Andrássy György: Nyelvszabadság – Egy egyetemes elismerésre váró egyetemes emberi jog...

TanulmányFALUDI GÁBOR: A szerzõi jogi és iparjogvédelmi jogátruházás a Ptk. háttere elõtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 581LÉVAY MIKLÓS:Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsõbb Bírósága a fiatalkorúakkal szembeni halálbüntetés és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkotmányellenességérõl . . . . . 593ZSIDAI ÁGNES :Jogi szuverenitáselmélet Horváth Barna és Bibó István jogbölcseletében . . . . . . . . . . . . . . . . . 601BOROS ANITA: Az Európai Unió közigazgatási eljárásjoga – európai közigazgatási eljárásjog avagy europaizálódás a közigazgatási eljárásjog területén (is)? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 611

SzemleJOBBÁGYI GÁBOR:A család-fogalom útvesztõiben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623

Jogirodalom, jogéletHAMZA GÁBOR: Monográfia Galicia magánjogáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 627NAGY NOÉMI:Andrássy György monográfiája a nyelvszabadságról, mint egyetemes elismerésre váró egyetemes emberi jogról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 630

J K12

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

J K

JJOOGGTTUUDDOOMMÁÁNNYYIIKKÖÖZZLLÖÖNNYY

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

GÁBOR FALUDI:Assignment of Copyright and Industrial PropertyRights in Front of the Background of the Civil Code MIKLÓS LÉVAY: US Supreme Court Ruled On the Unconstitutiona-lity of the Death Penalty and Real Life Imprison-ment against Juveniles ÁGNES ZSIDAI:Legal Theory of Sovereignty in the Jurisprudenceof Barna Horváth And István BibóANITA BOROS:The European Union's Administrative ProceduralLaw – European Administrative Procedural orEuropeanization in the Field of AdministrationProcedural Law (as well)

ReviewGÁBOR JOBBÁGYI: In the Labyrinth of the Concept of Family

Legal Life–Legal LiteratureGÁBOR HAMZA: Monograph on the Civil Law of GaliciaNOÉMI NAGY: Monograph of György Andrássy on the Language-freedom, as a Universal Human Right Waiting forRecognition Thoughts Concerning the AcademicianGábor Hamza’s New Book

AbhandlungenGÁBOR FALUDI:Übertragung von urheberrechtlichen und gewer-blichen Schutzrechte vor dem Hintergrund desZivilgesetzbuchesMIKLÓS LÉVAY:Rechtsprechung des Obersten Gerichtshofs derVereinigten Staaten bezüglich der Verfassungswid-rigkeit der Todesstrafe für Jugendliche und derlebenslangen Haftstrafe ohne Aussicht auf Entlas-sung für JugendlicheÁGNES ZSIDAI:Rechtlicher Souveränitätsbegriff in der Rechtstheo-rie von Barna Horváth und István BibóANITA BOROS:Das Verwaltungsverfahrensrecht der EuropäischenUnion – europäisches Verwaltungsverfahrensrechtoder Europäisierung (auch) auf dem Gebiet desVerwaltungsverfahrensrechts?

RundschauGÁBOR JOBBÁGYI:Im Labyrinth der Definition der Familie

Rechtsliteratur–RechtslebenGÁBOR HAMZA:Monographie über das Privatrecht von Galizien NOÉMI NAGY:Monographie von György Andrássy überSprachfreiheit, die als Menschenrecht Anspruchauf universelle Anerkennung erhebt

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453, fax: 225-7764. e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 18 500 Ft, külföldön 120 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1800 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: F&F Print Line Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma József Felelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.Bevezetõ

A Ptk. jogátruházást megkönnyítõ, a szerzõi jogi ésiparjogvédelmi oltalmi tárgyak vagyoni forgalmát erõsenérintõ új szabályok az írás tárgyai. Az új Ptk. (a továb-biakban: Ptk., a kézirat lezárásakor hatályos Ptk. pe-dig a továbbiakban: az 1959-es Ptk.) szerzõi jogi ésiparjogvédelmi magánjogi jogviszonyokra gyakorolthatása többrétû. A Ptk., és a szerzõi jogi és iparjogvé-delmi szabályozás viszonyát, továbbá a know-how(védett ismeret) TRIPS-megállapodáshoz igazított újszabályozását részletesen feldolgozta az új Ptk mag-

yarázata,1 és e témát már más irodalmi forrás is ele-mezte.2 Külön elemzésre vár még több kérdés. Az el-sõ a kötelem/szerzõdés megszûnése. Itt azt kell eldönteni,hogy milyen esetekben minõsül személyhez kötött-nek a szerzõdésben kikötött szolgáltatás, és ebben azesetben megszûnik-e a szerzõdés az érintett fél halálá-val, vagy jogutód nélküli megszûnésével.3 Említést ér-demel az érdekellentét új, virtuóz dogmatikai megoldá-sa:4 tisztázni kell majd, hogy a semmisségi okbólmegtámadási okká „lefokozott” érdekellentét joghatá-sa milyen következménnyel jár a szerzõi /ipar-jogvédelmi természetes személy jogosult tulajdonosirészvételével mûködõ vállalkozási formában folytatottmûértékesítésre. A szerzõdések érvénytelensége megújult

FALUDI: A SZERZÕI JOGI ÉS IPARJOGVÉDELMI JOGÁTRUHÁZÁS… 581

TANULMÁNY

A szerzõi jogi és iparjogvédelmi jogátruházás a Ptk. háttere elõtt*

Faludi Gábor egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

A szerzõi jogi jogátruházásra irányuló szerzõdés elsõsorban „extrapolált” felhasználási szerzõdés, azadásvételi szerzõdés Ptk. szerint jogokra kiterjesztett alkalmazása csak abban a körben lehetséges, ame-lyet a felhasználási szerzõdés szabályai nem töltenek be. Az oltalmi tárgyakat védõ jogok átruházására iskiterjedõ általános jogszavatossági szabály hiányt pótol. A szerzõi jogi jogátruházó szerzõdésre a tájékoz-tatási, okirat átadási kötelezettségen túl az engedményezés szabályait nem lehet alkalmazni. Az alaki ok-ból érvénytelen szerzõi jogi jogátruházó szerzõdést a felek konvalidálhatják, a bíróság azonban nem tudjaaz alaki hibával okozott érdeksérelmet, és ezzel az érvénytelenséget orvosolni, és azt a mûátadásban meg-nyilvánuló teljesítés sem orvosolja. Az eredeti állapot helyreállítása és a sajátos gazdagodás megtérítés le-hetnek az ilyen érvénytelenség jogkövetkezményei akkor, ha a felek az érvénytelenség okát maguk nemküszöbölik ki. Az iparjogvédelmi jogátruházás annyiban egyszerûbb, mint a szerzõi jogi, hogy a jogátruhá-zásra irányuló szerzõdésre nem kell – ilyen elõírás híján – az iparjogvédelmi licencia szerzõdés szabálya-it megfelelõen alkalmazni. Az adásvétel (csere, ajándékozás) bizonyos, alkalmazható rendelkezései, ésmögöttük az oltalmi tárgyakt védõ jogok átruházására is kiterjedõ általános jogszavatossági szabály jó hát-terét adják az iparjogvédelmi jogátruházásra irányuló szerzõdésnek. Az iparjogvédelmi jogok átruházásaesetén elegendõ az átruházási szerzõdés (felek, képviselet, bejegyzési engedély, elfogadás) írásba foglalá-sa, és „csak” a kifelé irányuló, jóhiszemû, visszterhesen szerzõ személyekkel szemben beálló joghatás el-éréséhez szükséges a lajstromozás.

* Az új Polgári Törvénykönyvrõl szóló sorozat hetedik tanulmánya (Szerk.)1 A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Szerk. Vékás Lajos, a szerkesztõ munkatársa: Gárdos Péter. Budapest, Complex, 2013.,(a to-

vábbiakban: Ptk. kommentár) Második könyv, XI. Cím, 7. pont: Az üzleti titok és a know-how (védett ismeret), 58–68., NegyedikRész, Szerzõi Jog és iparjogvédelem, 75–80.

2 Grad-Gyenge Anikó: Búcsú a szellemi alkotások jogától? – A szerzõi jog és az iparjogvédelmi oltalmi formák polgári jogi védelme a ma-gyar magánjogban. http://ptk2013.hu/szakcikkek/grad-gyenge-aniko-bucsu-a-szellemi-alkotasok-jogatol-a-szerzoi-jog-es-az-ipar-jogvedelmi-oltalmi-formak-polgari-jogi-vedelme-a-magyar-maganjogban/1776 ( 2013. július 25.)

3 Ptk. 6:3.§ c) és d) pontok

4 Ptk. 6:13.§ vs. 1959-es Ptk. 221.§ (3) bek.5 Ptk. 6:175-6:178.§-ok6 Ptk. 6:331.§ (82) bek.7 Ptk. 6:310–330.§-ok8 Ptk. 8:1.§ 5. pont9 Ptk. 2:51. § (1) bek. e) pont, 252. §10 A szerzõi jogi törvény magyarázata, Budapest, Complex, 2006., szerk. Gyertyánfy Péter11 Ptk. 2:55.§, részletes elemzését ld. Ptk. kommentár 75–80.12 Ptk. 6:202.§ (2), (3) bek: (…) a jog átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerzõdés vagy más jogcím és a jogátru-

házás szükséges. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerzõdése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép. A jogok átru-házására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.

13 A teljesítés ügyleti természetérõl dolog /értékpapír tulajdonjogának átruházására nézve ld. Vékás Lajos: A magánjogi dogmatika becsü-lete II. Az átadás (tradíció) jogi természetérõl, in: Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti elõkérdései, Budapest, HVG Orac,2001. 202-216., monografikus kifejtését pedig ld. Kisfaludi András: Az adásvételi szerzõdés, Budapest., KJK, 1997., 115., 162, s köv. Ezta kettõs ügyleti jelleget terjeszti ki a Ptk. mind a jogokra, mind a követelésekre, teremtve ezzel egységes dogmatikai alapot a vagyon-tárgyak átruházásához.

14 Ptk. 602. § (1) A jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenséga jog természetébõl egyértelmûen következik. A 602.§ -hoz fûzött indokolás 1.” A Ptk. nem rendelkezik a jogok átruházhatóságáról,ebbõl következõen a hatályos jogban a jogok fõszabályként forgalomképtelenek, és csupán azon alanyi jogok minõsülnek forgalomké-pesnek, amelyeket jogszabály külön forgalomképesnek minõsít. Az alanyi jogokat létrehozó jogszabályok sem tekinthetõek azonbankövetkezetesnek a jogok átruházhatósága kérdésében. Egyes jogszabályok kifejezetten rendelkeznek az általuk létrehozott vagyoni ér-tékû jogok átruházhatóságáról, míg más jogszabályok ellenkezõleg rendelkeznek: a jogok forgalomképtelenségét mondják ki, és ezzelazt sugallják, mintha jogszabályi tilalom hiányában a jogok forgalomképesek lennének. A jogok átruházhatósága a bírói gyakorlat szá-mára is problémát jelentett.(…) A törvény egyértelmûvé teszi: a jogok forgalomképesek, és átruházásuk a követelésekhez hasonlóan,azaz az engedményezésre vonatkozó szabályok szerint történik. E szabály alól kivételt a törvény két körben fogalmaz meg: a jogok for-galomképességét jogszabály zárhatja ki vagy az a jog természetébõl következhet”. Hasonlóan: Ptk. kommentár 670. valamint Szakér-tõi Javaslat az új Ptk. tervezetéhez, szerk:Vékás Lajos, Budapest, Complex Kiadó, 2008., 5:183.§- hoz fûzött indokolás, 1, pont, 856. (atovábbiakban: Szakértõi Javaslat).

15 Szjt. 9. § (6) bek., 6. §, 9. § (6) bek., 30. § (1) bek., 58. § (3) bek., 61. § (2) bek., 63. § (1) bek., 66. § (1) bek.16 Szjt. 46. § (1) bek.JO

GTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

szabályainak hatásait e munka sem kerülheti el (ld.alább). A szerzõdésszegés, ezen belül külön a hibás tel-jesítés jogkövetkezményei5 kihatnak a licencia és jog-átruházási szerzõdésekre egyaránt (a hatást itt is ele-mezzük). Felvetõdik a kérdés, hogy a bérleti szerzõ-dés szabályainak kiterjesztett alkalmazása6 egyáltalánvonatkoztatható-e a szellemi tulajdoni oltalmi tárgyakhasználatára, hasznosítására, felhasználására kötött li-cencia szerzõdésekre (szerintünk nem), feldolgozásraérdemes a bizalmi vagyonkezelés,7 figyelemmel arra,hogy a vagyontárgy fogalma szellemi tulajdon körébetartozó vagyoni jogokra is kiterjed.8 A személyiségi jog-sértés esetén érvényesíthetõ gazdagodási igényt és asérelemdíjat9 el kell helyezni a szellemi tulajdoni jog-sértések szankciórendszerében. Az ebben az írásbanfel nem dolgozott összefüggések megjelennek majd aszerzõi jogi törvény magyarázatának10 a készülõ át-dolgozásában.

Az elemzés során mindvégig a kisegítõ alkalmazásnormája vezet bennünket, amely szerint a Ptk. polgá-ri jogi kérdésekben a szerzõi és iparjogvédelmi törvé-nyek háttértörvénye.11

II.A Ptk. megoldása

a jogátruházás szabályozására

A Ptk. a jogátruházási szerzõdést a követelés-átru-házás mintájára szabályozza, a követelés átruházásáteredményezõ engedményezés esetének tekinti.12 A kö-telezõ (kötelezettséget megalapozó, a felek belsõ vi-szonyát rendezõ), átruházásra irányuló szerzõdés vagy

más jogcím és maga a jogátruházás (jogátruházó szer-zõdés) szükségesek a jogátruházás belsõ és külsõ vi-szonyokra nézve is befejezett végrehajtásához. „A jog-átruházás az átruházó és az új jogosult szerzõdése,amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép”. Errea második ügyletre kell az engedményezés szabályaitmegfelelõen alkalmazni. Egyszerûen szólva: egy jogát-ruházásra irányuló (kötelezõ), és egy jogátruházó (teljesítõ)szerzõdés együtt alkotják a jogátruházást.13 Ez újdonságaz 1959-es Ptk.-hoz képest, és a Ptk. háttérszabály-jel-lege folytán figyelembe kell venni.

A Ptk.-nak tekintettel kellett lennie arra, hogy a jo-gok (minden jog, tehát ideértve a személyiségi és va-lamennyi vagyoni jogot, eredjenek az utóbbiak akárszerzõdésbõl, akár törvényben biztosított dologi, vagynem dologi kizárólagos jogból) lehetnek forgalomké-pesek, korlátozottan forgalomképesek, vagy forgalom-képtelenek. A Ptk. a forgalomképességbõl indul ki,kivételt arra az esetre enged, ha bármely jogszabály,vagy a jog természete kizárja a forgalomképességet.14

A szerzõi jogban a helyzet tiszta, azokban az esetekben,ahol az Szjt. megengedi a szerzõi vagyoni jogok átruházá-sát, a szerzõi vagyoni jogok, továbbá a kapcsolódó jogokforgalomképesek.15 A felhasználási szerzõdés alapján ke-letkezõ felhasználási jog, amely kötelmi jogi alapon ke-letkezik, szintén tárgya lehet jogátruházásnak, azon-ban már csak korlátozottan, akkor forgalomképes, hanem személyhez kötött, azaz a szerzõ engedélyt adott afelhasználási szerzõdésben a felhasználási jog átengedésé-re.16 A jogátruházás szabályait ilyenkor is alkalmaznikell, tehát az alább írottakat, azaz a jogátruházás kép-letét megfelelõen irányadónak tartjuk a felhasználásijog átengedésére/átruházására is. Az iparjogvédelmi va-gyoni jogok korlátlanul forgalomképesek.

582 TANULMÁNY 2013. DECEMBER


17 v.ö. Faludi Gábor: Az uniós szerzõi jog nagykommentárja. Michel M. Walter és Silke von Lewinski: European Copyright Law – Acommentary címû mûvének ismertetése. Infokommunikáció és Jog 45. 2011. szeptember,154–157. Az uniós jogegységesítés módsze-rérõl, az egységes kódex kritikájáról ld. az ismertetett kommentár 16.0148.széljegyét, 1523.

18 Az igen alapos kritikára példa: Mihály Ficsor, President of the Hungarian Copyright Council: An imaginary „European CopyrightCode” and EU copyright policy. (a fordhami, évente megrendezett nemzetközi tudományos, és szakmai konferencián elhangzott elõ-adás anyaga), http://fordhamipconference.com/wp-content/uploads/2010/08/Ficsor.EUCopyCode.pdf; (2013. július 31.)

19 Art. 2.3 – Economic rights(1) The initial owner of the economic rights in a work is its author. (2) Subject to the restrictions of article 2.4, the economic rights ina work may be assigned, licensed and passed by inheritance, in whole or in part. (A lábjgyzetbe tett magyarázatok: ’assignment’ indi-cates a cession of economic rights; ownership of the rights is transferred to another person. The term ‘license’ indicates an act ofauthorisation (permission) to use the work.http://www.copyrightcode.eu/Wittem_European_copyright_code_21%20april%202010.pdf (2013. július 30.)

20 Az Szjt. 2013. november 1-tõl hatályos szövege szerint21 Szjt. 55. § (2–4) bek., 84. § (1) bek. b), c) pontok, 111/D. §, 111/E. §. 22 Ptk. VI. Könyv, III. rész, XIV. Cím23 Az Szjt. 51. §-t azért lehet a vagyoni jogátruházás esetén is véleményünk szerint alkalmazni, mert az a tényállás, amelyre megoldást kí-

ván adni, fokozottabban, mintegy teljesen megvalósul. A jogszerzõ olyan kizárólagos jogot szerez, amelynek alapján csak õ jogosult afelhasználásra. Az 51. § a szerzõ javára felmondási jogot enged azokra az esetekre, amikor a mû nyilvánosságra (közönséghez) jutását,érzékelhetõvé tételét a kizárólagos felhasználó elmulasztja. Álláspontunk szerint a vagyoni jog megszerzõje is ugyanilyen helyzetben

III.Szerzõi jogi jogátruházás

A szerzõi jogban álláspontunk szerint sajátos a jog-átruházásra irányuló szerzõdés.

A szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény(Szjt.) a jogátruházást igen lakonikusan kezeli, de uta-ló szabály révén adja meg a jogi keretet. A „rövid útonelintézés” általánosan elterjedt. Pl. a szerzõi jog uniósegységesítése céljából javasolt, a szerzõi jogi szabályo-zás egésze szempontjából nagyon hiányos, az uniósszerzõi jog jövõje szempontjából sem helyes irányú,17

vitatott tartalmú18 magántervezet, a European Copy-right Code is ugyancsak szûkszavú,19 nem a vagyoniforgalmat, sokkal inkább a szabad felhasználások bõ-vítését célozza meg. Dogmatikailag kifejezetten ha-nyag, a jogátruházás „assignment”, amelynek eredmé-nye a „transfer”.

1. A felhasználási szerzõdés szabályainak az alkalmaz-hatósága

Az Szjt. 55. § szerint a felhasználási szerzõdésre vo-natkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kella szerzõi és az elõadómûvészi vagyoni jogok átruházásá-ra irányuló szerzõdésekre (…) is.20 (A témánk szem-pontjából az elõadómûvészek és a hangfelvétel-elõállí-tók között korábban létrejött jogátruházási szerzõdé-sekre vonatkozó, az említett jogosultak teljesítményeivédelmi idejének felemelésével összefüggõ eltérõ sza-bályoknak nincs jelentõsége.)21

A rendelkezés két tartalmat hordoz: a felhasználásiszerzõdés, és nem más szerzõdés, pl. az adásvétel sza-bályait kell a jogátruházásra elsõdlegesen alkalmazni,és e szabályokat pedig „megfelelõen” kell alkalmazni.

A kérdés az, hogy mit jelent a felhasználási szerzõ-désre vonatkozó szabályok megfelelõ alkalmazásátelõíró, a Ptk.-t megelõzõ szerzõi jogi norma? Ez azértlényeges, mert a Ptk. szerint a jogátruházásra irányu-

ló elkötelezõ ügylet tipikusan az adásvétel (vagy mástulajdonátruházó szerzõdés),22 míg szerzõi jogi jogátru-házás esetén – a különös szabály megelõzõ alkalmazásamiatt – az elkötelezõ ügylet, tehát a jogátruházásra irányu-ló szerzõdés elsõdlegesen a jogátruházást célzó, „extrapo-lált” felhasználási szerzõdés, amelynek szabályai érte-lemszerûen messze állnak az adásvételtõl (vagy mástipikusan dologi) tulajdonátruházó szerzõdéstõl. Azadásvétel szabályait csak abban az igen szûk körbenlehet majd alkalmazni, amelyet nem töltenek be a fel-használási szerzõdést körbeíró normák.

E kört alább, az iparjogvédelmi jogátruházás tárgya-lása során kíséreljük meg meghatározni azért, mertott a jogalkalmazási logikai sorba nem áll az iparjog-védelmi licencia szerzõdés és a kutatási szerzõdés azadásvétel és más tulajdonátruházó szerzõdés elé, dehangsúlyozzuk, hogy a meghatározást a szerzõi jogijogátruházására is irányadónak tekintjük.

Ha ellenkezõ kiinduló pontról indulnánk, és azt ál-lítanánk, hogy a szerzõi jogi jogátruházásra irányulószerzõdés is bármely érvényes tulajdonátruházási jog-címként alkalmas szerzõdés lehet, és emögött akar-nánk még a felhasználási szerzõdés szabályait is meg-felelõen alkalmazni, akkor nemcsak a különös szabálymegelõzõ alkalmazását elõíró jogalkalmazási logikaellen vétenénk, de tartalmi szempontból is csapdábakerülnénk. A csapdát az jelentené, hogy

– a tulajdonátruházó szerzõdések a tulajdonjog tel-jességének átruházására irányulnak, míg a szerzõi jogijogátruházási szerzõdésre ez nem minden esetben igaz, ajogátruházás lehet idõben, területi szempontból, akár fel-használási mód szerint is korlátozható (képszerûbben:hasogatható), emellett az átdolgozási jogra való auto-matikus kiterjedése is kérdéses (ld. alább az átdolgo-zási jogra vonatkozó álláspontot),

– a tulajdonátruházó szerzõdések célja egy jogosultijogállás visszafordíthatatlan megváltoztatása (a jogha-tás kiváltását megakadályozó hibáktól itt eltekintve),míg a szerzõi jogi jogátruházás lehet visszafordítható (egy-oldalúan megszüntethetõ) a megszerzett jog rendelte-tésellenes gyakorlása, vagy nem gyakorlása miatt,23



van. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy a vagyoni jogátruházás esetei (egyes funkcionális mûvek, munkaviszony, együttesen alko-tott mûvek, film) eleve jelentõsen leszûkítik a norma alkalmazásának terét.

24 Szjt. 13. §, 74. § (2) bek. (az elõadómûvészi integritási jog szerzõi integritási joghoz igazítását az Szjt. következõ módosítása végi majdel). A szerzõi integritási jogot az Országgyûlés szerencsétlen módon változtatatta meg. Tényállási elemé tette a „bármely más vissza-élés”-t , amely túlmegy az alapul fekvõ BUE-n, és egyébként is akalmatlan – alapelvi jellegû általánossága miatt – jogsértõnek minõ-sített magatartás minõsítésére.

25 Szjt.11. §26 Ptk: 6:215. § (3) bek., 6:235. § (3) bek: A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni arra a szerzõdésre is,

amelybõl jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad. A dolog ajándékozására vonatkozó szabályokatkell megfelelõen alkalmazni jog vagy követelés ingyenes átruházására történõ kötelezettségvállalás esetén. (Ptk. kommentár 682.,Szakértõi Javaslat 870. – a Szakértõi Javaslat normaszövege eltért a Ptk. normaszövegétõl abban, hogy az adásvételi szerzõdés lehetsé-ges tárgyaként jelölte meg a forgalomképes jogot is, de a változtatás lényege megegyezõ.) A Ptk, szabályával azonosan már a Ptk Szer-kesztõbizottsági Javaslata 2011. Budapest, Complex Kiadó, 2011., a továbbiakban: Szerkesztõbizottsági Javaslat: 6:2013.§ (3) bek, és6:231.§ (3) bek.; valamint Bizottsági Javaslata (Az új Ptk. Bizottsági Javaslata magyarázatokkal, szerk. Vékás Lajos, a szerkesztõ munka-társa: Gárdos Péter, Budapest, Complex Kiadó, 2012., a továbbiakban: Bizottsági Javaslat) : 6:216. § (3) bek., és 6:236. § (3) bek.

27 A jogváltozás felfüggesztõ feltételhez köthetõségérõl a közös jogkezelõ szervezetek által kötött licencia (felhasználási) szerzõdés eseté-re kifejezetten rendelkezik az Szjt. 88. § (3) bek.: „A közös jogkezelõ szervezet a díjszabásban a felhasználás engedélyezésének feltéte-leként elõírhatja, hogy a felhasználó fizesse meg a díjszabás szerinti díjat, továbbá szolgáltasson adatot a felhasznált mûvekrõl, illetvekapcsolódó jogi teljesítményekrõl. (…).

28 Eörsi Gyula: A tulajdonátszállás kérdéseirõl. Eörsi Gyula emlékkönyv 1922–1992. Szerk: Sárközy Tamás, Vékás Lajos, Budapest, HVGOrac, 2002.:” az átszállásnak harmadikokkal szembeni hatálya (…) csak a kifelé nem látható szerzõdéskötéshez fûzõdhet”. Ráadásul aszerzõi jogra nézve nyilván annak személyhez tapadására gondolva Eörsi nem is „tulajdon”, hanem csupán a jog gyakorlásának átszál-lásáról ír, 339, 340, és 75. lj.

29 Szakértõi Javaslat, 857. 3. pont, Ptk. kommentár 670.o. utolsó bekezdés

– a tulajdonátruházással megszerzett jogot – az is-mert és tudomásul vett, vagy tudomásul vettnek te-kintendõ, illetve jogszabályi korlátok kivételével –nem korlátozzák más személy jogai, míg a szerzõi jogijogátruházással megszerzett jogot a szerzõ és az elõadómû-vész bizonyos személyiségi jogai (elsõsorban a mû, és azelõadás sérthetetlenségéhez fûzõdõ jogok)24 érintik,adott esetben korlátozhatják. (A mû nyilvánosságrahozatalához adott hozzájárulás visszavonása nemérinti a szerzõi jogátruházás hatását),25

– a szerzõi jogátruházás ugyanúgy bekövetkezhetjövõben megalkotandó mûvekre nézve, mint a fel-használási jog engedése, ezért ha a jogátruházásra irá-nyuló szerzõdés jövõben megalkotandó mûvekre szól,a megfelelõ, tevékenységi elemeket kezelõ szerzõi jogiszabályokat is alkalmazni kell (Szjt. 49. §).

A szerzõi mûpéldány, illetve az elõadómûvészi tel-jesítmény rögzítésének birtokátruházása is hiányozhat aszerzõi jogátruházásból, nem tartozik a szerzõdés lénye-ges tartalmi elemei közé, ugyanis a jogszerzõ más for-rásból is megszerezheti a jog gyakorlásához szükségespéldányt. Ezt a különbséget azonban nem hozzuk fel,mert a tulajdonátruházó szerzõdések Ptk-beli szabá-lyai már megengedik a dologtól különbözõ közvetettszerzõdési tárgyra (jogra, követelésre) is tulajdonátru-házó szerzõdések megkötését, és a megfelelõ alkalma-zás elõírását a bírói gyakorlat tartalommal tölti majdmeg. A Ptk. szabálya – eltérõen a Szakértõi Javaslatszövegétõl – már alkalmas arra, hogy a birtokátruhá-zást nem igénylõ jog- és követelés átruházás jogcímelegyen.26

A felhasználási és a szerzõi jogi jogátruházásra irá-nyuló szerzõdés között elsõsorban joghatásbeli kü-lönbségek vannak. Jogátruházás esetén ugyanis azeredeti jogosultról a jogszerzõre nemcsak a felhaszná-lás, hanem a felhasználás engedélyezésének joga is át-száll [Szjt. 9. § (6) bek.]. A szerzõi és kapcsolódó jogoknem lajstromozott jogok, ezért ezt a jogváltozást semmi-

lyen közhiteles nyilvántartás nem hozza létre, és nem ismutatja. Emiatt valójában a jogátruházásra irányulószerzõdés megkötésével és a rendszerint ezzel összeolvadó,Ptk. szerinti jogátruházással (jogátruházó szerzõdéssel) be-következik, hacsak a teljesítést a felek nem teszik függõvéfelfüggesztõ feltételtõl, vagy idõhatározástól (például rész-letfizetés esetén), mert ekkor a jogátruházó szerzõdést a fe-lek csak a feltétel bekövetkezése esetén kötik meg. Egysze-rûen: a felek azt foglalják a szerzõdésükbe, hogy a jogcsak a feltétel bekövetkezésével száll át, amelynek iga-zolási módjában is megállapodnak. Más szóval a szer-zõi vagy kapcsolódó jogot az átruházó fenntarthatja afeltételek bekövetkezéséig.27 Ezt a helyzetet (a jog-címként szolgáló szerzõdés típusát nem vizsgálva) ajogokat általában lebegõ, mobilis, légies javakként le-írva látja Eörsi is,28 és elismerik a Ptk. magyarázataiis, amikor az engedményezés szabályai abszolút szer-kezetû jogok átruházására való alkalmazhatóságánaka korlátjait elemzik.29

2. Alkalmazhatók-e az engedményezés szabályai?

Az idézett Ptk. kommentár a felhívott helyen magabíztat arra, hogy az átruházni kívánt jog szerkezetealapján határozzuk meg, hogy az engedményezés sza-bályai közül melyek alkalmazhatók. Tegyünk e bizta-tásnak eleget!

Az abszolút szerkezetû jogok átruházása esetén nincs kö-telezett, nincs követelés. (Az már csak sajátos többlet-tényállási elem lehet, ha a jogosult kötött a jogátruhá-záskor még hatályos felhasználási szerzõdést, és ebbõleredõen fennállnak átruházható követelései). A vizsgá-lat során oda jutottunk, hogy az engedményezés egyébkéntalkalmazandó szabályai közül legfeljebb egyet lehet a fogal-mi analógián túl alkalmazni a szerzõi jogátruházásra.

Az engedményezés és az engedményezhetõ követe-lések fogalma magától értetõdõen elesik (Ptk. 6:193. §



30 6:62.§31 Szjt. 94/B.§ (2), (3) bek.32 Ptk. kommentár 670. utolsó bekezdés33 Szjt. 46.§ (2) bek., értelmezésére ld. A szerzõi jogi törvény magyarázata, Budapest, Complex, 2006., szerk. Gyertyánfy Péter, a 46.§ (2)

bekezdéséhez fûzött magyarázatok 34 A tartalmi elemzés jelentõs mértékben támaszkodik a Szerzõi Jogi Törvény magyarázatában (ld. elõzõ lj.) az Szjt. 55. §-hoz fûzött kom-

mentárra35 A Ptk. kommentár, 80., a 2:55.§-hoz fûzött magyarázatban utal arra, hogy a jogátruházásra irányuló és a jogátruházó (engedményezõ?)

szerzõdést egy okirat is tartalmazhatja.36 Az itt kifejtett álláspont némileg eltér a Szerzõi Jogi törvény magyarázatában (Budapest, Complex, 2006., szerk. Gyertyánfy Péter), az

Szjt. 55.-hoz fûzött magyarázattól. Vö: felhasználási szerzõdésre: BDT 2006. 1300: A szerzõi mûnek a szerzõ hozzájárulása nélkülimegváltoztatása jogellenes. Ezzel szemben a szerzõi mû átdolgozásáról akkor lehet beszélni, amikor a tevékenység következtében máseredeti, egyéni alkotás keletkezik. Az átdolgozási jog külön kikötésére: Fõvárosi Bíróság -1-H-PJ-2008-29. bírósági határozat.

37 BDT 2010. 2329 Az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külsõ megjelené-sét, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. A tulajdonos használati jogának rendeltetésszerû gyakorlásáhozkapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervezõ szerzõi jogainak sérelmét. A tervezõ szerzõi joga szempontjából a felhasználó hasz-nosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni. Rendeltetésellenes joggyakorlás esetére: BDT 2008. 1756. I. Nem minõsülvisszaélésszerû joggyakorlásnak, ha a szerzõ az építészeti alkotás mint szerzõi jogi védelem alatt álló mû jogosulatlan megváltoztatásaesetén az utólag kért hozzájárulását megtagadja. Ezért a szerzõ jognyilatkozata bírósági ítélettel nem pótolható. Az átdolgozási jogmegszerezhetõségére: EBH 2005. 1201.

38 BH 2005. 143 I. Az építész, – mint az építészeti alkotáson fennálló szerzõi jog jogosultja – az építménnyel kapcsolatos szerzõi jogai kö-zül a felhasználás jogát átruházhatja, azaz a mûvön harmadik személynek kizárólagos felhasználói (helyesen: felhasználási!) jogot en-gedélyezhet.

6:194. §). Az engedményezést kizáró kikötésre vonat-kozó korlátozó szabályt (Ptk. 6:195. §) megelõzik aszerzõi jog sajátos, a vagyoni jogátruházást csak egyesesetekben megengedõ szabályai. A tájékoztatásról és azokiratok átadásáról rendelkezõ norma (Ptk. 6:196. §) az-zal az átalakítással alkalmazható (ez felelne meg a„megfelelõ”alkalmazásra felhívó normának), hogy a „jog-átruházó köteles a jogszerzõt a jog gyakorlásához szükségestájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévõ, a jogfennállását bizonyító okiratokat a jogszerzõnek átadni.

Szükség azonban erre a szabályra a szerzõi jogátru-házás esetében nincs (mint ahogy egyébként vélemé-nyük szerint az engedményezés esetében sem lenne),mert az együttmûködési kötelezettségbõl30 mindezeka kötelezettségek amúgy is fakadnak. A szerzõi jogfennállását bizonyító okirat31 – nem kis csúsztatással– a szerzõség megdönthetõ vélelme körében kiállítottköz- vagy magánokirat lehet, amely a jog és a jogosultösszekapcsolására csak a megdönthetõség kockázatá-val alkalmas, és azt, hogy a mû védett, egyáltalán nemigazolja, emellett a szerzõi mûvek és elõadómûvésziteljesítmények túlnyomó többsége esetében ilyen ok-irat nem létezik. Azt a Ptk. 6:202.§ (3) bekezdéséhezfûzött kommentár maga is kijelenti, hogy az értesítésikötelezettségre, és az értesítés joghatásaira (Ptk.6:197. §), valamint a teljesítési utasításra (Ptk. 6:198.§) vonatkozó rendelkezéseket32 az abszolút szerkezetûjogok átruházására nem lehet alkalmazni. Ugyaneztkell mondanunk a többszöri és utólagos engedménye-zésre (Ptk. 6:199. §), amely a szerzõi jogátruházás ese-tében nem létezõ kötelezett jogállása szempontjábólad szabályozást. Ugyancsak nem lehet támaszkodni akötelezett költségeinek megtérítésérõl rendelkezõnormára (Ptk. 6:200. §). Elõzõ megállapításaink sor-sát osztja a követelés jogszabály rendelkezése alapjántörténõ átszállásának utaló szabálya (Ptk. 6:201. §),ugyanis a szerzõi jog sajátosan szabályozza a felhasz-nálási jog, és így az Szjt. 55.§ utaló szabálya nyomán aszerzõi vagyoni jog átszállását is.33

3. A felhasználási és a jogátruházási szerzõdés – tartal-mi összehasonlítás

A felhasználási szerzõdés szabályainak megfelelõ al-kalmazása tartalmilag34 azt jelenti, hogy a jogátruhá-zásra irányuló, és tipikus esetben35 azt egyben teljesítõ szer-zõdésnek nem lesz lényeges kérdése a felhasználási mód, ar-ról nem kell rendelkezni, mert a teljes jogátruházásmagában foglalja, hogy az átruházott jog minden fel-használási módra kiterjed. Természetesen a felek ren-delkezhetnek részleges jogátruházásról is (pl. reklám-mû sugárzására korlátozható az átruházás, ekkor anyilvánossághoz közvetítés egyéb módjaira nem szerezjogot a jogszerzõ). A teljes jogátruházás szabálya alólegy kifejezett kivétel is van, a mûvek reklámcélú fel-használása. Álláspontunk szerint az átdolgozási jogot au-tomatikusan – külön kikötés nélkül – nem szerzi meg a jog-átruházás útján a vagyoni jogot szerzõ fél. A kétséget a mûsérthetetlenségéhez való szoros kapcsolat (13.§) és azébreszti, hogy egy semmilyen szempontból sem korlá-tozott felhasználási jog engedélyezése sem eredménye-zi az átdolgozási jog automatikus megszerzését [Szjt.47.§ (1) bek.].36 A többi felhasználási mód eseténugyanis a mû változatlan marad. Funkcionális mûvek,jelesül építészeti alkotások esetén a szerzõ átdolgozásijogát az épület tulajdonosának tulajdonjogával kell ös-szemérni. Hacsak a felhasználási szerzõdés nem tartal-maz átdolgozási engedélyt, az a szerzõnél marad, denem akadályozhatja meg a tulajdonos rendeltetéssze-rû, az átépítésben álló joggyakorlását.37 Annak sincsértelemszerûen akadálya, hogy a szerzõ az épület tulaj-donosának az átdolgozás jogát magában foglaló fel-használási jogot engedjen.38 Ez szintén arra utal, hogyaz átdolgozási jogot külön kell megszerezni, és a meg-szerzést az építészi mû jogosultja és az épület tulajdo-nosa jogainak összemérése (joggal való visszaélés) segí-ti, ha azonos rangú magánjogok találkoznak.

Ugyancsak nem kell rendelkezni szerzõi jogátruházássorán a jog harmadik személynek való átengedhetõségérõl,



39 Faludi Gábor: A szerzõi jog átruházhatósága a magyar jogban. in: Magyar Jog, 1995. 3.40 Gyertyánfy Péter: Gondolatok a szerzõi jog természetéhez. Az Szjt. kodifikációját elõkészítõ tanulmány III. fejezet (kézirat), Gyertyánfy

Péter: A szerzõség fogalma és a mû hasznosítására kötött szerzõdések. Magyar Jog 1994. 11. 641–653.41 Gyenge Anikó: A média-konvergencia hatása a szerzõi jogban: az ismeretlen felhasználási módra vonatkozó szerzõdési kikötések ér-

vénytelenségének problémája. In: Infokommunikáció és Jog 2006. 11. 17–22. 42 EBD 2013. P.1 – „(…)a felhasználási jog fõszabály szerint az Szjt. 66. § (1) bekezdése értelmében a szerzõk jogutódaként a film elõál-

lítóját illeti meg. Amennyiben a megfilmesítési szerzõdésben nincs korlátozó kikötés – a szerzõdéses jogátszállás vélelme alapján – afilmelõállító a filmszerû felhasználásra vonatkozó vagyoni jogok teljességét megszerzi valamennyi a szerzõdéskötéskor ismert felhasz-nálási módra kiterjedõen. Ezzel lényegében azonos szabályozást tartalmazott a Régi Szjt. már idézett 41. §-ának (3) bekezdése, misze-rint a szerzõi vagyoni jogokat jogutódként a filmgyár szerezte meg és e jogokat a továbbiakban õ gyakorolta, de teljes jogátruházástengedett a perbeli filmalkotások létrejöttének idején hatályban volt 1921. évi LIV. törvény is. (…)1973-at megelõzõen a köztudomás szerint a filmalkotások filmszerû hasznosítására nem volt ismert a videón és DVD-n való többszö-rözés és terjesztés, mivel ez a technika még nem állt rendelkezésre. Nemcsak a jelenlegi Szjt. 44. §-ának (2) bekezdése és a Régi Szjt.,hanem az 1921-es szerzõi jogi törvény bírói gyakorlata is elfogadta az elõre nem látható, ismeretlen felhasználási módra vonatkozó jogszerzés ti-lalmát. Ebbõl következõen a filmek alkotásának idõpontjában irányadó szabályozás szerint kötött szerzõdések hatálya nem terjedt kiolyan felhasználási módokra, amelyek akkor ismeretlenek voltak, ezért a perbeli filmalkotások esetében a home video jogokkal kapcso-latos vagyoni jogok a gyártáskor nem szállhattak át a filmgyárra, azok az alkotóknál maradtak, amelyre figyelemmel nem is támadta az alpe-res az 1973 elõtti filmek jogdíjára vonatkozó marasztalást.”

