Levél az istenhez: démotikus, görög és kopt források

Az OlympOs mellett

Az OlympOs mellett

Mágikus hagyományok az ókori Mediterraneumban

Szerkesztette Nagy Árpád Miklós

I. kötet

egyIptoM · MezopotáMIa · anatólIa · ItalIa

Gondolat KiadóBudapest, 2013

A kötet törzsanyaga az OTKA K-81332 számú pályázata keretében készült.A kötet megjelentetését az OTKA PUB-K-103302 számú pályázata támogatta.

A mutatót készítette Bélyácz Katalin, Endreffy Kata és Nagy Árpád Miklós

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

© Gondolat Kiadó, 2013© Szerzők, 2013Szerkesztés © Nagy Árpád Miklós, 2013

www.gondolatkiado.hugondolatkiado.blog.hufacebook.com/gondolatkiadotwitter.com/ gondolatkiado

A kiadásért felel Bácskai IstvánFelelős szerkesztő Böröczki TamásA kötetet tervezte Lipót Éva

ISBN 978 963 693 403 3ISBN Ö 978 963 693 405 7

tartalom

Előszó (Nagy Árpád Miklós) 9

I. egyIptoM

Schreiber Gábor: Vallás és mágia az ókori Egyiptomban: az ellenség megsemmisítésének szertartása 21

Ünnep Epiphi hónap 13. napján – az esti szertartás (Eszna 207, 18–22) Fordítás és kommentár: Schreiber Gábor 38

Horváth Zoltán: Levelek a túlvilágra: a mágikus erővel felruházott halott 42Levelek a holtakhoz – forrásszövegek

Fordítás és kommentár: Horváth Zoltán 73Amulettek – mágikus védelmezők a Szépművészeti Múzeum

Egyiptomi Gyűjteményében Kommentár: Liptay Éva, Győry Hedvig és Petrik Máté 93

Petrik Máté: Hórus-táblák és gyógyító szobrok Veszélyes állatok elleni védekezés az egyiptomi mágiában 122

Endreffy Kata: „Hozz rájuk perzselő lázat, nyomorúságot, zavart és pusztulást” Kopt átokszövegek az egyiptomi, görög és latin források tükrében 132

Levél az istenhez: démotikus, görög és kopt források Fordítás és kommentár: Endreffy Kata és Forró Orsolya 152

Bibliográfia 165

6 tartaloM

II. MezopotáMIa

Niederreiter Zoltán – Bácskay András: Bölcs tudósok, a nagy istenek titkának őrzői A tudósok és a tudományos szövegek szerepe a mezopotámiai mágiában 183

Esztári Réka: A hajó viszontagságos útja: részletek az assuri születési ráolvasás-gyűjteményből 219

Simkó Krisztián: Mágikus kövek listája szembetegségre 228Földi Zsombor: Olajjóslás az óbabilóni korban 237Bácskay András: Kedvezőtlen előjelek és elhárításuk: a lakóházban

megjelenő démonok, halotti szellemek észlelése és kiűzése 243A gonosz démon elűzésének rituáléja

A „Gonosz utukkú” ráolvasás-sorozat részlete Fordítás és kommentár: Bácskay András 248

Bibliográfia 253

III. anatólIa

Simon Zsolt: Mágia az ókori Anatóliában 267Mágia az ókori Anatóliában – forrásszövegek

Fordítás és kommentár: Simon Zsolt 307

Bibliográfia 323

IV. ItalIa

Etruszk átoktáblák – forrásszövegek Fordítás és kommentár: Simon Zsolt 337

Oszk átoktáblák – forrásszövegek Fordítás és kommentár: Simon Zsolt 340

Lakatos Szilvia: Az oszk átoktáblák 346Bencze Ágnes: Bacchoi kai mystai. Eszkhatologikus hiedelmek

és rítusok Magna Graeciában 353Ráolvasás ficam ellen (Marcus Porcius Cato: De agri cultura 160)

Kommentár: Kulin Veronika 386Hajdu Péter: A mágia tilalma Rómában 389

tartaloM 7

Ferenczi Attila: Hős az alvilágban 395Hajdu Péter: Horatius varázslónője 402Szerelmi rontás Ovidiusnál (Amores III. 7, 27–36)

Fordítás: Tordai Éva, kommentár: Hajdu Péter 412Szerelmi varázslás Theokritosnál és Vergiliusnál

(Theokritos: 2. idill; Vergilius: 8. ecloga) Fordítás: Tordai Éva, kommentár: Hajdu Péter 414

Erichtho nekromanteiája (Lucanus: Bellum civile VI. 413–587) Fordítás: Tordai Éva, kommentár: Ferenczi Attila 421

Germanicus halála (Tacitus: Annales II. 69–71, 74) Kommentár: Ferenczi Attila 429

Bibliográfia 433

levél az istenhez: démotikus, görög és kopt források

Fordítás és kommentár: endreffy kAtA és fOrró OrsOlyA

Két kiskorú panasza Thot szent állataihoz (• P. BM 10845)1

Fordítás és kommentár: Endreffy Kata

1. Pa-ser-Dzsehuti és egy bizonyos Na-nefer-Hor, a két kiskorú, akiket Hor-anh szült

2. Hor-pa-Kemetnek – gonoszságot cselekszik ő, mert kitaszította őket, és nem volt könyörületes hozzájuk –, ők azok, akik szólnak

3. az íbiszhez, a sólyomhoz, a páviánhoz és az istenekhez, akik együtt nyugszanak velük

4. az íbisz, a Hermupolisban lakozó nagy isten nyugvóhelyén: „A tiétek vagyunk. Kedvezzetek nekünk a tanács(?)2 előtt (és) [hallgassátok meg]

5. kérésünket! Nyomorúság éjjel és szerencsétlenség nappal egy gonosztevő…6. egy ellenség miatt – hogy nem szégyelli magát! Hor-pa-Kemetnek szólítják, de

Ser-aha, Wen-menu fia a neve, és7. atyánknak nevezik őt, holott nem volt kegyes hozzánk ő, akivel az anyánk sok

évet élt.8. Ő [fem.] szült minket. Ő pedig [masc.] anyánk halálát okozta, amikor kicsik vol-

tunk. És egy másik nőt vitt a házába.9. Kidobott minket attól a naptól fogva, hogy anyánk meghalt. Nem adott nekünk

sem kenyeret, sem ruhát, sem olajat.10. Aki könyörületes hozzánk, akinek az isten eltölti a szívét, amikor ránk néz, mi-

dőn éhesek vagyunk,11. az ad nekünk kenyeret. Aki ránk talál a falak tövében az utcán 12. éjjel, és könyörületes mihozzánk, (mert) az isten eltölti a szívét, az visz majd el

minket a házába

1 A levél publikációja: Hughes 1969, újraközlése: Migahid 1986, vol. 1, 115–121, Urk. (9).2 Amennyiben Hughes rekonstrukciója (m-bAH tA qnb.t) helyes, a levélírók itt az isteni ítélőszékre

utalnak.

leVél az Istenhez: déMotIkus, görög és kopt Források 153

13. reggelig. Bár ott van anyánk hozománya nála, megfoszt minket attól.14. Nem találtunk olyat, aki megvédhetne minket tőle. Ti vagytok azok, akik meg-

védtek tőle.15. Amikor esküt tesz előttetek, kérdezzétek ki őt, és ítéljetek köztünk és eme férfi

között.16. Számosak a gaztettek, amelyeket elkövet ellenünk. Ha egy erős ember megver

minket17. az utcán, ő azt mondja: „Hadd verjék őket!”, nem mondja: „Ne tegyétek!” Ha

meglát18. minket a háza kapujában, egy […?] vág hozzánk. A fent említett embernek van19. ezüstje, gabonája, vagyona – nem szenved hiányt az élelemből, amit egykor ne-

künk adott.20. Sok leírni – rá sem fér a papiruszra – a szükséget, hiányt, nyomorúságot és21. akadályoztatást, amelyet a gonosz Hor, a mi fent említett atyánk elkövetett elle-

nünk.22. Nyomorúság éjjel és szerencsétlenség nappal e miatt az ember miatt! Kérdezzé-

tek ki, és23. ítéljetek közöttünk. Ami pedig az őröket, küldöncöket és a ház szolgáit illeti –24. ha majd kikérdezik őt (ti. Hort), ők igazságot fognak nekünk szolgáltatni a vele

való perünkben.25. Elbuktunk – tegyetek róla, hogy felemelkedjünk! Akadályok állnak előttünk –

tegyetek róla, hogy szüntesse meg őket!26. Gaztett áldozatai lettünk – tegyetek róla, hogy igazságot szolgáltassanak nekünk!

Kérvényünket azon istenek elé bocsátjuk,27. akiknek a neve fent szerepel. Ha bárki ember a földön tűzre veti ezt az iratot,

hogy elpusztítsa,28. ne hagyjátok, hogy elmenjen a kérésünk mellett! Olvastassátok fel vele az elejé-

től a végéig. [Olvastassák el]29. a fent említett emberrel a déli kapujánál, az északi kapujánál, a nyugati kapujánál

[(és) a keleti kapujánál]30. annak a helynek, ahol az istenek nyugszanak. Átkozódni fognak, amikor hallják

[ezt a kérést]!

A két kiskorú panasza az egyik leghosszabb és legrészletesebb az istenekhez írt démotikus levelek között. A papirusz George Michaelides kairói műgyűjtő tulaj-donából került a British Museumba, eredeti lelőhelye nem ismert. Publikálója a paleográfia alapján a Ptolemaios-kor (305–30) végére datálta. A 29,5 cm magas és 15 cm széles papirusz viszonylag jó állapotban maradt fenn, az írott sorokkal pár-huzamosan futó kilenc hajtásnyom arra enged következtetni, hogy a levelet egykor feltekercselték.

154 I. egyIptoM

A levélben két kiskorú, Pa-ser-Dzsehuti és Na-nefer-Hor panaszkodik apjára, aki anyjuk halála után kitaszította és kisemmizte őket. (A swg vagy swk szó kifejezetten a gyámság alá tartozó, nem önjogú gyermeket jelöli.3) A levél nem a szokásos filiá-ciós formával (X sA / (pA) Sr n y, mwt=f Z, vagyis „X, y fia, anyja Z”) nevezi meg a gyermekeket, hanem rögtön a családi viszonyokat is érzékelteti – feltehetően azért, mert a kérés éppen ezzel kapcsolatos. Az apát a 2. sor Hor-pa-Kemetnek nevezi: úgy tűnik, így szólították, de valódi neve a 6. sorban szerepel: Ser-aha, Wen-menu fia. A 21. sorban az első névváltozat rövidített formája, a Hor jelenik meg.

A levél címzettjei a Thot isten kultuszköréhez tartozó szent íbisz, sólyom, pávi-án és a velük nyugvó istenek. A szent íbiszek kultuszát gyakran vonták össze más szent madarak, elsősorban a sólymok kultuszával: erről a Kom Ombó-i, a thébai és a szakkarai állattemetők is tanúskodnak.4 A levél ugyan nem említi Thot istent, szent állatai mellett azonban vele kapcsolatos az egyik panaszos neve (Pa-ser-Dzse-huti: „Thot fia”), s az első címzettként megnevezett íbisz is az ő titulusát („a Her-mupolisban lakozó nagy isten”) viseli.

