Archivariorum historicorumque magistra

Archivariorum historicorumque magistra

Történeti tanulmányok Bak Borbála tanárn70. születésnapjára

S

Kádár Zsó aLakatos Bálint

Zarnóczki Áron

Magyar Levéltárosok EgyesületeBudapest, 2013

A Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 13.

A kötet az NKA támogatásával jelent meg.

A kötet kereskedelmi forgalomban nem kapható.

Az ünnepelt fényképét Várhelyi Klára (Róma) készíte e.A kötetben szerepl térképeket Nagy Béla (MTA BTK TTI) rajzolta.

A borító és a tördelés Abinéri Gábor munkája.

A borítón a közölt tanulmányokhoz tartozó képek részletei láthatók.

ISBN 978-963-87475-3-2

© A tanulmányok szerz i, 2013Fotó © Várhelyi Klára, 2013

Szerkesztés © Kádár Zsó a, Lakatos Bálint, Zarnóczki Áron, 2013Képmelléklet © a tanulmányok szerz i, 2013

Kiadja a Magyar Levéltárosok Egyesületewww.leveltaros.hu

Felel s kiadó: Tyekvicska Árpád, elnök és Décsey Sándor, titkár

A nyomdai munkálatokat a Kódex Könyvgyártó Kft. végezte.Felel s vezet : Marosi A ila

Minden jog fenntartva.

Printed in Hungary

5T

Tartalom

Köszönt (K I ) .................................................................... 11

Tabula gratulatoria ................................................................................... 15

El szó (K Z Ó , L B , Z Ó Á ) ................. 19

Rövidítésjegyzék ....................................................................................... 21

I. TÖRTÉNETI FÖLDRAJZ, TÖRTÉNETI TOPOGRÁFIA, TÉRKÉPHASZNÁLAT

B Ó Á : Magángondolatok temet , település és településtörté-net viszonyáról a 10–11. századi Kárpát-medencében ......................... 25Private Thoughts on the Relation between Cemetery, Se lement and Se lement History of Carpathian Basin in 10–11th centuries ..................... 69

C E : Magyarország helye Kelet-Európában. A Descriptio Europae Orientalis országleírásai .................................................................. 71The Place of Hungary in Eastern Europe. The Country Descriptions of the Descriptio Europae Orientalis ................................................................. 82

TÓ K : Tata és környéke településeinek történeti földrajza a 14. században ......................................................................................... 83Historical Topography of Tata and Its Region in the 14th Century .............. 101

L B : Lázár deák Tabula Hungariae-jának (1528) helyrajza és a kés középkori úthálózat .................................................................. 103Se lements on Lazarus’ Tabula Hungariae (1528) and Late Medieval Road Network .............................................................................................. 128

6 T

T I : Oremus. Egy hegyaljai d l név jelentése .................. 129Oremus. Bezeichnung eines Flurnamens aus der Hegyalja Region ............. 142

TÓ G : Meddig terjed Magyarország? Történelmi jogok és politikai realitások küzdelme Bél Mátyás Notitiájában ...................... 143What’s the Extent of Hungary? Con ict of Historical Rights and Political Realities in Mátyás Bél’s Notitia ................................................................. 163

K K : Landgraf Ádám gondolatai a magyarországi utak javításáról ......................................................................................... 165Adam Landgrafs Gedanken über die Verbesserung der Post-Straßen und anderer Hauptweege im Königreich Ungarn ............................... 188

R T. C : Külföldi mérnökök a magyar országi kataszteri fel-méréseknél .................................................................................................. 189Foreign Surveyors at the Cadastral Surveys in Hungary ............................ 215

T E : Néhány kataszteri ira ípus ............................................. 217Einige Katastralunterlagen ........................................................................... 235

B I : A Badacsony-hegy fontosabb helynevei a 20. század-ban .............................................................................................................. 237Wichtigere Ortsnamen des Berges Badacsony im 20. Jahrhundert .............. 242

II. FORRÁSKIADÁS ÉS TÖRTÉNELEM

B JÓ : Li erae ad Cameram exaratae. A Magyar Kamará-hoz intéze levelek, különös tekinte el a magyar nyelv ekre .......... 245Li erae ad Cameram exaratae. An die Ungarische Kammer geschriebene Briefe mit besonderer Rücksicht auf Briefe in ungarischer Sprache ............. 255

T P : Pázmány pápai bullái és palliuma. (Adatok az eszter-gomi érseki szék 1616. évi római konzisztoriális betöltéséhez) ......... 257Die päpstlichen Bullen und das Pallium von Péter Pázmány, Erzbischof zu Gran (1616) .................................................................................................. 275

7T

F I : Homonnai Drugeth III. György (1583–1620) familiá-risainak jegyzéke 1622-b l. Adalék Tállyai Pál pályájához ................ 277Die Liste der Familiaren von György III. Drugeth von Homonna (1583–1620) aus dem Jahre 1622. Ein Beitrag zur Lau ahn von Pál Tállyai, Übersetzer der Historiarum de rebus Ungaricis libri ............................ 292

K Z Ó : Dallos Miklós gy ri püspök életútja és végrendelete (1630) .......................................................................................................... 293Life Career and Testament (1630) of Miklós Dallos Bishop of Gy r ............ 327

K J : A horvát végvidékre vonatkozó tervezet az 1670-es évekb l ....................................................................................................... 329Ein das kroatische Grenzgebiet betre ender Vorschlag aus den 1670-er Jahren ........................................................................................................... 343

III. TÖRTÉNELEM ÉS TÖRTÉNETI SEGÉDTUDOMÁNYOK

N B : Luxemburgi IV. Károly önéletrajza: szövegtani és for-ráskritikai megközelítések ...................................................................... 347Autobiography of Charles IV of Luxemburg: Textual and Source Critical Approaches ................................................................................................... 357

E. K P : Zsigmond király itáliai itineráriuma (1412–1414 és 1431–1433) ................................................................................................... 359Itinerary of King Sigismund of Luxembourg in Italy (1412–1414 and 1431–1433) ............................................................................................................. 389

K T : Dalmácia címere a középkori magyar királyok heraldikai reprezentációjában ................................................................ 391The Coats of Arms of Dalmatia as a Part of the Heraldic Representation of the Hungarian Kings in the Middle Ages .................................................... 408

P G : Rendkívüli források a horvát nemzeti szimbólumok történetéhez. Horvátország zászlajának legkorábbi ábrázolásai a 16–17. századból ........................................................................................ 409Extraordinary Sources for the History of Croatian National Symbols. The Earliest Portrayals of the Flags of Croatia from the 16th and 17th Centuries 432

8 T

D Ó I : Henri Pirenne (1862–1935) magyarországi recep-ciója az 1894 és 1945 közö i id szakban ............................................... 433Die Rezeption von Henri Pirenne in Ungarn zwischen 1894–1945 ........... 451

IV. INTÉZMÉNY- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNET

Z A : Üres honor .................................................................... 455Empty honor ............................................................................................... 476

L G : Várday Pál esztergomi érsek egyházf i tevékeny-ségének vázlata ......................................................................................... 479An Outline of the Activity of Pál Várday, Archbishop of Esztergom ........... 500

S L Ó: Hanyatlás és átalakulás. A magyarországi peregriná-ció Mohácstól a 16. század végéig .......................................................... 501Decline and Change. Hungarian Peregrination from the Ba le of Mohács to the End of the 16th Century .......................................................................... 520

M A : A horvát–szlavón rendiség és az oszmán Szlavónia 521The Croatian–Slavonian Estate System and O oman Slavonia .................. 538

D P : Szolgabírák és járásaik Sopron vármegyében, a 16/17. század fordulóján ........................................................................... 541Stuhlrichter und ihre Bezirke im Komitat Sopron/Ödenburg zur Wende des 16./17. Jahrhundert ....................................................................................... 564

K I : A félharmincad 1635–1638-ban ............................... 567Der Halbdreißigstzoll, 1635–1638................................................................ 591

O T – N B : A hadviselés alól felmente székely tele-pülések a 17. században ........................................................................... 593Szekler Se lements Released from the Military Services in the 17th Century ........................................................................................................ 610

9T

O A : A magyarországi kamarák területi illetékessége a 17–18. század fordulóján .............................................................................. 611Die für Ungarn zuständigen Kammern an der Wende vom 17. zum 18. Jahr-hundert ......................................................................................................... 628

M B V : Egyházi adatok a Jászságról Heinrich von Kageneck német lovagrendi komtur 1703. évi vizitációs jelentésében 629Ecclesiastical Data about Jazygia in the Visitation Report of Heinrich von Kageneck, Landkomtur of the Teutonic Order in 1703 ................................ 644

G E Ó : Don Thomaso Raspassani, a vízivárosi „magyar” vikárius leleplezése .................................................................................. 645Die Enthüllung von Don Thomaso Raspassani, dem „ungarischen” Vikar von Wasserstadt Ofen (Buda) ...................................................................... 671

T C : A céhes intézmény kereteinek bomlása: az 1761-es céh-rendelet el zményei ................................................................................. 673Die Au ösung der Rahmen der Zunftinstitution: die Prämissen der Zunftregelung 1761 ...................................................................................... 688

B C : A herceg Esterházy-hitbizomány kismartoni uradal-mának tisztvisel i, alkalmazo ai, szolgái 1770–1780 közö ............. 689The O cials, Personnel and Servants of the Eistenstadt/Kismarton Estate of the Prince Esterházy Entail (1770–1780) ................................................. 704

Bak Borbála munkásságának bibliográ ája (1961–2013) (összeállíto a: L B ) ............................................................... 707

M (képmelléklet Dominkovits Péter, Körmendi Tamás, Pál y Géza és Török Enik tanulmányaihoz) ....................................... I–XVI

21R

Rövidítésjegyzék*

Levéltári és kézira ári források

MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest)

DL Q szekció: Mohács el i gy jtemény, Diplo-matikai Levéltár. – Diplomatikai Levéltár. Collec-tio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyar-ország levéltári forrásainak adatbázisa. Szerk. R György. Internetes kiadás (DL–DF . ), .

