Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni

2014.01.21. Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni

www.portfolio.hu/tool/print.php?i=191228&k=3 1/6

Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni

2013.11.04 11:20

András Bence

A válságok máig velünk élnek és ciklikusan recesszióba taszítják a világot, de feltétlenül ígykell-e ennek lennie? John Maynard Keynes gondolataiból kiindulva arra juthatunk, hogy akoordináció bukása és a várakozásokkal kapcsolatos probléma az, ami mindennek a kiindulópontja. Ezek ugyanakkor nem biztos, hogy kiiktatható problémák, ám nem jelenti azt, hogy nelehetne őket a mai helyzetnél ésszerűbben kezelni. Kenneth Arrow, Nobel-díjas közgazdászszerint nem hagyatkozhatunk a Greenspan-féle utólagos takarítás módszerére, jobb ötletvolna a tüzek terjedését megakadályozni, mint utólag oltani. Ehhez pedig sokszor érdemesmás tudományok eszközeit megvizsgálni és elgondolkozni például azon, hogy a gazdaságirendszerek esetében elképzelhető-e a modularitás. Arrow segítségével most az alapoktól alegújabb Nobel-díjjal kitüntetett elméletekig jutunk és olyan kérdéseket is áttekintünk, mint atúl nagy tőkeáttétel szerepe a pénzpiaci fertőzésekben.

Kenneth Arrow október végén a Rajk László Szakkollégium meghívására járt Magyarországonés az alábbiakban az előadása, illetve az azt követő vele folytatott beszélgetéseink alapjánfoglaljuk össze a Nobel-díjas tudós gondolatait. A cikksorozat első részét az alábbi linkenolvashatják el:

2013.11.03 14:00 Vissza az alapokhoz - a közgazdaságtan egyik alapítójának gondolatai

Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a két teljesen ellentétes nézetet?

Tegnapi beszámolónkban átnéztük az információ és a várakozások problémás szerepét a gazdaságban,illetve áttekintettük az innováció lehetséges kapcsolatát is a gazdasági ingadozásokkal. Két fontos,ugyanakkor egymásnak a szöges ellentétét jelentő megállapításig jutottunk:

1) Az árak tükrözik a gazdaságban meglévő információkat, aminek az esetében nincsen szükség "hitre",csak rá kell nézni az árakra.

2) Az embereknek van hite, illetve elképzelése arról, hogy más emberek mit hisznek és ezek a hitekkölcsönösen függnek egymástól egy nagyon komplex és instabil struktúrában.

Kidolgozhatunk egy árak által koordinált teljes piacokra vonatkozó általános egyensúlyi modellt is, devalójában a válasz egyszerűbb: Ha valóban teljes piacok volnának, vagyis minden elképzelhetőgazdasági tranzakciónak meglenne a maga piaca és így az ára is, akkor valóban nem volnaszükségünk "hitre". - Állapította meg Arrow, hozzátéve ugyanakkor azt a tényt, hogy rengeteg piachiányzik, olyanok is amik logikailag szükségszerűek lennének.

De mit is jelent az, hogy teljes piac?

Miért lenne mindennek piaca és mit értünk egyáltalán minden alatt? Vegyünk ehhez egy olyan példát,amikor acélipari üzembe akarunk beruházni. Ilyenkor számunkra nem az acéltermékek mai ára areleváns, hanem a jövőbeli. Szembesülünk itt ugyanakkor egy apró problémával: a világ természeteszerint bizonytalan, ahogy arra jó példa maga az innováció jelensége is. Új termékek kerülnek majdfeltalálásra, sőt, az emberek ízlése és igénye is megváltozik. Ezért aztán fogalmunk sem lehet valójában,hogy a jövőben egy adott termék mennyit fog érni igazán. Ez a probléma az előrejelzésekkel és ezértjogos, hogy bizonytalannak tartjuk a világot. Éppen erre válaszul volna szükségünk teljes piacra, hogybiztosítást is köthessünk a számunkra kedvezőtlen jövőbeli eseményekre. Rengeteg féle bizonytalanságvan a kutatások, befektetések és az üzlet terén. Még ha egy vállalat fejlesztése be is jön, nem tudni,

http://www.portfolio.hu/

mailto:[email protected]

http://rajk.eu/

http://www.portfolio.hu/gazdasag/vissza_az_alapokhoz_a_kozgazdasagtan_egyik_alapitojanak_gondolatai.191198.html

http://www.portfolio.hu/gazdasag/vissza_az_alapokhoz_a_kozgazdasagtan_egyik_alapitojanak_gondolatai.191198.html



hogy nem áll-e elő majd valaki más is ugyanazzal.

Nos, teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen szerteágazó dolgokra nincsenek piacok a világon, vagylegalábbis csak nagyon kevés. Olyan esetekben van leginkább a jövőbeli termékekre vonatkozópiacunk, mint az legalapvetőbb erőforrások: olaj, arany vagy búza. Ezek fundamentális értéke ugyanisnem avul el olyan könnyen, bár ennek ellenére ezeknek sincs nagyon hosszan a jövőbe nyúló piaca. Ahiányzó piacok okát talán úgy a legkönnyebb megérteni, ha egy több év múlva érkező autó árátpróbáljuk meghatározni. Az ilyen ipari cikkek ára az innováció miatt ugyanis rendkívül bizonytalan, mégcsak öt évre előre sem mondhatunk szinte semmit. Tehát el kell fogadnunk, hogy hiányzó piacokkalállunk szemben és ezért kell valamiféle hitünknek lenni arról, hogy mi volna az ár, ha létezne az adottpiac.

Rengeteg piac hiányzik

Ezzel pedig vissza is térünk az eredeti problémánkhoz, hogy mit gondoljunk a jövőbeli árakról, illetvehogyan tudjuk azokat meghatározni? Több megközelítésünk is lehet: előfordulhat, hogy a jövőben nemváltozik különösebben semmi és emiatt az árnak sem kéne elmozdulnia, de előfordulhat az is, hogy ajelenlegi ár trendjének az extrapolációjával jutunk a helyes következtetésre. Viszont az az irány semelvetendő, hogy a jövőbeli ár egyáltalán nem függ a múlttól és teljesen más dolgok határozzák meg, mintpéldául az új technológia megismerése - hangsúlyozta Kenneth Arrow.

Kenneth Arrow többek között Kornai János kérdésére válaszol. Fotó: Somosi Dávid

Íme, el is jutottunk az idei év Nobel-díjához

A 2013-as közgazdasági Nobel-díj érdekes módon különböző beállítódásokat tükrözött egyszerre:Eugene Fama arról az elméletéről híres, mely szerint egy adott értékpapír ára minden pillanatban tükröziaz addig rendelkezésre álló összes információt. Ez azt jelenti, hogy a jelenbeli ár valójában nem jelzielőre a jövőbelit, bár ezzel itt most kissé egyszerűsítünk. Ugyanakkor Robert Shiller (a másik ideidíjazott) által fejlesztett elméletből az következik, hogy az értékpapírok árával kapcsolatos probléma túlnagy ahhoz, hogy ezen előbbi elmélet teljesen kielégítően megmagyarázza. Az ő empirikus vizsgálataitmások is követték (Summers, Shleifer) és arra jutottak, hogy az aktuális árak nem tartalmazzák azösszes információt a termékkel kapcsolatban és ezek a piacok nem racionálisak.



Hahó, mit is értünk információ alatt?

Nagyon fontos definíciós probléma az, hogy ebben a kontextusban pontosan mit is értünk információalatt. Az információ, mint bármilyen más megfigyelés arra képes, hogy megváltoztassa az általunk hitt (ésvárt) dolgokat. Ennek a forrása bár sokszor teljesen nyilvános mégsem teljesen ugyanazt kapja mindenszereplő, hiszen előfordulhat, hogy egyesek jobban tudják értelmezni és elemezni a kapott inputokat,amikből aztán végső soron más következtetésre jutnak. Szerencsére ugyanakkor nagyon sok más módjais van az információ áramlásának, minthogy pusztán csak a piacot nézzük. Itt nemcsak bennfenteskereskedésre kell gondolni, hanem olyan legitim dolgokra is, mint a szereplők közötti kommunikáció,akár kereslet és kínálat oldali szereplők megkérdezésével vagy az elemzések terjesztésével, netánmegvásárlásával. Ezen aspektusban pedig az információ már nem más, mint egy árucikk, pusztán nemegy szokványos fajta. Azért nem szokványos, mert az eladásával nem úgy közvetítődik, mint mástermékek: ha eladjuk, nálunk is megmarad. Okoz-e mindez így versenyelőnyt a számunkra? Igen, a maielméletekből az következik, hogy minél inkább újrahasznosítható a mi esetünkben az adott információ ésminél nagyobb beruházást hajtunk végre ahhoz kapcsolódóan, annál inkább éri meg és válunkhajlandóvá érte fizetni. Az ebből származó előnyökre pedig empirikus bizonyítékaink is vannak: agazdagabb emberek magasabb hozamra tesznek szert átlagosan, mint a szegények és ez pontosanemiatt van.

Milyen tanulságokat szűrhetünk le ezekből a piac működésére?

Az aszimmetrikus informácó egyszerre az oka és a következménye a piaci kudarcoknak. Mivel nincsenmindenre piacunk ezért teljesen magától értetődő, hogy az emberek különböző információkkalrendelkeznek a világról, hiszen ezeknek nincs meg a tere arra, hogy megfelelően vegyüljenek.

Azt kell megállapítanunk az elmúlt időszak tapasztalataiból, hogy akár kismértékű információsaszimmetria is vezethet jelentős törésekhez a piacokon. Jó példa erre a befektetési bankok gyakorlata,ahol a napon belüli hitelezés befagyását válthatják ki a zavarok, annak minden súlyos következményévelegyütt, de hasonló a helyzet a bankrohamokkal is. Sokan fogják az állami szabályozás kudarcosteljesítésére a 2008-as jelzálogpiacról kiinduló válságot, csakhogy az ottani gazdasági aktorok ismertéka környezetet, mindenki tudta az országban, hogy milyen (hiányos) az erre a piacra vonatkozókorlátozási rendelet, mégis mindennek a fényében MINDENKI hibázott és ott maradt a piacon. Hasonlóankiábrándító döntéseket láthattunk, amikor az európai kötvénypiacon temérdek befektető vásárolt görögkötvényeket, miközben azok nem is kecsegtettek eleinte mérvadóan jobb hozamokkal, mint a németpapírok (ún. black box jelenség). Csak arra következtetünk, hogy a piaci szereplők a valóságban még ameglévő információkat sem építik be rendesen a döntéseikbe, és ha ezen befektetők nem képesek erre,akkor elképzelhető, hogy tulajdonképpen senki más sem - fejtette ki Arrow a piacról alkotott véleményét.

Erre volna szükség:

Kenneth Arrow más tudományterületek hasonló problémáit vizsgálva a modularitás jelenségét emelte ki,mint a számára legimpozánsabbnak tűnő ötlet. Ez arról szól, hogy amennyiben egy nagyon komplexrendszerrel állunk szemben, akkor azt érdemes mindig apró részekre elkülöníteni. Amennyiben ezkivitelezhető, akkor el tudjuk érni, hogy ha a (gazdaság/szervezet/egyéb rendszer) egyik részén komolyproblémák jelentkeznek, akkor azon a részen meg is maradnak és nem fertőznek tovább. Sajnos aközgazdasági rendszerek pont az ellenkezője felé torzítanak, egyre jobban kapcsolódó rendszerekjönnek létre (szabad kereskedelem például), ahol óriási a tovagyűrűző hatások ereje. Megjegyzendőugyanakkor, hogy olyan hatás is elképzelhető, hogy a teljesen kapcsolódó rendszerünkkel tompítjuk anegatív hatásokat: például ha búzahiánytól szenved egy ország, akkor az import segítségévelorvosolhatja a problémáit, viszont csak annak az árán, hogy felhajtja a világpiaci árat, vagyis mindenkimásnak ártva, drágábbá téve a terméket.

Az ökológiában már ott van a válasz

A felmerülő problémák kezelését a legjobban az erdőtüzek hasonlatával lehet jellemezni - hozta felötletként Arrow: míg az ökológia gyakorlatában ezt úgy kezelik, hogy kivágnak erdőrészeket, hogy azesetleges tűz terjedését megakadályozzák, addig a közgazdászok csak víztározókat helyeznek el az erdőmellett. Teszik mindezt az előrejelzéseik alapján, de nagyon fontos tanulság a mai világ számára, hogyaz előrejelzéseink nem megbízhatóak. Ma is éppen folyik a Federal Reserve System előrejelzőmodelljeinek a felülvizsgálata, amikről azt kell mondjuk, hogy valóban nem túl jók (munkanélküliség és



GDP előrejelzései pontatlanok).

Márpedig, ha nem tudjuk előrejelezni a nagy recessziókat, akkor csak az utólagos takarítás marad (a"víztározók" használata), ahogy Greenspan mondta: növeljük meg ilyenkor szépen a pénzkínálatot ésminden rendben lesz. Erre ugyanakkor Arrow szerint nem lehet kellő nyugalommal támaszkodni, hiszenlényegileg kudarcot vallottak ezzel már többször is olyan államok, mint Japán (1986 és 1991 közöttibuborékjelenség). Jobb ötlet volna annak a lehetőségét szűkíteni, hogy egyáltalán ilyen helyzetekbekerüljünk. Ehhez pedig érdemes ránézni az olyan jelenségekre, amik multiplikálják a rossz várakozásokokozta bajokat: ez pedig nem más, mint az óriási tőkeáttétel. Rendkívül kicsi saját tőkénket a hitelek általa sokszorosára nagyítva tehetünk befektetéseket, vagyis a bank pénzével játszhatunk. Ezzelkapcsolatban nem is a kliensek, hanem sokkal inkább a bankok ösztönzőit tartja furcsának KennethArrow. Bár az jó irány, hogy ezen befektetési bakokkal szemben sokkal nagyobb tőkekövetelményeketállítunk, ugyanakkor lehetséges, hogy nem eléggé - a Basel III erre vonatkozó szabályozásánál is sokkalszigorúbb követelményeket propagál Martin Hellwig egyik könyvében - hivatkozik rá Arrow.

Túl sok hitel - túl sok kockázat?

Voltak persze olyan neves közgazdászok is, mint például Irving Fisher, aki konkrétan száz százalékosbanki tőkekövetelmények mellett érvelt. Arrow véleménye szerint ezzel már túl messzire mennénk,ugyanakkor a ma látott szinteknél szerinte ésszerű lenne sokkal magasabbra helyeznünk azelvárásainkat. Így ugyanis elérhetnénk, hogy egy súlyosabb mellé nyúlás ne terjedjen olyan gyorsantovább másokra, és a kockázat nagyobb részét viseljék ezek a szereplők. Ezzel a módszerrelhelyezhetnénk el úgymond egy-két féket az erdőben a terjedő tűz ellen. Az ellen a tűz ellen, amirőlsajnos sokszor nem is tudjuk, hogy pontosan mekkora, ugyanis rengeteg speciális termék tranzakciójavalójában privát módon történik (OTC). Ilyenkor csak utólag döbbenünk meg, hogy billiódollárossúlyokról van szó (például a jelzálog alapú termékek esetében - Mortgage Backed Securities, MBS).

Erre válaszul nagyon komolyan felmerült már a 2000-es éveket megelőzően is az az érvelés, hogytegyük ezen termékek (pl. MBS-ek) tranzakcióit vissza a listed piacra (tőzsdékre), ahol mindenki látjamajd az árakat, a kötéseket és minden sokkal transzparensebb lesz (persze ennek az ellenérve az OTCkötési szerződések rugalmassága). Ezzel egy jobban definiált piacot hozhatnánk létre, ami a hosszútávon az előnyünkre szolgálna - véli Arrow.

Ha pedig baj lesz, aktívan kell reagálni

Amennyiben pedig semmi sem működik és a tűz megállíthatatlanul tovább terjed, akkor nem teheti mega monetáris politika, hogy pusztán a mechanikus szabályait (pl. Taylor szabály) követi. Elkerülhetetlenüldiszkrecionális lépésekre van szükség, pontosan úgy, ahogy egy orvos is teszi az alaposan kikérdezettpáciens betegségére válaszul. Ennek természetesen meg lesz az ára, de nem tehetünk mást - zártaelőadását Kenneth Arrow a díjátadón.



Aki a legkorábban kapta a közgazdasági Nobelt

Kenneth Arrow bár már nagyon idős (92 éves), de máig ő a valaha volt legfiatalabb ember, akiközgazdasági Nobel-díjat kapott. Persze azért nem tinédzser korában kapta ő sem, hanem 51 évesen. Aközgazdasági díjaknál sokszor nem egy konkrét dolgot, hanem hosszabb életpályát értékelnek és emiattátlagosan 67 éves korban választanak csak ki valakit. Idős korú kitüntetett jellemző a legtöbbtudományágra, bár fizikában van egy elképesztő kivétel: William Lawrence Bragg, aki 25 évesen kaptameg apjával közösen a fizikai Nobel-díjat.

Kenneth Arrow, az akkor még a Harvardon tanító professzor éppen New Yorkba tartott egy előadásttartani, amikor megpróbálták utolérni annak kapcsán, hogy John Hicks-szel közösen megnyerte a Nobel-díjat. Arrow saját elmondása szerint nem számított a kitüntetésre, nem is értette, hogy miért keresik olyansokan akkor telefonon. Kisfia is meglepődött, de bátran helytállt, amikor hírügynökségek hada zúdult aházuk elé és éppen őt kapták el egy interjúra, mivel Arrowt nem találták - mesélte el az emeritusprofesszor nekünk egy ebéd során.

Arrow a második világháborút követő neoklasszikus közgazdasági elméletnek az egyik legmeghatározóbbfigurája. Alapvető hozzájárulást tett az általános egyensúlyi elmélet újbóli felemelkedéséhez (az elmélettörténete valahol az 1870-es években kezdődött, Léon Walrasnál), de meghatározó eredményeket ért mégel a jóléti közgazdaságtan és a társadalmi választás területén is. Sőt, ezzel még nincs vége a sornak,mert Arrow az endogén növekedési elmélethez és az információ közgazdaságtanához is jelentősenhozzátett (ez a terület nem az informatikához kapcsolódik, hanem egy mikroökonómiai elmélet).

Kenneth Arrow-nak gratulál Palotai Dániel, az MNB monetáris politikáért felelős ügyvezető igazgatója. Fotó: Bódog Vanda

www.portfolio.hu



http://www.portfolio.hu/gazdasag/tanuljunk_a_valsagbol_ne_hagyjuk_a_tuzet_terjedni.191228.html

http://www.portfolio.hu/gazdasag/tanuljunk_a_valsagbol_ne_hagyjuk_a_tuzet_terjedni.191228.html

Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni

Documents

Transcript of Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni