1

JULIA

QUINNMa éjjel táncolnék

GABO

Ez a könyv fikciós mű. A benne szereplő nevek, karakterek, helyek ésesemények a szerző képzeletének termékei, illetve azokat fikcióselemként alkalmazza. A valóságos eseményekkel, helyekkel, élő vagyelhunyt személyekkel való hasonlóság a véletlen műve.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Dancing At Midnight Avon Books, New York

Fordította: Bozai Ágota

A könyvet tervezte: Malum Stúdió | Szabó Vince

Copyright ® 1995 by Julié Cotler PottingerHungárián translation © Bozai Ágota, 2013Hungárián edition © GABO Kiadó, 2013A könyv bármely részletének közléséheza kiadó előzetes hozzájárulásaszükséges.

Kiadja a GABO Könyvkiadówww.gabo.huFelelős kiadó: Földes TamásFelelős szerkesztő: Soiymosi Éva

ISBN 978-963-689-725-3

KEDVES OLVASÓ!

Valaki azt kérdezte tőlem egyszer: ”Mi van meg előbb: a karakterekvagy a cselekmény?” Az ilyen kérdésekre szinte lehetetlennek érzem aválaszt, mivel azt feltételezik, hogy van valami rendszer az őrületben,ami írói karrieremet jellemzi. Az igazság az, hogy ez könyvről könyvreváltozik. Második regényem, a Ma éjjel táncolnék esetében határozottana karakterek voltak meg előbb.

Belle Blydonnal kezdtem, aki oly jelentős szerepet játszott Csudajócímű regényemben. Már tudtam, ki ő: kékharisnya, aki az olvasásmellett semmi mást nem akar, mint megtalálni az igaz szereimet.Hősöm azonban egy kicsit bonyolultabb eset. Pajkos, a szokásokkaldacoló karakterem már volt, és valami újat szerettem volna kipróbálni.Ezért teremtettem meg John Blackwood alakját, a háborús hőst, akit aborzalmak emlékei kísértenek, és úgy érzi, nem érdemli meg aboldogság esélyét. A szó minden értelmében sokat megélt, sokatszenvedett háborús hős.

És hirtelen új kihívással találtam magamat szemben: írhatok regénytsötét és komoly témákról úgy, hogy közben örömteli és élvezeteslegyen? Tudok-e olyan karaktereket alkotni, akiknek igazi problémáikvannak, igazi akadályokat kell legyőzniük és olvasóim mégis tudnaknevetni?

Remélem, és azt is remélem, hogy örömüket lelik a Ma éjjeltáncolnék olvasásában.

Julia Quinn

Apámnak, aki sosem felejti elmondani nekem, mennyirebüszke rám. Én is büszke vagyok rád, apa!

És Paulnak, bár úgy gondolta, hogy a történetenlenne még mit javítani, úgy, hogy az egészet áttesszük

az esőerdőbe.

6

1. fejezet

Oxfordshire, Anglia, 1816

– Ha minden hőt hőül… – olvasta Arabella Blydon és pislogott. Ezígy nem lehet jó. A Téli regében nincs nagy meleg. Távolabb tartotta akönyvet az arcától. Még rosszabb. Közelebb húzta. A betűk lassankitisztultak. Ha minden nőt nőül vennél egyenként.

Belle felsóhajtott, hátradőlt, hátát egy fatörzsnek támasztotta. Ennekígy már van értelme. Pislogott még néhányszor azon igyekezett, hogyélénkkék szeme a könyvlapon előtte álló szavakra fókuszáljon. Nemsikerült. Ám Belle nem akart úgy olvasni, hogy fejét a könyvbe dugja,ezért hunyorogva, de a könyvet a megszokott távolságban tartva továbbolvasott.Hűvös szél suhant át a tájon, és Belle felnézett a beborult égre. Esni

fog, biztosan esni fog, de ha szerencséje van, még legalább egy órátolvashat, míg az első cseppek lehullanak. Az bőven elég arra, hogykiolvassa, ami a Téli regéből hátravan. És ez jelzi a Nagy ShakespeareOlvasás végét, közel hat hónapja ez a fél akadémikus vállalkozásfoglalta le minden szabadidejét. A Minden jó, ha jó a vége cíművelkezdte, mert az angol címek ábécé sorrendjében haladt, átrágta magát aHamleten, a Henrik-drámákon, a Rómeó és Júlián és rengeteg másdrámán, amiről még nem is hallott. Nem igazán tudta, hogy miért tette,azon az egyszerű tényen kívül, hogy szeretett olvasni, de most, hogymár majdnem a végére ért, egyáltalán nem volt szándékában hagyni,hogy néhány esőcsepp az útját állja.

Belle megtorpant, körülnézett, mintha attól félt volna, hogy valakimeghallotta amint gondolatban szitkozódik. Felnézett az égre.Napfénysugár hatolt át a felhők közötti kis lyukon. Belle ezt kedvező

jelnek vette, és kiemelt egy csirkés szendvicset a piknikkosarából.Jóízűen beleharapott, aztán újra maga elé emelte a könyvét. A betűkugyanannyira nem akartak kitisztulni előtte, mint korábban, ezértközelebb húzta a könyvet az arcához, és az igazgatást még néhányszormegismételte, amíg talált egy olyan szöget, ahol működött.

– Így jó, Arabella – mormogta. – Ha még vagy huszonöt percigképes vagy fenntartani ezt a rendkívül kényelmetlen pozitúrát, könnyenkiolvashatod, ami még hátravan a könyvből.

– Igen, bár gondolom, az arcizmai addigra eléggé megfájdulnak –szólalt meg egy vontatott hang mögötte.

Belle hirtelen elejtette a könyvet és hátrafordult. Alig néhánykarnyújtásnyira egy elegáns öltözetű úr állt. Haja dús, csokoládészín,szeme bronzbarna. Lenézett, egyenesen Belle-re, a magányospiknikjére, és mintha felettébb szórakoztatta volna a látvány. Lazatartása azt jelezte, hogy már egy ideje figyelte a kisasszonyt. Bellemeglehetősen szigorúan nézte, képtelen volt megszólalni, csak remélte,hogy megvető pillantásától a férfiú észbe kap.

Ám a tekintettel való sugalmazás nem sikerült. Sőt az úr mintha mégélénkebb derűvel nézte volna.

– Szemüvegre van szüksége, kisasszony – jelentette ki kereken.– Ön pedig birtokháborítást követ el – riposztolt Belle.– Én? Szerintem ön követ el birtokháborítást.– Egészen biztosan nem. Ez a föld Ashbourne herceg úr tulajdona.

Az unokabátyám – tette hozzá nyomatékosan.Az idegen nyugat felé mutatott.– Ashbourne herceg úr földje ott van. A mezsgye az a dombgerinc.

Ön pedig birtokháborítást követ el.Belle szeme összeszűkült, hullámos barna haját a füle mögé

simította.– Biztos ebben?– Abszolút mértékben. Tudom, hogy Ashbourne herceg úr birtoka

hatalmas, mindazonáltal nem végtelen.Belle nyugtalanul mocorgott.– Ó, ez esetben nagyon sajnálom, hogy az ön birtokát háborítottam –

szólt dölyfösen. – Már indulok is a lovamhoz, és itt sem vagyok.

– Ne butáskodjon! Remélem, nem vagyok annyira modortalan, hogyne nézhessem el, ha egy hölgy olvas a fáim alatt. Kérem, maradjon,ameddig csak jólesik.

Belle gondolkodott azon, hogy ennek ellenére távozik, de akényelem legyőzte a büszkeségét.

– Köszönöm. Órák óta itt vagyok, egészen elhúzódtam a világ elől.– Értem. – Mosolygott, de nem túl szélesen, és Belle-nek valahogy

olyan érzése volt, hogy ez a férfi nem gyakran mosolyog.– Mivel a nap hátralévő részét a birtokomon fogja tölteni, hölgyem,

esetleg lehetséges lenne, hogy bemutatkozzék?Belle tétovázott, képtelen volt eldönteni, vajon a férfi hangja

leereszkedő vagy udvarias.– Kérem, bocsásson meg. Lady Arabella Blydon vagyok.– Örülök, hogy megismerhettem, hölgyem. John vagyok, Lord

Blackwood.– Örülök, hogy megismerhettem.– Ez őszinte örömömre szolgál, kisasszony. Mindazonáltal valóban

szemüvegre van szüksége.Belle érezte, hogy gerince megmerevedik. Emma és Alex hónapok

óta sürgetik, hogy vizsgáltassa meg a szemét, de ők családtagok. JohnBlackwood teljesen idegen, nincs joga ilyen javaslattal előállni.

– Biztos lehet benne, uram, hogy megfontolom az ajánlatát –mormogta kissé nőietlenül.

John oldalra hajtotta a fejét, ajkán fanyar mosoly játszott.– Mit olvas?– A Téli regét – felelte Belle, azzal hátradőlt és várta a szokásos

leereszkedő megjegyzéseket a nők és az olvasás viszonyáról.– Kitűnő darab, de nem hiszem, hogy Shakespeare legjobb drámája

lenne. A magam részéről a Coriolanus iránt vagyok elfogult. Nem túlismert, de nekem nagyon tetszett. Egyszer talán elolvashatná.

Belle el is felejtett örülni, hogy végre olyan férfival találkozott, akiőt olvasásra biztatja.

– Köszönöm szíves javaslatát. Már olvastam.– Lenyűgöz, kisasszony. És az Othellót?Bólintott.– A vihart ?– Azt is.

John elméjében kutatott, milyen alig ismert Shakespeare-műrekérdezhetne.

– Na és A szenvedélyes zarándok?– Nem a kedvencem, de átrágtam magamat rajta.Belle nagyon igyekezett, de képtelen volt elrejteni az arcán

végighúzódó mosolyt.A férfi felnevetett.– Gratulálok, Lady Arabella. Attól tartok, én A szenvedélyes

zarándok egyetlen példányát sem láttam.Belle szélesen mosolygott, kegyesen elfogadta a bókot, a férfi iránti

fenntartásai elenyésztek.– Lenne kedve csatlakozni hozzám egy kis időre? – kérdezte, a pléd

üres részére mutatva. – A piknikkosár tartalmának nagy része érintetlenés örömmel megosztom önnel az ebédemet.

Egy pillanatig úgy tűnt, a férfi elfogadja a szíves invitálást. Szóranyitotta száját, hogy mondjon valamit, aztán alig hallhatóan felsóhajtottés becsukta. Amikor végre megszólalt, hangja nagyon merev ésudvarias volt.

– Köszönöm, inkább nem.Néhány lépést távolodott a kisasszonytól, aztán elfordította a fejét, a

mezőt nézte.Belle érdeklődéssel biccentett, és éppen mondani akart volna még

valamit, amikor meglepetten vette észre, hogy a férfi sántít. Arragondolt, talán az ibériai háborúban sérült meg. Érdekes ember ez a Johnúr. Egyáltalán nem bánta volna, ha legalább egy fél órácskát atársaságában tölthet el. És el kellett ismernie, hogy meglehetősen szépférfi, erős, egyenletes vonásai vannak, teste a sérült lába ellenére isizmos és erős. Bársonyos, barna szemében értelem csillog, de az egészetvalahogy fájdalom és kételkedés fátyolozza. Belle nagyon titokzatosnakkezdte érezni ezt a férfit.

– Biztos benne, uram?– Miben? – kérdezte John, de nem fordult vissza.Belle megrezzent ettől a nyers hangtól.– Biztos abban, hogy nem akar velem ebédelni?– Egészen biztos vagyok benne.Ez felkeltette Belle érdeklődését. Még senki nem volt egészen biztos

abban, hogy az ő társasága nélkül meg tudna lenni.

Belle feszengve ült a pléden. Úgy érezte, semmit nem mondhat aférfinak így, hogy az hátat fordít neki. És udvariatlanságnak tűnt volnafolytatni az olvasást.

John hirtelen megfordult és torkát köszörülte.– Igazán nem volt szép öntől, hogy azt mondta, szemüvegre van

szükségem – szólalt meg, főként csak azért, hogy mondjon valamit,mielőtt a férfi szólalna meg.

– Bocsánatát kérem. Sosem voltam az udvarias társalgás mestere.– Talán többet kéne társalognia – riposztolt Belle.– Ha más hangon mondaná ezt, kisasszony, az ember azt hihetné,

hogy flörtöl velem,Belle hirtelen becsukta a Téli regét és felállt.– Ön igazat mondott. Sajnálatosan híján van az udvarias társalgás

tehetségének. Ami azt illeti, semmi tehetsége nincs hozzá.A férfi vállat vont.– Ez nevezetes jó tulajdonságaim egyike – felelte. Belle szája tátva

maradt a csodálkozástól. – Látom, nem nyerte el tetszését a sajátoshumorom.

– Nem tudom elképzelni, hogy mások így lennének ezzel.Csend állt be, aztán a férfi szemében furcsa, szomorú fény villant.

Ugyanilyen gyorsan el is tűnt ez a fény a tekintetéből, és hangja élesebblett.

– Ne jöjjön ki többé ide egyedül.Belle a holmiját kezdte összeszedni.– Ne aggódjon. Többé nem háborítom a birtokát.– Nem azt mondtam, hogy nem jöhet a birtokomra. Csak ne egyedül

tegye.Belle-nek fogalma sem volt, mit válaszoljon erre, ezért csak annyit

mondott: – Hazamegyek.A férfi az égre nézett.– Igen. Valószínűleg jól teszi. Hamarosan esni fog. Nekem is két és

fél mérföldet kell még gyalogolnom. Nyilván bőrig ázom.Belle körülnézett.– Nem lovon jött?– Néha, kisasszony, jobb, ha az ember használja a lábát. – Biccentett.

– Örülök, hogy megismerhettem.

– Meglehet, hogy ön örül – mormogta Belle csak úgy, magában.Figyelte, ahogy a férfi egyre távolodik tőle. Eléggé feltűnően bicegett,de gyorsabban mozgott, mint Belle lehetségesnek gondolta volna.Addig nézett utána, amíg el nem tűnt a horizonton. Amikor azonbanfelült kancája nyergébe, egy igen sürgető gondolat kezdett motoszkálnia fejében. A férfi sántít. Milyen ember, aki így is szeret gyalogolni?

John Blackwood hallgatta Lady Arabella lovának dobogó lépteit.Felsóhajtott. Nagyon szamár módon viselkedett.

Újfent felsóhajtott, ezúttal hangosan: bánattal, önutálattal és tiszta,egyszerű bosszúsággal. A fenébe! Sosem tudta, hogyan kell szót értenia nőkkel.

Belle elindult vissza Westonbirt felé, rokonai kastélyába. Amerikaiszármazású unokahúga, Emma néhány hónappal korábban lettAshbourne herceg felesége. Az ifjú házasok a vidéki élet magányátrészesítették előnyben a londoni társasági élettel szemben, és esküvőjükóta szinte el sem hagyták a westonbirti birtokot. Persze a társaságiszezonnak már vége volt, és aki számít, amúgy sem volt márLondonban, de akkor is. Belle úgy sejtette, hogy Emma és a férjevalószínűleg a következő szezonban is kerülni fogják a londoni társasköröket.

Felsóhajtott. Neki kétségkívül vissza kell mennie Londonba akövetkező szezonra. Vissza a házasságpiacra, férjet keresni. Az egésztőlrosszul volt. Már két szezont végigszenvedett, és vagy egy tucatházassági ajánlatot kapott, de mindegyiket visszautasította. A férfiakegy része egyszerűen

nem illett hozzá, de a többség nagyon is jóravaló, megfelelő, jókapcsolatokkal rendelkező, sőt kedves és szerethető volt. Belle azonbanegyszerűen képtelen volt rávenni magát, hogy elfogadjon egy férfit, akiiránt nem érez mély vonzalmat. És most, hogy unokahúga révénbepillantást kaphatott abba, milyen boldog is tud lenni egy házasság,tudta, nagyon nehéz lenne elfogadni bármit, ami nem egyeziklegvadabb álmaival.

Egyre sűrűbben esett az eső, Belle vágtára fogta a lovát. Mármajdnem három óra volt, és tudta, hogy mire visszaér, Emma teávalvárja. Már három hete van itt Emmával és férjével, Alexszel. Néhányhéttel Emma esküvője után Belle szülei úgy határoztak, hogy Itáliábamennek vakációzni. Fiuk, Ned visszament Oxfordba, az utolsó

egyetemi évére, vagyis rá nem kellett vigyázni, és Emmára sem, mertmár férjnél volt. Így csak Belle-nek kellett megfelelő gardedámottalálni, és mivel Emma már férjes asszony volt, az etikett szerint erre afeladatra teljesen alkalmas. Így hát unokahúgához utazott.

Belle el sem tudta volna képzelni a dolgok ennél szerencsésebbalakulását. Emma a legjobb barátnője volt, és miután annyi csínytelkövettek együtt, igazán szórakoztató volt most gardedámnak tudni,éppen őt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor egy kis dombonfelkaptatva eléje tárult Westonbirt. A masszív épület igazán kecsesneklátszott hosszú, magas kéményeivel és a homlokzaton végighúzódóablaksorral. Belle máris kezdte az otthonának tekinteni. Az istállók felévette az irányt, kancáját a lovászra bízta és őrült tempóban sietett a házfelé, hogy elkerülje a vadul hullani kezdett esőcseppeket. Botladozvasietett fel a lépcsőn, de mielőtt a kilincsért nyúlhatott volna, akomornyik vidáman kinyitotta előtte a súlyos faajtót.

– Köszönöm, Norwood. Biztosan leselkedett, hogy jövök-e.Norwood oldalra biccentette a fejét.– Norwood! Visszaért már Belle? – Női hang szállt a levegőben, és

Belle meghallotta unokahúga lépteit az előcsarnokba vezető folyosón. –Elég nedvesre fordult az idő. – Emma befordult a sarkon, kiért a hallba.– Ó, remek! Hát visszaértél!

– Egy kicsit nedvesen, de nem kimerülten – felelte Belle vidáman.– Mondtam, hogy esni fog.– Úgy érzed, most, hogy férjes matróna asszony vagy, vigyáznod

kell rám?Emma olyan arckifejezést vett fel, ami pontosan megmutatta, mit

gondol.– Úgy nézel ki, mint egy vízbe fúlt patkány – jelentette ki kereken.Belle ugyanolyan grimaszt vágott.– Átöltözöm és rögtön lejövök.– Alex a dolgozószobájában van – közölte Emma. – Ma ő is velünk

teázik.Belle felszaladt a lépcsőn, végig a szobájába vezető folyosók és

előcsarnokok labirintusán. Gyorsan levetette magáról átázottlovaglóöltözékét, halványkék ruhát vett fel, majd elindult vissza, aföldszintre. Alex dolgozószobájának ajtaja csukva volt, de odabentről

nevetést hallott, ezért jobbnak látta kopogni, mielőtt belép. Pillanatnyicsend után Emma szólt ki.

– Tessék!Belle mosolygott magában. Percről percre többet tud meg a

házastársi szerelem dolgáról. Szép kis gardedám Emma! Ő és Alexképtelenek voltak távol tartani a kezüket egymástól, ha azt hitték, senkinem látja őket. Belle még szélesebben mosolygott. Nem tudta pontosan,hogyan lesz a gyerek, de sejtette, hogy az ilyen érintéseknekmindenképpen van valami köze ahhoz, hogy Emma máris viselős, Bellebenyitott, belépett Alex nagy, jellegzetesen férfias dolgozószobájába.

– Jó napot, Alex! Milyen napod volt?– Ha jól sejtem, szárazabb, mint a tiéd – felelte, azzal tejet töltött a

teáscsészéjébe, ám a teáról teljesen megfeledkezett. – A hajad mégcsepeg.

Belle lenézett a vállára. Ruhájának kelméje nedves volt a hajától.Vállat vont.

– Hát, azt hiszem, ez elkerülhetetlen volt. – Leült a kanapéra, egycsésze teát töltött magának. – És milyen volt a te napod, Emma?

– Elég eseménytelen. Walesi birtokaink egy részének elszámolásaités főkönyveit néztem át. Úgy tűnik, valami probléma lehet ott. Arragondolok, hogy odautazom és személyesen mérem fel a helyzetet.

– Nem utazol oda – mordult rá Alex.– Valóban? – feleselt Emma.– Még hat hónapig nem mész innen sehová – tette hozzá, szeretettel

nézve lángvörös hajú, ibolyakék szemű feleségét. – És valószínűlegutána újabb hat hónapig.

– Ha azt hiszed, hogy ágyban fekszem a baba megérkezéséig, akkorneked elment az eszed, drága Alex.

– Neked pedig meg kell tanulnod, ki az úr a háznál.– Hát jó. Neked viszont…– Elég, elég! – nevetett Belle. – Elég legyen végre! – A fejét ingatta.

Nehéz lehet náluk makacsabb két embert találni a föld hátán.Tökéletesen egymáshoz illenek. – Elmondhatnám inkább, milyen volt anapom?

Emma és Alex várakozón tekintettek rá.Belle még egy korty teát ivott, hogy felmelegedjen.

– Ami azt illeti, találkoztam… illetve megismerkedtem egy nagyonfurcsa férfival.

– Valóban? – kérdezte Emma előrehajolva.Alex unott tekintettel hátradőlt.– Valóban. A közelben lakik. A birtoka a tietekkel határos. Lord

John Blackwood. Ismeritek?Alex erre felélénkült.– Azt mondtad, John Blackwood?– Igen, azt hiszem, Lord Blackwood volt. John. Miért? Ismeritek? Ha

jól sejtem, a John Blackwood elég gyakori név.– Barna hajú?Belle bólintott.– Barna szem?Ismét bólintott.– Körülbelül olyan magas, mint én és közepes testalkatú?– Azt hiszem. Nem olyan széles a válla, mint a tied, de ha jól láttam,

közel olyan magas.– Sántított?– Igen! – kiáltott fel Belle.– John Blackwood. Vesszek meg, ha nem ő az – mondta Alex.

Hitetlenkedve ingatta a fejét. – Biztosan a katonai szolgálataiért kapottnemesi címet.

– Együtt harcoltatok a háborúban? – kérdezte Emma.Amikor Alex végre válaszolt, tekintete messze, a múlt távolába

révedt.– Igen – felelte halkan. – Ő a saját egységét vezette, de gyakran

találkoztunk. Sokat gondoltam rá, nem tudtam, mi történt vele. Nem istudom, miért nem próbáltam keresni. Azt hiszem, attól tartottam, azderül ki, hogy meghalt.

Ez felettébb felkeltette Belle érdeklődését.– Ezt hogy érted?– Elég furcsa volt – szólt Alex halkan, lassan. – Kiváló katona volt.

Nem ismertem senkit, akire jobban támaszkodhattam volna. Önzetlen.Folyton veszélynek tette ki magát, hogy másokat megmentsen.

– Miért furcsa ez? – tette fel a kérdést Emma. – Úgy hangzik, minthanagyon becsületes férfi lenne.

Alex a két hölgy felé fordult, tekintete hirtelen kitisztult.

– Az volt benne a furcsa, hogy egy olyan férfi, mint ő, aki nemigentörődik saját jólétével, meglehetősen furcsán viselkedett, amikormegsebesült.

– Mi történt? – kérdezte Belle kíváncsian.– A sebész azt mondta, hogy le kel! vágni a lábát. És meg kell

mondanom, John meglehetősen érzéketlenül állt a dologhoz. Mégeszméleténél volt, és az a mészáros nem becsülte annyira, hogyegyenesen neki mondja meg. Csak az asszisztenséhez fordult: ”Kérem acsontfűrészt.”

Belle megborzongott. A kép, hogy John Blackwooddal rosszulbántak, meglepően fájdalmas volt.

– Teljesen megőrült – folytatta Alex. – Sosem láttam ilyet.Megragadta az orvost az inge elejénél fogva és lehúzta magához, úgy,hogy az orruk összeért. Ahhoz képest, hogy mennyi vért vesztett, aszorítása feltűnően erős volt. Közbe akartam avatkozni, de amikormeghallottam a hangja tónusát, inkább visszafogtam magamat.

– Mit mondott? – kérdezte Belle a kanapé ülőpárnájának legszélénfeszengve.

– Soha nem felejtem el. Azt mondta: ”Ha levágja a lábamat,levadászom magát és levágom a maga lábát!” Az orvos elengedte. Aztmondta, hagyja meghalni, ha azt akarja.

– De nem halt meg – szólt Belle.– Nem. Nem halt meg. De biztosra veszem, hogy nem is csatázott

többet. Ott ért véget a katonaélete. Ami valószínűleg így a legjobb.Kitűnő katona volt, de mindig is az volt az érzésem, hogy megveti azerőszakot.

– Nagyon furcsa – súgta Emma.– Hát, igen. Érdekes ember volt. Eléggé kedveltem. Kiváló

humorérzéke volt, ha néha úgy döntött, hogy megvillogtatja nekünk. Detöbbnyire hallgatag volt. És nem találkoztam még olyan emberrel,akinek nála nagyobb érzéke lett volna a becsülethez.

– Nahát, Alex! – szólt Emma évődőn. – Pedig nálad becsületesebbsenki sem lehet.

– Ó, az én kedves, hű hitvesem! – kiáltott fel Alex, azzal előrehajoltés csókot nyomott Emma homlokára. Belle hátradőlt. Még többet akarthallani John Blackwoodról, de nem tudott udvarias ürügyet kitalálni,hogy Alexet tovább kérdezgesse róla. Meglehetősen bosszantotta, hogy

be kellett ismernie magának, de nem tagadhatta, hogy hihetetlenülfelkeltette az érdeklődését ez a furcsa férfi.

Belle mindig nagyon gyakorlatias volt, és soha nem volt hajlandó azönáltatásra. John Blackwood felkeltette az érdeklődését délután, demost, hogy ismeri a történetének egy kis részét, egyszerűen csodálta.Mindent, ami vele kapcsolatos, a homloka ráncolódását, a csípősmegjegyzéseit, enyhén hullámos haját, most minden új értelmet nyert.És érthetőbbé vált, miért ragaszkodik a gyalogláshoz. Miután olyanheves csatát kellett megvívnia azért, hogy megmaradjon a lába, teljesentermészetes, hogy használni akarja. Ennek a férfinak elvei vannak ésragaszkodik hozzájuk. Ebben a férfiban bízni lehet. Ez a férfi mélyenérző, szenvedélyes.

Belle annyira meglepődött gondolatai ilyetén fordulatán, hogy egykicsit megrezzent. Emma észlelte a mozdulatot és rögtön rákérdezett: –Jól vagy, Belle?

– Tessék? Ó, csak egy kis fejfájás. Tulajdonképpen csak egy múlófejgörcs. Már el is múlt.

– Ó!– Valószínűleg attól van, hogy egész nap olvastam – folytatta Belle,

bár Emma egyáltalán nem forszírozta a kérdést és ejtette volna a témát.– Manapság nagyon kell igyekeznem, hogy a szavakra fókuszáljak. Azthiszem, tényleg meg kéne vizsgáltatnom a szememet.

Ha Emma meg is lepődött unokanővére hirtelen beismerésén, hogy alátása nem olyan, amilyennek lennie kéne, ezt egy szóval sem említette.

– Remek. A faluban nagyon jó orvos van. Meglátjuk, mit tud tenni.Belle mosolyogva vette kézbe a teáscsészét. Az ital már kezdett

kihűlni.Aztán Emma csodálatos bejelentést tett.– Tudod, mit kéne tennünk? – kérdezte a hercegnő hitvesét. – Meg

kéne hívnunk ezt a John Blake urat személyese…– John Blackwood – vágott a szavába Belle hirtelen.– Elnézést. Ezt a John Blackwoodot vacsorára. Most, hogy Belle itt

van, éppen párosan leszünk, nem kell még egy hölgyet kajtatnunkvalahonnan.

Alex letette a csészéjét.– Kitűnő ötlet, szerelmem. Azt hiszem, jó lenne felújítanunk

barátságunkat.

– Akkor ezt megbeszéltük – jelentette ki Emma gyakorlatiasan. ~Küldjek neki meghívót, vagy inkább átmennél hozzá, hogy személyesenhívd meg?

– Azt hiszem, átmegyek. Szeretném mielőbb viszontlátni, és úgyérzem, otrombaság lenne nem személyesen meghívni azok után, hogymegmentette az életemet.

Emma elsápadt.– Tessék?Alex ajka félénk mosolyra húzódott.– Csak egyszer, szerelmem és most már semmi ok az aggodalomra.A házaspár ebben a pillanatban olyan gyengéd pillantást váltott

egymással, hogy Belle szinte fájdalmat érzett, amikor rájuk nézett.Diszkréten kimentette magát, azzal felosont a szobájába, hogy elolvassaa Téli rege hátralévő néhány oldalát.

John Blackwood megmentette Alex életét? Ezt alig tudta elhinni.Nem gondolta volna. Úgy tűnik, az új szomszéd egyénisége sokkalárnyaltabb, mint a kissé mogorva modorából gondolná az ember.

John Blackwoodnak titkai vannak. Belle egészen biztos volt ebben.Fogadni mert volna, hogy John Blackwood élettörténete mégShakespeare-t is megszégyenítené. Csak egy kicsit nyomozni kell utána.Ez a kis vidéki kirándulás érdekesebb lehet, mint amilyennek ígérkezett.

Persze nem tudja kipuhatolni semmilyen titkát, ha előbb nembarátkozik össze vele. Márpedig John Blackwood elég világosanértésére adta, hogy nemigen kedveli.

Ez átkozottul bosszantó.

2. fejezet

Belle másnap reggel arra a meglehetősen kellemetlen hangra ébredt,hogy Emma hány. Megfordult az ágyában, kinyitotta a szemét és aztlátta, hogy unokahúga egy éjjeliedény fölé görnyed. Belle elfintorodotta látványtól és felmordult:

– Milyen gyönyörű ébredés, ó, milyen jól indul a nap!– Neked is jó reggelt! – csattant fel Emma, azzal felállt és a közeli

asztalra tett kancsó vízért ment. Töltött magának egy pohárral ésbelekortyolt. Belle felült, nézte, ahogy unokahúga a vizet forgatja aszájában.

– Gondolom, az ilyesmit nem tudnád elintézni a saját szobádban –jegyezte meg végül kissé epésen.

Emma bosszús pillantással nézett rá.– Tudod, a reggeli rosszullét teljesen természetes dolog – folytatta

Belle közömbös tárgyilagossággal. – Nem hiszem, hogy Alex rossznéven venné, ha a közös szobátokban okádnál.

Emma kifejezetten durcásan nézett rá, miközben a vizet azéjjeliedénybe köpte.

– Nem azért jöttem be hozzád, hogy ne legyek a férjem mellett. Hiddel, az utóbbi néhány hétben vagy hússzor látott ilyen állapotban. –Felsőhajtott. – Attól tartok, a múltkor a lábára hánytam.

Belle elpirult, annyira együtt érzett unokahúgával.– Ó, milyen szörnyű – súgta.– Hát, igen. Ami azt illeti, azért jöttem, hogy megnézzem, ébren

vagy-e, és közben hirtelen rosszul lettem.Emma elsápadt, arca zöldes színű lett, leült.Belle gyorsan felkelt, pongyolát húzott.– Hozzak neked valamit?

Emma tagadón ingatta fejét, mély levegőt vett, és hősiesenigyekezett magában tartani gyomra tartalmát.

– Hát, ezzel nem csináltál nekem valami nagy kedvet a házassághoz– jegyezte meg Belle pajkosan.

Emma erőtlenül elmosolyodott.– Többnyire nem ilyen kellemetlen.– Nagyon remélem.– Azt hittem, nem adom ki magamból a teát és azt a pár száraz

süteményt, amit reggeliztem – sóhajtott Emma. –Tévedtem.– Könnyű elfeledkezni arról, hogy várandós vagy – szólt Belle

kedvesen, remélve, hogy felvidíthatja unokahúgát. –Hiszen még olyankarcsú vagy!

Emma hálás mosollyal nézett rá.– Nagyon kedves tőled. Meg kell mondanom, ez teljesen új

tapasztalat nekem és nagyon furcsa.– Ideges vagy? Nekem semmi ilyesmit nem mondtál.– Nem éppen ideges, inkább… hmm… nem is tudom, hogyan írjam

le. De Alex nővére három héten belül szülni fog és azt tervezzük, hogya jövő hét utáni héten meglátogatjuk. Remélem, ott lehetek, amikorszül. Sophie biztosított róla, hogy szívesen lát minket. Biztos vagyokbenne, hogy nem leszek annyira ideges, miután láttam, ha már tudom,

mi vár rám és mit keil tennem – mondta Emma, és hangjában inkábbremény, mint bizonyosság csengett.

Belle-nek a szülésről szóló tapasztalása eléggé korlátozott volt,újszülöttet csak egyszer látott, tizenkét éves korában, amikor a bátyjaegy alom kiskutyát mutatott neki. Mindazonáltal nem igazán volt biztosabban, hogy Emma jobban érezné magát attól, ha látja, hogyan hozzavilágra gyermekét Sophie. Belle erőtlen mosollyal nézett unoka-húgára,valami érthetetlen dolgot művelt, ami elvileg beleegyezést jelentettvolna, aztán becsukta a száját.

Néhány pillanat múlva Emma visszanyerte a színét, és felsóhajtott.– Tessék. Most már sokkal jobban érzem magamat. Csodálatos,

milyen gyorsan elmúlik ez a betegség. Csak így lehet kibírni.Szobalány lépett be, hozta a reggelizőtálcát, rajta kakaó és zsemle.

Letette a nagy tálcát az ágyra, a két hölgy közrefogta.Belle nézte, ahogy Emma tétován iszik egy kortyot a kakaóból.– Emma, kérdezhetek valamit?

– Persze.– És őszintén fogsz válaszolni?Emma ajkának egyik sarka felfelé rándult.– Tapasztaltál olyat, hogy nem őszintén válaszoltam volna?– Mondd csak, én tényleg nem vagyok rokonszenves, szeretetre

méltó nő?Emma valahogy a szájához tudta kapni a szalvétát, hogy ne

fröcskölje tele Belle ágyneműjét a félig lenyelt korty kakaóval.– Tessék?– Nem hiszem, hogy nem vagyok szeretetre méltó. Úgy értem, azt

hiszem, az emberek többsége szeret engem.– Igen – felelte Emma halkan. – A többség. Mindenki. Ha

belegondolok, még nem találkoztam olyan emberrel, aki nem szerettéged.

– Talán vannak néhányan, akiket így vagy úgy, hidegen hagy alétem, de azt hiszem, nagyon ritka, aki kifejezetten ellenszenvvelviseltetik irántam.

– Ki az, aki ellenszenvesnek talál téged, Belle?– A szomszédotok. John Blackwood.– Ugyan már! Alig öt percet beszéltél vele, ugye?– Igen, de…– Olyan hamar nem alakulhatott ki ellenszenve irántad.– Nem is tudott. Olybá tűnt, hogy mégis.– Biztos vagyok benne, hogy tévedsz.Belle csodálkozó arckifejezéssel, tagadón ingatta fejét.– Nem hiszem.– Olyan borzasztó lenne, ha nem kedvelne téged?– Egyszerűen nem tetszik a gondolat, hogy valaki nem kedvel

engem. Ettől nagyon önző vagyok?– Nem, de…– Engem általában kedves embernek tartanak.– Igen, kedves vagy, de…Belle megfeszítette a vállát.– Ez elfogadhatatlan. Emma visszafojtotta nevetését.– Miben sántikálsz?– Azt hiszem, meg kell szerettetnem magamat vele.– Nahát, Belle! Téged érdekel John Blackwood?

– Természetesen nem – felelte Belle meglehetős hirtelenséggel. –Csak nem tudom, miért talál engem olyan visszataszítónak.

Emma a fejét ingatta, képtelen volt elhinni, hogy a beszélgetés ilyenmeglehetősen bizarr fordulatot vett.

– Nos, hamarosan lesz alkalmad fortélyaidat alkalmazni rajta.London összes férfiúja beléd szeretett úgy, hogy te egyiküket semprovokáltad erre. El sem tudom képzelni, hogy nem sikerülne magadbabolondítanod ezt a Blackwoodot.

– Hmmm – tűnődött Belle. Felnézett. – Mit is mondtál, mikor jön át?Mikorra szól a vacsorameghívás?

Meglehet, Lord Blackwood nem született lord, de arisztokrataszármazású volt, bár családja elszegényedett. John abban aszerencsétlen helyzetben volt, hogy hetedik gyermekként született, melyhelyzet szinte garantálta, hogy az élet egyetlen kegyében semrészesülhet. Szülei, Westborough hetedik grófja és hitvesetermészetesen nem szándékoztak elhanyagolni legfiatalabbgyermeküket, de voltak előtte még öten.

A legidősebbet, Damient születésétől fogva kitüntetett figyelembenrészesítették, ő az örökös, mindent megtettek érte, amit csakmegtehettek. Egy évvel később született Sebastian, és mivel korbanolyan közel állt Damienhez, osztozhatott mindenben, aminek a grófságörökléséhez köze volt. A gróf és a grófné gyakorlatias emberek voltak,a gyermekhalandóság ismeretében tudták, hogy Sebastiannak jó esélyelehet, hogy Westborough nyolcadik grófja legyen.

Nem sokkal később gyors egymásutánban jött Julianna, Christina ésAriana, és már kicsi korukban nyilvánvaló volt, hogy a három lányigazi szépség lesz, ezért nagy figyelmet fordítottak rájuk. Az előnyösházasságok sokat jelenthetnek, hogy megteljenek a családi pénzesládák.

Néhány évvel később halva született egy fiúmagzat. Senki nem örülta veszteségnek, de senki nem is gyászolt különösebben. Öt szép és okosgyermek elég szép gyermekáldásnak számított, és igazából egy újabbgyermeket egyszerűen soknak tartottak, újabb éhes száj a háznál. Tény,hogy a Blackwood család szép nagy házban lakott, de minden hónapbannagy megpróbáltatást jelentett, hogy a számlákat kifizessék. És a grófúrnak soha nem jutott eszébe, hogy megpróbáljon dolgozni amegélhetésért.

Aztán megtörtént a tragédia: a gróf meghalt. Kocsija felborult egyviharban. Damien tízéves korában megörökölte a grófi címet. Acsaládnak alig volt ideje gyászolni, amikor mindenki legnagyobbmeglepetésére Lady Westborough bizonyosságot nyert, hogy ismétgyermeket vár. Így 1787 tavaszán életet adott utolsó gyermeküknek.Nagyon kimerítő volt a vajúdás és a grófné már nem nyerte visszaerejét. Fáradtan, bosszúsan, nem is szólva arról, hogy a család anyagihelyzete miatt aggódón rápillantott hetedik gyermekére és kijelentette: –Azt hiszem, egyszerűen Johnnak fogjuk nevezni. Túlságosan fáradtvagyok ahhoz, hogy bármi más eszembe jusson.

És ez után a kedvezőtlen kezdet után Johnt – nincs erre jobb szó –,elfelejtették.

A családnak nemigen volt türelme hozzá, több időt töltött tanároktársaságában, mint a rokonaival. Nem azért küldték Etonba ésOxfordba, mert nagyon aggódtak az iskoláztatása miatt, hanem mert ajó családok ezekbe az iskolákba szokták küldeni fiaikat, még alegfiatalabbakat is, akik dinasztikus szempontokból teljesenjelentéktelenek voltak.

1808-ban azonban, amikor John utolsó éves volt Oxfordban,megnyílt egy lehetőség. Anglia politikai és katonai konfliktusbakeveredett az Ibériai-félszigeten, minden rendű és rangú férfiak siettekbelépni a hadseregbe. John olyan területnek találta a hadsereget, ahol azember érvényesülhet, és előadta fivérének ezt a gondolatot. Damienegyetértett vele, úgy találta, ez tiszteletre méltó módja annak, hogyöccséről ne kelljen többé gondoskodnia, így tiszti rangot vásároltJohnnak.

John a katonáskodást könnyűnek találta. Kiváló lovas volt, jól bánt akarddal és a lőfegyverekkel is. Néhányszor vállalt olyan kockázatot,amiről tudta, hogy inkább el kellett volna kerülnie, de a háborúborzalmai között nyilvánvalóvá vált, hogy nem kerülheti el a vérontást.És tudta, hogy ha a sors különös szeszélyéből ép testtel sikerül kikerülniebből a konfliktusból, a lelke nem lesz ilyen szerencsés.

Négy év telt el, és John maga is meglepődött, hogy mégmegmenekült a haláltól. Aztán puskagolyó fúródott a térdébe és egyAngliába tartó hajó fedélzetén találta magát. A drága, zöldellő, békésAnglia. Valahogy annyira nem valóságosnak tűnt neki. Gyorsan telt azidő, a lába gyógyult, de nemigen emlékezett lábadozásának időszakára.

Az idő nagy részét részegen töltötte, képtelen volt megbirkózni agondolattal, hogy hátralévő életét nyomorékon kell leélnie.

Majd legnagyobb meglepetésére a háborúban szerzett érdemeiértbárói rangot kapott, amit meglehetősen ironikusnak talált azok után,hogy a család annyi éven át oly gyakran emlékeztette: belőle sosem lesznemes. Ez volt számára a fordulópont, ekkor ráébredt, hogy valamijelentős dolgot kell a jövő generációra hagynia. Új céltudattal úgyhatározott, hogy rendbe teszi az életét.

Négy év múltán még mindig sántított, de ezt legalább a saját földjéntette. Számára kissé korábban jött el a háború vége, mint amireszámított, eladta tiszti kinevezését és a pénzt kezdte befektetni.Döntései nyereségesnek bizonyultak, alig öt év telt el, és már elég pénzttakarított meg ahhoz, hogy vásárolhasson magának egy kis vidékibirtokot.

Elhatározta, hogy körbegyalogolja földjének határait, másnap ígyismerte meg Lady Arabella Blydont. Már egy ideje erre a találkozásragondolt. Talán át kéne mennie Westonbirtbe és bocsánatot kéne kérniemeglehetősen nyers modorú megnyilvánulásáért. Mert az ég tudja, akisasszony biztosan nem jönne át hozzá Bletchford Manorba azok után,ahogy viselkedett vele.

John összerezzent. Mindenképpen valami más nevet kell kitalálnia ahelynek. Szép az udvarház. Kényelmes. Elegáns, de nem palotaszerű ésa házvezetés feladatait könnyen el tudja látni egy kisebb személyzet,ami szerencse, mert nem engedhette meg magának, hogy egészszolgahadat tartson.

Hát itt van. Van otthona, ami csak az övé, nem olyan hely, amirőltudja, hogy sosem lesz a saját tulajdona, mivel öt testvére van. Szépjövedelme volt, ami egy kicsit megcsappant most, hogy házat vett, dekorábbi sikerei alapján még így is eléggé bizakodó volt anyagilehetőségeit illetően.

John elővette a zsebóráját. Délután fél három volt, éppen alkalmasidő arra, hogy szemlét tartson nyugati földjein

és megnézze, hogyan haladnak a mezőgazdasági munkák. Ahamarosan átnevezendő Bletchford-kúriát a lehető legnyereségesebbéakarta tenni. Kinézett az ablakon, és úgy ítélte meg, nem valószínű,hogy megismétlődik az előző napi zápor, zivatar, ezért kilépettdolgozószobájából, elindult fel az emeletre, a kalapjáért. Nem jutott

messzire, mert Buxton, az idős komornyik, akit az előző tulajdonosadott át a házzal együtt, megszólította.

– Látogatója van, uram – jelentette be.John meglepetten torpant meg.– Ki az, Buxton?– Ashbourne hercege, uram. Vettem a bátorságot, uram, és

bevezettem a kék szalonba.John arcán mosoly jelent meg.– Itt van Ashbourne? Remek. – Amikor a Bletchford-kúriát

megvette, nem is tudta, hogy a régi katonatársa ilyen közel lakik hozzá,de ez további előnynek számított.

Sarkon fordult, elindult lefelé a lépcsőn, de a hallban bosszúsanmegtorpant.

– A pokolba is, Buxton! – mordult fel. – Melyik a kék szalon?– A második ajtó balra, uram.John elindult a hallban, majd kinyitotta a jelzett ajtót. Ahogy

gondolta, egyetlen kék bútordarab sem volt a helyiségben. Alex azablaknál állt, az ő birtokával határos mezőt nézte.

– Éppen azt próbálod kitalálni, hogyan győzz meg, hogy azalmáskert még a te oldaladon van? – tréfált John.

Alex megfordult.– Blackwood. Átkozottul jó érzés viszontlátni téged! Az almáskert

pedig az én birtokomon van.John összevonta a szemöldökét.– Talán én igyekeztem kitalálni valamit, hogy kiűzhesselek onnan.Alex mosolygott.– Hogy vagy? Miért nem jöttél át hozzám beköszönni? Nem is

tudtam, hogy megvetted ezt a birtokot. Belle tegnap délután mondta.Szóval Belle a beceneve. Illik hozzá. És beszélt róla Alex-nek. John

abszurd örömöt, furcsa elégedettséget érzett, hogy bár ő kételkedettabban, a kisasszony bármi kedvezőt mondhat róla.

– Elfelejted, hogy az etikett szerint az ember nem köszön be csakúgy egy herceghez, hacsak a herceg nem tette meg ezt előzőleg.

– Nahát, Blackwood, azt hittem, már túl vagyunk ezeken azudvariassági körökön. Aki megmentette az életemet, az akkor jönhozzám, amikor csak akar.

John enyhén elpirult, eszébe jutott a jelenet, amikor lelőtte az Alexhátába éppen kést döfni akaró férfit.

– Mindenki ezt tette volna – jegyezte meg halkan.Alex ajkának jobb sarka megrezzent, ahogy gondolatban felidézte a

férfit, aki Johnra támadt, miután célba vette őt. John bátorságáért szúrtsebet kapott a karján.

– Nem – jelentette ki Alex. – Nem hiszem, hogy bárki megtettevolna ezt. – Kihúzta magát. – De most már elég legyen ebből, hagyjuk aháborút, az elmúlt. Nem szeretek ezen tűnődni. Hogy vagy?

John egy karosszékre mutatott, Alex leült.– Gondolom, ugyanúgy, mint a többiek. Megkínálhatlak egy kis

itallal?Alex bólintott, John egy pohár whiskey-t vitt neki.– Nyilvánvalóan nem ugyanúgy, Lord Blackwood.– Ó, hát arra célzol. Bárói címet kaptam. Blackwood báró lettem –

mondta és pajkosan tettetett, tréfás önteltséggel nézett Alexre. – Jólhangzik, ugye?

– Nagyon jól hangzik.– És a te életed hogyan változott meg az elmúlt négy évben?– Azt hiszem, egyáltalán nem sok változott egészen hat hónappal

ezelőttig.– Valóban?– Igen. Aztán megnősültem – közölte Alex a feszengés mosolyával.– Ezek szerint végre megállapodtál – jegyezte meg John, szótlan

köszöntőre emelve poharát.– A feleségem Emma. Belle unokahúga.John arra gondolt, vajon Alex felesége hasonlít-e az unokanővérére.

Ha igen, már érti, miért keltette fel a herceg figyelmét.– Ugye ő nem olvasta végig Shakespeare összes műveit?Alex felnevetett.– Ami azt illeti, elkezdte, de az utóbbi időben elég sok más irányú

elfoglaltsággal terheltem le.John a kifejezés kétértelműségét felfogva összevonta a szemöldökét.

Alex rögtön értette ezt a szemvillanást.– A birtokaim igazgatását bíztam rá. Ami azt illeti, eléggé jó! ért a

számokhoz. Nálam is gyorsabban tud összeadni, kivonni.– Látom, tobzódik az ész a családban.

Alex elgondolkodott, hogyan tudott meg John oly sokat Belle-ről ilyrövid idő alatt, de nem tett megjegyzést.

– Nos, igen, azt hiszem, csak ez a tulajdonságuk hasonlít, azon kívül,hogy csodálatosképpen mindig elérik, amit akarnak.