DF Q szekció: Mohács el i gy jtemény, Diplo-matikai Fénygy jtemény. – Diplomatikai Fény-képtár. Collectio Diplomatica Hungarica. A közép-kori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Szerk. R György. Internetes kiadás (DL–DF . ), .

MTAKK Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Budapest), Kézira ár

OSZKK Országos Széchényi Könyvtár (Budapest), Kéz-ira ár

ÖNB Österreichische Nationalbibliothek (Wien), Hand schriftensammlung

ÖStA Österreichisches Staatsarchiv (Wien) HHStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv HKA Allgemeines Verwaltungsarchiv, Finanz- und

Ho ammerarchiv, Ho ammerarchiv HFU Ho nanz Ungarn

* A rövidítésjegyzékben azokat a levéltári és kézira ári forrásokat, szakirodalmi tétele-ket és intézményneveket tünte ük fel, amelyeket több szerz is használt. Ezért a láb-jegyzetekben és a tanulmányok végi bibliográ ákban csak a rövidítésüket tüntetjük fel, feloldásuk i található.

22 R

Szakirodalom

B a B Borbála: Magyarország történeti topográ ája. A honfoglalástól -ig. Budapest, (História könyvtár. Monográ ák / .).

B b B Borbála: A korona rség zetetlensége. Thurzó Szaniszló nádor . évi Zágráb szabad királyi városhoz küldö levele. In: Miscellanea fontium historiae Europieae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor . születésnapjára. Szerk. K János. Budapest, , – .

CIH I–IV Corpus juris Hungarici. Magyar törvénytár –. Millenniumi emlékkiadás. [I.] – .

évi törvényczikkek. [II.] – . évi törvény-czikkek. [III.] – . évi törvényczikkek. [IV.]

– . évi törvényczikkek. Szerk. K Sándor, Kelemen. Jegyz. N Gyula, M Dezs . Budapest, – .

E E P : Magyarország a középkor végén. Digitá-lis térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyság településeir l. CD-ROM. Térinformatika: K -

László, S Ágnes. Budapest, .ÚMÉL I–VI Új Magyar Életrajzi Lexikon. I–VI. köt. F szerk.

M Ó László. Budapest, – .

Intézmények

ELTE BTK Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészet-tudományi Kar (Budapest)

MTA BTK TTI Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészet-tudományi Kutatóközpont Történe udományi Intézete (Budapest)

OSZK Országos Széchényi Könyvtár (Budapest)

409R Ó

P G

Rendkívüli források a horvát nemzeti szimbólumok történetéhez. Horvátország zászlajának legkorábbi ábrázolásai a 16–17. századból*

Bak Borbála tanárn történeti földrajzi és iratolvasási órái mind a mai napig felejthetetlen élményt és hatalmas muníciót jelentenek számomra. Szemináriumai nemcsak a Magyar Királyság történeti földrajzába és az ennek kereteiben történ , Közép-Európában sajnos nem mindenü köve-te gondolkodásba veze ek be, de olyan alapokat nyújto ak kora újkori forrásaink olvasásához és feldolgozásához, amelyek nélkül a történész oly izgalmas szakmáját aligha m velhetném eredményesen. Ezek egyi-kén többek közö azt a nevezetes magyar nyelv levelet is olvasha uk, amelyet az utolsó evangélikus nádor (1622–1625), Thurzó Szaniszló inté-ze a Szent Korona melle szolgáló korona rz katonaság zetetlensé-ge ügyében 1624-ben Zágráb szabad királyi városához, és amelyet azután a tanárn példás gondossággal dolgozo fel.1 Születésnapja alkalmából ezért most olyan különleges forrásokkal szeretném köszönteni, amelyek szorosan kapcsolódnak e fontos tanulmányához – nevezetesen egyrészt a Szent Korona és a magyar uralkodókoronázások, másrészt a Drávától dél-re a 16. századtól fokozatosan egyesül horvát–szlavón területek históriá-jához. Munkámmal egyú al folytatni szeretném azon írásomat,2 mellyel hatvanadik születésnapja alkalmából tiszteleghe em el e.

* A tanulmány az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport által elnyert Lendület II. kutatási projekt (2012–2017) támogatásával készült.

1 B 1997b.2 P 2003.

410 P G

Jelent s kutatási eredmények az elmúlt évtizedben

Az elmúlt b egy évtizedben a horvát történetírásban örömteli módon virágzásnak indult az állami és nemzeti szimbólumok (címerek, zászlók, pecsétek, hatalmi jelvények stb.) kutatása. E folyamat összefügg a Jugo-szlávia felbomlása után immár több mint két évtizede függetlenségét el-nyert Horvát Köztársaság, azaz az önálló horvát állam létrejö ével, ami érthet en a történeti kutatásoknak is új lendületet ado . Mindezt többek közö jól jelzi, hogy 2010-ben hosszabb el kutatások után Mario Jareb te közzé alapvet monográ át a horvát nemzeti szimbólumok történetér l.3 Egy esztend vel kés bb Dubravka Pei aldarovi és Nikša Stan i pedig a mai Horvátország területén egykor léteze államok (Horvátország, Szla-vónia, Dalmácia, Raguza/Dubrovnik stb.) címereinek változásait vonták monográ ájukban részletes vizsgálat alá.4 Bár mindkét kötet a kezdetek-t l napjainkig tárgyalta témáját, magától értet d en els sorban a modern nemzetállamok kialakulását követ 19–20. századra fókuszált, és hozo jelent sen új ismereteket, ado új interpretációkat és járult hozzá a horvát nemzeti identitás er sítéséhez.

Jelen tanulmány e munkák eredményeit szeretné kiegészíteni az ez ideig szisztematikusan kevésbé vizsgált 16–17. század vonatkozásában, mégpedig egy különleges szempontból. Az elmúlt évtizedben ugyanis a kora újkori magyar állami és nemzeti jelképek, valamint a közös magyar–horvát uralkodók ceremóniáit kutatva számos olyan rendkívüli forrásra bukkantam, amelyek a horvát és a magyar nemzeti szimbólumok legki-válóbb kutatói el sem ismertek. Az alábbi írásban ezért e feltáró mun-kát összegezve Horvátország (és a vele a 16. századtól egyesül Szlavónia, illetve Dalmácia) zászlajának eddig ismeretlen legkorábbi „példányait” tárom a tudományos közönség elé. Ezeket még a Horvát Történeti Mú-zeum anyagára épít Jelena Borošak-Marijanovi kiváló zászlótörténeti katalógusa (1996) sem ismerhe e.5 E m b másfél évtizede ugyanakkor komoly indí atást ado számomra ahhoz, hogy kutatásaim során a Ma-gyar Királyság melle a vele 1102 óta unióban él horvát állam zászlainak vizsgálata se kerüljön ki a látókörömb l.

3 J 2010, lásd még L 2000.4 P –S 2011, vö. még B 1995 és H 2008.5 B -M 1996, B -M 1998.

411R Ó

Ismeretlen horvát zászlóábrázolások a 17. század elejéig

Az eddigi horvát kutatások nagyobb részével ellentétben írásom nem a horvát bánok beiktatásán (installatio) használt báni országzászló (bande-rium banalis/banatus, kés bb banderium/vexillum regni) irányából vizsgálja a kérdést.6 Noha a 16–17. századból véleményem szerint szisztematikus kutatásokkal még e területen is várhatók újdonságok (els sorban levéltári források, s t, szerencsésebb esetben akár ábrázolások is),7 hiszen a hor-vát–szlavón bánok modern archontológiája e korszakból még nem készült el,8 legf bb kutatási területemnek megfelel en most egy másik oldalról közelítem meg a kérdést. Nevezetesen az 1526 utáni Habsburg–magyar–horvát együ élés szemszögéb l, amikor a Magyar–Horvát Királyság Habsburg I. Ferdinánd (1526–1564) trónra lépését l kezdve hosszú id -re a Közép-Európában újonnan megszület Habsburg Monarchia részévé vált.9 Ennek különféle címeres reprezentációs emlékein és ceremóniáin ugyanis a magyar uralkodók titulatúrájában szerepl , a Magyar Koroná-hoz tartozó társországok (Dalmácia, Horvátország, Szlavónia) és igény-országok (Bosznia, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia és Bulgária) ország zászlai is szerepet kaptak.

