KÉZAI SIMON MESTERMAGYAR KRÓNIKÁJA

Fordította: Szabó Károly

TARTALOM

ELŐBESZÉD

ELSŐ KÖNYV. A HÚNOK TÖRTÉNETEI EREDETÖKTŐL ATTILA HALÁLÁIG

S BIRODALMUK FELBOMLÁSÁIGI. FEJEZET.

A húnok és magyarok eredetéről és ősi lakaikról.

II. FEJEZET.A húnok Pannoniába jövetelétől a zeiselmauri ütközetig.

III. FEJEZET.IV. FEJEZET.

Ethele olaszországi táborozásától birodalma felbomlásáig s a magyarok bejöveteléig.

MÁSODIK KÖNYV. A MAGYAROK TÖRTÉNETE BEJÖVETELÖKTŐL 1282-IG.

I. FEJEZET.A magyarok dolgairól a vezérek korában.

II. FEJEZET.Magyarország története szent István királytól Aba haláláig.

III. FEJEZET.Aba halálától I. András haláláig.

IV. FEJEZET.I. Béla királytól V. István haláláig.

V. FEJEZET.IV. László király dolgairól (1272-1282).

FÜGGELÉK.I. FEJEZET.

A jövevény nemesekről.

II. FEJEZET.Az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról,

cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról.

ELŐBESZÉD

LEGGYŐZHETETLENEBB ÉS LEGHATALMASABB URÁNAK III-DIK LÁSZLÓNAK,

MAGYARORSZÁG NAGYDICSŐ KIRÁLYÁNAK,HŰ PAPJA KÉZAI SIMON MESTER KÍVÁNJA,

HOGY AHHOZ ÁHÍTOZZÉK, KINEK DICSŐSÉGÉT A NAP ÉS HOLD CSUDÁLJA

Minthogy erősen szíveteken fekszik, hogy a magyarok tetteitismerjétek, s azt én igazán tudom, gondoskodtam, hogy azonnemzet történeteit mellyek különbkülönbféle irományokbanOlasz-, Franczia- és Németországban szerteszét vannak szórva,egy kötetbe szerkeszszem, nem követve Orosiust, ki Ottócsászár kedvét keresve, kinek a magyarok különböző csatáikbansok zavart okoztak, könyveiben sokat hamisan koholva azállította, hogy a magyarok lator ördögöktől származtak. Aztirta ugyanis hogy Filimer, a nagy Aldarik góth király fia,midőn Scythia határaira haddal támadt, a mint beszélik,seregében számos asszonyt vitt magával, kiket Alirumnáknakneveznek. S ezeket, minthogy a katonáknak igen alkalmatlanokvoltak, csábitásaikkal sokat elvonván közzülök a katonaimunkától, a mint mondják, a király tanácsa ezért a seregtársaságából kiverte. Kik is a pusztákon kóborogva végre aMeotis tava partjain szállottak meg, s midőn ott férjeikvigasztalásától elesve hosszasan tartózkodtak, említettOrosius állítása szerént lator ördögök jöttek hozzájok sölelkeztek velök. S ez ölelkezésből eredtek, mint mondja amagyarok. De hogy állítása nyilván nagy hazugság, bizonyítjaelőször a szent írás, hogy a lelkeknek húsok és csontjoknincs, és hogy „a mi testtől van, test az, a mi pedig lélektőlvan, lélek az.” De kitetszik, hogy a természet törvényeivel isellenkezőt mondott; tökéletesen ellenkezik is a valósággal,hogy a lelkek nemzhessenek, mellyeknek nemző tehetség nemadatott. Miből nyilván van, hogy a magyarok is, mint a világmás nemzetei, eredetöket férfitól és asszonytól vették. Ugyanőott is eléggé túl ment az igazságon, a hol a magyarokharczainak csak szerencsétlen kimeneteleiről látszikemlékezni, a szerencséseket pedig hallgatással mellőzi, minyilván való gyülöletét világosan mutatja. A valóságot akarvántehát követni, úgy szerencsétlen mint szerencsés harczaikat

beigtatom s meg fogom irni az említett nemzet eredetét, éshogy hol laktak, hány országot foglaltak, s hányszorváltoztatták lakhelyöket: azonban annak segélyével éskegyelmének eszközlésével, ki mind annak, mi a hold köre alattés azon túl e teremtett világon él, teremtő, megtartó ésmegváltó istene, kinek legyen tisztesség és dicsőség mindörökkön örökké.

Vége az előbeszédnek.Kezdődnek a húnok tettei.

ELSŐ KÖNYV.A HÚNOK TÖRTÉNETEI EREDETÖKTŐL ATTILA HALÁLÁIG

S BIRODALMUK FELBOMLÁSÁIG

I. FEJEZET.A húnok és magyarok eredetéről és ősi lakaikról.

1. §. Bévezetés a magyarok krónikájába.Hajdan az ó szövetség idejében és most a világ hatodikkorszakában különböző irók, különböző történeteket sokszor éssokféle módon irtak le, mint Josephus, Isidorus, Orosius,Gotfridus és mások minél többen, kiknek neveit említenem nemszükség. Én pedig a világ azon korában, kezdtem e munkához,midőn a szeretet meghűlt, a gonoszság eláradott és minden testhajlandóbb vala roszra mint jóra.

2. §. A Bábel tornyáról.Minthogy az özönviz csapása által Noén és három fián kivűlminden test elpusztúlt, végre Semtől, Kámtól és Jáfettől azözönviz után hetvenkét nemzetség származott: Semtőlhuszonkettő, Kámtól harminczhárom, Jáfettől pedig tizenhét. Smidőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelvenbeszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben aJáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia, mindenatyafiaival a mult veszedelemre gondolva tornyot kezdeépíteni, hogy ha az özönviz ismét találna jönni, a toronybamenekűlve a bosszúló itéletet elkerűlhessék. Azonban az istenititkos akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem bírállni, úgy megváltoztatta és összezavarta nyelvöket, hogymiután rokon rokonát nem érthette, végre különböző tájakraszéledének. Az említett toronyban, mint Josephus mondja, alegtisztább aranyból istenek templomait, drága kövekkelkirakott palotákat, arany oszlopokat s szinezett kövekkelkülönbnél különben kirakott utczákat csinálának. És azontorony négy szögre emelkedett; széle egyik szegletétől amásikig tizenötezer lépés, hossza ugyanannyi volt, magasságamég nem volt bevégezve, hanem szándékuk szerént a hold köréig,mellyet az özönvíz fel nem ért, fel kellett volna emelve

lennie. Alapjának vastagsága háromszáz lépés volt,emelkedtével azonban lassanként keskenyedett, hogy aljánakvastagsága a rá nyomúló terhet megbírja. Vala pedig helyezveNubia és Égyiptom közzé, s maradványait MemphisbőlAlexandriába menve maig is láthatni.

3. §. Nemrót Persiába költözik Fiai Hunor és Mogor a húnok és magyarok ős atyjai.Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknakszínt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvekmegkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne,mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ottnejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort,kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróthóriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktőlHunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett;ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre ésszinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek abeszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor ésMogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölönsátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszervadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának,mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaibakergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt,sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is azemlített ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásraalkalmasnak szemlélték.

4. §. Hunor és Mogor a meotisi ingoványok közzé költöznek.Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, mindenvagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni.Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igenkeskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyóiteljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban ésvadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisiingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúlmaradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztábanBelár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakbantanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostólsebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig,hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két

leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevénejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok ésmagyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek,lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni és a tartományőket béfogadni és táplálni nem birta.

5. §. Hunor és Mogor Scythiába költöznek. Scythia leirása.Kémeket küldvén tehát onnan Scythiába, miután Scythia országátkikémlelték, gyermekeikkel és barmaikkal azon hazábavonulának, hogy ott lakozzanak. Midőn tehát azon országbabémentek, abban lakókul az alpzúrokat és pruténokat találták,kiket eltörölvén, kivervén vagy megölvén, azon országot, minttudjuk, szomszédaik ellenére mai napig békességesen birják.Scythia tartománya ugyanis Europában fekszik s kelet feléterjed; egy felől az éjszaki tenger, más felől a Rif hegyekzárják be; a forró égaljtól távol esik. Kelet felől Ázsiávalvan egybe kapcsolva. Két nagy folyóviz is ered benne: egyikneve Etöl másiké Togora. Az abban az országban termettnemzetek pedig henyeségbe merűltek, hijábanvalóságoknakhódolók, fenhéjázó természetüek, bujaságra hajlandók, rablásraáhitoznak, s általában inkább barna mint fejér szinűek. AScythia országgal keletre határos a Joriabeliek országa ezutánTarszia s végre Mangalia, hol Európa végződik. A nyári napalatti táj felé a korozmi nemzet fekszik és Ethiopia, mellyetKissebb Indiá-nak hivnak, s aztán délszak és a Don folyó köztáthatolhatatlan puszta van. A Don folyó, mellyet a magyarokEtölnek neveznek, Scythiában ered ugyan, hanem a mintfolytában a Rif hegyeken átmegy, Donnak nevezik, melly isosztán a sikra kiérvén az alánok földén foly, azután pedighárom ágon szakad a kerek tengerbe. A Togora folyó pedigScythiából ered, s puszta erdőkön, mocsárokon, és havashegyeken át folydogálván, hol a köd miatt, a nap soha sem süt,végre Irkániába szakad, az éjszaki tengernek tartva. Scythiatartománya hosszában háromszázhatvan, széltében százkilencvenstadiumra terjed. S oly erős természeti fekvése van, hogyegyetlen nagyon kicsiny helyen lehet beléje jutni; miért issem a római császárok, sem Nagy Sándor nem birtak belé jutni,jóllehet megkisérlették vala. Scythiának földe buja,ligetekkel, erdőkkel, legelőkkel ékes, különféle vadakbancsuda gazdag és tele. Nyugot felől szomszédai a besenyők ésfejér húnok. Az éjszaki tenger körül pedig, melly veleszomszéd, Susdal országáig emberi nemzetnek járhatatlan

sivatag erdő van, melly mint mondják nagy messze terűl, holkilencz hónapon át sürű köd fekszik; ott a napot sem láthatni,hanemha csak junius-, julius- és augusztusban, azt is csaknapjában annyi ideig, a mennyi hat órától kilenczig van. Azemlített sivatag hegyeiben kristályt találnak és griffekfészkelnek s vadászsólyom madarak költenek, mellyeket magyarúlkerecset-nek hívnak. Scythia országa egy területbe van ugyanfoglalva, de uralkodásra nézve három országra, Baskar-, Dent-és Magyarországra oszlik. Száznyolcz tartománya van száznyolcznemzetség miá, a mennyire osztották hajdan Hunor és Mogorfiai, midőn Scythiába berontottak. Mert száznyolcznemzetségből áll a tiszta Magyarország, s nem többől, s ha tánhozzájok mások is csatlakoztak, azok idegenek, vagy foglyoktóleredtek. Mivel Hunortól és Mogortól a Meotis ingoványbanminden jöttmenteken kivűl száznyolcz nemzetség származottvolt. Melly jövevények nemzetsége e könyv végén rendre ki lesztéve.

II. FEJEZET.A húnok Pannoniába jövetelétől a zeiselmauri ütközetig.

1. §. A húnok kapitányairól és hadi szerkezetéről.Tehát a világ hatodik korszakában a húnok Scythiában laktokbanmint a fövény ugy megszaporodván, az Úr hétszázadikesztendejében egybe gyülekezve magok között kapitányokat, azazvezéreket, vagy fejedelmeket állítának, kik közzűl egy valaBéla Csele fia a Szemény nemzetségből; kinek testvérei Köve ésKadocsa mind ketten kapitányok; a negyedik vezér neve pedigEthele vala, Bendaguz fia, kinek testvérei Rova Rof, és Buda,mind ketten vezérek valának az Érd nemzetségből, hogy együttegy szivvel foglalják el a nyugoti tartományokat. S állítánakmagok között egy Kádár nevezetű birót, a Torda nemzetségből,ki a köz hadi népet ítélje, a visszálkodók pereit igazítsa, agonosztevőket, tolvajokat, latrokat büntesse; ugy azonban,hogy ha azon biró mértékletlen ítéletet hozna, a községmegsemmisítve visszavonhassa, a vétkes kapitányt és birótletehesse, mikor akarja. Mert azon törvényes szokás a húnokvagy magyarok közt Gyeics vezér, Takson fia, idejéigsértetlenűl fen vala tartva. Mielőtt ugyanis a magyarok

megkeresztelkedtek és keresztyénekké lettek, a kiáltók atáborokban illy szavakkal gyüjték hadba a magyarokat: Isten ésa magyar nép szava, hogy ez s ez nap, ez s ez helyen kikifegyverben pontosan megjelenjen, a község tanácsát ésparancsát meghallani. Valaki tehát a parancsot, helyes okátnem tudva adni, megvetette, az olyat a scythiai törvénykarddal vágatta ketté vagy veszett állapotoknak tétette ki,vagy a köznép szolgaságába taszította. Tehát az illyes vétkekés kihágások választották el egyik magyart a másiktól:különben, miután minden magyar egy apától s egy anyátólszármazott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek, másikat nemnemesnek, ha illy esetekért elmarasztalva nem lett volnaszolgává.

2. §. A húnok bejöveteléről.A száznyolcz nemzetségből osztán kiválogatták a hadra erősférfiakat, mindegyikből tizezer fegyverest szedvén, s a többitScythiában hagyván, hogy országukat az ellenségtől őrizzék. Semelt zászlókkal megindúlván a besenyők és fehér kúnok földénátvonulának; azután Susdaliába, Ruthéniába és a fekete kúnokföldére nyomulván, végre minden kár nélkűl, az említett népekellenére, a Tisza vizéig jutának. Melly tartománytkörültekintvén az egész községnek tetszett, hogy ne menjenektovább barmaikkal és cselédeikkel; mert feleségeikkel,sátrakkal és szekerekkel szállottak vala ki országukból.

3. §. Macrinus és Veronai Ditrik hadi készületeiről.S minthogy azon időben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát,Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetből Szabariavárosából származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkhakormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek sországát napról napra szaggatják, országa népével rájoktámadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, hogy a húnokellen hadi népet és segítséget kérjen, mert a rómaiak részérőlparancsol vala az említett országokban. A rómaiak osztánVeronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék önkényt akkor magokfölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vígyen Macrinusnaksegítséget. Ditrik tehát szives jó lélekkel rá állván, olaszés német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulvánSzázhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város aláösszegyülekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a

húnokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyenkellene-é megtámadniok.

4. §. A tárnokvölgyi, és zeiselmaueri ütközetekről.Míg hát Ditrik és Macrinus ebben a tanakodásban veszteglettek,a húnok csendes éjszaka a Dunán Sicambriánál tömlőkönátkelének, és Macrinus és Ditrik seregét, melly Potenciánábanem fért s kint a mezőn sátrakban tanyázott kegyetlenűlöldöklék. Melly támadáson Ditrik elkeseredvén, a maga ésMacrinus embereinek igen nagy romlásával és veszedelmévelütközetet állván a húnokkal, a Tárnokvölgy mezejére kivonula;e helyt azonban, úgy mondják, hogy a húnokat hatalmasanmeggyőzte. A húnok maradványa pedig megfutamodva sátraibavonult vissza. Mert ebben az ütközetben a húnok közzűlszázhuszonötezer ember veszett el, Köve kapitány is ugyanottelesvén. Ditrik és Macrinus katonaságából pedig azokon kivűl,kiket az említett város alatt sátraikban öldököltek volt le,kétszáztizezeren vesztek el. Látván tehát Ditrik, hogyembereiben illy nagy öldöklés esett, más nap hogy az ütközetetvívta, Macrinussal Tulna város felé vonúla. A húnok osztánészrevévén, hogy Macrinus és Ditrik a viadal helyérőltáborukat visszavonták, a viadal helyére visszatérve,bajtársaik tetemeit, mellyeket megtalálhattak, és Kövekapitányt az országút mellett, hol a kőbálvány van felállítva,scytha módon ünnepélyesen eltemették s azon táj környékétezért Köveházá-nak nevezték. Megismervén tehát a húnok, mennyiés millyen a nyúgoti nemzet fegyvere és lelke, neki bátorodvaseregökkel Tulna felé indulának, hogy Ditrikkel és Macrinussalmegvívjanak. Kiknek jövetelét a mint Ditrik megértette, velökCzézönmaurnál szembe szálla, s reggeltől délestig olly hevesenés dühösen folyt az ütközet, hogy Béla, Réva és Kadocsa dicsőhún kapitányok azon viadalban negyvenezered magokkal elestek.Kiknek testeit is onnan visszavivén az említett bálványkőhöz,többi bajtársaik mellé temették. Elesett azon nap Macrinus isa római seregből s minél több német fejedelem, Ditrik homlokánnyillal halálosan megsebesittetvén és csak nem az egésznyugoti sereg fogságba jutván és megszalasztván.

5. §. Ethele és Buda uralkodásáról.Miután a sereg elszéledt, a húnok római módra Ethelét teszikmagok fölé királylyá; ki is testvérét Budát a Tiszától a Don

vizéig különféle idegen nemzetek fejedelmévé és birájávátette. Maga pedig alattvalóival magát húnok királyának, világfélelmének, isten ostorának neveztette.

6. §. Ethele jellemzése s udvara leirása.Ethele király ugyanis barna szinű, fekete s villogó szemű,széles mellű, büszke járású, alacsony termetű vala; szakállátmint a húnok megeresztve hordja vala. Vakmerőségben maga-mérséklő, csatákban ravasz és ügyelő, testéhez illő erejű,akaratjában nagylelkű, fegyvere csinos, sátra s öltözetetiszta, és szerfölött buja is vala. Szekrényében pénzt tartaninem szeretett; miért is az idegen nemzetek szerették, minthogybőkezű és barátságos vala, szerfölött nagy keménységéért pedighúnjai csudálatosan félnek vala tőle. Azért is az egész földkerekségéről különféle országok nemzetei tódúlnak vala hozzá,kikhez tehetsége szerint bőkezűen viseli vala magát. Merttáborában tizezer kaszás szekeret vitet vala különfélemüvekkel, mellyekkel a városokat és várakat romboltatja vala.Sátrait is a különböző országok különféle módja szerint szoktavala készíttetni, s egy sátra olly híres és pompás vala, hogycsudálatosan összekapcsolt arany lemezekből lévénösszealkotva, az ember tetszése szerint szétszedhette s ujraegybe állíthatta, mellynek vert munkáju arany oszlopaikapcsokra jártak, közepett azonban üregesek, s eresztékeiknélbámulatos mivű drága kövekkel voltak egybefoglalva. De aklaiis, mikor táborba szállt, különféle országok lovaival valánaktelve, mellyeket, bár látszott hogy kedve telt bennök, olly bőkézzel osztogat vala a szükölködőknek, hogy ollykor ollykormagának nyereg alá alig volt egy két lova. Azon aklok készségebársonyból és biborból vala, királyi székei aranyból és drágakövekből valának készítve, asztala s konyhaedénye is aranyvala. A legtisztább aranyból csudálatos munkával készült ágyathord vala magával a táborban. Hadserege az idegen népekenkivűl tizszázezer fegyveresre telik vala, ugy hogy ha egyscytha meg talált halni, helyébe rögtön mást tesznek vala.Azon nemzet fegyverzete leginkább bőrből és különféleérczekből különféleképen vala készítve, minthogy íjakat,kardokat és láncsákat hordtak. Ethele király czimerén is,mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejümadár vala ábrázolva, mellyet magyarúl turulnak hívnak. Mertezt a czimert hordták volt magokkal a húnok mindig a hadbanGyeics vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták.

Tehát ezen s más efféle pompákban Ethele király, mindenkorabeli királyoknál dicsőségesebb vala e világon. Avárosoknak, váraknak ura vágyott lenni s azokon uralkodni, debennök lakni nem szeretett. Mert nemzetével együtt a mezőnsátrakkal s szekerekkel jár s kel vala; idegen fajta kiséretelakik vala városokban és falvakban. A viselet módjában ésalakjában mind maga mind nemzete a médok módját tartja vala.

III. FEJEZET.

1. §. Ethele hadjáratáról s a châlons-i csatáról.S miután a czézönmauri ütközetben a rómaiak megbuktak ésszerte szét széledtek, Ethele király megtére népe táborába snéhány nap ott tanyázék tiszántúli szállásán. AzutánSzevényben ünnepélyes udvart tartata: mellyre Németországfejedelmeivel Veronai Ditrik is megjelenvén, Ethelének és ahúnoknak, mint mondják, teljesen meghódola, és rá vevé akirályt, hogy a nyúgoti tartományokat támadja meg. Kinektanácsát Ethele elfogadván, tüstént parancsolá, hogy hirdessékmeg a hadjáratot. S megindulván Sicambriából, először azillíreket hódoltatá meg, azután a Rajnán Constantiánál átkele.S a mint onnan a Rajna mellett alább szállt, Zsigmond királyBasileá-nál roppant sereggel jött ellene, kit legyőzvén uralmaalá hódoltata. S azon helyről megindulván Argentina városátszállá meg, mellyet eleitől fogva egy római császár sem birtmegvívni, s a világ félelme falait lerombolva megvívá, és hogyrajta mindenki szabadon járhasson s kelhessen keresztül,parancsot ada, hogy míg ő él, falát meg ne építsék. Miért isazon várost később nem Argentiná-nak hítták, hanem mai napigStrassburg-nak nevezik. S megindítván onnan seregét Luxollium,Bizancia, Chalon, Masticonia Lingona és Lugdunum burgundiaivárosokat lerombolá, a végre a Rhodanus folyó mellett akatalaunok ellen szálla, hol is seregét megosztván, népénekharmad részét választott kapitányaival Miramammona marokkóiszultán ellen küldé. Minek hallatára Mirama Sevilla városábóla húnok elől, a sevillai tengerszoroson átkelvén, Marokkóbafutott. E közben azonban Ethele királyt Aëtius nevezetű rómaipatricius tiz nyugoti királylyal hirtelen megtámadta. S Ethelemidőn rögtön támadást akartak intézni ellene, követei általfegyverszünetet kére tőlök, hogy népének nagy részével, mellytávol volt, csatlakozzék: de azok nem állván rá, a két sereg

közt Belvider mezején reggeltől éjjelig folyt a csata. Valapedig a két sereg közt egy patak, olly kicsinyke, hogy havalaki egy hajszálat vetett volna belé, a viz csendes folyásaalig birta volna alább vinni; ez a csata beálltával állatok ésemberek vérével olly séddé nőtt, hogy kocsist szekerestől sfegyvereseket sodrott el, és a seregben e séd által igen nagypusztulás lőn. Ez a csata tehát, melly a húnok és nyugotikirályok közt az említett helyen történt, a mint a régiekbeszélik, nagyobb volt a világ valamennyi csatájánál, mellyetegy helyen és egy napon vívtak. Melly ütközetben a góthokkirálya Aldarikh nyomorúltan elesik; kinek halálát a mint atöbbi királyok megtudják, futásnak erednek. E naptól fogvaemelkedett osztán fel a húnok és Ethele király lelke, sfélelem szállotta meg a föld kerekségét, és ennek hallatáratöbb ország adófizetéssel szolgált nekiek.

2. §. A húnok spanyolországi hadjáratáról.A sereg harmadik csapata pedig, melly Miramammona ellen voltrendelve, a késedelem miatt a csatában nem vehetvén részt,Ethele haláláig a katalaunok közt maradt s végre Katalaunialakosaivá lett. Mert csupán a húnok, az idegen nemzetekenkívül, háromszázharminczezeren és harminczketten voltak. Ezenhúnok közzűl többen voltak a seregben kapitányokká téve, kiketa húnok nyelvén spán-oknak hívnak vala s kiknek nevérőlnevezték később egész Ispániá-t, holott előbb katalaunoknakhívták őket.

3. §. Ethele diadalmi hadjáratáról.Ethele és a húnok Belvidernél darabig időzvén, végre diadallalvisszatérve bémenének Tolosa városába, hol őket a polgárokroppant dicsőséggel fogadták. S innen visszatértökben Reimsgalliai várost, melly Ethelének menet ellent állott volt,felégették, a katonaságot és polgárokat, kik belé zárkóztakvolt, mind leöldökölvén. S miután Ethele Francziaországot ésFlandriát így feldúlta, a Rajnán Coloniá-nál átkele, a holszent Orsolyát a britanok királyának leányát a tizenegyezerszüzzel a kegyetlen húnok irgalmatlanúl leöldöklék. InnenEthele Thuringiá-ba menvén, miután Eisenachban udvart tartott,a dákok (dánok), norvégek, friesek, litvánok és pruténok ellennagy sereget rendele, kiket meggyőzvén és megalázvánmeghódoltata, határon uralkodásában túl ment vala, minthogy

Sicambriát maga nevéről neveztette. És mivel Ethele király ahúnoknak és más népeknek megparancsolta volt: hogy azt Ethelevárosának hívják: a németek a tilalomtól félve aztEczelburgnak nevezték; de a húnok azon tilalommal kevesetgondolva mint előbb mai napig is Ó-Budá-nak hívják.