– Valóban?– Emma elég konok természet – sóhajtott fel Alex. De boldog,

elégedett sóhaj volt az a hang.– És az unokanővére nem az? – tette fel a kérdést John. – Nekem

elég elrettentően akaratos nőszemélynek tűnt.– Nem, nem, ne érts félre, Belle tényleg erős akaratú. De nem

annyira, mint Emma. Az én feleségem annyira konok, hogy gyakranolyan helyzetekbe veti bele magát, hogy át sem gondolja előtte, helyes-e vagy sem. Belle nem ilyen. Ő nagyon gyakorlatias. Józan ésszel okos.Kíváncsisága kielégíthetetlen. Pokolian nehéz titkot tartani akörnyezetében, de meg kell mondanom, én eléggé kedvelem őt. Abarátaim körében szörnyű helyzeteket láttam, így mondhatom, elégszerencsés vagyok a feleségem családjával.

Alex ekkor rájött, hogy sokkal nyíltabban beszélt, mint általábanszokott az olyan barátaival, akikkel évek óta nem találkozott, úgy érezteazonban, hogy a háború olyan elszakíthatatlan kötelékekkel kötiegymáshoz az embereket, hogy ezért beszél úgy Johnnak, mintha nemmúlt volna el négy év azóta, hogy legutóbb beszélgethettek.

Vagy talán azért van ez, mert John nagyon jó hallgató. Alexnekekkor eszébe jutott, hogy mindig is az volt.

– Na de legyen elég ennyi az én családomról – szólt hirtelen. –Hamarosan úgyis megismered őket. Hogy vagy? Elég ügyesen sikerülteddig megkerülnöd a választ.

John felnevetett.– Azt hiszem, ugyanúgy, mint eddig, kivéve, hogy nemesi címet

kaptam.– És otthonod lett.– És lett otthonom. Úgy szereztem ezt a helyet, hogy eladtam a tiszti

rangomat, a pénzt befektettem, és újra befektettem.Alex elismerően füttyentett.– Aranykezed lehet a pénzügyekben. Egyszer majd beszéljünk róla.

Valószínűleg tanulhatnék tőled egy s mást.– Ami azt illeti, az anyagi siker titka egyáltalán nem bonyolult.

– Valóban? Könyörgöm, mondd el, mi az?– Józan ész.Alex felnevetett.– Azt hiszem, abból nálam az utóbbi két hónapban hiány volt, de

attól tartok, ezt teszi a szerelem a férfiemberrel. Gyere át hozzánkvacsorára valamelyik nap! Meséltem rólad a feleségemnek, nagyonszeretne megismerni. Belle-t pedig már ismered.

– Örömmel – felelte John, és tőle ritka érzelem kifejezésselhozzátette: – Azt hiszem, nagyon jó, hogy barátaim élnek a környéken.Köszönöm, hogy meglátogattál.

Alex átható tekintettel nézte barátját, és egy szempillantás alattfelmérte, mennyire magányos John. Ám a következő pillanatban Johnbehunyta a szemét, és amikor újra kinyitotta, arckifejezése márugyanolyan kifürkészhetetlen volt, mint máskor.

– A meghívást ezennel elfogadottnak tekintem – szólt Alexudvariasan. – Holnapután? Itt nem tartjuk be a városi etikettet, szóvalúgy hét óra körül fogunk vacsorázni.

John bólintott.– Remek. Akkor nálunk találkozunk – összegezte Alex, azzal felállt

és kezet fogott Johnnal. – Örülök, hogy útjaink újra találkoztak.– Én is. – John kikísérte Alexet a házból az istállóhoz, ahol a lova

várta. Alex barátságos bólintással búcsúzott, majd nyeregbe szállt ésellovagolt.

John lassan visszament a házba, mosolyogva nézett végig újotthonán. Amikor azonban beért a hallba, Buxton szólította meg.

– Miközben őkegyelmességével beszélgetett, ezt hozták önnek,uram. – Azzal ezüsttálcán átadott Johnnak egy borítékot.

John összevonta a szemöldökét, kihajtogatta az üzenetet.Angliában vagyok.Furcsa. Forgatta a borítékot a kezében. Nem volt rajta címzés.– Buxton!A komornyik már elindult a konyha felé. Erre megfordult és

visszatért a ház ura mellé.– Amikor ezt hozták, mit mondott a küldönc?– Csak azt, hogy üzenetet hozott a ház urának.– De nem említette konkrétan az én nevemet?

– Nem, uram. Nem hiszem. Ami azt illeti, egy gyerek hozta. Nyolc-vagy kilencévesnél nem lehetett több.

John még egyszer elgondolkodva pillantott a papírra, aztán vállatvont.

– Talán az előző tulajdonosnak szólt – jegyezte meg, azzalösszegyűrte és félredobta. – Fogalmam sincs, mi ez.

Később, este, amikor vacsorázott, Belle-re gondolt. Egy pohárwhiskey-vel a kezében a Téli regét olvasta és a kisaszszonyra gondolt.Ágyba bújt, és rá gondolt.

Gyönyörű. Kétségtelenül gyönyörű, de úgy érezte, nem ezért hatja átminden gondolatát. Élénkkék szeme úgy ragyogott! Az intelligencia…és… igen, a szenvedély csillogása. Barátkozni akart vele, ő pedigteljesen és mogorván meghiúsította a kisasszony próbálkozását.

Fejét ingatta, mintha ki akarná űzni őt a gondolataiból. Tudta, jobbnem gondolni nőkre elalvás előtt. Behunyta a szemét, álomtalanalvásért imádkozott.

Spanyolországban volt. Perzselően forró napon, de a csapata jóhangulatban volt, már egy hete nem csatáztak.

Közel egy hónapja állomásoztak egy kisvárosban. A helyiektöbbnyire örültek nekik. A katonák pénzt hoztak, főként a kocsmának, demindenki egy kicsit jobbmódúnak érezte magát így, hogy az angolok avárosban voltak.

John szokás szerint részeg volt. Mindent igyekezett megtenni, hogyne hallja a sikolyokat és ne érezze a vért a kezén, mert akármennyitmosta a kezét, érezte rajta a vért. Úgy ítélte meg, hogy még néhány italés jó úton lesz az öntudatlanság felé.

– Blackwood.Felnézett, bólintott az asztalnál vele szemben ülő férfira.– Spencer.George Spencer felemelte a palackot.– Szabad?John vállat vont.Spencer öntött egy kicsit a folyadékból a magával hozott pohárba.– Van valami fogalmad arról, hogy mikor kerülünk ki ebből a

pokolbugyorból ?– Ezt az általad pokolbugyornak nevezett helyet így is jobban

kedvelem a csatatérnél.

Spencer a terem másik végébe, a kupákat hordó cselédlányrapillantott, megnyalta az ajkát, aztán visszafordult John felé.

– Sosem gondoltam volna, hogy gyáva vagy, Blackwood.John újabb pohár whiskey-t hajtott fel.– Nem vagyok gyáva, Spencer. Csak férfi.– Mindannyian azok vagyunk.Spencer figyelme még a lányra irányult, tizenhárom éves lehetett,

alig több.– Mit gondolsz arról a fehérszemélyről?John megint csak vállat vont, nem érzett késztetést a beszélgetésre.A lány, akiről az elmúlt egy hónapban megtudta, hogy Ana a neve,

odalépett hozzájuk, tányért tett elé. Spanyolul köszönte meg. A lánybólintott, de mielőtt elléphetett volna az asztaltól, Spencer az öléberántotta.

– Hát nem szép darab vagy? – mormogta, a lány alig kifejlődöttkeblét markolászva.

– Please, no – tiltakozott a lány tört angolsággal. – Én…– Hagyd békén! – szólt katonatársára John élesen.– Az ég szerelmére, Blackwood! Hiszen ez csak egy…– Hagyd békén!– Tudod, hogy néha mekkora ökör vagy?!Spencer kilökte Anát az öléből, de előbb jól a fenekébe csípett. John

a szájához emelte a villát, egy falat rizst nyelt le, aztán azt mondta: –Még gyerek, Spencer.

– Én nem úgy éreztem.lohn a fejét ingatta, nem akart vitatkozni vele.– Csak hagyd békén!Spencer hirtelen felállt.– Pisálnom kell.John nézte, ahogy elmegy, aztán folytatta a vacsorát. Alig három

falatot evett, amikor Ana anyja jelent meg az asztalánál.– Senor Blackwood – szólalt meg az angolt a spanyollal keverve,

mert tudta, hogy Blackwood érti a nyelvet. – Az a férfi… megfogta az énAnámat. Abba kell hagyni.

John néhányszor pislogott, próbálta legyőzni az alkoholmámort.– Régóta zaklatja?– Egész héten, Senor. Egész héten. Ana nem olyan. Fél.

John érezte, hogy az undor felkavarja a gyomrát.– Ne aggódjon, Senora – biztosította. – Gondoskodom róla, hogy

békén hagyja. Az én egységem nem fogja zaklatni a lányát.Az asszony fejet hajtott.– Köszönöm, Senor Blackwood. Megnyugtat.Azzal visszatért a konyhába. John sejtette, hogy egész nap ki sem jön

onnan, estig főzni fog.Folytatta az evést, és még egy pohár whiskey-t ivott hozzá. Egyre

közelebb jutott ahhoz, hogy semmi, de semmi ne járjon a fejében. Azutóbbi időben nagyon kívánta ezt a kiüresedett állapotot. Bármit,amivel elűzheti a halál és a haldoklás gondolatait.

Spencer tért vissza a kezét törölgetve.– Te még mindig eszel Blackwood?– Mindig jó érzéked volt megállapítani, ami teljesen egyértelmű.Spencer elkomorult.– Akkor csak fald ezt a moslékot. Én megyek, keresek magamnak

valami szórakozást.John összevonta a szemöldökét, mintha azt mondaná: ”Itt?”– Ez a hely szerintem tele van olyasmivel, ami nagyon is jó mulatság

lehet – jegyezte meg Spencer. A szeme felcsillant, azzal sarkon fordultés távozott.

John felsóhajtott. Örült, hogy megszabadult ettől az embertől, akimindig olyan nagy bosszúságot okozott. Sosem kedvelte Spencert, deengedelmes katona volt, és Angliának minden ilyen emberre szükségevolt.

Befejezte az evést, a tányért áttolta az asztal másik oldalára, ízletesvolt az étel, de már semmi nem esett jól neki. Talán még egy pohárwhiskey.

Ó, már teljesen részeg volt. Nagyon részeg. Úgy tűnik, van mégnéhány dolog, amiért hálát lehet adni az úrnak.

Hagyta, hogy feje az asztalra koppanjon. Ana anyja nagyon idegesvolt, ugyebár? Arcán a gond ráncai húzódtak, ez a kép vibrált atudatában. És Ana, a szegény gyermek nyilván nem szeret ezek körül aférfiak körül lenni. Különösen az olyanok körül, mint Spencer.

Tompa puffanást hallott odakintről. Semmi különös.Spencer. Ó, igen, éppen rá gondolt. Púp a háton. Folyton zargatja a

helyieket, semmivel nem törődik, csak a saját szórakozásával.

Újabb puffanás.Mit mondott? Hogy valami szórakozást keres magának. Nagyon is rá

jellemző.Újabb furcsa hang, ez női kiáltásnak hallatszott. John körülnézett.

Hát rajta kívül senki nem hallotta? Mintha senki sem reagált volna.Talán azért van ez, mert ő van a legközelebb a lépcsőhöz.

”Ez a hely szerintem tele van olyasmivel, ami nagyon is jó mulatságlehet.”

John a szemét dörzsölte. Valami nincs rendben.Felállt, az asztalba kapaszkodott, hogy nehogy legyűrje a kínzó,

testét görcsökbe rándító hányinger. Miért van az a furcsa érzése, hogyvalami nagyon nincs rendben?

Újabb tompa puffanás. Újabb kiáltás.Lassan megindult a lépcső felé. Mi az? A zaj egyre hangosabb lett,

ahogy az emeleti lépcsőforduló felé közeledett.Aztán megint meghallotta. Ezúttal sokkal tisztábban.– Neeeeeeeee.ee!Ana hangja.John egy pillanat alatt kijózanodott. Berontott az ajtón, zsanérostól

tépte ki a helyéből.– Szent isten! Ne! – kiáltott fel.Alig látta Anát, karcsú alakja teljesen elveszett Spencer alatt, aki

könyörtelenül belehatolt.De John hallotta Ana fájdalmas sikolyát.– Neee! Neeeee! Kérem neeeee!John nem állt meg gondolkodni a helyzeten. Iszonyú haraggal

lerántotta Spencert a lányról, és a falhoz csapta.– Mi a franc van, Blackivood?Spencer arca olyan vörös foltos volt, mint hímtagja.– Te kurafi! – üvöltötte John, pisztolyához kapva.– Az isten szerelmére, hiszen ez csak egy spanyol kurva!– Gyereklány, Spencer!– Most már kurva – jegyezte meg Spencer, azzal megfordult, hogy

felvegye a nadrágját. John keze a pisztoly markolatára feszült. – Mindigis az lesz.

John rá emelte a pisztolyt.– Őfelsége katonái nem erőszakolnak.

Azzal ülepen lőtte Spencert.Spencer felüvöltött és sűrű káromkodások közepette a földre rogyott.

John Anához lépett, mintha tehetne valamit, hogy enyhítse amegaláztatást.

Ana arca teljesen kifejezéstelen volt.Amíg meg nem látta őt.Összerezzent. Rémülten fordult el Johntól.Rémülete láttán John hátratántorodott. Ő nem… Nem ő volt. Ó nem

akarta… Ekkor Ana anyja rohant be a szobába.– Szentséges szűzanya! – kiáltott fel. – Mi ez… Ó, én Anám! Ó, Ana!

– Lányához rohant, aki csillapíthatatlanul zokogott.John ott állt a szoba közepén, döbbenten, a whiskey-től mámorosan.– Nem én… – súgta. – Nem én voltam.Olyan sok zaj volt. Spencer fájdalmában üvöltött és átkozódott. Ana

zokogott. Anyja istent káromolta. John mintha mozdulni sem tudottvolna.

Ana anyja megfordult, arcára olyan erős gyűlölet volt írva, amilyetJohn egyetlen emberben még sosem látott.

– Te tetted ezt – csattant fel és John arcába köpött.– Nem. Nem én voltam. Én nem…– Megesküdtél, hogy megvéded! – Mintha a nő minden erejével

igyekezett volna visszafogni magát, nehogy rá támadjon. – Te is lehettélvolna!

John pislogott.– Nem.Te is lehettél volna. Te is lehettél volna. Te is lehettél…John felült az ágyban. Teste verejtékben úszott. Valóban öt éve múlt,

hogy ez történt? Visszafeküdt, próbált nem gondolni arra, hogy Anahárom nappal később megölte magát.

3. fejezet

Amikor másnap reggel Belle lement reggelizni, sem Emmát, semAlexet nem találta lent. Még nem keltek fel. Ez nagyon furcsa volt, mertEmma mindig is korán kelő volt. Belle gyanította, hogy Alex valamisajátságos célból marasztalja maga mellett az ágyban, és azon tűnődött,teherbe eshet-e egy nő, aki már terhes.

– Ahhoz képest, hogy általában nagyon okosnak tartanak,szánalmasan keveset tudsz a fontos dolgokról – dünnyögött halkan.

– Mondott valamit, kisasszony? – kérdezte egy lakáj rögtön.– Nem, nem, csak magamban beszéltem – felelte, rosszallón ingatva

fejét. Ha továbbra is így viselkedik, Westonbirt személyzeténeklegalább fele fogja azt hinni, hogy valami baj van nála nyaktól felfelé.

Némi ételt vett magához, végigfutotta az Alexnek az asztalrakészített előző napi újságot. Már az omlettet is megette, de az ifjúházasok még mindig nem bukkantak fel. Belle felsóhajtott, próbáltakitalálni, mivel foglalhatná el magát.

Arra gondolt, hogy beveti magát Alex könyvtárába, de ezúttalvalahogy nem volt kedve az olvasáshoz. Fényesen sütött a nap, amiritka dolog volt ezen a rendkívül esős őszön, hirtelen az jutott eszébe,milyen jó lenne, ha nem volna egyedül, ha Alex és Emma nemaludnának sokáig ezen a reggelen, és lenne valaki, akivel együttélvezhetné ezt a szép időt. De nem volt senki. Kivéve…

A fejét ingatta. Azt nem lehet. Nem jelenhet meg csak úgy LordBlackwood házánál, hogy beköszönjön neki.

Miért is nem?Nos, elsősorban azért, mert Lord Blackwood nem kedveli őt.Erre az volt a válasza magának, hogy éppen ezért kéne

meglátogatnia. Soha nem tudja jóvátenni a helyzetet, ha nemtalálkoznak többet.

Belle a homlokát ráncolva fontolgatta a gondolatot. Ha visz magávalegy szobalányt gardedámnak, talán nem szalad nagyon túl az illendőséghatárán. Ami azt illeti, azért talán mégis, de nem volt a környékensenki, aki megakadályozná, és Lord Blackwood nem tűnt olyanembernek, aki nagyon fennhordja az orrát. Miután döntött, elindult akonyha felé, hogy megtudakolja, tudna-e Mrs. Goode néhány vajassüteményt adni neki. Az nagyon kellemes reggeli lenne. Meglehet, hogyLord Blackwood még nem reggelizett.

Ez így teljesen rendben lesz. Hiszen ez nem London. Nem fognegyven pletykás nyelv már aznap este rajta köszörülődni, hogy milyenbotrányosan viselkedett. Ráadásul nem is valami szörnyűségre készül.Csak illendően szeretné köszönteni új szomszédjukat. Leginkábbkíváncsi volt, milyen a háza, legalábbis ezzel biztatta magát. Hogyan ishívják? Alex este említette. Bletchwood Place? Blumley Manor?Blasphemous Burg? Belle kinevette magát. Csak arra emlékezett, hogyvalami egészen borzalmas név.

Lement a konyhába, ahol Mrs. Goode szívesen készített nekipiknikkosarat. Belle hamarosan elindult. Kosarában friss dzsemek ésházi sütemény.

Nagyon határozottan indult az istálló felé, ahol felült Amber nevűkancája nyergébe. Nem volt egészen biztos abban, hogy merre van Johnháza, de annyit tudott, hogy keletre található. Ha az úton marad és a napfelé lovagol, egyenesen odaérhet.

Így hát laza ügetésre fogta a lovat és elindult a Westonbirt és azországút közötti hosszú bekötőúton. Emma szobalánya tudott lovagolni,vele tartott. Keletre fordultak a főúton, és úgy negyed óra múltántaláltak egy másik bekötőutat, amely mintha egy másik házhoz vezetettvolna. Pár pillanat múltán Belle egy tisztáson találta magát, amelynekközepén elegáns kőház állt. Az arisztokrácia fogalmai szerint kicsi házvolt, de elegáns és nyilvánvalóan jól megépített. Éppen hozzá illő. Belleelmosolyodott erre a gondolatra. Nem látott istállót, ezért magagondoskodott a lováról, és egy fához kötötte. Emma szobalánya követtea példát.

– Bocsáss meg, Amber – súgta Belle, azzal mély levegőt vett ésfelment a ház lépcsőjén.

Megragadta a hatalmas rézkopogtatót, hagyta, hogy nagykoppanással lecsapódjon. Néhány pillanat múlva ősz hajú, idős férfinyitott ajtót. Belle komornyiknak gondolta.

– Jó reggelt! – köszönt udvariasan. – Ez Lord Blackwood háza?A komornyik összevonta a szemöldökét.– Igen.Belle élénk mosollyal nézett rá.– Remek. Kérem, tájékoztassa az urat, hogy Lady Arabella Blydon

jött látogatóba.Buxton egy pillanatra sem vonta kétségbe, hogy a látogató igazi

hölgy, hiszen szép ruhát viselt és arisztokrata kiejtéssel beszélt.Méltóságteljes biccentéssel vezette be egy levegős, világos szalonba,amelynek finom bézses és kék színei voltak.

Belle nem szólt, nézte, ahogy a komornyik eltűnik a lépcsőn. AkkorEmma szobalányához fordult és azt mondta: – Talán… megnézhetnéd,hogy a konyhában… van-e személyzet.

A szobalány felettébb csodálkozott, hogy így elbocsátják, debólintott és elhagyta a helyiséget.

John még ágyban volt, amikor a komornyik belépett, aznap úgydöntött, még egy kis pihenést engedélyez magának. Buxton halkanlépett a szobába, majd gazdája füléhez nagyon közel hajolva, dehangosan közölte: – Látogatója van, uram.

John párnával csapott a komornyikra, és vonakodva felébredt.– Micsoda? – kérdezte álomittasan.– Látogató.– Szentséges isten! Hány óra van?– Kilenc óra van, utam.John nagy nehezen kikászálódott az ágyból, és a köntöséért nyúlt,

hogy meztelenségét eltakarja.– Ki a fene jön reggel kilenckor?– Lady Arabella Blydon, uram.John döbbenten perdült hátra.– Kicsoda?– Úgy emlékszem, azt mondtam, Lady…– Tudom, mit mondott! – csattant fel John. Felettébb türelmetlen volt

ettől a meglehetősen szokatlan ébresztőtől. – Mi a fenét keres itt?– Fogalmam sincs, uram, de önt keresi.

John felsóhajtott, arra gondolt, vajon mikor tanulja meg Buxton,hogy nem minden kérdésre kell válaszolni. Újra felsóhajtott. Egypillanatig sem kételkedett abban, hogy a sokat tapasztalt öregkomornyik pontosan tudta, hogy John afféle költői kérdésnek szánta amegjegyzést.

– Azt hiszem, fel kéne öltöznöm – jelentette ki végül.– Én is úgy gondolom, uram. Szíves engedelmével vettem

magamnak a bátorságot és szóltam Wheatley-nek, hogy szüksége lesz aszolgálataira.

John megfordult és elindult az öltözőszobába. Buxton-hoz hasonlóanaz inas is a házzal járt és Johnnak el kellett ismernie, hogy nem nehézmegszokni az ilyen luxust. Kisvártatva testhez simuló, krémszínűtérdnadrág keményített fehér ing és tengerészkék felöltő volt rajta.Szándékosan nem kötött nyakkendőt. Ha Lady Arabella nyakkendőtszeretne látni rajta, akkor nem reggel kilenckor kéne jönnie.

Vizet locsolt az arcába, nedves kezét végighúzta zabolátlan haján,igyekezett kissé megigazgatni az álomtól zilált ábrázatát.

– A fenébe! – mormogta, Ezek után is úgy nézett ki, mintha mégfélálomban lenne. A fenébe is! Kit érdekel? Lement.

Buxton a lépcsőfordulóban szólította meg.– Lady Arabella a zöld szalonban várja, uram.John mély levegőt vett, igyekezett leplezni bosszúságát.– És melyik az, Buxton?A komornyik szórakozott mosollyal nézett rá, és megmutatta.– Az ott, uram.John követte Buxton ujját, és bement a jelzett helyiségbe. Az ajtót az

illendőség miatt nem csukta be teljesen.Belle egy kék szék mellett állt, tétován nézegette az egyik festett

vázát. Végtelenül bájos volt és átkozottul élénknek tűnt rózsaszínűruhájában.

– Micsoda meglepetés! – szólt John.Belle a mély férfihang hallatán felnézett.– Ó, üdvözlöm, Lord Blackwood. – A férfi zilált hajára pillantott. –

Remélem, nem ébresztettem fel.– Egyáltalán nem – hazudott.– Arra gondoltam, hogy nem volt éppen szerencsés a

megismerkedésünk.

John egy szót sem szólt.Belle mély levegőt vett és folytatta.– Hát jó. Szóval úgy gondoltam, üdvözölnöm illenék, mint

szomszédot. Hoztam önnek egy kis reggelit. Remélem, szereti a vajassüteményt.

John széles mosollyal nézett rá.– Imádom a vajas süteményt. És éppen reggeliidő van.Belle homloka ráncba rándult a férfi nagyon szórakozotthangja hallatán. Mégiscsak felébresztette.– Hoztam hozzá egy kis dzsemet is – közölte, azzal leült és azon

tűnődött, mi ütött belé, hogy ilyen korán beállított.John csengetett, teát, kávét hozatott és leült a látogatóval szemben.

Körülnézett a helyiségben.– Látom, nincs kísérete.– Ó, dehogy nincs! Hoztam magammal egy szobalányt, de ő éppen

az ön személyzetével ismerkedik. Megkértem volna Emmát, hogykísérjen el, de még nem jött le. Tudja, korán van.

– Tudom.Belle feszengett, de folytatta.– Azt hiszem, ez nem is olyan fontos. Hiszen nem Londonban

vagyunk, ahol az ember minden lépése pletykák tárgya lehet. Nemmintha itt bármi veszély leselkedne rám.

John elismerően pásztázta végig tekintetével a határozottan nőiesalakot.

– Úgy érzi, kisasszony?Belle elpirult, kihúzta magát ültő helyében. Egyenesen a férfi

szemébe nézett, és a kaján, cinikus felszín alatt becsületességet látott.– Igen. Úgy érzem, nem fenyeget semmi veszély – felelte

határozottan.– Nem lett volna szabad kíséret nélkül jönnie.– Mondtam, hogy nem kíséret nélkül jöttem. A szobalányom…– A szobalánya a konyhában van. Itt most egyedül van. Velem.Belle többször kinyitotta és becsukta a száját.– Ó… igen… persze… de…John nézte, csak nézte, és arra gondolt, hogy semmire nem vágyik

jobban, mint hogy megcsókolja ezt a lágy ajkat, amely olyanszörnyülködve nyílik-csukódik. A fejét ingatta alig észrevehetően, hogy

elűzze ezt a gondolatot. Szedd össze magad, John! – figyelmeztettebelső hangja.

– Kérem, bocsásson meg! – mondta hirtelen. – Nem akartamfeszélyezni önt. Csak igazán nem tipikus, hogy egy ifjú hölgy gardedámnélkül látogat meg egy agglegényt.

Belle szélesen mosolygott, a bocsánatkérés valahogy megszüntette afeszültséget.

– Én sem vagyok igazán tipikus.John ebben egy pillanatig sem kételkedett. A kisasszony pajkos

arckifejezésére pillantott és azon tűnődött, hogy azért látogatta meg,hogy kínozza őt.

– Ráadásul – folytatta Belle –, nem gondoltam volna, hogy ennyireragaszkodik az etiketthez, uram.

– Én nem is ragaszkodom hozzá. Ám a fiatal hölgyek többsége igen.Egy inas teát és kávét szolgált fel, és Belle sietve felajánlotta, hogy

tölt mindkettőjüknek. Egy csésze kávét adott át a ház urának, majd teáttöltött magának, közben csevegett vele.

– Ezen a környéken nőtt fel?– Nem.– Akkor hol?– Shropshire-ben.– Ó, milyen szép vidék!John olyan hangot hallatott, amely veszélyesen közel volt a

felmorduláshoz. Belle összevonta a szemöldökét és folytatta, mintha misem történt volna.

– Én londoni vagyok.– Ó, milyen szép vidék!Belle az ajkát csücsörítette erre a szarkasztikus megjegyzésre.– Persze van egy házunk Sussexben, de jellemzően Londont tartom

az otthonomnak.John elvett egy vajas süteményt és nagy gonddal eperdzsemet kent

rá.– Milyen kár!– Nem szereti Londont?– Nem különösebben.– Ó!

Belle gondolkodott, hogy mit mondhatna még. Egy teljes perc telt elés fájdalmasan tudatában volt annak, hogy John milyen átható, tűnődőpillantást vet rá, mintha nagyon is szórakoztatná a helyzet.

– Nos – szólalt meg Belle végül –, látom, hogy tegnap nem hazudottnekem.

Ez a megjegyzés megragadta John figyelmét és kérdőn nézett fel.– Valóban nem mestere az udvarias társalgásnak. Sőt

megkockáztatnám, talán inasa sem.John hangosan felnevetett.– Igazán nem lehet önt azzal vádolni, hogy nem okos és szellemes,

kisasszony.Belle elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést, mert nem volt

biztos abban, hogy a férfi ezt bóknak szánta-e. Ahogy ránézett, eszébejutott az előző napi beszélgetés. Ha csak egy pillanatra is, de élveztékegymás társaságát. Shakespeare-ről társalogtak, és igen, egy kicsitévődtek is egymással.

Akkor másként viselkedett, szinte fiúsan. Egészen addig, amíg újramagára nem vette a férfias védekező, távolságtartó magatartást. Belleúgy sejtette, hogy valaki régen nagyon megsértette ezt a férfit. Ezazonban nem jelenti azt, hogy vele most rosszul kéne bánnia.

Érezte, hogy van valami különleges ennek a férfinak a lényében,valami nemes, fénylő és nagyon-nagyon jó. És talán csak az kell, hogyvalaki emlékeztesse erre. Nem látott okot arra, hogy ne dobja sutba azóvatosságot, és ne próbáljon meg barátkozni vele mindazon akadályokellenére, amelyeket a férfi igyekezett eléje gördíteni.

Kezét karba fonva kijelentette: – Beszélhet velem ilyen arrogánshangon, ha akar, de átlátok a szitán.

John összevonta a szemöldökét.– Nyugodtan elismerheti – közölte Belle teljesen tárgyilagosan. – Ön

kedvel engem.John legnagyobb rémületére a kávéscsésze hangosan megcsörrent a

csészealjon.– Mit mondott?– Azt, hogy ön kedvel engem – felelte Belle, azzal oldalra hajtotta a

fejét és úgy nézett ki, mint a macska, aki az imént lafatyolt fel egynagyon nagy tál tejszínt.

– És megkérdezhetném, miből jutott erre a következtetésre?

– Egyszerűen tudom.Johnnak már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, vajon azt is

tudja-e a kisasszony, hogy milyen nagyon kívánja őt. Vajon ezt is érzi?Talán. Ő maga eléggé meglepődött, milyen hevesen reagált rá. Tegnapolyan gyönyörű volt, ahogy ott olvasott a fa alatt, de még kissé álmosszemmel valósággal istennőnek tűnik.

– Nem kéne ennyire meglepődnie éleslátásomon – jegyezte megBelle szellemesen.

Nagyon okos és cserfes istennő.– Önt – szólt John felettébb jelentőségteljesen – meg kéne ostorozni.– Remélem, nem szándékozik menten ostort keresni, hogy ezen

véleményét saját kezűleg foganatosítsa. Meglehetősen kedvelem a hátsófelemet.

Szentséges isten, gondolta Belle, midőn ezeket a szavakat kimondta,mikor lett ilyen merész? Nézte a férfi dühös ábrázatát.

John áruló elméje azt sugallta, hogy ő is nagyon-nagyon kedvelné akisasszony hátsó felét, és még árulóbb teste rögtön heves reakcióvalillusztrálta a gondolatot. Mit képzel ez a csitri? Egy férfit nem lehet avégtelenségig provokálni. Mégsem tudta tagadni, hogy a kisasszonyszavaiban volt valami igazság. Igen, meglehetősen kedveli. Ígymegpróbálván elterelni a beszélgetést a veszélyes vizekről, határozottankijelentette: – Igaza van. Valóban nem vagyok az udvarias társalgásmestere.

Belle nyugtázta a célzást. Kedvesen elmosolyodott.– Én az ön helyében ezen nem aggódnám túl magamat. Nem

reménytelen eset.– Ó, mily megkönnyebbülés!– Ez a remény azonban percről percre gyengül – jegyezte meg Belle.John nézte, ahogy a kisasszony a vajas süteményt majszolta.

Valahogy sikerült kedvesnek és kívánatosnak látszania közben.Szentséges ég, hiszen máris kezdi áttörni a lelke köré évekkel korábbanvont védőfalat. Nyilván nem érdemel olyan bánásmódot, amit eddigtanúsított vele. Lenyelte a falatot, lassan, gonddal megtörölte száját aszalvétával, felállt és megfogta a kisasszony kezét.

– Megengedné, hogy elölről kezdjem a ma reggelt? –szólt gálánsán,a kisasszony kezét ajkához emelve. – Attól tartok, az ágy rossz oldalánkeltem fel.

Belle szíve nagyot dobbant, amint megérezte, hogy a férfi ajka azujjait súrolja.

– Nekem kéne elnézést kérnem öntől. Attól tartok, ilyen illetlenülkorai órán az ágy egyik oldala sem lett volna jó.

John erre elmosolyodott, visszaült és elvett még egy süteményt.– Ez nagyon finom – jegyezte meg.– A szakácsunk anyja skót.– A szakácsunk? – akadt fenn John figyelme a szóhasználaton. –

Ezek szerint tartósan a hercegi házban lakik?– Nem. Amint a szüleim visszatérnek Itáliából, visszamegyek

Londonba. De el kell ismernem, hogy Westonbirt már majdnem olyan,mintha az otthonom lenne.

– Járt Skóciában?John megrázta a fejét, megemelte félig megevett süteményét.– Nem. És ön?– Én sem.Pillanatnyi csend után John szólalt meg: – Milyen vagyok?– Hogyhogy milyen? – kérdezte Belle csodálkozva.– Mennyire sikerül udvariasan beszélgetnem? Az utóbbi néhány

percben nagyon, nagyon erősen próbálkoztam – ismerte el kisfiúsmosollyal.

Belle önkéntelenül is gyöngyözőn felnevetett.– Ó, nagyon jól halad!– Hamarosan szalonképes leszek a londoni szezonra – közölte a férfi

az utolsó falat süteményt is befalva.Belle izgatottan előrehajolt.– Ezek szerint azt tervezi, hogy a szezonra Londonba jön?Nagyon izgalmasnak találta a gondolatot. Kezdte már unni a

társasági forgatagot, John határozottan sokat javítana a helyzeten.Ráadásul nagyon erotikusnak érezte, hogy tánc közben a karjábanlehetne. Delejes bizsergés futott végig gerincén, ahogy elképzelte,milyen közel lennének egymáshoz, mire élénken elpirult.

John észrevette arcszíne változását és nagyon kíváncsi volt, milyenbotrányos gondolattól képes elpirulni, miután ily merészen, hajnalikilenc órakor jött hozzá kéretlen vizitába. Nem szándékozott fokozni akisasszony zavarát, ezért nem kérdezett rá a pirulás okára, így csakannyit mondott: – Nem. Ahhoz nem vagyok elég ostoba.

Belle hátradőlt, meglepődött ezen a nyíltságon.– Hát, az nem probléma – próbálta tréfával elütni a dolgot. – Az

előkelő társaság fele nem elég ostoba. Úgy intézik, hogy minden estemeghívják őket társas összejövetelekre, így mindig ingyen vacsoráznak.

– Én sosem jártam partikra minden este.– Nem is gondoltam volna önről. Ami azt illeti, én sem.– Valóban? Azt hittem, minden bálnak ön a szépe. La plus belle

femme de la balle, ahogy a francia mondja, ha megengedi ezt aszójátékot.

Belle fanyar mosolyra húzta száját.– Nem leszek álszerény, nem mondom azt, hogy volt szerencsém

némi társasági sikert élvezni…John vidáman felnevetett e gondos szóválasztáson.– De el kell ismernem, kezd elegem lenni a szezonból.– Valóban?– Igen. Ám attól tartok, jövőre is ott kell lennem.– Miért kell ott lennie, ha olyan unalmasnak találja?Belle elfintorodott.– Hát, az ember lányának valahogy férjet kell találnia.– Ó! – ennyit mondott John, nem többet.– Ez nem olyan könnyű, amilyennek gondolná!– Nem hiszem, hogy önnek különösebben nehéz lenne férjet találnia,

Lady Arabella. Bizonyára tudja, hogy ön rendkívül szép.Belle elpirult a gyönyörtől e bók hallatán.– Volt néhány ajánlatom, de egyiket sem találtam elfogadhatónak.– Nem volt elég pénzük?Belle ezúttal a döbbenettől pirult el.– Ezt sértésnek veszem, Lord Blackwood.– Kérem, bocsásson meg. Azt hittem, ez a dolgok természetes rendje.Belle kénytelen volt elismerni, hogy sok nő számára valóban ez a

dolgok természetes rendje és a bocsánatkérés elfogadásául bólintott.– Néhány úriember tájékoztatott, hogy külsőm és hozományom miatt

hajlandók elnézni visszataszító kékharisnya hajlamaimat.– Én meglehetősen vonzónak találom az ön kékharisnya hajlamait,

kisasszony.Belle boldogan felsóhajtott.– Milyen öröm ilyet hallani, különösen egy férfitól!

John vállat vont.– Mindig is ostobaságnak tartottam, ha egy férfi olyan nőt kíván, aki

legfeljebb úgy társalog, mint egy birka.Belle előrehajolt, szeme pajkosan csillogott.– Valóban? Tekintve, hogy önnek gondjai vannak az udvarias

társalgással, azt hittem, éppen ilyen hölgyet tart megfelelőnek.– Touché, kisasszony. Talált. Elismerem.Belle elégedett volt, és hirtelen nagyon, nagyon örült, hogy azon a

reggelen olvasás-kirándulásra ment.– Ezt nagy dicséretnek veszem.– Annak szántam – szólt John, majd a megfogyatkozott halom vajas

süteményre mutatott. – Kér egyet? Ha nem avatkozik be hamarosan,hajlamos vagyok az egészet felfalni.

– Nos, én már reggeliztem, de… – Belle nézte, csak nézte alátványnak is ínycsiklandozó süteményeket. – Azt hiszem, nem árthat,ha eszem még egyet.

– Szent ég, mennyire nincs türelmem olyan hölgyekhez, akik úgyesznek, mint a nyulak!

– Tudom, ön inkább a birkákat kedveli.– Ismét touché hölgyem – jegyezte meg John, azzal kinézett ablakon.

– Azok ott az önök lovai?Belle követte a tekintetét, azzal felállt és az ablakhoz lépett,– Igen. A bal oldali a kancám, Amber. Nem láttam istállót, ezért csak

a fához kötöttem. Elégedettnek tűnik.John is felállt, és Belle mellé lépett az ablakhoz.– Az istálló hátul van.Belle nagyon is tudatában volt a férfi közelségének, érezte

jellegzetes férfiillatát. Lélegzete is elállt ettől az érzéstől, és azon adélelőttön először nem talált szavakat. Miközben Lord Blackwood akancát szemlélte, lopva az arcélére pillantott. Egyenes, patríciusorravolt, álla markáns. Ajka egyszerűen szép, telt, érzéki. Belle feszengett,kényszerítette magát, hogy a szemét nézze. Merengő, fájdalmas tekintetvolt és elfogta a vágy, hogy bárcsak enyhíteni tudná azt a fájdalmat ésmagányt, amit látott.

John hirtelen feléje fordult és rajtakapta Belle-t, hogy őt nézi.Tekintetük egymásba kapcsolódott, és John egy pillanatig nyíltan nézte

őt, belátást engedett lelkébe. Aztán elmosolyodott, megtörve a varázstés elfordult.

– Szép kanca – jegyezte meg John.Beletelt néhány pillanatba, míg Belle újra szabályosan tudott

lélegezni.– Igen, elég régóta megvan.– Nem hiszem, hogy Londonban rendesen meg lehet járatni.– Sajnos nem – felelte Belle, és nem értette, de tudni akarta, miért

laposodott el így a társalgás. Miért húzódott el tőle? Úgy érezte, egypillanatig sem tud vele lenni tovább, ha csak ostobaságokat beszélnek,vagy isten ments' udvarias társalgásba bonyolódnak. – Azt hiszem,jobb, ha most elmegyek – jelentette ki váratlanul. – Késő van.

John erre felnevetett. Alig volt tíz óra.Sietségében, hogy minél előbb összeszedje magát, Belle nem hallotta

a vidámságot a nevetésben.– Megtarthatja a kosarat. Az ennivalóval együtt ajándék.– Mindig nagy becsben fogom tartani – felelte John, azzal csengetett,

hogy hívassa a vendég szobalányát a konyhából. Belle mosolygott, éslegnagyobb rémületére és meglepetésére könny csillant a szemében. –Köszönöm a társaságát. Nagyon kellemes délelőttöm volt.

– Nekem is.Kikísérte az előcsarnokba. Belle mosolygott, mielőtt elfordult volna

tőle, és ez a mosoly John lelkéig hatolt és a vágy új hullámát indította eltestében.

– Lady Arabella – szólt rekedtes hangon.A kisasszony megfordult, aggodalom homályosította el vonásait.– Valami baj van?– Nem tanácsos a társaságomban lennie.– Ezt hogy érti?– Ne jöjjön ide többé.– De az imént azt mondta…– Azt mondtam, hogy ne jöjjön ide többé. Legalábbis ne egyedül.Belle pislogott.– Ne butáskodjon! Ez úgy hangzik, mintha egy rémregény hőse

mondaná.– Nem vagyok hős – felelte komoran. – Jobb, ha ezt észben tartja.

– Kérem, ne gúnyolódjon velem – szólt Belle, de hangjában nem voltmeggyőződés.

– Nem teszem, kisasszony. – Behunyta szemét és a másodperctörtrészéig tiszta kín jelent meg vonásain. – Sok veszély van a világban,amiről ön nem tud. Amiről soha nem is szabad tudnia – tette hozzáélesen.

Ekkor a szobalány megérkezett a hallba.– Jobb, ha most elmegyek – felelte Belle teljesen elbátortalanodva.– Igen.Azzal Belle megfordult és leszaladt a lépcsőn a lovához. Gyorsan

nyeregbe szállt és elindult a bekötőúton az országút felé. Érezte hátánJohn tekintetét.

Mi történt vele? Ha addig érdekelte az új szomszéd sorsa, most márvégképp kíváncsi volt. Hangulata változik, mint a szeszélyes szél. Nemértette, hogy egyik pillanatban hogyan képes olyan kellemesen évődnivele, a másikban pedig oly komor és félelmetes lenni.

Képtelen volt elhessegetni a gondolatot, hogy ennek a férfinekvalahogy szüksége van rá. Az nyilvánvaló, hogy szüksége van valakire.Valakire, aki képes elmulasztani a fájdalmat, ami megjelenttekintetében, valahányszor azt hiszi, senki nem nézi.

Belle kihúzta magát. Sosem riadt vissza a kihívásoktól.

4. fejezet

Belle egész nap azon gondolkodott, amit John társaságábantapasztalt. Korán lefeküdt, remélve, hogy az éjszakai alvás újperspektívákat juttat eszébe. Ám órákig elkerülte az álom, és amintelszunnyadt, John meglepő kitartással kísértett álmaiban.

Másnap reggel a szokásosnál egy kicsit később kelt fel, de amikorlement reggelizni, Alex és Emma még mindig ágyban voltak. Nem voltkedve keresni valami időtöltést magának, ezért gyorsan megreggelizettés elhatározta, hogy sétálni indul.

Lenézett cipős lábára, és úgy ítélte meg, hogy a lábbeli elég masszívegy kis kiránduláshoz és miután Norwoodnál üzenetet hagyott acsaládnak, kiosont a főbejáraton. Friss volt az őszi levegő, de nemhideg, és Belle örült, hogy nem bajlódott kabátfelvevéssel. Gyorsléptekkel indult el, vitte a lába kelet felé. Keletre, azaz John Blackwoodbirtoka felé.

Belle felnyögött. Tudta, hogy ez fog történni. Megállt, próbáltarávenni magát, hogy megforduljon és nyugatra tartson. Vagy északra,vagy délre, vagy észak-északnyugatra, vagy bármerre, csak kelet feléne. Ám a lába nem volt hajlandó engedelmeskedni és ment, csakbotladozott tovább, azzal igyekezett menteni magatartását, hogy csak afőutat ismeri Blondwood Manor felé és itt erdős részen haladni, vagyisvalószínűleg nem oda jut.

Összevonta a szemöldökét. Nem Blondwood Manor a hely neve. Deha az élete múlna rajta sem tudná, hogyan nevezik, Belle a fejét ingattaés csak ment tovább. Eltelt egy óra és Belle kezdte sajnálni döntését,hogy nem hozta magával kancáját. Jó néhány mérföldet kellettmegtennie Alex birtokának határáig, és abból, amit John mondott nekiaz előző napon, azt is tudta, hogy az ő háza is többmérföldnyire van.Kiderült, hogy cipője nem is olyan kényelmes, mint amilyennek látszik,

és felmerült benne a gyanú, hogy jobb sarkán éppen vízhólyag kezdképződni.

Igyekezett tudomást sem venni róla, ment tovább, arcizma semrezzent, de a fájdalom hamarosan az irritáció új csúcsait ostromolta.Hallhatóan feljajdulva elismerte, hogy vereséget szenvedett avízhólyagtól. Leguggolt, megtapogatta a füvet, nem nedves-e. A korahajnali pára már felszáradt, Belle leült a földre, kifűzte a cipőjét,lehúzta. Éppen el akart indulni, amikor rájött, hogy a kedvencharisnyája van rajta. Megadó sóhajjal nyúlt szoknyája alá, kikapcsolta aharisnyatartóból és lassan legöngyölte lábáról.

John alig tízlépésnyire volt tőle. Alig hitt a szemének. A kisasszonyújfent az ő birtokára tévedt. Éppen az volt a szándéka, hogy jelenlététtudassa vele, amikor meghallotta, hogy a hölgy valamit mond, magábanbeszél, aztán a lehető legkevésbé kecses, nőies módon leül a földre.

Kíváncsiságát ez felettébb felkeltette, hirtelen behúzódott egy famögé. Ami ez után következett, az csábítóbb látvány volt, mintamilyenről álmodni mert volna. Belle előbb lehúzta a cipőjét, aztán térdfölé húzta a szoknyáját és szívfájdító, az elérhetetlenség miatt tantaluszikínokat okozó látványban volt része: gyönyörű, formás lábat látott.John kis híján felnyögött. A jó társaságban a bokakivillanás is nagyonmerésznek számított, ez pedig kifejezetten pikáns jelenet.

Tudta, hogy nem lenne szabad néznie. De ahogy ott állt és nézte,ahogy Belle lehúzza a harisnyáját, nem talált jobb megoldást. Hamegszólítja, csak zavarba hozza a kisasszonyt. Legjobb, ha nem tudja,hogy ott van. Úgy sejtette, egy igazi úriembernek lenne tartása és erejehátat fordítani, de tapasztalatból tudta, hogy azok, akik hangsúlyozottanigazi úriembernek nevezik magukat, szimpla bolondok.

Egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét. Ártadanságábancsak még csábítóbb volt – csábítóbb, mint a profi vetkőző hölgyek. Anem szándékolt sztriptíz még érzékibb volt attól, hogy Belle gyötrőlassúsággal simította le lábáról a harisnyát, nem azért, mert tudta volna,hogy közönsége van, hanem mert mintha élvezte volna, ahogybársonyos bőrén a selyem végigsiklik. És a kisasszony mosolygott.John még sohasem találkozott olyan emberrel, aki ily gyakran beszélgetmagával, különösen nem ilyen édes hangon.

Belle felállt, néhányszor végignézett magán, mígnem meglátott egymasnit a ruháján. Levetett harisnyáját ehhez a masnihoz rögzítette, jól

megkötötte biztonságos csomóra, aztán lehajolt és felemelte a cipőjét.John kis híján elnevette magát, amikor a kisasszony megint magábankezdett beszélni, úgy nézett a cipőjére, mintha valami kellemetlen,kártékony kis állat lenne, aztán eszébe jutott, hogy a harisnyájátnagyobb biztonságban tudhatja, ha a cipőjébe dugja.

Hallotta, hogy a kisasszony hangosan felsóhajt, vagyis tényleg eléghangos lehetett, aztán vállat vont és elfordult tőle. John ennek láttánösszevonta a szemöldökét. Mert a kisasszony nem hazafelé, hanem az őháza felé indult tovább. Egyedül. Az ember azt gondolná, hogy ennek acsitrinek van annyi esze, hogy komolyan vegye a figyelmeztetését. Azthitte, előző nap sikerült ráijesztenie. Az ég a tanú, hogy magát ijesztettemeg.

Önkéntelenül elmosolyodott azonban, mert Belle így, hogy csakegyik lábán volt cipő, ugyanúgy sántított, mint ő.

