Motiváltság és nyelvi ikonicitás

SZERKESZTETTE

KÁDÁR EDIT ÉS SZILÁGYI N. SÁNDOR

ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLETKOLOZSVÁR

2015

A kötet támogatói:

Szerkesztette: Kádár Edit, Szilágyi N. Sándor

© Erdélyi Múzeum-Egyesület

Felelős kiadó: Biró Annamária

Műszaki szerkesztés: Virág PéterBorítóterv: Fülöp Zoltán

Nyomdai munkálatok: Gloria Nyomda, KolozsvárFelelős vezető: Nagy Péter

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a RomânieiMotiváltság és nyelvi ikonicitás / szerkesztette: Kádár Edit és Szilágyi N. Sándor. – Cluj-Napoca: Societatea Muzeului Ardelean, 2015 ISBN 978-606-739-023-0

I. Kádár, Edit (ed.)II. Szilágyi, Sándor (ed.)

811.511.141

Tartalom

Előszó .................................................................................................................... 7

Hangalaki motiváció és ikonicitás

SZÉKELY ZsuzsaA motiváció kérdése a nyelvészetben. Kutatási irányok és eredmények ............ 11

SZILÁGYI N. SándorHangulatfestés – de mit is festünk? .................................................................... 23

BENŐ Attila – SZILÁGYI N. SándorHangzásséma és motiváltság a hangutánzó és hangulatfestő igéink körében ..... 43

SZILI KatalinBeszél vs. csacsog. Adalékok a motiváció egy sajátos fajtájához ....................... 58

POMOZI PéterA magánhangzó-harmónia ikonikus szerepéről egyes fi nnugor nyelvekben ...... 68

FAZAKAS EmeseHangalaki összecsengés és jelentésváltozás ....................................................... 88

Motiváltság és ikonicitás a költői műalkotásban

SZŰCS TiborStilisztikai és fordításkritikai esettanulmány a hangalaki motiváltság szövegszintű kiteljesedéséhez ........................................................................... 103

BÜKY LászlóAz ikonicitás megvalósulása – Babits Mihály: A Danaidák ............................. 118

Ikonicitás a grammatikában

RÁKOSI GyörgyGondolatok a magyar anaforikus névmási birtokosok kiválasztásának motiváltságáról .................................................................................................. 141

ALBERTI ERVAIN CHNELL ZABÓ ÓTH BálintA vonzatsorrend és az esetmorfológia külső meghatározottsága ...................... 155

FARKAS JuditEsettanulmányok egy hatásláncok motiválta thematikus elméletben ............... 187

Motiváltság a jelnyelvben

SZABÓ M. HelgaMotiváltság és ikonicitás a magyar jelnyelvben ............................................... 217

Gábor – G Judit – S Zsuzsanna – S Veronika – T

88

FAZAKAS EMESEBabeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK

Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékfazakasemese@gmail.com

Hangalaki összecsengés és jelentésváltozás

Kivonat: A hangalaki összecsengés valójában sokkal nagyobb szerepet játszik az emberi nyelvben, mint ahogy Saussure óta általában vélik. (A magyar nyelvújítás során például az idegen szavak magyar pótlására alkotott kifejezések közül azokat fogadták el legkönnyebben a beszélők, amelyek részben összecsengtek az idegen megfelelőkkel.) A hangalaki hasonló-ságon alapuló jelentésváltozások egyfajta ikonicitásként kezelhetők. Legtöbb esetben az összecsengő szóvég vagy szókezdet az, ami a jelentésváltozást elindítja. Azonban voltak a magyar nyelvben olyan változások is, amelyek során a hasonló szemlélet, hangulat indítot-ta el valamely szó jelentésének a változását, illetve az ikerszók legtöbbje is akkor maradt/marad meg a nyelvben, ha a tagokat vagy a jelentésük, vagy a tárgyi, esetleg oksági érint-kezésük összetartja. A hangalaktól függő legérdekesebb jelentésváltozások azok, amelyek esetében két szó jelentése eredetileg (nagyon) messze áll egymástól, azaz semmilyen pon-ton nem érintkezik, azonban az egyik jelentése éppen a másikkal való összecsengés hatásá-ra megváltozik. Tanulmányomban arra világítok rá, hogy ez a fajta jelentésváltozás nem-csak a magyar nyelv története során bukkant fel, hanem napjainkban különösen a szleng szavak jelentésébe szól bele, ugyanakkor az idegen (angol, francia, orosz, román) nyelvi példák azt mutatják, hogy ez a jelenség természetesen nemcsak a magyar nyelvre jellemző.

Kulcsszavak: hangalaki összecsengés, hangszimbolika, asszociatív ikonicitás, jelentésváltozás, ana-lógia, motiváltság

1. Hangalaki összecsengés, ikonicitás és motiváció

Charles Bally írja francia stilisztikájában: „Gondolkodásunk az észlelés és az érze-lem között ingadozik […] hol az értelem, hol az érzelem adja meg a hangot; a gon-dolat vagy az egyik, vagy a másik felé irányul e két pólus közül, anélkül hogy vala-ha is teljesen elérné; esetenként az értelmi vagy az érzelmi a »domináns« benne”.1

1 „Notre pensée oscille entre la perception et l’émotion […] c’est tantôt l’intelligence, tantôt le senti-ment qui donne le ton; la pensée est orientée vers l’un ou l’autre de ces pôles, sans jamais les at-teindre complètement; elle a, selon les cas, une «dominante» intellectuelle ou un «dominante» affec-tive” (Bally 1951: 151–2).

89

HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS

Ugyanezt találhatjuk – a nyelvre vonatkoztatva – Zolnainál is: „a nyelv nem pusztán gondolatközlő eszköz, és nem csupán a gépies képzettársulások befolyásának van alávetve, hanem érzelmeket, hangulatokat is ébreszt” (Zolnai 1957: 6). Ugyanakkor a „szó és jelentés, hang és jelentés között nincs kapcsolat a nyelv mai állapotában. Az egyes hangoknak önmagukban semmi jelentésük nincs. A hangokból keletkezett szavak pedig hosszú, néha évezredes akusztikai fejlődés eredményei, és valamikor régen, amikor ősi, föltehetően egyszerű alakjaik létrejöttek, egészen bizonyosan nem úgy hangzottak, mint ma […] nem a hangok önmagukban kifejezőek, hanem a jelentés sugárzik át rajtuk” (Zolnai 1964: 9, 17).

