára elhisznek valamit,

amit olvastak vagy láttak. Sokan vannak ilyenek. Azt viszont

garantálom, hogy mindenki, aki találkozik veled, és megismer,

legalább annyira megszeret, mint ahogy én is.

Nicola szinte már érezte a férfi csókját, és majd meghalt érte,

amikor Marcus folytatta:

– Megígértem neked, hogy nem siettetem a dolgokat, és ezt így is

gondolom. De a döntés legalább annyira a tiéd is, mint az enyém. –

Megfogta a lány kezét, a szájához emelte, és megcsókolta. – Jó éjt ,

Nicola!

* * *

Denver, Colorado

– Mindent sejtek – mondta Nicola, amikor másnap este kettesben

maradt Marcusszal a közönségtalálkozó után. – Van egy borászat

Coloradóban, amelynek a megvásárlását tervezed.

– Történetesen egy régi főiskolai barátom lakik a közelben.

Remek napot töltöttem vele és a családjával.

A férfi rávigyorgott, és ő nem tehetett mást, viszonozta a

mosolyt. Egész nap arra készült, hogy újra találkoznak.

Egyre nehezebben tudta meggyőzni magát, hogy a férfi nélkül kell

folytatnia. Egyre inkább felismerte, hogy Marcus nem törődik azzal,

mások mit gondolnak róla. Ha azt tenné, akkor nem váltana minden

este jegyet a közönségtalálkozóra.

Mindössze három napja van jelen mindig, miközben ő a

rajongókkal társalog, de mintha máris hozzájuk tartozna, mintha

velük együtt venne részt a turnén. Nicola kezdte gyanítani, hogy ez

az egész a férfi tervének része… de ugyancsak meglepőnek tartotta,

hogy Marcusnak mindezt sikerült megszerveznie.

De mégis, meddig lehet ezt folytatni?

– Most azt szeretném hallani, hogy visszamész Napába, Marcus.

Vissza, az igazi életedhez.

– Részt veszek egy jótékonysági ülésen, amelyik holnap este lesz

otthon, Napában, tehát valóban vissza kell mennem pár napra.

Nicola szorító érzést tapasztalt a gyomrában.

– Helyes. Tudom, hogy mennyit jelent majd mindenkinek, ha te is

ott vagy.

Meglepetten érezte meg a férfi kezét az álla alatt , és újra egymás

szemébe néztek.

– Gyere velem, Nicola! Helyet foglaltam egy járatra, és a gép ma

este indul. Reggelre ott leszünk, a napot a birtokon töltjük, részt

veszünk a rendezvényen, utána pedig időben meg tudsz majd jelenni az

interjúkon és a próbán.

– Marcus, én…

Még el sem tudta dönteni, hogy mit mondjon, a férfi szája máris az

övére tapadt. A csók gyengéd és édes volt, és ő úgy érezte, az egész

világ a feje tetejére áll tőle.

– Ez nem tisztességes – tiltakozott kifulladva.

– Többé nem játszom fair play-t. Túlságosan is szeretlek ahhoz,

hogy szabályokhoz tartsam magam.

A következő pillanatban a férfi keze már a hajába túrt, a lány keze

pedig átölelte Marcus nyakát, és úgy csókolta őt, ahogy már hetek

óta álmodozott róla. Ha nem szegeződik rájuk sok kíváncsi szempár,

talán abba sem hagyják a csókot.

Nicola kényszerítette magát, hogy elszakítsa az ajkát a férfi

szájáról, és azt mondta:

– Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak a barátaimnak?

Az ajkuk még mindig majdnem összeért.

– Azt hiszem, hogy meglehetősen jól el tudják képzelni, ki

lehetek.

A lány meglepetten tapasztalta, hogy ő is nevetésben tör ki,

ahogy elléptek egymástól.

Annyira ügyelt rá, hogy senkinek – még a vele utazó kollégáinak

se, akikben pedig teljesen megbízott – ne kínáljon semmilyen

támadási felületet, hogy az elmúlt hat hónap során gyakorlatilag úgy

élt, mint egy apáca.

