Különlenyomat / Separatum

A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK (AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY AND MIDDLE AVAR PERIOD)

SZÜCSI FRIGYES

In: Petkes Zs. Szerk. HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete

Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX,

Budapest-Szigethalom, 28th–30th October 2010

Budapest 2012, 121–137.

http://www.mnm-nok.gov.hu/kiadvanyok/evkonyvek.html

BevezetésAz avarkorból ismert több mint 60 000 sír csupán0,7%-ából (kb. 400 db.) ismertek balták, így elõfor-dulásuk viszonylag ritkának nevezhetõ. Az eddigieksorán avar kori balták gyûjtésére Szentpéteri József,Hidán Csaba László és Bódy Tamás vállalkozott.Szentpéteri József két részben megjelent mun-kájában az avarság fegyverviselõ rétegét vizsgálta(Szentpéteri 1993, 1994). Külön elemezte a kora- éskésõ avar kori baltákat, mintegy 376 darabot. Kételterjedési térképet és valamivel több, mint kétoldalnyi írást szentelt a témának. Hidán CsabaLászló körülbelül Szentpéterivel egy idõben, szak-dolgozata keretében gyûjtött össze 50 lelõhelyrõl103 darab baltát. Ez nem teljes gyûjtés, mégis úttörõjelentõségû munka, hiszen elsõként végezte el azavar kori balták formai csoportosítását, ami irány-mutató volt számomra (Hidán 1994). Velem egyidõben Szegeden – egyetemi szakdolgozata kere-tében – Bódy Tamás foglalkozott az avar baltákkutatásával. Neki az egész avar korból 201 darabotsikerült a formai csoportosításába bevonni.Elemezte azok használati idejét, földrajzi elhe-lyezkedését és a baltákhoz köthetõ temetkezésiszokásokat (Bódy 2010). A fegyver- és munka-eszköz-történet ezen elhanyagolt területének kuta-tásába fogtam bele az ELTE BTK régészet szakánírott szakdolgozatom keretében. A kora- és középavar kori darabok közül 90-et sikerült összegyûjten-em, ami az avarkori balták és fokosok kb. 22%-átteszi ki. Jelen tanulmány a szakdolgozatombanfolytatott vizsgálódások rövid kivonata.

Formai csoportosításA formai csoportosítás (1. ábra) során alapelvnektekintettem, hogy fokosról, azaz ütõ- és egybenvágófegyverrõl (esetleg csak ütõfegyverrõl) vagyfok nélküli vágófegyverrõl, esetleg vágószerszám-ról beszélhetünk-e. A következõ kategóriát az éllapformái alapján alakítottam ki: balta, bárd vagy sze-kerce. A balták általában háromszög alakú éllapja

törés nélkül vezet az élbe. A bárdok köpûjébõlinduló hosszú nyak alul – esetenként felül is – hirte-len tompaszögû töréssel vagy hajlással megy át azéllapba, ami a baltákénál nagyobb élhosszúságoteredményez. A szekercék köpûbõl induló nyaka alulés felül egyaránt hirtelen tompaszögû hajlássalmegy át az éllapba, de a szekercéket megkülön-bözteti a bárdoktól, a penge nagyobb részében meg-figyelhetõ kiszélesedés, ami hozzávetõlegesennégyzetes éllapot és rövid nyakat eredményez.Hasonló módon a magyar kutatók közül elõszörKovács László osztályozta a honfoglalás koribaltákat és fokosokat (Kovács 1980/81. 248–249;Kovács 1986. 236).A balták és fokosok formáját – Petkes Zsoltnak ahonfoglalás kori balták és fokosok vizsgálata soránhasznált módszerét követve (Petkes 2006. 21) – aDescartes-féle (x, y) koordináta rendszer segít-ségével vizsgáltam. A rendszer középpontjának aköpû mértani középpontját vettem, az y tengelypedig a köpû belsõ falával (értsd: a nyéllyukkal)párhuzamosan helyezkedik el. Az x tengely a tárgyhosszával, az y tengely a tárgy szélességével (ma-gasságával) megegyezõ irányba mutat. Az ígykifeszített síkokhoz viszonyítottam az éllapok és afokok helyzetét.

Az éllapok formai csoportosításaBalta típusú éllap (1.ábra / 1–5)1. Felül a köpûtõl az ívelt élig – az x tengellyelpárhuzamosan – egyenes vonalban tartó, alul a kö-pûtõl az élig lefelé tartó éllap.2. Felül a köpûtõl az ívelt élig – az x tengellyelhegyesszöget bezáróan – egyenes vonalban enyhénfelfelé tartó, alul a köpûtõl az élig lefelé hajló éllap.3. A köpûtõl az ívelt élig alul lefelé, felül felfeléhajló éllap. A kihajlás alul-felül hozzávetõlegesenazonos mértékû.4. A köpûtõl az ívelt élig alul egyenes vonalbanlefelé, felül egyenes vonalban felfelé tartó – az xtengellyel hegyesszöget bezáró – éllap.

121NÉPVÁNDORLÁSKOR FIATAL KUTATÓINAK XX. ÖSSZEJÖVETELE,BUDAPEST–SZIGETHALOM, 2010. OKTÓBER 28–30.

A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

SZÜCSI FRIGYES

Fejér Megyei Múzeumok IgazgatóságaH-8000 Székesfehérvár, Fõ u. 6.

szucsif86@gmail.com

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:23 Page 121

5. A köpûtõl az egyenes élig alul-felül egyarántlefelé hajló éllap.Bárd típusú éllap (1. ábra / 6–8)1. Felül a köpûtõl a domború élig felfelé hajlik azéllap, alul az ívelt nyaktól hirtelen lefelé halad azéllap, majd derékszögû töréssel, egyenes vonalbanhalad az élig (L-alakú éllap).2. Felül a köpûtõl a domború élig felfelé, alul lefeléhajlik az éllap, és utóbbinál hegyesszögben csat-lakozik az élbe (L-alakú éllap).3. A köpûbõl induló hosszú nyak alul lefelé, felülfelfelé hirtelen töréssel a keskeny éllapba megy át,ami domború élben végzõdik (T-alakú éllap).Szekerce típusú éllap (1. ábra / 9)1. Az egyenes élbõl körülbelül derékszögben indulaz éllap, majd hirtelen töréssel beszûkülve csat-lakozik a köpûbe vezetõ rövid nyakhoz. Csupán azkülönbözteti meg a T-alakú éllaptól, hogy a sze-kerce éllapja szélesebb, mint a nyak (rövid nyak,négyzetes éllap).

A köpûk formai csoportosításaFok nélküli balták és bárdok köpûi (1. ábra / A–F)A. Egyenes köpûkialakítás, ami a köpûbe érkezõnyakhoz képest legfeljebb enyhén domborodik ki.

B. Alul-felül kihegyesedõ köpû.C. Alul-felül kihegyesedõ nyéltámaszos köpû.D. Az éllap felül a köpû végéig felül enyhén, alulhatározottan kiemelkedõ köpûkialakítás.E. Az éllap felõl a köpû végéig alul-felül egyarántfokozatosan megnyúlt köpûkialakítás.F. A köpû teljes szélességében alul-felül egyarántmegnyúlt hengeres köpûkialakítás.Fokosok köpûi (1. ábra / G–I)G. Egyenes köpûkialakítás, ami a köpûbe érkezõnyakhoz képest legfeljebb enyhén domborodik ki.H. Alul-felül kihegyesedõ köpû.I. Alul-felül kidomborodó köpûkialakítás.

A fokok formai csoportosításaKalapács jellegû, tompa ütõfelületû fokok (1. ábra /I–VII)I. Az egyenes fok hosszabb, mint 2,1 cm és afegyver teljes hosszának legalább 15%-a.II. Az egyenes fok rövidebb, mint 2,1 cm és afegyver teljes hosszának legfeljebb 15%-a.III. A fok a köpûtõl enyhén lefelé tart.IV. Csonkagúla alakú – a köpûtõl szûkülõ – fok.V. Kiszélesített ütõfelületû fok: a köpûtõl enyhénlefelé tartó fok bütyökben végzõdik.VI. Kiszélesített ütõfelületû fok: az egyenes fokkiszélesített tompa ütõfelületben végzõdik.Balta jellegû foklap: beszûkülõ, hegyes vagy élesütõfelületVII. Beszûkülõ, hegyes vagy éles ütõfelületû fok.

Funkcionális szempontok szem elõtt tartásával a(fok nélküli) balták és bárdok esetében az éllapkialakítása és a nyéltámasz léte vagy nem létealapján osztottam tovább a két csoportot 5 típusra:balta, nyéltámaszos balta, T-alakú bárd, L-alakúbárd, nyéltámaszos bárd. Ugyancsak funkcionálisszempontok figyelembe vételével a fokosokat a fokkialakítása (fokosbaltáknál), az éllap formája (T-alakú fokosbárd, L-alakú fokosbárd, fokossze-kerce), vagy az éllap hiánya (kettõsfokos) alapjánbontottam 6 típusra: kalapácsfokú fokosbalta, fokla-pos fokosbalta, T-alakú fokosbárd, L-alakú fokos-bárd, fokosszekerce, kettõsfokos. Így összesen 11kora- és közép avar kori balta és fokos típust si-került elkülönítenem. Az altípusokat (5. ábra) azéllap, a köpû és fokosok esetén a fok figyelembevételével alakítottam ki. Mint fentebb látható azéllap formákat egytõl kilencig arab számokkal, aköpûformákat „A”-tól „I”-ig nagybetûkkel, a külön-bözõ fok-kialakításokat pedig egytõl hétig latinszámokkal jelöltem meg, ami minden kora- ésközép avar kori baltát viszonylag pontosan leíró

122 SZÜCSI FRIGYES

1. ábra Éllapok (1–9), köpûk (A–I) és fokok (I–VII) formáia kora- és középavar korban (oldalnézetek)Fig. 1. Variants of axe edges (1–9), sockets (A–I) and butts(I–VII) in the early and middle Avar periods (side views)

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:23 Page 122

123A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

2. ábra 1–5: Kalapácsfokú fokosbalták Budakalászról: 205, 254, 588, 715, 756. sírok (Pásztor Adrienn és Vida Tivadarásatása, 1987–1992); 6: Balta a bölcskei 14. sírból (Hampel 1905. I. 83, Fig 92); 7: Balta a veszprém-jutasi 130. sírból(Fettich és Rhé 1931. 27–28); 8: Nyéltámaszos balta a bölcskei 11. sírból (Hampel 1905. I. 86, Fig. 101); 9: Foklapos fokos-balta a budakalászi 223. sírból (Pásztor Adrienn és Vida Tivadar ásatása, 1987–1992). A képek egymáshoz viszonyítvaarányos méretûek az 1. kivételévelFig. 2. 1–5: hammer-butted axes from Budakalász: graves 205, 254, 588, 715, and 756 (excavated by Adrienn Pásztor andTivadar Vida, 1987–1992); 6: Axe from the grave 14 Bölcske cemetery (Hampel 1905. I. 83, Fig 92); 7: axe from the grave130 Veszprém-Jutasi cemetery (Fettich and Rhé 1931. 27–28); 8: Axe with stay for the shaft from grave 11 Bölcske (Hampel1905. I. 86, Fig. 101); 9: Flat-butted axe from grave 223, Budakalász (excavated by Adrienn Pásztor and Tivadar Vida,1987–1992). All pictures are in the same scale, except for nr 1.

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 123

kódot eredményez. A fok nélküli balták és bárdokkét tagú, a fokosok három tagú kóddal írhatóak le.Általában még az azonos altípus-számú daraboksem teljesen egyformák, mert minden balta és fokosegyedi. Ez a tény és az altípusok nagy száma mutat-ja a kora- és közép avar kori balták és fokosok for-mai gazdagságát.

Balták és bárdok típusai:Balta típus (altípus: 1-A, 1-D, 2-B, 3-D, 3-F, 5-A,5-B): 11 lelõhelyrõl 13 baltát sikerült összegyûjten-em. A balták hossza 6,7 cm-tõl 24 cm-ig terjed.Körülbelül akkora hosszúságúak, mint a fokos-balták, sõt érdekes módon a legnagyobb balta na-gyobb (24 cm) a legméretesebb fokosbaltánál (20,6cm). Élhosszúságuk 1,5 és 8 cm közötti. A Bölcskén1887-ben feltárt 14. sír baltája (2. ábra / 6) a kora-és közép avar kor minden baltája és fokosa közül alegkisebb, mindössze 6,7 cm. A veszprémi 130. sírbéli darab (2. ábra / 7) viszont az egyik legnagyobba kora- és közép avar kori balták és fokosok között(24 cm). A nyéllyukának átmérõje szintén szokatlanarányú: 4,8 X 1,7 cm. A veszprémi 130. sírérdekessége, hogy egy balta és egy bárd is napvilá-got látott belõle. Két balta vagy fokos sírbahelyezésére ezen kívül csak a budakalászi 588. sír-ból van példa (2 db. kalapácsfokú fokosbalta) akorszakunkból (Vida Tivadarnak tartozom köszö-nettel a budakalászi és csákberényi balták rendel-kezésemre bocsátásáért).Nyéltámaszos balta típus (altípus: 2-C): Csupán abölcskei 11. lovassírból származó darab tartozikebbe a típusba (2. ábra / 8). A típus létezése iskérdéses, mert a Magyar Nemzeti Múzeumban nemsikerült erre a Hampel József által kalapácsfokúfokosbaltaként (Axt mit Hammeransatz, Hampel1905. I. 86, Fig. 101) leírt darabra bukkannom, ígykizárólag a leletrajzra (Szelle 1891. 241, 2. ábra)hagyatkozhattam. Amennyiben nyéltámaszról be-szélhetünk, akkor az ugyanolyan kifejezetten rövid,mint a korszak egyetlen nyéltámaszos bárdjának. Anyéltámaszt nyilván az erõs igénybevétel miattalakították ki. A típusnak késõ római elõzményeivannak, mert a vaskos nyéltámasztékkal ellátotteszközök a római korra keltezhetõk, függetlenülattól, hogy a pengerészt milyen feladatra alakítot-ták. Vaskos nyéltámaszt figyelhetünk meg egy toko-di baltán, Szalacskáról egy bárdon és egy baltán,egy aquincumi szekercén, egy Tatabánya-24. lelõ-helyrõl származó baltán, valamint egy Vinkovcikörnyékén talált szekercén. A tatabányai balta, aszalacskai bárd és balta köpûfala ívelt, ígykeletkezése már a népvándorlás kor felé mutat

(László 2009. 8). A kora- és közép avar koribaltákra és bárdokra az ívelt köpûfalon túlmenõenjellemzõ, hogy a nyéltámasz „elcsökevényesedett”,azaz nem olyan vaskos, mint a hasonló római tár-gyaknak. A tác-fövenypusztai villából ismerünkkisebb nyéltámaszos, a bölcskeihez formailag ishasonló, de nagyobb méretû (hossz.: 17,6 cm,élhossz: 5,2 cm) nyéltámaszos baltát, amit B.Thomas Edit szerint fafeldolgozáshoz használtak(B. Thomas 1955. 131; XXXIV/3. tábla). A VI.századból egyetlen nyéltámaszos balta került elõ,Hegykõ-Mezõ utca 34. sírjából (Bóna és Horváth2009. 245, Taf. 10). Formailag ugyan elüt a bölcskeidarabtól, de nyéltámaszával beleillik a fentebbismertetett sorozatba. Mindezek fényében talán nemvéletlen, hogy a kora- és közép avar kor mindkettõnyéltámaszos tárgya (1 balta, 1 bárd) az egykoriPannonia területérõl került elõ (Bölcske, Csák-berény).L-alakú bárd típus (altípus: 6-A, 6-B, 6-D, 6-E):Az L-alakú bárdok ismertetõjele, hogy az éllaplefelé erõsen, szakállszerûen, felfelé pedig nemvagy enyhén megnyúlt. 11 lelõhelyrõl 12 L-alakúbárdot ismerünk. Hosszúságuk 8,3 és 16,5 cm közé,élhosszúságuk pedig 5,5 és 12,2 cm közé tehetõ.Mindössze 3 L-alakú bárd tömegének ismeretébenis megállapítható, hogy tömegük széles határokközött ingadozik: a legkönnyebb csupán 70 g, a leg-nehezebb 410 g. A Kiskõrös-Vágóhídi dûlõ VIII/Asír bárdját (3. ábra / 1–2) egy 4-6 év közötti kislánymellé helyezték. A sír rendkívül gazdag mellék-leteivel bolygatatlanul érte meg a feltárást, annakellenére, hogy a temetõ sírjainak majdnem minde-gyikét kirabolták. A VIII/A sír leletei között voltarany fülbevalópár, aranyszálakból szõtt gallérmaradványai, kis aranycsöngõk, aranyfoglalatosékkõsor, ezüst karperecek és ékköves gyûrûk(László 1955. 27–30). A bárd élével felfelé a kislánymellé eltemetésének hitvilágbeli okai lehettek. ATiszántúlról nem került elõ L-alakú bárd. HáromDuna–Tisza közi darab kivételével mindet aDunántúlon mellékelték sírokba. Ez az adat,kiegészítve azzal, hogy a kora avar kori L-alakúbárdok többsége a romanizált hagyományokkal ren-delkezõ Dunántúlról származik, egybecseng azzal,hogy az L-alakú bárd típus elõzményeit a késõantik, római-germán kultúrkörben találhatjuk meg(B. Thomas 1955. 131, XXXIV.tábla; Schmidt1961. 154).T-alakú bárd típus (altípus: 8-?): Csak egytiszaderzsi és egy Bölcske-Kömlõdi úti bárd tar-tozik ebbe a típusba. A tiszaderzsi bárdból csakpengetöredék maradt fenn, így köpûjérõl és

124 SZÜCSI FRIGYES

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 124

125A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

3. ábra 1–2: L-alakú bárd a Kiskõrös-Vágóhídi dûlõi VIII/A sírból (MNM Bp. 12.935.12); 3–4: L-alakú fokosbárd Üröm /Pilisborosjenõ-Téglagyár temetõjébõl (MNM Bp. 71.4.1906.); 5–6: T-alakú fokosbárd a halimbai 111. sírból (MNM1964.20.48); 7: Fokosszekerce a kerepes-sóderbányai G. sírból (Török 1973. 127, 9.ábra); 8: Kettõsfokos a bólyi A temetõ 3.sírjából (Papp 1963. V. tábla 15)Fig. 3. 1–2: L-shaped cleaver from grave VIII/A, Kiskõrös-Vágóhídi dûlõ (MNM Bp. 12.935.12); 3–4: L-shaped buttedcleaver from the Üröm / Pilisborosjenõ-Téglagyár cemetery (MNM Bp. 71.4.1906.); 5–6: T-shaped butted cleaver from thegrave 111 Halimba cemetery (MNM 1964.20.48); 7: Butted hatchet from grave G at Kerepes-Sóderbánya (Török 1973. 127,9.ábra); 8: double hammer axe from grave 3 Bóly cemetery (Papp 1963. Table V: 15)

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 125

esetleges fokáról semmit sem tudunk. Egy dupla ésegy lótemetkezés tartozott egybe, ez a bárd a lómellett hevert. Mivel egy íj társaságában temették aló mellé, Cs. Sós Ágnes és Kovrig Ilona szerintbizonyosan fegyverként használhatták (Cs. Sós1955. 215; Kovrig 1975. 232). Kovrig Ilona már1975-ben megállapította, hogy ezt a ritka típust akora avar korban még nem alkalmazták (Kovrig1975. 232). Megállapítását alá tudom támasztani,hiszen kora avar darabot sem a T-alakú bárd, sem aT-alakú fokosbárd típusból nem találtam gyûjtésemsorán. A Bölcskén 1890-ben feltárt 2. lovassír akora és közép avar koron belül pontosabban nemkeltezhetõ, ám a korabeli leírásból bizton beazono-sítható T-alakú bárdja az elmondottak alapján min-den bizonnyal közép avar kori (Nagy 1893. 315).Az avaroknál csak korlátozott számban volt jelenez a közép avar korban feltûnõ, de inkább a késõavar idõszakban jelen levõ típus. A típus értel-mezése egy kis kitekintést igényel az egész avarkorra. A késõ avar példányokat is beleértve, csak atiszafüredi T-alakú fokosbárd és a tiszaderzsi T-alakú bárd találtatott meg a Tiszántúlról. A Fel-vidéken kettõ (Bárca, Kassa-Zsebes), a Dunántúlonpedig 9 darab (Bölcske 1890/2, Gyód-Máriahegy38, Halimba 111, Keszthely, Mosonszentpéter 3,Nagypall 133, Nemesvölgy 83, Pécsvárad-Gõz-téglagyár szórvány, Leithaprodersdorf) T-alakúbárd és T-alakú fokosbárd volt. A dunántúli sûrû-södés alátámaszthatná Peter Paulsen kutatásait,miszerint a T-alakú bárd frank eredetû – és avikingek is a frankok elleni hadjáratok soránismerkedtek meg vele (Paulsen 1933. 14–15) –, haGaram Éva 1995-ben nem hívta volna fel a figyel-met a típus keleti párhuzamára a Mala peres-csepinai leletbõl (Garam 1995. 345).Nyéltámaszos bárd típus (altípus: 6-C): Mindösszea csákberényi 262. sír bárdja rendelkezik jellegzete-sen rövid nyéltámasszal, amit az erõs igénybevételmiatt alakítottak ki. Kirpiènikov a IX–XIII. századközötti nyéltámaszos bárdokat méretük alapjánmunkaeszközökre és fegyverekre osztotta. Utóbbiakközé sorolta a 9–15 cm hosszúságú, 5–12 cmélhosszúságú, 2–3 cm átmérõjû köpûvel rendelkezõ,100 és 430 gramm közé tehetõ darabokat (Kir-piènikov 1966. II. 36). A csákberényi bárd ennél jó-val nagyobb (hossz.: 22,8 cm, élhossz.: 17 cm), ígymunkaeszköz lehetett, amit talán kopott éle is igazol.Kísérõ mellékletei 4 db. nyílhegy, egy bronzlemezpánttöredékekkel, egy bronz korongocska, egy vas-csat, egy kerek veret famaradványokkal, 2 db. kova,egy csiholó, egy bronzgyûrû és beazonosíthatatlanvastöredékek voltak.

Fokosok típusaiA fokosok elsõ használói, talán feltalálói is a tör-ténelem elsõ lovasnomád népe, a szkíták. Hagya-tékukból rengeteg fokosbaltát ismerünk (Ke-menczei 2009. 226, 233, 235, 240, 242). Érdekesmódon hun sírokból eddig egyetlen fokos semkerült elõ, ám ettõl függetlenül nehéz elképzelni,hogy ne használták volna (Hidán 2008). Az avaroka Kárpát-medencébe keletrõl hozhatták magukkal alegtöbb fokostípust. Munkaeszközként is megáll-hatták a helyüket, mégis elsõdlegesen fegyve-rekként alkalmazhatták õket.Kalapácsfokú fokosbalta típus (altípus: ?-?-IV, ?-H-II, 1-G-I, 1-H-I, 1-H-II, 1-H-VI, 1-I-II, 1-I-V, 2-H-1, 2-H-II, 2-H-VI, 2-I-II, 2-I-VI, 3-G-I, 3-G-II, 3-G-VI, 3-H-I, 3-H-II, 3-I-I, 4-G-I, 4-H-II, 4-I-I, 5-G-II, 5-G-III, 5-H-I, 5-I-III): A kalapácsfokú fokos-balták (2. ábra / 1–5) pengéje törés nélkül olvad anyakba, majd a köpûbe. A köpûhöz az ellentétesoldalon eltérõ hosszúságú, tompa ütõfelületû fokcsatlakozik. 29 lelõhelyrõl 43 darabot gyûjtöttemössze ebbõl a típusból. Ezzel elmondható, hogy akalapácsfokú fokosbalta a kora- és közép avar korleggyakoribb típusa. 31 esetben tudtam vizsgálnihosszúságukat, ami 11,7-tõl (Vác-Kavicsbánya103) 21 cm-ig (Zalakomár-Lesvári dûlõ 560) terjed.Az él hosszúságának adatait 32 darabnál ismerem.A legkisebb 1,6 cm (szintén Vác-Kavicsbánya 103),a legnagyobbak (Nagyharsány 41, Alattyán 219,Zalakomár-Lesvári dûlõ 560) 6 cm-esek. 21 ka-lapácsfokú fokosbalta nyéllyuk-átmérõjét sikerültlemérnem: 1,5X1,8 cm-tõl (Tiszakécske-Óbög A)4X3 cm-ig terjednek (Zalakomár-Lesvári dûlõ 560).Erdélybõl pusztán 1 db.(Nagyenyed szórvány) látottnapvilágot, a Tiszántúlról 3 db. (Hajdúdorog,Tiszafüred), a Duna–Tisza közérõl 10 db. (Alattyán,Budapest-XXI., Kecskemét, Kishegyes, Kiskõrös,Szeged, Tiszakécske, Vác-Kavicsbánya), a Du-nántúlról 27 db. (Bóly, Budakalász, Cikó, Csák-berény, Dunaújváros, Hõgyész, Igar, Iszkaszent-györgy, Kehidakustány, Kölked, Nagyharsány,Pécs, Pókaszepetk, Százhalombatta, Várpalota,Zamárdi, Zalakomár), a Felvidékrõl 3 db. (Alsó-gellér, Dévényújfalu) gazdagítja a fennmaradt avarfegyverek körét. Említést érdemel az igari fokosbal-ta nyelének díszítése: 3 db. bronzkarika ékesíthette(Fülöp 1987. 26–27). Hasonlót csak Szeged-Kundomb 248. sírjából ismerünk, ahol 3-4 db. vas-gyûrû ölelte körül a kb. 80 cm-es fanyelet (Salamon– Cs. Sebestyén 1995. 33). A közép avar kori igaridarab legpontosabb (megegyezõ altípusú: 5-I-III)párhuzama a kora avar csákberényi 172. sír fokos-baltája.

126 SZÜCSI FRIGYES

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 126

Foklapos fokosbalta típus (altípus: 2-I-VII): Akorszak egyetlen foklapos fokosbaltája, 2-es éllapformával rendelkezõ budakalászi kora avar 223.sír balta-fegyvere (2. ábra / 9). A balta-jellegû fok-kialakítás miatt ez a típus biztosan fegyverkéntvolt használatos. Ezt alátámasztják a sírból elõ-került lándzsahegy és nyílhegyek is. Mérete átla-gosnak mondható: 15,6 cm. A Kárpát-medencétõlkeletre hasonló rendeltetésû, bár eltérõ formájúfoklapos fokosbalta rejlett a boriszovói temetõ 99.számú lovassírjában, mely temetkezést Erdélyi

István az avarság hagyatékának keleti párhuza-maként említette (Erdélyi 1982. 7. tábla).L-alakú fokosbárd típus (altípus: 6-I-VI, 7-I-I): 4darab sorolható az L-alakú fokosbárd típusba. AzÜröm / pilisborosjenõi (3. ábra / 3–4) nagyon jóállapotban fennmaradt kora avar, míg a gyódi 67.sírból, a Magyarlapádról és a tiszafüredi 420. sírbólszármazó példány közép avar kori.T-alakú fokosbárd típus (altípus: 8-H-I, 8-H-II):Ennél a típusnál a köpûbõl induló hosszú nyak alullefelé, felül felfelé hirtelen töréssel a keskeny éllap-

127A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

4. ábra 1: A kora- és középavar kori balták és fokosok elterjedési térképe (fekete – koraavar, piros – középavar, kék – kora-és/vagy középavar); 2: A koraavar kori balták és fokosok területi megoszlása. Kék – Dunántúl (87%), piros – Duna–Tiszaköze (7%), zöld – Felvidék (3%), lila – Erdély (3%); 3: A középavar kori balták és fokosok területi megoszlása. Sötétkék –Dunántúl (43%), piros – Duna–Tisza köze (25%), zöld – Tiszántúl (21%), lila – Felvidék (9%), világoskék – Erdély (2%)Fig. 4. 1: The distribution map of early and middle Avar axes and hatchets (black – early Avar, red – middle Avar, blue –early and/or middle Avar; 2: The territorial distribution of early Avar axes and hatchets. Blue – Transdanubia(87%), red –Danube–Tisza Interfluve Region (7%), green – Felvidék (3%), purple – Transylvania (3%); 3: The territorial distribution ofmiddle Avar axes and hatchets. Dark blue – Dunántúl (43%), red – Danube–Tisza Interfluve Region (25%), green – East ofthe Tisza River (21%), purple – Felvidék (9%), light blue – Transylvania (2%)

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 127

ba megy át, ami domború élben végzõdik (hason-lóképp a T-alakú bárd típushoz); a túloldalon pedigrövid fokkal rendelkezik. Ez a típus a T-alakú bár-dok fokkal rendelkezõ változata. Korszakunkbólkettõ T-alakú fokosbárdot ismerünk (Halimba 111,Tiszafüred-Majoroshalom 942. sír). A halimbai T-alakú fokosbárd (3. ábra / 5–6) mellõl nyílhegyek,tegez maradványai és ezüstözött bronz övgarnitúrais napvilágot láttak. Ezekbõl a tényekbõl arra lehetkövetkeztetni, hogy ebben a sírban egy harcos alud-hatta örök álmát. A szóban forgó fokosbárdot tehátharcra (is) használhatták, amit könnyedsége(mindössze 150 g!) és a fok léte is alátámaszt. Apengéjén látható két lyuk a szállítás idejére valófelfüggesztés könnyítésére szolgálhatott. Az éllaponkialakított lyukat megfigyelhetünk több késõ avarbalta-fegyveren: mosonszentjános-kavicsbányai 30.sír L-alakú fokosbárdján (MNM 3/1927.140),Szirák-Dagenfeld birtok 16. sírjának L-alakú fokos-bárdján (MNM 112/1894.) és vélhetõen egy vasass-zonyfai/nagyasszonyfai (MNM 9/1952.3.) baltán.Élének 10 cm-es hosszúsága Cs. Sós Ágnes szerintnemcsak az avar, hanem a frank és viking T-alakúbárdok tekintetében is átlagosnak mondható (Cs.Sós 1955. 215). A tiszafüred-majoroshalmi T-alakúfokosbárdot egy lósírban lelték meg. A valószínûleghozzá párosítható szablyás harcosnak ezüstnagyszíjvéget, bronz csatot és bronz nagyszíjvégetis tettek a nyugvóhelyére.Fokosszekerce típus (altípus: 9-H-I): Egyetlen tet-szetõs darab alkotja e típust, amely Kerepes-Sóderbánya G. sírjából került elõ (3. ábra / 7). Akora és közép avar korban az összes ismert balta- ésfokosfej közül kizárólag ezt díszítették. A köpûpengéhez és fokhoz csatlakozásánál és a fok végénárkolások közé fogott bordák díszítik. Török Gyulaa barázdadíszítését skandináv hatásra mutatónaktartja (Török 1973. 124). A jó minõségû anyagbólkészült fokosszekerce használatának ideje mindenbizonnyal a kora avar korra tehetõ. Ez utóbbi volt adöntõ érv – a formai különbözõség mellett – a T-alakú fokosbárdoktól való külön típuskéntkezelésre, hisz a T-alakú fokosbárdok (és a foknélküli T-alakú bárdok is) a közép avar kortól tûn-nek csak fel.Kettõsfokos típus (altípus: V-G-V, V-G-I):Mindössze kettõ kettõsfokost ismerünk a középavar korból. A bólyi A temetõ 3. (3. ábra / 8) ésZsély 170. sírjából. A kora avar korból nem kerültelõ kettõsfokos, így – jelen adataink alapján – ez atípus a közép avar kortól jelenik meg az avar lele-tanyagban, a késõ avar korban pedig tovább él(Alsógellér 598, Csorna-Hosszúdomb 12, Kölked-

Feketekapu B 204, Mosonszentjános-Kavicsbánya192, Nemesvölgy, Szentes-Kaján 159, Székkutas-Kápolnadûlõ 349, Üllõ I. 142, Zsély 616). Többesetben vitatott, hogy kalapácsról vagy fokosrólbeszélhetünk-e. A kérdésre kielégítõ választ csakakkor adhatnánk, hogyha tudnánk milyen hosszúnyélre volt a fej ráerõsítve. Hosszú nyél eseténbizonyosan fegyverként használták, rövid nyélesetén szerszámként. Ennek az információnakhiányában mindössze esetlegesen méretbõl és atöbbi mellékletbõl vonhatunk le következtetéseket.A bólyi és a zsélyi kettõsfokos nyélhosszúságárólinformációink nem maradtak fent. Felmerült agömb és félgömb végûre kovácsolt bólyi darabkalapácsként való azonosítása (Henning 1991. 86,3. kép), de a mellékletekbõl semmi sem utal arra,hogy ezt szerszámként használták volna. Bóly-Sziebert puszta A temetõjének 3. sírja egy lovassír,ahol a ló baloldali kengyelvasa mellé tették a kettõsfokost (Papp 1963. 170–171).

A balták és fokosok területiés idõrendi megoszlásaÖsszesen 90 baltát és fokost sikerült összeszámlál-nom a kora és közép avar korból (4. ábra / 1). Ebbõl4 db. szórványlelet, a többi (86 db.) 54 temetõbõlszármazik. Avar teleprõl tehát egy sem került elõ. A31 kora avar kori baltából (17 lelõhely) 27 (12lelõhely) a Dunántúlról származik, 2 a Duna–Tiszaközérõl (Kerepes, Tarnaméra), 1 Felvidékrõl (Rév-komárom), 1 Erdélybõl (Nagyenyed) és a Tiszán-túlról egy sem (4. ábra / 2). A kora avar balták ésfokosok dunántúli túlsúlya érdekes, hiszen ez el-mondható a kora avar korban a lándzsákról (Csiky2007. 314, 5.kép, 316, 7.kép, 317, 8.kép), illetve aVI. sz. végén és a VII. sz. elsõ harmadában a bizán-ci leletekrõl (Garam 2001. 194–195; Bálint 1995.315–317). A balták és lándzsák, mint vasfegyverekDunántúli sûrûsödése összefüggésben lehet azzal,hogy a Dél-Dunántúlon, Zamárdiban már a 7.században vaskohászati centrum mûködött kovács-mûhellyel, amit Közép-Európa egyik legnagyobbiparrégészeti lelõhelyeként tartunk számon (Gallinaés Hornok és Somogyi 2007. 160, 164). Ezen felül aMarcal-medence és a Bakony elõterének védelméresok harcos állomásozhatott azon a vidéken (Ilon1996. 91), amit a balták és fokosok elterjedésitérképe is igazol Környétõl Csákberényen,Várpalotán és Veszprémen át egészen Póka-szepetkig, illetve Kehidakustányig. A közép avaridõszakban inkább a Dunán innen sûrûsödnek abaltát rejtõ temetõk, bár Dunántúl még mindig nagyszámmal képviselteti magát. A 45 közép avar kori

128 SZÜCSI FRIGYES

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 128

baltából és fokosból (25 lelõhely) 19 darabot (10lelõhely) leltek a Dunántúlon, 11-et a Duna–Tiszaközén, 10-et a Tiszántúlon, 4-et Felvidéken, 1-etErdélyben (4. ábra / 3). A tájegységenkénti bontás-ban tehát a közép avar kori sírokból is a Dunántúlonkerült elõ relatíve a legtöbb (43%) balta és fokos, dea kora avar adatokhoz képest már több volt belõlüka Duna–Tisza közén (25%), a Felvidéken (9%) ésjelentõs számban feltûntek a Tiszántúlon (21%) is.A kalapácsfokú fokosbalták a legelterjedtebbek,mind a kora-, mind a közép avar korban. A középavar korban még kifejezetten meg is ugrik a szá-muk. A második helyen a kora avar korban a balták,míg a közép avar korban az L-alakú bárdok állnak,de érdekes módon mindkettõ típus száma megcsap-pan a közép avar korra. Az egy-egy foklapos fokos-balta, fokosszekerce, nyéltámaszos balta és nyéltá-maszos bárd kora avar kori; a kettõsfokosok, T-alakú bárdok és T-alakú fokosbárdok pedig a középavar korban tûnnek fel. Az L-alakú fokosbárdok kisszámban ugyan, de a kora- és közép avar korisírokban egyaránt megtalálhatók.

A balták és fokosok sírba helyezése –mellékletadási szokások69 sír esetében rendelkezünk elegendõ információvalahhoz, hogy megállapítsuk lósírról, lovassírról vagyló nélküli ember (gyalog) sírjáról van-e szó. Balták ésfokosok többsége (48 db) ló nélküli sírokban hevert,17 darab lovassírban, 4 db. lósírban (Tiszafüred 384,435 és 942, Igar, II. lelet. Igar esetében vitatott, hogylósírról vagy lovassírról van-e szó. Ld. Fülöp 1987.)feküdt. 1 esetben kérdéses, hogy lovassíról vagy lónélküli sírról beszélhetünk-e (Bóly 8). A balta gya-korlatilag a ló nyergére lehetett kötve és a lósírokba –illetve ló mellõli elõkerülés esetén a lovassírokba – isígy kerülhetett (Garam 1987. 121–124; Makoldi2008. 130). 8 esetben ló mellõl került elõ a balta vagyfokos, 5 különbözõ módon. Ebbõl 5 lovassír(Alsógellér 134, Bécs-XXIII. Liesing 8, Bóly 3, Bóly20, Tiszaderzs 19) volt, 3 pedig lósír (Tiszafüred 384,Tiszafüred 435, Tiszafüred 942). Mind a nyolc sírközép avar kori. Lovassírban vagy lósírban a ló mellétehát – eddigi ismereteink szerint – csak a közép avarkortól helyeztek baltát vagy fokost. A kora avar korilovassírokban rejlõ balta-fegyverek mindig a lovasmellett voltak.

A ló nélküli sírokban 38 esetben nyílott lehetõség abalták és fokosok síron belüli elhelyezkedésénekvizsgálatára. 25 különbözõ módon helyezték elazokat. 20 alkalommal a holttest jobb oldalán, ki-lencszer pedig a bal oldalán. A gyakoribb jobboldali elõfordulás esetleg kapcsolatban lehet az el-temetettek jobbkezességével. A jobb oldalon leg-többször (13 eset) a láb tájékára tették a baltát vagyfokost, akárcsak a bal oldalon (9 eset). 2 fokos-baltánál és 2 bárdnál (Kiskõrös-Pohibuj 53, Környe125, Környe 147, Szeged-Kundomb 248) megfi-gyelték a feltárók, hogy a balta vagy fokos éle lefeléirányult, ezeket a fegyvereket tehát élükkel a sírföldjébe vághatták.A baltáknak és fokosoknak nincs rangjelzõ szerepük,hiszen a legszegényesebb síroktól a leggazdagab-bakig mindenhol elõfordulnak. Ez a változatosságtemetõn belül is elmondható. Dévényújfalu 17avarkori baltája és fokosa például többnyire aszegényebb férfisírokból származik, de találunk aleggazdagabbakban is (B. Szatmári 1968. 107).

ÖsszefoglalásA kora- és közép avar korban egyaránt a kalapács-fokú fokosbalták a leggyakoribbak. A kora avaridõszakban a Dunántúlon volt a legtöbb balta vagyfokos, a közép avar idõszakban a Dunán innensûrûsödnek. A balták száma a kora avar kortól akésõ avar korig fokozatosan nõ, és a késõ avar pe-riódusban növekszik meg ugrásszerûen.A viszonylag ritka T-alakú bárdok, T-alakú fokos-bárdok és kettõsfokosok a közép avar korban jelen-nek meg és a késõ avar korban valamivel meg-növekszik a számuk. A balták és fokosok többségétló nélküli sírokból tárták fel. Ezekben 25 féle elhe-lyezkedést sikerült rögzíteni; a leggyakoribbak asírban nyugvó ember jobb oldalára való elhe-lyezések. A lovassírokban többnyire fokos, azonbelül is a kalapácsfokú fokosbalta-típus feküdt. Agyûjtésem alapján a kora avar kori lovassírokbanmindig a lovas (és nem a ló) mellé tették a balta-fegyvert, míg a közép avar kori lovas- és lósírokban7 alkalommal a ló mellett regisztrálták a baltát vagyfokost. A vizsgálható esetekben a balták és fokosoktöbbségét (65%-át) 20 és 60 év közötti felnõtt férfi-ak mellé helyezték, de elõfordult aggastyánok,kisfiúk, sõt egy kislány mellett is.

129A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 129

130 SZÜCSI FRIGYES

Irodalom

Bálint, Cs. 1995. Kelet, a korai avarok és Bizánckapcsolatai. Szeged.Bárdos, E., Garam, É. 2009. Das awarenzeitlicheGräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek. Budapest.Bódy, T. 2010. Avar kori balták a Kárpát-medencében. Szakdolgozat. Szeged.Bóna, I., Horváth, J. 2009. LangobardischeGräberfelder in West-Ungarn. Monumenta Germa-norum Archaeologica Hungariae 6. Budapest. B. Szatmári, S. 1968. A dévényújfalusi temetõetnikai és történeti problémái. Komárom MegyeiMúzeumok Közleményei, I, 107–132.B. Thomas, E. 1955. Die Römerzeitliche villa vonTác-Fövenypuszta. Acta Archaeologica AcademiaeScientiarium Hungaricae, VI, 70–152.Èilinska, Z. 1973. Frühmittelalterliches Gräberfeldin Želovce, Bratislava.Cziráky, Gy. 1900. Bogojeva régi emlékeirõl.Archaeologiai Értesítõ, 20, 262–263.Cziráky, Gy. 1903. Gombosi emlékekrõl (Die Fundevon Gombos). Archaeologiai Értesítõ, 23, 59–60.Csallány, D. 1953. A bácsújfalusi avarkori ham-vasztásos lelet. Adatok a kuturgurbolgárok (hunok)temetési szokásához és régészeti hagyatékához.Archaeologiai Értesítõ, 80, 133–141.Csallány, D. 1958. Szabolcs-Szatmár megye avarleletei (Awarische Funde des Comitats Szabolcs-Szatmár). Józsa András Múzeum Évkönyve, 1,31–87.Csiky, G. 2007. A kora avar lándzsák tipológiája.Archaeologiai Értesítõ, 132, 305–323.Cs. Sós, Á. 1955. De deuxiéme avare d’Üllõ. ActaArchaeologica Academiae Scientiarium Hunga-ricae 6, 193–230.Cs. Sós, Á., Salamon, Á. 1995. Cemetries of theearly middle ages (6th-9th c.) at Pókaszepetk.Budapest.Erdélyi, I., Németh, P. 1969. A várpalota-gimnázi-umi avar temetõ. (A Bakonyi Múzeum avarkorileletanyagának ismertetése.) Awaren-Friedhof Vár-palota-Gimnázium. (Beschprechungen der imBesitz des Bakony-Museums zu Veszprém befind-lichen Fundstücke aus der Awarenzeit. VeszprémMegyei Múzeumi Közlemények, 8, 167–198.Eisner, J. 1952. Devinska Nová Ves. Bratislava. Erdélyi, I. 1982. Az avarság és kelet a régészeti for-rások tükrében. Budapest.Fettich, N., Rhé, Gy. 1931. Jutas und Öskü. ZweiGräberfelder aus der Völkerwanderungszeit inUngarn. Skythika 4, Prague.

Fülöp, Gy. 1987. Az igari avar kori vezérleletek.Székesfehérvár.Gallina, J. Zs., Hornok, P., Somogyi, K. 2007.Elõzetes jelentés a Zamárdit elkerülõ 65101. sz. útZamárdi 89, 58/a, 58/b, 56. lelõhelyeinek feltá-rásáról. Somogyi Múzeumok Közleményei, 17,153–168.Garam, É. 1987. Pferdegräber der Awaren-zeitlichen Gräberfeldes in Tiszafüred. Alba Regia,XXIII, 65–126.Garam, É. 1991. A Tiszakécske-óbögi avarkorisírok. Adatok az avarkori szablyákhoz és azegyenes, egyélû kardokhoz. CommunicationesArchaeologicae Hungariae, 129–166.Garam, É. 1995. Das awarenzeitliche Gräberfeldvon Tiszafüred. Budapest.Garam, É. 2001. Funde byzantinischer Herkunft inder Awarenzeit vom Ende des 6. bis zum Ende des7. Jahrhunderts. Monumenta Avarorum Archaeolo-gica Vol. 5.Gubitza, K. 1911. A kishegyesi régibb középkoritemetõ. (Das frühmittelalterliche Gräberfeld vonKishegyes). Archaeologiai Értesítõ, 31, 122–134.Hampel, J. 1905. Alterthümer des frühenMittelalters in Ungarn, I–III. Braunschweig.Henning, J. 1991. Schmiedegräber nördlich derAlpen. Germanisches Handwerk zwischen keltisch-er Tradition und römschem Einfluß. SaalburgJahrbuch (Mainz) 46, 65–82.Hidán, Cs. 1994. Avar ütõ-vágó fegyverek.Szakdolgozat. ELTE.Hidán, Cs. 2008. Bevezetés, a tápiószeleiBlaskovich Múzeum fegyvergyûjteménye. In:Hidán, Cs. és Szõllõsy, G. (Szerk./Ed.) Fegyver- éslószerszámgyûjtemény a tápiószelei BlaskovichMúzeumban. Szentendre,[URL: http://www.blaskovichmuzeum.hu/file-download.php?id=6&pass=qdxdwqfyeu]Idõpont: 2011.03.14.Horedt, K. 1958. Contribuþii la istoria Transilvanieiin sec. IV-XIII. Bucuresþi.Ilon, G. 1996. Egy újabb adat a 7. századi avar-ság Pápa környéki csoportjához. A Keme-neshõgyész-homokbányai temetõrészlet (Eineweitere Angabe zum Awarentum des 7. Jahr-hunderts in der Umgembung von Pápa. DerGräberfeldteil Kemeneshõgyész-homokbánya).Savaria, 22/3, 85–105.Kemenczei, T. 2009. Studien zu den Denkmälernskythisch geprägter Alföld Gruppe. Budapest.

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 130

Kirpiènikov, A. N. 1966. Drevnerusskoe oružie II.Kopia, sulicy, boevye topory, bulavy, kisteniIX–XIII. vv. Moskva-Leningrad.Kiss, A. 1977. Avar cemetries in county Baranya.Cemetries of the avar period (567–829) in Hungary.Vol. 2., Budapest.Kiss, A. 2001. Das awarenzeitliche Gräberfeld inKölked-Feketekapu B, Teil I. Budapest.Kiss, G. 1984. Egy Tolna megyei szórványlelet.(Einige Streufunde von Komitat Tolna). In: Kiss G.és Somogyi P. (Szerk./Ed.), Tolna megyei avartemetõk. (Awarische Gräberfelder in KomitatTolna). Dissertationes Pannonicae III.2. Budapest,179–183. Kocztur, É. 1964. Somogymegye régészetileletkatasztere. Régészeti Füzetek, Ser. II. 13.Kovács, L. 1980/81. Vooruženie vengrov – obreta-telej rodiny: sabli, boevye topory, kop’ja. (Die Waf-fen der landnehmenden Ungarn: Säbel, Kampäxte,Lanzen). Mitteilungen der Archäologischen Insti-tuts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften10/11. 245–255.Kovács, L. 1986. Viselet, fegyverek. In: KristóGy.(Szerk./Ed.) Az Árpád-kor háborúi. Budapest,216–281. Kovrig, I. 1963. Das awarenzeitliche Gräberfeldvon Alattyán. Budapest.Kovrig, I. 1975. The Tiszaderzs cemetery. In:Kovrig I. (Szerk./Ed.) Avar finds in the HungarianNational Museum. Cemeteries of the avar period(567-829) in Hungary. Vol. 1. Budapest, 209–240.Kralovánszky, A. 1989-90. A hajdúdorogi VII.századi avar temetõ (elõzetes ismertetés). A 7th cen-tury avar cemetery from Hajdúdorog (preliminaryreport). Debreceni Déri Múzeum Évkönyve,117–139.László, Gy. 1955. Études archéologiques sur l'his-toire de la société des Avars. Budapest.László, J. 2009. Római vaseszközök a TatabányaiMúzeum gyûjteményébõl. Komárom MegyeiMúzeumok Közleményei,15, 7–14.Madaras, L. 1980. Karcag-Berekfürdõ Béke-100-as, Régészeti Füzetek I. Ser.1. No.33. 61–62.Madaras, L. 1981. A Szeged-Fehértó A és B teme-tõk anyagának összehasonlító vizsgálata. SzolnokMegyei Múzeumi Évkönyv, 35–64.Madaras, L. 2001. VII-VIII. századi avar temetõ-részlet Berekfürdõrõl. Tisicum. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 12, 173–195.Makoldi, M. Zs. 2008. Adatok a Hernád-völgyiavar lovas sírok temetkezési szokásaihoz. (Burialcustoms of the avars in the Hernád valley.) HermanOttó Múzeum Évkönyve, 47, 113–146.

Moszler, G. 1948. Ein frühgeschichtlichesGräberfeld in Wien-Liesing. Jahreshefte des Öster-reichischen Archäologischen Institute sin Wien, 37,216–238.Nagy, G. 1893. A hunn-avar és magyar pogánykorisírleletek jellemzése. Archaeologiai Értesítõ, 13,313–323.Nagy, M. 1998. Awarenzeitliche Gräberfelder imStadtgebiet von Budapest I–II. Budapest.Nagy, S. 1959. Nekropola kod Aradca iz ranog sred-njeg veka. Rad Vojvoðanskih Muzeja, 8, 45–109.Nagy, S. 1968. Meèka – ein frühmittelalterlichesGräberfeld beim Dorf Aradac. Študijné Zvesti, 16,165–173.Némethi, M., Klima, L. 1992. Kora avar kori lovastemetkezések. Józsa András Múzeum Évkönyve, 30-32, 173–244.Papp, L. 1963. A bolyi avarkori temetõ I. JanusPannonius Múzeum Évkönyve, 1962, 163–189.Papp, L. 1964. A nagyharsányi avarkori temetõ.Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963,113–141.Parragi, Gy. 1984. Római és népvándorláskorileletek a Szõlõ utcában. Budapest Régiségei, 25,321–365.Paulsen, P. 1933. Axt und Kreuz bei denNordgermanen. Berlin.Petkes, Zs. 2006. A honfoglaló magyarság baltái ésfokosai. Szakdolgozat. ELTE.Salamon, Á., Erdélyi, I. 1971. Das völkerwan-derungszeitliche Gräberfeld von Környe, Budapest.Salamon, Á., Cs. Sebestyén, K. 1995. The Szeged-Kundomb cemetry. In: Kovrig I. és Madaras L.(Szerk./Ed.) Das Awarische Corpus. Avar CorpusFüzetek. IV. Debrecen – Budapest, 8–107.Schmidt, B. 1961. Die Späte Völkerwanderungs-zeit in Mitteldeutschland. Halle (Saale).Somogyi, P. 1984. A cikói temetõ. In: Kiss G. ésSomogyi P. (Szerk./Ed.) Tolna megyei avartemetõk. (Awarische Gräberfelder in KomitatTolna). Dissertationes Pannonicae III. 2. 37–101.Szabó, K. 1939. A kecskemét-ballószögi avar sír.Folia Archaeologica I–II. 185–188.Szabó, J. Gy. 1965. Az egri múzeum avar kori em-lékanyaga I. Kora avar kori sírleletek Tarnaméráról.(Der awarenzeitliche Fundbestand des Museumsvon Eger I. Frühawarenzeitliche Grabfunde ausTarnaméra). Egri Múzeum Évkönyve, 3, 29–71.Szelle, Zs. 1891. Régészeti ásatások a bölcskeinépvándorláskori temetõben. Archaeologiai Értesí-tõ, 11, 239–249.Szentpéteri, J. 1993. Archäologische Studien zurSchicht der Waffenträger des Awarentums im

131A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 131

Karpatenbecken I. Die waffenkundliche Hinter-lassenschaft des awarisches Reiches. ActaArchaeologica Academiae Scientiarium Hunga-ricae, 45, 165–246.Szentpéteri, J. 1994. Archäologische Studien zurSchicht der Waffenträger des Awarentums im Kar-patenbecken. II. Die gesellschaftliche Schichtungdes awarenzeitliches Heeres. Acta ArchaeologicaAcademiae Scientiarium Hungaricae, 46,231–306.Szõke, B. M. 2002. Avar kori központok a határmentén. In: Központok a Zala mentén. A GöcsejiMúzeum állandó kiállítása. Katalógus. Zalaeger-szeg, 65–87.Tettamanti, S. 1976. Százhalombatta-DunaiKõolajipari V. Régészeti füzetek I. 29. 55–56.Tettamanti, S. 2000. Das awarenzeitlicheGräberfeld in Vác-Kavicsbánya. Budapest.

Toèik, A. 1968. Slawisch-awarisches Gräberfeld inHoliare. Bratislava. Török, Gy. 1973. VII. századi sírok kerepesrõl.(Gräber aus dem 7. Jahrhundert in Kerepes.) FoliaArchaeologica, 24, 113–134.Török, Gy. 1975. The Kiskõrös Pohibuj-Mackó-dûlõcemetry. In: Kovrig I. (Szerk./Ed.), Avar finds int heHungarian National Museum. Budapest, 283–304.Trugly, S. 1982. Pohrebisko z doby Avarskej ríše vKomárne-Robotníckej švrti. (A komárom-munkás-negyedi avar kori temetõ). Spravodaj oblastnéhopodunajského muzéa v Komarne. A DunamentiMúzeum Értesítõje 2, 5–48.Vida, T. 1995. Frühmittelalterliche scheiben- undkugelförmige Amulettkapseln zwischen Kaukasus,Kastilien und Picardie. Bericht der Römisch-Germanischen Komission des Deutschen Archäolo-gischen Instituts, 76, 219–294.

132 SZÜCSI FRIGYES

5. ábra A kora- és középavar kori balták és fokosok adatait tartalmazó táblázat.Jelmagyarázat oszloponként: Altíp. = Altípus; Sírsz. = Sírszám és a sír állapota ((b)=bolygatott, (é)=épp, bolygatatlan,(-)=nincs információ a bolygatottságról, sz=szórvány); Típ. = Típus (b=balta, nyb=nyéltámaszos balta, Lbd=L-alakú bárd,Tbd=T-alakú bárd, nybd= nyéltámaszos bárd, kfb=kalapácsfokú fokosbalta, ffb= foklapos fokosbalta, Lfbd=L-alakú fokos-bárd, Tfbd=T-alakú fokosbárd, fsz=fokosszekerce, kfo=kettõsfokos); Él = Él kialakítása (d=domború, e=egyenes); Hossz. =Teljes hossza (cm); Élh. = Élhosszúság (cm); Ny.átm. = Nyéllyuk átmérõje (cm); Töm. = Tömege (g); Elhely.= A balta vagyfokos elhelyezkedése (E = Ember mellett, E(L) = Ember mellett lovassírban, Ló = Ló mellett lósírban, Ló(L) = Ló mellettlovassírban); Kelt. = Sír keltezése (kor = koraavar, köz = középavar, k/k =kora- vagy középavar); Fegy. = Fegyvermelléklet asírban (L=lándzsahegy, K=kard, Sz=szablya, P=pajzsdudor, Ny=nyílhegy, Í=íj merevítõlemezei); K.N. = Az eltemetett kora,neme (infI=infans I, azaz 0-5 év közötti, infII= infans II, azaz 5-10 év közötti, iuv=iuvenis, azaz 10-20 év közötti, ad=adultus,azaz 20-40 év közötti, mat=maturus, azaz 40-60 év közötti, sen=senilis, azaz 60 év feletti, f=férfi, lá=lány, l=ló)Fig. 5. The table includes the classification data of the early and middle Avar axes and hatchets.Legend: Altíp. = subtype; Sírsz. = number of grave and the state of the burial ((b)=disturbed, (é)=undisturbed, (-)=noinformation available about disturbance, sz=stray find); Típ. = type (b=axe, nyb=shafted axe, Lbd=L-shaped cleaver,Tbd=T-shaped cleaver, nybd= shafted cleaver, kfb=hammer butted axe, ffb= plate-butted axe, Lfbd=L-shaped butted cleaver,Tfbd=T-shaped butted cleaver, fsz=butted hatchet, kfo=doublehatchet); Él = the shape of the edge (d=convex, e=straight);Hossz. = full lenght (cm); Élh. = length of the edge (cm); Ny.átm. = t he diameter of the shaft-hole (cm); Töm. = weight (g);Elhely.= the position of the axe (E = beside human, E(L) = beside human in an equestrian burial, Ló (L) = next to a horse inan equestrian burial); Kelt. = dating of the grave (age = early Avar, köz = middle Avar, k/k =early or middle Avar); Fegy. =weapon in the grave (L=spear-head, K=sword, Sz=sabre, P=shield boss, Ny=arrow-head, Í=bow plates); K.N. = the age andsex of the deceased (infI=infans I, aged 0-5, infII= infans II, aged 5-10, iuv=iuvenis, aged 10-20, ad=adultus, aged 20-40,mat=maturus, aged 40-60, sen=senilis, aged 60 or more, f=male, lá=girl, l=horse)

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 132

133A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

5. á

bra

/ Fig

. 5.

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 133

134 SZÜCSI FRIGYES

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:24 Page 134

135A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:25 Page 135

There are more than sixty-thousand burials knownfrom the Avar Period, however, axes were onlyfound in the 0,7% of the total burials (approximate-ly 400 axe finds), which means that they are rela-tively rare grave goods. I began to study this neg-lected chapter of weapon- and working tool historyin the framework of my MA thesis at theArchaeological Department of ELTE. I collectedninety axes from the early- and middle Avar peri-ods, which constitute around the 22% of the axes,and hammer axes identified form the Avar Period.The present paper is a summarized extract of myMA research.During the survey, the principle for my classifica-tion was whether the object was identified as athrusting and cutting (perhaps only thrustingweapon) battle axe, or it was described as a buttlesscutting weapon, or a cutting tool.I formed three categories of axes based upon theshaping of the blade: axes Fig. 1.: 1–5); cleavers(Fig. 1.: 6–8), or hatchets (Fig. 1.: 9).The axes are usually triangular; their cheeks meetthe blade without a break. In case of cleavers, thelower part (in some cases also the upper part) of thelong socketed neck abruptly breaks or bends in anobtuse angle towards the cheek, resulting longercutting edges. The hatchet’s socketed neck contin-ues with an abrupt obtuse angle into the cheek. Oneimportant difference between the cleaver and thehatchet is the observable widening in the larger partof the blades, which result a square cheek and shortneck.I separated six variants of sockets in case of the but-tless axes and cleavers (Fig. 1.: A–F), and threeadditional subgroups of the hammer axes (Fig. 1.:G–I). Among the hammer-type, hollow faced butts(Fig. 1.: I–VI) the following types were identified:straight, the butt is longer than 2,1 cm (Fig. 1.: I),straight, the butt is shorter than 2,1cm (Fig. 1.: II),slightly trending to downwards (Fig. 1.: III), nar-rowing, producing a truncated pyramid shape (Fig.1.: IV) and ending in a projection (Fig. 1.: V), orhollow faced (Fig. 1.: VI) widened butt. The ham-mer-type edge is narrowing, with a pointed or sharpblade (Fig. 1.: VII). Concerning functional aspects,in case of axes and cleavers, I classified the twotypes into five sub-groups, on the basis of the pres-ence or absence of shafting and the shape of the

edge: axe, axe with a stay for the shaft, T-shapedcleaver, L-shaped cleaver, cleaver with a stay for theshaft. Further on, respecting similar functionalviewpoints, I categorized the hammer axes to sixsub-variants, upon the shaping of the butt and theform of the blade (T-shaped butted cleaver, L-shaped butted cleaver, butted hatchet), or the lack ofblade (double hammer axe): axe with hammer butt,flat butted axe, T-shaped butted cleaver, L-shapedbutted cleaver, butted hatchet, double hammer-axe.Accordingly, all in all eleven types of axes and ham-mer axes were described from the early and middleAvar periods. The subtypes (Fig. 5.) were catego-rized after the cutting edge, the socket, and in caseof the hammer axe, the butt.I signalled the various edges with Arabic numberfrom one to nine, the socket-forms with capital let-ters (A–I), and the diverse shaping of the butt withLatin numbers, from one to seven (I–VII). This sys-tem resulted in the relatively precise descriptioncode for all axes from the Early and Middle Avarperiod. The buttless axes and the cleavers can bedescribed by a two-component code, the hammeraxe with a three-component code. Generally, eventhe axes with identical codes are not completelyalike, while all axes are unique artefacts. This fact,together with the large number of classified sub-types, reveals the formal diversity of axes from theearly and middle Avar periods.

Among the early- and middle Avar axes and ham-mer axes, there are four stray finds, the additionaleighty-six objects were discovered in fifty-fourcemeteries. Consequently, there are no settlementfinds among the axes. In the Early Avar Period,most axes and hammer axes are known from theTransdanubian Region, while in the Middle AvarPeriod, more axes appear east of the Danube River.The number of axes gradually increases from theearly Avar phase to the middle Avar phase, and thenumber of axes sharply rises in the Late AvarPeriod. In the early and middle Avar periods, thehammer-butted axes are the most frequent findings.The T-shaped cleavers, the T-shaped butted cleaversand double-axes appear in the Middle Avar Period,and their number slightly grows in the late Avarphase. The majority of axes and hammer axes wereuncovered from burials without horses. In these

136 FRIGYES SZÜCSI

AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY AND MIDDLE AVAR PERIOD

BY FRIGYES SZÜCSI

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:25 Page 136

graves, twenty-five types of arrangements weredocumented; mostly the axes were placed on theright side of the deceased. In equestrian burialsmainly hammer axes, more precisely hammer-butted axes were found. According to the collecteddata, in early equestrian graves all axes were placednext to the deceased, while in the Middle Avar

Period, in seven cases the axe or the shepherd’s axewas uncovered next to the horse. In the documentedcases the majority of axes and shepherds’ axes(65%) were positioned in the graves of males agedbetween 20-60, but axes were also found in the buri-als of old men, young boys and in one case next toa girl.

137AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY AND MIDDLE AVAR PERIOD

10_szucsi.qxd 2012.07.10. 10:25 Page 137