A szavak jelentése általában valamilyen érzelmi többletet is hordoz, néha még akkor is, amikor emocionálisan semleges szavakról beszélünk. Ez az érzelmi vele-járó azonban hatványozottan van jelen, ha több szó esetében a hangalak valamilyen formában hasonló vagy nagyban egybeesik. Nemcsak arról van szó, hogy a hang-utánzó és a hangulatfestő szavaink érzelmeket, különböző érzeteket váltanak ki be-lőlünk, mint ahogy például a szó belseji hosszú mássalhangzók a hangzást és moz-gást jelölő magyar igékben egyfajta intenzitást fejeznek ki (l. koppan, durran, szökken, dobban stb.), hanem arról is, hogy bizonyos hangkombinációk különböző dolgokat idézhetnek fel, ahogy az angol shoo ’hess!’, swoosh ’susogva örvénylően mozog’ és woosh ’elsuhan; eliramodik’ szavak a susogás és a gyorsaság képzetét idézik (l. Fischer 1999: 124), illetve arról is, hogy bizonyos hangok, hangkombiná-ciók térbeli viszonylatokat vagy a tárgyak kicsiségét, illetve nagyságát fejezhetik ki (a „több” és a „közelebb” elvére l. Bencze 1990). „A hangutánzó szó hangot utánoz hanggal, a hangfestő szó hanggal ábrázol valamilyen mozgást (bukkan, illan, leb-ben, pattan, surran, szökken, csillan, villog stb.), a mozgás kisebb vagy nagyobb intenzitását (vö. kever és kavar, lebeg és lobog, döbben és dobban), térbeli viszony-latokat (itt és ott, ide és oda), tárgyak nagyságát, illetve kicsinységét (köröm és ka-rom, gümő és gumó). Ez utóbbi jelentések számos nyelvben a magas és mély ma-gánhangzók szembeállításával fejeződnek ki” (Péter 1991: 231). Tehát a hangalak egyáltalán nem közömbös a beszélők számára, és velük kapcsolatban egyfajta iko-nicitásról is beszélhetünk. Ezek a szavak azonban nem olyan értelemben ikoniku-sak, ahogy a klasszikus szemiotikában tárgyaljuk az ikonicitást, hiszen ugyanúgy konvencionálisak, mint bármely más szó, és nem lehet közvetlen hasonlóságot fel-fedezni a forma és a nyelvi jel között.

Andreas Fischer (1999) J. R. Firth nyomán azt írja a hangszimbolikáról (Firth terminusával: phonaesthesia): „olyan szavak részeként megjelenő hangkombiná-ciókban nyilvánul meg, amelyek bizonyos jelentéseket vagy jelentéselemeket idéz-hetnek fel. A kezdeti fl - például a fl ame [’láng’], fl are [’fellobban(ás)’], fl icker [’lobban(ás), villódzás’], fl immer [’pislákol’] szavakban felidézi a fénykibocsátást, míg a szóvégi -ash a bash [’erős ütés’] [’érdes, durva’] [’csattan’], , brash , clash

90

FAZAKAS EMESE

crash [’csattan, összetörik’] [’összeütközik’] [’ingerel’] [’mély vágás’] [’csikorog’] [’feldarabol’] [’ostorcsapás’] [’össze-zúz’] [’darabokra tör’] [’kiütés’] [’csap(ás)’] [’darabokra tör’] [’loccsan’] [’csépel, üt’] [’kidob, összetör, rátámad’] sza-vakban az ’erőszak’-ot és/vagy a ’gyorsaság’-ot jelzi; a fl ash [’villan(ás), fellob-ban(ás)’] szóban ez a két hangkombináció (phonaestheme) egyszerre van jelen, és a ’heves fénykibocsátás’ jelentés a fentieknek nagyon is megfelel”.2 Természetesen nem minden hasonló felépítésű angol szó idéz fel ilyen képzeteket (l. fl ag ’zászló’, fl imsy ’selyempapír’ stb.), mégis a példaanyag mennyisége alapján arra következtet-hetünk, hogy a hangszimbolika nemcsak a szépirodalmi nyelvben játszik fontos sze-repet, és nemcsak a hangutánzó és a hangulatfestő szavak kelthetnek bennünk érze-teket, képzeteket.

Fischer nem találja a legmegfelelőbbnek Firth terminusát, ezért ő az asszociatív ikonicitás kifejezést használja a jelenség megnevezésére: „a beszélők bizonyos han-gokat vagy hangkombinációkat bizonyos jelentésekhez kötnek (elsődleges asszoci-áció), de ezt ők részben (elsődlegesen?) azért teszik, mert ezeket a szavakat mentá-lisan összekötik más, ugyanilyen hangokat vagy hangkombinációkat tartalmazó szavakkal (másodlagos asszociáció)”.3 És éppen ez az asszociatív ikonicitás ma-gyarázza meg azt, hogy miért szolgálhat mintaként bizonyos szavak hangalakja újabb, hasonló jelentésű szavak létrehozására vagy már meglévő szavak jelentésé-nek a megváltoztatására.4

2 „Phonaesthesia […] is constituted by sound combinations occuring as parts of words that seem to evoke certain meanings or meaning-elements. Initial fl -, for example, in fl ame, fl are, fl icker, fl immerevokes ’emission of light’ whereas fi nal -ash in bash, brash, clash, crash, dash, fash, gash, gnash, hash, lash, mash, pash, rash, slash, smash, splash, thrash, trash connotes ’violence’ and/or ’speed’; in fl ash these two phonaesthemes appear to gether, and the meaning ’violent emission of light’ is quite appropriate” (Fischer 1999: 125–6).

3 „[…] speakers associate certain sounds or sound combinations with certain meanings (primary association), but they do so partly (primarily?) because they mentally associate these words with others that also contain these sounds or sound combinations (secondary association)” (Fischer 1999: 129).

