Wagner:a nürnbergi mesterdalnokok2013. június 8., 15., 23.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ÉlmÉny! MiNdeN tekiNtetBeN.

3

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

2013. június 8. (bemutató), 15., 23., 16.00Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BUdAPeSti WAGNeR-NAPOkWagner: a nürnbergi mesterdalnokokHáromfelvonásos operaMűvészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Hans Sachs: james rutherfordVeit Pogner: eric F. Halfvarsonkunz Vogelgesang: William saetrekonrad Nachtigall: blazsó domonkosSixtus Beckmesser: bo skovhusFritz kothner: sebestyén miklósBalthasar Zorn: Horváth istvánUlrich esslinger: Csapó józsefAugustin Moser: lars-oliver rühlHermann Ortel: Piotr ProcheraHans Schwarz: Cserhalmi FerencHans Foltz: nagy Zoltán Walther von Stolzing: klaus Florian Vogtdavid: uwe stickert Éva: annette daschMagdaléna: gudrun Pelker Éjjeliőr: Pintér dömötör

közreműködik: mr szimfonikus Zenekar és Énekkar (karigazgató: somos Csaba), a magyar Állami operaház Énekkara (karigazgató: szabó sipos máté), a nemzeti Énekkar (karigazgató: antal mátyás)Rendező: michael schulzdíszlet: dirk beckerJelmez: renée listerdalRendezőasszisztens és játékmester: sylvie gabor

.

www.mupa.huÉlmény! Minden tekintetben.

2013/14

john mclaughlinsol gabetta jordi savallPerényi miklós joyce didonato

Váltson BÉRlEtEta Müpa produkcióira!

5

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

megbecsüljed dalukat!

A nürnbergi mesterdalnokok keletkezésetörtént, hogy 1835 nyarán a magdeburgi színtársulat huszonkét éves karmesterét az igazgató toborzókörútra küldte, hogy új tagokat találjon a súlyos gondokkal küzdő társulathoz. A fiatalember számos várost végiglátogatott, egyebek mellett eljutott Bayreuthba és Nürnbergbe is. Hogy a rokokó operával ékített kis bajor település lesz majd végső nyughelye, nyilván fel sem merült benne, de a közeli, nagy múltú városból, Nürnbergből különös élményt vitt magával, olyasmit, ami megragadta drámaalkotó képzeletét. Mivel a húga a városban élt, néhány napig ott maradt, és leginkább a sógorával kocsmázott. egyik este bemutattak neki egy jóravaló asztalosmestert, aki énekesnek hitte magát. A vidám ugratásból lármás kavalkád lett, a duhajkodók felverték a város csendjét, és csakhamar verekedés-sé fajult a tréfa. Richard Wagner, a kezdő komponista ekkoriban még csak első színpadi művén, az előadatlan Tündéreken volt túl, csírájában sem láthatta maga

előtt, miként kerül majd kettős fúga formájában ez a groteszk, utcai csetepaté jó harmincöt évvel később bemutatott operájának közép-pontjába, de elraktározta magában az éjszaka hangulatát. Visszatért Magdeburgba, ahol a társulat fél év múlva csődbe jutott, de búcsúzóul még előadták Wagner időközben elkészült második operáját: A szerelmi tilalmat. (A darab persze megbukott.)

könnyed kis utójátékA nürnbergi mesterdalnokok librettójának ötlete csak tíz esztendővel később kör-vonalazódott benne. ekkor már a Drezdai Királyi Operaház örökös udvari karnagya büszke címet viselte; épp befejezte ötödik operájának, a Tannhäusernek a hangsze-relését, és már a következő művén, a Lohengrinen dolgozott. A túlhajszolt zene-szerző 1845 nyarán orvosi tanácsra felfüggesztette a munkát, és a közkedvelt

Ric

hard

Wag

ner

Nür

nber

g

7

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

fürdőhelyre, Marienbadba utazott pihenni, ahol egyebek mellett Georg Gottfried Gervinus Német irodalomtörténetének olvasásával múlatta az időt. Megihlette a 16. században, Nürnbergben élő suszter-poéta, Hans Sachs személyisége, és azon frissiben papírra vetette a Mesterdalnokok első prózafogal-mazványát. A történet magja igencsak emlékeztetett a Tannhäuserére, csakhogy ezúttal a wartburgi vár minnesängerjeinek lánykérő dalversenyét a nürnber-gi mesterdalnokok vetélkedése váltotta fel: azaz a mítosz hősvilágát lehozta a joviális bajor polgárok közé. Nem is szánta másnak, mint vidám szatírának,

romantikus operája könnyed utójátékának. de aztán félretette, és visszatért a Lohengrin szövegkönyvéhez. Hans Sachs történetét csak tizenhat év múlva vette elő újra. tulajdonképpen másodjára is a Tannhäuser szította fel benne a Mesterdalnokok utáni vágyat. Legalábbis részben. 1861 tavaszán valóságos vesszőfutás volt számá-ra az a három Tannhäuser-előadás, amellyel Párizst akarta meghódítani. A francia főváros kedvéért fordult újra a drezdában egyszer már bemutatott darabhoz, hogy eleget tegyen a helyi ízlésnek, és balettet komponáljon a műbe. A zenetörténet egyik legnagyobb bukásának története közismert: Wagner a szokásokat figyelmen kívül hagyva az első felvonásba írta a Bacchanáliát, amit a Jockey klub arszlánjai felettébb nehezményeztek, mivel ők csak a második felvonástól jártak operába a szép lábú táncosnők kedvéért. Mindez kapóra jött bizonyos politikai köröknek is, akik a helyzetet kihasználva a darab elleni tüntetéssel iii. Napóleon orra alá akar-tak borsot törni. Az estéről estére dagadó botrány nyomán Wagner visszavonta a Tannhäuser partitúráját. A Ring komponálásával küzdő, a párizsi fiaskótól, adósságoktól és magánéleti gon-doktól gyötört, hontalanul vándorló Wagner a sanyarú helyzethez képest meglepően derülátó ötlettel rukkolt elő kiadójánál 1861 októberében: „A nagy Nibelung-műhöz – ez idő alatt s ezzel a céllal – nem szeretnék visszatérni pillanatnyilag. Ehhez szeret-ném megvárni, míg beköszönt a külső sikerek időszaka […], így hát hangulatomnak és körülményeimnek egyaránt megfelelő, szerencsés ötletnek tartom, hogy rögtön hozzáfogjak egy népszerű vígopera kidolgozásához. A teljes vázlatot elkészítettem

már hozzá. Az opera címe: A nürnbergi mesterdal-nokok, és főhőse a kedélyes költő, Hans Sachs.” Wagnert érezhetően lelkesítette az újszerű terv, amely saját szavai szerint „nem igényel sem hős-tenort, sem súlyos drámai szopránt”, „komikus és könnyed, bárhol gond nélkül előadható”. A kiadót is meggyőzhette ez az érvelés, mert az elkészülő partitúráért jelentős összeget ígért. Wagner, mie-lőtt visszatért volna Párizsba, hogy ott írja meg a szövegkönyvet, még a nagylelkű Wesendonck-házaspár meghívására ellátogatott kedvenc Velen-céjébe, ahol saját állítása szerint tiziano híres festményéből, a Mária mennybemeneteléből nyert ihletet a komponálásra, és a visszaúton Bécs felé vonatozva már a muzsikán töprengett. „A hosz-szú út során kelt életre először bennem zeneileg a Mesterdalnokok, melynek költeményét még csupán legkorábbi megfogalmazásban hordtam magam-ban. Teljes világossággal bomlott ki bennem a C-dúr nyitány főrésze” – írta visszaemlékezésében.

Mintha csak elégtételt akart volna venni a bukásért, a német művészetet dicsőítő, hatalmas librettót a francia fővárosban alig két hónap alatt megírta.Az elkészült alkotás azonban minden volt, csak nem könnyed és gond nélkül előad-ható. A harmadik felvonás egymagában olyan hosszú lett, mint egy átlagos opera, és igencsak emberpróbáló feladat a Sachsot megjelentő bariton számára. Akad benne vígjátéki elem, de ezt a „komédiát” sokkal inkább rezignációval színezett kedélyesség járja át, mintsem féktelen móka, kacagás. Utólag maga is elcso-dálkozott azon, hogy mivé formálódott az eredeti ötlet a keze alatt: „Csak most látom tisztán, miért nem lehetett igazán tartós az a derűs hangulatom, amelynek a »Mesterdalnokok« fogalmazványa meg akart felelni. Azért, mert annak idején csak ironikus volt, és inkább irányzatom és lényem csupán alaki-művészi vonásaira, mint-sem annak az életben gyökerező lényegére vonatkozott…” Bizony, az 1845-ös fogal-mazvány – egy harminckét éves férfi írása – még nem tartalmazta a szerelemről való bölcs lemondás motívumát, ahhoz Wagnernek le kellett számolnia magában

Geor

g Go

ttfr

ied

Gerv

inus

tizi

ano:

Már

ia m

enny

bem

enet

ele

9

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

a Trisztán és Izolda mámorító, halálos szenvedélyével. Éppen Velencében – ahol majd huszonkét év múlva, egy februári napon örökre megáll a szíve – temette el magában Mathilde Wesendonck iránti szerelmét, amelyből a Trisztán és Izolda sötét zenedrámája született. Wagner a Mesterdalnokokat eredetileg a Tannhäuser visszájának szánta, de végül a Trisztán ellenpontja keveredett ki belőle. Legalábbis ami az önéletrajzi, lélekgyógyító vonásokat illeti. Hogy kétséget se hagyjon felőle, a harmadik felvonásba beleírta, sőt zeneileg is belekomponálta Marke király pana-szát, midőn Hans Sachs a sokat tapasztaltak belátásával utasítja el gyengéden Évát, és engedi át az ifjú Walthernek:

Lányom, tristánról és izoldról tudok egy bús regét. Hans Sachs Marke sorsára Nem vágyik semmiképp. Jókor megtudtam a valót,Mert már a játék veszélyes volt.

Az már Wagner életrajzának szépséghibája, hogy míg lemondott az ő izoldájáról, Wesendonck Matildról, elcsábította és magához láncolta leg-hűségesebb barátjának, Hans von Bülownak a feleségét – Liszt Ferenc lányát –, Cosimát.

Szándék és eredményÁm a Mesterdalnokoknak van egy másik olvasata is, ami talán fontosabb, mint a korosodó férfi szerelmi dilemmáinak mérlegre tétele, ez pedig a nemzeti művészet lényegéről való gondolkodás. itt bicsaklik meg csak igazán az eredeti szándék: a könnyed, komikus jelleg. Wagner ezúttal is sokkal inkább zenedrámát, filozófiai művet komponált, mintsem opera buffát. találóan írja thomas Mann: „[…] nagysá-ga bizonyítékát látjuk abban, ahogyan alkalmazkodni szeretne a világhoz, – és nem tud! Kisméretű vígoperát akar írni, szatírjátékot a tannhäuser mellé, önmaga és a közönség pihentetésére, a legjobb szándékkal törekedve a könnyűre, a gyakorlatilag élvezhetőre – és mi lett belőle? A nürnbergi mesterdalnokok. Aztán végre valami olaszosat, dallamosat, lírait, kellemesen énekelhetőt, kevés szereplővel, hogy könnyű

legyen előadni, egyszer ennek is csak kell sikerülnie – és mi kerül ki a keze alól? – a trisztán. Az ember nem húzódhat össze kisebbre, mint amekkora, nem bújhat ki a bőréből: az ember azt alkotja, ami ő maga, és a művészet – igazság, igaz vallomás a művészről.”Pedig az alapkonfliktus nem különösebben bonyolult, tulajdonképpen vérbeli vígjátéki helyzet: az eladósorba került hajadon kezéért dalversenyen küzd meg a rosszindulatú, kicsinyes, és a csalástól sem visszariadó agglegény a váratlanul felbukkanó vetélytárssal, egy nyíltszívű, ifjú művészlélekkel – és végül a jó győz a rossz felett. Wagner azonban e sajátos párharcba belezsúfolta mindazt, amit a művészetről, népről és nemzetről, tradícióról és megújulásról gondolt. A háttér felvázolásához igen alapos munkát végzett. egyebek mellett felhasználta Gervinus

Német irodalomtörténetét, e. t. A. Hoffmann Márton mester, a bognár és társai című novel-láját, Johann Ludwig deinhardstein Hans Sachs című színjátékát (amelyből korábban már készült operalibrettó Lortzing számára), továbbá Johann Christoph Wagenseil 1697-ből származó Könyv a mesterdalnokok boldogságosan szép művé-szetéről című munkáját, valamint Jacob Grimm tanulmányát Az ónémet mesterversről. A vaskos előtanulmányokra azért volt szükség, hogy törté-nelmi szituációt teremthessen az egyetlen olyan darabjához, amely nem mitológiai környezetben, hanem valós helyszínen és időben játszódik. Míg tannhäuser, Wolfram von eschenbach

vagy Walther von der Vogelweide alakjának ténylegesen alig volt köze azokhoz a minnäsengerekhez, akikről mintázta őket, és elisabethben is nehéz ráismerni Árpád-házi Szent erzsébetre, addig a nürnbergi mesterek közül többen is (Hans Sachs, kurt Nachtigall, kunz Vogelgesang, Hans Foltz) hús-vér figurák, akik valóban megközelítőleg úgy éltek Nürnbergben, ahogy az opera bemutatja őket. közülük Hans Sachs az egyetlen, aki tartósan az irodalmi kánon részévé vált. Jelentős és felettébb termékeny költő volt, több mint hatezer művet szerzett, amelynek két-harmada volt mesterdal, a többi színmű, zsoltár, dialógus és mese.

Han

s vo

n Bü

low

e. t

. A. H

offm

ann

11

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

Új időknek új dalaivalWagner azonban nem az egész életműre, csakis a mesterdalra mint formára fóku-szál, és ez remek választás a részéről. ez a sajátos műfaj egyfelől alkalmas rá, hogy bonyolult szabályrendszerén keresztül mérhetővé tegye a versenyt, másfelől jó eszköz arra is, hogy a merev szabályoknak való megfelelés kényszerét szembeállít-sa az ihletett művészi alkotás szabadság-igényével. Wagner már rögtön az opera kezdetén paródia tárgyává teszi e költői formát azzal a komikus betéttel, ahogy a „félművelt” inas, dávid tévedésektől hemzsegő előadásával próbálja meg sebtében beavatni a szerzői alapismeretekbe Stolzingi Walthert, a szerelmes „kívülállót”. Mindezt tetézi a kothner által felolvasott tabulatura, azaz a kötelező előírások száraz felsorolása. e dupla útbaigazítás Prokrusztész-ágyába kellene Walthernek begyömöszölnie szárnyaló fantáziáját, hogy felvételt nyerhessen a mesterdalnok céhbe, ami nélkül el sem indulhat a versenyen. Legfőbb bírája, hibáinak számlálója pedig nem más, mint potenciális ellenfele! Csoda, ha elbukik a felvételi vizsgán?Walther „új időknek új dalaival” érkezett. Romantikus, áradó alkat, nem képes, de valójában nem is akar megfelelni az ósdi regulának. Riválisa, Beckmesser, a rosszindulatú, pedáns hivatalnok nem akarja, de valójában nem is képes megérteni az újszerű művészi alkotást. előbb elgáncsolja, majd eltulajdonítja a vetélytárs dalát, amit persze nem tud előadni. közismert, hogy Beckmessert, az akadékos-kodó jegyzőt Wagner eredetileg Hans Lick néven akarta szerepeltetni a darabban – saját ellensége, eduard Hanslick zenekritikus nevéből faragva élcet. Walther Beckmesseren aratott diadala az ihletett alkotó diadala a formalizmuson nevelke-dett kritikuson.Wagner azonban nem zárja le a történetet azzal, hogy az új, a szabad művész legyőzi a konvencionális szakma képviselőjét. Az ő igazi hőse már nem az ifjú láza-dó, hanem a megújulni képes, német tradíció letéteményese, Hans Sachs. Az ő segítsége nélkül Walther nem nyerhetne, és ő az, aki végül megérteti vele, hogy a hagyomány tisztelete nélkül nincs továbblépés, a lángelme önmagában mit sem ér, ha nem a közösségben, annak éltető nyelvében és a kultúrájában gyökerezik. Sachs így inti a versenyen győztes, de a mesterdalnokok soraiba lépni nem akaró Walthert:

Becsüld a [német] mesternépet, Jó szellemid ők néked!Hát megbecsüljed dalukat S ha szétszakadA szent birodalom, A romokon,Szent nyelvünk fennmarad! A szent [német] művészet az,Mi fennmarad!