A 4. és a 30. sor egyértelműen utal a levél rendeltetési helyére: a „nyugvóhely” (a.wy n Htp) a szent állatok nekropolisát jelöli.5 Thot isten szent állatainak két leg-nagyobb temetője Szakkarában, illetve Tuna el-Gebelben helyezkedett el, mind-két lelőhelyen milliós nagyságrendben kerültek elő bebalzsamozott íbisztetemek.6 Tuna el-Gebelben 2007-ben találtak legutóbb dokumentált körülmények között Thot istenhez címzett levelet:7 bár a korábban előkerült iratok esetében a régé-szeti kontextusról nincs információnk, joggal feltételezhetjük, hogy eredetileg ezek többségét is a szent állatok temetőiben, illetve az ottani szentélyekben helyez-ték el.

3 Erichsen 1954, 417–418.4 Smelik 1979, 240. John Ray az íbisz és a sólyom kultuszának összefonódását a hold (Thot) és

a nap (Hórus) szimbolikájával magyarázza (Ray 1976, 137). Smelik szerint az ok sokkal próza-ibb: minthogy sólyomból sokkal kevesebb volt, gazdaságosabban tudták a két kultuszt együttesen üzemeltetni. A Tuna el-Gebel-i katakombákból szintén kerültek elő sólyommúmiák az íbiszek és páviánok mellett (Kessler – Nur el-Din 2005, 153).

5 Ray 1976, 139.6 Becslések szerint évente 10-15000 madarat temethettek itt el, lásd Ray 1976, 138, valamint

Kessler – Nur el-Din 2005, 155.7 Az agyagedényre írt levélre az íbisz-katakombában bukkantak rá a kairói és a müncheni egye-

tem közös ásatása során (M. Ebeid személyes közlése).


A 22–24. sor tanúsága szerint a levélírók panaszára az apának templomi eskü-vel kellett felelnie. A templomi eskütétel a görög-római kori Egyiptomban vált a peres ügyek eldöntésének gyakori formájává.8 Az eskü szövegét általában osztra-konokra írták, többé-kevésbé meghatározott séma szerint: először a peres feleket, valamint az eskütétel idejét és helyét nevezték meg, ezt követte az invokáció, majd az eskü tévő ártatlanságának hangsúlyozása. Ezután az esetleges bűnösség követ-kezményeit sorolták fel, majd az esküt lejegyző írnok, a dokumentumot megőrző személy és a hitelesítő tanúk nevei szerepeltek.9 A templomi eskütételre általában olyan esetekben került sor, amikor bizonyítékok híján az igazság kiderítésére nem nyílt más mód: bár az isten nem közvetlenül maga ítélkezett, jelenlétével garantálta az eskütévő ártatlanságát, és megakadályozta a hamis ítélkezést. Az eskük többsé-ge a mindennapi élet apró-cseprő ügyeivel foglalkozott: családi problémákkal, va-gyonmegosztással, hagyatéki ügyekkel, tulajdonjogi kérdésekkel, adásvételekkel, munkaszerződésekkel.10 A fenti sorokból úgy tűnik, a gyerekek még az apa esküje előtt – megelőzésképpen – fordultak az istenekhez, s igazukat egyszerre két fóru-mon igyekeztek érvényesíteni: az apát hivatalos eskütételre kötelezték, ugyanakkor a tárgyalás kimenetelének biztosítása végett az istenek segítségéhez is folyamodtak. A levél ebben a tekintetben a görög és latin átoktáblák gyakorlatához áll közelebb: Christopher Faraone rámutat, hogy a legtöbb esetben a defigens ott is megelőzni igyekezett a bajt, nem pedig bosszút állni ellenségén11 – ellentétben a jóvátételért való könyörgésekkel és az istenekhez írt levelek többségével.12

A levelet záró fenyegetés (27–30. sor) – az istenekhez írt levelek gyakori eleme mind a démotikus, mind pedig a kopt korpusz esetében – nem a bevádolt apa ellen irányul, hanem mindazon ismeretlenek ellen, akik esetleg kárt tennének a papi-ruszban. A forma a sírokra vésett átokszövegeket idézi, amelyekbe nem csupán azt foglalták bele, hogy mit ne tegyen az ember, hanem azt is, hogy mit igen: ebben az esetben a panasz megsemmisítése helyett annak megújítása volt a cél.13

8 Ma közel 700 démotikus templomi eskü ismert; lásd Kaplony-Heckel 1975, col. 1204.9 El-Aguizy 1996, 1. Kaplony-Heckel 1975, col. 1201.

10 Kaplony-Heckel 1963, I. 26–27.11 Faraone 1991, 8.12 Átfogóan lásd fentebb Endreffy Kata tanulmányát, 132 skk.13 A műfajjal kapcsolatban lásd Morschauer 1991.

156 I. egyIptoM

Kérelem a „beszélő arcú íbiszhez” az igazság felfedéséért (• P. Cairo 50015)14


(recto)1. Teephibis előtt, aki megjelenik…2. a hérakleopolisi istenképmásokkal együtt. [… az,]3. aki így szól: „Nyomorúság, nyomorúság! [Szenvedés,]4. szenvedés amiatt, aki erősebb, mint én.5. Nem vettem el az ő mezei tutu-gyümölcsét. Nem vettem el 6. az ő házát a városban. Nem vettem el az ő¬

7. munkáját(?), miközben ő… Nem vettem el8. a ruháját, miközben ő… élt.9. Nem vettem el az ő…

10. … [Nem vettem el az ő]11. italát, amikor szomjas volt. Nem hagytam, hogy12. rosszul menjen (a sora). Nem vettem el az ő…13. Lenni, lenni! Nem lenni, nem lenni!…14. Istent szolgálni! Istent nem szolgálni!15. Ő (fem.) egyedül! Ő egymagában van ott, ő ment be onnan. (?)16. Ő veszi el a juttatást (?), amelyet…17. Ő veszi el az ételüket (?). Ő…18. újra. Az előtt, aki megjelenik, Teephibis (előtt)19. a hérakleopolisi istenképmásokkal együtt. 20. Te tégy igazságot! [Írta…]21. Pa- di-Szobek¬ fia….

(verso)1. Fizetségképpen, ami érkezik: 2 ezüst 5 kite, mert nem adott bort.2. Átvéve: 2 ezüst 5 kite.

A levél szövegét őrző Ptolemaios-kori (305–30) papirusz feltehetően Bernard P. Grenfell és Arthur S. Hunt ásatásai során került elő a 19. század végén az egyiptomi Fajum-oázisban fekvő Theadelphiában, s minden bizonnyal az ottani Szobek-temp-lom területéről származik.15 A 24 × 10,5 cm nagyságú papirusz palimpszeszt, erő-sen sérült, a legnagyobb hiány a középső részen, baloldalt mutatkozik, a vízszintes hajtásnyomok főként a papirusz alsó részén okoztak kitöréseket.

14 A levél első említése: Spiegelberg 1906–08, 332; publikációja: Migahid 1986, vol. 1, 74–87, Urk. (5).

15 Migahid 1986, vol. 1, 75.

¬

¬


A levél panaszosa saját ártatlanságának bizonygatásával fordul a megszólított is-tenekhez, az említett vétkek elkövetésével pedig egy ismeretlen asszonyt vádol. Az első címzett Teephibis (Dd-Hr-pA-hb), azaz a „beszélő arcú íbisz”, Thot isten egyik megnyilvánulási formája, amelynek legfontosabb kultuszhelye a thébai Medinet Habu közvetlen közelében található Qasr el-Aguz-i templomban volt.16 A Dd-Hr-tí-pusú istennevek az orákulumadáshoz kapcsolódtak: Thot másik szent állatának, a páviánnak szintén maradtak fenn ilyen nevű említései.17 Teephibis mellett a levél címzettjei a hérakleopolisi istenképmások. Hérakleopolis nemcsak a Fajum-oázis-hoz való közelsége, hanem a város mitológiai szerepe révén is szerepet kaphatott a levélben: ez volt a túlvilági ítélet egyik helyszíne, a Halottak könyve 17. fejeze-te szerint itt koronázták királlyá Osirist. Az istenképmások említése feltehetően a processzió alkalmával körbevitt kultuszszobrokra vonatkozik, és a processziókkal kapcsolja össze a dokumentumot az első sor xay („megjelenik”) szava is. Elképzel-hető tehát, hogy a levélíró a processzión megjelenő istenek orákuluma által várta az igazság felfedését.

A levélíró kilétét nem ismerjük, de az istenekhez írt levelek között nagyon rit-ka a név nélküli panasz. A 3. sor kezdete, illetve a 20–21. sor rekonstrukciója itt is egyértelművé teszi, hogy a levélíró eredetileg megnevezte magát, neve azonban mindkét helyen a kitörésben szerepelt. A levélíró szenvedésének drámai kifejezése az istenekhez írt démotikus levelek egyik jellegzetessége. Szokatlan azonban, hogy a panaszos nem illeti névvel rágalmazóját: erre feltehetően az ellenfél hatalmi státu-sza késztette. Minden bizonnyal a 15–18. sorban szereplő vádirat is a levélíró óva-tossága miatt maradt ilyen homályos: a szakasz egyetlen szaváról sem lehet tudni, hogy pontosan kire vagy mire vonatkozik.

Az 5–12. sor hosszú, jól felépített felsorolása a Halottak könyve 125. fejezetének negatív bűnvallomását idézi, célja pedig a levélíró teljes ártatlanságának hangsú-lyozása. Ennek jelentőségét támasztja alá a 13–14. sor egzaltáltsága is. Az „istent szolgálni” kifejezés felveti azt a lehetőséget, hogy a levélíró – mint annyiszor ebben a dokumentumtípusban – a kultusszal kapcsolatos feladatot láthatott el,18 s az őt ért rágalmazások éppen a munkájára voltak kedvezőtlen hatással.

A levél végén, a panaszok felsorolása után a levélíró igazságtételt kér az oráku-lumadó istentől. Ez az istenekhez írt démotikus levelek gyakori motívuma, ami a

16 Qasr el-Aguz templomáról lásd Mallet 1909.17 A Dd-Hr-pA-aan névről lásd Volokhine 2002, 415.18 Kessler 1989, 204 és Vittmann 1995, 169.

158 I. egyIptoM

műfaj korábbi változatában, a holtakhoz írt levelekben, valamint a későbbi, kopt levelekben is fontos szerepet játszik.19

A verso rövid feliratával kapcsolatban az első és legfontosabb kérdés a recto szöve-géhez való viszonya. Bár a két oldalon szereplő kézírás hasonlít, sőt egyes nyelvtani hibák is megegyeznek a két szövegben, elképzelhető, hogy a hátoldalon szereplő két sornak nincs köze az előoldal szövegéhez. Amennyiben azonban a megjegyzés valóban összefügg a rectón található levéllel, akkor az itt szereplő összeget akár az istenségnek felajánlott fizetségként vagy a levelet kézbesítő pap béreként is értel-mezhetjük.

Artemisié átka (• ÖNB G.00001 Pap)20

Fordítás: Forró Orsolya, kommentár: Endreffy Kata és Forró Orsolya

Ó, Oserapis úr és istenek, akik Oserapis mellett ültök, hozzátok könyörgök, én, Ar-temisié, Amasis lánya, a lányom apja ellen, aki megfosztotta őt a halotti ajándékoktól és a temetéstől. Ha már rosszat tett velem – velem és saját gyerekeivel; ahogyan ő rosszat tett velem és gyerekeivel, adja meg neki Oserapis és az istenek, hogy ne kap-jon temetést a gyerekeitől, és ő se temesse el a szüleit. Most, hogy panaszomat itt elhelyeztem, nyomorultul pusztuljon el, földön és tengeren, ő és minden, ami az övé, Oserapis és a mellette ülő istenek által, és ne legyen hozzá irgalmas Oserapis, se az istenek, akik Oserapis mellett ülnek.