4 A vizsgált jelenségre Ullmann (1967) a szemantikai keveredés (confusion sémantique) szakkifeje-zést használja. A leggyakrabban a paronimák vonzása/egymásra hatása (paronymic attraction, attraction paronymique, atracţie paronimică – l. Fischer–Nänny 1999, Dauzat 1927, Sava 2011, Hristea 1978, 1995) kifejezést tartják a legmegfelelőbbnek, illetve a legtöbb esetben a népetimoló-giát is így nevezik annak ellenére, hogy a népetimológia a hangtestnek egy másikhoz való igazítását fedi, nem a két hangtest hasonló hangzása alapján való jelentésváltozást. Bár ez utóbbi a népetimo-lógia egyik alfajaként is felfogható. A magyar szakirodalomban a következő szakkifejezéseket talál-juk: jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján (Gombocz 1926/1997), jelentéskeveredés a hasonló alakúság mellé és jelentésközeledés (Károly 1970), valamint Hadrovics (1992) a hangalaktól függőjelentésváltozás körében tárgyalja. Magam a – Hadrovics által szintén használt – hangalaki össze-csengés hatása a jelentésre (terminusnak kissé hosszú, de annál egyértelműbb) kifejezését tartom megfelelőnek a tanulmányban tárgyalt jelenség megnevezésére.

, dash , fash , gash , gnash , hash , lash , mash

, pash , rash , slash , trash

, smash , splash , thrash

91

HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS

2. Hasonló hangalak és változás

A hanghatás sok esetben befolyásolja azt, ahogyan bizonyos szavakhoz, azok jelen-téséhez viszonyulunk, sőt ennek szerepe lehet az egyes szavak jelentésének kibővü-lésében, esetleg megváltozásában is. Azonban ez anélkül történik, hogy egy szó valamely más szóval egybecsengene. Csupán a hangalak, a hangok kiváltotta han-gulat is elindíthat változást. A hangfestő vagy hangulatfestő szavakkal kapcsolatban jegyzi meg Hadrovics, hogy „Ezeknél mindig fennáll a lehetőség, hogy az ember a jelentés alapján a hangalakba érez bele valamit. A kulimász pl. határozottan ilyen hangzású, pedig a szláv eredetinek minden hangulattól mentes ’szekérkenő’ a jelen-tése” (Hadrovics 1992: 59). A szerző azonban nem tér ki arra, hogy napjainkban a kulimász nemcsak ’szekérkenőcs’-öt jelent, illetve mindinkább nem ez az elsődle-ges jelentése, hanem a ’valamilyen massza’, sőt a pejoratív ’silány, ragadós, gusz-tustalan állagú massza’. Pl.: „A belsejében magok vannak, ami legtöbbször mogyo-ró, de lehet dió is, és a magokat valami kulimász fogja össze ilyen kolbászka formájúra” (gasztroutazások.blogrepublik.eu/2012/06/18/a-csurcskela/); „Egy cso-mó kulimászt mázolt sápadt arcára” (meszotar.hu/keres-kul). Természetesen a ’raga-dós, gusztustalan állagú massza’ jelentés az eredeti jelentésből is levezethető, hiszen maga a kocsikenőcs nem egy kellemes érzést felidéző anyag, és nem feltétlenül szükséges a hangalak ehhez a pejoratív jelentéshez, mégsem hagyhatjuk fi gyelmen kívül azt sem. És talán a pejoratív jelentés kialakulásába belejátszhattak a hasonló hangalakú kuli, kulipintyó, kulizik szavaink is.

Néha egyetlen hangzó elégségesnek bizonyul a jelentésváltozás elindításához. „A zsongít ige, amelyet az ÉKsz. a ’fájdalmat csillapít, enyhít’, illetve ’félálomszerű állapotba juttat’ jelentésekkel értelmez, a Czuczor–Fogarasi-féle szótárban (1874) még ’élénkít’ jelentésben szerepelt; Zolnai Béla e jelentésváltozást a zsibbaszt ige szókezdő zs-jének tulajdonítja (Zolnai 1964: 179)” (Péter 1991: 72). A jelentésvál-tozást a zsongít párja, a zsong, valamint a zsong-bong is elindíthatta, hiszen az előb-binek a ’lágyan, halkan zümmögő hangot ad’ és az utóbbinak a ’mély, tompa, rend-szerint kellemes, hol erősödő, hol gyengülő, majd zümmögő, majd búgó hangon szól’ jelentése egyáltalán nem áll távol a ’félálomszerű állapotba juttat’ jelentéstől. Ugyanakkor az ’élénkít’ is kapcsolatba hozható a ’fájdalmat csillapít, enyhít’-tel, hiszen ha egy fájdalom csillapodik, élénkebbnek érezzük magunkat.

A hangalaki hasonlóság más változásokat is elindíthat. „Ugyancsak az össze-csengésnek tulajdonítható, hogy idegen szók pótlására bevezetett nyelvújítási ele-mek közül azok tudtak legkönnyebben meggyökeresedni, amelyek némileg össze-csengtek a pótlandó szavakkal, mint pl. inventar ~ leltár, kalendárium ~ naptár, manier ~ modor, element ~ elem, cigare ~ szivar” – hívja fel fi gyelmünket szintén Hadrovics (1992: 76).

92

FAZAKAS EMESE

Az sem elhanyagolható, hogy ritkán ugyan, de megtörténik, hogy szófaji átcsa-pás vagy alkalmi szófajváltás is bekövetkezik valamely szó esetében több más szó-val való részleges egybecsengés alapján. Pl. a veszteg ’csendesen, szótlanul, nyu-godtan’ határozószónk a hasonló végű igék (remeg, retteg, rebeg stb.) hatására igeként is jelen volt a 16–17. század folyamán (vö. Hadrovics 1992: 122). Pl.: 1573: Borbely Kelemen hity vtan vallia hogy … Mond Kerestwry vezteg gonoz azzony Bezzeg nem Mentem sohowa hane(m) vgian Mind te vagy Ennek oka | Catalin Az-zony Igarto Istwanne Azt vallia, hogy … az Azzon emberre masot volt haromsor otth hasan vagdaltak valamy kapasok Mond eo veztegy Neh Mond azt, esmet Kapa-ne vesztegek Ha megh Magamra is eccher [Kv; TJk III/3. 53, 64] (SzT.). Természe-tesen itt nem történt jelentésváltozás, és rövid ideig élt a keleti régiókban, de az összecsengés okoz(hat)ta a szófaji átcsapást.5