John gyorsan visszafordult és elindult az erdő mélyére. Balesete utánnagyon módszeresen edzette sérült lábát, így elég gyorsan tudotthaladni, majdnem olyan gyorsan, mint egy ép lábú ember.

Az egyetlen probléma az volt, hogy a túlerőltetés hatására ez a lábaúgy fájt, mintha a pokolig gyalogolt – illetve ugrált – volna oda-vissza.

De nem gondolt ezekre a következményekre, amikor az erdőn átsietett. Gondolatai közt elsődleges helyet foglalt el az igyekezet, hogyátvágjon az erdőn és Belle kisasszonnyal Bletchford Manorhozközelebb találkozzon, hogy ne sejtse a meglesés tényét.

Tudta, hogy az ösvény kanyarodik, ezért egyenesen átvágott azerdőn, átkozva minden kidőlt fatörzset, amelyeket már nem tudottátugrani. Amikor végül a házához körülbelül félmérföldnyivel közelebbvisszaért az ösvényre, térde sajgott és zihált az erőfeszítéstől.Tenyerével a combjára támaszkodott és egy pillanatra lehajolt, hogylégzése visszatérjen a rendes ritmusába. Fájdalom nyilallt a lábába,kiegyenesíteni is kín volt. A fájdalomtól remegve dörzsölte térdét, míga nyilalló érzés tompa fájdalommá szelídült.

Éppen időben egyenesedett fel. Belle bicegve jelent meg a sarkon.John gyorsan egy lépést tett felé, hogy olybá tűnjön, mintha csakreggeli sétáját tenné az ösvényen.

Belle nem látta meg rögtön, mert az ösvény talaját figyelte,kavicsokat keresett, nehogy meztelen talpával rálépjen valamelyikre.Körülbelül tízlépésnyire lehettek egymástól, amikor a kisasszony

meghallotta a léptek zaját. Felnézett és a birtok urát látta közeledni.Lord Blackwood olyan titokzatos mosollyal nézett rá, mintha tudnavalamit, amit ő nem. Ami azt illeti, gondolta Belle, Lord Blackwoodbizonyosan tud valamit, amit ő soha nem fog tudni.

– Ó, üdvözlöm, Lord Blackwood – mondta ajkát olyan mosolyravonva, amelyről remélte, legalább olyan titokzatos, mint a férfié. Bársejtette, hogy ebben nem járt sikerrel, életében nem volt még egyetlentitokzatos nap sem, ráadásul túlságosan vidáman csengett a hangja.

Belle gondolatai vadul kavarogtak. John bólintott.– Ha jól sejtem, azt találgatja, vajon mit keresek ismét a birtokán.John szemöldökét felvonva, kérdőn nézett rá és Belle-nek fogalma

sem volt, mit jelent ez a gesztus: ön egy bosszantó, kis birtokháborító,ön mulatságos, lerázhatatlan kolonc, önnek egész lénye annyiraérdektelen, hogy nem is érdemes rászánni az időt, míg gondolkodnékrajta. Így hát folytatta.

– Természetesen tudomásom van róla, hogy az ön birtoka, de mareggel kelet felé indultam sétálni Westonbirtből. Nem tudom, miért, deígy történt és a keleti határ sokkal közelebb van a házhoz, mint a többi,és mivel én szeretek nagy sétákat tenni, magától értetődik, hogy egyszerelérem a birtokhatárt, és úgy gondoltam, nem lenne ellenére.

Belle hirtelen becsukta a száját. Üres fecsegés volt csak, amitmondani tudott. Ez egyáltalán nem volt jellemző rá.

– Nincs ellenemre – felelte John teljesen egyszerűen.– Ó! Hát, ez jó hír, azt hiszem, mert nem szeretném, ha ön erővel

tenne ki a birtokáról.Ez már igazán ostobaságnak hatott. Belle újra becsukta a száját.– Valóban erőt kéne alkalmaznom, hogy kitegyem önt a

birtokomról? Fogalmam sem volt, hogy önnek ennyire kedvére való eza megoldás.

Belle huncutul mosolygott.– Ön évődik velem.John újfent halvány mosollyal nézett rá, olyan mosollyal, ami

nagyon sokat mondhatott volna, ha arca többi része nem lett volnaolyan kifürkészhetetlen.

– Ön nem túl beszédes, ugye? – fakadt ki Belle.– Nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Ön felettébb bájosan kézben

tartja a beszélgetés fonalának mindkét végét.

Belle fintorgott.– Ez utálatos megjegyzés volt öntől. – Felnézett, a férfi bársonyos

barna szeme, amelyből általában semmit nem lehetett kiolvasni, mostélénk, élvezetteljes vidámsággal csillogott. – De igaz – sóhajtott fel. –Tudja, általában nem beszélek ilyen sokat.

– Valóban?– Igen. Szerintem azért érzek késztetést arra, hogy többet beszéljek,

mert ön annyira szótlan.– Ó! Értem. Szóval az én vállamra terheli a felelősséget?Belle csábosán John vállára pillantott, amely egy kissé szélesebb

volt, mint amire emlékezett.– Valóban úgy tűnik, az ön válla kissé alkalmasabb ilyen nehéz teher

elviselésére.John elmosolyodott, igazi, széles mosollyal, ami pedig nem gyakran

fordult elő nála. Hirtelen öröm töltötte el, hogy aznap reggel jobbkabátot öltött, pedig szokása volt a reggeli sétákra viseltesebb darabokatfelvenni. Aztán bosszús volt magára, hogy ilyesmivel törődik.

– Ez valami új divat? – kérdezte, a kisasszony kezében tartott cipőremutatva.

– Nem. Vízhólyag – közölte Belle, néhány ujjnyira felemelveszoknyáját. Tudta, hogy ez kockázatos, de ezzel a kockázattal nemtörődött. Olyan bizarr beszélgetéseik voltak már, hogy az etiketthétköznapi szabályai mintha egyszerűen nem vonatkoztak volna rájuk.

Legnagyobb meglepetésére azonban a birtok ura letérdelt eléje ésmeztelen lábát két kezébe fogta.

– Megengedi, hogy megnézzem?Belle zavarában visszahúzta a lábát.– Nem hiszem, hogy ez szükséges lenne – mondta gyorsan.A lábát látni egy dolog. Megérinteni azonban teljesen más.John kitartott elhatározása mellett.– Ne legyen prűd, Belle. Elfertőződhet, és akkor tényleg nagyon

siralmas állapotba keriii.Belle sűrűn pislogott, eléggé meglepődött, hogy a férfi ilyen

merészen a keresztnevén szólította.– Honnan tudta, hogy Belle a nevem? – kérdezett rá.– Ashbourne mondta – felelte John, a csupasz talpat szemlélve. –

Hol ez az átkozott vízhólyag?

– A sarkamon – felelte Belle, engedelmesen hátrafordulva.John halkan füttyentett.– A nemjóját! Ez aztán komisz példány. Kényelmesebb cipőt kell

választania, ha hosszú gyalogtúrákat akar tenni a vidéken.– Nem túráztam. Csak sétáltam. És van jobb cipőm is. Csak egy

kicsit sétálni akartam, de csak az után határoztam el, hogy márfelöltöztem, és már nem volt kedvem átöltözni.

Belle bosszúsan felsóhajtott. Miért érezte szükségét annak, hogymagyarázkodjon neki?

John felállt, tiszta, hófehér zsebkendőt vett elő és karon fogta akisasszonyt.

– Van egy tó nem messze innen. Hozhatok egy kis vizet, hogykitisztítsam a sebet.

Belle leengedte a szoknyáját.– Nem hiszem, hogy ez szükséges lenne, John.John testét melegség járta át, hogy Belle meglehetősen hangsúlyosan

a keresztnevén szólította, örült, hogy megelőzte, előbb ő szólította akeresztnevén és nem kért engedélyt tőle. Határozottan megkedvelte ezta Lady Arabellát, bár az ő ízléséhez kissé túl előkelő kapcsolatai voltak.Nem emlékezett, mikor mosolygott legutóbb ilyen sokat. Belle okos ésszórakoztató, egy cseppet túl szép ahhoz, hogy ne érezze feszélyezvemagát mellette, de biztos volt abban, hogy egy kis erőfeszítéssel képeslesz kordában tartani iránta való vonzalmát.

A kisasszony azonban meglehetősen felháborító módon nemigentörődött saját jóllétével, és nyilvánvalóan azzal sem, hogy szemüvegetkéne viselnie, és nem érezte veszélyesnek hamarosan elfekélyesedővízhólyagját, ahogy gardedám nélküli sétákra való hajlamát sem.Nyilvánvalóan szüksége van valakire, aki egy kicsit megleckézteti, jobbbelátásra bírja. Mivel rajtuk kívül nem látott senkit a közelben, úgyhatározott, az a valaki akár ő is lehet, ezért elindult a tó felé, szó szerintmaga után vonszolva Belle-t.

– Na de… na de… Jo-ohn!– Be-elle! – riposztolt John, tökéletesen utánozva a kisasszony

hanghordozását.– Tudok magamra vigyázni! – szólt Belle, meggyorsítva lépteit,

hogy lépést tudjon tartani vele. Ahhoz képest, hogy olyan feltűnőensántított, nagyon gyorsan mozgott.

– Nyilvánvalóan nem tud, ha tudna, már régen szemüveg lenne azorrocskáján.

Belle olyan hirtelen állt meg, hogy John megingott.– Csak olvasáshoz kell – mordult fel.– Balzsam a szívemnek azt hallani, hogy beismeri.– És én még azt hittem, hogy kezdem megkedvelni önt… most már

nem vagyok olyan biztos ebben.– Pedig még mindig kedvel – felelte John széles rnosollyal, és újra

elindult, maga után húzva a kisasszonyt a tó felé.Belle szája tátva maradt a csodálkozástól.– De nem!– Pedig igen.– Nem… illetve… talán egy kicsit mégis – ismerte el. – De

határozottan az a véleményem, hogy meglehetősen leereszkedően bánikvelem.

– Nekem pedig határozottan az a véleményem, hogy egy átkozottulcsúnya vízhólyag van a sarkán. Szóval hagyja abba a nyafogást, hakérhetem.

– Én nem…– De igen.Belle elhallgatott, tudta, hogy túlságosan sokat fecsegett. Beletörődő

sóhajt hallatva hagyta, hogy a férfi a tó felé vezesse. Amikor odaértek,Belle leült egy kis füves részre, míg John lement a partra és a vízbemártotta a zsebkendőt.

– Tiszta?– A zsebkendőm vagy a víz?– Mindkettő.John visszament hozzá, felmutatta a hófehér batisztot.– Ragyogóan tiszta.Belle felsóhajtott e férfiúi eltökéltség láttán, hogy mindenáron

kezelni akarja az ő vízhólyagját, azzal kidugta csupasz lábát a szoknyaalól.

– Ez így nem lesz jó.– Miért nem?– Hasra kell fordulnia.– Nem hiszem – felelte Belle határozott hangon.John érdeklődőn oldalra hajtotta a fejét.

– Ahogy én látom – szólt elgondolkodva –, két lehetőségünk van.Nem folytatta, ezért Belle kénytelen volt rákérdezni.– Valóban?– Igen. Vagy hasra fordul, kisasszony, hogy elláthassam a

vízhólyagját, vagy én fekszem hanyatt és a lába alá kúszom, hogyláthassam a sarkát. Ez a manőver természetesen azzal járna, hogy aszoknyája alá dugjam a fejemet, és bár ez a perspektíva felettébbizgató…

– Elég legyen – mordult Belle. Hasra fordult.John a zsebkendőt gyengéden a sebre nyomta, a műveletet többször

ismételve letörölte körülötte a kevés alvadt vért. Kissé csípett, de Belleérezte, hogy John igyekszik nagyon gyengéden ellátni a sebet, ezért egyszót sem szólt. Amikor azonban kést húzott elő a zsebéből, a hallgatásdolgában meggondolta magát.

– Aaaaa!Sajnálatos módon az első szó, amit kimondott, nem volt túl artikulált

és koherens.John meghökkent.– Valami baj van?– Mit akar tenni azzal a késsel?Lord Blackwood türelmes mosollyal nézett rá.– Csak egy kis bemetszést akartam ejteni a vízhólyagján, hogy

kiszáríthassam. Így az egyszerűen visszatapad a helyére.Úgy tűnt, pontosan tudja, mit csinál, de Belle úgy érezte,

mindenképpen kérdéseket kell feltennie, hiszen éppen arra készül, hogyennek a viszonylag idegen férfinek megengedje, hogy kést szúrjon belé.

– Miért akarja kiszárítani?– Úgy könnyebben gyógyul. A felhólyagzott bőr idővel leesik, alatta

az új bőr megerősödik. – A szeme összeszűkült. – Még soha nem voltvízhólyagja, ugye?

– Ilyen nem – ismerte el. – Tudja, nem szoktam gyalogolni.Általában lovon járok.

– És a tánc?– Mi van a tánccal?– Nyilván bálokra jár, ha otthon van, Londonban. Olyankor egész

este talpon lehet.

– Mindig kényelmes cipőt veszek fel – felelte bosszúsan, mintha amagától értetődőt kéne magyaráznia.

John nem igazán tudta, miért találta olyan kellemesnek a kisasszonyreagálását.

– Nos, ne aggódjon – nyugtatta. – Sok vízhólyagot kezeltem már;ennél sokkal súlyosabbakat is.

– A háborúban? – kérdezte Belle óvatosan.A férfi elkomorult.– Igen.– Gondolom, egyszerű vízhólyagoknál súlyosabb sebeket is kezelt –

jegyezte meg halkan, együttérzéssel.– Meglehet.Belle tudta, hogy ezen a ponton abba kéne hagynia a kérdezősködést,

a háború nyilvánvalóan fájdalmas téma neki, de a kíváncsiság legyőztea józan belátást.

– Nem voltak orvosok és felcserek az ilyen feladatokra?Szinte tapintható volt a csend, és Belle megérezte a késpenge

szúrását a hólyagos bőrén. John csak azután válaszolt.– Van, hogy nincs orvos vagy felcser elérhető közelségben. Van úgy,

hogy az embernek egyszerűen meg kell tennie, amit jónak lát. Ésimádkozunk… Akkor is, ha már nem hiszünk Istenben – tette hozzátompa, szomorú hangon.

Belle feszengett. Valami olyasmit mondott, hogy: ”Értem.” Ámvalójában egyáltalán nem értette. Nem is próbálta elképzelni a háborúborzalmait, és nagyon sekélyesnek tűnt volna úgy tennie, mintha értené.

John újra a vízhólyagot nyomogatta a nedves zsebkendővel.– Ez így talán már jó lesz.Felállt, kezét nyújtotta, de Belle nem fogadta el. hanyatt fordult,

hogy felülhessen a füves tisztáson, lohn feszengve, tétován állt, mígBelle a mellette lévő fűfelületre nem mutatott. John még mindigtétovázott, olyannyira, hogy Belle felhorkant és meglehetős erővelcsapott az előbbi helyre.

– Ugyan, kérem! – szólt irritáltnak tűnő hangon. – Nem harapok.John leült.– Bekötözzem? – kérdezte Belle, forgolódva, nyújtózódva, hogy

lássa, milyen munkát végzett a férfi a lábán.

– Nem szükséges, hacsak nem akar újabb szoros cipőt felvenni.Gyorsabban gyógyul, ha így hagyja.

Belle továbbra is a sarkát nézte, közben tőle telhetően igyekezettfenntartani az illem szigorú szabályait.

– Nem hiszem, hogy túl sokan bóklásznának Westonbirten végigmezítláb, de úgy sejtem, van elég erőm, hogy nekem sikerüljön. Önmiképpen vélekedik erről?

Hirtelen felnézett, napsugaras mosollyal ajándékozta meg Johnt.John pedig úgy érezte, mintha szíven ütötték volna, olyan erővel

hatott rá ez a gyönyörű mosoly. Beletelt néhány pillanatba, amíg képesvolt elvonni tekintetét a kisasszony ajkáról, amikor pedig végremegtette, a szemébe nézett, ami nagy hiba volt, mert Belle szeme kékvolt, mint az ég. Ami azt illeti, kékebb, és szemmel láthatóan figyelmes,intelligens. John szinte tapinthatóan érezte magán a tekintetét, úgyérezte, ez a tekintet végigpásztázza a testét, bár Belle egy pillanatra semnézett másfelé, csak a szemébe. És John beleborzongott.

Belle nyugtalanul nyalintotta meg ajkát.– Miért néz rám úgy?– Hogyan? – kérdezte John súgva, alig felfogva, hogy megszólalt.– Úgy, mintha… úgy, mintha… – hebegett, nem is igazán volt

bizonyos abban, hogyan néz rá a férfi. Szeme döbbenten tágra nyílt,amikor végre felismerte ezt a tekintetet. – Mintha félne tőlem.

John szédült, forgott vele a világ. Hogy fél tőle? Vajon attól fél,hogy Belle képes felborítani azt a nagyra becsült belső egyensúlyt, amitcsak nemrégiben sikerült megtalálnia? Lehetséges, de semmitől éssenkitől nem félt jobban, mint önmagától. Amihez a kisasszonnyal tenniakart…

Behunyta a szemét a kéretlenül toluló kép ellen: Spencer, ahogy ottfekszik Ana testén. Nem, ő nem ezt akarja Belle-lel, ugye?

Össze kell szednie magát. El kell távolítania magától. Pislogott,hirtelen eszébe jutott a kérdés az Ashbourne házán való mezítlábátfútásról.

– Azt hiszem, bármit megtehet, amit csak akar az, akinek hercegrokona van – felelte végül, kissé élesen.

Belle elhúzódott, kissé sértőnek találta ezt a hangot. De a játékotketten játsszák.

– Igen, azt hiszem, ebben igaza van – felelte, állát kissé felkapva.

John nagyon ostobának érezte magát ettől. De nem kért elnézést.Talán jobb, ha a kisasszony faragatlan bugrisnak tartja őt. Nem akarsemmit tőle, nem akar belebonyolódni és olyan nagyon könnyű lenneennyiben hagyni az egészet. Miután a kisasszony az előző napontávozott a házból, megkereste a Debrett's Peerage jegyzékében. Apjarendkívül gazdag gróf, a felső tízezer számos fontos, befolyásostagjával áll rokonságban. Olyan férfit érdemel, akinek nemesi rangjaegy évnél régebbi, aki meg tudja adni neki azt az anyagi kényelmet,amihez hozzászokott, aki testileg ép, akinek a lába olyan ép, mint azövé.

De, ó, szentséges ég, mennyire szerette volna látni a lábát!Felnyögött.

– Rosszul van? – nézett rá Belle, nagyon igyekezett, hogy nelátsszon rajta aggodalom.

– Jól vagyok – felelte John kurtán.Az illata is jó, tavaszi illat, mintha teljesen beburkolná. John

belemerült ebbe az édes illatba. Arra gondolt, nem érdemli meg aztsem, hogy Belle-re gondoljon. Nem érdemli meg azok után, hogy olyanmegbocsáthatatlan bűnt követett el a nők ellen.

– Nos, köszönöm, hogy ellátta a vízhólyagomat – szólalt meghirtelen Belle. – Nagyon kedves öntől.

– Biztosíthatom, igazán semmiség.– Önnek talán semmiség – felelte Belle, a lehető legvidámabb

hangon. – Nekem azonban hasra kellett feküdnöm egy férfi mellett, akitalig három napja ismerek – mondta, és közben szinte imádkozottmagában: ó, kérlek, ne légy barátságtalan, ne tegyél kellemetlenmegjegyzéseket! Kérlek, legyél olyan vidám és mókás, és kedvesenkomoly, amilyen alig néhány perce voltál!

Mintha gondolatait a levegő közvetítette volna és csókként értekvolna Johnra, a férfiú elmosolyodott.

– Biztosíthatom, kisasszony, hogy nagyon élveztem a hátsójalátványát – évődött, és tétova mosolya hamar széles, kaján mosollyászélesedett. A józan észnek teljesen ellentmondóan egyszerűen képtelenvolt nyers és barátságtalan lenni Belle-lel, aki olyan szívélyesen próbáltbarátkozni vele.

– Nahát! – horkant fel Belle, ököllel tréfásan a vállába csapva. –Micsoda borzasztó dolgokat képes mondani!

– Még senki nem csodálta az ön hátsóját? – kérdezte, és kezefelcsusszant, a kisasszony kezére simult.

– Biztosíthatom, hogy még senki nem volt olyan durva, hogymegemlítse – pihegte. John nem simogatta a kezét, csak lágyanérintette, teljes felületével, de az érintés melege végigkúszott Bellekezén, veszélyesen közeledett a szívéhez.

John közelebb hajolt.– Nem akartam durva lenni – mormogta.– Nem? – kérdezte Belle, nyelve hegyét alsó ajkához érintve.– Nem. Csak őszinte.Nagyon közel voltak egymáshoz. Lélegzetnyire.– Valóban?John válaszolt valamit, de Belle nem értette, mert a férfi ajka már

gyengéden ajkát simította. Lágyan felnyögött, és arra gondolt, hogyörökké erre vágyott, és magában hálát adott istennek és szüleinek (bárnem feltétlenül ebben a sorrendben), hogy az utóbbi két évben kapottházassági ajánlatok egyikének elfogadását sem tanácsolták. Ez az,amire mindvégig várt, ám amit megkapni alig remélt. Ez az, amibenEmmának és Alexnek része van. Ezért pillantanak folyton egymásra,ezért mosolyognak, ezért nevetgélnek zárt ajtók mögött. Ez az…

John finoman végighúzta nyelve hegyét Belle ajkának belső oldalán,és a kisasszony egy pillanat alatt elvesztette a gondolkodás képességét.Nem gondolkodott, csak érzett, és ó, mennyire érzett! Bőre bizsergett,teljes felületén csiklandó jó érzés vibrált, bár a férfi alig érintette. Bellesóhajtott, belemerült, rábízta magát, ösztönösen tudta, hogy John tudja,mit kell tennie, miként érheti el, hogy ez a gyönyörűséges érzés örökkétartson. Beleolvadt, teste a férfi testének melegét kereste. Ám ekkorJohn hirtelen elhúzódott, éles káromkodás hagyta el ajkát, egyenetlenüllihegett.

Belle zavartan pislogott, nem értette, miért viselkedik így, és úgyérezte, megfosztották valamitől. Fájdalmát, csalódottságát lenyelvefelhúzott lábát testéhez ölelte, remélve, hogy John valami kedves vagymókás megjegyzést tesz, amivel megmagyarázza, mit miért tett. És hamégsem, legalább látja, mennyire megsértődött a hirtelen elutasítástól.

John felállt, elfordult tőle, kezét csípőre tette. Sűrű szempillájamögül nézve úgy látta, van valami rendkívüli zordság abban, ahogy ott

áll. Végül John megfordult, és kezét nyújtotta. Belle elfogadta asegítséget, felállt, halkan köszönetet mondott.

John felsóhajtott, ujjaival végigsimított dús haján. Nem akartamegcsókolni a kisasszonyt. Természetesen vágyott rá, de ez nem jelentiazt, hogy bármi joga lenne megérinteni. És gondolni sem merte volna,mennyire jó érzéssel tölti el és mennyire nehéz abbahagyni.

Szentséges ég, mennyire nincs akaratereje! Semmivel sem jobb, mintSpencer, lerohan egy ártatlan fiatal hölgyet. Az igazság pedig az, hogyennél is többet akart. Sokkal többet.

A fülét akarta, a vállát és az álla alatti finom, puha bőrt. Végighúzninyelvét a nyakán, le, egészen a két keble közötti völgyig. Marokraakarta fogni a fenekét, megszorítani, magához húzni, belé ágyaznivágyát.

Birtokolni akarta. Minden porcikáját. Egészen, teljesen.Belle szótlanul nézte, de John kissé elfordult tőle és nem látott a

szemébe. Amikor azonban újra ránézett, megdöbbent a férfi éles,fájdalmas arckifejezésétől. Egy lépést hátrált, kezét önkéntelenül arcaelé kapta.

– Mi… mi baj van? – pihegte.– Kétszer gondolja meg, mielőtt férfi elé veti magát, arisztokrata

hölgyem – szólt John, és hangja veszélyesen közel volt ahhoz, hogyharagosnak hasson.

Belle csak nézte zavartan, aztán a döbbenet, a sértettség és a dühegyszerre szakadt ki belőle: – Nyugodt lehet, uram, a következő férfi,aki elé magamat vetem – szólt jeges, rideg hangon –, nem lesz annyirahíján a jó modornak, hogy úgy inzultáljon engem, ahogy ön tette.

– Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok elég kékvérű önnek,kisasszony. Kérem, ne aggódjon. Azon leszek, kisasszony, hogy többéne okozzak bosszúságot jelenlétemmel.

Belle összevonta a szemöldökét és értetlenül, kétkedőn, élestekintettel nézett rá.

– Rendben. Nos, persze nem mindenkinek lehet hercegi rokona,hogy szinte bármit megtehessen.

Hangja éles volt, szava kegyetlen. Jelenetével elégedetten sarkonfordult és távozott, igyekezett olyan méltósággal lépdelni, ahogy testeidőleges sutaságától, sántításától tudott.

5. fejezet

John még percekig ott állt, nézte, ahogy Belle távolodik. Csak akkormozdult meg, amikor a kisasszony már régen eltűnt a fák között.Undorodott magától és attól, ahogyan vele viselkedett. Bell most dühösrá, de majd hálás lesz neki. Nos, lehet, hogy nem neki, de amikornagyon előnyös házasságot köt valami márkival, megköszöni valakinek,hogy megmentette John Blackwood karja közül.

Végül megfordult, hogy hazainduljon, ám ekkor észrevette, hogyBelle a cipője nélkül vonult el. Lehajolt, felemelte. A pokolba is, mostvissza kell adnia, de fogalma sem volt, hogyan kerüljön újra a szemeelé.

John felsóhajtott, egyik kezéből a másikba vette a könnyű cipellőt,ahogy lassan ballagott hazafelé. Először is ki kell találnia valamikifogást, hogy miként került hozzá a cipő. Alex ugyan jó barát, denyilván felkelti kíváncsiságát, hogyan került a birtokába feleségeunokanővérének lábbelije Úgy gondolta, átmehetne Westonbirtbeeste…

John erre káromkodott egyet magában. Hiszen este át kell mennieWestonbirtbe. Elfogadta Alex vacsorameghívását. Még hevesebbenkáromkodott, ahogy elképzelte, milyen kínszenvedés vár rá. Egész estea szeme előtt lesz Belle, és drága estélyi ruhában nyilván káprázatosangyönyörű. Amikor már egy újabb pillanatig is képtelen rá nézni, akisasszony biztosan valami elbűvölő, okos megjegyzést tesz majd,amitől csak még jobban vágyik rá.

És olyan nagyon veszélyes vágyni rá!Belle sem haladt sokkal gyorsabban hazafelé, mint John. Nem

szokott hozzá a mezítláb gyalogláshoz, és úgy érezte, jobb lábávalsikerült megtalálni minden éles kavicsot és kiálló fagyökeret az úton.Ráadásul a bal lábán cipő volt, ami ugyan alacsony sarkú, de ettől a

saroktól csak meglehetősen furcsán tudott járni, így kénytelen voltsántikálva haladni.

Minden sántító lépés John Blackwoodra emlékeztette. A szörnyűJohn Blackwoodra. Belle magában beszélt, felsorolt szinte minden igenilletlen szót, amit fivére az ő jelenlétében véletlenül kimondott. A tirádacsak néhány másodpercig tartott, mert Ned általában vigyázott anyelvére a jelenlétében. Mivel a szitkokból kifogyott, Belle mássalfolytatta: ”Ó, az átkozott férfiú!” De ez valahogy nem hozta meg akívánt hatást.

– A pokolba! – fakadt ki, egy különösen éles kavicsra lépve. Ez abaleset volt az utolsó csepp lelke poharában, olyannyira, hogy atúlcsordulás forró könnycseppként mutatkozott. Lecsorgott arcán. Bellebehunyta szemét a fájdalomtól. – Csak nem fogsz sírni egy kis kavicsmiatt? – korholta magát. – A miatt a szörnyű férfi miatt pedig végképpnem sírhatsz!

De sírt és képtelen volt abbahagyni. Egyszerűen nem értette, hogyanlehet egy férfi olyan elbűvölő az egyik pillanatban, a másikban annyiradurva. John kedveli őt, ez teljesen egyértelmű. Érezhető volt abból,ahogy évődött vele, és ahogy sebesült lábát ellátta. És amikor aháborúról kérdezte, nem volt beszédes, de nem is kerülte meg a választteljesen. Ha legalább egy kicsit nem kedvelné, nem nyílt volna megneki. Belle lehajolt, felemelte a bűnös kavicsot és nagy erővel a fákközé hajította. Ideje abbahagyni a sírást, logikusan átgondolni aproblémát és kitalálni, miért változott meg John Blackwood viselkedéseolyan hirtelen.

De nem. Életében először úgy határozott, hogy nem akar nyugodtanés logikusan gondolkozni. Nem érdekli, hogy gyakorlatias és ésszerű-e,amit gondolt, ahogyan viselkedik. Iszonyú dühös akart lenni.

És az is volt. Rettentő dühös.Mire visszaért Westonbirtbe, felszáradtak a könnyei és mindenféle

bosszúterveket forralt John ellen. Nem tervezte, hogy ezeket avalóságban is végrehajtsa, ám már maga a tervezés is jobb kedvrederítette.

Végigvonult a nagy előcsarnokon, és már majdnem elérte az íveslépcsőt, amikor Emma szólt a közeli szalonból.

– Te vagy az, Belle?

Belle a nyitott ajtóhoz hátrált sántikálva, bedugta a fejét ésbeköszönt.

Emma a kanapén ült, lábát az előtte álló kisasztalra kinyújtva. Bellezilált külsejét látva összevonta a szemöldökét.

– Hol voltál?– Sétálni.– És csak egy cipőt húztál?– Ez a legújabb divat.– Vagy egy nagyon hosszú történet.– Nem nagyon hosszú, de nem mondhatnám, hogy úrihölgyhöz illő.– A mezítláb általában nem úrihölgyhöz illő.Belle elfintorodott. Emmáról mindenki tudta a családban, hogy képes

térdig iszapba gázolni, hogy beálljon a kedvenc horgászhelyére.– Mióta vagy az illem és kellem ily ádáz szószólója?– Amióta… mindegy. Gere, ülj ide mellém. Menten megbolondulok.– Valóban? Nahát, ez érdekesnek tűnik.Emma felsóhajtott.– Ne bosszants te is! Alex nem enged ki ebből az átkozott szalonból,

mert félti az egészségemet.– Nézd a dolog jó oldalát, és vedd úgy, hogy ez örök szerelmének és

rajongásának tünete – javasolta Belle.– Vagy egyszerűen megfojtom. Ha rajta múlna, azt sem engedné,

hogy az ágyból felkeljek, amíg a gyermek meg nem születik.Megtiltotta, hogy egyedül kilovagoljak.

– Ezt megteheti?– Mit?– Hogy megtiltson neked bizonyos dolgokat.– Nos, nem parancsolgat nekem úgy, mint a férfiak többsége a

feleségüknek, de elég nyilvánvalóvá tette, hogy nagyon aggódik értem,valahányszor Boston nyergébe ülök, és a pokolba is, annyira szeretem,hogy nem akarok ellenkezni vele. Van úgy, hogy az a legjobb, haengedek neki.

– Hmmmm – dünnyögött Belle. – Nem innál egy kis teát? Teljesenátfáztam.

Felállt, csengetett a szobalánynak.– Köszönöm, nem, de te nyugodtan teázz.Szobalány lépett be, Emma teát rendelt.

– Ó, és kérem, mondja meg Mrs. Goode-nak, hogy egy órán belüllemegyek hozzá és megbeszéljük az esti menüt. Vendégünk lesz,szeretném, ha valami különlegeset készítene.

A szobalány bólintott, kiment.– Ki lesz a vacsoravendég? – érdeklődött Belle.– Az a John Blackwood, akivel néhány napja ismerkedtél össze.

Nem emlékszel? Azt hiszem, beszéltünk róla teázás közben.Belle úgy érezte, menten elsüllyed. Teljesen elfeledkezett a

vacsorameghívásról.– Azt hiszem, elkerülte a figyelmemet – mondta és azt kívánta,

bárcsak felszolgálták volna már a teát, hogy arcát a csésze mögérejthesse. Arca kellemetlenül felhevült.

Ám ha Emma észrevette is Belle pirulását, nem tett megjegyzést.Belle pedig sürgősen rátért a legújabb párizsi divat taglalására és a kéthölgy ezzel a témával foglalkozott egészen addig, míg a szobalányfelszolgálta a teát.

Belle aznap este különös gondot fordított öltözetére, és pontosantudta, hogy e gondosság oka John. Egyszerű szabású jégkékselyemruhát választott, amely hangsúlyozta szeme színét, haját lazakontyba kötötte feje tetején, úgy, hogy néhány rakoncátlan tincs ahomlokába lógjon. Mindezt gyöngysor és hozzá iilő gyöngy fülbevalóegészítette ki. Megjelenésével elégedetten indult le a lépcsőn.

Emma és Alex már a szalonban voltak, John érkezését várták. Bellealig ült le, a komornyik lépett be a szalonba.

– Lord Blackwood érkezett.Belle felnézett, amint Norwood kimondta John nevét. Alex felállt, az

ajtóhoz sietett, barátját üdvözölni.– Blackwood, örülök, hogy viszontláthatlak!John bólintott és mosolygott. Belle-t bosszantotta a tény, hogy Lord

Blackwood olyan elképesztően jóképű és rendkívül jól áll neki a feketeestélyi öltözet.

– Engedd meg, hogy bemutassam hitvesemet – szólt, azzal John akanapéhoz vezette, ahol Emma ült.

– Örülök, hogy megismerhettem, kegyelmes hercegné – szólt Johnhalkan, udvariasan, és gyors mozdulattal kezet csókolt a hölgynek,

– Ó, kérem, nem tudom elviselni az etikett merev szabályait azotthonom falai között. Kérem, szólítson Emmának. Alex kijelentette,

hogy ön nagyon jó barátja, így nem gondolom, hogy ragaszkodnunkkéne a formaságokhoz.

John Emmára mosolygott és megállapította magában, hogy Alex,mint mindig, a nősülés terén is nagyon szerencsés.

– Köszönöm. De csak akkor, ha ön Johnnak szólít.– És persze Belle-t már ismered – folytatta Alex,John ekkor Belle felé fordult, kezébe fogta kezét. Belle karján

forróság futott végig, de erőt vett magán, nem rántotta el a kezét.Semmi szükség arra, hogy John Blackwood megtudja, milyen hatássalvan rá. Ám amikor ajkához emelte, Belle képtelen volt türtőztetnimagát, a pír szétterjedt az arcán.

– Őszinte örömömre szolgál, hogy viszontláthatom önt, LadyArabella – szólt, Belle kezét nem engedve el.

– Ó… kérem… szólítson csak Belle-nek – hebegte, és gyűlöltemagát, amiért ennyire elvesztette az önuralmát.

John végre elengedte a kezét és mosolygott.– Ajándékot hoztam önnek – közölte, azzal átadta a szalaggal

átkötött dobozkát.– Ó, köszönöm! – Belle kíváncsian bontotta ki a masnit, emelte fel a

doboz tetejét. Kissé sáros cipőjét találta benne. Nevetve emelte ki. –Vízhólyagom lett – magyarázta Alex és Emma felé fordulva. – Nagyonfájdalmas volt, levetettem a cipőmet…

Elharapta a szót.John ekkor Emmához fordult.– Szívesen hoztam volna önnek is, de úgy tűnik, ön mostanában nem

veszített el cipőt a birtokomon.Emma széles mosolyra fakadt, azzal lába felé nyúlt.– Ezt a hiányosságot hamarosan pótolhatom, uram…John rögtön megkedvelte Alex hercegnéjét. Úgy érezte,Emmát könnyen meg lehet kedvelni. Unokanővérével ellentétben az

ő láttán nem kezdett hevesen verni a szíve és nem akadt el mindenpillanatban a lélegzete.

– Egyelőre talán be kell érnie egy topánnal – tette hozzá Emma. – Halegközelebb velünk vacsorázik, majd visszahozza.

– Ez meghívás, asszonyom?– Természetesen, Blackwood – felelt Alex. – Mindig szívesen

látunk.

A hölgyek és urak vagy negyedóráig udvarias beszélgetést folytattaka szalonban, míg várták a bejelentést, hogy tálalva van. Belle szótlanulült, néha lopva Johnra pillantott és azon tűnődött, miért tett ilyen szépés kedves gesztust, hogy ajándékként becsomagolja a cipőjét, azok után,hogy délután olyan nyersen viselkedett vele. Hogyan kéne errereagálnia? Újra barátkozni akarna? Halvány mosolyt merevített arcáraés magában átkozta a férfit, hogy ennyire zavarba hozta.

John hasonlóképpen el volt foglalva saját gondolataival, azontűnődött, vajon hogyan fog Belle viselkedni vele az este folyamán.Nyilván nem értheti, milyen okok vezették arra, hogy távolságot akartartani tőle, és ezeket a világ semmi kincséért sem tárná fel neki. Hiszena szemérem elleni erőszak nem tartozik az udvarias társalgás elfogadotttémái közé.

Amikor a komornyik bejelentette, hogy a vacsora tálalva van, Emmavalamit súgott Alex fülébe, aki erre felállt és karon fogta őt.

– Remélem, megbocsátotok, ha a szokásokkal ellentétben énvezetem vacsorához a hitvesemet – szólt igen kaján mosollyal. – Belle,a kisebb, családi ebédlőben leszünk. Emma úgy gondolta, ottkényelmesebben leszünk.

John felállt, felajánlotta karját Belle-nek. A házaspár kisietett aszalonból.

– Úgy tűnik, magunkra hagytak minket.– Gondolom, szándékosan.– Gondolja?Belle elfogadta John karját. Felállt.– Megtiszteltetesnek kéne vennie. Úgy tűnik, Emma kedveli önt.– És ön kedvel engem, Belle?Hosszú csend. Majd határozott hangú kijelentés: – Nem.– Hát igen, azt hiszem, nem érdemlek jobbat – felelte John, azzal

leejtette karját, így Emma keze is elernyedt.A kisasszony hirtelen hátrafordult.– Valóban nem. Fogalmam sincs, hogyan volt képe ide jönni ma

vacsorára.– Ha emlékeztethetem, kisasszony: meghívást kaptam.– Vissza kellett volna mondania. Üzenhetett volna, hogy beteg, vagy

az édesanyja beteg vagy a kedvenc kutyája, lova vagy egyebe fetreng

valami nyavalyában, bármit kitalálhatott volna, hogy ne fogadja el ameghívást.

John nem felelhetett erre mást, mint azt, hogy: – Önnektermészetesen igaza van.

– Olyan nincs… az nem lehet, hogy megcsókol valakit, aztán úgybeszél vele, ahogy ön beszélt velem. Ez egyszerűen nem udvarias. Nemillik, és…

– És ön mindig illendően viselkedik?Hangja egy cseppet sem volt gúnyos, ami Belle-t ösz-szezavarta.– Igyekszem. A magasságos ég a tanúm, igyekeztem illendően és

udvariasan viselkedni önnel.John lehajtotta a fejét.– Ön valóban illendően és udvariasan viselkedett velem.– Én… – folytatta volna Belle, de erre felnézett. – Nem vitatja?John fáradt gesztussal felvonta a vállát.– Mi értelme lenne? Önnek nyilvánvalóan igaza van, és mint

általában, én hibáztam.Belle értetlenül nézett rá, ajka megnyílt a csodálkozástól.– Nem értem önt.– Talán mindkettőnknek úgy a legjobb, ha meg sem próbál

megérteni. Kérem, bocsássa meg a ma délelőtti viselkedésemet. Nincsrá mentség.

– Mire? A csókra, vagy az utána mondott szörnyű szavaira? –kérdezte, mert a kérdés kicsúszott a száján, mielőtt bármit tehetett volnaellene.

– Egyikre sem.– Elfogadom a sértések miatti bocsánatkérését. Megbocsátok.– És a csók miattit?Belle az ablakra nézett, csakis arra, az üvegen túl csillogó félholdra.– A csókért nem kell mentegetőznie.John szíve nagyot dobbant.– Nem tudom pontosan, mire gondol, kisasszony – szólt óvatosan.– Csak egy kérdésem van – szólalt meg Belle, végre elszakítva

pillantását a holdról, és a férfira nézett. – Valami rosszat tettem?Megsértettem önt?

John harsányan felnevetett. Alig hitt a fülének.

– Ó, istenem! Belle! Ó, ha tudnád! – Ujjaival végigsimított a haján,kezét csípőre tette. – Akkor sem tudnál megsérteni, ha nagyon akarnál!

Belle szívén és tudatán egyetlen pillanat alatt, száz, egymásnakellentmondó érzés cikázott át. A józan ész parancsa ellenéremegérintette a férfi karját. Észre sem vette, hogy a megszólításbizalmassá vált.

– Akkor mi történt? Tudnom kell.John mély levegőt vett, mielőtt a szemébe nézett,– Igazán tudni akarod?Belle bólintott.John ajka mozdult, de jó néhány másodperc telt el, mire szavakat

formált.– Nem olyan férfi vagyok, amilyennek gondolsz. Láttam olyasmit,

ami… – Elhallgatott, nyakán hevesen rángott egy izom, mintha erősenküzdene, hogy uralkodni tudjon az arcán kifejeződő érzelmeken. –Tettem, olyasmit… Ez a kéz – úgy nézett le a kezére, mintha idegentárgy lenne. Hangja halk suttogássá változott. – Nyomorult, állatiasanmohó alak vagyok, Belle, amiért megcsókoltalak ma délelőtt. Arra semvagyok méltó, hogy megérintselek.

Belle csak nézte, megrémült a férfi arcán látszó mély fájdalomtól.Hogyhogy nem látja, ami számára annyira nyilvánvaló? Van bennevalami. Valami nagyon jó… Mintha a lelkéből ragyogna. Éssemmirekellőnek hiszi magát. Belle nem tudta, mi történt Johnnal, miértgondolja ezt, de ez a fájdalom nagyon bántotta. Egy lépést tett előre.

– Tévedsz.– Belle – súgta –, neked elment az eszed.Belle szótlanul ingatta fejét.John mélyen a szemébe nézett, és a magasságos ég minden szentje

sem tudta megóvni attól, hogy ne mozduljon a feje, ajka ne ereszkedjenlassan a kisasszony ajkára.

Belle aznap már másodszor érezte a vágy oly szokatlan, sürgetőbizsergését, ahogy teste a férfi teste felé hajlott. John ajka lágyansimította az ajkát és Belle merészen végighúzta nyelve hegyét a férfialsó ajkának belső peremén, utánozta, viszonozta a reggeli csókot. Johnhevesen reagált, magához szorította, érezni akarta Belle testének édesmelegét.

A bizalmas érintés riadót szólaltatott meg Belle tudatában, finomanelhúzódott tőle. Arca kipirult, szeme csillogott, és lényegesen többrakoncátlan hajtincs hullt az arcába, mint néhány pillanattal korábban.

– Alex és Emma vár minket az ebédlőben – emlékeztette pihegve. –Nagyon feltűnő, ha késünk.

John behunyta a szemét, lassan kiengedte tüdejéből a levegőt, hűteniigyekezett testét. A következő pillanatban karját nyújtotta. Ajka fanyarmosolyra húzódott.

– A sántításomra fogjuk.Belle hirtelen mély rokonszenvet érzett iránta. Sajnálta. Büszke férfi,

nem szívesen ismeri el, hogy sérülése miatt csak lassabban tud járni.– Ó, ez nem szükséges. Emma folyton panaszkodik, hogy túl lassúak

a lépteim. Egyszerűen azt fogom mondani nekik, hogy megmutattamneked a képtárat. Alexnek van egy csodálatos Rembrandtja.

John ekkor Belle ajkára érintette mutatóujját.– Csitt! A lábamra fogjuk. Ideje, hogy valami előnyöm is legyen

ebből az átkozott sántításból.Kiléptek a szalonból és Belle észrevette, hogy elég gyors léptekkel

halad a hosszú folyosón az ebédlő felé.– Szólj, ha már majdnem ott vagyunk! – súgta a fülébe.– A következő saroknál.John lelassított, annyira, hogy Belle azt hitte, megállnak. Aztán

lenézett John lábára és észrevette, hogy a szokásosnál sokkalfeltűnőbben sántít.

– Szörnyű alak vagy – korholta. – Tudom, hogy ennél sokkal jobbanhajlik a lábad.

– Rossz napom van – felelte kifejezetten ártatlan, szinte angyaliábrázattal.

Alex felállt, amikor végre beértek az ebédlőbe.– Azt hittük, eltévedtetek.– Attól tartok, a lábam ma egy kicsit jobban fáj, mint máskor –

felelte John. – Belle volt oly kedves és alkalmazkodott lassúlépteimhez.

Belle bólintott és azon gondolkodott, vajon hogyan volt képesuralkodni magán, hogy az ajka ne remegjen meg. Leültek a családiebédlőben, Emma és Alex mellé. Spárgát szolgáltak fel mustárosmártásban és Emma, felismervén, hogy szomszédja és unokanővére

mintha egy kissé közelebbi ismeretségben lennének, mint azt az elteltidőből az illendőség határain belül feltételezni lehetne, kérdezgetnikezdte a vendéget.

– Nagyon örülök, hogy el tudta fogadni a vacsorameghívást, John.Kérem, meséljen egy kicsit magáról. Angliának mely részérőlszármazik?

– Shropshire-ben nőttem fel.– Valóban? Sosem jártam ott, de azt mondják, nagyon szép vidék.– Igen. Elég szép.– A családja még ott él?– Úgy tudom, igen.– Ó! – Emma kissé feszélyezve érezte magát a válasz furcsa

szóhasználatától, mindazonáltal folytatta. – És gyakran találkoznak?– Ritkán.– Emma, kedves – szólt Alex halkan. – Kérlek, hagyj a

vendégünknek időt sűrű kérdéseid között, hogy némi ételt vehessenmagához.

Emma ajka szabadkozó mosolyra görbült és egy spárgakocsánytigazgatott villájával a tányéron, majd levágott belőle egy darabot. Ámmielőtt ajkához emelte volna, ismét fontosnak tartotta, hogy közöljönvalamit:

– Tudja, Belle rendkívül művelt, sokat olvas.Belle félrenyelt meglepetésében, nem számított arra, hogy a

beszélgetés rá terelődik.~ Az olvasásról jut eszembe: sikerült befejeznie a Téli regét,

kisasszony? – kérdezte John a társasági udvariasság szabályai szerintmagázódva a család előtt. – Ha jól láttam, a minap azt olvasta.

Belle egy korty bort ivott.– Igen. És ezzel vége a Nagy Shakespeare Olvasás programomnak.– Igazán? Szinte félek megkérdezni, hogy mit jelent ez.– Minden színművét olvastam.– Lenyűgöző! – mormogta John.– Cím szerint ábécé sorrendben.– És rendszerető. És fegyelmezett. A hölgy maga a csoda.Belle elpirult.– Ne évődjön velem, bitang férfiú!

Alex és Emma szeme tágra nyílt a csodálkozástól az asztal fölöttrepdeső játékos évődő mondatok hallatán.

– Jól emlékszem, hogy a vállalkozásba a költemények isbeletartoztak? – szólt közbe Alex.

– A verseket egyelőre kihagytam. A költészet annyira… szóval…költői, nemde? Senki nem beszél úgy, ahogy a versekben írják.

John összevonta a szemöldökét.– Valóban? – szólt John, azzal Belle-hez fordult, és amikor újra

megszólalt, barna szemében olyan tűz csillogott, amilyet Belle mégsosem látott benne.