A „német” jelző hangsúlyozása Wagner szövegének alapvető része, ezt azonban a második világháború után használt magyar fordításokból igyekeztek kigyomlálni, mivel a Deutsche, Reich, Volk szavak egy versszakon belüli használata sokakban idézte fel a Harmadik Birodalom és a Wagner-rajongó Führer szellemét. theodor Adorno 1952-ben írott Wagner-esszéjében a zeneszerző szinte egész munkásságát antiszemita szemléletére, és az ebből fakadó, feltételezett komplexusaira vezette vissza. egyebek mellett megjegyzi: „Az áldozat kigúnyolásának és önmaga denun-ciálásának ellentmondása definiálja Wagner antiszemitizmusát. Az aranyat megka-parintó, láthatatlan és névtelen, kizsákmányoló Alberich, a vállát vonogató, locsogó, öntelt és alattomos Mime, az impotens, okoskodó kritikus, Hanslick-Beckmesser: a negatív figurák Wagner művében valamennyien zsidókarikatúrák. Ahogy ezek felélesztik a legősibb német zsidógyűlöletet, úgy előlegezi olykor a Mesterdalnokok romantikája, hangzásukat tekintve, azokat a gúnyverseket, amelyeket csak hatvan évvel később kezdtek az utcákon ordibálni: »keresztelő / krisztuselőd! / Nézz kegy-gyel felénk, / A Jordán vizén.«” A Németországból a nácik elől menekülni kényszerülő Adorno antiwagneriánus indulatát sokan osztották nálunk is, ezért az operaszöveg „szelídítésével” próbál-ták meg előadhatóvá varázsolni a művet. Érdemes azonban thomas Mann 1933-ból származó szavait megfontolni, ha nem akarunk eltévedni az utólagos történel-mi interpretációk útvesztőiben: „A nemzeti eszme akkor, amikor Wagner hatásos, szívhez szóló elemként beolvasztotta művébe, még megvalósulása előtt állt – tehát történelmileg igazolt, hősi korszakát élte, egészséges, élettel teli valóságos virágzá-sát; volt benne lélek és poézis, jövőbeli értékeket ígért. Ma azonban már demagógia, ha az énekes a »német kard«-ról szóló sorokat, vagy a Mesterdalnokok fő- és

theo

dor A

dorn

o

13

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

zárószavait (»Ha ködbe vész a Szent Birodalom, a szent német művészet fennma-rad«) hangsúlyozottan belemennydörgi a közönség soraiba, hogy hazafias eszközök-kel fokozza hatását. Éppen ez az utóbbi két sor – a Mesterdalnokok első kialakult részlete, mely már a legkorábbi, 1845-ös marienbadi vázlatban is megtalálható – bizonyítja legékesebben, milyen szellemi és politikamentes volt Wagner naciona-lizmusa: valóságos anarchista közöny nyilvánul itt az államformával szemben, csak maradjon meg a szellemi értelemben vett németség, a »német művészet«.”

egy hóbortos uralkodóA Mesterdalnokok keletkezésekor Németország egyesítése, a nemzetállam meg-valósulása a németség legfőbb óhaja volt, amellyel Wagner, érthető módon, maga is egyetértett. Olyannyira, hogy amikor majd 1871-ben megvalósul az egység, dia-dalmas Császár-indulót komponál i. Vilmos tiszteletére. A széttagoltságból egyéb-ként egyszerre fakadt Wagner balsorsa és szerencséje. 1849-ben belekeveredett a drezdai forradalomba, és ezért hosszú időre száműzetésbe kényszerült német földről. de sosem valósíthatta volna meg álmait, ha 1864-ben nem lép a bajor trón-ra ii. Lajos néven egy hóbortos uralkodó, aki rajongott az operáiért. Addigra ugyan Wagner már amnesztiát kapott a szász királytól, de egzisztenciális helyzete mit sem javult, és továbbra is hontalanul, adósságoktól terhelten, koncertezésből pró-bálta fenntartani magát. És ekkor, mint valami tündérmesében, az alig két hónapja megkoronázott bajor király Münchenbe hívja, kertes házat bocsát a rendelkezésére, kifizeti adósságait, és kilátásba helyezi, hogy mindenben segíteni fogja azért, hogy csak a komponálásnak élhessen. Bár ez a különös, kegyelmi-kegyenci kapcsolat sem maradt zökkenőmentes – elsősorban Wagner és Cosima botrányosnak tartott szerelme miatt –, a zeneszerzőnek egyenesbe fordult az élete. 1865-ben a münche-ni királyi Opera bemutatja a Trisztánt, majd három év múlva a Mesterdalnokokat.Mindkét bemutatót Hans von Bülow vezényelte, aki mit sem tudott róla, hogy felségének már két gyermeke is született Wagnertől. Valójában csak a Mester-dalnokok próbái alatt nyílt ki igazán a szeme. Az 1868. június 21-i ősbemutató, e családi drámával a háttérben is frenetikus siker lett. A király különleges kegyként a saját páholyába hívta a szerzőt, hogy együtt nézzék az előadást, amelynek végén a komponista, mint valami koronázatlan király fogadta a tapsokat. Személyes kap-csolatuknak azonban ezzel vége lett, Wagnernek – immáron nyíltan is Cosimával az oldalán – el kellett hagynia Münchent. Bár ii. Lajossal továbbra is leveleztek, ezt

követően már csak alkalomszerűen találkoztak. Legközelebb csak nyolc esztendő múlva, Bayreuthban, már A nibelung gyűrűje próbáinak idején.A Mesterdalnokok időközben elindult világhódító útjára: egy éven belül bemutatták drezdában, dessauban, karlsruhéban, Mannheimben és Weimarban, majd 1870-ben Bécsben és Berlinben is. Magyarországra azonban meglehetősen megkésve, Wagner halálának évében, 1883-ban jutott el.

A norinbergai mesterdalárok PestenPedig az első részletek bemutatásával kicsit sem voltunk elmaradva, sőt! Maga Wagner – azt követően, hogy szász király amnesztiában részesítette –, 1862. nov-ember 1-jén a Lipcsei Gewandhausban mutatta be először a Mesterdalnokok nyitá-nyát, és alig fél év múlva már a pesti közönség is hallhatott részleteket a még be sem fejezett operából. Éppen 150 esztendővel ezelőtt, 1863. július 23-án és 28-án adta Wagner első két magyarországi koncertjét. A Színházi Látcső beharangozójá-ból tudjuk, hogy „az előadásra kerülő műdarabok a Tannhäuser, Lohengrin, Tristan és Isolde, A norinbergai mesterdalárok, a Walkür és Siegfried czímű operákból valók. A helyárat csaknem 70 százalékkal emelték fel.” A szenzáció számba menő estek plakátjából a részletek is kiderülnek: „A tetemesen megerősített zenekart Wagner Richard úr vezérlendi; a Második szakasz-ban A mesterdalnok céh gyülekezete – zenekar által; Pogner mester felszólalása – énekli Kőszeghi.” A Színházi Látcső a még ismeretlen zenemű értelmezését megkönnyítendő az alábbi magyarázatot fűzte:

„Előzene »A norinbergai mesterdalnokok« czímű operához: A mesterdalnokok pom-pás díszmenetben fölállanak a norinbergiai nép előtt. Viszik a »leges tabulatarae«-t, amaz egyetlen fennmaradt sajátos törvényét bizonyos költészeti formának, mely tartalma rég elenyészett. A magasan lobogó zászlót, melyen a hárfázó Dávid király van ábrázolva, »Hans Sachs« páratlan, népszerű alakja követi. Üdvözlésül eléje saját dalai hangoznak a nép szájából. Majd a nép tömegéből a szerelem sóhaja száll felénk. Egyik mester szép leánya, ki a pályanyertes dalnak díjául van kitűzve, ünne-pélyes öltözékben, szorongva és vágyódva, keresi szemével szerelme tárgyát, ki költő ugyan, de nem mesterdalnok. Az ifjú utat tör magának a nép között. Tekintete, hangja az ifjúság örökké új szerelmi dalát sugallja. A mesterek tanonczai gyermeki tudatosággal vágnak közbe és háborgatják a szívvalomást. Tolongás támad. Erre

15

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

Hans Sachs, ki a szerelmi dalt megértette, közéjük rohan, megfogja a dalnok kezét, és saját maga meg a szerelmes leány között ad neki helyet a díszmenet élén. A nép hangosan üdvözli őket. A szerelmi dal mesteri formában hangzik: pédánsság és köl-tészet kiengesztelődnek. »Üdv Hans Sachsnak« hangzik mindenfelől.”

Hogy e leírásból mit értett meg a magyar közön-ség a műre vonatkozóan, azt nehéz elképzelni, mindenesetre ez az összefoglaló ma sokkal komikusabbnak hangzik, mint amilyen vígjáték-nak tűnhetett ennek alapján a Mesterdalnokok. A kritikák egyébként is inkább a várva várt nagy műből, a Ringből előadott részletekkel foglalkoz-tak, a Mesterdalnokok árnyékban maradt – még jó három évtizedig.Pedig Richter János – a Ring ősbemutatójának majdani karmestere, aki Bülow oldalán a Mester-dalnokok betanításából is oroszlánrészt vállalt – mindent megtett, hogy népszerűsítse nálunk ezt az operát. 1871 őszétől a Budapesti Filharmo-nikusok élén több Wagner-koncertet is vezényelt, amelyen elhangzott a nyitány és a harmadik felvonásbeli kvintett is. A karmestert azon-ban – akiből hamarosan a világ legelismertebb

dirigense lett – itthon mind több támadás érte, hogy, úgymond, „tűzzel-vassal a wagnerismust akarja terjeszteni az ifjú magyar fővárosban, melynek nemzeti művé-szetét jóformán száműzte hangversenyeiről”.kétségtelen, hogy Richter sokat buzgólkodott a szeretve tisztelt Mester sikere érdekében itthon és külföldön egyaránt. egyebek mellet fő szervezője volt az 1872-ben létrejött Magyar Wagner egyletnek, amely téglajegyeken keresztüli gyűjtéssel igyekezett hozzájárulni a Festspielhaus felépítéséhez. itthon azonban sokan úgy vélték, hogy igazi hazafiak ne a bayreuthi Ünnepi Színházra szórják a pénzt, hanem a hazai operaéletet támogassák adományaikkal. Richter János tehát távozott Pest-ről, de utóda, erkel Sándor karnagy – a zeneszerző fia – sem vonhatta ki magát az izmosodó hazai Wagner-kultuszból. 1875 végén maga is elvezényelte az ötöst és a

harmadik felvonás előjátékát a Nemzeti Színházban, majd nyolc év múlva ő volt az, aki a mű magyarországi ősbemutatóját is magára vállalta.Az első előadásra 1883. szeptember 8-án került sor, alig pár hónappal azt követő-en, hogy Angelo Neumann „repülő operatársulata” négyestés program keretében Budapestre is elhozta A nibelung gyűrűjét. Míg a Gyapjú utcai Német Színházban az eredeti bayreuthi díszleteket és nemzetközi énekes gárdát felvonultató Ring-bemutató zajos siker lett, addig a Nemzeti Színház régi épületében A nürnbergi mesterdalnokok megbukott. A korabeli kritika ugyan többnyire dicsérte erkel Sándort, a karmestert és a Hans Sachs szerepében fellépő Ódry Lehelt, továbbá elismerően szólt Gassi Ferenc (Stolzingi Walther), Láng Fülöp (Beckmesser) és Szigetiné Humann eliz (Éva) alakításáról is, a közönségnek nem sikerült megked-velnie a darabot. Hamarosan szállóigévé vált Budapesten, hogy a Mesterdalnokok az az opera, ahol a harmadik felvonásban már többen vannak a színpadon, mint a nézőtéren. Az estéről estére fogyatkozó nézőszám következtében a mű mindössze nyolc előadást ért meg, és egy hónap elteltével le kellett venni a műsorról. Ha lehet, négy év múlva még szerencsétlenebb volt a felújítás immár az új kirá-lyi Operaházban. Új díszletek híján a régiekkel bemutatott, csapnivalóan hanyag rendezés nem jelentett vonzerőt, s a szereplőgárda is inkább csak öregedett a premier óta, mintsem megújult volna. A kritika megjegyzi, hogy Ódry ugyan ezút-tal is meggyőző Sachs volt, de az Évát alakító Maleczkynéből, illetve a Walthert éneklő Hajós Zsigmondból „hiányzott a fiatalság”. A felújítás mindössze két estét ért meg, az olcsó helyárak ellenére a nézők alig voltak kíváncsiak a produkcióra. erkel Sándort ugyan kiváló dirigensnek tartották, de Wagner nem az ő terepe volt. Sem a Mesterdalnokokat sem A bolygó hollandit nem tudta sikerre vinni, és talán szerencsésebb is, hogy a Ringbe bele sem kezdett. ez utóbbihoz olyan nagyfor-mátumú személyiségre volt szükség, mint a fiatal Gustav Mahler, míg A nürnbergi mesterdalnokokat majd csak korának legzseniálisabb karmestere, Nikisch Artúr tudta méltó módon előadatni 1895-ben. A mű azóta is Wagner egyik legkedveltebb darabja a magyar színpadokon is. Az Operaházban eddig tizenegy új betanulásban, illetve felújításban mutatták be, egyebek mellett olyan karmesterekkel, mint ker-ner istván, Sergio Failoni, Otto klemperer vagy Lukács Miklós. Legutóbb, 2006-ban Vidnyánszky Attila rendezésében, Jurij Szimonov vezénylésével láthatott a buda-pesti közönség új produkciót.

erke

l Sán

dor

17

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

történelmi hózentráger – beszámoló a budapesti ősbemutatóról

A Nemzetben, Jókai Mór lapjában a következő érdekes anekdotát olvassuk: „Az őrjöngő lárma, mely a második felvonás végét oly nevezetessé teszi (Prügelscene), a legnehezebben betanítható darabok közé tartozik, melyeket valaha színpadra vittek. Tizenhárompróbás wagneristáktól hallottam, hogy Wagner maga is kétségbeesett rajta, hogy ezt a monstruosus zenelármát valaha színházi kar be fogja tanulni és hat hetet adott Richternek, hogy ezt az egy számot [a fugát] betanítsa, de megígérte azt is, hogy ha a betanítás nem sikerül, a mű e helyére más kart fog componálni. Richter [János] fényesen megoldotta feladatát és a mester, midőn a próbateremben először hallotta e számot, magánívül volt örömében és lelkesedésé-ben kiszaggatta manchettájából a »hattyús inggombokat«, melyeket Lajos király a Lohengrin első előadása után ajándékozott neki, és Richter kezébe tette e szavakkal: Királyom ajándékát jobban meg nem becsülhetem, mint midőn Önt díszítem vele. Erkel [Sándor] oly nagyszerűen dirigált, hogy Wagner, ha még élne, talán nem saj-nált volna a mi Sándorunktól egy történelmi jelentőségű »hosentragert«”(Nemzet, 1883. szeptember 10. – idézi Haraszti emil: Wagner Richard és Magyaror-szág. Budapest, 1916. 411.)

Fischer Ádám a Mesterdalnokokról, az emberi viszonyokról és a Wagner-napok jövőjéről „Kritikusnak nem volt még ekkora sikere!”

Első alkalommal vezényli az idei Budapesti Wagner-Napok premierjén A nürnbergi mesterdalnokokat Fischer Ádám karmester. A Wagner-napok művészeti vezetője a darab mellett beszél arról is, hogyan dirigálta volna másképp a művet tizenöt évvel ezelőtt, miért helyesebb bodzáról beszélni orgona helyett, valamint, hogy mi a különbség és a hasonlóság Hans Sachs és Beckmesser között.rockenbauer Zoltán Vá

rosi

Ném

et S

zính

áz P

este

n

Fischer Ádám

19

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

csak belegondolni, hogy június 24-én, Szent János-napon már rég nem virágzik az orgona! Wagner nem volt annyira ostoba, hogy ilyen hibát kövessen el.

– ez meggyőzően hangzik.

– A Mesterdalnokokat azonban leginkább mint összművészeti alkotást tartom iga-zán nagyra. ez az a mű, ami kérdésessé teszi az opera műfaját, mert annyira jó a szövege.

– Hogy a zene fölé magasodik?

– Ha a közönség úgy érzi: „kár, hogy énekelnek, szeretnék minél többet érteni a szövegből!” – az már az opera halála. Az opera eredetileg állandó szövegismétlésre épült. Ha tucatszor eléneklik egymás után, hogy „a gróf, a gróf a vízbe fúlt”, az a jó, mert akkor nem kell a szövegre koncentrálni, lehet élvezni a dallamot. A librettó követhetővé tétele persze mostanra megoldódott a feliratozással, de hajdanán kü-lön zeneszerzői feladat volt úgy komponálni, hogy a deklamáció érthető legyen, sőt a hangok és a ritmus segítsék az értelmezést. Wagner különösen nagy súlyt fekte-tett az érthetőségre, mivel ez volt számára talán a legfontosabb.

– Zenei szempontból nagyon különböző felfogásokban lehet előadni ezt az ope-rát. Wilhelm Furtwängler 1943-ból ránk maradt felvételén rendkívül robusztus a zenei szövet, Christian thielemann pedig a 2000-es évek elején egészen áttet-szően, már-már kamarazenének vezényelte bayreuthban. Ön szerint melyik a helyes?

– Persze, hogy a kamarazene, de nem lehet átesni a ló másik oldalára sem, mert a Furtwängler-féle frenetikus erő is benne van. de Wagner eleve sokkal kisebb zenekarra írta a Mesterdalnokokat, mint a Ringet. A Ringben kétszer annyi fúvós van. A kisebb zenekar alkalmazásával Wagner a középkori zenét is idézni akarja, és számomra is kérdés, hogy karmesterként mennyire vigyem el középkori stílusba. kevésbé látom ezt ma fontosnak, tizenöt évvel ezelőtt másképp csináltam volna.

– első alkalommal vezényli A nürnbergi mesterdalnokat. miért csak most?

– Németországban az a szokás, hogy ezt a művet mindig a fő-zeneigazgató ve-zényli. Amikor kasselben töltöttem be ezt a posztot, épp nem volt műsoron, Mannheimben pedig a Ringre koncentráltam.

– Wagner-dirigensként még A bolygó hollandi hiányzik a repertoárjából?

– A Hollandit már vezényeltem. A három korait, A tündéreket, A szerelmi tilalmat és a Rienzit persze még nem.

– akkor a Mesterdalnokok jelenti a koronát.

– igen, ezzel a premierrel válik teljessé a „bayreuthi tíz”.

– annak idején, a müncheni ősbemutatóra készülve Hans von bülow és richter jános igencsak megizzadt. richter állítólag 66 próbával tanította be a kórust, Wagner csak a verekedési jelenetre hat hétig tartó munkát kért tőle.

– Az én helyzetem ma már könnyebb. Az énekeseket mindig úgy válogatom össze, hogy többségük ismeri a darabot, hiszen játszották már más rendezésben. igaz, a zenekar és a kórus most adja elő először, és persze sok múlik a rendezőn is.

– ez a mű egyébként mennyire áll közel önhöz a Wagner-oeuvre-ön belül?

– Másképp, mint a Ring. Vannak részek, amelyek kimondottan a kedvenceim.

– melyek ezek?

– Például a Bodza-monológ.

– az Orgona-monológ?

Valójában nem orgonáról van szó, hanem bodzáról. ezt egy botanikus jobban el tudná magyarázni, de a „Flieder” mindkettőt jelenti, magyarul téves a fordítás. elég

21

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

– Hogyan?

– Sokkal „barokkosabban”. de ma úgy vélem, hogy kevésbé szükséges, mert Wag-ner végül is nem magát a Sachs korabeli, késő reneszánsz zenét mutatja meg, hanem azt, hogy a 19. században milyennek képzelték a preklasszikus zenét, és ezt karikírozza.

– most romantikusabban vezényli, mint tizenöt éve tette volna?

– Nem nevezném romantikusnak, inkább azt mondanám, hogy kevésbé intellektuá-lisan. több érzelmet viszek bele.

– de hát nem épp az érzelem a romantika lényege?

– Nemcsak a romantikáé. Mozart és Haydn muzsikája is tele van érzelemmel. A romantika a szenvedélyt sokkal inkább előtérbe helyezi, itt ellenkezőleg: nagyon finom, rejtett érzelmek vannak. Gondoljunk csak arra, miként viszonyul Hans Sachs Évához.

– tehát ennek a finomságnak vissza kell tükröződnie az interpretációban. köztu-domású, hogy karmesterként nagyon odafigyel az énekesekre.

– Nem odafigyelek rájuk, hanem az a véleményem, hogy az adottságaikat maximá-lisan ki kell használni a produkció érdekében. Nem azért igyekszem megkönnyíteni a helyzetüket, hogy nekik segítsek, hanem, hogy minél jobb legyen az előadás.

– létezik arra stratégia, hogy sachs, aki minden felvonásban jelen van – szemben például A walkür Wotanjával – végig bírja az iszonyúan nehéz harmadik felvo-nást?

– Akkor bírja végig, ha tudja, hogy a második felvonásban hol kell visszafognia ma-gát. Sachs olyan szerep, amit elsőre nem lehet jól előadni. Legalább hússzor el kell énekelni, hogy elfogadható legyen.

– egy szerencsés véletlennek voltam fül- és szemtanúja bécsben néhány éve. thielemann vezényelte a Mesterdalnokokat, és a sachsot alakító Falk struckmann hangjával problémák voltak, a harmadik felvonásra le kellett cse-rélni. a fiatal Wolfgang koch lépett a helyére, aki addig kothnert énekelte. igaz, hogy a színpadon néha összevissza bóklászott, mert nem ismerte eléggé a rende-zést, de csodálatosan végigénekelte a szerepet.

– igen, mert friss volt.

– ezt tudatosan nem lehetne megcsinálni? alig ismerek példát rá, hogy valaki előadáson végig bírta volna a szerepet.

– előfordultak már másutt is osztott szerepek, karajan például két kundryt jelení-tett meg, mondván hogy kundry a felébredése után a második felvonásban nem ugyanaz a személyiség. de akkor most reggelre legyen más ember Sachsból? ezt nagyobb problémának érezném, mint azt, hogy esetleg megfárad a bariton hangja a végére.

– a másik kulcsfigurát, beckmessert sokféleképpen szokták ábrázolni. Van, hogy a rendező szánalmas bohócot farag belőle, másutt félelmetes hivatalnok, aki mindenkin keresztülgázol. melyik felfogást vallja inkább magáénak?

– Függ az énekes színészi képességeitől is, hogy kire milyen figurát lehet szabni. Beckmesserben én elsősor-ban Sachs ellenlábasát látom. Nem is igazi ellenlábas, mert végső soron ugyanazt akarják mindketten, csak az egyik szimpatikusan akarja, a másik meg ellen-szenvesen. Persze nem helyes eltávolítani a művet a szerző akaratától. Figyelembe kell venni, hogy Wagner utálta Beckmessert, hiszen eduard Hanslickról akart torzképet festeni. kritikusnak egyébként nem volt még ekkora sikere a világtörténelemben! Úgy megsértette

edua

rd H

ansl

ick

23

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

Wagnert, hogy ő válaszul képes volt egy ilyen zseniális operakaraktert alkotni, mint Beckmesser. köszönet érte Hanslicknak, hiszen kegyetlen kritikái provokálták ki az egész darabot.

– de mi volt Wagner szándéka? Paprikajancsinak akarta láttatni vagy gonosz tisztviselőnek?

– Gonosz tisztviselőből paprikajancsivá „fejlődik”. Nem lehet annyi hibát csinálni egy dalban, mint amennyit Beckmesser vét! ez nyilvánvalóan karikatúra. Ám a német művészet mindkettőnek fontos: Sachsnak is, Beckmessernek is. Csak másképpen fontos. Úgy feltételezik egymást, mint védőügyvéd és ügyész: az igazságot akarják. költőként Sachs és Beckmesser célja is ugyanaz: megóvni a német művészetet.

– a Mesterdalnokok végső soron komédia vagy a nemzeti kultúra apoteózisa?

Wagner vígjátéknak képzelte. Persze nem olyat akart írni, mint A sevillai borbély, hogy nevessen a közönség. A vígjáték egy műfaj. A Don Giovanni is vígjáték. És a vígjátékban is lehetséges apoteózis. Ma a német nacionalizmus felmagasztalását a rendezők természetesen nem nagyon merik a középpontba állítani. de engem a három ember viszonya érdekel a legjobban.

– melyik háromé?

– Walther, Sachs és Éva.

– tehát inkább a szerelmi szál, és nem annyira a Walther-beckmesser-sachs há-romszög, azaz hogy mi a német művészet?

– Mindkettő fontos, elő lehet adni így is, úgy is. de számomra Éva fontosabb. Az ő háromszögük örök emberi dolog, a másik inkább a teóriához tartozik. Mind-kettő fontos, de az én szívemhez a szerelmi jelenetek közelebb állnak. Beckmesser

nevetségessé tétele viszont mindig zavart egy kicsit. Persze, utolsó csirkefogó, nem vitás, de mégis, némileg igazságtalannak érzem, ahogy a harmadik felvonás végén kinevetik.

– mert plagizál és lebukik.

– Persze, egy gazember. Nem lenne szabad sajnálni, főleg, hogy Sachs háromszor is megsajnálja, és ő mindig visszaél a helyzettel.

– biztos ismeri a legutolsó bayreuthi produkciót, amit a komponista dédunokája, katharina Wagner rendezett. Ő megfordítja a dolgot: nála beckmesser pozitív hőssé fejlődik a végére, míg sachsból göbbelsi figura lesz.

– Szerintem ez marhaság. ezt a művet nem szabad szégyellni. Ha a rendező és az előadók nem merik vállalni, akkor nagyon nagy baj van. Peter konwitchny híres-hírhedt hamburgi rendezésében, amikor Sachs elkezdi a zárómonológot, egyszerre leáll az előadás, és a szereplők a normális beszédhangjukon kezdenek el vitatkozni azon, hogy lehet-e ilyen nacionalista hülyeségeket beszélni a 21. században. Sachs meg magyarázkodik, hogy ezt neki most a rendező szerint idézőjelben kellene énekelnie, de azt nem tudja, hogyan kell, és miután jól kitárgyalták a problémát a színpadon, folytatják az előadást. Szóval konwitschny így próbálta meg kihúzni az ügy méregfogát. Ugyanakkor minden darabnak megvan a saját élete, nem biztos, hogy úgy megy tovább, ahogy azt a zeneszerző akarta. Mert az emberek asszociá-ciói megváltoztak. Hasonló a helyzet A velencei kalmárral. egy ilyen szövegnek más az akusztikája Auschwitz előtt, mint utána. Shylockot, a gonosz zsidót nem lehet kihagyni a darabból, a művet nem szabad megmásítani. de ha Shylock monológját hangsúlyosan adják elő, amelyből érthetővé válik, miért lett olyan, amilyen, akkor a dolog politikailag is rendben van. A Mesterdalnokokban is ez a helyzet. A 19. század közepén a nacionalizmusnak teljesen más volt az értelme, mint száz évvel később, vagy ma. Én azt a mondatot, hogy „ha széthullik a szent Német-római Birodalom, akkor is megmarad a német művészet”, tartom fontosnak, és semmi kivetnivalót nem látok benne.

25

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

– thomas mann is ezt írja.

– Csak hát az az iszonyú hangos C-dúr, az azért túl nagy nyomatékot ad neki. de mégsem vezénylem halkabban, mivel azt kell igazolnom, hogy abban a pillanatban a fortissimo az önfeledt boldogságot jelenti.

– Érdekes, hogy a Mesterdalnokok az a Wagner-opera, amelyet a leghosszabb ideig hagyományos rendezésben adtak elő. ez az egyetlen, amit az „új-bayreuthi stílus” nem kezdett ki. Wolfgang Wagner háromszor is színpadra vitte, és mind hagyományosnak volt mondható.

– Mert ilyen részletesen és pontosan megírt szövegkönyvet nehéz átformálni. A szöveghez vagy a zenéhez nem nyúlhat hozzá se rendező, se karmester.

– a dédunoka aztán a feje tetejére állította az egészet.

– de ez a trend már későbbi. Annak elfogadása, hogy más van a zenében, mint a színpadon, nem lett volna lehetséges az ötvenes-hatvanas években.

– Ám az 1976-os Chéreau-féle Ring-rendezés után már lehetett volna. És Wolf-gang Wagner azt követően még kétszer rendezte meg a Mesterdalnokokat, leg-utóbb 1996-ban.

– A Ring vagy a Trisztán mitikus, míg a Mesterdalnokok igazi, nagy realista színház. Persze mégiscsak ugyanarról a rókáról kell hét bőrt lehúzni, ha ugyanazokat a dara-bokat játsszuk újra meg újra, óhatatlanul felmerül, hogy a rendezések és az előadá-sok különbségére fog mindenki figyelni.

– mi a véleménye a regietheaterről?

– Ha jó, akkor jó, csak nagyon sokszor rossz. A hagyományos, unalmas előadások talán még többet ártanak egy darabnak, de ritka az igazán jó rendezői színház. Van azért. És nem szabad elfelejteni, hogy a színház lényege az ókori görögök óta

mindig az volt, hogy a jelen eseményeire reflektáljon. A színháznak aktuálisnak kell lennie, aznapi asszociációkat kell hozni. Így nagy dilemma, hogy a rendezés csak kíséri a zenei mondanivalót, vagy valóban modern színházi előadást kell-e látunk, amely viszont elviheti a muzsika értelmét más irányba.

– Ha jól értem, az átértelmezéseket nem szereti, de a modern vizualitást igen.

– A számomra fontos darabok esetén nem szeretem az átértelmezéseket, el a ke-zekkel a Don Giovannitól! el a kezekkel a Ringtől! de vezényeltem például a Ruszal-kát Brüsszelben, ott nem zavart az átértelmezés, mert egyébként valóban ötletes rendezés volt.