Ha két szó jelentése némileg érintkezik, és közös hangulati elemeik is vannak, sokkal könnyebben indul el a jelentésváltozás. „A rideg melléknevünk nem eredeti magyar szó, valószínűleg a német ledig, kfn. ledec, ledic, lidic ’mentes, szabad, nem akadá-lyozott, ráérő; nőtlen’ átvétele. Kezdetben a külterjes állattartás műszava is volt, ri-deg barom jelentette a szabadon, legelőn tartott állatot az istállóban tartottal szemben (1581 óta). De volt ’csupasz, puszta’ jelentése is, a vasalt kerék-kel szemben állt a vasatlan rideg új kerék (1584, OklSz.), később jelentkezik a ’nőtlen’ fogalma: rideg legény. A további jelentések, főleg az átvitt értelmű ’érzéketlen’, anyagra vonatkoz-tatva a ’merev’ a hideg-gel való összecsengés hatása alatt fejlődtek ki” (Hadrovics 1992: 78). Azonban a szerző is felhívja a fi gyelmet arra, hogy itt csupán az eredeti jelentés továbbviteléről, és nem a jelentés teljes megváltozásáról van szó.

Valószínűleg részben ide vonható a balga(tag) jelentésváltozása a bal és a balog hatására. Az etimológiai szótárak szerint ez szó a bolyong (R. bolyog) ige -atag képzős származéka, és innen érthető a régi nyelvi ’tévelygő’, valamint a ’nyugtala-nul ide-oda járó’ jelentése (l. TESz.). Ez azonban kevésbé magyarázza a mai ’balga; naivan együgyű, dőre, botor’ (ÉrtSz.) és a ’helytelenül, az emberi tapasztalatoknak, a józan észnek (és érdeknek) ellentmondóan gondolkodó, ésszerűtlenül viselkedő, cselekvő’ (Nszt.), vagyis ’ostoba, oktalan’ jelentést, amely már az ómagyar kor ele-jétől adatolható,6 valamint a 18. századi ’meghibbant, eszelős’ jelentést.7 A TESz.

2.1. Hasonló szemlélet, hangulat és jelentésváltozás

5 Hadrovics (1992: 122) a TESz.-t idézve a gyámol-ról is hasonlóan kimutatja, hogy a 17. században igeként is funkcionált a többi -l végű ige hatására: 1621: [az elesettet] gyámolja s fel-emeli (NySz).

6 L. 1372 u./1448 k.: ſokaktol balkatagnak aloÿtattnek (JókK. 2, 108).7 L. XVIII. sz. eleje: ha fi

Familiaba hazasittya Valaki vagy Leányát a féle Nemzetség közé agya, Consolatioját bizonyosan afféle qualittásokból várja [JHb 17 lótartási ut.]; 1761: Jol ismértem … Beutser Pálnét Kováts Mar-

át quoque Sub respectu kösvényes, Arenás, Kolyikás, Kaszibás Balgatak

93

HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS

ezt a következőképpen magyarázza: „A ’bolyongó’ és az ’esztelen’ jelentések össze-függésére nézve vö. a tévelyeg : téved : tébolyult stb. vagy a kering : kergül : kerge stb. szócsaládot.” Az említett szócsaládok is szolgálhattak mintául, de nem zárhat-juk ki azt sem, hogy a bal szavunk ’rossz(indulatú)’ és ’téves’ jelentésének, valamint szócsaládjának (vö. balítélet, balsors, baleset, balértelem, balhiedelem stb.) is része lehetett a balga(tag) jelentésének megváltozásában. – Az is lehet azonban, hogy a fenti etimológia nem is jó, és a balgatag-ot inkább a balog-ra kellene visszavezetni (az -atag-gal létrejövő *balogatag második nyílt szótagjának o-ja kiesik, mint sok más szóban). Elgondolkoztató ugyanis, hogy a balgatag legkorábbi adataiban az első magánhangzó feltűnő következetességgel a, nem o: 1372 u.: balgatag, balka-tagnak, 1416 u.: balgatak, 1566: balgatoc, 1585: balygatag (EWUng., balgatag a.), ami teljesen egyezik azzal, amit a bal(og) korai előfordulásaiban is látunk, a nagyon régi legelsőt leszámítva: 1086: Bolug, 1244: Balogh, 1372 u.: bal (EWUng., bal a.), miközben a bolyo(n)g első magánhangzója a kezdetektől fogva végig o: 1343: ? Bolgokuth, 1552: bolyognak, 1585: bolongozot, 1589: bolgok, 1626: Bolyongoc (EWUng., bolyong a.). Az EWUng. balgatag szócikkében az első o-s előfordulás csak 1604-ből való: Bolygatag, ez azonban nem ’ostoba’ jelentésű, mint az előbbi-ek, hanem ’bolyongó; herumirrend’, és erre a jelentésre ez a legkorábbi adat. A bal(og)-nak már régebben is lehetett ’ostoba; gyámoltalan’ jelentése, erre vall az is, hogy már 1787-ből van adat a balfasz-ra, ennek egyik alakváltozata 1833-ból a Bal-gasz (EWUng., bal- a.), ami nyilván az előbbi hangalakjának a balga(tag) szóéval való kontaminálódása. A hangalaki hasonlóság alapján létrehozott eufemisztiku-sabb balfácán és balfék nyilván későbbi; mindegyik ’balgatag’ jelentésű, csak főné-vi értelemben.

2.2.1. A hangalaki összecsengés által befolyásolt jelentésváltozásra a magyar szak-irodalomban a legtöbbször idézett szavunk az iromba, amit már Gombocz (1926/1997) is az otromba szóval való egybecsengése alapján magyaráz. „A szláv eredetű iromba melléknév eredeti, a népnyelvben ma is élő jelentése ’katzengrau, gesprenkelt’ [„tarka; kendermagos’ – F. E.] (< szláv jarēbŭ, vö. szlovák jarabý, -á, -é ’gesprenkelt, fuschrot’, orosz rjabyj, rjaboj ’schekig, blatternarbig’). Az újabb iro-dalmi nyelvben a hasonló hangalakú otromba, goromba hatására jelentése megvál-tozott: ’idomtalan, nehézkes’ értelemben kezdik használni. »A legelső levélben már ott volt az adió, de rendkivűl iromba betűkkel írva« (az öreg Garamvölgyi tudniillik

2.2. A hangalaki összecsengés hatása a jelentésváltozásra

gith Aszont … elméjében olly tébollyodott volt … hogy … gazdaság follytatására is éppen incapax volt, és kŏés boldogtalan állapottal viseltetett volna [Medesér U; Ks 20. XIV. 10] (SzT.).

vetkezésképpen minekutánna innen ell vitetett volna … mind egész haláláig olly balgatag

94

FAZAKAS EMESE

Aladár agarának a karmai közé fogta a tollat, s azzal iratta oda a szót) (Jókai, Új földesúr); »leírta a csonakászdal hangjegyeit iromba betűkkel« (Jókai, Nemzeti ki-adás LXX. 196); »A hajó iromba, hatalmas körvonalai…« Napilapból. Vö. Tolnai MNy. XII, 27. 340, Szendrey MNy. XV. 35” (Gombocz 1926/1997: 189), (vö. Bár-czi 1963, Károly 1970, Hadrovics 1992). Az utolsó példabeli iromba jelentésébe pedig már az irdatlan is belejátszhatott, ez utóbbi szónak pedig ahhoz is lehet vala-mi köze, hogy az irgalmatlan-nak is lett ilyen használata: irgalmatlan nagy.

Ugyancsak Gombocz hívja fel a fi gyelmet az iratos, padmaly, ildomos, cinte-rem, csótár szavak hasonló módon történt jelentésváltozására is. „Persze ezek a je-lentéssiklások csak szórványosan lépnek fel, s bizonyos fokig félreértésre vallanak, s inkább csak akkor lehetségesek, ha ahhoz a névhez, amely az új jelentést kapja, megelőzőleg nem fűződött határozott értelem” (Gombocz 1926/1997: 190). Gom-bocz megjegyzésének azonban kissé ellentmondanak a fentebb bemutatottak, hi-szen ott láthattuk, az irombá-nak is megvolt a határozott jelentése, sőt több nyelvjá-rás ma is őrzi az eredeti értelmet, illetve ha a szónak előzőleg „határozott értelme” nem volt, akkor nem beszélhetnénk változásról sem.

Az iratos ’balzsamos’ jelentésének az eredeti ’tarka’ helyébe lépését az ír ’bal-zsam’ szó behatásával magyarázza; a padmaly kezdeti ’vízmosás; oldalüreg a sír-ban’ jelentése a padlás, padolat hatására kap ’padlás, mennyezet’, illetve ’padló’ jelentést. Az ildomos régi ’eszes, okos’ jelentése az illik, illedelmes hatására tűnt el, illetve változott ’illedelmes’-re. A cinterem-nek is így lett – a terem hatására – ’dísz-terem, lovagterem’ jelentése is az eredeti ’temetőkert’ helyett, míg a csótár a sujtás (l. a sujtár alakváltozatot) miatt kapott ’sallang, sujtás’ jelentést a ’lószerszám, nye-regtakaró’ helyett. Itt természetesen a népetimológia is nagy szerepet játszott, külö-nösen a cinterem és a csótár esetében. Ez utóbbiakat Károly Sándor (1970) is idézi a jelentésközeledés, a hasonló alakúság mellé, valamint a jelentéskeveredés kategó-ria tárgyalása során. „A 6–5-ös [jelentésközeledés (cinterem) és jelentéskeveredés (csótár)] fejlődés az, amit Gombocz jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján el-nevezéssel illet. Ez a jelentésváltozás típus a mi keretünkben most már jobban meg-ítélhető. Láthatjuk, hogy egyáltalán nem szabályszerű fejlődésről van szó, hiszen ha így volna, akkor a nyelvben tömegével keletkeznének olyan változások, hogy a ro-kon hangzású szavak átadják egymásnak jelentéseiket, hiszen nagyon sok a rokon hangzású elnevezés: por, bor; gerezd, kereszt; gomb, komp stb. Ha ezek mégsem hatnak egymás jelentésére, akkor ez felhívja a fi gyelmünket arra, hogy az iromba és otromba, padmaly és padlás jelentésbeli egymásra hatása nem pusztán az alaki ha-sonlóság miatt történt, hanem egyéb okokból is: az egyik szó jelentésének a nem ismerése mint társadalmi ok például erősen nyomhatott a latban. Az ildomos és az illedelmes nem egyszerűen alaki viszonyban volt egymással: az ildomos-nak erede-ti ’okos’ jelentése nem áll egészen távol a régi gondolkodásban az ’illedelmes’-től.

95

HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS

Erre bizonyság az értelmes szónak régi ’tisztességes, jó, emberséges’ jelentése. Ez utóbbi példa mutatja, hogy a szavak jelentéstörténete a régiek gondolkodásmódjába enged bepillantást, de ugyanakkor ezzel elősegíti más adatok jelentésviszonyainak a megfejtését” (Károly 1970: 234–5).

A jelentésváltozás, akárcsak a nyelvtörténeti jelenségek általában, nem pusztán egyetlen kiváltó okra megy vissza: bármely változás a nyelvben sokkal komplexebb folyamat, mint hogy azt egyetlen okkal magyarázzuk, és sok esetben nem zárhatjuk ki a hasonló hangzást sem az okok közül ugyanúgy, ahogy a hangalaki egybecsen-gés sem mindig oka a változásnak még akkor sem, ha lehetséges.

A ma ’gubancos dolgokat kibogoz’ jelentésű kiköböz alapigéjének eredeti hasz-nálati köre az erdészethez, iparhoz és a hajózáshoz köthető. A köböz igét térfogat, űrtartalom mérésének megnevezésére használták.8 Ugyanakkor a (ki)bogoz-nak rit-kábban van kibögöz változata is, a bog-nak meg göb, így ezek elég közel állnak hangzásban ahhoz, hogy az egyik jelentése a másikéhoz igazodjon.