Különleges el zményként ebbe a sorba tartoznak a horvát címer Inns-bruckból jól ismert legkorábbi ábrázolásai az ezüst-vörös sakkozo címer-pajzzsal. Noha Habsburg I. Miksa német-római császár (1493–1519) ter-mészetesen nem volt magyar–horvát uralkodó, a magyar királyi címet igénycímként visel III. Frigyes császár (1440–1493) utódaként a magyar–horvát trónra is igényt tarto , amit például 1490. szi magyarországi hadjárata is fémjelez.10 Ezzel magyarázható, hogy több innsbrucki még létez vagy már elpusztult címeres emléken (például Walter Zeller házá-nak freskóin vagy a napjainkban már csak színeze rézmetszetr l ismert innsbrucki kaputornyon, az ún. Wappenturmon) a magyar melle a fenti rangsorrendben a dalmát és a horvát, s t a bosnyák címer is szerepelt.11 Ám o találjuk ugyanezeket a torony nyomán Albrecht Dürer által készí-

6 B -M 1993, f ként 24–30., lásd még K 1908.7 Vö. V 2013.8 Ennek összeállítását V Szabolccsal tervezzük.9 W 2003, P 2010a.10 W 1959, E. K 1995.11 H 1993, J 2010, 14–15., P –S 2011, 49–55., a Wappenturmra

további irodalommal H 1988, 43–46., H 1990, S 2002, 120–123. Nr. 52.

412 P G

te híres diadalkapun (Ehrenpforte) is.12 Ezek ismeretében érthet , hogy Miksa császár nevezetes „önéletrajzának” (Weißkunig) III. Frigyes bécsi Szent István-dómbeli gyászszertartását bemutató ábrázolásán a ravatal melle a császári címerpajzsot a magyar követi, de egy-egy önálló paj-zson (ám még nem zászlón) felbukkan rajta Dalmácia, Horvátország és Bosznia címere is.13

Mindezek logikus következményeként az eddig ismert els horvát országzászló-ábrázolás ugyancsak egy I. Miksához köthet címeres em-léken, a restaurálása után nemrég a bécsi Albertinában újonnan kiál-líto diadalmeneten (Triumphzug) látható.14 Ez a régi római hagyomá-nyokat követve mutatja be a nagy uralkodó te eit, hadjáratait (köztük az említe magyarországit is) és országait. Ebben Miksa igényországai közö – az innsbrucki hagyományokat folytatva és éppen a kudarcba fulladt székesfehérvári hadjárat ábrázolása után – Magyarország, Dal-mácia, Horvátország és Bosznia („Hungarn, Dalmatien, Croatien, Bossen”) a valóságban ugyan sohasem léteze , azaz csupán ktív zászlóábrázolá-sai díszelegnek. A téglalap alakú zászlók mindegyikén egy-egy trónon ül , címeres ruhába öltöztete és kezében jogart tartó királyné, valamint háromszög alakú címeres országzászló és koronás címerpajzs látható (1. ábra).15 A legújabb kutatás a pergamenlapokra feste , igen kvalitásos zászlóábrázolásokat Albrecht Altdorfer és Jörg Kölderer 1512 és 1515 kö-zö készült m veinek tartja. Az ezeken látható, els sorban háromszög alakú zászlók alapján nagyjából rekonstruálható, miként is nézhete ki a 16. század elején az említe négy ország, köztük a Horvát Királyság zászlaja.

Noha I. Miksa Triumphzugja kétségkívül ktív zászlókat ábrázol, Hor-vátország és Dalmácia, s t, akár még a II. Ulászló királytól 1496-ban már saját címert kapo 16 Szlavónia zászlai bizonyosan elkészültek ténylegesen is a 16. század elején. A horvát–szlavón bánok beiktatása esetében erre jelenleg a legkorábbi két adat 1525 novemberéb l Ba hyány I. Ferenc, il-letve 1537 decemberéb l, Nádasdy Tamás és Keglevics Péter egy-egy báni

12 S –S 2003, 448–453. Nr. 154., újabban lásd további irodalommal M –S 2012, 373. Nr. 124.

13 Újabb kiadása: M 2000, 86. kép, lásd még Z 1974, 6–49.14 M –S 2012, 224–239. Nr. 53., 53a.15 M –S 2012, 226. Nr. 53/58. Eredetije: Albertina, Wien, Inv. 25214.16 K I. 234–235. Nr. CLVIII., lásd még B 1896, B 1901, J 2010,

26., P –S 2011, 74–75., 82–83.

413R Ó

zászlajának készítése kapcsán ismert.17 Ennek ellenére csaknem bizto-sak lehetünk abban, hogy a 16. század elejének horvát–szlavón bánjai is kaptak ilyet tisztségükbe való bevezetésük idején. A törökellenes határ-védelem másik nagy egységének irányítója, az úgyneveze Alsó részek f kapitánya (supremus capitaneus partium regni inferiorum), ecsedi Báthory István (1510–1523) ugyanis 1510-ben beiktatásakor bizonyíthatóan zászlót kapo .18

A horvát országzászló emelle szerepelt 1508. június 4-én a csecse-m magyar trónörökös, Jagelló II. Lajos magyar–horvát és cseh király (1516–1526) székesfehérvári koronázási szertartásán is. Bár 1490 szep-temberében apja, II. Ulászló (1490–1516) ceremóniáján még csak egyet-len zászlót, a Magyar Királyságét („regale vexillum”) vi ék,19 1508 nyarán a magyar uralkodók régi koronázóvárosában már hét zászlót vonultat-tak fel. A zászlók számának növekedésében mind a címerek bemutato fokozódó jelent sége, mind az I. Miksa császárral folytato dinasztikus (Habsburg– Jagelló) hatalmi reprezentációs küzdelem szerepet játszhato . Noha az err l fennmaradt forrás csupán azt említi, hogy a koronázáson hét zászló („streifan”) szerepelt,20 véleményem szerint ezek Magyaror-szág, Dalmácia és Horvátország, illetve Cseh- és Morvaország, Szilézia és Lausi (vagy Szilézia és Lausi helye esetleg Bosznia és Szerbia) zászlai lehe ek.21 Ezt valószín síti az is, hogy a hét zászlóviv a zászlók említe sorrendjében Pálóczy Mihály magyar királyi pohárnokmester, Kanizsai György dalmát–horvát–szlavón bán, Beriszló János szerb despota, a már említe Báthory István (ekkor budai várnagy és a királyi huszárok kapi-tánya), Perényi Gábor kamarásmester, Török Imre nándorfehérvári bán és Héderváry Ferenc kineveze , de tisztébe sohasem lépe jajcai bán voltak.

Ezen zászlók közül napjainkig sem korabeli ábrázoláson, sem erede-tiben egyetlenegy sem került el . Sajnos ugyanez igaz 1527 novembe-

17 1525: „de banderio banatus ad manus vestras in dieta Sclavonica dando habebunt oratores regii, qui istuc mi entur, informacionem…” MNL OL DL 104435. (1525. nov. 4., Buda; az adatra Pálosfalvi Tamás hívta fel gyelmemet, amit nagyon köszönök), 1537: „jedem ainen seiden fanen” Š II. 109. Nr. 74., vö. még újabban V 2010, f -ként 802–809., valamint 1534 augusztusából Erd dy Simon terveze bánsága kapcsán („vexillum”): Š I. 244. és V 2013.

18 „phan den guldenen, den ym koniclich maiestat zu der hauptmannscha t der vntern tail diß landts hoth gebenn...” Mon. rustic. 94. Nr. 48.; Báthory pályájának ezen részére újabban: C. TÓ 2012, 129–134.

19 B 1945, 196. (dec. IV. lib. X., 77. mondat)20 K 1890, 69. 1. jegyz.21 P 2010b, 19. és 42. 2. táblázat, ill. szlovák változata: P 2013.

