~Astél!lokf u"vArbÁ~Akés IAkóik A réSi ~~ékel!lföl~öo

KASTÉLYOK, UDVARHÁZAKÉS LAKÓIK A RÉGI SZÉKELYFÖLDÖN

KASTÉLYOK,UDVARHÁZAKÉS LAKÓIKA RÉGI SZÉKELYFÖLDÖN

In memoriam Demény Lajos (1926-2010)

Szerkesztette:Tüdős S. Kinga

Sepsiszentgyörgy, 2013

A kötet megjelenését támogatta:

Kovászna Megye Tanácsa Hargita Megye Tanácsa

Kiadja:

~_1····~..,ljSzékdy Nemzeti Múzeum

Felelős kiadó:Vargha Mihály igazgató

Borítóterv:Botos Attila - Gojó

© B. Garda Dezső, Violeta Barbu, Csáki Árpád, Csoma Zsigmond, Egyed Ákos,Gebei Sándor, Hóvári János, Jánó Mihály, KordéZoltán, Oborni Teréz,Papp Sándor, Pásztor Emese, Hubert Rossel, Szabó Judit, T. Orgona Angelika,Tüdős S. Kinga, Vekov Károly, 2013© Székely Nemzeti Múzeum, 2013

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás,a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

ISBN 978-973-0-15187-9

Nyomdai előkészítés, nyomtatás, kőtészct:T3 Kiadó, Sepsiszentgyör y

TARTALOM

Előszó 9

MEGEMLÉKEZÉSEK

Barbu, Violeta: In memoriam Demény Lajos(October 22, 1926- November 20, 2010) 17

Papp Sándor: "Ne készüijünk arra, hogy amit adunk, azt visszakapjuk életünk folyamán. "Demény Lajos emlékére ····································· 24

Vekov Károly: "Soha nem a saját érdekét nézte, hanem a másokét, a közét. "Gyászbeszéd Demény Lajos temeté sén 31

TANULMÁNYOK

Vekov Károly: Tria genera Siculorum 39Kordé Zoltán: A székely ispáni méLtóság kezdeteiről 64Oborni Teréz: A székelyek jogi helyzetének változásai a 16. század közepén

- vázlatos áttekintés 73T. Orgona Angelika: Kornisok SzékelyfoLdön - Kornisok Partiumban

a 16. században 86Gebei Sándor: Székelyek II. Rákóczi György hadiválLalkozásaiban 97Papp Sándor: A bujdosó magyarok székely básbúgja.

Törökországi adatok Mikes Kelemen utolsó éveihez 126Egyed Ákos: Hidvégi Mikó Ferenc történetírása 152B. Garda Dezső: Lázár V István kalandos élete 165Csáki Árpád: G,: Kdlnoki Sámuel erdélyi alkancellár végrendelete (1705) 221Tüdős S. Kinga: Zabolai Ilf Mikes Mihály és házassági szokások

a XVI-XVII. századi székelyfoLdi primorok körében 251Jánó Mihály: Donátor-ábrázolások a székelyfoLdi templomokban 280Pásztor Emese: "Skárlát szőnyeg, táblás abrosz és habos szuperldt"

- házöLtözetek a fejedelemkori székely nemesi otthonokban 288Csoma Zsigmond: Udvarházi, birtokrészek kiizötti borlogisztika

SzékelyfoLdön a 17. században 308

ELŐADÁSOK

Hóvári János: Gondolatok Mikes Kelemen (1690-1161) éLetútjáról 327RosseI, Hubert: Des églisesfortifiées au pays des Sicules 343Szabó Judit: Demény Lajos kortársa, Incze Ldszlá 362

Képmellékler 369

Kordé Zoltán

A SZÉKELY ISPÁNI MÉLTÓSÁG KEZDETEIRŐL

A székely ispán (comes Siculorum) az erdélyi székelység király által kinevezettlegfőbb vezetője volt, tisztségénél fogva a középkori Magyar Királyság báróiközé tartozott. A méltóság történetének a kezdetei azonban - nem egyedüli-ként a magyar hivataltörténetben - a múlt homályába vesznek. Ennek a vi-szonylagos forráshiány mellett (viszonylagos, rnert mégis csak vannak gyéradatok, így nem vagyunk teljes mértékben feltevésekre, találgatásokra utalva)más okai is vannak. A probléma összefügg több, szintén bizonytalan megíté-lésű témával: a székelyeredetkérdéssel, az Erdélybe való kőltözés időpontj ávalés lezajlásával, a korai székelység társadalmi státusával, helyzetével, az Erdé-lyen kívüli székely csoportokkal stb. Nem véletlen, hogy a kutatás e téma-körrel többnyire csak érintőlegesen foglalkozott, s a röviden megfogalmazottvélemények korántsem mondhatóak egyöntetűeknek. 1 Ennek illusztrálásáraérdemes az állásfoglalások közül néhányat idézni. Connert János 1901-benpéldául így írt e kérdésről: "a fennmaradt okmányok alapján csak azt rnond-hatom, hogy a székelyispánság a 13-ik század kezdetén már fönnállott" . BónisGyörgy ezzel szemben úgy vélekedett, hogy "a székelyekre vonatkozó oklevelesadatok megjelenésével egyidő ben megjelennek a székelyispánok is. A király-ság tehát kezdettől fogva rajta tarthatta kezét a harcos rokonnép nemzetségiszervezetén". Bodor György szerint "a székelyispánról 1235 előtti oklevélbőladatunk nem maradt, de ez még nem jelenti szükségképpen azt, hogy az elsőszékelyispánt pontosan akkor nevezték ki", Benkő Elek viszont úgy látta, hogy"az alkalmasint az Andreanum korában megalakuló székelyispánság belső ta-golódását a 13. század végi, 14. század eleji szász analógiák alapján képzelhet-jük el". Kristó Gyula 1996-ban megfogalmazott felfogása szerint ,,1235-bena székelyek élén megjelent a székelyispán (comes et ductor Siculorum)", Ma-

1 E témakörből eddig csak egy monografikus jellegű értekezés született, e sorok szerzőj ének2003 végén megvédett PhD-dolgoza ta: Kordé Zoltán: A székely íspání méltóság torténete a kez-detektől I467-íg, PhD-érrekezés, Debrecen, 2003. A dolgozatnak szinte a teljes anyaga meg-jelent már különböző helyeken publikáIt tanulmányok formájában, remélhetőleg azonbanhamarosan könyv formájában az érrekezés egésze napvilágot fog látni.

64

gam a Demény Lajos Emlékkönyvben megjelent tanulmányban úgy foglaltamállást, hogy "a székelyispáni tisztség felállítása Béla ifjabb király erdélyi tevé-kenységéhez kapcsolható, s talán már 1226 folyamán sor került rá".2 Zsol-dos Attila Freisingi Ottó XII. századi német krónikás egy forráshelye kapcsánszintén véleményt nyilvánított a méltóság eredetéről: "okkal merülhet fel azaz elgondolás, hogy a székelyispán tisztsége már 1146-ban is létezett". A né-met krónikás ugyan "nem feltétlenül tekinthető jól értesültnek a székelyekigazgatásának kérdését illetően, ugyanakkor viszont nyilvánvaló, hogy vala-milyen módon már a 11-12. században is megtörtént a székelyek beillesztésea Magyar Királyság intézményrendszerébe. Bár erről nincsenek ismereteink,az aligha tagadható, hogy a lehetséges megoldások között számolnunk kell egy- a territoriális jelleget alkalmasint nélkülöző - székelyispánság létével mára délkelet-erdélyi székelyispánság létrejötte előtt is"." E felfogásra támaszkod-va Kristó Gyula a méltóság kialakulásával kapcsolatos, fentebb már idézettnézetét utóbb avval egészítette ki, miszerint "nem kizárt, hogy már 1146-banlétezett e tisztség".

Szabados György csak érintőlegesen foglalkozott e kérdéssel az 1146. éviLajta menti csata kapcsán, megfogalmazása azonban azt sejteti, hogy ő is azutóbbi két véleménnyel ért egyet: "Freisingi Ottó az 1146-os csatában a ma-gyar előhad két külön (besenyő és székely) comes vezérlete alatt harcoló íjász-szárnyáról beszél (...) az ispán a király által odaállított főrangú világi tisztség-viselő volt (...) A székelyek és a besenyők élére állított vezető ispáni mivoltábólkövetkezően nem közülük való és velük egyazon »nernzetiségű« (etnikumú)személy, hanem a királyi akarat által föléjük kinevezett ember volt."