Most azon tűnődött, hogy talán azért foglalkozott annyit mások

véleményével, mert a sajtót így ürügyként használhatta, hogy

elkerüljön egy esetleges újabb csalódást.

Most azonban arra gondolt, hogy pár dolog megéri a kockázatot.

– Megyek, és lehozom a holmimat a buszról – mondta hirtelen

Katie-nek, aki csak pár méterre volt tőle. – Kiderült, hogy

repülőjegyem van Napa Valleybe.

A turné szervezője Nicolára nézett , utána Marcusra, és

beleegyezően bólintott .

– Amennyiben két nap múlva, déli t izenkettőre visszahozza őt a

dallasi interjúhoz, tőlem mehet.

Nicola elvigyorodott, és azt mondta:

– Megbeszélhetitek a részleteket, amíg én elmegyek a holmimért.

Az ajtónál hátranézett, és azt látta, hogy Katie és Marcus

egymáshoz hajolva egyeztet.

Ahogy azonban a buszhoz ment a csarnokon át, eszébe jutott,

hogy Marcust megcsókolni csak a könnyebbik része volt a dolognak.

A férfi már korábban is mondta, hogy nem tartja ijesztőnek ezt a

zűrös életet. Most egyértelművé tette, hogy ezt komolyan is

gondolja.

Sajnos a súlyosabb kérdés továbbra is megmaradt: miképp

vélekednek majd róla a férfihoz közel állók? Tárt karokkal várják

majd, mint ahogy – ebben biztos volt – az ő barátai fogadják a férfit?

Vagy az ő fiatalsága és rossz híre miatt Marcusnak olyasmiket kell

majd elviselnie, amelyektől ő korábban tartott?

* * *

Ahogy Nicola felszállt a repülőgépre, tudta, hogy rengeteg mindent

kell megbeszélniük, de amikor Marcus átölelte, és mindkettőjüket

bekapcsolta ugyanazzal a biztonsági övvel, engedett a karok

hívásának; összegömbölyödve hozzábújt a férfihoz, mint ahogy

korábban is tette mindig. Hallgatta a férfiszív dobogását, és a

tökéletes biztonság érzésének hatására mélyebb álomba szenderült,

mint hetek óta bármikor.

* * *

Amikor a lány elaludt a mellkasán, Marcus felszabadult sóhajjal

kiengedte magából a szorongást, amely már régóta gyötörte.

Nicola ismét ott van, ahol lennie kell. Az ő karjában.

Most már csak rá kell őt vennie, hogy maradjon is ott .

Ezúttal minden lehetséges eszközt be kell vetnie…

Huszonnegyedik fejezet

– Istenemre, ez valami csodálatos!

A nap éppen felkelt a Sullivan Borászat dombjai mögött, és a

madarak is ébredeztek. Nicola halkan felnevetett , amikor egy szajkó

kidugta a fejét a fészekből, hogy üdvözölje őket. Ahogy a teraszon

állva a szőlősorokat nézték, Marcus magában megköszönte az

ültetvénynek, amiért az a legszebb formáját mutatja Nicolának.

Mindketten aludtak a repülőgépen, és bár nem lehetett egész

éjszakás pihenésben részük, frissebbnek és kipihentebbnek érezte

magát, mint három hete bármikor, amióta Nicola elhagyta San

Franciscót.

– Ez a borászat nyújt számodra felüdülést, igaz?

Ezt még soha senki nem jelentette ki neki ennyire egyértelműen…

és senki sem volt, aki ennyire fején találta volna a szöget.

Közelebb húzta magához a lányt, és azt mondta neki:

– Először egy középiskolai kiránduláson pillantottam meg ezt a

földet. Nagyon furcsa volt, de meg mertem volna esküdni rá, hogy

mintha apámat láttam volna, ahogy a szőlőben dolgozik. Amikor

megkaptam a jogosítványomat, kijöttem ide, és újra látni akartam a

férfit .

– Nem egyedül voltál, ugye?

– Nem. – Marcus rámosolygott a szeretett nőre. – A legtöbb

testvérem is bepréselte magát a kocsiba velem együtt. Nem mondtam

nekik, hogy szerintem mit láttam, de azonnal tudtam, hogy egy

napon ez a föld az enyém lesz, és az apánk is büszke lenne rám.

