Mentális fikcionalizmus, Budapest: Gondolat, 2008.

K O G N I T Í V S Z E M I N Á R I U M

BME Kognitív Tudományi TanszékMTA–BME Kognitív Tudományi Kutatócsoport


Szerkesztõbizottság

Pléh Csaba fõszerkesztõLukács Ágnes

Racsmány Mihály

A sorozatban megjelentVizi E. Szilveszter – Altrichter Ferenc –

Nyíri Kristóf – Pléh Csaba (szerk.)Agy és tudat

Racsmány Mihály – Kéri Szabolcs (szerk.)Architektúra és patológia a megismerésben

Szvetelszky ZsuzsannaA pletyka

Király IldikóAz emlékezet fejlõdése kisgyermekkorban

Utánzás és eseményemlékezet

László János – Kállai János –Bereczkei Tamás (szerk.)A reprezentáció szintjei

Pléh Csaba – Kampis György – Csányi Vilmos (szerk.)Az észleléstõl a nyelvig

Gyõri Miklós (szerk.)Az emberi megismerés kibontakozása

Társas kogníció, emlékezet, nyelv

Kubinyi Enikõ – Miklósi Ádám (szerk.)Megismerésünk korlátai

Ambrus GergelyA tudat metafizikája

Gervain Judit – Pléh Csaba (szerk.)A láthatatlan nyelv


Mentálisfikcionalizmus

Demeter Tamás

Gondolat KiadóBudapest, 2008

A kötet megjelenését az OTKA (T-036757) és az Antalis Hungary kft.támogatta.

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás

a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

© Demeter Tamás, 2008

www.gondolatkiado.huA kiadásért felel Bácskai IstvánSzöveggondozó Rátkay Ildikó

Mûszaki szerkesztõ Pintér LászlóA borítót tevezte Máthé Hanga

ISBN 978 963 693 135 3ISSN 1588-5402

Nagyszüleim,Forman Lídia és Werthmüller Nándor

emlékének

TARTALOM

ELÕSZÓ 9

III. BEVEZETÉS – AVAGY HOGYAN VEGYÜK KOMOLYANA NÉPI PSZICHOLÓGIÁT? 12

III. A MENTÁLIS REALIZMUS KÉT FAJTÁJA 22II.1. Bevezetés 22II.2. A népi pszichológia manifeszt képe 23II.3. Differenciálatlan álláspontok 30II.4. Realizmus a népi pszichológiával kapcsolatban 35II.5. A mentális entitásokra vonatkozó realizmus 39II.6. Népi és tudományos pszichológia 43II.7. A realizmus–antirealizmus-vita 44II.8. A további vizsgálódás programja 47

III. FIZIKAI REALIZÁCIÓ ÉS OKSÁGI INTERFERENCIA 49III.1. Bevezetés 49III.2. A realizáció fogalma 51III.3. Variációk realizációra: Fodor 53III.4. Variációk realizációra: Kim 56III.5. A ceteris paribus záradék és az oksági aspektusok interferenciája 58III.6. Fizikalizmus realizáció nélkül 63III.7. Összefoglalás 66

IV. A PSZICHOLÓGIAI TERMINUSOK JELENTÉSÉRÕL 68IV.1. Bevezetés 68IV.2. A szemantikai leképezõdés mint közös nevezõ 69

IV.3. Az elméletelmélet 72IV.4. Interpretációs alapú megközelítések 82IV.5. A szimulációelmélet 88IV.6. A népi pszichológia mint társadalmi intézmény 95IV.7. Következtetés 98

IIIV. MAGYARÁZAT ÉS ELÕREJELZÉS 99V.1. Bevezetés 99V.2. Magyarázat 102V.3. Elõrejelzés 110V.4. Racionalitás 114V.5. A népi pszichológia területe 119

IIVI. MEGÉRTÉS ÉS ÉRTÉKELÉS 123VI.1. Bevezetés 123VI.2. Értelmezés 125VI.3. Megértés 136VI.4. Értékelés 144VI.5. Koppenhága 150

IVII. A NÉPI PSZICHOLÓGIA KONVENCIÓI 156VII.1. Bevezetés 156VII.2. A ’konvenció’ mentalisztikus elemzése 158VII.3. A mentalisztikus elemzés problémái 162VII.4. Naturalizált konvenciók, I. 165VII.5. Naturalizált konvenciók, II. 169VII.6. A népi pszichológia konvenciói 171

VIII. MENTÁLIS FIKCIONALIZMUS 179VIII.1. Bevezetés 179VIII.2. A népi pszichológia mint fiktív diskurzus 181VIII.3. Állíthatósági feltételek, igazság és elfogadás 185VIII.4. A népi pszichológia szemantikája 189VIII.5. A népi pszichológia sorsa 195

IRODALOM 197

8 TARTALOM

Elõszó

Ez a kötet hosszú vajúdás után született meg, amelyet szerencsére sokan meg-könnyítettek. Egy ilyen témájú monográfia megírásának gondolata elõször1998-ban merült fel bennem. Akkor a feladatot a hétköznapi pszichológiai dia-lógus és a test-lélek probléma kapcsolatának vizsgálatában láttam. Úgy gon-doltam, hogy a test-lélek probléma tisztázása felé elsõ lépésként hétköznapipszichológiánk fogalmainak természetét kell megérteni, s hogy a mentális me-tafizikájáról szóló kortárs vitákat, a mentálisról kialakuló filozófiai képet el-torzítja ennek a reflexiónak a hiánya. Ezzel a meggyõzõdéssel érkeztem1999-ben a Bristoli Egyetemre, ahol Adam Morton vezetésével a cselekvés- ésviselkedésmagyarázatok különbségét igyekeztem tisztázni, azt a különbséget,amelyrõl a filozófusok manapság ritkán vesznek tudomást. Nagy hatással voltrám az, ahogyan Adam a filozófiáról gondolkodik. S nagyon sokat segítettAdam támogatása és hajlandósága arra, hogy egyes ötletek következményeitfeltérképezzük. E munka során találkoztam Martin Kusch elméletével, amely anépi pszichológiát a legalapvetõbb társadalmi intézményként fogja fel. Ez az el-gondolás nyitotta meg az utat az ebben a kötetben képviselt álláspont felé, amelyelveti a népi pszichológiát magyarázó és elõrejelzõ funkciókkal felruházó filo-zófiai konszenzust, s helyette az általa elérhetõ megértésre és az így megalapo-zott morális értékelés lehetõségére helyezi a hangsúlyt. Ennek nyomán a Camb-ridge-i Egyetemen Martin Kusch vezetésével láttam neki, hogy kidolgozzam ekoncepció alapgondolatait. Martin alapos és kíméletlen kritikáival nagyban hoz-zájárult, hogy átlássam mindazokat a nehézségeket, amelyekkel itt küzdenemkellett, és sokat segített abban, hogy a számomra oly kedves társas aspektusokraérzékeny nézõpontot integrálni tudjam az elmefilozófiai vizsgálódásokkal.

Az olvasó bizonyára úgy fogja találni, hogy e gondolatmenetet a mentális-sal szembeni bizonyos elõítélet jellemzi, talán olyasféle, mint Peter Strawson

recenziója szerint Wittgenstein Vizsgálódásait – legalábbis amennyiben amentális fogalmát a filozófiai közfelfogás szerint értjük. Ez nem véletlen.Vonzódásom Wittgensteinhez és a filozófiai problémák társas aspektusokra fi-gyelmes kezeléséhez Nyíri Kristóf hatásához kötõdik, akinek 1993-ban a Mis-kolci Egyetemen hallgatója voltam, s akitõl e tekintetben a legtöbbet tanultamés tanulom a mai napig. A kortárs elmefilozófia problémáiba – ugyancsakMiskolcon – elõször Forrai Gábor vezetett be, aki utóbb az ELTE-n Sasakawa-ösztöndíjasként témavezetõm is volt. Gábor ez irányú tapogatózásaimbanhosszú éveken át volt segítségemre, problémáimat folyamatosan megvitathat-tam vele. S bár tudom, hogy az itt képviselt álláspontok és a mellettük elõadottérvek jó részét témavezetõim nem osztják, ez a könyv mégsem születhetettvolna meg nélkülük.

Miközben a köteten dolgoztam, számtalan hasznos beszélgetést és vitátfolytattam elõadások, szemináriumok és vacsorák közben kollégákkal és bará-tokkal, akik nehezen feltérképezhetõ, de alapvetõ nyomokat hagytak az itt elõ-adott gondolatokon. Miskolcon sokat beszélgettem ezekrõl a témákról Amb-rus Gergellyel, Koczka Szilárddal, Pléh Csabával, Schwendtner Tiborral,Szepessy Péterrel és Szûcs Zoltán Gáborral; az ELTE-n, Faragó-Szabó István-nal, Komlósi Andreával, Márton Miklóssal, Novák Zsolttal, Pinczés Bálinttal,Pöntör Jenõvel, Simonyi Andrással és Tõzsér Jánossal; a Bristoli EgyetemenJessica Brownnal, Rachel Cooperrel, Julien Deonnával, Antti Karjalainennelés Racsmány Mihállyal; a Cambridge-i Egyetemen Ben Cockayne-nel, AxelGelferttel, Anandi Hattiangadival, Jane Heallel, Peter Liptonnal, Hugh Mellor-ral, Nánay Bencével; az Edinburgh-i Egyetemen Alexander Birddel és DavidBloorral; a Pécsi Tudományegyetemen Garai Zsolttal, Kocsis Lászlóval és PeteKrisztiánnal; az Eötvös Collegiumban Méder Zsomborral, Tamási Katával ésVeres Mátéval; az MTA Filozófiai Kutatóintézetében Farkas Jánossal, GoldenDániellel, Laki Jánossal és Palló Gáborral. Rajtuk kívül még sokan segítettek,hogy elgondolásaim teherbíróképességét kipróbáljam, leginkább Gervain Judit,Logi Gunnarsson, Gyõrffy Balázs, Daniel Hill, Kertész Gergely, Kovács Kris-tóf, Kutrovátz Gábor, Stephen McLeod, E. Szabó László, Tanács János ésZemplén Gábor. Külön köszönet illeti Szûcs Zoltán Gábort, aki a kéziratot vé-gigolvasta és kommentálta, valamint Tõzsér Jánost, aki ezenfelül hosszú órákatszánt arra, hogy egyes problémákat megvitasson velem. Mindannyiuknak hálásvagyok, amiért volt türelmük és energiájuk a problémáimmal foglalkozni. Kö-szönöm azt a személyes támogatást is, amelyet az elmúlt években barátaimtól,Csomós Balázstól, Faragó Pétertõl, Galambos Tamástól, Horváth Zsuzsannától,Kiss Évától, Kovács Béla Lóránttól, Kónya Attilától, Lendvai Ferenctõl, Mol-nár Klárától, Sivadó Ákostól, Tolnay Domonkostól és Tóth Attila Simontólkaptam. Nélkülük minden sokkal nehezebb lett volna.

10 ELÕSZÓ

A kötet egyes fejezetei kisebb-nagyobb mértékben támaszkodnak néhánykorábban megjelent tanulmányomra. A III. fejezet nagyban támaszkodik aGrazer Philosophische Studien (64, 2002) és a Philosophica (71, 2003), az V.a Phänomenologische Forschungen (Beiheft, 2008), a VIII. a WittgensteinJahrbuch (2001) címû folyóiratokban megjelent tanulmányaimra. A II. fejezetkorábbi változata eredetileg a Magyar Pszichológiai Szemlében (62, 2007/2), aIII. fejezeté a Polanyianában (16, 2007), a IV. fejezet a Gervain Judit és PléhCsaba szerkesztette Láthatatlan nyelv (Budapest, Gondolat, 2008) címû kötet-ben, az V. fejezet elõször a Világosságban (48, 2007/11), a VII. fejezeté pediga Laki János és Neumer Katalin szerkesztette Minden filozófia „nyelvkritika”(2. kötet. Budapest, Gondolat, 2004) címû kötetben jelent meg.

Az évek során számos ösztöndíjat kaptam, s csak remélhetem, hogy ezeket atámogatásokat itt sikerül valamelyest meghálálnom. 1998/1999-ben az EL-TE-n Sasakawa-ösztöndíjas, majd 1999/2000-ben a Bristoli Egyetemen So-ros–Chevening-ösztöndíjas voltam. 2000–2003 között a cambridge-i TrinityCollege gáláns támogatásat élvezhettem mint External Research Student, s ezalapvetõ jelentõségû volt a jelen vállalkozás szempontjából. Hazatérve azMTA Filozófiai Kutatóintézete és a Miskolci Egyetem biztosította számomraa munka folytatásához szükséges feltételeket. 2005-ben Eötvös-ösztöndíjas-ként ismét visszatérhettem Cambridge-be. A végeredmény szempontjából na-gyon fontos volt 2006 nyara, melyet az Edinburgh-i Egyetemen az Institute forAdvanced Studies in the Humanitiesben tölthettem Mellon-ösztöndíjasként.Az évek során az MTA és a Brit Akadémia megállapodása jóvoltából számosalkalommal kutathattam a Cambridge-i és az Edinburgh-i Egyetemen, s eznemcsak a szakmai kapcsolatok folyamatos ápolását biztosította, hanem azt is,hogy a legfrissebb szakirodalomhoz és a munkához szükséges infrastrukturá-lis háttérhez idõrõl idõre hozzáférhettem. E támogatások nélkül ez a munkaaligha készült volna el.

És mindennek neki sem foghattam volna, ha nem számíthatok mindig ésmegingathatatlanul Édesanyám támogatására.

Budapest–Miskolc, 2007. december

ELÕSZÓ 11

I. Bevezetés – avagy hogyan vegyük komolyana népi pszichológiát?

Ha kognitív vállalkozásnak tekintjük, a filozófia nem szólhat közvetlenül ar-ról, hogy mi és hogyan van a világban, mert eszközei – bármilyen irányzatotvagy iskolát kövessünk is – ehhez nem engednek közvetlen hozzáférést. Ha fi-lozófiánkban mégis ezzel próbálkozunk, önmagunkat csapjuk be. Arról, hogyhogyan állnak a dolgok a világban, csak empirikusan megalapozott vizsgáló-dás tudósíthat. A filozófia ott kezdõdhet, ahol problematikus fogalmakba üt-közünk: e fogalmak jelentik illetékességi területét, s egyben megszabják hatá-rait is. A filozófia nem empirikus vizsgálódás, hanem karosszékben végzetttevékenység, amely arra való, hogy általa jobban értsük meg fogalmaink ter-mészetét, mûködését, egymáshoz fûzõdõ viszonyát stb. A filozófia ebben azértelemben a priori: anyaga fogalmi természetû, a számára érdekes viszonyokfogalmi viszonyok, s ezek feltárása csak a fogalmakból magukból s nem a ta-pasztalatból lehetséges.

Mivel fogalmaink a világra vonatkoznak, így végsõ soron persze a filozófiais. Ám a filozófia és a világ kapcsolata mindig közvetett: a filozófia csakannyiban és csak úgy szól a világról, amennyiben és ahogyan fogalmak elem-zése által lehetséges. Éppen e kapcsolat közvetettsége miatt a filozófia céljanem lehet a világra vonatkozó végsõ igazságok feltárása. Ugyanakkor a fel-adat sem lehet a fogalmakra vonatkozó végsõ igazságok feltárása: tapasztala-taink, mindennapi gyakorlatunk, megismerésünk, életformánk stb. változásaifogalmainkat szüntelenül alakítják, minek során régi fogalmi feszültségekszûnnek meg, s újak keletkeznek. Ennek a folyamatnak s nem „örök filozófiaikérdéseknek” köszönhetõ a philosophia perennis. Egynémely kérdések tartós-sága pusztán a fennálló fogalmi feszültségek tartósságának köszönhetõ, s nemannak, hogy a filozófiának van sajátos tárgya, hogy vannak sajátlagosan disz-ciplináris problémái, s feladata az, hogy ezeket feltárja és megoldja. A filozó-

fiai vállalkozás potenciálisan azért végtelen, mert fogalmaink és életünkbenbetöltött szerepük lassan, de folyamatosan változik, s az ebbõl származó fe-szültségeknek és problémáknak, az életvilágban zajló változások fogalmi kö-vetkezményeinek vizsgálatára állandó az igény.

A filozófia tehát – amennyiben e változások fogalmainkban tükrözõdõ kö-vetkezményeit vizsgálja – reaktív tevékenység, s Minerva baglya ezért kezdimeg csak alkonyatkor röptét. De így értve sem válik a filozófia öncélúvá: mertbár fogalmi problémáit kívülrõl és készen kapja, azokat nem formálja, csakelemzi – s ennélfogva, Wittgensteinnel (1992, 124.§) szólva, mindent úgyhagy, ahogy van –, fogalmaink tisztázásával mégis hozzájárul a világ és benneaz ember megértéséhez. Megmutatja, hogy fogalmaink által, emberi nézõpont-ból milyen képet alkothatunk a világról, benne önmagunkról, s valamiféle te-rápiaként nézõpontokat javasol, ahonnan nézve eltûnnek azok a problémák,amelyek fogalmaink természetének – azaz diskurzusainkban, életformánkbanbetöltött szerepének – félreértésébõl fakadnak. Az effajta félreértés többnyireannak a következménye, hogy hajlamosak vagyunk elfogadni azt a felszíni ké-pet, amelyet fogalomhasználatunk a felületes szemlélõnek sugall, s amelyolyan implicit feltevéseken nyugszik, melyeknek – némi fáradsággal kimutat-hatóan – nem képes megfelelni.

Amikor a feladatot így határozom meg, azzal ahhoz a hagyományhoz csat-lakozom, melyet analitikus filozófiának szokás nevezni. Itt azonban továbbimegszorításokra van szükség, mert az analitikus filozófia nem egységes vállal-kozás. Az imént vázolt felfogással elhatárolódom – egyfelõl – az analitikus fi-lozófia egyik befolyásos ágára jellemzõ szcientizmustól, attól a nézettõl, melyszerint a filozófia nem autonóm tudásterület, hanem a tudománnyal folytonos.Ez a felfogás abból a kettõs elkötelezettségbõl indul ki, hogy a filozófia a vi-lágra vonatkozó elméletalkotás terepe, és hogy a világ leírására csak a tudo-mány alkalmas – ezért ha a filozófiát kognitív vállalkozásnak tekintjük, akkora tudománnyal folytonosnak kell lennie.

Arra a kérdésre, hogy mi és hogyan van a világban, a tudomány képes olyanválaszokat adni, amelyekre számtalan probléma mûködõképes megoldása ala-pozható – ezzel fenntartások nélkül egyet tudok érteni. Ebben a vállalkozásbanazonban a filozófia nem a tudomány versenytársa, sem szövetségese. BernardWilliams (2000, 481) helyesen teszi fel a kérdést:

Annak a gondolatnak, hogy a tudomány és csakis a tudomány írja le a világotperspektívafüggetlenül úgy, ahogyan az van, miért kellene azt jelenteni, hogy nem lé-tezik független filozófiai vállalkozás? Ez csak abból a feltevésbõl következne, hogyha van független filozófiai vállalkozás, akkor annak az a célja, hogy a világot írja leúgy, ahogyan az van, perspektívafüggetlenül. És miért kellene ezt elfogadnunk?

I. BEVEZETÉS – AVAGY HOGYAN VEGYÜK KOMOLYAN A NÉPI PSZICHOLÓGIÁT? 13

Nem kell elfogadnunk. A fogalomelemzésként értett filozófia nem pusztánelkülönül az empirikus vizsgálódásként és elméletalkotásként értett tudo-mánytól, hanem – mint nem empirikus vállalkozás – annak eredményeire semtámaszkodik.1 Világos, hogy a tudomány is alakítja a fogalmainkat, olykor fe-szültségeket teremt fogalmaink között, s ennyiben hatással van a filozófiaivizsgálódásra. De ez másfajta tevékenységekre, gyakorlatokra és diskurzusok-ra is jellemzõ, s ebben az értelemben a tudománynak nincs kitüntetett szerepe afilozófiai vizsgálódás szempontjából.

A filozófiai vizsgálódás itt képviselt módszere elkülönül – másfelõl – azanalitikus filozófia egy másik ágában képviselt spekulatív attitûdtõl is, mely apriori belátásokból gondol következtetéseket levonni arra nézve, hogy mi éshogyan van a világban. Ezzel a felfogással a filozófia valóban vagy a tudo-mány szövetségesévé, vagy versenytársává válik, mint a világ megismerésé-nek kiegészítõ vagy alternatív, de a priori módszere, amely a metafizikáramint „a valóság legalapvetõbb struktúrájának szisztematikus tanulmányozásá-ra” épül (Lowe 1999, 2). Csakhogy ez észbeli képességeink olyasfajta túlbe-csülése, melyet Kant méltán bélyegzett dogmatizmusnak, s amelytõl igen he-lyesen óvott, mivel „a dolgokból csak azt ismerjük meg a priori módon, amitmi magunk helyezünk beléjük” (Kant 2004, B xviii). Azt remélni, hogy magá-ról a világról szerezhetünk ismereteket karosszékbõl: kognitív elbizakodott-ság. Az ilyesfajta spekulációk igazolása súlyos problémának tûnik, hacsaknem élünk azzal a nem kevésbé problematikus feltevéssel, hogy a valóság leg-alapvetõbb struktúrái a priori hozzáférhetõk. E nehézségek feloldása nélkülaligha van értelme kitartani amellett, hogy ily módon valóban tudásra teszünkszert.

Sokak szerint ugyanakkor a fogalomelemzés hasonlóképpen tarthatatlanmódszere a filozófiai vizsgálódásnak. Gyakran hangoztatott ellenvetés, hogyaz e módszer melletti elkötelezettség egyúttal az analitikus/szintetikus distink-ció robusztus változata mellett is elkötelezettséget jelent (lásd pl. Harman1994, 43–48), márpedig úgy szokás tartani, hogy ennek Quine (1951) óta igenrossz a pedigréje. Még ha félretesszük is a quine-i bírálattal szembeni fenntar-tásokat, e kritika alapján általában utasítani el a fogalomelemzést azt jelenti,hogy a fürdõvízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Quine kritikája érvényes lehetazokkal a próbálkozásokkal szemben, amelyekben egy fogalom alkalmazásá-nak szükséges és elégséges feltételeit keressük úgy, hogy az éppen elemzett fo-galmunkat alapvetõbbnek és problémamentesnek gondolt fogalmakra vezet-

14 I. BEVEZETÉS – AVAGY HOGYAN VEGYÜK KOMOLYAN A NÉPI PSZICHOLÓGIÁT?

1 Így lesz ez a következõ oldalakon is. Amikor tudományos eredményekre hivatkozom,akkor azt nem az érvelés részeként teszem, hanem pusztán a fogalomelemzés intuitíve talánkevésbé plauzibilis eredményeinek független alátámasztására.

jük vissza, s a kapott eredményeket gondolatkísérletekkel teszteljük.2 Hogyazonban a fogalomelemzésnek nem ez az egyetlen járható útja, azt maga Quine(1948) is megmutatja, amikor arra a régi kérdésre, hogy tulajdonság-e a léte-zés, úgy válaszol, hogy a kopulát tartalmazó mondatokat addig parafrazálja,míg a kijelentések logikai szerkezetében a kopula végül nem predikátumként,hanem kvantorként jelenik meg.

A filozófiai problémák kezelésében azonban a parafrázis módszere – és ál-talában: a logikai szerkezet elemzése – csak viszonylag ritkán alkalmazható asiker reményével, mert a kijelentések újrafogalmazása és a szerkezetük újfajtaszemlélete csak akkor jelenthet megoldást, ha a nehézség a logikai szerkezetfélreértésébõl fakad.3 De ebbõl még nem következik, hogy a kognitív haszonreményével kecsegtetõ filozófiai kérdések körét olyan szûkre kell szabjuk,amilyenre a parafrázis módszere engedi, mivel ezzel még nem merítettük ki afogalomelemzés lehetséges módszereinek körét. G. E. Moore (pl. 1939, 1959)már az analitikus filozófia születésének hajnalán megmutatta, hogy nem az azegyedüli legitim eljárás, ha fogalmainkat más, kevésbé problematikusnak hittfogalmakra próbáljuk visszavezetni, hanem az is termékeny lehet, ha fogal-maink egymás közötti viszonyának feltérképezése révén próbálunk enyhítenifilozófiai bajainkon.4 Az ilyesfajta hozzáállásnak kétség kívül a késeiWittgenstein (pl. 1989, 1992) a legbefolyásosabb képviselõje, aki a fogalom-használat mélyrétegeinek, a „nyelv grammatikájának” feltérképezését tekin-tette a filozófiai problémák feloldásához vezetõ vizsgálódások kulcsának.

Ha ekképpen elemezzük fogalmainkat, akkor az elemzés szerkezete – elté-rõen a szükséges és elégséges feltételek feltárásának szerkezetétõl – nem egyfához lesz hasonlatos, melynek törzse az analysandum, s ágai az analysansok,mivel elemzésünk itt nem a fogalmak elemibb fogalmakra bontása révén ha-


2 A legtermékenyebb példa erre az a vita, amely a tudás fogalmának igazolt igaz hitkéntvaló elemzése körül bontakozott ki Gettier (1963) híres cikke nyomán, s futott részbenzsákutcába – ám aligha volt minden hozadék nélkül, hisz ennek eredményeként születtekmeg az externalista igazoláselméletek.

3 Hasonló értelemben rehabilitálja és követi a fogalmi analízis módszerét újabban FrankJackson (1998, 45 sk.), bár õ maga nagyobb nyereséget remél ettõl, mint amit én remélhetõ-nek látok: parafrázisok révén az összes kijelentést visszavezethetõnek látja a világ teljes fi-zikai leírásában szereplõ kijelentésekre. Ez azonban azért problematikus, mert még ha afizikalizmus igaz is (ami vagy empirikus, vagy világnézeti kérdés, így a priori nem dönthe-tõ el [lásd III.1.]), számos diskurzusunk jól argumentálhatóan nem tényállító jellegû (pl. azetika, esztétika), s ha ezt elfogadjuk, akkor az e diskurzusokban tett állítások nem írnak lesemmit, ami visszavezethetõ volna a világ fizikai állapotának igaz leírására, illetve amirevisszavezethetõk, az távolról sem fog hasonlítani az eredeti kijelentésünkre.

4 Moore-ról és a fogalomelemzés különféle formáiról lásd Kelemen (1984, 96–104).

lad, hanem inkább pókhálószerûen rajzolja fel az egymással változatos kap-csolatokban álló fogalmak viszonyrendszerét. E pókhálószerû szervezõdés ré-vén láthatóvá válik, hogy fogalmaink nem atomisztikusak, hanem egymássalösszefüggõ diskurzusokba, idiómákba, nyelvjátékokba stb. szervezõdnek. Azegyes fogalmak megértése így az õket befoglaló diskurzusok természeténekmegértésétõl válik függõvé. Ez annyit tesz, mint feltárni azt a funkciót, ame-lyet a kérdéses diskurzusok mindennapjainkban, életformánkban betöltenek,azt a módot, ahogyan betöltik azt, s azokat az elõfeltevéseket, melyeken mûkö-désük – illetve filozófiai problémák esetében: mûködésük félreértése – nyug-szik. Ez pedig úgy lehetséges, ha megértjük a diskurzusokban szereplõ fogal-mak használatát és egymáshoz való viszonyát.

Elsõ pillantásra úgy tûnhet, ez a módszer körben forgó: mintha a fogalmakmegértését a diskurzus elõzetes megértésétõl, míg a diskurzus megértését a fo-galmak természetének feltárásától tenné függõvé. Ez azonban csak látszat:mindössze arról van szó, hogy a fogalmak elemzését az õket befoglaló diskur-zusra figyelemmel végezzük, s hogy a diskurzusról alkotott képünket az ered-mények fényében folyamatosan módosítjuk. Ezzel a módszerrel egyfelõlugyan lemondunk arról a reményrõl, hogy rögzíthetnénk az egyes fogalmakalkalmazásának szükséges és elégséges feltételeit – ezzel azonban csak olyas-mirõl mondunk le, amit még egyetlen fogalom esetében sem sikerült maradék-talanul beváltani. Másfelõl viszont esélyt kapunk arra, hogy fogalmainkat tá-gabb kontextusukban, az életformánkban betöltött szerepük révén értsük meg,hogy feltárjuk, miként járulnak hozzá a világról és benne önmagunkról kiala-kított képünkhöz. Ezzel közelebb jutunk a válaszhoz arra a kérdésre, melyetKant (1974, 130 sk.) az in sensu cosmopolitico értett filozófia legfõbb kérdésé-nek tart, jelesül, hogy „Mi az ember?”. Így a filozófiának mint fogalomelem-zésnek ez a módszere része annak a vállalkozásnak, melynek középpontjábanaz ember természetrajza áll, s ezzel ahhoz a programhoz csatlakozik, melynekeltérõ filozófiai vízióval, stílussal és módszerekkel ugyan, de Hume, Kant ésWittgenstein egyaránt képviselõi voltak.5

Pszichológiai fogalmaink megértésének középponti szerep jut ebben a vál-lalkozásban. A népi pszichológia az a diskurzus, amelyben különféle ágensek-nek mentális állapotokat tulajdonítunk.6 Ez tartalmazza a mindennapi pszi-chológiai gyakorlatunkban használatos fogalmakat, amelyekkel a mentális


5 Hume (1976, 16skk.) és Kant (1974) esetében ez explicite vállalt és nyilvánvaló,Wittgenstein persze sokkal enigmatikusabb; errõl az aspektusról lásd Schulte (2004).

6 A kifejtést megkönnyíti, ezért a népi pszichológiára gyakorta egyszerûen csak pszi-chológiaként utalok a továbbiakban. Ha egyéb megszorítások nélkül alkalmazom, a két ter-minus felcserélhetõ egymással.

állapotokat és eseményeket osztályozzuk – az olyanokat, mint hit, vágy, cse-lekvés, akarat, szándék, félelem, érzelem, döntés stb. és ezekkel szoros kap-csolatban a filozófia számára legfontosabbat: az elmét. Ez a diskurzus éle-tünkbõl kiküszöbölhetetlen. Elõször is ennek révén alkotunk fogalmatönmagunkról mint gondolkodó, akaró és érzõ lényekrõl – és nem tudunk ma-gunkra másként gondolni. E diskurzus fogalmain keresztül szemlélünk továb-bá másokat, és ezek révén értjük meg társas viszonyainkat is. Általában szólvaezek segítségével ismerjük ki magunkat saját belsõ világunkban és a társas vi-lágban egyaránt. Ilyenformán a népi pszichológia elválaszthatatlanul összefo-nódik köznapi antropológiánkkal, azzal, hogy milyen lénynek is tartjuk az em-bert. Ezért az, hogy miként vélekedünk a népi pszichológiáról, egyben azemberrõl, a magunkénak vallott kép legfõbb vonalait is meghatározza.

Ez azonban csak akkor igaz, ha pszichológiai fogalmainkat hétköznapihasználatuk kontextusában tekintjük. Mindennapi pszichológiai fogalmainkgyakorta kerülnek át természetes közegüktõl idegen, tudományos kontextu-sokba, és töltõdnek fel technikai tartalommal. A jelentések effajta különbözõ-ségei azonban ritkán kapnak megfelelõ filozófiai figyelmet, pedig

[n]aiv dolog azt feltételezni, hogy a hétköznapi pszichológia (a „népi pszicholó-gia”), az ortodox komputácionizmus, a konnekcionizmus, az idegtudomány stb. areprezentáció azonos fogalmával dolgozik. Ahhoz, hogy megértsük a mentális rep-rezentáció valamilyen elméleti konstrukciót megalapozó fogalmát, meg kell érteniazt a magyarázó szerepet, amelyet ez a konstrukció a mentális reprezentációkhozrendel. Éppen azért, mert a mentális reprezentációnak különbözõ magyarázó szerepjut a „népi pszichológiában”, az ortodox komputácionizmusban, a konnekcioniz-musban és az idegtudományban naiv azt feltételezni, hogy mind ugyanazt a fogal-mat használják. Nem kérdezhetjük egyszerûen (és naivan) azt, hogy „Mi a mentálisreprezentáció természete?”; ez reménytelenül parttalan kérdés. Helyette inkább kikell választanunk valamilyen elméleti konstrukciót, és azt kérdezni, hogy milyenelméleti szerepet játszik a mentális reprezentáció ebben a konstrukcióban. (Cum-mins 1989, 13)

Az itt következõ oldalakon éppen ilyen programot próbálok megvalósítani.Kérdéseim általában a népi pszichológiai fogalmak mûködésére vonatkoznaktermészetes kontextusukban, arra, hogy ezek a fogalmak és a belõlük szerve-zõdõ diskurzus milyen szerepet játszik mindennapjainkban.

Az igény ennek filozófiai megértésére azért permanens, mert pszichológiaifogalmaink krónikusan problematikusak. Nem látjuk tisztán, mire vonatkoz-nak, milyen fajta dolgok is azok az entitások, amelyekre utalnak, s milyen vi-szonyban állnak a világ többi komponensével – errõl szól a test-lélek problé-ma. Nem látjuk világosan továbbá, hogy miként mûködnek mások és önma-


gunk viselkedésének megértésében, s azt sem, hogyan teszünk szert rájuk –errõl szól a népipszichológia-vita.7

Noha e problémák tartósak, mégis úgy tûnik, hogy filozófiai közmegegye-zés mutatkozik a népi pszichológia szemantikájának és metafizikájának alap-vonalait illetõen – jelesül abban, hogy itt – valamilyen nagyon tág értelemben– tényállító diskurzusról van szó: az ebben megfogalmazott állításokat igazzávagy hamissá teszi, hogy miként állnak a dolgok azzal az ágenssel, akirõl eze-ket állítjuk. Nagyrészt egyetértés van a diskurzus funkcióját illetõen is – jele-sül, hogy azt elsõsorban deskriptív, prediktív és magyarázó céllal használjuk.Összefoglalva tehát a filozófiai közvélekedést: a népi pszichológiát metarep-rezentációra, az ágensek belsõ állapotainak leírására használjuk, amelyekhezkognitív hozzáférés e leírásokon keresztül vezet, s erre alapozva teszünk elõre-jelzéseket és adunk magyarázatokat az ágensek viselkedésérõl és belsõ állapo-tainak alakulásáról. Ennek a konszenzusnak azonban igencsak kétes az értékemindaddig, amíg nem látjuk világosan a fenti problémák megoldását. Ebben akönyvben e konszenzus ellenében fogok érvelni, és megkísérlek olyan alterna-tívát megfogalmazni, amelyre a népi pszichológiának ezt a felfogását lecserél-hetjük.

Az a széles körben elfogadott elõfeltevés, hogy a népi pszichológia alapvetõfunkciója a viselkedés mozgatórugóinak reprezentációja és ennek révén a vi-selkedés elõrejelzése és magyarázata, abból fakad, hogy a filozófusok (és apszichológusok is) többnyire meggyõzõnek tartják a diskurzus manifeszt ké-pét, azt, amely a fogalmak reflektálatlan használatából a felületes szemlélõszámára körvonalazódik. Különösebb elmélyülés nélkül valóban úgy látszik,hogy pszichológiai szótárunkra támaszkodva magyarázatokat és elõrejelzé-seket fogalmazunk meg az egyes ágensek viselkedésével kapcsolatban. Filo-zófiai értelemben komolyan venni a népi pszichológiát annyit tesz, mint nemfogadni el névértéken és reflektálatlanul ezt a képet. Mielõtt döntenénk a dis-kurzust illetõ ontológiai elkötelezettségeinkrõl és episztemikus elvárásainkról,helyénvaló számot vetni a diskurzus sajátosságaival, mert csak ezután lehetmegalapozottan levonni a megfelelõ metafizikai és ismeretelméleti következ-tetéseket. Az így kapott metafizikai következtetések megmutatják, hogy mek-kora az ontológiai teherbírása a mentális állapotokat tulajdonító kijelentések-nek – azaz, hogy alkalmasak-e egyáltalán a létezõk valamely régiójánakreprezentálására, és hogy milyen feltételek teljesülése esetén tarthatnak szá-mot arra, hogy igaznak tartsuk õket. Az ismeretelméleti következtetések pedigmegmutatják, hogy mentálisállapot-tulajdonításainknak mi az episztemikus


7 A vita összefoglalásához lásd Davies (1994), valamint a két reprezentatív gyûjtemé-nyes kötetet: Davies és Stone (1995a, 1995b).

státusa, milyen ismeretekre és hogyan teszünk szert népi pszichológiánk ré-vén. A diskurzus sajátosságainak elemzése tehát annak feltárására irányul,hogy mi a funkciója, hol húzódik teljesítõképességének határa, milyen elvárá-soknak tud megfelelni.

Ez a vállalkozás – Strawson (1959, 9) jól ismert fordulatával élve – a revizi-onista metafizika mûfajába sorolható: nem arra törekszik – mint ellenpárja, adeskriptív metafizika tenné –, hogy leírja vagy megerõsítse mindazt, amit anépi pszichológia manifeszt képe sugall a mentális ontológiájáról,8 hanemarra, hogy a népi pszichológiai diskurzus mélyebben fekvõ sajátosságait fel-tárva revideálja a felületes szemlélõ által elfogadott ontológiát. Erre itt úgyteszek kísérletet, hogy az ontológia revíziójából ne következzen egyúttal adiskurzus gyakorlatának revíziójára tett javaslat. Az a fentebb említettwittgensteini belátás, hogy a filozófia mindent úgy hagy, ahogyan van, egy-aránt olvasható normatív és deskriptív értelemben. Egyszerre óv a filozófiaiaktivizmustól, attól, hogy a végsõ igazság birtokosának gondolva magunkatmeg akarjuk változtatni a világot, és ugyanakkor rámutat a filozófiai vizsgáló-dás eredményeinek ténylegesen korlátozott gyakorlati hatékonyságára. Ebbõlokulva a metafizikai revízió általában szólva jobban teszi, ha érintetlenülhagyja a mindennapi gyakorlatot, s inkább arra törekszik, hogy a diskurzusszámára éppen e gyakorlat fényében teremtsen respektálható metafizikát.A diskurzushoz illesztett metafizika csak akkor lehet plauzibilis, ha elfogadásanem követeli, hogy nyelvi gyakorlatainkat felforgassuk.

E vállalkozás sikerességének legfontosabb kritériuma, hogy sikerül-e apszichológiai diskurzus metafizikáját hézagmentesen illeszteni a metafizikai-lag kevésbé problematikusnak tekintett diskurzusainkhoz. Úgy tûnik, hogy amentális manifeszt képe leginkább a tudománnyal van feszült viszonyban:mintha ugyanannak a jelenséghalmaznak – az ember belsõ mûködésének és vi-selkedése okainak – két egymással nem, vagy csak igen nehezen összeegyez-tethetõ elméletét kínálnák. A népi pszichológia metafizikájának revíziója egy-részt tehát arra irányul, hogy ezt a külsõ feszültséget megszüntesse.

A revizionista metafizika nem nélkülözheti a deskriptív metafizika esz-közeit: elõbb ugyanis látni kell, hogy mi az, ami revízióra szorul, s azt is,hogy miért. Ilyenformán a pszichológiai diskurzus metafizikai revíziója,újfent Wittgensteinnel (1992, II, 268) szólva arra a felismerésre támaszko-dik, hogy

[n]yelvünk elõször is egy képet ír le. Hogy mi történjék a képpel, hogy hogyan kellhasználni – ez homályban marad. De az azért világos, hogy ezt fel kell tárnunk, ha


8 A manifeszt kép és az ilyesfajta metafizika viszonyáról lásd Sellars (1962, 8 sk.).

meg akarjuk érteni az általunk használt kijelentés értelmét. A kép azonban mentesí-teni látszik bennünket e munka alól; eleve utal egy bizonyos használatra. Így csinálbolondot belõlünk.

A deskriptív metafizika adja tehát a revizionista metafizika anyagát és moti-vációját egyaránt azáltal, hogy rekonstruálja a diskurzus manifeszt képénekmetafizikai elkötelezettségeit, s feltárja e manifeszt kép és a diskurzus – élet-formánkban betöltött szerepébõl fakadó – természete közötti feszültséget.A revizionista metafizika másrészt tehát arra törekszik, hogy ezeket a belsõ fe-szültségeket az ontológiai elkötelezettségek módosításával oldja fel. A követ-kezõkben arra teszek kísérletet, hogy a mentálisra vonatkozó diskurzusunk ekülsõ és belsõ feszültségeit is felszámoljam.

Végeredményben tehát a diskurzus revideált képéhez jutunk, egy olyanképhez, amely e külsõ és belsõ feszültségektõl egyaránt mentes. Mivel a reví-zió azoknak az intuitív ontológiai elkötelezettségeknek a felülvizsgálatát je-lenti, amelyek abból fakadnak, hogy mi magunk reflektálatlanul veszünk résztbenne – azaz egyszerûen csak használjuk a mindennapokban –, így a revíziónyomán kapott eredmények primér intuícióink szempontjából jellemzõen ide-genek lesznek, hisz’ a diskurzus manifeszt képének ellentmondanak. Ez azon-ban nem nyilvánvaló hátránya a revizionista metafizikának: a józan észen ala-puló fogalmi intuíció ritkán jó tanácsadó, könnyen félrevezet és túlságosanszubjektív. Ahogy a filozófia története is mutatja, fogalmaink természetét olygyakran ítéljük meg rosszul, hogy nem szerencsés intuíciónkra mint végsõdöntõbíróra hagyatkozni.

A revízió folyamán a dialektikus szkepszis módszerére támaszkodom:9 elõ-ször rekonstruálom azt a manifeszt képet, amelyre a népi pszichológiai diskur-zus mindennapi használata utal, s amelyet intuitíve hajlamosak vagyunk elfo-gadni, s amellett érvelek, hogy ez a kép nagyban meghatározza, hogy mikénttekintenek a népi pszichológiára napjaink elmefilozófiájában. Majd megvizs-gálom, hogy milyen feltételeket kellene a diskurzusnak kielégítenie ahhoz,hogy ez a kép fenntartható legyen, s úgy érvelek, hogy ezek a feltételek nemteljesülnek. Ez a részkonklúzió motiválja, hogy a manifeszt kép helyett mási-kat konstruáljak. E konstrukcióban a mentálisra vonatkozó fogalmaink termé-


9 A dialektikus szkepticizmus fogalmát Gary Ebbs (1997, 10 sk., 40 sk., 313 sk.) hasz-nálja a jelentésszkepticizmus Kripke (1982) által képviselt változatának jellemzésére –mely a jelentés köznapi képének elvárásaitól indulva jut arra a következtetésre, hogy ezekkielégíthetetlenek. Ebbs ezt szembeállítja a tudományos szkepticizmussal, mellyel Quine(pl. 1960) jelentésszkepticizmusát jellemzi, amely a tudomány által kínált kép alapján kriti-zálja a jelentés fogalmát.

szetének vizsgálatától indulok, s azt a kérdést feszegetem, hogy e fogalmakmiként szervezõdnek diskurzusba, s hogy így, diskurzusba szervezõdve mirealkalmasak. Ezzel a háttérrel egy alternatív képet vázolok, amely összhangbanvan a pszichológiai fogalmak feltárt sajátosságaival, és megmutatom, hogy azígy felfogott pszichológia miképpen lehetséges. A népi pszichológia természe-tét ekként feltérképezve fontolható meg az a kérdés, hogy miként revideáljuk anépi pszichológia manifeszt ontológiáját. Ezért végezetül azt az alternatív me-tafizikát vázolom, amely a diskurzus itt elõterjesztett képével és a pszichológi-ai gyakorlattal egyaránt összhangban van. Ez az itt következõ fejezetek prog-ramja.

Végül egy figyelmeztetés. A fentiekbõl kitûnik, hogy az elemzés itt követettmódszere fogalmi – Strawson (1979) egy másik distinkcióját idézve –, analiti-kus-filozófiai és nem genetikus-pszichológiai lesz. A fogalmak és a diskurzussajátosságait statikusan fogom vizsgálni, s nem azt, hogy miként alakulnak ki,vagy hogyan fejlõdnek ezek a fogalmak akár filo- akár ontogenetikus értelem-ben. A fõ kérdés – a vonatkozó pszichológiai és filozófiai irodalom túlnyomórészének elsõdleges érdeklõdésétõl eltérõen – itt nem az, hogy hogyan va-gyunk képesek elõre jelezni mások viselkedését. Ez a kérdés a népi pszicholó-gia felõl szemlélve csak akkor jelentkezik, ha már elkötelezõdtünk amellett,hogy ez a diskurzus szoros kapcsolatban áll viselkedéskoordinációs vagy álta-lánosabban: metareprezentációs képességeinkkel. Ez az elkötelezettség – mely adiskurzus manifeszt képében gyökerezik – széles körben jellemzi a filozófuso-kat és a pszichológusokat egyaránt, itt azonban éppen ennek a megalapozottsá-gát igyekszem kétségbe vonni. Elsõdleges célom, hogy a diskurzus manifesztképének elemzésétõl indulva megmutassam, az nincs összhangban a diskurzustermészetével, s olyan revízióra teszek javaslatot, amellyel ez az összhangmegteremthetõ, s amely egyúttal a tudományos és a népi pszichológia közöttifeszültséget is eltünteti. Részben ennek következtében a mentális jelenségekfenomenális aspektusával nem fogok foglalkozni, kizárólag a népi pszicholó-giai fogalmakra öszpontosítok.


II. A mentális realizmus két fajtája

II.1. Bevezetés

Ösztönös ontológiánk a mentálissal kapcsolatban realista: józan – azaz nem fi-lozofikus – pillanatainkban jellemzõen nem kételkedünk abban, hogy vannakmentális állapotaink. Némiképp filozofikusabban tekintve azonban ezzel egy-felõl nagyon keveset mondunk, másfelõl nagyon homályosan. Keveset, mertnem mondjuk meg, hogy mi is az a dolog, amire ez a realizmus vonatkozik, éshomályosan, mert nem mondjuk meg, milyen értelemben beszélünk realiz-musról. Michael Dummett (2000, 20) úgy véli, hogy a realizmusra vonatkozóvitáink legalább a realisták oldaláról szemlélve egyértelmûek.

Arról szólnak, hogy vajon realista álláspontot kell-e elfoglalnunk a létezõk ezenvagy azon osztályát illetõen. A realista nézet bármelyik esetben meghatározott. Ez-zel szemben elutasítása számos lehetséges formát ölthet, s ezek mindegyike azadott tárgyra vonatkozó antirealizmus változata.

Ennél még szigorúbb Ruth Millikan (1986b, 194), amikor úgy fogalmaz,hogy csak egyfajta realizmus és egyfajta antirealizmus lehetséges. Ebben a fe-jezetben azt próbálom megmutatni, hogy a realista álláspont a mentálissal kap-csolatban korántsem olyan egyértelmûen meghatározott, ahogy Dummett ésMillikan nyomán gondolnánk: ebben a kontextusban legalább kétféle lehetsé-ges és alapvetõen eltérõ realista álláspontot kell megkülönböztetnünk – s mi-közben e fejezet a mentális realizmusról szól, tanulságait mégis általánosítha-tónak gondolom a realizmus-antirealizmus vitára is.

A realizmus két értelme között a következõ distinkciót tehetjük: egyik érte-lemben a fogalom jelenthet ontológiai elkötelezettséget entitások egy osztályamellett. Ebben az értelemben a mentális realizmus szerint a létezõk listájánszerepelnek olyasfajta entitások, mint mentális állapotok, tulajdonságok, tár-

gyak, attribútumok, szubsztanciák stb. – attól függõen, hogy milyen konkréttartalmat adunk a mentálisra vonatkozó ontológiánknak. A másik értelemben arealizmus egy diskurzus realista interpretációját jelenti. Esetünkben a szóbanforgó diskurzus a népi pszichológia, mely a mentálisra vonatkozó fogalmainktárháza. Ezzel kapcsolatban realistának lenni a diskurzus tényállító értelmezé-sét jelenti, amely nem áll szükségszerû kapcsolatban a mentális entitásokra vo-natkozó attitûdünkkel.

A kétféle realizmus közötti különbség abban áll, hogy mire vonatkozik a re-alista attitûd: arra, hogy miként állnak a dolgok a világ egy régiójában, vagyarra, hogy miként szemlélünk egy adott régióra vonatkozó beszédmódot. Ez akülönbség jelentõs eltéréssel jár a két realista álláspont tartalmában. A kétfélerealizmus nem összeegyeztethetetlen egymással, ugyanakkor nem is járnakkéz a kézben. Ahogyan látni fogjuk, a népi pszichológia realista értelmezéseegyütt járhat a mentális entitásokkal kapcsolatos realizmussal – ha összekap-csolódik azzal a meggyõzõdéssel, hogy a népi pszichológia igaz leírását adja avilág mentális régiójának. A kétféle realizmus azonban alapvetõen függetlenegymástól: lehetséges mentális entitásokkal kapcsolatban realistának lennianélkül, hogy realista olvasatot kapcsolnánk a népi pszichológiai diskurzus-hoz. És megfordítva: lehetséges realista módon értelmezni a népi pszichológi-át anélkül, hogy realisták lennénk a mentális entitásokkal kapcsolatban. Ebbena fejezetben ezt igyekszem megmutatni.

II.2. A népi pszichológia manifeszt képe

Wilfrid Sellars (1962) a népi pszichológiát a tudományos képpel szembeállí-tott manifeszt kép részének tekinti. A manifeszt kép szerinte a világról alkotottköznapi elméleteink gyûjteménye, melyek segítségével a mindennapi gyakor-latunk számára releváns módon elrendezzük a bennünket körülvevõ világ je-lenségeit. Így a népi pszichológiát – a népi fizikával, meteorológiával, kozmo-lógiával stb. együtt – afféle prototudományos elméletként szemléli, amely arravaló, hogy általa a világ egy régiójáról ismereteket szerezzünk. Azonban anépi pszichológiának ez az értelmezése csupán egyike a diskurzus számos le-hetséges rekonstrukciójának. Ezért miközben egyet lehet érteni azzal, hogy anépi pszichológia valóban része a manifeszt képnek, ebbõl nem következik,hogy ebben a képben valóban prototudományként, egyfajta elméletként kellelhelyeznünk: értelmes vállalkozás azt vizsgálni, hogy a diskurzus milyen re-konstrukcióját fogadjuk el a manifeszt kép részeként, hogy miként értelmez-zük a diskurzus funkcióját és mûködését. Ehhez hasznos lesz a diskurzusmanifeszt képétõl elindulni, vagyis attól a képtõl, amelyet a diskurzus haszná-

II.2. A NÉPI PSZICHOLÓGIA MANIFESZT KÉPE 23

lata elsõ pillantásra, mélyebb vizsgálódás nélkül, intuitíve sugall saját mûkö-désérõl. Ez a kép azon feltevések tudatosításából állítható össze, amelyekre amindennapi pszichológiánkról alkotott reflektálatlan elgondolásaink támasz-kodnak, s amely elemeiben vagy olykor egészében is visszaköszön az elme fi-lozófiai elméleteiben is.

Különbséget kell tehát tenni a népi pszichológia mint diskurzus és e diskur-zus manifeszt képe között. A „diskurzus” a mindennapokban használatos, kö-rülírható beszédmód, ennek „manifeszt képe” pedig e gyakorlat értelmezése, adiskurzushoz kapcsolódó ideológia, amely egyfajta választ ad arra a kérdésre,hogy a diskurzus mire való, milyen szerepet tölt be más gyakorlataink kontex-tusában. Ez a megkülönböztetés teszi lehetõvé, hogy a diskurzus természetét aróla alkotott képünktõl függetlenül vizsgáljuk. A „diskurzus természetén” itt adiskurzusnak azokat a tulajdonságait értem, amelyek egyfelõl a diskurzusbatartozó kijelentések logikájának, wittgensteini értelemben vett „grammatiká-jának”, fogalmi viszonyainak és más diskurzusokhoz való illeszkedésénekelemzésével rekonstruálhatók, másfelõl pedig annak közelebbi vizsgálatával,hogy a diskurzus miként illeszkedik mindennapi gyakorlatunk szövedékébe,életformánkba, hogy ebben milyen funkciót tölt be. Más természetû diskurzus-nak gondoljuk például a tudományt és a szépirodalmat, s e diskurzusok eltérõértelmezését a természetük fenti értelemben vett különbségébõl eredeztetjük.A tudományt alapvetõen episztemikus értékkel rendelkezõ diskurzusnak tart-juk, a szépirodalomhoz inkább esztétikai értéket kapcsolunk, és ezeknek meg-felelõ elvárásokkal fordulunk feléjük.

Ezt elõrebocsájtva, a népi pszichológia mibenlétét firtató kérdésre a dis-kurzus manifeszt képére alapozott válasz valahogy ekként hangzik: népipszichológián a mindennapokban használatos pszichológiai diskurzust ért-jük, amelynek révén belsõ állapotokat, attitûdöket tulajdonítunk magunknakés másoknak. Ezek az állapottulajdonítások alapvetõen kétféle kontextusbanérdekesek számunkra. Egyrészrõl episztemikus kontextusban, amikor is a dis-kurzus terminológiájában predikciókat és magyarázatokat megfogalmazva te-szünk szert tudásra az éppen tárgyalt ágensek viselkedését illetõen.1 Ez a dis-kurzus tesz bennünket képessé arra, hogy a már megtörtént viselkedések okaitfeltárjuk, hogy meglevõ mentális állapotokból jövõbeliekre következtessünk,s hogy a várható viselkedést elõrejelezzük. A diskurzus használatának másikkontextusa evaluatív: a belsõ motívumok feltárása értelmezhetõvé és moráli-

24 II. A MENTÁLIS REALIZMUS KÉT FAJTÁJA

1 Az ágens terminust mindvégig mentális konnotációktól mentesen használom, ellentét-ben a személy fogalmával. A jelen kontextusban az ’ágens’ terminus éppúgy nem involválsemmit a népi pszichológia fogalomkészletébõl, mint mondjuk a kémiai reakciók leírásá-ban használatos ágens.

san értékelhetõvé teszi számunkra az érdeklõdésünkre számot tartó ágenseket.Ennek révén nyílik mód arra, hogy racionalizáljuk, s ezáltal koherensen másviselkedésekhez illesszük az éppen értelmezett viselkedést, s hogy értékelnitudjuk az ágensek hozzájárulását – és ezáltal felelõsségét – a viselkedés nyo-mán kialakuló szituációkhoz.

A népi pszichológia e két használatának hátterében egyaránt a mentálisravonatkozó fogalmaink s e fogalmak alkalmazásának gyakorlata áll. A manifesztkép szerint e fogalmak segítségével képesek vagyunk igaz leírását adni azelme mûködésének. Úgy gondoljuk, hogy e leírások segítségével nyerhetünkbepillantást mások gondolataiba, s engedhetünk hozzáférést saját gondolata-inkhoz. Ez segít hozzá bennünket, hogy ismereteket szerezzünk társaink visel-kedésének oksági hátterérõl, s hogy információt közöljünk a magunkéról. En-nek megfelelõen a népi pszichológia olyan diskurzus, amely alkalmas arra,hogy a világ egy szeletérõl deskriptív ismeretekkel szolgáljon, vagyis hogy avilágban fennálló bizonyos (mentális) tényeket rögzítsen. Ezáltal képessé teszbennünket arra, hogy e tények alapján továbbiakat magyarázzunk és jelezzünkelõre, valamint hogy morális ítéleteket alkossunk.

Ha az ágenseknek mentális állapotokat tulajdonítunk, akkor ezek igazságaa manifeszt kép szerint azon múlik, hogy az adott esetben fennáll-e az éppenhivatkozott állapot. Attitûd tulajdonításaink és az ezeken alapuló magyaráza-tok, predikciók és morális értékelések attól függõen igazak vagy hamisak,hogy az ezekben hivatkozott perceptuális, mentális és viselkedési állapotok amegjelölt viszonyban állnak-e egymással. A népi pszichológia episztemikusértéke meghatározó részben azon áll vagy bukik, hogy milyen viszony van avilág dolgai és a róluk szóló, az ágenseknek attitûdöket tulajdonító kijelenté-sek között. Világosabban fogalmazva: az episztemikus érték alapvetõen annakköszönhetõ, hogy a népi pszichológiai kijelentések valamiképpen szemantika-ilag leképezõdnek a világ bizonyos dolgaira. Ez a leképezõdési viszony hiva-tott arra, hogy megteremtse a kapcsolatot a diskurzus elemei és a világ összete-või között, ennek révén vagyunk képesek a diskurzus segítségével a világmentális régióját reprezentálni. A manifeszt kép tehát az igazság robusztus fo-galmát társítja a diskurzus kijelentéseihez, amennyiben azt diskurzustól füg-getlen tényekhez kapcsolja.2 Ugyanakkor a pszichológiai diskurzus a mentálismetafizikájának részleteit illetõen semleges. Nem kötelez el bennünket a te-kintetben, hogy mentális terminusaink metafizikai értelemben milyen termé-


2 Az igazság és a referencia szerepérõl a diskurzus deflációs és faktualista értelmezései-ben lásd Paul Boghossian (1990, 163–166). Crispin Wright (2002, 221 skk.) a pszicholó-giai kijelentésekkel kapcsolatban a minimalizmust mint lehetséges mentális antirealistastratégiát vizsgálja meg.

szetû entitásokra referálnak. Így a karteziánus dualizmustól a funkcionalizmuskülönféle változataiig minden olyan ontológia összhangba hozható vele,amely nem tagadja a diskurzus manifeszt képének metafizikai és ismeretelmé-leti elkötelezettségeit, s ezek mindössze annak elismerését kívánják, hogy atti-tûd tulajdonításaink annak révén igazak, hogy vannak a világban olyan entitá-sok, amelyek igazzá teszik õket.

Ez a manifeszt kép realizmusának legfontosabb aspektusa: nem fér össze azeliminativizmussal, azzal a nézettel, hogy bár a diskurzus funkciója a belsõ ál-lapotok reprezentációja, de ezek a reprezentációk szisztematikusan hamisak,mert az ezekben hivatkozott entitások nem léteznek. A népi pszichológiai rep-rezentációk ezért episztemikus szempontból értéktelenek, nem juttatnak tu-dáshoz, így használatuk végsõ soron kiküszöbölendõ. A manifeszt képtõl elvá-laszthatatlan a meggyõzõdés, hogy e diskurzus képes igaz reprezentációt adnia belsõ állapotokról. Ebbõl következik az az elkötelezettsége, hogy a mentálisállapotok e tulajdonításoknak megfelelõen léteznek, azaz hogy olyanok, ami-lyennek a népi pszichológia leírja õket. S ez a manifeszt kép realizmusánakmásik aspektusa: a manifeszt kép a mentálisnak csak olyan metafizikájával le-het összhangban, amely elfogadja, hogy a népi pszichológia alkalmas arra,hogy a világ mentális régiójának igaz leírását nyújtsa. A mentális állapotoknakeszerint nemcsak létezniük kell, hanem a népi pszichológia révén felismerhe-tõnek is kell lenniük, tehát úgy kell létezniük, ahogyan a népi pszichológia áb-rázolja õket. Magyarán: a manifeszt kép szerint mentális állapotok vannak, ésúgy vannak, ahogy a népi pszichológia szerint lenni látszanak.

Milyennek látszanak hát mentális állapotaink a manifeszt kép szerint? 1.)Némelyikük fenomenálisan tudatos. Ez a népi pszichológia által posztulált ál-lapotok többségére igaz. Szükségszerûen ilyenek az érzések, s lehetnek ilye-nek a propozicionális attitûdök, az érzelmek, a jellemvonások, de ez utób-biakat nem tudatos vagy tudatalatti állapotokként is tulajdonítjuk olykorágenseknek. 2.) Némelyikük reprezentációs. A legtipikusabbak ezek közül apropozicionális attitûdök – hitek, vágyak stb. –, melyek valamilyenként ábrá-zolják a világot. Számos mentális állapotunk azonban a többségi felfogás sze-rint nem reprezentál. Érzéseink, hangulataink jellemzõen ilyenek; jó példa itt aszorongás heideggeri fogalma (Heidegger 1994), amelynek per definitionemnincs tárgya. 3.) Mindegyiküket oksági erõ jellemzi. Akár tudatos egy men-tális állapot, akár nem, akár reprezentál, akár nem, valamilyen oksági sze-repe van a viselkedés vagy más mentális állapotok elõidézése tekintetében.Világos, hogy ha elfogadjuk, amit a manifeszt kép a népi pszichológiafunkciójáról sugall, akkor nem tekinthetünk el attól, hogy a mentális álla-potoknak oksági szerepet is tulajdonítsunk: ezen alapul a diskurzusnakmind az episztemikus, mind pedig az evaluatív funkciója. Ha ugyanis a


mentális állapotoknak nincs oksági erejük, akkor nem játszhatják azt a szere-pet, amelyre pszichológiai magyarázataink és elõrejelzéseink igazságáhozszükség van, s ennek híján a felelõsség fogalmán alapuló morális értékeléseinkis megalapozatlanok lennének.

Mentális tulajdonságaink egyik nagy csoportját a jellemvonások alkotják,melyeket személyiségünk alapvetõ és stabil összetevõinek tekintünk.A manifeszt kép szerint ezeknek van oksági szerepük: befolyásolják, hogy mi-ként viselkedünk bizonyos helyzetekben. Lehetnek tudatosak: tudhatjuk, hogymilyen karakterjegyeink vannak, de ez nem szükségszerû, jellemünk bizonyosaspektusai akár mindvégig rejtve maradhatnak elõttünk, vagy megnyilvánul-hatnak akár puszta véletlen folytán is. Ugyanakkor jellemvonásaink nem rep-rezentálnak semmit, legkézenfekvõbb olyan tartós diszpozícióknak tekinteniõket, amelyek akkor manifesztálódnak, ha a releváns körülmények elõállnak.Azt ugyan nem feltételezzük, hogy diszpozícióink egyszer s mindenkorra rög-zültek, de jellemünket – és mások jellemét – elég tartósnak és szilárdnak gon-doljuk ahhoz, hogy magyarázatainkban, elõrejelzéseinkben és erkölcsi értéke-léseinkben gyakorta hivatkozzunk rájuk.

Mentális állapotaink egy további csoportját érzelmeink alkotják. Ezekvalamiként reprezentálják tárgyukat, lehetnek tudatosak, bár nem feltétle-nül azok: ismerünk gátolt és elnyomott érzelmeket, s megesik, hogy elfele-dettnek hitt érzelmek támadnak fel hirtelen. Oksági erejüket ugyanakkornem szokás megkérdõjelezni. Érzelmeink jellemzõen tartósak, de olykorváltozékonyak, néha intenzívebbek, máskor kevésbé, s ezek a tulajdonsá-gaik a tõlük elválaszthatatlan érzések dinamikájának függvényei. Az érzé-seket szubjektíve kvalitatív jellegük alapján azonosítjuk, jellemzõen nemreprezentációsak, bár – mint például az érzelmek esetében – akár összekap-csolódhatnak mentális reprezentációkkal. Érzéseink változékonyak, néhapillanatnyiak, máskor tartósak, de szükségszerûen tudatosak: a nem tuda-tos érzés fogalmi lehetetlenség, hisz ha egy állapot nem tudatos, azt nemérezhetjük, ha viszont érezzük, akkor tudatos is. Érzéki tapasztalatainknakugyancsak vannak fenomenális jellegzetességeik, de a hagyományos felfo-gás szerint van tartalmuk is, valamiképpen reprezentálják a világot, lehet-nek igazak vagy hamisak, s az a mód, ahogy rendelkezünk velük, lehet fo-galmi vagy nem fogalmi.

A mentális állapotok legnagyobb filozófiai karriert befutott csoportjába apropozicionális attitûdök tartoznak, melyek reprezentációsak, oksági tulaj-donságaik vannak, de nem szükségképpen tudatosak. A propozicionális attitû-dök olyan attitûdök, melyek egy propozícióra vonatkoznak. A propozicionális-attitûd-tulajdonítások általános formája: „x F, hogy p”, ahol x az attitûddel ren-delkezõ személy, F az attitûdöt kifejezõ ige, p pedig az a propozíció, mely az


attitûd tárgya.3 (Például: „Jenõ azt hiszi, hogy a hó fehér.”) A propozicionálisattitûdök szerkezetében ennek megfelelõen megkülönböztethetjük a személyt,az attitûd reprezentációs tartalmát, amelyet a propozíció fejez ki, s magát az at-titûdöt mint e személy adott propozícióra irányuló állapotát. A hagyományosfelfogás szerint az attitûdök valamilyen relációt fejeznek ki egy személy és egypropozíció között.4 Ez a reláció alapvetõen kétféle lehet, ami az attitûdöket kétcsoportra bontja: az elsõ csoportba tartozó attitûdök a propozíción keresztül avilághoz próbálnak igazodni (hitek), a másik csoportba tartozók a propozíciónkeresztül a világot próbálják magukhoz igazítani (vágyak). (Például: „Jenõ aztszeretné, ha a hó kék lenne.”) Tekinthetõ úgy, hogy a világhoz való illeszkedé-sük iránya (azaz, hogy maguk a világhoz igazodnának, vagy a világot igazíta-nák magukhoz) az attitûdök meghatározó tulajdonsága, s minden más különb-ségük pusztán felszíni. A propozíció: az attitûd tartalma, amely tekinthetõvalamiféle absztrakt mondatjelentésnek, annak, ami például „A hó fehér”,„The snow is white”, és a „Der Schnee ist weiss” mondatokban közös, azaz,ami igazságfeltételeik azonossága révén absztrahálható.

A propozicionális attitûdök tartalmuk révén tesznek szert reprezentációs tu-lajdonságokra, s a tartalomra irányuló attitûd révén oksági tulajdonságokra.Az oksági tulajdonságokat más attitûdök, érzékelési inputok és viselkedésioutputok hálózatában elfoglalt szerepek révén határozhatjuk meg. A propozí-ció valamilyennek ábrázolja a világot, s attól függõen, hogy milyen attitûd irá-nyul rá, képes további mentális állapotokat és/vagy viselkedést okozni. Ígypéldául egész más az oksági szerepe a következõ propozicionális attitûdöknek:„Azt hiszem, hogy esik az esõ”, illetve „Attól tartok, hogy esik az esõ”. Ezek-ben az esetekben a propozicionális tartalom azonos, az oksági szerepek kü-lönbségei az attitûdök különbségeibõl fakadnak. E reprezentációs és okságitulajdonságaik teszik alkalmassá õket arra, hogy segítségükkel ágensek vi-selkedését magyarázzuk, elõre jelezzük, leírjuk és ennek alapján értékeljük.A propozicionálisattitûd-tulajdonítások szolgáltatják itt azoknak a következte-téseknek a premisszáit, melyek konklúziójaként a magyarázott vagy megjósolt


3 A propozicionális attitûd mondatok szerkezetének ennél finomabb elemzése is adható,pl. F(x, p, m, t), ahol m a propozíció prezentációjának módja, t pedig idõpontot jelez. Így aformula annyit tesz, mint „x személy p propozíciót m módon prezentálva F-eli t idõpont-ban”. Azonban a mondanivalómhoz nincs szükség arra, hogy ilyen finomságú elemzésretámaszkodjam. A finomelemzéshez lásd Schiffer (1992, 1995).

4 Paul Churchland (1979, 104 sk.) azt javasolja, hogy ne relációsan értsük a propozi-cionális attitûdöket, hanem inkább komplex predikátumként. Mivel érvelésem szempontjá-ból semmi sem múlik rajta a továbbiakban inkább, a szokványosabb relációs olvasat melletttartok ki.

viselkedés (vagy mentális állapot) adódik, illetve ezek támasztják alá a visel-kedésrõl alkotott morális ítéletünket.

Általánosságban szólva a viselkedés magyarázata, illetve elõrejelzése kü-lönféle mentális állapotok konjunkciójából levont következtetések révén le-hetséges. A „Miért vittél magaddal esernyõt?” kérdésre az a válasz, hogy„Mert tartottam attól, hogy esik, nem akartam megázni, s úgy véltem, az ernyõhatékony védelem az esõvel szemben” megadja azokat a premisszákat, me-lyekbõl következik a magyarázandó cselekvés – s hasonló szerepet játszhatnakeffajta következtetéseinkben a jellemvonások, az érzelmek és az érzések is. Azilyen jellegû magyarázatokat (és predikciókat) olykor explicite megfogalmaz-zuk, például amikor a közösen követendõ stratégia lehetõségeit tárgyaljuk,vagy ha szokatlan viselkedéssel találkozunk. Mindennapi gyakorlatunkban vi-szont többnyire csak hallgatólagosan, reflektálatlanul vonjuk le ezeket követ-keztetéseket, s ezeknek megfelelõen igazítjuk saját viselkedésünket társainkviselkedéséhez. A viselkedés morális értékelését ugyancsak jórészt mentálistulajdonságokra alapozva végezzük. Ezek révén térképezzük fel az ágens bel-sõ állapotait, amely – mivel ezeket az események alakulásában okságilag dön-tõ jelentõségûnek tartjuk – megalapozza a felelõsség kérdését illetõ következ-tetéseinket is.

Mind a mentálisállapot-tulajdonítások, mind pedig a rajtuk alapuló követ-keztetések lehetnek igazak vagy hamisak, és ennek megfelelõen van episz-temikus és evaluatív értékük. Ugyanakkor a manifeszt kép szerint egyesszám elsõ személyû tulajdonítások esetében kitüntetett illetékességünk van,amennyiben mi magunk vagyunk a legjobb helyzetben ahhoz, hogy igazságér-zetünket megítéljük. Kitüntetett illetékességünk tudata abból a meggyõzõdés-bõl fakad, hogy introspektíve jellemzõen közvetlen hozzáférésünk nyílik sajátmentális állapotainkhoz, mivel következtetés és reflexió nélkül tudatában va-gyunk annak, amirõl az ítélet szól, ami viselkedésünket mozgatja. Ennek kö-szönhetõ, hogy a saját mentális állapotainkról alkotott ítéleteink természetük-nél fogva jellemzõen megkérdõjelezhetetlenek. Kitüntetett illetékességünketolyan jelenségek, mint például önbecsapás korlátozzák ugyan, ezeket azonbanperiferikusnak, a normálistól eltérõnek tartjuk. Hasonlóképpen elismerjük atudatalatti szféráját is, ám ezt ugyancsak periferikusan kezeljük, s jellemzõenpatologikusnak tartott esetekben hivatkozunk rá. Egyiket sem tekintjük a min-dennapi pszichológiai diskurzus magától értetõdõ részének, mivel ezeket a je-lenségeket nem soroljuk a normális pszichés mûködés körébe, így a manifesztkép szerint nem fenyegetik komolyan kitüntetett illetékességünket saját men-tális állapotainkkal kapcsolatban. Jelentõségük ugyanakkor nem elhanyagol-ható, hiszen episztemikus és evaluatív kontextusokban egyaránt hivatkozunkolykor nem tudatos állapotokra.


A népi pszichológia manifeszt képéhez tartozik néhány járulékos meggyõ-zõdés is, miszerint a manifeszt kép igazságának köszönhetõ számos olyan ké-pességünk, amelyek enélkül nem lennének elképzelhetõk. Ilyen például anyelvhasználat, hisz’ a nyelv gondolataink kifejezésére szolgál, s így gondola-tok nélkül nem volna szükség nyelvre, de lehetõség sem volna a megjelenésé-re, hisz’ a kommunikációt szabályozó konvenciók kommunikatív intenciókhíján nem alakulhatnának ki. Hasonlóképpen, ha viselkedésünknek nem volnaolyan mentális alapja, amelyhez módunkban áll valamiképpen hozzáférni, azsem volna lehetséges, hogy bizonyos viselkedéseket cselekvésként szemlél-jünk. Ennek híján pedig a morális és jogi értékelések is lehetetlenné válnának,hiszen a felelõsség kérdéseit nem lehetne értelmesen megvitatni. A népi pszi-chológia szerepe nem kevésbé központi továbbá a társiasságunk tekintetében.Ez részben evaluatív használatának köszönhetõ, részben pedig annak, hogyközös tevékenységeink koordinálása feltételezi azokat a prediktív képessége-ket, amelyek a népi pszichológia használatára alapozódnak. Ebbõl látható,hogy a fentiek szerint értett népi pszichológia megkerülhetetlen szerepet ját-szik abban, amit Wilfrid Sellars (1962, 6) az „ember manifeszt képének” neve-zett, vagyis abban a keretben, amelyben önmagáról fogalmat alkot. S mivel anépi pszichológia épp azokat a képességeinket alapozza meg, amelyeket azember differentia specificájának tartunk, így antropológiánk megingathatat-lan, alkalmasint legalapvetõbb elemének látszik.

II.3. Differenciálatlan álláspontok

Már a fentiek is sugallják, hogy a manifeszt kép szempontjából a mentális rea-lizmus álláspontja és a népi pszichológiai diskurzus realista értelmezése nemválik el egymástól. A manifeszt kép nézõpontjából realistának lenni a mentálisjelenségekkel kapcsolatban annyi, mint a mentális állapotokat a népi pszicho-lógia szó szerinti olvasatának megfelelõen gondolni létezõnek. Ez az ontoló-giai elkötelezettség meglehetõsen széles körben felismerhetõ a mentális on-tológiájáról szóló filozófiai elméletekben is. A filozófusok, amikor mentálisrealizmusról beszélnek, jellemzõen a népi pszichológiával kapcsolatos realiz-mus egy változatát képviselik, s ez épp abból látható, hogy implicite elfogad-ják a manifeszt kép bizonyos elemeit – jellemzõen a propozicionális attitûdökoksági és/vagy reprezentációs tulajdonságait illetõen. Azt gondolni, hogy ezrésze a mentális realizmusnak, annyi, mint a manifeszt kép elfogadásához kap-csolni azt (lásd pl. Graham–Horgan 1988). Ezeket az álláspontokat ezért „dif-ferenciálatlannak” nevezem: nem segítik elõ a mentális realizmus két változataközötti szükséges különbségtételt. A továbbiakban ezt a különbséget próbá-


lom világossá tenni, s megmutatni, hogy a mentális realizmus szétválaszthatóés szétválasztandó egyfelõl a mentális entitásokkal, másfelõl a mentális dis-kurzussal kapcsolatos realizmusra. Ehhez pedig olyan differenciálatlan állás-pontokon keresztül vezet az út, amelyek a mentális realizmust úgy fogják fel,mint amely együtt jár a népi pszichológia manifeszt képének – vagy amanifeszt kép bizonyos meghatározó aspektusainak – igazságával.

Ebben az értelemben differenciálatlan például Jaegwon Kim (pl. 1995, 202;1998a; 79, 90) álláspontja, aki úgy tekinti, hogy a mentális realizmus kritériu-ma az, hogy a mentális tulajdonságokat a világ oksági szövetének részeként is-merjük el, azaz megengedjük, hogy valóságos okok és okozatok legyenek. Eza megközelítés a tulajdonságok azonosságának oksági kritériumát idézi (lásdShoemaker 1980). Eszerint a tulajdonságokat oksági erejük individuálja, ezértegy adott tulajdonság megléte csak ott feltételezhetõ, ahol az okként valóbanhozzájárul az események alkulásához. Ezt legalább kétféleképpen lehet érteni.Egyrészt érthetjük verifikácionista kritériumként, mely kiköti, hogy tulajdon-ságok ott vannak, ahol valamilyen oksági erõ mûködését is felfedezzük. Meg-lehet, egy ilyesfajta tulajdonságontológiának van vonzereje: visszatart ben-nünket, nehogy misztikus, nem megnyilvánuló tulajdonságokat posztuláljunk,s az empirikus vizsgálódás hatókörébe utalja annak eldöntését, hogy milyentulajdonságokat ismerünk el. Ugyanakkor ebben rejlik a verifikacionizmushátránya is, hisz’ csak olyan tulajdonságokat enged elismerni, amelyek emberiálláspontról empirikusan legalább elvileg hozzáférhetõk – márpedig azt nemtámasztja alá semmi, hogy csak ilyen tulajdonságok és oksági erõk mûködneka világban. Képességeink korlátozottsága valamilyen határt bizonyosan szab avilág megismerhetõségének, s ezért még az ideális tudomány – mely mindentudható ismeretet felölel – fikciója sem menti meg ezt az értelmezést,amennyiben ez a tudomány emberi tudomány marad.

Másrészt olvashatjuk a kritériumot úgy is, hogy az ne járjon együtt averifikácionizmus hátrányaival. Mondhatjuk, hogy a tulajdonság fogalmaegyütt jár az oksági hatékonyság fogalmával, vagyis, hogy az oksági erõ fogal-ma beleértendõ a tulajdonság fogalmába. Így elemezve a tulajdonság fogalmátfogalmi szükségszerûség lesz, hogy ha vannak mentális tulajdonságok, akkorazoknak oksági erejük is van. Ebben az esetben a teher átkerül az oksági viszo-nyok feltárhatóságának empirikus problémájáról a tulajdonság fogalmánakelemzésére. Ebbõl pedig az következik, hogy ha mentális realisták akarunklenni, akkor el kell ismernünk a mentális tulajdonságok létezését, melyekszükségszerûen okságilag hatékonyak – ez az elkötelezettség egyébként meg-jelenik a verifikacionista olvasatban is, amely a tulajdonságok azonosítását azoksági hozzájárulásukon keresztül tartja lehetségesnek. Ezzel az elemzésselszubsztantív metafizikát kapcsolunk a manifeszt képhez, amely szerint a

II.3. DIFFERENCIÁLATLAN ÁLLÁSPONTOK 31

propozicionális attitûdök ágensek tulajdonságai – valamilyen robusztus tulaj-donságontológia értelmében, amely az okságot centrálissá teszi a tulajdonságelemzésében.

Azonban sem a népi pszichológia realista értelmezéséhez, sem pedig –ahogy majd látni fogjuk – a mentális entitásokra vonatkozó realizmus állás-pontjához nincs szükség erre az elkötelezettségre, amely túlságosan szûkreszabja a realista álláspontok körét. Eszerint ugyanis a mentális realizmus ma-gyarázatában rá lennénk szorulva, hogy oksági erõket lássunk munkálni az at-titûdtulajdonítások mögött. Ez pedig kizárja a realista értelmezések körébõlazokat az epifenomenalista álláspontokat, amelyek úgy vélik, hogy maguk azattitûdök okságilag nem hatékonyak, hanem mondjuk más természetû okságifolyamatok kísérõjelenségei, „árnyékai”. Ez pedig annak ellenére történik,hogy az epifenomentalisták a népi pszichológiát úgy tekintik, mint amely leír-ja a valóság bizonyos aspektusait, de emellett látszólagosnak tartja a diskurzusmanifeszt képének oksági elkötelezettségeit. Az epifenomenalisták tehát anépi pszichológia realista értelmezése mellett tagadják a mentális állapotokoksági hatékonyságát, s ez a párosítás nem tûnik ellentmondásosnak. Ittugyanis olyan szubsztantív kérdésrõl van szó, amely nem a diskurzus értelme-zésének problémájához tartozik, hanem ahhoz a metafizikához, amely a men-tális állapotok természetérõl szól.

Ez a metafizika azonban logikailag csak másodlagos lehet, csak azután kö-vetkezhet, ha már elkötelezõdtünk a diskurzus realista értelmezése mellett: anépi pszichológia által posztulált propozicionális attitûdök oksági hatékonysá-gáról csak akkor vitatkozhatunk, ha elõzõleg elismerjük, hogy a népi pszicho-lógia leír valamit a világból, aminek vagy van oksági ereje, vagy nincs. Elõbbtehát realistának kell lennünk a népi pszichológia értelmezését illetõen, mielõtta propozicionális attitûdök oksági képességeirõl vitatkozhatnánk. Ezért pusz-tán az oksági hatékonyság tagadása alapján nem lenne szerencsés elvitatni azepifenomenalistáktól a „realista” címkét – tekintsük akár a mentális entitások-kal kapcsolatos realizmust, akár a népi pszichológiai diskurzus értelmezését.Legfeljebb – ha a tulajdonság fogalmának oksági elemzését fogadjuk el – aztmondhatjuk, hogy az epifenomenalisták nem tekintik tulajdonságoknak a vi-lág mentális összetevõit, hanem valami másnak – attól függõen, hogy állás-pontjukat milyen ontológiával párosítják.

Lépjünk tovább egy másik megközelítéshez. Jerry Fodor (1985, 66) apropozicionális attitûdökkel kapcsolatos realizmusának definíciója két kom-ponensbõl áll. Fodor szerint, aki realista, azt gondolja, hogy a) az attitûdök ok-ságilag hatékonyak, s oksági szerepeiket a népi pszichológia „törvényei” rög-zítik, és b) ezek az attitûdök szemantikailag értékelhetõk. Az elsõ kritériumegy része már ismerõs Kimtõl, tartalmaz azonban újdonságot is, amennyiben


nem pusztán azt követeli meg, hogy a mentális állapotok okságilag hatéko-nyak legyenek, hanem azt is, hogy a népi pszichológia törvényeivel összhang-ban legyenek. A probléma itt abból fakad, hogy ez a definíció támaszkodik azokság nomologikus felfogására, mely újfent lehet vonzó, de nem világos, hogymiért van erre szükségünk, ha a mentális realizmus kérdéseit vizsgáljuk. Mégha elismernénk is, hogy a realista álláspont szükséges feltétele az oksági haté-konyság melletti elkötelezettség, akkor sem világos, hogy annak az okságnomologikus felfogására kell támaszkodnia, ahol a törvények szerepét a népipszichológiai általánosítások játsszák – megfelelnek erre az okság alternatívelméletei is, ebben a tekintetben realizmusunk tehát lehetne semleges.5

Fodor definíciója mögött meghúzódik a népi pszichológiai diskurzus egyjellegzetes felfogása, s ez további nehézségeket eredményez. Fodor szükségte-lenül kötelezi el magát a népi pszichológia olyan értelmezése mellett, amelyazt törvényjellegû általánosításokból építkezõ elméletként kezeli. Nem vilá-gos, hogy miért kellene a propzicionális attitûdökkel kapcsolatos realizmus-nak egy ilyesfajta prekoncepcióhoz alkalmazkodnia. Pszichológiai gyakorla-tunkat tekinthetjük akár úgy is, hogy az nem épül semmiféle elméletre, haneminkább szimuláción alapul, azon, hogy empatikus képességeinket felhasználvaa másik helyébe képzeljük magunkat, a másik belsõ állapotait modellezzük, éserre alapozva vonunk le következtetéseket mentális állapotaira és várható vi-selkedésére vonatkozóan. (Lásd errõl IV. 5.) Ebben az esetben oksági haté-konyságot nem törvényjellegû általánosításokra támaszkodva fogunk az atti-tûdöknek tulajdonítani, hanem saját döntési mechanizmusunkra hagyatkozva.Ezenközben realista elkötelezettségünk a legkevésbé sem csorbul, s még aztsem kell kétségbe vonnunk, hogy a világ mentális összetevõi úgy vannak, aho-gyan a népi pszichológia leírja õket. Ebben az esetben pusztán arról van szó,hogy a népi pszichológia fogalmisága mögött nem elméletet látunk, hanemegy heurisztikát, s ezért tagadjuk, hogy oksági törvények részét képezik a men-tális realizmus álláspontjának – de ez az attitûdökkel kapcsolatos realizmustnem érinti, mint ahogy azt az elkötelezettséget sem, hogy a népi pszichológi-ánk igaz leírását adja a mentális állapotoknak.

Fodor második kritériumával az a baj, hogy körben forgó. Ha léteznekpropozicionális attitûdök, akkor fogalmi szükségszerûség, hogy szemantikai-lag értékelhetõk is – mivel a propozíciók szemantikailag értékelhetõk. S mivelértelmetlen azt mondani, hogy lehetnek szemantikailag értékelhetetlen propo-

II.3. DIFFERENCIÁLATLAN ÁLLÁSPONTOK 33

5 Lehet ilyen felfogás például az okság kontrafaktuálisokra és a lehetséges világokkalkapcsolatos realizmusra támaszkodó elmélete (lásd Lewis 1973a, 1973b). Lynne RudderBaker (1995, 154 sk.) a mentális állapotok oksági erejérõl kontrafaktuálisokra támaszkodóelmélet keretében kísérel meg számot adni.

zíciók – ezek ugyanis nem lennének propozíciók –, ezért értelmetlen azt ismondani, hogy léteznek propozicionális attitûdök, ám azok szemantikailag ér-tékelhetetlenek.

Ez a probléma túlmutat önmagán: nem pusztán arról van szó, hogy Fodor ittüres kritériumot fogalmaz meg. A realizmusnak ez a változata akkor tekinthetõa mentális realizmus definíciójának, ha elfogadjuk, hogy a népi pszichológiahelyesen ábrázolja propozicionális attitûdökként a mentális állapotokat. De ittújfent lehetséges azt mondani, hogy a mentális állapotok, bár mi propozi-cionális attitûd mondatok formájában beszélünk róluk, a valóságban nemazok, hanem Daniel Dennett (pl. 1981, 53) hasonlatait idézve olyanok, mond-juk, mint a háromszög súlypontja vagy a Föld egyenlítõje, azaz mondjuk kal-kulációfüggõ absztrakt entitások:

A súlypont éppenséggel absztraktum. Fiktív tárgy. De amikor azt mondom, hogyfiktív tárgy, akkor nem gondolom eljelentékteleníteni; a súlypont csodálatos fiktívtárgy, amelynek tökéletesen legitim szerep jut a komoly, józan echte fizikai tudo-mányban. (Dennett 1992, 104)

Az attitûdök tehát léteznek – ahogy azt Dennett (pl. 1981, 53, 1987a, 37)maga is explicite elismeri –, de nem úgy léteznek, ahogy a népi pszichológiaábrázolja õket. Ettõl még a realizmus nem csorbul, hisz a világ mentális össze-tevõinek létezését továbbra is elismerjük, csak azt tagadjuk, hogy a népi pszi-chológia szó szerinti értelemben igaz leírást adna a mentálisról – de ettõl mégigaz leírást ad, csak a mentális állapotok másmilyenek, mint amilyennek az at-titûd tulajdonításaink alapján elsõ pillantásra tûnnek.

Világos, hogy Kim és Fodor oksági kritériuma része a népi pszichológiamanifeszt képének – még ha az oksági általánosítások, „törvények” talán nemis szükségképpen azok. Az is világos, hogy a szemantikai értékelhetõség Fo-dor által adott kritériuma ugyancsak része a manifeszt képnek. És az is világos,hogy a manifeszt kép realista a mentálissal kapcsolatban. Azonban a manifesztkép ezen összetevõi egymástól függetlenek. Kapcsolhatunk realista értelme-zést a népi pszichológiához anélkül, hogy akár az oksági, akár a szemantikaikomponenst elfogadnánk. Fodor – és részben Kim – értelmezésében a népipszichológiával kapcsolatban realistának lenni annyi, mint szó szerint igaznakfogadni el azt. Fodor (1989, 77) egyenesen úgy tarja, hogy az ilyen értelmû re-alizmus feladásának a következményei tolerálhatatlanok:

[h]a nem szó szerint igaz az, hogy az akaratom okságilag felelõs azért, hogy kinyúj-tom a karom, hogy a viszketésem okságilag felelõs a vakarózásomért, és hogy a hi-tem okságilag felelõs azért, amit mondok, […] ha ezek egyike sem szó szerint igaz,akkor gyakorlatilag minden, amit bármirõl is hiszek, hamis, és ez a világvége.


De aligha lehet ez a népi pszichológia realista értelmezésének kulcsa, hi-szen azt láttuk, hogy az epifenomenalista értelmesen tagadhatja az okságikomponenst, miközben kitarthat amellett, hogy õ realista a népi pszichológiátilletõen – realizmusa legfeljebb más természetû, mint a manifeszt kép realiz-musa –, s hasonlóképpen nyilatkozhat Dennett is. Mármost miben is áll tehát anépi pszichológiával kapcsolatos realizmus?

II.4. Realizmus a népi pszichológiával kapcsolatban

Adható a népi pszichológiával kapcsolatos realizmusnak olyan jelentés,amellyel a fenti szereplõink mindegyike egyetérthetne. Kim és Fodor realiz-musa úgy érthetõ, hogy szerintük minden egyes attitûdtulajdonításunk egymeghatározott tulajdonság létezése mellett kötelez el bennünket. Ha úgy te-kintjük, hogy a népi pszichológiai predikátumok egy-egy tulajdonságot fejez-nek ki, akkor a manifeszt képnek megfelelõen vagyunk realisták a népi pszi-chológiával kapcsolatban. Ez azonban túl szigorú, hisz a realizmushoz errenincs szükség, csak arra, hogy legyenek olyan tulajdonságai az ágensnek,amelyek révén az adott népi pszichológiai állítás igaz lehet. Dennett (lásd pl.1991) álláspontja esetében például azt mondhatjuk, hogy vannak olyan tulaj-donságok, amelyekbõl a háromszög súlypontja kikalkulálható – hasonlókép-pen kalkulálhatók és lehetnek igazak az attitûd tulajdonítások is: az ágensekviselkedésében felfedezhetõ mintázatokból kalkulált absztarktumok a mentá-lis állapotok.

Ezek az absztrakt tulajdonságok nem úgy részei a világnak, mint mondjuk atestek közvetlenül megfigyelhetõ fizikai tulajdonságai, de a róluk szóló dis-kurzussal kapcsolatos realizmusnak ez nem is feltétele. Ahogy John Heil(1999, 200) helyesen rámutat:

Egy adott F predikátummal kapcsolatos realizmus csak annyit követel,hogy F a tárgyak bizonyos valóságos tulajdonságai révén legyen igaz rájuk.A realizmus nem követeli meg, hogy F egyetlen közös tulajdonságot jelöljönazokban a tárgyakban, amelyekre igaz.6

Az epifenomenalista álláspont esetében is hasonló a helyzet: vagy megen-gedünk okságilag hatástalan tulajdonságokat, vagy – ha ragaszkodunk a tulaj-

II.4. REALIZMUS A NÉPI PSZICHOLÓGIÁVAL KAPCSOLATBAN 35

6 Ugyanakkor Paul Boghossian (1990, 157) ezzel homlokegyenest ellentétesen úgy véli,hogy a diskurzus realista értelmezése elkötelezettséget jelent amellett, hogy a diskurzuspredikátumai valóságos tulajdonságot jelölnek. Ez túlságosan erõs követelménynek lát-szik.

donság fogalmának oksági elemzéséhez – azt mondjuk, hogy amire az attitûd-tulajdonítások utalnak, az valójában okságilag hatékony folyamatok okságilaghatástalan kísérõjelensége. Az a közös alap tehát, amelyben az eddigi szerep-lõk megegyezhetnek, így fogalmazható meg: az attitûdtulajdonítások az ágen-sek valóságos tulajdonságai révén lehetnek igazak – és eltekintünk attól, hogybármilyen további megszorításokat tegyünk a szóban forgó tulajdonságok szá-mát vagy természetét illetõen.

Ezzel azonban még nem térképeztük fel a népi pszichológiával kapcsolatosrealizmus értelmét. Az imént rekonstruált közös alap két tézis konjunkció-jának elfogadásából jön létre. Ez a két tézis – melyeket Crispin Wright (2002,207) úgy fogalmaz meg, mint bármely tetszõleges diskurzusra vonatkozó rea-lizmus definícióját – a következõképpen hangzik:

a) szemantikai tézis: az adott diskurzus kijelentéseinek olyan a tartal-muk, amelyek képesek a valós világ bizonyos aspektusainak reprezentálá-sára;

b) metafizikai tézis: a valós világ olyan tényekkel van berendezve, amelye-ket a szóban forgó kijelentések alkalmasan reprezentálhatnak.

Ez a két tézis alkotja a népi pszichológiával kapcsolatos eddig tárgyaltrealista álláspontok magvát is: a népi pszichológia alapvetõen leíró diskur-zus, amely a világ bizonyos aspektusait reprezentálja, s mely aspektusok avilágban ténylegesen léteznek. Ugyanakkor lehetségesnek látszik realistamódon értelmezni kijelentések valamely osztályát annak elfogadása nél-kül, hogy a világban vannak olyan tények, melyeket ezek a kijelentésekreprezentálhatnak. Ez annyit tesz, mint elfogadni azt, hogy az adott diskur-zusnak – természetét tekintve – e két tézissel összhangban kell lennie (ma-gyarán: olyan diskurzusnak kell lennie, mely igaz leírást ad a világról), sezenközben úgy vélekedni, hogy a diskurzus valójában nem felel meg en-nek a követelménynek. Ebben az értelemben realistának lenni valamelydiskurzussal kapcsolatban a diskurzus helyes értelmezésére vonatkozó atti-tûdöt jelent – azzal kapcsolatos attitûdöt tehát, hogy milyennek tekintsük adiskurzus természetét: funkcióját, szerepét stb., nem pedig a diskurzus általreprezentált (vagy reprezentálni vélt) tények metafizikájával kapcsolatosattitûdöt.

Attól például, hogy valaki a boszorkányokról szóló diskurzus kijelentéseithamisnak tartja, még tekintheti úgy, hogy az a világ bizonyos aspektusainakleírására aspirál, ám mint ilyen kudarcot vall – ezzel az illetõ az elméletet rea-lista módon értelmezi, ám metafizikájával kapcsolatban antirealista. Egy dis-kurzus realista értelmezéséhez nincs szükség arra, hogy a diskurzust magátigaznak is tekintsük, hogy feltételezzük: a világban vannak olyan tények, ame-lyeket a realista módon értelmezett diskurzus reprezentálhat. Pusztán arra van


szükség, hogy úgy tekintsük: a diskurzus erre való. A népi pszichológia te-kintetében ilyesfajta álláspontra helyezkednek az eliminativisták, akik aztgondolják, hogy a népi pszichológia természeténél fogva tényállító diskur-zus, magyarázó elmélet, de a világból hiányoznak azok a tények, amelyek ekijelentéseket igazzá tehetnék, s ezért a népi pszichológia hamis. Azeliminativisták (lásd Churchland 1981) a népi pszichológiát az empirikus el-méletek analógiájára rekonstruálják, amelyek par excellence esetei a diskurzu-sok tényállító fajtájának, s amellett érvelnek, hogy ebben az értelmezésben anépi pszichológia kudarcot vall.

Ahogyan Bas van Fraassen (1980, 534) nagyon találón megjegyzi, a fun-damentalista teista és az ateista egyetérthet abban, hogy miként kell értel-mezni az Istenrõl és az angyalokról szóló mondatokat, de nem érthet egyet aliberális teológusokkal. Ezt a szereposztást a jelen helyzetre alkalmazva: Fo-dor játssza a fundamentalista teista szerepét, az eliminativisták az ateistáét:mindketten szó szerinti értelemben gondolják tényállítónak a népi pszicholó-giát. A liberális teológus ebben az esetben Dennett, aki a szó szerinti értelme-zést elutasítja, de a tényállító jelleg melletti elkötelezettséget más értelembenfenntartja.

Van Fraassen úgy véli, hogy pusztán tényállítónak tekinteni egy adott dis-kurzust még nem jelent realizmust, mert a realizmushoz szerinte hozzátartozikaz igaznak tartás mozzanata. Magam inkább úgy tekintem, hogy a fentiekben anépi pszichológia realista értelmezésének három változatával találkoztunk.A diskurzus értelmezésébõl következik ugyanis, hogy mit tekintünk alapnak adiskurzusban tett kijelentések elfogadásához – azaz leíró diskurzusok eseté-ben, hogy mikor tekintjük õket a világ igaz leírásának. Ezért az értelmezéslogikailag elsõdleges az elfogadás kritériumához képest, és ugyancsak az ér-telmezésbõl következõen keletkezhetnek ontológiai elkötelezettségeink adiskurzus által posztulált entitások mellett. A kijelentéseinkhez kapcsoltigazságigényeink attól függenek, hogy milyennek tekintjük azt a diskurzust,amelyben állítjuk õket. Ha a Sherlock Holmes novellákat történeti krónikakéntértelmezzük, akkor azt a kijelentést, hogy „Sherlock Holmes szívesen fo-gyasztott ópiumot” egészen más feltételekkel fogadjuk el igaznak, mintha anovellákat az irodalmi diskurzus részeként kezeljük, és a diskurzusbanposztulált létezõk ontológiai státusát is ennek az értelmezésnek a fényébenítéljük meg.

A realista értelmezés fenti három változata egyetért abban, hogy a diskur-zusban tett kijelentések elfogadásának feltételei igazságfeltételek, s a kijelen-tések igazságértéke attól függ, hogy miként állnak a dolgok a világban. Külön-böznek azonban a tekintetben, hogy miként vélekednek az igazságfeltételekteljesülésérõl és az igazságfeltételeket kielégíteni képes tények természetérõl.

II.4. REALIZMUS A NÉPI PSZICHOLÓGIÁVAL KAPCSOLATBAN 37

Ezért beszélhetünk itt a realista értelmezés három változatáról. Ezek közül azelsõ, a legerõsebb – Fodor olvasatára támaszkodva – arra az álláspontra he-lyezkedik, hogy a népi pszichológia arra való, hogy úgy írja le a világ mentálisösszetevõit, ahogyan azok vannak, s erre képes is. A realizmus második vál-tozata – amelyet itt Dennett és az oksági magyarázatok tekintetében azepifenomenalizmus képviselt – annyiban hasonló az elsõhöz, hogy a népi pszi-chológia eszerint is bizonyos tények leírására való, ebben sikerrel is jár, de aleírás nem szó szerinti értelemben igaz, mert a népi pszichológiai állításokatigazzá tevõ tények nem az állítások által posztulált tulajdonságok szintjén,azaz nem személyi szinten keresendõk. A harmadik, a leggyengébb realizmusa népi pszichológiával kapcsolatban – melyet itt az eliminativistákkal illuszt-ráltam – azt tartja, hogy a népi pszichológia funkciója az, hogy tényállításokattegyen, azonban ebben szisztematikusan kudarcot vall. Mindhárom álláspontrealista a népi pszichológiával kapcsolatban, mert osztozik abban a meggyõzõ-désben, hogy a népi pszichológia funkcióját tekintve tényállító diskurzus, spusztán annak megítélésében különböznek, hogy hogyan és mekkora sikerreljár, illetve vall kudarcot.

A népi pszichológiával kapcsolatos realizmus megértésében most már csakaz van hátra, hogy feltárjuk: mit jelent azt mondani, hogy a népi pszichológiatényállító diskurzus. Röviden ez annyit tesz, hogy a népi pszichológia funkció-ja a világ valamely aspektusának igaz leírása, s ha sikerrel jár, kijelentéseinekigazsága abban gyökerezik, hogy miként állnak a dolgok a világban. Ez meg-felel annak az elkötelezettségnek, amelyben a népi pszichológiával kapcsola-tos realizmus mindhárom változata osztozik, azaz hogy megadhatók azok afüggvények, amelyek szerint a diskurzus kijelentései szemantikailag leképe-zõdnek a világra. Így e kijelentéseknek végsõ soron korrespondencia igazság-feltételei vannak abban az értelemben, hogy igazságukat az alapozza meg,hogy miként állnak a dolgok a világban. Ebben az esetben pedig – MichaelDevittre (1991, 29) támaszkodva – megadhatók azok a feltételek, amelyektõlrealista olvasatban a népi pszichológiai mondatok igazsága függ. Realista ol-vasatban tehát egy népi pszichológiai kijelentés akkor igaz, ha

1) a kijelentést kifejezõ mondat jól formált,2) a diskurzus által posztulált entitások léteznek,3) a kijelentés és a világ között fennállnak a szükséges szemantikai kapcso-

latok.Ennek megfelelõen a népi pszichológia realista értelmezései jól tipologizál-

hatók. Az elsõ kritériumot nem szokás vitatni, és én sem fogom: a népi pszi-chológiai kijelentések szintaxisa nem jelent külön problémát. A realizmus elsõváltozata (Fodor) szerint a népi pszichológiai kijelentések képesek a világ ter-mészetét adekvát módon leírni, s felszíni szerkezetük jó vezérfonal ahhoz,


hogy megtudjuk, miként is állnak a dolgok a világban – már ami annakmentális aspektusait illeti. A realizmus második változata (Dennett és azepifenomenalisták) a kijelentések felszíni szerkezetét nem tartja jó vezérfonal-nak a világ mentális természetének feltárásához, ezért a diskurzus és a világközötti szemantikai viszonyt másként rekonstruálja, mint az elsõ változat rea-listái, de kitart amellett, hogy a viszony fennáll. A realizmus harmadik válto-zata (az eliminativizmus) szerint a diskurzus szemantikája szerint tényállító,ugyanakkor tagadja, hogy a világ összetevõi között lenne olyasmi, amire anépi pszichológiai kijelentések leképzõdhetnének.

Összefoglalva az eddigieket: valamely diskurzusra vonatkozó realizmus adiskurzus természetével – funkciójával, logikájával, wittgensteini értelembenvett „grammatikájával”, életformánkban betöltött szerepével, elkötelezettsé-geivel stb. – kapcsolatos álláspont. Egy diskurzus természete többféleképpenis rekonstruálható. Ezek közül azok realisták, amelyek a diskurzus és a világviszonyát firtató kérdésre úgy felelnek, hogy a diskurzus tényállító jellegû,azaz szerepe szerint igaz – vagy ha úgy tetszik: a diskurzustól független tényekalapján elfogadható – leírását nyújtja a létezõk egy tartományának –, s ilyen-formán ezek az álláspontok nevezhetõk akár faktualistának is. Ha ezt a meg-gyõzõdést osztjuk, akkor realista módon értelmezzük a népi pszichológiát.Ezen a kereten belül ugyanakkor nagy a mozgástér, mert a tényállító jellegtöbbféleképpen is rekonstruálható. Ha feladjuk a diskurzus tényállító jellegemelletti elkötelezettséget, akkor tagadjuk, hogy a diskurzus a világ valamelyaspektusának leírására szolgál. Így lemondunk arról az elvárásról is, hogy adiskurzus legyen képes igaz reprezentációját adni a világ valamely régiójának.Ilyen álláspontot képviselek a késõbbiekben. Lássuk most, hogy mindennekfényében hogyan is állunk a mentális realizmus másik változatával, a mentálisentitásokkal kapcsolatos realizmussal.

II.5. A mentális entitásokra vonatkozó realizmus

Ahogy elõzetesen jeleztem, a népi pszichológiával kapcsolatos realizmust és amentális entitásokkal kapcsolatos realizmust nem tartom azonos álláspontok-nak. Mint a fentiekbõl kitûnt, a népi pszichológiával kapcsolatos realizmust adiskurzus értelmezési módjának tekintem, amely bizonyos elkötelezettségetjelent a diskurzus természetét illetõen. A népi pszichológia: diskurzus, a rá vo-natkozó realizmus nem lehet más, mint egyik módja annak, ahogyan ezt a dis-kurzust érthetjük – ha úgy tetszik, a realizmus ebben az értelemben szeman-tikai doktrína, mely a diskurzus kijelentéseinek tartalmára vonatkozik.A mentális entitásokkal kapcsolatos realizmus azonban ontológiai doktrína, s

II.5. A MENTÁLIS ENTITÁSOKRA VONATKOZÓ REALIZMUS 39

nem egy diskurzus értelmezésére, hanem a világ természetére vonatkozik, smint ilyen szemantikai megfontolásoktól független.

A mentális entitásokkal kapcsolatos realizmus nem más, mint ontológiai el-kötelezettség létezõk egy csoportját illetõen, amelybõl nemcsak szemantikaimegfontolások nem következnek, hanem az entitások természetét illetõszubsztantív metafizikai megfontolások sem. Ennek megfelelõen a mentálisentitásokkal kapcsolatos realizmus álláspontja akár egyetlen mondatban kife-jezhetõ: „Mentális entitások léteznek.” Hogy ezek micsodák, mi a természe-tük, hogyan viselkednek stb., az nem a rájuk vonatkozó realizmus, nem azirántuk való ontológiai elkötelezettség kinyilvánításának ügye, hanem egy eh-hez kontingensen kapcsolódó empirikus hipotézisé vagy spekulatív metafizi-káé – ki mit tart üdvözítõnek. Ezért némiképp árnyaltabban a tézis úgy is fogal-mazható, hogy „Mentális entitások léteznek, függetlenül attól, mit gondolunkróluk”.

A mentális realizmusnak ez a fajtája semmit nem mond a létezõnek elismertentitások természetérõl. Ezért lehetséges az, hogy a mentális realizmus oly sokváltozatban képviselhetõ a karteziánus dualizmustól a funkcionalizmus kü-lönféle változataiig vagy akár a különféle komputációs felfogásokig s akonnekcionizmusig – azaz akár a népi pszichológia manifeszt képével nemkompatibilis álláspontokig. A manifeszt kép a propozicionális attitûdöket in-tencionális belsõ állapotoknak tekinti; a komputációs álláspontok tagadják,hogy ezek intencionálisak lennének, de elismerik, hogy belsõ állapotok; akarteziánusok intencionális, de nem belsõ (nem testen belüli) állapotokkéntkezelik õket. Ezek az elméletek olyan metafizikai vagy tudományos kutatásiprogramoknak tekinthetõk, amelyek kemény magjához egyaránt hozzátarto-zik a mentális entitásokkal kapcsolatos realizmus.7

Már elsõ pillantásra látszik persze, hogy ez a fajta mentális realizmus filo-zófiailag igen sovány doktrína: könnyebb megmondani, hogy mit nem jelent,mint azt, hogy mit jelent. Elsõ pillantásra azt is mondhatnánk, hogy egyenesenüres, hisz valójában csak annyit mond, hogy létezik valami, de mivel nem kap-csolódik hozzá semmi, ami megmagyarázná, hogy mit is jelent itt a mentálisentitás, a legkevésbé sincs fogalmunk arról, hogy mirõl is mondjuk, hogy léte-zik. Ez a realizmus, úgy tûnhet, pont abból a fajtából való, amelyért – ahogyanNelson Goodman (1978, 20) mondaná – „nem éri meg küzdeni”. Közelebbrõlszemügyre véve azonban vannak jelentékeny implikációi, amelyek filozófiai-lag felértékelik.

Ilyen például, hogy még elvileg sem kívánja meg, hogy reprezentálni le-gyünk képesek a szóban forgó terület entitásait (lásd errõl Khlentzos 2004,


7 A kutatási program és a kemény mag fogalmáról lásd Lakatos 1997.

195). Elképzelhetõ, hogy sosem leszünk képesek teljes tudásra szert tenni ve-lük kapcsolatban, mert mondjuk, komplexebbek annál, semhogy egyetlen le-írás vagy elmélet keretében kimerítõen számot adhatnánk róluk, vagy azért,mert képességeink korlátozottsága miatt bizonyos releváns tényekhez nincsenhozzáférésünk. Ennek fényében arra sincs biztosítékunk, hogy népi pszicholó-giánk akár csak részben is tartalmazza azt, ami a mentálisról tudható, így azontológiai elkötelezettség ösztönözhet arra, hogy választ keressünk a mentálisentitások mibenlétét firtató kérdésre – éppen ezért része a mentális megismeré-sét célzó, radikálisan eltérõ kutatási programok kemény magjának: a mentálisentitásokra vonatkozó realizmus logikailag elsõdleges a mentális természetéreirányuló bármifajta vizsgálódáshoz képest.

Ez a fajta realizmus továbbá nem tekinti a népi pszichológia fogalmaitkonstitutívnak a mentális jelentését illetõen (lásd Pettit–McDowell 1986, 3).Persze önmagában nem zárja ki, hogy a mentális olyan legyen, amilyennek anépi pszichológia ábrázolja, ugyanakkor ezt nem tartja fogalmi szükségszerû-ségnek, s megengedi, sõt üdvözli, hogy a mentális entitás fogalmát a népi pszi-chológián kívülrõl értsük meg, például úgy, hogy végsõ soron kognitív tudó-sok mondják meg nekünk, hogy melyek is a mentális entitások. Elvégre arról,hogy miként is állnak a dolgok a világban, leginkább empirikus vizsgálódás –s nem fogalomelemzés vagy spekulatív metafizika – tudósít. Ebben az érte-lemben értek egyet Millikannel (1986b, 203 sk.) amikor úgy fogalmaz, hogy

[n]incs olyan erõdítmény, amelybõl a nyelvre, a referenciára, az igazságra, az el-mékre és az elméletekre vonatkozó elméletek a világ többi részére vonatkozó elmé-letektõl elválasztva megalkothatók lennének. Nincsenek különleges evidenciákvagy egyedi módon megragadható önevidens igazságok e területen, nincs olyan ki-tüntetett hozzáférés ehhez a területhez, amely bármilyen módon különbözne attól,ahogyan az elméletalkotás más területeihez hozzáférünk. Így nem tehetõ distinkcióaz empirikusan alátámasztott realizmus és antirealizmus, és ezeknek a kérdéseknekvalamifajta […] kitüntetettebb és elõzetes „metafizikai” szemlélete közé.

Ezzel összhangban a mentális entitásokkal kapcsolatos realizmus állás-pontja úgy tekinthetõ, mint ahonnan kiindulva nemcsak lehetõség nyílik a to-vábbi vizsgálódásokra, elméletalkotásra, hanem ez egyenesen szükségesnekis látszik. Ebbõl a perspektívából mondhatjuk például William Lycannel(1988, 31 sk. errõl lásd IV. 3.), hogy a mentális entitások olyan természetifajták, melyeket még nem ismerünk eléggé, s ezek feltárása a további empi-rikus kutatások feladata. Ebben az esetben a népi pszichológia fogalmi esz-köztára nem lesz kitüntetett az emberi pszichológia és viselkedés magyará-zatában. Ha mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy a hiteket tartalmuk révénazonosítsuk,

II.5. A MENTÁLIS ENTITÁSOKRA VONATKOZÓ REALIZMUS 41

[m]iközben jó empirikus elméletek kitartanak amellett, hogy csak komputációs ál-lapotok vannak, akkor a komputációs álláspont képviselõje válaszolhatja azt, hogyempirikus evidencia támasztja alá, hogy nincsenek hitek abban az értelemben,ahogy a filozófus definiálni óhajtja õket. (Cummins 1989, 53)

Ha ezen az úton haladunk, akkor népi pszichológiai szótárunk sorsa három-féleképpen alakulhat. Az empirikus kutatások legitimálhatják a népi pszicho-lógia manifeszt képét; vagy revideálhatják azt, s ennek révén technikai jelen-téssel tölthetik fel a népi pszichológiai terminusokat; vagy új, a további kutatásszámára megfelelõbb technikai terminusokat vezethetnek be.

Az utóbbi két lehetõség elsõ pillantásra nem pusztán a pszichológiai diskur-zus manifeszt képétõl idegen, hanem népi pszichológiai gyakorlatunktól is:nem látszik értelmesnek azt mondani, hogy a mentális fogalma kiemelhetõ anépi pszichológiai fogalmak szövedékébõl, mert ha ezt tesszük, akkor szakí-tunk a fogalom természetes használatával, aminek az a következménye, hogy atovábbiakban nem abban az értelemben beszélünk a mentálisról, ahogyan azt amindennapokban értjük, hanem a terminust technikai értelemben alkalmazzuk– a továbbiakban már nem a népi pszichológia nyelvét, hanem egy más nyelvetbeszélünk. Az ilyesfajta érvelés ahhoz az állásponthoz csatlakozik, mely sze-rint a népi pszichológia fogalmai konstitutívak a mentális jelentését illetõen: hanem ilyen terminusokban beszélünk, már nem a mentálisról beszélünk. Ha ez-zel az állásponttal szakítunk, annak végsõ soron a népi pszichológiára alapo-zott antropológiánk revíziójával is együtt kell járnia. Így például alkalmasintfel kell adnunk azt a mélyen gyökerezõ meggyõzõdésünket, hogy kitüntetettilletékességünknek köszönhetõen saját mentális világunkban mi magunk tájé-kozódunk a legjobban.

De talán ehhez a gondolathoz is hozzá lehet szokni: kevésbé tûnik idegen-nek ez az elgondolás, ha tekintetbe vesszük a népi pszichológia történetiségét.A mentálisról alkotott képünk – Churchland (1981) álláspontja ellenére – Ho-mérosztól Jane Austenig és tovább Freudig alapvetõ változásokon ment ke-resztül. Homérosznál nincs valódi lelki élet: Akhilleusz gondolkodása a nyil-vánosság elõtt zajlik, személyiség, gondolkodás és cselekvés nem különülnekel egymástól, a mentális ma ismeretes privát, belsõ fogalma hiányzik (lásd er-rõl Havelock 1963, 199).8 Ehhez képest a mentálisról alkotott kép napjainkban


8 Hasonló belátásra jut Bernard Williams (1993, 33 sk.) is, amikor rámutat arra, hogy azintenció fogalma hiányzik Homérosznál. Ahelyett azonban, hogy ebbõl azt a kézenfekvõ kö-vetkeztetést vonná le, hogy ennélfogva itt a személy és a cselekvés fogalmai is lényegesenkülönböznek mai fogalmainktól, inkább arra törekszik, hogy megmutassa: bár a fogalom hi-ányzik, de a szándék „eszméje” megtalálható Homérosznál is. A mentális fogalmának törté-neti alakulásához magam is szolgálok adalékokkal, lásd Demeter (2002, IV. fejezet).

alapvetõen különbözik. Ha elfogadjuk, hogy Homérosz hûen tükrözi a mentá-lisra vonatkozó korabeli fogalmiságot, akkor abból az következik, hogy vagy akortársainak nem volt olyan mentális élete, amelyben kitüntetett illetékessé-gük lehetett, s idõközben ez kialakult, vagy nekünk sincs ilyen. Ez pedig aztsugallja, hogy a mentális természetének vizsgálata a posteriori kérdés, amelyfelé az elsõ lépés a mentális entitások melletti ontológiai elkötelezõdés.

Mindebbõl látszik, hogy a mentális entitásokkal kapcsolatos realizmus ko-rántsem üres és következmények nélküli álláspont. Az ontológiai elkötelezett-séggel teremtõdik meg annak a lehetõsége, hogy a mentális természetét firtatókérdésekre empirikusan megalapozott válaszokat keressünk, azaz tudományosvizsgálódásokba fogjunk – ha úgy tetszik, ezekhez képest logikailag elsõdle-ges. Ez a fajta realizmus megteremti az empirikus pszichológiai vizsgálódáslehetõségét – s független a népi pszichológia értelmezésével kapcsolatos állás-pontunktól. A népi pszichológia azon felfogásai – így a manifeszt kép is –,amelyek elkötelezettek a népi pszichológiai diskurzus tényállító jellege mel-lett, mint ugyanazon jelentségek inkompatibilis leírásait hozzák versenyhely-zetbe a népi pszichológiát a tudományos pszichológiával. Azonban a mentálisentitásokkal kapcsolatos realista álláspont függetlensége a népi pszichológiaértelmezésétõl azt sugallja, hogy talán nem az episztemikus érdeklõdésünk ki-elégítése az a terület, amelyen a népi pszichológia a leginkább hasznosnak bi-zonyulhat, hiszen itt a tudományos kutatás eredményeivel kell konkurálnia,márpedig a népi pszichológia eszköztára ezen a területen nem sok sikerrel ke-csegtet.

II.6. Népi és tudományos pszichológia

Gyakorta feltételezik, hogy a népi pszichológia és a kognitív tudomány céljaegyaránt a viselkedés magyarázata és elõrejelzése, s ezért ugyanarról szólnak(lásd Stich 1978). Így vagy össze kell békíteni õket valahogyan, vagy azegyiket eliminálni kell a másik kedvéért. A fentiek fényében azonban okunkvan azt hinni, hogy ez hamis dilemma. A mentális realizmus elválasztása anépi pszichológiával kapcsolatos realizmustól megteremti annak lehetõsé-gét, hogy elválasszuk egymástól a tudományos pszichológia és a népi pszi-chológia illetékességi körét is. Így a népi pszichológiai diskurzus jellegzetes-ségeit anélkül tanulmányozhatjuk, s manifeszt képét szükség esetén anélkülvehetjük revízió alá, hogy az bármilyen hatással volna az empirikus pszicho-lógiai vizsgálódásokra. Ezzel mód nyílik arra, hogy elváljon egymástól anépi és a tudományos pszichológia illetékességi területe, s viszonyuk problé-mamentes legyen.

II.6. NÉPI ÉS TUDOMÁNYOS PSZICHOLÓGIA 43

Mint láttuk, a manifeszt kép szerint a mentálisállapot-tulajdonításokat alap-vetõen két kontextusban használjuk. Egyrészt a viselkedés elõrejelzésének ésmagyarázatának céljával, azaz episztemikus kontextusban; másrészt a visel-kedés értékelésének céljával, azaz evaluatív kontextusban. Ha feladjuk azt agondolatot, hogy a népi pszichológia tényállító diskurzus, azzal lemondunkepisztemikus használatáról, s a továbbiakban nem lesz versenyhelyzetben azempirikus pszichológiával a mentális entitások természetét és a viselkedés ma-gyarázatát illetõen. Ebben az esetben a természeti fajtaként kezelt mentális en-titások vizsgálatához nem lesz szükség a népi pszichológia fogalmi erõforrása-ira. Innen nézve a tudományos pszichológia a maga technikai fogalmaival aviselkedés magyarázatának és elõrejelzésének kérdéseire összpontosít, a népipszichológia pedig a személyek értékeléséhez szükséges fogalmakat szolgál-tatja. Ezzel lemondunk a népi pszichológia episztemikus használatának lehe-tõségérõl, de megtarthatjuk a viselkedés népi pszichológiai értelmezés gyakor-latát, amennyiben sikerül ezt úgy rekonstruálni, hogy ne támaszkodjon adiskurzus állítólagosan episztemikus használatára.

II.7. A realizmus–antirealizmus-vita

Ha az itt javasolt módon teszünk különbséget a realizmus két fajtája között,azzal némiképp átstrukturáljuk a realizmus–antirealizmus-vita hagyomá-nyos szerkezetét. Ha az entitásokkal kapcsolatos realizmusra vonatkoztat-juk, akkor Millikannek a fejezet bevezetõjében idézett gondolata helytálló:valóban csak egyféle realizmus és antirealizmus lehetséges, az egyik állít-ja, a másik tagadja az adott osztály entitásainak létezését. Realizmus ésantirealizmus itt egyaránt meghatározottak, az ontológiai elkötelezettségvállalásában vagy elutasításában állnak – más lehetõség nincs. Egy harmadiklehetséges álláspont az volna, hogy felfüggesztjük az ontológiai ítéletünketaz adott osztály entitásait illetõen, ez viszont nem realizmus és nem isantirealizmus: ez agnoszticizmus, mely nem foglal állást a vitában. Ebben azesetben azonban nem a realizmus–antirealizmus-vita egy további filozófiaiaspektusával, hanem az ontológiai elkötelezettség keletkezésének kérdésé-vel állunk szemben: arra a kérdésre, hogy valaki miért hisz, vagy miért nemhisz a boszorkányok vagy a mentális állapotok létezésében nem a filozófusdolga válaszolni, ez inkább a pszichológiára és a szociológiára tartozik.A diskurzusok értelmezése esetében ezzel szemben sem a realista, sem azantirealista álláspont nem meghatározott. Igaz ugyan, hogy a realisták elkö-telezettek a diskurzus tényállító jellege mellett, míg az antirealisták ezt ta-gadják, azonban mindkét álláspont számtalan tartalommal jelenhet meg, hisz


többféleképpen rekonstruálható egy diskurzus tényállítóként, és sokfélekép-pen tagadható, hogy az volna.

Az egyetlen közös elkötelezettsége valamely diskurzus realista értelmezé-seinek az, hogy a diskurzus kijelentéseinek igazsága szisztematikusan össze-függ a diskurzus szempontjából releváns tényekkel. Ugyanakkor gyakortavonják kétségbe, hogy a realizmus álláspontja szükségképpen együtt jár azzalaz elkötelezettséggel, hogy az adott kijelentések tényállítók. Példa erre újab-ban Chris Daly (2005) érvelése. Daly érve a jelen kontextusra alkalmazva akövetkezõképpen hangzana: a mentális realista gondolhatja úgy, hogy a világ-ban vannak mentális entitások, de nincsenek olyan entitások, amelyek a men-tálisra vonatkozó köznapi kijelentéseinket igazzá tennék. Az ilyesfajta állás-pontok elfogadják a mentális entitásokra vonatkozó realizmust, és tagadják anépi pszichológiára vonatkozó realizmust. Azonban ha úgy értelmezzük a népipszichológiai diskurzust, hogy annak kijelentései arról szólnak, hogy mikéntállnak a dolgok a világ általa reprezentált régiójában, akkor ebbõl világosankövetkezik, hogy e kijelentések igazsága attól függ, miként állnak a dolgok avilág adott régiójában – magyarán a diskurzus realista értelmezése szükség-képpen a releváns tényekhez köti a diskurzus mondatainak elfogadását. Nem eza helyzet az entitásokkal kapcsolatos realizmus esetében, ahol – mint láttuk –semmiféle szemantikai elkötelezettséget sem kell vállalnunk, még azt sem, hogyegyáltalán képesek vagyunk reprezentálni a szóban forgó entitásokat.

A realizmus–antirealizmus-vita hagyományosan akörül forog, hogy a sze-mantikai és ismeretelméleti kérdések tárgyalása elsõdleges-e a létezés kérdé-seinek vizsgálatában (lásd ehhez Devitt 1991; Dummett 2000; Greenough–Lynch 2006). A jelen felosztásban a létezés kérdései az ontológiai elkötele-zettség körébe tartoznak, s függetlenek a diskurzus értelmezésének problémá-jától. Ebben a vonatkozásban az entitásokkal kapcsolatos realizmus közel állDevitt (1991, 3 sk.) azon álláspontjához, hogy a döntés metafizikai kérdések-ben megelõzi a szemantikai és episztemológiai kérdéseket, s így az entitásoklétezése melletti elkötelezettség semmilyen következménnyel nem jár azegyes diskurzusok kijelentéseinek jelentésére és igazságára nézve. Ha a dis-kurzusok értelmezése felõl szemléljük a kérdést, hasonló eredményre jutunk.Ha a diskurzust tényállítónak tekintjük – olyannak, amely a világ igaz leírásáratörekszik, s amelyben a kijelentések igazságát a világ azon tényei alapozhatjákmeg, amelyekrõl a kijelentések szólnak –, akkor sem kell azt gondolnunk,hogy a diskurzus kijelentései igazak, vagy azt, hogy akár csak többnyire iga-zak. A diskurzus realista értelmezése összefér azzal a meggyõzõdéssel, hogy adiskurzus kijelentései hamisak – ilyen álláspontként érthetõ az elmefilozófiá-ban az eliminativizmus s az erkölcsfilozófiában a hibaelmélet (lásd Mackie1977, 48 sk.).

II.7. A REALIZMUS–ANTIREALIZMUS-VITA 45

A realizmus két változatának megkülönböztetése minden olyan diskurzusesetében lehetséges, ahol felvethetõ, hogy a diskurzus kijelentéseinek elfoga-dása nem attól függ, hogy miként állnak a dolgok a világ azon régiójában,amelyre a diskurzus vonatkozik. Ez gyakorta képviselt álláspont az erkölcsi ésaz esztétikai diskurzussal kapcsolatban, s a következõ fejezetek alapján a népipszichológiai diskurzussal kapcsolatban is lehetségesnek fog tûnni. De lehet-séges hasonló álláspont akár a tudománnyal kapcsolatban is. A fenti felosztásszerint a tudományos diskurzust illetõen mindenki realista marad mindaddig,amíg tényállító jellegét nem kérdõjelezi meg. Ilyenformán például a konstruk-tív empirizmus (lásd van Fraasen 1980, 534 skk.) is a realizmus egy változata,mely nem vonja kétségbe, hogy a diskurzusban (adott esetben a tudományban)tett kijelentések a világ leírására aspirálnak, pusztán annyit állít, hogy a diskur-zus nem megfigyelhetõkre vonatkozó szeletében az elfogadásnak mások a kri-tériumai, mint a megfigyelhetõre vonatkozó szeletében. Itt az elfogadás alapjaaz empirikus adekvátság, az a tény, hogy a nem-megfigyelhetõre vonatkozóelméleteink jól magyarázzák a megfigyelhetõ jelenségeket. Ugyanakkor anem-megfigyelhetõ entitásokra vonatkozó kijelentések szisztematikus kapcso-latban állnak a megfigyelésekkel, s ezek a nem megfigyelhetõ jelenségekrevonatkozó kijelentéseink elfogadásának alapját képezik. Eszerint a tudomá-nyos diskurzusnak episztemikus erényei vannak, a konstruktív empirizmus aztmutatja meg, hogy a nem megfigyelhetõre vonatkozó tényállítások elfogadá-sának hátterében nem a releváns tényekhez való közvetlen hozzáférés, hanempéldául azok kalkulációja húzódik meg.

A konstruktív empirizmus elkötelezettsége valójában tehát nem a diskurzustermészetét illetõen különbözik az általa realistának tartott álláspontoktól, ha-nem csak a diskurzus egyik szeletében az elfogadás alapjául szolgáló tényektermészetét illetõen. Van Fraassen esetében arról van szó, hogy amikor egyné-mely kijelentést állítunk, akkor nem azt állítjuk, amit a kijelentés felszíni sze-mantikája sugall, hanem egy pragmatikusan ekvivalens másik propozíciót: anem megfigyelhetõkre vonatkozó állításaink nem azt a propozíciót fejezik ki,amelyet felszíni szemantikájuk alapján gondolnánk, hanem egy, a diskurzusonbelüli másik propozíciót, de ez a kijelentés és a diskurzus tényállító jellegétnem érinti.

Az antirealizmus a jelen felosztás szerint itt olyasfajta álláspont volna,amely tagadja, hogy a tudományos diskurzus célja episztemikus, s mondjukúgy érvelne, hogy a diskurzus színtiszta ideológia, amely bizonyos hatalmi vi-szonyok elleplezését és fenntartását szolgálja. Habermas (1970) például olyanképet fest a tudományról, amely önmagát objektívnek és értékmentesnek, min-den ideológia felett állónak mutatja. A tudomány eszerint olyan ideológia,amely a problémák mind nagyobb szeletét tünteti fel úgy, mintha azok techni-


kai megoldást kívánnának, s ezzel bizonyos partikuláris osztályérdekeknekmegfelelõen elhomályosítja a gyakorlati problémákat. Ebbe a folyamatba il-leszkednek a tömegmédia, az oktatási rendszer, a munkaszervezés intézmé-nyei és a tudomány mint ideológia által eltorzított kommunikáció, amelyekegyüttesen a társadalmi osztályuralom fenntartásának eszközei. A tudomá-nyos diskurzusnak ez a képe a fenti felosztásban antirealista értelmezésnekszámít, amely tagadja, hogy a tudomány a világ bizonyos tényeinek leírását cé-lozná, s funkcióját társadalmi szerepének olyan rekonstrukciójával közelítimeg, amely a diskurzus realista értelmezéseivel ellentétes álláspontot eredmé-nyez. Ezzel a felfogással ugyanakkor összefér az a meggyõzõdés, hogy a tudo-mány által vizsgált entitások léteznek – csak történetesen a tudomány nem al-kalmas arra, hogy róluk igazságokat közöljön.

II.8. A további vizsgálódás programja

Ebben a könyvben két tézist képviselek. A negatív tézis szerint a népi pszicho-lógia nem tényállító diskurzus a fenti értelemben, azaz helytelenül járunk el,ha tudományos elméleteink analógiájára rekonstruáljuk, s úgy tekintjük, hogyleíró, magyarázó és prediktív funkciói vannak. Ezt a tézist arra alapozom,hogy a népi pszichológiai kijelentések nem tudnak megfelelni azoknak a krité-riumoknak, amelyek a tényállító kijelentések igazságához szükségesek, s ezértelfogadásuk nem alapulhat ezeken. Ezt a három kritériumot (a kijelentésekszerkezete, a világ objektív természete, szemantikai leképezõdés) fentebb lát-tuk. Elsõ lépésben úgy érvelek, hogy miközben vonzó lehet fenntartani a fizi-kalista világképet, ebben nem tudjuk elhelyezni a mentális tulajdonságoknakazt a felfogását, amelyet a népi pszichológia realista olvasatainak elsõ változa-ta (Fodor) megkíván a pszichológiai kijelentések igazságához. Itt tehát a má-sodik kritériumot tagadom a népi pszichológia realista értelmezéseinek egyikcsoportját illetõen, vagyis azt, hogy a világ objektív természete olyan volna,amely igazzá tehetné az ekként értelmezett pszichológiai kijelentéseket, ha fi-zikalista ontológiára támaszkodunk. Második lépésben úgy érvelek, hogy nemtudjuk rekonstruálni a diskurzus és a világ között azokat a szemantikai leké-pezõdési viszonyokat, amelyekre a diskurzus tényállító jellege melletti elkö-telezettségünk alapozható volna. Itt tehát a harmadik kritérium teljesüléséthiányolom, s ebbõl következõen nem látom megalapozottnak, hogy a népipszichológia ismeretekkel szolgálhat az ágensek belsõ világáról.

Az itt képviselt pozitív tézis szerint népi pszichológiánk alapvetõeninterpretatív diskurzus, melyenek kettõs funkciója van. Egyrészt fogalmakatés szabályokat kínál ahhoz, hogy magunkról és másokról olyan narratívákat

II.8. A TOVÁBBI VIZSGÁLÓDÁS PROGRAMJA 47

mondjunk, amelyek megszokott fogalmi keretben érthetõvé teszik a viselke-dést, s ezzel megteremti annak lehetõségét, hogy e narratívák alapján szemlél-jük személyközi kapcsolatainkat. Másrészt e narratívák révén vagyunk képe-sek egymást és magunkat személyeknek, az ágensek egy speciális csoportjánaktekinteni, akik szubjektív perspektívából tekintetnek a világra, és felelõsek vi-selkedésükért. A népi pszichológia kínálja tehát a fogalmi eszköztárat ahhoz,hogy önmagunkat és társainkat egyedi módon, a környezõ világ tárgyaitól el-térõen értsük meg. Ezt a képet három lépésben igyekszem vázolni. Elõszörszemügyre veszem a népi pszichológiai diskurzus sajátosságait, amelyek kije-lölik teljesítõképességének határát, azt, hogy mire alkalmas ez a beszédmód,és mire nem. Amellett érvelek, hogy a népi pszichológia nem alkalmas arra,hogy a realista értelmezéseknek megfelelõen prediktív és magyarázó diskurzus-ként rekonstruáljuk, arra viszont igen, hogy értelmezõ és értékelõ narratívákhozkínáljon fogalmakat. Második lépésben a diskurzus sajátosságaiból levonhatótanulságok alapján amellett érvelek, hogy a népi pszichológiai értelmezés sza-bályai nem empirikus általánosítások, hanem olyan konvenciók, amelyek apszichológiai történetszövés szabályait adják. Ebben a lépésben azt magyará-zom meg, miként lehetséges, hogy a népi pszichológia ellátja értelmezõ és ér-tékelõ funkcióját anélkül, hogy a neki tulajdonított episztemikus funkciót be-töltené.

E fejezetek célja, hogy a népi pszichológia realista olvasataival szembenmegalapozza egy olyan fikcionalista értelmezés lehetõségét, amelyet nem el-vont metafizikaként erõltetünk a diskurzusra, hanem amely a diskurzus jellem-zõinek elõzetes feltárására támaszkodik. Az utolsó fejezet arra vállalkozik,hogy ezt a fikcionalizmust összefoglalja. A feladat itt az, hogy egyszerre tá-maszkodva a negatív és a pozitív tézisre a diskurzushoz olyan metafizikát il-lesszek, amely összefér mindennapi pszichológiai gyakorlatunkkal. E gondo-latmenet központi eleme, hogy pszichológiai értelmezéseink, miközben azágenseket személyként reprezentálják, végsõ soron affektusokat fejeznek ki –azt, hogy miként érzünk az éppen értelmezett ágenssel, szituációval, viselke-déssel kapcsolatban. Eszerint a népi pszichológia valójában nem arról szól,amit kijelentései reprezentálni látszanak, valójában nem ír le semmit a világ-ból, hanem az értelmezõ affektusait fejezi ki. Dióhéjban ez az, amit a népi pszi-chológia itt képviselt felfogása a diskurzus realista értelmezéseinek alternatí-vájaként ajánl.


III. Fizikai realizáció és oksági interferencia

III.1. Bevezetés

A fizikalizmus a világ alapvetõ természetére vonatkozó álláspont, amely azttartja, hogy minden, ami létezik, végsõ soron fizikai. Ez annyit tesz, hogy a fi-zikalista szerint mindannak, amit ontológiánkban létezõnek ismerünk el, vagyfizikainak kell lennie, vagy valamiképpen attól kell függenie, hogy miként áll-nak a dolgok a világban fizikailag. Ez az elkötelezettség arra vonatkozik tehát,hogy milyenfajta létezõként tekintünk a világ összetevõire. Ennek megfelelõ-en vehetjük hipotézisnek, egyfajta átfogó tudományos programnak, mely arravállalkozik, hogy listát készít a világban fellelhetõ összes létezõrõl, s azokatvisszavezeti fizikai alapjukra. De leghelyesebben mégis talán világnézetnektekinthetõ, amely elkötelezi magát a világ egy meghatározott szemléletmódjamellett, bizonyos ontológiai elkötelezettségeket vállal, másokat elutasít. El-utasítja például, hogy a népi pszichológia által posztulált tulajdonságokat vég-sõ soron a fizikaitól függetlenek tekintett mentális régió terminusaiban értsemeg – ahogy arra például Descartes (1994) tett kísérletet –, s ezzel szemben el-kötelezettje annak, hogy a mentális tulajdonságokat úgy szemlélje, mint ame-lyeket végsõ soron fizikai tulajdonságok határoznak meg.

A fogalomelemzésként mûvelt filozófia hipotéziseink és világnézetünkmegválasztásában közvetlenül nem lehet segítségünkre, legfeljebb abban,hogy felderítsük választott világnézetünk fogalmi implikációit, esetleges fe-szültségeit, s ennek nyomán akár a hipotézisként, akár a világnézetként értettfizikalizmus feladására is ösztönözhet bennünket. Ilyen irányú próbálkozáspéldául Tim Crane és Hugh Mellor (1990) tanulmánya, melyben a szerzõk úgyérvelnek, hogy ha a fizikalizmust a fizikára támaszkodva akarjuk védelmezni,akkor vagy hamis tézist kapunk – tekintve, hogy jelenleg nem vagyunk képe-sek minden jelenséget a fizikaiból eredeztetni –, vagy trivialitást – tekintve,hogy a jövõbeni fizikánkat eleve úgy definiáljuk, hogy azt a világ komplett le-

írásának tekintjük. Érvelésük tanulsága, hogy nem rendelkezünk a fizikai tu-lajdonság olyan világos fogalmával, amelyre szükség volna a fizikalista állás-pont koherens kifejtéséhez. Ebbe a mûfajba tartozik Berkeley (1985, 318 sk.)klasszikus immaterialista érvelése is, melynek konklúziója, hogy az anyagiszubsztancia fogalma ellentmondásos, mivel a kiterjedés tulajdonságának hor-dozójaként szükségképpen valamilyen nem kiterjedt szubsztrátumot feltéte-lez. Ez pedig azt jelenti, hogy valami nem kiterjedt rendelkezik a kiterjedtségtulajdonságával, s ez nyilvánvaló önellentmondás. Ebben a fejezetben azt anegatív tézist képviselem, hogy a többszörös realizáció fogalma a mentális tu-lajdonságok magyarázatában inkoherens – annak ellenére, hogy a fizikalistametafizikákban kulcsszerepet játszik a magasabb szintû, azaz nem fizikai tu-lajdonságok fizikaitól való függõségének magyarázatában. Ennek pedig az akövetkezménye, hogy a mentális tulajdonságok erre a fogalomra támaszkodvanem legitimálhatók a fizikalista világkép keretei között.

Következtetésként azonban nem a fizikalizmus feladását, hanem a mentálistulajdonságok realizáción alapuló elméleteinek elvetését javaslom. A fizika-lizmusnak mint világnézetnek az elfogadását ez az érvelés nem érinti, mert aztettõl független megfontolások is támogatják. A fizikalizmus a világról a tulaj-donságok hierarchizált képét festi: a hierarchia alsó szintjét a fizika, felsõbbszintjeit az egymásra építkezõ speciális tudományok írják le, melyek sziszte-matikusan függenek a hierarchiában alattuk, a fizikaihoz közelebb álló szinttõls végsõ soron a fizikaitól. Ekként függ például a kémiai szint a fizikaitól, a bio-lógiai a kémiaitól és így tovább. Ez a kép meglehetõsen intuitív, s ennek kö-szönhetõ a fizikalizmus mint világkép vonzereje. A tulajdonságok hierarchiájamagyarázza például, hogy miért lehetségesek termékeny interdiszciplináriskapcsolatok, hogy miért lehet hasznos a kémia a biológiában, a fizika a kémiá-ban stb. Továbbá monizmusa révén a fizikalizmus gondolkodásökonómiaiszempontból is kedvezõ, mivel az elismert létezõk számát viszonylag alacso-nyan tartja. Mindennek köszönhetõen világnézet és tudomány itt közelebb ke-rülnek egymáshoz, mint az alternatív világnézetek esetében.

A fizikalizmus feladása helyett végeredményben azt fogom javasolni, hogymondjunk le a népi pszichológia által posztulált tulajdonságok olyan magyará-zatairól, amelyek a realizáció fogalmára támaszkodnak. Úgy fogok érvelni,hogy a népi pszichológia nem kezelhetõ a speciális tudományokkal analógmódon, mert az ez utóbbiak által posztulált tulajdonságok jó része legitimálha-tó a fizikai realizáció fogalma révén, míg ezt a mentális tulajdonságokkal nemlehet megtenni. Ha a fizikai tulajdonságokban lehorgonyozható mentális tulaj-donságok melletti elkötelezettséget feladjuk, akkor kicsúszik a talaj a népipszichológia tényállító jellege melletti elkötelezettségnek legalábbis az egyikváltozata alól: tarthatatlanná válik az a gondolat, hogy a mentális tulajdonsá-

50 III. FIZIKAI REALIZÁCIÓ ÉS OKSÁGI INTERFERENCIA

gokat az ágensek fizikai tulajdonságai realizálják, s hogy a népi pszichológiaikijelentések ezeket kapcsolják az individuumokhoz, mely kijelentések attólfüggõen igazak vagy hamisak, hogy az adott individuum a szóban forgó men-tális tulajdonságot instanciálja-e. Az elõzõ fejezet tipológiájához fordulva ezaz álláspont a népi pszichológia realista értelmezéseinek elsõ változatához tar-tozik, s az ottani szereplõk közül Fodor képviseli.

III.2. A realizáció fogalma

Napjaink fizikalista elméletei a tulajdonságok egymásra épülését magyarázvajellemzõen a szupervencia fogalmától indulnak. A legáltalánosabban fogal-mazva: a szupervenciareláció két tulajdonságrégiót kapcsol össze úgy, hogytagadja az egyik, másiktól független varianciájának lehetõségét. Ez annyittesz, hogy két tulajdonságrégióra, A-ra és B-re értelmezve, A akkor és csak ak-kor szuperveniál B régión, ha nem lehetséges változás A-ban anélkül, hogy netörténne valamilyen változás B-ben. A szupervenciatézisek ilyenformán alkal-masak arra, hogy valamely tulajdonságrégió egyoldalú függõségét állítsák egymásik tulajdonságrégiótól, s így nem engednek meg emergens oksági erõket,azaz olyan tulajdonságokat, amelyek a szuperveniens (A) régiókon belül aszubveniens (B) régiótól függetlenül változásokat idézhetnének elõ.

Az egyoldalú függõség kijelentése annyit tesz, hogy a tézis nem fordíthatómeg minden további nélkül: a B-beli változások nem járnak szükségképpenA-beli változásokkal. Ugyanakkor az a kijelentés, hogy A szuperveniál B-n ön-magában nem zárja ki azt, hogy B is szuperveniáljon A-n. Ebben az értelembenelképzelhetõk akár olyan dualista álláspontok is, amelyek elfogadják, hogya mentális szuperveniál a fizikain, de ugyanakkor azt is, hogy a fizikaiszuperveniál a mentálison – azaz mindkét régióra vonatkozóan tagadják, hogybekövetkezhetne bennük változás anélkül, hogy a másikban is bekövetkezne.Eszerint minden fizikai változással együtt járna valamilyen mentális változás,és minden mentális változással együtt járna valamilyen fizikai változás. A fizi-kalista álláspontok ezért csak azt állítják, hogy a mentális szuperveniál afizikain, de tagadják ennek fordítottját. A fizikalista szerint tehát nincsenek afizikaitól független, emergens mentális tulajdonságok, s ugyanakkor a fizikairégióban bekövetkezõ események nem szükségképpen járnak mentális válto-zásokkal. Ennek a függõségnek a megfogalmazására számos változatban van-nak szupervencia-tézisek forgalomban (lásd ezekrõl Wilson 2005).

Az az elkötelezettség, hogy a mentális szuperveniál a fizikain, önmagábannem alapozza meg a fizikalizmust, mivel ez a szuperveniens mentális régió fi-zikaitól független változását tagadja ugyan, de nem kövekezik belõle az, a

III.2. A REALIZÁCIÓ FOGALMA 51

fizikalizmus számára központi tézis, hogy a szubveniens régió valamiképpenmeghatározza a szuperveniens régiót (lásd errõl Horgan 1993). Világos, hogya független variancia tagadásából pusztán annyi következik, hogy az egyik ré-gióban lezajló bizonyos változások korrelálnak a másik régióban bekövetkezõváltozásokkal. Ez pedig összeférhet akár a leibnizi világképpel is, azaz a men-tális és a fizikai közötti eleve elrendelt harmónia egy olyan doktrínájával, melyazt mondja ki, hogy az ontológiailag független mentális (A) régióban bekövet-kezõ bármely változás Isten által eleve elrendelt módon együtt jár az ontológi-ailag ugyancsak független fizikai (B) régióban bekövetkezõ valamely válto-zással (Leibniz 1986, 51–52. §). Itt pedig nem a fizikai régió, hanem Istenhatározza meg, hogy miként állnak a dolgok a mentálissal. De összeférhet aszupervencia a mentális és a fizikai közti viszony olyasfajta képével is, ame-lyet olykor Locke (lásd pl. 2003, 4.10.10 és 4.3.6) sugall, jelesül, hogy a men-tális tulajdonságok (vagy szubsztanciák) mintegy hozzáadódnak a fizikai tu-lajdonságokhoz (vagy szubsztanciákhoz) – de itt sem a fizikai tulajdonságokhatározzák meg õket. Az ilyesfajta esetekben a szupervencia-tézisek általmegkövetelt függõ variancia fennállhat ugyan a régiók között, ezek az elgon-dolások mégsem egyeztethetõk össze a fizikalizmussal, mert hiányzik belõlükaz az elkötelezettség, hogy a fizikai régió meghatározza a mentális régiót (lásdehhez Kim 1998b: 1. fejezet). Ezért a szupervencia melletti elkötelezettségentúl egy további elemre is szükség van ahhoz, hogy a mentálisra vonatkozóanvalóban fizikalista elmélethez jussunk.

Gyakran képviselt fizikalista álláspont, hogy a mentálist azért határozza mega fizikai, mert a mentális tulajdonságokat fizikai tulajdonságok realizálják –vagy másképp fogalmazva: implementálják, illetve megvalósítják. Ez nem is le-het meglepõ: a fizikalista álláspont szerint ahhoz, hogy bármilyen tulajdonságotlétezõnek ismerjünk el, fizikainak vagy – magasabb szintû tulajdonságok esetén– fizikailag realizáltnak kell lennie, másképpen nincs helye a fizikalista világképontológiájában. A realizáció tulajdonságinstanciák közötti viszony, amely ígykülönbözik a tulajdonságrégiók viszonyára vonatkozó szupervencia-relációtól.A régió akkor szuperveniál B régión, ha egyetlen A-beli a tulajdonság sem létez-het B-beli b tulajdonság(ok) nélkül. A fizikalista elkötelezett ezen túlmenõenamellett is, hogy kizárólag B-beli tulajdonságok realizálják, és ennek révén megis határozzák az A-beli tulajdonságokat. Ezért a fizikalista szerint A (mentális)tulajdonságrégió kizárólag B (fizikai) régión szuperveniál, és B régió olyan tu-lajdonságok halmaza, amelyben bármely A-beli tulajdonság összes lehetségesrealizálója fellelhetõ. Ekként a fizikai realizációval kombinált szupervenciatézisbiztosítja a mentális fizikalista világkép szerint szükséges függését a fizikaitól.

A realizáció nem tulajdonságpárok kizárólagos viszonya: valamely A-beli atulajdonságot többféle B-beli b tulajdonság is realizálhat. Ha ez nem így volna,


akkor tulajdonságtípusok azonosságáról beszélnénk, hiszen ha a-t mindigcsak b realizálná, és b mindig csak a-t realizálna, akkor kölcsönösen felcserél-hetõk lennének egymással. Ilyesfajta álláspontra helyezkedik az elmefilozófi-ában a típusazonosság-elmélet (lásd pl. Smart 1959), amely mentálisállapot-tí-pusokat agyiállapot-típusokkal azonosít. Ez azonban azzal a valószínûtlenkövetkezménnyel jár, hogy egy adott mentális állapotot mindig ugyanannak aneurális állapotnak kellene realizálnia, azaz például azt a hitet, hogy „esik azesõ” mindannyiunk fejében ugyanannak a neurális tulajdonságnak kellene rea-lizálnia, és ez már csak az egyéni különbségeket figyelembe véve is tarthatat-lannak tûnik, hisz’ neuronhálózataink meglehetõs változatosságot mutatnak.Ezért ha B-beli tulajdonságok realizálják az A-beli tulajdonságokat, akkor egyadott a tulajdonságot potenciálisan sokféle B-beli tulajdonság realizálhat, és aadott példánya mindig b egy adott példányával lesz azonos. Ezt a jelenségetnevezzük többszörös realizációnak [multiple realization]. E reláció definíció-jában John Heilre (1999, 190) támaszkodom: Valamely a tulajdonság akkor éscsak akkor realizálódik többszörösen, ha egy T tárgy ezen a tulajdonsága T va-lamely b tulajdonságától függ, mely a B-beli tulajdonságok azon osztályábatartozik, melynek tagjai, ha instanciálódnak, realizálják a-t.

A többszörös realizáció fogalmának elmefilozófiai használhatatlanságát akövetkezõképpen gondolom megmutatni. A fogalom jelenleg alapvetõen kétfé-le tartalommal van forgalomban. Az elsõ, mely Jerry Fodor nevéhez kapcsolha-tó, fogalmilag tarthatatlan, noha többszörös realizáción többnyire ezt a változa-tot értik. Elõször ezt a verziót rekonstruálom, s megmutatom inkoherenciáját.Majd áttérek Jaegwon Kim verziójára, mely levonja ugyan a tanulságot a Fo-dor-féle variáns kudarcából, azonban a „többszörösen realizálható tulajdonság”fogalmának kiüresedéséhez vezet, és a speciális tudományokat – amelyek maga-sabb szintû tulajdonságokat posztulálnak – autonómiájuk elvesztésével fenye-geti. Ezért harmadik lépésben a speciális tudományok és a többszörösen meg-valósítható tulajdonságok szempontjából központi fontosságú ceteris paribustörvények elemzésétõl indulva azt mutatom meg, hogy a többszörös realizációmentális tulajdonságok esetében jelentkezõ problémája speciális, és nem szük-ségképpen fenyegeti általánosan az összes magasabb szintû tulajdonságot.

III.3. Variációk realizációra: Fodor

Fodor (1974, 1998) a többszörös megvalósíthatóság eredetileg Hilary Putnamtõl(1967) származó gondolatát a pszichológiai tulajdonságok redukálhatatlansá-gának alátámasztására használja, s ezt azóta is gyakran alkalmazzák, amikor amentálisnak a fizikaira való redukálhatóságát tagadják, miközben a fizika-

III.3. VARIÁCIÓK REALIZÁCIÓRA: FODOR 53

lizmust fenntartani igyekeznek. A funkcionális tulajdonságok – ideértve amentális tulajdonságokat is, ha azokat oksági szerepük alapján individuáljuk –sokféleképpen realizálódhatnak. A funkcionalista felfogás szerint a mentálistulajdonságokat realizálhatják mondjuk idegsejtek, de szilikonchipek vagy ép-penséggel az ementáli sajt is, a realizálók természete ugyanis irreleváns: azo-nosságuk szempontjából csak az általuk elfoglalt oksági szerep számít (lásdPutnam 1973, 291).

Még ha egy adott esetben ismerjük is valamely funkcionális tulajdonság re-alizálóját, akkor sem lehetséges a realizálók szintjén az oksági kapcsolatokatleíró törvényjellegû szabályszerûségeket megfogalmazni, s a funkcionális tu-lajdonságokat kiküszöbölni. Ennek oka egyrészrõl az, hogy a potenciális reali-zálók száma végtelen lehet. Ha a (x) (Fx ® Gx) formájú törvényt leírókondicionális elõtagjában hivatkozott tulajdonság realizálói csak végtelenhosszú diszjunkcióval adhatók meg, akkor nincs mód arra, hogy a funkcionálistulajdonságra való hivatkozást helyettesítsük az elméletünkben, mert végtelenhosszú diszjunkciók itt nem kezelhetõk. Ilyenformán praktikusan mindenkép-pen szükség van arra, hogy funkcionális tulajdonságokra hivatkozzunk.

Azonban ha egy adott tulajdonság realizálóinak száma nem volna végtelen,még akkor sem kerülhetnénk el, hogy erre a tulajdonságra hivatkozzunk, mivela realizálók nem csoportosíthatók egyetlen nomikus fajtába: az idegsejtek és aszilikonchipek csak az általuk egyaránt megvalósított funkcionális tulajdon-ság szintjén rendelhetõk közös oksági törvények alá, s így ami közös bennük,az csak a funkcionális tulajdonságok szintjén írható le. Ennek következtében afunkcionális tulajdonság nem redukálható sem a realizálók egyikére, sem pe-dig az összességükre, mert a realizálók szintjén nem találjuk meg azt, ami lehe-tõvé teszi, hogy fajtaként kezeljük õket: a potenciális realizálók nem sorolha-tók fajtába, mert nem fogalmazhatók meg rájuk törvények – mert például szénés szilícium alapú rendszerek a realizálók szintjén különböznek, míg funkcio-nálisan lehetnek azonosak. A funkcionális tulajdonságok szintje ezért megke-rülhetetlen: az egyébként különféle természeti fajtákhoz tartozó tulajdonságokcsak ezen a szinten alkotnak nomikus fajtát, s csak az ezen a szinten meghatá-rozható közös oksági potenciáljuk lehet megfelelõ alap ahhoz, hogy általáno-san érvényes generalizációk alá rendeljük õket. Az azonos funkcionális fajtábatartozó tulajdonságok okságilag uniformak, különbözõ instanciáik oksági erõtekintetében pusztán numerikusan, s nem kvalitatíve különböznek, s ezért ke-zelhetõk egyetlen elmélet keretében.

Elsõ pillantásra ez a magyarázat talán meggyõzõnek látszik, de aligha tart-ható, és épp azért nem, mert a realizáció metafizikailag érdekes eseteiben a re-alizálók gyakorta nem rendelhetõk tövények alá, nem sorolhatók nomikus faj-tákba. Ahogy Lawrence Shapiro (2000, 644) találóan fogalmaz:


Különbözõ színû dugóhúzók, amelyek minden egyéb tekintetben azonosak, nem adugóhúzó különbözõ realizációinak példányai, mivel a színbeli különbség nem jársemmilyen teljesítménybeli különbséggel. E példa tanulsága az, hogy a többszörösrealizáció esetei akkor számítanak valóban többszörös realizációnak, ha okságilagreleváns tulajdonságok különböznek – olyan tulajdonságok, amelyek számítanakabban a tekintetben, hogy miként járulnak hozzá az éppen vizsgált képességhez.

A többszörös realizáció metafizikailag érdekes esetei tehát azok, ahol a rea-lizálók oksági tulajdonságai különböznek – valahogy úgy, mint a neuronok ésa szilikonchipek, vagy a különbözõ mechanikájú dugóhúzók esetében. Az ér-dektelen esetek metafizikailag nem lesznek problematikusak, hiszen itt a reali-zálók okságilag releváns módon nem különböznek. Ugyanakkor nem is szár-mazik semmilyen episztemikus nyereség abból, ha ezeket az általuk elfoglaltoksági szerepek szintjén rendeljük törvények alá, mert ezt már a realizálókszintjén is megtehetjük, hiszen okságilag ott sem különböznek.

Vegyük szemügyre kicsit közelebbrõl az okságilag különbözõ realizálókesetét. Korábban is láttuk, hogy a magasabb szintû tulajdonságokat teljes egé-szében realizálójuk határozza meg. A fizikalista kép szerint a funkcionális tu-lajdonságoknak mindig kell legyen realizálója, amely az adott oksági szerepetbetölti, s ezzel a funkcionális tulajdonságot realizálja. A funkcionális tulajdon-ság tehát teljes egészében aktuális realizálójától nyeri oksági potenciálját: aszupervencia és a realizáció tézisei szavatolják, hogy nem lehetségesek miszti-kusan megjelenõ oksági erõk a magasabb szinteken. Mindaz, ami a magasabbszinteken oksági potenciálként jelentkezik, meg kell legyen a szubveniens tu-lajdonságokban, konkrétabban pedig az aktuális realizálóban. Kim (1992,326) ezt az oksági átörökítés elveként fogalmazza meg, mely azt mondja ki,hogy egy többszörösen realizálható tulajdonság aktuális oksági ereje meg-egyezik az õt megvalósító tulajdonság oksági erejével vagy annak egy részé-vel. Világos, hogy ha egy tulajdonság oksági ereje különbözne állítólagos re-alizálójának oksági erejétõl, akkor azt aligha tekinthetnénk a realizációesetének. A többszörös realizáció érdekes eseteiben azonban a potenciális rea-lizáló tulajdonságok okságilag relevánsan különböznek egymástól. Ebbõl ésaz oksági átörökítés elvébõl következõen az általuk realizált tulajdonságok ok-sági potenciálja is különbözni fog, s ezért Fodor szándéka ellenére sem lesznekazonos nomikus fajtába sorolhatók. Ebbõl az következik, hogy két funkcioná-lis tulajdonság oksági ereje csak akkor lesz azonos, ha megvalósítóik is azono-sak, és csak ebben az esetben rendelhetõk közös oksági törvények alá. Ez pe-dig annyit jelent, hogy végsõ soron nem létezik olyan invariáns okságipotenciál, amellyel a többszöresen realizált tulajdonságok azonosíthatók len-nének. Ilyenformán Fodor elmélete saját elõfeltevésén feneklik meg, jelesülazon, hogy a potenciális realizálók eltérõ nomikus fajtákba tartoznak.

III.3. VARIÁCIÓK REALIZÁCIÓRA: FODOR 55

III.4. Variációk realizációra: Kim

Kim (1992; 1998b, 4. fejezet) verziója éppen erre a felismerésre épít. Ha atöbbszörös realizáció érdekes eseteit vizsgáljuk, s elfogadjuk az oksági átörö-kítés elvét, akkor el kell ismernünk, hogy ezek a tulajdonságok változatos ok-sági erõket reprezentálnak, ezért okságilag heterogén fajtáknak kell õket te-kintenünk. Az okságilag heterogén fajta fogalmát Kim arra használja, hogytagadja a mentális fajták nomikus alárendelésének lehetõségét, és ezzel érvel-jen a többszörös realizáció és a redukció összeegyeztethetõsége mellett. Haugyanis a mentális fajtákra az oksági heterogenitás miatt nem fogalmazhatókmeg saját szintjükön oksági törvények, akkor ezek a tudomány szempontjábólnem legitim fajták. Ez azonban nem akadályozza meg a lokális redukciót: amentális tulajdonságok minden egyes példányának oksági ereje azonos reali-zálójának oksági erejével, így a mentális tulajdonság triviálisan redukálhatóaktuális realizálójára. Azaz a mentális tulajdonságok fajtaként nem redukálha-tók potenciális megvalósítóik halmazára, de példányonként redukálhatók ak-tuális realizálójukra. Ezért fel kell adni azt a koncepciót, hogy a mentális tulaj-donságok invariáns oksági erõvel rendelkeznek, s ennek következtében azt is,hogy a tudományos fajtákkal analóg módon kezelhetjük õket.

Ennek azonban nemcsak a mentális tulajdonságok, hanem általában a több-szörösen realizálható tulajdonságok tekintetében is fontos tanulsága van, s ezta tanulságot nem kerülhetik meg a funkcionális, strukturális, diszpozicionálisstb. tulajdonságok, azaz tudományosan respektált tulajdonságok elméleteisem. Ez a tanulság pedig megegyezik azzal, ami a korábbiakban már felmerült:a többszörösen realizálható tulajdonságoknak nincs uniform oksági potenci-áljuk. Ez pedig kizárja, hogy oksági törvényekben hivatkozzunk rájuk, így tu-dományosan nem respektálhatók. Ennek fényében pedig jogosan merül fel akérdés, hogy ezeket a tulajdonságokat valóban tekinthetjük-e tulajdonságok-nak. Kim (1998b, 104 skk.) maga a mentális tulajdonságokról szóló beszéd-mód feladását javasolja: mentális tulajdonságok helyett inkább mentális predi-kátumokról és fogalmakról beszéljünk.

Hogy itt valóban beszélhetünk-e tulajdonságokról, arra akkor válaszolhat-nánk, ha kritériumot találnánk arra, hogy mi tekinthetõ tulajdonságnak, és minem. De szerencsére a jelen érvelés érdekében nem kell ilyen ambiciózus vál-lalkozásba fogni. Világos ugyanis, hogy bármely két tulajdonságpéldány csakakkor példánya ugyanannak a tulajdonságfajtának, ha oksági erejükben ceterisparibus megegyeznek; ez bizonyosan a tulajdonságpéldányok azonosságánakegyik szükséges feltétele. Vegyük észre, hogy ez nem jelenti azt az elkötele-zettséget, hogy egy tulajdonság azonosságfeltétele kimerítõen megadható ok-sági erejére hivatkozva, pusztán csak annyit, hogy két tulajdonságpéldány azo-


nossága implikálja oksági erejük azonosságát. Ez azzal is összefér, hogy –miként az epifenomenalisták – elismerjük olyan tulajdonságok létezését, ame-lyeknek egyáltalán nincs oksági erejük, csak azt követeljük meg, hogy külön-bözõ instanciáiknak azonosnak kell lenniük a tekintetben, hogy oksági erõ hí-ján vannak. Ugyanakkor ebbõl nem következik, hogy az azonos oksági erejûtulajdonságok azonosak lennének, hiszen a tézis nem állítja, hogy pusztán azoksági ereje definiálna egy tulajdonságot.

Magyarán: két tulajdonság azonosságának nem elégséges, de szükséges fel-tétele oksági erejük azonossága. Ha elfogadjuk ezt a kritériumot, akkor a több-szörösen realizált tulajdonságok nem ütik meg a mércét. A realizálók okságiheterogenitása miatt valamely többszörösen realizált tulajdonság két példá-nyának oksági ereje nem szükségképpen lesz azonos. Ennek híján pedig nincsértelme azt mondani, hogy ugyanazon tulajdonság két példányáról beszélünk,s mivel az adott tulajdonság egyes példányai okságilag különböznek, így a tu-lajdonság azonosításánál nem támaszkodhatunk annak oksági erejére, márpe-dig ez szükséges feltétele a tulajdonság azonosságának: nem beszélhetünkegyetlen tulajdonságról abban az esetben, ha egyes példányai ceteris paribusdivergens módon viselkednek. Ebbõl tehát az következik, hogy a többszörö-sen realizált tulajdonságok csak állítólagos tulajdonságok, valójában nemazok. Ezért a mentális tulajdonságok sem ismerhetõk el valódi tulajdonságok-nak, amennyiben a többszörös realizáció tézisére támaszkodva próbálunk szá-mot adni róluk.

Tanulságnak egyelõre az látszik, hogy azok a predikátumok, amelyekre úgytekintünk, hogy többszörösen realizált tulajdonságokat fejeznek ki, valójábanegyáltalán nem fejeznek ki tulajdonságokat. Ez azonban ebben az általánosformában nagyon kellemetlen következmény, amely nem pusztán a mentálistulajdonságokat, hanem a speciális tudományok által posztulált tulajdonságo-kat is megfosztja autonómiájuktól. Kim (2005, 55 sk.) szerint ez a fizikalizmustermészetes következménye, amely nem kellemetlen, ha megfelelõen értjük:pusztán arról van szó, hogy ezek a tulajdonságok lokálisan redukálhatók reali-zálójukra.

Itt azonban nem muszáj Kimmel tartanunk, mert fizikalista keretek között ismegõrizhetõ a speciális tudományok autonómiája. Emlékezzünk vissza: az ok-sági átörökítés elve azt mondja ki, hogy a realizált tulajdonság oksági erejeazonos realizálójának oksági erejével vagy annak egy részével. Ez utóbbi kité-tel teszi lehetõvé, hogy miközben érvelünk a mentális tulajdonságok fizikai re-alizációja ellen, legitimálhatjuk a speciális tudományok többszörösen realizá-lódó tulajdonságait. Ezek oksági ereje ugyanis jellemzõen realizálójuk okságierejének egy részével azonos, ahogyan – a következõ lépésben közelebbrõlmegvizsgálandó példát idézve – a fémek vezetõképessége, opacitása és

III.4. VARIÁCIÓK REALIZÁCIÓRA: KIM 57

duktilitása azonos az õket fémekben realizáló szabadelektron-eloszlás bizo-nyos oksági aspektusaival, azaz a szabadelektron-eloszlás teljes oksági poten-ciáljának egyes részeivel. S miközben a fentiekbõl világos, hogy eltérõ realizá-lók oksági potenciálja különbözik, az már nem következik szükségképpen,hogy teljes oksági potenciáljuk bizonyos aspektusai ne lehetnének azonosak.Ezek az aspektusok azok, amelyeket a speciális tudományok tanulmányoznak.A kérdés tehát az, hogy a mentális tulajdonságok is legitimálhatók-e ily módona fizikalista világképen belül.

III.5. A ceteris paribus záradékés az oksági aspektusok interferenciája

A fenti érvelés teljes egészében a többszörös realizáció fogalmának kritiká-ján alapul, konkrétabban azon a tételen, hogy a többszörösen realizálható tu-lajdonságok különbözõ példányai nem sorolhatók nomikusan uniform faj-tákba, ezért nem is tekinthetõk egyazon tulajdonság példányainak. Ezen aponton lehetséges egy olyan ellenvetéssel élni, amely elsõ pillantásra meg-menteni látszik az okságilag heterogén tulajdonságokat is, valójában azon-ban csak a többszörösen realizálható tulajdonságok egy csoportját legitimál-ja fizikalista keretben a tudományos vizsgálódás számára. S mivel a mentálistulajdonságok nem tartoznak ide, ezért a mentális tulajdonságokat nem ke-zelhetjük a speciális tudományok által vizsgált tulajdonságokkal analógmódon.

Az ellenvetés a következõképpen hangzik. Fogadjuk el, hogy többszörösenrealizálható tulajdonságokra oksági heterogenitásuk miatt valóban nem lehetkivételek nélküli törvényt megfogalmazni, ez azonban nem jelenti azt, hogyegyáltalán nem lehet törvények alá rendelni õket: lehetséges ugyanis ceterisparibus törvényeket megfogalmazni rájuk. Meglehet ugyan, hogy egy tulaj-donság aktuális instanciájának viselkedése valamilyen oknál fogva éppen nemalkalmazkodik a rá vonatkozó ceteris paribus törvényhez, de ettõl még stan-dard viszonyok között az vonatkozik rá, és ennek alapján lehetséges az egyespéldányokat nomikus fajtába rendezni. Tekintve, hogy legtöbb törvényünkceteris paribus törvény (lásd pl. Cartwright 1999, 151), ezért semmi okunksincs arra, hogy ontológiánkban éppen ezeket a tulajdonságokat tekintsük ille-gitimnek pusztán azért, mert vannak kivételes esetek, amelyekben nem a rájukvonatkozó törvényeknek megfelelõen viselkednek. Fodor elgondolása szerintis a ceteris paribus záradék hivatott kezelni azokat a kivételeket, amelyek atöbbszörösen realizált tulajdonságokra vonatkozó törvények esetében oly gya-koriak. Ez a záradék magyarázza például azokat az eseteket, amelyekben két


mentális tulajdonság egyidejûleg instanciálódik, s az egyik mintegy felülírja amásik oksági erejét. Amikor mondjuk, szomjas vagyok, de azt hiszem, hogy apohárban méreg van, akkor e hitem felülírja a vágyamat, s az a törvény jellegûáltalánosítás, hogy „Aki szomjas, az iszik”, ceteris paribus érvényes marad,mivel ebben az esetben a záradék által megkövetelt „egyéb körülmények” nem„azonosak”.

Azonban ez az ellenvetés sem teszi használhatóvá a többszörös realizációfogalmát a mentális tulajdonságok magyarázatában. A ceteris paribus törvénye-ket régtõl fogva veszélyezteti két dolog. Egyrészrõl fennáll a semmitmondásveszélye, hiszen a

(*) CP (x) (Fx ® Gx)

némi rosszindulattal olvasható úgy, hogy „minden x, amely F, egyúttal G is,kivéve, amelyik nem”, és ez meglehetõsen kevés ahhoz, hogy törvényjellegûkapcsolat meglétét állítsuk (lásd errõl Fodor 1991 és Lipton 1999). Másrészrõla záradékot tartalmazó mondatokat általában és így az ilyen törvényeket is az aveszély fenyegeti, hogy logikailag nem jól formáltak, és valójában nem fejez-nek ki propozíciót (Schiffer 1991). Ezeket a nehézségeket oldja meg Pietroskiés Rey (1995, 92) formulája, amely megadja azokat a feltételeket, amelyekmellett magyarázatainkban és elõrejelzéseinkben e veszélyeket elkerülve tá-maszkodhatunk ceteris paribus törvényekre. A feltételek – a ceteris paribustörvények fenti általános formájára vonatkoztatva és némiképp egyszerûsítve– a következõk:

iii) F és G nomologikusan megengedhetõ predikátumok;iii) (x) [Fx → Gx vagy ($H)(H független F-tõl & H magyarázza, hogy ~ Gx

vagy H & (x) (Fx → Gx) magyarázza, hogy ~ Gx)]iii) (x) (Fx → Gx)-nek valóságos esetei vannak, & H nem csupán a (*) alóli

kivételek magyarázatára szolgál.Kérdés mármost, hogy a többszörösen megvalósított tulajdonságokra megfo-galmazott törvények teljesíthetik-e ezeket a kritériumokat.

Úgy tûnik, nem. Az i) és ii) pont alatti kritériumokkal ugyanis egyaránt ne-hézségek adódnak. A hagyományos érvelés (lásd pl. Kim 1992), amely az i)feltétel ellen szól, úgy hangzik, hogy ha F és G többszörösen realizált tulajdon-ságok, akkor potenciális realizálóik száma végtelen. Ebbõl következik, hogynem lehet meghúzni a potenciális realizálók osztályának határát, márpedig atulajdonságot kifejezõ predikátum extenziójának azonosnak kellene lenniea potenciális realizálókat kifejezõ predikátumok extenziójával. Ennek híján apredikátumok által kifejezett tulajdonságok azonossága aggályos. Ez még

III.5. A CETERIS PARIBUS ZÁRADÉK ÉS AZ OKSÁGI ASPEKTUSOK INTERFERENCIÁJA 59

önmagában azonban nem döntõ ellenérv. Kézenfekvõen érvelhetünk példá-ul pragmatikus megfontolásokból úgy, hogy a probléma merõben akadémi-kus, mivel a tudományos gyakorlat szempontjából indifferensek a végtelendiszjunkcióból fakadó problémák. A többszörösen realizált tulajdonságo-kat kifejezõ predikátumok mélyen beágyazódnak induktív gyakorlatunkba,s e gyakorlat fenntartása megköveteli, hogy ilyen tulajdonságokat posztu-láljunk.

De lehetséges kevésbé pragmatikusan úgy is érvelni, hogy a végtelendiszjunkcióra hivatkozás puszta szofisztika. E tulajdonságok azonosságát kel-lõképpen szavatolják a ceteris paribus törvények, amelyek minden instanciá-jukra vonatkoznak. Mivel a többszörösen megvalósítható tulajdonságok reali-zálóik szintjén nem rendelhetõk oksági törvények alá, így indifferens, hogy arealizálók száma potenciálisan végtelen. Csak az számít, hogy a saját szintjü-kön megfogalmazhatók azok a törvények, amelyek megadják az adott tulaj-donságok azonosságfeltételeit, és ez megoldja a nomikus fajtába tartozáskérdését. Ebbõl az látszik, hogy az i) kritérium ellen nem érdemes közvetle-nül érvelni mindaddig, amíg nem mutatjuk meg, hogy a többszörösen meg-valósítható tulajdonságok esetén problematikus a ceteris paribus záradék,mert különben erre hivatkozva e tulajdonságok nomikusan respektálhatóvátehetõk.

A fontosabb probléma ezért a ii) feltétel kapcsán jelentkezik. Emlékezzünkvissza arra, hogy a többszörösen realizált tulajdonságok oksági ereje a realizá-lójuktól függ, valamint arra, hogy a realizálók okságilag különböznek, s ezért arealizált tulajdonság egyes instanciái is különböznek okságilag. A ii) feltételszerint a ceteris paribus törvény nem sérül, ha a törvény alóli kivételek – va-gyis azok az esetek, amelyekben F instanciálódik, de G nem – F-tõl függetlenH interferáló tényezõvel magyarázhatók. Ha azonban F többszörösen realizálttulajdonság, akkor ~G nem szükségképpen H interferenciájának köszönhetõ.Ebben az esetben ugyanis F okságilag heterogén tulajdonság, különbözõ pél-dányai különbözõképpen viselkedhetnek az aktuális realizálótól függõen.Ezért lehetséges, hogy ha a (*) törvény nem érvényesül, akkor nem feltétlenülkülsõ, független, interferáló H tulajdonságról van szó, hanem lehet szó a reali-záló oksági különbözõségérõl is. Ebben az esetben (*) érvényesülésének gátjanem valamely F-tõl független H tényezõ, hanem F saját, okságilag heterogéntermészete. Ezért nem lehet némely többszörösen realizált tulajdonságraceteris paribus törvényeket sem megfogalmazni: a törvény alóli kivételek sokesetben magukból a tulajdonságokból fakadnak, s nem a körülményekbõl, me-lyek között az adott tulajdonság instanciálódik. Ez pedig azt jelenti, hogy a né-mely többszörösen realizált tulajdonság különbözõ instanciái nem alkotnakfajtát, azaz végsõ soron nem tulajdonságok.


Hogy mely tulajdonságok ilyenek, azt hadd világítsam meg azzal, hogyDavid Lewis futólag már említett példáját kicsit közelebbrõl szemügyre ve-szem.1 A fémek több diszpozicionális tulajdonságának – például a vezetõké-pességnek, a duktilitásnak, az opacitásnak stb. – ugyanaz a kategoriális alapja,jelesül a szabad elektronok eloszlása az adott fémben. Ezeknek a tulajdonsá-goknak tehát azonos a realizálója, s az õket realizáló szabadelektron-eloszlásoksági potenciáljának egyes aspektusaival azonosak. Ha elfogadjuk, hogy azagy neurális tulajdonságai realizálják a mentális tulajdonságokat, akkor hason-lóan gondolhatjuk el mentális és neurális viszonyát is. A népi pszichológiaolyan egységekre osztja fel a világot, amelyek nem képezhetõk le egyértelmû-en a neurális szinten fellelhetõ realizáló tulajdonságokra. Neurális szinten nemtaláljuk meg azt a neuroncsoportot, amely adott pillanatban jól körülhatároltmódon valamely mentális állapottal volna azonos. Számos érv szól amellett,hogy ez már csak fogalmi megfontolások miatt sem lehetséges. Ha elfogad-juk például, hogy a mentális állapotok fogalmi-logikai kapcsolatai konstitu-tívak egy adott mentális állapot azonossága tekintetében (pl. Davidson 1985,196, lásd még V.2.), akkor a lokalizálhatóság kérdése nem is vethetõ fel ér-telmesen. Ebben az esetben ugyanis a mentális állapotok azonosságfelté-teleit részben legalábbis logikai kapcsolataik adják, míg a neuronhálózatokazonosságfeltételei között ilyen kapcsolatok természetszerûleg nem szere-pelhetnek. Ez pedig a priori lehetetlenné teszi, hogy bármely mentális álla-potot egy lokális neuroncsoporttal azonosítsunk – már csak azért is, mert aneuroncsoport és a mentális állapot azonosságfeltételei természetükben is kü-lönböznek.2

Ezért ha ragaszkodunk a realizáción alapuló képhez, akkor a helyzet inkábbúgy festhet, hogy egy komplex neuroncsoport több mentális állapotot realizál– hasonlóan a szabad elektronok eloszlásához a fémekben, amely több maga-sabb szintû tulajdonságot realizál. Például ha vissza akarom vinni a könyveketa könyvtárba, akkor ez a vágy ceteris paribus arra indít, hogy megfelelõ lépé-seket tegyek: összekészítsem a könyveket, elõkeressem a kölcsönzõjegyet stb.De ha ekkor azt is hiszem, hogy szakad az esõ, hogy nem járt még le a kölcsön-zési határidõ, továbbá nem akarok megázni stb., akkor úgy döntök, hogy még-is inkább máskor viszem vissza a könyveket. Ha Lewis példáját használjuk ve-

III.5. A CETERIS PARIBUS ZÁRADÉK ÉS AZ OKSÁGI ASPEKTUSOK INTERFERENCIÁJA 61

1 A példát Peter Menzies (1988, 566 sk.) és Frank Jackson (1996, 397) tolmácsolja.2 További (ám a jelen gondolatmenetben nem jól használható) érv kovácsolható abból,

hogy a mentális állapotokat többnyire szemantikai tartalmuk révén individuáljuk. Ha elfo-gadjuk, hogy ez a tartalom tág, akkor a lokalizálhatóság ismét fogalmi lehetetlenségnek fogbizonyulni, mert a mentális állapot tartalma részben a világot is felöleli (lásd errõl Forrai1998), így nem redukálható az ágens intrinzikus tulajdonságaira.

zérfonalnak, akkor mindezeknek a mentális állapotoknak azonos a realizálója:egy adott neurális struktúra. A vágy oksági erejét realizálója határozza meg, s erealizáló oksági potenciálja, úgy tûnik, komplex, így a vágy oksági ereje e po-tenciálnak egyik aspektusa lehet, amellyel más aspektusok adott esetbeninterferálnak.

Elsõ közelítésben azt mondhatnánk, hogy az oksági átörökítés elvének aza kitétele, hogy a realizált tulajdonság oksági ereje azonos a realizáló tulaj-donság oksági erejével vagy annak egy részével, egyformán legitimálja afémek diszpozicionális tulajdonságait és a mentális tulajdonságokat. Azt le-hetne mondani, hogy a vágy oksági ereje azonos az õt realizáló neurális háló-zat oksági potenciáljának egy részével, annak egy aspektusa – mint ahogy afémek fenti tulajdonságai is ilyen aspektusok – s a vágy kielégülését gátlóegyéb mentális állapotok ugyanezen oksági potenciál további aspektusai. Ezlátszólag hitelesíti a mentális állapotok realizáción alapuló felfogását. Esze-rint az egyes mentális állapotok a neurális struktúra oksági potenciáljánakegyes aspektusaival azonosak. Ha egy mentális állapot nem eredményezi azoksági erejébõl ceteris paribus következõ hatást, az annak köszönhetõ, hogymás mentális állapotok mint a neurális struktúra egyéb aspektusai interferálnakvele. Végsõ soron mindezen aspektusok oksági eredõjeként jön létre a visel-kedés.

Csakhogy ez a magyarázat nem tartható, mert a példában szereplõ eredetivágynak megfelelõ cselekvés végrehajtását nem valamilyen hozzá képest kül-sõ interferáló tényezõ akadályozza meg. Itt ugyanis a mentális tulajdonságokatrealizáló egyes aspektusok nem függetlenek egymástól, s így valójában nem isléteznek: a neuronok adott konstellációjának adott oksági ereje van, egy adottviselkedés elõidézésére képes, oksági erejének valójában nincsenek egymás-sal interferálni képes aspektusai – mint ahogy kiinduló példánkban a fémektulajdonságai sem képesek egymással interferálni. Ilyenformán ezekre az as-pektusokra a mentális állapotok esetében csak metaforikusan lehet hivatkozni.A fémek tulajdonságai – és a speciális tudományok által posztulált számos tu-lajdonság – esetében éppen azért vagyunk jobb helyzetben, mert többnyireegymással nem interferáló tulajdonságokról van szó, ezért látszik lehetséges-nek esetükben az azonosságfeltételek meghatározása ceteris paribus törvé-nyekkel. A mentális tulajdonságok esetében viszont azért vagyunk rosszabbhelyzetben, mert ezeket olyan tulajdonságként posztuláljuk, amelyek látszólagképesek egymással interferálni. S mivel különbözõ mentális tulajdonságoknakugyanaz a neurális struktúra a realizálója, így értelmetlenség erre törekedni,hisz önmagával nyilván semmi sem tud interferálni.

Ez pedig azt jelenti, hogy a többszörösen realizáltnak gondolt mentális tu-lajdonságok azonosságfeltételeinek keresése kudarcra van ítélve. Ezeket a tu-


lajdonságokat a ceteris paribus záradék segítségével nem tudjuk nomikus faj-tákba sorolni, mert látszólag interferálhatnak más mentális tulajdonságokkal,miközben ezek a tulajdonságok realizálójuk azonossága miatt nem függetle-nek egymástól. Az interferencia lehetõsége tehát itt csak puszta látszat. Mivelminden mentális tulajdonság azonos a realizálójával, s adott pillanatban min-den mentális tulajdonságnak azonos a realizálója, ezért adott pillanatban min-den mentális tulajdonságnak azonosnak kellene lennie minden más mentálistulajdonsággal. Ez az azonosság nem okoz metafizikai problémát, amíg aposztulált tulajdonságok egy komplex oksági potenciál egymással interferálninem képes aspektusai – mint a fémek esetében, itt ceteris paribus törvényekmegadhatják az azonosságfeltételeket. De a mentális tulajdonságok esetébennem ez a helyzet. Ez pedig azt jelenti, hogy a mentálisnak a realizáció fogalmá-ra épített elmélete abszurd eredményre vezet.

Ezzel a mentális fizikai realizáción alapuló elméletei megdõlni látsza-nak: a realizáció fogalmára támaszkodva a mentális tulajdonságok nem le-gitimálhatók egy alapvetõen fizikainak gondolt világ konstituenseiként.Ha így akarunk számot adni a mentális tulajdonságokról, akkor oda jutunk,hogy a népi pszichológia nem tényállító diskurzus, mert hiányoznak azok atulajdonságok, amelyek fizikalista keretben elismerhetõk lennének, s ame-lyekre a népi pszichológiai kijelentések igazságához szükség van. Ezért arealizáció fogalmára támaszkodva nem alapozható meg a népi pszichológiatényállító jellege melletti elkötelezettség, mégpedig azért nem, mert az elõ-zõ fejezetben Devitt-tõl kölcsönzött második kritériumunk sérül: a népipszichológia nem reprezentálhat többszörösen megvalósítható mentális tu-lajdonságokat.

III.6. Fizikalizmus realizáció nélkül

A fenti érvelés nem vonatkozik általánosan a mentális állapotok fizikalista el-méleteire. Azokat a fizikalista elméleteket, amelyek nem építenek a realizációfogalmára ez az érvelés nyilván nem érinti. Ebbe az irányba mutat példáulJohn Heil (1999, 200 sk.) elõbbi fejezetben említett javaslata, melynek alapjánúgy tûnik, lehetséges számot adni a mentális predikátumok mûködésérõl fizi-kalista keretben a realizáció mint tulajdonságok közötti reláció feltételezésenélkül. Eszerint ahhoz, hogy egy predikátum igaz legyen egy tárgyra, az nemszükséges, hogy rendelkezzen a predikátumnak megfelelõ tulajdonsággal, ha-nem csak az, hogy legyenek olyan tulajdonságai, amelyek igazzá teszik rá apredikátumot. Eszerint egy predikátum lehet igaz úgy egy tárgyra, hogy aznem rendelkezik a róla kijelentett tulajdonsággal, de rendelkezik más tulaj-

III.6. FIZIKALIZMUS REALIZÁCIÓ NÉLKÜL 63

donságok konstellációjával, amelyek alkalmasak arra, hogy a predikátumotigazzá tegyék róla. Tekinthetjük úgy, hogy némely állítólag többszörösen re-alizálódó tulajdonságot kifejezõ predikátumot nem azért alkalmazunk kü-lönféle individuumokra, mert valamilyen közös tulajdonságukra utalunkvele, hanem inkább olyasmit jelentünk ki róluk, amit valódi tulajdonságoktöbbféle konstellációjának eredményeként is igaz lehet rájuk. Ebben az eset-ben tehát nem arról van szó, hogy predikátumunkkal egy alapvetõbb tulaj-donság által realizált másik tulajdonságot fejezünk ki, hanem arról, hogy pre-dikátumunkat az alapvetõbb tulajdonságok közvetlenül teszik igazzá azindividuumra.

Ez az elgondolás általánosan alkalmazhatónak látszik a mentális tulajdon-ságok esetében. Miközben a predikátumok használatának gyakorlatát nemérinti, nem viseli azt az ontológiai terhet, hogy e predikátumoknak valamilyenvalóságos tulajdonságot kellene kifejezniük. Noha ily módon szakítunk azzala gondolattal, hogy a mentális predikátumok valamilyen konkrét tulajdonsá-got fejeznek ki, de azt fenntarthatjuk, hogy szisztematikusan összefüggenekvalóságos tulajdonságokkal, s ennek révén lehetnek igazak az individuumra.Ez az olvasat jól illeszkedik Dennett imént (II.3.) felvillantott felfogásához,amely a mentális állapotokat absztraktumoknak tekinti. Ez a felfogás a mentá-lis állapotokkal mint realizált tulajdonságokkal kapcsolatban antirealista, de anépi pszichológia értelmezését tekintve realista marad, amennyiben elkötele-zett a diskurzus tényállító jellege mellett, mivel pszichológiai kijelentéseinkszisztematikusan összefüggenek az ágensre vonatkozó pszichológiai szintalatti tényekkel.

Az a kérdés marad még végezetül, hogy miként lehetünk fizikalisták anél-kül, hogy egyúttal elkötelezõdnénk a realizáció-reláció mellett. Világos, hogyezt az igényt egy olyan globális szupervencia tézis elégítheti ki, amely nemegyes tulajdonságrégiók és instanciák közötti viszonyokra vonatkozik, hanemegész világunk természetére. Ilyesfajta szupervenciatézist fogalmaz meg FrankJackson (1998, 12):

(GS) Bármely világ, amely a mi világunk minimális fizikai másolata, a mi világunkmásolata simpliciter.

Ez annyit tesz, hogy minden olyan világ, amely fizikai tekintetben mindaztés csak azt tartalmazza, amit aktuális világunk tartalmaz, minden vonatkozás-ban azonos a mi világunkkal. Ez a tézis többet követel annál, hogy a két világfizikailag azonos legyen: azt is megköveteli, hogy a fizikain kívül ne legyenektovábbi nem fizikai komponensei a másik lehetséges világnak – olyan kompo-nensek, amelyek fizikalista elkötelezettség szerint az aktuális világból hiá-nyoznak. Ilyenformán ez a tézis alkalmas arra, hogy szabatos megfogalma-


zását adja a fizikalista világnézet azon elkötelezettségének, hogy világunkalapvetõ természete szerint fizikai. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy lehetsége-sek olyan világok, amelyek a mienktõl különböznek, s tartalmaznak olyanösszetevõket, amelyek az aktuális világból hiányoznak.

(GS) érthetõ akár úgy is, hogy összekapcsolódik egy globális realizáció té-zissel: a fizikai tulajdonságok összessége realizál minden látszólag nem fizikaitulajdonságot. Ebben az esetben mód van arra, hogy a tág tartalommal rendel-kezõ mentális állapotokat is a fizikai realizáció eseteként tekintsük: a tág tarta-lommal rendelkezõ mentális állapotok nem az ágens intrinzikus tulajdonsága-in szuperveniálnak, hanem bizonyos relációs tulajdonságain is. Azonban nincserre sem szükség: Heilre támaszkodva azt is mondhatjuk, hogy a látszólagtöbbszörösen realizált tulajdonságokat (például a tág tartalommal rendelkezõmentális állapotokat) kifejezõ predikátumainkat nem ilyen, hanem más (alap-vetõbb) tulajdonságok konstellációja teszi igazzá bizonyos individuumokra.Ebben az esetben fizikai tulajdonságokon kívül semmilyen más tulajdonságotnem kell elismernünk a világ alkotóelemeként.

Andrew Melnyk (2003, 58) úgy érvel, hogy az ilyesfajta szupervencia- tézi-sek valójában nem elégségesek a fizikalista álláspont képviseletéhez. Az aktu-ális és a fizikailag simpliciter megkülönböztethetetlen lehetséges világokszükségszerû azonossága nem explikálható a fizikai szótár segítségével, mivel(GS) igazságát nem alapozza meg, hogy miként állnak a dolgok a világok fizi-kai régiójában: (GS) a fizikain kívül esõ, primitív, redukálhatatlan modálistényt rögzít. Ezért az effajta fizikalizmus inkonzisztens, mert megenged nemfizikai tényeket, sõt magyarázataiban támaszkodik rájuk.

Ez a kifogás elsõ pillantásra végzetesnek tûnhet, de valójában nem az.Modális tényrõl itt csak akkor beszélhetünk, ha realista álláspontra helyezke-dünk a lehetséges világokkal kapcsolatban, ha viszont csak hasznos eszköznektartjuk õket ahhoz, hogy fiktív forgatókönyvekkel szembesítsük az aktuális vi-lágot, akkor nem lesz értelme modális tényekrõl beszélni, s ez kihúzza az érvméregfogát. Ekkor ugyanis nem lesznek a fizikaitól független modális tények,melyek a lehetséges világok viszonyaira támaszkodnak – legfeljebb a filozófi-ai heurisztika szempontjából hasznos fikciók. A fizikalizmus pedig arról szól,hogy az aktuális világban hogyan állnak a dolgok – fiktív világokról vagy ar-ról, ami a világon kívül van, nem szól. Ha nem kötelezzük el magunkat az ak-tuális világ ontológiai státusához hasonló státusú lehetséges világok mellett,akkor nem lesznek fizikai terminusokban magyarázandó modális viszonyainksem.3

III.6. FIZIKALIZMUS REALIZÁCIÓ NÉLKÜL 65

3 Ahogy Kripke (2007, 28) fogalmaz: „Nincs okunk nem kikötni: amikor arról beszé-lünk, mi történhetett volna Nixonnal bizonyos tényellentétes helyzetekben, valójában arról

III.7. Összefoglalás

Az elmefilozófiában ma többségi álláspontnak tekinthetõ fizikalista elméle-tek nagy része elkötelezett amellett, hogy a mentális állapotok oksági szereprévén azonosíthatók, és fizikai tulajdonságok által többféleképpen realizál-hatók. Eszerint népi pszichológiai magyarázatainkat az teszi igazzá, hogy avilágban vannak olyan fizikai állapotok, amelyek a magyarázatokban hivat-kozott mentális állapotokkal azonosak, s ez legitimálja a mentális állapot tu-lajdonításainkkal vállalt ontológiai elkötelezettségeinket. Az azonosság ittnem a mentális állapotok és a fizikai állapotok típusai között áll fenn, hanemmentálisállapot-típusok és fizikaiállapot-példányok között, ezért egy adottmentális állapotnak potenciálisan – pl. más idõpontokban vagy más ágensek-ben – akár több fizikai realizálója is lehet. Azonosságáról lévén szó, a mentá-lis állapotok oksági ereje nem különbözhet az õket realizáló fizikai állapotokoksági erejétõl. Ugyanakkor a lehetséges realizálók nem sorolhatók egyetlennomikus fajtába, mert okságilag különböznek – egy adott mentális állapotottöbbféle neurális struktúra vagy akár szilikonchipek is realizálhatják. Ez akövetkezõ eredményre vezet: a mentális állapotok azonosságának egyik fel-tétele, hogy oksági erejük azonos legyen, ámde megvalósítóik – melyektõloksági tulajdonságaikat megöröklik – okságilag potenciálisan heterogének,mivel különbözõ természeti fajtákba tartozhatnak. Tekintve, hogy egy adottmentális tulajdonság oksági ereje a realizálójától függõen instanciáról ins-tanciára különbözhet, ezért egy adott mentális tulajdonság instanciáról ins-tanciára különbözõ oksági erõt képviselhet – és ezért végsõ soron nem tekint-hetõ valódi tulajdonságnak.

Ez a probléma elsõ pillantásra feloldhatónak tûnik, ha rámutatunk, hogyegy adott mentális tulajdonság oksági ereje attól függ, hogy milyen más men-tális tulajdonságokkal együtt instanciálódik. Ezeket az eseteket látszólag jóllehet kezelni ceteris paribus záradékok bevezetésével. E záradékok reménytadhatnak arra is, hogy a megvalósítók különbözõségébõl eredõ oksági hetero-genitást is magyarázzuk: az a hit, hogy a pohárban víz van, további mentális ál-lapotoktól függõen vezethet a víz elfogyasztásához vagy kiöntéséhez is. Ez aremény azonban gyorsan szertefoszlik, ha elemezzük a ceteris paribus kiköté-seket tartalmazó kijelentések szerkezetét. Ekkor ugyanis kiderül, hogy ezek


beszélünk, mi történhetett volna vele.” – Ennek analógiájára és a bekezdésben elõadott érv-tõl függetlenül az a gyanúm, hogy (GS)-t érdemesebb inkább fizikalista elkötelezettségün-ket rögzítõ kikötésként és nem egy modális tény leírásaként érteni. Így pedig nincs is szük-ség arra, hogy keressük a (GS)-t igazzá tevõ tényeket.

csak akkor hivatkozhatók értelmesen, ha független, potenciálisan interferálótulajdonságoktól óvják a törvényt. A mentális tulajdonságok fizikai realizálóinem lokalizálhatók, mivel a két régióba tartozó tulajdonság-instanciák azo-nosságfeltételei más természetûek. Ezért találóbb az egyes mentális tulajdon-ságokra mint egy komplex realizáló (a neuronhálózat) különféle oksági aspek-tusaira hivatkozni. Ekkor viszont a mentális állapotok között ceteris paribuszáradékkal kezelhetõ független interferencia nem jöhet létre, mivel realizáló-juk közös, melynek nem lehetnek egymással interferálni képes aspektusai. En-nek következtében pedig az az álláspont, hogy a népi pszichológiai magyará-zatok fizikailag megvalósított mentális állapotokra hivatkozva mûködnek:inkonzisztens.

III.7. ÖSSZEFOGLALÁS 67

IV. A pszichológiai terminusok jelentésérõl

IV.1. Bevezetés

Ismételjük meg: a népi pszichológia mibenlétét firtató kérdésre az általánosvélekedésnek megfelelõ válasz valahogy a következõképpen hangzik: népipszichológián a mindennapokban használatos pszichológiai diskurzust értjük,amelynek révén belsõ állapotokat tulajdonítunk önmagunknak és másoknak, súgy tekintjük, hogy ezek révén képesek vagyunk igaz leírását adni az elme mû-ködésének. Úgy gondoljuk, hogy e leírások segítségével nyerhetünk bepillan-tást mások gondolataiba, s engedhetünk hozzáférést saját gondolatainkhoz.Ennek köszönhetõen a népi pszichológiát olyan diskurzusként tartjuk számon,amely alkalmas arra, hogy a világ egy szeletérõl deskriptív ismeretekkel szol-gáljon, vagyis hogy a világban fennálló bizonyos (mentális) tényeket rögzít-sen. Ezzel alkalmassá tesz bennünket arra, hogy e tények alapján továbbiakatmagyarázzunk és jelezzünk elõre, valamint hogy morális ítéleteket alkossunk.

A népi pszichológiai diskurzus mindennapi gyakorlatunk része. S miköz-ben természetes módon beszélünk önmagunkról és egymásról mentális állapo-tok terminusaiban, a filozófusok között meglehetõs egyet nem értés mutatko-zik a tekintetben, hogyan is adjunk számot errõl a gyakorlatról. Arra a kérdésrepéldául, hogy mit jelentenek pszichológiai kifejezéseink, attól függõen lehetválaszolni, hogy milyen elméletet adunk e gyakorlat funkciójáról, s az errõl al-kotott elméletünk korlátokat szab annak, hogy mit várhatunk ettõl a diskurzus-tól. A népi pszichológia realista értelmezései elkötelezettek a népi pszicholó-gia episztemikus értéke mellett. A realista számára az episztemikus érték avilág és a népi pszichológiai diskurzus között fennálló reláció függvénye. Vi-lágosabban fogalmazva: az episztemikus érték annak köszönhetõ, hogy a népipszichológiai kijelentések valamiképpen leképezõdnek a világra, reprezen-tálják azt, s az, amire leképezõdnek, megalapozza az attitûdtulajdonítások ésa rajtuk alapuló következtetések igazságát is. A népi pszichológia csak akkor

lehet episztemikusan értékes diskurzus, ha ismeretekkel szolgál a világ vala-mely szeletérõl, ami csak úgy lehetséges, ha megfelelõ kapcsolat létezik adiskurzus és a világ között – ezt a kapcsolatot nevezem szemantikai leképezõ-désnek.1 Innen nézve a pszichológiai terminusok (pl. hit, vágy) jelentése meg-határozó részben azon múlik, hogy mi a terminusok szemantikai korrelátuma avilágban.

Ebben a fejezetben úgy érvelek, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre olyanelmélet a népi pszichológiáról, amely a diskurzus és a világ viszonyát úgy tud-ná megnyugtatóan magyarázni, hogy ezáltal megalapozható volna a népi pszi-chológia episztemikus státusa melletti elkötelezettség, s ennek híján proble-matikussá válik a népi pszichológia episztemikus értékét elismerõ konszenzus.Ez a szempont lehetõvé teszi ugyan, hogy áttekintsük a népi pszichológiárólalkotott domináns elméleteket, de az elsõdleges cél nem ez, hanem az, hogyfelmérjük: képesek-e a népi pszichológia elméletei megalapozni elkötelezett-ségüket a diskurzus tényállító jellege mellett. Az érvelés menete a következõ.Az elsõ lépésben illusztrálom, hogy mennyire általános a meggyõzõdés, hogya népi pszichológiai terminusoknak vannak szemantikai korrelátumai. Az eztkövetõ lépésekben azt veszem szemügyre, hogy a népi pszichológiára vonat-kozó rivális elméletek hogyan próbálnak számot adni errõl a korrelációról.Látni fogjuk: egyik elmélet kontextusában sem látszik világosan, hogy mikéntlehetne kielégítõen magyarázni ezt a viszonyt – enélkül pedig nem lehet értel-mesen kitartani amellett, hogy a diskurzus tényállító jellegû.

IV.2. A szemantikai leképezõdés mint közös nevezõ

Korábban láttuk: a népi pszichológia manifeszt képének elmefilozófiai örök-sége, hogy a diskurzusban tett kijelentések igazságfeltételeinek értelmezése azigazság robusztus fogalmára támaszkodik, s ez az elkötelezettség húzódik mega népi pszichológia realista elméleteinek hátterében. Ez nem is meglepõ, merta pszichológiai diskurzusra vonatkozó minimalizmus a mentális antirealizmusegyik olyan lehetõsége, amellyel esetleg érdemes kísérletezni (lásd Wright2002, 219). Az igazság robusztus fogalma melletti elkötelezettség annyit tesz,hogy a népi pszichológiai mondatok olyan propozíciókat fejeznek ki, melyek

IV.2. A SZEMANTIKAI LEKÉPEZÕDÉS MINT KÖZÖS NEVEZÕ 69

1 A szemantikai leképezõdésnek a jelentés alternatív fogalmaihoz való viszonyáról lásdMillikan (2006a). A ’szemantikai leképezõdés’ azért különösen szerencsés fordulat, mertmíg egyes terminusok esetében értelmesen beszélhetünk referenciáról, addig holisztikusanfelfogott kijelentések esetében ez furcsán hangzana – ami viszont nem jelenti azt, hogy azekként felfogott kijelentéseknek ne lehetne korrelátuma a világban.

mentális tulajdonságokat kapcsolnak individuumokhoz. A kijelentésben sze-replõ predikátumok eszerint a diskurzustól független tulajdonságokat jelöl-nek, s a kijelentések igazsága attól függ, hogy az individuum rendelkezik-e azadott tulajdonsággal. A realista elméletek további jellemzõje, hogy a diskurzusértelmezésére vonatkozó álláspontjukat összekapcsolják a kijelentések általposztulált entitások természetére vonatkozó szubsztantív metafizikával.

Noha filozófusok nem tudnak egyetértésre jutni abban, hogy milyen ontoló-giát állítsanak a népi pszichológiai diskurzus mögé, azt nem vitatják, hogy va-lamilyen ontológiára szükség van, és jellemzõen abban is egyetértenek, hogy apszichológiai terminusok kapcsolódnak ennek az ontológiának az egyes ele-meihez. Ebbõl fakadóan nem érhetik be a népi pszichológiai kijelentések vala-milyen minimalista szemantikájával: ahhoz, hogy e kijelentéseknek igazság-értékük legyen, nem elég pusztán az, hogy az õket kifejezõ mondatokhasználatát a nyelvhasználat normái szabályozzák, és hogy szintaxisuk dekla-ratív legyen. Hasonlóképpen nem érhetik be ebben a kontextusban a referenciaminimalista fogalmával, mely a releváns predikátumok számára csak annyitkövetel, hogy predikátumokra jellemzõ szintaxissal rendelkezzenek, s legyenszerepük a diskurzusban (lásd Boghossian 1990, 163–166). Mivel ragaszkod-nak a népi pszichológia episztemikus értékéhez, a realista elméleteknek szá-mot kell adniuk arról, hogy ez mely tulajdonságainak köszönhetõ. S itt számosmagyarázat közül válogathatunk.

A klasszikus karteziánus elképzelés szerint (Descartes 1994) a világ alapve-tõen kétfajta szubsztanciából áll, melyek lényegük szerint különböznek: gon-dolkodó, illetve kiterjedt szubsztanciák. Az ember természete kettõs, e kétszubsztanciából tevõdik össze, melyek interakcionista módon kapcsolódnak:noha a szubsztanciák létezésükben nem szorulnak egymásra, s ekként függet-lenek, okságilag ugyanakkor nem azok, mivel képesek hatást gyakorolni egy-másra. Mindkét szubsztanciának megvannak a maga jellemzõ attribútumai: akiterjedt szubsztanciának például a mozgás és az alak, a gondolkodó szubsz-tanciának az akarat és a képzelõerõ. Ezek az attribútumok a pszichológiai ter-minusok szemantikai korrelátumai. A különbség nem jelentõs a tulajdonság-dualizmus esetében sem, mindössze a mögöttes ontológia eltérésében áll:ebben az esetben a pszichológiai predikátumok nem független szubsztanciákattribútumait, hanem fizikai tulajdonságoktól független mentális tulajdonsá-gokat jelölnek.

A számos változatban kidolgozott funkcionalista elképzelés (lásd pl. Putnam1967, Fodor 1974) szerint a mentális állapotok azonossága tekintetében az szá-mít, hogy miként rendezõdnek oksági struktúrákba. A funkcionális állapotok-ként felfogott mentális állapotokat oksági szerepük, azaz perceptuális ingerek-hez, más mentális állapotokhoz és a viselkedéshez fûzõdõ oksági kapcsolatuk

70 IV. A PSZICHOLÓGIAI TERMINUSOK JELENTÉSÉRÕL

azonosítja. Egy mentális állapot két elõfordulása nem intrinzikus vonásai miattlesz azonos, hanem kapcsolódásai, azaz az oksági struktúrába való beilleszkedé-se révén. Ezért itt közömbös, hogy az adott oksági szerepet éppen mi tölti be, mirealizálja, miközben világos, hogy a funkcionálisan azonosított mentális állapo-tok egyes példányai mindig azonosak azzal, ami õket realizálja (lásd errõl III.4.és 5.). A pszichológiai terminusok ezekre a funkcionális állapotokra referálnak,vagy ha úgy tetszik, az azonosság miatt arra, ami realizálja õket.

Az instrumentalista számára (lásd Dennett 1987, 1991, 1998) a mentális ál-lapotok hasznos elméleti konstrukciók, amelyek lehetõvé teszik, hogy segítsé-gükkel sikeres predikciókat és magyarázatokat fogalmazzunk meg mások ésönmagunk viselkedésérõl. A mentális állapotok eszerint nem részei a valóság-nak, hanem absztrakt entitások, s a népi pszichológia terminusai ezekre azabsztrakt elméleti konstrukciókra referálnak. Ilyen konstrukciókat akkor hasz-nálunk, ha a magyarázandó dolgot – jellemzõen, de nem szükségképpen, em-bereket – intencionális ágensnek tekintjük. Erre az intencionális hozzáállásratámaszkodik magyarázó és prediktív pszichológiai gyakorlatunk, amely gaz-daságos magyarázatokat kínál ott, ahol másfajta magyarázatok alacsonyabbhatékonysággal mûködnének. Attitûdtulajdonításaink igazsága azon múlik,hogy ezzel a hozzáállással sikeresen jósoljuk-e meg, illetve magyarázzuk a vi-selkedést, s nem közvetlenül azon, hogy milyenek az interpretáció tárgyánakbelsõ állapotai. Ugyanakkor a magyarázatok sikeressége összefügg azzal,hogy a posztulált entitások szisztematikusan kapcsolódnak a magyarázottágens viselkedéséhez, és ezen keresztül azokhoz a belsõ állapotaihoz, amelyeka viselkedését elõidézik.

Az anomáliás monizmus álláspontja (lásd Davidson 1970) szerint a fizikaiés a pszichológiai pusztán kétfajta leírása ugyanazon eseményeknek: nincse-nek a fizikaitól különbözõ mentális események, viszont kétféle módon – fizi-kai és pszichológiai beszédmódban – írhatjuk le ezeket az alapvetõen azonoseseményeket. Mindkét leírástípust másfajta tulajdonságok jellemzik, így pél-dául míg az események fizikai leírása alkalmas arra, hogy bennük törvényeketfogalmazzunk meg, addig erre a pszichológiai leírás nem alkalmas. Ugyanak-kor a mentális leírás támaszkodik bizonyos racionalitási elvekre, melyek sze-repe konstitutív a mentális leírások tekintetében, s mely elvek a fizikai leírás-ban nem jelennek meg. E különbségek következtében egyik beszédmód semredukálható a másikra. Ugyanakkor mindkét diskurzusban beszélhetünkokokról, és így oksági magyarázatokat is adhatunk, mivel az oksági viszonyokextenzionálisak; s ezt nem befolyásolja, hogy az eseményeket milyen terminu-sokban írjuk le. Ilyenformán a pszichológiai és a fizikai beszédmódban ugyan-azokat az eseményeket írjuk le, s ezek az események a leírásaink szemantikaikorrelátumai.

IV.2. A SZEMANTIKAI LEKÉPEZÕDÉS MINT KÖZÖS NEVEZÕ 71

Az eliminatív materialisták (pl. Churchland 1981) úgy vélik, hogy a népipszichológia episztemikus szempontból tökéletlen diskurzus: miközben a népipszichológia tényállító természetû, azaz funkciója szerint a világ egy szeleté-rõl, a mentálisról szól, és aspirál arra, hogy állításai igazak legyenek, hogy ter-minusai referáljanak, mégis ebben a törekvésében szisztematikusan kudarcotvall, s errõl a tudományos pszichológia eredményei meggyõzhetnek bennün-ket. A népi pszichológia ugyanis egyike a számos népi elméletnek, amelyeknem elégítik ki a jó elmélet kritériumait – pl. prediktív és magyarázó erõ, prog-resszivitás stb. tekintetében –, s melyeket ezért fokozatosan kiszorít majd a tu-domány, ahogy eredményei tökéletesednek. Az eliminativisták szerint tehát apszichológiai terminusok az általuk elméletnek tekintett népi pszichológia ál-tal posztulált teoretikus entitásokra referálnak – csakúgy, mint az elméleti ter-minusok általában. Mivel azonban az elmélet hamis, így e terminusok valójá-ban üresek.

E rövid áttekintés azt hivatott illusztrálni, hogy a mentális ontológiájára vo-natkozó tartalmi eltéréseiktõl függetlenül e különbözõ álláspontok egyöntetû-en úgy értik a pszichológiai diskurzus kijelentéseit, hogy azok szemantikailagleképezõdnek a világra. Ezen túl azonban nincs egyetértés abban, hogy mikéntadjunk számot errõl a relációról s azokról az entitásokról, amelyek az attitûdtu-lajdonításokat igazzá teszik. S noha az entitások ontológiájának elméletei szá-mosak, a jelenleg domináns elméletek – ritka kivételektõl eltekintve2 – nemtesznek kísérletet arra, hogy megmagyarázzák a diskurzus mondatai és a világközötti szemantikai viszonyt. Mivel ez jórészt annak függvénye, hogy a dis-kurzus funkcióját miként határozzuk meg, ezért az alábbiakban a népi pszi-chológia rivális rekonstrukcióinak szempontjából veszem szemügyre, hogymiként lehet számot adni a szükséges szemantikai viszonyról. Úgy fogok ér-velni, hogy a felkínált alternatívák egyike sem kielégítõ. Ennek a következte-tésnek pedig a szemantikain túl metafizikai jelentõsége is van, amennyibenarra késztet, hogy felülvizsgáljuk a népi pszichológia tényállító jellege mellet-ti, a manifeszt képtõl megörökölt elkötelezettségünket.

IV.3. Az elméletelmélet

Az elméletelmélet szerint a népi pszichológia a viselkedés elõrejelzésére ésmagyarázatára szolgáló kvázitudományos elmélet, amely más elméletekhezhasonlóan mûködik: a megfigyelhetõ viselkedés hátterében okságilag haté-


2 Ilyen pl. Stich (1996), aki épp a pszichológiai terminusok referenciájának problémájáttárgyalva revideálja korábbi eliminativista álláspontját.

kony entitásokat posztulál, köztük törvényjellegû kapcsolatokat ír le, s ezekeredõjeként ábrázolja a viselkedést. David Lewis (1972, 212, lásd még pl.Churchland 1981, 70 sk.; Fodor 1987, 14;) azt javasolja, hogy

[g]ondoljunk úgy a népi pszichológiára, mint olyan tudományos elméletre, amelyterminusokat vezet be, s amelyet jóval a professzionális tudomány intézménye elõtttaláltak ki. Gyûjtsük össze a mentális állapotok, érzékelési ingerek és viselkedésiválaszok közötti oksági kapcsolatokra vonatkozó összes általánosítást […]. Tegyükmég hozzá azokat az általánosításokat, amelyek egy mentális állapotot egy másikalá sorolnak – pl. a fogfájás a fájdalom egy típusa és a hasonlókat […]. Csak azokataz általánosításokat szerepeltessük itt, amelyek közös tudást képeznek – amelyeketmindenki ismer, amelyekrõl mindenki tudja, hogy mindenki tudja és így tovább.Szavaink jelentése ugyanis közös tudás, és azt állítom, hogy a mentális állapotoknevei ezektõl az általánosításoktól nyerik jelentésüket.

Ennek megfelelõen a pszichológiai terminusok belsõ állapotokat jelölnek, anépi pszichológiai törvények pedig rögzítik az ezek közti, illetve a percep-tuális és viselkedési kimenetek közti viszonyokat, amelyek megadják a pszi-chológiai terminusok jelentését.

Ha ekképpen, azaz a tudományos elméletek analógiájára értjük, akkor anépi pszichológia leírja mentális architektúránkat. Ebben a vállalkozásbankonkurense fizikai architektúránk leírása, mivel ennek terminusaiban ugyan-csak számot tudunk adni a viselkedésünk okairól. A mentálisra és a fizikairavonatkozó elmélet eszerint minõségileg nem különbözik, ugyanazon jelensé-gek magyarázatára törekszenek, csak más eszközökkel: a népi pszichológiaépp olyan elmélet, mint a többi népi elmélet, a népi meteorológia, fizika stb. –kevésbé kifinomult módon, de ugyanarról szól, mint a viselkedés tudományoselméletei. A népi elmélet ugyanakkor a tudományos elméletektõl eltérõenimplicit, csak belsõleg reprezentált tudásrendszer, melyre gyermekkorunkbanteszünk szert, nem explicit módon, nem az elmélet alapelveinek és törvényei-nek memorizálásával, hanem azzal együtt és úgy, ahogy megtanulunk egynyelvet kompetensen használni. Az anyanyelv elsajátításánál sem tanuljuk anyelvtani szabályokat, inkább hallgatólagosan sajátítjuk el õket, miközben kü-lönbözõ nyelvi megnyilvánulásokkal találkozunk. A népi pszichológiai általá-nosítások ehhez hasonlóan rögzülnek, miközben elsajátítjuk a mentális állapottulajdonítás nyelvét és gyakorlatát. Az így megtanult népi pszichológiai törvé-nyek és általánosítások tesznek képessé bennünket arra, hogy viselkedési elõ-rejelzéseket tegyünk és magyarázatokat adjunk.

Az elméletelméletet szokás Wilfrid Sellars (1956, 309–320) „ryle-i elõde-inkrõl” szóló klasszikus történetére visszavezetni. Eszerint elõdeink kezdetbenolyan nyelvet használnak, mely alkalmas volt arra, hogy a külvilág dolgait, kül-

IV.3. AZ ELMÉLETELMÉLET 73

sõ történéseket – köztük ingereket és a rájuk adott válaszokat – megtárgyalják,arra azonban nem, hogy „belsõ, mentális epizódokról” beszéljenek. Idõvel azingerek és a válaszok közti szisztematikus korrelációt felismerve õseink kiala-kítottak egy elméletet, mellyel külsõ evidenciák alapján magyarázni tudták aviselkedést. Végül pedig az elmélet hatókörét kiterjesztették egyes szám elsõszemélyû esetekre, melyekben ugyanazon viselkedési evidenciákra támasz-kodtak, mint a harmadik személyû magyarázatoknál.

Világos, hogy ez a történet nem kezelhetõ névértéken, a népi pszichológiagenezisének leírásaként, hanem ahogy Sellars maga is szánja: mítoszként. Ámez a mítosz Lewis (1972, 259) szerint hasznos, hisz a dolgok úgy mûködnek,mintha a mítosz igaz volna. Innen nézve a történet lehetõséget ad arra, hogymegmagyarázzuk a pszichológiai terminusok jelentését. A második lépésbenmegjelenõ elmélet perceptuális és viselkedési predikátumok segítségével defi-niálja a pszichológiai predikátumokat: egy adott pszichológiai predikátum aztaz állapotot fejezi ki, amelyre szükség van ahhoz, hogy adott perceptuális álla-potból adott viselkedési állapotra következtethessünk. A népi pszichológiaiterminusok itt a rendelkezésre álló nyilvános viselkedési evidenciák között be-töltött következtetési szerepük révén tesznek szert jelentésre, tehát azokra afunkcionális állapotokra referálnak, amelyek az összeköttetést biztosítják akülsõ ingerek és a rájuk adott viselkedési válaszok között. A népi pszichológiavázát ezért azok a törvények jelentik, amelyek az észlelési és mentális állapo-tok, valamint a viselkedés közötti kapcsolatokat írják le. Olyasmikre kell ittgondolni, mint például (lásd még pl. Churchland 1979, 92 sk.):

iii) Ha x p-re vágyik, és azt hiszi, hogy q elõsegíti p bekövetkeztét, akkor x –ceteris paribus – arra törekszik, hogy q.iii) Ha x egy adott tárgyat lát, akkor x – ceteris paribus – azt fogja hinni,hogy az adott tárgy van elõtte.iii) Ha x hiszi, hogy p, akkor x – ceteris paribus – helyeselni fogja azt a kije-lentést, hogy p.iv) Ha x azt hiszi, hogy p, és q elemi módon következik p-bõl, akkor x hiszi,hogy q.Ilyesfajta törvények írják le az általuk hivatkozott állapotok egymás közti

viszonyát, és a következtetési sorban betöltött szerepük rögzítésével megadjáka pszichológiai terminusok jelentését is.

Ezek szerint a népi pszichológiai terminusok azokra az entitásokra referál-nak – bármik is legyenek ezek –, amelyek az elmélet által meghatározott oksá-gi szerepeket betöltik. Az elmélet által posztulált entitásokról azonban nem tu-dunk semmit azonkívül, amit az elmélet mond róluk: az entitások által játszottoksági szerepeket – egymáshoz, perceptuális ingerekhez és a rájuk adott vála-szokhoz fûzõdõ viszonyuk révén – implicit funkcionális definíció határozza


meg. E definíció határozott leírásként kezelhetõ, amely az adott pszichológiaiterminus jelentésének meghatározásával rögzíti annak referenciáját is. Haazonban mondjuk empirikus kutatások folytán kiderül, hogy nincs az entitá-soknak olyan láncolata, amely a leírások által meghatározott oksági kapcsola-toknak megfelelne, akkor az elméletünk menthetetlenül hamis lesz, és a ha-missághoz egy apró hiba is elegendõ: a terminusok jelentését határozottleírások rögzítik, s ha csak egyetlen terminus esetében is elõfordul, hogy nincssemmi, ami az adott leírást kielégíti, akkor az adott terminus referencia nélkülmarad, s így jár a többi olyan terminus is, amelynek jelentését ennek segítségé-vel próbáljuk meghatározni. Magyarán a tévedés földcsuszamlás-szerûen to-vaterjed, s romba dönti az egész elméletet.

Ezzel tisztában vannak az elméletelmélet hívei is, David Lewis (1972, 209)például egy helyen így fogalmaz: „a mentális terminusok együtt állnak vagybuknak. Ha a mindennapi pszichológia hamis, mindegyikük egyformán jelöletnélküli.” Ez a veszély általánosnak látszhat, s a tudományos elméleteket is fe-nyegetheti, hisz számos elméleti terminus jelentése is hasonlóképpen rögzül.Csakhogy ez a fenyegetés azért nem végzetes a tudományos elméletek eseté-ben, mert ott legalább néhány terminus referenciája rögzíthetõ közvetlen refe-rencia segítségével (lásd Kripke 1981). Ezek a terminusok pedig olyan ponto-kat jelentenek, ahol a hamis leírások által elindított földcsuszamlás megáll, saz elmélet egésze nem kerül veszélybe. Az elméletelmélet azonban a leírásel-mélet elkötelezettje, és jó okkal az: egyrészt az introspekció lentebb (IV.5.) ésa közvetlen referencia még ebben a pontban tárgyalandó egyéb problémái rá-szorítják erre.

Ezért az elméletelméletnek ez a változata igen kevéssé vonzó elgondolás,tekintve, hogy pszichológiai magyarázataink igazságához megkívánja, hogyaz elmélet minden részletében egyszer s mindenkorra igaz legyen, létezzen azösszes hivatkozott entitás. Márpedig nem gondoljuk, hogy a népi pszichológiane módosulna idõrõl idõre, elég, ha pszichológiai szótárunk és gyakorlatunkkorábban (II.5.) már említett történeti változásaira gondolunk. Minden ilyenváltozás – akár kikerül a diskurzusból valami, mint mondjuk a „ördög szálltameg” állapotra való hivatkozás, akár bekerül valami, mint mondjuk a tudat-alatti – azzal fenyeget, hogy az a korábbi pszichológiánk alapján adott leíráso-kat és magyarázatokat, sõt teljes korábbi pszichológiánkat hamissá teszi.Csakhogy a népi pszichológia változásai ellenére sem tekintjük a korábbi ma-gyarázatokat feltétlenül hamisnak – annak ellenére, hogy a terminusok jelenté-sét megadó határozott leírások esetleg komolyan átalakultak. Lehetséges ellen-érv a pszichológiai terminusok referenciájának ilyesfajta rekonstrukciójávalszemben, hogy nem tud számot adni arról, miként lehetséges jelentésváltozás akorábbi magyarázatok igazságértékének megõrzésével.


További valószínûtlen vonása ennek az elméletnek, hogy rejtélyessé teszi,miként is vagyunk képesek egyáltalán referálni bármire is a diskurzuson kívül.Az egyes pszichológiai terminusok ugyanis nem kapcsolódnak közvetlenül avilághoz, jelentésüket kizárólag egymásra, valamint a perceptuális állapotokés viselkedési válaszok terminusaira támaszkodva nyerik. Így azonban csakakkor juthatunk pszichológiai fogalmakhoz, ha anélkül tudjuk rögzíteni a rele-váns ingereket és válaszokat, hogy elõzetesen tudnánk, mely mentális állapotszámára relevánsak. A népi pszichológia fogalmi erõforrásai nélkül azonbanaz ingerek és a válaszok teljesen strukturálatlanok, épp a pszichológiai fogalmiséma által válnak rendezhetõvé. Hogy mely perceptuális állapotok relevánsakpéldául egy adott hit kialakításában, nem határozható meg anélkül, hogy tud-nánk, mely hit szempontjából relevánsak – a perceptuális állapotok és a rájuktámaszkodó propozicionális attitûdök tartalmai között fogalmi kapcsolatokvannak. Hasonlóképpen: hogy egy viselkedés milyen cselekvésnek számít, lo-gikailag nem független attól, hogy milyen mentális állapotokból eredeztetjük.(Ez a jellegzetesség a következõ pontban felbukkan az interpretáció-központúelméletek vizsgálatánál is; lásd még V.2.) E logikai kapcsolatok miatt nem il-letheti meg magyarázati elsõbbség a perceptuális állapotokat és a viselkedést amentális állapotok magyarázatában. Miközben tehát az elméletelmélet elköte-lezettje annak, hogy a népi pszichológia deskriptív tudást nyújt a világ egy as-pektusáról, nem képes számot adni arról, hogy miként adhatunk számot az eh-hez szükséges szemantikai kapcsolatokról.

Ebben a formában tehát az elméletelmélet hiányos. Ez a hiányosság akkororvosolható, ha a népi pszichológiát olyan szubsztantív metafizikával egészíte-nénk ki, amely megmondja, hogy mik is foglalják el azokat az oksági szerepe-ket, amelyekre a mentálisra vonatkozó általánosítások hivatkoznak. Ebben azesetben a népi pszichológia ontológiáját egy alapvetõbb ontológiában horgo-nyoznánk le, s így lehetséges volna a pszichológiánkban hivatkozott állapotokazonosítása anélkül, hogy pszichológiai fogalmakra támaszkodnánk. Így pszi-chológiai szótárunkat arra az alapvetõbb elméletre redukálnánk, amelyet ko-rábban, eszközeink és ismereteink tökéletlensége folytán nem alkothattunkmeg, de amely igaz leírását nyújtja azoknak a folyamatoknak, amelyekrõl anépi pszichológia is szól. A népi pszichológia és e komplementer elmélet vi-szonyának explikálásával megmagyarázható, hogy a népi pszichológiára tá-maszkodva miért tehetünk szert tudásra az ágensek mentális állapotairól.

Az elméletelmélet önmagában nem állít semmit a mentális állapotok termé-szetérõl, pusztán arra próbál válaszolni, hogy mi magunk milyen alaponposztuláljuk õket, arra nem, hogy mik is ezek valójában. Ez a kérdés azonban,mint láttuk, nem maradhat válasz nélkül, ha ki akarunk tartani az elméletelméletmellett. Mivel ennek hívei a népi pszichológiát deskriptív elméletként kezelik,


s ennek keretében a mentális állapot fogalmát oksági szerepként definiálják,így módot teremtenek arra, hogy segítségül hívjuk azokat a tudományos elmé-leteket, amelyek ugyanezeket az oksági szerepeket magyarázzák. Lewis (1966)egy tanulmányában a következõképpen érvel:

M mentális állapot = (definícó szerint) amely R oksági szerepet elfoglalja.N neurális állapot = (a fiziológiai elmélet szerint) amely R oksági szerepet elfoglalja\M = NOda jutunk tehát, hogy tudományos elméletünk szerint a népi pszichológi-

ánk által posztulált R oksági szerepet bizonyos neurális állapotok töltik be,ezért a népi pszichológia által posztulált mentális állapotaink neurális állapo-tokkal azonosak. Nem szükséges, hogy R oksági szerepet mindig ugyanazvagy akár azonos fajta állapot foglalja el, alternatív realizálók többféle kons-tellációja is képes lehet azt betölteni. Az oksági szerepek többféleképpen is re-alizálhatók: minden egyes mentális állapot azonos lesz valamilyen realizáló-val, de nem mindig ugyanazzal a realizálóval.3 Az elõzõ fejezetben pedig épperrõl az elméletrõl igyekeztem megmutatni, hogy a mentális állapotok eseté-ben tarthatatlan. Úgy tûnik tehát, hogy ekként sem tudjuk terminusaink refe-renciáját megfelelõen rögzíteni.

Ezzel azonban még mindig nem merültek ki az elméletelmélet lehetõségei aszükséges szemantikai viszonyok magyarázatára. Egy lehetséges alternatívmegközelítés a következõ. Eliminativista olvasatban a mentális terminusoksorsa a népi pszichológia igazságán múlik, azon, hogy a tudomány végül legi-timálja-e a népi pszichológiai elmélet által posztulált entitásokat. Az imént aztláttuk, hogy amennyiben a tudomány legitimálja ezeket az entitásokat, akkormegtudjuk, hogy valójában mik is ezek – ahogyan megtudtuk, hogy a vizet va-lójában két hidrogén és egy oxigén atomból álló molekulák alkotják. Ha eznem történik meg, akkor az entitások eliminálhatók – mivel azonban a tudo-mány nyílt végû vállalkozás, gyakorlatilag sosem kényszerülünk arra, hogyezt a következtetést levonjuk. Ez a belátás egy további lehetõséget is megen-ged a szemantikai viszonyok megalapozására. A népi pszichológiai terminu-sok kezelhetõk a természeti fajták neveivel analóg módon: mondhatjuk példá-ul, hogy annak a valaminek a valóságos természete, amire a pszichológiaiterminusok referálnak, egyelõre rejtve van elõttünk. A különbség a funkcioná-lis leírásokkal operáló elmélethez képest abban áll, hogy itt tudományos vizs-gálódás fedi fel azokat a tulajdonságokat, melyek szükségesek és elégségesek


3 Itt nincs mód arra, hogy a fizikalista álláspontok eltolódását rekonstruáljam a típusazo-nosságtól a példányazonosságig és a többszörös megvalósíthatóság téziséig. A klasszikusolvasmányok itt Smart (1962), Putnam (1967), Fodor (1974). Jól használható bevezetõösszefoglalások Davies (1997) és Tõzsér (2008).

ahhoz, hogy valamit hitnek tekintsünk, s ezeket a posteriori szükségszerû azo-nossági állításokban fogalmazzuk meg – míg ha leírások segítségével definiál-juk a mentális állapotokat, akkor a priori fogalmi szükségszerûség lesz, hogyegy mentális állapot mely oksági szerepet foglalja el. Ez a megközelítés azt islehetõvé teszi, hogy plauzibilis magyarázatot adjunk a népi pszichológia fo-galmi eszköztárának változásáról.

Egy William Lycantõl (1988, 31 sk., lásd még Jackendoff 1991, 414) vettidézet világosan összefoglalja ezt az álláspontot:

Hitekre és vágyakra vonatkozó mindennapi elméletünknek kész vagyok igen nagyrészét feladni […], és úgy dönteni, hogy sok dologban egyszerûen tévedtünk –anélkül, hogy levonnám azt a következtetést, hogy akkor már nem hitekrõl és vá-gyakról beszélünk. Durván fogalmazva: hajlok arra, hogy Lewis-nak az elméletiterminusok referenciájáról szóló, carnapi és/vagy ryle-i leírásköteg elmélete helyettPutnam kauzális-történeti elméletét fogadjam el. Putnam példáihoz – víz, tigris stb.– hasonlóan az a mindennapi szó, hogy hit (a népi pszichológia qua elméleti termi-nusa) egy olyan természeti fajtára utal, amelyet még nem értettünk meg teljesen, samelyet csak az érett pszichológia fog felfedni. Arra számítok, hogy a hit értelmeslények valamifajta információhordozó belsõ állapotának fog bizonyulni […], azon-ban az a fajta, amelyre referál, talán csak néhány olyan tulajdonsággal rendelkezik,amelyet a mindennapi használat tulajdonít neki.

Ez a megközelítés kikerüli a leíráselmélet nehézségeit, mivel a közvetlenreferencia elméletére épít. A népi pszichológiai elméletnek, ha így tekintjük,nem kell igaznak lennie. A terminusokat bevezetõ leírásoknak nem kell illeni-ük semmire ahhoz, hogy sikerrel referáljunk a terminusnak megfelelõ mentálisállapotokra, mert itt a referencia leírástól független, közvetlenül áll fenn termi-nus és entitás között. Ezért ha a terminusok így referálnak, akkor a népi pszi-chológiát nem kell kiegészíteni semmilyen szubsztantív elmélettel a mentálisállapotok természetérõl, hogy megmagyarázhassuk a pszichológiai terminu-sok viszonyát a világhoz. Ebben a tekintetben tehát a közvetlen referenciael-mélet jobb, mint a leíráselmélet – viszont szembe kell néznie egy olyan ellen-vetéssel, amely az utóbbit nem feltétlenül fenyegeti.

A közvetlen referenciaelmélet szerint a természeti fajták esetében a referen-ciát osztenzió vagy kontingens leírás rögzíti. Mivel a leírások kontingensek,így – a leíráselmélettel ellentétben – nem ezek adják meg az elmélet általposztulált entitások azonosságfeltételeit, hanem valóságos természetük. Per-sze amikor a terminust bevezetjük, nem szükségképpen vagyunk tisztában an-nak a dolognak a természetével, aminek nevet adtunk. Ezt a természetet lé-nyegi tulajdonságok határozzák meg: ezektõl lesz a dolog az, ami. Például haaz arany terminust rámutatással vagy kontingens leírással vezetjük be, akkor


elképzelhetõ, hogy a hamis aranyra is aranyként utalunk, ebben az esetben areferálás sikertelen, hiszen az illetõ dolog – függetlenül attól, hogy az kontin-gens leírásunkat kielégíti – mégsem arany. Ha rámutatunk valamilyen anyag-darabra, és az arany nevet adjuk neki, akkor még nem tudjuk, hogy ez a termi-nus azokra a dolgokra utal, amelyeknek a lényegi tulajdonságai – ebben azesetben protonszáma – azonosak annak a dolognak a lényegi tulajdonságaival,amelyre rámutattunk. Ennek analógiája a mentális terminusok esetében a belsõrámutatás lehetne, melynek problémáira a következõ pontban, a szimuláció-elmélet tárgyalásakor még visszatérek.

Ha kontingensleírás révén vezetjük be a terminust, akkor a referencia rögzí-tésekor az adott dolog nem lényegi tulajdonságaira utalunk – arra például,hogy sárga, viszonylag puha stb. –, és azt várjuk, hogy késõbbi empirikus vizs-gálódásaink feltárják azokat a lényegi tulajdonságokat, melyek jelenlétén vagyhiányán múlik, hogy valamely dologra helyesen használjuk-e az arany termi-nust. Ennek analógiája a pszichológiai terminusok esetében lehetne Sellarstörténete, mely a mentális állapotok kontingens oksági tulajdonságaira hivat-kozva rögzíti a terminusok referenciáját, késõbbi vizsgálódásokra bízva annakfeltárását, hogy mik is a mentális állapotok valójában.

A közvetlen referencia azonban erõsen problematikus a pszichológiai ter-minusok esetében. Világos, hogy a leíráselmélet harmadik személyû perspek-tívából ad számot ezekrõl a terminusokról: az elméletet viselkedési szabály-szerûségek felismerésére alapozzuk, majd ezt vonatkoztatjuk önmagunkra is;nem pedig – ahogy talán intuitíve gondolnánk – introspekció révén jutunkolyan belátásokra, amelyeket mások viselkedésének magyarázatában alkalma-zunk. Ez valamelyest ellentétes közvetlen intuícióinkkal: nem gondoljuk,hogy saját mentális állapotainkat leírásokra támaszkodva, egy elmélet elsajátí-tása után azonosítjuk, hanem inkább azt, hogy közvetlenül vagyunk tisztábanvelük, mivel nem gondoljuk, hogy külsõ megfigyelõk jobb helyzetben volná-nak mentális állapotaink megítélésében. Ez azért nem feltétlenül probléma,mert – mint Lewis helyesen (1972, 209) rámutat – a népi pszichológiai termi-nusokat rögzítõ leírások között szerepeltethetünk olyanokat, amelyek garan-tálják az elsõ személyû tulajdonítások tévedhetetlenségét. A leíráselmélet sze-rint népi pszichológiánk – ha igaz elmélet – csak rögzíti az egyébként meglevõoksági kapcsolatokat, s ezeket tekinti a mentális állapotok lényegi tulajdonsá-gának, s nem feltétlenül tagadja, hogy ezekben a kapcsolatokban elsõ személy-ben kitüntetett illetékességünk volna.

A közvetlen referenciaelmélet hátterével azonban ezt nem mondhatjuk, hi-szen itt a mentális állapotok természete határozatlan ideig rejtve maradhat.Még ha igen kifinomult intuitív képünk van is a mentális állapotokról, mint in-tencionális, tartalommal rendelkezõ stb. állapotokról, és még ha ez összhang-


ban is van sikeres pszichológiai gyakorlatunkkal, akkor is tudatlanságban le-hetünk arra nézve, hogy mik is ezek valójában. Elképzelhetõ, hogy eleintepropozicionális tartalmuk révén azonosítjuk a mentális állapotokat, mígnem atovábbi vizsgálódás felfedi, hogy e tartalom nem lényegi tulajdonságuk, in-kább – mondjuk – komputációs tulajdonságaik azok, és ezek számítanak a re-ferálás sikeressége szempontjából is – úgy, ahogy az korábban a mentális enti-tásokkal kapcsolatos realizmus tárgyalásakor (II.5.) a Cumminstól kölcsönzöttidézet sugallta.

A közvetlen referenciának tehát itt az a következménye, hogy amikor ön-magunknak tulajdonítunk mentális állapotokat, akkor sem tudjuk, hogy mirõlbeszélünk valójában, sõt azt sem, hogy beszélünk-e egyáltalán valamirõl.Vizsgálódásaink nyomán kiderülhet ugyanis, hogy nincsenek mentális állapo-tok abban az értelemben, ahogy a kontingens leírásaink ábrázolják õket – bármi ezek alapján azonosítjuk õket –, hanem más játssza azt a szerepet, amelyeteredetileg nekik tulajdonítottunk. Ebbõl azonban nem következik, hogy le kellmondjunk a mentális állapotok melletti ontológiai elkötelezettségünkrõl. Egy-részt mondhatjuk, hogy kontingens leírásaink hamisnak bizonyultak, de im-már ismerjük a mentális állapotok valódi természetét. Vagy másrészt, ha ettõla képtõl fenyegetve érezzük ontológiai elkötelezettségünket, akkor is határo-zatlan ideig elodázhatjuk a döntést az elkötelezettség feladásáról, jövõbeli tu-dományunkra hárítva a feladatot, hogy felfedje mentális állapotainknak a kon-tingens leírásokhoz közelebb álló természetét. Úgy tûnik tehát, hogy ha apszichológiai terminusok referenciáját így rekonstruáljuk, akkor ontológiai el-kötelezettségünk örök idõkre biztonságban van, sosem lehetünk kényszerítvearra, hogy azt felülvizsgáljuk.

Ennek viszont az az ára, hogy – ellentétben a leíráselmélettel – itt fel kelladni erõs intuitív meggyõzõdésünket elsõ személyû kitüntetett illetékessé-günkben. Világos persze, hogy a leíráselmélet sem biztosítja maradéktalanulaz introspekciónak azt a helyet, amelyet a manifeszt képre támaszkodva elvár-nánk, de – mint Lewis javaslata nyomán látjuk – ez legalább valamelyest össz-hangba hozható intuícióinkkal. Közvetlen referencia esetén azonban kitünte-tett illetékességünk maradványait sem tudjuk megõrizni, pusztán azt a hitet,hogy amikor mentális állapotainkról beszélünk, valamire referálunk ugyan,ám hogy mire, az akár mindörökre homályos maradhat. Ez azt jelzi, hogy azelméletelméletnek ez a változata nem tud és nem is akar számot adni a népipszichológiai diskurzus tényleges használatáról. Ha ennek keretében gondol-kodunk a pszichológiai terminusok jelentésérõl, akkor elkerülhetetlenül tech-nikai terminusokká tesszük, s végsõ soron valójában elimináljuk õket az álta-lunk ismert értelemben. Feladjuk azt az elgondolást, hogy a népi pszichológiaifogalmak konstitutív szereplõi az elme megértésének, mivel az így átformált


pszichológiai terminusainkkal a mentálisról csak olyan képet festhetünk, amely-ben saját elménkre aligha fogunk ráismerni.

Ez az út tehát járhatatlan ha a diskurzus természetét vizsgáljuk. Ha technikai-vá tesszük a pszichológiai terminusokat, akkor rendelünk ugyan hozzájuk vala-milyen jelentést, de ez a jelentés idegen lesz a mindennapi használattól, s ígymegszûnnek népi pszichológiai terminusok lenni. Ekkor pedig már csak az on-tológiai elkötelezettség megválasztásának kérdése, hogy eliminatívnak tekint-jük-e álláspontunkat, mivel a népi pszichológiai tartalom itt már elillant a ter-minusokból, s ezért ha a közvetlen referenciára támaszkodunk, akkor nem népipszichológiai terminusok jelentésérõl adunk számot. Így legfeljebb azt mutat-hatjuk meg, miként tegyük õket tudományosan respektálhatóvá. Ezzel pedigelõzetes prekoncepciónkat kényszerítjük a diskurzusra, mely prototudománykéntvizionálja a népi pszichológiát ahelyett, hogy számot vetne azzal a lehetõséggel,hogy a diskurzus esetleg nem is hozható összhangba ezzel a vízióval.

Hadd foglaljam össze. Az elméletelmélet perspektívájából a népi pszicho-lógia leíró elmélet, s mint ilyen csak úgy gondolható el, ha terminusai a világbizonyos összetevõire referálnak. E reláció rekonstrukciójához alapvetõenkétféle kiindulópontot választhatunk. Az elsõ a leíráselmélet, mely szerint egyterminus referenciáját egy leírás vagy leírások halmaza határozza meg – azaz aterminus referenciája más terminusok referenciájának függvénye. Ahhoz,hogy a népi pszichológiai terminusok vonatkozzanak valamire, ezeknek a le-írásoknak igaznak kell lenniük. Ezért a leírások e szövedékében egyetlen leíráshamissága a leírások teljes rendszerének hamisságát jelenti, mivel a terminu-sok definíciója csak egymás segítségével adható meg. Ennek következtébenpedig úgy tûnik, hogy a népi pszichológia történeti változásai nem magyaráz-hatók meg, így ez az elmélet inadekvát. Inadekvát továbbá azért is, mert az el-méletinek tekintett pszichológiai terminusok jelentésének rögzítéséhez hivat-kozott jelenségek – perceptuális állapotok és cselekvések – valójában nemazonosíthatók az állítólag rájuk támaszkodó pszichológiai fogalmak nélkül.Ezért ezek nem megfelelõk a pszichológiai fogalmak megalapozására, és nemjelentenek valódi érintkezési pontot a világgal.

A második kiindulás a közvetlen referencia fogalma. Eszerint az olyan ter-minusok, mint például a hit mindenféle leírás közvetítése nélkül, közvetlenülreferálnak, és az, amire referálnak, lehet teljességgel ismeretlen, vagy lehetünktévedésben is felõle. Közvetlen referencia esetén semmiféle tudásra nincsszükség ahhoz, hogy sikeresen referáljunk, a terminusok kvázicímkékkéntmûködnek. Ennek az a következménye, hogy a népi pszichológiai terminusokjelentését tényleges használatukra tekintet nélkül határozzuk meg, s ezzeltechnikai terminusokká tesszük õket. Így ez az elmélet sem alkalmas a népipszichológiai terminusok jelentésének magyarázatára. Ahogy Stich (1996, 36)


igen találóan megjegyzi: míg a leíráselmélet túl nehézzé teszi, hogy referál-junk, addig a közvetlen referenciaelmélet túl könnyûvé. Mivel a mentális ter-minusok jelentése a leíráselmélet szerint kizárólag más mentális terminusokratámaszkodik, nehéz látni, miként referálhatnak egyáltalán. A közvetlen refe-renciaelmélet pedig akkor is megõrzi a népi pszichológiai terminusok referen-ciájának látszatát, ha mentális állapotok nincsenek is.

IV.4. Interpretációs megközelítések

Az interpretációs megközelítések sok tekintetben hasonlók az elméletelmélethez.Ez a közelség jól illusztrálható Davidson (1970, 221) egy klasszikus tanulmá-nyából vett idézettel:

Nem tulajdoníthatunk értelmesen semmilyen propozicionális attitûdöt egy ágens-nek másként, mint a hiteirõl, vágyairól, szándékairól és döntéseirõl szóló, mûködõ-képes elmélet keretében. Senkinek nem lehet egyesével hiteket tulajdonítani nyelviviselkedése, választásai vagy más lokális jelek alapján – legyenek azok bármilyenegyszerûek és evidensek –, mivel az egyes hiteket csak más hitekkel, preferenciák-kal, szándékokkal, reményekkel, félelmekkel, várakozásokkal stb. való összefüg-gésükben értjük meg. Nem csupán arról van szó […], hogy minden egyes tulajdoní-tás egyszerre teszteli is az elméletet, és függvénye is annak, hanem arról, hogy egypropozicionális attitûd tartalma a mintázatban elfoglalt helyébõl fakad.

Fontos közös vonás, hogy a népi pszichológiát egyaránt episztemikus dis-kurzusnak tekintik, amely a tudományos elméletekhez hasonlóan okságilagmagyarázza az ágensek viselkedését, s amelynek hátterében egyfajta tudás-rendszert látnak mûködni. Mégsem tárgyalhatók együtt az elméletelmélettel,mert az a tudásrendszer, amelyet az interpretációs megközelítések feltételez-nek, radikálisan különbözik attól, ahogyan a tudományos elméletek felépül-nek. A különbség alapvetõen a racionalitásnak az interpretációban játszottnormatív szerepébõl fakad, amelyhez hasonló a tudományos elméleteinkbennem található. Ahogy Simon Blackburn (1992, 282) rámutat:

Akárhogy is, az a tény, hogy a racionalitás elvéhez alkalmazkodva kell elméleteketkigondolnunk, illetve az emberek tetteinek tulajdonképpeni értelmét belátnunk ah-hoz, hogy megértsük õket, minden ilyesfajta elmélkedést megkülönböztet a termé-szettudományi elméletalkotástól.

Emiatt ez a megközelítés nemcsak távolabb kerül az elméletelmélettõl, ha-nem e tekintetben hasonlatos is a szimulációelmélethez, amelyet a következõ


lépésben tárgyalok. Ezért az interpretáció alapú elméletek köztes elméletek-nek tekinthetõk. Ebben a pontban azt próbálom megmutatni, hogy az a kép,amelyet a népi pszichológiáról az interpretáció fogalmára támaszkodva ka-punk, nem egyeztethetõ össze azzal az elkötelezettséggel, hogy a népi pszicho-lógia tényállító, leíró diskurzus.

A népi pszichológia interpretációs megközelítésének Dennett-féle (1987a,1991) rekonstrukciójában a népi pszichológia a viselkedésben megfigyelhetõvalós mintázatokat írja le. A leírásokban használt terminusok absztrakt entitá-sokra referálnak, ezeket az ágensek viselkedésében felfedezhetõ mintázatok-ból kalkuláljuk. Magukat a mintázatokat az ágens belsõ mechanizmusai idézikelõ, s mivel ezek függetlenek a kalkulációt végzõ megfigyelõtõl, így maguk amintázatok is azok. Ilyenformán a népi pszichológia személyi szinten ad le-írást az ágens viselkedésérõl, de ezeket a leírásokat személyi szint alatti tényekteszik igazzá. A népi pszichológiai kijelentések nem képezhetõk le izomorfmódon az ágens belsõ mechanizmusaira, de ettõl még a személyi szinten adottpredikciók és magyarázatok okságiak maradnak, mert az ezekben hivatkozottentitásokat valós viselkedési mintázatokból kalkuláljuk, s e mintázatokért ok-ságilag az ágens belsõ mûködése a felelõs.

Egészen idáig mindez jól illeszthetõ volna az elméletelmélet keretei közé,hisz’ a kalkulációt alapozhatnánk a Sellars története által kínált pszichológiaitörvényekre is. Ezen a ponton azonban a kép egészen más színezetet ölt, a kal-kulációt itt ugyanis úgy végezzük, hogy az ágenst racionálisnak tekintjük, sebbõl a perspektívából döntünk arról, hogy az ágens világban elfoglalt helyéretekintettel milyen hitekkel, vágyakkal, célokkal kell rendelkeznie (Dennett1987, 17), s mindezek fényében arra törekszünk, hogy viselkedését az „ideálisracionalitáshoz” minél közelebb állónak tüntessük fel. Az ideális racionalitáskövetelményeit a racionalitás normái határozzák meg, a népi pszichológiai le-írás ezekre – s nem empirikus generalizációkra – támaszkodik. Közöttük olyannormákat kell elgondolni, mint például:

A racionalitás megköveteli, hogyiii) az ágensek amit hisznek, igaznak higgyék;iii) az ágensek hitrendszere ne tartalmazzon egymásnak ellentmondó

hiteket;iii) az ágensek hitrendszere zárt legyen a hitek logikai következményeire

nézve;iv) az ágensek vágyai az ágensek számára hasznos dolgokra irányuljanak.Az ágensek népi pszichológiai leírása során e normák perspektívájából

szemléljük a viselkedést, azaz intencionális hozzáállást veszünk fel, s ebbõl ahozzáállásból a valóságos viselkedési mintázatok alapján kalkuláljuk az ágen-sek mentális leírásában hivatkozott absztrakt entitásokat. Ha tehát egy ágens

IV.4. INTERPRETÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉSEK 83

mentális leírását adjuk, akkor ennek révén viselkedési mintázatokat azonosí-tunk, s leírásunk akkor lehet igaz, ha az így leírt ágens valóban a releváns visel-kedési mintázatokat produkálja. Így a diskurzus tényállító jellege abból fakad,hogy a racionalitás normáira támaszkodó mentális leírásaink igazsága végsõsoron a megfigyelõtõl független viselkedési mintázatokban gyökerezik.

A interpretációs megközelítés Davidson-féle (1970) változata szerint a népipszichológia ugyancsak tényállító diskurzus, mely diskurzustól független ese-mények mentális leírását adja. A propozicionális attitûdök tulajdonítását amentális leírások konstitutív elvei, a racionalitás normái teszik lehetõvé.E konstitutív elvek olyan normatív kritériumok, amelyekhez a propozicionálisattitûdök magyarázatként használt rendszereinek alkalmazkodniuk kell, hogyjó magyarázatként fogadjuk el õket. Ez azt jelenti, hogy a magyarázatoknakracionalizálniuk kell a magyarázandó eseményt. Ha például valaki azt hiszi,hogy az ég kék, akkor hinnie kell azt is, hogy az égnek színe van, s ha ez utób-bit nem hiszi, újra kell értelmeznünk elõbbi hitét is – ellenkezõ esetben a hit-rendszere olyannyira inkoherens lesz, hogy az ágens értelmezhetetlen marad.Vagy ha valaki be akarja indítani a kocsit, s azt hiszi, hogy ennek módja azindítókulcs elfordítása, akkor a kulcs elfordításának szándékát is ki kell ala-kítania – ellenkezõ esetben a propozicionális attitûdök e rendszere irracioná-lis, és ezért az ágens újfent értelmezhetetlen. Ezek a konstitutív elvek külön-böztetik meg a mentális diskurzust a fizikaitól, melynek konstitutív elveikéntKim (2003, 119) Davidsont értelmezve az okságot, a téridõt és a mérhetõségetemlíti.

Davidson szerint annak ellenére, hogy a mentális és a fizikai diskurzus mástermészetû, a mentális leírások révén is képesek vagyunk okságilag magyaráz-ni az ágensek viselkedését. Oksági viszony ott állhat fenn, ahol oksági törvé-nyek vannak, ilyeneket pedig csak a fizikai szótár segítségével lehet megfogal-mazni; a pszichológiai szótárt alkalmatlanná teszik erre a mentális leírásokkonstitutív elvei, a racionalitás normái. Ugyanakkor a mentális leírások és a fi-zikai leírások vonatkozhatnak ugyanarra az eseményre. Ezért a pszichológiaimagyarázatok oksági magyarázatok, mivel az általuk leírt események közöttlehetségesek oksági kapcsolatok, amelyek azonban a mentális leírásokon ke-resztül szemlélve nem látszanak. Hogy ezt lássuk, ahhoz az adott esemény fizi-kai leírására van szükség, de ettõl függetlenül a mentális és a fizikai diskurzusmondatai egyaránt a diskurzustól független eseményekre vonatkoznak.

Davidson (pl. 1974, 237) és Dennett (1991, 49) egyaránt elismerik, hogy amentális állapotok tulajdonításának konstitutív elvei nincsenek segítségünkreabban, hogy a viselkedés egyértelmûen igaz magyarázatát adjuk. A rendelke-zésre álló evidenciák a propozicionális attitûdök többféle rendszerével is össz-hangba hozhatók, azaz az egyes cselekvések és mentális állapotok aluldeter-


minálják saját magyarázatukat. Ilyenformán bármely cselekvés vagy mentálisállapot összhangba hozható propozicionális attitûdök végtelen számú rendsze-rével, és újraértelmezhetõ – minden csak azon múlik, mennyire radikálisakazok a változtatások, amelyeket hajlandók vagyunk eszközölni a tulajdonítottmentális állapotok rendszerében, miközben megõrizzük annak koherenciájátés racionalitását.

Ez persze nem olyan probléma, amely a népi pszichológiára egyedi módonjellemzõ. Ha elfogadjuk, hogy a népi pszichológia elmélet – akár úgy, hogy atudományos elméletek analógiájára gondoljuk el, mint az elméletelmélet, akárúgy, hogy a tudományos elméletektõl természetében különbözõ elméletnektartjuk, mint az interpretációs megközelítések –, akkor szembesülnünk kell azelméletek evidenciák általi aluldetermináltságának általános problémájával,azaz az alternatív elméletek lehetõségével (lásd Quine 1951). Mivel a rendel-kezésre álló viselkedési evidencia aluldeterminálja aktuális elméletünket,semmi sincs, ami kizárná annak lehetõségét, hogy a külsõ ingerek és a viselke-dési válaszok között közvetítõként definiált mentális állapotokat valahogymásként osztályozzuk, s így alternatív pszichológiákat alkossunk. Ugyancsaklehetséges az ingereket és válaszokat eltérõen csoportosítani – mondjuk máso-kat tekinteni közülük relevánsnak –, ami ismét csak alternatív elméleteketeredményez. A különbözõ elméletek egymással összeegyeztethetetlen ontoló-giai elkötelezettségeket hordoznak, s ennek megfelelõen másként horgonyoz-zák le a mentális terminusokat. Egészen idáig a probléma általánosan jelentke-zik minden leíró elmélet esetében, így a népi pszichológia esetében is, ha aztilyennek tekintjük: antropológiai kutatások tanulsága, hogy vannak az álta-lunk ismerttel ténylegesen összeegyeztethetetlen népi pszichológiák (lásd eh-hez Kusch 1999, 331 skk., Goldie 2000, 32).

A népi pszichológia esetében viszont valójában többrõl van szó, mint az el-méletek aluldetermináltságának szokásos esetérõl, amivel azonban az interp-retációs elméletek nem megfelelõen vetnek számot: itt a határozatlanság nemismeretelméleti, hanem metafizikai természetû. Az evidenciákhoz való ideali-zált hozzáférés esetén is lehetséges a cselekvéseket és a mentális állapotokatpropozicionális attitûdök alternatív rendszereivel koherens és racionális meg-felelésbe hozni, mivel az interpretációk ilyen különbségei és hiányosságai nemaz evidenciákhoz való hozzáférés eltéréseibõl fakadnak, hanem az egyes értel-mezéseket igazzá tevõ, pszichológiai diskurzustól független tények hiányából.Nem pusztán az a helyzet ugyanis, hogy vannak a népi pszichológiai diskurzusszámára releváns, ám verifikációtranszcendens tények, amelyek – mondjukképességeink korlátozottsága, tapasztalataink elméletterheltsége miatt – ahozzáférhetõ evidenciák körén túl fekszenek, hanem arról, hogy saját jelleg-zetességeibõl kifolyólag a diskurzus nem képes igazságokat mondani arról az


objektív – azaz a diskurzustól független – rendrõl, amelyet a valóság mentálisaspektusának tekintünk. Ez pedig a népi pszichológia tényállító jellegét veszé-lyezteti.

Arról van szó, hogy Dennett viselkedési mintázatai, illetve Davidson ese-ményei nem azonosíthatók úgy, hogy ne támaszkodjunk mentális fogalmaink-ra. A népi pszichológia az evidenciák olyan értelmezéséhez segédkezik, ame-lyek az ágenst attitûdök racionális és koherens rendszerében teszik érthetõvé –másra nem képes, mert máshoz nincsenek eszközei. Ez pedig többet jelent an-nál, hogy a diskurzus számára releváns tények többféleképpen is értelmezhe-tõk. Ahogy Davidson (1974, 237) maga is megjegyzi:

Nem pusztán azt állítom, hogy az adatok többféle értelmezést is lehetõvé tesznek,noha ez nyilvánvalóan igaz. Azt állítom, hogy ha értelmesen akarunk attitûdöket éshiteket tulajdonítani, akkor elkötelezzük magunkat amellett, hogy a viselkedésmintázatában, a hitekben és a vágyakban nagyfokú racionalitást és konzisztenciátfogunk találni.

Az pedig világos, hogy valamely viselkedés koherenciája és racionalitásatöbbféleképpen elõállhat, s bár e lehetõségek egymással inkonzisztensek, nemtudjuk kiválasztani, melyikük igaz. Dennett (1991, 49) így fogalmazza meg apszichológiai interpretáció e sajátosságát:

Belátom, hogy lehetséges valamely egyénnek hitek két különbözõ rendszerét tulaj-donítani úgy, hogy ezek szubsztanciálisan különböznek abban, hogy mit is tulajdo-nítanak – akár olyannyira, hogy lényegileg különbözõ predikciókhoz vezetnek azegyén várható viselkedését illetõen –, miközben nincs olyan mélyebb tény, amelymegalapozhatná azt a belátást, hogy az egyik az egyén valós hiteinek leírása, s amásik nem az. Más szavakkal: ebben a zajos világban meg lehet különböztetni kételtérõ, de egyformán valós mintázatot. A rivális elméletek még abban sem értené-nek egyet, hogy a világ mely részei mintázatok és mely részei zajok, mégsem tudnásemmi mélyebb eldönteni ezt a kérdést. A mintázat kiválasztása a megfigyelõtõlfügg, olyan ügy ez, amely idioszinkretikus pragmatikus alapon dõl el.

A viselkedés mintázatai tehát nem azonosíthatók azoktól a mentális állapo-toktól függetlenül, amelyeket e mintázatok alapján tulajdonítunk. (Ugyanerrea problémára utaltam az imént az elméletelmélet problémái kapcsán, és fogokmég késõbb is, lásd pl. V.2.)

A mentális leírás számára releváns evidenciákat – viselkedéseket és ingere-ket – eleve a népi pszichológiai diskurzus szemüvegén keresztül szemléljük.Szlogenszerûen fogalmazva: a népi pszichológia kevéssé zavartatja magát atényektõl – a fogalmai úgyszólván automatikusan az adott értelmezéssel ke-


zelhetõ formába öntik az evidenciákat. Nem lehetséges az intencionális hozzá-állástól, az értelmezés konstitutív elveitõl visszalépni, és azoktól függetlenülkezelni az evidenciákat, mert ekkor már nem népi pszichológiát mûvelünk.Adhatunk ugyan más értelmezést, de az új értelmezéssel az evidenciák is meg-változnak, noha az alternatív értelmezés is ugyanazon fogalmiság keretei kö-zött mozog. Nem arról van szó, hogy eltérõ elméletekbõl szemlélve rendezzükés értelmezzük másként az evidenciákat, hanem ugyanazon „elmélet” (a racio-nalitás konstitutív elveire támaszkodó népi pszichológia) teszi lehetõvé, hogyevidenciák egy adott osztályát egymással összeegyeztethetetlen módokon ér-telmezzük.

A probléma abból ered, hogy nincs független kritériumunk az egyes magya-rázatok episztemikus értékének megítélésére. Hogy egy pszichológiai magya-rázat mennyire pontos, kielégítõ stb. csak akkor ítélhetõ meg, ha arra a pszi-chológiai háttérre hivatkozunk, amelyet a magyarázat maga is feltételez.A viselkedések osztályozása, hogy adott testmozgások milyen cselekvésnekszámítanak, mely mentális állapotok tekintetében relevánsak, maga is a népipszichológia hatókörébe tartozik. Így azon viselkedési evidenciák körét, me-lyekre a mentális magyarázataink igazolásában támaszkodunk, a népi pszicho-lógiai diskurzus egyrészt kijelöli, másrészt s egyúttal konceptualizálja, katego-rizálja, értelmezi és szelektálja – s nélküle az evidenciák nem is tekinthetõkevidenciának. A diskurzustól függetlenül nincsenek a diskurzus számára rele-váns tények.

A fizikai világra vonatkozó elméleteink esetében ez a probléma azért nemjelentkezik ebben a formában, mert itt a „konstitutív elvek” egyrészt más ter-mészetûek, másrészt másfajta beágyazottságúak. Elég itt csak arra utalni, hogya kvantumelmélet milyen nehézségek elé állítja az okság és a mérhetõség be-vett fogalmait, vagy hogy miként formálja át a relativitáselmélet a térre és azidõre vonatkozó elgondolásainkat. Ebbõl is érzékelhetõ, hogy a fizikai diskur-zus konstitutív elvei – ahogy például Kim rekonstruálja õket – legfeljebb amanifeszt fizikai világ leírásának konstitutív elvei, olyan elvek, amelyek nél-kül a fizikai világ vizsgálható és magyarázható. A mentális azonban nem ért-hetõ meg saját konstitutív elvei nélkül. Senkinek nincs elméje, akinek nem le-het értelmesen mentális állapotokat tulajdonítani, s ez csak a konstitutívelvekkel összhangban lehetséges. Röviden: a konstitutív elvek a mentálisravonatkozó diskurzus esetében normatívak, a fizikai esetében nem.

Ez pedig azt jelenti, hogy ezekben a formájukban az interpretációs megkö-zelítések instabilak. Vagy arról kell lemondaniuk, hogy vannak a világnakolyan, a pszichológiai diskurzustól független komponensei, amelyeknek anépi pszichológiai kijelentések leírásai lehetnek, vagy arról, hogy a racionali-tás konstitutív normáira támaszkodó interpretáció képezi a népi pszichológiai


diskurzus alapját. Ez utóbbi megoldás nem lenne szerencsés, mert az interp-retációs megközelítések igen plauzibilis képet festenek a diskurzus számosaspektusáról. A késõbbiek során azt javaslom majd, hogy fogadjuk el azinterpretacionizmus következményeit, és mondjunk le arról az elkötelezett-ségrõl, hogy a diskurzus tényállító jellegû. Ez a következtetés majdhogyneminherens az interpretációs megközelítésekben, csak éppen nem vonják le. Az abelátás, hogy a mentálisra vonatkozó diskurzusunk a racionalitás konstitutívszerepének köszönhetõen alapvetõen másfajta természetû, mint a világ egyébjelenségeire vonatkozó diskurzusaink, szinte sugallja ezt. De annak ellenére,hogy ez a belátás Davidsonnál és Dennettnél egyaránt megszületik, mégis el-homályosítja az a meggyõzõdés, hogy a népi pszichológia leíró, magyarázó,prediktív diskurzus.

IV.5. A szimulációelmélet

A népi pszichológia elmélet alapú megközelítéseinek alternatívája a szimulá-cióelmélet, amely leginkább abban különbözik az elméletelmélettõl, hogynem valamilyen belsõleg reprezentált tudásanyag alkalmazását látja pszicho-lógiai gyakorlatunk alapjának. Sellars történetével ellentétben itt nem kreá-lunk elméletet mások viselkedésének magyarázatára, s terjesztjük ki azt ké-sõbb önmagunkra, hanem inkább saját magunkat használjuk modellkéntmások belsõ világának megismeréséhez: a viselkedés mögöttes mechanizmu-sainak leírását lehetõvé tevõ pszichológiai képességeink saját döntési mecha-nizmusainkban, gondolkodásunkban, érzelmi reakcióinkban stb. gyökerez-nek. Miközben másokat magyarázunk, illetve mások viselkedésére vonatkozóelõrejelzéseket teszünk, saját mentális erõforrásainkat alkalmazzuk egy szi-mulációs folyamatban.

Történhet ez például úgy, hogy elõször azonosulunk a másik helyzetével:elképzeljük releváns mentális állapotait, és azt a helyzetet, amelyben viselke-dését illetõen valamilyen következtetésre akarunk jutni. Ezután saját döntésimechanizmusainkon mintegy off-line futtatjuk végig ezeket az inputokat úgy,hogy az végül nem viselkedést, hanem magyarázatot vagy predikciót eredmé-nyez. De nem muszáj effajta empirikus hipotézisként érteni a szimulációs ál-láspontot: tekinthetõ egy a priori belátás megfogalmazásának is, jelesül an-nak, hogy társaink lényegileg hasonlók hozzánk. Ennek köszönhetõen pedigolyan hozzáférésünk nyílik mentális életükhöz, amely a világ egyéb alkotóele-mei esetében nem lehetséges: képesek vagyunk belülrõl megérteni õket (lásdHeal 1998). Ezt a megközelítést (melyet itt replikációnak nevez) Jane Heal(1986, 47) így foglalja össze:


A replikatív nézet szerint a pszichológiai megértés a következõképpen mûködik.Tudok a világról gondolkodni. Ezt azért teszem, hogy döntéseket hozzak, és véle-kedéseket alakítsak ki. A jövõ komplex és bizonytalan. Hogy kezelni tudjam, el kellképzelnem lehetséges, de talán nem valós helyzeteket. El tudom képzelni, hogyanváltozik az ízlésem, céljaim, véleményeim, és ki tudom találni, mit lenne értelmesilyen körülmények között tenni. Az a képességem, hogy ilyesmit csináljak, lehetõ-vé teszi, hogy más embereket egy bizonyos módon értsek meg. A világra vonatko-zó komplex elméleti ismereteimet és képzelõerõmet használhatom arra, hogy bepil-lantást nyerjek másokba anélkül, hogy ennél mélyebben gondolkodnék róluk. Csakegyetlen egyszerû feltevésre van szükség: hogy a többiek hasonlók hozzám annyi-ban, hogy alapvetõen azonos kognitív képességekkel és hajlamokkal rendelkeznek.

Az elméletelmélet harmadik személyû perspektívája helyett a szimulációsorán a leírásunk a saját, elsõ személyû perspektívánk és képzelõerõnk alapja-in nyugszik. Szimuláció révén empatikus képességeinkre támaszkodva olyanhiteket formálunk, amilyenekkel az adott ágens a saját nézõpontjából rendel-kezik. Magyarán nem formálunk hiteket arról, hogy mit hisz az adott ágens,majd ezekre a másodfokú hitekre támaszkodva vonunk le következtetéseket –ebben az esetben a szimuláció argumentálhatóan elmélet alapú volna. Ehelyettinkább közvetlenül az ágens hiteit képzeljük el (lásd Heal 1986, 47, Gordon1986). Az elsõ személyû perspektíva ugyanakkor a kognitív fókusz eltolódá-sával is jár: az elméletelmélet szerint a népi pszichológia prototudomány,melynek elsõdleges funkciója a magyarázat/predikció; a szimulációelméletszerint azonban a hangsúly a másik egyfajta analógiás megértésén van.

Ezzel együtt a két felfogás leginkább abban különbözik, hogy miként látjamûködni a népi pszichológiát, abban nem, hogy mit lát a népi pszichológiafunkciójának. A népi pszichológia mindkettõ szerint arra való, hogy leírjuk,magyarázzuk, megjósoljuk mások viselkedését, és az így nyert tudás fényébenalakítsuk a magunkét. Különbség abban van, hogy a szimulációs megközelítés– az elméletelmélettel szemben és az interpretációs megközelítéshez hasonló-an – igazságot szolgáltat annak a ténynek, hogy a népi pszichológia közegéülszolgáló társas helyzetekben személyekkel állunk interakcióban, akik szá-munkra természetükben különböznek a bennünket körülvevõ világ többi ob-jektumától, amennyiben önmagunkhoz hasonlónak gondoljuk õket. S ezértkülönbözik a hozzájuk fûzõdõ kognitív viszonyunk is attól, ahogy a világ másösszetevõihez viszonyulunk.

A szimulációelmélet hívei elsõsorban heurisztikaként kezelik álláspontju-kat, azaz annak leírásaként, hogy miként jutunk belátásokra mások mentálisállapotait illetõen. Ezért a szimulációs elmélet inkább a népi pszichológia gya-korlatának elmélete, és viszonylag kevés támponttal szolgál az itt bennünketfoglalkoztató metafizikai relevanciájú kérdések tekintetében, amelyek a dis-

IV.5. A SZIMULÁCIÓELMÉLET 89

kurzus szemantikájából fakadnak. Hogy mennyiben használható egyáltalán aszimulációelmélet a pszichológiai fogalmak és a mentális állapotok természe-tének magyarázatában, nem tartozik az elmélet központi problémái közé, báraz utóbbi idõben e kérdés jelentõsége mintha növekedne. Ugyanakkor jelenlegnincs forgalomban kidolgozott elmélet, amely ezen az alapon magyarázná adiskurzus és a világ viszonyát.

Az effajta magyarázat kilátásait illetõen a szimulációelmélet megalapozóiközül Robert Gordon (1986, 67) optimista: szerinte az elmélet módot kínálarra, hogy értelmezzük a mentális állapotokról szóló hétköznapi diskurzust.Alvin Goldman (1989, 30) viszont inkább pesszimista a tekintetben, hogy aszimulációelmélet alkalmazható-e a népi pszichológiai terminusok jelenté-sének rekonstrukciójára és a mentális állapotok természetére vonatkozó kér-dések kontextusában, de ennek ellenére arra a következtetésre jut, hogy aszimulációelmélet megnyitja az utat a pszichológiai fogalmak elsõ személyûmegközelítése felé. Noha Jane Healnek a szimulációelméletet útjára bocsátótanulmányában (1986) még nem esik szó errõl a kérdéskörrõl, késõbbi tanul-mányaiban (1995, 2003a) megvizsgálja, hogy miként lehetne számot adni apszichológiai fogalmakról, és ezen keresztül segítségünkre lesz ezek jobbmegértésében is.

A szimulációs megközelítés elõnye, hogy az ágensek viselkedésének szi-muláció alapú elõrejelzése nem feltételezi a szimuláció folyamatában hasz-nált fogalmak elõzetes megértését. A képzeletbeli azonosulás az ágensseleredményezhet belátásokat a viselkedését illetõen a hiteire és vágyaira vo-natkozó fogalmak alkalmazása nélkül is. Ez pedig utal, egy a következõ feje-zetben kicsivel részletesebben bemutatandó lehetõségre, arra, hogy a népipszichológiai diskurzus valójában talán nem is szükséges ahhoz, hogy a tár-sas világban navigálni tudjunk, hogy viselkedésünket másokéhoz igazítsuk.A szimulációelméletnek ez a vonása egyúttal azt is megmagyarázza, hogya mentális terminusok jelentésének kérdése miért nem központi ebben akontextusban: a hangsúly itt ugyanis a heurisztikára esik, s nem arra, hogymiként jutunk a mentálisra vonatkozó fogalmainkhoz. Ennek ellenére aszimulációelmélet képviselõi olykor megpróbálják értelmezni a pszicholó-giai diskurzus természetét (lásd Gordon 1986, Heal 2003a) – s ezzel talánolyan területre terjesztik ki elméletüket, ahol az nem lehet sikeres. A szimu-lációs elméletek a mentális fogalmakat nem választják el ennek a heuriszti-kának a mûködésétõl, így a népi pszichológiai diskurzus tényállító jellegemelletti elkötelezettségük töretlen: a mentális fogalmak eszerint elsõ szemé-lyû alapokra épülnek, saját gondolkodásunk, döntési mechanizmusaink mû-ködésének eredményei, és segítségükkel leírhatjuk a viselkedés mögött meg-húzódó belsõ folyamatokat.


Ennek magyarázatára a legkézenfekvõbb lehetõség a következõ: a népipszichológiai terminusok olyan fogalmakat fejeznek ki, melyekre introspektívmódon teszünk szert, s alkalmazni õket annyi, mint következtetések segítségé-vel másokra kivetíteni. Ezt képviseli több tanulmányában Alvin Goldman(1993, 2000). A mechanizmus a következõképpen nézhet ki: döntési mecha-nizmusaink melléktermékeként vannak pszichológiai fogalmaink. Mikor gon-dolkodunk, döntéseket hozunk, következtetéseket vonunk le stb., a folyamatbizonyos vonásai közvetlenül azonosíthatók, s ezekre vonatkoznak pszicholó-giai fogalmaink. Elsõ személyû tulajdonítások esetén a fogalmakat ezekre aközvetlenül azonosítható vonásokra alkalmazzuk. Mások esetében ezeket a fo-galmakat analógiás következtetések segítségével kivetítjük, s ezek segítségé-vel írjuk le a viselkedésüket.

Ebben az esetben azonban szembe kell néznünk a legkésõbb Wittgenstein(1992, 258. §) óta igen rossz pedigréjû introspektív fogalmak problémájával.Ez a probléma abból fakad, hogy egy fogalom birtoklása együtt kell járjon bi-zonyos diszkriminatív képességekkel: ha valaki rendelkezik F fogalommal,akkor képesnek kell lennie megkülönböztetni az F dolgokat azoktól, amelyeknem F-ek. A megkülönböztetéshez szükség van valamilyen kritériumra, amely-hez képest dönteni lehet. Azonban miféle kritériumot tudunk felkínálni intros-pektív fogalmak esetében? Mihez képest tudom megmondani például, hogyaz, amit ma érzek, azonos-e azzal, amit tegnap éreztem? Mivel a tegnapi érzésmár nem adott, közvetlen összehasonlítás sem lehetséges. Introspektív fogal-mak esetében ez a tipikus probléma: nincs olyan független kritérium, amely-hez képest e jelenségek fogalom alá rendelése, megkülönböztetése vagy azo-nosítása lehetséges volna. Világos, hogy a népi pszichológiai diskurzuselméleteinek számot kell adniuk a manifeszt kép azon elkötelezettségérõl,hogy saját mentális állapotaink tekintetében kitüntetett illetékességünk van,olyan, amilyen másokéi esetében nincs. Az azonban túlzásnak tûnik, hogy erreaz elkötelezettségre alapozzuk a népi pszichológiai fogalmak elméletét, hogyazt mondjuk: introspektíve – mindenféle publikus kritérium híján – hozzáféré-sünk nyílik a pszichológiai fogalmak alkalmazásának feltételeihez, azaz hogyintrospektíve azonosítani tudjuk, mely állapotainkra illik a hit, a vágy stb. fo-galma. Ahogy maga Goldman (2006, 9) is elismeri, az introspekció önmagá-ban nem elégséges a pszichológiai fogalmak azonosításához.

A szimulációelmélet ugyanakkor nem szükségképpen elkötelezettje azintrospekció kitüntetett szerepének. Gordon (1995) például az elsõ személyû tu-lajdonításokat sem alapozza introspekcióra, hanem – némiképp behaviou-risztikus felhangokkal – azt javasolja, hogy emeljük eggyel magasabb szemanti-kai szintre a problémát a következõképpen. Ha egy adott hitet tulajdonítunk va-lakinek, azzal annyit állítunk, hogy a hit tárgyát képezõ poropozíciót kifejezõ


mondatot az illetõ helyeselné. A szimuláció során az adott hit tulajdonításáhozaz ágens helyzetét és viselkedését tekintjük evidenciának. Világos, hogy ezen azalapon csak meglehetõsen fallibilis módon tulajdoníthatunk hiteket, mert amit asaját nézõpontunkból gondolunk arról, hogy az illetõ ágens milyen kijelentésthelyeselne az õ nézõpontjából, különbözhet attól, amit az ágens a saját nézõ-pontjából valóban helyesel. Ha az ilyen tulajdonítások logikailag elsõdlegesek ahit-tulajdonításokhoz képest, akkor ezekre alapozva nem juthatunk el a hit fo-galmához, mert hit-tulajdonításaink csak véletlenszerûen lehetnek igazak, ésnem látszik, hogy innen hogyan juthatunk a tulajdonítás megbízható gyakorlatá-hoz. Így nem jöhet létre az a sikeres induktív háttér, amelyre ahhoz lenne szük-ség, hogy a fogalom helyes alkalmazásának kritériumai rögzüljenek.

De a problémát valójában nem az okozza, hogy a szimuláció folyamata tor-zító hatásokra igen érzékeny. Hasonló probléma jelentkezik ugyanis, ha az idea-lizált, azaz torzításmentes szimuláció fogalmára építünk. Ahogy ChristopherPeacocke (1994, xxv) rámutat:

vegyük valaki más attitûdjeinek feltételezett idealizált szimulátorát. A […] veszélya következõ: egy gondolat értelmezésének képessége annak valamilyen elõzetesmegértésére kell támaszkodjon, hogy mit is jelent, hogy a másik egy bizonyospropozicionális attitûddel rendelkezik.

Olyasfajta problémával kell tehát itt szembenéznünk, mint az imént azelméletelmélet és az interpretációs megközelítések esetében: anélkül, hogyelõzetesen már ismernénk a hit fogalmával – más perceptuális és mentális álla-potokhoz, viselkedésekhez való viszonyának elõzetes megértésével – nemtudjuk eldönteni, hogy az ágens mely helyzetei és viselkedései relevánsak ahittulajdonítás szempontjából.

A diskurzus szemantikájának egy további lehetséges rekonstrukciója Gor-don (1986) egy másik javaslatára épül. Eszerint azt a mondatot, hogy

(1) Smith azt hiszi, hogy Dewey nyerte a választásokat, elemezzük a követ-kezõképpen:

(2) Szimuláljunk Smith-t! Készen állunk?(3) Dewey nyerte a választásokat.Heal (1995, 43 sk.) olvasatára támaszkodva ez két módon értelmezhetõ. Az

elsõ, hogy a hitet tulajdonító (1) állítást egyfajta beszédaktusnak tekintjük. Haígy értjük, pszichológiai állításaink nem olyan propozíciót fejeznek ki, amelyadott hitet tulajdonít Smith-nek, hanem inkább arra invitálnak, hogy egy bizo-nyos módon szimuláljuk Smith-t. Ez az olvasat – ahogy Heal helyesen jelzi –azért nem vonzó, mert ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint az er-kölcsi expresszivizmus, jelesül azzal a kérdéssel, hogy mit is jelent az így ér-


telmezett kijelentés, ha például kondicionálisok elõtagjaként szerepel, azazolyan kontextusokban, ahol az adott kijelentést nem állítjuk.

Vegyük észre, hogy ha Gordon javaslata szerint a mentálisállapot-tulajdo-nításokat beszédaktusokként értelmezzük, akkor valójában lemondunk arról,hogy a diskurzus tényállító, mivel a beszédaktusok nem igazak, és nem is hami-sak. Egy ígéret, keresztelés, üdvözlés stb. lehet sikeres vagy sikertelen, azonbannem lehet igaz, mert ezek az aktusok nem deklaratívak, hanem performatívak –csakúgy, mint az invitáció arra, hogy adott ágenst adott módon szimuláljunk. Habeszédaktusokra támaszkodva elemezzük a pszichológiai diskurzust, akkor le-mondunk arról, hogy segítségével tényeket állítsunk a világról, s ezzel lemon-dunk a diskurzus episztemikus értékérõl is. Ez a jelen kötet érvelésének végcél-ját figyelembe véve önmagában üdvözlendõ és tanulságos fejlemény, azonbanha a népi pszichológiáról Gordonnal és a szimulációelmélet híveivel együttolyan heurisztikaként akarunk számot adni, amely tudáshoz juttat bennünketmások mentális állapotairól, akkor beszédaktusokra nem alapozhatunk.

A Heal által javasolt második értelmezés nem a beszédaktusok irányába in-dul, hanem inkább a következõ javaslattal él: amikor A úgy ítéli meg, hogy B azthiszi, hogy p, akkor hitszerû módon kell elgondolnia, hogy p. „Más szavakkal –mondja Heal (1995, 43) – az ilyen ítéletekben demonstratív elem szerepel, A azthiszi, hogy B így és így hisz (és ekkor A elindítja a szimulációs folyamatot).”Mint fentebb láttuk, a közvetlen referenciára építõ elméletekben ugyancsak sze-repelhet bizonyos demonstratív elem, amennyiben a referencia belsõ rámutatásrévén rögzül. A tanulság az imént azonban az volt, hogy a mentális terminusokesetében ezt az utat jobb elkerülni, mert ez magával hozza az introspekció márérintett problémáit: a demonstratív komponensnek és annak köszönhetõen,hogy a pszichológiai fogalmak extenziójához elsõ személyben, kitüntetett mó-don férünk hozzá, a referencia csak privát rámutatás révén rögzíthetõ. Így azon-ban lehetetlen a fogalmak alkalmazásához szükséges kritériumokhoz jutni.

Egy újabb tanulmányában ez utóbbi elgondolást finomítva Heal (2003a) amentális fogalmak jelentését Davidson (1968) függõbeszéd-elméletétõl indulvamagyarázza. Davidson szerint a „Galilei azt mondta, hogy a Föld mozog” mon-datban a „hogy” referáló demonstratívum, amely arra a mondatra mutat, amelyutána következik. Heal a demonstratívumok helyett a tiszta indexikusokra és azindexikus predikációra támaszkodva rekonstruálja a függõbeszéd s a hasonlósá-got kiaknázva a mentálisállapot-tulajdonítások – „János azt hiszi, hogy esik azesõ” – szerkezetét is. A tiszta indexikusok jellegzetessége, hogy esetükben nincsszükség kapcsolódó demonstrációra a referencia rögzítéséhez. A használatukatirányító nyelvi szabályok minden kontextusban meghatározzák a referenciát, ésez a referencia közvetlen referencia (lásd ehhez Kaplan 1989, 491): az én példá-ul minden körülmények között arra referál, aki kimondja, függetlenül attól,


hogy az illetõ mennyire van öntudatánál, ahogyan az itt is a kimondás helyére re-ferál, függetlenül annak perceptuális állapotától és képességeitõl, aki kimondja.

Az indexikus predikátumok paradigmatikus példája az „így” (Heal 1997).Amikor azt mondjuk, hogy „János így énekelt” (majd elénekeljük a dalt), ak-kor nem magára a konkrét elõadásra referálunk, hanem egy tulajdonságát –dallamát, szövegét, hamisságát stb. – jelöljük, ezért itt az indexikus predikációesetével van dolgunk. Ennek analógiájára a szimuláció során A reprezentálja Bmentális állapotait, amely a következõ formát ölti: „B így hisz: {…}”, ahol azüres helyet mondjuk az a gondolat tölti ki, hogy esik az esõ. IlyenformánA ugyanazt gondolja, mint B, ám maga nem feltétlenül hiszi is azt, amit B hisz.Az a kifejezés, hogy „így hisz: {…}”, komplex predikátum,4 melynek segítsé-gével A indexikusan reprezentálja B gondolkodásának tartalmát. S itt tisztaindexikusságról van szó. Amennyiben a „B így hisz: {…}” gondolat logikailaghelyesen formált, akkor egyetlen gondolati tartalom illik az üres helyre. Az,hogy B mit hisz, empirikus kérdés, amelyet evidenciák alapján döntünk el, s haaz ezekbõl levont következtetésünk igaz, akkor azt az egyetlen tartalmat állít-juk az üres helyre, amely teljessé teszi a gondolatot, s ezért nincs szükség kap-csolódó demonstrációra (belsõ rámutatásra) ahhoz, hogy ezt kitöltsük.

Szimpatikus vonása ennek a megközelítésnek, hogy a mentálisállapot-tulaj-donítások szerkezetét a komplex predikátumok felõl közelíti meg. Némiképpmesterkélt azt kérdezni, hogy micsoda egy hit mindenkori tartalmától függetle-nül, s természetesebbnek tûnik, hogy az ágenseknek tulajdonított hitre és annaktartalmára egyetlen komplex predikátummal utaljunk, amelynek szemantikaikorrelátuma az adott mentális tulajdonság. Probléma ugyanakkor ezzel a javas-lattal, hogy töredékes, s ezért nem visz sokkal közelebb bennünket a pszicholó-giai fogalmaink megértéséhez. Ad ugyan elméletet arról, hogy miként reprezen-tálható a mentális állapotok tartalma indexikusan, arról viszont hallgat, hogy akomplex predikátumban maga a tulajdonított attitûd milyen szerepet játszik.A fenti képbõl úgy tûnik, hogy a mentális tartalom indexikus reprezentációjafeltételezi, hogy elõzetesen rendelkezünk a hit fogalmával, enélkül ugyanis nemtudjuk „hitszerûen” reprezentálni az adott tartalmat. Ebben a formában tehát azelmélet inkomplett, és tekintettel azokra a korlátokra, amelyeket a szimuláció-elmélet a pszichológiai fogalmaknak szab, nem hiszem, hogy az indexikusokratámaszkodó olvasat sikeresen különböztethetné meg magát a demonstratívu-mokra támaszkodó introspektív képtõl: nem látszik a belsõ rámutatáshoz képestelõremutató válasz arra a kérdésre, hogy mi is az, ami a különféle tartalmú, de


4 Eszerint a hisz, vágyik stb. inkább komplex predikátumképzõ funktorok, s nem relációspredikátumok. Korábban láttuk (II. fejezet, 5. jegyzet), hogy Churchland hasonlóképpengondolja.

hitnek nevezett mentális állapotokban közös, mitõl hitek ezek mind. Az sem lát-szik, hogy miként mûködik ez az elgondolás elsõ személyû tulajdonítások eseté-ben. Innentõl pedig a mentális fogalmak introspektív megalapozásának ismerõsproblémáival kell megküzdeni ismét, s ha ez a küzdelem netán sikerrel jár, akkornem világos, hogy miért a tiszta indexikusokra támaszkodó javaslatot részesít-sük elõnyben a karteziánus gyökerû elgondolásokkal szemben.

IV.6. A népi pszichológia mint társadalmi intézmény

A népi pszichológia mibenlétére vonatkozó álláspontok között a kisebbségiekközé tartozik Martin Kusch (1999, 2. rész) elmélete. Eszerint a népi pszichológiaolyan társadalmi intézmény, amely elsõsorban mindennapi társas életünk szem-pontjából releváns eszköz, s ezért különbözik a tudományos pszichológiától,amely az egyéni kognitív architektúra megismerését célozza. A rövid definíciószerint az intézmények hitek és cselekvések önreferenciális rendszerei. Azönreferencialitás abból fakad, hogy az intézmények a beszédaktusok mintájárakollektív performatívumokként foghatók fel. Az „Üdvözöllek!” arra az aktusra,a köszöntés aktusára utal, amely az adott kifejezés elhangzásával valósul meg, sekként önmagára referál. Hasonlóképpen érthetõk meg az intézmények is: apénz intézménye addig tartható fenn, amíg az adott érmékre és papírdarabokramindannyian – vagy legalább túlnyomó többségben – pénzként referálunk, azthisszük, hogy bizonyos papírdarabok pénznek számítanak, és hisszük, hogy eztmások is hiszik (lásd Searle 1995; Bloor 1997). Azáltal, hogy ilyen kifejezésekethasználunk olyan gyakorlathoz csatlakozunk, amely a kifejezés bizonyos hasz-nálatait helyesként fogja számon tartani, s ennek megfelelõen bizonyos kijelen-téseket igaznak és magyarázónak fog tekinteni. A Kusch által propagált kép sze-rint a pszichológiai terminusok is ilyenek, s így megértésükhöz az önreferenciafogalmának jobb megértésén keresztül vezet az út.

Kusch (1997, 9 sk.) a következõképpen érvel. A pszichológiai gyakorlat alap-vetõen egy beszédmód használatára támaszkodik, s fogalmainak használatát anépi pszichológiai általánosítások (melyeket az elméletelmélet törvényekkénttart számon) szabályozzák. Ezek az általánosítások képezik a racionalitás nor-máit: azt várjuk el, hogy az ágensek ceteris paribus ezeknek megfelelõen visel-kedjenek. A normák természetes kontextusai a társadalmi intézmények, mond-hatjuk, ezekben van „logikai otthonuk”, mivel nem redukálhatók semmire atársadalmi szférán kívül. Ezen a ponton ér össze normativitás és önreferencia:norma mindaz, amit kollektíve normának tartunk. A népi pszichológia normáiírják elõ, hogy miként kell viselkednünk, hogy egyáltalán a társadalmi interak-ció részesei lehessünk, s ilyenformán ez a legalapvetõbb társadalmi intézmény,amelyre az összes többi intézményünk is épül. Ha így tekintjük a népi pszicholó-

IV.6. A NÉPI PSZICHOLÓGIA MINT TÁRSADALMI INTÉZMÉNY 95

giát, akkor mentálisállapot-tulajdonításaink azokra lesznek igazak, akiknek a vi-selkedését ezek a normák befolyásolják, és azért igazak, mert befolyásolják.Pszichológiai kijelentéseinket tehát ezek az intézményi tények teszik igazzá. Ittnem vizsgálom, hogy mennyiben tarthatók az érvelés egyes elemei, érdeklõdé-sem csak arra irányul, hogy miként rekonstruálható a pszichológiai terminusokszemantikai leképezõdése az önreferencia fogalmára támaszkodva.

Az önreferencia jobban megérthetõ, ha szembesítjük a referencia egy job-ban ismert fogalmával, mondjuk a közvetlen referenciával (lásd Barnes 1983).A közvetlenül referáló természeti fajta terminusok esetében a fajta lényegérereferálok, bármi is legyen az, az arany esetében például a 79-es protonszámúelem. Az önreferenciális terminusok másként viselkednek. Az önreferenciatársadalmi fajta terminusok jellemzõ tulajdonsága, mely terminusok e tulaj-donságuk révén nyernek jelentést. Ha egy darab papírra pénzként utalok, nema papír lényegére, nem valamely intrinzikus tulajdonságára utalok, hanem a re-ferencia egy másik aktusára – mondjuk egy törvényszövegre –, amely az illetõpapírdarabot ezzel a státussal felruházta. A természeti fajta terminusokkal el-lentétben a társadalmi fajta terminusok semmire sem referálnak a dolgok ter-mészetében, hanem egy másik referenciára: ezért önreferenciálisak.

A természeti fajta terminusok mintázatok felismerésén nyugszanak. A fajtá-kat elõször elkeresztelik, majd a név oksági-történeti láncon keresztül elterjed:megtanulunk felismerni bizonyos mintázatokat a természetben, és hozzájuktársítjuk azokat a címkéket, melyeket korábban ragasztottak rájuk. Ez nemmûködik a társadalmi fajták esetében, mivel itt nincs ilyen szerepe a mintáza-tok felismerésének. Jellemzõen nincs olyan mintázat, amelyhez illeszkedhet-nénk, amikor azt mondjuk, hogy valamely dolog pénz. Elõször is, számos dol-got ruházhatunk fel a pénz funkciójával – a csonttól kezdve az aranyon át apapírig szinte bármit. Ezekre nehéz úgy gondolni, mint amelyek egy adottmintázathoz tartoznak – attól eltekintve, hogy potenciálisan mindegyikükpénz, ez azonban nem segít rajtunk, mert épp a pénz fogalmát próbáljuk meg-alapozni, és ezen az úton csak körben haladhatnánk. Másodszor, még ha érvel-hetnénk is úgy, hogy egy adott történelmi idõszakban létezhet a szükségesmintázat – ahogy manapság a bankjegyek jól meghatározható mintázatba il-leszkednek –, az ehhez való illeszkedés önmagában nem elégséges, hogy egypapírdarabot pénznek tekintsünk. Hiába van meg egy bankjegynek az összesszükséges fizikai jellemzõje, ezen túl még megfelelõ oksági történettel is ren-delkeznie kell ahhoz, hogy valóban pénznek számítson – például a NemzetiBanknak kell kibocsájtania. A társadalmi fajta terminusokat akkor alkalmaz-zuk helyesen, ha a megfelelõ fajtájú referenciára referálunk.

Az önreferenciális terminusok a referencia egy másik aktusára referálnak,arra a referenciára, amely a performatívumok analógiájára elõször létrehozta


az adott intézményi tényt – mondjuk, hogy az illetõ papírdarab egy bankjegy.A referencia késõbbi aktusai – amikor a papírra pénzként utalok – erre az ere-dendõ aktusra referálnak. Ez az az aktus, amikor a felhatalmazott személy alá-írja a törvényt, s ezzel törvényes fizetõeszközt vezet be, vagy amikor a papférjjé és feleséggé nyilvánítja a házasulandó párt. A további hivatkozások a pa-pírra mint pénzre és a párra mint házastársakra e kezdeti performatív aktussalvaló megfelelõ kapcsolat révén helyesek. Ezek az aktusok kollektív elfoga-dottságba ágyazódnak, amely biztosítja az intézmények fennmaradását: ha egytársadalom nem hiszi, hogy házasság vagy pénz létezik, akkor maguk az intéz-mények szûnnek meg.

Kusch úgy érvel, hogy a pszichológiai terminusok mesterséges fajtába tar-tozó tulajdonságokat jelölnek, melyek jellegzetessége, hogy ötvözik az önre-ferencia és a külsõ referencia tulajdonságait. Egyfajta átmenetet képeznek atermészeti fajta terminusok és a társadalmi fajta terminusok között, melyekreegyaránt jellemzõ az önreferencialitás, de eltérõ mértékben. A mesterséges faj-ta terminusoknak van külsõ referenciájuk, amennyiben a természeti fajta ter-minusokhoz hasonlóan kapcsolódnak ugyan bizonyos mintázatokhoz, de ve-lük ellentétben nem függetlenek saját osztályozásunktól, amely társadalmifolyamat eredménye. Az, hogy milyen mentális állapotokkal rendelkezünk,nem független attól, hogy a társadalmi intézményként értett népi pszichológi-ánk miként osztályozza a jelenségeket.

Ez az elmélet képes magyarázni, hogy miként lehetségesek alternatív népipszichológiák, azonban valódi alternatívát nem kínál a népi pszichológiai termi-nusok jelentését illetõen. Az itt kapott kép – bár gyökeresen különbözõ érvelés0eredménye – nagyon hasonlónak látszik ahhoz, ahogy Dennett a viselkedésimintázatok és a mentális állapotok viszonyát látja, s ezért az itt megoldandóproblémák is hasonlók. A különbség abban áll, hogy az interpretációt a mintáza-tok közösségi szintû osztályozása váltja fel. Azonban itt ugyancsak az osztályo-zás kategóriáit rögzítõ tények hiányával kell szembenézni, mint az interpretációesetében, s ez arra kényszerít, hogy ha a népi pszichológiai diskurzust így ér-telmezzük, akkor mondjunk le a tényállító jellege melletti elkötelezettségrõl.Ennek következtében Kusch tézise is hasonló nehézségekkel szembesül, mintfentebb Dennett és Davidson álláspontja: megkérdõjelezõdik, hogy a népipszichológiai általánosítások lehetnek-e normatívak abban az értelemben, hogyelõírják az egyes szituációkban követendõ viselkedést. Amennyiben ugyanis hi-ányoznak a tények, amelyek az egyes viselkedések értelmezését rögzítik, úgynincs értelme azt mondani, hogy itt a követendõ viselkedés elõírható: tekintve,hogy bármely viselkedés számos egymással inkompatibilis módon értelmezhe-tõ, melyek egyikét sem tüntetik ki tények, így az általánosítások nem is írhatnakelõ semmilyen konkrét követendõ viselkedést.

IV.6. A NÉPI PSZICHOLÓGIA MINT TÁRSADALMI INTÉZMÉNY 97

IV.7. Következtetés

E fejezet gondolatmenete attól a konszenzuális nézettõl indult, hogy a népipszichológia episztemikus diskurzus, melynek segítségével tudásra tehetünkszert mentális életünkrõl. Ennek az elvárásnak csak akkor felelhet meg, ha szá-mot lehet adni a diskurzus terminusai és a világ bizonyos összetevõi közöttiszemantikai kapcsolatról, amely lehetõvé teszi, hogy a diskurzusban megfo-galmazott kijelentések ágensek igaz vagy hamis leírásai legyenek. E viszonyrekonstrukciójának lehetõségét a népi pszichológiáról szóló elméletek kontex-tusában vizsgáltam, melybõl az a következtetés adódott, hogy a népi pszicho-lógia elméletei nem adnak megnyugtató választ a szemantikai leképezõdéskérdésére. Ez pedig motiválja annak az álláspontnak a kifejtését, amely tagad-ja, hogy a népi pszichológia deskriptív, tényállító diskurzus volna, mert hiá-nyoznak azok a szemantikai viszonyok, amelyek a diskurzus ilyen felfogásá-hoz szükségesek lennének. Ez az álláspont nem jár semmilyen ontológiaielkötelezettséggel vagy annak feladásával: nem állítja, hogy nincsenek mentá-lis tények, pusztán annyit állít, hogy a népi pszichológia akkor sem képes be-számolni róluk, ha ilyenek léteznek – vagy ha úgy tetszik: ezek nem lehetnekolyanok, amilyennek a népi pszichológia ábrázolja õket. Az itt körvonalazan-dó álláspont tehát a diskurzus és nem a világ természetére vonatkozik.

Nem állítom, hogy a fenti gondolatmenet képes volna konklúzív módonmegalapozni azt a következtetést, hogy a diskurzus nem tényállító. Annak bi-zonyítása, hogy e szemantikai kapcsolatok nem léteznek, valószínûleg lehetet-len feladat, nem tudhatjuk ugyanis, milyen elméleteket tartogat a jövõ. Ugyan-akkor az itt követett érvelési stratégia nem ismeretlen: hasonlóan érvel példáulHume (1976, VII/1), mikor az erõ ideájának megfeleltethetõ benyomás utánkutat, vagy Quine (1951), mikor az analiticitás fogalmát próbálja definiálni,vagy Kripke (1982) Wittgensteinje, miközben a jelentésre vonatkozó diskur-zus tényállító jellegét kérdõjelezi meg, és a sor folytatható volna. Ebben a feje-zetben csak azt igyekeztem megmutatni, hogy a népi pszichológiai diskurzuslegismertebb értelmezései nem adnak megfelelõ képet a diskurzus tényállítóértelmezéséhez szükséges szemantikai viszonyokról. Nem zárható ki persze,hogy a jövõben valaki olyan elmélettel áll elõ, amely képes lesz kielégítõ vá-laszt találni erre a problémára. Addig is az itt elhangzottak motivációt kínálnakarra, hogy a pszichológiai terminusok jelentésérõl megkíséreljünk úgy számotadni, hogy ne támaszkodjunk a szemantikai leképezõdés fogalmára.


V. Magyarázat és elõrejelzés

V.1. Bevezetés

Nemcsak abban a kérdésben látszik filozófiai konszenzus uralkodni, hogy anépi pszichológiai diskurzus tényállító, hanem abban is, hogy funkciója alap-vetõen társas jellegû: arra való, hogy segítségével tudásra tegyünk szert azágensek belsõ világáról, s erre a tudásra támaszkodva navigáljunk a bennünketkörülvevõ társas világban (lásd Sterelny 1997). Jól foglalja össze ezt a kon-szenzust Barbara von Eckhardt (1994, 300):

Az emberi lények társas teremtmények. És reflektív teremtmények is. S mint ilye-nek, számos kognitív gyakorlatot alakítanak ki, amelyek segítik õket abban, hogyboldoguljanak társas világukban. Konkrétabban: megkísérlik megérteni, magyarázniés elõrejelezni önmaguk és mások pszichológiai állapotait és külsõ viselkedését; s eztolyképpen teszik, hogy rengeteg hétköznapi pszichológiai fogalmat használnak,amelyek egyaránt vonatkoznak különféle megnyilvánuló és diszpozicionális belsõmentális állapotokra. Tekintsük tehát úgy a népi pszichológiát, mint amely leg-alább (a) attributív, magyarázó és prediktív gyakorlatokból és (b) az e gyakorlatoksorán használatos fogalmak készletébõl áll.

Önmagában tehát azzal a felismeréssel, hogy a népi pszichológia tulajdon-képpeni alkalmazási területe az ágensek közötti interakció világa, még nem lé-pünk túl azon a korábban kritizált képen, mely szerint a népi pszichológiatényállító diskurzus, amely a mentális architektúránk leírására szolgál. Éppenellenkezõleg: a konszenzuális kép szerint a népi pszichológia társas funkciói-nak megalapozásában erre a feltevésre támaszkodunk. Ha úgy tekintjük, hogya népi pszichológia révén szerzett tudásunkra alapozva hozunk döntéseket tár-sas viselkedésünket illetõen, akkor a népi pszichológia episztemikus értékétazon fogjuk mérni, hogy általa mennyire reprezentálhatjuk helyesen azoknaka mentális állapotait, akikhez képest viselkedésünket megválasztjuk. Ebben

az értelemben a népi pszichológia metareprezentációs képességein nyugvóepisztemikus értéke alapozza meg hasznosságát a társas világban: a népi pszi-chológia azért hasznos számunkra, mert általa ismeretekre tehetünk szert azágensek viselkedésének mozgatórugóit illetõen, s ezáltal pozicionálhatjuk ma-gunkat az interaktív világban.

Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy viselkedésünket éppúgy alakít-juk a hozzánk hasonló ágensekrõl szerzett ismeretekhez, mint ahogyan a fizi-kai világra vonatkozó ismereteinkhez képest, akkor abból az következik, hogya népi pszichológia révén nyert tudás minõségileg nem különbözik attól a tu-dástól, amelyet a bennünket körülvevõ világ más régióiról szerezhetünk. Ez afelfogás tükrözõdik az elméletelmélet képviselõinek szemléletmódjában, akikazt tartják, hogy népi pszichológiánk prototudomány. Ha a népi pszichológiacsak egyike a számos népi elméletnek – a bennünket körülvevõ jelenségek lai-kus elméletei, pl. a népi fizika, népi meteorológia, népi biológia stb. mellett –,akkor az ágensekrõl szerzett ismeretek hasonló értelemben teoretikusak is. Eza megközelítés azonban, ahogy Jane Heal (2003, 1) fogalmaz,

túl sok hasonlóságot feltételez a pszichológia és a természettudományok fogalmaiközött. Elsiklik ama tény fontossága fölött, hogy az emberek nem puszta tárgyak,amelyekrõl predikciókat akarunk tenni, és irányítani akarunk, hanem olyan társak,akikkel dialógust folytatunk és közös döntéseket hozunk.

Másként fogalmazva: a társas világban nem pusztán bizonyos folyamatok-ban egymásra kölcsönhatást gyakorló ágensekkel, hanem személyekkel vandolgunk, akiknek olyan vonásokat tulajdonítunk, amilyenekhez hasonlókat afizikai világ tárgyainak nem. Ezt pedig tekintetbe vesszük, amikor a népi pszi-chológia eszköztára révén igyekszünk tudásra szert tenni, s ezzel összhangbanmagyarázzuk az egyes cselekvéseket, és teszünk elõrejelzéseket a jövõre néz-ve – ahogyan az interpretációs megközelítések és a szimulációelmélet hívei ja-vasolják. Az így szerzett tudás azonban nemcsak azt teszi lehetõvé, hogy visel-kedésünket másokhoz igazítsuk, hanem azt is, hogy egymással kooperáljunk,viselkedésünket összehangoljuk, és stratégiai döntéseket hozzunk. Ha ebbõl aperspektívából szemléljük, akkor a népi pszichológia egy sajátos tudásfajtát,személyekre vonatkozó tudást tesz lehetõvé, amely más természetû, mint az,amelyet a világ egyéb régióiról szerezhetünk.

A népi pszichológia társas jellege még tovább hangsúlyozható, ha a diskur-zust – miként Kusch teszi – társadalmi intézménynek tekintjük, amely a közös-ség által elfogadott cselekvés normáit rögzíti, s ezekre az intézményi tényekrehivatkozva képes a viselkedést magyarázni és elõrejelezni. Ezek a normáknyomást gyakorolnak az ágensekre, hogy azok úgy viselkedjenek, hogy a népi

100 V. MAGYARÁZAT ÉS ELÕREJELZÉS

pszichológia fogalmai segítségével kezelhetõk legyenek (lásd még Morton2003, 79 sk.). A diskurzus szabályainak elsajátításával megtanuljuk, hogy aszemélyeknek mint a közösség tagjainak milyen normák szerint kell viselked-niük, s erre a tudásra alapozva magyarázható és elõrejelezhetõ a közösség tag-jainak viselkedése, ehhez képest irányítható saját viselkedésünk is. A népipszichológia ebben az értelemben tehát viselkedési normák gyûjteménye, s azáltala szerzett tudás egy közösségen belül a közösség tagjaira érvényes. Ezekaz elõírások olyan társadalmi tények, amelyek a közösségben elvárt viselke-dést szabályozzák, s amíg fennállnak, addig az ágensek viselkedésére vonat-kozó következtetések megfelelõ alapjai lehetnek.

Ezeknek a megközelítéseknek közös vonása, hogy a népi pszichológia társasfunkcióit metareprezentációs funkcióira alapozva magyarázzák, melynek révénaz ágensek mûködésére vonatkozó tényekrõl szerzünk ismereteket. Ezért hanem tudnak számot adni arról, hogy miként lehet tényállító a diskurzus, akkorezzel egyúttal ezt az episztemikus és az erre alapozott társas funkciót sem tudjákkielégítõen magyarázni. A korábbiakból úgy tûnik, hogy a népi pszichológiafaktuálisan defektív diskurzus, mivel ezek az elméletek – amint azt az imént lát-tuk – a diskurzusban tett kijelentések szemantikai leképezõdésérõl nem tudnakszámot adni. Ezért okunk van azt hinni, hogy a népi pszichológiai kijelentéseknem alkalmasak a világ valamely régiójának leírására. Anélkül, hogy a diskur-zus szemantikailag leképezõdne a világ valamely régiójára, nem hivatkozhatunkolyan tényekre, amelyek a mentálisállapot-tulajdonításokat igazzá tehetnék. En-nek folyománya az, hogy a cselekvésmagyarázatok sem támaszkodhatnak ilyentényekre. Ha ez így van, akkor tarthatatlanná teszi azt az álláspontot, hogy a népipszichológia funkciója szerint prediktív és magyarázó eszköz volna.

A probléma abból a magyarázatokkal szemben támasztott józan metafizikaiigénybõl fakad, hogy a bennük említett entitásoknak és relációknak létezniükkell a magyarázat igazságához. Az elõrejelzéseinket pedig azért fogadjuk eligaznak, mert korábbi igaz magyarázatokra támaszkodnak. Csakhogy az eddi-giekbõl úgy tûnik, hogy hiányoznak azok a tények, amelyek a pszichológiaimagyarázatokat igazzá tehetnék, vagy legalábbis a népi pszichológia nem al-kalmas arra, hogy ilyeneket reprezentáljon. Ennek pedig az a következménye,hogy a népi pszichológia filozófiailag érdekes értelemben nem alkalmaspredikcióra és magyarázatra – azaz arra, amit az elmefilozófia szinte konszen-zuálisan elsõdleges funkciójának lát.

Igen erõs azonban az a meggyõzõdés, hogy a népi pszichológia segítségévela viselkedést magyarázzuk s elõrejelezzük, és lehetségesnek látszik úgy érvel-ni, hogy a népi pszichológia episztemikus funkciói megõrizhetõk akkor is, ha adiskurzus tényállító jellegérõl nem tudunk részleteiben számot adni. Ilyen le-hetõséget körvonalaz Lynne Rudder Baker (1995, 154 sk.):

V.1. BEVEZETÉS 101

Hogy S személy rendelkezik-e egy adott hittel (melyet a ’hogy…’ mellékmondatindividuál a hittulajdonításban), azt az határozza meg, hogy S mit mond, tesz ésgondol, és hogy S mit tenne, mondana és gondolna különféle körülmények között,ahol az „amit S tenne” maga is meghatározható intencionálisan. Így az „S azt hiszi,hogy p” igazsága attól függ, hogy a releváns kontrafaktuálisok igazak-e S-re. Egyreleváns kontrafaktuális elõtagja említheti S más attitûdjeit, de természetesen nememlítheti a kérdéses hitet. Ha S beszél egy nyelvet, akkor a releváns kontrafaktuá-lisok egyaránt szólnak nyelvi és nem nyelvi viselkedésérõl. Ezek a kontrafaktuálisokviselik azt a terhet, hogy felfedjék a hittel rendelkezés „természetét”.

Ha ezeknek a kontrafaktuálisoknak az igazságát a szokásos módon törvé-nyekre alapozzuk, akkor ez a megközelítés nem jelent valódi alternatívát azelméletelmélethez képest. Ebben az esetben azok a kontrafaktuálisok, ame-lyekkel meghatározható az egyes mentális állapotok természete, olyasfajta tör-vényekre támaszkodnak, amilyeneket az elméletelmélet a népi pszichológiavázának tart. Ez csak akkor kerülhetõ el, ha a kontrafaktuálisok igazságát le-hetséges világokra hivatkozva magyarázzuk (Lewis 1973a). Ez esetben akontrafaktuálisok attól függõen lesznek igazak, hogy miként állnak a dolgokmás lehetséges világokban. Például azt a kijelentést, hogy „Ha nem félt volna akutyától, bement volna a kertbe” az teszi igazzá, hogy az illetõ azokban a le-hetséges világokban, amelyek csak ennek az attitûdnek a tekintetében külön-bözik, bemegy a kertbe. Ilyesfajta kontrafaktuálisokba ágyazva és a lehetségesvilágokra támaszkodva a mentálisállapot-tulajdonítások igazsága és a népipszichológia episztemikus funkciói esetleg megalapozhatók lehetnek anélkül,hogy részleteiben számot adnánk a szemantikai leképezõdésrõl. Ezért szüksé-gesek közvetlen megfontolások is, amelyek megmutatják, hogy a népi pszi-chológiának tulajdonított magyarázó és prediktív funkciók illuzórikusak, sezért a diskurzus társas funkcióit és azok megalapozását máshol kell keresni.

V.2. Magyarázat

Arra a kérdésre, hogy a népi pszichológiai tulajdonításokra alapozva lehetsé-ges-e a cselekvéseket magyarázni, attól függõen válaszolhatunk, hogy mitgondolunk a jó magyarázat kritériumairól. Ha mindössze annyit követelünkmeg, hogy magyarázataink „miért?” kérdésekre releváns válaszokat adjanak,ahol a relevanciát kontextusfüggõnek – s ezáltal érdeklõdésünk típusától isfüggõnek – tekintjük, akkor népi pszichológiai magyarázataink jó magya-rázatnak fognak számítani. Amikor viselkedések miértjét firtatjuk, akkor ahétköznapi érdeklõdésünket a népi pszichológia nyelvén megfogalmazottválaszok elégítik ki. Ezzel azonban megkerüljük a kérdést. Az érdeklõdés


kielégítésének számos módja lehetséges. Mesék, mítoszok, ideológiák éppúgyképesek olykor az érdeklõdés kielégítésére, mint az oksági magyarázatok.Máskor viszont az oksági magyarázatok nem elégítik ki az érdeklõdésünket,mert olyan nyelvezetben fogalmazódnak meg, amelyet nem értünk, vagy sze-mélyes nézõpontunkból irrelevánsnak ítélünk. Az érdeklõdés kielégítése ésa magyarázat tehát egymástól független fogalmak. A pusztán pragmatikusszempontból releváns „magyarázatokat” inkább úgy tekintem, mint amelyek amegértéshez hozzájárulnak ugyan azáltal, hogy bizonyos eseményeket szá-munkra ismerõs és kezelhetõ formában láttatnak, így érdeklõdésünket kielégí-tik, ám valódi magyarázattal mégsem szolgálnak (lásd még VI.3.). Az elõbbitulajdonságot nem vitatom el a népi pszichológiától, az utóbbival szembenazonban szkeptikus vagyok. Nem kérdéses, hogy a népi pszichológia képes ér-deklõdésünk kielégítésére, hisz’ rendszerint – hétköznapi és nem laboratóriu-mi körülmények között – erre a diskurzusra támaszkodunk a viselkedés meg-értésében. Ezt a megértést azonban nem oksági magyarázatok révén érjük el.

„[E]gy eseményt magyarázni annyi, mint valamilyen információval szol-gálni oksági történetérõl” – tartja Lewis (1986, 214) egyik megszívlelendõ de-finíciója. Ha ezt elfogadjuk, akkor a magyarázat plauzibilis kritériumai, hogy(1) az explanans okságilag releváns legyen az explanandum elõidézésében, shogy (2) a magyarázatunk extenzionálisan adekvát legyen, azaz, hogy a ma-gyarázatban hivatkozott létezõk a megjelölt viszonyban álljanak. Tekintsükelõször az (1) kritériumot, az oksági relevancia kérdését. A közfelfogás szerinta népi pszichológia episztemikus haszna abból fakad, hogy alkalmas a viselke-dés és a mentális állapotok szempontjából releváns oksági összefüggések le-írására. A „Nem ment be a kertbe, mert félt a kutyától” kijelentés a felszínén jólformált oksági magyarázatnak látszik, közelebbrõl szemügyre véve azonbannem az. Az explanansként hivatkozott entitás csak akkor lehet az explanandumszámára okságilag releváns, ha Hume méltán híres kritériumának megfelelõene kettõ „különbözõ létezõ”. Ellenkezõ esetben nem állhat fenn köztük okságiviszony:

A tárgyak, amelyek közül az egyiket oknak, a másikat meg okozatnak nevezzük,önmagukban tekintve mind éppúgy el vannak választva és különböznek egymástól,mint bármelyik két tetszõleges dolog a természetben; akármilyen alaposan tanul-mányozzuk õket, sohasem tudjuk kikövetkeztetni egyiknek a létezését a másikéból.(Hume 1976, 536)

Ezt a kritériumot azonban a népi pszichológiai magyarázatok nem elégítikki, mert explanans és explanandum között jellemzõen fogalmi kapcsolat van,amely a priori belátható, márpedig „az emberi értelem sohasem képes kapcso-

V.2. MAGYARÁZAT 103

latokat fölfedezni különbözõ létezõk között” (Hume 1976, 839). Ahol tehát azértelem fedez fel kapcsolatokat, ott nem különbözõ létezõk viszonyáról vanszó. Mivel pedig a népi pszichológiai magyarázatok meglevõ fogalmi kapcso-latokra támaszkodnak, nem különbözõ létezõk viszonyát állítják, ezért nem isoksági magyarázatok.

Ez világosan kitûnik, ha a fenti példát közelebbrõl szemügyre vesszük.A félelem és az elkerülõ viselkedés fogalmilag nem függetlenek egymástól:semmi sem lehet félelem, ami – ceteris paribus – nem társul elkerülõ viselke-déssel. Ez az összefüggés nem empirikus, nem úgy jutunk el ennek felismeré-séig, hogy megnézzük a félelem eseteit, majd megnézzük az elkerülõ magatar-tás eseteit, s erre a tapasztalatra támaszkodva felismerjük a szisztematikuskorrelációt. Inkább arról van szó, hogy ha tisztában vagyunk a félelem fogal-mával, akkor a priori tudjuk, hogy elkerülõ magatartást implikál – az elkerülõmagatartás a félelemben fogalmilag konstitutív. A ’fél a kutyától’ – további ál-lapotok tulajdonítása nélkül – részben azt jelenti, hogy törekszik elkerülni akutyát, így az ’azért kerülte el a kutyát, mert törekszik elkerülni a kutyát’ nemjobb „magyarázat”, mint az ’ópium azért altat, mert altatóerõ van benne’. Havalaki õszintén azt állítja, hogy fél a kutyáktól, ám semmit nem tesz azért,hogy elkerülje õket, az nem szolgáltat okot a félelem és az elkerülõ magatartásközötti kapcsolat felülvizsgálatára, hanem valószínûleg arra gyanakszunk,hogy az illetõ nincs tisztában a fogalom jelentésével. Magyarán azt az általá-nosítást, hogy „a félelem elkerülõ magatartással jár együtt”, nem tesztelik azegyes esetei, mivel a releváns eseményeket nem kezeljük evidenciaként sepro, se kontra – az „elkerülõ magatartás” egyszerûen része a „félelem” jelenté-sének.

Mindez a népi pszichológiai magyarázatoknak azt a jellegzetességét mutat-ja, hogy ezek relátumai egymástól logikailag nem független létezõk: a pszi-chológiai magyarázatokban az explanansból fogalmilag deduktíve következikaz explanandum. S ha, ahogy Normann Malcolm (1984, 88) mondja, az effajtakövetkeztetés nem is teljesen a priori, a fogalmi kapcsolat „elég szoros ahhoz,hogy kizárja a tisztán kontingens kapcsolat lehetõségét.” Ennek megfelelõen apszichológiai magyarázatok nem oksági magyarázatok, mert a bennük hivat-kozott entitások nem egymástól független létezõk (lásd Melden 1961, 166),amelyeket empirikus oksági törvények kapcsolhatnának egymáshoz. Ennekmegfelelõen a népi pszichológiai magyarázatok sem állítanak tényeket: mivelfogalmi kapcsolat van a cselekvések és az õket okozni hivatott mentális állapo-tok között, így ezek egymástól valójában nem független tények, amelyek egy-máshoz való viszonya igazzá tehetné a magyarázatot. Ennek hátterében pedig– Davidsonnal (1985, 196) szólva – az áll, hogy


[a] nyilvánvaló logikai viszonyok a hitek között; hitek, vágyak és szándékok kö-zött; hitek és a világ között tesznek bármely adott hitet azzá az adott hitté; ezért álta-lában nem szabadulhat meg ezektõl a viszonyoktól úgy, hogy ugyanaz a hit marad-jon. Ezek a viszonyok konstitutívak a propozicionális attitûdökben.

Ennek alapján állítsuk szembe a fenti magyarázatot egy valódi oksági ma-gyarázattal: ’A villámlás okozta a tüzet.’ Elsõ pillantásra talán lehetne úgy ér-velni, hogy a fentiek alapján ez sem oksági magyarázat, hisz semmi sem lehetvillámlás, ami nem okozhat tüzet. Ez azonban szofisztika. Ha a villámlás fo-galmának extenzióját azonosítjuk, akkor ebben nem játszik szerepet a „tûz-okozás képessége”, hanem az a villámlás tulajdonságainak következménye,Hume-mal szólva: független létezõ. A villámlás definíciója hangozhatna úgy,hogy ’légköri jelenségek által kiváltott magasfeszültségû elektromos kisülés’– ennek tulajdonságai magyarázzák, hogy miért képes tüzet okozni. Ha viszontazt mondjuk, hogy ’magasfeszültségû légköri elektromos kisülés okozta a vil-lámlást’, akkor ez a látszat ellenére sem lesz oksági kijelentés, mert az elektro-mos kisülés és a villámlás nem különbözõ létezõk.

A fenti felfogással szemben ugyancsak gyakorta hangoztatott ellenvetés,hogy ’A napsütés okozta a napbarnítottságot’ jól formált oksági kijelentés an-nak ellenére, hogy a napégést definíció szerint a napsütés okozza. Ez azonbanmesterkélt és csalóka. Itt valójában a villámlás esetének fordítottjáról van szó:úgy tûnik, hogy fogalmi kapcsolat van a ’nap’ és a ’napbarnítottság’ között, devalójában nincs. Amikor napbarnítottságról beszélünk, a bõr bizonyos elválto-zásáról beszélünk, s egyúttal utalunk az illetõ elváltozás oksági történetére. Deezt az elváltozást más (pl. a szolárium) is kiválthatja, nem csak a nap. Nincs fo-galmi kapcsolat az elváltozás és a neki tulajdonított ok között, egyszerûen csakkitüntetjük az adott elváltozásnak azokat az eseteit, amelyeket a lehetségesokok egy jól körülhatárolható osztálya vált ki, amelyeknek az oksági történetevalamiért – mondjuk gyakoriságuk miatt – szembetûnõ számunkra, s ezt az el-nevezésben is jelezzük. A fogalmak extenziója itt világossá teszi, hogy külön-bözõ létezõket állítunk oksági viszonyba.

Ez az érvelés tehát csak akkor volna alkalmazható a népi pszichológiai ma-gyarázatok esetében, ha sikerülne megmutatni, hogy itt is valami hasonlórólvan szó, hogy a fogalmi kapcsolat itt is csak látszólagos. Ez azonban azért nemlehetséges, mert míg a napbarnítottság extenziójában nincs semmi fogalmi ter-mészetû (csak a bõrelváltozás és az oksági történet), addig a pszichológiai fo-galmak extenziójába fogalmi természetû entitások (hitek, vágyak stb.) tartoz-nak. Ezért nem igaz az, hogy a mentális események lehetnek egymástólfogalmilag függetlenek, hogy fogalmilag nem elõfeltételeznek semmit (lásdpl. Davidson 1987, 59): pszichológiai kijelentéseink eleve fogalmi természetû


entitások felett kvantifikálnak, és fogalmi kapcsolataik azonosságuk tekinteté-ben konstitutívak. Ez átvezet bennünket a (2) kritériumhoz, a népi pszicholó-giai magyarázatok extenzionális adekvátságának kérdéséhez.

Korábban az interpretációs megközelítések esetében láttuk, hogy a népipszichológiai diskurzus logikája más természetû, mint a fizikai világra vonat-kozó diskurzusé, s az okság ez utóbbi „konstitutív elve”. Innen csak egy lépésazt hangsúlyozni, hogy ennek köszönhetõen az okság valójában idegen a men-tálisra vonatkozó diskurzusunk logikájától. Ezzel kapcsolatban Melden (1961,184) ekként ébreszti fel gyanakvásunkat:

Amennyiben oksági kapcsolatok érdekelnek bennünket, olyan események, ame-lyeknek a szóban forgó történések – valamilyen oksági törvénnyel összhangban –az okozatai, annyiban egyáltalán nem emberi cselekvésekre vagyunk kíváncsiak,hanem legjobb esetben is testmozgásokra vagy testi történésekre; és ahol embericselekvések magyarázata érdekel bennünket, ott az oksági tényezõk és oksági tör-vények abban az értelemben, amelyben például azokat a biológiában alkalmazzák,tökéletesen irrelevánsak az általunk kívánt megértéshez. Ennek oka egyszerû, a két,különbözõ esetekben alkalmazott diskurzus radikálisan eltérõ logikai jellegzetessé-geiben rejlik – a különbözõ fogalmakban, amelyek a vizsgálódás e különbözõ rend-szereiben alkalmazhatók.

Ennek az érvelésnek legnagyobb hatású kritikusa Davidson (fõként 1963).Fentebb láttuk (IV.4.), hogy Davidson szerint a népi pszichológia terminusai-ban megfogalmazott magyarázatok éppúgy okságiak, mint a fizika magyará-zatai. Davidson érvelése azon alapul, hogy az oksági viszony extenzionális,események között áll fenn, míg a magyarázatok intenzionálisak, események le-írásai között teremtenek összefüggést, s oksági magyarázatról ott lehet szó,ahol a leírások által hivatkozott események oksági kapcsolatban állnak. Oksá-gi viszony ott állhat fenn, ahol az események közötti kapcsolatok oksági törvé-nyekkel leírhatók, ilyeneket pedig a mentális szótár segítségével nem lehetmegfogalmazni – erre alkalmatlanná teszik a racionalitás normatív, konstitutívelvei –, csak a fizikai szótár segítségével. Ugyanakkor a mentális leírások és afizikai leírások lehetnek ugyanannak az eseménynek a leírásai, ezek ugyanistér-idõbeli partikulák, amelyek különféleképpen leírhatók. Davidson szerinttehát a pszichológiai magyarázatok azért oksági magyarázatok, mert az általukleírt események között lehetséges oksági kapcsolat, amely azonban a mentálisleírások felõl szemlélve nem transzparens. Hogy az oksági kapcsolat láthatóváváljon, ahhoz az adott események fizikai leírására van szükség.

Davidson megoldása rendkívül elegáns, azonban nem menti meg a népipszichológiai magyarázatok oksági felfogását. A probléma azért nem tûnik el,mert míg a fizikai szótár alkalmas arra, hogy segítségével magyarázatainkban


egymástól fogalmilag független eseményekre hivatkozzunk, addig a mentálisszótár segítségével ezt nem tehetjük. A ’Nem ment be a kertbe, mert félt a ku-tyától’ kijelentés csak látszólag számol be két független esemény – a visszafor-dulás és a félelem – kapcsolatáról, mint fentebb láttuk, itt valójában nem egy-mástól fogalmilag független létezõkrõl van szó. Ugyanennek fizikai leírásakét, fogalmilag független esemény a priori teljesen hozzáférhetetlen kapcsola-tát ábrázolja: mondjuk az ágens neuronhálózatának egy bizonyos aktivitását ésazt ezt követõ bizonyos testmozgások sorozata közötti kapcsolatot. Ez pedigazt jelenti, hogy amit mentális leírás révén nem vagyunk képesek függetlenesemények kapcsolataként láttatni, azt fizikai leírás segítségével képesek va-gyunk így ábrázolni. A két leírás egészen másként „darabolja” az eseménye-ket, egymással inkompatibilis felbontásban ábrázolja õket, ami annak tulajdo-nítható, hogy a pszichológiai kijelentések fogalmi természetû entitások felettkvantifikálnak, a fizikaiak nem. Ez pedig nem pusztán azzal jár – amitDavidson örömmel hangsúlyoz –, hogy a két diskurzus kölcsönösen redukál-hatatlan egymásra, hanem azzal is, hogy nem lesz értelme azt mondani: pszi-chológiai magyarázatok és fizikai magyarázatok szólhatnak ugyanarról az ese-ményrõl. Ez nem igazán meglepõ tanulság: amennyiben elismerjük – ahogyDavidson az eltérõ konstitutív elvek említésével teszi –, hogy a két diskurzuseltérõ logika szerint szervezõdik, úgy nem lesz mód arra, hogy a két diskurzus-ban megfogalmazott leírásokat egymással úgy hozzuk fedésbe, hogy azokugyanazon esemény leírásainak számítsanak. Egy adott esemény pszichológi-ai és fizikai szótár segítségével leírt azonosságfeltételei egyszerûen más termé-szetûek.

A népi pszichológia és a fizikai diskurzus ilyetén eltérésének az a magyará-zata, hogy a pszichológiai fogalmak – ellentétben a fizikai diskurzus fogalmai-val – nem leírják, hanem maguk is konstituálják azokat a jelenségeket, amelye-ket a belõlük felépülõ kijelentések felszíni szemantikájuk szerint reprezentálnilátszanak. Ez idegen attól a gondolattól, hogy a népi pszichológia oksági ma-gyarázó diskurzus. Olyasmirõl van itt szó, mint amit Peter Winch (1988: 95) atársadalmi jelenségeket elemezve hangsúlyoz, hogy „a közkeletû fogalmak át-meg átjárják a társadalom életét, s nem csak a megfigyelõ leírásának részei”,mivel a társadalmi jelenségek qua jelenségek nem függetleníthetõk azoktól afogalmaktól, amelyekkel az egyének mint e jelenségek résztvevõi rendelkez-nek. Olyan tulajdonsága ez a társadalmi jelenségeknek, amely a természettu-dományok jelenségeire nem jellemzõ, hisz „a gravitáció fogalma […] nem lé-nyeges tartozéka a fáról hulló alma esésének, hanem inkább a fizikusoknak azalma lepottyanásáról alkotott magyarázatához tartozik” (Winch 1988, 120).

Elizabeth Anscombe (1957, 23. § skk.) klasszikus példájából hasonlókép-pen levonható az a tanulság, hogy egy adott cselekvés azonossága nem függet-


len attól, hogy milyen leírással azonosítjuk azt, mivel egy cselekvés mindigegy adott leírás szerint számít cselekvésnek. Anscombe példája szerint ugyan-az az emberi viselkedés leírható pumpálásként, mérgezett víz pumpálásaként,és a házban levõk megmérgezéseként is, azaz egyazon történés többfélekép-pen számíthat cselekvésnek. Ebbõl még önmagában nem következik, hogy aleírások konstitutívak lennének a mentális jelenségek tekintetében: az esemé-nyekre általában jellemzõ, hogy többféleképpen leírhatók attól függõen, hogymilyen kontextusba illesztjük az adott eseményt. Itt azonban különbség van aszemélyekre jellemzõ jelenségek, valamint személytelen jelenségek között,mivel a személyekkel kapcsolatos jelenségek nem azonosíthatók pszichológi-ai fogalmaktól függetlenül. Mint Ian Hacking (1995, 248) mondja, „nem sokértelme van a földrengésrõl egy bizonyos leírásban beszélni. Az csak egy föld-rengés.” A földrengést – ahogy a fiziológiai és neurális mûködést – mint jelen-séget nem érinti, hogy milyen fogalmakban beszélünk róla. Ezzel szemben haúj pszichológiai fogalmakat vezetünk be, azzal új módjait vezetjük be annak,hogy miként lehet személynek lenni, miként lehet intencionálisan cselekedni,milyen mentális állapotokkal lehet rendelkezni – új mentális jelenségeket te-remtünk. Ha ugyanis egy bizonyos mentálisállapot-fogalom vagy cselekvés-leírás nincs forgalomban, akkor aszerint nem is lehet gondolkodni vagyintencionálisan cselekedni (Hacking 1995, 239) – így maguk a jelenségek fog-nak hiányozni, s nem pusztán a róluk való beszéd lehetõsége.

A leíró diskurzusokban tehát a fogalmak csak a leírás részei, de nem részeimaguknak a jelenségeknek, viszont a társadalmi és mentális jelenségekrõl szó-ló diskurzusaink – ahogy Winch és Hacking hangsúlyozza – nem ilyenek.A mentális jelenségek ugyancsak tekinthetõk társadalmi jelenségeknek abbanaz értelemben, hogy a népi pszichológia intézményére támaszkodnak,1 mentá-lis jelenségekrõl csak ennek az intézménynek a háttere elõtt beszélhetünk.Ezért nincsenek pszichológiai fogalmaktól független pszichológiai jelenségek:a pszichológiai fogalmak maguk is részei a pszichológiai jelenségeknek, ame-lyek így nem függetleníthetõk attól, hogyan konceptualizáljuk õket. Az elõzõfejezetben fel-felbukkant az a felismerés, hogy a pszichológiai diskurzus foga-lomkészletének elõzetes ismerete nélkül nem tudjuk meghatározni az adottmentális állapot szempontjából releváns ingereket és viselkedéseket. Ha egyadott ágens vagy szituáció értelmezéséhez más pszichológiai fogalmakat vá-lasztunk, már nem ugyanarról beszélünk, más körülmények és más történéseklesznek relevánsak az egyes viselkedésekrõl adott értelmezések tekintetében.


1 Ezen a ponton hasonló fogalmakkal élek, mint Kusch (1997, 1999), de az intézményfogalmát másképpen – konvenciók rendszereként – értem, ahogy az rövidesen látható lesz,amikor a konvenció itt kulcsszerepet játszó fogalmát tárgyalom (VII).

Ilyesmire utal Dennett is, amikor úgy fogalmaz, hogy attitûd tulajdonításokkülönbözõ rendszerei az adott viselkedésben eltérõ mintázatokat tárnak fel, il-letve Davidson, amikor rámutat, hogy a pszichológiai értelmezés elkötelezõ-dést jelent amellett, hogy az értelmezendõ viselkedésben nagyfokú koherenci-át és racionalitást fogunk találni (IV.4.). Hogy milyen mintázatot fedezünk fela viselkedésben, az függ attól, hogy milyen fogalmakkal próbáljuk meg azt ke-zelni. Ha más fogalmakat használunk, az más mintázatokat tár fel a viselkedés-bõl, s nincsenek olyan evidenciák, amelyek bizonyos fogalmak használatát ki-tüntetnék.

Mivel értelmezéseinkben evidenciaként csak olyasmi jöhet számításba,amit a népi pszichológia fogalmi eszközeivel kezelni tudunk, ezért nincs füg-getlen evidencia, amely a diskurzustól függetlenül tesztelhetné a pszichológiaitörténetek igazságát, mert releváns jelenségek sincsenek az értelmezésektõlfüggetlenül, a releváns ingerek és viselkedések azonosításához az értelmezésadja a kritériumokat. Ilyenformán az eltérõ értelmezésekben használt fogal-mak különbsége egyben a jelenségek különbségét is jelenti: nem arról van szó,hogy az egyes értelmezések másként írják le, magyarázzák, értelmezik ugyan-azt a jelenséget, hanem arról, hogy ha eltérõ fogalmakat használunk, akkoregyúttal más jelenségekrõl is beszélünk. Nem pusztán az a helyzet, hogy az ér-telmezéstõl független evidenciák aluldeterminálják az egyes állítások elfoga-dását, hanem arról, hogy a lehetséges „evidenciák” maguk is lényegileg fogal-mi természetûek: a fogalmak itt nem a jelenségek leírásának és azonosításánakeszközei, hanem a jelenségek konstituensei.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a népi pszichológia maga teremti saját je-lenségeit. Elvégre amikor Dennett és Davidson azt mondják, hogy a konkurensértelmezések közül nem választhatunk független evidencia alapján, s amikorDennett elismeri, hogy az egyes értelmezések más-más mintázatokat tárnak felaz ágensek viselkedésében, akkor abból az következik, hogy az egyes értelme-zések maguk tárják fel az önmagukat alátámasztó bizonyítékokat. Ez a felis-merés – némiképp enigmatikusan ugyan – már Georg Simmelnél (1973, 269sk.) megjelenik:

[a]z emberi lélek lényege, hogy nem tûri magát egyetlen fonál által megkötözni,bármennyire is megáll a tudományos elemzés az elemi egységeknél és ezek sajátoskötõerejénél. Lehet, hogy az egész felbontás […] pusztán szubjektív tett: az egyeselemek közötti kapcsolatok talán gyakran teljesen egységesek, ez az egység azon-ban értelmünk számára felfoghatatlan. […] az egyéni lelken belüli folyamatok […]minden pillanatban annyira bonyolultak, olyan sokrétû és ellentétes ingadozásokatrejtenek magukban, hogy mindig hiányos és tulajdonképpen hamis, ha egyetlenpszichológiai fogalommal jelöljük õket […] [E]z is csak kép, amelyet az analitikusgondolkodás alakít ki a lélek számára hozzáférhetetlen egységérõl. […] [A]z utána


számoló értelemnek azonban sok tekintetben nincs sémája ennek az egységnek azábrázolásához, ezért több elem eredõjeként kell létrehoznia azt […], mindenféleanalógiák, megelõzõ motívumok vagy késõbbi külsõ következmények segítségével.

Simmel azt sugallja, hogy pszichológiai értelmezéseink valamifajta fogal-milag hozzáférhetetlen komplexitásról mondott történetek, amelyeket úgy fû-zünk egységessé, hogy a viselkedést több tényezõ összjátékának az eredmé-nyeként ábrázoljuk, motivációkkal és következményekkel támasztjuk alá.Ehhez a történetszövéshez a népi pszichológia nyújtja a szükséges fogalmi sé-mát, s az értelmezõ erre támaszkodva emel ki jelenségeket abból a komplexi-tásból, amely e séma nélkül strukturálatlan „zaj” (vö. Dennett 1991, 49) ma-radna.

A jelenségek fogalmi komponensének köszönhetõen a népi pszichológianyelvén nem lehet egymástól logikailag független létezõket leírni, s ezért ok-ságilag magyarázni (illetve elõrejelezni) sem. És ez az egyik fontos különbséga népi pszichológia és más népi elméletek vagy a tudományos pszichológia kö-zött, amelyek joggal tekinthetõk deskriptív és magyarázó elméleteknek. Látnikell, hogy az ebbõl fakadó probléma teljesen általános, nem korlátozódikDavidson megoldási javaslatára. Abból a nehezen vitatható hume-i tételbõl fa-kad, hogy oksági viszony csak különbözõ létezõk között állhat fenn. Mivel anépi pszichológiai kijelentésekben szereplõ fogalmaknak és így maguknak apszichológiai jelenségeknek a logikai kapcsolatai miatt ilyen relációk a mentá-lis beszédmódban nem reprezentálhatók, ezért ezzel a problémával szembekell néznie a népi pszichológia minden olyan rekonstrukciójának, amely azoksági magyarázatnak és predikciónak e diskurzusban központi szerepet tulaj-donít.

V.3. Elõrejelzés

A fenti megfontolások relevánsak a népi pszichológiai predikció kontextusá-ban is. A fogalmi kapcsolatok miatt itt az elõrejelzés sem empirikus alapú, ha-nem inkább fogalmi következtetés, amelynek értékelési kritériuma – a fentiekmiatt – nem lehet az empirikus adekvátság, hanem inkább a koherencia. Ha el-kötelezzük magunkat egy ágens valamilyen pszichológiai értelmezése mellett,akkor azzal – amíg elkötelezettségünket fenntartjuk – kizárjuk további visel-kedésének bizonyos értelmezéseit, és lehetõvé teszünk számos másikat. A ki-zárt és a lehetõvé tett értelmezések körét egyaránt a népi pszichológiai fogal-maink között fennálló kapcsolatok szabják meg, s nem viselkedési evidenciák.Ezért amikor népi pszichológiai terminusokban látszólag elõrejelzéseket te-


szünk, akkor valójában nem a várható viselkedést jelezzük elõre, hanem jövõ-beni értelmezések mellett kötelezzük el magunkat – de minderrõl a következõfejezetekben bõvebben lesz szó.

Forduljunk most azokhoz a problémákhoz, amelyek specifikusan a predikciókontextusában jelentkeznek. Azoknak a felfogásoknak, amelyek a diskurzushátterében valamifajta elméletet sejtenek, szembe kell nézniük a mesterséges-intelligencia-kutatásban „keretproblémaként” [frame problem] ismert nehéz-séggel (Heal 1996). Amikor ágenseknek mentális állapotokat tulajdonítunk,akkor azt a környezetükre figyelemmel tesszük. Ahhoz, hogy ezekre elõrejel-zéseket alapozhassunk, meg kell tudnunk ítélni, hogy bizonyos fajta helyzetekés a bekövetkezõ változások milyen mentális állapotokat indukálnak. A min-dennapokban meglehetõs biztonsággal vagyunk képesek megítélni, hogy azágensek ezekbõl milyen következtetésekre jutnak majd, magyarán meg tudjukmondani, hogy egy adott szituáció mely vonásai relevánsak következtetéseinktekintetében, s ezekre alapozva tudunk mentális állapotokat tulajdonítani egy-másnak. Ha az ilyesfajta okoskodást elmélet alapúnak gondoljuk, akkor apredikció lehetõségéhez szükség van olyan relevanciaelméletre, amely eliga-zít bennünket a tekintetben, hogy bizonyos körülmények mely aspektusai rele-vánsak, s melyek nem, s ezt ráadásul az egyéni pszichológiai különbségekre fi-gyelemmel kell tudni megítélni. Ha az ehhez szükséges információt egyelméletben akarjuk reprezentálni és kezelni, akkor az sokkal komplexebb leszannál, semhogy hatékonyan használható volna (lásd Dennett 1984). Az egyesszituációk feldolgozása a relevancia valamilyen elméletére támaszkodvaolyan komputációs erõforrást igényelne, amely nem áll rendelkezésünkre. Ez-zel a problémával azonban a szimulációs elmélet nem szembesül: ha apredikcióhoz saját döntési mechanizmusunkat hívjuk segítségül, akkor nincsszükségünk arra, hogy a relevancia felismerését elmélettel támogassuk meg,mert ugyanazon kognitív erõforrásainkra támaszkodunk mások viselkedésé-nek elõrejelzéséhez, amelyekre saját gyakorlatunkat is sikeresen alapozzuk – snem valamiféle elméletre.

Azonban a kombinatorikus robbanás problémája (Goldman 1993; Bermúdez2003, 34) nem csak az elmélet alapú megközelítéseket fenyegeti, hanem aszimulációelméletet is, és általában minden olyan megközelítést, amely men-tális állapotok tulajdonítására alapozott kalkulációt lát azon képességünk hát-térében, hogy a saját viselkedésünket mások várható viselkedéséhez igazítsuk.Ahogy Adam Morton (1996, 128 skk.) rámutat, ez az általános probléma abbólfakad, hogy a viselkedés mozgatórugói jóval bonyolultabbak annál, hogy anépi pszichológia eszközeivel adekvátan reprezentálni lehetne õket. Ennek akomplexitásnak több forrása is van. Egyrészrõl cselekvéseink indokai mélyenösszefonódnak mások cselekvéseinek mozgatórugóival és a másokkal kapcso-

V.3. ELÕREJELZÉS 111

latos várakozásainkkal. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amelyben annakalapján akarunk dönteni, hogy miként dönt a másik, s miközben ezen töpren-günk, rájövünk, hogy a másik is figyelembe veszi, hogy mi hogyan gondolko-dunk, és így a mi gondolkodásunkra vonatkozó okoskodását is figyelembe kellvennünk – és így tovább. A feladat lassanként megoldhatatlanná válik, külö-nösképpen ha figyelembe vesszük azt is, hogy a társas szituációknak többnyirenem csak két szereplõje van. Ez pedig azt jelenti, hogy a pszichológiaipredikció épp azokban az esetekben úgyszólván mûködésképtelen, amikor alegnagyobb szükség lenne rá, jelesül kompetitív és kooperatív szituációkban.Itt van ugyanis a leginkább szükség arra, hogy társaink várható viselkedéséthelyesen mérjük fel. Ha ilyen szituációkban mentális tulajdonításokon alapulókalkulációt végzünk, akkor a helyes következtetésekhez szükséges okoskodáskezelhetetlenül összetettnek látszik, és ezért diszfunkcionális az elérendõ cé-lok – a predikció és a kalkuláció – vonatkozásában. Akár elméletnek, akárszimulációnak tekintjük, a népi pszichológiára támaszkodó kalkuláció túlkörülményes és fárasztó ahhoz, hogy társas helyzetekben hatékonyan tá-maszkodhassunk rá. Ha a predikció valóban úgy zajlana, ahogy azt a népi pszi-chológia eszközei lehetõvé teszik, akkor csoda lenne, hogy társas interakcióegyáltalán létezik, s ez a belátás megerõsíti a nekik tulajdonított prediktívfunkciókkal szembeni szkepszist.

A problémát súlyosbítja, ha – a racionalitás elveivel összhangban – az ágen-seknek tulajdonított mentális állapotok rendszerét a logikai következmények-re nézve zártnak tekintjük, azaz ha úgy tartjuk, hogy az ágensnek hinnie kellvalamely neki tulajdonított hit logikai következményeit is. Ebbõl nem az az el-méleti probléma okozza a legfõbb gondot, hogy túl sok mentális állapotot kel-lene az ágensnek tulajdonítani ahhoz, hogy viselkedése magyarázható legyen.Ezt még a relevancia felismerésére hivatkozva a szimulációs elméletek kezelnitudnák: a predikció csak azon mentális állapotok tulajdonítását kívánja meg,amelyek az adott helyzetben és az ágens várható viselkedésére vonatkozó ér-deklõdésünk fényében relevánsak, ennek megítélését pedig saját döntési me-chanizmusainkra bízhatjuk – ha élünk azzal a feltételezéssel, hogy a többiek ishozzánk hasonló ágensek. Azonban az iménti megfontolásból a keretproblémaegy olyan változata származik, amelyet a szimulációelmélet sem tud kezelni.Ahogyan a kalkulációban elõrehaladunk, s figyelembe vesszük a megjósolnikívánt ágensnek a mi okoskodásunkra vonatkozó okoskodását, úgy módosulazon mentális állapotok köre is, amelyek az ágens mentális állapotai közüladott helyzetben relevánsak lesznek. Azaz a kalkuláció elõrehaladtával a kez-detben tulajdonított hitek irreleváns és ezért figyelmen kívül hagyott impliká-ciói válhatnak relevánssá (lásd ehhez pl. Puhl 2004, 155 skk.; Pippin 2000, 73sk.). És ez a relevancia nem azonosítható közvetlenül saját döntési mechaniz-


musainkra támaszkodva, mert ezek – saját döntési mechanizmusaink lévén –egyéni döntési helyzetekben mûködnek, saját személyes perspektívánkból, te-kintet nélkül más személyes perspektívákra. Ezért az ágens kezdeti mentálisállapotai közül némelyik csak akkor fog relevánsnak tûnni, ha a kalkulációbanmár elõrehaladtunk. Erre a lehetõségre tehát az okoskodás minden lépésénélfigyelni kellene, és fennáll annak a lehetõsége, hogy erre a visszacsatolásraakár mindegyiknél szükség is lesz. Ez pedig ismét csak azzal fenyeget, hogykalkulációnk végtelen és kezelhetetlen folyamattá válik.

Ugyanakkor társas szituációkban mégiscsak teszünk elõrejelzéseket a töb-biek várható viselkedésével kapcsolatban anélkül, hogy végtelen hosszan töp-rengenénk errõl. Ráadásul predikcióink gyakorta sikeresek, erre alapozva vá-lasztjuk meg saját viselkedésünket, és sokkal ritkábban értjük félre egymástannál, mintha ez próba-szerencse alapon történne. Ebbõl pedig az a tanulságkínálkozik, hogy ezeket az elõrejelzéseket nem népi pszichológiai tulajdoní-tásokból kiinduló kalkulációkra támaszkodva végezzük – mert így nem vé-gezhetjük. Morton (2003, 18 skk.) egy másik tanulmányát idézve azt mond-hatjuk, hogy a stratégiai kalkulációt igénylõ problémák megoldását nemmotivációorientált, hanem megoldásorientált okoskodással közelítjük meg.Megoldásorientált okoskodás esetén nem kell mentális állapotok tömegét fej-ben tartanunk, egymáshoz viszonyítanunk, okoskodásunk és mások feltétele-zett okoskodásának fényében módosítanunk stb., hanem mindössze annyit kelltennünk, hogy azonosítjuk az adott szituációban kielégítõ megoldást, és belát-juk, hogy milyen viselkedésre van szükség ennek eléréséhez. Ez jóval keve-sebb tudást és kevésbé komplex gondolkodást kíván meg, mint a motiváció-orientált kalkuláció, és jóval rövidebb idõt igényel, összefoglalva: sokkalkezelhetõbb. De ami a jelen kontextusban a legfontosabb: nem igényli, hogymentális állapotokat tulajdonítsunk egymásnak, más, például személyi szintalatti kognitív rutinok is megoldhatják ezt a feladatot. Ez azonban nem zárjaki, hogy a személyi szint alatt végzett kalkuláció és predikció eredményeirõl anépi pszichológia nyelvén számoljunk be. Egyszerûen csak arról van szó,hogy a prediktív folyamat nem lehet még csak hasonló sem ahhoz, ahogy az anépi pszichológia segítségével ábrázolható, mert ez véges komputációs képes-ségeinket megoldhatatlan feladat elé állítja.

Ezt jól illusztrálja az a tény, hogy a várható viselkedés elõrejelzésével olyanlények is jól elboldogulnak, akikrõl aligha feltételeznénk, hogy megvannak amentális állapotok tulajdonításához szükséges metareprezentációs képessége-ik. Illusztrációként álljon itt Dennett (2000, 18) története, aki etológusok meg-figyelését beszéli el, melyben három oroszlán a kenyai Amboseli NemzetiParkban összehangolt módon ejti el zsákmányát. A forgatókönyv a következõ.A oroszlán jól láthatóan kilép rejtekébõl, s ezzel magára vonja a csorda figyel-

V.3. ELÕREJELZÉS 113

mét, miközben B és C oroszlánok lopakodva jobbról és balról bekerítik azt.Mikor B és C elfoglalták helyüket, C támadásba lendül, s ezzel B karmaiba ker-geti a csordát. Ha mentális állapotokra hivatkozva akarnánk ezt az esemény-sort elemezni, akkor igencsak elcsodálkoznánk, hogy milyen komplex terve-zésre, koordinációra, idõzítésre stb. és az ezekhez szükséges kommunikációravan szükség mindennek a kivitelezéséhez. Ha népi pszichológiai fogalmakratámaszkodva közelítjük meg ezt a helyzetet, akkor azt kell feltételeznünk,hogy az oroszlánok képesek a többieket reprezentálni, mint akik rendelkeznekaz ehhez szükséges mentális állapotokkal és azzal a képességgel, hogy ezekettulajdonítsák a többieknek, s viselkedésüket eszerint válasszák meg. Ez azon-ban igen valószínûtlen forgatókönyv. Alkalmasint a viselkedés összehangolá-sának másfajta, a népi pszichológia fogalmi erõforrásaira nem támaszkodómódszereivel van itt dolgunk. Ebben az esetben pedig érdemes elgondolkodni,hogy pusztán az a tény, hogy a magunk hasonló képességeit mentális terminu-sok segítségével írjuk le, konklúzív-e abban a tekintetben, hogy a predikció fo-lyamata általában s annak alkalmazása társas helyzetekben valóban a népipszichológia eszközeire támaszkodva zajlik-e le.

V.4. Racionalitás

A népi pszichológia interpretációs és szimulációs elméleteinek erõssége az el-méletelmélettel szemben, hogy képesek számot adni arról az intuíciónkról,hogy embertársainkat – és talán néhány állatot – másképpen értjük meg, mint akörnyezõ világ egyéb dolgait: magunkra és a társas világ egyéb résztvevõireszemélyekként tekintünk. Társainknak és önmagunknak célokat, szándékokat,viselkedéseinknek értelmet tulajdonítunk, de a világ egyéb dolgainak nem. Eza különbség az interpretációs megközelítésekben úgy jelentkezik, hogy a népipszichológia prediktív és magyarázó potenciálját az értelmezett ágensek raci-onalitásának feltételezésére építik. A szimulációelméletben hasonló értelem-ben centrális annak a feltételezésnek a szerepe, hogy mások hozzánk hasonló-an racionálisak. A racionalitás normatív: arra vonatkozik, hogy az ágenseknekmit kellene tenniük, ha adott mentális állapotokban lennének – függetlenül at-tól, hogy valójában mit is tesznek. Ennek következtében azonban a racionali-tás nem illeszthetõ egykönnyen az események oksági szövetébe, mivel az ok-sági folyamatokra vonatkozó törvényeink deskriptívek, események közöttfennálló kapcsolatokat írnak le, nem valamilyen ideális rendet, amelyhez a je-lenségeknek közelíteniük kell. Márpedig a racionalitás tulajdonítására alapulómagyarázatok – ahogy azt Dennett és Davidson is hangsúlyozza – éppen ezt te-szik. Ezért ha a racionalitást az ágensek olyan tulajdonságának tekintjük,


amelyre a viselkedés oksági magyarázatait és elõrejelzéseit alapozhatjuk, ak-kor ez a tulajdonságuk olyan megalapozásra szorul, amely lehetõvé teszi, hogyazt az események oksági rendjébe integráljuk.

A legkényelmesebb az volna, ha a racionalitást primitív, tovább nem ma-gyarázandó tulajdonságnak tekinthetnénk, ahogy például Robert Brandom(1994, 636 skk.) teszi. Az õ rekonstrukciójában a racionalitás normái – ahogyana normák nála általában – implicitek, benne rejlenek mindennapi nyelvhaszná-latunk, gondolkodásunk gyakorlatában. Ezek a gyakorlatok jelentik ugyan-csak implicit attitûdtulajdonításaink, „intencionális hozzáállásunk” alapját,amelyen társas gyakorlataink nyugszanak. Ezt a hozzáállást tesszük explicitté,amikor olyan operátorokat használunk, mint a ’hiszi, hogy…’ vagy ’arra vá-gyik, hogy…’. Mivel ezek a gyakorlatok nyilvánosak, a bennük rejlõ normákis objektívek, s ezért értelmezhetõ rájuk támaszkodva a helyes és a helytelenfogalma – ami Brandom szerint nem volna lehetséges, ha a racionalitást nemtekintetnénk primitív fogalomnak, hanem nem normatív fogalmakra redukál-va próbálnánk magyarázni.

Az ilyesfajta, a racionalitást primitív fogalomnak tekintõ elméletek azon-ban épp arról nem tudnak kielégítõen számot adni, hogy az miként illeszkedhetaz események oksági szövetébe, hogy a racionalitás miként lehet ágensekolyan tulajdonsága, amelyre magyarázatokat építhetünk. Brandom javaslata(1994, 626) az, hogy nem a normák maguk játszanak oksági szerepet, hanemazok a gyakorlataink, amelyekben egymást és önmagunkat úgy kezeljük, mintakik e normákhoz alkalmazkodnak. Ez azonban a primitívnek tekintett normá-kat redundánssá teszi az elméletben, mivel ebben az esetben a viselkedés ma-gyarázatához csak arra van szükség, hogy gyakorlatainkban egymást úgy ke-zeljük, mintha normákhoz alkalmazkodnánk, arra már nincs, hogy maguknaka normáknak is tényleges oksági szerepet tulajdonítsunk. Elég oksági szerepettulajdonítani annak, ahogyan egymást kezeljük, arra nincs szükség, hogy a ra-cionalitás az ágensek tulajdonsága legyen. Ez a redundancia ugyanakkor in-koherenssé is teszi Brandom elméletét: ha egyszer a nyelvhasználatunk és agondolkodásunk gyakorlatában rejlõ normák jelentik attitûdtulajdonításainkalapját, akkor nincs értelme azt mondani, hogy a normák maguk nem játszanakoksági szerepet, csak az, hogy mi a releváns módon viszonyulunk egymáshoz,azazhogy attitûdöket tulajdonítunk egymásnak. Ha attitûdtulajdonításaink agyakorlatainkban implicit normákon alapulnak, akkor a tulajdonítások okságihatékonysága is e normáknak a függvénye – s nem világos, hogy ha nem oksá-gilag, akkor miként lehetne ezt érteni.

Dennettnél (pl. 1987b) ugyanakkor a racionalitás fogalmának olyan natura-lisztikus, evolúciós játékelméleti megalapozása rekonstruálható, amely ha mû-ködik, elkerüli a fenti problémát. Induljunk abból a belátásból, hogy evolú-

V.4. RACIONALITÁS 115

ciós nyomás alatt az élõlényeknek optimalizálniuk kell az adott idõ alatt befek-tetett és nyert energia összegét, ellenkezõ esetben túlélési esélyeik romlanak.Például: ha egy élõlény akkor sem hajlandó elhagyni élõhelyét, ha a táplálék-források kimerültek, azaz ha bizonyos körülmények között nem hajlandó ener-giát invesztálni, akkor fitnesze ennek kárát látja, konkrétabban fogalmazva: azélõlény elpusztul. És megfordítva: ha az élõlény hajlamos arra, hogy biztostáplálékforrást kényszerítõ körülmények nélkül is feladjon, akkor saját bizton-ságát veszélyezteti, és fitnesze ismét csak csökken. A követendõ optimálisstratégia ezekben a helyzetekben modellezhetõ, s ez megmutatja, hogy ezek-ben mely viselkedésmódok járnak evolúciós haszonnal. Ennek a haszonnakköszönhetõen terjednek el az adott viselkedésmódok a populáción belül, mivelazok, akik nem ezeket követik, elpusztulnak, vagy relatíve kevesebb utódothagynak, és végsõ soron kihalnak. Ez a modell elvileg kiterjeszthetõ a gyakor-lati döntésekre általában: komplex kalkulációk megadhatják azt az „ideálisrendet”, amelyhez adott helyzetben az emberi viselkedésnek is alkalmazkod-nia kell – azaz a racionalitás normáit. S mivel ezekhez evolúciós szempontbólkifizetõdõ alkalmazkodni, a konformitás elterjed, és az ágensek úgy fognak vi-selkedni, ahogy viselkedniük kell.

Ez a megközelítés azonban éppen azokban a kontextusokban nem mûködik,ahol az emberi racionalitás a legérdekesebb számunkra: az emberi társas vi-szonyok szférájában. Hogy mit racionális hinni vagy tenni bizonyos társashelyzetekben, jórészt azon múlik, hogy milyen értékeket, hiteket, vágyakatstb. tulajdonítunk a szituáció többi résztvevõjének, azaz társas szituációk-ban a helyzet megítélése is pszichológiai interpretáció kérdése. Láttuk (IV.4.),Dennett elmélete szerint ezeket az attitûdöket a viselkedésben kimutathatómintázatok alapján kalkulálva tulajdonítjuk. Emlékezzünk újfent arra is, hogyaz ágens viselkedése többféle és egymással inkonzisztens értelmezést is lehe-tõvé tesz, melyek közül „mélyebb tények” híján egyikre sem mondhatjuk,hogy igaz volna. Társas szituációkra vetítve ennek következményeit azt ta-láljuk, hogy nem lehet eldönteni, mely viselkedés racionális az adott helyzet-ben, mert az is értelmezés kérdése, hogy mi a „helyzet” (lásd ehhez Doris 2002,76 skk.).

Éppen ezért problematikus Morton iménti megoldásorientált javaslata is, hakomplex társas szituációkra próbáljuk alkalmazni. Ezekben ugyanis a helyzet-felmérés sem tényeken nyugszik, hanem interpretációkon, és így megoldásuksem azonosítható egyértelmûen. Az ágensek viselkedésének racionalitását ishasonlóképpen a viselkedés értelmezésének fényében ítéljük meg, amely ígybizonyos értelmezések szerint racionális lesz, mások szerint esetleg nem. A ra-cionalitás evolúciós játékelméleti értelmezése tehát olyan esetekben kielégítõ,ahol rendelkezésünkre állnak azok a tények, amelyek alapján meghatározható


az optimális viselkedés. A társas helyzetekben azonban a követendõ viselke-dés lényegileg függ olyan interpretációktól, amelyeket nem tesznek igazzá té-nyek, tehát ezen az alapon az optimális viselkedés meghatározására sincs mód.Ilyenformán az evolúciós magyarázat értéke kérdéses. Megnyerjük annak le-hetõségét, hogy olyan élõlényeket nevezzünk racionálisnak, amelyeket jel-lemzõen – vagy legalábbis paradigmatikusan – nem gondolunk racionálisnak,viszont nem tudjuk megmagyarázni általa a viselkedés racionalitását azokbana helyzetekben, amelyekben az ágenseknek attitûdöket tulajdonítunk – pedigitt lenne rá igazán szükség.

A dolog inkább úgy áll, hogy a racionalitás nem robusztus, nem magyarázótulajdonsága a viselkedésnek, ezért nem alapozható rá a viselkedés elõrejelzé-se sem. Hogy mi okozza a viselkedést, a neurológia tárgykörébe tartozik, ahola racionalitás nem értelmezhetõ. A népi pszichológia „törvényeivel” vagy a ra-cionalitás normáival összhangban adott értelmezés racionálisnak és ezért ért-hetõnek láttatja az adott viselkedést. A racionalitás úgyszólván a népi pszicho-lógiában van kódolva: amelyik értelmezés koherensen illeszthetõ az értelmezettágensrõl mondott korábbi és az éppen adni kívánt értelmezés szempontjából re-leváns történetekhez, az racionálisnak fogja feltüntetni az aktuálisan értelmezettágens viselkedését is. Ugyanakkor koherencia szempontjából a korábbi történetsem megingathatatlan: az új értelmezések fényében felülvizsgálható, és újraér-telmezhetõ úgy, hogy az ágensek újabb értelmezéseihez illesztjük a korábbiakat.Az ilyesfajta átértelmezés különösen jellemzõ azokban az esetekben, amikor ko-rábbi történeteinket valamilyen új élmény fényében elégtelennek érezzük, ami-kor úgy érezzük, „valami újat tudunk meg” önmagunkról vagy másokról.2 Hogyaz újraértelmezés mikor következik be, számtalan tényezõ függvénye: függ azéppen értelmezett helyzet relevanciájának megítélésétõl, attól, hogy az értelme-zõ miként fogja fel saját érdekeit, milyen más érdekeket tekint még relevánsnak,mit tart feláldozhatónak saját egyéb értelmezéseibõl, és így tovább – azaz ahogya kiemelések sugallják: végsõ soron további értelmezésektõl, értelmezések ér-telmezéseitõl és így tovább.

Mindebbõl következik az is, hogy sem a racionalitás, sem a történeteinknem írhatják elõ, hogy adott helyzetben mit kell tennünk. Nem arról van szó –ahogy például David Velleman (2000, 225; 2005, 218 sk.) gondolja –, hogymegpróbálunk az önmagunkról mondott történeteknek megfelelõen viselked-ni, vagy – ahogy Kusch gondolja – hogy a népi pszichológia „törvényei” elõír-ják, hogy a közösség tagjaként hogyan kell viselkednünk. A racionalitás sem-mi egyebet nem jelent, mint érthetõséget – annyit, hogy az ágens viselkedése a

V.4. RACIONALITÁS 117

2 Számos szociálpszichológiai kísérlet említhetõ ebben a kontextusban. Filozófiai érzé-kenységû elemzésükhöz lásd pl. Doris (2002, 39 skk.) és Velleman (2000, 227 skk.).

népi pszichológia fogalmi eszközeivel koherensen értelmezhetõ. A racionali-tás nem játszhat kitüntetett szerepet predikcióinkban és magyarázatainkban,mert nem a viselkedés sajátja, hanem az értelmezésé, és valójában semmi más-ban nem áll, mint pszichológiai történeteink koherenciájában: bármely visel-kedés racionalizálható, ha koherens pszichológiai történetet mondunk róla.

Ugyanakkor természetes koherenciaként értett racionalitást – Dennett-telszólva: mintázatot – keresni az értelmezett ágensek viselkedésében. Megvilá-gító ebben a kontextusban az az élmény, amelyrõl Millikan (2006b, 119) szá-mol be:

[sz]ürke mókusok vannak az udvarunkban. És van egy madáretetõnk, mely lánconfügg mélyen a házunk teraszának eresze alá azért, hogy a szürke mókusok ne érjékel. Õk azonban nem elégedettek ezzel az elrendezéssel. Nemrégiben megfigyeltemaz egyiket, amint az etetõvel szemezett. Hosszan és kitartóan tanulmányozta a hely-zetet elõbb a terasz egyik, majd másik oldaláról. Felmászott a korlátra, hogy onnanvizsgálja a helyzetet elõbb egyik, majd másik oldalról, majd alulról. Megszemléltea napellenzõt a teraszra vezetõ ajtón. És végül nekirugaszkodott. Nekifutott a korlá-ton, ráugrott és elrugaszkodott a napellenzõrõl az etetõ felé, de elhibázta. Különbö-zõ pontokról ismét felmérte a helyzetet, és végül kicsit feljebb ugorva a napernyõresikerrel járt […]. Nem volt szívem elkergetni!

A mókus viselkedését természetes – sõt: érthetõ alternatíva híján majdhogy-nem kénytelenek vagyunk – úgy értelmezni, hogy az racionális kalkulációeredménye: a mókus számot vet céljaival és a cél elérésének lehetséges eszkö-zeivel, majd ennek megfelelõen cselekszik. Az azonban valószínûtlen, hogy ezténylegesen így történne, mégpedig azért, mert a mókus alkalmasint nem ké-pes propozicionális attitûdökkel kalkulálni, anélkül pedig, hogy hitei és vágyailennének, aligha tekinthetjük õt racionálisnak – noha viselkedését leírhatjukracionálisként. Millikan azt javasolja, hogy értsük a mókus viselkedését úgy,hogy észlelési szinten próba-szerencse kísérleteket hajt végre, ezzel mintegyfelméri a helyzetet, s erre támaszkodva jár el. Azonban ez a javaslat is csak ak-kor értelmezhetõ, ha feltételezzük, hogy a mókusnak legalábbis olyan céljaivannak, melyeket önmaga számára azonosítani tud, és azok szerint eljárni ké-pes – azaz racionálisan cselekszik. Ezzel pedig a mókust úgyszólván személy-ként kezeljük, antropomorfizáljuk, amely érthetõvé és kezelhetõvé teszi ugyana helyzetet, de ha ezt metaforánál többnek tekintjük, úgy aligha jutunk a mó-kus belsõ mûködéseinek igaz leírásához.

Megfordítva mindez igaz az irracionalitásra is: egy ágens akkor tûnik irra-cionálisnak, ha nem tudunk a viselkedésérõl kielégítõ narratívával szolgálni.De a kielégítõ narratíva hiánya nem szükségképpen a viselkedés vagy az ágensintrinzikus tulajdonságaiból fakad, hanem abból, hogy nem tudunk olyan tör-


ténetet mondani az adott viselkedésrõl, amely koherensen illeszkedne korábbipszichológiai történeteinkhez. Ha értelmezési kísérleteink folyamatosan ku-darcot vallanak, azaz az ágens viselkedése folyamatosan irracionálisnak tûnikabban az értelemben, hogy koherens keretben nem értelmezhetõ, akkor az ille-tõt beszámíthatatlannak nyilvánítjuk, és a közösségbõl kizárjuk (mondjuk abolondok házába). S hasonló a következménye annak is, ha az ágensrõl csakolyan történet mondható – illetve olyat mond önmagáról –, melynek szabályairadikálisan eltérnek a bevett értelmezési gyakorlat szabályaitól –, amely pél-dául arra hivatkozik, hogy az illetõt ördög szállta meg. Ilyenformán míg azirracionalitás egyedi esetei felett könnyen átsiklunk, például az ágens akarat-gyengeségének tulajdonítjuk ezeket, s így illesztjük narratívába, addig aszisztematikus irracionalitás – tehát a szisztematikus értelmezhetetlenség –komoly retorziókkal jár.

V.5. A népi pszichológia területe

Ezek a megfontolások – a korábbi fejezetekkel egyetemben – arra sarkallnak,hogy megvizsgáljuk, mirõl is szól tulajdonképpen a népi pszichológia. JoséLuis Bermúdez (2003: 27) a népi pszichológia illetékességi területének két fel-fogását különbözteti meg. A „tág” felfogás szerint mindig a népi pszichológiaaz illetékes, amikor ágensek viselkedését magyarázzuk és megértjük, ilyenkor– ha csak hallgatólagosan is – mindig ennek erõforrásaira támaszkodunk, azazpszichológiai fogalmaink mindig szerepet játszanak a viselkedés magyaráza-tában és elõrejelzésében. A „szûk” felfogás szerint a diskurzus illetékességi te-rülete azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben a népi pszichológiai fogal-makat explicite és tudatosan alkalmazzuk, amikor például szokatlan vagyrendkívül komplex helyzetek átgondolására van szükség. Egyéb esetekbenmás, személyi szint alatti rutinokra támaszkodunk, s reflektálatlanul, meg-szokásokra, beidegzõdésekre támaszkodva navigálunk a társas világban.Bermúdez (2003, 46 sk.; 2006, 205 sk.) úgy tartja, hogy a népi pszichológiaipredikció problémái valószínûtlenné teszik a tág felfogást, s inkább a szûk ér-telmezést támogatják. Ennek megfelelõen „transzparens” társas helyzetekben,amikor a viselkedés koordinációja szokványos helyzetekben és sémák szerintzajlik, azaz a társas interakció mindennapi közegében a népi pszichológia nemjut szerephez. Amikor azonban a szituáció „homályossá” válik, nem nyilván-való, hogy milyen viselkedést válasszunk. Ekkor jut szerephez a népi pszicho-lógia, melynek eszközeire támaszkodva hozzuk meg a döntést a követendõ vi-selkedést illetõen. A népi pszichológia tehát az a mentsvár, ahova olyankormenekülünk, amikor szokásos gyakorlatunk nem vezet eredményre.

V.5. A NÉPI PSZICHOLÓGIA TERÜLETE 119

Ez a megkülönböztetés persze továbbra is a népi pszichológia realista értel-mezésére támaszkodik. Eszerint népi pszichológiai okoskodásunk szokatlanés bonyolult helyzetekben segít ki bennünket, s ezekben végeredménybenugyanazt a funkciót tölti be, mint a személyi szint alatti rutinok: oksági szere-pet játszik egy adott viselkedés kiváltásában annak eredményeképpen, hogy atöbbi ágens viselkedésének mozgatórugóiról szolgáltat tudást. Az így levontkövetkeztetéseink akkor igazak, ha igaz attitûdtulajdonításokra támaszkod-nak, vagyis olyanokra, amelyek a megjósolni kívánt ágens kognitív architektú-rájának igaz reprezentációját nyújtják. Noha Bermúdez úgy látja, hogy a társasinterakciók túlnyomó többsége nem támaszkodik a népi pszichológia eszköze-ire, ettõl függetlenül a népi pszichológiát alkalmasnak tartja arra, hogy azágensek bizonyos aspektusainak igaz leírását adja, s hogy bonyolult hely-zetekben ezzel az elvárással támaszkodjunk rá. Nem világos azonban, hogyezekben a bonyolult helyzetekben miért hatékony a népi pszichológia.A Goldman és Bermúdez által kombinatorikus robbanásnak nevezett jelenségéppúgy fenyegeti a népi pszichológia prediktív használatát „homályos” társasszituációkban, mint a „transzparensekben”. Jellemzõen „homályos” szituáci-ókban sincs végtelen idõ arra, hogy a kalkuláció komplexitását kezeljük,elõbb-utóbb ezekben is reagálni kell. De alapvetõen nem az jelenti itt a problé-mát, hogy nincs idõ kalkulálni, hanem az a korábbi fejezetekbõl levonható ta-nulság, hogy a kalkulációk egyáltalán nem is végezhetõk el, mert a viselkedésmozgatórugói nem reprezentálhatók ekként – erre utalnak a népi pszichológiaimagyarázat és a szükséges mentális állapottulajdonítások végtelen komplexi-tása kapcsán felmerülõ nehézségek.

A fenti megfontolások tehát egészen általánosak, és a viselkedés elõrejelzé-sének minden olyan modelljét érintik, amelyek a mentális állapottulajdonítá-sok episztemikus hasznára alapozzák e képességünket. Ezért úgy tûnik inkább,hogy a társas viselkedés magyarázatát teljes egészében a személyi szint alattkell keresni, mert – ahogy Daniel Hutto (2007, 44 sk.) helyesen mutat rá – úgytûnik, hogy

[a] népi pszichológia számos „barátja” túlhangsúlyozza és félreérti ennek szerepéta társas kognícióban és az életünkben általában. Elõször is többnyire alapvetõbb-nek és kiterjedtebbnek látják ezt a szerepet, mint amilyen az valójában. Számos más– filo- és ontogenetikusan egyaránt alapvetõbb – eszköze van a társas koordináció,interakció és szervezõdés irányításának. Ezek önmagukban nem vezetnek sem ma-gyarázathoz, sem predikcióhoz, hanem inkább felismerési és reaktív mintázatokratámaszkodnak, amelyek „megtestesült várakozásokat” generálnak. „Normál” kon-textusokban ezek nemcsak gyorsabb, hanem sokkal erõsebb és megbízhatóbb mód-jai annak, ahogyan másokhoz viszonyulunk, és a társas erõtérben tájékozódunk.Ezért tévedés azt mondani, hogy népi pszichológiai képességek nélkül meg len-


nénk fosztva a másokkal való interakció minden megbízható eszközétõl. Még csaknem is támaszkodunk a népi pszichológiára oly gyakran. Rutinszerû találkozásainkmásokkal olyan helyzetekben történnek, amelyekben a társas szerepek és szabá-lyok jól megalapozottak, olyannyira, hogy hacsak nem viselkedünk deviáns mó-don, akkor jellemzõen nincs szükségünk arra, hogy egymást a hit/vágy séma szerintértsük meg. Többnyire egyáltalán nem teszünk elõrejelzéseket, és nem is keresünkmagyarázatot mások cselekedeteire egyedi hiteik és vágyaik terminusaiban.

A társas viselkedés népi pszichológiai erõforrások nélküli magyarázatára pe-dig annál is inkább szükség van, mivel ilyen komplex viselkedésre olyan élõlé-nyek is képesnek látszanak, akiket nem kezelünk személyekként, és akikrõl nemfeltételezzük, hogy pszichológiai fogalmakat használnának.3 Ez az út az emberesetében is járhatónak látszik: nem kell aláírnunk azt az elméletet, amely társasvilágban való tájékozódás fundamentumaként tekint a népi pszichológiára.

Hogy az alternatív magyarázatot pontosan milyen elmélet adja meg, arra a je-len vizsgálódásnak nem célja, hogy válaszoljon, mivel az itt kitûzött feladat anépi pszichológiai diskurzus jellegzetességeinek rekonstrukciója. Az azonbannagyjából világos, hogy milyen irányba kell elindulni. Lehetõség nyílikugyanis a koordináció, kooperáció és kompetíció lehetõségének olyan magyará-zatára, amely a népi pszichológiai fogalmiságot nem feltételezi, mégpedig aszimulációelmélet olyan változatával, amely csak azt kívánja meg, hogy azágensek releváns állapotait off-line (tehát anélkül, hogy ezek az állapotok a ré-szünkrõl viselkedést eredményeznének) futtatni tudjuk, de azt már nem, hogyezeket konceptualizálni is képesek legyünk. Morton (2003, 123 skk.) a szimulá-ciónak ezt a lehetséges változatát a népi pszichológiaival szembeállítva funda-mentális szimulációnak nevezi. Ebben a folyamatban elég, ha az ágens helyzetétészlelve személyi szint alatti rutinokra támaszkodva képesek vagyunk az illetõreleváns állapotait szimulálni. Eszerint képesnek kell lennünk arra, hogy azágens viselkedésének elõrejelzéséhez releváns állapotokba kerüljünk, de ezeketnem kell tudnunk fogalmilag megragadni, még kevésbé leírni. Ennek az elgon-dolásnak a valószínûségét támasztják alá bizonyos idegtudományi kísérletek is(lásd pl. Goldman 2006, 132 skk.), amelyek a megfigyelõ organizmusokban amegfigyelt organizmus kognitív állapotait tükrözõ személyközi mechanizmuso-kat azonosítottak. Ha ilyen mechanizmusok mûködnek, akkor a koordinációhoznincs szükség arra, hogy a fundamentális szimuláció folyamata akár csak távol-ról is hasonlítson arra, amit a népi pszichológia sugall. Ennek köszönhetõen a

V.5. A NÉPI PSZICHOLÓGIA TERÜLETE 121

3 Ebben a tekintetben Dennett imént idézett példáján túl lehetséges támpontokat ad mégpéldául Bermúdez (2003), Skyrms (1996, 2004). Lásd még a Whiten és Byrne (1988, 1997)tanulmányait.

társas világban zajló navigáció és a népi pszichológia fogalmisága elválasztha-tók egymástól anélkül, hogy társiasságunk magyarázata ennek kárát látná. S mi-vel a fentiek fényében van okunk lemondani a népi pszichológiai diskurzusepisztemikus funkcióiról, ezért e kettõt van okunk el is választani egymástól.

Az eddigiek fényében a népi pszichológia tehát nem metareprezentációseszköz: nem alkalmas arra, hogy belsõ állapotainkat reprezentálja, hogy össze-függéseiket ábrázolja, s empirikusan ellenõrizhetõ következtetéseknek adjonalapot. Ezért pszichológiai elõrejelzéseink kognitíve átláthatatlanok: navigáci-ónkat a társas világban nem népi pszichológiánk vezérli. Így következetesenhelyes viselkedési predikcióikat tehetünk akkor is, ha tökéletesen elhibázott akép pszichológiánkról (lásd ehhez Stich–Nichols 1995, 99 skk.), vagy ha népipszichológiánknak nincsenek heurisztikus funkciói. Ez persze nem jelenti azt,hogy a személyi szint alatti rutinokra támaszkodva született elõrejelzésekrõlne tudnánk népi pszichológiai fogalmainkkal beszámolni. A népi pszichológi-ai fogalmak sokféleképpen használhatók, így arra is, hogy más módon levontkövetkeztetéseket ezzel a fogalmisággal fejezzünk ki; így például – noha eztkevesen tekintenék adekvát beszámolónak – akár a fizikai testek viselkedésé-rõl is beszámolhatunk neki tulajdonított hitek, vágyak és akarások teleologi-kus terminusaiban annak ellenére, hogy az ilyen beszámoló nem reprezentáljaa testek belsõ tulajdonságait. Az tehát, hogy ilyen beszámolók lehetségesek,nem szolgáltat érvet a diskurzus episztemikus hasznossága mellett. Hadd utal-jak itt egyrészt a népi pszichológia már említett történetiségére (II.5.): az aszótár, melynek segítségével a mentális folyamatokról beszámolunk, folyama-tosan változik; másrészt az alternatív pszichológiák (IV.4.) lehetõségére ésantropológiai kutatásokkal alátámasztott valóságára. Ha azt feltételezzük,hogy pszichológiai fogalmaink mentális architektúránkat írják le, akkor vala-hogy számot kell adni arról, hogy ezek a radikálisan különbözõ pszichológiákhogyan lehetnek mind robusztus értelemben igazak. Ha pedig nem így igazak– vagy csak egyikük igaz –, akkor arról kell számot adni, hogy miként lehetsé-ges a társas világban navigálni általuk – illetve azok segítségével, amelyekegyáltalán nem igazak. Ha viszont elfogadjuk, hogy személyi szint alatti ruti-nokra támaszkodva navigálunk, akkor mindez nem jelent problémát: egysze-rûen arról van szó, hogy bármely népi pszichológia segítségével megfogal-mazhatjuk elõrejelzéseinket, noha a beszámolónkban szereplõ fogalmak azelõrejelzés folyamatában nem játszanak szerepet. A viselkedést tehát nem kal-kulálhatjuk mozgatórugóinak pszichológiai reprezentációival. És tegyük hoz-zá: a diskurzus jellegzetességeit tekintve ezt nem is lehet számon kérni rajta.


VI. Megértés és értékelés

VI.1. Bevezetés

Noha a népi pszichológia episztemikus értéke kérdéses, ez nem szükségkép-pen fenyegeti szerepét a társas világban – a kérdés csak az, hogy mi is a szerepevalójában. A korábbiak fényében ez a szerep nem alapulhat a diskurzusepisztemikus értékén, s így különböznie is kell attól, amelyet az eddig tárgyaltelméletek közösen hangsúlyoznak, jelesül, hogy úgy tájékozódunk a társas vi-lágban, hogy a diskurzus segítségével reprezentáljuk társaink és önmagunkbelsõ mûködéseit. Hogy a népi pszichológia társas funkcióját episztemikusfunkciói nélkül megvilágítsam, érdemes Jaegwon Kim (1989, 240n4 és 263,n46) két elejtett megjegyzésétõl indulni, melyek a népi pszichológiai magya-rázatok egy alternatív felfogásának lehetõségét sugallják. Kim felveti, de nemfejti ki, hogy a népi pszichológiai kijelentések szemlélhetõk úgy is, mint ame-lyek a cselekvések megértésének nem oksági módját teszik lehetõvé, s ame-lyek intencionális állapotok tulajdonításának kontextusában valójában a vi-selkedés megértésének és értékelésének lehetõségét nyújtják. Ez a felfogásszemben áll a népi pszichológia természetére vonatkozó filozófiai konszen-zussal, de a korábbi fejezetekbõl körvonalazódó állásponttal összhangban van,s a továbbiakban egy lehetséges változatának kifejtésére törekszem.

Amikor a mentális beszédmódot részben értékelõ diskurzusként jellemzem,akkor ezzel megkülönböztetem Kusch (1997, 1999 és IV.6.) értelmezésétõl,amely a népi pszichológiát inkább elõíró diskurzusnak tekinti. Eszerint a népipszichológiai általánosítások – azok, amelyeket az elméletelmélet törvények-nek, az interpretációs megközelítés a racionalitás elveinek tekint – az adott kö-zösségen belül követendõ viselkedésre vonatkozó preskripciók. S amennyibena közösség tagjaiként ezekhez alkalmazkodunk, annyiban oksági szerepet ját-szanak a viselkedés elõidézésében. Ez a tulajdonságuk teszi õket alkalmassá,hogy episztemikus kontextusokban is támaszkodjunk rájuk, s ez az a tulajdon-

ság, amellyel az értékelések nem szükségképpen jellemezhetõk. Ha meghatá-rozható volna, hogy mely viselkedések milyen értékelés alá tartoznak, azaz halennének tények, amelyek rögzítenék egy adott viselkedés interpretációját, ak-kor volna értelme arról beszélni, hogy azok az értékelések, amelyek a kívána-tos viselkedésekhez kapcsolódnak, egyúttal normákat is jelentenek. De fen-tebb (IV.4. és 6.) azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy a népi pszichológiaiértelmezések esetében nincsenek ilyen tények. Ezért az értékelések nem vál-hatnak normává a viselkedés számára, mert nincs mód arra, hogy megmond-juk, mely viselkedés felel meg egy adott népi pszichológiai „normának”, s me-lyik nem, viszont – némiképp elõlegezve a késõbbieket – bizonyos értelembennormává válhatnak a késõbbi értelmezések és értékelések számára.

Ebben a fejezetben a népi pszichológiai diskurzusnak a filozófiai konszen-zustól eltérõ, alternatív képét igyekszem vázolni. Eszerint a népi pszichológiafunkciója elsõdlegesen interpretatív és evaluatív. Nem arra szolgál, hogy azágensek jól navigáljanak a társas világban, erre a népi pszichológia szintjénél,a személyi szintnél mélyebben fekvõ tulajdonságaik is alkalmassá tehetik õket(lásd V.3. és 5). Viszont csak a népi pszichológia képes arra, hogy az ágense-ket személyként ábrázolja. Ezzel lehetõvé teszi, hogy az ágensekhez mintszemélyekhez viszonyuljunk – s ne mint viselkedési mintázatok okaihozvagy fizikai objektumokhoz vagy állatokhoz. A személy fogalma szorosanösszefonódik a mentálisállapot-tulajdonítás lehetõségével: ha valamely ágens-nek nem tudunk mentális állapotokat tulajdonítani, akkor az nem személy. Ah-hoz, hogy az ágenseket személyként ábrázolhassuk, az szükséges, hogy ko-herens pszichológiai történetek azonosítsák, személyiséggel, karakterrelruházzák fel õket. Koherencia híján az illetõ személyt beszámíthatatlannakkönyveljük el, s nem pusztán a pszichológiai diskurzuson helyezzük kívülre,hanem egyúttal a közösségen is. Ilyenformán az ágens történetbe ágyazhatósá-ga egyben közösséghez tartozásának kritériuma is. A személy fogalma azágensek morális értékelésének feltétele, s a morális értékelésre szoruló helyze-tek azok, amikor a pszichológiai történetekre talán leginkább kíváncsiak va-gyunk.

Ez a kép bizonyos hasonlóságokat mutat a korábban (IV.4.) tárgyalt interp-retációs megközelítésekkel, de számos ponton eltér tõlük. Ezek közül a leg-alapvetõbb különbség, hogy a jelen felfogás – melyet, mint látható lesz, ta-láló fikcionalistaként jellemezni – tagadja, hogy a népi pszichológiánakepisztemikus értéke volna, amely a diskurzus állítólagos leíró, magyarázó ésprediktív potenciáljára alapozható. Ezért a fikcionalista álláspont számára nemokoz problémát az az imént kapott következtetés, hogy az interpretációs meg-közelítések valójában nem képesek támogatni azt a meggyõzõdést, hogy anépi pszichológia tényállító diskurzus. További különbség, hogy a racionalitás

124 VI. MEGÉRTÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

fogalma itt nem játszik olyan robusztus szerepet, mint az interpretációs meg-közelítésekben általában, hanem – összhangban a korábbiakal (V.4.) – felol-dódik a népi pszichológiai történetek koherenciájában. Értelmezéseink alapjátnem az ágensnek tulajdonított racionalitás elvei, hanem az ágensek viselkedé-sérõl adott korábbi értelmezéseink jelentik. Az ágens viselkedése akkor fog ra-cionálisnak számítani, ha sikerül róla a korábbi értelmezésekkel összhangbankoherens és kielégítõ történetet mondani. A koherencia feltételeit itt azok azáltalánosságok határozzák meg, melyeket az elméletelmélet törvényekként, azinterpretációs megközelítések a racionalitás elveiként, Kusch a népi pszicho-lógia normáiként tart számon. Fikcionalista olvasatban ezek inkább a pszicho-lógiai történetszövés konvencióiként érthetõk meg.

VI.2. Értelmezés

Induljunk el a következõ egyszerû szituációtól, melyet Jeanett Kennett-tõl(2001, 3 sk.) kölcsönzök. Mindennap négy óra tájban Géza elindul haza az iro-dájából, és útban hazafelé a cukrászdában krémes süteményeket vásárol. Tesziezt annak ellenére, hogy tudja, a sütemények ártanak neki: némiképp elhízott,az orvosa azt javasolta, hogy fogyjon le, tisztában van azzal, hogy felmenõikórtörténetében szerepelnek cukorbetegségek stb. Feszültség mutatkozik tehátGéza ismeretei és viselkedése között, s ebbõl adódik a kérdés: Miért teszi eztGéza? Legalább három magyarázat kínálkozik. 1) Mondhatjuk, hogy Géza fe-lelõtlen személyiség, aki nem szentel kellõ figyelmet a kockázatoknak, nohatisztában van velük. 2) Mondhatjuk, hogy Géza kényszeres személyiség, akiannak ellenére, hogy tisztában van a kockázatokkal, nem képes jobb belátásaszerint cselekedni, mert vágya leküzdhetetlenül erõs. 3) Mondhatjuk, hogyGéza akaratgyenge személyiség, akinek a vágya nem leküzdhetetlen ugyan, saki épp ezért képes volna önuralomra, ám ezt a képességét valamiért nem gya-korolja.

Miként dönthetünk afelõl, hogy Géza viselkedésének melyik fenti értel-mezését fogadjuk el? Magára a viselkedésre nem támaszkodhatunk, hisz azmindhárom értelmezéssel egyformán kompatibilis: Géza annak ellenére el-fogyasztja a süteményeket, hogy helyesli azt a megállapítást, hogy a süte-mény elfogyasztása káros számára. Megkérdezhetjük Gézát, aki elmondhatja,hogy az értelmezések közül melyiket tartja igaznak, ez azonban korántsemvolna ügydöntõ. Világos például, hogy a választást Géza érdekei befolyásol-ják, de akár ettõl függetlenül is becsaphatja önmagát. A második értelmezés –a kényszeresség – felmenti Gézát a felelõsség alól: eszerint ugyanis nem urasaját viselkedésének, sõt, ez az értelmezés szimpátiát is ébreszthet iránta. Az

VI.2. ÉRTELMEZÉS 125

elsõ értelmezés, a felelõtlenség – ha nem is a megfontolatlan tortaevés, hanemmondjuk a következetes gyorshajtás esetében – ugyancsak tartogathat pozitívhozadékot Gézának: néhányaknak tûnhet úgy, hogy Géza bátor, aki fittyethány a veszélyre. Bármelyik értelmezés mellett dönt is Géza, az nem jelentiazt, hogy a választott történet igaz, még akkor sem, ha választása õszinte, s va-lóban elkötelezi magát az egyik mellett.

Vegyük kicsit közelebbrõl szemügyre, hogy miért nem. Noha vannak olyankritériumok, amelyek segítenek bennünket abban, hogy mely értelmezéseketrészesítsünk elõnyben, ezek nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel megál-lapítsuk, hogy melyik értelmezés igaz. Csupán arra jók, hogy pragmatikusmegfontolásként segítsék valamely értelmezés elfogadását. Az egyik ilyen le-hetséges kritérium az egyszerûség. Világos, hogy az értelmezés során tulajdo-nított attitûdök rendszerei közül némelyik igen valószínûtlen és komplex lesz,s ezeket kizárhatjuk a plauzibilisebb és egyszerûbb – ámde ebbõl következõenmég nem feltétlenül igaz – értelmezések javára. Jellemzõen azonban azt talál-juk, hogy egy adott cselekvésleírás vagy attitûdtulajdonítás jól illeszthetõ többkülönbözõ vagy akár egymást kizáró, ám egyformán plauzibilis pszichológiainarratívához is. Jobb kritérium lehetne, ha annak alapján részesítenénk elõny-ben egy értelmezést, hogy a többinél jobban illeszkedik az ágens átfogó értel-mezéséhez, a korábbi viselkedései alapján a személyiségérõl kialakított kép-hez. Miközben világos, hogy ez sem szavatolja az igazságot, hangsúlyosanutal az elõzõ fejezetekben (IV.4. és V.4.) tárgyalt problémára, jelesül, hogy azaktuális értelmezéshez más értelmezések felõl érkezünk, s így az evidenciákateleve korábbi értelmezéseink fényében szemléljük. Ha a partikuláris értelme-zések elfogadásának kritériuma az, hogy illeszkedjenek az ágens átfogó értel-mezéséhez, akkor valójában korábbi értelmezéseinket használjuk kritérium-ként, de ezen az úton nem jutunk közelebb az igaz értelmezéshez.

Géza válasza alapvetõen attól függ, hogy milyen személyiségnek tartja ön-magát, vagyis attól a személyiségérõl szóló átfogó történettõl, amely viselke-dését koherens és értelmes egészként tünteti fel, s amelynek fényében viselke-désének egyes elemeit értelmezi. E történet jellemzõen nincs explicitté téve,de többé-kevésbé explicitté tehetõ a magunknak tulajdonított jellemvonások-ból és azokból az értelmezésekbõl, amelyeket jellemzõ viselkedéseinkhez,fontosnak tartott szituációkban tanúsított magatartásunkhoz kapcsolunk –egyszóval abból a történetbõl, amelyet viselkedésünk mentális hátterérõladunk, például olyankor, amikor indokokat és motivációkat említünk. Ha tehátGéza õszinte, akkor válasza arra a kérdésre, hogy miért is eszik süteményt, at-tól függ, hogy a válasz hogyan illeszkedik ahhoz a történethez, amelyet önma-gáról mond. E történetek szerepe kulcsfontosságú népi pszichológiánkban.Nemcsak önmagunknak mondjuk õket, hanem másoknak és másokról is. Az


önmagunkról mondott történet egyik változata az, amelyet másokkal akarunkelfogadtatni, s amelyet Velleman (2001, 53) nyomán önmagunk nyilvános ké-pének nevezhetnénk. Ez nem feltétlenül vág egybe az önmagunknak önma-gunkról mondott történettel, mivel annak lehetnek olyan elemei, amelyeketnem szeretnénk a nyilvános képben szerepeltetni – mert intim részletnek vagyönmagunkra nézve kellemetlennek tartjuk stb.

Hasonlóképpen történeteket mondunk másokról is, amelyek koherensenábrázolják az ágensek viselkedését, e történeteknek köszönhetõen bizonyoskognitív biztonságra teszünk szert: általuk a társas világ stabilnak ésintelligibilisnek tûnik – ebben áll pszichológiai történeteink önértéke. Ezen túle történetek társas interakcióink szempontjából is fontosak, amennyiben kife-jezik, hogy miként viszonyulunk társainkhoz, s így arról árulkodnak, hogy mi-ként viselkednénk kooperatív vagy kompetitív szituációkban. Valójában nemarról van szó – amint azt pl. Goldie (2000, 142) és Velleman (2000, 231) isgondolja –, hogy a történetek elõrejelezhetõvé teszik annak viselkedését, aki-rõl szólnak, hanem inkább annak a hozzáállását fejezik ki, aki mondja õket.Ezzel a történetek persze segítenek tájékozódni a társas világban: sokat elárul-nak arról, aki mondja õket, s ha az illetõt szavahihetõnek tartjuk, akkor történe-tei orientálnak bennünket abban a tekintetben is, hogy miként viszonyuljunkazokhoz, akikrõl a történetek szólnak.

Ezek a történetek valójában tehát nem igaz vagy hamis reprezentációi azágensek belsõ világának, noha a történeteinket felépítõ kijelentések felszíniszemantikájuk szerint deklaratívak, úgy tûnik, mintha az értelmezett ágensrõlszólnának. Mivel e történeteink nem igaz reprezentációi az ágensek belsõ vilá-gának, ezért pszichológiai értelmezéseink eltérései nem magyarázhatók ki-zárólag a diskurzusban részt vevõ értelmezõk valamilyen kognitív elõnyére,illetve hátrányára hivatkozva, ami a diskurzus realista értelmezése esetén ter-mészetes volna (lásd Wright 2002, 210). Mert miközben világos, hogy külön-bözõ elõismeretekkel közelítjük meg az értelmezendõ szituációkat, értelmezé-seink eltérései nem kizárólag és nem szükségképpen fakadnak abból, hogyeltérõ hozzáférésünk nyílik az evidenciákhoz, ugyanis még idealizált hozzáfé-rés esetén is igaz az, amit korábban (IV.3. és 4.; V.2.) hangsúlyoztam: a tényeknem tüntetnek ki egy értelmezést; a pszichológiai fogalmaktól függetlenülnincs evidencia; evidenciák attól függõen adódnak, hogy milyen fogalmakatválasztunk az értelmezéshez.

Nincs mód arra, hogy a diskurzus fogalmi kereteibõl kilépve szemléljük aviselkedési evidenciákat, mert akkor a népi pszichológia fogalmiságától ide-gen és annak kontextusában kezelhetetlen evidenciákhoz juthatunk csak.A neurológia vagy a testmozgások terminusaiban hozzáférhetõ evidenciák itthaszontalanok, ezek csak akkor járulnak hozzá a megértéshez, ha valamilyen


népi pszichológiai fogalommal értelmezve jelentést kapnak, azaz beilleszked-nek a pszichológiai jelenségek közé. A fogalomválasztás egyúttal strukturáljaaz evidenciákat, mint Dennett (1991, 49 és fentebb IV.4.) mondja: az értelme-zés szempontjából releváns viselkedés bizonyos aspektusait mint „zajokat” ir-relevánsként kizárja, más aspektusokat pedig mintázatként tesz láthatóvá ésérthetõvé. Ebbõl azonban az következik, hogy nincs független evidencia,amely a sok lehetséges értelmezés közül az egyiket mint igazat kitüntethetné.Az értelmezéshez használt fogalmak maguk tüntetik fel evidenciaként a visel-kedés bizonyos aspektusait, s nem megfordítva – azaz nem interpretáció-füg-getlen evidenciák támogatják az egyik vagy a másik értelmezést. Így az egyadott interpretációt támogató evidenciák egy másik értelmezés szempontjábólirrelevánsak lesznek, mert az más fogalmakból építkezik, s ezért úgyszólvánmás evidenciákat teremt önmaga alátámasztására.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a pszichológiai értelmezések minden-féle kötöttség nélkül születnének. Történeteink a viselkedés olyan értelmezé-sei, amelyek nem azért teszik érthetõvé számunkra a viselkedést, mert adekvátmódon reprezentálják az ágensek mentális architektúráját, hanem azért, mertkonvencionális fogalmi keretben születnek: azért értjük a történeteket, mertmegtanultuk és megszoktuk, hogy ennek terminusaiban beszéljünk azokról,akiket személyeknek tekintünk. Ez a konvencionális fogalmi keret adja azokata szabályokat, amelyek az ágensek értelmezésének korlátait és lehetõségeitrögzítik. E konvencionális szabályokat a közösségi gyakorlat résztvevõikéntsajátítjuk el, miközben ágenseket értelmezõ pszichológiai narratívákat hallunkelbeszélni. Ezekbõl a narratívákból ismerjük meg a pszichológiai terminusokhasználatának paradigmatikus eseteit, s ennek révén magunk is képessé válunkezeket saját narratíváinkban alkalmazni és mások narratíváiban megérteni.Úgy válunk tehát a pszichológiai gyakorlat kompetens résztvevõivé, hogyparadigmatikus narratív struktúrákat, történetelemeket ismerünk meg.1 Eb-ben az értelemben valóban „az irodalom egyik fontos társas funkciója, hogy azemberek mûködésérõl szóló gondolatokat bont ki és terjeszt” (Morton 1980, 7sk.): pszichológiai narratíváink fogalomkészletét a gyermekmeséktõl indulvarészben innen merítjük. Egyfelõl a gyermekmesék és az irodalmi mûvek, más-felõl a hétköznapi interakciók szereplõirõl mondott mindennapi pszichológiaitörténetek révén sajátítjuk el a kompetens értelmezéshez szükséges fogalma-kat és szabályokat (lásd Hutto 2007, 56 sk.), melyekre saját értelmezéseinkbenis támaszkodunk. Ugyanakkor az a tény, hogy az ágenseket értelmezve ebbena konvencionális keretben mozgunk, eleve kódolja narratíváink bizonyos elfo-gultságait.


1 A fogalmat némiképp más tartalommal használja Peter Goldie (2000, 33, 102–106).

A legalapvetõbb elfogultság a népi pszichológia manifeszt képének realiz-musából (II.2.) fakad, abból, hogy a diskurzus felszíni szemantikáját tekintvedeklaratív, tényállítónak látszik. A pszichológiai kijelentéseket ezért úgy ke-zeljük, mintha az ágensek rögzített tulajdonságaira utalnának, mintha a men-tális állapotok, jellemvonások, érzelmek stb. rögzített, interpretáció-függetlentények volnának. Ezáltal tûnnek a pszichológiai történeteink valódi magyará-zatoknak, úgy, mintha valóban feltárnák a viselkedés okait. Ez azonban torzkép, mely nem vet számot a diskurzus korábban vizsgált jellegzetességeivel.Ezt az elfogultságot illusztrálja az „alapvetõ attribúciós hiba” (Ross 1977) szo-ciálpszichológiában sokat tárgyalt jelensége is.2 Az értelmezéseinkben tettenérhetõ szisztematikus torzulásról van itt szó: az egyes szituációkat úgy értjükmeg, hogy túlságosan nagy súlyt fektetünk a részt vevõ ágensek hozzájárulá-sára, miközben elhanyagoljuk a helyzet tõlük független jellegzetességeit –azaz a társas szituációkat hajlamosak vagyunk személyközpontúan értelmezni.Ezekben a szituációkban az eseményeket személyek motivációinak, jellemvo-násainak és cselekvéseinek terminusaiban mint ezek következményeit értjükmeg. Népi pszichológiánk fogalmisága érzékennyé tesz bennünket a társas in-terakció ekként értelmezhetõ aspektusaira, s ezáltal az ágensekre mint szemé-lyekre összpontosítja a figyelmünket. Ezzel megnyitja a megértés bizonyos le-hetõségeit, miközben lezár vagy elhomályosít másokat.

Például jellemvonásokat annak köszönhetõen tulajdonítunk, hogy korábbiértelmezéseinkbõl kivetítve túlhangsúlyozzuk bizonyos viselkedések jelentõ-ségét és gyakoriságát. A diskurzusnak ez a sajátossága kiviláglik azokból ahelyzetekbõl, amelyek a népi pszichológia eszköztárával kezelhetetlenek.John Doris (2002, 3. fejezet) számos olyan dokumentált kísérleti szituációtmutat be, amelyekbõl értelmezéseink személy- és jellemvonás-központúságanyilvánvalóvá válik. Így például a népi pszichológia fogalmaival nem tudunkszámot adni arról a szisztematikus korrelációról, amely a kellemes illatok és asegítõkészség megnyilvánulása között jelentkezik: az emberek gyakrabban se-gítenek társaiknak, ha az adott esetben kellemes illatokkal találkoznak. Egymásik kísérletben a telefonálók egy ottfelejtett érmét találnak a telefonban, sezt követõen elsöprõ többségük segít annak, aki közvetlenül elõttük ejt el egypaksamétát – míg azoknak az elsöprõ többsége, akik nem találnak érmét, nemsegít. Az ilyesfajta kísérletek azt sugallják, hogy a szituációk pszichológiai fo-galmisággal nem kezelhetõ vonásai motivációs szempontból szignifikáns té-nyezõk, amelyekre azonban a népi pszichológiai értelmezés nem támaszkod-hat, mivel ezeket az evidenciákat nem vagy csak igen nyakatekerten tudjakezelni – mondjuk arra hivatkozva, hogy az ilyen esetekben javul az ágensek


2 Ennek filozófiai recepciójához lásd pl. Morton (2003, 151 skk.) és Doris (2002, 93).

hangulata, s ettõl lesznek segítõkészek. E magyarázat plauzibilitása azonbanigencsak kérdéses: egyes esetekben elfogadhatónak tûnik, de a szisztematikuskorrelációt aligha magyarázza.

Az ilyesfajta magyarázatok éppen azért ingatagok, mert kevéssé meggyõzõegy stabilnak tekintett jellemvonás (a segítõkészség) megnyilvánulását azzal ajelentéktelen hangulatváltozással magyarázni, amelyet kellemes illatok vagyegy pénzérme megtalálása okoz. A jellemvonások pszichológiai kategóriájábastabil diszpozíciók tartoznak, melyek nem hozhatók egykönnyen összefüg-gésbe jelentéktelen hangulatváltozásokkal. Ezért implauzibilis e kísérletiszituációk népi pszichológiai értelmezése: nem mondható az ágensek viselke-désérõl olyan koherens (racionális) történet, amely összhangban van a kísérletieredményekkel. Amikor tehát ágenseket és szituációkat pszichológiai fogal-misággal közelítünk meg, akkor fogalmaink értelmezéseink lehetõségeit éskorlátait is jelentik egyben. Ezek szabják meg a kereteket, amelyek között azágensek és interakcióik személyek viszonyaiként ábrázolhatók. Az ágensekilyen reprezentációk révén illeszkedhetnek a közösségbe; újfent Hacking(1995, 239) fordulatával élve: ilyen módon lehetnek személyek. S ezzel párhu-zamosan népi pszichológiánk érzéketlenné tesz a szituációk olyan vonásaiiránt, amelyek e fogalmisággal nem kezelhetõk.

A korábbiakból is érzékelhetõ további korlátot jelent a koherenciaként ér-tett racionalitás már (V.4.) tárgyalt elve is. Az értelmezések elfogadásánakegyik kritériuma, hogy az ágens viselkedését koherensen ábrázolják. Ez a fel-tétele annak, hogy az illetõt személyiséggel ruházhassuk fel, s enélkül a törté-net nem tölti be elsõdleges funkcióját: nem teszi érthetõvé a viselkedést.A koherenciaigény nemcsak korlátot, hanem elfogultságot is jelent: a népipszichológia személyek értelmezésének természetes fogalmi kerete, melynekhasználatával elkötelezõdünk amellett, hogy az értelmezett ágens viselkedésé-ben nagyfokú koherenciát fogunk találni. A koherencia kritériuma akkor elé-gíthetõ ki, és a koherencia melletti implicit elkötelezõdés akkor tartható fenn,ha pszichológiai történeteinket a diskurzusban fennálló fogalmi kapcsolatok-kal összhangban szõjük (lásd V.2. és VII.6.). Ez nem azt jelenti, hogy az adottágens kezdeti értelmezéséhez használt fogalmak elõre rögzítenék a további ér-telmezéseinket. A népi pszichológiai diskurzusban a fogalmi kapcsolatokszerteágazók, nem egyetlen irányba mutatnak, s ezért bármely értelmezés sok-féleképpen folytatható koherensen. De az is világos, hogy ha az ágens vala-mely viselkedésének értelmezését rögzítettnek tekintjük, akkor ehhez a továb-bi és korábbi értelmezéseknek illeszkedniük kell. Így például ha egy ágensvalamely viselkedését jó szándékból eredeztetem, akkor a késõbbiekben en-nek esetleges negatív következményeit nem értelmezhetem szándékosnak,legfeljebb akkor, ha korábbi értelmezésemet felülbírálom.


Abból, hogy aktuális értelmezéseinkben korábbiakra támaszkodunk pszi-chológiai narratíváink lényegi szubjektív torzulása következik. Pszichológiaiértelmezéseinkre általában igaz, amit Peter Goldie (2000, 187, 189) specifiku-san az érzelmekrõl állít, hogy

korlátozott információkból kiindulva egy érzelmi élmény vagy érzelem történetesokféleképpen összeállítható vagy kitölthetõ. A narratíva elemeinek értelmezésemegkívánhatja, hogy messzire visszatekintsünk az adott személy jellemének, han-gulatának, neveltetésének, történeti és kulturális helyzetének kibontakozásában.Továbbá, ha adekvátan akarjuk valakinek az érzelmeit értelmezni, akkor az illetõönértelmezése ugyancsak releváns lehet. […] [Egy adott] személy jelleme, hangu-lata, gondolatai, érzései, kijelentései, cselekedetei, testi változásai, érzelemkifeje-zései és önértelmezései, valamint az értelmezõ saját érzelmei, hangulata, jellememind szerepet játszanak abban a vállalkozásban, amely az illetõ személy érzelmei-nek – és érzelmi életének – narratív megértését és magyarázatát célozza.

Mivel az effajta narratív elemek súlyozása jelenti aktuális értelmezésünk ki-indulópontját, így az kiküszöbölhetetlenül szubjektív lesz, tükrözni fogja azértelmezõ elfogultságait. Ezek az elfogultságok azonban nem önkényesek, azértelmezõ nem válogathatja meg õket: a narratívát eleve szubjektív interpretá-ciós történetének függvényében komponálja. Értelmezéseink ezért mindig sze-mélyesek, sohasem objektívek. S noha képzelõerõnkre támaszkodva bizonyosfokig képesek vagyunk mások perspektívájából értelmezni, saját perspektí-vánkat nem tehetjük zárójelbe, nincs mód arra, hogy ettõl elvonatkoztatva ér-telmezzünk. Korábbi narratíváink ugyanis konfigurálják pszichológiai érzé-kenységünket: szituációk és ágensek bizonyos vonásaira érzékennyé tesznekbennünket, s hajlamossá arra, hogy bizonyos szituációkra bizonyos értelmezé-seket elõnyben részesítsünk másokkal szemben.

A szocializációval elsajátított paradigmatikus narratív struktúrák, az ezekretámaszkodva adott korábbi pszichológiai értelmezéseink – azaz személyes ér-telmezéstörténetünk – s az általuk konfigurált pszichológiai érzékenységünkrögzítik értelmezõi perspektívánkat. Ebbõl teremthetõ meg az ágensek visel-kedésének koherenciája annak függvényében, hogy az adott viselkedés elemeimilyen fogalmak szerint rendezve elégítik ki pszichológiai érzékenységünket.Ez a koherencia – ahogy Dorris (2002, 80) helyesen rámutat – relatív:

Simpliciter konzisztenciáról vagy inkonzisztenciáról beszélni értelmetlen, s azegyik mércével mért inkonzisztencia konzisztencia lehet egy másikkal mérve. En-nek megfelelõen mindenki rengeteg konzisztenciát és inkonzisztenciát nyilváníthatmeg, ha viselkedését több perspektívából is megfigyelhetjük, és bármely viselke-déssor konzisztensnek bizonyul valamilyen perspektívához képest.


Ezért értelmezéseink szubjektíve lényegileg elfogultak, és ezért nincs olyanfüggetlen nézõpont, amelybõl egy értelmezõi perspektíva megítélhetõ, s a be-lõle adott értelmezés igazsága eldönthetõ volna. Nincs objektív perspektíva,mert perspektíváink hátterében szükségképpen a szocializáció és a személyesértelmezéstörténet alakulása áll.

Az egyes értelmezések elfogadása nem tényekre támaszkodik, hanem azokra akorábbi történeteinkre, amelyek pszichológiai érzékenységünket konfigurálják.Goldie (2000, 186 sk.) jól illusztrálja ezt a Háború és béke egy jelenetével. Ha fi-gyelmes olvasók vagyunk, akkor Andrej herceg jellemét ismerve érthetõ lesz,hogy a csata kellõs közepén Schön Grabernnél miért száll le a lováról lassan, ésmiért felügyeli személyesen az ágyúk hátravonását, s miért nem választ veszélyte-lenebb megoldást. Az a történet, amelyet Tolsztoj korábban Andrej hercegrõlmond, úgy konfigurálja pszichológiai érzékenységünket, hogy Andrej viselkedé-sét természetesnek tûnik úgy ábrázolni, ahogy Tolsztoj teszi. Ez határozza meg,hogy Andrej viselkedésének mely aspektusaira leszünk érzékenyek, amikor adotthelyzetben értelmezzük, s aktuális értelmezésünk az így beállított érzékenysé-günkbõl fakadó affektusokat fejezik ki: hangot adnak az aktuális szituáció által ki-váltott affektív reakcióinknak. Azokat a történeteket fogjuk elfogadni, amelyeklegjobban fejezik ki ezeket a reakciókat. Az itt képviselt fikcionalista értelmezés-ben tehát a népi pszichológia végsõ soron expresszív, és nem leíró diskurzus.

Adam Morton (1980, 17) felvillantja – de nem térképezi fel – a pszichológiaiértelmezés ilyesfajta felfogásának lehetõségét, amikor arra utal, hogy az értelme-zés gyakorlata gondolatok, érzelmek, lehetséges cselekvések stb. komplexumai-nak elképzelésére támaszkodik, melyeket szavakkal nem tudunk nagyon jól kife-jezni. Elképzeljük az értelmezett ágens állapotait, s ezt megpróbáljuk szavakbaönteni. Ehhez képest azt javaslom, hogy tekintsünk el a pszichológiai értelmezésmetareprezentációs aspektusától – melyet Morton a képzelõerõnkbõl eredeztet,csakúgy, mint a szimulációelmélet több változata is –, és állítsuk ennek helyére af-fektív reakcióink kifejezését: nem az értelmezett ágens elképzelt állapotairól pró-bálunk értelmezéseinkkel beszámolni, hanem saját komplex és nehezen kifejezhe-tõ affektusainkat próbáljuk jelezni, melyek a társas interakciók során ébrednekbennünk, és melyek kifejezésével másokban is affektusokat ébresztünk.

Értelmezéseink azt artikulálják, hogy miként érzünk az értelmezett ágens-sel, illetve szituációval kapcsolatban. Affektusaink önmagukban fogalmilagstrukturálatlanok, megérthetõk mint zsigeri reakciók, mint testi folyamatok –akár a fundamentális szimuláció (V.5.) – „szomatikus markerei”.3 Ugyanakkor


3 A fogalmat Damasiótól (1996, 173 skk.) kölcsönzöm, de némiképp más tartalommal.Damasio a szomatikus marker fogalma alá sorolja az érzelmeket. Ettõl eltérõen itt az érzel-meket népi pszichológiai kategóriaként kezelem: az érzelmeknek narratív struktúrájuk ésezért fogalmi askpektusuk is van, s így nem zsigeriek ebben az értelemben.

vannak motivációs tulajdonságok, és ezáltal irányítják viselkedésünket a vi-lágban – és specifikusabban: navigációnkat a társas világban. Affektusaink –ahogy Jenefer Robinson (2005, 183) mondja – „még azelõtt felhívják figyel-münket arra, hogy mi történik, mielõtt a kogníció belépne” (lásd még Huttoimént idézett megjegyzését). Az affektusok funkciója, hogy

[n]agyon gyorsan és automatikusan tudósítsák az ágenst mindarról, ami (külsõvagy belsõ) környezetében jóléte szempontjából szignifikáns, s hogy nyombanolyan fiziológiai állapotot idézzenek elõ, amely felkészíti az ágenst a megfelelõcselekvésre, és jelzi a többiek számára az ágensnek ezt az állapotát. […] Ezt – mégaz állatokban is – majdnem mindig kognitív monitoring követi. Emberi lényekbenvalójában a helyzet kognitív felmérése egyaránt megelõzi és követi is annak affek-tív felmérését. Az emberi lények nem csupán automatikusan reagálnak arra, ami jó-létük szempontjából szignifikáns; arra is van kognitív képességük, hogy reakciói-kat kövessék és módosítsák. (Robinson 2005, 197)

És ez történik pszichológiai történeteinkben is: egyrészt általuk kifejezõdikaz ágens affektív reakciója, másrészt az így kifejezett reakció kondicionáljamások és önmagunk további reakcióit is, mintegy hangolja érzékenységünket.Ez a szabályozás – affektív érzékenységünk hangolása – társas interakcióink-ban folyamatosan zajlik: a pszichológiai értelmezésekre és az átélt társas szitu-ációkra adott fiziológiai reakcióink, a szituációk affektív reakciókkal felmértúj aspektusai stb. alakítják pszichológiai érzékenységünket (lásd ehhez Robin-son 2005, 157).

Ebbõl következõen egy értelmezés általános elfogadása sem jelenti, hogyazt mint az ágens mentális világának igaz reprezentációját fogadjuk el, haneminkább mint releváns affektusaink adekvát kifejezését. Ebben az esetben való-jában annyi történik, hogy egyrészt az adott szituációra és a részt vevõ ágen-sekre nézve helyesnek ismerjük el a pszichológiai fogalmak használatát, azazelfogadjuk, hogy az adott esetben a pszichológiai értelmezés közösségi stan-dardjai alkalmazhatók. Másrészt egy konkrét értelmezés általános elfogadásá-val abban értünk egyet, hogy e standardokra támaszkodva hasonló történetetmondanánk a szereplõkrõl és az eseményekrõl, hogy az adott narratíva sajátértelmezõi perspektívánkból elfogadható, hogy mi is hasonlóan érzünk azadott helyzettel, illetve ágenssel kapcsolatban. Ez azzal jár, hogy a még a men-tális idiómát kompetensen használók konszenzusa is könnyen kikezdhetõ.Mindig feltehetõ a kérdés, hogy a népi pszichológiai diskurzusban részt vevõkompetens nyelvhasználók helyesen értelmezték-e szituációt, hogy értelmezõiperspektívájuk konfigurációja megfelelõ-e (hogy arra érzékenyek-e, amire ér-zékenynek kell lenniük), hogy amit az értelmezésben figyelembe vettek, azt fi-gyelembe kellett-e venni, hogy minden fontos aspektust figyelembe vettek-e


stb. Ezek a kételyek ugyanakkor nem objektív nézõpontból fogalmazódnakmeg, hanem mindig egy másik értelmezõi perspektívából.

A népi pszichológia ilyenformán nem hasonlít sem a népi, sem a tudomá-nyos elméletekhez, amelyek funkciója, hogy bizonyos jelenségek prediktív ésmagyarázó szempontból adekvát leírását adják – azaz az igazságra irányulnak.A népi pszichológiai diskurzus szerepe életformánkban gyökeresen más ter-mészetû. Quine (pl. 1960, 219, 222, 248) találó megfogalmazásával szólva: azattitûdökrõl szóló diskurzusunk „lényegében drámai beszédmód”, amelyneksegítségével „drámai projekciókat” végzünk. Annál is találóbb ez a belátás,hisz a népi pszichológia az értelmezett szituációk szereplõire és viszonyaikrairányítja a figyelmet hasonlóképpen a drámához, amely ágensek közötti törté-néseket ábrázol. Quine az irodalmi fikcióval vont párhuzamot tovább erõsíti,azzal, hogy a népi pszichológiát afféle „mítosznak” tekinti, amelynek ontoló-giai elkötelezettségei nem okoznak problémát, ameddig ezt a drámai elemetészben tartjuk, és ezt a beszédmódot nem használjuk „komolyan”, például tu-dományos kontextusokban. Ha így tekintjük, akkor a népi pszichológia joggalnevezhetõ fiktív diskurzusnak, amelyben több mûvészet van, mint tudomány –azzal a megszorítással, hogy ugyanakkor olyan diskurzus is, amely a vizsgáló-dás egy feltételezett területére vonatkozik (a mentálisra). Ennyiben különbö-zik az irodalmi fikciótól: az irodalom például nem olyan diskurzus, amelybena szerzõ állításait kritizáljuk, finomítjuk, revideáljuk, elfogadásukhoz indoko-kat kérünk stb. (lásd még VIII.).

Ha ezt elfogadjuk, akkor azok a kijelentések, amelyeket az oly gyakran el-méletnek tekintett népi pszichológia törvényeiként tartanak számon, nem le-hetnek empirikus generalizációk, amelyek a magyarázatainkat és elõrejelzése-inket alátámasztó, törvényjellegû kijelentésként funkcionálhatnak. Lehetnekviszont az egyes pszichológiai terminusok közötti fogalmi kapcsolatokat sta-bilizáló konvenciók, amelyek az egyes terminusok helyét rögzítik a pszicholó-giai terminusok hálózatában – de nem lehetnek a mentális állapotok, ingerekés viselkedések között fennálló viszonyok empirikusan megalapozott leírásai.Itt nem lehet tehát szó deskriptív törvényekrõl, de lehet szó szabályokról, ame-lyek a helyes fogalomhasználatot határozzák meg: azt, hogy adott mentálisál-lapot-tulajdonításokkal mellyel további tulajdonítások járhatnak együtt, és –ceteris paribus, azaz ebben az esetben: további állapotok tulajdonítása nélkül– melyek következnek belõlük. Ilyenformán ezek a „törvények” fogalmi kap-csolatokat rögzítenek. Pléh Csaba (1996: 367) metaforájával szólva ezek azoka sínek, amelyeken pszichológiai történeteink mozoghatnak anélkül, hogy ki-siklanának, azaz hogy a koherencia kritériumát megsértenék.

Attitûd tulajdonításaink logikai-fogalmi kapcsolataik révén holisztikusak,az ágensek csak attitûdök rendszereivel értelmezhetõk. A lehetséges attitûd-


rendszerek száma úgyszólván korlátlan: bármilyen attitûdökre hivatkozhatunkegy ágens értelmezésében, ha készek vagyunk olyan további attitûdöket is tu-lajdonítani neki, amelyek koherenssé teszik értelmezésünket. Ez azonban nemjelenti azt, hogy bármilyen viselkedés racionalizálható volna, pusztán azáltal,hogy értelmezzük: mivel az újabb értelmezéseknek a korábban mondott törté-netekkel összhangban kell lenniük – ameddig kitartunk ezek mellett. Korábbitörténeteink fogalmi kapcsolataik miatt korlátokat szabnak az aktuális értel-mezés lehetõségeinek, ahogyan az értelmezés megszokott közösségi standard-jai is, amelyek nem jól tûrik a komplexitás határtalan növelését. Igaz ugyan,hogy önmagában szemlélve bármely viselkedés racionalizálható, de a viselke-déseket sohasem önmagukban, hanem mindig korábbi történeteink és közös-ségi standardjaink által konfigurált értelmezõi perspektívánk háttere elõttszemléljük.

Ebben az értelemben jelentenek korlátot a történeteink – nem a viselkedésszámára, mert az mentális történeteinktõl közvetlenül nem függ, hanem az adottviselkedés és az illetõ személy további értelmezésének tekintetében. Amikor te-hát valamilyen mentális állapotot tulajdonítunk valakinek, akkor nem az illetõ-rõl teszünk igaz vagy hamis állítást, hanem önmagunkat kötelezzük el az illetõvalamilyen értelmezése mellett, illesztjük be egy pszichológiai narratívába, shozzávetõleg körülírjuk azt is, hogy a továbbiakban az illetõ milyen értelmezé-sére fogunk törekedni. És ugyanez a helyzet az elsõ személyû tulajdonításokesetében is: aktuális értelmezésünkkel amellett kötelezõdünk el, hogy a további-akban miként értelmezzük majd önmagunkat. Önmagunkról mondott története-ink sokféle, egymással össze nem egyeztethetõ módon folytathatók, és sokféle –némely szempontból összeegyeztethetetlennek tûnõ – viselkedésre ráhúzhatók.Ezenfelül korábbi történeteink is felülírhatók, s ezáltal a viselkedés értelmezésé-nek koherenciája számtalan módon fenntartható vagy újrateremthetõ.

Önmagunkra vonatkoztatott történeteink elfogadását az motiválja, hogymilyen önképpel tudunk együtt élni, hogy melyik az a perspektíva, amely sajátviselkedésünket úgy teszi értelmezhetõvé, hogy önképünkben a legkisebbdisszonanciával jár együtt. Perspektívánk normatív, de nem abban a tekintet-ben, hogy a viselkedésünket motiválná: nem azt írja elõ, hogyan kell viselked-nünk, tekintettel arra, milyen embernek gondoljuk magunkat, hanem azt, hogymiként kell értelmeznünk saját viselkedésünket, hogy összhangban maradhas-sunk korábbi önmagunkkal. Ez persze nem mindig lehetséges. Nem szokatlana helyzet, melyre Simon Blackburn (1998, 191) emlékeztet:

Úgy döntök, hogy egy bizonyos módon kell cselekednem. De amikor eljön az idõ,azon kapom magam, hogy mást csinálok. Természetes válasz azt feltételezni, hogy– talán mások és önmagam meglepetésére – nagyobb hangsúlyt fektettem a helyzet


egyik vagy másik aspektusára, mint gondoltam. Ha jobban viselkedtem, mintahogy akartam, az lehetõséget nyújt, hogy megtudjak valamit magamról. Önbecsü-lésem, büszkeségem, altruizmusom, elõrelátásom stb. erõsebb, mint gondoltam. Harosszabbul viselkedtem, hasonlóképpen megtudhatom, hogy kapzsiságom, félel-meim, kéjvágyam, felelõtlenségem stb. erõsebb, mint gondoltam. Hogy a döntéstérthetõvé tegyem, vissza kell néznem, és felismernem, hogy érzelmeim és hajlama-im nem egészen olyanok voltak, mint gondoltam.

A hangsúlyt az affektusokra helyezem itt: ha úgy érezzük, hogy az adotthelyzetben nem megfelelõen jártunk el, s ez az érzés elég intenzív, akkor újra-rajzoljuk önképünket – ami megtörténhet anélkül is, hogy ezt egyéb megfonto-lások miatt nyilvánosan bevallanánk. De vegyük észre, hogy az is értelmezéskérdése, hogy tulajdonképpen mit is csináltunk az adott helyzetben, s csak ér-zéseink és értelmezéseink kérdése, hogy önképünk revízióra szorul-e – nempedig viselkedésünkre és a szituációra vonatkozó tényeké. És ugyanez a séma,ha mások viselkedését értelmezzük.

VI.3. Megértés

Vegyük most kicsit közelebbrõl szemügyre, hogy mit jelent ezeket a története-ket, s rajtuk keresztül bizonyos ágenseket megérteni. A népi pszichológia elõ-ször is azáltal teszi a megértést lehetõvé, hogy jól ismert fogalmak segítségévelértelmezi, megszokott fogalmisággal ábrázolja azt, s ezáltal a korábban hasonlómódon értelmezett jelenségekhez köti. E fogalmak használatát az értelmezõkközössége által ismert konvenciók rögzítik, s a hozzájuk való alkalmazkodáskövetkezménye, hogy értelmezésünk ismerõs színben tünteti fel az értelmezettviselkedést. A népi pszichológia fogalomkészletét, a fogalmak használatát, aparadigmatikus narratív struktúrákat a nyelvtanulás során sajátítjuk el. Úgy szo-cializálódunk, hogy bizonyos ágensekre természetes módon alkalmazzuk ezeketa fogalmakat, csakúgy, ahogyan más diskurzusok fogalmait is természetes mó-don alkalmazzuk a világ azon régiójában, amelyben illetékesnek tekintjük õket.A népi pszichológia illetékességi körébe azok az ágensek tartoznak, amelyekreszemélyként tekintünk, s természetes módon értelmezzük ilyen fogalmak segít-ségével azokat a szituációkat, melyeknek személyek a részt vevõi.

E történetek segítségével lehetõvé válik, hogy az ágenseket és viselkedésü-ket szinoptikusan szemléljük, hogy általuk egységként értsük meg az értelme-zett ágensek viselkedését, amely enélkül töredezettnek látszana. Ezek teremtikmeg azt az egységet, amely – ahogyan például a Doris (2002, 3. fejezet) és aVelleman (2000) által idézett szociálpszichológiai kísérletekbõl is látszik – azoksági hatások eredõjeként leírt viselkedésben nincs jelen valójában. Értelme-


zéseink olyan rendbe foglalják a viselkedés egyes darabjait, amely tágabbösszefüggésben mutatja meg jelentõségüket. Az így érthetõvé tett viselkedés-rõl adott értelmezés sikeressége részben attól függ, hogy mennyire sikerülegységként megragadhatóvá tennie az ágens jellemének, mentális állapotai-nak, viselkedésének és a szituációnak az összefüggéseit.

Ekként szemlélve úgy nyernek értelmet az ágensek viselkedésének egyesszegmentumai, mint amelyek ezen összefüggéseknek köszönhetõen valami-lyen teleologikus szignifikanciával rendelkeznek. Ezt a szignifikanciát azok apontok adják meg, amelyek felé a történeteink konkludálnak: lehet ez az ágensjellemrajza, jövõbeni értelmezések körvonalai, az adott szituáció lehetségesjövõbeli jelentõsége stb. Olyan virtuális konklúziók ezek, amelyeket története-ink sugallnak, de nem tesznek sem szükségszerûekké, sem egyértelmûekké,amelyek többféleképpen levonhatók, revideálhatók, és markánsan szubjektívvonásokat mutatnak, ezért sokfélék és egymással összeegyeztethetetlenek le-hetnek. Ilyenformán az a pont, amely felé a történetek konkludálnak, illékony,s mindvégig virtuális maradhat. Ez pszichológiai narratíváink olyan vonása,amely az oksági magyarázatokból hiányzik: okok és okozatok végtelen sorbankövethetik egymást anélkül, hogy konkludálnának (lásd Velleman 2003, 10sk.), az oksági leírás nem képes ezt a teleologikus szignifikanciát kölcsönözniaz eseményeknek. Pszichológiai értelmezéseink viszont ilyen keretben teszikérthetõvé a viselkedést az ágensek céljaira figyelemmel és azzal az elkötele-zettséggel, hogy az értelmezett ágensben és viselkedésében nagyfokú kohe-renciát mutassanak fel. E háttér elõtt tárható fel az ágens viselkedésének ér-telme és racionalitása, az a keret, amelyben életünket és mások életétértelmesnek tudjuk tekinteni. S noha ezek a történetek olykor csak részben fo-galmazódnak meg, töredékességük nem feltétlenül megy a megértés rovására,mivel a történetek lehetséges konklúziói virtuálisan jelen lehetnek anélkül is,hogy bármelyik is explicite megfogalmazódna.

Ez a sajátosság megmagyarázható a pszichológiai kijelentések pragmatikájá-ra, s az implikatúra (nem grice-i) fogalmára támaszkodva: azok a kijelentések,amelyek önmagukban véve nem informatívak vagy relevánsak, teleologikusszignifikanciával töltõdhetnek fel az adott kijelentés narratív implikációinakfelismerése révén. A töredékes értelmezések a pszichológiai értelmezés elõbbipontban tárgyalt elfogultságai és fogalmi viszonyait rögzítõ konvenciói révénvirtuális konklúziókat implikálnak. Ezek az implikációk akár több irányba ismutathatnak, s hogy ezek közül melyiket kapcsoljuk az elénk terjesztett töre-dékes értelmezéshez, az attól függ, hogy milyen affektusok kifejezõdésekéntértjük meg azt. Erre támaszkodva jelölik ki ezek az implikációk a töredékes ér-telmezés helyét az ágens vagy a szituáció átfogóbb értelmezésében, amelynekelfogadását saját vonatkozó affektusaink motiválják.

VI.3. MEGÉRTÉS 137

Fentebb (V.6.) úgy érveltem, hogy a népi pszichológia illetékességi köréthelyénvalóbb „szûken” meghúzni: úgy, hogy abba ne tartozzon bele a társasinterakció mindennapi gyakorlata. Ezzel van összhangban szociálpszicholó-gusok azon megfigyelése (pl. Ajzen 1988, 58), hogy érdeklõdésünk ritkán vo-natkozik egyedi viselkedések magyarázatára, és ez nem is meglepõ. A társasvilág eseményei jellemzõen megszokott beidegzõdéseket és sablonokat követ-nek, ezek értelmezésére és megértésére nincs szükségünk. Ez azt jelenti, hogya népi pszichológiai gyakorlat nem azokból az egyedi viselkedésmagyarázatok-ból és -elõrejelzésekbõl építkezik, amelyekre a filozófiai érdeklõdés hagyomá-nyosan összpontosul. A kortárs viták jellemzõen a motiváció hume-inak tekin-tett képébõl indulnak ki, melyben a cselekvésmagyarázat alapesetének egyhit-vágy pár tulajdonítása számít. Ennek hátterében vélhetõleg az a megfontoláshúzódik, hogy pszichológiai gyakorlatunk ezekbõl az „alapesetekbõl” megért-hetõ. A mindennapokban azonban inkább vagyunk kíváncsiak a személyiség át-fogó képére, jellemrajzokra, melyek mintázatokat tárnak fel az ágensek viselke-désében, illetve problematikusnak érzett viselkedések és ágensek értelmezésére.Pszichológiai gyakorlatunk megértéséhez tehát alapesetként nem egyszerûhit-vágy párok tulajdonításából, hanem jóval komplexebb pszichológiainarratívákból kell kiindulni (lásd Hutto 2007 és V.6.).

Amennyiben a hermeneutika feladata az „ismerõsség és az idegenszerûségpolaritásán alapul” (Gadamer, 1984, 211), úgy találó azt mondani, hogy a népipszichológia a társas interakció gyakorlati hermeneutikájának eszköze: esz-köz arra, hogy megnyugtató történetekkel tegyük érthetõvé magunkat és a tár-sas világot. Koherens pszichológiai történeteink ezért már önmagukban is ér-tékesek: lehetõvé teszik, hogy békében éljünk másokkal és önmagunkkal.Ebben az értelemben pszichológiai gyakorlatunk narratív gyakorlat, s a pszi-chológiai megértés alapegységei nem egyedi viselkedésdarabok magyarázataiés elõrejelzései, hanem komplexebb narratív elemek. A szokványos gyakorlat-ba nem illeszkedõ és ezért értelmezést igénylõ viselkedési epizódokat jellem-zõen komplex történetek keretében értelmezzük. Ilyen értelmezésre ott vanszükség, ahol „homályosnak” érezzük az adott szituációt, vagy feszültséget ér-zünk, s értelmezésünk funkciója az, hogy ezt a „homályosságot” eloszlassa.Arra van tehát szükség, hogy narratívánk a helyzet affektív feloldását kínálja:4

a „homályosság” kellemetlen érzését felváltsa az „ismerõsség” otthonos érzé-


4 Hasonló „feloldásra” gondolok itt, mint Velleman (2003, 13 skk.), aki a narratívák kap-csán „érzelmi feloldásról” beszél, ugyanakkor hajlok arra, hogy egyetértsek Goldie (2000, pl.13 sk., 103) álláspontjával, hogy az érzelmeknek narratív struktúrájuk van, ami az affektu-sokra önmagukban nem jellemzõ (noha az affektusok elválaszthatatlanul hozzátartoznak azérzelmekhez). Ebben az értelemben itt inkább van szó érzésekrõl, mint érzelmekrõl.

sével. Ezek az affektusok alakítják ki a megértés igényét, és ezzel motiváljákpszichológiai értelmezéseinket – jellemzõen azokban az esetekben, amikor ki-zökkenünk a szokásos kerékvágásból, amikor a szocializáció és személyes ér-telmezéstörténetünk révén konfigurált affektív érzékenységünk valamikéntsérül.

Ebben a vonatkozásban a pszichológiai megértés értéke az, hogy biztosítja akollektív pszichoterápia lehetõségét. Habermas (1971, 262 skk.) a pszichoana-lízis folyamatát páciens és pszichológus kooperatív erõfeszítésének tekinti,amely egy olyan narratíva kidolgozására irányul, melynek sikeressége nemempirikus adekvátságától, hanem terapeutikus hatékonyságától függ. A pszi-choanalízis alapvetõen a népi pszichológia fogalomkészletére, annak bizonyoskiegészítésére és kreatív alkalmazására épít. S ugyanerre van szükségünk ahétköznapi pszichológiánkban is, hogy a társas interakcióban keletkezõ fe-szültségeket kezelni tudjuk. Az egyes pszichológiai történetek sikerességenem azon múlik, hogy adekvátan reprezentálják-e a viselkedés mozgatórugóit,hanem azon, hogy sikeresen oldják-e fel az ilyen helyzeteket. Értelmezéseinkértelmezõi szempontból akkor sikeresek, ha számunkra a fenti értelemben ért-hetõvé teszik a társas világot: ha általuk otthonosan érezzük benne magunkat.Amikor értelmezéseinket másoknak elfogadásra ajánljuk, akkor affektusokkommunikációja zajlik: affektusokat fejezünk ki és ismerünk fel. Ez a folya-mat akkor sikeres, ha a hallgatóval sikerül megértetnünk, hogy miként érzünkaz adott szituációval, ágenssel stb. kapcsolatban. S az értelmezés kommunika-tív szempontból akkor sikeres, ha azt a hallgató is elfogadja, ha értelmezésünkhatására hasonlóképpen érez az értelmezés tárgyával kapcsolatban. Az értel-mezésekkel kapcsolatos nézeteltéréseink tehát arra vonatkoznak, hogy mikénthelyénvaló érezni az értelmezés tárgyaival kapcsolatban, s a kommunikációsorán ezek az érzések finomodnak, pszichológiai érzékenységünk csiszolódik.

Az affektusok kommunikációja sérülékeny folyamat: a megértés könnyenlehet tökéletlen és töredékes. Ezért a pszichológiai megértés fokozati kérdés:az értelmezések finomításával mélyíthetõ ugyan, ám természeténél fogva hiá-nyoznak a helyes megértés kritériumai, mert nem világos, hogy mi számíthat-na a releváns értelmezõi affektusok helyes azonosításának. Könnyebb viszontmegítélni, hogy mi számít sikertelen kommunikációnak: azok az esetek, ami-kor pszichológiai érzékenységünk ellenállást fejt ki egy értelmezéssel szem-ben. Ennek számos változata lehetséges (lásd errõl Gendler 2006; Walton2006). Elképzelhetõ, hogy vitatjuk az értelmezõ jogát egy adott történetelembeillesztésére, mert az nem áll összhangban a történetszövés konvencionálisszabályaival, vagy megsérti az elemek általunk elismert összefüggését, ésezért ellehetetleníti a megértést. Az is lehetséges, hogy elismerjük ugyan azadott értelmezés lehetõségét, de nem érezzük plauzibilisnek, s az értelmezõ


így kifejezett affektusait nem látjuk helyénvalónak. Az effajta ellenállás ma-gyarázható az értelmezõi perspektívák különbségére hivatkozva: jellemzõennem fogadunk el olyan értelmezéseket, amelyek radikálisan különbözõnekfestik az interperszonális világot attól, ahogyan mi értjük.

A pszichológiai diskurzusban elérhetõ megértés nem jelent tudást, és nem isjár vele együtt. Egyrészt a megértés transzparens (lásd pl. Zagzebski 2001,246 sk.): miközben tudhatok úgy valamit, hogy nem tudom, hogy tudom (pl.tudásom egy távoli logikai következmény, vagy olyasmi, amit még soha nempróbáltam, de ha megpróbálnám, tudnám), addig nem érthetek valamit anél-kül, hogy érteném, hogy értem. Másrészt a megértés kritériuma belsõleg adott,ellentétben a tudással, amely feltételezi az igazságot: nem tudhatom, hogy arossz idõjárást a boszorkányok átka okozta, mert ez nem igaz – viszont éppen-séggel megérthetem az idõjárási változásokat ilyen terminusokban, ha egyszeraz érdeklõdésemet effajta történetek elégítik ki, mondjuk azért, mert ilyenek-hez vagyok szokva. Hasonló a helyzet a népi pszichológiai értelmezésekkel:igazságuk – és ezért szemantikai leképezõdésük is – indifferens a megértésszempontjából. Éppen ezért a megértés nem tart igényt az igazságra abban az ér-telemben, ahogyan a tudás megköveteli azt: itt egyáltalán nincs szükség az értel-mezést igazzá tevõ tényekre ahhoz, hogy megértésrõl beszélhessünk – pusztán amegértés élményére. Míg azonban a pszichológiai megértés önmagában érték, sezért itt az episztemikus szempont irreleváns, addig az idõjárást boszorkányokténykedése eredményeként érteni meg nem az, mert ez episztemikus szempont-ból joggal minõsíthetõ hibának. Ez egybevág az itt képviselt elkötelezettség-gel, hogy a népi pszichológia nem tényállító diskurzus, és hogy elhibázott el-gondolás episztemikus értéket tulajdonítani neki.

A pszichológiai értelmezés megértésének folyamata ekként foglalható össze(lásd Currie 2007, 29 skk.): a narratíva kifejezi, hogy szerzõje miként érez ér-telmezése tárgyával kapcsolatban. Ezzel olyan affektusokat kommunikál,amelyek orientálnak bennünket az elbeszélt események jelentõségének meg-ítélésében. Az affektusok kommunikációjának lehetõségét a népi pszichológiakonvenciói biztosítják. Az affektusok kifejezése így nem önkényes, hanemparadigmatikus narratív struktúrákba ágyazott. A népi pszichológiai történet-szövés szabályainak elsajátításával megtanuljuk, hogy affektusainkat milyentörténetekkel fejezzük ki, s hogy mások történeteit milyen affektusok kifejezõ-déseként értsük meg. A történetelemek affektív válaszokat feltételeznek: meg-tanuljuk, hogy a gyermekmesék mely szereplõivel szimpatizáljunk, s melyek-kel szemben legyenek ellenérzéseink; hogy a hétköznapi értelmezések melyelemei fejezik ki az értelmezõ pozitív vagy negatív affektusait stb. Ezzel vala-miféle expresszív kódot sajátítunk el, amelyre támaszkodva értelmezéseinketmegalkotjuk, és másokéit megértjük. Ez persze manipulációra is használható:


a narratívák nem szükségképpen fejezik ki az értelmezõ affektusait, szolgál-hatják pusztán a hallgató pszichológiai érzékenységének befolyásolását is. Mi-vel gyakorlati tudásunk van a narratív struktúrák mûködésérõl, így azt is tud-juk, hogyan irányítható általuk mások affektív érzékenysége, s ezt olykortöbb-kevesebb sikerrel próbáljuk is kiaknázni.

Mindez jól illusztrálható számos hétköznapi példán, Géza korábban bemu-tatott esetén, a féltékenységen, önértelmezési problémákon, személyes konf-liktusokon vagy tisztázatlan interperszonális viszonyokon. Kidolgozott il-lusztrációkat persze leginkább az irodalomból meríthetünk: inkább itt – skevésbé a filozófusok egyszerû cselekvésmagyarázatokat felvonultató példái-ban – találkozhatunk a mindennapok társas viszonyainak azzal a komplexitá-sával, amely pszichológiai értelmezéseink tulajdonképpeni közegét jelentik.Itt azonban óvatosan kell eljárni. A drámairodalom jellemzõen alkalmasabbforrása az illusztrációknak, mint a regény, mivel ebben a társas interakcióknakközvetlenül nem értelmezett képét kapjuk. A regényekben jellemzõen nem ér-telmezendõ szituációkkal és viselkedésekkel, hanem kész értelmezésekkel ta-lálkozunk. Jól tetten érhetõ ez például Goldie fentebb idézett példájában a Há-ború és békébõl: Andrej herceget nem szabadon értjük meg, hanem a Tolsztojáltal konfigurált értelmezõi perspektívánkból. Mire ehhez a jelenethez érke-zünk, pszichológiai érzékenységünket az addig elbeszélt történet alapvetõenbefolyásolja. S noha az értelmezõi szabadság bizonyos foka még itt is érvénye-sül, ez korántsem hasonlítható ahhoz a szabadsághoz, amely a drámák szerep-lõinek és szituációinak értelmezésében adatik, itt ugyanis – például a leírások,az explicit jellemrajzok hiánya miatt – a szerzõnek kevésbé van módja az értel-mezõi perspektíva konfigurálására.

Vannak azonban kivételek. David Lodge-nak (1992, 26) alighanem igazavan, amikor Henry Jamest a nézõpont-manipuláció mesterének nevezi, s talánez a magyarázata, hogy alighanem James az angolszász filozófusok kedvencregényírója. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a filozófiai érdeklõdés Jamesiránt döntõen etikai kontextusban (lásd pl. Pippin 2000; Nussbaum 1983; Jo-nes 1983) jelentkezik, s a regények pszichológiai tanulságai ennek alárendelvejutnak csak szóhoz. Vessünk egy pillantást Az aranyserlegre – bár Az egyhölgy arcképe és A galamb szárnyai ugyancsak alkalmas illusztrációk forrásailehetnének.

A regény cselekménye viszonylag egyszerû. Adam Verver, egy roppantgazdag amerikai üzletember lányával, Maggie-vel körutazást tesz Európában,s mûalkotásokat gyûjt tervezett múzeuma számára. Egy amerikai barátjuk,Fanny Assingham révén Maggie megismerkedik egy elszegényedett olasz her-ceggel, Amerigóval, s feleségül megy hozzá. A herceg még az eljegyzés elõttviszonyt folytatott a gyönyörû, ám ugyancsak szegény Charlotte Stanttal, aki-


vel azért szakítottak, mert mindketten vagyontalanok voltak. Noha CharlotteFanny régi barátnõje, s még iskolaéveikbõl ugyancsak barátnõje Maggie-nekis, e korábbi viszonyról egyikük sem tájékoztatja Maggie-t. Az esküvõ utánMaggie arra biztatja apját, nõsüljön meg újra. Így is lesz: elveszi CharlotteStantot. Azonban Maggie és az apja továbbra is majdnem minden idejüketegyütt, s Maggie idõközben megszületett gyermekével töltik, mind közelebbhozva ezzel egymáshoz a herceget és Charlotte-ot, ami végül kettejük viszo-nyának felújításához vezet. Noha Maggie felfedezi ezt, mégsem leplezi leõket, hanem kitartóan azon fáradozik, hogy mindent a felszín alatt tartson. Si-kerrel jár, s végül Adam és Charlotte visszahajóznak Amerikába, Maggie ésAmerigo pedig új életet kezdenek.

A történet nem különösebben fordulatos, és a legkevésbé sem életidegen;kifinomultságát az adja, ahogy James a karakterek viszonyait és a szituációkatábrázolja, s ahogy ezeken keresztül pszichológiájuk rögzítetlenségét érzékel-teti. Lássunk egy példát. A legkézenfekvõbb kérdés – melyen a regénybenFanny töpreng – Charlotte visszatérésének értelmét firtatja Londonba, az eskü-võ színhelyére. Itt nem pusztán arról van szó, hogy rivális értelmezések igazsá-gáról kell dönteni annak fényében, hogy melyiket támogatja több és jobb evi-dencia, hanem arról, hogy az így feltárható értelem egyszerûen hiányzik – mégCharlotte számára is, s még akkor is, ha õ maga úgy gondolja, hogy szándékaimegmagyaráznak mindent. A visszatérés értelme reakciók, várakozások,szándékok, feltételezett helyes viselkedés – vagyis megannyi értelmezés éstörténet, sõt: jövõbeli értelmezés és történet függvénye. Fanny értelmezésénekés viselkedésének inkonzisztenciái visszavezethetõk arra, hogy a helyzettelkapcsolatos ambivalens érzései fényében nem kötelezi el magát egyetlen értel-mezés mellett sem. Ezt a Jamesre oly jellemzõ képletet Robert Pippin (2000,64 sk.) ekként summázza:

Természetesen ha azt mondjuk, hogy James karakterei – úgy tûnik – nem tudják,mit gondolnak, az nem azt jelenti, hogy nincsenek tudatában saját mentális állapo-taiknak. Ez csak annyit mond, hogy annak, amit én magam gondolok saját attitûdje-imrõl vagy másokéról, lehet, de nem feltétlenül van jelentõsége a tekintetben, hogy(végsõ soron) milyen vélekedéseket és hiteket helyénvaló nekem tulajdonítaniezekben a kérdésekben. Lehet, hogy „valójában sosem gondoltam” azokat a véle-kedéseket, amelyekkel rendelkezem, és hogy amirõl magamnak tudatosan azt mon-dom, hogy hiszem, az egyáltalán nem az, amit hiszek. Ez még sugallhatná azt, hogya probléma valamilyen episztemológiai homályosságban áll (van ilyen vélekedés,de valamiként gátolva vagyok abban, hogy elismerjem), hogy letagadom magam-nak, vagy hogy nem tudatos stb. Például azt is mondhatnánk, hogy az, amit valójá-ban hiszek, abban mutatkozik meg, amit teszek, s nem abban, amit mondok vagytudatosan gondolok. De […] James álláspontja az effajta „homályossági” állás-


pontoknál sokkal radikálisabbnak tûnik. Az a kérdés, hogy valójában milyen hiteimvannak, vagy hogy mi volt a valódi motivációm stb. egyáltalán nem olyasmi, ami-rõl elmondható, hogy „adott” – bármilyen kifinomult is episztemológiai belátá-sunk.

A mentális állapotoknak ez a metafizikai homályossága, az igaz értelmezéslehetõségének hiánya, világosan kitûnik a regény egyik kulcsjelenetébõl, anászajándék – az aranyserleg – kiválasztásához vezetõ eseményekbõl. Charlottearra kéri a herceget, hogy segítsen kiválasztani a Maggie-nek szánt nászaján-dékot anélkül, hogy Maggie tudna errõl. Már az sem világos – alkalmasint ma-gának Charlotte-nak sem –, hogy mi a célja ezzel, azon túl, hogy ott legyenvele a herceg, és hogy elhangozzék valami közöttük – valami végtelenül ho-mályos. Mit jelent ez a jelenet? Charlotte akarhatja kompromittálni a herceget;a közös titok révén szorosabbra fûzni a szálakat; a viszony felújítását kezde-ményezni; manipulálni, lelkiismeretét felébreszteni, amiért a pénz miatt készülházasodni; emlékeztetni arra, kit is szeret valójában. De értelmezhetõ úgy is,mint hõsies aktus, amely arra szolgál, hogy kettejük korábbi viszonya ne me-rüljön a feledés homályába, s ezért a viszonynak valamilyen elismerést kellnyernie; vagy akár a múlt lezárásának szimbolikus aktusaként is. És persze ér-telmezhetõ úgy is, hogy az egész jelenetnek vagy legalábbis annak, ami el-hangzik, semmilyen önmagán túlmutató szignifikanciája nincs, pusztán fe-szengõ semmitmondás folyik egy olyan helyzetben, amely akár egy rossz ötleteredményeként is elõállhatott. Hogy melyik értelmezés mellett döntünk, hogymiként értjük meg ezt az eseményt, korábbi és további értelmezéseink függ-vénye, s egyik sem felel meg a többinél jobban a tényeknek. Döntésünk vég-eredményben attól függ, hogy számunkra melyik értelmezés fogja össze szi-noptikusan a szereplõk viselkedését; hogy melyik illeszkedik legjobban aszereplõknek tulajdonított célokhoz; hogy melyiket érezzük a leginkább talá-lónak a szereplõk és helyzetek által kiváltott affektív reakcióink fényében;hogy melyik értelmezés révén érezzük, hogy értjük a szereplõket és a szituáci-ókat; hogy melyik felel meg leginkább annak a jelentõségnek, amelyet az ese-ménynek a történések láncolatában tulajdonítunk annak fényében, ahogyanazt átfogóan értjük stb. Hogy a lehetséges értelmezések közül melyiket vá-lasztjuk, az a releváns affektusainkról árulkodik – csakúgy, mint azoknak ahétköznapi helyzeteknek az értelmezése, amelyekben hasonló szükség mutat-kozik a pszichológiai megértésre.

Ahhoz azonban, hogy belássuk a pszichológiai megértés határozatlanságátés a különbözõ lehetõségek összeegyeztethetetlenségét nem kell feltétlenül ajames-i pszichológia mélységeihez fordulni, fordulhatunk Verdihez is. Morton(1980, 47 skk.) Aida viselkedésének lehetséges értelmezését öt különbözõ stí-


lusban mutatja be, melyek némelyike jól megfér, mások azonban inkompati-bilisek egymással. Így például Aida viselkedése megérthetõ „romantikus”stílusban, vágyakra és személyiségjegyekre hivatkozva; „racionális” stílus-ban, propozicionális attitûdök kalkulációjára alapozva; „társas” stílusban, em-beri viszonyokra és az ágensek terveinek illeszkedési és ütközési pontjaira hi-vatkozva; „szimbolikus” stílusban, arra a szimbolikus töltetre hivatkozva,mellyel az ágensek a helyzetet értelmezik; „primitív” stílusban, az elérendõ cé-lokra és a belsõ folyamatokra mint cselekvésekre hivatkozva. Mindegyik stí-lus általánosan használható az ágensek viselkedésének megértésére, de mind-egyik máshova helyezi a hangsúlyt, máshol látja, hogy mit kell megvilágítaniaz ágens viselkedésében, hogy mi szorul egyáltalán értelmezésre. Az inkom-patibilitás az értelmezésben használt kategóriák különbségébõl fakad. Példáula „szimbolikus” és a primitív értelmezés összeegyeztethetetlenségét Mortonabban látja, hogy a mentális állapotok radikálisan különbözõ képét festik; míga „romantikus” és a „racionális” értelmezés a jellemvonások szerepét láttatjakülönbözõnek a megértésben. Ezek a konfliktusok jól magyarázhatók az eddi-giek fényében, a megértéshez választott fogalmak eltérõ kapcsolódásai révén.A kezdeti értelmezéshez választott fogalmak – mindaddig, amíg ezt az értel-mezést fenntartjuk – kijelölik, hogy az értelmezés elmélyítése vagy bõvítésesorán milyen további fogalmakhoz és hogyan fordulhatunk. Ami azonban kö-zös bennük, hogy – Morton szavaival – kijelölik a társas szituációk ábrázolásá-nak „morális univerzumát” (v.ö. VII.6.).

VI.4. Értékelés

A morális értékelés lehetõsége azon alapul, hogy képesek vagyunk egymáspszichológiai megértésére. Hume (1976, 650 sk.) találóan mutat rá:

Nyilvánvaló, hogy a cselekedeteknek mindig csak a kiváltó indítékaira vagyunk te-kintettel, amikor dicsérünk valakit miattuk, s magukat a cselekedeteket csak jelnektekintjük arra nézve, hogy milyen elvek mûködnek az illetõ jellemében és vérmér-sékletében. A külsõ viselkedés nem érdem. A bensõben kell keresnünk az erkölcsiminõségeket. Ezt közvetlenül nem tudjuk megtenni, ezért irányítjuk figyelmünket acselekedetekre mint külsõ jelekre. De a cselekedetet kizárólag csak jelnek tekint-jük, s a helyeslés és a dicséret tárgya mindig a cselekvéseket kiváltó indíték marad.

Csak a népi pszichológia eszköztárával ábrázolhatók az ágensek úgy, mintakiket értékelésre alkalmas motívumok mozgatnak. Ez a lehetõség teljesen hi-ányzik az ágensek fizikai – és általában: tudományos – leírásából. A tudomá-nyos szótár segítségével leírhatjuk ugyan azt az oksági sort, amely egy adott


viselkedéshez vezetett, ez azonban olyan személytelen leírás lesz, amely in-kább úgy ábrázolja az ágenst, mint akivel az adott események történnek, s nemúgy, mint aki tesz valamit. Magyarán: az ágens tudományos leírásával viselke-dése nem ábrázolható az õ cselekvéseként.

Amikor a viselkedést mentális állapotok következményeként ábrázoljuk,akkor valójában nem azokat az oksági erõket reprezentáljuk, melyek eredõje-ként a viselkedés elõáll. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy ekként azágenseket személyként, a pszichológiai megértés és az erkölcsi értékelés ala-nyaiként reprezentáljuk: ilyen reprezentációk fejezik ki a morális értékelésalapját jelentõ affektusokat. Például a személyiségjegyek vagy az indokok azágensek olyan ábrázolásának elemei, amelyekhez motivációs szempontból re-leváns affektusok kapcsolódnak: az adott ágensnek tulajdonított személyiség-jegyek és indokok befolyásolják, hogy miként viselkedünk vele szemben.Pszichológiai történeteink ezért alkalmas eszközei az erkölcsi orientációnak:implicit erkölcsi értékeléseket közvetítenek, s ezzel konfigurálják, beállítjákmorális érzékenységünket. A szocializáció során elsajátított paradigmatikusnarratív struktúrák affektív válaszokat indukálnak, amelyek a történetelemek-kel való ismételt találkozások nyomán rögzülnek. Bizonyos motivációk tulaj-donítása például standard módon negatív, mások pozitív fényben tüntetik felaz értelmezett ágenst vagy viselkedést. Ilyen értelmezéseken keresztül reagá-lunk az értelmezõ affektusaira, és viszonyulunk az értelmezés tárgyához.Részben az értelmezések által közvetített affektusok mozgatnak bennünkettársas interakcióinkban, s normatív etikai diskurzusunk éppenséggel errõl, azinterperszonális viselkedés és a releváns affektusok helyes szabályozásárólszól (lásd pl. Frankfurt 1988, 80).

Pszichológiai értelmezések révén az ágensek viselkedését mint személyekcselekvését reprezentáljuk, s ezzel elismerjük, hogy esetükben jogos a szabad-ság és a felelõsség kategóriáinak alkalmazása – olyan kategóriáké, amelyeket atudományos leírás nem képes kezelni. Az ágensek csak akkor tekinthetõk sza-badnak, ha pszichológiailag értelmezhetõk, enélkül viselkedésüket legfeljebbindetermináltnak tekinthetjük. Attitûdök tulajdonítása nélkül a viselkedés ma-gyarázható ugyan fiziológiai terminusokban adott oksági leírásokkal, ebbõlviszont nem látszik, hogy az illetõ személynek bármilyen hatása lett volna azesemények alakulására, inkább az ellenkezõje: hogy milyen tényezõk determi-nálták az ágens viselkedését. Az oksági leírás így éppenséggel felment a fele-lõsség alól, mivel nem fér össze a személyes döntés mozzanatával, mely a sza-badság következménye és a felelõsség feltétele. A cselekvést illetõen pedig afelelõsség megítélésének kérdése – csakúgy, mint az adott cselekvés mibenlét-ének kérdése – attól függõen dõl el, hogy milyen pszichológiai történetet állí-tunk annak hátterébe. Így például Géza és Charlotte felelõssége a fenti példák-

VI.4. ÉRTÉKELÉS 145

ban attól függõen esik más-más megítélés alá, hogy miként értjük meg aviselkedésük mögött meghúzódó és annak alapjának tekintett pszichológiát.Pszichológiai narratíváink ezért a cselekvés azonosításával párhuzamosan afelelõsség azonosításának eszközei is.

Az indokok és cselekvések pszichológiai diskurzusban megfogalmazott lát-szólagos oksági kapcsolatai (lásd V.2.) teszik viszont lehetõvé, hogy egy sze-mélyt egy adott cselekvés döntési kompetenciával felruházott forrásának te-kinthessünk – éppen mert az oksági kapcsolat látszólagosságát csak némifilozófiai veszõdséggel lehet kimutatni. Ez a látszólagos oksági kapcsolatazonban más természetû, mint a fiziológiai leírás oksági kapcsolatai. A pszi-chológiai diskurzusban a cselekvés olyan „okait” – a motivációkat, jellemvo-násokat stb. – idézzük, amelyek a személy hatókörébe tartoznak, amelyekrehatással van, amelyek felõl dönthet, és amelyekért így felelõs is. Mivel pedigfelelõs a cselekvést kiváltó okokért, ezért felelõs az általuk kiváltott cselekvé-sért is. Ez a látszólagos oksági kapcsolat tehát nemhogy megszüntetné a sze-mély felelõsségét, hanem feltétele annak.

Az erkölcsi értékeléshez ezen túl nincs szükség az ágensek robusztus me-tafizikai értelemben vett szabadságára: viselkedésüket tudtukon kívül kor-mányozhatják természeti törvények, de önmagukról és másokról mondotttörténeteiknek – annak, ahogyan megértik egymást – ekkor is a szabad akaratillúziójára kell támaszkodni, enélkül ugyanis nem lehetséges a viselkedéstautonóm cselekvésként értelmezni. Az akarat, ahogy Daniel Wegner (2002,325 skk.) újabban rámutat, megérthetõ bizonyos testi folyamatok affektív kí-sérõjelenségeként (szomatikus markereként), amely arra emlékeztet bennün-ket, hogy bizonyos események bekövetkezése nekünk tulajdonítható. S haszándékosnak értelmezünk mások által elõidézett eseményeket, akkor való-jában ilyesfajta érzést tulajdonítunk nekik is. Ez lényegi szerepet játszik azerkölcsi felelõsség megítélésében, és ezen keresztül abban, hogy meghatá-rozzuk ki mit érdemel – azaz a jutalmazás és büntetés kontextusában. Ésnemcsak társadalmi értelemben: a lelkiismeret-furdalás jellegzetes példájaa morális önbüntetésnek. A szocializáció során megtanuljuk, hogy mely ér-telmezéseket tekintsük a lelkiismeret-furdalás kifejezõdéseinek, s melyekalkalmasak annak felkeltésére – a lelkiismeret-furdalás kifejezésének pa-radigmatikus narratív struktúráit sajátítjuk el. Ha kellemetlenül érzünk ko-rábbi viselkedésünkkel kapcsolatban, akkor ennek miértjét ezekre támasz-kodva érthetõvé tehetjük önmagunk és mások számára, lelkiismeret-furda-lásként könyvelhetjük el. És megfordítva: mások effajta történetei vagysaját késõbbi önértelmezésünk is lelkiismeret-furdalást kelthetnek ben-nünk. Azonban egy olyan esemény bekövetkeztével kapcsolatban, amelynélnem érezzük, hogy valamiként – ha csak távolról is – hozzájárultunk volna,


nem érezhetünk lelkiismeret-furdalást sem – vagy mások esetében nem hi-báztatjuk vagy dicsérjük az illetõt.

Mivel a cselekvés azonosítása és a felelõsség tulajdonítása párhuzamosantörténik, pszichológiai értelmezés és morális megítélés hasonló tõrõl fakad.Ahogyan Kathleen Wilkes (1998, 155) mondja: egy epizodikusan megélt élet– egy olyan élet, melynek múltja és jelene között nem teremtünk összefüggést,eseményeit nem kapcsoljuk össze a felelõsség fogalmával, nem tekintjük di-cséretesnek vagy elítélendõnek, amelyben az érzelmeknek nincs történetük,hanem csak pillanatnyi érzések stb. – nem lehet morális. Az erkölcsi értékeléslényegi feltétele, hogy „relatíve stabil intencionális rendszereknek tekintsükmagunkat” – hogy pszichológiai történeteink révén ekként ábrázoljuk ma-gunkat. Az a pszichológiai narratíva képezi erkölcsi értékeléseink alapját,amellyel az ágensek viselkedését megértjük, amellyel releváns affektusainkatkifejezzük. Ennek keretében tulajdonítunk ugyanis az ágenseknek mentális ál-lapotokat, motivációkat és szándékokat, amelyek nemcsak érthetõvé teszik,hanem egyúttal erkölcsi minõséggel is felruházzák a viselkedést.

Ezért erkölcsi értékeléseinknek pszichológiai érzékenységünk nem pusztánalapja, hanem részben maga is morális érzékenység. A pszichológiai megér-téshez használt fogalmak többnyire egyúttal értékelõ fogalmak is, vagy leg-alábbis értékelõ implikációik vannak. Értelmezéseinkben hivatkozunk ideá-lokhoz, meggyõzõdésekhez, emberekhez és csoportokhoz fûzõdõ lojalitásra,jellemvonásokra, vágyakra stb., melyek – legalább potenciálisan vagy implici-te – pusztán a fogalomhasználatnak köszönhetõen értékekkel és értékelésekkeltelítik értelmezéseinket. Adam Morton (2003, 43 skk.) nagyon találóan jegyzimeg, hogy amikor cselekvéseket értünk meg, akkor nagy részben nem mentá-lis állapotokra, hanem az õket végrehajtó személyek karakterjegyeire, erényei-re és defektusaira hivatkozunk, melyek ugyancsak nem mentesek morális fel-hangoktól. Ebben a tekintetben tehát mentális állapotok, jellemvonások éserények hasonló kontextusban és funkcióval mûködnek.

Pszichológiai narratíváink lényegileg evaluatív tulajdonságokkal ruházzákfel tárgyukat, melyeket azért tulajdonítunk nekik, mert a világ bizonyos aspek-tusaira – a hozzánk hasonló ágensek hozzájárulására különféle helyzetekhez –érzékenyek vagyunk (lásd Mackie 1977, 31 skk.). Azokban az ágensekben,amelyekhez ilyen tulajdonságok kapcsolhatók, nincs olyan közös vonás,amely ezt a tulajdonságukat megalapozná (ellentétben a valóságos tulajdonsá-gokkal, lásd II.4.). Az a közös bennük, hogy az adott evaluatív tulajdonsággalrendelkeznek, amely az értékelés aktusától független – például tudományos –eszközökkel nem azonosítható. Goldie (2000, 30) a ’veszélyes’ fogalmát hoz-za példának: a dühöngõ bikában, a veszett kutyában, a cukrosbácsiban, a síkosutcában és Lord Byronban nincs semmi közös, ami ezt a tulajdonságukat meg-


alapozná. Az evaluatív fogalmak birtoklásának tehát nem lehet az a feltétele,hogy bizonyos vonásokat felismerjünk az alájuk rendelt dolgokban. Inkábbarról van szó, hogy bizonyos affektív válaszokra támaszkodunk, amikorevaluatív fogalmak alá rendelünk dolgokat. És ez történik pszichológiai értel-mezéseink és erkölcsi értékeléseink során is: affektusainkat rendeljük bizo-nyos fogalmak alá, ezzel strukturáljuk és kommunikálhatóvá tesszük õket(lásd Simmel, V.2.).

Ha elfogadjuk a pszichológiai megértés és az erkölcsi értékelés bensõségeskapcsolatát, akkor érthetõ az is, hogy miért okoz problémát bizonyos körülmé-nyek figyelembevétele az erkölcsi értékelésben, hogy honnan fakad például az„erkölcsi szerencse” problémája. A pszichológiai értelmezéseknek az az elfo-gultsága, hogy a társas szituációkban az ágensek hozzájárulására irányítja a fi-gyelmet ebben a kontextusban különös jelentõségû. Mivel az erkölcsi értéke-lést jórészt pszichológiai értelmezéseink eleve elvégzik, a pszichológiailagnem vagy csak rosszul értelmezhetõ körülmények nehezen helyezhetõk elbennük, és értékeléseinkben kisebb súllyal vesszük õket figyelembe (lásdVI.2). Ebbõl a szempontból könnyen belátható, hogy Bernard Williamsnek(1976, 39) igaza van, amikor azt sugallja, hogy a szerencse fogalma csak akkorintegrálható erkölcsiségünkbe, ha azt alapos revízió alá vesszük. Ez természe-tes következménye pszichológiai értelmezéseink ágensközpontúságának. Ésugyanez a magyarázata annak is, hogy miért jelentik a konzekvencialista eti-kák – melyek a cselekvések erkölcsi értékét következményeiken mérik – a hét-köznapi etikai diskurzus revízióját (Doris 2002, 129): etikai értékelésünk gya-korlata a cselekvések pszichológiai gyökereihez kötõdik inkább, s nem acselekvések eredményeihez. Ez alighanem a legfontosabb törésvonal erkölcsiés jogi gyakorlatunk között.

Az, hogy a népi pszichológia fogalmisága lényegileg értékelõ jellegû, meg-magyarázza a diskurzusnak azt a korábban (IV.3.) tárgyalt jellegzetességét,hogy új pszichológiai terminusok bevezetésével vagy korábbiak kiiktatásávala diskurzus egyéb terminusainak is megváltozik a jelentése. Az evaluatív dis-kurzusok terminusainak definíciója jellemzõen kontrasztív, s a jelentéseketmegadó kontrasztok nem egyszerûen fogalompárok között állnak fenn, hanemszerteágazók. Ahogy Charles Taylor (1977, 19) fogalmaz:

Senkinek nem lehet fogalma arról, hogy mi a bátorság, hacsak nem tudja, mi a gyá-vaság, ahogyan senkinek nem lehet fogalma mondjuk a pirosról valamilyen veleszemben álló színterminus nélkül. Mind a piros, mind a bátorság esetében lényegi,hogy megértsük, mivel állnak szemben. És természetesen az értékelõ terminusok –csakúgy, mint a színterminusok – esetében a kontraszt nemcsak egy másik termi-nussal szemben állhat fenn, hanem számos másikkal is. És így egy értékelõ szótárfinomítása új terminusok bevezetésével valójában megváltoztatja a meglevõ termi-nusok értelmét.


Mivel a pszichológiai terminusok jelentését a kontrasztok hálózata határoz-za meg, ha a kontrasztokban változás áll be, akkor átrajzolódik a fogalmak vi-szonyrendszere, amely jelentésükben konstitutív. Ennek köszönhetõen alakulát például a mentálisról kialakított képünk, a személy fogalma és etikánk is, haúj fogalmakat vezetünk be. Gondoljunk például arra, ahogy a tudatalattira valóhivatkozás átalakítja az autonóm, önálló döntéshozó, mentális tartalmai közöttönmagát jól kiismerõ ágens fogalmát, átértékelõdnek a motiváció, a felelõsségés a vágy fogalmai, s ez nem hagyja érintetlenül azt sem, hogy milyen etikai ér-tékeléseket kapcsolunk az effajta fogalmisággal megértett viselkedésekhez.Az ilyen fogalmi átalakulások ideje akkor jön el, amikor meglevõ fogalmain-kat alkalmatlannak érezzük affektusaink kifejezésére, vagy megfordítva, haújonnan bevezetett fogalmakat alkalmasabbnak érzünk erre a feladatra. Újpszichológiai fogalmaink pedig új antropológiával, új erkölcsiséggel és új tár-sadalomképpel járnak együtt (lásd ehhez Nyíri 1980).

A népi pszichológia terminológiájának kontrasztív vonásai érthetõbbé te-szik, hogy ha leíró elméletek analógiájára próbáljuk szemlélni a népi pszicho-lógiát, akkor miért tûnik úgy, hogy pszichológiai fogalmaink együtt állnakvagy buknak (IV.3.) – mert egy új terminus bevezetésével vagy kiiktatásávalkontrasztok egész hálózata alakul át; ahogy azt is, hogy miért az értelmezésekteremtik meg az értelmezett viselkedés koherenciáját és értelmét (IV.4. és V.2.és 4.) –, mert a viselkedésekbõl természetszerûleg hiányzik az a kontrasztívelem, melynek révén az értelmezések egyáltalán érthetõk. Ez a kontrasztív fo-galmiság magyarázza, hogy cselekvésmagyarázataink miért mindig kontraszt-ív magyarázatok: nem az eseményhez vezetõ oksági sort írják le, hanem arraderítenek fényt, hogy az illetõ miért azt tette, amit tett, s nem valami mást (lásdLewis 1986, 229 skk.). Mert miközben a cselekvést szabadnak tekintjük, éscsak kontrasztív terminusokban tudjuk magyarázni, addig más, indeterminált– ám szabadnak nem tekintett – eseményeket (pl. a rádioaktív bomlást) nem tu-dunk kontrasztíve magyarázni, csak egyszerûen leírni az oksági sort, amely-nek az adott esemény a végeredménye. Ez persze újfent érthetõ, ha tekintetbevesszük pszichológiai értelmezéseink fentebb (VI.2.) hangsúlyozott tulajdon-ságát, hogy nem a szokásos interakció magyarázatára, hanem szokatlan hely-zetek megértéséhez hívjuk õket segítségül.

Népi pszichológiánk értékelõ aspektusa olyan vonás, amelytõl a propozi-cionális attitûdökkel végzett racionális kalkulációra fókuszáló – a filozófiábandomináns, gyakorta hume-inak nevezett (lásd Smith 1987) – cselekvés- és mo-tivációelméletek eltekintenek. Ha azonban elfogadjuk, hogy mindennapi pszi-chológiánk szótáráról nem választhatók le az értékelõ aspektusok, akkor ezmegkérdõjelezi a népi pszichológia közvetlen használhatóságát az effajtadeskriptív elméletekben. Márpedig nem csupán filozófiai elméletek kezelik


ekként a népi pszichológiát, hanem gyakorta a társadalomtudományok is, s ezigen problematikus. Ahogy például Philip Pettit (1995, 229 sk.) rámutat: fe-szültség mutatkozik a népi pszichológia gazdag morális és kvázimorális nyel-vezete és a közgazdasági elméletek fogalmisága között. A közgazdaságtanantropológiája különbözik a népi pszichológia antropológiájától, a közgazda-ságtan másként írja le viselkedésünk motivációit, mint mi magunk. Miközbenpszichológiánk értékelõ nyelvezetében értjük meg magunkat, addig a közgaz-daságtan olyan elméletekkel dolgozik gyakran sikeresen, melyekben a népipszichológiának ez a vonása nem jut szerephez – annál inkább a morális fel-hangoktól mentes racionális kalkuláció. Ez a feszültség azonban csak látszóla-gos. Ezekben a kontextusokban a pszichológiai fogalmak már nem természetesközegükben mûködnek, hanem technikai terminusokká válnak. Így tartalmukmár nem a népi pszichológiai diskurzus, hanem annak a mögöttes elméletnek asajátosságaitól függ, amelybe ezeket a terminusokat átemelik (lásd az I. feje-zetben idézett Cummins-passzust). Ezzel pedig eltûnik a feszültség: egy nemleíró diskurzus fogalmai technikai tartalommal átkerülhetnek leíró diskurzu-sokba – de azt észben kell tartani, hogy tartalmuk ezzel megváltozik.

Pszichológiai történeteink funkciója tehát nem az, hogy tudást közvetítsenekaz ágensek bensõ világáról, hanem hogy közvetítsék, rögzítsék értelmezõi pers-pektívánkat, s ezáltal konfigurálják affektív érzékenységünket. S ugyanez törté-nik, ha narratívánkat elfogadásra terjesztjük elõ: mások affektív érzékenységétbefolyásoljuk, hogy ennek folytán mások is hasonlóképpen érezzenek az adottviselkedést illetõen, hasonlóképpen lássák az illetõ jellemét, hasonlóképpen ítél-jék meg az adott szituációt stb. Affektív érzékenységünk tehát egyszerre alapjaés célja a pszichológiai történeteinknek: erre támaszkodva fogadjuk el vagy ad-juk fel narratíváinkat, s az, ahogyan az elfogadott narratívák az eseményeketszámunkra érthetõvé teszik, alakítja affektív érzékenységünket. Az így konfigu-rált affektív érzékenység – a társas érzék – az alapja annak, ahogyan önma-gunkhoz és másokhoz viszonyulunk. Történeteinknek az a jelentõsége, hogyönképünket és emberi viszonyainkat tükrözik, és affektív érzékenységünkönkeresztül alakítják: azok az érzések, amelyeket a történetek kifejeznek és befo-lyásolnak, egyúttal motiválják is azt, hogy miként tekintünk önmagunkra és mi-ként navigálunk a társas világban, s ezek társiasságunk alapvetõ építõkövei.

VI.5. Koppenhága

A népi pszichológiai gyakorlat itt képviselt értelmezése ideálisan illusztrálha-tó Michael Frayn Koppenhága címû drámájával: az ebben bemutatott szituá-ció pszichológiai értelmezésért kiált. A fõszereplõ viselkedésének értelme (te-


leologikus szignifikanciája) homályos, a részt vevõk számára éppen ezértnyugtalanító, és a helyzet morális megítélése ennek az értelmezésnek a függ-vénye. Frayn (2000, 136) saját olvasatában drámája a „szándék episztemoló-giájáról” szól, arról, hogy

[a]mit az emberek saját motivációikról és szándékaikról mondanak […] mindigkérdéses – épp annyira kérdéses, mint az, amit bárki más mond róluk. Gondolatokés szándékok, még a sajátjaink is – talán a sajátjaink leginkább – változékonyak éseluzívak. Egyetlen gondolat vagy szándék sem állapítható meg pontosan. (Frayn2000, 99)

Ez az illusztráció tendenciózus, mivel a dráma a szerzõ szándékai szerint azitt képviselt állásponthoz valami hasonlót kíván sugallni. Mindazonáltal látha-tó lesz, hogy Frayn némiképp félreérti saját drámájának filozófiai tanulságát,és félreértése abból fakad, hogy implicite elfogadja a népi pszichológiai dis-kurzus tényállító karakterét, s inkább azt vonja kétségbe, hogy a releváns té-nyek kognitíve hozzáférhetõk volnának.

A dráma hátterét Heisenberg és Bohr 1941. szeptemberi koppenhágai talál-kozója adja, melynek – ahogy az késõbbi dokumentumok alapján sejthetõ –mindketten más-más jelentõséget tulajdonítottak, másként értelmezték az ottelhangzottakat, s ennek megfelelõen önmagukat és a másikat is. A drámábanFrayn egy túlvilági beszélgetést visz színre, amely arra hivatott, hogy az el-hangzottak értelmét és jelentõségét rekonstruálva fényt derítsen Heisenbergszándékaira, s ezzel feltárja az erkölcsi értékelés bizonyos kilátásait. Heisenbergkoppenhágai látogatását a szereplõk visszaemlékezõ szellemei inkonkluzívváltozatokban rekonstruálják, ezzel jelezve a történtek értelmezésének megha-tározatlanságát.

Az így feldolgozott anyag elsõ pillantásra nem illeszkedik igazán jól a drá-mai keretekhez: az érthetõséghez szükséges háttérinformáció beillesztése in-kább epikus irányba tolja a mûvet, és gyakorta eltávolítja a szereplõk dialógu-saitól. Kicsit mélyebbre tekintve ugyanakkor világos, hogy itt inkább a drámaiforma a megfelelõ, mivel a regényforma jobban kedvez a pszichológiai (ön)ér-telmezések explicit és részletes ábrázolásának, amelyekkel a szerzõ az olvasóértelmezõi perspektíváját jóval közvetlenebbül konfigurálja, mint azt a drámaiforma engedi. A regény azzal, hogy ilyen értelmezéseket rögzít, kevésbé engedimegnyilvánulni mindennapi pszichológiai értelmezéseink bizonytalanságait.A hétköznapi társas szituációk inkább drámai s kevésbé epikus szituációk: rit-kán mondunk kimunkált belsõ monológokat, ritkán értékelünk másokat vagyönmagunkat oly explicite, ahogy a regények szereplõi, ritkán adunk hasonlóanrészletes leírásokat. Interakcióink és életünk egyszerûen gyorsabb ennél.

VI.5. KOPPENHÁGA 151

Frayn (2000, 98 skk.) olvasatában drámája filozófiai tanulsága az, hogy azemberi viselkedés motivációi tekintetében hasonló indetermináltsággal szem-besülünk, mint a koppenhágai interpretáció szerint a kvantumvilágban. Eztmagam másként látom: a kétféle indetermináltság természetében különbözõ.A koppenhágai értelmezés szerint (lásd pl. Rae 1986, 48 és Hiley 1986, 147) amikrofizikai indetermináltság annak köszönhetõ, hogy a jelenségekbe mérésieszközeinkkel beavatkozunk. Eszközeink itt nemcsak mérik a jelenségeket,hanem hatással is vannak rájuk. Azonban eszközeink nélkül nincs értelme egyizolált mikrofizikai rendszer tulajdonságairól beszélni, mert nélkülük nem tud-hatjuk, hogy ezek micsodák. A határozatlanság tehát a mérési apparátus be-avatkozásának tulajdonítható, abból fakad, hogy mi csak bizonyos módokonvagyunk képesek a jelenségeket megismerni. Ebben az értelemben azindetermináltság episztemikus jellegû: csak ekként tudhatunk meg valamit akvantumjelenségekrõl, így viszont valójában nem róluk tudunk meg valamit,hanem róluk és mérésükrõl együttesen, vagyis a mérési apparátussal kialakultkölcsönhatásukról. A mentális jelenségeknél nem ez a helyzet. Mivel nincse-nek pszichológiai fogalmaktól független mentális jelenségek – lévén itt a je-lenségek is jórészt fogalmi természetûek (V.2.) –, ezért itt nincs is értelme afentihez hasonló különbséget tenni jelenség és apparátus között. Ennek csakakkor volna értelme, ha pszichológiai fogalmaink leíró jellegûek lennének: ek-kor fogalmaink a mérési apparátushoz hasonlóan külsõdlegesek volnának ajelenségekhez képest. Ezért a határozatlanság a pszichológia esetében mástermészetû, metafizikai: abból fakad, hogy az interpretációhoz használatosfogalmak teremtik meg a jelenségeket – mintha a mérési apparátus hozná létrea mikrofizikai jelenségeket. Frayn drámája tehát valójában a szándék metafizi-kájáról s nem episztemológiájáról szól.

A darab kulcskérdése a német atomprogramot vezetõ Heisenberg látogatá-sának motivációja: miért látogatta meg Bohrt a megszállt Dániában? A lehet-séges és egymással összeegyeztethetetlen értelmezések felvillantott spektru-ma igen széles. Vajon Bohr beleegyezését, esetleg segítségét akarta kérni azatombomba kifejlesztéséhez? Vagy inspirációt akart kapni egy ehhez kapcso-lódó probléma megoldásához? Esetleg demonstratív szimpátialátogatást tettBohrnál? Vagy Bohron keresztül üzenni akart a szövetségeseknek, hogy a né-metek ilyen programon dolgoznak? Talán jelezni akarta, hogy õ maga nemfogja kifejleszteni a bombát, s ezért ne tegyék a szövetségesek sem? Esetlegcsak azt próbálta kipuhatolni Bohrnál, hogy folyik-e szövetséges atomprog-ram, hogy ennek fényében késõbb dönthessen saját teendõirõl? Vagy megakarta értetni Bohrral, hogy a német ügy méltányolható, és hogy gyõzni fog?Netán arról akarta meggyõzni, hogy saját érdekében próbáljon jobb kapcsola-tokat kiépíteni a megszálló hatóságokkal? A sor sokáig, többféle kombináció-


ban folytatható volna, miközben ezek a kérdések beágyazódnak olyasfajta bi-zonytalanságok közé, minthogy ténylegesen szabotálta-e Heisenberg a náciatomprogramot, vagy hogy miért nem próbálta meg kiszámítani a bomba elõ-állításához szükséges hasadóanyag kritikus tömegét.

A rendelkezésre álló tények nem döntik el, hogy melyik magyarázat igaz(lásd Frayn 2000, „Postscript” és „Post-postscript”). Dennett-tel szólva: Heisen-berg múlt és jövõbeli viselkedésében többféle mintázatot is felfedezhetünk at-tól függõen, hogy a látogatás milyen értelmezése mellett kötelezõdünk el, denincs módunk arra, hogy ezek között konkluzíve döntsünk, és arra sem, hogyértelmezésünktõl függetlenül fedezzünk fel mintázatokat a viselkedésében.A látogatás értelme világos lesz, ha Heisenberg korábbi vagy késõbbi viselke-désének értelmezését rögzítjük, de ezt is többféleképpen tehetjük, s az értelme-zés ekkor is megkérdõjelezhetõ lesz. A Heisenberg látogatása mögött meghú-zódó szándékról olyan további szándékok – és ezért értelmezések – fényébendönthetünk, amelyeket ugyancsak nem eredeztethetünk tényekbõl. Például aválasz arra a kérdésre, hogy akart-e Heisenberg atombombát készíteni, segít-hetne a látogatás mögötti szándék feltárásában. Csakhogy ezt sem döntik el atények. Egyrészt õ volt a német atomprogram vezetõje, és ebben a minõségé-ben mutatott fel eredményeket. Másrészt sem ezek az eredmények, sem a má-sok beszámolóiból ismert mérsékelt lelkesedése, sem dokumentumok nem te-szik egyértelmûvé, hogy valóban törekedett volna a bomba elõállítására. Demiért nem? Vajon azért, mert lehetetlennek ítélte a bomba elõállítását – azazrosszul mérte fel a lehetõségeket –, vagy egyszerûen nem akart bombát építe-ni? A kérdés a bombához szükséges hasadóanyag kritikus tömegének kiszá-mításán fordul meg. Heisenberg meg sem kísérelte ezt kiszámítani – az aHeisenberg, aki a darabban Bohr szerint mindig mindent kiszámított. Miértnem? Mert – ahogy Heisenberg mondja – nem akart bombát építeni, vagy mertkivitelezhetetlennek ítélte a vállalkozást, vagy mert a feladatot sem látta vilá-gosan? Akármilyen választ adunk is ezekre a kérdésekre, találunk tényeket,amelyek válaszunkat alátámasztják. De a válasz, ismétlem, nem lesz konkluzív,csak lefed egy bizonyos viselkedési mintázatot a számos lehetséges közül, ér-telemmel és értékeléssel tölti fel azt.

De nincsenek olyan potenciális tények sem, amelyekhez ha hozzáférésünknyílna, eldönthetnék a kérdést. Frayn azt sugallja, hogy magának Heisenbergneksem feltétlenül világos, hogy milyen motivációk mozgatják (mint láttuk ezJames szereplõire, és önmagunkra is ugyancsak gyakorta jellemzõ). És perszea fentiekbõl látható is, hogy bármilyen önértelmezést kapnánk is, az korántsemvolna konkluzív. Még ha feltételezzük is, hogy Heisenberg önértelmezéseõszinte, az akkor sem függetleníthetõ attól az önképtõl, amely korábbi önértel-mezéseibõl építkezik, s amely a fentebbi (VI.2.) értelemben lényegi elfogult-


ságokkal terhelt. Hasonlóképpen igaz ez Bohr és felesége, Margarethe értel-mezéseire, akik ugyancsak Heisenbergre vonatkozó korábbi értelmezéseikreés a látogatás értelmére vonatkozó prekoncepcióikra támaszkodnak – ezértnem tudják függetleníteni magukat attól a gondolattól, hogy Heisenberg amaghasadással, illetve annak gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos valami-lyen problémáról akar beszélni. Ezek a találkozást megelõzõ történetek konfi-gurálják Bohrék értelmezõi perspektíváját. Ez a perspektíva pedig a szituációolyan aspektusaira teszi õket érzékennyé, amelyekbõl úgyszólván egyenesenkövetkezik Bohr reakciója, amellyel hirtelen véget vet a beszélgetésnek és abarátságnak is.

Bohr pszichológiai érzékenysége – amelybõl a szituáció némely vonásaiszembetûnõek számára – azoknak az értelmezéseknek a következménye, ame-lyekkel képet alkot Heisenberg személyiségérõl, viselkedésérõl, hozzá és má-sokhoz fûzõdõ viszonyáról s az emberi viszonyokról általában. Nincs tehátolyan perspektíva, amelybõl robusztus értelemben – azaz a releváns tényeknekmegfelelõen – igaz értelmezését lehetne adni Heisenberg viselkedésének.Mindezek miatt nehéz érthetõvé tenni Bohr reakcióját is – alkalmasint nekimagának is. Ezt mutatja az a számos változatban megfogalmazott levél, me-lyet Bohr végül egyetlen változatban sem küldött el Heisenbergnek, s melybenelégedetlenségét fejezi ki azzal, ahogyan Heisenberg egy háború utáni interjú-jában találkozásukat rekonstruálja. Mert bár meglehet, hogy Bohr azért nemküldte el a levelet, mert nem akarta viszonyukat tovább terhelni, ez viszontnem magyarázza a levél sokszoros újrafogalmazását az asztalfiók számára,ami inkább Bohr bizonytalanságára utal a történtek értelmét illetõen.

A szituációt illetõ erkölcsi állásfoglalásunk annak függvényében dõl el,hogy milyen motivációs történetet állítunk Heisenberg viselkedése mögé. Bi-zonyos értelmezésekben viselkedése erkölcsileg pozitívan ítélhetõ meg: pél-dául ha úgy tekintjük, hogy atyai jó barátjának biztonságáért aggódott, vagy haazt akarta elérni, hogy senki se készítse el a bombát. Más értelmezésekben in-kább semlegesen: például ha azt akarta kipuhatolni, hogy folyik-e szövetségesatomprogram, hogy ennek az információnak a fényében késõbb hozza meg adöntést saját szerepérõl. Más értelmezésekben az értékelés problematikus lesz:például ha a német ügy méltányolható voltáról akarta meggyõzni Bohrt, akkorez a továbbiakban egyaránt értelmezhetõ lesz a hazaszeretet és az elvakultságmegnyilvánulásaként is. És persze értelmezhetõ erkölcsi elmarasztalással is:ha úgy tekintjük, hogy Bohr segítségét akarta kérni ahhoz, hogy Hitlert tömeg-pusztító fegyverrel szerelje fel. A választás annak függvénye, hogy mikéntérzünk az egyes rekonstrukciókkal és felvillantott lehetõségekkel kapcsolat-ban, s hogy történelmi háttérismereteinkre támaszkodva miként ítéljük megHeisenberg korántsem egyértelmû szerepvállalását ezekben az években –


mindez kijelöli az erkölcsi értékelés lehetõségeit is. És hasonlóképpen igaz ezBohrra is. Annak függvényében, hogy miként értjük meg Heisenberg viselke-dését, értelmezhetjük Bohrét a türelmetlenség, az erkölcsi felháborodás vagyaz elõítéletek megnyilvánulásaként is.

Hogy a résztvevõk milyen motivációs történetét fogadjuk el, attól függ,hogy miként érzünk Heisenberg és Bohr szereplésével, múltbeli viselkedésé-vel és azzal a nézõponttal kapcsolatban, amelybõl a történelmi és tudomány-történeti fejleményeket értelmezik, hogy melyik elénk tárt alternatívát tartjukmeggyõzõbbnek. Ez pedig annak függvénye, hogy értelmezõi perspektívánk aszituáció és Heisenberg viselkedésének mely aspektusaira tesz bennünket ér-zékennyé, melyeket emeli ki relevánsként, s ezek miként kapcsolhatók összekoherens egésszé. Értelmezõi perspektívánk függ továbbá személyes értelme-zéstörténetünktõl is, tehát egyrészt attól, hogy miként szocializálódtunk, hogymilyen narratív struktúrákat sajátítottunk el, miként tanultuk meg relevánsaffektusainkat kifejezni, másrészt pedig attól, hogy korábban milyen értel-mezéseket fogadtunk el, hogy ezek fényében a személyekrõl milyen általá-nos képünk alakult ki, s hogy a szituációk hasonló vonásait korábban mikéntértelmeztük; s ha Heisenberg személyes ismerõsünk volna, akkor ehhez mégaz is hozzáadódna, hogy korábban milyen történetekkel értelmeztük õt magát.Mindez azt a hátteret jelenti, amely elõtt az ágensek viselkedése nyomán affek-tusok ébrednek bennünk. Történeteink végsõ soron ezeket az affektusokat fe-jezik ki, teszik érthetõvé, s ábrázolják tárgyaikat erkölcsi értékelésre alkalmasszemélyekként.


VII. A népi pszichológia konvenciói

VII.1. Bevezetés

A népi pszichológia: ágenseket személyként megértõ és értékelõ diskurzus.Ezt a szerepét mentális tulajdonságokra hivatkozó narratívák révén tölti be,ezekbõl áll össze a diskurzus maga. E történetek számos jellegzetességét láttukaz imént, forduljunk most a pszichológiai történetszövés szabályainak proble-matikájához. Narratíváink érthetõségének és kommunikálhatóságának feltéte-le, hogy történeteinket szabályokhoz alkalmazkodva szõjük, melyek egyszerrejelentik a kompozíció és a dekódolás szabályait is.

Ezek a szabályok megérthetõk, mint a diskurzus kifejezéseinek haszná-latát rögzítõ konvenciók. A népi pszichológiai diskurzus konvenció alapúrekonstrukciójával szemben azonban rögtön felmerül az aggály, hogy bár-mi legyen is a konvenció fogalmának helyes elemzése, mindenképpen in-tencionális fogalomról van szó, mert a konvenciókat éppen az különböztetimeg az egyszerû szabályszerûségektõl, hogy az ágensek hiteibõl és szándé-kaiból épülnek fel. Ezt az – egyébként többségi – álláspontot képviseli pél-dául Crispin Wright (2002, 213 skk.), aki az elminativizmussal szembeniegyik klasszikus érvet visszhangozva rámutat, hogy amíg a konvenciókatés általuk a nyelvi jelentést nem sikerül intencionalitástól mentesen magya-rázni, addig az eliminativista álláspont, mely a népi pszichológia hamissá-gát hirdeti, inkoherens marad, mivel a hamisság révén elõfeltételezi azigazságfeltételek, a jelentés és általuk az intencionalitás fogalmát – azazmindazt, aminek az elminálásán fáradozik (lásd még Boghossian 1990,167, 174). Hasonlóképpen vélekedik Adam Morton (2001, 603) is, akiKuscht (1999) recenzálva arra mutat rá, hogy ha a népi pszichológiát társa-dalmi intézményként fogjuk fel, akkor elméletünkben feltételezünk olyas-mit, ami maga is magyarázatra szorul. Elvégre – érvel Morton – az intézmé-nyi tények és a konvenciók feltételezik, hogy az ezekben részes ágensek

valamiként már használják a szándék, a szándéktulajdonítás és az ezekenalapuló következtetések fogalmait.

Wright és Morton megjegyzése felhívja a figyelmet arra, hogy a pszicho-lógiai diskurzus itt képviselt értelmezése csak akkor tartható, ha adható akonvenció fogalmának nem mentalisztikus elemzése. Erre akkor is szükségvan, ha értelmesen akarjuk állítani, hogy a népi pszichológia hamis, és akkoris, ha – mint esetünkben – úgy érvelünk, hogy nem tényállító, hanem kon-venciók által szabályozott, fikcionális diskurzusról van szó. Ugyanis ha ta-gadjuk, hogy a népi pszichológia bizonyos tényeket ír le, de elfogadjuk azt atrivialitást, hogy a nyelvi jelentés konvencionális, akkor a konvenciók nemintencionális fogalmakra támaszkodó elemzése nélkül nem lehet számot adnisemmilyen kommunikáció lehetõségérõl – s így arról sem, hogy miként ta-gadható értelmesen a népi pszichológia tényállító jellege, s hogyan állíthatóezenközben, hogy más diskurzusok ugyanakkor tényállítók. Ha az attitûdtu-lajdonítások nem tényeket írnak le, akkor a konvenciók elemzésében sem tá-maszkodhatunk rájuk, ha ez utóbbiakat ugyanakkor tényeknek tekintjük. Azilyesfajta ellenvetések azonban figyelmen kívül hagyják, hogy a konvenció-nak léteznek olyan filozófiai elemzései, melyek nem támaszkodnak pszicho-lógiai fogalmakra.

Ennek a fejezetnek tehát két feladatot kell megoldania: meg kell mutatnia,hogy mentális állapotok feltételezése nélkül miként lehetségesek egyrészttényállító diskurzusok, azaz olyan diskurzusok, amelyekkel szemben legitimelvárás, hogy a világ bizonyos aspektusait leírják (még ha nem is feltétlenüljárnak sikerrel); másrészt fiktív diskurzusok, amelyek esetében nem helyénva-ló ezt elvárni, mert másfajta szerepet töltenek be. Millikan (2006a) korábbanmár hangsúlyosan idézett tanulmánya a publikus nyelvi jelentés lényegi ele-meiként a szemantikai leképezõdési függvényeket (pl. referenciát) és a haszná-latot stabilizáló függvényeket (pl. konvenciót) nevezi meg. Korábban (IV.)úgy érveltem, hogy a szemantikai leképezõdést a népi pszichológia filozófiaielméletei jelenleg nem képesek kielégítõen magyarázni, s részben ez motiváljaa diskurzus tényállító jellegének tagadását, mivel ez feltételezi szemantikai le-képezõdését (II.4.). Ezt a kérdéskört e fejezetben nem célom tárgyalni. Egy-szerûen feltételezem, hogy tényállító diskurzusok esetében valamifajta köz-vetlen referenciaelmélet (pl. Kripke 1981) megfelelõ támogatást nyújt a nemmentalista jelentéselméletnek. A filozófiai teher ezért mind a tényállító, minda fiktív diskurzusok esetében a stabilizáló függvények, azaz a releváns kon-venciók rekonstrukcióján nyugszik. Tehát a feladat: megmutatni az ilyen kon-venciók lehetõségét anélkül, hogy az elemzésben a népi pszichológia fogalmi-ságára támaszkodnék.

VII.1. BEVEZETÉS 157

VII.2. A ’konvenció’ mentalisztikus elemzése

A ’konvenció’ kortárs elemzései David Lewis (1969) elméletében gyökerez-nek. Lewis annak a képnek a kifejtésére vállalkozik, amelyet eredetileg Hume(1976, 3.2.2) sugalmazott. Eszerint társiasságunk alapjait olyan szabályokalkotják, melyekhez kölcsönös érdekeink felismerésén keresztül jutunk.Ezek a szabályok Hume terminológiájában „mesterségesek”, mert nem azemberi természet által adottak, hanem abból fakadnak, hogy egy közösségtagjai vagyunk, s mint ilyenek kölcsönösen belátjuk, hogy bizonyos szabá-lyokat követve mindannyian jobban járunk, mintha ilyen szabályokhoz nemalkalmazkodunk. Explicit megállapodás nem teremtheti ezeket a szabályokat,hiszen az maga is arra a szabályra támaszkodik, hogy a megállapodásban vál-laltakat be kell tartani. Ahhoz, hogy bármiben megállapodhassunk, elõzetesenszükség van arra, hogy létezzenek szabályok, melyek elõírják a megállapodás-ban tett ígéretek betartását. E szabályokhoz annak belátása révén jutunk, hogyvégeredményben mindannyiunknak nagyobb haszna származik ígéreteink ál-talános és következetes betartásából, mint abból, ha pillanatnyi érdekeink sze-rint felrúgjuk õket.

Ez megnyitja a lehetõséget, hogy a nyelvi jelentést érdekek és szándékokfelismerésére alapozva magyarázzuk, valahogy a következõképpen: kölcsö-nös érdekünk fûzõdik ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk, s ehhez kölcsönö-sen hozzáférhetõ eszközökre van szükség. Mivel ezek az eszközök nem állnakrendelkezésünkre természettõl fogva, magunknak kell létrehozni õket. Ezazonban nem történhet explicit megegyezéssel, mert az már nyelvhasználatotfeltételezne. Ezért arra kell hagyatkoznunk, hogy felismerjük e közös érdekün-ket, és viselkedésünket ennek megfelelõen alakítsuk: létrehozzuk azokat a je-leket, amelyek segítségével kommunikálni tudunk.

Hatékony kommunikációra akkor van lehetõség, ha adott kommunikatívszándékhoz szisztematikusan társítunk jeleket – azaz stabilizáljuk szándékés jel viszonyát. Ezt a stabilizáló funkciót töltik be a nyelvi konvenciók. Eb-ben a megközelítésben a konvenciók intencionális és intencionálisan szem-lélt ágensek tevékenységének eredményeként jelennek meg. Az egyeságensek viselkedése a többi ágens viselkedésének függvénye, mivel csakakkor van értelme egy adott jelet használni, ha a többiek is használják. A jel-használat ezért közös érdekek felismerésén és egymás szándékainak elõrejel-zésén – azaz mentális állapotok kalkulációján – alapul. Más szavakkal: akonvenciók kialakulása és fennmaradása az ágensek kölcsönös és helyespszichológiai interpretációján múlik. Ha ezek az interpretációk olyan fikció-nak bizonyulnak, mely nem áll szisztematikus összefüggésben a releváns té-nyekkel, vagy egyszerûen hamis, akkor nem jöhet létre konvenció sem – erre

158 VII. A NÉPI PSZICHOLÓGIA KONVENCIÓI

a belátásra építenek az olyasfajta ellenvetések, amelyeket az imént Wrightraés Mortonra hivatkozva láttunk.

David Lewis konvencióelméletét játékelméleti terminológiára támaszkod-va fejti ki. Lewis kiindulópontját intencionális ágensek közössége jelenti,amelyben azért rögzülhetnek konvenciók, mert az ágensek számos tulajdonsá-gukban osztoznak. Így például mindannyian rendelkeznek preferenciák vala-miféle rangsorával, és arra törekszenek, hogy e sorrend szerint maximalizáljáka várható hasznukat. Ez nem jelenti, hogy az ágensek szükségképpen önzõkvolnának, mert e rangsorban szerepelhetnek altruista preferenciák is. E közös-ség tagjai továbbá racionális ágensek, akik a haszonmaximalizálás érdekébenpreferencia-rangsoruknak megfelelõ, ésszerû döntéseket hoznak, és ezeknekmegfelelõen cselekszenek. Az, hogy a közösség tagjai ilyenek, közös tudás: atagok kölcsönösen tudják egymásról, hogy mindannyian racionálisak. Emel-lett közös induktív mércéik is vannak, amelyek képessé teszik õket arra, hogyismétlõdõ szituációkból azonos következtetésekre jussanak.

Ennek a közösségnek a tagjai gyakorta találkoznak olyan ismétlõdõ interak-ciós helyzetekkel, melyekben az ágensek nem-triviális problémákba ütköz-nek, s a megoldás tekintetében érdekeik egybeesnek, vagyis nem áll fenn ver-senyhelyzet közöttük. Némelyeket e szituációk közül kölcsönös függõségjellemez, vagyis az, hogy egy adott ágens cselekvésének sikeressége mások vi-selkedésétõl függ. Ezekre a szituációkra koordinációs problémákként hivatko-zunk. Ezeknek az ismétlõdõ helyzeteknek – mivel nem triviálisak – több egy-formán jó megoldása lehetséges, és mivel itt az ágensek érdekei egybeesnek, alehetséges megoldások azonos helyet foglalnak el a preferenciák egyéni sor-rendjében. A közös érdekek érvényesítéséhez a kölcsönös függõség miatt a vi-selkedés összehangolására van szükség, s ennek az összhangnak az eléréseminden résztvevõ érdeke. Ha ez az összhang létrejön, koordinációs egyensúlyalakul ki. Mivel a koordinációs egyensúly közös érdek, és mivel az ágensek ra-cionalitása közös tudás, ezért az ágensek azt is kölcsönösen tudják egymásról,hogy mindannyian ismerik az egyes megoldásokhoz rendelt várható haszonértékét. Ezért joggal feltételezhetõ, hogy az ágensek egyöntetûen a koordináci-ós egyensúly elérését és fenntartását fogják szem elõtt tartani. A problémapusztán az, hogy – mivel a helyzet nem triviális voltánál fogva többféle egy-formán jó koordinációs egyensúly is elérhetõ – miként hangoljuk össze azágensek viselkedését úgy, hogy adott szituációban mindannyian ugyanazt amegoldást válasszák a potenciálisan rendelkezésre álló többféle jó megoldásközül.

Ennek biztosítása alapvetõen kétféleképpen lehetséges: vagy explicit meg-egyezés (Lewis 1969, 33 sk.) vagy konvenció révén. E két megoldástípuskövetkezményében azonos, mindkettõ egyformán megfelelõ koordinációs

VII.2. A ’KONVENCIÓ’ MENTALISZTIKUS ELEMZÉSE 159

egyensúlyt eredményezhet. Explicit megegyezés esetén a helyzet világos, azágensek elkötelezik magukat az egyik lehetséges megoldás mellett, amely azelkötelezõdés aktusa által kiemelkedik a többi lehetséges megoldás közül. Haexplicit megegyezés nem lehetséges, akkor egy adott megoldás annak révénemelkedhet ki a többi közül, hogy precedenssé válik (Lewis 1969, 36 sk.). Pre-cedensekké az adott koordinációs probléma sikeres múltbeli megoldásai vál-nak, s ezek ismétlõdése emeli ki az egyik megoldást a többi közül. A prece-densek persze önmagukban többértelmûek lehetnek. Például nem feltétlenülvilágos, hogy egy adott jel az adott helyzetben minek a jele. Az egységes értel-mezést azonban elõsegíti, hogy ágenseink a precedensek értelmezését egysé-ges induktív mércékkel végzik, s ezzel lehetségessé válik a múltbeli sikeres is-métlõdések kivetítése a jövõbe. Így a precedensek az ágensek várakozásainakalakításával követendõ normákká válnak.

Ezzel a háttérrel már könnyen belátható, hogy miként jöhet létre konvencióegy ilyen közösségben. Ha a körvonalazott háttértudás és a precedensek ren-delkezésre állnak, egymásba ágyazódó hitek és várakozások rendszere alakulki, amely az ágensek viselkedését és más ágensek viselkedésére vonatkozó vá-rakozásait irányítja. Egy viselkedési szabályszerûség akkor lesz tehát konven-ció az adott közösségben, ha legfeljebb néhány eset kivételével általánosan tel-jesülnek a következõ feltételek (lásd Lewis 1983, 164. sk.):

1) Mindenki alkalmazkodik hozzá.2) Mindenki hiszi, hogy a többiek alkalmazkodnak hozzá.3) 2) döntõ indokot szolgáltat mindenki számára, hogy maga is alkalmaz-

kodjon hozzá.4) Mindenki preferálja a konvencióhoz való általános alkalmazkodást a

majdnem általános alkalmazkodással szemben.5) A konvenciónak van legalább egy alternatívája, amelyrõl ha igaz 2), ak-

kor igaz 3) és 4) is.6) 1)–5) a közös tudás részét képezik.Illusztrációként lássunk egy gyakran idézett példát (Lewis 1969, 5). Tele-

fonbeszélgetést folytatunk. A vonal váratlanul megszakad. Mindkettõnk érde-ke, hogy a kapcsolat helyreálljon, s egyikünknek sem fûzõdik semmilyen kü-lönleges érdeke ahhoz, hogy ki legyen az, aki visszahívja a másikat. Hamindketten tárcsázunk, a vonal foglalt lesz; ha mindketten a másikra várunk, akapcsolat nem áll helyre. A kapcsolat akkor és csak akkor áll helyre, ha csak azegyikünk hívja a másikat. Cselekvésünk összehangolására van tehát szükség:egyikünknek telefonálnia, a másiknak várnia kell. Eleinte csak arra hagyatkoz-hatunk, hogy a kapcsolat próba szerencse alapon helyreáll. Ha azonban a hely-zet már többször elõállt, akkor hagyatkozhatunk a múltbeli sikeres preceden-sekre. Ha a precedensek révén az a megoldás emelkedik ki, hogy a hívó lesz a


visszahívó is, akkor várakozásaink, preferenciáink és viselkedésünk is ebbe azirányba hajlik, s kialakul a probléma megoldásának konvencionális útja.

Hasonlóképpen alakul ki a nyelv mint konvencionális jelrendszer, amely akommunikáció koordinációs problémájára kínál megoldást. Olykor másoktudtára akarunk adni valamit, vagy meg akarunk tudni valamit. Mindegy, hogyehhez milyen jelrendszert használunk, amennyiben mindannyian ugyanazt ajelrendszert használjuk – ez a kommunikáció sikerének feltétele. Ezért közösérdekünk egy ilyen jelrendszer kialakítása és fenntartása, amely fokozatosanépül fel jeladások sikeres eseteibõl Lewis (1969, 125 skk.). A jeladáskontingenciaterveken alapul, amelyek azt mondják, hogy ha ez és ez a helyzet,akkor adj ilyen és ilyen jelet. A kontingenciatervekhez ugyanakkor komple-menter tervek kapcsolódnak, amelyek azt mondják, hogy ha ilyen és ilyen jeletkaptál, akkor viselkedj így és így. A kommunikáció általános sémája tehát: ajeladó megpróbálja kitalálni, hogy a hallgatóság miként reagálna egy bizonyosjelre – a hallgatóság pedig azt próbálja kitalálni, hogy a dolgok milyen állásamellett jelezne a jeladó úgy, ahogyan jelzett. A koordinációs problémát akontingencia tervek kiválasztása jelenti: amennyiben adott szituációban többkontingencia terv is adekvát a kívánatos válasz szempontjából, akkor a válasz-tás köztük konvenció dolga. Tipikusan ez a helyzet a különbözõ nyelvek eseté-ben, ahol a megfelelõ komplementer tervet aktiválhatja a beszélõk számárabármely kommunikatív nyelv.

Lewis konvencióelmélete tekinthetõ az intenció alapú szemantikák ideáliskiegészítésének (pl. Grice 1989). Az általános kép itt a következõ: a jelentésabban a beszélõi szándékban gyökerezik, hogy bizonyos reakciót váltson ki ahallgatóságból azáltal, hogy a hallgatóság felismeri ezt a beszélõi szándékot.Ha a jelentés a beszélõi szándékban gyökerezik, akkor problémát jelent, hogymiként adjunk számot a kimondás kontextusától, idejétõl és a partikuláris be-szélõi szándékoktól független nyelvi jelentésrõl. S ez az a jelentés, amelyrõlLewis elmélete számot tud adni.

Van azonban két probléma, amelyeket a nyelv konvencionális mûködésé-nek magyarázatában kezelni kell. Az elsõ a nyelvi komplexitás problémája:ahhoz, hogy magyarázni tudjuk az általunk ismert nyelv komplexitását olyanbeszélõi szándékokat kell feltételeznünk, melyek nyelv nélkül nem lehetsé-gesek. Ebben az esetben pedig a jelentés intenciók általi megalapozásakörbenforgáshoz vezet. Ez a következmény úgy kerülhetõ el, ha a szándékokés a jelentések rendszerét rétegzõdve képzeljük el. Elsõ lépésben olyan egy-szerû szándékoktól indulunk, amelyek nyelvet nem használó lényeknek is tu-lajdoníthatók, és ezek segítségével magyarázzuk a legegyszerûbb nyelvi kom-munikációt, például a jeladás legegyszerûbb eseteit. Majd az így kapott nyelvsegítségével tulajdonítható szándékok révén magyarázzuk a komplexitás kö-

VII.2. A ’KONVENCIÓ’ MENTALISZTIKUS ELEMZÉSE 161

vetkezõ szintjét és így tovább.A második probléma, hogy a komplexitás növe-kedésének gátat szab a szintaxis hiánya. A szintaxis nélkül növekvõ komplexi-tás egy ponton túl áttekinthetetlené válik. Hogyan magyarázható a szintaxismegjelenése? A szintaxis problémája ugyancsak rekonstruálható koordinációsproblémaként: a kommunikatív szándékok komplexitásának növekedésévelaz egyes szemantikai egységek viszonyait valamilyen szabályok szerint rögzí-teni kell, hogy a kommunikáció lehetõsége fennmaradjon. Mindegy, hogy eztmilyen szabályok szerint tesszük, csak az számít, hogy mindannyian azonosszabályok szerint tegyük. Ettõl kezdve pedig a szintaxisról is a fentiekhez ha-sonló történet mondható.

VII.3. A mentalisztikus elemzés problémái

Ahogy számos fentebb kurzivált kifejezésbõl nyilvánvaló: a konvenciónakerre az elemzésére nem támaszkodhat sem népi pszichológiával kapcsolatosfikcionalizmus, sem az eliminativizmus. Ez az elemzés teljes egészében a népipszichológia fogalmainak magyarázó erejére épít. Ez az elkötelezettsége olyanerõs, hogy önmagában is fenyegeti plauzibilitását: Lewis túlintellektualizáljaa konvenció kialakulásának folyamatát (lásd Burge 1975 és Grandy 1977). Ezkét forrásból fakad. Egyrészt abból, hogy Lewis-nál a konvenciók intencio-nális ágensek interakciójából, propozicionális attitûdökkel kalkulálva jön-nek létre. Az elmélet szempontjából az ágensek legfontosabb tulajdonságaiintencionális tulajdonságok, legfontosabb képességük, hogy más ágenseketis ekképpen képesek reprezentálni. Az ágensek hitei más ágensek hiteire ésvárakozásaira vonatkoznak, várakozásaik pedig más ágensek viselkedésére.A másik tényezõ az a közös tudás, amelyben az ágensek egyaránt osztoznak.E közös tudásnak legfontosabb összetevõje az, hogy a konvenció szempontjá-ból releváns ágensek racionálisak. Enélkül a mentalisztikus elemzés nem vol-na fenntartható, hisz’ az ágensek hiteinek és várakozásainak ismerete egyaránthaszontalan, ha a racionalitás normáit nem tekintjük megbízható vezérfonal-nak ahhoz, hogy a várható viselkedésre következtessünk belõlük. Márpedig aracionalitás mint robusztus, magyarázó fogalom önmagában is problematikus(lásd V.4).

Ez tehát erõsen mentalista álláspont. Meglehetõsen fejlett mentális életet kí-ván meg azoktól, akik részesei a konvenciónak, beleértve olyan metarepre-zentációs képességeket is, amelyek lehetõvé teszik, hogy a többiek hasonlóanfejlett mentális életérõl legalább a konvenció kialakulásához szükséges mér-tékben igaz képet alkothassanak. Mindez azt jelenti, hogy Lewis elmélete fel-tételezi a népi pszichológia realista értelmezését és az igazsága melletti elköte-


lezettséget is. Meg kell ugyanakkor említeni, hogy felvillanni látszik a kon-venció fogalmának alternatív, nem mentalista elemzésének lehetõsége is, ami-kor Lewis az ágensek várakozásainak tartalmát tárgyalja. Lewis (1969, 64.skk.) itt úgy fogalmaz, hogy az ágensek viselkedésével kapcsolatos várakozá-sok nem feltétlenül in sensu composito általánosak, azaz e várakozásoknaknincs feltétlenül általános tartalmuk. In sensu composito általános várakozásitt a következõ volna: „A közösség minden tagjától azt várom, hogy L nyelvetbeszélje.” Lehetséges és a konvenciók kialakulása szempontjából elégséges,ha a várakozások csak in sensu diviso általánosak, azaz nem a közösség tagjai-ra, hanem a koordinációs probléma eseteire vonatkoznak: a koordinációsprobléma jelentkezésének eseteiben várom azt, hogy mindenki a konvencioná-lis megoldást választja. Itt az ágensektõl mindössze annyit várunk, hogy a ko-ordinációs problémát mint olyat ismerjék fel, és viselkedjenek ennek megfele-lõen. Így az in sensu diviso általános várakozást tekinthetjük viselkedésidiszpozíciónak, amely – mondjuk viselkedési kondicionálás eredményeként –csak a koordinációs probléma eseteivel szembesülve jelentkezik. Ez utal egyolyan elemzés lehetõségére, amely eltávolodik a népi pszichológia realista ér-telmezésének és igazságának feltételezésétõl.

Azonban Lewisnál a partikuláris szituációkban még in sensu diviso általá-nos várakozás esetén is hitek és várakozások rendszere mûködik a háttérben.Kérdés azonban, hogy valóban szükség van-e mentális állapotok komplexrendszerére ahhoz, hogy konvenciókról beszélhessünk. Képzeljünk el példáulegy közösséget, ahol a közösség tagjainak egyáltalán semmiféle mentális álla-pota nincs, ám a külsõ szemlélõ számára viselkedésük mégis komplex szabály-szerûségeket mutat. A komplex viselkedésre egyszerû kondicionálás révéntesznek szert. Viselkedésük része például, hogy bizonyos jól meghatározhatódolgokat a csere általános mértékegységeként kezelnek úgy, hogy ezeket adolgokat mi pénzként írnánk le. Vajon tagadnánk-e, hogy vannak-e a mieink-hez hasonló konvencióik, amelyek a pénzhasználatot kialakították? Vagy aztmondanánk, hogy itt puszta viselkedési szabályszerûségrõl van szó, nem kon-venciókról? Mi magyarázná itt a viselkedési szabályszerûséget, ha nem a kon-venció? Vagy általánosítva: képzeljünk el egy, a mienkkel viselkedési szem-pontból tökéletesen azonos világot, amelybõl azonban hiányoznak az olyanmentális állapotok, mint hitek, várakozások, preferenciák stb. Tagadnánk-e,hogy életüket konvenciók szabályozzák? A válasz mindkét esetben nemleges:mindkét esetben hasonlóan, konvenciók és intézmények fogalmaira támasz-kodva írnánk le, amit tapasztalunk. Úgy tûnik, hogy az intencionális ágensekrevaló hivatkozás nem szükséges eleme a fogalom elemzésének.

A hasonló gondolatkísérleteken túl van egy további indok arra, hogy natu-ralizált – azaz mentalisztikus elemektõl mentes – konvencióelméletet részesít-

VII.3. A MENTALISZTIKUS ELEMZÉS PROBLÉMÁI 163

sünk elõnyben, s ezt az állatvilágban fellelhetõ konvenciók szolgáltatják.Brian Skyrms (1996, 94 skk.) bemutatja, hogy a különféle ragadozók közeled-tére figyelmeztetõ jelek miképpen stabilizálódnak a vervet majmok egy popu-lációjában. Például a leopárd közeledtére figyelmeztetõ riasztás olyan konven-cionális jel, amely értelmezhetõ Lewis konvencióelméletével. A probléma ittkétszintû. Az elsõ szint egy fogolydilemma szituáció: jelezni vagy nem jelez-ni. Itt a jeladás problémája, hogy adjak-e jelet, vagy sem (ellentétben azzal,hogy milyen jelet adjak), nem koordinációs probléma. Minden esetben kifize-tõdõbb nem jelezni, mert így nem hívom fel magamra a figyelmet, és nem koc-káztatom a biztonságomat. A félelem önkéntelen kifejezõdései veszteségesek,ezért az elszigetelt eseteket tekintve érdemes leszokni róluk – ha viszont a ri-asztás általános viselkedéssé válik, akkor haszon származik belõle. Ennek az amagyarázata, hogy itt ismétlõdõ fogolydilemmáról van szó: a jeladás koopera-tív viselkedés, melynek hasznossága attól függ, hogyan viselkednek a többiekhasonló helyzetben, hogy jeladási szituációkban milyen a korreláció a koope-ratív ágensek között – azaz az összes találkozáshoz viszonyítva milyen gyako-ri a kooperatív viselkedés. Itt azért érdemes kooperálni, mert végeredménybenmindenki jobban jár: ha az ágens az esetek egytizedében jeladási helyzetbe ke-rül, s kilenctizedében fogadja a jelet, akkor kilencszer profitál, és csak egyszerkockáztat. Továbbra is igaz, hogy minden egyes esetben kifizetõdõbb nem je-lezni, de ha elég gyakran találkozunk kooperatív ágensekkel, akkor végered-ményben jobban járunk, ha jelzünk, s ezért a kooperatív viselkedés elterjedhet.

A második, számunkra érdekesebb szint a riasztásra szánt jel stabilizálódá-sának problémája, ez koordinációs probléma. Ha riasztunk, akkor mindannyi-unk közös érdeke, hogy a konvencionális jellel tegyük, mert ha véletlenszerûjeleket használunk a riasztás sikerét kockáztatjuk. Hogy milyen jelrõl van szó,közömbös, mindössze arra van szükség, hogy a megfelelõ szituációban aztmindenki riasztásként ismerje fel. Világos, hogy amennyiben egy jel a problé-ma megoldásaként rögzül, akkor a populációban mindenki preferálni fogja,hogy mindenki más is ezt a jelet használja, és az is igaz, hogy mindenki egymásik jelet használna, ha mindenki más is ezt a másik jelet használná. A riasz-tásra szolgáló jel precedens révén stabilizálódik, konvencionálissá válik: akezdeti véletlenszerûen sikeres riasztások precedensként szolgálnak egy bi-zonyos jel használatára. Ezek a precedensek annak a hitnek adnak alapot,hogy mindenki alkalmazkodik a konvencióhoz, és ez a hit azt a várakozástkelti, hogy az ismételten jelentkezõ szituációban mindenki a konvenciónakmegfelelõen fog viselkedni: ki-ki riaszt, ki-ki ennek megfelelõ óvintézkedé-seket tesz.

Mint látható, Lewis modellje kényelmes leírását nyújtja ennek a folyamat-nak, e leírás mégis implauzibilis, mégpedig azért, mert – ahogy a kurzivált ki-


fejezések ismét jelzik – robusztus mentális életet tulajdonít a majmoknak,amely már elsõ pillantásra is valószínûtlenül hangzik: aligha tudjuk másként,mint metaforikusan érteni a majmok preferenciáiról, érdekeirõl, társaik visel-kedésére vonatkozó várakozásaikról, következtetéseirõl, sõt a konvenció ki-alakulásához szükséges racionalitásáról szóló beszédmódot. Még ha tulajdo-níthatunk is bizonyos metareprezentációs képességeket a magasabb rendûemlõsöknek, mindenképpen megalapozatlannak tûnik olyan komplex, több-szörösen egymásra épülõ attitûdrendszerek tulajdonítása, amelyet Lewis mo-dellje itt megkívánna.1 Innen pedig két út kínálkozik: vagy feladjuk, hogy azállatok is képesek konvenciók kialakítására, és másképpen próbáljuk magya-rázni a Skyrmséhez hasonló eseteket, vagy feladjuk azt az igényt, hogy általá-nos konvencióelméletünket népi pszichológiai terminusokban fogalmazzukmeg. Magam ez utóbbi lehetõségre fogok összpontosítani.

VII.4. Naturalizált konvenciók I.

A konvenció mentalisztikus elemzésének egy lehetséges alternatívája az evo-lúciós játékelmélet terminusaiban ad számot a fogalomról. Ez az alternatíva vi-szonylag közel áll Lewis elméletéhez, amennyiben a játékelméleti kereteketmegtartja, de nem a klasszikus játékelmélet terminusaival tölti ki. Skyrms úgy-szólván a klasszikus játékelméleti terminusokban kifejtett elméletet az evolúciósjátékelmélet nyelvére fordítja le. Ezzel a konvenció olyan nem mentalisztikuselemzését adja, amely jól használható a jelentés megalapozásához tényállítódiskurzusokban.

Az evolúciós játékelmélet egyik atyja, John Maynard-Smith (1982, 1, 175)az elmélet hatókörét úgy határozza meg, hogy az a fenotípus szintjén zajlóevolúció azon eseteire vonatkozik, amelyekben egy adott fenotípus „evolúciósrátermettsége” (fitnesze) a populáción belüli elterjedtségének függvénye. Azevolúciós elmélet egyik hagyományos nehézsége, hogy miként határozhatómeg az egyes tulajdonságok hozzájárulása a fitneszhez. Az evolúciós játékel-mélet e nehézség azon speciális esetére kínál választ, amelyben ez a hozzájáru-lás attól függ, hogy mit tesznek a többiek. S bár az evolúciós játékelmélet elsõ-sorban kompetitív szituációkra összpontosít, s azt vizsgálja, hogy ezekbenhogyan jöhet létre kooperáció, ennek ellenére nem igényel jelentõsebb átalakí-tásokat, hogy koordinációs problémák esetében is alkalmazható legyen.

VII.4. NATURALIZÁLT KONVENCIÓK I. 165

1 E metareprezentációs képességek korlátainak empirikus vizsgálatához alapvetõ tanul-mányokat tartalmaznak a következõ gyûjteményes kötetek: Whiten és Byrne (1988),Whiten és Byrne (1997), Sperber (2000).

Az evolúciós játékelmélet alapvetõ fogalmai a racionalitást felváltó popu-lációdinamika, valamint az érdeket felváltó fitnesz. Ez a két szempont vezet aproblémák evolúciósan stabil megoldásához, a konvencióhoz. Lássuk köze-lebbrõl, mit is jelent ez. Egy koordinációs problémával szembesülve a prob-léma megoldásai a fitneszhez való hozzájárulásuk révén válnak el azoktól aviselkedésektõl, melyek az adott helyzetben nem jelentenek megoldást.Azokban a populációkban, amelyekben a koordinációs problémákat hosszú tá-von sikeresen oldják meg, a fitnesz magasabb lesz, mint azokban, amelyekbenezeket nem vagy csak véletlenszerû sikerességgel oldják meg. Így az eltérõ vi-selkedésekhez eltérõ fitnesz kapcsolódik, amely befolyásolja a populációdina-mikát: azok az egyedek fognak elszaporodni, amelyek fitnesz-maximalizálóviselkedést tanúsítanak, mivel a többiek rövidebb ideig élnek, és kevesebbutódot hagynak. Tekintve, hogy a koordinációs problémák megoldása nem ge-netikai úton öröklõdik generációról generációra, valamely viselkedés elterje-désében a tanulás szerepe lesz hangsúlyos: amennyiben a szülõk elsajátítottakegy sikeres megoldást, azt adják tovább utódaiknak is.

Ennek fényében a konvenciók megérthetõk úgy, mint gyakoriságfüggõ po-pulációjátékok megoldásai: olyan játékok megoldásai, melyekben a várhatóhaszon függ a játék gyakoriságától (a sikeres precedensek számától), és attól,hogy mit tesznek a többiek (lásd Maynard-Smith 1982, 55). Az ezekben azesetekben követett stratégia a viselkedési fenotípusba illeszkedik, amely meg-határozza, hogy az adott egyed mit tesz azokban a helyzetekben, amelyekkelszembesül. A konvenciók: ismétlõdõ koordinációs problémák esetén köve-tendõ stratégiák s az ezekbõl származó fitnesz attól függ, hogy e problémákjelentkezése esetén mit tesznek a többiek. Egy stratégiát akkor tekinthe-tünk konvenciónak, ha az a fentieknek megfelelõ szituációkban jelentkezõ,evolúciósan stabil stratégia (Maynard-Smith 1982, 10), azaz igaz rá, hogyamennyiben a populáció minden tagja alkalmazkodik hozzá, akkor természe-tes szelekció révén semmilyen más stratégia sem szoríthatja ki a populációból,mivel ezzel szemben semmilyen más stratégia sem eredményezhet magasabbfitneszt. Persze ez nem jelenti azt, hogy az így értett konvenciónak ne lennénekegyenértékû alternatívái, pusztán annyit, hogy amennyiben a konvenció rög-zült, akkor már nem kifizetõdõ eltérni tõle – ezt mondja ki Lewis definíciójá-nak 2)–4) pontja is. Az egy adott szituációban követendõ, evolúciósan stabilstratégia azáltal válik általánosan követendõ normává, hogy a tõle való eltérésa fitnesz gyengülésével bosszulja meg magát.

A konvenciók evolúciós játékelméleti modellje jóval kevésbé komplex aklasszikus játékelméleti modellnél: a konvenciók itt ismétlõdõ koordinációsproblémákra adott válaszok, melyek megoldási stratégiái tanulás révén örök-lõdnek, és az eltérõ fitnesz révén szelektálódnak. Az azonos értékû megoldá-


sok egyike precedens révén rögzül, és evolúciósan stabil stratégiává válik. Ezaz elmélet nem igényel semmit Lewis pszichológiai apparátusából, mégis ké-pes ellátni ugyanazt a feladatot. Ennek illusztrációjaként a vervet majmok máremlített példája idézhetõ Skyrmstõl (1996, 5. fejezet). Az imént láttuk a leo-párd közeledtére figyelmeztetõ konvencionális jel potenciális Lewis-féle ma-gyarázatát, lássuk most ennek rövid evolúciós játékelméleti fordítását. Annaka majompopulációnak, amelyben létezik a leopárd közeledtére figyelmeztetõkonvencionális jel, az egyedek fitnesze magasabb lesz, mint ott, ahol ilyennem létezik: itt kisebb az esély arra, hogy a ragadozó áldozatául esnek, mintott, ahol a riasztás esetlegesen alkalmazott jelhez kapcsolódik, vagy ahol nincsriasztás. Hogy konkrétan milyen jelrõl van szó, itt is közömbös. A riasztásraszolgáló jel itt is precedens révén stabilizálódik, azaz a kezdeti sikeres pró-ba-szerencse próbálkozások egyike rögzül. De a folyamatnak itt nem kellkalkulatívnak lennie: az ijedtségbõl hallatott hangok is jelként rögzülhetnek,ha kezdetben véletlenszerûen elõnyös viselkedési válaszokat váltanak ki.A próba-szerencse nem azt jelenti, hogy a majmok egy felismert problémáramegoldást keresnek, hanem azt, hogy egy adott helyzetben egy komplex visel-kedés (riasztás-menekülés) véletlenül kifizetõdõnek bizonyul, s ezáltal válikprecedenssé. Világos, ha egy jel a probléma megoldásaként stabilizálódik, ak-kor senkinek sem lesz kifizetõdõ eltérni tõle, hiszen az a fitnesz azonnali csök-kenésével járna: az eltérõ jel nem számítana riasztásnak, és nem váltaná ki amegfelelõ viselkedést. A riasztási stratégia evolúciós stabilitása biztosítja azáltalános konformitást.

Skyrms elmélete használható képét adja annak, hogy miként jönnek létre atényállító diskurzusok szemantikai egységeit stabilizáló konvenciók. Azok ajelek stabilizálódhatnak így, amelyek bizonyos körülmények fennállásáróltájékoztatják a jel fogadóit, s így tartalmuk korrespondencia igazságfeltéte-lekkel megadható: egy jeladás akkor igaz, ha megfelel a körülményeknek.Az ilyen jelekbõl építkezõ diskurzusok egyrészt a körülmények fennállásá-ról szóló beszámolókként, azaz tényállítóként rekonstruálhatók, másrésztazonban menekülésre utasító direktívákként is. Millikan (1995, 167 skk.)ezeket „pushmi-pullyu” reprezentációknak nevezi, amelyek a környezet ál-lapotát annak megfelelõ viselkedésre fordítják le. Ezek a reprezentációkalapvetõbbek, mint a csak deskriptív és csak direktív reprezentációk, s meg-van mindkét aspektusuk – a tisztán deskriptív és tisztán direktív reprezentá-ciók ezekbõl desztillálódnak késõbb. A deskriptív tartalmat igazságfeltéte-lek azonosítják: a leopárd-, a kígyó- és a sólyomriasztás – melyek különjelekként megtalálhatók a Skyrms (1996, 98 skk.) által példaként használtpopulációban – azért különbözõ jelek, mert különbözõk a korrespondenciaigazságfeltételeik.

VII.4. NATURALIZÁLT KONVENCIÓK I. 167

A fogadó szemszögébõl a jelhasználat a világ érzékszervi észlelésénekegyik módja (lásd ehhez Millikan 2004, 113 skk.), amely bõvíti a hozzáfér-hetõ releváns információk körét, ezzel közvetlenül növeli a fitneszt, s ez elõ-segíti a jelhasználó viselkedés stabilizálódását. De ez csak akkor lehetséges,ha a jeladás esetei szisztematikusan kapcsolódnak azokhoz a körülmények-hez, amelyekre utalnak, ha a jeleket csak akkor küldik, ha adott körülményekfennállnak. Az e jelek által megoldott közvetlen, proximális problémák ré-vén oldódik meg a kommunikáció disztális koordinációs problémája – pon-tosabban a kommunikáció egyik fajtájának, a deskriptív, tényállító kommu-nikációnak a problémája. Ez a fajta kommunikáció tehát a korrespondenciaigazságra hegyezõdik ki: a jelek csak akkor maradhatnak használatban, hatöbbnyire igazságok kommunikálására használják õket, különben a jelhasz-nálat gyakorlata összeomlik. Ezért a deskriptív diskurzusok alapvetõ kon-venciója az igazsághûség (Lewis 1975, 167): az adott nyelvben megpróbál-ni, hogy soha ne mondjunk hamisat. Valamennyi hazugságot (manipulatívmegtévesztést) elbír a diskurzus, de megvannak a hazudozók szankcionálá-sának lehetõségei is, amelyek a deskriptív diskurzus fenntartásának feltét-elei (lásd Skyrms 1996, 100 sk.). A megtévesztés lehetõsége aszimmetriku-san függ az igazmondástól: miközben deskriptív diskurzusokban lehetségesteljes konformitás az igazsághûség konvenciójához, nem lehetséges ekonformitás teljes vagy akár csak túlnyomó hiánya a kommunikáció veszé-lyeztetése nélkül.

Azonban nem minden diskurzust orientál az igazsághûség konvenciója –expresszív és fiktív diskurzusainkat például nem. Erkölcsi, esztétikai és pszi-chológiai diskurzusaink kijelentéseinek tartalmáról nem feltétlenül korrespon-dencia igazságfeltételekkel adunk számot. Ezek egyaránt megérthetõk affek-tusainkat kommunikáló diskurzusokként, melyek nem tényekrõl tudósítják ahallgatót, hanem érzékenységét befolyásolják, figyelmét orientálják. Így akommunikáció sikere nem függ az igazságtól – a diskurzust nem az igazságrairányultság szabályozza –, hanem attól, hogy sikerül-e a releváns affektusokatközvetíteni. Az ilyen diskurzusok következetesen és akár mindenki által hasz-nálhatók manipulatív módon – nem létezõ affektusok kifejezésére –, ez a dis-kurzust nem fenyegeti, mert ennek célja a hallgató érzékenységének orientálá-sa, s nem az, hogy általa igazságokat állítsunk. Az ilyen kommunikációhasznossága nem kalkulálható olyan közvetlenül, mint a jeladás esetében. Itthiányzik a jelhez rendelt viselkedési reakció, amely befolyásolja az ágensfitneszét. Ezért az ilyen diskurzusok konvenciói nem magyarázhatók a jeladásproximális problémáinak megoldásán keresztül. Megértésükhöz máshova kellnyúlni.


VII.5. Naturalizált konvenciók II.

Bizonyos kifejezések jelentése nem érthetõ meg a „pushmi-pullyu” jeladásegyedi esetei felõl közelítve. Különösen jellemzõ ez azokra a diskurzusokra,amelyeket nem azok a tények orientálják, amelyekre a diskurzus kijelentéseivonatkozni látszanak. Ezekre a diskurzusokra evolúciós szempontból érdeme-sebb úgy tekinteni, mint a fecsegés (Skyrms 2004, 65 skk.) eseteire, amelyekerõsítik a csoportkohéziót, amennyiben például destabilizálják a fogolydilem-ma szituációkban mindig kifizetõdõ szisztematikus dezertõri stratégiát azzal,hogy elõmozdítják a konvivalitást. Ez a jelenség játékelméletileg megérthetõúgy, hogy a fecsegés afféle titkos kézszorítás, amely a várható kooperatív vi-selkedés felõl biztosítja a partnert: fogolydilemma-helyzetekkel találkozvapotenciálisan növekszik a kooperatív viselkedés aránya, amennyiben fecse-gés elõzi meg – miközben ezek a jelek megtévesztésre is hatékonyan használ-hatók.

De nem szükségszerû a fecsegést ilyen jelként értelmezni. Robin Dunbar(1996) a nyelv talán legfontosabb funkcióját és evolúciós hajtóerejét éppenabban látja, hogy átveszi a kurkászás szerepét, amely az emberpopulációkmérete és a kapcsolatok száma miatt már nem fenntartható eszköze a sze-mélyközi viszonyok ápolásának. Ebben az értelemben a fecsegés szerepenem analóg a jeladással: ahogyan a kurkászás nem lehet igaz vagy hamis,úgy az ilyesfajta nyelvhasználat sem. A népi pszichológia a személyközi vi-szonyok ápolásának legfontosabb eszköze: ez a diskurzus éppen arról szól,hogy milyen fogalmakra támaszkodva szemléljük a társas világ történéseit, shogy e tekintetben konszenzusra jutva másokkal is hasonlóan láttassuk azo-kat. Az effajta diskurzusokban a jelentés nem stabilizálható olyasfajta hasz-nosságra alapozva, amely a jeladás fenti, kvázi érzékszervi eseteiben mûkö-dõképes, mert a kommunikáció sikere itt független az igazságtól, s inkább aszemélyközi viszonyok alakulásán mérhetõ. Ezek a diskurzusok alapvetõennem az igazságra irányulnak.

Millikan (1998) konvencióelmélete alkalmas hátteret kínál az ilyen diskur-zusok nyelvi konvencióinak magyarázatához is, amennyiben konvencióinakstabilitása nem feltételezi, a diskurzus aszimmetrikus függését az igazsághûkommunikáció eseteitõl. Millikan elemzésében a konvenciók két pillérennyugszanak: reprodukált viselkedési mintázatokon, és e mintázatoknak a pre-cedens súlyán nyugvó proliferációján. Egy dolog akkor reprodukált, ha egymegelõzõ dologból származik olyképpen, hogy ha a megelõzõ dolog a repro-dukált vonatkozásokban különbözött volna, akkor a másolat is ennek megfele-lõen különbözõ volna. Az ilyen értelmû reprodukció szükséges feltétele egyviselkedési mintázat konvencionalitásának, ami nem pusztán azt jelenti, hogy

VII.5. NATURALIZÁLT KONVENCIÓK II. 169

a viselkedés illeszkedik valamilyen konvencionális mintához, hanem azt,hogy a viselkedés reprodukció révén jön létre. A reprodukció történhet egy-szerû másolással, de érdekesebb formája a „ellenpár reprodukció” [counterpartreproduction], melyet jól példáz az üdvözléskor szokásos kézrázás esete.A kézrázást nem közvetlen másolással sajátítjuk el, hanem a partnerhez való il-leszkedés folytán, melynek nem kell tudatos folyamatnak lennie. Hasonlókonvenciókra támaszkodik a társastánc is. Párban táncolni csak akkor lehetsé-ges, ha mindkét fél az adott tánc konvencióinak megfelelõen reagál a másik lé-péseire. Ez a fajta reprodukció hatékonyan eredményez stabilitást, mert ebbenaz esetben nehezebb eltávolodni az eredeti mintázattól, mint egyszerû máso-lással, amelybe könnyebben csúszhat hiba, s könnyebben engedhet a pillanat-nyi helyzet torzításainak.

A nyelvi konvenciók funkciója a jelentés stabilizálása, a nyelvi mintázatokbeszélõi használatának és a rájuk adandó hallgatói reakcióknak a szabályozása(Millikan 2005, 53 sk.). A természetes nyelvi mintázatok is ellenpár repro-dukció eredményeként stabilizálódnak – és itt emlékezetünkbe idézhetjük akontingenciatervek és komplementer tervek illeszkedését Lewisnál: amennyi-ben rögzítjük a beszélõ kontribúcióját beszédhelyzethez, úgy már a hallgatókontribúciója nem önkényes és vice versa. Kölcsönösen a másik pozíciójánakellenpárját foglalják el, és ennek megfelelõen reprodukálják a konvencionálisviselkedési mintázatot. Az így kibontakozó képet Millikan (2005, 60) ekkéntfoglalja össze:

A nyelvi konvenciók precedensek sorozatának tekinthetõk. A köznyelv reprodu-kált mintázatok egymásba fonódó hálózata, amely nyelvi tokenekbõl és rájuk adottreakciókból áll. Az emberek hallgatják egymást, majd új kombinációkba rendezvemegismétlik a hallott szavakat, idiómákat, szintaktikai szerkezeteket és hanglejté-seket. A szavak, idiómák, szintaktikai formák, hanglejtések stb. egyik embertõl ke-rülnek a másikhoz, mivel ezek az elemek koordinációs funkciókat látnak el.

Valamely viselkedés reprodukciója önmagában még nem elégséges annakkonvencionalitásához. Arra is szükség van, hogy a reprodukció a precedenssúlyának köszönhetõen történjen, és emiatt proliferálódjon. A precedens lehetoka annak, hogy a konvenció résztvevõi hajlamosak a többiekhez hasonlóanviselkedni. Ez szemben áll azzal az esettel, amikor egy viselkedés nem a prece-densre támaszkodva reprodukálódik, hanem azért, mert valamifajta intrinzikushasznossága van. Valamely viselkedés konvencionalitásának jele, ha az prece-dens nélkül aligha terjedhetett volna el az adott populációban, és ha az illetõ vi-selkedés más viselkedési mintázatokkal is helyettesíthetõ volna. Könnyen be-látható, hogy mivel a konvenciók e két pilléren nyugszanak, így Lewisszal


ellentétben Millikan konvenciói nem szükségképpen koordinációs problémák-ra adott válaszok, noha a nyelvi konvenciók szerinte történetesen azok. A ko-ordinációs konvenciók megjelenésének feltételei a következõk:

1) A populáció tagjainak közös céljuk legyen.2) E cél megvalósítása minden tag részérõl valamilyen viselkedést igényel.3) A viselkedések többféle kombinációja elérheti a kívánt eredményt.4) A viselkedések kivitelezhetõ kombinációi nem határozzák meg, hogy mi

legyen a populáció bármely tagjának kontribúciója a többiek kontribúciójátólfüggetlenül.

A koordináció akkor valósul meg, ha a közös célt elérik, és ez az indokaannak is, hogy az adott koordinációs konvenció proliferálódik. Az ilyenproblémák lehetséges megoldásai közül az fog a populáción belül rögzülni,amelyik a többinél némiképp többször jelentkezik, s ezáltal precedensséválik. A konvenció tehát nem függ az ágensek racionalitásától, pusztán egypopuláció tagjainak azon képességétõl, hogy adaptálódjanak a környeze-tükhöz úgy, hogy megismétlik, ami a múltban mûködött: „A koordinációskonvenciók azért proliferálódnak, mert – a racionalitást félretéve – az em-berek éppúgy tanulnak a tapasztalatból, ahogyan más állatok is.” (Millikan1998, 170)

VII.6. A népi pszichológia konvenciói

Erre a háttérre támaszkodva körvonalazható egy a népi pszichológiával kap-csolatos antirealista álláspont. Egyrészrõl világos, hogy ebben a keretben meg-alapozható az igazság robusztus fogalma, amelyre a tényállító diskurzusokszemantikája épülhet. Eszerint a tényállító kijelentések nyelvi jelentése kétkomponensbõl áll össze. Az elsõ a szemantikai leképezõdés: a vervet majmokleopárdriasztása a diskurzustól független leopárdra utal, s igazságértéke annakfüggvénye, hogy miként állnak a dolgok a világban: jelen van-e leopárd, vagynincs. Ez a szemantikai komponens függvényekkel jól leírható, s a népi pszi-chológia fogalmaira nem támaszkodik. A tényállító kijelentések szemantikájá-nak másik komponense a konvenció, mely az adott szimbólum használatát si-keres precedensek nyomán rögzíti. Ez teszi lehetõvé, hogy a jeleket esetrõlesetre azonos jelentéssel használjuk. A konvenció stabilizálja tehát a jel hasz-nálatát, hogy az esetrõl esetre ugyanazon függvény szerint képezõdjön le a vi-lág dolgaira. Ez a konvenciófogalom is magyarázható a népi pszichológia fo-galmi apparátusa nélkül.

Ebbõl az látszik, hogy a jelentésrõl lehetséges a szemantikainál alapvetõbbterminusokban számot adni. Ahogy Millikan (2005, 80 sk.) fogalmaz:

VII.6. A NÉPI PSZICHOLÓGIA KONVENCIÓI 171

Egy dolog szemantikai nyelvet használni, például azt mondani és megérteni, hogy a„rot” pirosat jelent. De le is lehet írni a szemantikai nyelvhasználatot anélkül, hogyhasználnánk azt. Leírhatók egy nyelvi közösség válaszmintázatai e válaszok nyelviképzésben gyökerezõ eredetével s a nyelv tanítóinak képzésével együtt stb. ame-lyek összetevõi annak, hogy a rot pirosat jelent ebben a közösségben. Megérthetõ,hogy miként mûködik a ’jelent’ rubrika anélkül, hogy használnánk. Megérthetõk aszemantikai értékelés specifikus formái anélkül, hogy részesei lennénk ezeknek avizsgált gyakorlatoknak. Teljesen szokványos, bár nagyon komplikált igazságfel-tételei vannak a „rot” pirosat jelent mondatnak.

Ez jelenti a választ a fejezet elején említett hagyományos kihívásra, misze-rint a népi pszichológia antirealista értelmezéseinek elõször a nyelvi jelentéstkell intencionalitásmentesen magyarázniuk ahhoz, hogy egyáltalán értelme-sek lehessenek.

Azonban ennél többet is nyújt ez a kép: lehetõséget arra, hogy a népi pszi-chológiai kifejezések jelentésérõl azzal a belátással összhangban adjunk szá-mot, hogy a diskurzus nem tényállító. A népi pszichológiai értelmezés – meg-értés és értékelés – gyakorlatából kiküszöbölhetetlen a mentálisra vonatkozóbeszédmód, amely maga is a nyelvhasználat egy formája. Korábban (IV.) úgyérveltem, hogy nem látszik tartható elmélet arra nézvést, hogy a diskurzus ki-jelentéseihez miként rendelhetõk szemantikai leképezõdést leíró függvények– viszont megadhatók olyan stabilizáló funkciók, amelyek a használatukatrögzítik.

Azt javaslom, hogy mivel érdeklõdésünk középpontjában a népi pszicholó-gia funkciója áll, tekintsük ezt egy koordinációs probléma megoldásának. Ez akoordinációs probléma a társas manipuláció problémája – az a probléma,hogy egymást orientálni tudjuk a társas világban. Mindannyiunk érdeke, hogytudassuk másokkal, miként érzünk egyes ágensekkel kapcsolatban, hogy eb-ben a kontextusban motiváljuk mások viselkedését, illetve hogy másoktólilyen motivációkat kapjunk, amellyel finomíthatjuk navigációnkat a társas vi-lágban. Mindannyiunk érdeke, hogy a társas világban szövetségeket alakít-sunk ki, hogy mások perspektíváját befolyásoljuk stb. Itt affektív manipuláció-ról van szó, mely a pszichológiánk által lehetõvé tett megértésen és értékelésenalapul. Elemi érdekünk, hogy a környezõ társas világot s benne önmagunkatismerõs fogalmakkal elhelyezni és ábrázolni tudjuk, hogy az interakció soránkeletkezett feszültségeket fel tudjuk oldani. S ugyancsak világos elõnyei van-nak a csoportkohéziót erõsítõ erkölcsi értékelésnek is.

Mindez csak akkor mûködhet, ha publikus szabályoknak megfelelõen ön-magunkat és egymást értelmezni tudjuk, ha a népi pszichológiai diskurzusnyilvános konvenciókra épül. Ám a végeredmény szempontjából közömbös,hogy milyen konkrét konvenciórendszer segítségével tesszük ezt, mellékes,


hogy pontosan milyen az értelmezésre használt diskurzusunk belsõ szerkezete,fogalmisága, hogy milyen konvenciókból építkezik, mindössze arra van szük-ség, hogy értelmezéseinkben mindannyian alkalmazkodjunk e diskurzus sza-bályaihoz – vagy ha úgy tetszik: hogy ugyanazt a nyelvjátékot játsszuk –, kü-lönben nem érthetjük sem egymást, sem önmagunkat.

A népi pszichológia konvenciói két szinten rekonstruálhatók. A narratívstruktúrákat az affektusokkal összekapcsoló konvenciók ellenpár-reproduk-ciók eredményei, amennyiben reprodukált beszélõ-hallgató mintázatokeredményeként áll elõ: ha rögzítjük a beszélõnek a mintázatban játszott sze-repét, akkor a hallgató szerepe már nem önkényes – és megfordítva. A társasinterakciókban elsajátított narratív struktúrák ellenpárjai a társas világban re-leváns affektusok. Ezek az affektusok szomatikus reakciók a társas világ ese-ményeire, melyeket a beszélõk aszerint tudnak kifejezni, hogy milyen narratívelemeket birtokolnak. Ezeknek a társas szituációkra adott holisztikus, struktu-rálatlan reakcióknak a kifejezése a népi pszichológia fogalmiságán keresztül arészt vevõ ágenseket – a társas világ alapegységeit – személyként reprezentál-ja, s az egyes szituációkban az õ hozzájárulásukra irányítja a figyelmet. A népipszichológiai értelmezés során a beszélõ valójában arról ítél, hogy miként éreza társas szituációval kapcsolatban. A népi pszichológia ezeknek a strukturálat-lan affektusoknak a fogalmi kifejezését s kommunikációját teszi lehetõvé, sezáltal oldja meg az értelmezhetõség problémáját. A népi pszichológia kon-venciói az affektusok sikeres kommunikációjának eseteibõl építkeznek: a be-szélõ hozzájárulása affektusokat ébreszt a hallgatóban. E folyamat sikerességenem az igazságon, hanem a személyközi viszonyok alakulásán – szövetségekformálódásán, mások értelmezõi perspektívájának konfigurálásán – mérhetõ,azon, hogy a hallgató e folyamat eredményeként hogyan viszonyul az értelme-zés tárgyához – egy ágenshez vagy szituációhoz – a továbbiakban. Amennyi-ben az értelmezõ a hallgatóban a további viselkedés alapjául szolgáló affektívreakciókat ébreszt, akkor ez precedenssé válik, és a sikeres eseteknek köszönhe-tõen fokozatosan rögzül, a késõbbiekben a hasonló affektusok kifejezésénekeszközévé, paradigmatikus narratív struktúrává válik. Ezeket a szocializáció so-rán a nyelvhasználat részeként sajátítjuk el, analóg módon azzal, ahogyanmegtanuljuk a fájdalom kifejezésének nem ösztönös lehetõségeit.

Nemcsak a népi pszichológia értelmezhetõ úgy, hogy affektusok konvenci-onális kifejezésére képes – de ez az eszköz mindannyiunk rendelkezésére áll.Lehetséges affektusokat például zenével kifejezni, s ez az analógia talán érthe-tõbbé teszi a népi pszichológia mûködésének ezt az aspektusát. Így példáulMozart áriáiban a g-mollt gyakorta a szenvedés és a fájdalom kifejezésérehasználja, így pl. Donna Anna, Arminda, Konstanze, Ilia, Pamina vagy az Éjkirálynõjének áriáiban. A g-mollnak ez a szerepe teszi lehetõvé, hogy megvi-


tassuk a g-moll hangnem értelmét Belmonte és Konstanze viszonyában (Fo-dor, 2002: 58), vagy azt a kérdést, hogy mennyiben tekinthetõ az Éj királynõ-jének g-moll áriája Tamino megtévesztésének, ha azt a zenekar és az áriadisszonáns súrlódásának hátterével vizsgáljuk (Fodor 2002, 543 sk.). AhogyFodor itt rámutat, „Mozart zenéje minõsítõ-értékelõ-orientáló jelekkel szol-gál” ebben a kontextusban: a súrlódás által sugallt megtévesztés elõlegezi a to-vábbi fejleményeket, melyek fényében az Éj királynõje kevésbé tûnik márszenvedõ anyának, mint inkább gonosznak, s az általa itt szörnyetegnek festettSarastro inkább bölcsnek – a zenei háttér itt tehát tekinthetõ úgy, mint a befo-gadói perspektíva elõzetes konfigurálása.

A g-moll ilyen használata joggal tekinthetõ millikani értelemben konvenci-onálisnak. Egyrészt a konvenció fennállása nem függ attól, hogy hányan vesz-nek részt benne, és mennyi ideig áll fenn. Hume (1976, 666 és 2003, 128) ezérttekinti méltán konvenciónak, ha két ember egy csónakban evezve sikeresenhangolja össze a csapásszámot. Másrészt a szükséges precedenst itt az az elsõeset jelenti, amikor Mozart ezt a hangnemet különösen alkalmasnak találta afájdalom kifejezésére, noha intrinzikus tulajdonságai nem predesztináljákerre, más hangnem is megfelelhetne itt. Ez a sikeres precedens alkalmazható atovábbiakban, és proliferálódhat a további kompozíciókban, ennek köszönhe-tõen a hallgatóság számára felismerhetõvé, paradigmatikus elemmé válhat. Ésezen a ponton ér össze zenei kompozíció és pszichológiai történetszövés.A szocializáció során tanult paradigmatikus narratív struktúrák hasonlókép-pen expresszívek, és visszatérõ módon fejezik ki az értelmezõ affektusait,vonzódásait, averzióit, pozitív és negatív viszonyulásait stb. Az ilyen narra-tív elemek ebben az értelemben rögzülnek, és a pszichológiai történetszövésvisszatérõ motívumaivá, a pszichológiai nyelvhasználat megszokott összete-võivé válnak.

Az így kifejezett affektusok természetesen illékonyak, homályosak, struk-turálatlanok, fogalmilag nehezen megragadhatók. Ezért vagyunk bajban, ami-kor a Mozart által g-mollban kifejezett nõi szenvedés vagy a pszichológiai tör-ténetek által kifejezett affektusok pontos karakterét próbáljuk megragadni.Hadd utaljak itt vissza arra a Simmel (V.2.) és Morton (VI.2.) nyomán nyertbelátásra (VI.2.), hogy értelmezéseinkben egy fogalmilag nehezen megragad-ható komplexitást próbálunk kifejezni a rendelkezésünkre álló fogalmi eszkö-zökkel. Itt kvázi paradox helyzetben vagyunk: olyasmit akarunk fogalmilagmegragadni, ami fogalmilag megragadhatatlan. Éppen ezért értelmezéseink-ben nem az affektusainkról beszélünk (hanem ágensekrõl), értelmezéseinknem ezeket reprezentálják (hanem az ágenseket személyként) – hanem általukegyszerûen kifejezzük affektusainkat. Az affektusok kifejezése ugyanakkormás affektusokat ébreszt, s ezáltal motiválni is képes. Az egyes történetele-


mekhez konvencionálisan kapcsolódó affektusokat pedig a szocializáció soránsorán sajátítjuk el, s releváns érzékenységünk interakcióink során folyamato-san finomodik. A pszichológiai narratívák tehát affektusokat fejeznek ki, s anarratívákat annak fényében fogadjuk el, hogy ezeket az affektusokat helyén-valónak érezzük-e.

A zenei analógia hasznosnak tûnik itt egy további összefüggésében is.Stephen Davies (2001, 173) szerint a kortárs zeneelméletek osztoznak abbanaz elkötelezettségben, hogy a zene expresszív jegyeinek felismerése a hallgatóbizonyos felkészültségét igényli, amely nélkül az expresszív jegyek elsikkad-hatnak vagy félreérthetõk lehetnek. Egyetértés mutatkozik abban is, hogy ezt atudást a hallgató nem kell, hogy képes legyen artikulálni, s elsajátítása nemigényel elméleti vagy technikai elõtanulmányokat. Ez a felkészültség tekinthe-tõ olyan tudásnak, amely bizonyos értelmezõi konvenciók implicit elsajátítá-sából áll, amelyek orientálnak a tekintetben, hogy az értelmezõ milyen affek-tusoknak ad hangot. Hasonló a helyzet a népi pszichológia konvencióval is.Ezek a konvenciók teszik lehetõvé, hogy a népi pszichológia expresszív kód-ként mûködjön, hogy affektusokat fejezzen ki, és azok kommunikációjával ahallgató érzékenységét befolyásolja. Ebben az értelemben a népi pszichológiahasonlóképpen mûködik, mint az erkölcsi vagy esztétikai diskurzus – ha ezek-nek egy alapvetõen expresszivista értelmezését fogadjuk el.

A népi pszichológia konvencióinak másik szintjén a történetelemek viszo-nyait rögzítõ konvenciók állnak. A társas interakciók során tanuljuk meg af-fektusainkat mind kifinomultabban kifejezni úgy, hogy lemásoljuk a másoktólhallott történetelemeket – így gazdagodunk narratív struktúrákkal, mind tisz-tábban látjuk, hogy az egyes értelmezéseknek milyen lehetséges további imp-likációi vannak. Azonban itt sem csak egyszerû másolásról van szó, mert a tör-ténetelemek kontrasztív karaktere (VI.4.) az ellenpár reprodukcióhoz hasonlóstabilitást biztosít: adott értelmezésekhez csak bizonyos további értelmezésekilleszthetõk, a történetelemek nem kombinálhatók újra korlátlanul.

Az értelmezés szabályainak és fogalmi erõforrásainak elsajátítása perszefokozati kérdés: lehetünk többé vagy kevésbé kifinomult értelmezõk attól füg-gõen, hogy milyen történeteket vagyunk képesek komponálni. A népi pszicho-lógia ezért inkább mûvészet, mint elmélet. A narratív struktúrák kontrasztívviszonyainak rögzülésével kialakulnak a diskurzus belsõ összefüggéseit rög-zítõ „pszichológiai törvények”, illetve „racionalitási normák” is, amelyek le-hetõvé teszik, hogy a népi pszichológia komplex diskurzus legyen. Azelméletelmélet szerint (IV.3.) a népi pszichológia „törvényei” a diskurzus ki-fejezéseinek egymás közötti viszonyát írják le. Ezzel egyet is lehet érteni, az-zal a megkötéssel, hogy itt valójában nem empirikus generalizációkról, hanemolyan konvenciókról van szó, amelyek a narratív struktúrák történetbe ágyaz-


hatóságának szabályait adják, úgyszólván a diskurzus – wittgensteini értelem-ben vett – „grammatikáját” rögzítik. Ezek határozzák meg, hogy a népi pszi-chológia fogalmai milyen szerepet töltenek be az értelmezésekben, hogy adottértelmezésbõl milyen további értelmezésekre következtethetünk – magyarán atörténetszövés szabályait adják. A konvencióknak ez a hálózata határozza megkifejezések helyes használatát, de e használattól függetlenül nem léteznek, ha-nem éppen az értelmezés gyakorlatában nyilvánulnak meg. Az értelmezéseksorán követett gyakorlat mutatja meg azokat a szabályokat, amelyekhez a be-szélõnek és a hallgatónak egyaránt tartaniuk kell magukat, ha meg akarják ér-teni egymást. Ha az értelmezõ rögzíti, hogy az értelmezés melyik szabályrend-szerére – melyik népi pszichológiára – támaszkodik, akkor a hallgató szerepenem önkényes. Nem mozoghat az értelmezés másik szabályrendszerében amegértés veszélyeztetése nélkül.

A népi pszichológia szabályai szintaktikai és szemantika aspektusokra egy-aránt érzékenyek. Ezek megértéséhez hasznos lesz a népi pszichológia szótárá-nak Morton-féle (1980, 44 skk.) kategorizációjára támaszkodni. A szintaktikaiszempont megmutatja az egyes pszichológiai kategóriák (a fontosabbak Mortonfelosztásában: hitek, vágyak, attitûdök, tevékenységek, próbálkozások, cselek-vések, karakterjegyek, érzelmek, hangulatok, megfontolás, észlelés, emlékezet)viszonyait, kijelölik az átmenet lehetséges útjait az egyik történetelemtõl a mási-kig. Így például az az attitûd, hogy „szeret korcsolyázni” következtetni engedbennünket arra a tevékenységre, hogy „korcsolyázni jár”, vagy arra a próbálko-zással kombinált cselekvésre, hogy „igyekszik, hogy eljusson korcsolyázni”.A szemantikai szempont megmutatja, hogy az ilyen következtetéseket lehetõvétevõ szabályok különbözõ entitások fölött kvantifikálnak. A fenti esetben példá-ul cselekvéstípusok fölött, míg ha hit-vágy párokból következtetünk cselekvés-re, akkor propozicionális tartalmak fölött. Ezért nehézkes például hit-vágy pá-rokból folyamatos tevékenységekre következtetni (pl. x fagylaltot kíván, és azthiszi, hogy van a hûtõben, ezért a hûtõben szokta keresni): a tevékenységkategó-riából – ellentétben a cselekvéskategóriával – hiányzik a propozicionális tarta-lom. A pszichológiai kategóriákat az határozza meg, hogy miként illeszkednek atörténetszövés konvencióinak hálózatába: a tevékenységre irányuló attitûdöketa tevékenység típusa, a propozicionális attitûdöket a propozicionális tartalomkapcsolja össze. Hogy tehát milyen történetelemeket választunk, megszabja,hogy milyen további elemeket illeszthetünk az értelmezéshez – meghatározzaértelmezésünk stílusát, ahogyan azt Aida ugyancsak Mortontól kölcsönzött pél-dáján korábban (VI.3.) láttuk. Hosszabb történetekben persze lehetséges azegyes kategóriákat kombinálni. Például hit-vágy párokból következtethetünk te-vékenységekre vonatkozó attitûdökre, ezekbõl pedig tevékenységekre vagy te-vékenységekre irányuló próbálkozásokra.


Ezek a konvenciók teszik lehetõvé a pszichológiai történetszövést, hogykomplex narratívákat mondjunk. E konvenciókat illusztrálandó ismét a zeneikompozíció szabályai hívhatók segítségül. A kompozíció konvencióinak –nem szükségképpen explicit – ismeretére támaszkodva ismerhetõk fel az elõ-adás esetleges hibái, különböztethetõk meg a kompozíció szokványos és szo-katlan folytatásai stb. (Davies 2001, 173). Ezekre támaszkodva anitcipálhatóka lehetséges folytatások, amelyek egyike sem szükségszerû: ha egy Bach-fúgátelõször hallgatunk, sokféle folytatását el tudjuk képzelni, fúga bizonyos korlá-tok között sokféleképpen komponálható (lásd ehhez Goldie 2000, 207). Ezpszichológiai történeteinkre is jellemzõ, s hasonlóképpen elõképzettségünkön(szocializációnkon) múlik, hogy milyen történeteket tudunk komponálni, meg-érteni, s milyen folytatásokat vagyunk képesek anticipálni.

Ez megvilágítja azt a korábbi belátást (V.4.), hogy a racionalitás nem a vi-selkedés tulajdonsága, hanem az értelmezéseké – hogy a racionalitás és a pszi-chológiai narratívák koherenciája egy és ugyanaz a dolog. Ha az ágens visel-kedésérõl e konvencióknak megfelelõen koherens pszichológiai történetetmondunk, azzal egyúttal racionálisként ábrázoljuk – de ezt nem tehetjük más-ként, mint a népi pszichológia konvencióihoz alkalmazkodva. Ezért a raciona-litás normái nem a viselkedés, hanem az értelmezés normái. Nem azt mondjákmeg, hogy mit kell tennünk, hanem inkább a sakk szabályaihoz hasonlatosak,melyek azt mutatják meg, hogy mely lépések engedhetõk meg, ha sakkozunk,de azt nem mondják meg, hogy mikor sakkozzunk. Hasonlóképpen: a népipszichológia normái azt mondják meg, hogyan haladjuk, ha az ágenseket sze-mélyként értelmezzük. Ahogyan többnyire a sakk szabályai sem írnak elõsemmilyen konkrét lépést, úgy a pszichológiai értelmezés szabályai is jellem-zõen számos lehetõséget hagynak a történetelemek összerendezésére, nem ír-ják elõ, hogy az értelmezésben merre kell haladnunk: a történetszövés többfé-le, a korábbi történeteinkhez illeszkedõ, ám egymással inkompatibilis módonfolytatható. Az analógia itt azonban kifullad. Ha sakkozunk, a szabályok nemengedik, hogy korábbi lépéseket visszavonjunk, azonban a pszichológiai értel-mezés során lehetséges felülírni korábbi interpretációkat, s azt mondani, hogytévesek voltak. Elismerhetjük korábbi értelmezéseink tarthatatlanságát, s újak-kal helyettesíthetjük õket, ha az újraértelmezés szükségessé válik ahhoz, hogymegteremtsük annak a történetnek a narratív koherenciáját, amelyet aktuálisana legtalálóbbnak érzünk az ágens viselkedésével kapcsolatban.

A népi pszichológia konvenciói mellõl hiányoznak a szemantikai leképezõ-dés függvényei, így a kifejezések jelentésérõl csak a használatukat rögzítõkonvenciók segítségével tudunk számot adni. Mivel leképezõdési függvényekhíján a világ nem lehet segítségünkre a jelentés rögzítésében, ezért a jelentéskönnyebben változhat – ahogy az a népi pszichológia történetében nyomon is


követhetõ. Viszonylag könnyen jelenhetnek meg és proliferálódhatnak az ér-telmezésnek olyan lehetõségei, amelyek alkalmasak arra, hogy az értelmezésproblémájának megoldásához hozzájáruljanak – a társas világ által támasztottszükségletek fényében. A társas világ követelményei jelentik a kereteit annak,hogy az ágensek milyen megértési módjaira van szükség – hogy miként lehetszemélynek lenni. Jól illusztrálja ezt Ian Hacking (1995), amikor azt a folya-matot mutatja be, ahogyan a többszörös személyiség fogalma megjelenik apszichológiai magyarázatokban. Hasonlóképpen, a társas világ igényeire rea-gálva bizonyos narratív elemek ki is kerülhetnek az eszköztárból, amennyibenegy ponton túl nem bizonyulnak sikeres megoldásnak a társas manipulációbanreleváns affektusok kommunikációjának koordinációs problémájára, ha márnem képesek viselkedést motiváló affektusokat ébreszteni. A népi pszicholó-gia folyamatos történeti változását éppen az teszi lehetõvé, hogy nem az embe-ri mentális architektúrát felépítõ természeti fajtákat írja le, hanem az ágensazon szükségleteire reagál, amelyek azért jelentkeznek, mert közösségben él, sazért elégíthetõk ki, mert vannak az így jelentkezõ koordinációs problémákmegoldásához szükséges képességei.


VIII. Mentális fikcionalizmus

VIII.1. Bevezetés

Mielõtt továbblépnénk, hasznos lesz röviden áttekinteni, hogy hova is jutot-tunk eddig. Abból a belátásból indultunk, hogy a népi pszichológia a manifesztkép szerint alapvetõen két kontextusban használatos: egyrészt episztemikuskontextusban, amelyben a viselkedés magyarázatára és elõrejelzésére, más-részt evaluatív kontextusban, amelyben a viselkedés értelmezésére és értéke-lésére használjuk. A manifeszt kép szerint a két kontextus nem függetlenegymástól: a viselkedésmagyarázatok igazsága alapozza meg a viselkedésekhelyes értékelését. Ezt követõen különbséget tettem a mentális realizmus kétfajtája, a népi pszichológiával kapcsolatos realizmus és a mentális entitásokravonatkozó realizmus között. A realizmus elõbbi fajtáját interpretációs elköte-lezettségként fogtam fel, amely a diskurzust úgy értelmezi, hogy az a valóságegy szeletének (esetünkben a mentálisnak) igaz reprezentációját szolgálja.A realizmus utóbbi válfaját puszta ontológiai elkötelezettségként definiáltam,amely a valóságos létezõk listájára felvesz mentális entitásokat ám azok ter-mészetével, mibenlétével kapcsolatosan nem szükségképpen kötelezi el ma-gát. Ez a megkülönböztetés teszi lehetõvé, hogy a népi pszichológia mint dis-kurzus jellegzetességeinek vizsgálatát elválasszuk a mentálisra vonatkozóempirikus vizsgálódások belátásaitól.

Második lépésben azt vizsgáltam, hogy a népi pszichológiai diskurzusmeg tud-e felelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket a realista olvasat állítvele szemben. Az egyik ilyen elvárás, hogy létezzenek olyan entitások, ame-lyeket a népi pszichológiai diskurzus reprezentálhat. Ebben a tekintetbenúgy érveltem, hogy a realizációfizikalizmussal nem egyeztethetõ össze anépi pszichológia által posztulált entitások létezése. Eszerint a világban fel-lelhetõ összes tulajdonságot fizikai tulajdonságok valósítanak meg, de úgyérveltem, hogy a realizáció fogalma segítségével nem tudunk koherensen

számot adni a mentális tulajdonságokról. Ha ezzel az elkötelezettséggelszemléljük, akkor a világ nem olyan, amilyennek lennie kellene ahhoz, hogya népi pszichológia reprezentálhassa. A realista olvasat által támasztott má-sik követelmény, hogy a népi pszichológia képes legyen reprezentálni a világegy szeletét, amelyet aztán mentálisnak tekintünk. Ehhez arra van szükség,hogy a népi pszichológiai diskurzus szemantikailag leképezõdjön a világ bi-zonyos elemeire. Itt úgy érveltem, hogy a népi pszichológia jelenleg forga-lomban levõ elméleteire alapozva ennek a relációnak nem látszik plauzíbilisrekonstrukciója.

Harmadik lépésben azt próbáltam megmutatni, hogy ennek ellenére a népipszichológia értelmezõ és értékelõ használata megalapozható. Úgy érveltem,hogy a népi pszichológia konvenciók gyûjteménye, melyek meghatározzák,hogy milyen pszichológiai történeteket mondhatunk az ágensekrõl. A népipszichológiai konvenciók a pszichológiai történetszövés szabályai. Ezért anépi pszichológia maga nem elmélet, de mégis bizonyos tudásanyag, amelyeta szocializáció során sajátítunk el. Pszichológiai történeteink olyan fikciók,amelyek segítségével képesek vagyunk az ágensek viselkedését érthetõenábrázolni, a társas világban egymást orientálni, s egymást személyként, vi-selkedésükért felelõs ágensekként megérteni. A népi pszichológia e funkcióitársiasságunk alapjait képezik.

A kérdés, amellyel a fentiek fényében végül szembesülnünk kell, alapve-tõen szemantikai. Hogyan értelmezzük a népi pszichológiai diskurzust? Mitfejeznek ki népi pszichológiai kijelentéseink? Milyen metafizikát állítsunkmentálisállapot-tulajdonításaink mögé? A mentális realizmus álláspontjárólvilágos volt, hogy miért használható a népi pszichológia evaluatív kontextu-sokban. A népi pszichológia manifeszt képének megfelelõen az ágensek fele-lõsségének megítélése meghatározó részben pszichológiai leírásuk függvé-nye. Ha képesek vagyunk az ágensek igaz népi pszichológiai leírását adni,akkor erre alapozva képesek vagyunk a viselkedés helyes morális értékeléséreis. A fentiekbõl azonban úgy tûnik, hogy a népi pszichológia nem deskriptívdiskurzus, nem olyan, amelynek segítségével a mentális tények igaz leírásátadhatnánk, s így az értékelés lehetõsége is szertefoszlani látszik. Ezt elkerülen-dõ, ebben a fejezetben amellett fogok érvelni, hogy a népi pszichológia mûkö-dését evaluatív kontextusokban érthetõvé teszi, ha a diskurzust egy bizonyosfikcionalista módon értelmezzük. A továbbiakban tehát hátteret próbálok fes-teni ahhoz a képhez, amely a népi pszichológiai gyakorlatról itt kibontakoznilátszik. Ennek motivációját a diskurzus gyakorlatáról alkotott kép adja, s nemfordítva: arra a kérdésre, hogy miként kell a diskurzusban tett kijelentéseketértelmezni, nem lehetett válaszolni, amíg nem vizsgáltuk meg, miként is mû-ködik a diskurzus.

180 VIII. MENTÁLIS FIKCIONALIZMUS

VIII.2. A népi pszichológia mint fiktív diskurzus

Amikor a népi pszichológiát használjuk, kollektív fikció részesei vagyunk.A kollektív fikció egyik fajtája a baráti társaságban játszott szerepjáték: ebben azesetben verbális és fizikai viselkedésünk olyan, mintha a fiktív helyzetek tényle-ges szereplõi volnának. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy mindez csaktettetés, csak úgy teszünk, mintha az elképzelt szituációk fennállnának, de tud-juk, hogy valójában nem ez a helyzet. A népi pszichológia mint kollektív fikcióa fikciónak nem ebbe a fajtájába tartozik. Ebben az esetben nincs szó tettetésrõl.A népi pszichológiai diskurzust komolyan vesszük, úgy tekintjük, mint amely-nek mondatai tényeket deklarálnak: személyeknek mentális állapotokat tulajdo-nítanak. Úgy tekintjük továbbá, hogy ezek az állítások attól függõen igazak vagyhamisak, hogy miként állnak a dolgok az illetõ mentális állapotaival, függetle-nül rájuk vonatkozó állításainktól. Amikor tehát úgy fogalmazok, hogy a népipszichológia kollektív fikció, akkor azt állítom, hogy noha határozott képünkvan arról, mit is csinálunk, amikor mentális állapotokat tulajdonítunk, ez a ké-pünk téves, és valójában mást teszünk, mint amit a látszat alapján mondunk,hogy teszünk. Az itt képviselt mentális fikcionalizmus tehát a népi pszichológiaértelmezésével kapcsolatos álláspont – alternatívája a mentális realizmus kez-detben (II.) tárgyalt népi pszichológiára vonatkozó olvasatának.