2 Connert János: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562-iki átalakulásig, Kolozs-várt, 1901, 116; Bónis György: Magyar jog - székelyjog, Kolozsvár, 1942, 31; Bodor György:Az 1562 előtti székely nemzetségi szervezetről, Történelmi Szemle, 26, (1983) 286; Benkő Elek:A középkori Keresztűr-széle régészeti topográjiája, Budapest, 1992, 31; Kristó Gyula: A székelyekeredetéről, Szeged, 1996, 146; Kordé Zoltán: Az Árpád-kori székelyispánok, in: Violeta Barbu- Tüdős S. Kinga (szerk.): Historia manet. Volum omagial. Demény Lajos emlékkönyv, Bucuresti,2001, (a továbbiakban: Kordé Z.) 202. Lásd még: Kordé, Zoltán: La haute noblesse hongroise:l'exemple des comtes des Sicules sous les rois angevins, in: La noblessedans les territoires Ange-vins lz lajin du moyen age angevine, Rome, 2000, 446.3 Zsoldos Attila: Confinium és marchia (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről),Századok, 134, 2000, 116, 105. jegyzet. Lásd még: Zsoldos Attila: Magyarország világi archon-tológiája 1000-1301, Budapest, 2011, 239. (A továbbiakban: Zsoldos, A.)4 Krisró Gyula: A székelyek eredete, Budapest, 2002, 158. CAtovábbiakban: Kristó Gy.) Szaba-dos György: A régi magyar taktika Árpád-kori írott kúrfőkben, Hadtörténelmi Közlemények,120,2007,488.

65

E rövid (és korántsem teljes) áttekintésből is kitűnik, hogy a szakirodalom-ban alapvetően két felfogás körvonalazódott a székely ispáni méltóság kiala-kulását illetően: az egyik szerint a tisztség felállítására az Andreanum kiadása(1224) körüli időben került sor," a másik viszont avval számol, hogy e hivatal- esetleg némileg más formában -létezett már a XI-XII. században is. A kérdéseldöntése egyáltalán nem egyszerű feladat. Az adatok szűkös mivoltára valóhivatkozás ebben az esetben (sem) üres kifogás, mivel a források szinte incsel-kednek a kutatóval: több megoldás képét is felvillantják a távolban, de hogyezek közül melyik valódi és melyik délibáb, azt már nem árulják el. Amennyi-ben mégis megpróbálunk különbséget tenni káprázat és valóság között, akkorelkerülhetetlen, hogy áttekintsük azokat a legkorábbi időkre vonatkozó for-ráshelyeket, amelyek a székelyekkel kapcsolatosan ispánnak (comes) nevezettvezetőről tesznek említést. 6 Ilyen címmel rendelkező katonai elöljáróról- mintfentebb már szó esett róla - az 1146. évi Lajta folyó menti ütközet elbeszélésesorán Freisingi Ottó is említést tesz. A II. Géza és Jasomirgott Henrik bajorherceg között lezajlott csata elbeszélése során a német krónikás Gesta Friderici 1imperatoris c. művében beszámol arról (a székelyek megnevezése nélkül), hogyHenrik herceg a magyar sereg elővédjét alkotó íjászokat "cum duobus comitibus.qui eisdem preerant, ferme funditus deleuit". A magyar krónika tudósít arról,hogy ezt az elővédet székelyek és besenyők alkották.? Több mint fél évszázaddalkésőbb, 1210 körüli katonai esemény kapcsán egyik forrásunkban ismét comesnéven említett tisztségviselő bukkan fel e népcsoport élén. Ezúttal az erdélyiszékelyek Türje nembeli Joachim szebeni ispán vezetése alatt, szászok, románokés besenyők társaságában vonultak hadba, hogy II. András parancsára segítsé-get nyújtsanak Aszen Baril bolgár cárnak az ellene lázadókkal szemben. 8

5 A fenti véleményeken kívül lásd még Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324), Szegedi Ko-zépkortörténeti Könyvtár, 18, Szeged, 2002, 183. ,,A király 1224-ben egy körülhatárolt Szász-földet bízott a szebeni ispánra, és ugyanekkor tájt a körvonalazódó, területi egységgé kiépülőSzékelyföldet bízta a székelyispánra."

