„Dominus legem dat”- Quam et cui?

Irodalom, teológia , mûvészet

A Magyar Patrisztikai Társaság VII – XI. konferenciája az ókori kereszténységrôl

Studia Patrum V. 2 2014/08/07 1:36

BUGÁR M. ISTVÁN

“Dominus legem dat” – Quam et cui?

A IV. század második felében egy újfajta képi ábrázolás jelent meg és éltevirágkorát. Legismertebb elôfordulása Constantinus lányának, Constantiának340 táján Szt. Ágnes mártírbazilikájának és katakombáinak közelében épültrómai mauzóleumában található.1 Az apszismozaik, mely talán a mauzóleum-nál két-három évtizeddel késôbbi,2 erôsen restaurált állapotban maradt ránk,de rajta a jelenet fô vonásai felismerhetôk. [1. kép] Krisztus teljhatalmát kife-jezôen jobbját jellegzetesen felemelve egy paradicsomi hegyen áll, melynekoldalából források fakadnak, a háttérben pálmák, bárányok. Baljával egy te-kercset nyújt Péternek, aki azt ruhájával fedett kezével veszi át, míg jobbjánPál acclamatio gesztusával kíséri az eseményt.

A Krisztus által nyújtott tekercsen a felirat: “DOMINUS leGEM Dat”. Bára “legem” elsô két betûje megsérült és a restaurálásnál “pa” kiegészítéssel“paCEM” lett, az eredeti felirat megtalálható az ábrázolás késôbbi repliká-ján, a nápolyi S. Giovanni-in-Fonte keresztelôkápolnájában. [2. kép] A LiberPontificalis szerint a bazilika konstantini alapítású,3 de a nápolyi püspökökkrónikája szerint a mozaikjait Severus (362–408) püspöknek tulajdonítja.4

Itt jól látható Péter vállán a S. Constanzában csak nyomaiban felismerhetôkereszt is. A jelenet hagyományos elnevezése e felirat alapján “Traditio legis”.

A témát azonban a legkülönbözôbb médiumokban reprodukálták. Megje-lenik korabeli katakombafreskón is,5 de a legnépszerûbb mindenképpen

1. J. J. RASCH – A. ARBEITER – F. W. von DEICHMANN – J. ROHMANN: Das Mausoleumder Constantina in Rom, Mainz 2007, 89; rec. U. VERSTEGEN, Sehepunkte 9 (2009),Nr. 10 [2009.10.15.], URL: http://www.sehepunkte.de/2009/10/13576.html[2013.01.21.].

2. ARBEITER: Das Mausoleum (1. j.), 109–52.3. Liber Pontificalis Sylvester 32 (MGH Gestorum Pontificorum Romanorum 1, 70):

[…]eodem tempore fecit Costantinus Augustus basilicam in civitatem (urbe) Neapolim.4. Chronicon Episcoporum Neapolitanae Ecclesiae 12 (MGH Scriptores 3, 404–5); szóba

jön még Soter [(465–8), ibid. 10, 408] vagy Vicentius [(554–78) ibid. 19, 411–2],de ezek közül az elôbbi hivatali ideje is az ábrázolás virágkora után esik, a másodiképedig túl késôi.

5. Grottaferratában: J. WILPERT: Die römischen Mosaiken und Malereien der KirchlichenBauten vom IV. bis XIII. Jahrhundert IV, Freiburg im Breisgau 1916 [továbbiakbanWK] t. 132.

Studia Patrum V. 2 2014/08/07 1:36 44

a korabeli szarkofágokon volt, különösen Rómában. A kurrens datálás némi-leg késôbbre tolta ezek keletkezési idejét, a legkorábbiak a 370-es évek köze-pérôl való. Álljon itt példaként egy szép munka, mely talán 390 tájékán kerültki egy római mûhelybôl,6 és Arles-ban található. [3. kép]. A mintát azonbanRavennában is átvették az V. sz. elején [4. kép], és a század folyamán késôbbmég egy márvány ereklyetartón is megtalálható egyszerûsített formában [5. kép], akárcsak a Thesszalonikiben 1966-ban elôkerült ezüst ereklyetartón,mely 400 körül készült. [6. kép] Megjelenik azonban a traditio a IV. századbanelterjedt aranylemezes üvegtechnika közegében [7. kép], de metszett üvege-ken is. Összesen mintegy 40–50 ábrázolás maradt ránk.7

A képi elemek meglehetôsen rögzítettek, bár néhány – inkább kivételes –replikán – a fent látott egyszerûsítéseken kívül is – megjelennek apróbb mó-dosítások.8 Pl. a paradicsomi hegy helyett Krisztus az univerzumot jelképezôglobuson áll a nápolyi mozaikon, máshol viszont a Caelus által kifeszített ég-bolt felett trónszéken ül, mint az erôsen átdolgozott lateráni szarkofágon [8. kép], s talán ehhez a változathoz áll közel a legrégebbi ábrázolás, amelyeta IV. század közepére szokás datálni, és a S. Constanza mellôl, a S. Agnesetemetôjébôl került elô. [9. kép]9 Ez pedig megerôsítheti Sotomayor azonfeltételezését, hogy a trónszékes ábrázolás az eredeti. Snelders, aki ezt a pél-dányt nem veszi figyelembe, a S. Sebastiano-beli, a lateránihoz hasonlóan fino-man kidolgozott szarkofágtöredéket tartja legrégebbinek, a 375–380 közöttiidôbôl. [10. kép]

“Dominus legem dat” – Quam et cui? 245

6. A datálások forrásai: G. BOVINI – H. BRANDENBURG (Hrsg.): Repertorium der christlich-antiken Sarkophage, Wiesbaden 1967 [továbbiakban R1] és J. DRESKEN-WEILAND: Repertorium der christlich-antiken Sarkophage II: Italien miteinem Nachtrag Rom und Ostia, Dalmatien, Museen der Welt, Mainz 1998 [a további-akban R2]; illetve B. SNELDERS: The Traditio legis on Early Christian Sarcophagi,Antiquité Tardive 13 (2005) alapján D. STUZINGER: Die frühchristlichen Sarkophag-reliefs aus Rom, Bonn 1982, aki általában a IV. század vége felé tolja el a dátumot(fentebb ezt követtem).

7. Snelders katalógusa 41 példát tartalmaz. L. SNELDERS: The Traditio legis (6. j.), 325.Ez további öt-tíz elôfordulással kiegészíthetô. Összességében néhány tárgynál a beso-rolás vitatható, hiszen a jelenettípus határai természetesen elmosódnak.

8. Ilyen egyszerûsítés látható már a Farfa-i szarkofágon: R2 127.9. Vö. még R1 528 töredék (350–75), melyet Snelders szintén nem vesz figyelembe.

Studia Patrum V. 2 2014/08/07 1:36 Page 245

I . Vita a jelenet eredetérôl

Mintegy ötven évvel ezelôtt terjedelmes vita bontakozott ki a téma erede-térôl és jelentésérôl, elsôsorban a Römische Quartalschrift hasábjain,10 illetve a Vigiliae Christianae néhány számában.11 A kérdés jelentôségét mutatja, hogyolyan befolyásos teológus, mint Yves Congar is fontosnak tartotta, hogy hoz-zászóljon.12 Az eredet és a jelentés problémája némileg össze is függ. Az elôbbiesetében a legelterjedtebb elmélet, hogy a téma a régi S. Pietro apszisáról szárma-zik.13 Ezt vitatva a jezsuita Sotomayor amellett érvelt, hogy a jelenet szarkofágo-kon született meg.14 A S. Pietro-elméletet azonban késôbb olyan tekintélyek véd-ték, mint R. Krautheimer,15 vagy újabban Silbe de Blaauw.16 C. Davis-Weyer,17

majd újabban M. B. Rasmussen18 hangsúlyozták, hogy a trianguláris kompo-zíció elsôsorban apszisdekorációra van szabva. A kérdésben legutóbb megnyi-latkozó B. Snelders ezt az érvet cáfolni igyekezett, anélkül, hogy pontot tettvolna a vita végére.19 A S. Pietro-elmélet egy módosult változatát képviselteLucien de Bruyne, aki szerint a S. Pietro keresztelôkápolnája az ábrázolás for-rása.20 Erre a feltételezésre még visszatérünk. A régi S. Pietro apszisdekorációja

246 Bugár M. István

10. J. KOLLWITZ: Christus als Lehrer und die Gesetzesübergabe an Petrus in der Konstantini-schen Kunst Roms, Römische Quartalschrift für christliche Altertumskunde und fürKirchengeschichte [a továbbiakban RQ] 44 (1936) 45–66; W. N. SCHUMACHER:Dominus legem dat, RQ 54 (1959) 1–39; UÔ: Eine römische Apsiskomposition, RQ 54(1959) 137–202; M. SOTOMAYOR, SJ.: Über die Herkunft der Traditio Legis, RQ 56(1961) 215–30; F. NIKOLASCH: Zur Deutung der Dominus-legem-dat-Szene, RQ 64(1969) 35–73; Y. CHRISTE: Apocalypse et Traditio legis, RQ 71 (1976) 42–55.

