M A K Ó M O N O G R A F I A J A

3

MAKÓ NÉPRAJZA

MAKÓ, 2008

MAKÓI MONOGRÁFIA

1 Tóth Ferenc: Makó régi térképei. Makó, 1992. 2 Tóth Ferenc: A makói hagyma. Makó, 1998. 3 Makó néprajza. Szerk.: Tóth Ferenc. Makó, 2008. 4 Makó története kezdetektől 1849-ig. Szerk.: Blazovich László. Makó, 1993. 5 Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk.: Szabó Ferenc. Makó, 2002. 6 Makó története 1920-tól 1944-ig. Szerk.: Tóth Ferenc. Makó, 2004.

A MONOGRÁFIA SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA

Elnök

DR. BÚZÁS PÉTER polgármester

Főszerkesztő

TÓTH FERENC

Tagok

DOMOKOS LÁSZLÓ GILICZE JÁNOS HALMÁGYI PÁL

ORBÁN IMRE PÉTER LÁSZLÓ SZABÓ FERENC VIGH ZOLTÁN

Titkár

KARDOS ANITA

MAKÓ NÉPRAJZA

SZERKESZTETTE

Tóth Ferenc

MAKÓ, 2008

Szerzők

FARKAS L. GYULA FELFÖLDI LÁSZLÓ GLESZER NORBERT GRYNAEUS TAMÁS H. KOVÁCS MIHÁLY JUST ZSUZSANNA KÓMÁR MÁTYÁS KÜLLŐS IMOLA

ARGYELAN DIANA BÁRKÁNYI ILDIKÓ BODOR ANIKÓ CSIKESZ ORSOLYA DIÓS SÁNDOR ELEKES DÓRA

LENGYEL ORSOLYA MARJANUCZ LÁSZLÓ MARKOS GYÖNGYI MÓD LÁSZLÓ NAGY JANKA TEODÓRA NAGY VERA NAGYFALUSI ÁGNES PAJA LÁSZLÓ POLNER ZOLTÁN PURGEL NÓRA SZIRÁKI ANDREA TÓTH FERENC VASS ERIKA

Lektor PÉTER LÁSZLÓ (kötetlektor) BARNA GÁBOR HOMOKI-NAGY MÁRIA DEZSŐ GYULA GYÖRGYI ERZSÉBET

Borító SZEKERES ISTVÁN

Fotó DÖMÖTÖR MIHÁLY

MENDEI ÁRPÁD TÓTH FERENC

Rajz PÓSA LAJOS

Kottagrafika FODOR ANTAL

Korrektor TIBORCZ IMRE

Megjelent Tóth Ferenc 80. születésnapja tiszteletére

ISBN 978-963-03-3386-3 ö (Összkiadás) ISBN 978-963-03-3388-7 (3. kötet)

Kiadja: Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete Felelős kiadó: D R . B Ú Z Á S P É T E R polgármester

Nyomda: Dombach-Magony Bt. Makó

Jogélet a két „vész" között (1781—1821)1

NAGY JANKA TEODÓRA

Egy település jogéletének vizsgálata rendkívül összetett feladat> Kis létszámú, homogén közösség vizsgálata során, jó források alapján számos jogtörténeti, történeti és néprajzi eredménnyel kecsegtethet e munka, mint például Mártély, Ivád, Pétervására, Tápé, a Káli-medence falvai, a gömöri Harmac és Péterfalva, a Tolna megyei Bölcske és Madocsa eseté-ben.2 Jóval bonyolultabb azonban a helyzet, ha a szerző egy több ezer lakosú, differenciált társadalmú3 alföldi mezőváros jogéletéről kíván képet adni - még akkor is, ha olyan külön-legesen értékes forrásanyag segítheti munkáját, mint a ,,mindennapi jegyzőkönyv", amelyet a „Makó Városában előfordult ügyes bajos állapotokról" vezettek.4

A török kiűzése után kamarai igazgatás alá került város lakóinak kedvező jogállása az 1699. évi újratelepülést követően is megmaradt: a földesúri adót pénzben róhatták le; a

jobbágyi szolgáltatások alól mentesültek; a mezőváros határához tartozó területet Makó lakossága szabadon használhatta; élhetett a kisebb királyi haszonvételek jogával.5 E helyzet-hez képest kedvezőtlen változást jelentett, hogy 1712-ben a kamara a város földesúri jöve-delmeit átengedte a Csanád egyházmegyei püspökségnek, majd III. Károly 1719-ben Nádasdy László püspök személyének, 1746-ban Mária Terézia pedig örök adományul a püspökségnek adományozta. A korábbi királyi szabadosok így püspöki jobbágyokká váltak, és kötelezettségüket a mindenkori püspökkel kötött szerződés alapján teljesítették. Amikor azonban a püspökség már a szabadalmas jogállapotból eredő gyakorlatot is vitatva az urbá-rium rendelkezéseit kívánta érvényesíteni, a város jogi útra terelte kiváltságai védelmét. Kezdetét vette egy nyolc évtizedes úrbéri per (1778-1859), amely - mint erre Tóth Ferenc is felhívta a figyelmet - közvetlenül vagy közvetve, de hatással volt a város minden polgárára.6

Átformálta a közgondolkodást, és jelentős következményekkel járt a városi jogélet egészé-nek alakulása szempontjából is.

A városi önkormányzatok hatásköre a rendeletalkotás, a közigazgatás mellett magában foglalta a bíráskodást is. A kor általános gyakorlata szerint - amint arra Kállay István Deb-recen esetében már a 16. században utal - a városi tanácsülési jegyzőkönyvbe vezették be a városi bíráskodás feljegyzéseit, s a tanácsülési jegyzőkönyv egyúttal protocollum judicialeként is szolgált. Ennek az volt a jelentősége, hogy a bevallást, végrendeletet, egyez-séget, pert és ítéletet tartalmazó városi tanácsi jegyzőkönyvekben található bejegyzésekre bíróság előtt is lehetett hivatkozni. A jegyzőkönyv az oklevelekkel teljesen egyenrangú bizonyítékként szolgált, mely alapján a bejegyzésekről a városi tanács hiteles másolatokat állíthatott ki.7

1 1781-ben tűzvész. 1821-ben árvíz pusztított Makón. 2 TÁRKÁNY S z ű c s ERNŐ 1944 , CSIZMADIA ANDOR 1979. , 1983. , KŐHEGYI MIHÁLY-NAGY JANKA TEODÓRA 1995 . ,

1998. , 2 0 0 2 . , BÖRCSÖK VINCE 1971 . , GELENCSÉR JÓZSEF 1983. , NAGY JANKA TEODÓRA 1994 . , 1998. , 2 0 0 0 . 1 1 1 -115.

3 A kérdéssel részletesen foglalkozik: HOMOKI-NAGY MÁRIA 1993. 4 A Makói Városi Levéltárban található forrás a „ Naponként elő forduló bajoknak el igazitása-i Protocollnma" (1—

23. kötet). 5 REIZNER JÁNOS 1892 . 2 7 - 2 9 . , RÁKOS ISTVÁN 1993. 3 2 9 . 6 TÓTH FERENC 1993 . 3 3 3 - 3 3 8 . 7 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 1 0 0 - 1 0 1 . , H O M O K I - N A G Y M Á R I A 2 0 0 3 . 3 .

Forrásunk jelentősége, hogy Makó mezőváros bíráskodási joga kialakulásának doku-mentumait tartalmazza. Magáért beszél megnevezése: „mindennapi jegyzőkönyv", hiszen bejegyzései az 1810-ben Baranyai Kálmán népesedési mérlege szerint 14 189 lakosú város jogi ügyeit, „ügyes-bajos dolgait" tartalmazzák. A Makó Városi Levéltárban őrzött forrás 23 kötete 1805. január 16.-1882. szeptember 10. között hihetetlen gazdag tárháza a népi jogélet megnyilvánulásainak.8

Az egyes tételek az egyszerű pl. iratkérési bejegyzéstől vagy tartozáselismeréstől az ösz-szetett, egymást követő bejegyzéseken, eljárási cselekményeken keresztül bonyolódó, illetve a jogsértések sorozatát jelentő ügyekig a legváltozatosabb tárgyúak, s eltér a jogéletre vo-natkozó informatív tartalmuk is. A forrás úrbéri kérdésekkel néhány kivételtől eltekintve (pl. a kocsmáltatási jog átengedése) egyáltalán nem foglalkozik. A tételek egy-egy időszakban eltérő arányban, a részletesen vizsgált időtartományban viszont döntően a városi bírásko-dáshoz köthetők, ezért a hagyományos felosztás alapján tárgyaljuk az anyagi jogi és eljárási vonatkozású bejegyzéseket.9 Az anyagi jog keretében a büntetőügyekről (ezek között a delictum privatum, azaz magánbűncselekményrőlés a magánjogi ügyekről kívánunk szólni, s idekapcsoljuk a közigazgatási ügyeket is. Az eljárási vonatkozású bejegyzések alapján pedig rekonstruálni igyekszünk a makói bírák előtt zajló eljárás szabályait - számot tartva város mai polgárainak érdeklődésére is.

A csaknem nyolcezer lap terjedelmű anyagból több mint kétezer ügyet áttanulmányozva - a magyar jogi néphagyomány-kutatást szívügyének tekintő neves jogtörténész, Bónis György által leírtakat szem előtt tartva - célunk felvázolni Makó mezőváros jogéletét, hogy képet alkothassunk a helyi eseményeket visszavonhatatlanul meghatározó két vész, az 1781-i tűzvész és az 1821-ben bekövetkezett árvíz közötti időszakról."

8 A témához rendelkezésre álló teljes forrás: Naponként előforduló bajoknak el igazitása-i Prolocolluma 1. 1805. január 16.-1807. szeptember 22. Makó V.A. 101. B. 1. 2. 1807. november 21 -1808. május 2. Makó V.A. 101. B.2. 3. 1809. szeptember 1.-1813. március 21. Makó V. A. 101. B. 3. 4. 1813. május 22.-1816. szeptember 11. Makó V. A. 101. B. 4. 5. 1816. szept. 13.-1817. november 11. Makó V.A. 101. B. 5. 6. 1819. november-1822. június 11. Makó V.A. 101. B. 6. 7. 1822. június 12.-1826. május 17. Makó V.A. 101. B. 7. 8. 1826. május 18.-1828. április 29. Makó V.A. 101. B. 8. 9. 1828. május 1 .-1830. december 28. Makó V.A. 101. B. 9. 10. 1830. december 29.-1833. április 19. Makó V.A. 101. B 10. 11. 1833. április 13.-1835. szeptember 12. Makó V.A. 101. B. 11. 12. 1835. szeptember 13.-1838. május 26. Makó V.A. 101. B. 12. 13. 1838. május 28.-1840. július 29. Makó V.A. 101. B. 13. 14. 1840. augusztus 1 .—1842. május 31. Makó V.A. 101. B. 14. 15. 1842. június 1.-1843. szeptember 21. Makó V.A. 101. B. 15. 16. 1843. szeptember 22.-1845. március 20. Makó V.A. 101. B. 16. 17. 1845. március 22.-1845. december31. Makó V.A. 101. B. 17. 18. 1846. január 2.-1847. május 24. Makó V.A. 101. B. 18. 19. 1847. május 24.-1848.szeptember 30. Makó V.A. 101. B. 19. 20. 1848. október 2.-1850. augusztus 23. Makó V.A 101. B. 20. Mindennapi jegyzőkönyvek 1.1850. augusztus 24.-1852. április 2. Makó V.B. 142.d. 1. 2.1852. április 3.-1863. szeptember 30. Makó V.B. 142.d.2. 3.1861.március 15.-1882. szeptember 10. Makó V.B. 142.d.3.

9 KÁLLAY ISTVÁN 1985. , MEZEY BARNA 1997 . 10 BÉLI GÁBOR 1996 . 59 . 11 BÓNIS GYÖRGY-DEGRÉ ALAJOS-VARGA ENDRE 1961 . 10., 1996 .

817

Büntetőügyek

A bűncselekmény fogalmának és ismérveinek tudományos, absztrakt meghatározása a polgári korban született meg, tárgyalt korszakunkban (1781-1821) a gyakorlatban még kevéssé differenciálva „az isteni és emberi tön'ények megsértését" jelenti. Az előbbi a tíz-parancsolat és az erkölcsi közfelfogás sérelmét, az utóbbi pedig a Hármaskönyvben (1514) és a Praxis Criminalisban (1656) kifejtett cselekményeket foglalta magában.12 A 18-19. században kialakulóban volt egy újnak tűnő osztályozási szempont, amely már a sértetti érdekek alapján különítette el az államot, az alattvalók életét és testi épségét sértő, a vagyon elleni, a szexuális, továbbá a közt, a közösséget veszélyeztető és a vallás elleni cselekmé-nyeket.1, A makói jegyzőkönyvek is azt az általános gyakorlatot igazolják, hogy az említett időszakban a tényleges bíráskodási praxis a fentieknél szélesebben értelmezte a törvénysér-tés fogalmát.

Alapelvnek tekintették, hogy a földesúr joghatósága alá tartozó területen elkövetett bűn-cselekmények és az ott elfogott gonosztevők esetében az úriszék ítélkezett.u Az elsőfokú bírói jogkört gyakorló Makói Városi Bíróság hatáskörét is egyrészt az országos joggyakor-lat, másrészt a püspök földesúrral kötött szerződés határozta meg.15 Az 1741. április 23-án Stanislavich Miklós püspökkel kötött egyezség szerint a városi elöljáróság a községi háztar-tási és gazdasági ügyek mellett olyan ügyekben járhatott el, ahol a kiszabott büntetés maxi-mum 6 majd 12 forint, nők esetében 12 korbács, férfiaknál 24 bot vagy pálca lehetett. Az ennél súlyosabb esetekben az úriszékre, illetve a megyei törvényszékre tartozott a döntés.16

Az úriszék az általános gyakorlat szerint - Kállay István gazdagon adatolt felsorolása alap-ján - a büntetőügyek közül eljárhatott istenkáromlás, káromkodás, hitehagyás, ünneprontás, továbbá emberölés, paráznaság, gyújtogatás, tűzokozás, lopás, rablás, hamis levelek készíté-se, csalárdságok, kincsásás, csavargás, szökés, szöktetés és hatóság elleni erőszak, valamint a delicta privatához sorolt szóbeli sértés, testi sértés, kisebb hatalmaskodás, személyes sza-badság megsértése és károkozó cselekmények esetén.17

A falu önkormányzatiságának egyik megnyilvánulási formája volt a faluközösség tagjai feletti ítélkezés joga, amely az évszázadok során fokozatosan veszített jelentőségéből. Bár a földesúri hatalom, illetve a nemesi vármegye teljesen soha nem vonta el, sőt, az uradalmi rendtartásokban megszabottak szerint igyekezett a falu bíróságát a földesúri jogszolgáltatás szervezetébe integrálni, az ítélkezés mindinkább csak a falusiak kisebb, magánjogi „tiltott cselekményeire", személyes vitáira terjedt ki. Némely kiváltságolt falvakban a bíráskodás a büntetőügyek szélesebb körére is vonatkozott (pl. lopás, emberölés, rablás).18 Az úrbérren-dezés után, 1767-et követően azonban már csak azokban az ügyekben rendelkezett hatáskör-rel a falusi bíróság, amelyekben a kiszabható büntetés legfeljebb 1 forint és 12 bot, 1789-től 3 Ft, 1836-tól 12 Ft volt.19

A faluhoz hasonló jogi helyzetben lévő földesúri mezőváros bíráskodási jogkörét csak a földesúrtól szerzett kiváltságai révén tudta kiszélesíteni. Hatáskörét privilégiuma és a praxis

12 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 193. 13 MEZEY BARNA 1997 . 2 4 5 - 2 4 6 . 14 SZEGEDI JÁNOS 1734 . I I I . 251 . , KELEMEN EMMERICH 1818 . III . 1470. , ECKHART FERENC 1954 . 5 - 6 . , VARGA

ENDRE 1 9 5 8 . 4 2 . , KÁLLAY ISTVÁN 1985. 52 . 15 VÖ. KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 82. , VARGA ENDRE 1996 . 97. , NAGY JANKA TEODÓRA 2 0 0 2 . 1 1 1 . , 2 0 0 5 . 16 VIGH ZOLTÁN 1 9 9 3 . 3 6 8 . 17 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 193. 18 Vitéz János püspök pl. megengedte, hogy bizonyos falvaiban főbenjáró ügyekben is ítélkezzék a falu bírája az

esküdtekkel - „de csak délelőtt, míg józanok". (NAGY JANKA TEODÓRA 2002. 111.) 19 KÁLLAY ISTVÁN 1 9 8 5 . 76 . , VARGA ENDRE 1996 . 9 6 - 9 7 .

818

szerint gyakorolta, s az is előfordult, hogy maga az úriszék utalt a mezővárosi bíróság elé bizonyos ügyeket.20 Makó város bírái a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az alábbi büntető-ügyekben ítélkeztek: istenkáromlás, káromkodás, paráznaság, lopás, csavargás. E kör kiegé-szült a delicta privatához sorolt ügyek közül a szóbeli sértéssel (becsületsértés, becstelenítés, rágalmazás, szidalmazás), a testi sértéssel (kisebb hatalmaskodás) és a kár-okozó cselekményekkel. A gyakorlat megkívánta, hogy az említetteken túl döntést hozzanak dohányzás, lármázás, utcán éjjel való tartózkodás esetében is.21 Az ügytípusok köre, ame-lyekkel a Protocollum lapjain találkozhatunk, ennél azonban jóval szélesebb. A panaszok rögzítése, a gyakran éppen az úriszék vagy a megyei törvényszék megkeresésére történő tanúmeghallgatások vagy más bizonyítási cselekmények, illetve a büntetés végrehajtására való utasítások révén tudjuk, hogy előfordultak súlyosabb, az úriszék, illetve a megyei tör-vényszék döntési jogkörébe tartozó büntetőügyek is Makón. Közöttük hivatalos személy megsértése, nyilvános erőszak, súlyos, sőt halált okozó testi sértés, gyilkosság, a lopások minősített esetei (ló- és marhalopás, visszaesőként vagy házba behatolva titokban és éjjel elkövetett lopás), rablás, hatalmaskodás, tűzokozás.22

,,ítéltetett Makó Város Bírája és Tanátsa által... "

Büntető ügyekben eredetileg csak pallosjogú úriszék ítélkezhetett, egyébként az eljárás a megyei törvényszék hatáskörébe tartozott. Emiatt is fontos hangsúlyoznunk, hogy a 18. sz. végén, a 19. sz. elején azok a mezővárosok, amelyek földesuruk engedélyével saját törvény-széket tartottak, bár a mai értelemben büntetőügynek minősülő esetekben is eljártak, azon-ban e cselekmények a vizsgált időszakban az ún. delicta privata, vagyis a magánjogi „tiltott cselekmények" csoportjához tartoztak. A továbbiakban ennek figyelembevételével kerülnek tárgyalásra a büntetőügyek között az említetteken túl azon esetek, amelyekben döntés szüle-tett a városi bíróság előtt. Az eljárásjogi bejegyzések alapján az ügyek jelentős részében a panasz megfogalmazásától a bizonyítási eljárás lefolytatása után meghozott döntésig követ-hetjük nyomon az eseményeket

„Rettenetes káromlással illette Szentyét, Istenét mívelte" Az istenkáromlást már a korábbi évszázadokban is az isteni világrend ellen irányuló, az

égiek haragját a közösségre vonó cselekménynek tartották, s mint ilyet, szigorúan büntették. Az úriszék továbbra is az 1563:42. tc.-re hivatkozva hozta ítéleteit - bár már nem nyelvkité-pést vagy fővesztést szabtak ki az elkövetőre, mint a megelőző századokban. A városi bíró-ság is szigorúan eljárt, 12 pálcaütést szabott ki, mint Bárányi Mihály esetében, akit Jáksó István azzal vádolt, hogy „ rettenetes káromlással illette Szentyét, Istenét mívelte." Jáksó, hogy elkerülje a rágalmazás gyanúját, „tanúknak elő állította Marjai Ferencznét, a ki 60 esztendős, I f j ú Marjai Ferencznét, 25 esztendős, akik egy házban és egy kenyéren laknak, harmadik szomszédságában Bárányi Mihálynak. " Azt vallották, hogy 1811. december l-jén délelőtt hallották, ahogyan Bárányi Mihály Jáksó István "istenét káromolta", szentjét és

2 0 VARGA ENDRE 1 9 9 6 . 9 7 . 21 Eperjessy Kálmán a Makó Városa tanácsa által tárgyalt büntetőügyek között említi az apró kihágásokat, a becsület-

sértést, lopást, könnyű testi sértést, káromkodást, rágalmazást, paráználkodást, közcsendháborítást, betyárokkal való cimborálást, csavargást, házastársak kibékítését. EPERJESSY KÁLMÁN 1984. 25.

22 A jegyzőkönyvek adatait csak ott idéztük szó szerint, ahol nyelvezete, a körülmények pontosítása, korjelző hangu-lata vagy a történettudomány és a néprajz szempontjából jelentős adatai miatt fontos. Ezen esetekben a jegyző-könyvben használt írásmódhoz ragaszkodtunk, jóllehet az gyakran következetlen, esetleges volt. A szöveghű rész-leteket dőlt betűvel, idézőjelben jelöltük. A jegyzőkönyvekben szereplök neveit teljes alakban használtuk, azaz amikor a jegyzőkönyvben a származás helyére utalás, a foglalkozásnév mintegy előnévként vagy ragadványnév-ként jelent meg, magunk is így hivatkoztunk rá (pl. Vásárhelyi Pap Mihály, Vásárhelyi Bicskás Varga János, Kaskötő János).

819

teremtését emlegette. Ezt a tanúk szembesítéskor Bárányi Mihály szemébe is mondták.23 Az istenkáromlás egyébként nem volt túl ritka eset, hiszen Ádám Pál tizedes 1805. május 29-én jelentette, hogy amikor Pintye cigánnyal Apátfalván járt, mint azt ifjú Kozma Tódor is hal-lotta, Pintye „rútul káromolta az istent," aki ezért 12 pálcával megbüntettetett.24 Ugyané büntetésben részesült az újvárosi bakter által előállított Paczali János, aki tehetetlenségében kerekítette el magát,23 de a 37 éves református Seres Ferenc is, aki azt kívánta a már áldo-mással is megpecsételt üzletet meghiúsító Gréczi Zsuzsának, hogy „verje meg a 109. zsótár".26 (Ez utóbbihoz érdekes adalék, hogy az Átok-zsoltárral fenyegető Seres Ferenc minden jószágát elárverezték az eset előtt három esztendővel kétszeri dobszóval az egész városba közhírré téve - „Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. ") A városi bíróság gyakorlata megkülönböztette az istenkáromlástól a károm-kodást, amikor az elkövető nem Istent, a szenteket, a szentségeket szidalmazta, hanem mást káromolt. Észrevehető, hogy amíg az istenkáromlás elkövetői között gyakrabban találunk férfiakat, időszakunkban a káromkodással vádoltak között nagyobb számban vannak nők.27

Mint például Maráczi Kata, aki „disznóiul termettnek" nevezte szomszédasszonyát, vagy az a bába, aki „ a Bábaságbid részeges és káromkodó voltáért el tiltatott." Az istenkáromlás és a káromkodás sajátossága, hogy egy-egy ügyben gyakran összekapcsolódnak a büntető és polgári ügyek határán mozgó olyan cselekményekkel, mint a becsületsértés (becstelenítés) vagy a verekedés, illetve testi sértés. 1805. december 15-én délben a 27 esztendős Losonczi Ferenc 1 akó fehér bort vásárolni indult öreg Kocsis Istvánhoz. Épp akkor ért haza ifjú Ko-csis István adószedő Barna János orosz bakterrel a „kerülésből, " azaz a rájuk bízott terület ellenőrzéséből, amikor megérkezett Kurucz Mihály, aki nyáron iljú Kocsis István részese volt, s elmaradt gabonarészének kifizetését kérte. Meglátva a társaságban Barna Jánost, „Kurucz Mihály a bakterhez fordulván (mert boros vólt) egy ideig szóval enyelgett vélle, tsinálta a lelkét, továbbá meg fogta a baktert, hogy majd a földhöz vágja, de azt nem tehette, mert a bakter magát nem hagyta. " Barna János Kurucot „a földre lé teritette, ezért még rútabbúl és rettenetessen szidta a baktert, a többek közt igy is szólván: Baszom az angyalo-dat, baszom az rosz istenedet," majd mindezt megismételte a házban az asztal mellett a könyvek forgatása közben Rafai János jelenlétében. Barna János bakter az istenkáromlót „ az aristomba hajtotta ", s bizonyságul tanúként elő állította iljú Kocsis Istvánt, Losonczi Feren-cet és Rafai Jánost.'8 Verekedéssel járt együtt az istenkáromlás és káromkodás, amikor Imre (Paprika) György felesége veje, Király János ellen azért tett panaszt 1812. március 29-én, mert veje leányát „ öszvekelésüktül fogva minden nap kegyetlenül bánt, ütötte verte," és a panasztételt megelőző napon „őtet is mint napát, rettenetessen káromolta és meg verte". Ahogyan a forrás fogalmazott: „Istenét mívelte", majd a „Napának esett, keszkenőjét le

23 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 222. 24 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 27. „Baszsza az annya lelkét neki, Teremtésit..." 25 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 39. 26 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 158. Csak felidézzük, az „Átok-zsoltárként" is ismert 109. zsoltár néhány

sorát, amelyek magyarázzák, hogy Seres Ferenc kívánságát miért tekintették istenkáromlásnak: „Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az őjobb keze felöl, Mikor törvénykezik, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. Eletének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. Es bujdossanak az őfiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák et szerzeményét. Ne tegyen néki a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!" (Zsolt. 109, 6-14.)

J Csala Mihály feleségét, Tót Örzsét például többször is vádolják káromkodással. 1805. május 12-én Galló Istvánná és Galambos Ferencné teszi ezt. ML. Makó V.A.101.B.1. 25.

28 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 44.

820

rángatta, azt a sárba a földre le tapodta, a kezében lévő nagy bottal készüllés nélkül verte, mint a marhát, melly miatt a feje és oldalai meg dagadtak."'9 Előfordult, hogy a bepanaszolt személy nemcsak istenkáromlással és rút káromkodással, de házasságtöréssel, kisebb hatal-maskodással, sőt felesége megölésének fenyegetésével is vádoltatott. Görbe Péter vejét, Szűcs vagy másképp Bisztriczki Jánost vádolta mindezzel 1805 júliusában „azért, hogy ámbár ahoz minden emberséggel, jó akarattal, viseltetik mind maga, mind a felesége és leányok [...] még is mind magokat illetlenül motskolja, káromolja, a feleségéhez hűségte-len, azt veri, kinozza, mostanis attól, az elöbbeni intések után is meg nem szűnvén, a maga

feleségének teremtését, szentyét, rút káromkodással illette, agyon ütéssel fenyegette, a mellyet a szomszédja, Szakmán János eléggé meg bizonyított". A város elöljárói azonban úgy tűnik, bíztak Bisztriczki János viselkedésének megváltozásában, hiszen ő „maga meg jobbulását igéri, és arról kereszt vonást tett":'"

A „ragadozások" változatos formái A büntetőügyek között legnagyobb számban a lopások fordultak elő. Valamely dolognak

a tulajdonos tudtán kívüli elvétele igen gyakran, s a legváltozatosabb formákban jelent meg a Protocollumban. Az állattartásnak fontos szerepe volt a gazdálkodásban, s a vagyon gyak-ran jószág formájában volt mérhető. Amikor például Gazdag István 6 lovának ellopása miatt felakaszstása előtt Kukaczos Mihály vagyonát a megye összeírattatta a makói bírákkal, ingó vagyonából „a házi jószágok" igen szánalmasak: néhány ócska párna, egy szőr pokróc és egy festett láda csupán. A tulajdonában lévő jószágok viszont számottevőek: többek között „Dobi Ferencznél 1 pej paripa ló és Kocsi, I f j ú Burján Jánosnál 1 pej paripa ló ". 31

A lopások csaknem fele állatlopás volt: juh, ökör, sertés, lúd. Előfordult, hogy egész kas méh is eltűnt, de a legnagyobb mégiscsak a lólopások száma volt: 1805. május 11-én Kúsz István lova tűnt el; május 23-án Géczi Jánosnak 2 lovát lopták el; május 26-án H. Kis György 2 lovát. Június 18-án Kecskeméti Kiss János 2 szép lovát lopták el a vásárbanjúni-us 25-én Pavel Florinak 3 lovát, a következő napon Keresztúri Kanalas Mátyás 4 lovát. S mindez mindössze két hónap alatt!32 Bohocsán Dániel juhai közül elveszett kettő. A gyanú Bodré Jánosra terelődött, mert látták, hogy egy juhot Muhari Pistával együtt akart megnyúz-ni. Bodré Rezboj Tódor juhászra hivatkozott, pontosabban arra, hogy Rezbojnak egy makói gazdánál teleltetett juhai közül az egyik megdöglött, s abból adott egy darabot Bodrénak. Az esküdtek szembesítést rendeltek el, amely során Bodré hazugságban maradt. Mivel azonban Bohocsán Dávid a kárt megtérítette, s a károsult megegyezett vele 12 forintban, a tanács pedig 12 pálcaütés kiszabásával lezárta az ügyet / ' Hasonló döntés született, amikor Rúzsán Gergely ellopott egy bárányt Bokor Péter udvarából, ahol Váradi Mihály juhai voltak. Rú-zsán először tagadta, de három nap múlva bevallotta tettét, a bárányt pedig visszaadta. A bírák az országos gyakorlatnak megfelelően a megtérült kár mellett 12 pálcaütést szabtak ki a tolvajra.34

A városi bíróság járt el a baromfiak eltűnése miatt előterjesztett panaszok esetében. '' Bereczki Pálné azt sérelmezte, „ hogy még az elmúlt nyáron adott nékie Csatlósné 3 Ludat, 1

2 9MLMakóV.A. 101.B.3. 1809-1813.253-254. 30 ML Makó V.A.101.B.1.1805-1807. 57. 31 ML Makó V.A.101.B.1.1805-1807. 32-33. ' 2 Mivel a lólopások ügyében az úriszék és a megyei törvényszék ítélkezett, s a városi jegyzökönyvek csak a pana-

szokról és a tanúmeghallgatásokról számoltak be, e nagyszámú ügycsoportot a lopások minősített eseteinél tár-gyaljuk. Ugyanez a helyzet a juhok és az ökrök esetében is. Itt azonban többször lezárult az ügy már a városi bíró-ság előtt, mert megtérült a kár, a tolvajt pedig megbüntették.

33 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 2. 34 ML V.A.101.B.1. 1805-1807.27. 35 A kár csekélységére való hivatkozással a nyírbátori úriszék „illetlenségnek" tartotta, hogy „ilyen csekélységgel"

alkalmatlankodjanak nála, s alacsonyabb fórumok elé utalta a hasonló ügyeket. KALLAY ISTVÁN 1985. 325.

821

Gúnárt, 2 Tojást Takács munka fejébe, mindenik Ludnak a jobb lába jobb felöl hasított. Á~ gunárnak még azon fölül a farka is el van véve. Ezen 3 Ludja tegnap múlt 2 hete hogy el-vesztek. Ma hajnalban pedig meg találta kettejit - u.m. 1 Gunárt és 1 Tojót a Sánta Dorsza padlásán. Bizonysága a Csatlósné Menyecske Leánya Kis Mihály felesége, aki az előtt is esmerte a Ludakat, mert ök nevelték azokat, s azt is tudja, hogy Bereczki Pálnénak adta a Napa a 3 Ludat 3 forintba. A mostanit meg látván, a 2 Ludat a Dorsza padlásán, azokat ugyan azoknak lenni állittya. " A megvádolt is ésszerű magyarázattal állt elő tulajdonlásának bizonyítására: „Sánta Dorszáné azt állittya, hogy azokat a Ludakat most pénteken múlt 2 hete vette a piaczon valami vidéki oláhtúl, mellyre Bizonyságoknak nevezi" Tót János és Tót József feleségét. A tanúkat felhívták, hogy az utcakapitány jelenlétében szemléljék meg a ludakat: valóban azok-e, amelyeket Dorszáné az ő jelenlétükben a piacon vett/6 Márton napján már jóval túl, 1806. november 29-én Borzinka István és Erdei János strázsák Maki Péterné elveszett ludaiból laktak jól. Burunkai Mihály utcakapitány találta meg Borzinkáéknál egy tálban „ a Ludnak koppasztott húsábúl 2 szárnyát, nyakát, egy lábát, a zúzzát". Borzinkáné először tagadta, hogy Makiné ludaiból származna a hús, a strázsák azonban utóbb megvallották, „hogy az uczán találtak 3 ludat, az egyiket el ütötték, és a Borzinka házánál meg koppasztották". A bírák gyorsan és példás szigorral jártak el. „Ezen törvénytelen tselekedetekért a Tekintetes Vármegyének [...] ki adott Kegyes Rendelése szerént, Borzinka István, és Erdei János mint Strázsák, a kiknek kötelességek lett vólna a Kár tévőket zabolázni és azokat bé hajtani, nem pedig hogy ök a Strázsálás szine alatt más-nak Kárt tegyenek, külön külön 24 pálcza ütésekkel büntettek, azon kívül az el lopott ludért 2 forintot fizetni köteleztessenek. "i7

A makóiak többször panaszkodtak ingóságok, pl. edény, ruha, széna, vessző, de még a „baromkúthoz" készült rovásfák, illetve a községi híd faanyagának eltűntére is.38 Berázi Ferenc szabó például azzal vádolta egyik makói ismerősét, hogy egy zombori kocsmából bicskát, pikszist, cintálat lopott. Az elkövetett „ragadozásokrólmelyek egy részét megtérí-tette, a zombori bírák is hiteles levélbeli tudósítást küldtek.39 Szűcs János hadnagy jelentette 1805. szeptember 4-én, hogy Bisztriczki János a szállásról egy vasalt vödröt lopott, és „egy icze borért" eladta Krebecz kocsmárosnak. A lopott ingóságok között még marhabőr is szerepelt. Szegedi Kálmán Ferenc bőrkészítő mester40 panaszolta, hogy a Szent György napi vásár után két héttel a Kis-Tiszába áztatott marhabőrök közül az egyik, amelyik „ már le volt húsolva ", eltűnt. A folyónál két csónak volt akkor, „ a kik közzül egyik azt mondotta, hogy makai, másik hogy telei". Elpanaszolta makai Kovács József vargának a történteket, ő meg visszaüzente, hogy Makón István varga műhelyében látott „ki húsolt bőrt." Kálmán Ferenc eljött szemügyre venni a bőrt, s megbizonyosodván, hogy az övé, a híradónak járó fizetség levonása után kérte kárának megtérítését.41

Az ingóságok eltulajdonítása közül a leggyakoribb a ruha- és textillopás volt. Ezzel gya-núsította Tót Mihály takács Bajnóczinét 1805. január 28-án. „ Özvegy Kis Györgyné házánál lakadalom lévén oda hivattatott olly reggel, hogy a Kis házban vigyázó legyen, a mint hogy dél előtt 10 orakor oda menvén mintegy 4 ora tájban dél utánnig ott volt. Bölcsőket renge-tett, ottan azon idő közben Katona is meg fordult. A Dávid fiját Maskarába felöltöztették és a Lakodalmas házba be vezették. Tót Mihály Takács mester ember azt mondja, hogy ő azon háznál vőféj lévén, tegnap látta, hogy Bajnócziné felöltve lévén rajta a mente, egy tarka

36 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 104. 37 ML Makó V.A. 101 .B.2. 1807-1808. 37-38. 38 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 254., 258., 310., 331. 39 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.3. 40 Nem kizárt, hogy a szegedi tímár családból származó Kálmány Lajos (1852-1919) néprajzkutató, katolikus pap

egyik felmenője kerül itt említésre a Kálmány-életút kiváló ismerője, Péter László közlése szerint. 41 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 154.

822

Keszkenőt a kebelébe dug\>a ezt pedig azután kereste az özvegy Patykóné. Ere Bajnócziné azt feleli, hogy az a maga Keszkenője vált, melyet most elő adhat. "4 A tanács nem látta bizonyítva Tót Mihály állítását, így nem járt el az ügyben. „Egy új slájer keszkenőt, melly bé nem vált szegve, a kis leányának most varrott egy kis ujj ingecskéjit 5 fertálybúi" loptak el Szász Ferencné ládájából, amíg átment Veres István házához. A panasztétel során a sértett szokás szerint azonnal megnevezte az általa gyanúsítottat. Pócsi László 13 esztendős leánya, Sára elmondása szerint Csikós Jánosné kétszer megkerülte a malmot, ahol laktak, s azt pró-bálta, hogy „ a pitvar ajtó be nyílik e ". Puskás Péter 9 éves lánya, Ilus hozzátette, hogy amíg Szász Ferencné távol járt, Csikósné a házból szemközt jött ki, s ahogy őt meglátta, „elfejéredetett, mint a fal".43 A makói Liba lányok - de különösen Liba Panna - ismeretesek voltak környékszerte, hiszen nevük számos tolvaj lási ügyben szerepelt. Liba Panna benne volt a többször is visszatérő szalonnalopási ügyben, 1805. július 15-én pedig azt olvashat-juk, őt gyanúsítja „némely el lopott házi jószágai és ruhái eránt" Gera Ferencné is. Elmon-dása szerint a vásárhelyi vásárban június 21-én „megismerte tarisznyáját Vásárhelyi Dunaháti Szabó Istvánné előtt, a ki kenyeret árúit, és azt tölle el vévén, a többinek előkeríté-sére jelentette magát ottan birák uraknál, és utoljára Uradalmi Fiscalis JJrnál" - de sajnos nem járt eredménnyel.44 Magyorósi Istvánné ládájából 1806. június 27-én fátyolra való anyagot, egy 4 forintos selyemkendőt, két 2 forintos pamukkendőt loptak el, amíg kedden 10 óra körül kinn járt a Szent Iván napi gyalogvásáron - még mielőtt a vidékiek számára is megnyitották volna. Otthon hagyott ötéves fiát Horvát József katona felesége, Szabó Maris rávette, hogy nyissa ki az ajtót. Adott neki egy krajcárt, hogy hallgasson, ő meg kivette a ládából az említett ruhákat.45

A vásári lopások viszonylag nagy száma azzal magyarázható, hogy az ingóságok tolvaj-lásának vissza-visszatérő színhelye volt a vásár. Makón évente négy alkalommal tartottak országos vásárt: Judika (nagyböjtben), Szent Iván (június 24.), Szent István (augusztus 20.) és Szent Erzsébet (november 19.) napján. Az első napon gabona- és baromvásár volt, a második nap kirakodóvásár (gyalogvásár). Általában hétfőre esett a vásár első, keddre a második napja. A vásárt a nyilvános legtöbbet ígérőnek adták bérbe három vagy négy évre, s a bérlőt illette a helypénz. Szokás volt, hogy azok a vidéki lakosok, akik a helypénzfizetést el akarták kerülni, szekerükkel ismerősükhöz álltak be. Kétszeres helypénzfizetés és 24 pálcabüntetés mellett - a büntetési tételeket az ismételtséggel arányosan növelve - ezt meg-tiltották.46 A baromvásárok rendjéről a tanács már 1784-ben rendeletet alkotott, s 1796-ban megújította. A vásárokat a 18. században a város széle és a Maros közötti füves, fás terüle-ten tartották, 1801-től a mai Gyöngy és Szilágyi Dezső utca környékén.47 A vásárt kellő körültekintéssel szervezték meg: a cédulaháznál a városi tanács megbízottai végezték az ellenőrzést, a rend fenntartása „a Város cselédjei" (1796 után három utcakapitány és három strázsa), a vásárbírák és a székbírák feladata volt.48 A megújított vásári rendtartás (1796) szerint mind a három templom előtt ki kellett hirdetni, hogy az első napon, a baromvásár napján a gyalogvásárban árulni tilos, s a második napon tíz óra előtt csak a helybéliek vásá-rolhatnak, a vidékiek számára csak tíz óra után „szabad a vásár". Ha az elöljáróság kivéte-lesen mégis megengedte a baromvásár napján a gyalogvásárban történő árusítást, dobszóval jelezte. Mivel a vásári sokadalom idején bármi megtörténhet (hiszen 'aki verekedni akar, könnyen talál botra'), az utcakapitányok és a bakterek feladatává tették, hogy kötelesek „a

42 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 4. 43 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 50. 44 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 56. 45 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 180. 46 Uo. 4 7 GILICZE JÁNOS-PÁL LÁSZLÓNÉ SZABÓ ZSUZSANNA 2 0 0 2 . 1 0 2 - 1 0 3 . 4 8 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 38 .

823

kártevő és a botránkoztató személyekre éjjel-nappal szorgalmatosan vigyázni, a vásárokban szüntelenül kerülni, és ha olyan rossz kártevő személyt, bicskást, veszekedőst vagy káromko-dót találnak, az áristomba béhajtani. "49 A jegyzőkönyvek adatai arra utalnak, hogy a vásá-ron adódó ügyes-bajos dolgok, viták rendezése igen gyorsan, gyakran még a vásári ügylet-kötés, tolvajlás, verekedés, szóváltás napján megtörtént. A szokott rend szerint a városi tanács járt el ezekben az ügyekben.

Azt tartotta a szólás, hogy 'ritka vásár tolvaj nélkül'. A makói vásárban is gyakran elő-fordult lopás, tolvajlás, vagyis hogy valaki 'ötön (értsd: öt ujjon) vett a vásárban'. Egy 1805. április 2-án kelt bejegyzés szerint „Varga János, a ki Vásárhelyen Borsi Tádé házába mint zsellér lakik, vasárnap Szűcs Jánossal, vásárhelyi lakossal ide jővén meg ismerte, hogy minek utána a Makai Ugaroktól Borsi János kocsiján jött vólna ide Makóra, Forrainál, mint Borsi János ismerősinél hétfőre kelő éjjel Szűcs Jánossal együtt hált. Azután mára kelő éjjel Kerekes Györgynél hált vólna, ma a vásárba Hellybeli Mucsi Pistával loptak egy vég vász-nat vásárhelyi kereskedők sátorából. A vásárhelyi kereskedők azon panaszolkodtak, hogy még több károk is vagyon. E végre az az instantia adattatott nékik, hogy azokat a hellyeket, a hol hálások volt Varga János és Szűcs Jánosnak, a házba meg vizsgállyák. Ezen lopásba azt is vallya, hogy váltak négyen, úgy mint maga, Mucsi Pista, Kerekesné és a negyediket nem isméri, hanem utasittya, hogy Makaiak ismerjék meg.'" A következő napon a tanúkat is kihallgatták:

„Joannis Varga Kinek hivnak, hova való, etc. ? - Varga János a nevem, Vásárhelyi feleséges Borsi Tádé házában mint Zsellér lakok

circ. 45 esztendős r.cath. vagyok. Miért vagy fogva? - Egy darab vásznat tegnap a vásárban a vásárhelyi görögök sátorába tettem az hónom

alá, a mellyért egy pénzt sem adtam, mellyért a Sátorbul egy Legény meg egy gyermek jött utánam, ezek meg állítottak, és a Város Cselédjei által bé hajtattak.

Kik voltak a Társaid? - Szűcs János vásárhelyi, Mucsi Pista makai, Makai Kerekesnének a menyecske Leánya

és én öszve találkoztunk az előtt a sátor előtt, az honnét vásznat el hoztam. A Sátor alá bément elsőben Szűcs János, utána Mucsi Pista, azután ment az az asszony, akit nem esmé-rek, ezután a Kerekesné lánya. Én a Sátor szélibe kinn maradtam, azok a kiket neveztem, hogy bé mentek, a Vásznat válogatták és azután, az az asszony, a kit nem tudok meg nevezni, adta nékem azt a darab vásznat. Bizonyosan nem tudom, hány rőf volt, gondolom hogy vólt 15 rőf.

Kivel jöttél Vásárhelyről? - Szűcs Jánossal gyalog jöttem a Makai Ugarokig, ottan mind a kettőnket felvett a maga

Kocsijára Vásárhelyi Borsi János, a ki Forrai Jánoshoz, mint ismerösséhez szállott, ez vólt Vasárnap estve, és akkor mind az hárman ott háltunk. Hétfőn dél után egy óra tájban a barom Vásárba, én és Szűcs János öszve találkoztunk Mucsi Pistával, ezzel el mentünk Kerekesné házához, a kivel Sziits János esmerős vólt, és akkor ott háltunk:5'

Micsoda ember az a Szűcs János? - Szegény ember a kinek se háza se földje nincs, feleséges ember, lakik a Borsi Jánosnál

zsellérképpen, harmadik házba ahhoz, a hol én lakom.

4 9 EPERJESSY KÁLMÁN 1 9 8 4 . 3 9 . 50 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 15-17. 51 A városi tanács 1796-ban rendelkezett úgy, hogy a baromvásár napján a gyalogvásárban nem lehet árulni, csak a

következő napon. Ezért mentek Varga Jánosék Kerekesné házához, s maradtak házánál aznap éjszakára, hogy másnap a gyalogvásárban is ott lehessenek.

824

Szűcs János, Mucsi Pista, Kerekesné Leánya, és az asszony, a kit nem esmersz, csak egy forma Társaid váltak a lopásba?

- Azt mindenik egy formán tudta, csakúgy mint én, mert ők válogatták a vásznat bent a sátorba, és ők kézről kézre adták ki én hozzám a vásznat.

Kerekesné Leányának a vallása Kinek hivnak etc. ? - A nevem Kerekes Panna, itten lakó Kerekes Györgynek a Leánya, Szentesi Ferencz fe-

lesége vagyok, ide jöttünk Vásárhelyről Uj esztendőkor múlt esztendeje. Ugy jöttünk pedig ide, hogy Kiss Sámuel megfogadta az Uramat béresnek, akkor én is által költözködtem.

Tegnap hol váltál együtt vásárhelyi Varga Jánossal, Szűcs Jánossal és Mucsi Pistával? - Tegnap a Szélmalomnál láttam Mucsi Pistát, de vélle nem beszéltem. Varga Jánost pe-

dig úgy láttam, hogy tegnap reggel bé jött az házunkhoz részeg formán, a Tarisznyáját ott hagyta, mellybe nem vólt egyéb egy darab kenyérnél és egy darab szalonnánál, oda pedig tsak maga jött, és azonnal el is ment onnét, azulta nem láttam. Mert én a mint tegnap reggel a Templombúi haza felé a Vásáron keresztül mentem, ott pedig meg sem állottam, sehol sem voltam. "52

A tanúk meghallgatása után szembesítés következett: „ Varga János jelen lévén szemibe mondja Kerekes Pannának, hogy ö is ott volt a sátor-

ba tegnap a többivel, mikor a vásznat ellopták, és néki által adták. Azt is szemibe mondja, hogy hétfőn délután 1 óra tájban ment a Kerekes házához Szűcs Jánossal együtt, és ott hált nem pedig tegnap reggel, amint Kerekes Panna mondja.,OJ

A bizonyság további része volt a házkutatás, motozás: „ Egy darab 3 röf fej ér Parkész találtatott az öreg Kerekesné ládájában, mellyet tegnap a

város cselédje előtt 3 'A rőfnek mondott. Valósággal pedig 5 röf. Azt monda most Kerekesné, hogy ez előtt 3 esztendővel vette N. Sz. Miklóson adott érte 2 forint 30 krajcárt, rőfönként 30 krajcáron vévén. "54

A bizonyítási eljárás végén összefoglalták a tényállást: „Species facti: Tegnap délelőtt 11 óra tájba Vásárhelyi Pap Mihály kereskedősátorábul

Varga János nevű Vásárhelyi lakos és Bicskás el lopott egy darab 15 rőfnyi vásznat, mely-nek röfe 30 kr, mellyet az által ellenbe lévő sátorbid Jankovics András Kereskedő vett észre, és azt meg fogván el vette tölle a vásznat. Azután fel kisértetett a Város cselédjei által. Var-ga János azt vallya, hogy ö néki ezen bicskázásban Társai váltak, Vásárhelyi Szűcs János, Makai Mucsi Pista, Kerekesné menyecske Leánya és egy asszony, a kit nem esmér. Ezek a sátorba bent váltak, a vásznat válogatták, és ezen darabot kézrül kézre adták ki neki. Szűcs János és az esmeretlen Aszszony meg nem találtattak. Mucsi Pista ide való - ez is el illantott. A Kerekesné Lánya azt mondja, hogy ő tegnap a vásárba sem vólt kiilömben, ha-nem a Templombul menvén haza felé reggeli 8 óra tájba ment keresztül a Vásáron, de ott meg sem állott, annál inkább nem is vólt azoknak a Társaságába. "5S

Április 4-én „Kerekes Györgyné annak meg bizonyítására, hogy azon 5 röf Parkeszt, melyet a vásárhelyi Görögök a most elmúlt vásárban történt kárvallások miatt motozván a Ládájába találtak és ide hoztak, nem lopta, hanem ez előtt 3 esztendővel a Sz.Miklósi Vá-sárba vette, Tanúnak elő állította Sarkadi Ferencnét, a ki azt mondja, hogy ö is jelen volt mikor azt vette, minthogy Kerekesné is az ő Kocsijokon ment oda. Azért néki a Parkesz kiadatott.56

52 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 17-18. 53 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 18. 54 Uo. 55 Uo. 56 Uo.

825

Még ugyanezen a napon megszületett az ítélet is: A „Tekintetes Fő Bíró Úr Comissiójára, tudni illik, hogy Vásárhelyi Bicskás Varga János, a ki a most el múlt Vásár-ban Vásárhelyi Pap Mihály Kereskedő sátorábúl 15 rőf vásznat el lopott, mellyet maga sem tagad, 24 Pálcza ütéssel itt a Városházánál megbüntettessen, és azonnal Lakhellyére vissza utasíttasson. "57 A kiszabott büntetést azonnal végrehajtották: „A ki rendelt mód szerént Varga János meg büntettetett és Vásárhelyre utasíttatott. "5S Ezzel rendkívül gyorsan és eredményesen lezárult egy vásári lopás, vagy ahogyan akkoriban Makón is nevezték: „ vásá-ri bicskázás" kivizsgálása, bizonyítása, a büntetés kiszabása és végrehajtása, a vásárhelyi Bicskás Varga János megbüntetése.

A bicskás kifejezés vásári tolvaj jelentése mára feledésbe merült. "'' Pedig a 18-19. szá-zad fordulóján elsősorban a Dél-Alföldön gyűjtött közmondások és szólások között közis-mertsége okán Dugonics András többször is idézte. A 'ritka vásár tolvaj nélkül' szinonimájaként használta, hogy 'ritka vásár bicskás nélkül'. Ugyancsak ő jegyezte fel azt a mondást: 'ritka tolvaj bicsak nélkül'. A Magyar példabeszédek és jeles mondások címmel 1820-ban Szegeden megjelent kétkötetes munkájában a 'nagykörmű bicskás' szólás mellett az olvasható, hogy 'nagy tolvaj',60 s Dugonics magyarázatként hozzáfűzte: „Bicskásoknak hívják Szegeden az olyan tolvajokat, kik vásároknak üdejökben a' zsebekbe kotorásznak, és más aprólékokat is lopnak. Egy ezen bicskások közül 1790-dikben nagyon panaszolkodott az akkoron fel állott, és a' koronát őriző Banderisták ellen: kik a' kurta mentét és dolmánt közönségesen bé hozták. Jobb volt (.mondá a' bicskás) midőn ez előtt hoszszú mentébe, és dolmányba jártak az emberek: mert a' zsebbe könnyebben férhetett mind maga az ember, mind más böcsűletes emberek. "6>

Amikor a város a makói vásárrendtartás 1796. évi módosításával az utcakapitányokat és baktereket kirendelte a vásár idejére, hogy ha „bicskást" találnak, áristomba vigyék, ezeken a vásári tolvajokat értettek, akik visszatérő szereplői voltak Makó népi jogéletének.62 Az 1805-i részletes leírás után a „bicskásokra", mint vásári tolvajokra utalással a következő év júniusában is találkozhatunk. A vásárhelyi zsidó Vogyanez József a makói „vásári alkalma-tossággal" arról panaszkodik, hogy elveszett sátorából egy vég 33 rőfből álló gránátszín anyag, amelyből 9 és fél rőf a vásárhelyi Dekán Panni asszonynál került elő, „a ki különben, makai elmétlen Sándor Pisti felesége vólna, de nagy bicskás".63 Persze, az is előfordult, hogy 'rosszkor kiáltottak tolvajt,' s a bírák személyes közbenjárására volt szükség a forron-gó árusok lecsendesítésére. Szabó József felesége, Kis Ágnes 1806. július 19-én arra pa-naszkodott, hogy a Szent Iván napi vásárban betért a zsidók sátorába „egy fényes kötőnek

57 Uo. 58 Uo. 59 Bálint Sándor Szegedi szótárában például a „bicskás" címszó alatt „kihalt" jelzéssel említi Dugonics Andrásra

hivatkozva 'zsebtolvaj' jelentéssel. BÁLINT SÁNDOR 1957. 1. Implom József a 18. század végéről és a 19. század elejéről, nagyobbrészt a Békés megyei Levéltárból származó nyelvtörténeti adatok között ismerteti a „bicskás" kifejezést — főleg vásári tolvaj értelemben. A „bitskás aszszonyok" a vásárban posztót loptak, s büntetésük egy 1784-es adat szerint, hogy „hajók tőben nyirettesenek el". IMPLOM JÓZSEF 1974. 91.

6 0 DUDGONICS ANDRÁS 1820 . idéz i MARGALITS EDE 1996. 64 . 61 DUDGONICS ANDRÁS 1820. 2. 48. szak. Tolvajok. 312. Dugonics e megjegyzésére hivatkozva használta Bálint

Sándor Szegedi szótárában a „ bicskás" kifejezést az előbb említett jelentésben. Dugonics azonban, mint maga a szöveg és az idézett korábbi példák is mutatják, szélesebb, s kifejezetten vásárokon elkövetett tolvajlásokkal össze-függésben ismertee kifejezést.

62 Bölcskén, ahol egész családok éltek vásári lopásokból, a vásári tolvajokat „vásári kómároknak" nevezték. NAGY JANKA TEODÓRA 1996, 2006. (A „kómár" a bajor-osztrák eredetűnek tartott (TESz.) „kalmár" szavunk széles kör-ben elterjedt ejtésváltozata, nyelvjárási alakja, amely már régóta hordozza a 'tolvaj' jelentést. A 'szatócs; vásári, bódés árus' jelentésből származtatják, s a tolvajlással úgy látszik mindvégig megmaradt a szójelentés kapcsolata. Például: „félkézkalmárkodik" ~ kómárkodik, fékézkómár ~ fékézkalmár 'csen, lopásból él, lop; tolvaj, stb.'. Jász-berénytől a Dunántúl nyugati végéig és délen is mindenütt felbukkan, tehát mind alakja, mind jelentése szervesen és történetileg függ össze a „kalmár"-ral (UMTSz., TESz.).

63 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 179.

826

valót, keszkenőt is akarván venni". Mivel az elsőben „nem talált tettzése szerént valót", átment Jakab Fischer sátorába. „Ott más magyar asszony Pap Antalné nevű valami patyola-tot alkudozott a zsidó aszszonytúl. Igaz, hogy ő is tapogatta a patyolatot, de minthogy ara nem volt szüksége, azomba keszkenőt sem látott a sátorba ollyant, a mellyet akart venni, onnét is tovább ment, de még akkor is a patyolatot, a melyet Pap Antalné meg alkudott, el sem vágta a zsidó aszszony. Tovább, valami negyedik zsidó sátorban meg vévén a keszkenőt, és azt a kötőnek valóval másik viseltes keszkenőbe kötvén, onnét valami négy lépésnyire el menvén, a patyolatot áruló zsidó aszszony elébe állott, melyre ő, gondolván, hogy talán gyanúságba vette ötet a zsidó aszszony, azt meg szólította, hogy mit akar, és azonnal ki mutatta, hogy a keszkenőjébe nincs egyéb I kötőnél és I keszkenőnél, és azzal ötet el eresz-tette a zsidó aszszony." Mire a tálasokhoz ért, Fischer felesége utolérte, és a sátrukhoz kísér-te. Ott „ el vette tölle a keszkenőt és kötöt is a mellyeket vásárolt; ott öszve rohantak reá a zsidók, ütötték, verték, fojtogatták, meg vérezték, és onnét nagy lármával hurczolták, vonczolták a Jakab Fischer házához. Ott az üres botba bé zárták, onnét a zsidó aszszony a házába bé hivta, és az el veszett (a mint ö mondotta) patyolatért 20 forintot kért tölle, de nem érezvén magát vétkesnek egy krajczárt sem igért. Már ekkor a zsidó házát nagy sokaság vette körül, mert az ide valók közzül sokan, a kik ötet esmérték, másokat ara kértek, hogy ne hagyják, mert bűntelen. Vidéki ember is sok gyülekezett oda, és akarták a zsidó házát fel nyitni, hanem éppen hogy Mihály biró uram E biro és perceptor urak64 oda érkezvén, és látván, hogy majd nagy lárma és veszekedés lesz a dologbúi, szállottak, közikbe szállottak, hogy ereszék ki, és úgy eresztették el a zsidók. Ara, hogy Kis Ágnessel a zsidók Hlyen rútul bántak, bizonyságot tesznek itten a városban lakó betsülletes aszszonyok, úgymint Szabó Mari Martonosi György özvegye, Szabó István felesége Bajnóczi Theresia, Gyulai János hites társa Szőke Kata és Natsa Ferencz hites társa Cziráki Anna. "65

A leggyakrabban azonban a pénz ellopását sérelmezték. Az ügyek egy részében maga a városi bíróság járt el, máskor - különösen a nagyobb pénzösszegre elkövetett lopások eseté-ben - az ügyet az úriszék döntésére bízta. A város járt el Bódi Kovács Ferenc panaszában, aki azzal gyanúsította Makai Bökönyi Katát, hogy az 1805 júliusában tartott vásárhelyi vásárban eladott lovának árát ellopta. A vevő Bódi Ferencnek „ maga adott egy kis szennyes be és meg hasított papirost, mellybe az 55 forintot belé hajtogatván, a csizma szárába bé tette. Ezt látta Makai Bökönyi Kata menyecske, mert jelen vólt, az áldomásbúi is ivott. " Éjjel „Vásárhelyen, a kvártéllyán, az istállóban le feküdt, el aludt Bódi Ferencz, s ott közel feküdt Bökönyi Kata is. Ejczaka 11 óra tájba fel költötte ötet a menyecske, és el hivta a korcsmába, a Szarvasba, oda együtt el mentek, és mikor borért fizetni akart, de még akkor el se vette a bort, nyúlt a csizma szárba, hát már akkor nem vólt a bankó, hanem a menyecske fizetett meg a borért 12 krajcárt. " Bódi Kovács Ferenc másnap reggel megmotozta Bökönyi Katát, s „ akkor először semmit sem talált nálla, azután 1 óra múlva ismét meg motozta, és akkor meg találta a szennyes papirost és az 1 forintos bankót a menyecske kendője sarkába bé kötve. Meg lelvén nála a bankót, hívta a város házához Vásárhelyen. El is indult vele, de azután el tsapta magát a kocsik közt, és többé meg se találta a menyecskét. " Mikor Makón összetalálkozott vele, nem eresztette, a városházára vitte, ahol Bökönyi Kata elismerte, hogy „mi pénzt ki vett a csizma szárábúl, azt adta a Nagy Kata kezéhez ". Elkísérte oda Bökönyi Katát Kovács Ferenc és Papp István szűrszabó, s ott kézhez vettek 45 forintot. Ezután Bökönyi Kata szüleinek házához mentek, s anyja, Bökönyi Istvánné odaadta a hiányzó 10 forintot. Mivel megtérült a kár, Bódi Kovács Ferenc „az ügyet nem firtatta tovább ".66

64 Nagy Mihály bíró, Igaz János esküdt bíró, Balogh László adószedő. 65 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 91-92. 66 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 54.

827

Nem maradt el viszont jól megérdemelt büntetése Kéfler serfőző szolgálójának, Keller Julisnak, aki 1805. szeptember 14-én ellopott gazdája lajbijának belső zsebéből 2,5 forintot. A serfőző reggel 6 órakor feküdt le, mert egész éjjel sert főzött, s „az ágy előtt lévő Széken volt a többi ruhájával a Lajbija le téve. [...]) A felesége a piaczra menvén, hivta a Szolgálót, de az hátra maradván, bé ment a szobájába, és a le tett ruhája körül, mintha valamit kere-sett vólna, motozódott. ... Tegnap a Leány be hajtatván és arestomba tétetvén, mind eddig erössen tagadta ". Később azután „ meg emérte, hogy ő vitte el, és ajánlotta, hogy csak men-jen vele egy Kis Biró, elő adja. Szántó János Kis biró el menvén vele a Serházhoz, ottan a Katlanbul, a hová rejtette, elővette és elő húzta a 10 forintot, melly a Serfözönek által ada-tott, ő pedig ezen gonoszságért 12 korbács ütéssel meg büntettetett". 7 Ha nem sikerült bizonyítani a lopás tényét, a városi bíróság elutasította a károsult panaszát. A zombori ura-sági vadász csizmaszára mellől a kocsmai mulatozásban elveszett 12 forintja ellopásával Makai Marsainé 12 éves György fiát gyanúsította. A tanúk elmondásából azonban kiderült, a vadász olyan részeg volt, hogy amikor a felesége pénzt kért tőle, először a 2, majd a 10 forintos bankót kivéve, s utóbb visszatéve „valami vastag papirosba béhajtogatván, úgy mutatta, mintha a pipájába (mert dohányzott) meg akarta volna égetni, de azután eltette, és ki ment a Korcsmábul". Mivel részeg is volt, az épületet is elhagyta, kára a tanács által „meg nem Ítéltethetett",68

A „ tsavargó gonosztévők és külföldi kóborlók" A város a közrendet nagymértékben veszélyeztető, más bűncselekmények lehetőségét is

magában rejtő csavargás megakadályozását rendkívül fontos feladatának tekintette. A vár-megyétől 1806. július 29-én levélben kért segítséget. A kérdést tárgyaló küldöttség augusz-tus 19-én megfogalmazta a „közjóra intézett hasznos Rendszabások" szövegét, amelyet Csanád vármegye Makón tartott közgyűlése 1806. Kisasszony Havának 26. napján el is fogadott.69 „A tsavargó gonosztévők meg zaboláztatások módjáról" szóló rendelet megalko-tásának, a felállítandó város- és pusztakapitányi rendszer létrehozásának egyik célja éppen az volt, hogy megakadályozzák a „városban s határjában már nagy számra nevekedett gyanús rosz emberek" számának további gyarapodását a háborús időkben. Elrendelték, hogy „ amely gazda a kóborló embernek vagy lopott marhának tsak kevés ideig is szállásán helyt enged, az azonkívül, hogy mint or-gazda, keménnyen fog büntettetni, szállásától meg fog fosztatni". A csavargók - vagy ahogyan a rendelet nevezte: „külföldi kóborlók" - eltávolítá-sa végett megparancsolták a vízi molnároknak és a Túri révészeknek, hogy „a molnárok ugyan egyátallyában senkit vagy ide által a Maroson vagy a Bánátba által tsónakon vinni vagy hozni ne merészeljenek, a Túriak pedig hasonlóképpen semmi idegen, annyival inkább passus nélkül való embert se ide, se oda által vinni ne bátorkodjanak".70 Czene Ferenc azonnal jelentette, hogy szállására érkezett feleségének testvére, Tordai Bajusz Mihály lánya férjével, Csikós Jóskával - aki csikós, előzőleg gulyás volt a szomszédos településeken - és négy gyermekével. Miért döntött úgy, hogy Makóra jön, azt sógora nem tudja, „és csak úgy adták fel itt a Városházánál, minthogy ki van publicálva, hogy senki a maga házánál idegen, csavargó embernek helyt ne adjon. "?IA bejelentés elmulasztása esetén szigorú a büntetés: a kötelezettségét mulasztót megfosztották szállásától. Czene Ferenc sógorát fogadta be, aki-nek eddig is volt miből megélnie. Ha azonban olyan személyről volt szó, mint Sztán Péter simándi lakos, akiről bizonyságlevelei alapján úgy tűnt, hogy „csavargó, állhatatlan em-ber", akkor a városi tanács felszólította a szállásadót, hogy azonnal küldje el házából. Sánta

67 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 103. 68 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 106. 69 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808.48-50. 70 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 49. 71 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 10.

828

Marinak is megparancsolták 1805. február 20-án, hogy zavarja el Sztán Pétert, mert „nem engedtetik az itt való mulatság" neki, s „ hogy ha tovább az házánál találtatik, mindegyik megfog büntettetni". ' Amikor a szőlőcsősz szüret idején Nyúzó Pista kunyhójánál elfogta az ott, ,csavargó személyt", Kálmán Sárit, nem sokat teketóriáztak. Azonnal a városházára kísérték és 12 korbácsütés után „visszautasítják" Aradra. Farkas Jánost pedig, aki őt „lappantgatta", azaz rejtegette, szintén 12 pálcára büntették.7'

Aki makói lakos kívánt lenni, a tanács támogatását kellett megszereznie - bár a letelepü-lési engedélyt a földesúr adta meg. A bírák azonban rendkívül gondos körültekintéssel jártak el a javasolt személyek kiválasztásakor. Szabó András mesterember 1806. március 25-én jelentette be letelepedési szándékát. Kérelmét a tanács csak gondos mérlegelés után továbbí-totta támogató javaslatával. Miután Szabó András megkapta az uraság engedélyét, 1050 forintért megvásárolta Szabó József házát a 472. szám alatt. Ezután még az előző lakhelyéről kapott bizonyságlevelet is be kellett mutatnia, hogy immár új polgárának fogadja el a vá-ros.74 Rovott múltúak, földhözragadtak kéréseit a bírák nem is továbbították. Az Erzsébet-napi vásárra 1805-ben Makóra érkezett „Nyakas czigány Kovács János Inoka7} Helységbül levő Rácz Mártonné attyafijával, aki István nevű fijával, Bodi Mihály vejével és feleségével a szükség hozván magával", s a bírák előtt bejelentette, hogy Makón akar maradni. A bírák hírül adták, „ hogy harmad nap alatt, azon Inokai Uj Lakosok, oda vissza mennyenek, külön-ben kifognak kisirtetni. " Azaz nem kívánt személyeknek fogják tekinteni őket a városban.

,,A fene egye meg, ne tsak meg egye - reszelje. "

A büntetőügyek között tárgyaljuk, de azoktól elkülönítve a delictum privatumot, azaz a magánbűncselekményt, amelyet az követett el, aki másnak személyében vagy vagyonában vétkesen, tehát akár szándékosan, akár gondatlanul kárt okozott. A szakirodalomban magán-jogi tiltott cselekménynek is nevezett esetek megítélése a rendi jog szerint nem volt egyér-telmű. Mint arra Homoki-Nagy Mária is utalt, a szóbeli sértést például a 18. század bírói joggyakorlata nem is tekintette bűncselekménynek, hanem olyan „Janus-arcú" cselekmény-nek, melynek büntetőjogi és magánjogi következményei egyaránt lehettek.7''

A szóbeli sértés lehetett becsületsértés (vagy ahogy a korabeli iratokban szerepel: „betstelenítés"), szidalmazás és rágalmazás. Az egyénnek a közösségben elfoglalt helyét, tekintélyét megalapozó becsület fontosságát jelzi, hogy Werbőczy István a nemesi magán-jogban a becstelenséget egyenesen cselekvőképességet korlátozó tényezőnek tekintette. Bár a nem nemesek vonatkozásában a Hármaskönyv nem tartalmazott ilyen rendelkezést, de még a 18. századi dél-alföldi városi joggyakorlatban is akadt példa arra, hogy a szóbeli sértésben elmarasztaltat cselekvőképességében korlátozták.77

A becstelenítések körében Makón is a legnagyobb sértésnek az számított, ha egy nőt kurvának, boszorkánynak neveztek. Varga József apósa, Szirbik Jánosnak halála után az örökségen összeszólalkozva 1805 februárjában nem fukarkodott anyósát újra és újra kurvá-nak, boszorkánynak, tolvajnak kiabálni. A tanúkkal megerősített bizonyítást követően

72 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 6. 73 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 74 ML Makó V.A. 101.B.1.1805-1807. 172.

Tiszainoka (Jász-Nagykun-Szolnok megye) 76 Homoki-Nagy Mária 2002. 212. 77 Homoki-Nagy Mária 2002. 213.

829

„bűnösnek találtatván Varga Jósef 12 pálcza ütéssel büntettetett Simon Józsefné öreg Forrai Jánosnét „vak csettegetőnek",7' leányát „vén kurvának" mondta; Kácjár György feleségét menye „vasfazekas kwvának". Bója Józsefnét komaasszonya hónapokon keresz-tül, bárhol találkoztak, lekurvázta és bestiázta. Ifjú Gyulai Szabó Andrásnét a „ rossz szom-szédságot pedig régen gyakorolva" a gyermekeken történő civakodás, perlekedés során szomszédja rendszeresen kurvának kiáltotta, a veszekedő gyermekeket szétválasztó Maráczi Katát a gyermekek „Fene teremtette nagy kurvának" nevezték. Ma már furcsának hat, hogy Vecsei Mária, Csősz Péter kerékgyártó felesége hasonlóan sértőnek, becstelenségnek tartotta hogy „menyasszony hírét költötték". Amikor 1806 adventje előtt Szabó András házánál Csősz Sámuel lakodalmán járt, Szabó Sámuel felesége, Tolnai Kata „oly gyalázatos hírt költött, hogy a panaszló menyasszony vólt, a mely szó magában gyalázatosságot foglal, mert annyit tesz, mintha a férjin kívül mással közösködött válna".80 Filep Péter gyalázásnak tartja, hogy Paku Péter felesége a kútnál azt mondta rá: „a fene egye meg, ne tsak meg egye -reszelje". Simon Ferenc helybéli takácsmester pedig éppen azt kívánta bizonyítani, hogy édesanyja alaptalanul vádolja azzal, hogy gyalázza. Legénye szerint az öregasszony „igen nehéz erköltsü". A fia iránt igen rossz kedvvel viselkedik, szidalmazza, „kutya baszta" szavakkal illeti: hogy „apád is koldus volt, te is koldus leszeF\ Menyét is sokszor mocskolta: „úri pompa, koldus gazda" - mondta neki. Szidta a fiát a katonaságért is, mondván „jó ember nem megy el katonának korhelykedni, " meg hogy „vegye elő, amit ott keresett". A legény „ még sok hasonló dolognak volt tanúja, de sem a mester, sem a felesége soha nem bántotta az öregasszonyt". Farkas Jánosné, Fekete Jánosné és Nagy Bálintné „híres makói bábák" becsületük megsértésének tekintették, hogy két részegességük és káromkodásuk miatt foglalkozásuktól eltiltott bába „az tilalom ellen is a gyermek hozó asszonyokhoz el mennek, azokat a hires Bábákat elszóllyák, az hires Bábákat mocskollyák".s] A „rút mocs-kolás " nemcsak szavakkal, hanem azt kísérő tettekkel is történhetett. Nagy János feleségét, Szabó Juditot Pongrácz István felesége, Sánta Kata, amikor vasárnap este két korsóval a Marosra ment vízért, mások előtt szóval és tettel gyalázta: „No, te lontsos kurva, ki tsirkéjit etted meg? " - kérdezte, azután pedig „a Marosrúl azon az úton vissza jött, s korpábúl ké-szült moslékkal minden tekintet és vigyázás nélkül le öntötte, a dézsával főbe verte," s mi-közben Szabó Judit el akart menekülni, „a keszkenőjét [...] a fejiről le tépte, öszve szaggat-ta, rútul mocskolta. "82 Hiába hagyta halála után házát fiára és menyére Lőrincz István, me-nye először nyújtófával jól megverte, majd moslékkal is leöntötte. A bírák a kiszabott bünte-tés mellett szabadságot engedtek öreg Lőrincz Istvánnak, hogy ezután „házával úgy rendel-kezzen, amint jobbnak gondolja". Előfordult, hogy rágalmazással járt együtt a szóbeli sértés. Madarász János felesége azzal vádolta Kis Tódornét, hogy három esztendeje ura tudta nél-

78 ML Makó V.A. 101 .B. 1.1805-1807. 5. 79 A „csettegető" kifejezést ma már inkább hangutánzó szóként tartjuk számon. A Magyar nyelv értelmező szótára is

az éles, magas hangon hangzó, pattogó, szapora beszédmódra utaló jelentéstartalmat emeli ki (MNYÉSz 1978. 1. 879). Kifejezetten a „csetteg" alakot használja („szájával olly csettegéseket tudótt csinálni"- 1794) Dugonics András a Szeged környékén gyűjtött szólásokat összefoglaló munkájában (TESz 1967. 516.). Valószínűsíthető azonban, hogy a „csettegető" a beszédmódra utalásnál durvább sértést jelenthetett, hiszen bírósághoz fordult miat-ta öreg Forrainé. Ezt erősíti nemcsak Margalits Ede Erdélyi Jánosra hivatkozva közölt szólása: „esettet vetett a szája", amelyet a hazug emberre mondtak (MARGALITS EDE 1996. 104.), hanem két korai nyelvtörténeti adat. Tolnanémediben 1397-ben még káromkodásként jegyzik fel: „A csettegőjit", Parajdon pedig 1462-ben „kiabál, veszekedik értelemben" használták: („Nem csettegne, pattogna, Veretlen megmaradna. ") (ÚMTSz I. 1979. 809.) Ha a „csettegető" hangutánzó használatából indultunk ki, érdemes a figyelmet felhívni arra is, hogy több tájon a tolvaj szarkát értették „csettegetőmadáron ". (Új mag\'ar tájszótár 1. 1979. 809.)

80 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 8 ' ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 36. 82 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 92. Egyébként többször olvasható, hogy a szomszédok, azért, hogy egy-egy

kiállhatatlan személytől megszabaduljanak, „el utálva nyelvességiért és rosz erköltsiért, kész volnának az házának árát le tenni, tsak hogy onnét el távozna. "

830

kül, lopva adott el 9 köböl búzát. Kis Tódorné tagadta, Madarásznának pedig megparancsol-tatott, hogy „akárminémű próbával bizonyittsa meg azt, mivel Kis Tódornál vádolja, külön-ben, mint rágalmazó megfog büntettetni". Mivel Madarászné „nem hozott bizonyságot", arra következtettek, hogy amit mondott, az „csak indúlatbul és mérgeskedésbiil szárma-zott. "83

Kisebb hatalmaskodások

A kisebb hatalmaskodás gyakori esete volt a verekedés, a másik fél jogos ok nélküli bántalmazása, amelyet ha vérzést, sebet, orvosi költségeket okozott, testi sértésnek tekintet-tek. Szabó Márton panaszolja, hogy Bója József és felesége őt és feleségét „nem tekintvén hogy öreg és roskatt, minden tagjára reszketös öreg ember, a földhöz vágta, a felesége pedig ennek a feleségit göröngyei hajigálta". Megverettetésének oka az volt, hogy Bója „a tölté-sen magának kocsi utat csinált, ahol soha nem volt, nem is lehet. "84 Szabó Márton ellenezte ezt, és figyelmeztette a régi szokások megtartására. Bár Bója az esküdtek előtt azzal védeke-zett, hogy az öreg eleséséhez semmi köze, hisz ő csak a kapát vette ki a kezéből, szavait nem vették komolyan, szigorúan megbüntették. Göbölyös László ugarcsősz azzal kereste meg a városi bírákat, hogy az apátfalvai juhásszal, aki a juhokat az ugarba hajtotta, megegyeztek egy icze pálinkában, s abban, hogy az ugarból kijönnek az állatok. A pálinkát meg is itták a Dáli csárdában, de a bojtár továbbra is az ugaron legeltette a juhokat. Göbölyös többször figyelmeztette a juhászt az egyezségre, végül leszállt a lováról, hogy egy bárányt magához vegyen. Szó szót követett, aztán tett tettet is, s a juhász fokosával beszakította a csősz kopo-nyáját. A juhász egyezségre kérte a csőszt, és 40 Ft-ot ígért neki, de a bírák által „nem en-gedtetett 10 forintnál többet felvennie, [...] minthogy az okozott seb nem vólt nagyon sérel-

A kisebb hatalmaskodás több ok miatt is bekövetkezhetett. Megeshetett újoncállításkor, kocsmai verekedéskor, családi perpatvar alkalmával.86 A kor jogalkalmazásának egyik sajá-tossága volt, hogy fokozatosan elkülönült a bántalmazások, a testi sértések bűncselekményi meghatározása. A városi bíróság hatáskörébe csak a kisebb ügyek tartoztak; a súlyosabb esetekben, mint említettük, csupán a tényállás leírásával és a tanúk meghallgatásával talál-kozunk. A bántalmazások (gyakran garázdasággal társulva) leggyakoribb színhelye a kocs-ma, és visszatérő szereplői a szabadságos vagy szökött katonák, obsitosok. A napóleoni háború éveiben, hogy katonaállítási kötelezettségét teljesítse, a város tanácsa a kocsmába küldte „a Város cselédjeit" a virtuskodó legények felkutatására. Persze, a katonafogás rit-kán eshetett meg ribillió nélkül. Komoly következményekkel járt például, amikor 1805. február 18-án 9 óra tájban 3 hadnagy, 1 fertálymester, 1 kapitány és 1 ugari csősz a jegyző-könyvek lapjain oly sokat emlegetett Kerekesné kocsmájába ment, hogy előállítsa az ott mulatozó Hamvai Istvánt „mint Regrutának való Legényt". Először „Szabó Pál Hadnagy a balta nyelével meg fordította magához, de Hamvainál is balta volt. Oda érkezik Szűcs János Hadnagy és Erdei János, a kik a baltát ki akarták venni a kéziből. Akkor Hamvai a csizma-szára mellett lévő kést ki rántotta, és nagy káromlással szurkált hozzájok, leg közelebb járt a késsel Erdei Jánoshoz. így asztán ki mentvén magát a kezekbül a késsel, bé ugrott a konyhábul a kamrába. Egy nagy fejszét kapván a kezébe, mondotta nékik: „No, Hlyen atta teremtették, most jöjjetek felém! Ha meg nem akartok halni, félre!" E kiabálások alatt a

83 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 45. 84 ML Makó V.A. 101.B.1.1805-1807.39. 85 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807.197. 86 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-813.33, 187,308.

831

legény a kamrából a padlásra futott, „ és a Lajtorját is fel húzta maga után ". A vármegyehá-zától két hajdú érkezett segítségül, és egyikük, Kakucsi hajdú puskát is hozott, s ráfogta Hamvaira. ,,De annak is nagy káromkodással azt felelte: Ide lőjj — teremtettei" A legény csak arra a fenyegetésre jött le a padlásról, hogy „a ház tetejit le szedik. Úgy jött le a fejszé-vel, előttök el indult a Csillag Korcsma felé. " Az őt kísérő ,, Kakucsi akarván a fejszét tölle el venni, a Puskával hozzá ütött, akkor a Puska agya eltört a fejben. " Hamvai megszökött, és csak nagy sokára tudták elfogni. „Mikor el fogták és meg kötözték, akkor mondotta nekik, hogy csak azt bánnya, hogy egygyet sem ölt közziilök, hogy hire lett volna Makón az ő csele-kedetinek. "s?

Érdemes kissé elidőzni a „kurtakocsmáknál", mint a kisebb hatalmaskodások (testi sér-tés, verekedés, stb.) leggyakoribb színtereinél. A kocsmák közül a város árendáltatta - és persze felügyelte - a Rejlek-Gödöri, az Igási, a Rákosi, a Réti, a Fölső Szigetéri és a Dáli kocsmát. Ez utóbbiban Csödörös Kovács István volt 1805-ben a korcsmáros.88 A Protocollumokban említésre került még az Ujfalusi korcsma, Jedlicska Jakab korcsmája, Ré Mártonné korcsmája, a Krebecz korcsma, Trezsi korcsmája, a Pintér korcsma, a Kaparási korcsma, s korcsmárosa Nemes Török Katalin asszon(l), a SzentLőrinczi Korcsma, valamint Sánta Korcsmárosné. A városnak jelentős jövedelme volt a kocsmák bérbeadásából, a város borának (mely az 1806. évi szüret után 116 % akó) és pálinkájának méréséből. A város nemcsak a vármegye parancsára, de saját jól felfogott érdekében is szigorúan fellépett a kurtakorcsmák ellen. Egy per kapcsán hívta fel a figyelmet a vármegye, hogy „a Makói Földes Uraság és annak Községe között köttetett contractusnak azon czikkelye, mely szerint mindennémü italoknak titkos és az Uraság engedelme nélkül való bé-hozása és el-mérése tilalmaztatik" betartassék.89 Ez azonban a zugkimérések magas száma miatt szinte lehetet-lennek bizonyult. Az egyik legnagyobb kurtakocsma Turczánéé volt. A tanúk elmondása szerint „mindég mérte az idén a bort" - fehéret és vereset vegyesen. A megkérdezettek arról is beszámoltak, hogy Turczánénál „ olyan divattya van a kurta kocsmának, hogy némelykor éjczakánként 4 nyerges ló is meg van kötve, a pásztoroké és Betyároké". Amikor kérdőre vonták Turczánét, honnan vette a bátorságot, hogy a tilalom ellenére bort mérjen, azt vála-szolta: „tavaly is mért bort, mint hogy látta, hogy mások is mértek". Farkas István czigány „a mióta az uj bor bé következett mindég kurta kortsmát tartott, bort árult". A boros hor-dók „szalmába váltak el rejtve," s még a múlt héten is onnan vitték a bort a lakodalomba, „iczéjét 7 krajcáron". A szomszédok látták, hogy a ház éjjel nappal „dugva vólt borivók-kal," mert „az a tállyék az idén mindég onnan élt borral". Ács János is „kurta kocsmát árult", sőt, ami még súlyosabb jogsértésnek számított: pálinkát is mért, úgyhogy ügyét a város az úriszék elé utalta. Miközben 1807 januárjában a borbíró a város kocsmáiba hordatta szét a bort, felfigyelt arra, hogy „Sz. Györgyi Benjam Lakatos leánya veres bort viszen egy 1 'A iczés palackba. Meg állította, s a leány meg vallotta, hogy a bort Raffai Ferencztül viszi, iczéjét 12 krajcáron ". Amikor megkérdezték, miért nem a városi korcsmából hozza a bort, azt felelte, „ mert ott hitelbe nem adnak, de a Kurta kortsmán pedig adnak. " Böjti Mihály „ a bornak iczéjét Kurta kortsmán 12 krajcáron adta, s ez a város tudomására jutva 12 pálcza ütésekkel meg büntettetett". Öreg Pörge Mihálynál is „kurta kortsma találtatott". Leánya a háznál az özvegy Szilvássyné asszonytól „kantával hordott bort" árulta. Kazinétól Buszerző János bevallottan csak egy ízben hozatott 2 icze bort. Akire rá tudták bizonyítani a zug-kocsma működtetését, annak nemcsak borát, hordóját kobozták el, hanem pálcabüntetést is kapott, súlyosabb esetben továbbították ügyét az úriszékre. A kurta kocsmát a városi bevéte-lek megcsorbításán túl azért tartották különösen veszélyesnek, mert ezekben az italkiméré-

87 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 13-18. 8 8 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 27 . 89 ML Makó V.A.101.B.2.1805-1807.10.

832

sekben nem lehetett ellenőrizni a bor minőségét, mennyiségét, az égetett szesz fogyasztását, s gyakran a paráznaság, a verekedések melegágyaiként említtettek.'0

A családi perpatvarok is gyakran jártak kisebb hatalmaskodással. Forrai Jánost, felesé-gének, számos és szép gyermekeinek meg verésivei" vádolták. A döntéshozók helyzete sem volt egyszerű: a családi veszekedésbe beleavatkozás nem kecsegtetett sok eredménnyel. Különösképpen, ha Forrai János már korábban is „ eg)>nehány izbe a maga gazdaságát hátra hagyta, magát korhelségre, rosszaságra és gyanús társaságra adta ". Feleségét most ismét „üldözi, veri, a mije van, vesztegeti". A garázda részeget a város áristomába vitték; „ott pedig ki józanodván és elő állván, maga rosszaságát meg esméri és bánnya, és arra ajánlja, hogy ezután az ollyan botránkoztatásoktól magát meg oltalmazza, és mindenekben úgy alkalmaztattya, a mint egy jó becsülletes polgárhoz, és jó példát adó atyához illik. Ezen ajánlása mellett szabadon bocsátatott"A bíróság családi konfliktusokban, házastársi háborúzásokban is inkább békíteni kívánt. Különösen, ha örökségen osztozkodás, tulajdon-jogi kérdés állt a háttérben, mint például Rácz János ügyében, akit sógora feleségével együtt erőszakkal próbált az örökölt anyai ház tulajdonjogának rendezése céljából az úriszék előtt történő megjelenésre kényszeríteni.

Károkozó cselekmények A jogalanyok felelősségének sajátos formáját jelentették a vagyon ellen irányuló, legvál-

tozatosabb tényállásokat magukban foglaló erőszakos cselekmények."2 Ezek gyakorta más cselekményekkel együtt valósultak meg (pl. lopás, tűzokozás, mezei kártételek), de előfor-dultak a szerződési kötelezettségek megszegéséből, be nem tartásából adódó kártérítési ügyek is." Gyakori volt a lopással megvalósított károkozás, amely esetében vagy elegendő volt az okozott kár teljes mértékű megtérítése (az elkövető anyagi helyzetére tekintettel legfeljebb némi haladékot adva), vagy a körülményekből következően, illetve az eset súlya miatt büntetés is kiszabásra került. Galló János ügyében például a bírák úgy találták, elegen-dő az ellopott sertés árának megtérítése, s a 6 forint megfizetésére még haladékot is adtak.94

Az iskola előtti kút vödrének ellopása miatt viszont a kártérítés mellett nyilvánosan végre-hajtandó pálcabüntetésre is ítélték az elkövetőt. Károkozó cselekménynek számított például a hatalmaskodások körében az ingóságok szándékos vagy gondatlan megrongálása - miként kitűnik egy 1811 novemberében a lakodalom részletes leírásával fűszerezett ügyben hozott döntésből. „ Farkas István Hegedűsnek az a panasza lévén, hogy ezen hónapnak 3ik napján Pilkó Sándornál a fija lakadalmában fogadott muzsikás lévén negyed magával, midőn a Templomba Esketésre ment a Násznép, ők is el mentek a Násznagynak, Marsán Demeter parantsolattyárul és az utczán végig muzsikáltak: midőn pedig már a Parochia udvarában váltak, egy almát a földriil fel akarván venni Rúzsán László nevű legény is oda ugrott hogy az almát tölle el kapja, melly közben ötet a falhoz taszítván az Hegedűje, mely az hóna alatt vólt a mellyet 90 fton vett, el tört, melynek reparátiójáért Patskó György asztalos 15 ftot kér. Melly dologban a lett a végezés: Hogy mivel az ez előtt vólt szokás szerént a midőn a Meny-asszony házához szoktak menni, hogy azt a vőlegény házához vigyék, az uttzákon nagy se-reggel, muzsikával és lármával szoktak menni, jönni, mely által a meg borosodott legények sokféle botránkozást és helytelenséget szoktak el követni. Ennek el távoztatására tehát az a Rendelés lett, és mind az három rendbéli Eklésiáknál bé vétetett, s ki hirdettetett, hogy az Esküvés után, a Templomiul vitessen a menyasszony a Vőlegény házához, a hol pedig ez a

90 A kocsmákban, kurtakocsmákban előforduló lopások, tiltott lóvásárok, verekedések egy részében a makói bírák döntöttek, a súlyosabb ügyek azonban a felsőbb fórumok elé kerültek, így ott tárgyaljuk részletesebben.

91 ML. Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807.45. 9 2 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 3 2 1 . 93 Uo. 94 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 60.

833

Rendelés meg nem tartatik, a Násznagy tartozik mind a kárról felelni, mind a botránkozásért büntetést szenyvedni. Itten tehát Marsán Deme, a ki mint Násznagy a Násznépének igazgató-

ja vólt, tartozik az Hegedűben esett kárt megfizetni, és a jó Rendnek meg nem tartásáért szenvedni. "9S Károkozás miatt szerződésen kívüli felelősség a magánbüncselekményeken túl más magánjogi tényállásokon is alapulhatott. A hazai szokásjog rögzítette, hogy például állatkár esetén a marhabehajtási jog, mint zálogolás illette meg a károsultat. Allatbehajtás miatti keresetet nyújthatott be az állat gazdája, ha jószágát indokolatlanul hajtották be. Bírói letéttel mód volt a teljesítésre, és ennek alapján a zálog kiadásának követelésére.1'6 Tehát a bitang, azaz a földeken, például a nyomáson kárt okozó, a tilosban, vetésen, réten legelő gazdátlan állatokat rendszerint behajtották. Az országos gyakorlattal egyezően azonban három napnál tovább senki sem tarthatta őket a keze alatt, a negyedik napon köteles volt a tanácsnak átadni vagy bejelenteni. Ha az állat gazdája igazolta tulajdonjogát és megtérítette az okozott kárt, kiadták számára a jószágot.''7 A kaszálóról behajtott 20 marháért Makón például a cselédek 1 forint 54 krajcárt kaptak.98 A tilos vadászat, halászat szintén kártérítés követelésére nyújtott jogalapot, s kártérítés járt az út felszántása miatt is.99

Más cselekmények A jegyzőkönyvben olvashatók olyan esetek is, amelyek kívül esnek a fent elkülönített

ügycsoportokon. Az éjjeli rendzavarás, a kivilágítatlanul az utcán tartózkodás, a lármázás és a szigorúan büntetett dohányzás (vagy éppen ezek együttes megvalósítása) mindenképpen jogkövetkezményekkel bírt. Csanád vármegye 1806-ban kiadott rendelete szigorú büntetés terhe mellett előírta, hogy télen kilenc, nyáron tíz óra után tilos lámpás nélkül tartózkodni a makói utcákon. Azokat, akik ezt nem tartották be, az utcakapitányok és a strázsák - akik „nap le mentől, nap fel-költig" egymást váltva személyesen vigyázták „a gondviselések alá bizott kerületet" - a város „áristomába" kísérték. Tilos volt takarodó után a kocsmázás is. Ez alól kivételt a „Közönséges Múlattságok" („kivált Farsangi napokon") jelentettek, ahol „illendő fizetés" mellett mindvégig jelen volt egy esküdt és „a Város cselédjei". Az ő fel-adatuk volt, hogy „a mulatókat az illendőség határai között tartsák, a garázdákat zaboláz-zák, és a kik vagy káromkodni vagy veszekedni merészelnének", az áristomba kísérjék.100

Persze, már akkor sem volt mindig egyszerű a rendelet szerint eljárni. Koczka János utcaka-pitány például az esti 9 órai harangozás után kereste fel Fekete Mihály és Zsoldos József éjjeli strázsákkal a Krebecz kocsmában mulatozó Zubeczky Ignácot, „a Nemes Vármegye Katonáját". Zubeczkyt a kocsmáros, Krebecz János sikertelen figyelmeztetését követően az utcakapitány és a strázsák szólították fel, hogy fejezze be e mulatozást, mert „9 óra vagyon már a mely után T. Ns Vármegyeparancsolattya szerint a kortsmában múlatni nem szabad". A katona azonban ezekre a szavakra „fokosát kezében forgatván " nagy haraggal mondotta, hogy neki nem parancsol senki, nem is fél senkitől, „ megvert már két strázsát, és azokon törte el a balta nyelit is. " 1 A strázsák „látván borosságát [...] el állottak tölle", de rajta tartották a szemüket egészen addig, míg bement a vármegyeházára. Az utcakapitányok nem tehettek, és nem is tettek kivételt: akit 9, illetve 10 óra után Makó utcáin találtak, áristomba dugták. Köztük az éjjel 11 órakor lámpás nélkül közlekedő Juhász Jánost, aki csak a „ Vár-megye parancsolattya " szerint kiszabott 24 pálcabüntetés után szabadulhatott. Ugyanez volt a büntetése a „Musikus czigányoknak", akik még ráadásul dohányoztak is éjjeli kóborlásuk

95 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.213. 9 6 MEZEY BARNA 1997 . 93 . 97 KÁLLAY ISTVÁN 1985. 346., ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 147,253,346. 98 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 29. 9 9 MEZEY BARNA 1997 . 93 .

100 Rendelet a csavargó gonosztevők megzaboláztatásáról. 1806. augusztus 26. 3-4. pont. 101 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 55.

834

alatt. Az utcakapitányok és a strázsák olyan komolyan vették a parancsot, hogy a Katalin-napi mulatság után borral szerzett bátorságában éppen félrelépni készülő Dobsa Sámuelt is bekísérték. Az újvárosi részen a bátyjánál lakó férfi „attyajíjai és felesége által tétetett nagy gyanuságba", hogy Borka István feleségéhez, Lisztes Ilonához „gonosz végett jár". A bírák végül nem házasságtörés gyanúja miatt jártak el vele szemben, hanem azért büntették 12 pálcára, mert „a parantsolat ellen éjczaka lámpás nélkül" találtatott.102 Helebrant Ferenc 1806 adventjén akadt horogra. A „húga férjhez menvén a házoknál egy kis mulatság tarta-tott", ahová hivatalosak voltak „a Hegyesi Urak" is. Őket „estve 10 órakor, midőn lámpás-sal e panaszló haza késérné", inasával visszafelé indult. Ekkor azonban összetalálkozott a „Lévai Ferencz Kapitánysága alatt lévő" két strázsával, Horvát Jánossal és Lévai Mártonnnal, akik mint éjjeli kóborlót, inasával együtt Török Imre főkapitány házához kísér-ték.103 Az éjjeli utcai tartózkodás gyakran járt együtt lármázással is. Gizi Mihály - aki „a Városházához petsét által hivattatván Hős Mihállyal való dolgában" - Nagy Mátyás kapu-

jában összetalálkozott Hös Mihállyal, őt „gyújtogatónak kiabálta, [...] melly lármára az házból valami négyen az uczczára kiszaladtak, s a gyújtogatót keresték. Gizi Mihályt a bírák lármázásáért 12 pálcára büntették.10"1

„ítéletre a Méltóságos Feldes Uraság Jurisdictioja eleibe terjesztessék... " Hivatalos személy megsértése, hatóság elleni erőszak Már a 18. század utolsó harmadában is el-elhangzott, de a napóleoni háború éveiben

egyre gyakrabban fogalmazódott meg a város elöljárói részéről az aggodalom, hogy Makón „s határjában már nagy számra nevekedett gyanús rosz embereknek, 's általok a köz jót 's bátorságot meg háborító gonosz és botránkoztató tetteiknek meg zaboláztatására nézve" szükséges intézkedni. Amíg kevés lelket számlált a település, elegendő volt a rend fenntartá-sához a földesúr ítélőszéke, a városi tanács és az 5 tagból álló fegyveres éjjeli őrség.10' A város lakosságának szaporodása, a külső szállások benépesülése és nem utolsósorban a háborús viszonyok között a korábbi eszközök elégtelennek bizonyultak. Mind gyakoribbá vált, hogy a bíróra, az esküdtekre vagy a rendszerint csak „a Város cselédjeiként" emlege-tett városi alkalmazottakra kígyót, békát mondtak. Egyik alkalommal például Kádár Ferenc az utcán „hangosan megkiabálva" így gyalázta a bírót: „nem igaz a Bíró is, mert ha igaz lenne, igazságot tenne ".106 Az utcakapitányt, amint a disznótorból társasággal dobolva haza-felé tartott, szintén szidalmazták, sőt bántalmazták.107 A városi bíró, az esküdtek és a frissen kinevezett utca- és pusztakapitányok ellen elkövetett bűncselekmények (éppúgy, mint az ellenük irányuló panaszok) tárgyalása az úriszék hatáskörébe tartozott, így ezekről csak szórványosan szerepelnek adatok a jegyzőkönyvekben: legfeljebb az úriszékre továbbítandó esetleírások (species factorum) és a tanúmeghallgatások tudósítanak.

Az utca- és pusztakapitányi rendszert a veszélybe került közbiztonság helyreállítására hozták létre, éppen Makó város tanácsának kezdeményezésére. A Csanád vármegye közgyű-lése által 1806-ban elfogadott, a ,, Csavargó gonosztevők megzaboláztatásáról" szóló rende-let szerint 50 házanként utcakapitányokat kell kinevezni, akik eskütételüket követően 4 strázsa (felvigyázó) segítségével ,, a gondviselések alá bízott kerületben személyesen vigyáz-zanak",I0S Jelenteniük kellett a legkisebb gyanús történéseket, az idegeneket, feleltek a strázsákkal együtt a kerületükben éjszaka bekövetkezett károkért, tolvajságokért. „Télen 9,

102 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 36. 103 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808.44-45. ,04 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 8. 105 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 7. 106 ML Makó VA. 101.B.1. 1805-1807. 171. 107 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.338. 108 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 7 .

835

nyáron pedig 10 órakor estve, az úgy nevezett takarodóra való harangokat minden helysé-gekben, Makón pedig mind a három Eklesia tornyában a leg nagyobb haranggal kell meg tétettetni, a mely után senkinek a lakosok közziil az uczán lámpás nélkül járni szabad nem lészen. Hasonlóképpen ezen idő után Kortsmába múlatni tilalmaztatik, mely rendelést által-hágó a vigyázók által a város aristomába bé késértetvén".1"'' Újhelyi János utcakapitány e rendelkezésnek kívánt érvényt szerezni, amikor „főbe ütötték". Az 1807 szilveszterének éjszakáján történt megverettetés előzményeiről Nagylaki Sándor Jánostól értesülhetünk. Miután a heti vásáron vett nádat felrakta kocsijára, már elég ittasan, „estvéli 5 óra tájban elérkezett a piaci kortsmába". Ott találta Balla Péter csikóst a bojtárjával, Bara Pistát, meg Kopasz Ferenc fiát, „akik a lovaikat a piac felöl való ajtó kilincséhez meg akasztották, " aztán úgy 6 óra tájban elmentek. A folytatást Munkácsi Istvántól tudjuk. Kiment az utcára, mert hallotta, hogy „Kopasz fija és a Bara Pista éjfél után 2 óra tájban az Ujhellyi uczczájában nyargalódzván." Többekkel együtt tanúja volt, amint az „ Ujhellyi ucza Kapi-tány a strázsákkal, Varga Ferenccel, Lakatos Mihállyal, Fejér Jánossal, Pásztor Mihállyal" a Kopasz Kis Ferenc fia és Bara Pista elé állt, hogy feltartóztassa és lovaikról leszállítsa őket. Munkácsi István azt is látta, hogy a vármegyeháza felé „az utcán nyomakodtak", s mellettük „elhaladván hallotta, hogy a Kopasz fia kérdezte Barátid, hogy üsse é már? És ez után csakhamar hallotta az ütést, a' midőn az ucza Kapitányt főbe ütötték, földre le ejtették, magok pedig a lovaikra fel kapván, az utcán fokosaikat fel emelve, forgatva nyargaltak vissza, fenyegetvén az uczczán a lármára ki-rohant sokaságot. Az emberek pedig félvén az ütéstől, és attól, hogy el ne gázoltassanak, félve állottak előttök." Munkácsi István az ott lévőkkel együtt felemelte a földről az utcakapitányt, s elvitte a borbély műhelyébe „mert ö maga lábán nem mehetett odáig". „Az ucza Kapitány le verése után, hajnal felé 5 óra tájba hir adódván Bíró uramnak az esetről, el indult a gonosztévőknek fel keresésekre, akiket megtalált a T. Bogyóné Asszony kapuja eránt az uczán, lóháton ülve, kiket a strázsák megál-lítottak. " Nagy Mihály bíró szavára leszálltak végre a lóról, baltájukat is átadták a strázsák-nak, akik be akarták kísérni őket a városházára. „De azután megent lóra ültek, azt mondván a strázsáknak, úgy mennek a Város házáig; azonban el nyargaltak, a strázsákat ott hagyták, mely tudtára esvén Bíró Urnák elment a strázsákkal a Kopasz házához. A nyerges lovat meg találta az istállóban, a Kopasz fiját pedig a szomszédjának Török Mátyásnak az istállójába, és onnét hozatta a Város árestomába. "IW Ezután hamarosan ismét hallunk Bara Pistáról. Még ugyanezen hónapban „megüzente" ugyanis tanúk előtt a vármegye tömlöcéből (az utcakapitányok nem kis ijedelmére!) Helebrandt András utcakapitánynak, hogy megöli, „ha holtig is szenvedni kéntelenittetik".

A külső szállásokat éppúgy kerületekre osztották, mint a várost, s ezekbe egy-egy „jám-bor gazdát fel vigyázónak", pusztakapitánynak rendeltek. Az volt a feladata, hogy „szemé-lyesen vagy keriilettyebéli gazdák közül rendelendő emberek által mentül gyakrabban visgáltassa a szállásokat 's vadásztassa a kóborlókat" - ami korántsem volt veszélytelen.11' Szabó Ferenc pusztakapitányt például 1807. február 25-én úgy elintézték Nagy Péter mal-mában, hogy csak egy béres jóindulatán múlott megmenekülése. A kapitány feleségének, Német Katának elmondása szerint Nagy Péter advent egyik vasárnapján tért be hozzájuk, s mivel az urát nem találta otthon, általa üzente neki, hogy ne vállalja a pusztakapitányságot, mert „ nem neki való hivatal. Sok gyermekei vágynák, meg lehet, hogy mikor nem is gondol-ná, valahol agyon ütik". Aztán így folytatta: „mertpéldának okáért, én, ha a szállásra men-nék egy pisztollyal, nem kellene egyéb, hanem egy árokba meg húznám magamat, és mikor ö

109 ML Makó VA. 101.B.2. 1807-1808.48-51. ML VA. 101.B.2. 1807-1808.62-63.

1 " Uo.

836

ara felé jönne, agyon lőném, ki tudná meg, ki lőtte agyon?" Február 25-én Szabó Ferenc pusztakapitány délután egy óra tájban „ olly véggel, hogy majd ki megyen a szállások közzé a Dáli oldalon, maga mellé veszen két vagy három gazdát, és a maga járását bé kerüli a parantsolat szerént," nyerges lovon ment el a háztól. Először bement Krebecz kocsmáros-hoz, „ott meg ivott egy meszel' bort, onnét el ment Gyurka czigányhoz adóssága végett, onnét egy olá 'hoz, a kinek hallotta, hogy eladó tehene van, és azt akarta meg látni. Onnét, mikor már a városbúi ki akart menni, a Nagy Péter háza úttyába esvén, minthogy nyerges lora is vólt szüksége, bé ment az udvarába olly véggel, hogy az el adó ló eránt beszéllyen vélle. A lovon üllvén Nagy Pétert az ablakon által ki szólította az házból, és tudakozódott tölle az el adó ló fellöl." Nagy Péter „ Szabó Ferencznek a kantár szárát meg fogván unszolta, hogy szállyon le, kösse bé a lovát az istállóba, nézze meg ott a lovait. Le szállott, Nagy Péter maga bé vezette a lovat az istállóba, a lovait meg mutatta, azután ara erőltette a Szabó Ferenczet, hogy mennyen be, nézze meg a malmát, az házát, ugy sem vólt még nálla. Engedett a szavának, és bé ment az házba, a hol már akkor az asztal mellett ült Barta István. Barta mindgyárt el ment, és hozott egy szilke bort, a mellyböl ötet is itatták, azomba' Halasi szűcs is oda érkezett, le ült, ötet is kínálták borral. Halasihoz igy szólott Szabó Ferencz: sok hir hallik kendről sogor uram, hagyjon fel kend az ollyan gyanús emberekkel való társalko-dással. Az Hlyen emberhez, mint Nagy Péter sógor, bé jöhet kend, most is azt beszéllik, hogy mikor az embert agyon verték,"2 míg szállhatott, kérdezték tölle, hogy ki volt a társa? Mint-ha azt mondotta vólna, hogy Halasi, Halasi.

Ezután, mikor Szabó Ferencz fel állott, hogy el jöjjön és el indúlt, észre se vette, a midőn az haját és a tarkóját meg ragadták, a földhöz vágták, ütötték, verték, a bal szeme allyát nagyon meg sértették, a szömöldökbe véginn meg vérezték, az hátát és bal lapoczkáját öszve törték, szidták az Istent, lelkét, kapitányságát, és még azt is, a ki a kapitányokat rendelte."3

Könyörgött nékik, hogy ne öljék meg, egyszer fel eresztették, de ismét le rántották, és újra kegyetlenül meg verték. Nagy Péter felesége is tsillapitotta az urát hogy ne bántsák, hiszen az a szegény ember nem vétett néki, de tsak ugyan addig verte, míg néki tettzett, ugy hogy a mikor el mentek rolla, alig tudott fel állani, és az házból ki menni, hanem Nagy Péter béresse a pitvar ajtót ki nyitotta, ki eresztette, és azt mondotta, hogy tsak siessen haza el menni, mert ha mégis itt talállyák, talán agyon verik. A béres segített az istállóbúi ki hozni a lovat." Szabó Ferenc innen egyenesen Szabó János utcakapitányhoz ment, „ és meg beszéllette az egész szerentsétlenséget, de a lórúl le sem szállott, mivel hogy érzette gyengülését és a feje szédülését, a maga házához gyertya gyújtáskor érkezett. ""4

Kisebb hatalmaskodások A Kaparási csárda 1805. május 29-én hatalmas verekedés színhelye volt Jenei Samu és

annak vak betyárja főszereplésével. A gyulai vásárból hazatérőben Szendrei István és Német János megállt „reggelfölöstököm tájba 2 icze borra" a Kaparási csárdánál. Mivel siettek, le se szálltak a kocsiról, mégis tanúi, sőt szenvedő alanyai lettek az ott történt verekedésnek. A kocsmában volt már Gréczi István és Erdei István is. Erdei érkezett előbb, mert bár Gyuláról együtt indultak Erdei István kocsiján, Komlóson Gréczi összetalálkozott apátfalvi sógorai-val, a Bakaiakkal, s ott maradt velük. Erdei tovább kocsizott a Kaparási Csárdához, és úgy

112 Rongyos Jóska ügyét lásd később. 113 Barta István úgy emlékezett, hogy miután Szabó Ferenc azt mondta Nagy Péternek, hogy neki, mint pusztakapi-

tánynak „ hatalma van ara, hogy hogy ötet is, a mikor meg érdemli, a maga házánál is meg kötözze, és el hajtsa, Nagy Péter ezen meg indulván Szabó Ferenczet pofon vágta, az ökleivel ütötte verte, Halasi szűcs nem bántotta, hanem Nagy Péternével együtt Nag)' Pétert tsillapitotta". ML Makó V.A.101.B.2. 14-16.

114 ML Makó V.A.101.B.2. 1807. 1808. 14-16.

837

beszélték meg, ott bevárja őket. Gréczi oda is ért rokonaival. „Egy icze bort vett, azt meg itták. Jenei Samu Bakai Jánosba belé kötött, mondván, hogy a pipáját el vette, azután a Rákosi csárdás is mellé állván és Jenei Samunak segítvén a Gréczi István hajába kapott. Jól meghunczutolták, a Vak Betyár is a baltával neki ment, kétszer jól megütötte a Baltával. Azután Erdei István ment segítségére, és a Betyárnak a kezibiil ki vette a Baltát". Más tanúk fokosra emlékeznek, s arra, hogy annak a nyele kezében maradt. Jenei Samu Vak Betyárja azonban nem esett kétségbe! „A betyár az után Vas villát kapott, és azzal ütötte meg kétszer Gréczi Istvánt [...] úgy, hogy a vér ötet is el borította. Melyre a többiek azt mondták, hogy a Betyárt, mint gyilkost meg kell kötözni, és be kell hozni, de a Betyár el rejtőzött. " Valószínű-leg a kocsmából kiment az udvaron eközben nyugodtan fölöstökömöző Német Jánoshoz és Szendrei Istvánhoz, „s a kocsi oldalra könyökölvén véllek beszélgetett, és egy Kalapot tartott a kezében, mellyet csak ugyan ott hagyott a Kocsin". Jenei Samu is kijött később a kocsma-udvarra. Odament a kocsihoz, és azzal vádolta Szendreit, hogy ellopta a kalapját, „és ezen szó után fel állott a Kerékre, és Szendreit a Kocsirúl hajánál fogva le rántotta, a ki a feje tetejére le esett, az haját kitépte, az mejjét meg tapodta. Azonközbe a zsebjébül 15 garas elveszett, Kalász Péter és Varga Mihály mentette ki a kezibiil. "Ils Egy hónap múlva a Krebecz kocsmából tudósít az esetleírás és a tanúvallomások sorozata hasonló verekedésről - még a szereplők is ismerősek! Oláh Mihály kanász és felesége, Gávai Kata a Szent Iván-napi vásárból hazafelé úgy egy óra tájban bement Borbás István házához, „ott rakta le a bottyát, szűrit és egynehány csomó dohányt, és így ment a korcsmába ". A kocsmában már ott találták Gréczi István halászt „a kinek Oláh Mihály, mint kanász a malaczait őrizte, de mivel soványok voltak, haza hajtotta, és ezért Gréczi neheztelt reá". Gréczi a nála lévő „palackból" megkínálta Oláh Mihályt, azután visszavette azt, s tovább ment. Oláh Mihály és felesége, Gávai Kata az udvaron leült egy padra, hogy ott igyák meg a bort. Egy idő múl-va Gréczi ismét visszament Ólához, s kérte tőle a palackot, melyet az, mivel nem volt nála, nem is adhatott oda. Erre Kovács Samu és annak öccse „úgy pofon ütötte Oláhot, hogy mindjárt a földre le esett, hozzá szaladt még két legény, ... ezek is Gréczinek segítettek, húzták, vonták gyomrozták" Oláh Mihályt. Oláh felesége a kezében lévő kancsóval Gréczi Istvánt akarta fejbe vágni, de annak egyik atyafiát találta el. Nem sebezte meg, de ettől kezdve őt sem kímélték. Őt is „ le ütötték, verték, mellynek a kéke a fején most is meg láttzik. Jenei Samu, Jenei Péter, ezek is rájok rohantak", s mindannyian „verték, sarkantyúzták mind a kanászt, mind a feleségit", végül az asszonyt a kamrába zárták."6 Amikor Oláh Mihály kiszabadította magát, „el szaladt Gávai Mihályhoz, a ki testvér öccse a kanász fele-séginek, és hitta, hogy mentse meg a nénnyit". Gávai felesége volt a gyorsabb, a kocsmához ment, hogy kimentse Gávai Katát, de amikor „ ki vezette a kamarábúl a kanász feleségit, és pirongatta a verekedőket, Jenei Péter ugrott elő, és ő verte Gávainét, földhöz vágta, a többi úgy ment rá ", végül kilökték a kocsmából. Mialatt a kocsmában Jenei Péter Gávai feleségét verte, Jenei Samu Rafai Ferencet a földre terítette, „az egyik szemit ki akarta nyomni, és attúl láttzik a bal szeminek a hibája ". Amikor Gávai felesége hazaindult, utána ment a há-rom Jenei (Samu, Péter, István), Gréczi István és Szenes Mihály, s Gávait „a maga háza ablaka alatt az uczczán, meg verték, a földhöz vágták, meg öléssel fenyegették, és ott kaptak a Gávai hajába, a maga udvarán az ingit le szaggatták, a feleséginek a nyakábúl a keszke-nőt le tépték". A tanúk arra is emlékeznek, hogy Jenei Péter ezt kiáltotta: „ez a katona [...] ezt öld meg, meg adom a dijját. " Azután visszatértek a kocsmába, de nem sokáig maradtak ott, „attúl a korcsmátúl fel kerekedvén, muzsika szóval el mentek a Csillag korcsmába -elöttök ló háton ballagott Répási vólt strázsa mester". Tanú bőségesen akadt az eset bizo-

" 5 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 30-31. 116 Borbás István felesége, Mészáros Ersok tanú, aki a Krebecz kocsmával átellenben lakik, így mesélte: „mind a

kellőt három ízben vágták a földhöz, tapodták, verték, sarkanyúzták. " ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 43.

838

nyitására: a tanács Borbás Istvánt hallgatta ki feleségestül, Héjjánét és Boros Pál invalidus katonát."7

Kerekesné kocsmája különösen hírhedett helynek számított Makón. Itt verte meg ke-gyetlenül, a fejét is betörve Bojtorján Mihályt Búza Pista, Lisztes Miska, Lisztes Jancsi és Pongrácz Jóska. Tanút találni nem volt egyszerű. Mamuliga János például csak arra emléke-zett, hogy Pongrácz Jóska és Bojtorján Mihály „sokáig szóval versengett és háborgott". Az előbbinek nagyon fájt még a keze, mert Bojtorján még korábban megverte. Többre azonban nem emlékszik, mert „e Tanú el szenderedett, és csak azt vette észre, hogy oda ki vereked-tek, de kit vagy ki vert, azt nem látta"."8 Pünkösdi István a szentlőrinci utcában lévő kocsma kocsmárosa tett panaszt Szegedi Mihály ellen, aki 1806. január 16-án este 9 óra tájban, „ amikor már lenyugodtak, a gyertyát is eloltották, s az ajtók bé voltak zárva, " másodmagá-val a kocsmához ment, az ajtót megrúgta, és bekiabált a kocsmárosnak, hogy adjon bort. Miután nem nyitották ki az ajtót, az ablakot akarták betörni. „Már ekkor a Korcsmáros két pisztolyt megtöltött, mellyet amazok meg tudtak, mert a Korcsmárosné kiszállott az ablakon, mondván, hogy ha nem távoznak, majd a pisztollyal reájok lőnek. " A kocsmáros is kiszólt: „ Mihály! Ne hatalmaskodjon kend, hiszen másszor nem tett Kend igy!" S akkor aztán lassan csak elmentek. Ezen hatalmas és erőszakos cselekedetnek megítélését is a törvényszékhez továbbították."9

Gyilkosságok Az emberölés (homicidium) száma a 18. században folyamatosan emelkedett. A jegyző-

könyvek lapjain azért nem fordult elő, mert az eljárás a törvényszék elé tartozott. Csak köz-vetve, egy férjgyilkosságra (matricidium) felbújtás formájában találkoztunk a tényállás leírásával és a tanúvallomások felvételével. Szilágyi János panaszolta, hogy „bizonyos Miskó György nevű jövevény ember először az ipával, Dáli Korcsmáros Csődörös Kovács Istvánnal megesmerkedvén " a korcsmároshoz költözött. O a feleségével szintén az ipánál, azaz az apósánál lakott, ahová Miskó György „bé csinálta magát. A feleségivei annyira megismerkedett, hogy ollyankor a mikor ő otthon nem vólt, úgy élt vélle, mint a maga fele-ségével. " Már „ annyira vitték a dolgot, hogy ötet valami módon ki végezvén, innét együtt el szökjenek, mellyet a felesége jelent ki néki. " Szilágyi János azt kérte a tanácstól, hogy „ azon betyár ember az határbúi kitiltassék és születése hellyére újra visszavitessék". Azt is kijelen-tette, hogy „azon betyárnak vagyon hites felesége, a mint értette, de az elhagyta". Kihallga-tása során Szilágyi János felesége, Kovács Sára maga is beismerte, hogy Miskó György betyárral, aki Cseke úrnál volt béres, előző év nyarán ismerkedett meg, amikor kertészként dolgozott ott. Később Miskó „az apja házához utánok jött, az egész télen mindég véllek lakott, és azon idő alatt is valami öt ízben vólt véle közösködése. Azt is vallya, hogy azon betyár a Dáli csárdábul, a csárdásnak a Julis nevű leányátúl, aki 13 esztendős, azt izente néki, hogy ő majd hoz 5 pókot, abból készítsenek az urának étetőt, azután ők mennyenek el együtt. Ezt pedig azután a betyár ő néki is mondotta. " Kovács Sára húga, a 13 éves Julianna azt vallotta, hogy három héttel az előtt „ a betyár Gyurka azt izente a nénjinek Szilágyi János feleséginek, hogy készít 5 pókbúi az urának étetőt, azt adja bé néki, mellyet meg mondván a nénnyének, ez azt felelte reá, hogy ő azt nem cselekszi".™ A döntés a megyei törvényszék elé tartozott. A jegyzőkönyv lapjain nem követhetjük tovább Szilágyi János feleségének és a betyárként emlegetett Miskó Györgynek a sorsát. A megcsalt férj neve sem bukkan fel újra, ellentétben apósáéval, aki a város Dáli kocsmájának bérlőjeként fontos szereplője volt a város hétköznapjainak.

117 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 42. 118 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 109. 119 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 119. 120 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 160-161.

839

Paráznaság, házasságtörés A törvényszék elé tartozó ügyek közül a nemi erőszakra, a paráznaságra, házasságtörésre

viszonylag kevés utalást találunk a jegyzőkönyvben. Amellett, hogy férfiak alkalmi hűtlen-ségére, házasságtörésére más ügyek kapcsán hivatkoztak ugyan (elsősorban a korhely élet-módhoz kapcsolva), nem volt hangsúlyosan jelen ebben az időszakban. Néhány tanúvallo-más kapcsán leginkább Dobsáék kerültek szóba. Dobsa István törvényes örököseinek megál-lapítására irányuló úriszéki perben kérték a várostól két tanú meghallgatását. Galamb János 1806-ban arról nyilatkozott, hogy az özvegy édesanyjukkal együtt lakó Dobsa Józsefnél és Dobsa Istvánnál szolgáló húgának gyereke született 23 évvel ezelőtt, akit Dobsa István el is ismert a magáénak. Dancsó János felesége Kádár Kata is tudott egy Dobsa Istvántól született gyermekről, aki azonban korán meghalt.121 A Dobsa család egyik tagja, Dobsa Sámuel még csak gyanúsíttatott házasságtöréssel felesége által ,122 Köteles József felesége, a református, 35 éves Balogi Erzsébet esetében, aki megszökött Bajnár, másképpen Horvát Mihály római katolikus 46 éves számadó csikóssal, már bizonyítottnak tekintették ennek elkövetését. Bajnár szerint Balogi Erzsébet volt a kezdeményező: „ö ingerlett, ő kért ara, hogy ö vélle szökném el". „A Köteles Jósef szállásáról éjtszaka az én kotsimmal Vásárhellyre vittem Szaz Miskához, de én vélle nem laktam, onnan által ment lakni Ónodi Jánoshoz, és ott el-tsaptam magamtól.'" Ekkor Balogi Erzsébet írt az urának, aki elment érte Vásárhelyre és hazahozta. Hogy az asszonyt nem büntették meg, ennek oka az volt, hogy Köteles József a tanács előtt kijelentette, „feleségét Bajnárnak meg-esett szerentsétlensége miatt az elöbbeni kegyelmébül és szeretetébül ki nem rekeszti, hanem vélle való le tett hite szerint tovább is véle mint hittvessével élni akarArra is akadt példa, hogy a férj szökött meg feleségétől. Borka János 25 éves református feleséges makói zsellér, szőlőcsősz elhagyta feleségét, és 1807 húshagyó keddjén megszökött Fődi Ilona 23 esztendős református „meg-esett személlyel". Fődi Ilona is férjezett volt, de már hosszú ideje külön éltek. A szökésről Borka János részle-tesen beszámolt: Fődi Ilona este hat óra tájban utána ment a szőlőbe. Ott aludt náluk a csősz-kunyhóban, ahol az ő felesége is tartózkodott. Másnap reggel Borka János egyedül indult el hazulról. Fődi Ilona „a Vásárhellyi útba lévő Földeáki csárdánál, a hol én le feküdtem, utol ért, és vélle együtt Vásárhellyre mentem, és ott két hétig váltunk a bátyám kenyerén. Onnan Sámsonra mentünk, Sámsonról pénteken jöttünk el, és én a szöllöbe mentem, Fődi Ilona pedig az annyához. És tsak az estve, egy kis kenyeret kérni mentem a Fődi Jánosnéhoz, és ott féltemben a szalmába bújtam, a hol az strázsák (Báló Ferencz és Binecz János) által meg is fogattattam. " 124

A lopások minősített esetei A lopások minősített eseteiben már nem járhatott el a városi bíróság. A nagy összegű

pénzlopásokról a városi bíróság csupán felvette a panaszt, a tanúvallomásokat, és továbbítot-ta az ügyet a Püspöki Makói Úriszékhez. így történ Bója József bejelentését követően 1811 szeptemberében, akinek a pitvarban tartott és nyitva maradt „pléhes almáriomából" három hét különbséggel a közeli szomszéd leánya, Pöre két részletben 230 forintot vett el, s abból vásárolt magának ruhát a Szent Mihály- napi szegedi vásárban.125 Pénzlopás esetében a károsult mindig pontosan megjelölte az összeget. Ifjú Török János házából, mialatt ő 1805 júliusában Vásárhelyen tartózkodott, 350 forintot vittek el. Felesége és a fejős juhász este tíz órakor feküdtek le. Ezalatt „ a hambárbúl (a mellyben most a házat csinálván laknak, és a mi féltősebb ott tartyák), mellyben a felesége az ágyon feküdt, a láda pedig az ágy előtt a kar-

121 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 186, 188. 122 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 36. 123 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 24. 124 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 11. 125 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.217-218.

840

széken vólt, a ládát ki vitték". Török János több ok miatt is Póly Andrásra gyanakodott. Egyrészt Póly „Trezsi korcsmáros pitvara ajtajába állván, látta ötet, hogy onnét hazulról el megy". Másrészt mivel nyolc hónapon keresztül a bérese volt, „tudta a háznál a járást, és hogy most az házat újonnan csinálja, és a holmiját a hombárba rakta és tartotta, azt is jól tudta". Harmadrészt ,,mert mikor a kár tétel következett, 10 óra tájba estve, a gazdasszony az úczcza ajtót bé zárván látta Poly Andrást, hogy ott ment el ki felé az uczczán. " Az, hogy az ajtó be volt zárva, Póly számára nem jelenthetett gondot, hiszen „ bé mehetett az udvarba az első szomszédjának, Dávid Mihálynak az udvarárúi vagy az érbül, a mely száraz lévén, azon is el vihette a lopott jószágot". Török emlékezete szerint Pólynak „kankó, tarisznya lévén az hátán vagy vállán, mikor ott az uczczán el ment, és akkor is mikor a Trezsinél vólt" - a tarisznyába beletehette az ellopott holmit. Póly ellen szólt Szűcs János hadnagy vallomá-sa is, mely szerint Szabó Samu, Szabó János részese előző nap a szálláson azt mondta neki, hogy amikor vasárnap Tót Istvánnal hívták magukkal Póly Andrást, ő azt felelte, „nem megyen, mert még dólga van itthon". Szabó Samu felesége pedig aznap este látta Pólyt Törökék házának közelében.126

A lólopások külön fejezetét jelentik a Protocollumoknak. Nemcsak nagy számuk, de gyakoriságuk is jellemző volt ebben az időben. Csanád vármegye többször emlegetett 1806-ban hozott rendelete külön is megemlítette, hogy Makó városában nagy számban élnek olyanok, akik „ragadományból élnek". A szövegben „paripás heréknek", a jegyzőkönyv-ben másutt betyároknak, csavargóknak nevezik azokat, akik „drága paripákat, czifra nyereg szerszámot, baltákat, ostorokat tartanak, lovaikon éjjel nappal széjjel járnak, semmi bizo-nyos jövedelmek nem lévén a kortsmába mégis naponként sok pénzt fetsérelni tapasztaltat-nak". Elrendelték összeírásukat; a névsorban szereplőket a szolgabíró fogja igazoltatni, „s ha paripa tartásoknak hellyes okát nem adhattyák, lovokat nyereg szerszámostul, ostorostul, baltástul" elkobozzák és eladják. Ok maguk választhatnak: vagy szolgálatot vállalnak, vagy áristomba kerülnek, s alkalomadtán katonának adják őket, illetve akit nem vesznek be, azt kiutasítják a vármegyéből.

A lovakat leggyakrabban ménesből, szállásról, kocsmából, vásárból vagy nyomtatásból vitték el. Mivel a külső szállások kitűnő „lappangó helyek" mind a „paripás heréknek", mind a lopott jószágnak, megszervezték a pusztakapitányi rendszert e helyek fokozott ellen-őrzésére. Emellett a lótolvajlás visszaszorítására szigorú igazolási rendet vezettek be. A tulajdonosnak, ha vásárban vette, vagy vásárban kívánta eladni, vásári cédulával kellett hitelesítenie tulajdonjogát. Passzussal kellett igazolnia, hogy övé a ló. Ha ez nem sikerült, a lovat átadták annak, aki magáénak követelte: „ Vásárhelyi Kis Miklós János az el esmert lovat Makai Marjai Andrástúl, bírói hatalommal kezéhez vette." Recskó Mónár Mihály, a vásár hadnagya Antal borbély előtt meglátott egy lovat, mely „sárga homlokán végig hóka volt", s a magát borotváltató földeáki Navay György juhász tartotta magáénak. Mivel a hónap elején szalontai Balog Ferenc éppen egy ilyen kinézetű és bélyegű elveszett lovat keresett, a hadnagy a lovat tulajdonjogának igazolásáig a városházához vitte.127 A lóvételnek számos szabálya volt: rendelet tiltotta külső szállásokon, kocsmában idegentől ló és más jószág vásárlását. Vásári cédula nélkül még akkor is tilos volt az adásvétel, ha több ismerős is jelen volt a nyélbeütött vásáron. A lopott jószágot leggyakrabban a szállásokon tartották, és ott is ejtették meg az adásvételt. A kocsmai adásvétel hátránya az volt, hogy a kéznél lévő áldomás befolyást gyakorolhatott a tanúkra. Előfordult olyan kocsmai lóvásárlás, ahol a tanúk sorozatban azt vallották, hogy áldomást ittak az ügyletre, de az eladott lovat nem látták, mert nem mentek ki a kocsmából, hogy megtekintsék. A tilalom magyarázatául leír-

126 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 53. 127 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1806. 180-182.

841

ták, hogy „némely rosszemberek gyakran a kezeken találtatott lopott jószágnak illyetén formán szokták többnyire megvásárlóit tanúk bizonysága mellett urát adni".

Azt, hogy kinek a tulajdona egy ló, a gyakori tulajdonosváltás miatt passzus hiányában körülményes volt bizonyítani, pedig gyakran szükség lehetett rá. A Hevesen lakó zsidó Rajner Eliasnál talált lóról 1805 májusában például kiderült, hogy a makói Kovács Jánosé. Rajner Elias azzal mentette magát, hogy „egy Szólnak-Abonyi zsidótól vette, " aki már meg-halt; aki pedig egy makóival, Zsidó Mártonnal cserélte. „Igazi nevén Szepesi Márton elis-merte a lócserét, s bizonyította, hogy a ló az övé volt. "I28 Egy nyomtatáskor elveszett ló két év múlva Makón, Kopasz Kis Ferenc szállásán került elő. Kopasz Kis Ferenc azt vallotta, hogy a lovat Paraszka Mihálytól vette. Paraszka ezt nem is tagadta, elmondása szerint azon-ban ő Orosz Sipos Jánostól vette a lovat, aki pedig a vásárból hazafelé tartva egy mindszenti emberrel cserélte.129 S itt bezárult a kör. Aki nem tudta bizonyítani tulajdonjogát, komoly bajba kerülhetett: vagy a pénze, vagy az élete bánta. Tettenérés esetén „a Város cselédjei" a tolvajt azonnal elfogták, mint az 1810-ben lólopáson kapott Dobi Györgyöt, Vincze Antal 17 esztendős nőtlen béresét, aki a strázsák által azonnal „a város áristomába békésértetett". A béres este 9 óra tájban tért vissza gazdája házához, akinek az „Istállójából 3 ló közül 1 sárga paripa kender farkú lovat ki hozott, oly czéllal, hogy azon elmegy a nénjéhez tisztáért. De még az udvarból ki sem ment, mert Vincze Imre a kapuban találta, a lovat azonnal el-eresztette, öt meg a felvigyázóhoz vezette".130

Ha valakinek a kezén olyan lopott jószágot találtak, amelynek eladóját nem tudta meg-nevezni, „ ha mindjárt a vásárlás valóságárul Tanukat állítana is, mindazáltal úgy fog nézet-tetni, s büntettetni, mint ázzon jószágnak egyenes tolvajja ". S akár az úriszék, akár a megyei törvényszék járt el, a bizonyított lólopásért felakasztották a tolvajt. A Protocollum lapjain olvashatunk arról, hogy 1805. július 18-án Segesvárról 140 moldvai lovat hajtottak át oláh hajtók, és amikor a Nagyhajtási csárdánál megálltak pihenni, „akkor reájok mentek a lovak-ra három lovasok, " akik „ ostoraikkal durrogattak, kezdték ki szakasztani némely részit a lovaknak, mellyre az őrizők is lármát ütöttek, a kik a lovak mellett váltak." Azok a hajtók, akik közben betértek a kocsmába, kiszaladtak és „puskáztak a tolvajok után ". A „zavarodás közben a tolvajok 35 darabot ki szakasztottak a száraz éren keresztül". Másnap keresni kezdték a lovakat a hajtó legények, s a makai pusztán, a Nagy utcai ménesen megtaláltak 12 lovat. A számadó csikós, Bajnár otthon volt, a két csikós bojtár, Darabont Mihály és Horvát Antal még kinn volt a ménesnél. Horvát Antalt megtalálták, s vallatták, hogyan kerültek hozzájuk a lovaik. O először azt mondta, nem tud semmiről, azután meg azt, hogy Darabont Mihály tud mindenről. Horvátot átvitték Mezőhegyesre a kapitány elé, aki szintén kihallgat-ta. Horvát ott is azt mondta, hogy a másik bojtár tudhatja mi történt, aki nem hált a ménesnél az éjjel. A továbbiakban az ügy már a felsőbb fórumok előtt folytatódott.131 Az ellopott lovat gyakran a gazdája vagy valamely megfogadott személy ment megkeresni. Tóth István, miu-tán lovát ellopták, „passuális levelet" kapott, hogy azt keresni tudja. l j2 Gazdag István maga indult el 1806. október 22-én ellopott 6 lovát megkeresni. Járt a zarándi vásáron és a pusztá-kon, aztán kétszer elment Kecskemétre. Tápéra kellett mennie, azután a lovak nyomát kö-vetve a Bánátba. Felkeresett egy bizonyos Pongrácz nevű embert és megkereste Buzogány

128 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 29. 129 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 46. 130 ML Makó V.A.101.B.3. 1809-1813. 108. Tárkány Szűcs Ernő szerint a legelőn talált ló kérdezés nélküli haszná-

lata kölcsönzés és visszaadás feltételével Tolna és Baranya megyében például nem számított vétkes magatartás-nak, hivatkozott adata azonban forrásainknál jóval későbbi. (TÁRKÁNY SzÜCS ERNŐ 1981. 785.) Makón, miként Szentesen, a 18. sz. végén és a 19. sz. elején forrásaink szerint tiltották más állatának a tulajdonos engedélye nél-küli használatát. Az így okozott kárt az elkövető akkor is köteles volt megtéríteni, ha vétlen volt.

131 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 54-55. 132 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 59.

842

Andrást, akivel kétszer is volt Mácsán, majd Aradra ment, ahol passzust kellett kérnie, végül Szentmártonba indult. A lovakról hírt hozóknak tíz forintot fizetett; úgy becsülte, az ellopott lovak miatt gazdaságában mintegy 50 forint kára keletkezett; lovainak felkutatására több mint 172 forintot költött.133

Külön csoportot képeznek a jegyzőkönyvben a „bitang jószágokról" szóló feljegyzések. A „bitang" nemcsak kóbor, gazdátlan állatot, hanem jogtalanul birtokolt, tolvaj módon szerzett jószágot is jelentett.134 A hadnagynak a gazdátlanul talált lovat a városházára, a marhát, tinót és sertést a városi szállásra kellett hajtania.135 Ha felmerült a gyanú, hogy az állat gazdája nem az állat jogos tulajdonosa, akkor is „bitang jószágról" szóltak forrásaink. Igen gyakran előfordult, hogy több éve elveszett lovát felismerte valakinél a károsult. Ennek azért volt jelentősége, inert az orgazdaságot, a lopott dolog megvásárlását, őrzésre való átvételét is szigorúan büntették. Az állatot birtokló gazdának igazolnia kellett, hogy az állat az ő tulajdona, s azt is, miként szerezte. Zsigmond Mihálynak is ekként kellett eljárnia, a tanyájáról négy bitang lovat hajtottak be. l j 6 A bizonyítékok között fontos szerepe volt a billogoknak, vagy ahogyan a forrásban szerepel „biliegeknek," a tanúvallomásoknak („bi-zonyságoknak") és a passzusleveleknek (illetve a vásári céduláknak). A jegyzőkönyvek nemcsak a lovak leírásának („a bitang sárga-hóka, kesejparipa")?'1 de a billogjegyeknek is gazdag tárházai. Az állatlopások a lótolvajlás mellett ökör- és sertéslopást is jelentettek. Az úriszék elé került Lengyel Péter ügye, aki 14 sertést hajtott Apátfalvára passzus nélkül, éjjel egy mellékúton. Varga Mihály és a Sánta Koldus fia, András a város szállása mellett, a Kákásban hált a lovakkal, s akkor lettek figyelmesek Lengyel Péterre. A sertések közül „6 öreg piros koca, jobb füle mindnek alólról egy keveset fel van csapva, a bal fülekből pedig ki van véve alólról, 5 öreg piros koca, bal fülekből szintén ki van véve alulról, 1 veres koca, a bal füle fecskefarkas, 2 piros esztendős kocasüldő, a bal fülük lyukas a jobb alulról ki van véve".13" Az öreg sertések párját 30 forintra, a négy süldőt 16 forintra becsülték, Lengyel Pétert pedig bekísérték a városházára, s ügyét továbbították az úriszék elé.

A lopás minősített esetének számított a házba behatolva titokban és éjjel elkövetett lo-pás. B. Szűcs Sámuel padlásáról, „melyre való fel menetel van a Kamarábúl, a Kamarába pedig az udvarra nyiló pléhes ajtón lehet bé menni, onnét a padlásra Lajtorján járnak fel, elveszett 1 szalonna, mellynek farábúl egy keveset vágtak, lehetett pedig 1 mázsa, 1 egész háj, mellybe vólt 2 sertés hája öszve varrva, 6 darab sertés láb, 3 csomó Gyertya, 1 Suba gallér, aszalt meggy ".139 Az 1805 pünkösdje előtt elkövetett lopást már másnap észre vették, s azt is, hogy a lopott holmit „ nem a Kapun vitték ki, hanem a Kerítés szegletén, ahol 4 karó volt állítva, de nem vólt fövénybe fonyva, és az egyik karón meg látszott, hogy mikor a sza-lonnát kivitték, szoross lévén a ki-menetel, meg zsirozódott." Néhány dolog már másnap megkerült Erdei Jánosné házánál, „a kinél zsellérképpen lakik Vad Mátyás Szabadságos Katona, a feleségivei Liba Pannával. " Megtaláltak náluk: „ 2 csomó Gyertyát a Liba Panna Bölcsőjében a szalma közt, 1 gallérnak való Bárány bőrt az ajtó megett való vaczok ágyba, egy iczczénél több megygyet valami kék vászonybul varrott zacskóba a Liba Panna Ládájá-ban, de a többit még akkor meg nem találták." Liba Panna szerint ezeket Túri Kata vitte

L" A lótolvajok közül többet fel is akasztottak - mint kiderült, köztük Buzogány Andrást is. Gazdag István kárának pótlására pedig Török István szolgabíró parancsára Kukaczos Mihály lovait és Buzogány András házát licitáción eladták, ez utóbbit 170 forintért. ML Makó V.A. 101.B.2. 1807-1809. 35.

134 SZABÓT. ATTILA 1 9 7 6 . 9 1 9 - 9 2 1 . 135 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 81. 136 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 48. 137 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 303. 138 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 186-187. 139 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.32.

843

hozzá. Másnap Barna Samu és Szemes János tizedes Vad Mátyásnál "a Kemenczébe meg találták az hájat, amelly abba a darab zsákba vólt téve, amely az aszalt megygyel el veszett, a Kéménybe pedig 5 disznó lábat találtak meg, és mindezeket el hozták. " Végül Vad Mátyás bevallotta, hogy ,, szeredán virradóra hajnalba a Szalonnát darabokba szelve egy Zsákba, a hájat és a többit egy darab zsákba a vállán vitte ö hozzá Klenicz Pista nevű szabadságos Katona, és adott érettek 12 forintot. Az a Legény tartozkodik a makai pusztán vagy a Ko-pasznak vagy a Barnának a Tajigájánál. " Azt is elmondta, hogy ő adta a Szalonnát szeredán estve Turi Katának 9 forintért, a többit magánál meg tartotta, a minthogy nálla találtatván csakugyan ö tölle hozattattak el." Savanya József egyenesen „ mint valóságos éjjeli Tol-vaj", Dani Ferenc mint „Tolvajt-segítő" ítéltetett meg 1805 októberében. Mivel Makó Vá-ros bírájának és tanácsának döntése értelmében az általuk kiszabható 12 pálcánál súlyosab-ban kellett volna büntetni - melyhez nincs jogköre a városnak az ügyet az úriszék elé terjesztették. Savanya József 26 szál deszkát, ponyvát és kötelet lopott éjjel 11 órakor Sala-mon József zsidótól. A bizonyságot a Savanyánál megtalált deszkák, a ponyva és a kötél mellett Savanya feleségének terhelő vallomása jelentette. Az asszony elmondta, hogy „ hétfiin éjczaka, minek utána tudniillik az ö Ura el mene gajjat venni a Dani Ferke Napa házához, Dani Ferke gyalog el ment a Savanya József házához, a hol tsak maga volt Savanyáné, égett a gyertya". Később csakugyan hazaérkezett Savanya a kocsival részegen. „Dani Ferke még akkor is ott vólt, még azután lágy kenyeret és sajtot tett elébek Savanyáné, bögre bort is hozott nékik, együtt ettek, ittak, és azután, hajnal előtt tájba ment el onnét Dani Ferke a malomba."140 Szintén éjjel, titokban a házba behatolva követte el a lopást 1807. február 8-án Kelemen, vagy ahogy Makón nevezték, Rongyos Jóska. Ismerte őt már az egész város, hiszen előző nyáron a nyomási csikós, Veres András bojtárja volt. Tavasszal „ azon 7 ökör el lopásáért, a melly a Nagylaki némely lakosoktul el lopattatott, gyanúságba vétetvén, Szeged városa tömlöcziben egy ideig tartatott, onnét ki szabadúlván, tsak ugyan

feleségével együtt, itten az ifjabb Fürge József házánál engedelem nélkül tartózkodott. Mint „gyanús voltáról esméretes ember 1807. január 3-án Nemzetes Varga Gergely Szolgabíró alá Írásával készült levéllel az hazájába, Halasra vissza utasíttatott". Két hét múlva ismét Makóra jött, s megint ifjú Fürge Józsefnél lakott. Február 8-án éjjel 11 óra tájban pedig „arra a vakmerő gonoszságra vetemedett, hogy Fekete István háza padlására, mellynek ajtaja vagyon az épületnek a szöllök felöli való végin, Lajtorján, másod magával fel menvén kereskedett, motozott, dobogott, és a vélle oda vitt zsákba 1 hájat, 2 disznó lábat be tévén, 2 szalonnát pedig a gúzsról le vágván, el vinni igyekezett. " De a gazda, „ a ki már akkor nyu-godalomba vólt, a dobogósra fel ébredt, a házból ki szaladt, és a havon láttzott nyombúi észre vette a tolvajokat. Az hátulsó és közel lévő szomszédját, Farkas Jósefet hivta segittségül. Azonban Kelemen Jóska a padláson hagyta a subáját, zsákját és a mit belé rakott. Onnét le ugrott, s egy kapával Fekete Istvánt úgy főbe vágta, hogy a fejiben lévő kalapot keresztül vágta, a fejét is jobb felöli bé vágta, melly miatt fél hálton vitték be az házába. Azalatt oda érkezett Farkas József is egy bunkós bottal a szomszédja segittségére és a tolvajnak meg fogására. De a tolvaj Kelemen Jósef ugyan azon kapával hamarább meg ütötte Farkas Jósefet. Minthogy pedig közeledett hozzá, nem vólt ártalmas az ütés, hanem Farkas Jósef, látván a veszedelmet, úgy meg ütötte, hogy azonnal le esett a tolvaj a lábáról, azután pedig jól meg verte. Éjjeli strázsák, Hamvai András és Acs János azonnal oda érkez-vén a tolvajt bé vitték a Fekete István házába, reggelig ott tartották, reggel pedig 7 órakor a város házához hozták, a hol fél óra múlva a lelkét ki adta. A másik tolvaj pedig a padlásról le ugorván, el szaladt, és meg nem fogatott. Ezt igy adták elö: Fekete István, Farkas Jósef és a meg nevezett strázsák. " 4 Két nappal később Kardos János szolgabíró írásbeli rendelése

140 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.94-95. 141 ML Makó V.A. 101.B.2. 1807-1808.94.

szerint ifjú Fürge Józsefet 25 pálcaütésre büntették - mind a maga megjobbítására, mind pedig másoknak példájára. A büntetés szigorú volt: megsértette a vármegye rendelését, befogadta házába a Makóról kitiltott Kelemen (Rongyos) Jóskát, aki „Fekete István házát fel vervén a házi gazdát a maga jószága mentésiben főbe ütötte, meg vérezte, a kalapján által fejét bé vágta. S aki ezen lármára öszve szaladtak által úgy meg veretett, hogy a miatt meg is hólt. ",42

Rablás Idegen javak erőszakos eltulajdonításáról csak elvétve tudósítanak a jegyzőkönyvek. E

ritka esetek egyike Borbás István téglavető megfosztása pénzes bugyrától. Borbás 1805. augusztus 22-én „estve gyertya gyújtáskor" ment Bürgésné korcsmájába, ahol elővette a pénzes bugyillárisát, hogy foglalót fizessen a téglamunkára hívott muzsikásoknak. Röviddel ezután megérkezett Borocsán Mihály, akit a jegyzőkönyvek igen gyakran csak Kukaczos néven említenek. Ott volt még Borzinka Tódor, Pálinkás Mihály ökörcsordás és a Hudák fia. S „a gyertya világot, a melly a padlásrúl madzaggal fel kötve lévén, valamellyik el csapta, és el oltotta, és Kukaczos Borzinkával meg támadták ötet. Ki húzták a ház elébe, meg fosz-tották a pénzitiil, úgymint 105 forint bankótúl, és a Hisztibe'43 lévő apró pénzitül, mely vólt valami 6 garas hijján 5 forint. " 144

Gyújtogatás, tüzokozás A középkor egyik legveszedelmesebb eleme a tűz volt, hiszen a fából vagy más gyúlé-

kony anyagból épült házak könnyen lángra lobbantak. Ezért a gyújtogatás és a tüzokozás a közre fokozottan veszélyes cselekménynek számított. Súlyosan büntették - még a tűzzel való puszta fenyegetést is.145 A 19. század elején szintén szigorúan szankcionálták a tűzoko-zást, akár szándékos volt, akár gondatlanságból történt. Egy 1795-ben a makói öreg Fodor Tót György szállásán Fodor Tot István gondatlanságából bekövetkezett tűz részletes leírását olvashatjuk a „mindennapok jegyzőkönyvében" 1811-ben: „Virág Ferenc 26 éves makai lakos, akit örökbe fogadott öreg Fodor Tót György és a szálláson tartott, emlékszik arra, hogy i f j . Fodor Tót György, a dec. 10-i tanúmeghallgatást kérő Fodor Tot István bátyja, Attyok tanyáján tanyáztak. Igaz, hogy Györgynek a marhája ott nem volt, mert itthon telel-tette, hanem 3 lovai néki is ott kinn váltak az istállóba. György még szántott az attya ökrein e Tanúval. Egy nap estve felé István hazajött a szállásról, és a Báttyának meg mondotta, hogy az istállóba a jószág közt tüzet ne gyújtson. Éjszakára ez tanú nem az istállóba, hanem a pitvarba maradt, György pedig ki ment és hajnalba ment be a pitvarba, e tanút felköltötte, véle tüzet tsináltátott, azután kiküldötte, hogy a marhának a két végső jászolba (szénát vi-gyen). E tanú a szénás kertbül bévitt egy villa szénát, le tette a istálló közepire, de mivel még setét vólt az Istállóban, ott nem láthatta a parász tüzet, mellyre a szénát tette. Onnét azon szénát két jászolba két felé tette a marha elébe, akkor látta, hogy egy Tehénnek az hátára szikra hullott. Azt onnét le verte, és mikor az Istálló közepére ért, hogy ki mennyen, ott talált egy rakás parázs tüzet. Azt nyomkodta is a lábával, hogy el alugyon. Annak utána ki ment ismét, hogy a másik végső jászolba szénát vigyen, de mikor onnét vissza fordúlt e Tanú, már akkor fel élede a Tűz a jászolba, meg gyúllad az Istálló. Szaladt e Tanú a pitvarba, hirt adott Györgynek, hogy ég az Istálló. Ez is kiszaladt, a maga lovait ki szabadította, de a több mar-ha (öreg Fodor Tót György 10 darab, Fodor Tót István 4 darab) benn égett. Hány darab? Azt bizonyosan nem tudja, annyit még is tud, hogy Istváné vólt 4 darab, az attyoké pedig

142 ML Makó V.A. 101.B.2. 1807-1808. 96. 143 Tüsző: bőrből készített, csatokkal, az aprópénz tartására szolgáló zseb formájú erszénnyel ellátott tenyérnyi széles

férfiöv. (MÉSz 6. 866) 144 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807.28. 145 E bűncselekményre és büntetésére lásd részletesen GELENCSÉR JÓZSEF 1992.

845

/ l ökör féle vált 8 darab."1''6 Puskás Györgynél 1805. február 22-én egy óra tájban ütött ki a tűz: „meg gyulladván az Istálló, mely egy végbe van építve az pitvarral és házzal. Meg égett az Istállóban 14 fűre levő hasas üsző, 1 harmadfű üsző, 1 Kocsi széjjel szedve bé volt rakva. Az ház padlásán vólt 1 Kocsi Kukoricza, 1 Szalonna, 2 háj és egyéb apróságok u.m. fonál, vászon, zsákok, ezek is meg égtek. Az ház fedele volt réti gazbul, azért is egyszeribe el borította a tüz. A tűz támadáskor nem vólt az háznál Puskás György, hanem a lármára sza-ladt haza." Az ügyet alaposan kivizsgálták, még azt is megtudakolták a szomszédoktól, hogy pipázott-e Puskás György, illetve, hogy ki szokta etetni az állatokat, s hogy elég gon-dosak voltak-e a háziak. Azt sem felejtették el feljegyezni a jegyzőkönyvbe, hogy az említett napon nem gyújtottak tüzet a konyhában. Mindig fontos volt annak vizsgálata, hogy hol kezdődött a tűz. Többen egybehangzóan állították, hogy Puskás Györgynél az istálló vége gyulladt meg először, s onnan terjedt tovább. „Buzogánné azt mondja, hogy a mikor észre vette a tüzet, már akkor az Istállónak a teteje vége ő fölötte, a Szelemennél égett, és inkább az hátulsó részin mint az elejin kezdődött a tüz. Bogátiné is azt mondja, hogy az Istállónak a vége gyulladt meg. A fala az Istállónak földbiil van. 2 jászol vólt benne, keresztül egyik a pitvar fölött, itt állott a két üsző, másik a túlsó végibe, a hol a tüz támadott, de ezen jászlon semmi jószág nem állott, hanem a Kocsi széjjel szedve volt bé rakva ebbe a jászolba. És ez eránt adta ki magát a tűz a fedélem, mely kerti gazbul volt. "147A jegyzőkönyvek lapjai még számos tűzesetet feljegyeztek: Vincze Nagy Józsefék házának kigyulladását, amely azért volt különösen fájdalmas, mert 800 kéve gyékény is a tűz martaléka lett. Tűz ütött ki Hajdú Jánosnál, akinél szomszédai szerint először a szín kapott lángra. Felesége szerint „ö az el múlt éjjel kenyeret sütött ugyan, de vigyázott a tűzre úgy, hogy még a pernyét sem vitte ki, hanem a pitvarba el locsolta, és egy szikra tüzet sem hagyott a háznál. Ki szedte a kemencébül a kenyeret, el-ment a piaczra, a házat bé tsukta. Az utcán találkozott lakójával, Nagy Örzsébettel, aki már hazafelé tartott. Még meg is állította, mondván neki, hogy „a ház kúltsa a szokott rejtett hellyen vagyon. " Mire azonban ő hazaért a piacról, már láng borította el a házat, s a kárt 174 forintra becsülték.

Büntetések Makón a büntetőbíráskodás - az általános városi bíráskodási gyakorlattal egyezően, s

nem utolsó sorban a magánjogi báncselekmények magas aránya miatt - enyhe volt. Halál-büntetésről csak egyetlen, a vármegye által hozott ítéletre utalva olvashattunk: Buzogány András és Macsán Péter lótolvajok akasztófára ítéléséről, jószágaik elkobzásáról.'48 A 18. század végén, az 1800-as évek első évtizedében még inkább a testi fenyítés alkalmazása jellemezte a bíráskodást: férfiakra 12 pálcaütés, nőkre 12 korbács volt az általános és széles körben kiszabott büntetési tétel.149 Csak kivételes esetekben fordult elő 24 pálcára büntetés: Vásárhelyi Bicskás Varga Jánost tetten ért vásári lopásért 1805-ben 24 pálcára ítélték, s ugyancsak e büntetési tétel kilátásba helyezésével tilalmazták a vásári helypénzfizetés kiját-szását.1>0 Külön-külön 24 pálcaütéssel büntettetett 1806-ban a kötelességét elmulasztó, „a Strázsálás szine alatt" másnak kárt okozó két felvigyázó, Borzinka István és Erdei János.151

A 12 pálca-, illetve korbácsütést a legkülönbözőbb büntetőügyben alkalmazták. Bárányi Mihályt istenkáromlásért ítélték 1811-ben 12 pálcára,"2 de káromkodás és szóbeli sértés

146 ML V.A. 101.B. 3. 1809-1813.223. 147 ML V.A. 101.B.1. 1805-1807.6-7. 148 ML V.A. 101.B.1. 1805-1807.32. 149 A jegyzökönyvek mindig pálcaütésről szólnak, a botütést nem használják, ellentétben az úriszéki váltva történő

szóhasználattal. 150 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 15-17. 151 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 37-38. 152 ML Makó V.A.101.B.3. 1809-1813. 222.

846

eseteiben is ez volt a kiszabott kvóta. Lármázásért, az utcán éjjel lámpás nélkül tartózkodá-sért, csavargásért, kóborló személyek rejtegetéséért, kurta kocsma tartásáért szintén 12 pál-cát, illetve nők esetében 12 korbácsütést szabott ki a tanács. Vizsgált időszakunkban 12 pálcát kapott a mesterétől megszökött inas, s ugyanennyit a Mayer zsidótól a száradó ruhá-kat eltulajdonító személy.1"'"' A makói serfőző tolvajláson kapott szolgálóleányát szintén 12 korbácsütésre ítélte a tanács. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy a kár megtérítésén túl testi fenyítést is kiszabtak. Bohocsán Dávid ellopott juha fejében az állat ellopásával vádolt és hazugságban maradt Bodré János 12 forintot fizetett, s emellett 12 pálcaütésre ítéltetett.1'4

Ugyancsak megbüntettetett a csőszöknek fizetett 34 krajcár kártérítés mellett Terhes István, aki mogyoróvesszőt, horognak való szilvaágat, szénavonónak való 2 fíízfaágat vágott mások kertjéből.155

A szabadságvesztés, mint büntetés rendkívül ritka volt Makón. A jegyzőkönyvekben szereplő, a városházán található áristom (Arrest) az országos városi joggyakorlattal egyező-en nem megszégyenítő, inkább eljárási, strázsamesteri őrizettel járó kényszereszköz volt.1"'6

A városi bíróság elé kerülő magánjogi, a delicta privata körébe tartozó, illetve csekélyebb súlyú büntető ügyekben alkalmazása vagy a teljesítést szolgálta (pl. ha kártételről, adósság-ról volt szó), vagy a díj megfizetését (pl. büntetőügyben elmarasztalás esetén), vagy bizton-sági letartóztatás, fogvatartás volt a célja."7 Az utcakapitányi és strázsai feladatokat megha-tározó rendelkezés így fogalmaz: „a Város cselédjei" kötelesek „ha olyan rossz kártevő személyt, bicskást, veszekedöst vagy káromkodát találnak, az áristomba béhajtani"A börtön más formájára csak az úriszéki, illetve megyei ítéletekre utalás kapcsán találtunk szórványos adatokat. Büntetésként kivételesen csak akkor szabták ki, ha valamely ok miatt testi fenyítésre nem kerülhetett sor. Például a nyomorék Mogyorósi István esetében, aki borosan Kis Pál házához vetődve szóváltásba keveredett Fekete Albert utcakapitánnyal. Az utcakapitány, miután Mogyorósi többször is meghazudtolta, türelmét veszítve pofon vágta. Mogyorósi erre megtámadta az utcakapitányt. Cselekedete nem volt előzmények nélküli, mert az előző évben Pap Mihály fején verte szét botját, négy évvel korábban pedig szintén borosan Kis Ferenc házára támadt, ajtaját a kocsiból kivett lőccsel verte, végül Kis Ferencet is bántalmazta. A tanács így azt a döntést hozta, „minthogy Mogyorosi István nyomorék lévén pácza ütések alá nem Ítéltethetik", 24 óra áristomot kapjon.1''' Az áristomot azonban alapvetően a tetten ért elkövetők, a garázdák, tolvajok, részegek átmeneti fogvatartására használták Makón is. A családját bántalmazó garázda, részeg Forrai Jánost is kijózanodásáig a város áristomába tették. Csak másnap reggel, a megjavulására irányuló nyilatkozattétel után engedték ki. Áristomba zárták a strázsák által bekísért, lámpás nélkül, illetve gyanús társaságban éjjel az utcán tartózkodókat is. Például azt a 60 esztendős, magát vásárhelyi születésűnek valló, 42 évet leszolgált obsitost, aki Tót Erzsébettel, „ a kit a feleségének mon-dott" éjjel az utcán csavargott.160

A testi fenyítéssel együtt, majd a 19. sz. első évtizedeitől mind gyakrabban már önállóan is jelen volt a pénzbüntetés - amelyet az általános joggyakorlat szerint Makón is általában csak a kár mértékéig róttak ki.161 Hiába egyezett meg például 40 forint vérdíjban a csősz a fokosával a fejét beszakasztó juhásszal, a városi tanács a seb nagyságához igazodva csak 10

153 ML Makó V.A.101.B.3. 1809-1813. 174. 154 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 2. 155 ML V.A.101.B.1. 1805-1807.4. 156 BÓNIS GYÖRGY 1962. 184. 157 MEZEY BARNA 1 9 9 0 . 1 3 - 1 4 . 158 EPERJESSY KÁLMÁN 1984. 39 . 159 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1808. 1. 160 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 193-194. 161 ML Makó V.A. 101. B. 3. 1809-1813.226.

847

forintot szabott ki. A pénzbüntetés előteremtésére egy-egy nagyobb pénzösszeg miatt akár a kártérítés fizetésére kötelezett ingatlanját is elárverezhették. Tót Pöre apja is háza eladására kényszerült a leánya által Bója Józseftől ellopott 230 forint megfizetésére: „hogy ne gyaláz-tassanak,"162 A pénzbüntetés kiszabása gyakori a delictum privát a esetében a sértett kerese-tére induló eljárásban kártérítésként vagy bírságfizetésként. Ezt az ügycsoportot a büntetési nemre tekintettel „bírságos bánta/makként" is emlegették.Iíu A kukoricában kárt tevő sertés, vagy a szénás kertbe berakott szalmába beszabadult marha, illetve a szomszéd házának ajtaját részegen betörő asztalos által okozott kár esetén is két esküdt tartott szemlét. Megbe-csülték a kár mértékét, s ez alapján határozták meg a kártérítés összegét. Megszégyenítő büntetéssel Makón csak elvétve találkozunk, a büntetés célja inkább a prevenció és a közös-ség okulása volt.164 Többször is előfordult a városból való kiutasítás, „kikísértetés" - több-nyire csavargók, kóborlók, gyanús személyek esetében, de emlegették kurtakocsmát tartó, rossz magaviseletű, részeges makóiaknál is, hogy „ nem kár vóna őket Kurta Korcsmájokkal együtt a városbúi ki tsapni ",165 A kiutasítás egyik formája volt a száműzés, amely az elköve-tő születési helyére való toloncolását jelentette a visszatérés megtiltása mellett. Kelemen (Rongyos) Jóska, mint „gyanús voltáról esméretes" „személy, szolgabírói rendelkezéssel utasíttatott ki a városból". Mégis visszatért a halálával záródó, rablásba forduló éjjeli tolvaj-lás elkövetésére. A Sánta Mari házánál tartózkodó Sztán Péter simándi lakost 1805. február 20-án mint „csavargó, állhatatlan embert", „azonnal ki költözni rendeltetik. "I66 Ugyaneb-ben az esztendőben Nyakas cigány Kovács János Inokából érkezett atyjafiainak letelepedési kérelmét is elutasította a város. A település elhagyására három napot kaptak, „különben ki fognak kisirtetni"}61 A makói tanács egyéb büntetéseket is ismert: ezek között szerepelt az intés, amelyet házastársi háborúság, vagy garázda életmód esetében szabtak ki. B. Jó Ferenc molnárt a város tanácsa az úriszék, a vármegye törvényszéke végzése szerint a malomtársa-ság rendtartásának betartására kötelezte. Egy újabb rendbontás, viszályszítás következménye már a malomból történő kizárás.168 Makón is ismert volt a különleges, jellemzően a városi bíróságok által alkalmazott büntetés: a katonának adás. Rendeletben mondták ki, hogy a szolgabíró kezére került „paripás herék", betyárok, lótolvajok, csavargók katonának adha-tók. Bökönyi Istvánt, aki felszedte a híd fáit és szénát is lopott, 1805-ben katonának akarták adni, azonban „mint hogy a mértéket meg nem ütötte", azaz katonának nem vették be, így a tanácstól „csak" testi fenyítést kapott.169

Magánjogi ügyek

A magánjogi ügyek közül a dologi és a kötelmi joghoz kapcsolódó bejegyzések voltak a leggyakoribbak. Az ingatlanforgalom, az ingóságok adásvétele, a csere, az elővételi jog, a zálog, a foglaló, a kezesség, a kölcsön- és haszonkölcsön-szerződés, a letét, továbbá a köte-lező levél és a computas (bérmegállapodás) megjelenése a jegyzőkönyvekben igen változa-tos. Mellettük az országos gyakorlattal párhuzamosan az évek előrehaladtával Makón is bővült a házassági vagyonjogi (pl. házassági szerződés), a családtagok jogaira, kötelezettsé-geire vonatkozó (pl. tartási szerződés), valamint a gyámsághoz, a gondnoksághoz kapcsoló-dó ügyek köre. Viszonylag nagy számban fordultak elő e fórumon örökléssel összefüggő

162 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.218. 163 BÉLI GÁBOR 1996 . 5 9 - 6 0 . , HOMOKI-NAGY MÁRIA 2 0 0 2 . 2 1 2 . 164 TÁRKÁNY S z ű c s ERNŐ 1981 . 7 8 2 . 165 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 184-186. 166 ML Makó V.A. I01.B.1. 1805-1807.6. 167 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 168 ML MakóVA. 101.B.1. 1805-1807.6. 169 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 72.

848

kérdések (pl. testamentum, inventatio, osztályra bocsátás, eladott örökség bejegyzése a protocollumba), bár ezek közül több esetben (pl. jobbágyi ősiség, törvényes öröklés, leánynegyed, osztályos per) a végső döntés felsőbb fórumokra tartozott.

A dologi joghoz kapcsolható a tulajdon és a birtok mellett az ingatlanforgalommal, az ingóságok adásvételével összefüggő kérdéskör. Bár csak az 1836:4. tc. mondta ki a jobbágyi birtokjog, a telek és tartozékai haszonvételének szabad adásvételét, s az 1844:4 tc. a jobbágy birtokképességét, időszakunkban az tapasztalható, hogy a mindennapi életben a makói job-bágyok is tulajdonosként kezelték jobbágytelküket: végrendeletben intézkedtek róla, életük-ben pedig vagyoni helyzetüktől függően adták, vették, cserélték.1™ Már az 1760-as években is saját tulajdonnak tekintették a városban lévő házat, a szőlőt, a veteményes kertet, a szállá-son lévő házat, a juhszínt, a méhkaptárt és az állatokat. Ekkor az állatokkal művelt szántó-földekről rendelkezéssel még nem találkozunk.171 Rendkívül fontosnak, fogalmazhatnánk úgy, elvi jelentőségűnek tekinthető az a döntés, amelyet a 19. sz. elején Harcsás István fia által atyai juss címén Fodor Ferenctől visszakövetelt kenderföld ügyében hozott a városi bíróság. Ifjabb Harcsás István a 12 évvel korábban apja által bírt kenderföldet „vissza kivánnya azért, hogy ő néki ahhoz, mit az attya birt, jussa van. De minthogy Fodor Ferencz Bírák Urak rendelésébiil, hogy tudniillik az ollyan el hagyott földek azoknak adattassanak, a' kiknek nincsen, csak ugyan Bírák Uraknak akkori rendelésibül vette kezéhez, és azolta bírja, javittya, mostan vissza nem adattatik, mivel Harcsás István azúlta és most is Zomboron lakván, azon földet miveletlen hagyta. " m Az ingatlanokkal rendelkezésről forrá-sunkban elsősorban a végrendelkezéssel összefüggésben olvashattunk. Az élők közötti in-gatlanforgalom jóváhagyása a tanácsgyűlés hatáskörébe tartozott. A jegyzőkönyvbe történő bejegyzést követően az adásvételt ősi birtok esetében a földesúrnak is be kellett jelenteni. Szerzett birtoknál csak a formai feltételeket vették figyelembe. A tanácsgyűlés hagyta jóvá például azt a szerződést, amelyben Misurai János eladta a házát Kis Jánosnak, hogy „ hálta napjáig vélle lakjon ". Mivel azonban nem jöttek ki, a Nagy István és Török János esküdtek a Kis János által a házon tett javítás 48 forintra becsült összege és a házért adott 100 forint visszaadása mellett Misurai János az eredeti feltételekkel Tilimpós Lászlóval akart szerződ-ni. S hogy „Misurai János által most másodszor lett házának ezen eladása ne legyen csalárdságbul, és csak azért, hogy a Kis János onnét küszöböltessen, " a ház ismételt eladása esetén „elsőbbsége lészen az házhoz Kis Jánosnak".1,3 Számos, az adásvétel előtti állapot helyreállítására irányuló kérelemmel is találkozhattunk. Mivel a nem nemesek esetében a közszerzemény volt az általános, az adásvétel során megkívánták a házastársak egyező akaratnyilvánítását a jogügylet érvényességéhez. Ha ez hiányzott, vagy a feleség utóbb meggondolta magát - feltéve, hogy még nem írták át az ingatlant -, a tanács lehetőséget adott a feleknek arra, hogy az eredeti állapot helyreállítása mellett elálljanak az ügylettől. Amikor például Bárányi Péter felesége visszavitte a kifizetett szőlőterület árát Nagy Gergelynek -aki az új vásárlás reményében maga is eladta egy darab szőlőjét -, a tanács úgy döntött, hogy mivel még egyik sincs átírva, a szőlő mindkét esetben „ visszaítéltetik".l74 Ugyanez a döntés született a vevő elővásárlási jogának kikötésével Szemes Mihály Tót Márton által megvásá-rolt szőlője esetében. Maga Szemes Mihály is elismerte, hogy felesége az alku során sem egyezett bele az eladásba. Az asszony amellett, hogy visszavitte a vevőnek a vételárat, a

1 7 0 HOMOKI-NAGY MÁRIA 1 9 9 3 . 4 1 8 . 171 Uo. 172 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.9. 171 ML Makó V.A. 101 .B.l. 1805-1807. 96. Az adásvételtől meg kell különböztetnünk a tartási szerződést. Amíg az

adásvételben csak az eladó lakhatási jogát kötötték ki, a tartási szerződésben az idős, beteg ember „tartása és gon-dozása" is mindig kikötésre került. HOMOKI-NAGY MÁRIA 2003.51.

174 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 6 .

849

birtokba vételt is meghiúsította.17' Diós Istvánt fia, Diós Sámuel az ősi birtokra vonatkozó elővásárlási jogával élve akadályozta meg abban, hogy leendő örökségét csorbítsa, azaz, hogy Szűcs Józsefnek földet adjon el. Diós István előző ingatlaneladását a fiú még nem tudta megakadályozni, mert mint apja szemére vetette: „ kend még megpáczázott, én pedig a sövényen ugrottam ki. " Most azonban Farkas György kocsmáros és Varga János ugari csősz vallomása szerint Diós István a kocsmában elővett süvege mellől egy 100 forintos bankót, s arra kérte Vargát, vigye el a pénzt Szűcs József házához azzal az üzenettel, hogy nem adja el neki a földet. Szintén apa és fia a főszereplője egy ősi birtok szállásföld eladásának. Kaszap Kis János és fia Ferenc eladott három fertály szállásföldet a rajta lévő örökségekkel együtt Kaskötő, vagyis Apjok Istvánnak 300 forintért, és ezt a vevő ki is fizette. Ok azonban utóbb megbánták az eladást, és minden lehetséges fórumot megjártak, hogy visszavásárolhassák: „mind itt a Városnál, mind a Méltóságos Földes Uraság tisztsége előtt törvénykeztek, sőt a Tekintetes Nemes Vármegye előtt is meg fordultak, és a dolog az újabb és bővebb meg vizs-gáitatás végett ide a Városhoz vissza utasíttatott, itten pedig újabban még meg nem határoz-tatott". Közben a felek megegyeztek abban, hogy a Kaszap Kis János és Kaszap Kis Ferenc által Igaz János Eskütt Bíró kezéhez letett 300 forint vételárat Apjok Istvánnak visszaadják, s emellett még további 300 forintot is adnak neki. így összesen 600 forintért visszavásárol-ták a földet és az örökséget, amely végül „az attya ajánlására" Kis Ferenczé lett.'7tf A 18-19. sz. fordulójának egyik legszembetűnőbb jellemzője a lakosságszám hirtelen emelkedése volt. Gyakorlattá vált, ha nem volt lehetőség új házhely kimérésére, az apa megosztotta belső telkét, s ott épült ház fia, illetve lánya családja számára. Az is előfordult, hogy gyer-mek híján idegennek adta el a megosztott telket a tulajdonos. így tett öreg Német János is 1805-ben, de utóbb megbánta döntését. „Mivel békességben nem élhetnek a Gyenei János-nak részben eladott telkén, visszavenné azt, de Gyenei követeli az addig az építésre fordított összeget. " , 7 ' A tanács mérlegelve a körülményeket úgy döntött, hogy öreg Német János a költségek megfizetése ellenében kapja vissza tulajdonát.

Az ingatlan adásvételénél tehát különbség volt a jobbágy ősiség és a jobbágy szerzett vagyon között. Az ősi birtok eladását korlátozta egyrészt a rokonok (nemzetség), másrészt a szomszédok elővásárlási joga. Megkínálásuk elmulasztása az adásvétel megtámadását von-hatta maga után. Ha árverésre került a sor, a rokonokat és a szomszédokat az utolsó árral kellett megkínálni.1 7S Ilyen elővételi joggal találkozunk, amikor „Jó Sámuel, mai napon tartott Tanáts Gyűlés előtt Hári Mihály által ellene indított Pört atyafiságos meg egyezéssel akarván elvégezni, és a további perlekedés helyett annak a Szöllöt oly formán vissza eresz-teni magát kifejezvén, hogy ő neki a 160 forint helyett, melyet a szöllőért adott, 280forintot fizessen, mostan és itt a város házánál. Hári Mihály feleségétől azon 280forintokat felvette, melyet neve alá Írásával bizonyít. Azt is hozzá adván, hogy ha azon szöllöt Hári Mihály ez után eladni teszi, azon az áron, a mit már ezért ígérne megvenni elsőbb joga legyen."179

Előfordult, hogy az eladó házastársa nem járult hozzá a jogügylethez. Például visszavitte a kifizetett vételárat, mint Szemes Mihály felesége. A tanács döntése: „Minthogy az eladás még eddig bé nem írattatott, bé sem jelentettett, azért a szöllő visszaitéltetik, de úgy, hogy ha talám másnak akarnák eladni, akkor is ezen az áron meg tartani jussal lészen Tót Márton-nak a szőlőt".18" Elővételi joga volt a szomszédnak, a szállás- és a szőlőszomszédnak is a vásárlásnál. Pilkó Sándor, Sánta Kocsmárosné férje a korabeli szokás szerint kijelentette, hogy ha szőllőjüket „el akarják adni, EöKelmének (Csorba Mihály Úrnak) mint szomszéd-

l 7 i M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 7 . 176 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 6 5 . 177 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 178 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 4 7 4 . 1 7 9 M L M a k ó V . A . 101 .B .3 . 1 8 0 9 - 1 8 1 3 . 147. 1 8 0 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 7.

850

nak hiriil adják, mert minthogy ezen szöllő az ö Kelme szöllejének végibe van, mint szom-széd, másnak nem engedi, hanem annyi áron, mint más megvenné, meg veszi, és az árát megadja. "',s/ így történt Pap Péter házvásárlásakor is. Amikor Pap Péter be akart hurcolkod-ni az újonnan megvásárolt házba, a régi tulajdonos, Gyula János felesége visszaadta neki a pénzt, s a házat szomszédjának, Akadán Lázárnak adta el ugyanakkora összegért. ,Akadán Lázár azt mondja, hogy ő másnap, hogy megtudta az eladást, mint szomszéd közbeszólót, és a fia számára vette meg ugyancsak 150 Ft-on. Mivel pedig az első eladás fenn az uraságnál, s fenn a városnál által nem íródott, a szomszédság törvénye szerént pedig Akadán Lázárnak ahhoz előjoga van, azért a ház az ő részére ítéltetik. "18~

A jegyzőkönyvekben nagy számban fordultak elő állatvásárlásokkal összefüggő pana-szok. Ezek kapcsán számos szavatossági kérdés merült fel egyrészt a tulajdon igazolása, másrészt az állat rejtett hibáiért való helytállás miatt. Jenei Samu 1805. augusztus 5-én a Pintér kocsmában vásárolt a Maroson vett fenyővel hazafelé tartó orosházi Csizmadia Fe-renctől és Héjas Györgytől egy fekete kanca lovat 50 forintért. A lóvételnek tilalmazott helye volt a kocsma, a hivatalos fórumok többször is figyelmeztettek veszélyeire. Persze, a vásárban sem volt mindig egyszerű az adásvétel: előfordult, hogy egy-egy állat - éppen gyanús eredete miatt - igen rövid idő alatt többször is gazdát cserélt. Dorozsmai Molnár András 1804. október 26-án, Demeter napján elveszett egér szőrű paripa lovát, amelynek bal combján BL billeg volt és bal első lába pókos volt, a szegedi Szent György-napi vásár al-kalmával megismerte a szegedi Gábor Istvánnál. Gábor István visszaadta neki a lovat azzal, hogy Makón Kultsár Istvántól vette 20 forintért az Erzsébet-napi vásárban. Kultsár elismer-te, s hozzáfűzte, hogy ugyanazon évben a Kisasszony napi vásárban Gyulán 19 forintért vásárolta az említett állatot. Az eladó nevét sajnos nem tudta, de bizonyságként Kanász Istvánt és Bökönyi Katát említette, akik ott voltak vele a vásárban, így tanúsíthatják a vé-telt.183 Nem volt ritka az állatok hitelbe eladása sem. Majdáni Bálint Páltól 1804 pündkösdjén Makai Kiss Ferenc 384 forintért 6 ökröt vásárolt, amelynek vételárából akkor mindössze száz forintot fizetett meg.184

Az adásvétel folyamatának elengedhetetlen része volt az alku, amely szóbeli egyezke-déstjelentett. Célja a felek kölcsönös engedmények után történő, elsősorban az árra irányuló álláspont egyeztetése volt. Alkura a makói jegyzőkönyvekben kevés adatunk van, pedig a vásárokon teljesen természetes, sőt a vételi szándék kinyilvánítása előtt elvárt volt. Egyetlen ló adásvételekor utalnak jobb híján a szerzés formájának, módjának tanúsítása érdekében arra, hogy a vevőnek „az alkura több tanúja is volt". Pedig Bogdán István is felhívta a figyelmet arra, hogy a jószág-, s különösen a lóvásárnak külön szertartása volt. Az alkut tilos volt megzavarni, azaz mindaddig, míg folyt az alku, harmadik személy a vitát csak szemlélhette, közbe nem szólhatott.18' Gyula város szabályrendeletének 27. §-a egyenesen tilalmazta az alku megzavarását ráígéréssel, éppúgy, mint a vevő vagy az eladó megfélemlí-tését, a vétel meghiúsítását.186 Ha a vevő a ló mellé állt, amíg nem ment tovább, más nem mehetett oda. Az eladó először megkínálta, ahogy mondták „megunszolta, megimádta" a lóval a vevőt, aztán „árat akasztottak", vagyis alkudozni kezdtek. Ha megegyeztek, a vevő a „kezét beadta", és letette a foglalót, vagy kifizette a teljes vételárat. így tett Sárközi László szabadságos katona is az 1805. évi Judika napi makói vásárban, aki az előzőekhez hasonló-an megalkudott Bagaméri Antal makói gazda szürke kanca lovára 55 forintért, s le is foglal-ta 30 krajcárral. Az eladó a vevő „sok kérésére fél órányi terminusra a hátra lévő pénz

181 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 118. 182 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 193. 183 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 160. A l ó v á s á r o k k a l b ő v e b b e n f o g l a l k o z i k : S Z A B Ó G É Z A 2 0 0 6 . 184 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 13. 185 TÁRKÁNY S z ű c s ERNŐ 1 9 8 1 . 6 7 7 . 1 8 6 DANKÓ IMRE 1963 . 9 0 .

851

nélkül a lovát által engedte nékie. Sárközi azomba el adta a lovát hire nélkül más czigánynak, akitül asztán a Palotai kovács 23 forinton és 30 krajczáron meg vette". Bagaméri Antalnak „mind az hátra lévő 54 forintja és 30 krajcárja, mind a lova" odalett: nem mondhatta, hogy „jó vásárt csinált". S ez még nem minden, mert ugyanezen vásárban Bagaméri béresétől Lengyel János „ 2 öreg paripa lovakat olly feltétel alatt elcsalt, hogy ő csikókat fog cserélni azokon néki, azomba se csikók, sem a tulajdon lovai nincsenek".187

Szegény Bagaméri! Amikor a vásár után hazafelé tartva általános szokás szerint betért a kocsmába, és búsúltában kért egy kancsó bort, úgy érezhette, „ megnyergelte a szerencsét-lenség".

A Protocollum lapjain Tesla István 33 esztendős makói lakos vallomása alapján részlete-sen nyomon követhetjük az 1806 szeptemberében zajló, a Vaszili-szállás eladására folytatott alkut. Az alkut öreg Vaszili Tamás folytatta az eladók részéről (akivel a tanú „ egy kenyéren és egy gazdaságban vólt"), mint az „atyafiak között leg-öregebb és gazdaságnak kormány-zója". Bagamériék, mint reménybeli vevők „ meg szólittatván, " az alkut megelőzően elmen-tek a szállás megtekintésére. Az első alku a Vasziliak házánál volt, és öreg Vaszili Tamás a szállás árát 460 forintra mondta ,,leg-utolsó szóval". Az alkun jelen volt Papp Mihály, aki „comendálta Bagamériéknek, hogy csak vegyék meg, mert meg-ér annyit, [...] s azon vólt, hogy légyen meg az alku a Felek között". Ezen alkalommal azonban még nem került sor megegyezésre. Az öreg Vaszili nem akarta kevesebbért adni, Bagamériék pedig még kivár-tak. „Mivel pedig ekkor meg nem lett az alkú, onnét el-mentek. " - foglalja össze Tesla az alku első fordulójának történéseit. Miután mindkét fél ismét meghányta, vetette magában, és a nagycsalád tagjai egymás között is megtárgyalták a kondíciókat, az eladó lépett. Mivel a nagycsalád feje, az öreg Vaszili kimondta a végső összeget, ettől eltérni nem lehetett. A döntést a legidősebb hozta meg, a végrehajtás maradhatott a fiatalabbakra. Az iíjabb Vaszili Tamás kereste fel rövid idő múlva Bagamériéket, „ és hivta azokat edgyességre magokhoz, és úgy mentek oda, és meg lett közöttök az alkú 460 forintba ". Ezen a második találkozón már ismertek voltak az álláspontok, az árban nem volt változás, további egyeztetésekre, apróbb kiigazításokra még sor kerülhetett, erről azonban nem tudósít a tanú, Tesla István. Nem is teheti, hiszen az újabb alkun személyesen nem volt jelen, csak annak volt tanúja, hogy Bagamériék megérkeztek, és legényke Tamás szállott vólt, hogy mennyenek alkud-ni".m

A szóbeli megegyezést a kézfogás és az áldomás szentesítette. Az áldomás gazdag jelen-téstartalommal bír, melyek közül az adásvételt, üzletkötést, szerződést, fontos megállapo-dást, egyezséget, főként vásári alkut megpecsételő, szentesítő ünnepélyes vagy barátságos ivás, iddogálás jelentésére utalunk, amelyet már 1301-ben így határoztak meg: „pohárürítés vásárkötéskor " m Werbőczy Hármaskönyvének III. rész 34. címénél a lopott lóról a követ-kezők olvashatók: „De ha a tolvaj azt mondaná, hogy azt szabad és közönséges vásáron [...] vásárolta és szavatost ... nem állithat, sem pedig gazdáját nem adhatja, vagy bárki mást, aki a vásárkor szokás szerint áldomást ivott, vagyis ahhoz szerencsét kívánt volna elő nem állíthat, akasztófával bűnhődik." Az 1544. évi tordai országgyűlés határozata még részletesebben ismertette, amikor kodifikálja a hagyományt: „Ló, ökör és bármi más dolog vásárlása alkalmatosságával azt az eljárást kell követni, hogyha valaki piacon, vagy bárhol és bármikor vesz valamit, a vevő annak a községnek vagy falunak becsületes és tisztességes emberei előtt, ahol a vásár történt, a becsületes vásár jeléül Szent János poharát köteles adni, amelyet anyanyelvünkön áldomásitalnak szoktak nevezni. Am hogyha a vevőnek a

187 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 188 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 16. 189 TESz. 1. 131.

852

vásárolt dolgok miatt valami pöre támadna, igazolják a becsületes vásárt azoknak az embe-reknek a tanúságai, kik a Szent János pohárnál jelen voltak. "m> Leggyakoribb, legáltaláno-sabb és a leghosszabb ideig gyakorolt az adásvételi áldomás, az ,,alkupohár" vagy „fogla-lóbor" volt, amelyet mindkét fél fizetett. Az áldomásivás tehát annak bizonyságára szolgált, hogy igaz jószág adatott el és vetetett meg.191 Bökönyi Kata makói menyecske is ivott abból az áldomásból, amely Bódi Kovács Ferenc és Alpári Tót András lóvásárlását követte a vá-sárhelyi vásárban. Az áldomás szentesítette a vásárt, és szerződési biztosítéknak is tekintet-ték. Nem kérdőjelezhette meg a teljesítést az, aki utóbb meggondolta magát, legfeljebb bírósághoz fordulhatott. Ahogyan Palotai Nagy György 1807-ben, aki a makói bírák előtt azt panaszolta, hogy ,, makói Czigány Lakatos Péter Palotán a házához menvén, meg kérdez-te ötet, nem vólna e cserébe való lova". Nagy György azt felelte, volna, ha valami jó kancát kapna érte. Lakatos rövidesen visszatért egy fakó kancával, melyet a két férfi „meg cseréllt, 2 icze áldomást is vettek a két részről'. Azaz Lakatos és Nagy György is fizetett egy-egy iccét, majd Lakatos elment a cserélt lóval. Amikor Nagy György alaposabban szemügyre vette a csereállatot, észrevette, hogy „rokkant a kancza". Azonnal Makóra jött, hogy vissza-kérje a maga lovát. Lakatos azonban megtagadta ezt arra hivatkozva, hogy már megitták az áldomást, és „csak érje meg kiki avval, mit cserélt".192 „M ivei pedig valóságosan ki tettzik a lónak a hibája abból is, hogy az elejit nem szedi jól fel, és azonnal vissza hozta a lovat Palo-tai Nagy György, és most is abba a statusba van, amellybe volt a cseréléskor", a makói bírák úgy döntöttek, hogy mindketten kapják vissza a saját lovukat, de hogy Lakatosnak kára ne legyen, „Palotai Nagy György az áldomás 1 icze bort fizesse meg".193

A kötelmi jellegű ügyek közül a pénzkölcsönhöz kapcsolódnak a tartozás elismerések, illetve a tartozások teljesítésének elismerései. Gyakoriságukat az is bizonyítja, hogy a Szászy Ferenc uradalmi fiskális által 1805. február 7-én meghatározott díjszabás külön nevesíti a Kötelező Levelet: írásáért „a helybélieknek 1 forintot, a kiilbélieknek 2 forintot" kellett fizetniük.194 A tartozásteljesítés elismerésének rövid, a jegyzőkönyv lapjain gyakran ismétlődő szövege így szólt: „Szoboszlai Jánosnénak Somogyi István Szüts költsön felvett 200 f Tökepénzel adós lévén, aztat mai napon itt Somogyi István befizette Szoboszlai Jánosnénak. " Kamat csak akkor járt, ha azt a szerződésben kikötötték, egyébként kizárólag késedelmes teljesítés esetén kellett kamatot fizetni. A kölcsön időtartama általában 1-3 esz-tendő volt; a kezdő időpontot a jogügylet keletkezését követő hónap első napjától számítot-ták, s mindig kikötötték a visszaadás időtartamát. Ez lehetett egy adott nap: „most közelebb jövő vasárnap"-, lehetett egy hónap. A makói Oláh András juhászt például, aki egy subáért adós maradt a „Palottai Kameralis Uradalmi Katona Krisztiánnak", arra kötelezték, „hogy mától fogva egy holnap alatt" a 14 forintot Palotára vigye.193 De lehetett valamely jeles nap „Szent Mihály nap"; vagy vásár napjához kötődhet: „a most mindjárt következendő Judikai Makai Vásár napja, mely lészen 1-a április "; vagy az adós „ ígéri, hogy a Szent István napi vásárkor megadja." Az is elfordult, hogy a haladékot részteljesítés esetében határozott időpontig adták. Például Szabó Sándor kalapos 40 forintos adósságát határidőre nem tudta teljesíteni, mivel azonban 3 véka búzát és 5 Ft készpénzt már adott a hitelezőnek, július 16-án

190 BOGDÁN ISTVÁN 1979 . 191 RÉSŐENSEL SÁNDOR 2 0 0 0 . 1 5 7 . 192 M L M a k ó V . A . 101 .B .2 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 6 2 . , HOMOKI-NAGY MÁRIA 2 0 0 3 . 16. 19j A döntés kapcsán felmerült a jószágszavatosság kérdése is, amelyet 1923-ig a szokásjog szabályozott. Azaz

miként a makói bírák, egyébként is a helyi szokások döntötték el, hogy mikor volt a vétel, a csere felbontható. 194 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 122. 195 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 .

853

november l-ig haladékot kapott.1% Arra is volt példa, hogy egyszerűen csak a követelés elismerése elég volt az új, illetve újabb terminus kiszabására. Rögzítették, ha az adósság csak részben került megfizetésre. Ilyenkor az adós a teljesítéssel egyidejűleg a fennálló tartozást is elismerte.197 A 19. sz. elejétől a pénz szokatlanul nagy romlása és többszörös devalvációja miatt a pénzkölcsön esetében kikötötték, hogy a kölcsönt a felvett pénznemben kell visszafizetni. Gyakorlat volt, hogy időről időre megújították a tartozás elismerést. Bár a pénzkölcsön volt a leggyakoribb, előfordult állat kölcsönadása is: haszonkölcsön formájá-ban. Török Pál insurgens katona (nemesi felkelő) például két esküdt jelenlétében Dudás Ferenccel kötött kölcsönügyletében katonaságának időtartamára 50 juhot adott kölcsön „az elmúlt Demetertiil számlálván 3 egész esztendeig". Töröknek három esztendő múlva kell majd visszakapnia 39 juhot, 17 bárányt, s ezek haszonvételére esztendőnként két forintot -az 50 juhért 100 forintot.198 Varga János két lovat, két tehenet, egy harmadfű üszőt, szerezett marháit, illetve 40 forintot adott át Varga Sándor Eörsének azzal a feltétellel, hogy gondozza őket, s visszakapja, ha a katonaévek véget érnek.. De adhattak haszonkölcsönbe vetőmagot is, mint tette Pásztor Pálné, aki azt panaszolta, hogy amikor vissza akarták adni a kölcsönt természetben, nem volt helye. Abban maradtak, majd 4 forintot fizetnek érte, de közben felment a búza ára, neki azonban nem akarták az új árat, köblönként 7 forintot megfizetni.199

A megkötött szerződés egyik leggyakoribb biztosítéka volt a foglaló, amelyet a vevő adott az eladónak az ügylet megkötésének bizonyítékául, s amely mindig pénz volt.200 Ha a vevő visszalépett, ez az összeg elveszett, viszont forrásunkban sincs bizonyíték arra, hogy kétszeresen követelhette volna a vevő a foglalót, ha az eladó állt el az ügylettől. A piaci árukat több helyen is tiltották foglalóval lekötni, de ez nem vonatkozott a gabona- és a jó-szágvásárlásra.201 „Öreg Kolompár Pintye azt panaszolja, hogy a mai napon a heti vásárban vett egy megjavított süldőt 9 forinton, csak ugyan itt lakó Farkas Istvántul, oly comisioval (feltétellel), hogy ha nem akar a süldő enni, azt egy hét múlva is vissza adhassa. Most pedig a midőn haza vitte, az istállóba bé vitte, az egyik lábát meg kötötte, árpát tett elébe, de enni nem akart. Azért vissza adni kivánnya, az 1 forint foglalót is vissza adatni kéri. Farkas azt feleli, azért nem eszik a süldő, mivel eddig az ólba szabadon és másod magával vólt, most pedig magánosan és meg kötve. De próbálja meg csak, és hajtsa ö hozzá vissza, ha ott nem eszik, vissza veszi a süldőt, de ha eszik, tartozzon a Pintye a siildö mellé állani és az árábul hátra lévő 7 forintot megfizetni. Ere Pintye is reá állott a kinek, ha a süldő Farkas Istvánnál eszik, s még sem venné el a süldőt, az 1 forint foglalója Farkas Istvánnál marad.202 Pócsi László azt panaszolta, hogy Bagaméri Sándorral megalkudott 20 köböl búzára, „köblit 6 forint 40 krajcáron", s foglalóul 10 forintot adott. Az alkun jelen volt Bagaméri felesége is, aki visszavitte Pócsinak a foglalót, hogy nem engedi kimérni a búzát, mert az idén kevés lett a termés. A bíróság az ügy kapcsán kimondta, „ hogy amit egyszer el adtak, és ara foglalót is vettek, azt tartoznak az alku szerént a vevőnek által adni. "203 Bíróság elé idézték Szilágyi János téglamestert, aki felvette a 60 forint foglalót, de a rá bízott munkát nem végezte el.204

Szintén a városi bíróság elé került egy besenyői lakos, Mikola Bubojcsek panasza, aki azt sérelmezte, hogy két „Makai uj Lakost" és a csanádi Rácz Todort „még az el mult aratáskor

196 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 189. 197 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.214. 198 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.30. 199 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 200 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 176. 201 DANKÓ IMRE 1965. 184., HOMOKI-NAGY MÁRIA 2003. 15. 202 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 61. 203 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.36. 204 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.34.

854

megfogadott 75 Forintba most lejendö 3 Lakodalomra való musikálás fejibe, és akkor adott nekik foglalót 30 forintokat. Mostan ezen itt való 2 musikosért eljött, de el menni nem akar-nak, kívánná, hogy az fel vállalt kötelességeknek tellyesitésére köteleztessenek. Az itt való musikások azt mondják, hogy ö nékiek a Bessenyöi Lakosok bizonyos és meg határozott időt nem adtak a Lakadalomra nézve. Azonban 2 Kézfogót már leszolgáltak, egy Kézfogó pedig felénnyinek számláltatik, mint a Lakadalom. Ezek is pedig az 30 forintbul ketten 20 forintot vettek fel, az 3dik 10 forintot pedig a csanádi Rácz Todor vette fel. Mostan pedig azért nem mehetnek el, mert itten is el szegődtek Lakadalomba, a melly ma estvére kezdődik, inkább lefizetik azt, amit előre fel vettek, nem tudván a bessenyöi Lakadalomnak bizonyos terminu-sát. Minthogy ezek ketten felvettek 20 forintot, a két kézfogóban pedig mellyet egyet egyet felire tartanak, mint egy lakodalmat, le szolgáltak annyit, amennyi egy lakodalomra esne, vagyis 25 forintot, ebbül pedig egyikre 8 forint 20 krajcár, másikra is annyi, és így kettöjökre 16 forint 40 krajcár esne, azért is mivel többet fel vettek, úgymint 3 forint 20 krajcárt, és a bessenyei ember mostani fáradságáért 2 forint 40 krajcárt, öszvességgel 6 forintot meg fizettek a Bessenyei LakosnakIdegen tartozás teljesítéséért vállalt felelőssé-get, azaz kezességet rendszerint csak természetes személyek vállalhattak. A városi pénztár-ból kezesség mellett nyújtottak kölcsönt, s természetesen az árvák kölcsönadott pénze eseté-ben is kezest kívántak. E gyakorlat ismeretében a felek gyakran már a kölcsönkérés alkal-mával magukkal vitték kezesüket, aki rokon is lehetett. Általában két kezest követeltek meg, mint például a Szemes István árva pénzéből egy esztendőre Bálint Nagy Istvánnak kölcsön-adott 200 forinthoz.206 Egy gyanús, többszörös adásvétel és csere tartalmú lóvásárlási ügy-ben az eladó halasztott fizetéséért az Ujfalusi csárda kocsmárosa vállalt kezességet. „Végtére Pinczés Ferencz odavaló korcsmáros kezességére meg-egyeztiink, hogy a mikor erre fogunk menni, ha szinte meg nem adná is Michalicza Antal, ő tartozni fog érette a 36 forintokat lefizetni. "2Ü' Az Erzsébet-napi vásárban 1805-ben Makai Mándoki István ,,meg esmére egy el veszett fekete paripáját — bal farán C.I. billegü lovát - Vásárhelyi Szabó Istvánnál, melly dolog végett Szolgabíró Kardos János Úr eleibe igazíttatván, ottan az rendeltetett, hogy Mándoki István holnap reggel elegendő Bizonyságaival jelennyen meg [...] Szolgabiro Úr előtt". Szabó István számára pedig elrendelte „állittson Kezeseket, ide valókat maga személlyéröl, a mint is lettek Kezesek Daróczi János és Daróczi Berta Takács, kiknek Kezes Levelek" a Szolgabírónak elküldettettek.2,tó A Bója Józseftől ellopott 230 forinton a szegedi vásárban ruhát vásárló Tóth Pöréék a kártérítés kifizetéséig „Nagyobb bátorság okáért pedig egy néhány darab ruhát már által is adtak Bolya Josefnek zálogba, mellyeket Bója Josef ide, a Város házához hozott - Azok pedig illyenek, és így betsültetnek fel, amint követ-kezik: 191 forint"209

Zálogba adtak pénzkölcsön esetében ruhát, ágytakarót, sőt, szállást és szőlőterületet is. Az egyik legfurcsább zálogtárgy az az obsitlevél volt, amelyet gazdája már kilenc esztendeje nem keresett. A makói Kiss Bandi obsitos hagyta zálogba a csanádi Deák István csizmadia-mesternél egy pár csizma fejeilés fejébe, amikor 1796. január 3-án mezítláb kereste fel a vásárban.210 Ha a zálogot valamely követelés fejében a városnál akarták elhelyezni, a kisbí-rónak kellett átadni, esetleg azzal az utasítással, hogy „ az adósságot vegye meg, és a zálogot

205 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 101. 206 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.213 207 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 10. 208 „ Vásárhelyi Szabó István maga mentségire azt mondván, hogy ő azon lovat ezelőtt 3 héttel vette Orosházán, ottan

lakó Szász Péteriül, a maga házánál, a maga házi cselédje jelenlétiben 44 forinton, azért nékie levél adódik, mellyel azon Erectorát (megrablóját) megkereshesse, és magát meg igazithassa." ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 105.

209 MLV.A. 101.B.3. 1809-1813.217-218. 210 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.

855

adja vissza. " Ha ingatlan volt a zálog, és a követelés nem került teljesítésre, a kisbíró segí-tett a zálog birtokbavételében. Szilágyi Mihály a törvényszék által neki ítélt szőlő zálogját, a tartozás és a szomszédok jelenlétében felbecsült forgalmi érték közötti különbséget a kisbí-rónak fizette ki, mert akinél zálogban volt, Buzinkai János nem akarta átvenni tőle.2" A letét, mint az eljárás során megismert bizonyítékok hivatalos személy, általában az esküdt bíró által történő megőrzése rendszeresen visszaköszön a jegyzőkönyvek lapjain. A Vad Mátyás és felesége, Liba Panna által Barna Szűcs Samu padlásáról ellopott és a motozás során előkerült bizonyítékokat a városházára vitték, és „további rendelésig Igaz János E.Birá Úr kamarájába bé tétettett. "212 Ugyancsak az esküdtbíró kezéhez tette le Puskás Gábor azt a 150 forintot, amelyet Pongrácz József háza fejében helyezett letétbe, ha Pongrácz 240 forintos tartozását estig nem rendezi. Mivel a kifizetés megtörtént, másnap Puskás visszavette a letétet.213 A Bellovics Márton és Majer György kőművesmesterek kö-zött szerződés teljesítésével összefüggő jogvita rendezéséig a pallér a városnál letett 10 forintot.214

A szerződés sajátos formája volt a gazda és a szolga/szolgáló közötti bérmegállapodás (computas). Nagyszámú előfordulásuk hátterében feltehetően a cselédfogadás és -tartás körül tapasztalt visszaélések orvoslására hozott országos, illetve más megyék (Szabolcs, Pest vármegye) által kezdeményezett rendelkezések álltak.215 Ezek a cselédfogadás időtar-tamát nem javasolták egy évnél rövidebb időben meghatározni, időpontját pedig a mezei pásztorok kivételével jobbnak tartották újesztendőre tenni a korban szokásos Szent György-nap helyett. Megtiltani javasolták az előző gazdától hozott ajánlás hiányában, illetve idegen esetében a passzus nélküli foglalkoztatást, s kötelezővé kívánták tenni az újesztendő előtt hat héttel történő felmondást, ha a cseléd máshol akarna szolgálatot vállalni. A hat hetet követően is köteles lenne még egy hétig maradni a szolga/szolgáló, a gazda pedig tartozik számára a szabad megfogadhatóságáról szóló levelet kiadni. Ellenkező esetben elég volt, ha a cseléd az esküdtek előtt bejelentette az új helyen történő szolgálatvállalás szándékát. A már megfogadott szolgát/szolgálót másnak megfogadni, a valahová beállt cselédnek másho-vá állni ugyanúgy tilos volt, mint a cselédnek a maga ruháját, ládáját máshol, mint a gazdá-nál tartani, továbbá cselédtől gazdája híre nélkül venni bármit. Tilos volt a szolgát/szolgálót szökésében segíteni, szökött cselédet rejtegetni, a cselédet mástól átcsalni, megfogadni. Ha a szökött cselédet elfogták, a szolgabíró 24 pálcaütéssel büntette és visszaadta gazdájának. Ha pedig szolgálni nem akart, tömlöcbe került. A rendelkezések megsértőit nemesek esetében 24 forintra, egyébként 24 pálcaütésre kívánták büntetni.216 Hogy a javaslat egyes pontjai a gyakorlatban miképpen valósultak meg, arra közvetlen adatunk nincs, de annyi bizonyos, hogy mind gyakrabban foglalták írásba a szolgálat időtartamára vonatkozó kikötést és a szolgának/szolgálónak járó, illetve már kifizetett bért. A szegődtetés tekintetében azonban továbbra is szívósan tartották magukat a régi szokások: Mészáros Istvánhoz Bökönyi András Szent Mihály napjától Szent György-napig szegődött el béresnek 1805-ben, bére a 29 hétre:

211 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 172. A telekkönyv hiánya miatt a magyar jog a birtokzálogot alkalmazta: azaz a zálogtárgy a hitelező birtokába került, miként a fenti esetben is. Azonban a 19. sz. elején a jobbággy-parasztság körében már találkozhatunk a Jelzálogjoggal" is abban az értelemben, hogy nem teljesítés esetén a kölcsön fejében zálogként lekötött ingatlant bírói árverésre bocsátották. Ezt pedig az tette lehetővé, hogy megvaló-sulhatott a „betáblázás": hiszen pl. a „mindennapi jegyzőkönyvben" rögzítettek alapján a hitelezőnek már kellő bizonyíték állt rendelkezésére követelése igazolására. 212 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.41. 213 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 154. 2,4 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.72. 215 Az említett megyék közgyűlése elfogadta a Szabolcs Vármegye által 1804-ben kezdeményezett rendelkezéseket.

ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.46. 216 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 46-48.

856

„ 1 rúgott (anyjától elválasztott) borjú 12 forint, 1 pár fejér ruha 2 forint 30 krajcár, 1 pár fejér kapcza 1 forint, 1 pár fej ellet csizma 2 forint 30 krajcár. Készpénz 1 forint. Összesen 19 forint." Mivel Bökönyi András szolgálata az előzetes megállapodástól eltérően csak február 10-ig tartott, csupán részarányos bérre tarthatott számot. A 19 hétre 12 forint 24 krajcár járt volna neki, melyből a gazda kifizetett készpénzben 1 forint 36 krajcárt, továbbá kapott 1 gatyát (1 forint 40 krajcár), 1 pár kapcát (1 forint). A bíróság megállapította, hogy a gazda még tartozik 8 forint 11 krajcárral.217 Sipos János béres is Szent György napján sze-gődött Fejér Jánoshoz egy esztendőre. A bérmegállapodás szerint járt neki 7 forint 50 kraj-cár készpénz, továbbá „1 rúgott borjú (12 forint), 1 suba (10 forint), 1 kankó (3 forint 50 krajcár), 1 kalap (1 forint 50 krajcár), 2 pár fejér ruha (5 forint), 1 pár csizma (5 forint), 1 pár szőr kapcza (1 forint), 1 kocsi szalma haza hozása (2 forint), összesen: 47 forint 50 krajcár, amiből a 40 hétig tartó szolgálatra 36forint 53 krajcár" illette meg."ls Gödéi And-rás mostoha Leánya Tot Panna már újesztendőkor lépett Baranyai János szolgálatába. Bérét 16 forintban és 1 pár csizmában (2 forint) állapították meg, azonban gazdáját ,fél esztendő-nél tovább nem szolgálhatta, a verés miatt kénytelen volt félbe hagyni a szolgálatot". Bérét is csak fél esztendőre kaphatta meg. Baranyai János a csizmát már odaadta, s mellé 2 forin-tot, úgyhogy a bírák döntése szerint még 7 forintot tartozik fizetni Tot Pannának egy héten belül.219 Akkor is bírósághoz lehetett fordulni, ha a gazda nem az előre kialkudott járandó-ságot adta. Ifjabb és idősebb Bartal József elvállalta Farkas János gabonájának takarását, azaz betakarítását: a búzát nyolcadából, az árpát hetedéből azzal a feltétellel, hogy előre kapnak 1 véka búzát. Farkas János állítása szerint, míg nála dolgoztak, adott nekik jó kenye-ret, főzött tarhonyát pénteken, szombaton pedig vajat is. A gondot az okozta, hogy szomba-ton, amikor megjöttek, még nem volt készen az étel. Ezen „ütöttékfel magokat", de Farkas felesége azonnal hozzákezdett a főzéshez. Amíg az étel készült, a gazda hívta a két Bartalt hagymát ásni. Azt ígérte, nekik is jut belőle, mégsem álltak rá. Mivel nem akartak a főtt ételre várni, Farkas János kenyeret és egész sajtot tett ki nekik, aminek negyede el is fogyott. A gazda egyébként arra hivatkozott, hogy a 2 véka búzát már kiadta nekik, de a többit már nem is fogja, mert ezek után az árpa takarására inkább másokat keres.220

Valamely szerződési viszonyból következő károkozás során a hátrány elsősorban a va-gyon, dolog értékcsökkenése, romlása, de lehetett a joggal várt haszon, gyümölcs elmaradá-sa is. A kárveszélyviselésnél egyik felet sem terhelte a legkisebb gondatlanság sem. Adásvé-tel esetében például az átadásig az eladó, átvételtől a vevő viselte a kárt. Minden más eset-ben a vétkes fél volt köteles a kárt megtéríteni.221 De a kárt okozónak akkor is helyt kellett állnia, ha a csupán szívességből vállalt kötelezettségét rajta kívül álló okok miatt nem telje-sítette. Janovics János például megtudta, hogy özvegy Szél Jánosné Nagy Sára, aki búzát szokott hordani kereskedésre, Pestre készül. Megkérte, vigyen el egy levelet, amelybe 100 forintot tett fia tartásáért. Szélné vállalta a kézbesítést, „de vissza jővén azt mondotta, hogy a levelet elvesztette. " Pesten a mészárszékben húst vásárolva a levelet és a maga 160 forintját kitette, és ott felejtette. Kárát azonnal bejelentette a város magisztrátusánál, s a mészárosle-gényt előállította. A városnál azonban azt mondták, ha következőleg megy, akkor tárgyalják ügyét. O pedig a rossz utak miatt József-nap előtt nem indulhatott el. Szél Jánosné elismerte felelősségét, de haladékot kért az okozott kár megtérítésére."2" Rosszhiszeműség esetén a károkozótól az előszereteti érték is követelhető volt. A számadó gulyás, juhász, csikós az átvett állatokért a felelős őrzés mértékéig felelt, egyedül az elháríthatatlan erőhatalom miatt

217 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.23. 218 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 166-167. 2l<1MLMakó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 11. 220 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 184. 2 2 1 MEZEY BARNA 1997 . 93 . 222 ML Makó V.A. tOl.B.l. 1805-1807. 107.

857

felmerült kár lehetett kimentési ok.22j Nagy András csikós, aki a szegedi Szent György-napi vásárban elvesztette Varga Mihály két lovát, eszerint volt köteles helytállni a kárért. ígérete szerint a következő vásár után két hasonló csikót ad, s ha nem tenné, ingóságaival felel 60 forint erejéig.224 Csermes András csordást Szent Mihály-napig adva haladékot arra kötelezte a városi bíróság, hogy Bódi István elveszett borjának árát megtérítse.22'

Házassági és örökösödési ügyek

A házasság rendkívül gazdag jogi szokásköréből a bírák elé alapvetően a házassági szer-ződésekből adódó, helyben rendezhető jogviták kerültek. A házassági szerződést a városhá-zán kötötte a menyasszony és a vőlegény apja az eljegyzés után, de a házasságkötést meg-előzően két tanú jelenlétében. A házasságkötést követően általában a feleség költözött a férj családjához, apósa házába. Éppen mert ettől eltért, került részletesen rögzítésre, hogy milyen okból és milyen feltételek mellett „ment vőnek" ifi. Katona Pál Karátsoni Varga Ilonáékhoz. Katona Pál és Karátsonyi Varga János a házassági szerződésben abban állapodott meg, hogy ifj. Katona Pál költözik az após házához jószágaival együtt: „1 tehén, 2 harmadfű tinó, kész pénz 100 forint, ezeket is oda vigye, és az ő gazdaságába eressze, annak utána, vél le egy kenyéren lakjon ". E kivételes helyzet célszerűnek tűnt: Karátsonyi Varga Jánosnak a meny-asszony mellett mindössze egy 9 esztendős fia lévén szüksége volt segítségre a gazdaság-ban. Továbbá a szerződésben foglaltak szerint nem titkoltan a szülők arra is számítottak, hogy lesz, aki eltartja őket idős korukban: „nékije és feleségének gondviselője és meg tiszte-lője légyen, az Antal gyermeknek, mint jövendőbeli osztályos attyafijának, ara az esetre is, ha annak szülei hamarabb meg halnának, mint sem a gyermek fel nevekedne, úgy, a mint illik gondját visellye, a már közzé eresztett gazdaságnak szükséges takarítója légyen ". Ha pedig Antallal felszámolják a közös gazdaságot, „mindennémü ingó és ingatlan jószág és örökség, a mi tsak lészen, közöttök egy forma két részre mennyen és osztódjon ",226

A városi bírósági gyakorlatban is találkoztunk hozománnyal (allatura) összefüggő vitákkal. A hozomány felosztása akkor jelentett alapot a jogvitára, ha a házasság olyan rövid ideig (2-3 évig) állt fenn, hogy a hozományt még nem élték fel a házasok. A fiatal férj, Asz-talos József felesége halálát követően azért fordult a makói bírákhoz, mert Jó Ferenc a lá-nyával adott hozományt visszavette arra hivatkozva, hogy ő viselte a temetési költségeket.227

Jenei István is hasonló panasszal élt a makói bírák előtt Olá Pörge Mihállyal szemben, aki „a leányát betegségiben a maga házához el vitte, el vitt vélle mindennémü házi igazságot is, és mostan az ágyneműket és ruhákat, a mellyeket a leányoknak ki házasittásakor vélle adtak, magoknak meg tartani kivánnyák, és ötet azokbúl nem akarják részesíteni". A bírák által létrehozott egyezség arról szólt, hogy a hozomány egyik fele a szülőket, másik fele a férjet illeti, amely fejében ki kell neki adni két párnát, egy pokrócot, egy rása, azaz szövet szok-nyát, két törölköző kendőt, két szakasztó ruhát, egy ollót, valamint a derékalj helyett egy ládát, az eladott mentéből három forintot. A nyoszolyáról, amely pedig szokás szerint a férjet illette, lemondott.22S Szilágyi Ferenc molnár is azt panaszolja, hogy bár 24 forinttal hozzájárult felesége, Maráczi Péter mostohaleánya. Barna Zsuzsa hálálát követően a teme-tési költségekhez, a napa mégis elvitte felesége hozományát, amelyet azóta eladott. A bíró-ság döntése szerint Marácziné a kiárult összeg felét egy héten belül megadni tartozik a férj-nek. A hozománnyal összefüggő jogvitának tekinthetjük azt az esetet is, amikor a feleség

2 2 3 MEZEY BARNA 1997 . 93 . 224 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 164. 225 ML V.A. 101 .B. 1.1805-1807. 52. 226 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.64. 227 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 8. 228 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.58.

858

valamely ingatlanra nézve azt igazolva, hogy hozományából származik, tulajdonjogát kíván-ta bizonyítani. A rendkívül vállalkozó szellemű Görbe István kovács szándékai ellenére sikertelenek maradtak mind malomalapítási, mind földhasználati kezdeményezései, így házát a felhalmozódott adósságok fejében árverésre, vagy ahogy a jegyzőkönyvben szerepel, kótyavetyére kívánták bocsátani. Felesége azonban tanúkkal bizonyította, hogy a ház nem Görbe István tulajdona, nem is közös szerzemény, hanem az ő allaturájából épült - márpe-dig a korabeli jog szerint a hozományt az asszony nem veszthette el a férj adósságai miatt.

Az örökségről rendelkezés történhetett végrendelkezéssel vagy a törvényes öröklés sze-rint. Ha volt végrendelet, azt kellett végrehajtani, ha nem, akkor hagyatéki osztályra (divisio) került sor.229 Az osztály történhetett békés úton, „atyafiságos egyezség" formájában vagy a szokásos bírói úton. Ez utóbbi során először a városi bírák elé került az ügy, akik megta-pasztalván azt a régi igazságot, hogy az örökség felosztása a testvéri szeretet ellensége, s ha csak egy mód volt rá, igyekeztek „barátságos egyezséget" létrehozni a felek között. Közre-működésükkel köttetett egyezség „Zsiga Bözsi és afija, Ádám György között lévő békétlen-ségnek megigazitására, és a közöttök lévő békességnek fel állítására. Mai napon tartott Tanáts Gyülésbül Igaz Pál és Gera György Esküttbirák kikiildettetvén azt a Tudósítást tet-ték, hogy az háznál, mind a Kerteket kétfelé osztották, és kinek kinek részit kimutatták",2M

Amennyiben a felek valamelyike nem tudta elfogadni a döntést, az úriszék elé került az ügy. Ha a felek előzőleg maguk között megállapodtak a megosztásról, a kiküldött esküdteknek csak annyi volt a dolguk, hogy végrehajtsák az osztályt, s jelentsék annak megtörténtét a tanácsnak. Az évekkel egyre gyarapodó, osztályra vonatkozó adatok közül az elsőt 1805. december 19-én olvashatjuk. „Megjelentek Néhai Szűcs Ferencz Successorai közziil az özve-gye Kocsis Ersébet, mostan Szűcs István felesége, Szűcs Kata, Garai Mátyás felesége és Szűcs György, akik azt jelentik, hogy az emiitett néhai Szűcs Ferencnek az attyáról, régen meg halá-lozott Szűcs Istvánról maradott egy Palászta (50-55 útból álló földsáv) 50 útból álló (egy út 50 tőke) Szöllő az ingói kerületben. Meghalván pedig Szűcs Ferencz, azon Szöllő mind ez ideig az özvegye Kocsis Ersébet keze alatt és hasznára vólt, ámbár másodszor is férjhez ment légyen. Melly eránt mostan magok között atyafiságoson úgy egyeztek meg, hogy mivel ezen ősi Szöllőhöz jusst-tartók Kocsis Ersébeten kívül még öten válnának, úgymint: Sára, Pelcznai Mihály felesége, Kata, Garai Mátyás felesége, s meg halálozott János 3 gyermekei: Sára, aki most ment férjhez Bárányi Istvánhoz, István aki 11 esztendős és János 2 esztendős. Meg halálozott Istvánnak 2 gyermekei: Kata 12 esztendős, Ersok 9 esztendős, ötödik rendbe-li pedig Szűcs György, aki az atyai házban maradt. Elsőben tehát a Szöllönek felit, úgymint 25 útat köz akarattal az édes annyoknak Kocsis Erzsébetnek hagyják úgy mindazáltal, hogy a míg él, azt bírja, hasznát vegye, de el ne adhassa, holta után pedig azon félrész is, vagy is 25 út vissza jöjjön, és a fentebb elő számlált és meg nevezett 5 rendbéli Successorok (örökö-sök) között egyenlő képpen el osztasson, valamint szintén a másik fele, vagyis 25 út mostan közöttök ötfelé egyformán elosztatván, jutott mindeniknek 5 út, ugy mint Sárának 5, Katának 5, János gyermekeinek 5, István gyermekeinek 5 és Györgynek is 5 út. Azt is jelentették, hogy a János és István gyermekeinek külön külön jutott 5 út Szöllőt György magához váltot-ta: egyik részt is 25 forinton, a másik részt is 25 forinton, melly pénzt ámbár mostan is kész volna lefizetni, de azon árváknak nagyobb hasznára nézve, köz megegyezésbiil, azon 50 forint, további rendelésig nálla marad, mai naptul fogva járandó Törvényes kamattal mind addig, míg azon árvák felnevelkednek, és a Töi~vényes időt elérendik [...] Továbbá Kata, Garai Mátyás felesége azt jelenti, hogy a Sára, Beleznai Mihályné részire jutott 5 utat attól meg vette 25 forinton, az árát is meg fizette annak. Melly megegyezésnek nagyobb

2 2 9 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 5 9 1 . 2 3 0 M L M a k ó V . A . 101 .B .3 . 1 8 0 9 - 1 8 1 3 . 147.

859

állandóságára nézvén akik ezt előadták és itt megjelentek, kezek kereszt vonását ide tették, úgymint: Kocsis Ersébet, Kata, György. "ni

Marjai János hat gyermeke közül (János, István, Mihály, András, Péter, Kata) az öt férfi örökös között egyenlő arányban osztják fel az eladott ház árát, 200 forintot. Az örökhagyó 79 forint készpénzéből „Kata, Kaskötő Andrásné Testvérjeknek 9 forintot adnak, a 70 forint pedig Özv. Marjai Jánosné édes annyoknak élelemért maradt". A Lőrinczi 60 út szöllö anyjuké lesz elidegenítési tilalom kikötése és holtáig tartó haszonélvezet mellett: „bírja a'míg él, hótta után pedig minden osztozás nélkül légyen a' Mihályé".232 A Szirbik-maradékok az atyafiságos egyezségben nem a szőlő haszonélvezetét kötötték ki, mellette készpéntz juttatva anyjuknak a további megélhetésre, hanem az osztatlanul hagyott szőlő feles müvelését vállalta a három fiú. A Webőczy által is rögzített ősi szokást követve anyju-kat természetesen megillette az ún. özvegyi jog, azaz benne maradhatott férje birtokában. Az özveg eltartásáról legkisebb fia volt köteles gondoskodni, aki anyjuk halálát követően örö-költe az apai házat. „Szirbik Miklósnak allól irt maradéki jelentették, és Írásba bé adták azt, hogy ök illyen attyafiságos meg-egyezésre léptek. Minekutána az ingó jószággal és a földdel kinek kinek a megelégedése szerént osztozkodnak és tsak a ház, a jángori szöllö 112 út osz-tatlan maradt, ezekről most oly egyesség lesz köztök, hogy a fijak, Ferencz, János, István és András azon 112 útból álló szöllön felébül fognak mívelni, a fellét édes annyok táplálására által adni kötelesek lésznek, és mind addig míg az anyjok él, semmi részt magok kívánni nem fognak. Hanem édes annyok halála után ezen fellyebb emiétett fiak Mihályon kívül, mert ez ki vette most a maga részét ezen szöllöbiil, Miklós testvérjékkel [...] egyformán fognak részt venni bellöle. A ház eránt ugy edgyeztek: hogy amíg él az édes anyjok, Mihály testvérjekkel lakjon benne, és Mihály köteles lészen az öreg anyjokat tartani, a mellyért az lesz a jutalma: hogy ha az édes anyjokat holtig el tartva, a házat minden osztozkodás nélkül néki, és mara-dékinak által adják, és ötet abba háborgatni soha nem fogják, ha pedig az édes anyjoknál hamarabb történne Mihály testvérjeknek halála, ezen esetre ugy edgyeztek, hogy a Mihály-nak maradéki fizessenek az annyok táplálására való 300ftot, és békével maradjanak a ház-ba. Ami meg maradna a halála után az édes anyoktul, ezen 300 forintokbul, az légyen azé, aki tartani fogja az édes annyokat. Mi illeti a leányokat, úgy mint Ersébet Börcsök Dávid hitvesét és Sárát, Szűcs György feleségit, ezek számára rendeltessék készpénzbül egynek egynek 16 forint, és már kezekhez is vették. A kisebb Judit, Katalin, Anna leányokra az édes anyjok halála után, ha valami marad, egyformán fognak részesíttetni. Ezen edgyezségnek nagyobb állandóságára az bé adott írások itt bé-téve fognak találtatni, és itt is neveik mellé tett keze kereszt vonásait tették Szirbik Ferencz, János, István, Mihály, András. "233

Egyezséget nemcsak vér szerinti leszármazottak köthettek az örökség sorsának rendezé-se érdekében. Egri Mihály és mostohafia, Hevesi Ádám először 1805. július 9-én jelent meg a városi bíróság előtt, kijelentve, hogy a feleség halálát követően Egri Mihály mostohafia javára lemond a házról. Hevesi Ádám ennek fejében „azt igéri, hogy ötet hóltáiglan abba az házba tisztességesen el tartya, ha szinte egy pénzt nem kereshetne is. Ha meghal pedig, tisztességesen el takarittattya'x.2'A Másfél hónap múlva ismét megjelentek a városi bírák előtt, hogy további részét is rendezzék a hagyatéknak. Megegyeztek abban, hogy a házi örökség legyen Hevesi Ádámé, aki ennek fejében fizessen 12 forintot Egri Mihálynak. A 40 út szőlő, amely a házastársak közös szerzeménye volt, osztály nélkül Egri Mihályé lesz Hevesi Ádám elővételi jogának kikötése mellett, „a szöllöhöz való edények" pedig elosztat-

231 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 112. 232 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 16. 233 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.86. 234 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807.50. A tartási szerződés kifejezetten a mezővárosokban fellelhető sajátos

szerződésforma, amelyet a késő rendi magánjog meg sem említ. HOMOKI-NAGY MÁRIA 2003.48.

860

nak kettőjük között. A hidas ólat, amelyet a Szent Iván-napi vásárban vettek 7 véka, Egri Mihálynak „csőszségivel keresett" búzájából, Egri odaadja mostohafiának 6 forintért. „Mely egyezésnek állandóul való megtartására, és annak meg bizonyítására, hogy ezen kívül egyik a másiknak semmivel sem tartozik, és egyik a másikat soha sem háborgattyák, hanem ezen meg egyezést mindenik szentül meg tartya, tették kezeik kereszt vonását Egri Mihály, Hevesi Ádám. "23S Az egyezségek gyakran záródtak hasonló formulákkal: „melly ilyetén atyafiságos meg-egyezéseket, és ennek bé tellyesitésére lejendő le kötelezéseket, neveiknek ide tett fel írásával meg erősítettek és meg másolhatatlanná tették. "236 Az önmagáról gondoskodni képtelen testvért tartó személy számára az atyafiságos egyezségekben általában megállapod-tak valamely ellentételezésben, mint például a Molnár testvérek Menyhárt javára 42 út sző-lőben „azon okból, hogy a nyomorult Örzse testvéreket becsületessen eddig is tartotta, s haláláig is tartania kell, mint tartotta".23 Az árván maradt leányt megillette a hajadoni jog: azaz eltartották, kiházasították, sőt, hozományt is adtak neki. Borbás József örökösei például eladták az örökölt házat, hogy kifizethessék az örökhagyó adósságait, a megmaradt pénz felét pedig félretették hajadon leányának kiházasítására.2jS

Mivel a városi örökösödésben nagyrészt szerzeményi javakról van szó, amelyekről a végrendelkező korlátlanul rendelkezhetett, a végrendelkezés jelentősége sem elhanyagolha-tó. A végrendelet (testamentom) lehetett magán- vagy közvégrendelet, írásbeli vagy szóbeli végrendelet. A korabeli általános szabályoknak megfelelően, az 1715:27. tc. által meghatá-rozottak szerint a magánvégrendelet akkor tekinthető érvényesnek, ha köztanúk előtt, 5 nemes vagy legalábbis tisztességes ember előtt tették, akik együttes jelenlétében a végren-delkező felolvasta és aláírta végrendeletét, illetve azt végrendeletként kijelentette és aláírta, a tanúk pedig együtt mindnyájan aláírták és lepecsételték. Irásképtelen örökhagyó esetén 6 személynek kellett tanúként szerepelnie.2'9 Ez alól kivételt képezett az ún. kiváltságolt vég-rendelet (pl. pia legata - kegyes alapítványról szóló rendelkezés, katonai végrendelet, amit a hadba vonult személy hadiállapotban katonatársai előtt tett, a szülők gyermekeik javára szóló rendelkezése, járvány idején tett végrendelet), amikor elég volt a végrendelkező saját kezű aláírása és két tanú aláírása, vagy a végakarat két tanú előtti élőszóbeli előadása.240 A városoknak, így Makónak is saját szokásaik alakultak ki a végrendeleti formaságok tekinte-tében. A közvégrendelet volt a gyakoribb, amikor a jegyző írta a végrendeletet, majd felol-vasta a végrendelkezőnek, aki a két kiküldött esküdt, mint hatósági tanúk előtt kijelentette, ez a végakarata. A végrendelet elkészítéséért a jegyzőnek 2 forintot kellett fizetni, minden további másolat készítéséért 30-30 krajcárt. A két esküdt hatósági tanúként történő kiküldé-séért szintén 30-30 krajcárt kívánt meg a város.241 Zsinek Nagy István 1811-ben is ezen alakiságoknak megfelelően végrendelkezett. „Zsinek Nagy István e következendő akarattyát és Vallását fel jegyeztetni kívánta, tudniilik: hogy Minekutána a fija Nagy Pál meghalálo-zott, és [...] annak pedig maradott Özvegye Natsa Therezia, és két Árvái, u.m. Pál 'A eszten-dős, Rozalia 2. esztendős, ezeket is pedig a maga házánál tartya az Özvegyei együtt. Vagyon ezen kívül Rozália nevii 13 esztendős hajadon Leánya, kiházasittatott Klara nevű leánya, kit az el múlt télen Poják Jánoshoz férjhez adott. Vagyon továbbá Anna nevű leánya, kit ez előtt 3. esztendővel férjhez adott Túri Jósefhez. Vagyon pedig a gazdaságába a mi az Attyáról Néhai Nagy Istvánról maradt, a mit Ősinek lehet nevezni, u.m. az Atyai házi juss helyet, a Szállás, Örökség 5 fertály földdel, 21 út szőllő, 4 ökör, 2. negyedfü Tinó, 1 Tehén, 1 Tavalyi

23s ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.70. 236 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 37. 2 3 'ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 54. 238 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.41. 2 3 9 MEZEY BARNA 1997 . 95 . , BÉLI GÁBOR 1 9 9 6 . 4 9 . 2 4 0 MEZEY BARNA 1 9 9 7 . 9 5 . 241 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 122.

861

Borjú, 3 Ló, 1 csikó, 50 darab Juh. Mivel pedig nem lévén férjfi gyermeke, aki a gazdaságba segittségére lenne, fent emiitett Anna leányát és annak férjét Túri Jósefet magához vette azzal az ajánlással, hogy ha az ő és felesége holtáig véllek békességben lakik, meg holt Pál fija Unokáinak tisztességes nevelésekre gondja lészen, akkor a fent emiitett ősi jóknak fele része azon leányáé és vejeé légyen, a mennyiben tudniillik azok meg maradnak. Az ősi ja-vaknak másik fele pedig mennyen 4 egyenlő részre, u.m. megholt Pál fija 2 árvái, Rozália és Klára leányai részekre azzal a hozzá tétellel, hogy a szállási örökség és föld nem osztódik a leányrészekre, hanem maradni fog a Túri Jósef és Pál unoka részekre két felé. Ha pedig az Unoka Pál elébb meg halna, és maradéka nem lenne, akkor azon szállás és föld egyedül Túri Jósefé, feleségéé és maradékjoké légyen, melyhez a Leányoknak jussok nem leszen. Az házi-örökséget a mi illeti, az is tsak két részre tartozandó lészen, u.m. Túri Jósefé és az Uno-ka Pálé, és ha ez meghalna, mint fellyebb mondatott, akkor maradjon Turi Jósefnek, a ki abból a 3 leánynak külön külön 100 forintot tartozik fizetni. Ezen Rendelésnek és Vallásnak bé tellyesedése pedig nem elébb, hanem ezen Fatensnek (végrendelkezőnek) és feleségnek halálok után légyen. " 242

Makón is találkoztunk olyan helyzettel, amikor megelégedtek a kiváltságolt végrendele-tekre vonatkozó feltételek teljesülésével. Például gyermekszülést követően bekövetkezett váratlan halál esetén elfogadták a 2 tanúval bizonyított szóbeli végrendelkezést is. Bodó Antal váratlanul elhúnyt felesége végakaratát bizonyítva a halálos ágyat körülállók közül jelölt meg két tanút. „Bíró Mária, Kis Horváthnak felesége, Város Híres Bábája", aki hit letételének készsége mellett vallja, hogy „midőn Bodó Antalnak felesége Vitéz Anna most leg-közelebb múló szombaton, a vagy 6dik Septemberbe 1806dik esztendőn halálos ágyba lett volna, érzelmes szóval, ép elmével azt a rendelést tette azon Vitéz Anna a Tanú előtt, hogy halála után, a mije maradt, úgymint ruhája, és mindene, az életbe maradt Bodó Antal hitves társára maradjon, és abba ötet senki se háborgassa. " Ezzel egybehangzóan tanúsko-dott Tót Kata, Engecki Pál hitvese, „a ki igaz lelki ismerete szerint, és esküvésnek ajánlása mellett azt a vallást teszi: hogy midőn most leg-közelebb múlt szombaton, a vagy e fojó September hónapnak ódikán Vitéz Anna, Bodó Antalnak a felesége halálos ágyba lett volna, e tanú jelen volt, és jól hallotta, hogy midőn a férje Vitéz Annának, Bodó Antal azt kérdezte a már már haldokló feleségétül, hogy néki mit hagyna? Ép elmével, tiszta szóval azt felelte, hogy mindenét, a'mije van."245 A végrendelet megtámadása nem a városi bíróság eljárási jogkörébe tartozott, inkább arra láttunk példát, hogy az érintettek tudomásul vették az elhúnyt végakaratát, s ezt a bírák előtt is megerősítették. „Meg jelennek H. Kis Jánosnak György, Mihály fiai, Ilona, Szabó Jósefné, Ersébet, Kádár Samuelné, Katalin, Czirek Szabó Istvánné, Sára, Pakú Péterné leányai és azt jelentik. A mint a mai napon, a meg-boldogult édes attyok Testamentális rendelésébiil, melly ma fel bontatott és publicáltátott, értették, hogy az édes attyoknak az a végső akarattya vólt, hogy Mihály maradjon minden jószágának örököse. Azon akarattyát édes attyoknak a fellyebb nevezett Testvérek fel bontani nem akar-ják, hanem, hogy ők is valamibe részesüllyenek, kivárnak. Ezen kérésekre Mihály önként egynek egynek ígért tíz forintot, mellyre reá is állottak. A pénzt mindnyájan fel-vették, az ezután való követelésektől el-állanak. "244 A testvérek, akik közül a törvényes öröklés szabá-lyait figyelembe véve György érezhette leginkább kisemmizettnek magát, kijelentették, hogy a végrendeletben megjelölt általános örököst, Mihályt „az édes attyok után maradott jószágában háborgatni soha sem fogják".24' Az úriszék előtt tárgyalt örökösödési ügyekbe egy-egy tanúmeghallgatás vagy szemle, illetve becslés kapcsán nyerünk betekintést. Például

242 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 176. 243 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.4. 244 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 16. 245 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 16.

862

Nacsa András 78 esztendős római katolikus makói lakos meghallgatásakor Kis József atyja, néhai Kis György vagyonára vonatkozóan. A koros tanú végigvezeti az egész családfát Kis József dédatyjától, Kis Mártontól kezdve. így tesz a másik előszólíttatott tanú, a 64 eszten-dős Török János is, „aki vallja, hogy gyermek korában esmérte Néhai Kis Mártont, aki mint öreg ember, az akkori szokás szerént, a rnejjén hosszan le nyúló ősz szakállt viselt. Annál inkább esmérte ennek a fiját, Mihály nevűt, a kit, mint hogy magoss szálú ember vólt, nem az attya nevirül, Kissnek, hanem Nagy Mihálynak hívtak. Ennek a fija vólt Kis György, leánya pedig Zsigmond István felesége, Kis Kata, mostanig életben lévő asszony, de ez az asszony nem egy anyától való vólt Kis Györgynek. "246

Közigazgatási ügyek

A közigazgatási ügyeknek csak szűkebb körével találkozunk, idetartozónak tekintve az árvaügyeket is, amelyeket a városi bíróság inkább igazgatásinak, mint bírói jellegűnek tekin-tett.247 A politikai igazgatás köréből a katonákhoz kötődőek, a rendészetiek közül elsősorban az életvitelre, magatartásra vonatkozó ügyek jelentősek,248 s szólnunk kell az igazoló leve-lekről (attestatumok) is. A kommunális, gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyházi kér-dések inkább csak áttételesen, közvetve érintődnek a jegyzőkönyvekben. Nagyobb arányban találkozhatunk viszont a városi alkalmazottak foglalkoztatásával összefüggő bejegyzések-kel.249

A városok kiterjedt gyámügyi közigazgatást folytattak. A gyermek számára végrendelet-ben az elhunyt apa gyámot jelölhetett. Végrendeleti gyám hiányában törvényes gyámként az életben maradt szülő, egyébként az árva vagyonának legközelebbi örököse viselte a gyámi tisztet. Ha nem volt törvényes vagy végrendeleti gyám, akkor pedig városokban a tanács rendelt az árva számára gyámot.250 Amennyiben az elhunyt személy után kiskorú árva ma-radt, Makón is a városi tanács, 181 l-ben az esküdtek egyikének feladata volt a vagyonleltár (inventatio) elkészítése. A hagyatéki összeírások igen jó források a polgárok mindennapjai-nak, vagyoni helyzetének megismeréséhez: „1811. július 16. 16-a Julii 1811. Gera György Eskiitt Úr a' Samu István halála után feleségére Rafai Erzsébetre, és ugyantsak Ersébet nevű Leánykájára maradt Vagyonoknak inventálása végett Bírák Uraiméktól ki kűldetettvén következendőképpen vitte véghez. Úgymint vagyon: Egy ház, pitar, kamra és a' ház végibe eg)> szín, egy uj disznó ól, 1 Kas, az édes annya Udvarában hasonlóképpen egy nagy kas, abban 40 köböl Búza. A Pitarba és Kamrába 2 dézsa, 1 rosta, 1 szita, 4 hordó, mellyek közül 1 7akós, 2 egy akós, egy 6 akós. Az udvaron egy vályú és kut, 1 ponyva, 8 zsák, egy fejsze, egy két ökörnek való járom, 1 vasas kotsi, Ház helyföld a szálláson, 1 ház és 1 Istálló, Két kapa, egy ásó, 1 lapát, 1 hizlalni való disznó, 1 fejős tehén, 2 kotsis Lo. 1 szán, 1 Láncz, 1 veder, 1 billeg vas llora való uj szerszám. 1 széna vágó, 1 fél kör fürész, 3 tsikozo, 2 furo, 1 dagasztó Teknyo, 1 gyuro teknyo, 1 moso teknyo, 1 szekrény, 1 vontato kötél, 1 két kéz vontato, 4 ökörnek való járom, 2 orr és 1 ekevas szél, 1 kis tajiga. "2:'! Ha az összeírt hagya-ték árverésre került, a befolyt összeget kezelő tutor a pénzt gyakran megforgatta kölcsönad-va hosszabb-rövidebb időre. A „néhai Szemes István árvájára maradott vagyon ellicitálta-tott, a licitációból befolyt összeg a költségek levonása után a tutor kezéhez adatott", aki

246 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 13. 2 4 7 BÓNIS GYÖRGY 1962 . 2 8 4 . 248 Bár ezek egy jelentős része tárgyalásra került a büntetőügyeknél (pl. közbiztonság, kurtakocsmák). 2 4 9 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 2 5 0 DEGRÉ ALAJOS 1977 . 71 . 251 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 177.

863

„Szemes István árva gyermek pénzéből" egy évre 200 forintot átadott Bálint Nagy István-nak.252

Sajátos, a polgárok életviteléhez, magatartásához tartozó csoportját alkotják a közigazga-tási tartalmú bejegyzéseknek az attestatumok. Megkülönböztették a katonák számára ki-adott, a városban lakó személy elköltözésekor, a vagyoni állapot igazolására, az erkölcsi bizonyítványként, valamint az ajánlásként kiadott, s a város bírái által aláírt bizonyságleve-let. Ezekért a makóiak 30 krajcárt, mások 1 forintot tartoztak fizetni. Ritkán, de Makón is előfordult, hogy a tanács közbenjárt a helybeli katonák szabadságolásáért.253 A városba érkező elbocsátott katonáktól megkövetelték az elbocsátólevél bemutatását. A letelepedésnél előnyben részesítették azokat, akik bizonyítani tudták, hogy van annyi vagyonuk, hogy hazatértük esetén biztosítani tudják megélhetésüket, vagy akad olyan hozzátartozójuk, aki befogadja őket, s életük végéig gondoskodik róluk. Az igazoló levelek sajátos formájának, afféle erkölcsi bizonyítványnak tekinthetjük a Cseh Józsefnek saját kérésére „előbbeni ma-gaviseletéről" kiállított „Bizonyság levelet", aki 1810. március 29-én a nála talált 6 sertés miatt gyanúba keveredett: „Alább Írattak meg esmérjük, hogy városunkbéli Cseh József, ki mostan, nálla találtatott hat darab sertések eránt gyanúságba esett, mintha azokat nem igaz úton módon szerzette vólna, magát ez ideig, a mi tudományunk szerént ugy viselte, hogy az efféle gyanús maga viseletéről meg nem rovattatott. Makó, 9. April 1810. Makó Városa Bírái"25'1 Hasonló tartalmú bizonyságlevelet állítottak ki a városból elköltöző személyek esetében is, hiszen a hivatalok már az 1790-es évektől figyelemmel kísérték a polgárok életvitelét, s ha valaki el akarta hagyni a várost, bizonyítványt kapott a városban eltöltött éveiről. A 200. szám alatt lakó Szabó György távollétében felesége jelent meg tanúsítani, hogy Almosdi György, aki Szeghalomra kívánt költözni, tavaly pünkösd óta nála lakott. Magát jól viselte és senkinek semmivel nem tartozott.2" Arra is akadt példa, hogy vagyoni állapotának igazolását kérte valamely polgár „szegénységi bizonyítványként". A leányával lakó özvegy Faragó Lászlóné, akinek fia és veje is katonaságra adatott a város által, szomszédait kérte meg, hogy tanúsítsák, nem rendelkezik vagyonnal. E tanúsítvány alapján adójának elengedésére számíthatott.236 Az igazolások körében jelentős helyet foglaltak el az ajánlások. Különösen városi alkalmazottak esetében olvashatunk ajánló sorokat, amelyek a Makón való tisztességes munkavégzés alapján javasolják más település valamely tisztségé-be, mint például Makó gyógyszerészét. A céhbe álláshoz is szükség volt attestatumra, ame-lyet a város Kovács István kovácsmesternek meg is adott.237 E körbe sorolhatjuk az úti pasz-szusokat, vagy ahogy hívták: „passuális leveleket". Az utazóknak adott leveleket gyakran kérték az ellopott állat keresésére induló károsultak vagy elveszett személy felkutatására indulók.

A jegyzőkönyvek számos olyan bejegyzést tartalmaztak, amelyek a városi elöljárókra és a városi alkalmazottakra, a foglalkoztatásukkal kapcsolatos kérdésekre, feladat- és hatáskör-ökre vonatkoztak. Az elöljárók és segítők száma, feladata a lakosság számával és a közigaz-gatási feladatok növekedésével párhuzamosan változott. Az elöljárók közül meg kell említe-ni a bírót,238 az esküdtbírót, a 12 esküdtet. A bíró elnökölt a tanácsüléseken, ő képviselte a várost, tárgyalt nevében, s felügyelte a város gazdálkodását. A bírót 1793-tól három évre választották, munkája ellenértékeként fizetést kapott. Az esküdtbíró volt a bíró helyettese.

252 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.211,213. 2 5 3 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 33 . 254 ML V.A. 101.B.3. 1809-1813. 108. 255 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 181. 256 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 257 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.22. 238 Mivel forrásunk következetesen bíróról szól, magam is így használom annak ismeretében, hogy más források

főbírót említenek a makói elöljáróság fejeként.

864

Szétosztotta a feladatokat az esküdtek között, ellenőrizte munkájukat. Eperjesy Kálmán is említette, hogy a 12 esküdt közül 5 katolikus, 5 református, 2 pedig „orosz", azaz görögkatolikus volt; 1805-ben a makói tanács tagjai: Nagy Mihály bíró, Igaz János esküdtbí-ró, B. Nagy István, Csorba Mihály, Fejérváry Péter, Gera György, Gazdag Antal, Igaz Be-nedek, Jó István, Török Imre, Török János és Varga János. A tanács hétfőn és csütörtökön tartott ülést. Az esküdtek feladatai közül a bíráskodáshoz kötődött a bírósági eljárásban, döntéshozatalban történő részvétel, a hatósági tanú feladatának ellátása végrendelkezés esetén, a helyszíni szemle, az értékbecslés elvégzése, inventációkban (hagyatéki leltár felvé-telében), licitációkon (árveréseken) való közreműködés. Emellett az esküdtek felvállalták egy-egy terület ellenőrzését is (pl. kocsmák, mészárszékek felügyelete). Kaphattak olyan eseti feladatot is, mint 1805-ben a vármegye parancsára a Napóleon elleni nemesi felkelés-hez „a Városban a gazdáknál található el adó lovak" összeírása,259 vagy a különleges teen-dőnek számító harmincezer varjú elpusztítása: „ Gera György eskütt úr Kovácsházára kiildettetvén a varjú fejeknek a pusztíttatása végett, lehányattatott, meg öldököltett 30 ezer varjú fijakat, a mint a nálla lévő rovással meg mutatta. "260 Az elöljáróságát kiegészítette a perceptor vagy adószedő személye (1805-ben Jenei Mihály töltötte be e tisztet), és az egyre szaporodó írásbeli feladatokat ellátó két jegyzőé. A nótáriusok feladata a tanácsülési jegyző-könyvek vezetése volt, s 1806-tól a Szászy Ferenc uradalmi fiskális által elrendeltek szerint, szabott díjazás ellenében törvényes írásokat készítettek.261

,, Mindennémü Törvényes írások és Expeditiok Bérének, amellyek Makó Város házánál elő szoktak fordulni, fel-jegyzése

forint kr 1. Testamentomnak írásáért a

Notariusnak 2 Exmissus (kiküldött) Eskütteknek külön-külön 30

Testamentomnak Copiába (másolatba) való ki adásáért 30 2. Bizonyító Levélnek Írásáért a

Helybélieknek 30 A Külbélieknek 1

3. A Contractus (szerződés) vagy Kötelező Levélnek Írásáért a Helybélieknek 1 A Külbélieknek 2

4. Appellata Extractus (fellebbezés) Írásáért 30 5. Minden Exmissiókba,(kiküldetésekbe) Oculátákba (szemlékre), a mellyek

Itt helyben történnek: a Notariusnak 30 Eskütteknek külön külön 15

Városon kívül: a Notariusnak 50 Eskütteknek külön külön 30

6. A Protocollumbol Egyezéseknek, Bizonyságok vallásának kiadásáért 30 7. Passuális Levélért az Utazóknak 7 8. Az eladott örökségeknek bé írásáért, az el-adó 30

259 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 108. 260 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 163 261 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 122.

865

9. Computas (bérmegállapodás) tételért a Szolga, vagy Szolgáló és Gazda között a Gazda 20

10. Inventatiókban (hagyatéki leltárak), Licitaciokban (árverések) a Notariusnak 1 az Esküiteknek külön-külön 30

A 18. sz. végén egy szekérmestert és egy írnokot, 1805-ben még két, 1810-ben már négy hadnagyot foglalkoztatott a város. A városi alkalmazottak között egyre fontosabbá vált a kisbirói hivatal. Számuk az említett tíz esztendő alatt háromról hétre emelkedett. Az elöljá-rókat segítették feladatuk ellátásában a tizedesek, a három bakter, a két toronyőr, a harango-zó és a két óragondviselő. A városi alkalmazottak csoportját gazdagította a kéményseprő, a bikapásztor, a dobos, a gazdaasszony és a három kocsis. De 181 l-ben például tudomásunk van a városi szálláson ifjú Varga Ferenc kisbéres megfogadásáról,262 1805-ben Szájer Ferenc levélhordóként történő alkalmazásásról. A városi tanács segítői egy esztendőre látták el feladataikat. Javadalmazásuk részben pénzből, részben természetbeni juttatásokból állt, amely az említett kisbéres esetében „Kész-pénz hatvan forint, 3 köböl búza, 4 köböl árpa, 1 pár csizma".26' A „ város cselédeinek" nevezték a városi alkalmazottakat, a jegyzőkönyvek-ben gyakran az utcakapitányt és a strázsát is értve alatta. „A Város cselédei reggel 9 óra tájban el mentek Kerekesné Korcsmájába oly véggel, hogy ott valami Regrutának való Le-gényt ha találnak, nevezetesen pedig voltak Szabó Pál és Szűcs János, Erdei János Had-nagyok, Barta Mihály fertály, Szijjartó Mihály N. Kapitány, Bengyig Antal Tekintetes Kis Mihály ugari csősz. "2M Amikor 1805 Márton napján ismét kiküldték katonának való legény keresésére „Birák Urakparantsolattyábul" a város cselédeit, közöttük 4 hadnagyot, 1 utca-kapitányt és 3 kisbírót soroltak fel („Igaz Imre, R. Monár Mihály, Görbe Sámuel és Szilágyi Ferencz Hadnagyok, Német Pál Ucza Kapitány, Szántó István, Bobáj Pál, Sárközi Márton Kis Birák") 265

A tanács bíráskodási jogköre kiterjedt a város egész lakosságára, kivéve a zsidókat, akiknek egymás közötti ügyeit a zsidóbíró intézte.266 Az elöljáróságnak azonban a bírásko-dáson kívül számos más feladata volt. Évente ki kellett rónia és be kellett hajtania az esedé-kes úrbéri tartozásokat (pénzben, természetben és robotban). A napóleoni háborúk időszaká-ban katonát kellett állítania, lovakról, fogatokról kellett gondoskodnia. Mint fentebb részle-teztük, „a Város cselédei" útján ügyelt a rend fenntartására. E tevékenységi körébe sorolha-tó, amikor felsőbb szervek utasítására begyűjti a lakosságtól 1806 nyarán „a köz bátorságá-ra nézve veszedelmes" puskákat, pisztolyokat.267 Feladata volt az árvíz elleni védekezés, a töltések, sarkantyúk építése és karbantartása. Nagy Mihály bíró és Jó István esküdt 1806 őszén a Maros áradásakor sorrajárja a fapiacnál, valamint a malomnál lévő töltéseket, és a lakosokat a „kirovott részek" megigazítására kötelezi.268 A lakosság akaratát kifejező „Kö-zönséges Gyűlésen" határozták el 1807 tavaszán, hogy az ugart kukoricával vetik be, s meg-tiltják a húsvét előtti szántást. „ Mivel a Maros mellett lévő töltéseket, a mostam nagy áradás erössen ostromollya, tehát azoknak meg erősítésére és annak meg előzésére, hogy valami módon az árvíz a réti nyomást el ne borittsa, és onnét a jószágot ki ne szoríttsa, az addig való idő alatt, és holnap midjárt hozzá kezdvén a töltések mindenütt meg erősitessenek, és jó

2 6 2 M L M a k ó V . A . 101 .B .3 . 1 8 0 9 - 1 8 1 3 . 3 9 2 . 2 6 3 M L M a k ó V . A . 101 .B .3 . 1 8 0 9 - 8 1 3 . 176. 2 6 4 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 13 2 6 5 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 2 2 . 2 6 6 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 23 . 2 6 7 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 1 7 0 - 1 7 1 . 2 6 8 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 2 / 1 9 .

866

állapotra tétessenek. Mert ha ez el nem végeztetik, és az árviz a nyomásra ki mégyen, azt el borittya, akkor az ugarok a nyomáshoz maradnak, és kukoriczával bé nem vettethetnek. " 269

A városi tanács felelt az utak, hidak és a városi épületek karbantartásáért. Amikor Görbe István kovács a háza melletti kocsiutat elfoglalta, annak felszabadítására kötelezték.270 A város lakosai számának növekedése miatt új részekkel bővült. Ez érdeksérelmekkel járt. A római katolikus templom megközelítése például egyre nagyobb gondot okozott. Takács Daróczi Berta azért fordult az úriszékhez, hogy a város térítse meg a telke melletti sikátor, vagy másként gyalogköz nagy forgalmából adódó kárát. Álláspontját az ügyben a város a következőkben foglalta össze. „Azon kis köz, amely a Római Katholicusok Temploma eránnyába, az Özvegy Daróczi Jánosné és Takács Daróczi Berta Fundusok között kezdőd-vén, a sok malmok uccájába, két oldalrul nyolcz házhoz tartozó udvarok mellett ki mégyen, és ennek előtte mintegy 20 esztendővel a M.(agas) Földes Uraság Tisztsége által határoztat-va mind a Templomba, mind a Piaczra menőkre nézve szükséges illyen gyalog közök pedig, valamint más Városokban, úgy ezen Városban is öt vagy több hellyeken is vágynák anélkül, hogy az eránt az ollyan, ki között, mellett lévő házaknak gazdái panaszolkodnának."~71

Böjtelő havának 6. napján „öszve ült az Püspöki Makai Uri Szék", s az uradalmi jegyző-könyvek 96-ik száma alatt az alábbi döntést hozta. „A Város ara köteleztetik, hogy a lovaso-kat a megírt Sikátoron való járástól véglegesen el zárja, a gyalogokra való nézve pedig oly menetelessé tegye, hogy a Templomba való el keriilhetetlen járás Daróczi Berta házának kára és romlása nélkül ezentúl szabadon és menetelhetőssen maradjon. Azonba ha a kö-nyörgő bebizonyíttya, hogy a Város a kerítést magára vállalja, azzal is az Uri szék rendelést fog tenni. "272

Makó városa tekintélyes ingatlanvagyonnal rendelkezett, amely gondoskodást, komoly ellenőrzést kívánt. Rendszeresen megvizsgálták a külső és belső legelő mezejének állapotát, az elöljárók számon kérték a külső mészárszékeken levágott marhákról szóló jelentések elmaradását, ellenőrizték „a földetlen és juhászkodó embereknél a nyomáson tartott juhok számát.21' A tanács istállót építtetett saját költségen a városi szálláson, 1806-ban szerződést kötött Borbás Ferenccel, Német Istvánnal, és Molnár Ferenccel, akik „ alku szerént 25 forin-tért fel vállalták, hogy a Város szállásán egy kútat el készítenek, úgymint, ki ássák, alóli 3 rovás palintsot (vastag pallódeszkát) le tésznek, azon fölül téglábúl fel rakják, egy szóval minden munkáját ők végezik e/".274 Mivel a városháza a Maros közvetlen közelében, a Pata-ki gőzmalom helyén épült, sok bajt okozott a folyó közelsége. Az épületet a gyakori áradá-

269 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 3/18. 2 7 0 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 2 4 . 2 7 1 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 120. 2 7 2 M L M a k ó V A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 2 7 4 . 275 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 3/10 Még a töredékadatok alapján is jól látható, hogy igen magas az eltaga-

dott juhok száma és aránya e körben. No. A nyomáson Portiora van El Domus... talált juhnak fel adva

száma 2002.3 Papp János 72 33 39 107. Farkas Gáspár 117 60 57 1556. Dióss Samú 50 - 50 731 Karátsony András 56 25 31

Czifra János 20 - 20 412 Göbölyös György 37 13 24 202 Mamaliga János 115 60 55 614 Botortsán Mihály 86 25 61 425 Karátson Mihály 115 50 65

274 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807.2/39.

867

sok miatt állandóan tatarozni kellett.27" Karol Pfersehity kőművest bízták meg 1806 nyarán azzal, „hogy a Város háza egész épiilettyét, kívül, belül, ahol szükséges, meg malterozza, egészben ki meszeli, és jó Kőmíves munkával becsületessen reparál/ja. Maga fogad maga mellé segítő nap számost, hogy a napszámos ki állítása után ne várakozzon, és azon nap-számost ö maga fizeti, mely munkájáért [...] lészen a fizetsége 55 forint - most foglalóba kapott 5 forintot.'7''

A tanácsnak kellett gondoskodni a tűzesetek megelőzéséről is. 1807. márc. 10-én Tuskonics János ácsmesterrel kötöttek szerződést „ a pallók csinálásáról, vízi puskák, hor-dók és tiizi eszközök tartására való 3 szín csinálásáról, és azoknak adott fák és deszkák számárul, ugy szintén az fizetésről"21 A mindennapokban persze még ennél is színesebb volt a kép. A tanács feladata volt a kulturális igények kielégítése, a betegekről, elesettekről gondoskodás, de közvetített a gazdák és a hivatal között a só árának megállapítása során, Kölcsönt folyósított a vármegyének az insurgens, a nemesi felkelő katonaság felállításá-hoz.278 Jelentést tett, hogy a vármegye rendelete szerint az évenkénti gabona begyűjtésére felállítani köteles tároló megfelelő anyag hiányában nem készült el, vermek ásásához pedig a város környéke alkalmatlan, mert határa lapályos, talaja vizes.279 De ha szükség volt rá, elveszett jószágokat, tárgyakat publikált: egy győri kereskedő eltűnt 47 juhát, Nagy Ferenc elveszett lószerszámát: „ ha akad valaki jó lelkű, s jelentené", Kis János felesége által a szegedi vásáron elhagyott bugyellárist keresi.

Eljárásjogi kérdések

A makói „mindennapi jegyzőkönyv" eljárási tartalmú bejegyzéseinek vizsgálata során -éppen a városi bíróságok egyszerűsítő joggyakorlatára tekintettel - az egyes ügyekben a sommás eljárás szabályaival találkozunk. A szóbeli eljárás során a tényállás rövid ismerteté-sét követően kérdés-felelet alakjában közölték a panaszos és a tanúk vallomását, majd a pert befejező ítéletet. A szóbeli eljárás az írásbeli per folyamatát követte, csak annál jóval rövi-debb, tömörebb volt, és sokkal kevesebb alakisághoz kötött. Nemcsak egyszerűsége, gyorsa-sága, de a felek költségkímélése miatt is szívesen alkalmazták a városi bíróságok a közigaz-gatási mellett büntető-, delicta privata és polgári ügyekben is.280 Az eljárás kezdeményezése szóban, a sérelmet elszenvedett, vagy a jogsértést észlelő, illetve a hivatalos személy beje-lentése alapján történhetett. A makói Vojnovics által egy zombori kocsmában elkövetett lopásokról („ragadozásokról") a zombori bírák küldtek „hiteles levélbéli tudósítást" a ma-kói tanácsnak, így kezdeményezve az eljárást.281 Gyakoribb volt azonban, hogy a károsult, mint például Jó András fejős juhásza, Kozma Tódor maga adta elő panaszát a bírák (ese-tünkben Nagy Mihály bíró, Nagy István és Gera György esküdtek) jelenlétében. így tett a juhász is, aki azért fordult a bírákhoz, mert a Varga József vékáért hozzá átküldött fiát kísérő kutya széttépett egy bárányát."82 A panasz lehetett egy, de lehetett több rendbeli is. Ez utóbbi

2 7 5 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 30 . 2 7 6 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 2 / 1 . 2 7 7 M L M a k ó V . A . 101 .B .1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 3 /17 . 278 ML Makó V.A. 101.B.L. 1805-1807. 113. „A Város házánál jelen voltak: Nagy Mihály Biró Uram, Igaz János

Esküit biró Úr, Török János, Gera György, Bálás Mihály, Török Imre Eskütt Urak, a midőn Biró Úr elő adta, hogy a T.Ns. Vármegye Tisztelt Urai azt kivánnyák, hogy a insurgens Ns Katonaság számára adjon a város költ-sön addig is mig ara a végre Cassát tsinálnak, és tsak egy hétig, 3000 forintot, mellyel azonnal vissza fognak fi-zetni. Mellyben a jelenlévő Eskütt Uraim meg nyugodtak, és hogy Eskütt Biró Úr a kívánt Summát kiadja, jóvá hagyták."

279ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 2 8 0 BÓNIS GYÖRGY-DEGRÉ ALAJOS-VARGA ENDRE 1961 . 2 5 . 2 8 1 M L M a k ó V . A . 1 0 1 . B . 1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 3 . 2 8 2 M L M a k ó V . A . 1 0 1 . B . 1 . 1 8 0 5 - 1 8 0 7 . 5.

868

esetben a panaszos az őt több alkalommal ért sérelmeket együttesen adta elő, ahogyan Görbe Péter vejének illetlen mocskolódásait, káromkodását, házasságtörését, feleségének többszöri bántalmazását. A sértett vagy tudta, tehát név szerint megnevezte az elkövetőt (pl. becsület-sértés, káromkodás, istenkáromlás, rágalmazás esetén), vagy utalt arra, kit gyanúsít az elkö-vetéssel. Szász Ferenc a ládájából eltűnt ruhanemük tolvajlása tekintetében Csikós Jánosnéra gyanakodott.2*" Ifjú Török János „a hombárból eltűnt pénz" ellopásával korábbi béresét, Poly Andrást gyanúsította. A tetten ért, illetve gyanúsított személyt a panaszos maga kísérte a városházára - ha csak az „le nem lépett", mint Bökönyi Kata, akinél Bódi Kovács Ferenc megtalálta a tőle ellopott pénz egy részét, s „hívta a város házához Vásárhe-lyen. El is indúlt vele, de azután el tsapta magát a kocsik közt, és többé meg se találta a menyecskét."284 Az is megtörtént, hogy a hadnagy, illetve az utcakapitány vagy strázsa „hajtotta be arestomba tétetvén" a gyanúsítottat, vagy hivatalosan, „petsét által" hívatta fel a tanács a városházához a gyanúsított vagy bepanaszolt, illetve tanúként meghallgatni kívánt személyt.

A bizonyítás folyamata sokszor töredezett volt, előfordult, hogy éveken, évtizedeken ke-resztül elhúzódott (például egy 1795-ös gondatlanságból elkövetett tűzokozás tekintetében 16 évvel később, 1811-ben olvashatjuk a felelősséget megalapozó tanúvallomást). A bizo-nyítékok (vagy ahogyan a jegyzőkönyvben szerepel: „bizonyságok") közül a leggyakrabban alkalmazott az önkéntes vallomás, a tanú meghallgatása, a szembesítés, a szemle, a helyszíni összeírás, a becslés volt. Ha az elkövető a jogsértés bejelentésével egy időben, vagy közvet-lenül azt követően beismerő tartalmú önkéntes vallomást tett, jelentős mértékben megköny-nyíthette az ügy megnyugtató és gyors lezárását. (A beismerést egyébként a városi bírósá-gok enyhítő körülményként értékelték!) A gyanúsított vallomása vagy egyszerű sommás vallomás volt, vagy a megkérdezett részletesen válaszolt az egyes kérdőpontokra. Azonban természetesen előfordult, hogy az önkéntes vallomást tevő nem ismerte el a cselekményt, amelynek elkövetésével gyanúsították. Az ügyben saját verzióját mondta el, miként Bárányi István tette a házánál talált sertések eredetét illetően. „Tápai kanász Varga Jósef előbb elve-szett 4 öreg sertéseket keresvén itten lakó Bárányi István házánál meg talált: 1 darab nyú-zott szalonnát, 1 fél sertés tagot szalonna nélkül, 1 hátúlsó lábat keresztcsontostul, / hátsó lábat kereszt csont nélkül, és egy szilkés Forma bögrébe olvasztott zsírt, mellyek eránt meg kérdeztetvén, így vallott:

- Kinek hívnak s.a.t. ? - Bárányi István a nevem, itt való házzal bíró lakos, feleséges, 27 esztendős vagyok. - Miért vagy fogva? - Azért, hogy tegnap előtt valami Tápai Kanász el veszett sertéseket keresvén Kádusi Kis

bíróval az én házamhoz is béjöttek, és a padláson találtak egy darab szalonnát, és némely darab sertés húsokat, a szekrényben pedig egy bögre zsirt, mellyeket ide a Városházához el hoztak, engemet pedig az aristomba kisértek.

- Hol vetted azt a darab szalonnát, darab húsokat és zsírt? - A testvér Ötsém Bárányi János a ki Szabó Ferencz falkájánál Bürgés - számadó Ka-

nász mellett Bojtár - tegnap előtt hajnalban az házamhoz jővén, hozta azokat hozzám a maga lakadalmára mely a jövő szeredán lenne. Kitől a midőn kérdeztem, hogy hol vetted azokat, azt felelte, hogy a Szabó Ferencz szerezte vólt, mely meg akart dögleni, 's vérit vet-ték, ne féllyek attól, mert akárki kérdi, ő meg felel azért.

- Láttad, hogy 3 hátulsó láb van közte, és igy nem egy sertés volt az? - Azt én észre sem vettem. " 85

283 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 50. 284 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 54. 285 ML Makó V.A.101.B.3. 1809-1813. 114.

869

A bizonyítás egyik legfontosabb eszközét a tanúmeghallgatások jelentették. Már az 1649:19. te. kimondta, hogy a városok szabadon eszközölhetnek törvényes tanúvallatásokat, s a polgárok „polgári esküjük szerint" tartoznak a valóságról tanúságot tenni. A szolgabíró az 1806. évi Szent Iván-napi makói vásárban elvett egy cigány embertől egy lovat, mert „nem egyezett a vásári cédula és a ló szőre. " Mivel egy ilyen ló elveszését jelentette a szol-gabíró egyik cselédje, átadta neki az állatot. A makói bírák előtt tanúként megjelent Bárányi Gergely előadta, hogy Milkovics Jánostól vett lovát kilenc éve adta el egy vásárban a ló jelenlegi gazdájának, s erre mind Bárányi Gergely, mind Milkovics János megesküdött, azaz „letette a hitet. " A szolgabíró cselédje, aki magáénak mondta a lovat, nem mert esküt tenni, mert nem volt biztos abban, hogy a neki átadott valóban az ő lova-e. A tanács Bárányi Ger-gely és Milkovics János esküjére hivatkozva a lovat visszaadta annak, akitől lefoglalták.286

A tanút először a tanácsülés, majd az arra kiküldött tanácsosok, írnokok, hites személyek előtt hallgatták ki oly módon, hogy vagy részletes kérdőpontokra válaszolt, vagy sommás vallomást tett.287 „A hit letételére való készséggel" a tanút mindig az eljárást kezdeményező, a sértett, illetve panaszos állította elő. A Bárányi Mihályt istenkáromlással vádoló Jáksó Istvánnak kellett tanúkat hívnia állításának bizonyítására: „ennek bé bizonyítására Tanúk-nak elő állította Marjai Ferencznét, a ki 60 esztendős, I f j ú Marjai Ferencznét, 25 esztendős, akik egy házban és egy kenyéren laknak, harmadik szomszédságában Bárányi Mihálynak, és ezt vallják... "2SS A tanú általában arról nyilatkozott, hogy látta vagy hallotta az adott cse-lekményt. Persze, ez nem mindig volt ilyen egyszerű. Amikor Buszerző János feleségével, s a Kaziné kurtakocsmájából vett 3 kulacs borral Kis Mihály házához ment, ott a házastársak összeverekedtek, Kis Mihályt hallgatták meg tanúként, mert „a többi között maga vólt józa-nabb".2119 Egy kocsmai lóvásárlás során a tanúk csak az áldomásra emlékeztek, a vétel tár-gyát meg sem tekintették,~9U egy másik kocsmai verekedés során pedig a tanú azért nem emlékezett a részletekre, mert a történések közben elaludt.

A tanút általában a városházán hallgatták ki, s előfordult, hogy más hatóságok megkere-sése alapján is végeztek tanúkihallgatást a makói bírák. Az úriszék, a vármegye vagy más város, illetve más városban lakó panaszos is kérhette valamely makói, vagy a városban tartózkodó személy tanúkénti történő meghallgatását. Szegedi Börcsök János kérésére Makai Kis Jánost arról kérdezték például, hogy tudja-e, hogy milyen örökség és épület volt az az istálló, ahol esztendőkön keresztül szolgált Szegeden.291 A tanúk száma igen fontos volt, egyetlen tanú vallomását általában nem fogadta el teljes erejű bizonyítéknak a bíróság, csak az elkövető beismerő vallomását, illetve két tanú egybehangzó állításait. Imre (Paprika) György felesége veje, Király János ellen tett panasza bizonyítására „többek közül, a kik ezt látták és hallották, előhívta Tanúknak Pálinkás vagy Gyulai Mihályt, Juhász Dánielnét, [...] a kik egyenlőképpen igy vallattak"292 Ifjú Mágori Mihály azt kívánta bizonyítani, hogy Diós József takács Makón lakott, amikor a földet tőle megvásárolta. Ezért két tanút állított, akik

286 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 184. 2 8 7 KÁLLAY ISTVÁN 1985 . 129. 288 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.222. 289 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 1. "90 ,,Dios Sámuel Makói lakos azt vallya: hogy az elmúlt 1804dik esztendőben, nyári időben, de azt éppen meg

határozni nem tudja, jelen vólt a Pintér Korcsmájában Pongrácz Joseffel, Orosházi Gabnai Jánossal és Makói Jenei Samuval, a mikor oda érkezett már kél Orosházi ember is, a kiket nevekríil nem esmer, hanem tudja, hogy a MarosrúI fenyőt vittek haza felé, és ott meg állván bé mentek a korcsmába kenyerezni. Akkor ezektiil vett Jenei Samu egy lovat 50 forinton, metlynek az árát Jenei Samu a korcsmába azonnal meg fizette azoknak. De mi cso-dás vólt a ló? Tanú nem tudja külömben, hanem csak hallomásbul, hogy fekete kancza vólt, mivel annak látására ki nem ment a Kocsmábul az uczezára. " ML Makó VA.101 B.l. 1805-1807. 60.

291 ML Makó V.A. 101 ,B. 1. 1805-1807.42. 292 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.253-254.

870

egybehangzóan vallották, hogy Diós József 1803 Gál napja (október 16) táján legényévei vándorlása után már ismét Makón lakott.293 Nagy Samu Sándor kérésére, akit kurta kocsma tartásával gyanúsítottak, az egész utca, valamennyi szomszédja eljött tanúsítani: nem tapasz-talták, hogy pálinkát vagy bort mért volna ki, vagy ilyen italokat hozott volna a városba, hogy kereskedjen ezekkel.294 A tanúk kora tekintetében sajátos volt, hogy akár 9 vagy 13 esztendős leánygyermekeket is elfogadtak tanúként, de bizonyos esetekben - különösen tulajdonjog vagy birtoklás igazolása esetén - a koros tanúk vallomása többet nyomott a latba. Például amikor Sinka György özvegye, Dura Sára azt kívánta bizonyítani, hogy házu-kat, amely az 1781-i nagy tűzvészben leégett, nem férje, hanem anyja, Palócz Ilona vette, két, már hatvanon túli tanút állított. Néhai Szabó Ferenc özvegye, a 64 esztendős Rőzse Kata, aki Dura Sára anyjának jó ismerőse volt, mert hajdan, leány korában hozzá járt hím-zés, varrás tanulására, egyenesen Palócz Ilonától hallotta, hogy a házat 25 forinton ő vette a leányának. A másik tanú, Nagy Sándor felesége, Domokos Erzsók 65 esztendős volt. El-mondása szerint „az égés után",295 mellyben Sinka György háza is elpusztult, családja Ko-vács Mihálynál zsellérként húzta meg magát. Sinka György ekkor bekövetkezett halála után özvegye, Dura Sára eladni kényszerült 3 darab marhát, 3 lovat és 2 fertály szállás földet 110 forintért Szabó Ferencnek. Mindezeket csak megerősítette néhai Kovács Mihály özvegye, Kristó Erzsók, aki azt vallotta: „a nagy égéskor a Sinka György háza is úgy meg égett, hogy a miatt nagy szegénységbe maradott feleségével Dura Sárával és 2 fijával, 3 leányával, s ház nélkül maradván e tanú fogadta be őket a maga házába lakosul. Sinka György már akkor is beteg lévén az égés után következett másik hónapra meg hóla e tanú házánál, és onnan temettetett el. Ez vóla ősszel. Azután Pünkösd után ment Sinka Györgyné a meg égett házába vissza, minek utána azt valamennyire meg igazitathatta. Addig is, míg nála laktak, Sinkáné a maga emberségébül nem élhetett 5 gyermekével, hanem hol egyik, hol másik jó emberek jó akarattyából. " Amint Kristó Erzsók elmondta, „mindennap segítette őket. Ami járó jószága, u.m. lova és szarvas marhája volt, a mellyek meg nem égtek, a szállással együtt Nagy Sándor vette meg, mert hogy ura is meghóla, nem volt, aki azoknak gondját visellye, el kellett adni. "296 Az sem volt mindegy, hogy ki volt a tanú. Igaz János esküdtbíró és Szemes János tizedes tanúja volt Bója József és felesége megverettetésének, s vallomásuk kétségbevonhatatlanul bizonyította a panaszos állításait. Egy rokon, egy „atyafi" vallomá-sának viszont korlátozott volt a bizonyító ereje. Sípos Mihályné a piacon 1806. október 22-én átadott egy 5 forintos bankót adóssága kielégítésére Polyák Lőrincnek, aki nem tudott vissza adni 30 krajcárt. Átküldte Siposnét a feleségéhez a boltba a visszajáróért. Az ezt tanúsító rokon vallomására hivatkozva megjegyzik, hogy „ezen tanú ugyan atyafi, de még is a vallása bé vétethetik annyiban, a mennyiben a dolgot valamennyire világosittya":'" Dani Ferke éjjeli tolvajlását vizsgálva a rokonok tanúvallomását követően pedig így fogalmaztak a makói bírák: „ a Dani Ferke felesége, Napa és Sogor Asszony vallásai, mint Házi Bizony-ságoké, nem elegendők a Savanya Josef felesége által környülállóképpen elő adott vallásá-nak meg semmisítésére." Mint láttuk, bizonyos ügyekben jó tanúnak számított a céhbeli, a

2,3 „1. Pavics Mihály Takács mesterember azt mondta és bizonyította, hogy Diós Jósef az vándorlásbul haza jött az 1803-ik esztendőben Gál napi vásárhelyi vásár után valami egy héttel, és azulta nem volt vándorolni, ezt pedig onnét tudja e Tanú, mivel akkor is Takács czéhbe Atya mester lévén, Diós Josef is, mint más vándorló Legények, ö nálla magái kötelességbül jelentette [...] az articulusok rendelése szerént. 2.dik Tot István Takács mester ember azl vallya, hogy ö együtt állott be a Czéhbe Diós Jóseffel, e pedig volt az 1804dik esztendőben Sz. Márton napkor, azelőtt pedig már eg}' esztendeig [...] Legények mind a kelten idehaza laktak, innét tudja és meri állítani, hogy Diós Jósef már az 1803dik Esztendőben ősszel, és pedig Gál nap táján újra itthon volt, és az ulta itthon lakik" ML Makó V.A. 101 ,B. 1.1805-1807.110.

2W ML Makó V.A. 101 .B.l. 1805-1807. 169. 293 Az 1781. évi makói tűzvész. 296 ML Makó V.A. 101.B.1.1805-1807. 155-156. 297 ML Makó V.A. 101 .B. 1.1805-1807. 58.

871

szomszéd, különösen az, aki az elmondottakra „az hitet is letenni kész". Sajátos jelenség volt a tanúhelyettesítés. Mivel egy 1798-ban megvásárolt ház ellenértéke kifizetésének bizonyítására az eladó, „Jó Sándorné világtalan lévén ide nem jöhetett, " leánya jelent meg a bíróság előtt. Más esetben egy távollévő katona helyett felesége tett tanúvallomást. Több alkalommal is felhívták a hatóságok a figyelmet az ún. „vásárolt tanúk" veszélyességére (pl. lóvétel esetében), s olvashattunk hamis tanúzásra bírásról is. Orosz Sipos János 1805. július 6-án elismerte, Paraszka Mihály kérte meg arra, vallja azt, „nem valósággal", hogy egy mindszenti emberrel cserélte lovát, holott „az 1803 dik esztendőben Sz. Mihály nap tájban Paraszka Mihály adta néki a lovat az Orosz Sipos János házánál cserébe egy piros pej paripa lóért"29" Kaziné hajadon leánya meg arra kérte Pongrácz Józsefet, vallja azt, hogy adósa volt 50 forintra, s ezért adott neki 10 akó bort, „a mellyet asztán az a Leány Kurta Korcsmán árúit, de őjó lélekkel vallja, hogy soha egy pénzel sem vólt adós annak a Leánynak, hanem amely bort árúit, azt ö tölle készpénzen vette, úgy mint 10 akót 50 forin-ton, az árát meg is fizette neki egyszerre, mikor elvitte a bort".''''' Az is előfordult, hogy olyan tanú neve szerepelt a szerződésen, aki jelen sem volt annak készítésekor. Romhányi István 66 éves lelei kertész például azt vallotta, hogy amikor Szekeres György „az utóbbi feleségét, már meghalálozott Kónya Erzsébetet Szegeden el akarta jegyezni, ő vóla a kérője, és a nej Kérés idején moringoltak az asszonynak 150 forintot, a mellyel az asszony meg is nyugodott. De akkor nem vóla szó azon leányról, a kit az asszony örökbe tartott, emlékezet sem volt arról, hogy ha az asszony meghal, a móringólt pénz (azaz férje halála esetén az asszony javára kikötött pénz) azon leányé légyen. így végbe menvén az eljegyzés, móring levelet íratni el mentek Szekeres György, Kónya Mihály és Kónya Erzsébet a Kantorhoz, Szabados István úrhoz, de e tanú ottan az íratásban jelen nem volt, azt se tudta, hogy mi módon készült el a móring levél, noha abba az ő neve is, mint jelen lévő bizonyságnak fel

., „ 300 van teve.

A szembesítést eredményesen alkalmazták a bizonyítási eljárásban. Bodré János csak Rezboj Tódorral történő szembesítését követően ismerte be, hogy tápai bojtárjával együtt ellopta Bohocsán Dávid egyik juhát. A motozásnak is igen fontos szerepe volt, hiszen gyak-ran ez közvetlen bizonyítékot jelentett. A motozást a „város cselédjei", a hadnagyok és a kis bírók, továbbá a strázsák végezték, leggyakrabban a panaszt tevő jelenlétében. Az is előfor-dult, hogy a kárvallott az „Uradalmi T. Fiscalis Úr hirivel és katonájával" maga is közre-működött a motozásban. Motozás során találtak például „2 csomó Gyertyát a Liba Panna Bölcsőjében a szalma közt, 1 gallérnak való Bárány bört az ajtó megett való vaczok ágyba. " Kerekes Györgyné ládájából egy vásári lopást követően tartott motozás során textilneműt foglaltak le. Az így előkerült holmikat a városházára vitték, s ott őrizték, míg ki nem derült, ki a jogos tulajdonosuk. A szemle (ocula, exmissio) szintén gyakran alkalmazott bizonyító eszköz volt, amelyet a tanács két esküdtje egyidejűleg végzett. A szemle irányulhatott az okozott kár megtekintésére és felmérésére, vagy a bizonyítékoknak a helyszínen történő megszemlélésére. Az előbbi volt a célja az ökörcsorda kútban okozott károk megtekintésé-nek és a méneskút hivatalos szemügyre vételének 1811. november 6-án: „Esküitek a Makai pusztán lévő ökörcsorda kútba tetézett kárnak meg tekintésére kikiildettetvén a következendő hijjánosságokat találták [...] s az Újvárosi Ménes Kútnál is szemlét tartottak."301 A szemle azért is fontos volt, mert az esküdtek hivatalos tudomása alapot szolgáltathatott egy későbbi

298 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 47. 299 ML Makó V.A. 101 .B.l. 1805-1807. 2. 300 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 165. 301 ML Makó V.A.101.B.3. 1809-1813.211.

872

egyezség létrejöttéhez - például a leszármazók osztálya esetében/'02 „Tekintetes Uri Széknek Rendelésébűl Bálás Mihály és Török Imre Urak ki küldetvén a néhai Fiileki János megmaradóit házának meglátására, és annak meg tudására, ha azon ház nem romlandó félben vagyon-é? Vagy pedig a mostani állapottyában tekintvén lehet-e gondolni, hogy több esztendőkben is állandó és meg maradandó lehet. Azt meg tekikntvén ugy találták, hogy ámbár a falak elég erössek, de mivel jó teteje soha sem volt, most annál inkább nincsen, a pitvarának a padlása is lerothad, és naponként az el romláshoz inkább inkább hajlandó, nem lehet mondani, hogy állandó légyen, ha csak jobb gondviselés alá nem kerül. " m A szemléhez hasonló jelentőséggel bírt a helyszíni összeírás, amely leggyakrabban előforduló esete a hagyaték összeírása volt: „Julii 1811. Gera György Eskütt Úr a' Samu István halála után feleségére Rafai Erzsébetre, és ugyantsak Erzsébet nevű Leánykájára maradt Vagyo-noknak inventálása végett Bírák Uraiméktól ki kiildetettvén következendőképpen vitte vég-hez... "304 Széles körben és gyakran vált szükségessé - elsősorban a kártérítés összegének, illetve a kiszabott pénzbüntetés mértékének megállapítása céljából - a becslés is. „Nagyobb bátorság okáért pedig egy néhány darab ruhát már által is adtak Bolya Josefnek zálogba, mellyeket Bója Josef ide, a Város házához hozott. - Azok pedig illyenek, és így betsültetnek fel, amint következik: 191 forint"305 A házaknál fordult elő leggyakrabban az értékbecslés. Újra és újra megjelenő ok, hogy az valamely károkozás következtében lebontásra került, s ilyenkor előtte felbecsültetett. Amikor Csávás György kis házának elbontását rendeli el a megye, mert az egyik perzekutor szállásához túl közel van, annak ,fel-becsiillésért Burján János, és Nagy István Eskütt Urak magok mellé vévén Majer György Kömives Pallért, Fa-ragó János és Horváth István Faragókat, Hegedűs János Tetejecsinálót". A házat (a lebon-táshoz szükséges összeggel együtt) száz forintra értékelték az alábbiak szerint: „A falaknak fel-állítása 90, tapasztás munkái 15, a fedél, mely gyékénybiil van, a gazdának marad, azon fölül becsültetik 18, a gyékény munka 15, a fa, mely rajta van becsültetik 30 forintra (de mivel az a gazdánál marad, ide nem számláltatik). A faragó munka 12, a padláshoz való nád 15 kéve 2.30, az épületnek el bontásáért 5.30, a kemencze 2 forint."'" Nagy István házában komoly kárt okoztak a mellette lévő udvarba zárt sertések: „meg durták és a fala is le omlott". Helyszíni szemlét tartottak az esküdtek, akik a kár felbecsülésére „értő mester embereket" is magukkal vittek: „úgy mint Petro Istvánt, a ki mind a falrakás munkájához, mind a faragó munkához jól ért, Boros Ferencz faragót és Bodó József kömivest, " akik a kárt 73 forint 18 krajcárra becsülték/07 Az adósság fejében árverésre kerülő ház értékét is felbecsülték a licitációt megelőzően. „ Tekintetes Fő Bíró Úr meghagyásábúl a Görbéi Ist-ván Kovács házi-örökséginek, mely áll egy fedél alatt lévő 2 szobábúl, 1 Konyhábúl, és 1 Kamrábúl, hozzá való 2 Sertés óllal, [...] Varga János és Balásy Mihály eskütt Urak ki kiidetvén, mindazokat becsülték öszvességgel 320 forintra, melyről készülő Becsű Levél T.

302 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 147. 303 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 120. 304 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813. 177. 305 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.217-218. 306 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 18. 307

1. 4500 vályog kívántatik a reparáláshoz per 3/4 Kr 16,30 ennek béhordása per 2f ezriért 9

2. 2 fenyő szál per 4 f ennek bé hozása a Marosrúl per 10 Kr 20 3.30 szál deszka per 3f százért 10,48 4. 10 kocsi sárga fold kell, ennek bé hordása per 10 Kr 1,40 5. A faragó munka számláltatik 8 6. A vájog fel rakásáért per 2 ezertül 9 7. A tapasztó munkáért kívül belöll és a padláson 10 Summa 73,18 (ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 38.)

873

Fö Bíró Urnák megküldetett. "J0,s A felettes eljáró szerv is közreműködésre, értékbecslésre kérhette a tanácsot: 1810. február 28-án „N. Barthos Jósef Uradalmi Tiszttartó Ur rendelé-séből Nagy István háza, melly vagyon a 750ik szám alatt, a Baczali János és Juhász János szomszédságokba, Joó István, Igaz János és Török Imre Eskütt Uraimék által 200forintokra betsültetett."309

Értékbecslést a legkülönbözőbb ingóságokra is lehetett kérni (pl. egy peres szőlő esetén a termés szüret utáni becslését rendelték el), de leggyakrabban jószágok, elsősorban lovak értékének megállapítása során. Például 1806-ban „egy nagyon sovány és hitván, kehes pej paripa, melyen esmeretlen billeg van " Igaz János és Jenei Mihály esküdtek által 10 forintra becsültetett.310 A Gazdag István lovainak tolvajlásával gyanúsított Kukaczos Mihály két lovát ugyanezen esztendőben az alábbiak szerint értékelték fel: az ifj. Burján Jánosnál tartott négyéves pej csődör csikót, amelynek „mind a négy lába kaptat", „jobb füle hasított" és „billeg rajta nem esmerszik", 20 forintra."1" A Gábor Tódornál lévő fekete, sovány, ala-csony paripát, „ezen sem láttzik billeg", 14 forintra. A harmadik „szürke, alacson, sebes hátú, rossz lábu, többnyire kutyának való lova, a mely elő hozattatván és meg láttatván, csak a bőre árára betsültetett",312 De számbavették a bitang állatok értékét is. így tett 1811. június 17-én „Nemzetes Mátéffy Pál Commissarhis Úr", aki felbecsültette „a Perzekutorok által behozatott 5 darab Lovat, mellyek találtattak az özvegy Vári Mihályné fajai kezeknél" .313 A makóiaknak a főszolgabíró parancsára „használatra" kiadott bitang lovakat is felbe-csültetik, s a becsült érték erejéig a jószágok átvevőinek felelősséget kellett vállalniuk.

A bizonyítást követően került sor a tényállás rövid, lényegre szorítkozó összegzésére, amelyet a tanács által hozott döntés követett. Ha bizonyítottnak látták az elkövetést, kiszab-ták a büntetést - ha szükséges volt, a kiszabott büntetés és a büntetés végrehajtására vonat-kozó utalás megjelölésével. A bírák csak a legritkább esetben indokolták döntésüket, és nem tértek ki az enyhítő és a súlyosbító körülményekre sem. Az esetek alapján mégis sikerül néhány enyhítő körülményt konkretizálni. Enyhítő körülménynek tekintették, ha az elkövető beismerte tettét, vagy ha szándékát fejezte ki a kár megtérítésére. Az éjjel, házba történő behatolással megvalósuló lopást súlyosbító körülményként értékelték az ismételt elköveté-sen túl azt is, ha nem volt remény az okozott kár megtérítésére. Súlyosbító körülménynek számított a különös veszélyesség. Például Börtsök Dávid fiát, Börtsök Jánost, aki a reformá-tus eklézsia iskolájának kútján lévő vödröt este levette, „és a magok szállási kuttyukhoz alkalmaztatta", különösen szigorúan megbüntették, mert „a külső kutaknak pusztítása (a mellyek közönséges (azaz köz-) költséggel fel állíttattak, és szoktak reparáltatni) annyira el hatalmasodott, hogy minden esztendőben sok költséggel kelletik azokat meg-újittani. " 14

A korabeli gyakorlat nem ismerte a jogerő fogalmát, a döntés tehát azonnal végrehajtha-tó volt. A végrehajtástól, illetve az azonnali végrehajtástól csak kivételes esetekben tekintet-tek el. Magától a kiszabott büntetés végrehajtásától a bíróság elsősorban a delicta priváta ügyeiben tekinthetett el a sértett kérésére. Simon Józsefnét, aki két tanú által is bizonyítottan szóbeli sértést követett el öreg Forrai Jánosné és annak leánya, Hegedűs Jánosné terhére, nem büntették meg: „Simonné meg érdemiette vólna a 12 Korbácsot, de a Forrainé és Leá-

308 ML Makó V.A. 101.B.1. 1805-1807. 13. 309 ML Makó V.A. 101.B.3. 1809-1813.42. 310 ML V.A. 101.B.2. 1807-1809. 15. 311 Ekkor a vásárban egy jó ló 45-55 forintért cserélt gazdát. 312 ML Makó V.A. 101.B.2. 1807-1809. 35. A licitáción az állatokért adott összeg nem mindig egyezett az esküdtek

becsülttel. A négy éves, 20 forintra becsült pej csődört például Krisán Tamás, „mint többet igérő" 10 forintért ál-tal, a 14 forintra becsült fekete, sovány, alacsony paripát Kis Pista Sándor 15 forintért vásárolta meg.

313 ML Makó V.A.101.B.3. 1809-1813. 174. 314 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807.

874

nya kérése meg engedtetett néki, és oly bá' tarcsa, mintha eI kapta válna. "3h De „most az egyszer" el engedtetett a 12 korbács büntetés Kaziné és Kerekesné esetében is az általuk „mocskolt", azaz szóban sértegetett „hires Bábák kértiért. " A kiszabott testi fenyítés azon-nali végrehajtásától csak betegség vagy várandósság esetén tértek el. Tolnai Kata, aki maga is elismerte, hogy Csősz Péter feleségének egy lakodalom alkalmával gyalázatos hírét köl-tötte, „gyalázatos és gondatalan szavaiért a 12 korbácsot meg érdemelné, de mivel mostan visleős, a mint láttzik, ennek el szenvedése a terhe le tétele után való időre halasztódik",316

Ugyanígy rendelkeztek a Nagy János feleségét, Szabó Juditot becstelenítő Pongrácz István felesége, Sánta Kata testi fenyítése (12 korbács) esetében is, „mellynek el szenvedése és ki állása akkora el hallasztatott, amikor terhétül meg szabadult",317 A büntetés végrehajtására általában a városházánál került sor, előfordult azonban, hogy éppen a cselekmény közösség-re veszélyessége, vagy a büntetés preventív ereje miatt nyilvánosan történt a testi fenyítés: Börtsök Jánost „másoknak is tanúságokra és maga büntetésire - közönséges hellyen, u.m. holnapi heti vásárban a piaczon 12 pálcza ütésekkel" fenyítik meg.j l8A büntetés nyilvános, gyakran a vásárban vagy a heti piacon történő végrehajtása a korszakban egyébként orszá-gosan elterjedt, általános gyakorlat volt. '19 A büntetés pedig nemcsak pálca vagy korbács-ütés (amely bár erre a jegyzőkönyvekben utalást nem találtunk, de más forrásokból tudjuk, hogy rendszerint deresen történt), '2" hanem ahogyan a „ Megültették vele a fa lovat. " szólás is utal rá, például a vásári tolvajoknak fa lóra történő ültetése is lehetett/'21 Ha pénzbüntetést szabtak ki a bírák, az gyakran nem azonnali teljesítéssel járt, hanem az összeg nagyságára és az elkövető anyagi helyzetére tekintettel határnapot szabtak megfizetésére.

A makói bírák rendkívül mértéktartóak voltak az egyes ügyek megítélése során. A bün-tetőügyekben, ahol döntési joggal rendelkeztek, kellő szigorral igyekeztek eljárni (pl. isten-káromlás, lopások, csavargás). A delicta privátahoz tartozó ügyekben, amikor a sértettre bízták, hogy a becsületét, testét, vagyonát ért sérelmét helyre kívánja-e állítani (pl. szóbeli sértés, kisebb hatalmaskodások, károkozó cselekmények), inkább békéltetésre, illetve egyez-ségkötésre, a magánjogi kérdésekben pedig egyezségre törekedtek. Ha szükséges volt, minden teketória nélkül kiszabták a testi fenyítést, sőt magatartási szabályt is meghatároztak az elkövető számára. Szűcs (Bisztriczki) Jánost, akit azért, mert „a feleségéhez hűségtelen, azt veri, kinozza, [...] teremtését, szentyét, rút káromkodással illette, agyon ütéssel fenyeget-te", 12 pálcaütésre büntették, s még arra is kötelezték, hogy írástudatlan lévén „kereszt vonással" megerősített ígéretet tegyen megjavulására.'2" Ha elegendő volt a békéltetés, akkor az ítéletben ugyan történt utalás a kiszabandó büntetésre, de megnevezték az okot, amely miatt mellőzték. Például az egymást becstelenítéssel vádoló Füsüsné és özv. Szél Jánosné bíróság előtti kibékülését követően az a döntés született, hogy „ámbár mind a ketten

315 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 9. 316 ML Makó V.A.101.B.2. 1807-1809. 39. 317 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 92. 318 ML Makó V.A.101.B.3. 1807-1809. 21. 319 Sőt, még 1841-ben is nyilvános, a pécsi tavaszi vásáron történő testi fenyítésről, deresre húzásról és pálcázásról

tudunk. Bot, vessző, korbács. Pesti Hírlap. 1841. márc. 31. 3 2 0 VAJNA KÁROLY 1907 . II. 77 . 321 Dugonics András fíízi az alábbi megjegyzést a szóláshoz: „Némelly tolvajt a ' f a lónak meg ülésére kárhoztatták a'

Bírák: hogy (a' piac közepén lévén) tolvajsága ki tessék. Sokan szemlélgették a ' f a lovas katonát, de meg unván a' hitvánt, mindnyájan haza mentek, ki vévén egygyet, ki amazoknak el menttok után is ott marada, és a' lovasra úgy nézett: mintha szemének minden erejét abban akarná el vesztegetni. Erre meg haragudván a' tolvaj, tarajos szavakkal meg intette az ácsorgót: hog)' ö is a' többi után takarodgyék el. De ennek merészségét csudálván az ácsorgó, reá meg neheztelt, és ezeket mondotta néki: ha nem akarod, hogy lássalak; miért nem nyargalsz más úccára lovadon? DUGONICS ANDRÁS 1820. II. Első rész

322 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 57.

875

a korbácsoltatást meg érdemelnék, egymással kezet fogván meg békéltek, és azt fogadták, hogy többé leg kisebb botránkozás sem lészen köztök".323 Jóba Péterné és Kurcz Sándorné hasonló ügyében is az ítéltetett, hogy „ utoljára gondolára vévén, hogy egyik sem ártatlan ebben a dologban, főképpen pedig Jóba Péterné többet vétett Kurcz Sándornénak, mint ez annak, az több büntetést érdemelne mint ez, mind azáltal minden gyűlölséget félre tévén meg békéilettek egymás között. "324

Számos, a városi bíróság előtti egyezség írásba foglalásával záródó üggyel találkoztunk a jegyzőkönyv lapjain. Ez testi sértéshez, károkozó cselekményhez vagy magánjogi termé-szetű vitához egyaránt kapcsolódhatott. Göbölyös László ugarcsősz egyezséget kötött a verekedés során elszenvedett sérülései fejében fizetendő összegben az apátfalvi juhásszal a városi bíróság előtt.32' De megegyezett például a kártérítés összegében az a gazda és csürhés kondás is, akik egy sertés elvesztése miatt különböztek össze. A gazda azt rótta fel a csür-hésnek, hogy nem vigyázott a sertésre, a kondás pedig azt, hogy hiába kérte a gazdát, nem ment a sertés elé, amíg az beszokott volna a csürhébe. Végül abban egyeztek meg, hogy 15 napon belül a kondásnak vagy egy sertést kell adnia az elveszett helyett, vagy pénzben fizeti meg az árát. A magánjogi viták esetében olyan egyezség kötésére törekedtek, amely mindkét fél számára megfelelő volt. Leányuk halálát követően Jó Ferenc és felesége, valamint volt vejük és annak anyja, Asztalos Jánosné között támadt anyagi természetű vita. A temetés költségeit magára vállaló apa visszavette leánya hozományát, s további követelésekkel állt elő. A bíróság előtt sikerült megegyezniük, hogy a temetési költségek fejében a hozomány a szülőknél marad, de „azon kender magot, mellyet tavaly leánya és veje nála letettek, azt [...] vissza adja nekik".326

Gyakran előfordult árverés (licitatio) elrendelése. Pénzbeli tartozás, károkozás vagy pénzbüntetés kiszabását követően az érintett személy vagyona összeírásra és becslésre ke-rült, majd árverésre bocsátották. Először megvizsgálták, hogy az árverezni kívánt jószág, ingatlan kétségkívül az adós személy tulajdonát képezi-e. Ha ez elmaradt, gondot jelenthe-tett. Amikor 1805-ben elrendelték - egyéb jószága nem lévén - Görbe István makói kovács házának árverésre bocsátását „több rendbéli adósságai ki elégitésére, nevezetesen pedig a Bodrogi szerzetesek részire el adattatni rendeltetvén, és már ki is doboltatván," felesége, Királyi Rachel megtámadta a döntést arra hivatkozva, hogy a ház „ nem a férje keresményébiil, hanem az ö allaturájábul, a mellyet az özvegységben lévő édes annya nékie, rész szerént kiházasittásakor, rész szerént pedig annak utána adott, építtetett fel. " Királyi Rachel részletezte a hozományként kapott jószágokat és ingatlanokat, amelyekből a ház felépíttetett, illetve amelyből felnevelte 18 [!] gyermekét. Mert „adott néki az édes annya 4 tehenet, 3 lovat, két darabba lévő 70 út szöllöt, a Ludvárba l szilvást, mellyet vett Kúsz Jánostúl, veteményes kertet, mellyet vett Marjai Györgyiül. A tehenek szaporodtak 8 darab-ra, ki vévén a szöllöt, a szilvást és a veteményes kertet, mellyek még most is meg vágynák, a teheneknek és lovaknak ára rész szerént az háznak építésére, ahoz való udvarnak, a melly részént víz állásos fenék vólt, fel nevelésére, magositására és javítására el keltek. A gyerme-keit, akik 18an voltak, mikor más járók voltak, és az özvegy annyához el mehettek, mind eledellel, mind ruházattal táplálta, két leányát ki házasittásakor meg ruházta, mert magának Görbe Istvánnak valamint semmije sem vólt akkor, mikor meg házasodott a rajta lévő ruhá-

jánál egyebe. Úgy azután is a mit keresett, haza nem vitte, hanem együtt, másutt leginkább a kortsmába el-költötte, valamint a Bodrogi papoktúl fel vett pénzt is hová tette, ő tudja, mert

323 ML Makó V.A. 101 .B. 1. 1805-1807. 8. 324 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 11. 325 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 197. 326 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 8.

876

a házához nem hozta, és a házi szükségire abbúl egy pénzt sem költött. Úgy szintén a több helyen summásan fel vett pénzt sem vitte haza, mert a Gyarmati Uraságtúl fel vett pénzt (a mint mondja) a tégla verő legényeknek ki osztotta, [...ja malomra fel vett pénzt az erdőre, a hol a malmot alkudta, el vitte. A mit pedig az édes annya adott nékie, az mind [...] néhai Szőke Szűcs János nagy attyáról maradt való vólt. Ara is emlékezik Görbe Ferencz, hogy az öreg Királyiné asszony adogatván ezen leányának a teheneket, a testvérje Királyi Sándor neheztelt érette, a mellyért az annya meg dorgálta a fiját, mondván: Hagyj békét neki, elégittsük ki, a mi meg marad, a tied lesz. Görbe Péter bizonyittya, hogy azon marhábúl, mellyet az özvegy Királyi Mártonné asszony adott a leányának, Görbe István feleségének, egy télen 4 darabot teleltetett 5 forintért, mellyet nem Görbe István, hanem a felesége fizetett nékie. Kis Marjai Györgyné azt bizonyittya, hogy ez előtt nem tudja meg határozni hány esztendővel, Görbe István ő tölle vett Sz. Lőrinczen egy veteményes kertet, mellynek az árát [...] nem tudja meg határozni, nem Görbe István, hanem a napa, özvegy Királyi Mártonné asszony fizette meg. Kúsz János is meg esméri, hogy a mely szilvást el adott Görbe István-nak, az árát 9 forintot a napa asszony fizette meg nékie. Balogi Sándor bizonyittya, hogy özvegy Királyiné asszony a leányának, minekutánna Görbe Istvánhoz férjhez ment, adott 4 tehenet, melly 8ra szaporodott, 3 lovat és szöllöt. A Görbe István gyermekei, mikor mái-járók váltak, [...] mentek hozzá, és azokat táplálta, két leányainak [...] róka mentéket vett, és hogy Görbe Istvánnak [...] nem a maga keresményébül, hanem a felesége allaturájábul, a napának segittségével épült fel" a ház, melyet most Görbe István adósságainak kielégítésére kívánnak licitáció alá vonni.327

A tulajdonjog tisztázását követően el kellett rendelni az árverésre szánt jószág, ingatlan licitációját. Ez történhetett „a Méltoságos Földes Uraság hirivel és rendeléséből" vagy a „Tekintetes Fő Biró Úr comissiója mellett". Az árverést, vagy ahogy többször is emlegetik „kótyavetyél" a három templom előtt kellett kihirdetni, ezt követően pedig a heti vásárban a piacon és az utcákon is ki kellett dobolni. Ezekre több ízben is sor kerülhetett, Seres Ferenc minden jószágát „kétszeri dobszóval az egész városba köz hírré tétetvén" adták el. Az árve-résen részt kellett venni két esküdtnek, ők voltak a licitatorok, akik feleltek az árverés jog-szerű lefolytatásáért. Leggyakrabban házak árverésére került sor - adósság fejében. Buzo-gány András lótolvaj házát a károsult, Gazda István kárának megtérítésére bocsátották lici-tációra, s jó áron el is kelt. Az árverés azonban nem mindig járt sikerrel. Sebők István házá-nak hirdetését például „függőben hagyták", mert nagyon kevesen jelentek meg, egy másik licitáción „senki, aki valamit ígért vólna érette, meg nem jelent. Azért abba maradt további rendelésig."

Ha a felek valamelyike nem volt elégedett a városi bíróság döntésével, fellebbezéssel (appellata extractus) élhetett. A felsőbb fórumokhoz fordult Kádár Ferenc 1805-ben, aki „ Nagy Mihály Bíró Úr, Igaz János Eskütt biró úr, Csorba Mihály, Varga János, Igaz Bene-dek, Gera György, Gazdag Antal, B. Nagy István Eskütt urak" előtt azt panaszolta, hogy „ egy heverő lova a szállásán szabadon járván a szomszéd Kádár Sámuel tanyájára a szénás kertbe bé ment, a hol akkor Rácz János a kocsira szénát rakott. Ott vólt Kádár Sámuelnek 10 esztendős fija is, a ki a lovat az ároknak akarván ugratni, [...] Rácz János a gyermeket meg intette." Ennek ellenére „ a gyermek a vas villát hajította a lóhoz, mellyel a lovat úgy találta, hogy meg állott a vas villa a lónak vékonyába, és azt el vitte a ló, amely miatt meg döglött. Ezért kíván ahoz hasonló lovat vagy 60 forintot". Szabó Pál János szomszéd tanú-ként elmondta, „ hogy a ló már koros, egyik szemire vak, és az egyik lábára gama (sánta) vólt, és hogy 30 forint [...] ára lett vólna. Rácz János azt mondja, hogy az a ló, ha ép lett vólna, meg ért vólna 40 frot, de illyen hibával, illyen lovat ő is vett 30 forinton. Kádár Sá-

327 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 48.

877

muel nem tekintvén azt, hogy Kádár Ferencz lova szabadon járt, többször is kárt tett, hanem a békességért és az atyafiságért ara ajánlja magát, hogy ád Kádár Ferencznek 35 frot. A melly ajánlás jóvá hagyattatott, de minthogy azzal Kádár Ferencz meg nem elégedvén appellál, azért a felek ara utasíttattak, hogy írásba adják bé a jelentéseiket, mellyek az Extractus mellé fognak tétettetni. "S2S

Az eljárásjogi bejegyzések formailag vagy önálló eljárási cselekményt rögzítettek (pl. a bírósághoz forduló személy számára kiadott iratok átadása), vagy egy adott anyagi jogi tartalmú bejegyzéssel együttesen fordultak elő (pl. a tanúvallomások). Egy 1806-os rendel-kezés alapján a korabeli törvényes írások és expeditiók (kiadmányok) köre az alábbiak sze-rint határozható meg: végrendelet, szerződés, kötelező, illetve bizonyító levél, fellebbezés, egyezség, passuális levél, másolat a protocollumban feljegyzett egyezségekről, tanúvallo-másokról, az eladott örökségről, a gazda és szolga/szolgáló közötti bérmegállapodás. A jegyző által készített hivatalos iratok költségeit épp úgy, mint az esküdtek közreműködéséért (végrendelet, hagyatéki leltár, szemle, becsű, licitáció során) fizetett összeget, a város polgá-rai számára kedvezőbben számították, s arra is ügyeltek, hogy fizetési nehézségek miatt a szegényebbek se kerüljenek hátrányba a mindennapi jogügyletek intézése során.

Összegzés

Az 1781-1821. közötti évek rendkívül jelentősek voltak Makó, s igen mozgalmasak Magyarország történetében. A negyven esztendő alatt négy uralkodó igazgatta az országot. Az úrbéri rendelet és a ratio educationis révén még a 19. század társadalmának alakulásában is hosszú távon meghatározó szerepet játszó Mária Terézia 1780-ban bekövetkezett halála után fia, II. József éppen a makói nagy tűzvész esztendejében bocsátotta ki türelmi rendele-tét, amely megteremtette a más vallásúak számára a szabad vallásgyakorlás mellett a temp-lomépítés, a paptartás és a hivatalvállalás lehetőségét, s ezzel egy időben született meg a zsidók számára kedvezményeket biztosító rendelkezés is. A népszámlálás, a földmérés el-rendelése, a közigazgatási, az úrbéri reform, a jobbágy elnevezést megszüntető, a költözkö-dés, a házasság, az ingó javakkal rendelkezés, valamint a mesterségtanulás szabadságát megteremtő 1785-ös jobbágyrendelet a polgárosodási folyamat, a modernizáció, a városi polgárság megerősödésének kedvezett. Bár az említett rendelkezések többsége a maga korá-ban nem éreztethette közvetlen hatását, mert II. József a türelmi rendelet és a jobbágyrende-let kivételével 1790-ben valamennyit visszavonta, mégsem lehetett úgy tenni, mintha meg sem születtek volna.

Hasonló volt a helyzet az 1785. december 12-én kiadott Novus Ordo Judiciarius rendelet esetében is, amely egy centralizált és államosított jogszolgáltatási szervezet kialakítását tűzte célul. Ennek első lépéseként elkülönítette a közigazgatástól a jogszolgáltatást (a hét-személyes tábla felügyelete alá helyezve azt), eltiltotta a földesurak és a városok büntető bíráskodását, a szentszék világi ügyekbe avatkozását. A polgári bíráskodásban a jobbágyok egymás közötti perei a mezővárosi bíróság vagy a leszűkített hatáskörű úriszék, a városi lakosság ügyei a büntető hatáskörét vesztett városi törvényszék előtt, a nemesség és a volt kiváltságos kerületek szabad lakosságának ügyei pedig a per tárgya szerint meghatározva az új alsófokú királyi bíróság (judicium subalternum), illetve a kerületi tábla előtt indultak. A

328 ML Makó V.A.101.B.1. 1805-1807. 36. 329 ML Makó V.A. 101.B.l. 1805-1807. 122. 5. „Dani Ignácz 53 esztendős pápista valfya, hogy mikor Bállá András-

nak az annya meg-holt, olly szegénységgel vólt Báló András, hogy az halót melett tett szolgálat]áért e tanúnak egy forintot sem fizetett meg, még a temetéséért is az annyának mástól pénzt kölcsön fel vett, néki pedig egy forint hellyett egy véka búzát adott, noha ekkor a búza olcsó vólt".

878

polgári perekben másodfokon jobbágyok ügyeiben az alsófokú királyi bíróság, egyébként a királyi tábla, harmadfokon a hétszemélyes tábla járt el. A büntető perekben elsőfokon rendi állásra tekintet nélkül az alsófokú királyi bíróság járhatott el. A reform legjelentősebb ren-delkezése a bűnügyek esetében a fellebbezés lehetőségének bevezetése volt. A jobbágyok és a polgárok számára ez azt jelentette, hogy másodfokon a kerületi táblához, harmadfokon pedig a kerületi főispánhoz, mint királyi biztoshoz fordulhattak/"'0 Bár II. József halálát követően a jogszolgáltatás területén is visszaállították a korábbi állapotokat, egyes rendelke-zések, így a bünperek fellebbezhetősége és a protestánsok házassági bontópereiben a világi bíróságok ítélkezési gyakorlata továbbra is megmaradt. A reformkor évtizedeiben pedig sor kerül az úriszéki eljárás szabályozására, az ítéletek indokolásának elrendelésére, hogy aztán 1848-ban a polgári törvényhozás egyik első rendelkezéseként megszűnjön az úriszék.3"'' Az országgyűlés már II. Lipót uralkodása idején, 1790/91-ben iktatta törvénybe a görögkeleti vallás szabadságát, a jobbágy szabad költözködési és fellebbezési jogát. I. Ferenc hosszú magyar királyságát (1792-1835) a napóleoni háborúk évtizedeiben a hazai belső erővi-szonyok tudomásulvétele és konzerválása mellett az ország erőforrásainak a Habsburg-birodalom érdekében történő mozgósítása és használata jellemezte. A növekvő adóterheken túl a 19. század elejétől mindinkább a jobbágyokra áthárított folyamatos sorozások és újon-cozások egyre elviselhetetlenebbeké váltak. A napóleoni háborúkat követő gazdasági válság, az 1809-es erőteljes infláció, az 181 l-es, az 1815-ös és az 1815-ös dekonjunktúra között végbemenő 1816-os devalváció nemcsak a birtokos nemesség, hanem a felhalmozni kívánt tőke jelentős részének elvesztése miatt a polgárság és a parasztpolgárság körében is hatal-mas katasztrófát jelentett. A makói 182l-es árvíz bekövetkezte után négy évvel, 1825-ben 13 esztendő szünet után az uralkodó összehívni kényszerült az Országgyűlést Pozsonyban. Ezzel egy új időszak vette kezdetét: a polgári fejlődés és a nemzeti törekvések összefonódá-sának korszaka.

Makó város jogi népéletét vizsgálva 1781-1821 között azt láthatjuk, hogy a forrásokban, köztük a mindennapi jegyzőkönyvek lapjain is újra és újra megjelennek a katonaállítási, tartási kötelezettségekről, a fokozódó adóterhekről szóló híradások, az ismétlődő devalváci-ók következtében kialakuló konfliktusok, utalásokat találunk tragikus helyzetekre, különö-sen sokszor említve az 1781. évi tűzvészt. A városban a vizsgált időszak eseményeit jelentő-sen befolyásolta, hogy lakói 1746-ban királyi szabadosokból püspöki jobbágyokká váltak, akiknek a mindenkori püspökkel kötött szerződés alapján kellett teljesíteniük kötelezettsége-iket. Amikor azonban 1777-ben az új püspök, Christovics Imre kijelentette, hogy a szerző-dés helyett az 1767-es urbárium rendelkezései szerint kívánja gyakorolni földesúri jogait, a város felbolydult. Különböző jogi fórumok döntéseit követően végül új szerződést kötöttek a püspökkel, amelyet később, II. József 1784-ben azt jóváhagyó és „örökösnek" nyilvánító rendelkezésére hivatkozva 1804-ben az újabb, további megszorításokat érvénybe léptetni kívánó Kőszeghy László püspökkel szemben is érvényesíteni kívántak. A Makó gazdasági helyzetét jelentős mértékben befolyásoló úrbéri terheket a továbbiakban a város által a sza-badalmas jogállapotból, az uradalom által az úrbérrendezés szempontjai alapján kifogásolt kontraktusok (időszakunkat érintően az 1780. és az 1804. évi szerződések) szabályozták."2

Makón 1790-ben 709 telkes jobbágy, 643 házas zsellér és 235 házatlan zsellér lakott,JJJ

az 1587 gazdaságban 1028 ökör, 1084 marha, 1804 ló, 7109 juh, 905 sertés volt.334 A kor-

3 3 0 VARGA ENDRE 1954 . 331 Uo. j 3 : A következő 15 évre szóló szerződést korszakunk záró évében, 1821-ben köttetik meg. 3 3 3 HOMOKI-NAGY MÁRIA 1 9 9 3 . 4 1 3 . 334 1.m. 420.

879

szak végére, 1820-ra a fentiek a következőképpen alakultak: a városban 855 telkes jobbágy és 1606 házas zsellér élt,335 s még a lakosság számánál is nagyobb arányban növekedett az állatállomány: 2185 gazdaságban 1373 ökör, 1260 marha, 2589 ló, 8366 juh, 1019 sertés volt. Állattal elsődlegesen a telkes jobbágyok rendelkeztek, a házas és házatlan zsellérek legfeljebb tehenet, lovat vagy sertést tartottak/'6 A mezőváros paraszti társadalmában a mindennapok a gazdasági élet szintjén elmosták a jogban élesen meglévő nemes és jobbágy megkülönböztetést, a „nagy pör" (1778-1859) pedig kialakított egy sajátos várostudatot, amely a közösséget hangsúlyozta a különbözőséggel szemben. A jogállásváltozás, azaz a volt királyi szabadosokból püspöki jobbágyokká válás elleni küzdelem egy olyan közgon-dolkodást alakított ki Makón, amelynek lényegi elemei közé tartozott „a határtalan szabad-ságvágy és a demokratikus gondolkodásmód".3j7 Ez utóbbi egyik megnyilvánulásaként említhető például, hogy az 1821. évi szerződéskötés során a város elöljárósága az uradalom módosító javaslatait „a nép előtt felolvasta", s 1819. augusztus 10-én levélben közölték „a nép óhaját" a püspökkel.338 A jobbágyságon belül természetesen az országos gyakorlattal egyezően egy erőteljes differenciálódás jellemző. Mint láttuk, Makón 1790-ben a telkes jobbágyok száma még magasabb volt, mint a házas zselléreké, 1820-ra a házas zsellérek már kétszer annyian vannak, mint a telkes jobbágyok. A házatlan zsellérek arányaira kevesebb adatunk van, de arra többször is történik utalás, hogy a házatlan zsellérek száma és aránya az évek során folyamatosan emelkedett. Az 1781. évi tűzvészben leégett házak több mint egy-harmada például házas zselléreké volt, akik később nem tudták azt újjáépíteni. A létszám-emelkedés másik oka, hogy a város lakosságszámának gyarapodásával párhuzamosan nem sikerült bővíteni a telkeket, így - amint azt részleteztük - gyakorlattá vált a belső fundusok megosztása a családon belül, vagy új polgároknak értékesítése. Nemcsak belső, külső terüle-tét is kinövi az 1820-as évekre a város: szántóterülete 1780-ban elegendőnek, negyven esz-tendő múltán kevésnek bizonyul. A telkes jobbágyok számára 1781-ben osztott 4 sessio föld a nagycsaládi rendszer szerint 1820-ra 1/8-7/8 sessiós területre aprózódott.339

Az eljárásjogi bejegyzések formailag vagy önálló eljárási cselekményt rögzítettek, vagy egy adott anyagi jogi tartalmú bejegyzéssel együtt fordultak elő. Szembetűnő a Makói Váro-si Bíróság elé kerülő ügyek típusaiban bekövetkezett változás. A 19. század elejétől mind nagyobb arányban találkozhatunk a büntetőjogi mellett magánjogi, ezen belül kötelmi ügyekkel. Ez utóbbiak között pedig kiugróan magas a pénzkövetelésekkel és kölcsönökkel foglalkozó bejegyzések száma. Az országos gyakorlattal egyezően még az 1800-as évek elején is igen jelentősek a mezővárosokban azon büntetőügyek, amelyekben privilégiuma és a praxis szerint a városi bíróság ítélkezhetett. Makón az istenkáromlás, káromkodás, paráz-naság, lopás és csavargás tartozott e körbe. Ezekhez kapcsolódva tárgyaltuk gazdag példa-anyaggal a delicta privátához sorolt ügyek közül a szóbeli és a testi sértéseket, a gyakran előforduló és változatos, nem szerződéses viszonyból eredő károkozó cselekményeket, valamint egyéb olyan ügyeket, amelyekben a helyi gyakorlat kívánt döntést (pl. éjjeli csa-vargás, rendzavarás, lámpás nélküli közlekedés). Többször is találkozunk vásári lopásokkal a vásárairól méltán híres alföldi mezőváros bírósági joggyakorlatában, a „vásári bicskások" által elkövetett cselekményekkel. A jegyzőkönyvekben egyáltalán nem volt elhanyagolható azoknak az ügyeknek az aránya, amelyekben a döntés az úriszék vagy a megyei törvényszék elé tartozott, de egyes bizonyítási cselekmények miatt a városi bíróság elé kerültek. Ezek részletes leírásai között szerepel a korabeli közállapotokat jellemző cselekményként a hiva-

I.m. 415. Házatlan zsellére nincs adat. 3 3 6 1.M. 4 2 1 . 3 3 7 TÓTH FERENC 1993. 3 3 3 . , KAJTÁR ISTVÁN 1982 . 3 3 8 TÓTH FERENC 1993. 3 3 3 . 3 3 9 HOMOKI-NAGY MÁRIA 1 9 9 3 . 4 2 1 .

880

talos személy megsértése, a nyilvános erőszak, a gyilkosság, a lopás minősített esetcsoport-ja. Ritkán, de előfordul rablás, hatalmaskodás és tűzokozás is. A büntetőbíráskodás az álta-lános városi bíráskodási gyakorlattal egyezően Makón sem volt szigorú.340 Szabadságvesz-tést csak elvétve szabtak ki. A testi fenyítés mellett (pálca-, illetve korbácsütés) vagy azzal együtt, majd a 19. század első évtizedeitől mind gyakrabban önállóan pénzbüntetésre ítélik az elkövetőt. Károkozás esetén a kártérítést az általános joggyakorlat szerint csak a kár mértékéig rótták ki. A büntetések között különleges, máshol nem alkalmazottal nem talál-kozhattunk.341

Az 1780-as évektől megfigyelhető a város és a mezőváros büntetőbíráskodási hatás-körének szükülése. A hatásköri átrendeződésekkel párhuzamosan a mindennapokban a város polgárai is mindinkább magánjogi ügyletekben való közreműködést kívántak meg. A jegy-zőkönyvi bejegyzések tanúsága szerint gyakori volt az adásvétel előtti állapot helyreállításá-ra irányuló kérelem, amelyre a házastárs vagy tulajdonostárs bele nem egyezése esetén a tanács előtti átírás, illetve az úriszék elé jóváhagyásra történő előterjesztés előtt kerülhetett sor. Az ingatlanforgalmat korlátozó rokoni és szomszédi elővásárlási jog széleskörű érvé-nyesülését tapasztalhattuk. A Webőczy által a nemesi jognál említett birtokzálogra és a kialakulófélben lévő jelzálogra egyaránt láttunk példát. A foglaló esetében viszont nem volt jellemző az eladó oldaláról történő meghiúsulás esetén a kétszeres visszaadási kötelezettség érvényesítése. A szavatosságra és a kellékszavatosságra vonatkozóan a joggyakorlat változa-tos volt. A haszonkölcsön szerződés és a letét mellett szembetűnő a kötelező levelek és a gazda s szolga/szolgáló között köttetett bérmegállapodások magas száma. A szerződéses jogviszonyból következő károkozás esetén az általános gyakorlat szerint jártak el, míg a számadó gulyás, juhász, csikós szigorú, objektív felelőssége érvényesült. A vizsgált idő-szakban még nem túl nagy arányban, de az évek előrehaladtával mind nagyobb számban fordultak elő házassági vagyonjogi szerződések, hozománnyal összefüggő jogviták, a csa-ládtagok jog- és kötelezettség megállapításaira vonatkozó ügyek. Öröklési ügyekkel csak közvetve találkoztunk a Makói Városi Bíróság előtt, ezek inkább az úriszék, illetve a vár-megye elé tartoztak. Forrásunkban mind a békés úton történő osztályra, az ún. atyafiságos egyezségre, mind a végrendelkezésre találtunk példát. Olvashattunk az életben maradt szülő-ről, az árvákról és a fogyatékosokról gondoskodás különböző formáiról, közöttük a késő rendi magánjog által meg sem említett, a mezővárosokban fellelhető sajátos szerződésfor-máról, a tartási szerződésről. A közigazgatási ügyek közül az árvaügyek tekintetében elsőd-legesen a hagyatéki leltárkészítés és az árvák vagyonának kezelése jelent meg, s az árvák tartására vonatkozó ügyek. A bizonyságlevelek (attestatumok) széles köre szerepelt a min-dennapi jegyzőkönyvekben (pl. a katonák számára, a városban lakó személy elköltözése esetén, a vagyoni állapot igazolására, erkölcsi bizonyítványként, ajánlásként kiadott bizony-ságlevelek).

A bírósági eljárás forrásaink szerint a régi városháza tanácstermében zajlott. A termet egy zöld posztóval leterített nagy asztal uralta, rajta csengettyűvel a bíró számára, az esküd-teknek karszékkel, a jegyző pedig egy kisebb rostélyos íróasztal mellett ült.342 Az eljárás mindhárom ügycsoport esetében szóbeli, sommás eljárás volt, amelynek rögzítése a jegyző, azaz a nótárius feladata volt. Az eljárás a város polgárainak mindennapi jogéletéhez alkal-mazkodóan egyszerű volt, gyors, kevesebb alakisághoz kötött, és a felek költségkímélése miatt is szívesen alkalmazták. A panasz előadását követően került sor a bizonyításra, majd a döntéshozatalra, amelyet a korabeli gyakorlattal egyezően még nem indokoltak. A bírák rendkívül mértéktartóak voltak az egyes ügyek megítélése során A büntetőügyekben kellő

3 4 0 HOMOKI-NAGY MÁRIA 2 0 0 2 . 1 2 . 3 . 3 4 1 VAJNA KÁROLY 1907 . 3 4 2 VIGH ZOLTÁN 1 9 9 3 . 3 7 1 .

881

szigorral igyekeztek eljárni, a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosbító körülmé-nyek, az elkövető személye, társadalmi hovatartozása alapján differenciáltak. Amikor szük-séges volt, testi fenyítést szabtak ki, amikor elegendő volt, magatartási szabályt határoztak meg az elkövető számára. A delictaprivátához tartozó ügyekben inkább békéltetésre, illetve egyezségkötésre, a magánjogi kérdésekben pedig egyezségekre törekedtek. Mivel a korabeli gyakorlat nem ismerte a jogerő fogalmát, a döntés azonnal végrehajtható volt. Ahogyan az ország más részein, Makón is csak kivételes esetekben nyílt mód elhalasztására, a büntetés-átvállalást nem ismerték/43 A kiszabott büntetést mindig végrehajtották, az viszont előfor-dult, hogy a büntetés kiszabásától eltekintettek. A vagyoni helyzetre is tekintettel voltak a fizetési kötelezettség megállapítása során: indokolt esetben lehetőséget adtak a halasztott, illetve a részletekben történő fizetésre. De ha a kártérítést vagy a pénzbüntetést az érintett nem tudta kifizetni, tulajdonának árverésre bocsátásával teremtették elő az összeget.

Összegzésként a „Makó Városában előfordult ügyes bajos állapotokról" vezetett „min-dennapijegyzőkönyv" több mint kétezer ügye alapján megfogalmazható, hogy a városi bírák által végzett jogi cselekmények az országos és a helyi nehézségek ellenére egy gazdaságilag gyarapodó, polgárai számára biztonságot nyújtani kívánó település igen fejlett és gazdag jogéletére utalnak, amely vonatkozásában kettős joghatás figyelhető meg. Egyrészt megha-tározó a középkori magyar jogfejlődés egészébe való szerves illeszkedés.344 Az áldomásról hozott bírósági döntések például az 1544. évi tordai országgyűlés határozatával kodifikált hagyomány részei. De a foglaló esetében, a kezesség és a tanúzás kérdésében is a szokásjogi normák a meghatározóak. Másrészt viszont fontos észrevenni azokat a polgárosodás felé mutató modernizációs hatásokat, amelyek alakítják, formálják a városi bíráskodást. Az 1780-as években mind a közigazgatás, mind a bíráskodás területén jelentős változások zaj-lottak. A városi tanács II. József rendeletei értelmében új közigazgatási intézkedések egész sorát léptette életbe arra törekedve, hogy az elsősorban a jogszolgáltatásra, közegészségügy-re, idegenek ellenőrzésére, a gazdasági cselédség védelmére, a közbiztonság növelésére, a gazdaság, a kultúra fejlesztésére vonatkozó, az osztrák sajátosságok ismeretében hozott császári rendeleteket a helyi viszonyokhoz igazítsa/45 Az új jogszolgáltatási rendszer meg-szervezésére, kiépítésére rendelkezésre álló idő az 1780-as évek Magyarországán alkalmat-lannak bizonyult, de a Novus Ordo bevezetésével a fejekben bekövetkezett változásokat nem lehetett később, a rendelet visszavonásával egyszerűen meg nem történtté tenni. Makó város joggyakorlatában is újra és újra előbukkantak olyan mozzanatok, amelyek II. József racionálisabb jogszolgáltatás felfogásával mutattak rokonságot.346 Ettől nem teljesen függet-len az a folyamat sem, amely eredményeként egyes mezővárosok a 18. századra megszerez-ték azt a kiváltságot, hogy a kisebb büntetőügyek mellett a jobbágy-parasztság körében jelentkező magánjogi viták egy részében is eljárhassanak. Az a dél-alföldi mezővárosokban kialakult gyakorlat pedig, hogy polgáraiknak egymás közötti jogügyleteit feljegyezték -Makón a jegyző álal vezetett „mindennapi jegyzőkönyvbe" - , lehetőséget teremt a magyar magánjog fejlődése szempontjából döntő jelentőségű, a városi bíráskodás során kialakult és érvényesülő szabályok, a helyi joggyakorlat megismerésére.347

3 4 3 NAGY JANKA TEODÓRA 1998 . 91 . 3 4 4 CSIZMADIA ANDOR 1961 . 345 Tárkány Szűcs Ernő hívta fel a figyelmet arra, hogy II. József óta ismert gyakorlat volt, hogy egy-egy életviszony

jogi szabályozása előtt a szokások felmérése érdekében területi gyűjtőmunkát végeztek. TÁRKÁNY SZŰCS ERNŐ 1981 . 13.

3 4 6 EPERJESSY KÁLMÁN 1984 . 25 . , KÁLLAY ISTVÁN 1996. , HAJDÚ LAJOS 1982. 3 4 7 HOMOKI -NAGY MÁRIA 2 0 0 2 . 1 2 . 3 . , HOMOKI-NAGY MÁRIA 2 0 0 3 . 3 .

882

A makóiakat az úrbéri per kapcsán ellenfeleik „balgatag népnek", „megátalkodottak-nak" nevezték. Úgy fogalmaztak, „rossz emberek ezek és ravasz jobbágyok" ,j4S Mások úgy látták, hogy a per „velejéig áthatotta a város minden polgárát", „átformálta a közgondol-kodást". Egy sajátos közösségi tudatot alakított ki, ami nem volt mentes a rideg individua-lizmustól, önteltségtől, kivagyiságtól sem/4 9 A közösségen belül azonban másfajta mentali-tás érvényesült. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ügyleteikben a makói polgárok erős érdekérvényesítők, de megoldást keresők voltak. Racionális megokolás esetén kompromisszumkészeknek bizonyultak, felelősséget vállaltak egymásért. A vitás kérdések-ben egy választott testület, a város tanácsa, azaz a makói bírák döntöttek ugyan, de a társa-dalmi ellenőrzés legfontosabb fóruma maga a város közössége volt, amely kialakította és betartatta értékrendjét, erkölcsi normáit. Ahogyan Erdei Ferenc fogalmazott: „mint óriási eleven törvényszék járt el a közület minden tagjával szemben; ennek a törvényszéknek min-denki tagja volt, épp ezért ítélete fellebbezhetetlen",350 A „mindennapok jegyzőkönyve" tanúsága szerint a hazai jog és szokásjog alapján a város társadalma viszonylagos autonómi-ájának keretei között önmaga gyakorlata által szentesített normák, azaz jogszokások szerint intézte polgárainak ügyeit, élte jogéletét Makó mezővárosa.

3 4 8 TÓTH FERENC 1 9 9 3 . 3 6 4 . 349 Uo. 3 5 0 ERDEI FERENC 1980 . 6 6 - 6 7 .

883

Tartalom

A csanádi régió - Tóth Ferenc 5

Oscsanád - Makó 5 Csanád megye ezer éve 8 Csanád megye települései 17

Mentalitás - Tóth Ferenc 39

A makóiak lelki alkata 39 A Csanád megyeiek magatartása 48

Társadalomrajz - Marjanucz László 51

A lakosság száma és területi tagozódása 51 A paraszti társadalom 55 Iparosok 76 Étkezési szokások 85 Életképek a társadalom és az üzletek világából 87

Embertani vizsgálatok 91

Embertani leletek - Fakas L. Gyula - Paja László 91 Makói fiatalok testi fejlettsége - Farkas L. Gyula 107 A makói gyerekek és fiatalok balkezessége - Just Zsuzsanna 137

Gazdálkodás Tóth Ferenc 159

Homokkitermelés 159 Földművelés 167 Hagyma- és zöldségtermesztés 184 Szőlőművelés - Mód László 196 Gyümölcstermelés 209 Állattartás 217 Közlekedés, teherhordás 240

Település, építkezés, berendezés - Tóth Ferenc 261

Település 261 Mezővárosi település 261 Belterület 270 A város határa 278

Építkezés 295 Anyag és technika 296 Lakóház 302 Gazdasági épületek 308 Kutak 312 Malmok 314 Makói épületek a szabadtéri múzeumokban 318

Berendezés 326

Táplálkozás - Nagy Vera 343

Gabonafélék 346 Húsfogyasztás 353 Tejföldolgozás 356 Zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása 358

Kézművesség - Nagy Vera 361

Élelmiszeripar 361 Fémművesség 368 Bőripar 377 Textilipar 391 Famunkák 403 Agyag- és földfeldolgozó ipar 417

Népművészet - Tóth Ferenc 423 Ház 423 Bútor 429 Agyagművesség 437 Öltözködés, viselet 445 Hímzés 453 Szakrális emlékek 461

Nyelvjárás - H. Kovács Mihály 479 Hangtan 479 A hangok kapcsolata 486 Szótövek és kötőhangzók 487 Igeképzés 489 Névszóképzés 494 Az igeragozás 502 Névragozás 504 Szófajok 506 Mondattani sajátosságok 509

1217

Népköltészet - Tóth Ferenc 517

A kutatás története 517 Népmese 522 Monda 543 Anekdota 553 Szólások 561 Paraszti életírás 565 Népballada 571 Lírai népköltészet 588 Félnépi költészet 599 Vallásos népköltészet 607 Paraszti históriaköltészet 612 Ponyvairodalom 624

Makói énekeskönyv - Küllős Imola 631 A kéziratos énekeskönyv 631 Kezdősor-mutató 641 Függelék 644

Népszokások 657

Az emberélet fordulói - Markos Gyöngyi 657 Születés körüli szokások 657 A házasságkötés szokásai 688 Temetkezési szokások 741

Jeles napok - naptári ünnepek - Markos Gyöngyi 760 Téli népszokások 760

Karácsonyi ünnepkör 760 Farsang 791

Tavaszi népszokások 797 Tavaszi jeles napok 797 Húsvéti ünnepkör 799 Pünkösd 809

Nyári és őszi népszokások 810 Jogélet a két,, vész " között - Nagy Janka Teodóra 816

Büntetőügyek 818 Magánjogi ügyek 848 Házassági és örökösödési ügyek 858 Közigazgatási ügyek 863 Eljárásjogi kérdések 868

Gyermekjátékok - Bárkányi Ildikó 885 Játék a csecsemőkkel és a kisdedekkel 887 A kisgyermekek és iskoláskorúak játékai 891 Játék a környezettel, játékkészítés 893 Mozgásos és testedző játékok 904 Körjátékok, párválasztó játékok 909 Sportszerű játékok 912 Értelemfej lesztő és szórakoztató j átékok 914

1218

Néphit, hiedelmek

Vallásos élet A reformátusok - Vass Erika-Lengyel Orsolya A római katolikusok

Elekes Dóra-Nagyfalusi Agnes-Sziráki Andrea A görög katolikusok - Csikesz Orsolya Az evangélikusok - Kómár Mátyás A zsidóság - Gleszer Norbert Kisegyházak - Argyelán Diána-Purgel Nóra

Hagyományos orvoslás - Grynaeas Tamás Az ember és betegségei Megelőzés, tabuk Bajmegállapítás Kórokozók, kórokok Gyógyító és védő hatalmasságok Gyógyítás Jelös helyek Analógiák, analógiás varázslatok A matéria medica két különleges csoportja A szabadulás módjai, gesztusok Számok Mértékegységek A gyógyítók „Kísérletezés" Változások: régen - ma Gyógyítók és hatóságok Jóslás Előjelek Előidézés Hazajáró halott Allatorvoslás Népi anatómia, élettani, kórtani elképzelések Kötött szövegek, variálódásuk Összehasonlító vizsgálatok

A Teknyőkaparó - Polner Zoltán Táltos volt-e a Teknyőkaparó? A Teknyőkaparó jövendölései Egy fölmérés tanulságai

Népzene, tánc Népzenei hagyomány - Bodor Anikó

Alkalomhoz kötött dalok Alkalomhoz nem kötött dalok Példatár

917

917 920

936 956 965 971 988

1005 1006 1006 1007 1007 1008 1008 1008 1009 1012 1014 1015 1016 1016 1020 1020 1021 1022 1022 1022 1023 1023 1023 1023 1025

1027 1028 1031 1040

1045 1045 1047 1051 1055

1219

Táncos örökség - Felföldi László 1073 Tánctörténeti emlékek 1780 és 1840 között 1074 Táncélet 1840-1870 között 1079 Táncélet a 19. század végétől az 1940-es évekig 1086

Paraszti népéletleírás - Diós Sándor 1093

A város fölemelkedése 1093 Diós és Patkós öregapám 1095 Különb akarok lenni! 1100 A 4-es közös huszároknál 1104 Miből számítsz, fiam, megélni? 1105 A gazdaság gyarapodása 1108 A mozgósítás 1111 Vége a háborúnak 1113 A pezsgő gazdasági élet 1116 A bölcsőtől a koporsóig 1123 Közbiztonság 1127 Kulturális élet 1127 Ellentmondások 1128

M u t a t ó k 1131

Bibliográfia 1131 Rövidítések 1167 Szómutató 1171 Névmutató 1172 Képek j egyzéke 1201 Térképek jegyzéke 1208 Táblázatok jegyzéke 1209 Ábrák j egy zéke 1211

Utószó 1213

t Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben, a nyomda alapításának 126. esztendejében Felelős vezető: Papp Lajos vezérigazgató

Tel.: 66/887-400 http://www.gyomaikner.hu

E-mail: knernyomda@gyomaikner.hu