Artemisié helyezte el ezt a könyörgést, kérve Oserapist és az isteneket, akik mel-lette ülnek, hogy szolgáltassanak igazságot, miután könyörgésemet itt elhelyeztem, és ne irgalmazzanak az istenek a kislány apjának.

Ha valaki elvenné ezt a levelet, és rosszat cselekedne Artemisiével, büntesse meg az isten! […]21

A Kr. e. 4. századból származó, 14,8 cm magas és 29,5 cm széles papirusz Oserapis szakkarai templomából, a Serapeumból került elő a 19. század elején. A felfedezés jelentőségét nemcsak az adta, hogy ez volt az egyik első, görög felirattal ellátott papirusz, amely a modern korban előkerült, hanem az is, hogy ugyanakkor egyike volt a legrégebbi görög nyelvű papiruszoknak is. A töredékes állapotban fennma-radt irat további különlegessége, hogy a szöveget a papirusztekercs legelső, máskor általában beíratlanul hagyott védőlapjára, a prótokollonra jegyezték fel.22

19 Erről lásd fent Endreffy Kata tanulmányát, 136 skk.20 Wilcken 1927, 97–104: UPZ I, 1; PGM XL, 1–18.21 A levél vége értelmezhetetlenül töredékes, ezt a részt fordítás nem tartalmazza.22 Bastianini 1987.


Oserapis (az egyiptomi Wsir-@p, azaz Osiris-Apis) a memphisi Apis-bika meg-istenült és halálában Osirisszal azonosult formája volt.23 Későbbi alakját, a hellé-nisztikus Sarapis istenséget egyiptomiak és görögök egyaránt tisztelték, Artemisié átka azonban egyértelművé teszi, hogy a kultusz már a Ptolemaios-kor (305–30) kezdete előtt meghonosodott a memphisi görögök körében. Oserapishoz inté-zett petíciók démotikus nyelven is fennmaradtak, mind a Későkor, mind pedig a Ptolemaios-kor időszakából,24 és elsősorban a szakkarai temetőhöz köthetők. Az „Oserapis mellett ülő istenek” megnevezés pedig feltehetően a szintén a Serapeum területén eltemetett és közvetítőként is működő szent állatokra utal.25

A levél az ún. jóvátételért való könyörgések egyik legkorábbi példája:26 Artemi-sié saját férjét átkozza el és bízza Oserapis ítéletére, miután a férfi megtagadta el-hunyt lányuktól a szükséges halotti szertartásokat és a temetést. Az időnek előtte (aóros) elhunyt és túlvilági békéjétől is megfosztott leány így a végső nyugodalmat nem lelő holtak közé kerül, akik központi szerepet játszanak a graeco-egyiptomi varázspapiruszok, illetve a defixiók világában. Artemisié nem nevezi meg a férfit – talán félelemből, talán mert a „lányom apja” megjelölést is elég pontosnak érzi –, és ugyanazt a büntetést kéri számára, mint amit a férfi a lánnyal szemben elkö-vetett. Artemisié más, pontosabban nem részletezett gaztetteket is felró a férfinak: „rosszat tett velem – velem és saját gyerekeivel” – írja, és csakis az apa teljes mérté-kű pusztulásával elégszik meg („nyomorultul pusztuljon el, földön és tengeren”).

A levelet záró fenyegetés a görög és az egyiptomi jóvátételért való könyörgések-ben egyaránt gyakori. Ez egyben arra is utal, hogy a dokumentumot feltehetően a templom nyilvános részén, az emberek számára hozzáférhető módon helyezték el.

23 Vercoutter 1975. 24 A Későkorból (Kr. e. 6. század): P. Cairo 31045 (Spiegelberg 1906–8); a Ptolemaios-korból:

P. BM 10238 és P. BM 10233 (Revillout 1887); P. Cairo 50117 (Spiegelberg 1932); Saqqara H5-1660 [3545](Ray 2005), valamint számos publikálatlan irat: P. Saqqara 52, 57 (El-Khouly 1973); Saqqara H5-DP4, Saqqara H5-DP230 (Smith 2002).

25 Te Velde 1982, cols. 1611–1163.26 A témával kapcsolatban kiindulásul lásd Versnel 1990, illetve Endreffy Kata tanulmányát eb-

ben a kötetben, 132 skk.

160 I. egyIptoM

Könyörgés a zsarnok Theodosis ellen (• P. Hermitage 5657)27

Fordítás: Forró Orsolya, kommentár: Endreffy Kata

Szentháromság, Szentháromság, Szentháromság! A szent mártírok segítségével kö-nyörgök az Úrhoz. Az angyal jól ismeri azt a szenvedésünket, ami bizonyítja, hogy Theodosis kényúr módjára bánik velem. Csak sérelmeket szenvedtem el ettől a kény-úrtól, és nem találtam más segítséget, csupán Isten hatalmát és azt, hogy a szentek tanúskodnak mellettünk. Általuk keresek menedéket Nálad és könnyek között tekin-tek a Te szentségedre, hogy lássam a hatalmadat – annyira gonosz volt velem! Sokat sírtam, mindig csak rosszat kaptam tőle! Uram, ne vedd semmibe mindezt, és ne se-gítsd őt, akit említettem, Theodosist, és ne feledkezz meg rólam, mert egy az Úr, egy az Isten a Fiában, az Atyában és a Szentlélekben, mindörökkön örökké, ámen!

Ámen, ámen, ámen!

Uram, uram, uram…!

A Kr. u. 4. századból származó, 16 × 8,8 cm nagyságú, világos színű papirusz Vla-gyimir G. Bock egyiptomi ásatásai során került elő 1897–98 során. Bock az Er-mitázs Középkori és Reneszánsz Gyűjteményének kurátoraként tevékenykedett Egyiptomban, az általa Szentpétervárra szállított több ezer műtárgy az alapja az Ermitázs kopt gyűjteményének.

A Theodosis zsarnokságát bepanaszoló töredékes papirusz pontos lelőhelye nem ismert. A vízszintes és függőleges hajtásnyomok, valamint az azok mentén keletkezett lyukak tanúsága szerint a dokumentumot többször összehajtották és amulettként használták.28 Szerzője nem nevezi meg magát, és nem részletezi a személye ellen elkövetett gaztetteket sem, csupán általánosságban beszél sanyarú helyzetéről és folyamodik segítségért az Úrhoz. A görög nyelvű, keresztény kontex-tusban született irat a jóvátételért való könyörgések műfajába tartozik: ilyen jellegű dokumentumok Egyiptom fáraókori pogány, illetve kopt keresztény kultúrájából egyaránt maradtak fenn, részben démotikus és kopt, részben pedig görög nyelven, a Kr. e. I. évezred közepétől a Kr. u. I. évezred végéig.29 A Theodosis elleni panasz a műfaj számos általános vonását tartalmazza. Ahogyan például a fáraókori szövegek panaszosai gyakran szent állatok közvetítésével szólnak az istenekhez, úgy a keresz-

27 PGM II 225, P. 16, 1–28; Björck 1938, 47–48, no. 24; Van Haelst 1976, no. 971; Meyer–Smith 1994, 50–51, no. 27. A helyesírás gyakran szabálytalan, ezért a szöveg nehezen értelmezhető.

28 Fényképe: http://papyri.info/apis/hermitage.apis.21 (hozzáférés: 2012. 09. 26.).29 Lásd fentebb Endreffy Kata tanulmányát, 132 skk.


tény szerző a szent mártírokat kéri fel üzenete továbbítására,30 s ahogyan a pogány szövegek hangsúlyozzák, hogy emberi segítségnyújtásra nem számíthatnak, csakis a megszólított istenség képes sérelmeik orvoslására, ugyanúgy a keresztény szöveg szerzője is egyedül az Úr kezébe helyezi sorsát. Az utolsó előtti sorban a Krisz-tus-monogram szerepel háromszor megismételve.

Jákob átka (• MS. Copt. c [P] 4)31


(recto)† Jákob vagyok, a szerencsétlen és nyomorult. A Mindenható Úr, Sabaóth trónu-sának színe előtt könyörgök, fohászkodom, imádkozom, nyújtom be kérésemet és imámat, mondván:

Szolgáltass nekem igazságot és állj értem bosszút Máriával, Tsibél lányával szem-ben és Tatoréval, Tasai lányával szemben, valamint Andreasszal, Márta fiával szem-ben, gyorsan! Egyetlen igaz Isten, aki ismeri a rejtettet és a megnyilvánultat, sújts le Tatoréra, Tasai lányára és Máriára, Tsibél lányára, és Andreasra, Márta fiára és egész nemzetségükre, és Jóannésra, az elöljáróra, a fiával együtt – ámen – nyomorúságos betegséggel, haraggal, dühvel, nyomorúságos szenvedéssel és gyógyíthatatlan fájda-lommal.

Nálad teszek panaszt, Atya, nálad teszek panaszt, Fiú, nálad teszek panaszt, Szent-lélek, egylényegű Háromság, és Gábriel arkangyal jó híre, hogy szolgáltass nekem igazságot és durva bosszút Tatoréval és Andreasszal és Máriával, Tsibél lányával szemben, a gyermekeikkel együtt. Hozz vakságot mindkét szemükre, hozz rájuk nagy fájdalmat és sárgaságot, perzselő lázat (?), nyomorúságot, zavart és pusztulást.

Atya, sújts le rájuk! Fiú, sújts le rájuk! Isten, aki létezett, mielőtt a világ létezett vol-na, sújts le rájuk, gyorsan, gyorsan! Aki ott ül a cherubok fölött, a szeráfok pedig mel-lette, sújts le Máriára, Tsibél lányára és Tatoréra, Tasai lányára és Andreasra, Márta fiára a gyermekeikkel együtt, gyorsan! Aki mellett ott áll ezer meg ezer és tízezer meg tízezer angyal, arkangyal, uralkodó, tekintély, hatalom és […], s dicsőítve, üdvözöl-ve, egyszerre kiáltva mondják: „Szent, szent, szent az Úr, Sabaóth, teljes a menny és a föld a te dicsőségeddel”, sújts le Tatoréra a gyermekeivel és a férjével együtt, és

30 A kairói kopt negyed templomaiban ma is megfigyelhető az a szokás, hogy a hívek a kívánsága-ikat és panaszaikat tartalmazó cédulákat a szentek ereklyéit őrző szekrénykékbe csúsztatják.

31 A levél publikációja: Crum 1896. Újraközlése Kropp 1930–31, vol. 2, 234–238, no. 71; Meyer– Smith 1994, 192–194, no. 91.

162 I. egyIptoM

Máriára a gyermekeivel együtt, és […-ra] a férjével együtt nagy haraggal és gyógyít-hatatlan szenvedéssel, mert sok gaztettet elkövettek ők.

Te pedig, Uram, tudsz minden dologról. [Adóna]i, az Úr, Eloe, Sabaóth, sújts le Tatoréra, Tasai lányára, és Máriára, Tsibél lányára, és Andreasra, Márta fiára, sújts le rájuk gyorsan!

Ó, négy élőlény, aki ott áll az Atya, a nagy Isten mellett, sújts le Tatoréra és And-reasra és Máriára a gyermekeikkel együtt, és mindazokra, akik velük laknak. Jézus Krisztus [teste] és vére, sújts le Máriára, Tsibél lányára és Tatoréra, Tasai lányára és Andreasra, Márta fiára, gyorsan!

Ó, huszonnégy vén, aki ott ül az Atya színe előtt, sújts le Tatoréra és Andreasra és Máriára, gyorsan!

Ó, Te, aki megmentetted Jónást a cet gyomrából, sújts le Tatoréra és Andreasra és Máriára!

Ó, Te, aki kimentetted a három szentet az égő, tüzes kemencéből, sújts le Tatoré-ra, Tasai lányára és Máriára, Tsibél lányára és Andreasra, Márta fiára nagy haraggal és nagy pusztítással és rombolással.

Ó, Te, aki megmentetted Dánielt az oroszlánok barlangjából, sújts le Máriára és Tatoréra és Andreasra a te dühöd haragjával.

Michaél, sújts le rájuk tüzes kardoddal! Gábriél, sújts le rájuk, hasítsd szét őket tüzes kardoddal! Raphaél, sújts le rájuk tüzes kardoddal! Rakuél, […?] rájuk tüzes kardoddal! Suriél, sújts le rájuk tüzes kardoddal! Ámen. A hét arkangyal, akik ott állnak Isten színe előtt, sújts le rájuk tüzes kardoddal! Sújts le Máriára és Tatoréra és Andreasra, gyorsan! Ámen.

Adonai Eloe Eloi Eloi Eloi Iaó Iaó Iaó Iaó Sabaóth Emmanuél Él Él Él Él Él Él Él Emanuél Michaél Gabriél Raphaél Rakuél Suriél Anaél Ananaél Phanuél Tremuél Abrasax Sax. Atya, Fiú, Szentlélek, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, az angyalok Istene, az arkangyalok Istene, a cherubok Istene, a szeráfok Istene, és min-den hatalom Istene, aki a mennyet és a földet teremtette, aki a Napot és a Holdat és a csillagokat teremtette, aki az embereket teremtette a maga hasonlatosságára és a maga képmására.

(verso) † Ó, Te, akin kívül nincsen más, aki igazságot szolgáltatsz mindenkinek, szol-gáltass nekem is igazságot! Ur(am), az egyetlen igaz Isten, tehozzád menekültem és [rád] bíztam a gondomat, […] Ur(am), Isten(em), mert Te [mondtad?]: „Bízd rám a gondodat és én majd [támogatlak.” Nyújtsd ki] erős karodat feléjük […] a magas-ban, és sújts le Tatoréra, Tasai lányára és Máriára, Tsibél lányára és Andreasra, Márta fiára a gyermekeikkel együtt, és mindazokra, akik velük laknak – ámen – minden


nyomorú bánattal (?), minden szenvedéssel, minden gyógyíthatatlan fájdalommal. Küldj hozzá gonosz démont, hogy kínozza őket nappal és éjjel.

Ámen, ámen, ámen!AAAAAAA EEEEEEE ÉÉÉÉÉÉÉ IIIIIII OOOOOOO UUUUUUU

WWWWWWW A W Jézus Krisztus

A Jákob átkát tartalmazó, jó állapotban fennmaradt papiruszt ma az oxfordi Bod-leian Library őrzi, előkerülésének körülményeiről nincs információnk. A 28,5 cm magas és 14,5 cm széles, világos színű, szabálytalan sorokkal teleírt papiruszt egy-kor mindkét irányban összehajtották, összekötötték és feltehetően le is pecsételték. A szöveget publikáló Walter E. Crum a dokumentum korát pontosabb datálás nél-kül „viszonylag koraiként” határozta meg.32

Az istenekhez írt démotikus levelek hagyományát folytató kopt levelek többsé-géhez hasonlóan a panasztévő itt is szerencsétlen nyomorult képében jelenik meg, aki csupán a túlvilági, mennyei hatalmak segítségére számíthat az őt ért igazságta-lanság orvoslásában.33 Jákob átka két nő és egy férfi – valamint a hozzátartozóik – ellen irányul: bár a panaszos által elszenvedett sérelmekről szinte semmit nem tudunk meg, az ellenségeire váró kínokról annál részletesebb képet kapunk.

Jákob sorra hívja a keresztény isteni hatalmakat: az Atya, a Fiú és a Szentlélek mellett szól az arkangyalokhoz, a Jelenések könyvének „huszonnégy vénjéhez” ( Jel 4,4) és a „négy lelkes állathoz” ( Jel 4,6–8). Idézi a szeráfok kórusát (Iz 6,3), amely a keresztény liturgia legkorábbi elemei közé tartozott, mitológiai mintaként pedig ószövetségi párhuzamokat hoz: ahogyan az Úr megmentette Jónást a cethal gyom-rából ( Jón 2,1–11), Dánielt az oroszlánok barlangjából (Dán 6,17–24) és a három ifjat Nabú-kudurri-uszur tüzes kemencéjéből (Dán 3,23–26), ugyanúgy siet most Jákob segítségére is.

A keresztény hatalmak mellett a könyörgő megidézi a graeco-egyiptomi varázs-papiruszok és a varázsgemmák világából ismert mágikus neveket is (Iaó, Sabaóth, Abrasax), a levelet pedig a hét mágikus magánhangzó hetes csoportjainak sorá-val és christogrammal zárja. Jákob átka egy olyan világ lenyomatát őrzi, amelyben mindez megférhetett egymás mellett, s amelyben akár keresztények is szabadon használhatták fel az őket körülvevő világ évezredes mágikus tudását céljaik elérése érdekében.

32 Crum 1896, 85.33 A témával kapcsolatban bővebben lásd fentebb Endreffy Kata tanulmányát, 140 skk.

bibliográfia

RÖVIDÍTÉSEK

ASAE: Annales du Service des Antiquités de l’ÉgypteBACE: Bulletin of the Australian Centre for Egyptology (North Ryde)BIFAO: Le Bulletin de l’Institut Français d’Archéologie OrientaleBMSAES: British Museum Studies in Ancient Egypt and SudanBSEG: Bulletin de la Société d’Égyptologie GenèveBSFE: Bulletin de la Société Française d’ÉgyptologieGMPT: Betz, H. D. (ed.) 1992. The Greek Magical Papyri in Translation, Including the De-

motic Spells. Chicago–London (2. kiadás).JARCE: The Journal of the American Research Center in EgyptJEA: Journal of Egyptian ArchaeologyJEOL: Jaarbericht van het Vooraziatisch-egyptisch Genootschap Ex Oriente Lux (Leiden)JNES: Journal of Near Eastern StudiesLÄ: Helck, W. – Otto, E. – Westendorf, W. (Hrsg.) 1975–92. Lexikon der Ägyptologie.

I–VII. Wiesbaden.MDAIK: Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung KairoPGM: Preisedanz, K. – Henrichs, A. (Hrsg.) 1973–74. Papyri Graecae magicae. Die grie-

chischen Zauberpapyri. I–II. Stuttgart (2. kiadás).SAK: Studien zur Altägyptischen KulturUrk. I.: Sethe, K. (Hrsg.) 1932. Urkunden des ägyptischen Altertums. Band I. Urkunden des

Alten Reichs. Leipzig (2. kiadás).Urk. IV.: Sethe, K. – Helck, W. H. (Hrsg.) 1927/1956–58. Urkunden des ägyptischen Alter-

tums. Band 4. Urkunden der 18. Dynastie. Leipzig (2. kiadás). Wb. III: Erman, A. – Grapow, H. 1957. Wörterbuch der aegyptischen Sprache. III. Berlin (2.

kiadás).ZÄS: Zeitschrift für Ägyptische Sprache und Altertumskunde

166 I. egyIptoM

Abdel-Rahman, A. M. 2009. The Lost Temples of Esna. BIFAO 109, 1–8. Abu Bakr, A. M. – Osing, J. 1973. Ächtungstexte aus dem Alten Reich. MDAIK 29, 97–

133.Ahn, G. 1997. Grenzgängerkonzepte in der Religionsgeschichte: Von Engeln, Dämonen,

Götterboten und anderen Mittlerwesen. In Ahn, G. – Dietrich, M. (Hrsg.): Engel und Dämonen: Theologische, anthropologische und religionsgeschichtliche Aspekte des Guten und Bösen. Forschungen zur Anthropologie und Religionsgeschichte 29. Münster, 1–48.

Allen, J. P. 2005. The Art of Medicine in Ancient Egypt. New york–London.Alliot, M. 1946. Les rites de la chasse au filet aux temples de Karnak, d’Edfou et d’Esneh.

Revue d'Egyptologie 5, 57–118.Alliot, M. 1954. Le culte d’Horus à Edfou au temps des Ptolemées. II. BdE 20/2. Le Caire. Altenmüller, H. 1965. Die Apotropaia und die Götter Mittelägyptens. München.Altenmüller, H. 2004. Schutzdämonen für Geburt und Wiedergeburt. Ein Zaubermesser.

In Bickel, S. (Hrsg.): In ägyptischer Gesellschaft. Aegyptiaca der Sammlungen BIBEL + ORIENT an der Universität Freiburg Schweiz. Freiburg, 60–63.

Amer, H. I. 2010. Les catacombes osiriennes d’Oxyrhynchos. In Coulon, L.(ed.): Le culte d’Osiris au Ier millénaire av. J.-C. Découvertes et travaux récents. BdE 153. Le Caire, 269–282.

Andrews, C. 2001. Amulets. In Redford (ed.) 2001, 75–82.Anthes, R. 1961. Das Sonnenauge in den Pyramidentexten. ZÄS 86, 1–21.Anthes, R. 1974. Die Berichte des Neferhotep und des Ichernofet über das Osirisfest in

Abydos. In Müller, W. (Hrsg.): Festschrift zur 150 Jährigen Bestehen des Berliner Ägyp-tischen Museum. Berlin, 15–49.

Assmann, J. 1984. Ägypten – Theologie und Frömmigkeit einer frühen Hochkultur. Stuttgart–Berlin–Köln–Mainz.

Assmann, J. 1986. Verklärung. In LÄ VI., 998–1006.Assmann, J. 1990a. Ma’at. Gerechtigkeit und Unsterblichkeit im Alten Ägypten. München.Assmann, J. 1990b. Egyptian Mortuary Liturgies. In Israelit-Groll, S. (ed.): Studies in

Egyptology: Presented to Miriam Lichtheim. I. Jerusalem, 1–45.Assmann, J. 1999. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai ma-

gaskultúrákban. Ford. Hidas Zoltán. Budapest (eredetileg: Das kulturelle Gedächtnis. Schrift, Erinnerung und politische Identität in frühen Hochkulturen. München, 1992).

Assmann, J. 2000. Images et rites de la mort dans l’Égypte ancienne. L’apport des liturgies funéraires. Quatre séminaires à l’École Pratique des Hautes Études Section des Sciences Religieuses 17-31 mai 1999. Paris.

Assmann, J. 2001. Tod und Jenseits im Alten Ägypten. München.Bagnall, R. S. 1993. Egypt in Late Antiquity. Princeton.Baines, J. – Lacovara, P. 2002. Burial and the Dead in Ancient Egyptian Society: Respect,

Formalism, Neglect. Journal of Social Archaeology 2, 5–36.Bastianini, G. 1987. La maledizione di Artemisia (UPZ I 1): un protokollon. Tyche 2,

1–3.

bIblIográFIa 167

Belluccio, A. 1998. Les poissons célestes. In Eyre, C. J. (ed.): Proceedings of the Seventh In-ternational Congress of Egyptologists. Cambridge, 3-9 September 1995. OLA 82. Leuven, 129–142.

Beltz, W. 1983. Die koptische Zauberpapyri der Papyrus-Sammlung der Staatlichen Mu-seen zu Berlin. Archiv für Orientforschung und verwandte Gebiete 29, 59–86.

Beltz, W. 1984. Die koptische Zauberpergamente der Papyrus-Sammlung der Staatlichen Museen zu Berlin. Archiv für Orientforschung und verwandte Gebiete 30, 83–104.

Berta P. 2001. Hatalom, halálkép, normativitás. In Berta P. (szerk.): Halál és kultúra. Tanul-mányok a társadalomtudományok köréből. I. Budapest.

Bilabel, F. – Grohmann, A. 1934. Griechische, koptische und arabische Texte zur Religion und religiösen Literatur in Ägyptens Spätzeit. I–II. Veröffentlichungen aus den badischen Papyrus-Sammlungen, vol. 5. Heidelberg.

Björck, G. 1938. Der Fluch des Christen Sabinus: Papyrus Upsaliensis 8. Arbeten utgivna med understöd av Vilhelm Ekmans universitetsfond, Uppsala, vol. 47. Uppsala.

Blackman, W. S. 2000. The Fellahin of Upper Egypt. Cairo (reprint).Bommas, M. 1999. Zur Datierung einiger Briefe an die Toten. Göttinger Miszellen 173,

53–60.Bonnet, H. 2000. Lexikon der Ägyptischen Religionsgeschichte. Berlin (3. kiadás).Borghouts, J. F. 1978. Ancient Egyptian Magical Texts. Nisaba: Religious Texts Translation

Series 9. Leiden.Borghouts, J. F. 1982. Divine Intervention in Ancient Egypt and Its Manifestations (bAw).

In Demareé, R. J. – Janssen, J. J. (eds.): Gleanings from Deir el Medîna. Leiden.Borghouts, J. F. 1987. Akhu and Hekau. Two Basic Notions of Ancient Egyptian Magic,

and the Concept of the Divine Creative Word. In Roccati–Siliotti (eds.) 1987, 29–46. Bourguet, P. du 1975. Ensemble magique de la période romaine en Égypt. Revue du Louvre

25, 255–257.Brewer, D. J. – Friedmann, R. F. 1989. Fish and Fishing in Ancient Egypt. Cairo.Bruinsma, T. 1971. Some Literary Aspects of Coffin Texts Spell 38. In Pestman, P. W. (ed.):

Acta Orientalia Neerlandica Proceedings of the Congress of the Dutch Oriental Society Held in Leiden on the Occasion of its 50th Anniversary, 8th-9th May 1970. Leiden, 13–18.

Buchberger, H. 1991. Htp an ’Ipw-rs.ti – Der Brief auf dem Gefäß München ÄS 4313. SAK 18, 49–87.

Buck, A. de 1935. The Egyptian Coffin Texts: Texts of Spells 1-75, Vol. 1. OIP 34. Chicago. Buck, A. de 1950. The Fear of Premature Death in Ancient Egypt. In Kooiman, W. J. – Van

Veen, J. M. (eds.): Pro Regno Pro Sanctuario. Studies G. van der Leeuw. Nijerk, 79–85.Budde, D. 2010. Child Deities. In Dieleman, J. – Wendrich, W. (eds.): UCLA Encyclopedia

of Egyptology. Los Angeles. http://digital2.library.ucla.edu/viewItem.do?ark=21198/zz0025sr1m

Butler, S. A. L. 1998. Mesopotamian Conceptions of Dreams and Dream Rituals. AOAT 258. Münster.

Cannuyer, C. 2001. Coptic Egypt: the Christians of the Nile. Transl. by Sophie Hawkes. New york.

168 I. egyIptoM

Carrier, C. 2004. Textes des Sarcophages du Moyen Empire Égyptien, Tome I: spells [1] à [354]. Monaco.

Cenival, F. de 1988. Le mythe de l’oeil du soleil. Sommerhausen. Černy, J. 1973. A Community of Workmen at Thebes in the Ramesside Period. Cairo.Černy, J. – Gardiner, A. H. 1957. Hieratic Ostraca. I. Oxford.Cooper, J. S. 2009. Wind and Smoke: Giving Up the Ghost of Enkidu, Comprehending

Enkidu’s Ghosts. In Poo (ed.) 2009, 23–32.Crum, W. E. 1896. Eine Verfluchung. ZÄS 34, 85–89.Crum, W. E. 1902. A Bilingual Charm. Proceedings of the Society of Biblical Archaeology 24,

329–331.Crum, W. E. 1905. Catalogue of the Coptic Manuscripts in the British Museum. London.Crum, W. E. 1934. Magical Texts in Coptic I. JEA 20, 51–53.Cruz-Uribe, E. 1994. The Khonsu Cosmogony. JARCE 31, 169–191. D’Auria, S. – Lacovara, P. – Roehrig, C. H. 1992. Mummies and Magic. The Funerary Arts of

Ancient Egypt. Boston (repr.).Daressy, G. 1901. Ostraca. Catalogue général des antiquités égyptiennes du Musée du Caire

Nos 25001-25385. Le Caire.Daressy, G. 1903. Textes et dessins magiques. Le Caire.Daressy, G. 1905. Statues de divinités. Le Caire.Daressy, G. 1912. Pierre-talisman d’Edfou. ASAE 12, 143–144. Darnell, J. C. 1995. Hathor Returns to Medamud. SAK 22, 47–94.Darnell, J. C. 1997. The Apotropaic Goddess in the Eye. SAK 24, 35–48. Dasen, V. 1993. Dwarfs in Ancient Egypt and Greece. Oxford.Daumas, F. et al. 1988. Valeurs phonétiques des signes hiéroglyphiques d’époque gréco-romaine.

Montpellier.Davies, N. de G. 1913. Five Theban Tombs (being those of Mentuherkhepeshef, User, Daga,

Nehemawäy and Tati). London. Davies, S. – Smith, H. S. 1997. Sacred Animal Temples at Saqqara. In Quirke, S. (ed.): The

Temple in Ancient Egypt: New Discoveries and Recent Research. London, 112–131. De Buck, A. 1935. The Egyptian Coffin Texts. I. Texts of Spells 1-75. OIP 34. Chicago. de Jong, A. 1994. Coffin Texts Spell 38: The Case of the Father and the Son. SAK 21,

141–157.De Morgan, J. 1909. Kom Ombos. II. Catalogue des monuments et inscriptions de l’Égypte

antique, Series I, Vol. III. Wien.De Wit, C. 1957. Les génies des quatre vents au temple d’Opet. Chronique d’Égypte 23,

25–39. Demarée, R. J. 1983. The Ax ỉqr n Ra Stelae. On Ancestor Worship in Ancient Egypt. EgUit

3. Leiden.Derchain, P. 1965. Le Papyrus Salt 825 (B.M. 10051), rituel pour la conservation de la vie en

Égypte. Bruxelles. Di Bitonto, A. 1967. Le petizioni al re: Studio sul formulario. Aegyptus 47, 5–57.

bIblIográFIa 169

Donnat, S. 2010. Written Pleas to the Invisible World. Texts as Media between Living and the Dead in Pharaonic Egypt. In Storch, A. (ed.): Perception of the Invisible: Religion, Historical Semantics and the Role of Perceptive Verbs. Cologne, 51–80.

Drescher, J. A. 1948. A Coptic Malediction. ASAE 48, 267–276.Drioton, É. 1946. Parchemin magique copte provenant d’Edfou. Muséon 59, 479–489.Dunand, F. – Zivie-Coche, C. 2004. Gods and Men in Egypt. 3000 BCE to 395 CE. Trans-

lated by David Lorton. Ithaca.El-Aguizy, O. 1996. Two New Demotic Temple Oaths on Ostraca. BIFAO 96, 1–11.El-Khouly, A. 1973. Excavations East of the Serapeum at Saqqâra. JEA 59, 151–152.El-Leithy, H. 2003. Letters to the Dead in Ancient and Modern Egypt. In Hawass, Z. –

Pinch-Brock, L. (eds.): Egyptology at the Dawn of the Twenty-First Century. Proceedigs of the Eighth International Congress of Egyptologists, Cairo, 2000. Vol 1. Archaeology. Cairo–New york, 304–313.

Emery, W. B. 1970. Preliminary Report on the Excavations at North Saqqâra 1968–69. JEA 56, 5–11.

Emmons, D. et al. 2010. L’Égypte au Musée des confluences. De la palette à fard au sarcophage. Milano.

Englund, G. 1978. Akh – une notion religieuse dans l’Égypte pharaonique. Acta Universitatis Upsaliensis: Boreas 11. Uppsala.

Erichsen, W. 1954. Demotisches Glossar. Kopenhagen.Erman, A. 1895–1905. Aegyptische Urkunden aus den Koeniglichen Museen zu Berlin: Kop-

tische Urkunden. I. Berlin.Eschweiler, P. 1994. Bildzauber im alten Ägypten. Orbis Biblicus et Orientalis 137.

Freiburg.Étienne, M. 2000. Heka. Magie et envoûtement dans l’Égypte ancienne. Paris.Eyre, C. J. 2009. Belief and the Dead in Pharaonic Egypt. In Poo (ed.) 2009, 33–46.Faraone, Ch. A. 1991. The Agonising Context of Early Greek Binding Spells. In Faraone–

Obbink (eds.) 1991, 3–32.Faraone, Ch. A. 2002. The Ethnic Origins of a Roman-Era Philtrokatadesmos (PGM IV

296-434). In Meyer–Mirecki (eds.) 2002, 319–343.Faraone, Ch. A. – Obbink, D. (eds.) 1991. Magika Hiera. Ancient Greek Magic and Religion.

New york–Oxford.Faraone, Ch. A. – Garnand, B. – Lopez-Ruiz, C. 2005. Micah’s Mother ( Judges 17:1–4)

and a Curse from Carthage (KAI 89): Evidence for the Semitic Origin of Greek and Latin Curses against Thieves? JNES 64, 161–186.

Farkas A. M. 2001. A Magical Plaque from Budapest. In Győry H. (ed.): „Le lotus qui sort de terre.” Mélanges offerts à Edith Varga. Budapest, 95–100.

Faulkner, R. O. 1933. The Papyrus Bremner-Rhind (British Museum No. 10188). Bibliothe-ca Aegyptiaca III. Bruxelles.

Faulkner, R. O. 1937a. The Bremner-Rhind Papyrus – II. JEA 23, 10–16.Faulkner, R. O. 1937b. The Bremner-Rhind Papyrus – III. JEA 23, 166–185.Faulkner, R. O. 1938. The Bremner-Rhind Papyrus – IV. JEA 24, 41–53.

170 I. egyIptoM

Faulkner, R. O. 1962. Spells 38-40 of the Coffin Texts. JEA 48, 36–44.Faulkner, R. O. 1973. The Ancient Egyptian Coffin Texts. Vol. I. Spells 1-354. Warminster. Fazzini, R. A. 1988. Egypt Dynasty XXII–XXV. Iconography of Religions XVI/10. Leiden–

New york–København–Köln.Fecht, G. 1969. Der Totenbrief von Nag’ ed-Deir. MDAIK 24, 105–128.Fischer-Elfert, H.-W. 1994, Vermischtes 3: Loyalistische Lehre und Totenbrief (Cairo

Bowl) im Vergleich. Göttinger Miszellen 143, 41–49.Fitzenreiter, M. (Hrsg.) 2003. Tierkulte im Pharaonischen Ägypten und im Kultvergleich.

Internet Beiträge zur Ägyptologie. Vol. IV. IBAES IV. Berlin. Frandsen, P. J. 1992. The Letter to Ikhtay’s Coffin. In Demarée, R. J. – Egberts, A. (eds.):

Village Voices. CNWS 13. Leiden, 31–49.Frankfurter, D. 1995. Narrating Power: The Theory and Practice of the Magical Historiola

in Ritual Spells. In Meyer–Mirecki (eds.) 1995, 457–476.Friedman, F. O. 1985. The Root Meaning of Ax: Effectiveness or Luminosity. Serapis 8,

39–46.Friedman, F. D. 2001. Akh. In Redford (ed.) 2001, 47–48.Friedman, F. D. et al. 1989. Beyond the Pharaohs: Egypt and the Copts in the Second to Sev-

enth Centuries A. D. Providence.Gager, J. G. (ed.) 1992. Curse Tablets and Binding Spells from the Ancient World. New york–

Oxford.Galán, J. M. 2002. Amenhotep Son of Hapu as Intermediary between the People and God.

In Hawass, Z. – Brock, L. P. (eds.): Egyptology at the Dawn of the Twenty-First Century. II. Cairo, 221–229.

Gallazzi, C. 1985. Supplica ad Atena su un ostrakon da Esna. Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 61, 101–109.

Gamer-Wallert, I. 1970. Fische und Fischkulte im alten Ägypten. Ägyptologische Abhand-lungen 21. Wiesbaden.

Gardiner, A. H. 1930. A New Letter to the Dead. JEA 16, 19–22.Gardiner, A. H. 1935. Chester Beatty Gift. I–II. London.Gardiner, A. H. 1947. Ancient Egyptian Onomastica. I. Oxford.Gardiner, A. H. – Sethe, K. 1928. Egyptian Letters to the Dead, mainly from the Old and

Middle Kingdoms. London.Gilula, M. 1969. Negative Sentences in a Letter to the Dead. JEA 55, 216–217.Gnirs, A. M. 2009. Nilpferdstoßzähne und Schlangenstäbe. Zu den magischen Geräten des

so genannten Ramesseumsfundes. In Kessler, D. – Schulz, R. et al. (Hrsg.): Texte – Theben – Tonfragmente. Festschrift für Günter Burkard. Wiesbaden, 128–155.

Goyon, J.-C. 1969. Textes mythologiques I. «Le livre de protéger la barque du dieu». Kemi 19, 23–65.

Goyon, J.-C. 1975. Textes mythologiques II. «Les révélations du mystère des quatre bou-les». BIFAO 75, 349–399.

Goyon, J.-C. 1978. La fête de Sokaris à Edfou à la lumière d’un texte liturgique remontant au Nouvel Empire. BIFAO 78, 415–438.

bIblIográFIa 171

Goyon, J.-C. 1999. Le Papyrus d’Imouthès fils de Psintaês au Metropolitan Museum of Art de New-York (Papyrus MMA 35.9.21). New york.

Grieshammer, R. 1970. Das Jenseitsgericht in den Sargtexten. ÄA 20. Wiesbaden.Grieshammer, R. 1975. Briefe an Tote. LÄ I., 864–870.Grieshammer, R. 1975–76. Zur Formgeschichte der Sprüche 38-41 der Sargtexte. In Nas-

ter, P. – Meulenaere, H. de – Quaegebeur, J. (eds.): Miscellanea in honorem Josephi Ver-gote. OLP 6/7. Leuven, 231–235.

Griffin, K. 2007. An Ax ỉqr n Ra Stela from the Collection of the Egypt Centre, Swansea. In Schneider, T. – Szpakowska, K. (eds.): Egyptian Stories. A British Egyptological Tribute to Alan B. Lloyd on the Occasion of His Retirement. AOAT 347. Münster, 137–147.

Guilhou, N. 1999. La mort et le tabou linguistique dans l’Égypte ancienne. In Marconot, J.-M. – Aufrère, S. H. (eds.): L’interdit et le sacré dans les religions de la Bible et de l’Égypte. Actes du colloque Montpellier, le 20 mai 1998. Montpellier, 69–114.

Guilmot, M. 1966. Les Lettres aux Morts dans l’Égypte ancienne. Revue de l’histoire des religions 170/1, 1–27.

Guilmot, M. 1973. Lettre à une épouse défuncte (Pap. Leiden I, 371). ZÄS 99, 94–103.Gunn, B. 1930. Review of Alan H. Gardiner and Kurt Sethe, Egyptian Letters to the Dead,

mainly from the Old and Middle Kingdoms. JEA 16, 147–155.Haelst, J. van 1976. Catalogue des papyrus littéraires juifs et chrétiens. Paris.Hayes, W. C. 1955. A Papyrus of the Late Middle Kingdom in the Brooklyn Museum. New

york.Hayes, W. C. 1990. The Scepter of Egypt. II. New york.Heerma van Voss, M. 1964. An Egyptian Magical Brick. JEOL 18, 313–316.Helck, W. 1952. Herkunft des Abydenischen Osirisrituals. Archiv Orientálni 20, 72–85.Hengstenberg, W. 1915. Koptische Papyri. In Rosenthal, J. (ed.): Beiträge zur Forschung:

Studien und Mitteilungen aus dem Antiquariat Jacques Rosenthal, München. I. München, 92–100.

Hesz Á. 2009. Élők, holtak és adósságok. A halottak a hidegségi társadalomban. PhD disszer-táció, Pécs.

Horváth Z. 2003. Megjegyzések a Kau-tál holtakhoz címzett levelének egy szöveghe-lyéhez. In Birtalan Á. – y. Masanori (szerk.): Orientalista nap 2003. Budapest, 34–43.

Houlihan, P. F. 1996. The Animal World of the Pharaohs. Cairo.Houser-Wegner, J. 2001. Taweret. In Redford (ed.) 2001, 350–351.Hughes, G. R. 1958. A Demotic Letter to Thoth. JNES 17, 1–12.Hughes, G. R. 1968. A Demotic Plea to Thoth in the Library of G. Michaelides. JEA 54,

176–182.Hughes, G. R. 1969. The Cruel Father. A Demotic Papyrus in the Library of G. Michaelides.

SAOC 35. Chicago, 43–54.James, T. G. H. 1970. Hieroglyphic Texts from Egyptian Stelae etc. in the British Museum, 9.

London.Jansen-Winkeln, K. 1996. „Horizont” und „Verklärtheit”: zur Bedeutung der Wurzel Ax.

SAK 23, 201–215.

172 I. egyIptoM

Jasnow, R. 1992. A Late Period Hieratic Wisdom Text (P. Brooklyn 47.218.135). Chicago.Jernstedt, P. V. 1929. Graeco-Coptica. ZÄS 64, 122–135.Johnston, S. I. 1999. Restless Dead: Encounters between the Living and the Dead in Ancient

Greece. Berkley–Los Angeles–London.Junker, H. 1911. Der Auszug der Hathor-Tefnut aus Nubien. Abhandlungen der Königlich

Preussischen Akademie der Wissenschaften (Phil-Hist. Klasse). Berlin.Junker, H. 1934. Gîza II: Die Mastabas der beginnenden V. Dynastie auf dem Westfriedhof.

Wien–Leipzig.Kákosy L. 1981. Ein magischer Papyrus des Kunsthistorischen Museums in Budapest. In

Kákosy L.: Selected Papers (1956–73). Studia Aegyptiaca VII. Budapest, 225–258. Kákosy L. 1982. Decans in Late Egyptian Religion. Oikumene 3, 163–191.Kákosy L. 1988. Magical Bricks from tt 32. In Kamstra, H. et al. (eds.): Funerary Symbols

and Religion. Essays dedicated to M. S. H. G. Heerma van Voss. Kampen, 60–72.Kákosy L. 1997. A Statue of a Healing Goddess. RRÉ 1, 61–65.Kákosy L. 1999. Egyptian Healing Statues in Three Museums in Italy: Turin, Florence, Naples.

Torino.Kákosy L. 2002. Varázslás az ókori Egyiptomban. Budapest (4. kiadás).Kaper, O. E. 2003. The Egyptian God Tutu. A Study of the Sphinx. God and Master of Demons

with a Corpus of Monuments. OLA 119. Leuven–Paris–Dudley, MA.Kaplony, P. 1980. Ka. LÄ III., 275–282. Kaplony-Heckel, U. 1963. Die demotischen Tempeleide. I–II. ÄA 6. Wiesbaden.Kaplony-Heckel, U. 1975. Eid, demotische. LÄ I., 1200–1204.Karig, J. S. 1962. Die Göttinger Isisstauette. ZÄS 97, 54–59.Kemboly, M. S. J. 2010. The Question of Evil in Ancient Egypt. GHP Egyptology 12. Lon-

don.Kessler, D. 1989. Die Heiligen Tiere und der König. I. Wiesbaden.Kessler, D. 2001. Monkeys and Baboons. In Redford (ed.) 2001, 428–432.Kessler, D. – Nur el Din, A. H. 2005. Tuna el-Gebel: Millions of Ibises and Other Ani-

mals. In Ikram, S. (ed.): Divine Creatures. Animal Mummies in Ancient Egypt. Cairo–New york, 120–163.

Koemoth, P. 2007. L’Atoum-serpent magicien de la stèle Metternich. SAK 36, 137–146.Konrad, K. 2007. Bes zwischen Himmel und Erde. ZÄS 134, 134–137.Kóthay K. A. – Gulyás A. 2007. Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. Források a

Kr. e. 3–2. évezredből. Miskolc.Kóthay K. A. – Liptay É. (eds.) 2010. Egyptian Artefacts of the Museum of Fine Arts, Buda-

pest. Budapest.Kóthay K. A. – Liptay É. (szerk.) 2012. A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye.

Budapest.Kropp, A. M. 1930–31. Ausgewählte koptische Zaubertexte. I–III. Brussels.Lane, E. W. 1908. The Manners and Customs of the Modern Egyptians. London.Lange, H. 1927. Der magische Papyrus Harris. Kopenhagen.

bIblIográFIa 173

Lavier, M.-C. 1988. Les mystères d’Osiris à Abydos d’après les stèles du Moyen Empire et du Nouvel Empire. In Schoske, S. (Hrsg.): Akten des Vierten Internationalen Ägyptolo-genkongressus, München, 1985. SAK Beihefte 3. Hamburg, 289–295.

Leitz, C. 1996. Die Schlangensprüche in den Pyramidentexten. Orientalia 65, 381–427.Liptay É. 1992. Heka as Hypostasis of the Sungod in the 21st Dynasty. In Luft, U. (ed.): The

Intellectual Heritage of Egypt. Studies Presented to László Kákosy by Friends and Colleagues on the Occasion of his 60th Birthday. Studia Aegyptiaca XIV. Budapest, 389–391.

Loth, M. 2006. Weise und Narr – Der Affe im alten Ägypten. In Vaelska, V. (ed.): Ägypten. Ein Tempel der Tiere. Berlin, 56–59.

Lucarelli, R. 2010. Demons (Benevolent and Malevolent). In Dieleman, J. – Wendrich, W. (eds.): UCLA Encyclopedia of Egyptology. Los Angeles.http://escholarship.org/uc/item/1r72q9vv

Luft, D. 2009. Das Anzünden der Fackel: Untersuchungen zu Spruch 137 des Totenbuches. SAT 15. Wiesbaden.

Luft U. (szerk.) 2003. Istenek, szentek, démonok Egyiptomban. Hellénisztikus és császárkori vallástörténeti szövegek. Budapest.

Lüddeckens, E. 1971. Frühdemotische Inschrift eines Tongefässes in Berlin. Enchoria 1, 1–8.

MacCoull, L. S. B. 1979–82. P. Morgan Copt.: Documentary Texts from the Pierpont Morgan Library. Bulletin de la Société d’archéologie copte 24, 1–19.

Malaise, M. 2001. Bes. In Redford (ed.) 2001, 179–181.Malinine, M. 1962. Une lettre démotique a Aménothès, fils de Hapou. Revue d’Égyptologie

14, 37–43.McDowell, A. G. 1990. Jurisdiction in the Workmen’s Community of Deir el-Medina. EU 5.

Leiden.Meeks, D. 1971. Génies, anges, démons en Égypte. In Génies, anges et démons. Sources

Orientales 8. Paris, 17–84.Meeks, D. 1991. Dieu masqué, dieu sans tète. Archéo-Nil 2, 5–15.Meskell, L. 2002. Private Life in New Kingdom Egypt. Princeton–Oxford.Meyer, M. – Smith, R. 1994. Ancient Christian Magic. Coptic Texts of Ritual Power. San

Francisco.Meyer, M. – Mirecki, P. (eds.) 1995. Ancient Magic and Ritual Power. Leiden–New york–

Köln.Meyer, M. – Mirecki, P. (eds.) 2002. Magic and Ritual in the Ancient World. Religions in the

Graeco-Roman World 141. Leiden.Migahid, A. G. 1986. Demotische Briefe an Götter von der Spät- bis zur Römerzeit. I–II.

Würzburg.Migahid, A. G. – Vittmann, G. 2003. Zwei weitere frühdemotische Briefe an Thot. Revue

d’Égyptologie 54, 47–59.Moreno García, J. C. 2010. Oracles, Ancestor Cults and Letters to the Dead: the Involve-

ment of the Dead in the Public and Private Family Affairs in Pharaonic Egypt. In Storch,

174 I. egyIptoM

A. (ed.): Perception of the Invisible: Religion, Historical Semantics and the Role of Percep-tive Verbs. Cologne, 133–153.

Morenz, L. 2004. Visuelle Poesie als eine sakrale Zeichen-Kunst der altägyptischen hohen Kultur. SAK 32, 311–326.

Morgan, E. E. 2004. Untersuchungen zu den Ohrenstelen aus Deir el Medine. ÄAT 61. Wies-baden.

Morschauser, S. 1991. Threat-Formulae in Ancient Egypt. A Study of the History, Structure and Use of Threats and Curses in Ancient Egypt. Baltimore.

Müller, M. 1984–85. Zwei Bilderwerke aus der Dritten Zwischenzeit. BSEG 9–10, 213–222.

Müller-Winkler, C. 1987. Die Ägyptischen Objekt-Amulette. Orbis Biblicus et Orientalis, Séries Archeologica 5. Freiburg.

Myśliwiec, K. 1979. Studien zum Gott Atum. II. HÄB 8. Hildesheim.Nagy I. 1974. Du rôle de l’abeille dans les cultes de Basse Époque. In Kákosy L. – Gaál E.

(eds.): Recueil d’études dédiées à Vilmos Wessetzky à l’occasion de son 65e anniversaire. Studia Aegyptiaca I. Budapest, 313–322.

Nagy I. 1991. Un collier d’or composé de figurines de Thouéris / Arany nyaklánc Thoérisz figurákkal. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 75, 3–13 (franciául); 85–90 (magya-rul).

Nagy I. 1999. Az Egyiptomi Gyűjtemény. Budapest.Nagy I. 2004. Une stèle magique de la Collection égyptienne / Mágikus sztélé az Egyip-

tomi Gyűjteményből. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 100, 7–26 (franciául); 147–158 (magyarul).

Nagy I. 2006. Élet a halál után. Az egyiptomi halotti kultusz emlékei. Válogatás a 100 éves Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének anyagából. Budapest.

Nagy I. 2009. Egyiptom művészete a fáraók korában. Kincsek a budapesti Szépművészeti Mú-zeum gyűjteményéből. Budapest.

Niwiński, A. 1993. Excavations in a Late Period Priest’s Mummy at the National Museum Warsaw. Preliminary Report. In Sesto Congresso Internazionale di Egittologia. II. Torino, 353–361.

Nordh, K. 1996. Aspects of Ancient Egyptian Curses and Blessings. Conceptual Background and Transmission. Uppsala.

O’Donoghue, M. 1999. The ‘Letters to the Dead’ and Ancient Egyptian Religion. BACE 10, 87–104.

Ogden, J. 2000. Metals. In Nicholson, P. T. – Shaw, I. (eds.): Ancient Egyptian Materials and Technology. Cambridge, 148–176.

Osborn, D. J. – Osbornová, J. 1998. The Mammals of Ancient Egypt. Warminster.Osing, J. 1976. Ächtungstexte aus dem Alten Reich (II). MDAIK 32, 133–185.Padró, J. 2009. Excavaciones en Oxirrinco. In 120 años de arqueología española en Egipto /

120 Years of Spanish Archaeology in Egypt. Madrid, 67–73.Parássoglou, G. M. 1974. A Christian Amulet against Snakebite. Studia Papyrologica 13,

57–60.

bIblIográFIa 175

Parker, R. A. – Leclant, J. – Goyon, J.-C. 1979. The Edifice of Taharqa by the Sacred Lake of Karnak. Providence–London.

Parkinson, R. B. 1991. Voices from Ancient Egypt. An Anthology of Middle Kingdom Writings. London.

Pellegrini, A. 1906. Piccoli testi copto-sa’îdici del Museuo Archeologico di Firenze. Sphinx 10, 141–159.

Perraud, M. 2002. Appuis-tête à inscription magique et apotropaïa. BIFAO 102, 309–326.

Petersen, T. C. 1964. A Collection of Papyri: Egyptian, Greek, Coptic, Arabic. Kraus Cata-logue, no. 105. New york.

Petrik M. 2009. Terracotta Statuette Representing a Figure with Hands Bound behind the Back. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 110–111, 9–40.

Petrik M. 2012. Handmade Terracotta Female Figurines with Hands Secured behind the Back. The Use of an Art Historical Method in the Research of Egyptian Minor Arts. In Kóthay K. A. (ed.): Proceedings of the Conference ‘Art and Society’. Budapest, 57–71.

Piankoff, A. – Clère, J. J. 1934. A Letter to the Dead on a Bowl in the Louvre. JEA 20, 157–169.

Piankoff, A. – Rambova, N. 1957. Mythological Papyri. New york. Pinch, G. 1994. Magic in Ancient Egypt. London.Pinch, G. 2002. Redefining Funerary Objects. In Hawass, Z. – Pinch-Brock, L. (eds.):

Egyptology at the Dawn of the Twenty-first Century. II. History, Religion. Cairo, 443–447.Plater, C. 2001. Aspects of the Interaction between the Living and the Dead in Ancient Egypt.

PhD Dissertation, Liverpool.Poo, Mu-chou (ed.) 2009. Rethinking Ghosts in World Religions. Numen 123. Leiden.Posener, G. 1965. Sur l’orientation et l’ordre des points cardinaux chez les Égyptiens.

Nachrichten der Akademie der Wissenschaften in Göttingen. I. Philologisch-historische Klasse, Jahrgang 1965, Nr. 2, 69–78.

Posener, G. 1980. Ächtungstexte. LÄ III., 67–69.Posener, G. 1981. Les ’afarit dans l’ancienne Égypte. MDAIK 37, 393–401.Pritchard, J. B. (ed.) 1969. Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament. Prin-

ceton (3. kiadás).Quack, J. F. 2006. On Polymorphic Deities in Late Egyptian Religion. In Győry H. (ed.):

Aegyptus et Pannonia 3. Acta Symposii anno 2004. Budapest, 175–190.Quirke, S. 1988. State and Labour in the Middle Kingdom: A Reconsideration of the Term

h̆nrt. Revue d’Égyptologie 39, 83–106.Raven, M. J. 1983. Wax in Egyptian Magic and Symbolism. OMRO 64, 7–47.Raven, M. J. 2005. Egyptian Concepts on the Orientation of the Human Body. JEA 91,

37–53.Ray, J. D. 1975. Papyrus Carlsberg 67: A Healing-Prayer from the Fayûm. JEA 61, 181–

188.Ray, J. D. 1976. The Archive of Hor. London.

176 I. egyIptoM

Ray, J. D. 2005. An Inscribed Linen Plea from the Sacred Animal Necropolis, North Saqqara. JEA 91, 171–179.

Redford, D. B. (ed.) 2001. The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Oxford.Régen, I. 2010. When a Book of the Dead Text Does Not Match Archaeology: The Case

of the Protective Magical Bricks. BD 151. BMSAES 15, 267–278.Rémondon, R. 1953. Un papyrus magique copte. BIFAO 52, 157–161.Ritner, R. K. 1990. O. Gardiner 363: A Spell Against Night Terrors. The Journal of the

American Research Center in Egypt 27, 25–41.Ritner, R. K. 1992. Religion vs. Magic. The Evidence of the Magical Statue Bases. In Luft

U. (ed.): The Intellectual Heritage of Egypt. Studies Presented to László Kákosy by Friends and Colleagues on the Occasion of his 60th Birthday. Studia Aegyptiaca XIV. Budapest, 495–501.

Ritner, R. K. 1993. The Mechanics of Ancient Egyptian Magical Practice. Studies in Ancient Oriental Civilizations No. 54. Chicago.

Roccati, A. 1967. Due lettere ai morti. Rivista degli studi orientali 42, 323–328.Roccati, A. 2001. La quarta pagina del papiro Budapest Inv. No. 51.1961. In Győry H.

(ed.): „Le lotus qui sort de terre”. Mélanges offerts à Edith Varga. Bulletin du Musée Hon-grois des Beaux-Arts Supplement-2001. Budapest, 419–421.

Roccati, A. – Siliotti, A. (eds.) 1987. La magia in Egitto ai tempi dei faraoni. Milano.Roeder, G. 1956. Ägyptische Bronzenfiguren. Berlin.Romano, J. F. 1989. The Bes-Image in Pharaonic Egypt. New york.Rudnitzky, G. 1956. Die Aussage über „Das Auge des Horus”. Analecta Aegyptiaca 5. Ko-

penhagen.Ryhiner, M.-L. 1977. À propos de trigrammes panthéistes. Revue d’Égyptologie 29, 125–

137.Satzinger, H. 1975. The Old Coptic Schmidt Papyrus. JARCE 12, 37–50.Satzinger, H. 1984. Übersicht über die Papyri der Ägyptisch-Orientalischen Sammlung in

Wien. Göttinger Miszellen 75, 31–35.Satzinger, H. – Sijpesteijn, P. J. 1988. Koptisches Zauberpergament Moen III. Muséon 101,

51–63.Sauneron, S. 1959. Quatre campagnes a Esna. Esna I. Le Caire.Sauneron, S. 1961. La légende latopolitaine des sept propos de Methyer. BSFE 32, 43–

48.Sauneron, S. 1962. Les fêtes religieuses d’Esna aux derniers siècles du paganisme. Esna V. Le

Caire.Sauneron, S. 1966. Le monde du magicien égyptien. In Le monde du sorcier. Sources Orien-

tales 7. Paris, 27–65.Sauneron, S. 1968. Le temple d’Esna. Esna III. Le Caire.Sauneron, S. 1975. Le temple d’Esna Nos 473-546. Esna VI¹. Le Caire.Sauneron, S. 1977. Esna. LÄ II., 30–33.Sauneron, S. 1982. L’écriture figurative dans les textes d’Esna. Esna VIII. Le Caire.

bIblIográFIa 177

Sauneron, S. 1989. Un traité égyptien d’ophiologie: papyrus du Brooklyn Museum no 47.218.48 et .85. Le Caire.

Schmidt, B. B. 2001. The „Witch” of En-Dor, 1 Samuel 28, and Ancient Near Eastern Nec-romancy. In Meyer–Mirecki (eds.) 2001, 111–129.

Schoske, S. – Wildung, D. 1993. Gott und Götter im Alten Ägypten. Mainz am Rhein.Schott, S. 1929. Urkunden mythologischen Inhalts. Bücher und Sprüche gegen den Gott Seth.

Urkunden VI. Leipzig.Schott, S. 1930. Die Bitte um ein Kind auf einer Grabfigur des frühen Mittleren Reiches.

JEA 16, 23.Schott, S. 1956. Totenbuchspruch 175 in einem Ritual zur Vernichtung von Feinden.

MDAIK 14, 181–189.Schreiber G. 2008. Az isteni sír. Ókor 7/1–2, 29–39.Seiler, A. 2005. Tradition und Wandel. Die Keramik als Spiegel der Kulturentwicklung The-

bens in der Zweiten Zwischenzeit. SDAIK 32. Mainz.Semeka, G. 1913. Ptolemäisches Prozessrecht. Studien zur ptolemäischen Gerichtsverfassung

und zum Gerichtsverfahren. München.Sethe, K. 1908. Die altägyptischen Pyramidentexte nach den Papierabdrücken und Photogra-

phien des Berliner Museums. Leipzig.Sethe, K. 1932. Urkunden des Alten Reichs. I. Leipzig.Sethe, K. 1964. Zur altägyptischen Sage vom Sonnenauge, das in der Fremde war. Hildes-

heim. Settgast, J. 1963. Untersuchungen zu altägyptischen Bestattungsdarstellungen. Glückstadt. Simpson, W. K. 1966. The Letter to the Dead from the Tomb of Meru (N 3737) at Nag’

ed-Deir. JEA 52, 39–52.Simpson, W. K. 1970. A Late Old Kingdom Letter to the Dead from Nag’ ed-Deir N 3500.

JEA 56, 58–64.Simpson, W. K. 1981. The Memphite Epistolary Formula on a Jar Stand of the First Inter-

mediate Period from Naga Ed-Deir. In Simpson, W. K. – Davis, W. M. (eds.): Studies in Ancient Egypt, the Aegean, and the Sudan. Essays in Honor of Dows Dunham on the Occa-sion of his 90th Birthday, June 1, 1980. Boston, 173–179.

Simpson, W. K. 1999. The Naga-ed-Deir Papyri. In Teeter, E. – Larson, J. A. (eds.): Gold of Praise. Studies on Ancient Egypt in Honor of Edward F. Wente. SAOC 58. Chicago, 387–396.

Simpson, W. K. (ed.) 2003. The Literature of Ancient Egypt. An Anthology of Stories, Instruc-tions, Steale, Autobiographies, and Poetry. New Haven–London (3. kiadás).

Smelik, K. A. D. 1979. The Cult of the Ibis in the Graeco-Roman Period. With Special Attention to the Data from the Papyri. In Vermaseren, M. S. (ed.): Studies in Hellenistic Religions. EPRO 78. Leiden, 225–243.

Smith, H. S. 2002. The Saqqara Papyri: Oracle Questions, Pleas and Letters. In Ryholt, K. (ed.): Acts of the Seventh International Conference of Demotic Studies. Copenhagen, 23-27 August, 1999. Copenhagen, 367–375.

Smither, P. C. 1939. A Coptic Love-Charm. JEA 25, 173–174.

178 I. egyIptoM

Spiegelberg, W. 1906–8: Catalogue Général des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire. Die Demotischen Denkmäler II. Die Demotischen Papyrus. Strasbourg.

Spiegelberg, W. 1917. Der Ägyptische Mythus vom Sonnenauge (Der Papyrus der Tierfabeln – Kufi) nach dem Leidener Demotischen Papyrus I. 384. Strasbourg.

Spiegelberg, W. 1932. Catalogue Général des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire. Die Demotischen Denkmäler III. Demotische Inschriften und Papyri (Fortsetzung). Berlin.

Stefanski, E. 1939. A Coptic Magical Text. American Journal of Semitic Languages and Lit-eratures 56, 305–307.

Steindorff, G. 1892. Eine koptische Banbulle und andere Briefe. ZÄS 30, 37–41.Sternberg-El Hotabi, H. 1999. Untersuchungen zur Überlieferungsgeschichte der Horusstelen.

Wiesbaden.Stevens, A. 2009. Domestic Religious Practices. In Dieleman, J. – Wendrich, W. (eds.):

UCLA Encyclopedia of Egyptology. Los Angeles.http://escholarship.org/uc/item/7s07628w

Strudwick, N. C. 2005. Texts from the Pyramid Age. Atlanta.Sweeney, D. 2001. Correspondence and Dialogue. Pragmatic Factors in Late Ramesside Letter-

Writing. ÄAT 49. Wiesbaden.Szpakowska, K. 1999. A Sign of the Times. Lingua Aegyptia 6, 163–166.Szpakowska, K. 2003a. Behind Closed Eyes: Dreams and Nightmares in Ancient Egypt. Swansea.Szpakowska, K. 2003b. The Open Portal: Dreams and Divine Power in Pharaonic Egypt.

In Noegel, S. – Walker, J. – Wheeler, B. (eds.): Prayer, Magic, and the Stars in the Ancient and Late Antique World. Pennsylvania, 111–124.

Szpakowska, K. 2009. Demons in Ancient Egypt. Religion Compass 3/5, 799–805.Szpakowska, K. 2011. Demons in the Dark: Nightmares and Other Nocturnal Enemies

in Ancient Egypt. In Kousoulis, P. (ed.): Ancient Egyptian Demonology. Studies on the Boundaries between the Demonic and the Divine in Egyptian Magic. OLA 175. Leuven, 63–76.

Te Velde, H. 1970. The God Heka in Egyptian Theology. JEOL 21, 175–186.Te Velde, H. 1982. Mittler. LÄ IV., 161–163.Tooley, A. M. J. 1991. Child’s Toy or Ritual Object? Göttinger Miszellen 123, 101–111.Tran Tam Tinh, V. 1986. Bes. In Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. III. Hei-

delberg, 98–108.Tran Tam Tinh, V. 1990. Isis. In Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. V. Heidel-

berg, 777–779, 791–796.Traunecker, C. 1983. Une chapelle de magie guérisseuse sur le parvis du temple de Mout

à Karnak. The Journal of the American Research Center in Egypt 20, 65–92.Uljas, S. 1994. Cairo Bowl Lines 7-8. Göttinger Miszellen 201, 95–104.Végh Zs. 2011. Counting the Dead – Some Remarks on the Haker-Festival. In Corbelli,

Judith et al. (eds.): Current Research in Egyptology 2009. London, 145–156.Vercoutter, J. 1975. Apis. LÄ I., 338–350.

bIblIográFIa 179

Verhoeven, U. 2003. Post ins Jenseits – Formular und Funktion altägyptischer Briefe an Tote. In Wagner, A. (Hrsg.): Bote und Brief. Sprachliche Systeme der Informationsübermitt-lung im Spannungsfeld von Mündlichkeit und Schriftlichkeit. Frankfurt am Main, 31–51.

Vernus, P. – yoyotte, J. 2005. Bestiaire des pharaons. Paris.Vernus, P. 1995. La grande mutation idéologique du Nouvel Empire: Une nouvelle théo-

rie du pouvoir politique. Du démiurge face à sa création. BSEG 19, 69–95.Versnel, H. S. 1991. Beyond Cursing: The Appeal to Justice in Judicial Prayers. In Faraone–

Obbink (eds.) 1991, 60–106.Versnel, H. S. 2009. Fluch und Gebet. Magische Manipulation versus religiöses Flehen? Ber-

lin–New york.Versnel, H. S. 2010. Prayers for Justice in East and West: Recent Finds and Publications.

In Gordon, R. – Simón, F. M. (eds.): Magical Practice in the Latin West. Religions in the Graeco-Roman World 168. Leiden–Boston, 275–354.

Vila, A. 1973. Un rituel d’envoûtement au Moyen Empire Égyptien. In Sauter, M. (ed.): L’Homme, hier et aujourd’hui. Recueil d’études en hommage à André Leroi-Gourhan. Paris, 625–639.

Vittmann, G. 1986. Verfluchung. LÄ VI., 977–981.Vittmann, G. 1995. Zwei demotische Briefe an den Gott Thot. Enchoria 22, 169–181.Weber, M. 1980. 11. Schadenzauber. In Kurth, D. et al. (Hrsg.): Kölner ägyptische Papyri

(P. Köln ägypt.) Papyrologica Coloniensia 9. Vol. 1. Opladen, 109–112.Wegner, J. 2010. Tradition and Innovation. The Middle Kingdom. In Wendrich, W. (ed.):

Egyptian Archaeology. Blackwell Studies in Global Archaeology. Malden, MA–Oxford–Chichester, 119–142.

Wente, E. F. 1975–76. A Misplaced Letter to the Dead. Miscellanea in honorem Josephi Ver-gote. OLA 6–7. Leuven, 595–600.

Wente, E. F. 1990. Letters from Ancient Egypt. Atlanta.Wilcken, U. 1927. Urkunden der Ptolemäerzeit (Ältere Funde). I. Berlin–Leipzig. Willems, H. 1991. The End of Seankhenptah’s Household (Letter to the Dead Cairo JdE

25975). JNES 50, 183–191.Willems, H. 2001. The Social and Ritual Context of a Mortuary Liturgy of the Middle

Kingdom (CT Spells 30–41). In Willems, H. (ed.): Social Aspects of Funerary Culture in the Egyptian Old and Middle Kingdoms. OLA 103. Leuven.

Worrell, W. H. 1935. Coptic Magical and Medical Texts. Orientalia 4, 1–37, 184–194.Wyatt, J. 2012. Bird Identification from Art, Artifacts, and Hieroglyphs: An Ornitholo-

gist’s Viewpoint. In Bailleul-LeSuer, R. (ed.): Between Heaven and Earth: Birds in An-cient Egypt. OIMP 35. Chicago, 83–90.

Zaghloul, el-Hussein O. M. 1985. Frühdemotische Urkunden aus Hermopolis. Bulletin of the Center of Papyrological Studies 2. Cairo.

Zandee, J. 1960. Death as an Enemy according to the Egyptian Conceptions. Leiden.Zauzich, K.-T. 1992–93. Paläographische Herausforderungen I. Enchoria 19/20, 165–

179.

Levél az istenhez: démotikus, görög és kopt források

Documents

Transcript of Levél az istenhez: démotikus, görög és kopt források