– a jürgen Flimm rendezte Ring, amellyel bayreuthban debütált, tipikus, jelenre aktualizált történet volt. szenvedett tőle?

– Nem attól szenvedek, ha az isten helyett egy aktatáskás pasas jön be, hanem ha a rendező belepiszkál a jelenetbe. Flimmnél a színpadról énekel az erdei madár. Wagner úgy írta meg, hogy a madár hangja a színfalak mögül hallatszik, tehát ezért halkabb a zenekari kíséret. Mármost, ha a rendező a színpadról énekelteti, nekem át kéne írnom a zenét, mert így felborul az egyensúly. ez nagyon komoly gond.

– Hogyan tovább a Wagner-napokkal? már majdnem teljes a sor, csak A bolygó hollandi maradt hátra.

– Valójában most, a bicentenáriummal akartam befejezni a teljes ciklust. Amikor 2007-ben a Magyar Állami Operaházba kerültem zenei vezetőnek, úgy terveztük, hogy kovalik Balázs megrendezi a Hollandit az Operának, és készít egy mutációt a Müpa számára is. ez az ismert okokból elmaradt, így esett ki egyelőre a sorból.

– jövőre lesz?

– Nem, 2014-ben a Ringet hozzuk vissza, de az azt következő évek egyikében lesz Hollandi.

27

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

– tervezi-e a Rienzit is a budapesti Wagner-napok programjában?

– Úgy gondolom, a Rienzit csak akkor érdemes előadni, ha egy szenzációs, Jonas kaufmann szintű tenort tudunk meghívni a címszerepre.

– tehát hosszú távra tervez, a Hollandival nem zárul le végleg a sorozat.

– előbb-utóbb át fogom adni a következő generációnak. Nekem ez nagyon fontos ügy, de nem akarom, hogy csak hozzám kötődjön. Már az idén sem az enyém min-den előadás, Vajda Gergely vezényli a Lohengrint. Jövőre a Tannhäusert is szeretném átadni.

– Pedig az eredeti bayreuthi gondolattól nem volt idegen, hogy hosszútávon ugyanaz a karmester vezényeljen. Hans richter az 1876-os ősbemutatótól kezdve az első világháborúig „birtokolta” a Ringet, és övé volt a Mesterdalnokok is. Vagy említhetnénk knappertsbuscht, aki a második világháború utána a Parsifalt mo-nopolizálta hosszú ideig.

– Wolfgang Wagner azonban már szeretett új karmestereket felfedezni, és fel-építeni őket: kezdték a Lohengrinnel, aztán jött mondjuk a Trisztán, végül a Ring és a Parsifal. Nekem is az volt a szerencsém volt, hogy hallott Wagnert vezényelni Mannheimben, és meghívott Bayreuthba. eredetileg egyáltalán nem voltam Wag-ner-karmester. Ám ha most ráteszem a kezem a Wagner-napokra, a fiatalok nem kapják meg azt a lehetőséget, amit én megkaptam, és nem tudnak eljutni oda, ahová én eljutottam.

az opera cselekménye

Személyek: Hans Sachs, cipész Veit Pogner, aranyműves kunz Vogelgesang, szűcskonrad Nachtigall, bádogos Sixtus Beckmesser, városi írnok Fritz kothner, pékBalthasar Zorn, ónöntő Ulrich eisslinger, fűszeresAugustin Moser, szabó Hermann Ortel, szappanos Hans Schwarz, harisnyaszövő Hans Foltz, rézmíves Walther von Stolzing, fiatal frank lovag dávid, Sachs inasaÉva, Pogner lánya Magdalena, Éva dajkája Éjjeliőr

Mesterdalnokok, céhek képviselői, polgárok, asszonyok, segédek, inasok, lányok, népSzínhely: Nürnberg, a 16. század közepe táján.

i. felvonás (A katalin-templom Nürnbergben): Nürnbergbe érkezvén az ifjú frank lovag, stolzingi Walther beleszeret Veit Pogner aranyműves lányába, Évába. Magdaléná-tól, Éva dajkájától azonban megtudja, hogy a lány már nem szabad, mert másnap, a Szent János- (Szent iván-) napi ünnepélyen tartandó énekverseny győztese nyeri majd el a szép és jómódú polgárlány kezét. Walther, hogy részt vehessen a versenyen, nyomban megpróbálja magát felvetetni a mesterdalnokok közé. dávidtól – Hans Sachs cipészmester inasától – vesz „gyorstalpaló tanfolyamot” a mesterdal szabályait illetően. A mesterek előtt próbát kell énekelnie, a szabályok betartásának ellenőrzése Beckmesserre, az agglegény írnokra hárul, aki maga is

29

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

pályázik Éva kezére. Walther újszerű dala azonban nem felel meg a szigorú regu-lának, Beckmesser kárörömmel számolja össze a hibákat. A mesterek elutasítják Walthert, támogatólag egyedül Hans Sachs lép fel, akit megfogott a szokatlan hangulatú dal és a fiatal lovag személyisége.

ii. felvonás (Nürnbergi utca Sachs és Pogner háza előtt): Leszáll az este. Éva apjától megtudja, hogy Walther elbukott a vizsgán. A szerelmesek elhatározzák, hogy elszöknek, de a műhelye előtt dolgozó Sachs, aki maga is gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt, jelenlétével akadályt jelent számukra. Megérkezik Beckmesser, hogy szerenádot adjon Éva ablaka alatt, de nem veszi észre, hogy Éva időközben helyett cserélt Magdalénával. dalát amúgy sem tudja elkezdeni, mert Sachs hangos kalapálása és jókedvű suszterdala elnyomja minden próbálkozását. Végül Sachsnak énekli el a dalt, hogy kikérje a véleményét. A cipész nem hagyja abba a munkát, hanem jókora kalapácsütésekkel jelzi a hibákat. A zajra felébred dávid, és azt hiszi, Beckmesser az ő szíve választottjának, Magdalénának ad szerenádot. Botrány tör ki, amely tömegverekedésbe torkollik, mivel az esti nyugalmukból felzavart nürnbergi polgá-rok is bekapcsolódnak a csetepatéba. Beckmessert alaposan helyben hagyják, az éjszakai verekedésnek az éjjeliőr vet véget.

iii. felvonás(Hans Sachs műhelye, Szent iván-nap hajnala): david bocsánatot kér Sachstól az előző éjszakai eseményekért. Walther, aki végül a cipésznél töltötte az éjszakát, elmeséli az álmát, melyet Sachs segít szabályos dalformába önteni. A váratla-nul betoppanó Beckmesser megtalálja a cipész által lejegyzett dalt, és azt hiszi, Sachsnak is szándékában áll elindulni Éva kegyeiért. el akarja lopni a papirost, ám a cipész észreveszi, és váratlan nagylelkűséggel az írnoknak ajándékozza azt. Beckmesser boldogan távozik, abban a reményben, hogy „Hans Sachs költeményé-vel” majd bizonyára megnyeri a versenyt. Hamarosan Éva is megérkezik a műhely-be, és új cipőjére panaszkodva incselkedik a suszterrel. Az idősödő Sachs azonban bölcsen lemond a fiatal leányról az ifjú lovag javára. A híres kvintettben mintegy megpecsételik Walther és Éva, valamint dávid és Magdaléna szerelmét.(Rét Nürnberg mellett): kezdődik a dalnokverseny. Felvonulnak a céhek és a város polgársága. Beckmesser hiába memorizálja a kapott versenydalt, képtelen előadni,

és csúfosan megbukik. Sachs indítványára meghallgatják a valódi szerzőt, Wal-thert. előadása mindenkit lenyűgöz, és ezzel elnyeri Éva kezét. A felkínált mesteri rangot azonban először visszautasítja, de Sachsnak a mesterségek becsületéről és a német művészet továbbélésnek szükségességéről vallott okos szavai megbékítik a nürnbergiekre sértődött lovagot. Éva a győzelmi babérkoszorút Sachs homlokára teszi, Sachs pedig az arany mesterláncot a nép ujjongása közepette Walther nya-kába akasztja.

írta és az interjút készítette: Rockenbauer Zoltán

Fisc

her Á

dám

31

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

Honour their song!

the origins of Die Meistersinger von Nürnbergit just so happened that, in the summer of 1835, the 22-year-old conductor of the Magdeburg theatrical company was sent by his director on a recruiting tour to bring new blood to the desperately struggling company. the young man made his way through numerous cities, visiting Bayreuth and Nuremberg among others. He would have had no inkling that the small Bavarian community would one day become his final resting place, but the nearby city of Nuremberg, with its great history, clearly exerted a pull on him that remained etched in the dramatist’s creative consciousness. As his sister lived in the city, he stayed for several days, choosing to spend much of this time in the taverns of the town with his brother-in-law. One evening, he was introduced to a fine fellow of a master carpenter who fancied himself as a singer and did not take much persuasion to take to the stage. the crowd’s playful teasing of his terrible singing quickly escalated into a noisy affair. the dissenters disturbed the peaceful city’s tranquillity and the matter soon came to blows. the novice composer Richard Wagner, who at the time only had only written a single theatrical work, the unperformed Die Feen, could hardly have foreseen how this somewhat grotesque street brawl was the embryo of the centrepiece – in the form of a double fugue – to a great opera to be premièred a good 35 years later, but he did store away the mood of the evening. He returned to Madgeburg, where the company went bankrupt six months later, although it did perform as a farewell present Wagner’s second opera, Das Liebesverbot, which he had composed in the meantime. (Naturally, the work was a failure.)

A light little sequelthe idea behind the libretto of Die Meistersinger von Nürnberg came to Wagner only ten years later. By that point, he was already able to boast the lofty title of Court kapellmeister of the dresden Opera and had just finished the orchestration of his fifth opera, Tannhäuser, and was already working on his fifth work, Lohengrin. in the summer of 1845, the overworked composer set aside his work under orders from physicians and went to the popular Marienbad spa to rest, where he passed the time reading, among other works, Georg Gottfried Gervinus’s History of German Literature. He was inspired by the character of Hans Sachs, the shoemaker and

Ric

hard

Wag

ner

33

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

poet who lived in Nuremberg in the 16th century, and immediately began to commit the first prose outline of Die Meistersinger to writing. the ker-nel of the story was quite reminiscent of that of tannhäuser, only this time the Minnesingers and their song contest at Wartburg Castle for the hand of elisabeth was replaced by the rivalry between the Master Singers of Nuremberg, that is, the heroic world of myth was brought down to earth and the jovial burghers of Bavaria. Wagner did not intend for it to be anything more than a cheerful satire, an easy sequel to his romantic

opera, but he eventually put it to one side and returned to writing the libretto for Lohengrin. it was not until 16 years later that he took up the story of Hans Sachs again.

in actual fact, it was also Tannhäuser that rekindled his enthusiasm for Die Meistersinger the second time around, at least in part. the three performances of Tannhäuser in the spring of 1861, with which he had planned to conquer Paris, had proved to be a true baptism of fire. in order to satisfy local tastes in the French capital, he had revisited and revised the piece, which had already been premièred in dresden, and composed a ballet sequence to include in it. the ensuing story of one of the biggest disasters in musical history is well known: Wagner surprised the Parisian audience by writing the Bacchanalia into the first act, which the toffs of the Jockey Club resented him for, since they only arrived at the opera for the second act to glimpse the shapely legs of the ballerinas. News of these troubles reached certain political circles, where it was decided to take advantage of the situation and protest against the piece to stoke conflict with Napoleon iii. in the wake of the scandal, which had been growing in intensity by the day, Wagner withdrew his score to Tannhäuser.

Struggling with the composition of the Ring Cycle, the Paris fiasco, debts, and difficulties in his private life, the stateless, wandering Wagner pitched a surprisingly light-hearted idea – in stark contrast to his dire situation – to his

publisher in October 1861: “i have no wish – at this time and with this aim – to return to the great Nibelungen work for the moment. For that i would prefer to wait for the arrival of a period of external success […], and therefore consider it a capital idea most suited to my mood and circumstances that you will shortly be receiving the treatment of a popular comic opera. i have already prepared the complete outline for it. the title of the opera will be the Die Meistersinger von Nürnberg, and its hero the kind-hearted poet, Hans Sachs.”

Wagner was palpably enthusiastic about the new plan, which, in his own words, “required neither a Heldentenor nor a dramatic soprano [and which was] comic and light, and could be presented anywhere without difficulty.” the publisher must also have been swayed by this argument as he promised a significant sum of money. Before he could return to Paris, where he planned to write the libretto, Wagner was invited by the generous Wesendoncks to visit his beloved Venice, where he himself said he had been inspired to compose after viewing titian’s famous painting The Assumption of the Virgin. On the return journey by train to Vienna, he also started to mull over the music. “All through the long voyage, Meistersinger for the first time started to take on musical life within me, whereas before i had carried it with me only in the form of the poem that was its earliest draft. With perfect clarity, the main theme of the C major overture sounded inside me,” he wrote in his memoirs. As if wishing to compensate for the earlier failure, he wrote his gigantic libretto with its praise of German art in the French capital in a little over two months.

the final creation turned out to be anything but light and possible to perform without difficulty. the third act alone grew to be as long as an average opera, and became something of an ordeal for the baritone playing Sachs. there also emerged in it a comedic element, but this “comedy” comes across as good-naturedness tempered with resignation much rather than unrestrained jest and laughter. Later, even Wagner himself marvelled at what his original concept had been transformed into by his own hand: “the reason now is clear to me, why the cheerful mood which sought to vent itself in the conception of the Meistersinger could make no lasting stay with me. At that time, it took alone the shape of irony, and, as such, was busied more with the purely formal side of my artistic views and aims than with

Han

s Sa

chs

35

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

that core of Art whereof the roots lie hid in Life itself.” there is no question that the 1845 draft written at the age of 32 did not yet include the motif of the prudent renouncement of love: For this, Wagner first had to wrestle with tristan and isolde’s all-consuming and deadly passion. it was in Venice – where the composer would draw his last breath on a February day 22 years later – that Wagner buried he feelings for Mathilde Wesendonck, out of which the dark musical drama of Tristan und Isolde was born. Wagner originally intended Die Meistersinger to be a reprise of Tannhäuser, but it eventually emerged as the counterpoint to Tristan und Isolde – at least as far as its autobiographical, therapeutic aspects were concerned. to prevent any doubt, he wrote in the third act, and even composed musically, the lament of king Mark, whereas Hans Sach, with the insight of those who have experienced much, gently dismisses Éva and concedes her to the younger Walther:

My child, of tristan and isoldei know a sad tale:Hans Sachs was clever and did not wantanything of king Mark’s lot. -it was high time that i found the right man;otherwise i would have run right into it.

it is an aesthetic flaw in Wagner’s life story that, although he did let go of his own isolde, Mathilde Wesendonck, he also seduced the wife of his most faithful friend Hans von Bülow, Cosima, who was also the daughter of Ferenc Liszt.

intent and resultHowever, there is a second reading of Die Meistersinger that is perhaps even more significant than analysis of the aging man’s romantic dilemmas, namely the exploration of the very essence of national art. Here, the original intention – the light, comical nature of the work – genuinely does return. Wagner would subsequently almost exclusively compose only musical dramas and philosophical

works, and not a single opera buffa. thomas Mann wrote, revealingly, “We see evidence of his greatness in how he would like to adapt to the world – but is unable to do so! He wanted to write a small-scale comic opera, a satirical piece set alongside Tannhäuser for his own and the audience’s relaxation, striving, with the best of intentions, for lightness and down-to-earth enjoyment – and what was it that emerged from all of this? Die Meistersinger von Nürnberg. And after that, at last there should have been something italianesque, melodic and lyrical, pleasing to sing, with a small cast, in order for it to be easy to produce – surely it would be impossible for such a work not to succeed. But instead, what emerges from Wagner’s hand? Tristan! One cannot make oneself smaller than one is, nor escape one’s own skin: instead one creates what oneself is, what art is – truth, a true statement about the artist.”

