A nikotinfüggés motivációs alapú megközelítésének (WISDM-68) elemzése

Magyar Pszichológiai Szemle, 2010, 65. 2. 321–341. DOI: 10.1556/MPSzle.65.2010.2.9.

321

A NIKOTINFÜGGÉS MOTIVÁCIÓS ALAPÚ MEGKÖZELÍTÉSÉNEK (WISDM-68) ELEMZÉSE

———

TOMBOR ILDIKÓ – URBÁN RÓBERT

ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék E-mail: [email protected]; [email protected]

Beérkezett: 2009. 05. 13. – Elfogadva: 2009. 11. 19. Elsődleges célunk a nikotinfüggést motivációs bázison nyugvó, multidimenzionális konstruktumként leképező Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68) mérőeszköz (PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004) faktorstruktúrájának igazolása volt. A mintát, legalább heti rendsze-rességgel dohányzó, magyar felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók alkották (N=243; 81% nő, 19% férfi; életkori átlag: 24,4 év, szórás: 6,86). Az adatgyűjtés módja: a dohányzó személyeket egye-temi évfolyam-előadások alkalmával kértük fel a vizsgálatban való részvételre.

Mivel a 13 faktoros elméleti faktorstruktúra az elvártnál rosszabb illeszkedést mutatott, elvégeztük a WISDM-68 explorátoros faktorelemzését. Az így létrejött 8 faktoros struktúra belső megbízhatósága kifejezetten jónak mondható, a skálák Cronbach α-értékei meghaladják a 0,7-et. Elemeztük továbbá ezen skálák kapcsolatát a nikotinfüggés fizikai aspektusát mérő Fagerström Nikotin Dependencia Teszttel (FTND), valamint a depresszív tünetekkel (Center for Epidemiological Studies-Depression: CES-D).

A két mérőeszköz konvergens validitására utalnak a WISDM skálák és az FTND összpontszám kö-zött lévő mérsékelt korrelációk. A többváltozós lineáris regressziós modell eredményei alapján az FTND pontszámot a WISDM skálák közül a Tolerancia és az Automatizmus határozta meg. Úgy tűnik, hogy ezek lehetnek a WISDM-ben, melyek a nikotinfüggés mögött meghúzódó motiváció, fizikai füg-gésben megnyilvánuló aspektusait mérik. A Tolerancia skála a kilélegzett levegő CO-szintjét is magya-rázza. A depresszív tünetekkel a WISDM Dohányzás mint megküzdés skálája mérsékelten korrelál. Szignifikáns összefüggés van a WISDM skálákon elért pontszám és a dohányzói státusz között.

A megfelelő intervenciós módszerek megtervezéséhez ismernünk kell a dohányzás fenntartásában sze-repet játszó motivációs tényezőket, az ebben felmerülő egyéni különbségeket. Eredményeink támogatják azt a feltételezést, mely szerint bizonyos motivációs faktorok eltérő fontossággal szerepelnek az alkalmi vagy könnyű dohányosok, illetve az erős dohányosok esetében. Kulcsszavak: dohányzás, nikotinfüggés, WISDM, FTND, depresszív tünetek

322 Tombor Ildikó – Urbán Róbert

322

A dohánytermékekben található nikotin megerősítő hatása több szinten érvénye-sül. Egyrészt növeli azon cselekedetek előfordulási gyakoriságát, melyek nikotin-bevitelt eredményeznek, másrészt pedig növeli a nikotinbevitelhez társuló, nem-nikotin-megerősítők jutalmazó erejét (PALMATIER, MATTESON, 2007). Egyre in-kább kirajzolódik az a bonyolult összjáték, amelyben a biológiai, pszichológiai és szociális folyamat összjátéka hozzájárul a dohányzás kialakulásához és fenntartá-sához (AGHI, ASMA, 2001). Ily módon válik legitimmé a kérdés, vajon a nikotintól való fizikai függés mértékének feltárása elegendő-e, megfelelő mélységben és szé-lességben ragadja-e meg a nikotinfüggés összetett természetét. Ma már egyre vilá-gosabban látszik, hogy a nikotin által kialakított fizikai függés önmagában nem elegendő a dohányzás folytatásának magyarázatához (SHIFFMAN, 1993).

A NIKOTINFÜGGÉS MÉRÉSÉNEK GYAKORLATA

Hagyományosan a nikotinfüggés mérésének két széles körben elterjedt megköze-lítése az orvosi-pszichiátriai gondolkodáson alapuló irányzat, valamint a fizikai függést és a toleranciát fókuszba állító irányzat (PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004). Előbbi a DSM-IV diagnosztikus kritériumrendszerét (APA, 2001) veszi alapul, és a nikotinfüggésre dichotóm változóként tekint, azaz egy személy, a meghatározott kritériumok teljesülésének függvényében nikotinfüggő. E megkö-zelítésben rejlő lehetőség ebből fakadóan elsősorban a dohányzók nikotinfüggő-ség mentén való diszkriminációja, azonban nem szolgáltat információt a diagnosz-tizált függés természetével, háttérdinamikájával kapcsolatban. A DSM-IV dicho-tóm struktúrájából adódóan kevésbé érzékeny mérőeszköze a nikotinfüggésnek (DONNY, DIERKER, 2007).

A második irányzat ezzel szemben a nikotinfüggést folytonos változóként keze-li. Ebben a szemléletben alkották meg először a Fagerström Tolerancia Skálát (Fagerstrom Tolerance Questionnaire, továbbiakban: FTQ, FAGERSTRÖM, SCHNEIDER, 1989), majd ennek módosított változatát a Fagerström Nikotin Dependencia Tesztet (Fagerstrom Test for Nicotine Dependence, továbbiakban: FTND; HEATHERTON, KOZLOWSKI és munkatársai, 1991), mely máig az egyik leggyakrabban alkalmazott mérőeszköze a nikotinfüggés mértékének.

E mérőeszközöket ért leggyakrabban idézett kritikák a gyenge pszichometriai jellemzőik, nevezetesen a gyenge belső megbízhatóság és prediktív validitás mel-lett, pontosan erre az egydimenziós felépítésükre vonatkoznak. Ezek a mérőesz-közök a dohányzás intenzitásának felmérésével, valójában csak egy igen kis szele-tét ragadják meg a nikotinfüggésnek. Erényük azonban, hogy meglehetősen rövi-dek, és közvetlenül mérik a dohányzás erősségét (FAGERSTRÖM, SCHNEIDER, 1989; PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004).

A motivációs megközelítés képviselői abból indulnak ki, hogy az emberek kü-lönböző okoktól vezérelve dohányoznak, vagyis eltérő motivációs háttérrel ren-delkeznek a dohányzás fenntartásában (PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004). E szemléleti keretben gondolkodva a nikotinfüggést motivációs alapokon nyugvó,

A nikotinfüggés motivációs alapú megközelítésének (WISDM-68) elemzése 323

323

többdimenziós konstruktumként kezelik. Az egyes dimenziók különböző motivá-ciós tényezőknek feleltethetők meg, melyek együttesen járulnak hozzá a dohány-zás fenntartásához. A nikotinfüggésre tehát mint a háttérben nyugvó motivációs bázis erősségének, valamint a motivációs tényezők számának és sokféleségének jelzőjére tekintenek. A Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (továbbiakban: WISDM-68) kérdőív tizenhárom, a dohányzás tartós fennmaradá-sáért, vagyis a nikotinfüggés megjelenéséért felelős motivációs faktort azonosít. Ezek a következők: Érzelmi kötődés a cigarettához, Automatizmus, Kontrollvesztés, Visel-kedéses választás, A kognitív működés javulása, Dohányzásra felszólító kulcsingerek, Nega-tív megerősítés, Pozitív megerősítés, Társas és helyzeti ösztönzők, Íz- és a szenzoros élmények, Tolerancia, Testsúlykontroll.

Mindegyik motivációs faktorról elmondható, hogy minél erőteljesebben van je-len egy személynél, annál nagyobb mértékben járul hozzá a cigaretta kompulzív használatához, annál inkább megnehezíti a cigarettáról való leszokást, ami egyben implikálja, hogy az adott személy erősebb függéssel jellemezhető. A skálák korre-lálnak a DSM-IV kritériumaival, és az FTND-vel is (PIPER, PIASECKI és munkatár-sai, 2004). Ezek közül talán kilóg a Testsúlykontroll faktor, amely a személynek arra vonatkozó motivációját méri, hogy a cigarettával csökkentse étvágyát, kontrollálja testsúlyát. A kutatási eredmények (POMERLEAU, NAMENEK BROUWER, JONES, 2000) arra utalnak, hogy ez a motivációs tényező főleg a nők esetében kritikus, mivel a testképpel való elégedetlenséggel társulva, rendkívül problematikussá te-szi a leszokást. A magas testkép-szorongással jellemezhető nők gyakrabban hasz-nálják a dohányzást a testsúly megtartásának eszközeként, mint az alacsony test-kép-szorongásúak.