Nem filozófiai újdonság, hogy gyakorta nem vagyunk tisztában azzal, hogyállításaink milyen elkötelezettségeket hordoznak. A mindennapi érintkezés-ben ezeket a homályosságokat a filozófusok általában ártalmatlannak könyve-lik el, csak a tudomány nyelvében tartják végzetesnek. Quine nem áll egyedül,amikor ekként fogalmaz: „Ellenezhetem bizonyos aggályos terminusok hasz-nálatát egy elmélet kritikus pontjain […], de ettõl még megengedhetem éshasználhatom a terminust alkalmi vagy heurisztikus vonatkozásokkal, ahol akevésbé alapvetõ elméleti magyarázat elfogadott.” Mivel a filozófiai figyelemjellemzõen a tudományra összpontosul, nem is meglepõ, ha „jelentéktelensé-gük” folytán ezeknek az „aggályos terminusoknak” a tisztázása elmarad, nohaa hétköznapokban továbbra is támaszkodunk rájuk:

Kitartottam a jelentés, az idea és a hasonló terminusok köznyelvi használata mellettjóval az után is, hogy kétségbe vontam feltételezett tárgyaikat. Igaz az, hogy egyterminus használata olykor összeegyeztethetõ tárgyának elutasításával; de én anél-kül használom õket, hogy akár csak vázolnék is ilyesmit. (Quine 1960, 210)

Ez az álláspont azonban aligha tartható, ha az aggályos terminusok beágya-zódnak kognitív gyakorlatunkba, magyarázatainkba és elõrejelzéseinkbe, eb-ben az esetben ugyanis illeszkedniük kell az alapvetõ elméleteinkhez is – vagy

VIII.2. A NÉPI PSZICHOLÓGIA MINT FIKTÍV DISKURZUS 181

fel kell adjuk õket. E helyzet kezelésének egyik módja, hogy ha a színlelés ér-telmében fiktívnek tekintjük õket: úgy teszünk, mintha szereplõi volnának avalóság leírásának, de valójában tudjuk, hogy nem azok, s ha a kognitív szük-ség úgy hozza, akkor megválunk tõlük, elméleteinkben nem hivatkozunk rá-juk.

Alighanem ez a sors vár a népi pszichológia terminusaira is, ha a népi pszi-chológiát elméletnek tekintjük. Ez azonban a pszichológiai gyakorlat alapvetõrevíziójával járna, hisz’ ha arra jutunk, hogy pszichológiai állításaink hamisak,akkor a népi pszichológiához fûzött episztemikus és evaluatív reményeinkegyaránt szertefoszlanak. Az eddigiek alapján azonban joggal gondolhatjuk,hogy a népi pszichológiának nincs köze azokhoz a metareprezentációs kogni-tív képességekhez, amelyeket hagyományosan rá alapoznak, s evaluatív hasz-nálhatóságának magyarázatát máshol kell keresnünk. A népi pszichológiaidiskurzust nem a tudományos elméletek analógiájára kellene elgondolnunk.

Vegyünk egy példát. A Sherlock Holmes-történeteknek saját konvenció-rendszere van, mely Conan Doyle eredeti történeteibõl leszûrhetõ. Ezek közétartoznak olyan elemek, mint Holmes karaktere – ópiumfüggõsége, ökölvívótudása, a hegedûhöz fûzõdõ viszonya, a „módszere” stb. –, dr. Watson karakte-re – Holmes iránti loyalitása, kevéssé kreatív, krónikás szerepe stb. –, Lestradeés Mrs. Hudson karaktere, e karakterek egymáshoz való viszonya, az esetekrejtélyes jellege stb. E rendszer viszonylagos rögzítettségének köszönhetõenHolmes-történeteket Conan Doyle után is lehet írni, melyek ugyancsak ennekköszönhetõen felismerhetõen Holmes-történetek lesznek. Az tehát, hogy miszámít Holmes-történetnek, a diskurzus belsõ normarendszerének függvénye.Ha pusztán a nevek maradnának meg, de a karakterek vagy viszonyaik meg-változnának anélkül, hogy az valamiként ne volna összekapcsolva az eredetitörténetek által rögzített normákkal, akkor nem Holmes-történetekrõl beszél-nénk. Az tehát, hogy mi fogadható el Holmes-történetként, a diskurzus kon-venciói szabják meg, s nem valamilyen a diskurzushoz képest külsõdlegesszempont. Ha valami megfelel ezeknek a konvencióknak, jó történet lesz, el-lenkezõ esetben nem. Alapvetõen ez a helyzet pszichológiai történeteinkkel is:azok a történetek lesznek számunkra érthetõk, amelyek a pszichológiai törté-netmondás konvencióinak megfelelnek.

Az irodalmi fikciók és pszichológiai történeteink között azonban nem teljesaz analógia. Az irodalmi fikciók és a valóság kapcsolata jellemzõen szisztema-tikus: összefüggés van a fikción belüli igazság és a valóságban fennálló viszo-nyok, például fiktív és valós személyek és események között. A fikció bizo-nyos állításait valós viszonyok teszik igazzá, valóságos tények generálnakfiktív igazságokat. A színházi elõadások és a szerepjátékok ennek ideális pél-dái: a szereplõk valós viselkedése alapozza itt meg a fikcióbeli igazságokat.


Ezeket a komplex és szisztematikus összefüggéseket nevezi Kendall Walton(1990, 1. fejezet) generáló elveknek. Ezekre hivatkozva általában jól magya-rázható, hogy mi számít igazságnak egzisztenciálisan konzervatív fikciókban(lásd Evans 1982, 358 skk.) – azaz olyan fikciókban, amelyek nem teremtik,hanem válogatják és újrakombinálják a tényeket. Ha a népi pszichológiát egzisz-tenciálisan konzervatív fikciónak tekintjük, akkor megengedjük, hogy valós té-nyek generáljanak népi pszichológiai igazságokat. Például az ágens viselkedéseigazzá teheti mentálisállapot-tulajdonításainkat. A logikai behaviorizmus a népipszichológiát ilyen fikcióként kezeli, amikor a mentális beszédmódot viselke-dési diszpozíciók nyelvére fordítja le.

A korábbi fejezetek alapján a népi pszichológia ilyen értelmezése nem tart-ható, elsõsorban azért, mert ez a diskurzus nem tényekre támaszkodik, hanemmert maga teremti „tényeit”, s ezért nincsenek ilyen generáló elvei. Nem pusz-tán arról van szó, hogy a generáló elvek nem a fikció és a valóság valamifajtaanalógiáját használják ki – mint a színház és a szerepjáték esetében –, hanemarról, hogy hiányoznak azok a tények, amelyekbõl a népi pszichológiai állítá-sok igazsága származtatható volna. Ez arra utal, hogy a népi pszichológiai fik-ció egzisztenciálisan kreatív, mert az ágenseket úgy reprezentálja, ahogyanazok nincsenek. De ennél többet is kell állítanunk, ha a népi pszichológiát eg-zisztenciálisan kreatív fikciónak tekintjük. Az egzisztenciális kreativitás foko-zati kérdés. Sárkányölõ Szent György legendája egzisztenciálisan gyengénkreatív fikció, mivel sárkányok nincsenek, de sárkányokhoz ilyen-olyan vo-natkozásban hasonló fajtájú létezõk (például hüllõk) vannak vagy voltak (pél-dául dinoszauruszok). Ez a hasonlóság vagy a valóság bizonyos elemeinek át-emelése a fikcióba megteremti azt a kapcsolatot valóság és fikció között,amely jellemzõen elõsegíti irodalmi fikcióink megértését. A népi pszichológiaazonban olyasmit reprezentál, amihez hasonló sincs a világban – ha a korábbi-ak alapján elfogadjuk, hogy a népi pszichológia nem tényállító diskurzus.Ezért a népi pszichológiai fikció egzisztenciálisan erõsen kreatív: a valós világ-ban nincsenek olyan fajtájú létezõk, amilyeneket a népi pszichológia posztulál.Ez azt jelenti, hogy a mentális diskurzus autonóm, azaz a diskurzusban tett állí-tások elfogadását vagy elutasítását nem határozza meg a látszólag a diskurzustartományába esõ deskriptív igazságok – pl. az ágens belsõ állapotaira, visel-kedésre, a szituációra vonatkozó igazságok – összessége.

Ennek megfelelõen Dennett megközelítésében a népi pszichológiai értel-mezések megérthetõk mint gyengén kreatív fikciók, amelyekben bizonyos ge-neráló elvekre támaszkodunk,1 azaz olyan szisztematikus összefüggésekre,

VIII.2. A NÉPI PSZICHOLÓGIA MINT FIKTÍV DISKURZUS 183

1 Amikor Crispin Wright (2002) vagy Tõzsér János (2008) fikcionalistaként aposztro-fálja Dennettet, akkor az ebben az értelemben fogadható el.

amelyek értelmezéseinket az ágensek viselkedéséhez kapcsolják. A generálóelv szerepét Dennettnél a racionalitás tölti be, az az elkötelezettség, hogy a vi-selkedésben felfedezhetõ mintázatok közelítenek valamifajta ideális rendhez.Van Fraassen (1980) konstruktív empirizmusa is tekinthetõ hasonlóképpen:elméletünk empirikus adekvátsága teszi teoretikus fikciónkban igazsággá –vagy legalábbis elfogadhatóvá – a nem megfigyelhetõre vonatkozó kijelenté-seinket. Amennyiben ezeket az elméleteket fikcionalistának tekintjük, akkorazt azzal a megszorítással tehetjük, hogy fikcionalizmusuk megõriz egy jóadag realizmust (lásd II.4. és 7.). Van Fraassen és Dennett egyaránt alapvetõenepisztemikusként gondolják el az általuk tárgyalt diskurzusokat, melyek segít-ségével különbözõ viselkedések mozgatórugóiról tudásra teszünk szert. Ezekszerint tehát az, hogy a mentálisról vagy a nem megfigyelhetõ entitásokról tettkijelentéseinket elfogadjuk, azon alapul, hogy miként állnak a dolgok a megfi-gyelhetõ jelenségek tekintetében. Itt úgy tekintjük, hogy állításaink valóságostartalma különbözik attól, amit állítani látszanak: valójában nem azt a propozí-ciót fejezik ki, amelyet állítanak, hanem egy másikat, amely a viselkedésre, il-letve a megfigyelhetõ jelenségekre vonatkozik.

Az itt képviselt fikcionalista álláspont azonban erõsen kreatív fikciónak te-kinti a népi pszichológiát, melynek ontológiája olyasfajta „tények” mellett kö-telezi el magát, amelyek nem kapcsolhatók generáló elvekkel a világ tényei-hez. Winchre és Hackingre (V.2.) támaszkodva úgy érveltem, hogy a népipszichológia maga teremti jelenségeit. Az ágensek azáltal válnak a pszicholó-giai fikció szereplõivé, személyekké, hogy ezzel a fogalmisággal reprezentál-juk õket. Ez a fogalmiság nem kapcsolódik szisztematikusan viselkedési,neurális stb. tényekhez, így nem adhatók meg generáló elvek sem, s ebben azértelemben a népi pszichológia autonóm. Csakúgy, mint a tánc: ha eldöntöt-tük, hogy táncolunk (pszichológiai értelmezést adunk), s hogy milyen táncotjárunk (melyik népi pszichológia szerint értelmezünk), akkor a tánc (pszicho-lógiánk) konvenciói vezetnek bennünket aszerint, hogy miként reagálunk azene ritmusára. A tánc konvencióin és a ritmusra adott reakciókon kívül sem-mi sincs, ami egy lépés lehetõségét és helyességét megmutatná. Hasonlókép-pen: a népi pszichológia konvencióin és affektusainkon kívül semmi sincs,ami egy értelmezés lehetõségét és helyességét megmutatná. Ezért nincsenek anépi pszichológiai kijelentéseknek megfelelõ mentális állapotok, s a fortiorinincsen ezeknek az állapotoknak intencionalitásuk, nem lehetnek tudatosakstb. – összességében a mentális nem nézhet ki úgy, ahogyan a népi pszicholó-gia reprezentálja.

Annak eldöntéséhez, hogy mely diskurzusaink erõsen kreatív fikciók, aztjavaslom, használjuk Moore (1903) „nyitott kérdés” érvét. Az érv tanulságaigen vitatott, s nem kívánom részletesen tárgyalni; csupán azt javaslom, hogy


használjuk az erõs egzisztenciális kreativitás tesztjeként. Moore szerint, akiúgy véli, hogy egy cselekedet erkölcsi tulajdonságai fizikai tulajdonságaitólfüggenek, az „naturalista hibát” vét, mivel ha a cselekedet összes fizikai tulaj-donságát rögzítjük is, akkor is nyitott kérdés marad, hogy erkölcsileg jó-e azadott cselekedet. Moore számára a tanulság az volt, hogy ezért az erkölcsi tu-lajdonságok a fizikaitól független, ám valóságos tulajdonságok. De a tanulsá-got levonhatjuk úgy is, hogy az erkölcsi tulajdonságokról szóló beszéd tények-tõl független, egzisztenciálisan erõsen kreatív fikció – ezért marad mindignyitott az erkölcsi értékelés kérdése. Hasonlóképpen igaz ez a pszichológiaiértelmezésre is. Mivel a diskurzus természetébõl fakadóan akkor sem lehet egyviselkedés igaz értelmezését adni, ha ideális hozzáférésünk nyílik mindentényhez. Ezért mindig nyitott kérdés marad a viselkedés helyes értelmezése,s ezért egy adott értelmezés elfogadásának kritériumát nem igazságához kellkötni. Az elfogadás a népi pszichológiában nem episztemikus alapokonnyugszik.

VIII.3. Állíthatósági feltételek, igazság és elfogadás

Gideon Rosen (2005, 14) a fikcionalista álláspontokat három vonás alapjántartja azonosíthatónak. Ezek szerint a fikcionalista értelmezések úgy tartják,hogy az adott diskurzus kijelentései

(1) valóban reprezentálják a vizsgálódás adott területét;(2) névértéken, azaz antiredukcionista módon, szó szerint értelmezendõk:

azt jelentik, amit magától értetõdõen jelentenek;(3) a diskurzus célja nem az, hogy a vizsgálódás területérõl igazságokat ál-

lítson; ami a diskurzusban megfogalmazódik, annak az igazságtól különbözõerényei vannak.

Ez teljesen összhangban van a népi pszichológia itt képviselt értelmezésé-vel. Pszichológiai kijelentéseink valóban reprezentálják az ágenseket, igaz-ságfeltételeik megadhatók, de értékük nem ebben áll, hanem abban, hogy ért-hetõvé és értékelhetõvé teszik az ágenseket.

Mivel a népi pszichológiai kijelentéseket reprezentációnak tekintjük, felvet-hetõ a kérdés, hogy adekvát reprezentációk-e. Ez a kérdés általánosan felvethetõa reprezentációkkal kapcsolatban, legyen szó képek, hangok, mozdulatok stb.általi reprezentációról. Éppen ezért minden reprezentáció – amennyiben repre-zentáció – megvitatható, elfogadásának indokai adhatók és kérhetõk. Ezért anépi pszichológia nem pusztán diskurzus, hanem vizsgálódási terület, ahol in-dokok, érvek és evidenciák hozhatók fel és vitathatók meg az elfogadás alátá-masztására – a diskurzus konvencióival összhangban. Ez a lehetõség irodalmi

VIII.3. ÁLLÍTHATÓSÁGI FELTÉTELEK, IGAZSÁG ÉS ELFOGADÁS 185

fikciókban nincs meg, a szerzõ állításainak elfogadása a diskurzus természeté-bõl fakadóan itt nem képezheti vita tárgyát, következtetéseinek jogosságát leg-feljebb logikai szempontból ítélhetjük meg. A népi pszichológiában ezzelszemben az állítások elfogadása mérlegelhetõ.

Kérdés lehet továbbá, hogy igaz reprezentációk-e. Minimalista perspektívá-ból semmilyen nehézség nem látszik. Innen nézve egy kijelentés akkor lehetigaz, ha tisztán szintaktikai szempontból állítás formája van (tehát nem kérdés,felszólítás stb.), és igaznak tartani egy kijelentést annyi, mint egyetértésünketrögzíteni vele kapcsolatban. Azt mondani tehát, hogy egy kijelentés igaz,annyit tesz, mint megismételni az adott kijelentést: az (esik az esõ igaz) kije-lentés annyit jelent, hogy esik az esõ, s ilyenformán e kijelentés minimalistaigazságfeltételét is megadtuk. Ha a diskurzus megfelelõ értelmezését keres-sük, akkor kérdésünk nem az, hogy mit jelent azt mondani, hogy egy pszicho-lógiai kijelentés igaz, hanem – ahogyan korábban (II) is – hogy mi teszi aztigazzá – ettõl függ a diskurzus manifeszt képében gyökerezõ realista értel-mezés sorsa. Itt tehát valamilyen diskurzustól független tényt kellene felmu-tatni, de a korábbiak (IV.4, V.3.) tanulsága, hogy ez nem lehetséges. Ezért aválasz: semmi. Nincsenek olyan tények, amelyek pszichológiai kijelentése-inket igazzá tehetnék, noha el tudjuk képzelni igazságfeltételeiket – ahogyazt például a test-lélek probléma különbözõ megoldási javaslatai mutatják.A felszínen tehát ezekhez a kijelentésekhez rendelhetõ igazságérték, valóditartalmukat tekintve azonban nem. S mivel hiányoznak a releváns tények,ezért pszichológiai kijelentéseink vagy szisztematikusan hamisak vagy nincsigazságértékük.

Ez azonban irreleváns, ha a diskurzus életformánkban betöltött szerepét te-kintjük, s ezért errõl itt nem kell döntenünk. Szempontunkból az értelmezésekáltal kommunikált nem szemantikai tartalom releváns. A népi pszichológiakonvenciói ezért nem a pszichológiai kijelentések igazságfeltételeinek, hanemállíthatósági feltételeinek meghatározásában játszanak szerepet. A pszicholó-giai történetszövés konvenciói azt mutatják meg, hogy milyen kijelentésekelõzetes elfogadása esetén állítható egy adott értelmezés – hogy ezekre tekin-tettel milyen aktuális lépés engedhetõ meg a diskurzusban (lásd ehhez Kripke1982, 74 skk.). Ilyen állíthatósági feltételek alapján értjük meg a pszichológiaikijelentéseket. Ha értelmezéseinkben nem alkalmazkodnánk a konvenciók ál-tal rögzített állíthatósági feltételekhez, akkor elveszítenénk azt a lehetõséget,hogy mások pszichológiai érzékenységét befolyásoljuk. Ezzel eltûnne a népipszichológia funkciója: nem volnánk képesek mások figyelmét a társas világbizonyos aspektusaira irányítani, a társas világ eseményeit személyek interak-ciójának és belsõ mûködéseinek terminusaiban megérteni, s elveszítenénk akifinomult stratégiai interakció lehetõségét.


A diskurzus életformánkban betöltött szerepét tekintve a népi pszichológiagyakorlatában a kijelentések igazságfeltételei nem, csak állíthatósági fel-tételeik játszanak valódi szerepet. Éppen ezért a diskurzus erényei nemepisztemikusak – nem abban állnak, hogy általa igazságokat állíthatunk ágen-sek belsõ mûködéseirõl –, hanem szociálisak. Nem az igazság, hanem a társastapasztalatok alakulása tudósít értelmezéseink értékérõl: hogy milyen sikerrelnavigálunk a társas világban, kötünk szövetségeket, szigetelõdünk el, alakít-juk mások és önmagunk érzékenységét. Ezért nem közömbös, hogy az értel-mezõ milyen narratív struktúrákat sajátít el a szocializáció során, s hogy mi-lyen társas közegben alkalmazza azokat. Az értelmezõi kifinomultság éppúgylehet elõny, mint hátrány – attól a közegtõl függõen, amelyben az értelmezése-ket elfogadásra ajánlják. A népi pszichológia hatékonysága nem csak az egyénszintjén értékelhetõ, hanem a közösség szintjén is: az értelmezés közösségigyakorlatai erõsíthetik vagy gyengíthetik a csoportkohéziót, a kapcsolódó af-fektusok pedig sokféleképpen motiválhatják a viselkedést, és ezzel befolyásol-hatják a közösség sorsának alakulását. Az sem mellékes tehát, hogy milyennarratív struktúrák állnak potenciálisan az értelmezõ rendelkezésére.

Max Weber (1982) például egy sajátos pszichológiát lát mûködni a kapita-lizmus kibontakozásának hátterében. Weber ideáltípus-konstrukciójában epszichológia gazdag történeti anyagban kimutatott narratív elemeit többek kö-zött a túlvilági sorsunkra vonatkozó bizonyosság igényébõl fakadó „megváltá-si szorongás”, a „belsõ elszigetelõdés”, az „érzéki kultúra gyökeres elhárításá-ból” fakadó „evilági aszkézis”, a hivatástudat és a kötelességérzet stb. sémáialá rendeli (Weber 1982, 134, 143, 149, 154, passim). Ez a pszichológia meg-érthetõ úgy, mint amely annak kereteit adja, ahogyan a kálvinista és rokon kö-zösségek tagjai egymás és önmaguk viselkedésének jelentõségét megértettékés értékelték – bátorították vagy elítélték. Az e kategóriákba sorolható narratívelemek konfigurálták a közösség tagjainak érzékenységét, amely orientáltaõket, hogy miként érezzenek bizonyos viselkedésekkel, szituációkkal és ön-magukkal kapcsolatban, s ez motiválta viselkedésüket. Ha hitelt adunk e pszi-chológia weberi rekonstrukciójának, akkor plauzibilis azt gondolni, hogy azágenseknek és viselkedésüknek ilyen kategóriák szerinti értelmezése hajtóerõa kora modernkori európai társadalomfejlõdésben – függetlenül attól, hogy azilyen kategóriák alá rendelt „kálvinista pszichológia” adekvát leírása-e a kog-nitív architektúrának. Ami valóban számít, hogy ezekben a közösségekbenilyen fogalmak szerint lehetett személynek lenni, ezek alapján lehetett egy-máshoz viszonyulni, s hogy az e fogalmak szerinti megértés motivációsan re-leváns volt.

Mivel episztemikus diskurzusaink az igazságra irányulnak, ezért amennyi-ben nézeteltérés mutatkozik egy állítás igazságértékét illetõen, akkor további

VIII.3. ÁLLÍTHATÓSÁGI FELTÉTELEK, IGAZSÁG ÉS ELFOGADÁS 187

vizsgálódás segíthet abban, hogy egyetértésre jussunk (lásd ehhez Kalderon2005, 21, 34, 38), mert nézeteltéréseink e diskurzusokban az egyik fél valami-lyen kognitív hátrányából fakadnak, amelyek a tények feltárásával orvosolha-tók. A népi pszichológiai értelmezés mögött azonban nincsenek felkutathatótények, melyek alapján egyik vagy másik értelmezést elõnyben részesít-hetnénk. Az ágensek viselkedését eltérõen értelmezhetjük, s mindaddig,amíg értelmezésünkben koherensek vagyunk – akár korábbi értelmezése-ink újraértelmezése árán is –, addig nincs külsõ, kényszerítõ ok arra, hogyaktuális értelmezésünket egy másik értelmezés javára megváltoztassuk.Azt tehát, hogy mely értelmezés mellett tartunk ki, nem a diskurzuson kívüliepisztemikus normák – mondjuk a tényeknek való megfelelés kényszere – ha-tározzák meg, hanem az affektív feloldást jelentõ érthetõség iránti igény, ame-lyet diskurzus belsõ normáinak, konvencióinak való megfelelés elégíthet ki:hogy aktuális pszichológiai kijelentéseinket állíthatósági feltételeikre figye-lemmel tegyük meg. Ez azonban még nem szavatolja, hogy az ágensek java-solt értelmezését a hallgatóság el is fogadja.

Episztemikus alapokon nyugvó elfogadásra nincs mód a pszichológiai dis-kurzusban. Egy értelmezés elfogadása attól függõen dõl el, hogy autentikus-nak érezzük-e. Értelmezésbeli vitáink így nem arra irányulnak, hogy vitatottértelmezéseinket új evidenciákkal támasszák alá, hanem arra, hogy a diskur-zusban résztvevõk perspektíváját úgy konfigurálják, hogy azok közös nevezõ-re jussanak. Ez annyit tesz, hogy a pszichológiai fogalmak megválasztásávalhasonlóan konstruálják meg a jelenségeket, amelyekhez az értelmezõk viszo-nyulnak, s ezzel hasonló mintázatot lássanak a viselkedésben. Pszichológiaivizsgálódásunk célja tehát nem kognitív hátrányok leküzdése, hanem saját ésmások értelmezõi perspektívájának beállítása. Egy értelmezés elfogadásávalaz adott értelmezést mint az illetõ ágens, viselkedés, szituáció stb. reprezentá-cióját fogadjuk el, a népi pszichológiai fikció szabályai szerint bizonyos tulaj-donságokkal ruházzuk fel az interpretáció tárgyát, és ezek szerint viszonyu-lunk hozzá. Ez a folyamat jól tetten érhetõ Frayn drámájában, ahol a helyzetmegítélése és a szereplõk viselkedésének értelme és a nézõ viszonya hozzájukannak fényében változik és jelent potenciális viselkedési motivációt, hogy mi-lyen pszichológiai narratívával tesszük érthetõvé a történéseket.

A perspektívák különbözõségébõl fakad a pszichológiai értelmezés szem-pontjainak inkompatibilitása is, amely ugyancsak az episztemikus alapú elfo-gadás lehetetlenségét mutatja. Ha egy adott ágenst egy adott perspektívábólszemlélek, akkor a másikból nem tudom: arra képes lehetek, hogy hol azegyikbõl, hol a másikból nézzem a dolgot, hogy egyiket a másik kedvéért fel-adjam, de egyszerre több perspektívából nem tudom szemlélni, mert másfélefogalmi és affektív implikációi vannak, ha Heisenberg látogatásának motivá-


cióit barátságból, tájékoztatási szándékból vagy információéhségbõl eredezte-tem. Tentatíve elfogadhatok ugyan több értelmezést is, mondjuk azért, hogyimplikációikat végiggondoljam, azonban a teljes elfogadás exkluzív: adott pil-lanatban csak egy értelmezést vallhatok a magaménak. Az azonban, hogy me-lyik értelmezés mellett kötelezõdöm el, nem evidenciák alapján dõl el, hisz’ azevidenciákat az értelmezésben használt fogalmak fedik fel (lásd IV.4.). Vitat-kozhatunk arról, hogy melyik a helyes értelmezés, s ez a vita késztethet pers-pektívánk megváltoztatására, de itt nem evidenciák kényszerítenek, hanem az,hogy a helyzet mely ábrázolását érezzük elfogadhatónak. Nem arról van szó,hogy az érvelésnek itt ne volna szerepe: a pszichológiai diskurzusban adha-tunk és kérhetünk indokokat adott értelmezések elfogadásához vagy elutasítá-sához. Van értelme megvitatni, hogy miért fogadunk el bizonyos értelmezése-ket. Nem azért, mert az így adott indokok evidenciákkal szolgálnának egyértelmezés elutasítására vagy elfogadására, hanem azért, mert perspektívánkatbefolyásolhatják azáltal, hogy más megvilágításba helyezik az eseményeket.

Noha a népi pszichológia közelebb áll a mûvészethez, mint a tudományhoz,ugyanakkor – a mûvészettel ellentétben s a tudományhoz hasonlóan – egybenvizsgálódási terület is, ahol a reprezentációk elfogadásának indokai kérhetõkés adhatók. A népi pszichológiai reprezentációk elõállítása és a reprezentációkelfogadásának megvitatása – a tudományhoz hasonlóan – ugyanazon diskur-zus része: a reprezentációk ugyanazon diskurzushoz tartozó reprezentációkkaltámogathatók. Ez a helyzet az etikával és az esztétikával is: ha valamit jókéntvagy szépként reprezentálunk, akkor e reprezentáció elfogadása mellett eszté-tikai és etikai érvek hozhatók fel. Másként áll a helyzet a mûvészi reprezentá-ciók esetében, ahol a reprezentációk maguk és a róluk szóló diskurzus elvál-nak. Nincs értelme azt vitatni, hogy vajon „hálót fon az est, a nagy barna pók”,vagy sem, és még kevésbé van ennek értelme költõi eszközökkel. Egy verssor,dallam vagy mozdulatsor elfogadásáról nem értelmes vitatkozni, legfeljebbannak esztétikai megítélésérõl, arról például, hogy az hogyan illeszkedik azesztétikai értékelés konvencionális standardjaihoz. Itt a diskurzus azonbanmár az esztétikai és nem a mûvészi reprezentációk szintjén zajlik.

VIII.4. A népi pszichológia szemantikája

Forduljunk a diskurzus egészének jellegzetességeitõl a diskurzus elemeinek, apszichológiai kijelentéseknek a szemantikájához. A fikcionalista olvasat lehe-tõvé teszi, hogy megtartsuk mentálisállapot-tulajdonításaink felszíni tulajdon-ságait. Ezek a mondatok propozíciókat fejeznek ki, melyek mentális tulajdon-ságokat kapcsolnak individuumokhoz. Megoszlanak ugyan a vélemények a

VIII.4. A NÉPI PSZICHOLÓGIA SZEMANTIKÁJA 189

tekintetben, hogy egy fikció mondatai valóban propozíciókat fejeznek-e ki(lásd pl. Evans 1982, 360 skk.), de meggyõzõ alternatíva nem látszik: a fiktívmondatok igazságfeltételeit világosan meg tudjuk fogalmazni, s így nincs okarra, hogy ne tekintsük õket úgy, mint amelyek propozíciókat fejeznek ki. Haezt tagadjuk, akkor a fiktív kijelentések szemantikája – s vele a népi pszi-chológiai kijelentések szemantikája – abba a zsákutcába fut, amelyet amentális terminusok jelentésének tárgyalásánál a szimulációelmélet eseté-ben láttunk (IV.5.), s amellyel minden hagyományos nemfaktualista sze-mantikának szembe kell néznie. Ott Robert Gordon javaslata szerint e mon-datok jelentésérõl álcázott beszédaktusként adhattunk volna számot. Ennekazonban az a következménye, hogy nem tudunk elszámolni a mondat jelen-tésével olyan kontextusokban, ahol nem állítjuk a mondatot, hanem, mond-juk, kondicionális elõtagjaként használjuk. A probléma abból fakad, hogy abeszédaktusokhoz nem rendelhetõ igazságérték, s erre az esetben szükségvolna a kondicionális igazságértékének megállapításához. Márpedig ilyenkontextusokban természetes módon úgy kezeljük a mentálisállapot-tulajdo-nításokat, mint amelyeknek van igazságértékük. Ezért ha tényleges népipszichológiai gyakorlatunkról akarunk számot adni, akkor el kell fogadnunk,hogy népi pszichológiai mondataink propozíciókat fejeznek ki, kijelentések-ként mûködnek.

Ezek a propozíciók reprezentálják a világnak azt a szeletét, amelyre látszó-lag vonatkoznak, ez a mondatok fikcionális jelentése, az a tartalom, amelyet afikción belül hordoznak. Ebben a vonatkozásban a népi pszichológia hasonló-képpen reprezentálja az ágenseket, mint ahogyan a fikciók reprezentálják a vi-lágot. A Sherlock Holmes-történetek valóságos reprezentációk – nem valósá-gosak a tények, amelyeket a történetek reprezentálnak. A népi pszichológiaifikció úgy ábrázol bizonyos individuumokat – embereket, állatokat, olykortárgyakat –, mint amelyek rendelkeznek bizonyos tulajdonságokkal, ám ebbõlnem következik, hogy ezek a tulajdonságok ténylegesen instanciálódnak is.Sõt, a pszichológiai diskurzus jellegzetességeinél fogva alkalmatlan arra, hogya világ igaz reprezentációját nyújtsa. Eddig a pontig a fikcionalista olvasategyütt halad egy lehetséges hibaelméleti olvasattal (lásd Mackie 1977), melyszerint a diskurzus reprezentál ugyan, de szisztematikusan hamisan reprezen-tál, olyasmit, ami valójában nem vagy nem úgy létezik, ahogyan a reprezentá-ció mutatja.

Ezen a ponton azonban a fikcionalista olvasat más irányt vesz, amennyibena reprezentáció igazságát mellékes szempontnak tartja a diskurzus funkciójaszempontjából, mert funkcióját nem tekinti episztemikusnak. Ha pedig a népipszichológiai diskurzus nem ilyen, akkor a helyes, illetve helytelen reprezen-táció kérdései mellékesek: Conan Doyle kritikusai csak azt kockáztatnák,


hogy nevetségessé válnak, ha azt tennék szóvá, hogy a szerzõ tévesen repre-zentálja a valóságot, mert Holmes nem létezik stb. Ha valaki mégis így tesz,kategóriahibát követ el, amely abból ered, hogy nem vet számot a diskurzussajátosságaival. A népi pszichológia esetében ez történik azokkal, akik realistaértelmezéssel közelítenek a diskurzushoz, tényállítónak gondolják, olyannak,mely funkciója szerint alapvetõen episztemikus, s feladata a valóság helyesreprezentációja. Wittgenstein (1992, 23. §) utal rá, hogy reprezentációinknakszámtalan használata van, s ezek közül csak az egyik annak leírása, hogy mi-ként állnak a dolgok a világban, s rajta kívül számos olyan használat is van,amelyben az igazság nem játszik szerepet: parancsolás, kérés, átkozódás, tré-fálkozás, szemléltetés stb. Ezt visszhangozza Anscombe (1957, 56), amikorrámutat: egy bevásárlólista használható úgy is, mint elõírás arra nézve, hogymit vegyünk, és úgy is, mint nyilvántartás arról, hogy mit vettünk. Különbségvan a reprezentáció és annak használata között.

Ez a belátás továbbvisz bennünket Davidson (1978, 247) egy kevésséwittgensteiniánusan csengõ megkülönböztetéséhez, jelesül jelentés és haszná-lat megkülönböztetéséhez. A fikcionális mondatok jelentése, fikcionális tar-talma az az általuk kifejezett propozíció, mely a tényállító mondatok analógiá-jára igazságfeltételekkel adható meg. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy adiskurzus, amelyben részt veszünk fiktív, mint például a szerepjáték esetében,akkor úgy járunk el, mintha a mondat tényállító volna, de tisztában vagyunkfiktív jellegével – valójában tettetünk. Ha nem vagyunk ezzel tisztában – mintpéldául némely mítoszok és ideológiák esetében –, akkor e megszorítás nélkülkezeljük tényállítóként a mondatot. Ha egy diskurzust fikcionálisan értelme-zünk, akkor az ebben tett állítások valóságos tartalma különbözik az állítottpropozíciótól: vagy egy másik propozíciót fejez ki valójában, vagy amit tény-legesen kifejez, az egyáltalán nem is propozíció. Fiktív állításaink mindkétesetben legfeljebb kváziállítások, amelyek valójában nem állítják azt a propo-zíciót, amelyet kifejeznek. Mivel ezek az állítások deklaratív mondatokban fo-galmazódnak meg, ezért felszínesen tekintve respektálható tényállításoknaklátszanak, melyek igazságfeltételei világosak, tulajdonságokat rendelnek indi-viduumokhoz stb. – valóságos tartalmuk mégis máshol keresendõ.

Mark Kalderon (2005, 120–129) a kváziállítások valóságos tartalmát háromálláspontról tartja rekonstruálhatónak. Az egyik ezek közül az általa „tárgyel-vûnek” [obejctual] nevezett megközelítés, mely szerint a fikció kváziállításaiakkor igazak, ha bizonyos feltételek a valóságban teljesülnek. Ez a megközelí-tés jól mûködik például a szerepjátékok vagy a színpadi elõadások szemanti-kájának magyarázatában vagy akár a népi pszichológia Dennett-féle olvasatá-ban, vagy a konstruktív empirizmus esetében is, ahol az állapottulajdonításokakkor igazak, ha prediktíve és magyarázati szempontból sikeresek – azaz ha a


megfigyelhetõ viselkedés olyan, mintha az adott magyarázat vagy elõrejelzésigaz volna. Ez az álláspont azonban csak azon fikciók esetében tartható, ame-lyek generáló elveken keresztül kapcsolódnak a valósághoz. A népi pszicholó-gia itt argumentált képe szerint azonban ilyen kapcsolatok esetünkben nem lé-teznek, a kváziállítások tartalmát máshol kell keresnünk.

Egy további lehetõség a „metanyelvi” megközelítés, mely szerint egykváziállítás akkor igaz, ha az adott fikció szerint igaz. Ilyenformán ha valakiazt állítja hogy „Holmes a Diogenész Klub légkörét megnyugtatónak találta”,akkor annyit állít, hogy „A görög tolmács története szerint Holmes a Dioge-nész Klub légkörét megnyugtatónak találta”. A népi pszichológia esetében eza megoldás sem teljesen mûködõképes, de mint rövidesen látni fogjuk, azösszképben szerephez jut. Azért nem ad teljes magyarázatot, mert a népi pszi-chológiai diskurzus tartalma nem akként rögzült, hogy az egyes kváziállításokigazak lehetnének a diskurzus tartalma miatt. A népi pszichológiai diskurzusfogalmakból s e fogalmak használatát rögzítõ konvenciókból áll, nincs aHolmes-történetekhez hasonló rögzített tartalma. Noha a korábban elfogadottpszichológiai történetek befolyásolják, hogy a továbbiakban milyen értelme-zések fogadhatók el, nem határozzák meg, hogy mely kijelentések igazak.Nincs a népi pszichológiának olyan tartalma – ellentétben a Holmes-történe-tekkel –, amelyre metaszintrõl utalni lehetne, s azt lehetne mondani, hogyadott állítás a népi pszichológiai fikció szerint igaz.

E javaslat elfogadásának súlyosabbak volnának az implikációi, mint a tisztaindexikusok analógiájára építõ, Jane Heal (IV.5.) által javasolt s korábban tár-gyalt megoldásnak. Az a javaslat arra épített, hogy a népi pszichológiai kifejezé-sek referenciáját a tiszta indexikusok analógiájára elgondolt nyelvi szabályokrögzítik. Ha tehát a „metanyelvi” megközelítést próbálnánk a népi pszichológiá-ra alkalmazni, akkor ennél többet állítanánk, azt, hogy nem pusztán nyelvi sza-bályok, hanem a diskurzus tartalma határozza meg a pszichológiai kváziállításigazságát. Ez ahhoz volna hasonlatos, mintha a népi pszichológiát egy elõremegírt történetnek tekintenénk, s az egyes állításaink igazságát attól tennénkfüggõvé, hogy elõfordul-e ez a szövegben, vagy sem.

Az elõzõ két olvasat a kváziállítások valóságos tartalmát illetõen egyetértabban, hogy ezek nem azt állítják, amit állítani látszanak, de valamit azértállítanak. A harmadik lehetõség, hogy ezt a közös vonást tagadjuk, s akváziállításokat úgy tekintjük, mint amelyek semmilyen valódi állítást nemtesznek. Ezt a lehetõséget nevezi Kalderon (2005, 126 skk.) „nem állító”[nonassertion] megközelítésnek: eszerint a kváziállításoknak valójában nin-csen a fikcionális tartalmukon túl szemantikai tartalmuk, s így valójában nemállítanak semmit. Az így tekintett fiktív állítások megértésében lehet segítsé-günkre a Davidson (1978) metaforaelméletével vont analógia. Eszerint a meta-


foráknak közvetlen propozicionális tartalmukon túl nincs szemantikai többlet-tartalmuk, s ezért mûködésük nem is magyarázható a jelentés és az igaz-ságfeltételek fogalmain keresztül. Ez megmutatkozik abban, hogy a metaforáknem parafrazálhatók tökéletesen: nem lehet olyan fordításukat adni, amely ek-vivalens a metaforával. A metaforákban mutatkozó többlet jellegében külön-bözik az állítás jelentésétõl, amely ugyanakkor nem tûnik el, hanem ebben ametaforikus beállításban játszik szerepet. Szó szerinti értelemben ezek a kvázi-állítások hamisak: nyilvánvalóan nem igaz, hogy „szavam szálló penész”, de ametaforáknak nem releváns tulajdonságai az igazságfeltételeik és igazságérté-kük, noha mindkettõ meghatározható.

A metaforák reprezentációk ugyan, valamit (a szavamat) valamiként (szállópenészként) reprezentálnak, de nem szemantikai tartalmuk szerint értjük meg,és nem is eszerint használjuk õket. Elválik tehát egymástól a metaforák propo-zícióként megragadható jelentése és tényleges használata, mely utóbbi azon-ban nem transzparens a diskurzus résztvevõi számára: nem kell világosnaklennie, hogy mire használunk egy kijelentést ahhoz, hogy valójában arra hasz-náljuk. Különbség van ugyanis a tudni hogyan és a tudni mi között: képes lehe-tek használni egy kifejezést, technikát stb. anélkül, hogy képes lennék megfo-galmazni ezt a tudást. Ez a metaforák esetében is jól tetten érhetõ: kompetensbeszélõként többnyire jól boldogulunk a metaforákkal, képesek vagyunk meg-fogalmazni és megérteni õket, azonban többségünk aligha tud elmélettel szol-gálni a metaforák mûködésérõl.

A metaforák analógiájára értelmezett kváziállítások valójában a diskurzusrésztvevõinek figyelmét irányítják, s valóságos tartalmuk így leginkább a hall-gatóra tett hatás szemszögébõl érthetõ meg. Richard Moran (1989) a metaforá-kat úgy értelmezi, hogy azok perspektívákat ajánlanak számunkra. Mivel ez ahatásuk akkor is jelen van, ha nem állításokban, hanem kérdésekben vagykondicionálisokban említjük õket, ezért a Gordont fenyegetõ probléma itt nemjelentkezik. Ahogy Walton (1993, 81 sk.) rámutat, a metaforák funkciója gya-korta az, hogy az adott kontextusban releváns diszpozíciókat és képességeketaktiváljanak. S miközben nem tudjuk megmondani, hogy mi teszi a metaforá-kat találóvá, hogy milyen elvek teszik õket fikcionális igazságokká, addig ké-pesek lehetünk bizonyos dolgokat általuk szemlélni és rajtuk keresztül felis-merni: például melódiákat ereszkedõnek hallani.

A népi pszichológia fikcionalista értelmezéséhez ez a metaforákkal vontanalógia tûnik a legígéretesebbnek, két fontos megszorítással. Egyrészt a népipszichológia nem a költõi kreativitás terepe, a népi pszichológiai metaforikusbeszédnek szigorú korlátai vannak. A diskurzus egésze a metaforák analógiá-jával kezelhetõ, ugyanakkor a diskurzus konvenciói elõírják, hogy az egyeskváziállítások miként kapcsolódjanak más kváziállításokhoz, melyek fogad-


hatók el együttesen, s hogy ezekbõl milyen következtetések vonhatók le stb.A diskurzus konvenciói meghatározzák a fogalmak használatát, s az eltérésezektõl a meg nem értést kockáztatja. Másrészt a fikcionalista értelmezésolyan diskurzusokra vonatkozik, amelyek a vizsgálódás valamely területérevonatkoznak – azaz nem mûvészi fikciók, amelyekben nincs értelme mérlegel-ni az állítások elfogadását.

A népi pszichológia fikcionalista szemantikájában keverednek a metanyel-vi és a nem állító megközelítés elemei. A metanyelvi megközelítésre jellemzõkomponens abban mutatkozik meg, hogy a mentálisállapot-tulajdonítások tá-maszkodnak a népi pszichológia konvencióira. Ezek adják a pszichológiai ki-jelentések állíthatósági feltételeit, ezeknek a metaforák híján vannak. Ezek akonvenciók ugyanakkor – és ez a nem állító megközelítésre jellemzõ kompo-nens – a fenti értelemben metaforikus történetszövés szabályai. A népi pszi-chológiai kváziállítások valóságos tartalma tehát konvenciók által szabályo-zott módon, de úgyszólván metaforikusan fejezõdik ki.

Fentebb úgy érveltem, hogy a népi pszichológiai kváziállítások valóságostartalma nem propoziconális, hanem affektív, így amit valójában kifejeznek,az szemantikailag nem értékelhetõ. Népi pszichológiai történeteink a történe-tek mögötti affektusokat fejezik ki, azokat az affektusokat közvetítik, amelyeka diskurzus által konfigurált érdeklõdésünkre számot tartanak. Ugyanakkorezek az affektusok sem függetlenek a népi pszichológiától, mert affektív reak-cióinkat is a népi pszichológiai beszédmóddal együtt tanuljuk: megtanuljuk,hogy miként reagáljunk a közösségi gyakorlat szerint helyesen és arányosan azadott módon értelmezett helyzetekre. Mivel ezeket az affektusokat – több-ke-vesebb kreativitással – paradigmatikus narratív struktúrákra támaszkodva fe-jezzük ki, lehetõvé válik az affektusok kommunikációja, mivel az affektusoknarratív struktúrába ágyazottan azonosíthatók. Ez a kommunikáció lényegiszerepet tölt be affektusaink finomhangolásában (az értelmezõi perspektívabeállításában) és az értelmezéshez felhasználható narratív eszközeink árnyalá-sában és bõvülésében. A népi pszichológiai diskurzus elsajátításával bizonyoshelyzetekre adott reakcióinkat tanuljuk meg kifejezni. A szocializáció soránmegtanuljuk, hogy mely tulajdonságokra reagáljunk pozitívan vagy negatívan,megtanuljuk, hogy valamely viselkedés adott értelmezéséhez milyen affektusoktartoznak, és fordítva, hogy adott affektusokhoz milyen értelmezések kapcsol-hatók. A történeteink és érzéseink kölcsönösen alakítják egymást, s ennek a di-namikának a népi pszichológia konvenciói adnak keretet. Ennek megfelelõenegy értelmezés elfogadását és általában a népi pszichológiai mondatok elfogadá-sát vagy elvetését nem a szituációra vonatkozó tények összessége határozzameg: amikor a diskurzus mondatait elfogadjuk vagy elvetjük, akkor arról dön-tünk, hogy miként érzünk a viselkedés adott értelmezésével kapcsolatban.


VIII.5. A népi pszichológia sorsa

A népi pszichológa itt vázolt képe nem törekszik a pszichológiai értelmezésgyakorlatának revíziójára, éppen ellenkezõleg, e gyakorlat alapján próbáljarekonstruálni azt a metafizikát, amellyel a diskurzus logikája megérthetõ, ésbeilleszthetõ más diskurzusok – itt elsõsorban az erkölcsi és a tudományos dis-kurzus – szövedékébe. Az itt vázolt képbõl nem következik annak szükséges-sége, hogy felülvizsgáljuk e gyakorlatot vagy annak alapjait, sõt: kérdéses,hogy ha feladnánk azt a meggyõzõdést, hogy a népi pszichológia tényállítódiskurzus, akkor megõrizhetõk volnának-e a diskurzus hozadékai. A manifesztkép szerint azért van lehetõség erkölcsi értékelésre, mert a személyek a cselek-véseket kiváltó mentális állapotaikon keresztül ténylegesen elõidézik cseleke-deteiket, s ezért felelõsek értük. Ha mentálisállapot-tulajdonításainkat fikció-ként kezelnénk, akkor ezt fel kellene adnunk. A népi pszichológia addig képesbetölteni értelmezõ és értékelõ funkcióját, amíg az a tény, hogy valójában fik-ció, rejtve marad. Ezzel a jellegzetességével nem áll egyedül a diskurzusok kö-zött. A vallás itt kézenfekvõ analógiaként szolgálhat. Amíg a vallást kognitívdiskurzusként kezelik, amíg a végsõ, kényszerítõ igazság letéteményesekénttekintenek rá, addig az egyház ennek az igazságnak a képviselõjeként képesbetölteni az erkölcsi instancia szerepét, elõsegíteni a társadalmi kohéziót stb.Mihelyt azonban a vallásra mítoszként, fikcióként tekintenek, ezt a funkciójátis fokozatosan elveszti. Ilyen értelemben a népi pszichológia hasznos ideoló-gia, amely a valóságot úgy torzítja el, hogy az ágenseket személyekként ábrá-zolja, s ezzel alapot teremt erkölcsi diskurzusunkhoz.

Ami itt revízió alá kerül az a manifeszt kép filozófiai adaptációja. Ennekeredményeképpen a fikcionalizmus szakít azzal a hagyománnyal, amely a népipszichológiát az ágensek belsõ állapotaira vonatkozó diskurzusként szemlélte.Ezzel megszûnik az a versenyhelyzet, amelyet a népi pszichológia realista ér-telmezései a népi pszichológia és a kognitív pszichológia, az idegtudomány, azetológia stb., vagyis az emberi belsõ mûködésre, viselkedésre stb. vonatkozótudományok között némely filozófusok teremtettek. Éppen ezért indok sincs anépi pszichológia revíziójára vagy eliminálására. S éppen ebben áll a különb-ség eliminativizmus és fikcionalizmus között. Gareth Evans (1982, 369) egypéldája jól világítja meg ezt a különbséget:

Az általános gondolat itt az, hogy aki ilyesmit mond, az olyasvalaki, mint az, akiegy színjáték keretein belül tesz egy lépést, hogy kifejezze a tényt: ez színjáték.Nem olyasvalaki õ, mint aki megpróbálja elejét venni, hogy a színházi közönségtúlságosan elmerüljön a darabban azzal, hogy felugrik a színpadra, és azt mondja:„Nézzék, ezek az emberek mind csak színészek, s nincsenek itt épületek vagy vesz-

VIII.5. A NÉPI PSZICHOLÓGIA SORSA 195

tõhely – ezek mind csak díszletek.” Inkább olyasvalaki õ, aki felugrik a színpadra, sazt mondja: „Nézzék, Suzanne és a tolvaj ott csak egy darab szereplõi, és ezek azépületek és a vesztõhely pusztán díszletek.” A közönségnek a színjáték részesénekkell lennie – vagy késznek kell lennie arra, hogy részese legyen – ahhoz, hogy meg-értse, mit mond az illetõ.

Az itt képviselt hermeneutikai fikcionalizmus épp azt akarja megmutatni,hogy mentális állapotaink valójában egy fikció szereplõi, s ezért annyibanegyetért az eliminativizmussal, hogy mentális állapotok, ahogyan a népi pszi-chológia ábrázolja õket, nincsenek. A mentális entitásokra vonatkozó realiz-mussal azonban kompatibilis a fikcionalizmus – amennyiben az nem elkötele-zett a népi pszichológia fogalmainak konstitutív relvanciája mellett a mentálisjelentését illetõen –, ugyanis nem érinti azt a meggyõzõdést, hogy – a népipszichológia fogalmiságától függetlenül definiálható – mentális állapotainkvannak, s ezek természetét empirikus vizsgálódás fogja feltárni.

A fikcionalizmus ugyanakkor számos elemében hasonlatos a népi pszicho-lógia realista értelmezéseihez. A fikcionalizmus hasonlatos az elméletelmélet-hez abban a tekintetben, hogy a népi pszichológiát bizonyos tanulással elsajá-tított tudásanyagnak tekinti, de nem osztja azt a meggyõzõdést, hogy ez a tudásegy elmélet ismeretét jelentené, inkább afféle „mesterségbeli” tudásnak vagy„mûvészetnek” lehetne tekinti, amely karakterében leginkább egy nyelv vagybeszédmód kompetens használatával rokon. Hasonlatos a fikcionalizmus to-vábbá a szimuláció-elmélethez annyiban, hogy a magyarázat helyett ugyan-csak a másik megértését helyezi a népi pszichológiai diskurzus középpontjába– bár a megértés fókuszában nem a másik szimulációval megközelíthetõ belsõállapotai állnak, hanem pszichológiai történeteink –, és megengedi, hogy vala-mifajta fundamentálisszimuláció-hipotézis plauzibilis legyen mint a társas ori-entáció elmélete. A népi pszichológia mûködésének középpontjába az „interp-retáció” fogalmát helyezõ elméletekhez hasonlóan a fikcionalista álláspontnakugyancsak központi eleme az interpretáció, de tagadja, hogy interpretációinkvalóban az értelmezett ágensek mentális világát reprezentálnák, s hogy ennekrévén prediktív vagy magyarázó tudásra tennénk szert. Ehelyett azt képviseli,hogy interpretációink a társas helyzetekre adott affektív reakcióinkat fejezikki, ezeket rendezik narratív struktúrákba, s általuk ezeket kommunikáljuk má-soknak, így ezzel befolyásolva a hallgatóság affektív érzékenységét.


IRODALOM

Ajzen, Icek 1988. Attitudes, Personality and Behavior. Chicago, Dorsey Press.Anscombe, G. E. M. 1957. Intention. Oxford, Blackwell.Avramides, Anita 1997. Intention and Convention. In Hale, B. – Wirght, C. (szerk.):

A Companion to the Philosophy of Language. Oxford, Blackwell.Baker, Lynne Rudder 1995. Explaining Attitudes: A Practical Approach to the Mind.

Cambridge, England, Cambridge University Press.Barnes, Barry 1983. Social Life as Bootstrapped Induction. Sociology, 17, 524–545.Berkeley, George 1985. Hülasz és Philonusz három párbeszéde. In Tanulmány az em-

beri megismerés alapelveirõl és más írások. Budapest, Gondolat.Bermúdez, José Luis 2003. The Domain of Folk Psychology. In Anthony O’Hear

(szerk.): Minds and Persons. Cambridge, England, Cambridge University Press.Bermúdez, José Luis 2006. Philosophy of Psychology: A Contemporary Introduction.

London, Routledge.Blackburn, Simon 1992. Theory, Observation and Drama. In Davies, M. – Stone, T.

(szerk.) 1995a.Blackburn, Simon 1998. Ruling Passions. Oxford, Clarendon.Bloor, David 1997. Wittgenstein, Rules and Institutions. London, Routledge.Boghossian, Paul A. 1990. The Status of Content. Philosophical Review, 99, 157–184.Brandom, Robert 1994. Making It Explicit. Cambridge, Mass., Harvard University

Press.Burge, Tyler 1975. On Knowledge and Convention. Philosophical Review, 84, 249–

255.Burge, Tyler 1986. On Davidson’s ’Saying That’. In Ernie Lepore (szerk.): Truth and

Interpretation. Oxford, Blackwell.Cartwright, Nancy 1999. Ceteris Paribus Laws and Socio-Economic Machines. In The

Dappled World. Cambridge, England, Cambridge University Press.Carruthers, Peter K. – Smith, Peter K. (szerk.) 1996. Theories of Theories of Mind.

Cambridge, England, Cambridge University Press.

Churchland, Paul M. 1979. Scientific Realism and the Plasticity of Mind. Cambridge,England, Cambridge University Press.

Churchland, Paul M. 1981. Eliminative Materialism and the Propositional Attitudes.Journal of Philosophy, 78. 67–90.

Clark, Andy 1989. Microcognition: Philosophy, Cognitive Science, and ParallelDistributed Processing. Cambridge, Mass., MIT Press.

Crane, Tim – Mellor, Hugh 1990. There Is No Question of Physicalism. Mind, 99.185–206.

Cummins, Robert 1989. Meaning and Mental Representation. Cambridge, Mass.,MIT Press.

Currie, Gregory 2007. Framing Narratives. In Daniel D. Hutto (szerk.): Narrative andUnderstanding Persons. Cambridge, England, Cambridge University Press.

Daly, Chris 2005. So Where’s the Explanation. In Beebee, H. – Dodd, J. (szerk.):Truthmakers: The Contemorary Debate. Oxford, Clarendon.

Damasio, Antonio 1996. Descartes tévedése: Érzelem, értelem és az emberi agy. Bu-dapest, AduPrint.

Davidson, Donald 1963. Actions, Reasons and Causes. In Davidson 1980.Davidson, Donald 1968. On Saying That. In Inquiries into Truth and Interpretation.

Oxford, 1984 Clarendon.Davidson, Donald 1970. Mental Events. In Davidson 1980.Davidson, Donald 1974. Psychology as Philosophy. In Davidson 1980.Davidson, Donald 1978. What Metaphors Mean. In Inquiries into Truth and Inter-

pretation. Oxford, 1984, Clarendon.Davidson, Donald 1980. Essays on Actions and Events. Oxford, Clarendon.Davidson, Donald 1985. Incoherence and Irrationality. In Problems of Rationality.

Oxford, 2004, Clarendon.Davidson, Donald 1987. Knowing One’s Own Mind. In Quassim Cassam (szerk.):

Self-Knowledge, Oxford, Oxford University Press.Davies, Martin 1994. The Mental Simulation Debate. In Christopher Peacocke (szerk.):

Objectivity, Simulation and the Unity of Consciousness. Oxford, Oxford UniversityPress.

Davies, Martin 1997. Elmefilozófia. In A. C. Grayling (szerk.): Filozófiai kalauz. Bu-dapest, Akadémiai.

Davies, Martin – Stone, Tony (szerk.) 1995a. Folk Psychology: The Theory of MindDebate. Oxford, Blackwell.

Davies, Martin – Stone, Tony (szerk.) 1995b. Mental Simulation. Oxford, Blackwell.Davies, Stephen 2001. Philosophical Perspectives on Music’s Expressivness. In Themes

in the Philosophy of Music. Oxford, 2003, Clarendon.Dennett, Daniel 1981. Az intencionális pszichológia három fajtája. In Az intencio-

nalitás filozófiája. Budapest 1998, Osiris-Gond.Dennett, Daniel 1984. Cognitive Wheels: The Frame Problem of AI. In Christopher

Hookway (szerk.): Minds, Machines and Evolution. Cambridge, England, Camb-ridge University Press.

198 IRODALOM

Dennett, Daniel 1987. The Intentional Stance. Cambridge, Mass., MIT Press.Dennett, Daniel 1987a. Reflections: Real Patterns, Deeper Facts, and Empty Ques-

tions. In Dennett 1987.Dennett, Daniel 1987b. Cognitive Ethology: Hunting for Bargains or a Wild Goose

Chase. In Brainchildren: Essays on Designing Minds. Cambridge, Mass., MITPress 1998.

Dennett, Daniel 1991. Real Patterns. Journal of Philosophy, 88. 27–51.Dennett, Daniel 1992. The Self as a Center of Narrative Gravity. In Kessel, F. S. –

Cole, P. M. – Johnson, D. (szerk.): Self and Consciousness: Multiple Perspectives.Hillsdale, Erlbaum Associates.

Dennett, Daniel 1998. Az intencionalitás filozófiája. Budapest, Osiris.Dennett, Daniel 2000. Making Tools for Thinking. In Sperber 2000.Demeter Tamás 2002. Az eszmék tipográfiája. Budapest, Osiris.Descartes, René 1994. Elmélkedések az elsõ filozófiáról. Budapest, Atlantisz.Devitt, Michael 1991. Realism and Truth. 2. kiad. Princeton, Princeton University

Press.Doris, John M. 2002. Lack of Character. Cambridge, England, Cambridge University

Press.Dummett, Michael 2000. A metafizika logikai alapjai. Budapest, Osiris.Dummett, Michael 1991. The Logical Basis of Metaphysics. London, Duckworth.Dunbar, Robin 1996. Grooming, Gossip and the Evolution of Language. London,

Faber and Faber.Ebbs, Gary 1997. Rule Following and Realism. Cambridge, Mass., Harvard Uni-

versity Press.Eckhardt, Barbara von 1994. Folk Psychology and Scientific Psychology. In Samuel

Guttenplan (szerk.): A Companion to the Philosophy of Mind. Oxford, Blackwell.Evans, Gareth 1982. The Varieties of Reference. Oxford, Clarendon.Fodor Géza 2002. A Mozart-opera világképe. Budapest, Typotex.Fodor, Jerry 1974. Special Sciences. Synthese, 28. 77–115.Fodor, Jerry 1985. Fodor kalauza a mentális reprezentációhoz. In Pléh Csaba (szerk.):

Kognitív tudomány. Budapest, Osiris 1996.Fodor, Jerry 1987. Psychosemantics: The Problem of Meaning in the Philosophy of

Mind. Cambridge, Mass., MIT Press.Fodor, Jerry 1989. Making Mind Matter More. Philosophical Topics, 17. 59–80.Fodor, Jerry 1991. You Can Fool Some of the People All of the Time, Everything Else

Being Equal; Hedged Laws and Psychological Explanations. Mind, 100. 19–34.Fodor, Jerry 1998. Special Sciences: Still Autonomous after All These Years. Philo-

sophical Perspectives, 11. 149–163.Forrai Gábor 1998. Hitek, vágyak és szemantikai tartalmuk. In Pléh Csaba (szerk.):

Megismeréstudomány és mesterséges intelligencia. Budapest, Akadémiai.Frankfurt, Harry G. 1988. The Importance of What We Care About. Cambridge,

England, Cambridge University Press.Frayn, Michael 2000. Copenhagen. London, Methuen.

IRODALOM 199

Gadamer, Hans Georg 1984. Igazság és módszer. Budapest, Gondolat.Gendler, Tamar Szabó 2006. Imaginative Resistance Revisited. In Shaun Nichols

(szerk.): The Architecture of Imagination: New Essays on Pretence, Possibility,and Fiction. Oxford, Clarendon.

Gettier, Edmund 1963. Is Justified True Belief Knowledge. Analysis, 23. 121–123.Gilbert, Margaret 1989. On Social Facts. Princeton, Princeton University Press.Goldie, Peter 2000. Emotions: A Philosophical Exploration. Oxford. Clarendon.Goldman, Alvin 1989. Interpretation Psychologized, In Liaisons: Philosophy Meets

the Cognitive and Social Sciences. Cambridge, Mass., MIT Press 1992.Goldman, Alvin 1993. The Psychology of Folk Psychology. Behavioral and Brain

Sciences, 16. 15–28.Goldman, Alvin 2000. Mentalizing Folk. In Sperber 2000.Goldman, Alvin 2006. Simulating Minds: The Philosophy, Psychology, and Neuro-

science of Mindreading. New York, Oxford University Press.Goodman, Nelson 1978. Ways of Worldmaking. Indianapolis, Hackett.Gordon, Robert 1986. Folk Psychology as Simulation. In Davies, M. – Stone, T.

1995a.Gordon, Robert 1995. Simulation without Introspection or Inference from Me to

You”. In Davies, M. – Stone, T. 1995b.Graham, George – Terence Horgan 1988. How to Be Realistic About Folk Psycho-

logy. Philosophical Psychology, 1. 69–81.Grandy, Richard 1977. Review of David Lewis’ Convention. A Philosophical Study.

Journal of Philosophy, 74. 129–139.Greenough, Patrick – Michael P. Lynch (szerk.) 2006. Truth and Realism. Oxford,

Clarendon.Grice, H. P. 1989. Studies in the Way of Words. Cambridge, Mass., Harvard University

Press.Hacking, Ian 1995. Rewriting the Soul. Princeton, Princeton University Press.Harman, Gilbert 1994. Doubts about Conceptual Analysis. In Hawthorne, J. O’Leary

– Michael, M. (szerk.): Philosophy in Mind. Dordrecht, Kluwer.Habermas, Jürgen 1970. Technology and Science as ’Ideology’. In Toward a Rational

Society: Student Protest, Science, and Politics. Boston, Beacon.Habermas, Jürgen 1971. Knowledge and Human Interest. Boston, Beacon.Havelock, Eric A. 1963. Preface to Plato. Cambridge, Mass., Harvard University

Press.Heal, Jane 1986. Replication and Functionalism. In Davies, M. – Stone, T. 1995a.Heal, Jane 1995. How to Think about Thinking. In Davies, M. – Stone, T. 1995b.Heal, Jane 1996. Simulation, Theory and Content. In Heal 2003.Heal, Jane 1997. Indexical Predicates and Their Uses. In Heal 2003.Heal, Jane 1998. Understanding Other Minds from the Inside”. In Heal 2003.Heal, Jane 2003. Mind, Reason and Imagination. Cambridge, England, Cambridge

University Press.Heal, Jane 2003a. Lagadonian Kinds and Psychological Concepts. In Heal 2003.

200 IRODALOM

Heidegger, Martin 1994. Mi a metafizika? In „…költõien lakozik az ember. . . ”. Buda-pest, T-Twins.

Heil, John 1998. Philosophy of Mind, London, Routledge.Heil, John 1999. Multiple Realizability”, American Philosophical Quarterly, 36.

189–208.Hiley, Basil 1986. Basil Hiley”. In Davies, P. C. W. – Brown, J. R. (szerk.): The Ghost

in the Atom. Cambridge, England, Cambridge University Press.Horgan, Terence 1993. From Supervenience to Superdupervenience: Meeting the

Demands of a Material World”. Mind, 102. 555–586.Hume, David 1976. Értekezés az emberi természetrõl. Budapest, Gondolat.Hume, David 2003. Tanulmány az erkölcsök alapelveirõl. Budapest, Osiris.Hutto, Daniel D. 2007. The Narrative Practice Hypothesis: Origins and Applications

of Folk Psychology. In Daniel D. Hutto (szerk.): Narrative and UnderstandingPersons. Cambridge, Cambridge University Press.

Jackendoff, Ray 1991. The Problem of Reality. Nous, 25. 411–433.Jackson, Frank 1996. Mental Causation. Mind, 105. 377–413.Jackson, Frank 1998. From Metaphysics to Ethics: A Defence of Conceptual Analysis.

Oxford, Clarendon.Jamieson, David 1975. David Lewis on Convention. Canadian Journal of Philosophy,

5. 73–81.Jones, Peter 1983. Philosophy, Interpretation, and The Golden Bowl. In A. Phillips

Griffiths (szerk.): Philosophy and Literature. Cambridge, England, CambridgeUniversity Press.

Kalderon, Mark Eli 2005. Moral Fictionalism. Oxford, Clarendon.Kant, Immanuel 1974. Pölitz-féle metafizikai elõadások. In Vallás a puszta ész hatá-

rain belül és más írások. Budapest, Gondolat.Kant, Immanuel 2004. A tiszta ész kritikája. Budapest, Atlantisz.Kelemen János 1984. George Edward Moore. Budapest, Kossuth.Kennett, Jeanett 2001. Agency and Responsibility: A Common-sense Moral Psycho-

logy. Oxford, Clarendon.Khlentzos, Drew 2004. Naturalistic Realism and the Antirealist Challenge. Cambrid-

ge, Mass., MIT Press.Kim, Jaegwon 1989. Mechanism, Purpose, and Explanatory Exclusion. In Kim 1993.Kim, Jaegwon 1992. Multiple Realization and the Metaphysics of Reduction. In Kim

1993.Kim, Jaegwon 1993. Supervenience and Mind: Selected Philosophical Essays. Camb-

ridge, England, Cambridge University Press.Kim, Jaegwon 1995. The Non–Reductivist’s Troubles with Mental Causation. In Heil,

J. – Mele, A. (szerk.): Mental Causation. Oxford, Clarendon.Kim, Jaegwon 1998a. Philosophy of Mind. Boulder, Westview.Kim, Jaegwon 1998b. Mind in a Physical World. Cambridge, Mass., MIT Press.Kim, Jaegwon 2003. Philosophy of Mind and Psychology. In Kirk Ludwig (szerk.):

Donald Davidson. Cambridge, England, Cambridge University Press.

IRODALOM 201

Kim, Jeagwon 2005. Physicalism or Something Near Enough. Princeton, PrincetonUniversity Press.

Kripke, Saul 2007. Megnevezés és szükségszerûség. Budapest, Akadémiai.Kripke, Saul 1982, Wittgenstein on Rules and Private Language. Oxford, Blackwell.Kusch, Martin 1997. The Sociophilosophy of Folk Psychology. Studies in History and

Philosophy of Science, 28. 1–25.Kusch, Martin 1999. Psychological Knowledge: A Social History and Philosophy.

London, Routledge.Lakatos Imre 1997. A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája. In

Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai. Budapest, Atlantisz.Leibniz, Gottfried Wilhelm 1986. Monadológia. In Válogatott filozófiai írásai. Buda-

pest, Európa.Lewis, David 1966. An Argument for the Identity Theory. In Philosophical Papers 1.

köt., Oxford, 1983, Oxford University Press.Lewis, David K. 1969. Convention: A Philosophical Study. Oxford, Blackwell.Lewis, David 1972. Psychophysical and Theoretical Identifications. In David M.

Rosenthal (szerk.): The Nature of Mind. New York, 1991, Oxford University Press.Lewis, David 1973a. Counterfactuals. Oxford, Blackwell.Lewis, David 1973b. Causation”, Journal of Philosophy, 70. 556–567.Lewis, David 1975. Languages and Language. In Philosophical Papers, 1. köt. Ox-

ford, Oxford University Press.Lewis, David 1983. Languages and Language. In Philosophical Papers, 1. köt. Ox-

ford, Oxford University Press.Lewis, David 1986. Causal Explanation. In Philosophical Papers, 2. köt. Oxford, Ox-

ford University Press.Lipton, Peter 1999. All Else Being Equal. Philosophy, 74. 155–168.Locke, John 2003. Értekezés az emberi értelemrõl. Budapest, Osiris.Lodge, David 1992. The Art of Fiction. London, Penguin.Lowe, E. J. 1999. The Possibility of Metaphysics: Substance, Identity and Time. Ox-

ford, Clarendon.Lycan, William 1988. Judgement and Justification. Cambridge, England, Cambridge

University Press.Mackie, John L. 1977. Ethics: Inventing Right and Wrong. London, Penguin.Malcolm, Norman 1984. Consciousness and Causality. In Malcolm, N. – Armstrong,

D. (szerk.): Consciousness and Causality: A Debate on the Nature of Mind. Oxford,Blackwell.

Maynard-Smith, John 1982. Evolution and the Theory of Games. Cambridge, England,Cambridge University Press.

Melden, A. I. 1961. Free Action. London, Routledge and Kegan Paul.Melnyk, Andrew 2003. A Physicalist Manifesto. Cambridge, England, Cambridge

University Press.Menzies, Peter 1988. Against Causal Reductionism. Mind, 97. 551–574.Millikan, Ruth Garrett 1986a. The Price of Correspondence Truth. Nous, 20. 453–468.

202 IRODALOM

Millikan, Ruth Garrett 1986b. Metaphysical Antirealism?. In White Queen Psychologyand Other Essays for Alice. Cambridge, Mass., 1993, MIT Press.

Millikan, Ruth Garrett 1995. Pushmi–pullyu Representations. In Millikan 2006.Millikan, Ruth Garrett 1998. Language Conventions Made Simple. Journal of

Philosophy, 95. 161–180.Millikan, Ruth Garrett 2004. Varieties of Meaning. Cambridge, Mass., MIT Press.Millikan, Ruth Garrett 2005. The Son and the Daughter: On Sellars, Brandom and

Millikan. In Millikan 2006.Millikan, Ruth Garrett 2006. Language: A Biological Model. Oxford, Clarendon

Press.Millikan, Ruth Garrett 2006a. Meaning, Meaning and Meaning. In Millikan 2006.Millikan, Ruth Garrett 2006b. Styles of Rationality. In Hurley, S. – Nudds, M. (szerk.):

Rational Animals? Oxford, Oxford University Press.Moore, G. E. 1903. Principa Ethica. In Lónyai Mária (szerk.): Tények és értékek. Bu-

dapest, Gondolat 1981.Moore, G. E. 1939. Proof of an External World. Proceedings of the British Academy,

25. 273–300.Moore, G. E. 1959. Certainty. In Philosophical Papers, London, George, 1959, Allen

and Unwin.Moran, Richard 1989. Seeing and Believing: Metaphor, Image and Force. Critical

Inquiry, 16. 87–112.Morton, Adam 1980. Frames of Mind: Constraints on the Common–Sense Conception

of the Mental. Oxford, Clarendon.Morton, Adam 1996. Folk Psychology Is Not a Predictive Device. Mind, 105. 1–19.Morton, Adam 2001. Lore Abiding People. Studies in the History and Philosophy of

Science, 32. 601–606.Morton, Adam 2003. The Importance of Being Understood: Folk Psychology as

Ethics. London, Routledge.Nussbaum, Martha 1983. Flawed Crystals: James’s The Golden Bowl and Literature as

Moral Philosophy, in Love’s Knowledge. New York, 1990, Oxford UniversityPress.

Nyíri Kristóf 1980. A liberális antropológia alkonya: Sigmund Freud. In A Monarchiaszellemi életérõl: Filozófiatörténeti tanulmányok. Budapest, Gondolat.

Peacocke, Christopher 1994. Introduction. In Christopher Peacocke (szerk.): Objec-tivity, Simulation and the Unity of Consciousness. Oxford, Clarendon Press.

Pettit, Philip 1995. The Virtual Reality of homo economicus. In Rules, Reasons, andNorms. Oxford, 2002, Clarendon.

Pettit, Philip – McDowell, John 1986. Introduction. In Pettit, P. – McDowell, J.(szerk.): Subject, Thought, and Context. Oxford, Clarendon.

Pietroski, Paul – Rey, Georges 1995. When Other Things Aren’t Equal: SavingCeteris Paribus Laws from Vacuity. British Journal for the Philosophy of Science,46. 81–110.

IRODALOM 203

Pippin, Robert B. 2000. Henry James and Modern Moral Life. Cambridge, England,Cambridge University Press.

Pléh Csaba 1996. A narratívumok mint a pszichológiai koherenciateremtés eszközei.In Hagyomány és újítás a pszichológiában. Budapest, 1998, Balassi.

Puhl, Klaus 2004. Rule Following: Difference and Repetition. In Tamás Demeter(szerk.): Essays on Wittgenstein and Austrian Philosophy. Amsterdam, Rodopi.

Putnam, Hilary 1967. The Nature of Mental States. In Putnam 1975.Putnam, Hilary 1973. Philosophy and Our Mental Life”. In Putnam 1975.Putnam, Hilary 1975. Mind, Language and Reality. Cambridge, England, Cambridge

University Press.Quine, W. V. O. 1951. Az empirizmus két dogmája. In Forrai G. – Szegedi P. (szerk.):

Tudományfilozófia. Szöveggyûjtemény. Budapest, 1999, Áron.Quine, W. V. O. 1948. Arról, hogy mi van. In A tapasztalattól a tudományig. Buda-

pest, 2002, Osiris.Quine, W. V. O. 1960. Word and Object. Cambridge, Mass., MIT Press.Rae, Alistair 1986. Quantum Physics: Illusion or Reality? Cambridge, England,

Cambridge University Press.Robinson, Jenefer 2005. Deeper than Reason: Emotion and Its Role in Literature,

Music, and Art. Oxford, Clarendon.Rosen, Gideon 2005. Problems in the History of Fictionalism. In Mark Eli Kalderon

(szerk.): Metaphysics in Fictionalism. Oxford, Clarendon.Ross, Lee 1977. The Intuitive Psychologist and His Shortcomings: Distortions in the

Attribution Process. Advances in Experimental Social Psychology, 10. 173–220.Schiffer, Stephen 1991. Ceteris Paribus Laws. Mind, 100. 1–19.Schiffer, Stephen 1992. Belief Ascription. Journal of Philosophy, 89. 499–521.Schiffer, Stephen 1995. Descriptions, Indexicals, and Belief Reports: Some Dilemmas

(But Not the Ones You Expect). Mind, 104. 107–31.Schulte, Joachim 2004. Readings of ‘Natural History’ and Ways of Making Sense of

Other People. In Tamás Demeter (szerk.): Essays on Wittgenstein and AustrianPhilosophy. Amsterdam, Rodopi.

Searle, John 1995. The Construction of Social Reality. New York, The Free Press.Sellars, Wilfrid 1956. Empiricism and the Philosophy of Mind. Minnesota Studies in

the Philosophy of Science, 1. 253–329.Sellars, Wilfrid 1962. Philosophy and the Scientific Image of Man. In Science,

Perception and Reality. London, 1963, Routledge – Kegan Paul.Shapiro, Lawrence 2000. Multiple Realizations. Journal of Philosophy, 97. 635–654.Shoemaker, Sydney 1980. Causality and Properties. In Peter van Inwagen (szerk.):

Time and Cause. Dordrecht, D. Reidel.Simmel, Georg 1973a. A viszály. In Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Bu-

dapest, Gondolat.Simmel, Georg 1973b. A titok és a titkos társadalom. In Válogatott társadalomelméle-

ti tanulmányok. Budapest, Gondolat.

204 IRODALOM

Skyrms, Brian 1996. The Evolution of the Social Contract. Cambridge, England,Cambridge University Press.

Skyrms, Brian 2004. The Stug Hunt and the Evolution of Social Structure. Cambridge,England, Cambridge University Press.

Smart, J. J. C. 1962. Sensations and Brain Processes. In David Rosenthal (szerk.): TheNature of Mind. New York, Oxford University Press.

Smith, Michael 1987. The Humean Theory of Motivation. Mind, 96. 36–61.Sperber, Dan (szerk.) 2000. Metarepresentations: A Multidisciplinary Perspective.

New York, Oxford University Press.Sterelny, Kim 1997. Navigating the Social World: Simulation versus Theory.

Philosophical Books, 38. 11–29.Stich, Stephen 1978. Autonomous Psychology and the Belief–Desire Thesis. In David

M. Rosenthal (szerk.): The Nature of Mind. New York, 1991, Oxford UniversityPress.

Stich, Stephen – Nichols, Shaun 1995. Second Thoughts on Simulation. In Davies, M.– Stone, T. 1995b.

Stich, Stephen 1996. Deconstructing the Mind. In Deconstructing the Mind. NewYork, Oxford University Press.

Strawson, Peter F. 1959. Individuals. London, 1999, Routledge.Strawson, Peter F. 1979. Perception and Its Objects. In G. McDonald (szerk.):

Perception and Identity: Essays Presented to A. J. Ayer. London, 1979, MacMillan.Taylor, Charles 1977. What Is Human Agency?. In Human Agency and Language:

Philosophical Papers 1. Cambridge, England,1985, Cambridge University Press.Tõzsér János 2008. Általános bevezetés: a test-lélek probléma. In Ambrus G. –

Demeter T. – Forrai G. – Tõzsér J. (szerk.): Elmefilozófia. Szöveggyûjtemény.Budapest, L’Harmattan.

van Fraassen, Bas 1980. A tudományos realizmussal kapcsolatos érvek, in Forrai Gá-bor – Szegedi Péter (szerk.): Tudományfilozófia: Szöveggyûjtemény. Budapest,1999, Áron.

Velleman, J. David 2000. From Self Psychology to Moral Philosophy. In Velleman2006.

Velleman, J. David 2001. The Genesis of Shame. In Velleman 2006.Velleman, J. David 2003. Narrative Explanation. Philosophical Review, 112. 1–25.Velleman, J. David 2005. The Self as Narrator. In Velleman 2006.Velleman, J. David 2006. Self to Self: Selected Essays. Cambridge, Cambridge

University Press.Walton, Kendall 1990. Mimesis as Make–Belive. Cambridge, Mass., Harvard Uni-

versity Press.Walton, Kendall 1993. Metaphor and Prop Oriented Make–Believe. In Mark Eli

Kalderon (szerk.): Fictionalism in Metaphysics. Oxford, 2005, Clarendon.Walton, Kendall 2006. On the (So–called) Puzzle of Imaginative Resistance. In Shaun

Nichols (szerk.): The Architecture of Imagination: New Essays on Pretence, Pos-sibility, and Fiction. Oxford, Clarendon.

IRODALOM 205

Weber, Max 1982. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Gondolat.Wegner, Daniel M. 2002. The Illusion of Conscious Will. Cambridge, Mass., MIT

Press.Whiten, Andrew – Byrne, Richard (szerk.) 1988. Machiavellian Intelligence: Social

Expertise and the Evolution of Intellect in Monkeys. Oxford, Clarendon.Whiten, Andrew – Byrne, Richard (szerk.) 1997. Machiavellian Intelligence II:

Extensions and Evaluations. Cambridge, E0ngland, Cambridge University Press.Wilkes, Kathleen 1998. (Know Thyself). Journal of Consciousness Studies, 5. 153–

165.Wilson, Jessica 2005. Supervenience–based Formulations of Physicalism. Nous, 39.

426–459.Williams, Bernard 1976. Moral Luck. In Moral Luck. Cambridge, England, 1981,

Cambridge University Press.Williams, Bernard 1993. Shame and Necessity. Berkeley, University of California

Press.Williams, Bernard 2000. Philosophy as a Humanistic Discipline. Philosophy, 75.

477–496.Winch, Peter 1988. A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához. Buda-

pest, Akadémiai.Wittgenstein, Ludwig 1989. A bizonyosságról. Budapest, Európa.Wittgentsin, Ludwig 1992. Filozófiai vizsgálódások. Budapest, Atlantisz.Wright, Crispin 2002. What Could Antirealism about Ordinary Psychology Possibly

Be? Philosophical Review, 111. 205–233.Zagzebski, Linda 2001. Recovering Understanding. In Matthias Steup (szerk.): Know-

ledge, Truth, and Duty: Essays on Epistemic Justification, Responsibility, andVirtue. New York, Oxford University Press.

206 IRODALOM

Mentális fikcionalizmus, Budapest: Gondolat, 2008.

Documents

Transcript of Mentális fikcionalizmus, Budapest: Gondolat, 2008.