But the basic conflict is not especially complicated, and is – properly speaking – a comical war of spoken words: for the hand in marriage of a young woman who has become mixed up in their society, a malevolent and small-minded aging bachelor who doesn’t shrink from cheating to get his way must struggle against a competitor arriving unexpectedly, a musical soul who wears his heart on his sleeve – and, in the end, good triumphs over evil. Wagner, however, managed to cram into this story of a peculiar kind of duel all of his thoughts on art, on the German people and nation, and on tradition and renewal. His work was quite thorough in outlining the background to the story. Among other sources, he made use of Gervinus’s

History of German Literature, e.t.A. Hoffmann’s novella, Master Martin, the Cooper, and his Journeyman, Johann Ludwig deinhardstein’s play, Hans Sachs, (from which an operatic libretto had already been prepared for the benefit of Lortzing), as well as Johann Christoph Wagenseil’s 1697 treatise, Book of the Mastersinger’s noble art, and Jacob Grimm’s study, About Old German Master Singing.

karl

Ferd

inan

d So

hn:

Mat

hild

e W

esen

donc

k

Joha

nn L

udw

ig d

einh

ards

tein

37

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

this extensive advance research was necessary to make it possible to create a historical background for the single one of his operas to take place in an actual time and place rather than a mythological setting. Whereas the figures of tannhäuser, Wolfram von eschenbach and Walther von der Vogelveide scarcely bore any resemblance at all to the minnesingers upon whom they were based, and it is also difficult to recognise, in the character of elisabeth, Saint elizabeth of the royal Hungarian House of Árpád, many of the masters of Nuremberg, (Hans Sachs, kurt Nachtigall, Hans Vogel, and Hans Foltz) were flesh-and-blood people who did indeed live their lives in Nuremberg in approximately the manner depicted in the opera. Han Sachs is the only one among them who has become a permanent fixture in the literary canon. He was a significant and extremely prolific poet and the composer of more than six hundred works, of which two-thirds were master-songs, and the others theatrical pieces, psalms, dialogues and fables.

New songs for new timesWagner, however, did not focus on his entire body of work, but only on the master-song, as a form, and this was an excellent choice on his part. this unusual genre is highly appropriate, on the one hand, because it makes the contest measurable by way of its elaborate system of rules, and on the other hand, because it contrasts the requirement to comply with the strict rules with the need for freedom to allow inspired artistic creation. Already at the beginning of the opera, Wagner turns the poetic format into a subject of parody with the comic insertion of the “learned” apprentice david attempting to quickly school the love-stricken “outsider” Walther von Stolzing – with a performance abounding in errors – in the rudiments of the composer’s art. All of this is capped by the “Leges tabulaturae” – that is, the dry cataloguing of the mandatory stipulations – being read by kothner.

into this Procrustean bed of double dimensions, Walther needs to fit his giddy fantasy of winning admittance to the Masters’ guild, without which he is not even able to take part in the contest. His supreme judge, however, the one who would tally up his errors, is none other than his potential opponent! Would it be a surprise for him to fail his admittance examination?

Walther arrives with “new songs for new times”. His romantic, exuberant tempe-rament does not intend to comply with the archaic regulations even it were able to do so. His rival, the malevolent and pedantic town clerk Beckmesser, would not be capable of comprehending the innovative artistic creation even if he had wanted to. First he attempts to impede the creation of his competitor’s song, then he appropriates it for himself but naturally proves unable to perform it. it’s a well-known fact that Wagner originally intended to use the name Hans Lick for the antagonistic clerk Beckmesser – creating a play on words from the name of his own enemy, the music critic eduard Hanslick. Walther’s victory over Beckmesser was also the victory of the inspired creator over the formally trained critic.

Wagner nevertheless does not conclude the story with the unrestrained new artist vanquishing the representative of conventional practice. His true hero is no longer the young rebel, but rather Hans Sachs, the custodian of the German tradition who is at the same time capable of renewal. Without his help, Walther would never have won, and it is also he who in the end makes Walther understand that there is no progress without respect for tradition, and that his genius was worth nothing if it was not rooted in the audience and its life-giving language and culture. it is with the following words that Sachs admonishes Walther, who has emerged victorious from the contest, but with no wish to join the ranks of the master singers:

Honour your German Masters,then you will conjure up good spirits!And if you favour their endeavours,even if the Holy Roman empireshould dissolve in mist,for us there would yet remainholy German Art!

the emphasis on the signifier “German” is a fundamental aspect of Wagner’s text, although attempts were made to expurgate this from Hungarian translations used after the Second World War, as for many people the use of the words Deu-tsche, Reich and Volk in a single stanza of verse evoked the ghost of the third

39

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

Reich and the Führer who so admired Wagner. in his essay on Wagner written in 1952, theodor Adorno traced back practically his entire body of work to an anti-Semitic outlook and the complexes arising from and predicated on it. He notes, among other observations, that “Wagner’s anti-Semitism constitutes itself from this contradiction between mockery of the victim and self-denigration. the gold-grabbing, invisible, anonymous, exploitative Alberich, the shoulder-shrugging, loquacious Mime, overflowing with self-praise and spite, the impotent intellectual critic Hanslick-Beckmesser – all of the rejects of Wagner’s works are caricatures of Jews. they stir up the oldest sources of the German hatred of the Jews and, at the same time, the romanticism of Die Meistersinger seems on occasion to anticipate the abusive verses that were not heard on the streets until sixty years later:

Noble Baptist! Christ’s precursor!Receive us graciouslythere at the River Jordan.”

the passionate anti-Wagnerism of Adorno, who was forced to flee Germany and the Nazis, is also widely shared in Hungary, which is why steps were taken to render the work acceptable for performance by “toning down” the libretto somewhat. But in the interests of avoiding the labyrinth of post-facto historical interpretations, it is worth considering the words of thomas Mann, written in 1933: “the national idea, when Wagner introduced it as a familiar and workable theme into his works – that is to say, before it was realised – was in its historically legitimate heroic epoch. it had its good, living and genuine period; it was poetry and intellect – a future value. But when the basses thunder out at the stalls the verse about the ‘German Sword,’ or that kernel and finale of Die Meistersinger: ‘though Holy Roman empire sink to dust, there still survives our sacred German art,’ in order to arouse an ulterior patriotic emotion – that is demagogy. it is precisely these last two lines – which are also found in the earlier Marienbad outline – that attest to the intellectuality of Wagner’s nationalism and its remoteness from the political sphere; they betray a complete anarchistic indifference to the state, so long as the spiritually German, the ‘deutsche kunst’ survives.”

An eccentric monarchAt the time Die Meistersinger was conceived, the realisation of the unification of Germany and a nation-state was the overriding wish of the German people, something which Wagner himself understandably identified with. So much so that when unification was achieved in 1871, he wrote a triumphant Kaisermarsch in honour of Wilhelm i. in any case, it was from Germany’s fractured condition that Wagner’s fortune and misfortune had arisen. in 1849, he had become involved in the dresden revolution and was banished from German lands for more than a decade as a result. But his dreams would also never have been realised had an eccentric monarch, known as king Ludwig ii and with an obsession for opera, not assumed the Bavarian throne in 1864. Wagner had by then already been granted amnesty from the Saxon king, but his existential situation had not improved and, still stateless and ridden by debts, he attempted to support himself by giving concerts. And it was then, as if in some kind of a fairy tale, that the Bavarian

king, who had been on the throne for scarcely two months, invited him to Munich, installed him in a house with a garden, paid off his debts and gave him every impression that he would assist him with everything in order that he might make a living from composing alone. Although this strange benefactor-minion relationship would not be without its troubles – primarily because the king found Wagner and Cosima’s love affair and eventual marriage to be scandalous – it did succeed in putting the composer on an upward trajectory. in 1865, Munich’s Royal Opera would première Tristan, to be followed by Die Meistersinger three years later.

Both premières were conducted by Hans von Bülow, who had no inkling that his wife had already given birth to two of Wagner’s children. in fact, his eyes were only truly opened during rehearsals for Die Meistersinger. the original première on 21 June 1868 was wildly successful even despite the family drama in the background. the king invited the composer into his own box as a sign of his special favour. they watched the performance together, at the end of which the composer accepted the

Cosi

ma

von

Bülo

w

41

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

applause as though he himself were some sort of uncrowned king. their personal relationship came to an end shortly afterwards: Wagner – now with Cosima increasingly publicly by his side – was forced to leave Munich. even though he continued to correspond with Ludwig ii, they subsequently only met in person on a very few occasions, the first of which was eight months later at Bayreuth during rehearsals for The Ring of the Nibelung.

Meanwhile, Die Meistersinger had gone on to conquer the world. Within a year, it had been premièred in dresden, dessau, karlsruhe, Mannheim and Weimar, followed as well by Vienna and Berlin in 1870. it only made it to Hungary relative late: in 1883, the year of Wagner’s death.

the Master Singers of Nuremberg in BudapestHere in Hungary, we were in no way left behind when it came to performing the first available musical sections. On the contrary. Wagner himself – after winning amnesty from the king of Saxony – first performed the Meistersinger overture on 1 November 1862 at the Leipzig Gewandhaus, and it was scarcely half a year later that audiences in Pest (at that time still a separate city from Buda) were able to hear portions of the as-yet unfinished opera. exactly 150 years ago, on 23 and 28 July 1963, Wagner gave his first two Hungarian concerts, of which we know, from the Opera Glass newspaper’s ringing endorsement, that, “the playlist included pieces from the operas Tannhäuser, Lohengrin, Tristan und Isolde, Die Meistersinger von Nürnberg, Die Walküre and Siegfried. Seat prices were raised by nearly 70 per cent.” details of the evenings, which had grown into an absolute sensation, were revealed on the posters: “the hugely fortified orchestra will be conducted by Richard Wagner; the second part, the gathering of the master singers’ guild – by the orchestra; singing as the master Pogner will be kőszeghi.” the Opera Glass provided the following interpretation of the as-yet unknown musical work:

Prelude to the opera entitled The Master Singers of Nuremberg: the master singers, in a glorious procession, stand up before the people of Nuremberg. they bring in the “Leges tabulaturae”, which is the only existing copy of their unique code and particular format for writing poems, the contents of which have long vanished. the grandly waving flag, on which is depicted king david playing a harp, is followed by

“Hans Sachs”, an unrivalled popular figure. By way of greeting, the people sing his own songs to him. then, from the crowd of people, a sigh of love wafts over to us. the fetching daughter of one of the masters, who has been slated as the prize for the winning song is dressed in festival finery. Anxious and filled with yearning, she seeks a glimpse with her own eyes of the object of her love, who is a poet but not a master singer. the youth makes a path for himself through the people. His gaze and voice emit a song of the eternally new love of youth. the masters’ apprentices childishly cut in and disrupt the love song. A scuffle ensues. At this, Hans Sachs, who has understood the love song, races in to shake the singer’s hand and give him a place between his own self and the love-stricken girl at the head of the procession. the people hail them loudly. the love song sounds out in the format of the song masters: a balance between pedantry and poetry has been found. the words, “All hail Hans Sachs,” sound out everywhere.

What understanding the Hungarian audience might have gleaned about the work from this description is difficult to imagine, but in any case, this synopsis sounds much more humorous today, much like the comedy upon which Die Meistersinger may have been based. the critics, at any rate, preferred to occupy themselves with the selections performed from the Ring, Wagner’s long-awaited monumental work, and so Die Meistersinger remained in the shadows, where it remained for another good three decades.

Nevertheless, János Richter, the future Hungarian conductor of the original première of the Ring better known abroad as Hans Richter, worked side-by-side with von Bülow to undertake the lion’s share of the rehearsal work for Die Meistersinger and did everything he could to popularise the opera in Hungary. From the autumn of 1871 onwards, he conducted numerous concerts of works by Wag-ner at the helm of the Budapest Philharmonic Orchestra, in which he played the overture as well as the quintet from the third act. in spite of this, the conductor – who would shortly become the most celebrated director in the world – suffered a number of attacks here at home, with messages to the effect that “by hook or by crook, he wishes to propagate Wagnerianism here in our youthful Hungarian capital, whose own national art he has by and large excluded from his concerts.”

43

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

there can be no doubt that Richter did indeed contribute significant energy to advancing the success of his adored Master of Bayreuth both here and internationally. Among other measures, he was the chief organiser of the Hungarian Wagner Society formed in 1872, which attempted to contribute to the construction of the Festspielhaus through subscriptions. At home, however, there were many who held the opinion that true Hungarian patriots should not fritter away their money on a festival theatre in Bayreuth, but should instead use their donations to support operatic life at home. As a consequence of this, Rich-ter abandoned Pest, but his successor, the conductor Sándor erkel – and son of composer Ferenc erkel – was also unable to extricate himself from the growing intensity of Hungary’s Wagner cult. in late 1875, he himself conducted the fifth act and prelude to the third act at the National theatre, and it was also he who took on himself the work’s original Hungarian première eight years later.

the first performance took place on 8 September 1883, just a few months after Angelo Neumann’s travelling opera company brought The Ring of the Nibelung to Budapest as part of a four-evening programme. Just as the Ring première, boasting the original Bayreuth sets and an international cast of principal singers, was a huge success at the German theatre on Gyapjú Street, the same could be said of Die Meistersinger von Nürnberg in the old building of the National theatre. While critics of the time mostly praised conductor Sándor erkel and Lehel Ódry, who had sung the role of Hans Sachs, and assigned further kudos for the portrayals by Ferenc Gassi (Walther von Stolzing), Fülöp Láng (Beckmesser) and eliz Humann Sziget (Éva), the audience failed to muster much affection for the piece.

it soon became a Budapest witticism that Die Meistersinger was the opera whose third act had more people on stage than in the audience. As a consequence of audiences that were shrinking on a daily basis, only eight performances were given altogether, and the programme had to be withdrawn after a month.

As if things could get any worse, a second run followed at the new Royal Opera House four years later. due to a lack of new scenery, it was performed with the old set pieces and the atrociously lax production attracted little attention, with its principal singers seeming to have simply aged since the original première without any renewal to speak of having taken place. Records show that while Ódry had also been a convincing Sachs second time around, Mrs. Maleczky in the role of Éva and Zsigmond Hájos as Walther were said to be “lacking in youth”. the rerun lasted all of two nights: despite cheap ticket prices, audiences showed barely any enthusiasm for the production at all. While it was maintained that Sándor erkel was an excellent director, Wagner was not his forte. He was unable to make a success of either Die Meistersinger or Der fliegende Hollander, and it was probably a stroke of good fortune that he never attempted the Ring. For this latter work, a larger personality was necessary, which came in the form of the young Gustav Mahler. Later, in 1895, it would fall upon Artúr Nikisch, the most brilliant conductor of his era, to perform Die Meistersinger von Nuremberg in the manner it deserved. ever since then, the opera has been one of the most beloved Wagnerian works on Hungarian stages, just as elsewhere. to date, it has been shown at the Opera House in eleven new productions and reruns under the direction of such esteemed conductors as istván kerner, Sergio Failoni, Otto klemperer and Miklós Lukács. Most recently, Budapest audiences have been privileged to witness a new, 2006 production by Attila Vidnyánszky under the baton of Yuri Simonov.

Lehe

l Ódr

y

45

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

Ádám Fischer on Meistersinger, human relationships, and the future of the Wagner in budapest festival“No critic has ever achieved such success!”

Conductor Ádám Fischer will be directing Die Meistersinger von Nürnberg for the first time at its première at this year’s Wagner in Budapest festival. in addition to discussing the piece, the artistic director of Budapest’s annual Wagner festival also explains how he would have conducted the work differently 15 years ago, why it is more correct to speak of elderflowers than of lilacs, and what he perceives to be the differences and similarities between Hans Sachs and Beckmesser.Zoltán rockenbauer

trouser braces of historical proportions(reporting from the original Budapest première)

Nemzet (the Nation), newspaper of renowned Hungarian man of letters Mór Jókai, contains the following interesting anecdote: “the frenzied ruckus (fight scene) that makes the end of the second act so remarkable constitutes one of the most difficult-to-learn pieces to have ever been staged. i have heard it said by Wagnerites and veterans of thirteen rehearsals that Wagner himself despaired that the theatrical ensemble would ever learn this monstrous musical hurly-burly and gave Richter six weeks to teach them this one passage (the fugue), warning him that if the rehearsals did not prove successful, he would write in a different orchestra for this section of the work. [János/Hans] Richter completed his assignment with flying colours and the Master, upon hearing it in the rehearsal hall for the first time, tore from his sleeve the swan-insignia cufflinks that king Ludwig had presented to him after the first performance of Lohengrin, and placed them in Richter’s hand with the words, ‘i can do no greater honour to the gift from my king than to decorate you with it.’ [Sándor] erkel conducted so wonderfully that Wagner, if he were still alive today, would probably not have begrudged our Sándor a ‘hosenträger’[the German word for a trouser braces] of historical proportions.”

(Nemzet, 10 September 1883 – quoted by emil Haraszti: Richard Wagner and Hun-gary, Budapest, 1916. 411.)

Ádám Fischer

47

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

– you are conducting Die Meistersinger von Nürnberg for the first time. Why now?

– in Germany, it is the practice for this piece to always be conducted by the principal musical director. during the time when i was installed in that post in kassel, it wasn’t on the programme, while in Mannheim, i was concentrating on the Ring.

– From your point of view as a director of Wagner, isn’t The Flying Dutchman still missing from the repertoire?

– i have already conducted The Dutchman. But his early works – Die Feen, Liebesverbot and Rienzi – those of course i have not conducted.

– so Meistersinger represents the crowning achievement.

Yes, with this première, the “Bayreuth ten” will be complete.

– back when preparations for the munich world première were underway, Hans von bülow and jános richter (Hans richter) were really made to sweat. richter supposedly coached the chorus through 66 rehearsals, and Wagner asked him to commit to six weeks of work for the fight scene alone.

– My situation today is somewhat easier than that. i always choose a cast of singers in which the majority already know the piece having performed it in other productions. it is true that the orchestra and chorus will now be performing the work for the first time, and of course much depends on the director as well.

– generally speaking, how close are you to this work relative to the rest of the Wagner oeuvre?

– On a different plane to the Ring. there are passages, though, that are absolutely among my favourites.

– What might these be?

– For example, the Fliedermonolog (Elderflower Monologue).

– the Lilac Monologue?

– in reality, it’s not about lilacs, but elderflowers. this is something a botanist could explain better than i can, but the word “Flieder” refers to both, it is a mistranslation in the Hungarian. it’s enough just to think about the fact that by Saint John’s day on 24 June, lilacs will not have been in bloom for quite some time! Wagner would not have been foolish enough to make such an error.

– that sounds quite convincing.

– Meistersinger, however, is the creative work that i believe to be the greatest Gesamtkunstwerk. this is the work that throws the entire genre of opera into question, the libretto is so good.

– so good that it surpasses the music?

– if the audience says to itself: “it’s a terrible shame that they are singing up there on the stage, because i would like to be able to understand the words better,” then that is the death of opera. Opera was originally constructed around the repetition of fixed words and phrases. if the singers repeat the words, “the Count, the Count has drowned in the water,” a dozen times, one after another, the benefit is that you don’t have to concentrate on the words, you can simply enjoy the melody. the issue of making it possible to follow the libretto has of course been resolved in modern times by the use of subtitles, but back then it was a separate task for the composer to write music in such a manner that the declamation could be understood, so that that notes and rhythms might even assist comprehension. Wagner placed extraordinary emphasis on making his works understandable as this was of the utmost importance to him.

49

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

– From a musical point of view, a wide variety of approaches can be taken to performing this opera. in Wilhelm Furtwängler’s recording from 1943, the musical texture is unusually robust, while Christian thielemann conducted it completely transparently in bayreuth in the early 2000s, almost like chamber music. in your view, which is the correct approach?

– Performing it as chamber music, of course, but we can’t go too much the other way as there is also some of the Furtwängler-style frantic energy about it. But Wagner originally wrote Meistersinger for a much smaller orchestra than he did the Ring. the Ring has twice as many woodwinds. in utilising the smaller orchestra, Wagner intentionally evokes music from the middle ages, and this makes it a question for me as conductor of the degree to which i incorporate a medieval style. today, i find this to be of lesser importance than i did 15 years ago, when i would have done it somewhat differently.

– How?

– in a much more baroque style. But i’ve now taken the view that this is not so necessary, because Wagner was not actually depicting baroque music, but rather how baroque music was imagined in the 19th century, and this he caricatured.

– so you’ll be conducting it in a more romantic style than you would have done 15 years ago?

– i wouldn’t call it romantic. instead i’d describe it as a less intellectualised manner. i’m bringing more emotion into it.

– but isn’t emotion just that: the essence of romanticism?

– it doesn’t belong to romanticism alone. the music of Mozart and Haydn is overflowing with emotion. Romanticism is much more about forcing passion to the fore. Here, the opposite is true, there are extremely finely shaded and hidden emotions. Just think about how Hans Sachs relates to Éva.

– so, what you are saying is that this subtlety must be reflected in the interpretation. it is well known that, as a conductor, you keep a close eye on the singers.– it’s not that i keep a close eye on them, but it is my opinion that their attributes must be utilised to the greatest possible extent for the sake of the production. i don’t attempt to lighten the load on them in order to make their lives easier, but to ensure the performance is as strong as possible.

– do you have a strategy for how sachs, who is present in each act, can make it through the intensely difficult third act? as opposed to, say, for Wotan’s similar situation in Walkyre?– He can pull through it if he knows where to hold back in the second act. Sachs is the kind of role that can never be sung well the first time. You have to sing it at least 20 times for it to be acceptable.

– serendipity had me witness just that in Vienna a few years ago. thielemann was conducting Meistersinger, and Falk struckmann, who was singing sachs, was having problems with his voice and had to be replaced in the third act. the young Wolfgang koch, who had been singing kothner up until then, stepped up in his place. While it is true that he sometimes wandered around a bit on the stage as he didn’t know the stage directions well enough, he sang the role to the end marvellously.– Yes, because it was fresh.

– is it not possible to do this intentionally? i can scarcely think of an example of someone coping with the role all the way to the end of the performance.– there is precedent elsewhere for splitting the roles: For example, von karajan designated two separate kundrys, reasoning that kundy is not the same character after she awakens. But does that mean that, as the morning approaches at the beginning of the third act, we should make another person out of Sachs? i feel this would present a greater problem than potentially having the baritone’s voice give out by the end.

51

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

– the other key figure, beckmesser, has been portrayed in every which way. sometimes the director makes a pitiful clown out of him, and sometimes an intimidating administrator who pushes everyone around. Which interpretation do you favour?

– the singers’ acting abilities determine what kind of character can be tailored to them. in Beckmesser, i see first and foremost an antithesis to Sachs. And not even a true antithesis, because, in the final analysis, both of them want the same thing, except one goes about it in a sympathetic manner, while the other acts disagreeably. it’s important to remember that Wagner despises Beckmesser, with whom he intended to create a cartoon version of eduard Hanslick. in the entire history of the world, no critic has ever achieved such success! So greatly did he wound Wagner that the latter was moved to create an operatic character as ingeniously devised as Beckmesser in response. thanks are due to Hanslick, since it was his scathing criticism that instigated the entire piece.

– but what was Wagner’s intention? did he want to show a circus clown or a malicious functionary?

– A malicious functionary who “develops” into a circus clown. it’s simply not possible to make as many errors in a song as Beckmesser does! this is clearly a caricature. But German art is important to both of them: to Sachs and to Beckmesser. Only important in a different fashion. they cast each other as defence solicitor and prosecutor: they both want the truth. As poets, Sachs and Bechmesser have the same aim: to safeguard German art.

– in the final analysis, is Die Meistersinger a comedy or the apotheosis of national culture?

– Wagner envisaged it as a comedy. Of course, he didn’t want to write a comedy like The Barber of Seville to make the audience laugh. Comedy is a genre. Don Giovanni is also a comedy. And in a comedy you can also have an apotheosis. these days, of course, directors are quite hesitant to place the exaltation of German nationalism at the centrepiece. But for me, the relationship of the three people is what interests me most.

– Which three?

– Walther, Sachs and eva.

– so you are more interested in the love thread than in the Walther-beckmesser-sachs triangle addressing the nature of german art?

– Both are important, and you can perform the work this way or that way. But, to me, eva is more important. their triangle is a timeless human theme, while the other belongs to the realm of theory. As i said, both are important, but the romantic scenes are closer to my heart. Beckmesser turning into an object of ridicule has always troubled me a little. Of course, there is no disputing he is an unlovable rascal, but i find it somewhat unjust that he is laughed off the stage at the end of the third act.

– because he plagiarises and is found out?

– Of course, he’s a scoundrel. it shouldn’t be possible to feel sympathy for him, especially as Sachs also takes pity him on three different occasions, and each time Beckmesser abuses his trust.

– i’m sure you are familiar with the latest bayreuth production directed by the composer’s great granddaughter, katharina Wagner. she inverts everything: beckmesser develops into a positive hero by the end, while sachs becomes a goebbels-like figure.

– i think this is ludicrous. this work must not be something to be ashamed of. if the director and performers aren’t courageous enough to tackle it head-on, that’s a huge problem. in Peter konwichny’s notoriously controversial Hamburg production, when Sachs commences the closing monologue, the performance halts altogether and the performers begin, in their normal speaking voices, to debate whether it’s even possible to discuss such nationalistic nonsense in the 21st century. Sachs then explains how the director says he should sing it “in quotation marks”, but he doesn’t know how to do that, and then they all work out the problem on stage and continue the performance. So, in this way, konwitschny attempted to defuse the

53

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

issue. At the same time, every piece has a life of its own, and it is never certain that it will continue to live in the way the composer originally intended. Because peoples’ associations have also changed over time. the situation is similar with The Merchant of Venice. these kinds of texts sound different before and after Auschwitz. Shylock, the wicked Jew, cannot be omitted from the play, and the work cannot be rewritten. But if Shylock’s monologue is performed with great and appropriate emphasis, then we begin to understand why he became the way he is, and the issue is resolved, even politically. this is the situation we have with Meistersinger. in the mid 19th century, nationalism was construed entirely differently than it was a century later, and than it is today. i regard the sentence “even if the Holy Roman empire should dissolve in mist, for us there would yet remain holy German Art!” to be of importance, and i can’t see anything in it that needs to be removed.

– thomas mann writes the same thing.

– if it weren’t for that dreadfully loud C major, which lends the statement too much weight. But even so, i will never conduct it more softly, since i need to demonstrate that the fortissimo at that instant represents joyful abandonment.

– it is interesting that Meistersinger is the Wagner opera performed for the longest time under traditional direction. it’s the only one not affected by the “new bayreuth style”. Wolfgang Wagner staged it three times, and each instance could be described as traditional.

– this is because it is difficult to transform a libretto written with such detail and precision. Neither the director nor the conductor can really fiddle with the text or music.

– but then his great granddaughter set the whole thing on its head.

– But this is a later trend. in the fifties and sixties, it would not have been acceptable to have the music and action on stage completely at odds.

– yet, ever since Chéreau’s 1976 staging of the Ring, it has been possible. and Wolfgang Wagner later directed Meistersinger twice, most recently in 1996.

– the Ring and Tristan are mythical, whereas Meistersinger is true-to-life theatre involving great realism. Of course, having said that, we do have to keep returning to the same well when we perform these pieces over and over again, so it is unavoidable that everyone will focus on the differences between the productions and performance.

– What is your opinion of regietheater?

– it is good when it is good, but very often it is poor. traditional, tired performances probably do even more harm to a piece, but truly great director’s theatre is rare. there is some, though. And we must not forget that the essence of theatre, ever since the ancient Greeks, has always been to reflect current events. the theatre must remain current, drawing on contemporary associations. it is therefore a huge dilemma whether a production should follow the musical message, or whether we should instead see a modern theatrical performance that might take the musical interpretation in a different direction.

– if i understand correctly, you do not much like re-conceptualisations, but you do like modern visuals.

– For the pieces that are important to me, i don’t like re-conceptualisations. Get your hands off Don Giovanni! Hands off the Ring! But, for example, i conducted Rusalka in Brussels, and there i didn’t mind the re-imagining of the work, since the direction was in fact very thoughtful anyway.

– jürgen Flimm’s Ring, which marked your bayreuth debut, was typical; the story was modernised to reflect the present day. did that bother you?

– it doesn’t bother me if, instead of a god, a fellow with a briefcase walks on stage. What does bother me is if the director monkeys with the scene. With Flimm, the Forest Bird sings from the stage. Wagner wrote it so that the bird’s voice is heard from the wings, and this is why the orchestral accompaniment is softer. So then, if

thom

as M

ann

55

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

the director has her sing from the stage, i have to rewrite the music, because this upsets the balance. this is a very serious issue.

– Where is Wagner in budapest going to go from here? the line-up is almost complete, with only The Flying Dutchman remaining.

– in truth, i wanted to complete the entire oeuvre this year, in the bicentennial. When i became musical director of the Hungarian State Opera in 2007, we planned for Balázs kovalik to direct The Dutchman at the Opera House and to also to prepare a slightly mutated version for the Palace of Arts. this did not materialise for reasons that are well known, and thus The Dutchman has remained off the line-up for the time being.

– and in the future?

– No, since we will be bringing the Ring back in 2014. But in the years after that, we will do Dutchman.

– do you plan to do Rienzi as part of the Wagner in budapest programme?

– i think Rienzi is only worth performing if we can invite a sensational Jonas kaufmann-calibre tenor to take on the title role.

– so you are planning for the long term, and will not close out the series with The Dutchman?

– Sooner or later, i am going to hand it over to the next generation. For me, it is an enormously important thing, but i don’t want it to be associated solely with me. even this year, not every performance will be in my hands. Gergely Vajda will be conducting Lohengrin. And in the future i would like to hand over Tannhäuser as well.

– but the original bayreuth idea – that the same conductor directs over the long-term – has not been far removed from your thinking. Hans richter “assumed ownership” of the Ring from its original première in 1876 until World War one, and Meistersinger also counted as one of his possessions as well. or we could also mention knappertsbusch, who monopolised Parsifal for quite some time after the second World War.

– Wolfgang Wagner, however, liked to discover new conductors and develop them: they would start with Lohengrin, and then move on to, say, Tristan, culminating with the Ring or Parsifal. i also had the good fortune that he heard me conduct Wagner in Mannheim, and he invited me to Bayreuth. i was not originally a Wagner conductor at all. And if i continue to keep the Wagner in Budapest festival in my own hands, the youngsters won’t get the same chance that i did, and will not be able to achieve what i did.