414 P G

réb l I. Ferdinánd székesfehérvári, majd utódai, I. Miksa (császárként II. Miksa, 1564–1576) 1563. szeptemberi és I. Rudolf magyar–horvát király (1576–1608, császárként II. Rudolf, 1576–1612) már Pozsonyban tarto ma-gyar uralkodókoronázásaira is. Az 1527-ben felvonultato öt koronázási országzászló közö Ausztria, Magyar- és Csehország zászlaja melle a dalmát és a horvát szerepelt, amelyeket ekkor magyar nagyurak vi ek.22 1563-ban azután a magyar politikai elit javaslatára a korábbi dinasztikus jelleg hatalmi reprezentációt a koronázáson a Magyar Korona orszá-gainak megjelenítése válto a fel. A magyar tanácsosok ugyanis az 1561 márciusától folyó egyeztetések23 után a királyi titulatúrában szerepl 10 ország közül végül hét zászlajának (Magyarország, Dalmácia, Horvátor-szág, Szlavónia, Szerbia, Bosznia és Bulgária) felvonultatása melle dön-tö ek (Galícia, Lodoméria és Kumánia tehát kimaradt).24 Ezt a javaslatot a bécsi udvarban is elfogadták. Az egykori társ- és igényországok közö tehát a magyar tanácsosok ekkor még különbségeket te ek. Döntésüket az motiválha a, hogy az általuk még valamivel jobban ismert közelebbi múltban a kiválaszto országok mindegyike vagy állandóan (Horvátor-szág, Szlavónia) vagy hosszabb-rövidebb ideig (Dalmácia, Szerbia, Bosz-nia és Bulgária) a Magyar Királyság társországa vagy tényleges része volt, s t, egy részük el retolt „ütköz államként” Magyarország törökellenes védelmében is meghatározó szerepet játszo .25

A ceremóniára érkez külföldi követeknek és a Habsburg-udvartartás tagjainak ugyanakkor a hét zászló is érzékletesen muta a – miként egy szemtanú megjegyezte – „a Magyar Korona és a hozzá tartozó országok” egy-kori nagyságát és el kel európai szerepét.26 A magyar rendek vezet i a magyar–horvát állam török hódítás mia i tetemes területvesztését ezzel szimbolikusan próbálták ellensúlyozni. Amikor ugyanis a kés középkori magyar–horvát középhatalom több mint fele oszmán megszállás vagy be-folyás alá került, a magyar tanácsosok ennek súlyát a ceremóniák eszköz-tárának és a hatalmi-m vészeti reprezentációnak a segítségével igyekez-

22 P 2010b, 19. és 42. 3. táblázat.23 P 2008a, P 2009, P 2012.24 Distributio o tiorum in coronatione Hungarica serenissimi Romanorum et

Bohemorum regis Maximiliani observanda. MNL OL I 45, ad 7/1563, fol. 63r; Opinio dominorum consiliariorum Hungaricorum circa distributionem o tiorum tempore coronationis. E 1990, 183.

25 S 1986.26 „fahnen, die cron Hungern und derselben incorporierten lannde, Dalmatiam,

Croatiam, Sclauoniam, Seruiam, Bulgariam und Transiluaniam [sic!, Bosnia helye ] bedeu endt...” E 1990, 197.

415R Ó

tek csökkenteni. E törekvés ugyanakkor egybeese a Habsburg-dinasztia érdekeivel is (miként 1508-ban II. Lajos koronázásán a Jagellókéval), hi-szen így a magyar uralkodókoronázás alkalmával a ceremónia külföldi résztvev i számára sem lehete kérdéses, hogy a közép-európai Habs-burg Monarchia egy régi, kisebb „magyar birodalommal” gyarapodo .

1572 szén Habsburg Rudolf f herceg pozsonyi szertartásán a ma-gyar uralkodói titulatúrának már mind a tíz országa saját zászlót kapo . A magyar történelemben ekkor szerepeltek el ször teljes számban együ – mégpedig zászlókon – a Magyar Korona országainak címerei! Nevezete-sen a horvát származású humanista f pap és történetíró, Verancsics Antal esztergomi érsek–helytartó veze e Magyar Tanács (Consilium Hungaricum) konkrét javaslatának hatására.27 Mindez ezután több évszázadon át gya-korlat maradt. Így 1563-tól kezdve minden magyar királykoronázáson o szerepelt Dalmácia, Horvátország és Szlavónia országzászlója is. Mivel pedig minden szertartásra új zászlók készültek, hiszen ezeket viv ik a ceremóniákat követ en hazavihe ék, a pozsonyi, soproni vagy budai ma-gyar koronázásokra a teljes kora újkorban mindig elkészíte ék Dalmá-cia, a Horvát Királyság és Szlavónia zászlaját is. 1563-ban ezeket Zrínyi György, Bán y László és Dobó István, 1572-ben pedig Zrínyi Kristóf, Báthory István és Balassi János, azaz el kel horvát és magyar i ú nagy-urak emelték a magasba.28

A dalmát, a horvát és a szlavón koronázási országzászlók eddigi leg-korábbi, ráadásul feste , színes ábrázolását (2–3. ábra) néhány esztendeje II. Ferdinánd magyar–horvát király (1619–1637) 1618. július 1-jén, Pozsony-ban használt koronázási rendtartásában (Ordo coronationis) sikerült felfe-deznem.29 E forrás egyú al a tíz koronázási országzászló eddig ismert legkorábbi ábrázolása is egyben, amelynek értékét növeli, hogy mellékle-teként megtaláljuk a zászlók terveinek fogalmazványait (4. ábra) is,30 ame-lyek a feltehet en német származású fest számára részben magyarul, részben németül adják meg a zászlók (s t olykor a címerképek) egykorú színeit. Mivel az 1618. évi kéziratos zászlókatalógus közel 175 esztend vel megel zi a Decsy Sámuel Szent Korona-történetében 1792-b l származó

27 Opinio consiliariorum Hungarorum de coronatione Rudolphi. ÖStA HHStA, UA AA Fasc. 99. Konv. C. fol. 25–26., fol. 32–39., ÖStA HHStA, Turcica Kart. 56. Konv. 3. fol. 127b–c., W 1873, 129–130. Nr. LXX.

28 P 2010b, 43. 4–5. táblázat.29 MNL OL A 95, 1618, fol. 5v–6r.30 Uo. fol. 22r.

416 P G

színes, nyomtato ábrázolást (5. ábra),31 így túlzás nélkül sorolható Ma-gyarország és Horvátország (s t Szerbia és Bulgária) állami és nemzeti szimbólumtörténetének kiemelked jelent ség alapforrásai közé!

Mindezek melle Dalmácia, Horvátország és Szlavónia zászlait már a 16. század közepér l is ismerjük, ugyan nem eredetiben, hanem ugyan-csak színeze nyomtatvány formájában. A Magyar Korona országainak zászlai ugyanis nemcsak a magyar királyok koronázásán, hanem teme-tésén is szerephez juto ak. A Habsburg-dinasztia osztrák ágának kö-zép-európai összete monarchiáját (composite monarchy) megalapító I. Fer-dinánd 1565. augusztusi bécsi, majd prágai gyászszertartásán például a német, osztrák, magyar, cseh, spanyol, valamint Habsburg országok és tartományok összesen kereken húsz zászlóval szerepeltek. Ezek sorában a Magyar Korona országait öt zászló (azaz a zászlók negyede) képvisel-te, ami önmagában is jól muta a a Magyar Királyság jelent ségét az új Habsburg államkonglomerátumban.32 Míg Magyarország, Dalmácia (6. ábra), Horvátország (7. ábra) és Szlavónia (8. ábra) címerekkel és lángnyel-vekkel díszíte , fecskefarok alakú külön zászlót kapo , addig az igény-ként számon tarto délkeleti országoknak (Bosznia, Szerbia, Kumánia és Bulgária) csupán egy közös zászlaja volt. Mindezek a temetésr l a kés b-bi birodalmi alkancellár (Reichsvizekanzler, 1566–1570), Johann Ulrich Za-sius familiárisa, Bartholomaeus Hannewald által készíte , majd 1566-ban Ausgburgban képes ábrázolásokkal megjelent kiadványban láthatók.33 Mivel Galícia és Lodoméria zászlaja – miként az 1563. évi pozsonyi koro-názáson is – hiányzo a sorból, nem nehéz felismerni, hogy az 1565 nyári császártemetésre els sorban az 1563 szi magyar királykoronázás cere-móniájának zászlósora gyakorolhato hatást.

Horvátország zászlaja tehát nagyjából úgy nézhete ki a 16. század közepén (7. ábra), ahogy I. Ferdinánd bécsi gyászszertartásán, majd prá-gai temetésén sok száz szemtanú látha a. Kivételt csupán az jelenthete , hogy a zászlóra általában egy korona is felkerült (miként ez az 1618. évi kéziratos ábrázoláson is látható, 2. ábra), a hatalmukat már elveszte , el-hunyt uralkodók temetései alkalmával ugyanis a korban a zászlók érthe-t en koronák nélkül szerepeltek. Sajnos II. Miksa 1577. március végi prá-gai temetésének az 1565. évivel majdnem biztosan megegyez zászlairól

31 D 1792 (2003), 70–75. V. tábla.32 ÖStA HHStA, Familienakten Kart. 60., Konv. 5.: Tod Kaisers Ferdinand I, 5.8.1565, fol.

8v. és uo. sine dato „Khay. exequien 1565”, fol. 1–3., P 2005, 250–253. 1–2. táblázat.33 H 1566, oldalszám nélkül. A Wien Museumban rzö színeze példányt

használtam: Inv. 116.845.