6 Kordé Z., 199-200.

7 Gombos, Albinus Franciscus: Catalogus fontium historieae Hungarieae. I-Ill, Budapestini,1937-1938; Ill, 1768 (A továbbiakban: Gombos, A.); Szenrpétery, Emericus: Scriptores rerumHungaricarum tempore ducum regumque stirpisArpadianae gestarum, 1- II, Budapest, 1937-1938.(A továbbiakban: SRH) 1, 456; Kordé Zoltán: A székelyek a XII. századi elbeszélő források-ban. Acta Universitatis Szegediemis de Attila józsef nominatae. Acta Historica, (a továbbiakban:AUSzAH) Tom., XCII, Szeged, 1991, 21-22. (A továbbiakban: Kordé Z., A székelyek)

8 "Rex ipse comitem Iwachinum associatis sibi Saxonibus, Glacis, Siculis et Bissenis in subsidiumilli transmisit, eum ille ductorem exercitus praeferendo. " (Szempétery Imre: Az Árpád-házi ki-rályok okleveleinek kritikai jegyzéke, 1, Budapest, 1923, 926 (a továbbiakban: RA); lásd még:

66

A Váradi Regestrum 1217. évi bejegyzése arról tudósít, hogy a bihari vár-népek közé tartozó "Székelyszáz" nevű száznagyság tagjai (Bichorienses de cen-torionatu Sceculzaz) egy Deus nevű szabad embert azzal vádoltak meg, hogyvalójában közűlük való. Az ügyben a király parancsára Nimcha (Neuca, Ne-uka) bihari ispán (Nimcha ... comes Bichoriensis) járt el, aki a várjobbágyokatis meghallgatván, a várnépbelieket - mivel az esküt letenni nem merték - el-marasztalta, Deus-t pedig szabad embernek nyilvánírorra.? A kővetkező adatotlY. Béla egy 1235-re datált, de valamivel később kiállított oklevele tartalmaz-za. A Tomaj nembeli Dénes lovászmester érdemeit taglaló diploma egyebekrnellett szót ejt arról a bulgáriai hadjáratról, melyet 1228-ra helyez a kutatás.Eszerint II. Iván Aszen bolgár cár testvérének, Sándornak a serege egy rajtaütéssorán foglyul ejtette Szoboszló fia Bogomért, a székelyek ispánját és vezérét:"qui etiam Bogomerium, jilium Zubus/ay, comitem et duerorem Siculorum, capti-uarat'í". lY. Béla keltezetlen oklevele a nagyvátyi székelyek fölött álló ispán róltesz említést: .Sicul: de Wágh olim per Comitem suum fuissent plurimum agg-rauati" 1. Nem tekinthetjük igazoltnak az állítólag II. András alatt (1220, illet-ve 1224 körül) tevékenykedő Zótánnak és Simeonnak a tisztségviselését, akiketKállay Ferenc is csak genealógiai levezetés, illetve utalás alapján említ művében.A modern kutatás általában nem számol eszemélyek hitelességével.'?

Jakó Zsigmond: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek ésmás írásosemlékek Erdély torténetébez,

I, Budapest, 1997,37.)

9 Karácsonyi János - Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az1550-iki kiadás hü másával együtt, Budapest, 1903, 165. Újabb kiadás: Solymosi László -Szovák Kornél (szerk.): Váradijegyzőkönyv. Regestrum Varadinense (1208-1235), CD-ROM,(a továbbiakban: VR) 165.

10 DL, 58 382 (Richard Marsina: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae, II, Bratislavae,1987,3-5). Az oklevelet - mivel a keltezés az 1235. éver IV. Béla uralkodása második esztende-jének tünreri fel- Karácsonyi János XIII. századi hamisítványnak tekintette (Karácsonyi János:A székelyek eredete és Erdélybe való települése, Budapest, 1905,22). Ennek ellenére a diplomátnem vette fel a hamis okleveleket tárgyaló művébe, sem pedig az 1908-ban megjelent Pótlások-ba (Karácsonyi János: A hamis, hibáskelt és keltezetlen oklevelekjegyzéke 1400-ig. [A TörténelmiTár 1908. évi számában megjelent A Pótlások...@-kal kiegészítve), Szeged 1988). SzentpéteryImre nem hamis, hanem később kiállírorr, visszadatált oklevélnek rninősítette a diplornár (RA,1,608). A hadjárat időpontjára és történetére: Pauler: A magyar nemzet története, II, 99; KrisróGyula: Az Árpdd-kor háborúi, Budapest, 1986, 107; Senga Toru: Béla királyfi bolgár, halicsi ésosztrák hadjárataihoz, Századok, 122, 1988, 41-48; 1231-12.34 közötti időre datálja a had-járatot Maria Holban: Din cronica relatiilor románo-ungare in secoleleXIJJ-Xf1/, Bucuresti,1981,61. Id. hely: Marsina, i. m., JI, 4.

II Szabó Károly (szerk.): Székely Oklevéltár,!, Kolozsvár, 1872, 15.

12 KálJay Ferenrz: Historiai értekezés a' nemes Székely Nemzet eredetéről, hadi éspolgári inteze-

67

A fenti források csak megerősítik a már jelzert bizonytalanságot, mivel ér-telmezésük meglehetős en ellentmondásos. Freisingi Ortó adatából elvileg le-het olyan kővetkeztetést levonni, hogy ekkor (1146-ban) már létezett a székelyispáni méltóság. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen feltételezés a valószínű állításrangjára emelkedj en, igazolnunk kell, hogy a német krónikás által említettcomes olyan (vagy legalábbis hasonló) jog- és feladatkörökkel rendelkezett,mint amilyenekkel a későbbi forrásokból megállapíthatóan a comes Siculorum.Ha ezt a kapcsolatot nem tudjuk bizonyítani, akkor a legjobb esetben is csaka méltóság távoli előképéről beszélhetünk.

Melyek tehát azok a legfőbb kritériurnok, amelyeket a székely ispáni mél-tósággal, illetve annak viselőjével kapcsolatban támaszthatunk a XIII. századtólrendelkezésünkre álló források alapján? Az ispárit minden esetben a király ne-vezte ki tetszésének időtartamára, de sohasem a székelyek közül. Ö volt a szé-kelyek legfőbb elöljárója, ami azt is jelenti, hogy az uralkodó és közte nem voltegy közbülső tisztségviselő. Vezető szerepe mind a három - katonai, igazságszel-gáltatói és közigazgatási - jogkör vonatkozásában érvényesült, miként a legtöbbfőméltóság esetében. 13 (Szernpontunkból másodlagos, hogy az egyes főtisztségekvonatkozásában melyik jogkör volt a fajsúlyosabb.) Fennhatósága csak az erdélyiszékelyekre terjedt ki, nincs ugyanis olyan adatunk, amely alá támasztaná, hogyaz ispán Erdélyen kívüli székely csoportok ügyében intézkederr volna. Tanulsá-gos ebből a szempontból, hogy azok az 1323-1365 között keletkezett oklevelek,amelyek Sényői Székely Domokos jogállásával és a sasvári (Ugocsa megye) szé-kelyek nemzetségébe való tartozásával (verus SycuLus de generacione SycuLorum deSastoar) kapcsolatos vizsgálat iratait tartalmazzák, nem tesznek említést a székelyispán szerepéről, ami az illetékesség hiányának tudható be."

Mit tudunk tehát kihámozni az ebbe a kérdéskörbe vonható legkorábbi,soványka adatokból? Az eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a XIII-XIV szá-

teiről a' régi időkben, agy Enyeden, 1829, 205; Lázár Miklós: Székely ispán ok és alispánoka mohácsi vészíg, Századok, 14, 1880,732; Bodor György: A:z 1562 előtri székely nemzetségiszervezerről, Történelmi Szemle, 26, 1983, 2, 732.

13 Kordé Zoltán, in: Krisró Gyula (főszerk.): Karai magyar történeti lexikon, Budapest, 1994,625; Kordé Zoltán: A székelység története a szék-rendszer megszilárdulásáig, in: Márton Alf-réd (szerk.): A Kárpár-medence és a steppe, Magyar Történeti Könyvtár, 14, Budapest, 2001,170-171; Pál-Antal Sándor: Székely önkormányzat-történet, Marosvásárhely, 2002, 61-62.

14 Magyar Nyelv, 35, 1931, 206B209. Idézet: 207. Sásvár lokalizálása, egy itteni székelyispán-ság létével kapcsolatos feltevés kririkája: Krisró Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarorszá-gon, Budapest, 1988. (A továbbiakban: Krisró Gy., A vármegyék) 365B369, 492B495. Saswarra Nyitra megyei Sasvárral azonosítja Zsoldos A., 272.

68

zadban a székelyek nem álltak egységes irányítás alatt. A Váradi Regestrumbejegyzése szerint a Székelyszáz nevű katonai egység a bihari várszérvezet-be tartozott, tagjai - más várnépekhez hasonlóan - nem voltak birtokábana teljes szabadságnak, elöljárójuk pedig a bihari ispán volt, aki a forrás szerintigazságszolgáltatói jogkört is gyakorolt felettük. Valószínű, hogy háború ese-tén várjobbágyaik és a bihari ispán vezetése alatt vonultak hadba, rájuk tehátkatonai értelemben sem vonatkozott egy feltételezett székely ispán hatalma.Evvel azonban nem jelentettek kivérelt. A nagyvátyi székelyek comese szinténnem a székely ispán volt, hanem a váryi várispánság elöljárója. ,,Az oklevelekmorzsái (... ) egy korán, talán már a tatátjárás körül széthullott várispánságkörvonalait rajzolják elénk, amelynek élén az ispán (várispán) állt, s személyiállományát a várjobbágyok, illetve a lövők (íjászok) képezték." Ezek közé azíjászok közé tartoztak a székelyek is. 15 Megjegyzendő, hogy a vátyi székelyekkorábban - mivel panaszuk szerint az ispánjuk súlyosan megterhelte őket- engedélyt kaptak a királytól, hogy meghatározott számú (száz) fegyveresselszolgálják őt a hadjáratokban. Mcstaní oklevelében viszont az uralkodó szol-gálataikért cserében abban a kiváltságban részesíti őket, hogy miként a királyiszerviensek (sicut seruientes regales), személyesen és fejenként szállhatnak had-ba. Eredetileg tehát a vátyi székelyek jogállása aligha lehetett magasabb, minta kötött szabadsággal rendelkező bihari társaiké. Ne feledkezzünk meg azokróla székelyekről sem, akiknek a nemzetségéből Székely Domokos származott, sakik - helyezzük bár a várispánságot Ugocsa vagy Nyitra megyébe - ugyan-olyan várnépek voltak, mint bihari vagy nagyvátyi társaik. Közülük csak azokbírtak kiemelkedni, akik saját, nemesi jogú birtokot szerezrek, miként Domo-kos, a többiek feltehetőleg osztoztak más várnépek sorsában, ami többnyirea jobbágyság soraiba való kerülést jelentette. Ezek az adatok arra mutatnak,hogy jelentős székely csoportok a várszervezet keretein belül éltek, a várné-pekkel közösen látták el katonai szolgálatukat, mégpedig a várjobbágyok ésa várispán - nem pedig egy székely ispán - vezetése alatt. Igaz, e forrásoka XIII-XIV századból származnak, minden jel arra murat azonban, hogy ígyvolt ez már a XII. században is.16

15 Kristó Gy., A vármegyék, 292. Lásd még: Zsoldos A. 273. A vátyi lövőkre, illetve székelyek-re: Kordé Zoltán: Székelyek, őrök és lövők, in: Koszta László (szerk.): Kelet és Nyugat Icözött.Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére, Szeged, 1995,230-232.

16 Az J2l7-ben említett bihari várnépek bizonyára nem ekkor kerültek ebbe a sorba, hanemjóval korábban, mint ahogy a nagyvátyi székelyek kiváltságolása is hosszabb, akár évtizedekigeltartó folyamat volt. Egyébként a székely csoportok közötti eltérő társadalmi és jogállást szem-lélteti az is, hogy többen közülük szolgai sorba kerültek: maga a székely szó is egy sószállíró

69

A várkötelékben élő és szolgáló székelyek mellett éppen ebből az időszak-ból a kútfők két esemény kapcsán is tudósítanak önálló alakulatban küzdőszékely csapatokról. A már említett 1146. évi Lajta menti ütközet mellett az1116. évi Olsava folyónállezajlott magyar-cseh csata kapcsán említik a széke-lyeket (ismét a besenyők társaságában), akik mind a két alkalommal a magyarsereg elővédjét alkották. II Kérdés, hogy milyen társadalmi státus illette megezeknek a székely alakulatoknak a tagjait. Többen úgy vélték (magunk is ígylátjuk), hogy a székelyek és a velük együtt (de külön szervezeti egységben)harcoló besenyők között sok volt a hasonlóság. Györffy György a "besenyőszabadság" -ról azt Írta, hogy "ez a szabadság nagyjából egyezett a közszékelyekszabadságával". 18Nagyobbrészt "a nádorispán hatósága alá" tartoztak, "mint1224. évi szabadságlevelük az árpásiakról elárulja".19 Az árpási besenyőknekadományozott kiváltságlevélből (1224) világosan kiderül, hogy legfőbb elöl-járójuk ekkor a nádor volt, Ő nevezte ki a besenyők ispánját, a mindennaposkisebb ügyeket azonban a curialis comes intézte. Nem teljesen egyértelmű, denagyon valószínű, hogy nem egyetlen "besenyő ispán" állt a magyarországibesenyők fölött, hanem a különböző (helyzetükben hasonló) csoportok ren-delkeztek ispánokkal."

Feltehetőleg hasonló lehetett a besenyőkkel együtt emlí tett székelyek hely-zete is. Ők közvetlenül a király alá voltak rendelve, azaz a szabadságnak egynagyobb fokozatával rendelkeztek, mint a várszervezetben élő társaik. (Ezta szabadságot természetesen nem szabad összekeverni az erdélyi székelységáltal később megszerzett kiváltságokkal, azok más természetűek és nagyobbvolumenűek voltak.) Egyáltalán nem lehet kizárni, hogy - miként a bese-nyőknek - nekik is a nádor volt a legfőbb elöljárójuk. Némi - igaz, haloványés bizonytalan - megerősítést jelenthet az, hogy az 1116. évi ütközet során- a források legalábbis ezt sugallják - maga a nádorispán, Janus irányította az

mansio (szolga) neveként fordul elő elsőként a XlI. század első felében (jakubovich Emil -Pais Dezső: 6-magyar olvasókönyv, Pécs, 1929), 1260-ban pedig szintén Székely nevű szolga(mancipium) eladományozásáról olvashatunk (Krisró Gy., 83).

17 Kordé Z., A székelyek, 17-24. A két csata kapcsán több vitás kérdés is felmerült a szakiroda-lomban, jelen alkalommal csak azokra a mozzanatokra térek ki, amelyek közvetlenül érintiktémánkat.

18 GyörffY György: Besenyők és magyarok, in: A magyarság keleti elemei, Budapest, 1990, 169.19 Uo., 169.

20 Kordé Zoltán: A magyarországi besenyők az Árpád-korban, AUSzAH, Tom., XC, 18-19. Anádoron kívül egyébként más méltóságok is rendelkezhettek alkalmanként a besenyők had-erejével.

70

elővéd mozdulatait. Bár külőn említés nem történik róluk, de valószínű, hogy- az 1146. évi esethez hasonlóan - egy-egy katonai vezető állt a székelyek ésa besenyők élén. (Megjegyzendő, hogy a magyar krónikával ellentétben a kor-társ cseh történetíró, Cosmas Pragensis nem két, hanem három csapatot említa magyar elővéd keretében.)?' A besenyőkkel való összehasonlítást támogatjaaz is, hogy mind a két nép elemmel a föléjük rendelt nádor mellett időnkéntmás főméltóságok is rendelkeztek: a fentebb már idézett forrás szerint 1210körül a szebeni ispán vezette bulgáriai hadjáratba a székelyeket és besenyőket(szászok és románok társaságában).

A hasonlóságok mellett természetesen vannak különbségek is a két nép-elem között. Bár a székelyek a besenyőkhöz hasonlóan szétszórt tömbökben,településeken éltek az ország külőnböző területein, az utóbbiaktói eltérőena székelység zöme Kelet-, Délkelet-Erdélyben talált magának végleges lakhe-lyet. Kérdés, hogy az Erdélybe való telepítés mikor és milyen ütemben zaj-lott." Szempontunkból azért is lényeges e probléma, mert elválaszthatatlanattól, hogy a XII. század elején, illetve közepe táján (a két forrás által felvillan-tott időpontban) vajon hol tartózkodott a székelység, illetve egyes csoportjaik.Erdélyben volt már a zömük, vagy még a szűkebb értelemben vett Magyaror-szágon, vagy éppen úton? A legvalószínűbb talán ez utóbbi feltevés: egy részükmár bizonyára Erdélyben volt (ha nem is a későbbi Székelyföldön), mások pe-dig még az erdőntúli területen kívül tartózkodtak. Ha Így volt, akkor viszonterősen kérdéses, hogy egyetlen comes fennhatósága alá tartozott-e eszétszórt ésszervezetileg is megosztott népcsoport. 23

21 Magyar krónika: SRH, 1, 434-437; Prágai Kozma: Gombos, A., 1, 807: "tres armatas, quasvocant hospitum legiones".22 A székelyek Erdélybe való költőzése kemény viták tárgya a kutarásban. Önmagában már azkérdéses, hogy relepftésről vagy királyi parancsra történő költözésről van-e szó. Másik alapvetőprobléma az, hogy vajon a székelyek a honfoglalás óta Erdélyben éltek (erre legutóbb: VekovKároly: A székelyek és a koraközépkori Erdély, in: Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanul-mányok a székelység középkori ésfejedelemség kori történelmébö!, Énlaka-Székelyudvarhely, 2012,ll-21), vagy az Erdélyen kívülí területekről érkeztek végleges hazájukba. Ehhez járulnak azemlített kronológiai problémák. Mivel dolgozatunkat e kérdések messze elvezetnék az eredeticélkirűzéstől, ezért csak jelezni szerernérn, hogy magam - miként ezt több tanulmányban iskifejtettem már - az Erdélybe történő betelepítés elméletévei értek egyet.

23 Csak a példa kedvéért jegyzem meg, hogy a comes kifejezés milyen eltérő tartalommal bírtebben az időszakban: a Váradi Regestrum idézett adatában egyformán a comes cím illeti meg abihari ispánt, illetve a királyi poroszlót. Joanchát: "Ioancham comitem, pristaldum regis" (VR,165). A comes sokrétű jelentésére: A magyarországi középkori latinság szátdra, II, Budapest,1991,191-196.

71

Rövidre fogva a mondanivalót: megítélésem szerint nem valószínű, hogya XII. században (legalábbis a forrásaink által emlí tett események idején) lé-tezett volna a székely ispáni méltóság - abban a formában semmiképp, aho-gyan megismerhetjük a későbbi kútfőkből. Úgy vélem, e méltóság létreho-zásának akkor érkezett el az ideje, amikor a székelység zöme már Erdélyben,az azóta is Székelyföldnek nevezett területen élt. Itt nyílt arra lehetőség, hogyaz egy tömbben letelepedett népesség kiváltságokat szerezzen, katonai erejéta maga teljességében kamatoztathassa, s elkerülje a környezetébe való beol-vadást. A népmozgások lezárulásával (valamint egyéb politikai tényezőknekköszőnhetőenj-" ekkor érkezett el az ideje annak, hogy e népesség - nyilvána királyi akaratnak megfelelően - olyan szervezeti egységet vegyen fel, amelymind a királyság, mind számára (azért ne legyenek kétségeink: nem ez utóbbivolt a döntő szernpont) gyümölcsöző eredményekkel kecsegtetett. E szervezetiforma legfőbb biztosítékát az újonnan felállított székely ispáni hivatal, illetvea méltóságviselő maga jelentette, aki (az erdélyi) székelység legfőbb katonai,bírói és közigazgatási elöljárója lett. Innentől kezdve a székelység útja nemcsak a besenyőkétől vagy a vármegyei magyarságétói vált el, hanem saját, Erdé-lyen kívűli társaiétói is, akik egy bő évszázad alatt beolvadtak környezetükbe,míg erdélyi sorstársaik jelentős kiváltságokra tettek szert.

Tudom, hogy sok a ha és afeltéve, ennek ellenére úgy látom, hogy az adottforráskörülmények közepette csak ebben az összefüggésben lehet helyesen ér-telmezni a székely ispáni méltóság létrejöttét.

LORIGINE DE LA DIGNITÉ DE COMTE DES SICULES

Le comte des Sicules (comes Siculorum) était le supérieur des Sicules de Tran-sylvanie, nommé toujours par les rois Hongrois. L'origine de cette office n'estpas bien connue; selon certains chercheurs la digniré a existé déja au Xll"siecle, selon d'autres a éré créé seulement dans les années 1220, quand lagrande partie des Sicules se trouvaient déja sur leur territoire en Transylvanieorien tale (Terra Siculorum). Létude examine les sources et les argumentati-ons de cette question et l'auteur trouve que la digniré de comte des Siculesprobablement a été formé apres l'installation déhntive des Sicules sur la TerraSiculorum, peur-étre par le iunior rex Béla, hIs du roi André II, vers 1226.

24 Kordé Z.

72