Fisc

her Á

dám

57

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

synopsis

Roles: Hans Sachs, cobbler Veit Pogner, goldsmith kunz Vogelgesang, furrierkonrad Nachtigall, tinsmith Sixtus Beckmesser, town clerk Fritz kothner, bakerBalthasar Zorn, pewterer Ulrich eisslinger, grocerAugustin Moser, tailorHermann Ortel, soapmaker Hans Schwarz, stocking weaver Hans Foltz, coppersmith Walther von Stolzing, a young knight from Franconia david, Sachs’s apprenticeeva, Pogner’s daughterMagdalena, eva’s nurse A night watchman

Mastersingers, Guild representatives, citizens and their wives, journeymen, apprentices, young women, people of NurembergPlace: Nuremberg in the mid 16th century.

Act i (St. katherine’s Church in Nuremberg) Arriving in Nuremberg, Walther von Stolzing, a young Franconian knight, falls in love with eva, daughter of goldsmith Veit Pogner. From eva’s nurse Magdalena, he learns that the girl is no longer available, as the victor of the guild’s song contest on St. John’s day (Midsummer’s day), the following day, will win the beautiful and wealthy girl’s hand in marriage. Walther, in order to earn a place in the song contest, immediately decides to qualify as a mastersinger. From david – apprentice to the shoemaker Hans Sachs – he receives

a “quick lesson” on the rules of the master-songs. He must sing an audition before the masters, with enforcement of the rules falling on the town clerk Beckmesser, an old bachelor who himself is vying for eva’s hand. Walther’s unorthodox song does not comply with the strict regulations, and Beckmesser gloatingly tallies up his errors. the mastersingers reject Walther, with only Hans Sachs, who has been taken with the singular tone of the song and the personality of the knight, taking a stand to support him.

Act ii (a Nuremberg street in front of Pogner’s and Sachs’s houses): evening approaches. eva learns from her father of Walther’s failure. the two lovers decide to elope, but the presence of Sachs, who has been working in front of his workshop and who also harbours feelings for eva, presents an obstacle to their plans. Beckmesser arrives to serenade eva, but does not notice that eva has meanwhile exchanged places with Magdalena. in any case, he is unable to start his song, as Sachs’s noisy hammering and cheerful cobbler’s song drown out every attempt. Finally, he sings the song to solicit Sachs’s opinion. But the shoemaker does not put down his work, instead marking the errors with liberal blows of his hammer. the noise wakes david, who believes Beckmesser is serenading Magdalena, the object of his own affection. An argument breaks out, which degenerates into a brawl as the citizens of Nuremberg, disturbed from their evening rest, also join into the melee. Beckmesser is given a sound thrashing until the night watchman comes to put an end to the fighting.

Act iii(Hans Sachs’s workshop, dawn of Saint John’s day.): david begs forgiveness from Sachs for the events of the preceding night. Walther, who ended up spending the night at the cobbler’s, relates his dream, which Sachs helps him to work into a song according to the rules of the mastersingers. Beckmesser, unexpectedly dropping by to visit the cobbler, finds the verses of the song written in Sachs’ handwriting, and concludes that Sachs is also planning to enter the contest for eva’s hand. He attempts to steal the paper, but the shoemaker notices and, with unexpected generosity, presents it to the clerk as a gift. Beckmesser departs

59

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

gleefully in the expectation that with “a poem from Hans Sachs” he is certain to emerge as winner of the contest. Before long, eva also arrives in the workshop and, under the pretext of a complaint about her new shoes, attempts to sound out the cobbler. the aging Sachs, however, wisely concedes the young girl to the young knight. in the famous quintet, he confers his blessing upon the two lovers, as well as on david and Magdalena(A meadow near Nuremberg): the song contest starts. the guilds and the city’s citizenry hold processions. Although Beckmesser has memorised the verses, he is at a loss to perform them and fails in disgrace. At Sachs’s behest, they listen to the song being sung by the true composer, Walther. His performance amazes everyone, and he wins eva’s hand. At first, Walther rejects the offer of the mastersingers to make him a member of their guild, but Sach’s wise words on honouring craftsmanship and the need for the continuity of the cultural traditions of German art pacify the knight’s sense of injury by the citizens of Nuremberg. eva places a laurel wreath of victory on Sachs’s forehead, and Pogner drapes the golden Masterhood Medal around his neck, amid cheering from the people.

Fisc

her Á

dám

61

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

FisCHer Ádám Budapesten zeneszerzést, majd Bécsben vezénylést tanult. első munkahelye a Grazi Operában volt, ezt követték Helsinki, karlsruhe, München és Freiburg operaházai. 1987-től öt évig volt fő-zeneigazgató kasselben, ahol Mahler Fesztivált szervezett. Ugyanabban az évben részt vett a Haydn Fesztivál létre-hozásában eisenstadtban, és megalapította az Osztrák–Magyar Haydn Zenekart, amelynek mindmáig művészeti vezetője.Fischer Ádám rendszeresen vezényel a világ nagy operaházaiban. A Bécsi Álla-mi Operában, ahol 1980-ban mutatkozott be, legutóbb Wagner tetralógiáját, A nibelung gyűrűjét dirigálta. Fellépett a párizsi operában, a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenban és a New York-i Metropolitanben is. Olyan neves zene-karokat vezényelt, mint például a Bécsi Filharmonikusok, a Londoni Filharmonikus Zenekar, a Los Angeles-i Filharmonikusok, a tokiói NHk Zenekar, a Chicagói és a Bostoni Szimfonikusok. Lemezei közül Goldmark: Sába királynője (Hungaroton) és Bartók: A kékszakállú herceg vára (CBS/Sony) nyert nagydíjat. Bayreuthban 2001-ben debütált, s az előadásokon nyújtott művészi teljesítményét az Opernwelt szakmai folyóirat „Az év karmestere” címmel ismerte el. Portrtéfilmje a dán Nem-zeti kamarazenekarral Prix italia-díjat nyert. Munkásságát 2008-ban kossuth-díjjal ismerték el.Az ő koncepciója alapján valósulnak meg 2006-tól a Budapesti Wagner-napok, 2008-tól pedig az újévi hangversenyek is a Művészetek Palotájában.

Ádám FisCHer studied composition in Budapest and conducting in Vienna. He started his career as repetiteur in Graz and was conductor at the opera houses in Helsinki, karlsruhe, Munich and Freiburg. in 1987 he was appointed Music director in kassel. in the same year he set up the Haydn Festival in eisenstadt and founded the Austro-Hungarian Haydn Orchestra. With this ensemble he gave concerts all over the world and recorded all of Haydn’s 107 symphonies. Since 1980 he has been a regular guest at the Staatsoper Vienna, where he recently conducted Wagner’s “Ring” in January 2006. He has been guest conductor in many operas worldwide, including La Scala in Milan, the Royal Opera House Covent Garden in London and the Metropolitan in New York. As a symphonic conductor he worked with, among others, the Vienna Philharmonic Orchestra, the London Philharmonic Orchestra, Chicago and Boston Symphony Orchestras and Los Angeles Philharmonic Orchestra.For his recordings of Goldmark’s “Queen of Sheba” (Hungaroton) and Bartók’s “Bluebeard’s Castle” (CBS/Sony) he was awarded the Grand Prix de disque. His oeuvre earned him the kossuth Prize in 2008.His keynote ideas underlie the ‘Wagner in Budapest Opera Festival’ since 2006 and the New Year’s concerts in Palace of Arts since 2008.

63

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

michael sCHulZ Hamburgban tanult színház- és operaren-dezést, majd a kasseli Állami Színházban kezdett dolgozni. Fokozatosan fordult a zenés színpad felé, míg 2002-ben már a Weimari Német Nemzeti Színház operarendezőjeként kezdte el az új évadot. A legnagyobb német színházakban, vendégrendezőként az operarepertoár számos klasszi-kus és kortárs alkotását színpadra állította. 2008 óta a gelsenkircheni társulat vezérigazgatója. A legutóbbi szezon-ban Verdi-, Puccini-, Boito-, Johann Strauss- és Weill-műve-ket rendezett nagy sikerrel.

michael sCHulZ studied stage and opera direction in Hamburg, then started to work at the kassel State theatre. He gradually turned to the music stage, and he already started the 2002/2003 season as the opera director of the Weimar German National theatre. As a guest director at the most renown German theatres, he has staged several classical and contemporary works of the opera repertoire. Since 2008 he has been director General of the Gelsenkirchen company. in the latest season he directed works by Verdi, Puccini, Boito, Johann Strauss and Weill with great success.

A német díszlettervező, dirk beCker a Salzburgi Mozarteumban tanulta a mesterséget. 1996 óta szabad-úszó díszlet- és jelmeztervezőként ismert a szakmában. Hosszú évek óta dolgozik együtt az előadást rendező Mic-hael Schulzcal. közös munkáik között szerepel a 2008-as weimari Nibelung-tetralógia sikeres színpadra állítása.

German stage designer dirk beCker studied the trade at the Salzburg Mozarteum. Since 1996 he has been known in the profession as a freelance stage and costume designer. He has been working together with the director of the show, Michael Schulz for years. their joint projects include a successful staging of the Nibelung tetralogy in Weimar in 2008.

renée listerdal Firenzében tanult, majd (1992-től) Németország legjelentősebb színházaiban dolgozott jel-meztervezőként. A 2008-as weimari Ring jelmezeseként osztozott Michael Schulz és dirk Becker színpadi sikereiben. Mannheim, Bonn, essen, kassel, drezda és a többi német nagyváros után jön Budapestre, hogy újabb Wagner-szerep-lőket „alkosson” a Nürnbergiben.

renée listerdal studied in Florence, then worked as a costume designer at the most significant theatres of Germany (from 1992). As the costume designer of the 2008 performance of Ring in Weimar he shared stage successes with Mic-hael Schultz and dirk Becker. After Mannheim, Bonn, essen, kassel, dresden and other big cities of Germany, he is coming to Budapest to “create” further Wagner characters in the Nuremberg.

sylvie gabor magyarországi előtanulmányok után Würz-burgban és Padovában tanulta a színpadi mesterséget, majd különböző itthoni és németországi projektekben kezdte alkalmazni a tanultakat. 2002-től négy éven át a würzburgi, majd az osnabrücki színháznál volt rendező-asszisztens és játékmester, utána Berlinbe, a komische Operbe szerződött. Színházpedagógusként töltött egy évet Stuttgartban, a Junge Oper társulatában, azóta szabadúszó-ként vesz részt különböző művészeti projektekben.

A 2013-as év erős szálakkal köti a Művészetek Palotájához: a márciusi Capriccio-, az április Attila- és a júniusi Nürnbergi-bemutató rendezőasszisztenseként.

sylvie gabor graduated in Hungary and went on to study stagecraft in Würz-burg and Padua to use her skills in a variety of projects in Hungary and Germany. From 2002, she was an assistant director and play master at the Würzburg and Osnabürck theatres for four years, then started to work for the komische Oper in Berlin. She was a theatre teacher at the Junge Oper in Stuttgart for a year and has contributed as a maverick artist to a wide range of art projects ever since. the year 2013 closely links her to Palace of Arts as the assistant director of the premiere of Capriccio in March, Attila in April and Nuremberg in June.

65

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

james rutHerFord baritonistát Nagy-Britannia egyik leg-tehetségesebb fiatal énekesének tartják. Számos zenei díjat és ösztöndíjat elnyert, 2000-ben a BBC Fiatal Művészének választották, 2006-ban pedig megnyerte a Seattle-i Ope-ra Nemzetközi Wagner Versenyét. A világ legjelentősebb koncerttermeinek és fesztiváljainak állandó meghívottja, emellett rendszeresen koncertezik, fellépett már a Berlini Filharmonikus Zenekarral és a Stockholmi királyi Filharmo-nikus Zenekarral is.

james rutHerFord is credited as one of the most gifted young singers in Britain. Holder of several musical awards and scholarships, he was elected BBC Young Artist of the Year 2000 and won the Seattle Opera international Wagner Competition in 2006. Regularly giving concerts as a permanent guest of the most significant concert halls and festivals around the world, he has already performed with the Berlin Philharmonic Orchestra and the Royal Stockholm Philharmonic Orchestra.

eric HalFVarson neves drámai basszus évtizedek óta keresett és a szó szoros értelmében félelmetes hangi adottságú szólista. A nyolcvanas években feltűnt az egye-sült Államok olyan jelentős operaszínpadain, mint a New York-i Metropolitan vagy a chicagói Lyric Opera, majd szá-mos Wagner- és Strauss-szerepet formált meg, melyek meghozták számára a nemzetközi elismertséget. Bayreuth-ban 1994 és 1998 között alakította Hagen szerepét, de éne-kelte többek között a barcelonai Gran teatre del Liceuban, a madridi teatro Realban, a New York-i Metropolitanben, a chicagói Lyric Operában és a bécsi Staatsoperben is.

eric HalFVarson the renowned dramatic bass has been a wanted soloist and one with a frightening voice in the true sense of the word, for decades. He started his career in 1973 and was a founding member of Houston Opera Studio. in the eighties, he appeared at significant opera stages of the United States like the New York Metropolitan or the Lyric Opera in Chicago, performing several roles of Wagner

and Strauss later on, which brought him international fame. in Bayreuth, between 1994 and 1998, he sang the role of Hagen, while he also performed at the Gran teatre del Liceu in Barcelona, at teatro Real in Madrid, at the New York Metropoli-tan, the Lyric Opera in Chicago as well as at the Viennese Staatsoper.

William saetre, az amerikai karaktertenor San Fran-ciscóban kezdte pályafutását, ám 1990 óta európában él. Vendégművészként jár vissza hazájába, ahol a legnagyobb zenés színházak megbecsült énekese. Rangos fesztiválok közreműködője Carmeltől Spoletóig, Amszterdamban, Bécs-ben, Londonban egyaránt.

American character tenor William saetre began his career in San Francisco but has lived in europe since 1990. As a guest artist he regularly returns to his native country, where he is a renowned singer of the most renown music theatres. He performs at prestigious festivals from Carmel to Spoleto, in Amsterdam, Vienna and London.

blaZsÓ domonkos, a Honvéd Férfikarból szólistapályára lépett basszista előbb az MR Énekkarnál, majd a Purcell kórusban dolgozott, miközben elsőrangú tanároknál képez-te hangját. kiváló zongoristaként magas színvonalon tudja zenei elképzeléseit alakítani, megbecsült és díjazott dal-, valamint oratóriuménekes.

domonkos blaZsÓ, a bass who left the Hungarian Army’s Male Choir for a solo career, first worked at the Hungarian Radio Chorus, then the Purcell Choir, while training his voice under the guidance of first-class professors. Being an excellent pianist, he can shape his musical ideas at a high standard. He is an acclaimed and awarded art song and oratorio performer.

