Az asszertivitás, empátia és

altruizmus kapcsolatának összehasonlító

vizsgálata egyházi és állami iskolában

tanuló fiataloknál

DR. TEODORESCU RÉKA

1

DEMETER KÁRMEN2

Abstract

The paper treats the relationship of assertiveness, empathy and altruism in

a sample of 83 teenagers with ages between, chosen from a state-school

and a church school. Our main hypothesis is that teenagers coming from

church schools manifest more often altruistic behaviour, and the cor-

relation with assertiveness is a negative one. Second, we espect empathy

to show a higher level in the group of church teenagers, and does not show

a linear pattern relating assertiveness. We argue, that there is a greater le-

vel of altruistic behavior in the case of students who have no siblings, and

this correlates negatively with assertiveness. We espect the level of em-

pathy and altruism to be higher among those with brothers and sisters. Pu-

pils coming from church schools act more conform a passive reaction style,

which correlates negatively with the assertive reaction. We used the fol-

lowing measuring tools: 56 item Altruism Scale (Johnson et.al, 1989), Em-

pathy Scale (Caruso & Mayer, 1998), questionnaire for measuring the level

of assertiveness (Rădan, 2001), and a frustration-reaction scale, edited by

us. Hypothesis concerning the level of assertiveness in the two groups did

not confirm, the type of the attended school seems to be unimportant re-

garding the intensity of the assertive behavior. Results show that school

type significantly relates to the number of altruistic behaviors and the level

of altruistic values, both having a higher score in the group of teenagers

learning in clerical schools. In frustrative situations youngsters coming

from these schools choose passive reactions significantly often than their

colleagues. The study confirmed that there is a strong relationship bet-

ween empathy and altruism, respectiveley assertiveness and altruistic be-

haviour, altruistic values.

Keywords

assertiveness, empathy, altruism, altruistic values.

1 Babes-Bolyai Tudományegyetem, Pszichológia és Neveléstudományok Kar 2 Babes-Bolyai Tudományegyetem, Pszichológia és Neveléstudományok Kar, E-Mail:

demeter.karmen@pszichologia.ro

58 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

Bevezetés

Vizsgálatunkban az önérvényesítő viselkedés, az empátia és az altruizmus

faktorai közötti összefüggést vizsgáljuk egyházi és állami iskolában tanuló

16-19 éves diákok körében. A szakirodalom hiányos a serdülőkori asszertivi-

tást és annak befolyásoló tényezőit illetően. Felnőttek esetében az asszerti-

vitást az extraverzió egyik dimenziójának tekintik, mig az altruizmust in-

kább a bizalommal, őszinteséggel és együttműködéssel hozzák kapcsolatba

(Costa és McRae, 2004). Ezen összefüggés felismerése vezetett ahhoz a felte-

véshez, hogy az egyházi iskolában tanulók esetében az altruista viselkedés

jelentős megerősítésben részesül, és kisebb teret kap az önérvényesítő meg-

nyilvánulás. Felmérésünkben olyan szocio-demográfiai tényezőket veszünk

figyelembe, amelyek az iskola jellegétől függetlenül is hatással vannak az

altruizmus, empátia és asszertivitás megnyilvánulására. Az eredmények szá-

mos gyakorlati alkalmazásnak is teret adnak: személyiségfejlesztő progra-

mok kidolgozása specifikus csoportok számára (nemi kisebbségben dolgozó

nők, szorongó tizenévesek), asszertivitásfejlesztő programok kidolgozása,

optimális didaktikai programok kidolgozása, önismereti eszközök kialakítá-

sa osztályfőnökök számára.

Az asszertivitás fogalma és elméleti vetületei

Az önérvényesítő viselkedés fontossága leginkább két területen követhető

nyomon: biztosítja az emberi élet teljességét és a hatékony kommunikáció

megvalósítását; elősegíti a mentális egészség megőrzését. Kutatások bizo-

nyítják, hogy a hosszú ideig non-asszertív egyéneknél fokozott az önbiza-

lomhiány, gyakori a szorongás és a depresszió előfordulása. Szomatikus tü-

netek is jelentkezhetnek, mint például gyomorpanaszok és fejfájás (Zucker,

1986).

Alberti- Emmons 1986-os meghatározása alapján az asszertivitás célja a

kölcsönösség, az egyenlőség, a magabiztosság kialakítása az emberi kapcso-

latban, továbbá a másik személy másságának tisztelete. Ez a készség a kife-

jezési képességre, az elfogadás és „nem”-et mondás gyakorlására épül,

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 59

amely által lehetséges az interakció elfogadható szinten való kivitelezése (C.

Cungi, 1990). A személyes érdekek és a környezeti igények szimultán figye-

lembe vétele által az asszertivitás ugyanakkor a pozitív interperszonális

kapcsolatok alapja is, elősegítve a konstruktív konfliktuskezelést (Bedell és

Lennox, 1996). Az önérvényesítés és az agresszivitás is erős pozitív korrelá-

ciót mutatott a törtető viselkedéssel, az önbizalommal és a versengéssel

(Jack, 1934; Page, 1936). Az 1930-as években fedték fel az asszertív viselke-

désnek a megküzdő viselkedéssel való kapcsolatát. Murphy (1937) hipotézi-

sét, amely szerint az asszertív gyerekek több proszociális tettet tanusítanak,

1977-ben Barrett és Yarrow kutatása igazolta.

Az asszertivitás és agresszivitás kapcsolatát vizsgálták óvodás és harma-

dikos gyerekek csoportjában (Feshbach & Feshbach, 1986). Az eredmények

arra utaltak, hogy az agresszió és az asszertivitás erős korrelációt mutatott.

Kivételt képeztek a harmadikos fiúk, akiknél az asszertív és agresszív meg-

nyilvánulások nem jártak együtt (az önérvényesítő gyerek nem volt egyben

agresszív gyerek is).

A vizsgálatok alapján arra következtethetünk tehát, hogy az agresszió és

az asszertivitás a kor, valamint a nemi különbségek függvényében differen-

ciálódik.

Az empátia fogalma és elméleti vetületei

Az empátia a behelyettesítő tapasztalat egyik fajtája, amit behelyettesítő ér-

zelmi arousalnak nevezhetünk. Akkor jelenik meg, amikor valamilyen erős

érzelem megfigyelőiként magunk is átéljük azt az érzelmet. Nem azonos az

együttérzéssel (Gruen és Mendelsohn 1986, Wispe 1986 in Carver és Scheier,

1995). A behelyettesítő érzelmi arousal élménye megteremti a tanulás lehe-

tőségét. Érzelmi kondicionálás esetén valamelyik érzelem átélése adott in-

ger jelenlétében azt eredményezi, hogy az inger képes lesz hasonló érzelem

aktiválására. Az empátia, empátia és altruizmus kapcsolatát vizsgáló kutatá-

sok ellentmondásos eredményekre utalnak. Az alacsonyszintű empátiával

jellemezhető személyek a szenvedés elöli könnyű menekülés lehetősége

csökkenti a segítségnyújtási tendenciát. Magas empátiaszint mellett viszont

ennek a lehetőségnek nincs eltérítő hatása. A bizonyítékok arra utalnak,

hogy az empatikus aggodalom felkelti a vágyat arra, hogy könnyítsünk a

másik ember szenvedésén, ez pedig eltér a saját feszültségünk enyhítésének

vágyától (Batson, 199O in Carver és Scheier, 1995). Cole és Cole szerint az

60 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

empátia képezi a proszociális viselkedés érzelmi alapját (Hoffman, 1975;

Eisenberg, 1992 id. Cole és Cole, 1996).

Az empátiás készség kialakulása kora gyermekkorban kezdődik. Hoff-

man (1975) az empátia fejlődésének négy szakaszát különböztette meg

(Cole és Cole, 1996):

Az első szint az első életév folyamán jelenik meg, mielőtt a csecsemő tu-

datában lenne mások létezésének. Vizsgálati eredmények utalnak arra, hogy

már a kétnapos babák is sírnak egy másik csecsemő sírását hallva (Martin és

Clark, 1975 id. Cole és Cole, 1996). Eisenberg (1992) szerint ezek a korai

együttérző reakciók a veleszületett reflexek rokonai- a csecsemő úgy reagál,

mintha értené és érezné az adott érzéseket (Cole és Cole, 1996).

A második életév folyamán a gyerek képes megérteni, hogy a másik sze-

mély mért bánkódik, de nem értik még mások nézőpontját, ezért segítési kí-

sérletük sokszor nem megfelelő.

Az empátia fejlődésének harmadik szintje nagyjából óvodáskorra tehető.

A verbalizáció és a szimbólumrendszerek használata lehetővé teszi, hogy a

gyerek olyan érzésekkel kapcsolatban is empátiát érezzen, amelyek kifejezé-

séhez nagyobb finomság szükséges.

A fejlődés utolsó szintje 6-9 éves kor körül jelentkezik. Ezen a szinten a

gyerekek mások általános körülményeit is képesek figyelembe venni, nem

csak pillanatnyi érzelmeikre reagálnak. Tudatában vannak annak, hogy az

egyének osztályokba tagolódnak, képesek embercsoportokkal is együttérez-

ni, és szociális, illetve politikai kérdések iránt érdeklődni.

Staub (1987) kognitív-affektív és paralell-reaktív dimenziók mentén

osztályozta az empátiát (Fecskó, 2001).

Kognitív-affektív szinten elkülöníthető:

a. Kognitív empátia- „tudat, megértés, a másik állapotának, életfeltéte-

leinek, tudattartalmainak ismerése, annak meglátása, hogy hogyan

érintené valamely történés“ .

b. Participációs empátia- „ saját érzéseink kapcsolatba kerülnek a má-

sik személy érzéseivel, a participáció túlmegy a tudáson…., [anélkül],

hogy mi magunk erőteljes emóciókat, intenzív érzéseket élnénk át“.

c. Érzelmi empátia- „egy személy vagy csoport körülményei, érzései

erős vikariáló jellegű érzéseket kelthetnek“- ez a típus releváns a pro-

szociális viselkedés vonatkozásában.

d. Joining/empátiás csatlakozás- „a másik élménye ugyanazt az él-

ményt generálja az észlelőben, mint az érintett személyben“.

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 61

A paralell-reaktív dimenzió mentén a fő különbség abban mutatkozik, hogy

a paralell típus a személynek inkább az önmagára irányult empátiás válasza,

míg a reaktív empátia inkább az együttérzés fogalmával rokon, a másikra

irányult empátiás választ fedi.

Smith és munkatársai egy 2003-ban végzett nagyméretű vizsgálatban i-

gazolták azokat a korábbi eredményeket, melyek az empátia és altruizmus

szoros kapcsolatát fedték fel (Batson, 1998, Eisenberg, 1989, Morgan, God-

dard és Givens, 1997, Piliavin és Charng, 1990, Post, 2002, Romer, Gruder és

Lizzadro, 1986 idézte Smith és munkatársai, 2003; Ashton, Paunonen, Hel-

mes, Jackson, 1998). Bizonyítékok utalnak arra, hogy az empátia az altruiz-

mussal együtt lineárisan növekszik az együttműködés mértékével (Preston,

de Waal, 2002). Az empátia és altruizmus összefüggésének hatásmechaniz-

musát magyarázza Batson és munkatársai vizsgálata. A kutatók azt találták,

hogy az empatikusabb személyek nagyobb odafigyelésben részesítik az em-

pátia tárgyát, és akkor is hajlamosak erre, ha ez a csoport róvására történik

(Batson, Batson, Todd, Brummett, Shaw, Aldeuger, 1995). Ez az empatikus

odafigyelés magyarázattal szolgálhat az altruista viselkedés forrására: az

empátia szociális percepciós szűrőként működve irányítja az empatikus

személyt az önfeláldozó viselkedés tárgya felé.

Ami az empátia nemi meghatározottságát illeti, a szakirodalom nem kö-

vetkezetes (Chou, 1998, Giesbrecht, 1998, Gilligan és Attanucci, 1998, Pilia-

vin és Charg, 1990, Davis, 1994, Post, 2002). Smith és munkatársai (2003) vi-

szont azt találták, hogy a nők empatikusabbak a férfiaknál.

A személyek családja is jelentős hatással bír az empátia szintjére. Az em-

pátia a teljes családban nevelkedetteknél a legmagasabb, ezt követik azok a

személyek, akiket nők neveltek, majd azok, akiket csupán az apa vagy egy

férfi családtag nevelt (Piliavin és Charg, 1990, Smith és munkatársai, 2003).

Az empátia szintjét a kialakult mikroszociális környezet is pozitívan be-

folyásolja: az empátia és altruizmus értékei azoknál a legmagasabbak, akik-

nek a legtöbb barátjuk van, és intenzíven szocializálódnak ismerőseikkel,

közeli rokonaikkal, barátaikkal (Smith és munkatársai, 2003; Eisenberg,

2002). Azok a személyek empatikusabbak, akik erőteljesebb bűntető atti-

tűddel rendelkeznek, és jobban félnek a bűncselekményektől.

62 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

Az altruizmus fogalma és elméleti vetületei

A pszichoanalitikus megközelítések az altruizmus önző jellegét hangsúlyoz-

zák, az altruista viselkedést elhárító mechanizmusként kezelik (Fecskó,

2001). Sigmund Freud az altruizmust az ösztönös agresszív késztetés reak-

cióképződéseként értelmezte (Freud, 1915). Anna Freud úgy vélte, hogy

projekció és identifikáció eredménye (A. Freud, 1936, id. Kulcsár, 1998, id.

Fecskó, 2oo1). Később a pszichoanalitikus irányzat is elfogadta a genuin alt-

ruizmus létezésének gondolatát. Sperling a szeretet szublimált formájaként

írta le (Sperling, 1955, id. Kulcsár, 1998, id. Fecskó, 2001), Kriegman szerint

pedig a primér kapcsolatteremtési késztetés folyományaként képzelhető el

(Kriegman, 1990, id. Fecskó, 2001). Hamilton (1964, id. Kulcsár, id. Fecskó,

2001) rokonszelekciós elméletében kimutatja, hogy az altruisztikus viselke-

dés biológiai célja a gének fennmaradása. Ezzel magyarázható az is, hogy a

segítő viselkedés hajlama a genetikai hasonlósággal együtt nő. Trivers (1971,

id. Fecskó, 2001) szerint a segítő viselkedésnek adaptív funkciója van. Recip-

rok altruizmus-elméletében kifejti: az egyedek kölcsönös egymásrautaltsága

miatt a kölcsönös altruizmus az egyedek túlélését segíti.

Az altruizmus evolúciós elmélete arra utal, hogy bár az altruista viselke-

dés az egyed szintjén rontja a túlélés esélyeit, csoportszinten előnyös. Cso-

portszinten az altruisták szelektív hátránnyal számolnak önző társaikkal

szemben, de a csoport életképessége jelenlétük révén nő. Azok a csoportok,

amelyeket kizárólag vagy többnyire önző egyedek alkotnak, kipusztulnak.

Ez a látásmód megegyezik Darwin (1871) azon korai feltevésével, mely sze-

rint az altruista viselkedés csoportközi szelekciós folyamat révén alakult ki.

Hamilton (1964) rokonszelekciós elmélete értelmében az altruizmus geneti-

kai úton terjed. Ez azt feltételezi, hogy az egyed csak rokonaival viselkedik

altruista módon, növelve ezáltal a rokonok életképességét. Az egyeddel vér-

rokonságban állóknál erősebb lesz annak a valószínűsége, hogy ők maguk is

az altruizmus génjének hordozói (Stanford Encyclopedia of Philosophy,

2003). Az altruizmus genetikai örökölhetőségére utalnak Phillip J. Rushton

kísérletei is, aki ikerkutatásokkal kimutatta, hogy az altruizmus 51%-ban

örökölhető vonás (Rushton, Fulker, Neale, Nias, Eysenck, 1986, id. Rushton,

2oo6).

Genetikai hasonlósági elméletében Rushton vizsgálati eredményekkel

támasztja alá azt az elvet, hogy a viselkedésben megfigyelt jegyek 5o%-ban

öröklődnek. Ez olyan vonásokra is érvényes, mint az agresszió és altruiz-

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 63

mus, amelyekről közismert, hogy a szülők általi szocializáció jelentős sze-

reppel bír kialakulásukban (Rushton, 2006). Andreoni és Miller (1993), va-

lamint Gachter és Falk (2002) laboratóriumi körülmények között kimutat-

ták, hogy amennyiben random módon kiválasztunk két idegen személyt, és

lehetőséget adunk nekik arra, hogy névtelenül többször interakcióba kerül-

jenek egymással, nagy valószínűséggel spontán kölcsönös altruisztikus vi-

selkedés fog kialakulni köztük.

A kutatókat főként az a kérdés foglalkoztatta, hogy milyen motiváció rej-

lik a mindennapi életben előforduló altruista viselkedés mögött (Fehr és

Fischbacher, 2003). Az eredmények arra utalnak, hogy a személyek jelentős

része saját kár kockázatának fennállása mellett is hajlamos mások bűnte-

tésére az igazságtalan eredmény megelőzése, illetve bűntetése érdekében

(Roth, Prasnikar, Okuno-Fujiwara, Zamir, 1991; Heinrich, 2001). Ez a jelen-

ség az altruista bűntetés, a személy visszautasít egy méltánytalan, de nyere-

séges helyzetet annak érdekében, hogy egy szociális normákat megszegő vi-

selkedést bűntessen. Amikor az altruista bűntetés lehetősége nem áll fenn, a

javak elosztása sokkal méltánytalanabb, mint válaszlehetőség esetén (Hoff-

man, McCabe, Shachat, Smith, 1994; Forsythe, Horowitz, Savin, Sefton,

1994). A másik vizsgált jelenség az altruista jutalmazás. A csalási kényszer

ellenére, azok a személyek, akiknek megelőlegezik a bizalmat, altruistábbak,

és altruista viselkedésük az előlegezett bizalom mértékével párhuzamosan

nő (Fehr, Kirchsteiger, Riedl, 1993; Berg, Dickhaut, McCabe, 1995; Hayashi,

Ostrom, Walker, Yamagishi, 1999). A kölcsönös altruizmus szélsőséges elkö-

telezettjei esetében az vizsgálatok arra utalnak, hogy a személyeket altruista

és önző motívumok befolyásolják. Altruista motívumaik arra késztetik őket,

hogy együttműködjenek és bűntessenek az egyszeri interakciókban. Önző

késztetéseik hatására többszöri interakcióban vagy hírnévkeltés lehetősége

esetén növelik a jutalmak és bűntetések arányát (Isaac, Walker, 1988; Led-

yard, 1995).

Egyházi iskola, vallásos nevelés

Szinte minden vallás, így a keresztyén is alapvető erkölcsi értéknek tekinti az

altruizmust (Byron, 2005). A vallásosság és empátia, altruizmus, illetve asz-

szertivitás kapcsolatára vonatkozó szakirodalom eltérő eredményekről szá-

mol be.

Több kutatás tárgyát képezte az a feltételezés, hogy az empátia és altru-

64 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

izmus magasabb értékeket mutatnak a vallásos személyek csoportjában (A-

mato, 1990, Dovidio, 2000, Morgan, Goddard és Givens, 1997, Post, 2002,

Smith, Fabricatore és Peyrot, 1999). Smith és munkatársai (2003) azt talál-

ták, hogy a vallásos emberek csoportjában az empátia és altruizmus maga-

sabb értékeket mutatott, mint a nem-vallásos személyek esetében. Nem

mutatkozott különbségk a valamilyen vallás szerint nevelt és a nem vallásos

nevelésben részesült személyek altruizmusában vagy empátia szintjében

(Smith és munkatársai, 2003). Szignifikáns különbség jelentkezett a vallásos

involválódás szempontjából: azok a személyek, akik vallásos ragaszkodásu-

kat intenzívnek ítélték meg, akik gyakrabban jártak templomba, illetve gyak-

rabban imádkoztak, erőteljesebb empátia szintről és gyakoribb altruista vi-

selkedésről tettek bizonyságot. A vallásos implikálódás és a faktorok között

erős és lineáris volt az összefüggés.

Azt a feltételezést, hogy a vallási iskolákban tanuló diákok altruistábbak

lennének, a játékelméletek is indokolnák. Kisebb közösségben, közös érték-

rend hatása alatt élő fiatalok csoportjában gyakoribb a „tit for tat” szociális

stratégia (R. Axelrod, 1981), amely kezdetben együttműködést, altruizmust

feltételez. Ennek előfordulása egyházi iskolában vélhetően gyakoribb, mint

állami iskolában, ahol nagyobb létszám mellett, erőteljes egységes érték-

rend hiányában a „szabad úszók” nagyobb előfordulási aránya jellemző.

Asszertív viselkedés, empátia

és altruizmus az egyházi és állami

oktatásban tanuló fiatalok csoportjában

Az asszertív viselkedés vizsgálatakor alapkérdés az asszertív viselkedés hát-

térmechanizmusának működése. Előzetes kutatások arra utalnak, hogy gye-

rekeknél az agresszió és az önérvényesítés egyaránt magába építi az altruis-

ta, agresszív, valamint az empatikus és asszertív viselkedéseket (Feshbach

és Feschbach, 1986). Kevés adattal rendelkezünk arról, hogy milyen módon

függ össze az altruizmus az asszertivitással serdülőknél. Vizsgálatunk tárgya

az asszertivitás, empátia, altruista viselkedés, altruista értékek, tapasztalt

altruizmus és közeli kapcsolatokban megnyilvánuló altruizmus kapcsolatá-

nak feltérképezése tizenévesek csoportjában.

A faktorok összefüggését egyházi- és állami iskolában tanuló diákoknál

mérjük fel. Helyzetük azért fontos számunkra, mert a korábbi kutatások azt

mutatják, hogy az erős vallásos bevonódás nagyobb empátiával és altruiz-

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 65

mussal társul (Smith és munkatársai, 2003). Az empátia és altruizmus a

nagy baráti körrel rendelkezők között a legerősebb. A barátokkal való szo-

cializáció erős összefüggést mutat felnőttek körében az altruista viselkedés-

sel, és kisebbet az altruista értékekkel. Feltételezésünket a játékelméletek is

alátámasztják: R. Axelrod szerint kisebb közösségben, közös értékrend hatá-

sa alatt élő fiatalok csoportjában gyakoribb a „tit for tat“ szociális stratégia,

amely kezdetben együttműködést, altruizmust feltételez (Axelrod, 1981). Ez

a jelenség erőteljesebben fordul elő egyházi iskolában, mint állami iskolá-

ban, ahol a nagyobb létszám és az erőteljes egységes értékrend hiányában a

„szabad úszók“ nagyobb előfordulási aránya jellemző. Vizsgálatunk kiterjed

a testvérszám hatására is. Mivel az asszertivitást többnyire az extraverzió

egyik dimenziójának tekintik (Costa és McRae, 2004), feltételezésünk, hogy

a testvérszám növekedtével az asszertivitás is nő. A vallásos iskolai nevelés

hatására az asszertivitás faktorai mentén az állami iskolában tanulóknál

megfigyelt viselkedésektől eltérő viselkedésmintázatra számítunk.

Vizsgálatunk elméleti modelljét az öröklődéselméletek (Rushton, Fulker,

Neale, Nias, Eysenck, 1989), a szociálpszichológiai kutatások eredményei

(Cialdini, Brown, Lewis, Luce, Neurberg (1997), az asszertív viselkedés asz-

szociálódó elemeire vonatkozó elméletek (Feshbach és Feshbach, 1986;

Bedell és Lennox, 1997), Costa és McRae (2004) altruizmus-asszertivitás

kapcsolatára vonatkozó bizonyítékaira, valamint olyan általános szociállé-

lektani elméletekre építettük, amelyek az értékek és viselkedések közötti

kapcsolatot írják le (Aronson, 2001).

A kutatók számos olyan, korábban szocializálódásnak és kondicionáló-

dásnak tulajdonított változó öröklődését mutatták ki, mint amilyenek az ál-

talunk mért asszertivitás, altruizmus, empátia faktorai is (Rushton és mun-

katársai, 1981, 1986, 1989). Modellünk alapját az a feltételezés képezi, hogy

ezek a tényezők jelentős genetikai meghatározottsággal bírnak. Ezek a de-

termináltságok az evolúciós késztetésekkel összhatásban meghatározzák azt

a módot, ahogyan a személy a későbbi szocio-kulturális hatásokra válaszol.

Ennek hatására kialakul az értékrend, amelyben a jelen vizsgálat szempont-

jából két értékcsoport különíthető el: az altruista és a non-altruista érték-

rend. Az értékek és a korai tapasztalatok, prediszpozíciók meghatározzák,

hogy a személy milyen viselkedéseket részesít előnyben: altruistát, vagy

többnyire önző viselkedést. Bedell és Lennox (1997) elve alapján a szemé-

lyek szituációs reakcióinak skálája olyan háromlépcsős folyamatelemekből

áll, amelyekben szoros kapcsolat és átjárhatósági lehetőség van a passzív,

asszertív és agresszív reakciók között.

66 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

A következetes és folyamatszerűen kialakult viselkedési módok, kommuni-

kációs alternatívák mellett a kimenetekre módosító hatással lehetnek olyan

spontán vagy intenzív tényezők, amelyek adott esetben módosíthatják a

személy válaszreakcióját: ilyen befolyásoló tényező az iskola jellege, a ser-

dülőkori nevelési hatások, amelyek sok esetben eltérnek a forráshatásoktól.

Mivel az altruizmus és az önérvényesítő viselkedésmód eltérő személyiség-

vonásokkal mutatnak szoros kapcsolatot (Costa és McRae, 2004), feltételez-

hető, hogy vallásos nevelés hatására az önérvényesítő viselkedés egyházi is-

kolában kevésbé gyakori, mint állami iskolában. Azok a genetikai és biológi-

ai, illetve szocio-demográfiai tényezők, amelyek objektív tényezőkként hat-

nak a viselkedés meghatározásában, adott esetben módosító hatással lehet-

nek a passzív, asszertív, önérvényesítő, altruista és empatikus megnyilvánu-

lások minőségére.

A vizsgálat hipotézisei

Általálnos hipotézisünk, hogy az altruizmus és az empátia összefüggésben

áll az önérvényesítő viselkedés megnyilvánulásával.

A függő és független változók alapján a következő specifikus hipotézise-

ket fogalmaztuk meg:

1. Az egyházi iskolában tanuló fiatalok csoportjában az altruista visel-

kedések gyakoribbak, mint az állami iskolában, és negatívan korre-

lálnak az önérvényesítő viselkedéssel.

2. Az empátia magasabb értékeket mutat az egyházi iskolában tanu-

lóknál, és nem mutat lineáris összefüggést az asszertivitással.

3. Az altruista viselkedés gyakoribb egyedüli gyerekek esetében, és ne-

gatívan korrelál az önérvényesítő viselkedéssel.

4. Többgyerekes családban élők esetében az empátia és altruizmus ma-

gasabb szintet mutat, mint az egyedüli gyerekek esetében, és pozití-

van korrelál az asszertivitás értékeivel.

5. Egyházi iskolában magasabb a passzív reakcióval való azonosulás

szintje, és negatívan korrelál az önérvényesítő viselkedéssel.

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 67

Vizsgálati személyek

A kísérleti személyek csoportját 16-19 éves diákok alkották. A vizsgálatban

83 tizenéves vett részt, akik két kolozsvári magyar nyelvű középiskola diákjai

közül kerültek ki. A vizsgálati csoportot 46, egyházi oktatásban tanuló diák

képezte. A csoport átlag életkora 16.8 év volt, a legfiatalabb tanuló 16, a leg-

idősebb 18 éves volt. A kontrollcsoportba 37 állami oktatásban tanuló fiatal

került, átlagéletkoruk 17.7 év volt, a legkisebb 16, legnagyobb 19 éves volt. A

személyek kiválasztásakor a következő szelekciós kritériumokat figyelembe

vettük az életkort, oktatási formát, anyanyelvet, testvérszámot, nemet.

A célzott életkor a 16-19 év volt. A korosztály kiválasztását az indokolta,

hogy az önérvényesítő viselkedés és empátia, illetve altruizmus kapcsolatát

illetően korai gyerekkorra és felnőttkorra vonatkozó információink vannak.

Hiányosak a tizenéves korosztályra jellemző változási, együttműködési fo-

lyamatokra vonatkozó ismereteink, amit jelen vizsgálatunkkal pótolni sze-

retnénk.

Az oktatási forma fontos kiválasztási tényező volt, mivel úgy véljük, hogy

az asszertivitás- altruizmus, empátia eltérő mintázatokat mutat az állami

oktatásban és az egyházi oktatásban részesülő fiataloknál. A felmérés ma-

gyar anyanyelvű diákok mintáját célozta, ezért a mérőeszközök megbízha-

tósága érdekében magyar anyanyelvű tanulókat választottunk ki a kérdőívek

kitöltésekor. Az egyházi iskolában tanuló diákok 82%-a arról számolt be,

hogy bentlakásban vagy több diáktársával lakik együtt, az állami iskolában a

bentlakó diákok száma 12 % volt.

A vizsgálati személyek megoszlása testvérszám függvényében

1. ábra: A vizsgálati személyek megoszlási aránya

testvérszám dimenziója mentén

68 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

Előző kutatási eredmények arra utalnak, hogy a személyek asszertívebbek,

ha többgyermekes családban nőnek fel. Ennek érdekében figyelembe vettük

a mintát alkotó személyek testvérszámát. A két csoport hasonló mintázatot

mutatott a testvérek számát illetően.

Eszközök, eljárás

A. Adatlap

A vizsgálat első felében egy általunk kidolgozott adatlapot használtunk,

amely alapján kiválasztottuk a vizsgálati személyeket. Az adatlap a kutatás-

ban fontosnak vélt szelekciós kritériumokat tartalmazta.

B. Az asszertivitásszint felmérésére kidolgozott kérdőív

Az asszertivitásfejlesztés hatékonyságának mérésére az M. Rădan által be-

mutatott Asszertív tréning felmérésére kidolgozott (Inventar de autoevalua-

re pentru training asertiv) kérdőív módosított változatát alkalmaztuk (M.

Rădan, 2001).

A kérdőívet 1975-ben Gambriell és Richey dolgozta ki, az asszertivitás-

szint felmérésére.

Az eredeti kérdőív 40 asszertív reakció leírását tartalmazza, amelyeket a

személyeknek két szinten kell értékelniük: izgatottsági fok és valószínűség.

A kérdőívet először úgy töltik ki a személyek, hogy figyelembe veszik az

izgatottsági fokot, amely az egyes itemek elolvasásakor keletkezett. Ezután

újra áthaladnak az itemeken és azt értékelik, hogy az adott helyzetekben mi-

lyen valószínűséggel cselekednének. Asszertív típusnak minősül az a sze-

mély, akinél az izgatottsági szint erősebb, mint a cselekvés valószínűsége. A

passzív típus esetében alacsony az izgatottsági szint és a cselekvési valószí-

nűség is. Az agresszív személy esetében az izgatottsági szint és a cselekvési

valószínűség egyaránt magas értékeket ér el. Az asszertív személynél a cse-

lekvési valószínűség meghaladja az izgatottsági szintet.

A kutatásban a kérdőív általunk kidolgozott magyar nyelvű változatát al-

kalmaztuk. Módosított kérdőívünk ugyancsak 40 itemet tartalmaz, melyek

az eredeti kérdőívben szerepelő viselkedésmódokat írják le.Változás történt

az értékelt dimenziók szintjén is, a két dimenzió közül csupán a valószínű-

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 69

séget tartottuk meg. Ennek megfelelően a gyerekek azt ítélték meg, hogy mi-

lyen valószínűséggel cselekednének az egyes itemekben leírt módon.

C. Frusztráció-reakció próba

A hatékonyság egy további dimenziójának ellenőrzése érdekében egy álta-

lunk kidolgozott kérdőívet alkalmaztunk. A kérdőív a S.Rosenzweig-féle PFT

(Picture Frustration Test) elveire épül.

A skála 15 itemet tartalmaz, minden item esetében három választási le-

hetőség szerepel. Minden item egy kijelentést tartalmaz, amellyel egy sze-

mély frusztrációs helyzetbe hoz egy másikat. A frusztrált személy három le-

hetséges módon válaszolhat, a helyzetre: passzívan, agresszíven, illetve asz-

szertíven. A reakciómódok esetében korábban képeket alkalmaztunk, ame-

lyek nonverbális gesztusokat, specifikus arckifejezéseket, valamint verbális

megnyilvánulásokat tartalmaznak. Jelen esetben, mivel ép értelmű, átlagos

szocio-kulturális hátterű tizenévesek képezték a mintát, a látszatvaliditás

megőrzése érdekében a próbának kérdőíves formáját alkalmaztuk. A diá-

koknak a helyzetleírás alapján három, verbálisan megfogalmazott válaszle-

hetőség közül kellett az esetükben legvalószínűbbet megjelölniük.

Az általunk kidolgozott mérőeszközt 5 Maros megyei gyakorló pszicho-

lógus értékelte, figyelembe véve a felhasznált képanyag és az általunk cél-

zott viselkedésmódok (asszertív, passzív és agresszív) közti megfelelést (Já-

nos R, Demeter K., 2006).

D. Altruizmus Skála

Az Altruizmus Skála 56 olyan itemet tartalmaz, amely a mások érdekében

befektetett idő, energia, javak, státusz és biztonság mértékét méri (Brown,

Palameta, Moore, 2003). A skálát Johnson és munkatársai dolgozták ki 1989-

ben (Johnson, Danko, Darvill és munkatársai, 1989). A mérőeszköz itemei-

ben arra kérik a válaszadókat, hogy a múltban elkövetett viselkedéseket i-

dézzenek fel. Az a tény, hogy a személyeknek múltbeli eseményeket kell fel-

idézniük, minimalizálja a félrevezető válaszok lehetőségét, lévén, hogy az

itemek nem hipotetikus, hanem megtörtént helyzetekre vonatkoznak (Ro-

mer, Gruder és Lizzadro, 1986, idézi Brown, Palameta, Moore, 2003). A sze-

mélyeket arra kérik, hogy jelöljék meg, milyen gyakran viselkedtek az 56 leírt

helyzetnek megfelelően azáltal, hogy 1 (soha) és 5 (mindig) között értékelik

70 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

az állításokat. A mérőeszköz erős belső konzisztenciája 0.89 és 0.94 közötti

értékeket mutat (Johnson és munkatársai, 1989). Teszt-reteszt megbízható-

sági értéke is 0.94.

E. Empátia Skála

Az alkalmazott skálát Caruso és Mayer (1998) dolgozták ki az érzelmi empá-

tia mérése érdekében. A skálát tizenévesek és felnőttek populációjában

standardizálták, mindkét korcsoportnál hasonló eredményeket kaptak (Ca-

ruso, Mayer, 1998). A mérőeszköz 30 itemet tartalmaz, amelyek hat faktor

mentén csoportosulnak: empátiás szenvedés, pozitív megosztás, reszponzív

sírás, érzelmi figyelem, érzelmi ragályosság. A hat faktor itemeinek átlaga az

Általános Empátia szintjét adja meg. A skála alkalmazása során a személye-

ket arra kérik, hogy az itemek kijelentéseit egy ötpontos skálán értékeljék,

ahol az 1- „egyáltalán nem értek egyet“, az 5-„teljes mértékben egyetértek“-

nek felel meg. A kijelentések egyaránt tartalmaznak pozitív és negatív ér-

zelmi helyzet megfogalmazásokat. A skála megbízhatóságának Chronbach

alpha együtthatója .88 (átlag=3.63, SD= o.57) (Caruso, Mayer, 1998).

Vizsgálati eljárás

A kutatás kvázi-kísérleti design-nak felel meg, a mérések során inter- és

ingroup típusú tervet alkalmaztunk. Módszerünk nem feltételezett beavat-

kozást, a személyeket felmérésüket követően deskriptív módon hasonlítot-

tuk össze a mért viselkedési és kommunikációs dimenziók mentén.

A felmért csoportok esetében az iskolai nevelés minősége (egyházi vagy

állami), a testvérek száma, a személyek neme képezi a független változók

csoportját. Függő változóink az asszertivitásszint, az empátiaszint, az altru-

ista értékek, altruista viselkedés, tapasztalt altruizmus és közeli kapcsolat-

ban megnyilvánuló altruizmus, illetve a frusztratív helyzetben választott re-

akciótípus (passzív, asszertív, agresszív).

A teljes vizsgálati időtartam három hét volt. A felmérés papír-ceruza esz-

közök segítségével történt, a diákok minden mért változók esetében kérdő-

ívet töltöttek ki. A felmérések három alkalmat vettek igénybe, minden alka-

lommal 50 perc állt a tanulók rendelkezésére. A személyes adatokra, a test-

vérszámra, illetve lakási formára vonatkozóan a személyek mindkét cso-

portban egy általunk összeállított rövid adatlapot töltöttek ki.

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 71

Eredmények és értelmezés

Az adatok feldolgozása az SPSS 12 számítógépes statisztikai program segít-

ségével történt. A függő és független változók kapcsolatát Pearson-féle kor-

relációszámítás és regresszió-analízis segítségével vizsgáltuk. A két csoport

közötti különbségeket a független mintás t-próbával értékeltük.

A csoportok összehasonlítása arra utal, hogy nincs szignifikáns különb-

ség a két csoportban jelentkező asszertivitásszint között (p>0.05, t=0.946).

Ennek fényében elmondható, hogy az önérvényesítő viselkedés olyan pro-

szociális megnyilvánulási forma, amelyet a vallásos iskolai nevelés nem be-

folyásol szignifikánsan. Az asszertivitást vélhetően jelentősebben befolyá-

solják az egyedi személyiségjegyek (introvertáltság-extrovertáltság) és azok

a szocio-kulturális háttérrel kapcsolatos tényezők, amelyek nem állnak kap-

csolatban az egyházi iskolák nevelési módszerével és az iskola által indukált

vallásossággal.

Első hipotézisünk, mely szerint az altruizmus megnyilvánulása erőtelje-

sebb az egyházi iskolában és negatív korrelációt mutat az önérvényesítéssel,

részben igazolódott.

A táblázatban látható az altruizmusnak az a három összetevője, amely

mentén szignifikánsnak bizonyult a csoportok közötti különbség. Bár egy-

házi iskolákra nem terjedtek ki a korábbi vizsgálatok, bizonyítékok szólnak

amellett, hogy a szoros kapcsolatban lévő személyek esetében az altruista

viselkedés gyakoribb (Cialdini, Brown, Lewis, Luce, Neurberg 1997). A leg-

hangsúlyozottabb az altruista viselkedés gyakoriságában észlelt különbség

(t=-4.005.)

Ezt követi a tapasztalt altruista megnyilvánulások gyakoriságában kitűnő

különbség, majd az altruista értékekkel való azonosulás mértéke. Ezt az

eredményt Smith és munkatársainak (2003) egyesült államokbeli vizsgálata

is alátámasztja. Felméréseik arra utaltak, hogy az altruizmus a barátokkal,

közeli emberekkel való szocializáció esetében erős összefüggést mutat az

altruista viselkedéssel, és kisebbet az altruista értékekkel.

A hipotézisnek azt a feltevését, mely szerint egyházi iskolában az altru-

izmus negatívan korrelál az önérvényesítéssel, nem sikerült igazolni, az

asszertivitásban nem mutatkozott szignifikáns különbség a két csoport kö-

zött.

Második hipotézisünk is részben bizonyult igazolhatónak, az empátiá-

ban ugyanis nem mutatkozott jelentős különbség a két csoport között.

72 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

Az empátia és asszertivitás változói szoros összefüggést mutattak mindkét

csoportban, a faktorok 0.229-es korrelációs hányadosnak megfelelően kor-

reláltak (p<0.05).

Harmadik feltevésünk értelmében az altruista viselkedés egyedüli gyere-

kek esetében gyakoribb, mint többgyerekes családban felnőtt fiatalok eseté-

ben. Ez a mintázat nem mutatkozott a felmért csoportban, az egykék nem

jeleztek gyakoribb altruista viselkedéseket. egyedüli gyerekek esetében rit-

kább volt, mint a több testvérrel felnőtt diákok esetében. A testvérszám

növekedtével nőtt az altruista viselkedések gyakorisága is, a növekedés mér-

téke viszont nem bizonyult szignifikánsnak.

Vizsgált terület F Szignifikancia t

1 Altruista viselkedés gyakorisága 0.099 0.753 -4.005

2 Altruista értékek 9.161 0.003 -2.021

3 Altruizmus tapasztalása 1.752 0.189 -2.158

1. Táblázat: Az altruizmus megnyilvánulásának különbségei

a egyházi és állami iskolában

Az önérvényesítő viselkedés, a testvérszám és az altruista viselkedés közötti

összefüggés nem bizonyult szignifikánsnak.

A csoporton belüli értékelések arra utalnak, hogy az önérvényesítő visel-

kedés mindkét csoportban jelentősen növekszik a testvérek számának növe-

kedtével. Az állami iskolában jelentkező mintázatot a 2. ábra mutatja be.

2. ábra: Az altruista viselkedés gyakoriságának változása

testvérszám függvényében

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 73

A testvérek száma és az önérvényesítő viselkedés közötti korrelációs hánya-

dos .517 (szignifikancia szint 0.01).

3. ábra: Az önérvényesítő viselkedés változása testvérszám függvényében

Az empátia és az altruizmus négy faktora nem mutatott különbséget a test-

vérek száma szempontjából. Ebben az esetben elmondható, hogy bár az

önérvényesítő viselkedést és az önérvényesítő reakciót jelentősen befolyá-

solja a testvérek száma, ez utóbbi változó nincs összefüggésben az empátia

és az alturista értékek, altruista viselkedés, családtaggal szembeni altruiz-

mus, illetve az altruizmus tapasztalásával. Úgy tűnik, hogy a két tényező va-

rianciáját többnyire, más, genetikai (Rushton, 2003) illetve egyéb szocio-

kulturális tényezők (Smith és munkatársai, 2003) határozzák meg.

Negyedik hipotézisünk, mely szerint a nagyobb testvérszám magasabb

szintű altruizmussal és empátiával jár, és pozitívan korrelál az asszertivitás-

sal, részben igazolódott csupán. A testvérszám szignifikáns és lineáris össze-

függést mutatott az önérvényesítő viselkedéssel, de nem mutatott jelentős

kapcsolatot a másik két változóval.

Utolsó hipotézisünk ellenőrzésekor azt találtuk, hogy egyházi iskolában

valóban gyakoribb a passzív reakcióval való azonosulás. A passzivitás ará-

nya viszont nem az önérvényesítő reakciókkal, hanem az agresszív vála-

szokkal mutat szignifikáns negatív korrelációt. A két csoport közötti különb-

ségek értékét a 2. táblázatban foglaltuk össze.

74 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

A regresszió analízis eredményei arra utalnak, hogy az iskola jellege az altru-

ista viselkedések gyakoriságának 18.5 %-át magyarázza.

Abban az esetben, ha a felmért személy egyházi iskolába jár, nagyobb az

esélye az altruista viselkedések előfordulásának.

Vizsgált terület F Szignifikancia t

1 Passzív reakció gyakorisága 1,783 0.186 -10,606

2 Agresszív reakció gyakorisága 0,568 0.453 -7.011

2. Táblázat: Csoportok közötti eltérés az asszertivitás mentén

(N=83,p<0.05)

Az altruizmus faktorainak egymáshoz való viszonyát a 4. ábra mutatja be. Az

átlagértékek azt jelzik, hogy a két csoport között az altruista viselkedések

szempontjából jelentkezik jelentős eltérés, a többi változó viszonylag állan-

dó a két csoportban. Ez az különbség számos korábbi vizsgálati eredményt

igazol (Jackson, Esses, 1997; Amato, 1990; Dovidio, 2000; Smith, Fabricatore

és Peyrot, 1999; Smith és munkatársai). A korábbi kutatások nem tértek ki az

egyházi nevelésre, a vallásosságot vizsgálva találtak pozitív összefüggést.

Az altruizmus faktorainak kapcsolata egyházi és állami iskolában

4. ábra: Az altruizmus összetevőinek összefüggése a vizsgálati

csoportban és a kontrollcsoportban

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 75

Az altruista értékek esetében ez a magyarázó erő jelentősen csökken, az alt-

ruista értékekkel való nagyfokú azonosulást csupán 6%-os arányban befo-

lyásolja az iskola egyházi, illetve állami jellege.

Az asszertivitás esetében nem mutatkoztak szignifikáns különbségek a

diákok által látogatott iskola jellegének függvényében, egyik mérőeszköz al-

kalmazása esetében sem. A regresszió analízis viszont jelentős magyarázó

erőt talált a testvérek száma esetében.

Vizsgált változók Magyarázó tényezők

Iskola jellege Testvérek száma

R2 β t R2 β t

Altruista viselkedés 0.185 0.384 3.395

Altruista értékek 0.066 0.250 2.066

Asszertivitás 0.292 0.516 5.404

Passzív reakció 0.582 0.760 9.466

Asszertív reakció 0.221 0.441 4.439

Agresszív reakció 0.463 -0.660 -7.261 0.463 -0.274 -3.318

3. Táblázat: A regresszió analízis által kimutatott összefüggések

a mért változók mentén

Minél nagyobb a testvérek száma, annál valószínűbb az asszertív viselkedés,

illetve az asszertív reakcióval való azonosulás. A testvérszám az asszerti-

vitásra vonatkozó eredmények 29 %-át magyarázza, míg az asszertív reakci-

óval való azonosulás esetében 22 %-os a meghatározó érték.

A legjelentősebb, az iskola típusa által magyarázott hatás az agresszív, il-

letve a passzív reakciókkal való azonosulás terén mutatkozott. A passzív re-

akciókkal való azonosulás 58%-a magyarázható az iskola jellegével, az azo-

nosulási arány magasabb az egyházi iskolában. Az agresszív reakció válasz-

tási hányadosa állami líceumban jelentősen magasabb, mint az egyházi is-

kolában. Az agresszív reakciókkal való azonosulás 46%-át magyarázza az is-

kola jellege.

Az életkor előrehaladtával az asszertivitás enyhe növekedést mutatott, a

változás viszont nem bizonyult statisztikailag jelentősnek.

76 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

5. ábra: Az asszertivitás változásának grafikus ábrázolása

életkor függvényében

Az empátia és asszertivitás összefüggése mellett, szoros kapcsolat mutatko-

zott az altruista viselkedés és empátia (r=0.338, p<0.01), valamint az altruis-

ta értékek és empátia (r=0.495, p<0.01) között.

A korábbi kutatásokban jelentkező nemi különbségekre (Smith és mun-

katársai, 2003, Rushton és munkatársai, 2002) a jelen kutatásban egyik vál-

tozó esetében sem született bizonyíték. Ezt a minta alacsony átlag életkora,

valamint a nemek csoportbeli egyenlőtlen megoszlása magyarázhatja.

Következtetések

Az eredmények egyértelműen arra utalnak, hogy nincs jelentős hatás az is-

kola típusa és az önérvényesítő viselkedés előfordulási gyakorisága között.

Ezt az eredményt az magyarázhatja, hogy az asszertivitás sokkal inkább a

szocio-demográfiai tényezők, szocializációs tapasztalatok, mikroszociális

integráltság függvénye, mintsem az intenzív vallásos nevelői hatások kor-

relátuma. A fenti tényezők alapvető hatását Smith és munkatársai (2003)

nagyméretű vizsgálatának eredményei is igazolják: a leggyakoribb, szigini-

fikáns különbséget kiváltó tényező a személyek társas kapcsolatához, szoci-

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 77

ális integráltságához kapcsolódott. Az empátia-altruizmus-önérvényesítés

kapcsolata sokkal inkább lineáris korrelációnak felel meg, negatív összefüg-

gések nem mutathatók ki.

Az iskola jellegének magyarázó hatása négy változó esetében bizonyult

szignifikánsnak. Úgy tűnik, hogy az egyházi iskolába járó diákok gyakrabban

produkálnak altruista viselkedést, az altruista értékeket pedig fontosabbnak

tartják, mint más iskolába járó társaik. A vallásosság-altruizmus pozitív kap-

csolatát több kutatás igazolta (Amato, 1990, Dovidio, 2000, Morgan, God-

dard és Givens, 1997, Post, 2002, Smith, Fabricatore és Peyrot, 1999, Smith

és munkatársai, 2003).

Jelentős befolyásoló tényezőnek bizonyult az asszertivitás szempontjá-

ból a testvérszám, ez mindkét mérőeszköz esetében szignifikáns magyarázó

tényezőnek bizonyult az asszertivitást illetően. Bár a két változó összefüg-

gésére vonatkozó adatokat nem sikerült a szakirodalomban találni, korábbi

vizsgálatok arra utalnak, hogy a szociálisan aktív, több baráttal rendelkező

személyek hajlamosabbak az önérvényesítő viselkedésre (Smith és munka-

társai, 2003).

Az empátia és altruizmus szoros kapcsolatát vizsgálatunkban is sikerült

kimutatni. Ezt Cialdini, Brown, Lewis, Luce és Neurberg (1997) eredményei

is alátámasztják. A kapcsolat az altruista viselkedések gyakorisága, valamint

az altruista értékek esetében a legjelentősebb.

Bár több vizsgálat utalt az életkor és altruizmus, életkor és asszertivi-

tásszint összefüggésére (Smith és munkatársai, 2003), jelen vizsgálatunkban

nem sikerült igazolni az életkori változások szignifikáns jelenlétét. Ennek fő

magyarázó oka az életkori skála kis terjedelmében kereshető, ilyen értékek

között szinte elképzelhetetlen a változók ugrásszerű módosulása. Emelkedő

tendencia látható viszont a változás átlagainak grafikus ábrázolásakor (5.

ábra).

Az empátia és altruista viselkedésben fennálló nemi különbségek eseté-

ben az egyenlőtlen nemi eloszlás és az alacsony életkor szolgálhat magyará-

zattal.

A vizsgálat elméleti és módszertani hiányosságai

A szakirodalomban a vallásosságra, egyházi nevelésre és önérvényesítő vi-

selkedés kapcsolatára vonatkozó információk hiányosak. A kiválasztás során

kevés szelekciós kritériumot vizsgáltunk, további kutatások esetében fontos

78 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

lenne a családi helyzet, a személyek szociális kapcsolatainak feltérképezése.

Elképzelhető egy, a vallásosság mértékének felmérését ellenőrző kísérlet al-

kalmazása. Ezáltal specifikusabb alcsoportok térképezhetők fel egyaránt az

egyházi és állami iskolán belül. Az egyenlőtlen nemi eloszlás több változó

esetében (empátia, altruizmus) befolyásolhatta a korábbi eredmények elle-

nére inszignifikáns hatást.Az alkalmazott mérőeszközök esetében két alap-

vető probléma azonosítható: az eszközök egyoldalúsága (minden változó

esetében kérdőíves felmérés történt), valamint az egyes standardizált kérdő-

ívek itemeinek tartalmi megbízhatósága (több item esetében a válaszlehető-

ségek felnőttre jellemző cselekvéseket fogalmaztak meg). További kutatások

irányulhatnak az önérvényesítő viselkedést meghatározó szociális és de-

mográfiai háttér feltérképezésére, a hátrányos helyzetű csoportok asszer-

tivitásszintjének preventív, illetve korrektív fejlesztésére, és főként olyan

standardizált mérőeszközök kialakítására, amelyekkel az asszertivitásszint

serdülők esetében is felmérhető.

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 79

Irodalomjegyzék

ANDREONI, J., MILLER, J. (1993). Rational Cooperation in the Finitely Repeated Pri-

soner’s Dilemma: Experimental Evidence. Economical Journal, 103, 570-585.

ARONSON, E. (2001). A társas lény. KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest

AXELROD, R. (1981). The evolution of cooperation. Basic Books

BATSON, C.D, BATSON, J.G., TODD, R.M., BRUMMETT, B.H., SHAW, L.L., ALDEUGER,

C.M.R., (1995). Empathy and the collective good: caring for one of the others

in a social dilemma. Journal of Personality and Social Psychology, 68, 619-

631.

BATSON, C.D. (1991). The altruism question. Hillsdale, Erlbaum P.

BATSON, C.D., KLEIN, T.R., HIGHBERGER, L, SHAW, L.L. (1995). Immorality from em-

pathy-induced altruism: when compassion and justice conflict. Journal of

Personality and Social Psychology, 68, 1042-1054.

BEDELL, J.R. LENNOX, SH.S. (1997). Handbook for communication and problem

solving skills training: a cognitive behavioral approach. John Wiley and Sons

Publishing

BERG, J., DICKHAUT, J., MCCABE, K. (1995). Trust, reciprocity and social history.

Game Economical Behaviour, 10, 122-142.

BROWN, W.M., PALAMETA, B., MOORE, CH. (2003). Are there nonverbal cues to com-

mitment? An exploratory study using zero-aquaintance video presentation

paradigm. Evolutionary Psychology, 1, 42-69.

CARUSO, D.R., MAYER, J.D. (1998). A measure of emotional empathy for adolescents

and adults. Unpublished Manuscript.

CARVER, C.S., SCHEIER, M.F. (2002). Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Buda-

pest

EISENBERG, N. (2002). Empathy-related emotional responses, altruism and their

socialization. In Davidson, R.J., Harrington, A. (eds.), Visions of compassion:

western scientists and Tibetan buddhists examine human nature, Oxford

University Press, 131-164.

FECSKÓ, E. (2001). A segítés új generációja. Kompánia füzetek, 1, 1-123.

FEHR, E., FISCHBACHER, U. (2003). The nature of human altruism. Nature, 425,

785-791.

80 | DR. TEODORESCU RÉKA; DEMETER KÁRMEN

FEHR, E., KIRCHSTEIGER, G., RIEDL, A. (1993). Does fairness prevent market clearing?

An Experimental Investigation. Quarterely Journal of Economics, 108, 437-

459.

FESHBACH, S., FESHBACH, N. (1986). Altruism and Aggression. Biological and Social

Origins. Cambridge University Press

FORSYTHE, R., HOROWITZ, J.L., SAVIN, N.E., SEFTON, M. (1994). Fairness in simple

bairganing experiments. Game Economical Behaviour, 6, 347-369.

GACHTER, S., FALK, A. (2002). Reputation and reciprocity: Consequences for the la-

bour relation. Scandinavian Journal of Economy, 104, 1-26.

HAYASHI, N., OSTROM, E., WALKER, J., YAMAGISHI, T. (1999). Reciprocity, trust and the

sense of control- a cross-societal study. Rational Sociology, 11, 27-46.

HEINRICH, J. ET. AL. (2001). In search of Homo Economicus: behavioral experiments

in 15 small-scale societies. American Economical Review, 91, 73-78.

HOFFMAN, E. MCCABE, K., SHACHAT, K., SMITH, V. (1994). Preferences, property rights

and anonimity in bargaining games. Game Economical Behaviour, 7, 346-

380.

JACKSON, L.M., ESSES, V.M. (1997). Of scripture and ascription: the relation bet-

ween religious fundamentalism and intergroup helping. Personality and So-

cial Psychology Bulletin, 23, 893-906.

JÁNOS R., ÁGOSTON I. (2005). Fiatal bűnözők érzelmi és kommunikációs kompeten-

ciáinak fejlesztése börtönkörülmények között. Erdélyi Pszichológiai Szemle, 3,

247-262.

LEDYARD, J. (1995). In: Kagel, J., Roth, A. (Eds.), Handbook of Experimental Eco-

nomics, Princeton University Press, 111-194.

PRESTON, S.D., DE WAAL, F.B.M. (2002). Empathy: its ultimate and proximate

bases. Behavioral and Brain Sciences, 25, 1-72.

RĂDAN, M., BĂBAN, A. (2000). Consiliere şcolară.

ROTH, A., PRASNIKAR, V., OKUNO-FUJIWARA, M., ZAMIR, S. (1991). Bargaining and

market behaviour in Jerusalem, Ljublijana, Pittsburgh and Tokyo: An experi-

mental study. American Economical Review, 81, 1068-1095.

RUSHTON, J.P., FULKER, D.W., NEALE, M.C., NIAS, D.K., EYSENCK, H.J. (1989). Aging

and the relation of Aggression, Altruism, and Assertiveness Scales to the Ey-

senck Personality Questionnaire. Personality and Individual Differences, 10,

261-263.

Az asszertivitás, empátia és altruizmus kapcsolatának ... | 81

RUSHTON, PH. (2006). Evolution, altruism and Genetic Similarity Theory.

www.evolution.com.

RUSHTON, PH., FULKER, W., NEALE, M.C., NIAS, D.K., EYSENCK, H. (1986). Altruism

and aggression: the heritability of individual differences. Journal of Personali-

ty and Social Psychology, 50, 1192-1198.

SMITH, T.W. (2003). Altruism in contemporary America: a report from the natio-

nal altruism study, report prepared for the Fetzer Institute.