417R Ó

nem maradt fenn ábrázolás. Azt viszont tudjuk, hogy ekkor a dalmát, a horvát és a szlavón zászlót a bécsi udvarban szolgáló három magyar ne-mes vi e: a kés bbi gy ri h s (1598), Pál y Miklós, az erdélyi származású Kendi Farkas és a majdani erdélyi fejedelem (1605–1606), Bocskai István.34

Végül külön gyelmet érdemel, hogy a zászlóviv ket a bécsi udvarnak 1565 nyarán ajánló Oláh Miklós esztergomi érsek (1553–1568) gondosságá-nak köszönhet en35 Dalmácia zászlaját I. Ferdinánd temetésén az i bir-tokokkal rendelkez Frangepán Miklós tržaci gróf (a képen: „D[ominus] Comes a Tersatz, 6. ábra), Szlavóniáét pedig az onnan származó Kerecsé-nyi Kristóf („D[ominus] Christophorus Keretschini”, 8. ábra) vi e. Horvátor-szágét viszont nem valamelyik Zrínyi-családtag, hanem az érsek rokona, Oláhcsászár Miklós emelte a magasba. Ez els sorban azzal volt magya-rázható, hogy a kor két kiemelked Zrínyije még el kel bb pozícióban szerepelt. A kés bbi szigetvári h s, Miklós a szertartáson a Szent Korona másolatát vi e, a (György) pedig a Magyar Királyság zászlaját.36 Ez utób-bi példák is kiválóan jelzik a kora újkori magyar és a horvát történelem szoros összefonódását. A közép-európai Habsburg Monarchia alapítójá-nak bécsi temetési szertartásán ugyanis Magyarország zászlóját nem egy magyar, hanem egy olyan ke s anyanyelv (magyar és horvát) nagyúr, Zrínyi György emelte magasba, akinek utóbb tiroli és stájer származású feleségei le ek.37

A legkorábbi eredeti Horvátország-zászló 1647-b l

A 17. század közepéig ez ideig egyetlen Horvátország-zászló sem került eredetiben el . A bánok beiktatásáról legkorábbról a tisztébe 1680 ápri-lisában a zágrábi Szent István-székesegyházban bevezete Erd dy III. Miklós bán (1678–1693) zászlaját ismerjük.38 Ezen viszont már Dalmácia, Horvátország és Szlavónia címerei (bár még külön pajzsokon) egyaránt láthatók, ami érzékletesen mutatja a három terület fokozatos egyesülé-sét és az így létrejöv háromegy királyságot (horvátul Trojedna Kraljevina). Magyar uralkodókoronázásról pedig a Horvát Királyság zászlaja csupán V. Ferdinánd király (1830–1848) 1830. szeptember 28-ai pozsonyi szertar-

34 P 2007, 279–281. II. táblázat.35 Ordo funebris pompae per Hungaros servandus. MNL OL P 184, Tétel IV/2. fol. 13–14.36 P 2008b, 42–44.37 Š 2001.38 Újabb kiadása: P –S 2011, 59. 54. ábra.

418 P G

tásáról ismert eredetiben a kutatás számára.39 (Uralkodótemetésr l sajnos egyetlenegy sem áll rendelkezésünkre.) Mindezek ismeretében talán túl-zás nélkül tartható szenzációnak, hogy a legkorábbi Horvátország-zászlót nemrég a 17. század közepér l sikerült felfedeznem.

A horvát tudományosság számára eddig ismeretlen Horvátország- zászló ugyancsak egy magyar királykoronázásról, a trónt atalkori halála mia ténylegesen sohasem betölt IV. Ferdinánd 1647. június 16-án, Po-zsonyban tarto szertartásáról sikerült azonosítani. Miután ugyanis buda-pesti kézira ári források alapján40 a Horvát Királyság zászlajának ekkori viv jét a magyar nádor (1625–1645), gróf Esterházy Miklós atalon elhunyt ával (1626–1652), Lászlóval azonosíto am,41 magát a zászlót a kés bb her-

cegi címet nyert família kincstárában sikerült megtalálni.42 A család Fraknó várában még Miklós nádor által alapíto a kincstárát ugyanis napjainkban is ugyani , a mai ausztriai Forchtensteinban, az Ester házy Privatstiftung tulajdonában rzik. Ennek gazdag zászlógy jteménye többek közö há-rom 17. századi koronázási országzászlót is meg rzö , úgymint 1618-ból Magyarországét (vi e: Esterházy Miklós), 1647-b l Horvátországét (Ester-házy László), 1655-b l pedig Szerbiáét (a kés bbi nádor, Esterházy Pál).43 Mindhárom Esterházy pályájának egyik fontos állomása volt a koronázási zászlóvitel, így gondosan meg rizték azokat a család gy jteményében.

A restaurálás után 2012 májusában Fraknó várában – az 1618. évi ma-gyar koronázási zászlóval egy teremben – kiállíto Horvátország-zász-ló igazi horvát nemzeti kincsnek tartható (9. ábra). A tekintélyes méret (273x161 cm), fecskefarok alakú, arany lángnyelvekkel díszíte , kék szín selyemdamaszt zászló egyik oldalán babérkoszorúban a Horvát Király-ság koronás beve címere díszeleg, fele e latin felira al: „CROATIAE”. Hátoldalán ugyanakkor keletkezésének körülményeire történik öt sorban pontos utalás (a rövidítések alábbi feloldásával): „F[ERDINANDUS] IIII / CORONATVS IN RE- / GEM HV[N]GARIAE DIE / XVI44 IVNII ANNO D[OM]INI / MDCXLVII.” (10. ábra). Mindezek ismeretében kijelenthet : a atal magyar arisztokrata, gróf Esterházy László által a trónörökös Habs-

burg IV. Ferdinánd f herceg 1647. június 16-ai pozsonyi koronázásán vi

39 B -M 1996, 61. és 91. Nr. 1.40 OSZKK Fol. Germ. 1116. fol. 73.41 Újabban lásd D 2009 és M 2011. Esterházy László pályájának monog-

ra kus feldolgozását disszertációjában Martí Tibor végezte el: M 2013.42 EP, Scha kammer, K 691., vö. még S 1896, 807. Nr. 6862.43 EP, Scha kammer, K 709., K 691. és K 681.44 XIII-ból javítva.

419R Ó

Horvátország-zászló a horvát nemzeti szimbólumok egyik legkiemelke-d bb darabja.

A zászló sorsa egyú al jól jelzi a közép-európai államok történetku-tatásának egymásrautaltságát is. Az egykori Magyar Királyság és a mai Szlovákia f városában egy magyar nagyúr által egy Habsburg uralkodó koronázásán használt horvát nemzeti ereklyét ugyanis ma Ausztriában

riznek. A m kincs azonban még a magyar koronázási zászlók története szempontjából is kiemelked jelent ség . Egyrészt a Kárpát-medencében a második legrégibb koronázási országzászló: csupán az említe 1618. évi el zi meg ezt, ugyancsak az Esterházyak családi gy jteményéb l. Más-részt e l a példánytól tudjuk bizonyíthatóan nyomon követni azt a ha-gyományt, hogy a koronázási zászlón pontosan rögzíte ék a megkoroná-zo uralkodó nevét és az esemény dátumát, ami e m tárgyak azonosítása szempontjából kiemelked jelent séggel bír. 1618-ban ugyanis erre még csak részben került sor, de a 18–20. századból fennmaradt zászlókon már mindig láthatjuk ezt.45

Az 1916. évi utolsó magyar koronázás különleges dalmát, horvát és szlavón zászlaja

Rövid kitekintésben érdemes felhívni a kutatás gyelmét arra is, hogy a koronázási zászlókat bemutató 1618. évi nevezetes kéziratos zászlóábrázo-lás története nem ért véget a 17. században.46 Egyrészt azt már 1725-ben el keresték a Magyar Kamara levéltárából, ahonnan ekkor – sajnos ponto-san még nem ismert okból – a Magyar Királyi Udvari Kancellária gy jte-ményébe került.47 Másrészt használták a forrást a Német-római Birodalom megsz nése után 1806-ban az új magyar uralkodói nagy titkospecsét és a királyi nagycímer szükségessé vált újratervezésekor. Ám ekkor az osztrák (Habsburg) dinasztikus és a magyar rendi érdekek – ellentétben a 16. szá-zad második felével – Galícia és Lodoméria (Volhínia) kapcsán az aktuálpo-litikai helyzetnek megfelel en már annyira eltértek egymástól, hogy Bécs-ben nem fogadták el a Lengyelország 1772. évi felosztásakor megszerze két tartománynak a Magyar Korona alá tartozását.48 Végül a forrás talán

45 Lásd pl. B -M 1996, 91. Nr. 1–2., K 1954, 43–44.46 Ugyanerr l más szempontból már egyszer szóltam: P 2010b, 38–42.47 MNL OL A 35, 1725, Nr. 134. és MNL OL E 15, 1725. Dec. 5. C. 1. Cancellaria Hungarica,

fol. 776.48 I 1916, 43–45. és 14. ábra.

420 P G

legérdekesebb hasznosítására az utolsó magyar uralkodókoronázás, IV. Ká-roly király (1916–1918) 1916. december 30-án tarto budai szertartása idején került sor, noha frissen el került adatok szerint az 1896. júniusi millenniu-mi „hódoló díszmenet” országzászlóinak elkészítésekor is használták.49

A királykoronázásokon – mint látha uk – a Magyar Korona országai-nak hagyományát a magyar politikai elit a teljes újkorban szívósan élte e tovább. Ez így történt még 1916 legvégén is, noha ekkor az I. világháború kudarcai közepe e az egyre kiú alanabbnak t n jelen és a visszavágyo dics (középkori) múlt közö már óriási szakadék tátongo . A koronázá-si országzászlókat azonban ekkor nem az el z királykoronázások (1830: V. Ferdinánd, Pozsony vagy 1867: Ferenc József, Buda) valamelyike alap-ján, hanem – nem tévedés – az 1618. évi koronázási rendtartás zászlóáb-rázolásai nyomán készí e ék el.50 Ennek els sorban az volt az oka, hogy a régi hagyományok rzésében ekkor egy kiváló magyar középkorász is szerepet vállalt. Nevezetesen az Országos Levéltár akkori vezet je, Csán-ki Dezs (1857–1933), akit 1916. december 2-án Balogh Jen magyar királyi igazságügy-miniszter kért fel arra, hogy vegyen részt a Koronázási Ün-nepélyt Rendez Bizo ság munkájában.51 Jóllehet a felkérés Csánki fel-adatait nem nevezte meg, a miniszter levelének borítékjára saját kézzel rájegyze szavaival („zászlók s hitlevél”) ezt maga a történész akadémikus árulta el. Csánki végül 1916 decemberében nem csupán a koronázási hit-levél szövegét szerkeszte e meg,52 hanem a zászlók megtervezésében is dönt szerepet játszo .

A 17. századi ceremónia- és udvarmesterekkel ellentétben a történész nem a megel z koronázások iratanyagát vagy a róluk készült szép szá-mú, már képes beszámolót kereste e el , pedig a nyomtato „emlékköny-vek” egy részében megtalálha a volna a zászlók részletesebb leírását is.53

49 MNL OL K 26, A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatos ügyek, I–II. rész, különö-sen 1896 – I. C. – 141 – V. (365. cs. fol. 7., a miniszterelnökség felkér levelének fogal-mazványa, 1896. márc. 20.), ill. uo. 1896 – I. C – 141 – V. /6155. (365. cs. fol. 191–195. Pauler Gyula f levéltárnok válaszlevele, 1896. márc. 25.). A hódoló díszmenetet kutató Ságvári György kollégám szíves közlése, amit neki ezúton is nagyon köszönök.

50 „A mostani koronázásra készült zászlókat a II. Ferdinánd koronázásakor használt zászlók mintájára, Csánki Dezs országos f levéltárosnak szakszer útbaigazítá-sával Sebestyén József fest m vész tervezte aszerint, ahogy az Ordo Coronationis Ferdinandi secundi in regem Hungariae die [a nap kimaradt: 1.] Julii 1618 peractae cím munkában leírva vannak.” [N. N.] 1916, 1., vö. még Á 1917, 84–86.

51 MNL OL Y 1, 1044/1932 OL sz. 28. tétel, fol. 169–170.52 Uo. fol. 171–172.53 Lásd pl. F –D 1867, 24.

421R Ó

egészen más utat választo . Mivel 1916 végén már három és fél évti-zede az Országos Levéltár munkatársa volt, így kollégáitól, nevezetesen majdnem biztosan neves el djét l, Pauler Gyulától – mind a már emlí-te millenniumi ünnepségek el készítésekor 1896-ban, mind az 1915. évi magyar államcímer-tervezések idején54– tudomást szerze a különleges dokumentumról. Így azt 1916-ban hivatalosan már nem is kereste e, a megtisztel feladatot a miniszteri megbízatásnak megfelel en személye-sen intézte el. Az 1618. évi zászlóábrázolások alapján azt az általa jól is-mert, erdélyi származású Köpeczi Sebestyén József heraldikust és címer-fest t (1878–1964) bízta meg a koronázási zászlók megfestésével, aki 1915 márciusától az Országos Levéltár megbízo címerfest je volt, és aki az 1915. évi magyar államcímerek tervezésében is kiemelt szerephez juto .55

Zászlókutatásunk számára különös gyelmet érdemel, hogy az 1867-ben Magyarországhoz visszacsatolt Erdély zászlajával együ 1916 végén készült 11 koronázási országzászló közül ez ideig csak három, még-pedig a dalmát, a horvát és a szlavón került el , pontosabban maradt fenn a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum textilgy jteményében (11–13. áb-ra).56 E példányok, valamint az egykorú részletes leírások, s t, fotók alap-ján a heraldikus és címerfest Köpeczi Sebestyén a történész-levéltáros Csánki szakszer útbaigazításával rövid id ala gondos munkát végze . Bár a színek tekintetében nem mindenben köve ék teljesen a forrás zász-lóképeit, összességében (a zászlók és a címerpajzsok alakjától a címerképe-kig) igyekeztek ragaszkodni a háromszáz esztend vel korábbi hagyomá-nyokhoz, miközben a latin zászlófeliratot a régóta beve gyakorlat szerint fogalmazták meg („CAROLUS IN REGEM CORONATUS MCMXVI”). Így a koronázási zászlókkal 1916-ban szinte újjáéledt a kora újkori magyar tör-ténelem, amit még viv ik személye is el segíte . A zászlóviv k többsége ugyanis ugyanazokból a famíliákból (Andrássy, Ba hyány, Erd dy, Es-terházy, Károlyi, Keglevics stb.) származo ,57 akik 1608 után is gyakran adtak i ú arisztokratákat a politikai elitbeli hatalmuk szimbolizálására.58

Míg a zászlófest Köpeczi Sebestyénnek munkájáért szép summa ju-to , addig a koronázással kapcsolatban teljesíte szolgálataiért Csánki Dezs 1917 elején magasabb állami kitüntetést, a Lipót Rend lovagkereszt-

54 C 1916, B 2003, 24., 76–77.55 S 2011, f ként 1. köt. 30–33. és 2. köt. 93–94.56 MNM Textilgy jtemény, ltsz. 57.7035. (Dalmácia), 50.7041. (Horvátország), 50.7029.

(Szlavónia).57 Á 1917, 84.58 P 2010b, 44–46. 6–12. táblázat.

422 P G

jét kapta.59 Utóbb pedig a koronázással kapcsolatban keletkeze , számára oly fontos iratokat egészen 1932. évi nyugdíjazásáig f igazgatói íróasztala egyik ókjában tarto a.60 Az viszont már a 20. századi magyar történe-lem szomorú ntora volt, hogy az évszázados hagyományokat meg rizni igyekv 1916. évi magyar királykoronázás országzászlóinak erdélyi szár-mazású fest je 1921 nyarán már az új román állam címerét tervezte Buka-restben. S t, 1922 júliusában a román uralkodótól, I. Ferdinándtól ezért kapta meg a Román Koronarend tisztikeresztjét.61

1916 decemberében tehát a Magyar Korona országait, azaz a közép-korban valóban jelent s súllyal bíró magyar–horvát középhatalom dics múltját megjelenít országzászlók megfestésével Köpeczi Sebestyén József a 17. századi zászlófest k, a kiváló középkorász Csánki Dezs pedig 16. századi humanista politikus-történészel dei (Oláh Miklós és Verancsics Antal) örökébe lépe . Bár tevékenységük, miként az egész 1916 végi koro-názás, a hamarosan összeomló történeti Magyarország életében csupán az utolsó szalmaszál jelképes fellángolását jelente e, a hatalmi és m vészeti reprezentáció területén mégis jól muta a a 17. század elejét l megszilár-dult hagyomány rzés jelent ségét. Az utolsó magyar királykoronázáson, 1916. december végén ugyanis az új koronázási zászlók elkészítéséhez az eddig ismert legkorábbi, 1618 nyári koronázási országzászló-ábrázolás szol-gált mintául.

E tanulmány szerz je jelen írásával ugyanakkor csupán annyiban kí-vánt említe nagy magyar és horvát történészel dei nyomdokába lépni, hogy a történeti földrajz oktatása során a magyar–horvát határt oly gyak-ran átlép Bak Borbála tanárn el tisztelegve is bizonyítani próbálta a következ ket. A nyolc évszázados magyar–horvát közös történelem szisz-tematikus feltárása, megfontolt értelmezése, valamint az Európai Unió ke-retében remélhet leg ismét szorosabb kapcsolatban együ él két nép szá-mára történ közzététele, s t – mint e tanulmány is bizonyítha a – egymás nemzeti kincseinek felfedezése csakis szoros szakmai együ m ködéssel és fennmaradt közös közép-európai (íro és tárgyi) kulturális örökségünk egymás számára történ rendszeres megismertetésével lehetséges.62

59 MNL OL K 20, 8/1917 eln. sz. (244. cs.) fol. 27–28., 38–39., 57–58., vö. még [N. N.] 1917, 207.

60 MNL OL Y 1, 1044/1932 OL sz. 28. tétel: Károly király koronázásával kapcsolatban kelt levélváltás (1916–1917).

61 S 2011, 45–48.62 Egy-egy követend példa horvát és magyar oldalról legújabban B –L –H

2012, M 2012.

423R Ó

KÉPJEGYZÉK(Az ábrákat lásd a kötet végi képmellékletben.)

1. ábra: Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Bosznia ktív zász-laja I. Miksa császár Triumphzugjában (1512–1515) (Albertina, Wien)

2. ábra: A Magyar Korona országainak zászlói II. Ferdinánd koronázási rendtartásában (1618, Pozsony) (1. oldal) (MNL OL)

3. ábra: A Magyar Korona országainak zászlói II. Ferdinánd koronázási rendtartásában (1618, Pozsony) (2. oldal) (MNL OL)

4. ábra: A Magyar Korona országai koronázási zászlóinak tervei II. Fer-dinánd koronázási rendtartásához (1618, Pozsony) (MNL OL)

5. ábra: A Magyar Korona országainak koronázási zászlói II. Lipót 1790. évi pozsonyi koronázásán (D 1792, V. tábla)

6. ábra: Dalmácia zászlaja I. Ferdinánd bécsi temetési szertartásán (1565) (Wien Museum)

7. ábra: Horvátország zászlaja I. Ferdinánd bécsi temetési szertartásán (1565) (Wien Museum)

8. ábra: Szlavónia zászlaja I. Ferdinánd bécsi temetési szertartásán (1565) (Wien Museum)

9. ábra: Horvátország zászlaja IV. Ferdinánd 1647. június 16-i pozsonyi koronázásáról (EP, Scha kammer)

10. ábra: Horvátország zászlaja IV. Ferdinánd 1647. június 16-i pozsonyi koronázásáról (hátoldali felirat) (EP, Scha kammer)

11. ábra: Dalmácia zászlaja IV. Károly 1916. december 30-i budapesti ko-ronázásáról (MNM)

12. ábra: Horvátország zászlaja IV. Károly 1916. december 30-i budapesti koronázásáról (MNM)

13. ábra: Szlavónia zászlaja IV. Károly 1916. december 30-i budapesti ko-ronázásáról (MNM)

424 P G

BIBLIOGRÁFIA

Levéltári és múzeumi források

EP, Scha kammer Esterházy Privatstiftung (Eisenstadt), Ester-házy-Scha kammer (Burg Forchtenstein)

MNL OL A Magyar kancelláriai levéltár, Magyar Királyi

Kancellária regisztratúrája, Conceptus expedi-tionum

A Magyar kancelláriai levéltár, Bizo sági és gy j-teményes fondok, Acta diaetalia

DL E Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara

Levéltára, Magyar Kamara regisztratúrája, Ex-peditones camerales

I Bécsi levéltárakból kiszolgáltato iratok, Böh-misch–österreichische Ho anzlei, magyar vo-natkozású iratok (Fremde Gegenstände)

K – közö i központi kormányzati, bíró-sági és ügyészségi szervek iratai, Király szemé-lye körüli minisztérium, Elnöki iratok

K – közö i központi kormányzati, bíró-sági és ügyészségi szervek iratai, Miniszterel-nökség, Központilag iktato és ira ározo ira-tok

P Esterházy család hercegi ágának levéltára, Oláh család

Y Magyar Országos Levéltár levéltára, Általános iratok

MNM Magyar Nemzeti Múzeum, BudapestOSZKKÖStA, HHStA UA AA Ungarische Akten (Hungarica), Allgemeine

Akten Turcica Staatenabteilungen, Türkei I. (Turcica)

425R Ó

Kiado források

B Ivan B : Grbovnica Kraljevine Slavonije. Zagreb, .

B Ivan B : Pe at kraljevine od god. . Vjesnik Kr. Hrvatsko-Slavonsko-Dalmatinskoga zemaljskog arkiva ( ), .

B Antonius de B : Rerum Ungaricarum deca-des. Edd. I[osephus] FÓ , B[ela] I , L[adis-laus] J . Tom. IV/ . Decades IV. et dimidia V. Budapest, [ ] (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, saec. XV.).

E Die Krönungen Maximilians II. zum König von Böhmen, Römischen König und König von Ungarn ( / ) nach der Beschreibung des Hans Habersack. Hrsg. von Friedrich E et al. Wien, (Fontes Rerum Austriacarum I. Scriptores .).

H Bartholomaeus H : Parentalia Divo Ferdinando Caesari Avgvsto patri patriae etc. a Ma-ximiliano imperatore etc., Ferdinando et Carolo sere-nissimis Archiducibus Austriae Fratribus singulari pietate persoluta Viennae, Anno Domini M.D.LXV. VIII. Idus Augusti. Augusta Vindelicorum, .

K I Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Ed. Johannes K aliter Bassani de Sacchi. Pars I. Privilegia et libertates regni Croatiae, Dal-matiae et Slavoniae. Zagrabiae, .

Mon. rustic. Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Maiorem partem coll. Antonius F -

N . Edd. Victor K , Ladislaus S -, in volumen redegit Geisa É . Budapest,

(Publicationes Archivi Nationalis Hunga-rici II- .).

Š I–II Hrvatski saborski spisi. Acta comitialia regni Croa-tiae, Dalmatiae, Slavoniae. Ured. Ferdo Š . S . . Od godine . do godine . S . . Od godina

. do godina . Dodatak: – . Zagreb, – (Monumenta spectantia historiam

Slavorum meridionalium XXXIII., XXXVI.).

426 P G

W Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. . köt. Szerk. W Gusztáv. Budapest, (Monumenta Hungariae Histo-rica. Magyar Történelmi Emlékek II., Scripto-res. Írók XXVI.).

Szakirodalom

[N. N.] [N. N.]: Az ország zászlói. Budapesti Hírlap ( ), . sz. ( . december .), – .

[N. N.] [N. N.]: Csánki Dezs kitüntetése. Századok ( ), .

Á Á Emil et al.: Koronázási Album. Buda-pest, .

B b B –L –H Susreti dviju kultura: Obitelj Zrinski u hrvatskoj i

ma arskoj povijesti. Zbornik radova. Ured. Sándor B , Zoran L , Gábor H . Zagreb,

(Biblioteka Zbornici .).B B Iván: Magyar címertan. Budapest, .B -M Jelena B -M : Zastave hrvat skih

banova. In: Znamenja vlasti i asti u Hrvat skoj u . stolje u. Ured. Marija Š et al. Zagreb,

, – .B -M Jelena B -M : Zastave kroz stol-

je a. Zbirka zastava i zastavnih vrpca Hrvatskog povijesnog muzeja. Zagreb, (Katalog mu-zejskih zbirki .).

B -M Jelena B -M : Povijest hrvatske državne zastave. Državnost: asopis za politiku, znanost, kulturu i gospodarstvo ( ), – .

B Vlasta B : Grbovi, grbovnice, rodoslovlja. Ured. Dubravka P . Zagreb, (Katalog muzejskih zbirki .).

C C Dezs : Az új magyar és úgyneveze közös czímerekr l. Századok ( ), – .

427R Ó

D ( ) D Sámuel: A’ magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája. Bécs, . (Repr. Budapest, .)

D D Péter: Gróf Esterházy László, Sopron vármegye f ispánja. Századok ( ),

– .E. K E. K Péter: Miksa magyarországi hadjára-

ta. Történelmi Szemle ( ), – .F –D F Miksa – D Adolf: Koronázási emlékkönyv.

. Junius . Pest, [ ].H Željko H : Grb i zastava Republike Hrvatske.

Zagreb, .H Franz-Heinz v[on] H : PLURIUMQUE EU-

ROPAE PROVINCIARUM REX ET PRINCEPS POTENTISSIMUS – Kaiser Maximilians I. genealogisch-heraldische Denkmäler in und um Innsbruck. In: Staaten. Wappen. Dynastien. XVIII. Internationaler Kongreß für Genealogie und Heraldik in Innsbruck vom . bis . September . Hrsg. von Franz-Heinz v[on] H . Inns bruck,

(Verö entlichungen des Innsbrucker Stadt archivs, N.F. .), – .

H Franz-Heinz v[on] H : Der Wappenturm – zur Vorgeschichte einer heraldisch-künstlerischen Idee. Verö entlichungen des Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum ( ), – .

H Franz-Heinz v[on] H : Zur Geschichte des Staatswappens von Kroatien und zu dessen ältester Darstellung in Innsbruck. Arhivski vjes-nik ( ), – .

Illés I József: A magyar címer és a királyi cím törté-nete -t l kezdve. Budapest, (Értekezések a történeti tudományok köréb l XXIV/ .).

J Mario J : Hrvatski nacionalni simboli. Zagreb, .

K K János: A pozsonyi nagy-dunai vám- és rév-jog története. Pozsony, .

K Vjekoslav K : Kandidacija (commendatio) bana po hrvatskom saboru za vladanja ku e

428 P G

Habsburg ( – ). Vjesnik Kr. Hrvatsko-Sla-vonsko-Dalmatinskoga zemaljskoga arkiva ( ),

– .K K L[ajos] Bernát: A magyar zászló

és nemzeti színeink múltja. – . közl. Hadtör-ténelmi Közlemények, Új folyam ( ), – . sz.,

– . és ( ), . sz., – .L Melina L : Hrvatski nacionalni identitet:

Propitkivanje znaka ili pogled u historijsku se-miotiku. Arhivski vjesnik ( ), – .

M M Tibor: Két magyar f úr, Esterházy Lász-ló és Ba hyány I. Ádám levelezése ( – ). Összekötnek az évezredek. Szerk. J. Ú Zsu-zsanna et al. Budapest–Piliscsaba, (Páz-mány Történelmi M hely, Történelmi tanul-mányok .), – .

M M Tibor: Gróf Esterházy László ( – ). Fejezetek egy arisztokrata család történetéhez. (Doktori (PhD-) értekezés, PPKE BTK), Buda-pest, .

M Rudolf J. M : Königs- und Kaiserbegräbnisse im Spätmi elalter. Von Rudolf von Habsburg bis zu Friedrich III. Köln–Weimar–Wien, (For-schungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mi elalters, Beihefte zu J. F. Böhmer, Regesta Imperii .).