11. P. FRANKE: Traditio Legis und Petrusprimat, VCh 26 (1972) 263–271; K. BERGER: Dertraditionsgeschichtlen Ursprung der “Traditio Legis”, Vigiliae Christianae 27 (1973).

12. Y. M.-J. CONGAR: Le thème du «don de la Loi» dans l’art paléochrétien, Nouvellerevue théologique 94 (1962) 915–933.

13. KOLLWITZ: Christus als Lehrer (10. j.), 62–3.14. SOTOMAYOR: Über die Herkunft (10. j.) 225–30.15. R. KRAUTHEIMER: Intorno alla fondazione di San Paolo fuori le mura, Rendiconti della

pontificia accademia romana di archeologia 53–54 (1980–1982) 207–220, itt: 213.16. S. de BLAAUW: Cultus et decor (Studi e testi. Bibliotheca Apostolica Vaticana

355–356), Roma 1994, 458–459.17. C. DAVIS-WEYER: Das Traditio-Legis-Bild und seine Nachfolge (Münchner Jahrbuch

der bildenden Kunst 3 F. 12), Köln 1961, 10–11.18. M. B. RASMUSSEN: Traditio Legis – Bedeutung und Kontext, Acta Hyperborea 8

(2001) 21–52, itt: 39.19. SNELDERS: Traditio legis (6. j.) 327–31.20. L. de BRUYNE: La décoration des baptistères paléochrétiens, Actes du V. Congrès Inter-

national d’Archéologie chrétienne: Aix en Provence 13–9 septembre 1954 (Studi diAntichità Cristiana 22), Vaticano 1957, 341–70.


azonban még az épület álltakor is több újraalkotáson ment keresztül,21 ezértnehéz biztosat állítani a kérdésben.

Ebben az összefüggésben felvetôdik még az a lehetôség is, hogy a konstantinialapítású pápai székesegyház, a lateráni bazilika lett volna az ábrázolás ihletôje.Annak uralkodó dekorációjáról azonban a Liber pontificalis így számol be:

“Ebben az idôben készíttette Constantinus Augustus a [...] a konstantinibazilikát, ahova a következô ajándékokat ajánlotta fel: (1) egy kovácsoltezüst oromzatot (fastigium), amelyen elôl az Üdvözítô ül egy széken (5 lábmagas, 120 font súlyú) és a 12 apostol (egyenként 5 láb magas, és 90 fontsúlyú) a legtisztább ezüstbôl készült koronákkal; az apszisból nézve, hátulrólaz Üdvözítô látható egy trónon ülve (5 láb magas), a legtisztább ezüstbôl,140 font súlyú, és négy ezüst angyal,22 melyek egyenként 105 fontot nyom-nak, és Alabandina kövek díszítik szemeiket. Az oromzat maga 2025 fontsúlyú, csiszolt ezüstbôl [...].”23

A tudósítás korábban kétségbevont hitelességét24 újabban de Blaauw meg-gyôzô érvekkel védte meg, azonosítva a S. Giovanni in Lateranóban máigfennmaradt – ám díszítésétôl talán már Róma 410-es feldúlásakor megfosz-tott – oromzatot.25 A leírt két ábrázolás közül a hajó felôl látható úgynevezett“aurum coronarium” formulának viszont meggyôzôdésem szerint megvan a maga visszhangja a korabeli keresztény szarkofág-mûvészetben. A mintegytucatnyi ábrázolásból, melyet találtam, álljon itt két jellemzô példa [11. a és b].

Mindemellett a Traditio legis téma az általunk ismert közegekben a lateránibazilika alapítása után három-négy évtizeddel jelenik meg, II. Constantiusuralma alatt (nyugaton 352–61), vagy még késôbb, ami önmagában is való-színûtlenné teszi, hogy a lateráni ábrázolásból venné eredetét.

A következô kérdés a jelenet jelentésére vonatkozik. Egy idôben szokás voltaz ábrázolást a római primátus-igény képi kifejezôdésének tekinteni.26 Ezt azelmúlt 80 esztendôben többen cáfolták. Kollwitz, aki a jelenet születésének


21. Severinus (638–640) alatt: Liber Pontificalis 73: Severinus 5 (MGH 176); III. Ince(1198–1216) alatt: KOLLWITZ: Christus als Lehrer (10. j.), 62–3; SOTOMAYOR: Überdie Herkunft (10. j.), 219–24.

22. Egyes kéziratok szerint: keresztekkel kezükben.23. Liber Pontificalis 34: Sylvester 9–10 (MGH 52,8–53,5), ford. BUGÁR M. I.: Szakrális

képzômûvészet a keresztény ókorban, Budapest 2005 [továbbiakban SzKK], D86a.24. R. GRIGG: Constantine the Great and the Cult without Images, Viator 8 (1977) 1–32.25. De BLAAUW: Cultus et decor (16. j.), 117–27. és UÔ: Das Fastigium der Lateran-

basilika: Schöpferische Innovation, Unikat oder Paradigma, Beat Brenk (hrsg.):Innovation in der Spätantike: Kolloquium Basel 6. und 7. Mai 1994 (Spätantike,frühes Christentum, Byzanz: Reihe B, Studien und Perspektiven 1), Wiesbaden1996, 53–65.

26. FRANKE: Traditio Legis (11. j.), 263–271.


350 körüli datálását fogadja el, hangsúlyozza, hogy ekkor nem játszik szerepet a primátus Rómában, a császárok meghatározó szerepe az egyházi életben ekkori-ban sokkal erôteljesebb, mint a pápáké.27 Ha azonban a késôbbi datálás mel-lett tesszük le a voksunkat, Damasus (366–84) már fontos szerepet játszott a pápaság új arculatának kialakításában,28 s ennek ideológiai megalapozásában,úgy tûnik, szerepet szánt az ábrázoláson szereplô Péternek és Pálnak. Az apos-tolfejedelmek Via Latinán található emlékhelyére a következô epigrammát vésettekalligráfusával:

“Itt az a hely, hol laktak a szentek, tudd meg e versbôl,bárki keresné, hol van Péter s Pál neve írva. Messzi keletrôl jött e tanítvány-pár, ne tagadjuk,vértanuság koronájáért Krisztus követôi mennyei ölbe siettek s országába a jóknak: ám mindkét polgárát Róma magának akarta. Két új csillagnak Damasus dicshimnusza zengjen!”29

A primátus-értelmezés kérdésére még a “cui?” címszó alatt visszatérek.Mindenesetre az 50 évvel ezelôtti diszkusszió kulcsszereplôi, Schumacher ésSotomayor szerint a jelenet valójában nem is traditio, hanem egyszerûen a fel-támadás triumfális proklamálását fejezi ki.30

Sotomayor szerint – aki a szarkofágokról eredezteti a témát – a jelenet a passió-szarkofágok ciklusába illeszkedik bele. Ennek ugyan ellentmondani lát-szik, hogy a veronai szarkofág például nem passió-szarkofág (bár Júdás csókja utala passióra) [12. kép], valamint hogy a IV. századi elôfordulások legalább har-mada nem passió-szarkofág, hanem egyetlen, a 12 apostolt tartalmazó jelenetbeilleszti a traditio legist. [13. kép] Ám a legtöbb datálás szerint a veronai szarkofágis viszonylag késôi, 390 utáni, továbbá legutóbb Snelders is amellett érvelt, hogya traditio-jelenet kiterjesztése az egész szarkofág-frontra késôbbi. Szerinte az ittmutatott milánói szarkofág a legkorábbi példány a 390-es évekbôl.31 Ám egy


27. KOLLWITZ: Christus als Lehrer (10. j.), 61–2.28. De vö. már a Serdicai zsinaton hozott rendelkezése Rómának a legfelsôbb egyházjogi-

bíróság voltáról.29. Damasus, Epigrammata 20: In SS Apostolorum Catacumbas: “Hic habitam prius

sanctos cognoscere debes, / nomina quisque Petri pariter Paulique requiris. /Discipulos Oriens misit, quod sponte fatemur, / sanguinis ob meritum Christumqueper astra secuti, / aetherios petiere sinus et regna Piorum: / Roma suos potius meruitdefendere cives. / Haec Damasus vestras reftrat nova sidera laudes.” Bartók Gertrúdés Rihmer Zoltán fordítása: SÁGHY M.: Versek és vértanúk: A római mártírkultuszDamasus pápa korában 366–384 (Catena 3), Budapest 2003, 157.

30. SOTOMAYOR: Über die Herkunft (10. j.), 217–8; 229–30.31. A többi példa: (1) Aix: B. CHRISTERN-BRIESENICK – G. BOVINI –H. BRANDENBURG:

Repertorium der christlich-antiken Sarkophage 3: Frankreich, Algerien, Tunesien, Mainz


feltámadást hirdetô jelentbe inkább illene a “Dominus pacem dat” felirat,32 ésmagyarázatra szorulna Pál jelenléte (hacsak nem az 1 Kor 15,8-ra gondolunk:

“Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek,33 nékem is megjelent”).Késôbbi értelmezôk, mint legutóbb Snelders,34 hangsúlyozzák az ábrázolás

eszkatológikus beállítását (a paradicsomi hegy és folyók, bárányok, pálmákstb.), ami megint csak nehezen hozható összhangba egy primátus-olvasattal.

I I . Quid?

A következôkben más oldalról szeretném körüljárni a kérdést: mit is adKrisztus, milyen törvényt? Sotomayor és Schumacher szerint tulajdonképpensemmilyet, és végül is az eszkatológikus jelentést hangsúlyozó Snelders is eztállítja. Szerinte a jelenet legfontosabb funkciója, hogy jól néz ki egy szarkofágközepén, és jól variálható ahhoz, hogy a megrendelônek saját, különbejáratú ésegyedi nyughelye legyen. Lehet, hogy a múlt században teológus szemmel olykortúl sokat olvastak bele egy-egy ókeresztény mûalkotásba, de ne feledjük, hogy a korabeli prédikációkhoz szokott híveknek más volt a teológiai mûveltségük,mint ma egy általános kereszténynek. Míg a konstantinápolyi halárus aztkérdezte vevôjétôl, homoúszion vagy homoiúszion,35 addig a Madáchon edzett


am Rhein 2003 [továbbiakban R3], 25, ill. J. WILPERT: I sarcofagi cristiani antichiVol. 1–3 (Monumenti dellá antichità cristiana, no. 1), Roma 1929–36 [WS] 150, 1;(2) Ravenna, Museo Nazionale, R2 154: WS 154, 1; (3) Róma, S. Pietro: R1 675:WS 154, 4; (4) R1 724: WS 17, 1; (5) Louvre, Ma 2980 (MR 688) (a S. Pietro alól):R3 428: WS 82, 1 [vö. http://www.louvre.fr/en/oeuvre-notices/city-gates-sarcopha-gus (2013.01.23.)] (6) Falvius Gorgonius szarkofágja, Ancona, Museo Diozesiano;vö. R. JENSEN: Living Water: Images, Symbols, and Settings of Early Christian Baptism,Leiden 2010, 60–62. (a felirat és a készíttetô alapján megbízhatóan keltezhetô).(Ezek a példák elfogadottan a IV. század utolsó két évtizedébôl valók.) (7) Marseille,Musée Borély: R3 300: W 17, 2 (V. sz.) (8) Róma, fr. R1 528: WS 28, 1 (350–75).Az utóbbi, töredékes példány nem igazi Traditio-szarkofág, Péter kezében már ott a te-kercs. Talán ezzel a típussal olvadt össze késôbb a Traditio legis séma, jobban hangsú-lyozva az apostolok kollegialitását.

32. Lk 24,36; Jn 20,19.33. A kifejezésrôl l. ÖTVÖS C.: Ektróma: Lábjegyzet a “gnosztikus Pál” portréjához, HEIDL

GY. – KENDEFFY G. (szerk.): Szentírás-értelmezés és teremtésfelfogás az ókereszténykorban, Válogatás a Magyar Patrisztikai Társaság V. és VI. konferenciáján elhangzottelôadások szerkesztett változataiból (Studia Patrum 4.), Budapest 2012, 11–22.

34. SNELDERS: The Traditio legis (6. j.), 326–7.35. Greg. Nyss. Oratio de deitate Filii et Spiritus Sancti (PG 46, 557).


mai keresztény számára ez úri huncutság. Akkor létkérdés volt, a szó mélyértelmében. A szarkofágok jeleneteinek megválasztásában sem az esztétikaiszempont, hanem egy-egy központi üzenet volt a meghatározó: a megme-nekülés, a szentségek által a megváltó feltámadásban való részesülés, annakószövetségi tipológiája, és egyháztörténeti beteljesülése – akárcsak a korabeliprédikációkban. Érdemes tehát az ábrázolás mögé nézni.

Ami számomra az elsô kérdés, hogy adhat egyáltalán törvényt Krisztus? A törvény és a kegyelem szembeállítása olyan páli sarokpont,36 amelyet az egyikelsô ránk maradt és a következô századokban széles körben használt keresz-tény liturgikus szöveg, Melitón húsvéti homíliája is kibont:

“Most tehát szeretteim, értsétek meg:a Pászka misztériuma eképpenúj és régies,örök, s idôleges,romlandó, s romolhatatlan,halandó és halhatatlan:régi a Törvény szerint,új az Ige szerint,idôleges az elôkép miatt,örök a kegyelem miatt,romlandó a juh levágásában,romolhatatlan az Úr életében,halandó eltemettetésében,halhatatlan a halottak közül feltámadásában,régi a Törvény,új az Ige,idôleges az elôkép,örök a kegyelem […]

Mert a Törvény Igévé lett,az ó pedig újjá,– együtt érkeztek Sionról, Jeruzsálembôl –

a parancsolat kegyelemmé,az elôkép igazsággá.”37

Nagy Szt. Vazul így foglalja össze a keresztelendôknek a páli tanítást:“A törvény szerinti megigazulásról az apostol erôteljes szavakkal nyilatko-zik: »Sôt Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent


36. Pl. Róm 7–8.37. Melit. Peri Pascha 7–21; 44–48 (A másképpen nem jelölt szövegeket saját fordítás-

ban közlöm; a teljes homília magyarul nyomtatásban Vanyó László fordításábanolvasható: ÓÍ 8, 529–49).


akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sôt szemétnek tartottam, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Hiszen én nem a törvényalapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Istenugyanis a hit által tett megigazulttá«.”38

Másrészt, az új törvény adásával ellentétes a hegyi-beszéd második részénekbevezetése:

“Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére.Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”39

És valóban, a szarkofágok egy részén egyáltalán nem törvényt nyújt átKrisztus, hanem az üdvösségnek mártírokat megilletô koszorúját [14. kép],40

vagy éppen az eucharisztiát [15. kép].Ám ugyanakkor Pál is beszél “az élet lelkének törvényé”-rôl (Róma 8,2),

a Jakab-levél pedig a “szabadság törvényérôl”,41 mely kifejezés Irenaeusnál isvisszatér.42 És a bevezetés ellenére a hegyi beszéd folytatása is szembeállítással él:

“Hallottátok (a parancsot): Szemet szemért, fogat fogért! Én pedig aztmondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobbarcodat, fordítsd oda a másikat is [...] Hallottátok (a parancsot): Szeresdfelebarátodat és gyûlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Sze-ressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözôitekért.”43


38. Bas. De baptismo libri duo PG 31, 1557: Peri\ de\ th~j kata_ no/mon dikaiosu/nhj au0to_j

0Apo/stoloj sfodro/teron a0pofai/netai, ei0tw&n: � 0Alla_ me\n ou]n kai\ h9gou=mai ta_ pa/nta zhmi/an

ei]nai dia_ to_ u9pere/xon th=j gnw&sewj Xristou= 0Ihsou~ tou~ Kuri/ou mou, di,

o4n ta_ pa/nta

e0zhmiw&qhn, kai\ h9gou=mai sku/bala ei]nai, i3na Xristo_n kerdh/sw, kai\ eu9reqw~ e0n au0tw|~ mh_ e1xwn

e0mh_n dikaiosu/nhn th_n e0k tou= no/mon, a0lla_ th_n dia_ pi/stewj Xristou~ 0Ihsou~, th_n e0k Qeou=

dikaiosu/nhn. (vö. Fil 3, 8–9)39. Mt 5,17: Mh_ nomi/shte o3ti h]lqon katalu=sai to\n no/mon h2 tou_j profh/taj: ou0k h]lqon

katalu=sai a0lla_ plhrw~sai. Vö. 7,12 az “aranyszabály”: “Mindazt, amit akartok, hogyveletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták” (Pa/nta

ou]n o3sa e0a_n qe/lhte i3na poiw~sin u9mi=n oi9 a1nqrwpoi, ou3twj kai\ u9mei=j poiei=te au0toi=j: ou[toj

ga/r e0stin o9 no/moj kai\ oi9 profh~tai.)40. Valójában itt Krisztus a szó szoros értelmében nem nyújtja a koszorút (Pálnak) –

talán épp az apostolok ajánlják azt fel. Más ábrázolásokon egy alak (Krisztus?) tartjafejük fölé a koszorút: aranylemezes üveg: A. DONATI (ed.): Pietro e Paolo: La storia,il culto, la memoria nei primi secoli, Milano 2000 [továbbiakban PP], 86. Ugyanakkora Traditio-ábrázolások más formai elemei visszaköszönnek a ravennai ábrázoláson: aletakart kezek, Péter keresztje, a paradicsomi hegy a folyókkal, a pálmák.

41. Jak 1,25; 2,12 (no/moj e0leuqeri/aj).42. Iren. AH IV 34, 4: libertatis lex.43. Mt 5, 38–9; 43–44 (Békés – Dalos ford. [BD]): 0Hkou/sate o3ti e0rre/qh, 0Ofqalmo_n a0nti\

o0fqalmou= kai\ o0do/nta a0nti\ o0do/ntoj. e0gw_ de_ le_gw u9mi=n mh_ a0ntisth~nai tw|~ ponhrw|~: a0ll,o3stij

se r9api/zei ei0j th_n decia_n siago/na [sou], stre/yon au0tw|~ kai_ thn a1llhn:


Végül a János-evangéliumban Krisztus a lábmosás után így fogalmaz: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelektiteket, úgy szeressétek egymást ti is.”44

Az új parancsolat tulajdonképpen a lábmosás után mondottak kifejtése: “Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is megkell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpenén cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.”45

A traditio ilyetén értelmezését sugallja, hogy több szarkofágon megtaláljuka lábmosás jelenetét is. [3., 16., 17. képek] E három hasonló programú szarko-fágon a lábmosással szemben Pilátus kézmosása áll, ami tovább erôsíti az uta-lást: Krisztus törvénye itt nem az ószövetségivel, hanem a világi hatalommalvan szembeállítva. Valamelyest gyengíti azonban az érv erejét, hogy a 3. szarko-fágot vizsgálva Snelders kimutatta, hogy ennek programja a traditio-jelenetkivételével egy nîmes-i szarkofággal egyezik, ahol azonban feltehetôen a gyô-zedelmes kereszt állott középen a katonákkal, mint a fenti aurum coronariumábrázolásokon. [18. kép]

Az “új parancsolat” jánosi kifejezésének megfelelôen a korai keresztény szerzôk is nem csak a törvény és a kegyelem szembeállításával fejezték ki a kétszövetség viszonyát, de a régi és az új törvény kontrasztjával is. Így pl. a Barnabás-levél:

“Mindezeket46 (ti. az ószövetségi ünnepeket és áldozatokat) eltörölte, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus új törvénye, mely nem veti ránk a kényszerigáját, ne emberektôl valót ajánljon fel Istennek.”47

Theodórétos pedig az 1 Kor 7,25 szavait –


0Hkou/sate o3ti e0rre/qh, 0Agaph/seij to_n plhsi/on sou kai\ mish/seij to_n e0xqro/n sou. e0gw_ de_ le_gw

u9mi=n, a0gapa~te tou_j e0xqrou_j u9mw~n kai\ proseu/xesqe u9pe\r tw~n diwko/ntwn u9maj.

44. Jn 13,34 (BD): e0ntolh_n kainh_n di\dwmi u9mi=n, i3na a0gapa~te a0llh/louj: kaqw_j h0ga/phsa u9ma~j

i3na kai\ u9mei=j a0gapa~te a0llh/louj.

45. Uo. 14–15 (Károli ford. [K]): 14 ei0 ou]n e0gw_ e1niya u9mw~n tou_j po/daj o9 ku/rioj kai\

o9 dida/skaloj, kai\ u9mei=j o0fei/lete a0llh/lwn ni/ptein tou_j po/daj: 15 u9po/deigma ga_r de/dwka

u9mi=n i3na kaqw_j e0gw_ e0poi/hsa u9mi=n kai\ u9mei=j poih=te.46. Ézs 1,11–14: Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? – ezt mondja az Úr;

megelégeltem a kosok egészen égôáldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok,bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; (12) Ha eljöttök, hogy színem elôttmegjelenjetek, ki kívánja azt tôletek, hogy pitvarimat tapossátok? (13) Ne hozzatoktöbbé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat elôttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bûnt és ünneplést el nem szenvedhetek. (14) Újholdaitokat és ünnepeiteketgyûlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.

47. Barn. Epist. 2, 6: Tau=ta ou]n kath/rghsen, i3na o9 kaino_j no/moj tou= kuri/on h9mw~n 0Ihsou=

Xristou=, a1neu zugou= a0na/gkhj w!n, mh_ a0nqrwpopoi/hton e1xh| th_n prosfora/n.


“A hajadonok felôl nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adokúgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.”48

– a következô kiegészített formában adja vissza:“Evégett az isteni apostol a szüzességrôl a következôt mondja: »nincs ugyanparancsolatom az Úrtól, mert a szüzességgel kapcsolatban az Úr nemhozott törvényt, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem azÚrtól, hogy hitelreméltó legyek«.”49

Alexandriai Kelemen a hívôk életéhez útmutatásul készült Paidagógosban a szívbe írt parancsról szóló Jeremiási próféciára utaló 2 Kor 3,3 nyomán –

“A kik felôl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzettlevele vagytok, nem tentával, hanem az élô Isten Lelkével írva; nem kôtáb-lákra, hanem a szívnek hústábláira.”50 – így ír az “értelmes törvényrôl”:“…melyeket nem kôtáblákra írt az Úr ujja, hanem az emberek szívébe van-nak írva, melyek egyedül nem szenvednek romlást.”51

A Diokletianos és Maximianos uralma alatt mártírhalált halt Euplos kor-társ aktáiban a magát feladó keresztény Calvisianus bíró (korrh/ktwr) elôtt azevangéliumokkal jelenik meg. Mikor kérdôre vonják, hogy a császári rende-lettel szembeszegül, és tudakozódnak a nála levô írásokról, parancsra felol-vas a négy evangéliumból. Calvisianus megkérdi, miféle írások ezek, mire ô a következô szavakkal válaszol:

“Az én uram és istenem törvénye, amelyet tôle vettem át.” 52


48. (K): Peri\ de_ tw~n parqe/nwn e0pitagh_n kuri/ou ou0k e1xw, gnw&mhn de_ di/dwmi w(j h0lehme/noj u9po_

kuri/ou pisto_j ei]nai.

49. Theod. Haer 24 PG 83,533: Ou[ dh_ xa/rin kai\ o9 qei=oj 0Apo/stoloj peri\ parqeni/aj

ei0sfe/rwn fhsi/n:» 0Epitagh_n Kuri/on ou0k e1xw: no/mon ga_r peri\ parqeni/aj o9 Ku/rioj ou0 te/qeike:

gnw&mhn de_ di/dwmi w(j h0lehme/noj u9po_ Kuri/ou pisto_j ei]nai.«50. fanerou/menoi o3ti e0ste\ e0pistolh_ Xristou= diakonhqei=sa u9f

,h9mw~n, e0ggegramme/nh ou0 me/lani

a0lla_ pneu/mati qeou= zw~ntoj, ou0k e0n placi\n liqi/naij a0ll,

e0n placi\n kardi/aij sarki/naij; vö.Jer 31,33: Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök,azt mondja az Úr: Törvényemet az ô belsejökbe helyezem, és az ô szívökbe írom be,és Istenökké lesznek, ôk pedig népemmé lesznek.

51. Clem. Alex. Paedag. 3, 12, 94, 1: Toioi/de me_n oi9 logikoi\ no/moi, oi9 paraklhtikoi_ lo/goi ou0k

e0n placi\ liqi/naij daktu/lw| gegramme/noi kuri/on, a0ll,

e0n kardi/aij a0nqrw&pon e0napogegramme/noi

tai=j mo/non fqora_n ou0k e0pidexomenaij.

52. Acta Eupli 1, 1–4 recensio graeca (idézve 1, 4) (H. Musurillo [ed.]: The acts of theChristian martyrs, Oxford 1972, 310): 9O no/moj kuri/ou tou= qeou= mou/ e0stin. o3nper

pare/labon par,

au0tou=.. Hasonlóan Tertullianus De Monogamia 8 (PL 2, 988): Nuncad legem proprie nostram, id est, ad Evangelium conversi. Idézi G. HELLEMO: AdventusDomini: eschatological thought in 4th-century apses and catecheses (Supplements toVigiliae Christianae 5), Leiden 1989, 81.


Eusebios egyik apologetikus kompendiumában hangsúlyosan állítja szem-be a mózesi és a krisztusi törvényt:

“Az írás szerint Sion hegyéhez hasonlóan Jeruzsálem is pusztává lesz, és helyet-tük másik Sion és Jeruzsálem jelenik meg, más törvény mint Mózesé, melyeta Hóreb hegyen kapott, ered majd az új hegyrôl, melyet az elôzôvel homonímmódon Sionnak hívnak, és az Úr szava hangzik fel az új törvénnyel együtt azúj Jeruzsálembôl, melyet fentebb Jákob Istene házának nevezett.”53

Kevéssel alább pedig Eusebios a páli-kelemeni metaforát átvéve az Úr szí-vekbe írt törvényérôl beszél, amelyet az új szövetséggel azonosít,54 majd ismét“az új szövetségnek az evangélium szerinti törvényérôl” beszél.55

I I I . Lex regis

Eusebios személye Nagy Konstantinhoz vezet bennünket tovább. Arra márKollwitz is felhívta a figyelmet, hogy létezett hasonló császári ikonográfia a korban. A ruhába rejtett kéz különösen a császári rituálé része volt, mintKonstantin diadalívének largitio-jelenetében is.56 [19. kép] Nagy Theodosiusmissoriumán a megbízást jelentô tekercset veszi át az arra érdemesült hasonlómódon.57 [20. kép] Itt tehát a törvényadó Krisztus a császár egyik aspektusát


53. Euseb. Generalis elementaria introductio VI–IX (= Eclogae propheticae) (p. 118 ed. T. Gaisford): a0kolou/qwj de_ tw|~ to_ Siw_n o1roj kai\ th_n 0Ierousalh_m e0rhmwqh/sesqai d

,a0nti\

tou/twn o0fqh/sesqai, kai\ no/moj e4teroj para_ tou= Mwse/wj e0c o1rouj Xwrh_b dedome/noj

e0celeu/sesqai e0k tou= kainou= o1rouj, o9mwnu/mwj tw|~ prote/rw| Siw_n kai\ au0tou= o0noma- zome/nou,

le/getai: e1ti de\ kai\ lo/goj Kuri/ou meta/ tou= kainou= no/mon ei1rhtai e00k th=j ne/aj 0Ierousalh_m, h4n

oi]kon tou= Qeou= 0Iakw_b a0nwte/rw prosei=pen, proeleu/sesqai:

54. Uo., 141,18kk: tai=j dianoi/aij tw~n paradecome/nwn th_n kainh_n diaqh/khn e0ggra/ywn tou_j

i0di/ouj no/mouj, w3ste au0tou\j ei]nai ei0j lao_n tw|~ Qew|~, kai\ au0toi=j ei0j Qeo_n, ou0damw~j u9p,

a0nqrwpi/nhj didaskali/aj e0pi to\ ginw&skein to\n Ku/rion paraginome/nouj, au0tomaqei=j d,

w3sper, ma=llon de\ qeodida/ktouj e0some/nouj, o4 kai\ au0to_ katama/qoi a1n tij kata_ to_n paro/nta.

kairo\n plhrou/menon:i1doi d,

a1n tij o3pwj e0pi\ ta\j kardi/aj tw~n dia_ Xristou~ ei0j to_n Qeo_n

pepisteuko/twn h9 kainh_ diaqh/kh kai\ oi9 tou~ Kuri/ou no/moi gegramme/noi ei0sin, ei0 katama/qoi e0n

h9mi=n plh=qoj a0ndrw~n pantelw~j i0diwtw~n toiau/thn e0nepideiknume/nwn e0na/reton kai\ e0mfilo/sofon

politei/an, h4n ou0 taxe/wj e01stin eu9rei=n para_ toi=j filologi/an h0skhko/sin, kai\ me/ga fronou=sin

e0pi\ th|= tw~n grafw~n mele/th|.

55. Uo., 170, 7kk: Fame\n ga_r dh_ e0pi\ th|= tou= Swth=roj h9mw~n 0Ihsou= Xristou= parousi/a|

kai\ swmatikw~j e0k Siw_n e0celhluqe/nai, ka0kei=qen pa~sin a0nakekhru/xqai toi=j e1qnesi, to_n no/mon

th=j kainh=j diaqh/khj, to/n kata_ to_ eu0agge/lion, o3te kai\ au0to\j o9 swth/rioj Lo/goj, Lo/goj

tou= Kuri/ou xrhmati/zwn, e0k th=j 0Ierousalh_m proelqw_n, e1nqa diatri/bwn e0di/dasken.

56. SOTOMAYOR: Über die Herkunft (10. j.), 226.57. KOLLWITZ: Christus der Lehrer (10. j.) 60; R. DELBRUECK: Die Consulardiptychen und

verwandte Denkmäler (Studien zur spätantiken Kunstgeschichte 2.) Berlin 1929, 62.


jeleníti meg, mint ahogy a Caeluson ülô Krisztus hatalmát a császár világu-ralmi attribútumával szemléltetik. Szintén Kollwitz, ugyan más összefüggés-ben, hivatkozik egy lábjegyzetében Konstantinnak a nikaiai zsinaton tartottbeszédére, ahogy azt Eusebios feljegyzi.58 Ebben az ariánus vita kihívását a császár a következô szavakkal jellemzi:

“…a gonoszságot kedvelô démon az isteni törvényt káromlással övezte.”59

Konstantinnak a zsinathoz intézet, szintén Eusebiosnál megôrzött, de Sókratés által is idézett60 levele azonban négy alkalommal is törvényként jel-lemzi a keresztény hitet,61 egy helyütt a “szent vallás törvényé”-re62 hivatkozik.Úgy tûnik tehát, a császár hangsúlyozottan legalista terminológiával közelítimeg a kereszténységet. Úgy tûnik a császári udvar nyelvezete ikonográfiailagés terminológiailag egyaránt hatott a hit kifejezési formáira. E nyelvezet a IV. században egyre elterjedtebb lett. Athanáz így jellemzi az invesztitúra-gyakorlatot bevezetô II. Constantiust:

“…fejébe vette, hogy megváltoztatja a törvényt, és érvényteleníti az Úrnakaz apostolok által adott rendelkezését, megváltoztatja az Egyház szokásaités új felépítést szab neki.”63

Ezzel a nomos új árnyalatára hívja fel a figyelmet, amit késôbb kánonjognakneveznek. A 360 tájékán összeállított egyházfegyelmi és liturgikus kézkönyv,a Constitutiones Apostolorum például így ír a böjtrôl:

“Ezek után a negyvennapos böjtöt kell megtartanunk, emlékezve az Úréletvitelére és az általa hozott törvényre.”64

E nyelvezetet tulajdonképpen már a Didaché megalapozza, melynek címe“Didaxh_ kuri/on toi=j e1qnesin dia_ tw~n dw&deka a0posto/lwn”, ahol is a didaché atörvény szinonimája. A rendtartás bizonyos értelemben az apostoli zsinat határo-zatainak kifejtése, mely a nem zsidó keresztényeknek egy egyszerû törvényt ír elô.

Amikor tehát Kollwitz65 úgy fogalmaz, hogy a nomos /lex a IV. századbanKrisztus tanítását jelentette (Lehre Christi), ez talán túlságosan általános e korban. Talán pontosabban adja meg jelentését A. Donati a jubileumiPéter-Pál kiállítás katalógusában, amikor hitvallásról és egyházfegyelmi


58. KOLLWITZ: Christus der Lehrer (10. j.) 45.59. o9 filopo/nhroj dai/mwn to_n qei=on no/mon blasfhmi/aij periballe/tw: Euseb. VC III 12, 2.60. Sókr. HE I 7.61. Euseb. VC II 64–72; 67, 1; 71, 5; 71, 8.62. o9 th=j i9era~j qrhskei/aj no/moj (uo. 67, 1).63. Athan. Historia Arianorum 74, 5: ou[toj (Constantius) u9peno/hsen a0lloiw~sai no/mon

paralu/wn th_n me\n tou= kuri/ou dia\ tw~n a0posto/lwn dia/tacin, ta_ de\ th=j e0kklhsi/aj a0lla/ttwn

e1qh kai\ kaino_n au0to_j e0pinow~n tro&pon tw~n katasta/sewn.

64. Constitut. Apost. V 13: Meq,

a4j u9mi=n fulakte/a h9 nhstaei/a th=j tessarakosth=j, mnh/mhn

perie/xousa th=j tou= Kuri/ou politei/aj te kai\ nomoqesi/aj.65. KOLLWITZ: Christus der Lehrer (10. j.), 45; 60.


szabályokról (articoli di fede e dei precetti) beszél.66 Ezalatt nyilván az irenaeusiregula fideit, és a rendtartások (mint a Traditio apostolica) egyházfegyelmi ésliturgiai elôírásait kell értenünk – pontosabban azok írott és íratlan szabályait.Irenaeus az Egyház közösségét, mint az apostoli hagyomány letéteményesétegyszerre jellemzi az egy hittel a Szentháromságban, az egységes egyházi rend-tartással és a közös eszkatologikus reménységgel.67

Szépen fejezôdik ez ki Nyssai Szt. Gergely írásaiban, amikor vitairatábanezt hányja Eunomios szemére:

“Azt mondja, eltorzítva az Úr törvényét (hiszen az isteni misztériumokhagyománya törvény), hogy nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére kellkeresztelni, hanem az Egyszülött teremtôjének, alkotójának, és nemcsakatyjának, hanem istenének nevére.”68

A keresztény tökéletességrôl írott mûvében pedig az evangéliumi történet,az apostoli parancs és az egyházi szokás a következôképpen simul egymásba:

“Úgy látom, az evangelista erre való tekintettel számolt be arról, hogy a misz-tikus passió idején az a bizonyos tisztességes tanácstag tiszta és folttalanlepelbe csavarta Krisztus testét és új és tiszta sírboltba helyezte. Ezért mind-annyiunk számára törvénnyé lett az apostol parancsa és az evangelista fel-jegyzése, hogy a szent testet tiszta lelkiismerettel vegyük magunkhoz. Hapedig a bûn pecsétje szennyezne be, a könnyek vizében mosdjunk meg.”69

G. Hellemo tulajdonképpen e jelentés egy másik árnyalatára hívja fel a figyelmet,amikor Egeriát idézi, aki a jeruzsálemi püspök katekézisét jellemzi lexként.70


66. PP 225.67. Iren. V 20,1: firmam habens ab Apostolis traditionem, et videre nobis donans omnium

unam et eandem esse fidem, onmibus unum et eundem Deum Patrem praecipientibus, eteandem dispositionem incarnationis Filii Dei credentibus, et eandem donationemSpiritus scientibus, et eadem meditantibus praecepta, et eandem figuram ejus quae esterga Ecclesiam ordinationis custodientibus, et eundem exspectantibus adventum Domini,et eandem salutem totius hominis, id est animae et corporis, sustinentibus.

68. Greg. Nyss. CE III, 9, 61: fhsi\ ga_r to_n tou= kuri/ou no/mon paragrafo/menoj (no/moj ga/r

e0stin h9 th=j qei/aj mustagwgi/aj para/dosij) mh_ ei0j pate/ra te kai\ ui9o_n kai\ a3gion pneu=ma to_

ba/ptisma gi/nesqai, kaqw_j e0netei/lato toi=j maqhtai=j paradidou_j to_ musth/rion, a0ll \ei0j

dhmiourgo_n kai\ kti/sthn kai\ ou0 mo/non pate/ra /, fhsi/, \tou= monogenou=j, a0lla_ kai\ qeo/n /.69. Greg. Nyss. De perf. Christ. GNO VIII, I, 192, 5kk: pro_j o3 moi dokei= kai\ o9 eu0aggelisth_j

ble/pwn h0sfalisme/noj to_ toiou=ton parashmh/nasqai, o3te e0n tw|~ kairw|~ tou= mustikou= pa/qouj

o9 eu0sxh/mwn e0kei=noj bouleuth_j a0spi/lw| te kai\ kaqara|~ th|= sindo/ni to_ sw~ma tou= kuri/ou

dialabw&n kainw|~ te kai\ kaqarw|~ tw|~ mnh/mati e0nape/qeto: w3ste no/mon pa~sin h9mi=n to/ te tou=

a0posto/lou para/ggelma gene/sqai kai\ to\ tou= eu0aggelistou= parath/rhma tou= kaqara|~ th|=

suneidh/sei to_ a3gion u9pode/xesqai sw~ma: ei1 pou/ tij e0c a9marti/aj ei1h khli/j, tw|~ u3dati tw~n

dakru/wn au0th\n a0porru/fantaj.

70. HELLEMO: Adventus Domini (52. j.), 81: Egeria, Itinerarium 46, 2 (SC 296, 308).


Ha tényleg keresztelôkápolnákból ered a traditio legis motívum, akkor e jelen-tés tehát egészen nyilvánvaló és konkrét. A megkeresztelendôk a katekézis végére megismerkednek a kereszteléskor elmondandó hitvallással, és megis-merik a szertartásokat és az egyházfegyelmi gyakorlatot, a Traditio apostolicát,melynek eredete, ahogy a Didaché és a Traditio legis ábrázolás hangsúlyozza,Krisztus. Márpedig nemcsak a nápolyi S. Giovanni-in-fonte keresztelôkápolna,de a S. Constanza eredetérôl is ezt állítja a Liber Pontificalis.71 Bár a S. PietroDamasus által épített keresztelôkápolnájának dekorációjáról csak annyit tu-dunk Prudentiustól, hogy a kupola csúcsán a jó pásztor volt látható, mintszámos katakomba-terem mennyezetén.72 Ám a ravennai keresztelôkápolnákanalógiája alapján a traditio legis színnek megfelelô helye volt itt. Ravennai V. századi ortodox keresztelôkápolnában a központi medallionon Jézus meg-keresztelése látható, s ezt a lateráni bazilikából ismert aurum coronariumjelenet keretezi. Ám alább az egyik stukkón ott láthatjuk a Traditio legist.73

Így az utalás a Máté evangéliumának végére kézenfekvô: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért,tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén ôket az Atyá-nak, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván ôket, hogy megtartsák


71. LP 34 Sylvester, 23 Eodem tempore fecit basilicam sanctae martyris Agnen ex rogatuConstantiae filiae suae et baptisterium in eodem loco, ubi et baptizata est soror eiusConstantia cum filia Augusti a Silvestrio episcopo. A baptisteriumot meg szokás különböz-tetni a mauzóleumtól, ám máig nem sikerült külön épület nyomára bukkanni a bazilikánés a S. Constanzán kívül. Talán a kettô azonos és Constantia ott szándékozott nyugodni,ahol keresztelték? Az azonosítást megkísérelte már az A. Grabarhoz írott doktori érteke-zésében Marie-Louise THÉREL (Les symboles de “l’Ecclesia” dans la création de l’art chrétiendu IIIe au VI siècle, Roma 1973, 95), de nagyvonalúsága miatt szigorú kritikát kapott: S. S. ALEXANDER: rec., The Art Bulletin 57 (1975) 574. A fô nehézség, hogy a Traditio-mozaik az általános keltezés szerint késôbb, Constantia halála után készült. Természete-sen nem lehetetlen áthidaló megoldásokat találni. Mindenesetre, ha a S. Constanzakeresztelôkápolna volt, érthetôvé válik a keresztelés és a temetés szoros kapcsolata, amelya legplasztikusabb a kortárs római praefectus urbis, Junius Bassus szarkofágján.

72. Peristephanon XII 35–44: SzKK D 40: „A <Szent Péter sírjánál fakadó forrás vize>(ll, 31–34) végigfut a drága márványon, és végigsiklik a lejtôn, / mígnem egy zöldellômedencébe folyik: / a síremlék belsôbb része az, (feltehetôen a keresztelôkápolna) ahováhangos csobogással / alágördül a zuhatag a havas mélységbe. Felülrôl egy színgazdagkép festi meg a kristályos hullámokat, / (40) s a mohák fénylenek, az arany pedigzöldell, / s az ibolyakék víz a fölébe magasló bíbor árnyékát hordozza: / azt hinnéd,a hullámokban táncol a mennyezet. / Ott a Pásztor maga táplálja juhait a forrásjéghideg vizével, / mert látja, hogy Krisztus folyamaira szomjaznak.”

73. JENSEN: Living Water (31. j.), 262–4. Jensen is a katekézis és a traditio összefüggéséthangsúlyozza.


mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok min-den napon a világ végezetéig.”74

Így magyarázatot nyer a törvény (amit én parancsoltam néktek), az eszka-tológikus utalás (a világ végezetéig) éppúgy, mint a hatalom gesztusa Krisztusjobbján. Sôt, így a missziós megbízás momentuma is része az utalási rend-szernek. Kollwitz ugyanis az Ez 2,8 skk. és a Jel 10,8 alapján azt hangsúlyoz-za, hogy a tekercs átvétele a missziós megbízást jelenti.75 Sôt, a mennybe-menetel epifániájának a feltámadás triumfális proklamálása is része.

IV. Cui?

Egy fontos kérdés még hátramaradt: miért pont Péter? A kézenfekvô válaszerre Róma primátus-igénye volt. Csakhogy, mint Kollwitz megjegyzi, Ravenná-ban többször [21., 22., 23. kép], és talán egy Konstantinápolyi változaton is,a törvényt Pál veszi át, sôt a ravennai S. Giovanni Evangelista mára elveszettmozaikján János evangélista.76 Ez persze önmagában nem cáfolná, hogy Rómá-ban mit jelent Péter e szerepben. Csakhogy az ábrázolás nem a lateráni pápaibazilikában volt. Kollwitz a ravennai analógia alapján egyszerûen azt feleli:azért Péter, mert az ábrázolás szülôhelye a S. Pietro.77

Ennél azért alaposabban is körüljárhatjuk a kérdést. A primátus-interpre-táció hívei nyilván a Mt 16,15–19-ra gondolnak, mint az ábrázolás ihletôjére.

“Simon Péter válaszolt: Te vagy a Messiás, az élô Isten fia. Erre Jézus aztmondta neki: Boldog vagy Simon, János fia, mert nem test és vér nyilat-koztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Mondom tehátneked: Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapuinem vesznek erôt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit meg-kötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön,a mennyben is föloldott lesz.”78


74. Mt 28,18–20: 0Edo/n moi pa~sa e0cousi/a e0n ou0ranw|~ kai\ e0pi\ gh=j. 19poreuqe/ntej ou]n

maqhteu/sate pa/nta ta_ e1qnh, bapti/zontej au0tou_j ei0j to\ o1noma tou= patro\j ui9ou= kai\ tou=

a9gion pneu/matoj, 20dida/skontej au0tou_j threi=n pa/nta o3sa e0neteila/mhn u9mi=n: kai\ i0dou_ e0gw_

meq,

u9mw~n ei0mi pa/saj ta_j h9me/raj e3wj th=j suntelei/aj tou= ai0w~noj.

75. KOLLWITZ: Christus der Lehrer (10. j.), 60–85.76. KOLLWITZ: Christus der Lehrer (10. j.), 61–2.77. Uo., 63.78. (BD alapján) Umei=j de\ ti/na me le/gete ei]nai; 16a0pokriqei\j de\ Si/mwn Pe/troj ei]pen, Su0 ei]

Xristo_j o9 ui9o_j tou= qeou= tou= zw~ntoj. 16a0pokriqei\j de\ o9 0Ihsou=j ei]pen au0tw|~, Maka/rioj ei],

Si/mwn Bariwna~, o3ti sa_rc kai\ ai[ma ou0k a0peka/lufe/n soi a0ll,o9 path/r mou o9 e0n toi=j ou0ranoi=j.

18ka0gw_ de\ soi le/gw o3ti su_ ei] Pe/troj, kai\ e0pi tau/th| th|~ pe/tra| oi0kodomh/sw mou th_n e0kklhsi/an,

kai\ pu/lai a|3dou ou0 katisxu/sousin au0th=j. 19dw&sw soi ta_j klei=daj th=j basilei/aj tw~n


Csakhogy a képen nem kulcsot, hanem törvényt ad át az Úr. A traditioclavium egy másik ábrázolás, amely akár párhuzamosan is elôfordulhat a traditiolegisszel [23. és 24. kép]. Ráadásul Pál, vagy – azokon a szarkofágokon, ahola többi apostol is ott áll – az apostoltársak már kezükben tartják a tekercset,míg Péter épp átveszi azt. [25. kép] A tekercseknek a missziós megbízásramutató utalásként való értelmezése egy másik ikonográfiai elemmel is alátá-masztható, tudniillik a juhok jelenlétével a legtöbb változaton. Ez idézheti a feltámadt Jézus és Péter dialógusát a János evangéliumából:

“Majd harmadszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz engem?«Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? és csakannyit mondott: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlektéged.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat.« Bizony, bizonymondom neked: Mikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat, ésoda mentél, ahova akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedetés más övez fel téged, aztán oda visz, ahova nem akarod.”79

Ez egyúttal Péter keresztjére is magyarázatot ad, s visszautal a szeretet pa-rancsára. Ám mindez mit sem változtat azon, hogy a tekercs tartalma mifélelex. Ahogy Ambrus – aki prédikációit valószínûleg a fentebb [12. kép] hivat-kozott szarkofág fölötti pulpitusról tartotta – fogalmaz a Mt 16 kapcsán:“[…] a hitvallás elsôsége, nem a tiszté, a hit elsôsége, nem a rangé.”80 Ebbôla szempontból mégiscsak releváns a Mt 16,15–6: Péter megbízatása is a Krisztusról szóló helyes hitvalláson alapul.

Mi tehette Pált a lex átvevôjévé? A szeretet törvényét nem csak a korinthusilevél híres 13. fejezetében fogalmazza meg, de a törvény betöltését is hegyibeszédbôl (Mt 5,17) a következôképen értelmezi a Római levélben:

“Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki fele-barátját szereti, teljesíti a törvényt. Ezeket a parancsolatokat: Ne paráználkod-jál, ne ölj, ne lopj (hamisan ne tanúskodjál), másét ne kívánd, s a többit mindez az egy foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nemtesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”81


ou0ranw~n, kai\ o4 e0a_n dh/sh|j e0pi\ th=j gh=j e1stai dedeme/non e0n toi=j ou0ranoi=j, kai\ o4 e0a_n lu/sh|j e0pi\

th=j gh=j e1stai lelume/non e0n toi]j ou0ranoi=j.79. Jn 21,17 le/gei au0tw|~ to_ tri/ton, Si/mwn 0Iwa/nnou, filei=j me; e0luph/qh o9 Pe/troj o3ti ei]pen

au0tw|~ to_ tri/ton, filei=j me; kai\ le/gei au0tw|~, Ku/rie, pa/nta su_ oi]daj, su_ ginw&skeij o3ti filw~

se. le/gei au0tw|~, Bo/ske ta_ pro/bata/ mou. a0mh_n le/gw soi, o3te h]j new&teroj, e0zw&nnej seauto_n

kai\ periepa/teij o3pou h1qelej: o3tan de\ ghra/sh|j, e0ktenei=j ta_j xei=ra/j sou, kai\ a0lloj se zw&sei

kai\ oi1sei o3pou ou0 qe/leij.

80. Amb. Mediol. De incarn. 4, 32 (CSEL 79, 238): (Petrus) ut doceret nos […] statimloci non inmemor sui primatum egit, primatum confessionis utique, non honoris, prima-tum fidei, non ordinis.

81. Róm 13,8–10.


Így a ravennai ábrázolást egész pontosan jellemzik Beda Venerabilis évszá-zadokkal késôbbi sorai a 2 Pt levélhez írt magyarázatából:

“…íme az apostolok elsôje mintegy elsôségérôl és az ország neki adandókulcsairól elfeledkezve csodálja a Pálnak adatott bölcsességet.”82

A két apostol közös megbízását (vö. Gal 2,7: “hogy én reám van bízva a körül-metéletlenség evangélioma, mint Péterre a körülmetélésé”) erôsíti a Constanza-mauzóleum hátterében a Betlehemet és Jeruzsálemet jelképezô két épület, amelyutalhat az ecclesia e gentibus, e circumcisione szokásos ábrázolására.

V. Tipológiai megközelítés

Egyetlen fontos jelentés-árnyalatát nem fejtettem ki még a vizsgált ábrázo-lásnak: ehhez a korabeli keresztény irodalomban és képzômûvészetben min-denütt jelenlévô tipológikus szemléletmód vezet. A Constanza-mauzóleumtraditio legis ábrázolásával szemben, egy másik nichében egy másik traditiolátható [26. kép]. Ezt szokás a traditio clavium megjelenítésének tartani,83 deén amellett érvelnék, hogy az ószövetségi törvény átadása.84 M. B. Rasmussenhangsúlyozza, hogy az átadandó tárgy az Úr kezében azonosíthatatlan a restau-rálások nyomán, de az eredeti részek alapján inkább lehet diptichon-szerûkôtábla, mint kulcs. Az utóbbi esetben egyébként az ábrázolás páratlan lenneaz ókeresztény mûvészetben. Valóban, a fent is idézett szarkofágokon vagy a történeti keretbe (az evangéliumi jelenetek közé) illeszkedik a kulcs (mindigegyes szám!) átadása (st-maximin-i szarkofág), illetve Péter egyszerûen tartjaazt (a S. Apollinare-in-Classe szarkofágja).

A S. Constanza esetében az ószövetségi értelmezés mellett szól, hogy szem-ben helyezkedik el az újszövetségi traditio legisszel. Ez a fajta térbeli párhu-zam/szembenállás a mértékadó tipológikus exegézis standard kifejezôdése a korabeli keresztény mûvészetben.85 Tulajdonképpen ez az ószövetségi traditio

82. Beda In ep. VII catholicas 3 In 2Pt 3: ecce primus apostolorum quasi oblitus sui priora-tus et datarum sibi clauium regni datam Paulo sapientiam miratur.

83. Így már WILPERT: WK I (5. j.), 293–5 és legutóbb ARBEITER: Das Mausoleum (1. j.),147–9.

84. Így Marie-Louise THÉREL is: ALEXANDER: rec. (71. j.), 574; M. B. RASMUSSEN,Traditio Legis? Cahiers archéologiques: fin de l’antiquité et moyen age 47 (1999)5–37, itt: 27–29. A pro és contra felsorakozó – egyaránt jelentôs – tekintélyeket fel-sorolja RASMUSSEN, uo., 36163.

85. Két eklatáns példát említenék csak: a Junius Bassus szarkofágot, l. E. S. MALBON:The Iconography of the Sarcophagus of Junius Bassus, Princeton, NJ 1990; ésPrudentius ciklusleírását (aminek fiktív vagy valós jellege nem befolyásolja a kon-cepció bevett voltának tényét): l. SzKK D 41.



legis követelte megfeleltetés szüli az általunk vizsgált ábrázolást.86 A mózesitörvény-átvétel megjelenik több traditio legis-szarkofágon is [24., 27. a, b, cképek].87 Bár az ószövetségi törvényátadás a szarkofágokon más ikonográfiátkövet – az égi kéz zsidó mintákra utal – de közös elem a traditio legisszel a hegy, melyre Mózes, vagy Péter olykor fellép. [28. a88, b, c, d képek] A Péter-Mózes párhuzam amúgy is szinte közhely a római szarkofágokon (pl. vízfa-kasztás, vö. 30. kép). Az ószövetségi törvény és az új tipológiai megfeleltetésétpedig Melitón így fogalmazza meg:

“Az Úr megváltó mûvét, kinyilatkoztatott igazságát elôre ábrázolta/magában a választott nép,

az evangélium tanításait elôre hirdette a Törvény,A választott nép vázlatos elôkép volt,Törvény pedig írásos példázat,az evangélium viszont a törvény kifejtése és beteljesítése,89

az Egyház az igazság edénye.Értékes volt az elôkép az igazság elôtt,csodálatraméltó a példázat magyarázata elôtt,azazértékes volt a választott nép, mielôtt az Egyház támadt volna,csodálatraméltó a Törvény, mielôtt az evangélium felragyogott volna.Amikor azonban az Egyház támadt,az evangélium elôállott,az elôkép kiüresedett,átadta erejét az igazságnak,a Törvény betelt,átadta erejét az evangéliumnak.”90

A tipologikus megfelelések azonban itt nem érnek véget – a szokványosséma szerint91 – az ószövetségi elôkép újszövetségi beteljesülése folytatódik

86. Prudentius ciklusában még csak az ószövetségi jelenet szerepel: uo., D 41, 10. Bár nehézlenne ott a 24 ószövetségi és 24 újszövetségi kép közt egyértelmû megfeleltetésekettenni, leginkább a mennybemenetel kép (43) áll párhuzamban a Sinai-heggyel. Mintláttuk, a Traditio legis és a mennybemenetel közt szoros az összefüggés.

87. A milanói szarkofágot RASMUSSEN is ebben az összefüggésben idézi: Traditio Legis?(84. j.), 29.

88. Az átadott kôtábla ábrázolása különösen emlékeztet a S. Constanzában láthatóra; l. közelebbrôl: http://art-history-images.com/photo/1893 [2013.01.24.].

89. Vö. Mt 5,17.90. Melit. Peri Pascha 259–272.91. L. pl. MALBON: The Iconography (85. j.), passim.



az Egyház jelen valóságában – és az eszkhatonban. Mózesnek megfelel Péter,s mindkettejük alakja szorosan kapcsolódik a kereszteléshez (l. a vízfakasztásicsodákat: 30. kép),92 s így a keresztelést végzô paphoz – aki a krisztusi missziósmegbízatás, az egyházi traditio hordozója és a keresztelési parancs beteljesí-tôje. Így látszanak egy negyedik századi optikán keresztül a most mestersége-sen szétbontott jelentésszintek egységben.


92. Péter esetében a kapcsolat Rómában különösen erôteljes: l. KOLLWITZ: Christus derLehrer (10. j.), 63–4.


„Dominus legem dat”- Quam et cui?

Documents

Transcript of „Dominus legem dat”- Quam et cui?