Takács Tamara – Madarász Tibor

A kulturális és a társadalmi tőke hatása a középiskolások

tanulmányi eredményességére

Jelen tanulmányban a kulturális és társadalmi tőke

újratermelődésének vizsgálatával foglalkozunk a debreceni

végzős középiskolások empirikus – kérdőíves – vizsgálata

által. A dolgozat központi témakörét az iskola által

felerősített és újratermelt egyenlőtlenségek képezik, ami

által szűkül az egyén felfele történő mobilitásának esélye

és társadalmi helyzete újratermelődik illetve

konzerválódik. Napjainkban számos új törvény fogalmazódott

meg az oktatási rendszerrel kapcsolatban, azonban az iskola

ma sem képes felvenni a harcot a társadalomban megjelenő

esélyegyenlőtlenségek ellen. Ennek orvoslása érdekében

érdemes napjaink tömegoktatásában újra megvizsgálni ezt a

kérdéskört, a folyamat jobb megértése és a helyzetfeltárás

érdekében.

A tanulmányi eredményesség és mutatói

A kulturális és a társadalmi tőke tanulmányi

eredményességre gyakorolt hatásmechanizmusának jobb

megértése érdekében rövid áttekintés teszünk a témával

kapcsolatos szakirodalom terepén.

Boudon (1981) a továbbtanulási döntésekért egy

racionális mérlegelési mechanizmus, egy gazdasági

kalkuláció végeredményét teszi felelőssé a különböző

családokban. A különbség csupán onnan fakad a különböző

társadalmi rétegek között, hogy eltérő habitussal

rendelkeznek az egyes értékek megítélése tekintetében. Így

az alacsonyabb társadalmi státusú családokban jellemző a

„korlátozott időhorizontú” szemléletmód, amely az iskolai

eredményességhez szükséges erőfeszítések túlbecslésében, a

várható gazdasági és társadalmi hasznok alábecsülésében

érhető tetten, ami a tanulás által megszerzett tudás révén

válik átkonvertálhatóvá (Pusztai 2004). Boudon arra is

felhívja azonban figyelmünket, hogy egy alacsonyabb státusú

családnak az oktatásba történő beruházását tovább nehezíti

a magasabb gyerekszám. Tehát, már az első - az

iskolarendszerbe való belépéskor - döntésnél eleve

22

hátrányosabb helyzetből indul az alacsonyabb státusú

család a fiatal karrierje szempontjából, ami Boudon

szerint az iskolarendszerben meghozott döntések sorozata,

amelyeknek eredményeképpen létrejövő különbségek a magasabb

iskolai fokozatokban exponenciálisan növekvő tendenciát

mutatnak.

Eltérőek az adatok a felsőoktatásba való bekerülés

tekintetében is a különböző társadalmi rétegek arányaira

vonatkozóan, pedig a tanulók mobilitása, státuselérése

szempontjából a magasabb iskolai fokozatra lépésnek

jelentős szerepe van. Itt látható tehát, hogy minél

alacsonyabb társadalmi státusú valaki, annál kisebb ezen a

csatornán történő felemelkedésére az esély. Bourdieu

(1978), aki a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődését

az iskolában törvényszerűnek látta a kulturális tőkét teszi

felelőssé az eltérésekért. Véleménye szerint a kulturális

tőke mértéke különböző, és egymástól eltérő habitusokat

alakít ki, ami az iskolai beruházási stratégiák

Azon oknál fogva, hogy nem az iskolarendszerben preferáltközéposztálybeli értékrendszer a sajátja, és így nem kap benne akkorahangsúlyt az iskola, valamint az eleve kisebbre becsült értéket mégráadásul „több részre is kell elosztania” - a több gyerek miatt.

33

eltéréseiben is tetten érhető. Ez lehet az iskolai

tanulmányi eredményesség kulcsa.

A hazai kutatások azt mutatják, hogy a szülők iskolai

végzettsége mind az iskolai eredményességet, mind pedig a

továbbtanulási aspirációkat merőben befolyásolják (Erdészné

és Tímár 1967; Gazsó 1976; Ferge 1980; Molnár 1989).

A középiskolai továbbtanulási döntések mérlegelésekor

több dolgot kell számba vennie egy fiatalnak és

családjának. Mindenek előtt el kell dönteni, hogy kíván-e

továbbtanulni felsőfokú intézményben az adott középiskolás.