PIPER, PIASECKI és munkatársai (2004) eredményei amellett szólnak, hogy bi-zonyos motivációs faktorok meghatározóbbak a dohányzói státusz különböző stá-diumai esetében, így az alkalmi vagy könnyű dohányosok esetében elsősorban a társas és nem társas környezeti kulcsingerek, valamint az ízlelési és szaglási inge-rek döntőek. Az erős dohányosoknál más motivációs tényezők a legmeghatáro-zóbbak, mint például a sóvárgás, a tolerancia, illetve a kontrollvesztés.

A cigaretta, a pozitív és negatív megerősítő hatása révén szerepet játszik a ne-gatív érzelmi állapot megszüntetésében, amely a fentiekkel összhangban egyben fontos motivációs tényező is. Ez alapján nem megkerülhető annak a kérdéskörnek az érintése, mely a depresszív hangulat és a dohányzás kapcsolatára fókuszál.

A DOHÁNYZÁS ÉS A DEPRESSZÍV TÜNETEK

A dohányzás és a depresszió, illetve a depresszív tünetek együttjárását már szá-mos, különböző populációval végzett kutatás eredménye támogatja (EDWARDS, MCELDUFF és munkatársai, 2006; POMERLEAU, ZUCKERC, STUART, 2003; STEUBER, DANNER, 2006; URBÁN, KUGLER, SZILÁGYI, 2004; ZHU, VALBØ, 2002), azonban a kapcsolat természetét illetően több elképzelés is felmerül a szakiroda-lomban. Egyrészről a cigaretta sokszor az egyetlen megerősítő-jutalmazó forrás az


324

egyén életében, a hangulat javításának eszközeként funkcionál, akár a negatív, akár a pozitív megerősítés révén (MCCHARGUE, SPRING és munkatársai, 2004). S valóban, a negatív hangulati állapot javulását eredményezheti, ezáltal hozzájá-rulhat a depresszív tünetek enyhüléséhez, így az öngyógyítás egyik lehetséges módszere lehet (BALFOUR, RIDLEY, 2000). Sajnos azonban azoknál, akik a negatív érzelmi állapotaikkal való megküzdés eszközeként ezt a diszfunkcionális coping stratégiát, azaz a cigarettára gyújtást használják, az érzelmi distressz hosszabb ideig, prolongáltan jelentkezhet, ami egyben hozzájárul a cigaretta tartós haszná-latához (GREGOR, ZVOLENSKY és munkatársai, 2007).

Egyrészről tehát úgy tűnik, hogy a depresszió és a dohányzás kölcsönösen meghatározza egymást, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a köztük lévő kap-csolat valójában nem közvetlen, hanem egy vagy több harmadik változó is szere-pet játszik benne (ZHU, VALBØ, 2002). Felmerül a genetikai és környezeti ténye-zők prediszponáló szerepe mind a depresszió, mind pedig a nikotinfüggés kiala-kulásában (BALFOUR, RIDLEY, 2000).

Ha a nikotinfüggés és a depresszió kapcsolatát tekintjük, az eddigi kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy az FTND-vel mért nikotinfüggés mértéke és a depresszív tünetek előfordulásának gyakorisága mérsékelten korrelálnak egy-mással. Ugyanakkor az utóbbi évek eredményei (URBÁN, KUGLER, SZILÁGYI, 2004) arra hívják fel a figyelmet, hogy a kimutatott kapcsolatot a napi cigarettafo-gyasztás és a depresszió között lévő kapcsolat magyarázza, így vélhetően nem a fizikai függés maga, hanem a naponta elfogyasztott cigaretta mennyisége van kap-csolatban a depresszív tünetekkel.

Kutatásunk elsődleges céljaként a WISDM-68 faktorstruktúrájának konfirmá-ciós elemezését végeztük el magyar egyetemisták mintáján. Megvizsgáltuk a WISDM-68 skáláinak, az FTND-vel mért nikotinfüggés mértékével, valamint a CES-D-vel mért depresszív tünetek előfordulásával való kapcsolatát, mely során feltételeztük, hogy a magasabb WISDM skálaértékek az FTND és a CES-D maga-sabb pontszámaival járnak együtt. Vizsgálatunk további részében elemeztük a nem dohányzó, illetve a dohányzó státusz alakulását a WISDM-68 skáláin, illetve az FTND-n elért pontszámok tekintetében. Feltételeztük, hogy a WISDM-68 test-súlykontroll skáláján a nők magasabb pontszámot érnek el, mint a férfiak. Vala-mint, hogy az erősebb dohányosok magasabb pontszámot érnek el a WISDM-68 skálákon és az FTND-n egyaránt, mint az alkalmi vagy könnyű dohányosok. Vé-gezetül kitértünk annak vizsgálatára, hogy egyrészt a WISDM-68 skálák milyen mértékben jelzik előre az FTND-vel mért nikotinfüggés mértékét, másrészt a dep-resszív tüneteket, harmadrészt pedig, a kilélegzett levegő szén-monoxid-szintjét.


325

MÓDSZER

A vizsgálati személyek

A vizsgálatot felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók körében végeztük. A minta (N=243) két forrásból, egyrészt egy elővizsgálat részvevőiből (n=65), másrészt budapesti és vidéki felsőoktatási intézmények hallgatóiból tevődik össze (n=178), akiket teljes évfolyamokat érintő évfolyam-előadások alkalmával keres-tünk meg.

Az ELTE Személyiség és Egészségpszichológiai Tanszékén folyó elővizsgálat során, e kutatásban is felhasznált kérdőívcsomag teszt-reteszt reliabilitásának, il-letve validitásának tesztelése történt felsőoktatási intézményben tanuló hallgatók-kal. A vizsgálat során minden résztvevőnél szén-monoxid- (CO) méréssel egészí-tették ki a méréseket.

A teljes mintát tekintve, a megkérdezettek 81%-a (196 fő) nő, 19%-a (47 fő) férfi. A minta életkori átlaga 24,4 év (szórás: 6,86). Mindkét esetben a mintába kerülés feltétele az önbeszámolón alapuló, legalább heti rendszerességű cigaretta-fogyasztás volt. A vizsgálatban való részvételt senki nem utasította vissza.

A vizsgálatban felhasznált mérőeszközök

Fagerström Nikotin Dependencia Teszt (FTND). A nikotinfüggés mérésére szolgáló, 6 tételből álló kérdőív. Korábbi kutatásokban rendre a mérőeszköz alacsony belső konzisztenciájáról: Cronbach α 0,58–0,75; illetve alacsony prediktív validitásáról számoltak be (ETTER, 2008; NONNEMAKER, HOMSI, 2007; SLEDJESKI, DIEKER és munkatársai, 2007). A hazai adaptációt URBÁN, KUGLER és SZILÁGYI (2004) végez-ték el, melynek során összhangban a korábbi eredményekkel, a belső konziszten-cia gyengének bizonyult: Cronbach α 0,67. Ennek ellenére ez az egyik legelterjed-tebb mérőeszköze a nikotinfüggésnek, mely egyes vizsgálatokban (JOHNSON, MORGAN-LOPEZ és munkatársai, 2008) különböző populációk esetében is megfele-lő mérőeszköznek bizonyult.

Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68). A kérdőív 68 té-tele a korábbiakban említett 13 faktorba rendeződik. A WISDM-68 belső konzisz-tenciáját különböző populációk esetén is megfelelőnek találták, az egyes skálák Cronbach α-értékei 0,73–0,95 intervallumon belül változnak (PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004). A WISDM-68 prediktív validitását tekintve négy skála, az Automatizmus, a Kognitív működés javulása, a Negatív megerősítés, illetve a Társas és helyzeti ösztönzők megbízhatóan jelzik előre a leszokást. A WISDM-68 magyar vál-tozatát Urbán Róbert készítette el, a tételek magyarra fordítását követően a fordí-tás pontosságának ellenőrzése miatt megtörtént a tételek visszafordítása, melyet Megan E. Piper is kontrollált.