Figyelte, ahogy Nicola nagyot nyel, a szeme pedig csillog a

történet hallatán. A lány hangja kicsit rekedt volt, amikor

megkérdezte:

– Hogy tudsz akár csak gondolni is rá, hogy napokra vagy hetekre

itt hagyd ezt a helyet?

Marcus tudta, hogy mi rejlik a kérdés mögött, és a lány nem érti,

hogy ő miért akar vele lenni az út során.

– Apám már huszonkét éve meghalt, de egész mostanáig senkinek

nem említettem, hogy milyen nehéz volt átvennem a helyét a

családban. Magamnak sem akartam beismerni, és senki nem mert

szembesíteni vele. Biztos vagyok benne, hogy látták rajtam. Látniuk

kellett , de sikerült mindenkit távol tartanom magamtól.

A lány felé fordult, és talán önkéntelenül, de megfogta a kezét, és

mindkettőt a szívére tette.

– Téged azonban nem tartottalak távol, Nicola. Már attól a

pillanattól fogva közel kerültél hozzám, hogy a klubban találkoztunk,

és akárhogy is próbálkoztam, nem engedted, hogy távol tartsalak

magamtól.

– Idegesítő figura vagyok – mondta a lány halkan. – Mindig ott

akarok lenni, ahol semmi keresnivalóm.

– Szeretem, hogy kitartó vagy, határozott döntéseket hozol, és

senkinek nem engeded, hogy az utadba álljon. Nem csoda, hogy a

karriered szárnyal, és még a világ végén is téged követelnek.

Örült, hogy mosolyogni látja a lányt, és a szép szempárból kezd

eltűnni a sötét árnyék.

– Nem veszítettem el teljesen a fiatalságomat, de néhány darab

egyszerűen eltűnt belőle. – Megrázta a fejét, és megpróbálta szavakba

foglalni az érzéseit , ahogy azok előbukkantak a lelke mélyéről. –

Nem bánom, hogy olyan sok időt töltöttem a testvéreimmel, mert

segíteni akartam az anyánknak. Megérdemelték.

– Te is mindent megérdemelsz, Marcus.

A lány csókot nyomott az ajkára, ő pedig megkérdezte:

– Tudod, hogy anyukám mit mondott nekem vasárnap az ebédnél?

– „Mi a fene ütött beléd, hogy össze akarsz állni egy ilyen

lánnyal?” – találgatott Nicola, de a szája vonalából sejteni lehetett ,

hogy csak tréfál.

– Azt mondta, már nagyon régóta várja, hogy találjak valakit, akit

jobban tudok szeretni, mint őket.

– Már a ház mögötti játszótéren is megmondtam, hogy nem

akarom megzavarni a kapcsolatodat, amely a családodhoz fűz.

– Nem erről van szó. Azt mutattad meg, hogy ideje végre elvágni a

kötelékeket, és hagyni őket, hogy a maguk életét éljék. És végre

nekem is a magam életét kellene élnem. Egész eddig sokkal könnyebb

volt számomra, hogy a testvéreimre koncentráljak, segítsek az

anyámnak, és vezessem ezt a borászatot, mint hogy a saját szívemre

figyeljek. – Közelebb húzta magához a lányt. – Egyszer azt mondtad,

hogy az emberek általában azt hiszik el, amit a legkönnyebb

elhinniük. Mindketten abban a hitben voltunk, hogy a kapcsolatunk

nem lehet életképes, tehát mi sem vagyunk mások, ugye?

A lány bólintott .

– Ez talán így is van rendjén.

– Tudom, de már végre kész vagyok elhinni azt is, ami nehezebben

hihető. – Marcus elmosolyodott. – Tudtam, hogy a szavak sosem

győznének meg téged, és meg kell mutatnom, hogy sikerülhet. Nekem

is olyan kitartónak kell lennem, mint amilyen te is voltál mindig.

– A stábom tagjai teljesen bolondnak tartottak téged. Jimmy az

első éjszakán még a zsarukat is ki akarta hívni. A másodikon is.

A férfi vigyorgott.