Ha igen, akkor milyen pályán készül a továbbiakban a

tanulmányát folytatni? Valójában a különböző státusú,

kulturális mutatójú családok gyermekei különböző

felsőoktatási intézményekbe jelentkeznek, és léteznek olyan

intézmények, amelyek valósággal bezárulnak a fizikai

dolgozók gyermekei előtt. Napjainkban, a felsőoktatás

expanziójának korában ez a jelenség – a származás szerinti

esélyegyenlőtlenség – különösen megfigyelhető (Róbert 2000,

Pusztai 2004).

A továbbtanulási döntések tekintetében a hazai

kutatások alapján a leginkább differenciáló hatású a szülők

44

iskolai végzettsége, ami a felsőoktatási intézmény típusát

és presztízsét predestináló hatással bír, de mára már

jelentőssé vált a középiskolák közötti eltérések hatásából

fakadó különbségek látens módon történő legitimálása is.

Weber szerint ilyen előrejelző szereppel bír például a

vallásosság, a teljesítményről, munkamorálról alkotott

jellegzetes elképzelés és még egyéb tényezők együttes

hatása lehet döntő az életvitelre nézve. Nem elégséges

tehát pusztán a gazdasági és kulturális tőkéről beszélni a

továbbtanulási tervek eltéréseinek latolgatásakor sem.

Érdemes ezek szerint távolabbról megfogni a befolyásoló

tényezőket, mint az életvitel, az értékválasztás, mint a

társadalmi háttér feltérképezésének egy árnyaltabb formája,

amely a családi miliőbe nyújt valamelyest betekintést.

Fontosnak tekinthető tehát az is, hogy adott esetben van-e

kihez fordulnia egy családnak például a problémás esetek

megoldásának érdekében (Pusztai 2004).

A társadalmi tőkére vonatkozó elméletek alapján azt

mondhatjuk, hogy a tanulót körülvevő közösségek által

teremtett erőforrások hatása az elsődleges (Pusztai 2004).

Itt az egymással kapcsolatban lévő egyének interakciói

55

során, illetve azok hatására létrejövő magatartás és

döntések képezik a vizsgálat tárgyát. Az erre vonatkozó

kutatások – hálózat, vagy struktúrakutatás – eredményei azt

bizonyították, hogy ezek a kapcsolatok erőforrássá válnak

és kifejtik hatásukat akár a magasabb státusba jutásnál is

(Lin, 1987) vagy a sikeres munkaerő-piaci elhelyezkedésben

(Granovetter, 1990).

A társadalmi tőke olyan tőkefajta, amely az emberi

kapcsolatok viszonyában érhető tetten. Ezek a társadalomban

szövődő informális kapcsolatokból állnak, melyek hatásukat

a társadalmi berendezkedés formális intézményeiben is

kifejthetik, teszik ezt annak révén, hogy bizonyos

pozíciókra, állásokra ezek az ismeretségi kapcsolatok

jelenthetik a belépőt. Tehát a társadalmi hierarchia

lépcsőfokain való előrelépést a társadalmi tőke –

természetesen a többi tőkefajta mellett – biztosíthatja és

elősegítheti. Éppen ezért fontos azt is szemügyre vennünk,

hogy milyen jellegű társadalmi tőkével rendelkezik az

egyén, tehát melyik rétegben találhatóak ismerőseinek

többsége, illetve azt hogy ezek a rétegek az ő viszonyában

feljebb vagy lejjebb helyezkednek el a társadalmi

66

ranglétrán. Amennyiben az egyén kapcsolatainak többsége

saját státuszánál magasabb szinten elhelyezkedő egyénekkel

köttetik, úgy az egyén számára nagyobb esély kínálkozik a

mobilitási csatornán való előrelépésre, mintha

kapcsolatainak többsége az alsóbb osztályok köréből

alkotja. (Bourdieu 1999.)

A társadalmi tőke tartalmi tekintetben jelentheti

például információk cseréjét, de ugyanakkor kölcsönös

szívességeket is takarhat, vagy éppen bizonyos normákra

épülő jelleget is felvehet - ilyen például egy szervezett

közösség normarendszere. Coleman (1986) pontosan azt a

fajta társadalmi tőkét tartja a leghatékonyabbnak, ami egy

viszonylag zárt struktúrájú csoportban érlelődik és erős

közösségi normákra épülő.

A debreceni középiskolások körében végzett kutatás

ismertetése

A kutatás feltevéseinek vizsgálata céljából empirikus

kutatást végeztünk a debreceni középiskolások körében. A

kutatás 10 gimnáziumot és 9 szakközépiskolát ölelt fel. A

77

vizsgálat vonatkozott a Debrecen területén elhelyezkedő

összes gimnáziumra és szakközépiskolára, azonban az iskolák

részéről érkezett válaszmegtagadás miatt három

szakközépiskola kimaradt a válaszolók köréből. A

középiskolákon belül a mintavétel a negyedikes osztályok

szisztematikus, véletlenszerű kiválasztásával történt.

A lekérdezett minta tartalmazza 245 gimnáziumi és 258

szakközépiskolai diák válaszait. A mintában 274 lány és 221

fiú szerepel. A válaszadók a negyedikes osztályok köréből

kerültek ki. Rájuk esett a választás abból a

megfontolásból, hogy a középiskolai évek befejezésének

küszöbén árnyaltabb képpel rendelkeznek saját

továbbtanulási szándékukról és a pályaválasztásról. Ennek

ismeretében következtetni lehet a többi változó ismeretének

függvényében a tovább tanulást meghatározó és befolyásoló

mutatókra. A kérdőívek elemzése során közelebbi képet

kapunk a kulturális tőke, például a szülő olvasottsága, és

a társadalmi tőke, például a baráti kör összetétele és a

továbbtanulási tendenciák kapcsolatáról.

Hipotézis: Az otthonról hozott kulturális és

társadalmi tőke napjaink oktatási rendszerében is

88

determinálják az egyén iskolai eredményességét. Ezáltal

meghatározzák az egyén helyét a társadalomban.

A szülők iskolai végzettségének hatása

Az adatelemzés során szándékunkban áll feltérképezni a

negyedikes középiskolás diákok továbbtanulási aspirációit

befolyásoló tényezőket és mutatókat. Hipotézisünk szerint a

kulturális és a társadalmi tőke befolyással bír a

továbbtanulási szándékra és más tanulmányi eredményességet

mérő mutatókra. Ez a hatás abban nyilvánul meg, hogy az

otthonról hozott kulturális tőke meghatározza és

determinálja a tanuló iskolai előmenetelét. Vagyis a

magasabban iskolázott szülők gyermekei nagyobb

gyakorisággal tervezik az egyetemre történő felvételt, míg

az alacsonyabban iskolázott szülők gyermekei nem, vagy

alacsonyabb fokon tervezik a továbbtanulást.

1.

99

áb

ra

Sig.: 0,00

Vízszintes tengely: diákok továbbtanulási szándéka

Az oszlopok színe eltérő a szülők iskolai végzettsége alapján.

Az első grafikon (1. ábra) esetében a szülők iskolai

végzettsége és a középiskolai diákok továbbtanulási

szándékainak összefüggéseit mutatja. A szülők iskolai

végzettségének változója az anya és az apa legmagasabb

iskolai végzettségét mérő változók összevonásával készült.

Az 1. ábra adataiból összefüggései alapján az a

következtetés vonható le, hogy a szülők iskolai végzettsége

és a középiskolai diákok továbbtanulási aspirációi közötti

szignifikáns kapcsolat. Azok a diákok, akinek szülei

felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, szignifikáns

túlsúlyban tervezik az egyetemre történő továbbtanulást

azokhoz képest, akik nem felsőfokú végzettséggel rendelkező

családi miliőből származnak.

A középfokú végzettségű szülők gyermekei túlnyomó

többséggel főiskolára illetve technikusi szakképzésbe

101

szeretnének továbbtanulni. Ebből a körből kerül ki a

felsőfokú szakképzést preferáló diákok többsége is, de már

nem olyan kedveltséggel, mint a főiskolára vagy a

technikusi szakképzésbe történő továbbtanulás. Ezek a

diákok a repertoárból az egyetemre történő felvételit

választják a legritkábban.

Az alapfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei

az összes lehetséges válaszalternatívában

alulreprezentáltak, ők azok, akik a legalacsonyabb

továbbtanulási kedvvel rendelkeznek. Ez a csoport

legritkábban az egyetemre történő továbbtanulást választja,

valamivel gyakrabban a felsőfokú szakképzést és a főiskola

lehetőségét. Legközkedveltebb körükben a technikusi

szakképzésre irányuló továbbtanulási lehetőség.

Ezekből az eredményekből a hipotézis létjogosultsága

igazolódni látszik, hiszen a magasan kvalifikált szülők

gyermekei ténylegesen gyakrabban jelölik meg az egyetemre

történő továbbtanulási szándékot, mint az alacsonyabban

kvalifikált szülők gyermekei, akik inkább alacsonyabb

iskolai végzettséget jelentő intézményekben tervezik a

továbbtanulást.

111

Levonható az a következtetés, hogy az otthonról hozott

kulturális tőke valóban meghatározza a továbbtanulási

szándékot, ezáltal újratermeli önmagát és a meglévő

társadalmi struktúrát konzerválja, ezáltal zártabbá teszi a

társadalmat.

2.

ábr

a

Sig: 0,00

A második ábra a gimnazisták és a szakközépiskolások

közötti főbb eltéréseket hívatott feltárni. A gimnazisták

többsége egyetemen szeretné folytatni tanulmányait, míg a

főiskolában, a felsőfokú szakképzésben illetve a technikusi

121

képzésben történő továbbtanulás inkább a szakközépiskolások

körében preferált.

Ez összefüggésben van azzal is, hogy a magasabb

iskolai végzettséggel rendelkező szülők inkább adják

gyermekeket gimnáziumokba, míg az alacsonyabb iskolai

végzettségű szülők nagyobb gyakorisággal küldik

gyermekeiket a szakmát nyújtó és mihamarabbi keresetre

lehetőséget nyújtó szakközépiskolákba. A középiskola típusa

tehát mintegy közvetítő szerepet tölt be az otthonról

hozott kulturális tőke és a továbbtanulási aspirációk

között, önmagában nem kezelhető magyarázó változónak.

Ezek az eredmények megegyeznek Liskó (1998) és Andor

(1998) vizsgálatának eredményeivel, mely szerint a

középiskola típusa már egy olyan állomást jelent, ahol az

egyenlőtlenségek újratermelődése a családi kulturális tőke

átadása megfigyelhető. Tehát ez az egyenlőtlenség nemcsak a

felsőfokú továbbtanulásban jelenik meg, hanem már a

középiskola megválasztásában.

131

3.

ábra

Sig.: 0,033

Liskó (1998) és Andor (1998) arról is beszámolnak,

hogy a szülő iskolai végzettségétől függetlenül a lányok

nagyobb valószínűséggel mennek gimnáziumba, mint a fiúk,

tehát a gimnáziumokban több lány található, míg a

szakközépiskolákban több fiú. A saját mintánkon

lefolytatott kereszttáblás elemzés is ezt az eredményt

adta. Ezen túlmenően megvizsgáltuk, hogy melyek a leginkább

preferált felsőfokú intézmények a végzős középiskolások

körében a nemi jelleg alapján, ezt tartalmazza a 3. ábra.

Az egyetemet, a főiskolát és a felsőfokú szakképzést a

lányok választják gyakrabban, míg a technikusi szakképzést

141

inkább a fiúk. Ez valamilyen szinten összefügg azzal, hogy

a lányok inkább a gimnáziumot míg a fiúk inkább a

szakközépiskolát választják.

Az olvasottság hatása

A 4. ábra elemzése folytán az olvasottság témakörét

járhatjuk körül. A 4. ábrából kiderül, hogy az hogy a

szülők olvasnak-e meghatározza azt, hogy gyermekeik

olvasnak-e. Tehát ez az úgynevezett inkorporált kulturális

tőke áthagyományozódik a családon belül.

4.

ábra

Sig.: 0,00

151

A grafikon jól szemlélteti, hogy amennyiben egyik

szülő sem olvas, úgy a gyermekeik sem olvasnak

rendszeresen. Ha már az egyik szülő rendszeres olvasó,

akkor a diákok többsége is rendszeres olvasóvá válik.

Ugyanez figyelhető meg abban az esetben is, amikor mindkét

szülő rendszeres gyakorisággal olvas, azzal a különbséggel,

hogy ezekben az esetekben a gyermekek még magasabb hányada

válik rendszeres olvasóvá.

A korábbiak során felvázoltuk a gimnáziumok és a

szakközépiskolák diákjai közötti különbséget, mondhatni

kulturális szakadékot. Ez az eltérés az olvasottság

mértékében is megmutatkozik: a gimnáziumok tanulói között

több olyan diák található, aki olvas, mint a

szakközépiskolások között. Ezen a nyomvonalon haladva abban

is különbséget találunk, hogy milyen típusú könyveket

olvasnak a középiskolások. A gimnazisták túlnyomórészt

szépirodalmat és szakkönyveket – leginkább, ami a

felvételihez kell – olvasnak, míg a szakközépiskolások

leginkább a szórakoztató olvasmányokat preferálják.

Ezen gondolatmenetben megvizsgáltuk milyen az

olvasottság és a továbbtanulási szándék kapcsolata a

161

középiskolás diákok körében. Azok, akik az egyetemi

továbbtanulást latolgatják túlnyomórészt rendszeres

olvasók. Ez figyelhető meg azok körében is, akik a

főiskolai továbbtanulást tervezik, azonban ők, az előző

csoporthoz képest valamivel alacsonyabb százalékban

olvasnak. A felsőfokú és technikusi szakképzést tervezők

esetében ennek az ellenkezője figyelhető meg, az itt

található diákok nagyobb része nem olvas, kisebb hányada

az, aki rendszeresen könyv után nyúl. Közülük is a többség

inkább a szórakoztató olvasmányokat választja, míg az

egyetemre és a főiskolára jelentkezni szándékozó hallgatók

túlnyomórészt szépirodalmat és szakkönyveket olvasnak. Erre

lehet következtetni a középiskola típusa és az olvasott

könyvek jellege, továbbá a középiskola típusa és a

továbbtanulás szándéka közötti összefüggések

egybevetéséből.

A következő táblázatban (1. táblázat) sorra vettük a

szülők iskolai végzettsége és a diákok továbbtanulási

szándéka közötti összefüggéseket. Ezt a kapcsolatot már a

korábbiakban is vizsgáltuk, azonban most összevetettük a

diákok olvasottságával. Azt akartuk megtudni, hogy az

171

olvasás mennyiben módosítja a már tárgyalt kapcsolatot. Azt

találtuk, hogy az alapfokú végzettségű szülők gyermekei

alacsonyabb arányban tervezik a felsőfokú intézményekben

tanulmányaik folytatását, míg a felsőfokú végzettségű

szülők gyermekei legmagasabb arányban teszik ezt. A

korábbiakban felállított - a tanuló olvas, illetve a tanuló

nem olvas – kategóriák mentén megtalálható ez a tendencia.

Azonban, amennyiben a tanuló olvas a szülő iskolai

végzettségének minden egyes foka mentén nagyobb arányban

tervezi a magasabb szinten való továbbtanulást, mint az aki

nem olvas. Tehát az alapfokú iskolai végzettséggel

rendelkező szülők gyermekei, akik olvasnak, nagyobb

arányban (39%) jelölik meg az egyetemre vagy a főiskolára

történő felvételi szándékukat, mint az ugyanilyen szülői

háttérrel rendelkező, de nem olvasó tanulók (34%). Ugyanez

az összefüggés érvényesül a szülők közép és felsőfokú

iskolai végzettsége esetén. Itt a továbbtanulni szándékozók

közül a középfokú végzettségű szülők 44%:61% arányban és a

felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők 60%:80% arányban

választják az egyetemi lehetőségének az útját, az olvasó

tanulók javára.

181

1. Táblázat: A tanuló továbbtanulási szándéka az olvasottság és

a szülő iskolai végzettségének függvényében

A TANULÓ

TOVÁBBTANULÁSI

SZÁNDÉKA

A TANULÓ NEM OLVAS A TANULÓ OLVASA szülők iskolai végzettsége

Alapfok

ú végz.

Középfokú

végz.

Felsőfok

ú végz.

Alapfok

ú végz.

Középfok

ú végz.

Felsőfo

kú

végz.

Egyetem 34% 44% 60% 39% 61% 81%

Főiskola 34% 28% 24% 39% 31% 14%

Felsőfokú

szakképzés6% 5% 4% 0% 2% 1%

Technikusi

szakképzés25% 23% 11% 21% 6% 4%

Összes 100% 100% 100% 100% 100% 100%

Az adatok gyakorlatban alkalmazható tanúsága, hogy a

gyermek olvasása esetén egy bizonyos mértékig kompenzálható

a kulturális tőke hatása, tehát az oktatás egyik fontos

feladata lehetne a diákok olvasásra motiválása. Ez a

probléma leginkább a magyar irodalom, de más tanórák

keretében is orvosolandó feladatot róna ki a nemzeti,

191

valamint a helyi és intézményi szabályozásra nézve

egyaránt, nem nélkülözve az egyes szaktanárok

felelősségvállalását sem.

A kiterjedt kapcsolati háló és hatásai

Ugyan a tendencia már korábban kirajzolódni látszott,

megvizsgáltuk a szülők kapcsolati hálójának kiterjedtségét

az egyes foglalkozási kategóriák mentén (2. Táblázat). A

kiterjedt kapcsolati hálót tartalmilag az ismeretségi

körben található személyekkel és azok magas arányával

töltöttük ki. (A magas arányok természetesen a különböző

foglalkozási kategóriákban dolgozó szülők egymáshoz

viszonyításából adódnak.) Azt láthatjuk táblázatunkban,

hogy lényegében mindegyik foglalkozási kategória részéről

mutatkozik eltérés a „van” válaszok javára. Tehát

megállapítható, hogy a különböző foglalkozási kategóriákban

dolgozó szülők mind rendelkeznek bizonyos mértékű, a

felfelé történő társadalmi mozgást elősegítő kapcsolati

struktúrával. Mégis megállapítható, hogy a vezető

értelmiségi rétegeknek nagyobb mértékűek az ilyen jellegű

202

kapcsolatai. Őket a szellemi dolgozók, vagy az anyák

esetében a középvezető szülők követik.

2. Táblázat

SZÜLŐK FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIÁJA ÉS A KITERJEDT

KAPCSOLATHÁLÓZATTAL VALÓ RENDELKEZÉS VISZONYA SZÁZALÉKOS

MEGOSZLÁSBANSZÜLŐK FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIÁJAKiterje

dt

kapcsol

ati

háló

Fizika

i

Alkalmaz

ott

Szelle

mi

Középvezet

ő

Vezető

értelmis

égi

Vállalkoz

ó

AnyaNincs 0 38,55 27,61 17,39 0 39,13Van 100 61,45 72,39 82,61 100 60,87

Összes 100 100 100 100 100 100

ApaNincs 36,89 33 27,88 31,95 8,33 34,92Van 63,11 67 72,12 68,05 91,67 65,08

Összes 100 100 100 100 100 100

Megvizsgáltuk a középiskolás tanulók szülei által

rendszeresen látogatott közösségi fórumokat is (3.

212

Táblázat). A vizsgálódások arra az eredményre vezettek,

hogy a szellemi és vezető értelmiségi kategóriákba tartozó

szülők szignifikánsan magasabb arányban járnak sportkörbe,

sportegyesületbe, egyházközösségbe, gyülekezetbe és

politikai szervezetbe.

Különösen nagy eltérések mutatkoznak a különböző

típusú foglalkozásoknál a sportkörbe, valamint politikai

szervezetbe járás tekintetében. Míg például a szellemi

dolgozók közel kétharmada jár rendszeresen sportolni és

több mint kétharmada politikai szervezetbe, addig a fizikai

dolgozóknál egyharmad sem jár sportegyesületbe és egy

ötödük sem politikai szervezetbe. Hasonlóan magas az arány

a vezető értelmiségi rétegnél, akiknek csupán egy ötöde nem

jár sportkörbe, és nagyrészt járnak politikai szervezetbe

is, valamint hasonlóan alacsony az alkalmazotti rétegeknél

is, akiknek alig több mint negyede jár sportegyesületbe és

harmada sem politikai szervezetbe.

Nem mutatkozott ilyen releváns eltérés az

egyházközösségbe, vallási gyülekezetbe járást nézve a

foglalkozási kategóriák viszonyában, de itt is elmondható

222

az a tendencia, hogy a szellemi és vezető értelmiségi

szülők inkább vannak jelen az ilyen fórumokon.

Látható tehát, hogy ezekben a közösségekben inkább a

felső középosztálybeli értékrendszer jelenik meg, amit az

iskola is magáénak tekint. Ez azonban nem jelenti azt, hogy

az alacsonyabb foglalkozási kategóriákban tevékenykedő

szülők egyáltalán ne lennének reprezentálva ezekben a

közösségekben, csupán arányuk szignifikánsan alacsony a

magasabb foglalkozási kategóriákhoz viszonyítva.

3. Táblázat

RENDSZERES GYAKORISÁGGAL LÁTOGATOTT KÖZÖSSÉGEK AZ

APA FOGLALKOZÁSA SZERINT, SZÁZALÉKOS MEGOSZLÁSBANSportegyesületbe,Egyházközösségbe,

Politikai

szervezetbeNem Igen Nem Igen Nem Igen

Fizikai 25,86 9,30 24,18 24,07 25,38 4,17

Alkalmazott 26,39 9,30 25,82 16,67 25,38 12,50

Szellemi 24,01 39,53 23,37 40,74 24,12 50,00

Vezető

értelmiségi4,49 16,28 5,43 7,41 5,53 8,33

Vállalkozó 14,51 20,93 15,76 11,11 15,08 16,67

232

Középvezető 4,75 4,65 5,43 0,00 4,52 8,33

Összesen 100 100 100 100 100 100

Összefoglalva az elmondottakat a társadalmi tőke

empirikus vizsgálata kapcsán leszűrhető, hogy akárcsak a

kulturális tőke esetében, itt is a társadalomban magasabb

pozíciókkal rendelkező rétegek élveznek előnyösebb

helyzetet. Minél magasabb foglalkozási kategóriában

dolgozik valaki, annál kiterjedtebb a kapcsolati hálója,

ami a magasabb társadalmi tőke szempontjából meghatározó.

Látható, hogy eltérések mutatkoztak meg a különböző

közösségekbe való járás tekintetében, hiszen főleg a

felsőbb foglalkozási kategóriákban dolgozó szülők járnak

sportkörbe és politikai szervezetbe leginkább. Ez azt a

további kérdést veti fel, hogy mi lehet az oka, hogy

például sportkörbe nem jár a fizikai és alkalmazotti

dolgozók többsége. Vajon ennyire más érdeklődési körrel

rendelkeznek, ennyire eltérőek az attitűdjeik, vagy pénz,

idő és energia hiányában nem választják ezt a fajta

szabadidős elfoglaltságot?

242

A kulturális és a társadalmi tőke összevetése

Összehasonlítottuk a társadalmi és a kulturális tőke

hatásának mértékét. Ezt a továbbtanulási szándékra

kifejtett befolyás mentén ragadtuk meg. Arra voltunk

kíváncsiak, hogy melyik tőkefajta hatása erősebb a

továbbtanulás tekintetében. Erre a kérdésre egy parciális

tábla (4. táblázat) adja meg a választ.

4. Táblázat: A kulturális és a társadalmi tőke hatása a

továbbtanulási szándékra

A TANULÓ

TOVÁBBTANULÁSI

SZÁNDÉKA

TÁRSADALMI TŐKÉVEL

NEM RENDELKEZŐK

TÁRSADALMI TŐKÉVEL

RENDELKEZŐK

Értelmisé

gi

Nem

értelmiség

i

Értelmiségi

Nem

értelmiség

i

Egyetem 71% 47% 79% 48%

Főiskola 14% 28% 17% 36%

Felsőfokú

szakképzés4% 4% 2% 2%

252

Technikusi

szakképzés10% 20% 3% 14%

Összesen 100% 100% 100% 100%

A 4. táblázatban szereplő értelmiségi szülők

kategóriájába a diplomával rendelkező szülőket, míg a nem

értelmiségi kategóriákba a diplomával nem rendelkező

szülőket soroltuk. Tehát az értelmiségi lét legfőbb

fokmérőjének a diplomát – mint intézményesült kulturális

tőkét – tekintettük. A társadalmi tőke esetében a már

korábban említett heterofílitások mentén kialakított két

csoportot használtuk fel: a társadalmi tőkével rendelkezők

és a társadalmi tőkével nem tőkével nem rendelkezők körét.

Azt láthatjuk, hogy a társadalmi tőkével rendelkező

értelmiségi szülők gyermekei 79%-ban, a nem értelmiségi

szülők gyermekei pedig 48%-ban választják az egyetemen

történő továbbtanulást. Ugyanez a szám a társadalmi tőkével

nem rendelkező értelmiségi szülők gyermekei esetén csupán

71%, a nem értelmiségi szülők gyermekeinél, pedig 47%.

Ezekből az adatokból kiderül, hogy az értelmiségi, nem

értelmiségi dimenzió mentén nagyobb eltérések fedezhetők

262

fel, mint a társadalmi tőkével való rendelkezés, illetve

nem rendelkezés dimenziója mentén. Levonható az a

következtetés, hogy a továbbtanulási hajlandóságra a

kulturális tőke nagyobb hatást gyakorol, mint a társadalmi

tőke. Azonban a társadalmi tőkével való rendelkezés mértéke

tovább fokozza a kulturális tőke már meglévő erejét.

Jelen tanulmány végkövetkeztetései alátámasztják a

kiinduló hipotézist, mely szerint mind a társadalmi, mind a

kulturális tőke befolyással bír a továbbtanulásra és a

tanulmányi eredményességre. Ezen belül is a kulturális tőke

nagyobb magyarázó erővel rendelkezik. Konkrétan szólva a

magyarázó és a függő változók közötti kapcsolat egyenes

arányú, tehát az ezekkel a tőkefajtákkal való minél nagyobb

arányú rendelkezés magasabb szintű továbbtanulási

aspirációkat, ezen keresztül magasabb iskolai végzettséget

eredményez, ami tovább növeli a kulturális tőke meglétét és

annak befektethetőségét. Ez a társadalmi rétegek közötti

különbségek konzerválódásához vezet, és megnehezíti a

vertikális mobilitást.

Itt hangsúlyozzuk azt, hogy a kutatásban a debreceni

középiskolások vettek részt, tehát az eredmények elsősorban

272

Debrecenre és – a bejáró és kollégista diákok miatt – Hajdú

– Bihar megyére vonatkoznak.

282

Felhasznált irodalom:

Andor Mihály 1998. Az iskolaválasztás társadalmi

meghatározottsága 1997-ben In: Iskolakultúra 8, 14-29.

Angelusz Róbert – Tardos Róbert 1991. A „gyenge kötések”

ereje és gyengesége; In: Utasi Ágnes (szerk.): Társas

kapcsolatok. Budapest, Gondolat

Bauer Béla 2002. Az ifjúság viszonya az értékek világához;

Tanulmányok I., Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László

(szerk.): In: Ifjúság 2000. Budapest. Nemzeti Ifjúságkutató

Intézet, 202-220.

Blaskó Zsuzsa 1998: Kulturális tőke és társadalmi

reprodukció. In: Szociológiai Szemle, 3, 55-83

Boudon, Raymond 1981. Társadalmi egyenlőtlenségek a

továbbtanulásban. In: Halász Gábor – Lannert Judit

(szerk.): Az oktatási rendszerek elmélete. Szöveggyűjtemény. Budapest,

OKKER, 406-417.

Bourdieu, Pierre 1999. Gazdasági tőke, kulturális tőke,

társadalmi tőke. In: Angelusz Róbert (szerk.) A társadalmi

rétegződés komponensei. Budapest, Új Mandátum, 156-178.

2929

Bukodi Erzsébet – Harcsa István – Reisz László 1994.

Társadalmi tagozódás, mobilitás. Társadalomstatisztikai

közlemények. Budapest, KSH.

DiMaggio, Paul 1982. A kulturális tőke és az iskolai

teljesítmény: A státuskultúrában való részvétel hatása az

Egyesült Államok-beli középiskolások jegyeire. In Róbert

Péter (szerk.): A társadalmi mobilitás. Hagyományos és új

megközelítések. Budapest, Új mandátum, 198-220.

Granovetter, Mark 1982. A gyenge kötések ereje. In:

Angelusz Róbert – Tardos Róbert (szerk.) 1991. Társadalmak

rejtett hálózata. Budapest, Magyar Közvéleménykutató Intézet,

371-400.

James S. Coleman 1986. Társadalomelmélet,

társadalomkutatás, cselekvéselmélet. In. Felkai Gábor –

Némedi Dénes – Somlai Péter (szerk.) 2000. Szociológiai

irányzatok a XX. Században. Budapest, Új mandátum, 191-215.

James S. Coleman 1988. Social Capital in the Creaton Of

Human Capital. American Journal of Sociology, 94, 95-120.

Ladányi János – Csanádi Gábor 1983. Szelekció az általános

iskolában. Budapest, Magvető.

3030

Langowska – Marcinowska Krystyna 2004. Attitudes of the

children living in children’s homes towards their parents

and relatives. In: PEDAGOGIKA Mokslo Darbi Studies and

dyssertation, Sciencik supervision prof. Dr hab. Józef

Podgórecki, 2004/ July, Lipec; pp.: 61-69.

Liskó Ilona 1997. A pályaválasztás folyamata. In:

Iskolakultúra 10. 22-41.

Medgyes Péter 2002. „Very English – Very Good!” –

Gondolatok az angol nyelv magyarországi téhódításáról, In:

A zárva várt Nyugat – Kulturális Globalizáció Magyarországon,

Kovács János Mátyás (szerk.) Budapest, Sík Kiadó.

Nan Lin 1987. Társadalmi erőforrások és társadalmi

mobilitás; A státuszelérés strukturális elmélete In:

Angelusz Róbert – Tardos Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett

hálózata; Magyar Közvéleménykutató Intézet

Pusztai Gabriella 2004. Iskola és közösség: a felekezeti középiskolások

az ezredfordulón. Budapest, Gondolat.

Róbert Péter 1987. Mobilitási és reprodukciós folyamatok a

magyar társadalomban In: Fokasz Nikosz, Örkény Antal

(szerk.) Magyarország társadalomtörténete 1945 – 1989. Budapest.

Új mandátum, 193 – 206.

3131

Róbert Péter 2000. Bővülő felsőoktatás: Ki jut be? In:

Educatio 79-95.

3232