„Köztes(Európa” vonzásában

Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére

Szerkesztette: Bagi Dániel – Fedeles Tamás – Kiss Gergely

Pécs, 2012

7

TARTALOM –TABLEOFCONTENTS

KÖSZÖNT –LAUDATIO............................................................................................ 11

TABULAGRATULATORIA ............................................................................................ 13

TANULMÁNYOK–STUDIES

ALMÁSI TIBOR:A tárcai kerület tizedperének tanúvallomásai 1332 b l...................... 17

ÁRVAI TÜNDE:A„sohasem volt” szepesi prépost. Garai János veszprémi püspökpályafutása ............................................................................................................. 33

BAGI DÁNIEL: Sclavonia aMagyar lengyel krónikában............................................. 45

BARABÁS GÁBOR: Enoch domonkos szerzetes és Cognoscens esztergomiolvasókanonok bírói m ködése az 1230 as években.Adalékok a pápai kiküldöttbíróságmagyarországi történetéhez........................................................................ 59

BÓTOR TÍMEA:Adalékok az önálló orosz pravoszláv egyházmegteremtésénektörténetéhez (13–15. század közepe)........................................................................ 71

C.TÓTH NORBERT:Akirályi pár Csehországban 1522–1523 ...................................... 83

CEVINS, MARIE MADELEINE DE: Christianisme, royauté et identité nationale enHongrieà la fin duMoyenÂge............................................................................................. 97

CSUKOVITS ENIK :Kelet Európa országai a középkori térképeken.......................... 127

E.KOVÁCS PÉTER:Vénusz vonzásában. Zsigmond király és az itáliai hölgyek ........ 137

FALVAY DÁVID:Árpád házi Szt.Margit ésMarguerite Porete................................... 151

FEDELES TAMÁS: „Ad visitandumque sepulchrum sanctissimi regis Ladislai”. Váradkegyhelye a kés középkorban.............................................................................. 163

GUSAROVA,TATJANA: II. Miksa és amagyar korona ................................................. 183

HERBERS, KLAUS: Blicke in die Zukunft imMittelalter............................................. 199

8

IOGNA PRAT, DOMINIQUE: La „substance” de l’Église (XIIe–XVe siècle) ...................... 215

JANKOVITS LÁSZLÓ:Akölt , a király és a csillag....................................................... 233

KERSKEN, NORBERT: Gescheiterte politische Eheverbindungen im östlichenEuropa ................................................................................................................. 245

KISS GERGELY:Mutatis mutandis?Amagyar f papok jogfelfogásának változásai a 12.századmásodik és a 13. század els felében .......................................................... 259

KONDOR MÁRTA: Fejedelmi frigyek, választási ígéretek: Luxemburgi Zsigmond elskoronái ................................................................................................................. 277

KOSZTALÁSZLÓ: Pécs városszerkezete a 11. századtól a 14. század közepéig .......... 297

KÖRMENDI TAMÁS:Azágrábi püspökség alapítási éve............................................ 329

MAJOROSSY JUDIT:A test és a lélek fürd je.Aközépkori pozsonyi fürd kr l .......... 343

MÜHLE, EDUARD: Zu denAnfängen desmittelalterlichenAdels in Polen. Das Beispieldes PiotrW ostowic .............................................................................................. 357

OLAJOS TERÉZ:Homérosi reminiszcenciák a 7. századi bizánci történetíró,Theophylaktos Simokattésm vében .................................................................... 375

PÁLFFY MARGIT: „… scilicet ut non nobis sed aliis semper vivamus”. Kovacsóczy FarkasDialógusának bemutatása..................................................................................... 383

PETROVICS ISTVÁN:GurmanKristóf hagyatékának ügye......................................... 399

SASHALMI ENDRE: Legitimitás és idoneitás Feofán Prokopovics „Dics ít szónoklatPéter Petrovicsnak, a legnemesebb uralkodó cárevicsnek és nagyfejedelemnekszületésnapja alkalmából” (1716) cím m vében .................................................. 409

SOMOGYI ANDREA:Amondák szerepe Cosmas Pragensis krónikájában ................. 421

SROKA, STANIS AW A.: Stanis awKostka, II. Lajos udvarnoka ................................. 431

SZEBERÉNYI GÁBOR:Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14.században. (Szempontok a szepesi tízlándzsások és a turopoljei nemesek párhuzamánakkérdéséhez)............................................................................................................. 439

9

SZVÁK GYULA:Amodern orosz történetírás bölcs jénél.......................................... 451

THOROCZKAY GÁBOR: Megjegyzések Erdély államalapítás kori történetéhez.Keán kiléte és egyes kapcsolódó kérdések............................................................. 463

VARGA BEÁTA: Galícia, az „ukrán Piemont”? ...................................................... 483

VÁRADY, ZOLTÁN:ASubtype of Renaissance Capitalis Stone Inscriptions ............... 497

VESZPRÉMY LÁSZLÓ:Az augsburgi csata (955) historiográfiája: a történeti kritikakezdetei ................................................................................................................ 517

VÉGH FERENC: „Communitas quinque castellorumBalatiensium”.ABalatonmellékivégházak közössége.............................................................................................. 531

WEISZ BOGLÁRKA:A kamara haszna okán szedett collecta ....................................... 547

WITTMANN, KATALIN:Hofzeremoniell an drei fürstlichenHochzeiten inMitteleuropaamEnde des 15. Jahrhunderts............................................................................... 559

WYROZUMSKI , JERZY:Das Bildungsvermächtnis der hl. Königin Jadwiga............... 567

ZSOLDOS ATTILA:ADrugetek és a „hét vármegye” ................................................ 577

FONTMÁRTASZAKIRODALMIMUNKÁSSÁGA ............................................................ 587

547

WEISZ BOGLÁRKA

Akamara haszna okán szedett collecta*

The Collecta Gathered by Reason of the Chamber’s Profit

The system of the compulsory exchange of money made it possible in the age ofAndrás II, thatthe chamber’s profit (lucrum camarae) came into the royal treasury at the same time of theemission of new money. Those who were not willing to receive the new money were obliged topay the collecta. In years when new coins were not struck, the collecta was gathered by the reasonof the chamber’s profit. Since the chambers collected the chamber’s profit every year, it meansthat this tax became independent of the renewal of money.

Thallóczy Lajos a kamarahasznáról írott m vében a következ képpen fogalmazott: „Az Árpádok korában ez adónem, s kapcsolatban vele a pénzügyiviszonyok: zavaros, határozatlan körvonalú képet mutatnak. Az egyes adatokbolygó tüzekhez hasonlók, lápra jut, ki egyenesen utánuk indúl.”1 Máslehet ségünk híján azonban mégis az oklevelekben található információkközött próbálunk meg eligazodni, és megfejteni azt az adónemet, amelyet aforrások collecta, quae lucrum camerae vel monetae dicitur névvel illettek. Avizsgálatot az Anjou kornál kezdjük, mert az lehet séget biztosít számunkraahhoz, hogy az Árpád kori viszonyokat közelebbr l is megértsük.

1323. január 6 án kiállított oklevélben I. Károly új és állandó, az egészországban érvényes pénz verésére tett ígéretet. A f papok, a bárók és anemesek vállalták, hogy abban az évben saját maguk és az ország lakosainakmindenegyes jobbágyportája után (de singulis portis iobagionum) – kivételnélkül, azaz a szabad királyi és a mez városok is – fél fertot2 fizetnek ezüstben vagy ezüst érték dénárban.3 Az itt említett fél ferto értelmezésére a

* Atanulmány elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00132/09/2) támogatta.1 Thallóczy Lajos: A Kamara Haszna (lucrum camarae) története kapcsolatban a magyar adó éspénzügy fejl désével. Budapest 1879. 32.2 A veretlen ezüst esetén 1 marca = 4 ferto = 8 uncia = 48 pondus, vö. Hóman Bálint: Magyarpénztörténet 1000–1325. Budapest 1916. (a továbbiakban: Hóman 1916) 109., 298.3 Iidem prelati, barones et nobiles regni nostri de singulis portis iobagionum suorum et aliorum omniumpopulorum in regno nostro existencium, nullo penitus exempto, videlicet tam in civitatibus eciam quam inoppidis constitutorum singulos dimidios fertones cum argento vel denariis iuxta valorem argenti hoc annonobis dari et persolvi ordinantes assumpserunt. – Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticusHungaricus Andegavensis. I–VII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Budapest 1878–1920. (atovábbiakban: AO) II. 59. (Anjou kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regumAndegavensium illustrantia. I–XXXI. Szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, KristóGyula, Piti Ferenc, Seb k Ferenc, Tóth Ildikó. Budapest – Szeged 1990– /a továbbiakban: Anjouoklt./ VII. 3. sz.)

WEISZ Boglárka

548

szakirodalomban különböz véleményeket találunk. Hóman Bálint egy, anemesek által felajánlott adónak gondolta, mely biztosítja az uralkodó számára a pénzkibocsátás költségeit,4 mások szerint az els magyarországiegyenesadó, az úgynevezett kapuadó bevezetésére utal a forrás.5 Felmerülhetazonban, hogy voltaképpen a pénzváltáshoz, a kamara haszna beszedéséhezkapcsolódó pénzr l van szó. Ez utóbbi megoldás mellett szól a pénzváltásrendszerét szemléltet – Engel Pál által részletesen bemutatott6 – 1330. évikirályi utasítás, mely szerint az új pénz beváltásakor fél fertot kell fizetniminden egyes mansio vagy személy után (de singulis mansionibus sivehominibus), akinek földesúri adója meghaladja az egy márkát. A fél fertotezüstben vagy régi dénárban kell beszolgáltatni, a kamaraispán pedig ezértcserébe a kamara nyereségét levonva biztosítja az új dénárt. A kamarainyereség 2 pondus ezüstnek, azaz 1/6 ferto ezüstnek felelt meg.7 Úgygondoljuk, az 1323. évi portánkénti fél ferto fizetése is hasonlóképpenértelmezhet : a prelátusok és bárók mindenki nevében vállalták, hogy abbanaz évben mansionként fél ferto beváltására minden körülmények között sorfog kerülni, így biztosítva az uralkodót arról, hogy abban az évben a kamarahaszna azon bevételére, amely a pénzváltásból származik, mindenképpenszámíthat. Ezt támasztja alá az oklevél azon része, melyben az uralkodómeghagyja az erdélyi káptalannak, hogy a népei között az új pénz beváltásamiatt megjelen kamaraispánok vagy officiálisaik munkáját segítsék, és a félfertot nekik portánként (de singulos portis seu mansionibus) megfizessék. Azaznem egy el re lerótt „adót” kell látnunk a fél ferto mögött, és nem is az„egyenesadóként” beszedett kamara hasznával találkozunk. Mivel ugyanezen 1323. évi oklevélben a kamarákat a fél ferto beszedésének jogával (cumpredictis dimidiis fertonibus) I. Károly öt embernek: Heys comesnek, GurhesLászlónak, Imrének, a váradi püspök testvérének, Peuldre Péternek8 és

4 Vö. Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbertkorában. Budapest 1921. (a továbbiakban:Hóman 1921) 75.5 Árpád kori és Anjou kori levelek. XI–XIV. század. Sajtó alá rendezte: Makkai László, MezeyLászló. Budapest 1960. 358. 591. jz.; Kristó Gyula bár els ként arról szólt, hogy I. Károly akamara haszna kiesése miatt vezette be a kapuadót, utóbb azonban ezt kiegészítette azzal, hogynincsenek adatok arra, hogy 1324 ben életbe léptették e a kapuadót. Kristó Gyula: Gazdaságireformok. In: Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526.Budapest 1998. 71.6 Vö. Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. Századok 124. (1990) 25–93.,itt: 37–38.7 Hóman 1921. 258–259.8 Hóman Bálint szerint Peuldre Péter fia lehetett Beuldre Mihály. Hóman 1921. 195. 3. jz.; 1363.március 29 én I. Lajos Szamosszeg birtokot, melyet el bb Beuldre Mihálynak a sókamarákispánjának (magistro Michaeli dicto Beuldre comiti camere salium nostrorum) adományozott, annak

A kamara haszna okán szedett collecta

549

Józsefnek adta bérbe, nem volt szüksége a „pénzreformhoz” olyan felajánlottadóra, mely a költségeket biztosította, hisz azt a bérbeadás már eleve levetteaz uralkodó válláról. Az azonban, hogy a királyi pénz ténylegesen forgalomba kerüljön – azaz a pénzváltás megtörténjen és a kamarai nyereségbefolyjon a kincstárba – megoldásra várt. Éppen ezt a célt szolgálta aprelátusok és a bárók említett kötelezettségvállalása.

Az 1323. évi rendelkezés értelmében 1 új dénár 2 régi báni dénárralváltható be, azaz az új pénz a régi duplájával volt egyenérték . A rendelkezéssel kapcsolatos legérdekesebb kérdés: vajon a sokat emlegetett Anjoukori pénzreform egyik elemével van e dolgunk, avagy a már az Árpádkorban m köd rendszer továbbélését figyelhetjük e meg? Sajnos olyanÁrpád kori adattal nem rendelkezünk, mely a pénzváltás akkori rendszerétbemutatná. A régi és az új pénz közötti viszonyt IV. Bélának a liptói királyinépeknek kiváltságokat biztosító 1261. évi oklevele világítja meg, amelyszerint a liptóiak csak a teljes vég posztó, só és ólom után kötelesek vámotfizetni, mégpedig egy málhás ló után három új vagy hat régi dénárt (tres

novos denarios vel sex [vet]eres), más dolgok után azonban nem kell vámotfizetniük.9 Azaz 1 új dénár 2 régi dénár értékének felelt meg, azaz régipénzben már ekkor is 50% kal többet kellett fizetni, mint új pénzben. Ezpedig arra utal, hogy az Anjou korban a pénzváltásnál alkalmazott váltásiarány nagy valószín séggel az Árpád kori el zményeket követte. Vajonugyanez volt e a helyzet a pénzváltás lebonyolítása esetében is, azaz már azÁrpád korban számolhatunk e a mansionkénti pénzváltással?

A kérdésre III. András 1298. évi törvénye adja meg a választ. A törvény jómin ség pénz kibocsátását írta el , amely két évig lesz forgalomban.Azokat, akik vásárukon nem biztosítják a pénz forgalomba hozatalát, vásárjoguk elvesztésével fenyegette meg, azoknak pedig, akik nem fogadják el apénzt, minden egyes mansio után fél ferto collectat kellett fizetniük.10 Ez

sikkasztása és külföldre menekülése miatt Cudar Péternek adományozta. Szamosszeget 1357ben kapta meg György fia Mihály erdélyi sókamaraispán (magistro Michaeli filio Georgii specialinotario nostro sigilli annularis et comiti camararum salium partium Transilvanarum). – MagyarOrszágos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 87 382. Mindezek alapjánBeuldre Mihályt és György fia Mihályt azonosnak tekinthetjük, így Peuldre Péter és BeuldreMihályHóman által feltételezett rokonsági kapcsolata elvethet .9 Századok 1909. 880. (Az Árpád házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regumstirpis Arpadianae critico diplomatica. I–II. Ed.: Szentpétery Imre–Borsa Iván. Budapest 1923–1987. (a továbbiakban:RA) 1452. sz.)10 Et nichilominus hii, qui eandem non assumserint monetam, ad collectam dimidii fertonis per singulasmansiones seu possessionis teneantur. – Decreta regni mediaevalis Hungariae. The Laws of themedieval Kingdom of Hungary. I. 1000–1301. Eds.: János M. Bak – György Bónis – James RossSweeney. California 1999. (a továbbiakban: DRMH) 50.; Az 1335. évi kamarabérleti szerz dés

WEISZ Boglárka

550

utóbbi megjegyzés arra utal, hogy – noha a törvény a vásárokon történpénzváltást emelte ki, a mansionként történ pénzváltásra csak utalt –, apénzváltás rendszere ugyanúgy m ködhetett, mint a fentebb tárgyalt 1330.évi leírásban, azaz a pénzváltást 13. század végén is mansionként történt.

Mennyiben jelenthet változást a korábbi viszonyokhoz képest, hogy I.Károly a pénzverést és a pénzváltást öt kamaraispánra bízta? Az Árpád korvégén hat kamara – az esztergom budai, a szerémi, a „szepesi”, a szatmári,az erdélyi és a zágrábi – fennállása tekinthet bizonyítottnak.11 Ezek közül azágrábi legkés bb 1325 tájékán válhatott a báni honor tartozékává, amikor azuralkodó a korábban osztogatott bírói immunitasok eltörlése révén helyreállította a báni joghatóságot Szlavóniában.12 Ennek ellenére nem gondoljuk,hogy I. Károly 1323 ban a zágrábi kamarát is bérbe adta volna, sokkal inkábbazt feltételezzük, hogy annak különállása – mint ahogy Szlavónia adóztatásban, így a kamra haszna szedésében is önálló volt – továbbra is megmaradt.13 Ha ezt elfogadjuk, akkor leginkább arra gondolhatunk, hogy 1323ban a fentebb említett másik öt Árpád kori kamara bérbeadása történt meg.A kamarák feladatkörében ugyanakkor változás valószín síthet , mégpedigannyiban, hogy I. Károly valamennyi kamara területén pénzverést írt el ,ugyanez a jelenség az Árpád korban nem igazolható. Vélhet en ez a változástette szükségessé újabb kamarák felállítását az 1320 as évek második felében:bizonyosan ekkor jött létre a pécsi14 és a körmöci kamara.15 Azaz az 1323 asintézkedés ugyan a kamarák tekintetében még az Árpád kori viszonyokatrizte meg, a rendelkezés gyakorlati megvalósítása során azonban már

szükségessé vált e rendszer továbbgondolása és megújítása.

szerint az, aki az új pénzt nem akarja kiváltani, portánként fél budai fertot köteles fizetni.Decreta regni Hungariae. Gesetze und Vereodnungen Ungarns 1301–1457. Ed.: FranciscusDöry – Georgius Bónis – Vera Bácskai. Budapest 1976. (a továbbiakban: DRH 1301–1457) 87. Az1330. évi királyi rendelkezés ennél szigorúbb, hiszenmindazokat, akik a pénzváltásra kötelezettjobbágyaikat letagadják, egy márka büntetéssel sújtja, ugyanakkor a letagadott jobbágy utánegy fertot vetettek ki.Hóman 1921. 258–259.11 Vö.Weisz Boglárka: Kamaraispánok azÁrpád korban. Turul 83. (2010) 79–87.12 1325: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Ed.: Tadija Smi iklas –Marko Kostren i . I–XVII. Zagrabiae 1904–1981. (a továbbiakban:CDCR) IX. 253–254.13 Vö. Weisz Boglárka: Királyi adók Szlavóniában a középkor els felében (11–14. század). In:Aktualitások a magyar középkorkutatásban. In memoriam Kristó Gyula (1939–2004). Szerk.FontMárta – Fedeles Tamás – Kiss Gergely. Pécs 2010. 125–140.14 Els adatunk 1327 b l származik,MagyarOrszágos Levéltár, Diplomatikai Fényképgy jtemény(a továbbiakban:DF) 259 831. (Anjou oklt. XI. 622. sz.).15 Els adatunk 1331 b l származik, Michal Matunák: Z dejín slobodného a hlavného banskéhomesta Kremnice. Kremnici 1928. 456–457.

A kamara haszna okán szedett collecta

551

Az 1323. évi öt bérl közül csupán egyet tudunk nagy bizonyossággal azöt kamara valamelyikéhez kötni. 1323. május 22 én András egykori kamaraispán arról panaszkodott, hogy az ez évben m köd Gurhes László kamaraispán (comitum camararum nostrarum anni presentis) Felvincen rátört házára éssókamrájára, sóját pedig elvitte és el akarta szállítani.16 Mindez arra utal,hogy Gurhes László az erdélyi kamarát bérelte. A pápai tizedjegyzékek 1332–1337 közötti id szakra vonatkozó bejegyzéseiben azonban találkozunk Gurhesnek mondott báni pénzzel (banalis Gurhes dictus) a pécsi egyházmegyeterületén.17 Valószín leg itt is az 1323. évi kamarabérl vel azonos személyáltal veretett pénzr l van szó, ténykedése azonban ekkor, azaz az 1330 asévekben, már nem az erdélyi, sokkal inkább a pécsi kamarához köt dhetett.Hóman Bálint Gurhes Lászlót a Zoárd nembeli László fia: Gurhes Jánosfiának tekinti.18 Gurhes János azonban 1338 el tt utód nélkül halt meg,19 s t,amikor 1322. augusztus 22 én Zoard nembeli Bodon fiai, valamint azok fiaimegosztoznak összes örökölt, szerzett és vásárolt birtokaikon, az oklevélszintén nem említette, hogy Gurhes Jánosnak lenne gyermeke.20 Mindezekalapján kizárhatjuk, hogy Gurhes Lászlót a Zoárd nemzetséghez köthetlenne. Az 1323 as szerz désben szerepl további négy személy közül Imrér ltudjuk, hogy Ivánka váradi püspök testvére volt,21 ennek alapján talánindokoltan feltételezhet , hogy a Bihar megye területén m köd Szatmárikamara ispánságát vehette bérbe.

Hóman Bálint „pénzreform” nak tekintette I. Károly 1323. évi rendelkezését,22 és annyiban igazat is kell adnunk neki, hogy I. Károly ekkor egy jóés állandó érték pénz kibocsátását rendelte el, ami – a korábban kibocsátottpénzekkel ellentétben – a pénzügyi stabilitás kialakítását tette volna lehet vé.Ez a törekvés azonban korántsem volt egyedülálló, s rendre felbukkan máraz Árpád házi uralkodók pénzveréshez kapcsolódó politikájának elemeiközött is. A 13. században több uralkodó is ígértet tett arra, hogy jó min ségés állandó érték pénzt veret. III. András az 1298. évi törvényének ide tartozó

16 DL30 611. (Anjou oklt. VII. 219. sz.).17 Monumenta Vaticana historiam regni hungarae illustrantia. Vatikáni magyar okirattár. I/1.Budapestini 2000. 271., 280., 303.18 Hóman 1921. 195. 3. jz.19 Vö. 1338. december 2.: DF 278 626.20 Ó magyar olvasókönyv. Összeállította: Jakubovich Emil, Pais Dezs . Pécs 1929. 155–157.21Apjuk Ivánka, testvéreik, András és Miklós. Imre fiai, László, Péter, Miklós és Barnabás. Vö.Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I. Nagyvárad 1883. 166–167. Imre 1324 benmár nemvolt az él k sorában,AO II. 172. (Anjou oklt. VIII. 574. sz.)22 Hóman 1921. 75.

WEISZ Boglárka

552

rendelkezésér l már szó esett.23 Korábban II. András az Aranybullában úgyrendelkezett, hogy a pénz egy évig, azaz húsvéttól húsvétig maradjonhasználatban, ugyanakkor a dénárok verését Béla király idejében vert pénzmintájára rendelte el.24 Az említett „Béla király” alatt minden valószín ségszerint III. Béla királyt kell értenünk. Felmerült, hogy III. Béla pénzei sokkalrosszabb min ség ek voltak, mint II. Andráséi,25 bár ett l eltér véleménnyelis találkozunk a szakirodalomban.26 Az mindenesetre kétségtelen, hogy II.András – III. Andráshoz és I. Károlyhoz hasonlóan – jó (vagy e korban márjónak vélt) min ség pénz kibocsátására tett ígéretet. Ugyanakkor az új pénzhasználati idejének egy évben való megszabásával fenntartotta magának ajogot, hogy évente új pénzt bocsáthasson ki, így biztosítva a kincstárnak akamara haszna bevételét. S t, azt a lehet séget sem tartjuk kizárhatónak,hogy azon év(ek)ben, amikor új pénzt nem bocsátott ki, a kamara hasznátmégis beszedte, mégpedig collecta formájában. Az Aranybulla 1231. évimeger sítésekor ugyanis ígéretet tett arra, hogy bármilyen collectat, kivetéstés kamara hasznát, akármilyen néven vessék is ki, csak azoktól szedi be, akika királyi kincstárnak meghatározott censussal tartoznak.27 Az 1231. évirendelkezés egyértelm en arra utal, hogy a király a kamara haszna nevébencollectat vetett ki, és bár nem részletezi annak mibenlétét, nem zárkózhatunkel attól, hogy az új pénz kibocsátásának elmaradásakor az egész országrakivetett adóról van szó. A kamara haszna nevében kivetett collecta 1222 t követ en bukkan fel a forrásokban, el ször három 1231 táján hamisított oklevélben, melyekben a heiligenkreuzi kolostor népeit mentik fel a kamarahaszna collectaja alól.28 Majd 1234 ben már hiteles oklevélben is olvashatunkróla: II. András hivatkozva arra, hogy korábban Csák nembeli Miklós

23 DRMH I. 50.24 Nova moneta nostra per annum observetur a Pasca usque ad Pasca et denarii tales, sicut quales fuerunttempore regis Bele. — Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. I–II. Ad edendum praeparavit:RichardMarsina. Bratislavae 1971–1987. (a továbbiakban:CDES) I. 200.25 Hóman 1916. 258., 265., 306–307., 308–309.26 Gyöngyössy Márton: Magyar pénztörténet (1000–1526). In: Magyar középkori gazdaság éspénztörténet. Jegyzet és forrásgy jtemény. Szerk. Ferenczi László – Laszlovszky József – SzabóPéter. Budapest 2006. 234.27 Item nullam collectam, nullam exactionem, nec lucrum camere, quocumque nomine possit censeri,occasione aliqua super homines cuiuscumque nationis vel condicionis colligi faciemus, illis exceptis, quifisco regio in debito censu tenentur. –DRMH 36–37.28 +1229: nec aliquam collectam lucri camere nostre. – Urkundenbuch des Burgenlandes und derangrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I. Bearb. HansWagner – Irmtraut Lindeck Pozza.Wien – Graz – Köln 1955. (a továbbiakban: UB I.) 119. (RA 458.sz.); +1230: omnem collectam, quam monetarii ad cameram nostram colligere solent. – UB I. 128. (RA 594.sz.); +1230:nec aliquam collectam, quam ad cameram nostram colligi solent. –UB I. 132. (RA607. sz.)

A kamara haszna okán szedett collecta

553

ispánnak és örököseinek a népeit oklevelében felmentette a kamara hasznának vagy pénz hasznának nevezett collecta alól (ab omni penitus solutionecollectae, quae lucrum camerae vel monetae dicitur), ezért most Miklós ispánfiának, Izsáknak Mihály és Kázmér faluban, valamint egyebütt lakó népeit isbiztosítja arról, hogy vagy örökösei collectorai vagy bárki, aki valaha ezenmegyei collectaknak a beszed i lesznek nem terhelik ket ezen collectaval.29

A kés bbi uralkodók sem mell zték a kamara haszna collectajából származó bevételt. 1237. június 24 én IV. Béla a bélakúti apátság oklevelében arrólszólt, hogy ha a király collectat rendel el az országban, akár a pénz megváltása fejében, amit nem vettek át, akár a kamarahaszna fejében, akárbármely néven rendeljék el, ezen egyház népei a királyi collecta alól legyenekmentesek, de felét annak, amit másoktól beszedtek, az egyháznak fizessékmeg.30 Az oklevél tehát három különböz collecta alól ad felmentést a bélakútiapátság népei számára. 1. Az els ezek közül az át nem vett pénz megváltásacímén szedett collecta volt, azaz az a pénzösszeg, amelyet a pénzváltást –minden bizonnyal az új pénz silányabb min sége miatt – megtagadóktartoztak fizetni. Ezzel találkoztunk az 1298. évi törvény kapcsán is, ahol III.András fél ferto megfizetését rendelte el ebben az esetben mansionként. 2. Aprivilégium ett l megkülönbözteti a kamara haszna címén szedett collectat,így nem tekintjük fenntarthatónak azt az elméletet, mely szerint a kamarahaszna címén szedett collectat az új pénz megtagadása esetén kellettmegfizetni.31 Annál is kevésbé, mert ahogy a kés bbiekben látni fogjuk, mígIII. András a pénz átváltásának hiányában fél ferto collecta megfizetésétrendelte el, addig a kamara haszna címén egy ferto collecta beszedésétrendelte el.32 3. Végezetül az Árpád korban több más esetben is kimutatható33

„egyéb jogcímen szedett” collecta alól biztosított mentességet az 1237. évioklevél.

29 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Ed. Georgius Fejér. I–XI. Budae 1829–1844. (a továbbiakban:CD) VII/5. 245. (RA 531. sz.)30 Verum si collectam rex in regno indixerit, sive pro redempcione monete, que recepta non fuerit, siuelucrum camere, vel quocunque alio nomine censeatur, iobagiones predicte ecclesie a regali collecta penitussint liberi et immunes, sed medietas illius quantitatis, que ab aliis recepta fuerit, a iobagionibus ecclesieabbati persolvatur, medietas uero eisdem iobagionibus remittatur. – Árpádkori új okmánytár. CodexdiplomaticusArpadianus continuatus. Közzéteszi: Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest–Budapest 1860–1874. (a továbbiakban:ÁÚO) VII. 30. (RA 621. sz.)31 Eckhart Ferenc:Akirályi adózás történeteMagyarországon 1323 ig.Arad, 1908. 49–50.32 ÁÚOX. 416. (RA 4352. sz.);DRMH I. 50.33 Pl. Béla hercegnek 1264 ben Kunigunda brandenburgi hercegn vel kötött házasságaalkalmával hétdénáros collectát vetett ki IV. Béla, nos tempore nupciarum carissimi filii nostri, felicisrecordacionis Bele ducis collectam septem denariorum exigi fecissemus et postmodum aliquot annosrecepissemus. –CDCrV. 508. (RA 1623. sz.).

WEISZ Boglárka

554

A kamara haszna okán kivetett collectara vonatkozó adatok az Árpád korkés bbi évtizedeib l is szép számmal állnak rendelkezésünkre. IV. Béla ésIstván ifjabb király 1266 ban kölcsönösen megfogadták, hogy egymásnépeit l collectat sem a kamara haszna okán, sem más okból nem szednek(nullam collectam racione lucri camere vel aliquo alio pretextu faciemus, aut fieripermittemu).34 Egy évvel kés bb, 1267 ben az uralkodó már azt is elrendelte,hogy a nemesek népeit l collectat sem a kamara címén sem más okból nemszed.35 Azonban ez nem jelentette ezen adókivetés elmaradását, ugyanis1267 ben a nagyszombati hospeseket – igaz egy hamis oklevélben – felmentiaz országában id nként felmerül , ill. a pénzváltás vagy kamarahaszna,vagy bármely más néven elrendelt collecta alól (collectam, quam per regnumnostrum nos pro tempore facere contigerit, vel cambium monete nostre, siue lucrumcamere nostre, vel quocunque alio nomine censeatur).36 Itt újból jól érzékelhet ,hogy a collectat, akár a pénzváltás címén – mely alatt minden bizonnyal apénzváltás megtagadása során kivetett collectat kell értenünk – akár a kamarahaszna címén – ha elmaradt az új pénz kibocsátása – kivethetett egy uralkodó. IV. László is élt e jövedelemforrással, a gy ri káptalan conditionariusainak azonban olyan kiváltságot adott, hogy k csak a felét voltak kötelesekmegfizetni az így kivetett adónak (ad collectas regias, quae tam ratione cameraenostrae, quam ex quacunque causa, necessitate vel casu imponentur, dimidiamcollectam dare et soluere teneantur).37 IV. László még azt is megtette, hogyeladományozta az egy fertos collectat, amit mansionként (de singulis mansionibus) szedtek. 1290 ben ugyanis a leleszi monostor népeit l beszedett egyfertos collectat Mihály fiainak, Istvánnak és Pálnak jutatta.38 III. Andrásuralkodása alatt szintén kimutatható a kamarahaszna címén szedett collecta,amelynek értéke akkor szintén egy ferto volt, hiszen a király megparancsoltaJakab udvari jegyz nek és Pál fia Miklósnak az egy fertós collecta Szatmármegyei szed inek (collectoribus unius fertonis in comitatu de Zathmar), hogyKáta nembeli Csaholyi Ábrahám fia Péter népeit l, továbbá Amadé Tyukodi

34 ÁÚO III. 129. (RA 1481. sz.);ÁÚO III. 137. (RA 1848. sz.)35 Statuimus itaque, quod collecte et exactiones ratione camere vel aliqua alia ratione de populis nobiliumnullo unquam tempore recipi debeant. –DRMH I. 40.36 CD IV/3. 394. (RA 1639. sz.); Az oklevél adózásra vonatkozó része IV. Béla eredeti okleveléb lszármazik, vö. Weisz Boglárka: Egy hamis oklevél nyomában (A nagyszombatiak 1267. éviprivilégiuma) (Kézirat)37 CDV/2. 112–113. (RA 2408. sz.)38 ÁÚO IX. 549. (RA 3558. sz.)

A kamara haszna okán szedett collecta

555

és János urai jobbágyaitól az egy fertós collectat, amit a kamara haszna okán(racione lucri camere nostre) rendelt beszedni, ne szedjék be.39

A collecta összefoglaló néven emlegetett adófajta ezen típusa az Anjoukorban is fennmaradt. 1319. március 1 jén Beatrix királyné utasítja Györgykirályi jegyz t, Veres Miklós királyi jegyz t, hogy a királyok régi rendelkezése szerint (cum ab antiquo tempore reges ordinassent) a margitszigeti apácákbirtokaiból vagy falvaiból az 1 ferto collectat (nullam accionem seu collectamunius fertonis dicare seu exigere permisissent) nem lehet behajtani, így Varsány,Taksony, Tököl, Ragald, Cinkota, Jen , Pomáz, Csaba és Csolnok falvakból nehajtsák be a collectat (collectam unius fertonis), mivel ezt a mentességet akirálytól kieszközölte.40 1321. május 21 én I. Károly Kassa városát menti fel avárosban és a megyében a kamara haszna és az ezen a címen szedett fél ezüstferto collecta (ab omni lucro camare nostre in eadem civitate et provincia existentis etcollecta singulorum dimidiorum fertonum argenti racione lucri ipsius camere nostreexigenda) fizetése alól. Azok az idegenek vagy a megyében tartózkodók, akikkereskedés vagy szerz déskötés miatt Kassa városba mennek, az új dénárkibocsátásától számított 6 héten át fizessék meg a kamara hasznát (lucrumcamere), mivel tudomása szerint kamarája új dénárjai évente csak 6 héten átforognak a kassaiak körében (currere debent et cambiri), s a 6 hét elteltével k ésa hospesek arannyal, ezüsttel, garassal vagy bármilyen pénzzel szabadonbonyolíthatják kereskedéseiket.41 Itt már IV. Lászlóhoz és III. Andráshozképest kisebb nagyságú collectaról van szó, hiszen nagyságát fél fertobanállapították meg. Ez nem lehetett teljesen véletlen: mint emlékezünk rá, az1298. évi törvény fél ferto collectat rótt ki azokra, akik a pénzt nem fogadják el.Így a kamara haszna collectaja és a büntetéspénzként értelmezhet 1298. évicollecta lényegét tekintve azonos volt, így a két collecta nagyságánakösszekeveredése, avagy a kamara haszna collectajának fél fertoban történmegállapítása könnyen adódhatott.

Érdekes és szembet n azonban az, hogy itt egyszerre mindkét adó, azaza kamara haszna és a fél fertos collecta fizetése alól biztosított felmentést azuralkodó. Ezt akként értelmezhetjük, hogy a II. András korában megjelenrendszer a 14. század elején, de leginkább már a 13. század végénállandósult, és az uralkodó vagy új pénzt bocsátott ki, és a pénzváltásbólszármazó haszonhoz, a kamara hasznához jutott, vagy nem bocsátott ki új

39 Presentem collectam unius fertonis, quam racione lucri camere nostre exigi ordinanimus. – ÁÚO X.416. (RA 4352. sz.)40 AO I. 507–508. (Anjou oklt. V. 396. sz.)41 Výsady miest a meste iek na Slovensku I. 1238–1350. Ed.: ubomir Juck. Bratislava 1984. (atovábbiakban:VMMS I.) 95–96. (Anjou oklt. VI. 142. sz.)

WEISZ Boglárka

556

pénzt, ekkor azonban a kamara haszna collectaját kellett megfizetni. Akassaiak kiváltságukat úgy biztosították, hogy bármi módon is kerüljönbeszedésre a kamara haszna, annak fizetése alól mentesüljenek. Ezt a rendszert I. Károly 1323. január 6 án kelt rendelete sem szüntette meg, ugyanis1323. március 31 én a király felmentette a pozsonyiakat a királyi pénz elfogadásától, és egyben felmentette ket a fertos collecta fizetése alól is.42 Ittnem azon fél fertoról van szó, melyet a király még januárban rendelt el,hanem azon fél vagy egy ferto nagyságú collectaról, amit a kamara hasznanevében vetettek ki az uralkodók az országlakosokra. Ezt támasztja alá I.Károly 1323. április 10 én kelt oklevele, melyben felmentette a soproniakat akirály által veretett pénz elfogadása alól, valamint a ferto vagy a fél fertofizetése alól, amit az ország más részében fizetnek (solucionem fertonis veldimidii fertonis, qui in aliis regni nostri partibus solent exigi).43

Károly rendelkezését fia és utóda, I. Lajos 1355. január 5 én kelt oklevelevilágítja meg közelebbr l, mert szerinte I. Károly amikor mentesítette asoproniakat az új pénz alól, azon ferto vagy fél ferto fizetése alól is biztosítottkiváltságot a számukra, amit a királyság más részében a kamara hasznacímén fizetnek (super exempcione nove monete et solucionis fertonis vel dimidiifertonis, qui in aliis regni partibus racione lucri camare solvere fuisset consuetus).44 Atovábbélést mutatja I. Károly 1324. december 21 én kelt oklevele is, melybenaz erdélyi nemeseknek biztosította a mentességet az egy vagy fél fertoscollecta alól (quodlibet debitum seu collectam, que sive sit collecta fertonis vel dimidiifertonis sive alterius cuiuslibet generis exaccionis, quocunque nomine censeatur).45

Ugyanakkor 1327 ben a pécsi káptalan el tt Márton királyi kamaraispánnevében Sermonus fia Saldenus igazolta, hogy Gy r nembeli Konrád fiaJakab fiai, Miklós és Konrád46 birtokaik után a collectat megfizették akamaraispánnak.47 Az oklevelet a pécsi káptalan állította ki, mivel pedig akáptalan embere mind a pénzváltásnál, mind az adó megfizetésénél a

42 Item collectam fertonis in regno nostro racione monete per quoslibet ad solvendum ubique ordinatamnullounquam temporem solvere teneantur, sed penitus exempti ab ipsa collecta habeantur. –VMMS I. 98.(Anjou oklt. VII. 91. sz.)43 Sopron szabad királyi város története. I/1. Oklevelek 1162 t l 1406 ig. Közli: Házi Jen .Sopron 1921. (a továbbiakban:Házi I/1.) 38.44 Házi I/1. 99.45 Hóman 1921. 255. (Anjou oklt. 553. sz.)46 Vö. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: DVDKönyvtár IV. Családtörténet, heraldika,honismeret. Gy r nem1.Óvári ág 1. tábla47 DF 259 831. (Anjou oklt. XI. 622. sz.)

A kamara haszna okán szedett collecta

557

kamaraispánnal együtt járt el,48 a diplomában szerepl Mártont pécsikamaraispánnak tekinthetjük, hiszen a szerémi kamara alá tartozó megyékben a k i káptalan járt el.49 A kamaraispánnak fizetend collecta alatt pedigminden valószín ség szerint a kamara haszna nevében kivetett collectat kellértenünk.

A II. András korában már gyakorolt kötelez pénzváltás rendszere – melymansionként meghatározott pénz átváltását írta el – tette lehet vé azuralkodó számára, hogy új pénz kibocsátásakor a kamara haszna bevételétbiztosítsa a kincstár számára. Mindazokat, akik nem voltak hajlandóak az újpénzt átvenni, így a pénzváltást megtenni és az abból származó kamarahasznát megfizetni, az át nem vett pénz megváltása címén szedett collectalerovására kötelezték. II. András ugyanakkor új pénz kibocsátásának elmaradásakor sem szívesen mondott volna a kamara hasznából származó jövedelemr l, így ezen év(ek)ben a kamara haszna címén kivetett collectavalpótolta a kies jövedelmet. A collecta összefoglaló néven emlegetett adófajta efentebbi két típusa nem csak az Árpád kor kés bbi évtizedeiben, hanem azAnjou korban is az uralkodók bevételeinek részét képezték. S t, I. Károlysem változtatott az Árpád korban már kialakult kötelez pénzváltás rendszerén 1323 ban, hanem annak fenntartását határozta el. A rendszer továbbgondolása és megújítása csak ezt követ en, a gyakorlati megvalósulás soránválik szükségszer vé, mely az 1320 as évek második felében újabb kamaraiközpontok felállítását fogja eredményezni.

48 Vö. 1342. február 2.: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I–IV. Eds. Fernandus Knauz,Ludovicus Crescens Dedek, Gabriel Dreska, Geysa Érszegi, Andreas Heged s, TibirciusNeumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii – Budapestini 1874–1999. III. 413., 415.49 Vö. 1350. november 18.: DL91 420.; 1351. szeptember 24.:AOV. 516–509.

�

��

����������������������������������

���&!���������������& �L3��� ���&�����F�BM������*�������*"����F��4 ������*!��

=���&�����*����I���"������8�� ����,��I� ����"��*���?�����

�'6,= 978 615 5181 69 6�

�=���&�������������"�

,�.��=���&��������F�B9�/�.�������*�������*"�,�.������

��