– Tudom. De te megéred a kockázatot. Minden kockázatot

megérsz. Boldogan fogok csatlakozni hozzátok a turnétok során,

valahányszor megtehetem, és érzem, hogy te is élvezni fogod az

itteni csendet és békét, valahányszor módod nyílik rá. Biztos vagyok

benne, hogy ez a föld, ez a szépség ugyanúgy derűvel tölti el a lelked,

mint ahogy mindig eltölti az enyémet is.

– Hogyan látod meg bennem mindig azt, amit más nem vesz észre?

– Sokkal előbb találkoztam Nicolával, mint Nicóval –

emlékeztette a férfi. – Felejtsd el a sok butaságot, amit az óceán

partján mondtam! Sosem rejtetted el magad előlem.

– Nem is értem az okát. Próbáltam ugyan, de sosem tudtam

eltitkolni az érzéseket, amelyeket kiváltottál belőlem. – A lány kis

időre elhallgatott . – Főleg akkor, amikor a hálószobában

megmondtad, hogy mit akarsz tőlem, mit csináljak.

Ohó, ez most a bevezető ahhoz, amiben Marcus reménykedett?

Gyorsan azt mondta:

– Három hete nyílt lapokkal játszottam, te pedig elmentél. –

Leplezetlenül vágyakozó pillantással nézett a lányra. – Ma nem

követem a játékszabályokat. Ami engem illet, abban a pillanatban,

amikor felszálltál velem a repülőgépre, minden szabály érvényét

vesztette.

A lány pupillája kitágult, és a légzése is felgyorsult; két jele annak,

hogy Nicola egyre jobban kívánja. Legalább annyira, mint ő.

Tudta, hogy a lány nagyon élvezi a várakozás izgalmát, ezért azt

mondta neki:

– Az arzenálomban lévő összes fegyvert használni fogom, hogy

meggyőzzelek, mi ketten egymáshoz tartozunk. Ezúttal nem félek

piszkos trükköket is bevetni, kismacska.

Nicola megnyalta az ajkát.

– Szeretem a piszkos trükköket.

Ő rávigyorgott, és a mosoly tele volt pajkos ígérettel.

– Ezt én is tudom, te édes, szexi, okos és piszkos fantáziájú lány. –

Felkapta őt a karjába, berúgta az ajtót, és a hálószoba felé indult. –

Azt akarom, hogy az ágyamban légy.

– Én is ott akarok lenni. – Rátette a két kezét a férfi arcára, és az

övéhez húzta, hogy a szájuk összeérjen.

Marcus a lépcső helyett a csókra koncentrált , ezért félúton

megállt , és leült egy lépcsőfokra, úgy, hogy a lány lovagló ülésben

legyen az ölében.

A hálószobáig már egész biztosan nem érnek fel. Legalábbis most

nem.

– Emeld fel a karod a kedvemért!

Az érzéki utasítástól Nicola szemében az izgalom tüze gyulladt ki,

mint annak idején, az első éjszakán, és később is mindig. Lassan

felemelte a kezét, és hagyta, hogy Marcus megfogja az ő hosszú ujjú

pólóját, és áthúzza a fején.

A melltartója izgató, fekete-piros csipke volt, középen egy édes,

fehér masnival.

– Amíg nem találkoztunk, mindig azt gondoltam, hogy

választanom kell: szexi pophercegnő vagy kedves gitáros lány legyek.

Mind a kettő akarok lenni, Marcus!

– Először a bőrruhás és lehetetlenül magas sarkú cipőt viselő

szexistennőbe kezdtem beleszeretni… és amikor elaludtál az ölemben,

mint egy elégedett kismacska, tudtam, hogy reménytelen küzdenem

az érzés ellen. – Lejjebb csúsztatta a kezét a lány hátán, majd

megfogta a fenekét, és még közelebb húzta őt. – Mindig mind a két

énedet szerettem. – Nem várt, hanem folytatta. – Azt akarom, hogy

állj fel, és vedd le magadról a többi ruhát is.

Nicola szeme elkerekedett, de gyorsan szót fogadott, és lejjebb

ment egy lépcsőfokkal, hogy levehesse a farmernadrágját, utána pedig

a bugyiját és a melltartóját is.