5. §. Ethelének a világ négy része felé felállított őrseiről.Miután tehát ezeket így végezte, öt esztendeig folyvástSicambriában nyugodott, őrszemeit a világ négy része felészétosztván. Őrseinek ugyanis első csapata Sicambriától kezdvesorjában, a mennyire egyik kiáltása a másikig elhallhatott,Németország Colonia (Köln) városáig szokott vala éjjel nappalállani, a másik Litvá-ig, a harmadik a Don folyó partján, anegyedik Jadra dalmatiai városig állomásoz vala, kiknek riadószavából a világ négy része megtudhatta, mit csinál Ethele,vagy milly táborozással foglalkozik.

IV. FEJEZET.Ethele olaszországi táborozásától birodalma felbomlásáig s a magyarok

bejöveteléig.

1. §. Aquileja megvívásáról.Pannonia, Pamfilia, Macedonia, Dalmatia és Frigia városai,mellyeket a húnok gyakor rablásokkal és megszállásokkalzaklattak, Ethelétől szabadságot nyervén, szülöttjök földétoda hagyva, az Adriai tengeren át Apuliá-ba költözének, azoláhok, kik pásztoraik és jobbágyaik voltak, önkénytPannoniában maradván. S miután Ethele király Sicambriában ötesztendeig nyúgodott, gondoskodék, hogy serege harmad részhíját, melly Kataloniában maradt volt, kipótolja, s ünnepélyesudvart tartván, megindula Pannoniából, és Stirián, Karinthiáns Dalmátián átvonulván Salona és Spalato városánál éré azAdriai tengert, hol is mind két várost földúlatá és égetteté.S megindulván osztán a tenger mellett Tragura, Sebenicum,Scardona, Jadra, Nona, Sena, Pola, Parencia, Capostria ésTerestina városait és sok más várost elfoglalván, a hegyekközt végre Aquilejá-hoz érkezék, mellynek nagyságán a mintkörültekintette, elámúlván, magát vereségben gondolta volna,ha az említett várost megvívatlan hagyja, azért legkivált,

mivel híre vala, hogy igen sok longobárd menekűlt volt belePannoniából, kik a húnok uralmát és Ethelét megvetették, kiketa polgároktól követei által vissza is követele. S midőn azokvonakodtak kiadni, a várost különféle vívó szerszámokkal vívnikezdé, s miután semmi módon meg nem vehette, más félesztendeig megszállva tartotta. Egyszer hát történt, hogy amint a várost sok varázsló kiséretében, kikbe babonás hiteszerint igen nagy bizodalmát helyzi vala, körüljárta, látáhogy egy gólya a tengerből fölszállva egy palota ormára űle,mellyen fészke vala, és fiát szájába fogva szemők láttára atenger nádasába vivé, s visszatérve többi fiait is fészkévelegyütt, mint mondják áthordá. Minek láttára Ethele királyvitézeit magához egybe hivatván monda: „Lássátok ímebajtársak! e gólya a jövendő veszedelmet, hogy mi e várost fölfogjuk dúlni, előre érzi, s menekülni törekszik, hogy a pol-gárokkal együtt ne veszszen. Legyetek azért holnap a csatábanannál vitézebbek; meglássátok, hogy a város bukni fog.” Sazután parancsot hirdetvén, miután a várost mindenféle vivószerszámmal sem birta megvenni, utoljára scythafurfangossággal tízszer százezer emberétől mindegyiktől egyegy nyerget kivána, s a fal mellett nyeregből halmot hányatvána nyergeket meggyujtatá, mellyeknek lángja és tüze miatt a falmegrepedezve tornyaival együtt földre omlott. Mit látván apolgárok a várost mind oda hagyva a tenger szigetébemenekülének. Azon szigetbe ugyanis ugy szállottak, hogy örökreott maradjanak: de kevés ideig lakozván benne, Ethelekirálytól féltökben a Rialto ingoványai közzé vonulának, holma is lakoznak. Miért is ama szigetet a velenczeiek nyelvénmai napig Vecca Venesia-nak (Ó-Velenczének) nevezik. Avelenczeiek azon Trójából valók, mint a régiek krónikájamondja: „a velenczeiek trójabeliek” stb. Trója romlása utánugyanis Aquilejába szállának meg, mellyet mint mondják őkalapítottak. Némellyek azonban úgy vélekednek, hogy avelenczeiek Sabariából származtak. Sabariát pedig longobárdoklakták vala, hol a föld kereksége nemzetének közönségesiskolája vala, melly a költők énekeivel, a bölcsektudományával jelesen ékeskedik s különféle bálványzótévelygéseknek hódol vala. Mellyet elsőben a góthok Archelausnevű királya pusztított el, de azután őket a húnok Pannoniábólkiverték s most, mint tudjuk, a Ticino folyó partjain laknak,kiket Papiabeliek-nek is neveznek.

2. §. Ethele olaszországi hadjárata, Ravennába vonulása, Leo pápával találkozása.Miután pedig Ethele király Aquileját megvívta, onnan Friaulbamene, hol Concordia városát elfoglalván a longobárdiaiőrgrófságba vonúla, hol Trevisót, Bresciát, Cremonát, Veronát,Mantuát, Bergamót, Milanót, Alexandriát, Ferrerát és Italiatöbb más városát uralma alá hódítá. Azután a mint Ravenna feléközeledett, az arianusok érseke, ki az említett városban, bőkincse lévén, az apostoli szék ellenére hitfelekezetébőltizenkét bibornokot emeltetett volt, a húnokat a polgároktudta nélkül a városba titkon bebocsátá, a catholicusokat, kikabban tehetősebbek valának, általok leöleté, igérvénEthelének, hogy ha hitfelekezetét követendi s a keresztyéneketüldözendi, Róma városát s egész Itáliát és Afrikát népefáradsága nélkül ingyen urasága alá veti. S miután erre Etheleinkább az uralkodás mint az említett hitfelekezet kedvéért ráállott, a rómaiak átlátván a veszedelmet, melly ebből akeresztyénekre támadhatott, Leó római pápát Etheléhez küldék,kérvén hogy vonúljon ki a lombárdok határából, miért neki adótfizetnének és, mikor kivánja, sereget adnának. A pápa tehát azországnagyokkal és a római papsággal Etheléhez sietvén,összejövének értekezni a mezőn Ravenna előtt. S a mint mindketten lóháton beszélgettek s a királynak úgy tetszett nehézarra állnia, mit a rómaiak kivánnak vala, beszélgetés közbenEthele történetből föl felé tekinte, s feje fölött a levegőbenegy férfiút láta lebegni, kezében kardot villogtatva, kifenyegetőzik vala, hogy fejét lecsapja. Min osztán szivébenmegrettenvén a rómaiak minden kérelmébe bele egyezék, s így apápa örömmel megtére Rómába, Ethele pedig Ravennába vonúla.Holott is az arianus érseket valamennyi követőjével ésczimborájával együtt elfogatván, tőle hatvanezer márka aranyatcsikara s azután mindnyájokat legyilkoltatá.

3. §. Szorád győzedelméről, Ethele haza tértéről.Ugyanezen napokban, míg Ethele Ravennában múlatott, Szoárd, akirály katonaságának főkapitánya, a hún sereggel bémegyApuliába és Calabriába, hol Reggio városát és Catonát,mellyben Cato született és lakott, lerombolja, azután a Terradi Lavorót földúlván seregével a Cassino hegyéig dúl s onnanosztán diadallal tér meg Ravennába. Miután hát mind ezt igyvéghez vitte Ethele király, megtére Pannoniába. És midőn e

szerént hatalmát nyugoton és keleten, éjszakon és délen,széltében és hosszában uralkodva kiterjesztette, elméjében aztforgatja vala, hogy a tengeren átkelve Égyiptomot, Assziriátés Áfrikát hódítsa meg.

4. §. Ethele menyegzőjéről, haláláról és temetéséről.E közben azonban a braktai király emberi alaknál sokkalgyönyörűbb, Mikolt nevezetű leányát viszik hozzája szeretőűl,kit is mint mondják, annyira megszeretett, hogy nem győzöttbetelni szerelmével. Azon éjjel ugyanis, midőn velemenyegzőjét üllötte, az ivásba szokásánál jobban bele merűle,s a menyasszonyi éj gyönyöre után hanyatt fektében orra véremegerede, s szabad folyása nem lévén torkára mene, s ottmegaludván s lélekzetét elfogván a világ félelmét megfojtá.Mikolt osztán álmából felserkenvén, a mint urát föl-fölrázogatva ébresztette, de csak meg sem mozzanthatta, látvánhogy dermedt testéből az élet melege kifogyott, a királyiajtónállókat sikoltozásával magához híva kiáltozá, hogy ura aminden test útjára elköltözött. Kiknek rettentő kiáltozásáraaz egész őrség a palota ajtaihoz riadva nyargalásza. Seltemeték őt a föntebb említett helyen, Béla, Kadocsa s atöbbi kapitányok mellé.

5. §. A hún birodalom fölbomlásáról.A mint osztán halálának híre terjedt, a föld kerekségeelámúla, s ellenségei nem tudják vala, sirjanak-é vagyörűljenek, rettegvén töméntelen sok fiától, kiket mintvalamelly népet alig lehetett megszámlálni. Mert azt hitték,hogy majd utána valamellyik fia uralkodik. Azonban VeronaiDitrik és a németországi fejedelmek álnoksága miá, kiknekEthele király uralkodva nyakokon űl vala, a húnok községepártokra szakada, ugy hogy némelyek Csabát Ethele királynak agörög császár Honorius leányától való fiát, mások a Krimhildnémet fejedelemasszonytól született Aladárt törekszenek valaEthele után királylyá emelni. Mivel pedig a józanabb részCsabával, az idegen nemzet pedig Aladárral tart vala, azértmind ketten kezdének uralkodni. Ditrik álnokságából osztán, kiAladárhoz szít vala, kettejök közt a dolog háborúra kerül. Azelső ütközetben tehát Aladáron erőt vesznek, de a másodikban,melly Sicambriánál két álló hétig foly, Csaba hadát ugylegyőzik és szétverik, hogy Ethele fiaiból és a húnokból igen

kevesen maradnak. Ez ugyanis azon csata, mellyet a húnokKrimhild csatájá-nak neveztek s maig is e néven emlegetnek.Melly ütközetben annyi vér ömlött, hogy ha a németekszégyenből nem titkolnák és tisztán meg akarnák vallani, aDuna vizét néhány nap sem ember sem barom nem ihatta, minthogySicambriától Potentia városáig vérrel volt áradva. Csaba teháttizenötezer húnnal Görögországba Honoriushoz futa, s bár azott kivánta marasztalni s görögországi lakossá tenni, nemmarada, hanem visszatére Scythiába atyafiaihoz és rokonaihoz.Ki is mihelyt Scythiába visszatért, mindjárt kezdé sürgetni,hogy mindenestől menjenek vissza Pannoniába, hogy a németekenbosszút álljanak.

6. §. A székelyekről, és Csaba fiairól; Edről és Edeménről.Maradt volt még a húnokból háromezer ember, kik a krimhildicsatából futással menekűltek, kik is félvén a nyugotinemzetektől Árpád idejéig a Sziklamezőn maradtak s ott magokatnem húnoknak hanem székelyek-nek nevezték. Ezen székelyekugyanis a húnok maradványai, kik midőn megtudták, hogy amagyarok Pannoniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknekRuthenia határszélein eléjök menének s Pannoniát együttmeghódítván abba részt nyertek, de nem a pannoniai síkon,hanem az oláhokkal együtt a határszéli hegyek közt kaptakosztályrészt. A honnan az oláhokkal összeelegyedve, mintmondják, azok betűit használják. Ezek a székelyek azt hitték,hogy Csaba Görögországban veszett. A honnan a köznép ma ismondja példabeszédben: akkor térj meg, - mondják a távozónak,- mikor Csaba Görögországból. Tehát ez a Csaba EthelénekHonorius görög császár leányától született törvényes fia,kinek fiait Edeménnek és Ednek hívták. Edemén osztán, mikor amagyarok másodszor visszatértek Pannoniába, atyja és anyjaigen nagy atyafiaságával bejöve, anyja ugyanis a korozminnemzetből való vala; Ed pedig Scythiában marada atyjánál. EzenCsabától származott az Aba nemzetsége. Midőn hát CsabaScythiába visszamenvén a község előtt anyja nemes voltávalhánykolódott, a húnok nemessége megveti vala, azt állítván,hogy nem igaz növendéke Scythia országának, hanem csak olyasjöttment idegen fajta. Miért is Scythiából nem kapott, hanem akorozmin nemzetből vett feleséget.

7. §. Szvatoplugról és atyjáról Marótról.Miután pedig Ethele fiai a krimhildi csatában csak hogy nemmind elvesztek, Pannonia tiz esztendeig király nélkűl vala,csak jövevény szlávok, görögök, németek, morvák és oláhokmaradván benne, kik Ethele életében neki köznépi szolgálattalszolgálnak vala. Támada végre egy fejedelem Lengyelországban,Szvatoplug Marót fia, ki Braktát meghódítván a bolgárok-on ésmorvák-on uralkodik vala, ki a húnok kiveszte után Pannoniábanis hasonlóan kezde uralkodni. Ezt a Szvatoplugot a magyarok azUng vize mellől különféle ajándékokkal édesgetvén ésköveteikkel kikémleltetvén, miután katonaságát erőtlennektapasztalták, hirtelen megtámadván a Rákos vizéhez közelBánhida mellett egy városban, mellynek romjai maig islátszanak, egész katonaságával elvesztették. S igy Pannoniaföntebb említett népein kezdének uralkodni. Némelyek ugybeszélik, hogy a magyarok második bejövetelökkor Marótot, nemSzvatoplugot találták Pannoniában fejedelműl. Ez onnan ered,hogy atyja Marót nagyobb hirű vala, de mint elaggott öreg azonvárban nyugszik vala, mellyet Veszprém-nek hívnak s meghallvána szerencsétlenséget melly fián esett, fájdalmában rögtönhalállal végezte életét, fia pedig az uralkodásban uj embervala.

Vége az első könyvnek a bejövetelről.Kezdődik a második könyv a visszajövetelről.

MÁSODIK KÖNYV.A MAGYAROK TÖRTÉNETE BEJÖVETELÖKTŐL 1282-IG.

I. FEJEZET.A magyarok dolgairól a vezérek korában.

1. §. Bevezetés.Miután tehát előadtuk a húnok eredetét, szerencsés ésszerencsétlen harczaikat, s hányszor változtattáklakhelyeiket, most nézzük, mikor tértek vissza ismétPannoniába. Kik voltak a visszatérők kapitányai s mennyi voltfegyvereseik száma jelen munkába igtatni méltónak tartottam.

2. §. A magyarok bejöveteléről s hét kapitányáról.Midőn Német- és Olaszországon a sváb Ottó, FrancziaországonLajos király, Lothár fia, uralkodott, Görögországot pedigAntonius Durus, Theodorus fia, kormányozta, Jézus Krisztusszületésének nyolczszázhetvenkettedik esztendejében jővén beismét a húnok vagy magyarok Pannoniába, átkelének a besenyők,a fejér kúnok országain és Kió városán, s aztán az Ungnevezetű folyónál szállának meg, hol várat építének, mellyfolyótól nevezték őket a nyúgoti nemzetek hungar-oknak. Smiután ezen kivűl még más hat várat is alapítottak, egy ideigazon vidéken maradának. Végre miután Szvatoplugot, mintföntebb elbeszéltük, megölték, hét seregre oszlának, ugy hogymind egyik seregnek a századosokon és tizedeseken kivűl egyegy kapitánya legyen, kinek mint vezérnek egy szivvel lélekkelszót fogadjanak és engedelmeskedjenek. Vala pedig mindegyikseregben harminczezer fegyveres vitéz a tizedeseken ésszázadosokon kivűl.

3. §. A magyarok átkeléséről a Dunán.Megindulván tehát emelt zászlók alatt feleségeikkel,gyermekeikkel és barmaikkal, a Dunán Pest-nél és a szobi révenátkelének, hol egy várat a Duna körűl, mellyben gyűltek voltössze Szvatoplug katonái, kik futással menekűltek, midőn urokelveszett vala, megvívának, mellyben egyebek közt Marót

bizonyos igen agg atyjafiát megölvén, mai napig is mesélve aztállítják, hogy az maga Marót volt.

4. §. Első kapitány Árpád.Azon kapitányok közt tehát Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, kiÖgyek fia volt, a Turul nemzetségből vagyonban gazdagabb shadban hatalmasabb vala. Azért is ezen Árpád tört át hadávalelsősorban a ruthénok havasain s ő ütötte föl legelsőbentáborát az Ung vize mellett; minthogy az ő vérsége a többiscythiai törzsek fölött azon kiváló méltósággal vanfölruházva, hogy a seregnek menet közben előtte,visszavonúláskor mögötte jár.

5. §. Árpád szállásáról túl a Dunán.És midőn a Dunán átkelve Pannoniába béjöttek, maga Árpád azonhelyt üté föl sátrait, hol most Fejérvár városa van telepítve.S az a hely vala Árpád vezér első szállása.

6. §. Második kapitány Szabolcs.A másik sereg kapitányát Szabolcs-nak hívják vala ki azonhelyen ütött tábort, hol most Csák vára fekszik romokban. EzenSzabolcstól veszi eredetét a Csák nemzetség.

7. §. Harmadik Gyula.A harmadik sereg kapitánya Gyula vala. Ez, miután a többiekkelPannoniába béjött, utóbb az erdőelvi (erdélyi) részekenlakozott.

8. §. Negyedik Örs.A negyedik kapitányát Örs-nek hívták. Ez, mint mondják, a Sajóvize mellékén ütötte föl sátrait.

9. §. Ötödik Könd.Az ötödik sereg kapitányát Könd-nek hívták. Ez a Nyír körűllakott; fiait Kücsid-nek és Kopján-nak hivták.

10. §. Hatodik Lél.A hatodik sereg vezére Lél volt. Ez elejétől fogva Galgóczkörűl lakván, miután onnan a morvákat és cseheket kiirtotta,utóbb mint mondják többnyire Nyitra táján lakozott. Tőle ereda Szoárd törzs és rokonság.

11. §. Hetedik Bulcs.A hetedik sereg vezérét pedig Vérbulcs-nak nevezték. Ez Zalá-ban a Balaton tava körűl szállott meg. Azért nevezték pedigVérbulcsnak, mert minthogy nagyatyját a krimhildi csatában anémetek megölték, s ő ezt mint bizonyos tudta, bosszút akarvánrajtok állani, sok németet nyárson süttetett, és a mintmondják olly kegyetlenséggel dühöngött ellenök, hogynémelyiknek vérét is úgy itta mint a bort.

12. §. A magyarok morva- és csehországi s karinthiai hadjáratairól.Ezen kapitányok, mint föntebb mondottuk, magoknak lakhelyet ésszállást választának, szintugy a többi nemzetségek is, ottválasztva, hol nekiek tetszett. Miután pedig megtelepedtek,Pannonia elfoglalása után Morva- és Csehországot mindenjavaitól megfoszták, vezéröket Vratiszlávot ütközetbenmegölvén. Ez után Karinthiát támadván meg s Laibach várán túlMerania Gottfrid nevezetű herczege és Eberhard herczeg azaquilejai patriárkával szembe szállván velök, egymássalkeményen vivának, és jóllehet a magyarok közzűl az említettütközetben sokan elestek, mind a két herczeget megölik, apatriárka futással menekülvén. Azután Karinthiát, Styriát ésKarnioliát kifosztván, roppant zsákmánynyal térnek Pannoniába.Konrád császár osztán, a mint népe roncsoltatását meghallotta,a svábföldi Ágosta városába vonula, hogy onnan Magyarországrajőjön a magyarokat megtámadni. E közben azonban Rómábanbelháború támad és a császár visszatér Rómába.

13. §. A bolgárországi és lombárdiai magyar hadjáratokról.Akkor a magyarok kimenvén Bolgárországba ütnek, mellybőlszámtalan marhát és foglyot hurczolnak ki, diadallal térvénvégre meg Pannoniába. Ismét máskor Friaulon át Lombardiábaütnek, hol Luitvárdot, Vercelli város püspökét, Károly császárleghívebb tanácsosát megölvén, egyházából roppant kincset

rablának, s csak nem egész Lombardiát földúlván, roppantzsákmánynyal térnek meg Pannoniába.

14. §. A magyarok nyúgot-európai hadjáratáról.Ezek után Szászországot, Thüringent, a sváb földet, a RajnánMainznál átkelve, keleti Francziaországot és Burgundiátföldulván, több egyházakat is lerombolának, és midőn vissza-jövet a Rainán Constanznál átkeltek, s igen nagy tisztességgelBavariába értenek, Abach vára körűl a német sereg véletlenülrajtok üte, kik ellen emberűl csatát állván, a németeketnyilaikkal legyőzik; holott is a császár marsalja azazseregének vezére Scwarzenberg Hertind és vele minél több másnemes fogságba esik. És jóllehet váltságokértmegbecsülhetetlen pénzt adtanak, a magyarok őket Regensburgelőtt czélba állítva, a kőfalon álló polgárok bámúlatáranyilaikkal nagykegyetlenül átlövöldözik, és igy osztándiadallal és nagy sok zsákmánynyal térnek hazájokba.

15. §. Az ágostai veszedelemről.Kevés idő multával osztán a magyarok községe Lélt és Bulcs-otNémetországba küldi, kik is midőn Ágostához érkezének, a Lechfolyón túl a réten ütének tábort, a várost éjjel s nappalviadalokkal háborgatva. S miután azt gyors rohamokkal bevenninem birták, Ulrik püspök és a polgárok a külvárosbólmegátalkodva nem akarván visszavonulni, a császárhoz követeketküldenek s buzdítják, hogy siessen a város alá, mivel az őketmegszálló magyarok sokan vannak ugyan, de nem vigyáznakmagokra, úgy hogy nagyon könnyü lesz őket leküzdeni.Megindulván tehát a császár ulmi udvarából s gyorsan és titkonmegérkezvén, miután a magyarok állását és seregét kikémlelte,napkelte után három órával, mikor eső esett, rájok rohana és avároshoz közelebb eső egyik seregöket hirtelen legyőzé. Mitlátván Lél és Bulcs futásban keresve menekülést hajóba veszikmagokat s a Dunán aláereszkednek, hogy Magyarországbameneküljenek. Kiket is Regensburgon átkeltökben fogságbavetvén a császárhoz küldenek, s a császár őket akasztófáraitélvén Regensburgban bitófán végeztette ki. Némelyek ugyanmesésen azt állítják, hogy másként végezték őket ki, hogy amint a császár elé voltak állítva, egyikök kürtjével acsászárt agyon ütötte volna: de bizony e mese a hihetőséggelellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja

el; mert a bünös személyeket kötött kézzel viszik a fejedelmekszíne elé. Igaz azonban, s a krónikás könyvekben is megvagyon,hogy vakmerőn szitkozódva sérelmesen szólottak a császárnak,mondván, hogy ha őket megöletendi, nemzetéből többé egy fogolysem élhet, hanem vagy örök rabságra vetik, vagy minden itéletnélkűl megölik. Mi meg is történt. Mert a mint a magyarokmeghallották, hogy a császár őket igy ölette meg, valamennyinémet foglyot, még az asszonyokat és csecsemőket is,húszezerig valót leöldököltek.

16. §. A magyarok másik csapatának diadaláról.A másik sereg pedig, melly Ágostától távolabb vala, a mintmegértette, hogy a császár bajtársaikra ütött, egy erdőbegyülekezék, és a mint megtudta, hogy a császár seregeelszéledt, népe nagyobbik csapatát, melly a Rajna felé tartvala, űzőbe vevé, s a mint e sereget a mezőn nyargalvabeérték, az mint a méh egyszerre egybe tódula, mellyet isnyilaikkal lövöldözve se megszállani se visszavonúlni nemhagyának, kik is végre magokat mintegy elhalva a magyarokkezébe adták. Kiket is a mint elfogtak, mindnyájoknak fejöketvették, bajtársaik toráúl. Valának pedig katonák éspajzshordók, kiknek fejét vették, mintegy nyolczezeren.

17. §. A magyar had diadalmas visszatértéről.Innen osztán megindulván a Duna vizén Ulmnál átkelének és afuldai monostorhoz érének, abból nagy kincset rablának, ésazután az egész sváb földet földúlván, a Rajnán Wormsnálátkelének s ott két herczegre t. i. a lothringenire és asvábföldire akadának, kik igen nagy sereggel jöttek ellenök;kiket legyőzvén és megszalasztván, azután Francziaországbamenének, hol a keresztyéneken és szerzeteseken erős üldözéstkövettek el. Onnan osztán megindulván s a Rodanus (Rh˛ne)folyóig menvén, két várost, tudniillik Segusát és Taurinátkirablának az olaszországi havasokon át véve útjokat, és midőnLombardia síkját meglátták, sebes nyargalva sok zsákmánytrablának s így térnek végre vissza hazájokba.

18. §. A németek szövetkezéséről a magyarok ellen.Miután pedig Lél és Bulcs mint föntebb el van mondva,elveszett, a had elhallgatott s nem ment többé Németországba:

mert Franczia- és Németország egy szivvel lélekkelmegegyezett, hogy egymással egyesűlve a rájok menő magyaroknakmind halálokig ellen álljanak. Azért is a magyarok Alemaniábamenni István király idejéig mindig haboztak volt, ne hogynyúgot népe egyesűlten támadjon rájok.

19. §. A konstantinápolyi hadjáratról s Botond bajvívásáról.Miután pedig Olaszország néhány tartományát kirablották, ötesztendeig meg sem mozdúltak, végre Bolgárországba menvénIdropoliszig jutának, s midőn látták, hogy nem jön seregellenök, Konstantinápolyig menvén, annak fala mellé szállának.Akkor egy óriás nagy görögöt küldenek ki, ki azt kivánja vala,hogy két magyar birkozzék vele, ekként kiáltozva, hogy ha minda két magyart földhöz nem veri, akkor Görögország amagyaroknak adót fizetve hódoljon. S minthogy azon görög asereget igen bosszantotta, egy Botond nevezetű magyar áll kivele birkozni; s a mint a küzdő tér elkészűlt, bárdját,mellyet hordani szokott vala, ragadva, a város réz kapujáhozrohana, s abba bárdjával egy csapásra, mint mondják, ollyanrést vága, hogy a görögök azon kaput mint csudát nem akartákkiigazitani. S a mint ezt megtette, a viadal terérefegyvertelenül kiáll, s a magyarok lóháton, a görögök a kőfalbástyáira mint nézők egybegyülekeznek. A mint osztán a görög avárosból kijött, hogy a viadal terére menjen, látja hogyBotond egymaga áll küzdeni készen s kiálta neki: miért nemveszen maga mellé másik magyart segítségűl? Akkor Botond rárohanván mint mondják úgy megragadta, hogy alig telt abírkozásban egy kis óra, a görög úgy földre terűlt, hogy semmimódon nem birt többé fölkelni. Minek láttára a görög császár sa görögök többi nagyai, a császárné is úrasszonyaival a falróleltávozva palotáikba vonulának, nagy szégyennek tartva, a mitörtént vala. És jóllehet az így földhöz vágott görög töröttkarral életben maradt, csakugyan ezen viadal lőn okahalálának. A magyarok tehát a viadal dicsőségét megnyervén,követeket küldenek a görögökhöz az adót követelni, kiknek,mint mondják, a császár mosolyogva egy szót sem válaszolt.Akkor a magyarok vezérökkel Taksonnal tanácsot tartván, azonhelyről megindulván egész Görög- és Bolgárországotfosztogatva, azokból aranyat, gyöngyöket, drága köveket,számtalan foglyot és töméntelen barmot rablanak s úgy térnekmeg osztán vígan Pannoniába. Ez volt ugyanis az utolsó rablás,mellyet a pogány valláson lévő magyarok elkövettek. A magyarok

községe tehát kapitányaival vagy vezéreivel, kiket időnkéntszokott vala tenni, Gyeics vezér idejéig egyszer s másszorilly zsákmánylásokat és veszedelmeket ejtett e világon.

II. FEJEZET.Magyarország története szent István királytól Aba haláláig.

1. §. Szent István királyról.Úr születésének kilencszázhatvanhetedik esztendejében nemzetteGyeics vezér, isteni szózat által előre megintve, Szent Istvánkirályt. Mihály, Gyeics testvére, pedig nemzette Vazult ésSzár Lászlót, István király pedig nemzett több fiút, de egyet,isten és emberek előtt mindnyájánál kedvesebbet nemzett, Imrenevezetüt. Szent István királyt tehát megkoronázzák s ő,miután Koppány vezért megölte s anyai nagybátyját Gyulátfeleségével és két fiával Erdélyből Magyarországba hozta sErdélyt Magyarországhoz csatolta, ezután Keánnal a bolgárok ésszlávok fejedelmével hadakozott, kit legyőzvén kincseiből aboldogságos szűz székes-fejérvári egyházát, mellyet őalapított, nem múlasztá el gazdagítni. Minekutána pedig az Úrszent István királyon irgalmasságát megsokasította suralkodása alá vetette sok nemzet népeit, elhatározta, hogy azország koronáját letéve e világ pompáiról lemond, és a világigondoktól szabadúlva egyedűl isten szolgálatjára szentelimagát, s föltette magában, hogy az ország koronáját fiánakImre herczegnek fogja adni. Szent István király ugyanistudományos, természetes észszel is istentől megáldott férfiúvala, valamint Imre is. Midőn azért a szentséges atya akormány vezetésének gondját szentséges fiára szándékozik valabízni, a herczeg hirtelen halállal meghala. Siratá tehát atyjavigasztalhatatlanúl egész Magyarországgal és a szertelenfájdalom és szomorúság miatt betegségbe esék, mert lábfájás iskinozza vala, különösen a miatt, mert véréből senki sem valaméltó, hogy az ország koronáját fölmagasztaltassék és a ki akeresztyén hitben olly ujdon nemzetet abban megtarthassa. Eközben azonban kezde testi erejében rögtön hanyatlani, ésérezvén, hogy bágyadtság nyomja, sietve külde követeket, kikVazult, nagybátyja fiát, a nyitrai tömlöczből hozzák ki, hogyőt maga után a magyarok fölé királylyá tegye. Mit Gizella

királyné meghallván s pártosaival tanácsot tartván, elküldéudvari emberét Seböst, hogy a király követét megelőzve Vazulszemeit vájja ki, füleit olvasztott ólommal öntse be, s azutánfusson Csehországba. Kit is osztán a mint király követe eléjevezetett, keservesen síra a király a megtörtént eseten.Magához hivatván azért Andrást, Bélát és Leventét, Szár Lászlófiait, tanácsolá nekik, hogy sietve fussanak Csehországba.Szent István király pedig uralkodásának negyvenhatodikesztendejében a boldogságos szűz fogantatásának napján azúrhoz költözött. Eltemettetett Fejérvártt a boldogságos szűzegyházában. A magyarok kobza tehát rögtön siralomra válta, saz egész ország népe nagy kesergéssel siratá olly igen szentkirályát. Ifjaik és szűzeik gyászba öltözve három esztendeigtánczba nem eredtek.

2. §. Péter király dölyféről.Gizella királyné pedig a gonoszok tanácsából húga fiát, avelenczei Pétert, kinek atyja a velenczeiek herczege volt,tevé királylyá a magyarokon, hogy kénye kedve szerintteljesíthesse akaratjának gerjedezéseit, s hogy Magyarország,szabadságát vesztve, a németek alattvalója legyen. S miutánPéter uralkodni kezdett, a királyi méltóság minden szelidségétlevetkezé, és német dühösséggel tombolva az ország nemeseitmegveti vala, az ország javait a németekkel és olaszokkalfönhéjázva és telhetetlen szívvel falván. Az erősségeket,várakat, és az ország minden méltóságát a magyaroktólelszedvén németeknek és olaszoknak osztja vala. De szerfölöttkicsapongó is vala, s inasai féktelen bujaságukat csúfosanűzve, a magyarok nejeit és leányait, a hol csak Péter királyjárt s kelt, erőszakosan megfertőztetik vala. Nem is volt azonidőben senki biztos felesége s leánya tisztasága felől Péterkirály udvari népének incselkedései miatt. Látván tehát azország főpapjai és nemesei nemzetök bajait, mellyek a törvényellen történnek vala, közönséges tanácsból kérék a királyt:parancsolja meg embereinek, hogy olly útálatos viseletökkelhaladék nélkűl hagyjanak föl. A király azonban kevélységénekdölyfében fölfuvalkodva és megdühödve, gonoszságát, mellyetszívében rejtegetve hord vala, egész méreggel kiönté a világelébe, így szólván: „Ha darab ideig egészségben maradok,valamennyi birót, tekintetes urat, századost, országnagyot ésméltóságot németekből és olaszokból teszek, és Magyarországföldjét idegenekkel töltve be a németeknek adom birodalmúl.”

Ez volt tehát a visszálkodás szűlő oka Péter király és amagyarok között.

3. §. Aba király uralkodásáról és haláláról.Tehát Péter uralkodásának harmadik esztendejében az országnagyai és nemesei a püspökök tanácsára egybe gyülekezénekPéter ellen, szorgosan keresve ha valakit találhatnának akirályi nemből, ki alkalmas lenne az országot kormányozni sőket Péter zsarnokságától hatalmasan megszabadítani. Sminthogy az országban illyet semmi módon nem találhattak,magok közzűl egy Aba nevezetű ispánt, szent István királyhúgának férjét, tették királyukká. Aba király osztánösszegyüjtvén a magyarok seregét megindula Péter ellenharczolni. Látván Péter, hogy a magyarok segitségétől elesett,Henrik császárhoz futa Bavariába, hogy magának segítségetkérjen. Miután tehát Pétert az országból kikergették, amagyarok azon zsarnokokat, kiknek tanácsából nyomorgatták valaőket, fölkeresék, s közzülök egyet darabokra vagdalának s kétfiának szemeit kiszúrák, másokat vas mangorlókban törénekössze, némelyeket agyon kövezének, Sebösnek pedig, ki Vazulszemeit kiszúrta volt, kezét lábát kerékben törék s úgyveszték el. Aba osztán királylyá szenteltetvén, Péterrendeleteit eltörölve a magyarok törvényeit parancsolámegtartani.Aba királyságának osztán harmadik esztendejében Péter királyHenrik császárral alá szálla, igen nagy sereget vezetve Abaellen. Mit midőn Aba megtudott, követeket küldvén acsászárhoz, megkisérté, ha tudna-é vele békét kötni vagyteljességgel nem: a császár azonban válaszában ellenségénekmutatá magát. Megértvén hát Aba, hogy a császár visszaügyekszik Pétert a magyarok közé állítani, megbosszankodva ráronta Austriára és a Trense vizéig rablá s azután megtére.Karinthiába is küldvén azután sereget rablani, azt mondják,hogy a mint onnan rakodtan tértek vissza, Gottfried austriaiőrgróf Pettau táján rajtok ütvén zsákmányukat elvette. Akkorugyanis Austriának nem voltak herczegei hanem őrgrófjai. Sminthogy ekkor a császár Kölnben mulatott, meghallván, hogy amagyarok ok nélkül fosztogatták a németeket, Németországfejedelmeivel tanácsot tarta, miként torolja meg a magyarokáltal okozott sérelmeket hasonló sérelemmel. Azért is roppanthadjáratot indíta és Ratiszláv cseh fejedelem tanácsából a

Duna éjszaki partján jöve Magyarország határához. Aba királyés a magyarok követei osztán igérik vala a császárnak, hogymindenben eleget tesznek, csak Pétert királyuknak nem fogadjákel, mit a császár végbe vinni szerfölött áhít vala. Mertesküvel kötelezte volt magát neki, hogy Magyarországkirályságába ujolag behelyezi. Minthogy azonban a magyarokPétert nem fogadák el, a császár, miután ajándékokat küldtekés hitet adtak, hogy a fogoly németeket szabadonvisszaeresztik hazájokba, a lothringeni herczeg tanácsátkövetve s még inkább csábittatva az ajándékok által, megtéreBizanciába, Burgundia városába.Ettől fogva tehát Aba király bátorságot véve garázda kezdelenni, s a nemeseket megvetve kevélyen dühöng vala a magyarokellen, valamint az esküszegést is semmibe veszi vala. Amagyarok osztán ezt tőle tűrni nem akarván összeesküvének,hogy őt halálra szánják és megöljék. De valaki elárulászándékukat, s kiket közzűlök Aba elfogathatott, biróivizsgálat nélkűl megöleté, mi kiváltképen legfőbb veszedelmérevált. Behívata ugyanis ötven embert egy házba tanácskozni, soda rekesztetvén őket, a nélkűl hogy vétköket bevallották, anélkűl hogy törvényen marasztattak volna, fejöket szedeté.Miért is Szent Gellért csanádi püspök az egyházi törvényszigorúságával dorgálván a királyt, megjósolá hogy veszedelemfenyegeti. Akkor a magyarok közzűl néhányan a császárhozfutván kikelének Aba ellen, mondván hogy esküjét megszegnisemmibe sem veszi, s a nemeseket, kik királylyá tették volt,megveti vala. Kiknek mondá a császár: tehát vissza kell adniaa foglyokat s a károkat meg kell térítnie. A császár tehát amagyarok tanácsán fölbátorodva bajor és cseh sereggelAustriába mene, titkolva hogy Magyarországba be fog törni, sőttettetve hogy Abával egyezkedik. Ekkor Aba király követeiszünetlen követelik vala a császártól a magyarokat, kik acsászárhoz szöktek volt, vádolva mondván, hogy azok rablók ésorvok s a császár és a magyarok közt a háború főfő gerjesztői,azért is az illy gazság koholóit Aba király kezébe ki kelladni. Mit tenni a császár semmi módon nem igérkezett. Tehátgyorsan előnyomulva Magyarország határaira üte, Sopronon áttörve bé: de midőn Babót-on át akart vonúlni, a vizek miattnem lehetett. A magyarok tehát kik a császárral és Péterkirálylyal valának, a császár seregét fölvezeték a Répczefolyó mellett, s egész éjjel lovagolva nap keltekor mind a kétfolyón könnyű gázlón átkelének. Aba király pedig Ménfőnél

szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodvagyőzedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogya császár kevesed magával jött. S a mint beszélik, Aba királyélett volna a győzelem, ha csak némely Péter barátságábanmegmaradt magyarok zászlaikat földre nem dobták s meg nemfutamodtak volna. Tehát hosszan és erősen folyt csata utánvégre is, isten segítségébe bizva, a császár diadalt nyere.Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknekuralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megöliks egy egyház mellé eltemetik. Néhány év mulva, midőn testét asírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan éssebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testéttulajdon monostorában. A németekből azonban abban azütközetben számtalan húllott el. A honnan azon helyet, hol acsata történt, mai napig Florumpajornak, a mi nyelvünkönVeszsz némöt-nek hívják.

III. FEJEZET.Aba halálától I. András haláláig.

1. §. Péter király visszaállításáról.A császár, miután diadalt nyert, Székes-Fejérvárba szálla, holPéternek az országot visszaadá, s így osztán megtéreRegensburgba. Péter király pedig és a magyarok, kik őt azországba visszahozták, ismét erőre és hatalomra kapva garázdákkezdének lenni. Miért is az egész magyarság szorgosan ügyelvala, hogy Pétert elkergetve miképen hozhatnák vissza SzárLászló fiait. Míg ezek így történtek, András, Béla és LeventaCsehországból Lengyelországba átmenvén Miska lengyel fejedelemáltal barátságosan lőnek fogadva. Hol Bélának, miután apomerániai herczeget párviadalban legyőzte, Miska nejűl adáleányát. Mit András és Leventa nehezen szívelvén, ne hogy az őbecsületéből éljenek Lengyelországban, átmenének Ruthéniába. Smidőn ott őket Lodoméria fejedelme, Péter király miatt, nemfogadta bé, onnan a kúnok földjére menének. Kik is azt hivén,hogy országukat kémlelik, elvesztésökön gondolkoztak, demiután egy magyar rab rájok ismert, azontúl igen jól bántakvelök. E közben pedig Péter király a magyarokat előbbisanyargatással kezdé terhelni. Akkor Csanádon mind

egybejövének s tanácsot tartván köz értelemmel Szár Lászlófiaiért küldenek, hogy jőjenek vissza az országba.

2. §. A magyarok fölkeléséről, Péter haláláról.Kik is midőn, a milly titkon csak lehetett, Pestremegérkeztek, a három testvér hirnökei mindjárt azon éjtszakaPéter király udvarába nyargalva kikiáltják, hogy mindennémetet és olaszt, akárhol találják, le kell ölni, és a pogányvallást vissza kell venni. Reggelre kelve tehát tudakozódvánPéter a dolog okáról, mint bizonyost tudá meg, hogy bentvannak Magyarországon. És jóllehet rettentő fájdalom érte,magát vígnak mutatja vala. Aztán titkon embereket külde, hogyfoglalják el Fejérvárt: de terve kitudódván, a magyarokmindenhol kezdének lázadni, egyszerre öldökölvén a németeketés olaszokat, még az asszonyoknak, gyermekeknek és azonpapoknak sem kegyelmezve, kiket Péter tett vala prépostokká,plébánosokká és apátokká. S miután Péter Fejérvárba nemmehetett bé, futásnak eredve Mosony felé mene, hol, mintmondják, sereg indula ellene. Eltérve tehát onnan is, sietveFejérvár felé lovagola; mert a polgárok izenték vala, hogyjőjön vissza s a várost neki adják. S a mint Fejérvár körűlegy faluba érkezett, a sereg hirtelen körülvevé, hol isfogságba jutván szemeit kiszúrják. S jóllehet életben marada,lelke fájdalmában életét végezvén Pécsett temetik el, mellyetmint mondják ő alapított.

3. §. I. András megkoronáztatásáról.A három testvért osztán, a mint Fejérvár városába bementek,valamennyi püspök, nemes, és az egész nép igen nagydicsőséggel fogadá. S Andrást, mint idősebbet, az országtrónjára emelik. Némellyek ugyan azt állítják, hogy ezentestvéreket Vazul vezér egy Táton nemzetségbeli leánytól s nemtörvényes házasságból nemzette s hogy ezért kapta volna azonjöttment Táton nemzetség a nemességet: ez nyilván mendemondaés nagyon rosszúl beszélik, mert a nélkül is nemesek ésScythiából erednek. Miért is azok a testvérek Szár Lászlófiai.

4. §. Szent Gellért vértanúságáról.Mi közben tehát ezek történtek, Gellért csanádi püspök, kit amagyarok Pesten egy hegyről kocsijával együtt letaszitottak,vértanúi koronát nyer: ki előbb barát volt a rosateiapátságban, melly Aquiléja terűletén esik; azután Pannoniábajővén Bélben sokáig remetéskedett.

5. §. András király háborújáról Henrik császár ellen.Miután tehát András az ország koronáját fölvette, abajorokkal, csehekkel és lengyelekkel mint mondják hadatfolytatott, kiket harczolva legyőzvén, mint mondják, háromévig adófizetőivé tett. Miért is Henrik császár Bodajkiglejővén öt hónapig ostromolta Fejérvár városát, hol végreerejében és hatalmában, mint mondják, úgy megfogyatkozott,hogy németei és olaszai sátraikban éjtszaka magokat eleveneneltemették; mert a magyarok a sötétben táborukba nyomulvanyilaikkal kegyetlenűl öldöklik vala őket. Végre a császármegbánva dolgát, András királytól és a magyaroktól bocsánatotkezde kérni, úgy hogy minden terhét Magyarországon hagyjalovain kivűl, és esküt tesz, hogy soha sem maga sem utódaiMagyarország ellenségei gyanánt Magyarországba nem lépnek saddig Bodajkról lábát sem vonja ki, míg leányát Zsófiát, kitelőbb a franczia király fiának jegyzett volt el nagyerősesküvéssel, Németországból elhozatva nőűl nem adja Salamonkirálynak. S a király tanácsot tartván mint mondjákkegyelmesen megengedett neki. Ki is táborát meginditván,legelsőben bizonyos hogy a Bársonyos hegyen szálla meg. Mivelpedig emberei éhen szomjan el valának alélva, azon helyen akirály ételt italt nagy bőven szolgáltata nekik, mellytőllegnagyobb részök megmámorosodék. S midőn a császár őreilátták, hogy a magyarok semmire sem ügyelve nyargalásznak ides tova, azt hitték hogy a szerződés alatt csel lappang, mit aseregnek tudtúl adva mondák, hogy a magyarok üldözésökrejöttek. S jóllehet sokan, betegen bádgyadtan, zsellye-székekben bársony vánkosokon heverve vitették magokat, odahagyva zsellye-székeiket és bársony vánkosaikat lóra kapának,s napkeltekor Örs falu alá érének. S a mint a várnagy, ki akapuban vala, észre vette, hogy fegyveres nép, az ország útrólletérve, vad járhatatlan ingoványokon vonúl keresztűl,embereivel fegyvert ragada, s a mint az átkelő csapatotmessziről szemmel tartva kiséré, a betegek, kik

zsellyeszékeiket és bársony vánkosaikat a Bársonyos hegyenhátra hagyva lóháton jöttek, szekerekre kapva hajtatnak valaaz ingoványokon keresztűl. Kiknek csatlósai, a mint mögöttök avárnagy csapatát megpillantották, ott hagyva a kocsikat s akocsikon uraikat, a mint csak tudtak úgy elfutottak. Akkor aparasztok rajtok ütvén a kocsikat elszedve az urakat akocsikon leöldöklék s testeiket a vizbe hajigálák. Mellybetegekben némellyek lovagok, mások grófok s néhányan őrgrófokvalának. A honnan azon gázlóban, midőn a viz kiszárad, mainapig is lópatkókat, kardokat s több efféléket szoktaktalálni. A hegyet pedig az igy ott hagyott bársony vánkosokrólnevezte a föld népe Bársonyosnak.

6. §. András király haláláról.Szent István király halálától tehát tizenegy esztendő és négyhónap telt el András uralkodásának első esztendejéig. E közbenPéter uralkodott első és másod izben hatodfél esztendeig, Abapedig uralkodott három esztendeig. András osztán öregségébenelgyengülve uralkodásának tizenkettedik esztendejében fiátSalamont még kis gyermek korában királylyá tette, testvéreBéla és fiai, tudniillik Gyeics és László megegyezésével; magapedig elhala uralkodásának tizenötödik esztendejében, éseltemeték tulajdon monostorában Tihanyban fiával Dáviddal.

IV. FEJEZET.I. Béla királytól V. István haláláig.

1. §. Béla királyról.Ez után uralkodott Benin Béla. Kinek uralkodása alatt amagyarok a hitet és keresztséget elhagyták, esztendeigtévelyegvén a hitben, ugy hogy sem pogányoknak semkeresztyéneknek nem látszának, azután azonban tulajdonszántokból a hithez ragaszkodának. Ez minden vásártadásvevésre szombat napra rendele s országa területén byzantiaranyakat hozata forgásba, mellyeket igen kis ezüstdénárokkal, tudniillik negyvennel, kellett beváltani. A honnanmai napig negyven dénárt aranynak hivnak, nem mintha aranybólvolnának, hanem mivel negyven dénár ér vala egy byzantiaranyat. Uralkodott pedig két esztendeig s a harmadikban mult

ki e világból, és a maga Szögszárd nevű monostorában temettékel. Ő ugyanis szár (kopasz) és szög (barna) szinű vala, miértis monostorát arról nevezve, a millyen testi tulajdonságú magavala, igy parancsolá hivatni.

2. §. Salamon királyról.Végre Salamon, László és Gyeics közt nehéz meghasonlás támad,a hazai fiai egymás közt megoszlanak. Némellyek ugyanisSalamonnal, mások Lászlóval és Gyeicscsel tartának. Salamonkirály osztán ipát a császárt László és Gyeics ellen Nyitránát igen nagy sereggel behozza. Ki Váczra érkezvén, miutánLászló seregét megszemlélte, magát betegnek tetteté ésPozsonyon át Austriába visszatére, csehekből és bajorokbólelegendő segítséget hagyván Salamonnak. A császárvisszatértével osztán megtörtént az ütközet köztök Monyoród-nál. S hát aztán? Salamont legyőzik, a németeket és cseheketleverik. S a mint Salamon látta hogy őt és hadait legyőzték,futásnak erede, a Dunán Szigetfő-nél átkele, s onnan osztánMoson-ba vonula. A monyoródi ütközetben pedig nem csak anémetek és csehek hullottak el, hanem az ország katonaságábólis a nagyobb rész elveszett Salamon tehát unokatestvéreitőlfélve egész családostól Styriába mene, hol is családját azadmonti monostorban hagyván, Mosonba visszatére, ujolagsereget akarván gyüjteni. De miután ügye napról napra alábbszállt, amazoké pedig szerencsés előmenetelt nyert,megzavarodva visszatére a császárhoz, hogy segítséget kérjen.S jóllehet katonaság fizetésére bőséges pénzt ada ki, anémetek a magyaroktól féltökben nem akarák elfogadni. Miért isminden reményét vesztve visszatére Admontba a királynéhoz,kivel néhány nap együtt lakván, onnan barát ruhában Fejérvárramene. S midőn bátyja László a boldogságos szűz egyházacsarnokában saját kezével alamizsnát osztogata, ő is, úgymondják, kapott közöttök. Kit is, a mint rá tekintett, Lászlómindjárt megismere, s az alamizsnaosztásból megtérveszorgalmatosan kerestete, nem azért, hogy ártani akart volnaneki; ő azonban, rosszat tévén föl felőle, eltávozék onnan azÁdriai tenger felé, hol is Póla nevű városban haláláig igennagy szegénységben, vezeklésben tölté életét. Ott is fekszikeltemetve, mert haláláig soha vissza nem tért feleségéhez.Felesége Zsófia királyné pedig nagy lelki tisztaságbanmaradván követei által gyakran látogattatja vala férjét,küldvén neki költséget, a mint kaphatott, egyszersmind

hivogatván is, hogy méltóztatnék őt haláláig meglátogatni. Kiis, jóllehet szándékában vala, roppant szegénysége miattszégyenelve magát, vonakodék elmenni. S midőn neje megtudta,hogy elhalálozott, jóllehet Németország sok fejedelme akartvolna vele házasságra lépni, mind megvetve, a mi világi javavala eladatván a szegényeknek osztogatá, maga pedig apáczáválőn, s igen szigorú életet élve költözék az Urhoz. S azemlített monostorban temettetve, mint szentet tisztelik.

3. §. I. Gyeics királyrólSalamon után pedig Gyeics uralkodék három esztendeig, ésmeghalván eltemeték Váczon, mellyet, mint mondják, őalapitott.

4. §. Szent László királyról.Gyeics után pedig uralkodék László harmincz esztendeig éshárom hónapig: Váradon nyugszik. Ennek idejében tehát amagyarok nagy ellenségeit, a besenyőket, kik Magyarországrablása után megfutottak, Erdély-ben, Kerlés nevezetű hegynélelérik, s László király és a magyarok úgy meggyőzik, hogy, amint mondják, egy sem maradt életben közzűlök.

5. §. Kálmán királyról.László halálával pedig utána Gyeics király fia Kálmánuralkodék tizennyolcz esztendeig, kinek teste Fejérvárttfekszik. Ez egyébiránt főpap vala, s onnan áttéve koronáztákkirálynak. Könyves Kálmánnak is hívták, azért mert könyveivalának, mellyekben mint püspök olvasa vala a maga óráin. EzDalmátországba sereget küldvén megöleti Pétert, kit amagyarok, a mint velök a Gozd nevezetű hegyek közt szembeszállott, az említett hegyek közt meggyőzének és megölének. Ahonnan azon hegyeket magyarúl mai napig Pétör gozdjá-naknevezik. Mert ezen király széke és trónja Tenén városábanvala. Ezt tehát megtévén s Dalmátországot meghódítván,gályákat, hajókat és dereglyéket fogada a velenczeiektől,magyar sereget küldvén azokkal Apuliába, hol Monopoli ésBrindisi városokat elfoglalák, némelly polgáraik avelenczeiekhez hűségben maradván. S miután azon városokat avelenczeieknek hagyták birni, Apulia síkját némelly helyekensebes nyargalva feldúlván, abban három hónapig maradának.

Végre a hajókhoz visszajövén a tengeren megtértenekDalmátországba, magyar kapitányt s a magyar király zászlajátott hagyván a velenczeiekkel. Melly városokat azután VilmosSiczilia ifjabb királya a pisaiak segítségével nagy költséggelbajosan foglalt vissza.

6. §. II. Béla királyról.Kálmán után pedig Béla uralkodik tizenegy esztendeig s kéthónapig. Fejérvárott van eltemetve.

7. §. II. Gyeics királyról.Béla után pedig Gyeics uralkodék húsz esztendeig, végre meghals eltemetik Fejérvárott.

8. §. III. István, II. László és IV. István királyról.Ez után uralkodék István tizenegy esztendeig, kilencz hónapig.Kinek uralkodása alatt László herczeg bitorlá az országot éskoronát fél esztendeig. Fejérvártt van temetve. Ez utántestvére István bitorlá a koronát öt hónapig és öt napig;végre legyőzik, melly ütközetben az ország több nemeseitleölik. Maga pedig az országból kiűzetve végre Zimonyba jöve sott végzé életét. Fejérvártt nyugszik.

9. §. III. Béláról.Ez után uralkodék görög Béla, kit Becsa és Gregor a görögcsászárnál hosszacskán tartott. Ez az orvokat és rablókatüldözte, s ez hozta bé szokásba a folyamodványnyal valószólást, mint a római s a birodalmi udvarnál szokásban van.Fejérvártt fekszik temetve.

10. §. Imre királyról.Béla után uralkodott fia Imre.

11. §. II. András királyról.Ez után uralkodott András hatalmas és dicső király. Ez a szentföldet megjárta, hol az összes keresztyén fejedelmekkapitányukká választották, s a babiloni szultán seregét amagyarokkal és székelyekkel megszalasztotta, és az

assziriabeliek s más nemzetek által népével együtt nagytisztességgel lőn fogadva. Onnan igen nagy dicsőséggel tértmeg Magyarországba.

12. §. IV. Béla királyról.Ez után uralkodott fia Béla, ki a minorita barátoknálEsztergomban van eltemetve. Ennek idejében a mongolok vagytatárok három oldalról beütnek Magyarországba ötszázezerfegyveressel, ezen kivűl lévén még negyvenezerig valószázadosuk és tizedesök; kikkel a nevezett király a Sajónálszembe szállván, a mongolok legyőzik, Urunk születésénekezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében; hol az ország csaknem egész katonasága tönkre jutott, maga Béla előlök atengermellékre szaladván. S miután a tengermellékrőlvisszatért, Fridrik austriai herczeg haddal támada rá, kitBécs-Ujhely előtt a magyarok láncsával mellbe szúrvaelvesztének.

13. §. V. István királyról.Azután fia István király uralkodott, ki Csehország Ottokárnevű királyát, a mint tudniillik cseh, osztrák, steier,brandenburgi és más vegyes hadakkal ellene jött, a Rábczafolyó mellől dicsőségesen kiverte. Ez Bodon városát isurodalma alá hajtá, s míg élt, a bolgárok urát engedelmességrekényszeríté. Végre e világból elköltözvén, a boldogságos szűzszigetében az apáczák kolostorában nyugszik temetve.

V. FEJEZET.IV. László király dolgairól (1272-1282).

1. §. László király háborúja Ottokár cseh királylyal.Ez után uralkodik fia harmadik László. Ezt ugyanis, az Úr úgyrendelvén, még gyermek korában koronázták az ország királyává.Tehát ennek idejében Ottokár cseh király, ki a német birodalomjogából erőszakkal és igaztalanúl sokat bitorolt honnan erőtés hallatlan hatalmat merített, Magyarország szélein különbözőhelyeken igen nagy vidéket dúlt vala fel; miért rajta Lászlóatyja méltó boszút még nem állott, mivelhogy véletlen halála

előbb meglepte vala. Miután azonban időközben Németországfejedelmei a frankfurti gyűlésen Rudolf habsburgi grófotkirályukká választották, ugy hogy a birodalom igazait, mellyekel voltak foglalva, tartozzék visszavenni, ő, mint a birodalmihűbérek visszaszerzője, legelsőben is Austriába mene, mellyetOttokár megtámadott és birt vala. S miután Bécsbenhosszasabban űlt és jogait a cseheken követelte, a cseh királyolly töméntelen, nagyerős sereget külde ellene, hogyNémetország fejedelme kételkedik vala tulajdon erejével elleneállani. Miért is tehát Magyarország nagyságos királyát, mint akatholika anyaszentegyház fiát, kiváná alázatosan segítségére,örök barátságra kötelezvén azért magát nekie; hozzá tévén azonfölül, hogy a király ebben a római szentegyháznak islegnagyobb szolgálatot látszatik tenni: ő maga pedig, bármikormegkeresendi a magyar király, hasonló segítséggel tartoziknekie szolgálni. Minthogy pedig László, Magyarország királya,lelkében és szivében rejtegeti vala Ottokár vakmerő dölyfét,melylyel atyja ellen s ő ellene tört, mivelhogy gyenge korú stesti erejű vala, elhatározá magát, hogy a németországifejedelem kérelmének eleget teszen. Megindulván azért Fejérvárvárosából mint Mars fia, kinek csillagzata fogantatása ésszületése napjától fogva neki bátorság és más természetierények dolgában erőt s gyarapodást szolgáltat, alegfelségesebb isten hatalmában és ősei tudniillik szentIstván, Imre és László királyok és szentek fogadásaiban híve sközbenjárásaikba bizakodva, a királyi felség zászlajátfelemelve, seregével Marchegg-nél Rudolfhoz csatlakozék, kijövetelét és segítségét, mint az istenét, úgy várja vala.Mivel pedig Rudolf hadi népe nehezebb féle fegyverzete miattnehéz mozgású s olly roppant sokaságnak, mellyet hirlenek valahogy Ottokár vezet ellenállni igen megréműlt vala, azért isellene menni s mozdulni kételkedik vala. Látván és megértvénezt László király, Ottokár elébe vonúl, ki Stillfried várakörűl a Morva vize mellett, csatára sietett és készen állt, sa cseh sereget minden felől körűlkeriti. Kiknek lovait ésmagokat is a király magyarjai és kúnjai nyilaikkal sebzve úgyháborgatják, hogy Milot, Ottokár katonaságának vezére, kiben asereg nagyja leginkább bizik vala, a magyarok rohamait ésnyilait kiállani nem birva, embereivel megszalada, s utána alengyel zsoldosok bomlott seregben futának a csehekkel együtt,a kúnok ezen csaták közben a cseh király és serege podgyászaités fegyverneműit fosztogatva zsákmányra hányván. Ezen csatában

tehát Ottokár királyt, a mint a sereg közt eszeveszetten ide stova bolyong, elfogják és megölik. Fiát Miklós herczeget pedigfoglyúl hozzák Magyarországba a többi fogoly bárókkal,grófokkal és számtalan vitézekkel együtt. A halottak számát azemlített ütközetben egyedűl a mindentudó isten tudta volnamegbecsülni. Rudolf Németország s a rómaiak királya pedigembereivel csak áll vala, nézve mi történik. E diadal utántehát a német király László királynak megköszöné, hogy általaaz nap Austria és Stiria neki vissza lőn szolgáltatva. S igyMagyarország királya László diadallal megtére, a német királyAustriában maradván.Ez ugyanis László királynak első győzedelme, mellyet istenkegyelme neki még ifjusága korában ada, melly hadjáratban azonnap a Bastech nemzetségéből eredő Renold gróf, Renold fia,tartá a király zászlaját emberűl, és hatalmasan; testvéreiAndrás, Salamon, László, s Magyarország más nemesei, mint azég csillagai számtalan, a király úr mellett állván. Hogy tehátemlékezetben maradjon László király illy dicsőséges ésdiadalmas győzedelme, a csehek, lengyelek és morvák szégyenéreés örök gyalázatára paizsaik és zászlaik a fejérváriegyházban, az ország székes helyén, a falra függesztve örökrefennmaradnak.

2. §. László király másik harczáról a kúnokkal.Más csudálatos ütközete is vala László királynak a kúnokkalfiatal korában, mellyet az előbbeni ütközethez hasonlíthatni.Midőn ugyanis a kúnok, kiket a király kegyes emlékű nagyatyjaBéla király hozott be elsőben, utóbb mint a fövényelszaporodtak, magának Béla királynak is forgott eszében, hogyőket vármegyénként elszéleszsze, de soha nem bátorkodottmegtenni, attól tartván hogy az országnak általok sérelmeszármazik. S azt mondják, hogy ugyanezt gondolta felőlökatyja, jó emlékezetű István király is, s az említett óvakodásmiatt vonta vissza szándékát. De a dicső, lelkes és nagyratörőLászló király, megtudván hogy közöttök ellene hütlenségetkoholnak, úgy vonula ellenök hadakozni, hogy azon csatábankeményen legyőzetvén, sokan fogságba jutának, némellyek pedigközzűlök, feleségeiket, gyermekeiket s minden vagyonukatelhagyva, a barbár népekhez futának. Azon kevesek is, kikbenmaradtak, a király parancsainak annyira hódolnak, hogyremegő szivvel alig mernek a király arczára tekinteni. Ezen

ütközetben tehát a kúnok megölik Olivért, Pata fiát, az Abanemzetségből, Andrást, Lőrincz testvérét, Miklós gróf fiát, aVigmán nemzetségből, Lászlót, Pannyit gróf fiát, a Miskolcznemzetségből, és Demetert, Mihálka fiát, a Rosd nemzetségből.

FÜGGELÉK.

I. FEJEZET.A jövevény nemesekről.

1. §. A jövevények beköltözéséről Gyeics vezér idejében.Minthogy a tiszta magyarságban nincs több törzs vagy nem, minta száznyolcz nemzetség, lássuk, honnan veszik eredetöket azoknemzetségei, kik az olasz földről, vagy Németországból vagymás tartományokból származtak. Gyeics vezér a Turulnemzetségből vala ugyanis az, kinek mint mondják, a magyarokközt legelsőben szózat zendűlt meg az égből, hogy a keresztyénhitet és keresztséget vegye föl. Mivel azonban kezeembervérrel volt fertőzve, nem vala alkalmas a hitre téritniilly nagy nemzetet. S jóllehet maga és háznépe szent Adalbertáltal a keresztség kegyelmét fölvette: mindazáltal az égitrónról szózat jöve hozzá, hogy e gondolattal hagyjon föl;minthogy mind ennek véghez vitelét a felséges isten kegyelmetőle származandó szent Istvánra bizta vala. A honnan ezthallván, nemzete megtéritése dolgában, a mit tehetett s amivel tartozott, szent Adalbert prágai püspök rendeléseszerint nem mulasztotta el megtenni. Külde azért követeket akeresztyén tartományokba, hogy óhajtását mindenkinekhireszteljék. Miért is ennek hallatára sok gróf, vitéz ésnemes jöve hozzá a keresztyénség országaiból. Némelyek ugyanisjövének isten szerelméből, hogy a vezért a pogányok ellen, kika hitet nem vennék föl, segítsék, mások pedig hogy apogányoktól és üldözőiktől szabadúljanak: mert ez a nemzet,míg pogányságban élt, kegyetlen üldözője vala akeresztyéneknek.

2. §. Tanbergi Tibold grófról.Akkor jöve osztán Gyeics vezérhez Tibold tanbergi gróf kitGraf Tiboldnak hittak. A honnan némelyeket azon nemzetségbőlmaig egyszerűen Graf-oknak hívnak. Ettől származnak aBabocsai-ak. Ezek ugyanis Deutschenland-ból valók.

3. §. Hont és Pázmán testvérekről.Ezután jöve Hont és Pázmán két egy testvér; svábföldi eredetűpánczélos vitéz. Ezek ugyan is vitézeikkel Magyarországon átutazva túl a tengerre igyekeznek vala, de Gyeics vezér általletartva utóbb szent István királyt a Garan vizében németmódra vitézi karddal övezték.

4. §. Venczelin grófról.Ezután jő be Wasserburg-ból Wenczelin gróf. Ez ölte meg Kopánysomogyi vezért. Ennek nemzetségét Jáki-aknak nevezték.

5. §. Wolfer és Hedrik testvérekről.Ezután Wolfer jöve be Hedrik testvérével Vildoniából, negyventegzes lovaggal; ennek a Kiszén hegyét adják szállásúl,mellyen favárat, s végre barátkolostort is építtete, mellybenhalála után temetve lőn. Ettől veszik eredetöket a Hedrik-ek.

6. §. Lébéni Pothról.Ez után jöve bé Lébéni Póth, kit más néven Erneszt-nekneveztek. Ez sok vitézzel jött Magyarországba; tőle veszieredetét Konrád, altenburgi gróf.

7. §. Kelád és Gúthról.Hanem az után Péter király idejében jőnek bé Kelad és Gúthtestvérek a svábok nemzetségéből; Stof várából erednek.

8. §. Altmannról.Ezek után jő bé Altmann Fridburgból, pánczélos vitéz athüringiek hazájából. Ettől származnak a mai Balogiak.

9. §. Olivérről és Rátoldról.Ezek után jönnek bé Olivér és Rátold Kálmán király idejében,Apuliából, Casertá-ból veszik eredetöket.

10. §. A Zsámbokiak őseiről.A mostani Zsámboki-ak pedig a campaniai grófoktólFrancziaországból erednek.

11. §. Becse és Gregorról.Becse és Gregor nemzetsége hasonlóan Francziaországból ered,Vilmos nemzetségéből, kit Cornes-nek neveznek.

12. §. Buzádról.Buzád nemzetsége Meissen-ből veszi eredetét; a wartburgikerületből való nemesek.

13. §. Hermannról.Hermann nemzetsége pedig Nürnberg-ből származik, eléggénemesek; Gizella királynéval jöttek bé.

14. §. Radván és Bogáthról.Hanem a kik Radván és Bogáth nevet viselnek azok nemzetségeCsehországból veszi eredetét.

15. §. A Ludányiakról.Hasonlóan azok nemzetsége is, kiket Ludányiaknak neveztek.

16. §. Simon és Mihály spanyol grófokról.Simon gróf és testvére Mihály nemzetsége pedig kiketMartinsdorferek-nek hívnak, harmadik Béla király fia Imrekirály idejében Constantia királynéval, az arragoniai királyleányával, ki Imre király felesége vala, jött béMagyarországba magokkal becsületes vitézeket és igen díszeskiséretet hozván. Mivel ugyanis nemzetségök bizonyos nagygróffal igazságos és bizony okokért folytonosan harczolt,végre azon gróf ellen, mint mondják, sereget gyüjtvehadakozott, mikor az említett nagy grófot Simon, t. i. Simonés Mihály gróf atyja, és nagybátyja Bertrám elfogván megölte.Miért is Simon és Bertrám ellenségeskedést vonván magokra, azemlitett királynéval mindjárt bejönnek Magyarországba. Kikneknemes voltukat tapasztalván Imre király, örömmel fogadá őket sszéles és bő hűbéri jószágokkal adományozá meg Magyarország

különböző részeiben. Mivel pedig az emlegetett nemzetségSpanyolországban több várat bir, melylyekben azonban egy Bojótnevű a fő: azért is az említett grófok és elődeik legelsőszállásukat Nyergedszeg körűl Bojótnak nevezték. Nemzetségöksast szokott pajzsán viselni, mellyet más vitézek és grófokSpanyolországban hordani nem bátorkodnak, még pedig azért,mert a tunisi szultán seregét, melly Majorika és Minorikaszigetét hajókkal és hajós sereggel megszállva elfoglaltavolt, az arragoniai király többi vitézei nem birván, mintmondják, az ő nemzetségök verte ki. A honnan a király és avitézek községének végzéséből határozva lőn, hogy előbbiczimeröket, melly írott alak nélkűl tiszta vörös vala, sassalcseréljék föl. Elhozta volt Constantia királyné magával Simonés Bertrám gróf Tata nevezetű hugát is, olly szép és gyönyörűleányt, hogy azon időben a világon hozzá hasonlót aligtartanak vala. Melly leány Benedek herczeggel, Konrád fiával,kelt egybe, Martinsdorf faluval együtt más jegyajándékokat iskapván Imre király és Constantia királyné részéről.

17. §. Gottfrid nemzetségéről.Ezeken kivűl III. István király idejében jöve Magyarországbaegy Gottfrid nevezetű vitéz Meissen tartományából, kitőlszármazik Kelad fiai Filep, László és Gergely nemzetsége. EzenGottfrid ugyanis, ki nemes fiú, t. i. a Hertfeldi gróf fiavala, a frankfurti gyülésen, hol császárt kellett választani,lázadást támasztván, mint mondják, a thüringeni tartománygrófját megölte, s onnan futással menekülve mint bujdosó jöttIstván királyhoz, kitől ellenségei vissza is követelték. Sminthogy István király ellenségeinek ki nem adta,Németországon ellene számkivetési itéletet hoztak, s igymarada akaratlanúl Magyarországban. Kit azután a királysereggel Bosznia fejedelme ellen küldött, kinek legyőzése utána királyhoz visszatérvén, azon túl az vele kegygyel bánikvala.

18. §. Miurkról és testvéreiről.Csákányi Miurk is, Venczel és Jakab testvéreivel Magyarországfejedelmeitől veszi eredetét. Magyarországnak új lakosai, IV.Béla királylyal sógorsági összeköttetésben vannak.

19. §. Több idegen nemzetbeli jövevényekről.Valamint Gyeics vezér úgy más királyok idejében is jöttek voltbé csehek, lengyelek, görögök, besenyők, örmények s majdminden külföldi nemzetből, melly az ég alatt van, kik akirályoknak vagy az ország más urainak szolgálván s tőlökhűbéreket szerezvén, idő multával nemességet nyertek, kiknekneveit jelen könyvbe foglalni terhesnek gondoltam.

II. FEJEZET.Az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról,

cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról.

1. §. A szolgák eredetéről Magyarországon.Mivel azonban némelyeket érdekel, mik az udvarnokok, várnépek,továbbá a cselédek, szabadosok és rabszolgák, kikkel csak nemegész Magyarország telve van, és honnan vették eredetöket, eztis méltónak gondoltam jelen munkámhoz csatolni.Ugy volt, hogy midőn a magyarok, Pannoniát birtokukba vévén,keresztyén és pogány foglyaik közzűl a népek szokása szerintnémelly ellenszegülőket leöltek, némelly derekabbakat magokkalvivén a háborúba, nekik a zsákmányból némi részt juttattak,némellyeket pedig különféle szolgálatra alkalmazván, sátraikkörött szoktak tartani: ezen foglyoknak barmaik jövedelmébőlés csupán zsákmányból vala élelmök, mint a kúnoknak. Későbbazután, a mint a magyarok a hitet és keresztséget fölvették, arómai egyház Gyeics vezérnek és szent István királynak, miutána Krisztust megismerték, mint mondják, erős parancsolatbaadta, hogy ne zsákmányoljanak, s a keresztyén foglyokatezentúl hagyják régi szabadságukban, minthogy a foglyok köztsok nemes van. Minthogy azonban az ország igen tágas ésnéptelen vala, s az egész község a pápának nem is adá errenézve megegyezését; utóbb a pápa ekként ada fölmentést, hogy afoglyok földet miveljenek s a föld terméséből éljenek, mintmás keresztyének. Azért is a foglyok, kiknek földjök nem volt,ön szántokból béradásra vállalkoztak, mellyet uraiknakfizettek.

2. §. Az udvarnokokról.Idő multával pedig, miután a hit megerősödött, az országelőkelői, kényökre akarván élni s számtalan foglyuk lévén, nemengedék őket szabadon menni, mint a pápa akarja vala, hanemudvaruk szolgálatára rendelék közzűlök, kiket hazai névenudvarnokoknak neveztek. S jóllehet azon időben az ország többnemesei tétettek volt foglyaikkal illy szolgálatot: Kálmán,Gyeics király fia, idejében ez el lőn törölve. ő az illyesszolgálatokat foglyaitól egyedűl magának akará megtartani, ésa főpapoknak, kiknek foglyaiból ajándékozott. S ne hogy anemesek községe ezen eltörlést nehezen vegye, a király az őfoglyaikat az ország nádorának adá használni, kit a nemességhasznáért tesznek.

3. §. A várnépekről.De mivel az új keresztyén magyaroknak nehéz vala a hit terhétviselni, mivel el kell vala szokniok a zsákmánytól, foglyaikranehéz munkákat és terheket raknak vala, mi a főpapoknak nemtetszvén, a pápával e felől szólának. S hallván a pápa afőpapok panaszát, miután szent István király dicsőségeséletéről a követőktől, kik nála valának, tudokozódott, mintmondják illy szavakra fakada: „Én, úgy mond, apostoli vagyok,de ő valódi apostol. Azért országa egyházainak rendezését isaz ő tetszésére bizom, s az általa megváltott foglyokategyedűl magának hagyom hogy birja.” Miért is mindnyájokatmegváltá a magyaroktól, kiket nálok találhatott, azokon kivűl,kiket az ország nemesei az egyházaknak engedtek volt birni.Kik közzűl némelyeket váraihoz rendele szolgálni könnyebbszolgálatra.

4. §. A várjobbágyokról.A várjobbágyok pedig szegény nemesek, kik a királyhozfolyamodtak s kiknek a király a vár földeiből adott, hogy avár birtokait s a várat háború idején őrizzék.

5. §. A cselédekről.Ugyanazon foglyok közzűl másokat cselédekké tettek, kiketazután Kálmán király annyifélékké változtatott.

6. §. A szabadosokról.El vala végezve szent István király által az is, hogy acseléd, ha meg akarja magát váltani, száz byzanti aranynyalváltsa meg magát és háznépét; ha pedig nőtelen ésgyermektelen, maga személyét huszonnégy byzanti arannyal vagyannyit érő szolgálattal. Mert a magyarok foglyaikat nemörömest engedték a királynak megváltani, hanem kényszerítvevoltak szent István király és a főpapok által.

7. §. A rabszolgákról.Csupán azon foglyokról van ez irva és előadva, kik keresztyénnemzetből jutottak fogságba, azokról pedig, kik pogány népbőlvalók voltak, a pápa mit sem szól: mert azt akarja az apostoliszék, hogy a pogányok a keresztyének alá legyenek vetve. Ahonnan az illy foglyokat özvegyeknek nevezik: mert ezeketminden magyarnak megengedte az egyház birni és tartani.

.oOo.