43 A német szerzõi jogi törvény (UrhG.) 32/c. § Vergütung für später bekannte Nutzungsarten(1) Der Urheber hat Anspruch auf eine gesonderte angemessene Vergütung, wenn der Vertragspartner eine neue Art derWerknutzung nach § 31a aufnimmt, die im Zeitpunkt des Vertragsschlusses vereinbart, aber noch unbekannt war. § 32 Abs. 2 und 4gilt entsprechend. Der Vertragspartner hat den Urheber über die Aufnahme der neuen Art der Werknutzung unverzüglich zu unter-richten.(2) Hat der Vertragspartner das Nutzungsrecht einem Dritten übertragen, haftet der Dritte mit der Aufnahme der neuen Art derWerknutzung für die Vergütung nach Absatz 1. Die Haftung des Vertragspartners entfällt. http://www.gesetze-im-internet.de/urhg/__32c.html, (2013. július 27.)

44 UrhG.32/c (3) Auf die Rechte nach den Absätzen 1 und 2 kann im Voraus nicht verzichtet werden. Der Urheber kann aber unent-geltlich ein einfaches Nutzungsrecht für jedermann einräumen. (ld. az elõzõ lj-et)

45 Gyenge Anikó: A szerzõi mû ára – díjak az egyedi felhasználási szerzõdésekben. 1., 2. r. Iparjogvédelmi és Szerzõi Jogi Szemle 2004/628–35. , 2005/1. 20–37.

46 Alkotmányosságát megerõsítette a 852/B/1995. AB határozat47 Álláspontunk szerint a szerzõt védõ szabályok alkalmazási körében a jövõben megfontolható lenne a különbségtétel a természetes sze-

mély szerzõ, és a szerzõi jogosult vállalkozások között. Nem tûnik indokoltnak, hogy ugyanúgy gyengébb félnek minõsüljön egy, pl.

mert ez a törvénybõl következik [Szjt. 9. § (6) bek.]. Akizárólagosságról szóló külön kikötésnek nincs értelme,nem kizárólagos jogátruházás nem létezik.

A területi és idõbeli korlátozhatóság a szerzõi jogátruhá-zás sajátossága. Ha e két kérdésben a jogátruházásiszerzõdés nem rendelkezik, a felhasználási szerzõdés-re vonatkozó szabályokat alkalmazni kell, hiszennincs ettõl eltérõ fogódzó [Szjt. 43. § (4) bek.]. Ez másszóval azt jelenti, hogy semmi akadálya nincs az idõ-ben vagy területi szempontból korlátozott jogátruhá-zásnak, és ha a jogátruházási szerzõdés eltérõen nemrendelkezik, a jogátruházás csak Magyarország terüle-tére és az adott mûfajtára irányadó értékesítési szoká-sok szerinti idõtartamra vonatkozik. Ha figyelembevesszük, hogy a jogátruházás milyen körben lehetsé-ges, a forgalmi/értékesítési szokások azt az értelmezést tá-masztják alá, hogy a jogátruházási szerzõdés külön kikötésnélkül a teljes védelmi idõre szól. Ezt az az érv támogat-ja, hogy a felek szabadon köthetnének felhasználásiszerzõdést is, vagyis nem kötelezõ a jogátruházás. Hapedig a felek szándéka az engedélyezési jogot is átfogóvagyoni jog átruházására irányult, akkor ezzel együttjár az, hogy a jogszerzõ teljes védelmi idõre megszerzia jogot, nem csak egy korlátozott idõtartamra.

Az életmûszerzõdés [Szjt.44.§ (1) bek.] semmisége, és aza tilalom, amely szerint a megszerzett jog nem gyakorolha-tó a szerzõdéskötéskor elõre nem látható, ismeretlen felhasz-nálási módra [Szjt. 44.§ (2) bek.], nyilvánvalóan kiterjed avagyoni jogátruházásra is. Ezt bizonyítja a jogátruházástengedõ 1921-es szerzõi jogi törvény gyakorlata,39 és akülföldi, jogátruházást engedõ szabályok Szjt. elfoga-dását megelõzõ vizsgálata.40 Az állítást alátámasztja ajogirodalom,41 valamint az az új, irányadó bírói gya-

korlat is, amely szerint egy új felhasználási mód meg-jelenését megelõzõen elkészült filmek új felhasználásimóddal megvalósított felhasználásaihoz a filmelõállító(a vagyoni jogok jogosultja) mellett a szerzõk (illetve ajavukra eljáró közös jogkezelõ szervezet) engedélye isszükséges (díjazásra tarthatnak igényt).42

Kissé letérve az érvelés útjáról megjegyezzük, hogyha egy jogalkotó más megoldást választ, mint pl. az is-meretlen felhasználási módra is kiterjedõ felhasználásiszerzõdés kötését megengedõ német szerzõi jogi tör-vény, az akkor is oda vezet, hogy bár érvényes a szerzõ-dés, azonban a szerzõt külön díjigény illeti meg akkor,ha a szerzõdéskötéskor ismeretlen felhasználási módismertté válik, és a felhasználó gyakorolja is a felhasz-nálási jogát az új módra nézve.43 A letérést az köti ösz-sze az elemzett témával, hogy abban a körben, ahol avagyoni jogátruházást a törvény nem tiltja, és az a szer-zõdéskötéskor ismeretlen felhasználási módra is kiter-jedhet, a jogszerzõ akkor sem szerez korlátlan jogot,mert a megszerzett jogot elidegeníthetetlen, lemondásitilalom alá esõ díjigény terheli, legalábbis az újfajtaegyensúlyt keresõ német megoldás alapján. A díjigényegyébként nem áll fenn akkor, ha a szerzõ ingyenesenközkincsbe bocsátja a mûvet, azaz nem címzett, ingye-nes, felhasználást engedõ nyilatkozatot tesz.44

Kétségtelen, hogy a jogdíj arányosságára vonatkozókövetelményt [16. § (4) bek.]45 és az erre épülõ bestsellerklauzulát (48. §),46 a jogátruházási szerzõdésekre is alkal-mazni kell, hiszen eredetileg természetes személyt ille-tõ szerzõi vagyoni jog átruházásáról van szó, aki – ha-sonlóan a felhasználás engedélyezéséhez – gyengébbfélnek minõsül.47 Sõt, a jogátruházási lánc késõbbiszemei között is szükséges lehet például a 48. § alkal-



szoftvereket értékesítõ, a világot behálózó nemzetközi vállalatcsoport tagja, mint egy elsõfilmes rendezõ. Megfontolást az érdemel,hogy a mûvei/teljesítményei értékesítését közteher optimalizálási okokból vállalkozási formában végzõ szerzõ jogállása hogyan alakul-jon. Tipikus esetben nem átruházható szerzõi vagyoni jog esetén a szerzõ által tulajdonolt vállalkozás amúgy is csak átruházható fel-használási jogot szerezhet a szerzõtõl, és e felhasználási jog továbbengedése körében a vállalkozás már – szigorú értelmezés szerint –nem minõsülhet szerzõnek. Elõadómûvészek és filmszerzõk esetén a jogátruházás megengedett, ezért a szerzõ (elõadómûvész) tulaj-donolta vállalkozás már lehet a vagyoni jogok jogosultja. E körben vetõdik fel a mérlegelési igény: megszûnhet-e a gyengébb fél mi-nõség pusztán amiatt, hogy a piacon a szerzõ/elõadómûvész nem természetes személyként köt szerzõdést? Ide tartozik, hogy a szerzõi(szomszédos jogi) jogosultnak minõsülõ közös jogkezelõ szervezetek szerzõdési jogállása amúgy is jelentõsen különbözik a szerzõk jog-állásától (Szjt. 88.§ (1), (2) bek., 92/H.§ (1), ( 2), 11 (bek.), 92/J.§). Ennek okai: tényleges monopolhelyzetük, nyilvántartásba vételük,és a forgalomban kormányzati jóváhagyás alá tartozó általános szerzõdési feltételeket alkalmazó félként való részvételük.

48 Sajnos, a Ptk. kommentár (579., 5. pont) szövege még a Szerkesztõbizottsági [6:108.§ (1) bek.a) pont], és Bizottsági [6:111.§ (1) bek.a)pont] Javaslatok szövegeihez igazodik, amelyek lényegében, némi pontosítással ugyan az 1959-es Pt-val azonosan, az érvénytelenségokának küszöbölésére hatalmazták fel a bíróságot. Az 1959-es Ptk. 237.§ (2) bek. így rendelkezik: a bíróság akkor nyilváníthatja a szer-zõdést érvényesnek (…) ha az érvénytelenség oka megszüntethetõ.). A Ptk. másik, megjelent magyarázata már bõvebben szól az ér-deksérelem kiküszöbölésérõl, mondván, hogy az ok nem mindig küszöbölhetõ ki, azonban a szerzõdés tartalmának megfelelõ módosítá-sával az érdeksérelem utóbb elhárítható úgy, hogy az a másik fél érdeksérelmét ne okozza. (Polgári Jog. Budapest, HVG Orac, 2013.szerk: Wellmann György. V. kötet 178.).

49 Ptk. 6:59.§, Ptk. kommentár 545. 2. pont: „(…) a magánjognak csak a lehetõ legszûkebb körben kell beavatkoznia”50 Szjt. 43.§ (4) Jogszabály vagy a szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában a felhasználási engedély Magyarország területére terjed ki és

idõtartama a szerzõdés tárgyát képezõ mûhöz hasonló mûvek felhasználására kötött szerzõdések szokásos idõtartamához igazodik.(5) Ha a szerzõdés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a fel-használás megengedett mértékét, az engedély a szerzõdés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módraés mértékre korlátozódik.

mazása, mert az arányosság megbomlása ebben a stá-diumban is bekövetkezhet.

Az sem okoz számunkra kétséget, hogy a megfelelõalkalmazás kiterjed a jövõben megalkotandó mûre kötöttszerzõdés hibás teljesítésére, a kijavítás miatt történõ vis-szaadásra, és a célra alkalmatlan szolgáltatás nyújtásá-nak jogkövetkezményére (Szjt. 49. §), a kizárólagos jo-got engedõ szerzõdés egyoldalú megszüntetésére(Szjt. 51. §- lemondási tilalom alá esõ felmondási jogalapján megszüntethetõ jogátruházás!), a jövõbenmegalkotandó, közelebbrõl meg nem határozott mû-vekre vonatkozó szerzõdés esetére (Szjt. 52. §) és a vis-szavonási jog gyakorlása miatt gyakorolható felmon-dásra (Szjt. 53. §) is.

4. Érvénytelenség alaki okból

A felhasználási szerzõdés alaki kellékeire vonatko-zó, az írásbeliséget fõszabálynak tekintõ rendelkezés(Szjt.46.§) vonatkozik a jogátruházásra is. Meg kell je-gyezni, hogy a (3) bekezdés szabálya, amely az elekt-ronikus úton, saját felhasználással összefüggésben tettés elfogadható engedélyezõ nyilatkozatról szó, nehe-zen egyeztethetõ össze egy jogátruházásra irányulószerzõdési nyilatkozattal.

A Ptk. az érvénytelenség sokoldalú orvosolhatósá-gának ernyõje alatt szabályozta újjá a szerzõdés ér-vénytelenségét. Emellett – helyesen, szemben az1959-es Ptk. megoldásával- a jognyilatkozat alaki hi-bájának azonosak a jogkövetkezményei, akár a felek,akár jogszabály írja elõ az alaki kelléket.

Felvetõdhet tehát a kérdés, hogy az alaki okbólsemmis felhasználási, és az Szjt. 55 § utalása nyomán ajogátruházási szerzõdés érvénytelenségét orvosolhat-ja-e a bíróság, amelynek a Ptk. szerint immár nem azérvénytelenség okát, hanem az érvénytelenséggel oko-zott érdeksérelmet kell kiküszöbölnie [Ptk. 6:110.§(1) bek. a) pont]. Míg az nyilvánvaló, hogy az alaki

kellék hiányát, mint okot nem képes a bíróság kikü-szöbölni, de az már nem olyan kézenfekvõ, hogy az alakihiány eredményezte érdeksérelem nem küszöbölhetõ-e kiazzal, hogy a megállapodás lényeges tartalmát mintegy azítélet foglalja írásba.48

A Ptk. hatályba lépése elõtt csak óvatos véleményalkotható, a végleges választ a bírói gyakorlat adhatjacsak meg. Álláspontunk szerint a bíróság az alaki hibaokozta érdeksérelmet nem tudja küszöbölni, azaz ilyenúton a szerzõdés hibája nem orvosolható. Érveink akövetkezõk: a jogalkotó maga is csak a szerzõdés tar-talmát érintõ, érvénytelenségre vezetõ olyan hibákokozta érdeksérelem kiküszöbölését célozta meg,amelyek esetében az ok maga nem lenne kiküszöböl-hetõ. Ezek pedig fõként az akarathibák (pl. tévedés,megtévesztés). A Ptk. – a rendelkezésre álló forrásoktanulmányozása alapján – a kodifikáció utolsó elõttifázisában beiktatott módosítással nem kívánt olyanszéleskörû bírói beavatkozásnak teret adni, amelynekalapján egy esetleg ugyan feltárható tartalmú, de alakiokból érvénytelen szerzõdést mintegy a bíróság fog-lalhatna írásba. Ezt a szerzõdési szabadság kódexbelifelfogása is alátámasztja, amely a szerzõdésekbe valóvisszafogott beavatkozás mellett áll.49 Még kevésbélenne kívánatos egy olyan helyzet, amelyben a bírósága felek ellentmondó nyilatkozatai alapján egyértelmû-en fel nem tárható tartalmú megállapodást nyilvánít-hatna érvényessé. Már csak azért sem, mert egy ilyentényállás mellett – ha a lényeges kérdésekben is vitaáll fenn – a szerzõdés létezése az elsõdleges kérdés, ésszerzõdés létrehozására pedig végképp nincs hatáskö-re az érvénytelenség orvoslása körében a bíróságnak.A felhasználási szerzõdés körében ugyan a bíróságnakvan hatásköre a felhasználási engedéllyel létesített jogmódbeli és terjedelmi meghatározásához, illetve eh-hez maga a törvény is nyújt értelmezési segítséget,50

mindazonáltal az a véleményünk, hogy e szabály jog-átruházásra való alkalmazása igen aggályos lenne,mert a jogátruházás fõ szabályként minden felhaszná-



51 Ptk. 6:111. §52 Ptk. 6:108. § (3) bek.53 Ptk. 6:112., 6:113. §, Ptk.-magyarázat 580, 581, 582., 7., pont, 8.a), 8.b) pontok.54 Az alaki okból érvénytelen felhasználási szerzõdés érvénytelenségének mûátadással megvalósítható olyan úton történõ orvoslásával

szemben, hogy egy átvett díj vélelme alapján magában foglalhatja a jog ellenértékét is ld: Faludi Gábor: A licencia szerzõdés egyes nem-zetközi magánjogi vonásai. In: Liber amicorum. Studia L. Vékás dedicata. Ünnepi dolgozatok Vékás Lajos tiszteletére, 2009. 127–148,Gyertyánfy Péter: A szerzõi jog bírói gyakorlata 2006-tól: a szerzõi jogi törvény hatálya Iparjogvédelmi és Szerzõi Jogi Szemle, 2012/6.

lási módra kiterjed, és a teljes védelmi idõre vonatko-zik. Legfeljebb a területi hatály kérdésében kerülhetsor az értelmezõ /tartalom meghatározó szabály alkal-mazására. Ettõl eltekintve is tévút lenne, ha a bíróságaz érvénytelenség orvoslása körében ilyen széles, szin-te a szerzõdés létrehozásáig ható szerzõdésalakító sze-repet játszhatna.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a bíróság ittelemzett közbeavatkozására, a szerzõdés alaki hibájá-nak a kiküszöbölésére akkor volna szükség, ha a felekmaguk nem élnének a Ptk. biztosította, akár ex tunc,akár ex nunc konvalidálási jogukkal.51 A felek termé-szetesen képesek az alaki hibát kiküszöbölni, azaz utóbb,akár az eredeti szerzõdésük megkötésére visszamenõlegeshatállyal történõ írásba foglalással érvényessé tehetik aszerzõdésüket. Ha azonban ilyen kölcsönös akaratuknincs, akkor avatkozzon be a bíróság, és orvosolja azérvénytelenséget? Ha az egyik fél a szerzõdéshez jog-hatást kívánna fûzni, a másik fél pedig az alaki hibárahivatkozva attól szabadulna, akkor a bíróság szabadonválaszthat a kölcsönösen ellenzett jogkövetkezmé-nyek kivételével52 az érvénytelenség jogkövetkezmé-nyei közül. Ha a jogszerzõ fél a mû (teljesítmény) felhasz-nálását még nem kezdte meg, az eredeti állapot természet-ben helyreállítható akkor is, ha az állítólagos jogszerzõ márteljesítette a saját pénzszolgáltatását. Ha pedig a felhasz-nálás megkezdése miatt az eredeti állapot nem állíthatóhelyre, akkor a bíróság a sajátos, érvénytelenségi (jogalapnélküli) gazdagodás megtérítési szabály alapján állíthatjahelyre az érdek- és vagyoni egyensúlyt anélkül, hogy or-vosolnia kéne a valójában nem orvosolható alakihibát.53 Sõt, még az is életszerû lehet, hogy a jogelle-nes vagyonmozgás bírósági rendezése után a felek ajövõre nézve konvalidálják a szerzõdésüket.

A Ptk. az alaki hiba orvoslását a teljesítéssel is lehe-tõvé teszi függetlenül attól, hogy az alaki követel-ményt jogszabály írja-e elõ, vagy a felek megállapodá-sa. Itt csak az érvényességhez szükséges alaki kellé-kekrõl van szó, a joghatás kiváltásához szükséges,vagy különbözõ közjogi szempontokból elõírt alakikellékeket figyelmen kívül kell hagyni. A jogátruházá-si és egyébként a felhasználási szerzõdések körében is aszerzõdés Eörsi által plasztikusan lebegõnek, illékony-nak nevezett tárgya nem engedi nézetünk szerint beállni ateljesítés érvénytelenséget orvosló hatását. Mi a teljesítés ajogátruházás esetén? A Ptk. új dogmatikai rendjébena jogátruházó szerzõdés, amely az engedményezés egyolyan esete, amelyre egyébként az engedményezésszabályait egy kivételével nem lehet alkalmazni. Rá-adásul – mint ezt is kifejtettük – a jogátruházás a gya-

korlatban az esetek nagy részében összeolvad a jogátruhá-zásra irányuló szerzõdéssel. Ezekben az esetekben nem tud-juk elképzelni, hogy melyek lehetnek azok a magatartások,amelyek megfelelnek az érvénytelenség orvoslására alkal-mas teljesítésnek. Ha arra gondolnánk, hogy az érvény-telenül átruházott jog gyakorlása, azaz a felhasználásmegkezdése jelenti az orvoslást, akkor ez egyrészt fo-galmilag nem teljesítés, másrészt felborítaná a felekegyensúlyát, és elmosná a jogszerû, és jogsértõ (ér-vénytelen szerzõdés alapján folytatott) felhasználásközötti különbséget. Bizonytalan lenne a jogszerzõ ál-tal ilyen módon megszerzett jog tartalma is (a felhasz-nálás területi hatálya, az átdolgozási jog megléte, vagyhiánya), és a bíróság ezt a hézagot nehezen tudná ki-tölteni, ha a feleknek e körben is vitája lenne.

A teljesítést nem jelentheti a mûpéldány (a teljesítményrögzítése) birtokának átruházása („átadása”) sem. Ez ab-ból következik, hogy a jogátruházáshoz sem az Szjt.,sem pedig a Ptk. szintjén semmilyen birtokátruházásnem szükséges. Az ettõl eltérõ kérdés, hogy a felek er-rõl külön rendelkezhetnek, és ekkor a jogátruházásrairányuló szerzõdés a birtokátruházás jogcíméül isszolgál. Azt pedig, hogy az „átadás”, mint teljesítés azalaki okból bekövetkezett érvénytelenséget orvosolná,nem tudjuk elfogadni. Ennek oka egyrészt az, hogy az„átadás” fogalmilag nem a jogátruházás teljesítése, más-részt pedig az, hogy egy fel nem tárt tartalmú jogátruházá-si szerzõdés teljesítéssel való orvoslása ugrás lenne a sötét-be, csakúgy, mintha a felhasználás megkezdésének tu-lajdonítanánk orvosló hatást. Ennek mentén azt semtudjuk érvénytelenséget orvosló teljesítésnek tekinte-ni, ha a jövõben elkészítendõ mûre kötött szerzõdésalapján megtörténik a birtokátruházás, és ennek fejé-ben az állítólagos jogszerzõ díjat fizet, amelyet a jogo-sult elfogad. Ez sem pótolja a jogátruházást (vagy fel-használási szerzõdés esetében a felhasználási engedélymegadását), mert az ellenérték fedezheti csupán a mûelkészítését és átadását is.54

III.Az iparjogvédelmi jogátruházás

1. Jogutódlás – jogátruházás

Ha a szerzõi jogi jogátruházásról azt írtuk, hogy tör-vényi szabályozása nem részletes, ezt még inkább el-mondhatjuk az iparjogvédelmi jogátruházást szabá-lyozó normákról. Elõre bocsátjuk, hogy az iparjogvé-



51–69. Elsõsorban két vitatható döntésrõl van szó, amelyekben foglalt – álláspontunk szerint téves – elvek nyerhetnek teret a teljesí-tés érvénytelenséget orvosló szabályának jövõbeli alkalmazása révén: BDT 2008. 1862. (…) A jövõben megalkotandó mûre vonatkozószerzõdés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített mûvet és megfizeti a díjat, megszerzi a mû felhasználására a szer-zõdésben meghatározott terjedelmû felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj – a felek ellenkezõ megállapodásának hiányában – fede-zi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is. BDT 2006. 1468. Amennyiben a szerzõdés jövõbenmegalkotásra kerülõ szerzõi mû elkészítésére irányul, vélelem szól amellett, hogy az átadott szerzõi mûvet a megrendelõ felhasznál-hatja, a megállapodás így egyúttal felhasználási szerzõdés. Vélelem szól ezért amellett is, hogy a szerzõdésben kikötött díj a felhaszná-lás ellenértékét (a szerzõi jogdíjat) is magában foglalja. Ennek ellenkezõjét a szerzõnek kell bizonyítania.

55 Szt. 25. § (1) A találmányból és a szabadalmi oltalomból eredõ jogok – a feltaláló személyhez fûzõdõ jogai kivételével – átszállhatnak,átruházhatók és megterhelhetõk. Vt. 19. § (1) A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredõ jogok átszállhatnak és átruház-hatók.

56 Jedlik-terv Nemzeti stratégia a szellemi tulajdon védelmére 2013–2016. 110. http://www.sztnh.gov.hu/jedlik-terv/Jedlik-terv.pdf(2013. július 30.).

57 Szt. 43/A. § (1) bek. a) pont, Vt. 36/A. § (1) bek. a) pont58 A védjegyjogi jogátruházás szép összehasonlító, jogdogmatikai, és technikai részletekig lehatoló elemzését ld. Keserû Barna Arnold: A

magyar és európai védjegyoltalom átruházási szabályainak összehasonlító elemzése a szellemi tulajdon elméleteinek nézõpontjából In:Optimi nostri. Díjnyertes tudományos diákköri dolgozatok, 2012., 220–270. , A magyar védjegyek átruházására vonatkozó szabályokösszehasonlítása a közösségi védjegyoltalom átruházásának szabályaival, különös tekintettel a szellemi tulajdon elméleteire. In: Ipar-jogvédelmi és Szerzõi Jogi Szemle, 2011/4., 42–73., Adalékok a védjegyátruházás jogi megítéléséhez I.-II. Iparjogvédelmi és Szerzõi Jo-gi Szemle 2012/5. 5–23., 2012/6. 5–28. Keserû egyebek között azt a tanulságot vonja le, hogy az 1959-es Ptk. csak dologra alkalmazha-tó tulajdon átruházásra irányuló szerzõdési (elsõsorban adásvételi) szabályait alkalmassá kell tenni a védjegyjogi jogátruházás céljára.Ennek a Ptk. eleget tesz. Iparjogvédelmi (know-how) jogátruházást tárgyal még Görög Márta: A know-how jogi védelmének alapvetõkérdései. HVG Orac, Budapest, 2012. 125–130. Molnár István: Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer. Kecskemét,Lakos ny. 2008.

delemben a licencia szerzõdés jogátruházási szerzõ-désre való megfelelõ alkalmazását elõíró szabály nincsés az átruházáshoz a jogszerzés közhiteles nyilvántar-tásba vétele szükséges.

A szabadalmi (1995. évi XXXIII. törvény a találmá-nyok szabadalmi oltalmáról, a továbbiakban: Szt.) ésa védjegytörvény (1997. évi XI. törvény a védjegyek ésa földrajzi árujelzõk oltalmáról, a továbbiakban: Vt.)egyaránt a jogutódlás fogalma alatt, annak egyik eset-ként kezelik az átruházást.55 Az egyéb, forgalomképes(nem ruházható át a földrajzi árujelzõhöz fûzõdõ jog)iparjogvédelmi oltalmi jogokra és igényekre vonatko-zó jogátruházási szabályok az Szt.-re utalnak.

Van azonban a különbség a két anyagi jogi normaközött. Egyrészt az Szt. a jogutódlás fogalma alatt sza-bályozza a szabadalmi jog megterhelését is, amelynem jogutódlás. Helyesebb lenne ezért a jogutódlás helyetta vagyoni forgalom fogalma alatt szabályozni az átruhá-zás, az átszállás, és a megterhelés lehetõségét. Ez alá a címalá a licencia szerzõdések szabályai is besorolhatók lenné-nek. Mind a Vt., mind az Szt. normája amúgy is in-kább a forgalomképességrõl, semmint magáról az át-ruházásról szól (átruházható…, megterhelhetõ…).

Az Szt. nem rendelkezik az átruházási szerzõdésrõl, míga Vt. igen. A Vt. 19.§ (3) bekezdése elsõ mondatának(„a védjegyoltalom szerzõdéssel átruházható”), nincspárja az Szt.-ben. Ennek az lehet az egyik oka, hogy ajelenlegi szabályozás – ahogy említettük – egyrészt aforgalomképességet, másrészt a joghatást (különösjogutódlás következik be az átruházással) helyezi elõ-térbe. A másik ok abban állhat, hogy a védjegyátruhá-zás lehet részleges is (áruosztályok szerint hasogatha-tó), és ezt csak egy szerzõdési norma mentén lehet ki-mondani, míg a szabadalmi jogátruházás ilyen módonnem lehet részleges. Álláspontunk szerint helyesebb len-ne, ha norma mondaná ki, hogy a szabadalmi oltalom (éstermészetesen a szabadalmi igény is) is átruházható szerzõ-déssel. Ez összhangba hozná a jogutódlási (szerintünk

inkább vagyoni forgalomképességi) szabályokat aszolgálati találmány értékesítési módjainak felsorolá-sával, amelyek közé a szabadalom (szabadalmi igény)értelemszerûen szerzõdéssel történõ átruházása is tar-tozik. Egy ilyen norma egyrészt „altípust” alkotna(szabadalom átruházási szerzõdés), alapja lehetne aPtk.-tól (a dologi adásvételtõl) eltérõ normák megal-kotásának, ha ilyenekre szükség van, vagy a jövõbenszükség mutatkozik a Ptk. adásvételi szerzõdési sza-bályai alkalmazása fényében.

Az egységes iparjogvédelmi kódex megalkotásátkövetõen56 nyilván, amennyire csak lehet, egységeseklesznek a vagyoni forgalom szabályai. (Pl. az áruosztá-lyonként részlegessé tehetõ védjegyátruházás biztosankülön szabályt igényel, csak úgy, mint a fogyasztókmegtévesztésére alkalmasság, mint sajátos érvényte-lenségi ok.)

2. A jogátruházásra irányuló szerzõdés – a tulajdonátru-házó szerzõdések szabályainak alkalmazása

Az Szt. és a Vt. azonosan utal az átruházás körébena Ptk. szabályaira.57 Vizsgáljuk meg ezért, hogy a Ptk.mely szabályait hogyan kell alkalmazni az iparjogvé-delmi jogátruházásra.58 A jogátruházásra irányuló, el-kötelezõ szerzõdéssel szükséges csak foglalkoznunk,mert a jogátruházó, teljesítõ szerzõdésrõl (engedmé-nyezés) a szerzõi jogi jogátruházásnál írtak érvénye-sek az iparjogvédelmi jogátruházásra is. A közhitelesnyilvántartásba bejegyzés jogváltoztató hatását alábbérintjük.

A jogátruházásra irányuló szerzõdés tipikusan adásvétel,csere vagy ajándékozás lehet. Az adásvételi szerzõdés(Ptk. 6:215. §) fogalmából elsõként azt kell kiemelni,hogy értelemszerûen a birtokátruházási kötelezettsé-get, amely a „dolog” átvételét jelenti vevõi oldalon, aziparjogvédelmi jogátruházás körében nem kell alkal-



59 Ptk. 6:216.§ (4) bek.60 Szt. 26.§ (1) bek., Vt. 21.§ (1) bek.61 Ptk. 6:221.-6:227.§-ok62 Ptk. 6: 213.§ (1) bek. útján alkalmazandó 6: 212.§ (3) bek.63 Ptk. 6:202.§ (4) bek.64 Ptk. 5: 38.§ (2) bek.

mazni. Az más kérdés, hogy ha az átruházó védett is-meretet is szolgáltat, akkor arra nézve a tényálláshozillõ birtokátruházási módot alkalmazni kell. Ugyan-ezt lehet elmondani a visszterhes jogátruházás és acsere (Ptk. 6:234.§), továbbá az ingyenes jogátruházásés az ajándékozási szerzõdés (Ptk. 6.2235.§) viszonyá-ról is.

A tulajdonjog-fenntartás (Ptk. 6:216. §) szabályait ag-gály nélkül alkalmazni lehet a jogátruházásra azzal, hogyúgy látjuk, nincs szükség arra, hogy az iparjogvédelmilajstromba bejegyezhetõ tények kibõvülhessenek a tulajdon-jog-fenntartás tényének és a jogszerzõ személyének a beje-gyeztethetõségével.59 A részletfizetés esetére kikötött tu-lajdonjog-fenntartás a Ptk. szemléletében hitelbizto-síték, ezért írja elõ a jogfenntartás megfelelõ (hitelbiz-tosítéki) nyilvántartásba való bejegyzését. Ez a szem-pont helytálló ingók esetén, hiszen a hitelbiztosítékinyilvántartásból tudható meg, hogy egy megvásároltingó dolog (még) nem a birtokos tulajdonában van.Az iparjogvédelmi jogátruházás körében ennek a bir-tokátruházás hiánya miatt nincs semmi jelentõsége. Ajogátruházó személyét mindaddig jogosultként fogja aziparjogvédelmi oltalmi lajstrom feltüntetni, amíg a jogszer-zõ személye bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatot tartal-mazó, megfelelõ alakiságú okiratot (jogátruházó szerzõ-dést) be nem nyújtanak az iparjogvédelmi hatósághoz.

Magától értetõdõ, hogy az ingatlanok adásvételérealkalmazandó szabályok (hasznok szedése, teher- kár-veszély és költségviselés) és a fogyasztóvédelmi ma-gánjog legújabb uniós aktusát ide átültetõ szabályai(kárveszély átszállása fogyasztói adásvétel esetén, azeladó késedelmének jogkövetkezményei fogyasztóiadásvétel esetén) szóba sem jöhetnek.

Alkalmazni kell és lehet is viszont – ezt az Szt, és a Vt.külön elõ is írja – az elõvásárlási jog,60 és ehhez kapcsoló-dóan a visszavásárlási jog, és az eladási és vételi jog új sza-bályait. A részletvétel nem változott rendelkezéseit ak-kor lehet elõvenni, ha a részletfizetés ellenére a jogát-ruházó megköti a jogszerzõvel a jogátruházó szerzõ-dést is =hozzájárul a jogszerzõ jogának bejegyzésé-hez, és az meg is történik.61 Ha a jogszerzõ már gya-korolta a megszerzett jogát, és emiatt az eredeti álla-pot már nem állítható helyre, az elállás jogát a felmon-dás joga váltja fel.62

Nem kizárt a megtekintésre vétel (Ptk. 6:228. §),például egy olyan esetben, amikor a szabadalmazotttalálmány megvalósításának (pl. gyártási eljárás) meg-tekintéséhez kötik a felek a jogátruházási szerzõdéshatályba lépését, de életszerûnek, tipikusnak bizonyo-san nem tekinthetõ. Kényes pont a megtekintés során

a hiba felismerhetõsége („Az eladó nem teljesít hibá-san, ha bizonyítja, hogy a vevõ a hibát megtekintéskorfelismerte vagy fel kellett volna ismernie” (Ptk.6:228.§ (3) bek.).

Nem tilos a próbára vétel sem (Ptk. 6:229. §), de amagunk részérõl ilyen szabadalmi jogátruházást agyakorlatban nehezen, védjegyjogi jogátruházást pe-dig egyáltalán nem tudunk elképzelni. A minta sze-rinti vételnek Ptk. 6:230.§) és a szállítási szerzõdéshelyébe lépett fajta és mennyiség szerint meghatáro-zott dolog határidõs adásvételének (6:231.§), csakúgy, mint a dare típusú mezõgazdasági áru szolgálta-tási szerzõdésnek (Ptk. 6:232., 233.§-ok) az iparjogvé-delmi jogátruházás körében nincs alkalmazási tere.

A körülményváltozások ajándékozási szerzõdésre gyako-rolt hatásáról rendelkezõ, nem változott szabályokat (Ptk.6:236. §, 6:237. §) alkalmazni kell a jogok átruházására is.

3. A jogátruházó szerzõdés és a nyilvántartásba vétel

A Ptk. jogátruházási dogmatikai megoldásával a be-jegyzett jogok átruházása körében háromszintû rend-szert épített fel. Egyrészt a jogátruházáshoz a jogátru-házásra irányuló szerzõdésen felül jogátruházó szerzõ-dés (engedményezés) szükséges, amellyel az új jogo-sult az átruházó helyébe lép. Ezen felül, „ha a jogfennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog át-ruházásához az engedményezésen felül a jogosult szemé-lyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásbavaló bejegyzése szükséges”.63

A közhiteles nyilvántartásokban nyilvántartott jo-gok esetén a jogátruházó szerzõdés a gyakorlatban ajogszerzõ által elfogadott bejegyzési engedély, nem pe-dig engedményezõ szerzõdés. Az ingatlan tulajdonjo-gának átruházása körében nem szabályozza a Ptk. a be-jegyzési engedélyt, hanem, ahogy köztudott: „Ingatlantulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez azátruházásra irányuló szerzõdés vagy más jogcím és er-re tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges”.64

A bejegyzés vagy a jog keletkezéséhez (konstitutívhatályú bejegyzés), vagy a kifelé, jóhiszemû, harma-dik, visszterhesen szerzõ személyek felé irányuló jog-hatáshoz szükséges (az iparjogvédelmi lajstromokilyenek). Valójában a két eset abból a szempontból tel-jesen azonos, hogy az átruházás külvilág számára tör-ténõ megmutatása, lezárása, dologi hatályának kivál-tása, a forgalom biztonságának biztosítása a nyilván-tartás funkciója.



65 A szabadalmi (védjegy) lajstrom a bejegyzett jogok és tények fennállását hitelesen tanúsítja. Az ellenkezõ bizonyításáig a szabadalmi(védjegy) lajstromba bejegyzett jogokról és tényekrõl vélelmezni kell, hogy azok fennállnak. A szabadalmi lajstromban feltüntetettadatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki vitatja a helyességüket vagy a valósággal való egyezõségüket.Jóhiszemû és ellenérték fejében jogot szerzõ harmadik személlyel szemben a szabadalommal (védjeggyel) kapcsolatos bármely jogracsak akkor lehet hivatkozni, ha azt a szabadalmi (védjegy) lajstromba bejegyezték. Szt. 54.§ (3), (4) bek., Vt. 47.§ (3), (4) bek.

66 Ptk. 6:178. § (2) bek. útján alkalmazandó Ptk. 6:175. § (1) bek. Az Szt. és a Vt. hatályos, jogszavatosságra utaló szabályait-Szt. 28. § (1)bek., Vt. 24.§ (1) bek. az egyszerûség kedvéért figyelmen kívül hagytuk. Egyrészt a két törvény fent hivatkozott, a Ptk.-ra utaló „álta-lános” szabályai is kellõ határozottsággal hívják fel a Ptk-t, másrészt a Ptk: 2:55. § is megalapozza az utalást. Harmadrészt a két konk-rét utaló szabályt vagy a Ptk-hoz kell igazítani (a Ptk. általános szerzõdési szabályaira kell hivatkozni az adásvétel szabályai helyett),vagy még egyszerûbb és következetesebb lenne elhagyni, mert a Ptk. általánosan megfogalmazott jogszavatossági rendelkezései minda hasznosítási/használati, mind jogátruházási szerzõdés megfelelõ hátterét adják.

67 Ptk. 6:175. § (1) bek.

Véleményünk szerint a második, jogátruházó ügylet (va-lójában: elfogadott bejegyzési engedély) szabályozásátlajstromozott jogok átruházása körében nyugodtan az egyeslajstromozott jogok lajstromozására irányadó szabályokralehetett volna hagyni, úgy, ahogy ez az az ingatlan-nyil-vántartás esetében is van.

A rendelkezésre álló háromszintû rendszer szintjeia szerzõi jogi kétszintû jogátruházásnál írottakhoz ha-sonlóan összecsúszhatnak. Az átruházásra irányulószerzõdés egyben az átruházó szerzõdés is lehet, és azvalójában rögtön elfogadott bejegyzési engedélyt istartalmazhat. Ha feltétel(ek)tõl, vagy idõhatározástólfügg a jogváltozás beállása, a felek a jogátruházó szer-zõdés („engedményezés”) megkötését, vagy a valóság-hoz igazodóan az elfogadott bejegyzési engedély meg-adását a feltételek bekövetkezéséhez (az idõpont be-következéséhez, idõtartam elteltéhez) köthetik, és ezaz átruházó oldaláról nézve jogfenntartást jelent.

A jogátruházáshoz bizonyos kifelé irányuló jogha-tást kapcsoló lajstrombejegyzés feltételeirõl az Szt., ésa Vt. azonos tartalommal rendelkeznek. Ebbõl az írástémája szempontjából annak van csupán jelentõsége,hogy a lajstromok megfelelnek-e a Ptk. szerinti feltétel-nek.65 A Ptk. nem azt írja elõ, hogy a jogot a nyilván-tartásba való bejegyzés hozza létre, csupán azt, hogy„a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítsa”. Ezmagában foglalja mind a konstitutív hatályú bejegyzésttartalmazó, mind pedig a jóhiszemû, visszterhesen szerzõszemélyekkel szemben beálló joghatást kiváltó nyilvántar-tást. Ennek az utóbbi feltételnek pedig az iparjogvédelmilajstromok megfelelnek. Hitelesen tanúsítják a jogokfennállását. Átruházás esetén a jogszerzõ jogát a felekközötti hatállyal nem a bejegyzés keletkezteti, de ajogszerzésnek a bejegyzés ad dologi (abszolút), jóhi-szemû, visszterhesen szerzõ harmadik személyekkelszemben érvényesíthetõ joghatást.

Ha a jogátruházás szintjeit egyenként vizsgáljuk, akövetkezõ tipikus esetek emelhetõk ki a jogátruházásrairányuló szerzõdés joghatásai közül. Ha a jogátruházás-hoz a szerzõdés felfüggesztõ feltételeket szab, például ajogszerzõ által fizetendõ ellenszolgáltatás teljesítését,vagy idõhatározást tûz, akkor értelemszerûen csak afeltételek bekövetkezése, vagy az idõpont, vagy idõtar-tam bekövetkezése után állnak be az alábbi joghatások.

A jogszerzõ a jogátruházásra irányuló szerzõdés alap-ján követelheti a jogátruházó szerzõdés megkötését =

bejegyzési engedély megadását. A jogátruházó nem lép-het fel a jogszerzõ ellen bitorlás (bitorlással közvetlenülfenyegetõ magatartás) miatt, ha a jogszerzõ megkezdiaz oltalmi tárgy hasznosítását/használatát.

A jogszerzõ harmadik személynek akár kizárólagos, akárnem kizárólagos hasznosítási (használati) engedélyt adhatazzal a kockázattal, hogy ha a nyilvántartásba még bejegy-zett jogátruházó is kizárólagos hasznosítási (használati) en-gedélyt ad egy jóhiszemû, visszterhesen szerzõ, a nyilvántar-tásban bízó személynek, azzal szemben nem hivatkozhat akizárólagos hasznosítási (használati) jogára a jogszerzõtõlhasznosítási (használati) engedélyt kapott személy. Ilyenesetben jogszavatossági helytállással66 tartozik a jog-szerzõ a tõle kizárólagos hasznosítási (használati) jogotkapott személlyel szemben, a jogátruházó pedig a jog-szerzõvel szemben. Egy ilyen tényállás mellett a jogát-ruházótól jóhiszemûen, és visszterhesen szerzõ hasz-nosító (használó) joga marad fenn, és a jogszerzõtõlhasznosítási (használati) jogot kapott személynek kell„beérnie” a kizárólagos hasznosítási (használati) jogotengedõ jogszerzõ rossz-vagy jóhiszemû magatartásá-hoz képest teljes, vagy a szerzõdéskötéssel kapcsolatosköltségeire (negatív interessze) korlátozott kártérítés-sel, mert a jogátruházótól szerzõ hasznosító (használó)szerzett jogot a nyilvántartásba bejegyzett jogosulttól.

A jogátruházó és a jogszerzõ által adott nem kizárólagoshasznosítási (használati) engedélyek alapján keletkezõhasznosítási (használati) jogok párhuzamosan fennmarad-hatnak. A jogszerzõ által engedett nem kizárólagoshasznosítási (használati) jog akkor dõl meg, ha a jog-szerzõ oltalmi jogának nyilvántartásba vétele bármelyokból véglegesen meghiúsul. Ekkor áll be a jogszerzõemlített jogszavatossági helytállási kötelezettsége a tõ-le hasznosítási (használati) jogot szerzett hasznosító-val (használóval) szemben.

A kizárólagos hasznosítási jog „párhuzamos” engedésé-rõl írtak megfelelõen irányadók a további jogátruházásrais, vagyis arra az esetre, ha a nyilvántartásba még benem jegyzett jogszerzõ és a még bejegyzett jogátruhá-zó is átruházzák, vagy más szóval a jogátruházó két-szer (többször) is átruházza az oltalmi jogot. Az egyet-len különbség az, hogy ilyenkor nem a hasznosítá-si/használati jog engedésére, hanem közvetlenül a jog-átruházásra is irányadó általános jogszavatosságiszabály67 lesz a jogalapja a „gördülõ” jogszavatosságiigényeknek.



68 A megállapítást az Szt.-bõl vett alábbi rendelkezések igazolják: 35. § (2) A szabadalmas a bitorlóval szemben – az eset körülményeihezképest – a következõ polgári jogi igényeket támaszthatja: (…)36. § (1) Szabadalombitorlás miatt az a bejelentõ is felléphet, akinek a találmánya ideiglenes oltalomban részesül, de az eljárást fel kellfüggeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról jogerõsen nem döntöttek. Ha tehát a bejelentõ fellépése esetén fel kell az el-járást függeszteni, a „bejelentõ” státuszába kerülõ jogszerzõ fellépése esetén is ez a beálló jogkövetkezmény.

69 Szt. 55. § (2), (3) bek., Vt. 48. § 82), (3) bek.70 Az idézõjel oka, hogy inkább jognyilatkozat létezési feltételek vizsgálatáról van szó, figyelemmel arra, hogy a bejegyzési engedély és

elfogadásának megléte létezési kérdés, és a képviseleti jog hiánya a Ptk. rendjén inkább a jognyilatkozat létezési kérdése. „(…) Ha aképviselõ nem veszi figyelembe képviseleti joga korlátait és túllépi képviseleti jogát, utólagos jóváhagyás hiányában a szerzõdés nemjön létre (…), Ptk. kommentár, a Ptk. 6:14. §-hoz fûzött magyarázat 4. pont, 515..

71 ESZE 72. cikk: „Átruházás szerzõdéssel Az európai szabadalmi bejelentés átruházására irányuló szerzõdést írásban kell megkötni, ésazt a feleknek alá kell írniuk. (A bejelentés =oltalmi igény) és az oltalmi jog jogi sorsa ebbõl a szempontból azonos.) A 74. cikk sze-rint egyebekben a nemzeti szabadalmi oltalomra/bejelentésre irányadó jogot kell az átruházásra alkalmazni. 207/2009/EK rendelet aközösségi védjegyrõl, (11)-es preambulum-bekezdés, 17. Cikk (3) bekezdés. Itt nincs terünk kitérni a közösségi védjegyátruházás sa-játosságaira, pl. az áruosztályonként hasogathatóság, a sajátos, a fogyasztók megtévesztéséhez kapcsolódó érvénytelenség.

Jogosulatlanul hasznosítóval (bitorlóval) szemben csak anyilvántartásba bejegyzett jogosult léphet fel. Ha a jog-szerzõ lép fel, az eljárást mindaddig fel kell függeszte-ni, amíg a jogszerzõ a jogának a bejegyzését nem iga-zolja.68

Az iparjogvédelmi jogátruházásra irányuló szerzõdés ér-vényessége nincs alakisághoz kötve, míg a jogátruházásiszerzõdésé (vagyis az elfogadott bejegyzési engedélyé) igen.(Csak mellékesen említjük, hogy adójogi szabályok azellenérték nagyságához az írásba foglalás követelmé-nyét kapcsolhatják, ilyenkor – nem polgári jogi okok-ból – a jogátruházásra irányuló szerzõdést is írásbakell foglalni, de az írásba foglalás elmulasztása nemjár polgári jogi érvénytelenséggel.) Az alaki kellék a ki-felé irányuló joghatás kiváltásához szükséges. Az Szt. és aVt. azonos szövegû szabályai alapján69 legalább írásbafoglalt magánokiratot kell a bejegyzési kérelem mellécsatolni, és az SZTNH mind az alaki, mind a tartalmiérvénytelenséget vizsgálja: „Nem teljesíthetõ a kére-lem olyan okirat alapján, amely alaki hiány miatt ér-vénytelen, (…) illetve ha az okirat tartalmából kitûnõ-

en az abban foglalt jognyilatkozat érvénytelen”. A tar-talmi „érvénytelenség”70 vizsgálata elsõsorban arrairányul, hogy a jogátruházó nyilatkozatot a lajstrom-ba bejegyzett személy, illetve nevében megfelelõ kép-viseleti joggal rendelkezõ személy tette-e, a jogszerzõ-ha nem természetes személy, tudja-e igazolni a jogala-nyiságát, és képviselõ eljárás esetén a jogszerû szerve-zeti, vagy ügyleti képviselõ jár-e el, a jogátruházó hoz-zájárul-e a jogszerzõ oltalmi jogának bejegyzéséhez, ésezt a jogszerzõ elfogadja-e. Több átruházó szerzõdésesetén a bejelentés idõrendje dönt.

Ebbõl adódón, noha igaz, hogy az átruházásra irányu-ló és az átruházó szerzõdés szintjei összecsúszhatnak, aszintek elválasztása még feltételek/idõhatározás hiányábanis pl. az árra, és a jogátruházási szerzõdés egyéb kikötései-re, így esetleg védett ismeretre vonatkozó üzleti titok megõr-zése szempontjából indokolt lehet.

Egyes regionális oltalmi jogokat szabályozó aktusoktovábbmennek, és az átruházásra irányuló szerzõdésírásba foglalását, sõt, külön az aláírását is (közösségivédjegy) érvényességi kellékként írják elõ.71



LÉVAY: AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA… 593

* A tanulmány megjelent a Jogtörténeti Parerga-Ünnepi Tanulmányok Mezey Barna 60. születésnapja tiszteletére c. kötetben. Szerk.: MáthéGábor, Révész T. Mihály és Gosztonyi Gergely. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2013. 247–258.

1 Lásd errõl: Lévay Miklós: A gyermek érdekétõl a megérdemelt büntetésig: a fiatalkorúakra vonatkozó büntetõ igazságszolgáltatás ala-kulása az Amerikai Egyesült Államokban. In.: Dolgozatok Erdei Tanár Úrnak. Budapest, ELTE ÁJK. 2009. 225–239.

2 Az Egyezmény magyar szövegének forrása: az Egyezményt hazánkban kihirdetõ 1991. évi LXIV. törvény 3 Az Egyezményt aláíró 140 ország közül az Amerikai Egyesült Államok mellett még Szomália nem ratifikálta a dokumentumot. Az

Egyezmény két kiegészítõ jegyzõkönyvét (11.b és 11. c.) azonban aláírta és ratifikálta az Egyesült Államok. Forrás:http://treaties.un.org (2013. 01. 15.)

Az Amerikai Egyesült Államokban a legutóbbi idõ-kig a bûnelkövetõ fiatalkorúakra vonatkozó államikontroll paradoxona volt, hogy bár a fiatalkorúak bün-tetõ igazságszolgáltatási rendszere jellemzõen a parenspatriae doktrínán alapul,1 ennek ellenére fiatalkorúvalszemben halálbüntetést és tényleges életfogytig tartószabadságvesztést is ki lehetett szabni. Az utóbbi sajá-tosság különösen annak fényében meglepõ, hogy azENSZ 1989. évi Gyermek jogairól szóló Egyezményé-nek 37. cikk a) pontja szerint: [Az Egyezményben ré-szes államok gondoskodnak arról, hogy] „gyermeketne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, emberte-len, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávet-ni. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetettbûncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabad-lábra helyezés lehetõségét kizáró életfogytig tartó sza-badságvesztést ne legyen szabad alkalmazni”.2

Az Amerikai Egyesült Államok az Egyezménytugyan 1995. február 16-án aláírta, de a mai napig nemratifikálta.3 Az emberi jogok érvényesülése szempont-jából megmagyarázhatatlan helyzetet és ennek egyikkövetkezményét, azaz, hogy az Amerikai Egyesült Ál-lamok nem vetette alá magát a két legsúlyosabb bün-tetõjogi szankció fiatalkorúakkal szembeni alkalma-zása nemzetközi tilalmának, az ország Legfelsõbb Bí-rósága (a továbbiakban: Bíróság) „hozta helyre”.

A Bíróság ugyanis a 2005-ben a Roper v. Simmonsügyben hozott döntésében kimondta a halálbüntetéskiszabásának alkotmányellenességét fiatalkorúakkalszemben; a 2010. évi Graham v. Florida ügyben meg-állapította a tényleges életfogytig tartó szabadságvesz-tés alkalmazásának alkotmányellenességét a nemszándékos emberölési (’non-murder’) cselekményt el-követõ fiatalkorúak esetében; 2012-ben pedig a Miller

TANULMÁNY

Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsõbb Bírósága a fiatalkorúakkal szembeni halálbün-tetés és a tényleges életfogytig tartó szabadság-vesztés alkotmányellenességérõl*

Lévay Miklós alkotmánybíró, egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

A tanulmány az Amerikai Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságának a legutóbbi idõkben hozott háromolyan döntésével foglalkozik, amelyek a legsúlyosabb büntetõjogi szankciók, a halálbüntetés és a tényle-ges életfogytig tartó szabadságvesztés fiatalkorúakkal szembeni kiszabásának tilalmát, illetve korlátozá-sát állapította meg. A 2005-ben született Roper v. Simmons döntésben a Legfelsõbb Bíróság kimondta ahalálbüntetés kiszabásának alkotmányellenességét fiatalkorúval szemben. 2010-ben a Graham v. Floridaügyben a testület megállapította a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának alkotmány-ellenességét nem szándékos emberölési cselekményt elkövetõ fiatalkorú esetében. A 2012. évi Miller v.Alabama ügyben pedig a Legfelsõbb Bíróság úgy döntött, hogy emberölést elkövetõ fiatalkorúval szembenalkotmányellenes a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelezõ elrendelésére vonatkozó bünte-téskiszabási rendelkezés. A tanulmány részletesen foglalkozik az egyes határozatok többségi érvelésével,kitér a különvéleményekre, egy esetben a párhuzamos indokolásra is.

4 Docket Number: 03-633, Volume 543. (2005) Forrás: http://suppreme.justia.com5 Az 1642. évi elsõ kivégzés Massachusetts Államban történt; a kivégzett Thomas Grannger volt. Az utolsó kivégzett az oklahomai Scott

Allen Hain volt, aki a bûncselekmény elkövetésekor betöltötte a 17. életévét, a 2003. április 3-i kivégzésekor pedig 32 éves volt. For-rás: http://www.deathpenaltyinfo.org/execution-juveniles-us-other-countries.org

6 A Bíróság 1972. június 29-én, a Furman v. Georgia ügyben meghozott döntése nyomán a halálbüntetés kiszabásának moratóriuma kö-vetkezett be az Államokban. A moratórium az 1976. évi Gregg v. Georgia döntéssel ért véget.

7 Forrás: Ld. 5. lj.8 Forrás: a Roper v. Simmons döntés „A” melléklete.9 Ld. errõl pl.: Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés filozófiája és kortárs jogelméleti kérdései. Budapest, Rejtjel, 2008. 232-965-ös lj.10 Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának VIII. kiegészítése szerint: „Nem lehet túl magas óvadékot megállapítani, túl magas

pénzbírságot kiszabni vagy kegyetlen és szokatlan büntetéseket kiszabni.A XIV. alkotmány-kiegészítés vonatkozó része szerint pedig: ’1.§ … egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétõl, szabadságától vagy

tulajdonától megfelelõ törvényes eljárás nélkül; törvénykezés során az államok senkitõl nem tagadhatják meg a törvények nyújtottaegyenlõ jogvédelmet.”

11 Ld. Roper v. Simmons döntés I. része (1–6.). „Roper”, azaz Donald P. Roper annak a büntetés-végrehajtási intézetnek volt a fõfelügye-lõje, ahol Simmonst fogvatartották. Ily módon Roper volt az eljárás kérvényezõje, amely eljárás formálisan Simmons jogellenes fog-vatartása miatt indult.

v. Alabama ügyben úgy döntött, hogy emberölést el-követõ fiatalkorúakra (’homicide offenders’) a ténylegeséletfogytig tartó szabadságvesztés kötelezõ elrendelé-sét elõíró büntetéskiszabási rendelkezések alkot-mányellenesek.

A tanulmány a Bíróság idézett három döntésévelfoglalkozik. A tárgyválasztást elsõsorban az indokolja,hogy az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányánaka döntésekkel érintett VIII. alkotmány-kiegészítése, a„kegyetlen és szokatlan” büntetések tilalma többnemzetközi emberi jogi dokumentum vonatkozó sza-bályának ihletõje volt (pl. Európai Emberi JogiEgyezmény 3. cikke) és megtalálható az ennek megfe-lelõ rendelkezés Magyarország Alaptörvényében is[lásd: III. cikk (1)].

1. A Roper v. Simmons ügy4

1.1. Az Amerikai Egyesült Államokban 1642 és2004 között 365, az elkövetés idején fiatalkorú bûnel-követõt végeztek ki.5 A halálbüntetés 1972-1976 kö-zötti moratóriumát6 követõen a bûncselekmény elkö-vetésekor fiatalkorúnak minõsülõ kivégzettek száma22 volt.7

A Roper v. Simmons ügy elbírálása idején az Ameri-kai Egyesült Államok (a továbbiakban: Államok) 20államában (pl. Arizona, Pennsylvania, Texas) tettéklehetõvé a törvények fiatalkorú halálra ítélését, 19 ál-lamban (pl.: Kalifornia, New York, Wyoming) csakakkor, ha az elkövetõ, a bûncselekmény elkövetésekorbetöltötte a 18. életévét, 12 államban pedig nem lehe-tett fiatalkorú elkövetõt halálra ítélni (pl.: Alaska, Ha-waii, Vermont).8

A Bíróság 1989-ben a Stanford v. Kentucky ügybenmár foglalkozott a fiatalkorúakra kiszabható halál-büntetés alkotmányellenességével.9 A hivatkozottügyben azonban nem találta alkotmányellenesnek atestület a szankció fiatalkorúakkal szembeni alkalma-zási lehetõségét.

A Roper v. Simmons ügy napirendre vételével azon-ban jelezte a Bíróság, hogy kész újragondolni a kér-déskört, azaz, hogy a VIII. és a XIV. alkotmánymódo-

sítások lehetõvé teszik-e 15–18 év közötti fiatalkorúelkövetõk halálra ítélését.10

1.2. Az ügy mögötti „történeti tényállás” egy 1993-ban, Missouri Államban elkövetett „gyilkosság”(szándékos emberölés) volt. A bûncselekményt az ak-kor 17 éves Christopher Simmons követte el.Simmons egy társával éjszaka betört az áldozat házá-ba, az idõs nõt megkötözték, majd autóval egy közelifolyóhoz vitték és ott egy hídról beledobták a folyóba.A gyilkosság másnapján Simmons-t letartóztatta arendõrség. A vád vele szemben elõre megfontolt szán-dékkal elkövetett emberölés, betörés, emberrablás éslopás volt. (Társát bûncselekményre való szövetkezés-sel vádolták. A vádat azonban ejtették vele szemben,mert Simmons ellen vallott.)

Missouri Állam vonatkozó törvénye értelmébenSimmons felnõttkorú elkövetõnek minõsült, ígyügyében a felnõtt bûnelkövetõkre vonatkozó intézmé-nyek jártak el. Simmons beismerte bûncselekménye-it; az esküdtszék megállapította bûnösségét és halál-büntetés kiszabását indítványozta, amely büntetést azeljáró bíróság ki is szabta. Simmons azonban kezde-ményezte a kiszabott ítélet hatályon kívül helyezését,majd fellebbezett, részben azon az alapon, hogy nemkapott kellõen hatékony védelmet, részben pedigazért, mert a büntetés kiszabása során nem vették fi-gyelembe éretlenségét és rendkívül impulzív szemé-lyiségét. Kérvényét, illetve fellebbezését valamennyifelsõbb bírói fórum elutasította. 2002-ben azonban aBíróság az Atkins v. Virginia ügyben kimondta, hogy aVIII. és a XIV. alkotmány-kiegészítés tiltja egy szelle-mileg visszamaradott („mentally retarded”) személy ki-végzését. A döntés nyomán Simmons új kérvénytnyújtotta be a büntetés enyhítéséért, arra hivatkozva,hogy az Atkins-ügy indokolása megállapítja, hogy azAlkotmány tiltja a bûncselekmény elkövetésekor 18.életévét még be nem töltött fiatalkorú kivégzését.

Missouri Állam Legfelsõbb Bírósága egyetértett akérelemben foglaltakkal és Simmons büntetését tény-leges életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta.Missouri Állam fellebbezett a döntés ellen a Bíróság-hoz, amely elfogadta a fellebbezést.11





12 A többségi határozatot támogató birók: A. Kennedy, J. P. Stevens, D. Souter, R.B. Ginsburg és S. Breyer. A kisebbségben maradtbirók: S.D. O’Connor, A. Scalia, W. Rehnquist és C. Thomas.

13 Ld. a Roper v. Simmons döntés többségi határozata II. részét (6–10. ).14 A döntés többségi határozata III/A. részének összegzése (10–13. ).

1.3. A Bíróság 5:4 arányú12 többségi döntéssel ki-mondta, hogy a VIII. és XIV. alkotmánymódosításoktiltják halálbüntetés kiszabását a bûncselekmény el-követésekor 18. életévüket még be nem töltött fiatal-korúakkal szemben, egyúttal nem tekintették a továb-biakban érvényesnek a Stanford v. Kentucky ügybenhozott döntést.

1.4. A többségi vélemény – amelynek szerzõje –Kennedy bíró volt – a „tisztesség fejlõdõ követelmé-nyei” (’the evolving standards of decency’) teszt alapjánvizsgálta, hogy a 18. éven aluli bûnelkövetõvel szem-ben kiszabható halálbüntetés ellentétes-e a VIII. al-kotmány-kiegészítéssel. Az említett teszt annak meg-állapítására szolgál, hogy egy érett társadalomban mi-lyen mértékû elõrehaladás következett be a tisztességtekintetében és ennek alapján melyek azok a bünteté-sek, amelyek oly mértékben aránytalanok, hogy „ke-gyetlennek és szokatlannak” minõsülnek.

A többségi vélemény a Bíróság vonatkozó döntései,illetve annak tükrében mutatja be a fejlõdést, hogy azegyes államokban miként változott a minimum kor-határ a halálbüntetés alkalmazhatósága tekintetében.

Az elsõ bírósági eset, amelyet a határozat említ aThomson v. Oklahoma ügy. Az ebben az ügyben 1988-ban hozott többségi határozat még csak a bûncselek-mény elkövetésekor 16. életévét be nem töltött fiatal-korúak tekintetében mondta ki a halálbüntetés alkal-mazásának alkotmányellenességét. A már említettStanford v. Kentucky ügyben hozott határozatban pe-dig az volt a többségi álláspont – figyelemmel az egyesállamok vonatkozó rendelkezéseire –, hogy nincsnemzeti konszenzus a tekintetben, hogy az elkövetés-kor 17 éves elkövetõkre kiszabott halálbüntetés „ke-gyetlen és szokatlan” lenne. A Bíróság pedig nem kí-vánta a maga megítélése alapján ezekre a fiatalkorúak-ra kiterjeszteni a halálbüntetés alkalmazásának tilal-mát. A Stanford-ügyben hozott határozattal egy na-pon, a Penry v. Lynaugh ügyben (1989) megszületettdöntésben nem találta alkotmányellenesnek a testületegy szellemileg visszamaradott személy halál-raítélését. A döntés indoka az volt, hogy nincs nemze-ti konszenzus az alkotmányellenesség tekintetében,mivel gyakorlatilag csak 16 államban tiltott az emlí-tett személyekkel szembeni halálbüntetés. 2002-benviszont már a Bíróság az ugyancsak hivatkozott Atkinsv. Virginia ügyben kimondta a halálbüntetés tilalmátegy szellemileg visszamaradott személlyel szemben.Ekkorra ugyanis az államok kisebb részében lehetettcsak retardált embert halálra ítélni.

A Bíróság ebbõl arra következtetett, hogy a „tisztes-ség kívánalma” olyan szintre jutott az amerikai társa-

dalomban, hogy a szellemileg visszamaradott elköve-tõkkel szembeni halálbüntetés „kegyetlennek és szo-katlannak” tekintendõ.

Az elõzõek nyomán a Roper v. Simmons ügy többsé-gi véleményének kiindulópontja az, hogy újra kellgondolni a Stanford v. Kentucky ügyben hozott dön-tést.13

Ennek elsõ lépéseként a nemzeti konszenzus megál-lapíthatóságának objektív kritériumaként, a többségihatározat áttekinti a fiatalkorúakkal szemben alkal-mazható halálbüntetés államonkénti szabályozását,továbbá az alkalmazás gyakoriságát. Ebbõl kiderült,hogy 30 állam tiltja a fiatalkorúval szembeni halál-büntetést, ebbõl 12 a törvények szintjén, 18 pedig agyakorlatban. Azok az államok is egyre ritkábban al-kalmazzák, ahol még létezik ez a büntetés fiatalkorú-val szemben.

Az elõzõ tényeket, illetve fejleményeket a Bíróság afiatalkorúakkal szembeni halálbüntetés tilalmára vo-natkozó nemzeti konszenzus objektív mutatóinak te-kintette. A mutatók pedig azt jelzik, hogy az amerikaitársadalom a fiatalkorú bûnelkövetõket úgy tekinti,mint akik határozottan kisebb felelõsséggel rendel-keznek, mint az átlagos bûnözõk.14

Ezt követõen a többségi álláspont érveket sorakoz-tatott fel amellett, hogy a halálbüntetés aránytalanbüntetés fiatalkorúak esetében.

A többségi vélemény szerint három olyan általánoskülönbség van a 18 éven aluli fiatalkorú bûnelkövetõkés a felnõtt bûnelkövetõk között, amely különbségek-bõl az következik, hogy a fiatalkorúak kellõ megbíz-hatósággal nem sorolhatók a legrosszabb, legelszán-tabb bûnözõk közé. Az elsõ, amelyet társadalomtudo-mányi kutatások bizonyítanak, éretlenségük és fele-lõtlenségük. Ezt figyelembe véve szinte egyetlen ál-lamban nincs a 18. éven aluliaknak szavazati joguk,nem lehetnek tagjai esküdtszéknek, és csak szülõi en-gedéllyel házasodhatnak. A másik különbség, hogyjóval sebezhetõbbek, mint a felnõttek és a negatív ha-tásoknak könnyebben engednek. A harmadik pedig,hogy személyiségük kevésbé kialakult, mint a felnõt-teké. Ezen sajátosságok miatt kisebb, korlátozottabb afelelõssége a fiatalkorúaknak, amibõl következik,hogy a halálbüntetés büntetéstani igazolásai, így külö-nösen a megtorlás és az elrettentés esetükben kevésbéérvényesek.

A többségi vélemény – az ügyben benyújtott amicuscuriae-re reagálva – állást foglal abban a kérdésben,hogy egy fiatalkorú halálbüntetésérõl esetrõl-esetre,az enyhítõ körülmények figyelembevételével indokoltdönteni vagy a 18. éves korhatár abszolút akadályt je-lent.

15 Ld. a Roper v. Simmons. ügyben hozott döntés III./B részét (14–21.).16 Ld. a Roper v. Simmons ügyben hozott döntés IV. részét (20–25.).

A többségi határozat álláspontja, hogy a fiatalkorúés a felnõtt elkövetõk között olyan világos a különb-ség, hogy nem kockáztatható meg fiatalkorú halálraítélése, nem kellõ mértékû felelõssége miatt. A több-ségi álláspont elismeri persze, hogy vannak érett 18.éven aluliak és vannak kevésbé érett felnõttek. Mégisa kategorikus életkori határ mellett van. A határ pediga 18. életév, mert a különbözõ, már idézett tényezõk,azt jelzik, hogy a társadalom a gyermekkor és felnõtt-kor határát itt húzza meg. Ez pedig azt jelenti, állapít-ja meg a többségi vélemény, hogy a Stanford v.Kentucky ügyben hozott döntés mögötti konszenzus,azaz, hogy 16. év a halálbüntetés alkalmazhatóságá-nak minimuma, megváltozott. A hivatkozott 1989. évidöntés tehát nem jelent már iránymutatást a függõ ésa még meginduló ügyekben.15

A többségi vélemény IV. része nemzetközi kitekin-téssel is bizonyítja, hogy miért minõsíthetõ arányta-lannak a halálbüntetés alkalmazása fiatalkorúvalszemben. Ennek során a dokumentum rámutat arra,hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének koráb-ban már idézett 37. cikkét csak az Államok és Szomá-lia nem ratifikálta. Ennél is súlyosabb tényezõnek te-kinti azonban Kennedy bíró, hogy 1990 óta az Álla-mokon kívül csupán hét ország volt, ahol fiatalkorútkivégeztek (Irán, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Jemen,Nigéria, Kongói Demokratikus Köztársaság és Kína),de azóta ezekben az országokban vagy eltörölték a fi-atalkorúk esetében a halálbüntetést vagy a közvéle-mény nyomására nem alkalmazzák.

A többségi álláspont ezzel kapcsolatos következteté-se: azzal, hogy más nemzetek az amerikai Alkotmány-ból eredõ szabadságjogokat és az emberi méltóságottiszteletben tartják, az amerikaiak számára kihangsú-lyozzák ezeknek a jogoknak fontosságát saját szabad-ságuk örökségében.16

A többségi vélemény végül leszögezi, hogy a VIII.és XIV. alkotmánymódosítás tiltja halálbüntetés al-kalmazását olyan elkövetõvel szemben, aki a bûncse-lekmény elkövetésekor még nem töltötte be a 18. élet-évét.

1.5. A többségi állásponthoz J.P. Stevens párhuza-mos indokolást, S.D. O’Connor és A. Scalia különvé-leményt írtak.

A különvélemények elsõsorban azért kritizálták a bí-róság döntését, mert vitatják a valódi nemzeti kon-szenzust. A többségi határozat arra hivatkozott, hogyaz államok felében már nem alkalmazzák a halálbün-tetést 17 éves bûnelkövetõkkel szemben, azonban akülönvéleményt megfogalmazó bírák szerint ez nemjelent tényleges nemzeti konszenzust.

Sandra Day O’Connor párhuzamot vont azzal a kér-déssel, amikor a 16 éven aluliakkal kapcsolatban álla-pította meg a bíróság a halálbüntetés tilalmát(Thompson v. Oklahoma (1988)), és hangsúlyozza, ab-ban volt valódi nemzeti konszenzus.

A különvélemények azt is kifogásolják, hogy miértkellett kategorikusan megtiltani a halálbüntetést a fi-atalkorúak esetében. Úgy vélik, hogy kivételesenakadhatnak olyan esetek, amikor a halálbüntetés in-dokolt lehet (pl. különösen aljas, elõre kitervelt em-berölés esetén). Önmagában az a tény, hogy a fiatalko-rúk kevésbé érettek és kialakulatlan személyiségek,ezért kevésbé tehetõk felelõssé, még nem indokolja akategorikus tilalmat. A konkrét esetben is fennálltSimmons megfelelõ pszichológiai érettsége, és tisztá-ban volt bûnelkövetése kockázatával és lehetséges kö-vetkezményeivel.

A VIII. alkotmány-kiegészítés alapja nem más,mint az emberi méltóság, és ennek vizsgálatakor a le-hetõ legnagyobb mértékben kell objektív standardok-ra támaszkodni. Ezzel szemben a különvélemények abíróság érvelését a jelenlegi ügyben túlzottan szubjek-tívnek tartják, ahol leginkább morális szempontokdominálnak. Azt is megjegyzik, hogy ezt a morálisannehezen kezelhetõ kérdést elsõsorban a jogalkotónakkellene megoldania. Azért is hibásnak tartják a több-ségi érvelését, mert a Bíróság álláspontjuk szerint el-tért a VIII. alkotmány-kiegészítéssel kapcsolatos ko-rábbi gyakorlatától (pl. a már említett Stanford ügy-tõl), és ezt nem indokolta megfelelõen.

A különvélemények nem vitatják azt, hogy a fiatal-korúak kevésbé érettek, és kevéssé tehetõk felelõssé atetteikért, mint a felnõtt korúak, azonban úgy vélik,hogy az elkövetett bûncselekményre is figyelemmelakadhat olyan eset, amikor a fiatalkorú elég érett ah-hoz, hogy a halálbüntetést alkalmazni lehessen. Scaliabíró különvéleményében kifejtette, hogy a tudományterületén is vannak olyan nézetek, amelyek arra utal-nak, hogy a fiatalkorúak elég érettek ahhoz, hogymeghozzanak bizonyos fontos döntéseket (pl. az abor-tusz kérdésére utalt a Hogdson v. Minnesota ügyben/1990/). Ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogya tudományos nézetek rendkívül sokszínûek, és a bí-róságnak nem szabad, illetve nem lett volna szabad el-döntenie, hogy mely nézeteket tartja helyesnek. Scaliabíró megjegyzi továbbá, hogy a bírói gyakorlat követ-kezetesen enyhítõ körülményként értékeli a fiatal-kort, és ezt alátámasztja az is, hogy a gyakorlatban va-lóban nagyon ritkán kerül sor halálbüntetés alkalma-zására fiatalkorúakkal szemben.

O’Connor bírónõ különvéleményében részletesenkifejti, hogy a jelen helyzet Atkins üggyel történõ pár-





17 Sandra Day O’Connor és Antonin Scalia különvéleményének összegzése. Forrás:ld. 4-es lj.18 Death Penalty Information Center. www. deathpenaltyinfo.org/u-s-supreme-court-roper–v-simmons-no-03-63.19 Docket Number: 08-7412, Volume 560. (2010) Forrás: http://suppreme.justia.com20 Graham a floridai törvények értelmében fiatalkorúnak számított, bûncselekményeiben mégsem a fiatalkorúak, hanem a felnõtt elkö-

vetõk bírósága járt el. Ennek oka az, hogy a vonatkozó floridai törvény értelmében az ügyész diszkrecionális joga eldönteni a legtöbbbûntett esetében, hogy amennyiben az elkövetõ 16 vagy 17-éves, akkor mint felnõtt korúval vagy mint fiatalkorúval szemben emel vá-dat. Ld. Graham v. Florida ügyben hozott döntés I. rész: 2..

21 Graham v. Florida ügyben hozott döntés I. rész: 6–7.22 A Graham v. Florida ügyben hozott döntés II. részének összegzése (7–10.)23 Ld. Graham v. Florida ügyben hozott döntés III/A. részét (10–16.).24 Graham v. Florida ügy többségi véleménye: 16.

huzamba állítása hibás volt. Az Atkins ügyben a szel-lemi fogyatékos elkövetõk kapcsán mondták ki a ha-lálbüntetés alkalmazásának tilalmát. Jelen ügyben azindokolást azért hibás, állítja a különvélemény, merta 17 éves korosztályt a szellemi fogyatékos elkövetõk-kel állítja párhuzamba.17

1.6. A Roper v. Simmons ügyben hozott döntés 12államban összesen 72 halálraítélt fiatalkorú esetébenjelentette azt, hogy az eredetileg kiszabott büntetéstmeg kellett változtatni.18

2. A Graham v. Florida ügy19

2.1. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésalkotmányos megítélése, valamint a fiatalkorúakkalszembeni büntetõjogi szankciók alkotmányos korlátjameghatározása tekintetében egyaránt figyelemre mél-tó a Bíróságnak a Graham v. Florida ügyben hozott2010. május 17-i döntése.

A döntés annak vizsgálatára irányult, hogy vajon azAmerikai Egyesült Államok Alkotmánya lehetõvé te-szi-e fiatalkorú tényleges életfogytig tartó szabadság-vesztésre ítélését nem emberölési bûncselekményért(’non-homicide crime’).

2.2. A Graham v. Florida ügy indítványozója Ter-rance Jamar Graham volt, akit 17 évesen fegyverrel el-követett betöréses lopásért, fegyveres rablás kísérleté-ért egy floridai bíróság életfogytig tartó szabadság-vesztésre ítélt.20 Florida Állam korábban eltörölte afeltételes szabadságra bocsátás intézményét, ezért akiszabott büntetés gyakorlatilag tényleges életfogytigtartó szabadságvesztést jelentett, amelybõl szabadulnicsak kegyelem révén lehet. A Floridai FellebbviteliBíróság nem találta „durván aránytalannak” (’grosslydisproportionate’) a büntetést, az állam Legfelsõbb Bí-rósága pedig visszautasította a döntés felülvizs-gálatát.21 Ezt követõen Terrence Graham alkotmá-nyossági kifogással élt, mert álláspontja szerint a bün-tetés a sérti VIII. alkotmány-kiegészítés kegyetlen ésszokatlan büntetéseket tiltó klauzuláját. A kifogást aBíróság elbírálásra alkalmasnak találta.

2.3. A Bíróság 6:3 arányban alkotmányellenesnek, aVIII. alkotmány-kiegészítésbe ütközõnek minõsítette

a fiatalkorúra, nem emberölési cselekmény miatt ki-szabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést.A többségi vélemény megfogalmazója ebben az ügy-ben is Kennedy bíró volt.

2.4. A többségi vélemény hangsúlyozza, hogy a „ke-gyetlen és szokatlan büntetéseket” tiltó VIII. alkot-mány-kiegészítés központi kérdése a proporcionalitáskoncepciója. Az arányosság megítélése – mutat rá ahivatkozott vélemény – egyaránt jelenti a büntetésektartamának, az elkövetett bûncselekmény súlyának,az elkövetõ jellemzõinek értékelését. A többségi véle-mény utal a Harmelin v. Michigan (1991) ügyre, amelya Bíróságnak a tényleges életfogytig tartó szabadság-vesztéssel kapcsolatos precedens határozata. A többsé-gi vélemény szerint a VIII. alkotmány-kiegészítés ma-gában foglal egy szûk, korlátozott tartalmú arányossá-gi elvet. Ez az elv pedig nem kívánja meg a szoros ará-nyosságot a bûncselekmény és a büntetés között. In-kább csak a kirívóan súlyos büntetések tiltottak ezenelv alapján, amelyek durván aránytalanok a bûncse-lekményhez viszonyítva.22

A többségi vélemény ebben az ügyben is központikérdésnek tekinti a nemzeti konszenzus tartalma meg-állapítását, azaz, hogy az államok törvényeibõl és abüntetéskiszabási gyakorlatból mire lehet következtet-ni a fiatalkorúakkal szemben, nem emberölési cselek-mény esetén alkalmazható tényleges életfogytig tartószabadságvesztés országos megítélése vonatkozásában.A többségi álláspont rámutat arra, hogy az egyes álla-mok törvényeit tekintve nemzeti konszenzus a tár-gyalt intézmény tekintetében nem állapítható meg. 37államban, „District of Columbia”-ban, továbbá szövet-ségi szinten bizonyos feltételek esetén kiszabhatótényleges életfogytig tartó szabadvesztés nem ember-ölési bûncselekményt elkövetõ fiatalkorúval szemben.A büntetéskiszabási gyakorlat viszont a büntetésselszembeni konszenzust jelez. Az ügy elbírálása idejénugyanis csupán 128 fiatalkorú elkövetõ töltötte élet-fogytig tartó büntetését az érintett bûncselekmény mi-att, közülük 77-et Floridában ítéltek el. A további 52fiatalkorú ítélete 12 joghatóság között oszlott meg.23

A többségi vélemény hangsúlyozza, hogy bár anemzeti konszenzus léte nagy jelentõségû, azonbanönmagában nem határozza meg, hogy egy büntetés„kegyetlen és szokatlan”. A VIII. alkotmány-kiegészí-tés értelmezése ugyanis a Bíróság felelõssége.24 Ennek

25 Ld. a Graham v. Florida ügyben hozott döntés III/B. részét (16–24.).26 A Graham v. Florida ügyben hozott döntés IIIC. részének összegzése (24–29.)27 A Graham v. Florida ügyben hozott döntés D. részének összegzése (29–31.)28 Graham v. Florida, 31–32.29 Roberts fõbíró párhuzamos véleménye. Forrás: ld. 19-es lj.

jegyében a többségi vélemény a Roper ügy többségiálláspontját idézve megállapítja, hogy a fiatalkorúakkorlátozottabb felelõsségük miatt csekélyebb szigorú-ságú büntetéseket érdemelnek. Életkorukra figyelem-mel a nem emberölési bûncselekmény miatti tényle-ges életfogytig tartó szabadságvesztés mint a másodiklegsúlyosabb büntetés, különösen szigorú esetükben.Kérdés, hogy a különbözõ célokat hangsúlyozó bün-tetési elméletek közül van-e olyan, amely igazolásátjelentheti a fiatalkorúakkal szemben nem emberölésbûncselekménye miatt kiszabott tényleges életfogytigtartó szabadságvesztésnek. Ezzel kapcsolatban a több-ségi álláspont hangsúlyozza, hogy, bár a VIII. alkot-mány-kiegészítés nem teszi kötelezõvé bármelyikbüntetési elmélet figyelembe vételét a törvényhozószámára, ez azonban nem jelenti azt, hogy azok irrele-vánsak lennének a vonatkozó alkotmányi rendelke-zésbõl fakadó korlátok meghatározásakor. Egy bünte-tés, ha lényege szerint aránytalan a bûncselekménysúlyához képest, akkor annak nincs legitim büntetés-tani igazolása. Ebbõl az következik a többségi állás-pont szerint, hogy a nem emberölési cselekmény mi-att fiatalkorúval szembeni tényleges életfogytig tartószabadságvesztésnek egyetlen büntetési cél – megtor-lás, elrettentés, semlegesítés és rehabilitáció – sem le-het a legitim célja.25

A többségi vélemény, felidézve a hivatkozott Roperv. Simmons döntés megállapítását, amely szerint a 18.életév az a pont, amelynél a társadalom többféle céllalhatárvonalat húz a gyermekkor és a felnõttkor közé,az elõzõek alapján rögzítette, hogy 18. életév alatti el-követõ nem ítélhetõ nem emberölési cselekmény mi-att tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre.26

A többségi vélemény álláspontja további alátámasz-tására ebben az ügyben is kitér a nemzetközi vonatko-zásokra. Megállapítja, hogy globális konszenzus van aszóban forgó büntetéskiszabási gyakorlattal szemben.Csupán 11 országban lehetséges fiatalkorút ténylegeséletfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni és közülükmindössze az Amerikai Egyesült Államokban és Izra-elben alkalmazzák ezt a szankciót. Izraelben azonbancsak gyilkosságot elkövetõ fiatalkorúval szemben. Azügy elbírálása idején tehát az Államok az egyetlen or-szág, amelyben nem szándékos emberölést elkövetõfiatalkorút tényleges életfogytig tartó szabadságvesz-tésre lehet ítélni. A többségi vélemény a relevánsnemzetközi dokumentumokra (pl. ENSZ GyermekJogairól szóló Egyezménye) hivatkozás után rögzíti: aBíróság a VIII. alkotmány-kiegészítés szempontjábólreleváns külföldi jogi szabályozást és nemzetközi do-kumentumokat nem azért vette figyelembe, mert azok

kötelezõek vagy iránymutatást jelentenek, hanem,mert azok tükrében a vizsgált büntetéskiszabási gya-korlat ellentétben áll a tisztesség alapvetõ elveivel ésily módon alátámasztják a Bíróság érvelését.27

A legitim büntetéstani igazolás hiánya, a fiatalkorúelkövetõk korlátozott felelõssége és ezeknek a bünte-téseknek a szigorúsága miatt a többségi vélemény a fi-atalkorúval szemben nem emberölési bûncselek-ményt kiszabható tényleges életfogytig tartó szabad-ságvesztést „kegyetlen és szokatlan” büntetésnek te-kintette.

A többségi álláspont konklúziója pedig, hogy az „Alkotmány tiltja a tényleges életfogytig tartó szabad-ságvesztést egy olyan fiatalkorú elkövetõvel szemben,aki nem emberölést követett el. Az államnak nemszükséges garantálnia a szabadulást, ha azonban ezt abüntetést alkalmazzák, biztosítani kell az elítélt szá-mára a szabadulás reális lehetõségét.”28

2.5. A többségi állásponthoz Stevens bíró és Robertsfõbíró párhuzamos indokolást, a többségi álláspontotel nem fogadó Scalia, Alito és Thomas bírók közülutóbbiak különvéleményt írtak.

2.5.1. A párhuzamos vélemények közül kiemelésre ér-demes Roberts fõbírónak az a megállapítása, amelyszerint a Bíróság a Graham ügyet felhasználva, azontúlmutatva indokolatlanul alakított ki kategorikusszabályt, amely szerint nem emberölési bûncselekmé-nyek esetén aránytalan, ezért alkotmányellenes atényleges életfogytiglani büntetés. Véleménye szerintez a kategorikus következtetés szükségtelen, nembölcs megoldás. Szükségtelen, mert egy eset alapjánnem ítélhetõ meg, hogy más, nem emberölési bûncse-lekményért kiszabott büntetés alkotmányos lenne-evagy sem. A visszafogottabb megközelítés – érvel a fõ-bíró – indokoltabb lett volna, különösen annak fényé-ben, hogy a Bíróság elismerte, teljesen jogos, ha gyil-kosságért egy fiatalkorút tényleges életfogytiglanraítélnek. A kategorikus következtetés másrészt okta-lan, mert léteznek olyan nem emberölési bûncselek-mények, amelyek olyan kegyetlenek, hogy adott eset-ben indokolhatják a szigorúbb büntetést.29

2.4.2. A különvéleményekbõl figyelemreméltó az amegállapítás, amely azt hangsúlyozza, hogy a Bíróságnem jutott arra a következtetésre, hogy a ténylegeséletfogytig tartó szabadságvesztés önmagában kegyet-len és szokatlan büntetés lenne. A különvéleményekszerint az Alkotmány szövege „hallgat” a vizsgáltbüntetéskiszabási gyakorlat megengedhetõségérõl.





30 Thomas és Alito bírók különvéleménye. Forrás: ld. 19-es lj.31 Docket Number: 10-9646, Volume 567. (2012) Forrás: http://suppreme.justia.com. A bíróság az ügyet együtt tárgyalta a Jackson v.

Hobbs, Director, Arkansas Department of Correction üggyel (Docket Number 10-9647).32 A Miller v. Alabama ügy többségi véleménye I. részének összegzése (2–6.)33 A többségi vélemény támogatói: Ginsburg bírónõ, Sotomayor bírónõ, Kennedy bíró és Breyer bíró; ellenzõi: Roberts fõbíró, Alito bí-

ró, Scalia bíró és Thomas bíró. 34 Ld. a Miller v. Alabama ügy többségi véleménye II. részét (6–18.)

Kétségbe vonják, hogy az amerikai társadalomban atisztesség emelkedõ standardja megkövetelné a kérdé-ses szankció alkalmazásának tiltását. Kritizálják to-vábbá azt a kialakuló gyakorlatot, hogy a kegyetlen ésszokatlan büntetések tilalmának vizsgálatánál nem-csak a büntetés módszerét, hanem a bûntett és a bün-tetés arányosságát is értékeli a Bíróság. Thomas bíróálláspontja szerint az arányossági vizsgálat teljes mér-tékben a Bíróság kreációja, mert a VIII. alkotmány-kiegészítés szövegébõl ilyen arányossági vizsgálatnem következik, az nem arányossági kérdés.

A különvélemények szerint ráadásul a jelen esetbennem állapítható meg a büntetés súlyos aránytalansága.Álláspontjuk az, hogy a Roper döntésben foglaltaknem alkalmazhatók a halálbüntetésen kívüli másbüntetésekre, és az, hogy jelen esetben a halálbüntetésnem alkalmazható, nem jelenti azt, hogy a ténylegeséletfogytiglani szabadságvesztésnek ne lenne létjogo-sultsága.

Thomas bíró a kategorikus értékelést is, azaz, hogyminden 18. éven aluli, adott bûncselekményt elköve-tõre érvényes a vonatkozó tilalom, megkérdõjelezi.Úgy véli, ez az elsõ eset a Bíróság történetében, ami-kor egy egész bûnelkövetõi csoportot mentesít bünte-tések alól olyan kategorikus megközelítés alapján,amelyet korábban egyedül a halálbüntetéses ügybentartott fenn. Szerinte ez a késõbbiekben ahhoz is ve-zethet, hogy nem lesz akadálya annak, hogy a Bíróságadott esetben további elkövetõi csoportokat mentesít-sen más büntetések alól. Álláspontja szerint sem aVIII. alkotmány-kiegészítés, sem a korábbi preceden-sek nem indokolják, hogy a Bíróság ilyen messzeme-nõ következtetésekre jusson. Sem Clearence bíró, semAlito bíró tudják elfogadni, hogy a VIII. alkotmány-kiegészítés megengedné az arányossági vizsgálat ilyenszubjektív kiterjesztését.30

3. A Miller v. Alabama ügy31

3.1. A Miller v. Alabama és az azzal együtt tárgyaltJackson v. Hobbs ügyben pedig azt vizsgálta a Bíróság,hogy a VIII. alkotmány-kiegészítés tiltja-e szándékosemberölést elkövetõ fiatalkorúak esetén a kötelezõéletfogytig tartó szabadságvesztést elõíró büntetéski-szabási rendelkezést.

3.2. A két indítványozó Evan Miller és KuntrellJackson 14 éves korukban szándékos emberölést kö-

vettek el. Miller esetében Alabama Állam, Jacksonesetében Arkansas Állam vonatkozó törvényei szerintaz ügyész diszkrecionális joga, hogy amennyiben egyfiatalkorú súlyos bûncselekményt követ el, akkor el-döntse, hogy az elkövetõvel, mint fiatalkorú vagymint felnõtt korú elkövetõvel szemben emeljen vádat.Mindkét elkövetõvel, mint „felnõttel” szemben emel-tek vádat és tényleges életfogytig tartó szabadságvesz-tésre ítélték õket. A büntetés kiszabása során sem azalabamai, sem az arkansasi bíróságnak nem volt mér-legelési lehetõsége, mert mindkét állam törvénye afelnõttek büntetõbírósága elõtt szándékos emberölésmiatt megállapított bûnösség esetén, kötelezõen elõír-ja tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kisza-bását.

Miller és Jackson egyaránt fellebbeztek a kiszabottbüntetéssel szemben, fellebbezésüket azonban eluta-sították. Ezt követõen alkotmányossági kifogással él-tek, amely kifogásokat a Bíróság elbírálásra alkalmas-nak találta.32

3.3. A Bíróság 2012. június 25-i döntésében 5:4arányban megállapította, hogy a VIII. alkotmány-ki-egészítés tiltja az olyan büntetéskiszabási rendelke-zést (’sentencing schemes’), amely emberölést elkövetõfiatalkorú esetén kötelezõen elõírja tényleges élet-fogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.

3.4. A többségi vélemény szerzõje Elena Kagan bí-rónõ volt.33

A többségi vélemény alapvetõen a Roper v. Simmonsés a Graham v. Florida ügyek érveire épül. Így elsõsor-ban a hivatkozott ügyeknek azokra a megállapítására,amelyek szerint, a fiatalkorúak nem olyan érettek,mint a felnõttek és ezek a tulajdonságaik vezetnekkockázatkeresõ viselkedéshez. Az említett sajátossá-gok miatt a fiatalkorúak nem rendelkeznek ugyanaz-zal a felelõsséggel, mint a felnõttek, ezért azonos súlyúbûncselekmény elkövetése esetén nem sújthatókugyanolyan szigorú büntetéssel.34

A többségi vélemény a hangsúlyt azonban arra he-lyezi, hogy miért nem lehet kötelezõen elõírni a tény-leges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.Ennek kapcsán a többségi vélemény rámutat arra,hogy a büntetés kötelezõ jellege megfosztja a bírótvagy az esküdtszéket attól, hogy mérlegelje az enyhí-tõ körülményeket, az életkorból fakadó sajátosságokatés a bûncselekmények jellegét. Az említett tényezõkértékelésére pedig nincs mód az áttételrõl szóló dön-

35 Ld. Miller v. Alabama ügy többségi véleményének II. és III. része (6–27.)36 Miller v. Alabama ügy többségi vélemény IV. rész (27.)37 Thomas bíró különvéleménye. Forrás: lásd: 31-es lj.

téseknél, azaz amikor a szinte minden államban léte-zõ transzfer törvény alapján jellemzõen az ügyészdönt arról, hogy a súlyos bûncselekményt elkövetõ fi-atalkorú ügyét a fiatalkorúak vagy a felnõtt elkövetõkbírósága bírálja el. Ennek során elõfordulhat az, hogyegy emberölést elkövetõ fiatalkorú ügyében a fiatalko-rúak bíróság szab ki büntetést és akkor a szabadság-vesztés az államok jó részében legfeljebb az elítélt 21éves koráig tarthat. Amennyiben viszont az ügy fel-nõtt korúak bírósága elé kerül és az adott államban aszankció kötelezõen kiszabandó tényleges életfogytigtartó szabadságvesztés, akkor az utóbbi büntetést ró-ják ki az illetõre. Ráadásul több államnak ún. kötele-zõ transzfer rendszere van. Ez azt jelenti, hogy a tör-vényekben meghatározott súlyos bûncselekményekbármelyikét elkövetõ fiatalkorúak ügye automatiku-san felnõtt korúak bírósága elé kerül.

Az elõzõek alapján a többségi vélemény álláspontjaaz, hogy fiatalkorúakkal szemben kötelezõen alkalma-zandó életfogytig tartó szabadságvesztés a Graham ésRoper ügyekben hozott döntésekre figyelemmelaránytalan is: a fiatalkorúakkal szemben alkalmazha-tó legsúlyosabb büntetés nem érvényesülhet ugyan-úgy mintha nem lennének fiatalkorúak.35

3.5. A Bíróság megállapította, hogy a bírónak vagyaz esküdtszéknek rendelkeznie kell azzal a lehetõség-gel, hogy értékelje az enyhítõ körülményeket mielõtta fiatalkorúakra alkalmazható legsúlyosabb büntetést,a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kiszab-ja. A kötelezõ büntetéskiszabásra vonatkozó rendel-kezések révén annak megkövetelése, hogy az ember-ölést elkövetõ 18. éven aluli elkövetõk függetlenüléletkoruktól, életkorukból fakadó sajátosságaiktól ésaz elkövetett bûncselekmény jellegétõl tényleges élet-fogytig tartó szabadságvesztésre ítéljenek, sérti az ará-nyosság elvét – mondta ki Bíróság – és ezért a VIII. al-kotmány-kiegészítést, amely tiltja a kegyetlen és szo-katlan büntetéseket.36

3.6. A többségi véleményhez Breyer bíró párhuza-mos indokolást, Roberts fõbíró, továbbá Alito bíró ésThomas bíró különvéleményt csatoltak.

Egy büntetés „kötelezõ” jellegével alapvetõenThomas bíró foglalkozott különvéleményében.

Thomas bíró álláspontja szerint a VIII. alkotmány-kiegészítés nem tartalmaz arányossági elvet, és nemjogosítja fel a Bíróságot arra, hogy meghatározott

bûnelkövetõi csoportokkal szemben aránytalannaktartson bizonyos büntetéseket. Hivatkozik a Bíróságkorábbi gyakorlatára, amikor elutasította, hogy kiter-jesszen egy individualizált büntetési szabályt a halál-büntetéssel összefüggésben. Abban az esetben is azzalérvelt a testület mint a jelenlegi ügyben, hogy a bün-tetés kötelezõ jellege sértette a kegyetlen és emberte-len büntetés tilalmát. A Bíróság akkor elutasította eztaz érvelést, mondván, hogy egy büntetés önmagábanattól nem lesz kegyetlen és szokatlan, mert kötelezõ.Thomas bíró szerint az Alkotmány nem teszi lehetõ-vé, hogy a Bíróság ilyen messzire menjen gyakor-latában.37

4. Következtetések

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos rend-szerében a büntetõpolitika, a büntetõ jogalkotás alap-vetõen az egyes államok hatáskörébe tartozik. Ebbõlfakadóan azonos tárgykörben nagyon különbözõ leheta szabályozás. Jól illusztrálják ezt a sajátosságot a fia-talkorúakra vonatkozó rendelkezések. Meglepõ mó-don bizonyos területeken és ilyen a fiatalkorúak bün-tetõjoga az Államokban, jelentõs volt az eltérés – sõtamint láttuk a lemaradás – a nemzetközi emberi jogistandardokhoz képest. Az ismertetett ügyek azt il-lusztrálják, hogy a szóban forgó területeken az Álla-mok Legfelsõbb Bíróságnak kiemelkedõ szerepe van anemzeti standardok kialakításában és a nemzetközikötelezettségekhez való igazodásban (mindazonáltalaz utóbbi esetben, amint a döntések többségi vélemé-nyébõl kiderül, csak látens célról beszélhetünk).

Az ismertetett ügyek továbbá abból a szempontbólis tanulságosak, hogy egy XVIII. századi dokumen-tumban, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányá-ban szereplõ kategóriának („kegyetlen és szokatlanbüntetés”), milyen tényezõkre tekintettel állapíthatómeg jelenkori tartalma, értelme. Ez azért lényeges ta-nulság az Államokon túl is, mert amint errõl a beve-zetõben volt szó, nemzetközi emberi jogi dokumentu-mokban és nemzeti alkotmányokban megtalálhatókaz említett kategóriának megfelelõ kifejezések, mint abüntetések korlátai. A három döntésbõl kitûnik, hogyegy adott büntetés „kegyetlen és szokatlan”, tehát em-bertelen voltának megállapítása során semmiképpennem mellõzhetõ az adott ország, továbbá az adott kul-túrkör civilizációs szintjének értékelése.




1 Bodin, Jean: Az államról. Budapest, Gondolat, 1987.2 Hobbes, Thomas: Leviatán. Budapest, Magyar Helikon, 1970.3 Rousseau, Jean Jacques: A társadalmi szerzõdés. Bukarest–Kolozsvár, Kriterion, 2001.4 Austin, John: Lectures on Jurisprudence. Bristol, England, Thoemmes Press, 1966.5 Schmitt, Carl: Verfassungslehre. Berlin, Duncker & Humblot, 1993.6 Szmodis Jenõ: A jog prepozitivista átalakulása Dantétól Kálvinig. Jogtudományi Közlöny. 2010. 11. 576–582.

I.

Ha „szuverenitás”, akkor Jean Bodin (1530–1597),1Thomas Hobbes (1588–1679),2 Jean-Jaques Rousseau(1712–1778),3 John Austin (1790–1859)4 vagy CarlSchmitt (1888–1985)5 neve jut eszünkbe. Talán meg-kockáztatható a kijelentés: mindegyikük értelmezéseszerint a szuverenitás egy adott társadalomban létezõ leg-fõbb hatalmat jelenti. Nézeteik azonban már különböz-nek abban, hogy kit tekintenek a szuverenitás hordo-zójának? Az uralkodót, az államot, a parlamentet, né-pet vagy netán valaki egészen más személyt? Mi a szu-verenitás jogi, politikai, netán erkölcsi tartalma? Egy-séges és oszthatatlan-e? Állandó vagy ad hoc? Korlá-tozható? Milyen körülmények közepette nyilvánulmeg?

A történeti fejlõdés folyamán a szuverenitás-definí-ció a fenti kérdésekre adott válaszoktól függõen kü-lönbözõ jelzõkkel ellátott szuverenitás-fogalmakkádifferenciálódott. Az egyik legfontosabb különbségté-tel történetileg elõször a pápaság és a császárság vi-

szonylatában, e fensõbbség(ek) de facto és/vagy de juretörténõ elismerése kapcsán lényegileg a XIV. század-ban, Sassoferrato munkásságában jelenik meg, azt kö-vetõen, hogy Dante, majd Marsilius politikai írásaik-ban a világi hatalom világi primátusának kérdését te-oretikus igénnyel exponálták.6 A két hatalom, továb-bá az egymást váltó, egymással harcoló uralkodókközti vitában századokkal késõbb az állami szuvereni-táselmélet atyja, Jean Bodin siet a francia király segít-ségére. Bodin a vallásháborúk felszámolása érdekébenaz államot mint szuverént azon „legfõbb jogközösség-ként” határozza meg, melyet egyéb „jog nem korlá-toz”. Ezt követõen a politikai harcok következtébenfolyamatosan újradefiniálják a jogi és/vagy a politikai(gyakorlati) szuverén fogalmát.

Késõbb, a nemzetközi jogközösség eszméjénekmegjelenése az egymás mellé állított államok felettijogrend elismerését követelik, melynek azonban útjá-ban áll a szuverenitás klasszikus dogmája, mely kizá-rólag az államot ismeri el legfõbb jogrend forrásaként.Bár a nemzetközi jog léte nem tagadható, mégis a dog-ma fenntartása érdekében a nemzetközi jog jogi jelle-

ZSIDAI: JOGI SZUVERENITÁSELMÉLET HORVÁTH BARNA ÉS BIBÓ ISTVÁN… 601

TANULMÁNY

Jogi szuverenitáselmélet Horváth Barna és Bibó István jogbölcseletében

Zsidai Ágnes egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

A szuverenitás alapjelentése szerint egy adott társadalomban létezõ legfõbb korlátozhatatlan hatalom.A 16. századtól a hagyományos jog-és államtanok álláspontja szerint olyan történeti kategória, amelynekszimbolikus és/vagy reális megtestesítõje, hordozója lehet az uralkodó, a nép, a parlament stb. – de legin-kább az állam. Az állami-és jogi jelenségek megközelítésének új paradigmáját nyújtja a 19 sz.-tól végétõldominánssá váló újkantiánus paradigma, amely a jogot a Sollen, az érvényesség szférájába zárja, ezáltallehetõséget ad a szuverenitás jogi fogalmának továbbfejlesztéséhez. Hans Kelsen a jog egyetemes rend-szerét feltételezve a problémát normalogikaivá transzformálja: a szuverén a legfõbb normatív rendben aza pont, amely érvényességét saját magából vezeti le. Míg Horváth Barna processzuális- szinoptikus jogel-méletében a szuverén a mindenkori legfejlettebb eljárás történeti alakzata, Bibó István szerint a szuvere-nitás a tévedhetetlenség és jogerõ jogi élményében oldódik fel.


7 Ld: Kelsen, Hans: Hauptprobleme der Staatsrechtslehre entwickelt aus der Lehre vom Rechtssatz. Tübingen, J.C. B. Mohr (PaulSiebeck), 1911; Das Problem der Souveränität und die Theorie des Völkerrechts. Beitrag zu einer reinen Rechtslehre. Tübingen, J.C.B. Mohr (Paul Siebeck), 1920; A szuverenitás fogalmának változása. Budapest, Politzer Zsigmond és fia Bizománya, 1931.; Az állam-elmélet alapvonalai. (Fordította: Moór Gyula, Szeged, 1927) Szerkesztette: Szabadfalvi József, Miskolc, Prudentia Iuris, Bíbor Kiadó,1997; Tiszta Jogtan, (Fordította: Bibó István) Budapest, 1988.

8 Horváth Barna: Jogszociológia. (Fordította: Zsidai Ágnes) Budapest, Osiris Kiadó, 1995. Lásd különösen 156–157. Szmodis Horváthfelismerésével összefüggésben a vizsgálódások eredményének elõzetes feltevéseken alapuló megkonstruálásának a veszélyére hívja fela figyelmet. Ld: Szmodis Jenõ: A jog multidiszciplináris megközelítésérõl. Magyar Tudomány 2011. 1. 7–17.

9 Szilágyi Péter: A Tiszta Jogtan államelméleti fogantatása. Világosság 2005. 10. 50. idézi: Métall, Rudolf Aladár: Hans Kelsen. Lebenund Werk. Wien, Franz Deuticke Verlag, 1969. 42.

10 Kelsen, Hans: Tiszta Jogtan. (Fordította: Bibó István) Budapest, 1988. 14.11 i. m. 65.

gének tagadása mutatkozik járható útnak. Ekkor vi-szont a nemzetközi jog vagy csak mint jogi szankciónélküli erkölcsi normatív rend jöhet számításba –melynek megsértése nem jogsértés –, vagy mint a jo-got megelõzõ puszta erõ, melynek viszont nem állhatútjába semmiféle doktrína.

A nemzetközi jog és az állami jog viszonyának végetnem érõ vitájába kapcsolódik be az újkantiánus HansKelsen, a normatív jurisprudentia megalkotója a 20. sz.elsõ harmadában, mégpedig a jogi értelemben vettszuverenitás fogalmának újraértelmezésével.7 MivelHorváth Barna és fõként a fiatal Bibó István jogböl-cseletének, jogi szuverenitás felfogásaik egyik alappil-lére a kelsenizmus, célszerû – mintegy kiindulópont-ként – röviden összefoglalni Kelsen ezzel kapcsolatosgondolatait.

II.

Tudásszociológiai közhely hogy egyetlen elmélet,így Kelsené sem függetleníthetõ a kultúrától, a térség-tõl, sem pedig a szerzõ saját korától, amelyben aztkialakította.8 Hasonlóan a tartományokból álló egye-sült Németországhoz, az etnikailag, nyelvileg szétta-golt Osztrák-Magyar Monarchiában is központi kér-déssé vált, hogy miben rejlik az állam egysége.„Kelsen számára kézenfekvõ volt, hogy az állam egy-ségét a jogban keresse. Önéletrajzában maga Kelsen ismegemlíti, talán nem véletlenül jutott arra a gondo-latra, hogy az állam egységét a jog teremti meg, mivelaz osztrák állam nyilvánvalóan csak egy jogi egységvolt. ’Az osztrák állam láttán, amelyik oly sok, szár-mazását (Rasse), nyelvét, vallását és történelmét te-kintve különbözõ csoportokból tevõdött össze, nyil-vánvalóan fikciónak mutatkoztak azok az elméletek,amelyek az állam egységét a jogilag az államhoz tarto-zó embereknek valamilyen szociálpszichológiai vagyszociális-biológiai összefüggésére kívánták alapozni.amennyibe ez az államelmélet a Tiszta Jogtan alkotó-része, a Tiszta Jogtant sajátosan osztrák elméletneklehet számítani’”.9

Kelsen nagyformátumú gondolkodó, aki tisztábanvolt a jelenségek (állam és jog) társadalmi, szociológi-ai, politikai, erkölcsi, pszichológiai vonatkozásaival,

és ebbéli megközelítéseik jogosságával. Tiszta Jogtanaazonban éppen azért „tiszta”, mert az igazi tudományvizsgálata során jó (új)kantiánus módjára a jogot min-denféle (természetjogi, erkölcsi, ideológia, politikai,pszichológiai) metajurisztikus elemtõl meg kell, hogytisztítsa. Ha a jog tértõl és idõtõl független, a prior-isztikus lényegét keressük, úgy azt semmiképpen nema fennállás létezésformájában, a történelmi, társadal-mi valóságban (Sein) lelhetjük fel, hanem csak aSollen, az értékek, a normák, az érvényesség világá-ban. A jogi norma mint hipotetikus ítélet – „Ha Avan, legyen B is” – általános, univerzális, tehát formá-lis fogalma ily módon ugyancsak a transzcendentális(de nem transzcendens!) Sollen (legyen/kellés) világá-ba kerül.

A kellés (Sollen) azonban a jognak csak fõfogalmát(genus proximumát) jelenti. A Tiszta Jogtan a jog dif-ferencia specifikájának meghatározásában folytatja a19. századi pozitivizmus tradícióját, miszerint a jogotmint kényszernormát, a jogrendet mint kényszerrendetfogja fel. „Az állami kényszeraktust, azaz a büntetést,a polgári jogi vagy közigazgatási végrehajtást tekinti ajogtételben a meghatározott feltételhez kapcsolódókövetkezménynek, miáltal maga a feltételt képezõtényállás jogsértésnek, a feltételtõl függõ pedig jogsér-tés-következménynek minõsül.”10

Kelsen normativizmusa azonban nemcsak a jog, ha-nem az állam elemzésénél is érvényesül, sõt: voltakép-pen egy-és ugyanazt jelenti. „Az állam ideológiamen-tes, így minden metafizikától és misztikumtól meg-szabadított megismerése nem juthat el másképp az ál-lam lényegének megragadásához, mint ha e társadal-mi képzõdményt az emberi magatartások bizonyokrendjének fogja fel. A közelebbi vizsgálat azt mutatja,hogy ez a rend társadalmi kényszerrend, hogy a kény-szerrendnek azonosnak kell lenni a jogrenddel, mertmindkettõt ugyanazok a kényszeraktusok jellemzik,és mert egy és ugyanazon társadalmi közösséget kétkülönbözõ jogrend nem létesíthet. Az állam jogrend.”11 Az állam jog nélkül éppoly kevéssé gondolható el,mint a jog állam nélkül: minden állami aktus csak an-nyiban állami, amennyiben jogi. Az állam és a jogugyanannak a ténynek a két különbözõ oldala.

A szuverenitás hagyományosnak tekinthetõ felfogá-saiban Kelsen szerint a probléma abból adódik, hogya társadalmi jelenségek vizsgálatában a megismeren-



12 Kelsen: A szuverenitás fogalmának változása. i. m. 5.13 i.m.14 Ld. ehhez: Kardos Gábor: Az alapnorma és a nemzetközi rendszer. In: Hans Kelsen jogtudománya. (Szerkesztette: Cs. Kiss Lajos) Bu-

dapest, Gondolat-MTA Jogtudományi Intézet-ELTE, Állam-és Jogtudományi Kar, 2007. 527–526., Rigó Anett: Szuverenitáselmélet ésa nemzetközi jog problémája. Uott: 527–554.

15 Kelsen: Az államelmélet alapvonalai. 48.16 i. m.17 Kelsen: i. m. (12. jegyzet) 11.18 i. m. 19.

dõ dolog lényegét összekeverik a megismerendõnekóhajtott, tulajdonított értékével.12 A szuverenitás eti-mológiailag a latin „supremitas” fogalomból szárma-zik, és egy adott dolog legmagasabb fokát jelenti. Hi-ba volna, ha csak fejedelmi vagy népszuverenitást té-teleznénk fel, mert ezek csak szûkebb értelemben vettszuverenitást jelentenének, vagyis: a szuverenitás va-lamely alanyon keresztül történõ megnyilvánulását,alanynak történõ értéktulajdonítást. Ez azonban nemmagának a szuverenitás lényegének megismerése. Ilymódon: „A szuverenitás elmélete is ilyen valóban tra-gikus álarc, mely mögött a legkülönbözõbb hatalmiigények rejtõzködnek”.13 A történeti, politikai vi-szonyt azonban sohasem szabad összekeverni a nor-malogikával.14

A „szuverén” kelseni értelmezésében a legfelsõbb,legátfogóbb normatív rendet jelenti, amely a maga ér-vényességét nem más, felette álló normából vezeti le,hanem saját magából. „Valamely normatív rend esze-rint akkor a legfõbb szuverén, tehát semmi más rend-nek alá nem vetett rend, ha alapnormája nem tartoziksemmi más rendhez, a – tételezett – normáknak sem-mi más rendszeréhez sem; ez azonban annyit jelent,hogy ennek az alapnormának nincsen más normákkalközös érvényességi alapja, mint õt magát nem vala-mely norma rendelkezései alkották, tételezték. Vala-mely rend szuverén vagy legfõbb normatív rend alap-normája nem lehet valamely pozitíve tételezett norma,hanem csupán egy – hipotetikusan- feltételezettnorma.”15

Itt vagyunk tehát a Kelsen és Merkl-féle joglépcsõ-el-méletnél, melynek célja, hogy biztosítsa a jogrendegységét, s a Sollen tartományában való maradását.Ha egy alacsonyabb szintû általános norma (pl. rende-let), vagy egy individuális norma (pl. bírói ítélet) ér-vényességi alapját kutatjuk, akkor a törvényhez ju-tunk el; annak alapját kutatva az alkotmánytörvény-hez, amit egy bizonyos parlament megalkotott; annakalapja(i) lehet(nek) további pozitív jogialkotmány(ok), s végül elérünk a legelsõi un. „törté-neti alkotmányig”. De hogy ez is visszavezethetõ le-gyen, óhatatlanul fel kell tételeznünk a hipotetikusalapnormát: vagyis a „joglogikai értelemben vett al-kotmányt”.16

A kelseni szuverenitáselmélet értelmezésében fon-tos elem, hogy jog lényegének a Sollenbe (kellésbe),az érvényesség szférájába való zárása, az állami és ajogrend azonosítása mellett egy további jogelméleti

dualizmust is megkísérel leküzdeni, vagyis: a nemzet-közi jog és az állami jog ismeretelméleti egységét felté-telezi.

Tény, hogy a nemzetközi jog léte, érvényességi igé-nye tartósan nem utasítható vissza, ugyanakkor az ál-lamok egyidejûleg ragaszkodnak a saját szuverenitá-suk dogmájához. Ez az ellentmondás az un. elismerésielmélet által látszik feloldhatónak, miszerint a többiállam létezését és a nemzetközi jog érvényesülését sa-ját államunk akaratára vezethetjük vissza, mely csak asaját állami jogrendünk primátusa szemszögébõl lehet-séges, s melynek ismeretelméleti konzekvenciája az„állami szubjektivizmus”17

Abban az esetben viszont, ha elismerjük a nemzet-közi jog jogi jellegét, még megvalósulhat ugyan az ál-lamok egymás mellé rendelése és elvi egyenlõsége, deaz csak a felettük álló jogrendbõl vezethetõ le, amelymáris a szuverenitás hagyományos doktrínájánakgyengüléséhez vezet. (Ezt még az által sem tudjukmegakadályozni, ha a nemzetközi jogot a szuverén ál-lamok szerzõdéseként fogjuk fel. ) Az állami szuvere-nitás megmentésére irányul a belsõ és külsõ szuvere-nitás dualisztikus konstrukciója is, amely szerint azállam a nemzetközi jog által kötelezve van ugyan, de abelsõ jogi hatalma nem korlátozott. Ekkor viszontkollízió esetén vagy el kell ismerni a nemzetközi jog-technikai tökéletlenségét, pusztán erkölcsi jellegét,vagy – ha ténylegesen jogi (és hatalmi!) rendként is-merjük el -, úgy végsõ esetben akceptálnunk kell a há-ború mint jogi szankció jogosságát, miáltal végképpelveszik az állam szuverenitása.

A belsõ és külsõ szuverenitás megkülönböztetése azabszolút szuverenitás relativizálásához vezet: eredeti-leg jogalaki tulajdonságból anyagi, jogi tartalmakkalvaló megtöltése (például törvényalkotás joga, közigaz-gatás irányítása, bíráskodáshoz való jog egyrészrõl,képviseletek meghatalmazása, nemzetközi szerzõdé-sek megkötésének joga, háború indításának joga más-részrõl, s még sorolhatnánk) következtében a „szuve-renitás az államhatalom egyik tulajdonságából magáváaz államhatalommá lesz.”18 A szövetséges állam és másállamkapcsolatok (például Nemzetek Szövetsége)ékes bizonyítékai annak, hogy az állam fogalma elválika szuverenitás fogalmától.

Mint láttuk, Kelsen – tartózkodva minden politikaielemzéstõl, de nem kizárva megoldásának politikaihatását – a szuverenitás kérdését normalogikai problé-mává transzformálja, ennek megfelelõen és értelem-



19 i. m. 22.20 Kelsen: i. m. (10. jegyzet) 84.21 i. m. 85.

szerûen a kétségekre normalogikai választ ad. A jogegyetemes rendszerének egységét feltételezve állítja,„hogy minden jogközösség: az általános jogközösségtõlkezdve, az államszövetség, a szövetséges állam, a tag-állam, az autonóm tartomány, a község, a legutolsószerzõdéses magánjogi közösségig a jogi alakulatoknakegyetlen folytatólagos sorozatába oszthatók be.”19 Ilymódon a jogi alakulatok ezen a soron belül csak an-nyiban tekinthetõk szuverénnek, hogy felettük csak anemzetközi jogközösség áll.

A nemzetközi jog primátusának elismerése alapjána nemzetközi jog delegálja az államot, mint a nemzet-közi jog szervét. Az állami jogrend és a nemzetközijogrend egysége azonban – és ezt nyomatékkal hang-súlyoznunk kell – , csak megismerési, és nem szervezetiegység. „Ennek kötelékében szabadul fel az állam mintjogi jelenség abból az abszolút mivoltából, amilyennéa szuverenitási dogma merevítette.”20 A Tiszta Jogtantehát az államot relativizálja, ezáltal biztosítva a jogivilágkép, minden jog megismerési egységét. Ezzel„egy centralizált világ-jogrend szervezeti egységéneknem lényegtelen elõfeltételét hozza létre.”21

III.

Horváth Barna törekvése arra irányul, hogy kiszaba-duljon a Tiszta Jogtan egyoldalúságából, mégpediganélkül, hogy annak módszertani eredményeit lerom-bolná. Rámutatva a normativizmus elméleti buktató-ira és hiányosságaira, az angolszász ihletésû pragmati-kus-empirikus paradigma hatására jogszociológiájábabeemeli a jog társadalmiságának, történetiségének,tér-idõbeliségének és változhatóságának ontológiai elõ-feltevéseit.

Az ontológiai és ismeretelméleti elõfeltevések kö-zötti diszkrepanciát a szinoptikus látásmód oldja felanélkül, hogy a módszertisztaság neokantiánus követel-ményét megsértené. Mivel tény és érték egymást kizá-ró logikai fogalmak, Sein és Sollen nem képezhetnekharmadik ismerettárgyat, ennél fogva nem is rendel-kezhet harmadik típusú törvényszerûséggel. Ennekmegfelelõen a jog csak reflexív gondolati képzõdmény-ként (tárgykettõsségként) képzelhetõ el, mely nem ren-delkezik önálló módszerrel. Horváth processzuális jog-szemléletében a jog mint tény és érték, természet ésnorma szinoptikus összenézéséként a társadalom leg-fejlettebb, legintézményesedettebb eljárási szerkeze-tében konstituálódik.

Horváth részben tudásszociológiai okoknál fogva,részben elméletkritikai belátásai révén a processzuális

jogszemlélet álláspontjára helyezkedett. Mit jelent ez atársadalmak felépülése, mûködése, és szûkebb té-mánk: a szuverenitás szempontjából? A történeti tár-sadalmak eljárási szerkezete különbözõ fejlettségûszinten tárgyiasult eljárások hierarchiájából áll.Mindezek õsforrása a szokás, melyekbõl tagoltabb,változatosabb, de mulandóbb, szórványosabb eljárá-sok, formális objektivációk fejlõdnek ki (divat, illem,szertartás, becsület, játék stb.). A társadalmi eljárásharmadik szerkezeti és funkcionális rétegét olyan un.kifejezõ eljárások alkotják, mint pl. a nyelvjárások, amûvészi vagy tudományos formák.

A jog konstitúciója szempontjából számunkra itt anegyedik réteg, azaz a nagy társadalomszervezõ eljárá-sok síkja a legfontosabb. Horváth Barna ugyanis ezena szinten vizsgálja a társadalmi valóságnak a jogrendszempontjából releváns rendjeit, társadalmi alapjait,az un. „alapul fekvõ tényeit”: így a gazdaságot, a har-cot, a hatalmat, a tudást (mûveltséget) és (sic!) magátaz eljárást. Mindezen objektivációk funkcionális (ésnem kauzális!) összefüggésben vannak a jog történetivalóságával. Míg az alapok a jog konstitutívlehetõségfeltételét alkotják, addig a jog – mint külön-leges társadalmi technika – az alapok fejlõdésének egybizonyos pontján túl nélkülözhetetlen feltétel azoktovábbfejlõdése számára.

Horváth a jog társadalmi alapjainak elemzését ösz-szeköti a Hobhouse-tól átvett, a társadalom és a jog fej-lõdésének összefüggéseire alkalmazott négy fejlõdésitípussal: a növekedés, a hatásosság, a szabadság és a köl-csönösség elemzésével. Általánosságban elmondható,hogy a négy fejlõdéstípus egymás közti viszonyában acsökkenõ teljesítmény törvényszerûsége áll fenn. Afejlõdés akkor lehet optimális, ha mindegyik külön-külön arányosan egészíti ki a másik hármat. (Bárme-lyikük túlfejlõdése – pl. a bürokrácia képében megje-lelõ túlnövekedés –, a zsarnokságban manifesztálódótúlhatásosság, a túlzott szabadság (liberalizmus), és atúlkölcsönösség (tervtársadalom) – a jog társadalmilétalapjainak összeomlásához vezet. Ugyancsak acsökkenõ teljesítmény törvényszerûsége áll fenn ajognak a gazdasággal, a hatalommal, a harccal, és amûveltséggel való kapcsolatában (pl. jogi túlszabályo-zás fenyegeti a gazdaság immanens törvényszerûsége-it). Egyenes arányú fejlõdés egyedül az eljárás és a jogfejlõdése között áll fenn. A jognak ugyanis legközvet-lenebb – épp ezért a leggyengébb és legkevésbé erede-ti – alapja maga az eljárás: az eljárás végül is a jog fo-galmába torkollik bele. Horváth Barna szerint azon-ban nemcsak, hogy az eljárás a jog fõ/vagy nem-fogal-ma, hanem fordítva: a jog mint legfejlettebb eljárás je-lenti az eljárás felsõ fokát. A jog genus proximuma te-



22 Horváth: i. m. (8. jegyzet) 324.23 i. m. 327.24 Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. Szeged, Szeged Városi Nyomda és Könykiadó Rt., 1937. 186. 25 i.m.26 i.m.27 i. m. 190.

hát az eljárás, míg az eljárás superlativusa maga a jog.Horváth számára tehát a legintézményesedettebb, leg-fejlettebb eljárást a jog jelenti, illetve egy társadalommindenkor legintézményesedettebb eljárása maga ajog. A legintézményesedettebb eljárási szerkezet az,amikor is az eljárás mint (a konkrét magatartásokrólleváló) forma eléri az eljárás ideális fogalmát.

Mint arra utaltunk, az eljárás fejlõdése az apparátusegyre finomabb megszervezõdése azonos jelentésûHorváthnál a társadalom elõhaladó szervezõdésével. Eljá-rás és jog kapcsolatát vizsgálhatjuk egyenesarányú tel-jesítmény-összefüggésük szociológiai megközelítésé-ben, továbbá joglogikai és axiológiai-jogpolitikaiszempontból. Ami számunkra viszont itt izgalmas, azHorváth történeti elemzése. Ennek a fejlõdésnek a csírá-ja az eljárási dualizmus: vagyis a forma és eredet általmeghatározott eljárások összekapcsolódása (pl. ami-kor a mágia és a személy karizmája találkozik). Hor-váth a fejlõdés fõ vonalát a szuverén állam kialakulásá-ban ragadja meg, melyet a tervtársadalomhoz vezetõfejlõdés, a szervezet virágzása, egyúttal azonban túl-terheltsége, illetve hanyatlása követ.22

„Az eljárás fejlõdése önön tagolódásában és felhal-mozódásában rejlik… A történeti jogfejlõdés szem-pontjából különösképpen fontos és jellegzetes eljárásképzõdményekként a következõket említhetjük meg:a házassági akadályok mûvileg létrehozott rendszere,az örökösödési rend, a jogi személyiség és képviselet,a kereskedelmi társaságok és alapítványok, a jogügy-letek fõ típusai, az elbirtoklás, az elévülés, a határidõkitûzése, illetékesség, eljárásjogi feltételek, keresetijog és perbebocsátkozás, perfüggõség, bizonyítási esz-közök és bizonyítási tehet, jogorvoslat és fellebbvitelifórumok rendszere, jogerõ, végrehajtás, büntetés, adó-zásrendje, a hadsereg szervezete, rendõrség, oktatás-ügy, politikai képviselet, választási rendszer, törvény-hozási eljárás, törvénytervezet és elõterjesztés, tanács-kozás, határozat, okmányok kiadmányozása, felmon-dás, népi törvénykezdeményezés, népszavazás, több-ségi határozat egyszerû, minõsített (pl. kétharmados)többség és minõsített határozati képesség alkotmány-módosító törvényhozás esetén, vétójog, nemzetközijogi elismerés, nemzetközi jogközösség alkotmánya,szerzõdési, döntõbírósági, népszövetségi eljárás.”23

Az elõbbi felsorolás kirajzolja a szuverén állam kon-túrjait és történeti jellegét, s egyben annak is ékes bi-zonyítéka, hogy Horváth – elutasítva Kelsen államotés jogot azonosító elképzelését –, az államot szocioló-giai jellegében adja meg. „Az állam oly területi jogkö-zösség, amely csakis a legtágabb, a nemzetközi jogkö-

zösség által esetleg korlátozott területi és tárgyi hatás-körrel – fõhatalommal, amelynek ágai közül a terüle-ti, a hadügyi és a pénzügyi felségjog a legjellemzõbbek-, és pedig viszonylagos teljes és autonóm (szuverén)hatáskörrel bír.”24 Ehhez képest „a szuverenitás a leg-tágabb, azaz a nemzetközi jogközösség hatásköréhezképest viszonylag teljes hatáskört jelenti. A szuvereni-tás a hibaklauzulával fedett jogi tévedhetetlenségnek(infallibilitásnak) a legnagyobb számú esete: a vi-szonylag legszélesebb körû autonómia.”25

Horváth ezzel a meghatározásával két irányban – anemzetközi és egyéb területi jogközösségek vonatko-zásában is (melyek természetesen nem feltétlenül álla-mok) – cáfolja a szuverenitás abszolút jellegét. „A szu-verenitás az államnak csak egyéb területi jogközössé-gekkel szemben kizárólagos kiváltsága. A szuvereni-tás nem abszolút, hanem viszonylagos fogalom. Az ál-lamnak mint területi jogközösségnek szuverenitásaelvileg nem zárja ki más jogközösségek – egyház,munkaszervezetek, nemzetek, kisebbségek stb. – szu-verenitását.”26 Jóllehet, a szuverén állam mint jogin-tézmény nem zár ki más szuveréneket, mégis meg kelladnunk olyan ismérveket, amelyek eldöntik, hogymely esetekben beszélhetünk már/még államról. Hor-váth Barna ilyenként sorolja fel a nemzetközi jogi au-tonómiát, a viszonylagos teljes hatáskört. „Valamelyhatáskör más hatáskörökhöz képest akkor teljes…, haahhoz képest nála gazdagabb hatáskör nincs.”27

Ugyanis viszonylagos az állam territorialitása, terüle-ti jogközösség minõsége is, hiszen a hatáskörök átha-tolhatnak egymásba például a büntetõ hatalom, diplo-máciai aktusok, hadmûveletek révén, továbbá vannakaz államok által közösen használt területek (tenger). Anépességet ugyancsak a szuverenitás jellemzõjekéntszokás felhozni. Horváth azonban szívesebben hasz-nálja az államnép viszonylagos ismérvét, amelyhez ér-telemszerûen hozzátartoznak az állampolgárok, az otttartózkodó idegenek statusai, a visszatartottak-kiuta-sítottak konkrét joghelyzetei is.

A szuverenitás problémájával természetesen felme-rül a nemzetközi jog kérdése is. Horváth érzékeli anemzetközi jog államnál bizonytalanabb, szervezetle-nebb rendjét, a nemzetközi jogalkotás, bíráskodás ésvégrehajtás hiányosságait, az eljárás formális fogalmá-nál fogva azonban a nemzetközi közösségben is fellel-hetõ az – államihoz képest ugyan tökéletlenebb – deönmagához képest mégiscsak legfejlettebb eljárásiszerkezet.

„A szuverén állammal azonban még korántsem me-rültek ki az eljárási apparátus végsõ lehetõsége. Az



28 Horváth: i. m. (8. jegyzet) 328.29 Bibó István: Jogerõ, tévedhetetlenség, szuverenitás (Fordította: Zsidai Ágnes) In: Megtalálni a szabadság rendjét.(Szerkesztette: Dé-

nes Iván Zoltán) Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001. 326.30 i. m. 325.31 i.m.

ipari forradalom, a munkásosztály megszervezõdése, avilággazdaság kifejlõdése, a hadi és közlekedési tech-nika oly mértékben megkérdõjelezték e szuverén álla-mot, hogy a nemzetközi jogközösségnek számtalan te-rületi, hadviselési és adóztatási felségjogra történõszéthasadása a fejlõdés súlyos akadályaként, egyfajtatragikus anarchizmusként jelenik meg. Ebbõl a tény-állásból az is érthetõvé válik, ha a vallási vagy profáninternacionalizmus – hasonlóan a mélyen átélt nacio-nalizmushoz – dacol az etatizmussal, a szuverén államideológiájával. Számukra ugyanis az állam többé márnem feltétlen öncél, hanem függõ, feltételezett eszköz.Az új szükségleteknek már nem az egyes szuverén ál-lam felel meg, hanem csak a nemzeti vagy nemzetkö-zi tervtársadalom.”28 (A polyarchia, a tervtársadalomkétségtelenül tartalmaz utópikus elemet, mellesleg atervbe vetett abszolút hit magának az eljárásnak, így ajognak a határait is megvonja.)

IV.

Mint azt már említettük, az ifjú Bibó egyébként tor-zón maradt jogbölcseletére döntõ hatással volt azújkantianizmus létet (Sein) és kellést (Sollen) kettévá-lasztó ismeretelméleti elõfeltevése, továbbá az azt kri-tikailag továbbgondoló és meghaladó Horváth Barna-féle processzuális jogszociológia, melyben a jog a té-nyek és értékek, a tényállások és normák szinoptikusegyüttlátása révén konstituálódik. Bibó ezen megkö-zelítésmódokat, és elõfeltevéseket – fõkébb HenriBergson spiritualisztikus filozófiája hatására kialakí-tott – empirikus módszere alkalmazásával kiegészíti atények és normák jogi élményben való egységének vizs-gálhatóságával. „A norma és a tény jogon belüli viszo-nya tehát a következõképpen jellemezhetõ. A jogonbelül a normát és a tényt egységben éljük át, együttszemléljük és tárgyaljuk, de elválasztottságukban is-merjük meg és elõfeltételezzük. A par excellence jogitaz együttszemlélés és a tárgyalás jelenti meg, míg ez-zel szemben az élmények és az elõfeltevések jogelõttiés jogon túli területekre utalnak. Mindazonáltal ezeknem kevésbé részei a jogi tapasztalatnak. A par excel-lence jogi együttszemlélés funkciója éppen abban rej-lik, hogy az egyesített lét élménye, illetve a norma ésa tény elválasztottságának elõfeltevése egy kezelhetõtechnikai rendszer keretében áthidalható legyen. Ajog megélése, tárgyalása és a rá vonatkozó tudás csaka jogi tapasztalat különbözõ aspektusait jelentik.”29

Bibó tehát az analízis egy szintjeként elfogadja a lét

és a kellés szigorú, logikai szétválasztását. De nemcsakelfogadja, hanem visszavezethetetlenségük konzek-venciáit is levonja. A kellés (Sollen) oldaláról nézvefelállítja azt a tételt, hogy a jogrend normáinak összes-sége sohasem vezethetõ le egy tényállásra, mert „min-dig maradnak olyan normák, amelyek érvényességefüggetlen vagy függetlenné vált a normatételezõ vagynormaérvénytelenítõ jogi aktus jogszerûségétõl. Mi-vel tehát ezek normák nem tételezhetõk és nem is tö-rölhetõk el, érvényteleníthetetlen jogi normáknak nevez-hetjük õket, hiszen a pozitív jogban megszüntetésük-re nem létezik eljárás.”30 Ezek az aktushoz kötött joginormákkal állnak szemben, melyek érvényessége a jo-gi aktus jogszerûségétõl függ. Az aktushoz kötött joginorma eme függõsége, s ennél fogva egész normatívereje, jogilag azonban csak abban az esetben elgondol-ható, ha érvényteleníthetetlen jogi normáktól kölcsö-nözötten, illetve azokból levezetetten lép fel. Ez amegoldás Merkl felfogásában azt jelenti, hogy az ere-detnorma (vagyis az érvényteleníthetetlen norma)már az egész pozitív jog tartalmát in nuce magábanfoglalja. Az természetesen lehetséges, hogy egy ér-vényteleníthetetlen jogi norma eredetileg jogi aktus-hoz kötõdött, s csak késõbb került át az érvénytelenít-hetetlen jogi normák körébe. S fordítva: az is lehetsé-ges, hogy valamely érvényteleníthetetlen jogi normakésõbb elveszíti ezt a jellegét, s egy jogi aktus által el-törölhetõvé, majd újrateremthetõvé válik.

Bibó nem kíván abban a kérdésben állást foglalni,hogy honnét származnak ezek a normák. „Azt mostitt ne feszegessük, hogy ami a jogi normákat érvény-teleníthetõvé teszi, vajon jogi eszményként, fikció-ként, jogtudatként vagy hatalomként írható-e le.Mindazonáltal az érvényteleníthetetlen jogi normákelismerését egyetlen jogelmélet sem kerülheti meg,legfeljebb egyetlen pontra koncentrálja és jogon kívü-linek nyilvánítja (a Tiszta jogtan hipotetikus eredet-normája). Felfogásunk szerint az érvényteleníthetet-len jogi normák száma minden jogrendben olyan va-riábilis ténykérdés, melyet minden pillanatban újra ésújra fel lehet vetni. Olyan logikai szabályok, etikaielõírások és speciális jogi normák variálódnak a jog-rend normatív elõfeltevéseinek tarka gazdagságában,amelyek valamely konkrét jogrendben nem teremthe-tõk vagy szüntethetõk meg egy történeti pillanatban.Mindezt akár relatív természetjogi felfogásnak is nevez-hetnénk. Ilyen érvényteleníthetetlen normák a jog-rend minden konkrét metszetében léteznek, létezésükképezi az alsóbb szintû jogi normák normajellegénekés a jogrend mûködésének logikai elõfeltételét.”31

Ugyanakkor Bibó a lét, a Sein oldaláról azt az állítá-



32 Adolf Merkl: Die Lehre von der Rechtskraft entwickelt aus dem Rechtsbegriff. Leipzig und Wien, F. Denticke, 1923. 239.33 Ld: Moór Gyula: A jogerõ problémája és a jogrendszer lépcsõzetes tagozódásának teóriája. Magyar Jogi Szemle. 1924. 2. 93.34 Horváth: i. m. (24. lábjegyzet) 163.35 Bibó: i. m. (29. lábjegyzet) 327.36 i. m.

sát is kifejti, hogy a jogi tényállások totalitása sem ve-zethetõ le a jogi normákból. Jóllehet, minden jogitényállás jogi normán nyugszik, illetve jogi normákáltal megalapozott, azok által elõírt (jogi aktus), azon-ban mindig léteznek olyan tényállások, amelyek füg-getlenek a már korábban fennálló normaszabályozás-tól, de mégiscsak jogilag releváns tényállások, döntõszerepet játszanak az eljárásban, a normatételezés irá-nyába mutatnak. Bibó ezeket nevezi nem alárendelhetõ(szubszumálhatatlan) tényállásoknak, ezzel szembenminden olyan tényállást, amelyet jogi normák írnakelõ vagy „teremtenek”, normához kötött tényállásoknakvagy a jogi aktusoknak tartja. Ezeknek a jogilag elõrenem látott és nem elõírt, azonban mégis jogi reakciótés jogi következményeket kiváltó jogi tényállások szá-ma ugyancsak ténykérdés: a jogi tapasztalat kérdése.Ennek alapján Bibó saját álláspontját relatív szabadjo-gi felfogásnak tartja.

Az ontológiai és ismeretelméleti alapvetések ismer-tetése után vizsgáljuk meg részletesebben Bibó jogiszuverenitáselméletét, mely voltaképpen a kelsenijoglépcsõ-elmélet továbbgondolása. Mint azt BibóRechtskraft, rechtliche Unfehlbarkeit, Souveränität (Jog-erõ, jogi tévedhetetlen, szuverenitás) címû 1937-es tanul-mányában õ maga mondja, elemzéséhez közelebbi vo-natkozási pontul Kelsen tanítványának, az un. újosztrák vagy bécsi iskola jelentõs alakjának, AdolfMerklnek 1925-ben megjelenõ Die Lehre von derRechtskraft címû könyvét választja. Merkl ebben leszá-mol a hagyományos jogerõtannal, amennyiben aztnem pusztán az ítélet következményeként fogja fel,nem pusztán magánjogi, perjogi és közigazgatás-jogirészkérdésnek, hanem általános-univerzális jogi foga-lomnak tekinti, miáltal a normák – s nem pedig a jogiaktusok!– tulajdonságaként határozza meg. A bibóimeghaladás éppen annak bizonygatása, hogy a jogerõnem egyenlõ a normák sajátosságával, hanem az a jogiaktus folyománya.

A merkl-i normatív szemléletben a jogerõ a normasajátosságával egyezõ, a jogerõ a jogi normák speciálisérvényességi tartamát jelenti (Geltungsdauer): a nor-mák érvényességi idõtartamának – ami elvileg végte-len – a folyománya. Ezzel kapcsolatban több kritikafogalmazható meg. Mi akkor a helyzet a jogi változásés változatlanság problémájával? Mivel Merkl szerinta jogerõ fogalma a norma érvényességének megváltoz-tathatatlanságát vagy idõbeli végtelenségét jelenti, „aváltozékony jogi tartalmak ellenére voltaképpen egy-általán nem állapítható meg a jogi egész változása”32

Még ha el is fogadjuk a lépcsõzetes elméletben kife-jezett megkülönböztetést, miszerint az alap/eredetnor-

ma, a „joglogikai értelemben vett alkotmány” érvé-nyességi tartama határtalan, idõbelileg végtelen, elvi-leg megváltoztathatatlan, örökkévaló, a származékos,tételezett, megváltoztatható alacsonyabb rendû nor-mák ugyancsak az érvényesség tartományába tartoz-nak – vagyis idõbelileg változatlanok! Ez az ellent-mondás alapvetõen abból adódik, hogy a Tiszta Jog-tan a tételes jogban rejlõ változás fogalmát kiemeli akauzális összefüggésbõl és tisztán normatív-logikaisíkba helyezi.33 S fordítva: ahogy a normatív jogszem-lélet a jogerõ lételemének kihagyása miatt nem tudjaa problémát megoldani, egy tisztán okozatos szemlé-let a normatív elemek elhanyagolása miatt – ugyanisszámára a jogerõ faktum, „tények, okok ereje”, mintahogy a jog is pusztán érvényesülés, a hatalom elemi„tüneménye”.34

Bibó a jogerõnek olyan primér munkadefinícióját ad-ja, amely „norma és tény” együttszemlélésébõl adó-dik, mind az eljárás, mind a közvetlen jogi tapasztalatszintjén. Ennélfogva „jogerõs minden jogi aktus, amelyjogi normává vált. Ebben az értelemben tehát a jogerõaz aktushoz kötött jogi norma keletkezési körülményétjelenti.”35 Jogerõssé válhat az a például egy elsõfokúítélet, ha azt nem fellebbezik meg, vagy a másodfok,harmadfok ítéletei, de akár – a merkli-, horváth-i vagybibói értelemben – a törvény is adhatja az ítélet jog-erejét, vagy az elbirtoklás is rendelkezhet jogerõvel. Alényeg, hogy a jogi aktus (melynek fogalmát Bibónem részletezi) normába megy át – természetesen aközvetlen átélés szintjén. Hogy valamely jogi aktus jog-erõs, jogi értelemben csak az illetõ jogi aktusnak a jo-gi normához való kapcsolatát jelentheti, mégpedig – ahorváth-i szinoptikus eljárásban – a megfelelés kapcso-latát. „Ez a megfelelés pedig két dolgot takarhat: vagyazt, hogy a jogerõs jogi aktusban kinyilvánított nor-matív tartalom azonos a jogi norma normatív tartalmá-val, vagy pedig azt, hogy a vonatkozó jogi aktusbanmegtörtént tényállások azonosak azzal a tényállással,amelyet a vonatkozó jogi norma leírt.”36

A jogerõt nem úgy kell elképzelnünk, mint amelyvagy van, vagy nincs. Ennek inverze a semmisség. Asemmisség a jogi aktusok és jogi normák viszonyábana meg-nem felelést, tehát a normává válás azon fokát,ami negatív jogerõt jelent. A kettõ között kontráriusellentét van, nem pedig kondradiktórius ellentét. (Ezutóbbi esetén a jogerõ ellentéte a nem jogi-nemlét len-ne.)

A jogerõ tehát a jogi normába átmenõ jogi aktus.Bibó pusztán megemlíti, de részletesen nem fejti ki azezzel ellenkezõ folyamatot: a jogi norma alkalmazásá-nak folyamatát (realizálódás), vagyis azt, mikor a jogi



37 i. m.38 i. m. 328.39 Ehelyütt csak utalunk rá, hogy Merkl pl. nem ismeri el a hibaklauzula jogi jellegét.40 Bibó: i. m. 328.

norma tényállásba, jogi aktusba megy át. Ez az átélt át-menet jogilag az érintett jogi normának egy tényállás-hoz való hozzárendelését (megfelelését): vagyis – jog-logikailag – megint csak kétféle dolgot jelenthet.„Vagy azt, hogy egy valóságos történés megfelel a rea-lizált normában leírt tényeknek; vagy pedig azt, hogya tényleges történésben kifejezett normák felelnekmeg a realizált normáknak.”37 A jogalkalmazás inver-ze pedig a derogálás, mely a joghelyzet megváltoztatha-tóságát jelenti: amennyiben az egymáshoz rendelt joginormák és tényállások ellentétben állnak, úgy a fel-sõbb szintû jogi fórum derogál az alsóbbnak. Ez ter-mészetesen összefügg a jogerõ intézményével, hiszena legutolsó dönti el mi volt az eredeti joghelyzet –mint ahogyan az Horváth Barna is megállapítja. Nemazt jelenti, hogy döntése helyesebb vagy tévesebb, ha-nem azt, hogy az érvényességi fokozatokban maga-sabb helyen áll, ugyanis kevesebb megváltoztatási le-hetõség áll fenn vele szemben.

Fontos kiemelnünk, hogy a jogerõt és semmisségetsemelyik jogrendszer sem biztosíthatja számunkra:még a megfellebbezhetetlen ítéletet is végre kell haj-tani – s ha ez elmarad, akkor megsemmisül a jogerõ.Ugyanakkor csak az a jogi aktus semmisíthet meg,amely jogerõssé is nyilváníthat. „A jogerõ és semmis-ség örök korrelációban vannak, s ahol az egyik fellép,ott árnyékként a másik is jelen van. Minden jogerõ azirrelevancia lehetõségével terhelt érvényességet, ésminden semmisség az érvényesség lehetõségévelérintkezésbe került jogi irrelevanciát jelenti.”38 A jog-erõ és semmisség tehát – mint relációs fogalmak, nemabszolutizálhatók. Az abszolút jogerõ ugyanis abszo-lút érvényességet jelentene, – melyre nem találtunkpéldát –, az abszolút semmisség pedig abszolút jogi ir-relevanciát, ekkor pedig kívül esünk a jog területén. Sha igaz Bibó okfejtése – akkor Mekl-lel szemben meg-állapítható, hogy a jogerõ és semmisség idõtartamanem lehet bizonyos, az általuk „produkált” norma ér-vényessége nem lehet örök.

Hogy végre eljussunk a bibói szuverenitásfogalom-hoz, az empirikus módszer alapján fel kell tennünk aszerzõvel azt a kérdést: ha joglogikailag ugyan a jog-erõ és semmisség változó és bizonytalan is, vajon akettõnek létezik-e olyan jogélménye, közvetlen átélése,amelyek ismételten létrehozzák az érvénytartam, azidõbeli változatlanság érzetét? Hiszen a jogi tapaszta-latban mégiscsak vannak „megfellebbezhetetlen ítéle-tek”, végsõ instanciák, amelyek kialakítják a jogerõidõbeli megváltoztathatatlanságának érzetét, s létez-nek olyan súlyos formai hibák, melyek pedig a végsõsemmiség érzetét hozzák létre? A jognak egyik jellem-zõje az a törekvés, hogy egyszer véget vessen a vitás

joghelyzeteknek, még ha esetleg nem is születik he-lyes döntés. Ezért vannak korlátozott jogorvoslati le-hetõségek, korlátozott fellebbezési határidõk, resiudicata stb. Sõt, ezért van az ún. hibaklauzula is,amely lehetõvé teszi, hogy– ha jogerõ intézményévelpárosul, érvényesíti a jogellenes jogot.39 Ezt a jelensé-get a jogi tévedhetetlenség kifejezésével illeti a jogelmé-let. „Mi a magunk részérõl – mondja Bibó –, a jogi té-vedhetetlenség fogalmával szeretnénk leírni a jogi tény-állások (jogi aktusok) minden olyan tulajdonságát, ame-lyek lényege abban rejlik, hogy a jogi aktusok megvál-toztathatatlan jogerõre (illetve semmisségre) tesznekszert, s hogy a jogi aktusok mindörökre jogi normákbamennek át.”40 Bár joglogikailag és jogdogmatikailag atévedhetetlenség fikció, mégis az eljárások egymásra-épülése mint tapasztalati-pszichológiai tényt hozzalétre azt a jogélményt, hogy a jogerõ- és semmisségihelyzetek állandóakká válnak.

Ahogy nincs abszolút jogerõ és abszolút semmisség,úgy joglogikailag az abszolút tévedhetetlenség is elgon-dolhatatlan, mert a tévedhetetlenség nem fókuszálha-tó egy olyan pontban, amely nemcsak minden lehet-séges aktust el tud látni jogerõvel – vagy attól meg tudfosztani-, hanem saját jogi aktusaival kapcsolatban isrendelkezne ilyen képességgel. Elvileg a legfelsõbb bí-róságok lehetnének ilyenek, de – a fizikai képtelensé-gen túl – csak az eljárás során elébük került ügyekbendönthetnek.

Amennyiben tehát a korlátolt tévedhetetlenségejoglogikailag elgondolhatatlan, a jogi élményben nemjelenhet-e meg mégis valami ahhoz hasonló? Bibó Ist-ván ebben az élményben fedezi fel a szuverenitást. „Aszuverenitás ebben az értelemben a jogi aktusok speci-ális fajtájának (gyakorlatilag egy speciális szerv jogiaktusainak) azon tulajdonsága, amely elvileg minden jogiaktust jogi normává képes változtatni.”41 A szuverenitásilyen értelme joglogikailag elgondolhatatlan, felfog-hatatlan, mert csupán a jogerõ alakzata. A közvetlenátélés többlete az a minõség, ami a szuverenitást meg-különbözeti a jogerõtõl és jogi tévedhetetlenségtõl.Bibó számára a jogi élmény a döntõ: vagyis az, hogy ajogi minõség hogyan kapcsolódik megélt tényekhez,valószínûségekhez, normákhoz. Márpedig léteznekolyan pozitív jogi intézmények, amelyek képesek elõ-hívni a szuverenitás tapasztalatát, vannak olyan szer-vezeti és eljárási hierarchiák, amelyek hordozzák aszuverenitás csúcsfikcióját.

Bibó nem tárgyalja, hogy õ kit tart a szuverenitás hor-dozójának? Nyilván, nem a népet, nem az államot,nem a parlamentet. Sõt, nála a szuverenitás már nemis joglogikai kategória, hanem az átélés számára annaka szervnek a tulajdonsága, amely „minden tényállást”



41 i. m. 331.42 i. m. 333.43 i. m. 332.44 i. m.

örökre jogi normává változtathat, képes jogerõs aktu-sokat teremteni és megszüntetni, ezért a közvetlenjogélményben az megjelenhet akár elsõ döntési fok-ként, vagy a legfelsõbb bíróságként, vagy akár az aztlétrehozó és beiktató szervként, vagy ezek megjelen-hetnek a jogi tévedhetetlenség/szuverenitás különbö-zõ fokozataiként. A pozitív jog ezt úgy próbálja –több-kevesebb sikerrel – feloldani, hogy „a tévedhe-tetlenség bizonyos aktusok tételezésére hivatott diffe-renciált és specializált központjait egymással egypontba köti össze és egyesíti oly módon, hogy a létre-hozott jogi aktus és a tételezõ szerv (vagy szervek kö-teléke) képes hordozni a szuverenitás fikcióját, illetõ-leg képes kiváltani a szuverenitás élményét.”42

Ahogyan azonban a jogerõ, a semmisség, a tévedhe-tetlenség sem abszolút, nem lehet az a szuverenitássem, ugyanis korlátot szabnak neki az érvénytelenít-hetetlen jogi normák és szubszumálhatatlan tények.Bár az átélés tartományába tartozik, normatív erejecsak az aktushoz kötöttel szemben van, nem érinthetiazonban a jogrend normatív alapjait. A jogerõs, jogi-lag tévedhetetlen és szuverén jogi aktusok elvileg tet-szõlegesen alkothatnak normákat, már amennyibenazok jogi aktusokon keresztül létrehozhatók, illetvesemmissé tehetõk. Azonban egyetlen szuverén szerv(jogi szerv) sem képes az illetõ normatív rend min-denkori normatív alapjait képezõ tiszta normatív tar-talmakat megszüntetni. „Mivel a szuverén aktus csakaktushoz kötött jogi normákat képes létrehozni ésmegszüntetni, az elvileg korlátlan szuverenitás való-ságosan (s a közvetlen tapasztalat számára is) annáljobban behatárolt, minél nagyobb a konkrét jogrend-ben az érvényteleníthetetlen jogi normák száma”.43

Mint láttunk, Bibó számára szuverenitás nem fóku-szálódik egy centrumba, sõt nem is elsõdleges, állandójogintézmény. A szuverenitás a jogerõ legingatagabb

alakzata. A jogi tévedhetetlenség centrumainak soka-sága keletkezhet és megszûnhet, szétszóródhat és lét-rejöhet. Gondolhatnánk, hogy a szétesés elsõsorban aforradalom (vagy a desvetudó, a szokásjog törvény-rontása – Zs. Á.) részérõl fenyeget. Ez azonban téve-dés, mivel a láthatatlan, fokozatos felbomlás és a té-vedhetetlenség függetlenedõ alá-és mellérendelt köz-pontjai révén történõ szétszórtság részérõl nagyobb a„veszély” „Mihelyt a tévedhetetlenség valamely for-málisan alárendelt, delegált centrumának kompeten-ciája érvényteleníthetetlen jogi normákba horgonyzó-dik le, s mihelyt a tévedhetetlenség egy korábban de-legált központjának kompetenciája az adott jogi tuda-tosság és jogi meggyõzõdés mellett visszavonhatatlan-ná válik, úgy a szuverenitás szétszóródik, és létrejön ajogi tévedhetetlenség centrumainak sokasága.”44 Ezadott szerv szuverenitása viszont abban a pillanatbanmegszûnik, amikor más szervek nyerik el a konkurá-ló tévedhetetlenség kvalitását, s ezek után ezek dönté-sei válnak megfellebbezhetetlenné, azaz a korábbanszuverén szerv számára érvényteleníthetetlen joginormákká.

Elemzésünkben azt az ívet szerettük volna bemutat-ni Kelsentõl, Horváth-on keresztül Bibóig, hogy a jo-gi szuverenitás fogalma a zárt normalogikából, az elõ-feltevések ontologizálása következtében hogyan kapprocesszuális tartalmat, s végül a jog empirikus, ta-pasztalati vizsgálódása következtében hogyan oldódikfel a jogi élményben. Persze kétségtelen, hogy akomplikált szervezeti és eljárási hierarchiák eddiglegkifinomultabb, legkimunkáltabb produktumaittörténetileg a szuverén állam hozta létre. A történe-lem, különösen napjaink fejleményei: a globalizáló-dás, a szupranacionális nemzetközi szervezetek létre-jötte, a modern jogállamiság azonban új kihívásaikkalújféle válaszokat igényelnek.


Rendeljemeg aJogtudományiKözlöny2014-esévfolyamát!Ára: 18 500,-Ft

Egyetemi hallgatóknakkülön kedvezmények

Érdeklôdjöna Kiadónál!

Kiadja a Logod Bt., 1012 Budapest, Logodi u. 49.Telefon: 214–2453, e-mail: [email protected]

www.logod.hu


1 (2012/2024(INI)) In.: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0004+0+DOC+XML+V0//HU (2013. 05. 15.)

2 A szóban forgó ajánlás nem az elsõ volt az Unió történetében az egységes közigazgatási eljárásjog gondolata kapcsán: 2001-ben a Par-lament a Roy Perry által kidolgozott ajánlásában már javasolta a Bizottságnak a kérdés vizsgálatát, ám akkor a Bizottság a kérést vis-szautasította.

Az Európai Parlament Jogi Bizottsága (a továbbiak-ban: Jogi Bizottság) 2010. március 23-án létrehozottegy, az uniós közigazgatási joggal foglalkozó munka-csoportot azzal a céllal, hogy a munkacsoport adjonátfogó képet a jelenlegi uniós közigazgatási jogról, amásodik lépésben pedig tegyen javaslatot az általaszükségesnek ítélt beavatkozásokra. A munkacsoportáltal kidolgozott munkadokumentumot a Jogi Bizott-ság 2012. november 21-i ülésén hagyta jóvá, amelyalapján az Európai Parlament 2013. január 15-én egyállásfoglalást bocsátott ki. A Parlament állásfoglalásá-ban megfogalmazta az Európai Bizottság számára azo-kat az ajánlásokat, amelyek a Parlament álláspontjaszerint az Európai Unió közigazgatási eljárási jogánakkialakításához szükségesek és egyben arra kérte a Bi-zottságot, hogy az Európai Unió mûködésérõl szólószerzõdés 225. cikke és 298. cikke alapján terjesszenelõ egy, az európai közigazgatási eljárásról szóló jog-szabályról szóló rendeletre irányuló javaslatot.1, 2

E tanulmány megírását a Parlament állásfoglalásakapcsán felmerült egyes közigazgatási és közigazgatá-si eljárásjogi kérdések ösztönözték. Vizsgálatunk arrairányul, hogy milyen megjelenési formái vannak az

uniós eljárásjognak és milyen irányai lehetnek az Eu-rópai Unió közigazgatási eljárásjogát rendezõ kodi-fikációs folyamatnak.

I.Az európai közigazgatási

eljárásjog gondolata és szükségessége

1. Az uniós igazgatás

Az Európai Unió egy rendkívül összetett közigazga-tási szervezetrendszer, amely letisztult mûködési me-chanizmusokat és kidolgozott eljárási szabályokat igé-nyel ahhoz, hogy megfelelõen betölthesse funkcióit. Amûködés zavartalanságának igénye mellett azonbanaz Uniónak olyan tagállami határokon túlmutató köz-igazgatási kérdésekre is választ kell adnia, amelyek azutóbbi évtized hozadékai és amelyek koncentráltabbegyüttmûködést tesznek szükségessé az Unió közigaz-gatásának valamennyi szerve vonatkozásában.

Az uniós közigazgatás szervezeti oldalról az uniós

BOROS: AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSJOGA… 611

TANULMÁNY

Az Európai Unió közigazgatási eljárásjoga –európai közigazgatási eljárásjog avagy europai-zálódás a közigazgatási eljárásjog területén (is)?

Boros Anita egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Budapest)

Az utóbbi idõszakban jelentõs mértékben átalakult az Európai Unió és a tagállamok közigazgatásánakegymáshoz való viszonya. Az új típusú gazdasági és közrendi problémák az együttmûködésen alapuló új tí-pusú közigazgatás és közigazgatási eljárás fogalmának igényét vetik fel. Az európai közigazgatási eljárásaz uniós igazgatási szervek és a velük kapcsolatba kerülõ uniós ügyfelek jogviszonyára kell, hogy vonat-kozzon. Vajon az Unió is így gondolja? Az bizonyos, hogy megfogalmazódott egy egységes uniós közigaz-gatási eljárási jogot szabályozó uniós jogszabály kidolgozásának a gondolata.


3 Thomas von Danwitz: Europäisches Verwaltungsrecht. Springer. 2008. 311–312. 4 A közvetlen végrehajtáson belül a szakirodalom megkülönböztet közvetlen és közvetett végrehajtást. A közvetlen végrehajtás elsõsor-

ban a közvetlenül hatályos, közvetlenül alkalmazandó uniós jog, különösen a rendeletek végrehajtását jelenti, de ide sorolható a má-sodlagos jogforrások közül a határozatok, irányelvek és ajánlások végrehajtása is. A közvetett végrehajtás körébe tartozik az olyan tag-állami jogforrásoknak a végrehajtása, amelyet valamely uniós jogforrás implementálása érdekében fogadnak el a tagállamok (ld.:Danwitz: i. m. (4. jegyzet) 314.). Emellett a közvetlen végrehajtáson belül az Unión belüli és az Unión kívülre ható végrehajtási for-mák is megkülönböztethetõk (Ld. Susanne Hegels: EG-Eigenverwaltungsrecht. Nomos. 2001. 29., Eberhard Schmidt-Aßmann–BettinaSchöndorf-Haubold: Der Europäische Verwaltungsverbund, Thübingen. Mohr–Siebeck. 2005. 6.). A közvetett végrehajtás tekintetébenhasonlóképpen tetten érhetõ az ilyen értelemben vett megkülönböztetés: a közvetett végrehajtáson belüli megkülönböztethetõ közve-tett és közvetlen végrehajtás. A közvetlen végrehajtás alkalmával a tagállamok valamilyen közvetlenül hatályos, közvetlenül alkalma-zandó uniós jogforrást hajtank végre, míg a közvetett végrehajtás során a nem közvetlenül hatályos és alkalmazandó uniós jogforrás-ok, különösen az irányelvek implementálása érdekében kibocsátott tagállami jogszabályok végrehajtásáról van szó.

5 Danwitz: i. m. (4. jegyzet) 313.6 Markus U. Brohm: Die „Mitteilungen” der Kommission im Europäischen Verwaltungs- und Wirtschaftsraum: Typologie,

Rechtsnatur und Bindungswirkung für die Behörden der Mitgliedstaaten. Nomos. 2012. 139. 7 Az 1/2003/EK rendelet például intézményesíti a tagállami versenyhivatalok és bíróságok, valamint a Bizottság együttmûködését, e

szervek hálózatának rendszerét.8 Gernot Sydow: Verwaltungskooperation in der Europäischen Union. Mohr Siebeck. 2004. 4. 9 Anette Guckelberger–Frederic Geber: Allgemeines Europäisches Verwaltungsverfahrensrecht vor seiner unionsrechtlichen Kodifizierung?

Nomos. 2013. 55. 10 Munkadokumentum – Az EU közigazgatási jogának jelenlegi állása és jövõbeli kilátásai. EU Közigazgatási Jogi Munkacsoport.

http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/juri/dv/juri_wdadministrativelaw_/juri_wdadministrativelaw_en.pdf. (2013.05.15.).

11 Lásd a COM(2008)135 dokumentumot.

szervek és az uniós jog végrehajtásában részt vevõ tag-állami közigazgatási szervek összessége. Az uniós vég-rehajtás szervei ennek megfelelõen két nagy csoport-ba sorolhatók: megkülönböztetünk közvetlen és közve-tett végrehajtást. A közvetlen végrehajtás során az uni-ós szervek, míg a közvetett végrehajtás során a tagál-lami közigazgatási szervek végrehajtó szerepe emelen-dõ ki. Ennek megfelelõen beszélhetünk az elsõ eset-ben az Unió közigazgatási jogáról, az utóbbi esetben pe-dig európai közigazgatási jogról.3, 4 Az ilyen strikt elha-tárolás azonban az utóbbi idõben feloldódni látszik.Az elmúlt idõszakban ugyanis az uniós jog végrehatá-sa tekintetében egy harmadik fogalom, az együttmûkö-désen alapuló közigazgatási jog (Kooperations- oderVerbundverwaltung) került elõtérbe.5 Az említett köz-vetlen- és közvetett végrehajtás dichotómiája elsõdle-gesen szervezeti oldalról jelentkezik, ám a közigazga-tási szervek a jelenlegi szabályozási környezetben egyuniós szintû együttmûködésben fejtik ki tevékenysé-güket.6 Az együttmûködésnek különbözõ modelljeialakultak ki,7 amióta az uniós közigazgatási jog gondo-lata felmerült: ennek megfelelõen beszélhetünk a tag-állam és az uniós szervek közötti, ún. vertikális, illetveaz egyes tagállami közigazgatási szervek közötti, ún.horizontális együttmûködésrõl.8 A horizontális együttmû-ködésnek a német szakirodalom további két fajtájátkülönbözteti meg: a transznacionalitás modellje sze-rint egy tagállami közigazgatási hatóság döntésénekhatálya külön elismerési aktus nélkül kiterjed más ál-lamokra is. Ezzel szemben a referencia döntési modellelmélete szerint egy tagállami aktus hatálya más tag-államokra csak abban az esetben terjed ki, amennyi-ben azt az érintett tagállam elismeri.9

Az uniós közigazgatási szervek tekintetében a leg-fontosabb szerepet az uniós végrehajtási szervezet-rendszer élén álló Bizottság játssza. Az Európai Unió-ról Szóló Szerzõdés (a továbbiakban: EUSZ) 17. cik-kének (1) bekezdése alapján „a Bizottság gondoskodika Szerzõdések, valamint az intézmények által a Szer-

zõdések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkal-mazásáról. Az Európai Unió Bíróságának ellenõrzésemellett felügyeli az uniós jog alkalmazását. Végrehajt-ja a költségvetést és irányítja a programokat. A Szer-zõdésekben meghatározott feltételek szerint koordi-natív, végrehajtó és igazgatási feladatokat lát el.” Azidézett jogszabályhely szerint arra következtethet-nénk, hogy az uniós jog végrehajtása teljes egészébena Bizottság kezében összpontosul. Nem szabad ugyan-akkor megfeledkeznünk a Tanács – például a támoga-táspolitikai felügyelet területén – és számtalan egyébuniós közigazgatási szerv szerepérõl sem. Az kétségte-len, hogy a közvetlen végrehajtás legfontosabb szerve aBizottság, amely számos végrehajtási aktus kibocsátá-sára jogosult az alapító szerzõdésekben és a különbö-zõ szakpolitikai területeken kapott ágazati jogszabályifelhatalmazások alapján. A Bizottság erõs végrehajtófunkciói leginkább ott érvényesülnek, ahol a belsõ pi-ac mûködése tekintetében kardinális kérdések megfo-galmazására kerülhet sor, vagyis itt érhetõ tetten leg-inkább az Unió tagállami közigazgatást korlátozó sze-repe. Ennek okán kimunkált közigazgatási eljárás-renddel találkozhatunk például a versenyjog, a (til-tott) állami támogatások, vagy éppen az uniós költség-vetés területén. Ezeken a területeken az évek során azEU kifejlesztett egy ad hoc közigazgatási eljárásirendszert anélkül, hogy figyelembe vette volna azegész uniós jog koherenciájának igényét.10 A késõbbi-ekben látni fogjuk, hogy az egyik legnagyobb problé-ma az ezeken a területeken uralkodó eljárási különb-ségek közös mederbe terelése.

Az uniós végrehajtási szervezetrendszerben a Bi-zottság mellett számos egyéb, független közigazgatásiszerv közremûködése is tetten érhetõ: az ún. uniós de-centralizált ügynökségek az Európai Unió mûködésénekszerves részévé váltak. Az Európai Parlamenthez és aTanácshoz címzett „Európai ügynökségek – A továb-bi teendõk” címû 2008. márciusi bizottsági közle-mény11 nyomán a decentralizált ügynökségek önálló



12 Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság együttes nyilatkozata a decentralizált ügynökségekrõl.http://europa.eu/agencies/regulatory_agencies_bodies/index_hu.htm (2013.05.30.)

13 Vö.: Jörg Philipp Terhechte–Andreas von Arnauld: Verwaltungsrecht der Europäischen Union. Nomos.2011. 201-270.14 Guckelberger–Geber: i. m. (10. jegyzet) 63.15 Guckelberger–Geber: i. m. (10. jegyzet) 49.16 C-41/11.sz. ügyben hozott ítélet 45. pontját, a C-201/02. sz. Wells-ügyben hozott ítélet 67. pontját, illetve a Peterbroeck-ügyben hozott

C-312/93. sz ügyben hozott 12. pontját, valamint a Preston-ügyben hozott C-78/98. sz, ítélet 31. pontját.17 Stefan Kadelbach: Allgemeines Verwaltungsrecht unter europäischem Einfluss. Tübingen. 1999. 115. 18 Anette Guckelberger–Frederic Geber: Allgemeines Europäisches Verwaltungsverfahrensrecht vor seiner unionsrechtlichen

Kodifizierung? Baden-Baden. 2013. 16–19. 19 Szamel Katalin: A közigazgatás mûködésének meghatározó trendjei. Szamel Katalin–Balázs István–Gajduschek György–Koi Gyula: Az

Európai Unió tagállamainak közigazgatása. Budapest, Complex, 2011. 59–60.20 Szamel: i. m. (20. jegyzet) 61.

jogalanyként fontos szerepet játszanak az uniós szak-politikák végrehajtásában.12A gyakorlatban közigaz-gatási eljárásjogi szempontból a legkézenfekvõbbproblémát a decentralizált ügynökségek eljárását ille-tõen a kidolgozatlan jogorvoslati eljárások jelentették.A Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépése óta azonbanaz Európai Unió Mûködésérõl Szóló Szerzõdés (a to-vábbiakban: EUMSz.) 263. cikke kimondja, hogy azUnió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusokmeghatározhatják azokat a külön feltételeket, ame-lyek alapján egy természetes vagy jogi személy az eszervek és hivatalok által elfogadott, a rá nézve jogha-tás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben kere-settel élhet. Emellett az EUMSz. 265. cikke akkéntrendelkezik, hogy ha az Európai Parlament, az Euró-pai Tanács, a Bizottság vagy az Európai KözpontiBank a Szerzõdéseket megsértve elmulasztja a döntés-hozatalt, a tagállamok és az Unió többi intézményekeresettel fordulhatnak az Európai Unió Bíróságáhoza jogsértés megállapítása iránt. E cikket, azonos felté-telek mellett az Unió mulasztó szerveire és hivatalai-ra is alkalmazni kell.

Az ügynökségek egy másik típusa a végrehajtó ügy-nökség, amely az 58/2003/EK tanácsi rendelet értelmé-ben létrehozott olyan szervezet, amely egy vagy többuniós program irányításához kapcsolódó feladatokatlát el.13

Emellett persze a közigazgatási szervezetrendszerbetagozódó ügynökségeken túl számtalan szak- illetvetudományos testület segíti a Bizottság munkáját.

Közvetlen végrehajtási hatáskörök gyakorlása ab-ban az esetben lehetséges, amennyiben arra az Uniósszervek kifejezett elsõdleges- vagy másodlagos jogbóleredeztethetõ felhatalmazással rendelkeznek, illetveamennyiben valamely uniós szakpolitika végrehajtásaérdekében valamely uniós szerv végrehajtási funkciókellátására kerül kijelölésre.14 A közvetlen végrehajtáslegfontosabb korlátait a szubszidiaritás és az arányosságalapelve, valamint az EUMSZ 291. cikkében nevesí-tett tagállami eljárási autonómia képezi. Ennek okán aközigazgatási eljárásjog területén a tagállamok sajátosszabályokat határozhatnak meg az uniós jog közvetettvégrehajtására vonatkozó tagállami hatóságok hatás-körére vonatkozóan és nem utolsó sorban a tagállamiközigazgatási eljárásjog tekintetében. Ez persze nemjelenti azt, hogy a tagállami közigazgatási eljárásjog

kialakítása tekintetében a tagállami autonómia kor-látlan lenne: annak feltétlenül meg kell felelnie azuniós elõírásoknak,15 nem utolsó sorban az egyenérté-kûség és a hatékonyság alapelveinek. Ez közelebbrõlazt jelenti, hogy az egyes tagállam belsõ jogrendjébetartozó, az uniós jog végrehajtására vonatkozó eljárá-sok nem lehetnek kedvezõtlenebbek, mint a hasonlójellegû belsõ esetekre vonatkozó eljárási szabályok (azegyenértékûség elve), és nem tehetik gyakorlatilag le-hetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrendáltal biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvé-nyesülés elve).16, 17

Az uniós eljárási szervek mûködését és eljárásjogátóhatatlanul befolyásolják a különbözõ tagállamokközigazgatási eljárásjogai.

Az Európai Unió 27 tagállama eltérõ közigazgatásiberendezkedéssel, eltérõ történelmi hagyományokkal,közigazgatás-tudományi elõzményekkel és szabályo-zási kultúrával rendelkezik.18

A közigazgatási eljárási szabályozás legfõbb elvi cél-ja a közigazgatás és a vele kapcsolatban állók olyan jo-gosultságainak és kötelezettségeinek jogszabálybanvaló rögzítése, amelyek garantálják, hogy a hatóság ál-tal meghozandó döntés az érintettek az érdekeivel leg-inkább összhangban álló, illetve jogszerû legyen.19

A jogrendszerek a fent említett célt különféle mó-dokon érhetik el: önálló eljárásjogi kódex létrehozásá-val, vagy anélkül, olyan eljárási kódex kidolgozásával,amely nem fedi le az eljárás valamennyi szakaszát,olyan eljárási kódex kidolgozásával, amely nem fedi lea közigazgatás valamennyi szegmensét és tevékeny-ségfajtáját.20 Az azonban bizonyos, hogy a közigazga-tásnak minden egyes tagállamban rögzített eljárásiszabályok mentén, kiforrott közigazgatási elveknekmegfelelõen kell mûködnie. Az Unió egyes tagállamaia szabályozási eltérõségek mellett differenciálódnakolyan tekintetben is, hogy az eljárásjog domináns ele-meit milyen elvek határozzák meg ( a német vagy azolasz jogban például a joghoz kötöttség, elve, míg azészaki tagállamok esetében a jó közigazgatáshoz valójog, vagy a transzparencia elve a meghatározó.

Az Unió közigazgatási jogának alakulásában kez-detben a francia jog domináns befolyása volt jellemzõ,késõbb azonban szerepet kaptak más jogrendszerekközigazgatási jellemzõi is, mint a brit, (pl. az eljárásigaranciák tekintetében), vagy a német (az arányosság



21 Ld. Jürgen Schwarze: European Administrative Law in the Light of the Treaty of Lissbon: Introductory Remarks. In.: Workshop onEU Administrative Law: State of play and future prospects (León – Spain, 2011). Notes. http://www.europarl.europa.eu/commit-tees/en/juri/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=59983. (2012. 03. 20.) 11.

22 Ld: Oriol MIR-PUIGPELAT: Érvek egy EU-szintû közigazgatási eljárásjogi kódex mellett. In.: Workshop on EU AdministrativeLaw: State of play and future prospects (León – Spain, 2011). Notes. http://www.europarl.europa.eu/committees/en/juri/studiesdown-load.html?languageDocument=EN&file=59983. (2012. 03. 20.) 67.

23 Schwarze: i. m. (22. jegyzet) 23.24 Oriol Mir-Puigpelat: Érvek egy EU-szintû közigazgatási eljárásjogi kódex mellett. In.: Workshop on EU Administrative Law: State of

play and future prospects (León – Spain, 2011). Notes.http://www.europarl.europa.eu/committees/en/juri/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=59983. (2012. 03. 20.) 58–59.

25 (2012/2024(INI)). In.: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0004+0+DOC+XML+V0//HU (2013. 05. 15.)

26 Jacques Ziller: A hozzáadott érték jellemzõi a magányszemélyek és gazdasági szereplõk nézõpontjából. Az EU közigazgatási eljárás kap-csán megjelenõ elvek, jogok és szabályok: a fennálló helyzet. In.: http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/juri/dv/eav_lawofadminprocedure_/EAV_LawofAdminprocedure_EN.pdf. (2013. 05. 10.) 2. melléklet.

27 Ld. még a megfelelõ ügyintézésrõl a Miniszteri Bizottság a tagállamok részére szóló CM/Rec(2007)7 számú ajánlását.

elvének konzekvens elismerése vonatkozásában), deaz átláthatóság, valamint a dokumentumokhoz valóhozzáférhetõség elve például azóta kap egyre nagyobbszerepet az uniós jogban, mióta a skandináv országokcsatlakozása megtörtént.21

A fokozatos harmonizáció ellenére a tagállami köz-igazgatási eljárási szabályozások területén még min-dig fajsúlyos eltérések érzékelhetõk, a döntés pedig,hogy a számos nemzeti választási lehetõség közül(vagy más innovatív lehetõségek közül) melyik kerülkiválasztásra az uniós közigazgatási eljárásjog kerete-inek kialakítása során, jelentõs mértékben befolyásol-ni fogja az uniós és a tagállami szervek eljárásait.22

2. Az uniós közigazgatási eljárásjog forrásai

2.1. Az uniós közigazgatási eljárás(jog) primerjogi jog-forrásai

Az egységes uniós közigazgatási jog kodifikálásánakgondolata már hosszú ideje az uniós közigazgatás-tu-domány homlokterében áll, azonban az európai köz-igazgatási jognak és azon belül az európai közigazga-tási eljárásjognak még ma sincs egységes, átfogó, ko-difikált szabályozása.

Az EUMSz. 298. cikke kimondja: „Feladataik ellá-tása során az Unió intézményei, szervei és hivatalaiegy nyitott, hatékony és független európai igazgatásratámaszkodnak. A 336. cikk alapján elfogadott szabály-zat és alkalmazási feltételek tiszteletben tartásával azEurópai Parlament és a Tanács – rendes jogalkotásieljárás keretében elfogadott rendeletekben – rendel-kezéseket állapít meg ennek érdekében”.

A jogalkotás jogalapját tekintve a szakirodalombaneltérõ álláspontok ismertek: Schwarze szerint a Szer-zõdésekben nincs olyan felhatalmazás, amely jogala-pot adna egy fent említett kodifikáció megalkotására,vagyis mindenképpen szükség van egy Szerzõdésre-formra.23 A fenti jogalapot megvizsgálva valóban nemtalálhatunk expressis verbis felhatalmazást egy rende-leti szintû közigazgatási eljárási kódex kidolgozására.Az idézett 298. cikk szerint ugyanis „egy nyitott, haté-

kony és független európai igazgatás” érdekében lehetsé-ges rendeleti szintû szabályok elfogadása. Kérdéses,hogy ezek a fogalmak eljárási természetû jogalkotásravonatkozó felhatalmazást jelenthetnek-e? Nos, pri-merjogi szinten meghatározott jogforrásban ritkán ta-lálkozni konkrét, behatárolt, fogalmilag is teljesen le-tisztázott felhatalmazó szabályokkal. Ugyanakkor úgyvéljük, hogy a három nevesített fogalom mindegyikeolyan, amelynek tartalma meglehetõsen kimunkálat-lan, de egészen bizonyos, hogy egy egységes eljárásikódex kidolgozásához óhatatlanul szükséges lenneegy konkrét felhatalmazás, tekintve, hogy magának azuniós eljárásjognak is elõfeltétele annak meghatározá-sa, hogy pontosan mit takar az „európai igazgatás”.

Schwarze álláspontjával szemben Oriol Mir-Puigpelat szerint a 298. cikk megfelelõ jogi alappalszolgál az uniós jogalkotónak egy általános, kötelezõerõvel bíró közigazgatási eljárásjogi kodifikációra, sõtálláspontja szerint a szabályozás azt is lehetõvé teszi ajogalkotó számára, hogy csak részleges szabályozásikört magába foglaló kodifikációról döntsön, sõt egy-egy szektor külön-külön szabályozását sem korlátoz-za.24

A Parlament ezzel összefüggésben a már hivatko-zott állásfoglalásában egyértelmûen elismerte a hivat-kozott jogalap megfelelõségét.25 Az azonban bizonyos– ahogyan az Európai Parlament Jogi Bizottsága is le-szögezi (, hogy az EUMSz. 298. cikke csak egy az EUintézményeire – vagyis a közvetlen uniós igazgatásra (vonatkozó szabályozás elfogadására ad lehetõséget.26

A Lisszaboni Szerzõdéssel kötelezõ erõvel felruhá-zott Alapjogi Karta és az EUMSz. 298. cikke megala-pozza a megfelelõ ügyintézéshez való jogot,27 ám azannak érvényesítéséhez szükséges eljárási és garanciá-lis szabályok hiányosak. Az Alapjogi Charta 41. cikké-nek (1) bekezdése személyes jogot hoz létre arra vo-natkozóan, hogy minden eljárásnak a jog uralmánakmegfelelõen, részrehajlás nélkül, tisztességes módonés ésszerû határidõn belül kell lezajlania. A hivatko-zott cikk további részeiben a Charta biztosítja a meg-hallgatáshoz való jogot és az iratokba való betekintésjogát, a közigazgatási szervek részére pedig indokolá-si kötelezettséget állapít meg. A (3) bekezdés az Unió



28 E cikk együtt fejti ki hatását az EUMSz. 15. cikkének (3) bekezdésével. Az EUMSz. 15. cikke (3) bekezdésének 2. fordulata lehetõsé-get ad a Tanács és a Parlament részére, hogy korlátozzák ezt az igen széles jogot.

29 C-7/56 és a 3–7/57. sz. ügyben hozott ítéletet.30 Ld. Schwarze: i. m. (22. jegyzet) 10. 31 Päivi Leino-Sandberg: Az állampolgárok jogainak kikényszerítése a megfelelõ ügyintézésben: itt az idõ a cselekvésre! In.:

http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/juri/dv/eav_lawofadminprocedure_/EAV_LawofAdminprocedure_EN.pdf. (2013.05.10.) 1. melléklet.

32 Ziller: i. m. (27. jegyzet) 2. melléklet.33 Ld.: Mir-Puigpelat: i. m. (25. jegyzet) 62–62.

intézményei és alkalmazottai által feladatuk teljesíté-se során okozott, szerzõdésszegésen kívüli károk meg-térítéséhez való jogot deklarálja. Emellett a 41. cikk(4) bekezdés kimondja, hogy mindenkinek lehetõségevan arra, hogy a Szerzõdések nyelveinek valamelyi-kén írásban forduljon az Unió intézményeihez, ésugyanazon a nyelven kapjon választ. A Charta 42. cik-ke garantálja a dokumentumokhoz való hozzáférés jo-gát formától függetlenül minden uniós állampolgár ésminden, valamely tagállamban lakóhellyel, illetve alétesítõ okirat szerinti székhellyel rendelkezõ termé-szetes vagy jogi személy számára.28 A Charta hivatko-zott szabályai ellenére a megfelelõ közigazgatás fogal-ma nagy részben definiálatlan maradt az Unió szint-jén. Ebbõl következõen ezen a jogterületen az esetjogkiemelkedõ jelentõséggel bír. A legtöbb közigazgatásielv az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatából ered,tehát végsõ soron az európai közigazgatási jog alapel-vei is azokból a jogelvekbõl vezethetõk le, amelyek atagállamok alkotmányos hagyományaiban alakultakki. A Bíróság az Algera ügyben29 mondta ki elõször,hogy ha a Szerzõdések nem rendelkeznek az adottegyedi ügyben vitatott jogkérdésrõl, akkor a felmerültjogvitát a jogalkalmazás során kimunkált elvek men-tén kell megoldani, segítségül hívva a tagállamok írottés esetjogát. A Bíróság ezt követõen rendszeresen ha-gyatkozott az általános elvek joghézag-kitöltõ és értel-mezést segítõ szerepére. Mára széles körben elismert-té vált, hogy az Unió szervei is alkalmazzák ezeket azelveket, valamint hogy a Bíróság éppen úgy megálla-píthatja a jogsértést, ha valamely alapelv kerül meg-szegésre, mint ha valamely írott norma.30 Hamarosanaz uniós és a tagállami közigazgatási jog egymásragyakorolt hatása újabb fordulatot vett: a tagállamijogból kifejlõdött uniós jog elkezdett visszahatni atagállamok jogára, azonban az bizonyos, hogy a Bíró-ság által kimunkált általános közigazgatási elvek let-tek a közös európai közigazgatási jog kialakulásánakmozgatórugói.

A „rossz ügyintézés” („maladministration”) fogalma1995 után merült fel elõször Jacob Söderman, az elsõEurópai Ombudsman éves jelentésében. A rossz ügy-intézést, mint a „Közösségi joggal összhangban valócselekvés kudarcát” határozták meg. Ebbõl a megfo-galmazásból arra lehet következtetni, hogy a megfele-lõ ügyintézés (a „maladministration” ellentéte) elemei ajog által meghatározottak. Ez azonban nem így van:vannak bizonyos – leginkább alapelvi szinten – meg-

fogalmazott rendelkezések az Unió jogában, azonbana részletszabályok még kimunkálatlanok.

2.2. Az uniós közigazgatási eljárás(jog) szekunderjogijogforrásai

A szekunderjogi jogforrások között közigazgatásieljárásjogi szempontból alapvetõen két jogforrás-tí-pust különböztethetünk meg: egyrészrõl általánosközigazgatási eljárásjogi kérdéseket, másrészrõl speci-ális ágazati eljárásokat megfogalmazó uniós szabályo-kat meghatározó jogforrásokat.

Igen kevés általános, minden EU-s intézményre ésszektorra vonatkozó általános uniós eljárásjogi jogfor-rás létezik, amely egységesen tartalmaz a közigazgatá-si eljárásra vonatkozó elveket, jogokat és szabályokat.A néhány létezõ ilyen rendelkezés mindenkire egy-aránt kiterjedõ jellege is jellemzõen vitatott.

A szektorspecifikus ágazati, uniós eljárásjogot sza-bályozó uniós jogforrások köre igen heterogén képetmutat. Ezeknek a jogszabályoknak a felépítése, szabá-lyozási metodikája, az eljárásjogi hatáskörök nagy-mértékben differenciált és a jogalkalmazásban ko-moly problémát okoznak a többféleképpen értelmez-hetõ eljárási szabályok.31, 32 Ezeknek a jogforrásoknakaz értelmezéséhez kapcsolódóan kiemelkedõ szerepevan a bírói esetjognak, azonban még a bírósági jogal-kalmazás sem képes feloldani az egyes ágazatokra vo-natkozó eljárási szabályok inkoherenciáját.

2.3. Az uniós közigazgatási eljárás(jog)forrásai a soft-law területén

A „Helyes hivatali magatartásra vonatkozó európaikódex” („European Codex of Good Administrative Beha-viour”), amelyet az Európai Parlament 2001-ben foga-dott el, jelentõs elõrelépésnek tekintendõ a közigazga-tási eljárásjog területén, hiszen számos olyan eljárásialapelvet megfogalmaz, amelyek óhatatlanul szüksé-gesek a megfelelõ ügyintézés jogának érvényesülésé-hez. A tagállamok számos alapelvet átültettek a köz-igazgatási eljárási kódexeikbe, azonban az Unión be-lül a kódex nem váltotta ki a hozzá fûzött reményeket,ugyanis néhány közigazgatási szerven túl az uniósszervek belsõ eljárási szabályzatába sem került átülte-tésre.

Így például maga a Bizottság sem emelte át a kóde-xet a saját eljárási szabályzatába.33



34 Ld.: Mir-Puigpelat: i. m. (25. jegyzet) 66–67. 35 Schwarze: i. m. (22. jegyzet) 22. 36 Ziller: i. m. (27. jegyzet) 2. melléklet.

2.4. Egységes uniós közigazgatási eljárásjogi kodifikáció

A fentiek alapján megállapítható, hogy a közigazga-tási eljárásjog vonatkozásában mind írott jogi, mindesetjogi, mint „soft-law” típusú eszközökkel találkoz-hatunk. Az írott jogforrásokat nagyfokú töredezettségjellemzi. A tagállamokkal ellentétben az EU-n belülnincs jogi kötelezõ erõvel bíró általános kodifikáció,az eljárási szabályokat pedig szétszórtan tartalmazzáka szektorális és ahogyan említettük, néhány általánoseljárásjogi kérdést rendezõ jogforrások. Ez igazolatlankülönbségekhez vezethet. Az elmúlt évek törekvései –hogy az EU közigazgatási joga megfeleljen a tagállam-okban bevett általános demokratikus és joguralmi kö-vetelményeknek – ellenére még mindig komoly hiá-nyosságok észlelhetõek számos területen (pl. eljárásokbefejezésének idõkerete, az érdekelt harmadik felekeljárásjogi szerepe, az elektronikus kommunikációszabályai, az eljárások megszüntetése). A hiányossá-gok kiterjednek a különbözõ nemzeti közigazgatásokés az EU közigazgatás kölcsönhatásának, valamint azeljárási garanciák, a jogorvoslat, vagy a szerzõdésenkívül okozott károkért való felelõsség területére is.

Említettük, hogy a szabályozási hiányosság okánkeletkezett joghézagokat az elmúlt idõszak bíróságijoggyakorlata próbálta kitölteni. Ennek okán kézzel-fogható megoldás lehetne a bírói precedensjog általkimunkált elvek átemelése az uniós eljárásjogi kodi-fikációba. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy abírói és ily módon precedenseken alapuló szabályal-kotás nagyobb jogbizonytalanságot eredményez és ki-sebb demokratikus legitimációval bír, mint a jogalko-tási eljárás során meghatározott szabályok. Oriol Mir-Puipelat szerint egy szilárd demokratikus intézmény-rendszeren nyugvó EU-ban az esetjog szerepének azeljárásjogi szabályok által generált, értelmezendõproblémák megoldásában kell kimerülnie és nem sza-bad megengedni, hogy a precedensek magát a szabály-rendszert alakítsák.34

Az európai közigazgatási eljárásjog szabályozásánálfigyelembe kell venni, hogy a különbözõ típusú kodi-fikációs megoldások miként hatnának a tagállami au-tonómiára: a közigazgatási eljárás alapelveit meghatá-rozó uniós jogszabály, vagy egy rendkívül részletes el-járási jogszabály kimunkálása látszik célravezetõnek.Az alapelvi szintû szabályrendszer kidolgozása hozzá-járulna az EU-n belüli közvetlen és közvetett ügyinté-zés egységességéhez, valamint ellensúlyozhatná azt azegyre inkább elhatalmasodó tendenciát, hogy a szabá-lyozó jellegû közigazgatási eljárási aktusok, mintegyaz EU jog anyagi jogi szabályozásának kiegészítõikéntmûködnek. Emellett ez a kodifikációs metódus hozzá-

járulna az Unió jogalkalmazói szerveinek tehermente-sítéséhez és egyszerûsítené a jogalkotást is.35

Kétségtelen, hogy egy közös eljárási keretszabályzatkövetkeztében eltûnhetnének az indokolatlan eljárásidifferenciák és nem utolsó sorban magasabb szintenkerülhetnének lefektetésre az ügyféli jogokat biztosí-tó garanciális szabályok is. Egyesek szerint a norma-tív szabályozás hátrányára lenne a közigazgatásnak,mivel a hatékonyság növelésére csak a nyitott jellegû,széleskörû célmeghatározás szolgálhat, amely magáraa közigazgatásra bízza a konkrét döntések értékelését.Mások éppen azt hangsúlyozzák, hogy a „sof-law” jel-legû megoldás veszélyeztetné az egyének érdekeit ésjogait. Õk rámutatnak, hogy a jogilag kötelezõ szabá-lyok célja éppen az, hogy az egyént védjék a hatósá-gokkal szemben. Szerintük lehetséges olyan jogforrás-ok elfogadása, amelyek növelik a hatékonyságot pl. adiszkrecionális jogkörök meghagyása útján. Érdemesazt is kiemelni, hogy a Bíróság nem szélesítette ki a2001-es Helyes hivatali magatartás európai kódexé-nek értelmezését és egyetlen olyan eset sem ismert,amelyben a Bíróság az ítéletét kizárólag valamelyik, Ahelyes hivatali magatartás európai kódexében nevesí-tett alapelvre alapította volna. Ezek a tények is jelzik,hogy a jogi kötõerõre szükség van, hiszen ellenkezõesetben a jogalkalmazó szerveknek joga van a „soft-law” rendszerbõl a nekik tetszõ elemeket kiemelni.36

II.Az Európai Parlament állásfoglalása az Unió közigazgatási eljárási jogáról

A Parlament állásfoglalásában meghatározza azokata célokat és szabályozandó területeket, amelyeket a Bi-zottságnak célszerû megvizsgálnia a jogalkotási eljárássorán. Az állásfoglalás szerint figyelemmel arra, hogy

– az Uniónak a megfelelõ ügyintézésre vonatkozómeglévõ szabályai és elvei igen sokféle jogforrásbanelszórtan találhatók meg: az elsõdleges jogban, az Eu-rópai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, amásodlagos jogszabályokban, a nem kötelezõ erejûszabályokban és az uniós intézmények egyoldalú kö-telezettségvállalásaiban;

– az Uniónak nincs koherens és átfogó, kodifikáltközigazgatási jogi szabályrendszere, ami a polgárokszámára megnehezíti az uniós jog értelmében fennál-ló közigazgatási jogaik megértését;

– a különbözõ intézmények meglévõ belsõ magatar-tási kódexei korlátozott hatásúak, egymástól különbö-zõek és jogilag nem kötelezõ erejûek;



37 2012/2024(INI)) Melléklet az állásfoglalásra irányuló indítványhoz: a kért javaslat tartalmára vonatkozó részletes ajánlások. In.:http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0004+0+DOC+XML+V0//HU(2013.05.15.)

38 1. ajánlás az elfogadásra kerülõ rendelet célkitûzésérõl és hatályáról.39 2. ajánlás a rendelet és az ágazati eszközök közötti kapcsolatról.

– ugyanannak a helyes hivatali magatartásra vonat-kozó szabályzatnak kellene vonatkoznia minden uni-ós intézményre, szervre és ügynökségre;

– a legtöbb uniós intézmény és szerv esetében a kod-ifikáció segítene megszüntetni a különbözõ kódexekpárhuzamos létezésébõl fakadó jelenlegi zûrzavart,biztosítaná, hogy az intézmények és szervek a polgá-rokkal fennálló kapcsolatukban ugyanazon alapelve-ket alkalmazzák, és a polgárok és a tisztviselõk számá-ra egyaránt kiemelné a szóban forgó elvek fontosságát;

– az Unió valamennyi fellépésének meg kell felelniea jogállamiság elvének, a hatáskörök szigorú elkülöní-tése mellett;

– a megfelelõ ügyintézésre vonatkozó szabályok elõ-segítik az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot,elvei pedig jelenleg is széles körben elfogadottak atagállamok körében;

– a szolgáltatási elv bevezetése elõsegítené a polgá-rok jogos elvárásainak teljesítését, a szolgáltatásnyúj-tás javítása pedig a fokozott hatékonyság révén a pol-gárok és az igazgatás számára egyaránt elõnyös lenne;

– az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Cso-portjának (GRECO) ajánlásait figyelembe véve azUnió igazgatására vonatkozó egyértelmû és kötelezõerejû szabályok pozitív jelzésként szolgálnának a köz-igazgatásokat érintõ korrupció elleni harcban;

– a Bíróság ítélkezési gyakorlatában szilárd eljárásielveket dolgozott ki, amelyek az uniós ügyekben le-folytatott tagállami eljárásokra vonatkoznak, és ame-lyek analógia alapján a közvetlen uniós igazgatásra isalkalmazandók;

– az európai közigazgatási eljárásról szóló jogsza-bály fokozná az Unió legitimitását, növelné a polgá-rok uniós igazgatásba vetett bizalmát és egyben erõsí-tené a nemzeti közigazgatási jogszabályok spontánközeledését, ennek megfelelõen pedig az integrációsfolyamatot, elõmozdíthatná az együttmûködést és abevált gyakorlatok cseréjét a nemzeti közigazgatásokés az EU igazgatása között az EUMSZ 298. cikkébenfelállított célkitûzések megvalósítása érdekében

– elengedhetetlen egy megfelelõen elõkészített uni-ós eljárásjogi jogszabály kidolgozása.

A Parlament a jogszabály elõkészítésére vonatkozóállásfoglalásán túl konkrét ajánlásokat is megfogalma-zott:37

A Parlament szerint a rendelet céljául azt kell kitûz-ni, hogy a megfelelõ ügyintézéshez való jogot az euró-pai közigazgatási eljárásról szóló jogszabályon alapulónyitott, hatékony és független közigazgatás útján ga-rantálják. Erre való figyelemmel az ajánlás megpróbál-ja összefoglalni azokat az eljárásjogi kérdéseket, ame-

lyek ezeknek a garanciáknak az érvényre jutását szol-gálják. A Parlament állásfoglalásában kifejezésre jut-tatja, hogy a rendeletnek a helyes közigazgatás alapel-veit kell kodifikálnia, továbbá az uniós közigazgatásáltal olyan egyedi esetekben követendõ eljárást kellszabályoznia, amikor az eljárásban részt vevõ fél ter-mészetes vagy jogi személy, valamint amikor egy ma-gánszemély közvetlen vagy személyes kapcsolatba ke-rül az uniós közigazgatással.38

A rendelet hatályát tekintve annak az uniós intézmé-nyek, szervek és hivatalok (a parlamenti állásfoglalásszóhasználatában együtt: „uniós igazgatás”) uniósügyfelekkel való kapcsolatára kell kiterjednie, azaz aszorosabb értelemben vett közvetlen uniós igazgatás-ra kell korlátozódnia és olyan egyetemes elveket kelltartalmaznia, valamint olyan eljárást megállapítania,amelyek lex specialis hiányában de minimis szabálykéntalkalmazhatók. Erre való figyelemmel a Parlament aztis megfogalmazza, hogy az ágazati eszközökben a sze-mélyeknek biztosított garanciák soha nem nyújthat-nak kisebb védelmet, mint a rendeletben biztosítot-tak.39

A Parlament állásfoglalása értelmében a rendelet-ben a következõ elveket kellene kodifikálni:

– A jogszerûség elve: az uniós igazgatásnak a jognakmegfelelõen kell eljárnia és az uniós jogszabályokbanmeghatározott elõírásokat és eljárásokat kell alkal-maznia. A közigazgatási hatásköröknek a jogszabály-okon kell alapulniuk, és tartalmuknak is összhangbankell állnia a jogszabályokkal. Ennek okán a Parlamentazt is megfogalmazta, hogy a hozott határozatok vagyintézkedések soha nem lehetnek önkényesek, illetvesoha nem húzódhat mögöttük nem a jogszabályokonalapuló cél, vagy nem a közérdeken alapuló ok.

– A megkülönböztetés mentesség és az egyenlõ bánásmódelve: a diszkrimináció-mentesség az uniós jog egyikfontos kérdésköre, melynek tartalmi meghatározásaszámos bírósági döntésben is megjelenik. Erre való fi-gyelemmel a Parlament állásfoglalása szerint az uniósigazgatás elkerüli a személyek nemzetiségen, nemen,faji hovatartozáson, bõrszínen, etnikai vagy társadal-mi származáson, nyelven, valláson vagy meggyõzõdé-sen, politikai vagy más véleményen, fogyatékosságon,koron vagy szexuális beállítottságon alapuló valamen-nyi indokolatlan megkülönbözetését. Megismétli aParlament a bírósági esetjogban szintén megjelenõalapelvet, mely szerint a hasonló helyzetben lévõ sze-mélyeket a közigazgatási eljárás során azonos bánás-módban kell részesíteni és ettõl eltérõ, vagyis a diszk-riminatív természetû bánásmódot csak az adott ügyobjektív jellemzõi indokolhatják.



40 Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervekáltal történõ feldolgozása tekintetében az egyének védelmérõl, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról.

41 Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumen-tumaihoz való nyilvános hozzáférésrõl

42 3. ajánlás a közigazgatási eljárásra irányadó általános elvekrõl.43 4.1. ajánlás: a közigazgatási eljárás kezdeményezésérõl.44 4.2. ajánlás: az átvételi elismervényrõl.

– Az arányosság elve: A Szerzõdésekben is megjelenõarányosság elve a Parlament állásfoglalása szerint aközigazgatási eljárásjogban is megjelenne. Ennekmegfelelõen az uniós igazgatás kizárólag szükség ese-tén és a kívánt cél elérésének mértékéig avatkozik aszemélyek jogait és érdekeit érintõ ügyekbe és ennekaz alapelvnek megfelelõen hoz döntést is. A döntésho-zatal során az eljáró szervek kötelesek gondoskodni amagánszemélyek érdekei és az általános közérdek kö-zötti méltányos egyensúly megteremtésérõl, így nemkeletkeztethetnek különösen olyan kötelezettséget azérintettek számára, amelyek a várható elõnyhöz viszo-nyítva túlzott adminisztratív, vagy gazdasági terhetjelentenek.

– A pártatlanság elve: az uniós igazgatás pártatlan ésfüggetlen. Erre való figyelemmel a Parlament hangsú-lyozza, hogy az uniós igazgatás köteles tartózkodni aszemélyeket hátrányosan érintõ önkényes intézkedé-sektõl, valamint a bármilyen indokkal alkalmazottmegkülönböztetett bánásmódtól, hiszen az uniósigazgatás mindig az Unió és a közjó érdekében jár el,így fellépését nem vezérelheti személyes (ezen belülanyagi), családi vagy nemzeti érdek, sem pedig politi-kai nyomás. Az uniós igazgatásnak garantálnia kell apolgárok különbözõ típusú (üzleti, fogyasztói, ésegyéb) érdekei közötti méltányos egyensúlyt.

– A következetesség és a jogos elvárások elve: az uniósigazgatás a saját magatartását tekintve következete-sen, valamint a szokásos hivatali gyakorlatának meg-felelõen jár el, mely utóbbit nyilvánossá kell tenni.Amennyiben egyes konkrét esetekben megalapozottoka van arra, hogy e szokásos hivatali gyakorlattól el-térjen, az eltérést indokolni kell. Az egyéneknek azuniós igazgatás korábbi gyakorlatán alapuló jogos ésésszerû elvárásait tiszteletben kell tartani.

– A magánélet tiszteletben tartásának elve: az uniósigazgatás a 45/2001/EK rendelettel40 összhangbantiszteletben tartja az egyének magánélethez való jogát.

– Az uniós igazgatás tartózkodik személyes adatoknem jogszerû célból történõ feldolgozásától, illetve azilyen adatoknak felhatalmazással nem rendelkezõ sze-mélyek részére történõ továbbításától.

– A tisztességesség elve: A Parlament állásfoglalásá-ban nem tér ki az alapelv dogmatikai tartalmára,mindössze leszögezi, hogy ezt az alapelvet a magán-személyek és az igazgatás közötti kapcsolatokban a bi-zalom és a kiszámíthatóság légkörének megteremtéseérdekében elengedhetetlen jogi elvnek kell tekinteni;

– Az átláthatóság elve: az uniós igazgatás nyitott. Do-

kumentálja a közigazgatási eljárásokat, továbbá meg-felelõ nyilvántartásokat vezet a bejövõ és kimenõ pos-táról, a beérkezett dokumentumokról, a hozott hatá-rozatokról és intézkedésekrõl. A tanácsadó testületek-tõl és érdekelt felektõl érkezett hozzászólásokat nyil-vánosan elérhetõvé kell tenni. A tájékoztatási kérel-meket az 1049/2001/EK rendeletben41 megállapítottáltalános elvekkel és korlátokkal összhangban kell ke-zelni.

– A hatékonyság és a szolgáltatás elve: az uniós igazga-tás intézkedéseire a hatékonyság és a nyilvános szol-gáltatás kritériumai az irányadók. Ennek okán a Par-lament kifejti, hogy a közigazgatási eljárás során eljá-rók tájékoztatják a nyilvánosságot az eléjük kerülõügyek elintézésének módjáról. Ezzel összefüggésben aParlament megfogalmazza az uniós áttétel definíciójátis: amennyiben az uniós közigazgatási eljárás soránolyan kérelem érkezik az eljárás során eljáró szervek-hez, amelynek intézése nem tartozik a hatáskörükbe,a kérelmet elõterjesztõ személyt az illetékes szervhezirányítják.42

A 4. sz. ajánlásában a Parlament számos garanciális,néhol konkrét eljárási szabályt is megfogalmaz, melyekaz alábbiak szerint foglalhatók össze:

Az uniós közigazgatási eljárás hivatalból, vagy vala-mely érdekelt fél kezdeményezésére indulhat;43

Az egyedi határozat iránti kérelmek átvételét írás-ban igazolni kell, mely igazolásban fel kell tüntetni azadott döntés meghozatalára vonatkozó határidõt és aközigazgatási szervek hallgatásának jogkövetkezmé-nyeit; Amennyiben a kérelem valamilyen hibábanszenved, az átvételi elismervényen fel kell tüntetni ahiba orvoslására, vagy a hiányzó dokumentum pótlá-sára vonatkozó határidõt is;44

A kizárási szabályok tekintetében a Parlament állás-foglalása akként rendelkezik, hogy az uniós igazgatás-hoz tartozó valamely szerv képviselõje (ügyintézõje)nem vehet részt olyan közigazgatási döntés meghoza-talában, amelyhez pénzügyi érdeke fûzõdik. Ilyenesetben az eljáró személy tagja köteles a kizárási okfennállását a közvetlen felettesével közölni, aki az ügykonkrét körülményeire tekintettel dönthet úgy, hogykizárja az érintett tagot az eljárásból. Emellett bárkikérheti, hogy egy adott ügyben eljáró tisztviselõt zár-janak ki a döntéshozatali eljárásból, amennyiben adöntés a szóban forgó személy egyéni érdekeit érinti.Az erre vonatkozó kérelmet írásban kell benyújtani azindokok megjelölésével. A kérelemrõl az érintetttisztviselõ meghallgatása után a tisztviselõ közvetlen



45 4.3. ajánlás: a közigazgatási határozatok pártatlanságáról.46 4.4. ajánlás: a meghallgatáshoz való jogról.47 4.5. ajánlás: az egyénnek a saját aktájához való hozzáférésre irányuló jogáról.48 4.6. ajánlás: a határidõkrõl.49 4.7. ajánlás: a közigazgatási határozatok formájáról.50 4.8. ajánlás: az indokolási kötelezettségrõl.51 4.9. ajánlás: a közigazgatási határozatokról való értesítésrõl.52 4.10. ajánlás: tájékoztatás az igénybe vehetõ jogorvoslatokról.53 5. ajánlás a döntés saját hatáskörben történõ felülvizsgálatáról és kijavításáról.

felettese dönt. Természetesen az állásfoglalás azt iselõírja, hogy a kizárás kezelésére megfelelõ határidõtkell kitûzni;45

A nyilatkozattételhez és meghallgatáshoz való jogkeretében lefektetésre kerül, hogy a védelemhez valójogokat az eljárás minden szakaszában tiszteletbenkell tartani. Ha az uniós igazgatás személyek jogaitvagy érdekeit közvetlenül érintõ döntést hoz, az érin-tett személyeknek még a határozathozatal elõtt lehe-tõséget kell biztosítani álláspontjuk szóban vagy írás-ban történõ kifejtésére – szükség esetén, illetve ha úgykívánják, az általuk választott személy segítségével;46

Az érdekelt fél számára biztosítani kell a teljes körûhozzáférést a saját ügyének irataihoz;47

A közigazgatási döntéseket ésszerû határidõn belül,késedelem nélkül kell meghozni. A határidõket azegyes konkrét eljárásokra irányadó szabályban hatá-rozzák meg. Megállapított határidõ hiányában a ha-táridõ hivatalból indult eljárás esetén nem haladhatjameg az eljárást kezdeményezõ határozat keltétõl szá-mított három hónapot, míg a kérelemre induló eljárá-sok esetében a kérelem beérkezésétõl számított háromhónapot. Amennyiben valamilyen objektív körül-mény okán – pl. hiánypótlás teljesítése, a felvetett kér-dések bonyolultsága, vagy az eljárás felfüggesztésénekesetében – az adott határidõn belül döntés nem hoz-ható, az érintett személyt tájékoztatni kell errõl és adöntést a lehetõ legrövidebb idõn belül meg kellhozni;48

A közigazgatási döntéseket írásban kell meghozni,egyértelmû, egyszerû és érthetõ szövegezéssel, a cím-zett által választott nyelven, amennyiben az az Unióvalamelyik hivatalos nyelve.49 Emellett a közigazgatá-si döntésekben világosan fel kell tüntetni a döntésalapjául szolgáló okokat, meg kell jelölni a lényegestényeket és a döntés jogalapját. A döntésnek mindenesetben egyéni indokolást kell tartalmaznia. Amen-nyiben az egyedi indokolás nem lehetséges, mert pl. ahasonló döntések nagyszámú ügyfelet érintenek, azáltalános indokolás is elfogadható azzal, hogy kére-lemre az érintettet tájékoztatni kell az egyéni indok-lásról;50

Az egyének jogait és érdekeit érintõ közigazgatásidöntéseket az érintett személlyel vagy személyekkel adöntés meghozatalát követõen haladéktalanul közölnikell;51

A közigazgatási döntéseknek – ha az uniós jog úgyrendelkezik – rendelkezniük kell a fellebbezés lehetõ-

ségérõl, az irányadó eljárási szabályokról, tájékozta-tást kell tartalmazniuk a jogorvoslati kérelem benyúj-tásának helyérõl és határidejérõl. Amennyiben az uni-ós jog szerint bírósági eljárásnak, illetve az ombuds-manhoz elõterjeszthetõ panasz benyújtásának is helyevan, a döntésnek az ilyen típusú jogorvoslatok tekin-tetében is tájékoztatást kell tartalmaznia.52

A Parlament állásfoglalása szerint az új jogszabály-nak lehetõséget kell biztosítania arra, hogy az uniósigazgatási szerv hivatalból, vagy kérelemre saját hatás-körben orvosolja a döntésben szereplõ elírást, számsza-ki vagy hasonló kisebb hibát. Emellett rendelkeznikell a rendeletben a közigazgatási határozatok másokból történõ helyesbítésérõl is.53

III.Nyitott kérdések az uniós

közigazgatási eljárásjog tervezett kodifikációjával összefüggésben

A fentiek alapján megállapítható, hogy az Uniónbelül is kiérlelõdött annak az igénye, hogy az uniósjog végrehajtása során eljáró közigazgatási szervekazonos eljárások, elvek mentén járjanak el. E cél min-denképpen támogatandó, hiszen az egységes, átlátha-tó szabályozás a jogbiztonság egyik alappillére. A Par-lament állásfoglalásában megjelenõ egyéb jogalkotásicélok, így az uniós eljárási szabályokat megfogalmazójogforrások tekintetében fennálló inkoherencia felol-dása szintén a fent nevezetteket szolgálja.

Egy egységes eljárásjogi kodifikáció kidolgozásánakmegkezdéséhez feltétlenül szükséges tisztázni a szabá-lyozás mérföldköveit jelentõ alapfogalmakat. A leg-fontosabb kérdéskör az európai közigazgatási eljárásijogviszony jellemzõinek meghatározása lenne: ennek ajogviszonynak – alanyi oldalról tekintve – a fõszemé-lyei az uniós igazgatás szervei és az uniós közigazgatá-si eljárás ügyfelei. Sajnos ezzel a két meghatározó fo-galommal összefüggésben nem ad kellõ iránymutatást azuniós jog: ahogyan a korábbiakban már említettük, azuniós végrehajtási szervezetrendszer egyrészrõl uniós,másrészrõl tagállami közigazgatási szerveket foglalmagában. Nem meghatározott ugyanakkor, hogy ezekközül a szervek közül valamennyit, – és ebben az érte-lemben ide kell-e érteni egyes közigazgatási funkciókellátása vonatkozásában az atipikus uniós közigazga-



54 A Szerzõdés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet (a továbbiakban: Verseny-jogi rendelet) például nevesíti a feleket, a panaszosokat is. Ezzel szemben az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szoci-ális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamintaz Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó sza-bályok meghatározásáról szóló 1828/2006/EK rendelet 28. cikk (1) bek. k) pont például „bevont természetes és jogi személyek vagybármely egyéb résztvevõ”-re utal.

55 Az Versenyjogi rendelet 27. cikk (3) bekezdésében pl. a más személy meghallgatása jelenik meg.56 Például a versenyjog, a tiltott állami támogatások területén. 57 Pl. a tagállami és az uniós versenyjogi hatóságok együttmûködése a Versenyjogi rendeletben.58 Pl. a Bizottság eljárási szabályzatában nevesített eljárási szabályok.59 Ld. Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerûsítésérõl szóló Bizottsági Közleményt

COM(2012) 154 final.60 Ld. PL. a Helyes hivatali magatartás európai kódexét.

tási szerveket, mint pl. a Tanácsot is – vagy csak bizo-nyos szerveket, tehát a szûkebb értelemben vett uniósközigazgatási szerveket (így különösen a Bizottságotés bizottságait, a különbözõ ügynökségeket) értünk aközigazgatási eljárási szervek fogalma alatt.

A jogviszony másik alanyának fogalmi elemei szin-tén kimunkálatlanok még: az uniós eljárásjog eddigiforrásai nem ismerték a tagállami eljárásjogokbanmegjelenõ ügyfél fogalmát, ezért a legtöbb jogforrásmeglehetõsen általánosan fogalmaz az eljárás kezde-ményezõje, vagy eljárás alá vonható személlyel össze-függésben.54 Terjedelmi korlátok miatt a fõszemélyekproblematikáját ezen a ponton le kell zárnunk, de azbizonyos, hogy ezeknek a fogalmaknak a tisztázása azelsõ lépcsõfok az uniós közigazgatási eljárási jogvi-szony fogalmának tisztázásához.

Az eljárási jogviszony alanyait tekintve egy továbbiszemélyi kör eljárási részvétele sem elhanyagolható:az uniós eljárásjogban is megjelen(het)nek egyéb eljá-rási személyek, mint az a versenyjogi, vagy az uniós tá-mogatásosok jogszerû felhasználásának ellenõrzéséreirányuló eljárásokban már most is tetten érhetõ.55 Ér-demes lenne ezt a személyi kört is figyelembe venni akodifikációs eljárás során.

Szintén az eljárási jogviszony egy fontos eleme magá-nak az európai közigazgatási eljárási ügynek a meghatáro-zása: az ugyanis nem kerül konkretizálásra a Parlamentállásfoglalásában, hogy minden közigazgatási eljárásrakiterjedne-e az új eljárásjogi jogszabály hatálya, vagycsak a szûkebb értelemben vett hatósági természetû el-járásokra. A jelenlegi uniós szabályozás ezzel összefüg-gésben is meglehetõsen hektikus: ismer hatósági ter-mészetû,56 együttmûködési,57 általános közigazgatási(inkább adminisztratív természetû) eljárásokat,58 vagypéldául a panaszeljárást.59 A számos létezõ uniós köz-igazgatási eljárástípus „közös mederbe terelése” nemegyszerû feladat, azonban kétségtelen, hogy az egyes el-járási cselekmények szabályozását megelõzõen elen-gedhetetlen az európai közigazgatási eljárás behatárolása.

A közigazgatási eljárási alapelvek kimunkálásra ke-rültek az elmúlt idõszak bírósági joggyakorlatában.Ha a Parlament állásfoglalásában felsorolt, iránymu-tatásul szolgáló alapelveket áttekintjük, megállapítha-tó, hogy lényegében egyfelõl a tagállami közigazgatá-si eljárásjogok alapelveinek európai eljárásjogban való

megjelenése, másfelõl az uniós jogalkalmazás soránkikristályosodott olyan alapelvek nevesítése érhetõtetten a parlamenti állásfoglalásban, amelyek márszinte mindegyik uniós tagállam eljárásjogában meg-jelennek. Mindezt csak azért szeretnénk hangsúlyoz-ni, mert a közigazgatási eljárásjog területén az tapasz-talható, hogy a tagállamok többnyire átültetik az uni-ós – esetenként nem soft law jelleggel megjelenõ60 –jogforrásokat, ezért egészen bizonyos, hogy egy újuniós eljárásjogi kodifikáció hatással lesz a tagállamiközigazgatási eljárásjogokra is. Ahhoz azonban, hogyaz új uniós eljárási szabály példaértékû lehessen a tag-államok számára, az új eljárási kodifikációnak az alap-elvek szintjén is „többet kell nyújtania” a korábbi jog-alkalmazás során kimunkált alapelvek felsorolásánál.Másrészt a parlamenti állásfoglalásban megjelenõalapelvek néhol igen általánosak, azok érvényesülésé-hez óhatatlanul szükséges lenne a konkrét eljárási sza-bályokban megjelenõ garanciák lefektetése. Az alapel-vek szintjén maradva érdemes lenne megvizsgálni azegyes tagállamok közigazgatási eljárásjogi szabályozá-sát az alapelvek szintjén is, tekintve, hogy az ajánlásnem szól pl. a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokvédelmérõl, noha ez a kérdés a német közigazgatásieljárásjogban részletesen kimunkált. Hasonlóképpenmegfontolásra javasolt a közigazgatási jogkörben oko-zott károkozás szabályainak kidolgozása, legalábbalapelvi szinten.

Az uniós közigazgatási jogban kiemelkedõ szerepevan a közigazgatási szervek együttmûködésének: ez-zel összefüggésben szintén nem tartalmaz rendelke-zést az ajánlás. Ez a kérdés az ügyféli oldalról is meg-jelenik, ezért az ügyféli jogok és kötelezettségek meg-határozásánál célszerû az együttmûködés alapelviszintû szabályozását is számításba venni.

A legtöbb tagállami közigazgatási eljárási kódexekalapelvi szinten utalnak a tényállás tisztázására illetvea bizonyítási eljárásra. Megfontolandó, hogy az uniósközigazgatási eljárás kodifikálása során ilyen termé-szetû alapelv is lefektetésre kerüljön, már csak azértis, mert a Parlamenti állásfoglalás eljárási cselekmé-nyekre vonatkozó része nem tartalmaz arra vonatkozóajánlást, hogy a tényállás tisztázása és a bizonyítási el-járás általános szabályai kapcsán milyen elképzelésekvannak.



Az egyes eljárási cselekmények tekintetében az ajánláscsak az általános szabályokról rendelkezik, azonbannéhány kérdés vonatkozásában szükségesnek mutat-kozna további részletszabályok megállapítása: azegyüttmûködés alapelvi szintû rögzítésérõl már szól-tunk, azonban elengedhetetlen, hogy annak minimá-lis normatív szabályrendszere is kidolgozásra kerül-jön (pl. a közvetett és a közvetlen igazgatási szervekközötti együttmûködés, mint az uniós jogsegély intéz-ményesülése).

Az ajánlás elsõdlegesen a döntés tartalmi és formaijegyeire helyezi a hangsúlyt, azonban a döntés-elõké-szítõ fázisok tekintetében – ahogyan arra a korábbiak-ban utaltunk is – meglehetõsen szûkszavú. A tényál-lás tisztázására vonatkozó szabályok mellett célszerûlenne rendelkezni néhány általánosabb eljárási kér-désrõl is, mint például a képviselet, az eljárás felfüg-gesztésének részletszabályai, vagy az eljárás akadályo-zásának jogkövetkezményei.

A döntés kérdésköre tekintetében az állásfoglalásszámos garanciális szabályra gondol, azonban a dön-

tés közlésének szabályai és az ahhoz kapcsolódó jog-hatások még kimunkálásra várnak. A döntés saját ha-táskörben való reparálása kapcsán az ajánlás megfe-ledkezik a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogok vé-delméhez kapcsolódó tételes szabályok kidolgozásáravonatkozó felhívásról.

A jogorvoslatok szabályait különbözõképp rendezikaz alapító szerzõdések. Nem derül ki ugyanakkor azállásfoglalásból, hogy miként alakulhatnak a fellebbe-zés, vagy a felügyeleti eljárás szabályai, különös tekin-tettel a hatályon kívül helyezés, a megsemmisítés és amegváltoztatás kérdéskörére. Kérdéses, hogy egy fel-ügyeleti természetû eljárást egyáltalán intézményesí-teni kíván-e a jogalkotó?

Hallgat az állásfoglalás a döntés jogereje és végrehajtá-sa tekintetében is, noha erre vonatkozóan találunkszabályokat egyes jogforrásokban, de ha a Bizottságtényleg egy általános, egységes uniós jogszabály kidol-gozására vállalkozik, célszerû az eljárás minden szaka-szát legalább a legalapvetõbb kérdések mentén körül-tekintõen megvizsgálni.


KözleményMint ahogy a Jogtudományi Közlöny Hírlevelében már közreadtuk, készül a világhálón elérhetõ Jogtudományi KözlönyArchívuma. Hamarosan befejezzük az archívum tesztelését, a tájékoztató adatok feltöltését. Az archívumban jelenleg a2013. év számai, cikkei találhatóak. Tervezzük az újabb JK lapszámok megjelenésekor a folyamatos, és a korábbiévfolyamok utólagos feltöltését is.

Az archívum megnyitása és mûködése nagy lépést, egy új fejezetet jelent a Jogtudományi Közlöny történetében. Ezáltallényegesen megnõ a JK hatóköre, szélesebb körben kamatozódhatnak az értékes tartalmak, továbbá emeli a szerzõk, a szerkesztõk tekintélyét, ismertségét, a témák olvasottságát is. Nemzetközi kiterjedtebb hasznosítás érzékeltetésére ele-gendõ, ha csak az interneten is megjelenõ tanulmányoknak a német és angol rezüméire és a lap tartalomjegyzékénekelérhetõségére, szabadszavas keresési lehetõségére gondolunk.

A Jogtudományi Közlöny archívuma tartalmaz általános tájékoztató adatokat a Jogtudományi Közlönyrõl (például: szerkesz-tõségi, kiadói adatokat, ajánlást a szerzõknek, hogyan formázzák a cikkeket, elõfizetést stb.) és magát az archívumot, amelynek tartalmai kereshetõk: jogág, szerzõ, intervallum, és szabadszavas vonatkozásokban. Az adatok között a felelõsszerkesztõ, a szerkesztõ és a kiadó email-címe kattintható, ez megkönnyíti a kapcsolattartást a szerzõkkel, olvasókkal,megrendelõkkel.

Megjelenésekor az újabb JK lapszámok tartalma – közvetlen és késleltetett megjelenéssel – az archívumba feltöltésre kerülnek

I. A felhasználók számára azonnal nyilvános, látható, vagy kereshetõ adatok köre:

• Címlap (nagyítható)• Az egyes cikkek legfontosabb információit kiemeljük, és külön adatbázisba szervezzük annak érdekében, hogy ezeket azadatokat a kutató gyorsan megtalálhassa. Ezek:

– cikk szerzõje,– cikk címe (magyar, angol, német nyelven),– tanulmány rezüméje (magyar, angol, német nyelven),– évfolyam,– év,– hónap,– cikk kezdõ oldalszáma,

II. A 6 hónapos késéssel elérhetõvé váló információk

• A teljes szám pdf-formátuma. Szóalak szerinti keresés ebben is lehetséges (F3)

A Jogtudományi Közlöny Archívum elérhetõsége: www.jogtudomanyikozlony.hu

A JK-archívum kiépítettsége még nem teljes, de tartalmai már jól használhatók. Fontosnak tartjuk a közreadását. Egyben kérjük a Tisztelettel Felhasználókat, hogy a hiányok tekintetében legyenek megértõek és türelmesek!


622 2013. DECEMBER


* Vitacikk (Szerk.)1 E helyett általában kimondják a család védelmének elvét, (pl. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16 cikk /(3)bek.) azt, hogy a csa-

lád a társadalom alapja. Ennél tovább megy a Spanyol Alkotmány (1978), melynek 32 cikke kimondja „A férfi és a nõ a teljes jogegyen-lõség alapján jogosult házasságot kötni.” S a Litván Alkotmány (1992) 38 cikk (2) (3) bek. „A család az anya, az apa, és a gyermek azállam védelme, s gondoskodása alapján áll”. „A házasság a férfi és a nõ szabad döntésével jön létre.” Nemzeti Alkotmányok az Euró-pai Unióban KJK. 2005.Megjegyzendõ, hogy a Szentszék dokumentumai sem adnak pontos családfogalmat, sokkal inkább a család funkcióiról, fontosságárólszólnak (pl. Családjogi charta 1983.)

2 Tárkány Szûcs Ernõ: Magyar jogi népszokások, Akadémiai Kiadó 2003. 407.3 ld. 2 alatt 253.4 Magyar Magánjog II. szerk. Szladits Károly, Grill Kiadó é.n. In; Családi jog. Bevezetés Almási Antal 1.5 A családjogi törvény magyarázata, KJK. 2001. 44.

JOBBÁGYI GÁBORegyetemi tanár

Pázmány Péter Katolikus Egyetem(Budapest)

A család-fogalomútvesztõiben*

1. Az alapprobléma

Hazánkban 4–5 éve kemény el-méleti és jogalkotási vita folyik acsalád fogalma körül.

A vita korántsem csak elméleti:a fogalom meghatározásának na-gyon komoly jogalkotási és joggya-korlati következménye van, s ezál-tal kihat a társadalom életére is. Akiinduló gond, hogy a magyar jog alegutóbbi idõkig kísérletet sem tetta család pontos törvényi megfogal-mazásaira.

Ennek oka kettõs. A jelenlegi eu-rópai jogrendszerekben (s ezt meg-elõzõen az egyházi jogokban is) vi-tathatatlan, s egyértelmû volt,hogy egy férfi és egy nõ házasságátszabályozzák, mely szintén ponto-san szabályozott rokoni kapcsolato-kat teremt, mindezekbõl értelem-szerûen következett, hogy a házas-ságban élõ szülõk és vérszerinti – vagyörökbefogadott gyermekek között alegszorosabb a kapcsolat, vagyis õk al-kotják a családot.

Mindez elfogadott volt az euró-pai jogi kultúrkörben, s nem voltvitatható az sem, hogy a családbanélés a legelõnyösebb a társadalom,

s az egyén számára; szociális, de-mográfiai, nevelési szempontbólis. A családi kapcsolatokra épül atörvényes öröklési rendszer, a tar-tási kötelezettségek, a házasságonalapuló apasági vélelem, számosszociális juttatás.

A család törvényi meghatározásá-nak hiánya ûrt teremtett. Az utóbbiévtizedekben kétségtelen, megnõtta különbözõ nemû, majd az utóbbiidõben az azonos nemû élettársakszáma. Mindkét csoport vélemé-nye, hogy õk voltaképpen a gya-korlatban családot alkotnak, ezértfokozatosan ugyanolyan jogokra éskedvezményekre tartanak igényt,mint a férfi és nõ házasságán ala-puló családok. Ugyanakkor az élet-társak elutasítják a házasságkötés-bõl származó jogi kötelezettsége-ket (pl.: a hûség kötelezettsége, s azebbõl eredõ apasági vélelem és tar-tási kötelezettség).

A különnemû, s azonos nemûélettársi kapcsolatokat családiszintre emelõ törekvések komolytámogatást kapnak itthon és kül-földön. Ennek nehezen titkolhatóeredménye a „klasszikus” férfi ésnõ házasságán alapuló, s gyermeke-ikkel alkotott család-fogalom széle-sítése, ennek minden elõre látható– megítélésem szerint – negatív tár-sadalmi következményével.

E folyamat hazánkban a jogalko-tásban elõször a család fogalom bõví-tésével, majd erre visszahatásként acsaládfogalom klasszikus formáravaló szûkítésével alakult ki vita acsalád fogalma körül.

2. Elõzmények

Mint korábban írtuk, a család fo-galmát a legutóbbi idõkig nem ha-tározta meg a magyar jog, s nem le-het nyomát lelni a nemzetköziegyezményekben, s a nemzeti jog-alkotásban sem.1

A továbbiakban a magyar jogiro-dalom meglehetõsen szûk család-fogalmait elemezzük.

A magyar jogi népszokások sze-rint; „A család fogalmán a társada-lom zárt, vérségi alapon (házasság)útján létrejött, társadalmilag elis-mert és szabályozott… tartósan el-ismert csoportját értjük.”2 A régijogban is létezett a „vadházasság”,ami férfi és nõ tartós együttélésétjelentette, egyházi, majd állami há-zasságkötés nélkül. Tartóssá azon-ban nem válhatott ez a kapcsolat,mert a közösség házasságkötésreszorította a párokat, vagy felszá-molták a kapcsolatot. A XIX. szá-zadban azonban már terjedt, pl. afalusi lakosság 8–10 ezreléke (csak!)élt ilyen kapcsolatban.3

A magánjog tudományában elõ-ször Almási Antal határozta meg acsalád fogalmát; „A család a házas-társaknak és a rokonoknak a tárgyijog által elismert köteléke.” Jogitények alapítják a köteléket; a há-zasság, a leszármazás, az örökbefo-gadás, s az apaság elismerése.4 Jel-lemzõ a család fogalmának törvé-nyi hiányára, hogy a Csjt. Magya-rázata, még 2001-ben is AlmásiAntal családfogalmát ismétli egye-düliként.5

JOBBÁGYI: A CSALÁD-FOGALOM ÚTVESZTÕIBEN 623

SZEMLE


6 Magyar Értelmezõ Kéziszótár, Akadémiai Kiadó 2003. 177. 7 Nizsalovszky Endre: A család jogi rendjének alapjai, Akadémiai Kiadó, 1963. 22–23. 8 Lábady Tamás: A magyar magánjog általános része, Dialóg Campus 1997. 9 Levi Strauss Claude: The Family, Oxford University Press New York 1956. 261–285. Cit; Család lexikon Szent István Társulat 2012. 100. 10 Jobbágyi Gábor; Személyi és családi jog, Szent István Társulat 2012. (10.kiadás) 182. és 188–189. 11 Ezzel kapcsolatos fenntartásaimat kifejeztem 10. alatt 189. és Jogi káosz felsõfokon – az élettársi kapcsolat hatályos magyar szabályo-

zása, Jogtudományi Közlöny 2011. február 117. 12 Jegyezzük meg itt rögtön azt a kemény ellentmondást, hogy a hatályos 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról a

bejegyzett élettársat a házastárssal egy sorba emeli öröklési jogi szempontból – ez okból így módosították az 1959. évi IV. tv.-t , viszonta 2009. évi CXX. törvény nem szól a bejegyzett élettárs öröklésérõl. Akkor örökölt volna, vagy nem? – mivel a 2009. évi CXX. törvény„felülírta” volna az 1959. évi IV. törvényt, sõt a 2009. évi XXIX. törvényt is!

Lényegében azonos meghatáro-zást tartalmaz a Magyar ÉrtelmezõKéziszótár. „Szülõk és gyermekek(és legközelebbi hozzátartozóik)közössége”. „Családalapítás; Férfiés nõ házasságkötése (azért, hogygyermekük legyen).6

Természetesen a magyar polgárijogban létezik néhány család foga-lom meghatározás NizsalovszkyEndre szerint; „A család általánosfogalmához közös elõdöktõl – há-zastársaktól – vagy legalább egyközös elõdtõl a leszármazóknak azelõdökkel (elõddel), és egyenesirányban fennálló tartós magatar-tásukra, viszonylag kis társadalmiegységet alkotó többé-kevésbészervezett kapcsolatát kívánhatjukmeg…” Házasságot viszont csakférfi és nõ köthet, s ehhez „a kap-csolat megengedettségét és társa-dalmi elismertségét” kell felállíta-nunk követelményként.7

Lábady Tamás szerint „A családalapja a házasság. A házasság az atermészetes intézmény, amely férfiés nõ komplementer (egymást ki-egészítõ) bensõséges életközös-sége… és tipikus környezete az élettovábbadásának.8 Befejezésül csakegy „klasszikus” családfogalomkülföldi szerzõtõl – igaz 50 év táv-latából: eszerint a család „egy férfiés egy nõ és a gyermekeikkel töb-bé-kevésbé tartós társadalmilag el-ismert köteléke egyetemes jelen-ség, mely mindenütt, minden tár-sadalomban és társadalmi típusbanelõfordul.9

Lényegében összhangban van azelõzõkkel e sorok szerzõjének acsaládfogalma is; „A család egy-mással szeretetben, együttmûkö-désben, szolidaritásban, egymásrautalt és egymásért felelõs szemé-lyeknek tartós személyi közössége,

amelynek alapja jogilag törvényespárkapcsolat (házasság), vérségikötelék, vagy jogi aktus (pl. örök-befogadás)”. Ugyanakkor – a maiélet változatossága miatt – többfaj-ta családtípust különböztetünkmeg napjainkban (teljes család,többgenerációs család, vegyes csa-lád). Nem vitatom, hogy a külön-bözõ nemû élettársak kapcsolatá-ból származó gyermeket családjogikapcsolat fûzi szüleikhez.10

A több mint félévszázados – tár-sadalmi változásoktól független –jogtudományi megállapításokból akövetkezõket összegezhetjük. Acsaládot szülõk, és gyermekeik kö-zössége alkotja. A szülõk kapcsola-ta törvény által elismert házasságonalapul, ugyanakkor vitathatatlan,hogy ha a különnemû élettársakkapcsolatából gyermek születik,vagy egyedülállónak van gyermekebármi okból (özvegy, mûvi megter-mékenyítés, egyedülálló gyermeke)a gyermekeket szülõjével – vagyszüleikkel – családjogi kapcsolatköti össze.

E jogi fogalomból következik,hogy a gyermek nélküli különbözõnemû, s az azonos nemû élettársakkapcsolata nem tekinthetõ család-nak. (E „szûkítésbõl”, melyet mártartalmaz az új Alaptörvény, illetvea már elfogadott, de még hatálybanem lépett új Ptk., robbant ki a„családháború”.)

3. A család-fogalom körüli vita

3.1. A család fogalma körüli élesvita akkor kezdõdött, mikor a2009. évi CXX. törvény (a hatálybanem lépett Ptk.) a Családjogikönyvbe beemelte a bejegyzett élet-társi kapcsolatot, s az élettársi kap-

csolatot. Ezzel a két intézmény„kvázi” a család szintjére emelke-dett. Egyben közeli hozzátartozónakminõsítette a bejegyzett élettársat (sannak gyermekét, s a szülõ bejegy-zett élettársát) hozzátartozónak azélettársat (ld. 2009. évi CXX. tör-vény Hetedik könyv 7:2. §).

A megoldás azonban nem voltelõzmény nélküli. Bár az 1959. éviIV. törvény eredeti szövege nemszól az élettársakról, az 1977. éviIV. törvénnyel való módosítás so-rán már beemelték a kapcsolatot apolgári jogi társaság szabályai közé(578/G. §).11 Ekkor még csak férfiés nõ élettársi kapcsolatáról szólt aPtk., viszont az Alkotmánybíróság14/1995. (III. 13.) AB határozat al-kotmány-ellenesnek minõsítette,hogy csak férfi és nõ élhet ebben akapcsolatban. Ezután az 578/G. §mellõzte az élettárs fogalmánakmeghatározását, viszont a 685/A. §már hozzátartozónak minõsíti azélettársakat, akik „két, házasságkö-tés nélkül közös háztartásban érzel-mi és gazdasági közösségben együttélõ személyt” jelentenek. (Ezzel defacto élettársi kapcsolat körébevonta a törvény az azonos nemûélettársakat.)12 Ekkor még nem in-dultak nagyobb viták; az élettársikapcsolatról nem szólt a Ptk. és aCsjt. részletesen, az élettársi kap-csolatot nem törekedtek a családkörébe vonni, s az élettársak nemkaptak a házastársakhoz hasonlójogokat.

3.2. A vihar a bejegyzett élettársikapcsolatokról szóló 2007. éviCLXXXIV. törvénnyel kezdõdött.A törvényhozó itt együtt kívántagenerálisan szabályozni az azonosés a különnemû élettársak helyze-tét – csupán néhány kivételt említ-

624 SZEMLE 2013. DECEMBER


13 ld. részletesen Jobbágyi Gábor; 11 alatt, Jogtudományi Közlöny 2011. február és Szakértõi Javaslat az új Polgári Törvénykönyv Terve-zetéhez, Complex 2008. 3:86–3:88 § és 3:89–3:103 §

14 31/2012 (IV. 29) AB határozat és AB. II. 3012/2012. határozata

ve a házastársaktól. Ezzel kezdõdötta különbözõ élettársi kapcsolatok csa-ládjogi szintre emelése. Ezt a tör-vényt ugyan megsemmisítette azAlkotmánybíróság (a 154/2008.(XII. 17.) AB határozatta), de nyit-va hagyta a lehetõséget, hogy a be-jegyzett (azonos nemû) élettársakkapcsolatát újra rendezze a tör-vény. Ez meg is történt a bejegy-zett élettársi kapcsolatról, s az ez-zel összefüggõ, valamint az élettár-si viszony igazolásának megkön-nyítéséhez szükséges egyes törvé-nyek módosításáról szóló 2009. éviXXIX. törvénnyel, amelynek alap-ján az azonos nemû élettársak szin-te azonos jogokat kaptak a házas-társakkal (ld. pl.: az 1959. évi IV.törvény öröklési részének módosí-tását). Ezt a törvényt az Alkot-mánybíróság már teljes mértékbenalkotmányosnak találta.

A 2009. évi XXIX. törvénytmegelõzõen került nyilvánosságraVékás Lajos szerkesztésében aSzakértõi Bizottság Javaslata az ÚjPolgári Törvénykönyv Tervezeté-ben,13 mely az élettársi jogviszonyta Családjogi Könyvben helyezte el,s a bejegyzett élettársakat – a ké-sõbbi törvénnyel szinte egyezõen –a házastársak státuszára emeli(3:87 §). Itt azonban meg kell em-lítenünk a törvény egyik koheren-cia zavarát. Míg a 3:88 § (1) bekez-dés b) pont az élettársra, vagy be-jegyzett élettársra (a 2009. éviXXIX. törvény a különnemû élet-társakra a „regisztrált” élettársakkifejezést használja) – törvény el-lenkezõ rendelkezése hiányában –a házastársakra vonatkozó szabá-lyokat rendeli alkalmazni, holott a2009. évi Ptk. 6:62. § csak az „élet-társ” öröklésérõl ír, s nem szól sema bejegyzett, sem a regisztrált élet-társ öröklésérõl.

A 2010-es választások után hatá-lyon kívül helyezték a 2009-ben el-fogadott Ptk.-t, s kiderült, hogy aCsaládjogi Könyvet – s benne az

élettársi kapcsolatokat – máskéntkívánják szabályozni, mint a Ter-vezetet újra elõkészítõ Bizottság ja-vaslata.

Az új Kormány és Országgyûléstörvényileg kívánt elébe menni avitáknak, ezért megalkotta a csalá-dok védelmérõl szóló 2011. éviCCXI. törvényt (Csvt.), melynek 7.§ -a – szemben a hatályon kívül he-lyezett 2009. évi Ptk.-val – a „klas-szikus” módon határozta meg acsalád fogalmát, majd a 8. §-ban –szemben a módosított 1959. évi IV.törvénnyel, a hatályos Ptk.-val – azörökösök közé nem vette fel a be-jegyzett élettársat. Ezt a két sza-kaszt azonban az Alkotmánybíró-ság 2012-ben megsemmisítette. Akét döntés rövid indoka az volt,hogy törvényhozó „túl szûkreszabta a család fogalmát”, másrészta Csvt. 8. §-a szemben áll a hatá-lyos Ptk. öröklési jogi szabályaival,s ez jogbizonytalanságot okoz.14

Eközben már zajlott az új Ptk.országgyûlési vitája: ekkor még aKormány változatlanul terjesztetteelõ a Kodifikációs Bizottság Ptk.-Tervezetét. Ez a Tervezet változat-lanul a Családjogi Könyvben kí-vánta elhelyezni a bejegyzett élet-társi, s az élettársi kapcsolatot,mindkét formát széleskörû jogok-kal felruházva. Az öröklési jogirészben a bejegyzett élettárs, azélettárs örökösként szerepel, elõb-bi közeli hozzátartozó, utóbbi hoz-zátartozó az értelmezõ rendelkezé-sek szerint. Ezzel a Kormány – úgytûnik elfogadva az Alkotmánybí-róság, és a Kodifikációs Bizottságkoncepcióját – elfogadja a 2009. évibejegyzett élettársakról szóló tör-vényt.

3.3. A család fogalma körüli vitaekkor újabb fejezetéhez ért. A kor-mánypárti frakciók nem támogat-ták a Kodifikációs Bizottság s aKormány ezen tervezetét e vonat-kozásban.

Hogyan is csoportosíthatók a vi-tatkozó, szembenálló felek?

A „klasszikus” családfogalmatképviseli: az évezredes szokásjog, saz 1959. évi IV. törvény eredetiszövege, a magyar hagyományosmagánjogtudomány, az Alaptör-vény IV. módosítása.

A „bõvített” családfogalmat kép-viselik: a 2009-ben elfogadott Ptk.,ezt megelõzõen a bejegyzett élet-társi kapcsolatról szóló törvény,ennek nyomán a módosított 1959.évi IV. törvény szabályai, az Alkot-mánybíróság döntései, a 2012 júli-usában elõterjesztett T/7971 tör-vényjavaslat, mely változatlan for-mában terjesztette elõ a Ptk.Kodifikációs Bizottságának javas-latát (igaz a Bizottságban is voltakellenvélemények, pl. Lábady Ta-másé).

Végül az új Ptk. – véleményemszerint – kompromisszumos megol-dást alkalmazott. „Az élettársi kap-csolat családjogi hatásai” címû résza Családi jogi könyvbe került elhe-lyezésre, amely akkor, ha az élet-társi kapcsolatból gyermek szüle-tett, további feltételek teljesítéseesetén élettársi tartásra, s a lakás-használatra ad jogot a Ptk. (4:86. §– 4:95. §) az élettársnak.

Az élettársi kapcsolat egyebekbenaz egyes szerzõdések körében ke-rült rendezésre (6:514. §, 6:517. §).Itt egyrészt megtalálható az élet-társi kapcsolat fogalma, vagyonjogirendszere, s a kapcsolat szerzõdé-ses lehetõségének fõ szabályai. Ez aszabályozás lényegében egyezik azeddigi gyakorlattal, mert a koráb-biakban sem vitatta el senki azt ajogot az élettársaktól, hogy vagyo-nukkal szabadon rendelkezhetnek– így egymás javára végintézkedéstis tehetnek.

Ezt követõen az Országgyûlés –nyilván azért, hogy megelõzze azAlkotmánybíróság újabb megsem-misítõ határozatát az új Ptk. csa-ládfogalmáról – az Alaptörvénybe

JOBBÁGYI: A CSALÁD-FOGALOM ÚTVESZTÕIBEN 625


15 Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kapcsán, Magyar Jog, 2013. 1. 1–8. 16 Lábady Tamás: Fésületlen gondolatok az új polgári törvénykönyv negyedik családjogi könyvéhez és a családok védelmérõl szóló sar-

kalatos törvénytervezethez. In: Pro Vita et Serientia, Ünnepi kötet, Szent István Társulat 2012. 158.

foglalta a család fogalmát. (Alapve-tés L) cikk; „Magyarország védi aházasság intézményét, mint férfi ésnõ között önkéntes elhatározásalapján létrejött életközösséget, va-lamint a családot, mint a nemzetfennmaradásának alapját. A csalá-di kapcsolat alapja a házasság, illet-ve a szülõ gyermek viszony.”)

Két elemet ki kell emelni az újPtk.-ból;

a) a gyermeket nevelõ élettársaks gyermekük kapcsolata eddig iscsaládjogi jogviszony volt, mertvonatkoztak rá a Csjt. szülõi fel-ügyeletre vonatkozó szabályai. En-nek a kapcsolatnak a CsaládjogiKönyvben való elhelyezése helyes.A gyermek nélküli élettársak – be-leértve az azonos nemûeket – nemtekinthetõ családnak, elhelyezésükaz egyes szerzõdések körében in-dokolt, csakúgy, mint eddig. Az õesetükben senki nem vitatja, hogykapcsolatukat külön szerzõdésselrendezhetik, beleértve a tartást és alakáshasználatot is.

b) Ha az élettársak kapcsolatábólgyermek született törvény alapjántöbbletjogokat kaptak, az élettársitartás, s a lakáshasználat tekinteté-ben.

Az új Ptk. nem szól a bejegyzettélettársi kapcsolatról nevesítetten– mivel róluk külön törvény szól –viszont értelemszerûen vonatkoz-nak a kapcsolatra az élettársi kap-csolatról szóló részek. Viszont megkell jegyezni, hogy ezzel továbbra

is fennáll az új Ptk., s a fenti törvényközötti komoly összeütközés, mert a2009-es törvényben gyakorlatilagházastársi „státuszba” helyezték abejegyzett élettársakat. A Ptk.-hozfûzött indokolás a tervezethez be-nyújtott indokolást tartalmazza, snem az elfogadott szöveg indoko-lását, így pl. a törvényszöveg nemszól az bejegyzett élettársi kapcso-latról, az indokolás viszont magya-rázza a Ptk-ban nem létezõ szabá-lyokat. Az új Ptk. – szemben a Ter-vezettel – csak az élettársakat mi-nõsíti hozzátartozónak. (8:1.§ (1)bek.).

Az új Ptk. vitájának lezárása, s amódosító javaslatok elfogadásaután, a zárószavazás elõtt VékásLajos tanulmányt jelentetett meg,éles bírálatot fogalmazva meg acsaládjogi módosításokkal kapcso-latban, lehetõségként felvetve azAlkotmánybíróság megsemmisítõhatározatát.15 A bírálat ellenére azOrszággyûlés a módosításokkalegyütt elfogadta az új Ptk.-t.

3.4. Megítélésem szerint az élet-társak helyzete a kapcsolat jellegébõladódóan több szempontból eltér aházastársakéhoz képest. Az élettár-si kapcsolat esetén nem követel-mény a hûség, ami házastársak ese-tében kötelezettség – s vélemé-nyem szerint – ebbõl következik azapaság vélelme, s a törvényes örök-lés rendszere. Vagyis élettársi kap-csolat esetén a férfinak elvileg el

kell ismernie apaságát – ha nem is-meri el, pert kell indítani. Ha idõ-közben a férfi eltûnik a világban,se apa, se tartásdíj, se öröklés agyermek oldalán.

Az élettársi kapcsolat megszûnéseesetén nagyságrendekkel bonyolul-tabb a vagyonközösség megszûnte-tése (szerzõdés hiányában), mint aházasság megszûnése esetén.

Tény, hogy napjainkban kb. agyermekek 40%-a élettársi kapcso-latból születik. Ezt az adatot azon-ban úgy is értékelhetjük, hogy agyermekek többsége ma is házas-ságban születik. Ennek oka való-színûleg az, hogy a házastársakkapcsolata stabilabb, jogaik, érdekeik– beleértve a gyermekét – sokkal job-ban védhetõk a társadalom részérõl.

Lábady Tamás helyesen állapítjameg: „Az élettársi kapcsolat a„nem házasság” választása … Aki a„nem házasságot” választja azért te-szi, mert nem kívánja magára néz-ve érvényesíteni a házasság és csa-lád belsõ jogi rendjét és joghatá-sait.”16 Tegyük hozzá a szerzõ logi-kus érvéhez: ha a felek tudatosan a„nem-házasságot” választják, miértkell a jogalkotónak a családi stá-tuszhoz kapcsolódó védettségbenelõnyökben részesíteni a párokat.

A kérdést azonban nem tekint-hetjük lezártnak, ugyanis feloldás-ra vár az új Ptk. hatályba lépéséigaz új Ptk. és a bejegyzett élettársikapcsolatról szóló törvény köztikoherenciazavar.

626 SZEMLE 2013. DECEMBER


* Ramón P. Rodríguez Montero: Galicia y su Derecho privado. Líneas históricas de su formación, desarrollo y contenido. Andavira Edi-tora. Santiago de Compostela, 2012. 339.

1 G.F. Haenel: Über Römisches Recht in Spanien, In: Kritische Zeitschrift für Rechtswissenschaft und Gesetzgebung des Auslandes 19(1847); Hamza G.: Az európai magánjog fejlõdése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján.Budapest, 2002. 64 sk. és 157–160. és Földi A.–Hamza G.: A római jog története és institúciói. 18. átdolg. és bõv. kiadás. Budapest,2013. 113–114.

2 G. La Iglesia: Manual de Derecho foral español. Madrid, 1903.; L. Mouton Ocampo: Diccionario del Derecho civil foral compilado yconsuetudinario. vols. I-III. Madrid, 1904–1906. és L. Mouton Ocampo: Derecho consuetudinario y europeo. Madrid, 1911.

3 P. Fuenteseca Díaz: „Prólogo” a la obra de PAZ ARES, Instituciones al servicio de la casa en el Derecho civil de Galicia. Salamanca,1964. 7.; A. Otero Varela: Sobre la Compilación del Derecho civil de Galicia. Anuario de Historia del Derecho Espaòol (AHDE) 35(1965) 553 skk. és L. Rodríguez Ennes: Aproximación a la historia jurídica de Galicia. Santiago de Compostela, 1999.

HAMZA GÁBORaz MTA rendes tagja

egyetemi tanárEötvös Loránd Tudományegyetem

(Budapest)

Monográfia Galiciamagánjogáról*

1. A spanyolországi La Coruòaegyetemének nemzetközileg is is-mert, tekintélyes római jogász pro-fesszora, Ramón P. RodríguezMontero 2012-ben jelentette meg„Galicia y su Derecho privado.Líneas históricas de su formación,desarrollo y contenido” címmelSpanyolország 17 Comunidad Autó-nomája egyikének, Galiciának ma-gánjogi rendszerét, az évszázadosjogtörténeti hagyományokat figye-lembe véve, sõt azok szerepéthangsúlyozva, bemutató monográ-fiáját. A kötethez ChristianBaldus, a heidelbergi egyetem ro-manistája és civilistája írt értékelõelõszót (11–16.). Rodríguez Mon-tero professzor munkája bevezetés-re és hat fejezetre tagolódik.

Az 1978. december 29-én elfoga-dott, a regionális autonómiát in-tézményesítõ alkotmány értelmé-ben Spanyolország tizenhét Comu-nidad Autónomára tagolódik. Ezeka területi egységek egyrészt közös,másrészt saját külön, egymástól el-térõ joggal rendelkeznek. A saját,külön jogot alkalmazó régiók aderecho foral területei. A foral jelzõetimológiailag a latin forumra ve-

zethetõ vissza. Innen származik afuero terminus technicus. A szerzõaz általános szokást „helyi szokás-ként” értelmezi. Erre ad alapot az,hogy a törvény nem határozza mega szokás különbözõ kategóriái kö-zött ténylegesen létezõ különbsé-geket.

A spanyol Código civil nem azegész ország területén alkalmazan-dó és alkalmazható elsõdleges jog-forrás, minthogy bizonyos terüle-teken csak szubszidiárius módon,mint derecho civil común érvénye-sül. Vonatkozik ez elsõsorban a há-zassági jog, az öröklési jog és a va-gyonjog egyes területeire. A sokesetben a római jogon alapuló he-lyi (magán)joggal együtt nyer al-kalmazást az említett területeken.1A könyv szerzõje hangsúlyozza,hogy a helyi, regionális jog hivata-los gyûjteményekbe (Compilación)való rendezése az alkotmány elfo-gadását követõen is folyik.

2. Rodríguez Montero önálló fe-jezetben foglalkozik a Zaragozá-ban 1946. október 3–9. között tar-tott, „A polgári jog nemzeti (orszá-gos) kongresszusán” elfogadott ha-tározattal, melynek alapján vettekezdetét Spanyolország egyes régi-óiban a Código civil szabályai he-lyett érvényesülõ helyi jog2 önállógyûjteményekben történõ össze-foglalása. Így például Vizcaya ésÁlava régiónak a Spanyol PolgáriTörvénykönyvtõl eltérõ jogát az1959-ben elfogadott Compilacióndel Derecho Civil de Vizcaya y Álavaszabályozza. Katalónia helyi pol-

gári jogát az 1960-ban közzétettCompilación del Derecho Civil deCataluña, amelyet 1984-ben és1987-ben módosítottak, rendezi. ABaleari szigetek magánjogát az1961-bõl származó, és 1985-benmódosított Compilación del DerechoCivil de Baleares foglalja magában.Az aragóniai, a Código civiltõl eltérõmagánjog intézményeit az 1967-esCompilación del Derecho Civil deAragón szabályozza, amelyet 1985-ben módosítottak. A navarraiCompilación del Derecho Civil de Na-varra elfogadására 1973-ban, átfogójellegû módosítására pedig 1987-ben került sor.

Galicia tartomány derecho civilespecial-ját az 1963-ban közzétett,1987-ben valamint 1995-ben mó-dosított és 2006-ban újraszabályo-zott Compilación del Derecho Civil deGalicia tartalmazza.3 A galiciai Co-munidad Autónoma jogállásáról ren-delkezõ, azt jogilag szabályozóEstatuto de Autonomía 27. szakasza(art. 27.4) értelmében a galiciai Co-munidad Autónoma megõrizheti,módosíthatja és fejlesztheti polgárijogát („conservar, modificar y desar-rollar su Derecho civil”. Ezek a jogoka galiciai parlamentet (Xunta deGalicia) illetik meg. Az 1993. ápri-lis 27-én jóváhagyott, a galiciaipolgári jogról szóló törvényjavaslatértelmében nem kerül sor Gali-ciában „radikális” változásra a pol-gári jog területén. A javaslat a ha-tályos, döntõen a szokásjogon ala-puló területi jog hatályának fenn-tartását írja elõ.

A szerzõ a továbbiakban a 2006.

HAMZA: MONOGRÁFIA GALICIA MAGÁNJOGÁRÓL 627

JOGIRODALOM–JOGÉLET


4 F. Martínez Marina: Juicio crítico de la Novísima Recopilación. Madrid, 1829. 5 F. De Castro: Derecho civil de España. vol. I. Madrid, 19553. 322.6 A. Hernandez Gil: En defensa del Código civil (Conferencia). Madrid, 1948.7 G. Hamza: Le développement du droit privé européen. Le rôle de la tradition romaniste dans la formation du droit privé moderne.

Budapest, 2005. 38–39. és 97. 8 G. Hamza: Entstehung und Entwicklung der modernen Privatrechtsordnungen und die römischrechtliche Tradition. Budapest, 2009.

328–331.9 W. Otto: Der Gegenstand der Rechtsvergleichung. Rabels Zeitschrift für Ausländisches und Internationales Privatrecht 14 (1940).

június 14-én elfogadott és a hivata-los közlönyben (Diario Oficial deGalicia) június 29-én közzétett 124.sz. Ley de Derecho civil de Galiciajellemzõit elemzi. A 308 szakasz-ból álló új törvény (összehasonlí-tásképpen: az 1995-ben elfogadottjogszabály csupán 170 szakaszbólállt) prológusra, tíz címre (titulos)és négy zárószakaszra, mely utób-biak az átmenetet szabályozó ren-delkezések) tagolódik. A törvénypraeambuluma a jog forrásai köré-ben a szokásjog kiemelkedõ jelen-tõségére utal. Rodríguez Monteroa továbbiakban a családi jogra vo-natkozó „helyi” szabályozást mu-tatja be. Foglalkozik a szolgalmak(servidumbres) és az elbirtoklás(usucapión) Galiciában érvényesülõszabályaival is.

A szerzõ a továbbiakban részle-tesen elemzi a szokás (costumbre),mint a lex privata kiegészítõjénekjellemzõit utalva arra, hogy spa-nyol Código civil 1287. cikkelyeutasítja a bírót, hogy az ország szo-kását és joggyakorlatát mint különnormát vegye figyelembe a szerzõ-dések értelmezésénél. Hangsúlyoz-za, hogy Galiciára nézve is érvé-nyes az, hogy az Ibériai-félszigetena XVI–XVII. század folyamán ajogtudósok fõképpen a római jograépülõ közjog mûvelésére fordítot-tak figyelmet. Utal arra, hogy aközjog tudományos igényû mûve-lése a IX. Alfonz leóni király által1218-ban alapított salamancaiegyetemen összpontosult.

3. A szerzõ kiemeli, hogy a hatá-lyos jog rendszerbefoglalásánakgondolata már a 15. század utolsóharmadában felmerült. A rómaijogban és a kánonjogban egyarántjáratos Alonso Díaz de Montalvo1480-ban kapott megbízást a Le-ónban és Kasztiliában alkalmazott

jog „kodifikálására”. Díaz de Mon-talvo szerkesztésében került közzé-tételre a Libro de Leyes, amelyet ké-sõbb Ordenamiento de Montalvonakis neveztek. A Díaz de Montalvoáltal szerkesztett gyûjtemény lettegyik forrása a Nueva Recopilación-nak, majd késõbb a Novísima Reco-pilaciónnak.

A hatályos jog kompilációját je-lentette a Siete Partidasnak a jogtu-dós és filozófus Gregorio López deTovar szerkesztésében megjelentátdolgozása. Ez az átdolgozás,melynek alapjául Díaz deMontalvo különbözõ kézirat-ki-adásai és a nagy számban rendelke-zésre álló glosszák szolgáltak, hiva-talos gyûjtemény rangjára emelke-dett. A Siete Partidas López deTovar szerkesztésében megjelentátdolgozása képezte Spanyolor-szágban és a kolóniákban a tör-vénykezés alapvetõ forrását annakellenére, hogy a Bölcs Alfonz nevé-hez kapcsolódó gyûjtemény az Or-denamiento de Alcala 1348-ban tör-ténõ elfogadása után csak szub-szidiáriusan érvényesülõ jogforrás-nak számított. Rodríguez Monteroutal arra, hogy az 1805. július 15-én kihirdetett és hatálybalépettNovísima Recopilación de las Leyesde España számos kritika tárgyátképezte.4

4. Rodríguez Montero a további-akban a spanyol polgári jog kodifi-kálásának elõzményeit és a jelenlegis hatályos Código civil sajátos vo-násait tekinti át. Utal arra, hogy apolgári jog területén uralkodó par-tikularizmus felszámolását a XIX.század elején több jogszabály is cé-lul tûzte ki, így az 1808-ban elfoga-dott, bayonne-i AlkotmányosCharta, majd az 1812-ben kihirde-tett, bár hatályba nem lépett Cádi-zi Alkotmány. A spanyol magán-

jogfejlõdés sajátossága, hogy akasztíliai jogra épülõ derechoespañol is, a római jog és a kánon-jog mellett, ún. közönséges jog (iuscommune). A polgári törvénykönyvtervezetét („Concordancias motivos ycomentarios del Código civil español”)a magánjog neves mûvelõje,Florencio García Goyena dolgoztaki 1851-ben, aki tervezetének elké-szítése során a francia Code civilmellett a porosz AllgemeinesLandrechtre és az osztrák ABGB-revolt elsõsorban figyelemmel. Vi-tathatatlan, hogy a spanyol Códigocivil, amely De Castro megfogal-mazása szerint a „joggyakorlat mû-velõinek és jószándékú” politiku-soknak alkotása,5 be tudta tölteniazt a célt, feladatot, amelyet szer-kesztõi szántak neki.6

Az 1889-ben hatályba lépettCódigo civil szerkesztésében M.Alonso Martínez vállalt döntõszerepet.7 A polgári törvénykönyvmegalkotói elsõsorban a franciaCode civilre, az 1865-ben elfogadottolasz Polgári Törvénykönyvre, aDalmacio Velez Sársfield szerkesz-tette argentín Código civilre (1869)és az 1867-ben kihirdetett, Antó-nio Luís Visconde de Seabra általszerkesztett portugál Polgári Tör-vénykönyvre voltak figyelemmel.A szerkesztõk tekintettel voltakegyes tervezetekre is.8 A SpanyolPolgári Törvénykönyv elsõ része,címe (Título preliminar), amely a jo-gi normákról, azok alkalmazásárólés hatályosságáról rendelkezik, sokesetben már a római jogban is is-mert jogelvekre utal.9 Szerkezetét,struktúráját tekintve a spanyolCódigo civil a 16 szakaszból álló be-vezetõ címbõl és négy könyvbõláll. Az elsõ könyv a személyi jogot,a második könyv a dolgok osztá-lyozását, a tulajdonjogot és a korlá-tozott dologi jogokat, a harmadik

628 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2013. DECEMBER


10 R. de Górgolas: Problèmes de l’unification du droit privé en Espagne dans la deuxième partie du XIXe siècle. In: L’Européanisationdu droit privé. Vers un Code civil européen? Fribourg, 1998. 259–265.

11 Clemente de Diego: La jurisprudencia como fuente del Derecho. Madrid, 1925.; Clemente de Diego: De las lagunas de la ley. Madrid,1945.; J. Puig Brutau: La jurisprudencia como fuente del Derecho. Barcelona, 1951.; J. Castán Tobeñas: La formación judicial delDerecho. Madrid, 1954. és E. Lalaguna: Jurisprudencia y fuentes del Derecho. Pamplona, 1969.

12 C. Lasarte Álvarez: Principios de Derecho Civil. tomo I. Madrid, 200511. 13 B. Clavero: Temas de Historia del Derecho. Derecho común. Sevilla, 1977.; L. Diez-Picazo: La doctrina de las fuentes de Derecho.

Anuario de Derecho Civil, 1984, 933–952; A.A. Janariz: Constitución y Derechos civiles forales. Madrid, 1987.; J. P. Brutau:Fundamentos de derecho civil. Tomo Preliminar. Introducción al derecho. Barcelona, 1989 2.; E. Roca Trias: El Código civil comosupletorio de los derechos nacionales españoles. Anuario de Derecho Civil. 1989.; S. Espiau: La introducción de la costumbre en elTítulo Preliminar del Código civil español de 1889. In: Centenario del Código civil I. Madrid, 1990. 761–823; C. Martinez de Aguirrey Aldaz: El Derecho civil a finales de siglo XX. Madrid, 1991.; J. L. de los Mozos: Derecho común y el nacimiento de Europa. RevistaCrítica de Derecho Inmoboliario. 1992. 2523skk. és L. Puigi Ferriol–M. del Carmen Gete Alonso y Calera–J. Gil Rodriguez–J.J. HualdeSanchez: Manual de derecho civil I. (Introducción y derecho de la persona). Madrid, 1995.

14 Castán Tobeñas a természetjoggal kapcsolatos nézeteit alábbi munkáiban fejti ki: En torno al Derecho natural (1940) és La noción delDerecho a través de los sistemas filosófico-jurídicos tradicionales y modernos (1940). Több kiadást is megért tankönyveiben (Derechocivil español común y foral és Derecho civil) is értelemszerûen nagy súlyt kap a neves romanista és civilista Felipe Clemente de Diegoy Gutiérrez által alapított un. neoskolasztikus természetjog.

könyv a tulajdonszerzés egyesmódjait, jogcímeit, így az öröklésijogot is, a negyedik, utolsó könyvpedig a kötelmi jogot, a kötelmekés a szerzõdések jogát szabályozza.Sajátossága a Spanyol Polgári Tör-vénykönyvnek, hogy kihirdetésétmegelõzõen, 1888-ban sor került aLey de Bases de 11 de mayo de 1888promulgálására. A Ley de Bases apolgári törvénykönyvnek a kor-mány részérõl történõ elkészítésé-re való felhatalmazásán kívül aCódigo civil alapelveirõl is rendel-kezik. Ezt a formailag önálló tör-vényt ma is a Código civil részénektekintik. Amikor egy spanyol bíróolyan esettel áll szemben, amely-nek elbírálásánál nem hivatkozha-tó törvény illetve jogszabály, kön-nyebb helyzetben van, mint egyfrancia bíró, hiszen más, ugyan-csak a törvényen alapuló normák-hoz fordulhat, pontosabban azokatalkalmazhatja.10

A spanyol Código civil törvény,jogszabály hiányában a szokást (cos-tumbre) helyezi elsõ helyre, azaz aszokást tekinti a jog elsõdleges for-rásának.11 A szokás azonban nemállhat a törvénnyel ellentétben, azaz

nem lehet consuetudo contra legem. Aszokás jellemzõje az, hogy bár nemtekinthetõ secundum legem jogfor-rásnak, mint praeter legem jogforrása törvény hiányosságainak (lacunaelegis) kiegészítését szolgálja.12

A Spanyol Polgári Törvény-könyv elsõ tizenhat szakaszának át-fogó reformjára 1973–1974-ben ke-rült sor. E reform értelmében a re-gionális hatállyal rendelkezõ dere-cho foral mellett a polgári törvény-könyv már nemcsak ideiglenesenérvényesül, hanem kiegészítõ jog-ként (derecho supletorio) szolgál13

A fentiekbõl adódóan a mai spa-nyol magánjogot partikularizmusjellemzi, amiben szerepet játszikaz, hogy a római jog egyes területe-ken ma is kiegészítõ jogként (dere-cho supletorio) érvényesül. Említéstérdemel, hogy a spanyol Código ci-vil módosítását elõkészítõ bizott-ság munkájában, annak 1950-benkinevezett elnökeként kiemelkedõszerepet töltött be a neves civilistaJosé Castán Tobeñas. Az 1945 óta alegfelsõ Bíróság elnöki posztját isbetöltõ Castán Tobeñas fontos fel-adatnak tekintette a Código civilpontos értelmezési szabályainak

rögzítését. A jogtudós a humanistairányultságú természetjogban véltemegtalálni a jogrendszer kritikájá-nak és megújulásának alapját. Ajogpozitivizmust elvetendõnektartotta. A jogrendszer felfogásaszerint történeti, szociális, metafi-zikai és etikai elemeket egyaránttartalmazni hivatott. A méltányos-ság kapcsán gyakran hivatkozottmunkáiban és beszédeiben a rómaijogban ismert aequitasra illetve iusaequumra.14 Castán Tobeñas mun-kássága befolyással volt és van mais a helyi jog értelmezésére.

5. Összefoglalóan megállapíthat-juk, hogy Ramón P. RodríguezMontero munkája hézagpótló mû,amely jó áttekintést ad a Spanyolor-szágban hatályosuló magánjog sajá-tosságairól, különös tekintettel a jo-gi partikularizmusra és a helyi jog-ként érvényesülõ galiciai magán-jogra. Különös értéke a könyvnek atörténeti szemlélet, amely nélkül azolvasó nem alkothat adekvát képetsem a kodifikált spanyol polgárijogról sem pedig a Galiciában alkal-mazott derecho civil especialról vagymás néven derecho foralról.

HAMZA: MONOGRÁFIA GALICIA MAGÁNJOGÁRÓL 629

* Andrássy György: Nyelvszabadság: Egy egyetemes elismerésre váró egyetemes emberi jog. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 2013. 423.1 Robert Fischer: Hogyan tanítsuk gyermekeinket gondolkodni? Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000. 49. Idézi: Andrássy György: ibid.

10.2 Ezek közül kiemelésre kívánkoznak az alábbiak: Etnikai kisebbségek és emberi jogok. Regio, 1993/2. 74–79; Etnikai kisebbségek és

emberi jogok: Alkalmazható-e Rawls érvelése? In: Erkölcs és változás (186–191). Kaposvár, 1994; Nyelvi jogok. A modern állam nyelvi jo-gának alapvetõ kérdései, különös tekintettel Európára és az európai integrációra. Janus Pannonius Tudományegyetem Európa Központ,Pécs, 1998; Nyelvszabadság: egy elismerésre váró emberi jog. Jogtudományi Közlöny, LXIV. évf. 2009/11. 445–456; Freedom ofLanguage: A Universal Human Right to Be Recognised. International Journal on Minority and Group Rights. Vol. 19. No. 2. 2012.195–232.

3 Rawls, John: Az igazságosság elmélete. Osiris Kiadó, Budapest, 1997.

NAGY NOÉMItudományos segédmunkatárs

MTA Nyelvtudományi Intézet(Budapest)

Andrássy György monográfiája a nyelvsza-

badságról, mint egyetemeselismerésre váró egyetemes

emberi jogról*

„Ha az ember rájön valami újdon-ságra, azonnal kisebbségbe kerül; egyolyan kisebbségbe, amelynek egyetlentagja van: õ maga.” 1

Aki az elmúlt két évtizedben nyo-mon követte Andrássy György pécsijogászprofesszor munkásságát, an-nak a nyelvszabadság eszméje nemismeretlen. A szerzõben már a 90-es évek elején megfogalmazódottaz a gondolat, hogy minden em-bernek joga van egy ma még csakkevéssé ismert és elismert szabad-ságra, a nyelvszabadságra, azótapedig mintegy tucat magyar és an-gol nyelvû tanulmányt2 publikált atémában. Andrássy 2013-ban meg-jelent könyve ugyanakkor közelsem puszta összefoglalás: a nyelv-szabadságot minden eddiginél ala-posabban, eddig sohasem érintettkérdéseket tárgyalva, logikai éstörténeti megközelítésben is iga-zolja, miközben hallatlan mennyi-ségû anyagot dolgoz fel az EmberiJogok Egyetemes Nyilatkozatánakelõkészítõ dokumentumaiból.

Mindez az anyag ezidáig nem-

csak magyar nyelven volt ismeret-len, de az igen kiterjedt nemzetkö-zi kommentárirodalom sem ele-mezte a Nyilatkozatot nyelvi jogiszempontból. Andrássy György-nek a Nyilatkozat elõkészítõ anya-gaival kapcsolatos kutatómunkájaegy jogtörténésznek is becsületéreválna, jogász–filozófusként pedigkülön dicséretre méltó, hogy ilyenhorderejû feladatra vállalkozott.

A Nyelvszabadság c. könyv alap-vetõen jogtudományi, nemzetközijogi munka, de filozófiai és jogtör-téneti vonatkozású fejezetei, sõt,nyelvészeti és pszichológiai utalá-sai miatt a szó legjobb értelmébenvett multidiszciplinaritása elvitat-hatatlan. Talán ez is hozzájárultahhoz, hogy a szerzõ sokáig halo-gatta a könyv megírását, hiszen aPécsi Tudományegyetem Társada-lomelméleti és PolitikatudományiTanszékének vezetõjeként elsõsor-ban filozófiát oktatott. Magához anyelvszabadság felismeréséhez isfilozófiai összefüggésben, Rawlsigazságosság-elmélete3 kapcsán ju-tott el, s ennek megfelelõen eleintejól ismert és széles körben elfoga-dott filozófiai érvek segítségéveligyekezett igazolni a nyelvszabad-ságot. Mivel ezeket az érveket azemberi jogok filozófiájából kölcsö-nözte, hamar eljutott a következte-téshez, hogy a nyelvszabadságszintén emberi jog, ennél fogva he-lyet kellene kapnia az emberi jo-gok listáin. Minthogy pedig az em-beri jogok legfontosabb listáit azemberi jogok nemzetközi joga fek-tette le, az elméleti problémának

komoly gyakorlati, jogalkotási je-lentõsége is van. (vö. 9.)

Valóban rendkívüli, és a recenzióírójában is számtalan alkalommalfelmerült már a kérdés, hogyan le-hetséges, hogy egy elsõ ránézésreennyire magától értetõdõ szabadsá-got – minden ember jogát a sajátnyelvének használatára – nem is-mer el a nemzetközi jog, és a 90-esévekben felélénkülõ nemzetközikisebbségvédelmi jogalkotás semvezetett el egyetlen nemzetközi jo-gászt sem ahhoz a felismeréshez,hogy itt valami alapvetõ hiányos-ságról van szó. Hiszen a nyelvsza-badság nem újdonság: a belga al-kotmány már 1831, a svájci 1998óta elismeri, de ami azt illeti, anemzetközi jog is elismerte máregyszer ezt a szabadságot: a két vi-lágháború között a Népszövetségégisze alatt született kisebbségvé-delmi rendszer jogában. Azóta adolog valahogy feledésbe merült, ésa nyelvi jogok ügye szinte kizárólagkisebbségi kérdésként merül fel.Amikor Andrássy György szintenaiv természetességgel felteszi akérdést, hogy a nyelvi többségheztartozó személyeknek miért nin-csenek nyelvi jogai, akkor általá-ban döbbent csönd következik –amint ennek e sorok írója is többesetben tanúja volt. A zavarukbólfelocsúdó szakemberek általábanolyasféle érveket hoznak fel, mintpéldául: 1. az, hogy a nyelvi több-séghez tartozó személyeket is meg-illetik ezek a jogok, teljesen magá-tól értetõdõ, ezért felesleges lennekülön megfogalmazni; 2. ezt a



JOGIRODALOM–JOGÉLET


NAGY: ANDRÁSSY GYÖRGY MONOGRÁFIÁJA A NYELVSZABADSÁGRÓL… 631

4 Ehhez lásd bõvebben: Andrássy György: A nyelvszabadságról és a nyelvszabadság jelentõségérõl. (megjelenés elõtt a Létünk c. folyóirat-ban)

5 A szerzõ nem titkolja, hogy mûvét kétkötetesre tervezte. A második kötet a nyelvszabadságot többek között a Polgári és Politikai Jo-gok Nemzetközi Egyezségokmányából fogja levezetni.

nyelvi többséghez tartozó szemé-lyek éppen ezért sosem igényelték;3. a nyelvi jogokkal kapcsolatosproblémák a nyelvi kisebbségekheztartozó személyekkel kapcsolatbanszoktak felmerülni; 4. a nyelvitöbbséghez tartozó személyek nemszorulnak rá a nemzetközi jog vé-delmére, mert nyelvi jogaikat az ál-lamok belsõ joga kellõen biztosít-ja.4 Andrássy György minden el-lenvetésre kimerítõ választ ad, ehe-lyütt azonban elegendõnek látszikannyit leszögezni, hogy az utolsóhárom ellenérv – akár elfogadjukezek megalapozottságát, akár nem– pusztán gyakorlati megfontolá-sokra épít, holott rendkívüli jelen-tõségû elméleti, egészen pontosanemberi jogi kérdésrõl van szó. Mi-vel az emberi jogok doktrínája sze-rint az emberi jogok az embereketemberi mivoltuknál, emberi lénye-güknél, emberi természetüknélvagy emberi méltóságuknál fogvailletik meg, e jogok elismerése egy-általán nem lehet gyakorlati meg-fontolások függvénye.

Az elsõ ellenérvre a legegysze-rûbben azt mondhatjuk, hogy a ter-mészetjogi és emberi jogi tanításoképpen az evidenciákat, a magátólértetõdõ, vitathatatlan igazságokatszokták megfogalmazni. Ezen túl isproblematikus azonban a nyelvi jo-gok kisebbségi jogokként történõkezelése, amire ez idáig csakAndrássy György hívta fel a figyel-met: abból, hogy az emberi jogokegyetemes, minden embert megil-letõ jogok, fogalmilag következik,hogy a kisebbségi nyelvi jogok nemilleszkednek e jogok közé. Az em-beri jogok nemzetközi jogát emiattsúlyos koherenciaproblémák, aszerzõ egyik kedvelt kifejezésévelélve: paradigma-rendellenességekterhelik, amit csak úgy lehet kikü-szöbölni, ha a nyelvi többségheztartozó személyek nyelvi jogait iselismerik. (Voltaképpen ezek imp-

licit módon benne is rejlenek a hi-vatalos nyelv intézményében; miaz akadálya hát az explicit elisme-résnek?)

Ezek után tulajdonképpen nemis maradna hátra más, mint annakigazolása, hogy a nyelvszabadságvalóban emberi jog. Sõt, ha már itttartunk – mondhatnák a jogpoziti-visták –, elõbb maguknak az embe-ri jogoknak a létezését kell bizo-nyítani. Ez azonban olyan horde-rejû feladat, amire a szerzõ mégegy négyszáz oldalra rúgó kötetbensem vállalkozik, és rögtön kiderül,hogy nincs is rá szükség. BárAndrássy „nem kívánja megfoszta-ni magát azoktól az elõnyöktõl”(29.), amelyeket az igazolás külön-féle útjai kínálnak, alapvetõen azérvelésnek mégis egy egyszerûsé-gében nagyszerû, ám rendkívülialaposságot és logikai tisztánlátástigénylõ módját választja: a nyelv-szabadságot az emberi jogok ural-kodó elméletébõl, valamint az em-beri jogok nemzeti és nemzetközijogából vezeti le. Nem bocsátkoziktehát bele az emberi jogok létévelkapcsolatos vitába, hanem az elis-mert emberi jogokat veszi kiindu-lópontul; úgy vezeti le a nyelvsza-badságot, ahogyan az az emberi jo-gok létezõ listáiból hiányzik. „En-nek az érvelési módnak két nagyelõnye van: egyfelõl az, hogy a le-vezetés számos ponton logikaikényszerítõ erõvel rendelkezik,másfelõl pedig az, hogy az ilyen le-vezetés abba a következtetésbe tor-kollik, hogy az az elmélet vagy jog-anyag, amelybõl a bizonyítás kiin-dul, magában foglalja, s ily módonhallgatólagosan mintegy el is isme-ri a nyelvszabadságot. Ez pedig, haa bizonyítás kiindulópontja törté-netesen az emberi jogok nemzeti ésnemzetközi joga, voltaképpen aztjelenti, hogy az emberi jogok nem-zeti és nemzetközi joga már ma ismagában foglalja a nyelvszabadsá-

got, s ezért a jogalkotóknak csakazt kellene elismerniük, amit hall-gatólagosan, implicit módon máreddig is elismertek.” (30.)

Gyakorlatilag errõl szól a könyvkétharmadát kitevõ IV. fejezet: anyelvszabadságnak az emberi jo-gok talán legismertebb és legmérv-adóbb listájából, az Emberi JogokEgyetemes Nyilatkozatából törté-nõ levezetésérõl.5 Anélkül, hogy„megfosztanánk az olvasót azoktólaz elõnyöktõl”, amelyeket a könyvelolvasása nyújt, eláruljuk, hogy ahihetetlenül alapos jogtörténetivizsgálódások és a csalhatatlan lo-gikai levezetések eredményekéntAndrássy bebizonyítja: a Nyilatko-zat bizony mind történeti, mindlogikai szempontból befejezetlen,hiányos. „Elõször is azért, mert aNyilatkozat megalkotói függõbenhagytak bizonyos kérdéseket anyelvi emberi jogokkal kapcsolat-ban, másodszor pedig azért, mert aNyilatkozat elõkészítõ munkálataivalójában magukban hordták a vá-laszt a függõben hagyott kérdések-re.” (355.)

A Nyilatkozat kiegészítésére akönyv záró fejezetében a szerzõmaga is javaslatot tesz: a hipoteti-kus új cikk elsõ pontja a magánéle-ti nyelvszabadságra, másodikpontja a saját nyelv hivatalosnyelvként történõ használatára vo-natkozik. Noha korábbi munkái istartalmaztak már hasonló kiegészí-téstervezeteket, a mostani szöveg-ben minden egyes szónak jelentõ-sége van, hiszen a könyv esszenci-ájának tekinthetõ kiegészítésterve-zetben használt kifejezések gondosmegválasztását több száz oldalaselméleti fejtegetés elõzi meg.

Összességében megállapítható,hogy a Nyelvszabadság: Egy egye-temes elismerésre váró egyetemesemberi jog c. könyv a maga nemé-ben egyedülálló és egy súlyos el-méleti hiányt pótló alkotás,

6 Vö. Andrássy György: A nyelvszabadságról és a nyelvszabadság jelentõségérõl. (megjelenés elõtt a Létünk c. folyóiratban)

Andrássy György a témában vég-zett két évtizedes kutatómunkájá-nak, széleskörû filozófiai és egyébtudományos ismereteinek, józanbelátásának és logikai éleslátásá-nak érett gyümölcse.

A kötet nemcsak a nemzetközijogászok és az emberi jogok irántérdeklõdõk számára kötelezõ ol-

vasmány, de multidiszciplinárisjellege miatt kifejezetten ajánljuk ajog egyéb területeit mûvelõ szak-embereknek, sõt, nyelvészeknek ésfilozófusoknak is. A recenzió szer-zõje reményének ad hangot, hogy akönyv mondanivalója eljut a poli-tikai döntéshozókhoz is, ami anyelvi kérdés új, az eddigieknél ta-

lán igazságosabb és koherensebbmegközelítését eredményezhetné:a nyelvszabadság elismeréseugyanis épp olyan alapvetõ tám-pontokat nyújtana az egyes orszá-gok nyelvi jogalkotásához, mintahogy például a vallásszabadság avallásokkal és egyházakkal kapcso-latos jogalkotáshoz.6




Zusammenfassung

GÁBOR FALUDI: Assignment of Copyright and Industrial

Property Rights in Front of the Background of the Civil Code

The new Civil Code of Hungary includes generalcontractual background provisions for IP con-tracts hat have not been part of the Civil Code of1959. The fresh rules deserve a deeper analysis.Assignment of copyright and industrial propertyrights are subject to the two or three level con-tractual system created by the new Code. The firstobliging instrument is an agreement directed tothe assignment (a special sale and purchase agree-ment) while the second fulfilling instrument is aspecial rights transfer agreement being subject tothe rules on the assignment of pecuniary claims.This instrument gives rise to the full transfer ofthe economic rights. In the event if the existenceof an economic right shall be certified by a publicauthentic register, the entry into the register isalso required to the completion of the assignmentof economic rights. The article analyses first thecopyright assignment and concludes that therules on transfer of pecuniary claims can not beapplied to copyright assignment. In addition thetwo levels of the full transfer of economic rightsmerge in practice. Moreover the first level trans-action is not a typical sale and purchase agree-ment, but due to the expressed reference of theCopyright Act an extended copyright licensingagreement. The merger of the two levels is alsocustomary in the practice of the transfer of indus-trial property rights. The second agreement israther a permission of the transferor to enter theacquisition of the economic rights by the trans-feree and if the transfer is not a conditional onethe second level is merged into the first one. Thewritten form is only a requirement of the secondlevel agreement. The full transfer with a legaleffect towards third bona fide persons whoacquired their rights for a proper consideration is

subject to the entry into the appropriate industri-al property register.

MIKLÓS LÉVAY: US Supreme Court Rules On the

Unconstitutionality of the Death Penalty and Real Life Imprisonment for Juveniles

The essay deals with three recent decisions of theSupreme Court of the United States that ruled onthe unconstitutionality of the most severe pun-ishments, the death penalty and real life impris-onment against juveniles. In Roper v. Simmonsfrom 2005, the unconstitutionality of inflictingdeath penalty was declared. In Graham v. Floridafrom 2010, the Court ruled that imposing real lifeimprisonment on a juvenile for involuntaryhomicide is unconstitutional. And in Miller v.Alabama (2012) the Court rendered unconstitu-tional the mandatory imposing of real life impris-onment against a juvenile. The essay details themajority opinions of these decisions, coupledwith several dissenting and concurring opinions.

ÁGNES ZSIDAI: Legal Theory of Sovereignty

in the Jurisprudence of Barna Horváth and István Bibó

According to the basic meaning of the sovereigntyit is the unrestricted power existing in a givensociety. From the 16th century on, in accordancewith the traditional jurisprudence, it is a historicalcategory that may be manifested or vested - sym-bolically or in reality – in the sovereign, the peo-ple, the parliament, or mostly the state. A new par-adigm of the state and legal doctrine – that havebecome dominant from end of the 19th century –shall be given by the new Kantian paradigm thatshall imprison the sovereignty into the sphere of

Sollen, whereas giving an opportunity to developthe legal definition of sovereignty. Hans Kelsenhave transformed this problem into a norm-logicalone, assuming the unified system of the law: it isthe sovereign in the supreme normative order thatshall deduct its validity from itself. While in theprocessual-synoptic legal theory of Barna Horváththe sovereign is always the most advanced histori-cal form of the process, István Bibó believed thatsovereignty shall dissolve in the legal experienceof inerrability and binding force.

ANITA BOROS: Administrative Procedural Law of the

European Union – European AdministrativeProcedure or Europeanization in the Field of Administration Procedural Law (too)?

There is a European Parliament Resolution basedon Article 298 of the Treaty on the Functioning ofthe European Union in which the Parliament pre-sented the recommendations to the EuropeanCommission, which – it thinks – are necessary toform the law of administrative procedure of theEuropean Union. The Parliament also asked theCommission to submit a recommendation of aRegulation about a law containing the rules of theEuropean administrative procedure. The adminis-trative law of the Union is considerably complex:on the one hand there are the organizations of theUnion, on the other hand there are the memberstates' uncountable number of administrativeorganizations. Different means of law settle theprocedures of these organizations and the onlyunquestionable fact is that the present system ofrules ignores the requirement of uniformity.Considering the observations mentioned above,our study investigates the most important ques-tions of European administrative procedure lawand presents a recommendation about the Union'srulemaking.

GÁBOR FALUDI:Übertragung von urheberrechtlichen

und gewerblichen Schutzrechte vor demHintergrund des Zivilgesetzbuches

Das neue Zivilgesetzbuch Ungarns beinhaltet all-gemeine Vertragsbestimmungen, die im altenZivilgesetzbuch nicht aufzufinden waren, und alsHintergrundregeln zu den Verträgen des Rechts-verkehrs im Urheberrecht und im gewerblichenRechtsschutz anwendbar sind. Es lohnt sich dieseBestimmungen tiefer zu analysieren. Die Rechts-übertragung ist einem aus zwei- oder drei Ebenenbestehenden System unterworfen. Auf der erstenEbene ist ein Verpflichtungsgeschäft (im typis-chen Fall ein „Rechtskaufvertrag”), das Verfü-gungsgeschäft (der im neuen ZGB verfasstenRechtsübertragungsvertrag) bildet die zweiteEbene, daran die Regeln der Abtretung von For-derungen anwendbar sind. Im Falle von Rechten,deren Existenz durch ein offizielles Verzeichnisnachzuweisen ist, die Eintragung ist auch eineErfordernis zur Ausführung der Rechtsübertra-gung. Der Artikel behandelt zuerst die Urheber-rechtsübertragung, und stellt fest, dass dasVerpflichtungsgeschäft kein Kauf, sondern imGrunde genommen ein erweiterter Nutzungsver-trag ist, und die einzelnen Regeln des Kaufver-trags nur dort anzuwenden sind, wo ein leererRaum hinter den Regeln des Nutzungsvertragsüberbleibt. Die Verpflichtungs- und Verfügungsgeschäfteverflechten sich in der urheberrechtlichen Ver-tragspraxis, und die Regeln der Abtretung vonGeldforderungen im Mangel einer Verpflichtetenfast keine Anwendung finden. Die Verflechtungder beiden Rechstgeschäfte ist auch imRechstverkehr der gewerblichen Rechtschutzestypisch. Das Verfügungsgeschäft ist lieber eineErlaubnis zur Eintragung der Rechtserwerbungin das Verzeichnis, und wenn die Übertragungnicht bedingt ist, verflechten sich die beidenRechtsgeschäfte. Die schriftliche Form ist nureine Erfordernis des zweiten Rechtsgeschäftes.Die Rechtsübertragung ist in Richtung gutgläu-bige Drittpersonen, die ihre Rechte für ein

Entgelt aufgrund des Verzeichnis erworbenhaben ist nur mit der Eintragung ausgeführt.

MIKLÓS LÉVAY:Rechtsprechung des Obersten Gerichtshofs

der Vereinigten Staaten bezüglich derVerfassungswidrigkeit der Todesstrafe für

Jugendliche und der lebenslangen Haftstrafeohne Aussicht auf Entlassung für Jugendliche

Die Studie befasst sich mit drei neueren Ent-scheidungen des Obersten Gerichtshofs der Ver-einigten Staaten, in denen der Gerichtshof diedrei schwerwiegendsten strafrechtlichen Sanktio-nen – die Todesstrafe gegen Jugendliche und dielebenslange Freiheitsstrafe ohne Aussicht aufHaftentlassung für Jugendliche – verbat bzw. be-schränkte. In seiner Entscheidung Roper v. Sim-mons von 2005 erklärte der Oberste Gerichtshofder USA die Todesstrafe gegen Jugendliche fürverfassungswidrig. In 2010 stellte er im FallGraham v. Florida fest, dass die lebenslange Haft-strafe ohne Aussicht auf Entlassung für Jugend-liche, die kein vorsätzliches Tötungsdelikt begin-gen, auch verfassungswidrig ist. In 2012 (FallMiller v. Alabama) wurde die zwingende lebens-lange Haft ohne Aussicht auf Entlassung fürJugendliche bei Morddelikten ebenso verfas-sungswidrig erklärt. In der Studie werden sowohldie Urteilsbegründung der Mehrheitsmeinungen,als auch die abweichenden Meinungen und ineinem Fall auch eine zustimmende Mindermei-nung detailliert dargestellt.

ÁGNES ZSIDAI:Rechtliche Souveränitätsbegriff

in der Rechtsheorie von Barna Horváth und István Bibó

Die Grundbedeutung nach ist die Souveränitäteine uneingeschränkte oberste Macht einer jenenGesellschaft. Der Begriff der Souveränität ist seitdem16. Jahrhundert eine historische Kategorie inder klassischen Staats-und Rechtsheorie, deren

geschichtliche, symbolische, oder/ gar realischeVerkörperung können die Herrscher, das Volk,oder das Parlament usw. sein – aber in ersterLinie der Staat. Das neukantianische Paradigmades 19. Jahrhunderts schliesst das Recht in dieSphäre von „Sollen”, der Geltung. Dadurchergibt sich die Möglichkeit der Weiterent-wicklung des Souveränitätsbegriffs. Hans Kelsenbertachtet das Recht als universelles System undtransformiert das Problem in die Normlogik. Inder normativen Ordnung ist die Souveränität derhöchste Punkt, der seine eigene Geltung aus sichselbst ableitet. Während ist der Souverän in derprozessuell- synoptischen Rechtstheorie vonBarna Horváth die historische Verkörperung desjeweiligen entwickelsten Verfahrens, löst sich dieSouveränität bei István Bibó im Rechtserlebnisder Unfehlbarkeit und der Rechtskraft auf.

ANITA BOROS: Das Verwaltungsverfahrensrecht derEuropäischen Union - europäisches

Verwaltungsverfahrensrecht oderEuropäisierung (auch) auf dem Gebiet des

Verwaltungsverfahrensrechts?

Das Europäische Parlament hat die Komissionaufgefordert, auf Grundlage von Art. 298 AEUVeinen Vorschlag für eine Verordnung über eineuropäisches Verwaltungsverfahrensgesetz auszu-arbeiten und das Parlament hat die dazu gehöreneEmpfehlungen verpasst. Die heutige europäische Verwaltung ist momen-tan ziemlich komliziert: die EU-Verwaltung be-steht aus der grossen Menge einerseits der EUVerwaltungsbehörden, anderseits der Verwal-tungsbehörden von Mitgliedstaaten. Das Verwal-tungsverfahrensrecht von diesen Verwaltungsor-gane wurde in verschiedene Rechtsquellen gere-gelt, aber das steht fest, dass die heutige Rege-liung leht die Einheitlichkeit ab.Aus diesem Grund untersucht unseres Manu-skript die wichtigsten Fragen von europäischenVerwaltungsverfahrensrecht und nimmt Vor-schlag zur Kodifizierung.

Summary

Andrássy György: Nyelvszabadság – Egy egyetemes elismerésre váró egyetemes emberi jog...

Documents

Transcript of Andrássy György: Nyelvszabadság – Egy egyetemes elismerésre váró egyetemes emberi jog...