Marcus mindkét kezét az ő hasára tette, majd feljebb nyúlt, és

megfogta a mellét.

– Káprázatos!

A lány nagy levegőt vett , ami fantasztikus érzést váltott ki a

mellében.

– Azt hiszem, hogy elérkezett a beígért elfenekelés ideje – mondta

Marcus, és végighúzta a két hüvelykujját a gyönyörűen megduzzadt

mellbimbókon. – Büntetésként, amiért olyan lassan láttad be, hogy

mégis illünk egymáshoz.

A lány szeme izgatottan csillogott, bár erőtlenül tiltakozni

próbált.

– Mi van akkor, ha nem akarom, hogy elfenekelj? Mi van akkor,

ha nem tetszik az ötlet?

A válasz helyett a férfi levette a kezét a melléről, és azt mondta:

– Fordulj meg, és fogd meg a lépcsőkorlátot!

Marcus a lány nyakán lévő ütőéren látta a heves lüktetést,

miközben Nicola várt, és gondolkodott, hogy mit csináljon. Végül úgy

döntött, hogy engedelmeskedik.

Isten az égben, a feneke maga a csoda! Szív alakú, ahogy a lány

kidomborítja, miközben a válla felett pajkos pillantással hátranéz rá.

Marcus rácsúsztatta a kezét a lány hasára, hogy megtartsa a

felsőtestét, a másik kezét pedig rátette a csípő domborulatára.

– Milyen szép! Milyen édes! – Megcsókolta a lány hátát. – És

teljesen az enyém.

Egy pillanattal később a keze már le is csapott a fenekére, minek

eredményeként a barnás bőrön halvány rózsaszín nyom maradt.

A lány nem kiáltott fel, ám ő a bal tenyerében nagyon is jól

érezte, ahogy a mellbimbója megkeményedik az izgalomtól.

Egy másodperc múlva Marcus tenyere Nicola popsijának másik

felén is nyomot hagyott. Ezúttal nem lehetett nem érzékelni a

gyönyörrel teli, nyögdécselő hangot, amely újabb két csapás nyomán

csak erősebbé vált .

Bár az elfenekelés – a rá adott reakcióval együtt – határozottan

erotikus volt, a szexi játékot más alkalommal kell folytatniuk.

Marcus el sem tudta képzelni, miképp hagyhatta ki a szájjal való

izgatást a korábbi szeretkezések alkalmával, de most rögtön be akarta

pótolni a mulasztást.

– Engedd el a korlátot, ülj vissza a lépcsőre, és tárd szét a lábad!

A lány remegett a vágyakozástól, miközben engedelmeskedett, és

ahogy kitárulkozott, ő boldogan engedett a kísértésnek. Az ajkát

végighúzta mindkét mellen, majd a feszes hason, és bedugta a nyelvét

a nő köldökébe.

Ahogy a nyelve a nedves nyíláshoz ért, a lány teste önkéntelenül

felemelkedett, miközben Nicola két kézzel megmarkolta az ő haját.

Aztán Marcus bedugta az ujját a lány hüvelyébe, ahol csúszós melegség

és lüktetés fogadta.

Gyengéden ingerelte a nyelvével a lány egész testét; ettől Nicola

még jobban nekinyomta a csípőjét az ő kezének, és egyértelmű volt,

hogy mennyire vágyik a kielégülésre.

– Szeretlek!

Szavainak azzal adott nyomatékot, hogy lassan kihúzta az ujját,

majd visszanyomta. Szinte megőrült a gondolattól, hogy hamarosan

magáévá teszi a lányt.

Pont abban a pillanatban dugta vissza az ujját, amikor a nő combjai

közé hajolt , és elkezdte felfedezni a nyelvével. Fürgén mozgatta az

ujját, mire a lány kéjesen sóhajtozni kezdett, megemelte a csípőjét, és

a folytatást követelte.

Borzasztóan élvezte, ahogy a nő teljes erővel kapaszkodott belé,

miközben az ő nyelve és ujjai hatására felért a csúcsra.

– Te jó ég, micsoda nyelved van! – Nicola akadozva levegőt vett ,

és olyan csodálkozással, olyan bizalommal nézett rá, hogy nem

lehetett betelni a látvánnyal. – És milyen pontot találtál meg

bennem?

Marcus elvigyorodott.

– Hamarosan újra megmutatom.

A lány megnyalta az ajkát, és azt mondta:

– Az jó lesz.

Pár pillanattal később a férfi már a lépcső tetején járt vele, hogy

lefektethesse a hálószobai nagy ágy közepére. A lány feléje nyúlt, de

ő megrázta a fejét.

– Nem. Előbb még nézni akarlak. El sem tudom hinni, hogy a világ

legszebb lánya az én ágyamban van.

Nicola elpirult , de ezúttal egyetlen porcikáját sem próbálta

eltakarni. Nem akarta rejtegetni a szép testet, mindazt a szépséget,

ami ott rejtőzik az észveszejtően izgató idomokban.

A férfi is levetkőzött, és feltette az óvszert. A következő

pillanatban már a nyakán érezte a lány karját, a lába pedig szorosan

az ő dereka köré fonódott. Tudta, hogy a többi csintalansággal, amit

eltervezett, várnia kell.

Ebben a pillanatban nem akart mást, mint szeretkezni azzal a

nővel, akire egész életében várt.

– Szeress engem, Marcus! – suttogta a lány, ahogy a testük

összeforrt.

A kérése nyomban teljesült.

Marcus nem pusztán az egész testével, nemcsak a szíve minden

dobbanásával, de az egész lelkével szerette.

* * *

A déli nap betűzött Marcus hálószobaablakán, ahogy meztelenül ültek

a lepedőn, és a hűtőszekrényben található, meglehetősen szegényes

választékból összeállított ebédjüket fogyasztották.

Nicola még sosem érezte olyan fáradtnak – és olyan boldognak –

magát. Jóllakottan és az átélt gyönyöröktől kimerülten ásított , és az

egyik kedvenc testhelyzetét vette fel: feje a férfi ölében volt, az

egyik keze pedig a tenyerében. Azt kívánta, bárcsak mindig ott

fekhetne, és nézhetné maga felett a férfi arcát.

De a hosszú turné – és a három, minden képzeletet felülmúló

szeretkezés – után ásítania kellett .

Marcus rámosolygott.

– Fiatal lány létedre igencsak gyorsan elfáradsz.

– Furcsa – mondta egy újabb, hatalmas ásítás után Nicola –, de épp

valami olyasmit akartam mondani, hogy középkorú férfi létedre

meglepő energia van benned.

Joni Mitchell egyik slágeréből dúdolt pár sort egy idős emberről,

aki mellett nem lehet szomorkodni.

Örült, hogy a férfi elneveti magát, és kissé hamisan dúdolni kezd.

Ahogy Marcus szemébe nézett, tudta, ideje mindent beismernie neki.

– Nem csak azért tartottalak távol magamtól, mert meg akartalak

menteni a zűrös életemtől. – Amikor a nagy kéz nem szorította meg

az övét, és a lábizmok sem feszültek meg a feje alatt , tudta, hogy

nyugodtan folytathatja, amit elkezdett. – Persze ez is nagy szerepet

játszott benne, ugyanakkor féltem megbízni valakiben. Féltem, hogy

csalódnom kell. Óriási szorongás volt bennem, hogy megint sebeket

kaphatok. Tudtam, hogy most sokkal fájdalmasabb lenne, mert

szeretlek. Azért szaladtam el ebéd után a mamádnál, mert úgy

gondoltam, hogy az kevésbé fog fájni. De azzal, hogy elfutottam,

minden csak rosszabb lett .

– Nekem is legalább annyira hiányoztál – mondta a férfi. – De

önkéntelenül is arra gondolok, hogy ha nem szaladsz el, nem lett

volna lehetőségem, hogy üldözzelek.

Nicola gondolataiban hirtelen felmerült egy izgató kép, ahogy a

férfi kergeti a szőlőben, és végül elkapja.

Marcus egyértelművé tette, hogy nem kell szégyenkeznie, amiért

elszaladt.

Amikor úgy fordultak, hogy a meztelen férfitest az övének

nyomódott, és a férfi szája is az övé fölé került, akkor már mindent

elfelejtett , és átadta magát a világ legtermészetesebb érzésének: a

tiszta, édes szerelemnek.

* * *

Ahogy aznap este Nicola Marcus mellett ült egy limuzin hátsó ülésén,

miközben a borvidék dombjai között haladtak, olyan fantasztikus

ruha volt rajta, amely egyszerre volt klasszikusan elegáns és kihívó. A

felsőrész sötétzöld bársonya rásimult a mellére, a szoknya selymébe

varrt flit terek pedig már messziről vonzották a tekintetet.

Egész nap a mennyországban érezte magát, hogy együtt lehet a

férfival, akit szeret, de ahogy a sofőr megállt a Napa Valley-i

épületnél, ahol a jótékonysági összejövetelt tartották, hirtelen mégis

rémület szorította össze a szívét.

– Ez most a mi nagy pillanatunk! – Megragadta Marcus kezét, és

megszorította. – Biztos vagy benne, hogy készen állsz rá? Hogy

ezután már nem a titkos hódolóm leszel?

Marcus nem szavakkal válaszolt, hanem a szívére tette a lány

kezét, utána pedig odahajolt hozzá, és megcsókolta.

– Amíg mellettem vagy, az égvilágon mindenre készen állok.

Ahogy a limuzin ajtaját kinyitották nekik, és vakuk villantak, a

férfi csókja minden aggodalmat kitörölt belőle, és a szorongás helyén

csak az édes biztonság és a határtalan öröm érzése maradt.

Epilógus

A következő két hónap során az idő hidegebbre fordult, a falevelek

pedig megszínesedtek, és egész Észak-Kaliforniában hullani kezdtek a

fáról. Marcus rengeteg időt töltött buszokon és repülőgépeken,

amikor Nicola több tucat helyszínen lépett fel az amerikai turné első

részében, és egyfolytában ingázott Napa Valley és az ország azon

pontja között, ahol az általa szeretett nő éppen műsort adott. Amióta

tíz évvel korábban megvette a borászatot, most először hagyta a

munka dandárját az alkalmazottakra. Ellen jelentős előléptetést

kapott a hozzá illő fizetésemeléssel, hogy megbirkózzon az új

feladataival.

December eleje volt, amikor Nicola és Marcus együtt bement a San

Franciscó-i tűzoltóságra. Az összes tűzoltó ott volt a családtagokkal

együtt, hogy találkozzanak a lánnyal.

Gabe megrázta a bátyja kezét, majd igencsak sokáig és erősen

ölelte Nicolát, mivel tudta, hogy azzal teljesen kiakaszthatja a fivérét.

Még az arcára kiülő vigyort sem nyomta el, miközben azt mondta:

– Nagyon köszönöm, hogy beleegyeztél a koncertbe, Nicola.

– Örömömre szolgált – felelte a lány, majd Marcushoz fordult,

lábujjhegyre állt , és megpuszilta az arcát. – Olyan szigorúan nézel,

hogy mindenki megijed tőle.

Marcus a lány álla alá tette a kezét, és maga felé fordította az

arcát egy igazi csókra, amely egyértelműen azt az üzenetet hordozta,

hogy a helyiségben mindenki számára világos legyen, melyik Sullivan

testvérhez tartozik valójában a lány.

Gabe ügyelt rá, hogy a vigyor ne tűnjön el az arcáról, noha a

mellkasában valami szorító érzést tapasztalt . Az elmúlt hónapok

során megszokta, hogy előbb Chase-t, és most már Marcust is egy pár

részeként látja. Az anyjuk magánkívül volt a boldogságtól a két fiú

szerelme miatt .

Jackie, a lány, akivel Gabe az elmúlt pár hónapban időnként

találkozgatott , gyakorlatilag remegett az izgalomtól, hogy végre

láthatja Nicolát. Sokféleképpen próbálkozott, hogy meghívják a

vasárnapi ebédre a mama házába, és ne csak Nicolával, de Smithszel is

találkozhasson. Sajnos Gabe nem akarta őt a családja társaságában

látni. Túl fiatal és túl mohó.

Egyértelmű, hogy Nicola is fiatal, de nem véletlen, hogy olyan jól

illik Marcushoz. Sokkal érettebb, mint más huszonöt éves lányok.

Különösen Jackie-nél sokkal érettebb, gondolta Gabe, ahogy a lány

csillogó szemmel feléjük indult.

Tudta, hogy már túlságosan is régóta hitegeti a kedvesét. Gyorsan

úgy döntött, hogy aznap este szakít vele, de már a könnyek puszta

gondolata kellemetlen érzéssel töltötte el. Jackie könnyen sírva

fakadt, és ő részben ezért nem vette a bátorságot, hogy az elmúlt

hetekben közölje vele az elhatározását.

– Hogy a bánatba kerültél megint össze vele? – kérdezte Gabe

Marcust pár órával később, ahogy oldalról figyelték, Nicola hogyan

nyűgözi le a jelentős számban összegyűlt közönség tagjait , akik tisztes

summát szurkoltak le, hogy élvezhessék a lány fellépését a tűzoltóság

parkolójában. A ma befolyt összeg nagy segítséget jelent majd

azoknak az új eszközöknek a beszerzésében, amelyek megvételét a

költségvetési korlátozások lehetetlenné tették.

Marcus nem próbált felvágni, és csak annyit mondott:

– Én vagyok a bolygó legszerencsésebb csirkefogója. – A fejével

Jackie felé intett , ahogy a lány a közönség első soraiban szinte

megbűvölten figyelt mindenre, amit Nicola mondott vagy tett .

– Vele mi a helyzet?

Gabriel megrázta a fejét.

– Csak egy futó kapcsolat, amely már nem tart sokáig.

Nicola éppen befejezte a produkciót, amikor a tűzoltóság szirénája

megszólalt , és a hangszórókból egy hang lakástűzhöz riasztotta őket.

Gabe és a személyzet többi tagja azonnal odafutott a járművekhez,

és szirénázva megindultak, hogy utat vágjanak maguknak a sűrű városi

forgalomban.

– Hű, ez aztán lenyűgöző, pedig még nincsenek is ott a tűznél –

mondta Nicola pár perccel később, amikor Marcus társaságában a

tűzoltólaktanya épületében állt . – Nem tudom, az anyukátok hogyan

képes ezzel olyan jól együtt élni. Én már most halálosan ideges

vagyok.

– Gabe-nek ez a munkája. Nem lesz semmi baja – nyugtatta meg

Marcus

De tizenöt perccel később, amikor elköszöntek az önkéntesektől,

akik segítettek megrendezni a koncertet, és már épp be akartak

szállni Marcus autójába, hogy visszainduljanak Napa Valleybe, újabb

riasztás hangzott fel.

– Figyelmeztetés a Conrad Street-i tűzhöz vonulók számára: a

riasztás már hármas fokozatú!

Nicola elkerekedett szemmel nézett Marcusra.

– Ez az a tűz, ahová Gabe is indult. Ezek szerint a helyzet csak

romlott, és nem javult.

– Az öcsém pokolian jó tűzoltó – mondta neki Marcus. – Nem az

a fajta fickó, aki bármi ostobaságot elkövet.

Ám ahogy ott álltak, tudták, miközben a riasztó továbbra is szólt,

a diszpécser pedig megismételte az értesítést, hogy egy tűzoltó

rengeteg más oknál fogva is megsérülhet szolgálat közben.

Nem tehettek mást, egymásba kapaszkodtak, és remélték, hogy

Gabe-nek nem lesz semmi baja.

Copy right © 2011 Bella Andre

Hungarian translation © Tóth Attila, 2014

© Ulpius-ház Köny vkiadó, 2014

ISBN 978-963-383-283-7

Felelős kiadó Kepets András

Szerkesztette Bakay Dóra

Felelős szerkesztő Palkó Katalin

Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A

könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával

végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye

szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez,

digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés

szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog

védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli.

A szerzőtől az Ulpius-ház Köny vkiadónál megjelent:

A Sullivan család

Előkészületben:

Most és mindörökké