Center for Epidemiological Studies-Depression (CES-D). A CES-D igen elterjedt, önbeszámolón alapuló mérőeszköze az elmúlt egy héten előforduló depresszív tünetek gyakoriságának. A kérdőív 20 tétele a depresszióra jellemző kognitív,


326

érzelmi, viselkedéses és interperszonális kapcsolatokra vonatkozó tünetekre kér-dez rá. Korábbi kutatások a CES-D magas belső reliabilitását kapták, Cronbach α 0,82–0,90 (FOUNTOULAKIS, BECH és munkatársai, 2007; FURUKAWAA, HIRAIB és munkatársai, 1997; ZHU, VALBØ, 2002).

EREDMÉNYEK

A WISDM-68 konfirmációs faktorelemzése

PIPER és PIASECKI és munkatársai (2004) által meghatározott, tizenhárom faktor-ból álló faktorstruktúra igazolására elvégeztük a WISDM-68 konfirmációs faktor-elemzését. A megerősítő faktorelemzés, a feltáró faktorelemzéssel ellentétben, már létező mérési modell vagy modellek tesztelésére nyújt lehetőséget. Ebben az eset-ben tehát már rendelkezünk a priori hipotézisekkel a latens struktúrát, azaz a faktorokat, és a hozzájuk tartozó indikátorváltozókat illetően.

Az elemzéshez az AMOS 16.0 verziószámú programját használtuk, ezt megelő-zően az SPSS 14.0 program segítségével megtörtént a hiányzó adatok (összesen 45) minta-átlaggal való helyettesítése. A konfirmációs elemzésbe végül ezeket a tételeket vontuk be. A hiányzó adatok elhanyagolható mértékben, mindösszesen 0,2%-ban voltak jelen az WISDM-68 adatbázisában.

A konfirmációs faktorelemzés eredményeit, az illeszkedési mutatókkal az 1. táblázat tartalmazza. Az első modellben, az idézett szerzők által feltárt eredeti faktorstruktúra tesztelése történt. Ennek során azt vizsgáltuk, hogy az adatok illeszkednek-e az exogén változók, azaz a 13 elsőrendű faktor, illetve az egyetlen latens másodrendű faktor, a „Függőség”-gel leírt modellre. A 13 elsőrendű fak-torhoz összesen 68 indikátorváltozó tartozott, minden faktorhoz a PIPER, PIASECKI és munkatársai (2004) által feltárt rendben (2. táblázat). Ennek a modellnek a χ2 értéke: 5350-nek, szabadságfoka 2197-nek adódott. Az ebből számított CMIN/df hányados 2,44, melynek értéke egy jó illeszkedésű modell esetében <5,00. A mo-dell Root Mean Square Error of Approximation (RMSEA) mutatója 0,077, CI90[0,074–0,08], ami egy közepesen illeszkedő modellre utal (~RMSEA: 0,08). Ugyanakkor mind a Comparative Fit Index (CFI): 0,76, mind a Tucker Lewis Index (TLI): 0,75 eltér a jól illeszkedő modelltől elvárt értéktől, ami a CFI eseté-ben 0,90<, TLI esetében ~0,90 lenne.

A második modell tesztelését az az elméleti megfontolás vezette, hogy az erede-tileg meghatározott 13 elsőrendű faktor által kiadott bonyolult faktorstruktúra esetleg nem egyetlen másodrendű faktoron képezhető le, hanem a függés termé-szetéből adódóan a „Fizikai függés” és „Pszichológiai függés” másodrendű fakto-rokon. Fizikai függéshez tartozónak vettük a Kontrollvesztés, a Sóvárgás, az Íz és szenzoros jellemzők, valamint a Tolerancia elsőrendű faktorokat. A függés pszicholó-giai aspektusát pedig az Érzelmi kötődés a cigarettához, az Automatizmus, a Viselkedéses választás, A kognitív működés javulása, a Dohányzásra felszólító kulcsingerek, a Társas és helyzeti ösztönzők, valamint a Testsúlykontroll elsőrendű faktorok képezik le. A Nega-tív és Pozitív megerősítés faktorait mindkét másodrendű faktorhoz tartozóként kezel-


327

tük. Az adatok illeszkedésében e modell esetében látható némi javulás. Ugyanak-kor ez a javulás nem számottevő, és az előzőekben problémásnak bizonyuló muta-tók továbbra is eltérnek a fentiekben említett elvárt értékektől (CFI: 0,77; TLI: 0,77). A modell χ2 értéke 5169-nek, szabadságfoka 2194-nek adódott. A CMIN/df mutató 2,36; RMSEA 0,077 (CI90[0,074–0,080]).

A modell nem megfelelő illeszkedésével kapcsolatban felmerül, hogy az ebben az esetben rendelkezésre álló mintaméret nem elegendően nagy a WISDM-68 bonyolult struktúrájának igazolásához. Emellett számolni kell azzal az eshetőség-gel is, hogy az illeszkedési probléma arra utal, hogy ezen a mintán a latens faktor-struktúra eltér a szerzők (PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004) által eredetileg feltételezettől. A modell igazolását eredetileg olyan mintán végezték, melyet több-nyire erős dohányosok alkottak, míg jelen vizsgálatban inkább az alkalmi vagy könnyű dohányosok képviseltetik magukat.

1. táblázat. A Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68) konfirmációs faktorelemzésének illeszkedési mutatói

Modell (N=243) χ2 Df CMIN/df CFI* TLI** RMSEA*** 1. modell: 1 másodrendű faktorral 5349,7 2197 2,435 0,760 0,751 0,077

CI90= 0,074–0,08 2. modell: 2 másodrendű faktorral 5168,8 2194 2,356 0,773 0,765 0,075

CI90= 0,072–w0,077 p < 0,05

*** Comparative Fit Index *** Tucker Lewis Index *** Root Mean Square Error of Approximation

2. táblázat. Az egyes faktorokhoz tartozó tételek, illetve a skálák belső megbízhatósága a WISDM-68-ban

WISDM 68 Tételek Cronbach α Érzelmi kötődés a cigarettához 20, 36, 43, 48, 67 0,82 Automatizmus 5, 19, 26, 41, 55 0,93 Kontrollvesztés 6, 28, 34, 62 0,85 Viselkedéses választás 10, 21, 35, 38, 46, 49, 68 0,85 A kognitív működés javulása 13, 15, 24, 39, 57 0,93 Sóvárgás 11, 29, 37, 50 0,87 Dohányzásra felszólító kulcsingerek 4, 17, 23, 40, 42, 51, 59 0,78 Negatív megerősítés 7, 18, 25, 32, 58, 65 0,89 Pozitív megerősítés 3, 8, 45, 60, 64 0,86 Társas és helyzeti ösztönzők 22, 30, 44, 52 0,90 Íz és szenzoros élmények 1, 12, 27, 33, 53, 66 0,89 Tolerancia 9, 14, 47, 54, 63 0,88 Testsúlykontroll 2, 16, 31, 56, 61 0,92


328

3. táblázat. Az explorációs faktorelemzés során feltárt nyolc faktor a hozzájuk tartozó faktorsúlyokkal

F a k t o r o k T é t e l e k

1 2 3 4 5 6 7 8 34. Rá vagyok kattanva a cigarettára 0,544 06. A cigaretta befolyása alatt vagyok 0,493 29. Gyakran sóvárgok a cigaretta

után 0,461

28. Néha úgy érzem, hogy a cigaretta uralja az életemet 0,429

26. Gyakran gyújtok rá automatiku-san –0,884

19. Tudatos elhatározás nélkül gyúj-tok rá, szinte automatikusan –0,844

41. Néha azon kapom magam, hogy öntudatlanul nyúlok a cigarettá-ért

–0,818

05. Gyakran gyújtok rá úgy, hogy szinte észre se veszem –0,604

55. Néha észre sem veszem, hogy éppen dohányzom –0,572

49. Csak meglehetősen súlyos egész-ségügyi gond/probléma venne rá, hogy leszokjak a dohányzásról

–0,281

50. Ha nem gyújthatok rá néhány órán keresztül, akkor a cigaretta utáni sóvárgásom elviselhetetlen-né válik

–0,262 –0,254

42. A nap bizonyos óráiban kívánom meg a cigarettát

52. A legtöbb barátom és ismerősöm dohányzik 0,938

30. A legtöbb ember, akivel az időmet töltöm, dohányzik 0,853

44. A barátaim vagy a családtagjaim közül sokan dohányoznak 0,800

22. Az időm túlnyomó részében do-hányosok között vagyok 0,786

61. A dohányzás megakadályozza, hogy túl sokat egyek 0,954

31. Dohányzásom egyik fő oka, hogy vigyázzak a testsúlyomra 0,900

16. A dohányzással szabályozom az éhségérzetemet és azt, hogy mennyit eszem

0,870

56. Félek attól, hogy ha leszokom, akkor hízni kezdek 0,773

02. A dohányzás megóv attól, hogy növekedjen a testsúlyom 0,771

24. A dohányzás segít a kitartó össz-pontosításban –0,971

57. A dohányzás segít a gondolkodás-ban –0,901


329


1 2 3 4 5 6 7 8 39. Jobban tudok koncentrálni, miu-

tán elszívtam egy cigarettát –0,776

15. Gyakran dohányzom azért, hogy gondolataimat tovább tudjam a feladataimra összpontosítani

–0,744

13. Dohányzok akkor, amikor erősen koncentrálnom kell –0,722

12. A cigaretta aromája kellemes –0,894 27. Jó az íze a legtöbb cigarettának,

amit egy nap elszívok –0,864

33. Néhány cigarettának, amit elszí-vok, különösen jó íze van –0,733

01. Legtöbbször élvezem a cigaretta ízét –0,641

54. Reggelente a felébredést követő első félórában rágyújtok –0,825

09. Rendszerint rá akarok gyújtani, amint felébredek –0,741

14. Csak egy pár órát bírok ki cigaret-ta nélkül –0,306 –0,333

43. A cigaretta nélkül egyedül érzem magam 0,763

36. Néha úgy érzem, hogy a cigaretta a legjobb barátom 0,648

67. Ha leszoknék a cigarettáról, az olyan lenne, mintha elveszítenék egy jó barátot

0,633

68. A dohányzás a legkönnyebb mód-ja annak, hogy feldobjam magam 0,529

10. Kevés dolog okoz annyi örömet a mindennapokban, mint a cigaret-ta

0,523

20. A cigaretta jó társaság, akár egy közeli barát 0,507

21. Az életemben kevés dolog tudná helyettesíteni a dohányzást 0,430

38. Akkor is dohányoznék, ha emiatt kevesebb időt töltenék azzal, ami érdekel

0,356

45. Sok örömömet lelem a dohány-zásban –0,253 0,342

63. Erős dohányosnak tartom magam 47. Más dohányosok erős dohányos-

nak tartanának

48. Erősen kötődöm a cigarettához 0,335 62. Nem vagyok ura a dohányzásom-

nak

07. Egy cigaretta elszívása javítja a hangulatomat

03. A dohányzás még a jó hangulatot is fokozza


330


1 2 3 4 5 6 7 8 64. Még jó kedvemben is feldob egy

cigaretta

58. A dohányzás tényleg segít jobban érezni magam, ha le vagyok törve

60. A dohányzástól még jobban ér-zem magam

18. A dohányzástól pillanatok alatt jobban érzem magam

46. A cigaretta azon kevés dolgok egyike, ami feldob, ha szükségem van rá

0,330

25. A dohányzás segít megbirkózni a stresszel

08. A dohányzás elégedetté tesz –0,256 32. Általában jobban érzem magam

egy cigaretta után

66. Élvezem a füst lassú és hosszú kifújásának érzését –0,310

53. Szeretem azt az érzést, amikor beszívom a füstöt a számba –0,393

51. Ha bizonyos dolgokat teszek, akkor tudom, hogy rá fogok gyúj-tani

0,273

59. Vannak dolgok, amiket nagyon nehéz cigaretta nélkül csinálni

65. Amikor ingerült vagyok, akkor cigaretta után nyúlok

35. A dohányzás a leggyorsabb módja annak, hogy megjutalmazzam magam

04. Nehéz megállni, hogy ne gyújtsak rá olyan helyeken, ahol dohá-nyozni szoktam

40. Ha mást látok, cigarettázni, akkor én is nagyon rágyújtanék

37. A dohányzás iránti késztetésem egyre erősödik, ha nem gyújtok rá

11. Nehéz figyelmen kívül hagyni azt az érzést, hogy rá akarok gyújtani

17. Az életem tele van dohányzásra emlékeztető dolgokkal 0,268 0,275

23. Bizonyos dolgok látványa és illata erősen késztet a dohányzásra


331

A WISDM-68 EXPLORÁTOROS FAKTORELEMZÉSE

Mivel tehát ezen a mintán a konfirmációs elemzés nem támasztotta alá a WISDM-68 eredeti faktorstruktúráját, az SPSS program segítségével elvégeztük a mérőeszköz explorátoros faktorelemzését. A hiányzó adatok kezelése Listwise-módszerrel tör-tént. Az explorátoros faktorelemzésbe bevont változó szett az elvárásoknak megfe-lelően szignifikáns Bartlett-teszttel, és magas Kaiser–Meyer–Olkin-mutatóval ren-delkezik (KMO: 0,923).

A faktorkivonás során tizenkét faktor emelkedett ki, ezek közül azonban csak nyolc faktor sajátértéke érte el a Kaiser-kritérium szerinti 1,0 értéket, így a továb-biakban a nyolcfaktoros struktúrával dolgoztunk. A kapott faktorstruktúra a fak-torsúlyokkal a 3. táblázatban látható. A nyolc faktor együttesen a variancia 62%-át magyarázza. Ezt követően ferdeszögű, direct oblimin rotációt végeztünk.

Ugyan a Kontrollvesztés és az Automatizmus faktorhoz kerültek olyan tételek, me-lyek eredetileg más faktorokhoz tartoztak, ennek ellenére az első hét faktor lé-nyegileg változatlanul maradt meg a faktorstruktúrában. Így tehát megtartottuk a Társas és helyzeti ösztönzők, a Testsúlykontroll, A kognitív működés javulása, az Íz és szen-zoros élmények, valamint a Tolerancia faktorelnevezéseket. A nyolcadik faktorban olyan tételek reprezentálódnak, melyek a cigarettához való érzelmi kötődést, a negatív érzelmi állapotokkal való megküzdés eszközeként való alkalmazására vo-natkoznak, így a Dohányzás mint megküzdés elnevezést kapta.

A WISDM-68 belső megbízhatósága kifejezetten jónak mondható, mivel mind az eredeti struktúrában szereplő skálák, mind pedig az újonnan létrehozott skálák Cronbach α-értékei meghaladják 0,7-es értéket. Az egyes skálák Cronbach α-értékeit a 2. táblázat tartalmazza. A faktorszkórokat a Bartlett-féle módszerrel számítottuk ki, és a továbbiakban, az explorációs faktorelemzéssel feltárt nyolcfak-toros struktúrával folytattuk az elemzéseket.

A WISDM-68 SKÁLÁK ÉS AZ FTND, ILLETVE CES-D

Elemeztük a WISDM skálák együtt járását az FTND és CES-D összpontszámmal, valamint a nemmel és az életkorral. A Pearson-féle korrelációs együtthatókat, a 95%-os konfidencia intervallum megadásával a 4. táblázat tartalmazza. Míg a CES-D belső megbízhatósága kifejezetten jónak mondható – Cronbach α 0,90 –, addig a korábbi kutatási eredményekkel összhangban, az FTND ezen a mintán is ala-csony belső konzisztenciával – Cronbach α 0,60 – jellemezhető. A mintában az FTND átlagos pontszáma 2,40 (CI95[2,10–2,60], szórás: 2,04), a CES-D átlagos pontszáma 15,07 (CI95[13,76–16,37]; szórás: 10,10).

A WISDM skálái és a FTND között a korreláció két skála, a Társas és helyzeti ösz-tönzők és az Íz és szenzoros élmények kivételével szignifikáns. A korreláció az FTND és a Tolerancia között a legerősebb, 0,73 (CI95[0,66–0,79]; p < 0,05). E skálát leszá-mítva a korrelációk legfeljebb mérsékeltek. Ezek közül a legalacsonyabb szignifi-káns korreláció az FTND és a Dohányzás mint megküzdés (r = 0,25; [0,12–0,38]; p < 0,05), a legmagasabb pedig az Automatizmus skála között van (r = 0,48 [0,38–0,58];

4. tá

bláz

at. A

WIS

DM

-68

skál

áina

k ko

rrel

áció

i az

FTN

D-v

el, a

CES

-D-v

el

és a

nem

mel

1

2 3

4 5

6 7

8 9

10

01. K

ontr

ollv

eszt

és

—

02. A

utom

atiz

mus

* 0

,35*

—

03. T

ársa

s és h

elyz

eti

.ösz

tönzők

* 0

,16*

* 0,2

9* —

04. T

ests

úlyk

ontr

oll

0,10

* 0

,38*

* 0,1

6* —

05. A

kog

nitív

műk

ö-.d

és ja

vulá

sa

* 0,3

0* * 0

,50*

0,12

* 0

,42*

—

06. Í

z és

szen

zoro

s .é

lmén

yek

0,12

* 0

,18*

* 0,3

4* * 0

,14*

* 0,2

5* —

07. T

oler

anci

a * 0

,32*

* 0,4

0* 0,

07

* 0,2

7* * 0

,35*

0,05

—

08. D

ohán

yzás

min

t .m

egkü

zdés

* 0

,28*

* 0,4

0* 0,

08

* 0,2

9* * 0

,48*

* 0,1

8* * 0

,26*

—

09. F

TN

D

[CI 9

5]

* 0,3

0* [0

,17–

0,42

]

* 0,4

8* [0

,38–

0,58

]0,

10

[–0,

03–0

,23]

* 0,2

8* [0

,16–

0,40

]

* 0,3

0* [0

,17–

0,42

]0,

12

[–0,

02–0

,25]

* 0,7

3* [0

,66–

0,79

]

* 0,2

5* [0

,12–

0,38

]—

10. C

ES-D

[C

I 95]

* 0,1

4* [0

,00–

0,27

]0,

12

[–0,

01–0

,25]

–0,0

6 [–

0,19

–0,0

8]

* 0,1

8* [0

,05–

0,31

]

* 0,2

5* [0

,12–

0,37

]–0

,01

[–0,

12–0

,15]

0,05

[–

0,08

–0,1

9]

* 0,3

5* [0

,23–

0,46

]0,

09

[–0,

04–0

,23]

—

10.

Nem

[C

I 95]

* 0,1

5* [0

,02–

0,28

]0,

05

[–0,

09–0

,18]

0,00

[–

0,13

–0,1

3]

* 0,2

3* [0

,10–

0,35

] 0,

07

[–0,

06–0

,20]

0,05

[–

0,08

–0,1

8]0,

05

[–0,

08–0

,18]

0,01

[–

0,13

–0,1

4]0,

01

[–0,

12–0

,14]

0,12

[–

0,02

–0,2

5]

10.

Élet

kor

[CI 9

5]

* 0,1

5* [0

,02–

0,28

]0,

12

[–0,

01–0

,25]

* 0,2

6* [0

,13–

0,38

]0,

08

[–0,

05–0

,21]

0,

12

[–0,

01–0

,25]

0,10

[–

0,03

–0,2

3]

* 0,2

3* [0

,10–

0,36

]0,

02

[–0,

12–0

,15]

* 0,2

4* [0

,12–

0,37

]–0

,01

[–0,

23–0

,03]

WIS

DM

68:

N=

225;

FT

ND

: N=

223;

CES

-D: N

=21

7;

* p <

0,0

5



333

p < 0,05). A CES-D és a Kontrollvesztés (r = 0,14 [0–0,27]; p < 0,05), illetve a CES-D és a Testsúlykontroll között (r = 0,18 [0,05–0,31]; p < 0,05) a korrelációs együttha-tók gyenge összefüggésre utalnak. Ellenben a Dohányzás mint megküzdés skálával a CES-D korrelációja (r = 0,35 [0,23–0,46]; p < 0,05) mérsékelt kapcsolatot mutat. A nem gyenge pozitív kapcsolatban van a Kontrollvesztéssel (r = 0,15 [0,02–0,28]; p < 0,05), és szintén gyenge pozitív kapcsolatban a Testsúlykontroll skálával (r = 0,23 [0,1–0,35]; p < 0,05). Az életkor gyenge, de szignifikáns pozitív kapcso-latot mutat a Kontrollvesztéssel (r = 0,15 [0,02–0,28]; p < 0,05), a Társas és helyzeti ösztönzőkkel (r = 0,26 [0,13–0,38]; p < 0,05), a Toleranciával (r = 0,23 [0,1–0,36]; p < 0,05), illetve az FTND-vel (r = 0,24 [0,12–0,37]; p < 0,05).

A továbbiakban kétmintás t-próbával összehasonlítottuk a két nemet a WISDM skálák, illetve az FTND pontszám tekintetében (5. táblázat). A férfiak és nők között szignifikáns különbség kizárólag a WISDM Testsúlykontroll (Welsh-féle d=–4,516; p < 0,001) skála esetén mutatható ki. A nőknél magasabbak az átlagos skálaérté-kek, az összefüggés hatásmérete közepes (Cohen d=0,58).

A cigarettafogyasztás mértékére vonatkozó kérdés alapján azokat, akik heti rendszerességgel dohányoznak, az alkalmi dohányos (5,8%; n=14), akik naponta átlagosan legfeljebb 15 szál cigarettát szívnak, a napi szintű, könnyű dohányos (70%; n=170), akik naponta átlagosan 15 szálnál több cigarettát szívnak, azokat pedig az erős dohányos (23%; n=56) csoportokba osztottuk. Három személy nem válaszolt a napi átlagos cigarettamennyiségre vonatkozó tételre. Az egyszempontos ANOVA alapján elmondható, hogy az Íz és szenzoros élmények skálát leszámítva, szignifikáns különbség van a csoportok között a WISDM skálák és az FTND tekintetében. A skálákhoz tartozó F értékeket, a hozzájuk tartozó szignifikancia-szinttel, illetve a megmagyarázott varianciákkal együtt a 6. táblázatban foglaltuk össze. A csoportok közötti különbségek feltárására Hochberg-féle GT2 post hoc tesztet végeztünk, mivel az egyes csoportok elemszáma nagymértékben különbözik egymástól. Ez alól kivételt képez az Automatizmus skála, itt ugyanis a variancia homogenitásának sérülése miatt a Games–Howell-féle utóelemzést alkalmaztunk.

Az utóelemzések feltárták, hogy a Kontrollvesztés skálán magasabb pontszámot értek el az erős dohányosok, mint a könnyű dohányosok (p = 0,003) és mint az alkalmi dohányosok (p = 0,001). Az Automatizmus skála esetében az alkalmi dohá-nyosok és a napi szintű, könnyű dohányosok is alacsonyabb pontszámot értek el, mint az erős dohányosok (p < 0,001). A Társas és helyzeti ösztönzők esetében az erős dohányosok magasabb pontszámot értek el, mint a napi szintű, könnyű dohányo-sok (p = 0,046). A Testsúlykontroll skálán is ugyanezen csoportok között figyelhető meg szignifikáns különbség: az erős dohányos csoport magasabb pontszámot ért el ezen a skálán, mint a napi szintű, könnyű dohányosok (p = 0,04). A Kognitív működés javulása skálán az alkalmi dohányosok alacsonyabb pontszámot értek el, mint a napi szintű könnyű dohányosok (p = 0,028), illetve, mint az erős dohányo-sok (p < 0,001), akik a napi szintű könnyű dohányosoknál is magasabb pontszá-mot értek el (p < 0,001). A Tolerancia skála tekintetében magasabb pontszámmal jellemezhetők az erős dohányosok, mint a napi szintű könnyű dohányosok vagy az alkalmi dohányosok (p < 0,001). A Dohányzás mint megküzdés esetében a post hoc teszt nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között.


334

5. táblázat. A két nem összehasonlítása a WISDM-68 és az FTND skálaértékei mentén

A függőség faktorai

Férfiak átlag (SD)

n= 47

Nők átlag (SD)

n= 178

t-érték (df)

P Cohen d

Kontrollvesztés –0,27 (0,82)

0,07 (0,93)

–2,247 (223) 0,026 0,37

Automatizmus 0,09 (0,92)

–0,02 (0,98)

0,688 (223) 0,492 0,11

Társas és helyzeti ösztönzők 0,01 (0,88)

0,01 (0,98)

0,005 (223) 0,996 0,00

Testsúlykontroll –0,43 (0,64)

0,11 (1,01)

d = – 4,516(114)

*0,001* 0,58

A kognitív működés javulása 0,13 (0,98)

–0,03 (0,97)

1,06 (223) 0,290 0,17

Íz és szenzoros élmények –0,10 (1,01)

0,03 (0,94)

1,044 (223) 0,298 0,13

Tolerancia 0,09 (0,91)

–0,02 (0,95)

–0,792 (223) 0,429 0,12

Dohányzás mint megküzdés –0,01 (0,77)

0,01 (0,98)

–0,079 (223) 0,937 0,01

FTND összpontszám 2,36 (1,89)

2,40 (2,08)

–0,143 (238) 0,886 0,02

* p < 0,001 Az FTND-n az erős dohányosok érték el a legmagasabb pontszámot, mely szigni-fikánsan (p < 0,001) magasabb, mint a napi szintű könnyű dohányosoké vagy az alkalmi dohányosok csoportjáé. Emellett a napi szintű könnyű dohányosok is szignifikánsan (p = 0,018) magasabb értéket értek el az FTND-n, mint az alkalmi dohányosok.

Az elemzés utolsó fázisában azt vizsgáltuk meg, hogy a WISDM nyolc skáláján elért pontszám alapján milyen előrejelzés tehető az FTND-vel mért nikotinfüggés, valamint a CES-D-vel mért negatív érzelmi állapot mértékére a nem és az életkor kontrollálása mellett. A harmadik modellben pedig, hogy szintén a WISDM nyolc skálája alapján milyen előrejelzés tehető a kilélegzett levegő szén-monoxid-szintjére, az utolsó cigaretta elszívása óta eltelt idő kontrollálása mellett.1 Az össze-függések feltárására többszörös lineáris regressziós elemzést használtunk, a válto-zók beléptetése hierarchikus blokkokban történt. A kapott eredményeket a 7. táb-lázatban foglaltuk össze.

1 A harmadik regressziós modellben, a korábbiakban már említésre kerülő elővizsgálatból származó almintával (n=57) végeztük az elemzést.


335

6. táblázat. Az alkalmi, a napi szintű könnyű, valamint az erős dohányosok összehasonlítása a WISDM-68, illetve FTND skálákon

Alkalmi Napi szintű könnyű Erős

d o h á n y o s o k

(n=14) Átlag (SD)

(n=155) Átlag (SD

(n=54) Átlag (SD)

F (p)

Megmagya-rázott

variancia

Kontrollvesztés 9,50 (4,70)

11,81 (5,11)

17,63 (5,7)

9,22 (<0,001) 07,7%

Automatizmus 11,86 (6,09)

17,08 (8,15)

28,63 (10,66)

31,05 (<0,001) 22%0,

Társas és helyzeti ösztönzők

18,29 (5,78)

16,52 (6,54)

19,25 (6,83)

3,09 (0,048) 02,7%

Testsúlykontroll 10,64 (7,57)

11,88 (7,17)

12,40 (7,58)

3,51 (0,032) 03%0,

A kognitív működés javulása

9,43 (6,24)

15,02 (7,41)

20,36 (7,69)

14,54 (<0,001) 11,6%

Íz és szenzoros élmé-nyek

14,21 (5,26)

15,49 (5,49)

17,30 (5,77)

2,01 (0,137) —

Tolerancia 4,78 (3,23)

8,20 (4,89)

15,82 (4,93)

37,45 (<0,001) 25,4%

Dohányzás mint megküzdés

15,14 (7,80)

18,31 (9,10)

24,03 (9,22)

3,24 (0,041) 02,8%

FTND összpontszám

0,57 (1,08)

1,80 (1,60)

4,66 (1,66)

77,04 (<0,001) 39,3%

Az életkor és a nem kontrollálása mellett, az FTND-vel mért nikotinfüggés szigni-fikáns magyarázóváltozójának két WISDM skála bizonyult. Ebben a modellben a Tolerancia (β = 0,63; p = 0,001) erősebb magyarázó változó, mint az Automatizmus (β = 0,22; p < 0,001). A teljes modell, az FTND varianciájának 58,8%-át magya-rázza (Adjusted R2 = 0,57). A második modellben a CES-D szerepelt kimeneti változóként, melynek egyetlen szignifikáns magyarázóváltozója a Dohányzás mint megküzdés skálán elért pontszám (β = 0,31; p < 0,001). A teljes modell a CES-D varianciájának 19,3%-át magyarázza (Adjusted R2= 0,154). Ebben az esetben is kontrolláltuk az életkort és a nemet. A vizsgálati személyek által kilélegzett levegő szén-monoxid-szintjének2 mind az Íz és szenzoros élmények skála (β = –0,27; p = 0,034), mind pedig a Tolerancia skála (β = 0,51; p = 0,001) szignifikáns pre-diktora. Ebben az esetben a regressziós modell a szén-monoxid-szint varianciá-jának 46,7%-át magyarázza (Adjusted R2= 0,358). Ebben a modellben, az utolsó cigaretta elszívása óta eltelt idő (percben) került kontrollálásra.

2 A CO-szintet ppm egységben mérik: 1 ppm érték azt jelenti, hogy egymillió molekulában 1 mole-kula CO található.


336

7. táblázat. Többszörös lineáris regressziós modellek a WISDM faktorok és az FTND, a CES-D, valamint a kilélegzett levegő szénmonoxid szintjének kapcsolatára

Kimeneti változók FTND* CES-D* CO (ppm)**

1 Kontrollvesztés 0,02 (0,662)

0,08 (0,274)

–0,17– (0,402)

2 Automatizmus 0,22 (<0,001)

–0,01– (0,865)

0,13 (0,468)

3 Társas és helyzeti ösztönzők –0,01– (0,783)

–0,12– (0,092)

0,18 (0,194)

4 Testsúlykontroll 0,07 (0,183)

0,09 (0,214)

–0,15– (0,222)

5 A kognitív működés javulása –0,10– (0,093)

0,10 (0,235)

0,01 (0,944)

6 Íz és szenzoros élmények 0,06 (0,215)

–0,09– (0,222)

–0,27– (0,034)

7 Tolerancia 0,63 (<0,001)

–0,07– (0,347)

0,51 (0,001) W

ISD

M fa

ktor

ok β

egy

ütth

atói

(p)

8 Dohányzás mint megküzdés 0,01 (0,866)

0,31 (<0,001)

–0,15– (0,360)

Adjusted R2 0,568 0,154 0,358 ** A nem és az életkor kontrollálása mellett. ** Az utolsó cigaretta elszívása óta eltelt idő (percben) kontrollálása mellett.

MEGBESZÉLÉS

A vizsgálatunkban a WISDM-68 konfirmációs faktorelemzését végeztük el, leg-alább heti rendszerességgel dohányzó egyetemisták mintáján. A modell illeszkedé-se jelen vizsgálatban a várakozásokkal ellentétben nem bizonyult megfelelőnek. A faktorstruktúra illeszkedésének javítása érdekében tett módosítások sem vezet-tek eredményre. Mindezek hátterében számos dolgot feltételezhetünk. Egyrészről felmerül a mintabeli különbözőség problémája, ugyanis ebben a vizsgálatban többnyire gyengébb dohányosok szerepeltek, míg az eredeti vizsgálatban erősebb dohányosok vettek részt, ami felveti annak lehetőségét, hogy az azonosított moti-vációs tényezők nem mutathatók ki minden dohányzói státuszban, azaz elképzel-hető, hogy elsősorban az erősebb dohányosokra érvényesek. Ugyanígy figyelembe kell venni, hogy az eredeti és a jelen vizsgálatba vont vizsgálati személyek a kultu-rális különbségek miatt is eltérő motivációs háttérrel rendelkezhetnek a dohány-zás fenntartásában.

Ha a konfirmációs elemzés technikai oldaláról tekintünk az eredményekre, akkor joggal merül fel, hogy ennek a bonyolult struktúrának az igazolásához na-gyobb mintaelemszámra lenne szükség. Végezetül nem kerülhető meg az a felve-tés sem, hogy az eredetileg feltárásra került latens faktorstruktúra nem támaszt-


337

ható alá ebben a formájában. Összességében azonban mindenképp hangsúlyo-zandó, hogy jelen vizsgálat eredményei alapján, figyelembe véve a rendelkezésre álló mintaméretet, kellő bizonyossággal sem elvetni, sem támogatni nem lehet a PIPER, PIASECKI és munkatársai (2004) által feltárt latens faktorstruktúrát a WISDM-68-ban. A későbbiekben szükség lenne a modell tesztelését nagyobb min-tán is elvégezni.

Az explorációs faktorelemzés során a WISDM-68 nyolcfaktoros struktúrája ke-rült feltárásra, melyek jelentős átfedést mutatnak az eredeti faktorokkal. Különö-sen igaz ez az első hét faktorra, melyek elnevezéseinek változatlanul hagyása is arra utal, hogy ezek lényegileg ugyanazokat a tételeket képezik le. Így a Kontroll-vesztés, az Automatizmus, a Társas és helyzeti ösztönzők, a Testsúlykontroll, A kognitív működés javulása, az Íz és szenzoros élmények, valamint a Tolerancia faktorok mellett a Dohányzás mint megküzdés faktor az egyetlen újonnan létrejövő. A skálák belső meg-bízhatóságával kapcsolatban elmondható, hogy az eredeti skálákhoz hasonlóan, ebben az esetben is igen magas Cronbach α-értékkel jellemezhetők.

A nikotinfüggés fizikai aspektusának mérésére kidolgozott FTND-n elért pont-számok korrelációi az explorációs faktorelemzés során feltárt nyolc skálával, a Társas és helyzeti ösztönzők, illetve az Íz és szenzoros élmények skálák kivételével szigni-fikáns. A korrelációs együtthatók meglehetősen gyenge kapcsolatokra utalnak, csak az Automatizmus skála esetében detektálható mérsékelt erősségű, valamint a Tolerancia skála esetében erős kapcsolat. Ez, a két mérőeszköz közötti konvergens validitásra utal, egyben azt is jelenti, hogy ugyanannak a konstruktumnak eltérő aspektusait képezik le.

Mivel az FTND, a fizikai függést hivatott mérni, érthető a WISDM Tolerancia skálájával mutatott erős korrelációja. A regressziós elemzés során, szintén ebbe az irányba mutató összefüggés került feltárásra, nevezetesen, hogy a WISDM Tole-rancia és Automatizmus skálái szignifikáns magyarázóváltozói az FTND pontszám-nak. Közülük is a Tolerancia bizonyult erősebb magyarázó változónak. Ezek alap-ján úgy tűnik, hogy a Tolerancia, illetve az Automatizmus skálák lehetnek azok a WISDM-ben, melyek a nikotinfüggés mögött meghúzódó motiváció, fizikai füg-gésben megnyilvánuló aspektusát mérik. A tolerancia valószínűleg a nikotinfüg-gés egyik legalapvetőbb kritériumának számít, a DSM IV diagnosztikus kritéri-umrendszerében is szerepel.

Az elemzés során feltárásra kerülő nemi különbség a WISDM Testsúlykontroll skáláján összhangban van a témában releváns korábbi kutatások eredményeivel (például POMERLEAU, NAMENEK-BROUWER, JONES, 2000), illetve előzetes hipotézi-sünkkel. A nők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el ezen a skálán, mint a férfiak, a kimutatott szignifikáns összefüggés hatásmérete közepes. Az eredmé-nyek eszerint arra utalnak, hogy a nőknél a dohányzás fenntartásában a testsúly-szabályozó hatás, igen fontos motivációs tényező. Ez gyakorlati szempontból azt a lényeges kérdést veti fel, hogy a dohányzásról való leszokást támogató intervenci-ók során kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy különösen a nők esetében a testsúlykontroll megfelelő szabályozásának támogatására is kitérjen a program. Az edukációnak praktikusan nemcsak a leszokás időszakában történő testsúlyszabá-lyozást kellene érintenie, hanem annak kiterjesztését a leszokást követő minden-


338

napokra, így például az egészséges táplálkozás mikéntjét és a rendszeres fizikai aktivitás fontosságát egyaránt.

A dohányzói státusz és a WISDM skálák, valamint az FTND pontszám közötti összefüggés vizsgálatakor egy skálát, az Íz és szenzoros élményeket leszámítva szigni-fikáns különbséget kaptunk a csoportok között. Előzetes feltételezésünkkel, vala-mint PIPER, PIASECKI és munkatársai (2004) értelmezésével összhangban, az ered-mények abba az irányba mutatnak, hogy az erősebb dohányosok, az egyes skálá-kon magasabb pontszámmal jellemezhetők. A skálák különböznek ugyan a tekin-tetben, hogy mindhárom csoport között ki lehetett-e mutatni szignifikáns különb-séget, mindenesetre az erős dohányosok csoportja minden skálán szignifikánsan magasabb pontszámot ért el, mint a könnyű dohányosok és a Társas és helyzeti ösztönzők skála kivétel, mint az alkalmi dohányosok. Azonban a WISDM skálákon elért pontszámok nem differenciálnak minden esetben a napi szintű könnyű do-hányok, illetve az alkalmi dohányosok csoportja között. Ez arra utal, hogy a WISDM skálák csak az erős és a könnyű dohányosok között differenciálnak jól, és kevésbé az ennél kisebb mértékben eltérő dohányzói státuszú csoportok között. Ezzel ellentétben e vizsgálat eredményei szerint, az FTND jól elkülöníti egy-mástól az alkalmi, a könnyű, illetve az erős dohányosokat. Előzetes feltételezé-sünkkel összhangban, a dohányzói státusz összefüggésben volt az FTND pont-számmal, azaz az erős dohányosok mind a könnyű dohányosoknál, mind pedig az alkalmi dohányosoknál magasabb pontszámot értek el, illetve a könnyű dohányo-sok, az alkalmi dohányosoknál szignifikánsan magasabb pontszámmal jellemezhe-tők. Ez az eredmény támogatja azt az elképzelést (FAGERSTRÖM, SCHNEIDER, 1989), mely szerint az elfogyasztott cigarettamennyiség kapcsolatban van az FTND-vel mért nikotinfüggés mértékével méghozzá oly módon, hogy a több ciga-rettát fogyasztóknál erősebb fizikai függés mutatható ki, mint a keveset vagy nem rendszeresen dohányzóknál.

A depresszív tünetek előfordulási gyakoriságának együttjárása a WISDM ská-lákkal, legfeljebb mérsékelt erősségű. A legerősebb korrelációt a Dohányzás mint megküzdés mutatja a CES-D-vel. Úgy tűnik, hogy azok, akik gyakrabban tapasztal-nak depresszív tüneteket, azoknál markánsabban van jelen a nikotinfüggést meg-határozó motivációs bázisban, a cigarettának, a megküzdés eszközeként való al-kalmazása. A CES-D és a Dohányzás mint megküzdés skála kapcsolatát támogatja a regressziós elemzés eredménye is, melynek során a nem és az életkor kontrollja mellett a CES-D egyetlen szignifikáns magyarázóváltozója a Dohányzás mint meg-küzdés skála volt.

A kilélegzett levegő CO-szintjét az Íz és szenzoros élmények skálán elért pontszám valamint a Tolerancia skálán elért pontszám magyarázza. Utóbbi bizonyult erősebb magyarázó változónak. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, mely szerint a Tolerancia skála az erősebb dohányosoknál markánsabban van jelen, azaz magasabb pont-számot érnek el rajta, akkor esetükben a CO-mérővel mért, kilélegzett szén-monoxid-szint nagyobb értékét várhatjuk el. Az Íz és szenzoros élmények skálával negatív kapcsolatot mutat a CO-szint, ami azt a feltevést (PIPER, PIASECKI és mun-katársai, 2004) támogatja, hogy ez a skála tipikusan inkább a gyengébb dohányo-soknál jelentkezik.


339

A dohányzás mögött álló motivációs tényezők azonosításának gyakorlati szem-pontból is igen nagy a relevanciája. Ha ismerjük a dohányzás fenntartása mögött meghúzódó motivációs tényezőket, lehetőség nyílik olyan célirányos és egyénre szabott intervenciós programok kidolgozására, melynek során ezekkel a kritikus motivációkkal tudunk dolgozni. Az empirikus kutatásokat tekintve lehetőséget teremthet a dohányos csoportok heterogenitásának alaposabb feltárására. A füg-gőség multidimenzionalitásának feltérképezésével nemcsak magát a függőség végeredményét, például a krónikus használatot vagy éppen a visszaesést áll mó-dunkban vizsgálni, hanem azokat a motivációs háttérfolyamatokat is, melyek eze-ket meghatározzák, alakítják, folyamatos fenntartását szolgálják (PIPER, PIASECKI és munkatársai, 2004).

Jelen vizsgálat eredményeinek általánosíthatóságát korlátozó tényezőként me-rül fel, hogy a mintát inkább a könnyű dohányos, egyetemisták alkotják, mely alapján nem mondható el, hogy a dohányosok populációjára általában igazak azok az összefüggések, melyek ebben a vizsgálatban kimutatásra kerültek. Szá-molni kell azzal is, hogy egyes statisztikai elemzésekhez, mint a konfirmációs fak-torelemzés, nem elegendően nagy minta állt rendelkezésre, mely alapján nem lehet kellő bizonyossággal elfogadni vagy elvetni az elméleti faktorstruktúrát. Tudomásunk szerint ugyanakkor a mérőeszköznek eddig még nem történt meg sem a konfirmációs, sem pedig explorátoros faktorelemzése magyar mintán, ezt a későbbiekben érdemes lenne egy nagyobb, reprezentatív mintán ismételten meg-vizsgálni.

IRODALOM

American Psychiatric Association (APA) (2001) DSM-IV Text Revision. Animula, Budapest AGHI, M., ASMA, S., YEONG, C. C., VAITHINATHAN, R. (2001) Initiation and Maintenance of.

Tobacco Use. In SAMET, J. M., YOON, S.-Y. (eds) Women and the Tobacco Epidemic. Chal-lenges for the 21st Century. 49–68. World Health Organization. Letöltve: 2008. szeptem-ber 1. http://www.who.int/tobacco/media/en/WomenMonograph.pdf

BALFOUR, D. J. K., RIDLEY, D. L. (2000) The Effects of Nicotine on Neural Pathways Impli-cated in Depression: A Factor in Nicotine Addiction? Pharmacology Biochemistry and Be-havior, 66 (1), 79–85.

DONNY, E. C., DIERKER, L. C. (2007) The absence of DSM-IV nicotine dependence in mod-erate-to-heavy daily smokers. Drug and Alcohol Dependence, 89, 93–96.

EDWARDS, R., MCELDUFF, P., HARRISON, R. A., WATSON, K., BUTLER, G., ELTON, P. (2006) Pleasure or pain? A profile of smokers in Northern England. Public Health, 120, 760–768.

ETTER, J.-F. (2008) Comparing the validity of the Cigarette Dependence Scale and the Fagerström Test for Nicotine Dependence. Drug and Alcohol Dependence, 95, 152–159.

FAGERSTRÖM, K.-O., SCHNEIDER, N. G. (1989) Measuring Nicotine Dependence: A Review of the Fagerstrom Tolerance Questionnaire. Journal of Behavioral Medicine, 12 (2), 159–182.


340

FOUNTOULAKIS, K. N., BECH, P., PANAGIOTIDIS, P., SIAMOULI, M., KANTARTZIS, S., PAPADO-POULOU, A., PAPADOPOULOU, M., KAPRINIS, S., KOURILA, E., IACOVIDES, A., ST. KAPRINIS, G. (2007) Comparison of depressive indices: Reliability, validity, relationship to anxiety and personality and the role of age and life events. Journal of Affective Disorders, 97, 187–195.

FURUKAWAA, T., HIRAIB, T., KITAMURAC, T., TAKAHASHIB, K. (1997) Application of the Center for Epidemiologic Studies Depression Scale among first-visit psychiatric pa-tients: a new approach to improve its performance. Journal of Affective Disorders, 46, 1–13.

GREGOR, K., ZVOLENSKY, M. J., BERNSTEIN, A., MARSHALL, E. C., YARTZ, A. R. (2007) Smoking motives in the prediction of affective vulnerability among young adult daily smokers. Behaviour Research and Therapy, 45, 471–482.

HEATHERTON, T. F., KOZLOWSKI, L. T., FRECKER, R. C., FAGERSTRÖM, K.-O. (1991) The Fagerstrom Test for Nicotine Dependence: a revision of the Fagerstrom Tolerance Questionnaire. British Journal of Addiction, 86, 1119–1127.

JOHNSON, E. O., MORGAN-LOPEZ, A. A., BRESLAU, N., HATSUKAMI, D. K., BIERUT, L. J. (2008) Test of measurement invariance of the FTND across demographic groups: As-sessment, effect size, and prediction of cessation. Drug and Alcohol Dependence, 93, 260–270.

MCCHARGUE, D. E., SPRING, B., COOK, J. W., NEUMANN, C. A. (2004) Reinforcement expec-tations explain the relationship between depressive history and smoking status in col-lege students. Addictive Behaviors, 29, 991–994.

NONNEMAKER, J. M., HOMSI, G. (2007) Measurement properties of the Fagerström Test for Nicotine Dependence adapted for use in an adolescent sample. Addictive Behaviors, 32, 181–186.

PALMATIER, M. I., MATTESON, G. L., BLACK, J. J., LIU, X., CAGGIULA, A. R., CRAVEN, L., DONNY, E. C., SVED, A. F. (2007) The reinforcement enhancing effects of nicotine de-pend on the incentive value of non-drug reinforcers and increase with repeated drug injections. Drug and Alcohol Dependence, 89, 52–59.

PIPER, M. E., PIASECKI, T. M., FEDERMAN, E. B., BOLT, D. M., SMITH, S. S., FIORE, M. C., BAKER, T. B. (2004) A Multiple Motives Approach to Tobacco Dependence: The Wis-consin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68). Journal of Consulting and Clinical Psychology, 72 (2), 139-154.

POMERLEAU, C. S., NAMENEK BROUWER, R. J., JONES, L. T. (2000) Weight concerns in women smokers during pregnancy and postpartum. Addictive Behaviors, 25 (5), 759–767.

POMERLEAU, C. S., ZUCKERC, A. N., STEWART, A. J. (2003) Patterns of depressive symptoma-tology in women smokers, ex-smokers, and never-smokers. Addictive Behaviors, 28, 575–582.

SHIFFMAN, S. (1993). Assessing Smoking Patterns and Motives. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 61, 5, 732–742.

SLEDJESKI, E. M., DIEKER, L. C., COSTELLO, D., SHIFFMAN, S., DONNY, E., FLAY, B. R. (2007) Predictive validity of four nicotine dependence measures in a college sample. Drug and Alcohol Dependence, 87, 10–19.

STEUBER, T. L., DANNER, F. (2006) Adolescent smoking and depression: Which comes first? Addictive Behaviors, 31, 133–136.


341

URBÁN R., KUGLER GY., SZILÁGYI ZS. (2004) A nikotindependencia mérése és korrelátumai magyar felnőtt mintában. Addiktológia, 3 (3), 331–356.

URBÁN R. (2007) A dohányzás egészségpszichológiája. Nyitott könyvműhely, Budapest ZHU, S.-H., VALBØ, A. (2002) Depression and smoking during pregnancy. Addictive Behav-

iors, 27, 649–658.

TOWARDS THE INTEGRATION OF THE THREE APPROACHES TO NICOTINE DEPENDENCE

TOMBOR, ILDIKÓ – URBÁN, RÓBERT

Our main goal was to verify the original factorial structure of the Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68) questionnaire, created by PIPER, PIASECKI et al. (2004), in which nicotine dependence was represented as a motivational based, multidimensional construct. The sample was taken from Hungarian university students who smoke at least one cigarette per week (N=243; 81% female, 19% male; mean age: 24,4 years, S.D.: 6,86). Method of data collection: smokers were invited to participate in the research during university lectures.

As the theoretical 13-factor structure was seen to fit less than expected, we have done the exploratory factor analysis of WISDM-68. The 8-factor structure had good internal reliability, each scale had at least 0,7 Cronbach α. Furthermore, we have analyzed the relationship between the 8-factor structure, explored by the factor analysis, with the Fagerstrom Nicotine Dependence Scale (FTND), which meas-ures the physical aspect of nicotine dependence, and with the depressive symptoms (Center for Epidemi-ological Studies-Depression: CES-D).

The moderate correlations between WISDM scales and FTND refer to the convergent validity of these test batteries. In the multivariate linear regression model, FTND score was determined by Toler-ance and Automaticity from WISDM scales. It seems that they can measure the physical aspect of the motivational background of nicotine dependence. Tolerance explains the CO level of breath as well. Depressive symptoms score correlates moderately with the Smoking as coping WISDM scale. There is a significant association between WISDM scale scores and the smoking status.

To design appropriate intervention methods, it is important to get acquainted with the motivational factors which maintain tobacco consumption and the individual differences in that. Our results support that the identified motivational factors have different importance between heavy and not daily smokers. Key words: smoking, nicotine dependence, WISDM, FTND, depressive symptoms

A nikotinfüggés motivációs alapú megközelítésének (WISDM-68) elemzése

Documents

Transcript of A nikotinfüggés motivációs alapú megközelítésének (WISDM-68) elemzése