M –S Kaiser Maximilian I. und die Kunst der Dürerzeit. Hrsg. von Eva M , Maria Luise S . Wien, .

M M Antal: A zágrábi püspökség és a magyar-országi katolikus egyház a . században. Budapest,

(METEM-könyvek .).P P Géza: Egy fontos adalék történeti föld-

rajzunk és közigazgatás-történetünk históriá-jához: az . évi horvát–szlavón közös or-szággy lés meghívólevele. Fons ( ), . sz. Tanulmányok Bak Borbála tiszteletére, – .

P P Géza: Magyar címerek, zászlók és fel-ségjelvények a Habsburgok dinasztikus-hatal-

429R Ó

mi reprezentációjában a . században. Törté-nelmi Szemle ( ), – .

P Géza P : Die Repräsentation des König-reichs Ungarn am Begräbnis Kaiser Maximi-lians II. in Prag . In: Per saecula ad tempora nostra. Sborník prací k šedesátým narozeninám Prof. Jaroslava Pánka. . Ed. Ji í M , Milos-lav P . Praha, , – .

P a P Géza: A magyar királykoronázások tör-ténetének eddig ismeretlen alapforrása: a ma-gyar tanácsosok . évi javaslata a koroná-zások pozsonyi szertartásrendjér l. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. K Lilla, O Teréz. Budapest,

, – .P b Géza P : Ungarn in der Habsburgermo-

narchie. Ungarische Herrschaftszeichen an der Wiener Begräbniszeremonie Ferdinands I. . In: Wien und seine WienerInnen. Ein historischer Streifzug durch Wien über Jahrhunderte. Festschrift Karl Vocelka zum . Geburtstag. Hrsg. von Mar-tin S , Vlasta V . Wien–Köln–Weimar,

, – .P P Géza: Nádasdy Tamás nádor a magyar

királyok koronázási szertartásáról ( ). In: Szolgálatomat ajánlom a éves Jankovics József-nek. Szerk. C Tünde, N Judit. Buda pest, , – .

P a P Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a . században. Budapest, (His-tória könyvtár. Monográ ák .).

P b P Géza: A Magyar Korona országai-nak koronázási zászlói a – . században. In: „Ez világ, mint egy kert…” Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. Szerk. B Orsolya. Buda-pest, , – .

P P Géza: III. Károly . évi koronázásá-nak . századi gyökerei. Régi hagyományok és új szokások az els pozsonyi Habsburg-ki-

430 P G

rálykoronázáson -ban. In: Ius coronandi. Katalógus az Esztergom-Budapesti F egyházmegye gy jteményeinek koronázási emlékeib l rendeze kiállításhoz. Szerk., a kiállítást rend. H András. Esztergom, , – .

P Géza P : Korunova né zástavy krajín Uhorskej koruny od neskorého stredoveku do za iatku . storo ia. Galéria. Ro enka Slovenskej národnej galérie v Bratislave [ ], – .

P –S Dubravka P – Nikša S : Povijest hrvatskoga grba. Hrvatski grb u mijena-

ma hrvatske povijesti od . do po etka . stolje a. Zagreb, .

S S Péter: A heraldikus Köpeczi Sebestyén József élete és munkássága. – . köt. Csíkszereda, .

S –S Albrecht Dürer. Ausstellungskatalog der Alberti-na . September– . November . Hrsg. von Klaus Albrecht S , Maria Luise S -

. Wien, .S Werke für die Ewigkeit. Kaiser Maximilian I. und

Erzherzog Ferdinand II. Ausstellungskatalog des Kunsthistorischen Museums, Schloß Ambras . Juli bis . Oktober . Hrsg. von Wilfried S . Wien, .

Š Nataša Š : Heretik Njegova Veli anstva. Po-vijest o Jurju IV. Zrinskom i njegovu rodu. Zagreb,

.S S Ferenc: A török–magyar küzdelem

szakaszai a mohácsi csata el ( – ). In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata . évfor-dulója alkalmából. Szerk. R Lajos, S Ferenc. Budapest, , – .

S S János: Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Budapest, .

C. TÓ C. TÓ Norbert: Bátori (III.) István politikai pálya futásának kezdete ( – ). In: Az ecsedi Báthoriak a XVI–XVII. században. Szerk. S Ó Sarolta, C. TÓ Norbert. Nyírbátor, ( Báthori István Múzeum kiadványai .), – .

431R Ó

V V Szabolcs: Nádasdy Tamás horvát–szla-vón bánsága ( – ). Századok ( ),

– .V V Szabolcs: Horvát báni beiktatások és jelvé-

nyek a kora újkorban. (Kézirat.) Pécs, .W Hermann W : Das erste Ungarnun-

ternehmen Maximilians I. und der Preßburger Vertrag ( / ). Südost-Forschungen ( ),

– .W Thomas W : Ständefreiheit und Fürs-

tenmacht. Länder und Untertanen des Hauses Habsburg im konfessionellen Zeitalter. Teil – . Wien, (Österreichische Geschichte –

).Z Hans Peter Z : Ableben und Begräbnis Fried-

richs III. Wien, (Dissertationen der Univer-sität Wien, .).

432 P G

Extraordinary Sources for the History of Croatian National Symbols. The Earliest Portrayals of the Flags of Croatia from the 16th and 17th Centuries

The essay undertakes to enrich signi cant new research results concer-ning Croatian national symbols in connection with the less extensively researched 16th and 17th centuries: it introduces the earliest „copies” of the Croatian ag to the scholarly audience. Not only had the ag of Croatia an important role at the inaugurations of Croatian-Slavonian bans (banus) but it was also present at Hungarian coronations and funerals of com-mon Hungarian-Croatian rulers from the Habsburg dynasty after 1526, because the Kingdom of Croatia was one of the Hungarian Crown’s coun-tries. I have found several ags of Croatia represented on manuscript and printed documents from the 16th and 17th centuries – among others in the lately restored Triumphzug (1512–1515, Figure 1) of Emperor Maximilian I (1493–1519), in a colored, printed volume about the funeral ceremony of Emperor Ferdinand I (1556–1564) and King of Hungary and Croatia in Vienna in August, 1565 (Figures 6–8) and in the manuscript of the corona-tion ordinance (Ordo coronationis) King Ferdinand’s II of Hungary (1619–1637) for the ceremony held in Pozsony (today Bratislava, Slovakia) on July 1, 1618 (Figures 2–4). The ag portrayals of the la er served as models to the coronation ags made for the ceremony of the last Hungarian rul-er, Charles IV (1916–1918) in late December, 1916 (Figures 11–13). Along with these instances recently I have successfully discovered the earliest remaining original ag of the Kingdom of Croatia so far (Figures 9–10). This was carried by a young Hungarian aristocrat, Count László Ester-házy (1626–1652) at the Hungarian coronation of Ferdinand IV Habsburg in Pozsony on June 16, 1647. That is why it was preserved in the famous treasury of the family, which is nowadays kept and owned by Esterházy Privatstiftung in Forchtenstein Castle, Burgenland in Austria. Hopefully the essay also proves that a joint exploration and interpretation of the eight-century-old Hungarian-Croatian common history is only possible by close professional cooperation and by introducing the subsisting com-mon Central European cultural heritage to each other.

IVK

Kép

mel

lékl

et P

ál y

Géz

a ta

nulm

ányá

hoz

1. Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Bosznia ktív zászlaja I. Miksa császár Triumphzugjában (1512–1515) (Albertina, Wien)

VK

2. A Magyar Korona országainak zászlói II. Ferdinánd koronázási rendtartásában (1618, Pozsony) (1. oldal) (MNL OL)

VI K

3. A Magyar Korona országainak zászlói II. Ferdinánd koronázási rendtartásában (1618, Pozsony) (2. oldal) (MNL OL)

VIIK

4. A Magyar Korona országai koronázási zászlóinak tervei II. Ferdinánd koronázási rendtartásához (1618, Pozsony) (MNL OL)

VIII K

5. A Magyar Korona országainak koronázási zászlói II. Lipót 1790. évi pozsonyi koronázásán (D 1792, V. tábla)

6. Dalmácia zászlaja I. Ferdinánd bécsi temetési szertartásán (1565) (Wien Museum)

IXK

8. Szlavónia zászlaja I. Ferdinánd bécsi temetési szertartásán (1565)(Wien Museum)

7. Horvátország zászlaja I. Ferdinánd bécsi temetési szertartásán (1565)(Wien Museum)

X K

10. Horvátország zászlaja IV. Ferdinánd 1647. június 16-i pozsonyi koronázásáról (hátoldali felirat) (EP, Scha kammer)

12. Horvátország zászlaja IV. Károly 1916. december 30-i budapesti koronázásáról (MNM)

XIK

11. Dalmácia zászlaja IV. Károly 1916. december 30-i budapesti koronázásáról (MNM)

13. Szlavónia zászlaja IV. Károly 1916. december 30-i budapesti koronázásáról (MNM)

XII

K

9. Horvátország zászlaja IV. Ferdinánd 1647. június 16-i pozsonyi koronázásáról (EP, Scha kammer)