© Sussie Ahlburg

67

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

bo skoVHus dán bariton karrierje 1988-ban kezdődött a bécsi Volksoperben, abban a városban, amely jelenleg is művészi tevékenységének központja. tíz éve rendszere-sen fellép a Bécsi Állami Operaházban, a Musikvereinben, a konzerthausban pedig rendszeresen ad szólóesteket és koncerteket. 1997-ben elnyerte az osztrák kammersänger címet. Amellett, hogy európa, Amerika és Japán jelentős operaházaiban fellép, Bo Skovhus sok időt és energiát szen-tel a daléneklésnek is.

danish baritone bo skoVHus started his career in 1988 at the Vienna Volksoper, in the city that still is the centre of his artistic activity. He has regularly performed at the Vienna State Opera for ten years besides regular recitals and concerts at the Musikverein and the konzerthaus. in 1997, he was awarded the Austrian title of kammersänger. in addition to performing at significant opera houses across euro-pe, America and Japan, Bo Skovhus dedicates a lot of time and energy to art songs.

sebestyÉn miklós 2002-től a Zürichi Zeneművészeti Főiskolán Polgár László növendékeként folytatta tanulmá-nyait, majd Josef Loibl professzor tanítványa volt a Mün-cheni Zeneművészeti Főiskolán, ahol 2009-ben szerezte meg mesterfokú diplomáját. Főiskolás kora óta szerepel a nagy német színházakban és nemzetközi karrierje is figye-lemre méltó.

miklós sebestyÉn studied at the Zurich College of Music from 2002 as a student of László Polgár, then he continued his studies with professor Josef Loibl as his tutor at the Munich College of Music, where he obtained his Master’s degree in 2009. He has performed at major German theatres since college and his international career is also remarkable.

HorVÁtH istván tenorista tanulmányait a Pécsi tudo-mányegyetem Művészeti karán végezte. A pécsi eck imre Művészeti intézet magánének-tanára, gyakran szerepel a Pécsi Nemzeti Színház operaelőadásain. A pécsi Három tenor művészeti vezetője, a Bordalnokok Énekegyüttes tagja. külföldi operettgálák rendszeres meghívottja.

tenor istván HorVÁtH attended the Faculty of Arts of Pécs University, where he graduated. He is a tutor of private singing at eck imre institute of Arts in Pécs and often appears at the opera performances of Pécs National theatre. He is the artistic director of “3 tenor” ensemble in Pécs as well as a member of “Bordalno-kok” Vocal ensemble. istván Horváth is a frequent guest performer at operetta galas outside Hungary.

CsaPÓ józsef énekművész 1996-ban – Magyarországon eddig egyedülállóan – kontratenorként adott magánénekesi diplomakoncertet. Bár repertoárjának gerincét elsősorban barokk oratorikus művek alkotják, Monteverditől Arvo Pärtig minden korszak zenéjében otthonosan mozog. Operaszínpa-di debütálása a 2001-es Budapesti tavaszi Fesztiválon volt Händel Orlandójában.

in 1996, vocal artist józsef CsaPÓ gave the first-ever soloist graduation concert in Hungary as a countertenor. While his repertoire primarily includes Baroque oratorios, he is confident about every period of music from Monteverdi to Arvo Pärt. He made his opera stage debut in Händel’s Orlando at the 2001 Budapest Spring Festival.

lars oliver rüHl rock- és jazzénekesként kezdte pályafu-tását, majd Mannheimban, Ulrich eisenlohr irányításával képezte magát dalénekessé. Színpadi énekesként először színházakban, majd operatársulatoknál lépett fel. igazi lírai tenor, aki Mozart-, Wagner- és kortárs operákban aratja legnagyobb sikereit. Négy éve a gelsenkircheni színház közönségdíjasa lett.

69

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

lars oliver rüHl started his career as a rock and jazz singer then retrained to be an art song performer under Ulrich eisenlohr in Mannheim. As a stage singer he first performed in theatres then with opera companies. A real lyric tenor, he achieved his greatest successes in Mozart, Wagner and contemporary operas. Four years ago, he received the Gelsenkirchen theatre Audience Award.

Piotr ProCHera Poznańban tanult énekelni, sorra nyerte a lengyel nemzeti versenyeket, majd neves énekesek – Jev-genyij Nyesztyerenko, ernst Haefliger, Peter Schreier és dietrich Fischer-dieskau – kurzusait látogatta. 2005 óta gyakorlatilag Németországban él, lírai baritonszerepeket kelt életre nagy sikerrel. Az utóbbi években a gelsenkircheni zenés színház tagja.

Piotr ProCHera studied vocal art in Poznań, winning a series of national contests in Poland, then attended the courses of renowned singers, including Yevgeny Nesterenko, ernst Haefliger, Peter Schreier and dietrich Fischer-dieskau. He has mostly lived in Germany since 2005, performing lyric baritone roles with great success. in recent years, he has been a member of the Gelsenkirchen Music theatre.

CserHalmi Ferenc 1989-ig volt a Liszt Akadémia hallgató-ja, majd kurt Mollnál tanult Németországban. Ott kezdett oratóriumokat és kisebb szerepeket énekelni, 2001 és 2003 között a Magyar Állami Operaház stúdiójának tagja volt, azóta a színház állandó vendégművésze. Repertoárján meg-találhatók a legnagyobb basszusszerepek, köztük jelentős Wagner-alakok is.

Ferenc CserHalmi attended the Liszt Academy of Music until 1989, then studied under kurt Moll in Germany. it was there that he started to sing oratorios and minor roles. Between 2001 and 2003, he was a member of the Hungarian State Opera’s studio. Since then, he has been a permanent guest performer of the theatre. His repertoire includes the most prestigious bass roles, including significant Wagner characters.

nagy Zoltán, a fiatal magyar basszbariton a Gheorghe dima Zeneakadémián végzett 2007-ben, majd a Salzbur-gi Mozarteumban folytatta tanulmányait. Utána a bécsi Staatsoper tagja lett. Számos mesterkurzuson vett részt, a kolozsvári Román Állami Operaházban és európa-szerte énekel klasszikus operai főszerepeket, karakterszerepeket. A Nürnbergiben alakította már Hans Schwarzot is.

Young Hungarian bass baritone Zoltán nagy graduated from Gheorghe dima Music Academy in 2007 and went on to study at the Salzburg Mozarteum. Afterwards, he became a member of the Vienna Staatsoper. He has completed several master courses and has sung main and character roles in classical operas at the Cluj-Napoca Romanian State Opera and across europe. He has also played Hans Schwarz in Nuremberg.

klaus Florian Vogt nemcsak friss európa-díjas tenor, de a világ egyik legkeresettebb Wagner-hőstenorja 1998-ban, a drezdai Semperoperben Giuseppe Sinopolival és Colin davisszel dolgozott együtt. Wagnert először 2002-ben az erfurti Színházban énekelt, 2007 óta a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó tenorja, előbb Stolzingi Walther szerepében tűnt fel a Mesterdalnokokban, azután a Lohengrin címszere-pében. A Wagner-év kapcsán szólólemezt jelentetett meg, amelyen A nürnbergi mesterdalnokokból is énekel.

klaus Florian Vogt is not only a newly-elected holder of the european Culture Prize for tenors but also one of the most sought-after Wagner heroic tenors in the world. in 1998, he worked together with Giuseppe Sinopoli and Colin davis at the dresden Semperoper. He first sang Wagner at the theater erfurt in 2002. Since 2007, he has been a permanent tenor at the Bayreuth Festival. He first appeared as Walther von Stolzing in The Mastersingers of Nuremberg, then in the title role of Lohengrin. He published a solo disc for the Wagner Year, including a piece from The Mastersingers of Nuremberg.

71

Wa

gner

: a n

ür

nbe

rgi

mes

ter

daln

oko

k

uwe stiCkert Weimarban tanult kiváló tenorista, aki még diákként debütált a berlini komische Oper színpadán. Az évek során bemutatott remek Mozart-, Händel- és Rossini-szerepformálásáért a kritikusoktól „Az év énekese” címet is elnyerte. A 2012/2013-as évadban újabb nagy német zenés színházak szerződtették főszerepekre, davidként most mutatja meg magát először.

uwe stiCkert, an excellent Weimar trained tenor, made his debut still as a student on stage of the komische Oper Berlin. His brilliant portrayal of Mozart, Händel and Rossini characters also earned him the title “Singer of the Year” from critics. Hired by further major German music theatres for leading parts in the 2012/2013 season, he is now making his debut as david.

annette dasCH berlini szoprán Münchenben tanult, a Bajor Állami Operaházban debütált, de hamar fellépett a milánói Scalában is. európa legjelentősebb operaházainak és fesz-tiváljainak állandó szereplője. 2010 óta énekli a Lohengrin női főszerepét a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, showműsora Dasch Szalon címmel, a német közszolgálati televízióban rendszeresen látható.

Berlin soprano annette dasCH studied in Munich, debuted at the Bavarian State Opera and soon found her way to La Scala in Milan. She is a permanent performer of the most famous opera houses and festivals in europe. She has sung the leading female part of Lohengrin at the Bayreuth Festival since 2010, and has a regular show called Annette’s dasch-Salon on Germany’s public television.

A német mezzoszoprán, gudrun Pelker kölnben tanult, majd olyan énekeseknél végzett énekesi és dalinterpre-tációs mesterkurzust, mint például Birgit Nilsson. 1988-ban, Carmenként debütált a Schloss Weikersheim-i nyári fesztiválon, majd Gelsenkirchen és Frankfurt operaháza következett, ahol ötvennél több szerepet alakított. Nagy német színházak és fesztiválok vendégművésze, gyakran és szívesen énekel dalokat is.

German mezzo-soprano gudrun Pelker studied in Cologne, then completed vocal art and song interpretation master courses under such performers as Birgit Nilsson. She debuted as Carmen at the 1988 Schloss Weikersheim Summer Festival, then went on to the operas of Gelsenkirchen and Frankfurt, where she played over fifty roles. A guest performer of major German theatres and festivals, she often enjoys singing art songs.

PintÉr dömötör alkalmazott matematikusnak tanult, amivel párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott. 2011 februárja óta a Nemzeti Énekkarban énekel. több produkciós együttes, például a Purcell kórus, a tomkins Énekegyüttes, valamint az Octovoice jazz- a cappella-együttes basszistája. Oratóriumokban és operákban is gyakran énekel.

dömötör PintÉr graduated in 2002, majoring in applied mathematics. Later he took private singing lessons, he has been a member of the Hungarian National Philharmonic Choir since February 2011. He frequently performs as bass singer in other professional choirs, e.g. Purcell Choir, tomkins Vocal ensemble, and Octovoice Singing ensamble jazz a cappella group. He often performs as soloist in oratories and operas.

előz

etes

,AJ

ÁNLÓ

BUdAPeSti WAGNeR-NAPOkWagner: a nürnbergi mesterdalnokokMűvészeti vezető és vezényel:Fischer Ádám

A CÍMSZeRePBeN editA GRUBeROVÁdonizetti: boleyn anna

jordi savall, la Capella reial de Catalunya, Hespèrion XXiA Borgia-dinasztia zenéje

június 8., 15., 23.

szeptember 10.

szeptember 22.

eric F. Halfvarson

Jordi Savall

edita Gruberová

richard strauss: a hallgatag asszonyRendező: Anger FerencVezényel: kocsis ZoltánA Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciója

accademia teatro alla scalaRossini: kis ünnepi miseVezényel: Bruno Casoni

melis–jeles: bakkhánsnők Opera euripidész szövegére ógörög nyelven

Verdi: requiemMR Szimfonikusok, MR Énekkar, Nemzeti ÉnekkarVezényel: Alberto Veronesi

joyce didonato és a Complesso barocco királynők – drámák

október 10.

október 13.

október 22.

november 1.

november 9.

Joyce didonato

kocsis Zoltán

Alberto Veronesi

73

előz

etes

, ajá

nló

7373Ludmilla Bauerfeldt

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

137x80.5.pdf 1/19/13 12:24:24 PM

Magyarország InfoRádiójának reggeli hírmusora

VILÁGGAZDASÁG VG.HUA VILÁGGAZDASÁG kiadójának üzleti portfóliója:

VILÁGGAZDASÁGKO N F E R E N C I A

VILÁGGAZDASÁG

Nemzetközi és hazai gazdaságpolitikai eseményekBanki, piaci elemzésekTőzsdeinformációkHitelesen, objektíven, közérthetően

Irányt mutatElő zetési információ: telefonon: (+36-40) 510-510, faxon: (+36-1) 488-5580, e-mailen: elo zetes@axels.huHirdetési információ:telefonon: (+36-1) 488-5697,faxon: (+36-1) 488-5775, e-mailen: barna.bodocz@axelspringer.hu

2013VG (MUPA musorfuzet) feles 201301.indd 1 2013.01.17. 11:23:17

A kiadványt keresse a nagyobb újságárusoknál vagy rendelje meg a www.a100leggazdagabb.hu weboldalon!

Megjelent!Van, aki a szerencsének és van, aki egy jó ötletnek

köszönheti a vagyonát – de mit tehet az, aki manapság szeretne meggazdagodni?

A Napi Gazdaság gondozásában megjelent A 100 leggazdagabb 2013-as kiadásából

bárki ötleteket meríthet.

A kiadványt kekeererereeesssssssssssssssssssssse ee e eeeee eeee a a a a a a aaaaaaa a aa nananaaan ggygygyggygygygygyygyg obobobobobobbobobb b b b b b b újújújújújújújújújújúúú sásásásásssss gágágágágágágáágágáárrururuurrur sosossssosoknknknknknknknnnknkk ál vagy rendeljejej mm mmmmmmmmmegegeggegegegeggegeggggegeggggggggggg a a a aa aaaa aaaaaaa a wwww w w wwwwww www wwwwwwwwwww wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww.a.a.a.aaa.aa.a..a.a... 101010101001001010010010010101010001000l0l0l0l0l00000000 egegegggggggggggee gagagagagagagggggagagggg zdzdzdzdzdzdzdzddzdagagagagagagaaaga ababaababb.b.b.bb.b.b.b.bb.b.bb.huhuhuhuhuhuhuhuhuhhhh www wwww wwwebebebebolololo dad lon!

A 100 leggazdagabb 2013333-aaas kiadásábólbárki ötletekeeeeeeeetttt t tttt t memmememmmemmmm ríríríthhtht etet.

Gazdagodjon meg Ön is: most 400 ezer forint értékű sorsjegyválogatást nyerhet!

LEGGAZDAGABB100

SZERKESZTETTE: SZAKONYI PÉTER ÁRA: 1490 FT

NYEREMÉNYJÁTÉK:

Sorsjegyek

a lapok között!

A

2013

9HRLHSJ*cfhaai+[L\D\A\A\L

gazdaságnapi

LEGGAZDAGABB100

SZERKESZTETTE: SZAKONYI PÉTER ÁRA: 1490 FT

NYEREMÉNYJÁTÉK:

Sorsjegyek

a lapok között!

A

2013

9HRLHSJ*cfhaai+[L\D\A\A\L

gazdaságnapi

LEGGAZDAGABB100

SZERKESZTETTE: SZAKONYI PÉTER ÁRA: 1490 FT

NYEREMÉNYJÁTÉK:

Sorsjegyek

a lapok között!

A

2013

9HRLHSJ*cfhaai+[L\D\A\A\L

gazdaságnapi

MUPA_MUSORFUZET_137x80,5.indd 1 2012.12.01. 14:16

ww

w.m

upa.

hu

kiadta a művészetek Palotája nonprofit kft.Felelős kiadó: káel Csaba vezérigazgatóSzerkesztette: mesterházi gábortervezés: mátai és Végh kreatív műhelyiSO 9001:2000

StRAtÉGiAi MÉdiAPARtNeReiNk:

A MÜPA tÁMOGAtÓJA AZ eMBeRi eRőFORRÁSOk MiNiSZtÉRiUMA.

Origo Mediagroup logo

www.origomediagroup.huwww.origomediagroup.hu

www.adhouse.origo.huwww.adhouse.origo.hu

www.origomediagroup.huwww.origomediagroup.hu

www.adhouse.origo.hu

StRAtÉGiAi PARtNeReiNk: