f F, A A , C r J ,

ARCHTrOLOGIAI ÉRTESITÓ.

A M. T U D . A K A D É M I A A R C H . B I Z O T T S Á G Á N A K ÉS

AZ ORSZ. R É G É S Z E T I S EMB. T Á R S U L A T N A K

K Ö Z L Ö N Y E

S Z E R K E S Z T I

HAMPER JÓZSEF.

ÚJ FOLYAM. VII. KÖTET.

3 3 8 Á B R Á V A L .

CORVIN MÁTYÁS KIRÁLY E M L É K É R M E .

K I A D J A A

B U D A P E S T .

M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .

174 A rchceologiai Értesítő.

Külömben, hogy még egy adattal szolgálhassak, megemlítem, hogy 1885. év elején a sümeghi papföldön, szántás közben, a Pölöskeiliez egy egész hasonló leletre találtak, mely 13 drb. bronz sarlóból, 4 drb. lándzsahegyből és egy igen szép díszítésű nagy tokos (köpüs) vésőből, és néhány bronz rögből állott, e lelet is, 3 sarló kivételével Sümegben levő muzeumomba került, melyekel eddig az Archseologiai értesítőben azért nem ismertettem, mert szándékom azt a Győrött tartandó közgyűlésen egyesítve a csábrendeki nagy bronz lelettel bemutatni.

Kelt, Kaposvár 1887. márczius hó. Szentmartoni Darnay Kálmán.

IV. SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS a csáb-rendeki leletek dolgában. Az itt említett csáb-rendeki leletekhez járul egy lelet, melyet a nemzeti

muzeum régiségtára e zalamegyei helységből 1877-ben kapott. Ugyanazon említett szőlőben 1876/77. telén két csontvázra akadtak. Az egyik csontváz mellett őv, kard és lándzsacsúcs voltak. Azonkívül a szomszédban egy gombostűt, egy lándzsa-csúcsot és egy karpereczet találtak, melyek valószínűleg szintén egy ily sírból származnak. Mind e tárgyakat Chernel földbirtokos úr ajándékozta a nemzeti muzeumnak. A küldeményben volt egy átfúrt kőbalta, melynek lelhelyét nem lehet biztosan tudni, a lehetőség nincs kizárva, hogy ez is az említett tárgyak-hoz tartozik s azért azokkal együtt azt is ugyan egy táblán közöljük. A leletről szóló rövid közlemény megjelent a Trouvailles de l'âge de bronze en Hongrie Budapest 1886. czímű művem 4. lapján. Egy ővtöredéket a leihely megnevezése nélkül a «Bronzkor emlékei» LXXXI. tábláján 3. szám alatt közöltem rajzban. Az az ővrészlet, melyre e mű betűrendes mutatója tévesen utal (XLV. tábla 1. szám) ismeretlen lelhelyű és hasonlókép nem lehet biztosan tudni a gróf Széchenyi Béla állal idézett ') zürichi őv u. o. XLV. tábla 2. szám milyen megyéből való.

Szer к. V. LEHÓCZKY TIVADAR BEREG- ÉS UNGMEGYEI LELETEKRŐL.

1885. évben a badalvi határon a Tisza jobb partján elterülő síkföldön találtattak a mellékelt 1 9 rajzban feltüntetett bronz eszközök; kétségtelenül a leihelyen több tárgy is lehetett, melyeket azonban a földmunkálattal foglalkozók, mint rendesen történni szokott, elkapkodtak. Az 1. szám alatti tárgy egy hegyes véső tokja, 10 cm. hosszú, fent 2 cm.-nyi nyílással s kiálló párkánynyal díszített. A 2. szám alatti egy IO74 cm. hosszú, lent az élén 4 cm. széles bronzvéső, fel-csúcsorodó szájjal, füle eltörött. A 3. szám alatti szintén az előbbihez hasonló tokos bronzvéső, sima, fent kicsúcsorodó véggel, 13 cm. hosszú, derekán y/2 cm. s lent az élénél 4'/2 cm. széles.

A 4. szám alatti egy bronzvésőnek alsó töredéke, mely 8 cm. hosszú és lent 4 cm. széles. Az 5jdik tárgy egy a maga nemében, egyetlen bronzöntvény, l. i. egy szokatlan alakú, hat ágú buzogány; ennek magassága cm. kiálló ágai, czikkei 3r/+ cm. félkörnek, súlya 24 dekagramm. A 6-dik egy 10 cm. hosszú és 2 cm. széles, görbült, egyélű késnek alsó töredéke. A 7, 8, 9. számok alatti bronzkarikák hasonlók e tájon sűrűn előforduló karpereczekhez ; ezek 7—8 cm. átméretűek s rovátkosok ; a 8. és 9. szám alattiak 1-—з/4 cm. vastagok s véko-

•) Arch. Ért. 1887 VII. köt. 57. 1.

C S Á B R F . N D E K I L E L E T A N. M U Z E U M B A N .

Г — т щ^. 3 . '". •

1.6 A rchœotogiai Értesítő.

iiyabb végeik összeérnek, míg a 7. szám alatti karikának végei egymásra hajtvák. Ezeken kívül került még e leletből birtokomba egy 10 cm. hosszú, 1 cm. széles és fél cm. vastag, négy lyukkal ellátott lapos késnyel is, mely azonban elveszett.

B E R E G M E G Y E I L E L E T E K .

Ez alkalommal megemlítem, hogy e tájon 1884. évben a munkások egy égvényes helyre találtak, melyen egy durván készített agyag-csésze, edény-töredékek és három darab átfúrt kerek idomú agyag-kúpra akadtak, négy apró bronz fülbevaló karikával együtt, melyek azonban a rozsdától szerfelett szenvedtek.

levelezés. 7 7

Legérdekesebbek itt a 9 cm. magas agyagkúpok, melyeknek felső hegyes végök 3 cm. alsó végök pedig 71,2 cm. átmérőjű ; tetejökön 2:/4 cm.-nyire felülről mindeniken egy fél cm.-nyi lyuk van átfúrva ; a kúpok a tűztől barnultak s e tekintetben véleményem az, hogy ezeket azonkorú emberek étekfőzésnél serpe-nyő alá lábakul használták s midőn tovább útaztak, zsinórra fűzve magokkal szállíták. E kúpok gyűjteményemben őriztetnek, hol más ilynemű kisebb-nagyobb, hengeres és négyszögű kúpok is találtatnak.

U N G M E G Y E I R É G I S É G E K .

Igen érdekesek gyűjteményemben azon bronz tárgyak, melyeket Ung-inegyéből alkalmilag szereztem s melyeknél feltűnt, hogy jóllehet Ungmegye tőszomszédságában fekszik Beregmegyének, így Ungvár város alig négy mért-földnyire Munkácstól, még is az itt napfényre került bronz műszerek sokkal finomabb idonuíak, mint a bereginegyeiek ; jóllehet teljesen hasonló mívűek s alakúak is találtatnak. Így a többi közt, a mellékelt rajzon 1. szám alatt elő-forduló bronzbuzogány, melyhez idomra nézve hasonló több példányt bírok, egy négyszögű tőből akként idomíttatott, hogy három sorban összesen tizenkét kiálló

Arch. Értes í tő 1887. 2. füzet. 1 2

7 8 Л rchœologiai Értesítő.

hegyes kúppal ellátott fegyvert képezzen ; ez y/2 cm. magas és 4'/2 cm. széles, míg a nyél lyuka csupán 2 cm. átmérőjű.

Ungban a tokos bronzvésők számos idomban s kisebb-nagyobb alakban találtatnak ; igen érdekes ezek között a 2. szám alatt feltüntetett füles bronzvéső, mely 10 cm. hosszú, fent 4, közepén 2'/3 és lent az élnél 4"/2 cm. széles ; fent kettős kiálló perémmel díszített, míg vonalakkal ékített karcsú oldalán négy fél-centiméternyire kiálló szegecscsel (apró dúdorokkal) van díszítve, melynek finom szerkezete kétségtelenül igazolja azt, hogy az ily eszközt nem közönséges véső, hanem görbe nyélbe ütve fegyverül használták a régiek. A karpereczck és karikák szintén nagy számban és változatos idomban találtatnak itt, a vékony, rovátkos kisebb-nagyobb gyűrűktől kezdve a súlyos y/2—9 centiméter átmérőjű, 6—7 cm. széles és 1 ő2—a/3 cm.-nyi vastag karikákig, milyen a 3. szám alatti rajzban feltüntetett is, mely egészen sima, míg rovátkosak és kiálló dúdorokkal ékíttettek is kerülnek elő.

Munkács, márczius hó 9. 1887. Lchóczky Tivadar.

VI. WÈNINGER MÁTYÁS duna-almási régészeti leihelyekről. * Legelőször fölemlítem a legrégibb korszakra vonatkozó temetőhelyeket, melyekre az akkori népek, akár az elégetett emberi test hamvait nagy és kis edényekben (urnák-ban) temették, akár szinte az állatok égetett és nem égetett testeit áldozták az isteneknek.

Ily nagyobbszerű urna-temető létezik Duna-Almáson az állam- és kő-hordó-út közti urasági szántóföldön ; kisebbszerű urna-temetkezési helyekre akad-tam a neszmélyi határ több részeiben, úgymint : a leszakadozott Akasztóhegy aljában, a getei mély út felső pontjaiban, a Kalinvár alatti vízmosás partjában és a süttői határhoz közel fekvő homokos dűlőben. Ugyan a getei út hegyes része melletti vízmosásban mintegy ölnyire a föld alatt leltem egész szarvas csontvázát és agancsait. Sártványon egy itcze nagyságú fazékban, mintegy két és fél lábnyi mélységben, egy kis állat minden ép csontja födéllel födve találtatott.

Puszta-Almáson 1881. évben egy új pajta építése alkalmával valóságos sírkertre akadtunk, melyben az emberi testek csontvázai rendszeresen közel egymáshoz, hosszában eltemetve találtattak, hogy ezen temető mely időkorbeli, nem tudhatom.

A római korszakba esnek azon tüneményes földalatti pincze-alakú épít-mények, melyek hihetőleg — mint Ácson —• az utasok állomásainál volt épüle-tek melegítői gyanánt szolgáltak ; ily földalatti melegítő csatornákat Neszmélyen azon helyen, mely a jelenlegi vendéglő, a 89-ik, 33-ik számú házak s ezek közti utczarész térségét képezi, észleltem, amennyiben ezen helyeken a föld kisebb darabban leszakadt és téglaboltozatok látszottak, de e csatornákba soha senki be nem hatolt. A későbbi történelemre áttérve, van Neszmélyen két vár, az egyik a falu délkeleti részén a hegynek, melyen romjai állanak, kölcsönzi a «vár» nevet is ; de ebben sem a török uralma előtt, sem Albert király, ki Neszmé-lyen halt meg, sem apáczák — Fényes Elek adatai szerint — nem lakhattak, ezen várrom, terjedelménél fogva nem lehetett soha más, mint őrtanya. A má-sik várt a Duna és államút melletti csúcsos hegyen látható földbástya képezi, melyet «Kaiin-vár»-nak neveznek; hihetőleg régi időben szintén őrtanya lehe-tett azon út felett, mely hajdanában ezen Kalin-várhegy mellett nem a hegy és Duna közti szoroson, hanem délnek az erdőségek felé, és a fensíkon ismét kelet-nek volt irányozva, mely úton a posta is közlekedett, mit ez út elnevezése is tanúsít, mely «sípszó»-völgyi út nevet visel.

Duna-Almás, 1887 februárban. Weninger Mátyás.

* A «Tata-Tóváros» czímü lapban is megjelent.