A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése 1918-1938. Dokumentumok. [By...

KALLIGRAM

GAUCIK_A-jog.indd 1GAUCIK_A-jog.indd 1 8.9.2008 18:25:458.9.2008 18:25:45

A JOG EREJÉVEL

A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése

1918–1938


KALLIGRAM

Pozsony, 2008

A JOG EREJÉVEL

A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése

1918–1938

Dokumentumok


Editor, Foreward © Gaucsík István, 2008

ISBN 978-80-8101-078-1

Összeállította, a bevezető tanulmányt írta, az ismertető szövegeket, a jegyzeteket

és a mutatókat készítette Gaucsík István

Lektorálta

Bárdi Nándor


Tartalom

A kisebbségi gazdasági érdekközösség kialakításának útjai 11

Dokumentumok 75

Kisebbségi gazdasági szervezetépítés

Szövetkezeti mozgalom

1. A Központi Szövetkezet levele a Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezethez

a kötelező csatlakozás keresztülviteléről (1920) 79

2. A Köponti Szövetkezet körlevele ellenőri szerepéről a magyar ügyviteli

nyelvű tagszövetkezetekhez (1921) 80

3. Ellenőri jelentés az Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet tevékenységéről (1922) 84

4. Terv a Keresztényszocialista Földművesszövetség értékesítési, termelési

és hitelszövetkezetének létrehozásáról (1923) 86

5. Rédler István jelentése a galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont alakuló

közgyűléséről (1925) 88

6. Fodor Jenő a szövetkezetek jelentőségéről és a kisebbségi

társadalomszervezésben játszott szerepükről (1927) 97

7. Ivánfy Géza a szövetkezetek gazdasági és társadalmi befolyásáról (1932) 101

8. Kardos Béla a csehszlovák szövetkezeti hálózat nemzetiségi megoszlásáról

és a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésének akadályairól (1932) 104

9. Nagy Ferenc a Hanza Szövetkezeti Áruközpont 1933. évi tevékenységéről

(1934) 115

10. Beszámolók a Hanza Szövetkezeti Áruközpont és a Hanza Hitelszövetkezet

1933. évi tevékenységéről (1934) 118


11. A Központi Szövetkezet körlevele a Hanzához fűződő kapcsolatáról

és a szövetkezeti mozgalom központosításáról (1934) 124

12. Bartal Iván, Bittó Dénes és Szilassy Béla beszámolója az Országos Gazdasági

Szövetkezet válságos helyzetéről (1935) 129





Gazdasági egyesületek

15. Gömör-Kishont Megye határozata a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági

Egyesület feloszlatásáról (1921) 162

16. Sajtótudósítás a Bars Megyei Gazdasági Egyesület közgyűléséről (1923) 163

17. Sajtóhír a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület feloszlatását

kimondó bírósági döntésről (1923) 164

18. Szilassy Béla előadása a gazdák érdekvédelmének lehetőségeiről (1924) 166

19. A Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület feloszlatásának indoklása

a legfelsőbb közigazgatási bíróság ítéletében (1926) 169

20. Rendőrségi jelentések gazdakörök szervezéséről Alsószeliben

és Királyréven (1930) 173

21. Híradás a Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület alakuló


22. Szabó Ferenc kisgazda beszéde az önszerveződés szükségességéről (1933) 176

23. Hutta Pál beszéde a Mezőgazdasági Tanács magyar gazdákhoz való

viszonyulásáról (1933) 178

24. Várady Béla a magyar gazdák szervezettségének szükségességéről (1933) 182

25. Jelentés a Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület megalakulásáról (1936) 184

26. Meghívó a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület alakuló közgyűlésére (1937) 186

27. Sajtóhír a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület alakuló közgyűléséről (1937) 187

28. Fodor Jenő a gazdasági egyesületekről (1940) 188

Kisipar és kiskereskedelem

29. Tudósítás a rimaszombati iparosok és kereskedők követeléseiről (1922) 196

30. A Magyar Nemzeti Párt ipari és kereskedelmi szakosztályának

programja (1926) 198

31. Pollák Mór jelentése a Vágsellyei Járási Ipartársulat 1925–1926 közötti

működéséről (1926) 204

32. A Kassai Ipartársulat körlevele a szervezeti rendszer decentralizálásáról

(1926) 208


33. A Komáromi Járási Általános Ipartársulat levele a magyar többségű

ipartársulatokhoz (1927) 210

34. Jegyzőkönyv a Komáromi Járási Kereskedők Testületének alakuló


35. A Dunaszerdahelyi Járási Ipartársulat jelentése a szervezet

tevékenységéről (1931) 214

36. Sajtóhír egy magyar nyelvű kőműves- és ácsmestertanfolyamról (1931) 217

37. Sajtóhír a magyar szakipartársulatok második Országos Szövetségének

tervéről (1931) 219

38. Vitovszky József reformjavaslata a magyar iparos- és kereskedői

érdekérvényesítésről (1931) 221

39. Ivánfy Géza és Vitovszky József javaslata egy magyar titkárság

felállításáról (1931) 225

40. Fried Jenő a komáromi kereskedelem helyzetéről (1931) 226

41. Gáspár Jenő jelentése a vágsellyei ipartársulat 1931. évi működéséről (1932) 228

42. Grusetzky Ferenc az Egyesült Magyar Párt iparos-

és kereskedő-szakosztályának működéséről (1942) 232

Pénzintézetek

43. Sajtóhír a szlovákiai magyar és német pénzintézetek érdekvédelmi

egyesületének megalakulásáról (1920) 243

44. Tudósítás a Szlovenszkói Hadikölcsönvédő Egyesület megalakulásáról (1920) 246

45. A Rákóczi Szövetség memoranduma a magyarországi tőke felvidéki

mozgósításáról (1923) 249

46. A Komárom Vidéki Hitelbank helyzetének értékelése (1923) 252

47. Schmidt Imre elemzése a csehszlovák banktörvények hatásairól (1925) 254

48. Schmidt Imre a magyar pénzintézetek helyzetének javulásáról (1926) 259

49. Javaslat a cseh bankok előretörésének megakadályozására Szlovákiában (1931) 265

50. Kardos Béla a csehszlovák bankrendszerről és a magyar pénzintézetek

helyzetéről (1932) 269

51. Kardos Béla a szlovákiai pénzintézetek hanyatlásáról és a cseh tőke

előretöréséről (1933) 276

52. Beszámoló a Dunabank 1933. február 12. közgyűléséről (1933) 278

53. Egy csehszlovákiai magyar bank terve (1936) 280

54. Schubert Tódor visszatekintése a Lévai Takarékpénztár működésére (1940) 282

55. Beszámoló a Pozsonyi I. Takarékbank helyzetéről a két világháború

között (1942) 288

56. Áttekintés az Ipolysági Takarékpénztár működéséről a két világháború

között (1943) 294


Kisebbségi gazdaságpolitika

57. Schmidt Imre az utódállamokhoz került magyar pénzintézetek

érdekvédelmi stratégiáiról (1922) 299

58. Szent-Ivány József terve a szlovákiai magyarság gazdasági

megszervezéséről (1924) 304

59. Egy önálló kisebbségi magyar gazdaságpolitika programjáról (1925) 308

60. Koczor Gyula elemzése a kisipar helyzetéről (1930) 311

61. Telek A. Sándor véleménye Koczor Gyula munkaprogramjáról (1930) 317

62. Tarján Ödön gazdaságpolitikai értékelése (1930) 319

63. Ludwig Aurél a gazdasági érdekvédelem lehetőségeiről (1930) 325

64. Boross Zoltán a mezőgazdaság fejlesztéséről és a magyar agrárnépesség

felemeléséről (1930) 328

65. Machnyik Andor a magyar parasztság gazdasági és szociális

viszonyairól (1931) 330

66. Jócsik Lajos a magyar kisebbség társadalmi szerkezetéről (1932) 351

67. Ivánfy Géza a kisebbségi gazdasági vagyon leltárba vételéről (1932) 358

68. Ivánfy Géza a szlovákiai magyarság gazdasági vagyonáról (1932) 361

69. Kardos Béla a szlovákiai magyar munkásság szakszervezeti

önvédelméről (1933) 366

70. Rády Elemér a Hanza teljesítményéről és üzenetéről (1934) 370

71. Szkladányi Károly a szövetkezetek feladatairól a faluszervezésben (1934) 372

72. Ternyei László a „kisebbségi gazdaság” kérdéseiről (1937) 376

73. Bencze István beszámolója Hantos László prágai előadásáról (1937) 378

74. Hantos László a magyarlakta területek gazdasági központjairól

és fejlesztésük lehetőségeiről (1938) 381

75. Hantos László a kisebbségi gazdaságpolitika feladatairól (1938) 386

76. Rozinski László a szlovákiai magyar kereskedelmi politikáról (1938) 396

77. Hantos László a „nemzeti küldetésről” a gazdasági életben (1938) 403

78. Jócsik Lajos a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetéről (1940) 405

79. Jócsik Lajos a csehszlovák földreform következményeiről (1940) 421

Hivatkozott irodalom 433

A dokumentumok forrásjegyzéke 445

A képek forrásjegyzéke 446

Mutatók 447

Személynévmutató 447

Földrajzi nevek mutatója 455

Intézménynevek mutatója 462

Képek 477


11

A kisebbségi gazdasági érdekközösség

kialakításának útjai

A rendszerváltozás után a szlovákiai magyar történeti kutatások köre kiszélesedett,

új témák, új megközelítések jelentkeztek, és ami a legfontosabb, ezek levéltári alapku-

tatásokra és a korszak sajtóanyagára támaszkodtak, ugyanakkor az adott probléma-

kör szlovák és cseh szakirodalmára is figyelemmel voltak.1

A szlovákiai magyar kisebbség két világháború közötti történetének feldolgozá-

sait ma is döntően a politikaközpontú szemlélet jellemzi, a dolgozatokba helyen-

ként kerül be néhány, gyakran sablonos gazdasági (gazdaságtörténeti) adatot közlő

részlet. Ez a történészi érdeklődés végül is érthető, hiszen 1918-tól a nemzetközi

erőviszonyok, a nagyhatalmi célok és a többségi nemzetpolitika által előidézett

vagy éppen kiváltott folyamatok alapvetően meghatározták a kisebbségi magyarság

társadalmi és kulturális helyzetét, valamint gazdasági státusát. A gazdasági önszer-

veződés és szervezetépítés kérdésköre, mint az aktív közösségi lét egyik jellemzője,

nem képezte a kutatások tárgyát. A termelői-szolgáltatói rétegek gazdasági szerve-

zeteiről pedig egyoldalú és torz kép alakult ki a szakmai köztudatban. Ennek okát

két dologban látom. Egyrészt abban, hogy az első bécsi döntés idején napvilágot

látott értékelések nézőpontja meglehetősen beszűkült volt, a gazdasági sérelmek

egyoldalú hangsúlyozására és a cseh gazdaságpolitika démonizálására törekedett,

és háttérbe szorította a kisebbségi magyarság gazdaságszervező eredményeit.2

A másik torzulás Arató Endre írásai nyomán fedezhető fel. Arató a csehszlovákiai

magyarságot gazdasági szempontból sodródó, önerő nélküli, passzív tömegként

mutatta be, megfeledkezve azokról a szervezeti keretekről, amelyeket a masaryki

köztársaság idején született publicisztikai írások, tanulmányok még számon

1 Vö. Simon 2004b.2 A felvidéki magyarság…1918–1938: 83, 89, 98–104; Hantos 1938: 405–413; Taubinger 1939:

261–272; Jócsik 1940a: 45–63; 1940b: 33, 36–40, 47, 154–155; Szent-Ivány 1943.


12

tartottak.3 Olyan történeti optikákról van tehát szó, amelyek „élessé tétele” csak

forrásközpontú kutatásokkal érhető el.

A rendszerváltozás éveiben a magyar kisebbség történeti kutatásának új irányai kö-

zött a gazdaságtörténeti vagy a gazdaságpolitikai fel sem merült.4 A magyarság gazdasá-

gi helyzetének kérdése, még ha csak érintőlegesen is, 1993-ban, az egykori csehszlovák

nemzetpolitika földreformmal kapcsolatos etnikai, telepítési célkitűzéseinek vizsgálatá-

val jelent meg a szlovákiai magyar történeti kutatásokban. A datálás Machnyik Andor

kötetének újrakiadásához kötődik. Machnyik könyvéhez Vadkerty Katalin írt utószót,

amellyel lényegében tematizálta a kérdést. A következő években, a pártpolitikai mellett,

ez az irány mutatkozott a szlovákiai magyar történeti kutatások egyik legerősebb vo-

nulatának.5 Vadkerty másik tematizálási kísérlete, Csehszlovákia gazdaságtörténetének

magyar szempontú vizsgálata azonban eredmény nélkül maradt, további szlovákiai ma-

gyar nyelvű publikációk nem születtek, így dolgozata ma is egyedülinek tekinthető.6

Angyal Béla monográfiájának, amelyet a magyar polgári pártok politikai stratégiá-

iról írt, a legfontosabb hozadéka – amellett, hogy a szerző csehszlovák foglalkoztatási

statisztikákból von le benne következtetéseket, és a magyarság szociális rétegződé-

sét is elemzi –, hogy egyrészt kitér a magyar pártok gazdasági jellegű követeléseire,

másrészt hogy elsőként emeli be a szlovákiai magyar történészi diskurzusba a pártok

által alapított, a holdudvarukba tartozó gazdasági-érdekvédelmi szervezeteket.7 An-

gyal kutatásai kiterjedtek a magyarországi anyagi támogatások stratégiai céljaira is, és

kimutatták, hogy a budapesti anyagi támogatásokban a kisebbségi társadalomépítés,

-erősítés szempontjából fontosnak ítélt politikai és kulturális célok mellett a gazda-

sági szervezetépítésre gyakorlatilag nem juttattak pénzeszközöket. Ami azzal is ösz-

szefüggött, hogy hiányzott a konkrét gazdasági stratégiai program.8

3 Arató 1969a; 1969b; 1977: 81–82, 97–100. 4 Popély 1990: 162–166.5 Machnyik 1993: 203–213; Popély 1995: 159–165; uő 1997: 105–116. A problémakörrel több

dolgozatban foglalkozott Simon Attila, pl. 2003a: 125–131; 2004a: 8–40; 2004c: 30–47; 2006:

261–276; 2007: 289–308.6 Vadkerty 1993: 175–215. Alapkutatások nélkül, több korabeli közhelyet újra megfogalmazva, a kö-

zelmúltban jelent meg két munka: Gulyás 2003: 129–143; Szántó 2004: 55–59. A csehszlovák gaz-

daság vázlatos, de korrekt magyarországi összefoglalásáról lásd Palotás 2003: 265–270, 280–281.7 Angyal 2002: 31–32, 57, 65–66, 93–96, 121, 207–213, 238. A szerző ebben a munkájában első-

ként foglalkozott az 1920–1921-ben alakult keresztényszocialista gazda-, kisiparos-, kiskeres-

kedői és munkásszervezetekkel, még ha csak érintőlegesen is, a Prágai Magyar Hírlap szindi-

kátusával, a Concordia nyomdával. Rámutatott a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület

és a Magyar Nemzeti Párt közötti szoros személyi kapcsolatokra és a gazdasági egyesületnek

a nemzeti pártszervezés kezdetén játszott fontos szerepére. Figyelmet szentel e munka a ma-

gyarországi szubvenciók tervezett és megvalósult céljainak, és Szent-Ivány József 1924-es gaz-

dasági tervét is röviden ismerteti.8 Angyal Béla szerint a gazdasági támogatások „kismértékűek” és „esetlegesek” voltak, de ezeket

csak a pénzhiányra vezeti vissza. Konkrétan a pénzintézeteket említi, ellenben nem foglalkozik


13

Érdemes áttekinteni az eddigi forrásközléseket, illetve a korabeli munkák újra-

kiadásait is. A két világháború között született gazdaságpolitikai tárgyú, elemző ta-

nulmányok újraközlésére, az egyik legjobban megalapozott tanulmány, Jócsik Lajos

munkájának 1984-es kiadásán kívül, a rendszerváltozásig nem került sor.9 1993-ban

történt, nem rejtett legitimációs céllal, de megalapozott értékelés nélkül, Hantos

László írásának „újrafelfedezése”.10 Hantos másik fontos tanulmányát Erdélyben kö-

zölték 1999-ben.11 Angyal Béla dokumentumösszeállítása az Országos Keresztény-

szocialista Párt történetéről, annak ellenére, hogy az ellenzéki magyar pártpolitika

válaszkeresésére fektette a hangsúlyt (integráció vagy sérelmi politizálás), a gazda-

sági szervezetépítésre is szolgáltatott elszórt adatokat. Ezek a gazdasági önszervező-

dés mintáira, illetve a pártnak a gazdasági és szociális problémákhoz való viszonyára

utaltak. A publikált dokumentumok között szereplő politikai követelésekben a gaz-

dasági érdekek is megjelennek, ugyanakkor a szervezetfejlesztés igénye is erőteljes

hangsúlyt kap.12 A kisebbségi magyar gazdasági érdekvédelem egyik részterületéről,

az ipartársulatok helyzetéről, többek között felsőbb autonóm szervezetük kialakítá-

sáról 2005-ben publikáltam 12 dokumentumot.13

Külön érdemes megemlíteni a Hanza szövetkezeti mozgalommal foglalkozó mun-

kákat, hiszen azok az egyik leghatékonyabb, a kisebbségi intézményépítés és közös-

ségteremtés alapvető fontosságú, társadalmi és kulturális funkciókat is betöltő gazda-

sági formációját vizsgálják. Jelentős szerepe volt e téren az 1990-es évek elején Vavrik

Ferenc és Pukkai László munkájának.14 A feledés – 1945-öt követően kényszerű fe-

lejtés (a hanzásokat kollaboránsoknak és a szlovák nemzet ellenségeinek tekintette

a hatalom) – homályából került elő és vált a kutatás tárgyává a Hanza-mozgalom,

Pukkai Lászlónak köszönhetően, aki ráirányította a figyelmet a mozgalom különleges

szerepére, s egyben rehabilitálta a hanzásokat. Vavrik Ferenc kötete, amely a Hanza

a felföldi hitelszervezet integrációja következtében megváltozott körülményekkel (törvényi

háttér, tőkeveszteségek), melyek szerintem a szórványos budapesti elképzelések megvalósítását

(magyar érdekeltségek a bankszférában) hátráltatták (Angyal 2000: 167). A problémáról lásd

még Gaucsík 2004b: 41–70.9 Jócsik 1984: 198–213. (Első közlése a Korunkban 1932-ben.)10 A nevezett tanulmányt kétszer is újraközölték a rendszerváltozás utáni években. Lásd Hantos

1993: 127–140; uő 2002: 77–88.11 Hantos 1999: 86–99.12 Angyal 2004: 30, 32, 46, 76–78, 127, 132–133, 164, 179–180, 183–186, 236, 247, 381–383, 396–

397, 402–403, 412–413. A kisebbségi gazdasági érdekeket, nevezetesen a magyar pénzintézetek

állami szanálásának követelését lásd például az 1935-ben Eduard Benešhez eljuttatott doku-

mentumban (448). A Hanza tejszövetkezetek kiépítésében és a gazdasági egyesületek fejlesz-

tésében a szervezetépítés gondolata jelenik meg (418–419). 1936-ban újra visszatér a magyar

gazdasági intézmények állami támogatásának és a mezőgazdasági tanácsban egy magyar részleg

felállításának a terve (473).13 Gaucsík 2005a: 149–180.14 Pukkai 1988: 494–506; uő 1993: 71–72; uő 1994; Vavrik [1993].


14

fejlődési irányát és annak időrendjét alapjában véve helyesen adja meg, mégis inkább

memoárjellegűnek tekinthető, és szakmai recepciója is korlátozott volt.

A reményteljes kezdés után a szlovákiai magyarság gazdasági vállalkozásainak és

szervezetépítésének kutatása, különösen a szövetkezetek különböző típusai vonatko-

zásában, mégsem tudott kibontakozni. A Hanza újabb értékelései új eredményeket

nem hoztak, és a szlovákiai magyar szövetkezeti rendszer komplex vizsgálatára sem

került sor.15 Publikációimban a Hanzát – amely az én olvasatomban a két háború

közti szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalom egyik szelete – és a Hanzán kívüli

többi fogyasztási szövetkezetet, illetve a más típusú (hitel-, mezőgazdasági és ipari)

szövetkezeteket a kisebbségi gazdasági szervezetépítés és önszerveződés folyamatá-

ban értelmeztem.16

A jelen tanulmány a problémakör áttekintése céljából készült. A szlovákiai ma-

gyar gazdasági szervezeteknek, mint hálózatoknak, a fejlődésképét szeretném be-

mutatni, emellett külön hangsúlyt fektetek az 1918 előtti előzményekre és mintákra.

Néhány kérdéssel, főleg a magyarok lakta területek modernizációjával és gazdasági

teljesítőképességével, terjedelmi, tematikai, illetve koncepcionális okok miatt nem

foglalkozom. Nem térek ki a kárpátaljai vonatkozásokra sem, mert azok az ottani

történészi érdeklődés tárgyát képezik. A cseh és szlovák gazdaságtörténet magyar vo-

natkozású megállapításainak áttekintése pedig külön tanulmányt érdemelne. A nem-

ze ti sé gi kérdés gazdasági és politikai összefüggéseinek szélesebb körű vizsgálata és a

szlovákiai magyarság helyzetének ebből a szempontból való összehasonlítása például

a szudétanémetek pozícióival szintén meghaladja e munka kereteit. Az utóbbi kér-

déskörrel a későbbiekben szeretnék foglalkozni. A földreformot ugyancsak érintőle-

gesen vizsgálom, mert erről ma már szlovákiai magyar szerzők tollából is alapvető

munkák állnak a rendelkezésünkre. A magyar pártok gazdaságpolitikai elképzelé-

seinek bemutatására végül azért nem térhettem ki, mert e tárgykörben eddig még

alapkutatások sem folytak.

A kisebbségi gazdasági érdekvédelmi önszervezdés, mint lehetséges gazdasági alrendszer

A kisebbségi gazdasági nacionalizmus

A kisebbségi helyzetbe került magyarságot kényszerközösségnek tekinthetjük, ame-

lyet kulturális, nyelvi és felekezeti tényezők határoztak meg, s ezek voltak/lettek a meg-

határozók.17 Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen a kényszerpályán, a csehszlovák

15 Pukkai 2002: 36; uő 2005: 189.16 Gaucsík 2003: 136–137; uő 2004a: 55–59; uő 2005a: 31–34; uő 2006: 225–228.17 Bárdi 2004: 21, 24–26, 29; Szarka 1999: 168–175; uő 2004: 114.


15

nemzetállami gazdasági térben, a magyarság mint gazdasági érdekközösség nem volt

képes megjelenni vagy szervezetileg, intézményileg megnyilvánulni. (A felmerülő

kérdések a hatékonyságra, az életszínvonalra, az érdekérvényesítésre, a közösségi

modernizációban játszott szerepre vonatkozhatnak.18)

Csehszlovákiában a magyar kisebbség a cseh és szlovák nemzetállam-építő gazda-

ságpolitikai programmal szemben saját közösségépítő gazdasági programot fogalma-

zott meg, tehát a többségi gazdasági nacionalizmussal szemben kibontakoztatta saját

„kisebbségi gazdasági nacionalizmusát”, amelynek artikulálódása kiterjedt a „nem-

zeti” földrajzi térre (a magyarok által lakott területre) és annak politikai eszközökkel

való jelképes védelmére. Hangsúlyozni szeretném, hogy különálló gazdasági nacio-

nalizmusról nem beszélhetünk, csupán a szlovákiai magyar politikai-kulturális naci-

onalizmus gazdasági elemeiről van szó. Ezek közé a következőket sorolom:

1. Önszerveződő célok (szervezetalapítás és -fejlesztés).

2. Intézményi együttműködés és kölcsönös anyagi támogatás (a saját szervezet se-

gítése).

3. Lojalitás és szolidaritás („hűség a struktúrákhoz”).

4. A kisebbségi társadalom támogatása (kultúra, szociális és filantróp adományok).

5. Kommunikáció (a többség, befelé a közösség irányába), sajtó, oktatás.

6. Szervezetépítési programalkotás a többségi gazdasági szektorokban és/vagy önál-

lóságra törekvés.

7. A szervezetépítés teljességre törekvése (felsőbb szervezetek, titkárságok kialakítása).

8. A gazdasági döntésközpontokban való nemzetiségi részvétel követelése és kon-

szenzusra törekvés, demokratikus szellemben (kereskedelmi és iparkamarák, me-

zőgazdasági tanács).

9. A gazdasági elemek politikai ideologizálása (tévhitek, mitologizálás).

A tőkeviszonyokban, az intézményszervezésnél a nemzeti jelleg szimbolikus kife-

jezésére is sor került, ezt a tárgyalási nyelvben, a cégnévhasználatban, reklámstraté-

giákban (többnyelvűség), a részvényesek, a tagság és vezetőség nemzetiségi hovatar-

tozásában érhetjük tetten. A nemzeti vagyon megkonstrulása virtuálisan létezett, egy

„kisebbségi gazdasági térben”.

18 A gazdasági alrendszer fogalmát a két világháború közötti időszakra vonatkozóan tartom re-

levánsnak. Az első bécsi döntés után, miután sor került a magyarországi nemzetgazdaságba és

érdekvédelmi rendszerekbe való szervezeti integrációra, nem beszélhetünk ilyenről. Az ipartár-

sulatok felsőbb szervezete az Ipartestületek Országos Központja lett, a pénzintézeteket a Pénz-

intézeti Központ felügyelte, érdekeiket a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete képviselte.

A közigazgatásilag egyelőre egyesített megyékben a gazdasági egyesületek újraalakítására is

sor került. Egyedül a Hanza törekedett autonóm jogainak megtartására a magyar szövetkezeti

mozgalmon belül, amivel konfliktusba került a Hangyával. 1945 után szintén nem értelmezhető

a fogalom, miután csupán a szlovák nemzetépítés szempontjából magyar jellegűeknek tekintett

szervezetek „utóéletéről”, központosításáról, felszámolásáról, vagyonuk elkobzásáról és végleges

államhatalmi megszüntetésükről volt szó.


16

A gazdasági alrendszer megközelítésének kísérlete

A tanulmánynak ebben a fejezetében kísérletet teszek a két világháború közötti ki-

sebbségi magyar gazdasági alrendszer elméleti megközelítésére. A munka inkább

vázlatnak és problémakatalógusnak tekinthető, hiszen sok elméleti megalapozásra

van még szükség.19

A közigazgatás, politika, gazdaság, vallás, tudományos élet, közművelődés és

oktatás területén működő kisebbségi alrendszerek (intézmények) rögzült több-

ségi és kisebbségi olvasata a fentiekkel megegyező, csak éppen ellentétes előjelű

elemekből áll (mi–ők viszony). A többségi nézőpont szerint a szlovákiai magyar

kisebbségi intézményrendszer etnikailag különül el, és domináns jegyei a terület

és a nyelv. A ki sebb sé gi látásmód az állami szektorra fókuszál, amely dominánsan

cseh és szlovák, s amelyben szintén területi és nyelvi dominancia érvényesül. Ezek

szerint a többség és kisebbség kapcsolatában, illetve a kisebbségi társadalmon be-

lül párhuzamos, de nem lezárt, hanem változásban lévő alrendszerek vizsgálatára

nyílik lehetőség.20

A kisebbségi gazdasági alrendszer behatárolásának és kutatásának szempontjai:

a) A kisebbségi gazdasági alrendszer egyes elemeinek nem kell feltétlenül kapcsolód-

niuk a többi kisebbségi intézményhez.

b) A változó nyelvhasználat kérdésköre: magyar ügyviteli nyelvű szervezetek, tehát

többségében magyarok által fenntartott, működtetett szervezetekről van szó.

c) A hálózatteremtés irányvonalai.

– A megfelelő állami szektorhoz való kapcsolódás. Ezek a szervezetek a többségi-

ekkel kooperálnak és szervezetközi kapcsolatokat alakítanak ki, így a párhuza-

mos (többségi-kisebbségi) gazdasági alrendszerek „egybeérnek”.

– Felmerül az integráció és az önálló státus/autonómia problémája (megegye-

zések és paktumok, hogy az állami szektorban is képviseletet, befolyást kap-

jon a kisebbségi csoport). Ebben az összefüggésben a kisebbségi szervezet

alintézmény, és nem minden esetben kell alárendeltnek lennie! A kapcsolat-

tartó, szervező állami/többségi központ irányítása alatt áll a kisebbségi gazda-

sági szervezet, így egy intézményi alrendszer nem áll(hat) össze, de hálózat-

nak tekinthető!

19 A téma megragadásában a kisebbségi magyar nemzetpolitikákkal, nemzet- és intézményépí-

téssel, illetve az identitáshalmazokkal foglalkozó alábbi szerzők és munkáik inspiráltak: Kántor

2000: 221, 227–229; Salat 2005: 9–51; uő Szempontok…; Kiss 2006.20 Erre a jelenségre utal Sziklay Ferenc, aki szerint a magyarországi anyagi segítséggel fejlesztett, támo-

gatott kulturális szervezetek közötti kapcsolathálók nem jöhettek létre, és így a szervezetek egymás

mellett, párhuzamosan működtek (részletesebben kifejtve Gaucsík 2003: 132). Az entitásokban lezaj-

ló változások kiváltó okai sokrétűek. Egyrészt a politikai és gazdasági elitek konstruáló igyekezetét és

az értelmiségi ideologizálást, kanonizálást sorolom ide, másrészt a szervezetek között zajló versenyt és

rivalizálást. A harmadik és legbefolyásosabb tényezőnek a politikai és gazdasági hatalom tekinthető.


17

– A saját intézményépítés programjai (szövetkezeti, ipartársulati és bankpoliti-

kák, érdekérvényesítés, belső hálózatok, új struktúraalakítás a mozgástér ki-

szélesítésére).

d) A horizontális (állami intézményrendszer) és a vertikális viszonyok (a többi nem-

zetiség kontextusa) vizsgálata.

e) Statisztikai számbavétel.

f) A tagság és az irányító-vezető, stratégiákat kidolgozó csoportok fogalmazzák meg

a célrendszereket (deklaráltak, ténylegesek), amelyek etnikai és nem etnikai jelle-

gűek is lehetnek (statikus és leíró megközelítés).

g) A szervezeteket létrehozó politikai, kulturális és gazdasági elitek programjai (ér-

dekvédelem, kisebbségpolitikai célok, mozgósítás, haszonelvűség, közérdek).

h) A szervezetfejlődés elemzése: társadalmi és kulturális környezet, hierarchia, belső

demokratizmus, szervezeti funkcionalizmus (működési szabályok), stratégiaalko-

tás, koordináció és célirányosság.

i) A hálózatok mögött álló érdekcsoportok, klientúra.

j) Szakszerűség és szakmaiság (szellemi tőke).

k) A szervezeteken belül kirajzolódó törésvonalak, ellentétek, feszültségek, hatalmi

szempontok, kapcsolódások.

„Gazdasági öncélúság” vagy „részesedés a patrimóniumból”?21

A magyarság a csehszlovák kapitalista termelői környezetben, szolgáltatások és

áruk versenyhelyzetében mérettetett meg, „önálló gazdasági élet”, egyfajta „kisebb-

ségi gazdasági autarkia” egy elzárt modell számára természetesen nem létezhetett,

ez illúzió lett volna, és csak néhány korabeli „nemzetmentő” értelmiségi gondolat-

világában bukkant fel. A gazdasági szféra intézményei és egyes alrendszerek integ-

rációjára Csehszlovákiában nem utolsó sorban az állami központosító gazdaság-

politika és a cseh, illetve a szlovák gazdasági érdekek érvényesítése következtében

gyorsan sor került, amivel elkezdődött a magyar gazdasági pozíciók erodálódása,

visszaszorulása/visszaszorítása. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Szlovákia határainak

kialakulásával a magyar gazdaságszervező aktivitások ab ovo a többségi gazdaság-

ban kaptak cselekvési teret és lehetőséget. A nemzetállami alapokon szerveződő

Csehszlovákia politikai és gazdasági elitje azonban a gazdasági szférában is ragasz-

kodott előnyeihez s a megszerzett erőforrásokhoz, és a hatásköröket nem volt haj-

landó megosztani a nem szláv kisebbségekkel. Így az új állam nemzetiesüléséről

beszélhetünk.

21 A Hitel című, Prágában megjelenő magyar gazdaságpolitikai lapban 1937-ben Ternyei László

tette kritika tárgyává Hantos Lászlónak a „kisebbségi” autarkia irányába mutató fejtegetéseit,

lándzsát törve a minél erőteljesebb részvétel és részesedés mellett a csehszlovák gazdasági javak-

ból (Hitel, 1937. május 27. 3. sz. 1).


18

A nemzettudat megszilárdításához a gazdasági eszközök biztosítása elengedhe-

tetlenül fontos volt. Az önálló vámterület, pénznem, jegybank és gazdasági-pénz-

ügyi intézményrendszer (adminisztratív helyek, pénzintézetek, szövetkezetek,

érdekvédelmi szervezetek) a nemzetállam territóriumán a tényleges, érzékelhető

hatalmat jelenítették meg. Ez a hatalom az államalkotó nemzetek általi formá-

lis egységet és szolidaritást is közvetítette, miközben az előzmények, előképek és

a nemzeti „harc” eredményei sem tűntek el. A többségi nemzetek elitjei az állam-

fordulat előtt lezajlott cseh és szlovák gazdasági emancipációt tudatosan kötötték

a jelenhez. Az önálló államot ezen törekvések végeredményének, betetőzésének

tekintették.

A magyarság ebben a helyzetben, amikor a demokráciadeficit jelei mutatkoz-

tak, és az esélyegyenlőség is sérült, illetve a marginalizálódás veszélye állt fenn,

gazdasági és érdekvédelmi szervezeteket kezdett átmenteni, újraszervezni és ki-

építeni, hogy tagjai (érdekcsoportjai) a gazdasági életben, a kisebbségi léthelyze-

tekben is megállják a helyüket. A magyar kisebbség sikerességének alapfeltétele

volt, hogy mennyire tudott, mennyire volt képes bekapcsolódni a csehszlovák

nemzetgazdaságba, milyen fokú volt a részvétele, mennyire kapott (kaphatott) in-

tegrációs lehetőségeket. Ezek a kedvező, betagoló impulzusok végül hiányoztak,

aminek nemcsak az volt az oka, hogy Szlovákia gazdasági helyzete az új állam-

keretben a több öröklött fejlődési akadály miatt is egyedi módon alakult, hanem

főleg az, hogy a cseh központosító gazdaságpolitika rugalmatlan volt. Szlovákia

tekintetében hiányzott egy specifikus gazdaságpolitikai irányvonal, amit az igen-

csak problémás kereskedelmi és gazdasági egységesítés csak súlyosbított (adóter-

hek, vasúti tarifák, a jogi környezet bizonytalanságai, a szlovákiai érdekképviselet

gyengesége).22

A korszak egyik legjelentősebb szlovákiai magyar gazdaságpolitikusa, Tarján

Ödön 1930-ban rögzítette azokat a paradigmákat, amelyek a köztársaság fennállá-

sáig érvényesek maradtak. A kisebbségi sorsban állandó önvédelem, saját gazda-

sági érdekérvényesítés (gazdasági autonómia) szükséges bel- és külföldi propagan-

damunkával, másrészt a szlovákokkal való sorsközösség miatt be kell kapcsolódni

Szlovákia gazdasági fejlesztésének állami programjaiba.23 Mindezek együtt a de-

centralizáció, a gazdasági erőforrásokból való arányos részesedés irányába mu-

tattak.

A szlovákiai magyarság gazdasági lehetőségeit alapvetően meghatározta, hogy

csoportjai a hatalmi viszonyok rendszerében milyen helyet (helyeket) foglaltak el.

A legnagyobb aktivitást kifejtő alsóbb szintű, több, kézzelfogható eredményt elérő

szakmai társulásokról az alábbiakban szólunk, egyben kitérünk az államfordulat

előtti fejlődésképükre is.

22 Průcha 1974: 184–191.23 Tarján 1930: 23–31, 33–46, 53, 59–60, 62–67.


19

A gazdasági önszervezdés keretei és hálózatjellemzés

Egy régi-új szervezettípus: a gazdasági egyesületek

A dualizmus kori Magyarországon a mezőgazdaság, állattenyésztés és gazdaszerve-

zés regionális és helyi kérdéseivel az egyes megyékben működő gazdasági egyesületek

foglalkoztak. Széles körű tevékenységükkel az agrárügyek fő mozgatóinak számítot-

tak. Létrehozásukban és irányításukban a megyei nagybirtokos réteg vállalt szerepet.

A regionális termelői igényeknek megfelelően technikai és intézményi háttér kiépíté-

sét, például legelőterületek kiszélesítését, javítását, árucsarnokok, gépállomások felál-

lítását, különböző, a helyi lehetőségek szerint szervezett szövetkezeteket és faiskolákat

alapítottak, mezőgazdasági gépeket kölcsönöztek. Fontos szerepet játszottak a szak-

oktatás intézményeinek (gazda- és földművesiskolák) létrehozásában és működtetésé-

ben is. Kiemelkedő jelentőségük volt a szakképzés terén. Gyakran a gazdasági egyesü-

letek alkalmazásában álló szakemberek (tanárok, mérnökök) továbbították a legújabb

módszereket és művelési, állattartási technikákat. A háziipart és a legkülönbözőbb

ágazatokat s az azokra való szakosodást támogatták, így például az állattenyésztést,

a szőlészetet, kertészetet, gyümölcsészetet, fajnemesítést, selyemhernyó-tenyésztést.

Egyesületi lapjaik és különböző kiadványaik (ismeretterjesztő, népszerűsítő könyvek,

füzetek) segítségével erőteljes propagandamunkát, érdekvédelmi és tájékoztató tevé-

kenységet fejtettek ki. A tagságot kedvezményes vásárlásokkal, kiállítások szervezésé-

vel, díjazásokkal aktivizálták és tették érdekeltté az egyesületi életben.24 A kormányzati

szervek felé a megyei gazdaközönség, a nagybirtokosok és tehetősebb gazdálkodók

érdekeit közvetítették, működésük elitista jellegű volt, a kisparasztság és a földműves

réteg érdekei kevésbé érvényesültek bennük. Alapvető problémát jelentett számukra,

hogy az államilag biztosított támogatások ellenére szinte folyamatosan pénzügyi gon-

dokkal küzdöttek. Állandó alkalmazottaik (titkárok, hivatali személyzet, előadók) fi-

zetésére saját tőkével gyakran nem rendelkeztek. A tagsági díjakból származó vagyon

kicsi volt, és a befizetésekkel elmaradóktól a behajtás is elhúzódott.25

A gazdasági egyesületek szervezeti rendszerét a felső-magyarországi területeken

Miloš Jurkovič szlovák agrártörténész öt csoportba sorolta, amelyeken belül további

alcsoportokat is figyelembe vett. Kategorizálása az országos hatáskörű szervezetek

alszervezeteire is kiterjedt.26

24 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a magyarországi gazdasági érdekvédelmi szerveze-

tek és az agrárius irányzat történetére vonatkozóan lásd Fehér 1996: 231, 241–244.25 Pataky 1970: 81–83. A gazdasági érdekképviseletekről lásd még Csizmadia 1976: 219.26 Jurkovič 1968: 82–84. A táblázat Jurkovič saját adatai alapján készült, de a megyei gazdasági

egyesületek esetében a szerző legtöbbször nem szerepelteti benne az első alapítások évszámát.

Az 1896-os gazdasági egyesületi összefoglalóban némely helyen eltérő alapítási évek szerepel-

nek (például a Szepes megyeinél 1841, a Sáros megyeinél 1865). Lásd Gazdasági egyesületek

monográfiái… 1896. A 19. század első felében történt alapításokat érinti Gergelyi 1979: 136.


20

1. táblázat

Szervezetfajta terület szerint Egyesület és alapítási év

1. Országos szervezet Országos Magyar Gazdasági Egyesület (1835)

2. Több megyében működő szervezet Erdélyi Gazdasági Egyesület

3. Megyei szintű gazdasági egyesületek A következő megyékben:

Bars (1860), Sáros (1860), Szepes (1860), Pozsony

(1861), Nyitra (1861, 1872),27 Zemplén (1864),

Komárom (1879), Trencsén (1871), Liptó (1872),

Abaúj-Torna (1880), Gömör (1881), Nógrád

(1881),28 Hont (1882),29 Turóc (1882)

4. Megyéken belül működők Községi és városi gazdasági egyesületek30

5. Tevékenységi körök szerint szakosodott gazdasági egyesületek

a) Országos szervezetek megyei szervezetei Országos Erdészeti Egyesület

Országos Magyar Méhészeti Egyesület (1879)

Országos Halászati Egyesület (1885)31

b) Több megyében működő szervezetek Felső-magyarországi Halászegyesület (1880)

Poprád-völgyi Halászati Egyesület (1882)

Felföldi Gazdasági Szesztermelők Egyesülete (1885)

Felső-magyarországi Kertészeti Egyesület

c) Egy megye területén működők

d) A megyéken belül kisebb tájegységeken működők Szőlészeti, gyümölcsészeti, méhészeti stb.

egyesületek32

A gazdasági egyesületek tagságának összetétele és a szervezetek kiadványai a nem-

zetiségi és nyelvi viszonyokat tükrözték vissza. A szlovák etnikai területen műkö-

dő egyesületek a szlovák gazdák és földművesek érdekeit is képviselték. Ennek el-

lenére a specifikusan szlovákok által megfogalmazott regionális fejlesztési célok

nem minden esetben jelenhettek meg bennük. A már működő kulturális szervezet

(Matica slovenská) mellett egy önálló szlovák gazdasági egyesület létrehozására tett,

27 Nyitra megyében két gazdasági egyesület működött. 1861-ben a megyei gazdasági egyesület jött

létre, rá tíz évre, 1872-ben a regionális földrajzi adottságoknak megfelelő és megyei határokon

átívelő Nyitra-völgyi Gazdasági Egyesület. Egyesülésükre 1904-ben került sor. Lásd Gergelyi

1979: 152.28 A gazdasági egyesület működéséről a 19. század második felében lásd részletesebben Borovszky

1911: 182–183.29 A Hont Megyei Gazdasági Egyesület tevékenységéről lásd Danis 2001: 69. (A szerző alapkuta-

tások nélkül írta meg tanulmányát.)30 1907-ben csak a Szepességben 21 ilyen jellegű egyesületet tartottak nyilván. Részletesen fog-

lalkozik velük Gergelyi 1981: 72–111. Nagyszombatban és vidékén 1882-től a Nagyszombati

Gazdasági Egyesület működött (lásd Šimončič 1985: 78–85).31 Fejér 2001: 138.32 A méhészeti egyesületek alapos áttekintésére vonatkozóan lásd Gergelyi 1971: 49–66, a Mátyus-

föld gazdaérdekvédelmi szervezeteiről Bukovszky 2005: 246.


21

liptószentmiklósi székhellyel tervezett 1865-ös kísérlet a hivatalok elutasító magatar-

tása miatt nem valósult meg.33 1918-ig ezek a nemzetiségi érdekek és nyelvhasználati

követelések több-kevesebb sikerrel a magyar gazdasági egyesületeken belül mani-

fesztálódtak. A legjobb példája ennek a Nyitra-völgyi Gazdasági Egyesület, amely-

nek vezetősége tudatosan a többséget alkotó szlovák (és német) tagság igényeit vette

figyelembe. Szlovák nyelven (is) gazdasági tanfolyamokat szerveztek, és egy ideig az

egyesület hivatalos szócsöveként használták az egyetlen szlovák nyelvű gazdasági

folyóiratot, az Obzort, mivel magyar nyelvű közlönyre nem volt igény, ugyanakkor

egyesületi folyóiratukat szlovák és német nyelven jelentették meg.34 A Trencsén Me-

gyei Gazdasági és Erdészeti Egyesület szintén a szlovák gazdák anyanyelvhasználatát

támogatta.35 Az északi területeken a helyi jelentőségű, tevékenységükben szakoso-

dott kisebb egyesületek, egyletek és gazdakörök szlováknak tekinthetők, ami ügyvi-

teli nyelvükben is természetszerűleg tetten érhető.

A szepesi cipszerek gazdasági jellegű érdekvédelmi szervezetei hosszú, adatolha-

tóan a 17. századig visszanyúló múltra tekintettek vissza. Az általánosságban a me-

zőgazdaság és az állattenyésztés területén szakosodott gazdasági egyesületeken kí-

vül nagyszámú egyéb egylet, kaszinó, kör működött a gazdaság egyes részterületein

(gyümölcsészet, méhészet, halászat, haltenyésztés, juhtenyésztés, vadászat, árvízvé-

delem, talajjavítás stb.). E gazdasági szervezeteket pénzügyi biztosítók szervezésével

is hatékonyan segítették. A felső-magyarországi gazdasági egyesületek közül első-

ként a Szepes Megyei Gazdasági Egyesület alakult meg 1841-ben, 1849-ig működött,

majd tevékenységét 1860-ban felújították. A tagsági életet háromnyelvűség jellemez-

te (német, szlovák, magyar). Az egyesület a legjobban funkcionáló és szilárd szakmai

háttérrel rendelkező felföldi gazdasági szervezetek közé tartozott.36

A magyar politika Csehszlovákiában, a gyakorlati gazdasági feladatok súlyát érzé-

kelve, céltudatosan kiállt a gazdasági egyesületek mellett. Szilassy Béla erről 1923-ban

így fogalmazott: „Vannak azonban belső okok is, amelyek a magyar gazdaközönséget

arra kényszerítik, hogy erőit tömörítse és minden politikától távol, tisztán érdek-

védelmi szempontokból a mezőgazdasági termelés folytonosságát és tökéletesedését

biztosítsa. Ilyenek: a kényszerszolgáltatások, rekvirálások, a kontingens-gabona stb.

Ezenfelül a legkülönfélébb hatósági beavatkozások a mezőgazdasági munkaviszo-

nyoknak a gazdák kárára történt kényszerrendezése: mind arra sarkalták gazdakö-

zönségünket, hogy érdekeinek védelmére hathatós szervezetté építse ki a régi me-

gyei gazdasági egyesületeket. De a hatóság egymás után oszlatta fel gazdatársadalmi

szervezeteinket, noha a törvények teljes jogot biztosítanak ilyenek létesítésére. Ehhez

a jogunkhoz pedig ragaszkodunk, szervezeteink felépítéséhez újból hozzáfogunk,

33 Jurkovič 1968: 86–87.34 Gergelyi 1979: 149–154, 159.35 Fojtík 1966: 107–129.36 Gergelyi 1981: 55–72.


22

amint a kormányzat okozta akadályok elhárulnak”. Az eszmefuttatásban érdekes

elemként jelenik meg az új, nem pedig a hagyományos egyesületi gazdaszervezkedés

kereteinek kitágítása. A gazdasági egyesületeket ugyanis politikai kötődéseik miatt

1918-tól hatalmi támadások érték, és 1923-ig a szlovákiai közigazgatási reform kö-

vetkeztében vagyonukat is elkobozva felszámolták őket. Ebben a helyzetben gondolt

Szilassy a szövetkezetek kiépítésére (áruszövetkezetek, hitelszövetkezetek). A gazdák

hitelszükségletének kielégítésére született meg a Kisgazdák és Kisiparosok Hitelszö-

vetkezete alapításának konkrét terve Rimaszombatban.37

A gazdasági egyesületek elleni fellépés a magyarellenes kisebbségpolitika részét

képezte. Emiatt szűnt meg többek között a keresztényszocialista párt támogatását

magáénak tudó, 1861-től működő Nyitra Megyei Gazdasági Egyesület 1920–1921-

ben és a kisgazdapárthoz közel álló, Szent-Ivány József és Fodor Jenő által vezetett

Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület 1922-ben.38 Mindkét egyesület felszá-

molásáról fennmaradtak a bírósági döntések és azok indoklásai, amelyek alapján na-

gyon jól leírhatók az egyesületek vezetőségeinek védekezési stratégiái és az államha-

talmi, etatista célok is.

A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1921. november 15-én vizsgálta a Nyitra Me-

gyei Gazdasági Egyesület panaszát. Az egyesület vezetősége nevében Lelley Jenő39

indított keresetet Szlovákia teljhatalmú minisztere, Martin Mičura40 önkényes intéz-

kedése ellen.

A miniszter nevében a földművelésügyi biztos 1919. szeptember 29-én kelt vég-

zésében szólította fel Nyitra megye főispánját, hogy az egyesületet politikai és nem-

zetiségi okok miatt oszlassa fel, és összes vagyonát, valamint iratait kobozza el.

A főispán a nyitrai rendőrkapitányságot utasította a végzés végrehajtására. A rend-

őrkapitány 1920. augusztus 4-én személyesen jelent meg az egyesület irodájában,

és a jelenlévő titkárral közölte az egyesület azonnali feloszlatását, vagyona és iratai

37 Prágai Magyar Hírlap, 1923. január 31. 24. sz. 7−8. 38 Ebben az alfejezetben nem térhetek ki valamennyi gazdasági egyesület történetére. Megszűné-

sük okainak tisztázása további kutatásokat igényel. A nyitrai és a gömör–nógrádi szervezetet

politikai súlyuk miatt tárgyalom (lásd még Hantos 2002: 85). A megyei gazdasági egyesületek

helyébe megyei gazdasági és erdészeti egyleteket (Župné hospodárske a lesnícke jednoty) ala-

pítottak. A hatalomváltás után a helyi gazdasági egyesületeknek, melyek csupán helyi jelleggel

egy-egy településen működtek, egy része megszűnt, mások újraszerveződtek. Például a Zsigárdi

Római Katolikus Gazdák Szövetsége 1906-tól 1918-ig állt fenn. A Vágsellyei Gazdakör tovább

működött (PÁLVF, Vágsellyei Járási Hivatal [VJH, Okresný úrad v Šali], 95. doboz 1623/1925,

3349/25). A Szenci Gazdasági Egyesület 1925-től a feloszlatott Szenci Gazdakör tevékenységét

folytatta (uo. Galántai Járási Hivatal [Okresný úrad v Galante], 17. doboz 874).39 Lelley Jenő (1870–1949) ügyvéd, politikus. Részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt

megszervezésében, 1920–1925 között a párt elnöke és parlamenti képviselő volt.40 Mičura, Martin (1883–1946) szlovák politikus. Az ún. hivatalnokkormányban a Csehszlovák

Néppárt színeiben Szlovákia teljhatalmú minisztere 1920–1922 között.


23

elkobzását. Az egyesület vezetősége a következő nap, augusztus 5-én az eljárás tör-

vénytelenségére hivatkozva, táviratban tiltakozott a minisztériumban. Az iratban

rámutattak arra, hogy az egyesület sem a múltban, sem a jelenben politikai vagy

nemzetiségi ügyekkel nem foglalkozott, és törvényes vizsgálat lefolytatását köve-

telték. A vizsgálat végéig és a hivatalos döntésig a feloszlatás és a vagyonelkobzás

leállítását sürgették. A rendőrség azonban másodszor is megjelent az egyesület he-

lyiségében, és most már a megye 1920. július 28-i felhatalmazására hivatkozva kö-

vetelte az egyesület tevékenységének beszüntetését. A szervezet ez ellen is fellebezett

a minisztériumnál.

A védekezést Lelley az eljárás adminisztratív hiányosságaira építette. A rendőr-

ség által felvett jegyzőkönyvben ugyanis nem szerepelt az egyesület feloszlatásának

ténye, és a rendőrkapitány csak szóban közölte a feloszlatás politikai és nemzetisé-

gi indokait. Így Lelley azzal érvelhetett, hogy a vádak tulajdonképpeni tartalmát az

egyesület meg sem ismerhette. A felhozott vádakkal szemben azzal védekezett, hogy

az egyesület politikai és nemzetiségi ügyekbe sohasem bonyolódott, ellenben csak

és kizárólag gazdasági problémákkal foglalkozott. Nemzetiségi tekintetben pedig

mindig a szlovák gazdákkal és földművesekkel való együttműködésre törekedett (ez

a hatalomváltás előtti időszak fő jellegzetessége volt). A szlovák nyelvhasználat jo-

gosságát elismerve az anyanyelven történő adminisztrációt valósították meg.

A felvett jegyzőkönyvből nem lehetett megtudni, hogy melyik állami hatóság ren-

delte el a feloszlatást. A nyitraiak panaszukat közvetlenül a bírósághoz nyújtották be.

Feltételezték ugyan, hogy a feloszlatást a főispáni hivatal rendelte el, de nem lehettek

benne egészen biztosak, hiszen az ügyben a minisztérium szerepe is gyanítható volt.

Így, hogy a fellebezési időt ne lépjék túl, azonnal a legfelsőbb bírósághoz fordultak.

A bíróság az állami hivatalok kompetenciáiból kifolyólag először a döntést hozó in-

tézményt (Teljhatalmú Minisztérium) azonosította, a főispáni hivatal és a rendőrség

végrehajtó szervek voltak. A minisztérium a Szlovákiában továbbra is érvényben

lévő magyarországi 1875. évi 1508. számú belügyminisztériumi rendelet szerint csak

felügyeleti joggal rendelkezett az egyesületek felett, és nem oszlathatta fel őket, az

a kormány illetőségébe tartozott. A rendelet szerint a kormány azt az egyesületet,

amelyik nem az alapszabályokban rögzítettek szerint működött, a megjelölt tevé-

kenységi körét túllépte, és államérdekeket, illetve az állam tagjainak érdekeit sértet-

te, felfüggeszthette, majd a vizsgálat lefolytatása után feloszlathatta. A kormány által

meghatalmazott szlovákiai miniszter vagy a nevében megbízott tisztviselők és szervek

az egyesületeket felfüggeszthették és feloszlathatták. Ez a „jogkiterjesztés” az 1918.

december 10-i 64. számú törvény 14. paragrafusa alapján történt. A bíróság tehát az

eljárást nem kérdőjelezte meg, hanem – lényegében az államraizon érdekeit elfogadva

– a hatályos törvények értelmében „legitimnek” találta azt, csupán a vonatkozó elő-

írások „materiális és formai” betartásában látott problémát, és csak ebben találta jo-

gosnak az egyesület panaszát. Az állami szerv által meghatározott okokról, mármint

a politikai és a nemzetiségi indokokról, a rendelkezésre álló iratokból (!) a bíróság


24

nem tudott megbizonyosodni, így nem határozhatta meg azok törvényességét vagy

törvénytelenségét. Az 1920. augusztus 4-én és 13-án felvett jegyzőkönyvek nem

tartalmazták az indoklást, csupán a minisztériumi és főispáni rendeletekre utaltak.

A szóbeli információ ellenőrizhetetlensége és a kompetens állami szerv egyértelmű-

sége hiányában az eljárást a bíróság jogilag vitathatónak tekintette, és a Nyitra Megyei

Gazdasági Egyesület elleni eljárás megszüntetéséről döntött.41 Lelley és az egyesület

azonban pirruszi győzelmet aratott. A minisztérium az adminisztratív hiányosságo-

kat gyorsan korrigálta, és 1921 végén az egyesületet végleg megszüntette.42

A másik példánk a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület esete. Az egyesü-

let létrehozása és működtetése két személy nevéhez kötődik: Szent-Ivány Józseféhez

és Fodor Jenőéhez. Szent-Ivány 1923-ban a Prágai Magyar Hírlap hasábjain közölt és

a szlovenszkói gazdasági autonómia mellett lándzsát törő nyílt levelében a gazdasági

egyesület vezetőjeként kifejtett társadalomszervező koncepciójáról így írt: „Említet-

tem, hogy a gyakorlati politikával nem foglalkoztam (mármint 1918 előtt – G. I.),

ehelyett azonban tőlem telhető erővel dolgoztam gazdatársadalmi téren. Az OMGE-

beli (Országos Magyar Gazdasági Egyesület – G. I.) szereplésem jellemzésére meg-

említem, hogy van vagy tizenkét esztendeje annak, mikor egy választmányi ülésen,

mely végtelen hosszadalmasan foglalkozott a munkabérek leszállításának kérdésével,

oly értelemben szólaltam fel, hogy szeretném, ha legalább annyi időt, mint amennyit

ezzel a kérdéssel töltöttünk, foglalkoznánk a mezőgazdasági termelés fokozásának

kérdéseivel, hogy ezáltal egyrészt a közellátást még inkább biztosítsuk, és a mezőgaz-

dasági munkásnak magasabb béreket tudjunk fizetni, és lehetővé tegyük a munkásság

aggkori biztosítását. A Gömör-Kishont Vármegyei Gazdasági Egyesületben, mely-

nek jóval a forradalom előtt néhány lelkes munkatársam biztatására és segítségével,

9000-nél több kisgazda tagot toboroztam, s a sok akadály dacára keresztülvittem,

hogy a vezetésben teljesen egyforma mértékkel vegyenek részt kisgazdák és földbir-

tokosok, és az egyesület demokratizálása érdekében messzemenő további terveim is

voltak. Ideálom a falu gazdasági, kulturális felemelése. Nem azokkal az eszközökkel,

41 Bohuslav 1922: 861–864. 42 A Gazda, 1921. december 7. 23. sz. 200. A nyitrai régió gazdasági egyesületeivel foglalkozó

Otmar Gergelyi munkájában az egyesület ellen indított eljárással két mondatban foglalkozik,

kiemeli Lelley kiállását, de forrásokat nem jelöl meg. Gergelyi bővebben ír az egyesület utóéle-

téről, de a nemzetiségi háttérről megfeledkezik. Nyitrai szlovák és magyar lapok adataira tá-

maszkodva állítja, hogy a gazdasági egyesület ellen még 1923-ban is vizsgálat folyt. A háttérben

feltehetően az egyesület vagyona körüli viták zajlottak, illetve személyi ellentétek alakultak ki.

1930-ban és 1931-ben pedig fúziós tárgyalások folytak a Nyitra Megyei Gazdasági Egyesület és

az 1922-ben alakult Nyitra Megyei Gazdasági és Erdészeti Egylet (Župná hospodárska a lesnícka

jednota pre Nitriansku župu) között. Ezeket az állításokat, mivel a szóban forgó sajtóanyaghoz

nem jutottam hozzá, nem tudtam ellenőrizni, de a megyei gazdasági egyesület jogilag valószí-

nűleg legkésőbb 1923-ig megszűnt. Vagyonának felszámolása viszont tovább is elhúzódhatott

(vö. Gergelyi 1979: 154–156).


25

amelyeket régente is, most is sokan jónak és helyesnek tartottak és tartanak – tehát

az egyoldalú és a politikai céljuknak vagy magánérdekeiknek éppen megfelelő mű-

veltség terjesztésével, de úgy, hogy a községek lakosai között éppen azokat a műveket

terjesztettem, melyek felfogásommal ellentétben állottak, azért, hogy mindenki ön-

maga győződhessen meg a például már különben is beteg Marx-teória (szociálde-

mokrata program) tarthatatlanságáról. Hittem, hogy csak a színvonal minden téren

való emelkedése képes az emberiséget megmenteni a hazug próféták és népvezérek

romboló munkájától, és biztosítja a szabadság egészséges gyümölcseit, az elégedett-

séget és boldogságot.”43

A Mičura vezette minisztérium 1921-ben a gömöri gazdasági egyesület ellen is

támadást indított. Az előzőekben már említett 1875-ös magyar belügyminiszteri

rendeletre hivatkozva 1921. október 31-én rendelte el a szervezet tevékenységé-

nek betiltását, feloszlatását és vagyonának elkobzását azzal érvelve, hogy műkö-

dése a cseh szlovák állam érdekeit sérti. Az egyesület működési területét, minden

bizonnyal a megfelelő információk hiánya miatt, a szlovák hivatalok túldimenzio-

nálták, hiszen nem zárták ki annak lehetőségét, hogy hatásköre Szlovákia és Kár-

pátalja területére is kiterjedt, és esetleges fiókszervezetei ezeken a területeken is

megtalálhatók.44

A gömöriek felrótták az egyesülési szabadságjogok korlátozását, és jogi lépéseket

tettek a diszkriminatív állami eljárás ellen. Panaszukat a Legfelsőbb Közigazgatási Bí-

róságnak nyújtották be. Az egyesület védelmét Törköly József45 és Reiner Miksa látta

el. Az ügyvédek a vádakat azzal utasították vissza, hogy a minisztérium semmiféle

terhelő bizonyítékot nem tudott felmutatni, az egyesület vezetőségét az előzetes vizs-

gálatról, illetve a feloszlatás előtti felfüggesztésről nem is értesítették, így a védekezés

lehetőségétől önhatalmúlag megfosztották. A minisztérium a benyújtott panaszra el-

lenirattal válaszolt, amelyben megindokolta a feloszlatást. A védelem nemcsak a mi-

nisztériumi lépések törvénytelenségére hívta fel a figyelmet, hanem a gömöri zsupán46

rendelkezéseire is, aki megakadályozta, hogy az egyesület szlovák tagjait megtartsa,

illetve újakat toborozzon. Az egyesületnek megtiltotta, hogy a szlovák községekben

gazdasági előadásokat és tanfolyamokat tartson, és a Gömöri Gazda egyesületi lap

szlovák változatának kiadását is meggátolta. A bíróság az egyesület panaszának helyt

adott, a minisztérium eljárását törvénybe ütközőnek találta, és a feloszlató végzést

megsemmisítette. A megokolás szerint az egyesület számára a védekezés lehetősége

nem adatott meg, és az államellenesség tényei sem nyertek igazolást.

43 Prágai Magyar Hírlap, 1923. augusztus 5. 176. sz. 2. Szent-Ivány egyik helyen a gazdasági egye-

sületről mint a „parasztdemokrácia” gyakorlati megvalósulásáról beszélt (Hangel 1940: 79).44 NYÁL, Nyitra megye (Nitrianska župa), 39. doboz, 11 513-1921 prez.45 Törköly József (1878–1938) rimaszombati ügyvéd, a Magyar Nemzeti Párt vezetőségi tagja, sze-

nátor és képviselő.46 Az első gömör-kishonti zsupán, Samo Daxner ügyvéd volt.


26

Az érvelés egyik gondolatának érdemes külön figyelmet szentelni. A védők szerint

„a zsupáni intézkedés által az egyesületet nemzetiségi egyletté akarták tenni, hogy

azután tendenciózus állítások ügyes gruppírozásával bármikor föl lehessen oszlatni”.

Ez az utalás sejteti a fentiekben vázolt felföldi realitást: a vegyes lakosságú területeken

az egykori magyar megyei gazdasági egyesületek nem zárultak be a szlovák gazdák

előtt. A gömöriek ezt az irányvonalat akarták továbbvinni, a nemzeti elhatárolódás

szándéka azonban erősebbnek bizonyult.47

Az egyesület végül mégsem kerülte el a sorsát. A szlovák politika, a személyi ösz-

szefonódásokat és Szent-Ivány József pártépítő ambícióit tekintve, az egyesületben

továbbra is a magyar kisgazda párttevékenység támogatóját, nem pedig a közhasznú

gazdasági érdekvédelem szervezetét látta.

A továbbiakban a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1923-as döntvényére támasz-

kodom, amely tartalmazza ezeket az adatokat.48

A teljhatalmú minisztérium 1922-es határozata az előzetes kivizsgálás eredmé-

nyeire alapozva foglalta össze a kormányszerv álláspontját. Az egyesület tevékenysé-

gét a Csehszlovák Köztársaság szempontjából politikailag károsnak és veszélyesnek

tekintette. A vádak változatosak voltak. Szerepelt köztük Gömör megye Magyaror-

szághoz való visszacsatolásának sürgetése, a megállapított határvonal felülvizsgálá-

sa, az állami gazdaságpolitika bírálata és a Magyarországgal való nyílt szimpatizálás,

népgyűlések szervezése, melyek az államrendet támadták. A bíróság a panasz jog-

érvényességre vonatkozó részét azzal utasította el, hogy a magyar belügyminisztéri-

umi rendeleteket (az 1873. évi 1394. számút és az 1875. évi 1508. számút) hatályos-

nak tekintette, és az államérdekre való hivatkozást is törvényesnek találta.49 Az egye-

sület hatósági felfüggesztésének tényét sem találta törvényellenesnek, de facto a vita

szempontjából nem tartotta lényegesnek. A szervezet által a határváltozás ügyében

a gazdasági tényezők figyelembevétele érdekében benyújtott emlékirat kérdését az

egyesület tiltakozása ellenére politikai ügynek tekintette, mert a köztársaság határait

és így az állam területi integritását érintette. Bár a szervezetek véleménynyilvánítá-

si jogát elvileg nem kérdőjelezte meg, azonban azt mégis korlátozottnak tekintette,

és alapvető elvárásként fogalmazta meg a véleménynyilvánítók politikamentességét.

A bíróság érvrendszere szerint az egyesület az alapszabályában rögzített gazdasági

tevékenységtől eltért. A gazdasági jellegű állásfoglalások és javaslatok veszélyessége

a közrend és biztonság szempontjából szerinte szintén megállapítható, így elismerte

47 Prágai Magyar Hírlap, 1922. szeptember 7. 81. sz. 4. 48 A dokumentumot magyarul közli Černý–Sýkora 1926: 15–18. Cseh nyelvű eredetije: Bohuslav

1925: 910–913.49 Az egyesület azon panaszát sem ismerték el, hogy az 1918. december 10-i 64. számú törvény,

amely a jogi dualizmust, tehát a csehszlovák és magyar törvények együttes érvényességét kodi-

fikálta, hatályát veszítette, így természetszerűleg nem tudták megtámadni a magyar egyesületi

rendeletek hatályosságát sem.


27

a minisztérium indoklásának jogosságát. Az egyesület által közzétett helyzetfelmérés

a gömöri régió gazdasági helyzetének javítására vonatkozó regionális elképzeléseket

is tartalmazta (a szabad kereskedelem és egyfajta megyei autarkia illúziója), amelyek

azonban az 1920-as évek kezdetén alkalmazott állami gazdaságpolitika válságkezelő

programjaival kerültek összeütközésbe (például ármaximálás, kötött állami felügye-

letű gazdálkodás).

A bíróság 1925-ben még egy verdiktet csatolt az ügyhöz: Szent-Ivány 1919-ben,

az egyesület közgyűlésén elhangzott beszéde, melyben a Csehszlovákiához került

területek erőszakos katonai megszerzéséről és jövőbeli visszacsatolásáról értekezett,

szintén jó ürügyet szolgáltatott a felszámolásra. Ez a nyilvánosan deklarált állásfog-

lalás politikai jellegű volt, államellenes célzattal rendelkezett, így a bíróság az állami

hatóság eljárását „törvényesnek” és „indokoltnak” találta.50

A keresztényszocialista párt és a nemzeti párt mezőgazdasági szakosztályai már

az 1920-as évek első felétől működtek. Fontos feladatokat láttak el a mezőgazdasági

szakképzés és az új technológiák bevezetése területén, magyar szakiskolák hiányá-

ban igyekeztek biztosítani a gazdaképzést. Tevékenységüket a hatóságok azonban

több helyen akadályozták vagy betiltották.51 A két párt mezőgazdasági szakosztályait

1930-ban egyesítették. A regionális gazdaságszervezési és szervezetfejlesztési mun-

kák hatékonyabbá tételét tűzték ki célul.52

A szlovákiai magyar gazdasági vezetők a magyar polgári pártok támogatásával,

elsősorban a Magyar Nemzeti Párt irányítása alatt, bizonyítottan 1925-től immár

járási szinten hozták létre a gazdasági egyesületek új szervezeti hálózatát. A Dél-

szlovenszkói Gazdasági Egyesületet 1925-ben alapították, érsekújvári székhellyel

működött, ügyvezető elnöke Feszty Béla volt.53 A nemzeti párt mezőgazdasági szak-

osztályának 1926. január 7-i gyűlésén, melyen a szakosztály losonci körzete tartotta

alakuló közgyűlését, alakították meg az egyesületet, melynek célja „a növénytermesz-

tés és állattenyésztés fejlesztése és tökéletesítése” volt.54

Az egyes regionális szervezetek kialakítása azonban valószínűleg késett, a terve-

zett és célirányos alapítási hullám 1933-ban kezdődött, amikor létrehozták a Nyu-

gat-szlovenszkói Gazdasági Egyesületet. A szervezet hatósugarába öt járás tarto-

zott, a Pozsonyi, Somorjai, Dunaszerdahelyi, Galántai és Vágsellyei, tehát a teljes

mátyusföldi régió, illetve a Csallóköz nagyobbik része. Az egyesület vezetőségében

50 Černý–Sýkora 1926: 18–19.51 Prágai Magyar Hírlap, 1930. július 15. 158. sz. 1.52 MOL, K 609, 80. csomó, 1. doboz, 295. Magyarság, 1930. április 6. A magyar pártok mező-

gazdasági szakosztályainak egyesüléséről Forgách Géza írt vezércikket Gazdasági és kulturális

koncentráció címmel a Prágai Magyar Hírlapban (1930. április 11. 84. sz. 1).53 NYÁL, Nyitra megye, 470. doboz, VIII.e/2730. A szlovák gazdasági egyesülettel való együttmű-

ködésről lásd Gazdasági Szemle, 1925. október 15. 20. sz. 159.54 Prágai Magyar Hírlap, 1926. január 8. 5. sz. 3.


28

és működtetésében a Hanza ugyancsak képviseltette magát. Az elnöki posztot Várady

Béla kapta, aki a Hanza alelnöke volt, a választmányban Kuthy Géza is helyet kapott.55

Az alapítást a szlovákiai központi mezőgazdasági szervezkedés legfontosabb szerve,

a Mezőgazdasági Tanács is támogatta. Képviselője, Hutta Pál részt vett az alakuló

közgyűlésen, és támogatásáról biztosította az új érdekvédelmi szerveződést.56

Az 1935-ben létrejött Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület „politikamentes érdekvé-

delmi szervként” a Tornaljai, Feledi, Rozsnyói és Nagyrőcei járások magyar gazdakö-

zönségét tömörítette. Megalapításában a nemzeti párt egyik kiemelkedő politikusa,

Fodor Jenő vállalt oroszlánrészt, őt az egyesület elnökévé választották.57 A szer-

vezet feladatkörét a következőképpen fogalmazták meg: „Célunk a nagy gazdaösz-

szefogás megteremtése a Sajó és Rima völgyében, mert nem lehet előrébbvaló és

fontosabb feladat, mint a szétszórt és magára hagyatott, de számbelileg legnagyobb

kisgazdatársadalmi osztályt művelni, felsegíteni és helyesen vezetni. Gazdaérdek, kö-

zös érdek. Ami érdeke a kicsinek, érdeke a nagynak. Tagjainkban növelni fogjuk az

osztályöntudatot, de osztályharcot nem hirdetünk, mert tudjuk, hogy a földművesek

boldogulásától függ a más társadalmi osztályok boldogulása is.”58 A gazdasági érdek-

védelem fogalmát tágabban értelmezték, nemcsak a termelés javítására, az értékesí-

tési lehetőségek megteremtésére, hanem egy szakoktatási és közművelődési program

megvalósítására is gondoltak.

A Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület 1936. november 8-i alakuló közgyűléséről

fennmaradt a kiküldött állami hivatalnok részletes jelentése, amely szerint a hivatal-

nok a gyűlést politikai jellegűnek tekintette, mivel a résztvevők a keresztényszocialista

és a Magyar Nemzeti Párt tagjai voltak. A Bódva-völgyi egyesület elnöke egy nagyidai

gazdálkodó, Schell Péter lett.59 A találkozón Fodor Jenő tartott beszédet, hangsúlyoz-

va a magyar gazdaszervezkedés fontosságát kiemelte, hogy a kis- és nagygazdáknak

a rivalizálást elhagyva, egységes táborban kell szerveződniük. Az egyesület magyar

jellegének indokoltságát azzal támasztotta alá, hogy a kétnyelvű adminisztráció több-

letterhet jelentene, és a szlovák gazdák előtt amúgy is nyitva állnak az állami szerveze-

tek. Beszédének lényeges elemét alkotta a földművesek megszervezésének, bevonásuk

szükségességének hangsúlyozása az egyesületi tevékenységbe, és oktatásuk, képzésük

előmozdítása. Ami azért volt fontos társadalomszervező törekvés, mert a parasztság

korábban a régi, magyarországi gazdasági egyesületek keretein kívül rekedt.60

55 Gazdasági Szemle, 1933. március 1. 5. sz. 34.56 Gazdasági Szemle, 1933. március 15. 6. sz. 41–43. A Mezőgazdasági Tanács szerepére és a ma-

gyar elvárásokról lásd Gaucsík 2006: 224. 57 Prágai Magyar Hírlap, 1935. február 6. 31. sz. 6; uo. 1935. március 7. 56. sz. 10.58 Prágai Magyar Hírlap, 1935. február 19. 42. sz. 10.59 Schell Péter az első bécsi döntés után Abaúj-Torna vármegye főispánja lett. Rövid ideig belügy-

miniszteri posztot viselt a Lakatos-kormányban. A sikertelen kiugrási kísérlet után a németek

letartóztatták, több koncentrációs tábort járt végig (Filep 2007: 264).60 SZNL, Országos Hivatal (Krajinský úrad), 137. doboz, 66662/1936.


29

A Garam-völgyi Gazdasági Egyesület, melynek hatásköre a teljes Lévai, Zselízi,

Párkányi járásra és a Verebélyi járás egy részére is kiterjedt, a Garam- és Ipoly-völ-

gyi terület gazdáinak megszervezését tűzte ki céljául. Az egyesület 1937. június 4-én

tartotta alakuló közgyűlését Léván. Fodor Jenő ezen a gyűlésen is részt vett. Beszé-

dében itt a magyar gazdasági egyesületek tevékenységét és céljait vázolta, kiemelve

az önvédelem és szervezettség követelményét a hatékony gazdasági szakképzés terén.

Ismertette egy országos szövetség létrehozásának tervét is, melyet a regionális gaz-

dasági egyesületek tervszerű kiépítése után alapítanának meg.61 A felsőbb szervezet,

a Dél-szlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetségének megalakítására 1938 júliusá-

ban került sor.62 Működésének kibontakozására azonban kevés idő maradt, a köztár-

saság felbomlása ekkor már a küszöbön állt.

2. táblázat

A gazdasági egyesületek megoszlása

Dél-szlovenszkói Gazdasági Egyesület (Nyitra-völgyi Gazdasági

Egyesület?)63

1925 Érsekújvár

Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület 1933 Galánta

Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület 1935 Tornalja

Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület 1936 Szepsi

Garam-völgyi Gazdasági Egyesület 1937 Léva

Csallóközi Gazdasági Egyesület ? Dunaszerdahely

Közép-szlovenszkói Gazdasági Egyesület ? Losonc

Bodrogközi Gazdasági Egyesület64 ? Királyhelmec

Dél-szlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetsége, 1938

Etnikai szövetkezeti hálózatok. Típusmegoszlás és központszervezés65

A 19. század első felében Magyarországon a kisebbségek politikai elitjei felismerték,

hogy a nemzetiségi társadalmak megszervezésénél a szövetkezeti hálózatok kiépí-

61 Bars, 1937. június 27. 26. sz. 1; uo. 1937. július 11. 28. sz. 1–2. A Garam-völgyi szervezetről

szóló híradás tartalmazza az önsegély (tagsági díj) nagyságát, melyet a birtoknagyság alapján

állapítottak meg.62 A szervezési koncepciót megtalálhatjuk Fodor Jenő alapvető fontosságú tanulmányában (Fodor

1940).63 Fodor tanulmányában erről az egyesületről nem szól, de érsekújvári székhellyel említ egy

Nyitra-völgyi Gazdasági Egyesületet. Két egyesület, ugyanazon székhellyel felettébb gyanús.

Lehetséges, hogy később a megnevezésben állt be változás, ami viszont még bizonyításra vár.64 Az egyesület alelnöke az 1930-as évek végén Papp Mihály, egykori nemzeti párti vezetőségi tag,

országgyűlési képviselő volt.65 A tanulmánynak ez a fejezete 2007–2008-ban készült a Magyar Tudományos Akadémia Hatá-

ron Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogramja támogatásával.


30

tése, illetve az állami gazdasági szektorban megszerzett képviselet és befolyás képes

mind az etnopolitikai, mind a közösségszervező kulturális célokat hatékonyan támo-

gatni. Az egyes nemzetiségek, a németek, románok, szlovákok és ruszinok anyagi és

szellemi erőforrásaikkal arányosan hozták létre szövetkezeti hálózataikat. 1918 után

viszont a kisebbségi magyar társadalmak, köztük is elsősorban az erdélyi magyar-

ság számára főképpen az erdélyi szászok altruista modellje és sikeres szervezetépí-

tése, valamint a román szövetkezetek nemzeti irányultsága szolgált követésre méltó

példaként.66 A szlovákiai magyarok a két világháború közti időszakban mindezeket

a lehetőségeket számon tartották, számukra azonban mégis az erdélyi magyar szö-

vetkezetek, illetve a csehországi szudétanémetek eredményessége mellett a szlovák

nemzeti mozgalom szövetkezetalakítási stratégiái és a cseh modell („aprómunka”)

vált viszonyítási alappá, nem utolsó sorban azért, mert ezek a cseh és szlovák nem-

zetállam-építés megvalósításában játszottak fontos szerepet.

A szövetkezeteket, a társadalmi összefogás e demokratikus formáit, konkrét gaz-

dasági és kulturális igények hozták létre. A mezőgazdasági piac kitágulásával, amely

a kapitalista fejlődésre való egyfajta reakciónak tekinthető, fontos szerepet játszottak

a gazdasági élet modernizálásában. Közvetítő szerepük pótolhatatlan volt a nemzeti

közösségeket megkonstruáló politikai elit számára, hiszen a parasztság, azon belül is

elsősorban a gazdaréteg felé olyan kommunikációs csatornákat jelentettek, melye-

ken keresztül azok egyrészt társadalomszervező és szociálpolitikai feladatokat tudtak

ellátni, másrészt nemzeti célok érdekében is mozgósítani és politikailag aktivizálni

tudták a tagságot. Az egyes régiókban játszott egzisztenciális és presztízsteremtő sú-

lyuknál fogva Hunyadi Attila megfogalmazása szerint középosztály-teremtő funkció-

val rendelkeztek,67 pozitív szerepet töltöttek be a polgárosodásban: a tagokat a közös

eszmék segítségével (szövetkezeti ideológia, humanitárius célok, önsegély) aktivizál-

ták, autonóm és demokratikus hierarchiákat működtettek, szervezeti innovációkat

vállaltak a gazdaságban (ipari és mezőgazdasági vállalkozások), a résztvevők közös

döntéseket hoztak az erőforrásokról és elosztásukról, és nemcsak a mindennapi meg-

élhetésről gondoskodtak (haszonszerzés), hanem szociális védelmet nyújtó és oktatá-

si-kulturális programokat (képzés, nevelés, népművelés) is támogattak. Helyi szinten

a közösségi kohézió és szolidaritás előmozdítói, katalizátorai voltak.

A magyarországi szövetkezeti rendszer kialakulását az 1880-as évektől szokás szá-

mítani, amikortól fogva a központi állami szervek és a gazdasági érdekvédelmi szer-

vezetek kezdeményezésére rendszerszerűen jöttek létre a falusi hitelszövetkezetek

s később a szövetkezeti szektort szervező, irányító és felügyelő felsőbb struktúrák.68

A programalkotó, nyugat-európai mintákat követő személyiségek (Károlyi Sándor,

66 Az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalommal részletesen foglalkozik Hunyadi 2002; uő 2006:

191, 200–217; uő 2007b: 67–108; Vincze 2001: 276–280.67 Hunyadi 2006: 191–192. 68 Ieda 1990: 158–175.


31

Bernát István) indították el a szervezőmunkát és a szövetkezeti eszme terjesztését.

Megjegyezzük, hogy nemcsak a magyar, hanem a szász és román szövetkezetek cél-

irányos alapítása is ekkor kezdődött.

A magyar szövetkezeti mozgalomban a kezdetektől fogva nagy szerepet vállaló

Pest Megyei Hitelszövetkezet 1894-ben felvette a Hazai Hitelszövetkezetek Központi

Hitelintézete nevet, tevékenységi körét az egész országra kiterjesztette, és számos vi-

déki szövetkezet létrehozásánál közreműködött. A magyarországi szövetkezeti rend-

szer intézményesítésének fordulópontja 1898-hoz kapcsolódik, amikor megalakult

az Országos Központi Hitelszövetkezet, amelynek felvidéki kirendeltsége Nyitrán

működött.69 Tagjainak egységes alapszabálya volt, és a korlátolt felelősség határát is

megszabták. A tagszövetkezetek különböző adó- és kamatmentességet s egyéb ked-

vezményeket kaptak. A szövetkezetek vezetőségébe saját embereiket nevezték ki, akik

révén a felügyeletet és a pénzügyi ellenőrzést gyakorolták. Mindezzel a szövetkezeti

elvet sértő álszövetkezetek működését kívánták kiszűrni. Az Országos Központi Hi-

telszövetkezethez való csatlakozás nem vált kötelezővé, így hatáskörén kívül számos

szövetkezet megőrizte autonómiáját, azonban ezek az állami támogatásoktól elestek.

A szlovák vagy felföldi régió hitelszövetkezeteinek 1894–1909 közötti, megyék

szerinti megoszlása érdekes adatokat tükröz.70 Itt –16 megyéből hatban – 1909-re ki-

magaslóan nagy számban jött létre szövetkezet (Nyitra 75, Komárom 54, Pozsony 50,

Zemplén 39, Trencsén 25, Nógrád 20), összesen 263, melyből például csak a Nyitra

megyeiek 29 százalékot képviseltek. A szövetkezetalapítások üteme 1894-hez képest

1909-ben még erőteljesebb, ekkor Nógrádban 20-szor, Bars megyében 13-szor, Nyitra

és Pozsony megyében 12,5-ször, Hontban 12-szer, Zemplénben 9-szer Trencsén

megyében 8,3-szor lett több hitelszövetkezet. A szlovák hitelszövetkezetek száma

Árvában, Liptóban, Turócban és Sárosban 1909-ben az addigihoz képest duplájára

növekedett. A taglétszám 1909-re együttesen meghaladta a százezret, mely a Ma-

gyarországon hitelszövetkezetekben szervezett tagok 10 százalékát jelentette. Leg-

több szövetkezeti tagot 1909-ben három megyében találunk: Nyitra és Komárom

(21-21 ezer), valamint Pozsony megyében (14 ezer). Legnagyobb növekedést a tag-

létszámban Bars, Hont és Trencsén megye mutatott (18–40 tag). A szlovák megyék-

ben (Árva, Liptó, Turóc, Sáros) a gyarapodás csupán 1,7-szeres.

A fogyasztási szövetkezetek központja az 1898-ban alakult Hangya lett, amelynek

megalakítását a Magyar Gazdaszövetség kezdeményezte. Felvidéki fiókját a Hangya

Nagyszombatban szervezte meg. Helyi fogyasztási szövetkezet alapításának feladatát

69 A magyar szövetkezeti rendszer áttekintésére vonatkozóan lásd Hunyadi 2007a: 49–61; Laczó 1996: 671–673.

70 A számításokat a következő kötet adatai alapján végeztem: Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 56. A 16 megye közül 10 területe esett teljes egészében a későbbi Szlovákia területére, 6-nak pedig nagyjából a fele (Abaúj-Torna, Gömör-Kishont, Hont, Komárom, Nógrád, Zemplén). A szá mításokhoz a megye teljes területét vettem figyelembe, ami az adatokat kicsit megnöveli. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetek az 1898. évi XXIII. tc. szerint működtek.


32

itt is több szervezet vállalta magára. A már régebbtől tevékeny, komoly gazdaságszer-

vezési tapasztalatokkal rendelkezők közül Nyitra megyében például a Nyitra-völgyi

Gazdasági Egyesület. A központ kedvezményeket (előnyös hitel, tanácsadás), pénz-

ügyi előnyt és teljes támogatást nyújtott tagszövetkezeteinek, és elvárta teljes lojali-

tásukat, nevezetesen, hogy csak a Hangya-forrásokból vásároljanak. Mégis megtör-

tént, hogy néhány szövetkezet zsidó nagykereskedőtől vásárolt, mert azok olcsóbban

adták az árut.71 A Hangyához 1900-ban 224, 1914-ben 1276, 1918-ban már 2140

szövetkezet tartozott. A Felvidéken ebből 597 működött (27,9 százalék).72

A első világháború végéig a felső-magyarországi régióban fiókjaikon keresztül szá-

mos országos hatáskörű szövetkezet fejtett ki tevékenységet.73 A már említett hitel-

és fogyasztási szövetkezetek mellett többek között egy-egy termelési ágra vagy nö-

vénytermesztésre, állattenyésztésre, tejtermelésre, gabonaértékesítésre, talajjavításra,

földbérletre, biztosításra, raktározásra, műtrágya-értékesítésre szakosodott szövetke-

zetek alakultak. Az ipari szövetkezeteknek is számos fajtája jelent meg: szeszgyár-

tással, háziiparral, kisipari termeléssel, gépkölcsönzéssel foglalkozók. Különlegesek

voltak az egyszerre mezőgazdasági, fogyasztási és hitelfeladatokat is ellátó szövetke-

zetek. Jelentősek voltak a mezőgazdasági vízgazdálkodás szakmai és gyakorlati fel-

adatait ellátó belvízelvezető és ármentesítő társulatok, melyek szövetkezeti alapon

működtek. 1918-ig hét ilyen társulás jött létre (Somorja, Vágsellye, Komárom, Karva,

Érsekújvár, Tőketerebes és Királyhelmec székhellyel). Ezeken kívül vízszabályozással,

talajjavítással, lecsapolással és feliszapolással foglalkozó szövetkezetek működtek, az

impériumváltásig összesen 615,74 és a politikai pártok által létrehozott, központi irá-

nyítás alatt álló szövetkezetek is megjelentek.75

A szlovák szövetkezetekkel is szükséges itt foglalkoznunk, hiszen fejlődési ívének

ismerete nélkül a két világháború közötti szlovákiai szövetkezeti rendszer értelme-

zése elképzelhetetlen. A szlovák nemzetiségi szövetkezetek kezdetei az 1840-es éve-

kig, a szlovák nemzeti ébredés időszakáig, a modern nemzetté válás kezdetéig nyúl-

nak vissza. Az első, (hitel)szövetkezetnek tekinthető, kölcsönös segítségnyújtáson

71 Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 51–53. 72 Uo. 51. 73 Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Gazdák Biztosító Szövetkezete, Magyar Gazdák Vásárcsar-

nok-ellátó Szövetkezete, Magyar Szőlő- és Gyümölcstermelők Szövetkezete, Cukorrépater -

mesz tő Gazdák Országos Szövetsége, Magyar Bortermelők Országos Szövetkezete, Magyar Gaz-

dák Hadseregellátó Szövetkezete, Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság mint Szövetkezet.74 Zpráva o činnosti štátnej zemedelsko-technickej služby na Slovensku 1928: 39–40, 42; Fabricius–

Holec–Pešek–Virsik 1995: 59; A Nyitra megyei ármentesítő társulatok történetének áttekinté-

sére Košovan 1967: 131–149. A dél-szlovákiai vízszabályozási társulatok történetéhez Košovan

1969: 147–160. 75 A Katolikus Néppárt 1899-ben a Keresztény Szövetkezetek Központját azzal a nem titkolt céllal

alapította, hogy a katolikus szlovákok támogatását is megszerezze. A szociáldemokrata párt

1904-ben hozta létre fogyasztási szövetkezetét.


33

alapuló szervezetet 1845-ben hozták létre.76 A példa a szlovák régiókban követésre

talált, az 1850-es és 1870-es években a helyi szlovák értelmiség (lelkészek, tanítók)

kezdeményezésére és hathatós segítségével sorra alakultak a gazdakörök, gazdasági-

és segélyegyletek, kölcsönpénztárak és fogyasztási egyesületek, nemcsak az északi

szlováklakta területen, hanem a budapesti, az alföldi, a vajdasági és az erdélyi szlo-

vákok körében is.77 A 19. század végén a szlovák szövetkezetek túlnyomó többsége

a magyar szövetkezeti központok tagja volt. Az Országos Központi Hitelszövetkezet-

hez 1914-ben 125 szlovák hitelszövetkezet tartozott (az összes 5 százaléka). A szlovák

fogyasztási szövetkezetek túlnyomó többsége (260) 1898-tól a Hangyához tartozott.78

A 20. század kezdetén a szlovák szövetkezeti mozgalom már jelentős vagyoni és sze-

mélyi tartalékokkal rendelkezett (vagyonosodó gazda- és iparos réteg, képzett veze-

tők, hivatalnokok), és amellett, hogy Budapesttel is kapcsolatokat épített ki (állami

hivatalok, szövetkezeti központok), fontos alternatív gazdasági és kereskedelmi kap-

csolatokat létesített a cseh- és morvaországi vidékekkel.79 A magyar–szlovák politikai

szembenállás és a régiókban tapasztalható rivalizálás a szlovák szövetkezeti vezetőket

76 A Gazdaegyesület (Gazdovský spolok) az erdőháti Ószombat nevű községben alakult és 1851-

ig működött. A szlovák szövetkezeti mozgalomban a 19. és a 20. században több karizmatikus

személy vállalt feladatot (például többek között Samuel Jurkovič, az ószombati szövetkezet ala-

pítója, Daniel Gabriel Lichard, Ján Liub, Samuel Ormis, Andrej Hlinka, Pavol Blaho, Fedor

Houdek, Milan Hodža). Az első szlovák szövetkezetre vonatkozóan lásd Jurkovič 1966: 93–105;

Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 23–27; Martuliak 1995: 43–48.77 A kiegyezés kori szövetkezeti fejlődésről részletesebben Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995:

49–65; Martuliak 1995: 58–85.78 Martuliak 1995: 75. A szlovák nemzeti sérelmek a szövetkezeti mozgalomban is megjelentek. A szlo-

vák szövetkezeti vezetők az önszerveződés és nyelvhasználat hatósági akadályozását, valamint

az állami központosítást nehezményezték. Az északi régiók (Árva, Liptó, Turóc, Sáros) szlovák

hitelszövetkezetei még 1906-ban is azért maradtak kívül az Országos Központi Hitelszövetkezet

keretein, mert szlovák nemzetiségi jellegük az ügyintézésben és az ügykezelésben összeütközésbe

került a magyar államnyelv hatósági erőltetésével. A magyar szövetkezeti központhoz való csatla-

kozás függőséget és kiszolgáltatottságot jelentett volna számukra. 1918-ban a felső-magyarországi

területeken található hitelszövetkezeteknek ezért is csupán 16,8 százaléka volt a magyar központ

tagja. (Az adatokat a hivatkozott munkákból merítettem, amelyek viszont saját adataikat cáfolják

meg akkor, amikor megállapítják, hogy a magyar központok diszkriminatív szövetkezeti politi-

kája miatt a szlovák szövetkezetek mind az Országos Központi Hitelszövetkezet, mind a Hangya

keretein kívül maradtak. Vö. Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 50–51; Martuliak 1995: 75.) 79 Az Erdőháton a szlovák fogyasztási- és hitelszövetkezeteket Pavol Blaho szakolcai orvos szer-

vezte meg. A cseh–szlovák kereskedelmi együttműködést szorgalmazta, ezért érdeklődése

tudatosan a Morva folyón túli piacok felé irányult, hogy a szövetkezetek el tudják magukat

látni áruval. E célból tájékoztató irodát is létrehozott, s így e szövetkezetek nem szorultak rá

a Han gyára. Tevékenységének hatására az Erdőháton és Nyitra megye északi részén 1900–1913

között több mint 50 fogyasztási szövetkezet és 6 hitelszövetkezet alakult. Blaho nemcsak gaz-

daságszervezést vállalt (kiállítások, szövetkezetalapítás), hanem népművelési, oktatási és kul-

turális programokat is szervezett. Az általa elindított szakolcai paraszttalálkozók a szlovák és

morva szövetkezeti tagok szakmai fórumaként működtek, egyben politikai üzenetük is volt,


34

az önálló szlovák szövetkezeti központalapítás gondolata felé irányította. A Központi

Szövetkezet a Gazdaságért és Kereskedelemért (Ústredné družstvo pre hospodárstvo

a obchod) nevű szervezetet Milan Hodža agrárprogramja szellemében, cseh adminiszt-

ratív és pénzügyi támogatással, Budapesten alapították 1912-ben. A szövetkezet nemzet-

politikai célja a szlovák szövetkezeti hálózat feletti ellenőrzés és a központi státus elérése

volt. Széles körű tevékenységet végzett: kedvező hitelnyújtás, műtrágyaelosztás, gépel-

látás és -beszerzés, biztosítás, új szövetkezetek alapítása. Pénzügyi központja és a tag-

szövetkezetek tőkéinek gyűjtőhelye a budapesti székhelyű, cseh érdekeltségű Ústredná

banka volt. Hivatalos lapot jelentetett meg Hospodársky obzor néven, és külön kiadót

tartott fenn. A magyar hatóságok pánszláv és államellenes agitációt véltek felfedezni

a tevékenységében, ezért képviselőit figyeltették, és a szövetkezetalapításokat gyakran

karhatalom közbelépésével akadályozták meg.80 A szlo vák központhoz 1914-ben 32

szövetkezet, tehát a működő szlovák szövetkezetek kisebbik része tartozott.81

Az impériumváltás után Szlovákiában egy új, felülről irányított szövetkezeti mo-

dell kialakítása kezdődött. Ennek törvényi háttere azonban igencsak bonyolult volt.

A csehországi területek és az egykori felső-magyarországi régió eltérő fejlődési utat

járt be, a szövetkezetekre és központjaikra vonatkozó törvények különböztek, az im-

már új államkereten belül pedig Szlovákia specifikus gazdaságpolitikai helyzete is

nagymértékben befolyásolta a szövetkezeti intézményrendszer anyagi bázisának ki-

építését és további fejlesztését.82

A korszak legfontosabb szlovákiai szövetkezeti központja a pozsonyi székhelyű,

1919. január 23-án alakult Központi Szövetkezet (Ústredné družstvo) volt. Gyakorla-

tilag az 1912-ben létrehozott szlovák nemzetiségi szervezet folytatásának tekinthető,

bár jogilag semmiféle kapcsolatban nem állt vele. Az alakuló közgyűlésen csak szlo-

vák gazdasági szervezetek és szlovák szövetkezeti vezetők jelentek meg azzal a cél-

lal, hogy egy szlovákiai hatáskörű új szervezetet alapítsanak.83 A szlovákiai magyar

hiszen itt a cseh–szlovák együttműködés propagálására is sor került és politikusok is képvisel-

tették rajta magukat. A Blaho-féle programot méltán nevezhetjük az alulról építkező kisebbségi

szövetkezeti modell gyakorlati megvalósulásának (Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 60–62;

Martuliak 1995: 73–74).80 Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 72–77; Martuliak 1995: 76–77; Cambel 1996: 186–206.81 Cambel 1996: 204.82 Csehországban a 70. számú 1873. évi törvény vonatkozott a szövetkezetekre, mely szerint minden

olyan szövetkezeti központ megszerezhette a revízió jogát, amelyhez legkevesebb 50 szövetkezet

tartozott. A monarchia nyugati részén nemcsak a szövetkezeti központok végezhették a könyvelés

és a pénzügyi tevékenység ellenőrzését, hanem a cégbíróságok és a tartományok is. A történelmi

Magyarországon a XXXVII. számú 1875. évi törvény szabályozta a szövetkezetek működését. Az

Országos Központi Hitelszövetkezet a XXIII. számú 1898-as törvény alapján végezhette az ellen-

őrzéseket. A tagszövetkezetek számára ez a törvény kötelező érvényű volt. A Hangyánál ellenben

a fogyasztási szövetkezetek autonóm jogokkal rendelkeztek, tehát nem volt számukra kötelező az

ellenőrzés lefolytatása. (Részletesebben lásd Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 81–82.)83 Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 82–83, 88–95, 100; Martuliak 1995: 86–90.


35

gazdasági szakírók által „kényszerközpontnak” nevezett Központi Szövetkezetről

a 210. számú 1919. április 15-i törvény rendelkezett. Az új törvény radikálisan el-

szakíttatta az adminisztratív, pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatokat a magyaror-

szági szövetkezeti központok és a szlovákiai szövetkezetek között. A volt Országos

Központi Hitelszövetkezet, a Hangya és egyéb tagszövetkezetek 1919. július végéig

kötelesek voltak felszámolni mindenfajta összeköttetésüket Budapesttel, és köz-

gyűlési határozatban kellett kimondaniuk csatlakozásukat Pozsonyhoz. Abban az

esetben, ha ezt nem tették meg, a Központi Szövetkezet egyoldalúan saját tagszö-

vetkezetének tekintette őket, és egy hónapon belül, 1919. július 30-ig kimondta az

elszakadásukat. Ugyanakkor megtiltották, hogy külföldi (magyarországi) központ-

tal bármiféle kapcsolatot tartsanak fenn, kereskedjenek, pénzfölöslegeiket náluk

helyezzék el, kölcsönt vegyenek fel tőlük. A Központi Szövetkezet végezte az új

tagok könyvvitelének és vagyoni helyzetének ellenőrzését. A Országos Központi

Hitelszövetkezet alapszabályait semmisnek tekintették. A szlovákiai szövetkezetek

közleményeiket nem jelentethették meg külföldön, csak az Úradné noviny című

hivatalos lapban, szlovákul. A Központi Szövetkezet amellett, hogy megszüntette

a régi hálózatokat, átvette a XXIII. számú magyarországi törvényben foglalt összes

kedvezményt (adópótlékok alóli fizetésmentesség, a kereskedelmi és iparkamarák

díjai, a bélyeg- és illetékfizetés alóli felmentés). A törvény szigorú büntetést írt elő

arra az esetre, ha a szövetkezet nem hívta össze időben az elszakadást kimondó köz-

gyűlést, vagy a kötelező ellenőrzést akadályozta. A külföldi szövetkezeti központ

ellenőrzését tiltották. Képviselőjüket, ha nem volt csehszlovák állampolgár, kiuta-

síthatták az országból, ha ilyen állampolgársággal rendelkezett, hat hónap fogház-

ra büntethették. Ha valamelyik szövetkezet a törvény rendelkezéseit megsértette,

a cégbíróság a Központi Szövetkezet kezdeményezésére elrendelhette feloszlatását.

A szank ciók diszkriminatív jellege az államfordulat utáni évek rendelkezéseinek

ideiglenes jellegét tükrözi vissza.84 A szlovákiai területen található szövetkezetek

működésének tényleges ellenőrzését a 492. számú 1919. augusztus 19-i kormány-

rendelet alapján végezték, melyben a revizorok jogait és az ellenőrzés adminiszt-

rációját is rögzítették. Ennek alapján írták össze a szövetkezeteket és ellenőrizték

az üzletmenetet, az irat- és pénzkezelést, a szövetkezeti vagyont, értékpapírokat,

pénzkészletet.85

Az Agrárpárt felé orientálódó Központi Szövetkezet létrehozását még a szlovák

politikai táborban sem fogadták osztatlan elismeréssel. A Szlovák Néppárt az ellen

tiltakozott, hogy az új központ meg akarja szerezni a Hangya-vagyont, és 1920-ban

saját szövetkezeti központot szervezett Szlovák Keresztény Szövetkezeti Egyesület

(Slovenská kresťanská družstevná jednota) néven, amely azonban 1924-ben pénz-

84 Sbírka zákonů a nařízení… 1919: 281–283.85 Sbírka zákonů a nařízení… 1919: 691–698. A kárpátaljai területeken működő szövetkezetek

viszonyait 1926-ban szabályozták (130. számú tövény).


36

ügyi gondok miatt megszűnt.86 A szlovákiai szövetkezetek érdekképviseleti szervé-

nek 1920-as terve (Szövetkezetek Szövetsége), mely a Központi Szövetkezet keretén

belül működött volna, nem jött létre. Erről Szent-Ivány József folytatott tárgyalá-

sokat a Központi Szövetkezet vezetőségével. A 210. számú törvény revideálására és

a törvény által biztosított jogok „liberálisabb” kezelésére tett ígéret csak ígéret ma-

radt.87

A korszak szövetkezeti statisztikájának és különösen az államfordulatot követő

első évek (szlovákiai magyar) forráskritikai vizsgálatára még nem került sor. Lénye-

gében többféle, gyakran szerzők szerint változó adatokhoz nyúlhatunk.88 Az 1930-as

években a csehszlovák statisztikák szövetkezetekre vonatkozó nemzetiségi adatainak

legteljesebb feldolgozását, egyben összehasonlító vizsgálatát Kardos Béla végezte el.

86 Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 83.87 Gazdasági Szemle, 1921. február 1. 2. sz. 1.88 Pavol Martuliak szerint 1918-ban Szlovákia területén 648 fogyasztási szövetkezet, 246 hitel-

szövetkezet, 19 termelő- és 238 állatbiztosító-szövetkezet volt. A központokon kívüliek számát

nem adja meg (Martuliak 1995: 86). A szlovák szakirodalom legkimerítőbb összefoglalásá-

ban a szerző, Roman Holec a következő adatokat sorolja fel: 595 fogyasztási, 262 hitel-, 281

állatbiztosító-szövetkezet és 8 szövetkezeti szeszfőzde. Holec összesen 1146 szövetkezetről tud.

A korabeli szlovákiai statisztikai adatok ettől eltérnek. 1919-ben a Központi Szövetkezethez 723

tagszövetkezet tartozott, melyből 232 volt hitelszövetkezet (vö. Fabricius–Holec–Pešek–Virsik

1995: 89, 94, 95). Wanke Gusztáv szerint Csehszlovákiához az összes magyarországi hitelszö-

vetkezet 17,2 százaléka (428) került 109 424 taggal (lásd Wanke 1935: 28–29). Az 1923. évi

szlovák szövetkezeti statisztika az államfordulat évében 330 magyar fogyasztási szövetkezetet

regisztrált. Ehhez a számhoz 1923-ig még 28 új alapítás járult (lásd Skorkovský 1923: 136).

3. táblázat

SzövetkezetekCsehország, Morvaország,

SziléziaSzlovákia és Kárpátalja

Fajtái

Számuk az egész

ország területén

1919 1930 Cseh NémetLengyel

és vegyesSzlovák Magyar Német Rutén

Hitelszövetkezetek 5 664 7 611 4 717 1 588 75 737 213 55 93

Mezőgazdasági

szövetkezetek

1 135

(+81)

4 227

(+121)

2 796

(+79)

1 004

(+17)

21

(+4)

316

(+7)

58

(+3)

7

(+1)

25

(+10)

Ipari szövetkezetek 871 1 340 967 231 21 80 14 5 22

Fogyasztási

szövetkezetek 1 829 1 840 548 256 80 568 298 20 70

Lakásépítési

szövetkezetek 605 1 805 1 318 248 25 167 3 4 4

Összesen 10 185 16 944 10 425 3 344 226 1 875 589 92 224

Százalékos arány

(az 1930. évi

országos adathoz

viszonyítva)

100 61,52 32,07 1,33 11,06 3,47 0,5 1,32


37

A táblázat a szövetkezetek számát mutatja 1930-ban Csehszlovákiában nemzetiségi

megoszlásuk szerint.89

A magyar szövetkezetek tehát típusuk szerint változatosak voltak, fogyasztási, hi-

tel-, mezőgazdasági, ipari és egyéb (lap- és könyvkiadás, alkalmazotti) irányultsá-

gúak egyaránt akadtak köztük.90 Szlovákiai területeken a fogyasztási szövetkezetek

túlsúlya tapasztalható, hasonlóan a magyarlakta régiókban is. E szövetkezettípusok

Szlovákiában falusi szövetkezetekként működtek, szemben a csehországiakkal, ahol

az ipari munkásság és városi polgárság szervezetei voltak. A magyarság, mivel a déli

agrárvidéken tömbben élt, és köreiben tovább éltek az 1918 előttről eredeztethető

öröklött minták, illetve a nagy tapasztalattal rendelkező magyar szövetkezeti vezetők

(például Nagy Ferenc) is a mozgalom rendelkezésére álltak, főképpen a fogyasztási

szövetkezetek hálózatát tudta sikeresen kiépíteni és fejleszteni. Az első világháború

után szlovákiai magyar szempontból ez volt az egyetlen olyan típus, amely töretlen

fejlődési ívet mutatott fel. Az 1919 és 1924 közé tehető válságidőszakból, melynek ne-

hézségeit a háború utáni gazdasági válság, a régi kapcsolatok megszűnése és a Buda-

pesten letétben maradt szövetkezeti vagyonveszteségek okoztak, valamint a belföldi

ellátási nehézségek, tarifaveszteségek is súlyosbítottak, a szlovákiai magyar szövetke-

zetek végül kilábaltak.

A legjelentősebb magyar szervezeti hálózatot, a fogyasztási szövetkezetekét

1925-től a galántai székhelyű Hanza Szövetkezeti Áruközpont alakította ki. A szak-

irodalomban lényegében tisztázatlan szenci 1923. évi első alapítási kísérlet után,

89 Források: Rados 1932d: 768−769; uő 1932b: 849. A hitelszövetkezetek adatai 1931-ből származ-

nak. A táblázat csupán a szövetkezetfajták általános kategóriáit szemlélteti. A konkrét típusok

a jelölt forrásokban megtalálhatók. A mezőgazdasági szövetkezetekhez 3 beszerzőszövetkezetet

is odasoroltam, melyeket Kardos Béla (írói álneve Rados K. Béla) az egyéb kategóriában sze-

repeltet. Ezeket az öszesített adatokba is beleszámítottam. Ugyanúgy a többi nemzetiségnél is.

A lengyel és vegyes kategória adatait a történelmi országrészekhez csatoltam.90 A két világháború közötti kisebbségi magyar szövetkezetek fejlődésének komplex vizsgálata

még várat magára. Gazdálkodásuk milyensége, tőkeviszonyaik alakulása és a régiókban játszott

társadalmi, kulturális szerepük sem képezte eddig kutatások tárgyát. A legjelentősebb szövet-

kezeti vezetők, Nagy Ferenc, Kuthy Géza, Várady Béla, Letocha József, Sipos Félix, Károly Ala-

jos, Király József, Vajda Károly pályaképéről, elképzeléseiről is alig tudunk valamit. Tény, hogy

a szlovákiai magyarság két világháború közötti történetével foglalkozó, a rendszerváltozás után

keletkezett, főképpen politikatörténeti tárgyú feldolgozások ugyan vázlatosan, de megemlítik

a kisebbség egyik legeredményesebb vállalkozását, a Hanzát. A csehszlovákiai magyarság többi

szövetkezetéről, a fogyasztási és hitelszövetkezetekről, a mezőgazdasági vagy ipari szövetke-

zetekről viszont szinte semmit sem tudunk meg belőlük. A magyar nyelvű szövetkezeti saj-

tó (Gazdasági Szemle, Hanza Szövetkezeti Újság, Hanza Szövetkezeti Naptár) feldolgozatlan,

a repertóriumok és a szervezeti, személyi adatbázisok teljes mértékben hiányoznak, a szlovák

közigazgatási és gazdasági szervezetek levéltári anyagai kiaknázatlanok. A szövetkezeti vezetők

koncepcióira vagy a mozgalom szempontjából alapvető fontosságú keresztényszocialista esz-

merendszer hatására vonatkozóan (például a Hanza Szövetkezeti Újság alapján) sem folynak

kutatások.


38

1925-től a gazdasági bázisát fokozatosan kiépítő, de korlátozott jogkörökkel ren-

delkező Hanza áruközpont integrálta a dél-szlovákiai magyar fogyasztási szövetke-

zeteket, és hangsúlyozni kell, hogy a Központi Szövetkezet beleegyezésével. Pukkai

László helyesen állapította meg: „a galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont meg-

alakulását többek között az első világháború befejezését követő gazdasági-társa-

dalmi változások sürgették, s előfeltételeit azok a magyar szakemberek teremtet-

ték meg, akik korábban a Hangya kötelékében, majd szaktudásuk eredményeként

a pozsonyi Központi Szövetkezetben dolgoztak”.91 Varga Imre szerint „hátránya

ennek a szövetkezeti központnak, hogy hatósugara csak a nyugati magyarságra

terjed ki, míg a középső és a keleti magyar etnikum teljesen kiesik áldásos munka-

köréből”.92

A Hanza a dél-szlovákiai régióban a magyar szövetkezeti mozgalom legeredmé-

nyesebb, országos szinten is jegyzett vállalkozása volt. A csatlakozott fogyasztási

szövetkezetek száma az 1925. évi 75-ről, 1938-ra már 211-re növekedett, azonban

még így sem tartozott hozzá mindegyik szlovákiai magyar fogyasztási szövetkezet.93

A Hanza 1931-ben megkapta ugyan a központalakítás jogát, a tagszövetkezetek felet-

ti ellenőrzési joggal azonban csak 1934-től rendelkezett, miközben a pozsonyi köz-

pont revíziós előjoga továbbra is fennmaradt.94

A tagszövetkezetek számáról és megalakulásuk idejéről eltérő adatok állnak

rendelkezésünkre. Pukkai László számításai szerint a legnagyobb alapítási hullám

1901−1910 között volt, amikor 67 szövetkezet alakult. Ezt a számot csak az 1931-től

létrehozott szövetkezetek száma közelítette meg (1940-ig 63 jött létre). Az 1921 és

1930 közötti időszakban, amely a szövetkezeti hálózat megalapozása idejének te-

kinthető, csupán 17-et alapítottak.95 Ezektől eltérő adatokat közöl Vavrik Ferenc.96

91 Pukkai 1994: 17.92 Varga 1938: 221. Az első köztársaság fennállása alatt a Hanza Szövetkezeti Áruközpont az Ipoly

folyóig terjesztette ki hatáskörét.93 Vavrik 1993: 24. 94 Gaucsík 2006: 227. A Hanza megalakulásától kezdve folyamatosan a revíziós jog elérésére töre-

kedett (lásd Pukkai 1994: 60; Vavrik 1993: 30). 1936-ban 179 tagszövetkezet ellenőrzését végez-

te (Hanza Szövetkezeti Újság, 1937. július 1. 13. sz. 7). 95 Az adatokat lásd Pukkai 1994: 52.96 A tagszövetkezetek számának alakulása

1925−75 1932−171

1926−133 1933−178

1927−141 1934−182

1928−151 1935−186

1929−162 1936−197

1930−165 1937−211

1931−168 1938−218

Forrás: Vavrik 1993: 36.


39

Mindkét adatsor jelzi, hogy a szervezet az államfordulat előtti fundamentumra tá-

maszkodva alakította ki struktúráját.

A Hanza Szövetkezeti Áruközpont gazdasági és kereskedelmi sikereit, a me-

zőgazdasági termelés és fogyasztás korszerűsítését szervezettségének és tapasztalt

vezetőinek köszönhette. Az 1920-as évek közepétől sikerült betöltenie azt az áruelosz-

tó és termékértékesítő központi szerepet, amely a Mátyusföldön és a Csallóközben az

egykori Hangya-szervezet eróziója miatt hiányzott. A kapcsolathálózat kiépítését és

megalapozását (szállítóeszközök, áruraktárszervezések, személyzetbővítés, üzletstra-

tégia) jelentős anyagi befektetések útján valósította meg. Ezt csakis átgondolt felvásár-

lási, kölcsönzési és értékesítési politika teremthette meg. A tevékenységracionalizálás

és szervezeti hatékonyság biztosítása céljából került sor 1928-tól az egyes osztályok

létesítésére (áruosztály, malomosztály, gabonaosztály, mezőgazdasági osztály, aszta-

losműhely, géposztály/iparüzemek, autóosztály, jog-, adó- és iparügyi osztály).97

A Hanza-tagság a jövedelmet, a vásárlóerő és adózóképesség növekedését bizto-

sította, fontos szociálpolitikai kedvezményeket, előnyöket nyújtott, emellett egy új,

kisebbségi szövetkezeti identitást is jelentett. A szövetkezeti tagok száma 1937-ben

elérte a 40 ezret, ami 30 ezer olyan családot jelentett, amelyek szükségleteiket szövet-

kezeti úton fedezték. Mindezzel az áruelosztás rendszerében megjelenő fogyasztási

szövetkezetek alacsonyabb szinten tartották az árakat, és elősegítették a háztartások

megtakarításainak megőrzését. Az alkalmazottak száma 1938-ban elérte a 200 főt.98

A forgalom az 1925-ös 2,2 millió koronáról 1938-ra 27,8-szorosára nőtt. A szlová-

kiai gazdasági konjunktúra hátszelét kihasználva 1929-ig a Hanza forgalma töretle-

nül növekedett, a gazdasági válság és a korlátozó állami intézkedések következtében

1930−1931 között csökkent, majd újra emelkedés következett, 1938-ban már 61,3

milliónál tartott.99 Vavrik véleménye szerint „a szilárd pénzügyi és finanszírozási

helyzetet a központ a beszerzés és értékesítés naprakész egyensúlyban tartásával,

a for gási sebesség növelésével, a szövetkezeti árbevételek kézbentartásával, a kész-

pénzfizetés gyakorlatának bevezetésével érte el”.100

A Nyugat-szlovákiai Nemzetgazdasági Megye (Národohospodárska župa

západoslovenská) a nyugat-szlovákiai régió járásainak fogyasztási szövetkezeteiről

1936-ra vonatkozóan közölt részletes adatokat.101

97 Pukkai 1994: 39−48. Vavrik Ferenc négy szervezeti egységet említ (áruosztály, értékesítési, ter-

melői és ellenőrzési osztály; Vavrik 1993: 26). 98 Hanza Szövetkezeti Újság, 1937. január 15. 2. sz. 1; Vavrik 1993: 26. A Hanza kulturális, közmű-

velődési és népnevelő tevékenységével részletesen foglalkozik Pukkai 1994: 97–139. 99 Hanza Szövetkezeti Újság, 1937. július 1. 13. sz. 6; Vavrik 1993: 24.100 Vavrik 1993: 25.101 Západné Slovensko 1938: 84. Az alábbiakban csupán a fogyasztási és hitelszövetkezetekre vo-

natkozó adatok szerepelnek nyugat-szlovákiai bontásban, a többi szövetkezeti fajtáról lásd uo.

77–86. A csehszlovák állampolgárok számát és a magyarok arányát lásd Štatistický lexikon

obcí… 1936: XVII–XVIII.


40

4. táblázat

Járás

A c

seh

szlo

vák

álla

mp

olg

áro

k

szám

a

19

30

-ban

10

0

cseh

szlo

vák

álla

mp

olg

ár-

bó

l m

agya

r

Szö

vet-

kez

etek

szám

a

Tag

ok

szá

ma

Bev

étel

ezer

Kč

Átl

ago

s

bev

étel

1 l

ako

sra

(Kč)

Dunaszerdahelyi 44 296 88,2 27 4 104 6 822 151

Érsekújvári 62 025 31,6 7 1 455 2 814 44

Galántai 66 922 62,0 29 9 663 16 244 239

Galgóci 43 237 0,7 10 1 307 3 568 82

Komáromi 64 098 82,9 12 2 899 4 416 66

Malackai 50 260 0,5 9 1 537 3 351 66

Mijavai 25 742 0,1 7 982 1 523 59

Modori 36 882 2,7 12 2 327 3 718 100

Nagyszombati 73 270 1,5 17 2 506 16 768 227

Nyitrai 77 924 13,8 16 2 466 4 998 63

Ógyallai 52 676 70,1 10 2 920 5 720 108

Pozsony-városi 116 897 16,1 1 275 1 659 12

Pozsony-vidéki 59 622 6,8 7 1 372 3 023 47

Pöstyéni 41 654 0,5 11 1 707 3 326 79

Somorjai 35 135 76,9 20 4 144 7 270 204

Szakolcai 33 639 0,2 4 835 948 27

Szenicei 34 317 0,1 17 2 927 4 437 128

Tapolcsányi 63 175 0,4 9 1 121 2 342 36

Vágsellyei 51 192 55,5 14 5 257 7 791 151

Összesen 239 49 804 100 738 95

Ebből szlovák

szövetkezet124 20 225 51 613 51,9%

Ebből magyar

szövetkezet115 29 579 49 125 48,1%

A nyugat-szlovákiai régió volt a szlovákiai szövetkezeti mozgalom központja. Az

1936-os statisztika szerint az összes fogyasztási szövetkezet 29,2 százaléka, tagsá-

gának 36,4 százaléka itt tömörült. A jegyzett üzletrészek 28 százaléka, az ingatlanok

41,8 százaléka és a bevétel 40,5 százaléka esett erre a vidékre. A magyar fogyasztási

szövetkezetek erős pozíciókkal rendelkeztek. A legtöbb magyar szövetkezetet három

járás területén találjuk (Dunaszerdahelyi, Galántai, Somorjai), a legtöbb magyar

szövetkezeti tag négy járásban szerveződött (Dunaszerdahelyi, Galántai, Somorjai,

Vágsellyei). A tagság tekintetében a magyarok több mint 9 ezerrel szárnyalták túl

a szlovákokat. Az egy lakosra jutó átlagos bevételt elemezve pedig négy kiemelkedő

magyar többségű járást találunk (Dunaszerdahelyi, Galántai, Somorjai, Vágsellyei).


41

A régióban két nagy áruközpont működött: a Fogyasztási Szövetkezetek Bevásárlási

Központjának nagyszombati kirendeltsége (Nákupná ústredňa potravných družstiev)

és a Hanza Szövetkezeti Áruközpont. Az utóbbi évi bevétele 1937-ben túlszárnyal-

ta a Fogyasztási Szövetkezetek Bevásárlási Központjáét (61 millió Kč, szemben

a 56 mil lió Kč-val).102 Korabeli szlovák vélemények szerint is a Hanza-irányítás alatt

álló szövetkezetek vezetése szakszerű volt és mintagazdálkodást folytatott.

Meg kell említenünk végül a Hanza egyik alszervezetét, az 1930-ban alakult Hanza

Hitelszövetkezetet is, amelynek létrehozása reakciónak tekinthető a nagy gazdasági

válság idején keletkezett hitelhiányra, illetve a megdrágult hitelnyújtásra. Jelentősé-

ge abban állt, hogy lehetővé tette a Hanza tagszövetkezetek általi befizetéseket, az

áruforgalom és a beruházások finanszírozására pedig kölcsönöket nyújtott. Betétei

az 1930-i 295 ezer koronáról 1938-ra 9,8 millió koronára emelkedtek. A folyósított

kölcsönök 1938-ra 10 millió koronát értek el.103

A magyar szövetkezeti mozgalom másik fontos szegmensét a hitelszövetkeze-

tek alkották. Az első világháborút követő években ebben a szektorban is számos

gazdasági és pénzügyi probléma merült fel. Több olyan új törvény született, me-

lyekkel a hi tel szö vetkezeti rendszer stabilizálását kívánták elérni. Az egyik legfon-

tosabb pénzügyi akció a hadikölcsönök rendezése volt. Az ügy 1920-tól húzódott,

amikor az Országos Központi Hitelszövetkezet azzal utasította el a tárgyalásokat,

hogy a békeszerződés ratifikálására még nem került sor. A következő évben a hitel-

szövetkezet vetette föl a probléma rendezésének szükségességét, ekkor azonban a

Központi Szövetkezet viselkedett tartózkodóan, mert a valutaárfolyam változásai-

nak következtében a szlovákiai hitelszövetkezetek veszteségeket szenvedtek volna.104

A hitelszövetkezetek osztrák-magyar koronában maradt, Magyarországgal szemben

fennálló követelései és kötelezettségei összeírásáról és az Országos Központi Hitel-

szövetkezetnél Budapesten maradt szövetkezeti vagyon rendezéséről a 224. számú

1924. június 27. kormányrendelet határozott.105 Az úgynevezett szanálási törvény

(az 1924. október 9-i 237. számú) eredményeképpen készpénzben mintegy 224 szlo-

vákiai hitelszövetkezet kapott állami segélyt, amelyek ezt az összeget veszteségeik

leírására fordíthatták. A szanálási akción belül került sor a IV. csehszlovák államköl-

csön jegyzésére, melynek során lehetőség adódott az immobillá vált pénzeszközök

aktiválására.106

102 Západné Slovensko… 1938: 82–83.103 Vavrik 1993: 53; Pukkai 1994: 64–71.104 PÁLVF, Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet (PH, Úverové družstvo v Jahodnej) 2. doboz (rende-

zetlen levéltári fond).105 Sbírka zákonů a nařízení… 1924: 1291–1294.106 Sbírka zákonů a nařízení… 1924: 1355–1359; Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 90–91.

Lelley Jenő több más magyar és német képviselővel együtt már korábban, 1922. május 9-én

parlamenti interpellációban követelte a magyar hitelszövetkezetek pénzügyi helyzetének ren-

dezését (http://www.psp.cz/www/eknih/1920ns/ps/tisky/T3690_04.htm).


42

A magyar hitelszövetkezetek súlypontja a dél-szlovákiai térségben volt. A lakos-

ság nemzetiségi megoszlását követve 1937-ben a következő megoszlás állapítható

meg.107

5. táblázat

Járás

A c

seh

szlo

vák

álla

mp

olg

áro

k

szám

a 1

93

0-

ban

10

0

cseh

szlo

vák

álla

mp

olg

árb

ól

mag

yar

Szö

vetk

ezet

ek

szám

a

Tag

ok

szá

ma

Bev

étel

eze

r K

č

Átl

ago

s b

evét

el

1 l

ako

sra

(Kč)

Dunaszerdahelyi 44 296 88,2 15 4 479 7 608 169

Érsekújvári 62 025 31,6 10 3 009 3 131 49

Galántai 66 922 62,0 18 5 349 17 062 250

Galgóci 43 237 0,7 15 2 446 3 880 89

Komáromi 64 098 82,9 15 4 934 6 965 107

Malackai 50 260 0,5 17 3 303 8 899 175

Mijavai 25 742 0,1 7 1 303 4 125 159

Modori 36 882 2,7 10 1 791 3 718 80

Nagyszombati 73 270 1,5 19 3 229 8 663 118

Nyitrai 77 924 13,8 20 4 881 6 915 88

Ógyallai 52 676 70,1 9 4 005 3 726 70

Pozsony-városi 116 897 16,1 7 3 369 4 604 13

Pozsony-vidéki 59 622 6,8 11 3 444 11 634 190

Pöstyéni 41 654 0,5 15 4 489 11 868 282

Somorjai 35 135 76,9 14 4 187 6 570 185

Szakolcai 33 639 0,2 8 2 483 8 826 261

Szenicei 34 317 0,1 15 3 283 9 302 273

Tapolcsányi 63 175 0,4 12 2 726 4 871 76

Vágsellyei 51 192 55,5 12 3 910 7 310 142

Összesen 249 66 620 138 941 132

Ebből szlovák

szövetkezet 161 37 167 51 613 64,7%

Ebből magyar

szövetkezet 84 28 528 49 125 33,7%

Ebből német

szövetkezet 4 925 2 747 1,6%

A nyugat-szlovákiai területen a szlovákiai hitelszövetkezetek 33,4 százalékát ta-

láljuk, a tagság 37,2 százaléka élt itt, akik az üzletrészek 35,2 százalékát jegyezték.

107 Štatistický lexikon obcí… 1936: XVII–XVIII; Západné Slovensko… 1938: 84.


43

A betétek és a kölcsönök az összes szlovákiainak a 36 százalékát tették ki. Az egy

lakosra jutó legtöbb betét három szlovák járásban (Pöstyéni, Szakolcai, Szenicei) és

egy magyarban (Galántai) volt. Az utóbbinál ez a Hanza Hitelszövetkezet.108 Egy-

előre alig tudunk valamit a magyarlakta területen 1918-tól szervezett újfajta hitel-

szövetkezetekről, melyeket német és cseh minta alapján hoztak létre, s így ezekben

a régi magyarországi korlátolt felelősségű szervezetekkel szemben (ahol veszteség

esetén a tag saját üzletrészéért volt felelős) a tagok teljes vagyonukkal vállaltak fele-

lősséget. Ezek száma 1936-ra elérte az 531-et, a régi típusoké már lényegében nem

növekedett.109

A magyar hitelszövetkezetek a Központi Szövetkezethez tartoztak. Szlovákiában

a számuk a köztársaság fennállásának utolsó évében elérte a 150-et.110 Saját auto-

nóm, akár korlátozott jogokkal rendelkező revíziós központot sem tudtak létrehozni,

pontosabban fogalmazva, nem hozhattak létre. Az önálló hitelszövetkezeti központ

hiánya azért volt súlyos gond, mert az összegyűlt tőkét nem tudták felhasználni a fo-

gyasz tási szövetkezetekben. Hantos László a 210-es törvényben látta az önálló ma-

gyar hitelszövetkezeti központ szervezésének akadályát.111

A fogyasztási és hitelszövetkezetek után a harmadik legnagyobb csoportot a me-

zőgazdasági irányultságú magyar szövetkezetek alkották. Szlovákiában és Kárpátal-

ján a számuk 1930-ban 58 volt (ide sorolok még 3 beszerző szövetkezetet). A gaz-

dasági tevékenységek széles skáláját foglalták magukban. Az 1930-as statisztikában

jegyzett 16 mezőgazdasági szövetkezetfajta közül a magyarok 6-ban képviseltették

magukat, így az összes szlovákiai és kárpátaljai nemzetiség között e területen a má-

sodik helyet foglalták el, a szlovákoktól azonban alaposan lemaradtak, hiszen a szlo-

vák mezőgazdasági szövetkezetek száma több mint ötszöröse volt a magyarnak.112 A

magyar szövetkezetek között számos fontos, új típusú termelési, értékesítési, raktáro-

zási technikákat képviselő szövetkezettípus teljes hiánya figyelhető meg (malom- és

sütő-, zöldség- és gyümölcsértékesítő, lentermelő-, keményítőgyár-, gép-, gabona-

raktár- és legelőszövetkezetek). Hantos László 1938-as adatközlése sem ismeri ezeket

108 Západné Slovensko… 1938: 78.109 Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 95.110 Hantos 2002: 84.111 Hantos 2002: 84. A hitelszövetkezeti hálózat hiányát a magyarországi kormányzati köröknek

küldött jelentések is számon tartották (MOL, K 64, 48. csomó, 7. tétel, 594 res 1932).112 Rados 1932b: 849. 8-8 tejszövetkezet és szövetkezeti alapon működő szeszfőzde, 30 állattenyész-

tő szövetkezet, 3 a tagok terményeinek feldolgozására szakosodott, 5 bérlő és telepítő szövetke-

zet, valamint 3 erdőszövetkezet sorolható ide. Ezek túlnyomórészt termelőszövetkezetek voltak.

Kassán a Kelet-szlovenszkói Gazdák Szövetkezete működött, amely 1924-ben kötött együtt-

működési szerződést a magyarországi Futurával. A Futura mezőgazdasági termékeket adott el

előnyös áron (MOL, K 437, 85. csomó, 3. tétel, 1924). A Garam és az Ipoly mentén a Garam és

Ipoly-vidéki Mezőgazdák Szövetkezete tevékenykedett. A szövetkezet titkára Rakovszky László

volt (Prágai Magyar Hírlap, 1922. október 18. 114. sz. 7).


44

a típusokat.113 A mezőgazdasági kategóriába sorolt villamossági szövetkezetek, me-

lyek villanyenergia-termelésre és áramfogyasztásra szakosodtak, kizárólag csak szlo-

vákok voltak.114

A két magyar párt alapította 1927-ben Pozsonyban az Országos Gazdasági Szövet-

kezetet, amely a magyar régiókban hat városban szervezett fiókot (Szenc, Somorja,

Nagymegyer, Érsekújvár, Párkány, Ipolyság). Mezőgazdasági takarmány, műtrágya,

növényvédelmi cikkek, gépek és egyéb, az agráriumban használatos szerszámok és

munkaeszközök eladásával foglalkozott.115A szövetkezet 1931-re, nem utolsó sorban

az alapító személyek hozzá nem értése miatt, pénzügyi problémák szövevényébe bo-

nyolódott: a belső pénzgazdálkodás kiegyensúlyozatlansága, az alacsony alaptőke

és túlméretezett kölcsönök okozták, hogy a szövetkezetet a megszűnés fenyegette.

A magyarországi kormányváltás miatt (1931-ben lemondott a Bethlen-kormány) el-

maradt budapesti pénzügyi támogatás és szanálási akció megpecsételte a sorsát, és

felszámolás alá került.116 A Magyar Nemzeti Párthoz kapcsolódott a lévai székhelyű

Magyar Gazdák Szövetkezete, amelyet 1927-ben hoztak létre. Az alakuló gyűlésen

az Országos Gazdasági Szövetkezet vezetői is képviseltették magukat. A szövetkezet,

amely az Alsó-Garam menti magyar gazdákra támaszkodott, takarmánybeszerzéssel,

üzemanyag-eladással, árubeszerzéssel és -közvetítéssel, valamint vetőmagtisztítással

foglalkozott. Két raktárt üzemeltetett, Léván és Zselízen. Garamvölgyi Magyar Gaz-

da címmel 1929–1930 között hivatalos lapot jelentetett meg. Ügyvezető igazgatója

Beinrohr Dezső, lévai titkára és az igazgatóság elnöke Kmoskó Béla ügyvéd volt, aki

a Lévai Első Bank igazgatóságának elnöki tisztét is betöltötte.117

Az ipari szövetkezetek csoportjában szintén jól látható a magyar kisebbség lema-

radása. 1931-ben csupán 13 magyar ipari szövetkezet működött, melyből 11 termelő,

2 beszerzéssel, illetve eladással foglalkozó szövetkezet volt. Ezt a mennyiséget a szlo-

vák (89) mellet még a rutén (16) és a vegyes ügyviteli nyelvű szövetkezetek száma is

meghaladta (19).118

113 Hantos 2002: 85. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy helyi szinten nem voltak kezdeményezé-

sek egy-egy termelési ágra való specializálódásra vonatkozóan. Lásd a Léva vidéki dohányterme-

lők akcióját (Prágai Magyar Hírlap, 1930. június 19. 138. sz. 10; uo. 1930. június 27. 144. sz. 11).114 Rados 1932d: 771.115 Prágai Magyar Hírlap, 1930. december 25. 293. sz. 34. A szövetkezet hirdetése.116 MOL, K 64, 62. csomó, 7. tétel, 123 res 1935.117 Prágai Magyar Hírlap, 1927. december 22. 291. sz. 9; Garamvölgyi Magyar Gazda, 1929. decem-

ber 1. 2. sz. 5; uo. 1930. február 1. 2. sz. 9; uo. 1930. június, 6. sz. 1. Egy későbbi híradás rávilágít

az alakulás okára: a lévai szlovákok agrárpárti csoportja létrehozott egy szövetkezetet, amely-

nek keretén belül nem tolerálták a magyar gazdák nyelvhasználatra vonatkozó követeléseit.

A nemzeti párt lévai titkársága ezért kezdeményezte egy önálló magyar szövetkezetet létreho-

zását (lásd Gazdasági Szemle, 1928. december 15. 24. sz. 192–193). Korábbi tanulmányomban

a szövetkezet alapítását tévesen 1929-re tettem (Gaucsík 2005: 31).118 Rados 1932d: 769.


45

A lakásépítő szövetkezetek az államfordulat után Szlovákiában lassan fejlődtek,

amiben szerepet játszott az is, hogy a magántőke nem nagyon érdeklődött irántuk,

ezért állami támogatással (kedvező hitelkonstrukciók, állami garancia és jótállás) in-

dult a szervezésük. Szlovákiában 1919 és 1930 között 184 jött létre, azonban mind

szlovák volt. Az első szlovákiai magyar, német és rutén lakásépítő szövetkezetek az

1930-as évek elején alakultak meg. Kardos Béla különösen hangsúlyozta e szövet-

kezettípus kisebbségpolitikai jelentőségét, hiszen az állami juttatásokból, hitelked-

vezményekből a szlovákiai magyarságot is megillette volna az arányszámának meg-

felelő részesedés, aminek szociálpolitikai és városfejlesztési jelentősége lett volna

a ma gyarság számára.119

Az ármentesítő és vízszabályozási szövetkezetek a két világháború között fontos

vízlecsapolási és talajjavítási munkálatokat végeztek. Jelentős állami beruházások,

technikai-műszaki fejlesztések történtek a Duna, Kis-Duna, Vág alsó folyása, Zsitva

és Bodrog folyók mentén (szivattyúállomások, dízelmotorok, töltéskarbantartás, víz-

elvezető csatornák). Összesen hét szövetkezet működött a magyarlakta területeken,

a dél- és kelet-szlovákiai régióban.120 Mellettük kisebb területre kiterjedően talajja-

vítással foglalkozó szövetkezetek is léteztek.121 Tevékenységük a szlovákiai magyar

történeti irodalomban mindmáig nincs kellőképpen értékelve.

A kisebbségi magyar művelődés gazdaságilag orientált szervezetei ugyancsak szö-

vetkezeti alapon működtek. Szerepük pótolhatatlan volt a lap- és könyvkiadásban,

a kisebbségi sajtó és irodalom finanszírozásában és fenntartásában. Ezek a követke-

zők voltak: Prágai Magyar Hírlap Szövetkezet,122 Kazinczy Lapkiadó Szövetkezet.123

119 Uo. 774.120 Felső-csallóközi Ármentesítő Társulat (székhelye Somorja), Alsó-csallóközi Ármentesítő és

Belvízlevezető Társulat (Komárom), Vág-jobbparti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat

(Vágsellye), Vág-balparti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat (Érsekújvár), Ebed-foki Ármen-

tesítő és Belvízlevezető Társulat (Karva), Felső-bodrogi Vízszabályozási Társulat (Tőketerebes),

Bodrogközi Vízszabályozási Társulat (Királyhelmec) (Zpráva o činnosti štátnej zemedelsko-

technickej služby… 1928: 39–40). A technikai eredményekre és beruházásokra vonatkozóan já-

rási szinten részletesen lásd Západné Slovensko… 1938: 16–36. Vö. még Bálint 1926. A Csilizköz

árvízvédelmére Gyaloky Miklós, az Alsó-csallóközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat igaz-

gatója dolgozott ki tervet (Prágai Magyar Hírlap, 1930. április 13. 86. sz. 13).121 Felső-Magyarország területén az 1928-as szlovák áttekintés 17, többségében magyar birtokos által

fenntartott szövetkezetet említ. Az államfordulat után, hosszú szünetet követően ezek közül 10 újí-

totta fel tevékenységét (lásd Zpráva o činnosti štátnej zemedelsko-technickej služby… 1928: 44–45).122 A szövetkezett ellenzéki magyar pártok alapították 1922-ben részvénytársaságként Prágai

Magyar Hírlap Lapkiadó Vállalat néven. A Prágai Magyar Hírlapot, a pártok hivatalos sajtó-

orgánumát adta ki. A céget „a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság vezető egyéniségeiből

megalakult” szindikátus vezette. A két párt 1930-ban szövetkezetté alakította. A szövetkezet

vezérigazgatója Tarján Ödön volt (Prágai Magyar Hírlap, 1923. május 6. 103. sz. 4; uo. 1930.

július 3. 149. sz. 9; A lap jelentőségére vonatkozóan lásd Filep 1998: 351–352).123 A Kazinczy Társaság hozta létre Kassán 1928-ban, rá két évre szövetkezeti alapon szervezték meg

(Prágai Magyar Hírlap, 1930. szeptember 23. 217. sz. 1–2; uo. 1930. október 26. 246. sz. 10).


46

A magyar tanítók két szövetkezetet hoztak létre, 1933-ban a Magyar Tanítók Szövet-

kezeti Könyvesboltját,124 1934-ben a Magyar Tanítók Házát Galántán.125 Mindkettőt

a Hanza Szövetkezeti Áruközpont segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt, s az

adminisztrációjukat is támogatta.

Csehszlovákiában négy foglalkoztatási csoporton belül (földműves, iparos, alkal-

mazotti és polgári) hoztak létre szövetkezeteket, amelyek három konföderációba és

83 szövetkezeti szövetségbe és központba tömörültek. Működésüket nem szabályoz-

ták egységesen. Szlovákia területén a négy foglalkoztatási csoport szintjén kormány-

zati jóváhagyással 14 revízióra jogosult szövetkezeti központ működött. Ezek közül

3 szlovák, 10 cseh és 1 morvaországi német volt.126 Az utóbbi a Központi Szövetkezet

vezetősége szerint destruálóan hatott a szlovákiai szövetkezeti rendszerre, mert a szlo-

vákiai német mezőgazdasági szövetkezetek feletti ellenőrzést akarta megszerezni

(a cseh központok ilyen jellegű törekvéseit, melyek szlovák szövetkezeteket szereztek

meg, ugyanakkor nem tartották negatívnak).127

A magyar szövetkezetek fejlődésének problémáját döntően az határozta meg, hogy

a rendszer kevésbé volt differenciált, innovatív jellegű típusok csak elenyésző mér-

tékben jöttek benne létre, a fogyasztási, hitel-, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek

esetében nem alakulhatott önigazgató magyar szövetkezeti központ, amely tőkeátvi-

telt és különböző kölcsönügyleteket bonyolított, szakmai tanácsadást és revíziót vég-

zett, illetve a mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben alapító tevékenységet

vállalt volna.128 A helyzet súlyos következménye volt, hogy a magyar szövetkezetek az

állami hitelekből és segélyekből kisebb mértékben részesedhettek. Ez az állapot an-

nak ellenére állandósult, hogy már 1920-ban a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége

határozatban szólította fel Csehszlovákiát a magyar szövetkezeti központ(ok) enge-

délyezésére.129 A magyarországi politika a gazdasági sérelmek között számon tartot-

ta a szövetkezeti központ létesítésének ügyét.130 Véleményünk szerint két típusnál,

124 Bukovszky 2005: 251–252.125 A Magyar Tanítók Házát a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület alapította (Hanza

Szövetkezeti Újság, 1934. december 1. 23. sz. 4).126 Fabricius–Holec–Pešek–Virsik 1995: 83–84.127 Martuliak 1995: 101. 128 A magyar szövetkezetek érdekeinek képviseletére a Központi Szövetkezet vezetőségén belül nem

nyílt lehetőség. Az igazgatóságban csupán egy helyet kaptak 1930-ban, amikor Wiedermann

Károlyt, a Naszvadi Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet elnökét beválasztották a tagok közé (Prá-

gai Magyar Hírlap, 1930. június 19. 138. sz. 11).129 A fogyasztási szövetkezetek kb. 43 százaléka maradt a Hanza hálózatán kívül. A többi szövetke-

zeti fajta más, szlovák, rutén vagy zsidó központ alá rendelődött. A témakör egyik legszakava-

tottabb magyarországi kutatója, Kardos Béla konklúziójában „finoman” a kételkedés is helyet

kap, amikor mindegyik típusnál felveti az önálló szövetkezeti központ létesítésének szükséges-

ségét, amit azonban a fogyasztási szövetkezeteken kívül a többinél az alacsony szám nem tett

lehetővé (Rados 1932d: 776, 778).130 MOL, K 64, 70. csomó, 7. tétel, 280 res 1937, 7.


47

mégpedig a fogyasztási és a hitelszövetkezeteknél a szövetkezetek száma és anyagi

ereje miatt a magyarság jogosult lett volna önálló szövetkezeti központot szervezni.

A bankszféra: racionalizálás és érdekvédelem

A magyarországi bankrendszer alapját alkotó takarékpénztárak a 19. század első fe-

létől a felső-magyarországi területeken is fontos városfejlesztő tényezőként jelentek

meg. Az egyes régiók természetes központjainak fejlődésében, a szolgáltató ágaza-

tokon belül, a szállítás, kereskedelem, vasút mellett, a hitelszervezetek is innovációs

szerephez jutottak. A letéti bankokként működő takarékpénztárak vállalkozói tevé-

kenysége, profittermelő beruházásai (a települések építkezéseinek, közműellátásának

finanszírozása) közművelődési, jótékonysági és közhasznú adományozással is ösz-

szekapcsolódtak, elősegítve ezzel a helyi társadalmak, közösségek modernizációját.

A pénzintézetek székházai a városkép alkotórészei voltak, és virtuálisan is hozzájá-

rultak a kisvárosi miliő alakításához. A bankoknak a gazdasági fejlődésben ellátott

egyik legfontosabb szerepe az volt, hogy közvetítő feladatot láttak el a megtakarított

tőkét birtoklók és a kölcsönöket nyújtók között. Letéteket kezeltek, részt vettek a fi-

zetőforgalomban és az ipari, valamint a mezőgazdasági szektorban befektetői szere-

pet vállaltak.

A régióban a bécsi és budapesti nagybankok akarata érvényesült. Ezek kiterjedt

fiók-, illetve affiliációs hálózatokat építettek ki. A budapesti főintézetek részvénytő-

kéje mintegy 14-szer haladta meg az összes felső-magyarországi pénzintézetét. A 19.

század végén a későbbi Szlovákia területén 128 pénzintézet működött, köztük 12

szlovák.131

A szlovák tőke a 19–20. század fordulójára már figyelemreméltó pozíciókkal ren-

delkezett (helyi pénzintézetek, mezőgazdaság, könnyűipar), egyben kialakította kap-

csolatait a szlovák nemzeti mozgalommal, és hatékonyan támogatta annak céljait.

A szlovák gazdasági program megvalósításában fontos szerepet játszott a cseh tőke

jelenléte és befolyása. A két legjelentősebb szlovák pénzintézetnek a Ružomberský

účastinársky úverný ústav (alapítva 1879-ben) és a cseh Živnostenská banka pártfo-

gását élvező Hornouhorská Tatra banka (1885) tekinthető. A gazdasági és politikai

elit körében, cseh anyagi segítséggel, egy központi szlovák nagybank létrehozásá-

ra vonatkozóan is születtek tervek.132 A szlovák–magyar antagonizmus a bank- és

pénzügy terén ugyancsak megnyilvánult. A magyar kormányzat a szlovák nemzeti-

ségi intézetek ellen hatóságilag is fellépett, és akadályozta működésüket.133 Az állam-

131 A hitelszervezeti rendszer fejlődéséről Horváth–Valach 1975; Tomka 1996.132 Holec 1999: 211–232.133 A szlovák bankokról lásd Tkáč 2003: 231–242. A cseh tőke expanzivitásáról és a szlovák–cseh tő-

kekapcsolatokról lásd Holec 2003: 243–259; A szlovák–magyar konkurenciaharcról Písch 1960.

A legújabb pénzintézet-történeti feldolgozásokról Derfiňák 2005: 142–168; Holec–Hallon 2007.


48

fordulat idején Szlovákiában 33 szlovák pénzintézet volt, melyek összes részvénytő-

kéje 25 millió koronát tett ki, és 171 millió korona betétet kezeltek.134 A szlovák bank-

érdekek képviseletére 1915-ben szövetkezeti formában nyolc pénzintézet hozta létre

a turócszentmártoni székhelyű Szlovák Pénzintézetek Szövetségét (Zväz slovenských

peňažných ústavov).135

A Csehszlovákiához került felső-magyarországi régió pénzintézeteinek számáról

egymástól eltérő adatok állnak rendelkezésünkre. Ezek közül csak néhányat mutatok

be.136 1918 végén Szlovákiában Schmidt Imre, az egyik legképzettebb szlovákiai ma-

gyar bankár szerint 242 önálló pénzintézet működött, közülük 228 részvénytársasági

formában fennálló takarékpénztár, 14 pedig hitelszövetkezet volt. Ezek együtt 220

millió korona saját tőkével és 1,1 millió korona betéttel rendelkeztek.137 Kardos Béla

számításai szerint 1919-ben Szlovákiában és Kárpátalján 102 „tiszta magyar” főinté-

zetet tartottak nyilván 24 fiókkal és 75 magyart, illetve 28 magyar és más nyelvűt. Az

összes magyar pénzintézet száma 258 volt.138 Ugyanezen szerző egy másik adatközlé-

se szerint 1920-ban Szlovákiában 65 magyar pénzintézet volt, melyek részvénytőkéje

szerinte 45,5 millió korona volt, és 423 millió korona betétet kezeltek.139 A szlovák

marxista banktörténet-írás kánonját megteremtő szintézis szerint Szlovákia terüle-

tén 1919-ben 209, a szerzőpáros megfogalmazásában „primitív” takarékpénztár mű-

ködött, melyek 2076 milló korona mérlegfőösszeggel rendelkeztek. Ezekhez sorolták

a hitelszövetkezeteket, összesen 233-at.140 A megyék szerinti pénzintézeti megoszlás

1918-ban a következő képet mutatta (lásd a 6. táblázat).141

1919 után a csehországi és szlovákiai hitelszervezeti rendszerben nagy horderejű vál-

tozások történtek. Az addig eltérő fejlődési utat bejárt két országrész bankszervezetének

integrációja 1918 és 1920 között valósult meg. A csehszlovák területre került volt fel-

ső-magyarországi pénzintézetek talpra állását az 1920-as évek első felében több olyan

belső és külső tényező határozta meg, melyek gyökerei az első világégést követő évekig

nyúltak vissza, s melyek negatív előjelű tendenciákként jellemezhetők. A monarchia

munkamegosztási rendszerének szétesésével és felbomlásának súlyos következménye-

ivel a bankszférában is számolni kellett, emellett a gazdasági válság hatásait sem lehe-

tett kivédeni. Belföldön a cseh és szlovák nemzetállam-építés szolgálatában álló több-

ségi gazdasági nacionalizmus politikai, nemzetiségi és szociális feszültséget gerjesztett,

134 Pára 1928: 112–113. 135 SZNBL, Szlovák Pénzintézetek Szövetsége (Zväz slovenských peňažných ústavov), 1. doboz

1915. december 17. jegyzőkönyv.136 További szlovák statisztikákra vonatkozóan lásd Karvaš 1928: 444; Makovický 1928: 415;

Thurzo 1928: 278, 296; Magyarországi adatfelmérésre vonatkozóan lásd A háború előtti Ma-gyarország statisztikai adatai… 1923: 302.

137 Prágai Magyar Hírlap, 1926. január 1. 1. sz. 12.138 Rados 1932c: 703.139 Rados 1933: 10–11, 14–15.140 Horváth–Valach 1978: 35.141 A táblázat forrása: Sborník… 1920: 839.


49

illetve nyílt támadást intézett a magyar és német gazdasági pozíciók ellen. A pénzügyi-

és bankpolitika, valamint a törvények a centralizáció szolgálatában álltak. A bankügy

tekintetében Schmidt Imre erről a következőképpen vélekedett: „A hitel alapja a jogbiz-

tonság, és ezért a gazdasági élet azon tényezői, amelyek a hiteléletet szolgálják, legtöbbet

szenvednek azáltal, ha a jogszabályok tömeges szaporítása és folytonos változtatása által

a helyes és teljes orientációt elvesztik, ami súlyos válságoknak is lehet előidézője, amint

az utódállamok pénzintézeteinek helyzete is beigazolta. Nálunk a bajokat növelte még

az is, hogy a magyar, osztrák és az új csehszlovák törvények és rendelkezések felhalmo-

zódása és bonyolult kereszteződése teljes tájékozatlanságot idézett elő a jogszolgáltatás

terén is. Gazdasági bajainknak ez volt a tulajdonképpeni forrása, amely problematikussá

tette jogaink teljes védelmét, bár törvényhozásunk állandóan erre törekedett.”142

6. táblázat

Megye

Pénzintézet

Csehszlovák Magyar és német

Főintézet Fiók Összesen Főintézet Fiók Összesen

Abaúj – 3 3 11 2 13

Bereg – – – 31 4 35

Pozsony 5 15 20 30 8 38

Gömör 1 1 2 21 9 30

Hont 2 – 2 8 3 11

Komárom – – – 5 4 9

Liptó 4 1 5 5 – 5

Máramaros – – – 19 – 19

Nyitra 6 10 16 27 12 39

Nógrád 2 1 3 6 3 9

Árva 2 2 4 1 2 3

Esztergom – – – 2 1 3

Sáros – 1 1 13 – 13

Szepes – 2 2 17 1 18

Bars 1 – 1 12 6 18

Trencsén 3 6 9 12 6 18

Turóc 4 2 6 2 2 4

Ung – – – 12 1 13

Zemplén – – – 14 1 15

Zólyom 3 6 9 6 – 6

Összesen 33 50 83 254 65 319

142 Kemeneczky 1924: 3.


50

1918. október 28. és a saint-germaini, illetve a trianoni békeszerződés Prága ál-

tali ratifikálásáig terjedő időszakban keletkeztek azok a radikális és alapvető fontos-

ságú gazdasági törvények, amelyek következtében többek között létrejött az önálló

csehszlovák vámterület, megtörtént a pénzelkülönítés (Szlovákiában 1919. március

3. és 12. között), a csehszlovák koronát törvényes fizetőeszköznek nyilvánították, és

szabályozták a pénzforgalmat.143 A pénzelkülönítés és a bankók lebélyegzése, amivel

a nagy tömegű, inflációs osztrák-magyar koronát akarták kivonni a piacról, a déli

területeken sem ment zökkenőmentesen. A magyar lakosság bizalmatlanul fogadta

az akciót, és nagy mennyiségben kerültek forgalomba hamis bélyeggel ellátott bank-

jegyek, valamint a tanácsköztársaság úgynevezett fehérpénze. A csehszlovák korona

a déli régiókban gyakorlatilag 1920 nyarától kezdett fizetőeszköz lenni.144

A kormányzat a magyarországi pénzintézeteknél történő elhelyezéseket megtiltot-

ta, így azok kénytelenek voltak beszüntetni a tevékenységüket és felszámolták szlo-

vákiai kirendeltségeiket. Az Osztrák–Magyar Bank fiókjait és kirendeltségeit a jegy-

banki teendőket 1926-ig ellátó Bankhivatal vette át.145 A külföldi fiókoknak (értsd

a magyarországi pénzintézetek még Szlovákiában működő fiókjainak) a csehszlovák

valutareform miatt saját tőkéjük nem volt, idegen tőkét pedig nehezen tudtak gyűjte-

ni, mert a favorizált szlovák bankok és a cseh pénzintézetek fiókjai ezeket felszívták.

Üzletkötéseiket hátráltatta, illetve megakadályozta, hogy kapcsolatuk a budapesti

anyaintézetekkel megszakadt, és „biztonsági okok miatt” a náluk letétbe helyezett tő-

kék nagyobbik részét, a cseh katonai megszállást megelőzve, Budapestre szállították.

A szlovákiai magyar bankok követeléseinek túlnyomó része a Magyar Általános Hi-

telbank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank pozsonyi, illetve kassai fiókjaival

szemben állt fenn. Mintegy 200 millió koronáról volt szó.146

Mindkét pénzintézmény szlovákiai fiókjait a cseh és a szlovák tőke vonta érdekkö-

rébe. A Magyar Általános Hitelbank pozsonyi fiókjából jött létre 1921-ben a Szlovák

Általános Hitelbank (Slovenská úverná banka), melyben a magyar banktisztviselők

fokozatosan kicserélődtek. A tőkeviszonyok tekintetében az 1921-ben kölcsönös

megállapodással rögzített kulcs, mely a magyarországi tőkének még 30 százalékos

részesedést juttatott, 1925-re megváltozott. A hitelbankban a cseh–német vezetésű

Český eskontní banka a úverový ústav szerzett 48 százalékos részesedést, ami a szlo-

143 Šouša 1995: 53–61; Kačkovičová 2003: 386–391.144 Horváth–Valach 1978: 22–26; Lacina 1990: 82–88.145 Csehszlovák területre összesen 9 pénzintézet 12 fiókja került: Hungária Bank (1), Magyar Álta-

lános Hitelbank (2), Magyar Hadi Hitelintézet (1 képviselet), Magyar Leszámítoló és Pénzváltó

Bank (2), Máramarosi Takarékpénztár (3), Magyar Váltóüzleti Rt. (1), Országos Iparbank (1),

Sátoraljaújhelyi Takarékpénztár (1), Sátoraljaújhelyi Egyházmegyei Takarékpénztár (1). Ezek-

hez járult még az Osztrák–Magyar Bank 6 fiókja és 21 mellékhelye (a forrásokat lásd Gaucsík

2003a: 67, táblázat, 75, 59. jegyzet). A Bankhivatal kezdeti működéséről lásd Pető Imre, a Bars

Megyei Népbank vezérigazgatójának kritikáját (Prágai Magyar Hírlap, 1924. január 1. 1. sz. 9). 146 Pénzügyi Szemle, 1920. március 31. 13. sz. 3–4.


51

vák tőke visszaszorulását és a Magyar Általános Hitelbank kiszorulását jelentette.

A Szlovák Általános Hitelbank, amely a dél-szlovákiai régiókban építette ki affiliációs

hálózatát és vonta érdekkörébe a magyar kisbankokat, 1930-ban a cseh Legiobanka

érdekkörébe került. A szlovák intézmény végleges nacionalizálása valójában ekkor

fejeződött be.147 A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank pozsonyi és kassai fiók-

jai a pozsonyi német Volkswirtschaftliche Bankkal egyesültek. A pénzintézet a Tatra

banka érdekkörébe tartozott.148

Az 1920-as évek első felében született pénz- és bankügyi törvényekkel, illetve ren-

delkezésekkel a cseh és szlovák gazdasági elitnek sikerült a magyar és német bankok

pozícióit megrendíteni, ugyanakkor a rendszer konszolidációját is elérni, legalább-

is az új válságidőszak kezdetéig, 1929-ig. Az 1919. december 22-i 660. számú kor-

mányrendelet lehetővé tette az intézményi autonómiába való állami beavatkozást.149

A pénz intézetek élére kinevezett felügyelőbiztosok az új betétek elfogadását megtilt-

hatták, és e tőkék elkülönített kezelését is elrendelhették. Az üzletmenet és értékesí-

tés is kontroll alá került: a biztosok megtilthatták a kötelezettségek teljesítését, vagy

ehhez az ő hozzájárulásukat kellett kérni. Ez a rendelet ugyan reális célokat is köve-

tett, hiszen a válságba került pénzintézetek vagyoni helyzetéről készített felmérések

a szervezeti stabilizációt voltak hivatottak szolgálni, mivel azonban az érintettek ma-

gáncégek voltak, az állami ellenőrzést a bankok vezetői nehezményezték. Jogos sé-

relmük volt az is, hogy a prágai pénzügyi körök nem vették figyelembe a különleges

megoldásokat igénylő szlovákiai állapotokat, és kevés időt adtak helyzetük pontos

felmérésére, veszteségeik számbavételére. A feszült belpolitikai helyzetben a banká-

rok diszkriminatív intézkedésektől is tartottak. A magyar pénzintézetek emlékirat-

ban tiltakoztak a rendelet ellen.150

A szlovákiai bankrendszer szervezeti reformjához, melyet az 1920. április 14-i

302. számú törvény alapján hajtottak végre, a magyar és német bankárok – legfő-

képpen azért, mert mint tárgyalópartnerekkel a csehszlovák kormányzat nem szá-

molt velük – negatívan viszonyultak. Ennek az elutasító magatartásnak több indí-

téka is volt: a csehországi hitelintézeti rendszer múltbeli fejlődését és korabeli erejét

a szlovákiai magyar és német bankok vezetői közül sokan félreismerték (vagy alig

ismerték); a cseh országi szakosodott intézménytípusokkal szemben bizalmatlanok

voltak, főképpen azok felvidéki hagyomány nélkülisége miatt; a cseh irányítás alatt

álló szervezőmunkával szemben elutasító álláspontot foglaltak el, és tartottak a cseh

pénzintézetek erőfölényétől. A törvény szerint a változás egyrészt formai volt, cégük

megnevezésében a takarékpénztár kifejezést felváltotta a bank. Másrészt tartalmi vál-

tozásra is sor került: ezután nyereségorientált üzletpolitikát kellett folytatniuk. A szlo-

147 A Szlovák Általános Hitelbank történetével részletesen foglalkozik Faltus 1993: 275–285.148 Faltus–Průcha 1969: 241.149 Pénzügyi Szemle, 1922. december 31. 9. sz. 7. 150 Pénzügyi Szemle, 1920. január 28. 6–7. sz. 1–2.


52

vákiai pénzintézetek a múltban lényegében részvénytársasági formában működő le-

téti bankok voltak, melyek éppen a hitelszövetkezeti rendszer fejletlensége miatt köz-

hasznú feladatok finanszírozását is vállalták, illetve kénytelenek voltak vállalni, így

a reformnak ez a része Szlovákiában csupán a tényeket rögzítette.151 A takarékpénz-

tári törvénynek megfelelően kezdték szervezni Szlovákiában a cseh típusú községi

takarékpénztárakat, melyek a déli területeken is sorra alakultak.152

A változtatás kényszerét, a bankvezetés, tőkebővítés és üzletfilozófia újragondolásának

szükségességét, valamint az új szervezettípussal együtt megjelenő konkurenciaveszélyt

néhányan felismerték. A Pozsonyi Iparbank vezetése erről így vélekedett: „A lefolyt küz-

delmes év tapasztalatai azt mutatták, hogy az úgynevezett takarékpénztári rendszer nem

volt képes a viharokban helytállni. Elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy rá-

térjünk a modern bankszisztémára s megvalósítsuk az ehhez szükséges reformokat, ame-

lyek főleg három irányban mozognak. Elsősorban oly erős és megbízható összeköttetésre

kell szert tennünk, amelyre jó és rossz időben nyugodtan támaszkodhatunk. Továbbá

szükséges az üzletkörnek minden, a bankszakmába vágó üzletágra való kiterjesztése,

kapcsolatban a részvénytőke megfelelő felemelésével, és végül az igazgatóság reorgani-

zálása oly módon, hogy egy kisebb tagszámú igazgatóság mellett egy nagyobb tagszá-

mú igazgatótanács létesíttetnék.”153 A magyar bankok részvénytőke-emelései azonban

151 A törvények és az egyes vélemények elemzésével korábbi munkámban részletesen foglalkoztam

(Gaucsík 2002b: 84–87). A dél-szlovákiai magyar pénzintézetek az 1938 és 1945 közötti idő-

szakban visszatértek eredeti cégnevükhöz. A korabeli magyar ellenvéleményekről lásd Pénzügyi

Szemle, 1920. április 14. 15. sz. 5–6; uo. 1920. június 23. 25. sz. 1–2.152 Rados 1932a: 315–316. A szlovákiai pénzintézetek új típusai (csehországi mintájú takarék-

pénztárak, földműves kölcsönös pénztárak) a magyarlakta kisvárosokban is elterjedtek. Fon-

tos szerepet játszottak a községi fejlesztésekben, közművesítést, építkezéseket finanszíroztak.

A Zemská banka és a Hypotečná banka pozsonyi fiókjai a városok és községek részére hosszú

lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket nyújtottak. A takarékpénztáraknak nyújtott állami hi-

telről az 1922. évi 390. számú törvény rendelkezett.

A galántai takarékpénztár alapítása körüli érdekharc jól dokumentálható. A városi pénzinté-

zetek közötti versenynek, a betétekért folytatott küzdelemnek 1932-ben egy új szereplője lépett

színre, a Pozsonyi Városi Takarékpénztár galántai fiókja. Az eset azért érdekes, mert fényt derít

a helyi konkurenciaharc egyik fejezetére. A pozsonyi intézet típusa szerint hosszú és rövid lejára-

tú hitelügyletekkel, községfejlesztéssel, betétgyűjtéssel foglalkozott. Céljai közt a közhasznúság és

a takarékosság eszméjének „terjesztését” is hangoztatta. Az állami támogatást élvező, komáromi

és losonci fiókkal rendelkező pozsonyi központ úgy döntött, hogy Galántán is nyit fiókintézetet.

A város vezetősége eredetileg önálló, a város által alapított intézet megnyitását tervezte, de mi-

vel politikai és pénzügyi akadályokat tapasztalt, ettől elállt. A képviselőtestület végül a pozsonyi

takarékpénztár fióknyitásának engedélyezése mellett döntött, de két képviselő ezt megfellebezte.

Nem véletlenül, ugyanis az egyikük, Neumann Lipót a Galántai Hitelbank elnöke, a másikuk,

Adler Árpád az igazgatóság tagja volt. A galántai pénzintézet végül is nem tudta megakadályozni

az új versenytárs megjelenését, a fiók 1932. augusztus 16-án kezdte meg működését (PÁLVF,

Galántai Körjegyzőség [Obvodný notársky úrad v Galante], 37. doboz, 5560/1931).153 A Pozsonyi Iparbank… 1920: 4.


53

többségében sikertelenek maradtak vagy csak később valósulhattak meg. A legjobb példa

erre a Pozsonyi I. Takarékbank, amely középbankteremtő stratégiát követve 1920-ban

20 millió korona emelést kérvényezett, azonban a pénzügyi kormányzat csak 5 millió-

val engedélyezte azt. A későbbi, 1932-es 7,5 milliós növelést is nehezítette a kormány.154

A politikailag lojális Dunabank (államfordulat előtti megnevezése Nyugat-magyarorszá-

gi Bankegylet) 1921-ben kapott jelentősebb, 15 milliós részvénytőke-emelésre engedélyt.

A magyar pénzintézetek, a szlovákiai német bankokkal együtt, az 1920-as évek első

felében a hatékony érdekérvényesítő tevékenységet megvalósító bankegyesületükön

(Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban) keresztül átmene-

tileg stabilizálni tudták megrendült pénzügyi helyzetüket, amikor Magyarországon le-

kötött tőkéik bizonyos hányadát sikerült hazavinniük. A bankegyesület 1919-től 1935-ig

fejtett ki tőkementő tevékenységet, és kiemelkedő szerepet játszott az érdekérvényesítés

terén. Legfontosabb céljai között a szlovákiai és kárpátaljai pénzügyi élet konszolidáció-

ja, a budapesti tőkék hazavitele, a hadikölcsönkérdés méltányos rendezése, a szanálások

keresztülvitele és a szlovenszkói bankszektor reorganizációja szerepelt, ami – fúziókon

keresztül – a magyar kisbankhálózat modernizálását jelentette. Fontos szerepe volt a két

világháború közötti szlovákiai bankkoncentrációban, és a kormányzat számára tanács-

adói, konzultatív feladatokat is vállalt. Az egyesület hivatalos lapja, ami egyben az első

szlovákiai magyar közgazdasági sajtótermék is, a Pénzügyi Szemle volt, amely 1919–

1930 között jelent meg. A Pénzintézetek Egyesületének elnöki tisztét Wimmer Adolf,

a Pozsonyi I. Takarékbank elnöke látta el.155 Az ügyvezető alelnöki posztot Schmidt

Imre, a Pozsonyi Bank igazgatója töltötte be. 1922-ben a szervezetben 148 tagintézet

tömörült, ami az összes működő szlovákiai pénzintézet 83,14 százaléka volt.156

A korszak egyik legsúlyosabb pénzügyi problémáját az osztrák és magyar hadi-

kölcsönök Csehszlovákia általi elismerése és rendezése jelentette. Magyarországon

1914 és 1918 között összesen nyolc alkalommal bocsátottak ki hadikölcsönöket,

az első világháború előtti kamatot jelentősen meghaladó szinten (5,5–6 százalék).

154 SZNBL, Pozsonyi I. Takarékbank (Bratislavská I. sporivá banka), Évi zárszámadások (1921–

1941) (Výročné správy), 1921. évi zárszámadás, 7; A 100 éves Bratislavai I. Takarékbank…

1942: 28.155 Wimmer Adolf (1845–1935) Nagyszombatban született. A család 1847-ben Pozsonyba költözött,

ahol apja megvásárolt egy fűszerkereskedést (a Jiringer-féle boltot). 1860 és 1862 között Drezdá-

ban járt kereskedelmi iskolába, majd külföldi utazásokat tett. Apja betegsége után Pozsonyban

átvette a családi üzlet vezetését, és megalapította a Wimmer József és Társa céget. A Pozsonyi

Kereskedelmi és Iparkamara beltagja és alelnöke volt. A Pozsonyi I. Takarékpénztárnál 1876-ban

a felügyelőbizottság tagja lett, 1878-ban pedig bekerült az igazgatóságba. 1910-ben a pénzintézet

alelnöke, 1911-től elnöke, 1920-tól a Pénzintézetek Egyesületének elnöke volt. A Pozsonyi I. Ta-

karékbanknál az elnöki tisztet 1935-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.156 Az egyesülettel és tevékenységével részletesen foglalkoztam (Gaucsík 2002: 83–105). Az egye-

sület korabeli, a magyarok által is használt hivatalos megnevezése a Jednota volt (a Jednota

peňažných ústavov na Slovensku a Podkarpatskej Rusi név rövidítéseképpen).


54

A hadikölcsönkötvények jegyzése üzleti szempontból vagy éppen hazafiúi lelkesedés,

patrióta fellángolás miatt sikeres volt. Az Osztrák–Magyar Bank a kötvények tulajdo-

nosainak a névérték 75 százalékáig nyújtott hitelt. Az állam által kibocsátott kötvények,

melyeket az emberek abban a hitben vásároltak meg, hogy azok értéke szilárd, gya-

korlatilag burkoltan az állami költségvetést finanszírozták. A ha di köl csönkötvények

a háborús kiadásoknak körülbelül 35,1 százalékát fedezték.157

A csehszlovák kormányzat a hadikölcsönök kérdésében hosszú ideig nem foglalt

állást. A rendezéshez, a technikai-pénzügyi műveletek lebonyolításához szükséges

apparátuson kívül a politikai akarat is hiányzott. A szlovák bankok magyar hadiköl-

csön-állománya jóval kisebb volt, 21,6 millió koronát tett ki. A szlovákiai magyar és

német bankoké ezt többszörösen meghaladta (körülbelül 1,1 millárd korona), ezért

propagandájuknak már 1919-től fontos elemét képezte e probléma méltányos ren-

dezésének követelése és vele a pénzügyi konszolidáció elősegítése. A kérdés elhú-

zódásának volt egy szervezeti következménye is: a magyar kisbankok és a tőkeerő-

sebb szlovák intézetek közötti fúziókat és affiliációs kapcsolatok kiépülését a magyar

pénzintézetek nagy hadikölcsönállománya kezdetben meglehetősen visszavetette.158

A szlovákiai magyar banktörténet egyik érdekes fejezetét képezi a csehszlovák–

magyar gazdasági tárgyalások (1921–1923) folyamatába illeszkedő előzetes megegye-

zés a szlovákiai magyar (Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká

Ruszban) és a magyarországi bankérdekeltségek (Takarékpénztárak és Bankok Egye-

sülete) között.159 A szlovákiai magyar bankok az államjogi változás miatt nagy tőke-

veszteségeket szenvedtek, hiszen pénzük letétek formájában immobillá vált, a buda-

pesti pénzintézeteknél maradt, hitelt pedig nehezen tudtak szerezni, emiatt válságuk

elhúzódott. A Pénzintézetek Egyesülete a bonyolult problémahalmaz rendezésében

tevékeny szerepet vállalt. Miután a prágai kormányzattal hatékony kapcsolatokat épí-

tett ki, egyedüli szlovákiai érdekvédelmi csoportosulásként az államfordulat előtti há-

lózatait is felhasználva biztosíthatta a pénzügyi műveletek adminisztrációját és a köz-

vetítő szerepet a bankok és a kormányzat között. Az átvitt tőkék a szlovákiai bankpiac

magyar aktorainak helyzetét átmenetileg megszilárdították. A csehszlovák–magyar

gazdasági kapcsolatok szempontjából is jelentős eredményeket sikerült elérni. Ezek

között említhető, hogy 1921-ben értékpapírokat, 1924-ben zálogleveleket, községi

és vasúti kötvényeket sikerült átvinni.160 Ľudovít Hallon kiemeli azt a tényt is, hogy

157 Bácskai 1993: 354. A hadikölcsönkötvény-kibocsátásokról uo. 409.158 Pénzügyi Szemle, 1919. december 31. 9. sz. 3. 159 A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a magyarországi pénzintézetek érdekvédelmi szer-

vezete volt.160 Részletesebben lásd Gaucsík 2004b: 46–65. A Pénzintézetek Egyesülete a Takarékpénztárak és

Bankok Egyesületével folytatott tárgyalások során kötelezte magát, hogy 2 millió korona név-

értékű kötvényt a szlovák pénzintézetek szövetségének ad át, és vállalja az Országos Központi

Hitelszövetkezet járadékainak átvételét, elszállítását és „az érdekelt hitelszövetkezetek közötti

felosztást” (Pénzügyi Szemle, 1921. június 22. 20. sz. 5).


55

az 1920-as évek közepén a magyar és német bankok kedvezőbb pénzügyi helyzet-

ben voltak, hiszen saját tőkéjük korlátozottsága miatt nagyobb üzletekre nem nyílt

lehetőségük, kevesebb veszteséget mutattak ki, s így állami támogatásra nem volt

szükségük. Szerinte a hadikölcsönök és egyéb magyarországi követeléseik rendezé-

se gyümölcsöző hasznot hozott számukra.161 Véleményem szerint, mikorra a hadi-

kölcsönök csehszlovákiai beváltására 1924-ben sor került, az árfolyamingadozások

következtében a magánosok és a pénzintézetek jelentős vagyonveszteségeket szen-

vedtek el, és az állam támogatására számítottak.162 Helyzetük viszonylagos konszoli-

dálását a bankvezetői tapasztalatok hasznosítása és az előzőekben vázolt tőkementő

akciók biztosították.

A szlovákiai bankrendszer racionalizálásában a bankkoncentrációnak volt kiemel-

kedő szerepe. A folyamat kezdete 1919-re, a szlovák tőke előretörésének idejére tehe-

tő (politikai előnyök, nemzeti eufória, amerikai szlovákok betétei), ami azt a csalóka

benyomást keltette, hogy pénzfelesleg áll fenn, és a gazdasági ágazatokban a tőkena-

cionalizálás pénzügyi problémák nélkül megoldható. A szlovák pénzintézetek rész-

vénytőkéjének átlagos értéke 1921-ben már 12-szer haladta meg a magyar és német

pénzintézetekét, és erős fúziós tevékenységet fejtettek ki, a válsággal küzdő magyar

intézetek mellett szlovákokat is átvettek. A szlovák bankrendszerben két pénzügyi

központ alakult ki: a túrócszentmártoni székhelyű Tatra banka és a Rózsahegyről

Pozsonyba áttelepült Slovenská banka. A hat legerősebb szlovák bank a szlovákiai

hitelintézetek részvénytőkéjének 53 százalékát képviselte.163 Magyar vélemény szerint

a privilegizált helyzetben lévő szlovák bankok fúzióinak száma fokozatosan csökkent,

mert „a már eddig beolvasztott immobil intézetek nagy száma előbb-utóbb erőgyűj-

tésre” kényszerítette őket. Éppen ezért keresték meg fúziós ajánlataikkal a magyar és

német pénzintézeteket, ez a törekvésük azonban a politikai elvárások problémájába

ütközött: „E folyamatban lévő fúziós tárgyalások legnagyobb része azonban már nem

a kimondottan szlovák pénzintézetekkel keresi az egyesülést, hanem inkább a ma-

gyar és német pénzintézetek egyesítését célozzák, és ez nehezíti meg a tárgyalások

161 Hallon 2003: 284.162 A hadikölcsönök csehszlovák államkölcsönné való átalakításáról az 1920. július 7-i 454. szá-

mú kormányrendelet határozott. Az államkölcsönjegyzésben a hadikölcsön-birtokosok is

részt vehettek. 350 millió névértékű kötvény került átváltásra (lásd Pénzügyi Szemle, 1920.

augusztus 11. 32. sz. 2–4; uo. 1920. augusztus 18. 33. sz. 2; uo. 1924. szeptember 10. 37. sz. 1).

Több terv és javaslat született a hadikölcsönök csehszlovákiai beváltására és a pénzügyi mű-

veletek lebonyolítására vonatkozóan. Tarján Ödön például 1925-ben tervet dolgozott ki a ma-

gyar pénzintézetek problémáinak megoldására vonatkozóan (hadikölcsönök, pénztárjegyek),

melyet az ellenzéki pártok vezérlőbizottsága el is fogadott (Losonci Hírlap, 1925. szeptember

27. 39. sz. 1–2).163 Hallon 2004: 301–302. A magyar pénzintézetek közül, ebben az időben csupán a Dunabank

volt képes fúziókat realizálni (Az Üzlet, 1921. október 22. 23. sz. 1). A Szepességben a Szepességi

Bank számolta fel a kisebb pénzintézeteket (Prágai Magyar Hírlap, 1924. január 1. 1. sz. 9).


56

gyorsabb befejezését is. A rövidlátó politika ugyanis szükségét látta annak, hogy

a fúziós tárgyalások elé akadályokat gördítsen, és azt gazdasági szempontból bírálat

tárgyáva se engedje tenni addig, míg nacionalizálás tekintetében bizonyos garanciát

nem nyújtanak.”164

A pénzintézetek száma az erősödő fúziók miatt 1924 és 1929 között 157-ről 92-re

csökkent (1918–1921 között 228-ról 178-ra). A kisbankokról volt tehát szó, melyek

üzleteit és klientúráját a nagyobb szlovák, cseh és magyar pénzintézetek vették át.

A cseh nagybankokkal szemben, melyek a csehországi piacon már korán domináns

szerepet vívtak ki maguknak a német pénzintézetekkel szemben, a szlovákok ekkor

még kevesebb eredményt tudtak felmutatni. A magyar és a német tőke 1927-ben

mintegy 50 százalékban volt jelen a szlovákiai bankrendszerben, és az idegen tőkék

tekintetében is felülmúlták a szlovák pénzintézeteket. Részvénytőkéjük nagyságá-

ban azonban mégis a szlovák bankok voltak erősebbek, amellett ők a kormányzat,

az államapparátus és a cseh banktőke támogatását élveztek. S a cseh tőke jelenléte is

mindinkább tapasztalható volt. Az 1927-es év végén 21 csehországi hitelintézet 26

fiókja működött Szlovákia területén.165

A magyar bankok néhány jellemzője Szlovákiában 1919–1929 között (ezer Kč-ban):166

7. táblázat

Év 1920 %-ban 1929 %-ban

A pénzintézetek száma 65 31,40 15 19,74

Részvénytőke 45,519 15,77 16,720 4,44

Tartaléktőke 24,975 18,16 10,250 5,87

Betétek 423,111 31,70 141,098 4,79

Váltók 86,688 22,81 91,495 7,82

A nyereséget kimutató intézetek száma 48 28,24 15 20,83

A nyereség nagysága 3,460 12,70 2,719 7,24

A veszteséget kimutató intézetek száma 14 43,75 – –

A veszteség nagysága 1,057 51,29 – –

A háború utáni válság a magyar pénzintézeteket megrendítette, de kisebb mér-

tékben, mint a tőkeerősebb és az ipari szférában nagyobb volumenű, kockázatosabb

befektetéseket megvalósító szlovák bankokat. A provinciális intézetekből rövid idő

alatt nagy kereskedelmi bankokká átalakuló szlovák pénzintézetek, melyek ipari vál-

lalkozásokat, nagykereskedelmet és mezőgazdasági termelést kezdtek finanszírozni,

jelentős veszteségeket szenvedtek és nagy adósságokat halmoztak fel, aminek okai

164 Prágai Magyar Hírlap, 1922. augusztus 11. 59. sz. 6.165 Horváth–Valach 1978: 89–90. 166 Rados 1933: 10–11, 14–15. A százalékadatok az összes pénzintézetből való részesedést jelölik.


57

közt elsősorban a háború utáni (1919–1924) válságot, a deflációs politikát, a nem

megfelelő üzletirányítást és a tapasztalathiányt említhetjük. A kormány pénzügyi po-

litikája 1923-tól jelentős összegekkel támogatta a bajba jutott pénzintézeteket. Ekkor

még állami garancia mellett kedvező visszleszámítolási és lombardhiteleket nyújtott,

és nyomást gyakorolt a bankokra, hogy a kisebb pénzintézeteket szanálják.

A Pénzintézetek Egyesülete az 1920-as években néhány válságba került magyar

és német pénzintézetnél ellenőrzéseket hajtott végre, ezzel hatékonyan elősegítette

a betevők pénzének megmentését, és az intézetek átalakítását vagy felszámolását.

A Szepességben 1923-ban például három kisebb bankot világított át, ugyanabban az

évben Szlovákiában hat pénzintézetet szanált 40,6 millió korona takarékbetéttel.167

Az egyesület részt vett több pénzintézet megmentésére felállított szindikátus munká-

jában és a kényszeregyezségek előkészítésében (Komáromi I. Hitelintézet, Párkányi

I. Takarékbank, Ipolysági Takarékbank).168

A törvényi keretet, egyben az állami pénzinjekciók mozgósítását az 1924-ben el-

fogadott hét törvény biztosította, melyek nagyobbik része restriktív intézkedéseket

vezetett be és az állami beavatkozást erősítette. A 235. és 236. számú törvény támo-

gató jellegű volt, különleges adókedvezményekről, az adók elmaradt hátralékainak

átvállalásáról és az osztrák vagy magyar államkincstárral szemben fennálló követelé-

sek átvételéről rendelkezett. A 237. számú törvény szerint állították fel a háború utá-

ni viszonyokból származó veszteségek felszámolására létrehozott különleges alapot,

mely a pénzintézetek talpra állítását tűzte ki célul. A pénzintézetek általános alapját

a 238. számú törvény szabályozta, ez a letétek biztonságát és a pénzügyi fejlődés alap-

elemeit kívánta garantálni. A takarékbetétek gyűjtésének, a betétkönyvek kiadásának

és a pénzintézetek üzletmenetének, kereskedésének ellenőrzését, ugyanakkor az új

fiókalapításokét is a 239. számú törvény írta elő. A válságba került bankokra a pénz-

ügyminisztérium a 240. számú törvény szerint moratóriumot terjeszthetett ki. Az

értékpapírok letétként való elhelyezésének feltételeiről a 241. számú törvény rendel-

kezett.169

A banktörvények szlovákiai magyar kritikáját Schmidt Imre fogalmazta meg.

Véleménye szerint e törvények bevezetése a kisbankokra nézve súlyos következmé-

nyekkel jár (betétkivonások, kölcsönfelmondások, a bizalom megrendülése), me-

lyek miatt ezek a kis pénzintézetek felszámolni kénytelenek. Kételkedett a törvények

konszolidáló hatásában, mert az olcsó hitelforrások megszűnése szerinte csak a hi-

telek drágulását vonja maga után, egyben felrótta, hogy tovább mélyíti az osztály-

167 Prágai Magyar Hírlap, 1923. április 26. 95. sz. 5; uo. 1923. július 8. 152. sz. 2. 168 Pénzügyi Szemle, 1923. január 25. 4. sz. 1–2; uo. 1924. augusztus 6. 32. sz. 5; SZNBL, Pozsonyi

I. Takarékbank, Igazgatósági ülések jegyzőkönyve 1918. január 28-tól 1926. január 27-ig. 1923.

április 20-i jegyzőkönyv, 202; 1923. december 20. jegyzőkönyv, 222; A hetvenöt éves Ipolysági

Takarékpénztár… 1943: 24–25.169 Sbírka zákonů a nařízení… 1924: 1353–1376.


58

különbségeket és -ellentéteket. Kritikájának lényegét azonban az alkotta, hogy a kor-

mányzat a törvényelőkészítő szakaszba nem vonta be a Pénzintézetek Egyesületét,

és a cseh bankvezetők a szlovákiai pénzintézetekről és a bankárokról lekicsinylően

nyilatkoztak.

A kötelező revízió gondolata már 1919-ben megfogalmazódott a Pénzintézetek

Egyesületének vezetőségében, a tagintézetek azonban ezt intézményi autonómiájuk

megőrzésének érdekében elutasították, ezért az állam beavatkozása szükségszerűvé

vált.170 Az egyesület a törvényjavaslatok elfogadása előtt juttatta el emlékiratát a prá-

gai pénzügyminisztériumba.171

Az állami szanálás első szakasza 1924–1930 között valósult meg. Az összes szlo-

vákiai pénzintézet 44 százaléka kérvényezte a támogatást. Veszteségeik elérték a 643

millió koronát, melyből a szlovák intézményeké 76 százalék volt (a Szlovák Általános

Hitelbank veszteségével együtt). A folyósított állami pénz 95 százalékát szlovák pénz-

intézeteknek juttatták, az összeg 53 százaléka takarta a veszteségeket. A kérvényező

magyar és német bankok közül (51) csak 17 kapott pénzcsomagot, ami veszteségeik-

nek mintegy 12 százalékát fedezte. Jelentősebb mértékben csupán a zsolnai székhelyű

Hitelbankot szanálták. A támogatásokról döntő kuratórium a nem szlovák intézetek

esetében politikailag is motivált feltételeket szabott amikor előírta, hogy a magyar

bankok mely szlovák intézettel egyesüljenek. A Szlovák Általános Hitelbank esetében

megszabta, hogy a cseh és szlovák pozíciókat erősítsék, illetve a kormányhivatalok

képviselőit ültessék a hitelintézetek vezetőségébe. Hasonló lépésekre a szlovák inté-

zeteknél is sor került (legjobb példa erre a Tatra banka), ahol az agrártőke befolyását

akarták megszilárdítani. Az állam tehát jelentős pénzinjekciókkal stabilizálta a szlo-

vákiai bankszektort. A további szanálási terveket a gazdasági válság döntötte romba.

Az állami segítségnyújtás újabb szakasza 1932-től kezdődött. Az 54. számú, úgy-

nevezett banktörvény alapján szigorították a hiteleket, fokozottabban ellenőrizték

a bankok üzletkörét és tevékenységét, korlátozták a fiókhálózatok bővítését. A sza-

nálás, politikai szempontok figyelembevételével, csupán a két legerősebb szlovák

pénzintézetet (Tatra banka, Slovenská banka) érintette. A Szlovák Általános Hitel-

bank veszteségei miatt affiliációs kapcsolatba lépett a cseh Legiobankával, a zsolnai

Hitelbank pedig egyesült vele. A magyar kisbankok további jelentős része 1930–1938

között szűnt meg. Ebben az időszakban került sor a szlovák hitelszervezet legfonto-

sabb alapelemeinek a támogatására, mely azonban gyakorlatilag csak szlovák pénz-

intézeteket érintett.172

A hitelszervezetben 1931-ben mutatkoztak ismét válságjelek. A letéti bankok kö-

veteléseiket nem tudták behajtani, a hitelek utáni kamatbevételeik is csökkentek.

170 Prágai Magyar Hírlap, 1925. november 8. 253. sz. 14.171 SZNL, Szlovákia teljhatalmú minisztere (Minister s plnou mocou pre správu Slovenska), 120.

doboz, 1923, 392prezXI, 10539.172 Hallon 2003: 283–288.


59

A lakosság pénzintézetekbe vetett bizalma megrendült, tömeges betétkivételekre

került sor. A magyar pénzintézetek száma a koncentráció következtében fokozato-

san csökkent, 1930-ban Szlovákiában 14 működött.173 A magyar bankok térvesztése

az 1930-as években tovább folytatódott, üzleti alapjuk és tevékenységük visszaesett.

A magyar intézetek (a német bankokkal együtt) 1918-ban a szlovákiai pénzintézeti

betétek 88,6 százalékával rendelkeztek, ez az arány 1938-ban már csak 23,7 százalék

volt.174 Alaptőkéjük 1920–1930 között 62 százalékkal csökkent. Az államilag és poli-

tikailag támogatott szlovák bankokkal szemben és a cseh intézetek mind erőteljesebb

expanziója miatt elveszítették pozícióikat, és fiókhálózatuk is visszaszorult. Földrajzi

környezetük kedvezőtlen volt: a periferiális déli határvidéken a nagyobb kereskedel-

mi központoktól távolabb helyezkedtek el, és a lakosság elszegényedése következté-

ben korlátozott tőkefelhalmozást valósíthattak meg.

Az első köztársaság fennállásának utolsó évében összesen 17 magyar ügyvite-

li nyelvű pénzintézet működött. A legjelentősebb magyar bankok közé a Pozsonyi

I. Ta karékbank, a Dunabank és a Bars Megyei Népbank tartozott.175 Ezek az inté-

zetek a vál ságba került vidéki magyar kisbankokat szanálták, amellyel a szlovákiai

bankrendszer konszolidációját és koncentrációját segítették elő. A Pozsonyi I. Taka-

rékbank a nem szlovák intézetekkel szemben megnyilvánuló kedvezőtlen pénzügyi

politika ellenére érdekkörébe vont néhány vidéki magyar intézetet – a Komáromi

I. Hitelintézetet, az Első Vágsellyei Takarékbankot, a Lévai Első Bankot, a Rimaszom-

bati Takarékbankot, a Tornaljai Hitelintézetet –, és affiliálta őket.176 A Hont Megyei

Népbank nem volt önálló, a cseh Legiobanka érdekkörébe tartozott. Az Érsekújvári

Takarékpénztár a Dunabank affiliációja volt. Ezek mellett vidéki kis intézetek mű-

ködtek: Galántai Hitelbank, Gazdák Hitelintézete Királyhelmecen, Ipolysági Taka-

rékbank, Kassai Bank, Királyhelmeci Gazdasági és Kereskedelmi Bank, Somorjai

Hitelintézet, Vágsellyei Hitelintézet.

Egy magyar bank létrehozásának gondolata, illetve a szlovákiai magyar pénzinté-

zetek magyarországi támogatásának terve többször felmerül a korszak forrásaiban.

Az első elképzelés 1923-ban fogalmazódott meg a Rákóczi Szövetség keretében.

A szer vezet ekkor egy memorandumot nyújtott be, amelyben „a felvidéki magyar

és magyarbarát” pénzintézetek anyagi támogatására tett javaslatot. A dokumentum

készítői jól érzékelték a szlovákiai bankválság előszelét és a szanálások szükséges-

ségét, de csak egy pénzintézet (a Nyitrai Takarékbank) szindikátus általi kiemelt

patronálását látták megvalósíthatónak. A szindikátus feladata, melynek létrehozását

173 Prágai Magyar Hírlap, 1935. május 4. 103. sz. 9. 174 Hallon 2004: 330. 175 Gaucsík 2004c: 59–82. 176 A 100 éves Bratislavai I. Takarékbank…. 1942: 26. A bankszféra „magyar szempontú” jellemzé-

sére vonatkozóan lásd Rados 1932c: 694–703; uő 1933: 8–9. A Rimaszombati Takarékbankról:

Pénzügyi Szemle, 1924. július 23. 30. sz. 7; uo. 1925. május 20. 20. sz. 9–10.


60

a keresztényszocialista párt elnöke, Lelley Jenő és Juranits Aladár, a Pozsonyi Ipar-

bank igazgatója javasolta, az lett volna, hogy a nyitrai pénzintézet részére egy erő-

sebb intézet, a forrás szerint a Pozsonyi Iparbank védnökségét és tőketámogatását

biztosítsák. A háttérben tevékeny és pártoló személyek között Schmidt Imre nevét

is megtalálhatjuk. Egy másik koncepció is körvonalazolódik a dokumentumban. Ez

az Angol–Osztrák Bankra alapozott, mely a szlovákiai magyar pénzintézetek számá-

ra a hiteleket biztosította volna. A gyakorlatban egyik terv sem valósult meg.177 Az

1931-ben papírra vetett szlovákiai magyar értékelés és javaslat, mely több túldimen-

zionált és megvalósíthatatlan elemet tartalmazott (anyagi függetlenség elérése, az ér-

dekkapcsolatok kialakítása, a magyar hitelszövetkezetek pénzüzleteinek átvállalása

stb.) a Szepességi Bank és a Bars Megyei Népbank magyarországi anyagi támogatását

szorgalmazta. A tőkeérdekeltség megszerzése volt a fő cél, mely azonban kivitelezhe-

tetlennek bizonyult.178

Az általam eddig megismert levéltári források közül csupán egyben jelenik meg

konkrétan „a magyar bank” terve. A magyar ellenzéki pártok politikusainak 1927. no-

vember 24-i értekezletén hangzott el Jabloniczky János179 javaslata, aki írásban nyúj-

totta be egy pénzintézet létrehozására vonatkozó tervét a román Albina180 mintájára.

Ez az intézet a gazdasági önvédelem eszközeként jelenik meg (biztos tőkeelhelyezés,

reális üzletek, kamatdifferencia előnye). A találkozón, melyen különben külpolitikai

kérdésekről tárgyaltak, Korláth Endre181 vetette fel a gazdasági ügyeket, mikor Szent-

Ivány gazdasági érveire utalva („bár az általa követett módszerekkel nem ért egyet”)

a magyar gazdasági intézmények megerősítésének szükségességére hívta fel a figyel-

met. Ehhez kapcsolódott Törköly József hozzászólása is. Mindkét expozé Jablonicky

János előadását készítette elő. A dokumentum így fogalmaz: „A gazdasági önvédelem

megszervezéséről részletes elaborátumot dolgozott ki, amelyet Szüllő Gézával az ille-

tékes gazdasági fórum elé terjesztett. Ez az elaborátum, amely a román Albina műkö-

dését vette alapul, már hosszabb idő óta megbeszélés tárgyát képezi és reméli, hogy

a döntés hamarosan bekövetkezik. A gazdasági önvédelem megszervezésénél az le-

gyen az irányadó szempont, hogy a rendelkezésre álló tőke a hitelezőnek teljes biz-

tonságot nyújtó módon helyeztessék el és reális, üzleti alapon kezeltessék. Nem jó té-

konysági, de üzleti alapon kell kezelni ezeket az ügyeket. A mi intézményeink fönn-

tartására a kamatdifferencia szolgálna, amely annak folytán állna elő, hogy a köl csön-

tőke magasabb kamattal helyeztetnék el, mint amennyit érte fizetni kell. Ily módon

177 MOL, K437, 1923-4-219.178 MOL, K64, 1934-7-578.179 Jabloniczky János (1874–?), keresztényszocialista politikus, nemzetgyűlési képviselő, a Pozso-

nyi I. Takarékbank igazgatósági tagja.180 Az Albina Bank Nagyszebenben alakult 1872-ben, és az erdélyi románok legfontosabb pénzin-

tézetévé vált. Román nemzetiségűek alapították a románság gazdasági megerősítésére.181 Korláth Endre (1881–?) szenátor és képviselő. A kárpátaljai Magyar Jogpárt alapítója, a Magyar

Nemzeti Párt vezetőségi tagja.


61

szervezeteink léte biztosítva volna anélkül, hogy egyes egyének támogatását kellene

igénybe venni.” A kérdést ellenben meg sem vitatták, döntés nem született.182 Hantos

László szerint a Szlovenszkói Magyar Bank terve személyi kérdések miatt bukott el,

de nem tudjuk, hogy kijelentésekor konkrétan mire, az 1927-es Jabloniczky-tervre

gondolt-e.183

A csehszlovákiai magyar bank terve egy másik dokumentumban a Dunabank át-

alakításával kapcsolódik össze. Ez a pénzintézet az 1930-as évek végén 21 millió ko-

rona részvénytőkével rendelkezett és 186 millió korona betétet kezelt. Négy affiliált

intézet tartozott az érdekeltségi körébe.184 A szóban forgó, keltezés nélküli dokumen-

tumban, melynek keletkezése 1936-ra tehető, nyíltan megfogalmazódik a nemzeti

érdekeltségű pénzintézet-átalakítás gondolata. A tervezet reakció volt a cseh szlovák

részről tapasztalható élénk érdeklődésre, miután a pénzintézet válságba került, és

15 millió korona veszteséget mutatott ki. Az iratból kiviláglik, hogy a részvény több-

séggel rendelkező két személy közül Kadosa Pál,185 a Dunabank vezérigazgatója,

a magyar orientáció lehetőségét nem vetette el, míg Reisz Gyula186 a cseh szlovák

ajánlat elfogadása felé hajlott. A Dunabank végül, az állami támogatásért cserébe,

az agrárpárti orientációjú Kölcsönös Földműves Pénztárak Szövetségének (Zväz

roľníckych vzájomných pokladníc) patronátusa alá került. A szlovák tervek, melye-

ket a háttérből Milan Hodža szövögetett, a Dunabankkal úgy számoltak, hogy az

a szövetségtől átveszi a tőkeközpont és üzletlebonyolító szerepkört.187 A magyar bel-

ügyminisztérium 1937-es értesülése szerint ez az akció összefüggésben állt Hodža

azon elképzelésével, miszerint egy nyomdavállalatot alapítana Zsolnán, melyben ép-

pen a Dunabank lett volna anyagilag érdekelt, és a kormánytámogató Magyar Újság

szerkesztőségét is Pozsonyból Zsolnára helyezték volna.188

182 MOL, K 64, 21. csomó, 7. tétel, 1927, 309. 183 Hitel, 1937. május 27. 3. sz. 3. 184 Horváth–Valach 1978: 174.185 Kadosa Pál (1881–?) 1898-ban Budapesten szerzett kereskedelmi érettségi bizonyítványt.

1898 novemberétől 1912 júliusáig az Angol–Osztrák Bank alkalmazottja. 1912. augusztus

1-jétől a Nyugat-magyarországi Bankegyletnél dolgozott, amely átalakulásával keletkezett a Du-

nabank 1920-ban. A bank vezérigazgatói posztjáról 1937. június 10-én mondott le. Korában

közismert nemzetgazdász volt, több pénzügyi előadást tartott, a kereskedelem, az áralakulás,

a proporcionalitás elméletével és a társadalmi osztályok kérdésével foglalkozott. Számos tár-

sadalmi és kultúregyesület vezetőségében szerepelt (Pozsonyi Kaszinó, Volkswirtschaftlicher

Klub, Slovenský Klub, Philantropia), a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság

rendes tagja, a Kereskedelmi Kamara levelező tagja, a két háború közti szlovenszkói pénzügyi

élet egyik legjelentősebb egyénisége volt.186 Reisz Gyula (1880–1976) ügyvéd, képviselő, a Zsidó Párt politikusa.187 SZNBL, Érsekújvári Takarékpénztár (Novozámocká sporiteľňa), leltári szám 499 (rendezetlen

iratanyag). Hallon 2003: 286; Hallon 2005: 67.188 MOL, K 28, 256. tétel, I. rész, P 16989. A Magyar Újság 1933–1938 között megjelenő aktivista

politikai napilap volt.


62

Egy szlovákiai magyar bank létrehozását a budapesti politikai akarat hiánya,

a koncepciók meg alapozatlansága, a magyarországi anyagi támogatás korlátozottsá-

ga, mely elsősorban a politikai struktúrát és a kultúrát célozta meg, valamint a cseh

és szlovák tőke erős pozíciói akadályozták meg.

Ipartársulatok és grémiumokSzervezeti autonómia és decentralizációs törekvések

A 20. század első felének iparos- és kereskedőszervezetei mintaképét a középko-

rig visszavezethető, egyes iparágakra szakosodott termelői csoportok testületeiben

(Zech, Fraternitas, Bruderschaft, Gremium, Guild stb.) találhatjuk meg. A céhek

szervezettségükből kifolyólag integrálták a kézműveseket, funkciókat és pozíciókat

szabtak meg, társadalmi és gazdasági szükségleteket szolgáltak ki. Ez a rendszer

azonban, amint Witold Kula fogalmaz, „kevéssé érzékeny a piaci ösztönzőkre, és

rendkívül gyengén alkalmazkodik a helyzet mindenkori változásához”.189

A felső-magyarországi céhszervezet, mely a nyugat-európai mintát követte, több

tényező együttes folyományaként alakult ki és változott az idők során. Befolyásolták

a földrajzi adottságok, a történeti meghatározottságok, a kulturális háttér, az áruter-

melés technikai-műszaki színvonala, a piaci kereslet és kínálat; a nemzetiségi, nyelvi

sajátosságok mindebben csak az egyik és nem éppen a legnagyobb súlyú részelemet

képezték. A városi céhalapításokat ahhoz a versenyhelyzethez köthetjük, mely már

nagyon korán, a falusi kézművestermelés elterjedésével jelentkezett. A jelenség maga

után vonta a városlakó (szabad királyi városok, egyházi központok, mezővárosok)

kézművesek céhes szervezeteinek megszületését, melyek érdekvédelemre, terme-

lésellenőrzésre, valamint kiváltság-, pozíció és piacszerzésre rendezkedtek be. A 13.

században a nagyszámú céhalapítás nem véletlenül kapcsolódott a piacbővüléshez.190

A társadalmi hierarchiában a jogi elfogadhatóság és autonómiagaranciák számukra

elsődleges fontossággal rendelkeztek. Ezek formai jegyei voltak a statútumszerzés,

a saját bíráskodási jog és a politikai jogok biztosítása a tagok részére, így például a pol-

gárjog elérése, mely a városi letelepedés feltétele volt, és csak ezt követően lehetett

kereskedelmi vagy kézműipari tevékenységet kifejteni.

A céhek a társadalom- és közösségszervezés szempontjából többféle feladatot is

elláttak. Közéleti szerepvállalásukkal mozgósították a tagságot. Társadalmi viselke-

désmintáikkal egyesítették a kisközösségeket (városi tudat, templomba járás). Politi-

kai célokat is megfogalmaztak, mikor az önkormányzatokban igyekeztek elérni a ha-

talommegosztást. E célok közül főleg a patríciusokkal és a földesurakkal szemben

189 Kula 1985: 87.190 Kövér György a kommercializálódás (piacosodás) történeti fejlődését elemezve a következő

megállapítást teszi: „a 13. század az, amelyben először hódít teret a helyi piac a lokális cserekap-

csolatok révén” (Kövér 2002: 14).


63

folytatott jogkiterjesztő, képviseletszerző küzdelmet emelhetjük ki. A kölcsönös anyagi

támogatással és (beteg)segélyezéssel szociális feladatokat láttak el. A rendi identitáskép-

ző szerepvállalás kiterjedt a testületiség, a szakmai együvétartozás tudatának megszi-

lárdítására (szokás- és szimbólumrendszer, vallásosság). Szervezeti és belső működési

rendjük jellemzői közé sorolhatjuk a céhtagok jogainak és kötelességeinek definiálását,

illetve a mesterek, inasok és segédek közti viszonyok szabályozását, a mes terfelvétel fel-

tételeit, nevezetesen az alá- és fölérendeltségi kapcsolatok követhetővé tételét. Alapvető

gazdasági és gazdaságszabályozó mechanizmusokat működtettek. Munkafeltételek, se-

géderő-alkamazás, termékárak, áruminőség és -mennyiség ellenőrzését végezték vagy

próbálták realizálni. Technikai téren (szerszámok, műhelyek berendezése) szintén meg-

határozták a normákat. A jövedelemelosztást és bérezést is megszabták. Ezek azonban

Magyarországon, szemben a németországi gyakorlattal, korlátozottabb feltételek között

valósulhattak meg, mert a városi tanácsok irányító és felügyeleti kompetenciái erőseb-

bek voltak. Ami azt is jelentette, hogy a régióbeli céhszervezet kevesebb autonóm joggal

rendelkezett.191 A céhek, mivel képesek voltak az ipari termelés egy részét ellenőrizni,

igyekeztek más termelői csoportokat a gazdaság folyamatából kiszorítani és a piacot mo-

nopolizálni, hozzáfűzhetjük, hogy többnyire sikertelenül. Ezek a csoportok a céhtagok

szemében „idegen és káros” elemként jelentek meg, és konkurenciaként tekintettek rá-

juk (külföldiek, kontárok, más testületek, más városbeliek, nem katolikusok, zsidók).192

A 18. század végétől a céhrendszer szerepe a magyarországi gazdaságon belül foko-

zatosan csökkent. Kaposi Zoltán négy tényező kölcsönhatásáról ír, melyek a magyar-

országi gazdaságfejlődést hosszú távon meghatározták, a céhek piaclehetőségeinek

beszűkülését, egyben a céhmunka átalakulását eredményezték.193 A 19. század első

felében a kapitalista viszonyok kialakulása, a bérmunka elterjedése, a nagybirtok ka-

pitalizálódása és az ipari termelésben az új munkamegosztás bevezetése (több segéd-

erőt alkalmazó műhelyek, manufaktúrák) a céhes szervezetet is érzékenyen érintette:

a kiváltságos helyzetet élvező céhek addig is inkább csak virtuális monopolhelyzete

megszűnt, kiélezettebbé vált a verseny a gazdasági szereplők között, s ennek követ-

keztében a kézműipar funkcióváltásáról, helyi piacokra való termeléséről és szakoso-

dásáról, a szolgáltató-javító munkák számának növekedéséről lehet beszélni.194 Bács-

kai Vera kutatásai bizonyították, hogy a kézművesipart (kisipart) az iparosítás nem

számolta fel, hanem rákényszerítette az alkalmazkodásra és a munkaátszervezésre,

191 Domonkos 1991: 13–17, 30–31. A magyarországi céhek Európában elfoglalt helyére vonat-

kozóan lásd Špiesz 1979: 293–307; A mai Szlovákia területének céhfejlődéséről Špiesz 1972;

Nemeskürthyová 1986: 215–226.192 Eperjessy 1983: 711–740.193 Kaposi 2002: 19–20. Munkájában a szerző négy tényezőt sorol fel, melyeket a kereslet alakulása

szempontjából tart fontosnak: 1. népességnövekedés és a lakosság változó szociális szerkezete,

2. a belföldi kereslet bővülése, piacosodási folyamat, 3. birodalmi külső kereslet, 4. a hazai jöve-

delmek növekedése.194 Bácskai 1984: 89–91.


64

ami azonban azt is jelentette egyben, hogy másodlagos jelentőségű gazdasági ágazattá

vált. Társadalmi téren a városi kézművesek között a vagyoni különbségek nőttek, és

a régebben még egységes rétegben ez a folyamat „osztálytagozódást” indított el (gyár-

alapítók, hagyományos iparosok, szakképzett munkások).195 A kézművesipar továbbra

is szorosan összekapcsolódott a mezőgazdasági vidékkel, amelynek lakossága megbíz-

ható fogyasztói réteget, a falusi és kisvárosi tér pedig fontos értékesítési lehetőségeket

biztosított. A falusi kontárok végig jelen maradtak a piacon.196

A kézművesség társadalmi és gazdasági modernizációja és egyben érdekképviseleti

szerveinek megújulása a 19. század közepére már szükségszerűvé vált. A Lajtán inneni

területekre vonatkozó 1851-es osztrák iparrendelet, mely a kapitalista vállalkozások út-

jából elgördítette az akadályokat, a céhrendszert még meghagyta. A magyaror szá gi cé-

hek szervezeti reformjára végül 1872-ben került sor. Ekkor a VIII. törvénycikk alapján

létrehozták az ipartársulatokat, amelyeket a céhek megújított szervezeti folytatásának

tekinthetünk. A céhek ipartársulatokká való átalakulásáról a 83. paragrafus rendelke-

zett, mely szerint ezekben az új szervezetekben ugyanazon vagy különböző iparágak

képviselői tömörülhettek községek szerint.197 Az 1884. évi XVII. törvénycikk az ipar-

testületek kialakításáról rendelkezett. Ezek a szervezetek, legalábbis az ügyintézést és

iskolafelügyeletet illetően, nagyobb önállóságot kaptak az ipartársulatokhoz képest.198

A felső-magyarországi területeken az ipartársulatok lassan alakultak. 1880-ig

a leg különbözőbb szakmákban 136-ot hoztak létre, 80 településen. Az alapítások kö-

vetkező hullámában, 1881–1890 között a hagyományos gazdasági központokban is

megalakult néhány ipartársulat. Michal Kaľavský szerint hatékony érdekszervezetté

válásuk a vontatottan szerveződő tagság, az erősödő gyáripari verseny és a szakmai

széttagoltság miatt késett, később pedig az új ipartörvény szerint alakuló ipartestüle-

tek váltak a kisiparos érdekvédelem szervezeteivé.199 Az egy- és kétnyelvű ipartársu-

latokhoz, ipartestületekhez kötődő írott forrásokban, ezek belső agendájában, alap-

szabályzataiban a tájegységek beszélt nyelvei és a regionális nyelvváltozatok egyaránt

megjelennek. A kézművesek, iparosok és kereskedők szervezetei a népesség nemze-

tiségi megoszlását is visszatükrözték.200

195 Bácskai 1995: 31, 35.196 Bácskai 1981: 6–9. 197 Rózsa 1981: 122–159.198 Rózsa 1984: 111–190; Szulovszky 1992: 27–39. 199 Kaľavský 1988: 223, 232–233. A területen három kereskedelmi és iparkamara (pozsonyi, besz-

tercebányai és kassai) működött. Az iparvédelmet és -fejlesztést támogatták (vö. A magyar ke-

reskedelmi és iparkamarák… 1896: 76, 115, 150).200 A 19. századi felső-magyarországi vagy szlovák régió céhszervezeteit, illetve kézművesipari

megoszlását a magyarországi kutatók által összeállított céhkataszter alapján vizsgálhatjuk. Ez

az adatbázis a 14–19. századból származó ismeretanyagot rendszerezi és 212 szakma (iparág)

összesen 5074 céhét tartalmazza (lásd Éri–Nagy–Nagybákay 1975–1976. A részletes adatokat és

elemzésüket lásd Domonkos 1991: 30–154).


65

A Csehszlovákiához került területeken 1919 és 1924 között került sor az ipartes-

tületi rendszer szlovák irányítás alá való átszervezésére. A többségi helyzetben lévő,

az államalkotó nemzet pozíciójának előnyeit felhasználó szlovák iparosság egyik leg-

fontosabb célkitűzése az egységes iparos érdekvédelem szervezeti kereteinek a kiépí-

tése és ezzel a gazdasági intézményeken, illetve a kormányzati döntéshozó helyeken

a megfelelő képviselet és befolyás elérése volt. Ez a stratégia szervesen beágyazódott

az államhatalom és a politikai, illetve a gazdasági hatalom megszerzésével erőteljesen

kibontakozó nemzetépítési folyamatba, amelynek során a szlovák kisiparosok érdeke

óhatatlanul konfliktusba került a magyarokéval. A szlovák iparosság szempontjából

e folyamat kimutatható eredményei közé sorolható a jogilag intézményesített ipar-

társulati hálózat és az ipartársulatokat területileg összefogó szövetség megteremtése,

az oktatási és szakmai szervezeti rendszer létrehozása (inasiskolák, továbbképző tan-

folyamok), az iparosságot megszervező, irányító és felzárkóztatásán dolgozó fizetett

és szakképzett hivatalnokréteg kialakítása, valamint a kormányzat iparpolitikájának

módosítása érdekében kifejtett hatékony lobbizás. A szlovák iparosszervezetek sza-

kosodását pozitív jelenségnek tekinthetjük, mert a gazdasági önszabályozás elemeit

is képesek voltak felmutatni, ugyanakkor fontos technikai-gazdasági döntéseknél

lehettek jelen. Viszont etnikailag zártak maradtak, így törekvéseiket a magyar ipa-

rosság bizalmatlanul szemlélte.201 De zártságuk mégsem tekinthető szokatlannak,

hiszen szinte mindegyik kelet-európai kis nép körében, amelynek nem volt politikai

és gazdasági elitje, található hasonló jelenség. A nemzetállamként szerveződő Cseh-

szlovákiában az új szlovák gazdasági eliten belül létrejövő iparos vezetői csoport

szintén a nemzeti és politikai identitás erősítésén dolgozott. Ezzel szemben a magyar

ipartársulatok maradék pozícióik megőrzésére rendezkedtek be.

A kisipar törvényi szabályozása kiterjedt az állami ipar fejlesztésére, az iparfel-

ügyelet újraszervezésére, az ipari tulajdonjog védelmére, az iparűzők hiteltámoga-

tására, valamint az ipari iskolákra és továbbképző intézményekre.202 A megváltozott

államjogi helyzetben a kisipari szervezetek reorganizációja az új ipartörvénnyel

egyetemben hosszú ideig késett. A cseh országrészekben az osztrák, Szlovákiában

és Kárpátalján a magyar ipartörvény maradt érvényben. Ezt az átmeneti állapotot

1924-ben rendezte a 259. számú ipartörvény, mely három fő iparágat különböztetett

meg: a szabad iparágakat, a kézműipart és az engedélyhez kötött iparokat. A törvény

a kis ipari vállalkozások feltételeit és kategóriáit is meghatározta. A rendelkezések ki-

terjedtek a szakképzettség ellenőrzésére, az iparigazolványok, a tanoncidő és gyakor-

201 Ezek a következők: Slovenská remeselnícka a obchodnícka jednota, Štátny ústav pre zveľaďovanie

živností pre Slovensko a Podkarpatskú Rus, Krajinský zväz živnostenských spoločenstiev a grémií

pre Slovensko a Podkarpatskú Rus (lásd Rumann 1929: 345–352; PÁLVF, Dunaszerdahelyi Já-

rási Ipartársulat [DJI, Okresné živnostenské spoločenstvo v Dunajskej Strede], 8. doboz, 963/

1936).202 A vonatkozó törvényekre és rendeletekre vonatkozóan lásd Kemeneczky 1924: 338.


66

lat szabályozására, a díjak fizetésének, a műhelyek és kisipari üzemek működésének,

termelésének gyakorlatára stb. Az ipartörvény a segédek és tanoncok helyzetével,

bérviszonyaival is foglalkozott.203

A magyar iparosság szervezeteinek folytonossága és érdekvédelme szempontjából

ugyancsak fontosak voltak az ipartörvény vonatkozó rendelkezései, a magyarok eze-

ken keresztül érvényesítették gazdasági, szociális és nyelvhasználati követeléseiket.

A törvény szerint a régi iparosszervezeteknek fél éven belül kellett átalakulniuk új,

vegyes jellegű, járási hatáskörű, több szakmát magában foglaló ipartársulatokká. Az

ipartársulatok államilag ellenőrzött újjászervezése az 1924. november 28-i 260. szá-

mú kormányrendelet alapján zajlott le. Az állami igazgatásnak kiemelt szerep jutott,

mert az egyesületek tagösszetételét és vagyonát ellenőrizte. Az átalakulás ideje alatt

az ipartársulatokat ideiglenes bizottság vezette. Az iparhatóság feladatait első fokon

a járási hivatalok, másodfokon a megyei hivatalok, harmadfokon pedig a miniszté-

rium töltötte be.204

A magyar kisiparos-társadalom a két világháború között valójában három terüle-

ten halmozódó problémákkal állt szemben. Az elsőt az országos jellegű, illetve a déli

régiókban a határmentiség következtében előállott speciális gazdasági és szociális

gondok alkották. A másodikat az ipartársulatok országos szövetségért vívott küzde-

lem képezte, mely a központosítás-decentralizálás mezében csapódott le. A harma-

dik nehézséget a magyar nyelvhasználati jogok megőrzése és bővítése jelentette.

A kizárólag belföldre termelő szlovákiai kisipart, kiskereskedelmet és szolgáltatá-

sokat az 1920-as évek gyáripari struktúraváltásának időszakában a makrogazdasági

(válság)jelenségek kevésbé érintették, mert lokális piacokat láttak el, és a termékeik,

szolgáltatásaik iránti kereslet növekvő tendenciát mutatott. Azok az iparágak viszont,

melyek a gyáriparral kerültek kiélezett versenyhelyzetbe, vagy a termelésközpontosí-

tás sújtotta őket, és veszteséges területeken működtek, több akadállyal szembesültek

(forgótőke, adósságok, piacvesztés). Ezek között találhatjuk például a kisipari kere-

tek között történő bányaművelést, fémfeldolgozást, építőanyag-előállítást. Jellemző

példa a cipészvállalkozások tömeges megszűnése a Baťa-cég nagyipari termelése mi-

att, ami munkerőáramlást idézett elő. Ellenben a faipari, élelmiszeripari, közlekedési

kisvállalkozások a növekvő kereslet és termékracionalizálás következtében fejlődtek

(modern pékségek, húsfeldolgozó és konzerváló kisüzemek, autóbuszok, teherszál-

lítás). A kisiparban ugyanakkor a háború előtti állapotokhoz képest az alkalmazott

személyek számának jelentős csökkenése állt be. Az 1910-es adatokhoz viszonyítva

1930-ban ez 15 ezer személyt jelentett. Fejlődőképesnek a 6–20 munkást alkalmazó,

műszaki fejlesztéseket felhasználó kisüzemek bizonyultak. Ebbe a kategóriába Szlo-

vákiában 1926-ban 601 üzem tartozott. 1930-ra a számuk meghaladta a 42 ezret.205

203 Sbírka zákonů a nařízení… 1924: 1575–1629.204 Foltýn–Sýkora 1924: 266–269. 205 Statistická příručka… 1932: 115, 1935: 72.


67

Jelentős változás figyelhető meg a technikai színvonal emelkedésében és az iparo-

sok szakmai képzettségének erősödésében is. A közgazdasági viszonyok, valamint

a nyugati és keleti országrészek gazdasági egységesítésének ellentmondásait, negatív

hatásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A fizetésképtelenség, az adóterhek, az olcsó

hitel hiánya, a munkanélküliség főleg a világháborút követő első években sújtották

a kisiparosokat, a kontárok ellen pedig folyamatosan harcoltak, eredménytelenül.206

Hantos László sarkított véleménye szerint a kisipar leépülése és a munkaerő-vándor-

lás a magyarság nemzeti öntudatának gyengüléséhez vezetett: „A kisipar a viszonylag

fejlett Csehszlovákiában kiszorult a termelésből. Maga a Baťa-cég a bőr- és cipőipari

termelés koncentrálásával mintegy 60 000 kisiparost juttatott csődbe, vagy a cég al-

kalmazottjává vált a kisebb része. A fejlett cseh gazdaság könnyen felszívta ezeket

a deklasszált elemeket. Nem kevés volt azoknak a magyar iparosoknak a száma sem,

akik a cseh országrészek városaiban kerestek maguknak más munkát. Ez volt az el-

nem zetlenedés egyik útja is.”207

A magyar ügyviteli nyelvet használó ipartársulatok hálózatát az állami kompetenciák

erőssége, esetleges megosztása és az autonómialehetőségek (kiharcolt vagy kapott fel-

adatok, jogosítványok, érdekérvényesítés) szempontjából is érdemes megvizsgálnunk.

Az ipartársulatokat önálló vagy bérlő státusú iparosok hozhatták létre (a segédekkel

együtt). Az iparosszervezetek alapítása két vagy több szomszédos járás területén, egy

megyén belül állami irányítás alatt történt, a kamarák itt is csupán tanácsadó szerepet

kaptak. Pozsonyban és Kassán ugyanazon iparágak képviselői nagyobb mozgástérrel

rendelkeztek, ipartársulatokat saját szakmájukban hozhattak létre, de szintén állami

felügyelet alatt álltak. A felügyeletet gyakorló intézményein, a megyei hivatalokon ke-

resztül az állam bármikor megszüntethette és összevonhatta az ipartársulatokat, és

vagyonukról is dönthetett. Valamely iparág vagy az azzal rokon szakmák képviselői

számára egy fontos lehetőség létezett: önálló szakmai ipartársulatokat hozhattak létre,

elkülönülhettek a vegyes jellegű ipartársulatoktól, de az ügyintézés törvényességéről

szintén az államigazgatás döntött. A tagságot nem az önkéntesség alapján határozták

meg. Az a személy, aki önálló iparűzőnek számított és iparengedéllyel is rendelkezett,

automatikusan, mintegy kötelező módon az ipartársulat tagjává vált, minden joggal és

kötelezettséggel együtt. Az iparvállalatok és üzemek tagsága önkéntes volt.

Az ipartársulat közösségi szellemet ápolt és a szakma jóhírét kívánta biztosíta-

ni. Emellett a tagok gazdasági, közművelődési és humanitárius érdekeit szolgálta.208

206 A szlovákiai kisipar fejlődésének legújabb, árnyalt áttekintését adja Hallon 2004: 317–320. Vö.

még Rumann 1938: 113–114.207 Hantos 1983: 32.208 A regionális kisiparos- és kereskedőegyesületek fontos népművelési szerepet láttak el. A Má-

tyusföldön több ilyen egyesület működött, például Peredi Iparosok Társasköre, Vágfarkasdi

Haladó Iparoskör, Deáki Iparosok és Kereskedők Egyesülete, Negyedi Iparoskör, Vágkirályfai

Önképző Iparoskör, Zsigárdi Társas Iparoskör. PÁLVF, VJH, 73. doboz, 8705/1924, 284; 350/24,

401; 8761/24; 95. doboz, 1623/1925, 13, 22, 33, 44.


68

Gazdasági jellegű támogatásai közé a közös géptermelés, a termelői-előállítói felté-

telek javítása, a nyersanyagraktárak, mintaüzletek, hitelintézetek alapítása, valamint

a versenyt jelentő vállalkozások elleni fellépés sorolható. Az oktatási-közművelő-

dési igényeket ipari iskolák, tanulóműhelyek, tanfolyamok, vizsgamunkák kiállítá-

sai elégítették ki. Az iparosszervezetek fontos jogokkal rendelkeztek a tagszervezés,

a munkaközvetítés, az inasviszony, illetve az inas- és segédoktatás terén. Mivel az

ipartörvény nem tartalmazott az inasok helyzetével foglalkozó rendelkezéseket, az

előírásokat az ipartársulatok dolgozták ki, melyek az inasok számára, szakmai kép-

zésükre, a tanulóidő hosszára és a vizsgákra vonatkoztak. A társulatok kompetenciái

kiterjedtek a bizonyítványok és segédlevelek kiadására, a tagdíj beszedésére, az okta-

tási intézmények felügyeletére. Statisztikai adatokat, javaslatokat juttattak el a felettes

állami szerveknek, döntőbíróságokat is létrehozhattak, melyek a tagok és a segédek

munkajogi és pénzügyi jellegű (fizetések) vitás kérdéseit tisztázták. A tagoknak le-

hetőségük volt határozni a betegbiztosítás és gyógyszervásárlás, illetve a temetkezési

költségek terheiről. Az önigazgatás belső szervei közé tartozott az elöljáróság, a köz-

gyűlés, a döntőbíróság és a segédközgyűlés. Az adminisztráció lebonyolítására titkári

állást rendszeresítettek és irodai segéderőt alkalmaztak. Az ipartársulatokon belül

ugyanazon vagy rokon szakmák legkevesebb 30 képviselője alakíthatott szakosztályt.

Az iparágat érintő kérdésekben javaslatokat tehettek, véleményezhettek és megoldá-

sokat kezdeményezhettek. Az érdekérvényesítés egyik útja is nyitva állt előttük: terü-

letileg szervezett szövetségeket hozhattak létre.

Az ipartársulatok, mint egy szűkebb réteg érdekképviselete, az állam (politikai

hatalom) és a mikrotársadalom (munkavállalók, szakmai képviseletek, vállalkozók)

között helyezkedtek el. Egyfajta „köztes szint” elemeiként a kormányzattal szemben

alárendeltségi viszonyban álltak. Az államra valamilyen szempontból mindig rá vol-

tak utalva (költségvetés, szubvenciók), „felülről kapott” önállósággal rendelkeztek.

Annak ellenére, hogy saját bevételük volt (a kötelező tagdíjakból), vagyonszerzési

lehetőségeik mégis korlátozottnak tekinthetők. A tagdíjakból származó bevétel, nem

utolsósorban a kényszertagság rendszere miatt, minimális összegeket jelentett, és az

is folyamatosan apadt a nem fizetők miatt. Saját tőke hiányában a polgári társada-

lomban üzenetértékű (presztízs, tekintély) székház építését nehezen tudták vállalni.

A mikrotársadalommal kialakított kapcsolataikban fontos szerepet kapott a partner-

ség, amely alatt a tagok aktív részvételét, szavazati jogát értjük, de alkalmanként a t-

agság passzivitásával is meg kellett küzdeniük.

A magyar ipartársulatok érdekvédelmét egyszerre jellemezhetjük támadónak és

védekezőnek. Offenzív jellege volt a gazdasági pozíciók megtartásáért és a nyelvi jo-

gok kiterjesztéséért folytatott küzdelmüknek. Folyamatosan harcoltak a szövetkeze-

tekkel a kisvárosi és vidéki piacok megőrzéséért, mert nemcsak a Baťa-műhelyek,

a fogyasztási szövetkezetek kisipari vállalkozásai is veszélyeztették pozícióikat, ezért

azok iparengedélyezési kérelmeit sorra elutasították. A kontárokkal, tehát az ipartár-

sulat keretén kívül tevékenykedő, iparengedéllyel nem rendelkező iparosokkal szem-


69

ben ugyan határozottan felléptek, ezt a munkavállalási formát azonban nem tudták

megszüntetni. Defenzív jegyek fedezhetők fel a szervezeten belül a tagok érdekeinek

védelmében folytatott tevékenységben (adókedvezmények, szociális támogatások,

betegsegélyző és rokkantbiztosítás, tanfolyamok). Az országos jellegű, a kisiparosság

szerint a fokozódó nagyipari termelés következtében jelentkező gazdasági sérelmek

és az állami szerepvállalás negatív jelenségei ellen folyamatosan tiltakoztak. A hát-

rányos adófajták okozta veszélyekre és az állami hitelnyújtás elégtelen voltára rend-

szeresen felhívták a figyelmet. Adóreformot, a munkanélküli iparosok állami segé-

lyezését, járulékcsökkentést, a nagyipari verseny állami visszaszorítását és a szociális

terhek csökkentését követelték.209

Az ipartársulatokat három szinten jellemezte a területiség, vagyis az egy közigaz-

gatási vagy iparos központhoz való tartozás. Az első, autonóm szint a járás volt, ahol

az ipartársulat a települések iparosait szervezte meg. A másodiknak a kereskedelmi

és iparkamarák beosztását tekinthetjük.210 A harmadikat az ipartársulatok szövetsé-

gei alkották.211 A cseh történelmi tartományokban a cseh szövetségek mellett német

szövetségek is működtek. 1923-ban például a cseh országrészekben összesen 119 cseh

iparosszövetséget és 107 németet mutattak ki.212 Ez a rendszer Szlovákiában a köztár-

saság fennállásáig központosított, szlovák vezetés alatt álló modellként működött.

Az alábbiakban a szlovákiai iparosszövetség genézisét és a magyar ipartársulatok

vele kapcsolatos politikáját mutatjuk be.

Az egyetlen szlovákiai (és kárpátaljai) iparosközpont, az Ipartársulatok és Gré-

miumok Országos Szövetsége 1928. december 9-én alakult.213 Mindössze 40 szlovák

ipartársulat alapította, tagsága 1938-ig vontatottan épült ki. Működése nem jelent-

hette a szlovákiai iparostársadalom és -érdekvédelem konszolidációját, mert 1926-tól,

amikor a szövetség előkészítő gyűlését tartották Turócszentmártonban, a szlovák és

magyar ipartársulatok között zajló pozícióharc nem fejeződött be. A magyar iparosok

az országos központ decentralizációját, a szövetség széhelyének Túrócszentmártonból

Pozsonyba való áthelyezését, számarányuknak megfelelő képviseletet, a nyelvhaszná-

lati jogok következetes betartását és garanciáit akarták elérni, s határozottan elutasí-

tották a kötelező tagságot, mely csak újabb terheket rótt volna az iparosokra.

209 PÁLVF, DJI, Jegyzőkönyvek 1925–1932, 398–401; Választmányi gyűlések könyve 1932–1938, 85,

114–118, 398–401; Ipar és Kereskedelem, 1920. február 15. 1. sz. 1; Prágai Magyar Hírlar, 1923.

január 10. 6. sz. 7; Közérdek, 1929. szeptember 15. 33. sz. 2; uo. 1929. szeptember 22. 34. sz. 2.210 A szlovákiai kamarai rendszer elemzésére lásd Gaucsík 2006: 223–224.211 Štědrý–Buchtela 1926: 523–530.212 Statistická příručka… 1925: 147. 213 Hivatalos szlovák megnevezése: Krajinský zväz živnostenských spoločenstiev a grémií na

Slovensku a Podkarpatskej Rusi, magyarul Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipartársulatok

és Grémiumok Országos Szövetsége. Kárpátalja önálló kereskedelmi és iparkamarájának ter-

ve nem valósult meg. A terület a Kassai Kereskedelmi és Iparkamarához tartozott (lásd Pytlík

2007: 65).


70

Az Egyesült Iparosok Országos Szövetsége Kelet-Szlovákiában, kassai székhellyel

alakult meg a magyar ipartársulatok megszervezése céljából, amely azonban eddi-

gi ismereteink szerint nem fedte le az összes magyar ipartársulatot.214 Ennek döntő

oka az lehetett, hogy a nagy regionális különbségek miatt a nyugat- és kelet-szlo-

vákiai magyar szervezeteknek az egységes országos szövetségről alkotott elképzelé-

sei kölönbözhettek (területi szervezettség, közigazgatási egységekhez való kötődés,

a szövetség pozsonyi központja), de a nyelvi jogok tekintetében közös álláspontot

foglaltak el.

A szervezeti decentralizációra több, mellesleg sikertelen elképzelés született. A köz-

pontosító törekvésekkel szemben kikristályosódó regionális tervek között említhet-

jük a Nyitrai Járás Vegyes Ipartársulatának háromlépcsős koncepcióját, amely szerint

a megyei szövetségeket (a nagymegyék területén) és a kamarai szövetségeket (az ipa-

ri és kereskedelmi kamarák területén) az ipartársulatok hozták volna létre. Ezeket

a szlovákiai és kárpátaljai központi szövetség egyesítette volna.215 A Dunaszerdahelyi

Járási Ipartársulat véleménye szintén ehhez az állásponthoz állt közel. Ők az ipar-

kamarai irányítást és felügyeletet tartották elfogadhatónak, mivelhogy a kamarák

mindig is szoros összeköttetésben álltak az iparosság szervezeteivel, a kisipar és ke-

reskedelem komoly érdekvédelmi szervezetének szerepét is betöltötték, a kamarák

képzett hivatalnokokkal rendelkeztek, ezért egy új intézmény létrehozása szerintük

szükségtelen.216

A magyar ipartársulatok csatlakozását a szlovák központhoz az utóbbi etnikai

alapon elhatárolódó magatartása és a kisebbségi nyelvek státusának bizonytalan-

sága akadályozta meg. A kisebbségi nyelvek használatát az alkotmány és az 1926.

február 3-i 17. számú rendelet szabályozta. Eszerint az ipartársulat ügyviteli nyelvét

a körzet lakosságának számaránya szerint választhatta meg, de az államnyelv min-

den esetben elsőbbséget élvezett. Az ipartársulat által kiállított bizonyítványokon,

ügyiratokon, illetve bélyegzőn az államnyelv szerepelt az első helyen, melyet a ki-

sebbség nyelve követett. A közgyűlések tárgyalási nyelvéről a résztvevők dönthettek,

de mindig használhatták az államnyelvet is. Az ügyintézést államnyelven voltak kö-

telesek vezetni, de tekintettel kellett lenniük a kisebbségek számarányára. A felettes

hatóságokkal államnyelven levelezhettek. Az ipartársulat alkalmazottainak tudniuk

kellett az államnyelvet.217 A védekező jellegű kisebbségi etnikai elkülönülésre, a nyelv-

használattal kapcsolatos állásfoglalásra jó példa a dunaszerdahelyiek megfogalma-

zása: „A nyelvrendelet értelmében ez a társulat magyarul jogosult levelezni, annál is

inkább, mert az ipartársulatok magántársaságot képeznek, s az iparhatóságoktól is

214 PÁLVF, Vágsellyei Járási Ipartársulat (VJI, Okresné živnostenské spoločenstvo v Šali, rendezés

alatt álló levéltári fond) 346/1927, 623/1927, 1388/1926, 9035/1926.215 PÁLVF, VJI, 1567/1926, 1696/1926, 1229/926.216 PÁLVF, DJI, 1. doboz, Igazgatósági és közgyűlési jegyzőkönyvek 1925–1932, 155–156.217 Virsik 1930: 819, 886–889.


71

magyarul kell kapniuk a rendelkezéseket.”218 „Egyébként pedig Dunaszerdahelyen és

a Dunaszerdahelyi járásban a magyar kisebbségi nyelv túlsúlyban van, épp az előbb

említett kormányrendelet értelmében az ipartársulat felettes hatóságaival csak ma-

gyar nyelven levelezni jogosult, s a hatóságok pedig, valamint az ipartársulati oktató

kötelesek kiadványaikat az ipartársulattal magyar nyelven is közölni.”219 A magyar

ipartársulatok azonban eltérő helyzetben voltak: tagsági bázisuk nem mindenhol volt

ennyire erős, és sok vegyes nyelvi közegben működött. Erre példa a Losonci Járási

Ipartársulat, melyben a szlovák iparosok, politikai támogatást is igénybe véve, erélyes

harcot vívtak befolyásuk megszerzéséért.220

A magyar nyelvi jogok követelését tartalmazta a komáromi memorandum, melyet

a Komáromi Járási Általános Ipartársulat által 1927. november 27-én szervezett ta-

lálkozón fogadtak el. A „magyar többségű társulatok” egységes platformját akarták

megteremteni, a kamarai szervezeten belül Pozsony-központú szövetséget képzeltek

el. A találkozón részt vett az Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetségének

elnöke, aki elfogadta az ipartársulatok kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó kö-

vetelését (az adminisztrációban, a levelezésben és a taggyűléseken), és kijelentette,

hogy a szövetség alapszabályát ennek szellemében módosítják. Ami azonban csak

részlegesen, hiányosan valósult meg, így a magyar képviselet kérdése továbbra is idő-

szerű maradt.221

Miután az országos szövetség 1928-ban kitartott a turócszentmártoni székhely

mellett és továbbra is bizalmatlan volt a nem szlovák ipartársulatokkal szemben,

1930-ban a magyar iparosság vezetői Komáromban az önálló magyar–német ipar-

társulati szövetségről kezdtek tárgyalni.222 A tárgyalás azonban feltehetően nem zaj-

lott szervezeti keretek közt, mert később, 1931-ben a Vitovszky-féle javaslat ugyan-

ezt a problémát kívánta megoldani. Vitovszky József terve rámutatott a szlovákiai

iparosság politikai képviseletének akadályaira és gazdasági érdekvédelmi szerveinek

fejletlenségére, a több szálon futó iparos- és kereskedőszervezet-építés hátrányaira.

Az új alapokra helyezett országos szövetség terve gyakorlatilag a központosítás gon-

dolatát képviselte. Alapelemeit a járási vegyes jellegű ipartársulatok alkották, me-

lyek szakcsoportokat szerveztek. Ezek az autonóm státussal rendelkező csoportok

218 PÁLVF, DJI, 1. doboz, Igazgatósági és közgyűlési jegyzőkönyvek 1925–1932, 43.219 Uo. 179–180. A kassai ipartársulaton belüli nyelvharcról lásd Prágai Magyar Hírlap, 1930. május

29. 122. sz. 7; uo. 1930. június 5. 127. sz. 5. 220 Losonci Hírlap, 1929. április 14. 15. sz. 1; uo. 1929. április 21. 16. sz. 2; uo. 1929. április 28. 17. sz. 1.

A szlovák iparosoknak külön osztályuk volt és a Csehszlovák Iparos, Kereskedő és Középosz-

tálypárt (Československá živnostnícko-obchodnícka strana středostavovská) támogatásával

követeltek posztokat maguknak az ipartársulat vezetőségében és választmányában. Ez a párt

az 1930-as évek második felében a magyar nemzetiségű iparosság között fejtett ki propagandát.

Magyar nyelvű lapot jelentetett meg Iparosok és Kereskedők Híradója címmel.221 PÁLVF, VJI, 1092/1927; Igazgatósági jegyzőkönyv, 1927. november 24.222 Prágai Magyar Hírlap, 1930. január 26. 21. sz. 16.


72

országos szakipari szövetségekbe tömörültek, melyben kötelező tagsággal rendelkez-

tek. Vitovszky az Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetségének új székhelyé-

ül Pozsonyt ajánlotta, de elgondolása szerint a szervezet struktúrája továbbra is meg-

maradt volna. Legfelsőbb szervezetként az országos hatáskörű ipartanácsot jelölte

meg, mely gyakorlatilag az országos szövetség kompetenciáját szűkítette. A tervezet

a pénzügyi, fenntartói és választási rendszerre is javaslatot tett. A nemzetiségi képvi-

selet kérdése szintén hangsúlyos elemként jelent meg benne: Túrócszentmártonban

szlovák, Kassán magyar, Ungváron ruszin titkárság létrehozása szerepelt. Ez azt je-

lentette, hogy az Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetségének központosí-

tott hálózatát felváltotta volna egy megegyezésen nyugvó, a nyelvileg és kulturálisan

különböző közösségek érdekeit figyelembe vevő modell.223

Egy önálló magyar titkárság terve, Ivánfy Géza és Vitovszky József kezdeménye-

zésére, 1931. december 6-án került az országos szövetség választmányi ülése elé.

A választmány szlovák tagjai azonban a tervet elutasították, a magyar ügyviteli nyelv és

a magyar ipartársulatokkal kapcsolatos szervezési kérdések ügyében a korábbi gyakor-

lat folytatásáról határoztak. A magyar titkárság terve ezután már fel sem merült.224

Hátrányosan érintette a magyar ipartársulatok érdekérvényesítő politikáját és

vagyoni státusát a szakipartársulatok alakulása és az ipartársulatok szervezetéből

való kiválása. Az iparos vezetők ezt az egyébként országos és a szakosodás irányába

mutató jelenséget azért ítélték kedvezőtlennek, mert az ipartársulatok gyengülésé-

től tartottak. A létrejövő új szervezetek az ipartársulatok tagságát csökkentették, ami

tagdíjcsökkenéssel járt, és növelte a működés adminisztratív és pénzügyi terheit. Az

új versenyhelyzet (munkalehetőségek) feszültségeket okozott a már különben is ato-

mizált kisiparos-társadalmon belül. Ennek ellenére a folyamatot a szakosodás szem-

pontjából pozitívnak tartjuk.225

A kereskedők szervezeteinek kialakulása párhuzamosan zajlott a szak ipar tár su la-

tok nak a vegyes ipartársulatokból való kiválásával. A pozsonyi és kassai kereskedők,

nagy múltra visszatekintő kereskedelmi testületeiknek köszönhetően, anyagilag és

létszámuknál fogva is kivételezett helyzetben voltak. Az államfordulat után pedig le-

hetőségük volt szakosodott gazdasági szervezeteket létrehozni, így alapították meg

az úgynevezett grémiumokat. A kisvárosi kereskedői egyesületek később jöttek létre,

mert vagy a kereskedők önszerveződési akarata hiányzott, vagy a pénzügyi háttér

bizonyult elégtelennek az alapításhoz.226 A legjelentősebb szlovákiai magyar keres-

kedelmi testületek közé a Lévai Kereskedelmi Csarnok, a Komáromi Járási Kereske-

223 PÁLVF, VJI, 646/31.224 PÁLVF, VJI, 291/32. 14.225 PÁLVF, DJI, 1. doboz, Igazgatósági és közgyűlési jegyzőkönyvek 1932–1938, 307–310. A Du-

na szerdahelyi Járási Ipartársulaton belül 1931-ben és 1932-ben jöttek létre iparágak szerinti

szakipartársulatok (összesen 7, melyben 40 szakma képviseltette magát).226 Prágai Magyar Hírlap, 1930. március 9. 57. sz. 10.


73

dők Testülete, az Érsekújvári Kereskedelmi Grémium, a Rozsnyói Járás Kereskedel-

mi Grémiuma és a Kassai Kereskedők Testülete tartozott. Számos magyar kereskedő

a pozsonyi kereskedők grémiumának volt a tagja.

Összefoglalás

A szlovákiai régió betagolódása a csehszlovák nemzetgazdasági rendszerbe, a nyuga-

ti és keleti országrészeket egységesíteni hivatott gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai

stratégiák 1918 és 1923 között a magyarság számára sorsdöntőnek bizonyultak: az

új prágai és pozsonyi gazdasági-pénzügyi döntésközpontokból a magyarok kiszorul-

tak, és a tulajdonviszonyok megváltozásával (nacionalizás, nosztrifikálás, részvény-

honosítás, földreform,227 a hadikölcsönök elhúzódó rendezése228) a gazdaság egyes

területeiről való kiszorításuk is elkezdődött (ipari és mezőgazdasági vállalatok, ban-

kok, földtulajdon).229

A magyar gazdasági szervezetek hálózata a tárgyalt korszakban bár változatos

volt, ám a csehszlovák gazdaság- és kisebbségpolitikai gyakorlat és forráselosztás

miatt, valamint a kisebbség anyagi és szellemi erőforrásai szempontjából mégis jog-

gal tekinthető hiányosnak. A gazdasági téren megnyilvánuló közösségi integráció

szempontjából működésük ugyanakkor értékes és előremutató volt. A társadalmi

munkamegosztásnak megfelelően két halmazba sorolhatók. Az egyiket az „egyérde-

227 A magyarság gazdasági erejét legsúlyosabban a nemzeti és szociális célokat követő földreform

érintette, a magyarság számarányához mérten aránytalanul kisebb mértékben részesült a kiuta-

lásokból. A tárgyalt korszak hivatalos számadatai és a szlovákiai magyar értékelések sokszor

ellentmondóak és hiányosak, azonban annyi sejthető, hogy ez a veszteség összefüggött a kisebb-

ségi gazdasági érdekvédelem beszűkült lehetőségeivel. A csehszlovák földreform általános ten-

denciáinak elemzéséről Rychlík 1987–1988: 127–148; Vrabcová 2001: 169–188. A földreform

legújabb szlovákiai magyar értékeléséről Simon 2003b: 103–118.228 Az 1920-as évek első felében a földreform mellett a másik legérzékenyebb probléma a hadi-

kölcsönkérdés volt, amely a magyarság vagyoni státusát érintette. A csehszlovák kormány az

osztrák–magyar hadikölcsönöket nem ismerte el, amivel nemcsak a magyar bankoknak, hanem

az ügyfeleknek is komoly károkat okozott. 1919-ben a hadikölcsönök mintegy 1,1 millárd cseh-

szlovák koronát tettek ki.229 A felső-magyarországi régió és a magyarlakta területek gazdasági betagolódásának folyamata az

erőteljes cseh, illetve a gyengébb szlovák gazdasági nacionalizmus térnyerésében valósult meg.

A masaryki köztársaság cseh, illetve szlovák gazdasági nacionalizmusa a kisebbségi német, il-

letve magyar pozíciók felszámolását tűzte ki célul. Ennek ideológiai előzménye 1918 előttre

vezethető vissza, hiszen a cseh területeken már a 19. század végétől tapasztalható a cseh–német

konkurenciaharc kibontakozása az iparban és a cseh nemzeti mozgalmat támogató bankháló-

zatban. A felvidéki területek gazdasági életében a 19. és a 20. század fordulóján figyelhető meg

kiélezettebb szlovák–magyar szembenállás, a szerényebb helyi szlovák gazdasági bázis miatt

kitapinthatóbban főleg a regionális szintű bankügy területén (vö. többek között Jindra 1957:

506–526; Písch 1960; Polányi 1987; Szarka 1993: 9–27; Holec 1999: 211–232).


74

kűek”, gazdálkodók, iparosok, kereskedők, pénzügyi vállalkozók szervezetei alkották.

Ezen belül jelentősek a politikai pártok (Országos Keresztényszocialista Párt, Magyar

Nemzeti Párt, majd Egyesült Magyar Párt) által alapított és működtetett szervezetek,

szakosztályok, melyek a választói bázis erősítésével éppen a termelői és szolgáltató

szektor szereplőit célozták meg, és a kisebbségi társadalom modernizációja szem-

pontjából fontos oktató-továbbképző programokat biztosítottak. A másik halmazba

az egyelőre ismeretlen (még nem kutatott) magyar (kis)ipari és mezőgazdasági ma-

gánvállalkozások hálózatát sorolom.230 A kisebbségi magyar gazdasági érdekvédelem

intézményesített elemeit, termelői-szolgáltatói csoportokat találunk a szövetkezeti

mozgalomban, a bankügyben, az ipari-kereskedelmi életben és a mezőgazdasági ér-

dekszervezetekben. A 1918 előttről származó struktúrák (gazdasági egyesületek, szö-

vetkezetek, ipartásulatok, pénzintézetek) adminisztratív és jogi úton integrálódtak

a nemzetállami gazdaságba, és új szervezeti kereteket is képesek voltak létrehozni.

A hatalomváltás után megkezdődött a magyarság kiszorítása a legfontosabb szakigaz-

gatási intézményekből, így a gyáriparosok szövetségéből, a kereskedelmi és iparkama-

rákból, az ipartársulatok központjából, a szövetkezeti központokból, valamint a mezőg-

azdasági tanácsból. A gazdaságirányítás és -szabályozás új országos szervezetei a szlovák

nemzetépítés szolgálatában álltak, a kisebbségi magyar közösségépítés érdekében dolgo-

zó képviselet és befolyás ezekben elhanyagolható volt, vagy nem is létezett.

Mindezek ellenére mégis beszélhetünk magyar nemzetiségűek által szervezett

és irányított gazdasági szektorokról, amelyek a két világháború közötti időszakban

a cseh szlovák nemzetgazdaság szövetébe ágyazódtak. Nem alkottak, nem alkothattak

etnikailag elkülönülő halmazt, összetartó és szervező erejük lényegét a közös érdek

és nyereségközpontúság határozta meg. A magyar közösség ebben az időszakban al-

sóbb szintű szervezetépítést tudott megvalósítani, mert az állami, többségi irányítású

gazdaságszabályozás felsőbb szintjeiről és a kormányzati hivatalokból, kartellekből,

szakszervezetekből, kamarákból, országos illetékességű szakigazgatási struktúrákból

hiányzott a magyarság képviselete. Az érdekvédelem területeivé az egyes foglalkozá-

si rétegeknek a munkamegosztás következtében létrejött, kisebb-nagyobb autonó-

miával rendelkező közösségi formái váltak. Az ellenzéki pártokhoz kötődő szerve-

zetalapítások, iparos-, földműves-, munkás- és alkalmazotti szakosztályok, szakmai

szövetségek fontos szerepet játszottak, mert a töredékes kisebbségi gazdasági szerve-

zethálózat hiányzó elemeit pótolták.231

Gaucsík István

230 A magánvállalkozások hálózatát Hantos László tekinti át (Hantos 1999: 86–87, 92–93).231 A magyar pártok vezérlőbizottsága dolgozta ki a gazdasági albizottság szervezetét és munka-

rendjét (Flachbarth 1928: 325). A politikai pártok gazdasági szervezetalapításai felülvizsgála-

tának és az ettől való függetlenítés társadalmi szükségességének gondolatát fogalmazza meg

Koczor Gyula tanulmányában (Prágai Magyar Hírlap, 1930. január 26. 21. sz. 1–2).


Dokumentumok


76

A szlovákiai magyarság gazdasági helyzetével foglalkozó kutatások csak az utóbbi

években kezdenek kibontakozni. A gazdasági társulások hálózataként funkcionáló

szervezeti felépítményről mindeddig nem jelent meg forrásgyűjtemény. Jelen váloga-

tás, még ha csak részlegesen is, ezt a hiányt kívánja pótolni. Olyan dokumentumokat,

tanulmányokat, beszámolókat és értékeléseket tartalmaz, amelyek eddig a történészi

érdeklődés perifériáján mozogtak, viszont a két világháború közötti korszak kisebb-

ségtörténeti kutatásainál mégis megkerülhetetlenek. A válogatás során természete-

sen nem törekedhettem teljességre, a közreadott anyag tekintélyes mennyisége elle-

nére is több jelentős dokumentum kimaradt a kötetből. További szöveggyűjtemények

megjelentetése szükséges egy-egy gazdasági területről vagy éppen a szervezetek, in-

tézmények tevékenységéről, történetéről.

Ennek a tematikus kiadványnak a központi rendező elvét a szlovákiai magyarság

gazdasági önszerveződésének és érdekvédelmének irányvonala alkotja. A kötetben

a vegyes provenienciájú levéltári forrásokon kívül döntő többségében vegyes jelle-

gű és eredetű sajtó- és könyvészeti dokumentumok találhatók, az egyes tematikus

csoportokon belül kronologikus rendben, megjelenésük, keletkezésük ideje szerint

besorolva. Összesen 79 dokumentum két nagy kategóriában, melyek a következők: 1)

Kisebbségi gazdasági szervezetépítés, 2) Kisebbségi gazdaságpolitika. Helyzetelem-

zések és koncepciók. Az első kategóriában 56, a másodikban 23 dokumentum talál-

ható. Az első kategória a szervezetépítés egyes területeinek megfelelően tovább oszlik

négy alcsoportra: 1) Szövetkezeti mozgalom, 2) Gazdasági egyesületek, 3) Kisipar és

kiskereskedelem, 4) Pénzintézetek. Mindegyikben 14 forrás van.

A levéltári források szlovákiai magyar és magyarországi nézőpontokat képviselő,

nagyrészt értékelő és áttekintő jellegű szövegek, illetve kisebbségpolitikai és pénzin-

tézet-támogatási tervezetek.

A levéltári anyaggyűjtés öt szlovákiai levéltárra terjedt ki. Összesen 23 irat ke-

rült be a válogatásba. Ebből 11 a vágsellyei levéltárból, ahol két ipartársulat gazdag

iratanyagából sikerült a szlovákiai magyar iparosság szervezeteinek fejlődésképét és

érdekvédelmi tevékenységét jól reprezentáló anyagot összeválogatni. Emellett ebből

a levéltárból a szövetkezeti mozgalomra vonatkozóan és a helyi szövetkezeteket ille-

tően is alapvető fontosságú dokumentumok kerültek elő. A gazdasági egyesületekre,

iparosságra és pénzintézetekre vonatkozó többi forrás öt levéltárból (Szlovák Nemze-

ti Levéltár, komáromi, nyitrai levéltár, pozsonyi banklevéltár) gyűlt össze. Végül négy

forrás származik a budapesti Magyar Országos Levéltárból.

Találhatók a kötetben továbbá a korabeli szlovákiai magyar sajtóból, politikai

és közgazdasági folyóiratokból, illetve kisebb számban az első bécsi döntést követő

években megjelent könyvekből válogatott írások is.

Mivel a szlovákiai levéltárak nemcsak a magyarság gazdasági helyzetére, hanem

gazdasági szervezeteire vonatkozó dokumentumokat is nagy számban őriznek,

hiszen az utóbbiak mindegyike iratképző szervként is működött, ezért e levéltá-


77

ri forrásokból csak szigorú válogatás után került be egy kisebb csokor a kötetbe.1

A levéltárakban külön gyűjteményeik vannak a magyar ügyviteli nyelvű ipartársula-

toknak és grémiumoknak,2 valamint a bankoknak.3 A Hanza Szövetkezeti Áruköz-

pont és a különböző típusú szövetkezetek anyagai általában a Központi Szövetkezet

fondjában találhatók.4 A gazdasági egyesületek iratai ezzel szemben szegényesebbek,

külön gyűjteményként szinte alig maradtak fenn.5 Az utóbbiak tevékenységére, de

az előzőekben említett szervezetekre is vonatkozó iratok (alapszabályzatok, statiszti-

kák, elemzések, felmérések stb.) még az állami és gazdasági szervek gyűjteményeiben

kutathatók eredményesen.6 A Magyar Országos Levéltárban található gyűjtemények-

ben szintén bőséges forrásanyag áll az érdeklődők rendelkezésére.7

1 A szlovákiai levéltárak fondrendszerére és a konkrét gyűjteményekre vonatkozóan lásd Mišovič 2001. Az 1970-es évek elejéig elkészült szlovákiai segédletekre, köztük számos gazdasági szerve-zetre vonatkozóan lásd Slovenská archivistika, 1972, 1. sz. 166–193. A szlovákiai levéltári gyűj-temények internetes elérhetősége: www.civil.gov.sk/p19/p19-01.shtm.

2 A szlovákiai iparos szervezet (Krajinský zväz živnostenských spoločenstiev a grémií na Slo-vensku a Podkarpatskej Rusi) levéltári anyaga a Szlovák Nemzeti Levéltárban máig rendezetlen és nem áll a kutatók rendelkezésére. A magyar ipartársulatok és kereskedelmi testületek gyűjte-ményei fontos forrásai a kisipar és kiskereskedelem vizsgálatának (lásd Mišovič II/1. köt. 2001: 31, 39, 148, 171, 198, 239, 270, 293, 310; II/2. köt. 2001: 88, 100, 167, 176, 219–220).

3 A Szlovák Nemzeti Bank Levéltára (Archív Národnej banky Slovenska) több mint 60 magyar pénzintézet fondját kezeli. A fondismertetőkre vonatkozóan lásd Ragačová 2001: 37–41; Archív Národnej banky Slovenska 1997. A jegyzék interneten is hozzáférhető: www.nbs.sk. A bank-ügyről és a pénzintézetekre vonatkozó iratanyagokról az egyes államigazgatási szervekben Vrabcová 2003: 443, 444, 448, 450–451.

4 Slovenský národný archív, Ústredné družstvo 1919–1953. A Hanza Hitelszövetkezet töredékes anyagát lásd Štátny archív v Bratislave, Úverové družstvo Hanza v Galante, 1930–1953.

5 A Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesületre vonatkozóan: Štátny archív v Banskej Bystrici, pobočka Rimavská Sobota, Gemersko-novohradská hospodárska spoločnosť v Rimavskej Sobote, 1920.

6 A legfontosabb szervek levéltári fondjai a Szlovák Nemzeti Levéltárban találhatók (interneten: www.civil.gov.sk/snarchiv/obsah.htm). Rövid levéltárismertetésre vonatkozóan lásd Slovenský národný archív… 1999 (az újabb kori gyűjteményekről 13–15).

Az állami közigazgatás központi szervei: Minister s plnou mocou pre správu Slovenska 1919–1927, Krajinský úrad v Bratislave 1928–1938. Állami gazdasági minisztériumok és egyéb, gazdasági irányítással foglalkozó szervek: Slovenské oddelenie Ministerstva priemyslu, obchodu a živností 1919–1928, Expozitúra Ministerstva zemedelstva 1919–1929, Spoločenský inštruktorát Ministerstva obchodu pre Slovensko 1935–1938, Štátne hospodárske riaditeľstvo pre Slovensko 1919–1922, Hospodársky úrad pre Slovensko 1918–1928, Zemedelská rada pre Slovensko 1923–1942. Kereskedelmi és iparkamarák: Obchodná a priemyselná komora v Bratislave 1919–1948, Obchodná a priemyselná komora v Banskej Bystrici 1890–1949, Obchodná a priemyselná komora v Košiciach 1872–1949. Az állami közigazgatás járási és községi szervei (járási hivatalok, jegyzősé-gek) az egyes állami levéltárak fióklevéltáraiban érdekes regionális adalékokat szolgáltatnak.

7 A legfontosabbak közé a következők sorolhatók: Miniszterelnökség K 26, Nemzetiségi és Kisebb-ségi Osztály K 28, Külügyminisztérium K 64, Gazdaságpolitikai Osztály K 69, Prágai KövetségK 96, Pozsonyi Konzulátus K 132, Társadalmi Egyesületek Szövetsége K 437, Sajtóarchívum K 608.


A szövegformálás során a következőképpen jártam el:

Minden dokumentumot címmel láttam el, mely tömören utal a forrás tartalmá-

ra. A címet a forrás keletkezésének vagy közlésének évszáma követi. Majd a szöveg

tartalmának rövid kivonata, illetve születésének hátteréről, szerzőjének tevékenysé-

géről, valamint a problémakörről készült rövid összefoglalás következik. A doku-

mentumokat jegyzetekkel láttam el. Ezekben a szövegben előforduló személynevek,

idegen kifejezések, fogalmak magyarázata és háttérelemzések találhatók. Egy-egy

politika- vagy gazdaságtörténeti eseményt, jelenséget bővebben is kifejtek és hivat-

kozom a szakirodalomra.

A közzé tett cikkeket és levéltári iratokat a jobb olvashatóság, a szövegértés és az

olvasás megkönnyítése végett a mai helyesírás szerint írtam át. Az intézményneveket

is, ahol szükségesnek tartottam, illetve ahol eredetileg rövidítve vagy hibás formában

használták őket, a mai írásmódnak megfelelően javítottam. A sajtócikkeknél és ta-

nulmányoknál elhagytam az eredeti szövegben alkalmanként előforduló dőlt betűs

szedést és a szövegek gyakran zavaróan aprólékos tagolását. Az elavult vagy régies

szavakat maira cseréltem. A rövidítéseket általában feloldottam, a csehszlovák korona

rövidítésének különböző változatait mindenhol Kč alakra egységesítettem. A szlovák

és cseh intézményneveket, melyek a magyar nyelvű forrásokban gyakran pontatlanul

fordulnak elő, a jelenlegi szlovák és cseh helyesírás szerint javítottam. A hiányzó vagy

értelmetlen szavakat, helyenként betűket, szótagokat, toldalékokat szögletes zárójelbe

téve pótoltam. A kihagyott sorokra, szövegrészekre […] jellel utalok.

Itt mondok köszönetet a kötet lektorának, Bárdi Nándornak, aki észrevételeivel és

tanácsaival segítette munkámat, amellett az etnopolitikai, szociológiai és politológiai

szempontokra és értelmezésekre is felhívta figyelmemet.

Külön köszönettel tartozom a kiadónak, hogy e szöveggyűjteményt támogatásra

méltónak ítélte.

S nem készült volna el e könyv ebben a formában, ha a munka során feleségem

megértését és a dokumentumok lemásolásában nyújtott segítségét nélkülöznöm kel-

lett volna. Ezért külön hálás vagyok neki.


79

Kisebbségi gazdasági szervezetépítés

Szövetkezeti mozgalom

1. A Központi Szövetkezet levele a Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezethez a kötelező

csatlakozás keresztülviteléről

(1920)

Az államfordulat után a magyar szövetkezetek is csatlakoztak, illetve – amint a Po-

zsonyeperjesi Hitelszövetkezethez címzett alábbi levélből is kiderül – kénytelenek voltak csat-

lakozni az 1919-ben újraszervezett és monopolizált helyzetet kialakító Központi Szövetkezet-

hez. A budapesti szövetkezeti központokkal megszakadtak a kap csolataik, és a szö vetkezeti

munka gyakorlati teendőinek (üzletmenet, vagyonbiztonság, árubeszerzés- és értékesítés,

hitelnyújtás stb.) végzése érdekében a Po zsony ban székelő központtal kellett együttműköd-

niük.

Központi Szövetkezet

Ellenőrző osztály

Bratislavában

Bratislava, 1920. december 4.

Eperješ

župa: Bratislava

Tekintetes Hitelszövetkezet!

Az 1919. évi április 15-i 210. számú törvény értelmében szövetkezetüknek 1919.

augusztus hó végéig fel kellett volna mondania tagságát a volt központjánál (Han-

gya vagy O. K. H.1), melynek székhelye a csehszlovák területen kívül esik, s csatla-

koznia kellett volna a bratislavai Központi Szövetkezethez. Miután az a meghatáro-

zott időig meg nem történt, a Központi Szövetkezet élt a törvény 2. paragrafusában

megjelölt jogával és szövetkezetüket igazgatósági határozat alapján kebelébe csatol-

ta. Ezen határozat fel lett terjesztve az illetékes törvényszékhez tudomásul vétel vé-

gett. Szükséges azonban, hogy szövetkezetük a legközelebbi közgyűlésen a cég- és

alapszabályváltozást is keresztülvezesse.

1 Országos Központi Hitelszövetkezet.


80

Az Igazságügyi Minisztérium felhívást intézett hozzánk, hogy mely szövetkezetek

nem tettek eleget a 210. számú törvénynek, miért is figyelmeztetjük Önöket e törvény

4., 8. és 10. paragrafusára.

Nincs szándékunkban erőszakoskodni a szövetkezetek kötelékünkbe való felvéte-

le céljából, miután vélményünk szerint a tagsági viszony csak jóakarat mellett lehet

egészséges, azonban nem ellenkezhetünk a törvény rendeletével sem, s ezért rendkí-

vüli közgyűlésük napját folyó év december hó 26-ra tűztük ki. Mellékelten küldjük

a szükséges nyomtatványokat. A közgyűlés meghirdetéséről is gondoskodtunk.

Reméljük, hogy a törvény előírásának nem fognak ellene szegülni, és vagyunk szö-

vetkezeti üdvözlettel:

Ústredné družstvo

revízne oddelenie

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet,

2. doboz (rendezetlen iratanyag), szám nélküli irat.

2. A Központi Szövetkezet körlevele ellenőri szerepéről a magyar ügyviteli nyelvű tagszövetkezetekhez(1921)

A Központi Szövetkezet a két világháború közötti évtizedekben a szlovákiai szövetkezeti köz-

pontok között a legbefolyásosabb ellenőrző, üzleti és pénzügyi jogosítványokkal rendelkező szer-

vezet volt. 1919-től a magyar ügyviteli nyelvű szövetkezetek felett felügyeleti joggal rendelkezett.

A közölt dokumentum az 1919-es 210. számú törvény rendelkezéseit részletezi, amely révén

a tagszövetkezetek működését, gazdálkodását, vagyoni helyzetét és a szövetkezeti célok követését

ellenőrizték.

Központi Szövetkezet Bratislavában Bratislava, a postabélyeg keltemint az 1919. évi április 15-én kelt 210. számú törvényés a 492. számú kormányrendelet értelmében létesítettellenőri központja a Slovensko területén lévő szövetkezeteknekEllenőri osztály

Tekintetes Igazgatóságnak és Felügyelőbizottságnak!A törvények és rendeletek gyűjteményében megjelent 1919. április 15-ről kelt 210.

számú törvény és az 1919. augusztus 19-én kelt 492. számú kormányrendelet értel-mében megbízatott a Központi Szövetkezet tagjául felvett valamennyi szövetkezet revíziójának keresztülvitelével.

A fent említett törvény és kormányrendelet csupán egy eszmét követ, mely azon államok törvényhozásával elismertetett, amelyekben a szövetkezetek és egyletek fel-

virágoztak.


81

A szövetkezeti mozgalmak a nemzetgazdasági életben mindig tág talajra találtak

és nélkülözhetetlen támaszpontul szolgáltak a középosztálynak és az alsóbb rétegek-

nek a tőke által előidézett nyomások összes alakulatai ellen. A szövetkezeti szervez-

kedés ezen rétegek támasza lett, és gazdaságilag azokat lényegesen támogatja.

Ezen okból kifolyólag nem lehetett közömbös a hivatott törvényhozó közegeknek

azon tény, vajon az egyes szövetkezeti vállalatok rendes és a szövetkezeti mozgal-

maknak megfelelő módon vezettetnek-e, és a belső gazdálkodásuk a társult tagoknak

tényleg a javát szolgálja-e, és esetleg nem-e a kárát. Ezért állapíttatott a szövetkezetek

kötelező törvényes ellenőrzése.

A szövetkezeti vállalatok magukban összpontosítják az egyszerű népet, és a leg-

nagyobb részük nincsen olyan helyzetben, hogy annak vezetésére hivatalnokokat,

tanult személyzetet tudjanak tartani. Egyben ez felel meg a nem haszonleső célja-

inak és társas életüknek, hogy a tagok a szövetkezeti vállalataikat a maguk válasz-

totta igazgatóság és felügyelőbizottság által vezessék, amely tagok állása (hivatala)

a kész kiadások megtérítése mellett tiszteletbeli. Természetes, hogy úgy az igazgató-

ság, mint a felügyelőbizottság megint csak laikus elemek, és hogy a jóakarat a vállalat

vezetéséhez nem elegendő, és végül is kereskedelmi és számviteli szakismereteket,

adóügyi előírásokat és a hivatalokkal való érintkezésimód-ismeretet igényel.

A szövetkezeti vállalatok érdekében áll tehát, hogy a gazdálkodásuk időről időre

szakértőkkel, ellenőrökkel felül legyen vizsgálva.

Ezen revíziókat tehát az Ústredné družstvo (Központi Szövetkezet) mint ellenőri

központ a hivatkozott törvény és kormányrendelet alapján vezeti keresztül, éspedig

legalább egyszer évente.

Tudomásukra akarjuk adni a hivatkozott kormányrendelet néhány fontos rendel-

kezését a megfelelő felvilágosítással.

A 8. § 2. szakasza értelmében a Központi Szövetkezet ellenőrei csak szakértőleg

ténykedő személyek lehetnek, és a Központi Szövetkezet által bejelentendők az ellen-

őri jegyzékbe való bejegyzés céljából, amely egyelőre a bratislavai minisztériumnál

van elhelyezve, és mihelyt a Slovensko területén lévő ítélőtáblák szervezkedése fo-

ganatosítva lesz, minden egyes ítélőtábla saját kerülete részére fog vezetni megfelelő

jegyzéket.

A revízió a szövetkezet székhelyén történik. Az ellenőr által a szövetkezetnek meg-

előzőleg bejelentendő, mely napon vezeti keresztül a revíziót (15. §), kivételes esetek-

ben elesik a megelőző bejentés. Az eddigi nehéz közlekedési viszonyokat nem tekint-

ve, a rendes viszonyok és körülmények között sem biztos, hogy az ellenőr érkeztéről

való értesítést megkapják-e idejében. Kitűnik ez a dolog mivoltából, minthogy a Köz-

ponti Szövetkezet ellenőreinek nemcsak egy revízió, hanem több hetet igénylő szö-

vetkezetek revíziói lesznek előírva, és nem állapítható meg előre, mikor fejezi be az

egyes szövetkezeteknél a revíziót.

A szövetkezetek hivatalos közegei kívánságára kötelesek az ellenőrök magukat

igazolni a Központi Szövetkezet által kitöltött legitimációval.


82

Mihelyt a szövetkezet az értesítést megkapja, az igazgatóságnak ezt azonnal be

kell jelenteni a felügyelőbizottságnak, hogy a revízión részt vehessen. Az erről való

bizonyíték a revízió megkezdése előtt bemutatandó az ellenőrnek.

Azon esetekben, ha az ellenőrzés nem volt előre bejelentve, az ellenőrnek fel kell

hívni az igazgatóságot, hogy erről a felügyelőbizottságot értesítse, és a rovancsolással1

addig kell várni, míg a felügyelőbizottság tagjai meg nem jelennek.

Az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai legyenek tehát jelen a rovancsolásnál,

az ő érdekükben áll, hogy az ellenőrtől közvetlenül tudják meg, milyen a vállalat

gazdasági és belső vezetése.

Az ellenőrnek joga van az üzleti helyiségbe lépni (16., 18. §), a könyveket és levele-

ket átnézni, a pénztári készletet, értékpapírokat, árut, kölcsönkötvényeket átvizsgálni.

A szövetkezet megbízottjaitól, ha szükségesnek látja, jelentéseket és felvilágosításokat

kérni, hogy a gazdálkodásukról helyes és teljes képet tudjon magának alkotni.

A pénztári készletet az ellenőrnek legalábbis egy ténykedő személy jelenlétében

kell megállapítani, éspedig annak a jelenlétében, aki a pénztárt kezeli annak felülvizs-

gálása céljából, vajon az egyes számlatételek helyesen vannak-e bevezetve. Az ellen-

őr a szövetkezet hitelezőitől és adósaitól jelentést kérhet. A kormányrendelet említi,

hogy azon esetekben az ellenőrnek legnagyobb óvatossággal kell eljárni, hogy a szö-

vetkezet hitele ne legyen esetleg ezáltal megkárosítva. Természetes, hogy a szövetke-

zet hivatalos közegeinek kötelességük, hogy az ellenőrnek mindenről felvilágosítást

adjanak, nehogy a hitelezőktől vagy az adósoktól jelentés kérése váljon szükségessé.

Az ellenőrnek meg kell győződnie arról, miképp van a szövetkezet üzlete beren-

dezve, és miképp vezetik (13. §). Nemcsak a könyvelést, a kereskedelmi könyvek ve-

zetését, a rendes évi számlák összeállítását kell felülvizsgálni, hanem arról is meg kell

győződni, vajon a szövetkezet az egész működésével és ténykedésével eleget tesz-e az

1875. évről szóló 37. törvénycikk és 1898. évről szóló 23. törvénycikk, valamint az

1919. évi április 15-én kelt 210. számú törvény (Sb. z. a nar.2) rendelkezéseinek.

Meg kell tehát neki állapítania, vajon a szövetkezet szervezői a törvényes előírá-

sokat és alapszabályok rendelkezéseit szem előtt tartják-e, és vajon a gazdálkodásuk

sikeres működést eredményez-e.

Ezen határok között nemcsak a hibákat kell megállapítani és azokról jelentést adni,

hanem a ténykedést felülvizsgálni, a szövetkezet hivatalos közegeinek felvilágosítással

kell szolgálni és figyelmeztetni kötelességeikre, valamint az egyes hibákra és tévedé-

sekre, tanácsot adni, mily módon lehet a szövetkezetnek esetleges veszélybe döntését

meggátolni. Ha olyan hibákról van szó, melyek minden nehézség nélkül eltávolítha-

tók, az ellenőrnek azon kell lennie, hogy azokat haladéktalanul eltávolíttassa.

Hogyha az ellenőrt a rovancsolásnál gátolnák (16. §), az 1919. április 15-én kelt

210. számú törvény 8. §-ában említett büntetési következményekre kell figyelmeztet-

1 Pénztári, leltári ellenőrzés.2 Sbierka zákonov a nariadení, magyarul Törvények és rendeletek tára.


83

nie az illető szövetkezet igazgatóságának tagjait (Sb. z. a nar.), az esetben, hogyha ez

nem használna, a hivatkozott törvény 9. §-ának 3. bekezdése értelmében megbünte-

tés céljából az eset a kereskedelmi bíróságnak jelentendő. Ezen kihágás 5000 koroná-

ig terjedő pénzbüntetéssel és 6 hónapig terjedő fogházzal büntetendő.

Ezen tényt csak tájékozás céljából említjük, mert nem tételezzük fel egy szövet-

kezetről sem, hogy annak rovancsolásánál ilyen eset előfordulna. Reméljük, hogy

szövetkezeteink ténykedő közegei felfogják az ellenőrzés jelentőségét, és hogy a tény-

kedő közegek és ellenőreink között a legbarátságosabb viszony és kölcsönös készség

fejlődik ki. Ellenőreinknek instrukciói, utasításai vannak, amelyeket túllépniük nem

szabad; nemcsak ellenőrző orgánnak, hanem amellett tanítónak, tanácsadónak kell

lennie, és a megállapított hibákat kijavítania. Az ő látogatásait legnagyobb készséggel

kell fogadni, és a gazdálkodás benső vezetéséről kellő felvilágosítással kell szolgál-

ni. Az ellenőröknek mindazon kereskedelmi viszonyokat, amelyekről a szövetkezet

működésének felülvizsgálása alkalmából tudomást szereztek, titokban kell tartani-

uk (22. §), ezenkívül más egyénekkel szemben titokban kell tartaniuk a rovancsolás

eredményét, és különösen tartózkodni bárminemű véleményadástól, amely a szövet-

kezet hitelére káros hatással lehet.

Minden egyes megejtett revízió után köteles az ellenőr a kormányrendelet értel-

mében és instrukciók alapján a revízióról jegyzőkönyvet felvenni, amelyet a jelenlévő

tagok kötelesek aláírni. Ezen célból, amennyire lehetséges, az ellenőr az igazgatósá-

got és a felügyelőbizottságot összehívja, nekik a revízió eredményét tudomásul adja,

megfelelő utasításokkal és felvilágosításokkal szolgál, és erről az imént említett jegy-

zőkönyv vétetik fel.

Mihelyt az ellenőr útjáról visszatér, megírja az ellenőri jelentést (19. §). Ebben

megírja, miképp gazdálkodik a szövetkezet, mily módon lettek a törvényes előírá-

sok és az alapszabályok rendelkezései betartva, és megemlíti a megállapított hibákat.

Amennyiben a megállapított hibák már a revízió megejtésénél lettek eltávolítva, a je-

lentésben azt is fel kell tüntetni, mely napon kezdődött és végződött a revízió. Mi-

helyt a megállapított hibák eltávolítására határnap kitűzetése szükségessé válik, ezt

a revizornak a jelentésben szintén meg kell állapítania.

Az ellenőr a jelentést a Központi Szövetkezet ellenőri osztályának adja át, hol a köz-

pont megjegyzéseivel lesz kiegészítve és az illetékes kereskedelmi bíróságnak felter-

jesztve, amely az illető szövetkezetnél megejtett revíziót bejegyzi (2. §) és elrendeli,

hogy a megállapított hibák el legyenek távolítva, ennek foganatosítására kényszerítő

eszközökhöz is fordulhat.

Hogy a szövetkezet mit tegyen az ellenőri jelentéssel, arról sem a törvényben,

sem a kormányrendeletben semmi határozott előírások nem rendelkeznek, de a kor-

mányrendelet 18. §-ának figyelembe való vételével az ellenőri kérdőív 99. és 100.

pontja szerint igazolhatik, amely a kormányrendelethez van csatolva. A Központi

Szövetkezet által kiadott ellenőri tárgysorozatba azon rendelkezés lett bevéve, mely

szerint mihelyt a szövetkezet az ellenőri jelentést megkapja, annak tárgyalása céljá-


84

ból az igazgatóság és a felügyelőbizottság gyűlése összehívandó, amelyen az összes hi-

bák eltávolítása felől döntenek. Az ellenőri jelentés ezután a legközelebb megtartandó

közgyűlés tárgysorozatán megemlítendő és a Központi Szövetkezet megjegyzéseivel és

a kereskedelmi bíróság esetleges rendelkezéseivel és az igazgatóság és felügyelőbizottság

gyűléséről felvett jegyzőkönyv kapcsán felolvasandó. Ezen jegyzőkönyv és a közgyűlé-

si jegyzőkönyv másolata ezután a Központi Szövetkezetnek felterjesztendő.

Ezen előírás és intézkedés célja, hogy a tagok a közgyűlésen megfelelően legyenek

informálva, a szövetkezet vezetésére való befolyását helyes irányban érvényesítse.

Vázlatban ilyen szövetkezeteinknek a Központi Szövetkezethez való viszonya, és

a Központi Szövetkezet elvárja, hogy a szövetkezetek a rájuk bízott ténykedést meg-

felelő módon fogják érvényesíteni.

Központi Szövetkezet

Dr. Medvecký L. s. k. Pražák J. s. k.

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Pozsonyeperjesi Hitelszö-

vetkezet, 2. doboz (rendezetlen iratanyag), szám nélküli irat.

3. Ellenőri jelentés a Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet tevékenységéről

(1922)

A magyar szövetkezetek pénzügyi állapotának ellenőrzését a Központi Szövetkezet magyar vagy

magyarul tudó ellenőrei végezték. A vizsgálatok során nemcsak a vagyoni helyzet átvilágításá-

ra került sor, hanem javaslatok és rendelkezések is születtek az esetleges mulasztások és hibák

kiküszöbölésére.

Ústredné družstvo, Bratislava

Központi Szövetkezet, Bratislava

Ellenőri Osztály

Číslo 1338-1921. C. G.

Ellenőri jelentés

A Központi Szövetkezet, Bratislava utasítása alapján az 1919. április hó 15-i 210.

számú törvény és a reá vonatkozó 1919. VIII./19. 492. számú kormányrendelet előírá-

sai szerint a v Bratislave [pozsonyi – G. I.] törvényszék kereskedelmi cégjegyzékébe

bejegyzett szövetkezet ügyvezetésének és működésének ellenőrzését minden tekintet-

ben végrehajtottam.

Pozsonyeperjes és Vidéke Hitelszövetkezet,

mint a O. K. H. tagja


85

Az ellenőrzés eredményét a következő jelentésben összegezem:Az ellenőrzés 1922. január hó 11-től január hó 12-ig tartott.A fenti szövetkezet az 1898-i magyar kereskedelmi törvény értelmében alakult

s a ke res kedelmi cégjegyzékbe rendesen bejegyeztetett 210. számú törvény rendelke-zéseinek eleget tett, s az arra vonatkozó iratok a központba küldettek.

A tagfelvétel és elbocsátás alapszabályszerűen történik.Miután a szövetkezet működése az utóbbi időben gyenge, az igazgatóság köteles-

ségeinek teljesítése nehezen ítélhető meg.Felügyelőbizottság egyáltalán nem működik, gyűlésekről jegyzőkönyvetnem vezet.Könyvelés kielégítő.Váltók, kötelezvények, pénztárkészlet és egyéb értékek rendben találtattak.A szövetkezet saját vagyonát képezik:Üzletrészek: 1 001 380Tartalékalap: 181 590Rendkívüli alap: 820Ért. díj alap: 34 950Összesen: 1 299 920

Bratislava, 1921. február hó 8-ánFábry Igor s. k.ellenőr

Megjegyzéseka Központi Szövetkezet részéről, mely az 1919. évi április hó 15-én kelt 210. számú

törvény és az 1919. évi augusztus hó 19-én kelt 492. számú kormányrendelet alapján mint ellenőrző központ szerepel.

A Központi Szövetkezet tudomásul veszi az Önök szövetkezeténél megejtett törvényes ellenőrzés eredményét, megjegyzi továbbá, hogy a jelen ellenőri jelentés a megjegyzésekkel és az esetleges törvényszéki utasításokkal együtt az igazgatóság és felügyelőbizottság közös gyűlésén részletesen megtárgyalandó, azután pedig a leg-közelebbi közgyűlés tárgysorozatára kitűzendő, ahol az szó szerint felolvasandó.

Az igazgatóság és felügyelőbizottság közös gyűléséről szóló jegyzőkönyv másolat-ban hozzánk beküldendő.

Bratislava, 1921. március hó 23-ánEgyezik az eredetivel:

Ústredné družstvoRevízne oddelenieBolze Kamil s. k.ellenőri osztály főnöke

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet,

2. doboz (rendezetlen iratanyag), szám nélküli irat.


86

4. Terv a Keresztényszocialista Földművesszövetség értékesítési, termelési és hitel-

szövetkezetének létrehozásáról

(1923)

A szlovákiai szövetkezeti hálózat konszolidációjának időszakában, 1919 és 1924 között több

magyar szövetkezetalapítás történt. Ezek közé sorolható a keresztényszocialista párthoz kötő-

dő Keresztényszocialista Földművesszövetség által alapított „háromfunkciós” szövetkezet is. Az

alábbi, jó néhány elemében túldimenzionált terv később jelentős változáson ment keresztül, vé-

gül a szövetkezetnek „kétfunkciós” tevékenységi köre lett, ami minden bizonnyal az igényesebb

szövetkezeti forma (hitelezői feladatkör) miatt módosult így. Az önálló szövetkezet gondolatát

elvetették, és a kassai Kelet-szlovenszkói Gazdák Önsegélyező Szövetkezetével vették fel a kap-

csolatot, a szervezet ennek fiókjaként jött létre. Mezőgazdasági termelésre és terményértékesítés-

re szakosodott.1

Derfinyák Gusztáv,2 a Keresztényszocialista Földművesszövetség3 ügyvezető titkára,

a vasárnapi szepsi-fürdői gazdagyűlésen részletesen kifejtette a földművesszövetség

által létesíteni óhajtott értékesítési, termelési és hitelszövetkezet tervezetét. Mivel

a szö vetkezeti eszmének nézetünk szerint nagy jelentősége van a magyar kisgazdák

gazdasági helyzetének további alakulására, helyénvalónak tartjuk Derfinyák beszédé-

ből az alábbi részleteket közölni:

Földművesszövetségünk célul tűzte ki azt, hogy a földműves népet ott segítse, ahol

csak tudja. Ezt pedig úgy gondoltuk megoldani, hogy egy központi nagy szervvel

igyekeznénk a földművesek terményeit és egyéb gazdasági termékeit úgy elhelyezni,

hogy gondjuk ne legyen az értékesítésre, és hogy a közvetítők kizárásával a tiszta

haszon tényleg az övék legyen, s ne arassák le munkájuk gyümölcsét olyanok, akik

azt meg nem érdemlik. Ez a szerv pedig az Országos Földművesszövetség4 kebelében

létesítendő termelő és értékesítő hitelszövetkezet volna.

A kisgazda-társadalom saját üzleti érdekeit csak úgy szolgálja helyesen, ha termé-

nyeinek értékesítését nem bízza mások közvetítésére, hanem maga intézi, de nem

a saját személyében, hanem annak a szövetkezeti szervezetnek az útján, amelynek

kívüle száz meg ezer és ezer olyan tagja van, mint ő, akinek érdeke az övével azonos,

tehát a közös célok szolgálatában ugyanazon az úton kell haladniuk. Ez a szervezet

az értékesítő és hitelszövetkezet, mely a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban a kis-

gazda-társadalom alapsejtje lesz.

A kisgazda-társadalom terményértékesítése mostani formájában oly egyének ke-

zében van, akiknek a termeléshez semmi közük sincsen, és gyakran ügyefogyott

1 A szövetkezet megalakulásáról lásd Prágai Magyar Hírlap, 1923. július 26. 167. sz. 7.2 Az Országos Keresztényszocialista Párt titkáraként működött.3 A szövegben korabeli megnevezése a szervezetnek: Keresztényszociális Földmívesszövetség.

1919-től működött mint a keresztényszocialista párt egyik szervezete.4 Az Országos Földművesszövetségről egyelőre nem állnak rendelkezésünkre adatok.


87

módon szolgáltatja ki érdekeit az élelmes ügynököknek, akik verejtékes munkánk

legjavát, gyümölcsét élvezik. Igaz, hogy a háború alatt s az 1919–1921-i állapot ide-

jében a fogyasztók s a termelők közvetlen érintkezésbe léptek egymással, s termé-

nyeink értékesítése könnyen s jól ment. Abban az időben állandóan hangoztattuk

gyűléseken és újságcikkekben, hogy az értékesítésnek ez a módja csak átmene-

ti állapot. A biztos és jó értékesítés nem tarthat örökké, s eljön az az idő, midőn

a termelők ismét egymással fognak versenyezni, hogy terményeiket elhelyezhes-

sék. Ez az idő elkövetkezett, s bár egy kissé máris elkéstünk, de még helyrehozható

a mulasztásunk. Ezért meg kell teremtenünk azokat a gazdasági szervezeteket, ame-

lyek a gazdasági termékek városba juttatásával, a fogyasztók közvetlen ellátásával

foglalkoznak.

Ennek az értékesítő és termelőszövetkezetnek természetesen igen sokoldalúnak

kell lennie. A szövetkezeteknek foglalkozniuk kell gabona s egyéb szemes termény,

állatok, tej, tejtermékek, baromfiak, tojás, gyümölcs, zöldségek s egyéb kerti termé-

nyek értékesítésével.

A gabonaértékesítés célja kettős lenne: egyrészt a zárolt gabonára hitelt nyújtani,

másrészt a gabonát szakszerűen kezelni, piacképessé tenni és a legalkalmasabb idő-

pontban a lehető legjobb áron értékesíteni.

Ma, amikor a szabad forgalom bekövetkezett, a kisgazda-társadalom már érzi azo-

kat a hátrányokat, amelyek a kevés termény értékesítése mellett ránehezednek. A ter-

melők egész szekértáborokkal bejönnek a vásárra. Alig egy-két ember vásárol a saját

házi szükségletére: az igazi vevők csak a vásár vége felé közelednek. Ekkor megjelen-

nek a kereskedők, s a legolcsóbb áron összevásárolják a gabonát, mert a gazda restelli

azt hazavinni, s az árára is szüksége van, mert a mindennapi élethez szükséges pénzt

csak így tudja előteremteni.

Ennek elejét veszi a gabonaértékesítő szövetkezet felállítása. A szövetkezet kör-

zeti magtárakat létesítene, összegyűjti sok helyről a kevés termést, azt osztályoz-

za, megtisztítja, s nagyban értékesítve élvezi azokat az előnyöket, amik a nagyban

való értékesítéssel és szállítással kapcsolatosak. A szövetkezet haszna pedig azoké

a gazdáké marad, akik ennek a vállalatnak részesei, és akik termésük értékesítését

rábízzák.

A szövetkezet hitelt nyújtana, mikor a kisgazda pénzszűke miatt kénytelen termé-

nyeit áruba bocsátani. Ezáltal lehetővé teszi neki, hogy a termését előre le ne kösse,

illetőleg ne legyen kénytelen termését elpocsékolni. Ahol egy életrevaló magtárszö-

vetkezet létesül, ott a legcsalafintább terményügynöknek sem sikerül többé semmi-

féle mesterkedéssel az árakat lenyomni s a gabonát ingyen összevásárolni. Ezenkí-

vül a raktárszövetkezet a vetőmag-nemesítés, -kicserélés és a műtrágyahasználat

elterjesztése útján nemcsak az áralakulásra, de magára a termelésre is jelentékeny

befolyással lesz. Első teendő mindenesetre a kassai országos központ megteremtése

volna, mely aztán a kerületi csoportokat olcsó pénzzel látná el, hogy azok teljesen

kiépüljenek. Természetes, hogy országos központunknak az állatértékesítés is egyik


88

fontos feladata lenne. Munkáját két csoportban végezné. Az első csoportba tartoznék

az élő állatok értékesítése, a másik csoportba pedig a vágóállatok szövetkezeti értéke-

sítése. Az állatértékesítő szövetkezet jobb árral kecsegteti a gazdát és megszabadítja

a vásárlással járó időpazarlástól és az eladás bizonytalanságától.

A tej értékesítésénél ismét előállott az a helyzet, hogy sok a termelő és kevés a fo-

gyasztó. Ma már nem járnak ki a fogyasztók a faluba tejért, hanem a termelőnek kell be-

hoznia, s előáll az az eset is, hogy ahogy behozzák a városba, úgy vissza is viszik a tejet.

Kassán létesítenénk egy nagy sajtgyárat, s a termelők összessége kannákban, vasúton le-

szállítaná a tejet Kassára, vagy később kerületi kisebb vajkészítő üzemeket létesítenénk.

A tojás értékesítésére is kiépítenénk a megfelelő osztályt. Központot létesítenénk,

amely a tagoktól összegyűjtött tojást átveszi és megvizsgálja, s a piac számára csoma-

golja. A központ irányítaná az elküldést, és az eladott tojás árát is közvetlenül a köz-

pont utalná ki. Hasonlóképpen értékesítenénk a baromfiakat is, bár ez nehezebben

menne, mivel itt a világversennyel kell megbirkóznunk.

A zöldség és gyümölcs értékesítésénél már megszűnt a háborús hiány. Egy külön

osztály összeköttetéseket keres majd az állandó fogyasztókörökkel, úgyhogy a szö-

vetkezetnek már biztos és állandó vevőköre lesz, amely értékesítésének mindenkor

biztos alapot fog nyújtani. Százezrekre menő értékeket lehet előteremteni a megfelelő

zöldség- és gyümölcsértékesítés rendszeresítésével. Elsősorban azon lennénk, hogy

a messzibb országrészekkel és a külfölddel megismertessük a magyarlakta vidéken

termelt zöldségeket s gyümölcsöket, s ha ez meglesz, a vevőkör mindig nagyobb lesz.

Központunkban tagjaink részére nagy fogyasztási szövetkezetet is létesítenénk.

Mindenféle mezőgazdasági felszerelést, gépeket, vasat, vetőmagot stb. be lehet majd

nálunk szerezni éspedig aránytalanul olcsóbban, mint máshol, mivel mi a szövetke-

zeti tagjaink részére gyári árakkal dolgoznánk.

A kisgazda-társadalom leghatalmasabb ereje a tömörülésben, a szervezkedésben

van, s fel kell használnunk ezt az óriási hatalmat, alkalmat, hogy ezt a nagy erőt minél

jobban biztosítsuk magunknak!

Forrás: A Keresztényszocialista Földművesszövetség Értékesítési, Termelési és Hitelszövetke-

zetének tervezete. Prágai Magyar Hírlap, 1923. március 29. 72. sz. 7.

5. Rédler István1 jelentése a galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont alakuló köz-

gyűléséről

(1925)

A Hanza Szövetkezeti Áruközpont működése a szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalom

egyik „sikertörténete”. A magyar fogyasztási szövetkezetek 1923. évi szenci központalapítási

1 Rédler István a Központi Szövetkezet tisztviselője, a Gazdasági Szemle szerkesztője volt. Cikkei-

ben a magyar fogyasztási szövetkezetek helyzetével foglalkozott.


89

kísérletének kudarca után, 1925-ben sikerült tető alá hozni az új központot.2 Az eredmény

nemcsak a korábbi törekvéseknek, hanem a Központi Szövetkezet szervezeti rendszere átalakí-

tásának is köszönhető, ami kedvezően hatott a Hanza megalakulására: országos szinten került

sor az új körzeti áruelosztó központok kialakítására, amelyek közül a galántai volt a leginkább

tőkeerős.

A közgyűlés folyó év3 június hó 19-én folyt le Galántán a Kolisch-féle vendéglő nagy-

termében. Jelen volt kb. 80 személy, ezek közül 54 tag 1471 darab üzletrésszel, mely-

nek összértéke 147 100 Kč.

Fél 11 órakor, a közgyűlés megnyitása előtt Vosatko Antal, a Központi Szövet-

kezet igazgatósági tagja és a gyűlésen a központ képviselője szívélyesen üdvözölte

a megjelenteket a Központi Szövetkezet nevében. Isten áldását kérte az alakulásra

és a jövendő működésre. Kifejtette, hogy miután a Központi Szövetkezet kénytelen

volt áruosztályát likvidálni, az alakulandó áruközpont az ez által előállott hiányt van

hivatva részben pótolni. Föltette továbbá, hogy: „Akarják-e a jelenlevők megalakí-

tani a galántai áruközpontot, és akarnak-e mellette híven kitartani?” A jelenlevők

egyhangúlag igennel válaszoltak. Ezután információkat és tanácsokat adott az ala-

kítóknak a Központi Szövetkezet nevében a megalakításra és a későbbi működésre

vonatkozólag. Kijelentette, hogy a Központi Szövetkezet nem kíván beleavatkozni

az alakulandó áruközpont autonóm jogaiba. Amiket itt ajánlani fog a központ ne-

vében, azt ne vegyék oktrojnak,4 hanem úgy tekintsék, mint jóakaratú és tapasztalati

tanácsokat. A Központi Szövetkezet támogatása és a törvényes adó- és illetékked-

vezmények érdekében ajánlja, hogy az alakulandó áruközpont csatlakozzék a Köz-

ponti Szövetkezethez. A központ financiális támogatást nem ígérhet, de erkölcsileg

támogatni fogja az áruközpontot, mint tagját. Politikai és vallási momentumokat

zárjanak ki az áruközpont működéséből, és tisztára kereskedelmi legyen annak jel-

lege. Az áruközpontokhoz csatlakozó szövetkezetek adminisztratív kezelését, ellen-

őrzését és az organizációs tevékenységet a Központi Szövetkezet továbbra is a saját

hatáskörében kívánja megtartani. Óvakodjanak az áruk felhalmozásától, és csakis

2 Nagy Ferenc 1923. február 10-én küldte el 17 Galánta környéki fogyasztási szövetkezet-

nek a galántai vásárló és értékesítő szövetkezet tervezetét. Az ebben foglaltak szerint történt

a Hanza Szövetkezeti Áruközpont kiépítése (vö. Szövetkezeti Naptár az 1936-ik szökőévre. 2. évf.

Galánta, Hanza Szövetkezeti Áruközpont, 39–42). A szenci alapítási kísérletről lásd Gazdasági

Szemle, 1923. május 1. 9. sz. 92.

A Hanza első alapszabályzatában, 1925-ben önálló revíziós központként határozta meg ma-

gát, ahol a tagszövetkezetek pénzfeleslegeiket elhelyezhetik. A Központi Szövetkezet nyomására

a magyar szövetkezeti vezetőknek ezt a pontot ki kellett hagyniuk az alapszabályzatból, az áru-

központ csak így lehetett a Központi Szövetkezet tagja (lásd Szlovák Nemzeti Levéltár, Ústredné

družstvo, Hanza tovarová centrála v Galante, 1424. doboz, 1925. július 18. levél).3 1925-ben.4 Kényszernek, ráerőszakolásnak.


90

a legszükségesebb mennyiséget tartsák raktáron; ugyancsak óvakodjanak a könnyel-

mű és fedezet nélküli hitelezésektől is. Vosatko igazgató útbaigazításait köszönettel

vették tudomásul a jelenlevők. A közgyűlés elnökévé ezután megválasztották Károlyi

Alajos római katolikus esperesplébánost,5 a szenci szövetkezetek ügyvezetőjét, aki

székfoglaló beszédében megköszönte a beléje helyezett bizalmat, kiemelte az áru-

központ megalakításának szükségességét, és annak a reményének adott kifejezést,

hogy az szerencsésen meg fog alakulni és áldásos működést fog kifejteni. Köszöne-

tet mondott a Központi Szövetkezetnek a képviseltetésért, üdvözölte Vosatko Antal,

központi igazgatósági tagot, mint a központ képviselőjét, és kívánatosnak mondotta,

hogy a Központi Szövetkezet támogassa a megalakulandó szövetkezeti áruközpon-

tot. Ezután megállapította, hogy jelen van az üzletrészjegyzők közül 35 fogyasztási

szövetkezet és 19 fizikai személy; ezek alapján megállapította a határozatképességet,

megnyitotta a közgyűlést, és rátért a tárgysorozat megtárgyalására.

Az előkészítő bizottság munkálatait és az alapszabály-tervezetet Nagy Ferenc, a Köz-

ponti Szövetkezet kerületi ellenőre ismertette. Isten nevében üdvözölte a megjelente-

ket és különösen is köszönetet mondott a megjelenésért Gašparik Ignác tanfelügyelő-

nek, a szövetkezeti tanítók szövetkezeti vezetőjének. Utalt beszédje további folyamán

az alakulás nehézségeire, melyeket azonban a kiváló szövetkezeti vezetők segítségével

sikerült leküzdeni, úgyhogy most már örömmel mutathat rá arra a kb. ¼ millió Kč

összegre, melyet az érdekelt szövetkezetek és egyes személyek úgyszólván minden

előzetes propaganda nélkül máris lejegyeztek. A megalakítandó központi áruszövet-

kezet nem tesz nagyhangú ígéreteket, hanem cselekedni és produkálni akar; és ha az

érdekeltek mindnyájan melléje állnak és mellette kitartanak, akkor a jó eredmény

biztosra vehető. Az áruközpont célja a falusi nép gazdasági felemelése, a jólét elő-

mozdítása. A politikát teljesen kizárni akarják a szövetkezetből, annyival is inkább,

mert gazdasági érdekeink megvédésére az egyetlen eszköz a gazdasági szervezkedés.

Közös érdekeink lévén össze kell tartanunk és egymást támogatnunk kell erkölcsileg

és anyagilag egyaránt. A tisztességes kereskedelem alapelvei szerint erkölcsi alapra

kívánjuk helyezni szövetkezeti áruközpontunkat. Az alakulási körülmények kedve-

zők: megvan a szövetkezeti hálózat, megvan az elsőrendű vásárlóközönség, csak fel

kell állítani a bevásárlási központot. Ha milliókat költünk meddő politikára, akkor

gazdasági megerősödésünk céljaira még inkább áldozhatunk. Ne feledjük és legyünk

5 Helyesen Károly Alajos (1864–1942) az észak-olaszországi Vigonuovo városában született.

A teológiát a bécsi Pázmáneumban végezte, 1887-ben szentelték pappá Udvardon, 1888-ban

Léván működött, 1892-ben Pozsonyban volt káplán. 1896-ban az Esztergom melletti Kirvára

helyezték, 1899-től Szenc plébánosa, 1907-től esperes. A szenci gazdakört 1902-ben, a hitelszö-

vetkezetet 1905-ben, a szenci fogyasztási szövetkezetet 1910-ben hozta létre. 1925-ben „illojális

és irredenta” magatartása miatt a csehszlovák hatóságok megfosztották plébániájától, s azt csak

1937-ben kapta vissza. 1939-ben esztergomi kanonok. A Hanza szövetkezeti mozgalom 1923-as

szenci előkészítő találkozójának egyik fő szervezője. A szenci szövetkezetek az ő irányítása alatt

a kezdetektől fontos szerepet játszottak a szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalomban.


91

annak tudatában, hogy az alakítandó áruközpont feltétlenül szükséges; enélkül

a fogyasztási szövetkezetek meg nem állhatnak. Jó gyermekei kívánunk lenni a Köz-

ponti Szövetkezetnek, mint voltak a fogyasztási szövetkezetek azelőtt a Hangyának.

Ha édes gyermekéül fogadja a központ a szövetkezeti áruközpontot, akkor nem fog

benne csalatkozni: hasznára lesz neki is, és az országnak is. Felszólítja a szövetke-

zeteket a további üzletrészjegyzések propagálására. A lehető legjobb és leggyümöl-

csözőbb befektetés lesz az, amit üzletrészek jegyzésére fordítanak. Az áruközpont

foglalkozni kíván a tagok mezőgazdasági szükségleteinek beszerzésével is (például

gépek, műtrágya stb.). Reflektálva a Központi Szövetkezet részéről megnyilvánult

ama kívánságra, hogy a szövetkezetek adminisztrációja továbbra is a Központi Szö-

vetkezetet illeti, kifejezést ad ama véleményének, hogy ez a kívánság nem zárja ki

a Hanzához csatlakozott szövetkezetek jó tanácsokkal, gyakorlati útbaigazításokkal

való ellátását a szövetkezeti áruközpont részéről. A Hanza célja kiemelni a fogyasz-

tási szövetkezetet az idegen kereskedők karjaiból, és felsegíteni a falu népét. Végül

felkéri a szövetkezeteket és azok érdemes vezetőit, hogy teljes erkölcsi súlyukkal áll-

janak az alapítók mellé.

Gašparik Ignác, a galántai tankerület tanfelügyelője – aki maga is aktív tagja

a nagy surányi szövetkezetnek – a jelenlevők nagy tetszése mellett kijelenti, hogy a

ma ga részéről szintén szívvel-lélekkel ajánlja a szövetkezeti áruközpont megalakulá-

sát és ígéri, hogy azt működésében teljes erejével támogatni fogja.

Nagy Ferenc, kerületi ellenőr ezután szó szerint felolvasta az alapszabály-tervezetet,

melyhez a jelenlevők közül többen hozzászóltak; nevezetesen a következők: Vosatko

Antal, a központ képviselője: Nagyon helyes, hogy csak tagjainak kíván árusítani az

áruközpont. A később belépőkkel szemben valamelyes előnyt kell biztosítani az ala-

kuláskor belépett tagoknak. Minden tagnak csak egy szavazata legyen: az üzletrészek

száma szerinti szavazatok kapitalista előnyöket biztosítanának azoknak, akik több

üzletrésszel rendelkeznek. Pénzfeleslegeikkel ne gazdagítsák a szövetkezetek a ban-

kokat. Legyen kötelező, hogy a tagok lehetőleg minden szükségletüket az áruköz-

pontnál szerezzék be; még esetleg áldozatok árán is az áruközpontnál vásároljanak.

Kívánatos, hogy az áruközpont minél előbb szerezze meg a szeszesitalok árusításá-

nak jogát. Nagy Ferenc: Ígéri, hogy a Hanzának konkurensképes árai lesznek, úgy-

hogy a tagoknak áldozatok nélkül is érdekükben lesz, hogy ott vásároljanak. Károly

Alajos: Indítványozza, hogy magánszemélyek ne vásárolhassanak az áruközpontnál,

hanem csakis a szövetkezetek. A szövetkezetek egyes tagjai szükségleteiket szintén

szövetkezetük útján szerezzék be a Hanzától. Indítványozza továbbá, hogy a szövet-

kezeteket az áruközpontnál ne csak igazgatósági, hanem – szükség esetén – egyszerű

tagok is képviselhessék. Korlátozni kell azt is, hogy hány tag megbízását vállalhatja

egy tag. Fenntartani kívánja végül a Központi Szövetkezetből való kilépésre is a le-

hetőséget. Hlavaty János (Vágsellye): A befizetett üzletrészek felmondását is meg

kell nehezíteni. Vosatko Antal: Helyesli Hlavaty indítványát. Károly Alajos: Az alap-

szabályokban nem lehet megkötni az alaptőkét. Hlavaty János: Akkor azt se lehet


92

alapszabályszerűleg előírni, hogy a tagok áruszükségletük 70 százalékát kötelesek az

áruközpontnál beszerezni. Galambos Béla6 (Hidaskürt): A 70 százalékos kötelező vá-

sárlás kimondása szükséges. Várady Béla7 (Kosút): Az árakkal minden körülmények

között lépést fogunk tartani. A rezsiköltséget a szeszesitalokon megkeressük. Olyan

forgalmú szövetkezetek tartoznak az áruközpont körzetébe, hogy azok megrende-

lései biztosítják a sikert. A szövetkezetek feszítsék meg minden erejüket, és vásár-

lásaikkal támogassák a Hanzát. A szövetkezeti tagok jogát majorizálni8 kell a fizikai

tagokéval szemben. Károly Alajos megállapítandónak tartja még az ügyvezető igaz-

gató választásának mikéntjét is. Tekintve továbbá, hogy a legközelebbi vonattal el

kell utaznia, megköszöni a közgyűlésnek a beléje helyezett bizalmát, áldásos műkö-

dést kíván a Hanzának, és átadja helyét a közgyűlés által egyhangúlag megválasztott

közgyűlési elnöknek, Oberhoffer Ignác nyugalmazott főjegyzőnek9 (Somorja), aki

– köszönetének nyilvánítása mellett – elfoglalja az elnöki széket. Oberhoffer Ignác

közgyűlési elnök tolmácsolta a somorjai fogyasztási szövetkezetek üdvözletét, és azt

ajánlotta, hogy ne zárja ki a közgyűlés a magántőkét. Bár minél többen jegyeznének

a magánosok közül is. Névre szóló üzletrészeknél nem kell félni az összevásárlástól.

Hlavaty János: A magántőkével befurakodik az ellenség. Kása Imre (Nagyfödémes),

Hantos Ádám (Nagymagyar) és Lehotay Károly (Tárnok) hozzászólása után a szö-

vetkezetek szavazati jogát úgy majorizálta a közgyűlés, hogy a fizikai személyeknek

csak egy szavazatot adott, a szövetkezeteknek pedig minden 10 üzletrész után egyet.

Elfogadta továbbá a közgyűlés, hogy 1 tag csak 5 szavazatot képviselhet, a szövetke-

zeteket – az igazgatósági tagokon kívül – bármely szövetkezeti tag is képviselheti, és

hogy a később belépni kívánó tagok jegyezhető üzletrészeinek számát az igazgatóság

fogja megállapítani. A fogyasztási szövetkezetek pénzfeleslegeinek elhelyezését ille-

tőleg Hlavaty János (Vágsellye) azt ajánlja, hogy ne legyen kötelező az egész összeg

elhelyezése az áruközpontnál, hanem hogy legalább részben a testvér- és helybeli

hitelszövetkezeteket is segíthessék a fogyasztási szövetkezetek feleslegeikkel. Vosatko

Antal: A megrendelt árut készpénzzel fizessék a szövetkezetek, a feleslegeikkel pe-

dig támogassák saját hitelszövetkezeteiket. Siposs Ernő központi ellenőr: az áruköz-

pont folyószámlán fogja kezelni a szövetkezet pénzét, s onnét azt – szükség esetén

– a kamatokkal együtt bármikor megkaphatják. Obberhoffer Ignác elnök kimondja

6 Galambos Béla (1884–1938) hidaskürti plébános. A gimnáziumot Pozsonyban, a teológiát

Esztergomban végezte. 1915-től Hidaskürtön plébános. A keresztényszocialista párt galántai

járási szervezetének vezetője, a hidaskürti Gazdakör elnöke, a Galánta és Vidéke című lap

munkatársa.7 Várady Béla (1884–?) Kissárón született, Kosúton, majd Nagycétényben plébános, a keresz-

tényszocialista párt kosúti alapszervezetének elnöke, a Galántai járás közművelődési egyesülete

1925-ben alakult kosúti helyi bizottságának vezetője. A Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egye-

sület elnöke, a Hanza egyik vezetőségi tagja.8 Szavazattöbbséget kell elérni.9 Oberhoffer Ignác Tejfalu körjegyzője volt.


93

a közgyűlés határozatát, mely szerint a tag fogyasztási szövetkezetek készpénzfeles-

legeiket kötelesek az áruközpontnál elhelyezni. Vosatko Antal, a központ képviselője

kifejezést ad ama kívánságának, hogy az ügyvezető igazgató lehetőség szerint a meg-

választott és cégjegyzett igazgatók valamelyike legyen, és hogy hatásköre ne legyen

korlátlan (prokúrát ne gyakorolhasson10). A közgyűlés kimondotta, hogy az alapsza-

bály-tervezetet a jelzett módosításokkal elfogadja.

Ezután megválasztotta a közgyűlés a 12 tagú igazgatóságot és a 24 tagú

felügyelőbizottságot.

Igazgatóság: Hyža [Gustáv] járási főnök Galánta

Várady Béla plébános Kosút

Miklós Árpád földműves Nagymácséd

Boócz Imre tanító Kismácséd

Nagy Ferenc tanító Jóka

Stark Sándor tanító Alsószeli

Gašparik Ignác tanfelügyelő Galánta

Oberhoffer Ignác nyugalmazott főjegyző Somorja

Dr. Hegyi Jenő esperesplébános Alsónyárasd

Lovas István földműves Hidaskürt

Hlavaty János földműves Vágsellye

Dr. Kuthy Géza ügyvéd Galánta, elnök

Felügyelőbizottság: Schuster György földbirtokos Csütörtök

Nagy Antal tanító Nagylég

Hantos Ádám tanító Nagymagyar

Csiba Mihály tanító Vajka

Pongrác Pál földbirtokos Nagyszarva

Németh Imre földbirtokos Tárnok

Nagy István tanító Szenc

Rédl István tanító Fél

Jurka József plébános Bajta

Meszes Ferenc nyugalmazott jegyző Szőgyén

Huszár Ferenc nyugalmazott jegyző Hidaskürt

Korentsy Rezső tanító Kürt

Pollák Kálmán tanító Galánta

Janisch Alajos tanító Vágkirályfa

Kelecsényi N. tanító Csata

Varga Márk földműves Pered

Hujsza Ágoston plébános Ábrahám

Józsi Alajos tanító Kosút

10 Ne legyen cégjegyzési joga.


94

Petrovics Gyula földműves Kosút

Nagy Alajos földműves Diószeg

Krisztinus J. tanító Tallós

Dr. Stéger Kálmán orvos Felsőszeli

Egyházi István jegyző Alsószeli

Uhlyárik Gusztáv tanító Kosút

A választás után Vosatko Antal a Központi Szövetkezet képviselője a következő szavak-

kal méltatta a megalakulás jelentőségét: „A jelen szövetkezeti áruközpont megalakulása

szövetkezeti szempontól egy olyan ünnepélyes pillanat, mely megindítja az ember szívét.

Ez a megalakulás a szövetkezeti eszme győzelme a kapitalizmus felett. A Mindenható

áldását kérem az áruközpont működésére. Be fogok számolni a Központi Szövetkezet

vezetőségének a magyar nép odaadó ragaszkodásáról a szö vetkezeti eszme iránt. Végül

pedig egy szimbolikus koszorút kívánok elhelyezni a szövetkezeti áruközpontnak a mai

napon lerakott alappilléreire, melynek szalagjait a következő felírás ékesíti: Szeressük

egymást és támogassuk egymást.” Várady Béla (alelnök): „Köszönöm az önök bizalmát,

mellyel a Hanza áruközpont alelnökévé megválasztottak. Köszönetet mondok Vosatko

Antal úrnak, mint a Központi Szövetkezet képviselőjének, a szíves megjelenésért és

útbaigazításokért. Köszönet az összes megjelentnek, köszönet az ellenőröknek szíves

fáradozásaikért. Mi dolgozni akarunk. A magunk emberségéből és becsületes mun-

kánk révén akarunk boldogulni. A fogyasztási szövetkezetek fölsegítésére ez az utolsó

próbálkozás; ha ez netán nem sikerülne, akkor becsukhatjuk a szövetkezeti boltokat.

Én a legnagyobb bizalommal nézek a jövő elé. Becsületes kiszolgálást ígérünk, s szövet-

kezeteink szép forgalma és támogatása mellett a sikert biztosra vehetjük. Induljon meg

a propaganda. Mint diadalmas zászlót hordozzuk végig a községekben a belépési nyilat-

kozatokat és az üzletrészjegyzési íveket. Gazdasági előnyöket kívánunk nyújtani tagja-

inknak: gazdasági ügyes-bajos dolgaikban tanácsokkal akarunk szolgálni tagjainknak,

gazdasági felszereléseiket és szükségleteiket előnyösen kívánjuk kielégíteni tagjainknak.

Máris kezdjük meg a megrendelések gyűjtését, és küldjük be azokat az áruközponthoz.

Ne legyen szalmaláng a mi lelkesedésünk, hanem állandó tűz, mely melegítsen, hevít-

sen bennünket a kitartó munkára áruközpontunk érdekében.”

Siposs Ernő, központi ellenőr lendületes szavakkal hangoztatta a propaganda, a bi-

zalom és az anyagi támogatás szükségességét. Egyes szövetkezetek még a várakozás

álláspontjára helyezkedtek; ezeknek is teljes erejükkel csatlakozniuk kell a vállalat-

hoz, hogy az szilárd alapokra helyezkedhessék és szégyent ne valljon. Utal a Hangya,

a kassai beszerzési központ és a somorjai áruraktár eredményes működésére. Tolmá-

csolja a csallóközi fogyasztási szövetkezetek üdvözletét, és felajánlja a somorjai áru-

raktár csatlakozását a Hanzához, mit a jelenlevők lelkesedéssel vesznek tudomásul.

Nagy Ferenc tájékoztatás végett közli, hogy az áruközpont egyelőre csak szeré-

nyebb keretekben és szűkebb körben – Galántán és környékén – kíván működni

s a környék áruszükségletét kívánja ellátni, de idővel lépésről lépésre terjeszkedni


95

fog. Addig is kéri a távolabb fekvő szövetkezetek szíves türelmét. Galambos Béla,

hidaskürti plébános élteti azokat, akik a Hanza Áruközpont megszületésénél köz-

reműködtek. Oberhoffer Ignác, mint a közgyülés elnöke, végül köszönetet mond

a jelenlevőknek a szíves megjelenésért, Isten áldását kéri a megalakult szövetkezeti

áruközpontra, és bezárja a gyűlést.

(Az előkészítő bizottság közlése szerint eddig 115 tagja van az Áruközpontnak

2016 üzletrésszel.)

Melléklet: A jelen voltak névsora

Jelen voltak

a) a fogyasztási szövetkezetek képviseletében:

Szelőce: Kún László, Ambrózi Péter 10 üzletrész

Szenc: Károly Alajos 10

Kosút: Dudás Dániel, Uhlyárik Gusztáv, Petrovics Gy. 100

Nagyfödémes: Kása Imre, Molnár Rezső 50

Nagycétény: Ficza Pál 50

Magyarszőgyén: Meszes Ferenc 5

Hegysúr: Démszky Lajos 2

Érsekkéty: Bukovics István 5

Nagyszarva: Szabó Lajos 25

Tárnok: Német Imre, Lehotay Károly 50

Nagyölved: Bakó Ferenc 5

Csata: Kovács József 10

Taksony: Kardos Ödön, Szabó Menyhért,

Lénárd János, Kulovics Boldizsár [10]

Réte: Horváth Károly 5

Nagymácséd: Miklós Árpád 50

Hidaskürt: Erdélyi Imre, Galambos Béla,

Lukovič János, Lovas István 50

Vágsellye: Hlavaty János, Miskovics Ferenc [50]

Pered: Varga Márk, Somogyi Benedek [50]

Negyed: Kovács Lajos 20

Mácséd: Mészáros József, Mészáros Lajos 100

Vága: Józsa Ferenc 50

Kajal: Tóth Károly, Takács Gáspár [50]

Pozsonyvezekény: Szarka János, Rummel Hugó 5

Nemesócsa: Vavrik Emil 10

Nagymagyar: Hantos Ádám 100

Illésháza: Nagy Károly, Buday János 50

Vágkirályfa: Janics Alajos 20

Vízkelet: Dudás István 50


96

Nádszeg: Szőcs István 2

Jóka: Nagy Ferenc, Bangi Lajos 150

Farkasd: Anda Károly 20

Vághosszúfalu: Izsóf József, Mészáros Pongrác [20]

Csütörtök: Valacsai N. 100

Somorja: Oberhoffer Ignác 150

Felsőszeli: Dr. Stéger Kálmán 2

Összesen 35 szövetkezet 55 képviselője 1237 [olvashatatlan szó] 100 Kč üzletrésszel

b) a fizikai tagok képviseletében:

Várady Béla plébános, Kosút 100

Dudás Dániel földműves, Kosút 25

Uhlyárik Ágoston tanító, Kosút 2

Petrovics Gyula földműves, Kosút 10

Károly Alajos esperesplébános, Szenc 5

Schwarc Vince kereskedő, Szőgyén (2)

Lovas István földműves, Hidaskürt (10)

Mészáros József földműves, Kismácséd (1)

Mészáros Lajos földműves, Kismácséd (2)

Józsa Ferenc földműves, Kismácséd 1

Palczmann József ellenőr, Žilina 10

Porubszky Aladár ellenőr, Kisújfalu 20

Nagy Ferenc ellenőr, Bratislava 30

Siposs Ernő ellenőr, Somorja 20

Petrech Rezső ellenőr, Bratislava 5

Ráj József földműves, Vágkirályfa 2

Janics Alajos tanító, Vágkirályfa 2

Pangi Lajos földműves, Jóka 1

Hollósy Alajos üzletvezető, Jóka 1

Összesen 19 fizikai tag 234 [olvashatatlan szó] 100 Kč üzletrésszel

c) vendégek: Vosatko Antal, a Központi Szövetkezet igazgatósági tagja s egyben a köz-

pont képviselője; Gašparik Ignác galántai tanfelügyelő, Rédler István, a Gazdasági

Szemle szerkesztője, Bratislava és még mások.

Összesen megjelent 54 tag képviseletében 74 személy 147 000 Kč összegű jegyzett

üzletrésszel és több vendég.

Forrás: Szlovák Nemzeti Levéltár, Központi Szövetkezet, Hanza Szövetkezeti Központ Ga-

lántán, 1424. doboz, szám nélküli irat.11

11 A dokumentumot közölte a Gazdasági Szemle (1925. július 1. 13. sz. 102–103).


97

6. Fodor Jenő a szövetkezetek jelentőségéről és a kisebbségi társadalomszervezés-

ben játszott szerepükről

(1927)

Fodor Jenő előadása a Magyar Nemzeti Párt mezőgazdasági szakosztályának érsekújvári akadé-

miáján hangzott el.1 A szöveg ugyancsak jól jelzi, hogy az ellenzéki pártok gazdasági kérdésekkel

foglalkozó politikusai tisztában voltak a szövetkezetek súlyával és az egyes típusok működési

mechanizmusaival. A magyar pártokhoz kötődő szövetkezeti vezetők a 210. számú törvényt to-

vábbra is a szövetkezeti eszme demokratizmusával szemben állónak tekintették és az önigazgató

magyar központok létrehozásának akadályát látták benne.

1.

A szövetkezet a nép megerősítésének és szervezésének egyik legfontosabb és legtö-

kéletesebb eszköze. Azoknak a tényezőknek, amelyek hivatottak a nép boldogulá-

sát előmozdítani – legyen az érdekvédelmi szerv, avagy politikai párt – kötelességük

a szövetkezeti eszme diadalra juttatása érdekében tőlük telhetőleg közremunkálni,

mert hiszen a szövetkezet teremti meg azt a keretet, amelyben a gyengék, a szegé-

nyebbek összefoghatnak, s ezáltal ellenállóképességüket a nagy gazdasági verseny-

ben fokozhatják.

Ezek az igazságok teszik kötelességünkké nekünk is, hogy a szövetkezeti kérdést

felszínre hozzuk, azt állandóan szőnyegen (sic!) tartsuk, sőt hogy a szövetkezeti esz-

me megvalósítása érdekében gyakorlatilag is közremunkáljunk.

A szövetkezetnek igen sok válfaja van. A tagozódást nemcsak egyes kitűzött célok és

gazdasági szempontok, hanem az egyes társadalmi osztályok és foglalkozási ágak spe-

ciális helyzetei is megszabhatják. A szövetkezetek mégis két fő kategóriába sorozhatók:

termelő- és fogyasztószövetkezetek osztályába. A két fő kategórián belül aztán az egyes

társadalmi osztályoknak alakulhatnak szövetkezetei: így a mezőgazdáknak, iparosok-

nak, munkásoknak stb. külön-külön termelő- és fogyasztószövetkezetek létesülhetnek.

Minket közelebbről azok a szövetkezetek érdekelnek, amelyek a mezőgazdasággal,

így a faluval vannak szoros szerves kapcsolatban, előadásomban tehát ezekkel a szö-

vetkezetekkel fogok röviden foglalkozni.

1 Fodor Jenő (1882–?) földbirtokos, politikus, publicista, gazdasági szakember. A Gömör megyei

Abafalván született. 1903-ban az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület segédtitkára, 1906-ban

a Gömör-Kishont Vármegyei Gazdasági Egyesület titkára. Az államfordulat után megszervezte

a kisgazdapárt gömöri szervezetét, szerkesztette a párt lapját, a Barázdát. A Magyar Gazda fele-

lős szerkesztője. 1925 után a Magyar Nemzeti Párt mezőgazdasági szakosztályát vezette, amely

a gazdák szakképzésével foglalkozott, s a párt alelnöke volt. Szent-Ivány József közeli munka-

társa, a Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület alapítója, a szlovákiai magyar gazdasági szervezetépítés

legkoncepciózusabb személyisége. Tevékenyen részt vett a Dél-szlovákiai Gazdasági Egyesü-

letek Szövetségének létrehozásában, amely 1937-ben a többi regionális gazdasági egyesületet

tömörítette. Az első bécsi döntés után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke, az

Országos Földhitelintézet igazgatósági tagja.


98

A fogyasztószövetkezetek közül a falusi gazdaközönségre nézve egyik legfontosabb

szövetkezeti alakulás a falusi fogyasztási szövetkezetek. A falusi fogyasztási szövet-

kezetek a gyakran elharapódzó áruuzsorát vannak hivatva letörni. Sikeres működése

elősorban a helyes vezetéstől függ. A szövetkezeti élet emeli az általános műveltséget,

de viszont bizonyos előműveltséget is feltételez. Sikertelenség esetén majdnem min-

dig a vezetésben van a hiba. Nem lehet célom az általánosan ismert falusi fogyasztási

szövetkezetekkel itt részletesen foglalkozni, csak azokat a kívánalmakat óhajtom le-

szögezni, amelyek megalósítása esetén a falusi szövetkezetek nagyobb elterjedése és

sikeres működése biztosítható volna.

Elsősorban is szabaddá kell tenni a szövetkezeti működést. A szövetkezeti élet

nem tűr meg bilincseket.

Az ominózus 210-es szövetkezeti törvényt, mely kimondja, hogy szövetkezeti

központ az Ú. D.2 engedelme nélkül nem alakítható, hatálytalanítani kell. A falusi

szövetkezetek helyes központi vezetés, közös árubeszerzés nélkül elsorvadnak, azon-

ban biztosítani kell nekik azt a jogot, hogy központjukat maguk választhassák vagy

alakíthassák meg.

A második követelmény, hogy megfelelő képzett szövetkezeti vezetők és kezelők

álljanak rendelkezésre. Alkalmas gócpontokon szövetkezeti tanfolyamokat kellene

rendezni, egy létesítendő gazdasági népfőiskola keretében a szövetkezeti oktatás is

megrendezést nyerhetne, mert a nyári hónapokban, amidőn a gazdasági oktatás szü-

netelne, a népfőiskolán a szövetkezeti vezetők és kezelők nyerhetnének megfelelő ki-

képzést.

Míg a falusi fogyasztási szövetkezet elsősorban a falusi lakosság háztartási és ap-

róbb gazdasági szükségletét látja el, a nagyobb gazdasági szükségleti cikkek, mint

például műtrágya, vetőmagvak, gépek stb. beszerzésére célszerűnek mutatkozik egy

speciálisan gazdasági szövetkezetet felállítani, mely a nagyobb vidéki gócpontokon

fiókokat létesítene, és gondoskodna nemcsak a gazdák szükségleteinek az ellátásáról,

hanem értékesítené a gazdák terményét is. Ilyen szövetkezet felállítására a lépések

megtörténtek, a gazdák megértésén és áldozatkészségén múlik, hogy a terv meg is

valósulhasson.3

A termelőszövetkezetek a gazdaközönség, főleg pedig a kisgazda-társadalom gaz-

dálkodási viszonyainak a megjavítását célozzák. Amit sem az egyéni törekvés, sem az

állami támogatás a termelés javítása körül létrehozni nem képes, azt igen könnyen

biztosíthatja a kisgazda számára a tömörülés és a szövetkezés.

A technika vívmányait a kisgazdatársulás útján éppen úgy tudja a maga javára

gyümölcsöztetni, mint a nagy tőkeerejű nagybirtok. Félreértések elkerülése végett

meg kell említenem, hogy termelőszövetkezetek alatt nem a szocialisták és kommu-

2 Az ústredné družstvo rövidítése.3 Az Országos Gazdasági Szövetkezetről van szó. Tevékenységéről lásd még a 12. számú doku-

mentumot.


99

nisták által propagált termelőszövetkezetet értem, amelynek megvalósítására a kom-

mün idején kísérletek is tétettek, amikor a kollektív termelés elvét oly mértékben

túlozták, hogy a kisgazda megszűnt földjének tulajdonosává lenni, s ehelyett a szö-

vetkezet munkása lett. A termelőszövetkezet a mezőgazdaság üzemtechnikájának,

a nyersanyag feldolgozásának stb. csak egy-egy részét karolja fel, ennélfogva a szövet-

kezeti tag nem válik jobbágyává a szövetkezetnek. Az általam értelmezett termelőszö-

vetkezet segít a kisgazdán ott, ahol egymaga boldogulni nem képes, akár azért, mert

csekély a tőkeereje, kevés a földje, nincs elég munkaereje, vagy hiányzik a tudás.

A mezőgazdaságilag fejlettebb és műveltebb nyugati országokban a gazdák terme-

lőszövetkezeteit mindenütt fellelhetjük, nálunk a termelőszövetkezetek még bölcső-

korukat is alig érték el.

A termelőszövetkezetek főleg a talajjavítás, az okszerűbb növénytermesztés és az

állattenyésztés fejlesztését, újabb gazdasági ágak meghonosítását és gazdasági termé-

kek ipari feldolgozását célozzák.

2.

A kisgazdára nézve a legfontosabb biztosító ág az állatbiztosítás. A kisgazda állat-

biztosítását községi kölcsönös állatbiztosító szövetkezetek szervezése által lehetne

megvalósítani. A község gazdái összeállanak és kötelezően vállalják az egymás állat-

állományában beállott kárért az anyagi felelősséget egészen a biztosított összeg 3 és

fél százalékának erejéig. A 3 és fél százalékon felüli kárt már egy viszontbiztosító

szövetkezeti központ vagy biztosítótársaság téríti meg, amelynél az egyes falusi biz-

tosítószövetkezetek katasztrofális biztosítást4 kötnek bizonyos csekélyebb díjfizetés

ellenében. A viszontbiztosító-intézet a 3 és fél százalékon felüli kár megtérítésén kí-

vül még a szükséges nyomtatványokkal is ellátja az egyes szövetkezeteket, s a lépfene

s a sercegő üszög elleni oltóanyagokat ingyen bocsátja a tagok rendelkezésére.

A szövetkezeti állatbiztosítás helyes vezetés mellett nagy áldást jelenthet a falu kis-

gazdáira nézve, és haszna nemcsak az esetleges károk megtérítésében – tehát közvet-

lenül jelentkezik –, hanem emellett nagy a közvetett haszna is.

A gazdaközönség megszokja azt, hogy a beteg állatokat gondozni és gyógykezel-

tetni kell, mert neki a szövetkezet szabályai azt előírják, megismerkedik és megba-

rátkozik a sikerrel alkalmazható védőoltásokkal, mert a szabályzat értelmében azok

alkalmazása kötelessége.

Az kétségtelen, s ezt a megfigyelések s tapasztalatok is bizonyítják, hogy a közsé-

gi állatbiztosító-szövetkezetek felállítása után az állatok közti elhullás csökkent. Kár,

hogy egyelőre a községi kölcsönös biztosítást csak a szarvasmarhára lehet kiterjesz-

teni, bár nem volna sok akadálya annak, hogy a biztosítás a lovakra is kiterjesztessék.

A fejlettebb külföldön, így Németországban, vannak már olyan kölcsönös biztosító-

szövetkezetek is, amelyek a sertések biztosítását is felölelik üzletkörükbe.

4 Itt kárbiztosítás értelemben.


100

Pártunk mezőgazdasági szakosztálya kidolgozott egy tervezetet, amely szerint

a köz ségi kölcsönös állatbiztosító-szövetkezetek felállíthatók, s összeköttetést létesí-

tett olyan biztosítótársasággal, mely a 3 és fél százalékon felüli katasztrofális biztosí-

tást is elvállalja. Ahol a megértés és a jószándék megvan, semmi akadálya tehát a falu

gazdáira nézve ezen hasznos intézmény létesítésének.

Az eddig ismertetett szövetkezeti alakulatoknál még nagyobb jelentőséggel bírnak

a gazdára nézve a hitelszövetkezetek. A hitelszövetkezetet méltán nevezhetjük a szö-

vetkezetek anyjának, mert hiszen a többi szövetkezetek működésükhöz több-keve-

sebb tőkét kívánnak, s ezek megszerzése a hitelszövetkezetek útján a legelőnyösebb.

Kétségtelen az, hogy olyan községben, ahol jól vezetett hitelszövetkezet működik,

sokkal könnyebb másfajta szövetkezetet összehozni, mint ezzel nem rendelkező köz-

ségben.

A mezőgazdasági hitel kérdésével országos szakosztályi ülésünk az idei lévai párt-

napon részletesen foglalkozott. Kerülni akarom az ismétléseket, csupán azt szeret-

ném leszögezni, hogy a falusi hitelszövetkezetek minél nagyobb számban való felál-

lítása az egészséges gazdahitel kiépítése szempontjából felette kívánatos, mert csak

ezek segélyével lesznek képesek a falu gazdaközönségét az ingó nagytőke túlkapá-

saival szemben – melynek levezető csatornái a részvénytársasági alapon garázdál-

kodó pénzintézetek – megvédeni. De továbbmenve, csakis a jól megalapozott hitel-

szövetkezetek képesek a felesleges falusi tartalékokat felszívni, s ezáltal a köz javára

gyümölcsözőleg felhasználni.

Ha kívánatos azonban annak a lehetősége, hogy a falusi fogyasztási szövetkezetek

központjukat maguk alakíthassák vagy valósíthassák meg, ez a községi hitelszövetke-

zeteknél százszorosan parancsoló óhaj kell hogy legyen. Itt tartalékolt pénzekről van

szó, amelyet az egyes szövetkezet a központba beszállít, s a szövetkezetekre nem lehet

közömbös, hogy a központba szállított pénz mely célokra használtatik fel.

A hitelszövetkezetekkel kapcsolatban a gabonaértékesítő és raktárszövetkezeti há-

lózatot is célszerűen ki lehet építeni, amely a kisgazda terményének kedvezőbb érté-

kesítése s a zöldhitel és ingó jelzáloghitel megtermelése szempontjából volna felette

kívánatos.

Kedves Gazdatársaim! Ezekben voltam bátor a mezőgazdasággal szorosan össze-

függő szövetkezeti szervezeteket röviden ismertetni.

A virágzó szövetkezeti élet a falu életében egy nagyon sokat jelentő tényező, mely

egészséges vezetés mellett nemcsak anyagi javakban boldogítja azokat, akik azt felka-

rolják, de egy hatalmas művelődési iskola is, mely szellemi javakban is gazdagítja tag-

jait, mint ahogy egyik neves magyar közgazdasági írónk mondja: „A falusi népélet si-

vatagjában minden szövetkezet egy-egy ligetté válhatik, minden szövetkezet eszköze

az elhagyatottság ördögűzésének, indító rugója az egyesek csoportokra verődésének,

tere a szellemi foglalkoztatásnak, és emelőrúd, mely az egyént szűk magánköréből

a köztérre segíti, és kapocs, mely az egyest közcélokkal fűzi egybe! Minden szövet-

kezet az egybetartozandóság, nemzeteket forrasztó érzésének egy-egy fióktelepe. Ma


101

még csak a hiteligény kielégítésében s a jó áruk olcsóbb beszerzésében jelentkezik

a közös érdek, de egyre felismerhetőbben jelentkezik, egyre több anyagot ad a foglal-

kozásra, több érintkezést feltételez és szélesebb látókört rajzol az egyén elé, míg végül

az egyénből, a barlanglakóból a közélet feladataiba beleilleszkedő és vérkeringésében

mozgó társadalmi lény diadalmasan kialakul.”

E nagy gondolat ereje önt a szövetkezetekbe korszakos jelentőséget, ennek varázsa

önt csodás buzgalmat és kitartást azokba, kik a szövetkezetek látszólag kicsiny eszkö-

zeivel és kicsiny szervezetein át a falusi nép parlagon hagyott millióit beleömleszteni

akarják a nemzeti művelődésbe!

Forrás: A szövetkezetek és a mezőgazdaság. Prágai Magyar Hírlap, 1927. július 9. 154. sz. 9;

1927. július 14. 158. sz. 8.

7. Ivánfy Géza a szövetkezetek gazdasági és társadalmi befolyásáról

(1932)

Ivánfy Géza, aki a szlovákiai magyar iparosságról publikált írásokat hazai szaklapokban, és

maga is tevékenyen bekapcsolódott a kisiparosok érdekvédelmi munkájába, a Magyar Nemzeti

Párthoz közel álló Magyar Írásban megjelent cikkében a szövetkezeteknek a közgazdasági és

társadalmi életben játszott szerepét vizsgálja.1 Az 1930-as évekre pártállástól függetlenül sokan

felismerték a szövetkezeti mozgalomnak a kisebbségi életben betöltött, betöltendő pótolhatatlan

szerepét, s ez a korszak publicisztikájában is megjelenik.

Egy igen neves szövetkezeti vezéregyéniség mondta, hogy szövetkezetet csak akkor

és ott szabad létesíteni, amikor, illetve ahol azt az egymásrautaltságuk terén ébredt

fogyasztók szinte spontán megnyilatkozása követeli, és így azt a valóságos közszük-

ség kezdeményezi.

Valóban az önsegély nyújtotta szinte kiaknázhatatlan erőforrás felismerése iga-

zán a szövetkezet tulajdonképpeni tőkéje. Furcsán hangzik egész gazdasági éle-

tünk kapcsolatainak nem ismerője előtt, ha a régi Geld regiert die Welt2 hamis

dogmájával szemben mi arra utalunk, hogy bizony nem a pénz, hanem valóság-

gal a pénz közgazdasági vetülete, a szinte megfoghatatlan körforgás, a milliónyi

szükségletfajta ökonomikus csereberéje az a kiapadhatatlan erőforrás, az a mindig

termő anyaföld, amelyből mindenki szüntelen meríti az élet nélkülözhetetlen táp-

lálékait.

1 Ivánfy Géza (1890–?) Komáromban született vállalkozó, az Ipovitz-Ivánfy vaskereskedés társ-

tulajdonosa. A szlovákiai magyar iparos érdekvédelem egyik vezetője. A Komáromi Járási Ipar-

társulat és grémiumának titkára, az Ipar és Kereskedelem című lap felelős szerkesztője (1920),

a Kereskedők és Iparosok Lapjának szerkesztője (1930–1931).2 A pénz kormányozza a világot.


102

A szövetkezet létesítésének alapmotívuma sem a pénz, a tőke gyűjtése és a pénz-

zel való gazdálkodás. Azt mondhatnánk, hogy a szövetkezet pénz nélkül való gaz-

dálkodás. Azt mondhatnánk, hogy a szövetkezet pénz nélkül való szervezése a javak

cseréjének. Mert maga a csere – s ereje éppen ebben van – a szükséglet minden-

képpen kielégítést kereső ereje a szövetkezeti vállalat ama trezorja, melyben arany-

rudak helyett a kultúra és civilizáció emelkedésével együtt a cserében részt vevő

javak forgalmának szüntelen munkája sűrűsíti a valutáris billenésekre nem reagáló

vásárlóerőt.

A vásárlóerő nagyobb az Angol Bank ablaktalan komor épületében őrzött kincsek-

nél is, gigantikusabb méretű minden világvállalatnál, Fordok, Baťák hiperracionalizált

üzemeinél, melyek soha nem tudják, hogy holnap vagy holnapután nem kell-e be-

szüntetniük üzemeik egy-egy osztályát.

A javak cseréje közgazdasági koordinátarendszerének kihagyhatlan ellenpólusa,

feltétele s következménye a javakat szükséglő ember szerző-vásárló akarata, közna-

pi szóval: Kundschaft3-minősége. A javak cseréjét nem a pénz, hanem a sokmillió-

nyi ember sokmilliónyi váltakozó szükséglete tarthatja csak egyensúlyban. Mert az

a profitgazdálkodásra valló termelési rendszer, amely ma a különböző s a valóságos

szükségletet nem képező cikkekkel tömi tele a falvak apró butikjait, városok boltjait és

nagyobb áruházak csarnokait, e rideg önzésen alapuló termelési rendszer nemhogy

egyensúlyt tudna fenntartani a szükséglet-csere majdnem észvesztő zűrzavarában,

hanem ellenkezőleg: kimélyíti a szakadékot, amely a munka és szükségleteiket mun-

kájuk áruba bocsátásával beszerző munkástömegek sokmilliós tábora között tátong.

A csak látszólag egyoldalúan vásárlóké, mert valójában ez a „fogyasztó”-minőségben

hordja a produkció biztosítékát.

A vásárló nem tud arról, hogy ő a termelés tulajdonképpeni irányítója, és szinte

köszönetet rebeg a boltosának, hogy „költséget és fáradságot nem kímélve” látja el

áruval, holott ő, a vásárló, a tőkeszegény fogyasztó csaknem mindennapos látogatása

és filléres portékától százakat érő árucikkekig terjedő vásárlása annak a kicsi falusi

butiknak, annak a városi fényes kirakatos üzletnek alapítója, tőkekölcsönzője, hite-

lezője, alapja, lelke, fenntartója. A boltos erre a biztos fundamentumra alapít, a kül-

önböző közvetítők hosszú sora ennek a rongyos kinézésű vásárlótömegnek minden

ütleget és uzsorát kibíró széles hátán kezdi előbb álca-, majd teljes kifejlődésében

pompázó életét. Nem szabad, hogy félreértessünk. Nem arról van szó, hogy az ember

ne éljen lehető magas standardú életet, de igenis arról van szó, hogy a sokat emlege-

tett emberi méltóság nemcsak a kevesek, hanem mindenki megélhetésének materiá-

lisan biztosított formáiban kapjon keretet.

A tisztes és kulturált emberi megélhetés biztosítását a mai rendszerű termelési

rendben nem látjuk csak ama kevesek számára, kik a termelést pusztán a tőke-, pro-

fit- és kamatéhségének áldozó rideg haszonkalkulációval irányítják és uralják.

3 Ügyfél, kliens.


103

A javak jobb elosztása, a helyes disztribúció szervezése áll ezzel a „liberálisnak”

elkeresztelt, de valójában „aki bírja, marja” életelvű produktivitással szemben.

A szövetkezet végzi – ha hivatása magaslatán áll – ezt a helyes disztribúciót. A szö-

vetkezet, mint a valóságos szükséglet számára elegendő s nem felesleges mennyiségű

javak termelője és elosztója. A szövetkezet, a szükségletek ideális részvénytőkéjével

elinduló és dolgozó gazdasági szervezet, amely nem igazgatósági tantiemekben4, ha-

nem a szövetkezet egyszerű, kispénzű, de értékes vásárlóerejű üzletrészesének juttat

minden előnyt, amit a kiegyensúlyozott kereslet és kínálat emberi számítás szerint

biztosíthat.

A szövetkezet létesítésénél tehát a legfontosabb elsősorban a szövetkezetbe tömö-

rítendők adott anyagi körülményei között mutatkozó szükségleteik helyes megisme-

rése és ezzel a szükséglettel szemben az ezt kielégítő javak beszerzése oly méretben,

hogy a kielégítésre szoruló szükséglet fedezetet nyerjen, de semmiképpen oly túlmé-

retezetten, hogy a valóságos szükségletet meghaladó fedezet, a felhalmozott áru ér-

tékcsökkentése veszteséget idézzen elő. A helyes ellátás nem kíván árukkal túlzsúfolt

raktárakat, hanem azt, hogy a való szükségletnek a vásárló anyagi tehetsége szerint

legjobban megfelelő minőségű és értékű árufajta az előállítás tisztes költségeivel szá-

moló árban kerüljön a vásárló kezeihez.

A szövetkezetnek nincsen más célja, mint a fogyasztó ellátása mindazzal, amire

szüksége van, és nem is szabad tovább begyökerezni engedni a köztudatba azt, hogy

a szövetkezet, fűszeresbolt az, ahol olcsóbban lehet vásárolni, mint a magánkeres-

kedelem üzleteiben. A szövetkezet a termelés és fogyasztás hatalmas és egymással

arányba hozandó forgalmában az egyetlen forma, amely éppen ennek az aránynak

a puszta és rideg spekulációs üzletelv kíméletlen uralmon tartása miatt felforgatott

rendjét van hivatva biztosítani. A szövetkezeti eszme és közgazdasági elv túllép azon

a kis körön, amelybe a gazdasági krízisek között is gondtalanul spekuláló üzletszel-

lem szeretné szorítani.

Visszatérek oda, ahonnan kiindultam. A szövetkezet az egymásrautaltságuk

terén öntudatra ébredt fogyasztók intézménye. Ezt az öntudatot azonban kellő is-

kolázással kell beléjük nevelni, rá kell világítani arra, hogy egy-egy falu pár száz

vagy egy város pár ezer vásárlója, fogyasztója annak a kis falunak vagy annak a kis

városnak vagy nagy metropolisznak legproduktívabb eleme, hogy a vásárlók e tö-

mege az eltartója annak a sok száz és száz közvetítőnek, akik a kereslet és kínálat

ma még egyensúlyozatlan viszonyában küzdenek egymással szinte életre-halálra

a legádázabb, a legkíméletlenebb konkurencia minden kitalálható – nem egyszer

igen piszkos – eszközével.

A szövetkezeti eszme a szükséglet és fedezet egymást kiegészítő arányában biztosí-

tékot nyújt arra, hogy a javak elosztása körül felhangzó vásári lárma elhalkulhat, mert

a javak elosztásának szellemi és fizikális munkaértékét nem a csavartabb boltosésszel

4 Osztalékban.


104

kifundált üzleti trükkök, hanem általában a munkának kijáró, megérdemelt ellen-

szolgáltatás mértéke szabja meg.

A szövetkezet nem azt jelenti, hogy megszűnjék minden szétosztó, árusító helyiség,

menjenek szélnek a boltosok és boltoslegények, hanem azt jelenti, hogy a termelés és

fogyasztás egyensúlyban tartása mellett a disztribúcióban, az elosztó-, árusítóhelyek-

ben megnyilatkozó kínálat és a vásárlóközönség vásárlásaiban pedig megnyilatkozó

kereslet egymással összhangba kerüljön, a pontosan megállapított szükséglet és en-

nek alapján folyó termelésből eredő árufedezet között szoros kapcsolat létesüljön.

A világválság – melyet a fogyasztással nem számoló agyonspekulált termelés túl-

hajtása is okozott – bőséges tanulságot nyújthat ama belátás szükségességére, hogy

a mai termelési rendünk mellett a szorgalom, munka megtakarításai is elértéktele-

nednek, és ebből a káoszból csakis a szövetkezeti eszméből táplálkozó oly gazdasági

rend vezethet ki, melynél a termelő és fogyasztó gazdasági-társadalmi erők kooperá-

ciója biztosítva lesz.

Forrás: A szövetkezet szerepe a gazdasági életben. Magyar Írás, 1932. április, 2. sz. 138–140.

8. Kardos Béla a csehszlovák szövetkezeti hálózat nemzetiségi megoszlásáról

és a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésének akadályairól

(1932)

Kardos Béla azon kevesek közé tartozott Magyarországon, aki a csehszlovákiai szövetkezeti

rendszert a hivatalos statisztikai adatok elemzésével vizsgálta, és így vonta le következtetéseit

a magyar szövetkezetek helyzetéről.1 Alábbi írásában rámutat a cseh és a szlovák országrész eltérő

szövetkezeti hagyományaira és a legfontosabb fejlődési irányvonalakra (szakosodott, innovatív

típusok, erős szövetkezeti központok és kapcsolataik az állam és a politikai pártok felé). A köz-

pontszervezésekkel kapcsolatban kimutatja a magyar szövetkezetek autonóm jogainak csorbulá-

sát. Az államsegélyekből és hitelakciókból való kimaradásukat a kisebbségi magyarság gazdasági

és szociális helyzetére egyaránt kedvezőtlenül ható tényezőként értékeli.

A. A szövetkezeti statisztika forrásai

A szövetkezeti hálózat nagyon megsínylette a világháború és az államfordulat éveit.

A Csehszlovákiához került szövetkezetek első statisztikai felvételét az 1919. évre vo-

natkozóan ejtették meg, részletes eredményei a módszer ismertetésével és a felvételi

kérdőívekkel együtt külön kötetben jelentek meg.2 E kritikus évben azonban számos

1 Kardos Béla közgazdász, Rados K. Béla néven publikált. A Teleki Pál által létrehozott Államtu-

dományi Intézet munkatársa volt, ahova 1927-ben került mint a felvidéki ügyek referense. Több

tanulmányt írt a csehszlovák gazdaságról és a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetéről.2 A szerző jegyzeteit nem közöljük.


105

fennállott szövetkezet nem működött, úgyhogy ez adatok a későbbi évekkel helyesen

nem hasonlíthatók össze, viszont a háború előtti szövetkezeti statisztika még tökélet-

len volt. Az 1920–31. évekre vonatkozóan a prágai statisztikai hivatal a szövetkezetek

számáról szövetkezeti típusok szerint egy-egy füzetben számolt be, amely közlemé-

nyek azonban csupán a szövetkezetek számára vonatkoznak, kivéve a hitelszövet-

kezeteket, építő- és villamossági szövetkezeteket, amelyeknél azok mérlegadatait is

meglehetős részletességgel közlik. A hitelszövetkezetek nemzetiségi részletezéssel

csupán újabban (1931) jelentek meg, míg a többi szövetkezet adatai a régebbi évekre

vonatkozóan is nemzetiségi részletezéssel közöltettek. Külön felvétel tárgyát képezték

a fogyasztási szövetkezetek 1927/28. évben, valamint az összes szövetkezet az 1930.

évben. Utóbbi évre vonatkozóan rendelkezésre fog állni a csehszlovákiai szövetke-

zetek teljes statisztikája, nem csupán a szövetkezetek számára vonatkozóan, hanem

alkalmazottaikra, tagjaikra, üzletrészeikre, vagyonukra, forgalmukra és egyéb fontos

adataikra vonatkozóan. E kötet megjelenését csupán későbbre ígéri a Csehszlovák

Statisztikai Hivatal. Egyelőre tehát meg kell elégednünk a szövetkezetek számára és

azok központjaira vonatkozó adatokkal.

a) Hitelszövetkezetek

A cseh tartományokban működő 6380 hitelszövetkezet közül 4327 falusi mezőgaz-

dasági szövetkezet (Raiffeisen-rendszerű), a többi részben Schultze-Delitsch-rend-

szerű városi hitelszövetkezeti típus fejlődött és létezik ma is. Az összes szlovákiai és

ruténiai 1231 hitelszövetkezet közül 213 magyar, 737 csehszlovák, 55 német, 93 rutén

és 133 vegyes nemzetiségű. Ezeknek a hitelszövetkezeteknek a jelentőségét csak úgy

lehet megállapítani, ha az egyéb hitelintézetekhez (részvénytársasági bankok, taka-

rékpénztárak stb.) működéséhez és mérlegadataihoz viszonyítjuk őket, ami ez alka-

lommal a szövetkezetekről készült jelen összeállításunk keretét meghaladná, és ezért

csupán utalunk a pénzintézetekre és bankokra vonatkozóan Csehszlovákia pénzin-

tézetei 1913-ban, 1920-ban és 1930-ban, különös tekintettel a magyar kisebbségre

című tanulmányunknak a felvidéki hitelszövetkezetekre vonatkozó adataira (Magyar

Statisztikai Szemle, 1932. évfolyam, 8. szám).

b) Egyéb gazdasági (nem hitel) szövetkezetek

1. Mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek

A cseh tartományokban működő 7617 ilyen szövetkezetnek több mint fele (53,4

százalék) mezőgazdasági szövetkezet, amelyek célja szerfelett különböző. Ezzel

szemben a volt magyar területek 1816 szövetkezetéből csak 24,3 százalék a mező-

gazdasági szövetkezet. A mezőgazdasági szövetkezetek számos fajtája Szlovákiában

és Ruténiában teljesen hiányzik. E területeken az összes szövetkezet 55,8 százaléka

fogyasztási szövetkezet, míg a cseh tartományokban csupán 10,5 százalék. A fogyasz-


106

A s

zöve

tkez

etek

faj

tája

Az

egés

z

kö

ztár

sasá

gban

öss

zese

n

A t

ört

énel

mi

tart

om

ányo

kb

an

ebb

ől

Szl

ová

kiá

ban

és

Ru

tén

iáb

an e

bb

ől

19

19

19

31

összes

1931

cseh

német

lengyel,

vegyes

összes

1931

szlovák

rutén

német

magyar

vegyes

Hit

elsz

öve

tkez

et

I

. R

aiff

eise

n-h

itel

szö

vetk

ezet

3 8

20

4 3

27

4 3

27

3 0

79

1 1

78

70

––

––

––

II.

Sch

ult

ze-D

elit

sch

-po

lgár

i h

itel

szö

v.1

59

21

59

21

27

93

08

5–

––

––

–

III.

Ip

ari

hit

elsz

öve

tkez

et5

32

46

13

59

10

2–

71

66

––

14

IV.

Hit

elsz

öve

tkez

et (

mag

yar

típ

usú

)3

91∗

1 1

60

––

––

1 1

60

67

19

35

52

12

12

9

Hit

elsz

öve

tkez

et ö

ssze

sen

5 6

64

7 6

11

4 3

80

4 7

17

1 5

88

75

1 2

31

73

79

35

52

13

13

3

Nem

hit

elsz

öve

tkez

et

I

. M

ező

gazd

aság

i sz

öve

tkez

et

A)

Bes

zerz

ési

és e

lad

ási

szö

vetk

ezet

1

. R

aktá

rszö

vetk

ezet

12

93

33

21

51

61

54

–1

81

62

––

–

2

. G

azd

aság

i b

esze

rző

szö

vetk

ezet

81

13

41

10

91

17

22

47

10

12

4

A)

öss

zese

n2

10

46

73

25

25

27

12

42

23

12

12

4

B)

Ter

mel

ősz

öve

tkez

et

1

. A

tag

ok

ter

mén

yein

ek f

eld

olg

ozá

sára

a)

tejs

zöve

tkez

et2

48

40

44

06

21

91

87

–5

83

97

17

4

b)

szö

vetk

ezet

i sz

eszf

őzd

e1

16

42

13

15

28

33

2–

10

69

3–

58

–

c)

mal

om

- és

sü

tőip

ari

szö

vetk

ezet

49

75

71

44

27

–4

4–

––

–

d)

gyü

mö

lcs-

és

zöld

ségf

eld

. és

érté

kes

ítő

szö

v.2

45

73

42

11

3–

23

16

5–

–2

e)

cik

óri

afel

do

lgo

zó (

szár

ító

) sz

öve

tkez

et3

53

23

23

2–

––

––

––

–

f)

len

term

elő

szö

vetk

ezet

32

28

27

15

12

–1

––

––

–

A)

A s

zöve

tkez

etek

szá

ma

Cse

hsz

lová

kiáb

an 1

931-

ben

nem

zeti

ségi

meg

osz

lás

szer

int


107

∗ A

z 19

19. é

vi a

dat

csu

pán

a p

ozso

nyi

Úst

red

né

dru

žstv

o (K

özp

onti

Köt

elék

, hel

yese

n: K

özp

onti

Szö

vetk

ezet

) ke

reté

ben

mű

köd

ő sz

övet

keze

tet

tart

alm

azza

.

g)

szö

vetk

ezet

i k

emén

yítő

gyá

r1

21

11

11

01

––

––

––

–

h)

álla

tten

yész

tő s

zöve

tkez

et1

40

22

81

03

57

46

–1

25

92

21

27

3

i)

egyé

b s

zöve

tkez

et1

28

66

55

31

2–

21

14

2–

41

2

. M

ező

gazd

. bér

lő é

s te

lep

ítő

szö

vetk

.4

62

23

20

11

69

32

–2

21

51

14

1

B)

öss

zese

n7

14

1 6

25

1 2

65

90

33

62

–3

60

27

31

78

50

12

C)

Eg

yéb

szö

vetk

ezet

1

. G

épsz

öve

tkez

et1

29

10

61

99

17

32

6–

77

––

––

2

. V

illa

mo

sság

i sz

öve

tkez

et1

15

2 0

77

2 0

71

1 5

23

54

17

66

––

––

3

. L

egel

ősz

öve

tkez

et2

79

89

66

72

81

21

1–

––

4

. E

rdő

szö

vetk

ezet

–1

24

10

09

91

–2

41

91

–3

1

5

. E

gyé

b s

zöve

tkez

et2

11

71

51

32

–2

2–

––

–

C)

öss

zese

n2

92

2 5

22

2 4

81

1 8

75

59

88

41

35

2–

31

I. ö

ssze

sen

1 2

16

4 6

14

4 0

71

3 0

30

1 0

31

10

44

33

31

31

95

51

7

II.

Ip

ari

szö

vetk

ezet

A)

Bes

zerz

ési

és e

lad

ási

szö

vetk

ezet

25

03

80

35

12

27

12

4–

29

20

––

27

B)

Ter

mel

ősz

öve

tkez

et5

85

83

27

37

65

68

1–

95

54

14

51

11

1

C)

Eg

yéb

szö

vetk

ezet

36

15

81

40

10

72

76

18

15

2–

–1

II.

öss

zese

n8

71

1 3

70

1 2

28

99

02

32

61

42

89

16

51

31

9

III.

Eg

yéb

szö

vetk

ezet

A)

Fo

gya

sztá

si (

ko

nzu

m)

szö

vetk

ezet

1 8

29

1 8

18

80

45

31

25

61

71

01

45

57

63

22

29

37

9

B)

1. É

pít

ő-

és l

akás

szö

vetk

ezet

51

01

62

61

42

41

20

82

03

13

20

21

79

44

31

2

2

. T

akar

éksz

öve

tkez

et–

44

3–

1–

––

––

–

C)

Eg

yéb

szö

vetk

ezet

14

10

18

65

43

2–

15

14

1–

––

III.

öss

zese

n2

35

33

54

92

31

81

79

64

91

31

1 2

31

75

06

82

62

96

91

Nem

hit

elsz

öve

tkez

et ö

ssze

sen

4 4

40

9 5

33

7 6

17

5 8

16

1 7

54

47

1 8

16

1 1

70

11

54

03

64

12

7

Szö

vetk

ezet

öss

zese

n1

0 1

04

17

14

41

3 9

97

10

53

33

34

21

22

3 0

47

1 9

07

20

89

55

77

26

0


108

tási szövetkezetek jellege is más a kétféle területen, amennyiben a cseh tartományok-

ban a fogyasztási szövetkezetek szinte kizárólag az ipari munkásság és városi polgár-

ság szervezetei, míg a volt magyar területeken e csoportba tartozik a nagyszámú kis

falusi fogyasztási szövetkezet is.

Ipari szövetkezet Szlovákiában és Ruténiában az összes szövetkezet 7,8 százaléka,

a cseh tartományokban 16,1 százalék.

Közelebbről vizsgálva az egyes szövetkezeti fajtákat, különös tekintettel a volt ma-

gyar területekre, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a háború előtti évekből meg-

felelő összehasonlító adattal nem rendelkezünk. Mint azonban így is megállapítható,

a fejlődés egyes fajtáknál rohamosabb volt, míg mások szinte stagnáltak.

A tejszövetkezetekre vonatkozólag a magyar földművelésügyi minisztérium utol-

só háború előtti kiadása az 1908. évre vonatkozik. E kiadvány 43 tejszövetkezetet so-

rol fel községenként a Csehszlovákiához került területen. Ehhez képest az 1931-ben

működött 58 tejszövetkezet nem jelent túl nagy fejlődést.

A bérlő- és telepítő-, valamint legelő- és erdőszövetkezetek alakulása részben ösz-

szefüggésben áll az agrárreform végrehajtásával, melynek azonban egyik hibája ép-

pen az volt, hogy nem járt vele elegendően karöltve a szövetkezetek alakítása is. Bár

a földreformtörvények szerint igénylők lehetnek mezőgazdasági szövetkezetek is,

a valóságban a kiosztott földnek csupán jelentéktelen töredékén (az egész államban

1,7 százalék) folyik szövetkezeti gazdálkodás, illetve értékesítés. Ezek is többnyire

legionárius szövetkezetek. Az egész államban mindössze 411 szövetkezet alakult az

agrárreformmal kapcsolatban. A kisajátított erdőkből a cseh tartományokban 391

községet magában foglaló 13 erdőszövetkezet kapott 34 309 ha erdőt. A volt magyar

területeken erdőszövetkezetek közvetlenül nem részesültek, de valószínű, hogy az

1919 óta keletkezett 24 erdőszövetkezet (köztük 3 magyar) másodkézből azon erdő-

ket bérli, amelyeket az agrárreform a községeknek, járásoknak vagy tartományoknak

juttatott, illetve amelyek még ma is a Földreform Hivatal kezelésében vannak.

Villamossági szövetkezet a cseh tartományokban 2071 működik, a Felvidéken

csupán 6. Ezek közül is csupán 3 villamossági termelőszövetkezet (Csaca, Malacka,

Liptószentmiklós), míg a többi áramfogyasztási szövetkezet. A Felvidéken oly nagy

fontosságú villamosítást az 1919. évi 438. számú csehszlovák elektrizációs törvény

alapján létesült 6 nagy regionális központ látja el, amelyek azonban részvénytársasági

formában állanak fenn, bár alaptőkéjüket 60–90 százalékig az állam és köztestületek

jegyezték.

Magyar ipari szövetkezet 1919-ben 12 működött (köztük 10 termelőszövetkezet).

1931-ben működött 16 (ebből termelőszövetkezet 14). A tót ipari szövetkezetek szá-

ma főleg a házi- és népipar szövetkezeti alapon való megszervezése következtében

növekedett.

Fogyasztási szövetkezet működött a Csehszlovákiához került Duna-balparti és

Tisza-jobbparti megyékben a háború előtt 754. 1931-ben létezett 1014. 1919-ben

működött 266 magyar fogyasztási szövetkezet, jelenleg létezik 293, úgyhogy dacára


109

az államfordulatnak és a Hangya központ nagy veszteségeinek, melyek nemzetközi

fórumok elé is kerültek, számszerűleg a magyar fogyasztási szövetkezetek magukat

szépen tudták tartani az elmúlt évtizedben. Közülük 165 az 1925-ben Galánta szék-

hellyel megalakult Hanza magyar szövetkezeti központba tartozik, míg a többi ma-

gyar szövetkezet közvetlenül a cseh-tót pozsonyi Szövetkezeti Központba (Ústredné

družstvo)3 tartozik vagy központ nélkül áll.

2. Építkezési szövetkezetek

A háború utáni építési mozgalomban fontos szerepet játszottak Csehszlovákiában

a lakásépítő-szövetkezetek. A magánvállalkozás e téren éveken át nem akart meg-

indulni és a lakásínségen a kormány úgy segített, hogy nagy szubvenciókkal és hi-

teljótállással támogatta a lakásépítő-szövetkezeteket. Sajnos, a kormányakciókból a

felvidéki magyar, rutén és német kisebbségek kimaradtak, és csak az utóbbi években

alakult meg ezek között is néhány szövetkezet. A lakásépítő-szövetkezetek évek sze-

rint a következőképpen alakultak:

Lakásépítési szövetkezetek Csehszlovákiában 1931-ben az alakulás éve szerint:

Év Cseh tartományok Szlovákia Ruténia

1885–1900 8 – –

1901–1910 88 – –

1911–1918 148 – –

1919 215 1 –

1920 203 11 –

1921 120 14 –

1922 132 13 1

1923 91 15 –

1924 54 13 2

1925 99 17 –

1926 71 12 3

1927 101 23 6

1928 54 14 2

1929 28 28 3

1930 12 23 1

1931-ben összesen 1424 184 18

A volt magyar területek lakásépítő-szövetkezetei az 1930. évig kizárólag csehszlo-

vák nemzetiségűek voltak, és csak az utóbbi években tudott megalakulni összesen

3 magyar, 4 német és 4 rutén ilyen szövetkezet.

3 Helyesen Központi Szövetkezet.


110

Mint látható, a történelmi tartományokban a legtöbb az államfordulat utáni évek-

ben alakult, míg a volt magyar területeken e mozgalom jelentékenyebben csak ké-

sőbb indult meg. Részletezve a Csehszlovák Statisztikai Hivatal csak azon lakásépítő

szövetkezetek adatait dolgozta fel és tette közzé, amelyek már érdemes építési tevé-

kenységet fejtettek ki 1928-ban. Az államfordulattól 1928-ig az összes épült háznak

majdnem a felét építőszövetkezet létesítette. Az új házak építkezési költsége összesen

4,8 milliárd Kč volt, amelyből több mint 3 milliárd az építkezési szövetkezetek tevé-

kenységére esik.

A lakásépítési szövetkezetek építési költségének 50–75 százalékát az állam vállalta,

kisebb részében közvetlen olcsó kölcsön, nagyobbik részében állami jótállás formá-

jában. Az építkezés céljára nem az állam által adott, de általa részben garantált köl-

csönök 33,74 százalékát a cseh tartományi bankok pozsonyi fiókjai (Zemská banka

és Hypotečná banka4) nyújtották átlagban 4,40–4,78 százalék kamat mellett aszerint,

hogy a kölcsönnyújtás állami jótállással vagy anélkül történt, 51,43 százalékát pedig

községi takarékpénztárak 7,56 százalékkal, illetve 6,20 százalékkal. Társadalmi biz-

tosítóintézetek adták a kölcsönök 9,39 százalékát, és csupán 3,11 százalékát a keres-

kedelmi bankok, 1,68 százalékát hitelszövetkezetek, 0,65 százalékát egyéb hitelezők.

Az építőszövetkezetek tagjainak foglalkozás szerinti megoszlása azt mutatja, hogy

az egész államban 87 509 építőszövetkezeti tag közül 28 033 (32 százalék) állami

tisztviselő volt. Szlovákiában és Ruténiában pedig 4865 tag közül 3515 (72,2 száza-

lék) állami tisztviselő. Ebből magára Pozsonyra esik 2339 tagból 1688 (72,1 százalék)

állami tisztviselő.

Az állam az építkezési szövetkezetek javára 2 milliárd cseh koronánál nagyobb

összegért vállalt állami szavatosságot. Az állami jótállás mellett nyújtott ily olcsó hi-

telből a magyarságot nem kevesebb mint 126 946 800 Kč illette volna meg, ha a ma-

gyarságnak az összlakosságban minimálisan 5,6 százalékot tevő arányszámát vesszük

számítási alapul. Ugyanezen idő alatt közvetlen állami kölcsön adatott a lakásépítési

szövetkezeteknek, összesen 127 738 600 Kč, amiből a magyarságot 5,6 százalék, azaz

7 153 400 Kč illette volna meg.

Ha pedig nem az egész államban adott, hanem csupán a szlovákiai építkezésekre

fordított állami segélyek összegeit vesszük figyelembe, úgy a 21,5 százalékban kimu-

tatott magyarságot megillette volna 38 056 000 Kč államilag szavatolt olcsó hitel és

9 620 800 Kč közvetlen állami kölcsön.

Fontos momentumnak tartjuk, hogy a magyar kisebbség követelje a részesedését

ezen olcsó állami hitelakciókból, illetve támogatásból. Legutóbb az építkezési mozga-

lomról szóló 1930. évi 45. számú törvény (30–51. §) állapítja meg az építkezési moz-

galom állami támogatásának alapelveit, amelyet kiegészít az 1930. évi 166. számú

törvény 3. §-a és az 1931. évi 205. számú törvény.

4 A Zemská banka községi, meliorációs és vasúti kölcsönöket, a Hypotečná banka jelzálogkölcsö-

nöket nyújtott. Fiókjaik, pozsonyi székhellyel, 1924-ben kezdték meg tevékenységüket.


111

A különböző újabb törvények és évi költségvetések is elég nagy összeget állítanak

be a fentebbi célokra. Ha csupán az utolsó éveket vesszük, azt találjuk, hogy

a) Állami jótállás vállalható az építkezéseknél

ebből a magyar-

ságot megilletné

1930. évi 45. számú törvény 39. §-a szerint 350 mill. Kč 19,6 mill. Kč

1930. „ 166. „ „ IV. cikk 3. §-a „ 650 „ „ 36,4 „ „

1931. „ 205. „ „ 1. §-a szerint 1100 „ „ 61,6 „ „

b) Közvetlen állami kölcsön adható

1930. évi 45. számú törvény 51. §-a szerint 1931-ben 20 „ „ 1,12 „ „

1931. „ 205. „ „ 1. §-a „ 1932-ben 30 „ „ 1,68 „ „

Mint látható, jelentős összegekről, illetve a hitelek olcsóságát jelentékenyen előmoz-

dító állami szavatosságról van szó, tehát belőlük a magyarság is igényelhetne. Igaz

ugyan, hogy az építkezések ilyen támogatását részben a csehszlovák állami admi-

nisztráció kiépítése, nevezetesen a csehszlovák tisztviselők elhelyezésének kérdése

tette szükségessé. De ez nem változtat azon, hogy a magyarság tömegei elestek ezek-

től a nagy állami kedvezményektől és hozzájárulásoktól. Tehát méltán követelhető,

hogy az egyenlőtlenség jóvátétessék, esetleg más formában, például a folyó évben

katasztrofálisan rossz terméssel sújtott dél-szlovenszkói és ruszinszkói magyar vidé-

keknek nagyobb arányú állami segélyezéssel való támogatása formájában.

c) A szövetkezeti központok kérdése

A szövetkezeti központok alakulása és működése Csehszlovákiában nincsen egysé-

gesen szabályozva. A Csehszlovák Statisztikai Hivatal a szövetkezetek adatait nem

kevesebb mint 77 szövetkezeti központ keretében közli. A német szövetkezetek min-

den vonalon külön szövetkezeti központokkal bírnak,5 míg a magyar szövetkezetek

közül csupán a fogyasztási szövetkezetek egy része tartozik a galántai székhellyel bíró

Hanza szövetkezeti központba, míg a többi magyar szövetkezet, különösen pedig

a gazdasági, ipari és hitelszövetkezetek központ nélkül állanak, illetve a létező cseh-

szlovák, rutén vagy zsidó szövetkezeti központ tagjai. Ez érezteti hatását abban is,

hogy a magyar szövetkezetek alapítása nem tud lépést tartani a gazdasági élettel, és

az állam által a szövetkezeteknek nyújtott nagy kedvezményekben nem tudnak meg-

felelőképpen részesedni.

5 Az 1919-es adatok szerint a csehországi tartományokban összesen 13 német szövetkezeti köz-

pont működött, a tagok száma pedig 2844 volt. A saját és idegen tőke összege meghaladta

a 400 millió Kč-át (Statistická příručka… 1925: 158).


112

Ha az egész államot tekintjük, azt látjuk, hogy a legegységesebb szervezettel a me-

zőgazdasági szövetkezetek bírnak, amelyek valamennyien tagjai, amennyiben cseh-

szlovák, a prágai Centrokooperatívnak,6 amennyiben németek, a Bund der Deutschen

Landwirtschaftlichen Genossenschaftsverbände in Pragnak.7 A fogyasztási és ipari

szövetkezetek központi szervezkedése sok tekintetben párhuzamosan halad a poli-

tikai pártok szervezetével (szociáldemokrata, agrárpárti, nemzeti szocialista párti

szövetkezeti központok stb). Részben erre is vezethető vissza, hogy a csehszlovák

gabona- és állatbehozatali kontingensek feloszlatásánál jelentős szerpet játszanak

e szö vetkezeti központok.

A volt magyar területeken az 1919. április 15-én kelt 210. számú törvény a koráb-

ban a budapesti központokhoz tartozott összes szövetkezetet a Pozsonyban 1919-

ben felállított Szövetkezeti Központ (Ústredné družstvo) kötelékébe való belépésre

kényszerített, de 1923-tól fogva újabb központok is létesülhettek. Így a csehszlovák

Ipari Hitelszövetkezetek Központja Pozsonyban 1923-ban,8 a Ruténiai és Kelet-szlo-

vákiai Zsidó Hitelszövetkezetek Központja Munkácson 1924-ben,9 a Hodža-féle

csehszlovák agrárpárt által magyar vidékeken is politikai céllal alakított Kölcsönös

Földműves Pénztárak (Roľnícke vzájomné pokladnice) Pozsonyban 1924-ben ala-

kultak meg.10 1925-ben a már említett Hanza magyar áruszövetkezeti központ léte-

sült Galántán és 1926-ban Ungváron a Rutén Szövetkezeti Központ.11

E szövetkezeti központok főleg a revízió végrehajtása és a hitelnyújtás terén bírnak

jelentőséggel. De azért is kívánatos volna az összes magyar szövetkezet külön magyar

szövetkezeti központokhoz való tartozása, mivel az említett mai csehszlovák szövet-

kezeti központban túlzó és soviniszta szláv irányzat érvényesül. Így a legnagyobb

szövetkezeti központ, a pozsonyi Ústredné družstvo egész vezetősége közismerten

6 Hivatalos megnevezése: Centrokooperatív, svaz jednot hospodářskych družstev. Prágában szé-

kelt, az összes cseh és szlovák földművesszövetség (szövetkezeti központ) hozzá tartozott, fel-

sőbb szerve a mezőgazdasági minisztérium volt.7 Ez a német szövetség 1929 végén 24 központot tömörített.8 Hivatalos szlovák megnevezése: Zväz živnostenských úverných ústavov a družstiev pre Sloven-

sko a Podkarpatskú Rus. 1929-ben 104 tagja volt.9 Szlovákul: Zväz židovských úverných družstiev pre Podkarpatskú Rus a Východné Slovensko.

1929-ben 19 tagszövetkezete volt.10 Ezeket a hitelintézeteket felülről szervezték meg. Először a szövetség (Zväz roľníckych vzájom-

ných pokladníc), majd járási szinten a többi pénztár is létrejött. A mezőgazdasági minisztéri-

um, melynek vezetője 1922–1926 között Milan Hodža volt, az indulásukat 200 ezer Kč kamat-

mentes hitellel támogatta, és olcsó kölcsönökhöz jutottak a Zemská banka és Hypotečná banka

pozsonyi fiókjainál is. A revíziós hely szerepét a Központi Szövetkezet töltötte be. A Kölcsönös

Földműves Pénztárak Szövetsége több szakosodott szövetkezet és szövetség alapításában vett

részt, és az 1930-as évek végén már az élelmiszeriparban (malmok, cukorgyárak, lenfeldolgozó

üzemek stb.) szerzett érdekeltségeket. 1937 végén betétei elérték a 618 millió Kč-át (Fabricius–

Holec–Pešek–Virsik 1995: 95–97).11 Ehhez a rutén központhoz (Krajevyj družestvenyj sojuz) 1929-ben 469 szövetkezet tartozott.


113

magyarellenes tót nemzetiségpolitikusokból áll. (Elnök Houdek Fedor, régi elfogult

nemzetiségpolitikus, a párizsi békekonferencián Beneš figurája; I. alelnök Hrdlička

Ľudovít, aki viszont arról nevezetes, hogy a cseh kormány évenként kiküldi őt a nem-

zeti kisebbségi kongresszusokra, hogy ott a csonka magyarországi tótok állítólagos

sérelmeit képviselje, a Slovenská liga12 vezető tagja; II. alelnök Jozef Šrobár stb. Az

igazgatóság egyéb tagjai is kifejezetten tót soviniszta politikai szereplésükről isme-

retesek.) E szövetkezeti központ vezérigazgatója František Zika, valamint a revíziós

szakosztály igazgatója, Otto Říha kimondottan csehek. Mindenképpen káros és saj-

nálatos, hogy a 200-on felüli magyar hitelszövetkezet ebbe a központba tartozik, bár

mint láttuk, a rutén és a zsidó szövetkezetek megtalálták a módját, hogy külön szö-

vetkezeti központot alkossanak. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének 1920.

április 12–14-én, Genfben tartott ülésén éppen a magyar delegátusok felszólalása

folytán olyan határozat hozatott, amely felszólította Csehszlovákiát, hogy adjon lehe-

tőséget a magyar szövetkezeteknek autonóm központba való tömörülésére.

Hasonló, sőt rosszabb a helyzet a Hodža-féle Kölcsönös Földműves Pénztárak

szervezetével, amely fiókhálózataival behálózza a magyar vidékeket is (például Du-

naszerdahely, Komárom, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat stb.), és olcsó kölcsön-

nyújtás jelszavával a csehszlovák agrárpárt hálójába kerítik a gyanútlan magyar föld-

műveseket.

A pozsonyi Ipari Hitelszövetkezeti Központ szintén cseh vezetés alatt áll (igazgatója

Kamil Bolze), és főleg a kisiparosoknak nyújtott hitelek, különösen váltóhitelek ré-

vén ugyanazt végzi, amit a Kölcsönös Földműves Pénztárak a parasztság körében. Az

1923. évi 191. számú kormányrendelet felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy

a pénzügyminiszterrel egyetértésben az Ipari Hitelszövetkezeti Központ viszontleszá-

mítolásaiért 90 százalék erejéig állami szavatosságot vállaljon. A leszámított váltók

összege 1930-ban 33,6 millió volt. Sajnos, a magyar kisebbség a központ keretében is

a lehető legmostohább szerephez jutott. Mindössze 1 magyar ipari hitelszövetkezet tu-

dott megalakulni, és a vezetőségben semmilyen helyet nem kapott. Ettől a központtól

nem is várható mai összetételében a magyar kisiparosság érdekeinek előmozdítása.

Ismeretes, hogy a háború előtt az önsegélyezés elvére felépült szövetkezeti rend-

szerek a háború után mind közvetve vagy közvetlenül függésbe kerültek az államtól,

nemcsak a fokozott állami ellenőrzés és a nacionalizálás révén, hanem az igénybe

vett állami hitelek és segélyek révén is. Hogy mennyit tesz ki az az összeg, amelyet

a cseh állam a csehszlovák szövetkezeti központoknak juttatott, nehezen állapítható

meg. Az 1920. évi 253. számú törvény a pozsonyi Ústredné družstvónak 30 millió Kč

támogatást és állami garanciát nyújtott, és a szubvenciók a későbbi évek folyamán is

megismétlődtek. A Csehszlovák Statisztikai Hivatal kiadványai a szövetkezeti köz-

pontok állami szubvenciójára vonatkozóan ezen összegeket tartalmazza:

12 A Slovenská liga fő feladata a magyarlakta területeken az ún. kisebbségi szlovák iskolák szerve-

zése volt.


114

[Államsegélyben részesült központ ezer Kč-ban] 1929 1930

Központi Szövetkezet 423 480

Ungvári szövetkezeti központ 2 669 3 040

Kölcsönös Földműves Pénztárak 9 750 10 900

12 842 14 429

Lehetséges azonban, hogy a mérlegben és ennek következtében a statisztikában

nyíltan meg nem jelenő tételek is vannak még, hiszen az állami támogatásnak sok

rejtett formája is létezik. Nem valószínű ugyanis, hogy az egyes szövetkezeti közpon-

tok állami támogatása ilyen aránytalanul, sőt éppen a nagyságuk fordított arányában

történne. Az említett központokhoz tartozó szövetkezetek száma a következő:

Szlovákiai és ruténiai hitelszövetkezetek és központjaik 1930. év végén:

A központ neve

A hitelszö-

vetkezetek

száma

Korlátolt

felelősséggel

Korlátlan

felelősséggel

Társulati

felelősséggel

A tagok

száma

Központi Szövetkezet 745 252 489 4 139 786

Rutén szövetkezeti központ 157 52 105 – 38 196

Ipari Hitelszövetkezeti Központ 69 69 – – 21 852

Kölcsönös Földműves Pénztárak 59 59 – – 64 343

Zsidó szövetkezeti központ 22 22 – – 13 668

Egyéb és nem szervezett 120 73 32 15 36 432

Összesen 1 172 527 626 19 314 277

Szükséges lenne tehát magyar szövetkezeti központ létesítése, azonban méltán

kérdezhető, hogy megvan-e erre a lehetőség a nem fogyasztási szövetkezetek tekin-

tetében is. Nézetünk szerint ennek jogi akadálya nincs. A fent említett központok is

ilyen módon keletkeztek, és a jogi forma szempontjából több lehetőség is nyitva áll.

A csehszlovákiai szövetkezeti központok vagy az 1867. évi társulati törvény, az 1873.

évi gazdasági és egyesületi törvény, vagy az 1875. évi 37., 1898. évi 23., illetve 1919.

évi 210. számú törvény alapján alakultak és léteznek. A munkácsi zsidó hitelszövet-

kezeti központ az 1867. évi társulati és egyesülési törvény alapján létesült 1924-ben.

De szövetkezeti központ alakítására alkalmas a korlátolt felelősségű társaságokról

szóló törvény is, és a német szövetkezeti központok Csehszlovákiában majdnem ki-

vétel nélkül ezen az alapon állnak.

A szövetkezeti ügyre mindenütt fontos feladatok várnak, és a magyar kisebbség

életében is oly fontos szerepet kellene betölteniük, mint a német kisebbségek szö-

vetkezeti hálózatának. Minden tekintetben önálló és autonóm magyar szövetkezeti

központ nélkül a magyar falvak és városok szövetkezeti hálózata csak tengődik, míg

a többi nemzetiség szövetkezeti ügye mérföldes lépésekkel halad előre, és azoknak


115

szövetkezeti központjai az államtól és más közületektől felbecsülhetetlen értékű tá-

mogatást kapnak. Mindettől a magyar kisebbség szövetkezetei Csehszlovákiában je-

lenleg elesnek.

Forrás: Magyar szövetkezetek és a szövetkezeti központok kérdése Cseh-Szlovákiában.

Magyar Kisebbség, 1932. december 16. 24. sz. 767–778.

9. Nagy Ferenc a Hanza Szövetkezeti Áruközpont 1933. évi tevékenységéről

(1934)

A Hanza igazgatójának, Nagy Ferencnek1 az értékelése nem csupán az erősödő szövetkeze-

ti szolidaritásról, hanem a gazdálkodás stabilizálódásáról is szól, hiszen a gazdasági vál-

ság idején az egyes iparágazatokban és a mezőgazdaságban a termelékenység visszaesett.

A központ és egyben a tagszövetkezetek forgalma a mezőgazdaságba begyűrűző gazdasági

válság következtében 1930-tól jelentősen csökkent. Növekedést 1933-tól lehetett újra ta-

pasztalni. Az elért üzleti eredményeket a Hanza-apparátus kitartó és átgondolt munkája

tette lehetővé.

Legtöbben közönyösen fordítanak hátat a most búcsúzó óesztendőnek, mert – mi

tagadás – nagy általánosságban semmi jót nem hozott, sőt csak ezernyi bajjal s meg-

próbáltatással volt tele. Igazán elmondhatjuk, hogy a legtöbbeknek nincs mit siratni

az óesztendő múlásával. De mégis mindenki megáll egy pillanatra az új év küszöbén,

s ha az annyira óhajtott boldogabb 1933. év csak csalódást hozott, mégis ma ismét itt

állunk teli reménységgel, bizakodással. A jövőbe vetett szilárd hitünk elfelejteti ve-

lünk a múlt csalódásait és azt súgja most nekünk, hogy még fokozottabb mértékben

bízzunk egy szebb, boldogabb jövőben, mint valaha.

Hála a gondviselésnek, a mi szövetkezeti életünket illetőleg okunk van arra, hogy

a mostani évfordulónál néhány pillanatra megelégedéssel tekintsünk vissza az óesz-

tendőre, amely nekünk olyan sokat üzen az 1934. évre. Az utóbbi esztendők gond-

terhes csalódásai éppen a mi szövetkezeti mozgalmunkat vitték előre hatalmas lépé-

sekkel, így mi különösen az 1933. esztendővel szemben nem lehetünk hálátlanok.

Ha tehát sokan, de nagyon sokan gyűlölettel is fordítanak hátat neked, 1933. év, mi

hosszabban akarunk búcsút venni tőled.

1 Nagy Ferenc (1896–?) Somorján született, a Központi Szövetkezet ellenőre, a Hanza szövetke-

zet létrehozásának fő kezdeményezője, a szervezet vezérigazgatója (1935-ig ügyvezető igazgató,

majd főigazgató), a Hanza Szövetkezeti Újság főszerkesztője volt. 1945 utáni sorsáról nincsenek

adataink. Távollétében, 1946-ban „kollaboráns” tevékenységéért és a szlovák nemzet ellen el-

követett „bűnökért” a népbíróság hét év szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, és

15 évre elveszítette állampolgári jogait. Büntetése felét fogházban, másik felét munkatáborban

kellett volna letöltenie.


116

Érezzük, hogy te is megilletődéssel mondasz istenhozzádot, mert tudod, hogy

megértettük szózatodat egy évvel ezelőtt. Az utóbbi évek hasonló búcsúzásai még

szintén fülünkben zúgnak, s ha visszatekintünk arra a fejlődésre, ami ezeket az éveket

szövetkezeti mozgalmunkat illetőleg jellemzik, hálásan kell elismerni az 1933. évnek,

hogy ő legjobban „kitett magáért”.

Ezelőtt 15 évvel mi még nagyon gyöngék voltunk, az anyagi jólétben, a háború

utáni konjunktúrában megfeledkeztek rólunk az emberek. Az abnormális pénzbő-

ségben szem elől tévesztették a szövetkezetek révén elérhető, de dobszóval soha sem

hirdetett előnyöket és megtakarításokat, amelyek ma már még a legjobb anyagi vi-

szonyok közt élő tagjainknál is nagyon számításba jönnek a költségvetés kiegyensú-

lyozásánál. Sajnos, súlyos megpróbáltatásoknak kellett eljönni, hogy megértsék jó

szándékainkat, a szövetkezeti mozgalom hatalmas jelentőségét. De az idő igazolta az

eszmét!

Néhány esztendővel ezelőtt nem is annyira a szövetkezeti mozgalom anyagi meg-

erősödésére vágyódtunk, hanem gigászi harcot kellett folytatnunk úgy belső, mint

külső ellenségeinknek a szövetkezeti erkölcs meglazítását célzó törekvései ellen. Úgy

látszik, az is a háborús évek következménye volt, hogy a felebaráti szeretetnek a szö-

vetkezetek útján való gyakorlati megvalósítását ezrek ezerféle módon megakadályoz-

ni igyekeztek. Mindazok, akik a szövetkezeti élet terén munkálkodtak és munkálkod-

nak, nagyon jól tudják, mennyi munkába került és kerül, hogy a megértés, a szeretet

igazi fészket találjon szövetkezeteinkben. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az

e tekintetben folytatott tömérdek sok munka nem volt hiábavaló. Ezt illetőleg pedig

éppen az 1933. év eddig a legtöbbet nyújtotta. Örömmel telt szívvel tapasztaltuk az

1933. esztendőben, hogy a józan belátás, a felebaráti szeretet, az egymás megbecsü-

lése nagymértékben felülkerekedett tagjaink és vezetőink között. Míg évekkel ezelőtt

úton-útfélen a rendbontók, a gyűlölködők ütötték fel fejüket, addig már az 1933.

évben ezekkel csak igazán elszórtan találkoztunk. Az erkölcsi alap nagyban megerő-

södött ebben az évben, ami természetesen a céltudatos gazdasági munkát rendkívül

elősegítette.

Az óesztendőnek azonban mégis még e tekintetben is nagyon sok üzennivalója

van. Igaz, hogy tagjaink tábora az 1933. évben hatalmasan növekedett. Még pontos

adataink nincsenek kéznél, de egész biztosra vehetjük, hogy szövetkezeteink taglét-

száma legalább 10 százalékkal emelkedett az 1933. évben. Ez bizonyítja azt, hogy

a megértés szövetkezeti mozgalmunkkal szemben hatalmas arányokban növekedett,

de nem mondja azt, hogy most már megállhatunk.

Ellenkezőleg, az 1933. év azt üzeni e téren, hogy a megkezdett és szép eredménnyel

folytatott munkát folytatni kell. Értse meg végre még a leghitetlenebb is, hogy a mi

eszménk csak akkor áraszthatja anyagi áldásait, ha szervezeteinkben a szeretet, mun-

kálkodásunkban az egymás megbecsülése lesz a mozgatóerő. Tegyünk félre minden

egyéni és személyes érdeket, vezéreljen bennünket az a hit, hogy különösen a mai

zilált viszonyok között csak az olyan intézményeknek lehet jövője, amelyek erkölcsi


117

alapokra, de különösen a szeretetre vannak felépítve. A közelmúlt kézzelfoghatólag

igazolta azt, hogy a tőke elveszítette jelentőségét ott, ahol hiányzott az erkölcsi alap.

Mammutvállalatok buktak egyik napról a másikra, s a mi szerény anyagi keretek kö-

zött álló, de erkölcsi alappal rendelkező szövetkezeteink sziklaszilárdan állnak szem-

ben az idők hatalmas megpróbáltatásainak.

Azt üzeni mindannyiunknak a búcsúzó óesztendő, hogy vigyük be a szövetkezeti

életünbe teljes mértékben a felebaráti szeretet varázsát és melegét, s ha szót fogadunk,

az 1934. új esztendő hálával fog fizetni. Fogadjuk meg, hogy akár mint közkatonák,

akár mint vezetők a jövőben még nagyobb szeretettel fogjuk szolgálni szövetkezete-

ink érdekeit és egymás megbecsülésén keresztül karöltve fogunk haladni az annyira

vágyott szebb és boldogabb jövendő felé.

Az anyagiakat illetőleg bebizonyította az óesztendő, hogy az erkölcsi értékeink-

kel párhuzamosan fejlődik. A megértés meghozta anyagiakban szövetkezeteinknek

mindazt, amit az 1933. évtől jogosan várhattunk. Akkor, amikor az 1933. év a gazda-

sági életben további visszaesést hozott, s ennek folyományaképpen az összes magán-

vállalkozás forgalma rohamos visszaesést ért el, addig szövetkezeteink általánosan

legalábbis megtartották addigi forgalmukat, de igen sok esetben tekintélyes forga-

lomemelkedést is jelentenek. Még nem állnak rendelkezésünkre az adatok, de abból

a tényből, hogy központunk az 1933. évben kétmillióval több értékű árut adott el

tagjainak, bizonyosra vehető, hogy szövetkezeteinknél is forgalomemelkedés fog mu-

tatkozni az 1933. évben.

Központunk az 1932. évben 33 millió 622 950, 82 Kč forgalmat ért el, míg az 1933.

évben már 35 646 473,81 Kč értékű árut adott el tagjainak, ami 7 százalékos emelke-

désnek felel meg. Ha még figyelembe vesszük az 1933. évben folytatódott áreséseket,

úgy legalább 10-12 százalékos a tényleges forgalomemelkedés. A mostani nehéz gaz-

dasági viszonyok mellett elért ilyen eredmény feltétlenül igazolja létjogosultságunkat.

Az 1933. év úgy szövetkezeteinknél, mint köpontunknál az anyagi előrehaladás

éve volt. Sőt örömmel állapíthatom meg, hogy a Hanza Hitelszövetkezet is hatalmas

lépéssel haladt előre, s az iránta megnyilvánuló bizalom jele, hogy az 1933. évben

betétállománya már a 3 millió koronát csaknem elérte.

A fogyasztási szövetkezetek hitelkérdése is nagy lépéssel haladt előre, s a hitelek

nagy részének behajtásával elérkeztünk oda, hogy szövetkezeteink és központunk

minden erejét most már az olcsó árak lehetővé tételére fogják fordítani. Ez lesz az

1934. évi programunk.

A múlt évben családunk 7 új fogyasztási szövetkezettel gyarapodott, ami szintén

bizonyítéka annak, hogy a szövetkezeti eszme ezekben a nehéz viszonyokban is új

talajra talál.

Azért a nagy munkáért, amely – hála a Mindenhatónak – e nagy eredményeket

hozta az 1933. évben, köszönet és hála mindazoknak, akik abban részt vettek.

Ez volna nagyjában az, amit anyagi eredményeinkről az 1933. év elmondhatott.

Azt üzeni most búcsúzásul mindannyiunknak, hogy testvérek, ti megszólaltattátok


118

az önsegély és öntartás hatalmát, ti már nagyon sokan tudjátok, hogy mit nyújtott és

mit nyújthat a szövetkezeti mozgalom anyagi szempontból, ezért nektek nem szabad

megállni. Folytatni kell a megkezdett s eredménydús munkát, hogy azok is, akik ma

még kívül állanak, bejöhessenek közétek, hadd érezzék ők is az eszme melegét és

anyagi hatalmának segítségét.

Azt üzeni a búcsúzó óesztendő, hogy az önsegély, a felebaráti szeretet, a kölcsönös

megértés további kiépítése a szövetkezeti eszmén keresztül hozhatja csak meg anya-

giakban a szebb, boldogabb esztendőt!

Forrás: Mit üzen az óesztendő új évre? Hanza Szövetkezeti Újság, 1934. január 1. 1. sz. 1–2.


1933. évi tevékenységéről

(1934)

Kuthy Géza1 elnöki megnyitóbeszéde a Hanza 1934. július 21-i közgyűlésén hangzott el, s ugyan-

csak erről a közgyűlésről szól a közölt tudósítás és a beszámoló is. Az áruközpont gazdasági

mutatói sikerekről árulkodtak, a lebonyolított forgalom az 1925-ös induláskor elért eredményt

ekkor hússzorosan haladta meg, a tagszövetkezetek száma pedig 165-re gyarapodott.2 A hitelszö-

vetkezettel szemben is nőtt a betétesek bizalma.

Dr. Kuthy Géza elnöki megnyitóbeszéde központunk közgyűlésén

A Hanza szövetkezeti központunk – hála a jóistennek – immár a kilencedik gazdasá-

gi év végi összejövetelét, közgyűlését rendezi. Kilencedik elszámolást adja szövetke-

zeti táborának, tagjainak és számol be a nagy nyilvánosságnak működéséről.

Minden év végi beszámolónkat azzal az óhajjal, kívánsággal zártuk, hogy a követ-

kező év legyen jobb, mert az elmúlt gazdasági év erősen igénybe vette gazdatársa-

dalmunk hagyományos ellenállóképességét, türelmét, munkabírását. Nem jött jobb,

minden év terhesebb, minden új év újabb gondokkal szaporította a már meglevőt.

Az újabb nehézségek a gazdasági életben, az elkeseredett harc a létért minden vo-

nalon szövetkezeti központunkat nem találta készületlenül. Úgy a fogyasztási ter-

1 Kuthy Géza (1881–?) Tardoskedden született, ügyvédi képesítést szerzett, s Galántán ügyvéd-

ként tevékenykedett. A Hanza Szövetkezeti Áruközpont létrehozója és vezetője, a szervezet

elnöke volt. 1945. áprilistól szeptemberig vizsgálati fogságban tartották. 1945 utáni sorsáról

nincsenek adataink. Az egyik levéltári dokumentum szerint távollétében, 1946-ban a galántai

népbíróság „kollaboráns” és „irredenta” magatartásáért munkatáborban letöltendő hatévi sza-

badságvesztésre ítélte, egyben 15 évre megtiltotta állampolgári jogainak gyakorlását.2 Ettől eltérő adatok is szerepelnek a tagszövetkezetek számára vonatkozólag. Vavrik Ferenc sze-

rint 1933-ban 178 szövetkezet tartozott a Hanza kötelékébe (Vavrik 1993: 24).


119

ményértékesítő szövetkezeti központunk, mint a hitelszövetkezetünk becsülettel állta

és állja a harcot. Központunknak az 1933. évről szóló, írásban megjelent és a tagoknak

kikézbesített jelentése megmásíthatatlan bizonyítékát adja annak, hogy központunk

a fogyasztók érdekeit megvédelmezte, a termények értékesítésénél termelőink gazda-

sági érdekeit elősegítette, olcsó hitelnyújtással elégítette ki a hiteligénylőket. Mindent

megtettünk, amit megtehettünk, ezt a jelentésben foglalt eredmény igazolja.

Kilenc évvel ezelőtt, elindulásunkkor, a falu népének kulturális és gazdasági meg-

szervezését tűztük ki célul, segítségére kívántunk lenni elhagyatottságában. Megvé-

delmezését tűztük ki, hogy ne legyen védtelen a vevő az eladóval szemben, ne legyen

azok egyszerű játékszere. Kimondottuk, hogy célunkat csak a szövetkezeti szervezet-

ben fogjuk tudni elérni. Célkitűzésünk helyes volt, a megválasztott eszköz, a szövet-

kezeti szervezet igazolta, hogy kulturális és gazdasági értékkel bíró védelmet, javulást

csak a szövetkezeti szervezet útján lehet elérni.

Egy statisztikus kimutatja, hogy a világ búzatermelői az 1930. évben hozzá-

vetőlegesen 25 milliárd aranyfrankot kaptak kézhez, az 1931. évben már csak 16

milliárdot, a következtő évben még kevesebbet. Az 1933. évben már csak 12 mil-

liárdot, ezzel szemben a kenyér fogyasztói az 1933. évben 66 milliárd aranyfran-

kot adtak ki kenyérért. Ez a kimutatás azt igazolja, hogy a termelők nem kapják

terményükért egy ötödét sem annak az összegnek, amit a fogyasztók fizetnek ki

annak elfogyasztásával. Ha ezen nagy különbségnek csak a felét osztanánk el a

termelők és a fogyasztók között, úgy nem lenne mindkét oldalon a nagy nyomor.

A statisztikus számítása szerint az arány évről évre nagyobb a termelés, a fogyasz-

tás nagy hátrányára.

Velünk együtt igen sokan tudják, de meg kell tudnia mindenkinek, hogy a szövet-

kezeti szervezkedés soha aktuálisabb nem volt, mint most. Rá kell jönnie mindenki-

nek, hogy rajtunk csak az önellátás, az önsegélyezésen alapuló szövetkezeti tömörülés

segíthet. Első perctől tudtuk, hogy csak magunkra, a mi belső értékeinkre vagyunk

utalva, csak önmagunk segíthetünk magunkon. A mai nehéz idők azt parancsolják,

hogy félre kell tenni minden önző egyéni érdeket, tisztában kell lenni mindenkinek

azzal, hogy nem elég a szövetkezeti szervezkedés, nem elég csak akarni, mert aka-

ratnak csak cselekvésben van értéke. Az igazi szövetkezeti ember nem sopánkodik

a sopánkodókkal. A cselekvés nélküli töprengés egyenlő a halállal.

Szövetkezeti testvéreink! Nem a mi hivatásunk csak a bajok, csak a nehézségek

felsorolása. A mi feladatunk veszélyeztetett helyzetünk felismerése, a közös baj, a kö-

zös veszély ellen elszórt összes erőink összefogása, összefogott erőinkkel kulturális és

gazdasági érdekeinket megvédelmezni. Ez az összefogó szervezet a szövetkezeti szer-

vezet. Russe írországi híres író azt mondja, hogy egyetlen mozgalom, melynek lelke

van, mely korlátlanul fejleszthető tagjai érdekében, a szövetkezet. Mi hiszünk szö-

vetkezeti szervezeteink nagy kulturális és gazdasági értékében. Széchenyi mondotta,

mikor már minden inog, szilárdan áll a hit, aki pedig erősen hisz, öntudatosan cse-

lekszik, az nem pusztulhat el.


120

Központunk közgyűlése

Július 21-én egyszerű szürke hétköznapon tartotta központunk rendes évi közgyű-

lését. Már a kora reggeli órákban özönlött az ünneplőbe öltözöttek hatalmas tömege,

bejött a falu, a közeli és a távoli vidék Galántára, hogy részt vegyen a központ évi se-

regszemléjén. Az előzetesen bejutott jelentkezésekből is számítani lehetett arra, hogy

központunk közgyűlése akkora részvétel mellett folyik majd le, amilyen eddig még

sohasem volt. A közgyűlés megnyitásakor 102 szövetkezet mintegy 400 képviselője

és az egyéni tagok közül is jóval több mint százan voltak jelen.

A közgyűlési helyiség elnöki asztalánál foglaltak helyet dr. Kuthy Géza, közpon-

tunk elnöke, Várady Béla plébános, alelnök, Nagy Ferenc ügyvezető igazgató, Nagy

István, központunk felügyelőbizottságának elnöke és a Központi Szövetkezet képvi-

seletében Rédler István szerkesztő.

A nagy befogadóképességű közgyűlési helyiség sem volt elég annak az impozáns

közgyűlési tömegnek a befogadására, mely ez alkalommal összegyűlt. A megjelen-

tek között láttuk dr. Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselőt, Aixinger László3

doktort , Kovács Alajost, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület elnökét

a Szövetkezeti Könyvesbolt képviseletében, ott voltak kerületünk ellenőrei teljes lét-

számban Siposs Ernő kerületi ellenőrrel az élen. De itt volt a Csallóköz, a Mátyusföld

és a Palócföld szövetkezeti és gazdasági életének valamennyi képviselője, a szlovák

szövetkezeti testvérek is szép számmal vettek részt központunk közgyűlésén.

Délelőtt tíz óra felé járt az idő, amikor dr. Kuthy Géza elnök a közgyűlést meg-

nyitotta. Üdvözölte a Központi Szövetkezet képviselőjét, Rédler István szerkesztőt,

a meg jelent szövetkezeti kiküldötteket és a vendégeket. Megnyitóbeszédét lapunk

vezető helyén közöljük.

A megjelentek hatalmas éljenzése közben befejezett elnöki megnyitó után Rédler

István szerkesztő a Központi Szövetkezet képviseletében meleg szavakkal üdvözölte

a Hanza szövetkezeti táborát. Kérte őket, hogy továbbra is lelkesedéssel, szeretettel és

odaadással kövessék azt a mozgalmat, amelyet a Hanza és szövetkezetei képviselnek.

Vigyék diadalra a zászlót, amely a jobb világ útmutatója. Beszéde végén a Közpon-

ti Szövetkezet köszönetét és elismerését fejezte ki központunk vezetőségének, akik

megmutatták azt, hogy hogyan kell a szövetkezeti életben dolgozni.

Az éljenzéssel fogadott beszéd után Várady Béla alelnök olvasta fel az igazgató-

ság jelentését. A jelentés felolvasása után központunk mezőgazdasági osztályának

múlt évi munkásságát ismertette. Felhozta, hogy mezőgazdasági osztályunk az in-

tervenciós gabonavásárlások által a Galánta vidéki gazdákat megvédte a kereskedők-

kel szemben, mindig magasabb árat fizetett, mint a rendes piaci ár volt. A Galánta

vidéki gazdák igazolják, hogy központunk a gabona felvásárlásával az árakat min-

3 Aixinger László (1883–1944) az Országos Keresztényszocialista Párt politikusa, 1936-tól az

Egyesült Magyar Párt országos pártigazgatója volt.


121

den alkalommal felsrófolta. Az igazgatóságnak bizony nehéz munkája volt ez, mert

meg kellett hozzá teremteni a szükséges tőkét is. Sokszor erőnkön felül is dolgoz-

tunk, mert mindig az a cél lebegett szemünk előtt, hogy jobb árakat biztosítsunk

a mi gazdáinknak. Az idén már más viszonyok lesznek a gabonaértékesítés körül,

a gabonamonopóliummal4 kapcsolatosan Galántán is készül egy hatalmas gabona-

raktár, melynek munkájából központunk is kiveszi részét.

Várady Béla lelkes tapssal fogadott beszéde után Rédl István igazgatótanító, köz-

pontunk felügyelőbizottságának tagja a felügyelőbizottság jelentését olvasta fel. A je-

lentés után meleg köszönetet mondott központunk vezetőségének azért a becsületes,

szorgalmas munkáért, amit a múlt évben felmutatott.

A felügyelőbizottság jelentése után Nagy Ferenc ügyvezető igazgató mondotta el

közgyűlési jelentését. Központunk és szövetkezeti életünk minden megmozdulására

kiterjedt ez a részletes jelentés.

Nagy Ferenc igazgató jelentése elején örömmel állapította meg, hogy bár a gazda-

sági viszonyok a múlt évben sem mutattak jelentős javulást, szövetkezeti mozgalmunk

ennek ellenére figyelemreméltó lépésekkel haladt előre. Hogy a fogyasztási szövetkeze-

tek mindenben és mindenütt megállják a helyüket, legfényesebben bizonyítja az, hogy

a múlt esztendő folyamán hét új szövetkezet alakult központunk területén. Ezekben

a községekben az új fogyasztási szövetkezetek átlagosan 20 százalékkal nyomták le

a fogyasztási cikkek árait. Az új szövetkezetek közül kiemelte a csicsói fogyasztási szö-

vetkezetet, amely a csonka évben is egynegyedmillió korona forgalmat ért el, annak

ellenére, hogy 12 évvel azelőtt csődbe került itt a szövetkezet, és a tagok kénytelenek

voltak az ötszörös felelősséget megfizetni. A hét új szövetkezet életképessége bizonyítja

a legjobban, hogy a mai gazdasági viszonyok mellett a szövetkezetekre nagy jövő vár.

A jelentés beszámolt arról, hogy szövetkezeteink átlagosan megtartották előző évi

forgalmukat, ami az árak lemorzsolódása miatt örvendetes jelenség. Pontos statiszti-

ka szerint fogyasztási szövetkezeteink eladási árai 2,8 százalékkal csökkentek a múlt

év folyamán. A központunkkal szoros kapcsolatban álló 165 fogyasztási szövetkezet

múlt évi forgalma több mint 50 millió korona volt.

A múlt évben 11 szövetkezet szerzett vagy épített magának hajlékot, és ezzel a múlt

év végén a 165 szövetkezet közül már 150 saját épületében van elhelyezve. Több olyan

szövetkezet is van, mely a fióküzleteket is már saját épületben helyezte el.

Nagy Ferenc igazgató itt kitért a vásárlási visszatérítés megadóztatására, és ismer-

tette azokat a viszonyokat, melyek a vásárlási visszatérítésről való lemondást indokol-

ják és melyet lapunk hasábjain már több ízben hangoztattunk.

4 A Csehszlovák Gabonatársaság kapta a gabona- és takarmány-árufelvásárlás, illetve -eladás ki-

zárólagos jogát. Hatáskörébe tartozott a gabona, a takarmányáru és a liszt behozatalán kívül

a mezőgazdasági termékek kivitelének joga, a gabona és az őrlemények kereskedelmi forgal-

mának szabályozása azzal a céllal, hogy a kenyér és a liszt ne dráguljon. Teljesen kikapcsolta

a közvetítő kereskedelmet (lásd Ternyei 1934: 3–4).


122

A hitelek és az üzletvezetők kérdése is lassan megoldódik, ezeknek kapcsán örven-

detes javulások voltak észlelhetők.

Ezután a központ forgalmát ismertette Nagy Ferenc igazgató. A múlt évben

35 685 068 Kč értékű volt a központ áruforgalma, az áru mennyisége 1533 vagon. Az

áruforgalom lebonyolítását nagy részben teherautók végezték, melyeknek múlt évi

teljesítménye több mint egynegyedmillió kilométer volt. A központ mezőgazdasági

osztálya a múlt év folyamán nagy fejlődést mutatott (gabonaértékesítés, malom, ga-

bonatisztítók stb.).

Nagy Ferenc igazgató jelentése végén megemlékezett a Hanza Szövetkezeti Új-

ságról is, melynek múlt évi fejlődése egyedülálló, ugyanis lapunk előfizető-tábora

a múlt év folyamán 270 százalékkal emelkedett. Kérte a közgyűlés résztvevőit, hogy

szövetkezeti sajtónkat továbbra is támogassák és terjesszék, hogy mindig többet tud-

jon olvasóinak nyújtani.

A zárszámadások részletes ismertetése után Barthalos József igazgatósági tag az

ellenőri jelentést olvasta fel. Az ellenőri jelentés a legjobb dokumentuma központunk

múlt évi jó munkájának.

A választások megejtése után, melynek során Király József 5 csicsói plébánost

felügyelőbizottságunk tagjává választották, Dicskó József igazgatósági tag közpon-

tunk alkalmazottai segélyalapjának alapszabályait olvasta fel, melyet a közgyűlés egy-

hangúan elfogadott.

Az idő mindig rohan, ezzel együtt a gazdasági életben is változások állnak elő, me-

lyek arra késztették központunkat, hogy alapszabályainak egyes pontjait módosítsa,

illetve bővítse. Ezt az alapszabálymódosítást dr. Kuthy Géza elnök ismertette, melyet

a közgyűlés szintén egyhangúan elfogadott.

Kisebb és lényegtelen felszólalások után a közgyűlés véget ért. Utána a Hanza Hi-

telszövetkezet közgyűlésére került sor.

Hanza Hitelszövetkezet közgyűlése

Június 21-én tartotta IV. évi rendes közgyűlését a Hanza Hitelszövetkezet Galántán,

a tagok óriási részvétele mellett.

Dr. Kuthy Géza elnök megnyitóbeszéde után Ulrich Kálmán,6 a Hanza Hitelszö-

vetkezet ügyvezetője számolt be az 1933. év eredményeiről. Hatalmas fejlődésről tesz

5 Király József (1897–?) zselízi születésű római katolikus esperesplébános, szövetkezeti vezető, or-

szággyűlési képviselő. A Szent Ágoston Társulat végrehajtó bizottságának, a Szent István Társulat

és a Hanza Szövetkezeti Áruközpont felügyelőbizottságának tagja, a Hangya választmányi tagja

és az Országos Központi Hitelszövetkezet komáromi járási hitelszövetkezetének alelnöke, egy-

ben a Csicsói Fogyasztási Szövetkezet vezetője, a Szűz Mária Új Virágoskertje című katolikus

hitbuzgalmi lap egyik szerkesztője volt. 1944 végén a komáromi Csillagerődben tartották fogva.6 Ulrich Kálmán a mezőgazdasági osztály vezetője, a Hanza Hitelszövetkezet ügyvezetője 1930–

1934 között, majd az 1939-ben alakult Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet igazgatója volt.


123

tanúságot ez a jelentés. Négy év hosszú idő, de pénzintézetnél mégsem elegendő ah-

hoz, hogy egy intézet ez alatt az idő alatt teljesen kifejlődhessen. Hitelszövetkezetünk

még mindig erősen fejlődési fokát éli. Az intézmény fejlődését legjobban az alábbi

adatok igazolják.

A szövetkezet az 1930. év szeptemberében alakult, amikor a sokat emlegetett gaz-

dasági válság már kezdte éreztetni hatását. Tagállománya 1933. december 31-én 522,

az üzletrésztőke ugyanekkor 116 800 Kč. Ez év júniusának közepén tagjaink száma

581, az üzletrésztőke összege 125 200 Kč. A betéteknél is hatalmas emelkedést lá-

tunk.

Betétek folyószámlán

Év és könyvecskére

1930 Kč 295 603,75

1931 Kč 1 595 041,30

1932 Kč 1 786 873,47

1933 Kč 2 900 604,60

1934. június 21-én Kč 3 100 000

A Hanza Hitelszövetkezet céljához híven az elmúlt évben is arra törekedett, hogy

a betétesek érdekeit szem előtt tartva mindenkor rendelkezésére álljon tagjainak,

elsősorban a gazdaközönségnek. A legtöbb kölcsönt betáblázás mellett folyósította,

s csak kivételes esetekben, kisebb kölcsönöknél elégedett meg váltófedezettel, hogy

a szövetkezet betéteseit mindenképpen biztosítsa. Szívén viselte a Hanza Hitelszö-

vetkezet a kölcsönigénylők nehéz helyzetét, és a kihelyezési kamatot mindig a legala-

csonyabban állapította meg. A tagok is mindenkor pontosan eleget tettek törlesztési,

valamint kamatfizetési kötelezettségüknek.

A Hanza Hitelszövetkezet rövid fennállása alatt bizonyságot tett arról, hogy je-

lentékeny szerepet tölt be már ma is gazdasági életünkben. Ha számításba vesszük

azt, hogy gazdaközönségünknek milyen hatalmas betétjei vannak más pénzintéze-

teknél elhelyezve, melyek ha idővel ide kerülnének, a szövetkezet hatalmas gazda-

sági tényezővé fejlődhetne. Nem egyedül a szövetkezeten múlik a fejlődés további

folyamata, hanem azokon a jómódú gazdákon és tőkepénzeseken, akik még ebben

a nehéz világban is félre tudnák rakni pénzüket. A Hanza Hitelszövetkezet már sok

esetben tettekkel megmutatta azt, hogy minden szükséges esetben tagjai segítsé-

gére siett.

Ulrich Kálmán ügyvezetői jelentése után Várady Béla plébános az igazgatóság

jelentését olvasta fel. Buzdította a szövetkezet tagjait, hogy támogassák betétjeikkel

a szövetkezetet, hogy gazdasági hivatásának minden tekintetben meg tudjon felelni

és rászoruló tagjainak segítségére tudjon minden időben sietni. A felügyelőbizottság

jelentését Illényi Mihály nyugalmazott tanító olvasta fel.

A közgyűlést dr. Kuthy Géza elnök zárószavai fejezték be.


124

Nagy megnyugvással vehetjük tudomásul azt a fejlődést, melyet a Hanza Hitelszövet-

kezet a válságos időkben véghezvitt. Még sok új feladat vár hitelszövetkezetünkre, amely

bizonyára mindent a legjobban és a leglelkiismeretesebben fog a jövőben megoldani.

Külföldön a fogyasztási szövetkezetek is foglalkoznak betétgyűjtéssel, melyet aztán a szö-

vetkezeti élet fejlesztésére, a tagok segítésére fordítanak. Nálunk ezt a szerepet a hitelszö-

vetkezeti intézmények töltik be. De e szerep betöltésének alapfeltétele a tagok bizalma,

szövetkezeti hűsége. A szövetkezeti mozgalom minden egyes tagjának kötelessége, hogy

saját intézményeit támogassa és virágoztassa fel, hogy hivatásának meg tudjon felelni.

A jó szövetkezeti tag nemcsak áruszükségletét szerzi be szövetkezeténél, hanem gyü-

mölcsözésre váró tőkéjét hitelszövetkezeténél helyezi el, hogy embertársain segítsen.

Bizony nem lehet előre semmit sem tudni. A szerencse kereke forog, mi is kerülhetünk

olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk. Milyen jólesik aztán, hogy van olyan

intézményünk, mely nem hagy cserben, amely segítségünkre siet, ha kell. Támogassuk

tehát hitelszövetkezetünket, hogy teljesíteni tudja hivatását és megoldhassa azokat a nagy

feladatokat, melyekhez tőkeerő szükséges, s amelyek még megoldásra várnak.

Forrás: Dr. Kuthy Géza elnöki megnyitóbeszéde központunk közgyűlésén; Központunk közgyű-

lése; A Hanza Hitelszövetkezet közgyűlése. Hanza Szövetkezeti Újság, 1934. július 1. 13. sz. 1–3.

11. A Központi Szövetkezet körlevele a Hanzához fűződő kapcsolatáról

és a szövetkezeti mozgalom központosításáról

(1934)

A Központi Szövetkezet és a Hanza között 1934-ben alakult ki a legsúlyosabb nézeteltérés.

A körlevélben ugyan hangsúlyosabban az ellenőrzési költségek nagyságáról és a pénzfeleslegek

elhelyezéséről folytatott vita jelenik meg, ezek a kérdések azonban valójában a Hanza szerve-

zeti kereteinek tágításáról és jogköreinek szélesítéséről szóltak. A Központi Szövetkezet a status

quóhoz ragaszkodott, tehát a Hanza korlátozott ellenőrzési jogának megőrzésére törekedett, és

a tőkeelhelyezéseknél sem akarta előnybe hozni a Hanzát. A probléma az volt, hogy a Hanza

Hitelszövetkezet1 nem kaphatta meg a tagszövetkezetek összes betétjét.


Bratislava

Szövetkezet tekintetes igazgatósága!

A Hanza galántai áruközpont 22. szám alatt körlevelet adott ki, amelyben informál-

ta a szövetkezeteket a Központi Szövetkezetnek az ellenőrzési költségekre, továbbá

1 1934-ben a Hanza Hitelszövetkezet élén Ulrich Kálmánt ifj. Palczmann-Pánd József váltotta fel.

A hitelszövetkezet betéteket fogadott el (takarékbetétkönyvek, folyószámla), jelzálog-, folyó-

számla- és váltókölcsönöket nyújtott.


125

a kau ciók és szövetkezeti feleslegek elhelyezésére vonatkozólag elfoglalt álláspont-

járól. Minthogy a Hanza információi nem fedik teljesen a tényeket, kénytelenek va-

gyunk a szövetkezetek helyes informálása céljából felvilágításokat fűzni az említett

körlevélhez.

A szövetkezetek ellenőrzése és az ellenőrzési költségek

Mint ismeretes, a Központi Szövetkezet törvényes ellenőrzési központ, s ezt a fel-

adatát az ellenőrök útján végzi. Tágabb értelemben az ellenőröknek nemcsak for-

mális revíziót kell végezniük, hanem az árubeszerzési központok és a szövetkezetek

érdekeit is támogatniuk kell. Eme kötelezettség tudatában a Központi Szövetkezet

a Hanza kérésére 1929-ben egyezséget kötött a Hanzával, mely szerint az érsekújvári

ellenőrzési körzet székhelyét áthelyezte Galántára, és ellenőrző szerveit, a törvényes

ellenőrzések végzését leszámítva, teljesen rendelkezésére bocsátotta a Hanzának,

mely ezt a személyzetet teljesen ki is használta. Az ellenőrzési költségek elszámo-

lását illetőleg az egyezség azt a rendelkezést tartalmazta, hogy 25 törvényes ellen-

őrzésre eső költség a Központi Szövetkezetet illeti, amennyiben maga a Központi

Szövetkezet fizette az ellenőrök szolgálati illetményeit és napidíjait. A gyakorlatban

úgy fejlődött a dolog, hogy ha az ellenőrzés a szövetkezetnél 2-3 napnál tovább tar-

tott, akkor a Hanza egy ellenőrzési napért a Központi Szövetkezetnek 200 Kč-át

s a többi ellenőrzési napért saját maga részére szintén napi 200 Kč-át számlázott.

A dolgok ilyetén állása mellett a Központi Szövetkezet az ellenőrzési egyezségre rá-

fizetett, mert a revíziós költségek napidíja nem volt elég az összes kiadás fedezésére.

A Központi Szövetkezet ennek dacára mégsem mondta fel önként az egyezséget.

Ez a tény legjobban jellemezheti a Központi Szövetkezet megértését és támogatását

a Hanza érdekei iránt.

Az ellenőrzési megállapodást 1934. január hó 1-jével és akkor mondtuk fel a Han-

zának, amikor a Centrokooperatív, mint a Központi Szövetkezet feletti ellenőrző

központ, 1932-ben és 1933-ban kifogásolta, hogy az a megállapodás, amelyet a Köz-

ponti Szövetkezet az ellenőrzést illetőleg a Hanzával kötött, ellenkezik a törvénnyel,

és a Központi Szövetkezetnek nem áll jogában saját ellenőrzési jogosultságát másra

átruházni.

A Hanza körlevelében felhozza, hogy a Központi Szövetkezet nem járult hozzá

az ellenőrzési költségek napi 200 Kč-ról 120 Kč-ra való csökkentéséhez, amint ezt

a Hanza kívánta, és hogy az ellenőrzési költségek túl magasak.

Meg kell állapítanunk ezzel szemben, hogy a többi szövetkezeti központ több el-

lenőrzési költséget számít, mint a Központi Szövetkezet, és hogy a felszámított költ-

ségek nem fedezik az egész ellenőrzési szervezetünknek az ellenőrzésekkel kapcso-

latban felmerült személyi és tárgyi kiadásait. Ennek dacára a Központi Szövetkezet

elvileg elismeri, hogy az ellenőrzési költségek a viszonyokhoz mérten magasak, és

ezeket mérsékelni is kívánja.


126

Az ellenőrzési költségek kérdésében a Központi Szövetkezet nem tehet különb-

séget az egyes vidékek, esetleg egyes szövetkezeti csoportok között, mivelhogy az

ellenőrzés az összes szövetkezet és összes vidék részére egyaránt fontos.

Ami a fogyasztási szövetkezeteket illeti, a Központi Szövetkezet elfogadott egy

alapelvet, amely egyébként az összes szövetkezetre is vonatkozik, s amely szerint a szö-

vetkezetek ellenőrzési költségeinek csökkentéséhez az eladott áru arányában hozzá

kell járulniuk az áruközpontoknak is, mivelhogy az ellenőrök az ellenőrzéseknél az

áruközpontok érdekében is dolgoznak. Természetes, hogy az áruközpontoknak a sa-

játjukból kell hozzájárulniuk a szövetkezetek ellenőrzési költségeikhez. A Hanza kör-

leveléből azt kell megállapítanunk, hogy a Hanza áruközpont a fenti módon bonifikál2

ugyan a szövetkezeteknek az 1933. évi ellenőrzési költségekre bizonyos összegeket,

de ezeket azokból az összegekből írja a szövetkezetek javára, amelyeket az ellenőrzési

egyezmény tartama alatt mint ellenőrzési költségeket a Központi Szövetkezet részére

kellett volna elkönyvelni; az 1934-es évre azonban, amikor ezeket a sajátjából kellett

volna viselnie, visszautasítja az ellenőrzési költségek bonifikálását.

Hangsúlyoznunk kell még, hogy akkor, amikor a Hanza az ellenőrzési költségek

legnagyobb részét a saját részére inkasszálta, akkor nem tartotta az ellenőrzési költ-

ségeket túl magasnak, sőt a Központi Szövetkezet vitaestélyén ezeket – ügyvezető

igaz gatója, Nagy úr által – védelmébe vette.

A szövetkezeti pénzfeleslegek és óvadékok

Nem felel meg a valóságnak a körlevélben a Hanza ama állítása, hogy a pénzfeleslegek

és kauciók ügyében a Hanza által előterjesztett kívánságot a Központi Szövetkezet

nem teljesítette. Meg kell állapítanunk, hogy válaszunkban a Hanzának kifejezetten

megírtuk, hogy ennek formailag ugyan nem tehetünk eleget, de hajlandók vagyunk

a Galánta körzeti fogyasztási szövetkezeteknek a Központi Szövetkezetnél elhelyezett

összes pénzfeleslegét, illetve óvadékát külön számlán nyilvántartani és mindezeket az

összegeket a Hanza rendelkezésére bocsájtani.

A Központi Szövetkezetnek odairányuló követelése, hogy a szövetkezetek felesle-

geiket a Központi Szövetkezetnél helyezzék el, a Központi Szövetkezeti alapszabályok

6. §-ának 4. bekezdésén alapszik, amely kötelezővé teszi az összes szövetkezet részére

összes pénzfeleslegeiknek a Központi Szövetkezetnél való elhelyezését. A szövetke-

zetek eme elkötelezettsége általános, vagyis a fogyasztási-, hitel- és egyéb szövetkeze-

tekre egyaránt vonatkozik.

Eme kötelezettség pontos betartását a szövetkezetek részéről a Központi Szövet-

kezetnek továbbra is meg kell követelnie, mert a Központi Szövetkezet tagszövetke-

zeteinek pénzügyi központja is, és mint ilyen a hitelszövetkezetek részére kölcsönök

folyósítása és betétek kifizetése céljából, a fogyasztási szövetkezetek és áruközpontja-

2 Jóváír.


127

ik részére üzleti tevékenységük előmozdítására, a gazdasági szövetkezetek szövetsé-

ge és a raktárszövetkezetek részére pedig a gabonavásárlás céljaira nagyobb összegű

kölcsönöket folyósít, és pénzügyi részvételével támogatja mindazokat az akciókat,

amelyek a földműves nép megsegítésére irányulnak, elősegíti a szövetkezeti szerveze-

teket, és lehetővé teszi a szövetkezeti gondolat érvényesülését és programjának meg-

valósítását, nevezetesen a földműves nép megélhetési viszonyainak feljavítását.3

A Központi Szövetkezet, hűségesen eme alapelvekhez, megalakulásakor a Han-

zának is jelentékeny összegű hitelt folyósított, és szükség esetén a Hanza Hitelszövet-

kezet részére is nyújt kölcsönöket.

Az óvadékok elhelyezését illetőleg a törvény az irányadó, mely szerint kauciót csak

pénzintézetnél lehet elhelyezni. Szövetkezeti-szervezeti indokokból ki kell tartanunk

amellett, hogy ahol a fogyasztási szövetkezet mellett jól vezetett hitelszövetkezet is

működik, a kauciót a Központi Szövetkezet jóváhagyásával ennél a helybeli hitel-

szövetkezetnél, ilyen hiányában pedig közvetlenül a Központi Szövetkezetnél kell

elhelyezni. Ezzel a hitelszövetkezetek érdekeit kívánjuk védeni; s tesszük ezt annyival

is inkább, mert a hitel- és fogyasztási szövetkezetek tagjai rendszerint azonosak. Ezt

a célt szolgálja az új alapszabályok 31. §-a is.

A Központi Szövetkezet viszonya a Hanzához

mindenkor barátságos volt, s a Központi Szövetkezet a Hanza érdekeit a legvégső

határokig támogatta. Az ellentét, amennyiben ilyen egyáltalán létezik, 1934 folyamán

keletkezett, amikor a Hanza többet kívánt, mint amennyit a Központi Szövetkezet

szövetkezeti-szervezeti indokokból adhatott. A különféle szövetkezeti-szervezeti

problémákat a Központi Szövetkezetnek magasabb szövetkezeti szempontokból kell

megoldania, s mindenkor az egyes szövetkezeti csoportok vagy kategóriák hátránya

nélkül. A szövetkezeti eszme lényege szerint demokratikus, mindenki részére egyen-

lő jogokat és kötelezettségeket biztosít, ezért a Központi Szövetkezet se tehet semmi-

féle különbségeket, éppen úgy, mint az egyes szövetkezetek se tehetnek különbséget

saját tagjaik között például azáltal, hogy az egyiknek adnak, a másiknak pedig nem

adnak kölcsönt.

Hangsúlyoznunk kell, hogy ha az ellenőrzések végzésére, az ellenőrzési költségek

számlázására, a feleslegek és kauciók elhelyezésére vonatkozólag más szövetkezeti

csoportok vagy kategóriák is hasonló kívánalmakat támasztanának, lehetetlen vol-

na teljesíteni azokat a feladatokat, amelyek a szövetkezésre hárulnak, s amelyeket

a szövetkezés végez a földműves nép érdekében, tekintet nélkül nemzetiségükre és

vallásukra.4

3 A Központi Szövetkezet pénzügyi részlegét 1923-ban hozták létre.4 A Hanza üzleti eredményeire és szervezetének sikeres működésére hivatkozva jogosan követelt

szélesebb mozgásteret.


128

Milyen akciót indítványozott a Központi Szövetkezet a Hanzának?

A fogyasztási szövetkezetek szervezetének racionalizálása és a lehető legelőnyösebb

kereskedelmi előfeltételek biztosítása céljából a Központi Szövetkezet egy országos

központi árubeszerzési szervezet létesítését ajánlotta a Hanzának a fogyasztási szö-

vetkezetek részére. A Hanza ezt az eszmét kezdetben támogatta, és ennek a központ-

nak vezető hivatalnoka a Hanza jelenlegi ügyvezető igazgatója, Nagy úr lett volna.

Két évi tárgyalás után azonban és közvetlenül eme szervezet megvalósítása előtt

a Hanza visszavonult az együttműködéstől, azzal indokolva visszavonulását, hogy

a nevezett szervezet megalakulására nem tartja az időt alkalmasnak. A tapasztalat

ezzel szemben arra tanít, hogy éppen a legnehezebb időkben van szükség a legszoro-

sabb és megszervezett együttműködésre.

A Hanza funkcionáriusaival való tárgyalásainkban és racionalizálási indokból

indítványoztuk, hogy együtt adjunk ki szövetkezeti folyóiratokat és naptárakat; az

összes szövetkezet részére fokozatosan a liszteladást is a galántai szövetkezeti ma-

lomban kívántuk központosítani, s általában szorosabbá kívántuk tenni az együtt-

működést a szövetkezeti áruközpontok között, hogy ebből minél nagyobb haszon

háramoljék a szövetkezetekre. Ha mindezeket a hasznos akciókat mind ez ideig nem

lehetett megvalósítani, ezt a szövetkezetek érdekében csak sajnálni lehet, és mindez

nem a Központi Szövetkezet hibájából történt.

A Központi Szövetkezetnek érdekében áll, hogy a lehető legszorosabban együttmű-

ködjék az összes szövetkezeti egységgel. Emellett azonban hivatásából kifolyólag is gon-

doskodnia kell arról, hogy az összes szövetkezeti kategória érdekeit egyaránt és igaz-

ságosan szolgálja, és nem engedheti meg azt, hogy egyes szövetkezeti csoportok vagy

kategóriák olyan előnyöket élvezzenek, amelyek szükségszerűleg hátrányosan befolyá-

solnák a többi szövetkezeti csoport s egyben az össz-szövetkezeti mozgalom érdekeit.

Hűségesek akarunk maradni a szövetkezeti elvhez: „Egyesült erővel!” és ki akarjuk

építeni a szövetkezés kiterjedt és szilárd szervezetét, mert a szétforgácsolt szervezetek

csak aláássák és gyengítik a szövetkezeti munka jelentőségét és eredményeit.

A szövetkezetek és tagjainak higgadt és megfontolt ítéletére bízzuk tehát, hogy

a Köz ponti Szövetkezet korrektül, helyesen és szövetkezeti szellemben járt-e el, vagy

nem, és hogy érdekeiket jobban látják-e megvédve a nem szövetkezeti széthúzásban

és széttagozódásban, vagy a szövetkezeti harmonikus, szilárd és építő egységben.

Bratislava, 1934. december hó 27-én

Szövetkezeti üdvözlettel:


F. Houdek s. k. Hrdlička L. s. k.

Forrás: Pozsonyi Állami Levélár Vágsellyei Fióklevéltára, Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet,

2. doboz (rendezetlen iratanyag), 934/109.


129

12. Bartal Iván, Bittó Dénes és Szilassy Béla beszámolója az Országos Gazdasági

Szövetkezet válságos helyzetéről

(1935)

A szövetkezetet a két magyar párt politikusai hozták létre, magyarországi támogatással. A po-

litikai cél ezzel az volt, hogy a magyar nyelvterületen ellensúlyozzák a Hodža-féle agárpárti

Kölcsönös Földműves Pénztárakat. A szövetkezet azonban anyagi problémákkal küzdött, a jegy-

zett üzletrészekből kevés tőke folyt be, túlzott hitelfelvételekbe bonyolódott és fedezetlen hiteleket

is nyújtott. Emellett hiányzott a szakszerű vezetés. A szervezet sorsát a nagy gazdasági válság

kezdetén beállt pénzszűke és hiteldrágulás pecsételte meg.1

Az 1927-ben Pozsonyban alapított Országos Gazdasági Szövetkezet a felvidéki két

magyar párt, az Országos Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Párt együttes

alapítása volt, és ez a két párt delegálta és rendelte ki egyenlő arányban az igazgató-

ság és felügyelőbizottság tagjait. Ezek az állások ab ovo nobile officiumok2 voltak,

amelyeket éppen a magyarságukra való hivatkozással ránk oktrojáltak. Az alaptőke,

amellyel az egész megindult, mindössze 70 000 Kč volt, de ez is csak papíron, mert

tényleg befizetve talán csak 30 000 lett. Ennek folyománya volt, hogy már az első pil-

lanattól kezdve minden akció az igazgatóság személyes felelőssége és jótállása mellett

volt csak nyélbe üthető és finanszírozható. Ez a jótállás hol egyetemlegesen minden

igazgatósági tag által (például a legelső műtrágyaüzlet 1 millió garancia erejéig), hol

(és legtöbbször) éppen csak a határozat hozatalánál jelen voltak által lett vállalva

– de mindig abban a meggyőződésben, hogy ezzel az ottani magyar gazdatársada-

lom egyetemének teszünk szolgálatot olyan kötelezettség alapján, amely pártjaink

rendelkezése folytán mint hazafias kötelesség lett elénk állítva. Ezért nem is gondolt

egyikünk sem arra, hogy ebből személy szerint bármi hátrány érhetne bennünket;

még kevésbé arra, hogy emiatt koldusbotra jussunk mi, akiket a legtisztább szándék

vezetett, és csak parancsra vállalkoztunk erre a nem nekünk való szerepre.

Ezt a tényt honorálta a kormány akkor, amikor annak elnöke már 1931-ben, a szö-

vet kezet felszámolásának megkezdésekor 1 millió Kč segélyt helyezett kilátásba,

amely azonban akkor, utolsó pillanatban a folyósítás előtt, a kormány lemondása foly-

tán dugába dőlt. Ismételt és újabb sürgetésekre ezután az 1934. év folyamán annyira

megérett a dolog, hogy 150 000 pengő segély és 100 000 pengő kölcsön Bartal Iván3

birtokára folyósítva lett.

Időközben a vállalt kötelezettségekből kifolyólag az igazgatóság tagjai között pe-

reskedések támadtak, amelyek részben még ma is függőben vannak. Miután illetékes

helyen magyar szempontból ezt nem találják kívánatosnak, egy konkrét esetből ki-

1 A szövetkezet céljairól és anyagi nehézségeinek okairól Szüllő Géza készített jelentést (Országos

Széchenyi Könyvtár, Kézirattár, Szüllő-hagyaték, fond X, X/15).2 Eleve fizetés nélküli tisztség.3 Bartal Iván csallóközi földbirtokos.


130

folyólag, amelyben Szilassy Béla mint felperes áll szemben Bittó Dénessel4 és Bartal

Ivánnal, kísérletet tettek rá, hogy ezt a dolgot elsimítsák, és e célból nevezetteket e hó

12-ére idekérették. Ezen az összejövetelen ez az ügy annyiban el lett simítva, hogy

a Bittó Dénes által a szövetkezet vagyoni állásáról és az alperes igazgatósági tagok

kötelezettségeiről adott részletes és kimerítő felvilágosítás után Szilassy Béla kijelen-

tette, hogy most már egész másként látja a helyzetet, és a pert leteszi. Ugyanakkor

azonban kitűnt, hogy a Bratislavai Általános Takarékbanknál fennálló garancialevél

értelmezése körül is nézeteltérés van az igazgatóság egyes tagjai között, és az ha az itt

fennálló tartozás megfizetése az igazgatóság nyakában marad, azok között menthe-

tetlenül igen komoly súrlódásokra és vég nélküli pereskedésekre fog alkalmat adni.

Ennek az elkerülése csak egy úton-módon volna lehetséges, ha az ennél az intézetnél

fennálló tartozást helyettünk rendeznék és kifizetnék. Az a tény, hogy ennek kifizeté-

sére mi ketten vagy hárman a saját erőnkből teljesen képtelenek vagyunk, és így – ha

arra szorítva lennénk, kénytelenek leszünk ezen kötelezettséget per útján a többiekre

áthárítani – késztet bennünket arra, hogy az illetés tényezők magyar szempontból

teljesen érthető és indokolt aggályával szemben erre rámutassunk.

Ennek kapcsán vázolni kívánjuk a szövetkezet adósságainak állását 1931. március

31-én és 1934. december 31-én – továbbá az egyes igazgatósági tagok által eddig tel-

jesített befizetéseket és a már említett 150 000, illetve 100 000 pengő felhasználását.

Négy főbb hitelező volt személyes garanciával.

A Pozsonyi Első Takarékpénztárnál5 1931. március 31-én 414 000 Kč, 1934. de-

cember 31-én 635 000 Kč. Ez azért emelkedett, mert kamatfizetés nem történt, s mert

a be nem hajtható váltókkal a folyószámlán terhelték meg a szövetkezetet. Váltóobligó6

ugyanezen intézetnél 1931-ben 583 000, 1934-ben 222 000 Kč. A Bratislavai Általá-

nos Banknál folyószámla-tartozás 1931-ben 1 033 000 Kč, 1934-ben 1 247 000 Kč.

A Böhmische Industrial Banknál7 1931-ben 1 167 000, 1934-ben 616 000 Kč. A Rusz-

tika Műtrágyatársaságnál a tartozás 2 350 000 Kč.

Ezek mind be vannak táblázva Bittó Dénes és Bartal Iván birtokára.

Valamennyinél személyes garanciával vannak érdekelve a következő igazgatósá-

gi tagok: Bittó Dénes, Bartal Iván, Schuszter Béla, Rázgha Károly, Friedrich Béla és

Frank Rezső; a Böhmischenél egy 200 000 Kč-ás váltón a nevezetteken kívül még

4 Bittó Dénes (1876–1961) jogász, keresztényszocialista politikus.5 A pénzintézet hivatalos magyar cégneve ekkor már Bratislavai I. Takarékbank volt. A szövet-

kezet a banknál kapott hivatalos helyiséget. A pénzintézet 1930-ban mondta fel a hitelezést.

A visszleszámítolási hitelkeret kimerítésére és az adósság alakulására vö. Szlovák Nemzeti Bank

Levéltára, Pozsonyi I. Takarékbank, Végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv 1925. X. 22-től 1928. VII.

4-ig, 192, 199, 259, 275; Végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv 1928. július 14-től 1929. augusztus

26-ig, 7, 11, 18, 94; Végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv 1929. szeptember 17-től 1931. október

20-ig, 20, 121, 169, 214. 6 Váltókötelezettség.7 Pozsonyban volt fiókja.


131

Szilassy Béla és Hikisch Károly8; a Bratislavai Általánosnál 1 100 000 Kč-ás garancia-

levélen az elöl említetteken kívül Szilassy Béla és Jaross Andor.

Az igazgatóság által eddig teljesített fizetések a különböző intézeteknél: Bratislavai

Általánosnál Bittó Dénes 75 000, Bartal Iván 200 000, Frank Rezső 50 000. A Böh-

mischénél Bittó 70 000, Bartal Iván 25 000, Schuszter Béla 46 000, Szilassy Béla

232 000, Frank Rezső 110 000, Hikisch Károly 202 000, Nagy Károly 70 000 Kč.

Ezenkívül különböző fizetéseket teljesítettek még a szövetkezet helyett: Bittó Dénes

35 000, Bartal Iván 35 000, Schuszter Béla 15 000 és Rázgha Károly 28 000 Kč ösz-

szegben.

Ezek a befizetések mind a garantált hitelezőknél történtek, s mégis azt látjuk, hogy

azok követelése alig csökkent, sőt van olyan, ahol emelkedett a súlyos kamatteher

következtében. Ez már magában véve is mutatja, hogy a segítségben beállt 3 és fél

éves késedelem meglehetősen problematikussá tette annak értékét, amit még az is

fokozott, hogy a most adott 150 000 pengő legjobb esetben is csak kb. 820 000 Kč-át

jelentett, tehát távolról sem lehet elégséges egy oly szanálás keresztülvitelére, hogy az

egész ügyből, ha száz sebből vérezve is, de legalább élve kikerüljünk. A mi kérésünk

mindig az volt, hogy 350 000 pengőt kapjunk, de a Bartal Iván által felveendő köl-

csönön kívül.

Hogy ezt a 150 000 pengőt és a Bartal Iván hencsei birtokára felvett 100 000 pengő

kölcsönt hogy használtuk fel, erre nézve a következőkben számolunk be.

A 100 000 pengőből elsősorban 40 000 pengőt a Bratislavai Általánosnak kellett

átutalni (ez az a 200 000 Kč, amely mint Bartal Iván lefizetése fentebb szerepel) annak

ellenében, hogy törlési nyilatkozatot adjon a Magyar Általános Hitelbank részére.

26 000 pengőt a hencsei birtokon haszonélvezettel bíró özvegy kifizetésére kellett

fordítani, mert enélkül keresztülvihető nem volt. Ezt az összeget Bartal Iván fogja

visszafizetni, ha a tervbe vett parcellázást 100 magyar holdon keresztülvezették. Ez

azonban az idő kitolódása folytán múlt ősszel csak részben sikerült, s így ebből az

összegből egyelőre csak 12 000 pengő fog most visszajönni, míg a többi előrelátha-

tólag folyó év őszére marad. Különféle költségekre és biztosítékokra a Hitelbank cca.

4000 pengőt számolt el, úgyhogy ebből a kölcsönből tényleg csak 30 000 pengő állt

rendelkezésünkre azon a 40 000 pengőn felül, amelyet a Bratislavai Általánosnak kel-

lett a törlésére fizetni.

Ebből az összegből kifizettünk a Rusztikának 925 000 Kč-át. Ezzel oly értelmű

egyezséget kötöttünk, hogy a 2 350 000 Kč követelésre kap jelenleg 925 000 Kč-át;

1935. októberben 250 000-et, 1936-ban 200 000-et és 1937-ben 100 000 Kč-át, ezt

a három rátát kamatmentesen. A Rusztika vállalta és fizette a per folyamán felmerült

összes ügyvédi ítéleti és végrehajtási költséget, amely cca. 150 000 Kč készkiadást je-

lentett, úgyhogy igazában 1 395 000 Kč-át kap a neki járó 2 350 000 Kč helyett. Fenn-

maradt cca. 100 000 koronánk, amelyet a Böhmischenél akarunk lefizetni, hogy ezzel

8 Izsapi földbirtokos.


132

a zárlatot, amelyet Bittó Dénes, Bartal Iván és Schuszter Béla ellen ma is fenntart,

beszüntethessük, vagy legalábbis teljesen formaivá tegyük, s ha lehet, még valami

szaldóengedményt is kivasaljunk. Emellett Bittó Dénes és Schuszter Béla még havi

10 000 Kč-ás részletek fizetését is vállalták törlesztésképpen. Ezek a tárgyalások még

folynak. A Bartal Iván felé kölcsönből visszajáró 26 000 pengő arra van számításba

véve, hogy az őszi Rusztika-esedékesség egy részét fedezze, mert annak a rátának be

nem tartása feléledést vonna maga után.

Ebből látható, hogy a 250 000 pengő teljes felhasználása után is még mindig cca.

420 000 Kč marad a Rusztikánál, 520 000 Kč a Böhmischenél, 850 000 Kč a Pozsonyi

Első Takaréknál és 1 250 000 Kč a Bratislavai Általánosnál mint olyan összegek, ame-

lyek kizárólag az igazgatóság garanciát vállalt tagjait nyomják és általuk fizetendők.

Hogy az igazgatóság tagjai nem akarják magukat a fizetés alól kihúzni, azt abból is

látni lehet, hogy már eddig is, amint fentebb részleteztük, 1 200 000 Kč-át fizettek,

és ha a hencsei kölcsön végleg le lesz bonyolítva, ez az összeg cca. 1 500 000 Kč-ra

emelkedik. Ebben egész egyszerű parasztemberek is szerepelnek, például Nagy Ká-

roly 70 hold földdel, 70 000 Kč-val, Frank Rezső 130 hold földdel és 160 000 Kč lefi-

zetéssel. Legfőképpen azonban Bittó Dénest és Bartal Ivánt nyomja a dolog, mert az

ő birtokukra az össztartozás be van táblázva, az ő egzisztenciájukat tehát elsősorban

veszélyezteti a dolog. Természetes, hogy ily körülmények között nem hajlandók és

nem is kívánható tőlük, hogy a többi igazgatósági tag által csak szórványosan vállalt

garanciákat ne érvényesítsék, ha másként nem, esetleg per útján is, hiszen ez életkér-

dés rájuk nézve. Másrészt azonban teljes mértékben belátjuk azon helyzet fonák és

úgyszólván meg nem engedhető voltát, hogy a magyarság ismert és vezető tagjai cseh

bíróságok előtt keressék az igazukat egymás ellen és szellőztessenek oly dolgokat,

amelyek nyilvános pertraktálása semmi esetre sem válik a magyarság előnyére, és

legalábbis gyenge fényt vet rá. Nyilván ez a szempont vezette az itteni illetékes kö-

röket, amikor a dolgok elsimítására bennünket felhívtak. Csakhogy a helyzet ma az,

hogy erre mi egyedül képtelenek vagyunk, annál is inkább, mert hisz az igazgatóság

garanciát vállalt tagjai közül is mindössze kettő-három az, aki vagyonilag komolyan

számba jöhet.

Tiszteletteljes kérésünk tehát oda terjed, méltóztassék a fenti helyzet és körülmé-

nyek figyelembevételével a Bratislavai Általános Takaréknál fennálló teljes tartozás-

nak (jelenleg 1 250 000 Kč) kifizetését vállalni, mert egyedül ennek kiegyenlítésével

lehet azt a célt elérni, hogy az igazgatóság tagjai közti pereskedések végleg megszűn-

jenek. Nézetünk szerint már annyiból is méltányos a kérésünk, mert a segély 3 és fél

évi késedelme folytán annak virtualitása sokat vesztett és számszerűleg sem érte el

nem az általunk kért, hanem még a beígért összeget sem. Ha ezt meg méltóztatnak

tenni, akkor is még cca. 1 700 000 Kč tartozás marad fenn, amely lényegileg hármun-

kat (Bittó Dénes, Bartal Iván, Schuszter Béla) fog terhelni, merthogy Rázgha Károly

és Jaross Andor fognak-e és mikor fizetni tudni, az nagyon problematikus. Hogy

eddig korrekt magatartásunkat igazoljuk, rámutatunk arra is, hogy a szövetkezet


133

kinnlevőségeiből befolyt meglehetősen gyér összegeket kizárólag a nem garantált hi-

telezők kielégítésére használtuk fel, és nem arra, hogy a garanciával biztosítottaknál

a saját obligónkat lejjebb szorítsuk. Méltóztassanak azt a körülményt is méltányolni

azzal a bevezetésben már említett ténnyel együtt, hogy bennünket kizárólag a pártok

hatalmi szavával rendeltek ki és vittek bele a magyarságunkra apellálva oly dolgokba,

amelyhez mint gazdák abszolúte nem értettünk, és amely így teljes vesztünket okoz-

ta. Nem lehet magyar érdek, hogy pereskedésben álljunk egymással, de nem lehet

magyar érdek az sem, hogy végleg elhagyjanak merülni bennünket.

Budapest, 1935. február 20.

Bartal Iván

Bittó Dénes

Szilassy Béla

Forrás: Magyar Országos Levéltár, K 64, 62. csomó 7. tétel, 123 res 1935.



(1935)

A Hanza 1935. június 15-i jubileumi közgyűlése a mozgalom addigi eredményeit tette mérleg-

re. A pénzügyi és kereskedelmi adatok önmagukért beszéltek. A dél-szlovákiai magyar fogyasz-

tási szövetkezetek központja szilárd alapokon állt, józan üzletvezetés, biztos tőkefelhalmozás,

az áruforgalom lehetőségeinek kiszélesítése jellemezte. A tagszövetkezeteknek a kis iparral és

magánkereskedelemmel mind jobban kiéleződő versenye kihívásnak számított. A Hanza Hi-

telszövetkezetnél a betétek növekedését a kistermelők elszegényedése, az alacsony vásárlóerő és

a földművesréteg fizetésképtelensége hátráltatta.

Dr. Kuthy Géza központunk elnökének megnyitóbeszéde

Tizedik közgyűlésünket nyitom meg, amely határkövet jelent a mi önfenntartási

küzdelmünkben. Üdvözlöm Rédler István urat, a Központi Szövetkezet kiküldöttjét,

Dudás József urat, Galánta község bíráját, aki meleg rokonszenvvel kíséri szövetke-

zeti mozgalmunkat, üdvözlöm tagszövetkezeteink kiküldött urait, összes tagjainkat

és vendégeinket.

Két szomorú esetről kell beszámolnom Az isteni gondviselés kifürkészhetetlen

akarata folytán két kiváló szövetkezeti testvérünk hagyta el a múlt év folyamán a mi

körünket: Lindtner János, a hidasi szövetkezet elnöke és Gáspár Imre nádszegi üzlet-

vezető, kiknek emlékét kegyelettel őrizzük meg.


134

Sokan vannak itt, akik jelen voltak első közgyűlésünk alkalmával is, amikor cse-kély anyagi eszközökkel, de annál nagyobb lelkesedéssel és a szövetkezeti erő öntu-datával elhatároztuk, hogy bizonyságot teszünk arról, hogy Istenbe vetett bizalom-mal tudunk dolgozni önmagunkért. Alig ötvenezer korona volt az alaptőkénk, ezzel a semmiséggel kellett központot alakítanunk, hogy tagszövetkezeteink szükségleteit méltóképpen kielégíthessük.

Szomorú gazdasági viszonyok közt indultunk. A válság egyre fokozódott, nem kí-mélt egyéneket, országokat. Ebben az állandóan fokozódó válságos világban minden-ki a válság megakasztásán iparkodott. Tudósok sokasága állott elő tudományszűrte levezetésekkel, gondolván, hogy meg tudják állítani a válságos időket, de ez sem használt. Kutatták, keresték a válság okait. Némelyek a mezőgazdasági teremelés megrendszabályozásában látták a válság megoldásának kulcsát, de nem használtak. Mások a kereskedelemben keresték a veszedelem gyökerét, egyesek az ipari termelést próbálták más keretekbe szorítani. De azt láttuk, hogy mindez csak teória volt, az élet tovább pusztított, a sok teória csődöt mondott.

Ebben a világban a mi kis központunk parányi kis porszem vagy még ennél is kisebb valami. Mi tudtuk azt elindulásunktól kezdve, hogy a teória semmi, a mi moz-galmunkat az egyedek gazdasági és erkölcsi értékére építettük. Ezt a hatalmas erőt állítottuk be az önsegély nagy műhelyébe, és ennek győznie is kellett.

Tíz évig nem hiába dolgoztunk, mert ma már nagy gazdasági és kulturális erőt képviselünk. De mi nem vagyunk megelégedve az eredményekkel mindaddig, amíg mindazok nincsenek köztünk, akiknek itt kellene lenniük! (Nagy helyeslés.) Ipa-rosságunk és munkásságunk a pusztulás végső óráit éli, emberfeletti nélkülözés és szenvedés között. Önkéntelenül is azt kell kérdeznem, hogy nincs-e bennünk a hiba? Lelkiismerettel tudjuk állítani, hogy nem mi vagyunk a hibásak, hanem azok, akik nincsenek itt, és itt kellene lenniük. Talán nagyobb vonású cselekvéseket kellett volna tennünk, de mi csak kicsi értéket képviselünk és semmiféle kockázatos ténykedésbe nem kezdünk és nem is fogunk kezdeni. (Helyeslés.)

Mi harcot harcolunk. A harchoz öntudatos, céltudatos, munkás katonák kellenek. A mi szövetkezeti munkásaink a mi hadseregünk, akiknek nem mulaszthatom el itt a jelen pillanatban, hogy mélységes hálámat és köszönetemet fejezzem ki.

Mindenki a maga helyén a legnagyobb érték. A mi vezérünk a munkában Nagy Ferenc igazgató. (Hosszas éljenzés.) Nem mulaszthatom el, hogy róla a legnagyobb elismeréssel és hálával emlékezzem meg. Ki kell fejeznem a többinek is nagy kö-szönetemet és hálámat, akik szakítottak a múlttal, elhagyták régi helyüket, és a mi háborúnk lelkes vezetői közé léptek. Ezek Palczmann József cégvezető1 és Porubszky Aladár raktárfőnök2. Az eredmények mutatják, hogy jól dolgoztak. Elismerés illeti azonban összes alkalmazottunkat és munkásunkat, mert büszkén állíthatom, hogy a Hanza emberei megállják a helyüket! (Éljenzés.)

1 Id. Palczmann-Pánd József a személyzeti ügyek vezetője is volt.2 Porubszky Aladár cégvezető, majd 1935-től az áruközpont igazgatója.


135

Az Önök bizalmából vállaltuk a központ megszervezését. A bizalom megvolt, de

az eredményeket az Önök lelki együttműködésének köszönhetjük. Ha az egységes

munka és a törhetetlen összetartás köztünk marad, akkor még sok feladatot meg

tudunk oldani. Mi ígérjük, hogy további kitartó és becsületes munkával fogjuk meg-

hálálni ragaszkodásukat.

Központunk közgyűlése

Impozáns keretek között zajlott le június 15-én központunk tizedik évi rendes köz-

gyűlése. Már a kora reggeli órákban özönlött az ünneplő szövetkezeti tábor közpon-

tunk jubileumi közgyűlésére. Kilenc óráig mintegy 620 személy jött meg szövetke-

zeteink képviseletében. A közgyűlés helyisége zsúfolásig megtelt a szövetkezetek

képviselőivel.

Az elnöki asztalnál foglalt helyet dr. Kuthy Géza, központunk elnöke, Várady Béla

plébános, alelnök, Nagy Ferenc igazgató, Rédler István szerkesztő, a Központi Szö-

vetkezet kiküldöttje, Letocha József szentszéki tanácsos , igazgatósági tag,3 Nagy Ist-

ván, központunk felügyelőbizottságának elnöke és Dudás József galántai városbíró.

A közgyűlést kilenc óra után dr. Kuthy Géza elnök nyitotta meg. Megnyitóbeszé-

dét lapunk vezető helyén közöljük.

Dr. Kuthy Géza elnöki megnyitóbeszéde után Rédler István a Központi Szövet-

kezet és az összes szlovenszkói szövetkezet üdvözletét tolmácsolta központunknak

a tízéves fennállás alkalmával. Hangsúlyozta, hogy a Központi Szövetkezet a legna-

gyobb elismeréssel és örömmel nézi a Hanza és a körzetébe tartozó tagszövetkezetek

összetartó, lelkes szövetkezeti munkáját.

Ezután Nagy Ferenc igazgató lelkes éljenzés közben kezdte meg központunk évi

jelentésének ismertetését. Az évi jelentést is külön helyen, teljes terjedelmében lekö-

zöljük.

Az évi jelentés ismertetése után Várady Béla alelnök az igazgatóság jelentését olvas-

ta fel. A jelentés felolvasása után meleg szavakkal ecsetelte központunk tízéves műkö-

dését. Beszédében örömének adott kifejezést afölött, hogy az elmúlt tíz év eredményei

messze felülmúlják az iduláskor remélt sikereket. Az eredmények titkát abban látja,

hogy a mi szövetkezeti mozgalmunk a becsületre és a tisztességre van felépítve. Közsé-

geink színe-java dolgozik a szövetkezeti eszméért, azokért az elvekért, melyek egyedül

hivatottak a gazdasági élet jobbra fordításának irányítására. A mi élni akarásunk jele

a Hanza és a falusi szövetkezetek, melyek mind a becsületes munkát hirdetik. Az elmúlt

tíz év eredményei mutatják, hogy jó úton indult el a szervezett szövetkezeti tábor.

3 Lengyelfalusy (Letocha) József (1888–?) plébános, szövetkezeti vezető. Magyardiószegen szüle-

tett, Pozsonyban járt gimnáziumba, Esztergomban teológiát végzett. 1921-ben Magyardiószegen

plébános, majd Galántára kerül, ahol a Katolikus Kör elnöke, a Fiatalkorúakat Gyámolító Egye-

sület alelnöke és a szövetkezeti mozgalom egyik szervezője. Egy ideig a Hanza Szövetkezeti

Újság szerkesztője. 1940-ben Lengyelfalusyra változtatta vezetéknevét.


136

Nagy István, felügyelőbizottságunk elnöke a felügyelőbizottság jelentését olvasta

fel. Utána Uhlárik Ágoston, felügyelőbizottsági tag az ellenőri jelentést ismertette. Az

ellenőri jelentés minden tekintettel elismeréssel adózik központunk munkájáért.

Az ellenőri jelentés felolvasása után Rédler István a Központi Szövetkezet szlovák

nyelvű üdvözlő levelét olvasta fel a jelenlévő szlovák szövetkezetek vezetőinek.

A közgyűlés dr. Kuthy Géza idítványára elfogadta a zárszámadásokat, megadta

központunk vezetőségének a felmentést, elfogadta a tiszta nyereség hovafordítására

vonatkozó indítványt és a beruházásokat. Dr. Kuthy Géza ezután az alapszabályok

egyes pontjainak (5., 6. és 43. §) módosításáról szólt, melyet a közgyűlés egyhangúlag

elfogadott.

Az igazgatóságból Nagy Ferenc tanító és Várady Béla plébános léptek ki, akiket

a közgyűlés egyhangúlag újból megválasztott. A felügyelőbizottságba újból bevá-

lasztották Ágh József, Csiba Mihály, Hantos Ádám, Korenchy Rezső, Nagy István és

Uhlárik Ágoston eddigi felügyelőbizottsági tagokat, Siposs Ernő főellenőr helyébe,

aki központunk tisztviselői karába lépett, Székely Béla alsószecsei igazgatótanítót vá-

lasztották meg. A felügyelőbizottság új tagja azonnal megköszönte a közgyűlés bizal-

mát és ígérte, hogy minden erejével részt vesz a szövetkezeti munkában.

A közgyűlés végén Letocha József igazgatósági tag dr. Kuthy Géza maradandó érde-

meit méltatta központunk alapításával és eddigi működésével kapcsolatban. Közpon-

tunk elnökéről szeretettel és a legnagyobb elismerés hangján hangoztatta, hogy ő a mi

szövetkezeti mozgalmunk atyja, érdemeit szívünk szeretetével kell a tízéves jubileum

alkalmával lelkünbe vésni és megőrizni. Felkérte arra, hogy ezt az odaadó, lelkes mun-

kát tovább folytassa szövetkezeti mozgalmunk érdekében, majd Isten segítségét kérte,

hogy adjon neki jó egészséget és erőt, hogy a további munkát elvégezhesse.

A közgyűlés ezután dr. Kuthy Géza rövid zárószavaival véget ért. Központunk köz-

gyűlése után a Hanza Hitelszövetkezet közgyűlésére került a sor.

A Hanza Hitelszövetkezet közgyűlése

A Hanza Hitelszövetkezet ugyancsak július 15-én tartotta ötödik évi rendes közgyű-

lését központunk közgyűlésének lezajlása után.

A közgyűlést dr. Kuthy Géza, a hitelszövetkezet elnöke nyitotta meg. Megnyitósza-

vai után Várady Béla plébános az igazgatóság jelentését ismertette. Az igazgatósági

jelentésből kitűnik, hogy hitelszövetkezetünknek az alapításkor 24 tagja volt 188 üz-

letrésszel, míg 1934. december 31-én 634 tagja volt 1320 üzletrésszel.

A jelentés felolvasása után Várady Béla hitelszövetkezetünk támogatására kérte

fel a jelenlevő szövetkezeti vezetőket. A mi hitelszövetkezetünk ugyanolyan szerény

keretek között, majdnem semmivel indult, mint az áruközpont, azonban az ered-

ménnyel nem vagyunk megelégedve. A mi falusi népünk még mindig máshova viszi

megtakarított pénzét, nem a hitelszövetkezetbe, amelynek célja éppen a mi magunk

megsegítése. A Hanza Hitelszövetkezet több mint három és fél millió korona kölcsönt


137

nyújtott az elmúlt évben az erre szoruló gazdaközönségnek. Sok-sok gazdán a pusz-

tulás végórájában segített, amikor már senki sem akart rajta segíteni. A hitelszövetke-

zet a legolcsóbban nyújtja a kölcsönt, mert itt nincsenek illetékek, becslésköltségek,

bélyegilletékek, ami bizony tetemesen megdrágítja a kölcsönt. Mindenki a legnagyobb

bizalommal helyezheti el megkuporgatott pénzét hitelszövetkezetünknél, mert itt

százszázalékos biztonságban van. Ahol van hitelszövetkezet, még ott is akad olyan, aki

nem akarja, hogy falujában tudják, hogy neki pénze van. Viszont akadnak olyanok

is, akik szégyellik, hogy kölcsönt vesznek fel községük hitelszövetkezetében. Mindkét

esetben a legnagyobb bizalommal fordulhatunk a Hanza Hitelszövetkezethez. Hitel-

szövetkezetünkkel egységes pénzügyi viszonyokat akarunk teremteni falvainkon.

Várady Béla nagy helyesléssel fogadott beszéde után Letocha József ismertette

a felügyelőbizottség jelentését, majd Ulrich Kálmán, a hitelszövetkezet ügyvezetője

az ellenőri jelentést és a zárszámadásokat ismertette. Ebből kitűnik, hogy a hitel-

szövetkezetnek a mai napig összesen 5,3 millió korona betétje van folyószámlán és

könyvecskékre. Az 1934. december 31-i betétállomány 4 748 496 Kč volt, az 1933.

december 31-i betétállomány összege 2 900 604 Kč, tehát az elmúlt évben majdnem

megduplázta betétállományát hitelszövetkezetünk.

Dr. Kuthy Géza elnök indítványára a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a beter-

jesztett zárszámadásokat, az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését, és megadta

a vezetőségnek a felmentvényt.

A kilépő Kovács Alajos és Lencsés Gyula igazgatósági, valamint Bittó Dezső és Mé-

száros Mihály felügyelőbizottsági tagokat a közgyűlés egyhangúlag újraválasztotta.

A Hanza Hitelszövetkezetnél is sor került néhány elavult pontra nézve az alapsza-

bályok módosítása, amit a közgyűlés szintén egyhangúlag jóváhagyott.

Dr. Kuthy Géza zárószavaiban újra kérte a hitelszövetkezet tagjait, hogy további

lelkes szövetkezeti munkával támogassák a mi fiatal hitelszövetkezetünket.

A közgyűlések lefolyása

A két közgyűlés, amely mindkét esetben jubileumot ünnepelt, a lehető legszebben,

legméltóságteljesebben folyt le. A közgyűlésen részt vevő szövetkezeti vezetők, a mi

kedves szövetkezeti táborunk, örömmel hallgatott mindent, hiszen minden szónok,

mindenki szájából csak a legjobbakat, a legszebb eredményeket hallhatta. Örömtől

sugárzottak az arcok, örültek a lelkek, mert látták, hogy a kitartó szövetkezeti mun-

kának volt és van látszatja, volt értelme a becsületes, összetartó munkának. Valamikor

tíz évvel ezelőtt szegények, megalázottak voltunk. Nem volt gazdasági várunk, nem

volt olyan szervezetünk, amely megvédte volna gazdaságunkat, gazdasági életünket

más oldalról érkező támadások ellen. Most másképpen áll a helyzet. És a magunk

erejére alapított szövetkezeti szervezet meg is hozta a tíz év gyümölcseit olyan mér-

tékben, amit magunk sem hittünk volna a szerény alakuláskor, amikor még kevesen

és lerongyolódott viszonyok közt voltunk.


138

Ez a megelégedettség sugárzott szövetkezeti táborunk arcáról. Akik nem voltak

itt a vezetők vagy a közkatonák közül, bizonyára szintén örömmel veszik tudomásul

a nagy eredményeket, melyeket elértünk. Ezek az eredmények további reményt önte-

nek a szövetkezeti mozgalom küzdő katonáinak lelkébe, hogy a kis lelkes hadsereggel

még bizonyára meglepő sikereket könyvelhetünk el a jövőben.

A közgyűlés után még hosszú ideig voltak együtt ebéd mellett tagszövetkezeteink

vezetői. Az asztaloknál bizonyára sok-sok eszmecsere folyt le, tanultunk egymástól,

hallgattuk egymás búját-baját. Ebéd után egyesek a gyönyörű galántai strandfürdőt

tekintették meg, a részt vevő tanítóság pedig tovább folytatta a közgyűléssorozatot,

ugyanis délután tartotta a Magyar Tanítók Könyvesboltja második évi rendes köz-

gyűlését. Ez a közgyűlés is csak sikerektől adott számot, a fiatal könyvesbolt-szövet-

kezet, lelkes tanítóink szövetkezeti alkotása, az elmúlt évben már megindult a fej-

lődés ama pályáján, amely a legjobb eredmények és sikerek felé vezet. A kis keretek

közt indult szövetkezetnek ma már tekintélyes tartaléktőkéje van, tiszta nyereségéből

pedig a magyar tanítók szociális intézményeit támogatja.

Három lelkes közgyűlés zajlott le egy nap alatt Galántán, melyek mindegyikéről

örömmel távozott a sok szövetkezeti vezető. Galánta ezen a napon szinte szövetkezeti

városnak látszott. Itt volt Csallóköz, Mátyusföld, a Garam és Ipoly vidéke szövetke-

zeteinek vezető tábora, akik bizonyára örömmel vitték haza a nagy szövetkezeti nap

eseményeinek hírét és tanulságait.

Központunk évi jelentése

Tagszövetkezeteink működése

Központunk e hó 18-án fejezi be 10 éves működését, illetve ünnepli szerény keretek

között 10 éves fennállását. Tiszta lelkiismerettel állítjuk, hogy a Hanza körül csopor-

tosult szövetkezeti tábor becsületesen megállotta helyét, és az elért eredményekkel

igazán meg lehetünk elégedve. Ezért legelsősorban mindazokat a szövetkezeti veze-

tőinket illeti a legnagyobb elismerés és köszönet, akik a központunkkal való együtt-

működésben igazi munkatársainknak szegődtek.

Tudjuk azt, hogy nagyon sok tagszövetkezetünk vezetője készséggel szeretett vol-

na még többet tenni közös szövetkezeti céljaink elérése érdekében, de ezt a jóakaratot

az utolsó tíz év gazdasági viszonyai nemcsak befolyásolták, hanem fékezték is.

A szövetkezeti mozgalom a gazdasági élet legjobb fokmérője. Minél nehezebb gaz-

dasági viszonyok közt éltünk, annál jobban érvényesültek a szövetkezeti mozgalom

előnyei és létjogosultsága. De a gazdasági viszonyok mélypontig való rosszabodása

megszabta azokat a kereteket, amelyekbe szövetkezeti mozgalmunk altruisztikus mi-

volta ellenére is korlátozva volt, s így a tényleges gazdasági előny teljes mértékben

nem érvényesülhetett.

Amikor, íme, tizedszer számolunk be központunk előző évi működéséről, nem

indulhatunk ki kizárólag központunk elért eredményeiből. Elsősorban a központ


139

alappillérei, a fogyasztási szövetkezetek működését kell boncolgatnunk, hogy moz-

galmunkról tiszta képet alkothassunk.

Az isteni gondviselés különös kegyelméből a központunk köré csoportosult fo-

gyasztási szövetkezetek az elmúlt esztendőben, de az elmúlt 10 év alatt is, központunk

fejlődésével párhuzamosan, sőt sok esetben azt túlszárnyalva gyarapodtak. Örömmel

állapítjuk meg, hogy mindazok a tagszövetkezetek, melyek megértették és alkalmaz-

ták központunk jóakaratú útmutatásait, és a központi vásárlást illetőleg jó példával

jártak elöl, az elmúlt 10 év alatt kivétel nélkül örömteljes fejlődést értek el.

Ezzel nem akarjuk központunk nélkülözhetetlenségét kidomborítani, hanem

jóleső érzéssel állapítjuk meg a tények alapján azt, hogy a központunkkal való ösz-

szeköttetés még egyetlenegy fogyasztási szövetkezetnek sem volt kárára. Ellenben

jól láthatjuk azt, hogy a kötelékünkön kívül álló vagy központunk utasításait nem

respektáló szövetkezeteknél a közpoti irányítás és áruellátás hiánya kivétel nélkül

éreztette hatását.

Igaz, hogy a központi kezek több esetben mélyebben nyúltak bele egyes tagszö-

vetkezetek gépezetébe, ez azonban sohasem történt diktatórikus szándékkal, hanem

azzal a szeretettel, amely minden egyes tagszövetkezetünk boldogulását és fejlődését

szolgálta.

A központi kényszernek még a látszatát is igyekeztünk elkerülni. Ezért hagytuk

ki múlt évi közgyűlésünk határozata értelmében alapszabályainkból az annak idején

más központtól átvett ama kitételt, hogy a tagszövetkezetek áruszükségletük bizonyos

százalékát a központnál kötelesek beszerezni. Kezdettől fogva arra építettük fel köz-

pontunk jövőjét, hogy csakis az önkéntes, öntudatos és meggyőződésbeli központi

ragaszkodás hozhatja meg az igazi eredményt. Az elmúlt tíz esztendő alatt rendkívüli

munkát kellett kifejtenünk, hogy egyes tagszövetkezeteink vezetőségét meg tudjuk

győzni a központban való tömörülés előnyeiről, és sokszor fájdalmasan érintett ben-

nünket az, hogy becsületes és jóakaratú törekvéseink a piszkos verseny alattomos

aknamunkáján legalábbis ideiglenesen hajótörést szenvedtek.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kizárólag önkéntes elhatározásra alapított

központi szervezkedés révén tagszövetkezeteink központi bevásárlását illetőleg az

összes köztársaságbeli központ közül, de még európai viszonylatban is a legelső hely-

re küzdöttük fel magunkat, amennyiben az 1934. évben tagszövetkezeteink áruszük-

ségletüknek átlag 82 százalékát szerezték be központunknál az előző évi 70 százalék-

kal szemben. Ha figyelembe vesszük a központunknál be nem szerezhető árucikkek

értékét (bor, trafik, pék- és hentesáru stb.), úgy a központi vásárlás a szövetkezetek

összforgalmának 95 százalékát teszi ki.

Ez az, amire egyedül büszkék vagyunk, és ez az, ami tagszövetkezeteink vezetői-

nek szövetkezeti meggyőződését dicséri, énöntudatát jellemzi.

Ennek az öntudatos vezetésnek köszönhető, hogy a Hanza működési körzetében

lévő fogyasztási szövetkezetek a Hanza megalakulását közvetlenül megelőző 1924.

évi 39 millió összforgalmát sikerült a 10 év alatt 56 millióra, vagyis 40 százalékkal


140

pénzértékben kifejezve emelni, ami mennyiségileg legalábbis 100 százalékos forga-

lomemelkedésnek mondható. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a kereskedelmi for-

galom az utolsó tíz évben általában visszafejlődőben van, úgy a mi szövetkezeteink

előretörése kétszeresen örvendetes jelenség, és bizonyítja szövetkezeti mozgalmunk

életképességét. Ez a tény is azt mutatja, hogy tagszövetkezeteink nem haladtak rossz

utakon akkor, amikor központunkkal karöltve igyekeztek céljaikat elérni.

Tíz esztendővel ezelőtt a Hanza 44 fogyasztási szövetkezettel kezdte meg működé-

sét, s az 1934. év végén már 182 fogyasztási szövetkezetet számlálunk tagjaink sorá-

ban. Ebből 25 szövetkezet már központunk fennállása óta és annak közreműködésé-

vel alakult, míg a többi már azt megelőzőleg létezett.

Különösen említésre méltó, hogy a központunk által alapított és központunk út-

mutatása szerint működő új fogyasztási szövetkezetek kivétel nélkül jól működnek

és eddig is szép eredményeket értek el. Egyetlenegy esetben voltunk kénytelenek

minden érdekközösséget mindjárt az első működési évben beszüntetni az újonnan

alakult szövetkezetek közül, miután központi utasításaink mellőzésével az illető szö-

vetkezet eltért az általános szövetkezeti elvektől. Sajnos ez a szövetkezet igen bizony-

talan jövőnek néz elébe.

A 10 év leforgása alatt 4 olyan községben alakítottunk fogyasztási szövetkezetet,

ahol a Hanza megalakulása előtti időben már működött fogyasztási szövetkezet, de

megbukott. Mind a négy községben – a szomorú előzmények ellenére – ma már erő-

teljes szövetkezeti élet van.

A múlt esztendőben 5 új fogyasztási szövetkezetet alapítottunk, amelyek már mind

működnek: Alsó- és Felsőgellér, Lak, Ipolyság, Béke és Királyi.

Vagyoni szempontból a tagszövetkezetek 1934. évi zárszámadásai tekintélyes ja-

vulást mutattak, de nem tükrözik vissza e zárszámadások az 1934. esztendő tényleges

eredményeit, mert a fogyasztási szövetkezetek 1932. évi vásárlási visszatérítéseinek

késedelmes és utólagos megadóztatása folytán ezek az adók az 1934. év üzleti eredmé-

nyeit nagyon befolyásolták, annak ellenére, hogy nem erre az üzletévre vonatkoznak.

Sajnos, a vásárlási visszatérítés megadóztatása ügyében mind a mai napig nem

sikerült végleges eredményt elérni, amennyiben a vezér-pénzügyigazgatóság az 1932.

évi különös kereseti adó kivetése ellen beadott fellebbezéseinkre csupán a múlt na-

pokban kézbesítette első végzéseit. Ezek szerint a másodfokú pénzügyi hatóság is

arra az álláspontra helyezkedik, hogy a vásárlási visszatérítés adóköteles tétel. Ezek

alapján a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz fordultunk panasszal, s csak annak el-

intézése után lesz módunkban végleges álláspontot elfoglalni ebben az ügyben.

A magánkereskedelem az elmúlt esztendőben is minden lehető eszközt felhasznált

szövetkezeteink működésének megzavarására, és állandó feljelentések révén iparko-

dott nehézségeket gördíteni. Sajnos egyes elemek még attól sem riadtak vissza, hogy

egyéni érdekeik megvédése céljából szövetkezeteink és központunk működését poli-

tikai szempontokból aljas vádakkal illessék. Az új ipartörvény hiányos rendelkezései

szolgálhattak alapul arra, hogy az ilyen és hasonló feljelentések alapján egyes elsőfo-


141

kú iparhatóságok eljárást indítsanak szövetkezeteink ellen, s bár eddig központunk

minden egyes esetben meg tudta védeni szövetkezeteink érdekeit, ez azonban renge-

teg felesleges munkatöbbletet jelentett központunknak. Különösen a nem tagoknak

való árusítás és a nem szakképzett üzletvezetők alkalmazása ügyében kellett számos

esetben jogorvoslattal élni tagszövetkezeteink érdekében.

Az a tény, hogy nemcsak központunk, hanem tagszövetkezeteink is meg tudták

őrizni teljes politikai függetlenségüket, sőt hogy a még tíz évvel ezelőtti divatos párt-

politikai villongásokat nemcsak a szövetkezeti életből űzték ki, azt eredményezte,

hogy tagszövetkezeteink politikai semlegességének a közéletben is igen nagy nevelő

hatása volt.

Ennek köszönhető, hogy a magánvállalkozások szövetkezetellenes támadásai

minden esetben csődöt mondottak, és a kormányzat nemcsak hogy nem épített az

aljas eszközökkel ellenünk indított hajszára, hanem két törvénnyel, illetve kormány-

rendelettel szabályozta a szövetkezetek jogviszonyát egyrészt a vásárlási visszatérítés,

másrészt pedig a nem tagoknak való árusítást illetőleg.

Az üzletvezetői kérdés tekintetében már az 1933. évben javulási folyamat volt ta-

pasztalható. Ez a javulás az elmúlt évben tovább tartott, sőt e tekintetben az 1934.

év az 1933. évvel szemben jóval kedvezőbb volt. Míg 1933-ban még 45 üzletvezetőt

kellett kicserélnünk fogyatékos képességeire való tekintettel, addig 1934-ben a 234

üzletvezető közül csupán 26 esetben került sor üzletátadásra. A múlt évben 1 üz-

letvezető elhalálozott, 7 pedig nyugdíjba ment. Mindinkább erősödik az a meggyő-

ződésünk, hogy az üzletvezető-gárda tagjai tényleges életpályát óhajtanak alapítani

szövetkezeteinknél, és az üzletvezetői állás lassan életcéljává válik minden egyes üz-

letvezetőnek. Akik nem ezt vallják, azoktól rövidesen meg kell szabadítani szövetke-

zeti mozgalmunkat.

A tagszövetkezeteinknél annyiszor vita tárgyát képező hitel ügyében sajnos álta-

lánosságban nem számolhatunk be kedvező eredményről, mert még mindig nagyon

sok tagszövetkezetünknél nem ismerik a könnyelmű hitelezés határát. Ez azért szo-

morú, mert a hitelek behajtása körül szerzett tapasztalatok határozottan azt mutat-

ják, hogy a hitelezés egyetlenegy szövetkezetnek sem lehet előnyére. Ezzel szemben

nagyon sok tagszövetkezetünk vagy teljesen beszüntette, vagy a lehető legkisebb ke-

retek közé szorította a hitelezést, és meglepő, hogy emiatt sohasem volt tapasztalható

a szövetkezet anyagi helyzetének visszafejlődése, sőt, igen gyakori esetben a hitelek

teljes beszüntetése tekintélyes forgalomemelkedést eredményezett.

A tagszövetkezeteink és központunk közti viszonyt kimélyítettük azáltal, hogy be-

vezettük a kereskedelmi ellenőri rendszert, amellyel bár tekintélyes vagyoni megter-

helést vállaltunk magunkra, azonban szívesen tettük ezt szövetkezeteink érdekében.

Sajnos a fogyasztási szövetkezetek új alapszabályai miatt a Központi Szövetke-

zet és tagszövetkezeteink között keletkezett nézeteltérést sokan félremagyarázták.4

4 A véleménykülönbségről lásd a 11. számú dokumentumot.


142

A pénz feleslegek és óvadékok elhelyezésére, valamint az ellenőri költségek leszál-

lítása tárgyában az annak idején megtartott tagértekezlet határozata alapján meg-

állapított irányvonalak és a Központi Szövetkezet álláspontja közti különbséget és

az ebből keletkezett vitát egyesek a Központi Szövetkezet és a Hanza belügyének

minősítették. Kötelességünk itt kijelenteni, hogy mindazt, amit ez ügyben tettünk,

kizárólag tagszövetkezeteink határozatából kifolyólag és érdekében cselekedtük, te-

hát központunk ezekbe a kérdésekbe közvetlenül egyáltalán be nem folyt. Öröm-

mel jelenthetjük, hogy a felmerült nézeteltérések a Központi Szövetkezettel folytatott

többszöri tárgyalások után, tagszövetkezeteink érdekeinek teljes megvédése mellett,

elsimultak. Sőt e tárgyalások következménye az is, hogy központunk és a NUPOD5

beszerzési központ között a jövőben szorosabb kapcsolatok kiépítésére van kilátás,

amit mi magunk is őszintén kívánunk.

A kereskedelmi ellenőrzés rendszerével egyedüli célunk az, hogy szövetkezeteink

ügyvitelét s a mai komplikált adó- és iparügyek elintézését, a legminimálisabb költ-

ség mellett, a lehető legjobban tökéletesítsük. Örömmel közölhetjük, hogy e tekintet-

ben nagy javulás tapasztalható.

Általánosságban tehát tagszövetkezeteink mút évi eredményével teljesen meg le-

hetünk elégedve, mert ha attól el is tekintünk, hogy tagszövetkezeteink az 1933. évi

forgalommal szemben 2,5 millió Kč értékű áruval többet hoztak forgalomba, szö-

vetkezeteink erkölcsi jelentősége a múlt esztendőben jelentős lépéssel haladt előre.

Leszögezhetjük azt, hogy körzetünkben nemcsak tagjaink anyagi érdekeinek megvé-

dése érdekében érdemes szolgálni a szövetkezeti eszmét, hanem erkölcsi és kulturális

szempontból is hatalmas értéket képvisel a mi mozgalmunk, melyért minden fárad-

ságot készséggel és örömmel meghozhatunk. (Alsó- és Felsőgellér)

Hogy ezeket az áldozatokat szövetkezeti vezetőink tényleg meghozták, az 1934. évi

eredmény bizonyítja. Kellemes kötelességet teljesítünk, amikor tizedik közgyűlésünk

alkalmával tagszövetkezeteink vezetőinek nemcsak a múlt évi önfeláldozó és öntuda-

tos szövetkezeti mukálkodását köszönjük meg, hanem különös elismeréssel adózunk

mindazoknak, akik a tíz év leforgása alatt akár mint közkatonák, akár mint vezetők,

akár csak egy lépéssel is elősegítették reményteljes szövetkezeti mozgalmunkat.

Központunk múlt évi működése

Központunk múlt évi működésére áttérve, különös jó érzéssel és örömel jelenthetjük,

hogy tizedik üzleti évünk a lebonyolított forgalmat illetőleg az összes előző év ered-

ményeit fölülmúlva legszebb eredményt ért el. 1934-ben 1613 vagon árut szállítot-

tunk tagszövetkezeteinknek, központunk forgalma pedig 40 834 977,84 Kč volt. Az

5 Nákupná ústredňa potravných družstiev (Fogyasztási Szövetkezetek Beszerző Központja),

a Köz ponti Szövetkezet hozta létre 1934-ben a szlovákiai fogyasztási szövetkezetek központosí-

tott áruellátása céljából.


143

alábbi kimutatásból kitűnik, hogy múlt évi forgalmunk az 1933. évvel szemben több

mint 5 millió Kč forgalomemelkedést mutat. Ezt legfőképpen annak köszönhetjük,

hogy tagszövetkezeteink vezetői mindjobban megértik a központi vásárlás előnyeit.

A központi vásárlás százalékos aránya az 1933. évvel szemben 12 százalékos emel-

kedést mutat, mert mint az előbb már említettük, ez az arány 1934-ben elérte a 82

százalékot.

Központunk forgalma az elmúlt tíz év alatt az egyes évek szerint a következő volt:

1925. évben Kč 2 222 289,55

1926. évben „ 13 144 565,09

1927. évben „ 23 099 323,14

1928. évben „ 30 550 526,06

1929. évben „ 33 122 977,45

1930. évben „ 32 055 708,–

1931. évben „ 31 728 508,11

1932. évben „ 33 709 187,04

1933. évben „ 35 685 068,98

1934. évben „ 40 834 977,84

A tíz év alatt összesen Kč 276 133 131,26

Részünkre ez a forgalomemelkedés nemcsak üzleti szempontból bír jelentőséggel,

hanem legalábbis részben igazolva látjuk azt, hogy tiszta szövetkezeti munkánkat

tagszövetkezeteink nemcsak értékelték, hanem a legteljesebb bizalmukkal jutal-

mazták.

A központi áruellátás jelentőségét éppen az utóbbi események igazolták a legvi-

lágosabban. Mielőtt a sörellátást a távol eső Ipoly vidéki tagszövetkezeteinknél meg-

szerveztük volna, a magánkereskedelem 290-300 Kč-ás hektoliterenkénti sörárakkal

használta ki tagszövetkezeteinket, s a központi áruellátással 240 Kč-ra szorítottuk

vissza a konkurencia sörárait. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy ott, ahol a szö-

vetkezetek még nem nyúltak bele a magánvállalkozás gazdasági ténykedésébe, ott

a fogyasztók teljesen ki vannak szolgáltatva az egyéni nyerészkedésen alapuló ma-

gánkereskedelemnek.

Az árumennyiséget illetőleg központunk forgalma az egyes osztályok szerint a kö-

vetkező volt:

1933. évben 1934. évben

az áruosztály eladott 707 vagon árut 828 vagon árut

a mezőgazdasági osztály 608 „ „ 801 „ „

a malom feldolgozott 218 „ „ 284 „ „

Összes áruforgalmunk mennyisége 1533 vagon áru 1813 vagon áru volt


144

Központunk forgalmának mennyiségbeli emelkedése talán még jobban visszatükrözi

tagszövetkezeteink központhoz való ragaszkodását. Amikor ezt örömmel és elisme-

réssel nyugtatjuk, ígérjük, hogy ezt a megértést központunk a jövőben is iparkodni

fog viszonozni a legversenyképesebb árakkal és egyéb támogatásokkal.

Sajnálattal kell azonban még megállapítanunk azt a tényt, hogy egynéhány tagszö-

vetkezetünk még mindig előnyben részesíti központunkkal szemben azt a magánke-

reskedelmet, amely a tíz év alatt eléggé bebizonyította azt, hogy milyen eszközökkel

dolgozik. Különösen említésre méltó az, hogy a rövidáruszakmában néhány tagszö-

vetkezetünk még mindig egy olyan cégnél szerzi be áruszükségletét, amely már egy-

szer csődben volt, és új cégér alatt feltámasztott üzletét az előző üzleti metódusokra

építve folytatja. Számos esetben beigazolódott, hogy központunk ebbe a szakmába

vágó cikkekben úgy minőségileg, mint áraiban versenyképes. Nincs semmi oka tehát

annak, hogy a szövetkezeti elveket sutba dobjuk, és már csak presztízskérdésből is

kikerüljük a központi árubeszerzést!

Tagszövetkezeteink áruellátását, a távolabb eső fogyasztási szövetkezeteknél a vas-

úttal való megállapodásra építve, részben vasúttal foganatosítottuk. Azonban éppen

az ezzel kapcsolatosan szerzett tapasztalataink határozottan bebizonyították az autó-

val való közvetlen szállítás gyakorlati előnyeit. Ezért már megtettük a lépéseket, hogy

ezekkel a szövetkezetekkel ismét felvegyük a közvetlen áruszállítást.

Az autóval való áruellátás költségeinek megtakarítását célozzuk azzal a legújabb

tervünkkel, hogy tagszövetkezeteink rendszeres áruellátását, zónák szerint beosztva,

rendszeres és időhöz kötött autójáratokkal akarjuk megszervezni, és első kísérleteink

tagszövetkezeteink vezetőinek fegyelmezett közreműködésével a legjobb kilátással

kecsegtetnek. Remény van arra, hogy az ezért elérhető megtakarításokat szövetke-

zeteinknek tudjuk juttatni, ami tulajdonképpeni egyedüli célunk is. Kérjük tagszö-

vetkezeteinket, hogy ebbeli törekvéseinket – amelyek az áru megrendelését illetőleg

pontosságot fognak igényelni – a lehető legmesszebbmenően támogatni szívesked-

jenek, mert ahogy már fentebb említettük, mindazt, amit megtakarítunk, teljesen

tagszövetkezeteinknek akarjuk nyújtani.

Bár általános meggyőződésünk szerint az elmúlt esztendőben az áruellátást illető-

leg nem hisszük, hogy felmerültek volna olyan körülmények, amelyekkel tagszövet-

kezeteink csorbát szenvedtek volna, de ha mégis megtörtént volna némi zavar köz-

pontunk áruellátásánál, úgy szíveskedjenek ezt annak tulajdonítani, hogy az elmúlt

évi hatalmas forgalomemelkedésünk nem csekély feladat megoldása elé állította köz-

pontunk vezetőségét. Emberileg nem is vehető rossz néven, ha ilyen körülmények

között minden megmozdulásunk nem volt száz százalékban tökéletes.

Jövő célunk kizárólag arra irányul, hogy ügyvitelünket és tagszövetkezeteinkkel

való üzleti összeköttetésünket a lehető legjobban tökéletesítsük. Erre annál is inkább

lehet kilátásunk, mert a mai gazdasági viszonyok mellett nemigen tételezhető fel,

hogy forgalombeli előretörésünk a következő években is hasonló méreteket öltsön,

mint a múltban.


145

Áruosztályunknál iparkodtunk és iparkodni fogunk olyan új cikkeket bevezetni,

melyek eddig a szövetkezetek üzleti életében kevésbé voltak ismeretesek. Természe-

tesen csakis olyan új cikkeket választunk ki, melyeknek az üzletkörbe való felvéte-

le semminemű különös üzleti rizikóval nem jár tagszövetkezeteink részéről. Hogy

e tekintetben jó úton haladunk, éppen a két legújabban bevezetett cikkünk mutatja,

a kerékpár és a sör. Az előbbiből három hónap leforgása alatt több mint 600 darabot

helyeztek el szövetkezeteink, míg a központunk által forgalomba hozott kitűnő mi-

nőségű palacksörrel nemcsak a konkurencia árait tudtuk letörni, hanem a jó minő-

ségénél fogva nem várt mennyiséget helyeztünk el rövid két hét alatt.

Mezőgazdasági osztályunk az életbe lépett gabonamonopólium-törvény miatt

teljesen új helyzet elé volt állítva. Mezőgazdasági osztályunk gabonaértékesítési mű-

ködése kizárólag saját szükségletünk fedezésére szorítkozott, mert a monopólium

folytán az értékesítési lehetőségek teljesen összezsugorodtak.

Annál örvendetesebb, hogy a mezőgazdasági osztály a gabonaértékesítés teljes el-

maradásának egyensúlyozására a múlt évben bevezette az építkezési anyagok szállí-

tását. Ezen a téren várakozáson felüli eredményt értünk el, mert csupán cementből

95 vagont szállítottunk a múlt évben szövetkezeteinknek.

A mezőgazdasági osztály gabonaértékesítési tevékenysége mindaddig, míg a mo-

nopóliumrendelkezések fennállnak, arra fog szorítkozni, hogy tagjaink érdekeit

megvédjük olyan értelemben, hogy a monopólium által biztosított előnyöket a gabo-

naértékesítés folyamán élvezhessék.

Malmunk az elmúlt esztendőben az eddigi évek során talán a legerősebben volt

foglalkoztatva. Sajnálattal kell azonban jelentenünk, hogy a magánvállalkozás, az

új monopóliumtörvény hiányos és homályos rendelkezéseit sok esetben kijátszva,

rendkívül befolyásolta a malom jövedelmezőségét, és a liszttermékek árainak hal-

latlanul lehetetlen kialakulása majdnem tétlenségre kényszerített bennünket. Nem

kell mást megemlítenünk, mint azt, hogy akkor, mikor a monopóliumtörvény elő-

írása szerint a búza ára galántai paritásban 149,50 Kč volt, a liszttermékek drágábbak

voltak a piacon, mint a mostani 167,50 Kč-ás ár mellett. Ilyen lehetetlen áralakulás

mellett központunk malma nehéz feladat elé volt állítva, úgyhogy üzleti eredmény

szempontjából a malomnál nem dicsekedhetünk.

1934-ben központunknak összesen 102 alkalmazottja volt, akik közül 22 belső

tisztviselő, 6 kereskedelmi ellenőr, 9 kereskedelmi alkalmazott, 29 szakmunkás és 36

egyéb munkás volt. A 102 alkalmazottból 38 a malomban és a műhelyekben volt al-

kalmazva, úgyhogy a kimondott kereskedelmi ügykörben csupán 64 személy dolgo-

zott, akik közül 3 tisztviselő kizárólag a szövetkezetek adminisztrációs ügyeit intézi,

egy a Hanza Újság szerkesztését látja el, végül egy a filmpropaganda előadásoknál

volt elfoglalva.

Központunk kereskedelmi működésén kívül meg kell emlékeznünk a Hanza Szö-

vetkezeti Újságon keresztül, valamint filmelőadásaink útján kifejtett nevelő- és propa-

gandaműködésünkről is. Örömmel jelenthetjük, hogy szövetkezeti újságunk az 1933.


146

december 31-i 4500 példányszámmal szemben 1934. december 31-én már 5600 pél-

dányban jelent meg. Az elmúlt év folyamán két alkalommal nagyobb példányszámban

jelentettük meg lapunkat, mégpedig a vásárlási visszatérítéssel kapcsolatosan 11 000

példányban, karácsonykor, amikor a szövetkezeti mozgalom 90 esztendős jubileumát

ünnepeltük, 15 000 példányban 24 oldalon jelentettük meg lapunkat. Egy alkalommal,

amikor a gabonamonopólium rendelkezéseit ismertettük, rendkívüli kiadást adtunk

ki tagjaink számára.6 Ugyancsak meg kell emlékeznünk az első ízben kiadott Szövet-

kezeti Naptárunkról, melyet 23 000 pélányban jelentettünk meg. Első naptárunkat

mindenütt nagy szeretettel fogadták, és ez a szeretet biztat továbbra bennünket, hogy

még szebbet, még tartalmasabb anyagot nyújtsunk szövetkezeti táborunknak.7

Filmelőadásainkat eddig már 70 községben tartottuk meg, és mindenütt meleg fo-

gadtatásban részesült abbeli törekvésünk, hogy tagszövetkezeteink tagjaival közelebbről

és bővebben kell megismertetni mozgalmunkat. Előadásaink nagy látogatottságára vall,

hogy a 70 községben összesen 72 000 személy nézte és hallgatta végig előadásainkat.

Központunk vagyoni fejlődését illetőleg tiszta képet nyújt múlt évi zárszámadá-

sunk, amely szerint központunk saját tőkéje 3 459 166,56 Kč-át tesz ki az 1934. évi

nyereség dotálása nélkül.

Tagszövetkezeteinknek autóval való áruellátására csupán azt jegyezzük meg, hogy

autóink a múlt esztendőben összesen 420 ezer km utat tettek meg. Tízszer kerülhet-

ték volna meg ezzel a teljesítménnyel földgömbünket az egyenlítőn.

Örömmel jelenthetjük, hogy az elmúlt esztendőben köztünk és tagszövetkezeteink

között a kölcsönös megértés és jó viszony tovább fokozódott, csupán egy szövetke-

zettel szemben voltunk kénytelenek a szövetkezeti elv mellőzése miatt az üzleti ösz-

szeköttetést felbontani.

Központunk összes alkalmazottját elismerés illeti a múlt évben kifejtett odaadó

munkáért, amit központunk és tagszövetkezeteink érdekében legjobb tudásuk sze-

rint kifejtettek.

Amidőn központunk 10-ik évéről szóló üzleti jelentésünket befejezzük, azzal

a kérdéssel fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy átsegítve központunkat a kezdet ne-

hézségein, engedje meg, hogy az elkövetkező tíz esztendő, ha nem is nagyobb, de

legalább az elmúlt 10 esztendő fejlődését eredményezze nemcsak központunknak,

hanem összes tagszövetkezetünknek.

Ehhez kérjük tagszövetkezeteink további kitartó támogatását.

Forrás: Dr. Kuthy Géza, központunk elnökének megnyitó beszéde; Központunk közgyűlé-

se; A Hanza Hitelszövetkezet közgyűlése; A közgyűlések lefolyása; Központunk évi jelentése.

Tagszövetkezeteink működése; Központunk múlt évi működése. Hanza Szövetkezeti Újság,

1935. június 15. 12. sz. 1–6.

6 Lásd Pukkai 1988: 494–506.7 A Hanza Szövetkezeti Naptárról lásd Pukkai 1994: 108–116.


147



(1937)

Az áruközpont mindinkább arra törekedett, hogy a termelő és fogyasztó közötti közvetítő keres-

kedelmet visszaszorítsa, amivel viszont a kiskereskedőkkel folytatott verseny éleződött ki egyre

jobban. Üzleti sikereit a tagszövetkezetek eredményes működése alapozta meg, s ezzel a központ

további gazdasági és szociális ügyek támogatását vállalhatta. Bővült nagykereskedelmi tevékenysége

a NUPOD1 központtal, és egy csehországi német központtal is üzleti kapcsolatba lépett.

Szövetkezeti életünk újabb hatalmas eredményeiről számolt be a Hanza közgyűlése

Június 17-én volt központunk 12-ik évi rendes közgyűlése. Az időjárás nemigen ked-

vezett, mert az előző napon is, meg a közgyűlés napján is állandóan és alaposan esett.

Aggályaink a „rossz” idő miatt azonban hamarosan eloszlottak, mert már a kora

reggeli órákban éppen úgy érkeztek az ünneplő tagok, akárcsak a múlt, verőfényes

közgyűlések napjain.

Nagy autógarázsunkat – amelyet a közgyűlésre kellőképpen berendeztünk – hatal-

mas szövetkezeti tábor lepte el. Szövetkezeti életünk 500 képviselője találkozott ezen

az ünnepnapon, hogy személyesen győződjön meg arról a biztos és szabályszerű hala-

dásról, amelynek szinte már hagyománya van. A Hanza közgyűlése egyre méltóságo-

sabb, egyre ünnepségesebb. Közgyűléseinken ott a béke. De a béke csak ott van, ahol

haladás és rend van. Központunk visszaemlékszik a kezdet kezdetére. Bizony, akkor

még sok tagszövetkezetünk közgyűlése fulladt vitába, villongásba. Mi tudjuk a legjob-

ban, mert évről évre látogatjuk szövetkezeteink közgyűléseit. A haladás és a rend útján

ma már odaértünk, hogy falvainkon is szépek, méltóságteljesek a közgyűlések. Ebben

az évben 60 közgyűlésen vettünk részt, de mindenütt csak rendet és ünneplő tagokat

láttunk. Falusi tagszövetkezeteink általában már rendezett, megerősödött alapokon

állanak. Ez tükröződik a közgyűléseiken. De ugyanez tükröződik központunk köz-

gyűlésén is, mert a szövetkezetek és a központ együtt emelkednek és együtt hanyatla-

nak. Nemcsak összetartozunk, de egyek vagyunk szövetkezeteinkkel.

A további sorokat olvassa el minden szövetkező, főleg az, aki nem volt jelen a Han-

za közgyűlésén. Olvassa el, hogy örülhessen az örülőkkel, dolgozhasson a dolgozók-

kal és szövetkezhessen a szövetkezőkkel.

Hogyan folyt le a közgyűlés?

A közgyűlést, ünnepséges hangulatban, délelőtt 9 órakor nyitotta meg dr. Kuthy Géza,

központunk elnöke. Szeretettel üdvözölte a Központi Szövetkezet kiküldötteit: Hrdlička

1 Nákupná ústredňa potravných družstiev, magyarul Fogyasztási Szövetkezetek Bevásárlási Köz-

pontja.


148

Lajos tanárt, a Központi Szövetkezet alelnökét és Žbodák doktort, valamint a tagokat és

minden megjelent vendéget. Megnyitóbeszédében körülbelül ezeket mondotta:

„Ez az esős idő igazolja, hogy mi itten nem csupán száraz számokkal összekö-

tött emberek vagyunk, hanem sokkal, de sokkal több. Minket a számadatokon kívül

a szeretet kapcsol össze szövetkezetünk keretén belül. Áldozatot hozott minden ta-

gunk, amikor ebben a rossz (persze nem a gazdának, hanem csak a közgyűlésnek

rossz) időben is eljött, különösen aki messziről jött. Nem csupasz üzleti okokból,

nem egyéni okokból jöttek ide a tagok, hanem a közös célért. Mai jelentéseink csak

sokasodásról, csak gyarapodásról, csak emelkedésről fognak szólni! (Nagy éljenzés.)

Ezt a gyarapodást kézzelfogható dolgok is bizonyítják, mert akik tavaly is itt voltak,

ilyet még nem láttak. 11 katasztrális hold új építőtelek a vasúti sínek mellett! Hatal-

mas új raktár! Sok idevaló embernek munka, kenyér! (Éljen!) Mi mentjük, mentjük

az embereket, mert nem lélektelen merkantil2 üzlet vagyunk csak, hanem szociális,

kulturális, szövetkezeti szervezet vagyunk! (Éljen!) Célunk az, hogy adjunk a tagja-

inknak, adjunk az alkalmazottainknak, akiknek megérdemelt nyugdíjat biztosítunk,

de akiktől meg is követeljük a teljes munkát, a teljes felelősségtudást. (Éljen!) Meg-

kezdtük a tojásértékesítést, kiterjesztjük a gabonaértékesítést, megnyitjuk termelő

italosztályunkat! Egyre szorosabbra szeretnénk fogni a termelést a fogyasztással,

hogy ne legyen köztük drága közvetítő kapocs. Az alap, amelyen állunk, egy olyan

szövetkezeti egység, aminővel csak mi dicsekedhetünk! (Úgy van!) Gazdasági célunk

mellett kulturális és szociális céljaink is vannak. Ezek szolgálatában áll a komáromi

Unio Nyomda- és Könyvkiadó Szövetkezet, amely szövetkezeti sajtónkat és szövetke-

zeti hálózatunk nagy nyomtatványszükségletét termeli. Vezetőségünk a két nyomdát

– amelyek csak később alakultak egy szövetkezetté – a saját felelősségére vette meg,

és szövetkezetünktől csak akkor kért nyilatkozatot az átvételre, amikor már kétség-

telen volt a vétel előnyössége és célszerűsége. Ekkor is egészen önálló alakulattá vált

a két nyomda, amely a Hanza Szövetkezeti Áruközponttól abszolút független, éppen

csak egy-két vezetőségi tag közös mind a két szövetkezetnél. Ellenségeink igyekez-

tek az Unio körül valótlan híreket terjeszteni. Éppen ezért tartottam szükségesnek

a dolgot az igen tisztelt közgyűlés előtt megvilágítani. Hansúlyozom, hogy felelős-

ségünk teljes tudatában vagyunk, és sohase vállalkozhatunk olyanra, ami tagszövet-

kezeteink s a szövetkezeti eszme céljaival ellenkezne, mert ahol erről van szó, ott mi

nem támogatók, hanem ellenzők vagyunk. Van erőnk, hogy bízzunk önmagunkban,

a szövetkezeti táborban. Miért támadnak ellenségeink minket olyan erősen? Miért?

Mert erősek vagyunk! Kérem a megjelent tagokat, hogy vigyék innen haza az akarás

gondolatát, és mi ígérjük, hogy népünk boldogulását és egyes-egyedül népünk bol-

dogulását mindig szemünk előtt fogjuk tartani. (Éljen!)”

Ezután az elnök a jegyzőkönyv vezetésével Nagy Ferenc főigazgatót, hitelesítésével

pedig Horváth Imre igazgatótanítót és Berényi Gyula tanítót bízta meg.

2 Kereskedelmi.


149

Az elnök megnyitóbeszéde után Hrdlička Lajos tanár, a Központi Szövetkezet alel-

nöke mondott szlovák, majd magyar beszédet. Rövidre fogva ezeket mondta:

„Igen tisztelt Közgyűlés! A Központi Szövetkezet nagy érdeklődéssel, megelé-

gedéssel és együttérzéssel tapasztalja, hogy Önök egyre erősödnek és hogy milyen

szépen teljesítik a vállalt nagy feladatot. Célunk, ugyebár, nemcsak anyagi, hanem

erkölcsi is. Az, hogy ne legyünk egymás farkasai, hanem valóban egymás felebarátjai.

És ez a fő. Önök nagy lépésekkel haladnak előre, de – mint a Központi Szövetkezet

képviselője – kötelességemnek érzem, hogy szeretettel idézzem Szent Pál mondását:

„Aki állsz, vigyázz, hogy el ne ess!” Ránk is érvényes ez, nekünk is ébernek kell len-

nünk, hogy csak nagyokat lépjünk, de sose ugorjunk!”

Hrdlička tanár ezután Gide3 francia társadalomtudós szavaival beszélt a közvetítő

és a magánkereskedelemről, amely önmagával áll ma harcban. Szavait így fejezte be:

„Szeretett testvéreim! Előre, előre, buzgón, de bölcsen!”

Most Várady Béla nagycétényi plébános, a Hanza igazgatóságának alelnöke az

igazgatóság jelentését olvasta föl. A jelentéshez csak egypár szót fűzött, világosan

és közérthetően. Beszédéből mindenki megértette, hogy központunk egészséges,

ügyvezetése helyes. Ha a központ gyarapodik, a szövetkezetek is gyarapodnak, s ha

a szövetkezetek gyarapodnak, a központ is gyarapodik. Köszönet a dolgozóknak

– mondotta – a sok apró méhecskének, aki virágról virágra szállva, igaz felebaráti

szeretettel gyűjti fajtája és az egész társadalom részére a „mézet”.

Ezután a felügyelőbizottság jelentése következett. Felolvasta Király József

csicsói esperesplébános, központunk felügyelőbizottságának tagja. Beszédéből ezt

idézzük:

„Huszonnégy tagú felügyelőbizottságunk, amely negyedévenként végzi ren-

des gyűléseit, ezreket képvisel. Ezrek nevében vizsgáljuk a szív életét, amelyhez

messziről kis erecskék fűződnek, s az éltető vért szállítják neki. Igazgatóink és

tisztviselőink mindig a legnagyobb pontosságra törekedtek és folyton kutatták,

hogy odakint a falvakban mire van még szükség, hogy a szövetkezetsejtek jól mű-

ködnek-e. A felügyelőbizottság mindent alaposan átvizsgált és éberen figyelt. Kint

meg lehetnek nyugodva, mert csak nagy lelkiismeretességet talált a benti munká-

ban, szívben, lélekben. Köszönjük is ezt az igazgatóknak, a többi tisztviselőnek és

minden alkalmazottnak, de kérjük is őket, hogy így folytassák. Lelkünkben nagy

tűznek kell égnie, hogy a messzi kis falvak megmelegedjenek tőle. Roppant fontos

ez, mert népünknek szociális és kulturális erőt is kell adnunk, hogy gazdálkodásá-

ba beköltözhessen a megelégedettség, a béke. Ha mindez meglesz, az Isten áldása

is meglesz.”

Most Nagy Ferenc főigazgatónak látható örömmel ismertette központunk jelenté-

sét a saját és a tagszövetkezetek 1936. évi működéséről. Ezeket az alábbiakban rész-

letesen közöljük.

3 Gide, Charles (1847−1932) francia közgazdász a fogyasztási szövetkezetek propagálója volt.


150

Ezután Osvald Lajos vecsei igazgatótanító, felügyelőbizottságunk tagja a Központi

Szövetkezet ellenőri jelentését olvasta föl, amely szintén elismerőleg nyilatkozik köz-

pontunk 1936. évi gazdálkodásáról.

Kuthy Géza dr. indítványára a közgyűlés a zárszámadásokat elfogadta, a beruházá-

sokat jóváhagyta és a vezetőségnek a felmentvényt megadta.

A tisztújítás során az igazgatóságból az alapszabályok értelmében Németh Imre

és Lencsés Gyula vált ki, a felügyelőbizottságból pedig Csáder Mihály, Boross Jenő,

Janics Alajos, Tok Emil, Gyurcsy Imre, Petrovics Gyula, Király József és Bauer Fe-

renc. A közgyűlés valamennyiüket újból megválasztotta.

A közgyűlés elhatározta a Hanza tagul való belépését az Unio Nyomda- és Könyv-

kiadó Szövetkezetbe.

Ezután még Letocha József plébános, szentszéki tanácsos, a Hanza igazgatóságá-

nak tagja mondott hosszabb beszédet, amelyet Kuthy Géza dr. elnökünk örökösen

tervező, nyughatatlan egyéniségének méltatására szánt.

Egynéhány rövidebb felszólalás után az elnök a közgyűlést bezárta.

A Hanza Hitelszövetkezet közgyűlése

A Hanza Szövetkezeti Áruközpont közgyűlése után Kuthy Géza dr. elnök rögtön

megnyitotta a Hanza Hitelszövetkezet évi rendes közgyűlését. A viszonyok javulá-

sához mérten hitelszövetkezetünk szépen fejlődött, amit a következő egy-két szám

igazol:

A betétállomány az 1936. év végén 6 673 561 Kč 05 fillér volt, míg az 1935. év vé-

gén csak 5 875 353 Kč 15 fillér. A betétek emelkedése tehát 598 207 Kč 90 fillér volt.

A kölcsönök állománya az 1935. év végén 5 844 753 Kč 40 fillér volt, de az 1936. év

végén már 6 626 494 Kč 50 fillér.

A fejlődés a mostani 1937-es évben még nagyobbnak mutatkozik, mert a betétál-

lomány a mai közgyűlés napjáig további 630 000 koronával emelkedett. Ez az emel-

kedés fél év alatt nagyobb, mint az 1936-os év egész évi emelkedése. Ma már a szövet-

kezeti mozgalom legnagyobb ellenségeinek is be kell látniuk – mondotta az elnök –,

hogy a hitelszövetkezet elkerülhetetlen tényezője az alkotó életnek. A hitelszövetke-

zeti ügy legfontosabb állomásain nehéz ugyan a munka, de annál felemelőbb a siker

tudata és a jó eredmény.

Az igazgatóság jelentését Várady Béla, az igazgatóság alelnöke, nagycétényi plébá-

nos olvasta fel, és egyszerű, értelmes szavakkal mutatott rá a hitelszövetkezeti moz-

galom értékére. Felhívta a szövetkezeti közönséget, hogy szerte a távoli falvakban is

mindenhol alakítson ilyen gazdasági mentsvárat: hitelszövetkezetet.

A felügyelőbizottság jelentését Letocha József, szentszéki tanácsos, a hitelszö-

vetkezet felügyelőbizottságának elnöke olvasta föl, a Központi Szövetkezet ellenőri

jelentését pedig Galambos Béla felügyelőbizottsági tag, hidaskürti plébános. A zár-

számadásokat ifj. Palczmann József ismertette.


151

Az alapszabályok értelmében az igazgatóságból dr. Kuthy Géza és Nagy Ferenc,

a felügyelőbizottságból pedig Letocha József és Szelle Kálmán estek ki. A közgyűlés

azonban valamennyiüket visszaválasztotta.

Letocha József szentszéki tanácsos és Galambos Béla plébános gyönyörű beszé-

de után az elnök a közgyűlést bezárta. Záróbeszédében az elnök még egyszer kérte

a szövetkezőket, hogy tartsanak ki szövetkezeti szeretettel az eszme mellett, amely

immár győzedelmeskedett az anyagiasság fölött.

A közgyűlések után fehérasztalnál még sokáig együtt volt a sok szövetkező és me-

leg érdeklődéssel beszélgette meg a szövetkezeti eseményeket. Közgyűlésünkről bi-

zonyára sok bizakodást, lelkesedést, kitartást vittek haza falujukba.

A Hanza Szövetkezeti Áruközpont 1936. évi jelentése

Múlt évi jelentésünk elején leszögeztük, hogy központunk fönnállása óta egyetlenegy

év sem volt oly mozgalmas, mint az elmúlt 1935. esztendő. Most megelégedéssel álla-

píthatjuk meg, hogy e tekintetben a tavalyi jelentésünkben tévedtünk.

Az 1936. esztendő nemcsak üzleti szempontból, hanem a szövetkezeti mozgalom

általános fejlődése szempontjából is fölülmúlta az 1935. esztendőt. Az ellentábor

szövetkezetellenes hadjárata nemcsak hogy tovább tartott, hanem még fokozódott

is, amiből azonban szövetkezeti mozgalmunk részére csak előnyök származtak.

A szö vetkezetek létesítését tiltó kormányrendelet a gyakorlatban még sokkal jobban

megnehezítette az új szövetkezetek keletkezését, mint ahogy a kormányrendelet azt

eredetileg célozta, mert egyes hatóságok a kormányrendelet intézkedéseit félrema-

gyarázták és szövetkezeteink rovására törvényellenes intézkedéseket hoztak.4

Ennek ellenére csaknem állandóan jelentkeztek fogyasztási szövetkezet megalakí-

tása céljából olyan községek lakosai, ahol eddig még nem volt szövetkezet, és a nehéz

pénzügyi viszonyok ellenére is összehozták a szövetkezet megalakításához szükséges

tőkét. Ez fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezeti gondolat általános teret hódított.

Régi tagszövetkezeteink elé a hatóságok a törvényes rendelkezések félremagyará-

zásával óriási nehézségeket gördítettek iparügyi szempontból, a vásárlási visszatérítés

méltánytalan megadóztatása pedig mindinkább megnehezítette azon tagszövetkeze-

teink terjeszkedését, amelyek működésüket nem tagokra is kiterjesztették.

Ezek a nehézségek sok tagszövetkezetünknél maguktól érlelték meg azt az elhatá-

rozást, hogy működésüket kizárólag tagokra korlátozzák, s így az 1936. évben tete-

mesen emelkedett azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyek működésüket csak

a tagjaikra korlátozták.

Semmi se természetesebb, mint hogy ez a kedvező jelenség magával hozta azt,

hogy a működésüket csak tagokra korlátozó szövetkezetek minden erővel hozzá-

láttak tagállományuk emeléséhez. Örömmel állapíthatjuk azt is meg, hogy nem egy

4 A szövetkezetek fiókalapítását a 44. számú 1933. évi törvény tiltotta.


152

ilyen szövetkezetnél a taglétszám emelkedése a 100 százalékot is meghaladta. Külön

ki kell emelnünk, hogy a működésnek csak tagokra való korlátozása egyetlenegy szö-

vetkezetnél se volt káros, ellenkezőleg, ezek a szövetkezetek általában nemcsak hogy

megtartották régi forgalmukat, hanem a legtöbb esetben a korlátozás még forgalom-

emelkedést is vont maga után.

Általában meg lehet állapítani, hogy a szövetkezeti élet fejlődése nemcsak a mi

tagszövetkezeteinknél, hanem egész Szlovenszkón hatalmas lépésekkel halad előre.

Ennek előmozdításában természetesen az 1936. január 1-jével létesített Centrum

központi bevásárlóirodának is nagy része van, mert a NUPOD testvérközponttal

közösen történő bevásárlások által mind a két központ kedvezőbb bevásárlási lehe-

tőségeket aknázhatott ki, s így a kedvezőbb árak révén tagszövetkezeteink versenyké-

pessége is fokozódott. A Centrum központi bevásárlóiroda útján a múlt évben már

150 millió Kč értékű árut szereztünk be közösen, s a hatalmas központi vásárlóerő

a bevásárlási áraknál mindig tekintélyt jelentett.5

A külföldi cikkek és nyersanyagok áremelkedése miatt – amit részben a Kč deval-

vációja okozott – bizonyos esetekben még a központi bevásárlóiroda is tehetetlenül

állt a magánkereskedelem spekulációjával szemben, amely a régi, olcsóbb készletek

felhalmozása révén, tehát tisztességtelen verseny útján iparkodott tagszövetkezete-

inknél ajánlatokat tenni.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az új adónovella6 révén tagszövetkezeteink

adóügyeinek tisztázása valószínűleg rövidesen megtörténik, mert minden törvényes

lehetőség meg van adva, hogy tagszövetkezeteink vásárlási visszatérítését a jövőben

adómentes tételnek ismerjék el.

Különös megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az eddigi együttműködést a Köz-

ponti Szövetkezettel és a NUPOD testvérközponttal kimélyítettük. Csak kellemes

kötelességet teljesítünk, ha a központtal és tagszövetkezeteinkkel szemben tanúsított

jóindulatért a Központi Szövetkezetnek köszönetünket nyilvánítjuk.

Az általános forgalomemelkedés mellett tagszövetkezeteink anyagi helyzete az elmúlt

esztendőben nemcsak kielégítő, hanem az előző évekkel szemben nagy fejlődést mutat.

Általános és részletes évi beszámolónk előtt örömmel állapíthatjuk meg azt is,

hogy központunk és tagszövetkezeteink értékesítési tevékenységüket az elmúlt esz-

tendőben az általános forgalomemelkedéssel szemben még sokkal nagyobb mérték-

ben emelték. Egyes üzletágak bevezetésével értékesítési mozgalmunkat az elmúlt év-

ben szélesebb alapokra fektették.

A következő számok fényesen igazolják, hogy ellenségeink alaptalan támadásai

szövetkezeti mozgalmunknak nem sokat ártottak, sőt kiváltották tagjaink szövet-

5 Ennek a bevásárlóirodának a működése a fogyasztási szövetkezetek számára azzal az előnnyel

járt, hogy vásárlásaikat egy helyre összpontosíthatták, ami az árurendelések megnövekedését

eredményezte. A Hanza számára ez nemcsak anyagi előnyt, hanem presztízsnövekedést is jelen-

tett. A Centrum igazgatója Nagy Ferenc lett.6 Törvényt módosító szabály.


153

kezeti öntudatát, és szövetkezeteink kitűnő vezetői még nagyobb munkaszeretettel

láttak hozzá tagszövetkezeteink állásának megerősítéséhez. Büszkék lehetünk arra,

hogy tagszövetkezeti vezetőink kitartó munkája a múlt évben se volt hiábavaló.

Az általános szövetkezeti és gazdasági eredmények mellett külön kell rámutat-

nunk arra a hatalmas erkölcsi tőkére, amit szövetkezeteink működése az elmúlt 12

év alatt termelt ki, és aminek kedvező hatását a múlt évben is nagyon észlelhettük.

Az a valóság, hogy szövetkezeti mozgalmunk a keresztény alapelveken áll, a régebbi

időben még egyre felbukkanó egyenetlenségeket szövetkezeti életünkből lassan tel-

jesen eltünteti. Tagszövetkezeteink méltóságteljes közgyűlései fényesen bizonyítják,

hogy felekezeti, osztály- és nemzetiségi különbséget nem ismerve, mindenki meg-

találhatja a maga helyét a szövetkezeti keretben, és hogy egyedüli célunk, a falusi

nép boldogulásának elősegítése, minden zavaró körülmény kizárásával is lehetséges.

Tagszövetkezeteink népünket egy közös tömegbe olvasztották, s ezt az eredményt

a test véri összhangból fakadó gazdasági eredményeknél is nagyobbra értékeljük,

mert a gazdasági remények sok helyütt feltétlenül elmaradtak volna, ha az erkölcsi

alap megvetése nem sikerül.

Amikor ma egy egész évi mukálkodásunk eredményéről számolunk be, főképpen

azt óhajtjuk, főképpen azt kérjük, hogy szövetkezeteink erkölcsi alapjának erősítése

céljából a jövőben is minden lehetőt kövessünk el, hogy erre az alapra építve, gazda-

sági fejlődésünknek még nagyobb biztosítékát adjuk, amiben a múlt tapasztalataiból

ítélve nem is kételkedhetünk.

Tagszövetkezeteink múlt évi működése

1936. december 31-én központunk kötelékébe tartozott 197 fogyasztási szövetkezet.

Ezek közül 186-tal álltunk szoros üzleti összeköttetésben 179-et láttunk el kereske-

delmi ellenőrzéssel. Tagszövetkezeteinknek összesen 231 eladási helyük volt – a fiók-

üzleteket is beleértve –, alkalmazottaik száma pedig összesen 256 volt. Összesen 120

tagszövetkezetünk rendelkezett vendéglői, illetve italkimérési engedéllyel. A fióküz-

letek száma 41.

A múlt évben központunk kötelékében 9 új fogyasztási szövetkezet alakult, és-

pedig: Jászfalu, Bélvata, Apácaszakállas, Dorok, Kolozsnéma, Mad, Csécsénypatony,

Kisudvarnok és Hodžovo községekben.

1936-ban 73 tagszövetkezet határozta el, hogy működését a jövőben csak a ta-

gokra korlátozza. Szövetkezeteink tagjainak száma az 1935. évi 39 827-ről 1936-ban

42 852-re emelkedett, ami figyelemre méltó körülmény.

A központunk kereskedelmi ellenőrzése alá tartozó 179 fogyasztási szövetkezet

összesített mérlegét bemutatva örömmel állapíthatjuk meg, hogy e szövetkezetek

1936. évi forgalma 64 624 787 Kč 28 fillért ért el, ami az előző évi 58 500 827 Kč 02

fillér forgalommal szemben 6 523 960 Kč 26 fillér forgalomemelkedést jelent. Ez szá-

zalékban kifejezve 10,5 százalékos forgalomemelkedésnek felel meg.


154

Múlt évi közgyűlésünkön jelentettük, hogy szövetkezeteink forgalmának emelé-

se a megszabott keretek között előreláthatólag már nem ölthet nagyobb mértéket.

Kellemes csalódásunk azzal a reménnyel tölt el bennünket, hogy tagszövetkezete-

ink forgalomemelkedésének a jövőben sem lesz még határa. Ezt bizonyítják tagszö-

vetkezeteink 1937. évi jelentései, amelyek kivétel nélkül további forgalomemelke-

désről számolnak be. Tagszövetkezeteink állandó forgalomemelkedése bizonyítja

a legjobban, hogy a fogyasztási szövetkezetek milyen fontos gazdasági szerepet

játszanak a falu életében, az elért eredmények pedig maguktól cáfolnak rá azokra

a támadásokra, amelyeket ellenségeink a múlt esztendőben is szövetkezeteinkre

zúdítottak.

Tagszövetkezeteink tagjainak évi átlagos vásárlása a múlt évben 1508 koronára

emelkedett az előző évi 1468 koronáról. Ez az emelkedés azzal függ össze, hogy tag-

szövetkezeteink a működésüket hovatovább csak tagjaikra korlátozzák.

Tagszövetkezeteink az elmúlt évben 513 032 Kč 74 fillér vásárlási megtakarítást

adtak vissza tagjaiknak.

Különös elismeréssel állapítjuk meg, hogy tagszövetkezeteink a múlt évben már

áruszükségletük 89 százalékát szerezték be központunknál az előző évi 86,5 száza-

lékkal szemben. Ez a központi vásárlási százalék bizonyítja a legjobban tagszövetke-

zeteink hűségét és bizalmát, amellyel központunk vezetősége nemcsak hogy nem fog

visszaélni, hanem még újabb erőt fog meríteni belőle, hogy ezt a szövetkezeti életben

csaknem egyedülálló hűséget még fokozottabb mértékben kiérdemelje.

Központunk lassan már odaérkezett, hogy – saját megerősödése után – most már

mindazt 100 százalékban adhassa vissza tagszövetkezeteinek, amit a szövetkezeti

életben kitermel, mert központunk vagyoni helyzete szilárd alapokon áll.

Reméljük, hogy a NUPOD testvérközponttal közösen létesített Centrum bevá-

sárlási iroda kiépítésével központunk még jobban meg fog tudni felelni hivatásának,

s ezáltal tagszövetkezeteinknek is évről évre többet fog tudni nyújtani. [...]

A zárszámadásokból örömmel állapíthatjuk meg, hogy tagszövetkezeteink saját

vagyona 1936. december 31-ével már 23 677 561 Kč 11 fillérre emelkedett, s vele

szemben a szövetkezetek minden tartozása 6 756 903 Kč fillér, úgyhogy a szövetke-

zetek saját vagyona háromszor akkora, mint a tartozása. Míg az előző évben a szö-

vetkezetek tartozása 700 000 koronával emelkedett, addig az 1936. évben csupán

200 000 Kč emelkedés mutatkozik. A kinnlevőségekről örömmel állapíthatjuk meg,

hogy a hitelbe adott áruk értéke és a folyószámla-követelések tagszövetkezeteinknél

egyáltalán nem emelkedtek.

Tagszövetkezeteink hiteligényeit a múlt évben is részben a Hanza Hitelszövetke-

zet, másrészt pedig a Hanza Áruközpont fedezte, csaknem 100 százalékban.

A múlt évben 6 tagszövetkezetünk épített teljesen új szövetkezeti házat és több

szövetkezetünk állított üzletébe teljesen új berendezést.

Tagszövetkezeteink vagyonállományában egyébként lényeges eltolódás nincsen,

de örömmel állapítható meg, hogy a szövetkezetek 1935. évi átlagos 9 százalékos re-


155

zsiköltsége az 1936. évben 8 százalékra csökkent, ami tagszövetkezeteink versenyké-

pességének szempontjából óriási jelentőséggel bír.

Tagszövetkezeteink ügyvezetéséről is általánosságban örömmel jelenthetjük, hogy

nagy lépésekkel halad előre. Az üzletvezetői kérdésben mindenesetre megelégedéssel

állapíthatjuk meg, hogy további javulás állott be, ami leginkább a leltári elszámolások

kedvező eredményeiből tűnik ki. Figyelemre méltó körülmény, hogy az elmúlt esz-

tendőben a kereskedelmi ellenőrzés alá tartozó szövetkezeteknél egyetlenegy eset-

ben sem fordult elő áruhiány. Mégis, még mindig érezhető az üzletvezető-kiképzés

hiánya, azért ebben az ügyben központunk rövidesen megfelelő lépéseket fog tenni.

Tagszövetkezeteink 1936. december 31-én összesen 256 üzletvezetőt alkalmaztak,

ami az előző évi létszámmal szemben 20 szaporulatot jelent. A szaporulat az újonnan

alakult szövetkezetek és fióküzletek által nyer magyarázatot.

Az üzletvezetőkről általában, de többről külön is elmondhatjuk, hogy nagy munkát

végeztek, és csak kellemes kötelességet teljesítünk, amikor erről a helyről elismerésün-

ket és köszönetünket fejezzük ki az elvégzett jó munkáért. Ha az üzletvezetői kérdést

mérlegeljük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy szövetkezeti mozgalmunk csak az

egyéneken épül, mert sok olyan meglepő példa áll előttünk, amikor egy üzletvezető-

változással a szövetkezet új fejlődési korszaka kezdődött. Van jó egynéhány eset, ami-

kor a talpraesett új üzletvezető a szövetkezet eddigi forgalmát megkétszerezte.

Az értékesítésbe tagszövetkezeteink egyre jobban kapcsolódnak be, és – amint

később részletesen beszámolunk róla – ezen a téren 50 százalékos forgalomemel-

kedéssel számolhatunk el. Bizony egy-egy tagszövetkezetnek az értékesítés fejlődése

miatt emberfeletti munkát kellett kifejtenie. Némely helyen az üzletvezetés már kü-

lön embert igényel, s a mellékfoglalkozásként végzett ügyvezetés már csak túlfeszített

munkával volt lehetséges.

Főleg a nagyobb községekben elért értékesítési lehetőségek – párhuzamosan

a fo gyasztói tevékenység fejlődésével – érlelték meg központunk vezetőségében azt

a gon dolatot, hogy egy-két nagyobb községben, ahol megfelelő ügyvezetőt nem lehet

találni, kísérletképpen hivatásbeli szövetkezeti ügyvezetőről gondoskodjon, termé-

szetesen egyetértésben a szövetkezet vezetőségével és a szövetkezet autonómiájának

teljes épségben tartásával. Ez irányban már néhány nagyobb fogyasztási szövetke-

zetünk maga is megkereste központunkat, és központunk hajlandó is a hivatásbeli

ügyvezető kiküldetésére úgy, hogy ezzel a szövetkezetre nézve semmiféle többkiadás

nem hárulhat. Tudatában vagyunk annak, hogy egy hivatásának magaslatán álló

szakember óriási szolgálatot tehet a fogyasztási szövetkezet fejlődése, az értékesítés

és a szövetkezet tagjainak ügyes-bajos dolgai érdekében. A hivatásbeli ügyvezető ki-

küldetését egy-két szövetkezethez rövidesen végrehajtjuk, és a szerzett tapasztalatok

alapján foglalunk majd állást a továbbiakban.

A mezőgazdasági szükségletek beszerzése tekintetében tagszövetkezeteink óriási

munkát fejtettek ki, amit legjobban bizonyít központunk mezőgazdasági osztályának

270 vagon forgalomtöbblete.


156

Nem hagyhatjuk említés nélkül tagszövetkezeteink kulturális műlödését se. Ha

mást nem is említünk, mint hogy ma már több mint 100 tagszövetkezetünk nyújt

kultúrtermeiben otthont a művelődésnek, már ez a körülmény is eléggé igazolja tag-

szövetkezeteink elhivatottságát.

Összegezve tagszövetkezeteink múlt évi működését, általánosan megállapíthatjuk,

hogy a múlt év szövetkezeti életünkben bő eredményeket hozott, és nincs más kíván-

nivalónk, mint hogy a jövő esztendők is hasonló eredményeket hozzanak szövetke-

zeti mozgalmunk még nagyobb virágzására.

Központunk múlt évi működése

Párhuzamosan tagszövetkezeteink 1936. évi fejlődésével és központi vásárlásuk

emelkedése révén központunk múlt évi forgalma minden eddigi évi eredményünket

felülmúlta, mert az 1936. évben összesen 50 934 586,42 Kč értékű árut adtunk el, míg

az 1935. évben 43 659 655,18 Kč értékűt. Központunk múlt évi forgalomemelkedése

tehát 7 274 931,24 Kč volt.

Az egyes osztályok szerint a forgalom a következő volt:

1935 1936

áruosztály 38 365 951,67 Kč 42 970 120,35 Kč

mezőgazdasági osztály 4 564 419,25 „ 4 620 998,85 „

gabonaosztály – – „ 2 441 490,60 „

iparüzemek 829 284,26 „ 901 976,62 „

összesen 43 659 655,18 Kč 50 934 586,42 Kč

A fentiek szerint az egyes osztályok forgalomemelkedése a következő volt:

áruosztálynál 4 704 168,68 Kč

mezőgazdasági és gabonaosztálynál 2 498 070,20 „

iparüzemeknél 72 692,36 „

1936. évi forgalomemelkedés összesen 7 274 931,24 Kč

Ez a hatalmas forgalomemelkedés nemcsak tagszövetkezeteink és központunk fej-

lődését igazolja, hanem bizonyítéka annak a központi hűségnek is, amelyet tagszö-

vetkezeteink központunkkal szemben tanúsítanak. Ez a megértés csak újabb erőt

ad központunk vezetőségének a további kitartó munkára, és bízunk abban, hogy az

együttműködés tagszövetkezeteinkkel a jövőben is meghozza a maga gyümölcsét.

Őszintén bevalljuk, hogy múlt évi beszámolónk alkalmával a központi vezetőség

abban a tudatban volt, hogy központunk forgalma már az 1935. évben többé-kevésbé

elérte a legmagasabb pontot, s most bennünket is meglepett a fent vázolt hatalmas

forgalomemelkedés, amely – hála istennek – nem pillanatnyi jelenségként mutat-


157

kozik, mert az 1937. esztendőben is csaknem ugyanabban a mértékben folytatódik. Ebből az a meggyőződésünk érlelődött meg, hogy itt egy természetes és foytatólagos fejlődéssel állunk szemben, amely fényesen igazolja a szövetkezeti mozgalom létjo-gosultságát és egyre nagyobb térhódítását.

Nem titkoljuk, hogy az állandó és folytatólagos forgalomemelkedés nem csekély feladat elé állította és állítja központunk vezetőségét, mert – sajnos – az általánosan hangoztatott munkanélküliség ellenére is a legnagyobb nehézségekbe ütközik a forgalomemelkedéssel párhuzamosan szükséges új munkaerők kiválasztása és csaknem lehetetlen szakembere-ink olyan gyors tempóban való kiképzése, amilyet a forgalomemelkedés diktál.

El is ismerjük, hogy a várakozáson felüli forgalomemelkedés miatt tagszövetkeze-teink igényeinek nem tudtunk olyan mértékben megfelelni, mint ahogy mi magunk is szerettük volna. Belátjuk, hogy központunk ügyvitele további tökéletesítést kíván, s ha az elmúlt esztendőben előfordultak is kisebb hibák vagy zavarok, kérjük tagjainkat, tulajdonítsák őket annak, hogy emberfeletti munka mellett se volt lehetséges a for-galomemelkedéssel 100 százalékban lépést tartani. Központunk vezetősége azonban megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben – a várható forgalomemelkedést is figyelembe véve – megfelelhessünk az irántunk tanúsított bizalomnak, és nem ké-telkedünk abban, hogy központunk ügyvitelét a legmagasabb fokra emeljük.

Központunk forgalma a fennállás óta így alakult:

1925. évben Kč 2 222 289,55 1926. „ „ 13 144 565,09 1927. „ „ 23 099 323,14 1928. „ „ 30 550 526,06 1929. „ „ 33 122 977,45 1930. „ „ 32 055 708,– 1931. „ „ 31 728 508,11 1932. „ „ 33 709 187,04 1933. „ „ 35 685 068,98 1934. „ „ 40 834 977,84 1935. „ „ 43 659 655,18 1936. „ „ 50 943 586,42

12 év alatt összesen Kč 370 747 372,86

Mennyiségében kifejezve központunk forgalomemelkedését az alábbi adatok még világosabban igazolják:

1935-ben 1936-banáruosztály eladott 888 vagon árut 984 vagon árutmezőgazd. osztály eladott 939 vagon árut 1208 vagon árutgabonaosztály eladott 268 vagon árut 391 vagon árut

összesen 2095 vagon árut 2283 vagon árut


158

A fentiek alapján központunk forgalomemelkedése az 1936. évben az előző évvel

szemben összegszerűleg 17 százalék, míg mennyiségszerűleg 23 százalék.

Raktárainkba összesen 1134 vagon áru érkezett be, tehát 1449 vagont közvetlenül

szállítottunk tagszövetkezeteinknek vasúton. A raktárba érkezett áruból vasúton el-

szállítottunk 297 vagon árut, autóval 660 vagon árut, 177 vagon árut pedig tagszövet-

kezeteink saját fuvarjaikkal szállítottak el. Raktári forgalmunk az 1053 vagon előző

évi forgalommal szemben 81 vagon emelkedést mutat.

Autóparkunk az 1936. évben be- és kiszállított összesen 1072 vagon árut, ami-

nek költsége 526 785 Kč 20 fillér volt. A vasúton érkezett árukért az 1936. évben

1 026 810 Kč 80 fillért, a vasúton elszállított árukért pedig 317 688 Kč 55 fillért fi-

zettünk vasúti fuvardíj címen, az előző évi 964 014 Kč 65 fillérrel, illetve 271 191 Kč

60 fillérrel szemben. Teherautóink a múlt évben összesen 233 509 km utat futot-

tak be, ami maga is bizonyítja nagy teljesítőképességüket. A távolabbi fogyasztási

szövetkezetek áruellátását a vasúttal kötött újabb megállapodásunk révén annyira

tökéletesítettük, hogy szállítmányainkat a vasút nagyobbrészt személyvonatokkal

továbbítja, menetrendszerűleg, úgyhogy e tekintetben is állandó javulást állapít-

hatunk meg.

Múlt évi jelentésünkben már bejelentettük, hogy központunk rohamos fejlődé-

sével kapcsolatban új raktárak építése válik szükségessé. Az építést a múlt évben be

is fejeztük, úgyhogy az év végi leltározás alkalmával áruosztályunk átköltözött az új

épületbe. Az új raktárépülettel kapcsolatban iparvágányt építettünk, úgyhogy vasúti

áruszállítmányainkat 1937. január 1-jétől már közvetlenül az áruraktárainknál rak-

hatják ki, valamint közvetlenül a vasút által rendelkezésünkre bocsátott vagonokba is

magunk rakjuk be a tagszövetkezeteinknek szállítandó darabárut. Áruszállítmánya-

ink így minden átrakodás nélkül továbbíttatnak.

Az új központi raktár építési költsége az előirányzott 750 000 Kč-val szemben

968 428 Kč 88 fillér volt, ami az építés alatt elhatározott bővítésekkel nyer magyará-

zatot. Iparvágányunk 247 864 Kč 10 fillérbe került, míg a benzin és petróleum föld

alatti elraktározására szükséges és 7,5 vagon ásványolaj befogadására alkalmas tank-

berendezés 108 000 Kč-ba került. A múlt év folyamán megvásárolt 11 kat. hold épí-

tőtelek – amelynek egy részére már az új raktár épült – 119 866 Kč 45 fillérbe került

az illetékekkel együtt.

Az alkalmazottak céljaira a múlt évben 3 dupla házat építettünk 6 lakással. A la-

kástelep a telek értékével és betonkerítéssel való bekerítésével összesen 679 319 Kč 22

fillér beruházást igényelt. A múlt évi beruházásunk a telkekkel, az új épületekkel, az

iparvágányal és a benzin-petróleum-tankberendezéssel együtt, valamint az új raktár-

ban szükségessé vált új berendezési tárgyakkal együtt 2 396 493 Kč 42 fillér volt.

Bár a múlt évi összes beruházásunk igen tekintélyes összeget vett igénybe, mégis

köszönhetjük a gondviselésnek, hogy az építkezéseket tavaly hajtottuk végre, mert

ugyanez egy évi késedelemmel az építkezési anyagok gyors drágulása miatt legalább

0,5 millió koronával többe került volna.


159

Áruosztályunkkal kapcsolatban jelenthetjük, hogy a bor- és sörellátást illetőleg köz-

ponti szervezetünket kibővítettük, mert a megalakult bazini szőlőtermelők szövetke-

zetével szoros üzleti kapcsolatba léptünk, s így tagszövetkezeteink borszükségletének

központi fedezését szintén megkezdhettük. Ha örömmel jelenthetjük is, hogy tagszö-

vetkezeteink szép számban értették meg ezen üzleti ág központi megszervezésének

jelentőségét, mégis le kell szögeznünk, hogy még sokan vannak, akik ennek a nagy

hivatásnak teljesítésére alakult értékesítő szövetkezetet központunk útján még nem tá-

mogatják. A sörellátást a Csallóközben és a Mátyusföldön teljes mértékben valósítottuk

meg, úgyhogy ezeken a területeken fekvő tagszövetkezeteinket is akadálytalanul láthat-

juk el hordósörrel. Sörfogyasztásunk óriási mértékben emelkedett, úgyhogy már 1937

május havában 11 vagon sört adtunk el. A NUPOD testvérközponttal együtt évi sörfo-

gyasztásunkat most körülbelül 120 vagonra becsülhetjük. Ilyen nagy mennyiség mel-

lett természetesen a beszerzési árak szabályozására is befolyással lehetünk a jövőben.

Számokkal van bebizonyítva, hogy mióta központunk vette kezébe a sörellátást,

tagszövetkezeteink beszerzési árait átlagosan 15 százalékkal lenyomta. Ezt tagszövet-

kezeteink csaknem kivétel nélkül értékelték is, és ennek köszönhető, hogy közpon-

tunk sörfogyasztása napról napra emelkedik. Nem hagyhatjuk azonban említés nél-

kül, hogy központunk nagy érdeme ellenére a sör árát illetőleg mégis – mint mindig

– akad egy-két tagszövetkezet, amely teljesen indokolatlanul az idegen kereskedel-

met támogatja sörbevásárlásával. Reméljük azonban, hogy ebben az egy-két esetben

is a józan belátás hamarosan felül fog kerekedni.

Mezőgazdasági osztályunkból, amely eddig a gabonaértékesítést is magában fog-

lalta, 1936. július 1-jétől önálló gabonaosztályt létesítettünk, úgyhogy ettől az időtől

fogva mezőgazdasági osztályunk csak a mezőgazdasági szükségletek beszerzésével

foglalkozik. Maga a mezőgazdasági osztály a múlt évben 369 vagonnal több árut

adott el, mint az előző évben, ami eléggé bizonyítja fejlődését.

A gabonaértékesítés megszervezését szélesebb alapokra fektettük, és ez az osztály

az 1936/37-es idényben több mint 50 százakékkal több gabonát értékesített, mint

az előző idényben. A gabonaértékesítés kiépítése céljából központunk vezetősége

elhatározta, hogy a gabona megfelelő elraktározása végett kisebb-nagyobb gabona-

raktárakat fog építeni olyan szövetkezeteknél, ahol a szövetkezeti gabonaértékesítés

nagyobb arányú megvalósítására megvannak az előfeltételek. Ilyen raktárt építettünk

a múlt évben a jókai és a nagypakai fogyasztási szövetkezeteknél és saját költségen

a kürti fogyasztási szövetkezetnél is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek a ga-

bonaraktárak várakozásainknak teljesen megfeleltek, mert átlag 40–50 vagon gabo-

nát vásároltak fel az elmúlt idényben. Hogy mennyire hivatottak tagszövetkezeteink

a gabonaértékesítés megszervezésére, annak legfényesebb bizonyítékát a naszvadi

fogyasztási szövetkezet adta, amely a múlt idényben kizárólag bérelt raktárak mellett

több mint 110 vagon gabonát vásárolt fel központunk révén.

A gabonaértékesítés további kibővítését annál inkább fogjuk folytatni, mivel a kör-

zetünkben lakó gazdatársadalom általánosan óhajtja, hogy lehetőleg mindenütt a fo-


160

gyasztási szövetkezet vegye kezébe a gabonaértékesítést, mert ezáltal árszabályozóvá

válik a gabonaüzlet terén is.

A gabonaértékesítés mellett a múlt évben szép eredményeket értünk el a méz és

egyéb mezőgazdasági termények értékesítésével is, ez évben pedig a tojás szövetke-

zeti úton való értékesítését is megkezdtük. Az első hónap leforgása alatt több mint

100 000 darab tojást vettünk át tagszövetkezeteink tagjaitól, és általános elismerésre

talált, hogy központunk beleavatkozása a tojásértékesítésbe a tojás árát emelte. Köz-

pontunk a termelőtől súlyra veszi át a tojást, amelynek kilogrammjáért az utóbbi

időben 7 koronát fizetünk.

A tojásértékesítést a NUPOD testvérközponttal közösen végezzük, és kötelessé-

get teljesítünk akkor, amikor a jó értékesítés lehetővé tételéért a történelmi országok

német szövetkezeti központjának, a GEC-nek7 köszönetet mondunk. Ez a központ

nemcsak tojásfeleslegeinket, hanem a mézet és egyéb mezőgazdasági terménye-

inket is – amikor csak tehette és teheti – méltányos áron átvette és átveszi tőlünk.

Így megvalósul az a régi óhajunk, hogy termelő tagjaink terményei közvetlenül a fo-

gyasztókoz kerüljenek – ebben az esetben a fogyasztási szövetkezetekbe tömörült

német tagtestvéreinkhez – a közvetítő kereskedelem teljes megkerülésével.

Iparüzemeink a múlt év folyamán is állandó üzemben voltak és különösen a nagy

építkezésekkel kapcsolatban nagy szolgálatot teljesítettek.

Központunk kereskedelmi működése mellett nagy munkát fejtettek ki egyes osz-

tályaink, amelyek tagszövetkezeteink jogi-, adó, betegsegélyző-, nyugdíj- és ipar-

ügyeivel, valamint tagszövetkezeteink kereskedelmi ellenőrzésével voltak megbízva.

A múlt évben se riadtunk vissza azoktól a kiadásoktól, amelyek ezekkel a tevékenysé-

gekkel járnak, és örömmel állapítjuk meg, hogy ezekben az ügyekben kifejtett műkö-

désünket és fáradozásunkat tagszövetkezeteink megfelelően méltányolták is.

Az ellenőri osztály 8 kereskedelmi ellenőr által állandóan látogatta szövetkezete-

inket, és a múlt évben kereskedelmi ellenőreink összesen 1880 munkanapot töltöttek

tagszövetkezeteinknél. Ellenőri osztályunk összes költsége a múlt évben 273 134 Kč

22 fillér volt, de bátran állíthatjuk, hogy a meghozott nagy anyagi áldozat tagszövet-

kezeteink javára bőségesen meghozta a maga gyümölcsét, mert tagszövetkezeteink

ügyvitele a múlt évben is fokozatosan javult, ami tagszövetkezeteink összmérlegéből

is világosan kitűnik. A múlt évben ellenőri osztályunk már 179 fogyasztási szövetke-

zet kereskedelmi ellenőrzését látta el.

Jog-, adó- és iparügyi osztályunk a múlt évben összesen 3700 ügyiratot intézett el

és ezenkívül legalább 400 esetben járt el különféle hatóságoknál személyesen a szö-

vetkezetek érdekében. Szövetkezetünk adóügyeinek intézését egy múlt évben alkal-

mazott kimondott szaktisztviselőre bíztuk. A múlt évben 1300 esetben adtunk be

fellebbezést, panaszt vagy beadványt az illetékes adóügyi hatóságoknál.

7 Ez a prágai székhelyű Verband, Ein-, Verkaufs- und Produktiongenossenschaft für Erwerbs

und Wirtschaftsvereinigungen.


161

Teljesen új határkőhöz értünk a szövetkezeti sajtó életében. Központunk érde-

keltségébe került két komáromi nyomda, s ezek átvételének céljából megalakítot-

tuk az Unio Nyomda- és Könyvkiadó Szövetkezetet Komáromban. Az új nyomdai

érdekeltséget részünkről kizárólag a szövetkezeti sajtó szolgálatába állítottuk, és ez

tette lehetővé, hogy a Hanza Szövetkezeti Újság az eddigi 5-6000 példány helyett

33 000 példányban jelenjen meg, és így tagszövetkezeteink minden családjához el-

jusson. Hogy ezzel milyen eredményt értünk el tagszövetkezeteink részére, azt nem

mi vagyunk hivatottak elbírálni, azonban a hozzánk több oldalról érkezett meg-

nyilatkozásokból csak azt láthatjuk, hogy szövetkezeti újságunkat új köntösében és

nagy példányszámával mindenütt szeretettel fogadták. Meg vagyunk róla győződve,

hogy szövetkezeti sajtónk nem fogja célját téveszteni tagszövetkezeteink fejlődésé-

nek előmozdítása érdekében. A Hanza Szövetkezeti Újság a jövőben miden egyes

tagnak a saját címére lesz kézbesítve, hogy így biztosak legyünk abban, hogy a hiva-

tottak kezébe valóban eljut.

Szövetkezteti Naptárunk a múlt év folyamán harmadízben jelent meg 45 ezer pél-

dányban az előző évi 32 ezer példánnyal szemben. A 45 ezer példányból 12 ezret a

Központi Szövetkezet vett át.

Az első szövetkezeti filmünkkel már minden egyes tagszövetkezetünknél megje-

lentünk, úgyhogy a filmpropaganda folytatása céljából új szövetkezeti tárgyú film

beszerzése válik szükségessé.

Amidőn zárszámadásunkat bemutatjuk, abból az első pillanatra látható, hogy köz-

pontunk tartozásai az elmúlt évvel szemben tekintélyesen emelkedtek, ez azonban az

árukészletünk, különösen pedig a gabonakészletünk, valamint az ingatlanaink és be-

rendezéseink tetemes emelkedésével áll összefüggésben, amennyiben ezek a tételek

a múlt évvel szemben több mint 4 millió koronával emelkedtek.

12-ik évi jelentésünk alkalmával csak kötelességünket teljesítjük, amikor tagszö-

vetkezeteink vezetőinek, üzletvezetőinek, tagjainak, továbbá központunk valameny-

nyi alkalmazottjának ezúton fejezzük ki elismerésünket és köszönetünket azért a ki-

tartó közreműködésért és munkáért, amely lehetővé tette, hogy ismét ilyen kedvező

jelentést terjeszthessünk elő szövetkezeti mozgalmunk múlt évi működéséről.

Kérjük szövetkezeti mozgalmunk jóakaróit, hogy a jó munka eredményéből erőt

merítve továbbra is hassanak oda, hogy kitűzött célunkhoz minél közelebb érhes-

sünk.

Forrás: Szövetkezeti életünk újabb hatalmas eredményeiről számolt be a Hanza közgyűlése;

Hogyan folyt le a közgyűlés?; A Hanza Hitelszövetkezet közgyűlése; A Hanza Szövetkezeti

Áruközpont 1936. évi jelentése; Tagszövetkezeteink múlt évi működése; Központunk múlt

évi működése. Hanza Szövetkezeti Újság, 1937. július 1. 13. sz. 1–7.


162

Gazdasági egyesületek

15. Gömör-Kishont Megye határozata a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egye-

sület feloszlatásáról

(1921)

Az egyesület feloszlatásáról és vagyonának elkobzásáról született döntéssel a hatóság egy a Magyar Nemzeti Párt befolyása alatt álló gazdasági szervezetet kívánt felszámolni. A közölt szöveg az eredeti szlovák nyelvű dokumentum magyar fordítása.

Gömör-Kishont Megye Megyei Hivatala

Rimaszombat, 1921. november 21.

Szám: 17521/921

Tárgy: Gömör–Nógrádi Gazdasági Egyesület – feloszlatás

Határozat

Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma Pozsonyban a 22036/1921. adm. V. részleg számú

1921. október 31-én kelt végzésével, az egykori magyar belügyminisztériumi 1508/1875.

számú rendelet alapján, a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesületet feloszlatta ab-

ból az okból, hogy ennek az egyesületnek a tevékenysége az állam érdekei ellen irányult.

E határozat következtében feloszlatás alá kerül az egyesület összes fiókja, amely Gömör-

Kishont és Nógrád megye területén működik, és mivel nem kizárt, hogy az egyesület

Szlovákia és Kárpátalja egész területén folytatott tevékenységet,1 e határozatot az egyesü-

let fiókjai utáni nyomozás és vagyonelkobzás miatt a többi ispán úrnak is kiadom.

A szolgabírói hivataloknak és rendőrkapitányságoknak elrendelem, hogy az összes

fiókot oszlassák fel, vagyonukat foglalják le, és a vizsgálatról tegyenek jelentést.

Erről egyidejűleg az egyesület elöljáróságát is értesítem.

Az ispán helyett:

[olvashatatlan aláírás] ispáni tanácsos

Gömör-Kishont Megye ispánja, Rimaszombat

[bélyegző]

Forrás: Nyitrai Állami Levéltár, Nyitra megye, 39. doboz, 11513/1921 prez.

1 A hivatal túlbecsülte az egyesület hatókörét, ugyanis az Kárpátalján nem működhetett.


163

16. Sajtótudósítás a Bars Megyei Gazdasági Egyesület közgyűléséről

(1923)

A közgyűlésen a megye gazdasági helyzetét, az állami szerepvállalás szükségességének és a gya-korlati támogatás formáinak kérdését vitatták meg. Az egyesület vezetősége a küszöbönálló köz-igazgatási reform miatt a szervezet átalakításának lehetséges megoldásait is felvetette.

A Bars Vármegyei Gazdasági Egyesület február 14-én tartotta évi első közgyűlését Léván. Az egyesület elnöksége a vármegye mezőgazdasági viszonyairól tett jelenté-sében hangsúlyozza, hogy a gazdaközönségnek bármelyik kategóriája, a rendkívül rossz termelési és értékesítési viszonyok következtében, igen súlyos anyagi helyzetbe jutott, úgyhogy a rájuk nehezedő adózásoknak és egyéb követelményeknek megfelel-ni nem képes. Az állam sem a hitelviszonyok megjavításával, sem az adók csökkenté-sével a gazdákon nem kíván segíteni.

Behatóbban foglalkozik a jelentés a vármegye mezőgazdasági munkáskérdésével. Megállapítja, hogy a munkásviszonyok némi javulása sem a kormányhatóságok in-tézkedésein alapul. A mezőgazdasági munkásviszonyok az 1920–1921. évben kriti-kus állapotokat idéztek elő, ma már azonban javulás tapasztalható. A munkásságnál egy helyesebb belátás kezd kialakulni, mégpedig az, hogy a munkás nem lehet mun-kaadójának ellensége, és hogy a fegyelem és a szorgalmas munka lehet csak az, mely a két fél között kölcsönös megértésre vezethet.

A jelentésnek az állattenyésztésre vonatkozó része kiemeli, hogy a vármegye lóte-nyésztése a nyitrai méntelep-igazgatóság beavatkozása folytán már javulást mutat, de szarvasmarha- és sertéstenyésztés tekintetében nagy hibákat kell még kiküszöbölni, s itt az államnak a mostaninál nagyobb beavatkozására volna szükség.

Különösen kívánatos volna, hogy az állam néhány közép- és nagybirtokosnál te-nyészeteket létesítene, s ezeket a birtokosokat svájci tenyészállat behozatalával meg-felelően támogassa.

Gabonatermelésünk körül arra a nagy hibára mutat a jelentés, hogy különösena kisgazdák a vetőmagvak kicserélésére nem fordítanak gondot, úgyszintén a mű-trágya használatára sem, amit pedig már a műtrágya és a gabona ára közötti arány lehetővé tenne. (Erről legutóbb külön cikkben is tájékoztattuk a gazdákat.)

Súlyos gazdasági helyzetünk megbírálásánál nemcsak az állami támogatás hiányá-ra, hanem arra is rá kell mutatnunk – így szól a jelentés –, hogy sokszor a kisgazdák is indolensek,1 mert nem akarnak megfelelően gazdálkodni, hogy ezáltal többet és jobbat termelhessenek.

A vármegye tekintélyes szőlőterülettel rendelkezik, a szőlők azonban elhanyagol-tak és rekonstruálásra szorulnak. De felújításukra nincs megadva a lehetőség, mert az állam a szőlőoltványok termeléséről nem gondoskodik, szőlőbirtokosaink tehát megfelelő oltványokhoz és vesszőkhöz nem juthatnak. De a szőlők pusztulásának

még az is az oka, hogy a borok túl nagy adókkal vannak megterhelve.

1 Közömbösek.


164

A jelentés még a súlyos adókkal is foglalkozik, amelyek miatt a gazdálkodás le-

hetetlenné van téve. Különösen foglalkozik a vagyondézsma és a vagyonszaporulati

adóval, és azt kívánja a kormánytól, hogy a vagyondézsma és vagyonszaporulati adók

kivetését revízió alá vegyék, hogy községenként bizottságok alakíttassanak, amelyek

a parasztokat felülbírálják, s a vagyonnak a megállapítása ne az 1919. évi rendkívüli

magas árak alapján történjék, s hogy vagyonszaporulati adó csak azokat a gazdákat

érje, akik az 1914–1919 közötti időben ingatlanokat vásároltak.2

A közgyűlés elhatározta, hogy a bajok orvoslása céljából felterjesztést intéz a kor-

mányhatósághoz.

A közgyűlés foglalkozott még azzal a kérdéssel is, hogy a Bars Megyei Gazdasá-

gi Egyesület, az új megyebeosztás folytán tovább fennmaradjon-e? A köz gyűlés úgy

határozott, hogy elsősorban Hont vármegye gazdaközönségével lép érintkezésbe, és

esetleg azokkal tartja fenn tovább a gazdasági egyesületet, ha pedig ez valami oknál

fogva nem sikerülne, úgy csatlakozna a Nyitra Vármegyei Gazdasági Egyesülethez,

mely esetben a Nyitra Vármegyei Gazdasági Egyesületnek Léván expozitúrát3 állíta-

nánk fel.4

Kratsik Jenő

gazdasági egyesületi igazgató

Forrás: A Bars Megyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. Prágai Magyar Hírlap, 1923. április

20., 90. sz. 3.

17. Sajtóhír a Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület feloszlatását kimondó

bírósági döntésről

(1923)

A sajtóhír részletesen taglalja az ügy hátterét, a gömöri és nógrádi régió magyar gazdaközönsé-

gét 1881-től megszervező egyesület tevékenységét az államfordulat után, amikor érdekvédelmi

harca politikai színezetet is kapott.

2 A vagyondézsmáról az 1920. évi 134. számú, a vagyonnövekedési adóról az 1920. évi 309. számú

törvény rendelkezett.3 Kirendeltség.4 Az elképzelés nem volt reális. A közigazgatási reformot az 1920-as 120. számú törvény alapján

hajtották végre, amely szerint a régi magyar megyéket megszüntették, és Szlovákiában hat nagy-

megyét (veľžupa) alakítottak ki 79 politikai járással. A megyék és szervezetek vagyonát összeírták

és állami átvételükre került sor. Mindez súlyosan érintette a gazdasági egyesületeket, hiszen jogi-

lag bizonytalan helyzetbe kerültek, szervezetileg pedig az új egyesületek (gazdasági és erdészeti

egyesületek [hospodárske a lesnícke jednoty]) alapítása és ezek állami támogatása kérdőjelezte

meg további működésüket. Fodor Jenő az új egyesületek tevékenységét negatívan ítélte meg.


165

A szlovenszkói közigazgatási eljárásra és a magyar egyesületekkel való bánásmódra

rendkívül jellemző eset az, amely ma a legfelsőbb közigazgatási bíróság tárgyalásának

alapját képezte. A legfelsőbb közigazgatási bíróság ma délelőtt tíz órakor tárgyalta

ugyanis a Gömör–Nógrádi Gazdasági Egyesület panaszát a szlovenszkói miniszter-

nek ama rendelete ellen, amely az egyesületet feloszlatta és vagyonát elkobozta.

Ha az ügy előzményeire visszatekintünk, akkor a szlovenszkói közigazgatás egyik

rendkívül furcsa jelensége áll előttünk. A Gömör–Nógrádi Gazdasági Egyesület

a gömöri és nógrádi magyar gazdák mezőgazdasági és gazdatársadalmi érdekvé-

delmére alakult egyesülete volt, s mint ilyen élénk és a gazdatársadalom érdekeire

nézve nagy jelentőségű működést fejtett ki. Az egyesület elnöke Szent-Ivány József

nemzetgyűlési képviselő volt. Az egyesületnek minden gömöri és nógrádi községben

megvolt a helyi szerve: a községi földművesszövetség. Az egyesület szaktevékenysége

és a gazdatársadalmi mozgalmak felkarolása, továbbá a szövetkezeti ügy fejlesztése

érdekében tanúsított működése oly mintaszerű volt, hogy azt számos szaktekintély

ismerte el. Az egyesület Gömör–Nógrádi Gazda, majd később Magyar Gazda1 cím

alatt minden politikától mentes szaklapot adott ki hetenként.

Ennek a működésnek véget vetett Szlovenszkó teljhatalmú miniszterének 1921.

október 31-én kelt és 22 036/921. számú rendelete, amely az 1508/1875. számú ma-

gyar belügyminiszteri rendeletre hivatkozva feloszlatta az egyesületet és lefoglalta

annak vagyonát azzal a megokolással, hogy az egyesület működése az állam érdekei

ellen van. Az egyesület panasszal élt a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amely

1922. szeptember havában tárgyalta az egyesület panaszát, és a közigazgatási bírósági

eljárásról szóló törvény 6. szakasza alapján megsemmisítette a szlovenszkói miniszter

intézkedését azzal a megokolással, hogy a miniszter rendeletében nem voltak felso-

rolva a tények, melyek a feloszlatást megokolnák, s így az egyesület rendes védeke-

zési joga a miniszter intézkedése ellen meg volt nehezítve. A miniszter az egyesület

panaszára adott emlékiratban felsorolta ugyan a feloszlatás okait, ez azonban nem

pótolhatta az intézkedés hiányosságát.

A közigazgatási bíróság tehát úgy döntött, hogy a szlovenszkói teljhatalmú miniszté-

rium feloszlató intézkedése érvénytelen, s így a Gömör–Nógrádi Gazdasági Egyesület

ismét megkezdhette működését. Ez a működés azonban csak pár napig tartott, mert

1922. szeptember 29-én a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium 13 775/1922. szám

alatt újabb rendeletet adott ki, amely az egyesületet ismét feloszlatta és annak vagyonát

lefoglalta. A miniszter ezt az intézkedését már megokolta. A megokolásban kijelentette,

hogy az egyesület nem tartotta be alapszabályait, mert beleavatkozott a politikai kér-

désekbe, az állam gabonaellátása ellen agitált, népgyűléseket tartott, amelyeken a him-

nuszt énekelték. Az egyesület lapját, a Magyar Gazdát az egyesület felfüggesztése után

is kiadták. Az egyesület az állam érdeke ellen működött, mert nyíltan kesergett lapjában

a háború kimenetele miatt, és sajnálkozott azon, hogy Magyarország területi változá-

1 A Magyar Gazda felelős szerkesztője Fodor Jenő volt.


166

sokon ment keresztül. Az államellenes működést azzal is igazoltnak látta a miniszter,

hogy az egyesület a határmegállapító bizottsághoz memorandumot intézett. Végül ter-

hére rótta az egyesületnek, hogy elhanyagolta a szlo vák földművesek érdekeit.

A miniszteri intézkedést ismét megpanaszolta a közigazgatási bírósághoz a felosz-

latott egyesület, és a panasziratban előterjesztette védekezését a miniszteri intézkedés

megokolásával szemben. A panasziratot a közigazgatási bíróság az eljárási szabályai

szerint kiadta a szlovenszkói miniszternek, amely ellenirattal válaszolt a panasziratra,

de az ellenirat a törvényes határidőn túl érkezett a közigazgatási bírósághoz, úgyhogy

a bíróság azt visszautasította.

Ily előzmények után vette tárgyalás alá ma délelőtt tíz órakor a közigazgatási bíró-

ság a Gömör–Nógrádi Gazdasági Egyesület feloszlatási ügyét.

A tárgyaláson az előadó referátuma után Törköly József dr. rimaszombati ügy-

véd, az egyesület ügyésze, majd a szlovenszkói minisztérium képviselője szólalt föl.

A beszédek elhangzása után a bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette

ítéletét, mely a miniszteri feloszlató intézkedés ellen beadott panaszt elutasította.

Az ítélet megokolása megállapítja, hogy a feloszlató rendelet indokai helytállók

abban a részben, hogy a Gömör–Nógrád Gazdasági Egyesület átlépte az alapszabá-

lyaiban körvonalozott céljait s politikai ténykedést fejtett ki azáltal, hogy a határ-

megállapító bizottsághoz memorandumot intézett, s hogy az egyesület által rende-

zett gyűlésen a mezőgazdasági termények szabad forgalma tárgyában fogadtak el

határozati javaslatot. A megokolás szerint mentségül nem volt elfogadható az, hogy

a határmegállapító bizottság elnöke és csehszlovák tagja kijelentette azt, hogy a bi-

zottsághoz memorandumok benyújthatók, mert ez a tény vonatkozhatott egyesekre,

de nem alapszabállyal meghatározott hivatású egyesületekre.

Ez az ítélet a szlovenszkói magyar gazdaközönség egyik életerős és virágzó egye-

sületének sorsát pecsételte meg.

Forrás: A közigazgatási bíróság jóváhagyta a Gömör–Nógrádi Gazdasági Egyesület feloszla-

tását. Prágai Magyar Hírlap, 1923. április 20. 90. sz. 3.

18. Szilassy Béla előadása a gazdák érdekvédelmének lehetőségeiről

(1924)

Az előadás a kisgazdapárt lévai pártnapján hangzott el. Szilassy Béla áttekinti benne a me-

gyei gazdasági egyesületek tevékenységét.1 Az egyesületek működésének hatósági akadályozta-

1 Szilassy Béla (1881–1962) földbirtokos, politikus. Jogi tanulmányait Budapesten és Kolozsvárott

végezte. Részt vett a kisgazdapárt megszervezésében, 1920-ban a szövetkezett ellenzéki pártok

bizottságának elnöke, a Magyar Nemzeti Párt egyik alelnöke. 1929-ben és 1937-ben szenátor,

1938-ban képviselő a magyar parlamentben, a felvidéki minisztérium államtitkára. 1944-ben

Németországba emigrált, 1950-től az Egyesült Államokban élt.


167

tásában politikai okokat lát. Fejtegetésében figyelemreméltó, hogy a gazdák érdekeinek védel-

mére, az értékesítés módjára a szövetkezeti formát is alkalmasnak találja. A mezőgazdasági

kamara létrehozását nemzetiségi alapon képzeli el, a hiányzó vagy erőteljes állami attak alatt

álló magyar gazdasági szervezetek tevékenységét pedig ideiglenesen pártkeretek között véli

kifejthetőnek.

A földterület, mely ma Szlovenszkó elnevezés alatt a csehszlovák állam része, speciá-

lis mezőgazdasági államból ipari államba kebeleztetett be. Míg Magyarországon, hol

a lakosság 75 százaléka őstermeléssel foglalkozott, az állam egész berendezése a föld-

műveléssel foglalkozó lakosság érdekeinek szemmel tartásával alkottatott meg, addig

ebben az új államalakulatban teljesen ellenkező helyzettel állunk szemben.

A szervezett ipari munkásság erős politikai szervezetei által az államkormányzatra

gyakorolt befolyása révén teljes súlyával ráfeküdt a mezőgazdaságra.

A csehszlovák államban a legkitűnőbb termőföld a Dunába és Tiszába siető fo-

lyók völgyeiben a magyarok által lakott terület. Ezek a termékeny magyar területek

vannak tehát kiszemelve a köztársaság lakosságának éléskamrájául. A nagyobb bir-

tokosokat a földreformmal akarják tönkretenni, hogy a zárt magyar nyelvterületre

a magyar gazdák közé idegeneket telepítsenek, a kisgazdákat pedig a napról napra

szaporodó adónemekkel gyötrik.

A magyar gazdatársadalom ezeket a veszedelmeket még idejében vette észre és át-

látta azt, hogy csak a saját erejére támaszkodva védelmezheti meg életérdekeit. Ekkor

indult meg az első szervezkedés, és megalakult az Országos Magyar Kisgazda, Föld-

műves és Kisiparos Párt.2 Ez a szervezkedés tehát külső hatások alatt következett be.

Vannak azonban belső okok is, amelyek a magyar gazdaközönséget arra kényszerí-

tik, hogy erőit tömörítse, és minden politikától távol, tisztán érdekvédelmi szempon-

tokból a mezőgazdasági termelés folytonosságát és tökéletesedését biztosítsa. Ilyenek:

a kényszerszolgáltatások, rekvirálások, a kontingensgabona stb. Ezenkívül a legkü-

lönfélébb hatósági beavatkozások, a mezőgazdasági munkásviszonyoknak a gaz dák

kárára történt kényszerrendezése: mind arra sarkallták gazdaközönségünket, hogy

érdekeinek védelmére hathatós szervezetté építse ki a régi megyei gazdasági egyesü-

leteket. De a hatóság egymás után oszlatta fel gazdatársadalmi szervezeteinket, noha

a törvények teljes jogot biztosítanak ilyennek létesítésére. Ehhez a jogunkhoz pedig

ragaszkodunk, szervezeteink felépítéséhez újból hozzáfogunk, amint a kormányzat

okozta akadályok elhárulnak.

Azonban addig, amíg szabad szervezeteinket a megfelelő formában föl nem állíthat-

juk, készítsük elő a talajt a jelenleg rendelkezésünkre álló keretek között fennmaradá-

sunkat biztosító szabad szervezeteink számára. Szervezkedésünk szükségességét a köz-

érdek is kívánja. Mert igen fontos közérdek az, hogy a mezőgazdaság produktumai:

2 A kisgazdapárt 1920. február 17-én alakult meg Komáromban, tagságát zömmel református

magyarok alkották. 1925-től Magyar Nemzeti Párt néven működött.


168

a kenyér, a főzelék, cukor, dohány, hús, bőr, gyapjú stb. kellő mennyiségben álljanak

a lakosság rendelkezésére. Az állam legfőbb feladatai közé tartozik tehát a mezőgaz-

daság támogatása és fejlesztése. Mert ha a mezőgazdaság leromlik, az állam jelenté-

keny behozatalra szorul, aminek viszont káros pénzügyi következményei lehetnek.

A gazdatársadalom szervezkedésének érdekvédelmi szempontból előnyei vannak

még olyan államokban is, ahol a mezőgazdasági élet szabad fejlődését semmi nem

akadályozza. Ott, ahol jól kiépített mezőgazdasági szervek vannak, könnyűszerrel

valósíthatók meg azok az üdvös intézmények, amelyek a gazda munkájának gyü-

mölcseit értékesebbé teszik. Legelsősorban kell megemlítenem a több termelést, a ter-

méseredményeknek minőségben és mennyiségben való fokozását. Más országok

gazdái a célszerűbb, modernebb talajművelési módszerekkel ugyanazzal a munkával

talán még silányabb földön kétszer-háromszor, sőt többször annyi termést tudnak

produkálni, mint a mi gazdáink. Gazdatársadalmi szervezeteinknek tehát arra kell

törekedniük, hogy gazdáinkat megismertessék a nemesített vetőmagvak, a műtrá-

gyázás, a gépek használatának előnyeivel. Itt kell megemlítenem a Gömör–Nógrád

Megyei Gazdasági Egyesületet, amely növénytermelési szakosztálya által vetésdíja-

zásokkal és vetőgépversenyekkel igen figyelemreméltó eredményeket ért el. A mező-

gazdasági termeléssel szervesen összefüggő állattenyésztés előmozdítása érdekében

szervezeteinkre szintén fontos kötelességek hárulnak.

Az értékesítés kérdése is igen nagy fontossággal bír, s a legcélszerűbben szövetke-

zeti úton oldható meg közös értékesítéssel. Amit a kereskedő meg tud tenni, hogy

a gőzmalomnak eladja a búzát, azt megtehetik a gazdák is, ha egymással társulva,

szervezkedve bocsátják áruba terményeiket. A szövetkezeteknél még meg kell emlé-

keznem a hitelszövetkezetekről is. A gazda, aki csak az aratás után jut hozzá ahhoz

a jövedelemhez, amelyből szükségleteit beszerezheti, év közben gyakran jön olyan

helyzetbe, hogy hitelt kénytelen igénybe venni. Azonban a hitelügyek ma rendkí-

vül drágák. Igen gyakran előfordul, hogy olyan bank, amelynél jelentékeny gazda-

betét van elhelyezve, pénzviszonyokra való hivatkozással megtagadja a kölcsönt, de

ugyanakkor kereskedőknek rendelkezésére áll a pénzintézet. A gazdák hitelszükség-

letének olcsó ellátására alakult Rimaszombatban a Kisgazdák és Kisiparosok Hitel-

szövetkezete, amely intézmény hivatva lesz a gazdák és önálló iparosok hiteléletét

egészségesebb alapokra fektetni. [...]

A mi szervezkedésünk nem irányul egyetlen társadalmi osztály ellen sem, s a mun-

kásosztály szabad szervezkedését sem érinti. A munkásosztályból hozzánk legköze-

lebb állónak érezzük a mezőgazdasági munkásságot. Szervezkedésünk során a me-

zőgazdasági munkások sorsának javítására is törekszünk: előmozdítani kívánjuk

részükre a saját telek és ház szerzését, munkásjóléti intézmények létesítését, gazda-

sági és kulturális helyzetük emelését. A gazdatársadalmi szervezkedés megerősödése

jelenti egyúttal a mezőgazdasági munkásság kedvezőbb helyzetét is.

A Földművelésügyi Minisztérium Pozsonyi Kirendeltsége tavaly tanácskozásra

hívta össze a gazdatársadalmi szervezetek vezetőit, hogy véleményt kérjen a kor-


169

mány által tervezett mezőgazdasági egyesületek és kamarák létesítésének kérdésé-

ben. A gaz dasági érdekképviseletek egyhangúan annak az álláspontuknak adtak ki-

fejezést, hogy ragaszkodnak a meglévő gazdasági egyesületek és szervezetek további

fennmaradásához. A miniszteri kiküldött kifejtette a kormány álláspontját, amely

szerint a kormánynak eltökélt szándéka ugyan az új gazdasági egyesületek felállítása,

azonban a meglévő szabad szervezeteket is engedélyezni fogja.

Ennek ellenére a pozsonyi teljhatalmú miniszter a meglévő szabad szervezeteket

feloszlatta, s egy-két vármegyében felállíttatta az úgynevezett hivatalos gazdasági

egyesületeket, amelyek azonban megalakulásuk óta alig fejtenek ki tevékenységet.

Ez az intézkedés annál feltűnőbb, mert köztudomású, hogy a prágai kormány 1921

júliusában a mezőgazdasági kamarák és egyesületek létesítésére vonatkozó törvény-

javaslatát visszavonta, s éppen most jelent meg egy félhivatalos jelentés arról, hogy az

új törvénytervezet előkészítésénél figyelembe fogják venni a mezőgazdasági önkor-

mányzati szervek valamennyi kívánságait.

Természetes, hogy a mi részünkről támasztott követelményekhez továbbra is ra-

gaszkodunk. Nem vagyunk hívei a munkásokkal közös kamararendszernek, és köve-

teljük a gazdák és a munkások részére külön-külön kamarák létesítését. Követeljük

továbbá azt is, hogy a különböző nemzetiségű gazdák részére is külön-külön kama-

rákat állítsanak fel. A gazdasági egyesületek tekintetében pedig tovább is kitartunk

amellett, hogy a törvényben biztosított szabad egyesülési jogainkat gyakorolhassuk.

Számolnunk kell azonban az adott helyzettel, és addig is, amíg gazdatársadalmi

szerveink működése újra lehetővé válik, a pártszervezeteknek kell azok tevékenységi

körét betölteni.

Forrás: Gazdatársadalmi szervezkedés. Prágai Magyar Hírlap, 1923. január 31. 24. sz. 7–8.

19. A Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület feloszlatásának indoklása a leg-

felsőbb közigazgatási bíróság ítéletében

(1926)

Az egyesület feloszlatásának 1923-ban és 1925-ben keletkezett bírósági indoklásában legfőbb

vádként az egyesületi keretek túllépése, a politikai agitáció, az állam gazdaságpolitikájával való

szembehelyezkedés és ezzel a gazdasági élet konszolidációjának akadályozása, valamint Cseh-

szlovákia területi integritásának megkérdőjelezése szerepel.

A hivatalos nyomozás megállapította, hogy az egyesület túllépte alapszabályait külö-

nösen azáltal, hogy politikai tevékenységet fejtett ki annak ellenére, hogy nem volt

politikai jellegű egyesület, hogy államellenes propagandát fejtett ki, és hogy megkáro-

sította az állam érdekeit. Így például [Gömör] megyének1 az államtól való elszakítása

1 A forrásban nem szerepel a megye megnevezése, de tudjuk, hogy Gömörről van szó.


170

s Magyarországhoz való csatolása érdekében ténykedett, s ez irányban a határmeg-

állapító bizottsághoz memorandummal fordult, szóval és tettel az állami gabonagaz-

dálkodás ellen agitált, Magyarország érdekében ügyködött, funkcionáriusai s lapjai

közvetítésével a magyaroknak Szlovenszkón való elnyomatását hirdette, nyilvánosan

fájlalta a háború szerencsétlen kimenetelét és azon változásokat, melyek Magyaror-

szág kárára estek. Tüntető népgyűléseket rendezett, így 1920. július hó 26-án és 1921.

július hó 3-án, s tüntető meneteket szervezett, amelyek a megyeháza előtt a magyar

himnuszt énekelték.

A határozat ellen beadott panaszt a legfelsőbb közigazgatási bíróság a következő-

képpen mérlegelte:

A panasz azon indokolásával szemben, hogy a volt magyar belügyminisztérium

1394/73. és 1508/75. számú rendeletei – melyekre a panaszolt hatóság határozatát

alapította – az alkotmánylevél 113. §-ának rendelkezései folytán nem képeznek többé

jogforrást, a legfelsőbb közigazgatási bíróság fenntartja azon jogi nézetét, amelyet az

1922. évi szeptember hó 6-án kelt 9589. számú döntvényében kifejtett és megindo-

kolt, hogy tudniillik az alkotmánylevél idézett rendelkezése a Szlovenszkó területén

azelőtt hatályban volt egyesülési jogszabályokat általános érvényüktől és hatályuktól

nem fosztotta meg, hanem hogy az idézett 113. §-ban csak részleges derogáció2 tar-

talmaztatik azon egyéb indokok tekintetében, melyek az egyesület feloszlatását meg-

engedhetővé tennék annak ellenére, hogyha ezen indokok a 113. § rendelkezéseinek

keretébe nem illeszthetők bele, és különösen hogy nem tekinthető törvénytelennek

a hatóság azon álláspontja, melyből kifolyólag az állam érdekei ellen kifejtett tény-

kedést hason hatályúnak tekinti, mint az idézett magyar belügyminiszteri 1508/75.

számú rendeletben említett államellenes eljárást, s ezen az egyesületnek a közrend és

köznyugalom megsértése okából való feloszlathatását megengedő indoknak, további

alkalmazását az alkotmánylevél 113. §-ának ellenére megengedhetőnek tekinti.

Alaptalan a panasz azon érvelése, hogy az 1918. évi december hó 10-i 64. számú

törvény hatályát vesztette egyedül azon körülmény folytán, hogy az 1922. év folya-

mán megszűntek azon rendkívüli viszonyok, melyeket ezen törvény rendezni hivatva

volt. Egyébként a panaszolt hatóság az idézett törvény 14. §-ára szemlátomást csak

mint arra való illetékességének alapjára hivatkozik, hogy a panasz tárgyává tett ügy-

ben intézkedhessék, s ezen illetékességet a panasz nem tagadja.

Érdemben a panasz azzal igyekszik érvelni, hogy nincsen adva azon tényállás,

amely a panaszolt hatóság határozatának alapjául szolgált.

Ezen irányban elsősorban nem döntő azon érvelés, amely az egyesületeknek előző,

a hatóság által állított felfüggesztésére vonatkozik, mert a hatóság korábbi határoza-

tában elfoglalt álláspontjától eltérően a felfüggesztés tényéből nem von le semmiféle

következtetést, s így ezen felfüggesztés, tekintet nélkül arra, hogy megtörtént-e, vagy

sem, a jelen vita szempontjából jelentőséggel nem bír.

2 Korlátozás.


171

A hatóság a felfüggesztés indokait abban leli, hogy az egyesület politikamentes

volta ellenére politikai tevékenységet fejtett ki, túllépvén ezzel az alapszabályai által

meghatározott kereteket, továbbá államellenes propagandát fejtett ki, s tevékenysé-

gével károsította az állam érdekeit; ezen megállapításait felsorolt s meghatározott kö-

rülményekre alapítja.

Ezen tényálladéki elemekből a panaszló egyesület elismeri, hogy a határmegál-

lapító bizottsághoz memorandummal fordult, de azt vitatja, hogy ebbeli eljárása

nem lehet indoka feloszlatásának, mert egyrészt állítólag jogosítva volt ezen memo-

randum benyújtására, másrészt pedig nem szorgalmazta vele [Gömör] megyének

Szlovenszkó területéből való elszakítását. Elkerüli azonban figyelmét az első helyen

felhozott irányban az, hogy a Csehszlovák Köztársaság és Magyarország közötti ha-

tárvonal megállapítása politikai s oly ügy volt, mely elsősorban a köztársaság mint

államalakulás érdekeit érintette. Ha ezen kérdés – hasonlóan általában minden po-

litikai kérdéshez – egyes egyének gazdasági érdekeire vissza is hatott, ezzel ezen ügy

nem vált még gazdasági kérdéssé. A panaszló egyesület, miként ez nem is vitás, po-

litikamentes jellegű, s célja csak az, hogy tagjainak gazdasági érdekeit támogassa, és

alapszabályai értelmében tevékenysége keretébe politikai kérdések megoldása nem

tartozik. Ha az egyesület ennek ellenére mégis tevékenykedett a határmegállapítás

kérdésében, ez irányú működése már a politikai közélet terét érintette oly módon,

mely a működésére nézve irányadó egyesületi alapszabályok által megszabott ke-

reteken kívül esik, s így ezen működésével túllépte jogosultsága korlátait. Mit sem

változtat ezen a megállapításon azon, a panasz által felhozott körülmény, hogy a ha-

tármegállapító bizottság angol elnöke és Houdek Fedor,3 e bizottság csehszlovák de-

legátusa és dr. Beneš4 miniszterelnök kijelentették, hogy mindenkinek s különösen az

érdekképviseletnek szabadságában áll memorandumot aláírni és benyújtani, s hogy

ebből kifolyólag senkit sem érhet hátrány, mert ezen kijelentés ha meg is történt

volna, nem bírhatott egyéb jelentőséggel, mint hogy vele az egyesek és az ilynemű

kérdésekkel jogosan foglalkozó testületek szabad és korlátlan nyilatkozási joga biz-

tosíttatott, anélkül azonban, hogy ezen nyilatkozatból – azon szövegében is, mint az

a panaszban reprodukáltatott – arra lehetne következtetni, hogy a kérdéses szervek

az arra való jogot akarták volna elismerni, hogy a politikai életbe befolyhassanak

azon kollektív jogalanyok is, amelyeknek ily irányú tevékenysége még az esetleges

feloszlatás szankciójának terhe alatt is a jogrend által meg van tiltva, mely eset a pa-

naszló egyesület (alapszabály 58. §) ügyében is fennáll, nem is mérlegelve azon kér-

dést, vajon ezen szervek ily nyilatkozattételre illetékesek voltak-e, vagy sem.

3 Houdek Fedor (1877−1953) politikus, szövetkezeti vezető. 1919−1920-ban a forradalmi nem-

zetgyűlésben a Szlovák Klub minisztere volt. A Központi Szövetkezet igazgatója.4 Beneš, Eduard (1884–1948) csehszlovák külügyminiszter 1918–1935 között, 1935-től államel-

nök. A müncheni diktátum után lemond és emigrációba vonul, az emigráns csehszlovák kor-

mány elnöke 1940–1945 között. A háború után haláláig újra Csehszlovákia elnöke.


172

Amikor tehát a panaszolt hatóság a panaszló egyesület ezen eljárását az alapsza-

bályok által megszabott hatáskör túllépésének s politikamentes egyesület részéről

a politikai közéletbe való jogtalan befolyásnak minősítette, s ez okból ezen tényke-

dést az egyesület feloszlatásának indokául tekintette: ebbeli konklúziójával nem ke-

rült ellentétbe sem a tényállással, sem pedig a törvénnyel (a volt magyar belügymi-

nisztérium 1508/75. számú rendelete s az alkotmánylevél 113. §-a).

A panasz azon érvelése tekintetében, hogy az egyesület feloszlatását nem előzte meg

működésének felfüggesztése, elegendő rámutatni arra, hogy azon rendelkezésből, melynek

alapján a hatóság még a vizsgálat megejtése előtt az egyesület működését felfüggesztheti,

nem lehet még arra következtetni, hogy ezen felfüggesztésnek mindenkor kötelezőleg be

kell következnie, s hogy a hatóság nem határozhatná el az egyesület feloszlatását, mihelyst

a vizsgálat eredménye az ily irányú intézkedésre elegendő alapot nyújt.

Azon további kifogást illetően, hogy az egyesület az állami gabonagazdákodás ellen

agitált, az egyesület azzal védekezik, hogy csak a rekvirálás és a maximális rendszer

ellen foglalt állást, s a lakosság célszerű ellátásának biztosítása és a szabad kereske-

delem rendszeréhez való átmenet érdekében tört lándzsát. A panasz erre vonatkozó

mellékleteiből kitűnik, hogy a rekvirálások s a maximális rendszer elleni tiltakozás

formájában s azon jelszó alatt, hogy „a gömöri termés a gömörieknek s a szlovensz-

kói termés a szlovenszkóiaknak jár”, egyebek között arra is törekedett az egyesület,

hogy a megye területéről semmi se kerüljön kivitelre, amíg ott egyetlen el nem látott

egyén van, s hasonlóképpen Szlovenszkó területéről is mindaddig, amíg minden la-

kosa részére teljes egészében nincsen biztosítva az évi lisztmennyiség.

Amidőn a panaszolt hatóság maga a panaszló egyesület által is beismert ezen tény-

kedésben az állami gabonagazdálkodás, valamint a háborút követő rendkívüli idők-

ben szükségessé vált s az egész állam lakosságának kenyérmagvakkal való egyenletes

ellátása és az árdrágítástól való megvédése érdekében tett nélkülözhetetlen intézke-

dések ellen irányuló agitáció esetét látta fennforogni, amely agitáció az adott időben

és az adott körülmények között a közrendre és a köznyugalomra zavarólag hathatott:

ebbeli konklúziójának nem vethető ellen sem a ténybeli megállapítás hiánya, sem

pedig – az ügy jogi oldalát tekintve – törvénytelenség azon irányban, hogy a hatóság

az egyesület ezen tevékenységét a fentebb idézett törvényes rendelkezéseknek megfe-

lelően a feloszlatásra szolgáló indoknak minősítette.

(A legfelsőbb közigazgatási bíróság 1923. évi április hó 19-i 4817. számú döntvénye.)

A hatóság azt is felhozta az egylet feloszlatása indokául, hogy az egyesület elnöke az

egyesületnek az 1919. évi február hó 2-án tartott közgyűlésén kijelentette, hogy „az év

vége felé a cseh megszállás veszélye már nagyon közel volt, s az 1919. évi január hó 7-én

tényleg be is állott, amely napon a csehszlovák hadsereg megszállotta községünket s az

egész vidéket, miáltal csehszlovák uralom alá kerültünk. Erőszakkal szakítottak el min-

ket az ezeréves magyar hazától, s fájdalmunkat csak azon remény mérsékli, hogy ezen

állapot nem lesz végérvényes, s hogy a békenap nekünk is meghozza azt az örömet,

hogy ismét magyarok leszünk”, s ezen kijelentést a közgyűlés is magáévá tette.


173

Az egyesületi alapszabályok 3. §-a értelmében az egyesület célja volt „…5 község

és környéke intelligenciájának egyesítése szórakozás, művelődés és hazafias esz-

mék fejlesztése céljából, különösen könyvtár alapítása, folyóiratok és előadások

segítségével”. A fentebb idézett kijelentés utolsó passzusa kizár minden kétséget

az irányban, hogy vele az egyesületi alapszabályok által megszabott korlátok át

lettek lépve, mert a kétségen kívül nem politikai, hanem csak önművelődési jel-

legű egyesület közgyűlésének ezen határozata politikai kérdéssel, tudniillik az ál-

lamfordulat által előállott s az új államalakulásnak a régi államalakuláshoz fűződő

viszonyából keletkezett államjogi viszonyok megváltoztatásával foglalkozik, az új

államalakulás ellen irányuló tendenciával a régi államnak az új állam hátrányára

szolgáló megújulása gondolatát propagálva. Magától értetődő, hogy az ilyen eljá-

rás a nem politikai egyesületnek a politikai életbe államellenes tendenciával való

beavatkozásának minősítendő.

Amikor tehát a panaszlott hatóság a nem politikai jellegű egyesület ezen határoza-

tát a politikai életbe államellenes tendenciával való beavatkozásnak, s ennek folytán

alapszabályai túllépésének minősítette: az erre irányuló következtetésében nem lehet

szabálytalanságot megállapítani, s így nem törvényellenes, hogy a hatóság élt a részé-

re mérvadó s az alkotmánylevél 113. §-ának intézkedéseivel e pontban ellentétben

nem lévő szabállyal, tudniillik a volt magyar belügyminisztérium 1508/75. számú

rendeletében lefektetett jogával, azaz az egyesület feloszlatását mondotta ki.

(A legfelsőbb közigazgatási bíróság 1925. évi május hó 29-i 11224/25. számú dönt-

vénye.)

Forrás: Egyesülés és gyülekezés Szlovenszkó és Podkarpatská Rus területén hatályban lévő jog-

szabályai és azokra vonatkozó legfontosabb közig. bírósági döntvények. Összeállította dr. Černý

Lajos és Sýkora Vince. 2. bőv. kiad. Saját kiad. Bratislava, 1926, 15–19.

20. Rendőrségi jelentések gazdakörök szervezéséről Alsószeliben és Királyréven

(1930)

A magyar ellenzéki pártok által szervezett gazdakörök, amint a jelentésekben szereplő két te-

lepülésen is, közművelődési és kulturális feladatokat láttak volna el. Alapításuk azonban leg-

több helyen nehezen ment.1 Az eredetileg szlovák nyelvű dokumentumot magyar fordításban

közöljük.

5 A szövegben üresen maradt a település nevének helye, de minden bizonnyal az egyesület szék-

helyéről, Rimaszombatról van szó.1 Mátyusföld településein mind az Országos Keresztényszocialista Párt, mind a Magyar Nemzeti

Párt aktív gazdaságszervező tevékenységet fejtett ki: a gazdáknak tanfolyamokat szerveztek és

gazdasági tanácsadást nyújtottak (Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Galántai

Járási Hivatal, 31. doboz, 227/1929, 33. doboz, 854/1929).


174

Pozsonyi Tartományi Csendőrparancsnokság

Sz. 14/30 bizalmas

„Gazdasági Kör” Alsószeli és Királyrév községekben, szervezés

Nagyszombati Részleg

Állomás: Felsőszeli, 21. szám

Járási Hivatalnak

Felsőszeliben, 1930. január 20.

Galántán

Bizalmas vizsgálat alapján értesítem, hogy Alsószeli és Királyrév községekben, való-

színűleg a magyar nemzeti és keresztényszocialista párt utasítására, gazdasági körö-

ket szerveznek, amelyek tagjai ezen pártok tagjai lesznek.

Az előkészített és megfelelő módon lefordított alapszabályok szerint, amelyet az

illetékes hivatalnak kívánnak előterjeszteni, az alapító tag egyszeri tagdíja 300 Kč,

beíratkozási díj a tagok számára 2 Kč, havi tagdíj 10 Kč.

Az egyesület alapszabály szerint meghatározott célja a közös gazdasági önműve-

lés. Mivel ez az egyesületi tevékenység még csak kezdeti stádiumban van, formális

megalakulásra eddig nem került sor, ezért egyelőre nem lehet biztosan megállapítani,

hogy állemellenes célokat követ-e.

Alsószeliben már megalakult az elnökség. Az elnök Pancza Ferenc földműves lett,

alelnök Czanik Dezső, titkár és az egyesület szervezője az alsószeli római katolikus

iskola tanítója, Szűcs Lajos.

Királyréven a fent nevezett egyesületet a római katolikus iskola tanítója, Kocsis

Árpád szervezi, Illényi Mihály nyugdíjas tanítóval együtt.

A gazdasági körök megalakításáról, illetve szervezéséről Felsőszeliben és Hi das-

kürtön, nem lehet híreket szerezni.

A mozgalomnak további figyelmet szentelünk, és az igazoló adatokról a hivatalt

utólagosan értesítjük.

Az állomás parancsnoka:

Sládek őrmester

Pozsonyi Tartományi Csendőrparancsnokság

Sz. 14/30 bizalmas

„Gazdasági Kör” Egyesület – szervezés

Nagyszombati Részleg

Állomás: Felsőszeli, 21. szám

Járási Hivatalnak

Felsőszeliben, 1930. június 5.

Galántán


175

A 64. számú, 1930. január 28-án kelt elnöki rendeletnek megfelelően tájékozta-

tom, hogy a magyar lakosság számára szervezett egyesületek, szlovák fordításban

„Hospodársky Kruh”, alapítása az itteni kerületben érdeklődés hiánya miatt megállt,

kivéve Alsószelit, ahol az alapszabályok elfogadása iránt érdeklődés tapasztalható.

A körök alapítása érdekében semmiféle gyűléseket nem szerveztek, és nem sike-

rült megállapítani azt sem, hogy az alapítók nagyobb mértékben szerveztek-e köz-

gyűléseket, vagy csak néhány vezető személy tevékenységéről volt szó.

Eddig annyit sikerült megállapítani, hogy az egyesületek létrehozását a helyi

tanítók kezdeményezték, akik így szerették volna az egyes községekben, elsősor-

ban Alsószeliben és Királyréven a magyar pártok választóit egyesíteni és kultu-

rális tevékenységet felmutatni. Ezt támasztja alá az is, hogy az alapszabályok sze-

rint teljesen új egyesületről van szó, amely több pontban nagyon hasonló a többi

földművespártban működő egyesülethez. Azt, hogy a kerületben működő magyar

politikai pártok köréből kiinduló kezdeményezésről van-e szó, nem sikerült hitelt

érdemlően bizonyítani.

A dolognak továbbra is figyelmet szentelünk, és az esetleges fejleményekről az il-

letékes hivatalt értesítjük.

Az állomás parancsnoka:

Sládek őrmester

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Galántai Járási Hivatal, 34. doboz,

64/1930.

21. Híradás a Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület alakuló közgyűléséről

(1933)

Az új egyesületben, amelynek hatóköre Pozsony környékére és a Felső-Csallóközre terjedt ki,

fontos szerepet játszottak a Hanza szövetkezeti mozgalom vezetői. A közgyűlésen a szlovákiai

Mezőgazdasági Tanács1 is képviseltette magát, amiből a tanács és a gazdasági egyesület közti

együttműködésre következtethetünk.

A Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület első közgyűlése február 23-án folyt

le Galántán, a Galántai és Vágsellyei járások 45 községének 538 képviselője, a szlo-

venszkói Földművelésügyi Tanács delegátusa és számos érdeklődő jelenlétében.

A meg jelentek meglepő sokasága az érdeklődés és agilis előkészítés tanújele.

1 A szövegben olvasható Földművelésügyi Tanács a szlovák Zemedelská rada tükörfordítása.

A korabeli magyar szóhasználatban a Mezőgazdasági Tanács is előfordul. Mi az utóbbit hasz-

náljuk, mert az intézmény tevékenységi köre a földművelésnél szélesebb területet ölelt fel (pél-

dául állattenyésztés, mezőgazdasági ipar, mezőgazdasági szövetkezetalapítás, szakoktatás).


176

A közgyűlést Szabó Ferenc kisgazda (Vágsellye) nyitotta meg. A szlovenszkói Föld-

művelésügyi Tanács képviseletében Hutta Pál vezértitkár örömének adott kifejezést

a falvak gazdasági alapon való szervezkedése felett, ismertette a Föld[művelésügyi]

Tanács hivatalos tervezetét a gazdasági körzetek beosztását illetőleg, kívánatosnak

jelölte meg a szoros és harmonikus együttműködést a többi gazdasági szervezetekkel

az eredményesebb működés érdekében.

Dr. Kuthy Géza ügyvéd (Galánta) ismertette az egyesület alapszabályait.

Az egyesület elnökévé egyhangúlag Várady Béla plébánost (Kosút) választották

a jelenlevők, aki kijelentette, hogy az egyesület ügyeinek kívánja szentelni minden

erejét, s ezért teljesen visszavonul a politikai tevékenységtől.

Alelnökké Szabó Ferencet (Vágsellye) választották. A választmány tagjai a követke-

zők lettek: Anda István, Bús Lajos, Hlavaty Sándor, Isaák József, Lelovics Ciprián, Len-

csés Gyula, Pápay János, Planko Ferenc, Tóth Alajos, Tóth Erazmus, Turóczy Vilmos

(Vágsellyei járás); Botka Lajos, Csutora Márton, Galambos Béla, Gyurcsy Imre, Huszár

István, Kajos Sándor, Katona Alajos, Kuthy Géza dr., Miklós Árpád, Molnár Rezső,

Nass Rezső, Szüllő Ferenc (Galántai járás). Számvizsgálók: Kása Imre, Dudás József.

Az egyesület legközelebb Csallóközben tart gyűlést, melyen megválasztják a kör-

zetébe felvett Bratislavai, Somorjai és Dunaszerdahelyi járások képviselőit is.

A gyűlésen a nevezetteken kívül felszólaltak még: Tóth Alajos plébános (Vág-

hosszúfalu), Galambos Béla plébános (Hidaskürt) és Mihalik János titkár (Ga lán ta).

Forrás: Megkezdődött végre a gazdák szervezkedése – gazdasági alapon. Gazdasági Szemle,

1933. március 1. 5. sz. 34.

22. Szabó Ferenc kisgazda beszéde az önszerveződés szükségességéről

(1933)

A vágsellyei kisgazda megnyitóbeszéde a Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület alakuló köz-

gyűlésén hangzott el. A magyar gazdák képzésének fontosságát, a mezőgazdaságban szükséges

szerkezetváltást és a gazdasági szervezetek kiépítésének elkerülhetetlenségét hangoztatja benne.

A magyar kisgazdák részére elérkezett az utolsó pillanat a gazdasági alapon való szer-

vezkedésre.

Nehéz munka a kisgazdát megszervezni, mert már a mesterségéből kifolyólag is

legtöbbször csak lefelé néz, a föld felé; a felette levő magasabb érdekeket alig veszi

észre; szaklapokat és könyveket nem olvas, melyek fölvilágosítanák érdekei felől.

Igaz, hogy pénze sincsen, melyből nagyobb összegeket szentelhetne önművelődésé-

re. (Havonta 1–2 korona is elég volna.) De bármennyire nehéz a megszervezés, meg

kell történnie! Mert ha nem, akkor elsöpör bennünket a viszonyok áradata. Gazdasá-

gi összefogás nélkül nem marad közülünk hírmondó sem.


177

Temérdek a mulasztásunk és a teendőnk gazdasági téren. Ezek közül csak néhá-

nyat említek.

Adónyavalyánkról legjobb volna nem beszélni… Nem is beszélni kell, hanem

cselekedni: meg kell szerveznünk kisgazdáink adóügyi felvilágosítását és érdekvé-

delmét.

A földet túrjuk, a földet műveljük, a föld a mi anyánk, a föld a mi kenyerünk és

– nem ismerjük a földet! Trágyázzuk, etetjük vakon: szuperfoszfáttal, amikor káli

kéne; kálival, amikor meszezni kéne, vagy semmivel, amikor etetni kéne. Mert csak

tapogatódzunk a vaksötétben, nem ismerjük, hogy mit kíván maga a föld. Be kell

vezetnünk és meg kell szerveznünk ezért a szakszerű talajvizsgálatokat, melyek vilá-

gosan megmondják nekünk, mit kíván a mi földünk.

Szomorúsággal és aggodalommal kell látnunk azt is, hogy határainkban nem hogy

szaporodnának, hanem nap nap után pusztulnak a fák. Vandál kezek, értelem nélküli

elmék, érzés nélküli szívek ültetés helyett pusztítanak. S a fákkal együtt eltűnik a hű-

sítő árnyék, ledőlnek szélfogó gátjaink, szabad prédául engedve földjeink termését

a vad szeleknek, és idestova nem marad, ami leédesgesse az égi csapadékot földjeink-

re. Szigorítani kell ezért a mezőrendőri törvényt és gondoskodni kell annak erélyes

végrehajtásáról, mindenkivel szemben. Föl kell karolnunk a faültetést, be kell fásítani

főleg az utak mentét és a vadvizes területeket, és meg kell védeni a kiültetett fákat

a pusztító kezektől.

Van egy unikumunk is: betegsegélyzőnek hívják. Ez az unikum a bőrét is lehúzza

a gaz dának, és betegsegélyezés helyett beteggé teszi a gazda amúgy is beteg bugyellárisát

és idegeit. Mi csak fizetjük a betegsegélyzőt, de mások veszik hasznát. Viszontszolgála-

tot a mi ritka betegeink csak nagy ritkán kapnak, akkor is legtöbbször csak aszpirint …

Nyugdíjbiztosításra is kell fizetnünk. Fizetünk is, méghozzá abban a megnyugtató (?!)

tudatban, hogy akikért fizetünk, azok sohasem fognak nyugdíjat kapni.

Könnyebben és jobb áron adhatnánk el gabonánkat, ha nagyobb területeken, na-

gyobb mennyiségben ugyanolyan minőségű gabonát termesztenénk és nem ezerfé-

lét. Ki kell termesztenünk a mi vidékünknek megfelelő saját fajtát, nemesítenünk

kell a gabonánkat: a vetőmag kiválasztásával, értelmes és gondos termeléssel; mert

csak ezen az úton lehet gabonát nemesíteni, saját, például „csallóközi” nemesi fajtát

kitermelni.

Igen fontos és égető feladatunk továbbá a közös gabonaértékesítés megszervezése

is, s ezt nagymértékben elősegítheti az egységes fajta kitermelése. Tapasztalatból tu-

dom, hogy ezen a téren is erős küzdelmet kell vívnunk magyar gazdafajtánk nemtö-

rődömségével, maradiságával. Példának felhozom a saját esetünket a magtisztítóval:

kidoboltattuk, hogy öt métermázsáig ingyen tisztítjuk mindenkinek a vetőmagját.

Azt hiszik, csődültek a gazdák?! Külön kellett utánuk járni és összefogdosni a tisz-

títókat. (A mennyország kellős közepébe kellett volna invitálni őket. Nem a „pur-

gatórium”-ba.) Azt mondták, hogy: „Minek a?! Tiszta az én árpám. Nem szorul

pucolásra.”


178

Állatjainkért is több pénzt kaphatnánk, ha nagyobb gondot fordítanánk a tenyész-

állatok kiválasztására, nemesítésére; ha értenének ahhoz, hogyan kell ésszerűen gon-

dozni és etetni barmainkat; ha nem röstellenénk a fáradságot a pontosabb megfigye-

lésektől és följegyzésektől az állattenyésztést illetőleg. Mindezt szintén csak szakszerű

és szervezett irányítás mellett fogjuk elsajátíthatni, s eredményeink majd csak akkor

lesznek, ha nem lesz előttünk ismeretlen fogalom és fölösleges valami állataink törzs-

könyvezése.

Alkalmam volt megtekinteni és megfigyelni egyes cseh és morva gazdaságokat. Ha

összehasonlítom a hanák1 gazdatestvérek értékesítését a mienkével, akkor elmond-

hatom, hogy ezek gond nélkül élnek. Több terményüket saját gyáraikba szállítják,

ahol feldolgozzák és mint kész iparterméket (cukor, cikória, sör, szesz, keményítő

stb.) értékesítik. Gabonatermésüket saját raktárszövetkezetükbe szállítják; barmaik

eladásáról állatértékesítő szövetkezeteik gondoskodnak. Hol vagyunk mi ettől?! Ga-

bonánkat például kocsiháton, sáros utakon, messze kilométerekre kell piacra szállíta-

nunk, kékre-zöldre fagyunk a kocsi mellett, lesve-várva vevő őméltóságát, aki aztán

nagy kegyesen turkál a gabonánkban.

Sok egyéb bajunk is van. S ezeknek orvoslására még csak reményünk se lehet,

ha maradunk, mint eddig, szervezetlenül. A gazdanyavalyán csak úgy segíthetünk,

ha – a mesterséges válaszfalak ledöntésével – összefog mindenki, aki gazda. A Ze me-

delská radának is, mint átfogó gazdasági képviseletnek, velünk kell dolgoznia. De

hogy együtt haladhassunk, ki kell építenünk törvényes gazdasági szervezetünket.

Forrás: Mit akar a falu? Hátrább a politikával – Föl a falumentő gazdasági munkára! Gazda-

sági Szemle, 1933. március 1. 5. sz. 34–35.

23. Hutta Pál beszéde a Mezőgazdasági Tanács magyar gazdákhoz való viszonyu-

lásáról

(1933)

A szlovákiai Mezőgazdasági Tanács vezértitkárának beszéde a Nyugat-szlovenszkói Gazdasági

Egyesület alakuló közgyűlésén hangzott el. A gazda-érdekvédelem megkésettségének súlyos kö-

vetkezményeit taglalja benne, és felhívja a figyelmet a magyar gazdák szerveződésének anyagi

és erkölcsi előnyeire, a továbbképzés és művelődés fontosságára. Követendő példaként a cseh és

morva gazdák érdekképviseleti szerveződését emeli ki.

A közterhek megosztásában és viselésében az osztó igazságnak kellene érvényesül-

nie, vagyis hogy mindenki olyan arányban járuljon hozzá a közterhekhez, amilyen

arányban kiveszi részét a jövedelmekből. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy min-

1 A Hana és Morva folyók mentén elterülő morvaországi táj lakóit nevezik hanákoknak.


179

den társadalmi réteg arra igyekszik, hogy minél többet kaparintson meg a maga ré-

szére a jövedelmekből és minél kevesebbet vállaljon magára a közterhekből. Minden

érdekközösség szervezkedik, mert szervezetten átütőbb erőt képvisel, s az erősebb

rétegek közös erővel kaparnak maguknak előnyöket, és hárítanak másokra, gyengéb-

bekre, szervezetlenekre terheket.

A magunk bőrén és sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy társadalmunk gazdasági-

lag legszervezetlenebb rétege éppen a mi osztályunk: a gazdaosztály. Nem vagyunk

megszervezve, legalábbis úgy nem, ahogy kellene. Ezért nem tudunk védekezni,

s ezért történhetik meg az, hogy a gazdának aránylag többet kell fizetnie, holott ke-

vesebb vagy semmi sincs a zsebében.

A többi társadalmi osztályoknál más a helyzet: az iparosoknak és kereskedőknek

például külön szakegyesületeik vannak; ezenfelül külön kamarák, grémiumok védik

érdekeiket, melyeknél a tagság kötelező. Az ügyvédeknél, orvosoknál hasonló a hely-

zet. Az egyszerű munkásrétegeknél is hasonlíthatatlanul jobb az érdekképviselet,

mint a mi gazdáinknál.

Amíg egyéb osztályoknak törvényesen rendezett érdekképviseleteik vannak, addig

a mi közös és egyetemes gazdaérdekeink törvényes képviselet és védelem nélkül valók.

A nagybirtoknak régebben is megvoltak a magánvédelmi szervezetei, melyekbe ugyan

a kisgazda is beléphetett, de csak mint „lógósa” szerepelhetett a nagybirtoknak.

Csehországban már 40 éve, Morvában pedig 36 év óta a Földművelésügyi Taná-

csok (Zemědelská radák) védik a gazdák érdekeit.1

Szlovenszkóban az államfordulat törvényes és megfelelő szervezet nélkül találta

a gazdák egyetemét. Nem volt, aki az összgazdák nevében és megbízásából beszélhe-

tett volna; nem volt legalizált, hivatalos és felhatalmazott szerv, amellyel a kormány

az egyetemes gazdaérdekek ügyében tárgyalhatott és megállapodásokat létesíthetett

volna. Hasonló volt a helyzet, mint tűz esetén a tűzoltókkal: ha nincs hivatásos tűz-

oltó, akkor elő az önkéntesekkel; ha ilyen sincsen, akkor tűzoltó minden épkézláb

ember, aki olt. Ennek az analógiájára alakult meg 1920-ban a szlovenszkói Földmű-

velésügyi Tanács a szlovenszkói földművelés egyetemes érdekeinek képviseletére.2

Természetes, hogy amint a tűzhöz szükségből összeverődött tömeg nem végez-

heti feladatát olyan tökéletességgel, mint akik hivatott mesterei a tűzoltásnak, ha-

sonlóképpen a szükség diktálta összetételében nem lehetett és nem lehet kielégítő

képviselete a szlovenszkói gazdaérdekeknek. A képviseleti forma még tökéletesítésre

szorul, s ezt el fogja végezni a természetes fejlődés: a szlovenszkói földművesek legális

gazdasági szervezeteinek képviselése.

1 A közölt adatok pontosításra szorulnak. A cseh- és morvaországi tartományokban ezek a ta-

nácsok, korábbi gazdasági elődszervezetekre támaszkodva, a 19. század végén (Csehországban

1891-ben, Morvaországban 1897-ben), Sziléziában pedig csak a hatalomváltás után, 1919-ben

jöttek létre. Csehországban nyelvi-etnikai elv szerint 1890-ben különült el egymástól a cseh és

a német mezőgazdasági tanács (lásd Československá vlastivěda… 1930: 164–169).2 A szervezet tevékenységének értékelését lásd Hallon 2004: 346–347.


180

A gazdák nevében kellő súllyal és eredménnyel csak az beszélhet, akit erre maguk

a gazdák és megfelelő formában megbíztak, delegáltak, fölhatalmaztak. Ezért fontos,

hogy a szlovenszkói gazdák kiépítsék végre vallási, nemzetiségi és politikai külön-

állóságaikat áthidaló gazdasági szervezeteiket, s ezek révén egy országos gazdasági

egységbe tömörülve kiverekedhessék a maguk jussát.

Legális szervezet nélkül úgy járhatunk, mint egy morva falu gazdái a pénzügy-

miniszterrel: Fölmentek hozzá deputációba és követeltek pénzügyi kedvezményeket

a pálinkafőzéshez az összes mezőgazdasági pálinkafőző nevében.

– Ki küldte önöket? – kérdezte a miniszter.

– Hát csak jöttünk, mert az mégis csak disznóság, hogy…

– Az országos pálinkafőző szervezet nevében beszélnek?

– ??!!

– Akkor talán a járási megbízásából?

– ??!

– Vagy a saját községük egyesülete delegálta magukat? Mivel tudják igazolni?

A végén kisült, hogy községi szervezetük sincsen. Hosszú orral mentek haza,

s a leg első dolguk az volt, hogy megalakítsák a szervezetet.

Örömmel látom, hogy a magyar gazdák is tudatára ébredtek a gazdasági szervezkedés

szükségességének, s ezen az úton megtették az első lépéseket. Végre! Nagy kár és nagy

mulasztás, hogy már előbb meg nem tették. (Egy gazda: „Akkor még jól volt dolgunk!”)

A gazdák törvényes érdekképviseletének, nevezetesen a mezőgazdasági kamarák-

nak felállítására már több törvényjavaslat is készült. A politikai pártok képviselőin

fordul meg, hogy a javaslatot megszavazzák. Igaz, hogy a létesítés érdekében bizo-

nyos pénzbeli áldozatot (tagsági illetékek stb.) is kellene hoznia a gazdaközönségnek,

de ezt sokszorosan ellensúlyozhatnák a törvényes érdekképviselet előnyei. Az „újabb

megterhelés” gondolata azonban visszatartja a képviselőket a javaslat realizálásától.

A meglevő helyzetben tehát, törvényes érdekképviselet híján, nem marad más hát-

ra a gazdák részére, mint a privát szervezkedés, tömörülés gazdasági egyesületekbe.

Hivatásos tűzoltók híján az önkéntes tűzoltótestületeket kell megszerveznünk és ki-

építenünk. S ebben a munkában nincs idő a tétovázásra, mert tűzben áll a házunk!

A gazdaérdekek manapság égnek, s lángolva követelik összefogásunkat a még meg-

levő értékeink megmentésére.

A szlovenszkói Földművelésügyi Tanács figyelemmel kíséri Szlovenszkó gazdasági

érdekeit s ezek védelmére és elősegítésére fölterjesztéseket tesz a kormányhoz. Szoros

kontaktusban állunk a volt vármegyék (zsupák) gazdasági egyesületeivel, s közösen

szolgáljuk a közös gazdasági érdekeket. Önök is részei a szlovenszkói gazdák egyete-

mének, s mint ilyenekkel a szoros együttműködést örömmel üdvözöljük.3

3 A Mezőgazdasági Tanács vezetőségében a magyar pártok képviseletet követeltek a magyar ki-

sebbségnek, eredménytelenül. Tervezték egy magyar–német mezőgazdasági tanács létrehozá-

sát is (Prágai Magyar Hírlap, 1927. június 9. 131. sz. 2; uo. 1927. december 1. 274. sz. 3–4).


181

Közös gazdasági érdekünk, hogy területenként, rendszeresen, egymás mellett és

ne egymás ellen gazdasági egységekbe tömörüljünk, hangot adjunk az intéző körök

felé kívánságainknak, harmonikusan, egyöntetűen, mint a zenekar tagjai, akik ha

más-más hangszeren játszanak is, csak alátámasztói a prímhegedűnek, hogy annak

hangja erősebben és hatásosabban érvényesülhessen. Meglevő állapontunkban igen

nagy és fontos szerep vár a nagybőgőre, mint a gazdakövetelések erőteljes, idegbi-

zsergető megszólaltatójára. S a nagybőgő szerepét az egyesületek keretén belül ma-

guknak a gazdáknak kell vállalniuk. (Jelenlevők tetszéssel: Vállaljuk!) Sokszor teljes

erejével kell szólnia a nagybőgőnek, hogy meghallják és respektálják is az illetékes

helyen. Viszont tartózkodni kell a disszonáns hangoktól is, hogy a gazdaakarat im-

pozáns megnyilvánulása esetleg ne torzuljon macskazenévé.

A Földművelésügyi Tanács választmányába törvényes szervezeteik útján a gazdák

maguk küldjék be képviselőiket, a legkiválóbb gazdákat. Szeretném, ha legközelebb

már önök is delegálnának. (Élénk helyeslés!)

A rendelkezésre álló szubvenciók szétosztásánál szintén szerepük van a gazdasági

egyesületeknek: nekik kell véleményezniük, hogy melyik gazda érdemes a támoga-

tásra. Amely gazda nem érzi szükségét a közös gazdasági szervezkedésnek, s a kö-

zös érdekek támogatására tagsági illeték címén néhány koronát is sajnál fordítani,

az nem érdemli meg, hogy a gazdák összességét illető államsegélyből 100 Kč-át is

kapjon. Kárbaveszett minden fillér, amit az ilyen, saját dolgaival sem törődő gazda

kapna gazdálkodásának tökéletesítésére. Meg kell itt jegyeznem, hogy a mezőgazda-

sági szubvencióknak elsősorban nem a fölsegítés, hanem a gazdálkodás tökéletesítése

a céljuk. Ezért az államsegélyeket az intéző köröknek arra megfelelő kezekbe kell

juttatniuk.

Egészséges gazdaszervezkedés csak az önsegítés alapján épülhet fel, mert eredmé-

nyes és kizárólag tagjainak érdekeit szolgáló munkát csak az olyan szervezet végez-

het, amely önálló, mindentől és mindenkitől független és senkire sincs rászorulva.

(Helyeslés: Önállóak leszünk!)

A gazdasági egyesületek egyik igen fontos feladata a gazdasági, mesterségi

szaktudás terjesztése. Ezen a téren kisgazdáink között igen sok a kívánnivaló. Ará-

nyítva a nagy többséghez, alig vannak olyan gazdáink, akik gazdasági szakisko-

lát végeztek volna. Az ipar, kereskedelem stb. sokkal nagyobb gondot fordít arra,

hogy kit engedjen a maga szakmájába. A suszternek is több évig kell inaskodnia

és legénykednie, míg önállóan folytathatja mesterségét, pedig az ő kezére sokkal

kisebb érték van bízva, mint a gazdáéra. Igen fontos gazdaérdek tehát a gazdasági

szakműveltség emelése, a gazdasági szakismeretek írásban és élőszóban való ter-

jesztése.

A tanácson belül 1936-tól önálló magyar részleget követeltek (Angyal 2004: 473). Az 1930-as

évek végén többen elégedetlenek voltak a szervezet magyar gazdaközönség érdekében kifejtett

tevékenységével (vö. 28. számú dokumentum).


182

A gazdasági szervezkedés dolgában is még igen hátra vagyunk: 1 500 000 a gazda,

és ebből csak 12 000 tagja a gazdasági egyesületeknek. Pedig az egyesületi szervez-

kedés az első természetes lépés a további, magasabb fokú szervezkedés felé, mert az

egyesületekben kell megtanulniuk a gazdáknak a további szervezkedés ábécéjét, ne-

vezetesen: az összefogást, a vélemények nyugodt és megfontolt nyilvánítását, a közös

ügyek megtárgyalását bicskázás nélkül, a különféle nézetek összhangba hozását, az

egyéni vélemény és érdek engedelmes alávetését a többségi akaratnak, a közérdek-

nek, az összetartást és közös munkát a közös érdekekért. S csak az egyesületi élet

elemi iskolájának elvégzése után jöhet a sor a szervezkedés középiskoláira, például

a szövetkezeti szervezkedésre, amelynél már súlyos anyagi károsodásokat is okoz-

hat a tapasztalatlanság és fegyelmezetlenség. A szövetkezeti életünkben előforduló

elkracholási4 eseteket nem kis mértékben az előiskolázottság hiányának lehet tulaj-

donítanunk.

Már ebből a szempontból is igen fontosnak és örvendetesnek tartom a magyar

gazdák szervezkedésének megindulását.

Minden valamirevaló gazda tartsa kötelességének, hogy belépjen a gazdasági

egyesületbe! A gazdatársakat, falubelieket és szomszédokat is rá kell beszélni a belé-

pésre! De aztán nemcsak beíratkozni, hanem a tagsági díjat is becsülettel befizetni!

A szlovenszkói Földművelésügyi Tanács nevében sok sikert kívánok a további szer-

vezkedéshez és működéshez.

Forrás: A Zemědelská rada és a magyar gazdák szervezkedése. Gazdasági Szemle, 1933. már-

cius 15. 6. sz. 41–42.

24. Várady Béla a magyar gazdák szervezettségének szükségességéről

(1933)

A Hanza Szövetkezeti Áruközpont vezetőségében is helyet foglaló Várady Béla a Nyugat-

szlovenszkói Gazdasági Egyesület alakuló közgyűlésén elhangzott felszólalásában a szlová-

kiai magyar gazdák előtt álló feladatokra, így a hatékony egyesületi érdekvédelemre, a gaz-

dasági termelés hatékonyságára és a szakismeretek elsajátításának szükségességére hívja fel

a figyelmet.

A cseh és morva gazdák tömegesen tagjai a gazdasági egyesületnek. Ezzel szemben az

itteni magyar gazdáknak eddig még csak egyesületük se volt. Hát ha nem volt, meg

kellett alakítani, és ha már megvan: legyen! Szövetkezeteink már vannak mindenfelé,

de az egyesületi szervezkedést elmulasztottuk, kevésbbé fontosnak tartottuk, pedig

a gazdasági szervezkedés még fontosabb és még hasznosabb, mint a szövetkezés.

4 Csődbejutási.


183

A gazdasági egyesület keretében sok hasznos dolgot fogunk megvalósítani; olyat,

ami eddig csak terv volt, vagy az se volt, de élet- és kenyérkérdése a magyar gazdának.

Egyesített erővel fogunk nyomást gyakorolni a bankokra, hogy mérsékeljék a ka-

matokat. Előbb majd alkuszunk velük; nem 1–2 gazda külön-külön, hanem az egye-

sület. Nincs bank, amely közvetítse a gazdaváltót a nemzeti bankhoz.1 Ha nincsen,

hát meg kell teremtenünk a magunk bankját, a gazdabankot!2 S ebbe kell beletömö-

rítenünk a gazdák, községek és egyházak pénzét.

Panaszkodunk a betegsegélyezés előny nélkül való terheire. Igazunk van. De ez is

a mi hibánk! Meg kell szerveznünk és meg is fogjuk szervezni az önálló gazdasági

betegbiztosítást. A tűzbiztosításnál is vannak anomáliák. Ezen is segíthetünk a szer-

vezettség és egyöntetű föllépés erejével, legyen csak sok tagunk, akkor majd nem mi

mások után, hanem mások futnak miutánunk.

Gazdasági terményeink értékesítésének megszervezésénél szintén nagy szerep vár

a gazdabankra, mert ide pénz kell. A fővárosok és nagyobb városok piacain pedig,

közvetítők kizárásával, magunk fogunk megjelenni terményeinkkel és magunk fog-

juk azokat értékesíteni.

Szaktudás nélkül kontár és meddő a gazda. Ezért nagy súlyt fogunk helyezni a szük-

séges gazdasági ismeretek terjesztésére. Például a gazdasági könyvelés bevezetésére:

Morvaországban a kalendárium mellé kiadási és bevételi naplót is kap minden gazda.

Rendszeresíteni fogjuk községenként a gazdasági előadásokat.

Sok egyéb tervünk és teendőnk is van; ezeket azonban nem annyira elmondani,

mint inkább megcselekedni fogjuk. Legyünk tudatában, hogy történelmi hivatást tel-

jesítünk. A régi rómaiaknál a szenátus az eke szarva mellől hívta Kátót,3 hogy mentse

meg a hazát, és megmentette. Amerika új elnöke, Rooswelt4 az országmentés nagy

napjaiban a városokba csődülteknek kiadta a jelszót, hogy: Vissza a földhöz! Vissza

az eke szarvához! Vissza a faluba! Mert a gazdasági lezüllöttség jelenét mi vagyunk

hivatottak, a paraszti őserő, jobb és boldogabb jövendővé regenerálni. Ha nem álljuk

meg helyünket, amelyet a sors jelölt ki számunkra, utódaink méltán verhetik majd

a fejünkhöz, hogy nagy hólyagok voltunk! Semmit se tettünk!

Az önbizalmunk nem hiányzik. Sőt talán több is van belőle a kelleténél, mert ön-

telt a paraszt. Neki ne komandírozzon senki emberfia, mert megharagszik és „juszt

se!”. Pedig ha össze nem fogunk az utolsó órában, akkor elpusztulunk; beteljesedik

rajtunk a vén róka jóslata szerteszéledő fiaihoz, az apró rókákhoz: majd azért találko-

zunk, de csak a bőreink, a tímárnál… Hát vigyázzunk, hogy így ne járjunk!

1 A Csehszlovák Nemzeti Bank (Národní banka Československa) 1926-ban alakult meg.2 Szlovákiai magyar viszonylatban ez illuzórikus gondolat volt. A szlovák politikusok közül Milan

Hodža kísérlezett egy időben a parasztbank létrehozásával.3 Cato, Marcus Porcius (i. e. 234–149) római államférfi, politikus.4 Roosevelt, Franklin Delano (1882–1945) amerikai politikus, elnök. Várady Béla itt Roosevelt

reformprogramjára (New Deal) utal.


184

Nagy baj az is, hogy nincsenek vezetőink a magunk fajtájából. Mert aki közülünk ment el az iskolába, az kitanult ugyan, de kitanult közülünk is. Nem a maga fajtájá-hoz, lefelé, a föld felé, hanem fölfelé dörgölődik.

Nyakas is a magyar: az úristennek se akar szót fogadni! Széthúz, valahány, annyi felé. Mintha csak valójában átok ülne rajtunk: a turáni átok.

Azt mondják, hogy vége a háborúnak, béke van. A fene, aki megette! A srapnelek5 most is járnak: a postán járnak. A szíve kalimpál az embernek, ha jön a postás: Jézus Mária, mit hoz megint?! Csak papirost hoz, de ez jobban elevenbe vág, mint a srap-nelgolyó. A védtelen ember erre bekakukkol. De mi majd visszalövünk, amivel ő: papirossal. Tudtunk harcolni idegen érdekekért: fogunk tudni küzdeni magunkért is! Mert most a magunk házát védjük.

Egyesüljünk! S az egyesülés által megszerezzük magunknak a komoly munkának kijáró becsületet, és béke, konszolidáció és jólét fakad a munkánk nyomán.

Forrás: Egyesülésben az erő! Gazdasági Szemle, 1933. április 1. 7. sz. 51.

25. Jelentés a Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület megalakulásáról(1936)

Az egyesület alakuló közgyűléséről szóló jelentést a Szepsi Körjegyzőség készítette. A dokumen-tum kiemeli a két magyar polgári párt képviselőinek részvételét az eseményen, továbbá hogy a megalakított szervezet a magyar gazdaérdekek képviseletét és a politikai érdekvédelmet tartja fontos feladatának. Az eredetileg szlovák nyelvű iratot magyar fordításban közöljük.

Szepsi Körjegyzőség167/1936. elnökiTárgy: A nagyidai Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület közgyűlésének bejelentéseVálasz az 1586/1936. elnöki számhozA Szepsi Járási Hivatalnak

A szóban forgó ügyben tisztelettel adom az alábbi

Jelentésta Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület Nagyidán 1936. november 8-án rendezett

gyűléséről.A gyűlést a Szepsi Járási Hivatal az 1936. november 2. 1586/1936. számú elnöki

végzésével tudomásul vette, amelyben egyben megbízta Gustáv Sokol jegyzői titkárt a hivatalos képviselettel.

Program: 1. Határozat a Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület megalakításáról2. Az alapszabály véleményezése és elfogadása3. A gazdasági szerveződés célja4. Az elnökség és az ideiglenes ügyvezető bizottság megválasztása

5 Apró golyókkal töltött, időzített tüzérségi lövedék.


185

Kezdés pontosan 2 órakor.

Szónokok: Schell Pál nagyidai és Fodor Jenő kövecsesi földbirtokos.

A résztvevők száma 160-180 férfi.

A gyűlést a nagyidai Schell Péter nyitotta meg, aki ismertette a hallgatósággal

a föld művesség megszervezésével kapcsolatos célokat, amelyeknek nagyobb jelentő-

séget tulajdonított, mint a politikai szervezettségnek, mert most mind az egyének,

mind az állam a gazdasági célokra fekteti a nagyobb súlyt. Előadásában kitért arra,

hogy a köztársaságban mindenki szervezett, csak a földművesség nélkülözi a szerve-

zeteket. Felkérte Fodor Jenő kövecsesi földbirtokost, hogy ismertesse a hallgatóság-

gal a szerveződés fontosságát.

Fodor Jenő kijelentette, hogy a köztársaságban nálunk a lakosság mindegyik rétege

valamilyen módon szervezett, csak a gazdák nincsenek megszervezve. Mindegyik réteg-

nek kartellje van, csak a gazdáknak nincs. A földművesek más termékekért kartellára-

kat fizetnek. A kereskedőknek megvannak a saját kereskedelmi kamarái és grémiumai,

de a földműveseknek nincsenek, mivel a Mezőgazdasági Tanács a földművesérdekeket

kellőképpen nem viseli a szívén, mert a kormány által delegált hivatalnokok dolgoznak

benne. A földművesről mindenhol megkérdezése nélkül döntenek. A köztársaság dol-

gozó lakosságának 60–70 százaléka földműves, akik ha egységesen fellépnek, hatalmas

szervezetet jelentenek, amelyet a hivatalok és ugyanúgy a kormány is tiszteletben fog

tartani. Ez a szervezet a magyar kisebbséget is támogathatja. A szervezetben nem szabad

különbséget tenni kis- és nagygazda között, mert mindegyiket ugyanazok a jogok ille-

tik meg. Előadásában megemlíti, hogy a föld művesség, amelynek egységesnek kellene

lennie, a politikai és egyéb szervezetek között oszlik meg. Ebben a szervezetben viszont

a politika nem verhet gyökeret, mivel kizárólag csak gazdasági célokat fog követni. Fel-

hívja a figyelmet annak fontosságára, hogy ezt a célt továbbra is tartsák szem előtt. Eb-

ben a szervezetben csupán a magyar gazdák egyesülnek, más nemzetiségűek nem. Ami

azért van, mert egy szervezetben kétnyelvű adminisztrációt vezetni nehéz, és a szlovák

gazdák másutt hamarabb megtalálják a helyüket, mint a magyarok. Ez az egyesület

azután csatlakozik majd az országos szervezethez, amelyben a köztársaságban élő min-

den nemzetiség képviselve lesz. Az egyesület célja, hogy a földművesügyekről hozandó

döntésekbe a szakvéleményeket megfogalmazó szakembereket is bevonják. Ha a dön-

téshozatalban a földművesek is részt vesznek, akkor nem történhet meg, hogy a gabo-

navetések olyan csökkentéséről adjanak ki határozatot, amely a gazdákat igazságtalanul

érinti, amellett szakmailag nem is megalapozott. A szervezet földművestanfolyamokat

kíván szervezni, ahol a földműveseket továbbképezik, mivel földművesiskola, de főleg

magyar földművesiskola a köztársaság területén kevés van. Az egyesület szakmai la-

pokat fog megjelentetni, és járatni fogja a Sajóvidéki Gazda lapot, amelyből a gazdák

a szakmai dolgokról értesülhetnek. Vetés- és marhakiállításokat fog szervezni. A vetés

és trágyázás területén gazdaversenyeket fog rendezni. Az előadó kéri a hallgatóságot,

hogy ezt a gondolatot támogassák, és az elnökségbe olyan személyeket válasszanak,

akik szakemberek, mert a gazdákat is vezetni kell.


186

Ezután Schell Péter megköszönte a beszédet, majd felkérte a hallgatóságot, hogy

szavazzon az egyesület megalakításáról. A hallgatóság egyhangúlag az egyesület lét-

rehozása mellett döntött.

A továbbiakban Schell Péter és a szepsi Csáji Pál szóról szóra felolvasták az alap-

szabályt, amelyet a hallgatóság egyhangúlag elfogadott. Majd az elnök megválasztása

következett. Elnökké egyhangúlag Schell Péter nagyidai földbirtokost választották,

aki köszönetet mondott és megígérte, hogy a gazdák érdekében fog dolgozni. Az el-

nökség további tagjainak megválasztására azért nem került sor, mert az alapszabályt

még nem hagyták jóvá, a választást így csak az után tartják meg.

A gyűlést délután 3 óra 30 perckor fejezték be.

Az egyesület, véleményem szerint, annak ellenére, hogy az elhangzott beszédek

a politikát kizárták belőle, mégis politikai jellegű lesz, mivel a gyűlést a keresztény-

szocialista párt titkára, Szimaj és a Magyar Nemzeti Párt titkára, a szepsi Orian ve-

zette, a résztvevők pedig ezen pártok tagjai voltak.

Szepsiben, 1936. október 10-én

[olvashatatlan aláírás]

jegyző

Forrás: Szlovák Nemzeti Levéltár, Országos Hivatal, 137. doboz, 66662/1936.

26. Meghívó a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület alakuló közgyűlésére

(1937)

A szlovákiai magyar gazdasági szervezetek rendszerében az utolsók között került sor a Garam-

völgyi Gazdasági Egyesület létrehozására. Az egyesület hatóköre a mezőgazdasági szempontból

jelentős Garam és Ipoly menti területekre terjedt ki.

A megnehezült és bonyolulttá vált gazdálkodási viszonyok parancsoló kötelessé-

günkké teszik, hogy a gazdák is megalkossák a maguk politikamentes érdekvédel-

mi szerveit. Minden társadalmi osztály szervezkedik, és erős összefogással építi ki

a maga védőbástyáit, egyedül a nagyszámú gazdaosztály áll szervezetlenül, szétszór-

va, érdekvédelem és érdekellátás nélkül.

Ezen hiányon segítendő elhatároztuk, hogy a Garam- és Ipoly-völgy gazdáit egy

politikamentes érdekvédelmi szervezetbe tömörítjük, és megalakítjuk Léva székhely-

lyel a Garam-völgyi Gazdasági Egyesületet.

Az alakuló közgyűlést folyó évi június hó 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Léván,

a református egyház tanácstermében az alábbi tárgysorozat mellett fogjuk megtarta-

ni: 1) A Garam-völgyi Gazdasági Egyesület megalakításának kimondása, 2) Az alap-


187

szabály ismertetése és elfogadása, 3) Az ideiglenes végrehajtó bizottság megválasz-

tása, 4) Mi a célja a gazdasági szervezkedésnek? Előadja: Fodor Jenő, a Sajó-völgyi

Gazdasági Egyesület elnöke.

Igen kérjük az érdekelteket, hogy szíveskedjenek az alakuló gyűlésen megjelenni,

és tekintettel arra, hogy az egyesületbe politikai pártállásra való tekintet nélkül hí-

vunk minden gazdát, értesítse és hívja meg nevünkben a közgyűlésre szomszédját és

ismerősét, szóval azokat is, akiknek esetleg meghívót nem küldöttünk.

Léva, 1937. június 16-án

Gazdatársi üdvözlettel:

Taubinger Árpád s. k.

földbirtokos

Galambos András s. k. Nagy Gyula s. k.

gazda gazda

Forrás: Megalakul a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület. Bars, 1937. június 27. 26. sz. 1.

27. Sajtóhír a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület alakuló közgyűléséről

(1937)

Az egyesület alakuló közgyűlését 1937. június 4-én, Léván tartották meg. Az egyesületszervezés

fő irányadója, Fodor Jenő is részt vett rajta, aki beszédében egy szakmai lap és az egyesületek

felsőbb szervének létrehozását is bejelentette. A megalakult szervezet a kisebb és nagyobb bir-

tokkal rendelkező magyar gazdákat egyaránt tömöríteni s a tagságot a saját vagyon arányában

megállapított tagdíjakkal is ösztönözni kívánta.

A Garam-völgyi Gazdasági Egyesület vasárnap Léván Taubinger Árpád elnöklete alatt

tartotta meg alakuló közgyűlését. A gyűlésen a gazdák, a szoros mezőgazdasági mun-

kák ellenére, igen szép számban jelentek meg. A gyűlés megnyitása után Fodor Jenő,

a Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület elnöke ismertette a gazdaszervezkedés céljait.

Hangsúlyozta, hogy olyan összefogásról van szó, mely politikai pártállásra és bir-

toknagyságra való tekintet nélkül igyekszik a gazdákat egy táborba tömöríteni. Más

társadalmi osztályok is szervezetten védik érdekeiket, ennek előnyeire a gazdáknak is

szükségük van. A gazdasági egyesületek fontos és nélkülözhetetlen hivatást töltenek

be a gazdasági szakképzés terén. Erre főleg a kisgazdáknak van igen nagy szükségük.

A tagdíj ellenében kapott mezőgazdasági szaklap, előadások, tanfolyamok, határbe-

járással kapcsolatos vetésdíjazások mind a szakképzés érdekében történnek. A terv-


188

gazdálkodással kapcsolatban a gazdáknak érdekvédelemre és állandó tájékoztatásra

van szükségük, ami szervezettség nélkül el sem képzelhető.

Fodor Jenő aztán rámutatott arra, hogy már évekkel ezelőtt is történtek megmoz-

dulások gazdasági egyesületek alakítása érdekében, ezek azonban a megalakulásnál

tovább nem jutottak. Most komoly lépésekről van szó, a megkezdett és igen szép

reményekkel kecsegtető munka nem fog elaludni, mert a megalakult egyesületek

szövetségbe tömörülnek, nemcsak azért, hogy így egyöntetűen léphessenek fel a gaz-

dasági kérdésekben, hanem azért is, hogy a vezetés és irányítás is egységes legyen.

A szövetség dolgoztatni fogja az egyesületeket és állandóan ellenőrizni fogja munká-

jukat. Az egyesületeknek közös lapjuk lesz, mely már július hónapban Gazdák Lapja

címen fog megjelenni.

Az egyesület székhelye Léva lesz. Hatóköre kiterjed a Lévai, Zselízi, Párkányi,

Ipolysági járás összes és a Verebélyi járásból azon községekre, amelyek Léva felé gra-

vitálnak. Lesznek az egyesületnek alapító, rendes és tiszteletbeli tagjai. Alapító tag az

lehet, aki egyszer s mindenkorra 1000 koronát fizet alapító tagdíjul. A rendes tagsági

díj progresszíve lett megállapítva. Éspedig 20 kat. holdig 10 Kč, 50 kat. holdig 20 Kč,

100 kat. holdig 100 Kč s ezen felül 200 Kč az évi tagsági díj.

A közgyűlésen megjelent gazdák nagy lelkesedéssel vették tudomásul Fodor Jenő

jelentését, és egyhangúan elhatározták a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület megala-

kítását. Ezután a felolvasott alapszabályokat változatlanul elfogadták.

Végül [Fodor] bejentette, hogy ha megalakulnak mindenütt a gazdasági egyesüle-

tek, akkor rövidesen meg fogják alakítani ezek országos szövetségét, hogy így a gaz-

datársadalmat még nagyobb támogatásban és védelemben részesíthessék.

Az alapszabályok jóváhagyásáig Taubinger Árpád elnöklete alatt egy 10 tagú ide-

iglenes intézőbizottságot választott a közgyűlés. Ennek tagjai: Nagy Gyula, Galam-

bos András, Léva, Kálnay Károly, Alsószecse, Lócsay János, Felsőszecse, ifj. Kmoskó

Imre, Vámosladány, Pólya András, Kisóvár, Németh András, Kisóvár, Juhász Ernő,

Zsemlér, Baranyai Lajos, Felsővárad, Csekey Lajos, Tőre, Kádek István, Ipolybél.

Forrás: Megalakult a Garam-völgyi Gazdasági Egyesület. Bars, 1937. július 11. 28. sz. 1–2.

28. Fodor Jenő a gazdasági egyesületekről

(1940)

Fodor Jenő alapvető fontosságú tanulmánya először előadás formájában hangzott el 1938.

március 2-án Léván, a kisebbségi gazdasági konferencián.1 A dokumentum fő vonalaiban tar-

1 A lévai kisebbségi gazdasági konferenciára 1938 februárjában és márciusában került sor a Lévai

Járási Közművelődési Testület szervezésében. A rendezvényen a tervek szerint összesen hét elő-

adás hangzott el, de a Bars című lévai hetilap csak hármat közölt, mégpedig a bevezető előadást,


189

talmazza a gazdasági egyesületek szervezésének koncepcióját, amellett összefoglalja az addigi

érdekvédelmi tevékenységet és az elért eredményeket.

A háború előtti Magyarországon a mezőgazdasági érdekvédelem csak szabad társu-

lás alapján volt megszervezve. Minden vármegyében működött egy gazdasági egye-

sület, melyek aztán szövetségbe tömörültek.2 A mezőgazdasági kamarai intézményt,

mely törvényhozási úton létesült érdekvédelmi szerv, csak a háborút követő években

léptették életbe.3

Csehszlovákia megalakulása után a szlovákiai magyar gazdatársadalom hamaro-

san elvesztette gazda-érdekvédelmi szerveit, mert a régi magyar gazdasági egyesü-

letek vagy önként feloszlottak, vagy pedig feloszlatták őket. Mikor a régi vármegyei

rendszert a nagyzsupák vagy nagymegyék váltották fel, alakultak ugyane területeket

felölelő új gazdasági egyesületek, úgymond Hospodárska lesnícka jednoták,4 vagyis

gazdasági és erdészeti egyesületek, ezek azonban a magyar gazdatársadalmat maguk-

hoz ölelni nem tudták, de nem is akarták! Különben is kellő vezetés és kezdeménye-

zés hiányában tengődő, vértelen intézmények, amelyektől komolyabb érdekvédelmi

munkát nem várhatunk.

Egy percig sem kétséges, hogy minden társadalmi osztálynak szüksége van érdek-

védelemre. A különböző társadalmi osztályoknál mégis megtaláljuk a célt szolgáló

szerveket. A kereskedelmi és iparkamarák, ipartársulatok, iparoskörök, ügyvédi ka-

marák, a nagyipar kartelljei mind érdekvédelmi szervek. Egyedül a mezőgazdasággal

foglalkozó és körülbelül 65 százalékot kitevő lakosság, ez a fontos társadalmi osztály

áll érdekvédelem nélkül és széttagolva, egyéniségében elzárkózva hánykódik az im-

már viharossá vált élettengeren.

Államunkban a mezőgazdaságnak ma sincs törvényhozási úton megalkotott auto-

nóm érdekvédelmi szerve. Ebben a tekintetben már majdnem minden állam megelő-

zött. A mezőgazdasági kamarákról mi, csehszlovákiai magyar gazdák hébe-hóba csak

miniszteri ígérgetések formájában szerzünk tudomást.5 Elvégre a törvény megalkotása

amelyet Hantos László tartott az általános gazdasági helyzetről és a kisebbségi gazdaságpolitiká-

ról, továbbá Fodor Jenő előadását a mezőgazdasági érdekvédelemről és a gazdasági egyesületek

tevékenységéről s végül Rozinski László értekezését a kereskedelem helyzetéről. Nem tudjuk

biztosan, hogy a többi előadást megtartották-e. (Mégpedig a következőket: Nagy Ferenc a szö-

vetkezeti mozgalomról és a magyar kereskedői osztályról, Vitovszky József az iparosságról, Vass

László a munkásosztályról.) Hantos László másik előadását a mezőgazdasági hitelezésről, a gaz-

daadósság rendezéséről és földbirtokreformól Varga Imre, a Szlovákiai Magyar Kultúregyesület

lévai körzeti titkára olvasta fel (Bars, 1938. február 6. 6. sz. 2; uo. 1938. március 13. 11. sz. 1–2).2 Szövetségük az Országos Magyar Gazdasági Egyesület volt.3 Fodor itt az 1920-ban létrehozott magyarországi Országos Mezőgazdasági Kamarára és a kerü-

leti kamarai rendszerre gondol (lásd Strausz 2005: 130–134). 4 Helyesen: hospodárske a lesnícke jednoty.5 Csehszlovákiában mezőgazdasági kamara kialakítására nem került sor.


190

nem rajtunk, gazdákon, hanem a törvényhozók akaratán múlik. Azért azonban, hogy

a szlovákiai magyar gazdaközönségnek még a szabad társulás alapján szervezett érdek-

védelmi szervei is hiányoznak vagy hiányoztak, a felelősség egyedül már minket terhel.

Azon körülmény, hogy Csehszlovákiában a magyar kisebbség az állam megala-

kulása után először politikailag szervezkedett meg, nem a véletlenen múlott. Nálunk

nemcsak a törvényhozás, de az ország, város, járás és község is a pártpolitikára van

felépítve. A politizálás tehát nem csak adva volt, de egyenesen szükségessé is vált.

A politikai pártok vezetői hosszú ideig maguk is azt hitték, hogy a pártkereteken be-

lül a kulturális és érdekvédelmi munkát is elvégezhetik. Ennek azonban később aka-

dályai támadtak. A hatóságok rossz szemmel nézték különösen az ellenzéki pártok

ilyen tevékenységét, például a mezőgazdasági tanfolyamokat, vetésdíjazásokat stb.

betiltották.6 Be kell ismernünk, hogy a politikai pártkeretek erre a munkára nem is

alkalmasak, már csak azért sem, mert az e célra szolgáló segélyforrásokat, amelyek

a magyarságot is méltán megilletik, lecsapolni nem tudják.

A kisebbségi nemzettestet tehát a politikai szervezettség egyedül nem támaszt-

hatja alá, ott kell lenni a másik három pillérnek is, amit kulturális, érdekvédelmi és

gazdasági szervezettséggel jelölhetünk meg.

A társadalmi úton szervezett kulturális munka már régebben megindult és ha-

talmas lépésekben halad előre. Leggyengébb a magyar kisebbségi épület negyedik

pillére, amit gazdasági szervezettséggel jelöltem meg. Nincs átfogó, mindenüvé ki-

nyúló kisebbségi magyar szövetkezeti élet, nincs magyar bank stb. Pedig a magyarság

szempontjából ennek a pillérnek kellene a legerősebbnek lennie.

A harmadik pillér, mely az érdekvédelmi szervezettséget jelképezi, csak akkor lesz erős,

ha a magyarság nagy százalékát alkotó gazda- és földműveslakosságot is magába foglalja.

Nem tartozik előadásom tárgykörébe annak fejtegetése, hogy milyen körülmé-

nyek akadályozták eddig a gazdaérdekvédelmi szervezkedés korábbi megindulását,

csupán a száraz tényállást adom elő, amikor megemlítem, hogy a munka már ezen

a téren is megkezdődött és rövid időn belül befejezést is nyer.

Szlovákia magyarlakta vidéke 8 gazdasági egyesület működési körzetére van

felosztva. Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület Galánta, Csallóközi G. E. Du-

na szerdahely, Nyitra-völgyi G. E. Érsekújvár, Garam-völgyi G. E. Léva, Közép-szlo-

venszkói G. E. Losonc, Sajó-völgyi G. E. Tornalja, Bódva-völgyi G. E. Szepes7 és

Bodrogközi G. E. Királyhelmec székhellyel. Ezek közül 7 gazdasági egyesület már

jóváhagyott alapszabály mellett működik is, egyedül a Garam-völgyi G. E. vár a szer-

vezésre, mert alapszabályai még nem érkeztek vissza az Országos Hivataltól.8

6 Erre a Prágai Magyar Hírlap több példát hoz. Lásd például a gútai gazdasági tanfolyam betiltá-

sát (1930. február 1. 26. sz. 1).7 Helyesen Szepsi.8 Az Országos Hivatal (Krajinský úrad) a nagymegyerendszer megszüntetése után jött létre. Te-

vékenységét 1928-ban kezdte meg.


191

A gazdasági egyesületek alulról fölfelé vannak kiépítve, birtoknagyságra és poli-

tikai pártállásra való tekintet nélkül tömörítik táborukba a magyar gazdákat. A súly

a kisgazda összefogására van fektetve.

Az egyesületek eddigi működésénél azt tapasztalhatjuk, hogy a nagyobb birtoko-

sok igen jól megférnek a kisgazdákkal. Megbecsülik egymást. A sorsközösség ösz-

szeforrasztotta őket. Az intelligensebb, tanultabb gazdák szívesen vállalják az oktató

és felvilágosító munkát, akár a tanfolyamokon, akár más előadásokon. Így a tanul-

tabb gazda felkészültségét, a kisebb gazda számbeli súlyát adja a közösségnek. Az

egyesületbe tömörült nagyobb birtokos ma már nem nézi le a paraszti sorban levő

kisgazdát, ez pedig nem tekint reá irigységgel és gyűlölettel, mert mindnyájan érzik,

hogy egy az érdekük, és egy célból kell összefogniuk. Az egyesületi munka nem váll-

veregető leereszkedés, hanem felemelő tevékenység.

További cél az egyesületeket egy közös szövetségbe összehozni nemcsak az egysé-

ges fellépés és állásfoglalás, hanem az egységes működés és irányítás érdekében is.

Gazdasági egyesületeinknek idáig körülbelül 10 000 tagja van, a taglétszám azon-

ban napról napra emelkedik. Az eddig lefolytatott szervezőmunka igazolja, hogy az

itteni magyar kisgazdatársadalom szükségét érzi az összefogásnak, és nem idegen-

kedik az egyesületbe való belépéstől. Sok helyen természetesen erős közönnyel kell

megküzdenünk, ennek dacára is számítunk arra, hogy az egyesületek taglétszáma

1–2 év alatt 25–30 000-re fog szaporodni.

A gazdasági egyesületek munkája érdekvédelemre és érdekellátásra tagozódik.

Az érdekvédelmi tevékenység szemmel látható eredményei nem jelentkezhetnek

egyszerre. Itt nagy átfogó munkára és arra van szükség, hogy az egyesületek taglét-

száma annyira felszaporodjék, hogy ennek révén kellő súllyal és tekintéllyel szállhas-

sanak síkra a gazdaérdekek megvédésére. A gazdasági egyesületek kisebb érdekvé-

delmi tevékenységet már működésük kezdetén, megerősödésük előtt is kifejthettek,

mert hiszen a mai gazdasági rendszer mellett erre bőven nyílik alkalom. A tervgaz-

dálkodás bonyolult útján a kisgazda sokszor szorul segítségre és felvilágosításra. Ez

a gazdasági egyesületeknek már egymagában is fontos feladatkört biztosít.

Igen tág működési tér nyílik azonban a gazdasági egyesületeknek az érdekellátás

terén. Az érdekellátással azt a munkakört kívánom megjelölni, mely szorosan ösz-

szefügg a gazda bolgodulásával. A gazdálkodási viszonok megjavítása, a növényter-

mesztés tökéletesítése s helyes talajművelés, trágyázás és növényvédelem által, az ál-

lattenyésztés fejlesztése mind érdekellátást jelentenek. E téren igen sok a tennivaló.

De érdekellátás a szakképzés fejlesztése is. A terméseredményeket feltüntető sta-

tisztika más országokban, de nálunk is azt mutatja, hogy holdanként a kisbirtok

kevesebbet termel, mint a nagybirtok. A különbség nem üzemtechnikai okokban,

hanem a kisgazdák szakismereteinek hiányában keresendő. Itt vár igen nagy feladat

a gazdasági egyesületekre.

A gazdák szakképzéséről igen sokat hallunk és olvasunk. Egyesek a mezőgazdasá-

gi népiskolák felállításával, mások a földművesiskolák szaporításával vélik a kérdést


192

megoldani. Távol áll tőlem ezen iskolák értékét és szükségességét lebecsülni, azonban

nyíltan ki kell jelentenem, hogy a kisgazdák szakképzésének kérdését ezek az iskolák

sohasem oldhatják meg. A körzeti mezőgazdasági népiskolák tanulóanyaga fiatal kora

miatt a szakismeretek elsajátítására még nem alkalmas. A tanításhoz két dolog szük-

séges: tanuló és tanító. A körzeti mezőgazdasági iskolákban sem a tanuló, sem a taní-

tó nem alkalmas a szakképzésre, az első fiatal kora, a második pedig fel nem készült-

sége miatt. A körzeti mezőgazdasági népiskolákra azonban mégis igen nagy szükség

van abból a szempontból, hogy megismertesse az állami iskolát végzett fiatalokkal

azokat az elméleti ismereteket, amelyek szorosan összefüggnek a mezőgazdasággal.

Különösen a természetrajz, fizika, kémia, bakterológia körébe vágó alapismereteket

kellene ezen iskolákban tanítani. Nem tartanám azonban célszerűnek és helyesnek,

ha itt már a gazdálkodás kivitelére, talajművelésre, trágyázásra, állattenyésztésre stb.

is igyekeznének kioktatni az arra fel nem készült tanítók a hallgatókat.

A kisgazda szakképzését nem oldhatják meg a földművesiskolák sem. Jelenleg

a magyarság számára két földművesiskola áll rendelkezésre: a komáromi és rimaszom-

bati.9 E két iskolából évente mindössze néhány olyan gazdafiú kerül ki, aki saját gaz-

daságában használja fel az ott szerzett ismereteket. Követeljük-e a földművesiskolák

szaporítását? Nem fogunk-e úgy járni, mint a földművesiskola magyar tagozatának

felállításánál, hogy eleinte nem volt benne hallgató, és később is csak nagy propa-

gandával, ösztöndíjígéretekkel lehetett hallgatókat összetoborozni. Ennek a szomorú

jelenségnek az oka nemcsak a magyar gazda maradiságában, hanem anyagi helyze-

tében is keresendő. Sajnos, a magyar gazdák legnagyobb része nincs abban az anyagi

helyzetben, hogy serdülőkorban levő fiát egy éven át iskoláztassa, mert még ha ösz-

töndíj révén a kiadás fedezve is volna, nem nélkülözheti egy éven át annak munka-

erejét. De mondjuk, a két földművesiskola helyett 10 állana rendelkezésünkre, akkor

is évente csak pár száz kisgazdafiú nyerhetne ott kiképzést. A földművesiskolától te-

hát tömegkiképzést nem várhatunk.

A magyar kisgazdák szakképzését tömegesen csak a gazdasági egyesületek való-

síthatják meg. E téren az egyesületeknél máris tervszerű és céltudatos munka folyik.

A tanfolyamok időtartama két hét. A tanfolyamok menetét a kinyomtatott Vezér-

fonál irányítja. Ezt a hallgatók kézhez kapják, s a szöveg kérdés-felelet formájában

felfrissíti emlékezetükben az előadott és megmagyarázott tananyagot. A tanfolyam

oktató jellegű. A tanfolyam végén a hallgatók levizsgáznak és osztályzattal ellátott

bizonyítványt kapnak, majd be lesznek vezetve a tanfolyamok törzskönyvébe. Eddigi

többéves tapasztalataink szerint a különben is értelmes, gyakorlati tapasztalatokkal

rendelkező fiatal gazdáinkat igen sok hasznos ismeretre lehet két hét alatt is meg-

tanítani. Ezeket az alapvető tanfolyamokat idővel továbbképző tanfolyamok fogják

követni, amelyekre azok iratkozhatnak be, akik az alapvető tanfolyamot már elvégez-

ték. Egy-egy gazdasági egyesület a téli idényben körülbelül 8 tanfolyamot rendezhet.

9 A rimaszombati iskola létesítéséről lásd Prágai Magyar Hírlap, 1930. február 22. 44. sz. 8.


193

A 8 gazdasági egyesület tehát összesen körülbelül 64-et. Ha egy-egy tanfolyam hall-

gatóinak a számát átlag 30-ra vesszük, akkor egy télen körülbelül 2000 fiatal magyar

kisgazda szakképzéséről beszélhetünk. Ez már tömegkiképzést is jelent.

A gazdasági egyesületek hivatalos sajtóorgánuma, a Gazdák Lapja időszerű szak-

cikkei révén tulajdonképpen szintén a szakképzést szolgálja. A lap ma már havonta

24 oldalas terjedelemben, képes szakfolyóirat alakjában jelenik meg, melyet az egye-

sületek tagjai ingyen kapnak. A lapban jelennek meg az egyesületek hivatalos köz-

leményei is, s ennek révén szoros kapocsként szerepel az egyesületek és ezek tagjai

között. Legfőbb igyekezetünk a lapot a kisgazdáknak való egyszerű stílusban írt, de

mégis megfelelő színvonalon tartott cikkekkel megtölteni. Meggyőződésünk, hogy

szaklapunk rövid időn belül kedvenc olvasmányává válik az itteni magyar gazdakö-

zönségnek, s abból nemcsak tanfolyamot végzett fiatal gazdák egészíthetik ki szakis-

mereteiket, hanem az idősebb gazdák is haszonnal olvashatják.

Lapunk a következő állandó rovatokra van beosztva:

1. Állattenyésztés, takarmányozás, állatgyógyászat

2. Növénytermesztés, trágyázás

3. Gyümölcstermesztés, kertészet

4. Szőlőtermesztés, pincegazdaság

5. Tervgazdálkodás, gabonamonopólium

6. Adók, törvények, rendeletek

7. Egyesületi élet

8. Kérdések és feleletek

Tudatában vagyunk annak, hogy a lap értékét nagyban emeli, ha az egyes cikkek

mellett képeket is közlünk, azért igyekezünk az egyes közleményeket a könnyebb

megértés végett képekkel és rajzokkal kiegészíteni.

Az elmúlt évben dr. Machnyik Andor rimaszombati földművesiskolai tanár lelkes

kezdeményezésére Rimaszombatban megrendezték az első szlovákiai magyar pa-

rasztiskolát.10 Annak idején a napisajtó élénken foglalkozott ezzel a mozgalommal,

és különböző szemszögből nézve tárgyalta és méltatta annak jelentőségét.

A népfőiskola, vagy amint nálunk elnevezték, parasztiskola intézménye a művelt

nyugati államokban, Dániában, Svédországban, Németországban már régóta meg-

van. Újabban Csehszlovákiában és a cseh és morva országrészekben is létesítettek

ilyen iskolákat.

Ezeknek az iskoláknak a célja nem a szakképzés, hanem a polgári nevelés.

Kétségtelen, hogy a mi parasztságunk igen nagy százalékban teljesen készületle-

nül vágódik be az élet forgatagába. Egyedüli képzettsége az elemi iskolai végzettség.

10 A magyar parasztfőiskola létesítésének felhívásáról lásd Bars, 1936. január 12. 2. sz. 1. A gondo-

lat az első bécsi döntés után is időszerű volt. Erre vonatkozóan lásd Pukkai László közlésében

Szőke Péter 1941-es Hanza Népfőiskola-tervét (Pukkai 1994: 119–126).


194

Amint nem rendelkezik a szükséges elméleti szakismeretekkel és bekötött szemmel

jár a gazdálkodás útvesztőin, éppen úgy hiányoznak nála a polgári életben elenged-

hetetlenül szükséges egyéb ismeretek is. A magyar paraszt nem ismeri a telekkönyvet,

a katasztert, az adózási rendszert, a váltót és az egész hiteléletet. Nem ért a szerző-

dések, végrendeletek stb. megszerkesztéséhez, nem is beszélve a tervgazdálkodással

kapcsolatosan életbe léptetett rendeletekről. Ez a készületlenség oka azután sok kis-

gazda pusztulásának. A kisgazda polgári nevelésének szükségessége tehát szintén

adva van.

Kérdés azonban, hogy e célra lemintázhatjuk-e mi a külföldi népfőiskolai intézmé-

nyeket? Ne felejtsük el, hogy ezek nem kisebbségi nemzet számára létesültek, s ezeket

vagy az állam maga tartja fönn, vagy pedig igen erős anyagi támogatásban részesíti

azt a szervezetet, mely az iskolát létesítette.

A külföldi népfőiskolák tanítási ideje több hónapra terjed. Nekünk itt is számol-

nunk kell népünk alaptermészetével és vagyoni adottságával. Megengedem, hogy

a dán, svéd, német vagy cseh paraszt hónapokig is türelemmel végighallgatja az elő-

adásokat, s emellett olyan anyagi helyzetben is van, hogy a tanfolyamon eltöltött időt

gazdaságában nélkülözheti. A mi népünknél ez másképp van! Tapasztalatból állítha-

tom, hogy például a mi magyar kisgazdáink két hétig türelmesen hallgatják az elő-

adásokat, de tovább nem bírják, és később már a legérdekesebb előadások sem kötik

le figyelmüket. A rimaszombati parasztiskola tanfolyamát is azért kellett a tervbe vett

idő előtt bezárni, mert nemcsak a pénz fogyott el, hanem a hallgatók türelme is.

Szerény véleményem szerint nálunk a polgári nevelést, a szaktanfolyamok mintája

alapján, kéthetes tanfolyamok keretében kellene megoldani. Itt is tervszerűen kell

eljárni, a tananyagot az időhöz mérten összeállítani és beosztani. A tananyagot itt

is vezérfonál alakjában a hallgatók kezébe kell adni. Az előadások oktató jellegűek

legyenek, s azt záróvizsga fejezze be. Egy percig sem szabad a nagy Széchenyi István

mondását szem elől téveszteni, mely szerint: „Nem a tudományok mennyisége teszi

az embert okossá, hanem azok megemésztése és jó rendeltetése.”

A polgári nevelés keresztülvitelére keretet kell keresni. Hogy a keret a Rimaszom-

batban 1936. január 26-án ugyancsak dr. Machnyik tanár kezdeményezésére meg-

alakult Csehszlovákiai Magyar Parasztiskola Egyesület lesz-e, vagy más, erre szintén

alkalmas szervezet, az szerintem nem fontos. A magam részéről őszintén örülnék,

ha a Parasztiskola Egyesület életképes szervvé nőne ki, s ennek révén a fontos fel-

adatot megoldhatná, ha azonban ez nem sikerül, akkor a gazdasági egyesületek vagy

a SZMKE11 keretében kell arról gondoskodni. Az igazat megvallva, a feladat elvég-

zésére a SZMKE-t alkalmasabbnak tartom, mert hiszen polgári nevelésre nem csak

a gazdáknak, de a kisiparososztálynak is szüksége van.

Végezetül a különféle társadalmi egyesületek közös munkájáról kell röviden meg-

emlékeznem. Véleményem szerint a különféle társadalmi egyesületeknek, legyenek

11 Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület.


195

azok kulturális vagy érdekvédelmi szervek, mindenütt együtt kell dolgozniuk, ahol

érdekeik vagy célkitűzéseik egymással találkoznak. Iyen találkozási pont példá-

ul a falusi gazdaifjúság szakképzése. Erre vonatkozólag a SZMKE múlt évi vihnyei

munkabizottságának ülésén részletesen is kifejtettem álláspontomat. Ugyanakkor

kijelöltem azokat az irányelveket is, amelyek mellett az összeütközés elkerülhető és

az együttműködés megvalósítható. Javaslatomat az értekezlet egyhangúlag elfogadta,

s az ott jelenlévő SZMKE elnöksége is magáévá tette.

Nemzeti kisebbségünk sorsának megjavítása érdekében közös, vállvetett munkára

van szükség. Ha az nem következik be, akkor a különféle társadalmi egyesületek sem

valók másra, mint a magyarság széttagolására. Pedig a célt sohasem szabad összeté-

veszteni az eszközzel. Nem lehet célnak tekinteni sem a gazdasági egyesületeket, sem

a kulturális vagy más egyesületeket, ezek csak eszközök a cél elérésére, a cél csak egy

lehet: „az itt élő magyarság boldogulása”.12

Forrás: Gazdasági egyesületeink a felvidéki magyarság szolgálatában. In Hangel László

(szerk.): Mit élt át a Felvidék? A volt Politikai Foglyok Országos Érdekvédelmi Szövetsége,

Budapest, 1940, 186–193.

12 Fodor Jenő tanulmányához utólag egy kiegészítést csatolt, melynek szövege a következő:

„A csehszlovákiai magyar gazdasági egyesületek 1938. július havában Érsekújváron meg-

alakították a Dél-szlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetségét abból a célból, hogy egységes

vezetés, irányítás és ellenőrzés alá kerüljenek. A szövetség elnökévé Fodor Jenőt, a Sajó-völgyi

Gazdasági Egyesület elnökét, alelnökévé pedig Bartal Istvánt, a Csallóközi Gazdasági Egyesület

elnökét választották meg. A szövetség a Gazdák Lapja című, s a Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület

kiadásában megjelenő lapot hivatalos lapjául vette át, s azt a szövetségbe tömörült gazdasági

egyesületek tagjai tagdíjuk fejében ingyen kapják.

A magyar gazdasági egyesületek anyagi forrásait főleg a tagdíjak képezték. A tagdíjak prog-

resszíven, a birtok nagysága szerint lettek megállapítva. A kisebb gazda kevesebbet, a nagyobb

gazda nagyobb tagdíjat fizetett. Fontos bevételi forrásai voltak továbbá a gazdasági egyesüle-

teknek a járásoktól és a tartományoktól befolyó segélyek. Csehszlovákiában járási önkormány-

zatok voltak, s így külön költségvetésekkel dolgoztak, és a járási főnökségek, látván a gazdasági

egyesületek közhasznú tevékenységét, évről évre nagyobb összegeket szavaztattak meg a járási

választmányok által, segélyképpen. Kisebb-nagyobb segélyekkel az Országos Hivatal is támo-

gatta a gazdasági egyesületeket.

A felvidéki gazdasági egyesületek felszabadulásunk következtében most már a vármegyei

keretekhez fognak idomulni és vármegyei gazdasági egyesületekké alakulnak át.”


196

Kisipar és kiskereskedelem

29. Tudósítás a rimaszombati iparosok és kereskedők követeléseiről

(1922)

A magyar iparosok és kereskedők következetesen küzdöttek gazdasági érdekeik érvényesítésé-

ért. A közgazdasági viszonyok rendezetlenségéből származó problémák, az adóterhek és a gyá-

ripari termelés okozta verseny súlyosan érintette őket. A közmunkáknál az őslakos vállalkozók

támogatását kérték, és sürgették az állami kereskedelmi politika és az állami irányítás megvál-

toztatását.

Vasárnap délelőtt folyt le Rimaszombaton, a Polgári Olvasókör udvarán a rima-

szombati iparosok és kereskedők nagygyűlése. A gyűlést az Általános Ipartestület

és a Kereskedelmi Testület elnöksége hívta egybe, hogy a nyomasztó közgazdasági

viszonyok, az elviselhetetlen közterhek, a nagy munkanélküliség, az iparos- és keres-

kedelmi osztály válságos helyzetének orvoslása érdekében tanácskozzanak.

A kisipar sérelmei

A nagygyűlést id. Rábely Miklós ipartestületi elnök nyitotta meg. A megnyitó után

a szlovenszkói magyar kisiparosság legfáradhatatlanabb munkása, Telek A. Sándor

szólalt fel, akit tüntető lelkesedéssel köszöntöttek a résztvevők. Beszédében rámu-

tatott a jelenlegi pangás fő okára, mely nem más, mint a cseh nagytőke és nagyipar

szövetkezése a szociáldemokráciával. A nagyipar nem akarja leszállítani a magas

árakat, a szociáldemokrácia a magas béreket. Szólt arról, hogy a csehszlovák korona

magas árfolyama folytán az itteni ipari árut nem lehet külföldre kivinni, belföldön

pedig nem lehet értékesíteni. Ehhez járul a nagymérvben űzött csempészet. Az ol-

csó külföldről tömérdek ipari árut csempésznek be az itteni ipar kárára. Ezenkívül

tele van a város és minden falu družstvóval,1 amely a magyar kereskedőtől, iparostól

nem rendel, hanem a csehországi gyáripartól vesz mindent. Kijelenti, hogy ha a kor-

mány mai politikáját továbbra is fenntartja, akkor ez az állam hamarosan össze fog

roppanni és el fog tűnni a föld színéről. Ezek után Telek A. Sándor felolvasta az ipa-

rosság határozati javaslatát, amely felhívja a kormányt és törvényhozást, hogy első-

sorban a kisipar részére munkaalkalom nyújtassék, hogy úgy az iparos, valamint

1 Szövetkezetekkel.


197

a nála alkalmazott segédmunkás is családjával együtt megélhessen. Kívánják az or-

szághatárok megnyitását és a szomszéd országokkal az ipar és kereskedelmi forgalom

felvételét.

A kontárok ellen az ipar és kereskedelem egész vonalán a legszigorúbb törvénye-

ket és rendeleteket kérik, melyben nemcsak a kontár, de a munka megrendelője is

szigorúan büntettessék.

Kívánják a versenytárgyalásoknak német és magyar nyelven való kiírását, úgyszin-

tén a műszaki műveleteknek a cseh nyelven kívül a kisebbség nyelvén a hatóságok

által való elkészítését és rendelkezésükre bocsátását, valamint azt, hogy a tárgyalási

határidő ne legyen olyan rövid szabású, hogy a szóban levő munka elvállalható ne

legyen. A képesítés nélküli vállalkozás az ipar egész vonalán megszüntetendő.

A közmunkák vállalatba adásánál a bennszülött iparosság még áldozatok árán is

előnyben részesítendő, mert a most dívó részrehajló eljárás a bennszülött iparosság-

ból elégedetlenséget vált ki.

A bevándorolt iparosok előtérbe helyezése gyűlöletté fajul, melyet nehéz lesz leve-

zetni és nem méltó a demokratikus állam eszméjéhez.

Pusztul Rimaszombat!

A javaslathoz hozzászólott a Rimaszombati Kereskedelmi Testület alelnöke, Dick-

mann Dezső dr., aki a gazdasági válság szomorú képét ecsetelte. Szólt arról, hogy

Gömörnek egykor virágzó gyár- és kéziipara, kereskedelme ma már a múlté. Könny-

be lábadt szemekkel és összeszorult szívvel látjuk – mondotta – kicsiny városunk

iparának és kereskedelmének pusztulását is, és a hatalmas iparososztály, melynek

tagjai városunk dolgozó polgárai voltak, mely a városnak sajátos jellegét adta meg,

ma koldustarisznyával az oldalán kétségbeesve áll, komoran nézve a sötét jövőbe.

Hasonlóképpen áll a kereskedői osztály is, mely a múltban a város társadalmi éle-

tében vezető helyet foglalt el, és amely osztály a kulturális és közjótékonyság terén

mindig az elsők között volt, s mely ma már ott tart, hogy maga is a rászorultakhoz fog

tartozni. Az egykor virágzó üzletek nehéz küzdelmek árán tudják magukat fenntarta-

ni, és ha valami enyhülés nem áll be, a tisztességes munkában évtizedek óta fennálló

cégek kénytelenek lesznek üzletüket bezárni.

A kereskedők 13 pontja

Javaslatára kimondotta a népgyűlés, hogy figyelembe véve az egyre növekvő és az

egész ipari és kereskedői osztályra nyomasztólag ható gazdasági helyzetet, leghatá-

rozottabban kívánja:

1. A kereskedelemnek az összes vonalon levő szabaddá tételét.

2. A nemzetközi kereskedelmi élet mielőbbi helyreállítását, a vámsorompók megnyi-

tását.


198

3. A valuta stabilizálását, mely nélkül nyugodt, intenzív ipari és kereskedelmi élet el

sem képzelhető.

4. A számtalan adók helyett az adózás egységesítését, az aránytalanul magas adó-

terhek könnyítését, a túl magasan kivetett adók ellen beadott föllebbezés elinté-

zését. Az adófizetések részletekben történő elfogadását. A különböző adókivető

bizottságokban az ipari és kereskedelmi érdekeltség minél nagyobb számban való

részvételét.

5. A vasúti és postai díjszabás leszállítását.

6. A forgalmi- és luxusadó ez év végéig való föltétlen eltörlését, melynek további

fenntartása ma, amikor az ipari és kereskedő osztály a megélhetésért vívja nehéz

harcát, és amikor áruját még veszteségek árán sem tudja elhelyezni, teljesen le-

hetetlen.

7. Az árucsempészés legszigorúbb ellenőrzését, mert ennek elfajulása iparunkat és

kereskedelmünket végromlásba dönti.

8. A házaló és vásári kereskedelemre és iparra vonatkozó és érvényben levő törvé-

nyek és rendeletek igazságos alkalmazását.

9. A közmunkáknál és közszállításnál a helyi ipar igazságos és méltányos részel-

tetését.

10. A fogyasztási szövetkezeteknek a legitim kereskedelem rovására adott állami

kedvezmények eltörlését.

11. A betegsegélyzői törvény revízióját.

12. Az iparengedélyek szertelen kiadásának megszüntetését, az újabban kiadott

iparengedélyek revízióját és e tekintetben esetről esetre az érdekeltségek meg-

hallgatását.

13. Az uzsorahivatalok legsürgősebb megszüntetését, melyek további fenntartásának

amellett, hogy az államnak rengeteg anyagi kiadást jelent, a megváltozott gazda-

sági viszonyok folytán semminemű létjogosultsága nincs.

A két határozati javaslatot a nagygyűlés egyhangúlag elfogadta.

Forrás: A rimaszombati iparosok és kereskedők nagygyűlése. Prágai Magyar Hírlap, 1922.

szeptember 6. 80. sz. 3–4.

30. A Magyar Nemzeti Párt ipari és kereskedelmi szakosztályának programja

(1926)

A párt 1926. január 7-i intézőbizottsági ülésén döntés született egy szakosztály alapításáról és egy a Prágai Magyar Hírlap mellékleteként kéthetente megjelenő lap kiadásáról Magyar Ipa-

ros és Kereskedő címmel. A programadó cikk valószínűleg Tarján Ödöntől származik. A párt felkarolta az iparosok és kereskedők érdekérvényesítő tevékenységét. A támogatás eszközéneka propagandamunkát, a szaktanácsadást és a parlamenti képviseletet tekintette. A pártve-zetés a szakosztály szervezeti kiépítéséről (iroda, helyi csoportok) és munkarendjéről is döntött.


199

A programban olyan országos jellegű gazdasági kérdésekkel kapcsolatos tervek fogalmazódnak

meg, amelyek Csehszlovákián belül gazdasági dualizmusról, Szlovákia és Kárpátalja vonatko-

zásában gazdasági autonómiáról szólnak.

A Magyar Nemzeti Párt Losoncon tartott pártszervezeti és intézőbizottsági ülése al-

kalmával megalakult a párt ipari és kereskedelmi szakosztálya. Megválasztották az

ideiglenes szaktanácsot, mely a kongresszus egybehívásáig vezeti a szakosztály ügye-

it. Az ideiglenes szaktanács a szakosztály munkarendjéről és tagozódásáról javaslatot

dolgozott ki, s ezt az egybehívandó kongresszus elé fogja terjeszteni jóváhagyás céljá-

ból. A később közlendő javaslatra vonatkozólag az érdekeltek észrevételeiket és eset-

leges módosító javaslataikat szíveskedjenek a szakosztály irodájával Bayer Ferenc,

Banská Bystrica, Masarykovo 22. címre közölni.

A Magyar Nemzeti Párt kereskedő és iparosszakosztályának programja, a párt po-

litikai programjának megfelelően, a gazdasági életben az őslakosság önrendelkezési

jogát kívánja minden külső befolyás megszüntetésével érvényesíteni. Elvből vissza-

utasít tehát minden oly érdekképviseleti szervezetet, melynek tagjai kinevezés útján

jutnak mandátumokhoz, és követeli az összes meglévő és létesítendő érdekképvisele-

ti szerveknél, nemkülönben a szociális intézményeknél, a választás útján megvalósí-

tandó önkormányzat kiépítését. A szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság gazdasági

érdekeinek védelmére a párt kívánja a törvényhozás és közigazgatási szervek mellett

az érdekképviseletek által választandó tagokból alakított gazdasági tanács megalko-

tását, mely részben véleményező, részben végrehajtó jogkörrel volna felruházandó.

Ezen létesítendő gazdasági tanács hatáskörébe kívánja a párt utalni az ipar-

fejlesztésről szóló s még ma is érvényben levő, de nem alkalmazott 1907. évi III.

törvénycikk1 végrehajtását. A gazdasági tanács állapítaná meg, hogy mely vállalatok,

szövetkezetek és cégek részesítendők a törvényben biztosított kedvezményekben,

s ezen gazdasági tanácsnak volna feladata a köztársaság törvényhozásának gazdasá-

gi és pénzügyi vonatkozású munkásságát szakvéleményeivel elősegíteni és bírálni és

Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági érdekeit megvédelmezni. A gazdasági program

végcélja Szlovenszkóban és Ruszinszkóban azonos termelési és értékesítési lehető-

ségeket teremteni, mint amilyenekkel a történelmi országok rendelkeznek. Ennek

gyakorlati megvalósítását a párt csakis a gazdasági dualizmus kiépítésével, illetve

a fent említett gazdasági tanács megalakításával és annak megfelelő hatáskörrel való

felruházása által véli megvalósíthatónak.2

Következik a fent elmondottakból, hogy a párt követeli a kereskedő- és iparkama-

rák gyökeres reformját oly értelemben, hogy a kamarák igazgató választmányának

tagjai, nemkülönben annak vezetősége és tisztikara az érdekeltek bizalmából és nem

kinevezés útján jusson mandátumhoz. Ugyancsak követeli a Magyar Nemzeti Párt,

1 A törvény a hazai ipar fejlesztéséről szól.2 Szlovákia és Kárpátalja ilyen módon gazdasági téren autonóm döntéseket hozhatott volna.


200

hogy az összes törvényesen létesített szociális intézmény vezetőségét demokratikus

alapon, választással alakítsák meg, és a szlovenszkói és ruszinszkói intézményeknek

teljes önkormányzatot biztosítsanak.

A Magyar Nemzeti Párt iparos- és kereskedőosztálya tagozódásának megfelelően

egyaránt foglalkozik a kisipar, nagyipar és a kereskedelem érdekeinek védelmével,

s igyekezete arra irányul, hogy mindenütt, ahol az iparos- és kereskedőosztályok

érdekei egybekapcsolódnak, közös fellépéssel igyekezzenek követeléseiknek súlyt

szerezni. Különösen vonatkozik ez a közteherviseléssel összefüggő összes sérelmek

orvoslására.

Az iparosszakosztály működése felöleli a kis- és nagyipar érdekeinek védelmét, de

különös súlyt helyez a magyar kisiparosság megszervezésére. A termelés megköny-

nyítése céljából a párt hitelszövetkezeteket létesít, termelési szövetkezeteket fog ala-

pítani, és érvényesíti az ipari kamaráknál befolyását ezen létesítendő szövetkezetek

gépsegélyben való részesítése érdekében.

A fogyasztás biztosítása érdekében viszont sajtójában állandóan felhívja a magyar

közönség figyelmét arra, hogy szükségletét magyar iparosnál és kereskedőnél fedez-

ze. A józan önvédelem követeli tőlünk, hogy ne azokat támogassuk, akik gazdasági

létünkre törnek. Az azonos termelési és értékesítési lehetőségek legfőbb akadálya

Szlovenszkó és Ruszinszkó magas vasúti tarifájában keresendő. Ezeknek az azonnali

megszüntetését kívánja a Magyar Nemzeti Párt a szlovenszkói helyiérdekű vasutak

államosítása és a fuvardíjaknak az összes vonalon való átszámítása által. Követeli

a vas úti vonalak és közlekedés helyes kiépítését Szlovenszkó és Ruszinszkó számára

is. De követeli ezenfelül az 1907. évi III. törvénycikk rendelkezéseinek minél széle-

sebb körben való alkalmazását, az eddig folytatott gazdasági politika következmé-

nyeinek kiküszöbölését megfelelő fuvardíj-kedvezmények biztosításával mindazon

vállalatok és cégek részére, melyek helyzete ezt indokolttá teszi, továbbá követeli az

adókedvezményeket ugyancsak fenti törvény alapján. Úgy ezen kérdésekben, mint

pedig Szlovenszkó és Ruszinszkó iparának és kereskedelmének az állami és közszál-

lításokban való részesedése tekintetében a létesítendő gazdasági tanács gyakorolná

az ellenőrzést.

Az állami és közszállításoknál követeljük Szlovenszkó és Ruszinszkó részére a ré-

szesedés fix kulcsban való megállapítását, mely ha egyes beszerzéseknél nem volna

kivihető, úgy a megfelelő összegek más beszerzéseknél volnának figyelembe veen-

dők. A Magyar Nemzeti Párt tehát nem elégszik meg az 5 százalékos szlovenszkói

kedvezmény fenntartásával, és különösen tiltakozik az ellen, hogy ennek alkalmazá-

sa a minisztériumok diszkredicionális3 joga legyen.

Az építkezési törvény fenntartását pártunk oly módon követeli, hogy a megadott

szubvenciók arányosan oszoljanak meg a történelmi országok és Szlovenszkó és

Ruszinszkó között. A kormány kötelessége mindazon akadályokat, melyek az épít-

3 Helyesen diszkrecionális, vagyis kizárólagos, saját magának fenntartott jog.


201

kezést Szlovenszkón hátráltatják, így különösen a jelzálogkölcsönök ügyét, azonnal

rendezni. Követeli a párt, hogy szubvenciót csak olyan építkezésekhez adjon a kor-

mány, melyeknél az építtető a munkálat elvégzésére csak szlovenszkói és ruszinszkói

cégeket alkalmaz. A Magyar Nemzeti Párt iparos- és kereskedő-szakosztálya a párt

többi szerveivel együtt fokozott figyelmet fog fordítani az adózás terén eddig elszen-

vedett sérelmek kiküszöbölésére, és tanácsadó szerveket létesít, melyek a párt tagja-

inak rendelkezésére fognak állani. Követeli a párt az adózás egységesítését, követeli

a létesítendő adóreform kidolgozásánál az érdekeltek meghallgatását és kívánságaik

figyelembevételét, követeli az adókivető és felszólalási bizottságok tagjainak választás

útján való delegálását és a bizottságok hatáskörének oly módon való megállapítását,

hogy azokban a választott tagok akarata érvényesülhessen.

Követeli a Magyar Nemzeti Párt az adóterhek sürgős leszállítását és az egyes tár-

sadalmi osztályok közötti igazságos megosztását, és ezért a párt programjának egyik

legfontosabb pontja a kormányok pénzügyi politikájának ellenőrzése és takarékos-

sági elvek alkalmazásának követelése. Az iparos- és kereskedő-szakosztály az ipa-

rosság érdekeit a tanoncképzés és a munkások továbbképzésének felkarolásával is

előmozdítani óhajtja a nagyobb központokban létesítendő továbbképző tanfolyamok

megszervezésével, hogy ezzel a magyar iparosságot a történelmi országok iparosai-

val szemben szakismeretekben is versenyképessé tegye. Követeli az országos vásárok

rendezését. A felsőbb ipari oktatást magyar nyelven. Követeli a gyors igazságszolgál-

tatást ipari és kereskedelmi ügyekben.

A Magyar Nemzeti Párt követeli a bank- és hitelügyek rendezését Szlovenszkóban

és Ruszinszkóban, követeli, hogy a jegybank vezetőségében a kisebbségek számará-

nyuknak megfelelő képviselethez jussanak, és különösen követeli a banktörvények

végrehajtásával kapcsolatban az illetékes felügyeleti szervekben a kisebbségi pénzin-

tézetek megfelelő képviseletét. Követeli a párt, hogy a kormány az utódállamokkal és

elsősorban Magyarországgal a kereskedelmi szerződéseket a legrövidebb időn belül

megkösse, és azon politikai akadályokat, melyek a tárgyalásokat eddig megnehezítet-

ték, a Magyarországgal szemben eddig tanúsított magatartásának megváltoztatásá-

val megszüntesse. A köztársaság és különösen Szlovenszkó és Ruszinszkó létérdeke

fűződik a magyar kereskedelmi szerződések megkötéséhez, nem tűrhetjük tovább,

hogy érdekeink politikai hóbortok áldozatává essenek.

Meg kell szüntetni az útlevélkényszert, és addig is egyezséget kell kötni a kor-

mánynak Magyarországgal és Ausztriával, mely a vízumkényszert megszünteti.

A külföldi kereskedelmi képviseleteket szakemberekkel kell betölteni.

A kereskedőosztály érdekében követeli a Magyar Nemzeti Párt, hogy a többféle

adók kivetése egyszerre történjék, és érdekképviseletek által választott bizottságok

útján. Kívánja a párt továbbá a felgyülemlett adóhátralékok felfüggesztését és a be

nem hajtható adók törlését, hogy a feleket a céltalan zaklatásoktól megkímélje. A bí-

róilag elrendelt kényszeregyezségi esetekben az adótartozás is az egyezségi hányad

szerint legyen kiegyenlítendő.


202

A forgalmi adó teljes eltörléséig rövid határidőn belül pausalírozandó4 minden

áruforgalom adója, melynél ez még meg nem történt. Addig, amíg a forgalmi adó

meg nem szűnik, a jövedelemadó megállapításánál a teljes jövedelemből levonandó

annyi, amennyit az adóalany életfenntartására a maga és háztartása részére belföldön

elköltött, mert ezután az összeg után forgalmi adó címén tényleg már fizetett, még-

pedig jelentékeny adót.

A jövedelemadó alól mentes létminimum 6000 koronáról 12 000 koronára emel-

tessék. A Magyar Nemzeti Párt vezetősége a pártprogramban felsorolt kívánságo-

kat törvényjavaslatok benyújtásával óhajtja megvalósítani, s ezek részére biztosítani

igyekszik a többi ellenzéki párt támogatását is. Így benyújtja a párt a nemzetgyűlés

összeülése után a hadikölcsönök rendezéséről szóló törvényjavaslatot.

Szervezkedés

Az iparos és kereskedő osztály megszervezése céljából a párt központi titkárságot

létesít, mely egész Szlovenszkóban és Ruszinszkóban a szervezés munkáját irányítani

fogja. Szerkeszti a párt által a Prágai Magyar Hírlap mellékleteként kiadandó Magyar

Iparos és Kereskedő című szaklapot, és egész munkásságát oly módon rendezi be,

hogy az iparos- és kereskedőosztály minél szélesebb rétegei vehessék igénybe ügyük

elintézésénél a párt erre hivatott szerveit.

A szakosztály célja a magyar iparost és kereskedőt a párt keretein belül tömöríteni

és így közös érdekképviselet révén gazdasági érdekeinek védelmét minél intenzíveb-

bé tenni.

Eszközei

A Magyar Iparos és Kereskedő című szaklap, mely egyelőre kéthetenként a Prágai

Magyar Hírlap önálló mellékleteként jelenik meg, a szakosztály irodája, a szakosztály

megbízottjai Prágában és Pozsonyban is, kik a minisztériumoknál járnak el, s végül

a párt képviselői, kik a képviselőházban teszik szóvá a szakosztályt érdeklő ügyeket.

Tagozódás

1. A szakosztályt a párt összes iparos és kereskedő tagjai alkotják, akik megfigyelése-

iket, panaszaikat és kívánságaikat a rájuk illetékes helyi csoporttal közlik, s viszont

onnan kapják az őket illető figyelmeztetéseket és kitanításokat.

A helyi csoport

2. Minden ipari és kereskedelmi gócponton a párt iparosai és kereskedői, a vidéki

tagok bevonásával közösen, helyi csoportot alkotnak, mely egy elnökből és egy

4 Átalányozandó, becsléssel megállapítható átlagos díj.


203

titkárból és 3–4 tagból álló tanácsot választ, mely a helyi csoport ügyeit vezeti,

az egyes tagok által hozzáintézett közléseket megbírálja s a szakosztályi irodának

továbbítja, a helyi viszonyokból folyó észrevételeit, kívánságait saját kezdeménye-

zésére is ugyancsak közli a szakosztály irodájával, általában képviseli a saját vidé-

kének érdekeit.

Miután a helyi csoport a legfontosabb szerve az egész szervezetnek, különös

gond fordítandó a vezetőség megválasztására. Azért ajánlatos, hogy a titkári teen-

dőkkel lehetőleg a párttitkár bízassék meg, mert így állandó az érintkezés a csoport

és a párt helyi szervezete között.

3. A szakosztály irodája, melynek élén a szakreferens vagy ügyvezető áll. A szükséges

segédszemélyzettel feldolgozza a hozzá a helyi csoportoktól beérkezett anyagot,

s természetük szerint arra vonatkozóan felvilágosítást ad, vagy az elintézés helyé-

re illetékes megbízottnak továbbítja azt, esetleg interpellációs anyagnak megküldi

az országgyűlési képviselőknek, illetve az erre kijelölt képviselőnek. Figyelemmel

kíséri a szakirodalmat, a miniszteri rendeleteket és törvénytervezeteket, melyek

tartalmát hozzászólás, felhasználás céljából a lap útján vagy szükség esetén külön

értesítés, esetleg körlevél vagy felolvasás formájában közli a helyi csoportokkal.

Megfigyeli a szállítási lehetőségeket, s általában figyeli a piaci viszonyokat, hogy

idejében értesíthesse a lap és a helyi csoportok útján a tagokat. Kezdeményez és

kidolgoz megvalósítható eszméket, melyek a magyar iparosok és kereskedők elő-

nyére szolgálhatnak, illetve érdekvédelmükre szükségeseknek látszanak.

Szaktanácsokkal támogatja a tagokat és helyi csoportokat. Általános érdekű

ügyekről ismertető felolvasásokat készít, melyeket a helyi csoportok közt köröztet.

Személyes érintkezés révén összeköttetést képez a helyi csoportok között, azok,

valamint az országos szaktanács között. Referál a szaktanács ülésén. Szerkeszti

a szaklapot, és a napilapokat is ellátja szakközleményekkel.

4. Az országos szaktanács, mely 2 elnökből és 12–16, a kongresszus által választott

tagból áll, évente legalább egyszer, de szükség esetén többször is ülést tart és irá-

nyítja fő vonásokban az egész szakosztály működését. Megjelöli, hogy egyes tör-

vénytervezetekkel szemben mily álláspontot foglaljon el a szakosztály. Dönt or-

szágos érdekű ügyekben. Megállapítja a szakosztály költségvetését, és fedezetről

gondoskodik. Összeköttetést tart fenn más ipari és kereskedelmi alakulatokkal.

Szükség esetén tagjai közül 2-3-at megbíz az állandó vezetéssel, kik mint perma-

nens bizottság a szaktanács nevében működnek.

5. Országos iparos- és kereskedőkongresszus csak szükség esetén hívandó egybe, és

minden helyi csoport két megbízottból áll. Megválasztja az országos szaktanács

tagjait, és határoz minden oly ügyben, melyet a szaktanács eléje utal.

Forrás: Magyar iparosok és kereskedők a jövő útján. A Magyar Nemzeti Párt iparos- és ke-

reskedő-szakosztályának programja és szervezete. Prágai Magyar Hírlap, 1926. január 30. 24.

sz. 5–8.


204

31. Pollák Mór jelentése a Vágsellyei Járási Ipartársulat 1925–1926 közötti műkö-

déséről

(1926)

Az ipartársulatot az új törvényi rendezésnek megfelelően szervezték át. Az adminisztratív

feladatok a kezdeti években jelentősen megterhelték a szervezet vezetőségét. A tagság kiépí-

tése, illetve a tagok aktivizálása vontatottan haladt. Az ipartársulat részt vett a szlovákiai

iparosmegmozdulásokban, és a tagság érdekeinek védelmében a politikai pártok irányában is

lobbizott. Tevékenysége kiterjedt a tagok továbbképzésére, tanonciskolák létesítésére és a szer-

számbeszerzésnél nyújtott testületi segítségre egyaránt. A szakosztályok önállósulására is hamar

sor került.

Az 1925. június hó 30-án megtartott közgyűlés elhatározta, hogy a Vágsellyén és Šala

nad Váhom járás községeiben lakó összes iparos és kereskedő megalakítja a Šala nad

Váhom járási ipartársulatot, amint azt az 1924. évi ipartörvény előírja. Ugyanakkor

letárgyalta és elfogadta a közgyűlés az ipartásulat alapszabályait, megválasztotta a ve-

zetőséget, és ezen eredményeket a felsőbb iparhatóságok elé terjesztette jóváhagyás

céljából. […]

A feladat, amelyet megoldani kellett, csöppet sem volt könnyű! Az akkori időben

minden iparosnak a szó legszorosabb értelmében a puszta létért kellett küzdenie!

Ezen küzdelem már magában is minden egyes ember teljes energiáját és megfeszített

munkaképességét tartotta lekötve, közügyekre alig akadt idő, de nem is lehetett rossz

néven venni, ha talán a kellő hajlam sem volt meg. És ilyenkor minden előzetes ta-

pasztalat és gyakorlat nélkül, de ami még nagyobb baj, minden anyagi eszköz híján

kellett nekünk úgyszólván máról holnapra ezen intézmény alapját lefektetni és azt

fölépíteni! Mindenkor akadnak és természetesen akkor is akadtak olyan emberek,

akik soha és semmivel sincsenek megelégedve, és ezen – mondjuk túlbuzgó – elemek

akciója a megejtett választások ellen egyáltalán nem járult hozzá a kezdet nehézsége-

inek leküzdéséhez!1 […]

Mindezeket egybevetve, ma már nyugodt lelkiismerettel és szerénytelenség nélkül

állíthatjuk, hogy ipartársulatunk a testvértársulatok körében és a fölöttes hatóságok-

nál is kivívta pozícióját.

Szervezés és működés

A válságos gazdasági viszonyok között, amikor különösen ipari téren a kereset oly-

annyira elégtelen, nem kis gondot okozott intézményünket a tagok túlságos meg-

terhelése nélkül megszervezni. Elsősorban irodahelyiségre volt szükség. Tekintettel

1 Utalás arra, hogy Pollák Mór munkájával az ipartársulat tagságának egy része már a kezdetek-

től szembehelyezkedett. Az ipartársulat elnöke 1929-ben Kardos Győző lett, aki emellett a ke-

resztényszocialista párt galántai körzetének is elnöke volt.


205

a helybeli igen magas házbérekre, a vezetőség lemondott minden kényelemről. Sike-

rült aránylag olcsó lakbérért ámbár kicsi, de mégis központi fekvésű irodahelyiséget

és a választmányi gyűlések megtartására egy külön nagyobb helyiséget biztosítani.

Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal, hogy a helybeli Iparos Kör tisztelt vezetőségé-

nek hálás köszönetünket nyilvánítsuk azon szíves előzékenységért, mellyel nagyter-

mét több ízben bocsátotta díjtalanul az ipartársulat rendelkezésére.

Valamennyi ipartársulat elsőrangúan fontos kérdése a titkári állás betöltése. A tit-

kárnak általános műveltséggel kell rendelkeznie, kellő iskolázottsággal, szakisme-

rettel és gyakorlattal kell bírnia, de ami a legfontosabb, munkaszeretőnek, ambició-

zusnak és megbízhatónak kell lennie. A vezetőség ezen tulajdonságok egyikéről sem

mondhatott le, másrészt legalább a titkári állásnak a közgyűlés által való megszerve-

zéséig nem állott módjában, az ipartársulat anyagi helyzetét szem előtt tartva, hogy

ezen szükséges kvalifikáló tulajdonságokat kellőképpen is díjazhassa. Ezért külön

szerencsés megoldásnak tekinthető, hogy sikerült Jung Miklós ideiglenes titkár úr

személyében oly munkaerőre szert tenni, amely a fönt említett összes tulajdonságo-

kat önmagában egyesíti. Ő a társulat anyagi helyzetére való tekintettel nemcsak hogy

saját díjazását oly mérsékeltre szabta, melyre egyetlen ily taglétszámú ipartársulatnál

sincsen példa, de az utolsó félévben a nagyon fölszaporodott munka ellenére [erről

is] lemondott. […]

Sok időveszteséget és fáradságot okozott az ügymenet megszervezése. Mivel tár-

sulatunk a legkorábban működni kezdő új ipartársulatok egyike volt, oly időben,

amikor a már fennálló régi ipartársulatok még a régi ipartörvény szabványai szerint

dolgoztak, nekünk úgyszólván teljesen önállóan és csupán a szűkebb vezetőség prak-

tikus érzékére való támaszkodással kellett az ügyrendet megállapítani és a szükséges

nyomtatványokat megszerkeszteni. Ezt a feladatot sikerült oly kedvezően megoldani,

hogy ügykezelési rendszerünket 11 testvértársulat vette át, sőt az általunk megszer-

kesztett nyomtatványokat a becsúszott sajtóhibákkal egyetemben híven lemásolta és

hozza forgalomba.

Ezen előkészítő után múlhatatlanul szükséges teendő volt a tagok összeírása, a se-

gédek és tanoncok számának és adatainak megállapítása. Itt újabb nehézségek me-

rültek fel! Hamarosan kiderült, hogy a járási hivatal által rendelkezésre bocsátható

adatok részben hiányosak, részben hézagosak, az akkori állapotot nem teljesen fel-

tüntetők, tehát e tekintetben nem hasznavehetők voltak. Célunk érdekében járásunk

minden egyes községét fel kellett volna keresnünk, és ott házról házra járva a szük-

séges adatokat összeírni. Ez azonban nemcsak sok időbe, de igen nagy költségbe is

került volna, holott pénzünk nem volt, de a tagokat sem akartuk túlságosan anya-

gilag megterhelni. A vezetőség tehát a járási főnök úr szívességének igénybevételé-

vel a községi jegyző urak révén felszólított minden iparost jelentkezésre és a kívánt

adatok bemondására. Ezen adatok alapján állítottuk össze a tagok névjegyzékét, va-

lamint a segédek és tanoncok lajstromát. Természetesen az így készült névjegyzékek

sem egészen teljesek, mert az iparosok egy része – mint azt ma már megállapítottuk


206

– nem jelentkezett akkor községe jegyzőségénél. A választandó bizalmi férfiúknak,

valamint az egyes szakosztályok vezetőinek feladata lesz elsősorban ezen állapotokat

ellenőrizni és a mulasztásokat tudomásra hozni.

Sok panasz merült fel, hogy oly egyének, akik az illető ipart nem rendszeresen

tanulták, sem nem segédeskedtek, szóval egyenest kontárok, engedély nélkül űznek

iparokat és a legális iparosok megélhetését veszélyeztetik. A társulat vezetősége min-

den egyes tudomására jutott esetet feljelentett az iparhatóságnak, és kérte az illető

szigorú megbüntetését. Ezen visszaéléseket azonban eddig még nem bírta teljesen

kiirtani. Ezen föladat szintén a létesítendő szakosztályok és bizalmi férfiak által vár

megoldásra, mert csak ezeknek van módjukban meggyőződni arról, vajon saját köz-

ségükben folynak-e még kontárkodások, vagy sem. Az iparhatóságnál azon ígéretet

kaptuk, hogy a beérkező jelentések a legkönyörtelenebb szigorral lesznek majd ke-

zelve. Eddig ez csupán azért nem történt, mert volt sok olyan iparos is, ki szakmáját

rendszeresen elsajátította, évek hosszú során át nyíltan is űzte, csakhogy felületesség-

ből vagy hanyagságból nem rendelkezett iparigazolvánnyal vagy pedig ennek beszer-

zéséhez szükséges okmányokkal. Az ipartársulat az ilyenekkel szemben a legnagyobb

méltányossággal járt el. Minden egyes indokolt esetben javaslatba hozta a felsőbb

hatóságnál a szükséges okmányok fölmutatása alóli fölmentvény megadását, hogy az

illetők rendes iparigazolványt kaphassanak. […]

Az új munkásbiztosító rendelet ellen általános a felzúdulás, majdnem minden

ipartársulat, de magánegyesületek is felemelték tiltakozó szavukat ellene.2 Ipartár-

sulati elnökünknek módjában volt a parlamenti iparospárt egyik képviselőjénél is

interveniálni, hogy ezen törvény módosítassék.3 A párt egyik képviselője röviddel

ezután fel is szólalt a prágai országgyűlésen ily értelemben, minekutána elnökünk

azon értesítést kapta, hogy ezen törvény rövidesen revízió alá kerül, és amint a hír-

lapokból tudjuk, az országgyűlés már tényleg első olvasásban elfogadott néhány eny-

hítést. […]

A társulat működése

[…] A társulat vezetőségének kezdeményezéséből kifolyólag Zsigárd, Farkasd, Ne-

gyed, Sókszelőce és Mocsonok községekben egy-egy tanonciskola létesítése máris

engedélyezve van, a Pereden és Tornócon létesítendő tanonciskola ügye a župáni

hivatal4 döntése alatt áll. Sikerült az elnöknek ezen tanonciskolák fenntartásához az

illető községek elöljáróságainak hozzájárulásán kívül az állam részéről, valamint az

2 A munkásbiztosításról szóló 221. számú törvényt 1924. október 24-én fogadták el.3 Csehszlovák Iparos-, Kereskedő- és Középosztálypárt (Československá živnostnícko-ob chod-

nícka strana středostavovská).4 Megyei hivatal.


207

iparkamara részéről is jelentékeny anyagi támogatást kieszközölni, ezenkívül még

2 más hatóság helyezett anyagi támogatást kilátásba. Ezek szerint nemcsak ezen 7 új

iskola működése van anyagilag biztosítva, de valószínűleg sikerülni fog tanoncmun-

ka-kiállítások és egyéb alkalmakkor díjkiosztások és jutalmazások révén a tanoncok

tanulási vágyát serkenteni és fejleszteni.

Sikerült az elnöknek az illetékes fórumoknál kieszközölni, hogy az önálló iparo-

sok részére továbbképző tanfolyamok létesíthetők legyenek. Erre nyomatékosan fel-

hívjuk az igen tisztelt tagok figyelmét, mert a mai nehéz kereseti viszonyok között

nem mindenki képes tanulmányozási céllal nagyobb városokba utazni, hogy a szak-

májában történt haladásokról tudomást szerezzen. Ha legalább 15-en jelentkeznek

ugyanegy szakmából, akkor egy szakelőadó lesz kiküldve többnapos kurzus meg-

tartására. Ezen kurzus folyamán elmagyarázva és gyakorlatilag bemutatva lesznek

az illető szakmában eddig bevált újítások és könnyítések. Ezen tanfolyamok teljesen

ingyenesek lesznek, csupán a feldolgozásra kerülő nyersanyagokat kell az érdekeltek-

nek rendelkezésre bocsátaniuk. Az előadási nyelv az érdekeltek anyanyelve szerint

lehet szlovák vagy magyar. Véleményünk szerint ezen tanfolyamok különösen a ru-

házkodási szakiparokra, mint például szabókra, cipészekre, csizmadiákra, de a többi

iparágakra is fontos jelentőséggel bírnak. Ugyanilyen tanfolyamok létesíthetők kü-

lön, segédek részére is, így elérhető az, hogy az ambiciózusabb segéd is megmaradhat

vidéken, és nem kívánkozik városba, hogy ismereteit gyarapítsa.

Sikerült az elnöknek még egy másik kedvezményt is kieszközölnie, mely ugyan-

csak nagy jelentőséggel és fontossággal bír egyes társulati tagok részére. Nagyon sok

iparosban megvan a kellő szaktudás és erős akarat, hogy szakmájában az átlagnál

jelentékenyebb munkaeredményeket érhessen el, de anyagi viszonyai nem engedik,

hogy az erre szükséges szerszámokat vagy gépeket a mai nehéz viszonyok között

megvehesse, a nagyon súlyos takarékpénztári kamatokat pedig nem viselheti. Az

ilyenek részére bizonyos előfeltételek és egy kisebb azonnali készpénzfizetés mellett

a társulat vezetősége beszerezheti a szükséges szerszámokat vagy gépeket az erede-

ti gyári árak körülbelül ⅔ részéért, kedvezően beosztott részlettörlesztések mellett.

A fizetendő kamat 4–5 százalék, méltánylandó esetekben teljes kamatmentesség is

elérhető. Felvilágításokkal szívesen áll a vezetőség a tagok rendelkezésére.

A župáni hivatal engedélyével 2 szakosztályt létesített a vezetőség, mégpedig a ke-

reskedők és vendéglősök szakosztályát. A cipészek és csizmadiák is kértek egy szak-

osztály létesítését. A vezetőség ez irányú előterjesztésére engedélyezte is azt a župáni

hivatal, az érdekeltek azonban a meghívás dacára nem jelentek meg az alapszabályok

letárgyalására, és így ezen szakosztály eddig nem volt megalakítható. Alapszabálya-

ink értelmében minden szakma, melynek legalább 30 tagja egy szakosztály megszer-

vezését kéri, azt megkaphatja. Így minden szakmának módjában van a saját ügyeivel

külön foglalkozni, sérelmeinek orvoslását a vezetőség útján kérni, a tapasztalt visz-

szaéléseket tudomásra hozni, ezenkívül joga van a döntőbíróságba saját kiküldöttet

nevezni.


208

Társulatunk elnöke egybehívta a járásunk területén működő segédeket is, hogy

a segédek osztályát létesíthesse. Ezek meg is jelentek, az alapszabály-tervezet el lett

fogadva, és a felsőbb hatóságnak jóváhagyás céljából fölterjesztette. Ezen jóváhagyás

leérkezte után ezen szakosztály is megkezdheti működését.

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Vágsellyei Járási Ipartársulat (ren-

dezés alatt álló fond), szám nélkül (1926. november 30).

32. A Kassai Ipartársulat körlevele a szervezeti rendszer decentralizálásáról

(1926)

A magyar tagságú ipartársulatokhoz intézett körlevelében a szervezet a szlovákiai ipa ros-

hierarchia decentralizálására, a megyeszövetségek létrehozására és egy országos ipartanács

felállítására tesz javaslatot. Felhívja a figyelmet a szlovák–magyar megegyezés egyik legna-

gyobb akadályára, a hátrányos nemzetiségi megkülönböztetésre is, és követeli a nyelvi jogok

biztosítását.

A košicei különféle iparágakat magában foglaló ipartársulat elnökségétől

1696 szám

1926

Tárgy: Az e hó 19-én megtartandó kongresszus ügye

Járási Ipartársulat Tekintetes Elnökségének

Turčiansky Svätý Martin

1388–926. számú körlevelükre hivatkozással tisztelettel bejelentjük, hogy az instruk-

tor által e hó 19-ére egybehívott országos iparosnagygyűlésen a Košicei Ipartársula-

tot Kluka Nándor alelnök és Lach Béla1 titkárral fogjuk képviseltetni.

Szíves tudomására adjuk egyben, hogy egyidejűleg átírtuk a Slovan Szálló igazga-

tóságához, hogy nevezettek részére egy kétágyas szobát biztosítani szívesek legyenek.

Szíveskedjenek utánanézetni, hogy a megrendelt szoba 18-ára kiküldötteink rendel-

kezésére álljon.

Tekintettel arra, hogy tagjaink általános kívánságára már a zsilinai nagygyűlésen

is a zsupaszövetségek felállítása mellett foglaltunk állást, kénytelenek vagyunk ezen

gyűlésen is ezen javaslatunk mellett kitartani, mivel az a véleményünk, hogy az ipar-

társulatok fontos gazdasági törekvéseit csak olyan szerv segítségével leszünk képesek

hathatósan előrevinni, amely szerv közvetlen közelünkben van, s ahol a zsupa kör-

zetén lévő ipartársulatok kiküldöttei kevés költséggel bármikor megjelenhetnek és

a felmerülő kérdéseket megtárgyalhatják.2

1 Lach Béla a Közérdek című lap szerkesztője volt.2 A terv hátterében az ipartársulati autonómia megőrzésére való törekvés állt.


209

Ezen zsupai szövetségek a saját kebelükből kiküldenének egy-egy tagot, mely bi-

zottság képezné az országos ipartanácsot, és közvetlen tanácsadója lenne a minisz-

tériumnak.

Hangsúlyozzuk és egyben a leghatározottabban leszögezzük, hogy bennünket ezen

javaslat megtételénél semminemű más cél nem vezet, mint az, hogy a törvényadta

keretek között olyan szerveket létesítsünk, amelyek a kitűzött célnak meg is fognak

felelni. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy az úgynevezett országos szervek a rend-

kívül nagy távolság miatt a múltban sem feleltek meg a kitűzött célnak, míg ha zsupai

szövetségek lesznek, azokban közvetlenebbül is intenzívebben lehet lesz az iparosság

érdekében közreműködni.

Természetesen a jövőre tekintettel, a tekintetben sincsen kifogásunk, hogy a meg-

alakítandó zsupaszövetségek egy magasabb rendű országos szervbe kapcsolódhassa-

nak be, és ezáltal a zsupai érdekeket igyekezzenek előbbre vinni. Jelenleg azonban az

idő erre nem alkalmas, illetve a viszonyok erre még nem érettek.

Javaslatunk alátámasztására szükségét látjuk az ipartörvény 218. §-ának mind

a négy pontjára hivatkozni, amely a legfélreérthetetlenebb módon körvonalazza

a kerületi szövetségek, esetleg egy magasabb szövetségbe való belépés módozatait,

s amely § 4-ik pontja kifejezetten megadja a módot arra nézve, hogy milyen hatá-

rozat alapján lehet akár a területi, akár pedig egy országos szövetségbe lépni. Vagyis

sem nekünk, sem pedig az ipartársulatnak közgyűlési határozat nélkül semminemű

országos szövetségbe belépni nem szabad, tehát az e hó 19-én megtartandó országos

gyűlésen megjelenő ipartársulati képviselőknek egy országos szövetség megalakítá-

sához törvényadta joguk nincsen, csupán elvi határozatot hozhatnak, és azt az ipar-

társulatok megtartandó közgyűléséig függőben tartani kötelesek.

Mielőtt ezen megkeresésünket bezárnánk, szükségét látjuk a zsilinai nagygyűlésen

előfordult „magyarok, zsidók” kiszólásokat megemlíteni, s arra kérni a megtartan-

dó kongresszus tisztelt vezetőit, hogy legyenek szívesek a kongresszuson megjelenő

iparostársakat már a gyűlés elején figyelmeztetni, hogy ott semminemű nemzetiség,

vallás képviselve nincsen, csupán és kizárólag az ipartársulatok kiküldöttei vesznek

azon részt, ha tehát valamelyiknek nincsen módjában az államnyelven előterjeszté-

seit megtenni, ne legyen kitéve különféle gúnyos megjegyzéseknek, hanem enged-

tessék meg az ott megjelenő kiküldötteknek az általa ismert nyelven előterjesztését

megtenni, melyet amennyiben a kongresszus vezetősége meg nem értene, az erre

a célra kirendelt tolmács által nyomban fordíttassa le. Ugyanis a prágai parlamentben

is négy nyelven (cseh, szlovák, magyar, német) folyik a tárgyalás, és mégsem kerül

arra sor, hogy az esetleg más kisebbségi nyelven felszólaló képviselőt lemagyarozzák

és lezsidózzák. Konszolidációt szerény véleményünk szerint csak úgy és akkor lehet

elérni, ha valamennyien nyelv, vallás és nemzetiségre tekintet nélkül a kitűzött cél

érdekében dolgozunk. Sajnálattal kell már most kijelentenünk, hogy amennyiben

a tisztelt vezetőség nem lenne képes a más nemzetiségű küldötteket a zsilinai nagy-

gyűlésen történt inzultusoktól megvédeni, nagy sajnálatunkra kénytelenek lennénk


210

a legközelebb egybehívandó hason célú gyűlésekről elmaradni és a fennálló kapcso-

latot Önökkel megszakítani.

Javaslatunkat és magunkat úgy a társtestület, mint a kongresszus tagjai jóindula-

tában ajánlva, maradtunk

Košicén, a Košicei Ipartársulat elnökségének 1926. december hó 13-án megtartott

üléséből

a košicei ipartársulat nevében teljes tisztelettel:

Molnár s. k. Lach s. k.

elnök titkár

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Vágsellyei Járási Ipartársulat, (ren-

dezés alatt álló fond), 1696/1926.

33. A Komáromi Járási Általános Ipartásulat levele a magyar többségű ipartársu-

latokhoz

(1927)

A szervezet a kisebbségi nyelvi jogok betartásának garanciáiról és a magyar ipartársulatok hely-

zetéről tárgyalt 1927. november 27-én az Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetségének

vezetőségével. A „magyar többségű társulatok” platformja a kamarai szervezeten belül Pozsony

központú szövetséget képzelt el, s a jogegyenlőség biztosítását és a sérelmezett ügyek rendezését

kérte. Törekvései azonban eredmény nélkül maradtak.

Komárom, 1927. november hó 14.

A Vágsellyei Járási Ipartársulat tekintetes Elnökségének

Mai napon vettük a jelenleg Turócszentmártonban székelő Ipartársulati Szövet-

ség elnökének1 levelét, melyben arról értesít, hogy november hó 27-én vasárnap

titkárával2 hozzánk érkezik a társulatok és a szövetség eddig még különböző viták

közé került kérdésének bizalmas jellegű megtárgyalására.

Kétségtelen, hogy a társulatok szervezeteinek egyöntetű kiépítése valamely közös

és központi szerv nélkül megoldást nem nyerhet, viszont az sem vitatható, hogy – ha

ily központi szervre szükség van, mint ahogy feltétlenül szükség van – e központi

szövetségi szerv létesítése kérdésénél csak egy megoldási lehetőség kínálkozik: egyet-

értéssel, egymás iránti bizalommal és megértéssel, egymás jogainak tiszteletben tar-

tásával létrehozni oly platformot, amelyen a komoly szervező munka megindulhat.

Mi most azokhoz a testvértársulatokhoz fordulunk, amelyek velünk együtt nemze-

1 Az elnök Ján Hlavaj volt.2 A titkár Miloš Rumann volt.


211

tiségi szempontból magyar jellegűek, mert megbocsáthatatlan bűnnek tartanók, ha

az összes magyar többségű társulatok külsőleges nézeteltérések okából egymástól

elkülönülve foglalnának állást a szövetség kérdésében is. Mi magunknak nem ide-

álja az országos szervezet momentán kiépítése, mert mi elejétől kezdve a kamarai

szövetségekben véltük megtalálni a szervezkedés kereteit, mégis, számolván az adott

helyzettel, nem térhetünk ki az elől, hogy az egyébként hivatalos helyről szorgal-

mazott országos szövetségi szervezet megalkotásánál az összes iparosság érdekében

részt vegyünk. Aki hallgat, az beleegyezni, megelégedettnek látszik. És éppen úgy,

mint a többi ipartársulatnak, úgy a magyar ipartársulatoknak is különösen vannak

oly sérelmeik, melyek gyors orvoslást kívánnak. Célt fenn is, hol sorsunkat intézik,

csak úgy érhetünk el, ha egységesek leszünk először magunk között, de egységesek

leszünk azokkal is, kikkel jó és balsorsunk századokon át minden társadalmi és gaz-

dasági téren kifejtett munkák közössége kapcsolt és kapcsol össze, a mi kérdésünk-

nél: a szlovenszkói iparosokat és kereskedőket.

Hogy Turócszentmárton Komáromot keresi fel, ebben mi jó jelet látunk ennek

a kapcsolatnak a továbbfejlesztésére, s garanciát remélhetünk a tekintetben, hogy

a magyar ipartársulatok súlyt fognak a jövőben is jelenteni minden ügyben, amely

Szlovenszkó ipari és kereskedelmi társadalmát gazdasági és társadalmi szempontból

illeti. A bizalmas tanácskozáson tehát részt venni minden komoly, pozitív munká-

ra kész ipartársulatnak lelkiismeretbeli kötelessége. Ha mi, kik e megértés jegyében

intencionált3 is, az osztó igazság elve alapján kezdeményezett lépésnél magunkra

maradunk, s nem áll velünk s mögöttünk a magyar ipartársulatok egész szervezete,

ha egyeseket helyi, személyes motívumok elválasztanak tőlünk, a mi magunk erejét

konzerváló törekvéseink balsikeréért azok lesznek felelősek, akik magunkra hagy-

nak. Mint eddig is, társulatunk nem egy esetben adta tanújelét és áldozatkészségét

a közös érdekek megvédelmezésénél, bátran számíthat azért minden magyar testvér-

társulatunk arra, hogy a most aktuális szövetségi kérdésben is jogainkat követelni és

azokat biztosítani intézményesen elmulasztani nem fogjuk.

A jelenleg Turócszentmártonban székelő szövetség elnökének és titkárának ko-

máromi látogatása pedig akkor fog ránk nézve sorsdöntő lenni, ha valamennyi ma-

gyar ipartársulat elküldi megbízottját, mert e bizalmas tárgyalásokon fogjuk azokat

a kívánságokat kifejteni, amelyek a szövetségben való együttműködésünk feltételeit

képezik.

Nagyon kérjük ezért a tisztelt testvértársulat igen tisztelt Elnök Urát, hogy lehe-

tőleg a választmánya adta felhatalmazással társulatunknál 1927. november 27-én

megjelenni szíveskedjék, vagy küldjön ki e bizalmas értekezletre képviselőt, titkárt,

akikkel a december hóra összehívni szándékolt szövetségi közgyűlésre vonatkozó

megállapodásainkat leszögezhetjük. Társulatunk ez alkalommal elégségesnek véli,

hogy e körlevélben a szövetség működése tekintetében a magyar iparosság és keres-

3 Szándékosan.


212

kedőtársadalom érdekeinek előzetes leszögezését hangsúlyozza. A testvértársulatok

bizalommal hívott küldötteinek komáromi találkozása alkalmával lesz módunk ah-

hoz, hogy ez érdekvédelem céljait szolgáló eszközöket egyenként beható megvitatás

tárgyává tehessük. Végül leszögezzük, hogy a magyar ipar és kereskedelem érdekeit

nem akarjuk az egyetemes szlovenszkói érdekek fölé helyezni, sem azokkal ellentét-

be állítani, célunk csak az, hogy a magyar ipar és kereskedelem részére Szlovenszkó

határai között egyenlő feltételek mellett azonos megélhetési lehetőséget biztosítani

tudjunk. Értesítést kérünk.

Társulat testvéri üdvözlettel

Ivánfy Géza Boldoghy Gyula

titkár elnök


dezés alatt álló fond), 1092/1927.

34. Jegyzőkönyv a Komáromi Járási Kereskedők Testületének alakuló közgyűléséről

(1931)

A komáromi kereskedők külön szervezetének megalakulása és ezzel kiválása az ipartársu-

latból nem okozott törést a helyi iparos- és kereskedőtársadalomban.1 A két csoport egymás

érdekeit tiszteletben tartotta. A kereskedők önszerveződése és a saját szervezeti keretek kiala-

kítására tett erőfeszítéseik természetes folyamatnak tekinthető, amely a szakosodás irányába

mutatott.

Felvétetett Komárnóban 1930. december hó 28-án a Komárnói Járási Általános Ipar-

társulat székháza tanácskozótermében a Komárno Járási Kereskedők Testülete ala-

kuló közgyűlésén.

Jelen vannak: Soltész Pál közigazgatási biztos, az iparhatóság képviseletében mint

a közgyűlést vezető elnök, Fried Jenő a Komárnói Járási Általános Ipartársulat társ-

elnöke, ugyane társulat kereskedelmi szakosztályainak elnöke és a társulat kereske-

delmi szakosztályainak jelen jegyzőkönyvhöz csatolt jelenléti névjegyzékkel igazolt

tagjai. A jegyzőkönyvet Ivánfy Géza a Komárnói Járási Általános Ipartársulat titkára

vezeti.

Soltész Pál közigazgatási biztos elnök üdvözli a megjelenteket, megállapítja,

hogy az Országos Hivatalnak, Bratislava 190 625/1930−15. számú végzésében fog-

lalt ren delkezések szerint az ipartörvény 155. § 2. bekezdése, illetve az 1930. június

1 Vö. még Iparosok és Kereskedők Lapja, 1931. január, 2.


213

20-án kelt 81. számú kormányrendelet 1. §-a alapján engedélyezett kereskedelmi

szakipartársulat alakuló gyűlése az erre utasított Komárnói Járási Általános Ipar-

társulat elnöke által kellően előkészíttetett a komárnói járási hivatal mint I. fokú

iparhatóság közreműködése mellett. Megállapítja, hogy a társulat kereskedő tagjai

egyénenként névre szóló meghívóval hívattak meg kellő időben az alakuló közgyű-

lésre, és ezen jelen jegyzőkönyvhöz csatolandó jelenléti névjegyzék tanúsága sze-

rint úgy Komárno városból, mint a járás különböző községeiből a községben lakos

megjelenésben gátolt tagokat is képviselve összesen 93 tag jelent meg. Megállapítja,

hogy az alakuló közgyűlés így minden előírásnak megfelelően, szabályszerűen hí-

vatott és ült össze, az egyénenkénti és sajtó útján is közölt meghívókban felsorolt

tárgysorozati pontokat illetőleg érvényes határozatára jelen közgyűlés illetékes és

jogosult.

A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Spitzer Sándor komárnói könyvkereskedőt

és Mészáros Lajos nagymegyeri sörkereskedőt, s ezzel – a jegyzőkönyv vezetésére

Ivánfy Gézát, a Komárnói Járási Általános Ipartársulat titkárát kérvén fel – a közgyű-

lést megnyitja.

1. A Komárno Járási Kereskedők Testülete megalakulása

Soltész Pál közigazgatási biztos, elnök felolvassa az Országos Hivatal Bratislava

[...] 190 625/1930−15. számú végzését, mellyel Komárno és járás területére önálló

kereskedelmi szakipartársulat engedélyeztetik.

Az elnök örömmel állapítja meg, hogy a komárnói és járásbeli kereskedők ama

régi törekvése, hogy önálló szaktársulatot alkothassanak, a mai nappal valóra vá-

lik. A kereskedőtársadalom méltán tartott jogot az önálló és más szervezetektől

független törvényes intézmény létesítésére, mert a közgazdasági élet emelése terén

elismert munkássága a független és önálló szervezet létesítésére és fenntartására

képesnek bizonyította. Az önállósulás nem jelentheti és nem is fogja jelenteni az

ipari szaktársulattal ellentétes érdekek kiélesítését, sőt kooperációt biztosít, melyben

a kereskedelmi érdekek védelme a többi szakmabeli érdek rovása nélkül nyer szabad

érvényesülést. A szervező munka elvégzése a jól megválasztandó vezetőségtől fog

függeni.

Megemlíti, hogy a törvényen alapuló érdekszervezet megalakulásával a Ko már-

nóban működött s kereskedelmi társadalmi egyesület néven ismert Kereskedők Tes-

tületét váltja fel az új alakulat, annak szerepét veszi át sokkal szélesebb tevékenységi

körrel, mint amilyenen a társadalmi egyesület működhetett.

Hogy a kereskedők kiválása a vegyes ipartársulatból simán ment, az betudható

a kiváló kereskedelmi szakosztályok higgadt mérséklésének, és ama barátságos meg-

egyezéseknek, a társulatok országos instruktora s a helyi hatóság, a társulatok or-

szágos szövetsége, az Országos Hivatal megértő támogatásának. A vegyes társulat

elveszít egy csomó kereskedőtagot, de még így is biztosítva van léte, sőt munkája még

intenzívebb lehet abban a feladatkörben, amely megmarad számára. A kiváló keres-

kedők a vegyes ipartársulatból semmit el nem visznek, semmi a közösen szerzett va-


214

gyonból származó részre igényt nem tartanak bizonyságul arra, hogy a kereskedőket

semmi más nem vezette a kiválásnál, csak önállóságuk biztosítása.

Az elnök ezek után felteszi a kérdést, hogy kimondja-e a közgyűlés a Komárnói

Járási Kereskedők Testületének megalakulását? A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel

kimondja, hogy az 1924. évi 259. számú törvény 155. § 2. bekezdése, illetve az en-

nek alapján 1930. június 20-án 81. szám alatt kiadott kormányrendelet, továbbá az

e törvény, illetve kormányrendelet alapján kiadott Országos Hivatali engedély alap-

ján megalakítja Komárno város és a Komárnói járás összes községeire illetékes és

a Komárnói Járási Kereskedők Testülete nevet viselő szaktestületet.

Forrás: Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltára, Komáromi Kereskedelmi Grémium, Választmányi és közgyűlési jegyzőkönyvek 1931, 3–6.

35. A Dunaszerdahelyi Járási Ipartársulat jelentése a szervezet tevékenységéről

(1931)

Az 1931. évi közgyűlésen elhangzott elnöki beszámoló felsorolja a gazdasági válság magyar

kisiparosságot sújtó következményeit, köztük a fogyasztás visszaesését, a fő vásárlók, a gazdák

növekvő eladósodását s általában a vásárlási kedv csökkenését. Az előadó szükségesnek véli az

iparosság túlzott adóterheinek csökkentését. Az ipartársulat tevékenysége tanfolyamok szervezé-

sére, szakosztály-alapításokra és az egyes szakmák támogatására terjedt ki.

Tisztelt Közgyűlés!

Az előző évek közgyűlésén ismételten rámutattunk az évek óta folytonosan rosz-

szabbodó gazdasági viszonyokra, s az általános pangás az 1930. évben érte el talán

a tetőfokát, mely válság mind ez ideig nem enyhült, a jobb jövő reményére semmi

alapot nem ad.

Ipartársulatunk beléletének ismertetése előtt kötelességünk ezt a rendkívüli súlyos

helyzetet megemlíteni, nehogy az illetékes tényezők abban a hiszemben legyenek,

hogy ipartársulatunk területén a gazdasági válság csak átfutó, könnyű természetű

jelenség.

Az 1930-ik évi gabona silány termése, a gabona alacsony ára, majd az állatok

árának nagymérvű csökkenése a gazdát képtelenné tette arra, hogy szükségleteit

kielégítse. Vásárlóereje rohamosan csökkent, ami természetszerűleg a kereskedelmi

és ipari életre nagy károkat okozó kihatással volt és van, továbbá az egész vonalon

fokozta a munkanélküliséget, s a megélhetés színvonalát a minimumon aluli mér-

tékre szorította le. Ezekhez a bajokhoz járult az adók és a szociális terhek fokozása,

a vasút és a posta díjszabásemelése. Ipartársulatunk területén több üzem kénytelen

volt tevékenységét beszüntetni, s az ipari műhelyek tömege a hét több napján zárva

van, a kereskedő pedig boltjában naphosszat hiába várja a vevőt, s mindannyian fize-

tési nehézségekkel küzdenek.


215

Feltétlenül szükséges tehát elsősorban a közterhek csökkentése, a forgalmi adó tel-

jes eltörlése, mivel különösen a forgalmi adó annyira nyomasztó terhe a kisiparosnak

és a kiskereskedőnek, hogy a mai szűkös viszonyok mellett az adó is tönkre teheti

őt. Ezt a körülményt ipartársulatunk, éppúgy a többi ipartársulat és kereskedelmi

testület, felismerve, ismételten előterjesztést tettünk ezeknek a bajoknak az orvoslá-

sára. Sajnos az országos mozgalom sikerre nem vezetett, a forgalmi adó átalányozását

keresztül nem vezették, és szó sem lehetett a forgalmi adó eltörléséről.

Az országos iparostanács választmánya a folyó év március havában tartott ülésé-

ben behatóan foglalkozott a kisiparos és kiskereskedő adózó képességével, s köve-

telés tárgyává tette az aránytalanul magas adóhátralékok leírását, a kisiparosnak és

kiskereskedőnek a forgalmi adó alól leendő mentesítését s a létminimumnak 7000

koronáról 10 000 koronára történendő fölemelését.

Az általános kereseti adó kivetése körüli sérelmek továbbra is fennállanak. Az

adózó teljesen ki van szolgáltatva a kincstári előadó egyoldalúságának, s az adókive-

tő bizottság nem az, aminek mondva van, hanem megállapító bizottsága a kincstá-

ri előadó álláspontjának. A mai rendszer mellett az adókivető-bizottság mint ilyen,

tulajdonképpen nem létezik. A bizottság nem kap időt arra, hogy az adózó tételével

foglalkozhasson, holott nagyon fontos körülmény az, hogy az adózóra vonatkozó ja-

vaslat, valamint az adózó észrevétele a bizottsággal részletesen megismertessék. Kö-

vetelnünk kell, hogy a kincstári előadó az adózóval egyenrangú fél legyen, s a kivetési

alapok és adatok az adózó teljes tudomására hozandók. Szükséges továbbá, hogy az

adókivető-bizottság adóhivatali kerületenként alakíttassék meg. Ezzel elérhető volna,

hogy az adókivető-bizottság a járás területén lakó egyénekből állana, mert az ilyen

bizottság alaposabb ismerője lenne a helyi viszonyoknak.

Súlyos bajokat idéz elő a szociális terhek magassága. A mai rossz kereseti lehetősé-

gek mellett nincs olyan ipartársulati tag, kinek ezzel a teherrel mint rendkívüli súlyos

tétellel számolni nem kellene, és számtalan esetben épp a szociális terhek súlyossá-

ga az oka annak, hogy a munkaadó alkalmazottai számát apasztani kénytelen, vagy

azért nem tart alkalmazottat. Tiltakoznunk kell tehát a betegbiztosító-intézet javára

ismételten történt fölemelt járulékok kivetése ellen.

Megnehezítette a munkaadók helyzetét a bratislavai kerületi betegbiztosító-in-

tézet és az országos betegbiztosító-intézet által 1930. év folyamán keresztülvezetett

revíziós eljárás, mely nem minden esetben a törvényes előírások és emberies gondol-

kodás mellett végeztetett. Eredménye az a 350 000 korona, mely összeget a járásbeli

munkaadóknak a legpénztelenebb időszakban kifizetni kellett. Az ellenőrzési eljárás

kíméletlenül történt keresztülvezetését a múlt év november havában tartott rendkí-

vüli közgyűlés határozatához képest a minisztériumnál panasz tárgyává tettük.

Az 1930. évben tartott rendes közgyűlésben megalkotott segélyalap-szabályzatot

az elsőfokú iparhatóság útján az országos hivatalhoz megerősítés végett beterjesztet-

tük. A szabályzat még vissza nem érkezett, ennek dacára azonban a költségvetésben

előirányzott 2000 koronát a segélyalap gyarapítására alapként elhelyeztük.


216

Az ipartársulatok instruktora figyelmébe ajánlotta az ipartársulatnak a tagok agg-

kori biztosítását. A munkaadók nélkülözik a szociális intézményekből származó elő-

nyöket, csak a szociális terheket ismerik, mindamellett hangsúlyozottan kijelente-

nünk kell ennek a kérdésnek rendkívüli nagy fontosságát. A kereskedők és iparosok

összesége az aggkori biztosítást anyagi erő hiányában saját maga megvalósítani kép-

telen. Az államnak segítő kezet kell adni ennek az ügynek mielőbbi és közmegelége-

désre történendő megoldására. […]

Az ipariskolai tanítás sikeresebbé tétele végett 6 tanítót a múlt év nyarán iparis-

kolai szaktanfolyamra küldöttünk, s az ezzel járó költségek részbeni fedezésére 2400

koronát fordítottunk. A bratislavai kereskedelmi és iparkamara anyagi támogatása

mellett 1930. április 1-jétől kezdődő 3 hónapos kereskedelmi tanfolyamot rendez-

tünk. A tanfolyam anyagát képezte a könyvvitel, kereskedelmi számtan, kereskedelmi

levelezés, kereskedelmi ismeretek és a gyorsírás. A tantárgyak heti 9 órán át adattak

elő, összórák száma 162 volt. Az előadói tisztet Arányi Gyula kereskedelmi akadé-

miai nyugdíjas tanár látta el, kinek fáradozásáért s az iparkamara áldozatkészségéért

ezennel köszönetet mondunk.

Tervbe vettük a szabóiparban tanfolyam megtartását. Jelentkezők hiányában a tan-

folyam felállítható nem volt, bár az Állami Iparfejlesztő Intézet tanerőről gondosko-

dott volna.

A kézműiparban és a koncessziós iparban 7 szakosztály megalakítását folya-

matba vettük. Egy szakosztály megalakítására a jóváhagyás megérkezett, míg

a többiekre az eljárás folymatban van. Ezzel kapcsolatban felhívjuk ipartársulatunk

kereskedőtagjait, hogy az ipartörvény 215. §-ában biztosított joggal élve, az ipartár-

sulat kebelében egyes kereskedői ágak szerint alakítandó szakosztályok felállítását

kérelmezzék.

A jogosulatlan iparűzők száma, dacára a folytonosan tartó kihágási eljárásnak,

nem apadt. A múlt év folyamán tudomásunk szerint 146 esetben szabott ki a járási

hivatal pénzbüntetést. A pénzbüntetésen kívül, melynek legmagasabb összege 200 ko-

rona volt, súlyosabb természetű megtorlást elérni nem lehetett, mivel az ipartörvény

alapján a műhely bezárása, munkaeszközök elkobzása csak akkor foganatosítható,

ha a maximális pénzbüntetés és elzárás már kiszabva lett. Erre a lehetetlen állapotra

már ismételten rámutattunk, s egyedül a módosítandó ipartörvényben felveendő sú-

lyosabb természetű büntetés alkalmazása, a műhely bezárásának s elkobzásnak első

büntetésül leendő alkalmazása, valamint a munkáltatók megbüntetése hozhat ala-

posabb javulást. Egyébként a nagy munkanélküliség is egyik fő oka a jogosulatlan

iparűzésnek.

Az ipartársulatok instruktorával és a bratislavai kereskedelmi és iparkamará-

val szoros érintkezésben voltunk, s több esetben nemcsak ipartársulatunkra, de az

összeségre vonatkozólag is adtunk véleményt.


217

Igyekeztünk szoros összhangban működni a helyi elsőfokú iparhatósággal, mely

hatóság az ipartársulattal szemben mindenkor megértést tanúsított. […]

Srenker Lajos2 Bohus Géza3

ipartársulat elnöke ipartársulat titkára

[aláírás nélkül] [aláírás nélkül]

választmány tagja választmány tagja

Forrás: Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Dunaszerdahelyi Járási Ipartársu-lat, 1. doboz, szám nélküli irat (1931. június 21.).

36. Sajtóhír egy magyar nyelvű kőműves- és ácsmestertanfolyamról

(1931)

Bár a szlovákiai iparosság oktatási-képzési intézményrendszere az előző évtized folyamán fo-kozatosan kiépült, a magyar nyelven folyó előadások ügye továbbra is rendezetlen maradt. A szervezett és tömeges képzéshez legelőször is hiányoztak a magyarul tudó állami tisztviselők. Magyar nyelvű tanfolyamok szervezésére ezért legtöbbször ipartársulati szinten és a kamarák támogatásával került sor.

Már a múlt év elején indította Ivánfy Géza, a Komáromi Járási Ipartársulat titká-

ra, lapunk főszerkesztő-tulajdonosa akcióját az irányban, hogy a tanulni vágyó és

magasabb ipari jogosultságot megszerezni óhajtó magyar építő-kisiparosság részére

magyar nyelvű mesterképző tanfolyam rendeztessék. Ez akcióban tevékeny részt vett

utóbb Farkas Lőrinc nyugalmazott főszolgabíró, a Galántai Járási Ipartársulat titká-

ra is. Ivánfy Géza titkár előbb a Turócszentmártonban székelő Állami Iparfejlesz-

tő Intézet révén próbálkozott a tanfolyam megrendezéséhez a hivatalos támogatást

megszerezni. Az Iparfejlesztő Intézet igazgatója, Urban Albert mérnök mindig haj-

landóságával támogatta a tervet, azonban Turócszentmárton a magyar nyelvű szak-

tanfolyam rendezésére megfelelő tanerők hiányában alkalmasnak nem bizonyult. Így

terelődött a gondolat a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara felé, amelynek a kisipar

fejlesztése és támogatása körül tapasztalt megértése és áldozatkészsége azután végre

meg is valósította a több mint egy év óta húzódó tervet. Meg kell állapítani, hogy

a magyar nyelvű kőműves- és ácsmesteri tanfolyam megrendezését egy pillanatig

sem késleltette más, pusztán a tanfolyamrendezés technikai kérdésének megold-

hatatlansága. Annyi s oly szakerőket megszerezni előadókul, akik képesítettségük

2 Srenker Lajos 1925-től 1944-ig töltötte be az elnöki tisztet. A Magyar Nemzeti Párt du na szer da-

he lyi szervezetének volt a vezetője.3 Bohus Géza 1926 és 1939 között működött titkárként a szervezetben.


218

mellett a magyar nyelvet is bírják, nem volt könnyű feladat már azért sem, mert

még a szakképzettség s nyelvtudás mellett számolnia kellett a kamarának az előadók

magántermészetű elfoglaltságával is. Itt volt a tanfolyamhallgatók elszállásolásának,

élelmezésének, kedvezményes utazásának, állam- és kamarasegélyének ügye. S most,

hogy a tanfolyam megindult, az elismerés őszinte hangján kell megállapítani, hogy

a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara iparfejlesztő osztálya, élén Liška János titkár,1

nemzetgyűlési képviselővel és Mišura I. titkár közreműködésével, mindenről a leg-

pedánsabban gondoskodott. A hallgatók mindegyike, Szlovenszkó és Ruszinszkó

minden részéből, személyre szóló értesítést kapott, amely felsorolja a tudnivalókat,

melyek a következők:

A hallgatók kötelesek:

1. tanlevelet,

2. legalább 56 havi segédi gyakorlatot igazoló irataikat akár a kőműves, akár az

ácsiparban felmutatni.

Eme igazoló iratok birtoka nélkül a tanfolyamon való részvétel nem ajánlatos, mi-

vel ezek nélkül senki sem vehető fel a bratislavai Országos Hivatalban tartandó mes-

tervizsgára. Kisebb kőműves vagy ácsmunkára szóló iparigazolvány nem elégséges

e tanfolyamra való felvételhez.

A tanfolyam azon résztvevői számára, akik a kurzus tartalma alatt állandóan

Bratislavában tartózkodnak, olcsó, jó lakást és élelmezést biztosított a kamara. Éjjeli

szállás tiszta ággyal, fűtéssel együtt legfeljebb 6 Kč-át, reggeli, ebéd és vacsora legfel-

jebb 15 Kč-át tesz ki naponta.

Vagyontalan kurzusrésztvevők részére a kamara segélyt eszközöl ki a kereskedelmi

minisztérium részéről, a kamara maga is segélyt nyújt meghatározott számú egyén-

nek a tanfolyamon való részvétel lehetővé tételére, amiről a tanfolyam megnyitása

után történik döntés. Oly résztvevők, kik a minisztérium vagy kamara segélyére szá-

mot tartanak, szegénységi bizonyítványt tartoznak felmutatni.

Azoknak a résztvevőknek, akik naponta vasúttal szándékoznak a vidékről a tan-

folyamra bejárni, joguk van heti munkás vasúti kedvezményes bérletjegyet besze-

rezni.

Azon esetben, ha valakit erre irányuló kérelmével elutasítanak, a tanfolyam meg-

nyitása után a kamara eszközli ki számára a jegy kiadását.

A kurzus tartama 8–9 hétre van tervezve aszerint, mily gyorsan lesz lehetséges az

előrehaladás a tanfolyam programja alapján az egyes tantárgyakban.

A tanfolyam megnyitásakor a résztvevők fejenként 50 Kč beíratási díjat lefizetnek.

Egyéb illeték nincsen, azonban a tan- és segédeszközöket a résztvevőknek saját költ-

ségükre kell beszerezniük.

1 Ján Liška, kereskedelmi miniszteri tanácsos. A szlovákiai ipartársulatok és grémiumok országos

instruktora. 1929–1935 között a csehszlovák iparospárt parlamenti képviselője és a párt szlovák

klubjának tagja.


219

Tekintettel a jelenlegi holt építkezési szezonra és a jelentékeny előnyökre, melye-

ket – az itt-tartózkodás megkönnyítésére – az összes jelentkező számára biztosított,

a kamara ama reményének ad kifejezést, hogy az összes jelentkező részt vesz a tan-

folyamon.

Íme! Tizenkét év után van már a magyar iparos számára is alkalom, hogy magát

továbbképezze, több jogot, jobb sorsot biztosítson magának. Pedig, és higgye el ezt

minden magyar iparos, felelősségünk tudatában írjuk ezt: akadt magyar ipartársulati

vezető ember, elnök, aki kijelentette e magyar tanfolyam megszervezőjének, hogy

„minek úgy erőltetni ezt a tanfolyamot, mi is annak idején öleget kőtöttünk arra,

hogy mesterek lehessünk?!” Hány száz magyar iparosegzisztencia kallódott el ebben

a felelősség nélküli, szószátyár, nemzet- és iparosmentő „handabandázásban”!

Mi nem kegynek tekintjük, hogy magyar iparosok és iparos ifjak kvalifikációt sze-

rezhetnek sorsuk javításához, társadalmi helyzetük emeléséhez, de nemzeti kisebb-

ségi jogunk teljesülésének. S hogy ebben a hivatalos fórumok támogatnak, ezt az illő

elismerés hangján állapítjuk meg, és bízunk magunkban és a józanul gondolkodó

öntudatos magyar iparosban, hogy a sok veszteséget, melyet eddig e téren elszen-

vedtünk, az állam és állami szervek további támogatásával még a saját sorainkból

kiinduló szabotáló akadékoskodások dacára is be fogjuk hozni!

Forrás: Kömíves és ácsmesteri tanfolyam. Iparosok és Kereskedők Lapja, 1931. január, 11.

37. Sajtóhír a magyar szakipartársulatok második Országos Szövetségének tervéről

(1931)

A szlovákiai iparosszervezet átalakításának gondolata 1931-ben vetődött fel.1 A magyar ipar-

társulatok egy új szövetség létrehozásának tervét egyöntetűen elutasították, a már működőt

pedig, pozsonyi székhellyel, abban az esetben látták támogathatónak, ha az síkra száll a nyelv-

használati jogok érvényesítése mellett.

Februári számunkban közöltük egy olvasónknak a most alakulóban levő második

Országos Szövetségre vonatkozó véleményét. A közlemény igen nyers őszinteség-

gel mondja ki az általunk is egyedül helyesnek tartott tézist: szövetségre szükség

van, és szövetség országos viszonylatban csak egyetlenegy lehet. A lapunkban meg-

indított ankéthoz csatlakozó ipartársulatok javarészt is azon az állásponton van-

nak, hogy szövetség kell. Ma már itt vita nincsen. A székhely kérdése okoz csak

sok galibát. Mint a görög városok, úgy versenyez nyílt és titkos fegyverbarátságok

pajzsával és pajzsa mögött Márton és Bratislava. Kár, igen nagy kár, hogy a kisipa-

1 Az ipartörvény reformjáról lásd Prágai Magyar Hírlap, 1930. december 21. 291. sz. 17; Losonci

Hírlap, 1929. augusztus 25. 34. sz. 1–2.


220

rosság és kereskedők érdekvédelmében felhasználandó erőt ebben a terméketlen

gerillaharcban őröljük fel.

Mi mindkét tábor véleményének helyet adunk, mert azt gondoljuk, hogy a hely-

zetet tisztázza az, ha ellentétes nézetek nyíltan, becsületesen kerülnek szembe egy-

mással. De eleve leszögezzük, hogy a szövetségben igazi munkát csak akkor tudunk

remélni, ha a társulati tagok egyenlő jognak és nem a tömeg- vagy nyelvi többségi,

hanem a közös sors és józan ész indokolta kölcsönös lojalitás lesz ott a vezérelv, és

ennek alapszabályokba lefektetett garanciái is lesznek.

A Tornaljai Járási Ipartársulat a kérdésben a következő álláspontot foglalja el:

Az új szövetség alakítása ellen tiltakozván leszögezi újból, hogy dacára annak,

hogy szívesebben látná a szövetséget Bratislava székhellyel, nem tartja helyénvalónak

ezen kérdés miatt az oly nehezen alakított és már a kezdet nehézségein túl levő szö-

vetséget, amely már kezdi éreztetni áldásos működése hatásait, felrobbantani. A mi

ideálunk egy egységesen tömörült tábor, amelyben sem nemzetiség, sem vallás, sem

politikai meggyőződés, sem szakmai külön érdek nem emel választófalat, ahol egy-

ségesen küzdünk egy szebb és jobb jövőért, speciális gazdasági és kulturális érdeke-

inkért a mai nehéz és válságos időkben.

A Lévai Járási Ipartársulat hasonlóan ellene van egy második Országos Szövetség-

nek, illetve hangsúlyozottan leszögezi, hogy a magyar társulatok egységes állásfogla-

lásától kell függővé tenni a csatlakozás kérdését. A Lévai Járási Ipartársulat teljesen

osztja azt az álláspontot, amit mi is elfoglalunk, hogy a meglevő szövetség tegye át

székhelyét Bratislavába, és ne csak garantálja, de teljesítse is azokat a kívánságokat,

amelyeket a nemzeti kisebbségek évekkel ezelőtt már – a csatlakozás és együttműkö-

dés biztosításával – kifejezésre juttattak.

Az Ógyallai Járási Ipartársulat az egy szövetség álláspontján van, de ragaszkodik

ahhoz, hogy a szövetség székhelye a főváros legyen. A földrajzi fekvést ilyen nagy

horderejű intézménynél figyelembe venni nem szükséges, hanem oda kell törekedni,

hogy a szövetség minél többet tudjon a tagokon segíteni.

Az Ipolysági Járási Ipartársulat Bratislavában létesítendő II. szövetséget tart szük-

ségesnek. Mint írja: a szövetség megalakulására összehívott ülés semmiféle kötele-

zettséget nem írt elő a jelenlévőkre, azonban annál többet ígért. Kimondatott ugyan-

is, hogy a most alakult szövetség nem soviniszta szellemű, s úgy a szövetségen belül,

mint azon kívül a megkeresések nyelvén fog levelezni és érintkezni a felállítandó ma-

gyar titkárság útján.

A Zselízi Járási Ipartársulat az egységes szövetség híve, mert károsnak tartja az

amúgy is annyi teherrel küzdő kisiparosság szétforgácsolását. Egymással szemben

egyedül helyesnek bizonyult lojalitás a szlovák és magyar, zipszer2 iparos testvérek

egységét biztosítja, s azért kell Turčianský Svätý Martinnak arra törekednie, hogy az

önként belépett s belépő kisebbségi társulatok a szövetségben otthont találjanak. Eh-

2 Szepességi szász.


221

hez nem kell más, mint taktikázásmentes, nyílt megegyezés s a kisebbségi kívánságok

elodázás nélküli sürgős teljesítése.

Ismerjük egyébként minden – magyar többségű – társulat álláspontját. Valameny-

nyi békét akar és békés munkára kész, csak az intézmény legyen a béke és békés

szándékok sziklájára építve.

Olyan jól megy a sorunk, hogy megengedhetjük azt a luxust, hogy egymásra

agyarkodjunk?

Ha Márton az ügy megérdemelte nagyvonalúsággal és átfogó szellemmel megte-

remti a békét, még megnyerhet mindent s mindenkit, s bátran és joggal hivatkozhatik

arra, hogy a szlovenszkói ipar és kereskedelem hivatott és hivatását tömegerőre tá-

maszkodón betölteni tudó reprezentánsa. Ha pedig tovább folyik az egymást gyötrő

s a kisiparos-társadalom amúgy is legyengült gazdasági erejének ellenállóképességét

felőrlő „Ki az erősebb?” játék, minden ipartársulat inkább magára marad, s a szö-

vetségi gondolatnak hovatovább, csak hirdetői maradnak a hívők tízezres tömegei

nélkül!

Forrás: Országos Szövetség. Iparosok és Kereskedők Lapja, 1931. március, 5.

38. Vitovszky József reformjavaslata a magyar iparos- és kereskedői érdekérvénye-

sítésről

(1931)

A szlovákiai magyar iparos- és kereskedői érdekérvényesítés egyik fontos dokumentuma az

alábbi, Vitovszky József által kidolgozott terv.1 Megfogalmazódásának kiváltója, hogy sem az

iparosság, sem a kereskedők nem rendelkeztek hatékony politikai képviselettel, szervezeteik te-

vékenysége pedig gyakran egymás érdekeit sértette. A tervben az új hálózat alapját a járási

ipartársulatok alkotják a helyi szakcsoportokkal együtt. Egészen új elemként jelennek meg a sz-

akmák szerint létrehozandó országos szakipari szövetségek szervezetei. Az országos ipari taná-

csot a szövetség és a szakipari szövetségek képviselői alkotják. Az Ipartársulatok és Grémiumok

Országos Szövetségének székhelyét a tervezet áthelyezi Pozsonyba.

Az iparosok és kereskedők szervezeti szabályzata

Miután a kereskedők és iparosok politikailag egy pártba való szervezése a lehetet-

lenséggel határos, ennek következtében az ország, de különösen a saját sorsuk in-

tézésében nem vehetnek részt, és gazdasági helyzetük megjavítása érdekében csak

1 Vitovszky József (1881–?) férfiszabó, ipartársulati elnök, a Losonci Járási Vegyes Ipartársulat

tisztviselője és választmányi tagja, Losonc képviselő-testületének és pénzügyi bizottságának,

a Polgári Kör választmányának tagja. Az 1931-es magyar reorganizációs javaslat és a magyar

titkárság tervének előadója. (Lásd még a 39. számú dokumentumot.)


222

más politikai pártok révén tudnak a parlamentben interveniáltatni, de szám szerinti

súlyukkal ipari és kereskedelmi kérdéseket érintő javaslatok megszavazásánál alig

tudnak érvényesülni.

Ezen fent felsorolt bajokon kívül van még komolyabb baj is. Talán legnagyobb

hátránya az iparos- és kereskedőtársadalom rétegének az, hogy gazdasági szervei sem

egyöntetűek, mivel az iparosokat és kereskedőket minden cél nélkül, egymástól telje-

sen függetlenül szervezik, és az e téren fennálló rendszertelenséget még fokozza azon

körülmény, hogy ezen szervezetek építését több helyen is eszközlik. Van ma például

iparosszövetség Turócszentmártonban, Kassán, továbbá egy szlovák iparos- és ke-

reskedő-munkásszövetség Pozsonyban, valamint a kereskedő grémiumok egész so-

rozata úgy, hogy kereskedők és iparosok ezen széttagozódottsága folytán egyöntetű

javaslat kidolgozására, illetve elfogadtatására nem kerülhet sor. Ennek következmé-

nye az, hogyha a fent említett szervek egyike vagy másika javaslatot vagy határozatot

terjeszt a kormány elé, az elutasításra talál, mely elutasítás azzal van indokolva, hogy

a javaslatot „csak ez” vagy „csak az” a szervezet akarja. A javaslatot előterjesztő kül-

döttségnek pedig ezt feleli a miniszter: „Ismerjék be, hogy ez csak az ország iparosai

és kereskedői egy részének óhaja. Így nem tehetek semmit, mert könnyen megtör-

ténhetik, hogy esetleg egy másik közület tiltakozni fog ezen javaslat elfogadása és

végrehajtása ellen.” (Egy javaslatommal ez meg is történt már.)

Az iparosok és kereskedők eszerint a miniszternél és a kormánynál – kiknek a mai

rendszer mellett igen sok javaslatunk helyzetét nagyon megnehezítené –, nem talál-

nak meghallgatásra.

Ebből tehát kitűnik, hogy az iparosok és kereskedők mai szervezetei nem alkal-

masak arra, hogy parlamenten kívül az iparosok és kereskedők érdekeit hathatósan

támogassák és igaz ügyét előrevigyék.

A fenti okok miatt alábbiakban foglalom össze az iparosok és kereskedők új ala-

pokon nyugvó szervezetének felállítását célzó javaslatomat, éspedig olyan célzattal,

olyan alapon, hogy az iparosok és kereskedők panaszai és sérelmei ezek egyetlen

legmagasabb szervétől, az Ipartársulatok Országos Szövetségétől legyenek feltárva,

és így mint az összes iparost és kereskedőt magában foglaló szervezetet ne lehessen

elutasítani, és ezen új szervezet alapján ott állhassunk a miniszterek előtt mint egy

falanksz.

Az iparosok és kereskedők ma meglévő összes közületeitől kérem a következő

szervezeti szabályzat elfogadását és intézkedések megtételét, hogy az ipartörvény

módosítása útján az alant felsorolt szervek kiépítése megvalósuljon, amennyiben az

ilyen alapokra fektetett szervezet vezetheti az iparos- és kereskedőtársadalmat oda,

hogy sérelmeit és bajait a legilletékesebb szervek részéről történő megtárgyalás után

az illetékes felső fórumhoz, illetve minisztériumokba eljuttathassa. Mikor a legegy-

szerűbb tagnak is a legcsekélyebb kiadásába kerülő ezen szervezet lényegét ismerte-

tem, kérem annak vázolt struktúráját elfogadni és a legszélesebb körben propagálni,

hogy egyszer – mégpedig a legrövidebb idő alatt – a megvalósulás stádiumába jus-


223

son az iparosok és kerekedők álma, tudniillik hogy egyöntetű panaszai eljuthassanak

oda, ahol segíthetnek bajain.

Lučenec, 1931. április 26-án

Vitovszky József

Szervezeti szabályzat

1. A jelenlegi járási vegyes ipartásukatok továbbra is fenntartandók, ha valahol szak-

mai ipartársulat van, úgy az is a járási vegyes ipartársulatok ügykörébe utalandó.

2. Minden járási vegyes ipartársulat köteles a helyi szakcsoportok megalakítását ke-

resztülvezetni, mely szakcsoport székhelye a járási vegyes ipartársulat székhelye.

3. Alakítandó az ország területére kiterjedő hatáskörrel a mellékelt ábrán2 feltünte-

tett szakmák szerint egy-egy országos szakipari szövetség, melybe köteles minden

szakcsoport tagjaival tagul belépni.

4. A jelenleg Turócszentmártonban működő Ipartársulatok Országos Szövetsége to-

vábbra is fenntartandó, de bratislavai székhellyel, melynek törvény szerint köteles

minden vegyes ipartársulat tagjául belépni.

5. Az Országos Ipari Tanács tagjai csak az Ipartársulatok Országos Szövetsége és az

Országos Szakipari Szövetség delegáltjai lehetnek.

6. A fenti leírás és a mellékelt ábra szerinti szervek pénzügyi ellátása, illetve azok

fenntartása:

a) Az ipartársulatok tagdíjait a szakcsoportok delegáltjaiból alakult bizottság becs-

lés útján állapítja meg minden segédeszköz felhasználásával. A helyi viszonyok

szerint változtatható a tagdíj minimuma és maximuma; a tagdíj ellenében a já-

rási vegyes ipartársulat a helyi szakcsoport minden kiadását fedezi.

b) A szakcsoportok alapszabályait a járási vegyes ipartársulat véleményezi és az

Országos Szakipari Hivatal hagyja jóvá (mint eddig).

7. A minden szakmából felállított Országos Szakipari Szövetség évi tagdíjait akként

állapítja meg, hogy adminisztrációs kiadásai, valamint az ügykörébe utalt eljárá-

sok fedezetet nyerjenek. A tagdíj ellenében köteles a szövetség a hozzá beérkezett

szakmai ügydarabokat megtárgyalni és a fölöttes fórumoknál elintézni. Köteles to-

vábbá háromnyelvű (szlovák, német és magyar) egyelőre havi, később hetenként

megjelenő szaklapot teljesen díjtalanul tagjainak kiadni. Zárszámadásait és költ-

ségvetését az Ipartársulatok Országos Szövetségének köteles bemutatni.

8. Az Ipartársulatok Országos Szövetségének évi tagdíja 2 Kč-ban állapíttatik meg,

mely tagdíj ellenében köteles szükség szerint országos kongresszusokat rendezni

és a hozzá beérkezett sérelmeket, panaszokat megtárgyalni és azoknak a minisz-

tériumokban érvényt szerezni. Köteles továbbá egy hivatalos háromnyelvű iparos

2 Az ábra közlésétől eltekintünk.


224

és kereskedő közlönyt tagjainak ingyen szolgáltatni, melyben minden ipari és ke-

reskedői, helyi és országos vonatkozású érdekek és sérelmek nyilvánosan tárgyal-

tatnak.

A fent nevezett szervek választási szabályzata:

1. A járási vegyes ipartársulat választmányát a helyi szakcsoportok delegáltjaiból állítja

össze, mely választás titkosan a járás székhelyén, vidéken a közjegyzőség székhelyén

egyugyanazon napon reggel 9 órától 13 óráig történik, a) elnököt, valamint az alelnö-

köt a választmány saját kebeléből választja, b) az ipartársulat az egész választás ered-

ményét 48 órán belül köteles hírlapilag közölni, c) választmányi tagok száma 30.

2. Az Országos Szakipari Szövetség választmányát a járási vegyes ipartársulatok de-

legáltjaiból állítja össze és azokat választottaknak jelenti ki; elnököt és alelnököt

a választmány saját kebeléből választ meg. A választmányi tagok száma 30, akik-

nek költségei az Országos Szakipari Szövetség pénztárát terhelik.

3. Az Ipartársulatok Országos Szövetsége nagyobb számú járási vegyes ipartársulat

részére a tagok számarányához mérten a választmányban 1−2 helyet biztosít, mely

kijelölt helyekre a járási ipartársulat évi közgyűlése ejti meg a választást, s azok

automatice tagjai az Ipartársulatok Országos Szövetsége választmányának; a) a vá-

lasztmányi tagok száma 30, b) a választmányi ülések alkalmával a tagok költségei

az Ipartársulatok Országos Szövetsége pénztárából fedeztetnek.

4. A választmányi tagok három évre választatnak meg, azonban évente ⅓ sorsolás

útján kerül választás alá.

5. Az országos ipari tanács egyharmad részben az Ipartársulatok Országos Szövet-

ségének delegáltjaiból, kétharmad részben pedig az Országos Szakipari Szövetség

delegáltjaiból tevődik össze. a) Az országos ipari tanács 60 tagból áll, b) napidíjait

az Országos Hivatal pénztárából fedezik.

6. Az összes ipari szervezet delegáltjai ülések alkalmával szabad vasúti menetjegyet

nyernek az államtól.

7. Az ipari szervezetek nemzetiség- és politikamentesek, melyek csak kizárólagos

gazdasági szervei az iparos- és kereskedőtársadalomnak.

Magyarázat a szervezeti szabályzathoz és a túloldali rajzhoz3

I. A járási vegyes ipartársulat saját kebelében az általa véleményezett és az Országos

Hivatal részéről jóváhagyott alapszabály alapján megalakítja a járási szakosztályokat

a következő szakmákra: 1. bőripar, 2. élelmezési ipar, 3. építőipar, 4. faipar, 5. festőipar,

6. kereskedők, 7. szabó- és ruházati ipar, 8. vasipar, 9. vendéglősipar, 10. vegyes ipar.

II. A járási vegyes ipartársulat minden szakcsoporti javaslatot és határozatot vég-

rehajt és felterjeszt a felsőbb fórumhoz, mely nem ellenkezik az általános országos

kereskedelmi és iparosérdekekkel.

3 A rajz közlésétől eltekintünk.


225

III. Szlovenszkó területén minden szakma a mellékelt ábra szerint megalakítja

a maga szakipari szövetségét, mégpedig a következő szakmák részére: 1. bőripar,

2. építőipar, 3. faipar, 4. festőipar, 5. grafika, 6. húsipar, 7. kereskedő, 8. sütőipar,

9. szabó- és ruházati ipar, 10. vasipar, 11. vendéglős, 12. vegyes ipar.

Több szakipari szövetség megalakítását nem ajánlom, mivel azok fenntartása nagy

anyagi megterhelést jelentene tagjai részére.

IV. A ma fennálló országos szövetségei az ipartársulatoknak, valamint a grémiu-

mok és más hasonló országos alakulatok törvényileg megszüntetendők, meghagyan-

dó egyedül a jelenleg Turócszentmártonban székelő, alapszabályokkal bíró Ipartár-

sulatok Országos Szövetsége pozsonyi székhellyel, nemzetiség- és politikamentes

alapon. Köteles azonban Turócszentmártonban szlovák, Kassán magyar, Ungváron

ruszin és más ott használt nyelvet beszélő titkár beállításával titkárságot ezeken a he-

lye ken felállítani.

A fenti elgondolás azonban nem zárja ki azt, hogy ezek mellett, mint szabad szer-

vezetek, az eddigi országos szövetségek és grémiumok ne működhessenek, ha azok

tagjai annak szükségét látják. Ezen szabad szervezetek óhajai is figyelembe veendők

a túloldali ábrán feltüntetett szervek határozatai mellett.

V. Az Országos Ipari Tanács fölötte áll az összes kereskedő- és ipari szervezetnek,

és komoly tárgyalás alá veszi a hozzá beérkezett szakipari szövetségi vagy országos

ipartársulat-szövetségi javaslatokat és beadványokat. Határozathozatal után terjeszti

fel ezeket a kormányhoz, és iparkodik azoknak a legmesszebbmenőleg érvényt sze-

rezni. Köteles az eredményes vagy eredménytelen eljárásról kellő indokolással alan-

tas szerveit értesíteni, és azokat tanáccsal ellátni a jövőben beadandó javaslatok sike-

rének biztosítása érdekében.

Ezen felsorolt […] szervek felállításától várhatja a kereskedő- és iparostársadalom

ügyeinek sikeres és biztos elintézését. Ezen szervek révén adatik mód arra, hogy az

egyéni elgondolás − ha az a közre üdvös − országszerte megtárgyaltassék és a tör-

vényhozásnál figyelembe vétessék.


dezés alatt álló fond), 646/31 (1931. április 26.).

39. Ivánfy Géza és Vitovszky József javaslata egy magyar titkárság felállításáról

(1931)

Az önálló magyar titkárság terve az Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetségén belül sohasem valósult meg. A magyar iparosok és kereskedők vezetőinek a javaslatban megfogalma-

zott képviseletet és befolyást nem sikerült elérniük.

Ez a kérdés már több ízben a választmányi ülés tárgyalási tapétájára került. Azonban

mindeddig véglegesen nem lehetett megoldva, főleg a szövetség financiális nehézsé-


226

gei miatt, melyekkel fennállása óta küzd. A kérdés Ivánfy Géza, a Komáromi Járási

Ipartársulat titkárának, valamint Vitovszky József választmányi tag kezdeményezése

alapján ismét tárgyalva lett, akik a régen megígért magyar titkárság felállításának

lehetőségéről jelentést tettek. A szövetség jelen helyzetéről, amely a legkevésbé sem

változott meg a magyar titkárság kedvezményes megoldására, a szövetségi titkár

adott elő, rámutatván a szövetség financiális nehézségeire, a szövetség bizonytalan

jövőjére, a szakipartársulatok, a szövetségben lévő kötelező tagság és hasonló kér-

dések törvényes szabályozására. A tárgyalásban több választmányi tag vett részt,

mégpedig: Fábry,1 Pawera,2 Vitovszky, Spányi3 és mások. Az eszmecsere után Fábry–

Pawera javaslata el lett fogadva, mégpedig oly értelemben, hogy a magyar szolgálat

(ügyvitel, a magyar ipartársulatokkal való érintkezés és organizálás) a szövetségben

legyen kiépítve akkor, amidőn a szövetség részéről kedvezőbb viszonyok lesznek, fő-

leg a fi nanciális viszonyok, s a szakipartársulatokról s a szövetségben lévő kötelező

tagságról szóló törvény ki lesz adva, mert nem lehet tudni, hogy az új reformák mit

hoznak a szövetség számára. Vitovszky József megmaradt saját javaslata mellett, mi-

szerint a magyar titkárság a szövetségnél azonnal állíttassék fel. Miután szavazásra

került sor. Az eredmény: 7 szavazatot kapott Fábry–Pawera javaslata, amíg Vitovszky

javaslata egyet. A többi választmányi tag nem szavazott.


dezés alatt álló fond), 291/32 (1931. december 6.).

40. Fried Jenő a komáromi kereskedelem helyzetéről

(1931)

A Komáromi Kereskedelmi Grémium 1931. december 13. közgyűlésén elhangzott elnöki beszé-

dében az előadó Fried Jenő1 összefoglalja a komáromi kereskedelmi élet helyzetét. A csehszlovák

állam 1930-ban új behozatali védővámokat vezetett be Magyarországgal szemben, ami a két

ország között vámháborúhoz vezetett. Magyarország a csehszlovák ipari termékekre vetett ki

vámot. Az elzárkózó gazdaságpolitikai lépésekkel a két ország közötti amúgy sem túl jó gaz-

dasági kapcsolatok befagytak, s regionális szinten ugyancsak súlyos következményekkel jártak,

forgalom-visszaesést okoztak, ami a kereskedők elszegényedéséhez vezetett.

Az elnök napirend előtt a következőkben vázolta a helyi kereskedelem és kereskedő-

társadalom mai helyzetét:

1 Vladimír Fábry az Országos Szövetség választmányának alelnöke.2 Karol Pawera a választmány rendes tagja.3 Spányi Artúr a választmány rendes tagja.1 Fried Jenő a Komáromi Járási Ipartársulat társelnöke, az ipartársulat kereskedelmi szakosztá-

lyainak elnöke volt.


227

A földművelő gazdaközönségnek az 1931. évben igen rossz volt a termése, az el-

adásra kerülhető, tehát pénzre váltható feleslege úgyszólván semmi, és ennek is igen

alacsony volt az elérhető ára. Ennek természetes következményeképp jelentkezik,

hogy a földműves-társadalomnak nincs fogyasztóereje. Ezt érzi meg Komárom ke-

reskedelme elsősorban úgy eladásaiban, mint inkasszójában.2

Katasztrofális hatással sújtja városunk kereskedőit, hogy közvetlen szomszédunk-

kal, Magyarországgal nincs kereskedelmi megegyezésünk. A szomszéd testvérváros

nem járhat hozzánk bevásárolni, mert a magyar vámellenőrzés – épp a szerződés nél-

küli állapotra való tekintettel − természetszerűleg szigorúbb lett; s főleg azért, mert

a pengő bevásárlóereje nálunk 30 százalékkal csökkent, és értéke változó lévén, nem

alkalmas értékmérőnek, nem merjük elfogadni.

Erősen sújtja itteni kereskedőink jelentékeny részét egyrészt az exportálás teljes

megszűnte, másrészt a magyarországi követelésekhez, valutához való megnehezült

hozzájutás. Az egész várost, annak minden kereskedőjét, iparosát s a szabad pályán

dolgozókat is katasztrofálisan érinti azon rendelkezés, mely a külföldi szén Magyar-

országra való bevitelét tiltotta meg.

Az 1931. év kikötőforgalma szénben október közepétől kezdve cca. 70 százalék

visszaesést mutat, és ha változás nem lesz, úgy a komáromi kikötő szénforgalma egy-

általán nem lesz számottevő, mert csakis Jugoszláviába leszállítandó szén kerül ide,

az pedig elenyésző mennyiség.3 Így néhány száz munkáskéz marad kenyér nélkül,

nem jön uszály, nem jön vontatógőzös, ezek személyzete nem vásárol nálunk, nem

hagyja itt a pénzét. Ezt megérzi a pék, az ékszerész, a ruha-, cipőkereskedő, az orvos,

a kávéház, a fiskális, ezt mindenki megsínyli.

Ha ez a magyarországi széntilalom − ami a magyar gazdasági szempontból va-

lószínű − fennmarad, úgy a cseh államvasút elesik cca. 60 000 vagon átmeneti fu-

vardíjától, a bányamunkás a kitermelési munka bérétől stb. Mi nem kalandozunk el

országos gazdasági kérdések talajára, de foglalkoznunk kell a helyi gondok, sajnos

rövidesen helyi krízis fenyegető bajaival.

Nem lévén megfelelő forgalmunk, nem érhetünk el polgári hasznot sem, mert a meg-

csökkent forgalom mellett nem lett kisebb a rezsink, míg a verseny következtében az

eladási árak a lehető legalacsonyabbak, feltétlenül kisebbíteni kell kiadásainkat. Meg

kell kérni az üzletet és lakást bérbe adó háztulajdonost, hogy lakás- és üzletbérigényét

mérsékelje, a velünk együtt dolgozó tisztviselőnket és munkásainkat, hogy kisebb

javadalmazással érjék be, hisz önérdekük is, hogy fenntarthassuk nékik is kenyeret

nyújtó üzletünket. Nem adhatjuk anyagjainkat, áruinkat az eddig nyújtott hosszú ki-

hitelezésre, hisz így a kamatveszteség felemészti a papiroson remélt keresetet.

2 Beszedett pénz.3 A csehszlovák külkereskedelem szempontjából felértékelődött a szlovákiai Duna-szakasz és

a pozsonyi, illetve a komáromi folyami kikötő jelentősége. A két világháború között mindkét

kikötőben komoly állami fejlesztések történtek.


228

Pénzügyi hatóságaink türelmet tanúsítanak, s mégis milyen harc, milyen küzde-

lem a régi, elmaradt adóhátralékok mellett a folyó adókat is fizetni! Megbocsátha-

tatlan hibát követne el a pénzügyi kincstár, ha az 1931–1932. évre szóló adókat nem

a megértés legteljesebb jegyében, a legkíméletesebb módon és nem a legeslegszük-

ségesebb mértékben mérné ki, mert akkor ez csak papiroskivetés marad, ebből pénz

nem lesz, vagy csak könnytől itatott pénz, melynek lefizetése mellett az adóalanyok

tönkremennek. Meglepetésszerű új terhet rótt ránk a kincstár a szükségadóval, mely

sajnos az állambevételre, úgy látszik, nélkülözhetetlenné vált.

Ha a háziúrtól, tisztviselőinktől, munkásainktól, bankjainktól, fogyasztóinktól,

kincstártól ennyit kérünk, ennyit várunk, akkor elsősorban önmagunktól kell hogy

segítséget várjunk, és ez nyilvánuljon meg a magunk személye és háztartásunk körüli

kiadásainkban.

Takarékoskodnunk kell a legteljesebb mértékben, kényelmünkben, szórakozá-

sunkban, sőt ruházkodásunkban meg táplálkozásunkban is. Vajha magunkban is

volna elég akarat, hogy e megállapításokat fokozatosan keresztülvigyük! Nem sötét-

látás, nem felesleges aggodalom az, ami belőlem beszél, de 60 évnek leszűrt tapaszta-

lata, a magunk és szomszédaink nagy baján való meglátás adja a szót, a feljajdulást,

intelmet és kérelmet ajkamra. Azért kettőzött szorgalommal, nem lankadó munka-

kedvvel végezzük feladatainkat, tegyük meg kötelességünket, nehogy önmagunkra

vonatkozással a kötelességteljesítés legnagyobb mértékét meg ne tudjuk állapítani.

Fel kell vetődnie a gondolatnak, hogy hasonló és rokon természetű üzletek és üze-

mek koncentrációjával foglalkozzunk. Kisebb rezsit kell megteremteni, fokozottabb el-

lenőrzést gyakorolni, hogy a legyengült eredmények még megélhetést bebiztosítsanak.

Az egész gazdasági világ érzi a bajt, retteg a következményektől, mindenütt kon-

ferenciák, gyűlések, ankétok; sok beszéd semmi cselekedet. Amint a nemzeteknek le

kell rázni a háborúból megmaradt gyűlölködést és ellenszenvet, úgy az üzletembe-

reknek a versenyből, a konkurenciából kitermett gyűlölködést és ellenszenvet le kell

győzniök önmagukban. Az erősebbnek a gyengén segíteni kötelessége; a gyengének

az erősebbhez alkalmazkodni a természetes józanság követelménye. Oly mértékben

érezhető és oly általánosságban állapítható meg a baj, hogy erélyes, okos, gyors csele-

kedet nélkül biztos katasztrófa következik.

Forrás: Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltára, Komáromi Kereskedelmi Grémium,

Választmányi és közgyűlési jegyzőkönyvek 1931, 244–245.

41. Gáspár Jenő jelentése a vágsellyei ipartársulat 1931. évi működéséről

(1932)

Az ipartársulat az előző vezetőség felelőtlensége következtében súlyos anyagi és erkölcsi válságba

került, s az állami kényszerfelügyelet elkerülhetetlenné vált. Mindez a tagság hozzáállására is rá-


229

nyomta bélyeget. Az új, még ideiglenes vezetésnek alapjaitól kellett újraszerveznie az ipartársulatot.

Az új titkár Gáspár Jenő lett, aki a vágsellyei ipartársulat igazgatósága előtt elhangzott beszédében

nemcsak az ipartársulat tevékenységével, hanem a szlovákiai kisipar válságos helyzetével is foglalko-

zik, mely utóbbit a gazdasági válság, a mind erősebb nagyipari verseny csak súlyosbított.

Mélyen tisztelt közgyűlés!

A közgyűlés jegyzőkönyvei szerint is sajnálkozással kell számot adni azon körül-

ményről, hogy a tagok részvétele ezeken a közgyűléseken a megkívánthoz képest ele-

nyészően csekély. Szükséges, hogy efölött gondolkodóba essünk, mérlegeljük annak

következményeit, keresve okait, hogy a jövőben ezen passzív rezisztenciát társula-

tunk életéből kiküszöbölhessük.

Ipartársulatunk fennállása és prosperitása érdekében nem lehet közömbös – sőt

romlást hozó –, ha a közgyűléstől annak túlsúlyban lévő része visszatartja magát, ez-

által juttatva kifejezésre, hogy egyesületünk működésével s annak sikeres fejlődésével

szemben közömbösséget árul el.

Mi az oka ennek? Kötelességünk mindnyájunknak, azaz mindenkinek, akinek ér-

deke egyesületünk sorsa, megkérdezni, hogy tudhassa annak okát, azaz hogy kit ter-

hel a felelősség. A tagokat? Ezek közömbösségét? Avagy az ok a társulat elnökségében

vagy pedig az iroda működésében keresendő? Feleljenek Uraim!

Dacára annak, hogy a gazdasági élet vihara, viszontagsága, az iparosság sötét hely-

zete kell hogy magába szállásra késztessen minden érdekeltet, mégis leszögezni kívá-

nom, hogy Önök nem értik meg a jelen idők komoly szavát, amely azt jelenti, hogy az

ipartársulat célja összetömöríteni, harcképessé tenni a nagytőkével szemben az ilyen

autonóm szervezetbe tömörült iparososztályt, hogy az politikai aspirációktól menten,

tisztán szakszervezeti tevékenységével, férfiasan állást foglaljon el, s egységes fellé-

pésével magára vonja figyelmét az illetékes közgazdasági és szociálpolitikai ténye-

zőknek, hogy azok hathatós támogatását elérve sorsán segíthessen. Vagy talán [...]

az iparosság eme tevékenységében szándékosságot kell látnunk? A törvénnyel biz-

tosított eme organizáció jogot ad minden tagjának, hogy a szervezet leghivatottabb

s illetékes fóruma előtt, amely elé minden egyes iparos úgy a városból, mint a vidék-

ről megjelenhetik, feltárhatja panaszait, kérdéseket intézhet a közgyűléshez, kérhet

felvilágosítást, tanácsot, segítséget, betekintést nyerhet a társulat belső életébe, s meg-

győződhetik arról, hogy nem hiába fizette tagsági filléreit az egyesületbe, mert ez az

egyesület, mint önvédelmi szervezet, egyedüli célkitűzésként az iparososztály min-

den egyes egzisztencia érdekéért küzd, azt igazán szívén viselve. Ha tehát személyi

okok késztetnek egyeseket a távolmaradásra, tessék nyíltan színt vallani, mert a józan

ész parancsolta békés megegyezéssel elsősorban békét, érdeklődést, munkakészséget

kell teremtenünk egyesületünk belső életében, hogy így egységes fellépésünkkel az

összes mint egy akarat juttassa kifejezésre magát és állja meg a helyét. A széthúzások,

súrlódások lankasztják a munkakedvet, elernyesztik a harckészséget, és bomlasztó

csíráival – mint az erős tölgyben a szú – megássák az egyesület sírját.


230

Az állam, mint az egyes társadalmi osztályok létérdekét képviselő legfelsőbb hatal-mi tényező, biztosítani akarván az iparosság mint rendi osztály létérdekeit, törvényes szankcióval látta el, realizálva ama intézkedését, hogy minden egyes iparos és kereske-dő köteles az ipartársulat tagjává válni és az ipartársulat fenntartásához hozzájárulni. Hogy mennyiben létérdekeket képviselő intézmény ez, bizonyítja legjobban az, hogy az ipartársulat nem önkéntes társulata az embereknek, de a törvény erejénél fogva kötele-zett szövetkezete. Ha tehát tagja e társulatnak valaki, igenis tagja csak azért, hogy ezen társulaton keresztül védhesse meg jogait és egzisztenciáját, különösen ma a kartell-, tröszt- és szindikátusrendszerrel szemben. A nyújtott előnyök mint jogosságok élvezete kell azonban, hogy mint minden jog, kötelességgel is járjon. Ez a kötelesség pedig első-sorban a közgyűlésen való részvételben, a tagdíjak rendes megfizetésében nyilvánul.

Az embert, mint a nagy közösség tagját, társadalmi élete készteti arra, hogy többen egyesülve, közös erővel törekedjenek életszükségleteik kielégítésének megvalósítására. Látjuk, hogy a tömörülés és szervezkedés az emberi fejlődés legkövetkezetesebb ered-ménye. Ugyanis tudjuk, hogy az ipar és kereskedelem terén az alkotmánnyal biztosított szabad verseny uralkodik. Az ember természeti rendeltetése váltotta ki az emberekből azt, hogy egyenlő célú és egyenlő törekvésű emberek erejüket, képességüket egyesítve könnyebben valósíthatják meg azt, mint az egyed különállóan, ami különben is nyilván-való abból, hogy a gazdasági életet az egyik embernek másikra való utaltsága hozta létre. Az ipar és kereskedelem terén uralkodó szabad versenyben a nagyvállalkozók, egyrészt hogy egyenlő erejüket összemérve egymást le nem győzhették, inkább egyesültek egy-mással, hogy így együttes fellépéssel törjenek különösen ma az iparosság, kézművesség,a szó mai értelmében mondva, teljes megbénítására. Eklatáns példa erre Baťa, továbbá a vas ipar és általában a kézművesproduktumok legnagyobb része, amit a nagyipar telje-sen magához kaparintott. Az állam a közgazdasági életbe ma még nem avatkozhat bele oly hathatósan, hogy ezen rendszert megszüntesse, mert ezt tiltja a szabad verseny esz-méje, azonban elrendelte, hogy kötelesek az iparosok szervezkedni és így önmaguk saját erejükre támaszkodva felvenni a harcot a nagyiparral és kereskedelemmel szemben. Ezt a célt szolgálja a nyereségre nem törekedő intézményünk, illetve szervezetünk is.

Ha a fejlődés periszkópján vizsgáljuk az iparosság jelenlegi – és nem menve vissza csak a múlt századbeli – helyzetét, párhuzamot vonva szomorúan kell konstatálnunk, hogy amíg a múlt században az iparosság, mint a rendi osztályállamban a nemesség s a jog nélküli osztály között minden részről megbecsült, középhelyet elfoglaló társa-dalmi osztály, fejedelmektől s a törvényhozás által a legmesszebbmenő jogokkal fel-ruházva egy oly autonóm szervezetet képezett, amelynek célja volt, hogy az iparosság úgy politikai, társadalmi és osztálypresztízs érdekeit, mint a nemesség önkebelében és a törvény által biztosított parlamentáris képviseletben megvédje, azt fenntartsa és fejlessze, valamint tagjait úgy erkölcsi, mint anyagi támogatásban részesítve mindig nagyobb életnívóra emelje. De akkor megdöbbenéssel kell leszögeznünk ma ama szomorú valóságot, hogy az iparosság, teljesen kiszolgáltatva a nagy iparnak és az ezt megtestesítő kartellrendszernek, teljesen szétzilálva, anyagilag tönkremenve, erkölcsi-leg leromolva, elhalásra ítélten vonaglik a porban a nagykapitalisták lábai előtt.


231

Azt hiszem, hogy e nagy vonásokban ismertetett hiányai, sérelmei társulati életünk-

nek mindenki részéről belátással honoráltatnak, s hogy Önök a saját kárukon tanulva

belátják, hogy a jelenlegi nagy életkonszernben, amikor már nem is annyira az iparosok

általános érdekeit veszélyeztetett helyzetről van szó, hanem az iparosok utolsó betevő

falatjukért vívják heroikus küzdelmüket, belátják uraim, hogy elszánt akarattal, min-

dent megvető önfeláldozással egy sorba fognak állani, s megkísérlik e roskadó világ-

ban, amikor az osztályharc s politikai élet fertőjében az erősebb osztály csak a nálánál

gyengébb osztály letiprásával bírja magát fenntartani, még egyszer megkísérlik bátor

fellépéssel, magukra vonva a kormányzó tényezők figyelmét, hogy Szlovenszkó kisipa-

rát és kereskedelmét megmenthessék. Mert nem messze az idő, amikor az események

lassan oda fejlődnek, hogy Önök koldusbotot fogva kezükbe, egy kiszámíthatatlan, sö-

tét jövő bizonytalan útvesztőjében fognak csaknem az éhhalállal vívódni.

Ezek után most engedtessék meg részemre, hogy röviden ismertessem ipartársu-

latunk 1931. évre visszatekintő életét.

A helybeli járási hivatal, mint felügyelő hivatal, 1931. január 13-ról kelt 484/1931.

számú végzése értelmében társulatunk elnöksége a pénztárkezelésben mutatkozó

nagy rendellenesség és az egyesület pénzének elsikkasztása végett fel lett oszlatva. Az

ipartársulat ideiglenes vezetésével háromtagú, hivatalból kinevezett elnökség, amely

Jeleň József ideiglenes elnök, vaskereskedő, Smida József cipész és Brichta Sándor

gabonakereskedőből állott, lett megbízva. Ezen kuratórium 1931. január 20-án átvet-

te a társulat vezetését, és rögtöni érvénnyel elbocsátotta Plaňovský János titkárt. Az

iroda agendája a legnagyobb s legfeldúltabb állapotban volt, amely helyzet azután az

ideiglenes elnökség ténykedésének hatása alatt fokozatosan javult.

Ez alkalomból engedtessék meg nekem, hogy leghálásabb köszönetemet fejezzem

ki ipartársulatunk nevében Doležál János iparbiztos úrnak, aki még a lehetőség ha-

tárait is meghaladó áldozatkészséggel, önfeláldozó szeretettel, s mondhatom, a leg-

humánusabb megértéssel sietett a már-már süllyedő, végromlásnak induló társulati

életünk megmentésére s annak fellendítésére. Neki köszönhetjük elsősorban, hogy

társulatunk nem veszett végképp el.

Szerénységemről beszámolva jelentem, hogy 1931. március 1-jén léptem az Önök

szolgálatába mint titkár, s habár a dolgok természetes menetét követve a logika kény-

szerűsége folytán öndicséret látszatát is kell keltenem, minden erőmmel azon voltam,

hogy becsületes, kitartó munkámmal mindenkinek bármikor segítségére állva, szerény

képességeimmel is hozzájáruljak társulatunk isménti életképessé tételéhez. Kívánom szí-

vemből, hogy szerény munkásságomnak legyen elsősorban az az eredménye, hogy társu-

latunk minden egyes tagjának a boldogság s megelégedés mosolyát csaljam arcára. Mert

nemesen átérzett tettek véghezvitele, a mindenkor teljesített kötelesség tudata a mai ne-

héz időkben, amikor köztársaságunk minden egyes polgárának vállvetve kell küzdenie,

engem legnagyobb megelégedéssel tölt el s annál fokozottabb erőkifejtésre ösztönöz.

A kuratórium működésének ideje alatt 16-szor ülésezett, mely alkalmakkor ren-

geteg elmaradt ügyet intézett el.


232

1931. április 20-án volt megejtve az új választmány választása. Az újonnan meg-

választott elnökség a választás ellen beadott fellebbezés következtében csak 1931.

november 17-én foglalhatta el hivatalát. A társulat választmánya 1931. év folyamán

2-szer ülésezett és egy közgyűlést tartott december 14-én.

Ezek után hivatva érzem magam az ideiglenes elnökség tisztelt tagjainak, Jeleň

Józsefnek, Smida Józsefnek és Brichta Sándor uraknak társulatunk nevében legfor-

róbb köszönetem nyilvánítani társulatunk érdekében végzett önzetlen s eléggé fel

nem értékelhető munkásságáért.

Iktatónk sorszáma elérte az 1203 számot. Ebből 262 esetben különböző helyekre,

különféle javaslatokkal, nyilatkozatokkal, protestálásokkal, memorandumokkal élt

ipartársulatunk az egyesület tagjai érdekében, mint adóherhelés stb. tárgyában. 85

esetben jelentés tétetett az itteni járási hivatalhoz jogtalan iparűzés tárgyában.

1931. év folyamán 93 ifjú lépett a tanoncok sorába s 118 tanonc lett felszabadítva.

1931. évben a létező tagok számaránya kitüntetve nem lehetett, miután a kataszter

vezetve nem volt, s még hozzávetőlegesen sem lehet erről számot adni.

A társulat pénzügyi helyzete részletesen van feltüntetve a csatolt 1931. évet záró

zárszámadásban.

Befejezem ezzel ipartársulatunk működéséről való rövid referátumomat és kérem

Önöket, hogy ezentúl éber lelkiismerettel, fokozottabb áldozatkészséggel és lendüle-

tesebb tevékenységgel viseljék szívükön társulatunk sorsát, hogy az továbbra is élhes-

sen, virágozzon, Önöknek és családjaiknak megelégedést és boldogságot hozzon.

Legyen Isten áldása továbbra is munkánkon!

Sellye, 1932. évi szeptember 21-én

Gáspár

ipartársulati titkár


dezés alatt álló fond).

42. Grusetzky Ferenc az Egyesült Magyar Párt iparos- és kereskedő-szakosztályá-

nak működéséről

(1942)

Az első bécsi döntés után a magyar értékelések – amint Grusetzky Ferenc1 alábbi írása is – a köz-

társaságban töltött utolsó évek gazdasági törekvéseit kizárólag nemzeti optikán keresztül vizs-

1 Grusetzky Ferenc (1894–?) Kassán született, a Magyar Nemzeti Párt kassai kerületének köz-

ponti titkára, Kassa városi szakbizottságainak tagja, a Kassai Atlétikai Klub jubileumi évköny-

vének társszerkesztője, a Prágai Magyar Hírlap és több sportlap állandó munkatársa volt.


233

gálták, s a magyar kisipar és kiskereskedelem folyamatos hanyatlásáról beszéltek. A gazdasági

érdekvédelmet a nemzeti és nyelvi önvédelemmel kapcsolták össze.

A magyar ipar és kereskedelem pusztulása

1919-ben a nyugati demokratikus nagyhatalmak jóvoltából Magyarországnak több

mint kétharmad részét szétosztották árulás fejében a szomszédok között. A Felvidék,

amely azelőtt elég fejlett gyáriparral, bányászattal és erdészettel rendelkezett, a cse-

hek kezébe került.

Az idősebb nemzedék tagjai még élénken emlékeznek arra, hogy a csehek a legrö-

videbb idő alatt igyekeztek mindent a saját érdekük szerint átalakítani, megváltoztat-

ni. Sok esetben még a felsőbb fórumok intézkedéseit sem várták be, hanem a városi

cseh vezetők a saját elhatározásukból hoztak olyan rendelkezéseket, amelyeket ők

– a maguk szempontjából – jónak tartottak. Nem vártak hónapokig, évekig valami

intézkedéssel, s arra sem voltak tekintettel, hogy mit fog szólni a külföld, ha a kisebb-

séget elnyomják. Ilyenekben lelkiismeret-furdalásaik nem voltak.

Ezek a könyörtelen intézkedések nyilvánultak meg az itteni ipar teljes megsemmi-

sítésére nézve is. Hogy miért tették ezt, azt mindenki tudta. Azért, mert – a legtárgyi-

lagosabban megállapítva – a cseh iparnak és kereskedelemnek, mely magas színvo-

nalon állott, kellett az elhelyező terület, kellett a gyarmat. A mind jobban fokozódó

európai feszültség miatt a cseh ipari termékeket a szomszédos államokba elhelyezni

csak kis mértékben lehetett. (Főképpen a kisantant három államába!) A nyugati nagy

államok pedig ezekre nem tartottak igényt, mert nem szorultak rájuk. Ellenkezőleg:

francia, angol és más árukat a csehek voltak kötelesek átvenni.

Így történt, hogy a világhírű zlíni Baťa2 cipőgyár majd minden városban, község-

ben fiókokat létesített, és olyan olcsón adta tömegáruit, hogy azokkal sem az itteni

gyáros, de még kevésbé a cipész, csizmadia nem tudta felvenni a versenyt. A cseh

gyárak tehették ezt, mert az államtól minden téren igen nagy szállítási, anyagbeszer-

zési stb. kedvezményeket kaptak. Így volt ez a náchodi vászonnal, a brünni szövet-

tel, az amerikai olcsóságú Ander-árukkal és más cikkekkel, melyekkel elárasztották

a Felvidéket és Kárpátalját. A prágai vezető köröknek, de legfőképpen a gyárosoknak

mindennél fontosabb volt a saját gazdagodásuk, semhogy a felvidéki ipar és kereske-

delem érdekében valamicskét is tegyenek.

Az őslakosság – ha nem tartozott a prágai centralisták közé – bizony nagyon

szerény viszonyok között élt, és akarva, nem akarva kénytelen volt venni az olcsó

2 A Baťa cipőgyárat Tomáš Baťa (1876–1932) alapította. Üzemét már 1918 előtt racionalizált ter-

melés jellemezte. A cég 1931-ben alakult át részvénytársasággá. Leányvállalatokat és üzemeket

hozott létre külföldön, Németországban, Angliában, Hollandiában, Lengyelországban. A két vi-

lágháború között a szlovákiai piacon egyeduralkodó volt olcsó termékeivel. A szlovákiai magya-

rok szemében Baťa az expanzív cseh tőkés jelképe lett, aki a magyar iparosokat ellehetetleníti.


234

cseh árut. A falusi gazda, a városi szegény ember feléje se nézett a kézimunká-

val készített kassai csizmának, cipőnek, mert Baťánál mindezeket jóval olcsóbban

megvehette. […]

Hogy a magyar ipar és kereskedelem teljesen tönkre ne menjen, akciókat indí-

tottak és hangoztatták a helyzet súlyosságát, tarthatatlanságát. Az ellenzéki magyar

pártok képviselői küldöttségileg jártak Pozsonyban, Prágában, de ezeken a helyeken

is mindent elnyomott az önző cseh politika. A minisztériumokban és a többi hiva-

talban csak azokkal álltak szóba és intézték el ügyüket többé-kevésbé eredményesen,

s azoknak adtak állami megrendelést, hadseregszállítási megbízatást, akik cseh kor-

mánypárthoz tartoztak.

A magyar pártok törvényhozói minduntalan tiltakoztak a cseh kormánynak a tri-

anoni Magyarország elleni gazdasági bojkottpolitikája miatt is. Ezért léptették életbe

a csehek a súlyos vámtarifákat, a különböző törvényeket, rendeleteket, hogy a kis

Magyarország még jobban tönkremenjen. A csehek részéről nem lehetett tapasztalni

belátást vagy kíméletet, mert csak önmaguk meggazdagodását, a Magyarország ellen

létesített kisantant, no meg az őket minden téren támogató nyugati államok érdekeit

nézték. […]

Miután a cseh imperializmussal szembeni politikai harc szüntelen volt, az Egyesült

Magyar Párt, hogy minden téren hathatósan tudjon a közös célért dolgozni, igyeke-

zett kiépíteni táborait. […] Ezek [a magyar párt által létrehozott szevezetek–G. I.]

külön alapszabályokkal működtek, de ugyanúgy a magyarsághoz tartoztak, magyar

célt szolgáltak, mint maga az Egyesült Párt. […]

A nemzeti önvédelem célját szolgálta az Egyesült Párt az iparos- és kereskedő-

szakosztálynak a párt keretein belül történt megalakításával is. Ezt azért is tette, hogy

a nemzetfenntartó iparosoknak és kereskedőknek alkalmat adjon a saját érdekeik-

ben való hathatós helytállásra, és hogy előmozdítsa, hogy az eddig még meg nem

szervezett magyar nemzetiségű iparosokat és kereskedőket a közös magyar ügynek

megnyerje.

Az ismertetett előzmények után alakult meg az Egyesült Magyar Párt keretén belül

1937. augusztus 18-án az iparos- és kereskedő-szakosztály. Az alakuló közgyűlésen,

mely igen nagy érdeklődés mellett folyt le, a következő vezetőséget választották meg:

elnök Szakmáry Károly nagykereskedő és gyáros, ügyvezető elnök Helyei Gyula, al-

elnök Éliás Nándor, Várkoly Miklós, tanácstagok Cseley Albert, Ignáth József, titkár

Szent-Istvány Zoltán, jegyző Bierbrunner Zoltán. A szakosztály megalakításának

ügyeit először Fejes János titkár, szerkesztő, majd utána egészen a felszabadulásig

Grusetzky Ferenc főtitkár intézte. A felszabadulás után egészen az egyesülésig Böhm

Ferenc főtitkár is agilis munkát fejtett ki a szakosztályban.

A választmány első tagjai voltak: Bartha Gyula, Berkovits Ernő, Binder Sándor,

Braun Béla, Buliczka János, Buchner Béla, Csizmár Ferenc, Csurilla Dezső, Drab

Dezső, Dokupil István, Duma András, Fábián István, Farkas László, Farkas De-

zső, Ferenczy Sámuel, Fricsovszky József, Hauser Géza, Hiblyár Mátyás, Hriczkó


235

István, Jancsik Lajos, Jakcsy Imre, id. Jaschkó Géza, Katona Gyula, Katona János,

Kieselbach Géza, Kuhlmann Szilárd, Kvasnyák Mátyás, Lisskó Elemér, Lipták Sán-

dor, Laszkovszky Sándor, Lefter Jenő, Martonyik László, Perényi István, ifj. Rohringer

Géza, id. Rohringer Géza, Ruzsbasán Gyula, Sárossy Endre, Szucsik Gyula, Tarczal

Gusztáv, Urr György,3 Vende Pál, Wirth Gyula,4 Weiszer János, Wilnrotter Sándor.

A választás után Szakmáry Károly elnök tartotta meg lelkeseléssel fogadott be-

köszöntőjét. Fiatal korára való hivatkozással választását olyannak tekintette, mint

amelyben a fiatalos energia találkozik az idősebbek kiegyensúlyozott tapasztalatai-

val, és a két életerőnek összefogása lehetővé teszi a magyar jogok kiharcolását. Jelen

volt és nagy hatású beszédet tartott Virágh Béla5 királyhelmeci református lelkész,

tartománygyűlési képviselő, aki elhozta a Bodrogköz minden magyarjának, iparos-

nak, kereskedőnek, földművesnek és munkásnak szívből jövő üdvözletét. Rámutatott

a cseh iparospárt egyoldalú nacionalizmusára, mely ellen egy emberként kell küzde-

ni. Perényi István, a kassai kereskedők egyik lelkes, képzett fiatal tagja hangsúlyozta,

hogy szükséges a magyar önvédelem és önsegélyezés bástyáinak hathatós kiépítése,

ha meg akarunk maradni. Tost László,6 a kassai magyarság helyettes polgármestere

az Egyesült Párt városi képviselő-testületi klubja nevében üdvözölte az új alakulatot

és helyi vonatkozásban hangsúlyozta annak fontosságát. Eddig Kassán a városházán

a magyar kereskedők és iparosok sérelmeinek tárgyalását az a körülmény hátráltatta,

hogy mindig a cseh iparospárt lépett fel a kassai iparosok és kereskedők egyedül jogos

képviselőjeként. Most már a kizárólagosságnak ettől az előnyétől a cseh iparospárt

elesett, mert a város parlamentjében Szakmáry Károly is hallathatja hangját mint az

őslakos iparos- és kereskedő-szakosztály leghivatottabb szószólója. Úgy Tost László,

mint a párt előző helyettes polgármesterei, Tost Barna7 és Pollák Gyula dr.8 mindig

szívükön viselték az iparosok, kereskedők és munkások érdekeit.

3 Urr György (1900–1979) publicista, részt vett a keresztényszocialista párt megszervezésében.4 Wirth Gyula (1881–?) építészmérnök, politikus, a keresztényszocialista párt egyik alapítója,

1938 októberében a Magyar Nemzeti Tanács vezetője.5 Virágh Béla (1890–?) református lelkész, 1917-től a királyhelmeci gyülekezet papja. 1918-ban

jelentős szerepet játszott a Bodrogközi Gazdasági Egyesület megszervezésében. 1925-ben

a magyar pártok országos vezetőségének tagja, a pozsonyi tartományi gyűlés képviselője. A Szlo-

venszkói Magyar Kultúregyesület bodrogközi szervezetét hozta létre. A magyar országgyűlés

képviselője.6 Tost László (1875–1945) politikus, publicista, jelentős szerepet játszott az Országos Keresz-

tényszocialista Párt megszervezésében, a párt pénztárosa volt. 1933–1938 között Kassa he-

lyettes polgármestere, 1938 után polgármestere, országgyűlési képviselő. 1945-ben a nyilasok

kivégezték.7 Tost Barna (1876–1951) katolikus pap, politikus, publicista. Az Országos Keresztényszocialista

Párt megszervezésében az egyik fő aktor. Kassa plébánosa, városi képviselő, helyettes polgár-

mester, 1938 után országgyűlési képviselő. 1946-ban kiutasították Csehszlovákiából.8 Pollák Gyula kassai ügyvéd, a keresztényszocialista párt vezetőségi tagja, Kassa helyettes pol-

gármestere.


236

Az iparos- és kereskedő-szakosztály megalakítása országszerte nagy visszhangot

keltett. Az Egyesült Magyar Párt prágai parlamenti klubjában Pajor Miklós dr.9 kas-

sai szenátor üdvözölte a szakosztályt. Szüllő Géza dr. klubelnök indítványára a párt

Pajor Miklós dr. szenátort – miután 20 év alatt sokat foglalkozott a magyar iparos- és

kereskedőkérdésekkel − bízta meg azzal, hogy az iparosok és kereskedők sérelmeit

dolgozza fel és a parlamentben állandóan napirenden tartsa, illetőleg a sérelmek or-

voslását – ha lehetséges – kiharcolja. A magyar törvényhozók ígéretet tettek, hogy

töretlen erővel fognak küzdeni a felvidéki és kárpátaljai őslakos iparosok, kereskedők

és munkások megélhetéséért.

A szervező munka nehézségei

Az iparos- és kereskedő-szakosztály megalakulása után azonnal munkához fogott

és első kötelessége az volt, hogy az eddig tagként be nem lépett magyar iparosokat

és kereskedőket beszervezze. Az elnökségi és választmányi tagok örömmel vették

a gyűj tőíveket, és felkeresték mindazon magyar iparosokat és kereskedőket, akik ed-

dig vonakodtak az Egyesült Magyar Pártba belépni. Már az első taggyűjtési hónap

szép eredményt mutatott, de sok tapasztalattal is járt. Sajnos akadtak olyanok is, akik

elzárkóztak a belépéstől, mondván, ellenzéki magyar pártba nem léphetnek be, mert

a cseh és a centralista szlovák vevők bojkottálni fogják az üzletüket, megrendeléseket

nem tesznek, és más hasonló ürüggyel hárították el a belépést. Ezen nem csodálko-

zott senki sem, mert mindig voltak olyanok, akik a helyzettel megalkudtak, akik az

árral úsztak, akik az áldozatok vállalásától félve nem tartottak ki nemzetiségük mel-

lett, hanem azt úgy változtatták, ahogy a napi politika, a helyzet megkívánta.

Egy bátor magyar beszéd

Hogy milyen nehéz volt abban az időben a párttaggyűjtés, arról a legjellemzőbben

számolt be Várkoly Miklós alelnök, a szakosztály egyik legtevékenyebb tagja az 1938.

január 7-én tartott ülésen. A következőket mondta:

Amikor a kézbesítők átadták a levelet a címzetteknek, akik – miután megtudták,

hogy melyik párttól kapták azt – valósággal nekitámadtak az embereknek, és a le-

vél átvételét megtagadták. Nagyon szomorú tények ezek. Akiben él még a magyar

nemzethez való feltétlen ragaszkodás egy szikrája is, ezt nem szabad tétlenül néz-

nie, hanem dolgoznia kell, hogy ezeket a „félrevezetett magyarokat” felvilágosítsuk.

Munkánkra kérjük Isten áldását, mely nem marad el, ha betartjuk a legnagyobb mes-

ternek, Krisztusunknak a mindenkori küzdőkhöz intézett tanítását: „Legyetek oko-

sak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.”

9 Pajor Miklós (1884–?) ügyvéd, politikus, 1935-ben szenátor, 1938 után képviselő a magyar par-

lamentben, Budapesten.


237

Ez nekünk is szól, s azért nem szabad a terror és üldözés fegyverével a tőlünk távol

álló testvéreink ellen fellépni, hanem a szeretet átütő erejével közelítsük meg szívei-

ket. Hiszen súlyos betegek ők, kiket sorsuk oda vetett, hol önbizalmukat vesztve, tán

akaratlanul is idegen isteneknek szolgálnak. Fel tehát a munkára, építsük ki őseink

kipróbált fellegvárát, melyen a poklok kapui sem diadalmaskodhatnak, ha hűek ma-

radunk Krisztushoz, magyarságunkhoz! Nézzétek csak az ugyanolyan körülmények

között élő német testvéreink gyönyörű önsegélyezési tevékenységét, akkor fogtok

csak ámulni. Csak két számot mondok nektek, amelyek eleget beszélnek. Az elmúlt

évben – 1937-ben – a Csehszlovákiában lakó 3 millió német 13,5 millió koronát tett

le az önsegélyezés oltárára. Mennyi könnyet és nélkülözést szüntettek meg ezzel a ha -

talmas összeggel! Mi alacsonyabbak vagyunk a németnél, mi Rákóczi kuruc ivadé-

kai? Elfeledtétek volna már, mi a haza, mi a szabadság, mi a testvériség!? Nem, ez

nem lehet! Kassai iparosok, kereskedők, mindenki rátok tekint, tegyétek meg becsü-

letes magyar kötelességteket, lépjetek táborunkba!

Szerencsére többségben voltak a gerincesek, akik vállalták a nehézségeket, mellő-

zést, üldözést, vállalták a száraz kenyeret. Ez a tábor itt volt az Egyesült Magyar Párt-

ban, melynek taglétszáma mindig növekedett, és nem tellett bele hosszú idő, Kassa

igen jelentékeny őslakos iparos- és kereskedőtársadalma ott sorakozott az Egyesült

Magyar Párt zászlaja alatt. Az igazságnak tartozunk, amikor megállapítjuk, hogy so-

kan otthagyták a cseh kormánypártokat és kiléptek onnan, mert látták, hogy rájuk

csak addig van szükség, amíg a választások tartanak, s a kormánypártok ígéreteiket

nem váltották be.

„Támogassuk a magyar iparost!”

A szakosztály 1938 elején „Kassa 1938” cím alatt egy névjegyzéket adott ki, amelynek

előszavában ez állt:

Szlovenszkói magyarok, támogassuk egymást! Szlovenszkói magyarok, egy a cé-

lunk, egy a kívánságunk, hogy itt, ezen az ősi földön, minden magyar iparos és ke-

reskedő boldoguljon! Ennek első feltétele az összefogás és az egymás iránti jóindulat!

Összetartásban az erő, összetartás nélkül nincs boldogulás. Dolgozz és minden erőd-

del segítsd elő, hogy boldogulhasson minden magyar. E legfontosabbat tartsd mindig

szemed előtt. Minden árut lehetőleg csak magyar kereskedőtől, gyárostól vásároljál.

Minden munkát lehetőleg csak magyar iparossal végeztess. Szlovenszkói magyarok,

támogassuk egymást. Minden fillér, mely nem magyar testvéred kezébe jut, gyengíti

nemzetiségedet! Nyújtsatok egymásnak testvéri jobbot, egymást támogatva és segít-

ve haladjunk együtt, hogy kivívjuk a jobb, a boldogabb magyar jövőt. […]

Az iparos- és kereskedő-szakosztály minden héten elnökségi, havonta pedig

össztaggyűlést tartott, amelyen a lelkes elnökségi tagok, Helyei Gyula, Várkoly Miklós,

Éliás Nándor, Ignáth József, Szent-Istvány és a többiek mind megjelentek. Ezeken a gyű-

léseken igen sok életrevaló indítványt terjesztettek elő, amelyek azt célozták, hogy mi-


238

képpen lehet segíteni a szomorú helyzetbe került magyar iparosokon és kereskedőkön.

Így Liskó Elemér bankbizományos 1937. szeptember 7-én terjesztette be nagy szaktu-

dásra valló tanulmányát, amelyben egy szövetkezet megalakításának tervét vetette fel.

Majd ugyanő javasolta egy „kompenzációs iroda” mielőbbi felállítását is. Egy alkalom-

mal Helyei Gyula a magyar tanoncoktatás ügyében kérte a tagok sürgős segítségét és

összefogását. Ugyanis a kereskedő-tanonciskolában a magyar tagozaton az első évfo-

lyamra nem jelentkezett a kötelező tíz tanuló, így a magyar tanítást nem lehetett meg-

kezdeni. Hangoztatta, hogy a magyar kereskedők összefogásán a sor, hogy tanoncaikat

a magyar tagozatra írassák be, hogy biztosítva legyen jövőre a magyar tanítás. Akciót

indítottak aziránt is, hogy állítsanak fel magyar polgári továbbképző tanfolyamot.

A szakosztály mindig a párt elnökségével és vezetőségével egyetértőleg és azok

hozzájárulásával, minden alkalommal, amikor a városi költségvetést tárgyalták, elő-

terjesztette az iparosokat és kereskedőket érintő sérelmeket, és a párt képviselő-tes-

tületi tagjai azok orvoslását követelték. Sürgették a vasárnapi munkaszünet beveze-

tését és az üzleteknek a szerda déli órák alatt való nyitvatartását. Küzdöttek – mindig

a párt tal együtt – az ipari villanyáram felemelése ellen.

Az iparosok és kereskedők sérelmei

A szakosztály a párttal együtt, ahol csak lehetett, feltárta a sérelmeket és felhívta

a figyelmet arra, hogy a csehek és a centralista szlovákok miképpen szorítják háttérbe

a magyar, szlovák, német és ruszin kereskedőket és iparosokat. Csak néhány példát

sorolunk fel ezek közül: Az 1937. évi kassai kamarai választások alkalmával nem je-

löltek kinevezésre egyetlen oly iparost vagy kereskedőt sem, aki a magyar iparos- és

kereskedőtársadalom érdekeiért küzdött volna.

Nagy megütközést keltett mindenfelé az is, hogy a kamara ipari osztályának az

élére olyan egyént ültettek, aki csak az államnyelvet bírta, de a magyar nyelvet nem,

holott a tagoknak több mint 60 százaléka magyar volt.

Felszólalt a szakosztály 1937-ben az ellen is, hogy a cseh kormány Kassán a de-

naturált szesz kimérését egy kézben és egy helyiségben árusíttatta, és az akkori, több

mint 76 000 lakosú Kassának a denaturált szeszt innen kellett beszereznie. Azt kí-

vánta, hogy a városban legalább 10–15 helyen árusítsák ezt a közszükségleti cikket,

s ezek nek legalább a fele őslakos kassai kereskedő legyen. Kérte a párt és a szakosztály

a kamarákra és betegsegélyző pénztárakra vonatkozó törvényjavaslat letárgyalását és

demokratikus szellemben való elintézését. Ugyancsak sürgették a kisipari adósságok

rendezését. Minden fórumon felszólaltak az ellen is, hogy az őslakos iparosokat, ke-

reskedőket súlyos sérelem éri az adókivetéseknél, ezért az ezen a téren tapasztalt mél-

tánytalan elbánás megszüntetését követelték. Tiltakoztak az ellen is, hogy az állami

épületek munkálatainál (bebútorozás, szerelés stb.) legtöbbször csehországi cégeket

bíztak meg. Nagy gondot fordítottak arra is, hogy a magyar nemzetiségű tanulók, ha

felszabadultak, magyar kereskedőknél vagy iparosoknál találjanak elhelyezést.


239

Az önsegélyezés megvalósításáért

Azt, hogy az Egyesült Magyar Párt miképpen karolta fel az önsegélyezést, a magyar

tanoncok és munkások pártolását, legjobban igazolja az a körlevél, amit Wirth Gyula

kerületi pártigazgató és Kátra Kálmán dr.10 kerületi főtitkár 1937. október 23-án ki-

adott. Ennek a körlevélnek főbb pontjai a következők:

„1. A kisebbségi magyar gazdasági önsegély teljes kiépítése és kimélyítése érdekében

üdvösnek tartjuk, hogy a magyar munkaadók és alkalmazottak között megértő és

testvéries viszony legyen.

2. Amennyiben bármely munkálatok elvégzésére alkalmazottra, tanulóra, mun-

kásra van szükség, ebben a párt igyekszik minden tagnak segítségre lenni, hogy

megbízható keresztény magyar munkaerőket elhelyezzen, akik munkaadójukkal

karöltve dolgoznak a közös magyar ügyért.

3. Kérte a párt a munkaadókat arra is, hogy a jövőben felveendő alkalmazottait,

munkásait, tanoncait írassák be a keresztény szakszervezetbe. A keresztény szak-

szervezetbe való szervezkedésre igen nagy súlyt fektetünk, s ezúttal különösen azt

akarjuk munkaadó testvéreink tudatába vinni, hogy az a munkás, aki nem a mi

keresztény szakszervezetünk, hanem más szervezet tagja, az nem a mi emberünk,

az miellenünk, magyarok ellen van.

4. A párt kérte az összes munkaadót, hogy tanoncaikat a magyar tanonciskolába

írassák be.

5. Kérte a párt a munkaadókat arra is, hogy a tanoncokat okvetlen írassák be a Kato-

likus Legényegyletbe, hol gondoskodnak az ifjú munkásság keresztény és magyar

szellemben való neveléséről, ami arról biztosít bennünket, hogy az ifjú nemzedék

tagjai a magyar társadalom hasznos polgárai lesznek.”

A párt és a szakosztály abba a Katolikus Legényegyletbe kérte a tanulók beíratását,

ahol Tost Barna prelátus, Kmetz György, Bartha Béla, Listyák Jenő, Buchner Béla,11

Lengyel Géza, Lengyel József, Tarczal Gusztáv, Palyó Mihály és mások vezetése alatt

az ifjú magyar nemzedék erős magyar szellemű nevelésben részesült.

A szakosztály a párttal együtt ápolta az ismerkedés és a baráti kapcsolat kimé-

lyítését a gyakori összejövetelekkel. A szakosztály tagjai ott voltak mindig a párt

gyűlésein és értekezletein. A párt által rendezett karácsonyi felsegélyezési akciók al-

kalmával minden szükséges kelléket a párt iparosainál, kereskedőinél vásároltak be,

s ezáltal jelentékeny jövedelemhez juttatták őket. A tagok a választási agitációból s az

urnabiztosi és más bizalmi munkából kivették részüket. Bármily magyar ünnepség

volt, a szakosztály elküldte arra a képviselőit. Így Pozsonyban az 1937. október 25-én

tartott országos iparos-tanoncülésen a szakosztály részéről Helyei Gyula ügyveze-

10 Kátra Kálmán (1902–?) a keresztényszocialista párt kassai főtitkára.11 Buchner Béla (1874–?) kassai iparos, művészkovács, a keresztényszocialista párt országos párt-

vezetőségének tagja.


240

tő elnök vett részt és a vasárnapi munkaszünet, valamint a betegbiztosító törvények

ügyében terjesztett elő indítványt. 1937-ben a kassai csizmadia-ipartársulat (ahol

a vezetők mellett Kriszt Andor titkár dolgozott eredményesen) 65 éves jubileuma al-

kalmával a szakosztályt Grusetzky Ferenc főtitkár, továbbá Hiblyár Mátyás és Ignáth

József képviselte.

Nagy gondot fordítottak arra is, hogy az iparos- és kereskedőtagok ismereteiket

bővítsék, a törvényeket ismerjék, és tájékozódjanak a legfontosabb tennivalókban.

Így rendezték meg minden hónapban a vita- és kultúrestéket, melyeken Rédeky Lász-

ló dr., Sztudinka Gyula dr., Takáts Béla, Wirth Gyula, Fejes János és Kátra Kálmán

dr. tanulságos előadásokat tartottak. De támogatták a kereskedelmi és iparkamará-

nak (itt Siposs Aladár dr. főtitkár és Wilkovszky József dr. előadó fejtett ki nagy ér-

tékű, eredményes munkát), az ipartestületnek (ahol a kiváló Buchner Bélával az élen

Lach Béla titkár állt mindenki segítségére) és a kereskedő grémiumnak az iparosok és

kereskedők érdekeit szolgáló munkásságát és ismeretterjesztő előadásait.

Az iparos- és kereskedő-szakosztály teljes súlyával támogatta a párt által akár a vá-

rosházán, akár másutt a magyarság érdekében indított akciókat. Szavát hallatta, ami-

kor 1937-ben a múzeumban őrzött honvédszobrot a csehek az éj leple alatt előbb fel-

daraboltatták, majd pedig elvitték Kassáról. A cseheknek ugyanis nem tetszett, hogy

a múzeum megtekintése alkalmával mindjárt a bejáratnál szembetűnt az 1919-ben

barbár módon megcsonkított honvédszobor. […]

Kiállítás – a kisebbségek háttérbe szorításával

A szakosztály a párttal együtt nagy figyelemmel kísérte az 1938. évi kassai országos

kiállítás előmunkálatait s minden erővel azon volt, hogy úgy magán a kiállításon,

mint a kiállítás előkészületeinél a kassai iparosok, kereskedők és munkások – akik

között igen sok munkanélküli volt – ne szenvedjenek hátrányt. A résen levés annál is

inkább fontos volt, mert a kiállítást tisztán soviniszta alapon akarták megrendezni.

Ezt igazolja az is, hogy a kiállítás irodájában kifüggesztették a jól ismert táblácskát:

„Hovorte po slovensky.” Ez ellen úgy a párt, mint a szakosztály azonnal tiltakozott,

mondván, ha kiállítást rendeznek, kell, hogy azt az összlakosság részvételével rendez-

zék, és abból egy nemzetiséget sem lehet kizárni.

Miután a Tost László helyettes polgármester vezetése alatt megtett többszöri köz-

benjárásra sem szüntették meg ezt a nyelvi sérelmet, 1938. februárban a szakosztály

– a párt tudtával és beleegyezésével – nyílt levelet intézett a város akkori csehszlovák

polgármesteréhez, Maxon Milánhoz, mint a kiállítás elnökéhez. Az összes ellenzéki

magyar lapban megjelent nyílt levelet az utókor számára tanulságul az alábbiakban

közöljük vázlatosan:

Amikor valósággá vált az, hogy Kassán 1938-ban megrendezik a kiállítást, az erre

alakított szövetkezet felhívást bocsátott ki a lakossághoz, gyárakhoz stb. részvények

jegyzése céljából. Ez a felhívás akkor két nyelven, magyarul és szlovákul jelent meg,


241

mert a polgármester úr nagyon jól tudja, hogy dacára a statisztikának, Kassán a ma-

gyarság domináló szerepet játszik (pörölyös súllyal bizonyítják ezt a mindenkori vá-

lasztások adatai), s azok nyelvi kívánságait minden alkalommal ki kell elégíteni, ha

azt akarják, hogy valami akció sikerrel járjon.

Itt jegyezzük meg, hogy amikor a lakosságtól a hatóságok kérnek, akkor sohase

játszik szerepet a statisztika. Itt van a jól ismert karácsonyi „Felhívás a jóakaratú em-

berekhez”, valamint a rengeteg fürdőreklám stb.

Kassa város lakossága és az érdekeltek élénk figyelemmel kísérik a kassai kiállítás

minden mozzanatát, azért már most, amikor még nem késő, hívják fel a polgármes-

ter úr figyelmét olyan sérelmekre, amelyeket kell hogy minden erejével akadályoz-

zon meg.

Az Egyesült Magyar Párt kebelében működő iparos- és kereskedő-szakosztály

hetekkel ezelőtt megállapította és leszögezte, hogy a kiállítás irodájában csak szlo-

vákul adnak felvilágosítást, s a falon ott függ a „Hovorte po slovensky” figyelmezte-

tő táblácska. Ez a figyelmeztetésünk akkor Szlovenszkón és Ruszinszkó-szerte nagy

megütközést és visszatetszést keltett, s a lapok még ma is foglalkoznak vele. Azért,

mert sehol a világon nem rendeznek kiállítást, ahol három-négy nyelven ne állnának

a közönség rendelkezésére, és pláne ne elégítenék ki a köztársaság második legna-

gyobb kisebbségi nemzetiségét, az egymillió főt számláló magyart. Nem is szólva

a közel négymillió főt számláló németről s a békeszerződések alapján autonómiával

rendelkező ruszinokról.

Nos, ez a sérelem nemhogy megszűnt volna, hanem az még folytatódik. Tényeket

szögezünk le, és nem általánosítunk. 1938. január 28-án jelent meg a kiállítás tájé-

koztatására szolgáló hetilap, amelynek neve Výstavné noviny. Ez az egész újság csak

szlovákul volt írva.

Mint már említettük, a kiállításon a csehszlovákokon kívül a helybeli, vidéki és

talán külföldi magyar, német stb. nemzetiségű iparosok, kereskedők, gyárak részvé-

telére is számítanak s várják őket, akiket kell hogy a kiállítás rendezősége tájékoztas-

son minden felől. Példákat, hogy ez miképpen van a világon, nem hozunk fel, hiszen

ha valaki csak egyszer volt külföldön, ezt a helyes és célszerű intézkedést még a nagy

nemzeteknél is – angol, francia, német, olasz – tapasztalhatta, nem is beszélve az erre

rászoruló kis nemzetekről. Reméljük, hogy az üzleti érzékkel rendelkező polgármes-

ter úr ezeket a nyelvi sérelmeket sürgősen orvosolni fogja.

A kiállítás gazdasági ügy, a nyelvi kérdés pedig politikum. Mindig baj volt abból,

ha gazdasági ügybe politikum keveredett. És mert régi tapasztalat szerint az ilyen

keveredésnek sohasem a politika, hanem mindig a gazdasági célkitűzés látta kárát,

ezért városunk adózói, a magar iparosok és kereskedők érdekében állónak tartjuk,

hogy a polgármester úr figyelmét ezekre felhívjuk.

A nyílt levélnek meg is lett az eredménye, mert rövid idő múlva a kiállítási irodá-

ban magyar nyelven is adtak felvilágosítást, és a kiállítási újságban is jelentek meg

magyar közlemények.


242

Egész Felvidéken és Kárpátalján nagy feltűnést keltett az a nyílt levél már annál is

inkább, mert az ilyen nyelvi sérelmeknél a magukat demokratikusnak hirdető pártok

– mint a csehszlovák kommunisták (már ebben az időben sovinisztábbak voltak ma-

guknál a cseheknél is!), a csehszlovák szociáldemokraták, a csehszlovák iparospárt

stb. –, amelyek magyar szavazatokat is kaptak, nem tiltakoztak, nem hallatták szavu-

kat sohasem, nem emlékeztek meg lapjaikban ezekről a sérelmekről, hanem pártol-

ták az elnemzetlenítő törekvéseket. Ez alkalommal is – mint mindig – csak egyedül

az Egyesült Magyar Párt és annak szakosztálya tiltakozott a sérelmek megszüntetése

érdekében. […]

A szakosztály komoly szerepet vitt Kassa ipari és kereskedelmi életében. Ezt iga-

zolja az is, hogy az ipartársulat 1938. május havában tartott elöljárósági választásnál

az Egyesült Magyar Párt szakosztályának listájával szemben a többi összes csehszlo-

vák irányú párt mind összefogott és csak így tudott két szavazattal felülkerekedni.

A szakosztály akciót indított a kassai piaci árusok érdekeinek megvédése céljából.

A szakosztálynak ezt a támogató munkáját a kassai piaci árusok szakipartársulata is

helyeslőleg fogadta és a hathatós támogatást mindig megköszönte.

A szakosztály feladatául tűzte ki azt is, hogy a kassai kerületben mindazon közsé-

gekben és városokban, ahol megfelelő számú iparos és kereskedő van, helyi csoportot

alakít. E célból gyűléseket tartottak Nagykaposon (Esterházy János gróf elnöklete

alatt), Eperjesen, Királyhelmecen, Szepsiben és több helyen. […]

Forrás: Az Egyesült Magyar Párt iparos- és kereskedő-szakosztályának működése a cseh meg-

szállás idején. Különlenyomat a Felvidéki Újságból. Kassa, 1942, 3–6, 10–16, 20–30.


243

Pénzintézetek

43. Sajtóhír a szlovákiai magyar és német pénzintézetek érdekvédelmi egyesületé-

nek megalakulásáról

(1920)

A szlovákiai hitelintézeti rendszer konszolidációjában fontos szerepet játszott az 1919-től tevé-

keny, 1922-től hivatalosan elfogadott alapszabályzattal rendelkező, pozsonyi székhelyű Pénz-

intézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban elnevezésű szervezet, amelynek

megalakulásáról és működésének első hónapjairól szól az alábbi, sajtóbeli összefoglalás. Az

egyesülethez tartozott a szlovákiai, illetve kárpátaljai magyar és német ügyviteli nyelvű pénz-

intézetek többsége. A tagintézetek érdekeinek képviselete mellett az országos jellegű pénz- és

bankügyi kérdésekkel is foglalkozott.

1919. szeptember 14-én történt, hogy az előkészítő bizottság meghívására több mint

száz szlovenszkói pénzintézet Pöstyénben összeült, hogy szervezve és egyöntetűen

fogjanak hozzá azon súlyos pénzügyi kérdések megoldásához, melyek nyomása alatt

a szlovenszkói pénzintézetek tespednek.1 A gyűlés elhatározta, hogy a hadikölcsön

és a külföldi követelések kérdésének kedvező megoldása érdekében felterjesztést in-

téz a kormányhoz, és az azzal kapcsolatos lépések megtételére bizottságot küld ki.

Ezen bizottság feladatává tétetett az is, hogy a már Szlovenszkó területén fennálló

szövetséggel, a Zväz peňažných ústavov2 vezetőségével érintkezésbe lépjen avégből,

hogy valamennyi szlovenszkói pénzintézet tömörülve egy zászló alatt, közös erővel

igyekezzék a reájuk nehezedő súlyos válságot megoldani.

Azóta hat hónap telt el, mely idő alatt a kiküldött bizottság híven igyekezett a reá ja

bízott súlyos feladatnak megfelelni. Elkészítette a kormányhoz intézendő memorandu-

mot, felvitte a kormányhoz, élőszóval és közvetlenséggel igyekezett a pénzügyminisz-

tert meggyőzni arról, miként a pénzintézetek válságának megoldása Szlovenszkóra

nézve, és így az egész köztársaságra nézve, a legfontosabb közgazdasági probléma,

melynek kedvező vagy kedvezőtlen eldőltétől függ Szlovenszkó lakosságának jövője.3

1 Az egyesület évkönyvében 104 pénzintézet szerepel, ami reálisnak tűnik (III. Jahresbericht des

Verbandes der Geldinstitute… 1922: 2). Egy másik híradás 126-ot említ (Pénzügyi Szemle, 1919.

december 31. 9. sz. 2).2 Teljes megnevezése Zväz slovenských peňažných ústavov (Szlovák Pénzintézetek Szövetsége). 3 A hivatalos találkozóra 1919. november 6-án, Prágában került sor. A küldöttségben négy ma-

gyar és egy német pénzintézet képviselője volt.


244

Törekedett a Zväz vezetőségét hasonló értelmű állásfoglalásra rábírni és elhárítani

azon nehézségeket is, amelyek a Pöstyénben tömörült pénzintézeteknek a Zväz köte-

lékébe leendő belépését gátolták.

A hadikölcsön, a valutakérdés, a külföldi értékek hazahozatala és sok más fon-

tos ügy egyöntetű intézése, az összes pénzintézettel való állandó érintkezés lehetővé

tétele végett megalapította a bizottság a Pénzügyi Szemlét,4 amely most már mint

a pénz intézetek sajtóorgánuma szolgálja azok közérdekű ügyeit, szóval a bizottság

tőle telhető módon igyekezett megfelelni azon várakozásoknak, melyeket munkájá-

hoz a pénzvilág fűzött.

A hadikölcsönkérdés azóta kedvezőbb mederbe terelődött. A pöstyéni gyűlésen

a szlovenszkói kormány pénzügyi előadójának képviselője még kijelentette, hogy

a pénzügyminiszter a hadikölcsönkötvények beváltására nem gondol, és íme folyó

hó 1-jén az új állami kölcsön ügyében megtartott ankéton Szlovenszkó teljhatalmú

minisztere5 a bizottság megbízásából felszólalt Misz Rudolf 6 bizottsági tagnak már

azt válaszolta, hogy a hadikölcsön ügye kedvezően áll, és azokat, akik hadikölcsönt

jegyeztek, ezért megbüntetni nem lehet, amely kijelentésből az következnék, hogy

a hadikölcsönkötvények beváltásának kérdésével a kormány komolyan törődik. Ezen

hangulatváltozásban a pénzintézetek állásfoglalásának, a bizottság működésének és

agitációjának nem csekély része van. Így tehát a legfontosabb és legaktuálisabb kér-

désben a bizottság működése nem maradt meddő.

Sajnos a másik feladatot, melyet a bizottság elintézni remélt, ti. hogy valamennyi

szlovenszkói pénzintézet egy táborban igyekezzék érdekeit megóvni, megoldani nem

sikerült. A Zväz vezetősége nem volt hajlandó beleegyezni abba, hogy valamennyi

a pöstyéni mozgalomhoz csatlakozott pénzintézet a Zväz kötelékébe belépjen, és így

nem marad más hátra, mint az, hogy a Zväzhez nem tartozó intézetek önálló egyesü-

letet alapítsanak, amely hivatva volna a pénzintézetek jogos érdekeit mindazon ügy-

ben megóvni, amelyekben az egyes intézetek önmagukban és izoláltan eredményt

elérni képtelenek.

Ámbár a pöstyéni nagygyűlésen tömörült intézetek váltig hangoztatták, hogy ők

mint szlovenszkói pénzintézetek minden politikai vonatkozástól menten kizárólag

gazdasági kérdésekkel kívánnak foglalkozni és minden politikai irányú mozgalomtól

távol akarják és távol fogják magukat tartani, ámbár a kiküldött bizottság szigorúan

ehhez ragaszkodott, működésében mindig az egyetemes szlovenszkói érdekeket tar-

totta szem előtt és politikával még gondolatban sem foglalkozott, a különleges viszo-

nyok és a helyzet hozta magával, miként az intézetek és a bizottság akarata ellenére

a közvélemény, sőt maga a kormány is ezen szervezkedést a magyar pénzintézetek

4 A Pénzügyi Szemle a magyar és német bankok hivatalos folyóirata volt. 1919 és 1930 között

jelent meg, főszerkesztője Schmidt Imre, felelős szerkesztője Lülley György.5 A miniszter ekkor még (1920. május 25-ig) Vavro Šrobár volt.6 Misz Rudolf Trencsén megyei apátplébános.


245

szervezkedésének tekinti, és a fent említett ankétra való meghívást is a bizottság mint

a szlovenszkói magyar pénzintézetek képvielője kapta a kormánytól. Ez a körülmény

alighanem szintén akadályául szolgált annak, hogy a Zväz ezen pénzintézeteket min-

den korlátozás és feltétel nélkül befogadja kötelékébe.7

Ilyen viszonyok között nem marad más hátra, mint hogy a Pöstyénben tömörült

pénzintézetek végre külsőleg is megalakuljanak és az állam törvényeivel összehang-

zásban álló egyesületet alakítsanak. Ezen okoktól vezéreltetve a kiküldött bizottság

folyó évi február 28-án megtartott ülésében a pöstyéni gyűlésen nyert felhatalma-

zás alapján a Szlovenszkói Pénzintézetek Egyesületét, szlovákul: Jednota slovenských

peňažných útavov,8 megalapítottnak mondotta ki, és az ezen megalakítással kapcso-

latos munkálatok elvégzésére albizottságot küldött ki.

Élénk örömmel üdvözöljük ezt az elhatározó lépést, mert ez nemcsak a pénzinté-

zetek, de a közérdek szempontjából is igen nagy horderejű esemény. 164 szlovenszkói

pénzintézet alapítja meg ezt az egyesületet, mely oly hatalmas közgazdasági faktor,

kell hogy minden szlovenszkói közgazdasági kérdésben súllyal bírjon és hogy minden

pénzintézeti kérdésben meghallgattassék.9 Ezen 164 pénzintézet mögött Szlovenszkó

lakosságának és közgazdasági erejének igen tekintélyes része áll, és alaposan remél-

hető, hogy ezen egyesület útján a pénzintézetek normális működése elé tornyosuló

akadályok a jövőben elháríthatók lesznek.

Súlyos feladat vár az új egyesületre, meg kell szereznie magának azt a hatalmi

pozíciót, melyre Szlovenszkó közgazdasági ügyeinek intézésénél joggal számot tart,

meg kell küzdenie előítélettel, elfogultsággal, és teljesítenie kell mindazon nagy vára-

kozásokat, melyeket a kötelékébe tartozó intézetek és a nagyközönség működéséhez

fűztek. Működésénél tartsa állandóan szem előtt azon szempontokat, hogy csakis

gazdasági problémák megoldására van hivatva, és igyekezzék a Zväzzel a legbarátsá-

gosabb viszonyt fenntartani, mert hisz mindkét egyesülés ugyanazon célokat kívánja

szolgálni, és ha karöltve haladnak, biztosra vehető, hogy jogos igényeik megvédése,

jogos kívánságaik teljesítése sikerülni is fog.

Az egyesület a legnehezebb időkben, de a legszebb perspektívákkal kezdi meg

működését, és mivel feladatául csak olyan célokat tűz ki, melyek minden egyes

szlovenszkói pénzintézetre nézve rendkívül nagy horderejűek, alaposan remélhető,

hogy azon intézetek is, amelyek eddig a munkában részt nem vettek, hanem várako-

7 Az egységes szlovákiai bankegyesület létrehozására tett kísérlet eredménytelen maradt, miután

a szlovákok a magyar intézetek nagy hadikölcsön-állománya, saját üzleti érdekeik és politikai

okok miatt ezt ellenezték.8 Az egyesület hivatalos neve a kárpátaljai intézetek csatlakozása után a Pénzintézetek Egyesü-

lete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban lett (szlovákul: Jednota peňažných ústavov na

Slovensku a Podkarpatskej Rusi).9 Ezek az elvárások végül is nem teljesültek. Bár az egyesületnek fontos konzultációs szerepe volt

a szlovákiai pénzügyi életben, a legfontosabb döntési mechanizmusokból azonban mégis kima-

radt.


246

zó álláspontot foglaltak el, saját jól felfogott érdekükben is az egyesüléshez rövidesen

csatlakozni fognak, mert mentül több intézetet képvisel az egyesület, annál nagyobb

súllyal és annál fokozottabb erő lesz képes a tagok érdekében mindenütt és minden-

kor síkra szállni.

Forrás: A szlovenszkói pénzintézetek egyesületének megalakítása. Pénzügyi Szemle, 1920.

március 2. 9. sz. 1–3.

44. Tudósítás a Szlovenszkói Hadikölcsönvédő Egyesület megalakulásáról

(1920)

A szlovákiai hadikölcsön-tulajdonosok érdekképviseleti szervezetét – amint arról az alábbi,

a Pénzügyi Szemlében megjelent tudósítás beszámol – a Szlovenszkói Hadikölcsönvédő Egyesü-

letet a Pénzintézetek Egyesületéhez kapcsolódó személyek alapították. Nem véletlenül, a pénzin-

tézetek legégetőbb problémáját ugyanis a magyar hadikölcsönök Csehszlovákia általi elismerése

és méltányos rendezése jelentette. A hadikölcsönvédő egyesület azonban csak a meg alakulásig

jutott. A kormány nem hagyta jóvá az alapszabályát, a csehországi hadikölcsönvédő egyesülettel

(a Teplitzschönauban székelő Shutzverbanddal) pedig stratégiai nézeteltérései támadtak, mert

az 1922-ben egy politikailag elkötelezett egyesületet szervezett Szlovákia és Kárpátalja részére

Általános Hadikölcsönvédő Egyesület néven. Ennek tevékenysége ellen ugyancsak megjelent egy

tiltakozás a Pénzügyi Szemlében.1

Folyó hó 10-én tartotta meg alakuló ülését a Szlovenszkói Hadikölcsönvédő Egye-

sület, mely megalakulásakor kimondotta, hogy csatlakozik a többi cseh, morva és

sziléziai hadikölcsönvédő egyesülethez és azokkal egyetértően aláveti magát az emlí-

tett egyesületek prágai delegációjának. Az alakuló ülésen Misz Rudolf trencséni apát-

plébános elnökölt, ki tótul, magyarul és németül fejtette ki az egyesület létesítésének

szükségességét. Későn, de még el nem késve, épp a tizenkettedik órában alakul meg

az egyesület, hogy tiltakozó szavát felemelhesse a nemzetgyűlés elé terjesztett tör-

vényjavaslat ellen.

Nem politikai, hanem tisztán gazdasági célja van az egyesületnek, mely elsősorban

az állam érdekében követeli a hadikölcsönök teljes elismerését, azoknak és a szelvé-

nyeknek levonás nélküli beváltását. Ha a kormány javaslata törvényerőre emelkedik,

a szentesített törvény előtt az egyesület fejet hajt. Azonban meg van arról győződve,

hogy a kormány maga fogja a törvényt megváltoztatni, mert ez legyőzhetetlen ne-

hézségeket fog gördíteni minden állami pénzügyi tranzakció elé. Prágába az ország

minden részéből küldöttségek mennek, és ezekhez szükséges, hogy az új egyesület is

csatlakozzék, melyeknek felvonulása semmi esetre sem maradhat hatás nélkül, ha-

nem remélhetőleg a javaslat visszavonását fogja kivívni.

1 Pénzügyi Szemle, 1922. november 15. 46. sz. 1–2.


247

Többek felszólalása után Kirchner Ernő, a prágai delegáció kiküldöttje szólalt fel,

ki szintén nem tartotta a megalakulást elkésettnek, és reméli, hogy a mostani tör-

vényjavaslatból nem lesz törvény, ha Szlovenszkó is megfelelő módon tiltakozik az

ellen. Ezt a cseh radikálisok is meg fogják akadályozni, kik még a munifikálást is

túlságosan előnyösnek találják a hadikölcsön-birtokosokra. Röviden vázolja a többi

liga működését, és rámutat arra, hogy eredményt csakis egyöntetű eljárással, a prágai

delegáció utasításának szigorú betartásával lehet elérni, melyet a megalakítandó liga

legfőbb kötelességének kell hogy tekintsen. Ajánlja a megalakulás kimondását.

Az összes jelen volt egyhangú kívánságára az elnök kihirdette a Szlovenszkói Hadi-

kölcsönvédő Egyesület megalakulását és felkérte Schmidt Imrét az alapszabály-tervezet

ismertetésére. A bemutatott alapszabályokat a gyűlés egyhangúlag tudomásul vette és az

egyes tisztségeket következőleg töltötte be: Elnök Misz Rudolf apátplébános, Trencsén,

elnökhelyettesek dr. Steffcsek József rózsahegyi ügyvéd és dr. Katona Móric pozsonyi

ügyvéd, számvizsgálók dr. Klupec József zsolnai ügyvéd és Schmidt Imre pozsonyi

bankigazgató. A választmányba egyelőre csak 12 tag lett beválasztva azzal az utasítással,

hogy önmagát az alapszabályokban előírt létszámra a tagok sorából kiegészítse.

A választás megejtése után a gyűlés megállapította a pénzügyi kormányhoz intézen-

dő felirat szövegét és megválasztotta a küldöttség tagjait, kik még aznap Prágába utaztak

és 11-én a szlovenszkói képviselők csatlakozása mellett tisztelegtek Engliš2 pénzügymi-

niszternél, és tiltakoztak a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat elfogadása ellen.

A küldöttség Stern Lajosnak, a Pozsonyi Általános Takarékpénztár igazgatójának és

Forbáth Bélának,3 a Pozsonyi Bank igazgatójának vezetése mellett tisztelgett e hó 11-én

Prágában Engliš pénzügyminiszternél, ahhoz dr. Dušek Győző Pozsony város polgár-

mestere, valamint dr. Lelley, Szent-Ivány, dr. Jabloniczky, Körmendy-Ékes,4 Tobler5

és Füssy6 képviselők voltak szívesek csatlakozni. A küldöttséget dr. Lelley Jenő nem-

zetgyűlési képviselő mutatta be a pénzügyminiszternek és rövid szavakban kifejtette

2 Engliš, Karol (1880−1961) közgazdász, politikus, 1920–1921 között és 1925-től 1928-ig pénz-

ügyminiszter, a Csehszlovák Nemzeti Bank kormányzója.3 Forbáth Béla (1872–?) trencséni bankigazgató, majd a Pozsonyi Bankot vezeti 1919-től 1921-ig,

amikor az intézet egyesült a Pozsonyi Általános Takarékpénztárral. Ezután a Pozsonyi Általá-

nos Takarékpénztár igazgatóságába került.4 Körmendy-Ékes Lajos (1876–1951) jogász, politikus, a keresztényszocialista párt egyik vezető

személyisége. Rendezetlen állampolgársága ürügyén a hatóságok 1925-ben kiutasították Cseh-

szlovákiából, Magyarországra költözött, ahol 1926-tól 1931-ig Veszprém megye főispánja volt.

Aktívan részt vett a Balatonnak mint polgári fürdőhelynek a felvirágoztatásában. Nevéhez fű-

ződik Veszprém megye és a Balaton-vidék villamosításának kezdeményezése és megvalósítása.

1931-től nyugdíjasként Budapesten élt.5 Tobler János (1889–?) a pozsonyi keresztényszocialista központ vezetője. 1923-ban a hatóságok

kiutasították Csehszlovákiából. Magyarországon a keresztényszocialista szakszervezeti mozga-

lom egyik vezető személyisége lett.6 Füssy Kálmán (1878–?) kisgazdapárti politikus, képviselő és szenátor.


248

annak kívánságát azzal, hogy a kérelem részleteit a küldöttség vezetői fogják tolmá-

csolni. Forbáth Béla igazgató erre hosszasan terjesztette a miniszter elé a küldöttség

misszióját, részletesen vázolva Szlovenszkó közgazdasági helyzetét, s különösen arra

hívta fel a pénzügyminiszter figyelmét, hogy száz és százezer szlovenszkói polgár, de

főleg a kisemberek léte vagy nemléte függ össze a hadikölcsönkérdés megoldásával.

A küldöttség, úgymond, az utolsó órában siet megbízói nevében a pénz ügyminiszter

figyelmébe ajánlani, hogy csakis a hadikölcsön teljes elismerése mentheti meg a száz-

és százezer adófizető alany egzisztenciáját, és adatokkal igazolta, hogy ha a törvényja-

vaslat mostani koncepciója valósíttatnék meg, úgy ez közgazdaságunk pilléreit alkot-

ják; ha tehát ezek megsemmisülnének, ugyancsak a további százezer kisbetevő válnék

földönfutóvá, és ez lehetetlen helyzetet teremtene minden vonatkozásban.

Majd az intézetek budapesti készpénzköveteléseinek áthozatala s újbóli lebélyegzé-

se tárgyában kérte indokolt adatokkal a pénzügyminiszter sürgős intézkedését, hogy

pénzintézeteink működése ismét lehetővé tétessék. A pénzügyminiszter válaszában

hosszasan foglalkozott ezen kérdésekkel, szívén fekszik – úgymond – különösen a kis-

emberek sorsa, akik nem spekulatív módon jutottak a hadikölcsön birtokába, és ha

technikailag lehetővé válnék a disztinkció,7 úgy készséggel menne a kisemberek ér-

dekében a végső határig; egyébként ő maga is kedvező megoldást ajánlott, azonban

a politikai pártok mérsékeltebb beváltási kölcsönt voltak csak hajlandók elfogadni.

A pénzintézetekre nézve egyik legszentebb feladatául vallja, hogy azokat védje, ol-

talmazza és ismét akcióképessé tegye, mert jól tudja, hogy ez közvetlenül összefügg

Szlovenszkó közgazdaságának és hitelviszonyainak sorsával. E részben oly módon

gondol pénzintézeteinken segíteni, hogy nemcsak azok részéről készpénzráfizetést

nem kíván a hadikölcsönmegoldás keretében, hanem lombard8 útján pénzhez juttatja

őket a 65 százalékos alapon [?] hadikölcsönnek 85 százalékos lombardírozása által.

Végül pedig jelezte, hogy a pártértekezletek ismét foglalkozni fognak e kérdéssel

a javaslat benyújtása előtt, és ő minden eszközt meg fog ragadni a minél kedvezőbb

megoldásra. A Budapesten és Wienben levő készpénzkövetelések tárgyában szintén

megoldást keres a háború előtti államadósságok felosztása során, de ha ezen követelé-

sek igazolhatólag csak 200–300 millió koronáig terjednek, ez esetben nem zárkózik el

egy megfelelőbb és közvetlenebb megoldástól sem. Kéri azonban a hiteles adatok be-

terjesztését. Ezek után a küldöttség és a képviselők egyes tagjaival beszélt a miniszter,

és szívélyesen vett búcsút az egybegyűltektől, azon kijelentéssel, hogy nemsokára sze-

mélyesen fog ellátogatni Szlovenszkóba, de addig is legyünk meggyőződve arról, hogy

helyzetünket szívén viseli és kívánságainkat minden lehető módon támogatni fogja.

Forrás: A Szlovenszkói Hadikölcsönvédő Egyesület megalakulása. Pénzügyi Szemle, 1920. jú-

nius 15. 24. sz. 2–3.

7 Megkülönböztetés.8 Ingó záloggal fedezett rövid lejáratú hitel.


249

45. A Rákóczi Szövetség memoranduma a magyarországi tőke felvidéki mozgósí-

tásáról

(1923)

A szlovákiai magyar pénzintézetek magyarországi anyagi támogatásával kapcsolatosan a köz-

társaság fennállásig nem született semmiféle gyakorlati kezdeményezés. Szórványosan akadtak

ugyan parciálisnak tekinthető tervek, ezek azonban vagy eltúlzottak voltak, vagy a szlo vákiai

bankhelyzet félreértelmezéséből származtak. Az alábbi memorandum csupán egy kisebb vidéki

pénzintézet felkarolását indítványozza. Az irat összeállítói, nem titkolt politikai céllal, a Szlovák

Néppárttal való együttműködés érdekében szőtték a valós helyzettől többnyire elrugaszkodott

tervüket.

Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!

Kegyelmes Urunk!

A Rákóczi Szövetség1 még az elmúlt év elején fordult egy közgazdasági irányú ter-

vezettel a magas kormányhoz, melynek célja a felvidéki magyar és magyarbarát

pénzintézetek megmentése volt. Ezen terv azonban hajótörést szenvedett az anyagi

nehézségeken, amennyiben a megvalósításához szükségelt minimális 10 millió cseh-

szlovák koronányi tőkét az államtól kértük. A gazdasági fejlődés és a pénzviszonyok

változása tervünket igazolta. A magyar és a cseh korona közti diszparitás2 oly nagy-

mérvű arányokat öltött, hogy ezen befektetés az állampénztárba már egy év alatt is

többszörösen megtérült volna, és így amellett, hogy a kitűzött életbevágóan hazafias

gyakorlati célt megvalósítottuk volna, az akció az államháztartásra nézve nem hogy

megterhelést, hanem busás bevételt eredményez.

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy egy hasonló irányú akciót az állam Erdély-

ben már három éve megvalósított a Pesti Hazai Első Takarékpénztár által3, a Felvidék

azonban mindezideig nélkülözi pénzügyi kormányzatunk ez irányú támogatását.

Nem kértünk mi anyagi áldozatot, hanem rövidesen megtérülő anyagi segítséget, és

számításaink, mint e rövid esztendő tapasztalatai megmutatták, alaposak voltak.

Ezen idő alatt azonban a legtöbb felvidéki magyar és magyarbarát pénzintézet

kénytelen-kelletlen „a nacionalizálódás”4 útjára lépett, nehogy csődöt kelljen mon-

1 A Rákóczi Szövetség 1921-ben alakult a csehszlovákiai magyarság anyagi támogatása céljából.

Ezenkívül sérelmi anyagokat gyűjtött, kérvényeket és segélyeket intézett, magyarországi pén-

zeket közvetített szlovákiai és kárpátaljai magyar szervezeteknek. Tevékenységével részletesen

foglalkozik Angyal 2002: 83–90.2 Eltérés.3 A magyarországi nagybankok közül főleg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár tartotta meg erdé-

lyi érdekeltségeit a Kolozsvári Takarékpénztáron és Hitelbankon keresztül.4 A nacionalizálás fogalma alatt, amely a gazdasági nacionalizmus eszköztárába tartozott, a tő-

keérdekeltségek, gazdasági kapacitások cseh és szlovák nemzeti tulajdonba, érdekkörbe való

megszerzését értjük.


250

dania, és többé kevésbé kiszolgáltatták magukat az idegen megszálló hatalom érdek-

szférájába tartozó nagybankoknak. Csak elvétve sikerül egynek-egynek független-

ségét nagy nehézségek és ma is fennálló pénzügyi zavarok közepette fenntartani.

Mások ellenben teljesen az idegen tőke befolyása alá kerültek, míg számos intézet

jelenleg is a lét-nemlét kérdésével küzd a fuldokló ösztönszerű kitartásával.5

Legutóbbi tapasztalataink szerint azonban ismét egy nekünk kedvező fordulat

állott be a Felvidéken. A csehek által táplált s a múltban pénzbőségben úszó cseh-

barát intézetek könnyelmű hitelezéseik révén nehéz krízis előtt állanak. Köztudo-

mású, hogy számtalan jelzálogkölcsönük 50 százalék erejéig sem fedezi a folyósított

kölcsönösszeget. Márpedig egy pénzintézet bonitásának6 elbírálása szempontjából

elsősorban a jelzálogkölcsönök irányadók. A kihelyezett váltóhitelek bonitása még

kevesebb fedezetre enged következtetni. Tény az, hogy a betevők bizalma elfordult

ezen konjunkturális intézetektől, és tanácstalanul áll a közönség.

Ezzel szemben jellegzetes példája az önállóságnak és a szívós kitartás eredmé-

nyének a több mint 50 éve fennálló Nyitrai Takarékbank Rt. Nyitrán,7 mely intézet

a hadikölcsön elismerésének megtagadása folytán már-már válságba került, de igaz-

gatóságának önfeláldozó és következetes magatartása folytán újabban a saját erejéből

talpra állott, s ma már ismét visszanyerte betevőinek bizalmát. Ilyen kivételes energi-

át és céltudatos működést csak elvétve látunk felvidéki intézeteinknél. Itt volna tehát

az idő, hogy végre, úgyszólván az utolsó pillanatban tegyünk valamit az önhibájukon

kívül bukással küszködő intézetek megmentésére. Ennek, mint első tervezetünkben

kifejtettük, egyedüli módja a megfelelő visszleszámítolási hitel biztosítása. Ma már

ott tartunk, hogy a célra tán nem is lesz szükség az állam anyagi segítségére, s való-

színűleg elegendő lesz a meghallgatandó pénzügyi szakértők szerint bizonyos állami

garancia azon pénzintézet vagy szindikátus részére, mely a visszleszámítolási hitel

folyósítását intézné.

A kérdés gyakorlati megoldása tekintetében a fent említett Nyitrai Takarékbank

Részvénytársaság nyitrai céget ajánljuk bizalmunk letéteményeséül. Békeidőben

a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete volt, jelenleg pedig a pozsonyi

Slovenská Kreditná Banka8 affiliációja. Betétállománya jelenleg mintegy 25 millió

cseh korona. Igazgatósága a régi, jogtanácsosa dr. Klobusitzky Károly volt várme-

gyei tiszti főügyész. Ezenkívül Pozsonyban egy szindikátus volna alakítandó, mely

az említett intézet által igénylendő nagyobb hitelt biztosítaná. Ennek alapítására

5 A szlovákiai bankfúziókról lásd a bevezető tanulmányt.6 Hitelképesség.7 Az adat pontosításra szorul. A pénzintézet elődje Nyitra Vármegye Takarékpénztára volt, me-

lyet 1863-ban alapítottak. 1876-ban az intézet átalakult, új neve a Nyitrai Takarékpénztár lett.

Az 1920-as törvénynek megfelelően vette fel a Nyitrai Takarékbank nevet (Horváth–Valach

1975: 139).8 A Slovenská banka régebbi neve 1919-ig.


251

a szö vetségnek ajánlatot tett dr. Lelley Jenő ügyvéd, képviselő a felvidéki ker. szoc.

párt elnöke és Juranits Aladár a Pozsonyi Iparbank igazgatója. Mellőzhetetlennek

tartjuk azonban a Szlovák Néppárt9 egyik oszlopos tagját, dr. Gyuris Emil pozso-

nyi ügyvédet, szenátort, volt zsolnai bankigazgatót, és Schmidt Imrét a szlovenszkói

pénzintézetek szövetségének elnökét, tapasztalataikon, összeköttetéseiken és egyéni

súlyukon felül már csak azért is, hogy ezáltal a szlovák lakosság bizalmát is meg-

nyerjük. A magyar pénzügyi világ köréből pedig ismételten felhívjuk a magyar kor-

mányzat figyelmét Paupera Ferenc pénzügyi főtanácsos, bankigazgató és nemzet-

gyűlési képviselő személyére, aki maga is felvidéki származású, az ottani viszonyok

és pénzügyi körök ismerője, s már kezdettől fogva felajánlotta ez irányú személyes

szolgálatait és külföldi összeköttetéseit. Nevezetesen azt a megoldást ajánlotta, hogy

a magyar kormány és a megszállt Felvidék ezen pénzügyi kapcsolatának közvetítésé-

re az Angol–Osztrák Bankot fogja megnyerni, melynek Budapesten fióktelepe van,

Prágában pedig egy leányintézete alakult a csehszlovák államnak engedélyezett angol

kölcsön lebonyolítása végett. Így volna palástolható az egyes intézeteknek nyújtott

hitel magyar eredete.

Az adott pillanatot azért tartjuk alkalmasnak akciónk haladéktalan megkezdésé-

re, mert ezt a módot tartjuk leghathatósabb eszköznek a békés irredenta propaganda

terjesztésére, s legalkalmasabbnak ítéljük a helyzetet a várt eredmény szempontjából

most, amidőn a csehbarát pénzintézetek jutottak bajba, és a legkönnyebb szerep

a régi és bevált intézetek iránti bizalmat helyreállítani. A szövetség tehát akkor, ami-

dőn ezen életbevágó és már az ország feldarabolása óta aktuális ily nagy horderejű

kérdésben a magas kormányzat jóakaratú pártfogását és a fejleményekhez képest ál-

lami garancia alakjában tetterős támogatását is kéri, egyszersmind arra kér felhatal-

mazást, hogy ezen felvetett kérdéssel kapcsolatban a magas kormány megbízásából

részletes tárgyalásokat kezdhessen és folytathasson, s kéri kijelölni azon kormány-

zati szervet, amely a tárgyalások ellenőrzésével és hivatalos intézésével megbízatni

[hivatott], hogy a felvett terv most már mielőbb határozott és valóban gyakorlati

formát ölthessen.

Kelt Budapesten, 1923. január hó 25-én

Mély tisztelettel:

A Rákóczi Szövetség elnöke

Forrás: Magyar Országos Levéltár, K 437, 1923-4-219.

9 A Szlovák Néppárt (Slovenská ľudová strana, majd Hlinkova slovenská ľudová strana), amely-

nek vezetője Andrej Hlinka volt, Szlovákia autonómiáját követelte. A párttal korábban az Or-

szágos Keresztényszocialista Párt szlovák szekciója kísérelt meg kapcsolatot kiépíteni (Hertel

2003: 151−155).


252

46. A Komárom Vidéki Hitelbank helyzetének értékelése

(1923)

A két háború közti évtizedekben igen kevés magyar nyelvű jubileumi pénzintézeti „emlékkönyv”

jelent meg. A kevés között egy a Komárom Vidéki Hitelbank alapításának 50. évfordulója1 al-

kalmából kiadott munka, amely a régi szellemű takarékpénztári üzletvezetést is bemutatva az

1918–1923 közötti időszak alapvető változásainak szentel kiemelt figyelmet. Az alábbi részlet

ebből a kiadványból való. A pénzintézet 1923-ban a Szlovák Általános Hitelbank érdekkörébe

került, bár vezetői ügyfeleik irányában továbbra is az önálló és független kisintézet látszatát

igyekeztek kelteni.

Az 1918. üzletév a háború összeomlásának éve volt, mely a takarékpénztárat is nagy

megpróbáltatások elé állította. Az ezt követő államfordulat első hónapjai teljes bi-

zonytalanságban múltak el az intézet felett, mely tanácstalanul állott annak pénzügyi

irányítása tekintetében. Az új államalakulás a megoldatlan kérdések egész sorozatát

veti fel, amelynek talán a legfontosabb – az intézetünkre éppen úgy, mint az egyesek-

re nézve – legéletbevágóbb kérdése a hadikölcsön ügye. Nagy horderejű gazdasági

ügy a pénzintézetekre nézve a Magyarországgal megejtendő leszámolás és a korona

valorizálásának fontos kérdése is, amely függőben van, és függőben tartja számos

életbevágó ügy rendezését.

A teljes tájékozatlanság és tanácstalanság a pénzintézetek jövendő programja felől

volt az oka annak, hogy az 1918. üzletévről szóló közgyűlését csak 1919. decem-

ber 7-én tarthatta meg intézetünk. Az ekkor elfogadott mérleg az intézet vagyonát

18 231 147 Kč 73 fillérben állapította meg. Az intézet tartalékai 1 383 138 Kč-val sze-

repelnek a mérlegben. A 233 848 Kč 99 fillér nyereményből óvatos előrenézéssel csak

25 Kč osztalék kifizetését rendeli el az intézet közgyűlése, ellenben 98 750 Kč összeget

tartalékol és 39 000 Kč nyereményt új számlára visz át a következő évre. A mérleg

realitását legjobban jellemzi, hogy az új pénzügyi helyzet helyes felismerésével már

az első háború utáni üzletév terhére is 187 747 Kč 11 fillér összeget javasol az igazga-

tóság leírni az értékpapírok névértékéből.

Az első év az új államalakulás pénzügyeinek rendezése terén radikális eszközökkel

biztosította a valuta stabilizációját, melyre nézve az első intézkedés volt a pénznek 50

százalékos lebélyegzése; ez az intézkedés a pénzpiacon nagy pénzszükséget idézett elő.

A valuta megszilárdítását nyomon követték a többi kormányintézkedések. Az 1919.

évben történt meg az értékpapírok lebélyegzése is, 1920-ban a vagyondézsma és va-

gyonszaporulati adó alapjául szolgáló bejelentések elrendelése. 1921-ben pedig a közös

államadósságok részét tevő és egyéb állampapírok kicserélési folyamata vette kezdetét.

A piac teljesen pénztelensége maga után vonta a betétekre nézve a moratórium-

rendelet kibocsátását, mely szerint a takarékpénztárak csak fenntartással teljesítettek

1 Más adat szerint a pénzintézet már 1872-től működött (Horváth–Valach 1975: 141).


253

fizetéseket az elrendelt korlátozások keretei közt a betéti számlák terhére. A többi

korlátozás is bénítólag hatott a pénzintézetek forgalmára, főleg pedig a hitel kérdésé-

nek hosszú időn át való megoldatlan volta.

Csak természetes, hogy ily erős korlátozások mellett üzleti tevékenység oly in-

tenzív mértékben, mint azt a háború előtt tapasztaltuk, ki nem fejlődhetett, és így

intézetünk is legfőképpen a status quo fenntartására volt kénytelen szorítkozni.

A pénz szokatlanul magasba szökkent drágasága a legnagyobb tartózkodásra intett

mindenkit, és a kihelyezéseknél a leggondosabb óvatosságot igényelt. Másrészről

állandóan szem előtt kellett tartanunk üzletfeleink érdekeit is, akik nehéz pénzügyi

helyzetbe kerültek és rászorultak intézetünk támogatására. A hitelnyújtás meg-

szorítása következtében az ipari és kereskedelmi vállalkozások megbénultak, és

a forgalom is súlyos korlátozásokat szenvedett, viszont a külkereskedelmi forgalom

sem indulhat meg, részint a valuta magassága, részint a kereskedelmi szerződések és

a vám egyez mények hiánya miatt a környező utódállamokkal és a leromlott pénzű

Németországgal.

A Komárom Vidéki Takarékpénztár beleilleszkedve az új állam pénzügyi kereteibe

és szorosan alkalmazkodva annak törvényeihez és pénzügyi rendelkezéseihez, korán

orientálódást keresett, hogy a tőkeerős intézetek támogatását megnyerje és biztosítsa.

Ezt meg is találta Morva-Ostraui Takarékpénztárban, amellyel ez idő óta kellemes

üzleti összeköttetést létesített.

Az új törvényhozás egyik törvénye szerint a takarékpénztárak banküzlettel nem

foglalkozhatnak, ami pedig az új pénzügyi helyzetnek egyik fontos üzletágává fejlő-

dött, különösen a város földrajzi fekvése és határszéli forgalma révén. Ehhez képest

intézetünk 1921. évben régi elnevezését, melyet 48 éven át viselt, Komárom Vidéki

Hitelbankra változtatta meg.

Ugyanezen évben intézetünk a pénzügyminisztérium rendelkezése folytán álla-

mi felügyelet alá is helyeztetett, és az új takarékbetétek elkülönített kezelése is el-

rendeltetett, amelyet intézetünk haladéktalanul foganatosított is olyképpen, hogy új

számlákról kifizetéseket minden akadály nélkül azonnal folyósít. Az intézet vagyon-

felügyelőjéül 1921. évben Schnierer Aladár állami adóhivatali főpénztárnok nevez-

tetett ki, 1922. évtől kezdve pedig Jurecska János állami pénzügyigazgató tölti be ezt

a tisztséget.

A pénzintézet minden törekvése oda irányul, hogy megszabaduljon azoktól a bék-

lyóktól, melyek további szabad fejlődésének akadályai. Ezek között első helyen állt

a hadikölcsönkérdés. Erre vonatkozólag a leírások a háború után következő évek-

ben szakadatlanul folynak, az 1919. évben már 502 348 Kč 51 fillér, az 1920. évben

792 947 Kč 50 fillér, az 1921. évben 381 000 Kč és 1922. évben 345 798 Kč 60 fillér,

tehát öt év alatt összesen 2 119 841 Kč 62 fillér összeget írt le. Az ötvenedik, jubiláris

esztendőnek egyik kimagasló és az intézet jövőjére döntő befolyású eseménye a ha-

dikölcsönkérdés megoldása, amely ez évben átalakíttatott IV. államkölcsönné és így

belföldi állampapírokká.


254

A részvényesek érdekeinek el kellett némulnia ezen nagy célokért való szakadatlan

küzdelem mellett, mely intézetünk alapjainak megerősítése érdekében folyt. Kész-

séggel is nyugodtak bele abba, hogy az 1919–20. évekre 20–20 Kč és az 1921–1922.

évekre 25–25 Kč osztalék fizettessék. […]

Az 1922. évben sem simultak el a gazdasági válság okai, melynek nyomában üzlet-

telenség és munkanélküliség fenyegető szimptómái sorakoznak fel. Ennek hullámai

a sokat szenvedett mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet ostromolták, melyek a ked-

vezőtlen gazdasági viszonylatokban talpra állni nem tudnak. Intézetünk ez évi műkö-

déséhez mégis igen jelentős, sőt korszakalkotó események fűződnek. A fentebb érintett

hadikölcsön kérdésen kívül örvendetes eredménye a jubiláris évnek a betétállomány

1 milliós emelkedése, el nem vitatható jeléül annak a bizalomnak, melynek jegyében

a közönség e pénzintézet körül csoportosul. Ezzel szemben a váltótárca jelentős emel-

kedése szintén örvendetes jele az újjáépítés munkája érlelődő gyümölcseinek.

Megnyugtató, sőt sokat ígérő adatokat olvashatunk ki az intézet utolsó mérlegéből,

mely a konszolidáció értékes tapasztalatait szűri le részünkre. Az intézet általános

tartalékalapja 750 000 Kč, tehát a részvénytőkével egyenlő, különleges tartalékalap-

ja 620 276 Kč, adótartaléka pedig 78 142 Kč 72 fillér, összesen tehát 1 448 418 Kč

72 fillér, mely a 331 839 Kč 12 fillér nyugdíjalappal együtt 1 780 257 Kč 84 fillért

tesz ki, s ha ehhez hozzászámítjuk az intézeti székház értékét, melyet az igazgatóság

1920-tól kezdve 170 000 Kč helyett a reális 300 000 Kč értékben tüntet ki a vagyon-

mérlegben, úgy az intézeti vagyon meghaladja a 2 millió koronát. Ezzel szemben az

üzleti vagyon végösszege 31 230 846 Kč 04 összegre rúg.

Ekképpen érkezett el intézetünk fennállásának határkövéhez, az 50-ik esztendőhöz.

Ez évben a Szlovák Általános Hitelbankkal létesült szoros kapcsolat, mely a Ma-

gyar Általános Hitelbank birtokában levő részvényeink megvásárlásával intézetünk-

nél nagyobb érdekeltséget vállalt; a jövő munkáját illetőleg ez a kapcsolat a legjobb

reménységekkel kecsegtetheti annak részvényeseit és üzletfeleit.

Forrás: Alapy Gyula: A Komárom Vidéki Takarékpénztár R. T. most Komárom Vidéki Hitel-

bank R. T. története. Komárom, 1923, 17−19.2

47. Schmidt Imre elemzése a csehszlovák banktörvények hatásairól

(1925)

Az 1924-ben érvénybe lépett banktörvényeknek a korszak magyar gazdasági publicisztiká-

jában meglehetősen negatív visszhangja volt. Schmidt Imre e törvényekben, a gazdasági elő-

2 Alapy Gyula (1872–1936) történész, politikus, levéltáros, lapszerkesztő. Gimnáziumi tanulmá-

nyait Komáromban végezte, jogot és bölcsészetet Budapesten tanult. A komáromi kulturális

élet egyik vezető személyisége, a Szlovákiai Magyar Kultúregyesület főtitkára, a Jókai Egyesület


255

nyök biztosítása mellett, a nacionalista politikai érdekek érvényre juttatását látta elsődleges

célnak.1 A magyar és német gazdasági pozíciók letörésének azonban, amint Schmidt Imre

írásában hangsúlyozza, a köztársaság is kárát látja, hiszen ezzel az állam vagyona és gazda-

sági ereje is apad. A kisbankok létéről Schmidt két, egymásnak ellentmondó gondolatot fejt

ki. Egyrészt hangsúlyozza a kisebb pénzintézetek közgazdasági hasznát (fontos adóalanyok,

olcsó hitelnyújtás, a takarékosság eszméjét hirdetik), másrészt helyesnek találja számuk csök-

kentését.

A mai nap dátumát gyászkeretbe foglalva tettem e sorok élére címül.

Gyászkeretbe foglaltam a mai nap dátumát annak dacára, hogy a lap, melynek

hasábjain e sorok megjelennek, örömünnepre készül, és figyelmeztessen mindenkit

arra, hogy az öröm rendszerint nem teljes, mert abba rendesen keserű ürömcseppek

is vegyülnek.

A születésének örömünnepét készül ülni a lap, míg én azon szlovenszkói magyar

pénzintézetek sorsán kesergek, melyeket az új banktörvények a mai nappal halálra

ítéltek.

Az 1924. évi október 10-én kelt 239. számú törvény a mai nappal megszünteti

mindazon pénzintézetek betétgyűjtési jogosultságát, amelyek 1875 után keletkeztek

és a magyar kereskedelmi törvény alapján foglalkoztak eddig takarékbetétek elfoga-

dásával. Hogy a betétgyűjtési engedélynek ezen megvonása mit jelent a pénzintéze-

tekre, talán szükségtelen bővebben magyarázni, mert a nagyközönség is jól tudja,

hogy a pénzintézetek nem a saját tőkéi, hanem a betevők által reájuk bízott fölöslege-

ket helyezték el kölcsöneikben. A betétgyűjtési engedély megvonása tehát elsősorban

azon tőkék elvonását jelenti, melyek a pénzintézetek létalapját is képezték. De a be-

tétgyűjtési engedélyek megvonásának az is természetszerű kihatása lesz, hogy a kö-

zönség bizalmának megrendülése az eddig elhelyezett betéti tőkéket is visszaköveteli.

A pénzintézetek pedig, hogy a betevők ezen követelését kielégítsék, kénytelenek lesz-

nek kölcsöneiket felmondani, és ezzel számos egzisztenciát a legnagyobb veszélynek

kitenni. A betétengedélytől megfosztott pénzintézet kénytelen lesz felszámolni, mi

elnöke, a 1933–1935 között megjelenő Nemzeti Kultúra című tudományos folyóirat szerkesz-

tője, a keresztényszocialista párt pozsonyi tartományi képviselője volt. Széles körű publikációs

tevékenysége során s főleg tudományos munkáiban elsősorban Komárom és Csallóköz történe-

tével foglalkozott.1 Schmidt Imre (1875?–1937) a szlovákiai magyar bankélet elfelejtett „szürke eminenciása”.

1900–1905 között könyvelő és főkönyvelő a Privigyei Takarékpénztárnál, 1905–1908 között

„vezértitkár” a Privigyei Népbanknál, ugyanott 1911-ben ügyvezető igazgató. 1910-ben a pénz-

intézet alaptőke-emelésének lebonyolítója. Az 1910-es évek elején Pozsonyba került, 1913-tól

a Szlovák Hitelbank pozsonyi fiókjánál dolgozott, 1916-tól a bank vezetője volt. 1919-től vezető

személyisége, alelnöke és igazgatója a Pénzintézetek Egyesületének, a bankösszefogás kezde-

ményezője és szervezeti kereteinek kialakítója. A Pénzügyi Szemle főszerkesztője, a Pozsonyi

Bank ügyvezető igazgatója. Több adó- és pénzügyi kötet szerzője, tanulmányaiban a szlovákiai

magyar pénzintézetek helyzetével foglalkozott. Méltatlanul elfelejtett gazdasági szakíró.


256

által az állam egyik legjobb adóalanyától esik el akkor, amidőn az államnak cseppet

sem rózsás pénzügyi helyzete a hiányzó bevételeket újabb és újabb hitelek igénybe-

vételével tudja csak pótolni.

A súlyos következmények sorozata azonban ezzel még nem ért véget. Ezen pénz-

intézetek megszűnése egyúttal a kisemberek hitelforrásának is megszűnését jelenti.

A fennmaradó nagybankoknál ugyanis hiába keres hitelt a kisember, és azok a hitel-

szövetkezetek, amelyek a megszüntetett bankok feladatát betölteni hivatva lesznek,

még csak egyes idealisták agyában léteznek, és csak évek múltán, nagy akadályok

leküzdése árán lesznek intézményesen megvalósíthatók.

Eddig a kisiparos és szatócs, avagy a földműves könnyen jutott hitelhez, mely le-

hetővé tette neki a gazdálkodáshoz szükséges tőke megszerzését. A pénzintézetek

működését, melyek a történelmi országrészek hitelszövetkezeteinek kamatlábával

a súlyos adó- és szociális terhek miatt nem tudtak versenyezni, károsnak minősítet-

ték, és ezért azoknak életfonalát elvágták, és most a kisember egyedüli hitelforrása

városhelyen a zálogház, faluhelyen pedig az uzsorás lesz. Ez semmi esetre sem lesz

jele és bizonysága a mi pénzügyi konszolidációnknak, és semmi esetre sem lesz elő-

segítője a mi amúgy is sivár gazdasági helyzetünk megjavulásának. […]

A kisembernek a hitelforrások hiánya lehetetlenné tette az önálló gazdálkodást,

és a nagyipar rabszolgájává tette, hogy mindennapi kenyerét biztosíthassa. Nem

a szö vetkezeteknek köszönheti a történelmi országrészek lakossága anyagi helyze-

tének javulását és a társadalom egyes rétegei függő helyzetének többé-kevésbé si-

került leküzdését, hanem megfordítva, az ottani cseh és német lakosság szellemi

fölényére alapíthatták a szövetkezetek a létüket, és ennek a szellemi fölénynek, mely

az emberiséget a porból felemeli, mely a szomorú függő helyzetet leküzdi, köszön-

hetik anyagi helyzetük felemelkedését is. Nálunk megfordított sorrendben akarnak

eljárni, nálunk a szövetkezeteket akarják előbb megteremteni, és még ezt sem vár-

ják meg, hanem elveszik a kisember elől annak egyedüli hitelforrását, mely neki az

önálló gazdálkodást lehetővé tette, mely őt eddig a túlzott kapitalisztikus elnyoma-

tástól megvédte és őt a szocialisztikus és kommunisztikus hajlandóságoktól eddig

visszatartotta.

Szükség volt még a pénzügyi törvényekre, szükség volt a pénzintézetek meg-

rendszabályozására, melyet 1920. július 18-án mi magunk megjósoltunk, midőn

a Pénzintézetek Egyesületének megalakulásakor a kötelező revízióra vonatkozó

alap szabálypontot a pénzintézetek többsége érvelésünk ellenére elvetette. Mi ma-

gunk hangoztattuk mindig annak szükségét, hogy egészségtelen állapotokra vezet a

törpe pénzintézetek túltengése, melyet sok esetben egy-két ember túlzott ambíciója

és nem a gazdasági szükségszerűség hozott létre. Mi magunk hangsúlyoztuk, hogy

ezen egymással versengő kisbankok között fennálló nagy személyi ellentéteket csakis

a kormány beavatkozása szüntetheti meg. De hogy ily országos reform dolgában az

érdekeltek bevonása nélkül és az ország tényleges gazdasági helyzetének figyelmen

kívül hagyása mellett intézkedjenek, ezt nem tartottuk lehetségesnek, mert a kel-


257

lő előrelátás hiánya sokkal súlyosabb következményeket vonhat maga után, mint

amennyit az az előny ér, amelyet ily reform eredményezhet.

Elavultnak és hiányosnak mondják azokat az álláspontokat, amelyek itt, Szlo-

venszkóban a hitelintézetek tekintetében fennállnak. Bár a mi hiteléletünk tarthatat-

lan voltára felhozott összes érvet nem fogadhatom el, megértem azt, hogy a kormány

a meg nem felelő intézményt megszüntetni és reformálni akarja, de a követett eljá-

rásmód épp oly érthetetlen előttem, mint az a helytelen városfejlesztési politika, mely

a lakásínséget úgy akarja megszüntetni, hogy előbb a meglevő régi házakat lebontat-

ja, és azok helyén akarja – ha lehetséges lesz – az új modern lakóházakat felépíteni.

Nagyon tévednek a mi gazdasági életünk irányítói, ha azt hiszik, hogy Szlo-

venszkóban a volt magyar rezsim alatt a kormány nem igyekezett a szövetkezeti esz-

mét terjeszteni.

Az Ústredné družstvo által nyilvántartott szövetkezetek nagy száma ennek ellen-

kezőjét bizonyítja. […]

Ehelyett az itt árván maradt hitelszövetkezetekkel az államfordulók után senki

sem törődött, úgyhogy azok a közönség körében még azt a csekély bizalmat is elvesz-

tették. Most egyszerre akarjuk megteremteni azt, amit szellemileg sokkal haladottabb

nép odaát évtizedes munkájával hozott létre. Két oka volt a régi magyar kormánynak,

mely miatt a törpebankok keletkezését tűrte. Az egyik épp ez, amit az imént mondot-

tam, míg a másik a fiskális érdek és a gazdasági helyzet helyes megítélése. A fiskális

érdek fenntartandónak tartotta ezeket a legjobb és legbiztosabb adófizető alanyo-

kat mindaddig, míg az ország pénzügyi helyzete ezek fenntartását szükségessé teszi.

A gaz dasági szempontok pedig, melyek latba estek, azok voltak, hogy a takarékosság

előmozdítása mellett a kisemberek hitelét lehetővé tegyék, és az ország szegénysége

ellenére minél szélesebb népréteg egzisztenciáját támasszák alá, és ezzel is újabb adó-

alanyokat teremtsen az állam önmagának.2

Nekünk minderre nincs szükségünk, nekünk nem kell kereseti lehetőség, nekünk

csak soviniszta politika kell, mely teljesen letöri az itt lakó magyarság és németség

azon csekély gazdasági befolyását is, amelyet a mostoha körülmények között intelli-

genciájával és kitartó munkájával még meg tudott tartani.

Rašín3 pénzügyi politikája is erre volt irányítva. Ezt akkor megértettük és bár elle-

nünk fordult, mégis Rašínt a csehszlovák nemzet legnagyobb fiának tartjuk, mert az

ő pénzügyi politikája többet tett a köztársaság határainak megvédésére, mint minden

hadsereg, mert letörte Bécs és Budapest gazdasági befolyását, és ezzel letörte mind-

2 Schmidt érvelése nem állja meg a helyét, hiszen a történelmi Magyarországon a szövetkezeti

rendszer egyik szerkezeti hiányossága a szakosodás megkésettsége volt. A kis takarékpénztárak

pedig éppen a hiányzó hitelszövetkezeti funkciókat látták el, illetve pótolták.3 Rašín, Alois (1868−1923) a csehszlovák nacionalista gazdaságpolitika atyja, 1918−1919-ben és

1923-ban pénzügyminiszter. Nagy szerepe volt az önálló csehszlovák nemzetgazdaság elkülö-

nítésében, a pénznem és a vámterület megszervezésében.


258

azok befolyását is, kik erejüket Bécsből és Budapestről merítették. Rašín pénzügyi

politikája nagy gazdasági károkat okozott, de a károkat ellensúlyozta a köztársaság

határainak biztosítása és az, hogy ezzel az ország gazdasági irányítását a német és ma-

gyar kezekből kivette és a cseh meg szlovák kezekbe tette le. Ezt a gazdasági politikát

Rašín szellemében az ő törpe követői folytatni akarnák, ő maga ítélné el legjobban,

ha felkelhetne sírjából, mert minden lépés, mellyel az itt élő magyarság és németség

megmaradt gazdasági befolyását le akarják törni, csak a nemzetvagyont pusztítja, és

a köztársaságot gyengíti.

A megfelelő körültekintéssel és belátással bíró államférfiaknak nem lett volna

szabad rövidlátóknak lenniük azon megfontolással szemben sem, hogy a mai nagy

nemzetközi összeszövődöttségben mit szólnak majd a külföld szakemberei és súllyal

bíró tényezői – akik szinte irodai pontossággal nyilvántartják a mi gazdasági s külö-

nösen pénzügyi viszonyainkat – ahhoz a szegénységi bizonyítványhoz, amit a kor-

mány a pénzintézetek egész soráról kiállított, amikor most, rendszerint több évtize-

des tevékenység után, egészségtelennek minősítette és bezárandóknak nyilvánította

azokat. Merthogy a betétgyűjtési engedély megtagadása ezzel a súlyos kvalifikációval

egyértelmű, s végeredményben a további működést lehetetlenné teszi, ezzel nemcsak

a szakkörök, hanem a laikus elemek is teljesen tisztában vannak.

A háború alatt Tisza István4 létrehozta a magyar Pénzintézeti Központot,5 és hoz-

záfogott a pénzintézetek megrendszabályozásához, amely munka az elszakadt Szlo-

venszkó és Podkarpatszká Rusz területén abbamaradt. A pénzintézetek pöstyéni

nagygyűlése nem értette meg ennek szükségességét, és így természetszerűleg be

kellett következnie a kormány beavatkozásának. Eddig egyetértünk életünk irányí-

tóival, de súlyos veszedelemnek tartjuk, ha e kérdés megoldásánál nem vezettetjük

magunkat tisztán a gazdasági szempontok által, hanem újabb rázkódtatásnak tesszük

ki a mi amúgy is örökös válsággal küzdő gazdasági életünket. Azok a pénzintéze-

tek, amelyek 1,5 milliárd össztőke mellett képesek voltak 600 millió hadikölcsön- és

valutáris veszteséget kiheverni, amikor ezen aránytalanul nagy veszteség mellett az

összes fizetésképtelenség csak csekély hányadát tette ki annak a károsodásnak, amely

a Bohemia Bank6 betevőit érte, bebizonyították életképességüket. Azok a bankok,

amelyek a békeidőben évi 20 millió aranykorona adót fizettek, ami a pénz mai vásár-

lóerejét tekintve negyedmilliárd cseh koronának felel meg, oly adóalanyok, amiket

a köztársaság nem semmisíthet meg. De igenis azt a munkát, amit a magyar rezsim

alatt gazdasági téren Tisza István megkezdett, folytatni kell. […] be kell látnunk azt

4 Tisza István (1861−1918) politikus, Magyarország miniszterelnöke 1903−1905 és 1913−1917

között.5 A Pénzintézeti Központot 1916-ban hozták létre, a pénzügyi szférában a kormányzati ellenőr-

zés hatékony eszköze volt.6 A bankválság kezdetét a Bohemia Bank összeomlása jelezte Csehországban (Lásd Prágai Ma-

gyar Hírlap, 1923. március 22. 66. sz. 7; uo. 1923. március 23. 67. sz. 1).


259

is, hogy ezen határok további biztosítása csakis a gazdasági konszolidáció kiépítésé-

vel lehetséges.

A magyar rezsim alatt hosszú éveken át szlovák pénzintézetek szolgálatában áll-

tam, és így tanúságot tehetek arról, hogy ha egyes soviniszta túlkapásokkal szembe

kellett szállnom, a gazdasági kérdésekben mindig eredményes volt a munkám, mert

elfogulatlanul és becsülettel szolgáltam az igaz ügyet.7 Hiszem és remélem, hogy sza-

vaim nem találnak mindenütt süket fülekre, és az utolsó órában győz az igazság,

győz a helyes gazdaságpolitika, mely lehetővé teszi, hogy Szlovenszkó hitelszervei

hivatásukat betöltsék, mely a teljes gazdasági konszolidációhoz és az ország minden

lakosának boldogulásához vezet.

Forrás: 1925. november 7. Prágai Magyar Hírlap, 1925. november 8. 253. sz. 14.

48. Schmidt Imre a magyar pénzintézetek helyzetének javulásáról

(1926)

Schmidt Imre nagyon gyorsan korrigálta korábbi véleményét a szlovákiai bankrendszer 1925-ös

megreformálását és a bekövetkezett változásokat illetően.1 Újabb írásában már a banktörvények

hatását sem ítélte meg negatívan, hanem a törvényeket a gazdasági konszolidáció megteremtése

egyik eszközének tekintette. Talán az egyetlen volt korában, aki a szlovákiai magyar szakértők

között rámutatott a közhasznú községi takarékpénztárak jelentőségére és a szövetkezeti mozgalom

erőteljes fejlődésének pozitív hatásaira.2 A hitelszervezeti rendszeren belül a kisebb letéti bankok

helyzetét sem vélte rossznak, hiszen ez a még ha rövid ideig is tartó időszak éppen a magyar pénz-

intézetek stabilizálódásának ideje volt.

A nagyközönség, mely az eseményeket csak távolból szemléli és ritkán mélyed bele

azok beható vizsgálatába, csupán egy-két hírlapi közleményből, egy-két bankköröz-

vényből és egyik-másik banknál beállott újabb fizetési nehézségekből tudja csak,

hogy valami történt. De hogy a valóságban mi történt? Ezt sokszor azok sem sejtik,

kik egyik-másik pénzintézethez közel állnak. S ez érthető is. Az új banktörvényeket

állítják oda legtöbben az események élére, melyeket mindenki a saját felfogása és

érzése szerint magyaráz. Pedig ezek is csak szükségszerű következményei az esemé-

nyeknek, melyek a háború előtti időkre vezetnek vissza.

A mi hitelszervezetünk – éppúgy, mint a jelenlegi Magyarországnál és ennek utód-

államainál is – csaknem kizárólag a hitelügy szolgálatára létesített magánvállalatok

voltak. E magánvállalatok, részvénytársaságok legnagyobb része nem is törekedett

7 Schmidt Imre érvelése igaz. Az eddigi kutatások szerint 1913-ban a Szlovák Hitelbank (a későb-

bi Slovenská banka) pozsonyi fiókjánál dolgozott, 1916-ban a fiók ügyvezetője volt.1 Lásd az előző, 47. számú dokumentumot.2 Kardos Béla ennél kritikusabb véleményt fogalmazott meg (Rados 1932b: 315–316).


260

a „közintézmény” látszatát fentartani, és ahol erre súlyt helyeztek, ott is sokszor meg-

elégedtek egy-két tekintélyesebb ember nevével, kiket cégérül állítottak oda a kö-

zönség megtévesztésére. Az emberi kapzsiság és hiúság ezt nagyon megkönnyítette.

Ellenben annál nehezebb volt az ellenkezője. A „jó” részvényeket senki sem adta ki

szívesen a kezéből, és még nehezebben osztotta meg hatalmát és befolyását az, aki azt

nagy áldozatokkal és fáradsággal megszerezte. Így csupán itt-ott egy-egy pénzintézet

forrott össze annyira a helyi gazdaság érdekeltségével, hogy az azt a valóságban is

a saját közintézményének tekinthette.

A részvénybankok érdemei elévülhetetlenek a magyar hitelélet kiépítésében. De

bármily nagyok is ezek az érdemek, ez nem jelentheti azt, hogy ezek mint az ország

egyedüli hitelszervei működhetnek. Az események mindenütt beigazolták, hogy ott,

hol a hitelügy ellátása a magánvállalkozásra van bízva, csakis a hitelügy átszervezésé-

vel juthatunk ki abból a súlyos gazdasági válságból, melybe a háború, a forradalom és

a békediktátum juttatott. Szükség van, nagy szükség, a részvénybankokra, és gazdasá-

gi öngyilkosság volna azok megsemmisítése, amire néhány rövidlátó nacionalista az

új banktörvényeket felhasználni óhajtotta volna. De az erős részvénybankok mellett

szükség van az oly közintézményekre is, melyek kizárólag a hitelügyet szolgálják.

Ezt – jól tudom – sokan fogják tőlem rossz néven venni, de bármily becses is

nekem az egyes részvénybankok vezetőinek barátsága, sokkal értékesebb előttem

Szlovenszkó gazdasági előrehaladása, semhogy azt és ezzel itt élő magyar véreim sor-

sát is feláldozni engedjem.

Tisza éles szeme látta Magyarország hitelszervezetének gyengeségét, de a rövid-

látás és a féltékenység erősebb volt nála, s az események gyorsabban következtek be,

semhogy reformterveit megvalósíthatta volna. A szlovenszkói magyar gazdasági kö-

rök – bár érthető – előítélettel ellenállanak a reformoknak, azoktól távol tartják ma-

gukat, mintha az eseményeket ezzel megállíthatnák. Ha mindenki is ellenségemmé

lesz, akkor is kötelességünk azokat meggyőzni, mert az események tovább haladnak,

és az ellenállásnak csak egy következménye lesz: hogy a magyarság itt teljesen elvesz-

ti minden gazdasági befolyását.

Az emberi gyarlóságban rejlik, hogy mindenki hatalomra és befolyásra törek-

szik. Természetes az is, hogy ott, hol egyesek fáradság és áldozat árán majoritást3

szereztek, a hozott áldozatokért ellenszolgáltatást igényelnek. Ez már maga ele-

gendő, hogy az ily intézmények be ne tölthessék a közintézmények szerepét, mert

az ily akár személyi, akár anyagi ellenszolgálatatások minden előnyét csak az ér-

demcsoport élvezi, ellenben annak minden hátránya az egész gazdasági életünket

sújtja. Az előny lett egyes emberek hirtelen meggazdagodása és hatalomra jutása,

a hátrány a pénzintézetek súlyos válsága és egész vidékek nagy károsítása. A követ-

kezménye pedig az eseményeknek az, hogy amidőn a legnagyobb takarékosságra

vagyunk utalva, a pénzintézetek tőkegyűjtő-, felszívóképessége csődöt mondott, és

3 Többséget.


261

amidőn a szegénységünk beruházási hitelekre utal, nincs hitelforrás, mely a terme-

lés fokozását segíthetné.

Rašín drákói törvényei a történelmi országokban is súlyos válságot idéztek elő, de

annak messziről sem voltak ott oly pusztító hatásai, mint nálunk. Ezt belátták az öt

év előtti pöstyéni kongresszusra egybegyűlt pénzintézeti vezetők is, és megértették,

hogy a hitelintézményünk átszervezése elkerülhetetlen. Belátták, hogy a gazdasági

érdekeltség széles körű bevonása, a kötelező ellenőrzés bevezetése és a konjunkturális

üzletek kiküszöbölése a betétgyűjtő pénzintézeteknél elkerülhetetlen. Ha a konzer-

vatív szellem nem is győzedelmeskedett a pöstyéni kongresszuson, az mégis új szel-

lemet ültetett át számos pénzintézetbe, mely a gazdasági konszolidáció érdekében

a minden felekezeti, politikai és magánérdekeken felülemelkedő gazdasági tevékeny-

séget eredményezte. S hogy annak meglett az üdvös eredménye, gazdasági helyze-

tünk megjavítása, bizonyítják a későbbi események és eredmények.

Az új banktörvények életbe léptették a kötelező revíziót, és kormányhatósági en-

gedélyhez kötötték a takarékbetétek elfogadását. Nem lennék őszinte, ha be nem is-

merném azt az izgalmat, melyet e törvények előidéztek. Bár felkészültünk arra, de az

az igen erős fegyver, melyet a törvény a kormány kezébe ad, az a kommentár, melyet

ellenségeink a törvényekhez fűztek, azt az aggodalmat keltette bennünk, hogy ezek

a magyar és német gazdasági befolyás teljes letörését célozzák.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez az aggodalom nagy általánosságban fölösleges-

nek bizonyult. A kormányt a koncessziók megadásánál csak a gazdasági szempontok

vezették, és pénzintézeteink nagyobb részét már teljesen felkészülten találták a reform-

törvények. Az ország gazdasági helyzete, az állam külföldi hitele is visszatartották a kor-

mányt attól, hogy harakirit kövessen el. A hét év alatt felére csökkent pénzintézetek

önkéntes átszervezkedésükkel pedig nemcsak hogy fenntarthatták a 7 év előtti tőkeál-

lományt, hanem azt a válságok egész sorozata dacára a háromszorosára gyarapították.

A Magyarországtól elszakított Szlovenszkó hitelügyét 1918 végén a jelentéktelen

hitelszövetkezeteken kívül 242 önálló pénzintézet szolgálta. E 228 részvénytársaság

és 14 szövetkezet összesen 220 millió saját tőke mellett 1 120 millió [Kč] betétet ke-

zelt. Jelenleg 103 önálló hitelintézet foglalkozik takarékbetétek gyűjtésével, melyek-

nek saját tőkéje háromnegyed milliárd és betéti állománya 3 milliárd [Kč]. Ez oly

eredmény, mely – minden ellenkező állítás dacára – Szlovenszkó gazdasági konszoli-

dációját és hitelintézeteink életképességét bizonyítja. S az elismerést nem lehet meg-

tagadni az úgynevezett „maďarón” bankoktól4 sem.

Ma 8 községi takarékpénztár, 87 betétgyűjtési joggal felruházott részvénybank

és 8 jelentékenyebb hitelszövetkezet látja el Szlovenszkó hitelügyét a 2 országos

4 A bankszférában a szlovákok ezekben az évtizedekben a szlovák nyelvterületen működő, a ma-

gyar ügyviteli nyelv mellett más nyelvet (szlovák, német) is használó pénzintézetekkel kapcso-

latban használták a kifejezést. Emellett a tisztviselőkarban található magyar nemzetiségűek

miatt is „maďarón”-ként jelöltek néhány intézetet.


262

emissziós intézet5 és néhány prágai nagybank fióktelepe mellett. A Szlovenszkó és

Podkarpatszká Rusz területén tehát 141 pénzintézet szűnt meg ez alatt az idő alatt,

melyek túlnyomó részben a fenti 87 intézetbe olvadtak be. Ha fájdalmas is a 141

pénzintézet megszűnése, ez inkább csak magánosokat érint, mert azok gazdasági

szerepét a megerősödött pénzintézetek fokozottabb mérvben betöltik. De azokat

sem tekinthetjük elveszetteknek, melyek nem olvadtak be egy erősebb pénzintézet-

be, mert még mindig megvan a lehetőség, hogy mint községi takarékpénztárak vagy

hitelszövetkezetek, életre keljenek és sokkal áldásosabb tevékenységet fejtsenek ki,

mint ezt a múltban tehették vagy tették.

A hét év alatt igen érdekes és figyelemre méltó helyzet alakult ki a Szlovenszkó

és Podkarpatszká Rusz területén működött, különféle szervezettel bíró hitelintéze-

tek között. A legörvendetesebb abban az a jelenség, hogy a részvénytársasági alapon

működő pénzintézetek részéről felmerült súlyos aggodalmak, melyekkel a községi

takarékpénztárak intézményének bevezetését fogadták, teljesen alaptalanoknak bi-

zonyultak. Ezt legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy mindazon helyeken, hol

községi takarékpénztárak létesültek, határozott konszolidáció tapasztalható, és ott az

összes részvénytársasági alapon működő pénzintézet betétállománya is jelentékenyen

szaporodott, mi csakis úgy lehetséges, hogy a községi takarékpénztárak tezaurált6

tőkéket vontak magukhoz. Igaz, hogy bizonyos közpénzeket is elvontak a részvény-

bankoktól, de ez lényeges eltolódást nem jelenthet. Szemléltető képét adja ennek kü-

lönben az alábbi táblázat, mely feltünteti a Szlovenszkóban működő új községi taka-

rékpénztárak összes betétállományát és az ugyanott működő részvénybankok azon

értékgyarapodását, melyet a községi takarékpénztárak fennállása alatt elértek:

A város neve A községi A részvénytársasági

takarékok bankok

betétállománya betétgyarapodása

Besztercebánya 16 000 000 9 000 000

Igló 20 000 000 5 000 000

Nagyszombat 2 000 000 8 000 000

Nyitra 12 000 000 10 000 000

Pozsony 37 000 000 69 000 000

Szakolca 6 000 000 1 900 000

Trencsén 1 500 000 46 000 000

Túrócszentmárton 16 000 000 46 000 000

Megjegyezzük, hogy a részvénybankok betétgyarapodásánál a fenti piacokon műkö-

dő cseh pénzintézetek fiókjainak adatai nincsenek figyelembe véve.

5 A Zemská banka és a Hypotečná banka pozsonyi fiókjairól van szó.6 Készpénzt felhalmoz.


263

Örvendetes jelenség az is, hogy a községi takarékpénztárak, melyek csakis pu-

pilláris7 biztonsági jelzálogos kölcsönök folyósításával foglalkozhatnak, jelentéke-

nyen tehermentesítették az ott működő pénzintézeteket, anélkül, hogy azok tulaj-

donképpeni üzletére akár a betétkamatláb, akár a kölcsönkamatláb tekintetében

káros vagy hátrányos kihatással lettek volna. A betétkamatláb jelentékenyen alat-

ta van a részvénybankok által fizetett kamatnak, míg olcsó jelzálogos kölcsöneik

a közönség intenzívebb gazdálkodását fokozták. Ezzel szemben azonban a községi

takarékpénztárak fölöslegeik elhelyezésével és visszleszámítolási és lombardhitel

engedélyezésével gyakran tesznek hasznos szolgálatot egyes részvénybankoknak

is. Így természetesen a legszebb kollegiális viszony fejlődött ki mindenütt, és re-

mélhető, hogy ezt mindkét oldalon annál is inkább ápolni fogják, mert a községi

takarékpénztárak a községek altruisztikus vállalkozásai, melyeknek – éppúgy, mint

a községnek magának – azonos érdeke, hogy a községnek olyan nagy adózói, mint

a pénzintézetek, fejlődhessenek. Ezért a szervezés alatt álló további 7 községi taka-

rékpénztár iránt, melyeknek székhelye Kassa, Komárom, Körmöcbánya, Losonc,

Rózsahegy, Rozsnyó és Zsolna, már kevesebb előítélettel vannak a részvénybankok,

és számítanak arra, hogy azok működése ott is a hitelélet konszolidációjához fog

vezetni.

Ugyanilyen kellemes csalódást hozott reánk az újonnan keletkezett hitelszö-

vetkezetek működése is, melyet pénzintézeteink a múlt tapasztalatai alapján bizo-

nyos lekicsinyléssel fogadtak, és amelyek közül egynéhány máris bizonyságát adta

annak, hogy hiteléletünkben jelentékeny szerepre vannak hivatva. Úgy a községi

takarékpénztáraknál, mint az újonnan keletkező hitelintézeteknél még egy örven-

detes jelenséget kell megállapítanom, mely a régmúlt jó időket juttatja eszünkbe.

Ez a kisemberek takarékossága. Kishivatalnokok, cselédek és munkások képezik

a községi takarékok ügyfeleinek tömegét, kik itt szívesebben helyezik el megtaka-

rított filléreiket. Csak egy aggasztó jelenséget tapasztalunk az új hitelszövetkeze-

teknél, a múltban elkövetett hibák ismétlődését. Most is – mint a múltban – nem

a gazdasági szervezetek, hanem politikai exponensek létesítik azokat. Ebben ve-

szély van, mely nemcsak a gazdasági érdekeket károsítja, hanem az intézményt is

diszkreditálhatja.

A fent említett gazdasági előnyök mellett ezen új intézményeknek még egy nagy

szociális kihatását is szóvá kell tennem. Ez a munkanélküliek foglalkoztatása. Több

mint 500 becsületes és szorgalmas pénzintézeti tisztviselő vesztette el önhibáján

kívül nálunk az állását és áldozata lett a hadikölcsönnek, a valuta szétválasztásá-

nak és néha egyes bankigazgatók nagyravágyásának és lelkiismeretlenségének is.

Ezek egy kis része Magyarországba ment át, hogy ott a szellemi proletárok szá-

mát gyarapítsa, míg más részük itt nyomorog, átkozva a mai társadalmat, mely

mindenüvé bevitte a modern szellemet, és elvágta a szép reményekkel megindult

7 Itt kellő megbízhatóságú (értékpapírok).


264

pályafutásukat. Az új intézmények az állás nélküli banktisztviselők egy részének

mindenesetre alkalmat nyújtanak az elhelyezkedésre, mellyel az ügy is nyert a kel-

lő képzettséggel bíró szakemberek alkalmazása által, kik majd mind az értékes régi

könyvelői gárda iskolájából kerültek ki, és így ezen állásokra valósággal predesz-

tinálva vannak.

A Szlovenszkó és Podkarpatszká Rusz területén letelepedett két csehországi emisz-

sziós intézet és néhány nagybank fióktelepein kívül az új év beálltával 15 községi

takarékpénztár, 87 középbank és legalább 40–50 jelentékenyebb súllyal bíró hitel-

szövetkezet lesz hivatva Szlovenszkó és Podkarpatszká Rusz hiteléletét szabályozni.

A két prágai emissziós intézet tevékenysége mellett számítunk az országos nyugdíj-

intézet által folyósított kölcsönökre is, mely intézmények azonban előreláthatólag le

lesznek kötve a községek pénzügyeinek szanálásával és a nagy lakásínség megszün-

tetésére indított építkezési akciók finanszírozásával. A csehországi nagybankok itt

inkább csak a nagyipar és nagykereskedelem pénzügyei ellátására törekszenek, úgy-

hogy Szlovenszkó és Podkarpatszká Rusz nagyobbára agrárius közönsége ismét csak

az itteni hitelszövetkezetek támogatására lesz utalva.

Az új banktörvények végrehajtása előtt érthető aggodalom fogta el tehát gazdasági

szakértőinket, és a legszomorúbb perspektívákat tárták a közeljövő elé. A bekövetke-

zett események azonban a józan előrelátást tagadhatatlanul igazolják. Nem kutatom,

vajon a választások kiírása, avagy a külföldi tárgyalások is voltak-e erre kihatással,

de le kell szögeznem azt a tényt, hogyha sok régi magyar és német pénzintézet meg-

szűnése minket fájdalmasan is érint, a hiteléletünk megreformálása kellő gazdasági

érzékkel lett e törvények által befejezve.

Ámbár a pénzintézetek száma erősen megcsappant, nagy erőpótlást jelent az új

községi takarékpénztárak tevékenysége, melyek eddig közel 100 millió kölcsönt fo-

lyósítottak. Azok további kiépítése újabb heverő, tezaurált tőkéket fog összegyűjteni,

és megvan a remény arra, hogy a részvénybankok gyengítése nélkül újabb milliókat

szednek össze hasznos beruházási célokra. Számolunk a prágai emissziós intézetek

azon akciójával is, mely az eladósodott községek szanálása által jelentékeny részben

mobillá teszi pénzintézeteink lekötött követeléseit is. A részvénybankok rendelke-

zésére álló tőkékről pontos adataink még nincsenek, de hozzávetőleg máris megál-

lapíthatjuk azt, hogy az ez idei jó termés előnyös kihatással volt, és a 87 pénzintézet,

mely eddig a betétgyűjtési engedélyt megkapta, közel 4 milliárd [Kč] tőkével rendel-

kezik ma, melyből a folyószámlai és takarékbetéti állományra több mint 3 milliárd

[Kč] esik. A tőkeállomány ezen erős gyarapodása mindenesetre előnyösebb helyzet-

be hozza a szlovenszkói régi pénzintézeteket, különösen akkor, ha a kormány bölcs

előrelátása lehetővé teszi a likvidációra kényszerített pénzintézetek összeomlásának

elkerülését is. Mibennünk mindenesetre meglesz a törekvés, és reméljük, hogy a kor-

mánynál is meglesz a megértés, annál is inkább, mert nem a véletlen összejátszása

az, hogy a lefolyt választásoknál Szlovenszkó és Podkarpatszká Rusz oly vidékein


265

nyert a kommunista párt legtöbb szavazatot, hol a pénzintézeteink súlyos válsággal

küzdenek.8 S hogy bennünk megvan az erő is, legjobban bizonyítja az eredmény,

mely a pénzintézeteinket a hét év alatt ért szédületes veszteségek, elviselhetetlen adók

és súlyos szociális terhek mellett is képessé tette saját tőkéiket félmilliárddal és be-

tétállományukat közel 2 milliárddal gyarapítani. Ez az eredmény egyúttal garancia

a jövőre nézve is.

Forrás: Szlovenszkó hitelélete és bankreform. Prágai Magyar Hírlap, 1926. január 1. 1. sz. 12.

49. Javaslat a cseh bankok előretörésének megakadályozására Szlovákiában

(1931)

A szlovákiai hitelszervezetben, a gazdasági világválsággal összefüggően, 1931-ben mutatkoz-

tak a válságjelek. A bankok nem tudták behajtani követeléseiket, a hitelek utáni kamatbe-

vételeik is csökkentek. A lakosság pénzintézetekbe vetett bizalma megrendült, tömeges betét-

kivételekre került sor. A magyarlakta régiókban az 1920-as˝évek végétől a leglátványosabb

előretörést a cseh Legiobanka mutatta, amely sorra vonta érdekkörébe a kisebb pénzintézeteket.

1930-ban megszerezte a Szlovák Általános Hitelbank részvényeinek többségét. A közölt doku-

mentumban, melynek szerzője ismeretlen, a cseh bank és a Hodža által támogatott kölcsönös

földművespénztárak nemcsak mint gazdasági versenytársak, hanem mint politikai veszélyfor-

rások jelennek meg.1 Az önálló magyar „nagybank” és pénzügyi kapcsolathálók terve azonban

megalapozatlan volt.

195/pol. Prága, 1931. július hó 15-én

1931.

Tárgy: Csehszlovák bankok terjeszkedése Szlovenszkóban

1 darab melléklet

Titkos!

Mellékelten tisztelettel felterjesztek egy felvidéki magyar részről készített rövid is-

mertetést a cseh bankoknak, főleg a Legiobankának Szlovenszkóban való terjeszke-

déséről. Az ismertetés bizonyára más úton is el fog jutni illetékes helyre.

8 Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1925-ös szlovákiai parlamenti választások alkalmával az

összes szavazat 13,9 százalékát szerezte meg. Ezzel a Hlinka-féle szlovák néppárt és az agrárpárt

után a harmadik legerősebb párt lett Szlovákiában (Zemko 2004: 188). A kommunistáknak

a magyarlakta területeken lévő pozícióira vonatkozóan lásd Angyal 2001: 25−27.1 Ez a látásmód elsősorban a magyarországi szerzőkre jellemző. A cseh tőke expanzivitását „gyar-

matosítónak” és a központosító gazdaságpolitika megnyilvánulásának tekintette például Steier

Lajos is (vö. Steier 1932: 173–177).


266

A magam részéről kötve hiszem, hogy a pénzzavarba került magyar bankok és pénzintézetek aránylag csekély összeggel való megsegítésével a cseh bankok terjesz-kedése megakadályozható volna épp a jelen időpontban, amikor a szlovenszkói ban-kok válsága valóban nem egyedülálló jelenség.

rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter

NagyméltóságúGróf Károlyi Gyulamagyar királyi külügyminiszter úrnakBudapest

Szigorúan bizalmas 195. pol. számhoz

A Szepességi Bank szanálása, a [Legiobanka] előtörése

Szlovenszkó és Ruszinszkó területén önálló pénzintézetaz államfordulatkor 2641930-ban már csak 94 voltés ezek közül magyar érdekeltségűnek legfeljebb csak 26-ot

lehet tekinteni, de ezek is legnagyobb részben idegen érdekeknek vannak alárendelve.A régi szlovák bankok közül csak három, a Tatra banka, a Slovenská banka és

a Slovenská ľudová banka mutat fel nagyobb fejlődést.A Tatra bankának 1920-ban 27 1930-ban 41a Slovenská bankának „ 12 „ 36a Ľudová bankának „ 11fiókja volt.A Slovenská bankának, illetőleg a békebeli nevén Rózsahegyi Iparbanknak már

a békében is a Živnostenská banka volt a patrónusa.Az 1920-ban Pozsonyban megalapított Americko-slovenská banka, melynek 12

fiókja van, a Legiobanka affiliált intézete lett.Így a Tatra banka, mint a Slovenská banka, a köztársaság fennállása óta már nagy

veszteségeket szenvedett és különösen az előbbit többször kellett állami segítségben részesíteni.

A szlovák bankok térhódítása – mondhatjuk már befejezést nyert – azoktól a jövő-ben, saját gyengeségük miatt nincs mit tartanunk.

Jelenleg és még a további jövőre nézve is azonban annál nagyobb veszélyt jelent a Legiobankának több mint valószínű állami parancsra és állami segítséggel egyre folytatódó térhódítása. Nyílt titokként emlegetik, hogy a Legiobanka 500 millió álla-mi hitelben részesült abból a célból, hogy a szlovenszkói pénzintézeteket és iparvál-

lalatokat felvásárolja.


267

A Legio bankának

1921-ben 2 fiókja volt, Pozsonyban és Pöstyénben,

1925-ben 3 fiókot nyit, Vágújhelyen, Poprádon és Zólyomban,

1930-ban összesen 12 saját fiókkal, 19 affiliált intézettel, melyeknek 50 fiókjuk van,

és 24 hitelszövetkezettel rendelkezik, úgyhogy a Legiobanka 1930-ban Szlovenszkón

és Ruszinszkón összesen 105 helyen szívja fel a még kifacsarható filléreket és szállítja

fel Prágába.

Terjeszkedése rohamlépésekben halad előre tovább. A pozsonyi Leszámítoló Bank

részvényeit nem sikerült ugyan most megszereznie a Tatra bankától, de mivel a Tatra

bankának pénzre van szüksége, ez a tranzakció is előbb-utóbb létre fog jönni.

A Dunabankkal szintén tárgyalásokat folytat, elvben megegyeztek már az átvétel-

re vonatkozólag, csupán a részvények árában vannak még differenciák. A Szepességi

Bankot már régen környékezi, és egy időben ráfeküdt a részvényeinek vásárlására.

A körülbelül 600–800 korona belértékű részvényekért 1000–1200 koronát fizetett,

és így sikerült is állítólag a 15 000 darab részvényből 2000-et összevásárolni. Köz-

vetlen tárgyalásra nem került sor, mert a nagy részvényesek nem voltak hajlandók

tárgyalni.

A Legiobanka nagy előretörése mellett még egy államilag támogatott pénzintézeti

szervezet folytat nagy térhódítást, a Roľnícka vzájomná pokladnica2. Ilyen

1924-ben 6 volt,

ma 59 van

összesen 65 049 taggal, 320 000 000 betétállománnyal. A pokladnicákat az állam

1929-ben 10 millió segélyben részesítette.

A tendencia világos: Szlovenszkót anyagilag a centralista politikának alárendelni. Kö-

vetkezményei végzetesek a magyarságra nézve, mert mindenkinek, ki hitelre szorul,

márpedig ma mindenki hitelre szorul, leköti politikai függetlenségét. A kereskedők

és iparosok nem mernek a magyar politika mellé állni. A földműves csak úgy kap hi-

telt, ha az agrárpárt tagja lesz. A hitelre szoruló egyének nem merik magyar iskolába

küldeni gyermekeiket, mert a hitelt felmondják nekik, és másutt hitelt nem kapnak.

A pénzintézetek teljes bekebelezése folytán a magyar politika teljes csődje következ-

hetik be. Egyáltalán nem lesz, akivel magyar politikát lehessen folytatni. A súlyos

válság következtében mindenki anyagi függőségbe kerül, és az lassan kihatással lesz

a pártok életére is.

Magyar pénzintézet nélkül és anyagi függetlenség nélkül elpusztulunk.

Jelentősebb, jól fundált, teljesen független és tényleg magyar érdekeltségű ban-

kunk voltaképpen ma már csak kettő van:

A Szepességi Bank és a Bars Megyei Népbank.

2 Kölcsönös Földműves Pénztárak.


268

A Bars Megyei Népbank3 kihitelezései főleg kisgazdáknál vannak. A rossz gaz-

dasági viszonyok folytán részben immobilissá vált. Teljesen rideg kereskedői elvek

alapján van vezetve, úgyhogy érzésből fakadó áldozatokra a részvényesek részéről

nem igen lehet számítani.

A Szepességi Bank4 részvényesei kitartanak régi [hagyományaik] mellett, persze

amíg anyagi helyzetük ezt lehetővé teszi. Az egyedüli bank ma, melynek részvénye-

seinél azonban még érzésbeli körülmények figyelembe jönnek, amit legnagyobb

részben az igazgatóságban ülő képviselőnknek köszönhetünk. A bank azonban az

immobilitás nehézségeivel küzd. Nagy összegekkel van iparvállalatokban érdekelve,

melyek nem képesek visszafizetéseket eszközölni. Fiókhálózatát talán erején túl ki-

terjesztette. Most a föltétlenül jogos és kielégítendő hiteligényeket nem képes kielégí-

teni. A Legiobanka résen van, és megbízottja máris tárgyalásokat folytat.

Magyarságunk érdekében kétségtelenül előnyösebb volna és szükséges is lenne

egy tőkeerősebb, nagyobb bankot érdekkörünkbe vonni. Erre még alkalom kínál-

kozna a Dunabanknál, avagy kisebb tőkével a Leszámítoló Banknál.5 Ha azonban az

ezek egyikének átvételéhez szükséges tőkét nem tudjuk előteremteni, akkor legalább

biztosítsuk a Szepességi Bankot érdekeinknek, melyhez egészen szerény összegű tőke

is elegendő.

Mindentől eltekintve ez a Szepesség megtartása érdekében is szükséges. A nagy-

német propaganda folyik, amelyet ellensúlyozni nagyon nehéz és a fiatalság felnövése

után már nem lesz lehetséges. Ott a bank útján meg kell erősíteni, illetőleg biztosítani

pozícióinkat.

Ha a szóban forgó csekély tőkével most bejutnánk a Szepességi Bankba, akkor még

meg tudjuk akadályozni annak rövid időn belül bekövetkezhető átadását. Később

esetleg újabb tőkével meg lehet szerezni a majoritást, és akkor sokféle kombináció

lehetséges. Akkor esetleg érdekkapcsolatot lehet teremteni a Bars Megyei Népbank-

kal és így egyaránt északon, mint délen kielégíteni a legszükségesebb és legfontosabb

hiteligényeket.

Így lehetővé lehetne tenni a magyar hitelszövetkezetek pénzüzleteinek átvállalását,

hogy a magyar földművestömeget megmentsük a felé leselkedő lélekvásárlástól.

A Szepességi Bankba való bekapcsolódásra föltétlenül szükség van!

Forrás: Magyar Országos Levéltár, K 64, 1934, 7. csomó, 578.

3 A Bars Megyei Népbank 1893-ban név- és székhelyváltoztatással a Kistapolcsányi Népbankból

jött létre. Az egyik legjelentősebb vidéki szlovákiai magyar pénzintézet volt, 1938-ban négy

fiókintézettel rendelkezett. Részvénytőkéje 5 millió Kč-át, mérlegfőösszege 34,7 millió Kč-át

számlált (vö. Szőnyi 1978: 13–15; Horváth–Valach 1978: 176; Chudják 2005: 26–27).4 A Szepességi Hitelbanknak, a szepesi németek pénzintézetének 1938 végén 2,4 millió Kč rész-

vénytőkéje és 16,3 millió Kč gyűjtött betétje volt (Horváth–Valach 1978: 175).5 Leszámítoló és Gazdasági Bank (Eskomptná a hospodárska banka), a Tatra banka affiliált inté-

zete volt.


269

50. Kardos Béla a csehszlovák bankrendszerről és a magyar pénzintézetek helyzetéről

(1932)

A csehszlovákiai bankélet legjobb magyarországi ismerője, Kardos Béla hivatalos statisztikai

adatokra és szakirodalomra támaszkodva több írásban vonta le a témára vonatkozó követ-

keztetéseit. Alábbi tanulmánya azért figyelemreméltó, mert rámutat benne a cseh történelmi

országrészek és Szlovákia hitelszervezeteinek 1918 előtti eltérő fejlődésére. A magyar pénzinté-

zetek negatív mutatóit, vagyonállományuk és befolyásuk csökkenését egyoldalúan a cseh gazda-

ságpolitika számlájára írja, amely a bankkoncentráció köpenye alatt tette tönkre, „építette le”

a „hagyományos” felvidéki intézeteket. Ezek öröklött szerkezeti és szervezeti hibáit (kisbankok,

provinciális üzletvezetés stb.) ebben a munkájában nem vizsgálja.1

A pénzintézetek típusai, amelyek Csehszlovákia kétféle területén, egyrészt a volt

osztrák, másrészt a volt magyar területeken az államfordulatkor léteztek, egymástól

eltérőek voltak, és a két rendszer közötti különbség még ma is alapvető. A volt ma-

gyar területeken 1918-ban csupán kétféle típus létezett, úgymint részvénytársasági és

szövetkezeti hitelintézet. A cseh tartományokban ellenben az osztrák engedélyezési

rendszeren alapuló nyolcféle pénzintézeti típust lehet megkülönböztetni. […]

Általában a cseh tartományok pénzintézeti típusainál szorosabb az összefüggés a k-

özigazgatási testületekkel. Minden közigazgatási egységnek megvan a maga pénzin-

tézeti típusa: a községeknek a „takarékpénztár”, amennyiben a cseh tartományokban

már régebben is, a volt magyar területeken pedig az 1920. évi 302. számú törvény óta

takarékpénztárak csupán községi intézmények lehetnek. A járási hitelintézetek a já-

rási mezőgazdasági előlegpénztárak (Landwirtschaftliche Bezirksvorschusskassen)

és a „kontributiós alapokból létesített előlegpénztárak” (Kontributionsfonds-Vor-

schuss kassen). Takarékpénztári formában működnek még az árvapénztárak is. Végül

Cseh-, Morvaország és Szilézia mint tartományok által alapított részvénytőke nélküli

bankok a jelzáloglevél-kibocsátás, a községeknek, vasutaknak, vízi társulatoknak,

közműveknek stb. adott hosszú lejáratú kölcsönök ügyágazatát látják el.

Az idézett törvény ellenére Szlovákiában és Ruténiában az elmúlt évtizedben mind-

össze 9 községi takarékpénztár tudott megalakulni. Tartományi hitelintézet megalaku-

lását a kormány a volt magyar területeken nem engedte meg, hanem az 1922. évi 238.

számú törvénnyel a cseh tartományok tartományi hitelintézeteinek működési körzetét

állami szavatosság vállalásával és intézetenként 16 millió cseh korona szubvencióval

kiterjesztette Szlovákiára és Ruténiára. Ez intézetek közül a két legnagyobb, a Zemská

Banka (volt Landesbank des Königreiches Böhmen) és a Hypoteční banka česká (volt

Hypothekenbank des Königreiches Böhmen) 1924. július 1-jén megkezdték tevékeny-

ségüket a volt magyar területeken. A jelzáloglevél és általában a hosszú lejáratú kölcsö-

nök ügyágazatát szinte monopolisztikusan látják el, a Hypoteční banka pedig egyúttal

az agrárreform finanszírozását is (1922. évi 360. számú törvény megbízása folytán).

1 A szerző jegyzeteit nem közöljük.


270

A cseh tartományok hitelszövetkezetei kétfélék: a városi iparosság és polgárság

részére Schulze-Delitzsch-féle, a vidéki mezőgazdasági lakosság részére Raiffeisen-

rendszerű szövetkezetek működnek, amely utóbbiak például a váltóügyletektől el

vannak tiltva.

Részvénytársasági alapon a cseh tartományokban a fennállott engedélyezési rend-

szer folytán 1913-ban 24 nagybank működött, amelyek száma közvetlenül az állam-

fordulat után 35-re emelkedett, de jelenleg ismét visszaszállt 23-ra. A csehszlovák

kormány pénzintézeti politikája a volt magyar területeken is a kereskedelmi bankok-

nak (kevés számú nagybanknak) e rendszerét igyekezett kialakítani, amiben segítsé-

gére volt az intézeteknek az államfordulat következtében kiszolgáltatott helyzete. Így

a fokozatos leépítés folytán az 1920-ban létezett 245 részvénytársasági bankintézet-

ből 1922-ben már csupán 200 állott fenn, 1925-ben 132, 1927-ben 99 és 1930-ban

csupán 79 (67,8 százalékos csökkenés). Az önálló intézetek e rohamos megszűnése,

amellyel párhuzamosan haladt egyes tót és különösen a cseh bankok fiókhálózatának

kiépítése, súlyosan érintette a volt magyar területeket és különösen a magyar kisebb-

ség státusát. A cseh tartományokban a bankokon kívül működik 357 községi taka-

rékpénztár, 660 járási pénzintézet, 9 tartományi pénzintézet és 6000-en felüli külön-

böző hitelszövetkezet. Szlovákiában és Ruténiában a megszüntetett részvénytársasági

takarékpénztárak helyett ilyen új típusok nem tudtak az elmúlt évtizedben megfele-

lően kialakulni, főleg a cseh tartományok intézeteinek éles és kormányhatóságilag is

támogatott versenye miatt.

Ha az intézeteket az alaptőke nagysága szerint vizsgáljuk, a helyzet a következő:

Alaptőke nagysága

Kč-ban

Részvénytársasági pénzintézetek száma

A cseh tartományokban Szlovákiában és Ruténiában

1913 1920 1930 1920 1930

100 000 – – – 14 3

100 000–1 000 000 1 3 1 165 28

1–10 millió 6 14 7 57 39

10–50 millió 9 7 3 7 7

50–100 millió 3 6 5 ‒ 2

100–200 millió 2 4 2 ‒ ‒

200–300 millió 1 1 5 ‒ ‒

300–400 millió 2 ‒ ‒ ‒ ‒

Összesen 24 35 23 243∗ 79

∗ Ezeken kívül két, alaptőkéjét leírt részvénytársaság.

Nyilvánvaló a csehországi intézetek elhelyezkedése a magasabb kategóriákban, szem-

ben a szlovákiai és ruténiai intézetekkel, amelyek alsó fokozataiban az említett nagy

leépítés megtörtént.


271

Ha a hitelintézeteknek nem csupán alaptőkéjét, hanem összes saját vagyonát (bele-

számítva a tartalék- és nyugdíjalapokat) vizsgáljuk, […] úgy azt találjuk, hogy a cseh

tartományok pénzintézetei 1930-ban 7 százalékkal már túlhaladták saját vagyonuk

békebeli állományát, míg a volt magyar területek 42 százalékkal maradtak el a béke-

állapotok mögött.

A 23 cseh tartománybeli nagybank saját vagyona az összes csehszlovákiai pénzin-

tézet saját vagyonának (6 766,3 millió Kč) több mint a felét teszi. Saját vagyon szem-

pontjából utánuk a csehországi községi takarékpénztárak (994 millió Kč) és a cseh-

országi polgári ipari hitelszövetkezetek következnek (843,8 millió Kč).

Érdekességgel bírhat annak vizsgálata, hogy az egyes pénzintézeteknél a saját va-

gyon miként viszonylik az idegen vagyonhoz különböző időpontokban.

A cseh tartományokbanSaját vagyon (=1) aránya az idegen vagyonhoz

1913 1930

Részvénybankoknál 3,5 7,8

Tartományi bankoknál 42,3 30,3

Bankok korlátolt felelősséggel ‒ 8,6

Községi takarékpénztáraknál 17,1 20,1

Polgári és hitelszövetkezeteknél 10,2 16,1

Raiffeisen szövetkezeteknél 37,2 41,7

Mezőgazdasági járási előlegpénztáraknál 8,9 22,9

Szlovákiában és Ruténiában

Részvénybankoknál 4,7 6,9

Hitelszövetkezeteknél 2,7 15,8

Feltűnik egyrészt a tartományi, községi és szövetkezeti típusoknál a saját vagyon

aránylag kisebb jelentősége, másrészt hogy a békeállapothoz képest a pénzintézetek-

re bízott idegen vagyon a saját vagyonhoz képest növekedett. A saját vagyonnak az

idegen vagyonhoz való viszonyáról Csehszlovákiában törvény nem intézkedik, mint

például Olaszországban, de egyrészt az 1924. évi 237., 238. és 239. számú banktörvé-

nyek, valamint az 1932. évi április 30-án kiadott 54. számú új banktörvény az ellen-

őrzést és felelősséget igen hatályossá tette.

Ami a betétkönyvekre elhelyezett takarékállományt illeti, Csehszlovákia kereken

55 milliárd Kč takarékbetéttel rendelkezik […],melynek több mint 1/3-át a községi

takarékpénztárak őrzik. Számbelileg ezután a polgári és ipari hitelszövetkezetek kö-

vetkeznek a cseh tartományokban (12 milliárd), majd ugyanott a részvénybankok

(10 milliárd). A cseh tartományokban 1 lakosra 4 877 Kč esik, a Felvidéken csupán

1 050, országos átlagban pedig 3 741 Kč. A volt magyar területek takarékbetét-állo-

mánya a békebelinek 91 százalékát érte el, míg a cseh tartományokban 51 százalékkal

a békeállapot fölé emelkedett, ami a tőkegyűjtés szempontjából jelentős előrehaladást


272

jelent. Úgy a saját vagyon, mint a takarékállomány adatainak más országok hasonló

adataival való összevetésekor azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy Csehszlová-

kia mindkét területi komponense a világháború előtt Bécs, illetőleg Budapest mellett

provinciális jellegű volt, és 1913. évi adatai ennek megfelelően minden bizonnyal

alacsonyabbak, mintha a szervezet súlypontja a jelenlegivel megegyezett volna.

Ha az egyes pénzintézeti típusokat tekintjük, meglepetéssel láthatjuk, hogy a békeál-

lapothoz képest a takarékbetétek nem a községi takarékpénztáraknál növekedtek meg

(ott csupán a békeszínvonalat érték el), hanem a bankintézeteknél, ahol az állomány

megnégyszereződött. Ennek oka is valószínűleg az, hogy az 1913. évi adatokban a bé-

csi intézeteknek a cseh tartományokban gyűjtött betétei nem foglaltatnak. Emelkedést

mutat a különböző szövetkezetek betétállománya is, csupán a felvidéki részvénytársa-

sági pénzintézetek betétei maradnak még a békeszínvonal alatt több mint ¼-ével.

A Csehszlovák Statisztikai Hivatal kimutatja azt is, hogy a betétek milyen ország-

részben lettek gyűjtve. Ennek alapján kiszámítható, hogy a cseh tartománybeli pénz-

intézetek felvidéki fiókjai mennyi betétet gyűjtöttek Szlovákiában és Ruténiában.

A cseh részvénytársasági bankfiókok 396,3 millió Kč-át, a cseh községi takarékpénz-

tárak felvidéki fiókjai 75,9 millió Kč-át, a cseh szövetkezeti központok 3 millió Kč

takarékbetétet, az összes cseh intézet tehát együttesen 475,2 millió Kč takarékbetétet

gyűjtött a volt magyar területeken. Ennyivel kevesebb van a szlovákiai és ruténiai

pénzintézetek kezelésében, mintha a történelmi tartományok cseh pénzintézetei

nem nyomultak volna be e tartományokba.

Érdekes, hogy az utóbbi 1,5 év gazdasági válsága milyen befolyással volt a takarékbe-

tét-állományra Csehszlovákiában. Az előzetes adatok csupán a bankok és takarékpénz-

tárak állományára terjednek ki. Előbbiek takarékbetétje 1932 márciusában 10 708,2

millió volt, szemben az 1930. decemberi 11 162,2 millióval. E csökkenéssel ellentétben

a községi takarékpénztárak az 1930. évi 19 368,7 millió Kč betéttel szemben 1932 ápri-

lisában 21 749,3 milliót kezelnek, bár a maximum 1932 februárjában volt (21 819,3).

A gazdaságosság szempontjából fontossággal bír, hogy milyen személyi és dologi

költséggel […] dolgoznak az egyes pénzintézeti típusok. Abszolút számban termé-

szetesen a csehországi nagybankok járnak elöl megközelítően 0,5 milliárd Kč szemé-

lyi költséggel (szemben az 1913. évi 106,7 millióval); 115,6 millió személyi kiadást

mutatnak fel a községi takarékpénztárak is, azonban ez a mérlegösszesség ezreléké-

ben kifejezve csupán 5,5 százalék, szemben a részvénytársasági bankok 14 ezreléknyi

költségtételével. A pénzintézetek személyi költségei nem csupán abszolút számban,

hanem a mérlegösszesség ezrelékében kifejezve is nagyon megnövekedtek, különö-

sen a részvénytársasági intézeteknél. A tartományi bankok, községi takarékpénztárak

és szövetkezetek ezzel szemben úgy számban, mint a mérlegösszesség ezrelékében

kifejezve jelentősen kisebb személyi költséggel dolgoznak, igaz, hogy ügyágazataik is

egyszerűbbek, mint a bankoké. A Felvidék hitelszövetkezetei aránylag nagy személyi

és dologi kiadással működnek összehasonlítva a cseh tartományok szövetkezeti típu-

saival. Különösen ki kell még emelnünk, hogy Szlovákiában és Ruténiában, ahol az


273

úgynevezett „bankkoncentráció” a legerélyesebben folyt, a hitelszervezetnek különö-

sen a személyi kiadásai nagyon megnövekedtek számban és ezrelékben is, ami nem

mutat arra, hogy e bankkoncentráció racionális módon történt.

Ha az egyes közbenső évek adatait is vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a személyi költsé-

gek 1920-tól fogva egyenletesen emelkedtek, ellenben a dologi költségek terén a cseh

tartománybeli részvénytársasági pénzintézeteknél 1920-tól 1925-ig nagy ugrás állott

be, amennyiben a dologi kiadások az átlagos 90 millióról 154 millióra emelkedtek fel,

ami a cseh intézetek székhelyváltozásával és a cseh fiókhálózat Szlovákiába és Ruténiába

való kiépítésével függ össze (cseh banképületek Pozsonyban és Kassán stb.).

[…] A jövedelmezőség terén a cseh tartományok részvénytársasági pénzintézetei

1930-ban visszaesést mutatnak, nem csupán az 1927/28. években legmagasabb 263

millió Kč évi nyereséghez képest, hanem elmaradnak a békebeli 216,1 millió mögött

is. Azonban, ha a többi pénzintézeti típust is tekintetbe vesszük, végeredményben

a cseh tartományok összes pénzintézeteinek évi tiszta nyeresége 189,1 millióval, azaz

22 százalékkal volt a békebeli összegnél magasabb.

Szovákia és Ruténia pénzintézetei viszont e téren a legnagyobb ingadozást mutat-

ták fel.

Nyereség (+), illetőleg veszteség (–) a szlovákiai és ruténiai pénzintézeteknél mil-

lió Kč-ban

Részvénytársaság Szövetkezet

1913 +95,8 +7,5

1919 +13,1 +0,2

1920 +24,1 +0,1

1921 +28,6 +0,04

1922 –5,2 –0,6

1923 –14,2 –2,6

1924 –20,2 –4,2

1925 –24,4 –4,4

1926 +9,0 +0,4

1927 +27,2 +0,9

1928 +28,5 +1,3

1929 +34,6 +4,4

1930 +37,5 +5,1

Amint látható, az 1922–1925. években oly nagy veszteségek érték a volt felvidéki

pénzintézeteket, hogy a nyereség eltűnt, sőt tekintélyes veszteség mutatkozott éven-

ként. A történelmi tartományokban csupán az 1922. év járt a részvénytársasági pénz-

intézetekre nézve veszteséggel. (A tiszta nyereség, illetve veszteség alatt már azon

összeg értendő, amelyet egyenlegként kapunk az illető tartomány összes nyereséggel


274

dolgozó pénzintézeteinek nyereségeiből levonva a veszteséggel dolgozott pénzinté-

zetek veszteségeit. Tehát ez az egyenleg a cseh tartományokban egy éven át, a volt

Felvidéken 4 éven át volt negatív, azaz veszteséggel záruló.)

Lehetne a pénzintézetek nyereségét nem csupán az 1913. évi nyereséghez viszo-

nyítani, hanem a mindenkori saját tőkéjükhöz.

A) a cseh tartományok pénzintézeteinél:

1913-ban 5649 mill. Kč

saját tőke jövedelmezett 3987 mill. nyereséget = 7,0%


saját tőke jövedelmezett 487,8 mill. nyereséget = 8,3%

Jövedelmezőség emelkedése. Különbözet + 1,3%

B) Szlovákia és Ruténia pénzintézeteinél:



1930-ban 683,6 mill. Kč


Jövedelmezőség emelkedése. Különbözet –2,2%

Tehát a szlovákiai és ruténiai pénzintézetek saját vagyonának visszaesésén kívül azt

látjuk, hogy e kisebb saját tőke is 2,2 százalékkal kevesebb jövedelmezőséget muta-

tott fel, mint békében. Ezzel szemben a cseh tartományok pénzintézetei megtartot-

ták, sőt fokozták (+1,3 százalék) jövedelmezőségüket. Megjegyezzük még, hogy az

1930. év, mint már említettük, a cseh tartományok pénzintézeteinek tiszta nyere-

ségére vonatkozólag már visszaesést mutat fel, miel az 1929. év említett magasabb

nyeresége 9,5 százalékos jövedelmezőséget jelentett, amely 1930. évben alászállott

8,3 százalékra.

Az eddigiekből azt a képet nyerjük, hogy a cseh tartományok pénzintézeteinek

háború utáni regenerálódási folyamata sokkal gyorsabban folyt le, és a mai helyzet az

1913. évit tetemesen meghaladja. Ezzel szemben Szlovákiában és Ruténiában az ál-

lamfordulat okozta megrázkódtatás nagyobb volt [...], másrészt a regenerálódás igen

erősen elmaradt, amennyiben a saját vagyonnál a békeállomány 58 százalékát, a taka-

rékbetéteknél 91 százalékát, a tiszta nyereségnél 42 százalékát, a mérlegösszességnél

89 százalékát érte el a békeállománynak. A vagyonosodás a cseh tartományokban

gyorsabb ütemű, míg Szlovákiánál és Ruténiánál tekintetbe veendő a gazdasági pro-

vincializmus, valamint a cseh tartományok pénzintézeteinek éles versenye.

A Csehszlovák Statisztikai Hivatal kiadványai évenként jelzik a fennálló pénzin-

tézetek nyelvi megoszlását egyéni felsorolással. Maga a hivatal is összegzi ezen ada-

tokat, melyek a pénzintézetek nemzetiségi viszonyaiba engednek betekintést. A szlo-


275

vákiai és ruténiai részvénytársasági pénzintézetek nemzetiségi adatainak 1920. és

1930. évi összehasonlítása [...] azt mutatja, hogy koncentráció csupán a tót és német

pénzintézeteknél következett be, mivel a főintézetek számának csökkenése mellett az

intézetek mérlegadatai és az alábbiak szerint fiókhálózataik is növekedtek. Ellenben

a magyar intézetek száma 1920 és 1930 között Szlovákiában 65-ről 14-re, Ruténiában

33-ról 6-ra csökkent, amivel egyidőben nem növekedett, sőt ellenkezőleg, csökkent

a fiókintézetek száma is, valamint alaptőkéjük, sőt betétállományuk is, általában

mérlegtételeik évről évre csökkentek a megszűnések következtében.

Hogy a végbement folyamatok világosabban legyenek láthatók, a fiókintézetek

statisztikáján kívül ki kell még egészítenünk a Csehszlovák Statisztikai Hivatal kiad-

ványait is. Ezek ugyanis a pénzintézeteket székhelyeik szerint adják meg, tehát nem

közlik a volt magyar területeken a cseh tartományok intézeteinek fiókjait. Ezek azon-

ban összeállíthatók a Compass Finanzielles Jahrbuch (1931, Praha) alapján. E szerint

a magyar, illetve cseh és tót intézetek fiókhálózataikkal együtt a következő elváltozást

mutatják a volt magyar területeken 1919 és 1930 között:

Szlovákiában és Ruténiában 1919 1930

1. A magyar főintézetek száma

Tiszta magyar főintézet 102 20

Magyar és más (vegyes) főintézet 75 17

2. A magyar fiókok száma

Tiszta magyar fiók 24 8

Magyar és más (vegyes) fiók 28 19

Összesen 52 27

3. A magyar expozitúrák száma

Tiszta magyar expozitúra 21 2

Magyar és más (vegyes) expozitúra 8 5

1–3. Az összes magyar főintézet, fiók és expozitúra száma 258 71

4. A cseh és tót főintézet száma

Cseh főintézet – –

Tót főintézet 49 26

Tót és más (vegyes) főintézet 72 15

Cseh–tót községi takarékpénztár – 9

Összesen 121 50

5. A cseh és tót fiókintézet száma

Cseh fiókintézet – 48

Cseh pénzintézet által megszervezett és saját fiókká változtatott tót pénzintézet – 69

Tót fiókintézet 63 135

Tót és más (vegyes) fiókintézet 27 13

Cseh–tót takarékpénztárak fiókjai – 2

Összesen 90 267

4–5. Az összes cseh és tót főintézet és fiók száma 211 317


276

A főintézetek számának nagyarányú visszafejlődése mellett feltűnő a tót, de külö-

nösen a cseh fiókintézetek számának nagy megnövekedése. A tót bankok közt vezet

a Tat ra banka (38 fiók az 1920. évi 11 fiókkal szemben) és a Slovenská banka (a hajda-

ni 12 fiókja helyett ma 36 van). A cseh pénzintézetek közül majd mindegyiknek van

Pozsonyban és Kassán, esetleg Ungváron és Munkácson egy-egy új alapítású fiókja,

míg a szélesebb értelemben vett vidéken főleg tót pénzintézetek megszerzése útján

terjesztik hálózatukat, legszélesebben a Legiobanka (legionáriusok bankja). […]

A megjelent és elemzett statisztikai adatok némely kivétellel csupán 1930. decem-

ber 31-ig terjednek ez idő szerint, úgyhogy az elmúlt évtized változásainak szemlélte-

tésére alkalmasak ugyan, és mintegy a gazdasági válságot megelőző állapotot tüntetik

fel. De csak későbbi időpontban lesz világosan látható, hogy egyrészt az 1931. évben

bekövetkezett gazdasági válság miként érintette e szervezetet, másrészt az 1932. évi

54. számú új csehszlovák banktörvény, valamint a szövetkezeti központok újjászer-

vezésére vonatkozó, jelenleg tárgyalás alatt levő javaslatok hatása alatt miként fognak

tovább módosulni a viszonyok Csehszlovákiában, és különösen a bennünket köze-

lebbről érdeklő, s [...] már úgyis nagyon összezsugorodott magyar kisebbségi pénz-

intézetek miként fognak a nehéz körülményeknek ellenállni.

Forrás: Csehszlovákia pénzintézetei az 1913., 1920. és 1930. évben, különös tekintettel a ma-gyar kisebbségre. Magyar Statisztikai Szemle, 1932. augusztus, 8. sz. 694–703.

51. Kardos Béla a szlovákiai pénzintézetek hanyatlásáról és a cseh tőke előretöréséről(1933)

A szlovákiai pénzintézetek két világháború közötti helyzetét többen egyoldalúan értékelték a kor ban.

Az 1918 előttről öröklött szerkezeti adottságokról alig esett szó. Elsősorban a ma gyarországi publicisz-

tikában – amint Kardos Béla alábbi írásában is – a sérelmek kerültek előtérbe: a cseh tőke agresszi-

vitása, a cseh és szlovák bankok térnyerésének kiemelt állami támogatása, amit diszkriminatívnak

tartottak. Tény, hogy az inkább tőkeerős cseh nagybankok szlovákiai terjeszkedésének alapját a háború

utáni gyors, kormányzatilag szubvencionált gazdasági talpra állás tette lehetővé. A szlo vákiai magyar

kisbankok lemorzsolódása bizonyos szempontból pozitív folyamatnak is tekinthető, hiszen ezzel egy

versenyképtelen szerkezeti elem szerepe csökkent a pénzpiacon. Az alapvető gondot azonban a közép-

kategóriába sorolható bankok létrehozása és megszilárdítása jelentette.

A Csehszlovák Statisztikai Hivatal a részvénytársasági pénzintézetekre vonatkozó ada tokat nemzetiségi részletezéssel is közzéteszi. Ez lehetővé teszi, hogy összehason-lító számsorozatban tüntessük fel a visszafejlődésnek azt az útját, amelyet az elmúlt több mint tíz év folyamán a cseh pénzintézeti terjeszkedés nyomása alatt a magyar-ság pénzintézetei elszenvedtek.

Az államfordulatot követő megrázkódtatás után a csehszlovák kormány a „bankkon-centráció” ürügyét hangoztatva kiválasztott néhány tót bankot (Slovenská banka, Tatra banka), amelyeket különféle szanálási alapokból bőven dotált úgy, hogy azok nemcsak fő-


277

intézeteiket, hanem fiókhálózatukat is a realitásokon messze túlmenő módon építették ki.

E néhány intézet favorizálása mellett elsorvadt a két tartomány régi pénzintézeti hálózata

úgy, hogy az 1920-ban még 245 önálló részvénytársasági pénzintézet helyén 1930-ban

mindössze 79 részvénytársasági pénzintézetet tudott kimutatni a csehszlovák statisztika.

A pusztulás elsősorban a magyar kisebbség vagyoni és személyi státusát érte. De a szlo-

vák pénzintézetek többsége is hasonló sorsra jutott, míg a fent említett néhány favorizált

szlovák bankintézet a túl mohó terjeszkedés és túlméretezés következtében szintén abba

a helyzetbe került, hogy csupán az állam kegyéből juttatott segélyek tartják fenn egyen-

súlyukat, sőt a Tatra banka ez idei közgyűlése olyan szervezeti átalakítást volt kénytelen

elfogadni, amely szerint a részvények többsége formálisan is a csehszlovák államé lett.

Az őslakosság pénzintézeteinek rovására a helyzet urai a prágai bankok szlovákiai fiók-

intézetei lettek, amelyek főleg a felvidéki iparvállalatok finanszírozását ragadták teljesen

magukhoz. Hasonlóképpen a hosszú lejáratú ingatlankölcsönök, jelzáloglevél-kibocsátá-

sok, községi- és közkölcsönök ügyágazatát is monopolizálták a prágai Hypotečna banka

és Zemská banka szlovákiai fiókjai, ahelyett, hogy a cseh tartományi intézetek módjára

Szlovákia és Ruténia is saját tartományi jelzálogintézetet alapíthatott volna. […]

Az 1931. évi gazdasági válsággal kapcsolatban újabb megrázkódtatás érte az egész

szervezetet. A kisebbségi pénzintézetek helyzetét súlyosbítja az 1932. évi 54. számú

csehszlovák törvény, amely súlyos járulékok befizetésére, összes könyveik és szám-

adásaik revíziójára stb. kötelezte a kisebbségi pénzintézeteket anélkül, hogy viszont

jogot kaptak volna az aránylagos anyagi támogatásra, a képviseletre a szanálási ala-

pok és revíziós központ vezetésében stb.

Míg a magyar uralom alatt, miként ismeretes, a nem magyar nemzetiségek pénz-

intézetei a bankszabadság elvének védelme alatt szépen fejlődhettek és a nemzetiségi

mozgalom, sőt a terjeszkedés váraivá lehettek, addig a cseh tartományokból áthozott

osztrák engedélyezési jog és abszolutisztikus ellenőrzés hatása alatt a magyar kisebb-

ségi pénzintézetek, e szélesebb értelemben az őslakosság összes régi szolid pénzinté-

zetei is sorra kényszerhelyzetbe kerültek, felszámolnak vagy kénytelenségből átadják

pozícióikat oly intézeteknek (Legiobanka stb.), amelyek mögött a prágai kapitalizmus

és a cseh nemzetiségi elnyomás erőforrásai húzódnak meg, miként azt az ez idei bécsi

nemzetiségi kongresszuson Esterházy János gróf1 magyar delegátus is szóvá tette.2

Forrás: Magyar pénzintézetek Szlovákiában és Ruténiában. Magyar Kisebbség, 1933. január 1. 8–9.

1 Esterházy János (1901−1957) politikus, publicista, 1932-től az Országos Keresztényszocialista Párt

elnöke, 1935-től parlamenti képviselő, 1936-tól az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke, a szlo-

vák államban a Magyar Párt elnöke. 1939 és 1944 között a Szlovákiában maradt magyar lakosság

összetartásának ösztönzője, az irodalmi élet patrónusa volt. 1942-ben egyedül ő nem szavazta meg

a szlovák parlamentben a zsidótörvényt. 1945-ben letartóztatták, szovjet fogságba, szibériai mun-

katáborba került, 1949-től Csehszlovákiában börtönben raboskodott, s ott is halt meg.2 A magyar kormányzatok a dualizmus időszakában a nemzetiségek gazdasági önszerveződését

a magyar szupremáciát veszélyeztető jelenségként kezelték, és ennek szellemében politizáltak.


278

52. Beszámoló a Dunabank 1933. február 12. közgyűléséről

(1933)

A Dunabank az 1912-ben alakult Nyugat-magyarországi Bankegylet 1920-as átalakításával jött

létre. A pénzintézet ügyvezető igazgatója az államfordulatkor Kadosa Pál volt, aki vezérigazga-

tóként a cseh és szlovák bankok iránt lojális (értsd együttműködésre törekvő) magatartást tanú-

sított. Az egyik cseh jubileumi kiadványba nem véletlenül került be a neve azzal a jellemzéssel,

hogy „a köztársaság felé orientálódó magyar közösség irányzatának egyik vezető egyénisége”1.

A pénzintézetnek már 1921-ben sikerült elérnie az alaptőke-emelés gyors kormányzati jóváha-

gyását, s 1923-ban Prágában fiókot nyitott. A bank vezetőségében a szlovák politikai és gazda-

sági élet személyiségei is helyet kaptak.

A Dunabank február 12-én, vasárnap tartotta ez évi rendes közgyűlését. Az ülést

Kadosa Pál elnök nyitotta meg, üdvözölte a szép számban megjelent részvényese-

ket. Megnyitóbeszédében örömének adott kifejezést afölött, hogy annak ellenére,

hogy a gazdasági válság nemcsak az egyes alanyokat, hanem az államot is súlyos

megpróbáltatásoknak tette ki, a Dunabank működésének kedvező képét mutat-

hatja be a részvényeseknek. Ennek a kedvező helyzetnek magyarázata az a körül-

mény és körültekintés, amellyel már évekkel ezelőtt – a gazdasági válság rosszra

fordulását várva – kihelyezéseit a legnagyobb óvatossággal eszközli. Természetes,

hogy ez a körültekintő gazdálkodás most hozza meg a gyümölcsét. Azon remé-

nyének adott kifejezést, hogy úgy a kormány, mint a magángazdálkodás megteszik

azon intézkedéseket, amelyek az egész világon és nálunk is enyhüléshez fognak

vezetni.

A részvényesek üdvözlése után az igazgatóság jelentésének felolvasására került

a sor, melynek adataiból megállapítható, hogy a Dunabank az elmúlt esztendőben

is takarékpénztári szellemben dolgozott, és minden törekvése odairányul, hogy

a jövőben is ilyen működést fejtsen ki. Az intézet mobilitása példásnak mondható:

készpénzállománya és azonnal esedékes követeléseinek összege több mint 46 millió

[koronát] tesz ki, és ha figyelembe vesszük még azt, hogy reeszkompt obligója2 az

intézetnek egyáltalán nincsen, úgy a Dunabank gazdálkodását mintaképül kell oda-

állítani. Nagyon örvendetes az igazgatósági jelentésnek azon része is, amelyben közli,

hogy az intézet betétállománya egyáltalában nem csökkent.

A nemzetiségek pénzintézetei természetesen kihasználták a liberális pénzügyi politika előnyeit,

azonban a velük szembeni hatósági fellépésekre, megyei nyomásgyakorlásra, személyek elleni

retorziókra és bürokratikus akadályoztatásra is több példa volt. Legismertebb a Tatra bankával

szembeni eljárás annak alapítása idején, 1885−1886-ban, amikor az intézménynek módosítania

kellett az alapszabályokat, és a kormánykörök nyomására a vezetőségébe a megyei közigazgatás

vezetői kerültek (lásd Holec–Hallon 2007: 31−40; Szász 1966: 118−137).1 Sekanina 1927: 993. 2 Viszontleszámítolási kötvények.


279

Bejelentette az elnök, hogy a banktörvény értelmében Kállay József dr.,3 Rehák

Géza dr. és Reisz Gyula dr. kilépnek az igazgatóságból.

A felügyelőbizottság jelentését Kemény Lajos elnök terjesztette elő, majd a tiszta

jövedelem felosztására került a sor. A közgyűlés egyhangúan elfogadta az igazgató-

ság azon előterjesztését, hogy az 1 533 635,20 tiszta nyereségből 100 000 [koronát]

a tartalékalap dotálására, 750 000 [koronát] osztalék kifizetésére és 45 000 [koronát]

az igazgatósági tagok díjazására használjanak fel, míg a fennmaradó 638 631,20 [ko-

rona] új számlára vezettessék elő.

Ezek után sor került az igazgatóság és felügyelőbizottság megválasztására, melynek

eredménye a következő: igazgatóság: Kadosa Pál, Cablk János,4 Doppler Egon, Duchaj

János, Reisz Miksa és Kemény Lajos; felügyelőbizottság: Izák Emil, Lemberger Samu,

Milota Albert dr., Rechtorik Vladimír, Reisz Gyula dr., Rehák Géza dr. és Jankó Zoltán.5

A részvényesek nevében Seidner Jenő kereskedelmi tanácsos magyar és Belitsch

Hugó igazgató német nyelven szólaltak fel, beszédjükben a részvényesek legnagyobb

elismerését tolmácsolták az intézet vezetőségének, és kiemelték, hogy a Du na bank

mobilitása, váltótárcájának és adósainak elosztása a legnagyobb ru gal masságot árulja

el, és örömmel észlelik, hogy a Dunabank nevét a kényszeregyez ségi jelentésekben

alig lehetett olvasni, és az ilyen tételeknél is az intézetnek csaknem kivétel nélkül meg-

felelő fedezete volt. A mérleg adataiból világosan megállapítható a helyes és célsze-

rű gazdálkodás és az egyik felszólaló megelégedéssel hangoztatta, hogy a Dunabank

tényleg és valóban takarékpénztár.

Kállay József dr. szólalt ezután fel, kijelentvén, hogy az igazgatóságból való kilé-

pést a banktörvény tette szükségessé, de mint részvényes továbbra is együtt kíván

működni a Dunabankkal. A szlovenszkói bankok – mondotta – nehéz helyzetben

vannak. A Dunabank azon kevesek közé tartozik, amely a konjunkturális 1930-ik év

állományát majdnem változatlanul megtartotta.

Kadosa Pál elnök hálásan megköszönte az elismerést és ígéretet tett arra vonatko-

zóan, hogy úgy ő, mint az egész tisztviselői kar a jövőben is mindent el fog követni,

hogy a Dunabank a nagyközönség bizalmát továbbra is kiérdemelje, és ehhez a mun-

kássághoz Isten áldását és a részvényesek támogatását kéri. Külön megemlékezett

Benkó István dr. kormánybiztosról, aki nagy megértéssel viseltetik immár 12-ik éve

a pénzintézet ügyei iránt. Benkó István dr. szlovák és magyar nyelven mondott kö-

szönetet az elismerésért, ami után Kadosa elnök a közgyűlést berekesztette.

Forrás: A Duna-Bank közgyűlése. Közgazdasági Kurír, 1933. február 17. 7. sz. 6.

3 Kállay, Jozef (1881–1939) tartományi képviselő, 1922−1927 között agrárpárti miniszter az ún.

hivatalnokkormányban. 4 Cablk, Ján (1867–1943) nemzetgazdász, bankár, az agrárpártban tevékenykedett, 1924-től

a Kölcsönös Földműves Pénztárak Szövetségének igazgatója volt.5 Jankó Zoltán (1871–1941) városi tanácsos, publicista, lapszerkesztő. A szabadkőműves Filant-

rópia Egyesület igazgatója, 1924-ben került a Dunabankhoz, ahonnan 1933-ban kilépett.


280

53. Egy csehszlovákiai magyar bank terve

(1936)

Egy nemzetiségi alapon szervezett „kisebbségi” magyar pénzintézetnek nem sok létjogosultsága

volt, a Dunabank átszervezésére kidolgozott javaslat a pénzintézet válságos helyzete és a szlovák

részről mutatkozó érdeklődés következtében született meg. A bank az agrárpárt támaszának

tartott Kölcsönös Földműves Pénztárak Szövetségének (Zväz roľníckych vzájomných pokladníc)

befolyása alá került.

Kétségtelen nemzeti érdek, hogy a magyar kisebbségnek meglegyen, illetve ne vesz-

szen el az a bankja, ahová gazdasági segítségért fordulhat anélkül, hogy magára von-

ná a csehszlovák bankok által a felekre gyakorolt politikai és gazdasági nyomást.

Ma már sajnos egyetlen földbirtokos vagy kisgazda sincsen, akinek ne lenne adós-

sága, és aki minden gazdasági évben átmenetileg is rá ne szorulna gazdasági üzeme

fenntartása érdekében a bank segítségére. Ez a szükséglet különösen erős mértékben

jelentkezik most a gazdaadósságok likvidálása és szükségszerű konvertálása idején,

úgyhogy éppen most minden gazda kikerülhetetlenül kénytelen lesz legalább átmene-

tileg igénybe venni valamely bank, esetleg csak papíron történő kölcsön nyújtását.1

Ezek folytán a kisebbségi magyar bank égető szükségszerűségét ma már nemcsak

mi ismertük fel, hanem hangoztatja, sőt néha egyenesen követeli a széles közönség,

különösen az ifjabb generáció a lapokban és a folyóiratokban is.

Csehszlovákiában a pénzügyi kormányzat erős bankegybeolvasztó akciójának

előrehaladása folytán az üres (belérték nélküli) bank-részvénytársasági kereteknek

is magas értékük van. Még nagyobb ez az érték egy több teleppel bíró bankkeret-

nél, mert az összeolvasztó tendencia törvényben is kifejezésre jutott, amely úgy új

bank felállításához, mint valamely már meglévő bank részére újabb fiók nyitásához

3 minisztérium (belügy, pénzügy, igazságügy) előzetes engedélyét írja elő előfeltéte-

lül. Egyenesen köztudomásúvá van téve, hogy ezt az engedélyt a koncentráció érde-

kében nem adják meg, sőt erre külön bankmegállapodás is létesíttetett.

1 A gazdaadósságok problémája a nagy gazdasági válság idején országos szinten jelentkezett.

1930-ban a szlovákiai földművesek kb. 5 milliárd korona adóssággal voltak megterhelve, amely-

nek 68 százaléka a 20 hektárnál nem nagyobb birtokokra esett, 1 hektár földterületre 1965 ko-

rona teher jutott. A kisparasztok földjeire átlagban 3-4 ezer korona, a gazdák 35 százalékánál

1 hektárra 4 ezer korona adósság esett. Gyorsan nőtt a jelzálogkölcsönökkel terhelt birtokok

és a betáblázott ingatlanok száma. A kisgazdáknál a földadó tette ki a tartozások kegnagyobb

részét. A vidéki agrárnépesség között a bírósági végrehajtások és elkobzások következtében

Szlovákia-szerte nőtt a szociális elégedetlenség és a feszültség. A kormány a gazdaadósságok

moratóriumát, tehát a bankoknak történő visszafizetések behajtásának felfüggesztését, a tör-

lesztések elhalasztását 1938-ig többször meghosszabbította. A kényszeregyezségek bonyolult-

sága és hosszadalmas intézése azonban negatívan hatott a hitelviszonyok alakulására (Bianchi

1973: 316−318, 361−365; a problémakör részletes feldolgozását lásd Lom 1979: 53−155).


281

Ezek a szempontok már megítélhetővé teszik azon állításunk helytállóságát, hogy

a fentebb ismertetett körülmények folytán a mi céljainknak csak valamely már lé-

tező és lehetőleg nagy fiókhálózattal rendelkező, még őslakos kezekben levő bank

felelhet meg.

Ilyen bank pedig ma már csak egyetlenegy van, és ez a pozsonyi Dunabank, mely-

nek az egész Szlovenszkóra kiterjedő 28 telepből álló hálózata van, és a részvénytöbb-

ségi pakett2 ma még az őslakosok kezében van. A bankoknak ez a helyzete okozza,

hogy csehszlovák oldalról is állandó iparkodás folyik e bank megszerzésére, amit az

is indokol, hogy az ottani mai gazdasági helyzet folytán ez az egyetlen mód, tudniillik

stokkok3 átvétele a bankok vagyoni állásának felfrissítésére és szebb színben feltün-

tetésére.

A mi tervünk megvalósítására természetesen a legjobb mód a bank részvénytöbb-

ségének egyszerű felvásárlása volna. Minthogy azonban az egész majoritási pakett át-

vételéhez cca. 2 millió pengő kellene hozzávetőleg, az alábbi út inkább használható:

A Dunabank részvénytőkéje 75 000 darab, egyenként 200 [Kč] névértékű rész-

vényből áll, melyből a majoritási szindikátus 40 000 darab, mely Kadosa Pál a bank

elnök-vezérigazgatója, dr. Reisz Gyula pozsonyi ügyvéd s egy törpehányadban utób-

bi egy rokonának birtoka.

Kadosa, kinek egyébként továbbműködése is egyenesen érdeke volna ezen vál-

lalkozásnak, hajlandóságot mutat oly megoldásra, hogy csupán dr. Reisz és törpe-

tulajdonos rokona 25 000 részvénye szereztessék meg – természetesen szlovenszkói

lakosok vagy jogi személyek nevére. Ehhez a megoldáshoz elegendő volna mintegy

1 millió pengő, mely szükség esetén jó ideig nem is fizetendő készpénzben, hanem

garanciális megoldás is lehetséges, ha más megoldás lehetetlen.

Kadosa hajlandó a saját részvénypakettjét az így megszerezendő részvényekkel

5 évre szerződésileg szindikálni, amivel tehát az egész 40 000 darabból álló majori-

tás alapján rendelkezési jog részünkre biztosítva volna. Kadosa a dolog bonitásában4

annyira bízik, hogy hajlandó oly szerződéses megállapodásra is, hogy a szindikáló fél

jogosult akárcsak az 5 évi időszak végén, akár tetszésünk szerint kiköthető rövidebb

időszak után is a két szerződő fél közötti intern licitálás5 útján a többet ígérőnek át-

adni, illetve átvenni részvénypakettjét.

A bank értékei megvizsgálhatók a viszonyokat jól ismerő szakértők által. A bank

részvényeinek belértéke a könyvek szerint teljes, vagyis hiány nincsen. A kölcsönök

fedezeteinek értékeléseinél a gazdamoratórium következményeképp pesszimisztikus

becslés esetén ezelőtt feltételezhetett kétségek is már nagyrészt kiküszöbölődtek, és

a bank ezen moratórium ideje alatt osztalékot nem fizetett, hanem minden erejét

2 Csomag.3 Alaptőkék.4 Hitelképesség.5 Belső ráígérés.


282

leírásokra fordította, úgyhogy a bank az ottani viszonyokhoz képest meglehetősen

erős, és a múlt évhez képest lényegesen feljavult. Ezekhez járul a részvénytársasági

keret fentebb említett magas értéke.

Az akció ma már igazán nagyon sürgős, mert dr. Reisz nem tartható vissza a cseh-

szlovák ajánlat elfogadásától, ami pedig már a lapok szerint is előrehaladott stádium-

ban van.

Márpedig ha ezt az utolsó lehetőséget is elmulasztanók a kisebbségi bank meg-

szerzésére, a viszonyok ismerete alapján bizonyos, hogy többé megfelelő bankot

Csehszlovákiában e célra megszerezni kétségtelenül nem lesz már lehetőség, amiért

a felelősséget eleve is el kell magunkról hárítani.

Forrás: Szlovák Nemzeti Bank Levéltára, Érsekújvári Takarékpénztár, nyilvántartási szám

499, (rendezetlen iratanyag, másolat).

54. Schubert Tódor visszatekintése a Lévai Takarékpénztár működésére

(1940)

Az első lévai pénzintézetként 1865-ben alapított Lévai Takarékpénztár megnevezése az új ál-

lamban egymás után kétszer is megváltozott, 1921-ben Lévai Takarékbank, 1929-ben Lévai

I. Bank lett belőle. A pénzintézet elsősorban a hadikölcsönök miatt elszenvedett vagyoni vesz-

teségeit nem tudta kiheverni, részvénytőkéjét is csökkentenie kellett, majd 1931-ben a Po zso nyi

I. Takarékbank affiliálta. A bank tevékenységében fontos szerepet játszott a szlovákiai magyar

kulturális élet egyik ismert szervezője, az alábbi tanulmány szerője, Schubert Tódor.1

A pénzintézet helyzete a cseh megszállás alatt

Az igazságtalan trianoni békeszerződés és a cseh megszállás új helyzet elé állította

az intézetet. Az 1919. november 27-i rendkívüli közgyűlés tudomásul vette, hogy

a csehszlovák rendeletek és utasítások értelmében az intézet az általuk előírt módon

egy likvidációs mérleget állított össze, amely szerint 360 000 Kč veszteség mutatko-

zik, amelynek fedezetét az intézet ingó és ingatlan vagyonában rejlő látens tartalék

nyújtja. Az erre vonatkozó javaslatok alapján a rendkívüli közgyűlés kimondja, hogy

az intézet ingó vagyonát bútorban és felszerelésben 100 000 Kč-ban, az intézeti házat

1 Schubert Tódor (1886–1956) Léván született, közíró, bankigazgató, a két világháború közötti

lévai közélet ismert alakja. 1910-től a Lévai Takarékpénztár tisztviselője, 1923-tól a Lévai Első

Bank ügyvezető igazgatója. Nevéhez fűződik az 1937-es kisebbségi konferencia megszervezése.

Az első bécsi döntés után kormányfőtanácsos, a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szö-

vetségének alelnöke, a Baross Szövetség lévai szervezetének elnöke, 1940-ben a Pénzintézeti

Központ választott tagja. A háború után Magyarországra távozott, Vácott hunyt el.

A pénzintézetre vonatkozóan lásd még Strasser 1934: 46–47.


283

pedig 500 000 Kč-ban értékeli. A leírásokra vonatkozólag pedig kimondja, hogy az

értékpapíroknál 360 000 Kč-át, a szovjet fehérpénznél2 bekövetkező veszteségekre

pedig 160 000 Kč leírást eszközöl. […]

Az államfordulat súlyos csapást mért az intézetre. Értékpapír-állományának 9/10 része

magyar papír, annak is legnagyobb része hadikölcsön. Budapesti pénzintézeteknél

nyert elhelyezést felgyülemlett és megfelelő kihelyezést nem találó betétállományának

35 százaléka; a pénzlebélyegzéssel kapcsolatosan negyedmillió korona volt lekötve.

A közös veszély a magyar pénzintézeteket egyesületbe tömörítette, és megala-

kult az 1920. évben a Szlovenszkói és [Podkarpatszká Ruszi] Magyar Pénzintézetek

Egyesülete3, amelynek hivatása a közös magyar érdekek védelme volt. Ezt a felada-

tát az egyesület mindig fényesen meg is oldotta, és ma is szeretettel gondolunk az

egyesület vezérkarára, Schmidt Imre ügyvezető alelnök, dr. Lülley György főtitkár

és Kraus-Helios Gyula titkár urakra, akik mindig a legnagyobb készséggel álltak a

bajaikban hozzá forduló intézetek rendelkezésére.

Az 1921. évi március 13-i rendes közgyűlés tudomásul veszi, hogy az előző év

végén 6 éves orosz hadifogságból hazatért Schubert Tódor pénztárnok az igazgatóság

hozzájárulásával Szilassy Dezső főkönyvvezetővel közös megegyezéssel állást cserél-

tek, s a közgyűlés őt a főkönyvvezetői, Szilassy Dezsőt a pénztárosi állásban megerő-

síti, illetve szabályszerűen megválasztottnak jelenti ki.

Intézetünk cége az 1921. évi május 9-i rendkívüli közgyűlés határozata alapján

a komáromi törvényszék Firm 120/13–1921. számú végzésével Lévai Takarékbank

Részvénytársaságra lett megváltoztatva. Ezen cégváltozásnak oka az volt, hogy a cseh

hatóságok az osztrák törvények alapján a takarékpénztár szót csakis a városi takarék-

pénztáraknál fogadták el.

Az 1923. év folyamán az intézet a birtokában lévő 1 327 800 [korona] névértékű

hadikölcsönt átalakította IV. csehszlovák államkölcsönné, úgyhogy az intézet 995

850 korona névértékű 5 százalékos és 995 850 névértékű 6 százalékos, összesen te-

hát 1 991 700 korona névértékű IV. csehszlovák államkölcsönnek jutott ilyeténkép-

pen birtokába. Ugyancsak részt vett az intézet a birtokában lévő részvények alapján

a Földhitelbank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Pesti Magyar Kereskedelmi

Bank részvénykibocsátásaiban is, és így 1500 darab földhitelbanki, 67,5 Pesti Hazai

Első Takarékpénztári és 39 darab Pesti Magyar Kereskedelmi Banki részvénye lett az

intézetnek.

A 2 750 870 koronát kitevő budapesti követelésünkből az itteni Pénzintézetek Egye-

sülete és a TÉBE4 által közösen megindított koronajáradék-akció útján 1 984 000 Kč

névértékű 4 százalékos nosztrifikált koronajáradékot hozhatunk, úgyhogy a buda-

2 A tanácsköztársaság pénze.3 Helyesen: Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban.4 Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete.


284

pesti banknál csak 922 506 régi korona követelésünk maradt, amely a csehszlovák

[klíring5] útján nyert volna kiegyenlítést.

Az 1925. november 9-i 239. számú csehszlovák törvény a betétek gyűjtését minisz-

teri, illetve közigazgatási hatósági engedélyhez köti. A csehszlovák pénzügyminisz-

térium 136 632/258. II. a 3. számú leiratával intézetünk betétgyűjtési jogát elismerte,

amit annak köszönhettünk, hogy az 1865-ben első alapszabályunkat a budai magyar

királyi helytartótanács hagyta jóvá, és működésünket a nevezett közigazgatási ható-

ság engedélyezte. A fent nevezett törvény és leirat az alapszabályok megfelelő módo-

sítását is megkívánta, amit az 1926. március 21-i közgyűlés foganatosított is. Ez alka-

lommal vétetett föl az alapszabályokba, hogy az intézet hivatalos nyelve a magyar.

Az 1926. évi rossz termés mellett a hátralékos vagyondézsma és több évre visz-

szamenő adók behajtásának erőteljesebb szorgalmazása nem maradt kihatás nélkül

üzleti életünkre sem, amelynek mindegyik üzletágában bizonyos fokú visszaesést

idézett elő. A közönség kénytelen volt megtakarított tőkéjéhez nyúlni, ami a betétál-

lomány csökkenését azzal is elősegítette, hogy a megindult építkezések és a vidékün-

kön keresztülvitt parcellázások is újabb tőkék elvonását tették szükségessé. Ennek

megfelelően természetesen az igazgatóság kénytelen volt a legóvatosabb üzleti poli-

tikát folytatni.

Az intézet a háború és az államváltozás okozta veszteségek végleges likvidálása

végett az e célból törvényhozásilag az 1924. október 9-i 237. számú törvénnyel meg-

alkotott úgynevezett Külön Alap gondnokságához fordult, és a veszteségeknek meg-

felelő segély kiutalását kérte.6 Ez a veszteség a Revíziós Jednota7 megállapítása szerint

2 364 264, 49 Kč volt, amelynél ha figyelembe vesszük az intézet alaptőkéjét és összes

tartalékait, mindössze 1 200 000 Kč hiányra volt fedezet, ellenben 1 164 264 Kč 49

fillér hiány fedezetlen maradt. A Külön Alap gondnoksága 1926. április 2-án 312,26

leiratával 600 000 [Kč] segélyt utalt ki intézetünknek 4 százalékos sorsolás alá eső

alapkötvényekben. A segély nyújtását azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az

intézet fuzionáljon egy olyan szlovák bankkal, amelynek Léván fiókja van. Ez vagy

a Slovenská banka, vagy a Dunabank lehetett. Intézetünk igazgatósága e feltételt el

nem fogadta és elhatározta, hogy egy oly szanálási tervet dolgoz ki, amelynek alapján

az intézet önállóságát megtarthatja és esetleg a szóban lévő segélyt is megkaphatja.

Addig is a legnagyobb fokú takarékosságot írta elő, és ezt elősegítendő, lemondott

a tényleges szolgálataiért járó mindennemű javadalmazásáról.

Az 1927. július 31-i rendes közgyűlés kimondotta, hogy részvénytársulatunk

1 000 000 Kč alaptőkéjét leszállítja 100 000 Kč-ra olyaténképp, hogy a 1000 Kč névér-

tékű részvényeit 100 Kč névértékre bélyegzi le. Az ezen lebélyegzés után fennmaradó

5 Bankátutalással történő egyenlegkiegészítés.6 A Külön Alap a háború utáni viszonyok következtében keletkezett háborús veszteségek mérsék-

lésére szolgált.7 A 239. számú törvény rendelkezett a pénzintézetek kötelező állami ellenőrzéséről.


285

900 000 Kč-át, valamint a meglévő tartalékokat az intézetnek a valuta szétválasztásá-

ból és az intézeti ház értékének leszállításából eredő veszteségeinek leírására fordítja.

Egyidejűleg kimondotta, hogy az intézet alaptőkéjét 5000 darab 100 Kč névértékű

új részvénynek 200 Kč árfolyamértéken való kibocsátásával 600 000 Kč-ra felemeli,

mégpedig olyaténképp, hogy az új részvényeknek egyenként befizetendő 200 Kč ösz-

szeg fele a felemelendő részvénytőkéhez csatolandó, míg a másik fele 60 000 Kč ren-

des tartalék alakítására és 440 000 Kč pedig az esetleges további veszteségek leírására

szolgáló rendkívüli veszteségi tartalékalap létesítésére fordíttassék.

Rendkívüli közgyűlésünk ezen határozatának végrehajtását a csehszlovák belügy-

minisztérium 1927. szeptember 10-én kelt 53 032-17-1927. számú végzésével a ke-

reskedelmi és pénzügyminisztériumokkal megegyezően engedélyezte.

Az 1928. június 26-i rendes közgyűlésen az igazgatóság bejelenti, hogy az újon-

nan kibocsátott 5000 darab részvényt sikerült elhelyeznie anélkül, hogy intézetünk

függetlenségét ezáltal fel kellett volna áldozni. Az 5000 darab új részvény kibocsá-

tási ára, egymillió Kč a Zemská Banka bratislavai fiókjánál teljes összegben befi-

zettetett.

Ezen közgyűlés az ennek megfelelő alapszabály-módosításokat is eszközli. Ugyan-

ezen közgyűlésnek jelentést tesz az igazgatóság, hogy a Külön Alap gondnoksága

1928. február 11-én megtartott ülésében úgy határozott, hogy a 600 000 Kč névér-

tékű 4 százalékos alapkötvényekben intézetünknek adott segély fúziós feltételeit fel-

oldja, de ezzel szemben a megadott segélyt azzal az indoklással, hogy intézetünknek

a szanálás utáni státusa szerint nincs szüksége a segély teljes összegére, 400 000 Kč

névértékű 4 százalékos alapkötvényre szállítja le.

Ugyancsak ezen közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Schubert Tódor

ügyvezető igazgatónak az éveken át tartó szanálás érdekében kifejtett fáradhatatlan

munkásságáért.

Ami az intézet vezetőségében beállott személyi változásokat illeti, az 1923. év

március 25-i közgyűlése az igazgatósági elnök ügyvezető igazgatói jogkörét Schubert

Tódor főkönyvvezetőre ruházza át azzal, hogy a nevezettet cégjegyzési hatáskörrel

ügyvezető-igazgatónak nevezte ki.

Az 1924. évben Holló Sándor, aki kisebb megszakítással 30 évig vezette a rész-

vénytársaság ügyeit, állásáról lemondott, és helyébe a közgyűlés az igazgatóság elnö-

kévé Medveczky Sándort választotta meg.

Holló Sándor érdemei az intézet fejlődése tekintetében minden kétségen felül

állanak. Kár, hogy magas kora épp a legnehezebb időkben akadályozta az intézet

érdekében való munkálkodását. Medveczky Sándor 1928. szeptember 26-án bekö-

vetkezett haláláig töltötte be nagy ügyszeretettel az igazgatósági elnöki széket. Utó-

dául az 1930. év április 3-i rendes közgyűlés dr. Kmoskó Bélát választotta meg igaz-

gatósági elnöknek, aki 1907. év óta mint az intézet igazgatósági tagja és ügyésze, és

aki azóta mint igazgatósági elnök mind a mai napig a legnagyobb önzetlenséggel és

szakavatottsággal minden díjazás nélkül viszi a részvénytársaság ügyeit.


286

Az intézet cégét a csehszlovák pénzügyminisztérium utasítására az 1929. évi ápri-

lis 2-i közgyűlés Lévai Első Bank Rt.-re változtatta.

Az 1931. évi március 23-i közgyűlés a változott viszonyoknak megfelelően kény-

telen ismét új alapszabályokat elfogadni, amelyek kimondják, hogy a részvények

bemutatóra szólnak, és egyúttal megszüntetik az eddig fennállott napibiztosi intéz-

ményt. […]

Az 1932. évi április 21-én kelt 54. számú csehszlovák törvény, amely kiegészíti az

1924. évi 237. és 239. számú törvényeket, az alapszabályok ismételt átdolgozását tet-

ték szükségessé. Az 1933. január 26-i rendes közgyűlés az állami közjegyző jelen-

létében foglalkozik ezen alapszabály-módosítással. A törvény ugyanis többek közt

a pénz intézetekre nézve ama hátrányos intézkedést is tartalmazza, hogy ezentúl min-

den egyes alapszabály-módosítás közgyűlési kimondásához közjegyzői jelenlét és ál-

tala kiállítandó okirat szükségeltetik. Ezeket az alapszabályokat a pénzügyminiszté-

rium jóváhagyólag elfogadta, de a csehszlovák belügyminisztérium 1936. május 2-i

leiratával elrendelte, hogy az általa eszközölt, szinte kizárólag stiláris módosításokat

a részvénytársulat közgyűlése mielőbb végrehajtsa és azokat így a belügyminisztéri-

umnak fölterjessze. Ezeket az előírt módosításokat az 1937. évi március 11-i rendes

közgyűlés letárgyalta, természetesen ismételten az állami közjegyző jelenlétében, ami

újabb tetemes költséget jelentett az intézet terhére.

A Lévai Takarékpénztár még a világháború előtt kellemes üzleti összeköttetést tar-

tott fenn a Pozsonyi Első Takarékpénztárral, mi sem volt természetesebb tehát, mint

hogy a cseh megszállás alatt is intézetünk bizalommal fordult ezen egyik legrégibb

magyar intézethez. Már 1923-ban a Pozsonyi Első Takarékpénztár lombardkölcsö-

ne segítségével alakította át a hadikölcsöneit IV. csehszlovák államkölcsönné. A vi-

szony mindegyre szívélyesebb lett, úgyhogy az 1928. évbeni 5000 darab új részvény

kibocsátásakor 1000 darab részvényt vett át a nevezett intézet. A fennálló barátságos

viszony kimélyítését szolgálta az 1928. május 19-én három évre megkötött hitelszer-

ződés, amely másfél millió cseh korona visszleszámítolási hitelt biztosított intéze-

tünknek, és egyben az igazgatóságban két, a felügyelőbizottságban egy helyet biztosít

a Pozsonyi Első Takarékpénztárnak.

Az 1928. évben az új részvénykibocsátással keresztülvezetett szanálás csak

úgy volt eszközölhető, ha az intézet igazgatósága a le nem jegyzett részvényeket

mind maga átveszi, és azoknak fokozatos lassú elhelyezéséről később gondosko-

dik. E cél ból 1927. november 21-én alkalmi társaság alakult, amely a jegyzésből

visszamaradt részvényeket átvette. Sajnos az időközben beállott gazdasági válság

megakadályozta a részvények elhelyezését, és így 2636 darab részvény maradt

a szin dikátus birtokában. A különböző csehszlovák bankok már régebben is, de kü-

lönösen az új részvénykibocsátás alkalmából kísérleteket tettek a részvénytöbbség

megszerzésére, de a legfényesebb anyagi előnyök kilátásba helyezése is hiábavaló

volt, és mindig visszautasításra talált a vezetőség egyes tagjai részéről. 1930-ban


287

azonban sikerült meglepetésszerűen és pillanatnyira rést ütni az igazgatóságban.

A Legiobanka betörését azonban a szindikátus kiváló elnöke, dr. Kmoskó Béla

fényesen visszaverte. Az egyenlőtlen erőviszonyok tudatában a szindikátus elha-

tározta, hogy a birtokában lévő 2636 darab intézeti részvényt biztos, erős kézbe

helyezi el. E tekintetben csakis a velünk hasonló szellemű magyar pénzintézet,

a Pozsonyi Első Takarékpénztár jöhetett számításba, amely úgy pénzügyi erejénél,

mint a velünk való régi szoros kapcsolatainál fogva minden tekintetben garanci-

ául szolgálhatott, hogy a neki átadott részvénytöbbséggel nemcsak hogy nem fog

visszaélni, de azt a magyarság pénzügyi megerősödésére fogja felhasználni. Így

is történt, 1931. január 16-án a szindikátus részvényeit a Pozsonyi Első Takarék-

banknak adta át, amely intézet városunknak az anyaországhoz történt örvendetes

visszacsatolása után e részvények alapján megillető jogait a Komáromi Első Hitel-

intézet útján gyakorolja.8

Nem volna teljes a beszámolónk a cseh megszállás alatti életünkről, ha csak fu-

tólag is meg nem emlékeznénk azokról a megszorító intézkedésekről, amelyek az

államhatalom részéről a pénzintézeteket érték. A csehszlovák állam minden eszközt

felhasznált állampapírjai árfolyamának emelésére. Ennek köszönhetjük például az

egyébként igen üdvös azon intézkedését is, amellyek 1931. december 21-i kormány-

rendeletében a betéti kamatlábat bruttó 3,5 százalékban maximálta. Intézkedésének

foganatosítását súlyos szankciókkal biztosította. Ezen intézkedés kétségkívül letörte

az egészségtelen versenyt, amely itt-ott állandóan kísértett, és kiegészítette az egyéb-

ként a visszaélést ki nem záró hitelezési kamatláb maximálására vonatkozó törvényes

intézkedést.

Az intézetek ügyrendjében kötelezőleg fel kellett venni az úgynevezett általános

és szoros likviditás mértékét, amely az általános likviditásnál a betétek legalább 15

százalékában állapíttatott meg. Ebbe beszámítható volt a) készpénz, b) a jegybank-

nál, postatakarék-pénztárnál és egyéb belföldi jogosított pénzintézetnél elhelyezett

betét, c) pupiláris biztonságú és a jegybanknál lombardírozható értékpapír, d) állami

bonok,9 devizák, valuták és más esedékes szelvények. A szoros likviditás a betétek

legalább 8 százaléka volt, amelybe a) a készpénz, b) azonnal esedékes követelések

a jegybanknál vagy más országos pénzintézetnél, c) csehszlovák állami bonok és

a jegybank pénztárjegyei voltak beszámíthatók.

Az 1934. évi április 18-i 71. számú kormányrendelet a Csehszlovák Visszleszámí-

toló és Lombardintézet alapítását rendeli el, amelynél a pénzintézetek kötelezve vol-

tak betéteik szaporulatának 10 százalékát mindaddig elhelyezni, amíg az intézetnél

lévő összbetétjük betéteik összállományának 5 százalékát eléri, és ezen összbetétet

ezen magasságon tartani.

8 A Pozsonyi I. Takarékbank az 1938-as határváltozás miatt magyar területre került érdekeltségeit

a komáromi affiliációján, a Komáromi I. Hitelintézeten keresztül irányította és felügyelte.9 Rövid lejáratú kötelezvények.


288

Az 1938. április 8-i 77. számú törvény pedig előírja, hogy a részvénybankok köte-

lesek állami kölcsönöket tárcájukban tartani, amelyek összértéke legalább:

a) a betétek összegének 12 százaléka, ha ez az összeg nem haladja meg a saját tőke

négyszeresét; egyébként

b) a betétek öszege azon részének 12 százaléka, amely ennek a négyszeresnek megfe-

lel, és a betétek összege maradékának 20 százaléka.

Súlyos kötelezettséget jelentettek ezek a törvényes intézkedések az egyes intéze-

tekre. A likviditás fenntartása végett nagyobb összegeket voltak kénytelenek tartani

az egész kis kamatozást nyújtó országos pénzintézeteknél, például intézetünk közel

400 000 Kč-át 2¼ százalék mellett a Zemská bankánál. A Csehszlovák Visszleszámí-

toló és Lombardintézetnél 60 000 Kč-án felüli követelésünk volt. Az államfordulat

idejében a következő csehszlovák értékpapírok voltak tárcánkban:

88 000 Kč névértékű 4,5 százalékos csehszlovák unifikációs kölcsön,

20 000 Kč névértékű 4,5 százalékos csehszlovák államvédelmi kölcsön,

377 500 Kč névértékű 4,5 százalékos csehszlovák kölcsönalapkötvény,

10 000 Kč névértékű csehszlovák építési sorsjegyek

és nyereményjegyek,

4 darab Pozsonyi Első Takarékpénztári részvény.

Az 1924. évi 239. számú törvény és az azt kiegészítő 1932. évi 55. számú törvény

alapján intézetünk, mint amely betétgyűjtéssel foglalkozik, tagja volt a csehszlovák

revíziós szövetségnek és ellenőrzési kötelezettség alatt állott. A revíziós szövetség re-

vizorai kétévi időközökben meglepetésszerű rovancsolást tartottak, amely az ügyvitel

minden ágára kiterjedt. Az ellenőrzésről részletes jelentést kapott úgy az igazgatóság,

mint a felügyelőbizottság elnöke, és erre a két testület együttes ülésének záros határ-

időn belül válaszolnia kellett. Az első ilyen ellenőrzés 1928. május 15-én történt.

Forrás: A Lévai Takarékpénztár 75 éves története 1865–1940. Különlenyomat a Magyar Taka-

rékpénztárak és Bankok Évkönyve 1940. évfolyamából. Budapest, 1940, 15–22.

55. Beszámoló a Pozsonyi I. Takarékbank helyzetéről a két világháború között

(1942)

A Pozsonyi I. Takarékbank a legrégibb felvidéki takarékpénztárak közé tartozott. 1842-ben

alapították, a 19. században és a 20. század első évtizedeiben pótolhatatlan szerepet játszott

Pozsony városiasodásának és modernizálódásának folyamatában: fedezte a város hitelszükség-

leteit, gazdasági és oktatási intézményeket támogatott, kulturális és szociális célokra adakozott.

A masaryki köztársaságban a legstabilabb magyar pénzintézet volt. Két fiókkal rendelkezett,

affiliációs hálózatába öt intézet tartozott. 1941-től mint a szlovákiai magyarság hivatalos pénz-

intézete működött, azonban önállóságát elveszítette, az intézményt a Magyar Általános Hitel-


289

bank szerezte meg. Elnöke Esterházy János volt. A pénzintézetet a háború után államosították

és felszámolták.1

A monarchia összeomlása után

A világháború nehéz évei kemény próbára tették az intézetet, de ezzel még eredmé-

nyesen meg tudott küzdeni. Ám még keményebb megpróbáltatások és még nagyobb

nehézségek következtek a világháborút követő nagy politikai és gazdasági átalakulá-

sokkal és válságokkal. Az ötödfél éves nagy háború pusztításait és nehézségeit világ-

szerte megérezték és megsínylették nemcsak a legyőzöttek, hanem a győzők is. A bé-

keszerződések pedig ahelyett, hogy a béke és kiengesztelődés alapjait rakták volna le,

végzetes tévedéseikkel állandó nyugtalanság és elégedetlenség forrásaivá lettek.

A Népszövetség tehetetlenül állott a felmerült ellentétekkel és gazdasági bajok-

kal szemben, és szinte semmilyen tekintetben sem tudott komoly segítséget nyújta-

ni. Világszerte gyors egymásutánban következtek a politikai és gazdasági válságok.

A háború után közvetlenül infláció árasztotta el nemcsak a legyőzött országokat, de

a győztes Franciaországot is. Az infláció egész néposztályok vagyonát és megtakarí-

tásait pusztította el. A pénzérték csak igen nehezen alakult ki és még nehezebben tu-

dott megszilárdulni elsősorban a monarchia utódállamaiban, és a valuták és devizák

folytonos ingadozása az érdekelt államokban több kényszerintézkedést tett szüksé-

gessé. Míg a győztes Franciaországot az infláció gyengítette, az angol gazdasági életet

az egyre növekvő munkanélküliség bénította meg. A legyőzött országok egyformán

küzdöttek az inflációval és a munkanélküliséggel.

Az új valutáris rend, amelyet nagy nehezen sikerült megteremteni, alig élt pár eszten-

deig, mert amikor az Egyesült Államokban is bekövetkeztek a gazdasági nehézségek, és

a munkanélküliek száma 10 millió fölé emelkedett, kénytelenek voltak megvonni az eu-

rópai rövid lejáratú hiteleket, aminek hatása alatt az európai kontinensen bankzárlatok,

bankbukások, devizakorlátozások és az aranyalapról való újabb letérések következtek.

Ezek mellett az általános világgazdasági bajok mellett még külön a belföldi és helyi

viszonyokból eredő események tették egyre nehezebbé a Pozsonyi I. Takarékpénztár

helyzetét. Az intézet legtöbb gazdasági összeköttetése a múltban Budapest és a ma-

gyar terület és magyar körök felé irányult. 1919 elejével ezek a gazdasági kapcsolatok

hirtelen megszakadtak. Pozsony szlovákiai központtá vált.

Az új csehszlovák állam elég nagyszámú magyarságot foglalt magában ahhoz,

hogy az itt levő magyar pénzintézeteket fenntartsa.2 Rendkívül megnehezítette azon-

1 Vö. Gaucsík 2004c: 59−81; uő 2007: 91−93.2 Az 1921-es csehszlovák népszámlálás szerint Szlovákiában ekkor 650 597 magyar nemzetiségű

lakos volt. Az 1910-es adatok szerint 1 milliónál is nagyobb felvidéki magyarság lélekszámát az

államfordulat után a rendezetlen állampolgárságúak, a Magyarországra költözött személyek,

a kettős identitásúak és a zsidóság külön nemzetiségként való elismerése csökkentette (Szarka

1998: 19; Gyurgyík 1998: 123).


290

ban a helyzetet az a körülmény, hogy a hatalom új prágai birtokosai kezdettől fogva

szívós következetességgel és minden rendelkezésükre álló eszközzel azon dolgoztak,

hogy a magyarságot gazdasági téren is háttérbe szorítsák, és hogy kivegyék kezéből

a gazdasági érvényesülés minden eszközét. Ezt a célt szolgálták a különféle címeken

bekövetkezett tisztviselő-elbocsátások, ezt a célt szolgálta a földreform, a magánvas-

utak államosítása, a szövetkezeti mozgalom központosítása, a szlovákiai nagyipar

egy részének átvétele és másik részének megszüntetése.3

Két nehéz évtized

Mindezeknek a körülményeknek természetes következménye volt az, hogy a Pozsonyi

I. Takarékpénztár a cseh uralom két évtizede alatt többször is roppant nehézségekbe

került, amelyeket valóban csak múltja erejével és vezetőinek roppant szívósságával

tudott leküzdeni. Ennek a vezetőségnek nagy és eléggé meg nem becsülhető érdeme

az, hogy az intézetet józan, okos politikával és önállósága teljes megőrzésével és talán

legelsősorban kötelezettségei pontos teljesítésének állandó megtartásával mentette át

ezeken a nehéz időkön. Az intézet üzletmenetén a húsz sovány esztendő során alig

mutatkozott számottevő visszaesés, sőt annyira tőkeerősnek bizonyult, hogy több

bajba jutott magyar pénzintézet talpra állításához is segítő kezet tudott nyújtani.

Így részben részvényérdekeltség vállalásával, részben nagyobb, olcsó kölcsönök

nyújtásával segítségére sietett a Komáromi Első Hitelintézetnek, a Rimaszombati

Takarékbanknak, a Lévai, a Tornaljai, a Vágsellyei és az Ipolysági Takarékbanknak.4

A köl csönös segítség és önzetlen támogatás tényei közé tartozik az is, hogy a taka-

rék az egyik helyi pénzintézetet, a Pozsonyi Iparbankot, amely 1926-ban válságos

helyzetbe jutott, beolvasztás útján megmentette. A fúzió keresztülvitele nehéz és

szövevényes munka volt, mert megelőzőleg az Iparbank minden ügyletét le kellett

bonyolítania. Ez a munka 1930-ban nyert végleges befejezést.5 Az intézet az iparbank

főintézetét és malackai fiókját mint a takarék fiókjait vezeti tovább. Külön említést

érdemel, hogy a közel százéves Pozsonyi Zálogház, amelyet 1872-ben a Pozsonyi Ta-

3 A szlovákiai iparrombolás a korszak magyar publicisztikájában is kiemelt helyen szerepelt, ép-

pen a csehszlovák gazdaságpolitika bírálataként. Az újabb szlovák kutatások az ipar szerkezet-

váltásaként tekintenek erre a folyamatra, a régi birodalmi munkamegosztási rendszer felbom-

lására adott válasznak tekintik, amely során a veszteséges iparágakat felszámolták, az elavult

technikai parkot vagy megszüntették vagy átszervezték, és a veszteségesen működő termelési

kapacitásokat likvidálták. Ugyanakkor a vállalkozók az új bel- és külföldi piaclehetőségekhez

alkalmazkodtak.4 A pozsonyi pénzintézet kb. 15−17 kisebb, túlnyomórészt magyar intézettel volt visszleszámíto-

lási hitel-összeköttetésben.5 Szlovák Nemzeti Bank Levéltára, Pozsonyi I. Takarékbank, nyilvántartási szám 4, Évi zárszám-

adások (1921–1941), 1926, 1927, 1930. évi jelentés és zárszámadás, 7; Végrehajtó-bizottsági

jegyzőkönyvek 1929. szeptember 17-től 1931. október 20-ig, 12−13, 27−28, 29−30.


291

karékpénztár átadott az iparbanknak, a fúzió révén visszakerült az intézet birtokába,

és ma is tulajdonában van.

Az intézet üzletágainak külső fejlődési képe ebben az időszakban így alakult.

A betétállomány az 1919. évi 80 millióról 1937-ig 151 millióra emelkedett. Az

emelkedés jelentékeny része 1930-ra esik, és az iparbank beolvasztása teszi érthetővé.

A folyószámlabetétek e két évtized alatt 5,6 millióról 18 millióra növekedtek. A jel-

zálogos kölcsönök állományában nem történt jelentősebb változás, ez az állomány

1919-ben 19,5 millió, 1937-ben pedig 20,75 millió volt. Közbeesőleg 1927-ben 34

milliós volt a jelzálogos kölcsönök állománya, és erről a magas színvonalról esett

vissza 20 millióra. Ennek a körülménynek a magyarázatát a csehszlovák földreform-

törvény alapján tett intézkedésekben kell keresni. A váltótárca-állomány 1919-től

1937-ig 2,9 millióról 28 millióra emelkedett, de 1930–1936 között megközelítette

a 40 milliót is. Ebben a tekintetben sikerült leginkább megvalósítani azt a reformtö-

rekvést, hogy a váltóleszámítolást más aktív ügyletek rovására is a lehető legnagyobb

mértékben fokozzák. Az értékpapírüzlet terén az intézet legfőbb törekvése az volt,

hogy az árfolyamveszteségeket a lehetőséghez képest elkerülje, ami teljes mértékben

sikerült is. A legnagyobb emelkedést a 20 esztendő forgalmában az ingatlanok értéke

érte el. Különösen a világháborút közvetlenül követő nehéz, veszteségteljes években

volt rendkívüli nagy jelentősége az intézet ingatlanállományának. Az ingatlanok ér-

téke ugyanis a pénz értékcsökkenése következtében egyik évről a másikra harmadfél

millióról 20 millióra volt emelhető. Az intézet ingatlanainak értéke, néhány közbeeső

eladás ellenére is, 1937-ben legreálisabb értékelés mellett is 23,6 millió maradt. A tar-

taléktőke 1919–1937-ig 5,3 millióról 19,3 millióra emelkedett. Az évi tiszta nyereség

ugyanazen időszak alatt 463 000 koronáról 1 523 000 koronára nőtt. Az osztalék 1600

részvény után részvényenként 250 korona volt, majd az alaptőke-emelés végrehajtá-

sával 5000 részvény után 1922-ben 120 korona és erről a szintről emelkedett 1937-ig

1656 koronára.

Hogy ezeket az adatokat és eredményeket kellően tudjuk értékelni, ismerni kell

mindazokat a nehézségeket, amelyekkel az intézetnek a csehszlovák korszak alatt

meg kellett küzdenie. Nyomban az összeomlást követő első évben nagy nehézséget

okozott, hogy az intézetnek mindama követelései, amelyek a budapesti bankok he-

lyi fiókjainál fennállottak, hosszú időre befagytak. Csak 1925-ben sikerült a vissza-

fizetésekre vonatkozólag az érdekelt intézetekkel aránylag kedvező feltételek mellett

megállapodást létesíteni. A másik nagy nehézséget az 1919-ben elrendelt pénzlebé-

lyegzés okozta, amely intézkedéssel a forgalomban levő pénz felét elvonták és a taka-

rék követeléseinek jelentékeny részét is zárolták. Mivel azok az intézetek, amelyeknél

a takarék pénzfeleslege el volt helyezve, szintén hasonló helyzetbe jutottak, és nem

tudtak kötelezettségeiknek eleget tenni, csak jelentékeny áldozatok árán tudott az

intézet akkora készpénzkészlethez jutni, amellyel a betevők igényeit kielégíthette. Az

1919-i nehéz esztendőben még az évi rendes közgyűlést sem lehetett a szokott tavaszi

időben megtartani, mert az értékpapírok árfolyamértékének teljes bizonytalansága


292

miatt lehetetlen volt a mérleget összeállítani. Csak 1919. november 28-án volt a mér-

legmegállapító közgyűlés. Az itt előterjesztett mérlegben a magyar értékpapírok

névértékük 20 százalékával, a hadikölcsönkötvények pedig értékük 40 százalékával

szerepeltek. Ugyancsak 20 százalékkal szerepeltek az előterjesztett mérlegben a bu-

dapesti és bécsi számlakövetelések is. Ennek következtében természetesen hatalmas

összeget kellett mint veszteséget leírni. De az igen nagy veszteségek is teljes fedezetet

találtak az ingatlanok hatszoros értékemelkedésében, amely ezeket a veszteségeket

fedezte.

A pénzügyi helyzet feszültsége az összeomlást követő években állandósultnak volt

tekinthető, mert bár voltak átmenetileg kisebb enyhülések, sőt javulások is, de ezek

sohasem voltak tartósak. Csak 1926–1927-ben mutatkozott nagyobb javulás, amit

elsősorban az építkezési kedv fellendülése idézett elő. 1930-ban már mutatkoztak

a súlyos válság előjelei, 1931-ben pedig megint szigorú devizarendelkezések tették

nehézzé a banküzlet eredményes folytatását.

A takarékból bank lesz

Az államváltozással együtt járt sok változás a bankügy szabályozása terén is. A cseh-

szlovák kormány elsősorban egységesíteni akarta a történeti országokban érvényben

levő régi osztrák törvények és rendeletek szellemében a pénzintézetek beosztását és

működését. Ezért egyik első rendelkezése 1920 májusában az volt, hogy a részvényes

alapon alakult pénzintézetek nem viselhetik többé a takarékpénztár nevet, hacsak

át nem alakítják üzemüket községi vagy szövetkezeti takarékpénztárrá. Mivel ez

a meg oldás a nehéz gazdasági viszonyok között a részvényesek érdekeinek sehogy

sem felelt volna meg, a takarék közgyűlése, amelyen ez a kérdés döntésre került,

úgy határozott, hogy a vállalatot bankká alakítja át, és az ősi céget megváltoztatja

Pozsonyi I. Takarékbank Részvénytársaságra.6 Ezen a néven működött az intézet

1931-ig, mikor hatósági rendeletre nevét Bratislavai I. Takarékbank Részvénytár-

saságra változtatta. Ezzel a bankká alakulással és cégváltoztatással együtt járt az,

hogy a bankszerű üzleti tevékenység előmozdítása érdekében az intézet épületének

földszintjén megfelelő üzlethelyiséget rendeztek be, amelyet 1922. május havában

adtak át rendeltetésének.

Nem kívánjuk részletesen felsorolni mindazokat a kormányrendeleteket, ame-

lyekkel Prága 1919-től 1937-ig a banküzleti tevékenység rendezése címén az intézet

működését annyi esetben és annyi tekintetben állandóan korlátozta. A tendencia

kettős volt: 1. Megbénítani a magyar intézetek fejlődését, 2. Minden pénzintézetet

a csehszlovák állam pénzügyi érdekeinek szolgálatába állítani.

6 Erről az 1921. április 25-i rendkívüli közgyűlés határozott. Lásd Szlovák Nemzeti Bank Levéltá-

ra, Pozsonyi I. Takarékbank, nyilvántartási szám 4, Évi zárszámadások (1921–1941), 1921. évi

jelentés és zárszámadás, 7.


293

A rengeteg rendelkezés következménye volt, hogy az első alapszabály-módosítá-

son kívül, amely a takarékbank bankintézetté való átalakulását mondta ki, még igen

sok alapszabály-módosítás vált szükségessé a csehszlovák uralom alatt, különösen

pedig akkor, amikor 1932-ben új banktörvényt hoztak Prágában, amely mélyen bele-

nyúlt az intézetek belső szervezetébe és ügykezelésébe.

1929-ben megszűntek a névre szóló részvények, amelyeket bemutatóra szóló rész-

vényekre cseréltek át. 1933 óta a külön tartalékalap mint értékpapírérték-csökkenési

tartalék, a nyugdíjalap pedig mint különleges tartalék szerepelt az intézet számadá-

saiban. A nyugdíjszabályzatot is többször módosították. Két lényeges módosítás tör-

tént, az egyik 1924-ben, amikor a szolgálati időt 35 évben állapították meg, a másik

1936-ban, amikor az intézet nyugdíjszabályzatát az általános nyugdíjintézet szabály-

zatához alkalmazták.

Az ellenőrzés teljes biztosítása végett törvény kötelezett minden bankintézetet,

hogy belépjen a csehszlovák bankok ellenőrző és bizalmi szövetségébe. A szövet-

ség kiküldöttei évek során át több ízben is előzetes bejelentés nélkül megjelentek az

intézetben, és felülvizsgálták az ügykezelést és számadásokat. Minden alkalommal

mindent a legnagyobb rendben találtak.

A részvénytőke változásai

Az intézet alaptőkéje 1919-ben tudvalevőleg 1,6 millió korona volt. Az ez évi közgyű-

lés utasítást adott az igazgatóságnak, dolgozzon ki javaslatot az alaptőke-emelésre, és

szerezze meg hozzá a kormány előzetes jóváhagyását. 1921 második felében sikerült

az alaptőkét 5 millió koronára emelni.7 Az új részvényeket a régi részvényeseknek

ajánlották fel, akik majdnem kivétel nélkül éltek elővételi jogukkal, és így a tőkeeme-

lés teljes sikerrel járt. 1932-ben került sor a második tőkeemelésre, amelyhez ismét

csak nehezen lehetett megszerezni a kormányhatóság hozzájárulását. Ez a tőkeeme-

lés, amely az alaptőkét 7,5 millióra emelte fel, ismét teljes sikerrel járt.

Az igazgatóság elnöki tisztjét e nehéz esztendők alatt 1935 márciusában bekö-

vetkezett haláláig Wimmer Adolf töltötte be. Csaknem 60 éven át volt megszakítás

nélkül a vezetőség tagja és 25 éven át az igazgatóság és az intézet elnöke. Munkás, ön-

zetlen elődeinek méltó utóda volt, az intézet felvirágoztatásában elévülhetetlen érde-

meket szerzett. Wimmer Adolf elnöksége idején az alelnöki tisztet 1911-től 1919-ig

dr. Kollárik József töltötte be, aki az első világháború éveiben különösen nagy szol-

gálatokat tett az intézetnek azzal, hogy tekintélye teljes latba vetésével a legnagyobb

mértékben elősegítette azt, hogy az ügyfelek szilárd bizalommal legyenek az intézet

iránt. Az ezt követő években 1928-ig Hubert Henrik pezsgőgyáros volt az intézet

ügyvezető alelnöke, aki különösen a bajba jutott vidéki pénzintézetek felkarolásával

szerzett nagy érdemeket. Nagy része volt ebben a munkában Kemény Gyulának, az

7 A kormány nem hagyta jóvá a 20 millió koronás alaptőke-emelésre tett javaslatot.


294

intézet akkori vezérigazgatójának, kinek fáradozásával ezt a pénzügyi műveletet az

illető intézetek javára és teljes megerősödésére bonyolították le. 1928 óta az intézet

alelnöke Ludwig K. Vilmos volt, akit aztán Wimmer Adolf halála után az igazgatóság

elnökévé választottak. Az alelnöki tisztet 1935 óta Vermes Samu, Pozsony várme-

gye volt alispánja tölti be nagy körültekintéssel és az intézet nemes hagyományainak

szem előtt tartásával.

Forrás: A 100 éves Bratislavai I. Takarékbank R. T., azelőtt Pozsonyi I. Takarékpénztár. Po-

zsony, 1942, 24–29.

56. Áttekintés az Ipolysági Takarékpénztár működéséről a két világháború között

(1943)

Az első bécsi döntés után a Magyarországhoz csatolt területek pénzintézetei, visszatekintve

a csehszlovák érában töltött évtizedekre, a magyar erők és érdekek olyan „védelmezőiként”

tüntették fel magukat, melyek szembehelyezkedtek a központosító és „gyarmatosító” cseh

gazdaságpolitikával. A magyarországi nagyközönség felé a negyvenes években ezt az arcu-

latot igyekeztek közvetíteni,1 s a valóságos tapasztalataikról – a csökkenő piaci befolyásuk-

ról, a provinciális piacokon tevékeny vidéki kisbankok és a döntéshelyzetekből mindinkább

kiszoruló bankárok gondjairól – nyilvánosan nem beszéltek. Jól tükröződik ez a hozzáállás

az 1868-ban alapított Ipolysági Takarékpénztár jubileumi kiadványából is. Vezetői szerint

az intézet magyar gazdasági centrumként működött, a valóságban azonban kiszolgáltatott

helyzetben volt, hiszen rászorult az erősebb Pozsonyi I. Takarékbank anyagi támogatására,

bár a kapcsolat nem viselte magán az affiliáció jegyeit, az ipolyságiak függetlennek tekintet-

ték magukat.

Ha végigpillantunk az intézet életén alakulásától egészen az 1914-es világháború befe-

jezéséig, a kényszeregyezség felé való zuhanásának egyik okát megtaláljuk szervesen

beleszövődve fejlődésének menetében. Egész működését ugyanis a betéteknek és tőke-

kihelyezésnek aránytalansága jellemzi. Ez a körülmény valószínűleg, sőt kétségtelenül

összefügg a helyi gazdasági viszonyok és a néplélek jellegzetes konstrukciójával. […]

A háborús évek beköszöntésével megindul a hadikölcsönjegyzés. Az intézet anya-

gi erejéhez viszonyítva aránytalanul nagy összeggel, kb. 2 000 000 koronával járul

hozzá a magyar állam háborús gazdálkodásához.

A háború elvesztése s Ipolyságnak a csehszlovák államhoz való csatolása2 aztán

természetszerűleg elsősorban e kettős vonalon sújtja az intézetet: a budapesti pénz-

1 Vö. Gaucsík 2007: 85.2 Ipolyságot a vöröscsapatok 1919. június 1-jén foglalták el helybeli és környékbeli önkéntesek

segítségével. A város július 3-ig volt a Vörös Hadsereg ellenőrzése alatt. A csehszlovák zsupán

július 4-én érkezett katonai kísérettel a városba. A homoki városrészben található, stratégiailag

fontos vasútállomás augusztusban került csehszlovák fennhatóság alá (lásd Gaucsík 2006b: 47).


295

intézeteknél elhelyezett 3 000 000 koronás tőke és a 2 000 000 koronás hadikölcsön-

kötvények vonalán.

Hozzájárul ehhez a bajok egész áradata. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy

1919-ben a visszafizetések fölgyarapodnak 1 122 275 koronára. Továbbá, hogy a cseh-

szlovák kormány által elrendelt pénzbélyegzés alkalmával kényszerkölcsön alakjában

az intézettől 189 745 koronát vonnak el. A terheket növeli, hogy a több mint 2 000 000

koronás értékpapírtárca után az 1919. évben semmi kamatbevétel nem volt.

Az intézet helyzetének átmeneti bizonytalanságát nagyban fokozza az az általá-

nosan fennálló körülmény is, hogy a valutáris viszonyok még nem érvényesülnek.

A magyar és csehszlovák állam közti pénzügyi megegyezések késnek, a jóvátételi bi-

zottság útján várt elszámolási arány nincs fölfektetve. Csak egyes szaklapok cikkei

adnak némi fölvilágosítást, de ezek is inkább növelik a pánikhangulatot, mert arra

engednek következtetni, hogy a jelen árfolyamnak megfelelően csupán a hadiköl-

csön-kötvényeken 675 600 koronát veszít az intézet.

Mindezen bajok közepette nem használ az sem, hogy a pénzintézetek védelmére

hozott rendeletet a csehszlovák kormány az Ipolysági Takarékpénztárra is kiterjesz-

tette, s ezzel kapcsolatosan néhány évi moratóriumra van kilátása. Az államcserével

járó pénzügyi ingás, a budapesti 3 milliós betétállomány és 2 milliós hadikölcsön

leírása oly terhet ró az intézetre, melyet jelen helyzetével meg nem bírhat, annál is

inkább nem, mert az 1924. év elején a Pénzintézetek Egyesülete s a kormánytól kiren-

delt felügyelőbiztos fölszólítja a vezetőséget a szanálás gyors lebonyolítására, tekint-

ve, hogy az eddig élvezett moratórium meghosszabbítását a pénzügyminisztérium

nem engedélyezte.

A vezetőség ekkor sürgősen összeállítja státusmérlegét, s azt a kirendelt kormány-

biztossal s a Pénzintézetek Egyesülete kiküldött szakértőivel fölülvizsgáltatva meg-

állapítást nyer, hogy az intézet lábra állásához sokévi moratóriumra volna szükség.

Tehát más mód nincs az intézet megmentését illetőleg, mint a kényszeregyezség.

A vezetőség tehát megindítja a kényszeregyezségi eljárást, s abban 60 százalékos kvó-

tát ajánl föl a betevők követeléseinek kiegyenlítéséül. […]

A kényszeregyezség létre is jön 1924. évi április hó 15-én, a betétesek nagy többsé-

gének hozzájárulásával, az előirányzott 60 százalékos kvóta arányában. Ezzel az inté-

zet megmenekült a csődtől, de alapjában megrendítve, léte még mindig a bizonytalan

jövő függvényének mutatkozott.

A vezetőség azonban jeles bizalommal nézett az elkövetkező nehézségek elébe,

mert a legnagyobb értéket, a fennmaradás lehetőségét biztosítottnak látta, s ezzel az

intézet múltját és tradícióit egy új kor számára átmentette.

Harc az intézet létéért és függetlenségéért

Hogy az intézet az államalakulásokban történt változás révén előállott súlyos meg-

rendülést kiheverhesse, ahhoz elsősorban szakavatott modern vezetésre, fiatal erőre


296

volt szükség. Ennek a körülménynek halaszthatatlan voltát a takarékpénztár igazga-

tósága és részvényesei a megingás első pillanatában átlátták. Az intézet akkori igaz-

gatója, tehát fő irányítója, Berkó István3 a háború előtti korszak gazdasági igényeinek

ismerője, aki – mint az intézet igazgatója 1894. évtől kezdve példaszerűen és a leg-

odaadóbb buzgalommal vezette az intézetet – öregedő ember lévén, s egy békés kor-

szak megállapodottságával rendelkezvén, egymaga nem birkózhatott meg a válságos

helyzet egyre fenyegetőbb terheivel. Fölmerült tehát a kívánalom egy friss, harcos,

a bajokkal megbirkózni tudó segítség irányában. Ezt meg is találták az intézet addigi

főkönyvelőjében, Perhács Imrében4, akit 1921-ben Berkó István mint elnökigazgató

mellé ügyvezető igazgatóul választ meg a közgyűlés. Személyében először nyer az

intézet pénzügyi szakembert az igazgatói tisztségre. […]

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az intézet gondnokság alatt áll. A felügyelettel

megbízott Rohaček János, adóhivatali főnök a betétekről való kifizetéseket egyelőre

beszünteti, ennek következményeként a takarékpénztári és bankszerű üzletben teljes

stagnáció mutatkozik. Ezt ellensúlyozandó, az igazgatóság az áruosztály fellendíté-

sével igyekszik jövedelemhez juttatni az intézetet. Ekkor nyeri el a takarékpénztár

a cukorközponttól a nagybani elosztás jogát is.

A csehszlovák állam területén működő takarékpénztárak jogviszonyának szabá-

lyozására alkotott 302/1920. számú törvény 3. §-a értelmében az intézet szerveze-

tének is meg kell változnia. Ennek folytán ugyanis mindazoknak a takarékpénztá-

raknak, melyek részvénytársasági alapon állnak, tehát nem altruista jellegű községi

takarékpénztárak, bankká kell alakulniuk. Ennek megfelelően az intézet cégszövege

is megváltozik. Magyarul: Ipolysági Takarékbank Rt. cégelnevezést nyeri. Szlová-

kul: Šahská sporivá banka úč. spol., németül pedig: Ipolyságer Sparbank A. G. Az

alapszabályok is ilyennemű változást nyernek, a takarékpénztári jelleg bankjelleggé

alakul át.

Közben az igazgatóság a külföldi értékpapírokat fokozatosan leírja a tartalék- és

osztalék-tartalékalapból. A jubileumi alapot, melyet az intézet 40 éves fennállásakor

az 50 éves üzleti évforduló megünneplésére létesítettek, de fel nem használtak, most

a tisztviselői nyugdíjalaphoz csatolják. Mivel nagy összegű értékpapír-állománya mi-

att az intézet a mobilitást nem tudja tartani, a régi koronákban elhelyezett betétek után

csak kamatfizetést eszközöl, mégpedig átmenetileg csak 2 százalékban. Az áruosztály

közben megszűnik, mert csekély jövedelműre apadt, helyette a vezetőség megnyitja

3 Berkó István (1850−1929) gyógyszerész és bankigazgató Ipolyságon.4 Perhács Imre a Szeged-Alföldi Takarékpénztár váltóosztályának vezetője volt, 1912-től az Ipoly-

sági Takarékpénztárnál főkönyvelőként dolgozott. Az első világháborúban orosz hadifogságba

került, ahonnan 1920-ban megszökött. 1921-től a pénzintézet talpra állítását irányította. Le-

bonyolította a hadikölcsönök csehszlovák állampapírokra való átváltását és a magyarországi

letétek nosztrifikálását. Ezekkel a pénzügyi műveletekkel rendezte a takarékpénztár anyagi

helyzetét.


297

az átutalási üzletágat, mint korszerű tevékenységet, engedélyt kérve a pénzügymi-

nisztériumtól a valutakereskedelemre. Elvállalja továbbá az intézet az Első Magyar

Általános Biztosítótársaság jogutóda, a Szlovák Biztosító Részvénytársaság kerületi

ügynökségét, hogy ügyfeleinek a biztosítási ágban is rendelkezésre álljon.

A harc némi eredményt hoz. 1923-ban a könyvekre és folyószámlákra elhelyezett

új betétek emelkedést mutatnak, az intézet iránti bizalom kezd visszatérni, ami első-

sorban a célirányos vezetésnek köszönhető. A csőd igen, de a csődön kívüli kényszer-

egyezség nem kerülhető el.

Az új igazgatóság legfőbb feladata tehát a megfelelő kényszeregyezséget előkészí-

teni, hogy az intézet lábra állhasson. Nagy egyezkedési munka indul a takarékpénz-

tár és a betevők között az intézet főtisztviselőinek bevonásával. Ebben a munkában

jelentékeny érdemeket szerzett az intézet volt titkára, néhai Szkladányi Károly. Végül,

mint láttuk, 1924-ben sikerül 60 százalékos kvótaarányban a betevők nagy részével

megegyezésre jutni.

A kényszeregyezség létrejötte csak elhárította, de nem szüntette meg teljesen a ba-

jokat. Ugyanis a kényszeregyezség értelmében 1924. október hó 15-én vált esedékes-

sé a 60 százalékos kvóta felének a kifizetése. Ez és a lombardkölcsön teljes tisztázása

az 1924-es mérleget 478 126,09 korona erejéig passzívvá tette. Az intézet tehát még

mindig, a kényszeregyezség után is, ott áll a lét és nemlét határán.

Ekkor majdnem elveszti önállóságát. Kényszerűségből egy út áll csak a vezetőség

előtt. A Pénzintézetek Egyesülete által a pozsonyi pénzintézetekből alakult szindiká-

tusnak kölcsön fejében fölajánlani az intézet alapját képező 1200 darab egyenként

600 korona névértékű félrészvényt.

A kísértő sugallat azonban elkerülhetővé vált. A vezetőség a már leírt követelések

behajtására veti magát, s ennek segélyével az 1924. évben 478 126,09 korona erejéig

passzív mérleget 1925-ben sikerül följavítani annyira, hogy csak 15 186 korona fede-

zetlen veszteség mutatkozik. Ezt a fedezetlen veszteséget is sikerül leírni az 1925. évi

üzleti nyereség révén.

Ennek folytán az igazgatóság a pénzügyminisztériumnak a kimutatott veszteség

eliminálására vonatkozó s 1925. évi november hó 15-én érkezett felhívására azon

jelentést tehette, hogy az 1925. évi március hó 9-én megtartott rendes közgyűlésen

az alaptőke redukálására hozott határozatok végrehajtására már nincs szükség, egy-

ben a pénzügyminisztérium tudomására hozva, hogy az 1923/24. üzleti évekre szóló

mérleg helyesbítését keresztülvezeti.

Így vált elkerülhetővé az intézet alapját képező részvények felének kiszolgáltatása,

s ezzel a Takarékpénztár függetlenségének a lehetőségekhez képest való fenntartása.

A szakavatott és erényes vezetés tehát meghozta gyümölcsét. Az intézet kezd sza-

badon lélegzeni. Igaz, hogy az 1925. évi új banktörvény alapján, mint minden bank,

az intézet is törvényes ellenőrzés alá kerül, de ez a külső kényszer már kevéssé érinti

a csőd veszedelmétől megmenekült s minden tekintetben egyensúlyt nyert pénz-

üzem életét.


298

Ettől kezdve az intézet helyzete mindinkább javul. A pénzügyminisztérium

146-863/25-IIA/3. számú rendeletével megkapja a betétgyűjtési engedélyt, ezzel újra

megindul felvevőképessége. A kényszeregyezség folytán esedékessé vált kvóta má-

sodik és egyben utolsó részletét minden nagyobb zökkenő nélkül fizeti ki 1925. évi

április hó 15-én. S a kifizetés ellenére a betétállomány kielégítő, a váltótárca pedig

élénk emelkedést mutat, miután a jelzálogkölcsönök csökkennek, tekintve, hogy

a likvidebbnek bizonyult váltóbiztosítéki okirat alapján történnek kihelyezések.

A helyzet javulását mutatja, hogy már osztalékot is fizet az intézet, a csődhelyzet óta

először, részvényenként 18 Kč-át.

Bár 1926-ban a jövedelmi adók visszamenőleg 6 évre történt egyszerre való kiveté-

se, amihez hozzájárultak a rossz terméseredmények is, az általános gazdasági viszo-

nyokat súlyosan érinti, az intézet már kibírja ezt az átmeneti terhet, sőt betétállomá-

nya növekedést mutat. A bizalom ismét régi erejével kezd feléje fordulni.

Ilyen állapotban találja az 1927-es gazdasági év, amikor a pénzpiac fölszabadul

a nyo mások alól a pénz olcsóbbá tétele és a hitelek hozzáférhetősége következtében.

A vállalkozási kedv növekszik. Ez a körülmény az intézetnél is élénk hitelkeresletet

hoz létre. A betétállomány is egyre növekvőben van. Ezt nagyban elősegíti az igaz-

gatóság ama ügyes, tapintatos és céltudatos eljárása, hogy a betéteket az előírt fel-

mondások figyelembevétele nélkül fizetik ki. A rohamos gyarapodást mutatja, hogy

ebben az évben az osztalék már részvényenként 35 Kč-ra emelkedik. […] A további

évek aztán már az intézet zavartalan, egyre fokozódó gazdasági megerősödését mu-

tatják. […]

Az intézet vezetősége tehát kiállta a próbát, kiérdemelte a beléje helyezett bizalmat.

S ez annál nagyobb érdem, mert a csődhelyzetből nemcsak az intézet létét, hanem

függetlenségét is kimentette. Ennek elérésében nagy része volt a Pozsony I. Takarék-

bank Rt.-nek, mely a közel két évtizedes sorsközösség idején megértő támogatásával

az intézet fejlődését és megerősödését hathatósan előmozdította.

A helyi csehszlovák bankok politikai súllyal is rendelkező üzemspekulációi köze-

pette így az Ipolysági Takarékpénztár megmaradt egyetlen magyar független pénz-

ügyi intézménynek, magyar gazdasági centrumnak. Példaként arra, hogy békén

eleget téve az uralkodó idegen állam követelményeinek, az eredeti nemzeti géniusz

megőrizhető még gazdasági centrum számára is.

Forrás: A hetvenöt éves Ipolysági Takarékpénztár. Közzéteszi az Ipolysági Takarékpénztár

igazgatósága, Budapest, 1943, 20–26.


299

Kisebbségi gazdaságpolitikaHelyzetelemzések és koncepciók

57. Schmidt Imre az utódállamokhoz került magyar pénzintézetek érdekvédelmi

stratégiáiról

(1922)

Az etnikai alapú szlovákiai magyar bankpolitikát többek, így Schmidt Imre is megvalósíthatat-

lannak tartotta. Schmidt szerint a befogadó ország kormányzata részéről megtorló intézkedések

sorozata volna várható, ha lépések történnének ebben az irányban. A megoldás szerinte az inté-

zetek és a köztük levő szolidaritás megerősítése lehetne (alaptőke-emelés, mobilitás, szanálások),

ami a közgazdasági viszonyok regenerálódásának is egyik alapfeltétele. Schmidt alábbi írásában

érvelésének súlypontját a többségi struktúrákba való integrálódás szükségességének felismerése

képezi.1

A világháború kimenetelét követő gazdasági összeomlás és Magyarország feldara-

bolása súlyos válságba sodorta a pénzintézeteket, mit természetesen leginkább ott

és azok éreztek meg, akiket erőforrásaiktól és eddigi összeköttetéseiktől vágott el

a saint-germaini békeszerződés. Ez egyes részeken annál súlyosabbá tette a pénzin-

tézetek bajait, mert hosszú ideig maguk sem ismerték fel helyzetüket, és cselekvés

helyett lamentációkban merült ki minden tevékenységük, melybe minden bajért

különösen a magyar központosító törekvéseket okolták. Nem gondoltak arra, hogy

a régi Magyarország geológiai alkata szinte rákényszerítette hiteléletükre, mint

minden egyéb intézményre, a centralisztikus törekvést. De a vidék hibájából és

e kényszer nélkül is be kellett következnie az egyoldalú fejlődésnek. A volt Ma-

gyarország vidéki pénzintézetei nem tudtak felülemelkedni a kicsinyes látókörön,

és ezzel megakadályozták azt, hogy az országban több helyen is keletkezhessenek

erős pénzközpontok, amint ez más államokban történt. Az aránytalanul nagyszá-

mú törpebank túlnyomó része egyes családokat és klikkeket szolgált, mások pedig

túlzott konzervativizmusokkal útjában álltak a fejlődésnek. Kicsinyes féltékenység-

1 A cikk egyféle válasz Gyárfás Elemérnek a Prágai Magyar Hírlapban közölt írására, amelyben

a szerző a speciális erdélyi magyar bankpolitika mellett érvel és a magyarországi tőketámogatás

további fenntartását szorgalmazza. Schmidt Imre szerint ez a helyzet az utódállamok magyar

kisebbségei számára Magyarországtól való függő viszonyt teremtene, ami a belföldi érdekérvé-

nyesítést csak hátráltatná (lásd Prágai Magyar Hírlap, 1922. szeptember 27. 97. sz. 7).


300

gel nézték egymás üzleteit, és ahelyett, hogy egymástól tanulni igyekeztek volna,

valósággal egymás gyengítésére törekedtek.

A perifériák „bankpolitikája”

De bankpolitikáról nem is lehetett szó a perifériákon, mert a vidéki pénzintézetek

túlnyomó része a legutóbbi időkig az aggok menedékháza volt, hol néhány nyugdí-

jazott köztisztviselő gépiesen morzsolta le a napi teendőket. A modernebb felfogás

és a képzett tisztviselők alkalmazása egészen újabb keletű. De még ma sem tudták

legyőzni mindenütt azt az ósdi felfogást, mely megakadályozza, hogy a bankok élére,

a vezetői állásokba is képzett egyének kerüljenek, hanem legtöbbjük, és ezek között

igen számos a tekintélyes pénzintézet is, bizalmi állásnak tekinti ezt. E bizalmi ál-

lások ilyen betöltésénél azután legtöbbször oly egyének kezébe kerül az irányítás,

kikből hiányzik a rátermettség arra, hogy bankpolitikát csináljanak. Nem csoda te-

hát, ha csakis Budapest csinálhatott bankpolitikát, és csinált is egész az összeomlásig

azzal, hogy fiókokkal és affiliációkkal az egész ország területét behálózta. Ha a vidék

is csinált volna bankpolitikát, úgy ez mindenesetre más képet adott volna az össze-

omlás előtti és az összeomlás utáni magyar hitelintézeteknek.

Mi okozta a vidéki bankok válságát?

A hiba, hogy az összeomlás következtében oly sok bankválság keletkezett, elsősor-

ban a mi hibánk, és így elsősorban ezt a saját hibánkat kell belátnunk. Igyekeznünk

kell pótolni azt, amit eddig elmulasztottunk. Miként? Erre legjobb útmutatást ad-

nak azok a pénzintézetek, amelyek a gazdasági kapcsolatok szétszakítását legkevésbé

érezték meg. Ezek Erdélyben a Solidaritatea2 és nálunk a turócszentmártoni Zväz3

tagjai. Ezek a bankok ha fenn is tartották Budapesttel az állandó összeköttetést, érde-

keiket csak annyiban rendelték alá azoknak, amennyiben ez a saját érdekeikkel nem

állott ellentétben. A régi Magyarországon tehát csakis e szervezetek tagjai csináltak

külön bankpolitikát, és így vált lehetővé, hogy az elszakadás ezeket a bankokat nem

érintette oly súlyosan. Tudom, sokan ezzel szemben azt hozzák fel, hogy e két pénzin-

tézeti szervezet nem annyira gazdasági, mint inkább politikai erejével jött a tagok se-

gítségére. Ez is megtörténhetett. Azonban le nem tagadható eredmények bizonyítják,

hogy e két aránylag kis szervezet igen sok károsodástól óvta meg tagjait azáltal, hogy

azokat egy bizonyos fokig mindig függetleníteni igyekezett Budapesttől, és azáltal,

hogy szervezeti irodáik állandóan informálhatták tagjaikat a várható eseményekről.

2 Az erdélyi román pénzintézetek érdekvédelmi egyesülete, a Solidaritatea 1907-ben alakult, szö-

vetkezeti formában. Erdély Romániához kerülése után is tevékeny maradt.3 A Szlovák Pénzintézetek Egyesülete (Zväz slovenských peňažných ústavov) 1915-ben jött létre,

és Csehszlovákia megalakulása után is folytatta tevékenységét egészen 1925-ig, majd 1928-tól

újra működött.


301

Enélkül minden politikai befolyása ellenére sem lett volna képes sem a Solidaritatea,

sem a Zväz tagjait a hasonló válságoktól megvédeni.

A szervezkedés hiánya

Hogyha Szlovenszkó, Erdély és a Délvidék pénzintézetei szervezve lettek volna, sok

súlyos csapást elkerülhettek volna. De a legnagyobb baj az, hogy ezt eddig csakis

Szlovenszkó pénzintézetei látták be, és ezek is bizony kissé elkésetten, úgyhogy min-

denesetre háttérbe kellett kerülniük a korábban megszervezett Zväz tagjaival szem-

ben. Erdély és a jugoszláv impérium alá került részek pénzintézetei még mindig ta-

nácstalanul állnak.4 A verseny kiküszöbölésében vélik boldogságukat megtalálni, és

fáznak a gondolattól is, hogy az együttműködés útját keressék.

Miért nincsen a bankoknak egységes szervezete?

Az elszakadás után Szlovenszkó pénzintézetei csakhamar tudatára ébredtek annak,

hogy magukra vannak utalva, és szervezkedniük kell, hogy orientálódhassanak és

a teljes összeomlást elkerülhessék. Szervezkedésük minden politikától távol állott

és csupán gazdasági kérdésekre irányult. Céljuk volt, hogy szervezetük tájékoztas-

sa a kor mányt a pénzintézetek helyzetéről és az azok érdekében szükséges intézke-

désekről, és tájékoztassa a pénzintézeteket a kormány szerveiről. Eleinte az volt az

óhajuk, hogy Szlovenszkó valamennyi pénzintézete a Zväzbe lépjen be, és ezáltal az

ország összes pénzintézete egy egységes szervezetben tömörüljön. Azonban a hadi-

kölcsön kérdése ezt lehetetlenné tette. Így jött létre a Jednota, Szlovenszkó magyar és

német pénzintézeteinek egyesülete, mely a Zväzzel párhuzamosan működik, és ezzel

egyetértésben igyekszik Szlovenszkó hitelügyét szanálni.

S a kormány is jóindulattal vette e második szervezet működését, mert tudja,

hogy nem szolgál államellenes célokat, hanem csak egyedül a gazdasági konszo-

lidációt.

Erdély és Jugoszlávia bankjairól

Épp így volna ez Erdélyben és Jugoszláviában is megvalósítható, ha az ottani pénzin-

tézetek hivatásuk magaslatára emelkednének, és teljesen kiküszöbölnék a kicsinyes

érdekek szolgálatát. Egymás működésének a kritizálása, a fel- és lelicitálás csak pil-

lanatnyi, látszólagos sikert jelent, de a pénzintézetek fejlődését eredményesen nem

mozdíthatja elő. A konkurencia nemcsak hogy nem ártalmas, hanem szükséges is, és

ez minket ne arra indítson, hogy egymás hibáit és gyengéit kutassuk, hanem ellen-

4 Az erdélyi magyar pénzintézetek érdekvédelmi szervezete, az Erdélyi Bankszindikátus 1922 de-

cemberében alakult meg.


302

kezően, lessük el azt, ami jó, és igyekezzünk ezt utánozni és tökéletesíteni. Az eddig

követett elvek természetesen széthúzást kell hogy eredményezzenek, míg az egyedül

helyes elv összetartásra és együttműködésre indít.

Szlovenszkó pénzintézetei épp ez okból kevés kivétellel már túlestek a válságon,

míg a többi utódállamban aránylag csak kevésről mondhatjuk ezt. A konjunkturá-

lis üzletek, melyet néhány pénzintézet Romániában és Jugoszláviában kétségtelenül

ügyesen kihasznált, több pénzintézetet talpra állított. De ez nem megoldás, annál

kevésbé, mert e bankokról is majd csak akkor ítélhetünk, ha a konjunktúra visszafej-

lődőben lesz, mint ez minálunk bekövetkezett.

A hitelszervezetek önállósága

A volt Magyarország geológiai alkatával megokolható a központosító törekvés, és

ennek mégis káros hatásai lettek. Azonban a kettős monarchia helyén keletkezett ál-

lamok földrajzi helyzete éppen ellenkezően olyan, mely direkt rákényszeríti az egyes

részekre, hogy hitelszervezetüket a többi részektől bizonyos mérvben függetlenítsék,

és külön saját pénzközpontok kiépítésére törekedjenek. Enélkül az illető országrészek

hitelszerveinek erős és egészséges fejlődése nem biztosítható, és igen sok időbe fog

kerülni, amíg ott teljes konszolidált pénzügyi állapotok lehetnek. Ezért igen csodál-

kozunk, hogy különösen Erdélyben erre még nem is eszméltek az ottani bankkörök.

Míg nálunk három erősen fejlődő központ épült ki e rövid idő alatt, addig Kolozsvár

és Zágráb hitelélete teljesen függő helyzetben van Bukaresttől, illetve Belgrádtól. El-

tekintve Erdély és Horvátország speciális érdekeitől, Románia és Jugoszlávia általá-

nos pénzügyi konszolidációja érdekében szükséges volna e részek hitelintézeteinek

megszervezése.

A kormányok szerepe

Az általános valutabajok, melyekkel a két állam is küzd, nemcsak hogy lehetetlenné

teszik azt, hogy a pénzügyi kormány jöjjön a válságba jutott pénzintézetek segítségé-

re, hanem ellenkezően, ezeknek kell törekedniük arra, hogy szervezetükkel segítsé-

gére legyenek a kormánynak az általános pénzügyi nehézségek leküzdésében. Nagy

hiba volna, ha a hitelintézetek minden orvoslást csak a kormányuktól várnának, de

még nagyobb hiba volna az olyan remény táplálása, mint aminőt Gyárfás Elemér

dr. az erdélyi bankpolitikáról írott fejtegetéseiben kifejezésre juttatott, hogy az otta-

ni konjunkturális üzletekkel budapesti tőkét csábítsanak vérszegény pénzintézeteik

megerősítésére. Erre a mai valutáris állapotok mellett gondolni is abszurdum, de ettől

eltekintve, az ily törekvés egyenesen kihívná az illető kormányok bizalmatlanságát, és

halálát jelentené az ottani magyarság minden gazdasági szervezkedésének. Ha az er-

délyi bankkörök fölfogása szerint káros volt a múltban Budapest gazdasági befolyása,

igazán érthetetlen, hogy jöhetnek most ily gondolatra?


303

Mire van szükség?

Egészséges pénzügyi állapotok megteremtéséhez nincs szükség újabb függő viszony

létesítéséhez, hanem csakis bölcs megfontolásra és odaadó munkára. Bölcs meg-

fontolásra, mely belátásra bírja az összes pénzintézetet, hogy véget vessen az eddi-

gi széthúzásnak, alárendelt érdekek szolgálatának, és tudatára kell ébredni annak,

hogy egy állam hiteléletének szerves részei, melynek feladata az általános pénzügyi

konszolidáció előmozdítása. Odaadó munkára van szükség, mely nem törekszik

mások kihasználása révén elért, demoralizáló könnyű nyereségre, hanem az álta-

lános jólét előmozdításában maradandó eredményekre. Ez azonban nemcsak az

erdélyi, hanem valamennyi utódállam pénzintézetének is szól, mert igen soknak

szüksége van erre a figyelmeztetésre. Szükséges ez a figyelmeztetés Szlovenszkó és

Ruszinszkó pénzintézeteinek is, mely eddig – dicséretükre legyen mondva – a leg-

jobb úton haladtak.

Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar pénzintézetei, amíg mindannyian bajban

voltak, szolidárisak voltak egymással, és kivétel nélkül buzgón fáradtak azon,

hogy egymáson segítsenek. Most, hogy jelentékeny részük ismét talpra állott,

kezdenek megfeledkezni azokról, akik még mindig súlyos válságban vannak. So-

kan vannak minálunk is, kik abban a hitben élnek, hogy a Jednota hivatása csak

időleges, és Szlovenszkó, valamint Ruszinszkó pénzintézeteinek szanálása után

annak fenntartására többé szükség nincs. Ennek a téves felfogásnak máris mutat-

koznak káros hatásai és az, hogy a megerősödött pénzintézeteknél a szolidaritás

érzete erősen megcsappant. Így a szanálási akció természetesen csak lassan ha-

ladhat előre, mert nélkülözniük kell ennél most is az erősebb szervek közremű-

ködését.

Az eddigi szanálás eredménye

Minek szépítsük a dolgot, és leplezzük a valót? Az eddigi szanálási akció csak

azt érte el, hogy pénzintézeteink 75 százaléka lett aktív, de ma is teljesen immo-

bil. Ez a nagymérvű immobilitás állandó nagy veszély nemcsak az összességre,

hanem a köztársaság egész hiteléletére. Ezenkívül van egy pár nagybetegünk,

melyeken okvetlenül segíteni kell. Ezeknek összeomlása nemcsak az összes im-

mobil pénzintézetre veszélyes, hanem a megerősödötteknek is megrázná alapját,

a közbizalmat, és diszkreditálná Szlovenszkó és Ruszinszkó valamennyi magyar

és német gazdasági szervezetét. A közbizalom megmentése megéri az aránylag

csekély áldozatot és a további összetartást, annál is inkább, mert az elért ered-

mény ellenségeinket is más meggyőződésre bírja, tiszteletre és elismerésre kény-

szeríti.

Forrás: Magyar bankpolitika. Prágai Magyar Hírlap, 1922. október 19. 115. sz. 2–3.


304

58. Szent-Ivány József terve a szlovákiai magyarság gazdasági megszervezéséről

(1924)

A szlovákiai magyar politikusok közül elsősorban Szent-Ivány József foglalkozott kiemelten

gazdasági kérdésekkel.1 1924-ben született, egy budapesti kormányzati tárgyalásra készült ter-

vezetének – amely a kidolgozatlanság jegyeit is magán viseli – lényeges része a szlovákiai hi-

telnyújtási rendszer, amely Szent-Ivány szerint részben magyar irányítás alá vehető. Bár több

érvelése reális helyzetértékelésen alapul, javaslatai nagyobbik részének nem volt, nem lehetett

valóságalapja, és így megoldást sem kínáltak a gondokra. A járási szintű gazdasági pozíciószer-

zés viszont járható útnak látszott.

Mindig gyakrabban történik meg, hogy a Felvidék politikai és társadalmi szerve-

zeteiben az általános gazdasági nehézségek áthidalásáról kell beszélni. Mindig na-

gyobbak azok a gazdasági nehézségek, amelyek a Felvidéken úgy intézményeinket,

mint az egyes egyéneket súlyos problémák alá állítják. Politikai megbeszéléseinken,

amikor ezek a kérdések szóba kerültek, több ízben tettem nyilatkozatokat, amelyeket

sokan talán azért, mert nem ismertek eléggé, vagy talán azért, mert nem kezelték

azokat a szükséges jóhiszeműséggel, félremagyaráztak.

Kétségtelen, hogy nagyon nehéz egészen határozottan és pontosan meghúzni azt

a határvonalat, ameddig az ottani közgazdasági alakulatokkal való összeköttetés fel-

vehető, azonban nagy vonalakat mégis meg lehet állapítani. Véleményem szerint meg

is kell, mert az ottani magyar kisebbség gazdasági megerősödése tekintetében a mai

Magyarország nagyon kevés támogatást nyújthat. Szükség van tehát arra, hogy az

ottani, elsősorban magyar, ha azonban az nem elegendő, úgy tót vagy cseh gazdasági

élet erősségeiből merítsünk, mindig nyitva hagyva az ajtót arra, [hogy ha] a szakítás-

ra alkalmas pillanat elérkezik, az mi rajtunk álljon.

Nem akarok hosszadalmas lenni, csak egy gyakorlati példával kívánom álláspon-

tomat megvilágítani. A Tornaljai Bank, úgy, mint mindegyik ottani pénzintézet, tőke-

erős pénzintézetekkel való kapcsolatra [szorul], és amikor erről volt szó, a bank igaz-

gatóságának egy része mindenáron és minden eszközzel cseh vizekre óhajtott evezni

nem annyire a bank, mint inkább – úgy láttam – magánérdekeik szolgálata céljából.

1 Szent-Ivány József (1884–1941) politikus, publicista, író. Jogi tanulmányait Budapesten végez-

te, Nyugat-Európában mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd birtokán, Bején gazdál-

kodott. Az államfordulat előtt a Nagyatádi-féle kisgazdapártban tevékenykedett. Az Országos

Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt, majd a Magyar Nemzeti Párt alapítója és ve-

zetője. A kisgazdapártot a Gömör-Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület tagságára támaszkod-

va szervezte meg, 1918 előtt a gazdasági egyesület vezetője volt. 1920 és 1938 között többször

képviselő a prágai parlamentben. 1926. évi együttműködési kísérlete a csehszlovák kormánnyal

sikertelennek bizonyult. Zerdahelyi néven elbeszéléseket írt. Nevéhez fűződik a birtokán általa

összehívott Szentiváni Kúria írószervezkedési kísérlet 1930–1931-ben. Kapcsolatot tartott fenn

a Magyar Munkaközösség ifjúsági egyetemi csoportjával. Gazdasági és gazdaságpolitikai kérdé-

sekről folyamatosan publikált.


305

A bank 300 000 cseh koronás alaptőkéjének 25 százaléka az én tulajdonomban van,

a bankot én alapítottam, és a banknak alelnöke voltam. Mikor a bank elnöke a cseh

Legiobankával a tárgyalásokat tudtomon kívül felvette, és azokról az igazgatóság előtt

beszámolt, elleneztem a Legiobankával való összeköttetést, és az igazgatóság javas-

latomra elhatározta, hogy más, hozzánk közelebb álló bankokkal fog tárgyalásokat

kezdeni. Az igazgatóság tagjainak egy része azonban, mint említettem, valószínűleg

magánérdekből, a cseh bankkal akart megállapodást létesíteni, s így a többi tárgyalást

egyszerűen kútba ejtette. A folyó év februárjában egy külön e célból összehívott igaz-

gatósági ülésen az elnök bejelentette, hogy a többi bankkal a tárgyalások eredményre

nem vezettek, nem maradt tehát más hátra, mint a Legiobankával való megállapo-

dás. Erre én egy tervezetet dolgoztam ki, amely úgy szólt, hogy az én részvényeim-

hez hozzákapcsolunk még körülbelül kétszer annyit, ezt szindikalizáljuk, és ennél

a mennyiségnél 1 százalékkal kisebb értékű részvényt adunk át a Legiobankának,

azért, hogy így a Legiobanka a pénzintézetet ne majorizálhassa. Az igazgatóság a ja-

vaslatot megbuktatta, a részvénytőkét felemelte kétszeresére, és a mostani új rész-

vénytőke 50 százalékát átadta a Legiobankának. Ez után a határozat után én az igaz-

gatósági tagságról lemondtam, és az intézet kötelékéből kiléptem.2

Az alábbiakban el akarom röviden mondani, melyek azok a gondolatok, ame-

lyek alkalmas alapjai lehetnének a Felvidéken folyamatba teendő erőteljes gazdasági

munkaterv kidolgozásának:

I. A hitel megszervezése

A Felvidéken három számottevő, reális, komoly magyar pénzintézet működik:

a Pozsonyi Első Takarékbank, a Zipser Bank és a Kassai Takarékbank. Mindhárom

intézet kizárólag keresztény vezetés alatt áll, a legszolidabb alapokon nyugszik, na-

gyon jó hírnévnek örvend, és még a mostani viszonyok között is, amikor a bankok

iránti bizalom sehol sem valami nagy, állandóan emelkedik betétállománya. A három

pénzintézet együttvéve mintegy 300 millió betétet képvisel. Tekintettel azonban arra,

hogy a kisebb pénzintézetek csaknem mind szanálásra vagy legalábbis erőteljesebb

támogatásra szorulnak, ennek a három pénzintézetnek a tőkeereje nagyon kevés,

és az igényeket kielégíteni nem tudja. Az első feladat volna a nevezett intézetek kö-

zött bizonyos érdekközösség létesítése (ez kezdeményezésemre folyamatban is van)

és a magyar kormány által való támogatása nem hitellel, hanem abban a formában,

mint ahogy tudomásom szerint például a Szlovák Általános Hitelbanknak bizonyos

megbízása van a magyar kormány részéről különféle átutalások, kifizetések teljesíté-

sére és állami üzemek ottani kötelezettségei teljesítésére stb.

A másik pénzintézet, amely figyelembe jöhetne megfelelő kontroll és megfelelő

óvintézkedések mellett, a Szlovák Általános Hitelbank.3

2 A Tornaljai Bank végül a Pozsonyi I. Takarékbank érdekkörébe került.3 A Szlovák Általános Hitelbank 1921. évi megalakulása a cseh, szlovák és magyarországi tőke-

csoportok (Magyar Általános Hitelbank) közötti kompromisszumnak tekinthető. A pénzinté-zetben a magyar befolyás mindinkább csökkent.


306

Végül e tekintetben főleg a kisemberek hitelszükségleteinek kielégítésére a hitel-

szövetkezetek szanálása és általában erőteljesebb hitelszövetkezeti akció felvétele vol-

na szükséges. Ennek a munkának két irányban kellene haladnia:

1. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozott hitelszövetkezetek

jelenleg teljesen és a szó szoros értelmében fizetésképtelenek, túlnyomórészt azért,

mert az Országos Központi Hitelszövetkezetnél igen nagy követelésük van, amelyet

mind ez ideig nem rendeztek semmiféle formában. Ennek a követelésnek az elintézé-

se ilyen vagy amolyan formában égetően sürgős, mert ma már – véleményem szerint

– nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a felvidéki szövetkezeti központok

elszámolását a passzív rezisztencia alapján kezeljük, és vagy csak a forma kedvéért,

vagy sehogy se tárgyaljunk. Pillanatnyilag nem tudom, hogy milyen stádiumban van

ennek a viszonynak a felbontása. Ha történtek volna komoly lépések az elszámolás

érdekében, úgy azokat üdvözölni tudnám. Teljesen mindegy végeredményben, vajon

azok a szövetkezetek megkapják-e pénzüket, vagy nem – jól tudom, hogy az Orszá-

gos Központi Hitelszövetkezet nagy megterhelésével volnának csak ezek a követelé-

sek kielégíthetők –, csupán az a fontos és lényeges, hogy [olvashatatlan szó] helyzet

álljon elő.

2. A régi központ helyett új megteremtése vagy a létezőbe való bekapcsolódás

A pozsonyi központi szövetkezet elnökével, az ő felkérése és felhívása folytán, amely-

ben ő az összes szövetkezeti ember politikamentes szövetkezeti tevékenységének elő-

feltételeit akarja megteremteni, hosszabb ideje tárgyalok. A magam részéről a meg-

állapodás és a szövetkezeti téren való [együttműködés] egyik feltételéül a 210. számú

szövetkezeti törvény megszüntetését vagy megfelelő módosítását állítottam oda, to-

vábbá az összes pártárnyalatokhoz tartozó szövetkezeti ember [együttműködését],

[beleszámítva] a csehországi német hasonló szervezeteket is. Ez utóbbi kikötés azért

volt szükséges, mert tudomásom szerint a pozsonyi szövetkezet nem rendelkezik

elegendő tőkével ahhoz, hogy egy erőteljes hitelszövetkezeti akciót [kifejthessen].

Kétségtelen azonban, hogy ezzel a szövetkezeti központtal, amely az áruüzlet terén,

főleg a mezőgazdasági kereskedelemben, nagyon jelentős szerepet játszik, és az ál-

lami támogatás következtében nagy veszteségeit kiheverte, [ezenkívül] megfelelő

szakszerű vezetés alatt áll, számolni kell. Miután a közgyűlés, valamint egyéb szervek

összeállítása a szövetkezetek csatlakozásától függ, ha a magyar és a velünk barátságos

tót szövetkezetek számottevő része belép, vagy erélyesebb akció segítségével sok új

szövetkezetet tudunk létesíteni, a központi szövetkezetek irányítására és vezetésére

döntő befolyást gyakorolhatunk.

II. A szövetkezeti kereskedelemre vonatkozóan az előbbiekben kifejtett álláspont

elég tájékoztatást nyújt.

III. Társadalmi tevékenység

Főleg gazdaság-társadalmi tevékenységről kívánok beszélni. A megyei és járási vá-

lasztások alkalmával a magyar járásokban kivétel nélkül abszolút többséggel bírnak

magyar pártjaink, és miután ott hivatalból [tagul] nem nevezhetők ki, ilyenformán


307

azonban a magyar pártok kiküldöttei domináló szerepet visznek, megfelelő vezetés

mellett. A járási bizottságok hatáskörébe utalja és feladatává teszi elsősorban és csak-

nem egyedül a járások gazdasági fellendülésének elősegítését és gazdasági kiépítését.

Ezt a hivatalos szervet a mi gazdasági céljaink szolgálatába kell állítani, éspedig nem

ötletszerűen, hanem bizonyos tervszerűséggel azért, hogy a járások gazdasági tevé-

kenysége nagy területeket öleljen fel, továbbá azért, hogy a kezdeményezés ezekben a

járási bizottságokban mindig és minden kérdésben a kezünkben maradjon. Ez azért

is szükséges, mert a csehszlovák agrárpárt (Roľnícka strana4) égisze alatt működő

gazdasági egyesületek és hasonló szervek nyakra-főre rendeztek a magyar területe-

ken tenyészállatvásárokat, kiállításokat, állatdíjazásokat, lóversenyeket stb., és min-

denütt terjesztik a Csánki-párt lapjait5, amely lapok mind az ő pártjuk tevékenysége-

ként tüntetik fel ezt a munkát.

Néhány gyakorlati példa:

Érsekújváron rendezett a Roľnícka strana gazdasági egyesülete lókiállítást, ló-

versenyt és díjazást. Ennek az akciónak valamelyik vezetője véletlenül felszólította

a város tanácsát arra, hogy képviseltesse magát, és vegyen részt ebben az akcióban.

A város polgármestere tudvalevőleg a mi emberünk, és így kérdést intézett hozzám,

mit tegyen. Válaszom az volt, vegyenek részt az akcióban minél többen és minél több

jogcímen, és igyekezzenek az egész vezetését a kezükbe ragadni. Ez sikerült is, s igen

jó alkalom volt egy kisgazdapárti agitáció lefolytatására. Más vidékeken azonban

minden előkészület nélkül nem vagyunk képesek ugyanezt megtenni, ha az ilyen

akció kezdeményezése nem a mi kezünkben van.

A Tornaljai járásban egy dr. Bartaki Lajos nevű ember a főszolgabíró. Zsolnai ka-

tolikus famíliából származik, azelőtt városi főjegyző volt, és a Hlinka-párt köréből

melegen [ajánlották], mielőtt odaérkezett. Jóindulatú ember, de felettes hatóságaival

szemben abszolút szolgalelkű. A folyó év tavaszán összehívtam a járás gazdáit, és meg-

alakítottam a járási lótenyésztő egyesületet. A gyűlésre meghívtam a járási főnököt,

és megválasztottam őt az egyesület tiszteletbeli elnökévé. Az igazgatóságba beválasz-

tattam az eperjesi méntelep parancsnokát, a liptószentmiklósi gazdasági felügyelőt és

a járási állatorvost, ezeken kívül 11 gazdát, mind kipróbált és exponált pártembere-

inket. A járási főnök hallani sem akart az egész akcióról: félt, hogy ezt odafönt nem

látják szívesen. Ekkor azonban levéllel felkerestem dr. Veszeli pozsonyi lótenyésztési

felügyelőt, kérve, hogy támogassa az akciót, és nagyon szívélyes válaszát megmutat-

tam a járási főnöknek, amire ez minden további nélkül hozzájárult a lótenyésztési

szövetség megalakításához, és azóta roppant lelkes támogatója. A szövetség ülésein

sokszor esem abba a tévedésbe, hogy a kisgazdapárt járási választmánya ülésezik, mi-

után – természetesen kizárólag a lótenyésztés kérdésében és annak jelenlegi vezeté-

4 Az agráriusok szlovák szárnyának teljes neve Slovenská strana národná a roľnícka.5 A csehszlovák agrárpárt magyar tagozatának (Köztársasági Földműves és Kisgazda Párt) közlö-

nye a Népújság volt. Pozsonyban jelent meg 1923−1927 között.


308

se tekintetében – más helyen büntetés nélkül el nem mondható támadások folynak.

A lótenyésztő egyesület első ténye egy folyó évben rendezett lóverseny volt, amelyen

száznál több kocsival jelent meg az összes magyar földbirtokos, 10 000-nél többen

a magyar kisgazdák. A díjakat a kisgazdapárt elnöke és főtitkára osztotta széjjel, ők

voltak a verseny főrendezői, a díjakat azonban, összesen 6000 cseh korona értékben,

a csehszlovák kormány adta. Én vagyok a tornaljai járási lótenyésztő-szövetség megbí-

zottja és lóbíráló bizottsági elnöke, aki az egész vidék lótenyésztéséhez használt állami

méneket Eperjesen, Nyitrában és Prágában jogosult vagyok kiválasztani.

Az agitáció és a párt ereje szempontjából nagyon fontos, hogy a [földből élő] gaz-

dák lássák: tőlünk függ, milyen apaállatot [olvashatatlan szó], tőlünk függ, kapnak-e

tenyészbikára államsegélyt, tőlünk függ, lesz-e csikólegelőjük stb.

Ezek kis és partikuláris érdekeket szolgáló akcióknak látszanak, azonban az egész

vonalon való tervszerű végrehajtásuk végeredményében mégis nagy politikai hatal-

mat és gazdasági erőforrást jelent mindnyájunk számára. Amikor arra gondolok,

hogy ezeket végig meg kell valósítani, egyben úgy képzelem, hogy az ellenzéki pártok

intézőbizottságának egyik legfontosabb feladata volna ebben a munkában egységes-

sé tenni a pártokat, és itt nem válogathatunk abban, hogy születése szerint az ősla-

kossághoz tartozó-e az az állat-egészségügyi felügyelő vagy hasonló hatósági ember,

ugyanúgy kell elbánnom vele, még akkor is, ha cseh.

Röviden és vázlatosan ezeket kívántam előadni. Amennyiben a felvidéki ma-

gyarság gazdasági megszervezésének kérdése beható tárgyalások tárgyává tétetnék,

készséggel hajlandó vagyok erre vonatkozólag – a hitelügy megszervezésénél egy

hoz zánk közel álló szakember bevonásával, a többi kérdésekre vonatkozóan pedig

magam – részletes munkaprogramot kidolgozni.

Budapest, 1924. évi október hó 7-én

Forrás: Magyar Országos Levéltár, K 437, 11. csomó, 10. A.

59. Egy önálló kisebbségi magyar gazdaságpolitika programjáról

(1925)

A Turáni név alatt rejtőzködő ismeretlen szerző írásában a pártpropagandát nem tartja elég-

ségesnek a cseh gazdasági elnyomással szemben, a Magyar Nemzeti Pártnak azt a céltudatos

pártépítését ellenben, amely a gazdasági szakosztályok kialakításával a magyar társadalom

megszervezésére irányult, követendő példának véli. A szövegben gyakran használt „kisebbségi

gazdaságpolitika” kifejezés alatt hatékony érdekvédelmet lehetett érteni.

A csehszlovák köztársaság képviselete Versailles-ben 1918-ban beígérte, hogy az

Óriáshegységtől a Máramarosi-havasokig s Sziléziától a Dunáig elterülő területen


309

csehszlovák nemzeti államot fog létesíteni. A csehszlovák belpolitika azóta kitartóan

törekszik ezt a célt a megvalósulás irányába előmozdítani. Innen származik, hogy

a csehszlovák belpolitika nem ismer gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi érdeket,

csupán csak egy célt: a csehszlovák, illetőleg cseh nemzetbeliek anyagi megerősítését,

szemben a más nemzetbeliek meggyöngítésével. Nem ismer par excellence csehszlo-

vákiai (a szó geográfiai értelmében) gazdaságpolitikát, hanem csupán a cseh nemze-

tiek gazdaságpolitikáját.1

Az állam törvényei – hogy bizonyos szükséges külső szempontoknak eleget te-

gyenek – demokratikusaknak látszanak, de mily óriási a kontraszt a törvényből

jóakaratúan kiolvasható szellem s a törvény végrehajtása között. Hogy valaki ezt

megismerhesse, csehszlovák állampolgárrá kell válnia. Valamennyi gazdasági jellegű

törvénye az államnak kitűnő kísérleti anyagot nyújt ily szempontból. A háború előtti

nemzetiségi államokban, ha az uralkodó nép szellemi, kulturális tekintetben élvezte

szupremáciáját, ezt sohasem használta ki gazdasági vonatkozásban: megkívánta az

államnyelv föltétlen respektálását minden terror nélkül, de nem kívánta meg a más

anyanyelvűek kenyerét, a megélhetés gazdasági kérdésében sohasem játszott szerepet

a faji származás kérdése.

Nem igényel hosszú magyarázatot, hogy egy nemzeti kisebbség a maga létében

melyik esetben van jobban veszélyeztetve.

A csehszlovákiai magyar kisebbség hat éve él szörnyű gazdasági elnyomás alatt. Az

állam céljául tűzte ki, hogy a szlovenszkói magyar kérdést törli azáltal, hogy lehetet-

lenné teszi a magyar kisebbség gazdasági helyzetét. A magyar kisebbség állja hat éve

a harcot, óriási anyagi javai mentek veszendőbe, érdekvédelmi szervezetei feloszlatva

vagy tétlenségre kárhoztatva, s ami ma még a kezünkben van, azt nem védi más, mint

a szlovenszkói magyar pártok agitatív ereje.

Ez az agitatív erő jelenleg egyetlen fegyverünk, hogy azonban ez nem elégséges,

azt mindnyájunknak be kell látni. Az állam minden gazdasági tényét úgy hajtják vég-

re, hogy úgyszólván naponta kihull a kenyér egy magyar kézből, s a kenyeret idegen

kéz veszi fel. A magyar pártok kisebbségi politikáját kell annak szolgálatába beállíta-

nunk, hogy megvédjük a magyar nép kenyerét. Magyar gazdaságpolitikát kell tőlünk

telhető nagy stílben megindítanunk. Nem csupán gazdasági irányú politikát, hanem

(itt a hangsúly) magyar gazdaságpolitikát.2

Tévedés lenne azt hinni, hogy egy csúszómászó, a kormány érdekeit mindenkép-

pen szemmel tartó s saját érdekeink hangfogóval szordinált úgynevezett megértő po-

1 Az ellenzéki magyar álláspont szerint valódi állami gazdaságpolitikáról nem lehetett beszélni,

hanem csak a cseh nemzeti érdekek szolgálatában állóról.2 Csehszlovákia állami és gazdasági alapjainak lerakásakor, a kezdeti években a magyar kisebbség

számára csupán a politikai pártok révén volt mód az érdekérvényesítésre. A gazdasági szerveze-

tekre támaszkodó, célirányos érdekképviselet szükségességét az 1930-as évek második felében

ismerték fel a magyarság politikai vezetői.


310

litikára van szüksége. Erre a politikára csak a csehszlovák kormánynak van szüksége.

A cseh nemzet a maga gazdasági fölényét akarja az egész állam lakosságára kiter-

jeszteni; erőszakkal, ha másként nem megy, de szívesebben könnyen az ellenfél aktív

segítségével. Ilyen aktív segítségnek tekintendő minden olyan gazdasági érdekvédel-

mi szerv is, mely mindig és mindenütt a kormány érdekeinek istápolásával óhajtja

a maga tagjainak morzsányi hasznát megvásárolni. Mert a cseh gazdasági érdek csak

addig lesz hajlandó morzsákat osztogatni, amíg önző célját saját erejéből meg nem

tudja valósítani. Mihelyt eljön ez az idő, könyörtelenül rátipor minden kis érdekre,

mely nem egyezik a nagy cseh nemzeti cél nagy érdekével.

Mi nem fogadhatunk el morzsákat ma, hogy eljöjjön az idő, mikor már semmit

sem kaphatunk. Mi nem kérünk semmit, mi követelünk, s ha követelésünket nem

teljesítik, úgy a magunk erejéből kell gazdaságilag talpra állnunk. Mi nem vagyunk

megvásárolhatók, mi hajlandók vagyunk dolgozni elsősorban magunkért, s ha a ma-

gunk kenyere biztosítva van, akkor az állam többi népével egyetértésben messzebb-

menő célokért. Azonban addig, míg az utolsó magyar ember kenyere nincs biztosít-

va, előbb való érdeket nem ismerünk.

A magyar gazdaságpolitika téves meglátásból indulna ki, ha megalkuvás és meg-

hunyászkodás útján képzelné el a magyar nép gazdasági erejének védelmét. A gaz-

dasági védelemnek messzemenő nemzeti alapon történő gazdasági szervezéssel

kell biztosítanunk az erőt. A Magyar Nemzeti Párt a maga gazdasági programját ez

alapon építi fel. Szakosztályokba tömöríti a magyar népet foglalkozási ágak szerint,

s e szakosztályokon belül indul meg a gazdasági szervezkedés.3 Az állami költségve-

tés csak morzsákat juttat minden vonalon a magyar nép kulturális fejlődésére, a ma-

gyar földművelő kultúrszínvonalának emelésére, a magyar iparostársadalom szakirá-

nyú fejlődésére. Amit az állam tőlünk megtagad, hogy lépést tarthassunk más népek

haladásával, azt a magunk erejéből kell pótolnunk. S ezt meg is lehet valósítani, ha

a programba vett széles irányú szervezkedés sikerül.

3 Nemcsak a nemzetiek, hanem a keresztényszocialisták is megszervezték gazdasági szakosztá-

lyaikat és szervezeteiket (vö. Az Országos Keresztényszocialista Párt ügyrendje… 1926: 5; Az

Országos Keresztényszocialista Párt szervezeti szabályai… 1926: 3, 6, 11, 14).

Az 1930-as évek második felében – immár az egységes pártkereten belül – a már működő

szakosztályok mellett jelennek meg a szakcsoportok, melyek feladata „az egyes foglalkozási ágak

gazdasági, társadalmi és politikai kérdéseinek figyelemmel kísérése, megtárgyalása, valamint

szakérdekeiknek a községi szervezet előtt való megfelelő képviselete”. Az 1937-es ügyrendben

a szakosztályokról a 6. § rendelkezett: „A pártprogram egyik legfontosabb része az érdekvéde-

lem, melynek szolgálatára az országos szakosztályok állanak. Az országos szakosztályok fel-

adata az egyes érdekvédelmi szakok szerint a gazdasági, kulturális, szociális élet vonatkozásait

feldolgozni és ügykörükben a párt véleményező, tanácsadó és kezdeményező testületét alkotni.

Az országos szakosztályokat az országos pártvezetőség állítja fel és megválasztja azok elnökét,

valamint alelnökét.” (Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt… 1937:

4−5, 14−15.)


311

A munkásságot vissza kell vezetnünk a közös fajiság tudatához, s a magyar gaz-

daságpolitikának elsőrangú feladata a nemzeti irányú munkásszervezés s a munkás-

ság anyagi helyzetének javítása. A magyar gazdaságpolitikának ki kell terjeszkednie

a magyar fajhoz tartozó mindenféle foglalkozási ágra, s amikor a magyar munkás

érdekeinek védelmével karöltve veszi védelmébe a magyar tőkét, úgy ezt teszi azért,

mert itt nemzeti vagyonról van szó.

A legnagyobb erőveszteség érte eddig a magyarságot a földreform terén; itt bizo-

nyult be legeklatánsabb módon a nagy cseh nemzeti cél. A magyar gazdaságpolitika

itt sajnos már romokat talál, de feladata mégis van. Elsősorban hozzá kell járulni,

hogy ezen végbevitt igazságtalanság a világ ítélőszéke elé kerüljön, s követelni kell

a revíziót; másodsorban követelni kell a magyar nemzethez tartozók vagyonának

mennyiségi megváltoztathatatlanságát. Azaz bármely vidéken lakó magyar birtokos

földje csak magyar igénylők részére legyen kisajátítható.

Ahol már befejezett tények előtt áll a magyar lakosság, ott hozzá kell látnunk, hogy

a megmaradt magyar kézen levő középbirtokokon a lehető legintenzívebb gazdál-

kodás induljon meg, ezen körülmény egyrészt biztosítani fogja a birtokos vagyoni

stabilitását, másrészt a föltétlen beállott munkanélküliséget fogja enyhíteni. Ahol

a magyar lakosság oly szerencsés volt, s mégis jutott földhöz, ott ezek szakszerű irá-

nyítása kell, hogy feladatát képezze a magyar gazdaságpolitikának.

Fontos részét képezi a szlovenszkói magyar gazdaságnak a magyar kézben levő

ipartelepek, gyárak s egyéb vállalatok; ezek érdekeinek védelme fontos nemzeti

szempontból. A magyar gazdaságpolitikának foglalkoznia kell itt a szükséges reklám

és áruelhelyezés kérdésével, hogy e magyar vállalatok gazdasági erejét fenntartsa.

Azaz az egész vonalon biztosítanunk kell gazdasági szerveink lehetőleg saját

erőnkből való fenntarthatását és fejlesztését. Törődnünk kell a magyar nép gazdasági

ügyeivel, a kenyérkérdés anyagias, de legfontosabb problémájával. Ezzel kettős célt

érünk el, egyrészt megnyerjük föltétlen népünk bizalmát, s másrészt ott fogunk si-

kereket elérni, ahol ez legjobban fáj ellenségeinknek. Kitartó, önzetlen munkára van

szükség, mert ellenfelünké egy állam egész nagy apparátusa, mi pedig a magunk egy-

szerű meggyőződésével csak a magunk fentartotta szerény szerveivel rendelkezünk.

Az igazság azonban velünk van: a cseh nemzeti cél gazdasági életünket kívánja áldoza-

tul, mi nem kívánjuk áldozatul más nemzet életét, csak biztosítani kívánjuk a magunkét.

Forrás: Magyar gazdaságpolitika. Prágai Magyar Hírlap, 1925. december 31. 295. sz. 1.

60. Koczor Gyula elemzése a kisipar helyzetéről

(1930)

Koczor Gyula – Szent-Ivány, Fodor Jenő, Tarján Ödön és Jaross Andor mellett – a kisgazda-

párt, majd a Magyar Nemzeti Párt gazdasági kérdésekkel legtöbbet foglalkozó politikusa volt.1


312

A csehszlovák földreform éles hangú szlovákiai magyar bírálói közé tartozott,2 és a kisipar prob-

lémáiról is többször értekezett. A szlovákiai magyar iparosság gazdasági és szociális helyzetének

elemzése mellett konkrét javaslatokat tett az iparosok szakmai továbbképzésére, illetve érdek-

érvényesítésük új, rugalmasabb szervezeti formáinak kiépítésére vonatkozóan (hitel-, anyagbe-

szerző- és értékesítő szövetkezetek), és a konzervatív üzletvezetői stratégiák megváltoztatását

indítványozta.

1.

A kisipari kérdés, helyesebben a kisipar állandósult válságának megoldása Európa

összes államának legnehezebb feladata. Ez a válság talán sehol sem lépett fel olyan

súlyos formában, mint Szlovenszkón. Ennek egyrészt az az oka, hogy Szlovenszkó

egy erős nagyiparral bíró gazdasági egység része lett, mely azonban nem rendelke-

zik elegendő belső piaccal, másrészt pedig a nyugati nagyipari államokban, beleértve

Cseh- és Morvaországot is, a kisipar jobban tudott a változó termelési viszonyokhoz

alkalmazkodni, hamar felismerte a modern termelési módok fontosságát, igyekezett

ezeket elsajátítani, specializálódott és a kisipar lehetőségeihez képest mechanizáló-

dott. A nyugati kisiparosság jórészt önmaga erejéből kiépítette érdekképviseleteit,

beszerző, értékesítő és hitelszövetkezeteit. Ha mindezekhez még hozzávesszük, hogy

a közületek a kisipar által kivihető szállításokat részére feltétlen biztosították, úgy

megérthetjük, hogy miért nem oly súlyos a nyugati államokban a kisipari helyzet.

Nem oly súlyos, mint nálunk, hangsúlyozom azonban, hogy ennek dacára is a legne-

hezebb kérdések egyike.

A mi kisiparosságunk helyzete az előbb mondottakkal szemben rendkívül nehéz,

szinte kétségbeejtő. Sem az államhatalom, sem a közületek nem fordítottak kellő

gondot az előretörő gyáripar által létében fenyegetett kisipar védelmére és felkarolá-

sára, s ami még rosszabb, – mondjuk ki nyíltan – a kisiparosság maga sem érezte át

a termelés átalakulásában rejlő veszélyt, nem igyekezett alkalmazkodni, védelmi és

önsegélyző szerveit kiépíteni. Csak mindezen körülmény összejátszása folytán állha-

tott elő a mostani komoly helyzet.

1 Koczor Gyula (1890–?) kisgazda politikus. Kereskedelmi tanulmányokat több helyen, így kül-

földön is folytatott, majd különböző ipari cégeknél dolgozott. 1919 után bekapcsolódott a szlo-

vákiai magyar politikai életbe, a kisgazdapárt vezető politikusa, a párt komáromi körzetének

elnöke, 1922-től ügyvezető elnöke. 1925–1929 között parlamenti képviselő és a parlamenti klub

alelnöke. 1933-tól a Magyar Nemzeti Párt országos ügyvezető igazgatója 1936-tól az Egyesült

Magyar Párt országos igazgatója, Komárom közéletének meghatározó alakja, városi képviselő.

Az első bécsi döntés után a Komáromi járás közigazgatási előadója. 1938 decemberétől Bars és

Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék főispánja.2 Lásd például parlamenti interpellációját a földreform ügyében, melyet több lap is közölt (Kik-

nek kezeire jutottak Szlovenszkóban a Rothermere-vonaltól délre eső földbirtokok? Magyar Ki-

sebbség, 1927. szeptember 15. 18. sz. 654–660; Prágai Magyar Hírlap, 1927. szeptember 9. 206.

sz. 5; vö. még Prágai Magyar Hírlap, 1924. február 9. 33. sz. 6).


313

Erről a helyzetről többféle nézetet hallunk. Nagyon sokan röviden elintézik e kér-

dést. Azt mondják: a kisipar túlélte magát, át kell engednie helyét a gyáriparnak,

megmentésére minden mesterkedés hiábavaló, hosszabb vagy rövidebb idő kérdé-

se csak végleges megsemmisülése, a nagyiparban való felszívódása. Bármily nehéz

legyen is a kisipar helyzete, jövőjét nem látom ilyen sötétnek. […] Megmaradó és

újabb keletkezésű szakmáiban a kisipar fennmaradása, be nem látható időkre biz-

tosítottnak látszik. Más kérdés azonban, hogy ez a kisipar a tisztességes megélhetés

vagy polgári jólét milyen fokát tudja biztosítani. Ez azonban jórészt magán a kisipa-

rosságon fordul meg, hogy milyen mértékben tud a viszonyokhoz, a szükségletekhez,

a termelési módokhoz alkalmazkodni, s hogy megvan-e benne a szükséges haladni

és tanulni akarás.

A segítség módjairól is sok szót hallunk. Ezek legtöbbje azonban vagy nem néz

körül a saját háza táján, s minden baj okát csak másban keresi, vagy pedig tudva,

hogy az emberek a kellemetlent még akkor sem szívesen hallják, ha az igazság, mert

jó ember akar lenni, átsiklik ezek felett, és mert így a bajokat nem jelöli meg, az

orvoslás módjára sem mutathat rá. Ezek rendszerint túlzásokba is esnek és a lehe-

tőségekkel nem számoló módokban jelölik meg a segítség útját. Végeredményben

mindezek csak ártanak az ügynek, mert a kisiparos így csak másban, erején felül

álló tényezőkben keresi bajai forrását, s így csak megerősítve látja azt a tételt, hogy

azokon nem tud változtatni, a kisiparon nem lehet segíteni, annak pusztulás a vég-

zete, s így minden önbizalmát elveszti, és az elháríthatatlan sors ellen a küzdelmet is

fölöslegesnek tartja.

Megkísérlem röviden, nyílt szavakkal a bajokra és a segítség módjaira rámutatni.

Nem egy mindent felölelő munka ez, amire egy cikk keretei nem is elegendők, de

alapja annak az elgondolásnak, melyben a segítséget látom.

Tagadhatatlan jelenség kisiparosainknál az önbizalom, az iparos öntudat és az ösz-

szetartozandósági érzés hiánya, ami főképp az előbb felsorolt okok következménye.

Úgyis minden hiába, rajtunk nem segíthetnek, rajtunk nem lehet segíteni – ez köz-

szájon jár. Az iparostársadalom létéért a harcot tehát még felvenni is hiábavalónak

tartják. Ennek természetes következménye, hogy elzárkózik minden összefogástól,

tömörüléstől. Tettek helyett panaszokban merül ki. A kisiparosság jövője hidegen

hagyja: én már csak elvergődöm valahogy, a fiamat különb pályára nevelem. Ez is

a mindenről való lemondás kifejezése.

Nem bízik vezetőiben, s ha valakit fel is emel, nem sorakozik mögéje, nem támo-

gatja, de csodát vár tőle, amikor a nehéz feladatokkal szemben egy kitartó, összefogó

erőnek is nehéz volna a boldogulás.

Valami rettenetes ferde felfogás következtében – tisztelet a kivételnek – elzárkó-

zik minden haladástól, tanulástól a mai rohanó időkben, és abban a hitben él, hogy

a tanuló- és segédévei alatt egész életére minden tudást megszerzett. Szinte rosszul

esik leírni, de tény, hogy szakirodalommal nem foglalkozik, sőt a továbbképző tanfo-

lyamokra is csak ritkán akad tizenöt ember, ami a tanfolyam megtartásának feltétele.


314

Amíg a csehországi német kisiparosságnak is több szaklapja és iparpolitikai lapja

van, köztük tízezres példányszámokban megjelenők, addig nálunk az ilyenek meg-

teremtésére irányuló többszöri, áldozatos kísérletek mind hiábavalók voltak, és az

egyetlen létező iparpolitikai magyar nyelvű lap, a kassai Közérdek3 csak emberfeletti

munkával tudja magát fenntartani, és megközelítőleg sincs annyi olvasója, amennyit

megérdemelne és amennyinek az itt élő magyar iparosság létszáma szerint lennie

kellene.

Ilyen körülmények között, amikor a beteg életereje és életösztöne nem sok se-

gítséget nyújt, természetesen nagyon nehéz a gyógyulás útját megmutatni és arra

rávezetni.

2.

Legfelső feladatnak az iparosság felrázását, öntudatának, összetartozandósági érzé-

sének és élni akarásának megteremtését tartom. Az élni akarásba azután már bele-

kapcsolódik a haladni tudni és tanulni vágyás. Ha az iparosság átérzi azt, hogy soha

nem tudhat eleget az ember, akkor már nem kell félnünk attól, hogy nem kíséri figye-

lemmel a termelési módok változását, az ízlés és divat átalakulását, akkor már nem

fogja feleslegesnek tartani az áru- és kereskedelmi ismereteket, szükségtelennek és

lebecsült valaminek a kereskedelmi érzéket és tudást, és nem kell félnünk attól, hogy

a továbbképző tanfolyamokat jelentkezők hiányában nem lehet megtartani, és hogy

iparoslapjainknak nem lesz olvasójuk. Amikor a kisiparosság egy tekintélyes része

átérzi ezt, és e szerint cselekszik, akkor lépett a javulás útjára. Mindezek megterem-

tésének eszközei: összejövetelek, előadások, tanfolyamok rendezése, az iparos sajtó

megkedveltetése és fejlesztése.

Ennek a sokat felölelő és állandóan többirányúvá fejleszthető munkának első

eredménye lesz, hogy az iparosság keresni fogja a boldogulás különféle lehetőségeit,

és nem elégszik meg azzal, hogy nem megy úgy, ahogy eddig csináltuk. Jól emléke-

zetemben maradt, hogy amikor néhány éve a késmárki iparoskongresszuson, mint

a segítség egyik eszközét, azt ajánlottam, hogy nyisson az iparos is üzletet, ahol a saját

készítményein kívül, ha a vevőkör úgy kívánja, idegen készítményeket is árusítson,

látható idegenkedéssel fogadták e propozíciót. Hiába volt minden érvelésem, hogy

nézzenek körül, mennyivel jobb helyzetben vannak azok az iparosok, akiknek nyílt

üzletük van, hiába mondottam, hogy ezzel egész családjuk jobb jövőjét megalapoz-

hatják, mert gyermekei egyikének a műhely, másiknak a bolt adhat kenyeret, a jég

csak nem olvadt fel. Valahogy beléjük gyökeresedett a régi idők emléke, amikor elő-

dei műhelyébe hozták a rendelést, oda jöttek a vevők, de teljesen megfeledkeznek ar-

ról, hogy akkor főképp a vásárokon vitték a vevők szemei elé portékájukat. A vásárok

azóta elvesztették jelentőségüket, a venni akarókat lépten-nyomon szebbnél szebb

3 A Közérdek a kassai és eperjesi gazdasági szervezetek (Kassai Ipartestület, Iparos Kör, Kassai

Kereskedő Testület, Eperjesi Kereskedők Társulata) hivatalos lapja volt.


315

üzletek csalogatják, de a kisiparos erről nemigen akar tudomást venni, bezárkózott

műhelyébe, a vevőt várja […] Bár ezek a sorok néhány helyen megértésre találnának,

megértenék, hogyha a vásárokon nem mutogathatja készítményét, máshol kell azt

megtenni: az üzletben.

Nagy baj kisiparosainknál a tőkehiány. A kisipari hitel megszervezése ügyében

az államtól is kezdeményezést és a cél megvalósítása érdekében tekintélyes anyagi

eszközök rendelkezésére bocsátását várjuk. Szinte érthetetlen, hogy amikor Európa

minden országa gondot fordít és nagy áldozatokat hoz a kisipari hitelkérdés meg-

oldása érdekében, addig nálunk e tekintetben nem történt semmi, pedig ezt joggal

elvárhatnánk, annál is inkább, hisz nem egyszer sietett a kormányzat a múltban

milliókkal, sok-sok milliós vagyonú gyáriiparok megsegítésére. Nem várok min-

dent az államtól, a segítség legbiztosabb forrását önmagában a kisiparosságban

látom, amint az előbb elmondottak azt mindennél világosabban megmutatják, de

a kisipari hitel megszervezése érdekében, igenis segítségre kell jönnie. E kérdés

megoldásával a kis iparosság a közmunkákban is nagyobb mértékben részt vehet-

ne, amiben eddig a tőkehiány is gátolta. Az ilyen hiteleknek kockázata sem volna,

mert hiszen az előlegezésekre a végzendő munka díja fedezetet nyújtana. Hogy

azonban a közmunkák az eddiginél jobban hozzáférhetők legyenek kisiparosaink

részére, szükséges, hogy egyszer már vége vettessék annak a gyakorlatnak, melynek

célja nem kisiparosainknak a közmunkákhoz való juttatása, hanem azoknak attól

való elütése. A kisipari hitel államtól támogatott megszervezésével azonban nem

látom a kérdést teljesen megoldottnak, e tekintetben magára a kisiparosságra is

munka vár.

A kisipari hitel-, anyagbeszerzés és értékesítés terén, azt mondhatjuk, alig van va-

lami szervezetünk. Sajnos úgy el vagyunk e téren maradva, hogy szinte félelmetes

rágondolni. Itt is legfőbb hiba az összetartozandóság érzésének hiánya. Képtelenség,

hogy ne lennének legalább elfogadható számmal ilyen szervezeteink, ha ez csak az

iparosság egy kis részében meg lett volna. Valljuk meg, hogy nálunk mindenki tar-

tózkodott nem áldozni, de még csak részt is venni anyagilag valamely közcélt szolgá-

ló intézményben, s e tekintetben elöl jártak példával azok, akik legjobban megtehet-

ték volna. Nekem úgy sincs rá szükségem mondással el volt intézve a legjobb ügy is.

Amikor egy társadalmi réteg tagjai anélkül, hogy abból egyéni előnyük volna, nem

tudnak a köz érdekében cselekedni, akkor az a társadalmi réteg önmaga sírját ássa

meg. Ne akarjunk tehát erre a sorsra jutni. Tartsuk ezt szem előtt az előbb említett

szervezeteink életre hívásánál.

Anyagbeszerző szövetkezeteink sincsenek. Elismerem, hogy ezek megszervezé-

se nem könnyű feladat, de állítom, hogy nem lehetetlen, mert ami másoknak ke-

resztülvihető volt, az előlünk sem lehet elzárva. E tekintetben a legjobb megoldást

abban látom, hogy a kisiparosság bekapcsolódik a szaporodó és szépen prosperáló

földműves-szövetkezetekbe. Ezzel munkakörükbe beiskolázott emberekkel rendel-

kező, kész intézményekbe kapcsolódna be. Ez már maga is nagy előny volna. De ha


316

átgondoljuk a dolgot, mindennel felér, mert – beszéljünk ismét őszintén – ugyan

hány városban tudna az iparosság először annyi összetartást, másodszor annyi tőkét

összehozni, hogy ezt megcsinálja? Ahol meg tudják csinálni, csinálják meg, de ne

feledkezzünk meg a falvakon szétszórtan élő nagyszámú kisiparosokról. Ezek össze-

kapcsolódása – ha még a szükséges tőke előteremtését fel is tételezzük – járási vagy

több járást összefoglaló szervezetben, egy külön központtal, szinte elképzelhetetlen.

Részükre a helyes út csakis a földművelők szövetkezeteibe való bekapcsolódás lehet,

mert ennek elosztó szervei a nagy forgalom folytán jóformán szállítási költség nélkül

juttatják árujához, míg saját szervezete esetén az anyag alig bírná el a szétosztási költ-

ségeket. Hasonlóan üdvös dolognak tartom a mezőgazdák hitelintézményeibe való

bekapcsolódást.

A kisipari értékesítést szövetkezeti úton csak egyes iparágaknál látom megva-

lósíthatónak. Ezeknél azonban nagyszerű eredmények érhetők el, ha megvan hoz-

zá a kellő jóakarat és kitartás. Itt is azonban legtöbbször a kisiparosság közönye

és meg nem értése az eredmény hiányának oka. Néhány évvel ezelőtt pár lelkes

asztalosiparossal értékesítő szövetkezetet alapítottunk. Okot az adott erre, hogy

egy jóhírű asztalos- és bútorkereskedő-cég elhalálozás folytán megszűnt, és nagy-

szerű, e célra épített üzlethelyiségét olcsón megkaphattuk, asztalosiparosaink pe-

dig panaszkodtak, hogy otthon állanak kész bútoraik, nem tudják eladni, a bú-

torkereskedő pedig magasabb árai dacára minden üzletet elvisz előlük. Az üzlet

megnyílt, de a több tucat szobabútort befogadó helyiség kongott az ürességtől.

Kénytelenek voltunk a helyiséget a kereskedőnek átadni. Ma az illető tíz-húsz em-

berrel dolgozik, s emellett napról napra kapja a kész gyári bútort. Vajon okulunk

ezekből?

Az általánosan magas adóterhek mellett az egyedül dolgozó kisiparost különö-

sen nyomja adórendszerünk. A jövedelmi és forgalmi adón kívül, amellett, hogy

műhelyt is kell tartania, még kereseti adót is fizet. Aki ismeri egy ilyen magában

dolgozó kisiparos helyzetét, tudja, hogy sokkal nehezebb a sora, mint egy foglalko-

zásban levő munkásnak. Miért nem lehet tehát annak a jogos kívánságnak eleget

tenni, hogy ezekre nézve legalább a kereseti adó megszüntettessék, hisz két keze

munkájánál ez sem kereshet többet, mint más ember? Az új adótörvény tárgyalá-

sakor nem sikerült ezt keresztülvinni, reméljük, hogy a módosítások kapcsán ez

sem marad el.

Nemzetünk és az ország egyik legértékesebb rétegének sorsából lapoztunk fel né-

hány oldalt. Megértést remélünk mindenkitől, segítséget várunk onnan, ahonnan

joggal kérhetjük ezt, de amint már mondottam is, a segítség legbiztosabb forrását

önmagában a kisiparosságban látom, találjon tehát önmagára a kisiparosság, és meg-

alapozza jobb sorsát.

Forrás: A kisipari kérdésről. Prágai Magyar Hírlap, 1930. január 4. 3. sz. 11; 1930. január 5. 4.

szám, 16–17.


317

61. Telek A. Sándor véleménye Koczor Gyula munkaprogramjáról

(1930)

Koczor Gyulának arra a cikkére, melyben a szlovákiai magyarság gazdasági megszervezésével

foglalkozott, többek között Telek A. Sándor is reagált.1 Telek A. szerint a kisiparosok és a me-

zőgazdaságban dolgozók érdekvédelmét külön kellene választani, mert egy szervezeten belül

érdekellentét alakul ki köztük.2 Ő a Koczor által felvetett politikamentesség kérdésében is szkep-

tikus volt. Szerinte az államhatalom a szlovákiai magyarság minden gazdasági jellegű lépésében

politikumot lát. Megoldásként a gazdasági kérdésekben politikai semlegességet és konszenzust

javasolt a két magyar párt között.

Minden megmozdulás, ami a szlovenszkói magyarság érdekét szolgálja, legyen az

gazdasági vagy kulturális, kell hogy megértésre találjon, mert valóban itt van az ideje,

hogy alkotó munkát végezzünk. A politikát azért nem említem, mert a kulturális és

gazdasági megerősödésbe bele van foglalva a politikai megerősödés is, mivel a jólét és

tudás független gondolkozást eredményez, és erőt ad a további küzdelemre minden

vonalon. Ilyen értelemben helyes Koczor Gyula kezdeményezése a magyarság gaz-

dasági megszervezése tekintetében, a forma azonban, ahogyan elgondolja, szerintem

nem kivihető. Nem kivihető pedig azért, mert Koczor Gyula össze akarja kapcsolni

a mezőgazdaság érdekvédelmét az ipari érdekvédelemmel.

Tagadhatatlan tény az, hogy a mezőgazdasági válság megvan; az is tagadhatatlan,

hogy ezen válságot ugyanúgy érzi az ipar és kereskedelem, mint maga a mezőgaz-

daság, mint ahogyan ha üres a gyomor, azt megérzi a fej és a kéz is. Mármost a me-

zőgazdasági válság okait kutatva tudjuk, hogy a gazda a terményét előállítási áron

alul kénytelen eladni, ha el akarja adni. Ez halálos baj a mezőgazdaságra, de részben

haszon a vásárló iparosságra, aki maga is csak éppen lebeg az élet forgatagában, és

kereset híján van. Itt ütközik ki teljes egészében az érdekellentét, mert viszont a me-

zőgazdának a célja és ebben a kétségbeesett állapotban nagyon is érdeke, hogy olcsó

1 Koczor írása A munka nevében címmel jelent meg a Prágai Magyar Hírlapban (1930. január 26.

21. sz. 1–2). Koczor az addigi gazdasági érdekvédelmet a politikai harc függelékének nevezte.

Négy cselekvési tervet jelölt meg:

1. A gazdasági munka úgy, mint addig, a pártok keretein belül, lehetőleg a Magyar Nemzeti

Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt egyesített munkája és központosított szerve

által.

2. A pártok addigi szakosztályi munkája átmenetnek tekintendő mindaddig, míg a földműve-

lés és ipar gazdasági szervei megalakulnak és átveszik a tervezett nagyvonalú munka végre-

hajtását.

3. A gazdasági munkaprogram végrehajtására önálló, politikamentes szervet kell létesíteni.

4. Gazdasági szövetkezeti központ létrehozása, mely az üzleti tevékenység mellett „falufejlesz-

tő” osztályt állít fel tanácsadó és nevelő céllal, továbbá kultúrmunka végzésére.2 Telek A. Sándor (1880–1942) kisiparos, politikus, publicista, költő, a Magyar Nemzeti Párt ri-

maszombati alapszervezetének elnöke.


318

ipari cikkhez jusson hozzá. Ez különben egészséges gazdasági viszonyok között is

fennáll, mert az eladónak az érdeke mindig ellentétben áll a vevő érdekével. Ezt nem

lehet soha egy nevezőre hozni. Nem szorul bizonyításra azonban az, hogy egészséges

gazdasági viszonyok mellett az ipar és kereskedelem is fellendül anélkül, hogy mes-

terséges támogatásra vagy ösztönzésre lenne szüksége, mert a pénzbőség jótékonyan

kihat a közgazdaság minden ágára.

Visszatérve a mezőgazdaság válságára, nemzeti szempontból nem közömbös az,

hogy mezőgazdáink milyen életviszonyok között tengetik életüket. Úgy, ahogyan

az ipar és kereskedelem sorsa sem lehet közömbös. Tehát gondolkozni kell a meg-

mentésükön. A megmentésnek két feltétele, hogy úgy mondjam, módja van. Sajnos

azonban, ezt a két módot éppen mi nem tudjuk megszerezni, mert az nem a kisebb-

ségek hatáskörébe tartozik, hanem az államhataloméba. Ez a két mód: a tisztességes

jövedelem biztosítása és az árak kiegyensúlyozása az egész vonalon. Mert hiába áll

be áreltolódás akár az iparban, akár a mezőgazdaságban, az olcsó árut nem tudja

megszerezni egyik fél sem kereset híján. Viszont hiába van kereset az egyik oldalon,

hogyha az árak nem viszonyulnak a napi keresethez; helyesebben, hogyha az egyik

árucikknek ára nem viszonyul a másik cikk árához.

Arról ezen a helyen hosszú volna értekezni, hogy miképpen lehetne tisztességes

keresetet biztosítani úgy a mezőgazdának, mint az iparosnak, mert a pénzügyi gaz-

dálkodás egész vonalán végig kellene vezetni ezt a kérdést. Egy azonban bizonyos,

hogy egyetlen gazdasági egyesületben nem lehet keresztülvinni a mezőgazdaság és

az ipar érdekvédelmét száz százalékban, mert amint fentebb bizonyítom, az érdekeik

nem mindig azonosak. Nagy vonalakban lehet erről szó. Például pénzügyi és kultu-

rális téren. Az utóbbiban azonban már nem teljesen egyenlő elbírálás alá esik a városi

iparos és a falusi kisgazda.

Azon terv, hogy a gazdasági szervezeteket teljesen politikamentesen kell felépíte-

ni, szintén kétséges, mert szerintem a mezőgazdasági kérdés maga is politika, talán

egyike a legnagyobb politikának a közgazdasági ágak között, mivel ezen keresztül

nemzetmentő és -fenntartó célt szolgálunk; de másrészt a teljes politika feladása,

az ébren nem tartott nemzeti öntudat az asszimiláció siettetésére vezetne. De ha

politikamentesen létre is hoznánk egy ilyen központi egyesületet, kétséges az, hogy

a mindenkori kormánypolitikai körök mennyiben támogatnák, mivel a magyarság

minden tömörülési szándékát államellenesnek minősítik és lehetőleg elgáncsolják,

nehogy valami életerőhöz jussunk. Márpedig egy ilyen központi szövetkezet vagy

egyesület, aminőt Koczor Gyula tervez, állami támogatás nélkül aligha élne meg.

Szeretném, hogyha én csalódnék, és mégis meg lehetne alkotni az ilyen gazdasági

tömörülést, azonban akkor is külön vagy egymás mellett a mezőgazdák és iparosok

részére, de semmi esetre sem együtt. Az iparosságnak az ilyen védelmi szervezete

már megvan, aminek ez idő szerint Koczor Gyula az elnöke: az Országos Iparos

3 Erről a szervezetről egyelőre nincsenek adataink.


319

Szövetség.3 Sajnos ez a szö vetség nincsen megfelelően kiépítve, és nem is működik

kellően. Az ok pedig itt is az anyagiakban keresendő. Összegezve mindent: ha pénz

van rá, meg kell szervezni a mezőgazdasági egyletet, és ki kell építeni az iparosok

szövetségét politikamentesen.

A politikamentességet én pedig úgy vélném, hogy a magyar pártok ezen kérdés-

ben egymás között kapcsolnák ki a politikát. Magában az egyesületben ne lenne ve-

télkedés az iránt, hogy ki legyen az egyesület élén, hanem aki mire képes, azt a helyet

töltse be. Az életmentés amúgy is politika, mégpedig gazdasági politika, amin keresz-

tül a nemzeti ügyet védelmezzük.

Forrás: Gazdasági szervezkedésünk és a kisiparosság. Prágai Magyar Hírlap, 1930. február 2.

27. sz. 7.

62. Tarján Ödön gazdaságpolitikai értékelése

(1930)

Tarján Ödön losonci gyáros és vállalkozó, mint vezetőségi tag a Magyar Nemzeti Párt gaz-

daságpolitikai elképzeléseinek kimunkálója volt.1 A párt hivatalos koncepcióját – Szent-

Ivány mellett, aki elsősorban az agrárkérdéssel foglalkozott – Tarján közvetítette nemcsak

a kisebbségi közösség felé, hanem a cseh és szlovák politikai körök irányába is. Alábbi

összefoglaló tanulmányát a Prágai Magyar Hírlapban közölte folytatásokban. Az írásban

elsők között tette mérlegre a szlovákiai magyarság gazdasági állapotát, a Csehszlovákiá-

ban eltöltött első évtized vagyoni veszteségeit és pozícióvesztéseit, s egyben meghatározta,

számszerűsítette az állami javakból való részesedés igényét. A kisebbségi sorsnak ez az

összegzése Magyarországon pozitív fogadtatásra talált, Csehszlovákiában negatív kritikát

kapott.

A gazdasági élet terén életbe léptetett törvényeket és intézkedéseket az állami beavat-

kozás túltengése, az egyén szabadságának gazdasági téren való korlátozása jellemzi.

A hatalmat élvező kormánykoalíció következetes tervszerűséggel építette ki a nem-

zeti állam megvalósítása érdekében a kisebbségek gazdasági téren való ellenőrzését.

1 Tarján Ödön (1882–?) vállalkozó, politikus, szabadkőműves. A szlovákiai magyar gazda-

ságpolitikai elképzelések egyik, kellőképpen nem értékelt és elfelejtett megfogalmazója. Az

1904-ben alakult Első Losonci Mezőgazdasági Gépgyár tulajdonosa, a Losonci Takarék- és Hi-

telbank felügyelőbizottságának és több ipari üzem igazgatóságának tagja és részvényese Loson-

con az 1910-es és 1920-as években (Losonci Házépítő Rt., Felső-magyarországi Táblaüveggyár

Rt.). Egyik vezetője az 1921-ben alakult Magyar Jogpártnak, amely a városi liberális zsidóságot

tömörítette. 1925-ben a párt a kisgazdákhoz csatlakozott. A Prágai Magyar Hírlap szindikátu-

sának tevékeny ügyintézője. Az 1930-as évek elején átköltözött Magyarországra. Publikációiban

a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetével és a csehszlovák gazdaságpolitikával, valamint

a nemzetiségi problémákkal foglalkozott. Túlélte a holokausztot.


320

Részvénytársaságoknak nemcsak alapításához, hanem tőkeemeléséhez, nosztrifi-

kálásához is a kormány jóváhagyása szükséges.

Nyugat-európai ember aligha tudná megérteni azt, hogyha például valaki egy

részvénytársaság összes részvénye birtokában saját pénzét óhajtja vállalatának tő-

keemelés formájában rendelkezésre bocsátani, ahhoz nem elég saját elhatározása,

előbb a csehszlovák kormány jóváhagyását kell megszereznie. Hogy ez kisebbségi

vállalatok részére nem megy akadályok nélkül, az a többség politikai célkitűzéséből

természetszerűleg következik.

A koronát a kormányon levő csehszlovák koalíció a gazdasági életet gúzsbakötő

intézkedéseire az 1927. év végén életbe léptetett banktörvényekkel tette fel.2

Ezen törvények célja betétgyűjtéssel foglalkozó pénzintézeteknek, tehát bankok-

nak, takarékpénztáraknak, betétkönyvecskéket kibocsátó hitelszövetkezeteknek

a betevők érdekében való ellenőrzése.

A 437. számú banktörvény3 a háborút követő viszonyokból eredő veszteségek mér-

séklésére szolgáló alap létesítéséről intézkedik, melyből a pénz- és bankügyletekkel

foglalkozó részvénytársaságok, előlegezési pénztárak, hitelszövetkezetek és részben

a takarékpénztárak részesednek. Az alapot egy 17 tagból álló gondnokság kormá-

nyozza, melynek tagjait a pénzügyminiszter nevezi ki.

Az alap bevételeihez a bankok osztalékuk arányában 0,1–1,25 százalékkal, a pénz-

ügyminisztérium az állami költségvetés terhére negyven éven keresztül évi 50 millió

koronával járul hozzá.

A 238. számú törvény a köztársaság pénzintézeti általános alapjának felállítása

iránt intézkedik. Úgy ennek, mint a másik alapnak is székhelye Prága, tagjai a be-

tétkönyveket kibocsátó pénzintézetek és takarékpénztárak, előlegezési pénztárak és

hitelszövetkezetek, bank- és pénzügyletekkel foglalkozó részvénytársaságok, melyek

betétkönyveket bocsátanak ki, vagy folyószámlabetéteket fogadnak el. Az alap tagjai

a törvény kihirdetése napján létező pénzintézetek. Az alap 12 tagból álló gondnoksá-

gát szintén a kormány nevezi ki. Az alapra tartoznak annak tagjai mindazon kamat-

összegek után, melyeket számlabetétek, betétkönyvek és pénztári utalványok után

kifizetnek, 1,5 százalékot, az Országos Banknál4 lefizetni.

Segélyt kérhet az alap minden tagja. De a kiutalás a gondnokság diszkrecionális

joga, mely feltételül kikötheti az intézet újjászervezését, és előírhatja a kérelmező in-

tézet egyesülését a gondnokság által kijelölt intézettel, de előírhatja a segély kiutalása

fejében a kérelmező intézet felszámolását is.

Végül a 239. számú törvény intézkedik a betétkönyveket kibocsátó részvény-

bankok és pénzintézetek ellenőrzéséről.

2 Helyesen 1924-ben.3 Helyesen 237. számú banktörvény.4 Feltehetően itt a jegybankról van szó.


321

A részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok betétkönyveket csak

a pénz ügyminisztérium kifejezett engedélye alapján bocsáthatnak ki.

A felsorolt pénzintézeteket ellenőrző szövetkezet az érdekelt intézetekből alakul

olyformán, hogy tagjai alaptőkéjük minden megkezdett 250 000 Kč összege után egy

üzletrészt kötelesek átvenni, amely 1 szavazatra jogosít.

Ezen látszólag közérdeket szolgáló intézkekedések megszüntették a pénzintéze-

tek önállóságát, és amint az alábbi statisztika igazolja, pusztulásba döntötték magyar

pénzintézeteinket.

A 237. számú banktörvény a bankalap létesítését kifejezetten azzal indokolja meg,

hogy a háborút követő veszteségek pótlására szolgál. A mi magyar pénzintézeteink-

kel szemben azonban az ellenőrzést gyakorló és alapokat kezelő gondnokság, mely-

ben a magyarság nincs képviselve, éppen ezen indokoknál fogva írta elő a legtöbb

esetben az indézetek felszámolását vagy más, a többség érdekkörébe tartozó pénzin-

tézetbe való beolvadását.

A létesített alapnak, melyhez a magyar pénzintézetek 40 éven keresztül a fentebb

ismertetett módon járulnak hozzá, s melyet a kormány közpénzekből ugyancsak 40

éven át évi 50 millió koronával támogat, éppen az lett volna a rendeltetése, hogy

a valuta kettéválasztásából és a hadikölcsönjegyzésekből eredő veszteségeket fedez-

ze. Az alap feloszlása azonban egyenesen ostobaságig menő rövidlátással és önzéssel

oly módon történt, hogy olyan magyar pénzintézet, mely magyarnak megmaradha-

tott, abból egy fillért sem tudott kapni. A mi szempontunkból tehát a gazdasági élet

konszolidációját szolgáló banktörvények nem jelentenek többet, mint hogy általuk

a csehszlovák kormány a többségi intézetek adófizetőivé tette az amúgy is lerongyo-

lódott, létükért közdő kisebbségi pénzintézeteket.

Hogy a magyar bankok és takarékpénztárak helyzete a csehszlovák impérium alatt

miképpen alakult, azt az alábbi adatok mutatják:

A banktörvények életbe léptetése előtt a szlovenszkói és ruszinszkói pénz-

intézetek szövetségének, mely kisebbségi alakulat, volt Szlovenszkóban 126, Ru-

szinszkóban 18 tagja összesen, melyeknek mérlegadatai a következőképpen ala-

kultak:

Vagyontételek Csehszlovák koronában

Váltótárca 522 000 000

[Zsíró]csekkszámla 212 000 000

Értékpapír 423 000 000

Ingatlanokban 71 000 000

Folyószámlák 803 000 000

Jelzálog 110 000 000

Áruk 55 000 000

Összes vagyon 2 196 000 000


322

Passzívák Csehszlovák koronában

Részvénytőke 217 000 000

Tartalékalap 85 000 000

Könyvbetét 1 191 000 000

Folyószámla 518 000 000

Egyéb tartozás 155 000 000

Átmeneti tartozás 30 000 000

Összesen 2 196 000 000

Ugyanazon időben a szlovenszkói és ruszinszkói egyéb, tehát nem magyar intézet

Csehszlovák koronában

Részvénytőkéje 180 000 000

Tartalékalapja 151 000 000

Könyvbetétje 613 000 000

Folyószámlája 188 000 000

Összesen 1 132 000 000

koronát tett ki. A banktörvények végrehajtása következtében a magyar intézetek

száma egynegyedére esett. De befolyásuk a közgazdasági életre még számarányuk-

nál is nagyobb mértékben csökkent. Kormányintézkedések következtében ugyanis

a bíróságok és hatóságok csak egyes kiválasztott pénzintézetek garanciáját fogadják

el. A közpénzek elhelyezésénél pedig a magyar pénzintézeteket teljesen számításon

kívül hagyják. A cseh nép általánosan elismert gazdasági érzéke a mi kisebbségi éle-

tünkben talán soha helyre nem hozható nyomokat hagyott.

A többséghez tartozó érdekeltségek gazdasági életét megtermékenyíti az állam

egyrészt állami pénzek olcsó kamatra való elhelyezésével, másrészt pedig az óriási

tőkéket felhalmozó szociális alapok kezelősége, mely a már többször említett intenci-

óknak megfelelően a többség ellenőrzése alatt áll, s melyben a magyarságnak szintén

nincs ellenőrző befolyása, elősegíti betéteivel a többség hiteligényeinek kielégítését.

Amíg tehát a magyar pénzintézetek az 1 250 000 koronás bankalapból semmit

sem kaptak, addig a jó összeköttetésekkel bíró pénzintézetek többször is részesültek

támogatásban. […]

Az eredmény a tőkeképződés szempontjából is lesújtó. Elsősorban ránk, ma-

gyar kisebbségre nézve a fentebb már felsorolt okoknál fogva, de végeredményben

Szlovenszkó és Ruszinszkó egész őslakosságának szempontjából is. Amíg ugyanis

a fenti statisztikában foglalt pénzintézetek tőkéi az 1919. év végétől az 1927. év végé-

ig 29 millió 470 000 korona emelkedést mutatnak, addig Szlovenszkóban a 213-ról

108-ra csökkent pénzintézetek betétszaporulata összesen 1 650 000 korona, vagyis

a történelmi országok tőkeszaporulatának 5,6 százaléka.


323

Ezen szaporulat is elsősorban a szlovenszkói szlovák és cseh bankok betéteinek

emelkedéseiben jut kifejezésre, és csak egy kis hányada esik a még megmaradt ma-

gyar pénzintézetekre.

Az iskolaügyben és kulturális téren megállapítottuk a hanyatlás folyamatát, most

pedig a kulturális fejlődésünket már magában véve is hátráltató elszegényedésünket

láttuk a hivatalos csehszlovák statisztika adataiból öszeállított számokban.

De ezen számok nemcsak a magyar kisebbség számára parancsolnak megállást. Itt

összekapcsolódik a magyarság sorsa a szlovákokéval, a németek és ruszinok sorsával.

Mindnyájan ugyanazon politikai boszorkánykonyha főztjéből ettünk, mindnyájun-

kon ugyanazon betegség nyomai mutatkoznak. Nálunk, magyaroknál fokozottabb,

a hatalomhoz közelebb álló szlovákoknál csekélyebb mértékben.

Az eltolódás, mely a tőkefelhalmozásban a történelmi országok javára mutatkozik,

csak azt jelentheti, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakossága s köztük a felsza-

badított szlovákok sem tudnak a vagyonosodásban, tehát a társadalmi és kulturális

fejlődésben sem lépést tartani az amúgyis gazdagabb, magasabb életstandardhoz szo-

kott, fejlettebb kultúrájú történelmi országok népeivel. […]

Sorra vizsgáltuk az alkotmánylevél kezdő mondataiból kiindulva a magyar ki-

sebbség és részben az egész őslakosság hatalomhoz való viszonyát és a kormányzati

politika eredményeit kulturális, pénzügyi és gazdasági téren, és a megbízható szám-

adatok súlyával igazoltuk, hogy a magyarság és őslakosság kulturális és gazdasági

visszafejlődésének egy olyan lejtőjére került, melyen kérlelhetetlenül megállást pa-

rancsol a magyar kisebbség és az őslakosság jövőjének biztosítása.

Nem véletlenségekről, nem egyes, talán tévedésen, a viszonyok félreismerésén ala-

puló kormányzati intézkedésekről van szó, hanem egy minden részletében átgondolt,

céltudatos kormányzati politikának a kisebbségi élet minden fázisában megnyilatko-

zó következményeiről.

Az a korlátolt felelősségű társaság, mely a kormánykoalíció cége alatt a szerzett

javak megtartása és a hatalom kiaknázása érdekében alakult, a demokrácia varázs-

igéjével hiába óhajtja leplezni a kulturális és gazdasági pusztulás nyomait, az igazság

kérlelhetetlenül utat tör magának, és el fogja söpörni azokat, akik a valódi demokrá-

cia érvényesülését tovább is akadályozni akarják.

Ha a kormánykoalíció sorsát nem rövidlátó pártpolitikusok, hanem a jövőért

dolgozó államférfiak irányítanák, már régen gondoskodtak volna arról, hogy éppen

hatalmuk állandósítása érdekében azt a tiszta erkölcs és igazság alapjaira építsék. Mi-

után a csehszlovákiai magyar kisebbség 11 évig hiába várta, hogy a többség hatalmi

mámorából a saját jószántából kiábránduljon, a jövője biztosítását célzó intézkedése-

ket ezen körülménynek számításba vételével kell megtennie. […]

A pénzügyi kormányzat pusztulni engedte a magyar pénzintézetek túlnyomó ré-

szét, a megmaradottakat pedig negyven esztendőre a segélyt élvező, szinte kivétel

nélkül a többséghez tartozó pénzintézetek adófizetőivé tette.


324

A földreformmal egyik fontos gazdasági pillérétől fosztották meg kisebbségi éle-

tünket, és oly eltolódást idéztek elő általa a magyarság nemzeti vagyonának állagá-

ban, hogy azt az itteni magyar kisebbség aligha is tudja valaha kiheverni.

Azt az aránytalanságot, melyet a pénzintézetek betétemeléseinél megállapítottunk,

méltón egészítik ki azon megállapítások, melyeket a kormány pénzügyi és gazdasági

politikájának vizsgálata eredményezett.

Számokban kifejezve a következő képet kapjuk:

Az állami költségvetés dologi kiadásainál 1919-tól 1928-ig Szlovenszkó és Ru-

szinszkó károsodása,

a közteherviselésben való részesedés alapul vétele mellett 10 000 000 000

vasúti többletfuvar 2 000 000 000

Szlovenszkó és Ruszinszkó károsodása az állami adókban

való részesedés terén az államfordulat óta 800 000 000

összesen 13 300 000 000 korona.

Ezen összeghez hozzászámítódik a kétféle adózási rendszer következtében fizetett,

pontosan meg nem állapítható összeg, valamint a magyar kisebbség szempontjából

a kulturális célokra fordított összegekből minket megillető hányad, mely az iskola-

ügyi minisztérium költségvetéseiben, számarányunknak megfelelően, az államfor-

dulat óta 300 000 000 koronára tehető. Ehhez járul a mezőgazdasági kultúra tételeinél

kimutatott 53 580 000 korona, valamint azon összegek, melyeket a magyar társada-

lom azáltal veszített el, hogy tagjai az állami és egyéb közigazgatási hivatalokban és

üzemeknél nem tudtak számarányuknak megfelelően elhelyezkedni.

Ha tehát a centralizmus, illetve a ma is hatalmon lévő kormánykoalíció gazdálko-

dásának mérlegét Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának szempontjából megál-

lapítjuk, a terhünkre mutatkozó összeg többszöröse a csehszlovák köztársaság által

Hágában vállalt jóvátételi összegnek. Számszerűleg pedig az állami költségvetés do-

logi kiadásaiból, az államvasúti fuvartöbbletekből és a beruházások aránytalan elosz-

tásából kimutatható veszteségünk eléri a havi százmillió koronát.

Ne csodálkozzanak tehát Prágában, ha nem óhajtjuk a 11 év óta fenntartott állapo-

tokat továbbra is bekötött szemmel nézni. Nekünk, Szlovenszkó és Ruszinszkó egész

őslakosságának, a mai kormányzati rendszerrel szemben vannak a demokrácia be-

csületes értelmezésével megindokolható jóvátételi követeléseink, melyekről senkinek

a kedvéért sem vagyunk hajlandók lemondani. […]

Átmeneti intézkedéseket kell a kormánytól kívánnunk az állami szállítások, az ál-

lamvasúti tarifák és adózás terén, az államfordulat óta elszenvedett igazságtalanságok

jóvátétele céljából, a jövőre nézve pedig olyan, Masaryk elnök által is jogosnak elis-

mert önkormányzatot, mely az állam keretein belül lehetővé teszi gazdasági érdeke-

ink teljes megvédését.

Követelnünk kell az autonómia újonnan megállapítandó programjában a magyar

pénzintézeteken elkövetett igazságtalanságoknak a magyar közönség érdekeinek meg -


325

felelő jóvátételét, a magyar uralom idejéből ellenszolgáltatás nélkül beszedett adó-

összegeknek a hadi kölcsön-tulajdonosok részére való felhasználását, az állampol-

gársági ügyek és a nyugdíjasok ügyének haladéktalan rendezését. De meg kell kísé-

relnünk menteni a földreform által a magyar kisebbséget ért veszteségekből is annyit,

amennyit még lehetséges.

Amit kérünk, talán soknak látszik, de jogunkat megadja mindehhez a csehszlo-

vák köztársaságnak a szövetkezett hatalmakkal 1919. szeptember 10-én Saint-Ger-

mainben kötött szerződése.

Forrás: A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából. Különlenyomat a Prágai

Magyar Hírlap 1930. évi 33., 35., 37., 39., 41., 43., 45. és 47. számából. Prága, 1930, 23–31, 73–79.

63. Ludwig Aurél a gazdasági érdekvédelem lehetőségeiről

(1930)

A szlovákiai magyarság gazdasági helyzetének kérdései a felnövekvő, már Csehszlovákiában

szocializálódott új nemzedék képviselőit is intenzíven foglalkoztatták. E fiatal generációhoz tar-

tozó Ludwig Aurél írása, mely az alapítói által pártatlannak szánt, később mégis a baloldali Sar-

ló-mozgalom befolyása alá került Magyar Diákszemlében jelent meg, a gazdasági szervezkedés

kérdését a kulturális önvédelem elé helyezi.1 Ludwig, aki később a nemzeti irányultságú Magyar

Munkaközösség tevékeny tagja lett, ezzel lényegében eltért attól az 1918-tól követett kisebbségi

irányvonaltól, mely elsősorban a nyelvi és kulturális érdekvédelemre fektette a hangsúlyt. A ki-

sebbségi magyarság számára, miután a gazdaság szinte minden területén visszaszorult, többlet-

jogokat követelt, és többekhez hasonlóan őt is a gazdasági függetlenedés, mint később kiderült,

irreális gondolata foglalkoztatta.

A kapitalista alapokon nyugvó nemzeti államok alkotóinak viselkedése a határaikon

belül élő más nemzetiségű és fajú népcsoportokkal szemben a kizsákmányolás szel-

lemének értelmében a gazdasági elnyomásba bújtatott szociális elnyomás. A háború

előtti nemzeti elnyomás elsősorban a kisebbség (akkor még: nemzetiség) kulturális

megrövidítését, elnemzetlenítését célozta, a gazdasági alapot, a kulturális élet lét-

feltételét nem bolygatta, sem egyénenként, sem kollektíve hozzátartozóit gazdasági

alapon meg nem támadta. Némely úgynevezett nemzeti állam még ma is ebben látja

a kiebbségek elnemzetlenítésének leghatásosabb eszközét. A modern kisebbségi el-

nyomás azonban a sajátos kulturális fejlődés lehetősége látszatának megőrzése mel-

lett az élet legfontosabb tényezőjét, a gazdasági alapot semmisíti meg.

1 Ludwig Aurél (1905–1981) publicista, ügyvéd. A gimnáziumot és jogi tanulmányait Pozsony-

ban végezte, részt vett a Magyar Munkaközösség mozgalmában. 1945-ben Ausztriába, majd on-

nan az Egyesült Államokba emigrált, ahol református lelkészként működött. A két világháború

közötti publikációiban főleg a kisebbségi oktatásüggyel foglalkozott.


326

A világháborút követő kisebbségvédelmi garanciális szerződések élénken tárják

szemünk elé a szerződést aláíró hatalmak álhumanizmusából fakadó szűkkeblű in-

tézkedéseket. A kisebbségi szerződések indokát leghívebben Clemenceau2 1919. jú-

nius 24-i levele fejezte ki, melyet a szövetkezett hatalmak küldtek a kisebbségvédelmi

szerződést aláírni vonakodó Paderewski3 lengyel miniszterelnöknek. Clemenceau

hangsúlyozza, hogy a szövetségesek eljárása a kisebbségvédelmet illetőleg nem tar-

talmaz újításokat, „ez csak az európai közjogban egy régóta szokásjogot nyert eljárás”

véglegesítése. Régi szokása a nagyhatalmaknak, hogy új vagy jelentékenyen megte-

rületesedett államok határozott elismerését attól teszik függővé, vajon kezeskednek-e

azon jogalapelvek teljesítéséért, melyek valamennyi európai állam társadalmi felépí-

tésének nélkülözhetetlen alapját alkotják. Ezt a követelést, tekintettel a jelentékeny

idegen nyelvű nemzetiségek új államokba csatolására, a kisebbségekkel való bánás-

módra is alkalmazni kell.

Clemenceau fejtegetései mutatják, hogy a győztes államok ez irányú intézkedé-

sei elsősorban nem szeretetadományok a kisebbségek részére, sem pedig támadás

az új államalakulatok kormányai ellen, hanem mindenekelőtt taktikai védintézkedés

a minden állam fennálló társadalmi rendjének szükséges biztosítására. Önvédelmi

célszerűségi intézkedések, nem pedig felebaráti, altruista eszmék alkotják a kiindu-

lópontot.

A gazdasági védelmet az idevonatkozó szerződések úgyszólván teljesen mellőzik.

Például a Saint-Germain-en-Laye-ben megkötött kisebbségvédelmi szerződés a szö-

vetkezett hatalmak és Csehszlovákia között, melynek pontjait a csehszlovák alkot-

mány is átvette, csak három cikkben (7., 8., 9., az alkotmányban ennek a 128. paragra-

fus 2., a 130. és a 132. paragrafus felel meg) emlékezik meg a kisebbségek gazdasági

érdekeiről. Ezek közül az első minden téren, tehát gazdaságin is egyenlőséget biztosít

az általános törvények korlátain belül, a második megengedi, hogy a kisebbségek

„saját költségükön” különféle intézményeket létesíthessenek, a harmadik a kisebb-

ségeknek a szubvencióra való igényét biztosítja a megfelelő arányú területeken. Ezek

közül valóban pozitív értékkel csak az utolsó bír. Természetesen ez a kis töredékjog

a még egyenlő jogok mellett is hatalmi túlsúlyban levő többséggel szemben elvesz-

ti a megvalósítás alkalmával jelentőségét.

A közép- és kelet-európai kisebbségi gazdasági elnyomás legsúlyosabb formái

a földosztás alkalmával kisebbségi nyelvterületen többségi telepítések elhelyezése, a ki-

sebbségi nagybirtokos alkalmazottjainak egyszer s mindenkori kenyérvesztése, a ma-

gasabb közigazgatási tisztviselő nyomása a kisebbségi területen élő kisebbségi vállal-

2 Clemenceau, Georges Benjamin (1841−1929) francia politikus, miniszterelnök. A párizsi béke-

konferencián a minél erősebb európai francia befolyás elérésére törekedett, Németország poli-

tikai és gazdasági meggyengítéséért küzdött.3 Paderewski, Ignacy Jan (1860–1941) lengyel politikus, diplomata, zongoraművész és zeneszer-

ző. Az első világháború után lengyel részről ő írta alá a versailles-i békekötést.


327

kozóra, gazdálkodóra többségi munkások, hivatalnokok foglalkoztatása érdekében, az

esetleges kisebbségi tannyelvű állami nép- és középiskolákba az oktatás nyelvét isme-

rő, többséghez tartozó tanerőt ültetnek, aki a népi sajátosságokat nem ismeri és nem

is értheti még, azonban kenyértelenné teszi a kisebbséghez tartozó pedagógust. A kü-

lönböző ligák és tanácsok jól megszervezett gazdasági harca a kisebbségi egyedek és

kollektívumok ellen, mely bár csöndben és feltűnés nélkül, de annál határozottabban

hozza meg a nemzetpolitikai szempontból vezetett vagyoneltolódásokat, az állami

hivataloknak kisebbségi tisztviselőktől való teljes megtisztítását, az egyre növekedő

állami szállításoknál a kisebbségi vállalkozók aránytalanul nagy kiszorítását. A tőke-

koncentráció szükségességeképpen fellépő bankfuzionálásoknál a kizárólag többségi

nemzettagokból álló pénzügyi felső hatóságok eltöbbségesítő működése, az állami

szociális intézmények tartaléktőkéjének 100 milliókra rúgó, nevetséges kamatlábú

kölcsönei többségi bankok számára, koncesszió és licenciakibocsátásoknál folytatott

elhanyagolása a kisebbségeknek, többségi nemzethez tartozó kényszertársbeosztása

a kisebbségi vállalkozónak, kisebbségi autonóm karok, városok, egyházak, ipa-

ri védszervezetek autonómiájának részleges, esetleg teljes leépítése, a mindenkori

kormánypártokhoz való tartozás fontossága a köz igazgatási kérdések eldöntésénél,

gyakran a szubjektív kormányhatalom befolyása a bíróságra és a közigazgatásra,

a választási geometria befolyása a népképviseletre, az államilag támogatott többségi

vállalatok szerepe vegyes vagy tiszta kisebbségi nyelvterületen.

Ezeken a valóságokon bármely állam legtárgyilagosabb törvényhozó hatalma sem

tud segíteni egyenlő törvények hozásával, mert a közigazgatási hatalom bármikor ki-

játszhatja. Az egyes államok kisebbségeinek gazdasági megsemmisülése csakhamar

a gazdasági és a demográfiai statisztikákban tükröződik vissza. A politikai erkölcs sza-

lonképes brutalitásainak az objektív, átfogó demokrácia csak a kisebbségek érdekében

alkotott kiváltságos törvények meghozásával vethet véget. A kisebbségi szociális, nép-

jóléti és kultúr-önigazgatást, legelőször a személyi, nem területi autonómiát véve ala-

pul, a legpéldásabban Észtország törvényhozása léptette életbe. Amíg Közép-Európa és

Kelet-Európa ide el nem jut, addig az itt élő kisebbségek legfontosabb feladata az állam-

alkotó többség befolyásától független gazdasági bástyák felépítése, pénzintézetek, taka-

rékpénztárak, szövetkezetek, telekfelvásárló intézmények alapítása legyen, mert hiába

a művelődés igyekezete és lehetősége, ha a kisebbségi polgár nem talál elhelyezkedést!

Elsősorban kenyér kell, csak aztán a kultúra! Valamely kisebbséget lehet kulturális és

gazdasági fejlődésében elnyomni, de – jól tudjuk – minden akcióra reakció felel!

A szociográfia felvételei karöltve a demográfia és statisztika adataival szolgálhat-

nak alapul a teljesen individuális jellegű, államról államra változó kulturális és gazda-

sági autonómiáknak, vagyis a kisebbségeknek anyagi és kulturális érdekeit legőszin-

tébben megvédő megoldásoknak.

Forrás: A kisebbségek gazdasági védelme. Magyar Diákszemle, 1930. június–szeptember, 3–4.

sz. 64–66.


328

64. Boross Zoltán a mezőgazdaság fejlesztéséről és a magyar agrárnépesség fel-

emeléséről

(1930)

A fiatal nemzedékhez tartozó Boross Zoltánnak a Magyar Diákszemlében közölt írása a korszak

egyik legsúlyosabb problémájával, a mezőgazdaságban dolgozó magyarok életszínvonalának,

szociális helyzetének és gazdasági boldogulásának kérdéseivel foglalkozik.1 A gondokból kiveze-

tő utat a szerző a tömegtermelésben és a mezőgazdasági specializációban jelöli meg, amelyhez

azonban mind az intézményi feltételek, mind a szakmai háttér és a tőke hiányzott. Boross ja-

vaslata nem tekinthető megalapozottnak, hiszen egy országos szövetkezeti központ létrehozá-

sa mindig is napirenden volt, a fogyasztási szövetkezetek szerepét pedig helytelenül ítélte meg.

Írásában már kézzelfogható megfogalmazást nyer az egyébként nem koncepcionális gyökerű,

hanem generációs alapú vád, az ellenzéki magyar politika hibáztatása a gazdasági kérdések

„másodrangúként” való kezeléséért.

A csehszlovákiai magyarság 62 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik.2 Legnagyobb

százalékban közép- és kisbirtokról van szó. Ha Szlovenszkó talajminőségét nézzük,

a magyar kisebbségtől lakott területek legkiválóbbak mezőgazdasági viszonylatban.

Fejlődési nívóját tekintve a termelés még ma is inkább extenzív, mint intenzív. Fogya-

tékos agrikultúra, szakiskolák hiánya, a mezőgazdák szervezetlensége, a mezőgazdasá-

gi ügyekben is a nemzetiségi politika túltengése nemcsak a kisebbség mezőgazdasági

életét befolyásolja károsan, hanem egész Szlovenszkóét, s így a kedvezőtlenebb talajú

és éghajlatú történelmi országok súlyos előnybe jutnak Szlovenszkóval szemben.

Csehszlovákia ipari állam, gazdasági súlypontja iparában nyugszik, s a mezőgaz-

dasági termelés csak utána következik. A magyar kisebbség 62 százaléka mezőgazda.

Milyen módon tudná ezt az adottságát az állam gazdasági életében gyümölcsöztetni?

A magyarlakta vidékek a legjobb búzatermő területek. Mégis a történelmi országok

átlagos termése hektáronként jóval magasabb, mint Szlovenszkóé. A történelmi or-

szágok hektáronként 18 q, Szlovenszkó csak 14 q búzát termel átlagban. Szlovenszkó

évente csak 4 millió métermázsát termel, a történelmi országok 6 millió métermázsá-

jával szemben, azaz Szlovenszkó búzatermelése 35 százalékát képezi Csehszlovákia

összbúzatermelésének. Szlovenszkó termelése szonban fedezi tartományi búzaszük-

1 Boross Zoltán (1906–1998) publicista, levéltárszervező. Rimaszombatban érettségizett, jogi

tanulmányait Pozsonyban végezte, 1945-ig ügyvédként dolgozott Feleden. A Sarló diákmoz-

galom egyik alapító tagja. Írásaiban a szlovákiai magyar parasztság helyzetével foglalkozott.

A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság rimaszombati körzeti megbízottja volt. 1949-ben Ma-

gyarországra települt, Debrecenben vállalati tisztviselőként dolgozott. A debreceni Déri Múze-

umban elhelyezett Sarló-gyűjtemény létrehozója.2 Az 1921-es adatok szerint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az egyes nemzetiségek

körében a következő volt: csehszlovák nemzetiségűek 41, ruszinok 82, lengyelek 21, németek

27, magyarok 61 százalék. Ez a magyarságnál 456 199 személyt jelentett (Statistická příručka…

1932: 17).


329

ségletét 3 millió fogyasztója számára. A történelmi országok búzatermése elégtelen

a nagyobb igényű, 10 milliót számláló lakosságnak. A történelmi országok búzaszük-

ségletét tehát importálják évente 398 millió korona értékben. Ebből 254 millió koro-

na értékben Amerika és 144 millió korona értékben számít Magyarország. Az ameri-

kai búza versenyfölénye az alacsony termelési költség és szállítási ár folytán majdnem

kizárja a konkurenciát. A külkereskedelmi mérlegből azt látjuk, hogy a csehszlovák

búzaimport évenként csökken. Ha hektáronként másfél mázsával tudnánk növelni

a búzatermelést Csehszlovákia búzával bevetett területein, az állam nem szorulna

behozatalra, s a legmagasabb védvámokkal tudná magát elbarikádozni, kikapcsolva

egy esetleges ipari retorziós vámpolitikát más államok részéről.

Ebben az esetben a magyar kisebbség búzatermése állandó piacot találna az állam

fogyasztóinál. A jelenlegi gazdasági szituációban a búza ára paritásán alul van, mégis

belföldi helyzetünk az, hogy magasabbak az árkalkulációk belföldi piacunkon, mint

bárhol. A kisebbségi gazdasági élet fókusza tehát belföldi viszonylatban mégiscsak

a búzában fekszik, mert állandó értékesítési lehetősége van. Egyminőségű tömegter-

melésre és együttes értékesítésre kell tehát törekednünk.

Ugyanaz áll fenn, mint más mezőgazdasági terménnyel. Az iparosítás lehetetlen

a tör ténelmi országok fejlett iparával szemben. Ebben a tekintetben csak a mezőgaz-

dasági iparról lehet szó. Hasznosításra kell tehát törekedni. Ez pedig csak a mezőgaz-

dasági specializálódás útján lehetséges. A specializálódás feltétele az értekesítésnek

is. Jóllehet a mezőgazdaságba vetett tőke jövedelme a békebeli 5–6 százalékról álta-

lánosságban 1,05 százaklékra esett, ennek fokozása a specializálódás következtében

hasznosan előmozdulna.

Minden helyen és vidéken a legjobban megfelelő és kipróbált terményt, állatfajtát

kell bevezetnünk s rendszeresítenünk. A minőségben egységes tömegtermelésnek az

értékesítéskor nagy az előnye. Az értékesítésnek mindenütt a termelés nyomában kell

haladnia. Meg kell teremteni a körzeti beosztást. A termelés megszervezésének az elő-

mozdításához a legmegbízhatóbb és a legelőnyösebb a vidékenként megszervezett tö-

megtermelés és a szövetkezeti értékesítés. További kiegészítő része ennek a termények

összegyűjtésének, tisztításának, konzerválásának, a megfelelő szállítóeszközöknek,

csomagolási rendszereknek, a mindehhez szükséges olcsó hitelnek a biz tosítása és elő-

készítése. Minden községnek fel kell állítania a gazdák és földművelők termelő- és ér-

tékesítő szövetkezetét, ugyanakkor minden községnek legyen helyi hitelszövetkezete,

mely egy országos szövetkezetbe legyen bekapcsolva, a Magyar Kisebbség Központi

Szövetkezetébe. Ezáltal megoldódna a közös értékesítés és a közös beszerzés nagy tőke-

előnye kisebb gazdák részére. Akkor szükségtelenek a maradi gazdakörök kezében levő

fogyasztási szövetkezetek, s helyette egy központi szervtől irányított parasztszövetség

létesüljön, mely minden községben állítsa fel a szervezetét. Agrikulturális és közvetí-

tési kérdésben ez legyen a gazda támasza. Nagyobb városban a központi szövetkezet

megteremtené a maga központi vásárcsarnokát, s ezáltal nagy szociális segítséget nyújt,

mert olcsóbb áron tudja a város lakossága részére az életszükségleti cikkeket közvetí-


330

teni. Úgy a szövetkezetileg megszervezett termelési rendszernek, valamint a parasztok

érdekvédelmi szervezkedésének óriási előnyei mutatkoznának a kisebbség életében.

Ebben a szövetkezeti megszervezettségben hatalmas építő munka vár a fiatalokra.

Politikusaink sokszor másodrangú kérdésnek tekintik kisebbségünk gazdasági meg-

szervezettségét, pedig csak fejlett gazdasági életen keresztül lehetséges a kulturális

fellendülés és a nemzeti gondolat erősödése. A szövetkezet megszervezése kizárja

a közvetítést, megszünteti a spekulatív üzérkedéseket, nagy mennyiségű terményével

megteremtené állandó piacát, s nyomában fellendülne az állandó jólét. Az egzisz-

tenciájukban fenyegetett kisemberek gazdasági erejét, mely egymagában elenyésző,

hatalmas energiává tömörítené, s biztos anyagi háttérül szolgálna. Véget vetne az ur-

banizálódásnak, a falusi életet szebbé, jobbá és anyagilag biztosabbá tenné. A the

right man of the right place3 elvnek talán sehol sincs nagyobb fontossága, mint itt.

A felkészült fiatalság a falusi tömegeket felrázza letargiájából, megteremti a falusi

magyarság autonómikus kormányzatát, s az elmaradt magyar falu belép fontos té-

nyezőként az állam gazdasági életébe.

Forrás: A kisebbségi gazdasági élet megszervezése. Magyar Diákszemle, 1930. június–szep-

tember, 3–4. sz. 67–68.

65. Machnyik Andor a magyar parasztság gazdasági és szociális viszonyairól

(1931)

Machnyik Andor alábbi tanulmányában, melyet a Magyar Kisebbség című lapban közölt három

részben, hosszú kutatómunkára alapozva, egyedülálló módon cseh és német szakirodalomra, vala-

mint statisztikai adatokra támaszkodva méri fel a magyar agrárnépesség helyzetét.1 Munkájában

a dél-szlovákiai területek természetföldrajzi adottságait és lehetőségeit a csehországiakkal hasonlítja

össze. Okfejtésében a termőföld, a mezőgazdasági termelés feltétele, nem öncélú tulajdon, hanem

a népesség megélhetésének, élelmiszer-termelésének alapforrása, egyben presztízsjelző érték is.

A magyar földművesek számára szerinte a hatékonyabb földkihasználás, az okszerű növényterme-

lés, a hozamnövelés, takarmányozás és szakszerű trágyázás jelentheti a kivezető utat.

1.

Dokládal dr. Racionalisace zemědělské výroby v ČSR (A csehszlovák köztársaság me-

zőgazdasági termelésének racionalizálása) könyvének áttanulmányozásánál többek

3 A megfelelő ember a megfelelő helyen.1 Machnyik Andor (1888–1955) gazdasági szakíró, agrármérnök, tanár. 1921–1937 között a ko-

máromi, majd 1938–1944 között a rimaszombati magyar földműves-szakiskola oktatója. 1945

után reszlovakizált, a pozsonyi Statisztikai Hivatalban dolgozott, ahonnan 1948-ban vonult

nyugdíjba. Írásai a szlovákiai magyar parasztságról, a csehszlovák földreformról és a parasztfő-

iskoláról a Prágai Magyar Hírlapban jelentek meg.


331

között a magyarlakta járásokra vonatkozó indítványok keltették fel figyelmemet, így

például a 302. oldalon: („Prinutiti obyvatelstvo maďarské k vetší cilosti v zemědel-

ství”) „A magyar lakosság élénkebb mezőgazdasági tevékenységre kényszerítendő.”

A magyar falut és a földművest ismerő elfogulatlan embernek ezen sorokból töb-

bet kell olvasnia, mert „Jaj annak a népnek, mely erős parasztságát gyengülni és vesz-

ni hagyja.”

A magyar falvak szomorú helyzete és földműves-társadalmunk pusztulása késztet

arra, hogy saját kedvtelésem céljából gyűjtött hivatalos statisztikai adatok segítségé-

vel a csehszlovákiai magyarlakta vidék mezőgazdasági termelését számokban ismer-

tessem. Ezt teszem azért, hogy ezáltal a csehszlovák állam területén élő népek között

a legszervezetlenebb és az egyoldalú gabonatermelés következtében legsúlyosabban

próbára tett magyar földműves-társadalmat az elcsüggedés nehéz perceiben a továb-

bi kitartó, de élénkebb, céltudatosabb és szakszerűbb munkálkodásra biztassam.

A legértékesebb nemzeti vagyon és a vele járó saját erő felismerése öntudatra

ébresztheti földműveseinket, ami pedig hozzájárulhat a kedvetlen, jövőben nem hívő

parasztság felébresztéséhez és megmentéséhez. Erre pedig szükségünk van, mert

csak azon népek boldogulhatnak, melyeknek minden tagja azt a néhány hold föld

szegénységét nemzete érdekében megtartja, megőrzi és gazdaságos termelésre kény-

szeríti.

I. Mezőgazdasági termelés

Adataim kimondottan a szlovenszkói és ruszinszkói déli, határ menti magyarlakta

területre vonatkoznak, és az állami statisztikai hivatal különböző kiadványaira tá-

maszkodnak, de miután a mezőgazdasági statisztikát nemzetiségenként nem tartják

külön-külön nyilván, illetve nem közlik, így igyekeztem ezeket különféle számítások

segítségével megállapítani.

A tárgyalt terület Pozsonytól, illetve a nyugati, Somorjai járásban fekvő Vereknye

községtől a keleti, Nagyszőllősi járásban fekvő Akti községig terjed. Számításaimnál

igyekeztem az 1921. évi népszámlálás idejében ezen területen lakó más nemzetiségű

lakosokra eső területeket is megállapítani és vizsgálatom tárgyából kizárni. Ugyan-

csak figyelmen kívül hagytam az e területen gazdálkodó idegen állampolgárokat,

valamint a tárgyalt területen kívül eső, vagyis a köztársaság többi részeiben lakó és

termelő magyar nemzetiségű földműveseket.

A) Mezőgazdasági lakosság

Az így nagyjából vázolt összefüggő csehszlovákiai magyarlakta területen élt (1921.

évi népszámlálás szerint) 794 faluban 575 159 magyar nemzetiségű falusi lakos és 13

városban 101 612 magyar nemzetiségű városi lakos.

A csehszlovákiai magyarság kimondott mezőgazdasági jellegét legjobban bizo-

nyítja a köztársaság népességének foglalkozási statisztikája, melybe – a nemzetiségek


332

alapján való összehasonlításnál – a ruszinok után a magyarok tüntetik fel aránylag

a legtöbb mezőgazdasági lakost:

Foglalkozási csoportAz egyes nemzetiségek összlakosai százalékban

Ruszin Magyar Csehszlovák Német

Mezőgazdaság 77,42 60,24 39,62 25,49

Erdőgazdaság 5,78 0,90 1,42 1,79

Ipar 4,81 16,18 33,07 43,60

Kereskedelem és közlekedés 1,82 6,62 10,22 12,25

Állami és egyéb közszolgálat 2,06 5,30 5,66 5,41

Szabad és egyéb foglalkozás 8,11 10,76 10,01 11,46

Összesen 100 100 100 100

Az 1921. évi népszámlálás adatai szerint mezőgazdaságból élt 449 092 magyar

nemzetiségű csehszlovák állampolgár, melynek fele férfi, fele nő. A 40,07 százalék

mezőgazdaságban dolgozó és az 59,93 százalék mezőgazdasági vállalkozásból eltar-

tottak szociális megoszlása a következő:

Kereső Összesen Férfi Nő

Önálló földműves (birtokos és bérlő) 59 647 59 647 6 726

Családi kisegítő 40 721 33 478 7 243

Alkalmazott munkaerő 79 609 65 146 14 463

Összes mezőgazdasági kereső 179 977 151 545 28 432

Eltartottak Összesen Férfi Nő

Házi cseléd 1 912 112 4 800

Foglalkozás nélküli 267 203 72 209 191 995

Összes mezőgazdasági eltartott 269 115 72 321 196 795

A kereső mezőgazdasági magyar lakosság megoszlása:

Önálló földműves (birtokos és bérlő) 59 647 33,1%

Segítő családtag 40 721 22,6%

Gazdasági tisztviselő és gyakornok 1 010 0,5%

Gazdasági cseléd és munkás 28 436 15,8%

Napszámos 50 163 28,0%

Eszerint egy önálló nemzetiségű mezőgazdára 2 kereső és 4,5 eltartott, összesen

hat és fél (6,5) lélek esik.


333

Frankenberger dr. Csehszlovákia mezőgazdasági munkás- és bérviszonyait vizs-

gáló tanulmányában a következőket közli:

100 önálló mezőgazdára esik

Az egész állam

területénCsehor szág ban

Mor va ország ban

és SziléziábanSzlovensz kón Ruszinsz kón

Kereső egyén 181,0 189,8 188,8 178,6 123,0

Eltartott egyén 337,8 300,4 307,0 390,4 377,3

Összesen 518,8 490,2 495,8 569,0 500,3

Ha már most ezen számadatokat összehasonlítjuk a magyar nemzetiségű mező-

gazdasági lakosok adataival (100 önálló mezőgazdára jut 205,9 kereső és 451,5 eltar-

tott = összesen 653 lélek), úgy azt látjuk, hogy aránylag a magyar mezőgazdákra jut

a legtöbb mezőgazdaságból élő egyén.

Számításaim szerint a vizsgálatom tárgyát tevő magyarlakta területre 167 557 ke-

reső és 250 604 eltartott mezőgazdaságban foglalkozó magyar nemzetiségű állampol-

gár jut, ami 100 kat. hold földművelésre használt területre 13,5 munkaerőt jelent. Egy

munkaerőre 7,4 kat. hold mezőgazdasági terület esik, ami Hensch2 magyar üzem-

statisztikai adatai szerint a középterjes, Krafft német adatai szerint pedig a külterjes

művelés igényeinek felel meg.

B) Termőterület

Az állami statisztikai hivatal a köztársaság területét a túlsúlyban termelt gazdasági

növényekhez mérten négy mezőgazdasági termelési körzetre osztja, úgymint: 1. cu-

korrépa-termelő körzet, 2. gabonatermelő körzet, 3. gabona- és burgonyatermelő

körzet, 4. takarmánytermelő körzet.

Csehország, Morvaország és Szlovenszkó mind a négy körzettel, míg Szilézia és

Ruszinszkó csak takarmány- és gabonatermelő körzettel rendelkeznek.

Csehszlovákia 14 034 659 hektár összterülete 1924-ben termelési körzetenként

a következő felosztást mutatta:

Körzet Hektár

Cukorrépa-termelő 2 566 565

Gabonatermelő 5 051 044

Gabona- és burgonyatermelő 2 502 182

Takarmánytermelő 3 914 868

2 Hensch Árpád (1847–1913) mezőgazdasági író. Az üzemtan és üzemszervezés kérdéseivel fog-

lalkozott.


334

Ezen összterületekből a tárgyalt területre termelési körzetenként a következő ré-szek esnek:

Körzet Hektár Százalékban

Cukorrépatermelő 180 301 7,10

Gabonatermelő 711 059 14,07

Gabona- és burgonyatermelő 47 647 1,82

Összesen 939 007 6,69

Ezen tárgyalt összterület a kihasználás módja szerint a következőképpen oszlik meg [hektárban]:

Termelési körzet ÖsszterületFöldművelésre

használt területErdő

Víz, mocsár, beépített

és terméketlen terület

Cukorrépa-termelő 180 301 151 110 16 078 13 113

Gabonatermelő 711 059 538 452 124 690 47 917

Gabona- és burgonyatermelő 47 647 19 158 26 903 1 586

Összesen 939 007 708 720 167 671 62 616

vagyis a terület háromnegyed része földművelésre használt terület, negyed része pe-dig erdő- és terméketlen terület.

Az egész állam, illetve az egyes országrészek összterületeinek kihasználási össze-hasonlítása:

Terület

Szá

ntó

föld

Ker

t

Sző

lő

Rét

Leg

elő

Öss

zes

föld

mű

velé

sre

has

znál

t

Erd

ő

Ter

mék

etle

n

öss

zter

üle

tnek

Ter

mő

öss

zte-

rüle

tnek

százalékban

Tárgyalt terület 54,14 0,95 0,50 9,32 10,56 75,47 17,86 6,67 93,33

Csehország 47,32 1,16 0,01 10,87 4,91 64,27 30,19 5,54 94,46

Morvaország 51,87 1,24 0,21 7,67 5,61 66,60 28,76 4,64 95,36

Szilézia 46,17 1,36 – 6,90 5,06 59,49 34,86 5,65 94,35

Szlovenszkó 38,03 0,88 0,17 9,03 12,40 60,51 34,10 5,39 94,61

Ruszinszkó 17,50 0,73 0,23 13,92 15,20 47,58 48,86 3,56 96,44

Csehszlovák állam 42,09 1,04 0,12 9,87 8,56 61,68 33,15 5,17 94,83

mely szerint a vizsgálat tárgyát tevő terület első helyen áll szántóföld-, szőlő- és ter-méketlen területeivel; harmadik helyen rét és legelőivel; negyedik helyen kertjeivel;

utolsó helyen pedig az aránylag legkisebb terjedelmű erdeivel.


335

A jelen kivonatos közleményem is eléggé bizonyítja az itteni magyarság mező-

gazdasági jelentőségét, mert az államban aránylag a legtöbb földművelésre használt

területtel s mezőgazdasági lakossal rendelkezik.

Ezen elsőbbségre büszkék lehetünk, mert a mezőgazdaság és földművelés képezi

minden nemzet és állam legszilárdabb támaszát. Igaz, hogy a jelenlegi nehéz gazda-

sági viszonyokban ezen elsőbbség csak gondot, nyomort és nehéz megélhetést jelent,

de miután a legdrágább kincs, mégis fontos, hogy törődünk szeretett rögeivel.

C) Földművelésre használt terület

A tárgyalt magyarlakta vidék földművelésre használt területe művelési áganként

a következőképpen oszlik meg:

Termelési körzetSzántó-

földKert Szőlő Rét Legelő

Összes föld mű-

ve lés re hasz-

nált te rü let

Cukorrépa-termelő körzet 131 568 1 676 892 9 604 7 370 151 110

Gabonatermelő körzet 372 087 6 910 3 742 71 328 84 385 538 452

Gabona- és burgonyatermesztő körzet 7 667 409 – 6 618 4 464 19 158

Összesen 511 322 8 995 4 634 87 550 96 219 708 720

Ugyanaz százalékban:

Földművelésre használt területből esik

Termelési körzet Szántóföld Kert Szőlő Rét Legelő

Cukorrépatermelő körzet 87,07 1,11 0,59 6,36 4,87

Gabonatermelő körze 69,11 1,28 0,69 13,25 15,67

Gabona- és burgonyatermesztő körzet 40,03 2,13 – 34,4 23,30

Összesen 72,14 1,28 0,66 12,35 13,57

A csehszlovákiai magyarlakta vidék gazdasági jelentőségét legjobban bizonyítja

a túlsúlyban lévő szántóföldterület, de ezt nemcsak azért, hogy az összterület leg-

nagyobb részét foglalja el, hanem mert helyes és belterjes kihasználás esetén az itt

élő földműves fő bevételi forrását alkotja. A szántóföld okszerű kihasználásától függ

a mezőgazdasági vállalat jövedelmezősége, ettől pedig a népek boldogulása.

Mielőtt a „földművelésre használt terület” felhasználási összeállítását közölném,

megemlékezem a tárgyalt terület parlagon hagyott feketeugar-területeiről. Az 1925.

évi adatok segítségével a tárgyalt magyarlakta vidéken a következő ugarterületet ál-

lapítottam meg:

Cukorrépa-termelő körzet szántóföldjéből 1712 ha (1,30 százalék), gabonatermelő

körzet szántóföldjéből 23 046 ha (6,19 százalék), gabona- és burgonyatermelő körzet


336

szántóföldjéből 1 067 ha (13,67 százalék), vagyis az összes szántóföld 5,05 százaléka

(25,825 ha) feküdt parlagon.

Ezen számok ismerete azért bír jelentőséggel, mert a mezőgazdálkodás fokmérője

gyanánt is használhatók, így például 1925-ben a feketeugar-területek Sziléziában 0,5

százalék, Csehországban 1,2 százalék, Morvaországban pedig 2,0 százalékot tettek ki.

A tárgyalt területen a legtöbb fekete ugart a Feledi és Beregszászi járásokban, legke-

vesebbet a Vágsellyei és Galántai járásokban találjuk. Az ugarolt területek szaporodá-

sával csökken a gazdálkodás belterjessége.

Az itteni magyarság mezőgazdasági termelésének számokban való közlése előtt

összehasonlítást teszek még az állam, illetve az egyes országok művelési ágaival. Jobb

áttekintés céljából a mezőgazdálkodás módját és jövedelmezőségét főképpen befo-

lyásoló művelési ágakat, úgymint szántóföldet, rétet és legelőt, valamint az ezeken

termelt piaci- és takarmánynövények közti viszonyt vettem figyelembe, mert csak ott

boldogulhat a földművelő, ahol a kellő arányok megvannak a gazdaságban.

Terület

Szá

ntó

föld

Rét

Leg

elő

Rét

visz

on

y

Pia

ci n

övé

nye

k

Szá

ntó

föld

-

tak

arm

ány

Rét

és

lege

lő

Összes mezőgazdasági

területből

Pia

ci

nö

vén

yek

re

Tak

arm

ány-

nö

vén

yek

re

Fek

ete

uga

r

Tárgyalt terület 73,55 12,62 13,83 1:5,8 55,37 14,47 26,45 55,37 40,92 3,71

Csehország 74,99 17,21 7,80 1:4,6 54,38 19,61 25,01 54,38 44,62 1,00

Morvaország 79,57 11,76 8,67 1:6,7 59,19 18,76 20,43 59,19 39,19 1,62

Szilézia 79,31 11,91 8,78 1:6,6 54,26 25,00 20,69 54,26 45,69 0,05

Szlovenszkó 63,92 15,18 20,90 1:4,2 48,00 10,75 36,08 48,00 46,83 5,17

Ruszinszkó 37,99 29,48 32,63 1:1,3 29,10 3,74 62,61 29,19 66,35 4,46

Csehszlovákia 69,51 16,31 14,18 1:4,2 51,48 15,25 30,49 51,48 45,74 2,78

Ezen összeállításomhoz megemlítem, hogy Morvaország és Szilézia aránylag ki-

sebb természetes takarmányterületei ellenére mégis a tárgyalt magyarlakta vidék ren-

delkezik a legkedvezőtlenebb rét- és legelőviszonyokkal, mert itt a természetes rétek

alacsonyabb terméseket nyújtanak. Még inkább áll ez az aránylag nagy terjedelmű

legelőkre, miután ezek hasznavehetősége részben a mély fekvés, részben az esőhiány

és kisülés veszedelme következtében csökken. Egyszóval az aszály és árvíz veszedel-

me csökkenti ezen természetes takarmányterületek jövedelmezőségét, mert nem ké-

pesek az állatokat egész nyáron át eltartani. Míg Morvaország és Szilézia igyekszik

kedvezőtlen rétviszonyait fokozott mesterséges takarmánytermeléssel (Morvaország

18,76, Szilézia 25 százalék) megjavítani, addig a rossz takarmánytermő viszonyokban

szenvedő magyarság csak 14,47 százalékát használja fel ezen célra. Minálunk ezen

területekre okvetlenül nagyobb gondot kellene fordítani, mert itt a szántóföldi takar-


337

mánynövények is bizonytalanabbak és kisebb termést biztosítanak, mint az említett

takarmánytermelésre megfelelőbb éghajlatú vidékeken. Például Morvaországban és

Sziléziában már a kedvezőbb csapadékmegoszlás is jobb terméshozamot biztosít,

ellenben a tárgyalt területen a kedvezőtlen csapadékmegoszlás csökkentően hat az

amúgyis bizonytalanabb takarmánytermelésre. A takarmánynövényeknek rendes fej-

lődésükhöz a fő fejlődés időszaka alatt 400 mm csapadékra van szükségük. A tárgyalt

területre mérvadó ógyallai meteorológiai intézet 25 éves átlagban április–szeptember

hónapokra csak 338 mm csapadékot mutat ki. Kimondott aszályos években, például

1921-ben Komáromban az egész év alatt csak 341 mm csapadékot mértünk, melyből

a takarmánynövényekre oly fontos fejlődési időszak alatt csak 188 mm jutott. A for ró

és csapadék nélküli száraz júliusi és augusztusi 2-3 hét a legelő és szántóföldi takar-

mányterületek termését sokszor teljesen bizonytalanná teszi. A tárgyalt terület mező-

gazdasága megkívánja a meglevő természetes takarmányterületek időszerű telkesítését

(belvízlevezetés, öntözés stb.), azonkívül a piaci- és takarmánynövények közti terme-

lés helyes arányának betartását. Takarmányhiánynál nem lehet rendes teljesítőképes

állatállomány, ennek következtében pedig elegendő istállótrágya. Földjét, családját és

nemzetét szerető földműves gondoskodjon a talajerő okszerű fenntartásáról, ez pedig

csak a piaci és takarmánynövények helyes arányos termelése által érhető el.

Bocsánat, hogy kimondott statisztikai közleményemben gazdasági magyarázatok-

ra tértem, de ez csak azért történt, hogy az előbbi, a piaci és takarmánynövények

közti arányt feltüntető táblázatban kedvezőtlenebbnek látszó cseh-, morvaországi és

sziléziai takarmánynövény-viszonyokat hatálytalanítsam, mert csak ezáltal érthető

meg, hogy e tekintetben a tárgyalt terület kerül legutolsó helyre.

D) Szántóföld felhasználása

A szántóföld felhasználásáról szóló összeállításokat az 1925. évi statisztikai adatok

segítségével készítettem. Ezen évet azért találtam legalkalmasabbnak, mert az állat-

állomány megállapításánál csakis a legutolsó, 1925. évi adatokat vehetem igénybe.

A nagy ingadozásoknak kitett terméshozam megállapításait azonban az 1923., 1924.,

és 1926. évek termelésátlagai alapján végeztem.

A tárgyalt területre vonatkozó adatokat igyekeztem részben az 1894–1895. évi ma-

gyarországi mezőgazdasági termelési statisztikával összehasonlítani, mely munkám-

ban természetesen csakis a csehszlovák államra eső megyéket, illetve járásokat vettem

figyelembe. Ez annyiból is érdekes és tanulságos, hogy megismerjük ezen vidék 30 év

alatti előrehaladását vagy visszamaradását, mert ezek alapján következtethetünk azon

teendőkre, melyeket mulasztottunk. Ugyancsak hasonló célzattal igyekeztem a cseh-

szlovák állam egyes országainak adatait is az összehasonlítás céljaira felhasználni, mert

míg előbbi a múlt fejlődésére, utóbbi a változott és politikai viszonyoknak megfelelő

gazdálkodás módjára nézve szolgál felvilágosítással. Az itt élő magyarságnak, illetve

magyar földműves-társadalomnak ez irányban cselekednie kell, hacsak nem akarja

termékeny és elsősorban mezei gazdálkodásra alkalmas drága rögeit elveszteni.


338

Szántóföld felhasználása [1925-ben], főbb termények szerint csoportosítva [szá-

zalékban]:

Terménycsoport

Vo

lt

ma g

yaro

rszá

gi

meg

yék

terü

leté

n

18

94

–1

89

5

Tár

gya

lt t

erü

let

Cse

ho

rszá

g

Mo

rvao

rszá

g

Szi

lézi

a

Szl

ove

nsz

kó

Ru

szin

szk

ó

Cse

hsz

lová

k

álla

m

Gabonafélék és hüvelyesek 57,65 52,19 55,80 53,40 53,90 54,40 37,20 54,30

Kapások, kereskedelmi növények

és zöldségfélék17,97 25,22 19,90 25,00 16,70 23,10 42,20 22,50

Szántóföldi takarmányok 8,72 17,55 23,20 19,80 28,90 11,80 9,60 19,60

Fekete ugar 15,66 5,04 1,10 1,80 0,50 7,60 11,00 3,60

Ezen összeállításhoz megjegyzem, hogy a gabonaneműekkel fajrokon tengerit a ka-

pások csoportjába vettem fel, mert a tárgyalt területen – ha nem is teljesen egyenér-

tékű – kapásnövény helyét tölti be. Ezen beállítás következtében a kapásokra használt

terület 10 százalékkal többet, míg a gabonaneműeknél kevesebbet tüntet fel.

Az elmúlt harminc év a tárgyalt területen haladást mutat, mert az egyoldalú gabo-

natermelés az ugarolt területen csökkenést, a kapásnövények és a szántóföldi takar-

mánytermelés pedig gyarapodást tüntet fel. De mindezen haladás ellenére még több-

nyire nem értük el az állam átlagos terméshozamát, amit az alábbi négyéves átlagos

terméshozam összehasonlítása mutat:

TerménycsoportTárgyalt terület átlagos terméshozama

hektáronként (q)

Csehszlovákia átlagos terméshozama

hektáronként (q)

Őszi búza 14,54 15,75

Őszi rozs 13,72 15,32

Őszi árpa 13,45 15,65

Tavaszi árpa 14,69 16,45

Zab 12,40 15,50

Szemes tengeri 18,74 17,42

Bab 13,74 13,25

Lóbab 15,92 16,62

Repce 10,96 12,35

Kenderfonal 8,49 7,60

Lenfonal 6,20 5,55

Dohány 12,61 12,20

Burgonya 100,– 99,60

Cukorrépa 224,04 268,50

Takarmányrépa 248,39 264,30

Hagyma 83,82 96,10


339

Megjegyzem, hogy az átlagos terméshozam kiszámításánál felhasznált négyéves idő-tartam alatt Morvaországban voltak a legmagasabb átlagtermelések, így például búzá-ból 17,8 q, rozsból 16,4 q, tavaszi árpából 19,3 q, zabból 17,4 q, burgonyából 113,2 q, takarmányrépából 296,3 q, cukorrépából 287,2 q hektáronként. E folyóirat keretén be-lül lehetetlen volna a tárgyalt terület járásonkénti adatait ismertetni, azért csak annyit egyelőre, hogy a legjobb átlagos búzatermést a Galántai járás 18,10 métermázsás, a leg-jobb cukorrépatermést a Lévai járás 252 métermázsás átlagos terméshozama mutatja. A leggyengébb termést pedig a gabona- és burgonyatermelő körzetben fekvő Rozsnyói és Nagyrőcei járáshoz tartozó községekben találjuk, hol 9,5 métermázsás búza és 62 mé-termázsás burgonya hektáronkénti átlagtermések mutatkoznak. Ugyancsak lehetetlen volna itt a gyengébb teméshozamok különféle okait felsorolni, miért is csak egy statisz-tikai adat kihasználását veszem igénybe. Azon föltevésből indulok ki, hogy a tárgyalt te-rület összes rétiszéna-, szálastakarmány-, takarmányszalma-, zöldtakarmány- és takar-mányrépa-termése, valamint a szükségelt alomszalma a termelő mezőgazdák kezében marad, és hiány nélkül állattartás céljaira használtatik fel. Ez esetben, és természetesen jó trágyakezelést feltéve, az évi istállótrágya-termelés 23 473 385 métermázsát tehetne ki, ami a szántóföldnek évenként és hektáronként 45,90 q istállótrágyát juttatna. Ez annyit jelent, hogy négyévenként 12 szekér trágyát tudunk kivinni szántóföldjeinkre, márpedig tudjuk, hogy négyévenként legalább húsz jól megrakott szekér jó istállótrágyát kell ka-tasztrális holdanként földjeinknek juttatni, hogy azokat jó erőben és termőképességben megtartsuk. Ha még azon statisztikai kutatási eredményemet is közlöm, hogy a tárgyalt vidéken kerül aránylag a legtöbb szalma és kukoricakóró feltakarmányozásra, úgy rész-ben megérthetjük az alacsonyabb átlagos teméshozamokat, mert az előbbi bizonyítéka a kevés, az utóbbi pedig a gyenge minőségű istállótrágyának.

Terület

Termelt takarmány

Rét

i sz

éna

Szá

ntó

-

föld

i,

zöld

és

szá

las

tak

arm

ány

Tak

arm

ány

szal

mák

Tak

arm

ány-

rép

a-fé

lék

százalékban

Tárgyalt terület 27 26 26 21

Csehország 32 30 20 18

Morvaország 21 28 21 30

Szilézia 21 36 19 24

Szlovenszkó 35 23 26 16

Ruszinszkó 68 9 20 3

Csehszlovák állam 32 27 22 19

Káposzta 123,80 186,60

Lóhere széna 42,01 43,40

Lucerna széna 45,78 48,00


340

Mindezek csak azt bizonyítják, hogy a tárgyalt területünk mezőgazdasága még

mindig nem érte el a helyes és okszerű növénytermelési arányt, miért is míg az

aránylag nagy terjedelmű természetes rétjeink és legelőink nem nyújtanak elegendő

jó takarmányt, ezt a fekete ugar teljes kiküszöbölésével, és a piaci növények rovására,

a szántóföldeken kell elérni. Ezek segítségével és a továbbiakban még ismertetendő

állattenyésztésünk fejlesztésével lesz az oly fontos nagyobb istállótrágya-termelés és

a vele járó magasabb terméshozam elérhető.

2.

E) Földművelésre használt területek terméshozama

A tárgyalt területen termelt 55 féle gazdasági kultúrnövény terméshozamát nem

sorolhatom fel ezen közlemény keretén belül, miért is csak a főbb növénycsoportok

szerinti összeállítást közlöm:

Terület hektárokban Termés métermázsákban

Gabonafélék 307 740 4 587 600

Hüvelyesek 15 189 196 312

Kereskedelmi növények 8 522 86 767

Kapások 65 582 10 558 317

Zöldségfélék 1 013 112 062

Egyéb termények 702 23 762

Szántóföldi takarmányok 89 741 3 481 583

Természetes takarmányok 186 752 4 479 947

Szalma – 7 058 900

Bor 4 634 96 320 hl

Gyümölcs 8 995 42 673 073

Ezen adatokat szolgáltató részletes segédszámítások segítségével megállapítta-

tott, hogy a tárgyalt terület magyar nemzetiségű földművesei főképpen a követ-

kező piaci növényi terményekkel járulnak az állam mezőgazdasági növénytermelé-

séhez:

Termények Százalékban

Dohány 76,90

Tengeri 38,55

Szőlő 36,90

Köles 27,57

Bab 19,76

Magbükköny 16,34

Búza 13,80


341

Ha meggondoljuk, hogy a tárgyalt terület az állam összterületének csak 6,7 száza-

lékát, illetve az állam földművelésre használt területének 8,18 százalékát teszi ki, vagy

hasonló összehasonlítás céljából terület helyett a mezőgazdaságból élő, illetve a gaz-

daságban tényleg működő lélekszámot vesszük alapul, úgy szintén alacsonyabb száza-

lékszámokat, vagyis 5,56, illetve 7,14 százalékot látunk, miért is az előbbi 13,8–76,79

százalék közt váltakozó magas termelési részesedést, de ugyancsak a terület, illetve

lélekszám százalékait meghaladó árpa-, lencse-, kender-, ősziborsó-, repce, mák-,

hagyma- és foghagymatermelést értékelnünk, becsülnünk és fejlesztenünk kell.

A többi gazdasági növény aránylag kisebb részt foglal el a tárgyalt területen.

A kom lótermelést pedig ezen a téren gyakoroltabb és a komlótermelésre kedvezőbb

éghajlati viszonyok közt élő földművelők végzik.

Búza, dohány, tengeri és szőlő alkotja a tárgyalt terület legfontosabb gazdasági

növényeit, mert ezek itt találják meg a fejlődésükhöz szükségelt legmegfelelőbb ter-

mészeti viszonyokat. Az alluviális humuszos talaj a búzának, a vulkanikus eredetű

terület a szőlőnek, valamint a dohánynak, szőlőnek és tengerinek szükséges szelíd

éghajlata ezen délvidéki határszéli keskeny magyarlakta vidéknek van meg államunk

területén.

A fontos természetes termelési tényezők megemlítésénél nem feledkezhetem meg

az itt élő magyar földművesről sem, mert amint a termékeny morvaországi Hana3

szervezett földművese termeli a legjobb árpát vagy pedig Csehország szakképzett

parasztja a legnemesebb komlót, az őseitől örökölt szeretettel és ragaszkodással, ad-

dig a magyar paraszt a búza-, tengeri-, dohány- és szőlőtermelés iránt érez nagyobb

hajlamot és ragaszkodást. Minden munkánál és cselekvésnél a hajlam és ügyszere-

tet alkotja a leghatalmasabb erőt, amit egy vállalkozó sem hagyhat figyelmen kívül.

Természetesen a hajlamot és ügyszeretetet állandóan fejleszteni és tökéletesíteni

kell, mert csak így válik lehetségessé ezen nagy és becses vagyon megőrzése és ki-

használása.

A takarmány- és trágyatermelés, valamint az ezekkel járó termelési arány betartása

mellett elsősorban oly növények termelése ajánlatos, melyek a természeti viszonyok-

nak legjobban megfelelnek. Ennélfogva a temészeti viszonyoknak megfelelő, biztos

és jó minőségű termést hozó, jól értékesíthető növényekre kell a fő súlyt fektetni.

Szakszerű, gondos termelés, értékesítés és helyes gazdasági szervezkedés útján halad-

va fogja a tárgyalt terület magyar parasztja a boldogulás célját elérhetni.

A jelenlegi nehéz, tarthatatlan és szélsőséges gazdasági helyzet nem alkalmas az

egyes gazdasági növények jövedelmezőségi kérdéseinek fejtegetésére, mert ez idő

szerint többnyire csak veszteségről lehet szó. Rendes gazdasági viszonyok között már

a nyers jövedelem is nyújtott némi útbaigazítást a jövedelmezőségre vonatkozólag,

de jelenleg, midőn a mezőgazdasági termények árai az egészséges közgazdasági alap-

törvények és a józan magángazdasági számítások figyelembevétele nélkül alakulnak,

3 A Morva és a Hana folyók mentén elterülő táj Közép-Morvaországban.


342

illetve mélyen az előállítási költségek színvonala alá süllyednek, nem lehetnek mező-

gazdasági üzemkalkulációk szilárd alapja.

Így például a tárgyalt területen az egyes főbb növénycsoportok nyers jövedelme

az említett négyéves átlagtermések és az 1910. évi közepes terményárak alapján a kö-

vetkező volt:

Hektáronkénti nyers jövedelem (Kč-ban)

Gabonafélék 1934

Hüvelyesek 2420

Kereskedelmi növények 5742

Kapásnövények 3321

Zöldségfélék 4072

Szántóföldi takarmányok 1745

Természetes takarmányok 1593

Ezen nyers jövedelmi hozamok azonban nem fedezik a jelenlegi termelési költsé-

geket, mert például Ott dr. gazdasági intéző pontos vizsgálat tágyává tette a mezőgaz-

dasági növények előállítási költségeit. Így az általam is ismert 125 kat. holdas birtokon

ismert számítási eljárásaival (ezen megvizsgált birtok a mindenesetre jobb közgaz-

dasági, közlekedési, út- és értékesítési viszonyok között Csehország gabonatermelő

körzetében fekszik) megállapította az 1923., 1924. és 1925. évi termelési költségeket.

Ezen adatok általánosságban az itteni viszonyokra is alkalmazhatók, mert 1925 óta

az üzemfenntartási költségek itt sem csökkentek, legfeljebb az itteni iparszegényebb

terület olcsóbb kézi munkaereje mérsékelheti némileg az előállítási költségeket. De

miután a magyarlakta terület fő növényét az aránylag kevesebb kézi munkát igénylő

gabonafélék teszik, és így még ha 30 százalékkal olcsóbb munkaerővel is rendelkez-

nénk, csak 7,5 százalékkal csökkentenék az itteni termelési költségeket, mert a gabo-

natermelés összköltségeinek csak negyed része esik a kézi munkák számlájára.

Itt következik az említett termelési költségek összeállítása:

1 hektár termelési költsége (Kč-ban)

Termény 1923 1924 1925

Búza 4276,84 4185,37 4115,55

Rozs 3684,74 3689,67 3815,39

Árpa 3553,28 4942,46 4681,92

Takarmányrépa 8869,26 7215,78 9120,39

Burgonya 8050,07 8803,56 8981,92

Szántóföldi zöldtakarmány 3324,33 3540,31 2982,84

Réti széna 2234,04 2320,26 2571,40


343

Ha a termelési költségeket az előbbiekben közölt nyers jövedelmi adatokból levon-

nánk, úgy megkapnánk az egyes növények gazdasági nyereségét. Sajnos, ez jelenleg

a felvett növények egyikénél sem lehetséges, mert mindegyiknél nagyobb az előál-

lítási költség, mint a nyers jövedelem és így a gazdasági nyereség helyett veszteség

mutatkozik.

A laikus olvasónak érthetőbb lesz, ha ezen adatok segítségével például 1 q búza

előállításánál mutatkozó veszteséget juttatom kifejezésre. 1 hektár búza termelési

költsége háromévi átlagban 4191 Kč. A nyers jövedelem 14,54 q átlagtermést és az

1930. évi közepes árt használva 2299 Kč, métermázsánként 288 Kč termelési költsé-

get tesz ki. Miután a szalmát nem szokták a gazdaságból eladni, az előállítási költség

a szalma értékének megfelelően csökken, ami végeredményben métermázsánként

273 Kč előállítási költséget jelent. Ha most már ezen búzát az 1930. évi közepes áron,

vagyis 143,58 koronával értékesítjük, úgy ez métermázsánként 129,42 Kč gazdasági

veszteséget okoz. A takarmánynövények nyereségét, illetve veszteségét már más úton

kell kiszámítani, mert ezek értékesítése többnyire az állattartás és állattenyésztés út-

ján történik.

A mezőgazdaság szomorú helyzete és a földművesosztály legnagyobb veszedelme,

vagyis az eladósodás és az ezekkel járó parasztszabadság és függetlenség elvesztése

csakis ezen számadatok segítségével lesz megérthető. A számok alakjában jelentkező

nyílt seb mindinkább sajgó és veszélyesebb lesz, és így mielőbbi gyógyítás és gyó-

gyulás után esedezik vagy talán már kiált is.

A mindinkább nagyobbodó gazdasági veszteségek súlyát már a legszerényebb

életmódot folytató és a legnagyobb nélkülözések segítségével küszködő, saját család-

tagjaival dolgozó egyszerű parasztember sem bírja el.

A súlyos betegségben fekvő mezőgazdaságunk gyógykezelésén és a krízis átélésén

fáradozó közgazdasági egyensúlyozók legújabban olcsó hitel alakjában nyújtandó

injekciók felett tanácskoznak. Ha ezúton megoldást és javulást vélnek elérni, úgy el-

sősorban a legyengült földműves viszonyainak tényleg megfelelő üzemi hitelformát

kell megszervezni és alkalmazni, mert csak egyszerűen a kereskedelemben és ipar-

ban alkalmazott hitelrendszerek alapján, vagy pedig a szokásban lévő földbirtokot

és tulajdonosát béklyóba szorító betáblázások révén ideiglenesen megmenteni, nem

jelentene egyebet, mint a földműves természetéhez megfelelően szabadság és függet-

lenség után vágyó, de a szorult levegőt ki nem bíró parasztot még inkább bilincsekbe

kötözni és ezáltal még betegebbé tenni.

A nemzetek legdrágább, nemes parasztlelke szabad, egészséges levegőt, műve-

lődést, szervezeti erőt szükségel, és ha már muszáj, úgy önzetlenségen alapuló és

szakszerű tanácsadásokon nyugvó, a mezőgazdasági vállalkozásnak megfelelő üze-

mi hitelt szükségel. Ha tehát a földműves-társadalom tényleg nem volna képes erős

természeti erejének segítségével helyes önzetlen érdekképviseletek és saját erejükből

alakult gazdasági szövetkezetek útján önmagán segíteni, úgy jöjjenek a gyorsabban

ható, de kevesebb erőt nyújtó és rövidebb élettartamú, de legalább szintén erőt és


344

függetlenséget biztosító egyéb gyógymódok. Mert bizony még a legjobb, legtapasz-

taltabb és legönzetlenebb orvos is csak a tiszta, egészséges levegő és napfény segít-

ségével érhet el eredményeket. A súlyos beteg operálása szintén csak fertőtlenített,

csíramentes levegőjű helyen, sterilizált műszerekkel és tiszta kezekkel végezhető el

sikerrel. Hányszor halljuk, hogy a már-már megmentett beteg tisztátlanság, avagy

más fertőzés következtében kiszenvedett.

A tárgyalt terület mindinkább gyengülő földművelőinek is saját szenvedésük és

káruk révén reá kell mindezekre jönni, mert alapos és maradandó segítséget csakis

a saját föld iránti ragaszkodás, hűség és szeretet felismerése és a parasztság öntudatra

ébredése fog hozhatni.

A növénytermelési statisztika befejezése előtt még leközlöm a tárgyalt magyar-

lakta terület növénytermelési termékeinek pénzértékét, melynek megállapításánál

a folyó évi közepes terményárakat használtam fel. Ezen számok a jelenlegi nehéz

gazdasági helyzetben még nagyobb büszkeséggel töltik el a szegény, magára hagyott,

szervezetlen magyar földművest, mert ezen magas pénzértékű és közgazdasági va-

gyon termelése és fenntartása csakis a legnagyobb leszegényedés és nélkülözések ré-

vén volt lehetséges.

F) Földművelésre használt terület növénytermelésének pénzértéke

A tárgyalt terület magyar nemzetiségű állampolgárai mezőgazdasági növényterme-

lésének pénzértéke a főbb növénycsoportok szerint csoportosítva, mely összeg az egész

állam mezőgazdasági növénytermelési pénzértékének egytizenharmad részét teszi ki.

Gabonafélék, tengeri és szalmájuk 595 447 566 Kč

Hüvelyesek 36 765 111 Kč

Kereskedelmi növények 48 939 540 Kč

Kapásnövények 207 860 791 Kč

Zöldségfélék és egyéb növények 7 271 650 Kč

Szántóföldi takarmányok 156 617 235 Kč

Természetes takarmányok 178 004 680 Kč

Szőlő 70 409 920 Kč

Gyümölcs 42 673 073 Kč

Összes pénzérték 1 343 989 566 Kč

Tekintve, hogy a tárgyalt területen élő magyar nemzetiségű lakosság az állam

összlakosainak csak egyhuszad részét foglalja magában, vagy pedig hogy a tárgyalt

terület csak egytizenötöd részét teszi ki az állam összterületének, úgy a jelenlegi ne-

héz gazdasági viszonyok között is mindezeket túllépő egytizenharmadbani növény-

termelési részesedéssel a szervezetlen és magára hagyott magyar parasztság is eléggé

bebizonyította közgazdasági jelentőségét a csehszlovák állam életében.


345

Az itteni magyarság mezőgazdasági növénytermelésének pénzértékét azonban nem-

csak azért igyekeztem megállapítani, hogy a befolyással rendelkező köröket közreműkö-

dési és segélynyújtási kötelezettségükre figyelmeztessen, hanem, mint bevezetésemben

is írtam, azért, hogy ezáltal a csehszlovák állam területén élő magyar földműves-tár-

sadalmat az elcsüggedés nehéz perceiben biztassam és erősítsem, mert ez szemlélteti

legjobban azt az erőt, amit az államban ezen maroknyi magyar földművesnép jelent,

illetve jelenthetne jó, önzetlen és okszerű megszervezés és vezetés esetén.

Számra nézve kicsiny, szakképzettségben gyenge, szervezettség szempontjából

széjjelhúzó, de rögeit végtelenül szerető, egyszerű magyar földműves fiatal és öreg-

jének ismernie kellene ezen drága rögeiben rejlő hatalmas erőt, mert ezt csakis az

összetartáson alapuló megszervezett, komoly, céltudatos, szakszerű, kitartó munkál-

kodás révén lehet valamikor is érvényesíteni.

A magyar gazda előtt többnyire ismeretlen, sőt talán érthetetlen „közös erő” felis-

merése újabb reményt és munkakedvet teremthetne, ami az oly nagyon megszüksé-

gelt gazdasági erőt és fejlődést eredményezhetné.

Ezen első ízben közölt számadatok révén csak azt szeretném remélni, hogy mun-

kám szakszerű felkarolása és kimélyítése hozzájárulhatna mezőgazdaságunk felsegí-

téséhez, valamint népünk gazdasági erősödéséhez és boldogulásához.

3.

II. Állattenyésztés

A csehszlovákiai magyarlakta vidék mezőgazdasági növénytermelésének számok-

ban való leközlése után következik ezen terület háziállat-állományának statisztikai

ismertetése.

Növénytermelés és állattenyésztés alkotják a mezőgazdasági termelés alapját,

mely fontos üzemágak azonban csak szervesen összefüggő, egészséges test alakjá-

ban alkothatnak állandóan jövedelmet biztosító foglalkozást. Jelen közleményben

ismertetendő állattartás jelenti mezőgazdaságunk legszilárdabb támaszát, mert

a termelőtalaj örökös csodaereje csakis ezen üzemág segítségével lesz megtartható

és fokozható.

A kifogyhatatlan termőerőre pedig a folytonosan szaporodó és igényesebbedő la-

kosságnak szüksége van, mert ez szolgáltatja a legszegényebb és leggazdagabb ember

nélkülözhetetlen s pótolhatatlan szükségleti javait, az élelmezési és ruházkodási cik-

keket: kenyér, hús, tej, tojás, zsír, cukor, fűszer, avagy cipő, ruha, fehérnemű, illet-

ve nyersanyagaik csakis a föld, a termelőtalaj ősi erejének szakszerű fenntartásával

termelhetők. A természet ősi termőerejének csökkenése és a mezőgazdasági terme-

lési technika visszamaradása esetén Malthus4 jövendölt túlnépesedéssel, az élelmi-

4 Malthus, Thomas Robert (1766–1834) angol demográfus, közgazdász. Elmélete szerint a gazda-

sági növekedéssel járó jólét nem terjed ki az összes társadalmi csoportra, az élelmiszer-termelés

növekedése pedig nem tud lépést tartani a népesség számának emelkedésével.


346

szerhiánnyal járó drágasági és éhínségi katasztrófája már bekövetkezett volna. Igaz,

hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, a túltermelés, munkanélküliség stb. hasonló ve-

szedelemmel fenyegeti az emberiséget, de ennek közvetlen okozójául nem nevezhető

a talaj csökkenő termőereje, mert a világ teremtője e tekintetben gondoskodott és

gondoskodik a folytonosan szaporodó emberiségről.

A talajerő fenntartása azonban nem tekinthető egyedül az összemberiség, illetve

a közgazdaság legfontosabb tényezőjének, melynek érdekében minden egyes ember-

nek gondolkoznia, cselekednie és dolgoznia kell, hanem ez képezi a mezőgazdasági

vállalkozás biztos menetének és jövedelmezőségének fő kellékét.

A mezőgazdának e célra többek között rendelkezésre állanak a természettudo-

mányok, a mezőgazdasági és technikai ismeretek fejlődése, a gyakorlat és gépmunka

tökéletesítése, különféle ásványi műtrágyák alkalmazása, az atmoszféra kifogyhatat-

lan nitrogénje, a mezőgazdákban rejlő erő és sok egyéb időszerű eszköz. Mindezek

helyes és okszerű kihasználása, alkalmazása azonban már közvetlenül a földműves-

társadalom kezébe van letéve.

A mezőgazdálkodás életképességétől és fejlődésétől függ a népek sorsa. A mezőgaz-

dasági vállalkozás jövedelmezőségétől függ a termőföld kezelőjének vagyis a föld műves

boldogulása. Ennélfogva a talaj termőerejének hanyatlásáért és a vele járó végzetért va-

gyis az elkerülhetetlen népességi visszafejlődéséért, nemzetek gyengüléséért, sőt esetle-

ges elpusztulásáért az illető nép minden egyes tagját, de elsősorban a föld birtokosait és

művelőit terheli a legnagyobb felelősség, mellyel a teremtőnek és népüknek tartoznak.

A) A tárgyalt terület 1925. évi háziállat-állománya

Az itt élő magyarságot tehát nemcsak a művelés alatt álló terület és terméshozama,

hanem a mezőgazdasági vállalat folytatásához nélkülözhetetlen állatállomány is ér-

dekli. Az előbbiekben vázolt termőerő fenntartásához szükségelt háziállatoknak még

sok egyéb jelentősége is van, melyek közül csak azt említeném meg, hogy a földmű-

velőnek ez idő szerint ezen iparág teszi legbiztosabb jövedelmi forrását. Például ha

csak a tárgyalt terület jelenlegi nagyon gyenge tehénállományának nyers jövedelmét

számítjuk, melynél tehenenként évi 1500 liter tejhozamot és 1 koronás tejárt veszünk

alapul, úgy ez a trágya és borjú értékének figyelembevétele nélkül 138 millió 276

ezer koronát tesz ki, vagy ha a szintén alacsony fokon álló tyúkállományt évi 150

tojáshozammal és 50 filléres tojásárral jövedelmeztettem, úgy ez 65 567 300 korona

nyers jövedelmet jelent. Csak ezen két, nálunk sajnos mostohagyermekként kezelt

állatnem annyi nyers jövedelmet hozott, mint a tárgyalt terület összes cukor- s ta-

karmányrépa-, valamint burgonyatermése, vagy pedig túlhaladja a tárgyalt terület

összes dohány, repce, len, kender, összhüvelyesfélék, szőlő- és gyümölcstermés nyers

jövedelmének pénzértékét. Már ezen okoknál fogva is fontos, hogy a tárgyalt terület

földművelői nagyobb gonddal és okszerűbben folytassák ezen üzemágat.

Az állattenyésztés elhanyagolása jelentené a mezőgazdák legnagyobb mulasztását,

mert ezáltal elvesztenék a mezőgazdasági termelés és vállalkozás legbiztosabb alapját.


347

A tárgyalt magyarlakta vidék földművelőinek elsősorban is ismerniük kell állatte-nyésztésük visszamaradt és szomorú állapotát, miért is kénytelen vagyok ezt könyör-telen statisztikai számok segítségével feltárni és röviden megvilágítani.

A legutolsó hivatalosan közölt 1925. évi állatszámlálási adatok segítségével a tár-gyalt területre eső háziállatok számát a következőkben állapítottam meg:

75 311 ló 220 730 szarvasmarha, melyből 92 184 fejőstehén 221 821 sertés 155 390 juh 12 674 kecske 1 003 669 baromfi 25 916 méhcsalád

B) Tárgyalt terület háziállat-állományának 30 éves fejlődéseItt sajnos csak visszafejlődést tudtam megállapítani, amit az alábbi 1895. évi állat-

számlálási adatok eredményeinek összehasonlításai is bizonyítanak:

Terület

1000 lakosra esik darab

Szarvasmarha

1 k

m2 e

sik

lak

os

Ló

Öss

zes

Eb

bő

l te

hén

Juh

Kec

ske

Ser

tés

Bar

om

fi

Méh

csal

ád

Volt magyarországi megyék,

illetve járások

1895. évi állatállománya59,0 122,4 383,8 172,0 526,5 7,6 328,0 1737,3 51,5

Fenti terület 1925. évi

állatállománya71,6 97,6 317,3 141,4 224,8 19,5 261,1 1270,8 35,0

A tárgyalt terület 1925. évi

állatállománya72,0 111,4 326,4 136,5 229,8 18,8 328,1 1484,7 38,3

Látjuk, hogy ezen terület állatállománya a lakosság szaporodása szempontjából

visszaesett, mert a lakosság az utolsó harminc év folyamán 22 százalékkal meggyara-

podott, ellenben e tekintetben 1000 lakosonként

a lovak száma 9 százalékkal csökkent

a szarvasmarhák száma 15 „ „

a tehenek száma 20 „ „

a juhok száma 56 „ „

a baromfiak száma 14 „ „

a méhcsaládok száma 25 „ „

míg a sertéseknél változatlan, a kecskéknél pedig 147 százalék gyarapodás mutatkozik.


348

Hasonló célból fontos még azt is megtudni, hogy ezen elmúlt 30 év milyen befo-

lyással volt a mezőgazdálkodásra, vagyis hogy előre vagy visszafelé haladtunk-e?

Terület

Ló

Öss

zes

Eb

bő

l

teh

én

Juh

Kec

ske

Ser

tés

Bar

om

fi

Méh

csal

ád

Volt magyarországi megyék, illetve járások

1895. évi állatállománya10,5 33,0 14,8 45,3 0,6 28,2 149,3 4,4

Fenti terület 1925. évi állatállománya 10,0 32,5 14,5 23,0 2,0 26,8 130,4 3,6

A tárgyalt terület 1925. évi állatállománya 10,6 31,1 13,0 21,9 1,8 31,3 141,6 3,6

Vagyis a harmincéves mezőgazdasági előrehaladás a lovaknál 9,5, sertéseknél 11,

kecskéknél 300 százalékos gyarapodásban mutatkozik. A legfontosabb szarvasmarha-

állomány azonban 6 és a legszaporább baromfi is 5 százalékos csökkenést tüntet fel.

Lehetetlen volna egy ilyen tanulmány keretén belül ezen szomorú jelenség után ku-

tatni, de előbbihez hasonló összehasonlítás céljából közlöm Csehország 1892. és 1925.

évi adatainak ez irányú állatszámlálási eredményeit, mert ezen országunk a vi lágháború

okozta állatállomány-veszteségen és egyéb háború utáni intézkedéseken szintén átesett.

1. A lakosság szaporodása szempontjából Csehországban 1000 lakosra vonatko-

zólag a lovaknál 9, szarvasmarháknál 1, sertéseknél 80, kecskéknél 44 százalék gya-

rapodást állapítottam meg. Ezen területen ugyanazon idő alatt a lakosság csak 14

százalékkal szaporodott.

2. A mezőgazdálkodás előrehaladásának szempontjából Csehországban 100 hek-

tár földművelésre használt területre vonatkozólag: a lóállomány 33, a szarvasmar-

ha-állomány 23, a sertésállomány 120 százalékkal gyarapodott. A juhállomány 78

százalékos apadása nem írható a visszamaradottság oldalára, mert ezt az akkori ten-

gerentúli nagy gyapjú és gyapottermelés idézte elő, helyettük azonban a belterjesebb

gazdálkodást igénylő szarvasmarha és sertés kezdett szaporodni.

Annak ellenére, hogy a csehszlovákiai magyarság területe a legkedvezőtlenebb

takarmánytermelő viszonyokkal rendelkezik, mégsem fojthatom el azon gondola-

tomat, hogy a tárgyalt terület nagyfokú állattenyésztési visszamaradottsága egyike

a legveszélyesebb vészjeleknek, mely ezen terület gazdasági süllyedését és az ott élő

magyar társadalom legyengülését jelenti.

Ezen nagy mulasztás közös erővel, igaz, odaadó, önzetlen munkával mielőbb hely-

rehozandó, mely célból a tárgyalt terület helyzetét e tekintetben az egyes csehszlová kiai

országok viszonyaival szeretném megvilágítani, mert míg előbbi a múltnak gazdasá-

gi mulasztásaira figyelmeztet, utóbbi a változott gazdasági és politikai viszonyoknak

megfelelő gazdálkodási módra nézve szolgálhat felvilágosítással és irányítással.

C) A tárgyalt terület 1925. évi háziállat-állományának összehasonlítása a csehszlovák

állam és egyes országainak állatállományaival


349

Ezen fontos, a jövő irányítására szolgáló összehasonlításokat már több oldalról

fogom megvilágítani, de csak arra kérném a laikusabb olvasót, hogy ezen számok

megszemlélésénél ne áltassa magát azon boldog hitben, „még nincsen nálunk baj, és

nem kell mindjárt mindent olyan feketén látni”, hiszen Szlovenszkón és Ruszinszkón

a tárgyalt területünk rendelkezik aránylag a legtöbb lóval, birkával és sertéssel, de

azt is észre kell ám venni, hogy a legfontosabb szarvasmarhára vonatkozólag még

a szlovenszkói és ruszinszkói alacsony mértéket sem érjük el. Nekünk különben sem

a szintén mezőgazdaságilag alacsony fokon álló szlovenszkói és ruszinszkói átlagok el-

érésére vagy talán lesüllyesztésére kell indulnunk, hanem mindig a jobban gazdálkodó

és kitűnően megszervezett országaink után kell igazodnunk. Ha mi nem ezen fölfelé

haladó irányt fogjuk választani, úgy azon említett kicsiny szlovenszkói és ruszinszkói

termelési túlsúlyt hamarosan elveszítjük, mely után már csak további süllyedés jöhet.

1. Összterület alapul vételénél egy km2-re esik:

Terület

Szarvasmarha

Ló

Öss

zes

Eb

bő

l

teh

én

Juh

Kec

ske

Ser

tés

Bar

om

fi

Méh

csal

ád

Tárgyalt terület 8,0 23,5 9,8 16,5 1,3 23,6 106,8 2,7

Csehország 5,4 46,2 22,5 1,6 13,5 21,0 185,0 4,5

Morvaország 6,5 38,6 20,3 0,9 16,1 27,8 174,1 4,9

Szilézia 6,7 41,6 23,4 0,4 18,1 35,8 160,0 4,5

Szlovenszkó 5,0 21,1 10,2 12,9 1,6 13,0 64,9 2,1

Ruszinszkó 3,0 16,1 7,8 9,2 1,5 5,5 40,5 1,0

Csehszlovák állam 5,2 33,4 16,6 6,1 8,8 18,0 127,8 3,4

Ezen összehasonlításnál a magyarlakta vidék rendelkezik aránylag a legtöbb lóval

és juhval, míg a többi háziállatjai nem érik el az állami átlagot. Ezen összehasonlítás

azért jelenti a tárgyalt területre a legkisebb eredményt, mert ezen terület rendelkezik

aránylag a legtöbb földművelésre használt területtel, míg az egyes országok állatállo-

mánya eloszlik a nagy terjedelmű erdőkre.

2. Összlakosság alapul vételénél 1000 lakosra esik:

Terület

Szarvasmarha

Ló

Öss

zes

Eb

bő

l

teh

én

Juh

Kec

ske

Ser

tés

Bar

om

fi

Méh

csal

ád

1 k

m2 e

sik

lak

os

Tárgyalt terület 111,4 326,4 136,5 229,8 18,8 328,1 1484,7 38,3 72

Csehország 40,5 349,4 170,4 12,6 102,6 159,2 1402,7 35,3 128

Morvaország 52,9 309,6 162,9 7,5 129,2 223,0 1396,4 41,3 119


350

Ez esetben a lovaknál, sertéseknél, juhoknál és baromfiaknál áll a magyarság első

helyen, ami azt jelenti, hogy ezen gyérebb lakosságú vidék ezen állatnemekből láthat-

ja el aránylag legnagyobb mennyiségben a sűrűbb lakosságú területeket.

3. A földművelésre használt terület alapulvételénél 100 ha-ra esik:

Terület

Szarvasmarha

Ló

Öss

zes

Eb

bő

l

teh

én

Juh

Kec

ske

Ser

tés

Bar

om

fi

Méh

csal

ád

Tárgyalt terület 10,6 31,1 13,0 21,9 1,8 31,3 141,6 3,6

Csehország 8,3 71,9 35,1 2,6 21,1 32,8 288,8 7,0

Morvaország 9,9 58,0 30,5 1,4 24,2 41,8 261,5 7,4

Szilézia 11,1 69,4 39,2 0,8 30,3 43,0 267,2 7,5

Szlovenszkó 8,3 35,0 17,0 21,4 2,6 21,6 107,3 3,5

Ruszinszkó 6,3 34,0 16,5 19,6 3,3 11,6 85,6 2,1

Csehszlovák állam 8,6 54,2 26,9 9,9 14,4 29,3 207,3 5,5

Ezen számadatokból a mezőgazdasági kultúrfokra és a talajerő fenntartására vo-

natkozó állapotokra nézve nyerhetünk felvilágosítást. E tekintetben sajnos a legrosz-

szabbat láthatjuk, mert már csak trágyatermelésre kevésbé fontos juhokkal állunk

első helyen, sertésekkel és baromfival már a negyedik helyre, sőt a legfontosabb

szarvasmarhákkal és tehenekkel már a legutolsó helyre süllyedtünk. Ez esetben még

a magyar gazda legkedvesebb állata, a ló is második helyre került.

A reflektor fényét egyelőre másfelé irányítom, mert ez tárgyalt területünk egy régi

lappangó sebét eléggé könyörtelenül tárta fel előttünk, de mindig jobb, ha a seb a fel-

színre tör, mintha láthatatlanul befelé rombol és pusztít.

D) A tárgyalt terület háziállatállománya a szükségelt trágyaemelés szempontjából

A meglévő állatállománnyal jó takarmányozás és szakszerű trágyakezelés ese-

tén 21 730 768 métermázsa istállótrágyát lehetne összehozni. A rendelkezésre álló

szántóföld termőerejének fenntartásához azonban 35 730 400 métermázsa jó istálló-

trágyát szükségelnénk. Ezen hiányzó mennyiség a már említett természetes és mes-

terséges takarmánytermelés fokozása és a jelenlegi szegényes állatállomány 140 916

számos állattal való megszaporítása által volna elérhető.

Mezőgazdaságunk ezen két fájdalmas sebének kigyógyítása sok munkát, tanulást,

tanítást, jó vezetést, szervezettséget, önfeláldozást és hosszú kitartást szükségel, de

Szilézia 41,0 256,4 144,8 3,9 112,0 158,9 986,5 29,6 152

Szlovenszkó 77,3 324,9 157,5 198,9 24,6 200,4 996,0 34,3 61

Ruszinszkó 56,8 304,8 147,8 175,2 29,9 104,1 766,7 20,8 48

Csehszlovákia 52,0 328,3 163,7 60,5 87,4 278,3 1259,6 36,2 97


351

a legszebb és legnemesebb gyümölcsöt eredményezheti, mert ezen sebek meggyó gyu-

lásától függ mezőgazdaságunk és vele népünk boldogulása és jövője.

Mezőgazdasági termelésünknek volna többek között még egy harmadik gyengéje, ez

pedig a mezőgazdasági ipar hiánya. Falvainkban hiányoznak a földnélkülieknek téli mun-

kát nyújtó, földműveseinknek pedig belterjesebb gazdálkodást, gazdasági függetlenséget

és jobb jövedelmezőséget biztosító füstölgő gyárkémények. Ezen harmadik üzemág sta-

tisztikájának ismertetését fenntartom még magamnak, de köszönettel venném, ha a tár-

gyalt terület cukor-, szesz-, keményítő-, maláta-, sör-, bor-, gyümölcs-, főzelék-, kender-,

len-, tej- és malomiparát vagyis a feldolgozás és értékesítés viszonyait ismerő szakemberek,

illetve kereskedők megelőznének vagy legalább e téren segítségemre lennének.

Csak közös munkával érhetünk el eredményeket. Az itteni magyarságot érdeklő

statisztikai adatok ismerete egyenlően fontos minden itt élő és csak némileg is a köz-

ügyekkel – de anélkül is – foglalkozó és a magyarság boldogulásán dolgozó lateiner

embernek,5 iparosnak, kereskedőnek, köztisztviselőnek, mint a földművelőnek; le-

gyen az vállalkozó, avagy munkás, mert egészséges magán- és közgazdaság csakis

egymás érdekeit is szem előtt tartó, reálisan kalkuláló, önzetlen, becsületes összhang-

ban dolgozó tényezők szerves összefüggése révén lesz valamikor is elérhető.

Forrás: Adatok a csehszlovákiai magyarlakta terület mezőgazdasági statisztikájához. Magyar

Kisebbség, 1931. február 1. 3. sz., 109–118; 1931. február 16. 4. sz., 151–156; 1931. március 1.

5. sz., 193–199.

66. Jócsik Lajos a magyar kisebbség társadalmi szerkezetéről

(1932)

Jócsik Lajos a harmincas években ugyancsak sokat foglalkozott a magyar kisebbség gazdasági

helyzetének és szociális problémáinak kérdésével.1 Amíg azonban Hantos László írásaiban gaz-

dasági programot is kínált, Jócsik a gazdasági jelenségeknek csupán a leírására és elemzésére

összpontosított. Alábbi tanulmányában marxista szempontok szerint vizsgálja a csehszlovák

kapitalista rendszer és a többségi gazdaságpolitika jellegzetességeit. Korában talán egyedüliként

foglalkozik a magyar gazdasági elittel. A szlovákiai magyar közösség osztálytagozódásának elem-

zésénél felhívja a figyelmet a középosztály alsóbb rétegeinek proletarizálódására.2

5 Itt értelmiségi ember.1 Jócsik Lajos (1910–1980) szociológus, publicista, politikus. A Sarló alapító és vezetőségi tagja,

a mozgalom keretén belül folyó szociográfiai kutatások egyik szervezője. A prágai rádió ma-

gyar osztályán szerkesztőként dolgozott. Az 1930-as évek elejétől publikált tanulmányaiban

a szlovákiai magyar parasztságot érintő problémákkal és a csehszlovák gazdaság helyzetével

foglalkozott. Az első bécsi döntés után a népi írók táborához csatlakozott, a Kelet Népe című

lap szerkesztője lett. 1945 után egy ideig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, országgyűlési

képviselő, a csehszlovák–magyar lakosságcsere idején kormánybiztos volt.2 A szerző jegyzeteit nem közöljük.


352

„A világgazdaság a termelési viszonyoknak és az ezeknek megfelelő csereviszonyok-

nak a rendszere, amely átfogja az egész világot“. A világgazdaság az első pillanatra

mozaikszerűen nemzetgazdaságokból tevődik össze, de a valóságban a mozaikszerű-

ség puszta egymásmellettiségén túl rengeteg gazdasági kapcsolat köti össze a kisebb,

nemzetgazdasági egységeket világgazdasággá.

A mai gazdasági világrendnek, szóval a kapitalizmusnak a legáltalánosabb moz-

gástörvényeit akkor, ha a törvények mennyiségi és effektív megnyilvánulásaitól elte-

kintünk, egyformán vezethetjük le akár egy nemzeti kapitalizmus, akár a világkapi-

talizmus nagyvonalú analíziséből.

1. A legáltalánosabb mozgástörvény, amelyből minden más következik, a termelés

folytonos kiszélesítésének és a piacok folytonos szűkülésének az ellentéte.

2. Mi következik ebből az egyes nemzeti kapitalizmusok számára? Az, hogy mind-

egyik arra törekszik, hogy a leghosszabb időre mindig nagyobb területeken biztosítsa

a termelés üzemben tartását. Mivel az egyes nemzeti kapitalizmusok ezen törekvé-

se a piacok voltától függ, természetes, hogy a termelés kiszélesítése szükségképpen

más nemzeti kapitalizmusok érdekkörébe ütközik a termelés fejlettségének bizonyos

pontján.

3. Ha ma megfigyeljük az egyes nemzeti kapitalizmusok viszonyát a világpiac

birtoklásában, igazat kell adnunk Lenin megállapításának: „Most először van a világ

tökéletesen fölosztva úgy, hogy a jövőben területek csak az egyik birtokos kezé-

ből a másikéba mehetnek át. Mi most az általános imperialista kolonizáció korsza-

kát éljük.”

4. Tehát a nemzeti kapitalizmusok extenzív terjeszkedési lehetősége megszűnt,

s ezt csak fegyveres módon lehet végrehajtani más nemzeti kapitalizmusok rovására.

Ennek következményeképpen a kapitalista termelési mód válságait orvosolni újabb

területek annektálásával alig lehet.

5. A kapitalizmus extenzív irányú krízist megoldó törekvései ennek következtében

intenzív, krízist megoldó tendenciákká fejlenek át.

Vizsgáljuk meg egy vázlatszerű áttekintésben azt, hogy milyen gazdasági és tár-

sadalmi változások jellemzik a szlovenszkói magyarság helyzetét ma, az intenzívvé

átszerelő gazdasági nyomás idején.

Marx azt mondja egy helyütt, hogy a társadalom keretén belül az osztályok elhe-

lyezkedése piramis alakú, ahol a piramis záróköve a burzsoázia, s lefelé a középső

rétegek a középosztályokat, a legalsó réteg a proletariátust jelenti, amelyre ránehe-

zedik a felülső rétegek teljes nyomása. Ha a proletariátus föl akar szabadulni, akkor

a felülső rétegeket megáról le kell robbantania. […]

Az osztályok elhelyezkedésének ilyen ábrázolásából a társadalmi osztálynyomás

nagyságát is megfigyelhetjük. Ez a társadalmi nyomás felülről lefelé hat s a mély-

séggel arányosan nő, legfelül a legkisebb, ellenben az alsó rétegek hordják magu-

kon az összes felülső rétegek, tehát az egész társadalom nyomását. A következőkben

a szlovenszkói magyar kisebbségi társadalom piramis alakú osztálytagoltságán belül


353

a társadalmi nyomás hatását, s az egyes osztályrétegek reagálását, s a nyomás követ-

keztében való eltolódást vesszük vizsgálat alá.

I. A

A magyar, illetve helyesebben a magyarzsidó ipari és finánctőke tizenhárom eszten-

dős kisebbségi helyzetében két alapvető időszakot vehetünk észre.

1. Az első időszakot a magyar burzsoáziának a régi államkeretek visszaállítására

irányuló törekvései töltik ki. Ebben a periódusban a régi államkeretek jobb terri-

toriális és gazdasági egységét megfelelő nemzetieskedő sallangos díszítéssel szembe

állítja szétszakadozottságával, de mélyére kell mutatnunk ennek a kérdésnek, hogy

mindenki előtt világos legyen: milyen viszonyban állott ebben az időben a kisebb-

ségi sorsú magyar burzsoázia egyrészt nemzeti, másrészt gazdasági vágya a magyar

királyság visszaállításával. Mit veszített a kisebbségi sorsú magyar burzsoázia az ál-

lamváltozás következtében? Elveszítette a magyar királyság huszonegymilliós népes-

ségét, mint olyan fogyasztópiacot, amelyen monopolhelyzete volt és elvesztette az ér-

dekeinek megfelelően kiépített jogi, katonai és hatalmi erősséget: a magyar államot,

egyszóval mindazokat a tényezőket, amelyek biztosították számára az osztálylénye-

gének megfelelő profitot. Ennek a profitnak a megcsappanására következő reakció,

szóval tisztán egy anyagi osztályhelyzet elvesztésére következő reagálás határozza

meg a magyar burzsoázia ellenzéki magatartását. Hisztérikusan kapkod a magyar

burzsoázia az eszközök után. Az Osztrák–Magyar Monarchia territoriális egységére

épült, és így a Monarchia visszaállítását szintén kívánó egyes kapitalista érdekcso-

portokkal is összefog a magyar burzsoázia akkor, amikor IV. Károly3 excsászár-király

1921-ben kísérletet tesz trónjainak visszaszerzésére, hogy ezt a kísérletet érvényre

juttassa. Tehát a magyar burzsoázia ellenzéki, mert a dolgozó tömegek kizsákmányo-

lásában élvezett monopóliumát elveszítette az antantimperializmussal szövetkezett

cseh középosztállyal szemben, azonban ellenzéki magatartását mindig hajlandó fel-

adni olyan mértékben – s ezt a továbbiak bizonyítják – amennyire őt a győztes cseh-

francia imperializmus régi helyzetébe visszaengedi.

2. Az 1922-es gazdasági válság következtében termékeny lehetőségek nyíltak

a cseh finánckapitál számára, hogy Szlovenszkón és Kárpátalján imperialista ér-

dekeit az itteni burzsoáziával szemben kiépítse. Eme törekvések következtében

Szlovenszkó és Kárpátalja a cseh finánckapitál áru- és pénzpiacává, továbbá nyers-

anyag-rezorvoárjává lett. Ez a tény nyitja meg a magyar burzsoázia kisebbségi tö-

redékének az életében azt a második periódust, amelynek alaplényege a cseh im-

3 IV. Károly (1887–1922) az utolsó Habsburg uralkodó. I. Ferenc József halála után, 1916-tól

Magyarország királya és I. Károly néven Ausztria császára. A monarchia felbomlása után,

1921-ben két alkalommal is visszatért Magyarországra, és megkísérelte a magyar trón elfog-

lalását. A magyar országgyűlés 1921. novemberében kimondta a Habsburg-ház trónfosztását,

Károlyt Madeira szigetére internálták, és ott is halt meg.


354

perializmusba való föloldódás, a gyarmati és osztálykizsákmányolásban való minél

nagyobb részesedés bebiztosítása. Tarján Ödön magyarzsidó gyáros tanulmányt ír

a kisebbségi magyarság osztályrészéről a csehszlovák demokráciában, de ott az is-

kolaügy sérelmein kívül egyetlen egy olyan követelést sem találunk, amely az egész

kisebbségi magyarság osztályrészéhez tartoznék, de ritka pontossággal találjuk meg

annak kimutatását, hogy miképpen szorulnak háttérbe Szlovenszkón és Kárpátalján

a magyar bankok, takarékpénztárak és vállalatok a csehországi bankokkal és vállala-

tokkal szemben. Az egész tanulmány során kitűnik, hogy ez a többszörös milliomos

osztályának érdekeit az egész kisebbségi magyarság érdekeivel azonosítja. Így nem-

zeti érdekvédelmi szempontból teljesen szétporlad a magyar burzsoázia a kisebbségi

helyzetben, mert minden nemzeti szentimentalizmust levetve, csak saját gazdasági

osztályrészének szemmel tartásával törődik, még akkor is, ha ellenzéki akciókat szer-

vez, mert azt a gyarmati és osztálykizsákmányolásban való részesedésének a hiánya,

illetve aránya szerint teszi.4

A cseh burzsoáziával való fúzióját bankfúziók, csődbe jutott üzemek cseh fi-

nánc kapitállal való aktivizálása és beszüntetett üzemek egész sora jelzik. Miután

így – a kisebbségi magyarság dolgozó tömegeinek a szempontjából – a gyarmati és

osztálykizsákmányolás teljesen egymásba folyik, ezzel elértünk a magyar burzsoázia

ellenzékiségének a likvidálásához, s a továbbiakban az alsóbb osztályrétegződésekre

gyakorolt hatásokat mint a fuzionált cseh és magyar burzsoázia azonos törekvése-

it fogjuk fel. Még csak azt kívánom megjelölni, hogy éppen abban az időben, ami-

kor Beneš Szlovenszkó szerepét a Keletre vezető hídban jelöli meg, amikor a prágai

Börsen-Courier a cseh finánckapitált fölszólítja, hogy minden erejével támogassa

a keletre irányuló cseh ipari exportot, tőkeexportot és imperialista expanziót, akkor

adja ki a magyar burzsoázia az aktivista politika jelszavát és akkor zárja le Mágocsy-

Dietz Sándor dr.5, a szlovenszkói burzsoázia gazdasági szaktekintélye, egyik tanulmá-

nyát körülbelül így: Hogy gazdasági szerepünknek megfeleljünk, kell, hogy továbbra

is Nyugatnak Keletre vezető hídja legyünk s így biztosítsunk magunknak a Duna-

medencéjében újabb ezredévet. Ebből világosan tapinthatjuk ki a magyar burzsoázia

gazdasági és társadalmi változásainak végeredményét. Ezek szerint a magyar bur-

zsoázia ezer évig képes kitartani az új imperialista kelet-európai helyzetben, ha itt

a megfelelő módon részesedhetik a gyarmati és osztálykizsákmányolásban.

I. B

Hogy ezek után a középosztály gazdasági és társadalmi változásainak a rövid fölvá-

zolására térhessünk át, annak a megállapításnak az ismeretét kell föltételeznem, hogy

a magyar középosztály kialakulásának a derekán érte az impériumváltozás, tehát ak-

4 E Tarján-tanulmányból gyűjteményünkben is közlünk egy részletet (62. számú dokumentum).5 Mágocsy-Dietz Sándor Magyarország prágai nagykövetségének munkatársa volt. A csehszlo-

vák–magyar gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó írásait a szlovákiai magyar sajtó közölte.


355

kor, amikor az egyes, a középosztályt alkotó osztálytöredékek egymással még egy

homogén egységbe össze nem keveredtek. Új erők keverődnek így a középosztály

fejlődésvonalába, s ennél a rétegnél a belső egység hiánya folytán különféle irányokba

fut szét a gazdasági és társadalmi változások vonala, aszerint, hogy hogyan reagálnak

erre a középosztály egyes rétegződései. Tudnunk kell még azt is, hogy a régi Ma-

gyarország nemzetiségi összetételéből kifolyóan a középosztály egy része tipikusan

imperialista társadalmi képlet volt, mert politikai, érzelmi és kulturális alapjait rakta

le a magyar imperializmus terjeszkedésének. De a magyar imperializmus vesztett

csatájában annak csatlósa, a középosztály hivatalnokrésze is vesztett fél maradt az

antant-imperializmus érdekeit védő nemzetiségi középosztályokkal szemben. Lassan

fölfejlődik a cseh és szlovák középosztály a cseh imperializmus kombattáns6 eleme-

képpen. Itt van megadva a lehetősége annak, hogy ennek az imperialista burzsoá

harcnak minden oldalon soviniszta nemzeti színt kölcsönözzenek.

Közvetlen az államalakulást követő időkben az új állam legfontosabb népmoz-

galmi jelensége, s amely nagy társadalmi és gazdasági változásokat jelent be, a cseh

légiók és az Ausztria által Bukovinába és Boszniába exportált cseh közigazgatási

hivatalnoktömegek hazavándorlása és a magyar közigazgatási hivatalnoktömbök

expatriálása. Ugyanaz a kép, mint amikor a német gyarmatok francia kézre kerülnek.

Az expatriálást sietteti a magyar vasúti és postahivatalnokok sztrájkjára következő

állami reakció. Újabb vagonok jelzik a kivándorlók növekedését, mert régi állásaikat

most a megbízhatatlanság vádja miatt a sztrájkoló hivatalnokok és munkások vissza

nem nyerhetik. Így aztán megteremtődnek objektív föltételei annak a jelenségnek

is, amit a köztársaság nemzetiségi vidékén a renegátok jelentenek. Jelentős tömege

porlad így szét a szlovenszkói magyar középosztálynak részben régi egzisztenciákról

való leszorítás, részben pedig az expatriálás és a renegálás nyomása alatt. Itt jelennek

meg a proletarizálódás gyökerei, amelyek később a középosztály és a proletariátus

osztály határoló vonalán eszközölnek jelentős eltolódásokat.

De nem valósul meg a középosztály gazdasági helyzetét átváltoztató tendenciákra

való felelet, vagy a középosztály viselkedése ezekre a tendenciákra mindig egyenes

vonalúan. A középosztály bizonyos része ellenzéki társadalmi és politikai mozgal-

makat állít szembe a cseh imperializmus törekvéseivel. Ez a mozgalmasság a régi

hatalmi helyzet emlékéből és a ránehezedő gazdasági nyomás közvetlen fölérzéséből

táplálkozik. A kisebbségi helyzet első éveiben a magyar középosztály párhuzamosan

halad a kisebbségi burzsoáziával s ez a tény a soviniszta operáló politikának ked-

vez s nehézzé teszi a gazdasági erőhatások tiszta fölismerését. De amint a kisebbségi

burzsoázia az aktivizmus sínjeire kanyarodik, az előbb egységes ellenzéki front bizo-

nyos mértékben szétmállik, mert a magyar középosztály az őt vezető burzsoáziából,

amelynek hátvédje volt, kiábrándul. A magyar nemzeti párt és keresztényszocialista

párt viszonyában érezhetők ezek az ellentétek először ideologikus térben. Később lát-

6 Harcoló, küzdő.


356

ni fogjuk, hogy hogyan likvidálódik éppen most végleg ez a jelenség a középosztály

legalsóbb rétegeinek forradalmi balratolódása következtében.

Előbb már említettem, hogy a kapitalista terjeszkedés extenzív iránya megszűn-

vén, az intenzívvé fejlődik át s ez annyit jelent, hogy a kapitalizmus hallatlan mérték-

re növeli a kizsákmányolást szolgáló tendenciákat a meglévő keretekben. Ez mind-

addig sikerül is, amíg van, mit célba vegyen ezen akcióval. Szlovenszkón még van

intenzív terjeszkedési lehetősége a kapitalizmusnak, s többek között azért, mert a kö-

zéposztály iparos és kiskereskedői rétegeit még teljesen nem bomlasztotta szét dacára

ilyen irányú hatalmas eredményeinek. „Baťa önmaga hatvanezer cipészt semmisített

meg.” S ezáltal, hogy racionalizált üzemeiben a kézi munka ára egy pár cipő után 4,50

Kč–12,50 Kč s ezzel szemben a kisüzem hasonló tételei 20–45 Kč között mozognak,

ezzel a cipész kisipar teljes tönkretevése, s az iparosok maradék nélküli tömegeinek

proletársorba és munkanélküliségbe való alányomásának a lehetőségei fölött rendel-

kezik, amit az a tény is bizonyít, hogy hovatovább Csehszlovákia egész cipőtermelé-

sét horizontálisan koncentrálja. Szlovenszkó leggyakoribb jellegzetessége a minden

falu határában lévő (gazdasági és katonai imperializmust szolgáló) telepek, továbbá

hivatalnok-kolóniák, a csendőrlaktanya és jubilejná škola7 mellett minden falu Baťa-

lerakata. Modernül épített városi áruházait nyugati mintára magazinokká fejleszti,

ahol a gazdasági integráció, az intenzív tőkés terjeszkedés jegyében a kiskereskede-

lemnek üzen hadat.

A kiskereskedelemnek a mostani visszaszorítását szemléltesse az a tény, amely sze-

rint a jelenlegi válságban a nagykereskedelmi árak 12 pontos esésével a kiskereske-

delmi árak 23 pontos emelkedése áll szemben. Így a nagykereskedelem a gazdasági

nyomást a kiskereskedelemre, mint közvetlen alatta lévő rétegre vezeti s a jelen eset-

ben annak a lehetősége is megszűnt, hogy ezt a nyomást a kiskereskedelem a fogyasz-

tásra továbbítsa, mert a munkanélküliség rohamos emelkedése a fogyasztás rohamos

csökkentését idézi elő. Ennek következtében a kiskereskedelem elszegényedik s mivel

nincs, ki átvegye a ránehezedő gazdasági nyomást, a legalsó rétegbe, a proletariátusba

csúszik alá. Álljon itt e folyamat útjelzője gyanánt az a szám, amely szerint a csődök

száma 1929 januártól 1931 márciusig 103,5 százalékkal, a kényszeregyezségek száma

pedig ugyanezen időközben 120 százalékkal növekedett.

Az idei vándorlási naplók ijesztő adatokat hordanak össze a közép- és kisparasztok

gazdasági helyzetének változására vonatkozóan s arról is számot adnak, hogy ezek

a változások a legújabb időkben a legkülönfélébb ideológiai jelenségeket váltják ki.

E gazdasági változások első forrása a világpaci árak esése és a primitív és költséges

termelőmódjuk közti ellentétből fakad. (Amerikában a nagy farmokon 1 métermá-

zsa búza termelő költsége 45,60 Kč, Közép-Európában 37,70 schilling, tehát 180 Kč.)

Ehhez járul végzetes hatásával az idei terméskatasztrófa, amelynek következtében

7 Jubileumi iskola. A köztársaság 10. évfordulója alkalmából több településen hoztak létre okta-

tási intézményt.


357

s természetesen nem kizárólagos eredményeképpen a szociográfiai fölmérések csak-

nem mindenütt a 10–30 holdas gazdák tömeges válságait jelentik. A válságból való

menekülés a kölcsönügyleteknek teremt melegágyat, a kölcsönügyletek s a 12, 16, 20,

36 százalékos uzsorakamatok viszont a biztos tönkremenés melegágyát hozzák létre.

Például Nagycsalomja kis Ipoly-völgyi falu kis- és középgazdái 1 750 000 Kč bank-

adósság alatt nyögnek. Varbón egy 90 holdas gazdának 109 000 Kč adóssága van.

A Tatra, Zemská záložna és Legiobanka végzik az Ipoly völgyén az ügyleteket. Minél

keletebbre megyünk, annál erősebben hangsúlyozódok ki a bankoperációk uzsora-

jellege. Kárpátalján a 36 százalékos kölcsönök sem ritkák. Az imperialista államgé-

pezet az adócsavar útján maga hajtja be a parasztság e rétegét egyrészt a finánckapitál

karjaiba, másrészt az árverésekbe. 200 000 árverést ejtenek meg Szlovenszkón és Kár-

pátalján évente. Mivel ez a réteg úgy, mint a kisiparosok és kiskereskedők, nem tudja

magáról elhárítani ezt a nyomást, mert idegen munkaerőt nem foglalkoztat, lassan

tönkreszegényedik. Így a középosztály legalsóbb rétegződése a kis- és középparaszt-

ság proletarizálódásával beszakad és ez a réteg az árverések és adóhátralékok krátere-

in, a kivándorlás lehetetlenségei mellett a proletariátus soraiba folyik át.

Van ennek a proletarizálódó folyamatnak még egy igen fontos következménye.

Bizonyára megegyezünk mindnyájan abban, hogy polgári érzelmű nemzeti ideolo-

gikus harcokat mindig elnyomott nemzetiségek vagy elnyomott kisebbségek közép-

osztályai képviselnek. Így a nemzetiségi, a kisebbségi harc, polgári értelemben min-

dig középosztályi harc. Amint a középosztály mint ilyen eltűnik, s a proletarizálódás

következtében lecsúszik a proletariátusba, megszűnik a kisebbségi elnyomás polgári

kihasználhatósága s a kisebbségi kérdés tiszta alaplényegévé, gazdasági elnyomás-

sá, s a kisebbségi harc szocialista harccá tisztul le. Ennek bizonyítéka a nemeskosúti

vérfürdő8, s az a tény, hogy Dél-Szlovenszkón a kis- és középparasztok legújabban

a kommunista pártban szervezkednek.

I. C

Hogy a munkásság gazdasági és társadalmi változásainak vizsgálására rátérhessünk,

egyezzünk meg abban, hogy Szlovenszkón az impériumváltozás bizonyos szerves

összetételű tőkét talált. Ennek a tőkének technikai összetételében a munkaerő és a ter-

melőeszközök aránya olyan volt, hogy mindig növekvő piacok mellett a kapitalis-

ta profit szempontjából előnyösen, mindig magasabb fokon reprodukálhatta volna

magát. De éppen itt a bökkenő. A Csehszlovák Köztársaság keretei között maradt

a Monarchia 51 milliós belpiacára és ezen felül világpiaci szállításaira is berendezett

iparának négyötöd része. Ez az ipar most csak 13 milliós belföldi piaccal rendelkezik.

Ehhez járul még egy súlyosbító körülmény, amely különösen a szlovenszkói ipart

érinti, s ez az, hogy a politikai változásokkal megszűntek a magyar állam rendelései,

8 Nemeskosúton 1932. május 25-én a csendőrök sortüzet nyitottak a tömegre, ami három halálos

áldozatot követelt.


358

amelyek háromnegyed részben biztosították a szlovenszkói ipar üzemben tartását.

Így a szlovenszkói ipar ki van téve a cseh ipar roppant versenyének. A verseny mód-

szerei körül csak néhány szemléltesse azt az imperialista nyomást, amely in ultima

analysi9 a munkásság tömegeire nehezedik. A cseh kapitalizmus imperialista mód-

szerei közül Seton-Watson10 (Scotus Viator)-tól idézem:

a) Szlovenszkón a jövedelemadó 10 százalék, Csehországban 6 százalék.

b) A szeszadó itt 23 Kč, ott 10 Kč.

c) A vasúti tarifák a szlovák gyáriparosok vallomása szerint kezdetben 50 százalékkal,

most 30 százalékkal magasabbak itt, mint Csehországban. Ezt kiegészítve ugyan-

csak Scotus Viator idézi, hogy a vasúti tarifa a fa- és homokszállításoknál Prágából

Zsolnáig kevesebbe került egészen 1924-ig, mint Zsolnától Kassáig, ami lehetővé

teszi azt, hogy Szlovenszkón könnyen konkurálhat a šumavai fa vagy a pardubicei

homok a helyszínen kitermelt fával és homokkal, ami annyit jelent, mint fát hor-

dani az erdőbe, vagy homokot a homok- s kőbányákba.

És mint koronája az imperialista elnyomó módszereknek, álljon itt a balesetbizto-

sításról szóló 1922. július 13-án kelt törvény és az 199-es számú 1922 júliusában kelt

miniszteri rendelet, amely Szlovenszkóra 30 százalékkal nagyobb terheket ró, mint

a történeti országokra.

Erre az imperialista nyomásra aztán a szlovenszkói tőke működésének a csök-

kentése volt a felelet. Ez a tőke technikai összetételében jelentkezik gazdasági vál-

tozásképpen. A szlovenszkói ipar leszorul a piacokról és így mindig alacsonyabb

a tőkereprodukció, amely racionalizálást, a munkaerőnek a tartalékhadseregbe való

benyomását vagy üzemek teljes becsukását eredményezi. Így jutunk el ahhoz a pont-

hoz, amikor a legalsóbb rétegekig jut az imperialista nyomás egész nagyságában. Mi-

vel a munkásréteg tovább nem adhatja ezt a nyomást, a legkülönfélébb népmozgalmi

megnyilatkozásokban vezeti le ezt. […]

Forrás: A gazdasági és társadalmi változások. In A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól

a magyar szocialistákig. A Sarló 1932-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga. Kiadja a Sarló

országos vezetősége. Pozsony, 1932, 31–39.

67. Ivánfy Géza a kisebbségi gazdasági vagyon leltárba vételéről

(1932)

Ivánfy Géza felhívás jellegű írásának vezérfonalát a szlovákiai magyar „gazdasági vagyon” ka-

tasztere alkotja, amelynek elkészítésére azonban sohasem került sor. A Magyar Munkaközösség

feltáró, elemző tevékenysége gyakorlati eredmény nélkül, rövid időn belül kifulladt.

9 Végső elemzésben.10 Seton-Watson, Robert Wiliam (1879–1951) angol történész és újságíró. A 20. század eleji ma-

gyar nemzetiségpolitikáról írva annak diszkriminatív törekvéseire is támutatott.


359

Már el kell kezdeni ezzel a száraz témával is foglalkozni. De alaposan foglalkozni,

nemcsak sátoros ünnepnapokon, hanem a kenyérkeresés szürke hétköznapjain és ép-

pen a dolgos mindennapokon látottakat, hallottakat kell összegyűjtögetnünk lassan,

kínos pedantériával pedig, hogy kisebbségi sorsunk „új arcú” gazdasági berendezke-

déséhez a „közgazdasági diagnózis” biztonságával kezdhessünk.

Eddig is esett szó mindazokról a kérdésekről, amelyeket most csak röviden kí-

vánunk érinteni, de egyebekben kiválóan felépített szónoki eredményeknél többet

alig jelentett mindaz, ami eddig e téren történt. Szórványos újságcikkek, véletlen

alkalmakon egy-egy előadás s legtöbbször unalomig hangoztatott közhelyek ra ket-

tí rozása1 mindig comme il faut2 társaságban, egy-egy elnökség, igazgatósági tagság,

felügyelőbizottsági tagság, egyebekben nagyon is vegyesen és az internacionális tőke

árnyékában elvállalt apró körű „közgazdasági” tevékenység, egy iparüzem vezetése,

egy kereskedés irányítása vagy egy kézműves kisipari műhely keserves vergődések

között fenntartása: ez volt s ez ma a magyar kisebbségi nemzetgazdaság.

Nem akarunk most beszélni a mezőgazdaságról, mert az valahogyan mégiscsak

jobban oda van nőve a nemzeti eszmekörhöz és – ha e téren még csak a kezdet leg-

elején sem vagyunk – igen sok kilátás van arra, hogy magyar gazdanépünk, nemcsak

földbirtokos uraink, az egyéni egzisztenciamentéssel együtt a kisebbségi nemzeti

vagyonmentés kollektívumához is ad a mindennapi kenyérmentés és kenyérkeresés

izzadságos munkájából akkora részt, hogy legalább amink van, az megmaradjon.

A magyar kisebbségi kultúra mentésében kissé túlságosan sokat verein meier ked-

tünk,3 s valljuk meg őszintén, hogy alig tettünk többet, mint azt a bizonyos lelkiisme-

retet nyugtatgattuk, amely néha-néha szurdalni s furdalni kezdett, mert az eredmé-

nyek a sok apró-cseprő papirosegyletek, szövetségek s egyéb, tömegek ereje nélkül

kommasszálni akaró országos ilyen és olyan intézmények nem tudtak általjutni azon

a bizonyos szakadékon, amely vezetésre alkalmas, rátermett vezérférfiaink, általuk

létesített intézményeink és a magyar kisebbség nagy tömegei között tátong.

Közelebb kell hozni a mindennapi életet, és többet kell foglalkoznunk minden apró-

cseprő gazdasági kérdéssel, mit ezt eddig tettük. Egy csomó magyar iparvállalat leállott,

munkásai százait, együtt ezreit bocsátotta el, lecsendesedtek a magyar kis kézműves-

ipari műhelyek, és egyedül ácsorog összeroppant idegekkel a magyar kereskedő.

Régóta vékonnyá lett az egykor vastag aranyfolyam, melyből jólét, boldogság, kul-

túra, civilizáció fakadt, de most mintha a vékony aranyerecske is medret változtatott

volna, s mind messzebb s messzebb távolodik a magyar partoktól, s mi valamennyien

mint szárazra tett vízimalom, mert nem szereltük át aranyfolyamhoz szokott lapátja-

inkat a rohanó technika rakétázó mechanizmusával szegényen, elhagyottan várjuk,

várjuk ábrándozva, álmodozva jobb idők jöttét…

1 Itt ütögetés.2 Illendően, mintaszerűen (viselkedő).3 Egyleteskedni.


360

Rá kell egyszer már jönnünk, hogy a gravámeneket4 tőlünk idegenek soha orvo-

solni nem fogják, panaszainkra nincsen medikámentum5 idegen kertekben, önér-

zetünket vágó, hasogató bántódások és sérelmek, húsunkba metsző elmellőzések és

áldozathozatalok bármily hangos felhördülései itt mit sem segítenek.

Rá kell jönnünk, hogy a panaszunk hangja kifelé hírt ad rólunk, e panaszoknak

akkora erejűeknek is kell lenniük, hogy a magunk sorsa feljavításáért dolgozni is

tudjanak, hogy megindítsák a rozsdásra dologtalankodott gépeket. A magunkra esz-

mélésnek energiát adó gőzzé, gázzá, elektromossággá kell lennie, hogy hajthassuk

a gyalupadot, a szerszámgépeket, a turbinákat, a szalagfűrészeket, a sok száz s száz

mechanizmust, rá kell jönnünk végre, hogy a magunkba süllyedt, öklöt szorító sorsra

fütyülésből vagy hitünk vesztéséből akkora élni akarást csiszoljunk ki, hogy magyar

boltos mindazt pengő ércre s ropogós bankóra válthassa magyar vásárló számára.

Még nem vagyunk egészen szegények, még van mit számba vehetnünk: sereg-

szemlét kell tartanunk, leltároznunk kell a magyar kisebbség vagyonát, fel kell ál-

lítanunk a magyar kisebbség nemzeti vagyonmérlegét, mert higgyük el, hogy nem-

csak az a fon tos, hogy hány magyar könyv jelenik meg, s szépirodalmunk egy-egy

műfajában milyen a termés, mert az igazi magyar vetés ott van a még magyar kézen

levő fekete földben is, ott van a zakatoló gépekkel, fúró-faragó magyar kézen levő

gyártelepen, ott van a sok kicsi, szurtos, füstös kis kézművesipar magyar kézen levő

műhelyeiben, s ott van a bankok, biztosítóintézetek, kereskedelem és ügynökségek

magyar kézen levő irodáiban, főkönyveiben és mérlegeiben…

De főleg ott van abban a hatalmas, sok-sok tízezer magyar földmunkásban,

gyári iparosmunkásban, iparostanoncban, a bank, pénzintézet volontérjében6 és

saldokontistájában7 és levelezőjében, magyar boltok mindig fürge „segéd urai”-ban és

szép nyolcasokat figuráló inasgyerekeiben, gépet konstruáló magyar mérnökökben,

házat építő magyar építőmesterekben és géplakatosokban, magyar „vigécek”-ben8

meg száz és száz rendű és rangú magyarban, akik eddig a Magyar Munkaközösségbe,

ebbe az igazi magyar nemzetmentő kollektív munkába meghívást nem kaptak.

A magyar kisebbség nemzetgazdasága akkora terület, hogy valamennyien el-

férünk rajta. Belőle élünk, itt is van generációs elmélet – pedig – hej, de mélyebb

vágású, mint az akadémikusoké! – itt van tennivaló, aprólékos adatgyűjtő munka,

itt vannak tömegeket befogadni tudó kertek, amelyeken belül menteni, gyarapítani

s a magyarság számára realizálni lehet a kultúra, az irodalom ábrándos elgondolásait.

Ez a Magyar Munkaközösség!

Forrás: Kisebbségi magyar nemzetgazdaság. Magyar Írás, 1932. július, 5. sz. 359–361.

4 Sérelmek, panaszok.5 Orvosság.6 Gyakornok.7 Folyószámla felelőse.8 Ügynök.


361

68. Ivánfy Géza a szlovákiai magyarság gazdasági vagyonáról

(1932)

A szlovákiai magyarság vagyonállományának vázlatos feltérképezésére Ivánfy Géza tett kí-

sérletet. A kisebbségi magyarok egzisztenciateremtésének lehetőségeit és életszínvonalának

emelését mindegyik társadalmi osztály számára biztosítandónak vélte. Írásában elemzi

a magyarság gazdasági forrásait, és számba veszi a „látható” (termőföld, ipari és kereskedel-

mi vállalkozások) és a „rejtett” tőkét (magán- és közvagyon, biztosítások, nyugdíjak, adók,

járulékok), melyből felépíti a tetszetősnek tűnő, de mégiscsak virtuálisan létező „kisebbségi

vagyonállományt”.

A magyar nemzeti kisebbség nemzetiség-mivoltában ama különleges helyzetnél fog-

va, melyet a szuverén és eszmeileg osztatlan államban a békeszerződések és állam-

közi megállapodások biztosítottak a nemzeti kisebbség fogalmának felvetése által,

olyan korpusz, melynek fenntartására és fejlesztésére a demokratikus elveken fel-

épített s korlátlan jogalkotó hatalmú állam külön törvényeket alkot és törvényerejű

alkotmányjogi biztosítékokat nyújt. Hogy a nemzeti kisebbség e biztosítékok teljes

birtokában van-e, s a rá vonatkozó törvényes rendeletek végrehajtása tökéletes és

hatályos-e, ennek megcáfolhatatlan egyetlen bizonysága csak egy lehet: ha a nemzeti

kisebbség egész korpuszának, tehát a hozzá tartozó egyedeinek is s valamennyijének

életlehetősége biztosítva van.

Az egzisztencia mindent jelent, s a kisebbségi életben a születéstől a halálig min-

den életfolyamatot, minden életmegnyilvánulást, a csecsemő anyatejétől a tisztessé-

ges temetésig. Az egzisztencia nemcsak lélegzési szabadságot, hanem az életlehető-

ségek minden területén a cselekvések szabadságát és ezek útján azoknak a szükséges

és pozitív institúcióknak létesítését, működésük teljes és akadálymentes kifejtését

jelenti, amelyek az életet a puszta tengődéstől igazi életté segítik.

Legelőbb a nemzeti kultúra – mint igen érzékeny szeizmográf – mutatott rá ná-

lunk az egzisztencia lelki területét veszélyeztető célzatosságokra, az önfenntartás ösz-

tönével kísérletezett olyan összefogó kapcsok létesítésével, melyek a nemzeti kultúra

hagyományos erőforrásainak felhasználásával, kultúrtársadalmi formák kereteiben

vélte a kisebbségi egzisztencia biztosításának legalkalmasabb eszközeit feltalálni.

A – hogy úgy mondjuk – kulturális önellátást célzó, sokszor egymásra halmozott

akciók mellett, melyek legtöbbször megtorpantak a „nincs” barikádjánál, a beteges

formákban kitenyésztett államgazdasági autarkia divatos tobzódása idején igen csá-

bító éppen nemzeti kisebbségi helyzetünkben felvetni a gazdasági önellátás kérdését,

és számításba véve gazdasági erőinket, vizsgálat tárgyáva tenni kisebbségi nemzeti

korpuszunk egzisztencia-védelmére alkalmas, létező és létesítendő, de azután fejlesz-

tendő gazdasági berendezkedéseinket is.

Azt már tudjuk, hogy nyelvünkön ennyi meg ennyi iskolában tanítanak. (Igaz,

hogy emellett egzisztenciánkra fontos, hogy azt is tudjuk, hogy mennyit tesz ki


362

összegekben például az összes magyar iskola dologi fenntartási költsége, mekkora

összegre rúg például a tanulók tanszer-, könyvellátása stb.). Tudjuk, hogy kisebb-

ségi nyelvi jogainkkal mekkora területeken élhetünk, a kultúra társadalmi ápolá-

sára milyen s hány intézményünk van. Bizonyára érdekel azonban bennünket – hi-

szen a kul túrát ez tartja fenn – a sok százezer magyar egzisztenciája is a gazdasági

életben.

A magyar kisebbség – hiába állítjuk, hogy az életszínvonal valamennyiünket egy

osztályba süllyesztett – nincs híjával gazdasági értelemben olyan tagozódásoknak,

amelyek velejárója a társadalmi differenciálódás. Az a vezető társadalmi szerep, me-

lyet a megszakadt nagy egységben az úgynevezett intellektuel réteg – számban tulaj-

donképpen mindig kirívó kisebbségében – vállalt és játszott, az államigazgatás száz

és száz hivatalában s hivatalos erejével, befolyásával kisebbségi életünkben eltűnt,

áttolódott az új impérium által alkotott s a régihez hasonló szerepet betöltő hivatal-

nokosztályra. Ami ebből a hivatalnokrétegéből megmaradt – szigorúan körülhatárolt

területen és nemzeti életünk kollektívumára való befolyáslehetőségben is megbénítva

– az a magyar tanítói társadalom, mely számánál és a kultúrmunka egysége teremtet-

te helyzeténél fogva egyedein túl is nagy értéket jelentő és kulturális egzisztenciánkat

biztosító testületi szerepet tölt be. A közigazgatásban elhelyezkedett tisztviselőink

– a rendelkezésre álló statisztika szerint az összes közigazgatási alkalmazott között

alig 5 százalékkal – domináns arányban a helyi, községi s városi helyi közigazgatás-

ban vannak elhelyezkedve, az állami üzemekben, postánál az összes alkalmazott 2,2

százaléka, a vasútnál az összes alkalmazott 3,3 százaléka tartozik nemzeti kisebbsé-

günkhöz. Számuk oly csekély s hivatalos hatáskörük oly szűkre szabott, hogy jelentős

befolyást nem jelentenek.

Itt vannak még a volt tisztviselők, mint nyugdíjasok, akik a maguk lateiner1 osz-

tályából az élet kényszere folytán lassan-lassan szabad kereső foglalkozásokra tértek

át, az időnkint, alkalomszerűleg és helyenként mutatkozó kisegítő munkahelyeket

töltötték be és özönlötték el.

Kisebbségi tömegeink tehát tulajdonképpen nem a fent említett foglalkozási ágak-

ban találhatók, és ezért kell kihangsúlyozni, hogy kisebbségi gazdasági egzisztenciák

is nem ezek munkájától, ezek foglalkoztatottságától függ, nem ezek keresetén épül fel

és biztosítható.

Legnagyobb gazdasági erőt jelent számunkra a magyar kézben tartott földbirtok

s ezzel együtt magyar gazdatársadalmunk, amely keresettel bíró, földbirtokkal ren-

delkező több mint 100 000-es létszámával és családtagokkal együtt közel 400 000

lélekszámával a magyar kisebbség zömét alkotja.

A földbirtokkal és a földműves-társadalommal közös foglalkozású a bér- és nap-

számos munkára utalt földmunkásság, amelynek riasztóan emelkedő lélekszáma

egyre fokozottabb figyelmet érdemel.

1 Értelmiségi.


363

A kereskedelem és ipar területén számításaink szerint összesen cca. 38–40 000

önálló kereső számítható a magyar kisebbség körébe, akik eltartottjaikkal együtt az

összmagyarság 1/6-át teszik.

Tekintélyes számot képviselnek ipari és kereskedelmi szakmunkásaink, akik szá-

mát – tekintet nélkül most arra, hogy foglalkoztatva vannak-e, vagy nem – bátran

25–30 000-re, eltartottaikkal együtt pedig cca. 100 000-re tehetjük.

A mezőgazdaság földbirtokállománya, élő és holt leltára és az ipar és kereskede-

lem birtokában levő ipari üzemi és kereskedelmi vállalati vagyon a magyar kisebbség

vagyonának csak egyik részét képezi, mert egyéb ingatlanvagyon, mint például a ma-

gyar kézen levő házak és objektumok ugyancsak nagy értéket képviselnek a magyar

kisebbség kapitális tömegében.

A magyar kisebbség gazdasági erőforrásai tehát azokból a foglalkozásokból bu-

gyognak, amelyek háttere, alapja vagy a föld, vagy az ipar és kereskedelem üzemi,

illetve üzleti vállalata.

A magyar kisebbség látens vagyona is igen figyelemre méltó. Értjük a magyar ki-

sebbség közületeink birtokában levő s ekként kezelt ignatlanvagyont és mobíliákat2,

középületektől kezdve azokig a mindenféle ingó s ingatlan vagyontárgyakig, melyek

községeinkben tömegesen vagy a magyar diaszpórákban magyar létünkről tesznek

tanúságot. Tiszta képet e tekintetben pontos számadatok nélkül is kaphatunk, ha

a hivatalosan 1931. évi állapot szerint a szlovenszkói községeknek összesen 1 milliárd

és 850 millió Kč-ra, a járásoknak pedig 20 millióra felvett vagyonértékét az összesen

3475 szlovenszkói község között közeli számadatban 700 magyar többségi község

számával arányba állítjuk.

Nagy vagyont reprezentált a magyarság kezén levő pénzintézetek és hitelszerve-

zetek betétállománya, melyet ha – a rendelkezésre álló adatok szerint – a történelmi

országok hasonló hitelintézményeiben kezelt 43 milliárddal szemben csak 1 és fél

milliárd Kč-nak tudunk is, olyan tekintélyes summa, mely a kisebbség gazdasági éle-

tében jelentős szerepet játszik.

De van a magyarságnak látens tőkéje e pénzintézeteken kívül olyan nagyban-

kokban és főleg hitelszövetkezeti alakulatokban, amelyeket kifejezetten csehszlovák

üzleti érdekkörök igazgatnak. Ezek alaptőkéjük, betétjeik, illetve üzletrészeik egy te-

kintélyes részét nyerték régi magyar intézetekben elhelyezett s onnan átevezett ma-

gyar vagyonértékekből.

Nem kicsinylendő értéket képviselnek a magyarság kötött jellegű vagyonai és díj-

járulékai a biztosítási üzletágazatokban. Maga az élet-, és tűzbiztosítás és értéke és évi

díjaik több százmilliót jelentenek.

De nemcsak a magánbiztosítási intézetekben, hanem az állam által támogatott szo-

ciális biztosítóintézményekben is, valamint járulékokban úgy biztosítási értékigények-

ben is tekintélyes nemzeti vagyon kumulálódik. A Központi Biztosítóintézet vagyona

2 Ingó vagyon.


364

az 1931. év végén 3 milliárd 494 millió 20 788 Kč értékét képvisel, ebből Szlovenszkóra

és Podkarpatszká Ruszra 236 millió 672 860 Kč esik, amely hatalmas összegből 32 mil-

lió mint készpénzbetét van elhelyezve, 69,5 millió Kč szlovák és ruszinszkói értékpa-

pírokban, 58,3 millió Kč községi kölcsönökben, 13,6 millió Kč ingatlankölcsönökben,

11,2 millió Kč meliorációs kölcsönökben és 51,4 millió Kč közvetített kölcsönökben

kiadva táplálja a szlovenszkói és ruszinszkói közgazdasági piacot. Mindenesetre érde-

kes még, hogy amíg Csehországban az ipari hitelre 47,9 millió Kč-át, Morvaországban

és Sziléziában 19,4 millió Kč-át fordítottak a Központi Biztosítóintézet felhalmozott

vagyonából, Szlovenszkón öszesen csak 935 ezer 422 Kč-át juttattak kifejezetten ipari

hiteligénylés kielégítésére. Ha most még számításainkba foglaljuk, hogy az 1930. évi

bevétel járulékokban a betegsegélyző intézeteknél betegsegély-járulék, aggkori és rok-

kantsági járulék 248,4 millió Kč-át tett ki, s a balesetbiztosítási járulékok 1931. végével

előírt 252,7 millió Kč-át, e biztosítási ág vagyona 121 millió 450 121 Kč-át, a nyugdíj-

biztosítási járulék 1922. évtől kezdve 1931-ig 311,5 millió Kč-át tett ki, ez elképesztő

összegekből megközelítő arányosítással fogalmat alkothatunk magunknak a magyar

kisebbségnek ez immenzis3 tételekhez való hozzájárulásáról, tehát e című vagyonunk-

ról, illetve részben kiadásokra fordított passzívumainkról.

Hogy adókban mit jelent a magyar kisebbség vagyonának és jövedelmeinek rész-

vétele, legyen számításunk alapja, hogy az 1931. évben az állami adójövedelmekhez

Szlovenszkó és Ruszinszkó hozzájárulása 1 milliárd és 75 milliót tett ki, Szlovenszkó

országos igazgatásában a szlovenszkói hozzájárulás 312,12 millió Kč az 1932. évi

előirányzat. Az 1929. évi statisztika szerint a járások adója 17,4 milliót, a községek

önkormányzati adója 458 milliót tett ki, ha számszerű tételekben nem is tudjuk ma

megállapítani a magyar kisebbség részvételét ez ugyancsak hatalmas összegekhez,

legalább nagy vonásokban az itt igénybe vett nemzeti vagyon és nemzeti jövedelem

képéről tájékoztatást nyerünk.

Bizonyos, hogy e hatalmas vagyonnak, jövedelemnek és hozadékoknak kezelé-

sétől mi nagyon távol vagyunk, de mert mindennapi munkákkal hangyaszorgalmú

méhei vagyunk a nagy kaptárnak, nem kézenfekvő-e, hogy kisebbségi életünk vitelé-

ben ezekkel számadást csináljunk?

Kérdés most már, hogy – amint ez a kultúra terén történt – van-e mód, eszköz arra,

és megvan-e a gyakorlati lehetősége annak, hogy ezt a személyekben, dolgos mun-

káskezekben, üzleti vállalkozási készségben és tehetségekben, főleg pedig a materiális

javakban még mindig hatalmas értéket jelentő kapitálisnak ránk eső igazságos részét

a nemzeti kisebbség majdnem hogy öncélú erőgyarapítására is felhasználhassuk?

Az irodalmi kultúrkérdéseknél könnyen adhattunk feleletet a nemzeti kultúrjavak

koncentrálására. A nyelv azonossága mellett a gondolathoz való ragaszkodás és hűség

lelki diszpozíciója is kötőanyagul szolgált és szolgál, de a business is business4 igen

3 Óriási.4 Az üzlet az üzlet.


365

sokszor rosszul idézett elvén félrenevelt és a gazdasági foglalkozásokat űző kisebb-

ségi magyar gazda, magyar iparos és magyar kereskedő, magyar bankár és a föld-

munkán alkalmazott, a gyári üzemben, a kisiparos műhelyben, a kereskedő pultja

mellett vagy a pénzintézetek rácsa mögött dolgozó segítő munkástestvéreink vajon

megérzik-e, felfogják-e, hogy a hatalmas államkereten belül is és az állam egyetemes

körű és érdekű közgazdaságában őket is hajthatja egy különös ambíció a pénznek

nincs szaga elvén túl is?

De nem ezek a dologban elfoglalt s így egyetemes kisebbségi nemzeti célokat nem

tekintő, szűkre szabott magánérdekek hétköznapi súlyos gondjaiban kimerült gazda-

sági osztályrétegek, hanem az a kisszámú vezetőkör, mely tömegek irányítására érzi

hivatottnak magát, és kezében tartja a községi, városi kerületekben a maguk szakállára

dolgozgató és műkedvelő kis magyar egyletszigetek és csoportok gyeplőjét, vajon a ve-

zetőkörök megértik és megérzik-e, hogy a gazdasági javak forgalmán felépülő és abból

élő magyar nemzeti kisebbségi közgazdaság területén van most az igazi tennivaló?!

Igen, jól tudjuk, hogy egy állam keretén belül csak magára számító, csak magában

forgolódó és érzelmi vámsorompókkal magát elkülönítő nemzeti kisebbségi közgaz-

daságot felépíteni lelketlenség lenne. Nem is erről van szó. Hiszen a közgazdasági élet

több szabadságot kíván, s közvetlenebb kapcsolatot, az anyagi javak cseréjében kife-

jeződő valóság-együttműködést azokkal, akikkel az államegységben a sors összeköt.

Tudunk példákat, hogy különösen a sanda liberalizmus jelszavával operáló nagy-

tőke, amelyet bátran nevezhetett egy neves közgazdánk hazátlan tőkének, a minél

nagyobb haszon elméletét nem egykönnyen rendelte alá a nemzeti érdeknek, viszont

láttuk hatalmas tőkeerős országokban, hogy a hiteléletet és a gazdasági élet egész

területét uraló pénzintézetek és nagyipari vállalatok, de a nemzettest egyedei is be

tudták állítani tevékenységüket a kollektív nemzeti érdekek irányába.

Nem ábrándokat kergetünk, és nem engedjük ki a ceruzát a kezünkből, nem áll-

tatjuk magunkat máról holnapra bombasikerekkel e téren mi nemzeti kisebbség sem.

Ezekben a sorokban csak igen vázlatosan akartunk rámutatni arra, hogy az eddig

túlságosan favorizált és most már jórészt rendszert követő kulturális munkáink mel-

lett egy ennél sokkal hatalmasabb és egzisztenciánk szempontjából amannál sokkal

fontosabb szükségmunka elkezdése vár ránk gazdasági javaink megőrzése és főleg

kisebbségi nemzeti gazdálkodásunk összhangba hozása terén.

Széchenyinket sohasem ragadták el utópiák. Megéri, hogy emlékezetünkbe idéz-

zük, amit a Világban mondott. Sohasem volt ez aktuálisabb s találóbb, mint ma mi-

ránk nézve: „Ne kívánjunk az emberektől érdekeikkel ellentétes dolgot, mert meg kell

értenünk, hogy sok ember valóban nagy erő, de csak ha közösen dolgozik egy célra.

Közös célra való egyesülés pedig a sokaság sokféle elemei közt csak úgy lehetséges,

s ha létrejön is csak akkor tartós, ha minden résztvevő fáradozása az önmaga jólétét

emeli bizonyos vagy előre látható haszonnal. Az emberiség tetteinek ezen legmélyebb

indítóján csak az az ember szomorkodhatik el, aki ábrándok világában él s a színpadi

erényeket becsüli mindenek felett”.


366

Számolva az ökonomikus adottságokkal, a mezőgazdasági és ipari munka szer-

vezése, a termelt javak értékesítése, a hitelélet biztosítása útján a nemzeti kisebbsé-

gi kollektívum egyetemes java szerint munkáló kisebbségi gazdálkodás kiépítendő

rendszere – melyben helyet, munkát és kenyeret talál birtokos és zsellér, kereskedő

és munkás, gyáros és iparos, tanult és diplomás – hajthatja végre egzisztenciánkat

mentő és fenntartó kisebbségi nemzeti erőink koncentrációját.

A legutóbbi évtizedek állanak előttünk példákkal arra, hogy a nemzeti érzésben és

demokratikus elvekkel összegyűjtött és összetartott kisebbségi nemzeti erők milyen

világformáló erőket jelentenek. És ugyancsak a mi most már több mint egy évtizedes

kisebbségi életünk szolgál szomorú bizonyságokkal afelől is, hogy milyen könnyen,

milyen gondatlanul folyik szét az a nemzeti vagyon, amely a kezünkben volt és ma

még a kezünkben van.

Nem gondolunk semmiféle Ghandi-féle non cooperation-ra.5 Botor gondolat

lenne ez, de igenis gondolunk arra, hogy minden magyar kultúrérték mellett min-

den megfogható reális magyar érték és vagyon olyan formában és olyan gazdasági

rend szerben táplálja a magyar kisebbség egzisztenciális javát, amilyenben a magyar

vagyon értéktermelő munkájának hozama, kamata s maga a vagyon hitelt érő és

hitel képes volta magyar kisebbségi népünknek jelentsen áldást és biztosítson fejlő-

dést. A gazdasági erők egyesítése azt fogja jelenteni, hogy vagyonunkkal a jó gazda

gondosságával gazdálkodunk, és a gazdasági magánérdekek kielégítése mellett az

egyetemes kisebbségi érdekek gazdasági és kulturális vonatkozásaira is figyelemmel

leszünk. Hogy e munkában a rideg kapitalisztikus gazdasági rend kijavításával első-

sorban a magyar népi tömegek gazdasági kielégítésére gondolunk, ez megkezden-

dő munkánk alapvető tétele és ez irányú munkánk sikerének is egyetlen biztosítéka.

A magyar kisebbségnek ma csak a bibliai öt kenyere van. Rajtunk múlik, hogy hittel

és megértéssel valamennyiünk százezreinek egy-egy karéj jusson belőle.

Forrás: Kisebbségi gazdasági társadalmunk és nemzeti vagyonunk. Magyar Írás, 1932. szep-

tember, 7. sz. 561–567.

69. Kardos Béla a szlovákiai magyar munkásság szakszervezeti önvédelméről

(1933)

Kardos Béla a szlovákiai magyar munkásság szervezettségének kérdéseit vizsgálva írásában rá-

mutat a saját szakszervezet hiányának következményeire s arra, hogy a cseh és szlovák vezetés

alatt álló szakszervezetekben a magyaroknak nincs képviseletük. A magyar munkásság a kor-

szakban a szociáldemokrata, a kommunista és a csehszlovák szakszervezetekben tömörült.

5 Gandhi, Mohandász Karamcsand (1869–1948) indiai politikus, az indiai nemzeti függetlenségi

mozgalom vezetője. Az együtt nem működés elvét átvitte a gyakorlatba és politikai eszközzé

tette.


367

Csehszlovákiában, mint fejlett iparállamban a munkavállalók szakszervezeteinek

statisztikája fokozott fontossággal bír. A Csehszlovák Statisztikai Hivatal 1922 óta

folytat évenként erre vonatkozó statisztikai felvételt, amelynek eredményeit a felvételi

módszer ismertetésével együtt 1931-ben jelentette meg az 1921–1927. évekre vonat-

kozólag kötetben, az 1927–1930. éveket pedig külön füzetekben.1

Bár a szakszervezetek fogalma és jogi helyzete Csehszlovákiában sincs egységes

törvénnyel meghatározva, és ezért a statisztikai felvételek és eredmények összefog-

lalása különös nehézségekkel jár, mégis az említett forrásokból Csehszlovákia szak-

szervezeteinek és szakszervezeti központjainak érdekes képe bontakozik ki.

Ha azt vizsgáljuk, hogy az összes kereső mukásságnak hány százaléka tagja vala-

mely szakszervezetnek, az eredmények országrészenként a következők:

Összes kereső

munkás száma

Ezekből szakszervezeti tag

Számban %-ban

Csehországban 2 172 682 1 078 904 49,66

Morvaországban, Sziléziában 1 001 597 451 216 45,05

Szlovákiában 643 009 181 784 28,27

Ruténiában 95 828 18 590 19,40

Egész Csehszlovákiában 3 913 206 1 730 494 44,22

Az egyes területek ipari fejlettségének fokával van összefüggésben az, hogy

Szlovákiában és Ruténiában a szervezeteken kívül álló munkásság százaléka sok-

kal magasabb, mint a történelmi tartományokban. Viszont Csehszlovákia különös

nemzetiségi viszonyaival magyarázható, hogy szervezettség tekintetében különösen

a magyar kisebbségi munkásság messze elmarad a csehszlovák munkásság szerve-

zettsége mögött.

Összes kereső

munkás száma

Ezekből szakszervezeti tag

1923-ban 1930-ban

számban %-ban számban %-ban

Csehszlovák 2 525 892 1 169 825 46,3 1 217 492 48,2

Német 1 022 596 410 514 40,1 476 861 46,5

Magyar 157 201 22 660 14,41 16 382 10,4

Rutén 59 843 8 058 13,47 10 027 16,7

Lengyel 24 393 15 989 65,55 7 685 31,5

Egyéb 123 281 460 0,4 2 047 1,6

Összesen 3 913 206 1 627 506 41,5 1 730 494 44,22

1 A szerző jegyzeteit nem közöljük.


368

Szervezettség tekintetében legrosszabbul áll a magyar kisebbségi munkásság,

melynek 1923-ban csak 14,41 százaléka, 1930-ban pedig már csupán 10,4 százaléka

volt szakszervezeti tag, azaz egytized rész, míg a csehszlovák munkásságnak csak-

nem a fele az. Bár az összes szervezett munkás száma a hét év alatt mintegy százezer-

rel növekedett, a magyar kisebbségi munkásság e tekintetben is visszaesést mutat,

22 660-ról 16 382-re. A 6278 lélekkel való csökkenés 27,7 százaléknak felel meg.

A szakszervezetek és szakszervezeti központok – a kommunista szakszervezet ki-

vételével – nemzetiségenként külön állnak, amennyiben a német munkásság több

külön szakszervezeti központtal bír. Hasonlóképpen a csehszlovák nemzetiségű

munkásság is egy-egy politikai párt vezetése és világnézeti irányítása mellett szer-

vezkedett. Úgyszólván minden nagyobb politikai pártnak megvan a maga szakszer-

vezeti organizációja, amely az egész országra kiterjed. Mindazonáltal létezik néhány

politikamentes (hivatási alapon működő) szakszervezet is.

A magyar munkásság nem rendelkezik megfelelő saját szakszervezetekkel és a né-

met munkásság mintájára külön szakszervezeti központtal, hanem szét van szórva

a legkülönbözőbb szervezetekben. Alábbiakban közöljük a legfőbb csehszlovákiai

szakszervezeti kötelékeket tagjaik számának sorrendjében, feltüntetve, hogy a ma-

gyar munkásság miként helyezkedik el azokban.

Szakszervezeti központ SzakszervezetekA szakszervezeti

tagok száma

A magyar tagok

száma

Az összes

magyar tag

százalékban

Csehszlovák szociáldemokrata 51 391 402 7 231 44,14

Német szociáldemokrata 21 209 017 12 0,07

Csehszlovák nemzeti szocialista 62 288 231 175 1,07

Kommunista 10 113 702 4 418 26,97

Csehszlovák köztársasági

agrárpárti 3 89 470 234 1,43

Csehszlovák tisztviselők

központja 67 88 957 401 2,45

Csehszlovák keresztény

szervezet 15 49 337 – –

Szlovák szakszervezeti szövetség 7 35 628 174 1,06

Csehszlovák nemzeti demokrata

párti 9 31 886 – –

Cseh néppárti 21 30 167 – –

Verband der christlichen

Gewerkschaften 9 27 151 230 1,40

Reichsvereinigung der

deutschen

Gewerkschaften

9 15 345 – –

Főiskolai végzettségű

köztisztviselők

és tanárok szervezete

32 11 104 50 0,31


369

Amint látható, a német munkásság, sőt a német állami tisztviselők is külön szer-

vezetekkel bírnak, a magyar kisebbségiek azonban önálló keretek híján, a statisztika

szerint, nem annyira ezek felé orientálódnak, mint inkább a csehszlovák szakszerve-

zetek felé, és jelentős mértékben a kifejezetten kommunista szakszervezetek tagjaivá

lesznek, amely utóbbi körülmény részben azzal is magyarázható, hogy a kommunista

szakszervezetek, melyek tagjaik számát tekintve Csehszlovákiában a negyedik helyen

állnak, kifejezetten internacionalista alapon állnak.

Hogy a szervezkedés terén Szlovákia és Ruténia nagy elmaradást mutat a törté-

neti tartományokkal szemben, továbbá, hogy a magyar kisebbségi munkásság nem

bír megfelelő szakszervezeteket és szakszervezeti központokat alakítani, az nagy

hátrányt jelent e területek, illetve a magyar kisebbségi munkásság kárára. Ugyanis

tekintetbe kell venni, hogy Csehszlovákiában a munkanélküli segélyt az állam a szak-

szervezeteken keresztül osztja ki, amennyiben a munkanélküli segélyről szóló 1921.

évi 267. számú törvény a genti rendszert vezette be.

E törvény 2. §-a szerint: „állami munkanélküli segélyre igénnyel bírnak azon szak-

szervezetek tagjai, amelyek alapszabályaik és előírásaik szerint tagjaiknak segélyt

nyújtanak”. A 3. § szerint: „Az állami munkanélküli segély hozzájárulás a szakszer-

vezetek által kifizetett segélyhez. A szakszervezet utalja ki a munkanélkülieknek az

állami kincstár terhére”. E célból az állam a szakszervezeteknek évenként jelentős

összeget bocsát rendelkezésre, amely meghaladja azt az összeget, amelyet a szakszer-

vezetek a saját eszközeikből fizetnek ki. Így […] a szakszervezetek az utolsó évben

saját eszközeikből kifizettek 13,3 millió [Kč]-át, az államtól kaptak viszont 17,8 millió

Kč munkanélküli segélyt, úgyhogy a 31,1 milliónyi Kč munkanélküli segélynek több

mint a fele az államtól származik.

De nemcsak az ebben való aránylagos részesedéstől esik el a magyar kisebbségi

munkásság, hanem a szakszervezetekkel járó egyéb előnyöktől is. A csehszlovákiai

szakszervezetek ugyanis fontos organizációk, amelyek összesen átlag évi 150 millió

Kč (750 millió lej) költségvetéssel dolgoznak, és ezekből az eszközökből nem csu-

pán munkanélküli segélyt nyújtanak, hanem egyéb segélyeket is, és mint kulturális

alakulatok is jelentékenyek, könyvtáraikkal, előadásaikkal, 1930-ban összesen 354

szaklapjukkal stb. támogatják tagjaikat, sőt a törvényhozásban, a munkásbiztosítási

ügyben és sok más téren fontos befolyással bírnak.

A szakszervezetek összes kiadásaiból országos átlagban jutott:

Verband der deutschen

Staatsangestellten Vereinigungen 15 6 887 – –

Központ nélküli szakszervezetek:

Csehszlovák nyelvűek 176 232 076 3 195 19,50

Német nyelvűek 75 56 443 262 1,60

Összes szakszervezet 589 1 730 494 16 382 100,00


370

munkanélküli segélyre 18,05 %

sztrájkok és kizárások alkalmával nyújtott támogatásokra 6,53 „

tagok egyéb támogatására 8,35 „

személyi kiadásokra (adminisztráció) 43,85 „

kulturális kiadásokra 18,09 „

egyéb kiadásokra 5,13 „

100,00 %

Hogy a személyzeti kiadásokra (adminisztráció) aránylag nagy összeg (43,85 szá-

zalék) jut, annak magyarázata az, hogy a szakszervezetek számos fizetett egyesületi

tisztviselőt tartanak. Így Csehszlovákiában 10 szakszervezet tart egyenként 20-nál

több fizetett tisztviselőt. 57 szakszervezet tart 6–20 tisztviselőt, míg 98 szakszerve-

zetben 2–5, 75 szakszervezetben 1 fizetett tisztviselő látja el a teendőket. A létező

szakszervezeteknek több mint a fele (321) azonban nem tud fizetett tisztviselőt al-

kalmazni.

Mindenképpen sajnálatos az a körülmény, hogy a magyar kisebbség nem veszi

vagy nem veheti ki a maga részét eléggé a szakszervezeti mozgalom életéből Cseh-

szlovákiában, holott a magyar munkásság a volt magyar területek iparos városaiban

és vidékein jelentős szerepet játszhatna e téren.

A fenti statisztikák óta az történt, hogy 1932-ben a kormány feloszlatta a kommu-

nista szakszervezetet, amelyekben, mint láttuk, több mint négyezer magyar munkás

volt. Losoncon pedig fél évvel ezelőtt megalakult, illetve felújult egy magyar keresz-

tényszocialista szakszervezet (Fleischmann Gyula2 dr. részvételével), amelynek sorsa

azonban egyelőre bizonytalan és kérdéses.

Forrás: Magyar kisebbségi munkásság és a szakszervezetek Csehszlovákiában. Magyar Ki-

sebbség, 1933. január 1. 1. sz. 56–59.

70. Rády Elemér a Hanza teljesítményéről és üzenetéről

(1934)

Rády Elemér kívülállóként értékeli a Hanza-mozgalmat, ő maga a szövetkezet tevékenységében

gyakorlatilag nem vett részt.1 A szervezetet nem csupán gazdasági csoportosulásként jellemzi,

melynek tagjai javakat árulnak és közvetítenek, hanem olyan közösségként, mely új emberesz-

2 Fleischmann Gyula (1889–1969) politikus, publicista, szerkesztő. Részt vett a keresztényszocia-

lista párt tevékenységében, a párt szlovák nyelvű lapjait szerkesztette. Tartománygyűlési képvi-

selő volt.1 Rády Elemér (1910–1942) publicista, lapszerkesztő, kultúraszervező. A szlovákiai magyar főis-

kolai cserkészmozgalom megszervezője, a Prohászka Körök fő szervezője, az Új Élet című lap

első szerkesztője.


371

ményt közvetít: a szolidáris és szociális gondolkodású emberét, aki a kisebbségi társadalom ösz-

szetartó ereje lehet.

Nem vagyok szövetkezeti ember, egyik szövetkezetnél sem végzek aktív munkát. Az

élet a közmunka egész más posztjára állított. De ha aktívan nem kapcsolódhatom be

egy szövetkezet munkájába sem, teljes szívvel érzem át mégis azt a nemes és fontos

eszmét, amit a szövetkezés gondolata jelent. Épp ezért tartom feladatomnak, hogy

saját munkakörömben tehetségemhez mérten hirdessem és terjesszem azokat a gon-

dolatokat, amelyek a Hanza szövetkezeteiben már tetté és gyümölccsé váltak.

Tisztán látom, hogy a mai korban, melyben a társadalom mélyében levő férgek

mindent szétrágnak és részeire bontanak, s mindent a széthullás és ezáltal a megsem-

misülés veszélye fenyeget, összefogjuk és megmentsük azokat az erőket, melyek a tár-

sadalmat, az egész emberiséget, nemzetet és minden egyes embert egyaránt a javulás,

jobbulás és a gazdasági és erkölcsi fejlődés útjára lendítik.

Ma már minden tisztán látó ember látja, hogy a társadalmunkat rágó férgek közül

a legveszedelmesebb az az anyagiasságot hirdető irányzat, mely két, látszólag ellenté-

tes, de belső lényegében azonos gazdasági és társadalmi rendszert termelt ki: a kapi-

talizmust és a kommunizmust. Mindkettő a szellemi és erkölcsi értékeket semmisíti

meg, mindkettő kiöli az emberekből az egyéni méltóság, az egyéni cselekvés maga-

sabb rendű szellemét, s végső eredményeiben néhány erkölcsi érzék nélküli ember

vezetése és zsarnokság által megfélemlített csordát akar az emberiségből alkotni.

A kommunizmus ezt sokkal durvábban, sokkal erőszakosabban valósítja meg, amint

azt a szovjetorosz kísérleteknél láthatjuk, mint a kapitalizmus, mely lassan-lassan te-

szi tönkre a kisembereket, szívja ki ezekből gazdasági, szellemi és testi erőiket. Vég-

eredményben tehát mindkettő azonos, csak a módszereik mások.

Ezzel szemben a szövetkezeti mozgalom minden embernek biztosítani kívánja az

emberhez méltó létet. A csordaember helyett az ember méltóságát és hivatását átér-

ző, felelősségteljes, szociális gondolkodású embert akarja megteremteni. És ennek

a nemes célnak az elérésére a legszebb és legnemesebb eszközt, az összefogást, a szö-

vetkezést választja, hogy önerőnkkel és egymás megsegítésével érjük el saját célun-

kat, és ezáltal az egész emberiség fejlődését is előbbre vigyük.

Kellenek-e ennél szebb eszmények egy olyan nemzet részére, mely kisebbségi

helyzetben él, s csak a saját erői összefogásával tudja nemcsak fejleszteni, hanem

megőrizni is azt, amit történelméből, erőiből a maga számára még megmentett? Az

önsegély és a szövetkezés gondolata így, a Hanzát is jellemzi, úgy érzem, nemcsak

azoknak kell, hogy programot jelentsen, akik a szövetkezetekben ma már dolgoznak,

hanem kell, hogy egész kisebbségi társadalmunk vezérlő eszméjévé váljék. Azoknak,

akik ma a közéletünk ügyeit intézik, a szövetkezeti szellem jegyében kellene nagy

missziójukat vállalni s a kisebbségi magyar fiatalságot, a mi jövőnket nevelni.

A Hanza szövetkezetek megalapítói, első fáradhatatlan munkásai azok, akik ebbe

a munkába már eddig is belekapcsolódtak, az úttörés nehéz munkáját elvégezték.


372

Rajtunk most a sor, hogy az ő kezdeményezésük nyomán a Hanza szervezkedését

mindenütt segítsük, terjedésén dolgozzunk, s a szövetkezeti eszmét kisebbségünk

közéletébe bevigyük. Én hiszem, ha a Hanza példaadó munkáját így fogjuk követ-

ni, a mostani nagyböjt után egész kisebbségi magyarságunknak elérkezik a húsvétja,

melyen tiszta és örvendező szívvel énekelhetjük majd el az alleluját.

Forrás: Kisebbségi élet és szövetkezeti szellem. Hanza Szövetkezeti Újság, 1934. április 1. 7. sz. 3–4.

71. Szkladányi Károly a szövetkezetek feladatairól a faluszervezésben

(1934)

Szkladányi Károly kismácsédi tanár és szövetkezeti vezető „alulnézetből” mutatja be a fogyasz-

tási szövetkezetek előtt álló falu- és közösségfejlesztő tennivalókat.1 Javaslatai közt elsősorban

gyakorlati teendők szerepelnek: a helyi gazdaság szervezése, kedvező, lakosságközpontú áruköz-

vetítés, az egyházi élet, az iskola, a sport támogatása, valamint az ifjúságnevelés, amely törekvé-

sek az életminőség javítása és a közösségerősítés szolgálatában kell hogy álljanak.

1.

Fogyasztási szövetkezeteink azon kívül, hogy szövetkezeti egységben tartják a falu

lakosait, egyúttal kereskedelmi vállalkozások is. Ahol pedig ezt a két célt szorosan

maguk elé tűzik, ott a szövetkezetek bámulatos erkölcsi és anyagi sikerekről számol-

hatnak be. Jóllehet minden szövetkezet arra törekszik, hogy tagjait elsőrendű áruval

a lehető legalacsonyabb áron lássa el, az évek egymásra halmozódása után bizonyos

tőke szaporodik fel, mely a szövetkezet szilárd alapját képezi, egyúttal lehetőséget

nyújt számára a falumentési munkálatok keresztülvitelére.

E falumentő munkáját kezdje azzal, hogy egységesítő, összefogó szárnyai alá hozza

a falu minden lakóját. Teremtse meg az egységes falusi hangot, mely egymagában

is elegendő ahhoz, hogy egészséges szellemű falu alakuljon ki a mai szétforgácsolt

tagozottságú falu helyén.

Legyen a szövetkezet összefogó kapcsa a felgyülemlett falusi erőknek. Egységesítse

ezeket, az elvadult erőket fékezze, míg a szunnyadókat keltse lángra, hogy a lángra

lobbant tudás másoknak is utat mutathasson. Ha ezt cselekszi a szövetkezet, akkor

eltörölhetetlen mélységgel írja be nevét az emberi haladás történetébe.

1 Szkladányi Károly (1909–?) Ipolyságon született, tanítói oklevelet 1931-ben a pozsonyi állami

tanítóképzőben szerzett. Kismácsédon tanító, iskolaigazgató, kántor, a község kulturális életé-

nek szervezője. A sertéstenyésztők egyesületének és a Kismácsédi Sport Clubnak a megalapító-

ja, a községi könyvtár és a leventeegyesület vezetője, a tűzoltótestület elnöke. A helyi fogyasztási

és értékesítési szövetkezetnek az 1930-as évek közepén ügyvezetője, a Szlovákiai Magyar Köz-

művelődési Szövetség országos könyvtárügyi előadója. Cikkei a Magyar Tanítóban, a Hanza

Szövetkezeti Újságban és a Közművelődés és Könyvtárélet című lapban jelentek meg.


373

Második fontos mentési munka az olcsó áruellátás. Olcsó árunyújtással a szegény

sorsú lakosság nyomott anyagi helyzete elviselhetőbbé válik, szűkös viszonyainak fil-

léres élete megmenti az elkeseredéstől. A fogyasztók zsebében maradt pénz, amely

a drága áruellátás mellett a szövetkezethez vándorolt volna, meghozza a maga hasz-

nát, mert a falu átlagos anyagi színvonala rendezettebb lesz. De az olcsó áru lefejti

a falu testéről a magánkereskedés polipkarjait. Gondolkozzunk olykor, ha egy jól

fejlett szövetkezetet látunk: ez a lakosok vagyona. Szövetkezet nélkül ez a vagyon né-

hány magánember gondtalan életét biztosítaná. A szövetkezet megmenteni igyekszik

a falu lakóit, és áruit mindenki által hozzáférhető áron árusítja.

Ismétlem, ha a legalacsonyabb árakat is állapítja meg a szövetkezeti ügyvezetés,

akkor is felszaporodik egy bizonyos tőke. Nézzük meg most már, hogy mihez kezd-

jen a szövetkezet, ha azt akarja, hogy meglévő tőkéje kellő elhelyezést nyerjen, ami

által építeni fogja saját faluját.

Kezdjük mindjárt azzal, aki mindannyiunk sorsát igazítja, akinek köszönhetjük

azt, hogy vagyunk, aki nélkül ma tőkeelhelyezésről nem beszélhetnénk, a jó Istennel.

Minden falunak arra kell törekednie, hogy falain belül hajlékot építsen az Úr számára

– ha még nincs –, ha pedig már megvan, olyan állapotban tartsa, amely az Úr részére

megfelel hajlékul. Sajnos azt látjuk, hogy igen sok községben az embereknek eszükbe

se jut, hogy templomot kellene építeni, vagy hogy a templomot illő karban tartsák.

Ezt természetesen úgy gondolom, hogy erre a célra nem akarnak áldozni.

Az egészségesen gondolkodó szövetkezeti vezetőknek itt nyílik alkalom arra, hogy ál-

dásos buzgalommal a falu életének előmozdításán munkálkodjanak. Ha nincs templom,

akkor indítsa el a mozgalmat maga a szövetkezet, létesítsen templomalapot, amelynek

javára minden évben fizesse be a tiszta jövedelmének akkora hányadát, amely rá nézve

nem járhat megrázkódtatással. Ha pedig megvan a templom, de sajnos elhanyagolt álla-

potban, és a lakók nem igyekeznek rendbe hozni, ismét lépjen elő a szövetkezet. Festesse

ki a templomot, ha elkopott a lobogó, vegyen másikat, ha nem szól már jól az orgona, ho-

zassa rendbe. Ha rézpatrón lett az ősi harang, húzasson fel annak helyébe egy újat. És így

tovább. Mutassátok meg templomotokat, és megmondom, milyen lelke van falutoknak!

Amiként a valláserkölcs szülőanyja a templom, úgy a tudás alapja az iskola. Tu-

dás nélkül, különösen a háború utáni megnehezedett viszonyok között, az emberiség

egyenesen elképzelhetetlen, hiszen még a tudással felvértezettek is csak bukdácsol-

nak. Szükséges tehát, hogy minden falunak olyan iskolája legyen, amely eleget tud

tenni hivatásának. De mit látunk? Sok faluban még ma is egészségtelen odúk az isko-

lák, melyek a tanító és tanuló egészségét egyaránt ássák alá. Azonkívül olyan szegény

az iskola felszerelése, hogy a legegyszerűbb dolog szemléltetésére sincs szemléltető

tárgy. Hogy szabad ennyire elhanyagolni legnagyobb kincsünket, az iskolát? Itt is

a szövetkezet segíthet. Álljon a talpára, és ha megindította a mozgalmat, lassan az

álmukból ébredők is melléje állnak, és megmozdulását siker fogja koronázni.

Ezen munkáért aztán száz és ezer apró emberpalánta hálatelt imája fog az Úr elé

szállni.


374

Tudjuk azonban azt, hogy az idő rövidsége miatt mindenre nem tud minket meg-

tanítani az iskola. Az iskolában szerzett alapokat tovább kell építeni. Erre való a köz-

művelődési munka. Ez megadja a lehetőséget képességeink továbbfejlesztésére.

De hogyan bonyolítsuk le ezeket a munkálatokat, ha nem áll rendelkezésünkre

megfelelő helyiség? Hol bonyolítsuk le a népnevelés nagy fontosságú munkáját? Kul-

túrházra van szükségünk, olyan épületre, mely minden tekintetben megfelel a cél-

nak. Itt is csak a szövetkezet segíthet. Céltudatos munkával ezt is megvalósíthatja,

van erre elegendő példa. Természetesen nem máról holnapra, mert ez lehetetlen. De

a lassú, kitartó munka ne törje le alkotóerőnket. És ha már áll a kultúra háza, ne

álljon üresen, a hosszú és unalmas tél alatt teljen meg a falu lakóival okos szó hall-

gatására. Hívjunk előadókat, akik az ismeretek bő tárának birtokosai, hogy minket

is megtanítsanak arra, miként kell anyát, apát, hazát szeretni, földet művelni, okosan

élni. Ez a cél is a szövetkezetet hívja megvalósítójának.

2.

Anyagi szempontból nem elégséges csak a vagyon megszerzése, de nagy fontosságú

a vagyon megtartása is. Most nem a vagyonmegtartás belső mozgatórugóiról akarok

beszélni, hanem annak külső megnyilvánulására akarok rámutatni.

Az emberi erő a természeti erőkkel csak nagyon nehezen tudja összemérni erejét.

Legfeljebb a természeti erők korlátlan uralmát tudja csökkenteni. Ilyen például a tűz.

Szinte naponként olvassuk, hogy ez vagy az a község teljesen vagy pedig részben

leégett. Ennek az az oka, hogy a tűz hatalmának korlátozására nem voltak meg az

előfeltételek: a jól felszerelt tűzoltóság.

Annak ellenére, hogy a tűzrendészeti előírások kényszerítőleg hatnak, mégis sok

községben nagyon elmaradtak az állapotok. Nincs egy rendes fecskendő, bontóesz-

közök, sőt még tűzoltószertár sincs. Így aztán nem csoda, ha a község teljesen leég.

Jól szervezett, kellően felszerelt tűzoltó-egyesület már kellő eréllyel és hatással tud

szembeszállni a pusztító tűzvésszel. Itt is sokat tehet a szövetkezet, ha már senki se

akar segíteni a bajon. Munkáját és áldozatkészségét busásan viszontlátja, mert gazda-

gabb lesz az a falu, mely kikerüli a tűzvészt, mint az, mely ennek áldozatul esik.

Tudjuk azt, hogy amilyen az ifjúság, olyan a jövő. Tehát nem kell arra töreked-

nünk, hogy az ifjúságot olyanná tegyük, amilyennek szeretnénk a jövőt? Az ifjú lélek

kielégítetlen lázzal keresi mindazt, ami lelkének megfelelne, de mielőtt azt magára

hagyatva megtalálná, a legtöbbször feleútban elbukik, és nincs több ereje küzdeni az

igazi cél érdekében. Az ifjúságot össze kell fogni, egyesületbe kell terelni, hogy aztán

a szakavatott vezető irányításával célját elérje.

A sport láza ma úgyszólván az egész világot karjaiba zárta. És ez helyes is, ha meg-

felelő az irányítás és a szellem, amelyben azt végzik. Tudom, nagyon sok, különösen

idősebb falusi ember felfogásával ütközik össze felfogásom, de ezeknek megjegyzem,

hogy igyekezzenek a mai kor szemüvegén nézni a ma fiatalságát, mert az ő fiatalsá-

gukat nem hasonlíthatják össze a maival, hiszen a kor halad, és nekik meg kell elé-


375

gedniük a kor csendes szemlélésével addig, amíg az az erkölcs útján halad. A fejlődés elé senkinek sincs joga akadályokat gördíteni, mert akkor megreked az előrehaladás, a megállás pedig csúnya halál. Tehát igenis, a szövetkezet karolja fel az ifjúsági sport-egyesületeket. Így a fiatalok testi erőre, szellemi frissességre tesznek szert, amit nem nyújt a vasárnap délutáni kocsmázás és kártyázás, de igenis megadja a sportegyesü-let. Tudom, sokaknak keserű lesz a szájuk, ha ezt olvassák.

A haladás útján találkozni fogunk a villamosítással. Sokan azt mondják, hogy mire az falun? Jegyezzük meg, hogy igazi haladóképes falu csak az lehet, ahol keresztül-futnak a villamosdrótok. Biztosabb, tűzmentesebb világítás, olcsó munkaerő a gaz-dasági munkákban, cséplés, szecskavágás, darálás villanymotorral – sok időt, ezzel sok pénzt takarít meg a gazda. A falu megvilágítása pedig fokozza a közbiztonságot. Ismerek egy falut, ahol a villanybevezetés egyedül a szövetkezetnek köszönhető. Ta-lán ezen is elgondolkodhatnának a mi derék szövetkezeti vezetőink!

Némelyik falu inkább víztócsához hasonlít, mint faluhoz. Ha megjön az őszi eső-zés, magasan áll a víz és bokán felül gyúrja azt a jó polgár. Ezen is milyen könnyű segíteni. Ügyesen megoldott csatornázással teljesen szárazzá tehetjük a falut. Aki ezt nem hiszi, nézze meg falumat, Kismácsédot, akkor be fogja látni szavaim helyességét. Pedig csak kis költségbe kerül.

Azt mondja a nóta, hogy „Akáclombos falumban…” Milyen gyönyörűség hallgat-

ni azokat a dalokat, amelyek a falu szép fás voltáról regélnek. Milyen szép a befásított

falu, de milyen visszataszító a kopár, kihalt falu. Olyan, mint maga a pusztulás. Igaz,

hogy az idők megváltoztak, és a szép mellett azt is néznünk kell, hogy hasznos is-e

az, ami szép. Azért az okos falu fásításánál az akác és hasonló fa elmarad, helyét

a gyümölcsfa foglalja el. Itt is segíthet a szövetkezet, rendelje ő a fákat és adja olcsón,

olcsóbban, mint ahogyan ő beszerzi. Ezzel elősegítheti a falu fásítását.

Vagy miért ne küldhetne gazdasági iskolába egy-egy törekvő, okos fiút a szövetke-

zet saját költségén? Aki aztán visszajőve, elősegítője lehet a falu gazdasági tudásának,

haladásának.

Az itt felsoroltakon kívül még nagyon sok olyan tér van, ahol a szövetkezet csele-

kedni tudna. Minden szövetkezet talál ilyet saját körzetében. Lesznek nagyon sokan,

akik azt fogják mondani, hogy ennyi mindent képtelen egy szövetkezet megoldani.

Ezeknek igazat adok. Ennyi dolgot egyszerre megtenni, természetes, hogy nem lesz

képes. Sőt nem is helyes egyszerre sokba fogni, mert nem fogjuk bírni. De szépen,

fokozatosan, a dolgok sürgőssége és elsőbbrendűsége szerint minden megoldható.

Ne mondjuk azt, hogy mivel ezt mind nem tudjuk megtenni, nem teszünk semmit.

Tegyünk csak annyit, amennyit módunkban van tenni, de ezt aztán tegyük meg. Ne

halmozzuk a szövetkezet vagyonát, hanem adjuk vissza okos felhasználásban a va-

gyon létrehozójának, a falunak. Így aztán eleget teszünk küldetésünknek.

Az újjáéledt falu ezért hálás lesz azoknak, akik újjáélesztették.

Forrás: Szövetkezeteink munkája a falumentésben. Hanza Szövetkezeti Újság, 1934. október

15. 20. sz. 2; 1934. november 1. 21. sz. 1–2.


376

72. Ternyei László a „kisebbségi gazdaság” kérdéseiről

(1937)

Hantos László1 nézeteit a „kisebbségi gazdasági öncélúságról” Ternyei László2 kritikus elemzés

tárgyává tette. A gazdasági szerepvállalás jelszószerű, erkölcsi kötelességként való diktátumát

nem tartotta elfogadhatónak, szerinte az a többségi nemzet felé az elzárkózás, egyfajta „kisebb-

ségi autarkia” gondolatát közvetítette volna, és csak ellentámadást szült volna. Hantos „saját

gazdasági erő”-elméletét is kivitelezhetetlennek látta, hiszen a magyarság ilyennel nem rendel-

kezett, a magyar gazdasági aktoroktól efféle erkölcsi szerepvállalást nem lehetett elvárni. A ki-

vezető utat az állami javakból, juttatásokból való egyenlő részesedésben, annak megszerzésében

jelölte meg.

A magyar kisebbség érzés- és gondolatvilágában sokkal többet és sokkal hangosab-

ban jut szóhoz a magyar szellemi kultúrának, irodalomnak, művészetnek érdeke és

gondja, mint a gazdaságé. Ez érthető, hiszen, akik hangot adnak az ilyen gondoknak

napisajtóban, folyóiratokban, könyvekben, maguk is a nyelv, a toll munkásai, legjob-

ban az irodalmi kultúrához értenek, ez áll érdeklődésük központjában.

Ámde a gazdaság is része a kisebbségi kultúrának, sőt a gazdaság, a magyarság

részesedése munkája fejében a földi javakban, minden kisebbségi kultúrának igazá-

ban alapja. Ezért különös érdeklődéssel kísértük egy fiatal magyar közgazda, Han-

tos László előadását a CSMASZ-ban3, aki kisebbségi lelkiismeret-vizsgálódásának

központjába a gazdaságot helyezte, gazdaságiak szempontjából ítélte meg, hogyan

kellene a kisebbség életerejét megvédeni, jövőjét bizton megalapozni. Természetesen

sok kívánságot sorolt fel, köztük többnyire megszívlelendő, fontos és megvalósítható

dolgokat, amiket még részletesebben is, egyenként megtárgyalni igen jó volna.

Mi itt csak egy fejezetével kívánunk foglalkozni az előadásnak, azért is, mert Han-

tos László ötlete körül már egyszer polémia folyt a csehszlovákiai magyarság orgá-

numaiban. Kisebbségi „gazdasági öncélúságot” emlegetett Hantos László ebben az

1 Hantos László (1910–1983) gazdasági szakíró, lapszerkesztő, közíró. A csallóközi Nagymagyaron

született. A kisebbségi magyar szövetkezeti és gazdasági élet tevékeny szereplője. A Sajó-völgyi

Gazdasági Egyesület tisztviselője, egy időben a Hanza Szövetkezeti Újság szerkesztője. Az első

bécsi döntés után a felvidéki minisztérium előadója. Írásaiban elsősorban a szlovákiai magyar-

ság gazdaság helyzetével és a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozott. Nyugat-európai tanul-

mányútján a különböző szövetkezeti modelleket vizsgálta. A kisebbségi gazdasági autarkia és

„öncélúság”-elképzelések egyik képviselője.2 Ternyei László újságíró, a Prágában megjelenő Hitel című lap szerkesztője volt. Tájékozta-

tó könyvet írt a csehszlovák gabonamonopóliumról, Karol Engliš, cseh gazdaságpolitikus és

közgazdász kötetét lefordította magyarra (Az irányított gazdaság. Budapest, 1935). A Prágai

Magyar Hírlapban Csehszlovákia gazdasági helyzetéről jelentek meg cikkei. A második vi-

lágháborúban a külföldi csehszlovák hadsereg katonája volt. 1945-ben visszaadta csehszlovák

állampolgárságát, mert nem értett egyet a magyarellenes intézkedésekkel.3 Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége. Léván alakult meg 1926-ban.


377

előadásában is, úgy magyarázván a dolgot, hogy „meglévő magyar vállalatainknak,

gazdasági és erkölcsi erejüket a szlovenszkói magyarság szellemi és anyagi gyara-

podására és boldogulására kell fordítaniuk, előttük magyar gazdasági, kulturális és

társadalmi céloknak kell lebegniük”.

Nehéz ezzel a gondolattal polemizálni. Pedig ellene kell vetnünk az ellene veten-

dőket, nehogy ez a most már ismételten felhangzó kívánság sűrűbben hangoztatott

jelszóvá váljon, mert arra a kisebbségi magyarság aztán ugyancsak ráfizethetne. Azt

magában kimondani, hogy magyar gazdasági vállalat a magyarság társadalmát és

a magyar kultúrát szolgálja, nem jelent semmit. Ahol magyar vállalat prosperál,

a magyarság kultúráját szolgálja azzal, hogy van. De a „gazdasági öncélúság” jelszó-

ban – ha jelszóvá válnék – nyilván más is volna potenciálisan, vagy mást is magyaráz-

hatnának beléje. Beleérthetné a terjesztője, de még sokkal inkább az ellenzője a másik

oldalon, a kisebbségi nemzetiségi elzárkózást minden más nemzet ellen, szóval egy

agresszív elzárkózás gondolatát. Hiába mondaná a jelszó terjesztője, hogy vele csak

természetes hajlandóságok hangúlyozását véli, azt például, hogy adott alkalommal,

egyenlő feltételek mellett a testvérnek ad előnyt, vagy a bér megállapításánál arra is

gondol, hogy testvérről van szó. Amint az ilyen jelszót a gazdasági életbe bedobjuk,

az rögtön agresszivitásra csábítja azt is, aki terjeszti, de még inkább, túloldali agresz-

szivitásra azt, aki a túlsó parton hallja. És demagógia lesz belőle innen is, de még

inkább túlnan.

Ha Hantos László el is akarja távolítani az ő „gazdasági öncélúságát” az autarkiától,

az analógia el nem kerülhető. Az autarkiához is erőhatalom kell, a „gazdasági öncélú-

sághoz” is az kell. A gazdaságnak természetes öncélúsága maga a gazdasági cél, amit

kisebbségi lelkiismerete parancsol, azt egy-egy gazdasági tényező a maga gazdasági

tevékenységén kívül teszi meg, mint a kisebbség tagja. Ha gazdasági tevékenységébe

más indítóokokat zavar bele, azt a gazdaság sínyli meg. A tapasztalat százszorosan

bizonyítja azonban, hogy a gazdasági tevékenységre mást, mint gazdasági szempon-

tokat, csak erőszakkal lehet rákényszeríteni.

Mármost milyen erőhatalmi eszközök állnának rendelkezésére a kisebbségi „gaz-

dasági öncélúságnak”? Nyilvánvaló, hogy egyéb nem, csak hangos rábeszélés, széles

körű, ellenállhatatlanságra törekvő propaganda. (Esetleg – de ezt aztán ne adja Isten!

– erkölcsi kényszer.) Mármost képzeljük el, hogy Szovenszkó és Kárpátalja, akármi-

lyen formában és jelszóval, visszhangoznék a kisebbségi „gazdasági öncélúság” pro-

pagandájától. Hol érné el ez a propaganda a legnagyobb és legbiztosabb hatást? Ott,

ahol nem vártuk, de ahol kétségtelenül jelentkeznék: nem a mi kisebbségi oldalun-

kon. És ott meg is volna a hatalom és erő is rá, hogy ennek a minálunk kétes hatású

propagandánknak visszájára fordított eredményét a magyar kisebbséggel szemben

ugyancsak érvényesítsék.

Mi, a kisebbség, a gyengébb fél vagyunk. A gyengébbnek fegyvere sohasem lehet

az elzárkózás, az elkülönülés, mert azzal még gyengébbé teszi magát. Ellenkezően, az

erősebb patrimoniumában való részesedést kell magának követelnie, mégpedig nem


378

olyan módszerekkel, amelyek erőhatalmi – bárha csak hangulatbeli erőhatalmi – be-

avatkozást jelentenek, hanem mindig csak az egyenlő jogra, az egyenlőségre hivat-

kozva. A jog a gyengébb fegyvere. És a jogra, az egyenlőségre való hivatkozás aztán

nemcsak megengedi a hangos szót, a propagandát, hanem szükségessé is teszi.

Forrás: Kisebbségi „gazdasági öncélúság”. Hitel, 1937. május 27. 3. sz. 1.

73. Bencze István beszámolója Hantos László prágai előadásáról

(1937)

Az előadásról szóló tudósítás a Hitel című közgazdasági lapban jelent meg. Hantos „gazdasági

öncélúság”-programjának további elemeiről1 – mint az önálló szövetkezeti központ, a szlovákiai

magyar bank terve – szerezhetünk tudomást belőle. Hantos azonban nem foglalkozott a kisipar

és kiskereskedelem szervezeteivel. A mezőgazdaság kitörési pontját a mezőgazdasági ipar fejlesz-

1 Hantos László az Új Szellem című lapban definiálta gazdasági öncélúság-programját 1937-ben.

Ebben teljesen figyelmen kívül hagyja az integrációs előnyöket, szemmel láthatóan az állami

gazdaságpolitika „megfordítására” gondol, ami nála egyszerre jelenti az önálló (önállóságra tö-

rekvő) kisebbségi gazdaság elzárkózását és e gazdaság szoros kapcsolatát a kisebbségi kulturális

és társadalmi élettel, az egymásrautaltság jegyében. Az elképzelés gyökere az 1920-as évek ele-

jére vezethető vissza, amikor a csehszlovák gazdaságpolitikát a kisebbségi magyar politikai elit

nem állami, hanem cseh érdekű gazdaságpolitikának tekintette. Hantos a gazdasági öncélúság

tézisét a következőképpen fogalmazta meg:

„A világháború után az öncélú gazdaságpolitika minden állam programja lett, az ipari álla-

mok hozzáfogtak az őstermelés fokozottabb fejlesztéséhez, az agrárállamok iparosítottak, úgy-

hogy néhány balkáni állam kivételével Európában ma nehéz megkülönböztetni az ipari államot

az agrárállamtól. A gazdasági öncélúság a mai gazdaságpolitika alapvető elve – ezt az elvet nem

szabad a nemzeti kisebbségnek sem szem elől tévesztenie.

A nemzeti kisebbség gazdasági élete ugyan szoros függvénye a többségi nemzet gazdaságpo-

litikájának, azonban e gazdaságpolitika keretén belül elég alkalom nyílik arra, hogy a kisebbségi

nemzet gazdasági életében bizonyos autarkiára törekedjék és öncélú gazdaságpolitikát folytas-

son. A gazdaságpolitikát nem lehet és nem is szabad szétválasztani a kisebbség kulturális és

szociális politikájától. Mivel a kulturális és szociális kérdések megoldása gazdasági, tehát anyagi

erőinktől függ, bátran állíthatjuk, hogy kisebbségi életünkben a legfontosabb szerep a gazda-

ságpolitikára vár. Ennek a gazdaságpolitikának olyan vonalon kell mozognia, hogy a kisebbségi

élet minden kérdésével megtalálja a kapcsolatokat és a kölcsönösséget. Az öncélúság kisebbségi

vonatkozásban nem más, mint kölcsönösség: az erők önálló és kölcsönös felhasználása a ki-

sebbségi problémák megoldásában. A kultúra szellemi erőket termel, a gazdasági élet anyagi

javakat hoz a felszínre, e kettőnek kapcsolata a kisebbség függetlenségének legfontosabb kri-

tériuma. Anyagi és szellemi javainkat kell tömörítenünk, kisebbségi szellemi és anyagi rezer-

voárt kell létesítenünk, szoros kapcsolatba kell hoznunk azokat az erőket, melyek számításba

jöhetnek kisebbségi életünk gazdasági és kulturális megmozdulásaiban. Így találjuk meg az utat

a kisebbségi gazdasági autarkia és a gazdasági öncélúság felé.” (Új Szellem, 1937. március 1. 2.

sz. 9–10).


379

tésében látta, a szövetkezetek és a kisipar, illetve kereskedelem közti érdekellentétet pedig kibékít-hetőnek vélte. Erdélyi mintát követve egy egységes irányítású szlovákiai magyar gazdasági szerv létrehozására tett javaslatot.

Fiatal magyar értelmiségünk egyre nagyobb figyelemmel kíséri a szlovenszkói ma-

gyarság gazdasági megmozdulásait, és érzi, hogy gazdasági ismeretek szempontjából

az egyetemi városok nem adják meg neki mindazt, amire a szlovenszkói magyarság

élete szempontjából okvetlenül szüksége van. A Csehszlovákiai Magyar Akadémiku-

sok Szövetségének elnöksége felkérte Hantos László közgazdasági hírlapírót, hogy

egyetemi városainkban előadásokat tartson a szlovenszkói magyarság gazdasági

helyzetéről, és vázolja azokat a teendőket, amelyek megvalósításra várnak kisebbségi

magyarságunk gazdasági életében.

Prágai előadása során Hantos László többek között a következőket mondta:

Gazdaságtörténelmi visszapillantás

Az ország egyetemes gazdasági életétől nehezen lehet elvonatkoztatni egy kisebbségi

nép gazdasági feladatait, azonban vannak olyan pontok, ahol a kisebbségi gazdasági

politikának el kell térnie a megengedett határokon belül a többség gazdasági politi-

kájától.

Az előadó ezután rövid gazdaságtörténelmi visszapillantást vetett a háború előtti

Magyarország politikájára, és hibáztatta, hogy a gazdasági fejlődés egyoldalú volt:

a túlzott ipari támogatás a legfontosabb foglalkozási rétegnek, a mezőgazdálkodás-

nak nagy károkat okozott.

A szlovenszkói magyarság sohasem élt különálló társadalmi és gazdasági életet,

mint az erdélyi magyarság, mindenben függvénye volt a gazdasági centrumoknak,

így természetesen elsősorban Budapestnek. Az államfordulat ezt a magyarságot új

gazdasági gócok felé terelte, és az új gazdasági orientáció kezdetben igen kedvező

eredményekkel járt. A kimondottan őstermelést űző szlovenszkói magyarság ipari

területek közé jutott, amelyek magas áron vették fel a hiányzó mezőgazdasági ter-

ményeket.

Hantos László ezután ismertette a válság hatásait, majd a szlovenszkói magyarság

gazdasági életének feladataival foglalkozott.

A gazdasági öncélúság

Az adatok vázolásánál ismertette a magyarság társadalmi megosztódását, a földre-

form adatait, részletesen foglalkozott a gazdasági érdekképviseletek megszervezé-

sének szükségességével, ismertette a szövetkezeti mozgalom szlovenszkói adatait,

amelyből érdekes kiragadnunk azt a tényt, hogy a szlovenszkói magyarságnak nincs

önálló revíziós központja, mert még az 1919. évi 210. számú törvény kényszerköz-

pontba tömörítette a szlovenszkói magyar szövetkezeteket.


380

A revíziós központ nem alkalmaz magyar tisztviselőket, holott a magyarság szám-

aránya, illetve a magyar szövetkezetek számaránya szerint legalábbis a tisztviselői kar

egynegyedének magyar nemzetiségűnek kellene lennie.

Röviden érintette az előadó a gazdasági öncélúság kérdését is, amely annyi félreér-

tésre adott alkalmat a napisajtóban. Világosan kifejtette, hogy az öncélúság nem ma

alkotott kisebbségi terminológia. Előadásának ez a része így hangzik:

„A gazdasági öncélúság annyit jelent, hogy meglévő magyar vállalataink gazdasá-

gi és erkölcsi erejüket a szlovenszkói magyarság szellemi és anyagi gyarapodására és

boldogulására fordítsák. Tehát magyar vállalataink előtt magyar gazdasági, kulturális

és társadalmi céloknak kell lebegnie. Az autarkizmus csak egy területi közösség, te-

hát egy állam gazdasági ideálja lehet, az öncélúság ellenben egy kisebb nemzetiségi,

tehát nem területi, közösség beállítottsága a közösség gazdasági életében.”

Miért hiúsult meg a Szlovenszkói Magyar Bank terve?

A mezőgazdasági politika vázolása után pénzintézeteink helyzetével foglalkozott.

Megállapította, hogy magyar pénzintézeteink az államfordulat után nagy részben

beolvadtak a történelmi országok nagybankjaiba, és ma alig van néhány magyar

pénzintézetünk. Felhozta, hogy ismételten szó volt egy Szlovenszkói Magyar Bank

felállításáról, azonban a Magyar Bank ügye személyi kérdéseken bukott meg. Na-

gyobb szükségünk van – mondta –, hogy meglévő magyar pénzintézeteinket egy

központba tömörítsük.

Hantos becslése szerint mintegy 6–700 millió korona a szlovenszkói magyarság

betétállománya, amelynek nagy része idegen pénzintézetek kezelésében áll.

„Pénzintézeteink szervezetlenségét még fokozza az is – folytatta –, hogy a szlo-

vensz kói biztosítóintézetek teljesen idegen, jobbára külföldi kézben vannak.” Meg-

okolta a magyar biztosítási intézet lehetőségeit, és kifejtette, miért tartja szükséges-

nek ilyen intézet felállítását.

A pénzügyi helyzet vázolása után a gazdasági oktatás fontosságával foglalkozott,

itt emlékezett meg a szlovenszkói magyarság gazdasági szaksajtójáról és a Hitelről.

A gazdasági néplapok egységes irányítását tartja helyes módnak arra nézve, hogy

a szlo venszkói magyarság gazdasági nevelése tervszerű legyen.

Az iparos- és kereskedőosztály helyzete

Igen érdekes megvilágítást adott a szlovenszkói magyarság iparos- és kereskedőosztályá-

nak helyzetéről. – Ez a két réteg – mondotta – szintén igen nagy érték kisebbségi gazdasá-

gi életünkben, azonban különösen az iparososztály érzi a szervezetlenség teljes hiányát.

Az iparnak és a kereskedelemnek nagy jelentősége van közművelődési és társadal-

mi szempontból is, mert ez képezi alapját a városi életnek és előmozdítója a társadal-

mi fejlődésnek.


381

Legfőbb lehetőségnek ipari szempontból a mezőgazdasági ipar fejlesztését tartja,

mert a magyar termelők gazdasági szerepe eddig csupán a nyersanyagok szolgálta-

tásában állott.

Ezzel az egyoldalú szemtermelést részben az ipari növények termelése válthatná

fel, ami ma teljesen kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában.

Bőven foglalkozott a magyar kisiparosság és a kereskedelem helyzetével, és igen

üdvösnek tartaná, ha az iparosság szakma szerinti szervezkedésével közös nyers-

anyagbeszerző- és hitelszervezeteket létesítene.

A magyar iparosság fokozott mértékben szorul rá a magyarság támogatására,

de egyben érdekképviseleti és gazdasági szervezeteinek kiépítésére is. A magyar

ke reskedelem és a szövetkezetek közt nem talál különösebb ütközési pontot, mert

– mondta – a magyar szövetkezeti mozgalom mindig respektálja a legális kereske-

delem versenyét.

Az előadás befejező részében Hantos László felvetette az Erdélyben már megvaló-

sult kisebbségi gazdasági csúcsszervezet, Gazdasági Tanács2 szükséges voltát, amely-

ben valamennyi magyar gazdasági, kulturális és társadalmi szervezet helyet foglalna

és egységesen oldaná meg a kisebbségi gazdasági élet minden fontos kérdését.

Forrás: Kisebbségi gazdaságpolitika. Hantos László előadása Prágában. Hitel, 1937. május 27.

3. sz. 3.

74. Hantos László a magyarlakta területek gazdasági központjairól és fejlesztésük

lehetőségeiről

(1938)

Hantos László egyik legkimunkáltabb tanulmányában táji-földrajzi viszonyok szerint veszi

számba a gazdasági érdekvédelem és gazdaságfejlesztés kérdéseit. Mérlegre helyezi a magyar-

lakta területek gazdasági központjainak erejét, rámutat a Pozsony és Kassa fejlődésében rejlő

lehetőségekre, szemügyre veszi a gazdasági változások társadalmi mozgatórugóit. Regionális

gazdaságpolitikai javaslataiban a helyi adottságokat, a határmentiségből származó következ-

ményeket és a szervezeti felépítményt is figyelembe veszi. Elképzelésében a gazdasági központ-

szervezés leghangsúlyosabb elemét a szövetkezetek jelentik, melyek önsegélyző gazdasági szerve-

zetekként váltak volna a vidéki-kisvárosi gazdasági központépítés katalizátoraivá.

Az államfordulat előtt csupán provinciális jellegű gazdasági centrumok körül cso-

portosult a mai szlovákiai magyarság. A gazdasági erővonal észak-dél irányban,

szinte merev egyenesben húzott az ország legnagyobb gazdasági centruma, Buda-

pest felé. A kelet-nyugati vonalat a bécsi piac jelentette a mai Szlovákiának, de ezt is

2 Az erdélyi Gazdasági Tanács megalakítására 1933-ban került sor az Országos Magyar Párt fel-

ügyelete alatt.


382

csak a nyugati részeken. A merev gazdasági vonal az államfordulattal megszakadt,

régi gazdasági gócainkat elvesztettük. Hogy mit jelentett ez a szlovákiai magyarság

számára, azt az első időben nem is vettük észre. A világháborút követő páratlan gaz-

dasági konjunktúra néhány év alatt elfelejttette velünk a gócoktól való leszakadást,

mert a túlzottan ipari jellegű történelmi országokban bő kárpótlást kapott a szlová-

kiai őstermelés.

A provinciális centrumok az államfordulat után nagyobb jelentőségre tettek szert.

Pozsony és Kassa a vidéki város jellegéből átváltozott. Nemcsak közigazgatási, de

gazdasági érdelemben is a nagyváros vonásait vette magára. Népesség szempont-

jából ugyan egyik szlovákiai város sem érdemli meg a „nagyváros” elnevezést, és

néha komikusan is hat a két újdonsült „nagyváros” politikai, kulturális és gazdasági

centrumjellege. A pozsonyi és kassai őslakos fejcsóválva vette nap nap után észre,

hogy megszokott épületeit bontják, utcáit szántják, kövezik, a régi, ódon emlékek,

házak helyébe újak kerülnek, hogy a megszokott provinc városi emberarcok helyébe

naponta újakat és újakat kell „befogadnia”. A kisvárosi polgár nehéz fejcsóválás után

lassan beletörődött abba, hogy mindennap változást kell látnia. Maga az államfordu-

lat volt a legnagyobb változás, amely az élet minden megnyilvánulásában újat, eddig

nem látottat hozott.

Az itt rekedt magyarság valahogy ugyanúgy szemlélte a változást a szlovákiai fa-

lun, kisvárosban, mint a városi polgár, a különbség csupán annyi, hogy a változás

nem hozott számára annyi idegen embert, mint a nagyobb centrumokba. Csak a kon-

junktúra idejének letelte után vette észre a vidéki ember azt, hogy egyedül áll, a tör-

ténelmi országok felé vezető gazdasági csap bedugult, és most már a helyi gazdasági

centrumok olcsó piacán kell keresnie a fogyasztókat. Erre az időre esik a szlovákiai

magyarság gazdasági öntudatának ébredése. Megindult egy folyamat, amely a vidék

kisvárosai köré csoportosította a szlovákiai magyarság gazdasági életét, megkezdő-

dött a magyar szövetkezeti élet fellendülése, a gazdasági és kulturális nevelő szerve-

zetek alakulása, kezdetleges munkája, de ugyanakkor megkezdődött a magyar pénz-

ügyi világ rokkanása is. Az egyik oldalon, az önsegélyző és a nevelő vonatkozású

egyesületi élet terén emelkedés, a másik hasonlóan fontos oldalon, tehát a pénzügyi,

anyagi oldalon pedig lefelé csúsztunk a lejtőn. A pénzügyi élet megrokkanásának

okai nyilvánvalóak lesznek előttünk, ha a szlovákiai magyar gazdasági centrumok

keletkezésének okait tisztán látjuk magunk előtt.

Sorra vesszük nyugatról keleti irányban a szlovákiai magyarság gazdasági centru-

mait és a vidéki központok keletkezésének okait. Elsőnek Pozsonyról beszélhetünk.

Pozsony sohasem volt gazdasági központ a magyarság számára. Az államfordulat

előtt egyrészt átmeneti állomás volt nyugat felé, tehát gazdasági szempontból csak

mint tranzitállomás számított, másrészt nem jelentett jelentékeny fogyasztópiacot

sem akkor, de ma sem. Hogy ez a kijelentés igaz, egyszerűen a Duna-vásár provinci-

ális jellegére hivatkozunk. Pedig Pozsonyt a Duna-medencében különb sors illetné

meg. Az államfordulat után a csehszlovák kormány külön minisztériumot létesített,


383

ami nem volt egyéb Pozsonyban, mint a centralizált közigazgatás szlovákiai bástyája.

Közigazgatási szempontból tehát központ lett a régi provinc város. Az államhatalom

és a történelmi országok gazdasági élszervei természetesen a politikai fővárost tették

meg a centralizált gazdasági élet szlovákiai bástyájául. A vidéki városban letelepedtek

a történelmi országok nagybankjai, a pozsonyi gyáripart a történelmi országok tő-

keérdekeltségei vették kezükbe, az államhatalom pedig ide centralizálta a szlovákiai

szövetkezeti mozgalmat is.

A gazdasági élet nehezen tűri az erőszakot. A kényszerű centralizálást legjobban

a szövetkezeti mozgalom sínylette meg. A központ árukirendeltségeit az államfordu-

lat után pontosan öt évvel kénytelen volt felszámolni, mert nem ismerte azt a tényt,

hogy egy hosszan elnyúlt ország nem bírja a centralizálást. Közigazgatási vonatkozás-

ban egészen más a helyzet, mint a gazdasági élet oldalán. Pozsony olyan távolságban

fekszik még a közép-szlovákiai vidéki centrumoktól is, hogy az irányítás teljességgel

lehetetlen a nyugati végekről. A folyamat természetszerűen oda irányult, hogy a kifli

formájú országrész gerezdekre osztva alapítja át gazdasági berendezkedését.

Sokan csodálkoznak azon, hogy a szlovákiai magyarság egyik legnagyobb gaz-

dasági centruma, a Hanza, Galántán székel. Az 1925-ben alakult központ kezde-

ményezői nem véletlenül tették vidéki centrummá Galántát. Miért nem Pozsony, és

miért Galánta, hallottam magam körül a kérdéseket. Egyszerű az oka. Pozsony egy

derékszög csücskében fekszik, gazdasági háttere, hinterlandja egyáltalában nincs. Két

oldalról zárt falak, határ karolja át. A gazdasági erők tehát csupán fénycsóvaszerűen

terjeszkedhetnek, a derékszög belső vonalainak szűk nyomottságában. Művelődési

központnak még valahogy megfelelne, de közigazgatási, még inkább gazdasági cent-

rumnak egyáltalában nem.

A gazdasági élet olyan centrumokat bír eltartani, melyek maguk körül kör alakjá-

ban tudják a hinterlandot. Ebben leli magyarázatát az, hogy a Hanza Galántán tele-

pedett le. Akkoriban még csupán 40–50 fogyasztási szövetkezet bekapcsolásáról volt

szó, melyek mindegyike Galánta körül működött. Ide tartozott akkoriban Csalló-

köz és a Mátyusföld egészen Érsekújvárig. A Hanza körzete tehát majdnem tökéletes

kört jelentett. A legideálisabb centrumépítés. A centrum fogalma mellett azonban

Galánta vasúticsomópont-jellege is döntő befolyásal bírt. Itt találkozik a Vág-völgye

a Kis-Magyar-Alfölddel, kelet, nyugat és északi irányban kitűnő a forgalmi összeköt-

tetés, csupán a déli útvonalat kellett a központnak motoros járművekkel pótolnia.

Ha a mai Hanzát tekintjük kétszáztíz szövetkezetével, melyek ma már nemcsak

Érsekújvárig, hanem jóval azon túl, egészen Kékkőig terjednek, nem egészen ide-

ális centrum Galánta. A mai területnek megfelelőbb gazdasági centrum Érsekújvár

volna. A két vidéki város közt azonban olyan csekély kilométerekben és időben is

a távolság, hogy Galánta a megháromszorozódott területen is el tudja látni munkáját

mint központ.

Galánta azzal, hogy szövetkezeti központot kapott, a szlovákiai magyar táj egyik

legjelentősebb gazdasági központja lett. Mellette csaknem valamennyi szlovákiai ma-


384

gyar kisváros eltörpül gazdasági vonatkozásban. Még valami Galánta mellett dönt,

amikor gazdasági centrumokról beszélünk. Ez a vidék a régi Magyarország legter-

mékenyebb része, itt vannak a legnagyobb magyar falvak, melyeknek lélekszáma

átlagban megüti a négyezret egyenként, a lakosság szlovákiai viszonylatban itt a leg-

gazdagabb. Ezen a vidéken él a magyar nép jelentős része, sokkal nagyobb jólétben,

mint például a keleti magyarság. Egy fogyasztási szövetkezeti központ pedig csak

olyan tájon nőhet naggyá, ahol a fogyasztó réteg megfelelő anyagi jólétben él. Ezen

a vidéken milliós forgalmú fogyasztási szövetkezetek vannak, a keleti magyar tája-

kon ilyesmit el sem tudunk képzelni falusi viszonylatban. Az anyagi jólét nemcsak

a közszükségleti cikkek beszerzését teszi lehetővé, hanem „kulturális fogyasztást” is

igényel. A „kulturális fogyasztást” ebben az esetben tényleges, materiális fogyasztás-

nak értelmezzük, mert a jólét könyvek, lapok, tehát szellemi termékek fogyasztását

is magával vonja.

Galánta tehát a körülötte lévő termékeny, kulturált magyar tájnak köszönheti azt,

hogy a kisebbségi életben gazdasági centrummá válhatott. Ez az alig ötezer lakosú kis-

város a kisebbségi sorsban kinyújthatta karját Pozsonytól egészen Kékkőig. Érsekúj-

vár, Komárom, Léva, Ipolyság fölé emelkedett, igaz ugyan, hogy nem minden téren.

Kissé továbbmegyünk kelet felé a nyugati magyar tájon. A nyugati magyarság ter-

mészetes gazdasági centrumának Érsekújvár, de hozzá hasonló eséllyel Léva látszik.

A nyelvhatár ugyan mindkét városhoz közel áll, azonban a gazdasági életben a nyelv-

határ elmosódik. Érsekújvár és Léva megtartotta háború előtti gazdasági jelentősé-

gét, vagyis ma is ugyanolyan vidéki vásárcentrum, mint az államfordulat előtt volt.

Átfogó kisebbségi gazdasági centrumjelleget egyik sem ölthetett magára.

Komárom az államfordulattal teljesen elvesztette gazdasági hinterlandját, mint

gazdasági gócpont nem jöhet tekintetbe. Valahogyan még szerencsétlenebb helyzet-

ben van gazdasági szempontból, mint Pozsony, mert Pozsonynak van be- és kijára-

ta, Komáromnak ellenben csak „bejárata” van, mégpedig két oldalról: Érsekújvár és

Csallóköz felől. Az északi, tehát az érsekújvári bejárat gazdaságilag nem számít, mert

Érsekújvár, mint közlekedési gócpont, már forgalmi értékénél fogva magához vonta

Komárom közvetlen környékét is. Csallóköz szintén eltávolodott Komáromtól, kiépí-

tette magának Nagymegyert és Dunaszerdahelyt. Komárom államfordulat előtti gaz-

dasági tája a dunántúli részen volt, itt volt a vasútja, itt füstöltek gyárkéményei, a ma

üresen kongó két Duna-híd pedig nagyszerű átmenő forgalmat biztosított a két leg-

nagyobb gazdasági góc, Budapest, másodsorban pedig Bécs felé. A Duna mint vízi út

pedig tökéletes gazdasági centrummá építhette volna ki a háború előtti Komáromot.

A hidak ma nem összekötő, hanem választóvonalat, a Duna pedig államhatárt jelent.

Komárom ma kisebbségi életünkben kulturális centrum. Nehezen tudjuk megma-

gyarázni, hogy miért. Jobb lett volna talán Pozsonyban letelepednünk, Pozsony ma-

gyarságának megőrzése nagyobb gondot jelent, mint a színmagyar Komárom.

Érsekújvár, Komárom és Léva elhagyása után a „kifli” közepére érünk. Itt van

a nóg rádi és a gömöri magyarság, mint egy nagy tömb. Losonc, Rimaszombat, Feled,


385

Tornalja és Rozsnyó a helyi centrumok. Losonc az egyik szélén, Rozsnyó a másik

végén. Gazdasági góccá eddig csupán Losonc és Tornalja nőttek ki, de ezek is csupán

vásárcentrumjelleggel. A piacok – itt a nagy fogyasztópiacokat értjük – nagy távol-

ságban vannak. Gazdasági szervezettséget csak a gazdasági kultúra területén talá-

lunk (gazdasági egyesületek). Önsegélyző gazdasági szervezkedésünk ezen a kitűnő

magyar tájon nem tud erőre kapni. Éppen a piac távolsága kényszerítené ezt a tájat

arra, hogy önsegélyző gazdasági szervezetekbe tömörüljön. Csak egynéhány lehető-

séget sorolok fel. A közép-szlovákiai magyar tájon találjuk a legjobb állattenyésztést.

A tej értékesítésének megszervezése óriási gazdasági lehetőségeket rejt itt magában.

Ezzel együtt a tojásértékesítés is. El tudunk képzelni ezen a tájon legalább olyan tej-

szövetkezeti központot, mint Erdélyben a marosvásárhelyi tejfeldolgozó telep, amely

Angliába és Palesztinába exportál vajat. Ugyancsak ebben a gazdasági centrumban,

mondjuk Tornalján, igen jól központosítható a gömöri háziipar is. Széna-, faérté-

kesítés, mind olyan problémák, melyek sürgős megoldásra várnak ezen a vidéken,

csupán a szervezet, egy magyar gazdasági góc hiányzik.

A nógrádi és gömöri magyar tájon óriási gazdasági lehetőségek hevernek kiakná-

zatlanul. A sok vásárcentrum helyébe egy góc köré kell Nógrádot és Gömört tömörí-

teni. A lehetőségek mindegyikére nem szabad kitérnünk, mert a gazdasági szervez-

kedés csendes munkát és nem dobszót kíván. Nagyszerű példa éppen Gömör. Most

már utána vagyunk a dolognak, bátran elmondhatjuk, a Gömöri Diéta hangos szóval

szövetkezeti központot követelt. Dobszóval nem lehet verebet fogni, így a gömöri

magyar központ létesítése sem sikerült. A Hanza működési körzete szigorúan meg

van szabva, nem jöhet Gömörbe. A gömöri szövetkezeteknek maguknak kellett volna

csendben – a Hanza mintájára – megszervezniük központjukat. A dobszó hívására

természetesen a szlovák központ telepedett le. Tanultunk ebből is. Másutt másképp

fogjuk meg a dolgot.

A magyarság harmadik nagy néptömbje Krasznahorkán túl, Szepsi és a Tiszahát

között él. Szepsi kis vásárcentrum. Kassa nem jelenthet a magyarság számára gaz-

dasági centrumot, mert majdnem teljesen szlovák néptömbök veszik körül. A ke-

let-szlovákiai magyarság természetes gazdasági centrumául Királyhelmec vagy Be-

regszász kínálkozik. A keleti magyar táj gazdaságilag csaknem teljesen szervezetlen.

A góc kiépítése a jövő feladata. Beregszász mellett szól az a tény, hogy a színmagyar

város a keleti magyar szigetnek csaknem a közepén áll, így helyzete igen hasonlít

a nyu gati Galántához. Keleten csaknem ugyanolyan gazdasági lehetőségek kínálkoz-

nak, mint nyugaton, ezek a lehetőségek azonban többrétűek, mint nyugaton. A piac-

távolság – ugyanúgy, mint Gömörben és Nógrádban – az értékesítési lehetőségeket

tolja előtérbe. Bor, gyümölcs, tejtermékek, fa stb., mind olyan bőségben teremnek

ezen a tájon, hogy csak meg kell indulni velük a nagy piacok felé. Természetesen

szervezetten, a gazdasági centrumból.

A kelet-szlovákiai magyarság gazdasági szempontból teljesen szűz talajt jelent.

Nem rontotta még el balsikerű önsegélyző vállalkozás a nép bizalmát, így becsületes


386

és józan szervező munkával meg lehet teremteni a keleti magyar gazdasági gócot. Ki-

sebbségi életünk huszadik esztendejében minden valószínűség szerint sor kerül erre

is. Magyar életünk legnagyobb hibája azonban az, hogy nem nagyon bővelkedünk

gazdasági szakemberekben. Különösen a gyakorlati érzékű gazdasági szakembereink

hiányát érezzük.

A cseh gazdasági élet, a történelmi országok tőkéje igen hamar észrevette azt, hogy

a hosszúra nyúlt országban milyen jelentőséggel bírnak a tájcentrumok. Ma erre

épül fel az egész csehszlovák közgazdaság. A legfőbb gazdasági szervek természete-

sen Prágában székelnek, de csápjaik elnyúlnak a szlovenszkói magyar tájak minden

zugába. Különösen érdekes, egyben szomorú tény számunkra a történelmi országok

kapitalistáinak gyors bevonulása Szlovákiába. Nem kellett új intézeteket létesíteni-

ük, egyszerűen a meglévőket vonták be szoros érdekkörükbe. A bevont intézmények

java része magyar volt, a magyar vidék helyi gócaiban.

Eljövendő kisebbségi életünk további szakaszaiban három magyar néptömbünk táj-

gazdasági gócainak kiépítését tűzzük ki legfontosabb feladatul. Három, gazdasági-föld-

rajzi szempontból egységes magyar táj áll rendelkezésünkre. Nyugat, Közép és Kelet.

Fiatalságunk előtt óriási lehetőségek állnak, nemcsak az elhelyezkedés, hanem inkább

a munka szempontjából. A sültgalamb-várás ideje ugyan már rég letelt, húsz esztendeje

vár már ránk a kisebbségi önsegélyzés szervezeteinek kiépítése. Önsegélyző gazdasági

tájszervezetek, melyek minden magyar problémát meg tudnak oldani. Nemcsak gazda-

sági téren, hanem ezzel együtt kisebbségi életünk minden vonatkozásában is.

A szlovákiai magyar tájakon ezzel megindul a nagy építkezés ideje, megkezdjük

a gazdasági élet vasbeton alapján centrumaink kiépítését, amely a miénk lesz, amely-

ben mi leszünk igazán otthon.

Forrás: Szlovákiai magyar gazdasági centrumok. Nemzeti Kultúra, 1938, 1. köt. 76–81.

75. Hantos László a kisebbségi gazdaságpolitika feladatairól

(1938)

Hantos Lászlónak a Bars című lapban közölt tanulmánya eredetileg előadásként hangzott el

a lévai kisebbségi gazdasági konferencián. Ebben az 1918 utáni szlovákiai magyar gazdaság

talpra állásának akadályait a liberális gazdaságpolitikában, annak mulasztásaiban látta. Az

iparfejlesztés egyoldalú állami támogatása véleménye szerint hátráltatta a mezőgazdaság mo-

dernizációját. A mezőgazdasági érdekvédelem nem megfelelő színvonala, az öröklött és lemor-

zsolódó gazdasági struktúrák mind hátrányosan érintették a magyarságot, amelynek az új ál-

lamalakulat keretei közé jutva új piacokhoz, új gazdasági környezethez kellett alkalmazkodnia.

A tanulmány részletesen foglalkozik azokkal a legfontosabb csehszlovák törvényekkel, melyek az

új nemzetgazdaság alapjainak lerakását tették lehetővé. A szövetkezetek és pénzintézetek meg-

erősítését és újraszervezését indítványozó koncepciójában a hiányzó gazdasági és törvénykezési

befolyást az erős nemzeti öntudat és az „erkölcsi erő” helyettesíti.


387

1.

Ha húszesztendős kisebbségi sorsban eltöltött múltunkra visszatekintünk, sorra vesz-

szük a húsz év kisebbségi eseményeit, megmozdulásait, ha az idő mérlegének serpe-

nyőjébe rakjuk az eddig elvégzett munkát, akkor a rideg mérlegelés – sajnos – a tettek

helyett, a cselekvés nélküli szavak és programok javára billen el. Ez a hirtelen meg-

állapítás bevezetőként furcsán hangzik, de ha gazdasági helyzetünket csak általános

vizsgálat tárgyává is tesszük, könnyen levonhatjuk a szavak és programadások üres

semmiségét és a jövőre vonatkozó konzekvenciákat.

Léva az első szlovákiai magyar város, amely megértette az idők szavát. Ez a város

eddig kulturális és társadalmi téren igen sokat tett már a magyarságért, a magyar

munkáért.1 Most egy néhány előadásból álló gazdaságpolitikai előadás-sorozattal lép

a nagyközönség elé, hogy a gazdasági művelődés ügyét is szolgálja. A gazdasági mű-

veltség, a gazdasági gondolkodás kisebbségi életünkben új lehetőségeket nyit meg,

mert hiszen igen jól tudjuk azt, hogy gazdaságilag gondolkozni igen kevesen tudnak

Szlovákiában magyarjaink között. Ez ugyan nem a magyar kisebbség hibája, mert

hiszen államalkotó nemzet testéből szakadtunk le kisebbségi sorsba, olyan nemzet-

ből, amelynél sajnos mindig hiányzott a gazdasági megfontoltság és a gazdasági lélek.

A magyar nemzet egy évezreden át politizáló nemzet, jó közigazgatási nemzet volt,

amely a gazdasági kérdésekre nem helyezett olyan súlyt, amely az állami életben a gaz-

dasági politikát megilleti.

Ha csak a múlt századbeli gazdasági fejlődést vesszük vizsgálat tárgyává, azon-

nal megállapíthatjuk azt, hogy ez a fejlődés a magyarság részéről teljesen egyoldalú

volt. A magyarság részére csupán a mezőgazdálkodás jelentett önálló, kimondottan

magyar gazdasági tevékenységet, de ez a mezőgazdálkodás sem rendelkezett fejlett

érdekképviseleti szervekkel, tőkeerős intézményekkel, amelyek védelmükbe vehették

volna gazdasági életünket. Különösen vonatkozik ez a szlovákiai magyarságra, amely

a történelem során sohasem élt önálló állami és ezzel együtt gazdasági életet, mint

például Erdély, mindenben a gazdasági gócok, így elsősorban Budapest függvénye

volt. Szlovákia a történelem során mindig szerves része volt a magyar állam területé-

nek, sőt volt olyan idő is, amikor a magyar állam területét a mai Szlovákia jelentette.

A szlovákiai magyarság gazdasági életének formáját, jellegét még a múlt század

végi magyar szabadelvű kapitalizmus idején kapta meg. Hosszú lenne foglalkoznunk

a magyar szabadelvű kapitalizmus szellemével és annak végzetes következményeivel,

csupán a legjellegzetesebb vonásokban érintjük a kisebbségi életünkre is végzetesen

kiható tényeket. A liberális magyar gazdasági politika sok tévedését csak most érez-

zük igazán az új állam keretei között. A kiegyezés utáni gazdasági életben minden

esemény a szabadelvűség jegyében történt, és mi liberálisok voltunk a magunk ér-

dekeinek feláldozása árán is. A gazdasági erők szabad érvényesülésének jelszava sok

1 A szerző itt a Léván szervezett kulturális rendezvényekre, főleg a János vitéz szabadtéri előadá-

sára utal.


388

millió magyar kisember vagyonának megsemmisülését, életlehetőségeinek elzárását

és gazdasági érdekeinek feláldozását jelentette egy csak önmagának élő, a nemzeti

lélektől és a magyar szellemtől távol álló idegen plutokrácia2 javára. Magyarország

gazdasági fejlődése nem jelentette a magyar tömegek anyagi és szellemi előrehaladá-

sát. Ez a fejlődés sorvadt és szociális sebektől éktelenkedő magyar mezőgazdálkodást

és egy sajátos célú vagyont, tőkét, közszellemet, sajtót, sőt kormányokat is hatalmá-

ban tartó merkantil-liberális kapitalizmust eredményezett. A jobbágyi sorból még

alig felemelkedett magyar nép a maga kiszolgáltatottságában és védtelenségében

továbbra is jobbágya maradt az új hatalomnak, a hirtelen felcseperedett ingó tőke

erejének. A magyar szabadelvű kapitalizmus útját mindenütt az eladósodott földbir-

tok, a falvakon uralkodó áru- és hiteluzsora, a kivándorló magyar tömegek szomorú

processziója,3 a növekvő agrárproletariátus, egy szétesett és az új elemekkel felhígí-

tott magyar középosztály, az új pénzarisztokrácia mohósága és a császári udvarig is

elnyúló keze, a határokon belül pedig a nemzetiségek fokozódó területi térhódítása

jelezték. Itt egynéhány példát kell felhoznom.

Az erdélyi románság évente 15 000 hold földet vásárolt. A pénzt könnyű volt

megszereznie ehhez a legfontosabb kisebbségi gazdasági munkához a gazdasági li-

beralizmus idején, mert maga a magyar kormány is a kezükre játszotta a magyar

földet. A pénz egy része Bukarestből jött, a másik pénzforrás az erdélyi román Albina

népbankokból folyt. Ennek a felét magyar bankok számították le. Oberding József

György4 megállapítása szerint a magyar bankokrácia pontosan egyharmadnyi rész-

ben vett részt a románság erdélyi telepítésében, tehát évente 5000 hold földet juttatott

magyar kezekből román kezekre. A harmadik pénzforrást a magyar kormány juttat-

ta az erdélyi románságnak. Ez roppant érdekes volt. Az erdélyi román metropolita

fennhatósága alá tartozó román ortodox papság és tanítóság fizetését negyedéven-

ként előre megkapta, így állandóan fluktuáló tőke állott a román népbankok rendel-

kezésére a földvásárlásoknál.

Egy másik példa a liberális nagytőke munkájának eredményéről. Ma Budapesten

a magánházak közül 90 százalék van a liberális nagytőke birtokában, a mai magyar-

országi textiliparnak pedig 80 százaléka ugyanilyen kézen. Tovább sorolhatnám eze-

ket az elszomorító példákat, melyek mind a magyarság gazdasági erejének elvesztését

jelentették. A magyar liberális kapitalizmusnak ugyan sokat köszönhetünk Magyar-

ország gazdasági felépítésében, de az illetékes kormánytényezőknek kezükben kel-

lett volna tartaniuk a gyeplőt, és nem lett volna szabad teljesen magukra hagyni ezt

a mohó réteget.

2 A politikai hatalmat birtokló gazdagok csoportjának uralma.3 Ebben az összefüggésben a kivándorlók menete.4 Oberding József György (1902–?) erdélyi magyar közgazdász és egyetemi tanár, az erdélyi szö-

vetkezeti mozgalom kiemelkedő személyisége. Részt vett több gazdasági szervezet megalapítá-

sában és működtetésében. Írásaiban az erdélyi magyarság gazdasági helyzetével foglalkozott.


389

A magyar szabadelvű gazdasági politika csak arról gondoskodott, ami az ingó

tőke és a merkantil körök céljait és érdekeit szolgálta. Ipari gócokat épített ki, ipari

kísérletezésekre hatalmas összegeket áldozott a gazdasági feltételek adottsága nél-

kül. Nagy összegű állami támogatásban részesített olyan ipari és kereskedelmi kez-

deményezéseket, melyeknél a vállalkozás komolysága, anyagi és erkölcsi hitele, de

még a vállalkozók nemzeti megbízhatósága is egyaránt hiányzott. Ennek az erőltetett

fejlesztésnek nem sok előnye, de annál több hátránya jelentkezett, különösen ami ki-

sebbségi gazdasági helyzetünket illeti. A szlovákiai – azelőtt magát magyarnak valló

gyáripar – az államfordulattal egy időben átfordította köpönyegét, és új színekben

tündökölt tovább, amíg a történelmi országok gyáripara el nem hengerelte az útból.

A magyarság legnagyobb rétege kétségkívül a mezőgazdasági lakosság volt, és ma

Szlovákiában is ez. Ezen a téren csupán a mezőgazdasági lakosság érdekképviseleti tö-

mörülése és szövetkezeti szervezkedése jelentett némi mozgalmat a falusi gazdakörök,

a Hangya szövetkezetek és az Országos Központi Hitelszövetkezet falusi hitelszövetke-

zetei révén. Kalaplevéve kell állnunk azok előtt a magyar nagyságok előtt, akik a múlt

század végén észrevették a nagy magyar veszélyt, és megindították a magyar gazdasági

szervezkedést. Gróf Károlyi Sándor5, Meskó Pál6, Balogh Elemér7, Bernát István8 olyan

munkát végeztek, hogy a magyarság gazdaságtörténetében a legelőkelőbb helyet kap-

ták már ma is. Ez a gazdasági szervezkedés azonban nem mutathatott fel átfogó ered-

ményeket egyrészt a felsőbb társadalmi osztályok teljes érdektelensége, másrészt pedig

a szabadelvű körök nyomasztó gazdasági fölénye és szellemi befolyása miatt.

5 Károlyi Sándor (1831–1906) nemzetgazdász, politikus. Az agrárius és a szövetkezeti mozgalom

kibontakoztatója Magyarországon. A szabadságharc bukása után Franciaországba emigrált,

ahol megismerkedett a modern szociálpolitikai eszmékkel. Hazatérve családi birtokát fejlesz-

tette Fóton. Országgyűlési képviselő volt a Szabadelvű Párt listáján, majd az Apponyi Albert

vezette ellenzékhez csatlakozott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megalapítója, az

1886-ban alakult Magyar Gazdaszövetség elnöke, a Hangya szövetkezeti mozgalom kezdemé-

nyezője.6 Meskó Pál (1857–1930) mezőgazdász, agrárpolitikus. A magyarországi gazdakörök egyik szer-

vezője, a Hangya Fogyasztási Szövetkezet ügyvezető igazgatója. A Nyitra Megyei Gazdasági

Értesítő szerkesztője.7 Balogh Elemér (1871–1938) közgazdasági író, agrárpolitikus. A Hangya Fogyasztási Szövet-

kezet egyik megszervezője és Meskó Pállal együtt ügyvezető igazgatója. 1919-ben létrehozta

a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságát, a Futurát. 1927-ben felső-

házi tag, 1934-től a Hangya elnöke, a Szövetkező című lap szerkesztője.8 Bernát István (1854–1942) mezőgazdasági és szövetkezeti szakíró, politikus. Rimaszombat-

ban született, külföldi tanulmányútjain megismerkedett a nyugat-európai szövetkezeti élettel.

A magyar szövetkezeti mozgalom, kisipar és mezőgazdaság fejlesztésének hirdetője, gazdaság-

és szociálpolitikai reformok sürgetője, az agrárius irányzat egyik vezető személyisége. A Ma-

gyar Gazdaszövetség igazgatója, majd elnöke. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke 1924-ben,

1927−1933 között felsőházi tag az Országos Mezőgazdasági Kamara képviseletében. 1939-től

haláláig a Hangya elnöke. Az agrárius Hazánk és a Magyar Gazdák Szemléjének szerkesztője.


390

Most aztán – a rövid gazdaságtörténeti visszapillantás után – nézzünk szét a mi

szlovákiai magyar portánkon. Mit mentettünk át magunknak az államfordulat ide-

jén, mi maradt meg ebből húsz esztendő lefolyása alatt, és mit építettünk magunknak

gazdasági téren kisebbségi életünkben?

2.

Az államfordulat elszakított addigi gazdasági gócainktól, a szlovákiai gazdasági élet-

nek új tájak, új gazdasági lehetőségek, piacok felé kellett orientálódnia. Az új pia-

cokat a Morván túli országrészek jelentették, melyekkel szemben különösen ipari

szempontból nehéz és végzetes versenyre kellett kelnünk. Az új gazdasági orientáció

mezőgazdasági szempontból az első időben igen kedvező és kecsegtető eredmények-

kel járt. A gazdasági fellendülés idején, amikor a mezőgazdasági termények ára vi-

lágviszonylatban fölötte magas volt, a szlovákiai magyarság nem gondolt arra, hogy

erejét tartalékolnia kell az elkövetkező és előre látható dekonjunktúra idejére. Régi

törvény a gazdasági életben is az, hogy a kerék állandóan forog, a ma nekem, hol-

nap neked vagy senkinek, mondás. A kisebbségi élet kezdetét a kapkodás jellemzi

a szer vezkedés terén, nem volt megfelelő emberünk erre, hogy a szervezés irányítását

a kezébe vegye. Első szervezkedési kísérleteink balsikerrel végződtek, és ez a balsiker

később nehézzé tette a későbbi szervezési munkát is. Csupán az utóbbi években lát-

tunk jelentős mozgolódást, szervezkedési készséget tömegeinkben, ezt a készséget is

a gazdasági élet nyomasztó külső erői kényszerítik szlovákiai magyar népünkre.

Azt is halljuk úton-útfélen, hogy a szlovákiai magyarság, illetve ennek felelős ve-

zetői nem fordultak az első időben komolyan a gazdasági kérdések megoldása felé.

Az tény, hogy az akkori felelős vezetőink teljesen negligálták a gazdasági kérdéseket,

melyeket a közjogi és kulturális sérelmek mellett csupán másodrendű fontosságú do-

lognak tartottak. Szinte észre sem vettük azt, hogy a csehszlovák törvényhozás már

az első években olyan törvényeket és rendeleteket hozott, melyek eleve lehetetlen-

né tették a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek külön gazdasági életének felépítését.

Ebben az időben felelős politikai vezetőink a gazdasági törvényhozás paragrafuser-

dője közt csupán a földreformmal kapcsolatos rendelkezéseket bírálták és tartották

napirenden, és megfeledkeztek arról, hogy a földreformon kívül legalább 40 olyan

törvény és rendelet látott napilágot, melyek mindegyike külön pillére a mai csehszlo-

vák közgazdasági életnek. Az Új Szellem karácsonyi számában foglalkoztam röviden

ezzel a kérdéssel, röviden teljesen fel fogom dolgozni kisebbségi életünk húszéves

gazdasági történetét egy tanulmány keretében.9 A ma is érvényben lévő törvények és

rendeletek közül azonban fel kell sorolnom néhányat, hogy megértsük a csehszlovák

többség gazdasági politikáját a kisebbségekkel szemben, és hogy a jövőben tudjon

a széles nyilvánosság arról, hogy melyek a szlovákiai magyarság elsőrangú gazdasági

követelései az államhatalommal szemben. Előre is hangsúlyozom, hogy megállapítá-

9 Ez a tanulmánya A gazdasági életünk húsz éve címmel jelent meg (lásd Borsody 2002: 77–88).


391

saim nem jelentenek egyben politikai ellenzékiséget, mert a csehszlovák alkotmány-

törvény szerint a kisebbségi népnek ugyanolyan jogai vannak a köztársaságban, mint

az államalkotó nemzeteknek. Tehát minket is ugyanolyan jogok illetnének meg, mint

a többségi népeket.

Az új csehszlovák állam, mint tudjuk, az Osztrák–Magyar Monarchiától a há-

borús, tehát a teljesen kötött gazdálkodást vette át. A csehszlovák államhatalom

a köztársaság első éveiben egyáltalában nem sietett a kötött gazdálkodási rendszer

felszámolásával, hanem azt egyszerűen tovább építette. Ha az első évek törvényho-

zását végiglapozzuk, már az első két hónapban, tehát 1918. október 28-tól december

31-ig hozott 103 törvény és rendelet közül ötven kizárólag gazdasági és pénzügyi vo-

natkozású. Valamennyi törvény és rendelet a kötött gazdálkodás továbbépítése volt.

1919-ben már számos reformra irányuló gazdasági törvényt találunk. Így az 1919/5.

számú törvény megszervezi a gabonahivatalt, ebben az időben jelennek meg az ár-

maximáló törvények és rendeletek, melyek elsősorban a gazdát, tehát közelebbről

a szlovákiai magyarságot is érintették, mert az ármaximálás a minőségi termelést

teljesen figyelmen kívül hagyta. Az 1919/210. számú törvény már alapjában rengette

meg a szlovákiai magyarság gazdasági életének leendő felépítését. Ez a törvény egy

szövetkezeti kényszerközpontot teremtett azzal az indokkal, hogy ez a központ a szlo-

vákiai szövetkezetek anyagi ügyeit likvidálja a budapesti anyaintézetekkel, melynek

megtörténte után a szövetkezetek szabadon kiválhatnak a központ kötelékéből. A lik-

vidálás már 1924-ben megtörtént, azonban közben olyan törvény is napvilágot látott,

amely szerint adó- és illetékkedvezményt csak a kényszerközpont tagszövetkezetei

élvezhetnek. Ez a törvény időtlen időkig meghosszabította a kényszerközpont jogait,

és ma az a helyzet Szlovákiában, hogy például hitelszövetkezeti központot alakítani

teljes lehetetlenség, egyéb központ alakítása pedig a kényszerközpont üzleti vállalko-

zásainak térhódítása miatt igen nehéz.

A szövetkezeti mozgalom ügyét tehát már 1919-ben megregulázta a csehszlovák

törvényhozás, de csak nálunk Szlovákiában. Csehországban teljesen szabad a szövet-

kezeti szervezkedés útja, és például a szudétanémeteknek a szövetkezeti mozgalom

minden ágára külön szervezetük van. Nálunk csak egy magyar központ tudott léte-

sülni a kényszerközpont üzleti vállalkozásának balsikerei után 1925-ben, a működési

terület azonban szigorúan meg van szabva, és a magyar központ a megszabott terü-

leten túl nem terjeszkedhet tovább. Azonban még hozzá kell tennünk azt is, hogy

a meg lévő magyar központ is ellenőrzési szempontból a pozsonyi kényszerközpont-

nak van alávetve.

Az 1919/215. számú törvény (lefoglalási törvény) vetette meg a földreform alapjait.

A földlefoglalási törvényt nemsokára a földhivatal megszervezéséről és a földjuttatás-

ról szóló törvény követte. A csehszlovák gazdasági politika egyik kiválósága nyíltan

csak évek múlva, 1925-ben jelentette ki azt, hogy „a földreformot a fehérhegyi csata

jóvátételére csináljuk”, tehát nem pusztán gazdasági szükségletből. 1926-ban megtor-

pant a földhivatal munkája, mert nem akadt többé telepes.


392

A pénzintézetek életébe is erősen belenyúlt az államhatalom. Minden bankban

kormánybiztos ült, az államhatalom tehát minden pénzintézetről állandóan pontos

képet nyerhetett. Az első évek pénzügyi törvényeit és rendeleteit aztán betetőzte az

1933/44. számú törvény, amely a pénzintézetek szervezését teljesen betiltotta. Te-

hát nem lehetett egészen 1937 augusztusáig pénzintézetet szervezni, azóta is csu-

pán 50 hitelszövetkezet szervezésére kapott engedélyt a szlovákiai kényszerközpont.

Azonban még ezt az 50 hitelszövetkezetet is csak szigorú megkötésekkel szervezheti.

A pénz ügyi tanács engedélye alapján olyan községben lehet hitelszövetkezetet szer-

vezni, amely a járási székhelyektől legalább 10 kilométernyire van, mégpedig akkor,

ha a községben semmiféle bankfiók vagy egyéb pénzintézet nincs.

A fióktilalmi törvény a szövetkezeti mozgalmat sem zárta ki. Itt érdekes paragra-

fus csúszott be a törvénybe. A szövetkezeteket egyszerűen a legnagyobb szövetkezeti

csúcsszervezet, a Centrokooperatív „fiókjainak” tekintik, és a szövetkezet csak akkor

alakulhat meg, ha a Centrokooperatív az alakulást engedélyezi. A Centrokooperatív

eddigi működése ellen nem lehet kifogásunk, mert nem tudok olyan esetről, hogy az

engedélyt ne adta volna meg, viszont meg kell állapítanunk, hogy ez a rendelkezés

mélyen érinti a gazdasági szervezkedés szabadságát és a kötött gazdálkodás egyik

láncszemét kell látnunk benne.

3.

Itt aztán felmerül egy kérdés. Sokan hangoztatják azt, hogy a magyar kisebbség öreg

politikusait terheli részben a felelősség a csehszlovák kötött gazdasági rendszer meg-

valósulásáért. Ezeket az intézkedéseket még nagy részben a Csehszlovák Nemzeti

Tanács10, majd később a Forradalmi Nemzetgyűlés11 hozta meg. A kisebbségeknek

egyik államhatalmi szervben sem volt képviseletük. A német kisebbség jelentkezett

ugyan, azonban az akkori belügyminiszter kategorikusan elutasította a németek kí-

nálkozását. A történeti igazság ellen vétene az, aki magyar törvényhozóinkat vonja

felelősségre a gazdasági megkötés miatt.

Rövid kisebbségi gazdaságtörténeti áttekintésünk után általános helyzetképet tá-

runk elő a szlovákiai magyarság gazdasági életéről. Részletekbe nem bocsátkozunk,

mert hiszen gazdaságpolitikai előadás-sorozatunk a gazdasági élet csaknem minden

ágára kiterjed, a részleteket majd a további előadások világítják meg. Statisztikai rész-

letezésbe nem bocsátkozom, mert ezt is a további előadások tárják majd elő. Csupán

nyugatról keleti irányban – a földrajzi vonal szerint – vizsgálom a magyarlakta tájakat.

A nyugati magyar táj Pozsonytól keletre egészen az Ipoly völgyéig terjed. Idetartozik

a legtömöttebb és egységesnek mondható magyar vidék, a Csallóköz, Mátyusföld és

10 A Csehszlovák Nemzeti Tanács (Československá národná rada) 1916-ban jött létre mint a cseh

és szlovák külföldi ellenállás központi szerve. 1918. október 28-án a megalakuló Csehszlovák

Köztársaság kormányává nyilvánítja magát.11 A Forradalmi Nemzetgyűlés (Revolučné národné zhromaždenie) 1918–1920-ban működött.


393

a Garam völgye. Gazdaságilag Szlovákia legkulturáltabb területe. A magyar szövet-

kezeti mozgalom legjobban kiépített vidéke. Meglévő magyar bankjaink közül négy

működik ezen a tájon, három pedig középen, illetve keleten. A Központi Szövetke-

zet nemzetiségi statisztikája szerint összesen 423 szövetkezetben magyar a tárgyalási

és üzleti nyelv Szlovákiában. A nyugati magyar gazdasági tájnak kitűnő centrumai

vannak, sorban: Galánta, Érsekújvár, Dunaszerdahely és Léva. Nyugaton ma egy-

előre nyugodtnak látszik a magyarság gazdasági élete, pedig még igen sok építeni

való volna ezen a tájon. Bankjaink teljesen magukra vannak utalva, a ma gyar ság

tőkéjének igen nagy része jobban bízik az idegen pénzintézetekben. Amíg ezek nő-

nek, hatalmasodnak, addig magyar pénzintézeteink nagyobb része kénytelen volt

átadni részvénypakettjét12 a történelmi országok nagybankjainak, hogy a régi cégér

alatt a magyar kisebbség tőkeerejét is magába szívják. Hitelszövetkezeteink sincse-

nek magyar kézen. A szövetkezet formálisan autonóm gazdasági testület, azonban

a Központi Szövetkezet alapszabályai, illetve ügyrendje értelmében köteles pénz-

feleslegét a központnál elhelyezni. Ugyanez a helyzet a hitelszövetkezeteken kívül

a töb bi szövetkezetnél is. A Hanzának és a hozzá tartozó szövetkezeteknek késhegyig

menő harcot kellett folytatnia azért, hogy a pénzfelesleg a Hanzánál maradhasson.

1935 őszén a Hanzához tartozó fogyasztási szövetkezetek demonstrációs összejöve-

telt rendeztek, és ezen éles kifakadások hangzottak el a Központi Szövetkezet ellen.

Már-már szakításra került a sor, azonban a Központi Szövetkezet meghátrált, és a szö-

vetkezetek ma már a Hanzánál helyezhetik el pénzfeleslegüket.

Hitelszövetkezeteink tömörítéséről jelenleg nem lehet szó. Ma csak a még meg-

lévő hat magyar pénzintézet összehozásáról lehetne beszélnünk, előbb egy lazább

kartellszerződéssel, később – ha az 1933/44. [számú] törvény hatályát veszti – esetleg

az Erdélyi Bankok és Takarékpénztárak Egyesülete mintájára létrejöhetne egy szlo-

vákiai magyar pénzintézeti központ. Hogy milyen előnyök származnának ebből, azt

mindnyájan igen jól tudjuk. Földvásárlások finanszírozása, földbérlő-szövetkezetek

létesítése stb. A magyar tőke bizalma is valahogy nagyobb volna magyar pénzintéze-

teinkhez, mint jelenleg. Talán ennek keretein belül megvalósítható volna egy magyar

biztosítóintézet létesítése is. Hol vagyunk mi az erdélyi magyar testvérektől, akiknek

két magyar biztosítóintézetük van (Minerva13 és a Gazdák Biztosító Szövetkezete14)?!

Évente sok millió vándorol el magyar zsebekből idegen biztosítóintézetekhez. Hány

magyar egzisztenciát tudnánk magunknak teremteni egy biztosítóintézet felállításá-

val? Milyen hatalmas tőke állana rendelkezésünkre, ha mondjuk csak tíz évre létezne

12 Részvénycsomagját.13 A Minerva Biztosító Rt. az erdélyi magyar egyházakra és a magyar hitelszövetkezetekre támasz-

kodott (Hunyadi 2006: 199).14 Hantos László információi itt nem pontosak. A Gazdák Biztosító Szövetkezetének vagyonát

1921-ben a Gazdák Biztosító Rt. vette át, amely a német Donau Biztosító Társaság érdekkörébe

tartozott, így ez a biztosító német szellemű intézménnyé vált (Hunyadi 2006: 199).


394

ilyen intézményünk? De reméljük, hogy idővel ez is meglesz. Majd akkor, ha a szlo-

vákiai magyarság gazdaságilag is tud gondolkozni.

Továbbmegyünk kelet felé a magyar tájakon. Nógrád és Gömör jelenti a második

magyar tájegységet. Ezen a vidéken még sivárabb a helyzet, mint nyugaton. A gaz-

dasági szervezkedés ügyét bizonyos időre teljesen megsemmisítették olyanok, akik

jóhiszeműleg szervezkedtek, de a gyakorlati kivitelezéshez egyáltalában nem értet-

tek. A szomorú bukások vagyonokat rángattak maguk után. A gazdasági szervezke-

dés megbénult, a magyar pénzintézetek elsorvadtak, a szövetkezeti mozgalom élére

a szlovák központ került, magyar gazdasági megmozdulást alig-alig találunk. Nógrád

és Gömör kitűnő állattenyésztési terep, kiváló a szarvasmarha-állomány, igen fontos

kérdés ezen a vidéken az állati termékeknek és maguknak az állatoknak az értékesí-

tése. A piacok elég távol vannak, itt csak a közvetítő kereskedelem kikapcsolásáról

lehetne szó olyan formában, hogy például egy nagy tejszövetkezeti és állatértékesítő

központot létesítenének. Ugyancsak itt jut az eszembe a magyar háziipari értékesí-

tés megszervezésének kérdése is. A nyugati magyar tájon, Komárom vidékén folyik

nagyban a háziipar, Gömörben szintén csak egy kis szervezésre volna szükség, hogy

a háziipari cikkek jobb értékesítésével új magyar életlehetőségeket teremtsünk.

Kelet-Szlovákiában ugyanaz a helyzet, mint a középen. Csak annyi a különbség,

hogy ez a magyar táj még szűz talaj, itt még könnyen lehet gazdasági építőmunkát

végezni. Kárpátalján a legfontosabb teendők a gyümölcs, bor és ugyancsak az állati

termékek (tej, vaj stb.) értékesítésének megszervezése volna.

4.

Lehetőségekről beszéltünk. A helyzetfestést részletes gazdaságpolitikai előadóinkra

hagyjuk – már ami a számokat illeti. Nagyjában tisztában vagyunk azzal, hogy mink

van, és mi lehetne birtokunkban a gazdasági megkötöttség mellett is. Valahogy szűk-

látókörűek voltunk és vagyunk ma is. Hirtelen fellapozom Hodža miniszterelnök

lapjának, a Slovenský týždenník című háború előtti hetilap 1903. október 23-i 17.

számát, amelyben a jelenlegi miniszterelnök szóról szóra a következőket írja: „Ne-

héz a gazdaságilag gyenge parasztnak kiböknie a mellét az előtt a kocsmáros előtt,

akinek néhány tízessel vagy százassal tartozik, azzal, hogy íme, én önálló polgár va-

gyok, olyan politikát csinálok, ami nekem, családomnak, nemzetemnek kedvez… De

mondjuk kölcsönöd van egy magyar vagy egyéb idegen pénzintézetnél. Ha nem le-

szel rabszolgájuk, felmondják a kölcsönt. Beperelnek. Végrehajtanak. Eladják minde-

nedet… A szlovákok idegen pénzintézetekbe rakják pénzüket. Ez a tőke szlovák va-

gyon maradhatna, ha gazdaságilag szervezettek volnánk. Ha megtanulnánk azt, hogy

gazdaságilag együvé tartozunk”. Ezt mondta Hodža ezelőtt 35 évvel. Mintha most

nekünk, magyaroknak szólna a fiatal kisebbségi politikus cikke, és lefektetné előt-

tünk a kisebbségi gazdasági politika legfontosabb alapelveit. 1911. november 24-én

így ír Hodža a Slovenský týždenníkben: „Amit nem tudott felépíteni a magyar nem-

zetnek a nemesség, felépítette a cseheknek a gazdasági munka: megteremtette a nem-


395

zeti jövő alapjait. Alapítsunk gazdasági szervezeteket, melyek a kölcsönösség alapján

építik a szlovák jövőt”. 1911. december 29-én vezércikkben így ír Hodža: „Az új év-

ben fogjunk hozzá a nemzet megszervezéséhez, először azonban gazdasági alapo-

kon. Azért elsősorban gazdasági téren, mert a szlovák öntudatnak ez a legkeményebb

cementfundamentuma. Az 1912. esztendő feladatául tűzzük ki azt, hogy legalább

ötven gazdasági és ipari szövetkezetet létesítünk”. Tovább idézhetném még Hodža

cikkeit, melyeket a háború előtt, tehát kisebbségi sorsban írt. Mintha most ezek a sza-

vak nekünk szólnának. Mi, magyarok talán gyávák vagy lusták vagyunk a gaz da sá-

gi kezdeményezéseknél. A szlovákok vagy még inkább a monarchia idején élő cseh

gazdasági példákat kellene lekopíroznunk. A háború előtti cseh nemzedék, mely

még ma is él, sokkal reálisabb gondolkodású volt, mint jelenleg mi. Kevesen tud-

ják közülünk azt is, hogy a szlovákok a háború előtt mennyire belátták a gazdasági

szervezkedés fontosságát. 1911 novemberében Szakolcán nagy szlovák parasztgyűlés

volt. Houdek Fedor a Központi Szövetkezet mai elnöke tartott előadást a szövetkezeti

mozgalomról. Az előadás után rezolúciót fogadtak el a jelenlevők egy szövetkezeti

központ létesítésére. 1912. február 18-án 412 meghatalmazott jelenlétében alakult

meg az úgynevezett Központi Szövetkezet. Az alakuláson cseh részről Kroiher János

Ferenc15 kanonok is részt vett, a központ elnöke Blaho Pál lett. Megindult a szervezési

mozgalom, amelyben cseh szövetkezeti szakemberek voltak az irányítók. A központ-

ból nem lett semmi, közbejött a háború, de az államfordulat alkalmával már készen

állott a szervezet, melyet aztán a Csehszlovák Nemzeti Tanács az 1919/210. számú

törvénnyel kizárólagos joggal ruházott fel Szlovákiában.

Most aztán még arról lehetne szó, hogy szlovákiai magyar életünkben mit kellene

sürgősen megoldanunk. Itt-ott a szavak mögött már programot is adtam, felsorol-

tam a lehetőségeket, melyek megoldásra várnak. Nagy megmozdulásokba egyrészt

tőkehiányunk miatt nem foghatunk (itt, mondjuk, a szlovákiai magyar nagyiparra

gondolok), másrészt pedig a törvények drótsövényei is utunkban állnak. Csak apró-

munkáról, részletmunkáról lehet szó minden téren.

Sokat emlegettem a szövetkezeti mozgalmat, valamint a pénzintézetek kérdését.

Szövetkezeti kérdésekben elfogulatlanul beszéltem, mert a mozgalom eredményeit

a kisebbségi sorsban élő nemzeteknél láthattam. Előttem áll a belgiumi flamand nép

gazdasági munkája, ugyancsak tudjuk azt, hogy a csehszlovák gazdasági élet, a mai

irányított gazdálkodás is erre a rendszerre van felépítve, mert a csehek már kisebbségi

sorsukban is igen jól megtanulták a szövetkezeti mozgalom alkalmazási lehetőségeit.

De előttünk áll a finn nemzet kisebbségi múltja, a lengyelországi ukránság kisebbségi

élete, az erdélyi magyarság gazdasági berendezkedése, melyet még a háború előtti Ma-

gyarország kereteiből mentett át kisebbségi életébe, itt van előttünk a szudétanémetek

példája, de tovább sorolhatnám még a kisebbségi gazdasági élet felépítésének példáit.

15 Kroiher, Jan František (1871–?) katolikus plébános, a cseh szövetkezeti mozgalom jelentős sze-

mélyisége.


396

A gazdaságpolitikai előadás-sorozat további részében ízelítőt kapunk a gazdasá-

gi élet egyes ágairól, hullámzásáról és mai helyzetéről. Az előadások végén lelkiis-

meret-vizsgálatot tarthatunk magunkban arra vonatkozóan, hogy mi maradt meg

bennünk, mint nagyobb gazdasági élmény, mire gondolunk elsősorban, amikor már

gazdaságilag is kezdünk gondolkozni. Sokan mondják, hogy a gazdasági élet a rideg

materializmuson épül fel. Nincsen igazuk. A gazdasági élet realitásainak jelentőségét,

a tények erejét nem szabad lebecsülnünk, de épp így nem felejthetjük el azt sem,

hogy a gazdasági élet nemcsak anyagi erők, hanem lelki, erkölcsi tényezők erejének

és hatásainak is a színtere. Különösen vonatkozik ez egy kisebbségi életközösségre.

Mivel államhatalommal, a törvények parancsoló erejével nem rendelkezünk, önma-

gunk felé fordulva, nemzettársadalmi életünknek belső, erkölcsi világából merítve

kell megteremtenünk az összefogó, megtartó, vezető és élettevékenységet szabályozó

kötelékeket. A gazdasági erő emeli a nemzeti öntudatot, szolidaritást. A gazdasági

és társadalmi szervezkedés ügye nem lehet világnézeti elvek kérdése. A gazdasági

szellem nem térhet le a nemzeti lekiismeret és az erkölcs útjáról, az egyesek gazdálko-

dása, üzleti vállalkozása nem egészen magánügy, hanem a nemzeti közösség sorsára

kiható tény, melynek fegyelmezése nemzeti feladatunk kell, hogy legyen.

A nemzeti vitalitásnak mindenben, minden kisebbségi megmozdulásunkban ott

kell lennie, minden akarásunknak, minden közösségi problémánk megoldásának

csak egy lehet a célja, a szlovákiai magyarság gazdasági és politikai helyzetének min-

den téren való fölemelése.

Remélni merem, hogy a Lévai Járási Közművelődési Testület kezdeményezése új

magyar utat jelöl meg, ami nem más, mint az, hogy gazdaságilag is merjünk gondol-

kozni, nagyok lenni, hogy nemzeti öntudatunk, erőnk a jövő nemzedékbe hálával

ültetődjék át, hogy ez a nemzedék elmondhassa azt, hogy apáik igaz örökséget hagy-

tak maguk után.

Forrás: Gazdasági helyzetünk – kisebbségi gazdasági politikánk feladatai. Bars, 1938. feb-

ruár 12. 7. sz. 1–2; 1938. február 20. 8. sz. 1–2; 1938. február 27. 9. sz. 3–4; 1938. március 6.

10. sz. 2–3.

76. Rozinski László a szlovákiai magyar kereskedelmi politikáról

(1938)

Rozinski László előadása, mely ugyancsak a lévai kisebbségi gazdasági konferencián hangzott

el, először tett kísérletet egy a Hantos László elméletéhez közel álló, etnikai alapú kereskedel-

mi politika alapjainak a kidolgozására. A korszakban a kereskedők autonóm szervezeteinek

ugyan lehetett önálló politikája, a Rozinski László által megfogalmazott stratégiáról azonban

az ő esetükben sem beszélhetünk. Rozinski maga is egy állami gazdaságpolitika kisebb, kereske-

delmi szeletét igyekezett kisebbségi viszonyok közé átültetni. Eszmefuttatásában ezért csak két

bizonytalan érvig jut el. Az egyik a magánvagyon iránti kollektív felelősség, a másik a nemzeti


397

érdek, melyek, mint erkölcsi imperatívuszok, egymáshoz is kapcsolódnak. Ami a gyakorlatban

is megvalósítható lehetett volna, az egyrészt raktár- és bevásárlószövetkezetek alapítása a kis-

kereskedők számára, másrészt a gazdasági hatékonyság elősegítése, a szakképzés elmélyítése és

a megfelelő piacfelmérés és üzemtervezés.

1.

Léva, ez a szlovákiai magyar város évszázadok óta kereskedelmi központja a Garam

völgyének, így tehát nagyon helyénvaló itt felvetni a kérdést, hogy mi is a keres-

kedelmi politika? Először a kereskedelem fogalmával kell tisztában lennünk. A ke-

reskedelem a javak hivatásszerű vétele és ismét eladása nyereség elérése céljából. Ez

volna a jogi meghatározás. Közgazdasági értelemben azonban nem kereskedelem

az, amikor az ügylet a kereskedő kikapcsolásával jön létre. A kereskedelem fogalmi

meghatározásánál még tisztában kell lennünk a nemzeti jövedelem fogalmával is, ha

konklúzióképpen le akarjuk vonni a kereskedelmi politika definícióját.

Minden nemzet kereseti tevékenysége főleg három irányban jelentkezik, és így

három fő forrása van a nemzeti jövedelemnek: az őstermelés, az ipar és a kereskede-

lem. Ezek a fő kereseti tevékenységi körei minden nép gazdasági tevékenységének.

Egy vagy több államalkotó nép által évenként újonnan előállított javak és értékek

összességét értjük a nemzeti jövedelem fogalma alatt, amelyből levonásba kerülnek

a termelési költségek, de hozzászámítandók a külföldről befolyó járadékok, kama-

tok stb.

Amint látjuk, a kereskedelem is fő forrása a nemzeti jövedelemnek. Egy kisebbségi

sorsban élő nép nemzeti jövedelmének meghatározásánál tehát nem szabad figyel-

men kívül hagyni a kereskedelmi életet sem, bár a szlovákiai magyarság a hivata-

los statisztika szerint számarányához mérten igen kevés kereskedővel rendelkezik.

A szlovákiai 719 569 magyar közül csupán 2375 kereskedőnk van, ami sajnos igen

szomorú arányszámot mutat. Pedig a kereskedelem a nemzeti jövedelemnek igen

fontos részét képezi. A kereskedelem ugyan nem állít elő új javakat, hanem csak új

értékeket. A nyerstermékek és gyártmányok értékét fokozza, és rendszerint a bőség

helyéről oda juttatja, ahol azokra szükség van.

Sokan kétségbe vonják a kereskedelem produktivitását, de tudnunk kell azt, hogy

a produktivitás fogalma nemcsak az új anyagok előállítását jelenti, hanem megfelelő

anyagok értékfokozását is. Az is termel, aki új értékeket hoz létre, nemcsak új anya-

got. A kereskedelem gazdasági értéket is termel, amikor a javakat oda juttatja, ahol

annak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Csak egy-két kis példa a kereskedelem

produktivitására vonatkozóan. A kávé Brazíliában – ha kivitel nem volna – semmit

sem érne. A kereskedelem produktivitása – tehát értéktermelése – ebben az esetben

abban rejlik, hogy a kávét oda szállítja, ahol annak megfelelő fogyasztópiaca van. Pi-

acot kutat a kereskedelem, és a piackutatás teremti meg értéktermelő mivoltát. Vagy

vegyünk egy szlovákiai példát: Kárpátalján jelenleg nagy a takarmányhiány. Közép-

Szlovákiában viszont takarmánybőség van, itt a takarmánynak nem nagy az értéke.


398

A kereskedelem az állati takarmányból Kárpátalján termel értéket azzal, hogy a bő-

ség színhelyéről a szükség helyére viszi.

Tisztában vagyunk már a kereskedelem jogi és közgazdasági meghatározásával,

megállapítottuk azt, hogy a kereskedelem a nemzeti jövedelem egyik fontos tarto-

zéka, amely nélkül a nemzeti jövedelmet el sem képzelhetjük. Hogy létezhetne az

őstermelés és az ipar, ha közben nem volna olyan láncszem, amely a két gazdasági

forrást a piackutatással ne kapcsolná össze? Tudjuk azt, hogy a kereskedelem igen

fontos alkotóeleme a nemzetgazdasági életnek, mert hiszen a láncszem szerepét tölti

be a termelő és a fogyasztó között, ez a láncszem pedig nemzetpolitikai szempontból

is igen fontos hivatást tölt be, illetve kellene betöltenie. A kereskedelmi élet közelről

érinti az állam életét is, és itt látjuk aztán meg, az állam és a kereskedelem kapcsolatá-

nál, a kereskedelmi politika meghatározását. Mert a közösségnek, tehát az államnak

joga van ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem egyes forrásainak életébe beleszóljon.

Ugyanígy, ha már kisebbségi életről van szó, egy kisebbségi sorsban élő nem-

zetnek is joga van ahhoz, hogy a kisebbségi nemzeti jövedelem egyik fő forrásának

politikájába beleszólást nyerhessen. A kereskedelmi politika az általános fogalmi

meghatározás szerint azoknak az elveknek az összessége, amelyek az államot, illetve

a közhatalmat a kereskedelem fejlesztése, előmozdítása érdekében kell, hogy vezes-

sék. Egy kisebbségi sorsban élő nép, amely nem rendelkezik a törvények parancsoló

erejével, amely nem hozhat rendszabályokat a gazdasági élet tényezőinek irányításá-

ban, különösen a kereskedelmi politika terén áll nehéz helyzet előtt. Egy kisebbségi

nemzet gazdasági élete csak az erkölcsi törvények alapján létezhetik, ezek az erkölcsi

törvények pedig azt írják elő, hogy a kisebbségi nép tagjainak vagyona magánvagyon

ugyan, de e vagyonnak őrzéséért, gyarapításáért mindenki felelős.

A kisebbségi kereskedelmi politika tehát kisebbségi formára alkalmazva nem más,

mint azoknak az elveknek az összessége, azoknak a gazdasági-erkölcsi törvényeknek

a foglalata, amelyek a kisebbségi sorsban élő nemzetet a kereskedelem fejlesztése ér-

dekében kell, hogy vezessék. A kisebbségi gazdasági szellem nem térhet el a nemzeti

lelkiismeret útjából, így a kisebbségi kereskedelmi politika, a gazdasági politika egyik

igen fontos része, kell, hogy a kisebbségi nemzettöredék erkölcsi, gazdasági és nem

utolsósorban politikai életének is fontos alkotóeleme legyen.

A szlovákiai magyarság kereskedelmi életét közelebbről vizsgálva nem tudunk

közelebbi statisztikai adatokat nyújtani afelől, hogy a még meglévő 2375 magyar

kereskedő az egyes kereskedelmi ágazatok szerint hogyan oszlik meg. Azt sem tud-

juk pontosan, tehát számokkal vázolni, hogy milyen a mi magyar kereskedelmünk

anyagi helyzete, milyen az az összesített mérleg, amely a kisebbségi magyar kereske-

delem létért folyó küzdelmeit a maga meztelenségében elébünk tárná. Egy kis törté-

nelmi visszapillantásra van szükségünk, hogy a szlovákiai magyar kereskedelem mai

helyzetét legalább nagyobb vonásokban magunk előtt lássuk. A gazdaságtörténelem

a gaz dasági fejlődés útját tárja fel, de mint más történelem, egyúttal útbaigazítást ad

a jövőre nézve is.


399

A keresztény magyarság egy évezreden keresztül idegenkedett a kereskedelmi

pályáktól. Előítélettel, szinte lenézéssel tekintett a gazdasági élet eme fontos alko-

tóelemére és csak most kezd ráeszmélni arra, hogy mennyit vesztett anyagiakban

és erkölcsiekben azáltal, hogy a kereskedelmet nem tekintette a nemzeti jövedelem

egyik erőforrásának. A régi Magyarországon örmények, rácok és zsidók jelentették

a kereskedelmi osztályt, magyar kereskedőházak, családok nem alakultak ki, és ma

is az a helyzet, hogy a magyarnak megmaradt zsidóságon kívül alig találunk magyar

kereskedőt. A világháború utáni szédületes konjunktúrafolyamat a kereskedelemre

nézve nem sok előnyt jelentett, ekkor történtek azok a könnyelmű hitelezések, ame-

lyek nyomait még ma is látjuk kereskedelmi életünkben. A spekuláció sok kereske-

dőházat tett tönkre, a válság nehéz éveiben csak ott maradt meg valami, ahol szolíd,

becsületes kereskedőmunka folyt.

2.

Az új csehszlovák állam keretében Szlovákia egy túlnyomóan ipari és kereske-

dő ország része lett, Szlovákiában egyre-másra telepedtek le a történelmi országok

gyárainak fiókjai, a nagyvárosi áruházak vidéki elosztótelepei, melyek mind élesen

belemarkoltak a szlovákiai kereskedelem húsába. Az államfordulat után 15 eszten-

dőnek kellett eltelnie, míg végre a törvényhozás megszavazta a fióktilalmi törvényt,

de már későn. Erre az időre már mindenüvé befészkelték magukat a fióküzletek,

melyek a fiók telepen nem fizetnek adót, így a történelmi országok adójövedelmét

gyarapítják, holott forgalmuk igen nagy részét nem ott érik el. Előttünk folyt le a kö-

zelmúltban a cipőkereskedelem, a csokoládé, cukorka, ruha stb. kereskedőinek lassú

vérvesztesége, pusztulása, és a nap nap utáni csődnyitási, kényszeregyezségi kérel-

mek és eljárások legnagyobb része általános becslés szerint nem a gazdasági válság

folyománya, hanem a fiókalapítások egyszerű következménye. A fiókok a közvetítők

kizárásával kapják áruikat, kisebb üzemi költségekkel dolgoznak, tehát kalkulációjuk

is sokkal alacsonyabb lehet, mint annak a kereskedőnek, aki áruját hitelre kénytelen

venni, nagyrészt közvetítőkön, nagykereskedőkön keresztül. A verseny teljesen irre-

ális, a tisztességes kereskedelem nem bírhatja, mert hiszen az egyes üzletek verik egy-

mást alacsonyabb áraikkal, ami az áru minősége és a szolíd üzleti forgalom rovására

történik. A reklámra és a pompás kirakatdíszekre különösen a fióküzletek költenek

aránytalanul nagy összegeket.

Kisvárosainkban, így Léván is csupán a kiskereskedelemmel foglalkozhatunk.

A gazdasági élet láncolatában az utolsó láncszemet alkotja a kiskereskedő. A termelő

és a fogyasztó közötti utolsó láncszemet, amidőn az árut kisebb mennyiségben a napi

szükséglet kielégítésére szállítja. Az egyes háztartások nincsenek abban a helyzetben,

hogy minden egyes fogyasztási cikkből nagyobb készleteket tartsanak, mert ehhez

hiányzik a szükséges tőke, a megfelelő helyiség, de hiányzik a szakértelem is az áru

konzerválására. A nagykereskedő csak szakértelemmel rendelkező ügyfelekkel dol-

gozik, ellenben a kiskereskedő az üzletben járatlan közönséggel érintkezik.


400

Itt érdemes kitérnünk arra a kérdésre, hogy hogyan alakul az ár a kiskereskede-

lemben, hogy a közönség ezzel az igen fontos kérdéssel megismerkedjék. A kérdés

megvilágítása után magunk előtt láthatjuk a kereskedelem mai helyzetének alapvető

rugóit, világosan látjuk a kiskereskedelem létküzdelmének mozgatóit.

Gyakran állítják azt, hogy a kiskereskedelemben minden áremelkedés hatvá-

nyozva nyilvánul meg, ellenben az árcsökkenés nem jár megfelelő árleszállítás-

sal a detailkereskedelemben. Ez bizonyos fokig igaz, de nem is lehet másképpen.

Mindenekelőtt lehetetlen, hogy a kiskereskedelmi árak úgy ingadozzanak, mint a

világpiaci árak, mert az árváltozások átszámítva a kiskereskedelemben előforduló

mennyiségekre, csak töredékei a legkisebb pénzegységnek. Hogy a kiskereskedők

esetleg áresésnél a régi árakat tartják fenn, nem vehető rossz néven, mert kész-

leteit még a régi áron szerezte be, tehát itt még nem érvényesülhetett az árcsök-

kenés.

A kiskereskedő nehéz helyzete az utóbbi időben sok vitára adott okot. A szorult

helyzet három okra vezethető vissza: 1. a foglalkozási ág túlzsúfoltságára, 2. a kiske-

reskedelem terén keletkezett nagyüzemekre (itt a gyári fiókokra és nagyáruházakra

gondolunk) és 3. a vándorkereskedelem heves versenyére. E három okot behatóan

kell vizsgálnunk.

Tagadhatatlan, hogy a kiskereskedők száma, a fogyasztók szükségletét megha-

ladva, nagyon megszaporodott és így a meglévő kisüzletek rentabilitását nagyon

nyomja. Ennek az az oka, hogy a detailkereskedés bizonyos ágai könnyebben hoz-

záférhetők, mint más foglalkozás. Például élelmiszer- vagy papírkereskedéshez nem

kell nagy tőke, sem nagy előkészület. Találóan mondja Gruntzel1 osztrák közgazda,

hogy a detailkereskedés az a tartály, amely mindazokat az egzisztenciákat felveszi,

akik más hivatás terén megfeneklettek vagy nem juthatnak elég gyorsan önállóság-

ra. A kisnyugdíjas detailüzletet nyit, hogy mellékkeresettel pótolja kis jövedelmét.

A kisiparos, aki nem tud megállni a nagyipar versenyével szemben, kiskereskedő

lesz azokban a cikkekben, amelyeket azelőtt maga állított elő, és azokat most már

a gyárból szerzi be. A detailkereskedés a jövedelmi forrása az egyedülálló özvegynek.

Mindez oda vezet, hogy a tanult kereskedők a tanulatlan kereskedők nagy tömegeitől

körülvéve nehéz versenyviszonyok közé jutnak.

Súlyos nyomást jelent az utolsó évtizedekben a nagyüzem a detailkereskedelem

különböző megjelenési formáiban. A nagyraktárak, áruházak, bazárok a nagy for-

galom következtében előnyösebben biztosítják a bevásárlásokat, és az eladási árakat

alacsonyabbra szabhatják, a fogyasztóknak nagy kényelmet és választékot nyújta-

nak. Természetesen idesorolandók a kereskedelem szempontjából a fogyasztási szö-

vetkezetek is, amelyek tagjaiknak a nagybani bevásárlás folytán különös előnyöket

nyújthatnak. A kiskereskedelem helyzetét továbbá megnehezíti az úgynevezett kis-

1 Gruntzel, Josef (1866–1934) osztrák közgazdász.


401

konkurencia, vagyis az árukereskedés legkülönbözőbb alakjai: a házalókereskedés,

vándorraktár, a detailutazó stb. A helyhez kötött üzletek kénytelenek minden terhet

és közigazgatási korlátozást (záróra stb.) elviselni, ami a letelepedett kereskedők köny-

nyebb ellenőrzésénél fogva bizonyos egyenlőtlen elbánás érzetét kelti a házalókkal

szemben, akik e terhek és korlátok alól könnyebben vonják ki magukat, s emellett azt

az előnyt is élvezik a versenynél, hogy a fogyasztót magát keresik fel, míg a helyhez

kötött üzlet a fogyasztó látogatására várni kénytelen. Tehát a detailkereskedelemre

nyomást gyakorolnak: 1. alulról a kisverseny, 2. felülről a nagyüzemek és a tanulatlan

elemek versenye.

Maguk a kereskedők gyökeres javulást remélnek attól, hogy a kereskedői hivatás

gyakorlására előfeltétel gyanánt a minősítés igazolását, a szakképzettség igazolását

követelik. Ma Magyarországon a kereskedőtársadalom igen nagy rétege a szak-

képzettség mellett foglal állást, és rövidesen a törvényhozás elé kerül a kereskedők

szakképzettségének kérdése. A minősítés igazolásának célja: 1. az, hogy megaka-

dályozza a hivatásra képtelen elemek tódulását, 2. hogy emelje a kereskedelmi

hivatás intelligenciáját és a kereskedőosztály öntudatát és szolidaritását, 3. hogy

ezáltal biztosítsa a tapasztalható visszaéléseket, a hamisítások és megtévesztések

terén.

3.

A szakképzettség igazolása természetesen más és más lesz a magyarországi terve-

zetben egy városi és falusi kereskedőnél. Természetesen a szakképzettség bevezeté-

sénél gyökeres intézkedésekre van szükség. Ha átmenetileg meghagynák a tényleg

foglalkozó detailistákat szakképzettség nélkül, akkor tovább versenyeznének a tanult

kereskedőkkel. A kiskereskedők éppúgy, mint a kisiparosok, csak önsegély útján

segíthetnek nehéz helyzetükön. A kiskereskedelem a nagyüzem előnyeit szövetke-

zeti szervezkedés révén biztosíthatja. Ha azonos szakmabeliek összeállnak és közös

számlára végzik a bevásárlásokat, úgy elkerülhetik azokat a hátrányokat, amelyek

abból származnak, hogy a kiskereskedők nem képesek közvetlenül az olcsó forrásnál

vásárolni, vagyis nagyban, mert nincsen üzemi tőkéjük. Kikerülhetik, hogy függő-

ségi viszonyba kerüljenek egyes gyárosokkal, akik nekik hiteleznek, kihasználhatják

a kedvező konjunktúrákat, pótolhatják a szakértelem hiányát is, a bevásárlásra közö-

sen alkalmazhatnak egy szakképzett embert. A bevásárlási csoport vagy szövetkezet

nem zárja ki azt, hogy az egyes kereskedők azért nagyban és készpénzben vásárolja-

nak és raktárt tartsanak. További lépés az önsegély terén, ha nemcsak a beszerzés, ha-

nem az árusítás is központosítva van, tehát ha több kereskedő együtt áruházat létesít

valamilyen kereskedelmi társaság formájában. A nagyraktárak és áruházak versenye

ellen így teljesen azonos eszközökkel lehet küzdeni, feltéve, hogy az egyetemlegességi

érzés elég erős arra, hogy a vezetés egységesen és erősen érvényesüljön. Amerikában

és Németországban vannak ily áruházak.


402

A legfőbb baj a detailkereskedésben az áldatlan hitelviszonyokban rejlik. Már

a háború kitörése előtt két irányban volt észlelhető: egyfelől a detailkereskedő és

szállító, illetve iparos közti forgalomban, amikor a kiskereskedő a vevő, másfelől

a vevőközönséggel való forgalomban. A nagyraktárak és áruházak csak készpén-

zért árusítanak, ezzel szemben a hitelre szoruló vevőközönség a kiskereskedőhöz

megy, a kereskedő nem mobilizálhatja lekötött tőkéjét, kinnlevőségét, mellyel is-

mét folytathatná üzemét, tehát csak úgy tarthatja magát, ha szintén hitelt élvez

a szállítóktól, akik viszont a nehéz versenyviszonyokra való tekintettel szintén

kénytelenek hitelezni. Ha már a hitelezési túltengés nem győzhető le, arra kell tö-

rekedni, hogy az immobilizált tőke mobilizálható legyen. E célból törvényes ren-

delkezésekről kellene gondoskodni, hogy a kereskedőnek joga legyen az adóstól

úgynevezett számlajóváhagyást követelni úgy, hogy a szállított árukról kiállított

számlát, illetve annak helyességét az adós vevő elismerni tartozik, mert csak így

lehetséges az, hogy a kereskedő előleghitelt kapjon később esedékes és jogilag nem

vitás számlakövetelésére.

Röviden néhány fontosabb problémát érintettünk kereskedelmi életünk vázolá-

sánál. Most még röviden arra kell felhívnom a lévai közönségen keresztül a szlo-

vákiai magyar kereskedőtársadalmat, hogy az eddiginél fokozottabban vegyen részt

a magyar kisebbségi munkában, mert bár hálátlannak látszik ez a szerep, de a ki-

sebbségi összetartozás és nemzeti öntudat erejét növeli, és ezzel mindkét fél, a keres-

kedőosztály és a fogyasztók tábora is csak nyerhet. Magyar ember csak ott vásárol-

jon, ahol tudja azt, hogy pénze magyar kezekbe kerül. Ez nem sovinizmus, hanem

a magyar öntudat és összetartás egyszerű jelzése. Lehet, hogy ma még drágábban

kell annak a magyar kereskedőnek adnia áruját, mint a másiknak, de ha a magyar

vásárlóközönség összetart, akkor a magyar kereskedő is tudja ugyanazon az áron,

vagy talán olcsóbban adni áruját, mint a másik. Aztán ezzel a mi kisebbségi nemzeti

jövedelmünket is növeljük. Magyar kenyeret adunk magyar embereknek. Idővel az-

tán megszűnik a magyar előítélet is a kereskedelmi pályával szemben, magyar fiaink

nem tódulnak a száraz kenyeret nyújtó intellektuális pályákra, hanem megtalálják

megélhetésüket még egyetemi tanulmányok után is a kereskedelmi pályán, amely

egyike a legszabadabb foglalkozási ágnak. Ez volna a magyar gazdasági nevelés egyik

legfontosabb feladata.

A Lévai Kereskedelmi Csarnok most ünnepelte fennállásának ötvenéves jubileu-

mát.2 Egyik legrégibb magyar gazdasági szervezetünk félszázados jubileuma alkal-

mából Szlovákia magyarsága igaz szívvel gratulál a lévai kereskedőtársadalomnak, és

jobb jövőt kíván a jobb sorsra érdemes magyar kereskedelemnek.

Forrás: A szlovákiai magyar kereskedelem helyzete – kereskedelempolitikai feladataink. Bars,

1938. március 20. 12. sz. 1; 1938. március 27. 13. sz. 1; 1938. április 3. 14. sz. 2.

2 A Lévai Kereskedelmi Csarnok 1888-ban alakult.


403

77. Hantos László a „nemzeti küldetésről” a gazdasági életben

(1938)

Hantos Lászlónak a Szvatkó Pál által szerkesztett Új Szellem című lapban 1937 és 1938 fo-

lyamán több írása is napvilágot látott. Ezekben a gazdasági öncélúság eszméjének terjesztése

mellett többek között a szövetkezeti mozgalom feladataira is felhívta a figyelmet.1 Az alábbi cikk

a „nemzeti összezáródás” időszakában született. Szerzője az új értelmiségi nemzedék szemlélet-

váltásának kiteljesedését sürgeti, a szociális és gazdasági eredményeket elsősorban a kisebbségi

identitás megőrzése és erősítése szempontjából tartja fontosnak. A kisebbségi magyarok számára

a nemzeti-keresztény irányultságban látja azt a járható utat, melyen járva bal- és jobboldali túl-

zásoktól mentesen, egyszerre láthatók el a szociális, népi és nemzeti feladatok. Gondolatmenet-

ének veszélyes pontja a zsidó és nemzeti-keresztény versenyhelyzet kialakítására tett javaslata,

mely a zsidók gazdasági pozícióinak gyengítése révén az antiszemitizmus szalonképessé tétele

felé nyitott volna utat.

Az utóbbi években a magyarországi fiatalság fokozottabb mértékben fordult a gaz-

dasági életben való elhelyezkedés felé. Ez a józan gondolkodás a szlovákiai magyar

ifjúság köreiben még csak odáig jutott el, hogy ifjúságunk már érdeklődéssel kíséri

a gazdasági megmozdulásokat, egyelőre csak olvas, előadásokat hallgat, de már ez

is haladást jelent, és reményt nyújt arra, hogy a szlovákiai magyar ifjúság rövidesen

hétköznapi értelemben is részt vesz majd a szlovákiai magyarság gazdasági életében.

Nemrég egy fiatal ügyvéddel beszélgettünk gazdasági lehetőségekről. Ez az ügy-

véd most a hitelszövetkezeti mozgalmat tartja a legfontosabbnak, és mint mondta,

szívesen és ingyen vállalná egy hitelszövetkezet irányítását és maga is szívvel-lélekkel

kivenné a részét a betétgyűjtési propagandában. Egy másik ügyvéd – szintén a szlo-

vákiai fiatal nemzedék tagja – állandóan gazdaságpolitikai könyveket olvas, és az el-

méletet gyakorlati tudással is ki óhajtja bővíteni.

Sok ilyen fiatal és szerény emberünk van már Szlovákiában. A közgondolkozás

kezd a gyakorlati élet felé alakulni, és az új generáció határozottan a keresztény gaz-

dasági front mögött sorakozik fel. Ez az új nemzedék – nemcsak Magyarországon,

hanem nálunk is – észrevette azt, hogy a liberális világszemléletre felépült kapita-

lizmus abszolút uralma nemcsak meggyengült, hanem a nagy nemzetek életében

teljesen elvesztette érvényét. Észrevettük, hogy sok helyütt a demokrácia jelszavai

1 Például értekezett a gazdasági autarkiáról (1937. március 1. 2. sz. 9–10), saját tanulmányútjának

tapasztalatai alapján a belgiumi flamand kisebbség szövetkezeti rendszeréről (1938. február,

4. sz. 8–9), beszámolt a romániai magyarság helyzetét elemző 1937. október 2–7. marosvásárhe-

lyi találkozóról (1937. november 15. 18. sz. 11–12). A jelzett forrásokat Bárdi Nándor bocsátotta

rendelkezésemre, amit ezúton is köszönök neki. Sajnos a kisebbségi önszerveződés vizsgálatá-

nál megkerülhetetlen Új Szellem tudomásom szerint semmilyen szlovákiai közgyűjteményben

nem található meg. A lap szellemiségének elemzésére vonatkozóan lásd Filep Tamás Gusztáv és

Tóth László bevezető tanulmányát a Szvatkó Pál válogatott írásait tartalmazó kötetben (Szvatkó

1994: 19–22).


404

mögé bújva, papíron jogegyenlőség uralkodott, a valóságban azonban ez a korlátlan

papírszabadság a tömegek számára semmit sem jelentett. Az egyik oldalon a vagyon,

a másikon a nyomor halmozódott fel. Az állam hosszú időn át vállalta azt a szerepet,

hogy mint csendőr és rendőr kordában tartsa a bármilyen eszközzel szerzett vagyon

ellen zúduló tömeget. Pedig az állam a népért van. A gazdasági élet szintén, a törvény

és a közigazgatás hasonlóképpen.

Ebben a zűrzavarban, amikor a kapitalizmus napja leáldozóban volt, egyik he-

lyen a nemzetközi marxizmus, a másikon pedig szintén egy radikálisan új gazdasági

szellem kezdte irányítani a gazdasági életet. Ez az új szellem visszatért az ember- és

fajszeretet, a népmegbecsülés, az embertárs-gyámolítás igazi keresztény elveihez,

amelyek most már nemcsak a jótékonykodásban, hanem a törvényes szociális in-

tézkedésekben is megnyilatkoztak. Ez az új szellem a nemzet minden tagjának, a dol-

gozni akarók tömegének biztosítja a kenyeret, a boldogulást, a vagyonszerzést, de

megvédi a túloldal támadásaitól is. Kis nemzetek életében, de még inkább egy nem-

zeti kisebbség szűk életlehetőségei között, ennek a szellemnek van egyedül jövője,

mert számol a nemzeti keretekkel. Ez a szellem megőrzi a fajszeretettel és az ember-

társi megbecsüléssel a nemzeti öntudatot, a kenyér és boldogulás biztosítása pedig

magát a népet tölti el megelégedéssel és nemzete iránti törhetetlen ragaszkodással.

Szlovákiában talán sokan akadtak olyanok, akik a mai magyarországi gazdasági

irányzatban egyszerűen a szomszédos nagyhatalom nyomásában keresik az intézke-

dések okait. Pedig aki hosszabb időt töltött Magyarországon, és bepillantott a magyar

gazdasági életbe, láthatta, hogy a kisemberek – régi hibáik miatt – ma gazdaságilag

előnytelen helyzetben vannak az országban. Csak példának idézünk egynéhány ada-

tot, amelyet Martsekényi Imre2 képviselő mondott nemrég a magyar parlamentben.

Magyarországon 3700 gyárüzemből 1609 nincs magyar kézen, 4600 gyárvezető kö-

zül 1400-nak csak elemi vagy legfeljebb polgári iskolai képzettsége van. E vezetők

bevallott (és mennyi be nem vallott) jövedelme 31 millió pengő, míg a 24 000 aka-

démiai képzettségű tisztviselőnek összesen csak 81 millió pengőt tett ki a jövedelme.

Darányi Kálmán kormányzatát3 az előbbiektől már az új, keresztény gazdaságpolitika

és szociális szellem különbözteti meg. Az elmúlt napokban beterjesztett úgynevezett

„zsidótörvény” egyébként nem másolja az idegen példát, és komoly zsidó körök nem

is kifogásolhatták.4

2 Martsekényi Imre (1898–?) építészmérnök. A magyar országgyűlés képviselője 1935–1939 között.3 Darányi Kálmán (1886–1939) politikus, miniszterelnök. Kormánya 1936 októberétől 1938 má-

jusáig volt hatalmon.4 Az 1938. évi XV. tc. (az úgynevezett első zsidótörvény) még vallási tekintetben határozta meg a

zsidókat. 20 százalékban maximálta a zsidó vallásúak arányát az egyes szakmákban. Gyurgyák

János megfogalmazásában a törvény elfogadása „veszedelmes lavinát indított el, amelyet többé

már nem lehetett megállítani. Továbbá a magyar alkotmányosságon és polgári jogegyenlőség

elvén olyan folt esett, amely tragikus következményekkel járt, s ez kétségkívül az uralkodó ma-

gyar politikai elit lelkiismeretét terheli.” (Gyurgyák 2001: 137, 135–142.)


405

Kisebbségi gazdasági életünkben természetesen ezen a téren is más a helyzet.

A szlovákiai zsidóság egy kisebb része sorsközösséget vállalt a magyarsággal. Ez iránt

a töredékrész iránt megbecsüléssel tartozunk. A szlovákiai magyar keresztény gene-

ráció tudja kötelességét, tud megkülönböztetést tenni, és nincs áthatva attól a fajgyű-

lölettől, amellyel ma a keresztény fiatalságot általában vádolni szokás. Az ellen pedig

még a szlovákiai zsidóságnak sem lehet kifogása, ha a fiatal nemzedék a szlovákiai

magyar gazdasági életet keresztény szellemben akarja továbbfejleszteni. A keresztény

szellem egyik legfontosabb elve a felebaráti szeretet, ebben a szellemben tehát nincs

helyük a nürnbergi pontoknak, amelyek kizárnák a zsidóságot a gazdasági életből.

Bizonyos verseny indulhat meg közte és a keresztény összetartás között, amely utób-

bi amúgy sincs meg nálunk olyan mértékben, mint például a cseh nemzetnél vagy

a szudétanémeteknél.

Magyarországon többször felhívták már a keresztény fiatalság figyelmét a kereske-

delmi és gazdasági pályákra. Természetesen a szlovákiai magyar ifjúságnak sem sza-

bad elsiklania a komoly tanács fölött. Ha nem is készülünk kimondottan gazdasági

életpályára, de tudjuk azt, hogy vidékre, faluba kerülünk, s így közelebbi érintkezésbe

jutunk a magyar néppel. A falvak magyar népe pedig jobban megbecsüli a sokoldalú

embert, aki nemcsak az orvosi, tanítói, ügyvédi dolgokhoz ért, hanem az élet gyakor-

lati teendőihez is, főleg a gazdasági élet felépítéséhez. A fiatal generációnak tehát fel

kell készülnie arra is, hogy az egész vonalon érvényesíteni tudja az új közszellemet,

a keresztény élni akarás szellemét, amely nem szolgálja sem a marxista, sem a kapi-

talista elveket. Ez a szellem kizárólag nemzeti és keresztény elveken alapszik, nem

ismer bal- és jobboldalt, hanem csak a nemzetet és ezzel együtt a kereszténységet.

A kisebbségi sorsban élő nemzettestnek sem lehet szebb ideológiája, mint az az esz-

mevilág, amely a nemzettest jólétének emelése mellett megtartja a nemzeti öntudatot

is, amelyet más ideológiák meg akarnak gyengíteni benne.

Forrás: Gazdasági észrevételek az új időkhöz. Új Szellem, 1938. június, 11. sz. 5–6.

78. Jócsik Lajos a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetéről

(1940)

Jócsik Lajost joggal tekinthetjük Hantos László mellett a másik legszakavatottabb szlovákiai ma-

gyar közgazdásznak, aki munkáiban nemcsak a magyar kisebbség gazdasági helyzetével, hanem

a csehszlovák gazdaság fejlődésével is foglalkozott. Alábbi tanulmányában kiemeli a csehszlovák

gazdaságpolitika több, a kortársak által negatívnak és a magyar etnikai területen kisebbségel-

lenesnek tartott diszkriminatív jegyét, így például az iparrombolást és a hát rányos pénzügyi és

adópolitikát, amelyek azonban visszatekintve nem tekinthetők célzottan kisebbségellenes lépések

sorozatának, hanem olyanoknak, amelyek Szlovákia esetében gyakran a regionális gazdaságpo-

litika hiányából következtek. A kisipar szintén nem az állami gazdaságpolitika magyarellenes-

sége miatt épült le, hanyatlását a nagyipar fejlődése, a termelői kapacitások (gépek, műhelyek)


406

modernizációja, valamint a termékracionalizálásra való áttérés idézte elő országos szinten.

A cseh és szlovák irányítás alatt álló földreform-politika azonban nem ebbe a kategóriába tarto-

zik, bírálatát Jócsik Lajos sem mulasztja el.

Ezeken az oldalakon olyan tájékoztatót szeretnék adni a felvidéki magyarság gaz-

dasági életéről a kisebbségi helyzetben, amely a lehetőségig elkerüli a szokásos

gazdasági fejtegetések nehézkességét. A lehetőségig kiküszöbölni szeretném a ki-

mutatások és statisztikák szárazságát anélkül, hogy állításaim tárgyi hitelén csorba

esnék. Egyszerűen elbeszélni szeretném, miképpen bomlott föl külső hatások alatt

gazdasági életünk a kisebbségi évek során. A közönséget elsősorban úgyis az érdekli

a húszéves szenvedésből, ami benne sorsszerű volt. Ugyanakkor meg kell említenem,

hogy a kisebbségi élet gazdasági vonatkozásait a lehető legpontosabb ok és ténymeg-

állapító pontossággal megrajzoltam 20 év idegen testben című könyvemben, mely

a közeljövőben lát napvilágot.1 Akit tehát szakszerű érdeklődés vezetne, állításaimat

a statisztika és a szociológia tükrében ott ellenőrizheti. Itt összefoglalom azokat az

általános elveket, amelyeket akkor ismertem meg, amikor belefúrtam magam húsz

esztendőnk gazdasági fejlődésének részleteibe.

A csehszlovák állam gazdasági jellege

A kisebbségi magyarság fejlődését a Csehszlovák Köztársaság gazdasági jellege hatá-

rozta meg. A felvidéki magyarság kiszakadt a magyar állam kebléből s az új keretekbe

nem tudott úgy beilleszkedni, hogy megőrizze kialakult anyagi életfeltételeit. Az új

állam igényei és érdekei szerint alakította át az elszakított területek gazdaságát.

A Csehszlovák Köztársaságban a gazdasági érdekek nem hatottak párhuzamo-

san a politikai érdekekkel. Tudni kell, hogy a Cseh-medencében helyezkedett el

Ausztria iparának 75 százaléka. Ennek az iparnak fő fejlődési ösztönzője és bizto-

sítéka elsősorban Ausztria nagy belső fogyasztópiaca volt. Ha a csehek, mondjuk

Mária Terézia uralkodása előtt önálló állami létre rendezkedtek volna be, akkor is

államot alkothattak volna mindmáig, gyenge ipari élettel és kidomborodó paraszti

jelleggel.

Aki ismeri a háború előtti cseh viszonyokat, az nagyon jól tudja, hogy a cseh nagy-

iparosok és pénzemberek mennyire ragaszkodtak az ausztriai keretekhez. Tudták,

érezték, hogy az ipar roppant válsága következik el, ha a csehek kiszakadnak Ausztri-

ából. Az önállósulási törekvések hordozója a cseh középosztály és kispolgárság volt,

az intelligencia vékony rétege és a kisiparosság. Mindkét réteg gazdasági érzék nélkül

vett részt az önállósulási küzdelemben. Amikor a politikusok látták például azt, hogy

hazafias sztrájkok támogatására a legminimálisabb pénzügyi támogatást sem tudják

például hazai pénzforrásokból felhajtani, akkor az intelligencia szökött az önállósu-

1 Az Idegen igában. Húsz év cseh uralom alatt című kötetről lehet szó, mely 1940-ben jelent meg.


407

lási törekvések élére. Masaryk2 ekkor határozta el, hogy a nagy európai ellentétekhez

köti a csehek sorsát s a problémát kívülről fogja megoldani.

Hogyan oldotta meg kívülről a problémát? Úgy, hogy a Cseh-medencében maradt

hatalmas ipar a kiszakadás és bomlás után elvesztette belső fogyasztópiacának há-

romnegyed részét. A csehek aztán húsz esztendőn át arra törekedtek, hogy a helyzet

nyomasztó és bomlasztó súlyát a nemzetiségek gazdaságára hárítsák. Végső soron

ezzel rohantak vesztükbe. Az államot azzal bomlasztották fel, amivel konszolidálni

akarták. A szudétanémet mozgalmak a német munkanélküliek kétségbeesésére tá-

maszkodtak. A német vidéken 150–200 gyár rozsdásodott, mivel nem bírt megküz-

deni az adókkal s azzal, hogy elvesztette az állami rendelésekben való részesedést.

A csehek milliárdokat költöttek arra, hogy kiépítsék államuk katonai védelmét, de

ugyanakkor teljesen vakon maguk felbomlasztották a határok mentén a hadtápterü-

letek nyugalmát. Egy szudétanémet politikus mondta nekem egyszer, hogy kétmilli-

árd csehszlovák koronával kiemelhették volna a csehek a szudétanémet ipart hosszú

gazdasági válságából, ami természetszerűleg s átmenetileg legalább is konszolidálta

volna a köztársaságot.

A csehek az állam belső életében kérlelhetetlen imperializmusra rendezkedtek be.

A cseh iparnak és pénzügyi életnek szűk lett az állam kerete, hogyan engedhetett

volna hát abban férőhelyet a kisebbségeknek.

A felvidéki magyarság gazdaságának jellege

A háború előtti Magyarországnak, nem tekintve Budapestet, a fővárost, éppen a Fel-

vidék volt iparilag legfejlettebb területe. Nagymagyarország iparpolitikája hatalmas

vállalatokat teremtett itt az ország peremvidékén, ahol nyersanyag, olcsó hajtóerő és

munkaerő bőven állott rendelkezésére. A kormányzatot ezenkívül olyan szempontok

is vezették, hogy az ipar fejlesztésével a nemzetiségi vidékeket konszolidálja. A cse-

hek, amikor a nemzetiségi iparok leépítését megkezdték, sokszor hivatkoztak arra,

hogy ezek az iparágak kezdetlegesek s drágábban termelnek, mint a cseh ipar, így

tehát a fogyasztókat kizsákmányolják. Ők tehát gyilkos iparpolitikájukat a fogyasztók

érdekvédelmének állították be. Nem kell itt arról szólni, hogy ez az állítás mennyire

suta önmagában véve is, hisz ha nincs termelés, akkor nincs fogyasztás sem. Meg-

vizsgáltam a cseh és a felvidéki iparágak fejlettségi állapotát és megdöbbenéssel ele-

gyes meglepetéssel láttam, hogy a felvidéki iparágak nemcsak hogy elérik, hanem sok

esetben túl is haladják a csehországi iparágakat a fejlettség tekintetében. A felvidéki

2 Masaryk, Tomáš Garrigue (1850–1937) politikus, filozófus. Csehszlovákia egyik alapítója és

első elnöke. Az Ifjú Cseh Párt, majd a Realista Párt képviselője a cseh országgyűlésben és a bi-

rodalmi gyűlésben. Eduard Benešsel és Milan Rastislav Štefánikkal külföldön szervezik meg

a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. 1918-tól 1935-ig a Csehszlovák Köztársaság elnöke. A két

világháború között „országalapítóként” sajátos kultusza alakult ki a köztársaságban.


408

iparágak tehát fejlettség tekintetében nem maradtak a cseh ipar szintje alatt. Polgá-

rian fejlett élet alakult s kezdett kialakulni az északi peremvidéken, amikor a csehek

megjelentek és mindent visszafejlesztettek. A kisebbségi magyarság irtózatos erővel

kezdett rongyolódni és csúszni lefelé.

Az ipar visszafejlesztése

A felvidéki iparágak közül elsősorban a nehézipart érte a visszafejlesztés. A cseh

iparágak közül éppen a nehézipar volt a legfejlettebb, a leghatalmasabb, következés-

képpen ez tűrt meg legkevésbé konkurens iparokat a zsúfoltságban maga mellett.

A csehek hatalmi eszközökkel pusztítják el a felvidéki gépgyárakat, elköltöztetik az

országból, leszerelik vagy felvásárolják és állni hagyják. Egész vidékek pusztulnak és

néptelenednek el. A vasipar megszűnése nyomasztólag hat a felvidéki vastermelésre

és bányászatra s maga után vonja ezen iparágak pangását, züllését és tönkremené-

sét. Megdöbbentő statisztikákat idézhetnénk erről a folyamatról. Ennek mellőzésével

elég csak a korompai gyár leszerelésére vagy Losonc ipari életének elnémulására hi-

vatkoznunk, s a folyamat mélysége mindenki előtt megfelelő színekben áll.

Az ipar visszafejlesztésének első fokán tehát a vas- és fémiparok, valamint a bá-

nyászat és kohászat bomlik és züllik lefelé. A züllés további fokán visszafejlődik az

üveggyártás, a textilipar és a faipar. Ezek az iparágak is a csehországi hatalmas kon-

kurens iparok versenye következtében mennek tönkre és engednek saját pusztulá-

sukkal helyet és terepet nekik. A rozsdásodó gyárak, néma kémények, hangjukat

vesztett hámorok és sötéten hallgató bányák jelzik csakhamar a cseh megszállás ha-

tását a Fel vidéken.

De meg kell állapítani, hogy a csehek nem építettek le minden iparágat a Felvidé-

ken. Teremtettek is és fejlesztettek is bizonyos iparokat. Fejlődésnek indult elsősor-

ban az élelmiszeripar. A csehek iparpolitikája azt a célt szolgálta, hogy agrárvidékké

fejlessze a Felvidéket. A Cseh-medencének ugyanis élelmiszerekre volt szüksége.

Minden élelmiszert felvettek a cseh városok, ezért indult fejlődésnek, ezért indul-

hatott fejlődésnek az élelmiszeripar a Felvidéken. De meg kell állapítani, hogy eb-

ben is ugyanaz a törekvés domborodik ki, mint az ipari leépítésekben. Mindkét, bár

ellentétes irányú jelenség azt az egy tényt bizonyítja, hogy a csehek gyarmati sorba

süllyesztették vissza a Felvidéket és az ott lakó népeket és nemzetiségeket, elsősor-

ban a magyar kisebbséget. De ez a gyarmati helyzet sokkal egyoldalúbb volt, mint

a szorosabb értelemben vett gyarmatok esetében. A gyarmatokon az ipari termelés

nem fejlődik vissza. Sokszor láttuk már a történelemben, hogy éppen a gyarmatos

anyaország hat ösztönzően a gyáripar fejlődésre a gyarmatokon, melyek gazdaságilag

és társadalmilag megerősödve sokszor el is szakadnak az anyaországtól. A Felvidéket

csak nyersanyagtermelésre, a gyarmati helyzet legalsó fokára korlátozták.

A fent említett akadályokkal nem küzdöttek aztán azok az iparok sem a Felvi-

déken, melyeknél az ipar természete kizárta a cseh iparok versenyét. Ilyen iparág


409

volt a villamosáram fejlesztése. Áramot nem lehetett szállítani ezer kilométerekről,

a Šumava vagy az Óriás-hegység aljáról a Felvidékre.

A csehek iparpolitikája

A hatalmas csehországi ipar puszta léte is olyan volt a felvidéki ipari termelés számá-

ra, mint valami elháríthatatlan természeti csapás, amit kikerülni nem lehet. A csehek

emellett aztán iparpolitikájukkal is megtetézték ezt az önmagánál fogva is végzetes ter-

mészeti csapást. Mesterségesen is súlyosbították a felvidéki és általában a nemzetiségi

ipari termelés helyzetét. Erre állították be iparpolitikájukat s annak egész rendszerét.

Mik voltak ennek a gyilkos iparpolitikának eszközei?

Elsősorban kétféle tarifát tartottak fenn a vasúti személy- és teherforgalomban.

A Felvidéken magasabbak voltak ezek a tarifák, mint a történelmi tartományokban,

Cseh- és Morvaországban és Sziléziában. Ez a különbség a régi magyar és osztrák

tarifarendszer eltéréseiből származott, amit a csehek nem akartak egységesíteni az

évek hosszú során át. Így elérték azt, hogy a cseh gyárak hihetetlenül olcsón jutottak

a Felvidékre áruikkal, a felvidéki gyárak viszont sokkal nehezebben. Az ipar történe-

tében alig tapasztalható anomáliák keletkeztek ezáltal. A felvidéki gyárak sokkal több

szállítási költséget fizettek, mint versenytársaik a Cseh-medencében. Seton-Watson

angol újságíró, aki a világháború alatt a cseh külföldi propaganda szolgálatában ál-

lott, a húszas évek elején körutat tett az új államban. Megdöbbenve látta ezeket az

anomáliákat. Új Szlovákia című könyvében megdöbbenve írja, hogy például Zsolnán

az építkezéseknél a szállítási visszaélések folytán versenyképes a pardubicei homok és

a šumavai fa a helyi fával és homokkal.3

A kétféle tarifarendszer mellett sokáig kétféle adórendszer is volt érvényben. Sok adó,

amely a cseh tartományokban nem létezett, a Felvidéken sokáig érvényben maradt és

szaporította azokat a nehézségeket, melyekkel az ipari termelés itt alig bírt megküzdeni.

A csehek iparpolitikájának legsúlyosabb hatása a felvidéki iparra az állami ren-

delések egyoldalú szétosztásában mutatkozott. A magyar állam iparpolitikája a fel-

vidéki ipari termeléssel kapcsolatban arra irányult, hogy az állami rendelésekkel pi-

acot biztosítson számára. A magyar ipari kormányzat tehát nem elégedett meg az

iparágak létrehívásával, de létüket is igyekezett bebiztosítani. Az új állam keretében

a szlovákiai gyáriparosok érdekvédelmi keretbe tömörültek.4 Az egyesülés egyik fő

3 Seton-Watson könyvének címe The new Slovakia. Londonban jelent meg 1924-ben.4 A szlovákiai gyáriparosok szövetsége (Ústredné združenie slovenského priemyslu) 1920-ban

a csehszlovák szövetség alszervezeteként jött létre, statisztikai adatfelvételt végzett, iparpolitikai

érdekeket képviselt, ugyanakkor a szociális biztosítás, az alkalmazotti ügyek, a kereskedelem és

a közlekedés kérdéseivel is foglalkozott. Keretein belül regionális és helyi szervezetek működ-

tek, ilyen volt például a kassai székhelyű Kelet-szlovenszkói Gyáriparosok Szövetsége és a lo-

sonci székhelyű Nógrád Megyei Gyáriparosok Szövetsége. A magyar nemzetiségű vállalkozók

az országos szövetségben eddigi ismereteim szerint elenyésző kisebbséget alkottak.


410

célja volt, hogy a minisztériumokban megfelelő részesedést járjanak ki maguknak az

állami rendelésekben. Eredményt azonban még akkor sem értek el, amikor az állam

a német és magyar területek egy részének visszacsatolása után föderált keretben mint

Cseh–Szlovákia átalakult.5

A csehek pénzügyi politikája

Az iparvállalatokkal egyidőben a cseh bankok is célba vették a nemzetiségi területeket.

A csehek jól tudták, hogy amíg egyes vállalatok budapesti érdekeltségekhez tartoznak,

addig a Felvidék beépítése az új állam kereteibe nem lehet teljes. Arra törekedtek tehát,

hogy a magyar tőkét az ország területéről kiszorítsák vagy tevékenységét korlátozzák.

Egymás után létesülnek cseh bankok a nagyobb helyeken. A magyar tőke kemény harc

után lépésről lépésre kénytelen átengedni a terepet. A meg szállás első éveiben még egy

koronányi cseh tőke sincs a Felvidéken, mert a tőke óvatos, s csak akkor bátorodik

fel, amikor már konszolidált a politikai élet. Az első évtized végén már egymilliárd

csehszlovák korona a cseh bankok alaptőkéje a Felvidéken. Így ezer és ezer szállal köti

magához a Cseh-medence a megszállt területek gazdasági életét. Pontos és alapos ér-

dekhálózat ez. A cseh bankok benyomulnak a mezőgazdaságba is. Ha egy magyar gaz-

da kapcsolatba kerül velük, akkor gazdaságilag menthetetlenül elveszett. Csakhamar

megjelenik a Felvidéken a cseh bankok hálójába került új embertípus, a bankjobbágy,

aki a kamatok törlesztésére dolgozik, minthogy terheitől sosem bír megszabadulni.

A felvidéki népesség a Cseh-medence népével szemben sokkal magasabb adókat

szolgáltatott a kormányzatnak. Ezzel szemben a költségvetés egyes tételeiben sokkal

alacsonyabb mértékben részesedett. A költségvetési megtakarítások legnagyobb ré-

sze is a Felvidékről került elő. A csehek tehát még azt sem fektették be ezen a szomo-

rú tájon, amit előirányoztak. Így állott elő egy háromszoros pénzügyi megrövidülés.

Először a magas adók formájában mutatkozott ez, másodszor az alacsony részese-

désben a költségvetésnél, harmadszor pedig a megtakarításoknál. A csehek pénzügyi

politikája nem maradt semmiben iparpolitikájuk mögött.

A csehek gazdasági politikájának jelentősége

A felvidéki magyarság technikai termelőtevékenysége a fejlettség olyan fokán állott,

hogy a polgári kultúra színvonalát biztosíthatta számára. A felvidéki magyarság gya-

rapodott és színvonala emelkedett a polgárosulásban. Sőt a vele együtt élő népeket is

maga elé állíthatta ebben az általános emelkedésben.

A csehek iparpolitikájukkal egyszerre csak kihúzták e fejlődés alapjait nemcsak

a felvidéki magyarság, hanem a szlovákság alól is. E népek haladása és gyarapodása

5 Szlovákia és Kárpátalja autonómiájának elismerésével 1938. november 19-én szövetségi állam-

ként jött létre Cseh-Szlovákia.


411

a polgári fejlődésben megállott és szintjük meghatározhatatlan formák felé csúszott

alá. Polgári múlttal, igényekkel és ösztönökkel hihetetlen gyorsan elszegényedett a fel-

vidéki magyarság.

A csehek iparpolitikája mellé kialakult a pénzügyi politika gyilkos rendszere is.

Ez azt a célt szolgálta, hogy meggátolja a tőkeképzést, a kisebbségek gazdasági életé-

nek megerősödését és önállósulását. A gyarmati sorból semmiképpen sem hagyták

a népeket kiemelkedni, de azt sem engedték, hogy megvessék lábukat a gyarmati

helyzet valamely fokán, hogy ne hulljanak lejjebb és lejjebb. A cseh gazdaságpolitika

a kisebbségekkel szemben pontos rendszer volt. A részletek kiegészítették és hajtot-

ták egymást, mint a fogaskerekek. A fogaskerekek rendszerébe malomkövek kapcso-

lódtak, melyek a felvidéki magyarság gazdasági és emberi biztonságát őrölték egyre

végzetesebben.

A kisipar helyzete

A Cseh-medence ipari termelése, amint az eddigiekből kitűnt, elsősorban külterjes

irányban éreztette hatását, s ennek következtében a nemzetiségi iparok tönkremen-

tek. A hódítók ipara azonban ezáltal még nem teremtett megfelelő férőhelyet magá-

nak az új állam gazdasági életben. A hosszan elnyúló állam még mindig szorította

kicsiségével, mint az [olasz] csizma. Már az egész gazdasági élet a cseh érdekek ellen-

őrzése alatt állott, de még mindig kevés volt a piac a tizenhárommillió lelket számláló

államban.

Mivel lehet még tágítani a szűk kereteket?

Amikor a cseh ipar teljesen felélte a külterjes terjeszkedés lehetőségeit, akkor bel-

terjes irányba próbált új piacokat meghódítani.

Elsősorban átszervezte, moderné tette termelését, s ezzel a kisipar felett húzta meg

a lélekharangot. A kisipar nem bírta a nagyiparral a versenyt az olcsóság tekintetében

és menthetetlenül tönkrement. Ez a veszély országos méretekben mutatkozott, tehát

már nem kizárólag nemzetiségi területen. A csehek kispolgári népség voltak a világ-

háború előtt s az ember az első pillanatra azt hinné, hogy valami általános nemze-

tiségi bajokat okozott a kisipar országos katasztrófája. A tönkrement cseh kisiparos

talált még elhelyezkedési lehetőséget mint állami alkalmazott (vasutas, postás) vagy

legrosszabb esetben mint ipari munkás. De a kisebbségi kisiparos alig változtathatott

foglalkozást és életformát. Az általános baj tehát ebben az esetben is nemzetiségi vi-

déken okozza a legnagyobb szociális zavarokat.

Baťa egymaga körülbelül hatvanezer csizmadia és cipész kisiparos munkáját tette

feleslegessé. Üzemeiben egy pár cipő kézimunkájának ára 4,50–12,50 korona (1–2

pengő) volt, a kisüzem ugyanakkor 20–45 koronát (4–9 pengő) fordított kézimun-

kára egy pár cipőnél. Ebben a szörnyű aránytalanságban a kisiparos csak tönkreme-

hetett. Baťa behálózta az egész országot. Egy üzem sem használta ki annyira a piac

belterjességét, mint ő. Utána a cseh konfekciós ipar indított hódító hadjáratot, főleg


412

a Rolny, Nehera6 és a Krenek cég. Otrokovice környékén (Morvaországban) a híres

morva cipő-kézműipar úgy tűnt el, hogy beolvadt Baťa hatalmas üzemeibe. A morva

cipészek tehát munkát találhattak ipari munkási minőségben, de a kisebbségi kis-

iparosok a teljes nincstelenség lejtőire csúsztak s ezek a lejtők csak társadalomkívüli

helyzetbe vitték.

Termelés és ipari foglalkoztatás

Megállapítható, hogy az ipari és kisipari termelés óriási zavarokkal küzdött a Felvidé-

ken. Ezek a zavarok legszomorúbban az ipari foglalkoztatásban éreztették hatásukat.

A munkásságnak nem volt szilárd helye a termelésben. A még dolgozó gyárak tájé-

kán hatalmas munkanélküli tartalékseregek halmozódtak fel. A gyárak elvesztették

biztos piacaikat, egyszer dolgoztak, másszor kénytelenek voltak leállítani termelésü-

ket. A gyáripari termelés képe teljesen egyenetlen, olyan változásokat mutat, mintha

állandó válsággal küzdene. A felvidéki ipari termelés válsága valóban állandó volt.

Erről győz meg bennünket az alábbi táblázat nyolc termelési ág termelési képével:

Termelési ágak1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928

A foglalkoztatott munkások száma

Gépek, műszerek és készülékek gyártása 1078 1014 749 515 663 829 751 575 809

Téglagyártás (gépi termelés) 520 490 513 617 541 546 649 586 645

Cementgyártás 39 292 476 513 642 870 877 1000 1050

Gyapotipar 1637 3138 3599 2883 3400 4051 3075 3798 3425

Gyapjúipar 3423 4554 3609 3389 3808 3810 3605 3416 3798

Bőripar 1167 985 594 467 606 723 669 752 883

Cellulóz- és papíripar 4331 4001 2647 2635 3021 3250 3700 3438 3936

Gyufagyártás 763 844 671 502 594 555 570 556 370

A termelési ágak közül a gépgyártás nem éri el egyetlen esetben sem az első béke-

év színvonalát a foglalkoztatott munkások számában. 1928 némi emelkedést hoz az

előző évekkel szemben, de 1920-hoz viszonyítva a csökkenés több mint 20 százalék.

A téglagyártásban általános emelkedések váltogatják egymást. A cementgyártásban

általános emelkedést látunk, ami annak tudható be, hogy ez az iparág a háború után

fejlődött ki. A gyapotipar fellendül, 1925-ben éri el a fejlődés csúcsát, aztán enyhe

visszaesés mutatkozik. A gyapjúipar nem éri el az 1921-es szintet. A bőripar vissza-

esik. Ez a helyzet a celullóz- és papírgyártásban is. A gyufagyártás visszaesése majd-

nem ötven százalék.

6 A Nehera ruhagyárat Jan Nehera alapította. Műhelyét 1923-ban hozta létre, melyet fokozatosan

nagyüzemmé fejlesztett. Termelési stratégiájában és szociálpolitikájában a Baťa cég mintáját követte.


413

A teljesítőképesség kihasználása a termelésben

Ezt az imént közölt táblázatot még ki kell egészíteni az ipari teljesítőképesség vizsgá-

latával, hogy a felvidéki ipar helyzete teljesebb legyen a cseh megszállás alatt. A gyá-

rak létesítésénél az iparosok természetesen figyelembe veszik a kihasználható piaco-

kat. Az üzemek teljesítőképességét rendszerint a kínálkozó lehetőségekhez szabják.

A nyolc iparág ilyen teljesítőképességgel dolgozott a háború utáni esztendőkben:

Termelési ágak1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928

A teljesítőképesség kihasználása %-ban

Gépek, műszerek és készülékek gyártása 90,5 86 59,8 42 54,3 68,9 60,4 45,4 68,8

Téglagyártás (gépi termelés) 77 69 83 92 76 84 100 93 100

Cementgyártás 42 31,5 49,3 55,5 69,4 94 94,6 90,1 100

Gyapotipar 28,4 54 46,9 40 52,8 68,1 58,8 63,0 54,3

Gyapjúipar 67,4 85,5 76,3 73,4 66,5 72,9 67,9 76,7 80,7

Bőripar 98,4 83,1 43,5 43,3 60,9 64,1 62,4 63,4 70,3

Cellulóz- és papíripar 85,3 98,0 68,0 57,5 76,0 100 100 100 100

Gyufagyártás 69,5 77,2 60,7 29,7 29,6 33,6 30,0 53,0 50,0

Ebből a táblázatból tekinthetjük csak át igazán a felvidéki ipar szomorú helyzetét

a megszállás alatt. Mindössze három iparág volt abban a helyzetben, hogy elérhette

teljesítőképessége százszázalékos kihasználását. A gépgyártás folyton csökkenti telje-

sítőképességét. Két mélypontot látunk, mégpedig 1923-ban, amikor csak 42 százalé-

kos kapacitással dolgoznak az üzemek, és 1927-ben, amikor a kihasználás foka csak

45,4 százalék. A téglatermelés legalacsonyabb szintje 1921-ben volt, 1927-ben már

teljes kapacitással dolgoznak az üzemek, ugyanígy 1928-ban is. Ugyanez a helyzet

nagyjából a cementiparban is, csakhogy itt a gyártás még mélyebb hullámvölgyből

kapaszkodik felfelé. 1920-ban a teljesítőképesség foka 42 százalék, egy év múlva még

mélyebb visszaesést látunk (31,5), aztán esés és emelkedés következik, míg 1928-ban

a kihasználás eléri a száz százalékot. A gyapotipar alig éri el a teljesítőképességének

valamivel több mint ötven százalékát. A gyapjúipar 1921-ben termelt a legtöbbet.

A bőripar a kezdeti 98,1 százalékos színvonalról állandóan lejjebb csúszott az évek

során. A papírgyártás 1925-ben a csúcsra kapaszkodott fel, és ettől kezdve száz szá-

zalékos teljesítőképességgel dolgozott. A gyufagyártás alig dolgozott néha teljesítőké-

pessége több mint ötven százalékával.

Érdekes megállapításokra juthatunk, ha a két táblázatot összehasonlítjuk. A mun-

kások foglalkoztatásának és a teljesítőképesség kihasználásának szabályos összefüg-

gése az, ha a munkáslétszám csökkenésével a teljesítőképesség is csökken, vagy ha a

munkások számának emelkedésével a teljesítőképesség is emelkedik. A gépgyártás

esetében csökken a munkások száma és csökken a kapacitás. A téglagyártásban emel-


414

kedik mindkét termelési együttható. Ugyanez a helyzet a cemetgyártásban. A gya pot-

iparban azt látjuk, hogy a munkásság száma nagy hullámzásokkal emlkedik, ugyan-

akkor a teljesítőképesség csak két esetben éri el a legmagasabb szintet, 60 százalékot.

Itt már rendellenesség mutatkozik, s ennek két magyarázata lehet. Vagy a gyá rosok

kerültek abba a helyzetbe, hogy a növekvő szociális nyomás következtében több

munkást foglalkoztattak. Ebben az esetben a termelés megdrágult s a szociális nyo-

más a fogyasztásra nehezedett. A szociális nyomás következtében olcsóbb lett a mun-

kaerő, mivel nagy tartalékseregek halmozódtak fel a gyárak körül. A munkaadók

olcsóbban jutottak munkásokhoz s többet alkalmazhattak belőlük. A második ma-

gyarázat valószínűbb.

A bőriparban csökken a munkások száma és esik a kapacitás. A cellulóz- és papír-

gyártásban egy másik különlegességet találunk. A munkásság számának csökkenése

mellett a teljesítőképesség emelkedését látjuk. Ennek magyarázata az, hogy a gyáripar

racionalizálja, gépesíti a termelést, csökkenti a kézi munka szerepét és növeli a gépét,

hogy versenyképes legyen a cseh iparral. Ebben az esetben a munkásság utcára kerül,

ő a végső szenvedője ennek a folyamatnak. A gyufagyártás helyzetében a munkásság

száma és a kihasznált teljesítőképesség csaknem párhuzamosan hulló vonalat mutat.

A gazdasági válság hatása a Felvidéken

A felvidéki ipar termelése állandó gazdasági zavarokban szenvedett. A harmincas

évek legelején beköszöntött gazdasági világválság aztán még mélyebbre nyomta le

a termelés színvonalát és fokozta az amúgy is egyre súlyosbodó bajokat. A termelés

még jobban visszaesett, a munkanélküliség még nagyobb lett, a nyomorúság és nél-

külözés tengere kicsapott eddigi medréből. Előttem fekszik a szlovákiai gyáriparosok

1932-re vonatkozó jelentése. Még most is megdöbbent, amint a válságos esztendőkre

vonatkozó jelentést olvasom:

„A szlovákiai ipar visszaesése 1932-ben és 1933 elején olyan méreteket öltött, hogy

szinte örülhetnénk, ha ebben a visszaesésben az egyéni és közösségi teherbíróképesség

elméleti vizsgájáról lenne szó. A viszonyok bonyolódása és a széles körök és egész

vidékek nyomorúsága oly hatalmas züllést hozott létre, hogy az már a teljes remény-

telenséggel határos. Az állami igazgatás csak részben számolt e helyzet következmé-

nyeivel. Még mindig vannak hivatalok és hivatalos szervek, amelyek nem értik meg,

hogy minden elmulasztott intézkedés fokozza ezrek nyomorúságát vagy éppen nyo-

morúságot teremt”.

A harmincas években a belül ható bomlasztó erők mellé a világválság külső bom-

lasztó hatásai is hozzájárultak s ebben a helyzetben valóban csak kétségbeesni lehe-

tett. A cseh ipar a háború utáni években még felkészülhetett a válságos esztendőkre,

melyeket éppen ezért jobban átvészelhetett.

Hogy néhány adattal is megvilágítsuk a visszaesést a szomorú esztendőkben:

a vas érctermelés 1932-ben egyharmada volt csak az 1930-ban termelt mennyiség-


415

nek. 1930-ban bányásztak még 979 042 tonnát, 1931-ben még 717 907 tonnát, de

1932-ben már csak 357 765 tonnát. Nyersvasat termeltek 1930-ban 29 451 tonnát,

1931-ben 14 470 tonnát, 1932-ben már semmit. Mangánércet termeltek 1930-ban

68 371 tonnát, 1932-ben már csak 17 707 tonnát. Földgázt 1930-ban még 1 831 716

köbmétert, 1932-ben már csak 135 651 köbmétert. A bányászatban a foglalkoztatott

munkások száma 1930. évvel szemben 1932-ben 20 százalékkal csökent. Az üzemek

mindenütt csökkentett munkaidővel dolgoznak, ha nem akarják teljesen megszün-

tetni a termelést. A Felvidék ebben az időben csaknem teljesen gyárak temetője és

éhező munkanélküliek bús tartománya. A kormányzat kevés megértést mutat a felvi-

déki ipar helyzete iránt. A felelős tényezők nem hajlandók elfogadni, hogy a Felvidé-

ken különleges regionális viszonyokat is figyelembe kell venni a bajok orvoslásánál.

A szlovákiai gyáriparosok harca épp oly meddő ezekben a szomorú esztendőkben is,

mint azelőtt. Még a válság mélypontján sem tudják elérni, hogy megfelelő mértékben

részesedjenek állami rendelésekben, hogy így némileg is könnyebben vészeljék át az

esztendőket.

Forgatom a szlovákiai gyáriparosok jelentését 1932-ből, és meglep, hogy a rengeteg

adat és közlés ellenére sem állítható össze a válság éveinek pontos statisztikai képe.

A terjedelmes jegyzőkönyv egyéni panaszokkal van tele. A gyárakról egyenként em-

lékezik meg. Az üzemek vagy teljesen állnak, vagy egy-két napot dolgoznak hetente.

Az iparágakról már csak ilyen mondanivalója van a szövetségnek. Ebből forrósodott

össze az a kétségbeesett kiáltás, amit az imént idéztem. Valóban mintha arról lett vol-

na szó, hogy az egyesek és a Felvidék lakosságának szenvedésbíró képességét próbálja

ki a sors ezekben az esztendőkben.

A felvidéki ipar leépítése és a városok visszafejlődése

A csehek uralma imperialista és városellenes volt a Felvidéken. Imperialista any-

nyiban, hogy a cseh uralom árufelvevő gyarmatának tekintette Szlovákiát. Krofta7,

a cseh történész és külügyminiszter a cseh–szlovák kölcsönösségről írt könnyű faj-

súlyú műveket s közben ipart épített le Szlovákiában, a cseh ipar versenye és a cseh

hivatalnokok seregei tódultak ide, mint az ígéret földjére. Soha olyan arcátlanul nem

használták még fel a demokrácia elveit imperialista célok érdekében.

A szerzésre és harácsolásra szorgalmas – egyébként nemzeti szempontból dicsé-

retes tulajdonságok is lehetnek ezek – siserehad árasztotta el az életet. Csak szerezni

tudtak ezek a hatalomból kiéhezett tömegek, de semmi újat és magasabb rendűt nem

7 Krofta, Kamil (1876–1945) történész, diplomata, pedagógus. Az egységes csehszlovák nemzet

eszméjének híve. Az 1920-as években diplomáciai szolgálatokat teljesített (Vatikán, Bécs, Ber-

lin), 1936–1938 között külügyminiszter volt. A cseh–szlovák kapcsolatokkal foglalkozó mun-

kái: Češi a Slováci před svým státním sjednocením (Praha, 1932); Vývin národního povědomí

Čechů a Slováků (Praha, 1933).


416

tudtak teremteni. A maguk számára gazdagabb életet teremtettek s a népeket elszegé-

nyítették. Létük értelme az volt, hogy az élet kialakult kereteit lepték el s kiszorították

onnan a többi nemzetiséget. A városiasodásban sem tudtak magasabb formát terem-

teni, csak foglaltak és hódítottak a kiépült keretekben.

A cseh uralom alatt az ipari visszafejlődésről s következésképp a városiasodás el-

sorvadásáról táblázat nyújt képet.

Termelési ágak

1910 1926Csökkenés

%-banAz üzemek

száma

A munkások

száma

Az üzemek

száma

A munkások

száma

Bányászat és kohászat 51 11 758 42 8 744 25,7

Fémipar 81 17 893 72 12 666 29,2

Üvegipar 20 3 010 12 3 181 5,7

Textilipar 43 9 509 26 11 032 16,0

Papír- és cellulózipar 25 4 408 18 4 197 4,8

A város neveA lakosság száma

A város neveA lakosság száma

1910 1930 1910 1930

Pozsony 78 223 123 844 Gyetva 7 339 7 324

Kassa 44 211 70 117 Rimaszombat 6 912 8 044

Ungvár 16 919 33 133 Bártfa 6 578 7 730

Nyitra 16 419 21 283 Rozsnyó 6 565 6 668

Eperjes 16 323 21 775 Nagytapolcsány 6 399 8 731

Érsekújvár 16 228 22 457 Korompa 6 378 4 273

Selmecbánya 15 185 13 395 Késmárk 6 317 7 228

Nagyszombat 15 165 23 945 Ruszka 6 262 6 711

Losonc 12 939 15 459 Vágújhely 5 879 6 796

Rózsahegy 12 249 15 663 Farkasd 5 391 5 380

Igló 10 525 12 258 Dunaszerdahely 5 371 6 280

Mijava 10 065 9 323 Tardoskedd 5 353 6 208

Léva 9 675 12 576 Nagysurány 5 225 6 388

Zsolna 9 179 17 451 Csaca 5 207 6 633

Zólyom 8 799 11 214 Malacka 5 136 7 213

Trencsén 7 805 11 809 Dobsina 5 029 4 681

Galgóc 7 749 9 055 Szakolca 5 018 5 309

Lőcse 7 528 8 906 Modor 5 009 5 685

Pöstyén 7 379 12 080

A legfájdalmasabb a bányászat, kohászat és fémipar visszaesése. Ha a csehek valahol

uralmuk demokratikus voltára és magasabbrendűségére hivatkoznak, elég rámutatni


417

e két termelési ág helyzetére, mert visszavonhatatlanul bizonyítja a társadalmi sorvadást,

amelyet az idegen uralom a Felvidéken előidézett. Ha visszaesett az ipar, akkor visz-

szaestek ipari városaink, mivelhogy népességeltartó alapjaikat veszítették el. Korompa

sorsa példázza ezt a legtragikusabban. 1910-ben 6378 lelket számlált, 1930-ban már csak

4273-at. Visszaesnek vagy megállnak fejlődésükben az Érchegység bányavárosai is. Sel-

mecbányának 1910-ben 15 ezernél több a lakosa, 1930-ban már csak 13 ezer és néhány

száz. Visszaesett Gyetva is. Dobsina lakossága 20 év alatt 348 lélekkel csökkent. Rozsnyó

növekedése ugyanakkor 103 lélek, Losonc szintén elvesztette lendületét.

Az egész Felvidék állandó riadtságban élt húsz év alatt. Nemcsak társadalomtudó-

sok és politikusok tudatát izgatta a helyzet, hanem a költőkét is.

A városok közül erőre kapott Pozsony, Ungvár és Kassa, a kisebbek közül Nagy-

szombat, Zsolna stb. A fejlődés hajtóerői Pozsony esetében gazdaságiak és közigaz-

gatásiak. Pozsonyt a Csallóköz népe szállta meg a háború után. Óriási rajokban.

A magyar munkásnépesség szinte önálló külvárosokat hoz létre s biztosítja, hogy

a magyar szó soha ki nem hal Pozsonyban. Pozsony e tömegekkel magyarabb vá-

ros volt, mint a háború előtt. Gyárak és kereskedelmi vállalatok is beszivárogtak ide,

a cseh országrészekből Közép-Európa e kapujába, és újak is keletkeztek, főleg ke-

reskedelmi vállalatok, amelyek Csallóköz eleségét szállították északra és nyugatra.

A köz igazgatás tartományi átszervezése óta Szlovákia közigazgatási központja s ez-

zel is hozzákapcsolódott az egész országrész.8 Kassa megnövekedése a közigazgatási

szervezet kiépítése révén történt. Roppant hivatalnoktömegek özönlötték el a várost,

s ebben tán csak Ungvár előzte meg. Ungvár, ez a 16 000 lelket számláló hely a háború

után „fővárossá” lépett elő. Központi hivatalaiba rengeteg hivatalnok tódult, főként

csehek, mint bárhol másutt az országban. A köztársaság első idejében fából hevenyé-

szett kolóniában laktak a gyarmatosítók a város keleti szélén. A gyarapodás és gazda-

godás során roppant jövedelmeket facsartak a Ruténföld sovány testéből és hatalmas

bérpalotákat és fővárosba illő városrészt emeltek Amerika-tempóban a város nyugati

peremén. Az egykori faházakba a lerongyolódó őslakók költöztek. S ez a keletiséggel

és amerikás jelleggel tarka város arról is nevezetes, hogy itt képződött Közép-Euró-

pa legszörnyűbb nyomortanyája a cseh uralom virágzása elején. A rutének áramlása

a város felé szintén a hivatalok útján történt. Ipari központtá nem tudott fejlődni,

s így a környék népességét nem vonzotta olyan mértékben, mint Szlovákia fővárosa,

Pozsony. Különben az ország többi részével nem kötötte vasút össze, itt nem sietett az

uralom egy rutén gazdasági érdeket szolgáló vasúthálózat kiépítésével.

A magyarság a csehszlovák földreformban

A csehek az ipari leépítéssel alaposan kihúzták a magyar kisebbség alól a megélhe-

tés alapjait. Ekkor a mezőgazdaságra várt volna az a feladat, hogy a kisebbségi ma-

8 Pozsony 1928-tól lett Szlovákia fővárosa.


418

gyar tömegek számára biztosítsa a megélhetés feltételeit. A mezőgazdaságnak, mint

megmaradt termelő tevékenységnek hatalmasan kiszélesülni kellett volna az ipari

leépítések után, mert immár az ipar tönkretételével válságba sodort magyar tömegek

megélhetési problémája is reája várt. Amint leállanak a gyárak, a munkanélküli mun-

kásság, amint teheti, falvakba húzódik. A tönkrement kisiparosok is a mezőgazdaság

felé törekednek. Baťa terjeszkedésének áldása folytán egyre ismerősebb alakja lesz

a magyar életnek a dinnyetermelő csizmadia és a kofaságra szorult cipész.

De a csehek nagyszerűen gondoskodtak arról, hogy a magyarság a mezőgazdaság-

ban se vethesse meg lábát a kisebbségi körülményekben. Úgy tettek, mint az elszánt

és fáradhatatlan üldözők, akik a megvert ellenségnek egy pillanatnyi nyugtot sem

engednek, s nem hagyják, hogy kiépítse védekező hadállásait. Mert amikor a magyar

tömegek visszahúzódtak a mezőgazdaságba, s amikor az ipari leépítések által szabad-

dá tett tömegek számára a falusi élet a menekülés célját jelentette, a nemzetiségelle-

nes földreformmal a földet is kihúzták a kisebbségi magyarság alól.

A végzet így lett felettünk teljes a kisebbségi életben. Pontosabban nem lehetett

volna a magyarság vesztét kitervelni. A szlávság csodálatos imperialista éhséggel ve-

tette a földre magát, alig van erre példa a történelemben. Csak primitív, törzsi elma-

radottságban élő népeknél lehet hasonló mohóságot észlelni. A csehek gátlás nélküli

s határtalan önzéssel eszközszerűsítették a velük együtt élő nemzetiségek állományát,

javait, s nyíltan, a nagy hal jogán rendezkedtek be a nemzetiségekkel, mint kis halak-

kal szemben.

Szlovákiában és Kárpátalján a lefoglalást összesen 1 614 658 hektár földre terjesz-

tették ki. Ezt a mennyiséget jórészt a magyar nagy- és középbirtokok adták. […]

Granicsár9 telepek a Felvidéken

[…] A telepek mindenütt elnemzetlenítő és rendőri-csendőri, valamint granicsár cé-

lokat szolgáltak. Népesedési szempontból a legveszélyesebb az Érsekújvár és Komá-

rom közötti, valamint a csallóközi telepek voltak. Az előbbiek szerepe az volt, hogy

megszakítsák a keleti és nyugati magyarság egységét a Felvidéken. A Tótmegyerig és

Surányig benyúló szláv szigetet akarták kiterjeszteni a Duna vonaláig. A csallóközi

telepek azt a célt szolgálták, hogy megbontsák a tiszta magyar vidék demográfiai egy-

ségét. Ezt a területet az angol békedelegáció nem akarta Csehszlovákiához csatolni.

Rablógazdálkodás és gyümölcsészet

A csehek kisebbségellenes gazdasági politikájának többek között egy rossz és egy

jó következménye volt a kisebbségi magyarság életében. A föld hihetetlenül össze-

szűkült a kisebbségi magyar lába alatt, mégpedig azáltal, hogy a kicsi földnek egyre

9 Határőr.


419

nagyobb tömegeket kellett eltartania. Sok helyütt, főleg az ősi Csallóközön, kétség-

beesett formák lettek úrrá a termelésben. A magyarság itt csak a szemtermelő pa-

rasztkultúra hagyományait ismerte. Az élet többtermelésre szorította ugyan, csak-

hogy ezt a csallóközi magyar a szemtermelő formák között extenzív módon akarta

elérni. A mezőket s legelőket feltörték, a szálas takarmány termesztése nem volt meg-

felelő, s a földek ennek következtében trágyahiányban szenvedtek s ez a termésho-

zam visszaeséséhez vezetett. Szétesett a kis paraszti mezőgazdasági üzem optimális

egysége. Cseh és morva vidékeken ez a folyamat alig volt észlelhető.

Érdekes azonban, hogy a nyomasztó gazdasági helyzet jó következményekhez is

vezetett. A szükség felismertette az intenzív parasztkultúrákra való átmenet szüksé-

gét. Különösen a Kisalföldön, Érsekújvár körül mutatkozott ez. Itt a parasztság nagy

része a szemtermelő formákról fokozatosan a gyümölcsészetre kezdett áttérni. Az új

termelő forma a polgárosodás lehetőségeit villantotta fel a parasztság előtt, melyeket

az már csaknem lehetetleneknek hitt életében. Most hihetetlen erővel vetette magát

az új termelő formára, s igyekezett kihasználni a polgárosulás lehetőségeit.

A paraszti életforma csődje s a mezőgazdaság eladósodása

A mezőgazdaság egyre nehezebben tudta megszerezni a paraszti lét fenntartásához

szükséges eszközöket. Külön adataink erre nézve nincsenek, csak európai általános-

ságban tudjuk számokkal igazolni ezt a helyzetet. Amíg 1913–14-hez viszonyítva

a mezőgazdasági termények ára 21,2 százalékkal emelkedett, addig azok vásárlóereje

a létfenntartáshoz szükséges cikkekkel szemben 68,3, a mezőgazdasági termelőesz-

közökkel szemben pedig 16,9 százalékkal csökkent! A fejlettebb ipari termelés mellett

a kezdetleges mezőgazdasági termelés egyre tarthatatlanabb, mert egyre több és több

érték csuszamlik át az ipari termelők birtokába a mezőgazdaság által termelt értékek-

ből. A kisebbségi helyzetben ez a viszony nemzetiségi értelmet kapott. Parasztságunk

éppúgy kivette részét a cseh országrészek értékállományának igazságtalan, antiszoci-

ális, illetve nemzetiségellenes eszközökkel kierőszakolt gyarapításában, mint az ipar,

amely magas adók és magas tarifák formájában adta le jövedelmei egy részét. A cseh

parasztság és a felvidéki granicsárok ugyan visszakapták az igazságtalanul elvont ér-

tékek egy részét állami támogatások formájában. A magyar parasztság azonban nem

kapott vissza semmit. Már elkiáltottuk a magunk kisebbségi fájdalmát afelett, hogy

ipari termelésünk nem bírt tőkét gyűjteni, mert a felesleges tőkét a csehek vonták

el gazdasági életünkből. Most azt látjuk, hogy mezőgazdaságunk sem tudott tőkét

gyűjteni. Menthetetlenül eladósodott. Az eladósodás mértéke sokkal nagyobb volt

Szlovákiában, mint a cseh tartományokban. A kisebbséget emellett sújtotta az is,

hogy a kisbirtok sokkal nagyobb mértékben adósodott el. S a kisebbség földbirtokál-

lománya csaknem teljesen kis üzemekből állott. A harmincas évek második felében

az agráradósságok 47 százaléka esett Csehországra. A morvaországi mezőgazdaság

az eladósodás 23 százalékát viselte. A szlovákiai és ruszinszkói agrártermelés a ter-


420

hek 30 százalékát nyögte. A cseh tartományok üzemeinek 0,7 százaléka adósodott el,

Szlovákiában és Kárpátalján azonban már 1,9 százalék, az eladósodás kiterjedése itt

tehát háromszor akkora volt, mint a cseh országrészekben!

Szétszóródás és szervezkedési készség

Ha egészséges egy organizmus, akkor nem létezik kétségbeejtő helyzet számára, mert

megtalálja a védekezés és egészséges alkalmazkodás módozatait. A védekezés módjai

mindig ellentétesek az azokat kiváltó helyzettel. A kisebbségi magyarság kétségbeejtő

gazdasági helyzetében bebizonyította képességét és tehetségét az önvédelemre. Húsz év

alatt a gazdasági hatások folyton szórták és züllesztették a magyarság állományát, de

a szervezkedési hajlamot is kifejlesztették benne. A vesszőnyaláb igazsága kisebbségi ta-

nulság. Egyszer majd meg kell vizsgálni azt, hogy a kisebbségi élet sújtottsága az össze-

tartozás és a kollektív hajlam minő formáit teremtette meg. Azt hiszem, hgy a kisebbségi

szövetkezeti élet nagyon értékes, ha nem a legértékesebb bizonyítéka lesz ennek.

A felvidéki magyarság, miután teljesen kihullott a megszokott társadalmi és gaz-

dasági, valamint állami élet közönségéből, hihetetlen erővel vetette magát e hiányok

pótlására. A Felvidéken éppen ezért a szövetkezeti mozgalom mindig több volt

a népi rétegek gazdasági érdekvédelménél, több az üzleti vállalkozásnál. A szövetke-

zeti mozgalom itt jelentőségében túllépte a gazdasági szerep határait, valami mélyebb

értelem fejeződött ki benne, majdnem hogy világnézetté nem növekedett.

Figyeljük csak meg. 1925-ben akad egy vállalkozó szellemű szervező, aki a konkrét

alkotást sokkal többre becsüli, mint a hasztalan ideologizálást. Tudja, hogy a tett úgyis

megszüli magának az ideológiát és bebizonyítja érvényét. Pár fogyasztási szövetkezet

számára létesítettek egy központi szövetkezetet. A politikai pártok presztízsokokból

a fővárosokba tették át központjaikat. A konkrét cselekvés embere egy jó fekvésű

kisvárost választ magának, melynek még ötezer lakosa sincs. A kisvárost Galántának

hívják, s a központi szövetkezetet Hanzának, megteremtőjét pedig Nagy Ferencnek,

aki a szervezet igazgatója. A Hanza talán tíz, tizenöt tagszövetkezet számára alakult,

melyek Galánta körül működtek.10 Ma összesen kétszáztíz fogyasztási és hitelszövet-

kezet tartozik hozzája.

Vigasztal és megnyugtat, ha most, a mélységek fölötti sétánk után ezen az ered-

ményen elgondolkodunk. A kétszáztíz szövetkezet körülbelül ötvenezer szövetkezőt

jelent a kisebbségi helyzet végén, a családtagokkal együtt kétszázezer lelket. A Hanza

közel húszmilliós forgalmat bonyolít le évente, s kenyeret ad körülbelül ötszáz em-

bernek, a családtagokkal együtt kétezer léleknek. Gazdasági jelentőségét megfelelő

kultúrpolitikai program egészíti ki. Szövetkezeti lapja több mint negyvenezer pél-

dányban jelenik meg és ingyen megy a szövetkezőknek. Benne mindent megtalál

a falu, programja nemcsak gazdasági önvédelem, hanem a szellemi kultúra terjeszté-

10 A Hanza Szövetkezeti Áruközpontot 35 szövetkezet és 19 fizikai személy alapította.


421

se is. A szövetkezeti hálózat egyre épül, még élnek a kisebbségi helyzet pozitív hatásai

a felvidéki magyarban. Galántán, a központban lelkes emberek arról panaszkodnak,

hogy alig bírják a növést s az sem lehetetlen, hogy a központ alkalmazottainak száma

esztendőre a kétszeresére emelkedik.

De ez már nem a kisebbségi múlt, csak annak következménye, mely a felszabadulás

jelenébe nyúlik bele. Ahogyan elgondolkodom erről, egy régi szemlélet ébred em-

lékeimben a társadalomról. A szemléletet valaha elvetettem, nem ismertem el érvé-

nyesnek. Azt állította, hogy a társadalom kisebb társaságok és szervezetek szövedéke

s az állam is csak egy fajtája a kisebb szervezeteknek, melyek a társadalmat teszik.

A politika azt állította, hogy az állam minden s önálló léte nélkül élni lehetetlen. A gaz-

dasági szervező, ha nem is tagadta ezt, bebizonyította, hogy a népi életet állami lét

nélkül is meg lehet védeni és kiépíteni. S hogy mennyire érvényes ez, bizonyítja, hogy

amikor a szövetkezetek a nemzetiségi élet fő pillérei kezdtek lenni, a kormányzat be-

tiltotta létesítésüket vagy külön engedélyhez kötötte. Különösen a hitelszövetkezetek

alapítására vigyáztak a szláv hódítók éber figyelemmel. Tudták, hogy ezzel a kisebbség

óriási vérveszteséget szenvedő tőkeképző ereje erősödik, polgári súlya gyarapodik és

nő nemzeti ellenálló képessége. Csak az 1938. őszi nemzetiségi alkudozásoknál he-

lyezte kilátásba a kormányzat, mint engedményt a kisebbségeknek, a szövetkezetek

szabad alapítását s a gazdasági önvédelem továbbépítését. De a történelem ekkor már

megszámlálta a demokrata színekbe bújtatott imperialista köztársaság napjait.

Forrás: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban. In Felvidéki mártírok és hősök

aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv. MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest, 1940, 45–63.

79. Jócsik Lajos a csehszlovák földreform következményeiről

(1940)

A szlovákiai magyar politikai elit a kezdetektől éles kritika tárgyává tette a csehszlovák földreform

céljait és gyakorlati végrehajtását, amelyet nemzetpolitikai és gazdasági szempontból egyaránt

veszélyesnek és elhibázottnak tartott. A földreformról apolitikus és szakmai szempontú értéke-

lés azonban a korban alig íródott, szinte egyedüli szakmunkaként említhető Machnyik Andor

könyve.1 Jócsik Lajos alábbi tanulmánya, mely két évvel a köztársaság megszűnése után készült,

ugyancsak az ideológiával átitatott írások közé tartozik. A szerző az 1920–1930-as években gyak-

ran felsorolt és közismert vádakat veszi benne sorra (arisztokráciaellenesség, a földreform okozta

gazdasági zavarok, a cseh és szlovák gazdasági nacionalizmus térnyerése és kisebbségellenessége),

és bővebben nem foglalkozik több olyan kérdéssel, amely ugyan más korabeli szerzők érdeklődési

körén is általában kívül maradt, ám később jelentősnek bizonyult. Így az ő munkájából is kima-

1 Machnyik 1993. A sérelmi megközelítésekről lásd például Reisz Gyula tanulmányát, melyet

1921-ben a budapesti kormányzati körök számára készített (MOL, K 96, 278. csomó, 4. tétel),

Jaross 1932a: 498–503; Jaross 1932b: 595–600.


422

rad pédául a földreform által a mezőgazdaságban előidézett szerkezeti változások, az intenzív és

racionális gazdálkodásra való áttérés eredményeinek bemutatása a dél-szlovákiai régióban vagy

a nagybirtok megmaradt szerepének és a földosztásnak az egyes társadalmi csoportokra (ma-

radékbirtokosok, kolonisták, a nagybirtok korábbi alkalmazottai, kisbirtokosok, mezőgazdasági

munkások) gyakorolt hatásának elemzése.2

Előre kell bocsátanunk, hogy a csehek a földrefomra vonatkozó adatokat, miként

általában mindazt, amiből a kisebbségi helyzet kedvezőtlen vonatkozásai megállapít-

hatók, mindvégig státustitokként kezelték és vigyáztak arra, hogy nyilvánosságra ne

kerüljön. Érdekes példák vannak erre. Voženílek mérnök, a csehszlovák földhivatal

vezetője, a harmincas évek elején három hatalmas kötetben ismertette a földosztás

lefolyását az egyes országrészekben.3 Felsorolt minden esetet, megjelölve a lefoglalt

földek tulajdonosát és a kártalanítás összegét, valamint az új tulajdonosokat. A cse-

hek azonban a kiadványt a forgalomból kivonták. Így a csehszlovák földreform mo-

nografikus feldolgozása és bemutatása, bármennyire szükséges lenne is, teljességgel

lehetetlen. Arra szorítkozhatunk tehát, hogy megállapítsuk egy-egy idetartozó kér-

dés szociológiai jelentőségét a magyar kisebbség szempontjából.

A magyar kisebbséget a létkérdés erejével érdekelte a földosztás végrehajtása Cseh-

szlovákiában. A csehek jól megértették ezt, és minden erejükkel arra törekedtek, hogy

a kisebbségektől a termelőeszközöket elhódítsák. A kisebbségi magyarság társadalmi

léte alapjaiban rendült meg már azáltal is, hogy az ipari termelőeszközök birtoklásá-

ból kiszorították. Így a magyarság gazdasági léte a mezőgazdaságra szorult, s itt annál

fontosabb lett a földnek, mint termelőeszköznek a birtoklása, minél több ipari üzem

szűnt meg s minél nagyobb lett a kisipar válsága. Kisiparosaink ugyanis sokszor úgy

menekültek meg attól, hogy a társadalmi lét alapjairól ne szoruljanak le a semmibe,

hogy gazdálkodni kezdtek kicsi parcellákon, dinnyét termesztettek és kertészkedtek.

Ezek után mindenki érezheti annak az eljárásnak társadalmat bomlasztó szörnyű-

ségét, amikor a csehszlovák kormányzat az ipari termelés tönkretétele után a földet is

kihúzta a csehszlovákiai magyarság alól.

A földtulajdon eloszlása Csehországban volt a legegészségtelenebb. A kisbir-

tokos cseh paraszti tömegekkel szemben a német eredetű és német arisztokrácia

állott szemben hatalmas földbirtokokkal. A cseh agrárok már régen farkasszemet

néztek az arisztokraták kis csoportjával, akik az udvarral tartottak. A Švehlák,4

2 A földreform ettől eltérő szemléletű értelmezéséről, a nagybirtok termelésének átalakításáról és

a mezőgazdasági üzemek szövetkezeti alapú megszervezéséről lásd Magyar Napló, 1934. január,

1. sz. 13–17; uo. 1934. február, 2. sz. 35–38.3 Voženílek, Jan (1926–1935) cseh agrármérnök, az Állami Földhivatal elnöke. Összefoglaló

munkája a földreformról két kötetben jelent meg (Voženílek 1930).4 Švehla, Antonín (1873–1933) cseh politikus és földbirtokos. Az 1890-es évektől részt vett a cseh

agrármozgalomban. 1908–1913 között a cseh tartományi gyűlés képviselője, 1909-től az ag rár-

párt vezetője volt. A csehszlovák államalapítás egyik „erős embere”. 1918-tól nemzetgyűlési


423

Udržalok5 és Beranok6 népe a világháború fordulataiban egyre izgatottabban kém-

lelte a változás lehetőségét, egyik szemét a Monarchia hadihelyzetére, a másikat

pedig az arisztokrácia nagybirtokaira függesztette. E tekintetben a földéhség tüze

lobogott vészesen. Csehországban 245 nagybirtok az egész ország területének 28,3

százalékát foglalta el. 150 arisztokratacsaládnak a megművelhető terület (5 206 448

hektár) egyharmada volt birtokában, összesen 1 735 482 hektár. Egy arisztokrata

családra átlag 11 569 hektár jutott. A csehek polgári felső rétege éppen oly jól érezte

magát Ausztriában, mint az arisztokrácia.

Mikor az új állam megalakult, a cseh agrárok úgy érezték, hogy ütött a leszámo-

lás órája. Teljességgel likvidálták a cseh és más nemzetiségű arisztokráciát és nagy-

birtokos osztályt. Lefoglaltak összesen 3 963 064 hektárt. Egyetlen közép-európai

államban sem hajtották végre a földreformot ilyen méretekben a háború után. Egyet-

len közép-európai nemzet sem erősítette meg parasztságát és agrárpolgárságát ilyen

méretekben, mint éppen a csehek. Igaz, másutt nem voltak tán akkora nemzetiségi,

illetőleg kisebbségi lehetőségek. A csehek a legtöbb esetben nem a magukét osztot-

ták. Itt is történtek nagy kivételek a földreform végrehajtásában, itt is meghagytak

nagybirtokokat, mint Lengyelországban vagy Romániában. Azonban, amíg a két

állam a feudális földbirtokosságot kímélte, addig Csehországban az agrárpolgárság

bőrét mentették.

A földbirtok legnagyobb terjedelmét 150 hektárban állapították meg, de már az

első törvény biztosítja a kivételek egész skáláját.

A csehszlovák állami statisztikai hivatal szerint a földlefoglalást a következő mér-

tékben hajtották végre:

képviselő, 1918–1920 között belügyminiszter. 1922-től 1929-ig (kivéve 1926-ot) miniszterel-

nök. Az ún. „ötök” egyike, Masaryk közeli munkatársa. 1927-ben visszautasította a felkínált

elnöki posztot. 1929-ben egészségi okok miatt visszavonult az aktív politizálástól.5 Udržal, František (1866–1938) cseh politikus, részt vett az „ifjú csehek” tevékenységében, majd

az agrárpártiakhoz csatlakozott. 1897–1918 között a birodalmi tanács képviselője, 1918–1935

között a csehszlovák nemzetgyűlés képviselője, 1935-től 1937-ig szenátor, 1921-től 1929-ig

nemzetvédelmi miniszter, 1929–1932 között két kormánynak is miniszterelnöke. 1937-ben

egészségi okok miatt befejezte közéleti tevékenységét.6 Beran, Rudolf (1887–1954) az agrárpárt elnöke, 1938. december 1-jétől 1939. április 27-ig

Cseh-Szlovákia miniszterelnöke. 1947-ben húszévi börtönbüntetésre ítélték.

A lefoglalt

birtokok

nagysága (ha)

Csehország, Morvaország, Szilézia Szlovákia és Kárpátalja

Az esetek

száma

A lefoglalt földek nagysága Az esetek

száma

A lefoglalt földek nagysága

ha % ha %

250–500 284 111 645 4,8 470 150 205 9,3

500–1000 169 95 012 4,1 217 148 013 9,2

1000–5000 235 528 046 22,5 201 418 128 25,9


424

A táblázat részben a már elmondottakat igazolja. A Cseh-medencében a nagybir-

tokok száma és terjedelme sokkal nagyobb volt, mint Szlovákiában és Kárpátalján.

E csoport nagyobb területtel is vesz részt a földosztásban. A két legkisebb csoport,

a középbirtokok osztálya Szlovákiában és Kárpátalján sokkal nagyobb mértékben

szolgáltatott földet a földosztás céljaira, mint a cseheknél.

A mennyiségi és minőségi mezőgazdasági termelés szempontjából a középbirtok

a legjobb üzemnagyság. Mivel a földbirtokreform ezt az osztályt nagyobb mértékben

sújtotta a Felvidéken, mint a cseheknél, ebből az következik, hogy a földosztás nagyobb

mértékben növelte úgy a mennyiségi, mint a minőségi termelés zavarait a Felvidéken

s inkább a magyar területeken, mint a cseh tartományokban. A cseh agrárpolgári réteg

az agrárpárt segítségével mindig megőrizhette és kivonhatta birtokait a felosztás alól.

Mármost mennyit osztottak szét a lefoglalt területekből? Ismételjük, az adatokat nem

hozták nyilvánosságra. Szlovákia és Kárpátalja pontos adatai csaknem teljességgel isme-

retlenek. A lefoglalt gabonatermelő terület az egész országban 1 395 731 hektárt tett ki.

Ebből 1931-ig új birtokosok kezébe átment 814 000 hektár. 370 000 hektárt a régi tulaj-

donosok kezén hagytak meg. A lefoglalt erdőkből és legelőkből a régi tulajdonosoknak

meghagytak 812 000 hektárt. Kiosztottak 579 000 hektárt. A maradék 1 300 000 hektárt

a 30-as évek elején még a földhivatal kezelte. A földosztást nem fejezték be húsz év alatt

sem. A földhivatal egészen megszűntéig s aztán a föld művelésügyi minisztérium foly-

ton osztott, cserélt, igazgatott és igazított hatalmas területeket. Szlovákiában a lefoglalt

mezőgazdasági terület 31százalékát hagyták meg a régi tulajdonosok kezén, egyéb terü-

letből meghagytak 11 százalékot. Kárpátalján ez az arány 27, illetőleg 4,16 százalék.

A csehek megfelelően gondoskodtak arról is, hogy az új birtokosok beruházási és

forgó tőkéhez jussanak. Az állam a beruházási kölcsönöknél kilenctizedrész erejéig

szavatosságot vállalt a pénzintézetekkel szemben. A költségvetés állandó juttatások-

ban részesítette a földhivatalt. Az előirányzott összegeket sokszor túllépték. 1919-től

1926-ig 384 175 000 koronát irányoztak elő a földhivatal céljaira. Ezzel szemben a be-

vételek oly alacsonyak voltak ennél a tételnél, hogy a kiadások 267 146 000 koronával

túllépték azokat. A földosztás pénzügyi részét tehát az adókból fedezték. A földhivatal

óriási alapok felett rendelkezett. A harmincas évek elején tartalékjai kilencmilliárd-

kétszázmillió koronát tettek ki. A telepítési alap egymilliárd-háromszázmillió korona

volt. A földekért az érték 50–60 százalékát fizették a régi tulajdonosoknak.A földreform nacionalista végrehajtása áthatotta az egész cseh közösséget politikai

különbség nélkül. Beneš lapja, a České slovo, soviniszta érzékkel ismertette a föld-

5000–10 000 47 348 566 14,8 25 166 456 10,3

10 000–50 000 47 876 761 37,3 28 470 347 29,1

50 000–100 000 3 233 378 9,9 2 127 897 7,9

100 000-en felül 1 154 998 6,6 1 133 612 8,3

Összesen 786 2 348 406 100,0 944 1 614 658 100,0


425

reform céljait, s Volavka, a cseh kommunista párt agrárszakértője ezt írta 1922-ben: „Elégtételt kell vennünk a fehérhegyi csata után elkövetett gonosztettekért, minden idegen földbirtokost el kell kergetnünk a földekről, és meg kell bosszulnunk.”

De miképpen számított idegennek a magyar földbirtokosság, s miért kellett a fe-hérhegyi csata miatt bosszút állni rajta is? Itt éppen olyan logikai törés mutatkozik, mint Masaryk államjogi felfogásában. A német arisztokráciát a fehérhegyi csata el-vesztése miatt kergették el, de a kisebbségi magyarság birtokos rétegét milyen érvek alapján tették tönkre? Az érdekek ismeretesek, s annyira durvák és önzők, hogy velük kapcsolatban a csehek elméletileg teljesen tehetetlenek voltak.

A csehek a földosztással legfőképp arra törekedtek, hogy erős paraszti-polgári réteget teremtsenek az új államban. A köztársaság ipari természetű volt, de leghatalmasabban a paraszti rétegeket támogatta. Teljesen új paraszti réteget teremtett. Mintha a cseh po-litikusok nem bíztak volna a cseh városi népességben, az állam súlypontját a falura és a parasztságra helyezték át ebben az ipari országban. A városok ipari népessége nagy szociális nyugtalanságot hordozott. A kispolgárság csak a legnagyobb nemzeti érdekek vonalán volt egységes, egyéni önzését különben sokszor anarchiáig is érvényesítette. De a szláv falu konzervativizmusa, mérséklete és középszere jó színben töntette fel Csehor-szágot szövetségesei és patrónusai előtt. Azt bizonyította, hogy ez az ország minden poli-tikai kilengéstől mentes, s biztos láncszeme a háború utáni hatalmi berendezkedésnek.

Voženílek mérnök, a földhivatal vezetője, egy alkalommal közölte, hogy a kiosz-tott föld 78 százalékát kisigénylőknek juttatták, 22 százalékát pedig maradékbirto-kosok kapták. A maradékbirtokokkal politikai szolgálatokat jutalmaztak. Az ilyen birtokosok száma 1951-et tett ki. Ezek közül 1350 az agrárpárt, 601 pedig a szociál-demokrata párt vezetői közé tartozott.

Ha összevetjük egy év adatait a földosztás előtt és egy év adatait a földosztás legna-gyobb részének lebonyolítása után, akkor a következő eredményekre jutunk:

A gazdaságok

nagysága (ha)

A gazdaságok száma A terület nagysága (ha)

1921-ben % 1927-ben % 1921-ben % 1927-ben %

1 530 141 32,6 431 223 26,40 251 174 3,1 184 884 2,14

1–5 684 720 42,0 635 316 43,28 1 752 287 21,4 1 845 328 21,38

5–10 220 791 13,6 209 336 14,29 1 567 079 19,2 1 584 174 18,30

10–30 157 087 9,7 160 506 10,93 2 466 937 30,2 2 621 161 30,28

30–100 14 533 0,8 25 780 1,76 694 272 8,5 1 254 331 14,49

100-on felül 20 186 1,2 4 881 0,33 1 437 706 17,6 1 106 195 13,47

A kimutatás szerint a legkisebb üzemek száma fogyóban van. 1921-ben az egy hek-

tárig terjedő üzemek száma még 32,6 százalék, 1927-ben már csak 26,40 százalék. Az

üzemek területe is csökken ugyanakkor. A következő csoportokban az üzemek száma

csökken, a terület ugyanakkor emelkedik. Az öt hektártól tíz hektárig terjedő birtokok-

nál ugyanez a helyzet. Ezután már folytonos emelkedést tapasztalunk. A leg nagyobb


426

emelkedést a 30–100 hektáros erős parasztbirtok mutatja úgy számban, mint a föld terjedelmében. A csehszlovák földreform tehát elsősorban az erős parasztbirtokokat növelte. A kimutatás nagy fogyatékossága, hogy a száz hektáron túl nem mutat ki már csoportokat, s így a maradékbirtokok száma és területük nagysága nem tűnik ki.

A csehek parasztsága valóban nagyon megerősödött. Az ország politikai életét is va-lójában ez a réteg irányította. A cseh agrárok elérték azt, hogy az állam felemelte a me-zőgazdasági vámokat és így magas terményárakat biztosítottak maguknak. Ennek az volt a következménye, hogy a mezőgazdasági országok ipari vámokat vezettek be. Ezzel a közép-európai államok munkamegosztása és gazdasági egymásrautaltsága csökkent és csaknem teljesen megszűnt az a gazdasági integráció, amely a Monarchia keretében egykor kialakult. A köztársaság életében ellentétes erők hatottak húsz év alatt. A belpo-litikában a cseh parasztság konzervatív hajlamai érvényesültek, a külpolitikát viszont Beneš pártja irányította polgári demokrata alapon, a cseh városi radikális kispolgárság alkata szerint. A huszadik esztendőben azonban a cseh agrárok teljesen beérkeztek az állam vezetésében, s ha a szlovákok nem sietnek önállósulási törekvéseikkel, akkor valószínűleg totalitárius igényekkel rendezkedtek volna be az államvezetésben.7

Mi volt a magyarság osztályrésze a földosztásban? Nagyon nehéz ezt pontosan megállapítani, s nagy férfierőre is van szükség ezzel a kérdéssel szembenézni. A ki-sebbségi magyarság utolsó lehetősége lett volna, hogy a földön megvesse lábát s ter-melőtevékenységét itt kiterjessze, miután az ipari termelés visszaszorult s a kisebbség népességeltartó alapjai leszűkültek. A cseh politikusok minden érvet igénybe vettek, hogy a magyarság megfelelő részesedését a földreformban bebizonyítsák. A magyar-ság a közalkalmaztatás terén a csehektől azt követelte, hogy nemzetiségi aránya szerint kapjon állásokat. A csehek ezt a követelést mindig elutasították, de a földreformmal kapcsolatban egyszerre csak magukévá tették. Azt bizonyították, hogy a kisebbségi magyarság számaránya szerint, sőt azon felül részesedett a földosztásban. De ez a fel-fogás azt jelentette, hogy a kisebbségi magyarság a tiszta magyar vidékeken lefog-lalt nagybirtokokhoz csak abban a mértékben juthatott, mint amekkora az országos arányszáma volt a köztársaság lakosságához. A magyar nagybirtokokhoz ezek szerint csak elenyésző mértékben van köze, a többi szláv telepeseknek jár.

Ezt az érvelést átvette Surányi8 és Váradi,9 két szociáldemokrata politikus is. Ma-gyar múlt és magyar jelen című könyvükben10 megálapították, hogy a magyar ki-

7 A tekintélyelvű kormányzás feltételezése túlzás.8 Surányi Géza (1890–?) újságíró, lapszerkesztő. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába

emigrált, ahol bekapcsolódott a szociáldemokraták tevékenységébe, a kormányt támogató irányvonal egyik képviselője, a Masaryk Akadémia titkára és a Magyar Figyelő című lap felelős szerkesztője volt.

9 Váradi Aladár újságíró Magyarországról emigrált Csehszlovákiába. A Csehszlovákiai Népszava prágai szerkesztője volt. A müncheni döntés után Franciaországba emigrált, ahonnan 1945-ben visszatelepült Magyarországra. 1947-ben Csehszlovákiába költözött, majd a kommunista hata-lomátvétel után Svédországba távozott.

10 Teljes címe: Magyar múlt és jelen. Különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a Csehszlovák Köztársaságban (Bratislava, 1928).


427

sebbség Szlovákiában a lefoglalt földbirtok területének 9,98 százalékát kapta s így

jogos igényei teljesen kielégültek. Arányszáma szerint ugyanis még ennyihez sem

lett volna joga. Surányi és Váradi maradékbirtokokat is beleszámít a magyarságnak

juttatott részben, holott ilyeneket legfeljebb az agrárpárt magyar tagozatának vezetői

kaphattak. Ha azonban azt vesszük alapul, hogy mit kaptak a kis magyar termelők,

akkor Szlovákiában 18 496 és Ruszinszkóban 970 hektárt, összesen 19 466 hektárt

vehetünk tekintetbe. Ezt a földet összesen 11 036 igénylő között osztották ki. Egy

igénylőre tehát nem jutott két hektár sem. De Surányi és Váradi a magyarság osz-

tályrészét a kiosztott és nem a lefoglalt területekhez viszonyítva számítja ki. A föld-

osztást nem fejezték be ugyanis húsz év alatt sem, s a földhivatal és a mezőgazdasági

minisztérium állandóan osztott és juttatott, de a magyarságnak, a háború utáni első

éveket kivéve, már semmit sem adott. A két közíró által kiszámított arány még így is

magas. Pontosabb számítások alapján a magyarságnak juttatott rész a kiosztott föld

7 százaléka, a lefoglalt területnek azonban még 1 százaléka sem!

A csehszlovák födreform telepítő politikája teljesen a kisebbségek ellen irányult.

A földreform kapcsán Csehországban 124, Morvaországban és Sziléziában 24, Szlová-

kiában 55, Ruszinszkóban pedig 11 telepet létesítettek. Ezenkívül Cseh- és Morvaor-

szágban, valamint Sziléziában már fennálló községekhez csatoltak 187, Szlovákiában

99 és Kárpátalján 11 telepet. Új községekhez csatoltak a történelmi országokban 1,

Szlovákiában 25 és Kárpátalján 1 telepet. Szám szerint tehát a legnagyobb telepí-

tés Csehországban folyt volna. Ha azonban megnézzük, hogy hány telepesbirtok és

mennyi föld jutott a telepnek, akkor egészen más eredményt kapunk. A csehországi

telepekre 390 birtok esik 5739 hektár földdel. Morvaországban és Sziléziában 191

telepes gazdaságot létesítettek 2319 hektárral. Szlovákiában a telepes birtokok száma

már 2054, s a telepek területe 22 473 hektár! Kárpátalján a telepes birtokok száma

222, s a terület 3013 hektár.

Ezekből az adatokból már világos, hogy a telepítés súlypontja Szlovákiára és Kár-

pátaljára esett és többféle cél szolgálatában állott. Elsősorban gazdaságilag gyengítette

a magyarságot, mert a telepeket kizárólag magyar nagybirtokokon létesítették, ahol

a földet a demokrácia elvei szerint a magyar parasztságnak kellett volna adni. A tele-

pítés másodszor demográfiailag akarta gyengíteni a magyarságot. Így érthető, hogy

a legnagyobb telepeket a legtisztább magyar vidéken, a Csallóközön és a Tiszaháton

létesítették. A csehek így készítettek érveket arra az esetre, ha a magyarság majd visz-

szaköveteli az elszakított területeket. Szét akarták szakítani a magyarság összefüggő

telepeit. Érsekújvártól Ógyallán át valóságos telepesláncolatot létesítettek egészen

a Dunáig. A cseh sajtóban gyakran lehetett olvasni cikkeket, melyekben cseh köz-

írók és politikusok Csallóköz tiszta magyar jellegét tagadták. A telepeknek katonai és

rendőri szerepe is volt a magyar vidéken. A telepesek katonai alakulatokba tartoztak

(Selská jízda), parasztlovasság nevű szervezetük kiterjedt az egész ország területére.

Elsősorban a telepek parasztsága tartozott e szervezetbe, később kiterjesztették az

egész szláv parasztságra, sőt a nemparaszt elemekre is. A telepesek tehát granicsár


428

szerepeket is teljesítettek. Katonai vagy csendőri szolgálatra azonnal igénybe lehe-

tett őket venni. Az 1938 májusában és szeptemberében elrendelt mozgósítások ide-

jén ezeket a granicsárokat vitték legelőször a határok, különösen pedig a trianoni

határok védelmére. A falvakat katonai és védekezési szempontok szerint építették.

A házak beton alapzattal rendelkeztek és hosszanti oldalukkal a telep külső oldalára

támaszkodtak. Az épületek nagy, piacszerű védett táborhelyet vettek körül. Az ember

önkéntelenül is a husziták szekértáboraira gondolt, amikor látta a nagyobb, faluszerű

szláv telepeket. Ebből a szempontból a Tiszasalamon mellett levő telep volt a legjele-

sebb. Valóságos kis erődítés volt néhány méterre a Tisza partjától. A mások oldalon

Csonka-Magyarország. A község közepén az egyik ház oromzatán egy freskó ki is fe-

jezte a telep katonai és granicsár küldetését. A freskó egy halinás szláv vitézt ábrázolt

kivont karddal. A kép alatt ez a felírás: „Kdo jak Slovák cíti, nech sa šable chiti” – aki

szlovákul érez, ragadjon kardot. Idézet ez abból a versből, amellyel Hurban11 akart

érzelmi kifejezést adni cseh és szlovák zsoldosokkal indított akciójának 1848-ban.

A telepesek granicsárélete azért nem volt irigylésre méltó. Az északi hegyekből

ereszkedtek alá a magyar síkságra a hegyek viszonyaihoz mért mezőgazdasági isme-

retekkel. Sok helyen nem is bírtak begyökerezni, mivel a táj termelő hagyományait

nem ismerték. Voltak olyanok is, akik a telepekről éjjelente vissza is szöktek hegyi fal-

vaikba. Mindent otthagytak, csak az ingóságot mentették. Népileg is egyedül érezték

magukat az idegen környezetben, és egészen biztos, hogy a magyar népközösség népi

ereje bizonyos idő múltán beolvasztotta volna őket. Számuk nem volt olyan nagy,

hogy ők olvaszthattak volna magukba magyar elemeket. S az asszimiláció törvénye

szerint a sziget vész bele mindig a tengerbe. A telepek mögött nem állott nagyobb

közösség, s így élni nem lehetett nyugodtan és reményesen. Az állam ugyan jelen volt

jegyzőjével, csendőrével és bankjaival, de milyen élet az, amikor ők is csak fegyverek-

kel és katonai felszereléssel biztosíthatták nyugalmukat az új környezetben? De még

ezekkel az eszközökkel sem tudták egészen megvédeni kereteiket a magyar környezet

vonzásával szemben. Úgy érezték, mintha nem tartoznának sehová, az állam sokszor

messzi hatalom volt, eszmei tény, még ha agyontámogatta is őket. Érzelmileg rideg

volt ez a helyzet, mint ahogy rideg és szomorú minden szórvány helyzete. A kör nye-

zet tel való kibékülést és beolvadást nehezen lehet elkerülni ilyen helyzetben. Sokan

már szét is házasodtak a magyar vidéken, s a telepek egyre jobban feladták szigeti

életüket és olvadoztak a magyarság tengernyi ölelésében. A telepeseket a mezőgaz-

dasági kutatóintézetek szakemberei keresték fel, és szaktanácsokkal látták el őket.

De a népi megmaradás szempontjából a termelő szaktudás és gazdagság még nem

minden. A magyar falvak vérmes és szilaj népi élete, amelyben hatalmas erőket sza-

badított fel az állandó protestálás az állammal szemben, riadtságban tartotta az egye-

11 Hurban, Jozef Miloslav (1817–1888) író, szerkesztő, történész és politikus. A szlovák nemzeti

mozgalom egyik programadója. Az 1848/49-es magyar szabadságharc alatt a császár oldalán

harcoló cseh és szlovák önkéntesekből álló katonai egységek vezetője.


429

dülvalóságukban félénk s természetüknél fogva is csendesebb szláv telepeseket. Mást

itt alig lehetett tenni, mint arra gondolni, hogy jó lesz megbékülni a környezettel.

Elnemzetlenítő feladatuk is lett volna a telepeknek. Mindenütt szláv iskolák is léte-

sültek a szórványokon. Ezekbe az iskolákba hódították be a magyar falvak fiatalságát.

Ezt a célt félhivatalos egyesületek is támogatták. A Slovenská liga tüntette ki magát

főleg ezen a téren. Nem lehet azonban azt állítani, hogy valami nagyobb eredményt

értek volna el.

Vessük fel most azt a kérdést, hogy a földreform meghozta-e cseheknek a hoz-

záfűzött reményeket? Erre a kérdésre bizonyos tekintetben igennel és bizonyos vo-

natkozásban nemmel kell felelnünk. Igennel felelhetünk annyiban, hogy a földre-

form az állam alapjává tette a szláv parasztságot. Érdekes, hogy a cseh földreform

megcáfolja azt az általános érvelést, hogy a nagybirtokok szétosztása szükségszerűen

terméscsökkentéshez vezet. A terméseredmények a kisbirtokokon megnövekedtek,

a kisbirtok bebizonyította felsőbbrendűségét a nagybirtok felett ezen a téren is, csak

egy területen nem, mégpedig a termelés olcsóságának tekintetében. 1921 és 1932

között a hektáronkénti terméseredmények növekedtek. A búza hozamát 24, a rozsét

44, az árpáét pedig 32 kilogrammal növelték. A földosztás felszabadította a szláv-

ság szunnyadó népi erejét és elsősorban politikai téren hozta meg hasznát. A szláv

parasztság tele volt reményekkel, azt hitte, hogy a huszadik század teljességgel neki

dolgozik. A változást, amely kilendíthette volna ebből a helyzetéből, teljesen lehetet-

lennek tartotta. A cseh kispolgár vágyait, hogy a történések ne változzanak körülötte,

kivetítette magából s a köz hangulatában ebből az a megdönthetetlen hit keletkezett,

hogy nem is fog változni a történelem. Az agrárteoretikusok ebben a biztonságban

külön ideológiáról, az úgynevezett agrárizmusról kezdtek elmélkedni; agrár világné-

zetről álmodtak, amely sajátos módon megoldhatja majd a politikai és gazdasági élet,

de még a kulturális élet összes problémáit. A Hodža mezőgazdasági minisztersége

alatt Prágában létesített Mezőgazdasági Akadémia sugározta szét ezt a hitet az egész

országban. Az irodalmon és művészeteken is érezhető volt az agrárizmus hatása. Az

írók a népi élet után érdeklődnek, a prágai Károly Egyetem társadalomtudósai ki-

mennek a falvakba és akadémikus nehézkességű szociográfiai felvételeket készítenek.

A festők az alkotás kizárólagos feladatának a néprajzi elemek kultuszát tartják. A jó

kép kritériuma, hogy van-e benne néprajzi elem (kroj). Egy pillanatra úgy látszott,

hogy az agrárizmus frontális beigazolást nyer. Talán be is következett volna ez, ha

az agrárideológusok jobban ügyeltek volna arra, hogy a politika megvédje a mező-

gazdaság érdekeit az iparral szemben. Az ipar ugyanis nagyobb szervezettségével

biztosított nagyobb áraival kizsákmányolni kezdte a parasztságot. A parasztpolgár

agrárok politikai hatalomhoz jutván, a paraszti érdekvédelmi szervezeteket érdeke-

ik vonalára állították, gazdagodtak és nagytőkések lettek. Az alsóbb rétegek érde-

keivel egyre kevesebbet törődtek. Csak politikai szövetségesnek maradt meg a nép,

egyébként nagy hasznok dologi kelléke és alkalma lett. Az agrárok teljességgel össz-

pontosították a mezőgazdasági értékesítést, a szövetkezeti ügyeket és a hiteléletet.


430

A szövetkezeteket nagytőkés vállalatokká fejlesztették, ahol a nagy egyéni haszon lett

a cél és nem a paraszti érdekek védelme. Az egyik cseh agrárpolitikus mondta erről

a helyzetről a következő jellemzést: „Ekét vesz magának a födművelő s ezen az Ag-

rárbank keres s a benne érdekelt nagybirtokosok. Eladja répáját s ezen az Agrárbank,

az Anglobank vagy a Živobank12 keres s a maradékbirtokosok a cukorgyárakban. Köt

egy biztosítást s a pénzt ugyanazok az urak kapják. Eladósodik s a kamatokat ismét

ugyanannak a rétegnek fizeti”. Az agrárok így összpontosítottak mindent, ami a me-

zőgazdasági termelés körébe vágott. A parasztság egy rövid kitérő után egyre jobban

az eladósodás örvényébe került éppen úgy, mint a háború előtt.

A csehek földosztása tehát erősen a parasztpolgárság és e réteg bankjainak ér-

dekeit szolgálta. A földreformot nem korlátozták a földbirtoklás célszerűbb átszer-

vezésére, hanem kiterjesztették a mezőgazdasági ipari üzemekre is. Ha valamilyen

mezőgazdasági ipari üzem kapcsolatban volt a földlefoglalás alá eső birtokkal, akkor

ezt az ipari üzemet is lefoglalták és felosztották. A cseh agrárpolgárság itt a nemzeti-

ségi agrárpolgárságot szorította ki és helyére telepedett. Szlovákiában és Kárpátalján

a következő mértékben történt ez:

Sze

szgá

r

Sö

rfő

ző

Cu

ko

rgyá

r

Fű

rész

Mal

om

Tég

lag

yár

Tej

- és

túró

gyá

r

Fü

rdő

Más

üze

m

Öss

zese

n

A földhivatal beleegyezésével eladva 42 1 – 17 51 13 1 3 5 133

Meghagyva a régi tulajdonosnak 235 2 5 56 153 65 35 5 47 603

Lefoglalva 18 – – 22 27 8 2 2 14 92

Összesen 295 3 5 95 231 38 38 10 66 828

Az adatokat Voženílek mérnök közölte 1931-ben. Nem végleges eredmények ezek,

de megismerjük belőlük a földreform egy olyan oldalát, amelyről még kisebbségi

oldalon sem beszéltek. A mezőgazdasági ipari üzemek kisajátítását nem lehet az

egészségtelen földbirtoklással megokolni. Magasabb mezőgazdasági kultúrforma ez.

A modern üzemi termelést viszi be vagy kapcsolja össze a mezőgazdasággal. Ami-

kor egy nép kifejleszti ezt a formát, akkor mezőgazdasága megfelel már a modern

fejlődés követelményeinek. A cseh agrárok elfoglalták ezt a magasabb formát a nem-

zetiségek mezőgazdaságában. Az adatokból kitűnik, hogy a földreform nagy mérték-

ben megbolygatta a mezőgazdasági ipari üzemek tulajdonviszonyát. Összesen 133

üzem cserélt gazdát a földhivatal beleegyezésével. Főleg a szeszgyárak és a malmok

örvendtek nagy forgalomnak. Eladtak összesen 42 szeszgyárat, 51 malmot, 17 fűrész-

telepet, 13 téglagyárat és több más üzemet. A földhivatal kezelésében lefoglalva volt

18 szeszgyár, 22 fűrésztelep, 27 malom, 8 téglagyár és több másfajta üzem. Ezeknek

12 Živnostenská banka.


431

az üzemeknek a tulajdonviszonyáról még nem intézkedtek, még nem osztották ki új

igénylőknek. 1921-ben még nincsen cseh banktőke Szlovákia gazdasági életében, tíz

évvel később azonban már 24 százalékát teszi ki a szlovákiai banktőkének. A mező-

gazdasági, ipari üzemek lefoglalása és kiosztása ennek a beömlésnek leghatalmasabb

csatornája volt. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a tőkeszegény szlovák élet érdekcso-

portjai foglalták volna el ezeket az üzemeket.13

Kisebbségi helyzetünkben óvakodtunk attól, hogy sérelmeink számontartásában

merüljön ki minden erőnk. Élnünk kellett az adott helyzetben, s a magunk munkájá-

val felkutatni a lehetőségeket. Kissé felötlik most ez bennem, hogy húszéves sorsun-

kat vizsgálván, alig látok mást, mint sérelmeket, gravámeneket. Szinte úgy volt, hogy

a kisebbség teljesen önmagából merítette vitalitását. Nekünk ez volt a fontosabb és

sokszor el is felejtettük, hogy milyen helyzetben élünk is tulajdonképp, s hogy milyen

elveszejtő mélységeket teremtett számunkra az állam és a külső környezet. Adataimat

már a harmincas évek elején összegyűjtöttem s most, hogy újra előszedtem őket,

alig hiszem magam is, hogy valóban ilyen volt a kisebbségi helyzet. S ha ilyen volt,

nem tartozik-e Európa legtehetségesebb fajtáihoz az én népem, mert meg tudott élni

a vesz tét oly pompásan kitervelő környezetben?

Forrás: A magyarság a cseh földreformban. Magyar Szemle, XXXVIII. köt. 1940. január–jú-

nius, 24–31.

13 Jócsik véleményét pontosítani kell. A cseh tőke már 1918 előtt komoly pozíciókkal és ipari ér-

dekeltségekkel rendelkezett a felső-magyarországi területeken, de nemcsak a szlovák, hanem

a magyar pénzintézetekkel is üzleti kapcsolatokat alakított ki. A nemzeti küldetéstudat, vagyis

a szlovákságnak nyújtandó gazdasági segítség legtöbbször a racionális nyereségre való törekvés-

sel párosult. Az államfordulat után Szlovákiában, a budapesti tőkeközpont kiesésével, akut tő-

kehiány alakult ki. A beáramló cseh tőke ezt a helyet foglalta el. A legerősebb cseh pénzintézetek

(Živnostenská banka, Moravská agrárna a priemyselná banka, Legiobanka, Česká priemyselná

a hospodárska banka) az 1920-as évek elejétől a legfontosabb ipari és mezőgazdasági vállalko-

zásokban (textil- és fegyver-, vegyipar, vasércbányászat, papírgyártás, cukorgyárak, malmok)

szereztek részvénytöbbséget. Ezek az üzemek a pénzügyi támogatásoknak köszönhetően átvé-

szelték az 1920-as évek első felének válságát és az évtized második felétől már sikeresen fejlőd-

tek (Hallon 1995: 48–49; Holec 2003: 243–259).


433

Hivatkozott irodalom

Angyal Béla 2000. A csehszlovákiai magyarság anyaországi támogatása a két világhá-

ború között. Regio, 3, 133–178.

—— 2001. A csehszlovákiai magyarság választói magatartása a két világháború kö-

zött. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 1, 3–48.

—— 2002. Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar párt-

politika történetéből 1918–1936. Fórum Intézet – Lilium Aurum, Somorja–

Dunaszerdahely.

—— 2004. Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919–

1936. Fórum Intézet – Lilium Aurum, Somorja–Dunaszerdahely.

Arató Endre 1969a. A csehszlovákiai magyarok történetének áttekintése és mai hely-

zete. Művelődésügyi Minisztérium, Kulturális Külkereskedelmi Tanács, Buda-

pest.

—— 1969b. A magyar–cseh–szlovák viszony ötven éve. Történeti áttekintés. Kossuth,

Budapest.

—— 1977. Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918–1975. Magvető,

Budapest.

Archív Národnej banky Slovenska 1997. Národná banka Slovenska, Bratislava.

Bácskai Tamás (szerk.) 1993. A Magyar Nemzeti Bank története I. Az Osztrák Nemzeti

Banktól a Magyar Nemzeti Bankig 1816–1924. Közgazdasági és Jogi Könyvki-

adó, Budapest.

Bácskai Vera 1981. Gazdaságtörténet – kézművesipartörténet – céhtörténet. In

Nagybákay Péter (szerk.): IV. Kézművesipartörténeti Szimpózium, Veszprém

1980. december 1–2. VEAB Értesítő, Veszprém, 6–10.

—— 1984. A városi kézművesek gazdasági szerepe és társadalmi helyzete a reform-

kori Magyarországon. In Dóka Klára – Éri István – Nagybákay Péter (szerk.): II.

Nemzetközi Kézművesipartörténeti Szimpózium, 1982. augusztus 21–26. 1. köt.

Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága, Veszprém,

89–95.

—— 1995. Jövedelem, vagyon, presztízs és társadalmi helyzet a 19. század első felé-

ben. In Dóka Klára – Éri István (szerk.): IV. Nemzetközi Kézművesipartörténeti

Szimpózium, Veszprém 1994. 11. 9–11. Budapest–Veszprém, 31–36.

Bálint István 1926. Az Alsó-csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Tár-

sulat ötven éve. Komárom.

Bárdi Nándor 2004. Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyar-

ság kapcsolattörténete. Kalligram, Pozsony.


434

Bianchi, Leonard 1973. Dejiny štátu a práva na území Československa v období

kapitalizmu 1918−1945. 2. zv. Bratislava, Vydavateľstvo Slovenskej akadémie

vied, Bratislava.

Bohuslav, V. Josef (zost.) 1922. Sbírka nálezů nejvyššího správního soudu ve věcech

administrativních. 3. sv. Právnické vydavatelství, Praha.

—— 1925. Sbírka nálezů nejvyššího správního soudu ve věcech administrativních.

5. svaz. Právnické vydavatelství, Praha.

Borovszky Samu (szerk.) 1911. Nógrád vármegye. Országos Monográfia Társaság,

Budapest.

Borsody István (szerk.) 2002. Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938. Méry Ratio,

Somorja.

Bukovszky László 2005. A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön.

In Bukovszky László (szerk.) Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól

1945-ig. Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum, Komárom–Du na-

szerdahely, 237–258.

Cambel, Samuel 1996. Úsilie Milana Hodžu o založenie Ústredného družstva pre

hospodárstvo a obchod 1912. Historický časopis, 2, 186–206.

Československá vlastivěda 1930. 6. sv. Sfinx Bohumil Janda, Praha.

Chudják, František 2005. Tekovská ľudová banka. Biatec, 3, 26–27.

Csizmadia Sándor 1976. A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanács-

rendszer létrejöttéig. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Danis Ferenc 2001. Hont vármegye mezőgazdasága a 18. századtól 1918-ig. Fórum

Társadalomtudományi Szemle, 2, 59–72.

Derfiňák, Patrik 2005. Začiatky pôsobenia Úvernej (Slovenskej) banky v rokoch

1879–1918. Annales historici Prešoviensis, Prešov, 142–168.

Domonkos Ottó (főszerk.) 1991. Magyar néprajz III. Kézművesség. Akadémiai Kiadó,

Budapest.

Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt szervezeti szabály-

zata és országos ügyrendje 1937. Kiadja az Egyesült Párt Országos Elnöksége,

Bratislava−Pozsony.

Eperjessy Géza 1983. Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban. Szá-

zadok, 4, 711–740.

Éri István – Nagy Lajos – Nagybákay Péter 1975–1976. A magyarországi céhes kéz-

művesipar forrásanyagának katasztere. 1–2. köt. Budapest.

Fabricius, Miroslav – Holec, Roman – Pešek, Ján – Virsik, Oto 1995. 150 rokov slo-

venského družstevníctva. Víťazstvá a prehry. Družstevná únia Slovenskej repub-

liky, Bratislava.

Faltus, Jozef 1993. Vznik a kapitálový vývoj Slovenskej všeobecnej úverovej banky

v Bratislave. Historický časopis, 3, 275–285.

Faltus, Jozef – Průcha, Vlastislav 1969. Prehľad hospodárskeho vývoja na Slovensku

v rokoch 1918–1945. Vydavateľstvo politickej literatúry, Bratislava.


435

Fehér György 1996. Szakismeret és szakigazgatás. In Orosz István – Für Lajos – Ro-

mány Pál (szerk.): Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti tanulmányok.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Fejér László (szerk.) 2001. Vizeink krónikája. A magyar vízgazdálkodás története. Víz-

ügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest.

A felvidéki magyarság húsz éve 1918–1938 1938. Szerkesztette a Magyar Statisztikai

Társaság Államtudományi Intézete, Budapest.

Filep Tamás Gusztáv 1998. Szempontok a (cseh)szlovákiai magyar sajtó első két

korszakának történetéhez. In Filep Tamás Gusztáv – Tóth László (szerk.):

A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. 2. köt. Ister, Buda-

pest, 330–377.

—— 2007. A humanista voksa. Írások a csehszlovákiai magyar kisebbség történetének

köréből 1918–1945. Kalligram, Pozsony.

Flachbarth Ernő 1928. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság küzdelme a belső

fronton az utolsó öt évben. Magyar Kisebbség, 9, 322–334.

Fodor Jenő 1940. Gazdasági egyesületeink a felvidéki magyarság szolgálatában. In

Hangel László (szerk.): Mit élt át a Felvidék? Kiadja a volt Politikai Foglyok Or-

szágos Érdekvédelmi Szövetsége, Budapest.

Fojtík, Juraj 1966. Poľnohospodársky a lesnícky spolok Trenčianskej župy. Agrikul-

túra, 5, 107–129.

Foltýn, František – Sýkora, Čenek (zost.) 1924. Živnostenský zákon pre územie Slo-

venska a Podkarpatskej Rusi zo dňa 10. októbra 1924, č. 259 Sb. z. a n.,… Nákla-

dom vlastným, Bratislava.

Gaucsík István 2002. A magyar és a német pénzintézetek bankegyesületének megala-

kulása Csehszlovákiában 1918–1920. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 1,

83–105.

—— 2002–2003. Gazdaság és hitelszervezet – a szlovákiai magyar bankhelyzet

1918–1923. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 3, 73–96; 1, 65–78.

—— 2003. A szlovákiai magyar gazdasági önszerveződés keretei és lehetőségei 1918–

1938 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 4, 132–144.

—— 2004a. A csehszlovákiai magyarság gazdasági szervezetei 1918–1938. Gazdasá-

gi egyesületek, szövetkezetek, ipartársulatok. Korall, 18, 48–64.

—— 2004b. A nosztrifikáció és a pénzügyi kérdések rendezése a csehszlovák–ma-

gyar gazdasági tárgyalások tükrében 1920–1930. In Jobbágy István (szerk.): Vá-

logatott tanulmányok Szlovákia gazdaságtörténetéhez. Pont, Komárom, 41–70.

—— 2004c. A Pozsonyi I. Takarékbank hitelpolitikája és a városok 1919–1929. Li-

mes, 4, 59–82.

—— 2005a. Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem. 2. rész. Fórum Társadalom-

tudományi Szemle, 3, 26–54.

—— 2005b. Magyar ipartársulatok válogatott dokumentumai 1924–1938. Fórum

Társadalomtudományi Szemle, 1, 149–180.


436

—— 2006a. A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja. In Bárdi

Nándor – Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek tör-

ténetében. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 219–237.

—— 2006b. Ipolyság 1919-ben. Források és emlékezés. Gömörország, 4, 47–49.

—— 2007. Bankstratégiák a dél-felvidéki területeken 1938–1941. Limes, 2, 83–97.

Gazdasági egyesületek monográfiái. Az 1896-ik évi ezredéves országos kiállítás alkal-

mából 1896. Kiadta a Gazdasági Egyesületek Ezredéves Kiállításának Rendező-

bizottsága, Budapest.

Gergelyi, Otmar 1971. Včelárske spolky na Slovensku do roku 1918. Agrikultúra, 10,

49–66.

—— 1979. Dejiny hospodárskych spolkov na území Nitrianskej župy. Agrikultúra,

16, 135–164.

—— 1981. Spišské hospodárske spolky. Agrikultúra, 18, 55–118.

Gulyás László 2003. A csehszlovák állam első felbomlásának (1938–39) regionális

vonatkozásai. Tér és társadalom, 3, 129–143.

Gyurgyák János 2001. A zsidókérdés Magyarországon. Osiris, Budapest.

Gyurgyík László 1998. A (cseh)szlovákiai magyarság demográfiai, valamint telepü-

lés- és társadalomszerkezetének alakulása 1918–1998. In Tóth László – Filep

Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–

1998. 1. köt. Ister, Budapest, 81–131.

A háború előtti Magyarország statisztikai adatai a megmaradt és elvesztett területek

szerint részletezve. Magyar Statisztikai Szemle, 1923. 7–8. sz.

Hallon, Ľudovít 2003. Sanačný proces v bankovníctve Slovenska v medzivojnovom

období. In Ľudia, peniaze, banky. Zborník z konferencie 6–8. novembra 2002.

Národná banka Slovenska, Bratislava, 279–290.

—— 2004. Príčiny, priebeh a dôsledky štrukturálnych zmien v hospodárstve medzi-

vojnového Slovenska. In Bystrický, Valerián (zost.): Slovensko v Československu

1918–1939. Veda, Bratislava, 293–364.

—— 2005. Úloha Milana Hodžu v komerčnom bankovníctve Slovenska v rokoch

1918–1938. Historický časopis, 1, 57–70.

Hangel László (szerk.) 1940. Mit élt át a Felvidék? Kiadja a volt Politikai Foglyok Or-


Hantos László 1938. A nemzeti gondolat gazdaságpolitikai célkitűzése. Új Élet, 1938.

szeptember–október. 405–413.

—— 1983. A csehszlovákiai magyarság gazdasági helyzete a két világháború között,

összehasonlítva a jelenlegi állapotokkal. Kézirat (Teleki László Intézet Kézirat-

tára, 260/1986). Budapest.

—— 1993. Gazdasági életünk húsz éve. In Fazekas József (szerk.): Vagyunk és leszünk.

A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza. Kalligram, Pozsony, 127–140.

—— 1999. Szlovenszkó és a szlovenszkói magyarság gazdasági helyzete. Magyar Ki-

sebbség, Új sorozat, 4, 86–99.


437

—— 2002. Gazdasági életünk húsz éve. In Borsody István (szerk.): Magyarok Cseh-

szlovákiában. Méry Ratio, Somorja, 77–88.

Hertel, Maroš 2003. Az Országos Keresztényszocialista Párt szlovák szekciója. Kísér-

let a Szlovák Néppárttal való együttműködésre 1920−1921-ben. Fórum Társa-

dalomtudományi Szemle, 4, 151–155.

Holec, Roman 1999. Snahy o ústrednú slovenskú banku pred prvou svetovou vojnou.

Historický časopis, 2, 211–232.

—— 2003. K problémom česko-slovenskej kapitálovej spolupráce do roku 1918. In

Ľudia, peniaze, banky. Zborník z konferencie 6–8. novembra 2002. Národná

banka Slovenska, Bratislava, 243–259.

Holec, Roman – Hallon, Ľudovít 2007. Tatra banka v zrkadle dejín. AEPress, Bra-

tislava.

Horváth, Štefan – Valach, Ján 1975. Peňažníctvo na Slovensku do roku 1918. Alfa,

Bra tislava.

Horváth, Štefan – Valach, Ján 1978. Peňažníctvo na Slovensku 1918–1945. Alfa, Bra-

tislava.

Hunyadi Attila 2002. A kisebbségi szövetkezeti intézmény a két világháború között.

www.korunk.org/2002_4/hunyadiattila.htm

—— 2006. Nemzetgazdasági önszerveződési modellek Erdélyben. In Bárdi Nándor

– Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében,

Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum, Somorja–Dunaszerdahely,

189–217.

—— 2007a. A magyar szövetkezeti intézményrendszer Erdélyben 1885–1918 között.

In Somai József (szerk.): Szövetkezetek Európában és Erdélyben. Romániai Ma-

gyar Közgazdász Társaság, Kolozsvár, 49–66.

—— 2007b. A magyar szövetkezetek Romániában 1918–1948 között. In Somai József

(szerk.): Szövetkezetek Európában és Erdélyben. Romániai Magyar Közgazdász

Társaság, Kolozsvár, 67–108.

Ieda, Oszamu 1990. Központ és községi szövetkezetek a Hangya szövetkezeti mozga-

lomban az első világháborúig. Agrártörténeti Szemle, 1–4, 158–175.

III. Jahresbericht des Verbandes der Geldinstitute in Slovensko und Podkarpatska-Rus

vom Jahre 1922. 1. Bd. Bratislava.

Jaross Andor 1932a. Csehszlovák telepek a szlovenszkói magyar etnikumban. Ma-

gyar Kisebbség, 17, 498–503.

—— 1932b. Csehszlovák maradékbirtokok a köztársaság magyar etnikumában. Ma-

gyar Kisebbség, 19–20, 595–600.

Jindra, Zdeněk 1957. K rozvoji českého bankovního kapitálu před první svetovou

válkou. Československý časopis historický, 3, 506–526.

Jócsik Lajos 1940a. A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban.

In Fel vidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv.

MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest.


438

—— 1940b. Idegen igában. Húsz év cseh uralom alatt. Athenaeum, Budapest.

—— 1984. A kelet-európai paraszttömegek eladósodása. In Szeberényi Zoltán

(szerk.): Szlovenszkói küldetés. Madách, Bratislava, 198–213.

Jurkovič, Miloš 1966. Gazdovský spolok v Sobotište. Agrikultúra, 5, 93–105.

—— 1968. Hospodárske spolky na území Slovenska do roku 1918 a snahy o založenie

samostatných slovenských spolkov. Agrikultúra, 7, 81–107.

Kačkovičová, Mária 2003. Menové reformy v 20. storočí. In Ľudia, peniaze, banky.

Zborník z konferencie 6–8. novembra 2002. Národná banka Slovenska, Bratisla-

va, 385–405.

Kaľavský, Michal 1988. Zrušenie cechov a problémy spoločenskoekonomickej ak-

ti vizácie remeselníkov na Slovensku. Zborník Slovenského národného múzea,

História, 28, 218–231.

Kántor Zoltán 2000. Kisebbségi nemzetépítés. A romániai magyarság mint nemzet-

építő kisebbség. Regio, 3, 219–241.

Kaposi Zoltán 2002. Magyarország gazdaságtörténete 1700–2000. Dialóg Campus

Kiadó, Budapest–Pécs.

Karvaš, Imrich 1928. Hospodárska štatistika Slovenska. Hospodárske rozhľady, 10–

11, 444–447.

Kemeneczky Kálmán 1924. A Slovenskón és Podkarpatská Rusban hatályos magyar

és csehszlovák jog rendszerbe foglalása. Igazságügyi, közigazgatási és pénzügyi

(bankügyi) hármas mutató. Athenaeum, Košice.

Kiss Dénes István 2006. Az erdélyi magyar civil szféráról. Civil Szemle, 2. www.

transindex.ro.

Košovan, Štefan 1967. Príspevok k dejinám vodohospodárskych úprav v Nitrianskej

župe, 16.–19. storočie. Agrikultúra, 6, 131–149.

Košovan, Štefan 1969. Počiatky vodných družstiev na Južnom Slovensku. Agrikultú-

ra, 8, 147–160.

Kövér György 2002. Piacgazdaság – polgárosodás – demokrácia. A mai magyar át-

alakulás történelmi perspektívából. In Kövér György (szerk.): A felhalmozás

íve. Társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Új Mandátum Könyvkiadó,

Budapest.

Kula, Witold 1985. A feudális rendszer gazdasági elmélete. Gondolat, Budapest.

A magyar kereskedelmi és iparkamarák keletkezésének, fejlődésének és működésének

története 1850–1896 1896. A kamarák hivatalos adatai alapján szerkesztette

a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. 1. köt. Budapest

Lacina, Vlastislav 1990. Formování československé ekonomiky 1918–1923. Academia,

Praha.

Laczó Ferenc 1996. A szövetkezeti metamorfózis hazai változatai. In Orosz István

– Für Lajos – Romány Pál (szerk.): Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti

tanulmányok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.


439

Lom, František 1979. Důsledky kapitalistických krizí v zemědelské malovýrobě.

Zemědelské múzeum Ústavu vědeckotechnických informací, Praha.

Machnyik Andor 1993. Csallóköz. Tanulmány a honismeret, agrár- és szociálpolitika

köréből. Kalligram, Bratislava.

Makovický, Igor 1928. Peňažníctvo na Slovensku od r. 1918 do 1928. Hospodárske

rozhľady, 10–11, 411–419.

Martuliak, Pavol 1995. Stopäťdesiat rokov slovenského družstevníctva 1845–1995.

Agroinštitút, Nitra.

Mišovič, Milan (zost.) 2001. Informatívny sprievodca štátnych archívov Slovenskej

republiky. II/1–2. zv. Ministerstvo vnútra SR, odbor archivníctva a spisovej

služby, Bratislava.

Nemeskürthyová, Ľudmila 1986. Počiatky cechov na Slovensku. Porovnanie s vý-

vojom v Nemecku a Čechách. Zborník Slovenského národného múzea, Histó-

ria, 2, 215–226.

Az Országos Keresztényszocialista Párt szervezeti szabályai 1926. Concordia,

Bratislava−Pozsony.

Az Országos Keresztényszocialista Párt ügyrendje 1926. Concordia, Bra tisla va−Po-

zsony.

Palotás Emil 2003. Kelet-Európa története a 20. század első felében. Osiris, Budapest.

Pára, Jozef 1928. Vývoj akciových bank v prvém desítiletí Československé republiky.

In Pimper, Antonín (zost.): Almanach československého peněžnictví v prvním

desetiletí Československé republiky. Praha, 101–127.

Pataky Ernő (szerk.) 1970. A földművelésügyi szakigazgatás története 1867–1948. Me-

zőgazdasági Kiadó, Budapest.

Písch, Mikuláš 1960. Konkurenčný boj maďarských vládnucich tried a slovenskej

buržoázie o ovládnutie slovenského národného trhu v rokoch 1900–1918.

Historica. Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského, 11.

Polányi Imre 1987. A szlovák társadalom és polgári nemzeti mozgalom a századfordu-

lón (1895–1905). Akadémiai Kiadó, Budapest.

Popély Gyula 1990. Van-e szükség csehszlovákiai magyar történetírásra? Irodalmi

Szemle, 2, 162–166.

—— 1995. Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztár-

saságban 1918–1925. Kalligram, Pozsony.

—— 1997. Földreform és nemzeti terjeszkedés. Irodalmi Szemle, 11–12, 105–116.

Průcha, Václav et al. 1974. Hospodárske dejiny Československa v 19. a 20. storočí.

Pravda, Bratislava.

A Pozsonyi Iparbank 1919. évi jelentése az 1920. június 20-án megtartandó LII. ren-

des közgyűléshez (Gesschäftsbericht der Pressburger Gewerbebank pro 1919 zur

Vorlage an die LII. ordentliche Generalversammlung am 20. juni 1920) 1920.

Pozsony.


440

Pukkai László 1988. A Hanza Szövetkezeti Újság népnevelő, kulturális és irodalmi

tevékenysége. Irodalmi Szemle, 5, 494–506.

—— 1993. A galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont népművelése és a népi írók

kapcsolata. Művelődés, 6–7, 71–72.

—— 1994. A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta. Madách-Posonium, Pozsony/

Bratislava.

—— 2002. Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945–

2000. Fórum Társadalomtudományi Intézet – Lilium Aurum, Komárom–Duna-

szerdahely.

—— 2005. A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása

a Mátyusföldön 1848–1945 között. In Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld

II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Fórum Kisebbségkutató Intézet

– Lilium Aurum, Komárom–Dunaszerdahely, 173–195.

Pytlík, Pavol 2007. Obchodná a priemyselná komora v Košiciach. Dejiny pôvodcu

a rozbor archívneho fondu. Slovenská archivistika, 1, 54–91.

Rados K. Béla 1932a. A Felvidék takarékpénztárai 1930-ban. Magyar Statisztikai

Szemle, 4, 315–316.

—— 1932b. A szövetkezeti ügy Csehszlovákiában 1930-ban. Magyar Statisztikai

Szemle, 10, 848–852.

—— 1932c. Csehszlovákia pénzintézetei az 1913., 1920. és 1930. évben, különös te-

kintettel a magyar kisebbségre. Magyar Statisztikai Szemle, 8, 694–703.

—— 1932d. Magyar szövetkezetek és a szövetkezeti központok kérdése Csehszlová-

kiában. Magyar Kisebbség, 2, 767–778.

—— 1933. Magyar pénzintézetek Szlovákiában és Ruténiában. Magyar Kisebbség, 1,

8–17.

Ragačová, Júlia (zost.) 2001. Informatívny sprievodca osobitných archívov Slovenskej

republiky. Ministerstvo vnútra SR, odbor archivníctva a spisovej služby, Bratis-

lava.

Rózsa Miklós 1981. Az első magyar általános ipartörvény iparigazgatási rend-

szere. In Nagybákay Péter – Németh Gábor (szerk.): IV. Kézművesipartörté-

neti Szimpózium, Veszprém, 1980. december 1–2. VEAB Értesítő, Veszprém,

122–159.

—— 1984. A második magyar általános ipartörvényen alapuló iparigazgatás rend-

szere a 19. század végéig. In Dóka Klára – Éri István – Nagybákay Péter (szerk.):

II. Kézművesipartörténeti Szimpózium, Veszprém, 1982. augusztus 21–26. Veszp-

rém, 111–190.

Rumann, Miloš 1929. Organizačná štruktúra živnostníctva na Slovensku. In Kolesár,

Miloš (zost.) Zlatá kniha Slovenska. Bratislava, 345–353.

—— 1938. Živnostníctvo na západnom Slovensku, jeho vývoj a potreby. In Západné

Slovensko. Hospodársky, kultúrny a sociálny vývoj za prvých 20 rokov štátnej

samostatnosti. Slovenská grafia, Bratislava, 113–115.


441

Rychlík, Jan 1987–1988. Pozemková reforma v Československu v letech 1919–1938.

Vědecké práce Zemědělského muzea, 27.

Salat Levente 2005. A politikaelmélet néhány sarkalatos fogalma és a kulturális meg-

osztottság körülményei között uralkodó identitásszerkezetek közötti feszültség.

In Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.): Etnikai identitás, politi-

kai lojalitás. Nemzeti és állampolgári kötődések. Balassi, Budapest, 9–51.

—— Szempontok a nemzeti kisebbség értelmezésének vizsgálatához. www.transindex.ro

Sbírka zákonů a nařízení státu československého 1919. Ročník 1919. Státní tiskárna,

Praha.

Sbírka zákonů a nařízení státu československého 1924. Ročník 1924. Státní tiskárna,

Praha.

Sborník československého peněžnictví 1920. Praha.

Sekanina, František 1927. Album representantů všech oborů veřejného života českoslo-

venského. Praha.

Simon Attila 2003a. A nemzeti terjeszkedés motívumai a kolonizációs tervekben.

Fórum Társadalomtudományi Szemle, 4, 125–131.

—— 2003b. Elképzelések és tervek Dél-Szlovákia szláv betelepítésére az első köz-

társaságban lezajlott földreform keretén belül. Fórum Társadalomtudományi

Szemle, 2, 103–118.

—— 2004a. A nemzetállami szempontok érvényesülése az első Csehszlovák Köz-

társaságban lezajlott kolonizáció során, különös tekintettel a Dél-Szlovákiában

lezajlott telepítésekre. In Jobbágy István (szerk.): Válogatott tanulmányok Szlo-

vákia gazdaságtörténetéhez. Pont, Komárom, 8–40.

—— 2004b. A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája 1990–2002.

Lilium Aurum, Somorja–Dunaszerdahely.

—— 2004c. Telepítések Dél-Szlovákiában a két világháború között. Korall, 18, 30–47.

—— 2006. A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti

kolonizációja. In Bárdi Nándor – Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák

a magyar kisebbségek történetében. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja,

261–276.

—— 2007. K niektorým aspektom kolonizácie Južného Slovenska v období prvej

republiky. Historický časopis, 2, 289–308.

Slovenský národný archív 1999. Tlačiareň Ministerstva vnútra SR, Bratislava.

Šimončič, Jozef (zost.) 1985. K dejinám poľnohospodárstva v Trnavskom okrese. IX.

Vlastivedný seminár 22. mája 1980. Referáty. Štátny okresný archív v Trnave,

Trnava.

Skorkovský, Jaroslav (zost.) 1923. Banky a peňažné ústavy na Slovensku a Podkarpatskej

Rusi. Ročenka 1923.

Šouša, Jiří 1995. Rašínova měnova reforma v roce 1919 (1920). In Jirásek, Zdeněk

– Novotný, Jiří – Šouša, Jiří – Šůla, Jaroslav (zost.) Měnove systémy na území

českých zemí 1892–1993. Sborník z konference v Opavě 22. a 23. března 1994.


442

Ústav histórie a muzeologie Filozoficko-přírodovědecké fakulty Slezské univer-

zity Opava, Českí národní banka Praha, Opava–Praha, 53–61.

Špiesz, Anton 1972. Remeslo na Slovensku v období existencie cechov. Bratislava.

—— 1979. Das Zunftwesen des Königreiches Ungarn und sein Platz im Gesam teu ro-

päischen Zunftwesen. In Somkuti Éva – Éri István – Nagybákay Péter (hrsg.)

Internationales Handwerksgeschichtliches Symposium, 20–24. 11. 1978. Unga-

rische Akademie der Wissenschaften Veszprémer Akademische Kom mission,

Veszprém, 293–307.

Statistická příručka Republiky Československé 2. 1925. Sestavil Státní úřad statistický.

Melantrich, Praha.

Statistická příručka Republiky Československé 4. 1932. Sestavil Státní úřad statistický,

Melantrich, Praha.

Statistická ročenka Republiky Československé 1935. Státní úřad statistický, Praha.

Štatistický lexikon obcí v Krajine slovenskej. Úradný soznam miest podľa zákona zo

14. apríla 1920, čís. 266 Sb. zák. a nar. vydaný ministerstvom vnútra a Štátnym

úradom štatistickým na základe výsledkov sčítania ľudu z 1. decembra 1930.

1936. Orbis, Praha.

Štědrý, Bohumil – Buchtela, Rudolf (zost.) 1926. Řád živnostenský. 1. sv. Českoslo-

venský Kompas tiskařska a vydav. akc. spol.

Steier Lajos 1932. Cseh pénzintézetek Szlovenszkón. Magyar Szemle, 15. köt. 1932.

május–augusztus. 173–177.

Strasser Elemér (szerk.) 1934. Lévai Lexikon. Léva.

Strausz Péter 2005. A kamarai autonómiák szervezeti felépítése és mozgástere 1920–

1944. In Gergely Jenő (szerk.): Autonómiák Magyarországon 1848–2000. 1. köt.

ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola – L’ Harmattan Kiadó, Budapest,

127–147.

Szántó Tamás 2004. Történeti adalékok a két világháború közötti közép-európai gaz-

dasági internacionalizmus és nacionalizmus kérdéséhez. Pont, 1, 41–67.

Szarka László 1993. Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyar-

országi szlovák társadalom fejlődésében. Új Mindenes Gyűjtemény, 10, 9–27.

—— 1998. A (cseh)szlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918–1998. Történeti

vázlat. In Tóth László – Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar

művelődés története 1918–1998. 1. köt. Ister, Budapest, 9–80.

Szarka László 1999. A közép-európai kisebbségek tipológiai besorolhatósága. Kisebb-

ségkutatás, 2, 168–175.

—— 2004. Kisebbségi léthelyzetek – közösségi alternatívák. Lucidus, Budapest.

Szász Zoltán 1966. A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami el-

lenőrzésére 1902−1904. Századok, 1, 118−137.

Szent-Ivány József 1943. Gabonamonopólium Csehszlovákiában. Athenaeum, Budapest.

Szőnyi, Dezider 1978. História účastinných peňažných ústavov na území terajšieho

Levického okresu. Vlastivedný zborník Tekovského múzea v Leviciach, 9, 11–18.


443

Szulovszky János 1992. A szolgáltatóiparok az első magyarországi kapitalizmus ipar-

igazgatási jogrendszerében. In Gyimesi Sándor (szerk.): Gazdaság, politika,

kultúra. Tanulmányok Kelet-Közép-Európa történetéből. Gazdaság- és Társada-

lomtörténeti Füzetek 2. Aula Kiadó, Budapest, 27–39.

Szvatkó Pál 1994. A változás élménye. Kalligram, Pozsony.

Taubinger István 1939. A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete. In Csatár István

– Ölvedi János (szerk.): A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 261–272.

Ternyei László (szerk.) 1934. A gabonamonopólium. Fontos tudnivalók a csehszlovák

gabonamonopóliumról. A Szlovenszkón és Kárpátalján érvényes bevásárlási és

eladási árak teljes jegyzéke. A Prágai Magyar Hírlap Lapkiadó Szövetkezet ki-

adványa, Prága.

Thurzo, Ivan 1928. Vývoj peňažníctva na Slovensku od politického prievratu do roku

1928. In Pimper, Antonín (zost.): Almanach československého peňažníctva v prv-

ním desetiletí Československé republiky. Praha, 277–296.

Tkáč, Marián 2003. Prvé slovenské banky v 19. storočí. In Ľudia, peniaze, banky.

Zborník z konferencie 6–8. novembra 2002. Národná banka Slovenska, Bratislava,

231–242.

Tomka Béla 1996. A magyarországi pénzintézetek rövid története 1836–1947. Gondo-

lat, Budapest.

Vadkerty Katalin 1993. A Csehszlovák Köztársaság gazdaságtörténete 1918–1938.

In Fazekas József (szerk.): Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből.

Kalligram, Pozsony, 175–215.

Varga Imre 1938. A csehszlovákiai magyarság gazdasági helyzete, különös tekintettel

a szövetkezetekre. Látóhatár, 7–8, 217–223.

Vavrik Ferenc 1993. A felvidéki Hanza és tagszövetkezeteinek története. Sajtó Coop,

h. n.

Vincze Gábor 2001. Az erdélyi magyar szövetkezetek fél évszázada. In Somai József

(szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. Romániai Magyar

Közgazdász Társaság, Kolozsvár, 275–310.

Virsik, Alexander 1930. Ukážky zo živnostenskej praxe Slovenska. Pramene právnej

praxe živnostenskej správy. 2. zv. Trnava.

Voženílek, Jan 1930. Předběžné výsledky československé pozemkové reformy. 1–2.

sv. Praha.

Vrabcová, Eva 2001. Az első földreform és a belső kolonizáció a Csallóközben. In

Novák Veronika (szerk.): Migráció. Nostra Tempora 5. Lilium Aurum, Duna-

szerdahely, 169–188.

Vrabcová, Eva 2003: Archívne dokumenty týkajúce sa bankovníctva a peňažníctva

po roku 1918 vo fondoch ústredných orgánov štátnej správy. In Ľudia, peniaze,

banky. Zborník z konferencie 6–8. novembra 2002. Národná banka Slovenska,

Bratislava, 441–451.

Wanke Gusztáv 1935. A hitelszövetkezeti ügy Magyarországon. Budapest.


Západné Slovensko. Hospodársky, kultúrny a sociálny vývoj za prvých 20 rokov štátnej

samostatnosti 1938. Slovenská grafia, Bratislava.

Zemko, Milan 2004. Voličstvo strán národnostných menšín a komunistickej strany

na Slovensku. In Bystrický, Valerián (zost.): Slovensko v Československu 1918–

1939. Veda, Bratislava, 179–198.

Zpráva o činnosti štátnej zemedelsko-technickej služby na Slovensku v rokoch 1918–

1927. 1928. Podáva Zemedelsko-technický referát pri Expozitúre ministerstva

zemedelstva pre Slovensko. Bratislava.


445

A dokumentumok forrásjegyzéke

Levéltárak

MOL – Magyar Országos Levéltár, Budapest

NYÁL – Nyitrai Állami Levéltár (Štátny archív v Nitre)

NYÁLKF – Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltára, Komárom (Štátny ar-

chív v Nitre, pobočka Komárno)

PÁLVF – Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára, Vágsellye (Štátny ar-

chív v Bratislave, pobočka Šaľa)

SZNBL – Szlovák Nemzeti Bank Levéltára, Pozsony (Archív národnej banky

Slovenska)

SZNL – Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony (Slovenský národný archív)

Folyóiratok

Bars (1919–1944)

Gazdasági Szemle (1921–1938)

Hanza Szövetkezeti Újság (1928–1944)

Hitel (1937–1938)

Iparosok és Kereskedők Lapja (1930–1931)

Közgazdasági Kurír (1932–1933)

Magyar Diákszemle (1930–1931)

Magyar Írás (1932–1937)

Magyar Kisebbség (1922–1942)

Magyar Statisztikai Szemle (1923–1948)

Magyar Szemle (1927–1944)

Nemzeti Kultúra (1935–1938)

Pénzügyi Szemle (1919–1930)

Prágai Magyar Hírlap (1922–1938)

Új Szellem (1937–1938)

Könyvek

Alapy Gyula 1923. A Komárom Vidéki Takarékpénztár R. T. most Komárom Vidéki

Hitelbank R. T. Története. Komárom.


446

Černý Lajos – Sýkora Vince 1926. Egyesülés és gyülekezés Szlovenszkó és Podkarpatská

Rus területén hatályban lévő jogszabályai és azokra vonatkozó legfontosabb kö-

zig. bírósági döntvények. 2. bőv. kiad. Bratislava.

Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv 1940. MEFHOSZ

Könyvkiadó, Budapest.

Grusetzky Ferenc: Az Egyesült Magyar Párt Iparos- és Kereskedő-szakosztályának

működése a cseh megszállás idején 1942. Különlenyomat a Felvidéki Újságból,

Kassa.

Hangel László (szerk.) 1940. Mit élt át a Felvidék? Kiadja a volt Politikai Foglyok Or-


A hetvenöt éves Ipolysági Takarékpénztár 1943. Közzéteszi az Ipolysági Takarékpénz-

tár igazgatósága, Budapest.

A Lévai Takarékpénztár 75 éves története 1865–1940 1940. Különlenyomat a Magyar

Takarékpénztárak és Bankok Évkönyve 1940. évfolyamából, Budapest.

A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1932-iki

pozsonyi kongresszusának vitaanyaga 1932. Kiadja a Sarló országos vezetősége,

Pozsony.

A 100 éves Bratislavai I. Takarékbank R. T. azelőtt Pozsonyi I. Takarékpénztár, 1842–

1942 1942, Pozsony.

Tarján Ödön 1930. A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából. Kü-

lönlenyomat a Prágai Magyar Hírlap 1930. évi 33., 35., 37., 39., 41., 43., 45. és

47. számaiból, Prága.

A képek forrásjegyzéke

Barsi Múzeum (53, 58)

Besztercebányai Állami Levéltár Losonci Fióklevéltára (3, 5, 24, 63)

Besztercebányai Állami Levéltár Rimaszombati Fióklevéltára (31)

Nyitrai Állami Levéltár (14a, 14b)

Nyitrai Állami Levéltár Lévai Fióklevéltára (17, 44, 60)

Pozsony Főváros Levéltára (15, 59)

Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára (1, 10, 12, 13, 16, 18, 19, 20, 21, 23a,

23b, 25, 26, 27, 28, 29, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 43, 48, 49, 50, 51, 54, 55, 56, 57,

61, 62, 64, 66)

Gaucsík István magángyűjteménye (2, 4, 6, 7, 9, 11, 22, 30, 40, 41, 42, 45, 67)

Pokreis Hildegarda magángyűjteménye (8, 52)

A hetvenöt éves Ipolysági Takarékpénztár… (47, 65)

Zlatá kniha Slovenska… (46)


447

Mutatók

A mutatókban a jegyzetekben szereplő neveket az oldalszám mellett felső index jelzi.

A hiányzó keresztnevekre []-jel utal.

Adler Árpád 52152

Ágh József 136

Aixinger László 1203

Alapy Gyula 2542, 445

Ambrózi Péter 95

Anda István 176

Anda Károly 96

Angyal Béla 127,8, 138, 1813, 2491, 2658, 433

Apponyi Albert 3895

Arányi Gyula 216

Arató Endre 11, 123, 433

Bácskai Tamás 54157, 433

Bácskai Vera 63194, 64195, 196, 433

Bakó Ferenc 95

Bálint István 45120, 433

Balogh Elemér 3897

Bangi Lajos 96

Baranyai Lajos 188

Bárdi Nándor 1417, 78, 4031, 433, 436,

437, 441

Bartaki Lajos 307

Bartal István 19512

Bartal Iván 1293, 130, 131, 132, 133

Bartha Béla 239

Bartha Gyula 234

Barthalos József 122

Baťa, Tomáš 66, 67, 68, 102, 230, 2332,

234, 356, 411, 4126, 418, 504

Bauer Ferenc 150

Személynévmutató

Bayer Ferenc 199

Beinrohr Dezső 44

Belitsch Hugó 279

Bencze István 378

Beneš, Eduard 1312, 113, 1714, 354, 4072,

424, 426

Benkó István 279

Beran, Rudolf 4236

Berényi Gyula 148

Berkó István 2963

Berkovits Ernő 234

Bernát István 3898

Bianchi, Leonard 2801, 434

Bierbrunner Zoltán 234

Binder Sándor 234

Bittó Dénes 129, 1304, 131, 132

Bittó Dezső 137

Blaho Pál lásd Blaho, Pavol

Blaho, Pavol (Blaho Pál) 3376, 3379, 3479,

395

Bohus Géza 2173

Bohuslav, V. Josef 2441, 2648, 434

Boldoghy Gyula 2124

Bolze, Kamil 85, 113

Boócz Imre 93

Boross Jenő 150

Boross Zoltán 3281

Borovszky Samu 2028, 434

Borsody István 3909, 434, 437

Botka Lajos 176


448

Böhm Ferenc 234Braun Béla 234Brichta Sándor 231, 232Buday János 95Buchner Béla 234, 23911, 240Buchtela, Rudolf 69211, 442Bukovics István 95Bukovszky László 2032, 46124, 434, 440Buliczka János 234Bús Lajos 176

Cablk János lásd Cablk, JánCablk, Ján (Cablk János) 2794

Cambel, Samuel 3480, 81, 434Cato, Marcus Porcius 1833

Černý, Lajos 2648, 2750, 173, 446Chudják, František 2683, 434Clemenceau, Georges Benjamin 3262

Czanik Dezső 174

Csáder Mihály 150Csáji Pál 186Csekey Lajos 188Cseley Albert 234Csiba Mihály 93, 136Csizmadia Sándor 1925, 434Csizmár Ferenc 234Csurilla Dezső 234Csutora Márton 176

Danis Ferenc 2029, 434Darányi Kálmán 4043

Derfiňák, Patrik 47133, 434Derfinyák Gusztáv 86Dickmann Dezső 197Dicskó József 122Dokládal [] 330Dokupil István 234Doležál János 231Domonkos Ottó 63191, 64200, 434Doppler Egon 279Drab Dezső 234

Duchaj János 279Dudás Dániel 95, 96Dudás István 95Dudás József 133, 135, 176Duma András 234Dušek Győző 247

Egyházi István 94Éliás Nándor 234, 237Engliš, Karol 2472, 3762

Eperjessy Géza 63192, 434Erdélyi Imre 95Éri István 64200, 433, 434, 440, 442Esterházy János 242, 2771, 289

Fábián István 234Fabricius, Miroslav 3170, 3271, 74, 3376, 77, 78,

3479, 80, 82, 83, 3686, 88, 41106, 43109, 46126, 11210, 434

Fábry, Igor 85Fábry, Vladimír 2261

Faltus, Jozef 51147, 148, 434Farkas Dezső 234Farkas László 234Farkas Lőrinc 217Fehér György 1924, 435Fejér László 2031, 435Fejes János 234, 240Ferenc József, I. 3533

Ferenczy Sámuel 234Feszty Béla 27Ficza Pál 95Filep Tamás Gusztáv 2859, 45122, 4031,

435, 436, 442Flachbarth Ernő 74231, 435Fleischmann Gyula 3702

Fodor Jenő 22, 24, 28, 2962, 63, 971, 1644, 1651, 185, 187, 188, 1891, 3, 19512, 311, 435

Fojtík, Juraj 2135, 435Foltýn, František 66204, 435Forbáth Béla 2473, 248Ford, Henry 102


449

Forgách Géza 2752

Frank Rezső 130, 131, 132Frankenberger [] 333Fricsovszky József 234Fried Jenő 212, 2261

Friedrich Béla 130Füssy Kálmán 2476

Galambos András 187, 188Galambos Béla 926, 95, 150, 151, 176Gandhi, Mohandász Karamcsand 3665

Gáspár Imre 133Gáspár Jenő 228, 229, 232Gašparik Ignác 90, 91, 93, 96Gaucsík István 138, 13, 1416, 1620, 2856,

3894, 44117, 50145, 52151, 53156, 54160, 59175, 69210, 74, 2891, 2941, 2, 435, 446

Gergelyi, Otmar 1926, 2027, 30, 32, 2134, 36, 2442, 436

Gide, Charles 1493

Gruntzel, Josef 4001

Grusetzky Ferenc 2321, 234, 240, 446, 503

Gulyás László 126, 436

Gyaloky Miklós 45120

Gyárfás Elemér 2991, 302Gyurcsy Imre 150, 176Gyurgyák János 4044, 436Gyurgyík László 2892, 436Gyuris Emil 251

Hallon, Ľudovít 47133, 54, 55161, 55163, 58172, 59174, 61187, 67206, 1792, 2782, 43113, 436, 437

Hangel László 2543, 195, 435, 436, 446Hantos Ádám 92, 93, 95, 136Hantos László 112, 1310, 11, 1721, 2238, 43110, 111,

44113, 61, 67207, 74230, 1891, 351, 3761, 377, 3781, 379, 380, 381, 386, 39314, 396, 403, 405, 436

Hauser Géza 234

Hegyi Jenő 93Helyei Gyula 234, 237, 238Hensch Árpád 3332

Hertel, Maroš 2519, 437Hiblyár Mátyás 234, 240Hikisch Károly 131Hlavaj, Ján 2101

Hlavaty János 91, 92, 93, 95Hlavaty Sándor 176Hlinka, Andrej 3376, 2519, 2658, 307Hodža, Milan 3376, 34, 61, 11210, 113,

129, 265, 394, 395, 429Holec, Roman 3170, 3271, 74, 3376, 77, 78,

3479, 80, 82, 83, 3686, 88, 41106, 43109, 46126, 47132, 133, 73229, 11210, 2782, 43113, 434, 437

Holló Sándor 285Hollósy Alajos 96Horváth Imre 148Horváth Károly 95,Horváth, Štefan 47131, 48140, 50144, 56165,

61184, 2507, 2521, 2683,4, 437Hotár József 481Houdek, Fedor 3376, 113, 128, 1713, 395Hrdlička Lajos lásd Hrdlička, ĽudovítHrdlička, Ľudovít (Hrdlička Lajos) 113,

128, 147, 149Hriczkó István 234Hubert Henrik 293Hujsza Ágoston 93Hunyadi Attila 3066, 67, 3169, 39313, 14, 437Hurban, Jozef Miloslav 42811

Huszár Ferenc 93Huszár István 176Hutta Pál 28, 176, 178Hyža, Gustáv 93

Ieda, Oszamu 3068, 437Ignáth József 234, 237, 240Illényi Mihály 123, 174Isaák József 176Ivánfy Géza 72, 1011, 212, 213, 217, 225,

226, 358, 361


450

Izák Emil 279Izsóf József 96

Jabloniczky János 60179, 61, 120, 247Jakcsy Imre 235Jancsik Lajos 235Janics Alajos (Janisch Alajos) 93, 95, 96,

150Janisch Alajos lásd Janics AlajosJankó Zoltán 2795

Jaross Andor 131, 132, 311, 4211, 437Jaschkó Géza 235Jeleň József 231, 232Jindra, Zdeněk 73229, 437Jócsik Lajos 112, 139, 3511, 405, 406, 421,

43113, 437Józsa Ferenc 95, 96Józsi Alajos 93Juhász Ernő 188Juranits Aladár 60, 251Jurecska János 253Jurka József 93Jurkovič, Miloš 1926, 2133, 3376, 438Jurkovič, Samuel 3376

Kačkovičová, Mária 50143, 438Kádek István 188Kadosa Pál 61185, 278, 279, 281, 504Kajos Sándor 176Kaľavský, Michal 64199, 438Kállay, Jozef (Kállay József) 2793

Kállay József lásd Kállay, JozefKálnay Károly 188Kántor Zoltán 1619, 438Kaposi Zoltán 63193, 438Kardos Béla (Rados K. Béla) 36, 3789,

43112, 44114, 118, 45, 46129, 48138, 139, 53152, 56166, 59176, 1041, 2592, 269, 276, 366, 440

Kardos Győző 2041

Kardos Ödön 95Károly Alajos 3790, 905, 91, 92, 95, 96

Károly, IV. 3533

Károlyi Gyula 266Károlyi Sándor 30, 3895

Karvaš, Imrich 48136, 438Kása Imre 92, 95, 176Katona Alajos 176Katona Gyula 235Katona János 235Katona Móric 247Kátra Kálmán 23910, 240Kelecsényi Nándor 93Kemeneczky Kálmán 49142, 65202, 438Kemény Gyula 293Kemény Lajos 279Kieselbach Géza 235Király József 3790, 1225, 149Kirchner Ernő 247Kiss Dénes István 1619, 438Klobusitzky Károly 250Kluka Nándor 208Klupec József 247Kmetz György 239Kmoskó Béla 44, 285, 287Kmoskó Imre 188Koczor Gyula 74231, 311, 3121, 3171, 318Kocsis Árpád 174Kollárik József 293Korenchy Rezső lásd Korentsy RezsőKorentsy Rezső (Korenchy Rezső) 93, 136Korláth Endre 60181

Košovan, Štefan 3274, 438Kovács Alajos 120, 137Kovács József 95Kovács Lajos 95Körmendy-Ékes Lajos 2474

Kövér György 62190, 438Krafft [] 333Kratsik Jenő 164Kraus-Helios Gyula 283Kriszt Andor 240Krisztinus [J.] 94Krofta, Kamil 4157


451

Kroiher János Ferenc lásd Kroiher, Jan František

Kroiher, Jan František (Kroiher János Fe-renc) 39515

Kuffner Károly 506Kuhlmann Szilárd 235Kula, Witold 62189, 438Kulovics Boldizsár 95Kun József 481Kún László 95Kuthy Géza 28, 3790, 93, 1181, 120, 122,

123, 124, 133, 135, 136, 137, 146, 147, 150, 151, 176

Kvasnyák Mátyás 235

Lach Béla 2081, 210, 240Lacina, Vlastislav 50144, 438Laczó Ferenc 3169, 438Laszkovszky Sándor 235Lefter Jenő 235Lehotay Károly 92, 95Lelley Jenő 2239, 23, 2442, 41106, 60, 247,

251Lelovics Ciprián 176Lemberger Samu 279Lénárd János 95Lencsés Gyula 137, 150, 176Lengyel Géza 239Lengyel József 239Lengyelfalusy József lásd Letocha JózsefLenin, Vlagyimir IljicsLetocha József (Lengyelfalusy József)

3790, 1353, 136, 137, 150, 151Lichard, Daniel Gabriel 3376

Lindtner János 133Lipták Sándor 235Liška, Ján (Liška János) 2181

Liška János lásd Liška, JánLiskó Elemér (Lisskó Elemér) 235, 238Lisskó Elemér lásd Liskó ElemérListyák Jenő 239Liub, Ján 3376

Lócsay János 188Lom, František 2081, 439Lovas István 93, 95, 96Ludwig Aurél 3251

Ludwig K. Vilmos 294Lukovič János 95Lülley György 2444

Machnyik Andor 125, 193, 194, 3301, 4211, 439

Mágocsy-Dietz Sándor 3545

Makovický, Igor 48136, 439Malthus, Thomas Robert 3454

Mária Terézia 406Martonyik László 235Martsekényi Imre 4042

Martuliak, Pavol 3376, 77, 78, 3479, 80, 83, 3688, 46127, 439

Masaryk, Tomáš Garrigue 324, 4072, 4234, 425, 426

Maxon, Milan (Maxon Milán) 240Maxon Milán lásd Maxon, MilanMedvecký, Ľudovít 84Medveczky Sándor 285Meskó Pál 3896, 7

Mészáros József 95, 96Mészáros Lajos 95, 96, 213Mészáros Mihály 137Mészáros Pongrác 96Meszes Ferenc 93, 95Mičura, Martin 2240, 25Mihalik János 176Miklós Árpád 93, 95, 176Milota Albert 279Miskovics Ferenc 95Mišovič, Milan 761, 2, 439Mišura [] 218Misz Rudolf 2446, 246, 247Molnár [] 210, 451Molnár Rezső 95, 176

Nagy Alajos 94


452

Nagy Antal 93

Nagy Ferenc90, 2, 5, 1

Nagy Gyula 187, 188

Nagy István 93, 120

Nagy János 510

Nagy Károly 95, 131, 132, 135, 136

Nagy Lajos 64200, 434

Nagybákay Péter 64200, 433, 434, 440

Nass Rezső 176

Nehera, Ján 4126

Nemeskürthyová, Ľudmila 63191, 439

Németh András 188

Németh Imre 93, 150

Neumann Lipót 52152

Oberding József Györg 3884

Oberhoffer Ignác 92, 93, 95, 96

Ormis, Samuel 3376

Osvald Lajos 150

Ott [] 342

Paderewski, Ignacy Jan 3263

Pajor Miklós 2369

Palczmann-Pánd József id. 96, 1341

Palczmann-Pánd József ifj. 1241, 150

Palotás Emil 126, 439

Palyó Mihály 239

Pancza Ferenc 174

Pangi Lajos 96

Pápay János 176

Papp Mihály 2964

Pára, Jozef 48134, 439

Pataky Ernő 1925, 439

Paupera Ferenc 251

Pawera, Karol 2262

Perényi István 235

Perhács Imre 2964

Pešek, Ján 3170, 3271, 74, 3376, 77, 78, 3479, 80, 82, 83,

3686, 88, 41106, 43109, 46126, 11210, 434

Pető Imre 50145

Petrech Rezső 96

Petrovics Gyula 94, 95, 96, 150

Písch, Mikuláš 47133, 73229, 439

Planko Ferenc 176

Plaňovský János 231

Polányi Imre 73229, 439

Pollák Gyula 2358

Pollák Kálmán 93

Pollák Mór 2041

Pólya András 188

Pongrác Pál 93

Popély Gyula 124, 5, 439

Porubszky Aladár 96, 1342

Pražák [J.] 84

Průcha, Vlastislav 1822, 51148, 434, 439

Pukkai László 1314, 1415, 3891, 94, 95, 3997, 98,

41103, 1466,7, 19310, 440

Pytlík, Pavol 69213, 440

Rábely Miklós id. 196

Rados K. Béla lásd Kardos Béla

Rády Elemér 3701

Ragačová, Júlia 763, 440

Ráj József 96

Rakovszky László 43112

Rašín, Alois 2573, 258, 261, 441

Rázgha Károly 130, 131, 132

Rechtorik, Vladimír 279

Rédeky László 240

Rédl István 93, 121

Rédler István 881, 96, 120, 133, 135, 136

Rehák Géza 279

Reiner Miksa 25

Reisz Gyula 61186, 281, 282, 4211

Reisz Miksa 279

Říha, Otto 113

Rohaček János 296

Rohringer Géza id. 235

Rohringer Géza ifj. 235

Roosevelt, Franklin Delano 1834

Rozinski László 1891, 396

Rózsa Miklós 64197, 198, 440


453

Rumann, Miloš 65201, 67206, 2102, 440

Rummel Húgó 95

Russe [J.] 119

Ruzsbasán Gyula 235

Rychlík, Jan 73227, 441

Salat Levente 1619, 441

Sárossy Endre 235

Schell Péter 2859, 185, 186

Schmidt Imre 48, 49, 53, 57, 60, 2444, 247,

251, 254, 2551, 2572, 2597, 283, 2991

Schnierer Aladár 253

Schubert Tódor 2821, 283, 285, 510

Schuster György 93

Schuszter Béla 130, 131, 132

Schwarc Vince 96

Seidner Jenő 279

Sekanina, František 2781, 441

Seton-Watson, Robert Wiliam 35810, 4093

Simon Attila 111, 125, 73227, 436, 437, 441

Šimončič, Jozef 2030, 441

Sipos Félix 3790,

Siposs Aladár 240

Siposs Ernő 92, 94, 120, 136

Skorkovský, Jaroslav 3688, 441

Sládek [] 174, 175

Smida József 231, 232

Sokol, Gustáv 184

Soltész Pál 212, 213

Somogyi Benedek 95

Šouša, Jiří 50143, 441

Spányi Artúr 2263

Špiesz, Anton 63191, 442

Spitzer Sándor 213

Srenker Lajos 2172

Šrobár, Jozef 113

Šrobár, Vavro 2445

Stark Sándor 93

Štědrý, Bohumil 69211, 442

Štefánik, Milan Rastislav 4072

Steffcsek József 247

Stéger Kálmán 94, 96

Steier Lajos 2651, 442

Stern Lajos 247

Strasser Elemér 2821, 442

Strausz Péter 1893, 442

Surányi Géza 4268, 427

Sýkora, Čenek 66204, 435

Sýkora, Vince 2648, 2750, 173, 446

Švehla, Antonín 4224

Szabó Ferenc 176

Szabó Lajos 95

Szabó Menyhért 95

Szakmáry Károly 234, 235

Szántó Tamás 126, 442

Szarka János 95

Szarka László 1417, 73229, 2892, 441, 442

Szász Zoltán 2782, 442

Széchenyi István 119, 194, 365

Székely Béla 136

Szelle Kálmán 151

Szent Pál 149

Szent-Istvány Zoltán 234, 237

Szent-Ivány József, entomológus 112, 442

Szent-Ivány József, politikus 127, 22, 24,

2543, 26, 27, 36, 60, 971, 165, 247, 3041,

311, 319

Sziklay Ferenc 1620

Szilassy Béla 21, 22, 129, 130, 131, 133,

1661

Szilassy Dezső 283

Szimaj [] 186

Szkladányi Károly 297, 3721

Szőcs István 96

Szőke Péter 19310

Szőnyi, Dezider 2683, 442

Sztudinka Gyula 240

Szucsik Gyula 235

Szulovszky János 64198, 443

Szűcs Lajos 174

Szüllő Ferenc 176


454

Szüllő Géza 60, 1291, 236

Szvatkó Pál 4031, 443

Takács Gáspár 95

Takáts Béla 240

Tarczal Gusztáv 235, 239

Tarján Ödön 1823, 45122, 55162, 198, 311,

3191, 3544, 446, 511

Taubinger Árpád 187, 188

Taubinger István 112, 443

Telek A. Sándor 196, 3172

Teleki Pál 1041

Ternyei László 1721, 1214, 3762, 443

Thurzo, Ivan 48136, 443

Tisza István 2584, 260

Tkáč, Marián 47133, 443

Tobler János 2475

Tok Emil 150

Tomka Béla 47131, 443

Tost Barna 2357, 239

Tost László 2356, 240

Tóth Alajos 176

Tóth Erazmus 176

Tóth Károly 95

Tóth László 4031, 435, 436, 442

Törköly József 2545, 60, 166

Turóczy Vilmos 176

Udržal, František 4235

Uhlárik Ágoston lásd Uhlyárik Ágoston

Uhlyárik Ágoston (Uhlárik Ágoston) 96,

136

Uhlyárik Gusztáv 94, 95

Ulrich Kálmán 1226, 123, 1241, 137

Urban, Albert 217

Urr György 2353

Vadkerty Katalin 126, 443

Vajda Károly 3790

Valach, Ján 47131, 48140, 50144, 56165, 61184,

2507, 2521, 2683, 4, 437

Valacsai Nándor 96

Váradi Aladár 4269, 427

Várady Béla 28, 3790, 927, 93, 94, 96, 120,

121, 123, 135, 136, 137, 149, 150, 176,

182, 1834, 488

Varga Imre 3892, 1891, 443

Varga Márk 93, 95

Várkoly Miklós 234, 236, 237

Vass László 1891

Vavrik Emil 95

Vavrik Ferenc 1314, 3893, 94, 96, 3997, 98, 99, 100,

41103, 1182, 443

Vende Pál 235

Vermes Samu 294

Veszeli [] 307

Vincze Gábor 3066, 443

Virágh Béla 2355

Virsik, Alexander 70217, 443

Virsik, Oto 3170, 3271, 74, 3376, 77, 78, 3479, 80, 82, 83,

3686, 88, 41106, 43109, 46126, 11210, 434

Vitovszky József 71, 72, 1891, 2211, 223,

225, 226

Vosatko Antal lásd Vosatko, Anton

Vosatko, Anton (Vosatko Antal) 89, 90,

91, 92, 93, 94, 96

Voženílek, Jan 4223, 425, 430, 443

Vrabcová, Eva 73227, 763, 443

Wanke Gusztáv 3688, 443

Weiszer János 235

Wiedermann Károly 46128

Wilkovszky József 240

Wilnrotter Sándor 235

Wimmer Adolf 53155, 293, 294, 482, 510

Wirth Gyula 2354, 239, 240

Žbodák [] 148

Zemko, Milan 2658, 444

Zerdahelyi lásd Szent-Ivány József, poli-

tikus

Zika, František 113


455

Abafalva 971

Abaúj-Torna megye 20, 2859, 3170, 49

Ábrahám 93

Akti 331

Alsó-Garam mente 44

Alsógellér 140, 142

Alsónyárasd 93, 483

Alsószecse 136, 188

Alsószeli 93, 94, 173, 174, 175

Amerika 55, 183, 233, 329, 356, 401, 417

Anglia 233, 385

Apácaszakállas 153

Árva megye 31, 33, 49

Ausztria 201, 325, 353, 355, 406, 423

Bajta 93

Balaton 2474

Balaton-vidék 2474

Banská Bystrica lásd Besztercebánya

Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre

egye sített vármegye 3121

Bars megye 164

Bártfa 416, 455

Bécs (Wien) 11, 1518, 2859, 47, 76, 905,

971, 19310, 232, 248, 257, 258, 272, 277,

2821, 292, 294, 3121, 3511, 3761, 381,

384, 4157, 459

Beje 3041

Béke 140

Belgrád 302

Bélvata 153

Bereg megye 49

Beregszász 385

Beregszászi járás 336

Berlin 4157

Besztercebánya (Banská Bystrica) 64199,

199, 262, 446

Bodrog 45

Bodrogköz 2355

Bosznia 355

Bratislava lásd Pozsony

Bratislavai járás lásd Pozsonyi járás

Brazília 397

Budapest 12, 138, 33, 34, 35, 37, 41, 44,

47, 50, 53, 54, 61185, 62, 76, 79, 112,

133, 1661, 195, 2369, 2474, 248, 251,

2542, 257, 258, 266, 272, 283, 288, 289,

291, 292, 294, 295, 298, 300, 302, 3041,

308, 3762, 379, 381, 384, 387, 388, 391,

407, 410, 4211, 43113, 433, 434, 435,

436, 437, 438, 439, 441, 442, 443, 445,

446, 460

Bukarest 302, 388

Bukovina 355

Csaca 108, 416

Csallóköz 27, 39, 94, 120, 1293, 138, 159,

176, 177, 2552, 3761, 383, 384, 392,

417, 418, 419, 427, 439, 443

Csallóközcsütörtök (Csütörtök) 93, 96

Csata 93, 95

Csécsénypatony 153

Cseh-medence 406, 407, 408, 409, 410,

411, 424

Csehország 30, 34, 36, 37, 48, 51, 52152,

56, 1115, 147, 1791, 196, 238, 246, 2586,

264, 270, 271, 272, 306, 314, 330, 333,

334, 336, 338, 339, 341, 342, 348, 349,

Földrajzi nevek mutatója


456

350, 354, 358, 364, 367, 391, 407, 408,

409, 419, 422, 423, 425, 427

Csehszlovák Köztársaság lásd Csehszlo-

vákia

Cseh–Szlovákia lásd Csehszlovákia

Csehszlovákia (Cseh–Szlovákia, Cseh-

szlovák Köztársaság) 11, 12, 15, 17,

21, 26, 27, 3688, 3790, 46, 48, 53, 55162,

61185, 65, 67, 104, 105, 106, 108, 109,

111, 113, 114, 115, 169, 1714, 1895,

190, 193, 194, 19512, 199, 2357, 237,

246, 2474,5, 2491, 2658, 269, 271, 272,

276, 2771, 280, 282, 3003, 308, 3092,

319, 323, 324, 325, 326, 328, 329, 331,

333, 335, 336, 338, 345, 348, 350, 351,

356, 357, 367, 368, 369, 370, 3762,3,

379, 386, 390, 39210, 406, 4072, 4105,

418, 422, 4236, 4268, 9, 10, 433, 434, 435,

436, 437, 439, 440, 441, 442, 443, 461,

467

Csilizköz 45120, 433

Csütörtök lásd Csallóközcsütörtök

Dánia 193

Debrecen 3281

Dél-Felvidék lásd Dél-Szlovákia

Dél-Szlovákia (Dél-Felvidék, Dél-Szlo-

vensz kó) 3274, 38, 42, 45, 51, 52151, 111,

133, 330, 331, 357, 422, 436, 441

Dél-Szlovenszkó lásd Dél-Szlovákia

Délvidék 301

Diószeg (Magyardiószeg) 94, 1353, 506

Dobsina 416, 417

Dorok 153

Drezda 53155

Duna 45, 108, 167, 2273, 308, 382, 384,

418, 427

Duna-medence 354, 382

Dunaszerdahely 29, 70, 71, 113, 384, 393,

416, 433, 437, 440, 441, 443, 491, 508

Dunaszerdahelyi járás 27, 40, 42, 71, 176

Egyesült Államok 1661, 289, 3251

Eperjes 242, 307, 308, 3143, 416

Eperješ lásd Pozsonyeperjes

Erdély 13, 3066, 33, 60180, 2493, 2991, 3002,

3014, 302, 303, 379, 3812, 385, 387,

3884, 39313, 395, 437, 438, 443

Erdőhát 3376,79

Érsekkéty 95

Érsekújvár 27, 2963, 32, 44, 45120, 59, 97,

113, 125, 190, 19512, 307, 383, 384,

393, 416, 418, 419, 427

Érsekújvári járás 40, 42

Esztergom 905, 926, 1353

Esztergom megye 49

Európa 63191, 139, 233, 289, 312, 315,

3262, 3781, 407, 419, 431, 437

Farkasd lásd Vágfarkasd

Fél 93

Feled 3281, 384

Feledi járás 28, 336

Felső-Csallóköz 175

Felsőgellér 140, 142

Felső-Magyarország 19, 21, 32, 3378, 34,

45121, 47, 48, 62, 64200, 73229

Felsőszecse 188

Felsőszeli 94, 96, 174

Felsővárad 188

Felvidék 112, 31, 32, 51, 59, 73229, 1041,

105, 108, 109, 129, 1661, 19512, 233,

236, 242, 249, 250, 251, 265, 269, 271,

272, 273, 274, 277, 288, 2892, 304, 305,

306, 308, 3761, 406, 407, 408, 409, 410,

411, 412, 413, 414, 415, 417, 418, 419,

420, 421, 424, 435, 436, 437, 439, 440,

443, 446

Fót 3895

Franciaország 289, 3895, 4269

Galánta 37, 38, 46, 52152, 88, 892, 91, 926,

93, 94, 96, 109, 111, 112, 1181, 120,

121, 122, 124, 125, 126, 128, 133, 1353,


457

138, 145, 174, 175, 176, 190, 2041, 383,

384, 385, 393, 420, 421, 440, 504

Galántai járás 27, 29, 40, 42, 43, 927, 175,

176, 336, 339, 440, 495

Galgóc 416

Galgóci járás 40, 42

Garam mente 43112, 186

Genf 113

Gömör 25, 26, 27, 971, 164, 165, 172, 197,

384, 385, 394, 436

Gömör megye 20, 26, 49, 971, 1691, 171

Gömör-Kishont megye 2546, 3170, 162

Gyetva 416, 417

Hana 1781, 3411

Hegysúr 95

Hidaskürt 926, 93, 95, 96, 150, 176

Hodžovo 153

Hollandia 2332

Hont megye 20, 3170, 49, 164, 434

Horvátország 302

Igló 262, 416

Illésháza 95

Ipoly 3892, 138, 143, 357, 392

Ipoly mente 43112, 186

Ipolybél 188

Ipolyság 44, 140, 2942, 2963, 3721, 384,

436

Ipolysági járás 188

Jászfalu 153

Jóka 93, 96, 159

Jugoszlávia 227, 301, 302

Kajal 95

Kárpátalja (Podkarpatská Rus, Pod kar-

patszká Rusz, Ruszinszkó, Ruténia)

14, 25, 3585, 36, 43, 45122, 48, 53, 60181,

65, 69213, 70, 105, 106, 108, 109, 110,

111, 114, 1621, 173, 1992, 200, 201,

202, 218, 233, 236, 241, 242, 243, 2458,

246, 2491, 258, 262, 264, 266, 267, 269,

270, 271, 272, 273, 274, 275, 277, 303,

321, 322, 323, 324, 331, 333, 334, 336,

338, 339, 349, 350, 353, 354, 357, 364,

367, 369, 377, 394, 397, 398, 4105, 418,

419, 420, 423, 424, 427, 430, 435, 437,

438, 440, 443, 446

Karva 32, 45120

Kassa 43112, 45123, 50, 51, 64199, 67, 70,

72, 86, 87, 88, 94, 222, 225, 232, 234,

2356, 7, 8, 236, 237, 238, 23910, 11, 240,

241, 242, 263, 273, 276, 3143, 358, 381,

382, 385, 4094, 416, 417, 446

Kékkő 383, 384

Kelet-Európa 65, 326, 327, 354, 438, 439

Kelet-Szlovákia 45, 70, 112, 385, 394

Késmárk 314, 416

Királyhelmec 29, 32, 45120, 59, 190, 2355,

242, 385

Királyi 140

Királyrév 173, 174, 175

Kirva 905

Kis-Duna 45

Kismácséd 93, 96, 3721, 375

Kis-Magyar-Alföld 383

Kisóvár 188

Kissáró 927

Kisudvarnok 153

Kisújfalu 96

Kolozsnéma 153

Kolozsvár 1661, 302, 437, 443

Komárno lásd Komárom

Komárnói járás lásd Komáromi járás

Komárom (Komárno) 32, 45120, 52152, 71,

76, 1011, 113, 1225, 148, 161, 1672, 192,

210, 211, 212, 213, 214, 226, 227, 2542,

2552, 263, 283, 2878, 3121, 3301, 337,

384, 394, 418, 433, 434, 435, 440, 441,

445


458

Komárom megye 20, 3170, 32, 49

Komáromi járás (Komárnói járás) 40, 42,

214

Korompa 408, 416, 417

Kosút lásd Nemeskosút

Közép-Európa 327, 356, 417, 423, 426,

442, 443

Közép-Morvaország 3413

Közép-Szlovákia 383, 385

Krasznahorka 385

Kürt 93, 159

Lak 140

Lengyelország 2332, 395, 423

Léva 29, 44117, 905, 100, 163, 164, 166,

186, 187, 1881, 1891, 190, 2821, 284,

384, 386, 387, 393, 396, 397, 399, 402,

416, 442, 501, 510

Lévai járás 29, 188, 339, 3763

Liptó megye 20, 31, 3378, 49

Liptószentmiklós 21, 108, 307

Losonc (Lučenec) 27, 29, 52152, 113, 190,

199, 2211, 223, 263, 3191, 370, 384,

385, 408, 4094, 416, 417

Lőcse 416

Lučenec lásd Losonc

Mad 153

Madeira 3533

Magyar Királyság lásd Magyarország

Magyardiószeg lásd Diószeg

Magyarország (Magyar Királyság) 126,7,

1518, 1620, 1924, 23, 26, 28, 29, 30, 31,

3482, 35, 3688, 41, 43111, 112, 44, 46129, 47,

48136, 50, 53, 54159, 55, 59, 60, 62, 63191,

64200, 104, 113, 129, 165, 167, 170, 171,

1893, 201, 226, 227, 233, 234, 2474, 5,

2491, 3, 252, 2572, 2584, 259, 260, 261,

263, 2651, 269, 2821, 2892, 294, 2964,

2991, 300, 302, 304, 3053, 3191, 3281,

329, 337, 338, 347, 348, 3533, 3545,

355, 379, 384, 388, 3895, 6, 395, 399,

401, 403, 404, 405, 407, 4269, 428, 433,

434, 435, 436, 438, 442, 443

Magyarszőgyén lásd Szőgyén

Malacka 108, 290, 416

Malackai járás 40, 42

Máramaros megye 49

Máramarosi-havasok 308

Márton lásd Turócszentmárton

Mátyusföld 2032, 27, 39, 67208, 120, 138,

159, 1731, 383, 392, 434, 440

Mijava 416

Mijavai járás 40, 42

Mocsonok 206

Modor 416

Modori járás 40, 42

Morva folyó 3379, 1781, 3413

Morvaország 33, 36, 46, 1781, 1791, 183,

269, 312, 333, 334, 336, 337, 338, 339,

3413, 349, 350, 364, 367, 409, 412, 419,

423, 427

Munkács 112, 114, 276

Nádszeg 96, 133

Nagycétény 927, 95, 149, 150

Nagycsalomja 357

Nagyfödémes 92, 95

Nagyida 28, 184, 185

Nagylég 93

Nagymácséd 93, 95

Nagymagyar 92, 93, 95, 3761

Nagymegyer 44, 213, 384

Nagyölved 95

Nagyrőcei járás 28, 339

Nagysurány (Surány) 91, 416, 418

Nagyszarva 93, 95

Nagyszeben 60180

Nagyszombat 2030, 31, 41, 53155, 174, 416,

417

Nagyszombati járás 40, 42

Nagyszőllősi járás 331

Nagytapolcsány 416


459

Negyed 95, 206

Nemeskosút (Kosút) 927, 93, 94, 95, 96,

176, 3578

Nemesócsa 95

Németország 63, 99, 1661, 193, 2332, 253,

3262, 401

Nógrád lásd Nógrád megye

Nógrád megye (Nógrád) 20, 3170, 49,

162, 164, 165, 385, 394, 434

Nyitra 23, 2442, 60, 76, 250, 262, 416, 445

Nyitra megye 2027, 2238, 2544, 2753, 31,

3274, 3379, 162, 163

Nyitrai járás 40, 42, 49

Nyugat-Európa 30, 62, 3041, 320, 3761,

3898

Nyugat-Szlovákia 39101, 40, 42

Ógyallai járás 40, 42, 337

Olaszország 905, 271

Óriás-hegység 308

Ószombat 3376

Osztrák–Magyar Monarchia 3482, 48, 289,

302, 3533, 357, 391, 395, 423, 426

Otrokovice 412

Palesztina 385

Palócföld 120

Párkány 44

Párkányi járás 29, 188

Pered 93, 95, 206, 505

Podkarpatská Rus lásd Kárpátalja

Podkarpatszká Rusz lásd Kárpátalja

Poprád 267

Pozsony (Bratislava) 34, 35, 38, 44, 50,

51, 52152, 53155, 55, 61, 64199, 67, 69, 70,

71, 72, 73, 76, 79, 80, 81, 84, 85, 905,

926, 96, 107, 109, 1104, 11210, 113, 124,

128, 129, 1307, 1353, 162, 169, 173,

175, 202, 210, 212, 213, 218, 219, 220,

221, 222, 223, 225, 2273, 2355, 239,

243, 2475, 250, 251, 2552, 1, 2597, 2625,

266, 267, 273, 276, 281, 285, 288, 2904,

294, 297, 306, 3075, 3251, 3281, 3301,

331, 358, 3721, 381, 382, 383, 384, 391,

392, 416, 4178, 42610, 433, 434, 435,

436, 437, 438, 439, 440, 441, 442, 443,

444, 445, 446, 455, 510

Pozsony megye 20, 31, 49, 294

Pozsonyeperjes (Eperješ) 456

Pozsonyi járás 27, 455

Pozsony-városi járás 40, 42

Pozsonyvezekény 95

Pozsony-vidéki járás 40, 42

Pöstyén 243, 244, 245, 258, 261, 267, 416

Pöstyéni járás 40, 42, 43

Prága (Praha) 1721, 50, 51, 58, 73, 105,

1126, 1607, 169, 206, 209, 233, 234,

236, 2433, 246, 247, 251, 262, 264,

277, 278, 290, 292, 293, 3041, 308, 320,

324, 3511, 3545, 358, 3762, 378, 379,

381, 386, 4269, 429, 443

Praha lásd Prága

Réte 95

Rima 28

Rimaszombat 22, 2545, 113, 162, 166,

168, 1735, 1929, 193, 194, 196, 197,

198, 3172, 3281, 3301, 384, 3898, 416

Románia 3002, 302, 4031, 423, 437, 438,

443

Rózsahegy 55, 247, 263, 416

Rozsnyó 263

Rozsnyói járás 28, 339, 385, 416, 417

Ruszinszkó lásd Kárpátalja

Ruszka 416

Ruténia lásd Kárpátalja

Saint-Germain lásd Saint-Germain-en-

Laye

Saint-Germain-en-Laye (Saint-Germain)

50, 299, 325, 326

Sajó 28


460

Šala nad Váhom járás lásd Vágsellyei járás

Sáros megye 1926, 20, 31, 3378, 49

Sellye lásd Vágsellye

Selmecbánya 416, 417

Slovenská Krajina lásd Szlovákia

Slovensko lásd Szlovákia

Sókszelőce 206, 481

Somorja 32, 44, 45120, 92, 93, 94, 96,

1151, 433, 434, 436, 437, 441, 493, 509

Somorjai járás 27, 40, 42, 176, 331

Šumava 358, 409

Surány lásd Nagysurány

Svédország 193, 4269

Szakolca 3379, 262, 395, 416

Szakolcai járás 40, 42, 43

Szelőce 95

Szenc 37, 44, 88, 892, 905, 93, 95, 96

Szenicei járás 40, 42, 43

Szepes megye 1926, 20, 49

Szepesség 2030, 55163, 57, 268

Szepsi 29, 86, 186, 1907, 242, 385

Szilézia 36, 1791, 246, 269, 308, 333, 334,

336, 337, 338, 339, 349, 350, 364, 367,

409, 423, 427

Szlovák Állam lásd Szlovákia

Szlovákia (Slovenská Krajina, Slovensko,

Szlovák Állam, Szlovenszkó) 11, 12,

14, 15, 16, 17, 18, 2240, 23, 24, 25, 27,

28, 30, 3170, 32, 34, 35, 3688, 3790, 38,

39101, 40, 41102, 42107, 43108, 45120, 122, 46,

47, 48, 50, 51, 52152, 53, 54, 55, 56, 57,

58171, 59, 60, 61185, 62, 63191, 65201, 66,

67206, 69210, 70, 71, 72, 73227, 75, 761,2,

776, 80, 81, 86, 88, 905, 971, 1011, 1041,

105, 106, 108, 109, 110, 1128, 9, 114,

135, 1425, 152, 162, 1644, 165, 166,

167, 170, 171, 172, 173, 175, 176, 178,

179, 180, 182, 1832, 186, 189, 190, 193,

196, 1992, 200, 201, 202, 204, 208, 211,

212, 217, 2181, 219, 221, 225, 2273, 229,

231, 2332, 237, 241, 243, 244, 2457, 9,

246, 247, 248, 2491, 2505, 2519, 2551,

257, 258, 259, 260, 261, 262, 264, 2658,

266, 267, 2683, 269, 270, 271, 272, 273,

274, 275, 276, 2771, 279, 2801, 281, 282,

288, 2892, 2903, 299, 301, 302, 303,

304, 309, 311, 3121, 317, 3191, 321,

322, 323, 324, 325, 3281, 3301, 331,

333, 334, 336, 338, 339, 349, 350, 3511,

352, 353, 3545, 355, 356, 357, 358, 361,

363, 364, 366, 367, 369, 3701, 3761,

377, 378, 379, 380, 381, 382, 383, 384,

386, 387, 389, 390, 391, 392, 393, 394,

395, 396, 397, 398, 399, 402, 4031, 404,

405, 4094, 4105, 414, 415, 4178, 419,

420, 421, 423, 424, 427, 430, 43113,

433, 435, 436, 437, 438, 440, 441, 442,

443, 444, 446, 467, 471, 472, 498

Szlovenszkó lásd Szlovákia

Szőgyén (Magyarszőgyén) 93, 95, 96

Taksony 95

Tallós 94

Tapolcsányi járás 40, 42

Tardoskedd 1181, 416

Tárnok 92, 93, 95

Tejfalu 929

Teplitzschönau 246

Tisza 108, 167, 428

Tiszahát 427

Tiszasalamon 428

Tornalja 29, 190, 385

Tornaljai járás 28, 307, 308

Tőre 188

Tornóc 206

Tótmegyer 418

Tőketerebes 32, 45120

Trencsén 246, 2473, 262, 416

Trencsén megye 20, 31, 49, 2446

Turčiansky Svätý Martin lásd Turóc szent-

márton


461

Turóc megye 20, 31, 3378, 49

Turócszentmárton (Márton, Turčiansky

Svätý Martin) 48, 55, 69, 72, 210, 211,

217, 219, 220, 221, 222, 223, 225, 262,

300

Udvard 905

Ung megye 49

Ungvár 72, 112, 114, 225, 276, 416, 417

Vác 2821

Vág 45120

Vága 95

Vágfarkasd (Farkasd) 96, 206, 416, 481,

507

Vághosszúfalu 96, 176

Vágkirályfa 93, 95, 96

Vágsellye 45120, 76, 91, 92, 93, 95, 176,

204, 445, 458, 494

Vágsellyei járás (Šala nad Váhom járás)

27, 32, 40, 42, 176

Vágújhely 267, 416

Vág-völgy 383

Vajka 93

Vámosladány 188

Varbó 357

Vatikán 4157

Verebélyi járás 29, 188

Vereknye 331

Versailles 308, 3263

Veszprém 433, 440, 442, 466

Veszprém megye 2474

Vigonuovo 905

Vízkelet 95

Wien lásd Bécs

Zágráb 302

Zemplén megye 20, 3170, 49

Žilina lásd Zsolna

Zólyom 267, 416

Zólyom megye 49

Zselíz 1225

Zselízi járás 29, 44, 188

Zsemlér 188

Zsigárd 206

Zsitva 45

Zsolna (Žilina) 58, 61, 96, 247, 251, 263,

307, 358, 409, 416, 417


462

Agrárbank 430

Agrárpárt 35, 112, 113, 2658, 267, 280, 3075, 4236, 424, 425, 427

Albina Bank 60180, 388

Állami Földhivatal 4223

Állami Iparfejlesztő Intézet (Iparfejlesztő Intézet, Štátny ústav pre zveľaďovanie živ-

ností pre Slovensko a Podkarpatskú Rus) 65201, 216, 217

Államtudományi Intézet 1041

Alsó-csallóközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 45120

Általános Hadikölcsönvédő Egyesület 246

Americko-slovenská banka 266

Anglobank 430

Angol Bank 102

Angol–Osztrák Bank 60, 61185, 251

Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület 971

Bankhivatal 50145

Baross Szövetség 2821

Bars Megyei Gazdasági Egyesület (Bars Vármegyei Gazdasági Egyesület) 163, 164, 267

Bars Megyei Népbank 50145, 59, 60, 2683

Bars Vármegyei Gazdasági Egyesület lásd Bars Megyei Gazdasági Egyesület

Besztercebányai Kereskedelmi és Iparkamara (Obchodná a priemyselná komora

v Banskej Bystrici) 64199, 776

Bodrogközi Gazdasági Egyesület 29, 190, 2355

Bodrogközi Vízszabályozási Társulat 45120

Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület 28, 29, 184, 190

Bohemia Bank 2586

Böhmische Industrial Bank 130, 131, 132

Bratislavai Általános Takarékbank 130, 131, 132

Bruderschaft 62

Bratislavai I. Takarékbank lásd Pozsonyi I. Takarékbank

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 438

Bund der Deutschen Landwirtschaftlichen Genossenschaftsverbände in Prag 112

Centrokooperatív, svaz jednot hospodářskych družstev 1126, 125, 392

Intézmények mutatója


463

Centrum 1525, 154

Česká priemyselná a hospodárska banka 43113

Československá živnostnícko-obchodnícka strana středostavovská lásd Csehszlovák

Iparos, Kereskedő és Középosztálypárt

Český eskontní banka a úverový ústav 50

Concordia 127, 439

Cukorrépatermesztő Gazdák Országos Szövetsége 3273

Csallóközi Gazdasági Egyesület 29, 190, 19512

Csehszlovák Gabonatársaság 1214

Csehszlovák Iparos, Kereskedő és Középosztálypárt (Československá živnostnícko-

obchodnícka strana středostavovská) 71220, 2063

Csehszlovák Nemzeti Bank (Národní banka Československa) 1831, 2472

Csehszlovák Nemzeti Tanács 39210, 395, 4072

Csehszlovák Néppárt 2240, 368

Csehszlovák Statisztikai Hivatal 105, 110, 111, 113, 272, 274, 275, 276, 331, 333,

367, 423

Csehszlovák Visszleszámítoló és Lombardintézet 287, 288

Csehszlovákia Kommunista Pártja 264, 2658, 357, 368, 425

Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége 3763, 379

Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság (Masaryk Akadémia) 61185,

4268

Csehszlovákiai Magyar Parasztiskola Egyesület 194

Csicsói Fogyasztási Szövetkezet 121, 1225

Deáki Iparosok és Kereskedők Egyesülete 67208

Dél-szlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetsége 29, 971, 19512

Déri Múzeum 3281

Donau Biztosító Társaság 39314

Dunabank (Nyugat-magyarországi Bankegylet) 53, 55163, 59, 61185, 267, 268, 278,

2795, 280, 281, 284

Dunaszerdahelyi Járási Ipartársulat (Okresné živnostenské spoločenstvo v Dunajskej

Strede)

65201, 69209, 70216, 71218, 72225, 214, 217

Ebed-foki Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 45120

Egyesült Iparosok Országos Szövetsége 70

Egyesült Magyar Párt lásd Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nem-

zeti Párt

Egyesült Magyar Párt Iparos- és Kereskedő-szakosztálya (Iparos- és Kereskedő-szak-

osztály) 201, 232, 237, 240, 241, 242, 446


464

Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt (Egyesült Magyar

Párt, Egyesült Párt) 74, 1203, 232, 234, 235, 236, 237, 239, 241, 242, 277, 3103,

3121, 434

Egyesült Párt lásd Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt

Egyesült Párt Országos Elnöksége 434

Első Losonci Mezőgazdasági Gépgyár 3191

Első Magyar Általános Biztosítótársaság 297

Első Vágsellyei Takarékbank (Első Vágsellyei Bank, Vágsellyei Takarékbank) 59,

290, 491

Eperjesi Kereskedők Társulata 3143

Erdélyi Bankok és Takarékpénztárak Egyesülete 2834, 393

Erdélyi Bankszindikátus 3014

Erdélyi Gazdasági Egyesület 20

Érsekújvári Kereskedelmi Grémium 73

Érsekújvári Takarékpénztár 59, 61187, 282

Eskomptná a hospodárska banka lásd Leszámítoló és Gazdasági Bank

Expozitúra Ministerstva zemedelstva 776

Felföldi Gazdasági Szesztermelők Egyesülete 20

Felső-bodrogi Vízszabályozási Társulat 45120

Felső-csallóközi Ármentesítő Társulat 45120

Felső-magyarországi Halászegyesület 20

Felső-magyarországi Kertészeti Egyesület 20

Felső-magyarországi Táblaüveggyár Rt. 3191

Fiatalkorúakat Gyámolító Egyesület 1353

Filantrópia Egyesület 2795

Fogyasztási Szövetkezetek Bevásárlási Központja (Nákupná ústredňa potravných

družstiev) 41, 1425, 1471

Forradalmi Nemzetgyűlés (Revolučné národné zhromaždenie) 1713, 39211

Földművelésügyi Minisztérium Pozsonyi Kirendeltsége 168

Földművelésügyi Tanács lásd Mezőgazdasági Tanács

Földreform Hivatal 108

Fraternitas 62

Futura lásd Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága

Galántai Hitelbank 52152, 59, 479

Galántai Járási Hivatal (Okresný úrad v Galante) 2238, 1731, 175, 488

Galántai Járási Ipartársulat 217

Galántai Körjegyzőség (Obvodný notársky úrad v Galante) 52152

Garam és Ipoly-vidéki Mezőgazdák Szövetkezete 43112

Garam-völgyi Gazdasági Egyesület 29, 186, 187, 188


465

Gazdaegyesület (Gazdovský spolok) 3376

Gazdák Biztosító Rt. 39314

Gazdák Biztosító Szövetkezete 3273, 39314

Gazdák Hitelintézete 59

Gazdasági Kör 174, 175

Gazdasági Tanács 3812

Gazdovský spolok lásd Gazdaegyesület

Gemersko-novohradská hospodárska spoločnosť v Rimavskej Sobote lásd Gömör–

Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület 5

Gömör-Kishont Megye Megyei Hivatala 162

Gömör-Kishont Vármegyei Gazdasági Egyesület lásd Gömör–Nógrád Megyei Gaz-

dasági Egyesület

Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület (Gemersko-novohradská hospodárska

spoločnosť v Rimavskej Sobote, Gömör-Kishont Vármegyei Gazdasági Egyesület,

Gömör-Nógrádi Gazdasági Egyesület) 127, 22, 24, 25, 765, 971, 162, 164, 165, 166,

168, 169, 3041, 478

Gremium 62

Guild 62

Hangya (Hangya Fogyasztási Szövetkezet) 1518, 31, 32, 33, 3482, 35, 38, 39, 79, 91, 94,

109, 1225, 3895, 6, 7, 8, 437

Hangya Fogyasztási Szövetkezet lásd Hangya

Hanza (Hanza Áruközpont, Hanza Szövetkezeti Áruközpont, Hanza tovarová

centrála v Galante) 1312, 14, 1518, 28, 3790, 3892, 94, 3998, 41, 46129, 88, 892, 905, 91, 927,

94, 95, 96, 109, 111, 112, 1151, 1182, 120, 1225, 124, 125, 126, 1274, 128, 133, 134,

135, 138, 139, 140, 142, 147, 148, 149, 150, 151, 1525, 154, 161, 175, 182, 19310, 370,

371, 372, 383, 385, 393, 420, 440, 443

Hanza Áruközpont lásd Hanza

Hanza Hitelszövetkezet (Úverové družstvo Hanza v Galante) 41, 43, 764, 117, 118,

122, 1226, 123, 1241, 127, 133, 136, 137, 146, 147, 150, 154, 161

Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet 1226

Hanza Szövetkezeti Áruközpont lásd Hanza

Hazai Hitelszövetkezetek Központi Hitelintézete 31

Hidaskürti Gazdakör 926

Hitelbank, zsolnai 58

Hlinkova slovenská ľudová strana lásd Szlovák Néppárt

Hont Megyei Gazdasági Egyesület 2029

Hont Megyei Népbank 59, 499

Hornouhorská Tatra banka lásd Tatra banka

Hospodárske a lesnícke jednoty lásd Župné hospodárske a lesnícke jednoty

Hospodársky úrad pre Slovensko 776


466

Hungária Bank 50145

Hypotečná banka (Hypoteční banka, Hypothekenbank des Königreiches Böhmen)

52152, 1104, 11210, 2625, 269, 277

Hypoteční banka lásd Hypotečná banka

Hypothekenbank des Königreiches Böhmen lásd Hypotečná banka

Ifjú Cseh Párt 4072

Igazságügyi Minisztérium 80

Iparfejlesztő Intézet lásd Állami Iparfejlesztő Intézet

Ipari Hitelszövetkezeti Központ (Zväz živnostenských úverných ústavov a družstiev

pre Slovensko a Podkarpatskú Rus) 1128, 113, 114

Iparos- és Kereskedő-szakosztály lásd Egyesült Magyar Párt Iparos- és Kereskedő-

szakosztálya

Iparos Kör, kassai 3143

Iparos Kör, vágsellyei 205

Ipartársulati Szövetség lásd Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipartársulatok és

Grémiumok Országos Szövetsége

Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetsége lásd Szlovenszkói és Podkar-

patszká Ruszi Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetsége

Ipartársulatok Országos Szövetsége lásd Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipar-

társulatok és Grémiumok Országos Szövetsége

Ipartestületek Országos Központja 1518

Ipolyságer Sparbank lásd Ipolysági Takarékbank

Ipolysági Járási Ipartársulat 220

Ipolysági Takarékbank (Ipolysági Takarékpénztár, Ipolyságer Sparbank, Šahská spo-

rivá banka) 57168, 59, 290, 294, 295, 2964, 298, 446, 504, 512, 513

Ipolysági Takarékpénztár lásd Ipolysági Takarékbank

Ipovitz-Ivánfy vaskereskedés 1011

Jednota lásd Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban

Jednota peňažných ústavov na Slovensku a Podkarpatskej Rusi lásd Pénzintézetek

Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban

Jednota slovenských peňažných ústavov lásd Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón

és Podkarpatszká Ruszban

Jókai Egyesület 2542

Kassai Atlétikai Klub 2321

Kassai Bank lásd Kassai Takarékbank

Kassai Ipartársulat (Košicei Ipartársulat) 71219, 208, 210

Kassai Ipartestület 3143

Kassai Katolikus Legényegylet 239


467

Kassai Kereskedelmi és Iparkamara (Obchodná a priemyselná komora v Košiciach)

64199, 69213, 776, 240, 440

Kassai Kereskedők Testülete 73

Kassai Takarékbank (Kassai Bank) 59, 305

Katolikus Kör, galántai 1353

Katolikus Néppárt 3275

Kazinczy Lapkiadó Szövetkezet 45

Kazinczy Társaság 45123

Kelet-szlovenszkói Gazdák Önsegélyező Szövetkezete (Kelet-szlovenszkói Gazdák

Szövetkezete) 43112, 86

Kelet-szlovenszkói Gazdák Szövetkezete lásd Kelet-szlovenszkói Gazdák Önsegélye-

ző Szövetkezete

Kelet-szlovenszkói Gyáriparosok Szövetsége 4094

Keresztény Szövetkezetek Központja 3275

Keresztényszocialista Földműves Szövetség 86

Keresztényszocialista Földműves Szövetség Értékesítési, Termelési és Hitelszövetke-

zete 88

Királyhelmeci Gazdasági és Kereskedelmi Bank 59

Kisgazdák és Kisiparosok Hitelszövetkezete 22, 168

Kismácsédi Sport Club 3721

Kistapolcsányi Népbank 2683

Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank 2493

Komárno Járási Kereskedők Testülete lásd Komáromi Járási Kereskedők Testülete

Komárnói Járási Általános Ipartársulat lásd Komáromi Járási Általános Ipartársulat

Komárom Vidéki Hitelbank 252, 253, 254, 445

Komárom Vidéki Takarékpénztár lásd Komárom Vidéki Hitelbank

Komáromi I. Hitelintézet (Komáromi Első Hitelintézet) 57, 59, 2878, 290

Komáromi Első Hitelintézet lásd Komáromi I. Hitelintézet

Komáromi Járási Általános Ipartársulat (Komárnói Járási Általános Ipartársulat, Ko-

máromi Járási Ipartársulat) 71, 1011, 212, 213, 217, 2261

Komáromi Járási Ipartársulat lásd Komáromi Járási Általános Ipartársulat

Komáromi Járási Kereskedők Testülete (Komárno Járási Kereskedők Testülete) 212,

213

Komáromi Kereskedelmi Grémium 214, 226, 228

Kontributionsfonds-Vorschusskassen 269

Košicei Ipartársulat lásd Kassai Ipartársulat

Kölcsönös Földműves Pénztárak (Roľnícke vzájomné pokladnice) 112, 114, 2672

Kölcsönös Földműves Pénztárak Szövetsége (Zväz roľníckych vzájomných pokladníc)

61, 11210, 2794, 280

Közép-szlovenszkói Gazdasági Egyesület 29, 190

Központi Biztosítóintézet 363, 364


468

Központi Szövetkezet (Ústredné družstvo) 34, 35, 3688, 38, 41, 43, 46, 764, 79, 80, 81,

83, 84, 85, 881, 892, 90, 91, 94, 96, 982, 107, 1093, 11210, 113, 114, 1151, 120, 124,

125, 126, 1273, 128, 133, 135, 136, 141, 142, 147, 148 149, 150, 152, 161, 1713, 257,

306, 393, 395, 497

Központi Szövetkezet a Gazdaságért és Kereskedelemért (Ústredné družstvo pre

hospodárstvo a obchod) 34

Köztársasági Földműves és Kisgazda Párt 3075

Krajevyj družestvenyj sojuz 11211

Krajinský úrad lásd Országos Hivatal

Krajinský zväz živnostenských spoločenstiev a grémií pre Slovensko a Podkarpatskú

Rus lásd Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipartársulatok és Grémiumok Or-

szágos Szövetsége

Krenek cég 412

Landesbank des Königreiches Böhmen lásd Zemská banka

Landwirtschaftliche Bezirksvorschusskassen 269

Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 22, 25, 26, 140, 165, 170, 172, 173

Legiobanka 51, 58, 59, 265, 266, 267, 268, 276, 277, 287, 305, 357, 43113

Leszámítoló és Gazdasági Bank (Eskomptná a hospodárska banka) 2685

Lévai I. Bank (Lévai Első Bank, Lévai Takarékbank, Lévai Takarékpénztár) 44, 59,

2821, 283, 286, 288, 446

Lévai Első Bank lásd Lévai I. Bank

Lévai Járási Ipartársulat 220

Lévai Járási Közművelődési Testület 1881, 396

Lévai Kereskedelmi Csarnok 72, 4022, 503

Lévai Takarékbank lásd Lévai I. Bank

Lévai Takarékpénztár lásd Lévai I. Bank

Losonci Házépítő Rt. 3191

Losonci Járási Ipartársulat lásd Losonci Járási Vegyes Ipartársulat

Losonci Járási Vegyes Ipartársulat (Losonci Járási Ipartársulat) 71, 2211

Polgári Kör, losonci 2211

Losonci Takarék- és Hitelbank 3191

Magyar Általános Hitelbank 50145, 51, 131, 254, 3053

Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság 3281

Magyar Bank lásd Szlovenszkói Magyar Bank

Magyar Bortermelők Országos Szövetkezete 3273

Magyar Gazdák Hadseregellátó Szövetkezete 3273

Magyar Gazdák Szövetkezete 44

Magyar Gazdák Vásárcsarnok-ellátó Szövetkezete 3273

Magyar Gazdaszövetség 31, 3895, 8


469

Magyar Hadi Hitelintézet 50145

Magyar Jogpárt 60181, 3191

Magyar Kisebbség Központi Szövetkezete 329

Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság mint Szövetkezet 3273

Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége 2821

Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 50145, 51

Magyar Mezőgazdák Szövetkezete 3273

Magyar Munkaközösség 3041, 3251, 358, 360

Magyar Nemzeti Bank 3898, 433

Magyar Nemzeti Párt 127, 2545, 27, 28, 44, 60181, 74, 971, 101, 129, 162, 1661, 1672, 1731,

186, 198, 199, 200, 201, 202, 203, 2172, 2321, 3041, 308, 3103, 311, 3121, 3171,2, 319,

355, 434

Magyar Párt 2771

Magyar Szőlő- és Gyümölcstermelők Szövetkezete 3273

Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága (Futura) 43112, 3897

Magyar Tanítók Háza 46125

Magyar Tanítók Könyvesboltja lásd Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltja

Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltja (Magyar Tanítók Könyvesboltja, Szövet-

kezeti Könyvesbolt) 46, 120, 138

Magyar Váltóüzleti Rt. 50145

Máramarosi Takarékpénztár 50145

Masaryk Akadémia lásd Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság

Matica slovenská 20

Mezőgazdasági Akadémia 429

Mezőgazdasági Tanács (Földművelésügyi Tanács, Zemědelská rada, Zemědelská

rada pre Slovensko) 1312, 15, 2856, 74, 776, 1751, 178, 1791, 1803, 181, 182, 185

Minerva Biztosító 39313

Minister s plnou mocou pre správu Slovenska lásd Szlovákia teljhatalmú minisztere

Moravská agrárna a priemyselná banka 43113

Morva-Ostraui Takarékpénztár 253

Nagyszombati Gazdasági Egyesület 2030

Nákupná ústredňa potravných družstiev lásd Fogyasztási Szövetkezetek Bevásárlási

Központja

Národní banka Československa lásd Csehszlovák Nemzeti Bank

Národohospodárska župa západoslovenská lásd Nyugat-szlovákiai Nemzetgazdasági

Megye

Naszvadi Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet 46128

Negyedi Iparoskör 67208

Nehera ruhagyár 4126

Nemzeti Parasztpárt 3511


470

Népszövetség 289

Nógrád Megyei Gyáriparosok Szövetsége 4094

Nyitra Megyei Gazdasági Egyesület (Nyitra Vármegyei Gazdasági Egyesület) 22,

2442, 164

Nyitra Megyei Gazdasági és Erdészeti Egylet (Župná hospodárska a lesnícka jednota

pre Nitriansku župu) 2442

Nyitra Vármegye Takarékpénztára lásd Nyitrai Takarékbank

Nyitra Vármegyei Gazdasági Egyesület lásd Nyitra Megyei Gazdasági Egyesület

Nyitrai Járás Vegyes Ipartársulata 70

Nyitrai Takarékbank (Nyitra Vármegye Takarékpénztára, Nyitrai Takarékpénztár)

59, 2507

Nyitrai Takarékpénztár lásd Nyitrai Takarékbank

Nyitra-völgyi Gazdasági Egyesület 2027, 21, 2963, 32

Nyugat-magyarországi Bankegylet lásd Dunabank

Nyugat-szlovákiai Nemzetgazdasági Megye (Národohospodárska župa západoslo-

venská) 39

Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület 27, 29, 927, 175, 176, 178, 190

Obchodná a priemyselná komora v Banskej Bystrici lásd Besztercebányai Kereske-

delmi és Iparkamara

Obchodná a priemyselná komora v Bratislave lásd Pozsonyi Kereskedelmi és Ipar-

kamara

Obchodná a priemyselná komora v Košiciach lásd Kassai Kereskedelmi és Iparka-

mara

Obvodný notársky úrad v Galante lásd Galántai Körjegyzőség

Ógyallai Járási Ipartársulat

Okresné živnostenské spoločenstvo v Dunajskej Strede lásd Dunaszerdahelyi Járási

Ipartársulat

Okresné živnostenské spoločenstvo v Šali lásd Vágsellyei Járási Ipartársulat

Okresný úrad v Galante lásd Galántai Járási Hivatal

Okresný úrad v Šali lásd Vágsellyei Járási Hivatal

Országos Bank lásd Zemská banka

Országos Erdészeti Egyesület 20

Országos Földhitelintézet 971

Országos Földműves Szövetség 86

Országos Gazdasági Szövetkezet 44, 983, 129

Országos Halászati Egyesület 20

Országos Hivatal (Krajinský úrad) 2860, 776, 186, 1908, 19512, 212, 213, 215, 218

Országos Iparbank 50145

Országos Ipari Tanács 223, 224, 225


471

Országos Keresztényszocialista Párt 13, 2239, 74, 862, 1203, 1731, 2356,7, 2519, 2771,

3103, 3171, 433, 437, 439, 488

Országos Központi Hitelszövetkezet 31, 3378, 3482, 35, 41, 54160, 791, 1225, 306, 389

Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1924, 20, 24, 971, 1892, 3895

Országos Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt 167, 3041

Országos Magyar Méhészeti Egyesület 20

Országos Magyar Párt 3812

Országos Mezőgazdasági Kamara 1893, 3898

Országos Szakipari Hivatal 223

Országos Szakipari Szövetség 223, 224

Országos Szövetség lásd Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipartársulatok és Gré-

miumok Országos Szövetsége

Osztrák–Magyar Bank 50145, 54

Osztrák Nemzeti Bank 433

Párkányi I. Takarékbank 57

Pénzintézetek Egyesülete lásd Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón és Pod kar-

patszká Ruszban

Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban (Jednota, Jednota

peňažných ústavov na Slovensku a Podkarpatskej Rusi, Jednota slovenských

peňažných ústavov, Pénzintézetek Egyesülete, Szlovenszkói Pénzintézetek Egye-

sülete, Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Magyar Pénzintézetek Egyesülete,

Verband der Geldinstitute in Slovensko und Podkarpatska Rus) 53155,156, 54, 57,

58, 2431, 2458, 246, 2551, 256, 2833, 295, 297, 301, 303, 482

Pénzintézeti Központ 15, 2585, 2821

Peredi Iparosok Társasköre 67208

Pest Megyei Hitelszövetkezet 31

Pesti Hazai Első Takarékpénztár 2493, 283

Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 250, 283

Philantropia 61185

Poľnohospodársky a lesnícky spolok Trenčianskej župy lásd Trencsén Megyei Gaz-

dasági és Erdészeti Egyesület

Poprád-völgyi Halászati Egyesület 20

Pozsonyeperjes és Vidéke Hitelszövetkezet lásd Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet

Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet (Pozsonyeperjes és Vidéke Hitelszövetkezet,

Úverové družstvo v Jahodnej) 41104, 79, 80, 84, 85, 128, 485

Pozsonyi Általános Takarékpénztár 2473

Pozsonyi Bank 533, 2473, 2551

Pozsonyi I. Takarékbank (Bratislavai I. Takarékbank, Pozsonyi Első Takarékbank, Po-

zsonyi I. Takarékpénztár, Pozsonyi Első Takarékpénztár, Pozsonyi Takarékpénztár)

53154, 155, 57168, 59176, 60179, 1305, 286, 2878, 288, 289, 2905, 2926, 294, 3052, 435, 446


472

Pozsonyi Első Takarékbank lásd Pozsonyi I. Takarékbank

Pozsonyi I. Takarékpénztár lásd Pozsonyi I. Takarékbank

Pozsonyi Első Takarékpénztár lásd Pozsonyi I. Takarékbank

Pozsonyi Iparbank 52153, 60, 251, 290, 439

Pozsonyi Kaszinó 61185

Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara (Obchodná a priemyselná komora v Bratislave)

53155, 64199, 776, 217, 218

Pozsonyi Konzulátus 777

Pozsonyi Takarékpénztár lásd Pozsonyi I. Takarékbank

Pozsonyi Tartományi Csendőrparancsnokság 174

Pozsonyi Városi Takarékpénztár 52152

Pozsonyi Zálogház 290

Prágai Követség 777

Prágai Magyar Hírlap Lapkiadó Vállalat 45122

Prágai Magyar Hírlap Szövetkezet 45

Privigyei Népbank 2251

Privigyei Takarékpénztár 2551

Prohászka Körök 3701

Rákóczi Szövetség 59, 2491, 251

Realista Párt 4072

Reichsvereinigung der deutschen Gewerkschaften 368

Revíziós Jednota 284

Revolučné národné zhromaždenie lásd Forradalmi Nemzetgyűlés

Rimaszombati Általános Ipartestület 196

Rimaszombati Kereskedelmi Testület 196

Rimaszombati Polgári Olvasókör 196

Rimaszombati Takarékbank 59176, 290

Roľnícka strana lásd Slovenská strana národná a roľnícka

Roľnícke vzájomné pokladnice lásd Kölcsönös Földműves Pénztárak

Rolny cég 412

Rózsahegyi Iparbank 266

Rozsnyói Járás Kereskedelmi Grémiuma 73

Rusztika Műtrágyatársaság 130

Ruténiai és Kelet-szlovákiai Zsidó Hitelszövetkezetek Központja (Zväz židovských

úverných družstiev pre Podkarpatskú Rus a Východné Slovensko) 1129

Ružomberský účastinársky úverný ústav 47

Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület 28, 29, 971, 187, 190, 19512, 3761

Sarló 3281, 3511, 358, 446

Sátoraljaújhelyi Egyházmegyei Takarékpénztár 50145


473

Sátoraljaújhelyi Takarékpénztár 50145

Shutzverband 246

Slovenská banka (Slovenská kreditná banka, Szlovák Hitelbank) 55, 58, 2508, 2597,

266, 276, 284

Slovenská kreditná banka lásd Slovenská banka

Slovenská kresťanská družstevná jednota lásd Szlovák Keresztény Szövetkezeti Egye-

sület

Slovenská liga 11312, 429

Slovenská ľudová banka 266

Slovenská ľudová strana lásd Szlovák Néppárt

Slovenská remeselnícka a obchodnícka jednota 65201

Slovenská strana národná a roľnícka (Roľnícka strana) 3074

Slovenská úverná banka lásd Szlovák Általános Hitelbank

Slovenské oddelenie Ministerstva priemyslu, obchodu a živností 776

Slovenský klub 61185

Solidaritatea 3002, 301

Somorjai Hitelintézet 59

Spoločenský inštruktorát Ministerstva obchodu pre Slovensko 776

Statisztikai Hivatal, pozsonyi 3301

Szabadelvű Párt 3895

Szeged-Alföldi Takarékpénztár 2964

Szenci Gazdakör 2238, 905

Szenci Gazdasági Egyesület38

Szent Ágoston Társulat 1225

Szent István Társulat 1225

Szentiváni Kúria 3041

Szepes Megyei Gazdasági Egyesület 21

Szepességi Bank (Szepességi Hitelbank, Zipser Bank) 55163, 60, 266, 267, 2684, 305

Szepsi Járási Hivatal 184

Szepsi Körjegyzőség 184

Szlovák Általános Hitelbank (Slovenská úverná banka, Szlovák Hitelbank) 50, 51147,

58, 252, 254, 2551, 265, 3053

Szlovák Biztosító Rt. 297

Szlovák Hitelbank lásd Szlovák Általános Hitelbank

Szlovák Keresztény Szövetkezeti Egyesület (Slovenská kresťanská družstevná jed-

nota) 35

Szlovák Klub 1713, 2181

Szlovák Néppárt (Hlinkova slovenská ľudová strana, Slovenská ľudová strana) 35,

249, 2519, 2658, 437


474

Szlovák Pénzintézetek Szövetsége (Zväz, Zväz peňažných ústavov, Zväz slovenských

peňažných ústavov) 48135, 54160, 2432, 244, 245, 3003, 301

Szlovákia teljhatalmú minisztere (Minister s plnou mocou pre správu Slovenska,

Teljhatalmú Minisztérium) 2240, 23, 26, 58171, 776, 162, 165

Szlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség 3721

Szlovákiai Magyar Kultúregyesület 1891, 2542

Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület 46125, 120

Szlovenszkói Hadikölcsönvédő Egyesület 246, 247, 248

Szlovenszkói Magyar Bank (Magyar Bank) 59, 60, 61, 62, 190, 280, 378, 380

Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület 19411, 2355

Szlovenszkói Pénzintézetek Egyesülete lásd Pénzintézetek Egyesülete Szlovenszkón

és Podkarpatszká Ruszban

Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövet-

sége (Ipartársulati Szövetség, Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetsége,

Ipartársulatok Országos Szövetsége, Krajinský zväz živnostenských spoločenstiev

a grémií pre Slovensko a Podkarpatskú Rus, Országos Szövetség) 65201, 66, 69213,

71, 72, 210, 219, 220, 221, 222, 223, 224, 225, 2261

Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Magyar Pénzintézetek Egyesülete lásd Pénzin-

tézetek Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban

Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 46, 113

Szövetkezetek Szövetsége 36

Szövetkezeti Könyvesbolt lásd Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltja

Šahská sporivá banka lásd Ipolysági Takarékbank

Šaľa nad Váhom Járási Ipartársulat lásd Vágsellyei Járási Ipartársulat

Štátne hospodárske riaditeľstvo pre Slovensko 776

Štátny ústav pre zveľaďovanie živností pre Slovensko a Podkarpatskú Rus lásd Állami

Iparfejlesztő Intézet

Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete 1518, 54159, 160, 2834

Társadalmi Egyesületek Szövetsége 777

Tatra banka (Hornouhorská Tatra banka) 47, 51, 55, 58, 266, 267, 2685, 276, 277,

2782, 437

Teljhatalmú Minisztérium lásd Szlovákia teljhatalmú minisztere

Tornaljai Bank (Tornaljai Takarékbank) 290, 304, 3052

Tornaljai Hitelintézet 59

Tornaljai Járási Ipartársulat 220

Tornaljai Takarékbank lásd Tornaljai Bank

Trencsén Megyei Gazdasági és Erdészeti Egyesület (Poľnohospodársky a lesnícky

spolok Trenčianskej župy) 21, 435

Unio Nyomda- és Könyvkiadó Szövetkezet (Unio)148, 150, 161


475

Unio lásd Unio Nyomda- és Könyvkiadó Szövetkezet

Ústredná banka 34

Ústredné družstvo lásd Központi Szövetkezet

Ústredné družstvo pre hospodárstvo a obchod lásd Központi Szövetkezet a Gazda-

ságért és Kereskedelemért

Ústredné združenie slovenského priemyslu 4094

Úverové družstvo Hanza v Galante lásd Hanza Hitelszövetkezet

Úverové družstvo v Jahodnej lásd Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet

Vág-balparti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 45120

Vágfarkasdi Haladó Iparoskör 67208

Vág-jobbparti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 45120

Vágkirályfai Önképző Iparoskör 67208

Vágsellyei Gazdakör 2238

Vágsellyei Hitelintézet 59

Vágsellyei Iparos Kör 205

Vágsellyei Járási Hivatal (Okresný úrad v Šali) 2238, 67208

Vágsellyei Járási Ipartársulat (Okresné živnostenské spoločenstvo v Šali, Šaľa nad

Váhom Járási Ipartársulat) 70214, 215, 71221, 72223, 224, 204, 208, 210, 212, 225, 226,

232

Vágsellyei Takarékbank lásd Első Vágsellyei Takarékbank

Verband der deutschen Staatsangestellten Vereinigungen 369

Verband der christlichen Gewerkschaften 368

Verband der Geldinstitute in Slovensko und Podkarpatska Rus lásd Pénzintézetek

Egyesülete Szlovenszkón és Podkarpatszká Ruszban

Verband, Ein-, Verkaufs- und Produktiongenossenschaft für Erwerbs und Wirt-

schaftsvereinigungen 1607

Volkswirtschaftliche Bank 51

Volkswirtschaftlicher Klub 61185

Wimmer József és Társa cég 53155

Zech 62

Zemědelská rada lásd Mezőgazdasági Tanács

Zemedelská rada pre Slovensko lásd Mezőgazdasági Tanács

Zemská banka (Landesbank des Königreiches Böhmen, Országos Bank) 52152, 1104,

11210, 2625, 269, 277, 285, 288, 320

Živnostenská banka 47, 266, 43012, 43113

Zipser Bank lásd Szepességi Bank

Zväz lásd Szlovák Pénzintézetek Szövetsége

Zväz peňažných ústavov lásd Szlovák Pénzintézetek Szövetsége


Zväz roľníckych vzájomných pokladníc lásd Kölcsönös Földműves Pénztárak Szö-

vetsége

Zväz slovenských peňažných ústavov lásd Szlovák Pénzintézetek Szövetsége

Zväz židovských úverných družstiev pre Podkarpatskú Rus a Východné Slovensko

lásd Ruténiai és Kelet-szlovákiai Zsidó Hitelszövetkezetek Központja

Zväz živnostenských úverných ústavov a družstiev pre Slovensko a Podkarpatskú

Rus lásd Ipari Hitelszövetkezeti Központ

Župná hospodárska a lesnícka jednota pre Nitriansku župu lásd Nyitra Megyei Gaz-

dasági és Erdészeti Egylet

Župné hospodárske a lesnícke jednoty 2238

Zselízi Járási Ipartársulat 220

Zsidó Párt 61186

Zsigárdi Római Katolikus Gazdák Szövetsége 2238

Zsigárdi Társas Iparoskör 67208


Képek

1. Egy jegyzék a 7. hadikölcsönjegyzésekről és kifizetésekről (1917)


478

2. A Pozsonyi Bank

1920-as évi üzleti

jelentésének és

zárszámadásának

címoldala

3. A losonci

ipartestület

fejléces

levele

(1921)


479

4. Az Ipar és Kereskedelem című közgazdasági lap első száma


480

5. A Gömör–Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület kétnyelvű fejléces levele

(1921)

6. A Prágai Magyar Hírlap


481

7. A Magyar Gazda, a kisgazdapárt hetilapja

8. A Galántai Hitelbank által 1923-ban kibocsátott részvény


482

11. A Pénzügyi Szemle című közgazdasági lap

10. A kisgazdapárt fejléces papírja (1924)

9. A cseh jelzálogbank pozsonyi fiókjának egy magyar nyelvű hirdetése (1924)


483

12. Hotár József vágfarkasdi asztalossegéd (1924) 13. Kun József sókszelőcei cipészsegéd (1924)

14a., 14b. A Dél-szlovenszkói Gazdasági Egyesület egyik hirdetménye (1925)


484

15. Wimmer Adolf, a Pénzintézetek Egyesülete elnökének 80. születésnapjára készült emléklap (1925)


485

16. Reisz Árpád

alsónyárasdi

tanonc

felszabadulólevele

(1926)

17. A Lévai Takarékbank zárszámadásának cím-

oldala (1927)

18. Csadi Lajos üzletrészkönyvecskéje a fekete-

nyéki Fogyasztási Szövetkezetnél (1928)


486

19. A Pozsonyeperjesi Hitelszövetkezet kétnyelvű alapszabályzata (1928)


487

20. Koczkás Kálmán tanonc felszabadulólevele (1928)


488

21. A Közérdek című ipari és kereskedelmi lap


489

22. Az Iparosok és Kereskedők Lapja


490

23a., 23b. A Galántai Járási Hivatal jelentése Várady Béla plébános tevékenységéről (1930)

24. A losonci iparosok és kereskedők hitelintézet-

ének évzáró jelentése 1931-ben

25. Az Országos Keresztényszocialista Párt 1929-es

naptára


491

26. Adler Lajos tanonc bizonyítványa (1931)


492

27. Az Első Vágsellyei Bank 1933. évi üzleti je-

lentésének és zárszámadásának címoldala

29. Egy

dunaszerdahelyi

könyvnyomda

fejléces

számlája (1933)

28. Weinberger Dávid dunaszerdahelyi könyv-

nyomdász cégének fejléces számlája (1933)


493

30. A Közgazdasági Kurír


494

31. A Rimaszombati Bank fejléces papírja (1934)


495

32. A somorjai

Kölcsönös

Földműves Pénztár

betétkönyve (1934)

33. Egy deáki

vállalkozó

reklámja (1934)


496

34. A vágsellyei Ipari Hitelintézet egy kétnyelvű meghívója (1934)


497

35. A keresztényszocialista párt 1935-ös galántai járási választásokra szóló képviselői listája


498

36. A Hanza Szövetkezeti Újság


499

37. A Központi Szövetkezet magyar hitelszövetkezetekhez címzett körlevele (1935)


500

38. A Szlovenszkói Sütők Lapja, a szlovákiai pékek többnyelvű szaklapja


501

39. A Hanza Hitelszövetkezet betétkönyve (1936)

40. Pásztor Lajos és feleségének betétkönyve a Hont Megyei Népbanknál (1936)


502

41. A Hitel című közgazdasági lap


503

42. A Bars című lévai lap


504

43. A kommunista párt szakszervezetének egyik plakátja (1938)


505

44. A lévai Kereskedelmi Csarnok jubileumi rendezvényére szóló meghívó (1938)

45. Grusetzky Ferenc az Egyesült Magyar Párt

iparos és kereskedő szakosztályáról szóló munká-

jának borítója (1942)


506

47. Perhács Imre, az Ipolysági Takarékbank

ügyvezető igazgatója

46. Kadosa Pál, a Dunabank vezérigazgatója

48. Galánta főutcája a két világháború között; bal oldalon a Baťa üzlet


507

49. A balonyi

Fogyasztási

Szövetkezet

50. A peredi

Fogyasztási

Szövetkezet;

a fűszerbolt (fent)

és a kocsma (lent)


508

51. A diószegi cukorgyár telepe a két világháború között

52. Kuffner Károly vállalkozó és mecénás,

a diószegi cukorgyár tulajdonosa


509

53. A Bars Megyei Népbank székháza (balra)

54. A vágfarkasdi Fogyasztási Szövetkezet


510

55. Rimstein Izsák dunaszerdahelyi kereskedőcége számlájának fejléce

56. A dunaszerdahelyi Földműves Kölcsönös Pénztár székháza


511

57. A somorjai Földműves Kölcsönös Pénztár székháza


512

58. Nagy János borbély és fodrász üzlete Léván

60. Schubert Tódor bankár és kultúraszervező

59. Wimmer Adolf pozsonyi kereskedő és bankár


513

61. A Hanza Hitelszövetkezet betétkönyvének

fedéllapja62. Egy iparos okmánytartójának kétnyelvű fe-

déllapja

63. Tarján Ödön politikus és vállalkozó


514

64. Egy magyar nyelvű tanoncszerződés

65. Az Ipolysági

Takarékbank

részvénye


515

67. Az Ipolysági Takarékbank székháza

66. A Galántai Takarékpénztár székháza


Kiadta a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2008. Első kiadás. Oldalszám

516. Felelős kiadó Szigeti László. Felelős szerkesztő Kocsis Aranka. Borítóterv Hrapka

Tibor. Nyomdai előkészítés Csető Péter. Nyomta az Expresprint Kft., Partizánske.

A kötet kiadását a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta.

Vydal Kalligram, spol. s r. o., Bratislava 2008. Prvé vydanie. Počet strán 516. Vydavateľ

László Szigeti. Zodpovedná redaktorka Aranka Kocsis. Návrh obálky Tibor Hrapka.

Grafická úprava Péter Csető. Vytlačil Expresprint spol. s. r. o., Partizánske. Realizované

s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR – program Kultúra národnostných

menšín 2008.


A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése 1918-1938. Dokumentumok. [By...

Documents

Transcript of A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése 1918-1938. Dokumentumok. [By...