„A negédes melléknév eredeti alakja valószínűleg negedes volt, jelentése a régi nyelvben a szinonimái alapján ’gőgös, kevély, kérkedékeny, magahitt’ (a NySz. példáiból), a népnyelvben ugyancsak ’rátartós, begyes, kényes, büszke, kevély’ (MTSz.); a későbben jelentkező negéd elvonás a negédes-ből. Az eredeti jelentés alapján a szót a szláv negodĕ ’nem kedvére’ határozószóból származtattam, amire a belőle képzett negodovati ’méltatlankodik’ ige is utal. […] A szó nagyon sokáig élt az eredeti jelentésben. […] Később az édes hatására egyre inkább vesztett a ’gőgös’ jelentésből és a ’kényeskedő, magakellető, affektáló’ képzet lett az uralkodó (TESz., Faludi óta)” (Hadrovics 1992: 78–9). Az 1399 k. ’büszke, kevély’, majd a 16. szá-zadban ’fennhéjázó, nyegle’9 jelentéssel bíró negédes-nek nemcsak a ’kényeskedő, magakellető, mesterkélten fi nomkodó’ értelmét ismerjük ma már, hanem az édes hatására a ’kedves, udvarias’ (vö. te sem vagy valami negédes a többiekkel), a ’túl-zottan édes’ (l. negédes bosszú, negédes élet), illetve az ’érzelgős’ (l. „hamarosan megszólal negédes hangszerelésben a mennyből az angyal”: http://www.zalaeger-szegi-hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=indul-a-karacsonyi-haracsolas) jelentése is kialakult, amelyet ironikus hangvétellel (is) használunk.10

8 L. ÉrtSz. köbözés: 1. (Erd, Ipar, Ker) Az erdei fák, ill. vmely faállomány, faáru köbtartalmának meghatározása; 2. (Hajó) A kereskedelmi hajók hasznos térfogatának, ill. teherbírásának megállapí-tása.

9 L. 1561: Illendo dolog … hog ebben az Cehbenis az eleb valo es ides vin mesterek … Bochwltesse-nek Es az o zoŭakat az koszonseges ce dolgaba mykor zollyak egy mesteris kiŭaltkeppen az iffi w

10 A negéd-ből képzett negédség-nek a ’fennhéjázás, nyegleség’, valamint az ’önteltség’ mellett a ’szerénység’ értelmét is ismerjük a régiségből. Pl. 1662: Liechtenstein nevű egy nagy herceg em-bernek vala Ainsgron nevü egy jó falujában nagy gyönyörűségre építtetett majorja, mellyet negéd-

mesterek kozzwl ektelen es alkolmatlan negedes zokkal meg ne Bancha [Kv; ÖCArt] (SzT.).

96

FAZAKAS EMESE

A kufi rcol ’közösül’ szavunk kezdetben ’lesúrol, lekoptat’ jelentésben élt (vö. (le)kufi rcolja a cipője sarkát: http://dudenbuch.blog.hu/2009/07/19/kufi rcol), ez mára elavult, de a dél-alföldi nyelvjárásban ismerik és használják a ’menekül, szö-kik, elfut’ értelmét is (vö. Hát të mög hova kufi rcolsz?: invitelweb.hu/torokat/szava-im/szavaim.html), amely nagy valószínűséggel a sipircel ’eliszkol’ igével való egy-becsengése alapján kaphatta a nyelvjárási jelentését.

2.2.2. A továbbiakban idegen nyelvi példákon mutatom be a hangalaki összecsengés hatását a jelentésváltozásra. A régi angol nyelvben a latinból származó obnoxious egyik jelentése ’gyengélkedő, beteges, gyenge’ volt. Azonban a noxious ’ártalmas, kártékony’ szó hatására 1670 k. jelentése ’visszataszító, kellemetlen, ellenszenves’; illetve ’undorító, ocsmány, ronda’ lett (www.etymonline.com, és vö. https://www.uni-due.de/SHE/SHE_Change_Semantic.htm).

A mai angol beszélők nagy része számára a fl aunt és a fl out szavaknak ugyanaz a jelentésük. A fl aunt kezdetben ’fi togtat, kérkedik, henceg’ jelentéssel bírt, míg manapság mindinkább ’csúffá tesz, kigúnyol, sérteget’ értelemben használják, akár-csak a fl out fl aunt?s=t).

Fischer és Nänny (1999) a holland gijzelaar ’túsz’ szót hozza fel példának a hasonló típusú jelentésváltozásra: „a szavak jelentésének változását befolyásolhatja a formai hasonlóság, bár ez ritkábban történik meg. Egy példa a jelentésváltozásra a holland gijzelaar ’túsz’ szó (egyes beszélők számára még a martelaar ’mártír’ is), amely elszenvedő értelmű főnévből cselekvő értelművé vált. Tehát a ’gijzelaar’ sok holland beszélő számára inkább a túszejtőt jelenti, mint a túszt, és a ’martelaar’ in-kább a kínzó személyt, mint a megkínzottat. Ez a wandelaar, moordenaar, gooche-laar stb. (vagyis aki ’jár’, ’öl’, ’csal, manipulál’) szavakban is megtalálható gyako-ribb és még mindig produktív minta analógiájára történt”.11

A francia szakirodalom egyik legtöbbet idézett példája a hangalaki összecsen-gés okozta jelentésváltozásra a souffreteux szó története. „[…] a souffreteux szó, amely a régi franciában ’nyomorgó, ínséges, vmit nélkülöző’ jelentéssel bírt, kap-csolatba került a souffraite (’nélkülözés, hiány, ínség, nyomorúság’) főnéven ke-

11 „[…] a sameness in form may infl uence a word’s meaning, but this occur less frequetly. An examp-le is the change in meaning in the Dutch word gijzelaar ’hostage’ (for some speakers even in mar-telaar ’martyr’) from a passive to an agentive noun. Thus ’gijzelaar’ for many speakers of Dutch refers to the hostage taken rather than to the victim, and ’martelaar’ to the torturer rather than to the one tortured. This has happened on the analogy of the more frequent and still productive pattern, wandelaar, moordenaar, goochelaar etc. (i.e. the one who ’walks’, ’murders’, ’juggles’)” (Fischer–Nänny 1999: xxi).

ségbül az herceg csak annak tart vala, de olly friss pompás vár- avagy kastélyformában építtetett ház és lakóhely mind majorjával, kertjével, nem lehetne olly fejedelmi méltóságos herceg ember, ki gyönyörködve nem lakhatnék benne [SKr 259] (SzT.).

igét (http://www.thesaurus.com/browse/

97

HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS

resztül a souffrir [’szenved’] igével, és a ’beteges, gyakran betegeskedő’ jelentést kapta”.12

Lerch (1947) nyomán Condeescu (1973: 60) utal a frank nyelvben az 5–9. szá-zadban a marrjan ’zavar, zavarba jön; felkavar feldúl; háborít, háborgat’ szó jelen-tésében végbement változásról. A frank szó jelentésére a római–germán együttélés alatt kialakult kétnyelvűség következtében hatott a közlatin maerĕre (~maereo) ’szomorkodik, búsul; gyászol’, így a későbi marrir hangalakra változott szónak a ’sújt, gyötör, pusztít’ mellé az ’elszomorít, megszomorít’ jelentése is kialakult.

Vincent Nyckees (1998) Ullmann (1969) elméletével némileg vitázva hozza szóba a forain szó jelentésváltozását. Ullmann szerint a latin foranus szóból eredő forain kezdetben ’idegen’-t jelentett (ez őrződött meg az angol foreign szóban is), azonban a marchand forain ’idegen árus’ szókapcsolatban a foire ’vásár’ szóval való hangalaki összecsengés a forain jelentésének megváltozását idézte elő (’vásári’). Nyckees viszont úgy látja, hogy „a formai hasonlóság csak kedvezően befolyásolt egy olyan jelentésváltozást, amely nélküle is végbemehetett volna”.13

A régi román nyelvbe a törökből került be a beșleagă ’az elit lovasság feje; ha-tárvédelemnél szolgáló török tiszt’ szó. Idővel – miután a társadalmi helyzet is meg-változott – a szó ’magatehetetlen és csúf öreg’, valamint ’buta, ostoba’ személy je-lölőjévé vált. Puşcariu a szó jelentésváltozását azzal magyarázza (Puşcariu ed. 1913), hogy a lovasságnál a magas tiszti funkciót általában idős személyek töltötték be, így ironikusan kezdték el használni az idősebb férfi akra a beşleagă szót. Azon-ban, aki idős, az nem feltétlenül magatehetetlen, csúf vagy buta, ostoba. Şăineanu (1929, 1887/1999) a jelentésváltozást a bleg, bleagă ’buta, ostoba’, valamint a ba-balâc ’öregember’ szóval hozza kapcsolatba (vö. még DER; Popescu 2014). A boşorog ’vén trotty’ szó is belejátszhatott a jelentésváltozásba.

Péter Mihály hívja fel a fi gyelmet egy némileg ehhez hasonló jelentésváltozásra, amely az oroszban ment végbe: „Feltehető, hogy az eredetileg ’torma’ jelentésű orosz хрен szó pejoratív értékelésű ’vénember’ jelentésének kialakulásában az […] említett хрыч [’vénember’] szókezdő mássalhangzócsoportja is szerepet játszott” (Péter 1991: 72).

12 „[…] le mot souffreteux, qui en ancien français signifi ait «indigent, miséreux, privé de» et se ratta-chait au sub stantif souffraite («privation, manque, disette, misère») s’est trouvé rapporté au verbe souffrir et a pris le sens de «d’une santé fragile, souvent malade»” (Nyckees 1998: 125).

13 „Ullmann parle pour ce mot de confusion sémantique due à la similarité des noms et s’il admet que le lien sémantique entre l’idée de «marchand» et celle de «foire» a pu faciliter le transfert, c’est la similité phonétique avec foire qui représente à ses yeux le facteur décisif […] Nous développerions plutôt une analyse inverse: la ressemblance formelle n’a fait que favoriser un changement de sens qui aurait pu se produire sans elle” (Nyckees 1998: 129).

98

FAZAKAS EMESE

2.2.3. Az idegen nyelvi példák után a magyar szlengből is hozok fel példákat, hiszen a jelenség ma is megfi gyelhető. Sáfár Ádám (2013) idézi a Kontroll című fi lm egyik párbeszédéből: „Mi a görgés, Béla bátyám?” A görgés itt ’helyzet’ jelentésben sze-repel, az ugyancsak szlengbeli dörgés helyén, tehát a két szó összecsengése váltja ki az alkalmi jelentésváltozást. Nem tudjuk, megszilárdul-e ez a jelentés, hiszen a szleng szavai a többi regiszterben használt szavakhoz képest nagyon gyorsan vál-toznak mind alakjukat, mind jelentésüket tekintve.

A Mikkamakka szó eredetileg Lázár Ervin egyik mesefi gurájának neve (nyilván a macska szóból kiindulva, hiszen ez a szereplő „egy macskaforma kis fi gura”), a szó feltűnően fi nnes hangzása alapján azonban a szlengben a mikkamakka már ’fi nn személy/ férfi ’ jelentésben használatos (http://hogymondom.hu/ showslang.php?slang = mikkamakka). Ez azért érdekes eset, mert itt a jelentésváltozást nem valamely konkrét magyar vagy fi nn szó hangalakjával való hasonlóság váltja ki, hanem a hangzásbeli összbenyomás az, ami asszociálja úgy általában a fi nn beszédet, és eb-ből lehet eljutni egy sajátos metonímiával a ’fi nn ember’ jelentéshez.

A zenészszlengben a dzsunga a kemény zenét jelzi (az angol zenei szlengből, vö. chunga ’dirty jazz’), a börtönszlengben pedig ’börtönőr’, ’nagydarab, faragatlan fi ckó’ jelentésű. Újabban – több mint valószínű – a csúnya hatására ’csúnya, vissza-taszító külsejű’ jelentésben szerepel (L. „Nem olyan dzsunga Kovi nője, de szerin-tem te bottal sem nyúlnál hozzá”; „Elég dzsunga az új inged, tesó”: http://szleng.blog.hu/2008/09/06/dzsunga) Mivel a szó nemcsak a csúnya szót idézi fel bennünk, hanem a dzsungel-t is, az ’összevisszaság, kuszaság’ jelentése is kialakult: „Marha-ság az, miszerint Hendrixet féltékeny irigység fogadta (lelki dzsunga) volna Lon-donban” (http://dudenbuch.blog.hu/ 2009/ 11/ 10/ dzsunga_1).

3. Következtetés

A felsorolt adatokból látszik, hogy a hangalaki összecsengésnek talán nagyobb szere-pe van a jelentésváltozásban, mint eddig gondoltuk volna. Ugyanis nemcsak a hang-alakok változásában van szerepe a paronimáknak, és nemcsak a motiváltság kialakí-tását szolgálhatja a hangalakok megváltozása, hanem a fordított jelenség is ugyanolyan gyakori: a különböző jelentésű, de az alakilag részben összecsengő szavak is hathat-nak úgy egymásra, hogy egyikük hangteste sem változik, ám az egyik jelentése igen. Ez a jelenség legtöbbször a jelentésbeli érintkezéssel is összefügg, és a változás akkor is létrejöhet, ha nincs hasonló szemléleti háttér, hasonló hangulat. Ebben az esetben az eredetitől teljesen eltérő új jelentése alakul ki az érintett szónak.

99

HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS

HIVATKOZÁSOK

Bally, Charles 1951. Traité de stylistique française I–II. Librairie Georg, Genève–Paris.Bárczi Géza 1963. A magyar nyelv életrajza. Gondolat, Budapest.Bencze Lóránt 1990. Ikonikus, kognitív és szisztematikus grammatikai hangsúlyok a magyar nyelv-

tanban. Hungarológiai Ismerettár 8: 22–29. epa.oszk.hu/02400/02425/00005/ pdf/ EPA02425_HungarologiaiIsmerettar_1990_8_022_029.pdf

Condeescu, Nicolae N. 1973. Traité d’histoire de la langue française. Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti.

Dauzat, Albert 1927. Les Patois: Evolution – Classifi cation – Étude Avec 7 Cartes. Libraire Delagrave, Paris.

DER = Ciorănescu, Alexandru (ed.) 1958–1966. Dicţionarul etimologic român. Ed. Universidad de la Laguna, Tenerife.

ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László (szerk.) 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest.

EWUng. = Benkő Loránd (főszerk.) 1993–1997. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–III. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fischer, Andreas 1999. What, if Anything, is Phonological Iconicity? In: Fischer, Olga – Nänny, Max (eds.): Form Miming Meaning. John Benjamins, Amsterdam. 123–134.

Fischer, Olga – Nänny, Max 1999. Introduction. Iconicity as a creative force in language use. In: Fischer, Olga – Nänny, Max (eds.): Form Miming Meaning. John Benjamins, Amsterdam. xv–xxxiii.

Gombocz Zoltán 1926/1997. Jelentéstan és nyelvtörténet. Akadémiai Kiadó, Budapest.Hadrovics László 1992. Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadé-

miai Kiadó, Budapest.Hristea, Theodor 1978. Paronimia şi atracţia paronimică în limba română. Limbă şi literatură. 1978/1:

22–23.Hristea, Theodor 1995. L’étymologie et ses rapports avec l’attraction paronimique. In: Lupu, Coman

– Renzi, Lorenzo (eds): Studi rumeni e romanzi. Unipress, Padova. 583–597.Károly Sándor 1970. Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó, Budapest.Lerch, Eugen 1947. Germanische Wörter im Vulgärlatein? Germanische Forschungen, t. XL, 1947,

fasc. IV. 647–684.Nszt. = Itzés Nóra (főszerk.) 2011. A magyar nyelv nagyszótára II. MTA Nyelvtudományi Intézet,

Budapest.Nyckees, Vincent 1998. La sémantique. Ed. Belin, Paris.NySz. = Szarvas Gábor – Simonyi Zsigmond 1890. Magyar nyelvtörténeti szótár I–III. Akadémiai

Kiadó, Budapest.Péter Mihály 1991. A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Tankönyvkiadó, Budapest.Popescu, Raluca 2014. Evoluţia semantică a unor cuvinte turceşti: degradare semantică. societatesi-

cultura.ro/2014/05/evolutia-semantica-a-unor-cuvinte-turcesti-degradarea-semanticaPuşcariu, Sextil (ed.) 1913. Dicţionarul limbii române. Tom. I. A–B. Librăriile SOCEC & Comp. şi C.

Sfetea, Bucureşti.Sáfár Ádám 2013. Az argó nyelvezet fordítása a fi lmszinkronban. http://www.nytud.hu/ alknyelvdok13/

prez/ safar_adam.pdfSava, Maria 2011. Atracţia paronimică vs. etimologia populară. Atheneum 2014.05.08. www.athe-

neum.ca/maria-sava/atractia-paronimica-vs-etimologia-populara

FAZAKAS EMESE

Şăineanu, Lazăr 1929. Dicţionarul universal al limbei române. Ed. a VI-a. Ed. „Scrisul românesc” S.A., Bucureşti.

Şăineanu, Lazăr 1887/1999. Încercare asupra semiologiei limbei române. Studii istorice despre tran-ziţiunea sensurilor. Ed. de Vest, Timişoara.

SzT. = Erdélyi magyar szótörténeti tár I–XIV. 1976–2014. I–VIII. főszerk. Szabó T. Attila, I–IV. Kri-terion, Bukarest; V–VIII. Akadémiai Kiadó – Kriterion, Budapest – Bukarest; IX–XI. főszerk. Vámszer Márta, Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest – Kolozsvár; XII. fő-szerk. Kósa Ferenc, Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest – Kolozsvár; XIII–XIV. főszerk. Fazakas Emese, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár.

TESz. = Benkő Loránd (főszerk.) 1970–1976. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Aka-démiai Kiadó, Budapest.

Ullmann, Stephen 1967. Semantics. An Introduction to the Science of Meaning. Blackwell & Mot, Oxford.

Ullmann, Stephen 1969. Précis de sémantique française. 4e éd., A. Francke, Bern.Zolnai Béla 1957. Nyelv és stílus. Gondolat, Budapest.Zolnai Béla 1964. Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. Gondolat, Budapest.

SUMMARY

Phonemic Resemblance and semantic changes

Phonemic resemblance plays a more important role in language than one may have recognised since Saussure. Semantic changes governed by phonemic resemblance could be interpreted as a type of iconicity. In most of the cases, the phonemic resemblance of word-endings infl uences semantic change. However, the history of Hungarian language provides examples that show the semantic change infl uenced by the phonetic expressiveness, likeness of words. The most interesting semantic changes occur when the original meanings of two words are not similar, but due to a phonemic resemblance their meanings start to converge. (E.g. today’s meaning of the Hungarian word iromba ‘ungraceful, unwieldy’ is due to the phonemic resemblance to the word otromba ‘charmless, blatant’, its original meaning was ‘varicoloured, piebald’). The paper shows that this type of semantic change occured not only in the past of the Hungarian language, but today it infl uences the semantic change of slang lexemes. English, French, Russian and Roumanian examples are used to demonstrate that this type of change is not confi ned to Hungarian.

Keywords: phonemic resemblance, phonaesthesia, associative iconicity, semantic change, analogy, motivation