– Mit számít, hogy többé nem tündököl,az a fény eltűnt a szemem elől,az óra vissza sose jő,mikor nyílt a virág, pompázott a mező,nem szomorkodunk: az aderőt, ami megmarad,az örök részvét, amelymindig volt s nem múlik el,s az enyhítő gondolat, melykínjainkból fakad,s hit, mely haláltól se fél,s az évek sora, mely bölcset farag.1Csend volt az asztal körül, mígnem John újra megszólalt, ám

továbbra is Belle szemébe nézett.– Bárcsak mindig ilyen ékesen beszélnék!Belle furcsamód mélyen meghatódott John rövid szavalatától,

hangjának lágy tónusától. Volt valami varázslatos a beszédében,teljesen megfeledkezett unokanővére és hercegi férje jelenlétéről.

– Ez nagyon szép volt – mondta halkan.– Wordsworth. Egyik kedvenc költőm.– Van ennek a versnek valami különös jelentése az ön számára?

Megéli ezt az érzést?Nagyon hosszú csend állt be.– Nem – felelte John kereken. – Próbálom időnként, de általában

nem sikerül.Belle feszengett, nagyon feszélyezte a férfi tekintetében látható

fájdalom. Hirtelen új témát keresett.

– Verseket írni is szeret?John felnevetett, végre elvonta tekintetét Belle-ről, az egész társaság

felé fordult.– Meglehet, élvezném a versírást, ha valaha írtam volna akár egy

közelítőleg valamire való verset is.– Pedig olyan szenvedéllyel idézte Wordsworth sorait! – tiltakozott

Belle. – Nyilván nagyon szereti a költészetet.– Élvezni a költészetet és verset írni teljesen más. Gondolom, ezért

van az, hogy oly sok leendő és önjelölt költő tölt oly sok időt úgy, hogymindkét kezében egy-egy pohár brandy van.

– Biztos vagyok benne, hogy önnek költőlelke van,John csak mosolygott.– Attól tartok, ez irányú bizalma eltúlzott irántam, de bóknak

tekintem, kisasszony.– Annak szántam. Nem nyugszom addig, míg egy verseskötete nem

kerül a könyvtáram polcára – jelentette ki Belle határozottan.– Akkor jobb, ha máris munkához látok. A világért sem akarnék

csalódást okozni önnek.– Biztos vagyok benne, hogy nem okozna csalódást nekem –

jegyezte meg Belle halkan.

6. fejezet

Másnap Belle úgy érezte, talán túl elhamarkodottan tette félre aköltői műveket. Ebéd után kék lovaglóöltözetet vett fel és elindult azistálló felé. John előző esti szavalásától inspirálva magával vitteWordsworth verseinek vékony kötetét. Az volt a terve, hogy talál egyfüves domboldalt és olvasgat, de volt egy sanda sejtése, miszerint nemfogja tudni türtőztetni magát, hogy ne Blemwood Park, nem, BrinsteadManor – a fenébe, mikor tanulja meg már a hely nevét –, szóval ne arrairányítsa kancáját. Akárhogy is nevezik a helyet, ott lakik John. ÉsBelle oda akart jutni.

Ügetésre fogta a lovat, pihegett a friss őszi levegőben, ahogy keletre,John birtoka felé sietett. Fogalma sem volt, mit mond, ha véletlenültalálkozik vele. Talán valami nagy ostobaságot, ha vele van, aszokásosnál sokkal gyakrabban fordul elő, hogy összefüggéstelenülbeszél.

– Jó napot, Lord Blackwood – próbálta ki a köszönést. Nem jó, eznagyon feszesnek hat.

– Éppen kelet felé lovagoltam… – Ez túl nyilvánvaló. És nem eztmondta a múltkor is?

Felsóhajtott, és úgy döntött, jobb az egyszerűség.– Szervusz, John!Ez jó lesz.– Szervusz!Belle lélegzete elállt. Annyira elfoglalta magát a köszönés

próbálgatásával, hogy észre sem vette. Ott állt előtte.Meglepettsége láttán John összevonta a szemöldökét.– Nyilván nem lehetsz szörnyen meglepve, hogy magad előtt látsz.

Hiszen köszöntél is.

– Valóban – felelte Belle nyugtalan mosollyal. Vajon John hallotta,hogy magában beszélt? Felnézett, mocorgott a nyeregben, aztánkimondta, ami legelőször az eszébe jutott. – Igazán bájos ez a ló.

John e lányos zavar láttán halvány mosolyt engedélyezett magának.– Köszönöm. Bár attól tartok Thornak fenntartásai lennének a bájos

jelzővel kapcsolatban.Belle pislogott és jobban szemügyre vette az állatot. John csődöre

meglehetősen erős állatnak látszott.– Akkor nagyon jó testű ló – korrigált.John megpaskolta az állat nyakát.– Biztosra veszem, hogy Thor sokkal jobban érzi magát.– Mi járatban errefelé? – kérdezte Belle, nem volt egészen biztos

abban, hogy még Alex birtokán van-e, vagy már átért John területére.– Éppen nyugat felé indultam…Belle elnyomta nevetését.– Értem.– És te, mi járatban vagy errefelé?– Éppen kelet felé indultam…– Értem.– Ó, John, biztosan tudod, hogy látni akartalak – ismerte el Belle.– Most, hogy láttál, mit tervezel tenni velem?– Ami azt illeti, én még nem jutottam ilyen messzire a tervezésben.

Te mit tervezel tenni velem?Johnnak eszébe jutott, hogy ez irányú gondolatai nyilván nem

tartoznak az udvarias társalgás témái közé, ezért inkább hallgatott, denem tudta türtőztetni magát annyiban, hogy elismerő pillantással nepásztázza a kisasszony alakját.

Belle helyesen értelmezte ezt a tekintetet, arcszíne egy szempillantásalatt céklavörösre változott.

– Ó, te pajzán gazember! – hebegte. – Nem így értettem.– El sem tudom képzelni, mire gondolhatsz – szólt John felettébb

ártatlan ábrázattal.– Nagyon is jól tudod, de nem fogod kiszedni belőlem, te… Ó,

mindegy. Van kedved teázni?John hangosan felnevetett.– Ó, mennyire imádom az angolokat. Mindenre gyógyír egy csésze

tea.

Belle fullánkos mosollyal nézett rá.– Te is angol vagy, John, és hogy tudd, valóban mindenre gyógyír

egy csésze tea.John ajka fanyar mosolyra rándult.– Bárcsak tájékoztatta volna valaki erről az orvost, aki le akarta

fűrészelni a lábamat.Belle rögtön kijózanodott. Mit mondjon erre? Felnézett az égre, ahol

felhők kezdtek gyülekezni. Tudta, hogy John rendkívül érzékeny alábára, és talán kerülnie kéne ezt a témát. Mégis, ő volt, aki szóba hozta,és talán a legjobban úgy adhatja tudtára, neki nem számít, hogy a férfisántít, ha tréfával üti el a dolgot.

– Nos, uram – mondta, és közben imádkozott, hogy ne kövessen elszörnyű hibát – azon leszek, hogy ma délután leöntsem a lábát teával.Ha az nem használ, akkor nem tudom, mi.

John mintha egy pillanatig tétovázott volna, aztán azt mondta: – Azthiszem, kísérőre van szükséged, vissza, Westonbirtbe. Látom, újfentegyedül vagy.

– Egy napon, John – szólt dühösen –, nagyszerű szülő lesz.John orrára ekkor kövér esőcsepp hullt, mire gúnyos megadással

széttárta karját.– Vezess, kisasszony!Belle megfordította kancáját és elindultak vissza, Westonbirt felé.

Néhány percig barátságos csendben haladtak, aztán a kisasszony az úrfelé pillantott és rákérdezett: – Miért lovagoltál ma ki? Ne mondd, hogycsak kedved támadt nyugat felé járni egyet.

– Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy reméltem, találkozhatok veled?Belle hirtelen feléje fordult, arcát fürkészte, hogy lássa, tréfál-e vele.

John bársonyos barna szeme szelíden nézett, és Belle szíve nagyotdobbant az átható tekintet alatt.

– Elhinném, ha nagyon kedves lennél velem ezen a délutánon –évődött vele.

– Különösen kedves leszek – felelte John finom, kaján mosollyal –,ha ez azt jelenti, hogy kapok egy plusz csésze teát.

– Érted mindent!Percekig lovagoltak, mígnem Amber hirtelen megtorpant. Fülét

nyugtalanul hegyezte.– Valami baj van? – érdeklődött John.

– Valószínűleg valami nyúl lehet az erdőben. Amber mindig isnagyon érzékeny volt a mozgásra. Ami azt illeti, ez elég furcsa. Azsúfolt londoni utcákon úgy üget, mintha semmi nem érdekelné, de acsendes vidéki utakon minden apró neszre felfigyel.

– Nem hallottam semmit.– Én sem. – Belle finoman megrántotta a gyeplőt. – Gyere, kislány.

Esni fog.Amber néhány tétova lépést tett, aztán megint megállt. Fejét élesen

jobbra rántotta.– El sem tudom képzelni, mi baja van – méltatlankodott Belle.Reccs.Belle puskalövést hallott a közeli erdőből, majd azt is hallotta, hogy

puskagolyó süvített el kettőjük között.– Csak nem… – akarta kérdeni, de nem fejezte be a kérdést, mert a

már nyugtalan Amber a hangos csattanás hallatán felágaskodott. Bellekénytelen volt minden figyelmét arra fordítani, hogy a nyeregbenmaradjon. Átfogta a kanca nyakát, és a fülébe súgott: – Nyugalom,kislány. Nyugalom. Nincsen semmi baj.

Annyira megrémült azonban, hogy nem is tudta, vajon a lovat vagymagát nyugtatja e szavakkal.

Már azt hitte, képtelen tovább tartani magát, amikor John erős karjátérezte a derekán. Lord Blackwood kiemelte a nyeregből. Meglehetősenilletlen pózban került John mellé Thor hátára.

– Jól vagy? – kérdezte John éles, aggódó hangon.Belle bólintott.– Azt hiszem. Egy kicsit össze kell szednem magamat. Szörnyen

megijedtem.John közelebb vonta magához, alig tudta elhinni, mennyire

megrémült, amikor meglátta, hogy Belle úgy kapaszkodik Ambernyakába, mintha halálfélelme lenne. A kanca nyugtalan körökben,táncolva járta körbe őket, hangosan prüszkölt, de kezdett lenyugodni.

Amikor Belle érezte, hogy eléggé visszanyerte nyugalmát,elhúzódott Johntól annyira, hogy a szemébe nézhessen.

– Puskalövést hallottam.John komoran bólintott. Fogalma sem volt, miért akarna bárki rájuk

lőni, de eszébe jutott, hogy nem biztonságos egy helyben maradniuk,mert így jó célpontot adnak, mint a kotló kacsák.

– Így fogunk visszalovagolni. Amber jön utánunk?Belle bólintott, hamarosan vágtában haladtak Westonbirt felé.– Azt hiszem, baleset volt – jegyezte meg Belle, amikor egy kicsit

lassítottak.– A puskalövés?– Igen. Alex a múltkor említette, hogy gondjai voltak

orvvadászokkal. Biztos vagyok benne, hogy egy eltévedt golyóijesztette meg Ambert.

– Elég közel jött ahhoz, hogy aggódjak miatta.– Tudom, de mi más lehetett? Ugyan ki akarna ránk lőni?John vállat vont. Nem voltak ellenségei.– Erről beszélnem kell Alexszel – folytatta Belle. Biztos vagyok

benne, hogy rendet fog teremteni. A szabályokat be kell tartani. Valakimegsérülhetett volna. Majdnem eltalálták őket.

John bólintott, közelebb vonta magához a kisasszonyt és Thortgyorsabb ügetésre ösztönözte. Néhány perc múlva belovagoltakWestonbirt istállójába, éppen időben, mert az esőcseppek egyregyorsabban hulltak.

– Megérkeztünk, kisasszony – közölte, azzal lesegítette a nyeregből.– Be tudsz menni a házba sértetlenül?

– Ó! Nem jössz be? – kérdezte Belle, feltűnő csalódottsággal.John feszengett, nyakán remegett egy izom.– Nem, igazán nem tehetem. Én…– De bőrig ázol, ha így hazalovagolsz. Be kell jönnöd teázni, hogy

felmelegedj.– Belle, én…– Kérlek!John nézte, csak nézte a csodálatos kék szempárt, és arra gondolt,

vajon van-e valaki ezen a földön, aki képes bármit is megtagadni tőle.Az istállóajtón túlra nézett.

– Attól tartok, elég nedves az idő odakint.Belle bólintott.– Egészen biztosan belázasodsz, ha megpróbálsz így hazalovagolni.

Gyere!Azzal megfogta a kezét és együtt rohantak a ház felé.Mire az ajtóhoz értek, eléggé eláztak. Bell érezte, hogy néhány

hajtincse az arcához tapadt.

– Nyilván nagyon ziláltnak tűnök – jelentette ki kissé feszengve. –Át kéne öltöznöm.

– Butaság – felelte John egy nedves tincset a füle mögé simítva. –Nagyon bájos vagy ilyen borúsan.

Belle nem kapott levegőt, a férfikéz érintése még bizsergett az arcán.– Nyilván azt akartad mondani, hogy csapzottan. És nem hiszem,

hogy bájos lennék. Úgy érzem magamat, mint egy mosogatórongy.– Biztosíthatom, Lady Arabella, hogy egyáltalán nem hasonlít

mosogatórongyhoz – mondta és leejtette karját. – Bár el sem tudomképzelni, mikor láttál volna mosogatórongyot.

Belle felhorkant.– Nem vagyok olyan elkényeztetett fruska, amilyennek a jelek

szerint hiszel.John mohón nézte a lélegzetelállítóan gyönyörű nőt, aki ott állt előtte

az előcsarnokban. Haja részben leomlott a kontyból, aranyló tincsekgöndörödtek a nedves levegőben, csókolták arcát. Hosszú szempilláinesőcseppek csillogtak, ezüstgömböcskék keretezték leírhatatlanárnyalatú kék íriszét. John mély levegőt vett, és nem hagyta, hogytekintete a lágy ajakra tévedjen.

– Hidd el, egyáltalán nem gondollak fruskának – jelentette ki végül.Belle feszengett, képtelen volt megállni, hogy ne látsszon a

csalódottság az arcán. Nem éppen ezeket a szavakat remélte hallani.– Talán a szalonban kéne folytatnunk a beszélgetést.Azzal megfordult, és elindult a hallban, kihúzva magát, mintha

nyársat nyelt volna.John felsóhajtott és követte. Mindig sikerült valami ostobaságot

mondania a jelenlétében. Legszívesebben a karjába venné,megmondaná neki, hogy szerinte egyszerűen csodálatos… szép, okos,kedves és minden, amilyennek egy férfi egy nőt kíván.

Mármint olyan férfi, aki nőt érdemel. És tudta, hogy ő soha nemházasodhat meg, soha nem fogadhatja el egy nő szerelmét. Ana utánnem.

Amikor John a szalonba ért, Belle az ablaknál állt, nézte, ahogy azeső az ablaktáblát veri. John éppen be akarta csukni az ajtót, de aztáneszébe jutott, hogy ez nem illendő, ezért résnyire nyitva hagyta. Azzal aszándékkal indult Belle-hez, hogy hátulról megérinti a vállát, de amikormár csak egy lépésre volt, Belle hirtelen megfordult.

– Nem vagyok elkényeztetett – jelentette ki konokul. – Tudom, nemvolt nehéz életem, de nem vagyok elkényeztetett.

– Tudom, hogy nem vagy az – felelte John halkan.– Az elkényeztetettség azt jelenti, hogy akaratos és manipulatív az

ember – folytatta Belle. – És én nem vagyok sem ez, sem az.John bólintott.– És nem is értem, miért kell mindig olyan szörnyű megjegyzéseket

tenned a származásomról. A te apád is gróf. Alex mondta.– Gróf volt – igazította ki John, és megkönnyebbült, hogy Belle azt

hitte, társadalmi kisebbrendűségi érzés miatt vonakodik tőle.Természetesen ez is szempont volt, de emiatt aggódott a legkevésbé. –Elszegényedett gróf, aki nyilván nem volt képes hét gyereket eltartani,mely hét gyermek közül én voltam az utolsó, de én már apám halálaután születtem.

– Hét gyerek? – kérdezte Belle, szeme tágra nyílt a csodálkozástól. –Valóban?

– Egy lestvérem halva született.– Bizonyára nagyon boldog gyermekkorod volt, sok gyerekkel

játszhattál.– Ami azt illeti, nem töltöttem sok időt a testvéreimmel. Ők a saját

dolgaikkal foglalkoztak.– Ó! – Belle elkomorult, nem tetszett neki a felvázolt családi kép. –

Édesanyádnak biztosan nagyon sok munkát adott a sok gyermek.John nagyon kaján mosollyal nézett.– Édesapámnak is sok munkája volt benne.Belle elpirult.– Gondolod, hogy elölről kezdhetnénk ezt a délutáni társalgást? –

kérdezte John, azzal kézbe vette a kisasszony kezét és leheletfinomcsókot lehelt ujjperceire. – Kérlek, bocsáss meg, hogy azt feltételeztem,sosem láttál még mosogatórongyot.

Belle kuncogott.– Ez a legképtelenebb bocsánatkérés, amit valaha hallottam.– Gondolod? Én a magam részéről nagyon ékesszólónak és

elegánsnak tartottam, különösen a kézcsókkal együtt.– A kézcsók csodálatos volt, a bocsánatkérés nagyon kedves. Éppen

a mosogatórongyos rész volt a legvidámabb dolog.

– Felejtsük el a mosogatórongyot! – szólt John a közeli kanapéhozvezetve a kisasszonyt.

– Már el is felejtettem, uram – biztosította.John a kanapé másik végébe ült.– Észrevettem, hogy egy Wordsworth-kötet van nálad.Belle a könyvére pillantott. El is feledkezett róla.– Ó, igen. Attól tartok, te inspiráltál rá. Csak arra vagyok kíváncsi,

mikor szánod rá magadat végre, hogy verset írj. Tudom, hogynagyszerű költő lennél.

John elmosolyodott e bóktól.– Az imént sem kerekedett ki semmi jó abból, hogy költői szavakat

akartam használni. Azt mondtam, borúsan nézel ki, és te csapzottatértettél. A csapzott szót valahogy nem sorolom a nagyszerű versekszókészletébe.

– Jaj, ne butáskodj! Aki annyira szereti a költészetet, mint te,egészen biztosan írni is tud. Csak meg kell próbálnod.

John a fénylő arcra nézett. Annyira bízik benne. Ez az érzés teljesenúj volt Johnnak, hiszen a családja soha nem tanúsított különösebbérdeklődést tevékenységei iránt. Képtelen volt elmondani neki, hogytalán nem méltó erre a bizalomra és elborzadt a gondolatra, hogyanreagál Belle, amikor rájön, hogy milyen ember is ő valójában.

De nem akart erre gondolni. Csak a nőre akart gondolni. A nőre,akinek tavaszillata van. Azon tűnődött, vajon mennyi ideig lesz képestávol tartani múltja valóságát a tudatából. Néhány percnél tovább?Megajándékozhatja magát egy egész délutánnal a társaságában?

– Ó, jaj! – szólalt meg Belle, megszakítva John kínzó gondolatainakfolyamát. – Elfelejtettem teáért csengetni.

Azzal felállt, és a szalon másik végébe indult, hogy meghúzza acsengőzsinórt.

Vele egy időben John is felállt, testsúlya nagy részét ép lábáraterhelve. Belle még vissza sem ült, amikor gyors, csendes léptekkelbelépett Norwood. A kisasszony teát és süteményt rendelt, Norwoodpedig olyan halk léptekkel ment ki, ahogy belépett, becsukta magamögött az ajtót.

Belle tekintetével követte a kifelé lépdelő komornyikot, aztánvisszafordult és meglátta, hogy John a kanapé mellett áll. Ahogy ahelyiség átellenes végéből figyelte, úgy érezte, szíve menten megáll.

John olyan szép volt, olyan erősnek tűnt lovaglóöltözetében!Önkéntelenül elismerést vélt villanni a férfi tekintetében, ahogypillantását viszonozta, Eszébe jutott, mit mondott egy nappal korábban.

Nem olyan férfi vagyok, amilyennek gondolsz.Vajon ez igaz? Vagy lehetséges, hogy nem olyan férfi, amilyennek

gondolja magát? Az egész olyan nyilvánvalónak tűnt számára. Tudta.Abból, ahogy verset mondott és abból, hogy milyen határozottan öleltemaga előtt a nyeregben. Szüksége van valakire, aki rámutat, hogy jóember és erős. Vajon merheti remélni, hogy Johnnak… rá vanszüksége?

Nyugtalan léptekkel megindult, és egyenesen előtte állt meg.– Azt hiszem, te nagyon jó ember vagy – jelentette ki halkan,

kedvesen.John lélegzet-visszafojtva állt, csak állt, a vágy sürgető hulláma áradt

benne.– Belle, nem vagyok az. Amikor teáért csengettél, éppen azt akartam

mondani… – Szentek az égben, hogyan mondhatná meg neki? – Aztakartam mondani, hogy…

– Mit, John? – kérdezte rendkívül lágy hangon. – Mit akartálmondani nekem?

– Belle, én…– A csókról akartál mondani valamit?Igazi erotikus rémálom ez. Ott áll előtte, gyakorlatilag felajánlja

magát, és olyan átkozottul nehéz a lelkiismeretére hallgatni, és helyesencselekedni.

– Ó, istenem, Belle! – nyögött fel. – Te nem is tudod, mit beszélsz!– De igen. A tóparti csókunk minden pillanatára élénken emlékszem.Isten legyen irgalmas, John egy kicsit közelebb hajolt a

kisasszonyhoz. Kezét nem az elméje vezette. Lágyan két tenyere közézárta Belle kezét.

– Ó, John! – sóhajtott fel és lenézett a kezére, mintha ez a kéz képeslenne a világot minden bajtól megtisztítani.

Ez a rajongás, ez a hit, ez a tiszta szépség túl sok volt Johnnak.Gyönyör és kín vegyült a mély sóhajba, ahogy hirtelen szenvedéllyelmagához vonta Belle-t. Ajka megtalálta Belle ajkát, szenvedélyescsókban simult vele össze és úgy itta ezt a csókot, mint aki évek óta

táplálék nélkül élt. Ujjait Belle hajába fúrta, élvezte lágy selymességét,és ajka végigsiklott arca finom bőrén, szemét imádta, orrát, állát.

A csók folyamán valamikor nem tudta, mikor, érezte, hogygyógyulni kezd. Szívéből nem tűnt el a sötétség, de megrepedt,zsugorodásnak indult. Válláról nem emelkedett fel a súly, de minthanem nehezedett volna rá már akkora teher.

Lehetséges, hogy Belle teszi ezt vele? Olyan tiszta és jó, hogy letudja mosni lelke foltját? John szédült, még szorosabban vontamagához, apró csókokkal halmozta el a haj tövét.

Belle felsóhajtott.– Ó, John! Olyan jó érzés!És John tudta, hogy Belle gyönyörűségét leli ebben.– Mennyire jó? – súgta, ajka csücskét csókolgatva.– Nagyon, nagyon jó – kacagott Belle, hevesen viszonozva a csókot.John ajka végigaraszolt Belle arcán, egészen füléig, fülcimpáját

kóstolgatta játékosan.– Olyan édes kis füled van – súgta rekedtes hangon. –Mint a

sárgabarack.Belle hátrahúzódott, arcán a meglepettség mosolya játszott.– Sárgabarack?– Mondtam, hogy nincsenek költői hajlamaim.– Imádom a sárgabarackot – jelentette ki Belle.– Gyere, húzódjunk inkább oda – szólt John halk, sürgető

mordulással. Leült a kanapéra és magával húzta a kisasszonyt.– Ó, ahogy óhajtja, uram – felelte Belle, és nagyon igyekezett kacér,

kihívó nézést imitálni.– Micsoda kéjsóvár fehérszemély vagy!– Kéjsóvár fehérszemély? Ez valóban nem valami költői kifejezés.– Ó, csitt! – figyelmeztette John, és kérését újabb csókkal

nyomatékosította. Hátradőlt a kanapén, magára húzta Belle-t. –Mondtam már neked – szólt csókok között –, hogy te vagy a legszebblány, akit valaha láttam?

– Nem.– Nos, így van. És te vagy a legokosabb és legkedvesebb és… – John

keze végigsiklott a kisasszony testén, tomporára simult és megszorítottaa ruganyos halmot. – És neked van a leggyönyörűbb farod, amit valahaláttam.

Belle szűzies becsületében tettetett sértettséggel húzódott el, aztánkuncogva visszasimult hozzá.

– Senki nem mondta, hogy a csókolózás ilyen mulatságos.– Természetesen. Hiszen a szüleid nem akarták, hogy mindenkivel

csókolózz.Belle megérintette John arcát, borostáihoz dörzsölte kezét.– Nem is akarok. Csak veled.John nem feltételezte, hogy Belle szülei különösebben helyeselnék,

hogy vele csókolózik, de elhessegette a gondolatot, nem akarta elrontania pillanat tökéletességét.

– Az emberek többsége nem nevetgél csókolózás közben – közöltefiúsan vigyorogva, megcsavarintva a kisasszony orrát.

Belle válaszul a hátába csípett.– Valóban? Ó, nem tudják, mit veszítenek!John szoros, szenvedélyes ölelésbe vonta, mintha puszta erővel

magához tudná kötni. Talán Belle jóságából valami belé ivódik,megtisztítja a lelkét, és… Behunyta szemét. Kezd képzelődni.

– El sem tudod hinni, milyen tökéletes ez a pillanat, mennyire jóveled így – mormogta Belle hajába.

Belle még szorosabban simult hozzá.– Pontosan tudom, milyen tökéletes.– Sajnálatos módon bármelyik pillanatban megérkezhet a teád, és

nem hiszem, hogy a személyzetnek tudnia kéne, milyen jól érezzükmagunkat együtt.

– Ó, istenem! – rebbent Belle, kis híján a helyiség másik végébeszaladt. – Szalonképes vagyok? Látszik, hogy én… hogy mi…

– Én látom – közölte John tárgyilagosan, igyekezett tudomást semvenni a testében pulzáló kielégítetlen vágytól. – De ha lesimítod ahajadat, azt hiszem, más nem látja.

– Esik az eső – szólt Belle remegő hangon. – Norwood azt fogjahinni, hogy azért vagyok ilyen zilált.

Bármennyire is merészen viselkedett ezen a délutánon, Belle nemszerette volna, ha unokahúga komornyikja szerelmes jelenetben találja.

– Ülj vissza! – rendelkezett John. – Felnőttekként fogunk társalogni,okosan, udvariasan és akkor Norwood semmit nem gyanít.

– Szerinted nem sejti? Annyira feszélyez…

– Csak ülj vissza, kérlek, és addig fogunk kellemesen társalogni,amíg a komornyikotok ide nem ér.

– Nem hiszem, hogy képes vagyok rá – közölte Belle suttogásnálalig hallhatóbban.

– Miért nem?Belle erősen fegyelmezte magát, leroskadt az egyik karosszékbe és

csak a saját lábát nézte, semmi mást.– Mert valahányszor rád nézek, mindig az jut eszembe, ahogy a

karodban tartottál.John szíve erősen megdobbant. Mély levegőt vett, azzal az egyre

erősödő késztetéssel küszködött, hogy felugorjon, át a pamlagon és otthelyben magáévá tegye. Hála az égnek, diszkrét kopogtatás mentettemeg attól, hogy megadja magát ennek az erős érzelmi késztetésnek.

Nyílt az ajtó. Norwood lépett be egy tálca teával és süteménnyel.Belle megköszönte, aztán felemelte a teáskannát és töltött. Johnészrevette, hogy Belle keze remeg. Szó nélkül átvette a felé nyújtottcsészét és az italba kortyolt.

Belle is a teáját kortyolgatta és erősen kívánta, hogy szűnjön megvégre keze remegése. Nem mintha szégyellte volna viselkedését,egyszerűen megdöbbent, milyen hevesen reagál a férfira. Soha nem isálmodta volna, hogy a testét ilyen melegség járja át.

– Egy pennyt adok, ha megmondod, mire gondolsz – szólalt megJohn hirtelen.

Belle a teáscsésze pereme fölött ránézett és mosolygott.– Ó, egy pennynél sokkal többet ér.– Egy font?Körülbelül egy másodpercig eljátszott a gondolattal, hogy elmondja

neki, mire gondol valójában. De csak egy másodpercig. Anyja nemilyen szemérmetlen nőszemélynek nevelte.

– Arra gondoltam, vajon most szeretnéd a teát a lábadra kapni, vagyvárjak, amíg egy kicsit hűl.

John a lehető legmesszebbre nyújtotta ki sérült lábát, alaposanmegnézegette, mintha komolyan fontolgatná a lehetőséget.

– Nem gondolod, hogy nagyon forró?Belle pajkos mosollyal emelte fel a teáskannát.– Ha használ, örökre átírjuk az orvostudomány vonatkozó fejezeteit.

– Azzal föléje hajolt és John egy pillanatra valóban azt hitte, hogy

leönti teával a lábát. Belle azonban az utolsó pillanatban kiegyenesítettea kannát és visszatette az asztalra. – Most már úgy zuhog az eső, minthadézsából öntenék. Jó ideig nem tudsz hazamenni.

– Ha jól sejtem, le tudjuk foglalni magunkat.Belle egy pillantást vetett az arcára és pontosan tudta, mivel szeretne

Lord Blackwood foglalatoskodni. Nem tagadta le maga előtt, hogy ő isvágyott a karjaiban tölteni az egész délutánt, ám fennállt a veszély,hogy Alex vagy Emma rájuk nyit, és a legkevésbé sem szerette volna,ha unokanővére vagy herceg hitvese illetlen helyzetben találja őket.

– Azt hiszem, mással kell elütnünk az időt – vetette fel Belle.John olyan csalódottnak tűnt, hogy a kisasszony alig tudta elfojtani

kitörni készülő nevetését.– Mit javasolsz? Mit tegyünk?Belle letette a csészéjét.– Tudsz táncolni?

7. fejezet

John lassan, nagyon lassan tette le a csészét.– Belle, tudnod kell, hogy nem tudok.– Butaság. Mindenki tud táncolni. Csak meg kell próbálnod.– Belle, ha ez valami vicc…– Természetesen nem vicc – vágott a szavába gyorsan.– Tudom, hogy sérült a lábad, de úgy látom, nem sokkal mozogsz

lassabban.– Meglehet, megtanultam elfogadható sebességgel járni, de

egyáltalán nem vagyok kecses léptű – mondta és keze öntudatlanulcombjára mozdult. Gondolataiban felrémlett a rémálomszerű látomás,hogy ügyetlenül botladozik a táncparketten. – Biztosan találunk valamimás időtöltést ahelyett, hogy tánccal próbálkozó bolondot csináljakmagamból. Ráadásul zenénk sincsen.

– Hmmm. Ez valóban probléma.Belle körülpillantott, szeme a sarokban álló zongorán akadt meg.– Úgy tűnik, két választásunk van. Az első az, hogy megkérem

Emmát, játsszon nekünk, ám attól tartok, ő sosem volt zenei tehetségbirtokában. A legádázabb ellenségemnek sem kívánnám azt adisszonáns zajártalmat, amit ő zene gyanánt produkál. – Napsugarasmosollyal nézett Johnra.

– Az egyik legjobb barátomat pedig kifejezetten szeretnémmegkímélni ettől a kellemetlenségtől.

Mosolyának ereje egyenesen szíven találta Johnt.– Belle – szólt halkan. – Nem hiszem, hogy ez menni fog.– Nem tudhatod, míg ki nem próbáltad. – Felállt, lesimította ruháját.

– Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy Emma, mint zongoristanem jöhet szóba, ezért úgy gondolom, nem marad más, énekelnem kell.

– És tudsz?

– Énekelni?John bólintott.– Valószínűleg úgy, ahogy te táncolni.– Ebben az esetben, kisasszony, azt hiszem, valóban súlyos a

helyzetünk.– Ugyan, csak tréfáltam. Nem vagyok egy díva, de megbirkózom a

dallamokkal.Mennyire fáj azt színlelni – ha csak egy délutánra is –, hogy Belle az

övé lehet, hogy az övé, hogy talán megérdemelheti? Felállt, elhatározta,hogy egy kicsit, amennyire tud, belekóstoljon a mennyországba.

– Remélem, lesz annyira udvarias, kisasszony, hogy nem sikít felhangosan, ha a lábára lépek.

– Ó, ne aggódjék, uram, nagyon halkan fogok sikítani – azzalhirtelen elhatározással lábujjhegyre állt, megcsókolta John arcát és aztsúgta: – Nagyon biztos lábakon állok.

– A te érdekedben remélem, hogy így van.– Milyen táncot ismersz?– Semmilyent.– Semmilyent? Akkor mivel töltötted az időt Londonban?– Sosem érdekelt a társasági pezsgés.– Ó! – Belle zavarában alsó ajkába harapott. – Akkor ez nagyobb

kihívás lesz, mint amire számítottam. De ne félj, biztosan meg tudszfelelni a feladatnak.

– Azt hiszem, alkalmasabb kérdés, hogy te meg tudsz-e felelni afeladatnak.

– Ó, igen – felelte Belle könnyed mosollyal. – Hidd el, hogy igen.Nos, szerintem keringővel kéne kezdenünk. A többi tánc talán egykicsit megerőltető lenne a lábadnak. Bár talán mégsem. Te mondtad,hogy elég gyorsan tudsz mozogni.

John alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.– A keringő nagyon is megfelel. Csak mondd, mit kell tennem.– Tedd ide a kezedet, így – Belle megfogta a kezét, karcsú derekára

helyezte. – Én pedig a válladon tartom a kezemet, így. Hmmm. Elégmagas vagy.

– Ezt vegyem bóknak?– Igen. Bár akkor sem kedvelnélek kevésbé, ha alacsonyabb lennél.– Nagyon jóleső érzés hallani.

– Most tréfát űzöl velem?– Csak egy kicsit.Belle pajkosan pillantott rá.– Nos, ha csak egy kicsit, akkor azt hiszem, nincs kifogásom ellene.

De ne fokozd. Szörnyen érzékeny vagyok.– Igyekszem visszafogni magamat.– Köszönöm.– Bár ezt néha nagyon megnehezíted.Belle játékosan mellkasánál megtaszította és folytatták a táncórát.– Csitt! Most pedig fogd meg a kezemet. Így. Nagyon jó. Beálltunk.– Valóban? – kérdezte John, kételkedve. – Elég távol állunk

egymástól.– Ez a helyes pozitúra. Már ezerszer csináltam.– Még egy embert magunk közé engedhetnénk.– El sem tudom képzelni, miért tennénk.John lassan szorosabban fogta Belle derekát, és közelebb húzta

magához, olyannyira, hogy érezte teste melegét.– Hát nem jobb így? – mormogta.Belle alig kapott levegőt. John nagyon közel volt, alig egyujjnyira,

közelségétől egyre hevesebben vert a szíve.– Így sosem engednének minket táncolni tisztességes bálteremben –

jegyezte meg fátyolos hangon.– Én jobban szeretek kettesben táncolni – felelte John, azzal lehajolt

és ajkát lágyan végighúzta a kisasszony ajkán.Belle feszengve nyeldekelt. Élvezte a csókot, de úgy érezte, olyan

helyzetbe keveredik, amit nem tud kezelni. Így többször sajnálkozvahátralépett, hogy John keze engedjen, egészen addig, míg ismét amegfelelő távolságban volt egymástól a testük.

– Nem tudlak megtanítani táncolni, ha nem a rendes pozíciót vesszükfel – magyarázta. – A keringő lényege, hogy háromnegyedes ütem. Atöbbi tánc szokványos ritmusú.

– Vagyis?– Négynegyedes. A keringő lépésének ritmusa: egy-két-há', egy-két-

há' A többi: egy-két-há'-négy.– Azt hiszem, értem a különbséget.

Belle ismét élesen pillantott rá. A szeme körüli kis vonalak vidámráncot vetettek. Ajka két sarka felfelé mozdult, mosolyt igyekezettelnyomni, kevés sikerrel.

– Remek. Szóval a keringő zeneileg valami ilyesmi…Azzal elkezdett dúdolni egy dallamot, ami az elmúlt szezonban

nagyon népszerű volt Londonban.– Nem hallom – szólt John és kezdte ismét közelebb húzni magához.Belle visszamocorogta magát az eredeti pozícióba.– Akkor énekelem.John keze finoman a derekára feszült.– Még mindig nem hallom.– De hallod. Hagyd ezeket a kisded játékokat, különben sosem

tanulunk meg táncolni.– Én inkább csókleckét vennék.Belle mélyen elpirult.– Az ma már megvolt. És különben is, Emma vagy Alex bármelyik

pillanatban betoppanhat. Vissza kell térnünk a tárgyra, vagyis táncolnitanulunk. Előbb én vezetek, aztán ha megtanultad a lépéseket, átveszedtőlem. Készen állsz?

– Akár egész délután.Belle nem gondolta volna, hogy lehetséges mélyebben elpirulni, de

hamar rá kellett döbbennie, hogy tévedett.– Hát jó. Egy-két-há', egy-két-há… – mondta, és John vállát enyhén

megnyomva indította a keringő lassú fordulatát. Rögtön John lábáralépett.

John pedig kisfiúsán elmosolyodott.– Képzelheted, mennyire örülök, hogy te botlottál elsőként!Belle durcásan nézett fel rá.– Nem szoktam hozzá, hogy vezessenek. És úriemberhez méltatlan,

hogy szóvá teszed a hibámat.– Én nem találtam hibának. Ami azt illeti, nagyon is élveztem, hogy

elkaphattalak.– Gondolom – dünnyögte Belle.– Megpróbálhatnánk még egyszer?Belle bólintott és visszahelyezte kezét a férfi vállára.

– Egy pillanat. Azt hiszem, fogást kéne cserélnünk. – Azzal kezétlecsúsztatta a férfi derekán. – Így. Tedd a kezedet a vállamra. Mostképzeld azt, hogy én vagyok a férfi.

John lenézett Belle keblének csábos halmára.– Az rendkívül nehéz mentális feladat.Belle nem látta a férfi vággyal telt pillantását, ami talán jobb is így,

mert érzékei már így is eléggé telítettek voltak.– Tehát ha én lennék a férfi és te a nő, egy kicsit megnyomnám a

derekadat, így, te pedig így mozdulnál – és ahogy lágyan énekelnikezdte a keringő dallamát, keringeni kezdtek a szalonban, John sérültlába olyan kecsességgel mozgott, hogy nem is álmodott volna magánakilyen képességet.

– Csodálatos! – kiáltott Belle diadalmasan. – Ez egyszerűentökéletes.

– Egyetértek – felelte John, nagyon élvezte, hogy a karjábantarthatta. – Gondolod, hogy egy időre lehetnék esetleg én a férfi?

Belle rögtön felvette a megfelelő pozíciót, John vállára tette a kezét,tekintetük gyengéden összefonódott. Szólni akart, ajka mozdult, detorka kiszáradt. Feszengve pislogott, és bólintott.

– Jó. Így sokkal jobban szeretem – szólt John, azzal megragadta akisasszony derekát és magához vonta. Belle ezúttal nem tiltakozott, aférfitest melege, a helyzet izgalma magával ragadta. – Jól csinálom? –kérdezte, és lépdelt, vezette a táncot.

– Ó… igen, azt hiszem.– Csak hiszed?Belle visszazökkent a valóságba.– Nem, természetesen nem. Tudom. Nagyon elegánsan táncolsz.

Biztosan nem keringőztél még?– Ami azt illeti, a nővéreim kényszerítettek, hogy legyek a partnerük,

amikor táncolni tanultak.– Tudtam, hogy nem vagy újonc.– Csak kilencéves voltam.Belle elgondolkodón csücsörítette ajkát, fogalma sem volt róla,

milyen csókkísértést jelent ez Johnnak.– Szerintem amikor kilencéves voltál, még nem volt szokás

keringőzni.

Ahogy a szalonban keringőztek, John azon tűnődött, vajon vesztettcsatát vív-e. Igyekezett győzködni magát, hogy távol kell tartania magátBelle-től, ám ezen igyekezete hasztalannak bizonyult a napfényes szépmosoly közelében. Tudta, hogy nem veheti feleségül, ha megtenné,azzal ártana a hölgynek, akit pedig védelmezni akart, akit gyengédenszeretni, akiről gondoskodni vágyott.

Azok után, amit Spanyolországban tett, csalónak érezte magát márattól, hogy mellette állt.

John lassan szusszant, sóhajtott, a hangban elégedettség ésfeszélyezettség elegyedett. Ezt a délutánt ígérte magának. Csak néhányóra boldogságot úgy, hogy nem törnek rá az emlékek, nem jut eszébeAna.

– Beszélgetnünk is kéne – szólalt meg Belle hirtelen.– Valóban?– Igen. Különben aki minket lát, azt gondolhatja, hogy nem

kedveljük egymást.– Nincs itt senki, aki ilyen vagy olyan véleményt kialakíthatna –

mutatott rá John.– Ezt én is pontosan tudom, de éppen keringőzni tanítalak és

keringőzni többnyire nem szalonokban, hanem báltermekben szoktak.– Felettébb sajnálatos.Belle mintha tudomást sem vett volna erről a megjegyzésről.– Ezért gondolom azt, hogy a tánc közbeni beszélgetést is meg kéne

tanulnod.– Az olyan nehéz?– Nehéz tud lenni. Vannak férfiak, akik csak úgy tudják tartani a

ritmust, ha közben számolják az ütemet, márpedig elég nehézbeszélgetni olyan emberrel, aki közben azt mondogatja, hogy egy-két-há', egy-két-há'.

– Nos, akkor mindenképpen beszélgessünk.– Rendben – mosolygott Belle. – írtál mostanában verset?– Ó, csak ürügyet kerestél, hogy feltedd nekem ezt a kérdést –

jegyezte meg John vádlón.– Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.– Belle, mondtam neked, hogy nem vagyok költő.– Nem hiszek neked.John felhördült és zavarában elvétett egy lépést.

– Na, jó, megpróbálok írni neked egy verset – mondta végül.– Csudajó! – kiáltott fel Belle. – Alig várom!– Én a te helyedben nem támasztanék nagy reményeket.– Butaság! – szólt Belle valósággal ragyogva. – Alig várom!– Mi ez? – szólalt meg hirtelen egy harmadik hang. –Táncmulatság

az otthonomban és engem nem hívtak meg rá?John és Belle fordulás közben torpant meg körülnéztek, meglátták a

belépő Emmát.– Éppen Johnt tanítom keringőzni – magyarázta Belle.– Zene nélkül?– Úgy gondoltam, jobb, ha nem kérem, kísérj minket zongorán.Emma elfintorodott.– Ez valószínűleg nagyon is jó elhatározás volt – mondta, azzal

Johnra nézett. – Még nem találkoztam olyan teremtménnyel, akinekzongoratudása alulmúlná az enyémet. Beleértve az istállólakókat.

– Értesültem róla.Emma mintha meg sem látta volna John pajkos mosolyát.– Élvezte a táncórát, John?– Nagyon. Belle kiváló táncos.– Mindig is így gondoltam. Én természetesen még nem táncoltam

vele – felelte Emma, azzal az egyik karosszékhez lépett és leült. – Nembánják, ha csatlakozom teára? Bátorkodtam szólni Norwoodnak, hogyhozzon még egy csészét. Remélem, nem hűlt ki teljesen.

– Természetesen szívesen látjuk – felelte John kegyesen. – Hiszen ezaz ön háza.

Emma sokat tudón elmosolyodott, amikor észrevette, hogy John ésBelle még mindig összeölelkezve áll.

– Kérem, ne zavartassák magukat. Nyugodtan folytassák a táncot –mondta pajkos mosollyal.

A pár erre rögtön zavartan szabadkozni kezdett, elengedték egymást,Belle leült a szófára. John valami olyasmit mormogott, hogy haza kellmennie, mire Emma nagyon és élénken gyorsan reagált: – Ó, azt nemteheti!

Belle gyanakvó pillantást vetett unokanővérére, és röglön rájött,hogy Emma szerint ő és John nagyon jól összeillenek.

– Esik, mintha dézsából öntenék – tette hozzá Emma gyorsan,magyarázón. – Itt kell maradnia, amíg az eső egy kicsit csillapodik.

John inkább nem mutatott rá, hogy a zápor máris csillapodott, és hatovább vár, akkor talán megint még jobban elered. Kifürkészhetetlenmosollyal nézett a két hölgyre, azzal leült velük szembe egy elegáns, denagyon kényelmetlen székre.

– Ó, ne oda üljön! – szólt Emma. – Az szörnyen kényelmetlen, márrégen megszabadultam volna tőle, ha Alex édesanyja nem világosítottvolna fel, hogy felbecsülhetetlen értékű darab. Miért nem ül a szófára,Belle mellé?

John felvonta egyik szemöldökét.– Ki nem állhatom, amikor emberek így viselkednek – jegyezte meg

Emma halkan, szinte csak magának. – Biztosíthatom, hogy ha azon aszéken öt percnél tovább marad, holnap szörnyű hátfájása lesz.

John erre felállt, és kényelmesen leült Belle mellé,– Alázatos szolgája vagyok, kegyelmes hercegné – felelte

udvariasan.Emma elpirult. Hallotta a humor és a pajkos gúny csengését a férfi

hangjában.– Ó, jaj! – szólt Emma hangosan. – Nem tudom, milyen akadály állt

elő, hogy még nem ért ide a tea! Megyek, meg kell néznem.Azzal felállt, és igen figyelemreméltó sebességgel elhagyta a

helyiséget.John és Belle egymás felé fordult, Belle aranyló haja tövéig elpirult.– Az unokanővéred nem sajátította el a tapintatosság művészetét –

jegyezte meg John fanyarul.– Hát igen. Illetve… valóban nem.– Nem igazán értem, mit akar ezzel elérni. Meglehet, kétlépésnyire

az ajtótól összefut a teát hozó szobalánnyal.Belle feszengve mocorgott a szófán. Eszébe jutott, amikor Alex

nővére, Sophie és ő szándékosan öt egész percre kettesben hagytákEmmát leendő férjével, azzal az ürüggyel, hogy feltétlenül meg kellszemlélniük egy nem létező csembalót.

– Azt hiszem, képes kitalálni valami ürügyet.– Bármennyire szeretnélek a karomba zárni, nem szeretném, ha a

teával visszatérő unokanővéred rajtakapna minket.– Ó, emiatt nem aggódnék – mormogta Belle. – Megtalálja a módját,

hogy figyelmeztessen minket közelgő visszatérésére. Eléggé találékonytud lenni.

Mintha végszóra történne, meghallották Emma kiáltását odakintről.– Micsoda meglepetés! – jegyezte meg Belle fanyar mosollyal. – Azt

hittem, egy kicsit több időt ad nekünk.Nyílt az ajtó.– Nocsak, kivel találkoztam össze a hallban! – szólt Emma, Alex

kezét fogva. – Csak késő estére vártam haza.– Úgy látszik, a gondosan szövögetett terveit felborította a figyelmes

férj – súgta John, azzal felállt.Belle kitörni készülő nevetését elfojtva szólalt meg: – Ó, milyen

öröm, hogy viszontlátunk, Alex!– Kint jártam, a földeket szemléztem – felelte Alex, arca egy

pillanatra csodálkozó grimaszba rándult.– Akkor is nagyon jó, hogy visszajöttél – jelentette ki Emma nem túl

meggyőzően.– Sikerült felderíteni a tea hollétét? – kérdezte John.– A teát? Ó, igen, a teát. Ó, ami azt illeti, nem.– Hmm…Emma összerezzent a hangtól. Norwood állt közvetlenül mögötte,

diszkréten köhécselt.– A teája, kegyelmes hercegné.– Ó, köszönöm, Norwood. Talán oda, az asztalra tegye, kérem.– A tea nagyon jólesne, miután olyan esőben lovagoltam egész

délután – jegyezte meg Alex udvariasan. – Bár úgy tűnik, márcsillapodik az eső.

Belle nem volt egészen biztos abban, hogy jól hallotta, de Emmamintha felnyögött volna.

Emma töltött egy csésze teát Alexnek, ami, miután nagyot kortyolt ameleg italból, megjegyezte: – Holnap vásár lesz a faluban. Láttam azelőkészületeket.

– Igazán? – szólt Emma örvendezve. – Imádom a vásárokat.Elmegyünk?

– Nem is tudom. Nem tetszik a gondolat, hogy a te állapotodbansokadalomba menj.

E megjegyzésre Emma lázadó pillantást vetett hitvesére.– Ó, ne légy már ilyen földhözragadt! Nem tarthatsz örökre bezárva!

– Hát jó. De meg kell ígérned, hogy óvatos leszel – engedett Alex,azzal John és Belle felé fordult, akik láthatóan derűs élvezettel figyeltéka házastársi szóváltást. – Lenne kedvetek csatlakozni hozzánk?

John ajkára önkéntelenül a meghívás visszautasítása tolult, demielőtt megszólalhatott volna, eszébe jutott, ahogy Belle-t tánc közbena karjában tartotta. Keringőztek… És boldogság ragyogott a kisasszonyszemében. John szíve gyengédséggel, teste vággyal telt. Talán mégisrésze lehet egy kis örömben ebben az életben. Talán öt év pokol elégbűnhődés volt bűneire.

Belle felé fordult. A kisasszony oldalra hajtotta a fejét, ésmosolygott, biztatón vonta fel szemöldökét.

– Szívesen – felelte John. – Ebéd után átjövök, és együtt mehetünk.– Remek. – Alex még egy kortyot ivott, és kinézett az ablakon. Az

ég vészjóslón sötétedni kezdett. – Nem akarok udvariatlan lenni,Blackwood, de én a te helyedben elindulnék haza, amíg csak aligcsepereg. Úgy tűnik, hamarosan újabb nagy esőt kapunk.

– Én is éppen erre gondoltam – felelte John, azzal felállt ésmeghajolt a hölgyek felé.

Belle természetesen sajnálta, hogy távozni látja, de olyan mulatságoslátvány volt, ahogy Emma szomorúan visszahuppant a székébe, miutánférje figyelmetlenül meggátolta oly gondosan felépítettmesterkedésének megvalósulását, hogy ez ellensúlyozta acsalódottságot.

Amikor John aznap délután hazaért, újabb üzenet várta.Oxfordshire-ben vagyok.John a fejét ingatta. Kapcsolatba kell lépnie valahogy Bletchford

Manor korábbi tulajdonosaival. Egy kissé hibbantnak tűntek… éppenolyannak, akikről feltételezhető, hogy ilyen furcsa üzeneteket írogatóbarátaik vannak.

Eszébe sem jutott, hogy az üzenetnek bármi köze lehetne az erdőbeneldördült puskalövéshez.

John aznap este töltött magának egy pohár brandyt, mielőtt felment alépcsőn a hálószobájába. Ivott egy kortyot, aztán letette a poharat azéjjeliszekrényére. Nélküle is elég melege volt.

Vajon ez a boldogság? Oly sokáig hiányzott ez az érzés az életéből,hogy már nem is tudta, miről lehet felismerni.

Elégedetten feküdt le. Nem várt álmot.

Spanyolországban volt. Forró nap volt, de a csapata jó hangulatbantöltötte az időt, már legalább egy hete nem csatáztak.

Asztalnál ült egy fogadóban, előtte üres tányér.Mi ez a furcsa, dübörgő hang odafentről?Töltött magának még egy adag italt.Puff.Ez a hely szerintem tele van olyasmivel, ami nagyon is jó mulatság

lehet. John a szemét dörzsölte. Ki is mondta ezt?Újabb tompa puffanás. Újabb kiáltás.John lassan a lépcső felé ment. Mi a baj? A hang egyre erősödött,

ahogy a folyosón haladt előre.És akkor újra hallotta. Ezúttal tisztán. ”Neeeeeee!” Ana hangja.Berontott az ajtón, zsanérostól tépte ki a helyéből. ”Szent isten! Ne!”

– kiáltott fel. Alig látta Anát, karcsú alakja teljesen elveszett Spenceralatt, aki könyörtelenül belehatolt.

De hallotta Ana fájdalmas sikolyát. ”Neee! Neeeee! Kérem neeeee!”John nem állt meg gondolkodni a helyzeten. Iszonyú haraggal

lerántotta Spencert a lányról és a falhoz csapta.Újra lenézett Anára. A haja… mi történt? Szőke lett.Belle volt az. Ruhája elszakadt, teste sebzett.”Istenem, ne! Ezt ne!” A kiáltás mintha John lelkének legmélyéről

tört volna fel.Visszafordult a falhoz kent férfi felé, keze pisztolya markolatára

feszült.– Nézz rám, Spencer? – parancsolta.A férfi felemelte a fejét, de már nem Spencer volt az. John a saját

szemébe nézett.– Ó, istenem! Nem! – dadogott, az ágy felé hátrálva. – Nem én. Én

ezt nem tehettem. Én ilyet nem…A másik John csak nevetett. Beteges, őrült, mániás hang. Lenézett az

ágyra, de már üres volt. – Ne! Belle!John saját sikolyának hangjára ébredt. Levegőért kapkodott,

gyomrára szorította kezét. Hánykolódott az ágyban, testét hangtalanzokogás rázta.

8. fejezet

Belle az ágyban ült, és a Wordsworth-kötetet lapozgatta, amit adélután folyamán nem sikerült elolvasnia. Úgy találta, hogy aszokásosnál is jobban kell hunyorognia, ezért az éjjeliszekrényhezhajolt és meggyújtott még egy gyertyát. Amint újra kényelmesenelhelyezkedett, valaki kopogott az ajtón.

– Tessék!Emma perdült be a szobába, ibolyaszín szemében élénk izgalom

ragyogott.– Sophie szül! – kiáltott fel. – Három héttel idő előtt! Az imént jött

egy futár a férje üzenetével.– Ó, ez csodálatos! – sóhajtott Belle. – Csodálatos, ugye?– Ó, igen! A gyermeknek nem jó, hogy korábban jön, de három hét

nem sok, és Olivér azt írta, lehet, hogy Sophie rosszul számolt.– Akkor reggel indulsz Alexszel?– Nagyon korán. Most rögtön indulni akartam, de Alex erről hallani

sem akart.– Tudod, igaza van. Az utak éjszaka nagyon veszélyesek.– Tudom – felelte Emma csalódottan. – Csak tudatni akartam veled,

ha velünk akarnál jönni. Vagy ha nem akarsz jönni, akkor tudd, hogymit tervezünk, mert olyan korán indulunk, hogy még biztosan alszol.

– Azt hiszem, inkább nem mennék veletek – mondta Belle lassan,gondosan mérlegelve szavait. Egész este a vásári forgatag járt azeszében, és nem szívesen mondott volna le a Johnnal tölthetődélutánról. Különösen így, hogy kettesben lehetnek. – Nem hiszem,hogy Sophie szeretné, ha tele lenne a ház vendéggel, amikor szül.Meglátogatom majd, ha egy kicsit megerősödik a baba.

– Jó, akkor átadom üdvözletedet – felelte Emma, majd kisséelkomorult. – Bár nem tudom, itt hagyhatlak-e egyedül. Nem hiszem,hogy megfelel az illemnek.

– Egyedül? – kérdezte Belle hitetlenkedve. – Hiszen több mint százszolga van itt.

– Nincsenek százan – helyesbített Emma. – És megígértemanyádnak, hogy jó gardedámod leszek.

– Nem tudom, milyen őrület lett úrrá anyámon, amikor azt gondolta,hogy jó gardedám leszel.

– Hiszen ismered a jó társaságot. Ha azt hiszed, hogy nem leszméltatlankodás és felháborodás…

– Tudom, hogy nem lesz. Hiszen nem Londonban vagyunk. Nemhiszem, hogy bárki tudomást szerezne arról, hogy őrizet nélkül hagytál.És ha mégis, akkor sem lenne nagy felbolydulás, hiszen száz szolga vankörülöttem.

– Hát jó – egyezett bele Emma végül. – Csak ne hívd meg ide LordBlackwoodot, kérlek. Nem akarom, hogy kitudodjék, kettesbenvoltatok, gardedám nélkül.

Belle felhorkant.– Ennyit a délutáni mesterkedésedről.– Az teljesen más – riposztolt Emma védekezőn. Mégis, volt benne

annyi jó érzés, hogy legalább elpirult. – És ne is próbáld tagadni, hogynem vetted jó néven az én úgynevezett mesterkedésemet, Láttam,hogyan néztél rá.

Belle felsóhajtott, lejjebb csusszant a takaró alatt.– Nem próbálom tagadni.Emma előrehajolt, közelebb hozzá, mert ez a közlés erősen

felkeltette az érdeklődését.– Szerelmes vagy belé?– Nem tudom, Honnan tudhatnám?Emma egy pillanatig elgondolkodott, mielőtt válaszolt.– Az ember valahogy egyszerűen tudja. Beivódik a csontjaiba. A

költők olyasmit írnak, hogy szerelem első látásra, de nem hiszem, hogyígy történik.

Belle vágyódó mosollyal szólalt meg.– Szerintem ilyen csak a romantikus regényekben van.

– Igen – felelte Emma és hirtelen felegyenesedett. – Azt hiszem,jobb, ha most lefekszem. Holnap hajnalban indulunk.

– Jó utat!– Remélem, jó utunk lesz. Ó, és kérlek, ments ki minket Lord

Blackwoodnál holnap, kérj elnézést a nevünkben, amiért nem tudunkveletek menni a vásárba.

– Természetesen.Emma elfintorodott.– De utána ne hívd meg ide. És akármit is teszel, ne menj át egyedül

Bellamy Parkba.– Nem így hívják a helyet.– Hanem?Belle felsóhajtott.– Nem emlékszem. Valami B betűs.– Hát, akárhogy is hívják, ne menj át oda. Anyád a fejemet venné.Belle bólintott és amint Emma kilépett a szobából, elfújta a gyertyát.Másnap, nem sokkal dél után John elindult Westonbirt felé, és vagy

századszor emlékeztette magát, hogy véget kell vetnie a Belle irántirajongásának. Kezd átkozottul nehéz lenni, hogy eltávolítsa magától.Úgy tűnik, olyan nagyon hisz benne, ahogy ő majdnem elhitte, hogymegérdemli a boldogságot, amit a kisasszony kínált.

Ám az álmok furcsamód átszivárognak az ébrenlétbe, a való életbe,és John képtelen volt lerázni azt a képet, hogy Belle ott fekszik azon azágyon Spanyolországban, sebzett, meggyötört testtel.

Nem lehet vele. Most jobban tudta, mint valaha. Ma megmondjaneki. Megesküdött magának, hogy megteszi, bármennyire is fájmegtennie. Megteszi… a vásár után. Még egy áldott, kellemes délutánnem árthat.

Lóháton csak tizenöt perc eljutni Westonbírtbe. John az istállóbanhagyta erős csődörét, a főbejárathoz ment, és felemelte a kezét, hogykopogjon.

Ujja még nem ért a fához, amikor Norwood ajtót nyitott.– Üdvözlöm, uram – köszöntötte a komornyik udvariasan. – Lady

Arabella a sárga szalonban várja önt.– Nem várom. Illetve nem ott várom – szólt Belle csengő hangja, és

kidugta fejét a hatalmas hallt szegélyező sok helyiség egyikéből. –

Szervusz, John. Tudom, hogy szépen üldögélve kéne a szalonbanvárnom rád, de túlságosan türelmetlen vagyok. Találd ki, mi történt!

– Fogalmam sincs.– Alexnek és Emmának hajnalban hirtelen el kellett utaznia. Alex

nővére gyermeknek ad életet.– Gratulálok! – felelte John automatikusan. – Ez azt jelenti, hogy a

programunk meghiúsult?– Természetesen nem jelenti azt. – Hát nem látja, hogy a legjobb

lovaglóruhája van rajta? – Nem látok okot, hogy miért ne tölthetnénkegyütt, kellemesen ezt az időt.

John elmosolyodott a finom szóhasználaton, de lelke mélyén tudta,hogy nagyon veszélyes vizekre evez

– Ahogy óhajtja, kisasszony.Békés csendben lovagoltak egymás mellett, élvezték az őszi időben

támadt kellemes, friss szelet. A vásár közelebb esett Johnudvarházához, mint Westonbirthez, ezért a két birtok határán átkelveellovagoltak Bletchford Manor mellett. Ahogy a szép épület közelébeértek, John, mint mindig megjegyezte: – A pokolba is! Ki kell találnomvalami más nevet ennek a helynek!

– Tökéletesen egyetértek – felelte Belle. – A Brimstone Park nem jónév a kénköves pokol tüzét idézi.

John furcsán nézett rá.– Nem Brimstone Park a neve,– Nem? Ó, hát persze. Tudtam. – Belle kényszeredetten mosolygott.

– Hogy is hívják?– Bletchford Major – felelte John önkéntelenül megborzongva.– Szentséges ég, az még rosszabb! A Brimstone Parknak legalább

volt valami jellege.– Hidd el, pontosan tisztában vagyok azzal, milyen kellemetlen

hangzású ez a név.– Ne aggódj, majd kitalálunk valamit – Belle a nyeregben áthajolva

nyugtatón paskolta meg John alkarját. – Csak adj egy kis időt. Elég jólértek a szavakhoz.

Elérték a vásárteret, Belle figyelmét rögtön megragadta a tőlük alignéhány yardnyira gólyalábakon járó férfi. Hamarosan elragadta őket avásár forgataga.

– Sokat gondolkodtam azon, hogyan csinálják – mutatott Belle egyélénk ruhájú zsonglőrre.

– Azt hiszem, csak azon múlik, hogy pontosan a megfelelő időbenkell feldobni a labdákat a levegőbe.

Belle könyökkel oldalba bökte.– Jaj, ne rontsd el a kedvemet! Képes vagy mindent varázstalanítani.

Ó, nézd azokat a szalagokat… – azzal kihúzta kezét John karjából, aszalagárushoz sietett, a portékát szemlélte. Mire John odaért hozzá, márkét szalag volt a kezében, nézegette őket. – Melyik tetszik jobban,John? Ez? – tartott a hajához egy rózsaszín szalagot. – Vagy ez? –kérdezte a rózsaszín helyébe pirosat téve.

John kezét karba fonva figyelte, és úgy tett, mintha alaposanelgondolkodna, mielőtt egy élénkkéket elvett volna az asztalról.

– Ez jobban tetszik. Pontosan olyan színű, mint a szemed.Belle ránézett, látta simogató pillantását és egyszerűen elolvadt a

gyönyörűségtől.– Akkor legyen a kék – mondta lágyan, szelíden.Ott álltak, tekintetük egymáséba fonódott. A szalagárus törte meg a

pillanatot, hangos köhécseléssel. Belle szeme rebbent, megtört a varázs,retiküljébe nyúlt, de mielőtt pénzt vehetett volna ki belőle, John márkifizette a szalagot és a kezébe adta.

– Ajándék, kisasszony.Azzal lehajolt, kezet csókolt.Belle érezte, hogy a csók melege felkúszik karján, lelkéig hatol.– Kincseim között fogom tartani.Idilli volt a pillanat.– Éhes vagy? – kérdezte John hirtelen, nagyon igyekezett

hétköznapibb témára terelni a beszélgetést.– Mint a farkas.John az ételessátrakhoz vezette, ahol spenótos pitét és epres lepényt

vettek. Kezükben tányérral kerestek maguknak egy csendes helyet. Johna földre terítette kabátját, leültek rá, mohón nekiestek az ételnek.

– Tartozol nekem egy verssel – emlékeztette Belle két falat piteközött.

John felsóhajtott.– Valóban.– Meg sem próbáltad, ugye? – kérdezte Belle vádlón.

– Természetesen megpróbáltam. Csak nem fejeztem be, amitelkezdtem.

– Akkor mondd el, ami megvan belőle.– Nem is tudom – hebegte. – Egy igazi költő nem fedne fel semmit a

munkájából, amíg nem biztos abban, hogy készen van.– Kééééééééééééérlek! – könyörgött, arca olyan kifejezést vett fel,

amilyet ötéves gyerekeken lehet látni.John képtelen volt ellenállni a könyörgésnek.– Hát jó. Mit szólsz ehhez?Ahogy ittjár-kél, szép, miként a csillagtüzes éjszaka,Fénybe árnyat és árnyba fényt szűr arca, szeme, mosolya:oly szelíden ragyog felénk,ahogy a vad nappal soha.2– Ó, John! – sóhajtott Belle gyönyörűséggel. – Ez nagyon szép volt.

Olyan szépnek érzem magamat tőle.– Valóban szép vagy.– Köszönöm – szólt Belle mintegy megszokásból. – De azt hiszem,

szépnek lenni nem olyan fontos, minthogy az ember szépnek érezzemagát, ezért is érintett olyan mélyen a versed. Olyan romantikus volt!Olyan… Egy pillanat? –Felült, elgondolkodva ráncolta homlokát.

John hirtelen minden figyelmét a kezében tartott spenótos pitérefordította.

– Ezt már hallottam – folytatta Belle. – Azt hiszem, olvastam. Nemis olyan régen!

– El sem tudom képzelni, hogyan lehetséges – mormogta John, tudta,hogy nagyon nagy slamasztikába került.

– Ezt Lord Byron írta! El sem tudom hinni, hogy Lord Byron verséta magadénak akartad mondani!

– Eléggé sarokba szorítottál. Mondhatni kényszerítettél, hogy versetmondjak.

– Tudom, de ez nem lehet indok a plágiumra! És én még azt hittem,hogy te írtál ilyen szép verset és nekem írtad. El tudod képzelni,mennyire csalódtam?

– Képzeld, én mekkorát csalódtam! – mormogta John. –Szinte biztosvoltam benne, hogy még nem olvastad. Csak tavaly adták ki.

– A bátyámmal kellett megvetetnem. Lord Byron műveit nem áruljáka hölgyek könyvesboltjában. Azt mondják, túlságosan pikáns.

– Felettébb leleményes vagy – mormogta John, azzal hátradőlt,könyökére támaszkodott. – Ha csak azokat a könyveket olvastad volna,amiket a hölgyeknek szántak, most nem lennék ilyen bajban.

– Én egy cseppet sem sajnálom – jelentette ki Belle élesen. –Számomra elviselhetetlen ostobaságnak tűnt, hogy pusztán azért, merthajadon vagyok, nem olvashatom, amiről az egész előkelő társaságsuttog.

– Menj férjhez – javasolta John tréfásan. – Akkor azt olvashatsz,amit csak akarsz.

Belle előrehajolt, szeme izgatottan csillogott.– Lord Blackwood, ez ugye nem lánykérés akar lenni?John elsápadt.– Most tényleg sarokba szorítottál.Belle hátradőlt, igyekezett titkolni csalódottságát. Nem is tudta, mi

szállta meg, hogy ilyen botrányosan nyíltan beszéljen, és fogalma semvolt, milyen reagálást várt tőle. Ám az a vád, hogy sarokba szorította,nyilván nem tartozott a remélt reakciók közé.

– Még mindig úgy gondolom, hogy verset kéne írnod – jelentette kiBelle, remélve, hogy hangjának vidám tónusa elfedi a tekintetébenbujkáló, leplezhetetlen szomorúságot.

John úgy tett, mintha alaposan elgondolkodna.– Mit szólsz ehhez? – kérdezte pajkos mosollyal.Szívemnek nincsen semmi drágábbMint hölgyem, kinek eperdzsem piroslik ajkán.Belle elfintorodott.– Ez borzalmas volt.– Valóban így gondolod? Szerintem ez nagyon is romantikus volt.

Különösen azért, mert epermaszat van az arcodon.– Nem igaz.– De igen. Éppen itt.Azzal John kinyújtotta a kezét és gyengéden megérintette Belle

ajkának sarkát. Egy pillanatig tétovázott, szerette volna végigsimítani azajak körvonalát, de elég hirtelen elhúzta a kezét, mintha valamimegégette volna. Olyan közel volt a kísértéshez! Csak annyi kellett,hogy Belle itt üljön vele szemben egy rögtönzött pikniken, és egészteste életre kelt.

Belle az arcához kapta a kezét, ösztönösen azt a helyet érintette, ahola férfiujj volt az imént. Furcsa, hogy bizsereg ott a bőr. Még furcsább,hogy az érzés lassan átterjedt egész testére. Johnra nézett, aki mohónpillantott rá, sötét szemében kielégítetlen vágy remegett.

– Olyan… olyan sokan vannak itt, uram – hebegte.John látta rajta, hogy feszeng. Különben nem lépett volna vissza a

nagyon hivatalos ”uram” kifejezés használatára. Elhúzódott, behunyta aszemét, tudta, hogy pillantásában látszik a vágy és Belle ettől feszeng.Mélyen lélegezve igyekezett csillapítani őrült vágyát. Teste nem volthajlandó engedelmeskedni, nem akart tudomást sem venni abámulatosan szép nőről, aki alig egy karnyújtásnyira ült tőle.

John magában átkozódott. Ez őrület. Végtelen őrület. Olyan nőbeszerelmes, akivel nem remélhet jövőt. Bátyja, Damien hangjavisszhangzott fejében. Nem vagy nemesember. Nincs címed, rangod.Nem vagy nemes. John alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.Furcsa, hogy milyen fordulatokat tud venni az élet. Nemesi rangotvívott ki magának, de a lelke fekete, mint a bűn.

– John – kérdezte Belle halkan. – Valami baj van? Olyan szótlanvagy.

John felnézett, aggodalmat látott Belle szemében.– Nem, csak gondolkodtam.– Miről?– Rólad – felelte határozottan.– Remélem, jókat gondoltál rólam – jegyezte meg Belle a komor

hangtól megszeppenve.John felállt, kezét nyújtotta.– Gyere, menjünk egy kicsit sétálni az erdőbe, amíg süt a nap. A

lovak mögöttünk jönnek.Belle szó nélkül felállt, követte Johnt oda, ahol hátasaikat hagyták.

lassan, gyalog indultak tovább, a fák között haladtak Westonbirt ésBletchford Manor felé. A lovak engedelmesen baktattak utánuk,időnként megálltak, felfigyeltek az erdőben bóklászó kis állatokra.

Úgy negyed óra vészjósló csend után John hirtelen megtorpant.– Belle! Beszélnünk kell.– Valóban?– Igen, ez… – küszködött, hogy megtalálja a megfelelő szavakat, de

nem járt sikerrel. – Ez a dolog kettőnk között… ennek véget kell érnie.

Lassan mély, sötét fájdalom képződött Belle gyomra mélyén ésterjedt szét testében.

– Miért? – kérdezte halkan.John nem nézett rá. Képtelen volt a szemébe nézni.– Azért, mert nem vezet sehova. Ezt neked is tudnod kell és be kell

látnod.– Nem – felelte Belle élesen, a fájdalomtól felbátorodott, szinte éles

hangon. – Nem, nem tudom, nem látom, és nem látom be.– Belle, nekem nincs vagyonom, a lábam hasznavehetetlen és alig

száradt meg a tinta a nemesi levelemen.– Miért mondod ezt? Nekem ezek a dolgok nem számítanak.– Belle, nincs olyan férfi a világon, akit ne kaphatnál meg.– De én téged akarlak.Ez a lelkes, szenvedélyes válasz a levegőben lógott. John egy hosszú

percig képtelen volt bármit is mondani.– A te érdekedben teszem.Belle hátralépett. Kis híján elvakította a fájdalom és a düh. John

szavai úgy záporoztak rá, mintha minden egyes hang ütés lett volna atestén, és az jutott eszébe, vajon lesz-e valaha része boldogságbanebben az életben.

– Hogy merészelsz ilyen lekezelően beszélni velem?– Belle, nem hiszem, hogy eléggé belegondoltál ebbe. A szüleid soha

nem egyeznének bele, hogy magamfajtához menj feleségül.– Nem ismered a szüleimet. Nem tudod, mit akarnak nekem.– Belle, te grófkisasszony vagy.– És mint korábban rámutattam, a te apád is gróf volt, tehát nem

látok problémát.– Világnyi a különbség köztünk, és ezt te is tudod.John tudta, hogy szalmaszálakba kapaszkodik. Igyekszik elkerülni,

hogy megmondja neki az igazat.– Mit akarsz, John? – kérdezte Belle szenvedélyes haraggal. – Azt

akarod, hogy könyörögjek? Erről szól ez az egész? Mert nem fogokkönyörögni neked. Ez valami perverz bókprovokálás? Azt akarod, hogyfelsoroljam az összes okot, hogy miért akarlak? Az összes okot, amiértúgy gondoltam, hogy nemes és jó ember vagy?

John összerezzent a múlt idő használatára.– Éppen nemes módon próbálok viselkedni – jelentette ki mereven.

– Nem. Éppen mártír akarsz lenni és remélem, legalább te élvezed,mert én nem.

– Belle, hallgass meg! – könyörgött. – Én… én nem olyan férfivagyok, amilyennek gondolsz.

Hangjának nyers fájdalmától Belle döbbenten elhallgatott és tátottszájjal bámult.

– Én,., tettem bizonyos dolgokat – vallott komoran, elfordulva, hogyne kelljen a szemébe nézni. – Bántottam embereket. Bántottam…ártottam nőknek.

– Nem hiszek neked – felelte Belle halkan, gyorsan.– A pokolba is, Belle! – megpördült, ököllel vágott egy fa törzsébe. –

Mit tegyek, hogy elhidd? Mit kell tudnod? Szívem legsötétebb titkát?Azt, ami letörölhetetlen foltot hagyott a lelkemen?

Belle egy lépést hátrált.– Én… én nem tudom, miről beszélsz. És nem hiszem, hogy te

tudod, miről beszélsz.– Ártanék neked, Belle. Akaratlanul is ártanék neked. Ártok neked…

az ég szerelmére, nem elég csak annyi, hogy ártok neked?– Nem árthatsz nekem – mondta halkan Belle, és megérintette John

ingének ujját.– Ne ringasd magadat abba a hitbe, hogy hős lennék, Belle. Nem

vagyok az…– Nem gondolom, hogy hős lennél – vágott a szavába Belle. – Nincs

is szükség arra, hogy hős legyél.– Istenem! – szólt John sötét, mély, gúnyos nevetéssel. – Ez az első

reális gondolat, amit ma mondtál.Belle megmerevedett.– Ne légy kegyetlen, John!– Belle! – hördült fel. – Nekem is megvan a tűréshatárom. Ne

feszítsd túl a húrt!– Konkrétan mit akarsz mondani ezzel? – kérdezte Belle bosszúsan.John megragadta a vállánál fogva, mintha valami észt próbálna

beleverni. Szentséges ég! Olyan közel van, hogy érezni lehet az illatát!Érzi hajának lágy pászmáját, amit éppen feléje fújt a szél.

– Azt… hogy minden akaraterőmmel küzdenem kell… hogy nehajoljak előre, és… ne csókoljalak meg most rögtön.

– Miért nem teszed? – szólt remegőn suttogva. – Nem akadályoznámmeg.

– Azért, mert nem állnék meg ott. Végighúznám az ajkamat lágynyakadon egészen addig, míg el nem érném lovaglóruhád ingerlőgombjait. Aztán lassan kigombolnám őket és szétnyitnám mellrészénekkét szárnyát. – Szentséges isten! Kínozni akarja magát? – Valamiselymes kis alsóinget viselsz, ugye?

És John legnagyobb rémületére Belle bólintott.John megborzongott, a vágy hullámai cikáztak testén.– Imádom a selyem érzetét – mormogta. – És te is.– Honnan… honnan tudod?– Figyeltelek, amikor vízhólyagos lett a lábad. Láttam, ahogyan a

harisnyádat lehúztad.Belle felszisszent, megdöbbent, hogy John leste őt, mégis furcsán

izgatta az érzés.– Tudod, mit tennék? – kérdezte John rekedtes hangon, tekintetét le

sem véve Belle-ről.És Belle szótlanul ingatta a fejét.– Lehajolnék és megcsókolnálak a selymen keresztül. Számba

venném sötét mellbimbódat, és addig szopogatnám, míg duzzadórüggyé nem keményedne. És ha ez sem lenne elég, felcsúsztatnám aselymes kis alsóingedet, úgy, hogy csupasz legyen a kebled,kitárulkozzon nekem, és ugyanezt tenném, selyem nélkül.

Belle nem moccant, egyetlen izma sem mozdult, földbe gyökerezetta lába a szavak érzéki rohamára.

– És azután mit tennél? – kérdezte súgva, érezte a férfi forró kezét avállán.

– Büntetni akarsz, ugye? – kérdezte John, szorosabban markolva. –De ha már megkérdezted. Lehámoznék rólad minden egyesruhadarabot, míg dicsőségesen mezítelenül lennél a karomban. Aztáncsókolni kezdenélek, bőröd minden pórusát végigcsókolnám, egészenaddig, míg remegnél a vágytól.

Valahol Belle szenvedélytől zsibbadt tudatának mélyén érzékelte atényt, hogy máris remeg.

– Aztán lefektetnélek, és testemmel fedném be a testedet, a földhöznyomnálak. És lassan, nagyon lassan beléd hatolnék, és élveznémminden pillanatát, ahogy magamévá teszlek. – John hangja elhalt,

lélegzete is elállt, ahogy felderengett benne a gondolat és elképzelteBelle combját a dereka körül. – Mit mondasz erre?

Belle tudomást sem vett erről a nyers kérdésről, testét valósággalellepte a sok érzéki kép, amit e szavak keltettek benne. Mintha tűzbenégett volna, akarta, minden lehető módon akarta. Tudta, hogy mostvagy soha pillanat ez, és megrémült, hogy teljesen elveszítheti.

– Akkor sem tiltakoznék – súgta.Hitetlenkedés és vágy harcolt John tudatában, egészen addig, amíg

durván ellökte magától a kisasszonyt. Nagyon jól tudta, hogy képtelenlenne ellenállni a kísértésnek, ha még egy pillanatig érinti.

– Az ég szerelmére, Belle, tudod te, mit beszélsz? Tudod egyáltalán?– Végighúzta a kezét a haján, mélyeket lélegzett, próbált tudomást semvenni teste fájdalmas feszüléséről.

– Igen, tudom, mit beszélek – kiáltotta Belle. – Csak te nem akarodmeghallani.

– Te nem is tudod, ki vagyok én. Felépítettél magadban egyromantikus képet a szegény, sebesült háborús hősről. Ó, milyen jómóka lenne férjhez menni egy igazi hőshöz! Rossz hírem van,kisasszony. Az nem én vagyok. Néhány hónap múltán rájönnél, hogynem vagyok hős, és nem is olyan jó móka egy szegény emberfeleségének lenni.

Belle-t olyan düh fogta el, amilyet még soha nem érzett magában.Rávetette magát a férfire és püfölte, csak püfölte, kegyetlenül ütötte amellét.

– Te nyavalyás! Te öntelt korcs! Hogy mered azt mondani nekem,hogy nem tudom, mit beszélek? Azt hiszed, olyan ostoba vagyok, hogynem látom, ki vagy te valójában? Egyfolytában azt hajtogatod, hogyvalami rosszat tettél, de nem hiszek neked. Azt hiszem, csak ürügyülmondod, hogy eltaszíts magadtól!

– Ó, istenem! Belle! – tiltakozott rekedtes, szomorú hangon. – Nemazért, hogy…

– Azt hiszed, nekem számít, hogy sérült a lábad? Azt hiszed, nekemszámít, hogy a nemesi címed nem évszázados? Az sem érdekelne, haközember lennél!

– Belle! – szólt John békítő hangon.– Elég legyen! Egy szót se szólj többet. Rosszul vagyok tőled! Azzal

vádolsz, hogy el vagyok kényeztetve, de te vagy sznob! Annyira

rögeszméd lett a cím, a pénz és a társadalmi pozíció, hogy nem engededmeg magadnak, hogy kinyújtsd a kezedet azért, akit igazán akarsz!

– Belle! Alig egy hete ismerjük egymást. Nem értem, hogyanjuthattál arra a következtetésre, hogy én vagyok neked a megfelelő férfi– mondta John, de miközben ezt mondta, pontosan tudta, hogy hazudik,mert ő is erre a következtetésre jutott Belle-lel kapcsolatban.

– Magam is kezdek elgondolkodni ezen – felelte Belle élesen, mertúgy meg akarta sebezni, ahogy John megsebezte őt.

– Tudom, hogy megérdemeltem ezt, de hamarosan rájössz, hogy jóttettem ezzel. Talán nem holnap döbbensz rá, de ha lehiggadsz, tudnifogod.

Belle elfordította a fejét, nem akarta, hogy a férfi lássa,könnycseppet töröl le. Zihált, levegő után kapkodott, és jó néhánypillanat telt el, amíg válla rázkódása csillapodott.

– Tévedsz – felelte halkan, és visszafordult felé, hogy vádlótekintettel nézhessen rá. – Sosem fogom belátni, hogy ezzel azt tetted,ami helyes. Mert nem azt tetted! Tönkretetted a boldogságomat! –Nyeldekelt zavarában, mintha gombóc lenne a torkában. – És ha aszívedbe nézel, rájössz, hogy a saját boldogságodat is.

John elfordult, megrendült a Belle szemében látott rendíthetetlenőszinteségtől. Tudta, hogy nem mondhatja meg neki az igazi okot, miérttaszítja el magától, ezért a vele született praktikus gondolkodásraapellált.

– Belle, te teljes luxusban nőttél fel. Én mindezt nem tudom megadnineked. Londoni házat sem tudok adni neked.

– Ez egyáltalán nem számít. Ráadásul nekem is számottevővagyonom van.

John megdermedt.– Nem fogadok el pénzt tőled.– Ó, ne butáskodj! Teljesen biztos, hogy nagy hozományom van.John vad erővel fordult meg, tekintete szikrázó, halálosan komoly.– Nem kell a hozományod. Nem vagyok hozományvadász.– Ó, hát erről van szó! Attól tartasz, hogy mit mondanak az

emberek? Szentséges, isten! Azt hittem, te ezen felül állsz!Belle sarkon fordult, elindult hátrább legelésző kancája felé.

Megragadta a kantárt, nyeregbe szállt, élesen elutasította Johnfelajánlott segítségét.

– Tudja, igaza van – szólt kegyetlen tónusú hangon. –Valóban nemaz a férfi, akinek gondoltam – fejezte be mondanivalóját, de az utolsószón megtört a hangja, és tudta, hogy John átlát tettetett bátorságán.

– Viszontlátásra, Belle – köszönt el John, és tudta, ha mostodamenne hozzá, nem lenne képes elengedni többé.

– Nem várok önre – kiáltott Belle. – És egy napon talán meggondoljamagát, és vágyik majd rám. Olyan erősen vágyik rám, hogy mindentagja belefájdul. És nem csak az ágyában akar engem. Az otthonában, aszívében, a lelkében is. És én nem leszek ott.

– Egy pillanatig sem kételkedem ebben.John nem tudta, vajon valóban kimondta ezeket a szavakat, vagy

csak gondolta, de nyilvánvaló volt, hogy Belle nem hallotta.– Viszontlátásra, John – szólt zokogástól elfojtott hangon. – Tudom,

hogy Alex és Emma a barátai, de nagyra értékelném, ha nem jönne átWestonbirtbe, míg el nem utazom. – Látását könnyek homályosították,de lovaglóostorával kancájára csapott és szédítő sebességgel elindultWestonbirt felé.

John csak nézett utána, aztán amikor már nem látta, vágtató lovapatáinak neszezését hallgatta. Percekig állt ott, elméje nem volthajlandó feldolgozni mindazt, ami történt. A szégyen és önutálat hosszúévei után végre helyesen cselekedett, végre azt tette, amit a becsületkövetelt, de úgy érezte magát, mint a gazember valamelyik Mrs,Radcliffe-regényből.

Hangosan felnyögött, aztán káromkodott, mint egy kocsis, követrúgott el az útjából. Egész életében így volt ez. Amikor úgy érezte,végre elért valamit, amit akart, amikor valami nagyobb jutalomlehetősége merült fel – olyasmi, amiről tudta, hogy sohasem érheti el,sohasem lehet az övé. Bletchford Manor is ilyen álom volt, álomrangról, helytállásról, becsületről, ezzel mutathatta meg családjának,hogy egyedül is képes boldogulni, hogy nem kell nemesi címet ésbirtokot örökölnie, hogy úriember lehessen. De itt, BletchfordManorban ismerte meg Belle-t és ez majdnem olyan volt, mintha azistenek kinevetnék, mintha azt mondanák: ”Látod, sosem fog sikerülnineked, John. Ez az, ami sosem lehet a tiéd.”

Behunyta a szemét. Helyesen cselekedett. Vagy mégsem?Tudta, hogy ártana Belle-nek. Elemi, égő fájdalom volt a

tekintetében. Lelki szemeivel még látta az arcát. És akkor Belle mellé

került Ana, némán vádló tekintettel nézett rá. ”Neeee!” – nyögte Ana. –”Neeee!” És aztán Ana anyjának hangja: ”Te is lehettél volna!”

John erőnek erejével kényszerítette magát, hogy felnyissa a szemét.Próbálta kiűzni a nőket a gondolataiból. Helyesen cselekedett. Ő mársosem lehet olyan tiszta lelkű, amilyen férfit Belle megérdemel. Azálombeli jelenet villant tudatába. A női testen feküdt. És a nő sikoltott.

Helyesen cselekedett. Túlságosan intenzív volt az iránta való vágya.Belle megtört volna a szenvedély ereje alatt.

Tompa fájdalom szorította mellkasát, facsarta tüdejét. Egyetlenkönnyed mozdulattal csődöre hátán termett, és még Belle-nél isgyorsabban elvágtatott. Az erdőn át száguldtában faágak csaptak azarcába, de John nem is igyekezett elkerülni őket, a fájdalmatbüntetésként vette magára.

9. fejezet

Belle nem emlékezett arra, hogy milyen nyaktörő vágtával kerülthaza. Saját biztonságával, testi épségével nem törődve vágtatott, csak azszámított, hogy minél hamarabb visszajusson Westonbirtbe és a lehetőlegnagyobb legyen a távolság közte és John Blackwood között.

Ám amint visszaért és felviharzott a szobájába, rájött, hogyWestonbirt nincs elég messze. Hogyan maradhatna unokahúgával ésférjével, amikor a férfi, aki összetörte a szívét, csak egy rövidlovaglásnyira van tőle?

Szobájába viharzott, heves mozdulattal letépte magáról aköpönyeget, és az öltözőszobából három utazótáskát húzott elő.Haragosan csomagolni kezdett, ruhákat gyömöszölt beléjük.

– Kisasszony, kisasszony, mit csinál?Belle felnézett. Szobalánya állt az ajtóban, arcán a rémület

kifejezése.– Csomagolok – csattant fel. – Szerinted nem csomagolásnak tűnik?Mary beszaladt, próbálta elvenni tőle a táskát.– Na de kisasszony, nem is tudja, hogyan kell csomagolni!Belle szemét kitörni készülő forró könnyek bizsergették.– Nem lehet olyan nehéz – fakadt ki.– A ruhákat kofferbe kell pakolni, kisasszony, különben

összegyűrődnek.Belle elengedte a táskákat, hirtelen ürességet érzett magában.– Jó. Hát igen. Igazad van.– Kisasszony?Belle próbált uralkodni magán, nem akarta kimutatni érzelmeit.

Bárcsak kijuthatna innen, hogy ne legyenek egy helyiségben!– Csak csomagolj össze mindent, amit jónak látsz. Amint a herceg és

a hercegné visszajön, elmegyek innen.

Azzal kirohant a szobából, végigszaladt a folyosón, Emmadolgozószobájába zárkózott és a nap további részét ott töltötte, zokogva.

Emma és Alex egy hétig volt távol. Belle nem is tudta, mit csinált ezidő alatt, mivel foglalta el magát. Többnyire csak bámult kifelé azablakon.

Amikor Emma megérkezett, természetesen meglepődött, ahogy ahallból nyíló kis raktárszobában meglátta Belle szépen összecsomagoltholmiját. Rögtón megkereste unokanővérét.

– Belle, mit jelentsen ez? És miért van rajtad az én ruhám?Belle lenézett az ibolyaszín ruhára.– Az enyéimet bepakoltam.– Miért is?– Nem maradhatok itt.– Belle, fogalmam sincs, miről beszélsz.– Londonba kell mennem. Holnap.– Tessék? Holnap? Van ennek valami köze Lord Blackwoodhoz?Belle elfordította a fejét, és Emma ebből tudta, hogy igaza van.– Mi történt?Belle feszengett, gombóc volt a torkában, nyeldekelt.– Megalázott.– Ó, istenem! Belle! Ugye nem…– Nem. De bárcsak megtette volna! Akkor feleségül kéne vennie és

én… – képtelen volt folytatni, zokogásban tört ki.– Belle, te nem tudod, mit beszélsz!– Pontosan tudom, mit beszélek. Miért van az, hogy senki nem

feltételezi rólam, hogy tudom, mit beszélek?Emma szeme tágra nyílt, felettébb csodálkozott, hogy unokanővére

így elvesztette az önuralmát.– Esetleg elmondhatnád, mi történt a távollétemben. Belle remegő

hangon elmesélte az eseményeket. Mire a végére ért, berekedt ésremegett, annyira, hogy le kellett ülnie.

Emma leült a Belle széke melletti kis asztalra, és kezét gyengéden akarjára helyezte.

– Azonnal indulunk Londonba – jelentette ki halkan. Belle egy hétután először érezte, hogy valami élet van benne. Úgy érezte, talán képesmeggyógyítani magát, ha el tudna szabadulni a helytől, aholmegszakadt a szíve. Emmára pillantott.

– Alexnek nem fog tetszeni, hogy elmész.– Valóban. De neked nem sok választásod van, ugye?– Velünk jöhetne. Nem lenne ellenemre.Emma felsóhajtott.,– Úgy tudom, van valami fontos dolga a birtokon, amit

mindenképpen el kell intéznie.Belle tudta unokanővéréről, mennyire nem szeret távol lenni a

férjétől, de ő nagyon szeretett volna elmenekülni.– Nagyon sajnálom – szabadkozott.– Nincs semmi baj – felelte Emma, azzal felállt, kihúzta magát. –

Úgy tervezzük, hogy holnap indulunk.Belle érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe.– Köszönöm.Belle-nek egy dologban igaza volt: Alexnek egyáltalán nem tetszett,

hogy felesége olyan sebtében Londonba megy. Bell nem tudhatta, mizajlott kettőjük között a hálószobában, ám amikor másnap a két hölgyelindult lefelé a lépcsőn, hogy kocsiba szálljon, Alex nem volt jóhangulatban.

– Egy hét – figyelmeztetett. – Egy hét és értetek megyek.Emma csitítón megérintette férje karját.– Drágám, tudod, hogy a nagynéném és nagybátyám két hétig nem

jönnek vissza. Addig én sem térhetek haza.– Egy hét.– Meglátogathatsz minket.– Egy hét.És ez után olyan szenvedéllyel csókolta meg feleségét, hogy Belle

elpirult.A két hölgy hamarosan bevette magát a Grosvenor Square-i Blydon-

ház kényelmébe. Most, hogy némi távolság volt közte és John között,Belle úgy érezte, fokozatosan visszanyeri az erejét, de képtelen volt alelkére telepedett mélabút lerázni. Emma minden tőle telhetőt megtett,hogy felvidítsa, szinte kibírhatatlanul vidám volt, de nyilvánvalóanhiányzott neki Alex. Az sem használt Emma kedélyállapotának, hogyférje naponta kétszer üzenetet küldött neki, és minden üzenetben aztírta, hogy nagyon hiányzik neki és menjen haza.

Belle senkivel nem tudatta, hogy visszatért a városba, de a harmadiknapon a komornyik bejelentette, hogy látogatója van.

– Valóban? – kérdezte nem túl nagy érdeklődéssel. –Kicsoda?– Az úr azt kérte, hogy legyen meglepetés, kisasszony.Belle szíve a torkában dobogott.– Barna hajú, barna szemű? – kérdezte nagyon nyugtalanul.– Az úr azt kérte, hogy legyen meglepetés, kisasszony.Belle annyira ideges volt, hogy megragadta a komornyikot és

megrázta.– Valóban? Kérem! Meg kell mondania.– Igen, kisasszony. Az úrnak barna szeme és barna haja van.Belle keze elernyedt, a közeli karosszékbe roskadt.– Kérem, mondja meg neki, hogy nem kívánom fogadni.– Azt hittem, Mr. Dunford a legközelebbi barátai körébe tartozik,

kisasszony. Nem szeretném elküldeni.– Ó, hát Dunford! – sóhajtott Belle, egyszerre megkönnyebbülten és

csalódottan. – Kérem, mondja meg neki, hogy rögtön lemegyek.Néhány pillanattal később felállt, a tükörhöz lépett és gyorsan

ellenőrizte megjelenését. William Dunford évek óta jó barátai közétartozott. Dunford rövid ideig udvarolt neki, és ő fogadta az udvarlását,de hamarosan kiderült, hogy nem illenek egymáshoz, és úgy döntöttek,nem rontják el barátságukat az udvarlás forszírozásával. Dunfordráadásul Alex legjobb barátja volt és jelentős szerepet játszott abban anem könnyű feladatban, hogy Alex és Emma oltár elé állhasson.

– Ó, Dunford, de örülök, hogy látlak! – kiáltott fel Belle, amint aszalonba lépett. Odament hozzá, megölelte.

– Jó, hogy újra itt vagy, Belle. Élvezted a kis vidéki vakációt az ifjúházasokkal?

– Westonbirt csodálatos volt – felelte Belle szinte gépiesen, azzalleült a szófára. – Bár szokatlanul nagy mennyiségű eső esett.

Dunford lustán lehuppant egy karosszékbe.– Hát, Anglia már csak ilyen.– Igen – felelte Belle, de gondolatai ezer mérfölddel távolabb jártak.Dunford egy teljes percig várt türelemmel, aztán megszólalt.– Belle! Hahó!Belle hirtelen visszazökkent a jelenbe.– Tessék? Ó, bocsáss meg, Dunford. Csak elgondolkodtam.– Nyilvánvalóan nem én jártam a gondolataidban.A kisasszony zavartan elmosolyodott.

– Bocsáss meg kérlek.– Belle, valami baj van?– Minden rendben van.– Annyi teljesen világos, hogy nincs minden rendben – jegyezte

meg, aztán elhallgatott és elmosolyodott. – Férfi van a dologban, ugye?– Tessék?– Ó! Szóval eltaláltam.Belle tudta, semmi esélye félrevezetni, mindazonáltal úgy érezte,

legalább egy halvány próbálkozást muszáj tennie.– Talán.– Nahát! – horkant fel Dunford. – Ez elképesztő! Évekig omlottak a

lába elé a férfiak, és tessék, most a kis Arabellát érte utol ez a sors.– Ez egyáltalán nem mulatságos, Dunford.– Au contraire. Nagyon is mulatságos.– Szívtelen jégkirálynőnek állítottál be.– Ugyan, dehogy, Belle! – szabadkozott rögtön. – El kell ismernem,

mindig is rendkívül udvarias voltál minden pattanásos képű fiúval, akifelkért táncolni.

– Köszönöm. Meglehet.– Talán ezért volt, hogy olyan sok pattanásos képű fiú kért táncra.– Dunford! – figyelmeztette Belle.– Csak, tudod, miután isten tudja, hány házassági ajánlatot utasítottál

vissza, melyek egyikének elfogadására sem mutattál hajlandóságot,mulatságos látni, hogy fülig szerelmes vagy. – E hosszú magyarázatután Dunford hátradőlt. Mivel Belle nem kommentálta a diagnózist,hozzátette: – Szóval nem tévedek. Férfi van a dologban.

– Miért? Mi lenne ennek ellentéte? Nő? – Csattant fel Belle. –Persze, hogy férfi.

– Hát, lehet, hogy egyáltalán nem jó helyen tapogatóztam. Esetleg akedvenc spánieled múlt ki.

– Nincs spánielem – felelte Belle durcásan. – Férfi.– Aki nem viszonozza az érzelmeidet?– Nem.Hangja szívszorítóan szomorú volt.– Ez biztos?

– Okom van feltételezni, hogy ő… – fogalmazott Belle nagyonóvatosan – gyengéd érzelmekkel viseltetik irántam, de úgy érzi, nemcselekedhet ezen érzelmei szerint.

– Úgy hangzik, mint akiben túlteng a becsület.– Valami ilyesmi.– A kíváncsiság szól belőlem, Belle, de mondd csak, mi van ebben a

férfiban olyan különleges, hogy ennyire beleszerettél?Belle arcvonásai rögtön meglágyultak.– Nem tudom, Dunford. Tényleg nem tudom. Csodálatos

becsülettudat van benne. És jó a humora. Évődik velem, természetesennem rosszindulatúan, és hagyja, hogy én is csipkelődjek vele.Verbálisan, persze. És van benne valami nagyon jó. Ő nem látja, de énigen. Ó, Dunford! Szüksége van rám.

Dunford egy pillanatig nem szólt.– Biztos vagyok benne, hogy nincs minden veszve. Észre téríthetjük.– Mi?Dunford hamiskás pillantással nézett rá.– Ez úgy hangzik, hogy évek óta nem volt ilyen jó mulatságban

részem.– Nem hiszem, hogy megéri a fáradságot.– Persze, hogy megéri,– Nem is tudom, hogy akarom-e még őt.– Teljesen világos, hogy akarod. Nem hallottad a saját, alig fél perce

elhangzott szavaidat?– Bárcsak olyan bizonyosságom lenne, mint neked!– Nézd, Belle! Az utóbbi két évben folyton azt hajtogattad, hogy

szerelmi házasságot akarsz. Tényleg el akarod dobni magadtól egy kisbüszkeség miatt?

– Találhatnék egy kedves férfit, akihez feleségül mehetnék – mondtaBelle különösebb meggyőződés nélkül. –Biztos vagyok benne, hogytalálhatnék ilyen embert. Sokan kértek feleségül. Nem lennékboldogtalan.

– Lehet, hogy nem. De boldog sem.Belle magába roskadt.– Tudom.– Ma este elkezdjük tervem megvalósítását.– Pontosan miből is áll a terved?

– Ahogy én látom, ha ez a férfi… hogy is hívják?– John.Dunford vigyorgott.– Ugyan, Belle, ezt nem mondod komolyan.– De! Komolyan mondom – méltatlankodott Belle. –Tényleg John a

neve. Megkérdezheted Emmát.– Jól van, jól van. Ha az a John nevű ember tényleg szeret téged,

hiába próbál nemesen viselkedni és lemondani rólad, elvakultanféltékeny lesz, amikor megtudja, hogy férjhez akarsz menni.

– Érdekes terv. De kihez akarnék hozzámenni?– Hozzám.Belle végtelenül hitetlenkedő pillantást vetett rá.– Ugyan már!– Nem úgy értettem, hogy tényleg összeházasodnánk – riposztolt

Dunford. Aztán kissé védekezőn hozzátette:– És nem kéne olyan undorral fogadnod ezt az ötletet. Tudod,

meglehetősen jó partinak számítok. Egyszerűen azt tervezem, hogypletykát keltünk, miszerint össze akarunk házasodni. Ha ez a Johntényleg akar téged, ez a hír megteszi a hatását.

– Nem is tudom – tétovázott Belle. – Mi van akkor, ha nem is akarengem? Akkor mi van?

– Hát, akkor természetesen szakítasz velem.– Nem vennéd rossz néven?– Persze, hogy nem. Ami azt illeti, a társasági életemnek nagyon is

jót tenne. Valóságos csodákat művelne ez a manőver. Rengeteg szépkisasszony ajánlana vigaszt nekem,

– Azt hiszem, legjobb lenne téged kihagyni ebből. Talán névemlítése nélkül kéne elhíresztelnünk, hogy hamarosan férjhez megyek.

– És ugyan milyen messzire vezetne ez? – fejezte ki ellenvetésétDunford. – Hiszen egész Londonban minden hajadon azt tervezi, hogyhamarosan férjhez megy. A te embered sosem tudná meg, különösen,ha vidéki magányába temetkezett.

– Igen, de az is lehet, hogy semmilyen pletyka nem jut tudomására,akármilyen szaftos hír legyen. Nem követi az előkelő társaságeseményeit. Csak akkor tudná meg biztosan, hogy össze akarunkházasodni, ha megjelentetnénk a Times hirdetései közt.

Dunford elsápadt a gondolatra.

– Vagyis – folytatta a gyakorlatias Belle. – Csak akkor érheti el ez apletyka, ha nem pletyka, hanem szándékosan az útjába állítottinformáció. – Feszengett, mocorgott, nyeldekelt, alig tudta elhinnimagáról, hogy ilyen tervet egyáltalán fontolóra vesz. – Talánbeavathatnánk Emmát a tervünkbe. Mintegy mellékesen megemlíthetnéJohnnak, hogy hamarosan férjhez megyek. Nem kell megemlítenie anevedet. Semmilyen nevet nem kell említenie, csak mondja azt neki,hogy hamarosan bejelentjük az eljegyzést.

– És nem veszi ki furcsán magát, ha csak úgy elejti ezt amegjegyzést?

– Szomszédok. Semmi különös nincs abban, ha meglátogatja ésbeköszön neki.

Dunford vigyorogva dőlt hátra, fehér foga ragyogott.– Kiváló stratégia, Arabella. És így megmenekülök attól, hogy el

kelljen játszanom melletted a szerelmest.Belle rosszallón ingatta fejét.– Lehetetlen alak vagy.– Ha a szívszerelmed erre nem jelenik meg a színen fehér lovon,

teljes fegyverzetben, hogy ellovagoljon veled a naplementébe, akkorlehet, hogy eleve érdemtelen, szóval nem volt érdemes nagyreményeket fűzni hozzá.

Belle ebben nem volt egészen biztos, de bólintott.– Közben forgatnunk kell téged a társaságban. Ez a John nevű

ember… mit is mondtál, mi a vezetékneve?– Nem mondtam a vezetéknevét.Dunford összevonta a szemöldökét, de nem forszírozta a részleteket.– Azt akartam mondani, hogy a te kis hazugságod nem lesz túl

meggyőző, ha rájön, hogy hazaérkezésed óta ki sem mozdultál ebből amauzóleumból.

– Valóban, de nem hiszem, hogy nagy társasági élet lenne avárosban. Nemigen lehet hova menni.

– Ami azt illeti, engem ma estére történetesen meghívtak egyrendkívül borzasztónak ígérkező zeneestre, a ház ura távoli rokonom.Sajnos semmiképpen nem menthetem ki magamat.

Belle szeme összeszűkült.– Ugye nem a Smythe-Smith unokanővérek?– Attól tartok, ráhibáztál.

– Azt hittem, említettem már, hogy nem vagyok hajlandó a lábamatmég egyszer betenni olyan társaságba, ahol ők zenélnek. A legutóbbialkalom után tudom, hogyan hangzana Mozart muzsikája, ha a birkákzenélni tudnának.

– Mire számíthatnál, ha a Smythe-Smith névvel vert volna meg asors? Mindazonáltal nincs sok választásod. Már eldöntöttük, hogy megkell mutatnod magadat a társaságban és a közeljövőre vonatkozóannemigen látok más meghívást a láthatáron.

– Milyen kedves tőled, hogy erre rámutattál!– Ezt igennek veszem, és eljövök érted ma este. És ne vágj olyan

savanyú képet! Gyanítom, hogy a te szívszerelmed most már bármelyiknap megérkezhet a városba, és akkor megmenekülsz a muzsika továbbimészárlásaitól.

– Ami azt illeti, legalább két hétig nem fog megjelenni, mert Emma agardedámom, amíg a szüleim vissza nem érnek Itáliából. Emma nyilvánnem lehet két helyen egyszerre, és nem hiszem, hogy John elhinné,hogy ilyen hamar beleszerettem valakibe. Attól tartok, két hétigkénytelen vagy elviselni a társaságomat. Feltéve, persze, hogy nem kellújabb zeneesteken részt vennem.

– Meg vagyok sértve, hogy képes vagy ilyen kegyetlenségetfeltételezni rólam. Akkor este találkozunk, Belle! – szólt Dunford, azzalkecsesen meghajolt és kaján mosollyal távozott. Belle még percekig ottült a szófán és azon elmélkedett, miért nem tudott John helyettDunfordba beleszerelmesedni. Minden sokkal egyszerűbb lenne. Illetvetalán nem lenne sokkal egyszerűbb, mert Dunford sem volt szerelmesbelé, illetve csak barátok voltak.

Aztán Belle felállt, elindult felfelé a lépcsőn, és azon tűnődött, vajonhelyesen cselekedett-e. A kudarc rendkívül fájdalmas lehet, de tudta,hogy nem tudna békében élni magával, ha legalább nem próbálná meg,ha nem küzdene azért, hogy Johnnal élhessen. Csak néhány hetet kellvárnia.

10. fejezet

Ami azt illeti, Belle-nek nem kellett két hetet várni arra, hogyDunford terve beinduljon. Pontosan egy héttel azután, hogy ő és EmmaLondonba érkeztek, Alex határozott léptekkel besétált a főbejáraton, ésmögötte kissé dundi, középkorú hölgy tipegett.

Belle történetesen éppen a hallban volt, amikor a herceg berontott aházba.

– Ó, jaj! – kiáltott fel tréfás rémülettel, amikor meglátta a kistársaságot.

– Hol a feleségem? – kérdezte Alex szigorúan.– Azt hiszem, odafent – felelte Belle.– Emma! – bődült el a herceg. – Emma! Gyere le!Emma pillanatokon belül megjelent a lépcső tetején.– Alex?! – kérdezte hitetlenkedve. – Mit keresel te itt? És… a

vendégedben kit tisztelhetünk?– Lejárt az egy hét – jelentette ki Alex ellentmondást nem tűrő

hangon. – Most pedig hazaviszlek.– Na de…– Ő pedig – vágott a szavába Alex, a mellette álló hölgyre mutatva –

anyám nagynénje, Persephone néni, aki volt szíves elvállalni, hogyBelle gardedámja legyen.

Belle egy pillantást vetett Persephone néni határozottan elgyötörtarckifejezésére, és elgondolkodott, vajon a hölgynek volt-e választásilehetősége. Aztán Alex eltökélt nézése láttán úgy ítélte meg, hogyPersephone ebben valószínűleg nem dönthetett.

– Persephone? – ismételte Emma a nevet hebegve.– A szüleimet nagyon érdekelte a mitológia – közölte a hölgy

mosolyogva.

– Tessék, ez a válasz – szólt Alex. – A szülei szerették a mitológiát.Ez mindent megmagyaráz.

– Valóban? – kérdezte Belle.Alex olyan megsemmisítő pillantást vetett rá, hogy Belle riadtan

elhallgatott.– Emma – szólt Alex halkan, és lassan elindult felfelé a lépcsőn. –

Ideje hazajönnöd.– Tudom. Nekem is hiányzol, de csak még egy hetet akartam

maradni és el sem tudom hinni, hogy képes voltál a nagynénikédet a félországon át iderángatni.

Persephone mosolygott.– Ami azt illeti, az egész országon át. Yorkshire-i vagyok.Belle kis híján felnevetett, úgy gondolta, hogy ő és Persephone

nagyon jól meg fogják érteni egymást.– Csomagold össze a holmidat, Emma!Belle és Persephone leplezetlen érdeklődéssel nézték, ahogy a

házaspár összeölelkezik és Alex ajka forrón Emma ajkára tapad. EkkorPersephone diszkréten elfordult. Belle kíváncsian nézte őket, de voltbenne annyi jóérzés, hogy legalább elpiruljon.

De csak csókolóztak és csókolóztak, olyan sokáig, hogy kezdettnagyon kellemetlen lenni Belle-nek, Persephone-nek és mind a hatszolgának, akik a hallban álltak. A furcsa szituációt menteni próbálvaBelle vidáman mosolygott Persephone nénire, és bemutatkozott: –Üdvözlöm, asszonyom. Lady Arabella Blydon vagyok, de azt hiszem,ezt már tudja.

Az idősebb hölgy bólintott.– Miss Persephone Scott vagyok.– Örülök, hogy megismerhettem, Miss Scott.– Ó, kérlek, szólíts csak Persephone-nek.– Az én nevem Belle.– Remek, remek. Azt hiszem, nagyon jól elleszünk együtt. –

Persephone feszélyezett pillantást vetett hátrafelé, torkát köszörülve.– Még mindig? – kérdezte súgva.Belle felnézett és bólintott.– Tudja, csak egy hét.– Egy hétig fogják ezt csinálni?

– Nem – nevetett Belle. – Úgy értem, a szüleim egy hét múlvahazajönnek. Azután visszanyeri a szabadságát és azt csinál, amit akar.

– Gondolom, hogy így lesz. Alex hatalmas pénzt fizetett azért, hogylejöjjek ide.

– Valóban?– Igen. Persze akkor is jöttem volna, ha csak az útiköltségemet fizeti

ki. Ritkán jutok el Londonba. Elég nagy kaland. De mielőtt bármitmondhattam volna, óriási összeget kínált. Így azonnal elfogadtam azajánlatát.

– Ki nem tette volna?– Valóban.Persephone néhány furcsa, rángatózó mozdulatot tett fejével.– Még mindig csókolóznak – közölte Belle, helyesen értelmezve a

jelzést.– Ez a viselkedés nem éppen… udvarias. Különösen így, hogy fiatal

kisasszony van a közelben. – Belle-re nézett és mosolygott. – Mégsosem voltam gardedám. Jól hangzott?

– Nem elég szigorú.– Valóban?– Igen. De nekem így sokkal jobban tetszik. És miattuk ne aggódjon

– biccentett a lépcsőfordulóban csókolózó pár felé. – Általában sokkalkörültekintőbbek. Azt hiszem, ez csak azért van, mert nagyonhiányoztak egymásnak. Egy hetet töltöttek egymástól távol.

– Akkor azt hiszem, el kell ezt néznünk nekik. Nyilvánvalóannagyon szeretik egymást.

– Igen – felelte Belle halkan, és abban a pillanatban tudta, hogyhelyesen tette Johnnal kapcsolatban, amit tett, mert tudta, olyan férfitakar, aki annyira szereti és vágyja őt, hogy akár öt percig csókolja nyolcember szeme láttára. És persze magától értetődő volt, hogy a szóbanforgó férfinak olyan embernek kell lennie, akit ő is annyira akar, hogyviszonozza a csókot, nem számít, hogy látják őket.

Belle felsóhajtott. Johnnak kéne ennek az embernek lennie. Hirteleneszébe jutott azonban, hogy Emmát még nem avatta be a tervébe.

– Ó, jaj! – szólalt meg.Kell találnia egy pillanatot, amikor kettesben lehet vele, még mielőtt

Alex visszarángatná Westonbirtbe, és ahogy a dolgok állnak, úgy tűnik,egész úton így összefonódnak.

– Valami baj van? – érdeklődött Persephone.– Ó, jaj! – szólt Belle ismét, azzal megiramodott felfelé a lépcsőn, és

kiragadta Emma kezét Alex hajából. – Nagyon sajnálom, Alex, széplátvány volt, jó mulatság, de beszélnem kell Emmával. Elég fontos. –Azzal meglehetős erővel maga felé rántotta unokanővérét. Alexetmintha a szenvedély kábulata kerítette volna hatalmába, valószínűleg egyengeség tette lehetővé, hogy Belle ki tudta vonni öleléséből Emmát.A két nő néhány pillanat múlva már Emma hálószobájában volt. Bellegyorsan bezárta mögöttük az ajtót.

– Meg kell tenned valamit értem! – hadarta.Emma csak pislogott, még szédült Alex szenvedélyes csókjától.Belle néhányszor csettintett unokanővére szeme előtt.– Hahó! Ébresztő! A csóknak vége!– Tessék? Ó, bocsánat! Mire van szükséged?Belle gyorsan előadta a tervet. Emma nem volt meggyőződve arról,

hogy sikerülhet, de megígérte, hogy eljátssza a szerepét.– Csak egy kósza gondolat – tette hozzá. – Tényleg el fogja hinni,

hogy olyan gyorsan túltetted magadat rajta?– Nem tudom. De ha tényleg feljön Londonba, hamarosan megtudja,

hogy nem ültem itthon magamba roskadva. Dunford gondoskodott róla,hogy a lehető legtöbb nőtlen fiatalembernek és agglegénynekbemutassanak. Az elmúlt héten három gróf és egy márki került azismeretségi körömbe… ha jól emlékszem. Meglepő, hányan vannakLondonban így, szezonon kívül.

– Remélem, tudod, mit csinálsz.– Fogalmam sincs, mit csinálok – ismerte el Belle felsóhajtva. – De

nem tudom, mi mást tehetnék.John belevetette magát a munkába Bletchford Manorban, felügyelte

a ház felújítási munkálatait, némely munkákban még segített is. Afizikai munkát furcsamód megnyugtatónak érezte, időnként sikerültmásra is gondolnia, mint Belle-re.

A ház munkálatai és a környező földek művelése nap közbenlefoglalták, estéit a pénzügyeknek próbálta szentelni, újra fel akartatölteni a Bletchford Manor megvásárlása miatt megcsappantpénzalapjait. Ám ahogy az este éjszakába olvadt, gondolatai rögtön aszőke kisasszonyra rebbentek, aki jelenleg háromórányi útra,

Londonban lakozik. Nem vesztegette az időt, az első adandóalkalommal a lehető legtávolabbra menekült tőle.

Önkéntelenül felidézett minden pillanatot, amit a társaságábantöltött, minden jelenet, ami lelki szemei előtt lepergett, olyan volt,mintha tőrt forgatnának a szívében. Szinte minden éjjel felajzottanébredt, teste elárulta, hogy róla álmodott. Megfordult a fejében, hogyelindul a közeli faluba és keres egy nőt, aki csillapítja gerjedelmét, dehamar elvetette ezt az ötletet, rájött, nincs olyan nő, akitől jobbanérezné magát, legalábbis Belle-en kívül nincs más. Meglepődött,amikor Buxton bejelentette, hogy Ashbourne hercegné érkezettlátogatóba. Nem fogsz tőle érdeklődni Belle-ről, fogadta meg mielőttelindult a kék szalonba a hercegnéhez.

– Üdvözlöm, kegyelmes hercegné – köszönt udvariasan.Emma vidámnak tűnt, haja különösen élénken fénylett.– Ha jól emlékszem, tegeződtünk – korholta Emma.– Bocsáss meg. A megszokás.– Hogy vagy? Minden rendben?– Jól vagyok, köszönöm. Hogy van Belle?Ha magába tudott volna rúgni úgy, hogy a hercegné ne vegye észre,

megtette volna. Erősen.Emma elmosolyodott. A mosoly oka az volt, hogy rájött, Belle terve

nagyon is sikeres lesz.– Elég jól.– Remek. Ennek örülök. – És valóban örült neki, bár jó lett volna

tudni, hogy egy kicsit bánkódik miatta.– Ami azt illeti, azt fontolgatja, hogy férjhez megy.– Micsoda?Emma arra gondolt, milyen jó lenne, ha valamiképpen

megörökíthetné John arckifejezését, hihetetlenül érdekes látvány volt.– Azt mondtam, azt fontolgatja, hogy férjhez megy.– Hallottam, amit mondtál – csattant fel John.Emma megint csak elmosolyodott.– És ki a szerencsés férfiú?– Azt nem árulta el. Csak azt mondta, hogy a múlt héten ismerkedtek

meg Londonban. Ha jól emlékszem, valami gróf. Vagy márki. Nemtudom pontosan. Szinte minden este valami társasági eseményen vettrészt.

– Nyilvánvalóan – jegyezte meg John, és meg sem próbálta eztgúnyos él nélkül mondani.

– Úgy tűnik, nagyon jól érzi magát.– Az biztos, hogy nem vesztegette az idejét, férfit akart találni

magának, és lám, talált is – jelentette ki sértetten John.– Hát, tudod, hogy van ez…– Micsoda?– Ó, hát a szerelem első látásra.– Igen – felelte John komoran.– Ami azt illeti… – szólt Emma közelebb hajolva.– Mit?Kitűnően csinálom, gondolta Emma. Remekül.– Ami azt illeti – szólt Emma még közelebb hajolva – azt mondta, az

a férfi hasonlít rád. Szóval rád emlékezteti.Düh, féltékenység, tomboló harag és még vagy száz ádáz érzelem

cikázott John elméjében rendkívül egészségtelen arányban.– Milyen szép tőle! – mordult fagyosan, merev arckifejezéssel.– Tudtam, hogy ennek örülni fogsz – jegyezte meg Emma

könnyedén. – Hiszen olyan jó barátok voltatok.– Igen, azok voltunk.– Gondoskodom róla, hogy kapj meghívót az esküvőre. Biztos

vagyok benne, hogy Belle-nek sokat jelentene, ha jelen lennél.– Akkor nem érek rá.– De hiszen nem is tudod, mikor lesz az esküvő. Még ki sem tűzték

az időpontját.– Akkor sem érek rá – ismételte John nyersen.– Értem.– Nem kétlem, hogy érted. – John azon tűnődött, hogy Alex felesége

szokatlanul kegyetlen vagy rendkívül naiv – Nagyon kedves volt tőled,hogy benéztél hozzám és hírt hoztál Belle-ről, de attól tartok, mosthalaszthatatlan dolgom van.

– Ó, persze, persze – szólt Emma és mosolyogva felállt. – Átadomüdvözletedet Belle-nek. – Mivel a férfi nem reagált, ártatlan tekintettelrákérdezett: – Mert üdvözlöd, ugye?

John csak felmordult.Emma hátralépett, sikerült megállnia nevetés nélkül.

– Akkor átadom neki üdvözletedet. És kérlek, gyere át hozzánkmielőbb. Biztos vagyok benne, hogy Alex nagyon örülne neked.

A lépcsőn lefelé menet arra gondolt, tanácsos lenne mielőbb üzenetetküldeni Belle-nek, hogy John hamarosan Londonba érkezik.

John nézte, ahogy Emma kocsija eltűnik a kocsibejárón. Amintlátótávolságon kívül került, kegyetlen káromkodásban tört ki, abiztonság okáért megrugdalta a ház oldalát, és óriás léptekkelvisszavonult a dolgozószobájába, ahol első dolga volt egy nagy pohárwhiskey-t tölteni magának.

– Az átkozott, semmirekellő, ingatag nőszemély! – mormogta, jónagyot kortyolva. Az ital égette a torkát, de John alig érezte. – Férjhezmegy? – szólt hangosan. – Férjhez megy? Nahát! Remélem,szerencsétlen lesz.

Kiitta az italt, töltött magának még egyet. Sajnálatos módon awhiskey nem csillapította a szívét facsaró fájdalmat. Amikor azt mondtaBelle-nek, hogy jobb lesz neki nélküle, sosem gondolta volna, milyenfájdalmas lesz belegondolni, hogy egy másik férfi öleli. Ó, persze tudta,hogy Belle egy napon majd férjhez megy, de ez a kép homályos, életlenvolt tudatában. Most pedig nem tudta kiverni fejéből a képet, ahogyBelle ott áll az arctalan gróf vagy akárki mellett. Folyton azt látta magaelőtt, ahogy Belle pajkosan mosolyog és lábujjhegyre áll, hogymegcsókolja. És aztán, miután férjhez megy, ó, szentséges ég ezszörnyű! Látta Belle-t meztelenül a gyertyafényben, ahogy karjátnyújtja az idegen felé. Aztán a férje testével fedi el testét és…

John kiitta a második pohár whiskey-t is. Legalább nem tudja, hogynéz ki ez a férfi. Nyilván semmi szükség arra, hogy még részletesebbenlássa maga előtt a jelenetet.

– Az istenit, az istenit, az istenit! – mormogta, minden ”az istenit!”kiáltásra az íróasztal oldalába rúgva. A bútordarab nyerte a csatát, miveltömör tölgyfából készült és John lábán másnap kétségtelenül újabbsérülések látszanak.

Így lesz ez már élete végéig? Másnap bement a faluba, és minden nőBelle-re emlékeztette. Az egyik nő kék szemű volt. A másik szinteugyanolyan magas. Vajon szíve mindig ilyen vadul kezd zakatolni már,ha szőke hölgyet lát a tömegben?

A padlóra rogyott, az íróasztal oldalához dőlt.– Idióta vagyok – nyögte. – Féleszű idióta.

Ez a litánia visszhangzott tudatában, míg végül elaludt.Házban járt. Pazar, fényűző házban. John kíváncsian haladt tovább.Mi volt az a furcsa dörömbölő hang?A hall végén az egyik ajtó mögül hallatszik. Közelebb ment,

rémülettel, hogy vajon mit fog találni.Közelebb. Közelebb. Nem dörömbölés volt. John érezte, hogy a

félelem kezd elillanni testéből. Ez… ez tánc. Valaki táncol. Már hallottaa zenét.

Kinyitotta az ajtót. Bálterem. Több száz pár forog, kering könnyedén.Valcer. És középen…

Szíve megállt. Belle.Olyan gyönyörű volt! Fejét hátravetve nevetett. Vajon látta valaha

ilyen boldognak?John még közelebb ment. Meg akarta nézni, ki a táncpartnere, de a

férfi vonásai homályosak maradtak.A többi pár egyenként eltűnt látóteréből, míg csak hárman maradtak

a helyiségben. John, Belle és az a férfi.El kell mennie innen. Nem bírja elviselni a látványt, hogy Belle a

szeretőjével van. Mozdulni akar, de lába a földbe gyökerezett. Másfelenézne, de nyaka nem fordul.

A zene egyre hangosabb lett. A táncoló pár keringett, csakkeringett… aztán már nem tánc volt a mozgás.

John szeme összeszűkült, igyekezett jobban látni. Mi történik?A pár veszekszik. Belle mintha valamit meg akarna magyarázni a

férfinak. És megüti a férfi. Keze fonákja Belle arcán csattant,pecsétgyűrűi nyomot hagytak Belle halvány bőrén.

John a nevét kiáltotta, de a pár mintha nem hallotta volna. Próbáltodamenni hozzá, de lába, amely az imént még nem volt hajlandóelindulni kifelé, most az ellenkező irányba sem mozdult.

A férfi újra megütötte Belle-t, aki a padlóra esett, kezét védekezőnemelte maga elé. John feléje nyúlt, de karja mintha nem lett volna eléghosszú. Nevét kiáltotta, aztán a pár képe szerencsére köddé vált.

Másnap reggel John már nem sajnálta olyan nagyon magát, bár úgyfájt a feje, hogy az megérdemelte a sajnálatot, akár az önsajnálatot is.Nem egészen emlékezett arra, hogy mit álmodott az éjjel, de bármi isvolt az álom, azzal a meggyőződéssel ébredt, hogy nem fog csakücsörögni és tétlenül nézni, hogy Belle valami züllött grófnak dobja oda

az életét. Nem tudta biztosan, hogy a leendő vőlegény gróf-e, illetvezüllött-e, ez fel sem merült a képben. Mi van akkor, ha az a férfibántalmazza őt? Mi van, ha megtiltja neki, hogy olvasson? John tudta,hogy ő nem elég jó Belle-nek, de már abban sem volt biztos, hogy bárkiis megfelelő lenne. John legalább megpróbálná boldoggá tenni.Megadna neki mindent, amit tud, lelke még ép részének mindendarabkáját odaadná neki.

Belle olyan embert érdemel, aki értékeli szellemességét,bölcsességét, kecsességét, szépségét. Elképzelte, hogy úgy kellbecsempésznie könyveket a házba a rosszalló, arisztokrata férje hátamögött. A férje nyilván nem beszélne meg vele fontos döntéseket, mertúgy gondolja, hogy a nők nem elég intelligensek ahhoz, hogy avéleményüket figyelembe lehetne venni.

Nem. Belle-nek rá van szüksége. Meg kell mentenie egykatasztrofális házasságtól. Aztán úgy gondolta, egyszerűen feleségülveszi.

John pontosan tisztában volt azzal, hogy ezzel a történelem talánlegnagyobb pálfordulását hajtja végre. Csak remélni tudta, hogy akisasszony megérti: rájött, hogy helytelenül viselkedett, hogy tévedettés Belle-nek mindvégig igaza volt. Az ember hibázik, nemde? Hiszen őnem valami könyvbeli, tévedhetetlen és gáncs nélküli hős.

– Nem, Persephone néni, szerintem tartózkodnia kell alevendulaszíntől.

Belle és gardedámja vásározni mentek. Persephone hajlandó voltmegszabadulni az Alextől kapott busás pénzösszeg egy részétől.

– Pedig én mindig is kedveltem a levendulaszínt. Az egyik kedvencszínem.

– Nos, akkor olyan ruhát keresünk, amin van valami levendulaárnyalat, de attól tartok, ez a szín nem áll olyan jól önnek, mint másszínek.

– Mit javasolsz?Belle mosolygott az idősebb hölgyre, majd sötétzöld bársonyt

tapintott és Persephone álla alá tartotta. Persephone nagyon élvezteAlex hajadon unoka-sógornőjének társaságát, de néha úgy tűnt, szerepetcseréltek. Persephone folyton Belle véleményét kérdezte különböződolgokban, az ételektől a divaton át az irodalomig. Nagyon ritkánmozdult ki Yorkshire-ből, magyarázta, és fogalma sincs a londoni

életről. Ám Persephone néni nagyon okos volt és kiváló humorérzékkeláldották meg az égiek, amit Belle nagyon élvezett.

Ám ezen a délutánon nem Persephone társasága csalt oly kellemesmosolyt Belle arcára. Sürgős üzenetet kapott Emmától, hogy készüljönfel, mert John bármelyik napon a városba érkezhet. Úgy tűnik, nemfogadta hűvös nyugalommal a közelgő házasság hírét.

Ez remek, gondolta Belle kissé elbizakodottan. Megborzongott agondolatra, hogyan reagált volna ő, ha valaki ilyen hírt hoz nekiJohnról. Valószínűleg erős késztetés ébredt volna benne, hogy kikaparjaaz illető nő szemét. Pedig Belle nem is erőszakos természet.

– Szerinted ez a zöld jól áll? – kérdezte Persephone, fintorogva azanyag láttán.

Belle kizökkent révedéséből.– Hmmm? Ó, igen. Olyan szép zöld foltok vannak a szemében. Ez a

szín kiemeli őket.– Gondolod? – kérdezte Persephone, azzal maga elé vette a vég lila

bársonyt, és határozottan, nőiesen oldalra hajtotta fejét.– Ó, nagyon is. De ha annyira tetszik a levendulaszín, talán inkább

ezt a mélylilát válassza. Szerintem nagyon jól áll.– Hmmm. Lehet, hogy igazad van. Valósággal imádom az ibolyát.

Világ életemben ibolyaparfümöt használtam.Így, hogy Persephone érdeklődése sikeresen le volt foglalva, Belle

odalépett Madame Lamberthez, az üzlet tulajdonosnőjéhez, aki magátaz előkelő körökben francia származásával is hirdette.

– Ó, Lady Ahabella! – áradozott. – Ollyan jó önt visszonlátni.Hónapok óta nem jáht nállunk.

– Vidéken voltam – felelte Belle kedvesen. – Lehetne egy különlegeskérésem?

Madame Lambert kék szeme izgalommal ragyogott fel, éskétségtelenül attól a lehetőségtől is, hogy Belle kérése egy rakás pénzthoz neki.

– Pahancsoljon!– Szükségem van egy ruhára. Egy nagyon különleges ruhára. Ami

azt illeti, két ruhára. Talán háromra.Belle a közelgő vásárlásra gondolva elfintorodott. Egyszerűen

káprázatosnak kell lennie, ha John Londonba jön. Sajnálatos módon

fogalma sem volt, mikor érkezik, vagy – rossz rágondolni is –,megérkezik-e egyáltalán.

– Ez nem lehet phoblema kisasszony.– Másfajta ruhára lenne szükségem, mint amilyeneket rendelni

szoktam. Valami… csábosabbra.– Éhtem, kisasszony – felelte Madame Lambert sokat tudó

mosollyal. – Talán egy bizonyos uhat szehetne elcsábosítani.Biztosíthatom, hogy gyönyöhűen fog kibenézni. Na de mikorra lehheszüksége ezekre a viseletekhe?

– Ma estére? – szólt Belle, inkább kérdőn, mint válaszul.– Ó, szentséges tehremtőm! – sikoltott fel Madame Lambert,

akcentusáról teljesen megfeledkezve. – Értek a mesterségemhez, decsodákat én sem tudok tenni!

– Elhallgatna egy percre? – súgta Belle sürgetőn. Nyugtalanul nézettkörül. Kedvelte Persephone-t, de úgy gondolta, gardedámjának nemkell feltétlenül tudnia, hogy csábítást tervez. – Ma estére csak egyruhára van szükségem. A többi várhat. Legalábbis holnapig. Az nemlehet olyan nehéz. Már minden méretem megvan önnek, ésbiztosíthatom, hogy a legutóbbi ruhapróba óta nem híztam.

– Nagy kérés, kisasszony.– Nem kérném, ha nem lennék benne egészen biztos, hogy meg tudja

csinálni. Hiszen megrendelhetném a ruhákat Madame Laroche-nál is.Belle mosolygott, hagyta, hogy a mondat leülepedjen.Madame Lambert színpadiasan felsóhajtott, és kijelentette: – Van

egy ruhám. Egy másik hölgy számára készült. Illetve nem edészenhölgy. – Belle rémült arckifejezése láttán sietett hozzátenni: – Debiztosíthatom, hogy a hölgynek naggyon jó ízlése volt. Az történt, hogysajnálatos módon elveszejtette a pénzfohhását és nem tudott fizetni azestélyi öltözéket. Néhány aphóbb igazítással azt hiszem, az a ruha illeneönre.

Belle bólintott és szólt Persephone-nek, hogy egy pillanatra bemegya hátsó próbaszobába. Követte Madame Lambert-t, aki az egyikszobácskába vezette.

– Ha úgy akar csábosítani féhfit, hoty ne tűnjék vulgáhisnak, ehhevan szüksége – mondta, és széles mozdulattal elővett egy éjfélkék,egyszerűségében gyönyörű ruhát. Nem volt rajta semmi cicoma, díszeaz elegáns szabás volt.

Belle végighúzta kezét a lágy bársonyon, csodálta a mellrész finomezüstszál hímzését.

– Gyönyörű – jelentette ki. – De nem sokban különbözik az egyikruhámtól.

– Az eleje neki oly, mint többi, de az hátrésze… – azzal MadameLambert megfordította a ruhát és Belle látta, hogy a háta nagy részeszabadon lenne.

– Fel kell haját tűzdelni – folytatta a divatárusnő –, hogy hatáselrontva ne legyen.

Belle vonakodva elszakította pillantását a ruháról és MadameLambert-re nézett.

– Jó lesz. Megveszem.John kitűnő idővel, igen gyorsan Londonba ért, különösen azért,

mert nem hagyott Wheatley-nek sok választást. Az ügyes komornyikfigyelemre méltó fürgeséggel összepakolta a szükséges holmit.

John remélte, hogy nem tart sokáig visszanyerni Belle kegyeit, mertúgy találta, két hétnél hosszabb időre nincs elég elegáns ruhája. Mindigis a minőséghez ragaszkodott inkább, de a minőség drága volt, így nemvolt sok ruhája.

Mély levegőt vett, aztán elindult felfelé bátyja londoni házánaklépcsőjén. Évek óta nem találkozott Damiennel, bár amikor nemesirangra emelték, bátyja rövid gratuláló üzenetet küldött neki. Damientalán nem fog különösebben örülni a találkozásnak, de az ember nemküldheti el a saját testvéröccsét, ugye? Ráadásul Johnnak nem is voltmás választása. Nem volt ideje megfelelő bérleményt keresni, ahollakhatna. Mert úgy tudta, Belle talán már el is jegyezte magát.

Nagy levegőt vett, felemelte a nehéz rézkopogtatót és az ajtólapraejtette. Szinte rögtön megjelent a komornyik.

– A gróf úr itthon van és fogad? – érdeklődött John udvariasan.– Mit mondhatok, ki keresi?John tiszta fehér vizitkártyát adott át. A komornyik egy pillantást

vetett a vezetéknévre, és összevonta a szemöldökét.– A fivére – közölte egyszerűen.A komornyik a hallból tágas szalonba kísérte. Néhány perccel

később Damien lépett be, láthatóan meglepve. John, mint mindig mostis meglepődött, milyen hasonlóság van közöttük. Damien olyan volt,mint ő, csak kissé idősebb és lágyabb, fiatalabbnak nézett ki

harminckilenc évesnél. Mindig is jóképű volt, klasszikus férfiszépségmíg John arca kissé túl sovány volt ahhoz, hogy megfeleljen azarisztokratikus elegancia szabványának.

– Ezer éve nem láttalak! – szólalt meg végül Damien, kezet nyújtva.– Mi szél hozott a városba?

John erős szorítással, határozottan kezet fogott fivérével.– Sürgős dolgom van a városban, és nem volt időm előre szállást

foglalni. Reméltem, számíthatok a vendégszeretetedre, míg elintézemaz ügyeimet.

– Természetesen.John tudta, hogy Damien befogadja. Nem hitte, hogy bátyja

lelkesedne a látogatásáért, sőt talán nem tetszik neki a kérés, de Damienmindig is adott a jó modorra és a családi kapcsolatokra, így nyilvánnem tagadja meg vendégszeretetét testvéröccsétől. Természetesenannyiban, amennyiben testvéröccse nem él vissza ezzel a kiváltsággal.

– Köszönöm – felelte John. – Biztosíthatlak, hogy amennyibennyilvánvalóvá lesz, hogy az ügyet, ami miatt itt vagyok, nem sikerül kéthét alatt elintéznem, más szállást keresek magamnak.

Damien bólintott.– Hoztál magaddal valakit?– Csak az inasomat.– Remek. Gondolom, van estélyi öltözéked.– Igen.– Jó. Ma estére meghívásom van egy kisebb társasági eseményre, és

a ház asszonya egy órával ezelőtt üzent, hogy vihetek magammal mégvalakit. Úgy tűnik, az egyik meghívott megbetegedett és most túl sok ahölgy.

Johnnak egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy este társaságbamenjen, de elfogadta a meghívást, mert így esélye nyílt megtudakolni,hogy kihez akar férjhez menni Belle.

– Kitűnő – felelte Damien. – Rögtön üzenek Lady Forthrightnak. Ó,és így legalább megismerheted a hölgyet, akinek udvarolniszándékozom. Tudod, éppen ideje megházasodnom. Már nagyon kéneegy örökös.

– Ez teljesen nyilvánvaló – mormogta John.– Szerintem kitűnő választás, bár még utána kell érdeklődnöm. Jó

származású, nagyon bájos. Intelligens, de nem kékharisnya.

– Úgy hangzik, mint az ideális nő mintaképe.Damien hirtelen öccse felé fordult.– Talán ismered. Nemrégiben egy hónapot töltött rokonoknál a te új

birtokod közelében. Hogy is hívják? Nem emlékszem.John gyomra mélyén kínzó, sajgó fájdalom csikordult és hirtelen

minden porcikájára kiterjedt.– Bletchford Manor – felelte hűvösen.– Szörnyű név Igazán tarthatatlan. Meg kell változtatnod.– Szándékomban áll. Mit is mondtál, ki az a…– Ó, igen. A hölgy neve. Lady Arabella Blydon.

11. fejezet

John úgy érezte, mintha arcul csapták volna. Fojtogatóvá vált alevegő, és Damien arca érdemtelenül gonosz kifejezést vett fel.

– Ismerem Lady Arabellát – sikerült végre kimondania. Keserédesörömet lelt abban, hogy a hangja legalább normálisnak hatott.

– Remek – szólt Damien megelőlegezett örömmel. – Ő is ott lesz ama esti összejövetelen.

– Örömömre szolgál, hogy felújíthatom a vele való ismeretségemet.– Jó. Most foglald el a szobádat. Lightbody mutatja az utat. Később

kereslek, elmondom, mit kell tudni az esti eseményről – közölteDamien kedves mosollyal, azzal elhagyta a szalont.

A komornyik gyors, halk léptekkel érkezett, és tájékoztatta Johnt,hogy a holmiját az egyik emeleti vendégszobába vitték. John mégmindig nem tért magához a döbbenetből, szinte kábultan követte akomornyikot a szobába. Ott lefeküdt az ágyra, a mennyezetet bámultaés hagyta, hogy a düh tomboljon testében.

A bátyja? A testvérbátyja? Soha nem gondolta volna, hogy Belle-benilyen rosszindulat lakozik. Azt akarta, hogy teljesen elfelejtse akisasszonyt. Ez az egész túlságosan felzaklatja, és Belle nyilvánvalóannem ér ennyit.

Nem járt sikerrel. Valahányszor sikerült gondolatait valami másraterelni, valahányszor ételre, lovakra vagy más, semleges témáragondolt, ismerős szőke fej és élénk mosoly tolult tudatába. Aztán amosoly fokozatosan vigyorrá változott, ahogy nézte, amint a bátyjávalelvonul.

Az átkozott nőszemély!Amikor elérkezett az idő, hogy a partira készülődjenek, John különös

gonddal öltötte magára szénfekete frakkját, aminek feketeségét csak azing hófehérje és a nyakkendő törte meg. A kocsiban udvarias társalgást

folytatott bátyjával, de túlságosan lefoglalta a gondolat, hogyviszontlátja Belle-t, mintsem hogy figyelni tudott volna arra, amitDamien mond. Nem hibáztatta bátyját, hogy tetszik neki, ahhoztúlságosan jól ismerte Belle szépségét, kedvességét. De nagyon dühösvolt Belle-re, amiért olyan gonosz bosszút akar állni rajta.

Amikor megérkeztek a Forthright-palotába, John hagyta, hogy akomornyik elvegye a kabátját, és rögtön Belle-t kereste a teremben. Azegyik sarokban volt, élénk beszélgetést folytatott egy magas, sötét hajúés sötét szemű férfivel. Nyilvánvalóan nagyon elfoglalt volt abban a kéthétben, mióta nem találkoztak, gondolta keserűen. Damien figyelmétlefoglalta egy barátja, és mivel a ház asszonyát nem találták, Johnszerencsésen elkerülte a hosszadalmas bemutatásokat. Egyenesen Bellefelé indult, fegyelmezve magát, hogy kordában tartsa tomboló haragját.Aztán odaért hozzá, közvetlenül mögéje lépett és megszólította: – Jóestét, Lady Arabella!

Nem bízott magában, hogy bármi mást mondjon.Belle megperdült, annyira izgatott volt, hogy elfelejtett jeges hangon

szólni.– John! – kiáltott fel, szemében leplezetlen boldogság csillant. –

Micsoda meglepetés!Hát eljött. Eljött. Megkönnyebbülés és öröm vett erőt rajta, aztán

bosszúság öntötte el. A fenébe! Nem azt a merész kék ruhát vette fel.Nem is álmodott volna arról, hogy John ilyen gyorsan Londonba ér.

– Valóban?Belle csak pislogott.– Tessék?– Talán bemutathatna a barátjának.John mindennél jobban akarta, hogy kettesben lehessen Belle-lel, de

semmiképpen nem tehetett úgy, mintha észre sem vette volna a férfit.– Ó, igen… persze… természetesen… Lord Blackwood, az úr jó

barátom, Mr. William Dunford.Dunford úgy mosolygott rá, hogy azt a mosolyt John túlságosan is

bizalmasnak találta.– Nem is tudtam, hogy tudod a keresztnevemet, Belle – évődött vele

Dunford.– Ó, hallgass már, Dunford! Legközelebb Edwardként foglak

bemutatni, csak hogy bosszantsalak.

Belle és Dunford közvetlensége miatt Johnra a féltékenység újabbrohama tört. Ám megszokásból kezet nyújtott. Dunford kezet rázottvele, kölcsönösen üdvözléseket mormogtak, aztán udvariasankimentette magát. Amint azonban Dunford távozott, John igazi érzései afelszínre törtek.

Belle összerezzent, egy lépést hátrált a férfi szeméből sugárzó nyersdüh elől.

– John, mi a baj?– Hogyan voltál képes erre, Belle? Hogyan voltál képes rá?Belle csak pislogott. Számított rá, hogy féltékeny lesz, de erre a

tomboló haragra nem.– Mire?– Ne játszd az ártatlant. Nem áll jól neked.– Miről beszélsz? – kérdezett rá Belle ismételten. Kezdett nagyon

nyugtalan lenni.John csak bámult rá.Aztán eszébe jutott a hazugság, amit Emma mondott neki, hogy

Londonba csalja. Talán azt hiszi, hogy ő és Dunford…– Dunfordról van szó? – kérdezte hirtelen. – Mert ha igen, nincs min

aggódni. Nagyon régi jó barátom, de ennyi. És Alex legjobb barátja.– Nem róla van szó – mordult John. – Hanem a bátyámról.– Kiről?– Jól hallottad.– A bátyádról?John kurtán bólintott.– Hiszen nem is ismerem a bátyádat!– Ha tovább hurcolod a hazugságaidat, Belle, elbotlasz bennük. És

hidd el, én nem leszek ott, hogy elkapjalak, amikor elbuksz.Belle feszengett.– Azt hiszem, jobb, ha ezt a beszélgetést négyszemközt folytatjuk –

közölte, azzal állát felszegve elindult, kivonult a teremből a balkonra.Mire kiért, zavarának egy része haraggá változott, és amikor feléfordult, hogy szembenézzen vele, tekintete vadul villant. – Hát rendben,Lord Blackwood. Már nem kell közönség előtt szerepelnünk. Elvárom,hogy most elmondja, mi volt ez a kis jelenet.

– Ön nincs abban a helyzetben, hogy bármit is követeljen tőlem,kisasszony.

– Biztosíthatom, semmi jelét nem észleltem, hogy kérdésemnek ilykorlátai lennének.

John valósággal forrongott. Legszívesebben megragadta és megráztavolna a kisasszonyt. Csak rázná, rázná és aztán… Ó, szentséges ég!Legszívesebben megcsókolná.

De Johnnak nem volt szokása dühében csókolózni, ezért egyszerűenlesütötte szemét és azt mondta: – Tudom, hogy nem mindigviselkedtem önnel feddhetetlenül, de az, hogy éppen a bátyámra vetetteki a hálóját, kisasszony, az meglehetősen gyerekes dolog. Nem is szólvaarról, hogy gusztustalan… kétszer olyan idős, mint ön.

Belle még mindig nem tudta pontosan, miről beszél John, de nemvolt kedve magyarázkodni, ezért állát felszegve riposztolt: – Az előkelőtársaságban elég gyakori, hogy a hölgyek náluk sokkal idősebb urakhozmennek feleségül. Véleményem szerint a nők gyorsabban érnek, ezért avelünk egyidős férfiakat, sőt a nálunk nyolc-tíz évvel idősebbeket is –tette hozzá meglehetős célzatossággal – gyerekesnek éskellemetlenkedőnek találjuk.

– Engem nevez gyerekesnek és kellemetlenkedőnek? –kérdezte Johnhalk, halálosan komoly hangon.

– Nem is tudom. Annak neveztem? Most pedig, ha megbocsát, ezt atársalgást meglehetősen gyerekesnek és kellemetlenkedőnek érzem.Ennél kellemesebben is el tudom tölteni az időt.

John vasmarokkal ragadta meg.– Nem bocsátok meg és nekem nincs kellemesebb időtöltésem.

Kérdeztem valamit tőled és választ akarok. – Elhallgatott, és a csendarra kényszerítette Belle-t, hogy a szemébe nézzen. – Mindig ilyenszándékosan kegyetlen voltál?

Belle elkapta a karját.– Pofon vágnám, uram – csattant fel de attól tartok, az arca

megfertőzné a kezemet.– Biztos vagyok benne, hogy örömére szolgál, hogy megbántott. De

csak egy pillanatra, kisasszony. Mert rájöttem, nem akarom, hogy bármiközöm legyen egy olyan nőhöz, aki annyira lealacsonyodik, hogykikezd a bátyámmal, csak azért, hogy bosszút álljon rajtam.

Belle-ből erre kitört az elkeseredettség.– Az ég szerelmére, fogalmam sincs, hogy kicsoda a bátyád!– Ez érdekes. Mert ő ismer téged.

– Nagyon sokan ismernek engem.John nagyon közel hajolt Belle arcához.– Azt tervezi, hogy feleségül vesz téged.– Tessék?– Hallottad.Belle meglepetten pislogott és zavara eloszlatta a düh egy részét.– Ami azt illeti, ha jól sejtem, tervezgetik néhányan, hogy feleségül

vesznek – jelentette ki elgondolkodva. – De ez nem jelenti azt, hogymindegyikük ajánlatot tett. Azt pedig egyáltalán nem jelenti, hogybármelyikük érzelmeit viszonoznám.

John egy pillanatra hinni akart neki, de aztán eszébe jutottak Emmaszavai. Ami azt illeti, azt fontolgatja, hogy férjhez megy… valami gróf.Vagy márki… Ami azt illeti, azt mondta, az a férfi hasonlít rád. Szóvalrád emlékezteti.

– Ne próbáld kimagyarázni magadat, kislány! – figyelmeztetett.– Kislány? Kislány? Fenébe a fertőzésveszéllyel, azt hiszem, mégis

pofon váglak!Belle felemelte a kezét, de John könnyedén elfogta.– Nincsenek olyan ösztöneid, mint nekem, Belle! – szólt bársonyos

hangon. – Sosem nyernél, ha mi ketten csatázunk.Ez a leereszkedő hangnem csak olaj volt a tűzre, Belle haragja

tomboló dühvé változott.– Hadd mondjak önnek valamit, Lord Blackwood – dühöngött, kezét

elrántva. – Először is, fogalmam sincs, kicsoda az ön bátyja, másodszor,ha valóban feleségül akarnék menni hozzá, nem értem, mi köze lenneönnek ehhez, hiszen teljesen egyértelműen méltóztatott tudtomra adni,hogy nem óhajtja társaságomat. És harmadszor: nem látok semmiindokot arra, hogy éppen önnek magyarázkodnom kelljen bármi miatt.Így hát negyedszer…

– Állj meg háromnál, Belle – szólt John affektálva. –Kezdemelveszteni az érdeklődésemet.

Belle tőle telhetően igyekezett gúnyosan mosolyogni, és felemelte akezét, mintha ismét meg akarná ütni. Így, hogy John figyelmét eléggélekötötte, teljes erőből a lábára lépett.

John meg sem rezzent. Belle nem is gondolta, hogy megrezzenne.Báli cipellője nem különösebben erős anyagból volt. Mégis jobb kedvre

derült ettől a kis győzelemtől, és gúnyosan felhorkant: – Úgy látom, azösztöneid kezdenek a korral tompulni, John.

– Ha komoly kárt akarsz okozni, vegyél fel keményebb cipőt, Belle.Az megvéd az újabb vízhólyagoktól, ha legközelebb túrázni mész.

Belle zavarban volt, eszébe jutott, milyen gyengéden látta el John asebét. Nehéz volt összeegyeztetni azt a gyengéd férfit ezzel a gúnyos éssértegető alakkal, aki most előtte állt.

Szándékosan türelmetlen sóhajjal a szemébe nézett és kijelentette: –Szeretnék visszamenni a társaságba. Ha lennél oly kedves félreállni…

John meg sem moccant.– Kihez akarsz férjhez menni?Belle nagyon dühös volt magára most, hogy hazugsága visszahullt

rá.– Semmi közöd hozzá! – csattant fel.– Azt kérdeztem, hogy kihez akarsz férjhez menni?– Én pedig azt válaszoltam, hogy semmi közöd hozzá.John közelebb hajolt.– Ugye, véletlenül sem Westborough gróf az illető?Belle szeme tágra nyílt.– Ő a bátyád?Nem is tudta, hogy rokonok. Ilyen kifejezést nem lehet színlelni. De

John teljes bizonyosságot akart.– Nem emlékszel a vezetéknevére?– Csak a múlt héten mutattak be neki. Nem tudom a vezetéknevét.

Egyszerűen Westborough grófként mutatták be.És mielőtt egyéb förtelmes bűnökkel vádolnál, hadd közöljem: csak

azért tudom, hogy apád gróf volt, mert Alex említette. Fogalmam semvolt, hogy melyik grófságból.

John egy szót sem szólt, csak állt mozdulatlanul és Belle-t figyelte.Ezt Belle rendkívül irritálónak találta. Valahogy reagálnia kellett.

– Bár most, hogy így említed, valóban hasonlít rád. Talán egy kicsitelegánsabb, és nem sántít.

John elengedte a füle mellett ezt a sértést, helyesen ismerte fel, hogyesztelen támadás, ahogy egyik sebzett állat a másikba mar.

– Te tényleg nem tudtad, hogy ő a bátyám?

– Esküszöm, hogy nem! – És Belle úgy érezte, minthamegbocsátásért könyörögne, pedig nem tett semmi rosszat, ezért aztmondta: – De ez nem változtat a terveimen.

– A terveiden? Hogy feleségül mész hozzá?– Ha jónak látom, majd tájékoztatlak a terveimről. – Remélem, hogy

tájékoztatom magamat is a terveimről, ha alkalmasnak találom,gondolta Belle zavartan. Mert fogalmam sincs, mit beszélek.

John erősen megragadta a vállát.– Kihez akarsz hozzámenni?– Nem mondom meg.– Mint egy hároméves gyerek!– Mert úgy bánsz velem, mint egy hároméves gyerekkel.– Nem kérdezem többször – figyelmeztetett John halkan, és arca

egyre közeledett Belle arcához.– Nincs jogod így beszélni velem – súgta Belle. – Azok után nem,

hogy.,.– Az ég szerelmére, Belle, ne vágd ezt megint az arcomba! Már

beismertem, bogy igazságtalan és modortalan voltam veled. De tudnomkell. Érted? Tudnom kell! – John szemében élénk szenvedély égett. –Kihez akarsz feleségül menni?

Belle látta az elszánt elkeseredettséget a szemében és határozottságamegingott.

– Senkihez! – fakadt ki. – Senkihez! Hazugság volt! Csak hazugsághogy Londonba gyere. Mert hiányoztál.

John keze elernyedt a meglepetéstől. Belle hirtelen megperdült, éshátat fordított neki.

– Most már tényleg teljes a megaláztatásom, Lord Blackwood.Remélem, elégedett vagy.

John tátott szájjal bámult, ahogy megértette e szavakat. Hiszen Bellemég mindig szereti. Ez a tudat balzsam volt sajgó szívére. Ámegyáltalán nem tetszett neki a kín, amit Belle okozott neki, és eztfeltétlenül közölni akarta vele.

– Nem szeretem, ha manipulálnak – mondta halkan.Belle hevesen visszafordult, valósággal tombolt.– Nem szereted, ha manipulálnak? Ez minden, amit mondani tudsz?

Nem szereted, ha manipulálnak? Hadd mondjak neked valamit. Én

pedig nem szeretem, ha sértegetnek. És a viselkedésedet rendkívülsértőnek találtam.

Azzal ellépett mellette, szálfaegyenesen, fejét olyan méltósággaltartva, amilyet nem érzett magában.

Johnt annyira meglepte ez a hihetetlen vallomás, hogy a mozdulatteljes meglepetésként érte, és már csak Belle ujjait tudta elkapni, hogymegállítsa.

– Belle! – szólította érzelmektől rekedtes hangon. – Kérlek, ne menj!A kisasszony könnyen elhagyhatta volna a balkont, John érintése

olyan erőtlen volt. Ám volt valami a rekedtes hangban, ami arrakésztette, hogy visszaforduljon, és amint ránézett, megbűvölte avágyódó tekintet. Ajka kiszáradt, lélegezni is elfelejtett. Fogalma semvolt, milyen hosszú ideig állt ott, pillantását magára vonta ez a férfi, akiolyan sokat jelentett neki.

– John – súgta. – Nem tudom, mit akarsz.– Téged akarlak.Szavai a levegőben sűrűsödtek, míg Belle szíve könyörgött az

eszének, hogy hadd higgyen neki. Hogy érti azt, hogy őt akarja? Csakmeg akarja érinteni? Meg akarja csókolni? Azt már tudta, hogy Johnnagyon vonzódik hozzá, ezt soha nem volt képes titkolni, ahogy az iseléggé nyilvánvaló volt, hogy ő is ugyanúgy érez iránta.

Vagy azt akarja, hogy az életében legyen jelen? Mint barát, vagymint feleség? Belle megrémült a kérdéstől. John egyszer már összetörtea szívét, nem igazán szerette volna ezt még egyszer hagyni.

John látta a bizonytalanságot a tiszta kék szempárban, és gyűlöltemagát, hogy olyan bizalmatlanná tette. Tudta, éppen ideje megmondani,mennyire szereti. Ám saját félelmei visszatartották és csak annyitmondott: – Megcsókolhatlak?

Belle lassan bólintott, közelebb lépett, John megfogta a másik kezét.Olyan félénkség tört rá, hogy hirtelen lesütötte tekintetét.– Nézz rám! – súgta John, állát simítva. Gyengéden felemelte Belle

fejét, egyre közelebb és közelebb ment. –Olyan gyönyörű vagy! Ésolyan kedves és olyan okos és…

– Elég!Orruk már összeért.– Miért?– Túl sok – felelte remegve.

– Nem. Nem az. Sosem lehet túl sok.Azzal lehajolt, hogy ajka gyengéden súrolhassa Belle ajkát, és a

kisasszony érezte, hogy az izgalom hullámai járják át testét. Egy hosszúpercig álltak így, ajkuk alig érintkezett, aztán John nem bírta tovább ésszorosan magához vonta.

– Ó, istenem, Belle! Olyan ostoba voltam! – hördült fel. Nemcsókolta meg, csak magához vonta, mintha valahogyan teste lenyomatátakarná magára venni. Szorosan ölelte, remélve, hogy Belle gyengédjósága és bátorsága átszivároghatna belé. – Bocsáss meg! Soha nemakartalak megbántani! – súgta zaklatott, rekedtes hangon. – Nemakartalak bántani soha!

– Cssss – hallgattatta el Belle. Nem tudta elviselni, hogy John ígykínozza magát. – Csak csókolj meg. Kérlek! Tudod, napokiggondolkodtam rajta és…

Johnnak nem volt szüksége további biztatásra, és ez a csók olyanheves volt, amilyen gyengéd az első. Mohón csókolta, magába ittalényét, ajkát, és közben szerelemről, vágyról mormogott érthetetlen ésértelmetlen szavakat. John keze mindenütt ott volt, és Belle mindenüttakarta. Belle ujjait a férfi dús hajába fúrta, élvezettel simította végigakkor is, amikor John ajka végigcsusszant a nyakán.

– Ezt nem hiszem el! – nyögött fel.– Mit? – sikerült a csókok között kérdeznie.– Ezt. Mindent. Amit érzek, amikor te… Ó! – Belle halkan

felsikoltott, amikor John ajka a füle mögötti nagyon érzékeny résztérintette.

– És még mit nem tudsz elhinni? – kérdezte a férfi évődő mosollyal.– Azt, hogy… azt akarom, hogy csókolj még – tette hozzá a

kisasszony mámorosan. – És hogy… itt… mellettünk a bálterembenolyan sokaság van.

Belle szavainak nem szándékolt hatása lett az, hogy John elhúzódotttőle és elfojtott káromkodás hagyta el ajkát.

– Majdnem el is feledkeztem róla! – mormogta. – Bármelyikpillanatban rajtakaphat minket itt valaki.

Belle hihetetlenül fázott így, hogy nem érezte magán John karját, ésképtelen volt megállni, hogy ne akarja megölelni. Karját nyújtottafeléje.

– Kérlek! – súgta. – Annyira hiányoztál!

Nagyon erős volt a kísértés, de John szilárdan kitartott.– Nem azért jöttem Londonba, hogy tönkretegyem a jó hírnevedet.– Bárcsak megtennéd! – dünnyögte Belle halkan, mintha csak

magának mondaná.– Tessék?– Semmi, semmi.– Külön-külön kell visszamennünk.Belle mosolygott John aggodalmán.– Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy Dunford remekül fedez

minket. – John összevonta a szemöldökét, mire hozzátette: – Meséltemneki rólad egy kicsit.

John elfojtotta a lelkében fortyogó bűntudatot. Belle még nem tudja,mi az ő legnagyobb titka, amit előbb-utóbb el kell mondania neki.Utóbb. Nem most. Most nem kell elmondani.

– Kócos a hajad – mondta inkább. – Biztosan meg akarod igazgatni.Én megyek vissza előbb a társaságba. A bátyám már biztosan keres.

Belle bólintott, együtt mentek vissza a sötét hallba. Mielőtt azonbanelváltak, Belle megfogta a kezét.

– John, mi lesz most? Nem is tudom.– Hogy mi lesz most? – kérdezett vissza fesztelen mosollyal. – Most

udvarolok neked. Nem így kell történnie?Belle boldog mosollyal válaszolt, azzal elszaladt.Amikor John visszaért a terembe, nem lepődött meg azon, hogy

bátyja igen kíváncsi arckifejezéssel nézte.– Hova tűntél el? – kérdezte Damien.– Csak egy kicsit levegőzni akartam. – Ha Damien észre is vette,

hogy Lady Arabella ugyanakkor hagyta el a termet, nem említette. –Miért nem mutatsz be néhány barátodnak?

Damien udvariasan bólintott. Miközben ő azzal volt elfoglalva, hogyJohnt bemutassa néhány embernek, Belle visszatért a terembe ésegyenesen Dunford felé indult.

– Ez aztán szép kivonulás volt! – jegyezte meg vigyorogva.Belle elpirult.– Senki nem vette észre, ugye?Dunford a fejét ingatta.

– Nem hiszem. Figyeltelek, hátha meg kell menteni vagy ilyesmi. Éna te helyedben a jövőben azonban igyekeznék az ilyen találkáimnakötperces időhatárt szabni.

– Ó, jaj! Mennyi ideig… ööö… voltam távol?– Biztos vagyok benne, hogy tovább, mint szándékoztál.

Elterjesztettem, hogy ruhabaleset ért. Minden hölgy nagyon együttérzővolt.

– Nélkülözhetetlen vagy. Dunford! – vigyorgott Belle.– Ahogy te is, Lady Arabella.Belle megfordult, és azt látta, hogy Lord Westborough közeledik.

John is mellette volt, sokat tudón mosolygott.– Milyen öröm viszontlátni önt – szólt udvariasan.– Úgy gondolom, a fivéremmel már találkozott – tette hozzá

Damien. – Lord Blackwood.– Igen, természetesen. Jól ismerjük egymás – felelte Belle és

megrezzent a kifejezés kettős jelentésétől, nem volt hajlandó Johnrapillantani, attól tartva, hogy kaján mosolyt látna rajta. A feltehetőenkellemetlen beszélgetéstől a ház asszonya, Lady Forthright érkezésementette meg.

– Ó, Westborough! – csicsergett a hölgy. – Nem láttam, hogymegérkezett. És Lady Arabella, mindig örülök, ha körünkben van.

Belle mosolygott és udvariasan meghajolt– Az úr bizonyára a testvéröccse – folytatta Lady Forthright.Damien bólintott, bemutatta őket egymásnak. Damien ekkor

meglátta egy másik barátját és kimentette magát. Johnt és Belle-t nemtúl kedves vendéglátójuk karmai közt hagyta.

– Lord Blackwood? Ugye báró? – érdeklődött. – Hmmm. Nemismerem ezt a címet.

Belle zsigerei görcsbe rándultak a haragtól. Lady Forthright mindigis tolakodó nőszemély volt, aki azzal próbálta saját önbizalomhiányátellensúlyozni, hogy másokat inzultált.

– Ez egy viszonylag új nemesi cím, kisasszony – felelte Johnszándékosan nyugodt, rezzenéstelen arccal.

– Mennyire új ez ”viszonylag”? – kérdezte és e kis tréfát követőencinkos mosollyal nézett Belle-re, vajon ő is megvetéssel fogadja-e eztaz új jövevényt a köreikben. Belle elkomorult, és komorságafokozódott, amikor rájött, hogy a terem néhány pillanattal korábban

meglehetősen elcsendesedett. Szentséges ég! Senkinek nincs jobbdolga, mint hallgatni Lady Forthright őrült beszédeit? És hova lettDamien? Nem kéne megvédenie az öccsét?

– Néhány éve alapították – felelte John halkan. – Hadiszolgálataimért kaptam.

– Értem – felelte Lady Forthright, azzal kihúzta magát, vállátmegfeszítette, közönségnek beszélt. – Semmi kétségem, hogy önnagyon bátor, de a magam részéről nem helyeslem, hogy olyanmeggondolatlanul osztogatják a nemesi címeket mostanában. Nemhelyes, hogy az arisztokrácia köreibe manapság, hogy is mondjam,szinte bárki bekerülhet.

– Lord Blackwood grófi származású – jegyezte meg Belle halkan.– Ó, nem a származása ellen van kifogásom – felelte a ház asszonya.

– De nem lenne jó, ha oda jutnánk, mint az oroszok, akik szintemindenkinek nemesi címet osztogatnak. Tudta, hogy az oroszhercegeknek minden fiúgyermeke hercegi címet kap? Nemsokárahemzsegnek majd a hercegek az országban. Akkor pedig anarchia lesz.Jegyezze meg, amit most mondok: Oroszország szét fog hullani, és azegész a hercegek miatt lesz.

– Érdekes felvetés – felelte Belle ridegen.Lady Forthright mintha észre sem vette volna Belle bosszúságát.– Kissé idomtalannak találom ezeket az új címeket. Ön is így találja?Belle hallotta, hogy egyesek felszisszennek körülöttük, a hallgatóság

az ő válaszát várta. Damien visszaért melléjük, Belle rideg mosollyalnézett rá.

– Bocsásson meg, Lady Forthright – szólt kedves bájjal. –Attóltartok, nem vagyok képes követni a gondolatmenetét. Az ön férjeForthright ötödik vikomtja?

– A hatodik – felelte a hölgy élesen. – Apám pedig Windemerenyolcadik grófja volt.

– Értem – felelte Belle nyugodtan. – Tehát egyikük sem tett semmitazért, hogy elnyerje a címet, azon kívül, hogy egyszerűen megszülettek.

– Nem egészen értem az okfejtését, Lady Arabella. Szabademlékeztetnem önt, hogy az ön családjának grófi címe évszázadokranyúlik vissza?

– Ó, nem szükséges emlékeztetnie! Biztosíthatom, hogy tudomásomvan e tényről, Lady Forthright. És a grófi címet fontos családi

megtiszteltetésnek vesszük. De az apám pontosan azért jó ember; mertjó ember, nem pedig azért, mert egy ősi cím birtokosa. Ami pedig LordBlackwoodot illeti, az ő címét még megtisztelőbbnek érzem, mert az önelőtt álló ember nemességét mutatja, nem pedig egy rég halott ősérdemeit.

– Szép beszéd volt, Lady Arabella, különösen olyan hölgytől, akitársadalmi rangjának minden előnyét élvezi. De nem egészen illik egyjól nevelt úrhölgyhöz. Kissé kékharisnyás lett, kedvesem.

– Ó, végre! Egy bók. Sosem gondoltam volna, hogy dicsérni isképes. Most pedig ha megbocsát, kezdem elunni ezt a társaságot – szóltBelle és szándékosan hátat fordított vendéglátójának, miközben tudta,milyen botrányt kelt ezzel a rossz modorral. – John, örülök, hogyviszontláthattam. Remélem, hamarosan meglátogat, de most meg kelltalálnom Dunfordot, hogy hazakísérjen. Jó estét!

John még nem ocsúdott fel a szenvedélyes védőbeszédből, miközbenBelle a legragyogóbb mosolyával nézett rá és ellibbent mellette. Ottmaradt a dühös Lady Forthrighttal, aki egyszerűen mordult valamit,azzal elsietett.

John képtelen volt türtőztetni magát. Felnevetett.Ugyanezen az estén, később, amikor a Blackwood fivérek hazafelé

tartottak, Damien felhozta a témát, hogy Belle nyilvánvalóan közelebbibarátságban van Johnnal.

– Nem tudtam, hogy te és Lady Arabella ilyen jól ismeritek egymást– jegyezte meg kelletlenül.

John ajka fanyar mosolyra húzódott.– Ő mondta, hogy jól ismerjük egymást?– Felettébb szenvedélyesen védelmezett téged, ami arra enged

következtetni, hogy eléggé jól ismeritek egymást.– Igen. Eléggé.Damien néhány pillanatig kerülte a témát, ám kíváncsisága végül

felülkerekedett rajta.– Udvarolni szándékozol neki?– Ezt már közöltem az említett hölggyel.– Értem.John felsóhajtott. Elég nyersen viselkedett fivérével, és Damien nem

igazán érdemelte ezt.

– Bocsáss meg, ha ez valamiképpen ütközik a te terveiddel.Biztosíthatlak, érkezésem előtt nem tudtam, hogy gyengéd érzéseidvannak Belle iránt. Ha mindenképpen tudnod kell: ő volt az elsődlegesok, hogy ide jöttem.

Damien ezen lassan, alaposan elgondolkodott.– Nem mondhatnám, hogy gyengéd érzéseim vannak iránta. Pusztán

arra gondoltam, hogy jó feleség lenne belőle.John furcsán nézett rá. Nem gondolta volna, hogy bátyja a

csodálaton és az enyhe undoron kívül más érzelemre is képes.– Nyilvánvaló azonban – folytatta Damien –, hogy egyáltalán nem

illenénk egymáshoz. Tény, hogy nagyon szép, de nekem nem lehetolyan feleségem, aki radikális nézeteit nyilvánosan hangoztatja.

John ajka megvonaglott.– Nyilván te sem nézed jó szemmel, hogy nemesi rangra emeltek.– Ugyan már! – szólt Damien, hallhatóan sértve érezte magát ettől a

feltételezéstől. – Te kiérdemelted azt a címet. És apánk gróf volt. De elkell ismerned, hogy túl sok közember jut be az arisztokrácia köreibe,vagy rangot vásárolnak, vagy beházasodnak. Csak a magasságos égtudja, mire jutunk így.

– Szeret olvasni – bökte ki John, csak azért, hogy bátyja Belle irántirajongása véletlenül se újuljon ki. – Shakespeare minden művét olvasta.

Damien rosszallón ingatta a fejét.– El sem tudom képzelni, mi szállt meg. A kékharisnyák

bármennyire is szépek, olyan idegesítőek tudnak lenni! Nagyonfárasztóak.

John elmosolyodott.– Egyáltalán nem illenénk össze – folytatta Damien. –De

udvarolhatsz neki, ha akarod. Jó parti lenne egy olyan férfinak, mint te.Bár figyelmeztetnem kell, hogy a szüleinek ez talán nem tetszene.Szerintem, ha akarná, herceg férjet is kaphatna.

– Meglehet – mormogta John. – Persze, ha akarná.A kocsi Damien városi háza előtt megállt. Amikor beléptek a hallba,

Lightboy üdvözölte őket, és átadott egy üzenetet, amit, mint mondta,kifejezetten Lord Blackwood számára hoztak. John széthajtogatta apapírlapot.

Londonban vagyok.

John elkomorult. Eszébe jutott a két hasonló üzenet, amiket néhányhéttel korábban kapott. Azt hitte, hogy Bletchford Manor korábbitulajdonosainak szóltak, de ekkor rájött, hogy tévedett.

– Ismerőstől? – kérdezte Damien.– Nem is tudom – felelte John lassan, megfontoltan. – Egyáltalán

nem vagyok biztos benne, hogy ismerem-e.

12. fejezet

Másnap reggel John egy ölnyi virággal és csokoládéval jelent megBelle otthonában. Nagyon csodálta, milyen könnyű, egyszerűen el kellengednie magát, hagyni, hogy Belle felvidítsa a szívét. Egész délelőttmosolygott.

Belle a lépcsőn lefelé menet nem tudta visszafogni magát, képtelenvolt titkolni, mennyire örül.

– Mivel érdemeltem ki a megtiszteltetést, hogy társaságodatélvezhetem? – kérdezte élénk mosollyal.

– Hát nem mondtam, hogy udvarolni fogok neked? –kérdezte, azzala kezébe nyomta a virágokat. – Vedd úgy, hogy udvarolok neked.

– Ó, milyen romantikus! – felelt Belle, a gúny legkisebb árnyalatanélkül.

– Remélem, szereted a csokoládét.Belle mosolyt igyekezett elfojtani. Erősen próbálkozott.– Nagyon szeretem.– Remek – felelte John könnyedén. – Ellenedre lenne, ha vennék

egyet?– Dehogy! Parancsolj!Persephone éppen ezt a pillanatot választotta, hogy levonuljon a

lépcsőn.– Jó reggelt, Belle – köszöntötte. – Bemutatnád a vendégedet?Belle megejtette a bemutatást, és miközben John éppen azt

fontolgatta, melyik csokoládét kapja be, Persephone a kisasszonyhozhajolt és súgva közölte: – Nagyon jóképű!

Belle bólintott.– És nagyon férfiasnak tűnik – tette hozzá Persephone.Belle szeme tágra nyílt a csodálkozástól.

– Persephone néni – súgta –, úgy érzem, tájékoztatnom kell, hogy eznem tartozik a gardedám és gyámoltja között megengedett társalgásitémák körébe.

– Valóban? Pedig szerintem üdvös lenne. Ó, hát attól félek, sosemleszek megfelelő gardedám. Kérlek, ne szólj Alexnek ehiányosságomról!

– Persephone néni, én így kedvelem, ahogy van – felelte Belleőszintén.

– Ó, ez nagyon kedves tőled, kicsim. Jaj, indulnom kell. A kocsismegígérte, hogy megmutatja nekem Londont, és mindenképpenszeretném végigjárni a veszélyes részeket még sötétedés előtt.

Mivel még délelőtt volt, Belle-nek fogalma sem volt, milyenútvonalat akarhat Persephone néni bejárni, de egy szót sem szólt,amikor az idősebb hölgy az ajtó felé sietett.

– Nem valami hivatástudattól buzgó gardedám – jegyezte meg John.– Nem az.– Visszavonulhatnánk a szalonba? Nagyon vágyom rá, hogy

megcsókoljalak, és a hallban inkább nem tenném.Belle elpirult, és elindult a közeli szalon felé.John berúgta maga mögött az ajtót, és magához ölelte.– Egy egész napra gardedám nélkül vagy – mormogta csókok között.

– Érhet ennél nagyobb szerencse férfit?– Érhet ennél nagyobb szerencse nőt ? – kérdezett vissza évődőn

Belle.– Gyere a kanapéra, hogy csokoládéval és virággal édesgethesselek!

– azzal megfogta a kezét és maga után vonta.Belle halkan kuncogott és hagyta, hogy John a kanapéhoz vezesse.

Sosem látta még ilyen könnyednek, ilyen gondtalannak. Tekintetébenmég látható volt a szomorúság és tétovázás fátyla, de egyáltalán nemolyan űzött, zaklatott tekintet volt ez, mint Oxfordshire-ben.

– Csak magadat édesgeted a csokoládéval. Már hármat megettél.John leült, lehúzta magához.– Alapszabály: csak olyan ehető ajándékot szabad vinni egy

hölgynek, amit szeretünk is. Különben semmi értelme. Tessék, vegyél.Nagyon finom – mondta, azzal kivett egy édességet és Belle ajka elétartotta.

Belle mosolyogva leharapta a felét, és közben szándékosan csábítónnyalta meg az ajkát.

– Igen.John nem a csokoládéról beszélt. Belle előrehajolt, hogy a másik

felét is bekapja, szájába vette, merészen megnyalva John ujját.– Egy kicsit a bőrödre olvadt – jelentette ki ártatlanul.– Egy kicsit a te bőrödre is olvadt – mozdult John, és Belle szája

sarkát nyalintotta meg, ami a kisasszony testén a vágy hullámaitbizsergette végig, egészen lába ujjáig. Előrehajolt, végighúzta nyelvehegyét a felső ajak lágy peremén. – Itt is – súgta és és itt is.

Aztán az alsó ajakra tért át, gyengéden harapdálta.Belle lélegezni is elfelejtett.– Azt hiszem, tetszik, ha udvarolnak nekem – pihegte.– Még nem udvaroltak neked? – harapott John a finom fülcimpába.– Így még nem.– Remek – mosolygott John birtokló örömmel.Belle szép nyakát hátra, ívbe hajlította, ahogy finom bőrét csókok

özöne érte.– Remélem, nem udvaroltál még senkinek ilyen különleges… ó…

meggyőzési módszerrel.– Soha – vallotta John.– Remek – felelt Belle hasonló birtokló örömmel. –De tudod… –

szólt, elakadó lélegzettel, ahogy a férfikéz a keblére simult. – Azudvarlás nem csak virág és csokoládé ajándékból áll.

– Mmm-hmm. Természetesen. Csókolózásból is – közölte, azzalerősebben markolta Belle keblét, és Belle bájosan felsikoltott ameglepetéstől.

– Ó, igen – sóhajtott. – Nem volt szándékomban ezt kihagyni.– Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt mindenképpen tudatom

előterében tartsam – szólt John, és azon mesterkedett, hogy a ruhafogságából a lehető legjobb módszerrel kiszabadítsa az egyik gyönyörűkeblet.

– Ez jó. De ne feledd, nem hagyom, hogy elfelejtsd: tartozol nekemegy verssel.

– Makacs kis fehérszemély vagy, ugye? – szólt John, és közben úgydöntött, hogy a legjobb módszer a ruha lehúzása az érintett területről, és

hálát adott az égieknek, hogy nem volt divatban az apró gombokvégtelen sora.

– Nem különösebben – nevetett fel Belle halkan. – De attól mégakarom azt a verset.

John ideiglenesen elvonta Belle figyelmét a terv megvalósításánakkövetelésétől. Elmosolyodott és tiszta férfigyönyörrel sóhajtott fel,amint lenézett a vágytól feszülő sötét bimbóra. Megnyalta ajkát.

– John… ugye nem fogsz…John bólintott és fogott.Belle érezte, hogy végtagjai elgyengülnek, valósággal elolvadt, a

kanapé párnázatába süppedt, magával húzta Johnt. John pedig egy egészpercig imádta a szabad keblet, aztán áttért a másikra, Belle tehetetlenvolt, megadta magát az érzéki támadásnak, képtelen volt türtőztetnimagát, a vágy apró sikolyai hagyták el ajkát.

– Mondj valamit, kérlek – sóhajtott fel.– Hasonlítsalak egy nyári naphoz? ”Az vagy nekem…”– Ó, kérlek, John – szólt és elvonta John fejét a kebléről, hogy barna

szemébe nézhessen. – Ha plagizálni akarsz, legalább legyen bennedannyi jó érzés, hogy valami kevésbé híres verset válassz.

– Ha nem hallgatsz el azonnal, Belle, drasztikusabb lépésekre kellszánnom magamat.

Drasztikus lépések? Hmmm. Ez érdekesnek tűnik…Azzal visszahúzta magára és csókolta hévvel, szenvedéllyel.Ekkor kínosan ismerős hangot hallottak a hallból– Ó, milyen ostoba vagyok, hogy itt felejtettem a meleg kesztyűmet!

– szólt Persephone. – Olyan csípős a levegő!Belle és John azon pillanatban szétrebbentek. Mivel Belle nem volt

elég gyors küllemének igazításában, John vette kézbe a helyzetet ésvisszarángatta rá a ruhát, gyakorlatilag az álláig. Miközben igen nagyigyekezettel próbálták zilált külsejüket elfogadhatóvá tenni, újabb hangütötte meg a fülüket, halk, mélyebb hang, valószínűleg az egyik inashangja, akivel Persephone beszélt.

– Ó, ez nagyon kedves öntől – mondta Persephone. –A szalonbanfogok várakozni, Belle kisasszonnyal és a vendégével, amíg idehozzanekem. Köszönöm.

Belle-nek éppen csak sikerült a szófával szembeni karosszékbehuppannia, amikor gardedámja belépett.

– Persephone néni! Micsoda meglepetés!Persephone meglehetősen sokatmondó pillantást vetett feléje.

Szeleburdisága ellenére nem volt ostoba.– Nem kétlem, kedvesem.Persephone beléptekor John udvariasan felállt.– Parancsol egy kis csokoládét? – kérdezte, a dobozt nyújtva felé.– Örömmel.Belle kis híján elpirult, amikor eszébe jutott, mi történt, amikor John

őt kínálta csokoládéval. Szerencsére Persephone túlságosan el voltfoglalva azzal, hogy az édességből válasszon.

– Nagyon szeretem a diósat – mondta, kiemelve egyet a dobozból.– Valóban olyan hideg van odakint? – érdeklődött Belle. –

Hallottam, azt mondta, melegebb kesztyűre van szüksége.– Tegnap óta határozottan hűvösebb van. Bár valóban

megállapítható, hogy még így is meleg van.Belle az ajkába harapott, hogy el ne mosolyodjon. Amikor azonban

Johnra pillantott, nevetni látta.– A kesztyűje, madame.– Remek. Köszönöm. – Persephone felállt, odalépett az ajtónál álló

lakájhoz. – Akkor most megyek.– Jó szórakozást – szólt Belle.– Bizonyára jó lesz, kedvesem. Bizonyára – felelte Persephone, azzal

kilépett a küszöbön és elkezdte becsukni maga mögött az ajtót. – Amiazt illeti – szólt vissza kissé elpirulva –, azt hiszem, jobb, ha ezt az ajtótmégis nyitva hagyom, ha nincs ellenetekre. Csak mert így jobbanátszellőzik a helyiség.

– Természetesen, asszonyom – felelte John. Aztán amikorPersephone kiment, előrehajolt és azt súgta: – Becsukom az ajtót, amintelhagyta a házat.

– Cssss! – korholta Belle.Amint meghallották a bejárati ajtó csukódását, John felállt és

becsukta a szalon ajtaját.– Ez nevetséges – mormogta. – Már majdnem harmincéves vagyok.

Jobb dolgom is van, mint gardedámok éberségét kijátszani.– Valóban?– Tudod, ez eléggé méltóságon aluli és nevetséges – mondta, azzal

visszalépett a szófához és leült.

– Fáj a lábad? – kérdezte Belle aggodalmas tekintettel. – Mintha aszokásosnál kissé jobban bicegnél.

John csak pislogott a témaváltásra és lenézett suta lábára.– Azt hiszem. Észre sem vettem. Azt hiszem, hozzászoktam a

fájdalomhoz.Belle felállt, a szófához ment, visszaült korábbi helyére.– Használna, ha megmasszíroznám? – azzal kezét a férfi lábára tette,

és elkezdte masszírozni a térd feletti izmokat.John behunyta a szemét és hátradőlt.– Csodálatos érzés! – Percekig szótlanul élvezte a masszázst, aztán

megszólalt: – Belle… ami tegnap éjjel történt. ..– Mi történt tegnap éjjel? – folytatta a láb masszírozását.John kinyitotta a szemét, és kezét Belle kezére téve megállította a

mozdulatot. Belle pislogott, John komoly arckifejezése láttánvisszazökkent a valóságba.

– Senki… még senki – mondta, tétován keresve a szavakat. – Senkinem védett meg még így.

– A családod?– Gyerekkoromban nem sokat voltunk együtt. Nagyon elfoglaltak

voltak.– Nahát! – szólt Belle, hangjában hallható rosszallással.– Világosan a tudtomra adták, hogy egyedül kell boldogulnom a

világban.Belle hirtelen felállt és egy vázához lépett, nyugtalanul rendezgette a

virágokat.– Soha nem mondanék ilyet a gyermekemnek – jelentette ki feszült

hangon. – Soha. Szerintem a gyereket szeretni kell és dédelgetni, és… –Megpördült. – Szerinted?

John komoly tekintettel bólintott, megbűvölte Belle szenvedélye.Olyan… annyira… jó. Ez a legjobb szó. A legszebb szóvirág sem tudnájobban kifejezni.

Sosem lehet méltó hozzá. John ezt pontosan tudta. De szeretheti őt,védelmezheti és megpróbálhat olyan életet biztosítani neki, amilyetmegérdemel. A torkát köszörülte.

– Mikor jönnek vissza a szüleid?Belle a hirtelen témaváltás hatására oldalra fordította a fejét.

– Most már bármelyik napon hazaérkezhetnek, de Emmanemrégiben továbbküldött nekem egy levelet, amelyben azt írják,annyira jól érzik magukat, hogy még egy kicsit maradnak. Miértkérdezed?

John felmosolygott rá.– Megtennéd, hogy még egy kicsit masszírozod a lábamat? Évek óta

nem volt ilyen jó érzése.– Természetesen – felelte Belle és visszament hozzá. Mivel lohn

nem folytatta a beszélgetést, ő vette fel a szálat.– A szüleim…– Ó, igen. Csak azt akartam tudni, mikor kérhetem meg apádtól a

kezedet, hogy rövidre zárjuk ezt az egészet – mondta pajkospillantással. – Tudod, annak is megvan a maga öröme, hogy lopva, sötétzugokban vétkezzek veled az illem ellen, de jobban szeretném, haegészen az enyém lehetnél, és otthonom biztonságában tölthetnémrajtad kedvemet,

– Kedvedet akarod tölteni rajtam? – kérdezte Belle hitetlenkedve,John kinyitotta a szemét, kaján vigyorral nézett rá.– Tudod, mire gondolok. Szerelemre – jelentette ki, azzal magához

húzta és folytatta nyakának gyengéd csókolgatását. – Csak szeretnék…egy kis időt… zavartalanul veled tölteni. Úgy, hogy… ne kelljenfélni… hogy valaki bármelyik pillanatban ránk nyithat. … Azt akarom,hogy befejezhessem, amit elkezdek.

Belle azonban ezt mintha meg sem hallotta volna, elhúzódott.– John Blackwood, ez házassági ajánlat akart lenni?John nem mozdult, még hátradőlve ült, szempillája alól nézett fel rá

és mosolygott.– Szerintem igen. Szerinted?– ”Szerintem igen. Szerinted?” – utánozta Belle. – Szerintem pedig

ez a lehető legkevésbé romantikus lánykérés volt. Ehhez fogható prózaiszöveget még sosem hallottam.

– Ezek szerint sok házassági ajánlatot kaptál már?– Ami azt illeti, igen.John nem egészen erre számított.– Azt hittem, te vagy a gyakorlatias és józanul gondolkodó a

családodban. Azt hittem, te nem akarsz szirupos szerelmi vallomást.Belle ököllel tréfásan a vállába csapott.

– Dehogynem! Minden nő azt akarja. Különösen attól a férfitól,akinek az ajánlatát el akarja fogadni. Szóval találj ki valamikönnyfakasztó szöveget és én…

– Aha! Szóval elfogadod az ajánlatomat! – vigyorodott el Johngyőzedelmesen és magára húzta a kisasszonyt.

– Azt mondtam, hogy el akarom fogadni az ajánlatot. Nem azt, hogyelfogadtam.

– Az csak részletkérdés – felelte, azzal újra csókolni kezdte, aligtudta elhinni, hogy hamarosan igazán egymáséi lesznek.

– Részletkérdés?! – mordult bosszúsan Belle. – El sem tudom hinni,hogy képes voltál ezt mondani nekem. Hogy feleségül akarsz venni,hogy legyünk végre túl az egészen?! Szentséges ég, ez szörnyű!

John rájött, hogy baklövést követett el, de készségesen korrigált.– Nos, ha lánykérésem híján volt a kellemnek, legalább őszinte volt.– Még szép, hogy legalább őszinte volt – nézett rá Belle mogorván. –

igent mondok, amint rendesen megkérsz.John vállat vont, újra magához vonta szíve hölgyét.– Még egy kicsit csókolni akarlak.– Nem akarsz előbb kérdezni valamit tőlem? – Nem. – Nem? – Nem.– Ezt hogy érted? – Belle próbált elhúzódni, de John erősen fogta.– Úgy, hogy csókolni akarlak.– Azt tudom, te mamlasz. Azt akarom tudni, miért nem akarsz

valamit kérdezni tőlem most rögtön.– Ó, nők! – sóhajtott John tettetett érzelgősséggel. –Mindig van

valami bajuk. Ha…Belle megint ököllel a karjára csapott.– Belle – szólt John nyugtatón, türelmesen. – Nyilván tudod, hogy

idedobtad nekem a kesztyűt. Nem mondasz igent, amíg annak rendje ésmódja szerint nem kérem meg a kezedet, igaz?

Belle bólintott.– Akkor legalább egy kis időt hagyj nekem! Idő kell ahhoz, hogy

valami eredetit kitaláljak.– Értem – felelte Belle. Ajkának két szeglete rögtön mosolyra

húzódott.

– Ha romantikát akarsz, igazi románcot, néhány napot várnod kell.– Azt hiszem, annyit kibírok.– Remek. Most megtennéd, hogy hozzám bújsz, és újra

megcsókolsz?Belle engedelmeskedett.John a hét folyamán újra meglátogatta Belle-t. Amint kettesben

voltak, magához vonta és azt mondta:– Az ékszer nem kell, az csak elvakít, mintha Atlanta kincseket hajít,

s a bolond férfi szeme ottragad gyöngyön, gyémánton…2

– …mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr-öröm. De ennyi kevés. – fejezte be a verset Belle. –Attól tartok, téged aza balszerencse ért, hogy a nevelőnőm rajongott John Donneköltészetéért. Szinte minden versét betéve tudtom. – John bosszús arcátlátva hozzátette: – De meg kell dicsérjelek a szenvedélyes szavalatért.Nagyon megható volt.

– Nyilvánvalóan nem elég megható. Vagyis nem felelt meg. Mégdolgoznom kell rajta – mondta John, azzal fejét leszegve kivonult.

– És tartózkodj John Donne-tól! – kiáltott fel Belle. –Egyetlenversével sem tudsz becsapni.

Belle nem lehetett egészen biztos benne, de mintha valami egyáltalánnem elegáns szót hallott volna mormogni, mielőtt John becsukta magamögött az ajtót. John egész héten említést sem tett a közelgőlánykérésről, bár néhány eseményre elkísérte Belle-t és szinte mindendélelőtt meglátogatta. Belle sem hozta fel a témát. Belle tudta, hogyJohn letagadná, de látszott rajta, hogy élvezi saját tervét, és nem akartaelrontani az örömét. John időnként furcsa pillantásokat vetett rá, ésBelle tudta, hogy készül valamire.

Gyanúja beigazolódott egyik reggel, amikor John három tucattökéletes rózsával állított be a Blydon-házba, mely virágokat rögtön akisasszony lába elé fektetett a nagy hall kellős közepén. Térden állvaszavalta:

– Szemed ha csak koccint reám,téged köszönt szemem,ha csókot hagysz poharamon,a bort nem ízlelem,égi ital, amit kivana lélek szüntelen,

de hogyha csókod szívhatom,nektár se kell nekem.”Majdnem sikerült. Belle szeme elfátyolosodott, és amikor a ”csókot

hagysz poharamon” részhez ért, önkéntelenül a szívéhez kapott.– Ó, John! – sóhajtott. Aztán beütött a katasztrófa. Persephone

lépdelt lefelé a lépcsőn.– John! – kiáltott fel örömmel. – Ez a kedvencem! Honnan tudta?John lehajtotta a fejét, kezét ökölbe szorította combja mellett. Belle

elmozdította kezét a szívéről és csípőre tette.– Apám szokta ezt szavalni anyámnak – folytatta Persephone

kipirulva. – És anyám mindig ragyogott az örömtől.– Azt képzelem… – mormogta Belle.John zavartan nézett fel rá.– És, tudja, különösen találó volt – tette hozzá Persephone –, mivel

anyámat is Celiának hívták, isten nyugosztalja.– Találó? – kérdezte Belle, szemét le sem véve Johnról, aki bölcsen

hallgatott.– Igen – felelte Persephone mosolyogva. – Mert a vers címe:

Celiához. Szerzője pedig Ben Jonson.– Igazán? – szólt Belle fanyar ábrázattal. – John, ki az a Celia?– Persephone úrhölgy kedves édesanyja, természetesen.Belle önkéntelenül csodálta, hogy John képes volt eztrezzenéstelen arccal kimondani.– Nos, én örülök, hogy Johnson írta ezt a verset. Rossz lenne

belegondolni, hogy egy Celia nevű nőnek írtál verset, John.– Attól tartok, nem ismerem Celia kedves nevét.Belle erőltetetten negédes mosollyal nézett rá.– Szerintem rájössz, hogy a Belle névhez könnyebben találsz rímet.– Ez nyilvánvalóan így van, de én szeretem a kihívásokat. Na de a

Persephone név igazán kihívás lenne az intellektusomnak.– Ó, ne, kérem, hagyja abba! – nevetett Persephone.– Persephone. Hmmm, lássuk csak, használhatnánk a ”periszkópív”

kifejezést rímként, de az nem túl elegáns.Belle-t önkéntelenül magával ragadta John jó humora– És mit szólnál ahhoz, hogy ”perzsa póni”? – ajánlotta.– Vannak benne lehetőségek. Azonnal elkezdek rajta dolgozni.

– Elég legyen az évődésből, drága fiam – szólt Persephone, azzalanyaian megfogta John kezét. – Fogalmam sem volt, hogy ennyirekedveli Ben Jonsont. Őt különösen kedvelem. A színdarabjait is szereti?Én imádom a Volpone, avagy a pénz uralmát, bár eléggé erős és szinteilletlen darab.

– Az utóbbi időben én is elég illetlennek éreztem magamat.Persephone kezét ajka elé kapva nevetett.– Ó, remek. Mert plakáton láttam hirdetni az előadást. Reméltem,

hogy találok valakit, aki elkísér.– Természetesen nagy örömmel megtenném.– Ám Belle kisasszonyt talán nem kéne magunkkal vinnünk. Nem

vagyok biztos abban, hogy a darab megtekintése ifjú hölgyek lelkiüdvét szolgálná, Belle kisasszony pedig többször is hangoztatta nekem,hogy nem tart elég szigorú gardedámnak.

– Ezt valóban Belle kisasszony mondta?– Nos, nem egészen ezekkel a szavakkal, természetesen. Nem

hiszem, hogy tönkre akarna tenni valamit, ami olyan jó neki, de éntudom, honnan fúj a szél.

– Nem mehetnek a színházba nélkülem – szólt közbe Belle.– Attól tartok, mégis magunkkal kell vinnünk – jelentette ki John

affektált sóhajjal. – Nagyon makacs tud lenni, ha valamit a fejébe vesz.– Ó, hallgass már! – riposztolt Belle. – És láss munkához. Úgy

emlékszem, írnod kell valamit.– Igen, azt hiszem, valóban így van – felelte John, azzal a hallból

éppen távozó Persephone felé biccentett. – ”Persephone a perzsapónin”, biztosra veszem, hogy mestermunka lesz.

– Ha nem fogsz rögtön munkához, a vers címe ”Belle a pokolba küldel” lesz.

– Minden ízemben remegek.– Helyes.John elegánsan biccentett, aztán előrelépett és karját kitárva a drámai

szavalat pózát vette fel.– ”Persephone a perzsa pónin fékezhetetlenül eleven” – vigyorgott

kisfiúsán. – Szerinted?– Szerintem ez gyönyörű!John lehajolt, megcsókolta Belle orra hegyét.

– Mondtam már hogy az utóbbi néhány hétben többet nevettem, mintegész eddigi életemben?

Belle nem szólt, csak a fejét ingatta.– Mert így van. Te vagy rám ilyen hatással. Nem igazán tudom,

hogyan csinálod, de eloszlattad haragomat. A sebzettség, a fájdalom, acinizmus az évek folyamán érzéketlenné tett, de most már újra érzem anapot.

Belle éppen azt akarta mondani, hogy ez neki elég költői, eztelfogadja versnek, de ekkor John megcsókolta és elment.

Néhány nappal később Belle este ágyban feküdt, verseskötetekkelkörülvéve.

– Nem fog még egy ”Celiához” verssel bolonddá tenni – mondtamagában. – Felkészülök.

Aggódott kicsit, hogy egy kortárs költő versét esetleg nem ismernéfel. A nevelőnője csak a klasszikusokat tanította meg neki, és LordByron Ahogy itt jár-kél című versét is csak azért ismerte, mert a szerzőolyan hírhedt volt.

Aznap délután villámlátogatást tett a könyvesboltba, melynek soránbeszerezte William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge Líraiballadák kötetét, valamint egy William Blake nevű, eléggé titokzatosszerző Az ártatlanság és a tapasztalás dalai című művét. Akönyvesboltos biztosította, hogy Blake egykor majd híres lesz éspróbálta rásózni a Menny és pokol házassága című kötetet is, de Bellenem vette meg, mert úgy találta, hogy John abban nem találhat semmiromantikusat.

Belle mosolyogva nyitotta ki a Dalokat, és belelapozott, hangosanolvasta.

Tigris! Tigris! éjszakánkErdejében sárga láng,Mely örök kéz szabta rádRettentő szimetriád?Ajkát csücsörítve felnézett.– Ezek a modern versek nagyon furcsák – dünnyögte, azzal fejét

ingatva visszafordult a könyv felé.Bang!Belle lélegzete is elállt. Mi volt ez?Bang!

Kétségtelen: valaki van az ablaka előtt. Rémület fogta el, kibújt azágyból, a padlóra lapult. Négykézláb mászott az öltözőasztaláig.Leemelt egy ón gyertyatartót, amit Emma még Bostonból hozott ésnéhány évvel korábban születésnapi ajándékként adta neki.

Belle lapulva az ablakhoz osont. Óvatosan, hogy a betolakodnikészülő személy meg ne láthassa, felállt az ablak melletti székre. Afélelemtől remegve várt.

Az ablak megreccsent, Belle látta, hogy valaki felhúzza azablaktáblát. Fekete kesztyűs kéz jelent meg az ablakpárkányon.

Belle lélegzete is elállt.Aztán egy másik kéz jelent meg. Aztán egy erős test bukfencezett be

hangtalanul a padlóra.Belle felemelte a gyertyatartót, a betolakodó fejére célzott, amikor az

hirtelen megfordult és ránézett.– Jesszus! Meg akarsz ölni?– John?!

13. fejezet

– Mit keresel te itt? – kapkodott levegő után Belle.– Letennéd azt az ütőeszközt?Belle végül leengedte a gyertyatartót, és a kezét nyújtotta Johnnak,

aki ezt elfogadta és felállt.– Mit keresel te itt? – ismételte meg a kérdést. Szíve hevesen kezdett

verni, ahogy meglátta őt a hálószobában.– Hát nem nyilvánvaló?Meglehet, azért jött, hogy elrabolja és gyorsan Gretna Greenbe

menjenek, a skót határon túlra, ahol szabadon összeházasodhatnak,vagy a magáévá akarja tenni, vagy egyszerűen csak beköszönt.

– Nem nyilvánvaló – mondta lassan, halkan. – Egyáltalán nemnyilvánvaló.

– Észlelted, hogy az elmúlt héten kétszer Persephone, kétszer abátyám, egyszer Dunford társaságában láttalak, és háromszor társaságieseményeken, ahol csak hatvan év feletti nők jelenlétében beszélhettemveled?

Belle alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.– Amikor eljöttél hozzánk, kettesben lehettünk.– Nem számolom kettesben töltött időnek azt, amikor azért kellett

aggódnom, hogy Miss Perzsa Póni bármelyik pillanatban ránk nyithat.Ezt olyan durcásan mondta, hogy Belle lelki szemei előtt valami

szörnyű igazságtalanság miatt toporzékoló nyolcéves fiú képe jelentmeg.

– Ugyan már! – kuncogott. – Persephone nem is olyan rémes.– Gardedámnak valóban kiváló, de ez nem kisebbíti a tényt, hogy

átkozottul rosszul tudja időzíteni a megjelenéseit. Hiszen szinte félekmegcsókolni téged.

– Nem tapasztaltam hanyatlást a megcsókolási kísérletek számában.

John olyan pillantással nézett rá, amely arra utalt, hogy nem egészenértékeli a humort.

– Csak azt akarom mondani, hogy átkozottul elegem van abból, hogymásokkal kell osztoznom rajtad.

– Ó!Belle úgy érezte, ilyen szépet még senki nem mondott neki.– Az imént másztam fára, végigkúsztam egy bizonytalan ágon,

egyáltalán nem biztonságos magasságban. Mindezt a sérülés miatt sutalábammal – jelentette ki John, azzal lehúzta a kesztyűjét és kezdteleporolni magát. – Mindezt csak azért, hogy veled lehessek, kettesben.

Belle feszengve nézett rá, halványan felfogta, hogy John az imént akeserűség vagy gyötrődés jele nélkül említette a sérült lábát.

– Romantikus lánykérést akartál. Hidd el, ennél romantikusabb márnem leszek – azzal zsebéből egy szál gyűrött vörös rózsát vett elő. –Hozzám jössz feleségül?

Belle-t elárasztották az érzelmek, pislogott, nehogy kicsorduljonszeméből a könny. Szóra nyitotta ajkát, de hang nem jött ki a torkán.

John előrelépett, megfogta két kezét.– Kérlek! – szólt, és ez az egyetlen szó segített, elég volt ahhoz, hogy

Belle hevesen bólogatni kezdjen.– Igen. Ó, igen! – azzal John karjába vetette magát, fejét mellkasára

hajtotta.John pedig percekig szorosan magához ölelte, élvezte testén teste

melegét.– Olyan régen meg kellett volna kérnem a kezedet? –súgta hajába. –

Már Westonbirtben. De megpróbáltalak eltávolítani magamtól.– Miért?John torka elszorult.– John, beteg vagy? Úgy nézel ki, mintha valami romlottat ettél

volna.– Nem, Belle, én… – küszködött, hogy szavakat találjon. Nem fogja

becsapni Belle-t. Nem fog hazugságon alapuló házasságra lépni. –Amikor azt mondtam neked, hogy nem olyan férfi vagyok, akinekgondolsz, akkor…

– Emlékszem – vágott a szavába Belle. – És még mindig nem értem,mire gondolsz…

– Cssss – hallgattatta el, ujját ajkára téve. – Van valami amúltamban, amit el kell mondanom neked. A háború alatt történt.

Belle szó nélkül megfogta a kezét és az ágyához vezette. Leült,hellyel kínálta Johnt, de ő túlságosan nyugtalan volt.

Hirtelen megfordult, az ablakhoz lépett, a párkányra támaszkodott.– Megerőszakoltak egy lányt – bökte ki, és hálás volt, hogy nem látta

Belle arcát. – Az én hibám volt.Belle elsápadt.– Ezt… ezt hogy érted?John részletesen elmesélte.– Így történt. Legalábbis így emlékszem. Részeg voltam – fejezte be

a történetet és keserűen felnevetett.– John, nem a te hibád volt – nyugtatta Belle lágy, szeretetteljes,

hittel telt hangon.John hirtelen megfordult.– Te nem voltál ott. Ismerlek. Nem hagytad volna, hogy ilyesmi

történjen, ha meg tudtad volna akadályozni.John szembenézett vele.– Nem figyeltél rám? Részeg voltam. Ha józan lettem volna,

teljesíteni tudtam volna Ana anyjának tett ígéretemet.– Ez a Spencer megtalálta volna a módját, hogy meg tegye. Nem

vigyázhattál a lányra a nap minden percében.– Megtehettem volna, hogy… – elhallgatott. – Nem akarok beszélni

róla.Belle felállt, odament hozzá, gyengéden megérintette a karját.– Pedig talán jobb lenne, ha…– Nem! Nem akarok beszélni róla. Nem akarok rá gondolni. Én… –

hangja elcsuklott.. – így is feleségül jössz hozzám?– Hogy kérdezhetsz ilyet? – súgta. – Hiszen sze… – elhallgatott,

túlságosan félt attól, hogy felborítja a kényes egyensúlyt, ami köztükigazi érzései kifejezésére kialakult.

– Nagyon szeretlek. Tudom milyen jó és becsületes ember vagy,akkor is, ha te ezt nem érzed magadról.

John karja mozdult, erősen magához vonta. Ölelte, csak ölelte,csókokkal borította el Belle arcát.

– Ó, Belle! Olyan nagyon szükségem van rád! Nem tudom, hogyanéltem eddig nélküled!

– Én sem tudom, hogyan élhettem eddig nélküled.– Kincs vagy, Belle. Igazi ajándék nekem – mondta, azzal hirtelen

megperdült, szédítő keringőben táncoltak. Forogtak, körbe-körbe, mígaz ágyra nem zuhantak nevetve, kifulladva.

– Nézz rám – lihegett John. – Nem is emlékszem, mikor engedtemmagamat legutóbb boldognak lenni. Most pedig egész nap nem lankadle a mosoly az arcomról és nem tudom, miért. Megmásztam egynyavalyás fát, bemásztam az ablakodon és itt vagyok… és nevetek. –Azzal talpra ugrott, magával húzva a kisasszonyt. – Éjnek évadján veledlehetek. Ma éjjel táncolnék, éreztem, és táncolok, tessék, atökéletességet tartom a karomban.

– Ó, John! – sóhajtott, képtelen volt megfelelő szavakat találniérzelmeinek.

John megérintette a kisasszony állát, és közelebb húzta, mégközelebb.

Belle szíve a torkában dobogott, ahogy John ajka az ajkára tapadt. Eza csók más volt, mint az addigiak. Olyan szenvedély volt benne, mintmég soha, birtokló hév. És Belle kénytelen volt elismerni, hogy ez abirtoklásvágy nem egyoldalú. Ahogy csókolta, teljes szerelemből…mindezzel azt akarta kimutatni, hogy senki máshoz nem tartozik, csakaz övé.

John keze Belle hátát simogatta, melegséget sugárzott szét a hálóingvékony anyaga alatt. Letévedt egészen tomporáig, tenyerét rásimította,szorosan magához vonta, hogy Belle érezhesse vágyának feszülőbizonyítékát.

– Van fogalmad arról, mennyire akarlak? – kérdezte rekedtesen. –Tudod, mennyire?

Belle képtelen volt megszólalni, mert John csókkal tapasztotta beszáját. Bólintani sem tudott, mert John keze dús hajában volt, hátulrólés mozdulatlanul tartotta fejét, így Belle úgy válaszolt, ahogy tudott,vagyis hátranyúlt, John tomporához és közelebb vonta magához. Aválasz rekedtes nyögés volt, és Belle testében a nőiség izgalma cikázotta tudattól, hogy milyen hatalma van a férfi felett. John letérdelt elé, ajkaforró ösvényt égetett a hálóing anyaga alá, csúszott egyre lejjebb, akeblek között indult lefele és köldöktájt állapodott meg.

– John? – szólt pihegve. – Mit…

– Csss, hagyd, hogy… majd én – azzal még lejjebb csusszant, abokáját ölelte át. – Olyan lágy! – mormogta. –A bőröd a holdfényben.

– Holdfény? – kérdezte Belle elfojtott hangon. A testét átjáró erősérzés szinte használhatatlanná tette hangját.

– Lágy és puha, és van benne egy kis titokzatosság.Keze lassan felfelé kúszott a lábikrán, felfelé tolva a hálóinget.

Félúton volt, amikor hirtelen mögéje került, hogy egy-egy lágy csókotleheljen a térdhajlatára. Belle felkiáltott és majdnem elesett, John fejébekellett kapaszkodnia, hogy megtámaszkodjon.

– Ezt szereted, ugye? Nem felejtem el – mondta, azzal továbbcsusszant felfelé, a comb finom bőrét csodálva. Ördögi mosollyal ahálóing már meglehetősen magasan lévő pereme alá dugta a fejét, ésbelecsókolt a comb és a csípő közötti kis mélyedésbe.

Belle azt hitte, menten elájul.A hálóing még feljebb mozdult, csípő fölé, és Belle némiképp

megkönnyebbült, hogy John ajka a combjáról a hasára csusszant,kikerülve a legintimebb testtájat.

Ahogy John még feljebb tolta a hálóing anyagát, talpra állt, kisséelidőzött, mielőtt a kebleket felfedte.

– Nem felejtettem el a múltkor megemlíteni, hogy tökéletesek? –súgta fátyolos hangon a fülébe.

Belle szótlanul ingatta a fejét.– Kerek, ruganyos és gyönyörű kis rózsaszín bimbó van rajtuk.

Egész nap tudnám szopogatni.– Ó, istenem! – sóhajtott Belle, és a térde megint teljesen elgyengült.– Még nem végeztem, szerelmem! – A keblek pereme alatt tartotta a

hálóinget, aztán bőréhez simította. Ahogy felfelé húzta, Belle érezte,hogy a nyomás keble alsó részéről felfelé vándorol. A gyönyör hullámaiindultak meg testében, ahogy a szegély a mellbimbókhoz ért és a kétrózsaszín halmocskába akadva a keblek finoman megrezegtek. Észresem vette, máris teljesen meztelen volt, bőre fehéren ragyogott agyertyák halvány fényében.

John felsóhajtott.– Életemben nem tárult még a szemem elé ilyen gyönyörűség – súgta

lázasan.Belle elpirult az örömtől, és mintha ekkor hirtelen rádöbbent volna,

hogy anyaszült meztelen.

– Ó, istenem! – nyögött fel. A szemérem hűvös szélként csapta meg,keze moccant, csusszant, hogy eltakarja magát.

Már amennyire tudta.Ami nem volt eléggé hathatós.John nevetett és a karjába vette.– Tökéletes vagy. Szégyenkezésre semmi okod.– Nem vagyok azr – felelte halkan. – Veled nem. Ez olyan furcsa. Én

nem… nem vagyok ehhez hozzászokva.– Remélem is.Azzal odébb tolta a könyveket az ágyról és a puha fehér ágyneműre

engedte Belle fejét. És a kisasszony lélegzete is elakadt, amikor aztlátta, hogy John vetkőzni kezd. Előbb az ingét vetette le, feszesizomzatú mellkas tárult fel, évek hosszú sora, kemény munka kelletthozzá, hogy így meg edződjön. A látvány meleg csiklandós érzéstkeltett Belle hasában, nem gondolkodott, csak kezét nyújtotta a férfifelé, bár túl messze volt, hogy elérje.

John elmosolyodott és felnyögött ettől a kíváncsiságtól. Egyrenehezebben tudta türtőztetni magát, különösen így, hogy Belle nagy,kék szemével nézett fel rá. Leült az ágy szélére, lerángatta a csizmáját,aztán a nadrágiát.

Belle felszisszent, amikor meglátta férfiasságát, hatalmas, és… nem,ez nem fog menni. Vagy nagyobb az átlagnál, vagy Ő szűkebb, mint azátlag, de… újra levegő után kapkodott.

A térde.– Szentséges ég! – súgta.Mert John térde csupa seb volt, és úgy látszott, mintha térd fölött egy

nagy darab húst vágtak volna ki belőle. A feszes bőr fehér volt,szőrtelen, puszta léte emlékeztető a háború borzalmaira.

John ajka megrándult.– Nem kell ránézned.Belle elkapta tekintetét, John szemébe nézett.– Nem arról van szó. Egyáltalán nem csúnya. – Azzal, hogy állítását

igazolja, lecsusszant az ágyról, John elé térdelt, megcsókolta a hegeket.– Bánt, ha arra gondolok, mennyire fájhatott ez neked – súgta. – Ésmilyen kevésen múlt, hogy elveszítsd a lábadat. Olyan életerős, olyaneleven vagy! El nem tudom képzelni, mi lett volna úgy veled.

Azzal újra csókolni kezdte, a szeretet lágy áramával árasztotta el.

John olyasmit érzett, amit sosem gondolt volna, amiről sosemálmodott volna, és ezek az érzések most többszörös erővel feszítették.Határozott mozdulattal talpra rántotta.

– Ó, istenem, Belle – súgta érzelmektől rekedtes hangon. – Annyiraakarlak!

Az ágyra zuhantak, úgy, hogy John kemény teste teljesen betakartaBelle-t, akiből kiszorult a szusz, de olyan jóleső érzés volt a férfi súlyátviselni! Még sosem érzett ilyesmit. És John csókolta, csókolta egészenaddig, amíg bizonyosságot nem szerzett, hogy Belle szinte elolvad agyönyörűségtől, aztán hirtelen felemelte a fejét és mélyen a szemébenézett.

– Azt akarom, hogy előbb neked legyen jó. Hogy tudd, nincs mitőlfélni, csak szépség van és gyönyörűség.

– Nem félek – súgta Belle. Aztán eszébe jutott, milyen nagynak tűnt.– Talán egy kicsit aggódom.

John nyugtatóan mosolygott rá.– Nincs tapasztalatom ártatlan lányokkal, de azt akarom, hogy ez

tökéletes legyen neked. Azt hiszem, könnyebb, ha előbb neked lesz jó.Belle-nek fogalma sem volt, miről beszél John, de bólintott.– Ezt úgy mondod, mintha sokat gondolkodtál volna rajta.– Hidd el – mondta érzelmektől fűtött, rekedtes hangon – szinte csak

erre gondoltam, semmi másra.Keze gyengéden lecsusszant Belle testén.Belle pedig kezét mozdította, megérintette arcát és azt mondta: –

Bízom benned.John ajkát végighúzta Belle ajkán, hogy elvonja a figyelmét, amikor

nőiségének leglényegére tapintott. Talán nyugtalan lenne, és John nemakarta, hogy döbbent legyen.

De az volt. Belle kis híján leugrott az ágyról.– Biztos vagy benne, hogy ezt kell tennünk? – kérdezte pihegve.– Igen.És ujjai mellé ajka csatlakozott. Belle szinte biztos volt benne, hogy

meghalt. Semmi nem lehet ennél erkölcstelenebb. .. vagy nagyobbgyönyör.

– Ó, John! – zihált, képtelen volt megakadályozni, hogy lelke nesodródjon az öntudatlanságba vezető örvényben. – Nem hiszem,hogy… nem tudok…

De tudott. Olyan érzés volt, mintha hirtelen minden idegvégződése agyomrába vándorolt volna. Megfeszült, aztán kirobbant az érzés.Hosszú percekig lebegett ebben az érzésben, mire vissza tudott lebegnia felszínre és csak annyit tudott mondani: – Szentséges mennyek!

Hallotta, hogy John nevet, és amikor kinyitotta a szemét, azt látta,hogy derűsen néz le rá. Aztán lehajolt, megcsókolta az orrát.

– Ez teljesen normális volt? – kérdezte alig hallhatóan.John bólintott.– Annál is jobb.– Valóban?John megint bólintott.– És neked…? – nem fejezte be a mondatot. Ez teljesen új volt neki,

és fogalma sem volt, hogyan fejezze ki magát.John gyengén ingatta fejét.– Amikor én elélvezek, tudni fogod.– Olyan jó lesz neked is, mint amit én… – ezt a mondatot sem tudta

befejezni.John szeme elsötétült a vágytól. Bólintott.– Jó – sóhajtott Belle. – Nem szeretném, ha neked nem lenne olyan

jó, mint nekem. De ha nincs ellenedre, szeretnék pár percig hozzádbújni.

Feszülő férfiassága ellentmondott e szavaknak, de kijelentette: –Nem vágyom semmi másra.

Alig néhány pillanatig tarthatta karjában azonban, amikor szörnyűhang ütötte meg a fülüket. Persephone hangja.

És kopogott az ajtón.– Ó, Belle! – szólt színpadi suttogással. – Belle!Belle rögtön felült.– Persephone?– Bejöhetek egy pillanatra?Belle rettenetesen megijedt.– Hát… jó, de tényleg csak egy pillanatra! – Hála az égnek, az ajtaja

be volt zárva. – Bújj el! – súgta Johnnak.– Igyekszem – felelte szintén súgva. Leugrott az ágyról, átkozta a

hideg éjszakát. Összeszedte a ruháit, remélve, hogy nem hagyott hátrasemmit, és egyenesen Belle öltözőszobájába ment.

Belle pongyolát kapott magára, és az ajtóhoz ment. Elfordította akulcsot, kinyitotta, csodálkozott, hogy egyáltalán meg tud állni remegőlábán.

– Jó estét, Persephone néni!– Bocsáss meg, hogy zavarlak, de nem tudtam aludni, és tudom,

hogy ma a könyvesboltban jártál. Arra gondoltam, nem tudnál valamiolvasnivalót kölcsönadni?

– Dehogynem – felelte Belle, azzal visszalépett a szobába és néhánykönyvet szedett össze. – Csupa verseskötet, de ma este már nem akarokolvasni.

Persephone észrevette Belle csupasz lábszárát a pongyola alatt.– Nem viselsz hálóinget?Belle elpirult, és magában hálát adott az éj sötétjének, hogy nem

olyan feltűnő a zavara.– Melegem volt.– Nem is értem, hogy miért. Az ablak tárva-nyitva van. Még

megfázol.– Nem hiszem – felelte Belle, azzal Persephone kezébe nyomta a

könyveket.– Köszönöm – szólt Persephone, de nem mozdult. Orrát ráncolta,

szimatolt. – Mi ez a szag? Nagyon különös.Belle imádkozott, hogy Persephone hajadon nagynéni státusa

megfeleljen a valóságnak, mert a helyiségben a szeretkezés szagaiterjengtek. Csak remélni lehetett, hogy a vénkisasszony nem ismeri fel.

– Azt hiszem, odakintről jön.– El sem tudom képzelni, mi lehet ez, de ne felejtsd el becsukni az

ablakot, mielőtt ágyba bújsz. És ha akarod, hozok neked egy kisibolyaparfümöt. Ha egy kicsit körbepermetezel belőle, ez a szagbiztosan eltűnik.

– Talán majd reggel – felelte Belle, és elindult vissza, az ajtó felé.– Akkor jó éjszakát. Reggel találkozunk,– Jó éjszakát!Belle becsukta az ajtót és gyorsan bezárta. Megkönnyebbült sóhajjal

támasztotta hátát az ajtólapnak.Ekkor kivágódott az öltözőszoba ajtaja.– Szentséges ég, te nőszemély, rengeteg ruhád van.Belle mintha meg sem hallotta volna.

– Annyira féltem!– Én pedig átkozottul éreztem magamat. Figyelmeztetlek, hogy ezt

nem bírom sokáig – közölte, azzal rossz lábát bosszús, erőteljesmozdulattal a nadrágba csúsztatta.

– Nem bírod? – kérdezte Belle tétován.– Semmiképp. Felnőtt férfi vagyok. Harcoltam egy véres háborúban,

majdnem szétlőtték a lábamat, közel öt évig tőzsdézgettem és elég pénztgyűjtöttem ahhoz, hogy megvegyem azt az átkozott házat. Szerintedszeretek öltözőkben bujkálni?

Belle úgy gondolta, erre a kérdésre nem kell válaszolnia.– Merthogy nem szeretek. Egyáltalán nem.Leült a közeli székbe, hogy jó lábára is fel tudja húzni a nadrágot.

Belle úgy gondolta, azért teszi ezt, mert sérült lába nem elég erős ahhoz,hogy sokáig megtartsa a súlyát.

– És mondok valami mást is – tette hozzá, meglehetős haragrahergelve magát. – Az enyém vagy. Érted? És nem szeretem, ha úgy kelléreznem, mintha tolvaj lennék, ha azt akarom élvezni, ami az enyém.

– Mit fogsz tenni? – kérdezte Belle.John az ingét vette fel.– Azonnal feleségül veszlek. Aztán visszaviszlek Bletchford

Manorba, ágyba duglak és egy hétig nem kelünk fel. És nem kellaggódnunk, hogy Miss Perzsa Póni dörömböl az ajtón és tönkreteszi ahangulatot.

– Igazán új nevet kéne adnod már a birtokodnak.– Az otthonomnak – igazította ki, rossz néven véve, hogy témát

próbál váltani. – És az utóbbi időben túlságosan el voltam foglalvaazzal, hogy udvaroljak neked, így nem volt időm gondolkodni a dolgon.

– Segítek neked – mosolygott Belle. Tehát szereti. Lehet, hogy Johnezt nem mondta ki szavakkal, de ott volt a szemében.

– Jó. Most, ha megbocsátasz, ki kell másznom az ablakodon,lecsúszni azon a fán, és visszamenni Damien házába, hogy aludjak egykicsit. Holnap pedig el kell intéznem, hogy kivételes házasságiengedélyt kapjunk.

– Kivételes házassági engedélyt?– Nem vagyok hajlandó ezt az ostoba helyzetet elviselni tovább,

mint feltétlenül szükséges. Ha szerencsénk van, a hét végére márházasok lehetünk.

– A hét végére? – ismételte Belle. – Meg vagy bolondulva? Nemmehetek férjhez ezen a héten. Hivatalosan el sem jegyezhetemmagamat, amíg a szüleim vissza nem térnek.

John felhördült. Káromkodva húzta fel a csizmáját. Ezt az oldalátBelle még egyáltalán nem ismerte.

– Mikor jönnek vissza? – kérdezte nagyon halkan.– Nem vagyok biztos benne.– Lehetséges lenne, hogy valami becslést adj?– Néhány hétnél nem maradnak tovább, azt hiszem – felelte Belle és

kifejtette, hogy a szülei hazatérése után is legalább egy-két hónapotkéne várniuk, mielőtt összeházasodhatnak. Mert az anyja nyilvánragaszkodik a nagy esküvőköz. Ebben egészen biztos volt.

John megint káromkodott.– Ha két héten belül nem érnek vissza, Alex is férjhez adhat. Vagy

haza kell hívni a bátyádat Oxfordból. Nekem mindegy, melyikmegoldást választod.

– Na de…– Nincs semmi de. Ha a szüleid kérdéseket tesznek fel, egyszerűen

mondd azt nekik, hogy össze kell házasodnunk.Belle feszengve bólogatott. Mi mást tehetett volna?– Én el… – elvesztette bátorságát, a mondat többi része kimondatlan

maradt.John megfordult.– Mit akartál mondani?– Én… semmit. Óvatosan mássz le azon a fán. Elég magas.– Pontosan két emelet magas – felelte, és széles mosolya fertőzőnek

bizonyult, mert Belle szája széle is felfelé mozdult, ahogy az ablakhozkísérte.

Belle lehajolt, súgva köszönt el.– Egy búcsúcsókot!És ajkuk egy utolsó, szenvedélyes csókban összeforrt.Belle-nek alig volt ideje viszonozni a csókot, John elhúzódott,

felhúzta kesztyűjét és eltűnt odakint. Belle kinézett, mosolyogvafigyelte, ahogy lemászik a fán.

– Az ajtón is kimehetett volna – mormogta magában. –Persephoneszobája a másik irányban van.

Persze az egész így sokkal jobb mulatság és egészen bizonyosansokkal romantikusabb. Feltéve, hogy nem töri ki azt a makacs nyakátlefelé menet. Belle egy kicsit jobban kihajolt, fellélegezve sóhajtott fel,amikor hallotta, hogy földet ért. John lehajolt, sérült térdét dörzsölte, ésBelle együttérzőn felszisszent.

Nézte, amíg láthatta, álmodozón hajolt ki az ablakon. Eltűnődött,milyen szép is tud lenni London időnként. Mint most, a kihalt utcákkalés…

Valami mozgás ragadta meg figyelmét. Egy férfi? Nem igazán látta.Eszébe jutott, vajon mit keres valaki éjnek évadján gyalog az utcán.

Gyöngyözőn felnevetett. Talán ezen az estén minden londoni úr úgydöntött, hogy szíve hölgyének egészen rendkívüli módon udvarol.

Tüdejét teleszívta a friss levegővel, becsukta az ablakot és ágybabújt. Már kényelmesen elhelyezkedett a meleg takarók alatt, amikoreszébe jutott, hogy John nem lelt kielégülést.

Ajka fanyar mosolyra húzódott. Nem csoda, hogy olyan bosszúsvolt.

John elindult vissza, bátyja házához. Keze egész úton pisztolyamarkolatán volt. London egyre veszélyesebb város, az ember nem lehetelég óvatos. Mégsem akart kocsit vinni Belle házához. Valakimegláthatta volna és ő nem akarta gonosz pletykáknak kitenni.Ráadásul Damien háza csak néhány saroknyira állt. Mintha az előkelőtársaság London egy szűk kerületében lakna. Sokan talán nem is tudják,hogy a Grosvenor Square határán túl is laknak emberek.

Félúton járhatott, amikor lépteket hallott.Megfordult. Valaki követi?Nem látott mást, csak árnyékokat. Folytatta útját. Biztosan csak

képzelődött. Nyilván a háború miatt vannak ilyen üldözési téveszméi,akkor minden hang halált jelenthetett.

Éppen az utolsó sarkon fordult be, amikor ismét meghallotta alépteket. És abban a pillanatban golyó süvített el a füle mellett.

– Mi a fene?Ekkor jött a következő golyó, ez a karját súrolta, vér serkent ki.

Előkapta a pisztolyát, megperdült. Árnyalakot látott az utca másikoldalán, az alak éppen azon igyekezett, hogy újratöltse a fegyverét. Johnnem vesztegette az időt, rögtön tüzelt, a gazember vállát érte a lövés.Elesett.

A fenébe! Nem célzott elég jól. John pisztollyal a kézben elindult aférfi felé, aki meg akarta ölni. Az orvgyilkos látta, hogy közeledik,vállához kapott, nagy nehezen feltápászkodott. Aggódó pillantást vetettJohn felé, de arcát álarc takarta, így John semmiképpen nem ismerhettefel. A gazember még egyszer rápillantott, aztán eliszkolt.

John visszament az utca másik oldalára, sérült lábát átkozta, azlassította le. Sosem volt még ilyen dühös a sorsra, hogy ígymegnyomorította. Nem tudott volna támadójával lépést tartani.Beletörődött a vereségbe, felsóhajtott, megfordult. Ez baj. És nincs jogaBelle-t belerángatni.

Keze a karjára csúszott, érezte, hogy vérzik. Alig érezte a fájdalmat,dühe minden más érzést felülírt. Valaki üldözi, de nem tudja, miért.Valami őrült rejtélyes üzeneteket küldözget neki és a halálát akarja.

Akárki is az, valószínűleg egy percig sem gondolkodna, hogybelevonja Belle-t, ha rájönne, milyen sokat jelent neki. Márpedig ha azelmúlt héten végig követte, tudja, hogy minden szabad percét Belletársaságában töltötte.

Káromkodva lépkedett felfelé Damien házának lépcsőjén. Nemteheti ki Belle-t veszélynek, akkor sem, ha emiatt el kell halasztania azesküvőt.

A kénköves pokolba!

14. fejezet

– Bocsásson meg, kisasszony, üzenete érkezett, Belle felnézett.Lakáj lépett be. Addig álmodozva üldögélt, már vagy ötvenedszerjátszotta le újra, mi történt közte és John között az éjjel. Átvette alakájtól az üzenetet, kibontotta, elolvasta.

Kedves Belle!Sajnálom, hogy nem tudtam előbb értesíteni. Közbejött valami előre

láthatatlan dolog, így ma este nem tudom elkísérni Önt és MissPersephone-t a színházba.

Üdvözlettel:John Blackwood

Belle már vagy egy perce nézte az üzenetet. Nem értette, miért ez ahűvösebb stílus. Vállat vont, nem tartotta érdekesnek a dolgot. Vannak,akik mindig távolságtartóbban írnak, mint ahogyan beszélnek, vagyisnem kéne nagyon bánkódnia, hogy nem ”szeretettel” a búcsúzás, hanemcsak ”üdvözlettel” Az sem számított igazán, hogy nemcsak akeresztnevét, hanem a vezetéknevét is aláírta. Eltette a levelet, azzalbiztatta magát, hogy ne legyen túl élénk a képzelete.

Vállat vont. Talán Dunfordot érdekli a színházi este, és hajlandó akísérőjük lenni.

Dunfordnak valóban volt kedve színházba menni, jól érezte magátBelle és Persephone társaságában. Mindazonáltal Belle gondolataigyakran kalandoztak a férfira, aki előző éjjel a hálószobájába lopózott.Azon gondolkodott, milyen akadály merült fel, hogy nem lehet veleazon az estén, de úgy gondolta, hogy majd másnap mindentmegmagyaráz.

Csakhogy másnap nem látogatta meg. És harmadnap sem.Belle ezen nagyon csodálkozott. Sőt igen dühös volt.

Figyelmeztették, hogy vannak férfiak, akik a nőket kihasználják, hogy

vágyukat töltsék velük, aztán ha ezt sikerült elérniük, elhagyják őket, deképtelen, volt elhinni, hogy John is ezek közé tartozna. Először is nemvolt hajlandó elhinni, hogy képes lenne beleszeretni egy olyan férfiba,aki ilyen alapvetően becstelen, másrészt pedig éjjel ő nyögött fel agyönyörtől, nem pedig John.

Két nap várakozás és a viszontlátásban reménykedés után Belleelhatározta, hogy saját kezébe veszi a dolgokat és üzenetet küldött neki,kérte, hogy látogassa meg.

Nem kapott választ.Belle valósággal tombolt. John nagyon is jól tudja, hogy ő nem

látogathatja meg. A bátyja házában lakik és mindketten nőtlenek.Teljességgel elfogadhatatlan volt, hogy egy hajadon hölgy ilyen házbabetegye a lábát. Különösen itt, Londonban. Anyja a fejét venné, hailyesmi a tudomására jutna, aminek pedig elég nagy a valószínűségemost, hogy a szülei bármikor hazaérkezhetnek.

Újabb üzenetet küldött Johnnak, ezúttal óvatosabban fogalmazott,rákérdezett, tett-e valamit, amivel megbántotta, és kérte, legyen kedvesválaszolni. Belle ajka fanyar mosolyra rándult, miközben e szavakatleírta. Nem igazán volt tehetsége ahhoz, hogy a kissé gúnyos hangvételtelnyomja.

Néhány utcával távolabb John felnyögött, amikor elolvasta ezt azüzenetet. Nyilvánvaló, hogy Belle kezd dühös lenni rá. És ki hibáztatnáezért? Két hétig rendszeresen találkoztak, virágok, csokoládé, versek, ésvégül egy szenvedélyesen romantikus találka, minden joga megvanahhoz, hogy elvárja, találkozzanak.

De mi mást tehetne? A támadás után újabb névtelen üzenetet kapott:Legközelebb nem hibázok.John egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy ha Belle tudna a

veszélyről, mindenképpen megpróbálná kideríteni, ki akarja megölni őt.És mivel nem tartotta valószínűnek, hogy megvédhetné Belle, az ilyenvállalkozás biztosan csak azt eredményezné, hogy ő is megsérül.

Kétségbeesetten sóhajtott fel, fejét tenyerébe hajtotta. Most, hogy aboldogság végre karnyújtásnyira volt, hogyan tölthetné élete hátralévőrészét azzal, hogy aggódik, mikor találja el egy váratlan golyó.Elkomorult. Az ”élete hátralévő része” kifejezés hirtelen új értelmetnyert. Ha az orvgyilkos tovább próbálkozik, előbb-utóbb sikerrel jár.Valamit ki kell találnia.

Ám közben gondoskodnia kell arról is, hogy Belle ebbőlkimaradjon… és semmiképpen ne kerüljön a rá irányuló golyó útjába.Végtelenül szomorúan fogott tollat, mártotta tintába.

Kedves Belle!Egy ideig nincs módomban találkozni önnel. Nem magyarázhatom

meg, miért. Kérem, legyen türelemmel.Maradok őszinte híve:

John BlackwoodTudta, legjobb lenne egyszerűen szakítani, de képtelen volt rávenni

magát. Belle volt az egyetlen az életben, aki igazi örömöt okozott neki,és ezt semmiképpen nem akarja elveszíteni. Úgy vitte le az ominózuspapírdarabot, mintha betegséget terjesztene, és odaadta az egyiklakájnak. Belle egy órán belül megkapja.

Nem is akar gondolni erre az üzenetre.Amikor Belle elolvasta a levelet, első reakciója az volt, hogy

pislogott. Ez nem lehet igaz.Megint pislogott. A szavak nem tűntek el, ott álltak a papíron

fehéren-feketén.Itt valami nagyon nincs rendben. John már megint megpróbálja

eltávolítani magától. Nem értette, miért, és azt sem értette, miértgondolja John, hogy ez sikerülhet neki, de nem engedhette megmagának, hogy elhiggye, John valóban nem vágyik a társaságára.

Hogyan ne vágyna rá, amikor oly heves bizonyságot adott róla? Istennem lehet ennyire kegyetlen.

Belle gyorsan elhessegette ezeket a nyomasztó gondolatokat. Amegérzésére kell hallgatnia, a megérzése pedig azt súgta, hogy Johnszereti. Nagyon szereti. Legalább annyira, mint ő Johnt. Azt kérte, hogylegyen türelemmel.

Ez azt jelenti, hogy igyekszik elhárítani a körülményt, amimegakadályozza, hogy együtt legyenek. Lehet, hogy valami bajban van,és nem akarja őt bevonni.

Mennyire rá vall!Felmordult. Mikor tanulja meg végre, hogy a szerelem azt jelenti,

megosztjuk egymással gondjainkat? Kemény galacsinná gyúrta a leveletés öklébe szorította. Még ma délután megkapja az első leckét, mert apokolba az illemmel, bármit is mondjanak a rossz nyelvek, meg fogjalátogatni.

És volt még valami, ami az utóbbi néhány napban korábbanelképzelhetetlen mértéket öltött. Maga is meglepődött rajta, Bellefélredobta a levelet és összedörzsölte a tenyerét. Élvezetét lelte abban,hogy a nyelvét köszörülte John Blackwoodon és nem válogatta meg aszavait. Nem is vette a fáradságot, hogy szebb ruhába öltözzön, csakköpönyeget vett és elindult, hogy megkeresse a szobalányát. Azöltözőszobában találta meg, éppen a ruhákat nézte át, nincs-evalamelyiken szakadás, egyéb varrnivaló.

– Üdvözlöm, kisasszony – köszönt Mary, amint megpillantotta. –Tudja már, melyik ruhát kívánja felvenni ma este? Ki kell vasalnom.

– Nem számít, nem számít. Azt hiszem, ma este nem megyeksehova. De ma délután szeretnék egy rövid sétát tenni, és szeretném, haelkísérnél.

– Azonnal, kisasszony. – Mary vette a kabátját és követte Belle-t le alépcsőn. – Hova megyünk?

– Ó, nem messze – felelte Belle titokzatosan. Ajkát elszántanösszezárta, kinyitotta az ajtót és leszökellt a lépcsőn.

Marynek szednie kellett a lábát, hogy lépést tarthasson vele.– Még sosem láttam ilyen gyorsan menni, kisasszony.– Mindig gyorsan megyek, ha dühös vagyok.Marynek erre nem volt válasza, így csak felsóhajtott és

meggyorsította a lépteit. Néhány háztömbnyit haladtak, amikor Bellehirtelen megállt. Mary kis híján nekiütközött.

– Hmmm – mondta Belle.– Hmmm?– Ez az a hely.– Milyen hely?– Westborough gróf háza.– Milyen gróf?– John bátyja.– Ó! – Mary az utóbbi hetekben gyakran találkozott Johnnal. – Miért

vagyunk itt?Belle mély levegőt vett, állát makacsul felszegte.– Látogatóba.Azzal Mary válaszát meg sem várva fellépdelt a lépcsőn és

háromszor lecsapta a kopogtatót.

– Kisasszony! – szólt Mary, majdnem sikoltva. – Nem jöhet csakúgy ide.

– – De igen. És meg is teszem – felelte Belle, és türelmetlenségébenmég egyszer kopogott.

– De… de… itt csak férfiak laknak!Belle igen furcsán nézett rá.– Igazán nem kéne úgy beszélned róluk, mintha valami különleges

faj lennének. Olyanok, mint te meg én. – Elpirult. – Illetve majdnemolyanok.

Éppen felemelte a kezét, hogy újra megragadja a kopogtatót, amikora komornyik ajtót nyitott. Belle átadta a vizitkártyáját és közölte, hogyLord Blackwooddal szeretne beszélni. Mary annyira zavarban volt,hogy csak Belle térdmagasságáig volt képes tekintetét emelni.

A komornyik a nagy hallból nyíló kis szalonba kísérte a két hölgyet.– Miss Persephone rögtön az utcára tesz – súgta Mary, fejét ingatva.– Nem fog az utcára tenni, amúgy is nekem dolgozol, vagyis ő nem

bocsáthat el téged.– De nem fog tetszeni neki.– Nem látok okot arra, hogy erről egyáltalán tudomást kéne

szereznie – felelte Belle határozottan. De egész belsője remegett. Ezteljesen ellentmondott az illemszabályoknak, és ha van valami, amireédesanyja nem nevelte, az éppen az, hogy az illemszabályok ellenvétsen. Ó, nem először jár Johnnál egyedül, de az vidéken volt, ahol azetikett nem olyan szigorú.

Amikor azt hitte, idegei húrját már nem lehet tovább feszíteni,megjelent a komornyik.

– Lord Blackwood nem fogad vendéget, kisasszony.Belle alig kapott levegőt. Ez nagy sértés. John nem hajlandó

találkozni vele. Talpra ugrott, és kivonult a szalonból, egyenes háttal,olyan méltósággal, amire születése óta nevelték.

Meg sem állt, csak akkor nézett vissza, amikor már lefelé ment alépcsőn, az utcára. Akkor azonban nem tudta megállni, visszanézett,

John ott állt egy második emeleti ablakban és őt nézte.Amint meglátta, hogy ő visszafordul, ellépett az ablaktól és a

függöny visszahullt a helyére.– Hmmm – szólt Belle, még az ablakra nézve.

– Mi az? – kérdezte Mary és követte a kisasszony pillantását, desemmi érdekeset nem látott.

– Micsoda szép fa van az épület előtt!Mary összevonta a szemöldökét. Úgy találta, hogy munkaadójának

elment a józan esze.Belle az állát simogatta.– Szokatlanul közel van a külső falhoz. – Furcsán mosolygott. –

Gyere, Mary, dolgunk van.– Nekünk?Ám Belle meg sem hallotta Mary szavait, mert már jó néhány

lépcsőfokkal előtte járt.Amikor hazaért, Belle egyenesen a szobájába vonult, szekreteréhez

ült, és üzenetet írt Emmának, aki kamasz korában még nála iszabolátlanabb kisasszony volt.

Drága Emma!Hogyan kell fára mászni?

Szeretettel:Belle

Miután Belle elküldte a levelet unokahúgának, átadta magát abánatnak, oly módon, hogy a lehető legjobban csillapítsa fájdalmát.Vásárolni ment.

Erre a kirándulásra magával vitte Persephone-t. A vénkisasszonynem tudott betelni a londoni üzletekkel. Sokkal nagyobb a választék,mint Yorkshire-ben, magyarázta. Ráadásul jó mulatság volt Alex pénzétkölteni.

A legutóbbi bevásárlókörüt után egyik hölgynek sem volt igazánszüksége ruhára, de közeledtek az ünnepek, ezért olyan üzletekbe tértekbe, ahol apró csecsebecséket, ajándékokat lehetett kapni. Belle találtegy furcsa kis teleszkópot a bátyjának, anyjának pedig egy édes kiszenélődobozt, de azt kívánta, bárcsak Johnnak vásárolhatna.Egyszerűen hinnie kell, hogy minden jóra fordul. Nem hihet semmimást. Az a másik lehetőség nagyon, túlságosan fájdalmas lenne.

Talán azért nem vette észre az egyik sikátorban ólálkodó, kétmeglehetősen rosszarcú alakot, mert annyira lefoglalták gondolatai.Egyikük egy szempillantás alatt elkapta a karját és elkezdte mélyebbrehúzni a sikátorba.

Belle sikoltott, minden erejével küzdött. A gazember elég mélyrerántotta a sötét átjáróba, hogy a járókelők nem látták. London olyanzajos város lett, hogy érthető, miért nem figyelt fel senki a kiáltásra.

– Engedjen el, maga tuskó!Karját mintha kitépték volna a helyéből, de ellenállt, nem törődött a

fájdalommal, mindenáron menekülni akart.– Ez a' – mondta az egyik gazember a másiknak. – Szavamra, eztet

akartajaza pacák.– Fogjad má be, oszt hozzad ide.Ekkor előlépett a másik férfi, és Belle rémülete menten

megtízszereződött. Semmiképpen nem tud szembeszállni két férfierejével.

Ám amikor már úgy tűnt, minden elveszett, megmentő érkezett,mégpedig meglehetősen valószínűtlen hősnő:

Persephone. Egy különösen érdekes kirakat vonta el a figyelmét,amikor Belle eltűnt a sikátorban, és meglehetősen megdöbbent, amikorvisszanézett és azt látta, hogy gyámoltja eltűnt. Amikor Belle nevétkiáltotta és nem kapott választ, aggódni kezdett és igen riadtan kereste.

– Belle! – kiáltott ismét, ezúttal hangosabban. Persephone a fejétforgatva elindult visszafelé. Aztán, amint elhaladt egy sikátor előtt,mozgást látott és Belle ismerős szőke haját.

– Szentséges ég! – sikoltott olyan hangosan, hogy a járókelőktöbbsége megtorpant és őt nézte. – Engedjék el, maguk vadállatok! –azzal az esernyőt a feje fölött lengetve előrelendült. – Megmondtam,hogy engedjék el! – kiáltotta és fegyverével az egyik támadó fejéresújtott.

– Fogd be a pofádat, vén kurva! – üvöltött fel fájdalmasan amegtámadott.

Persephone válaszul vízszintes, kaszáló mozdulatot tett, testeközepén találta el a férfit, akinek a lélegzete is elállt, és a földre zuhant.

A másik gazember a pánik és a puszta bírvágy között vacillált,nagyon vágyott a pénzre, amit beígértek nekik, ha elfogja a sárga hajúhölgyet. Még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tett, bár tudta, hogyPersephone kiáltásai nyomán többen is a sikátorba siettek.

– Azt mondtam, engedje el! – mennydörögte Persephone. Támadásitaktikát változtatott, és az esernyő hegyével kezdte döfködni. Amikor

kis híján ágyékon bökte, a gazember végre elengedte Belle-t ésfájdalmasan kétrét görnyedve elfutott.

– Persephone, nagyon köszönöm – pihegett Belle. Ha késve is, arémület megjelent tekintetében.

De Persephone nem figyelt rá. Minden figyelmét a járdán fekvőférfire fordította. A gazember mozdult, mintha fel akarna kelni, de MissPersephone gyomron bökte.

– Ne olyan hevesen, mister – szólt rá erélyesen.Belle szeme tágra nyílt. Nem is álmodta volna, hogy a jó öreg

Persephone ilyen talpraesett és vérmes tud lenni.A gazember látta, hogy egyre többen gyűlnek köréjük. Rájött, hogy a

menekülés lehetetlen. Behunyta a szemét. Belle nagymegkönnyebbülésére hamarosan megjelent a helyszínen egy rendőr,akinek elmondta, mi történt. A rendőr kérdéseket tett fel a támadónak,de az egy szót sem szólt. Egészen addig, amíg a biztos úr fel nemvilágosította, milyen büntetést kaphat azért, mert megtámadott egyúrihölgyet.

Ezután a férfi dalolt, mint egy kanári.Felbérelték, hogy elrabolja a kisasszonyt. Igen, éppen őt. Nem, nem

valamilyen szép szőke hölgyet, hanem éppen ezt a kisasszonyt. Az úr,aki pénzt ígért neki ezért, előkelő kiejtéssel beszélt. Határozottanarisztokrata születésűnek tűnt. Nem, a nevét nem tudja, és addig sosemlátta, de egyenes szőke haja van és kék szeme, és ha ez segít, a karja felvan kötve.

A kihallgatás végeztével a rendőr letartóztatta, és felhívta Bellefigyelmét, hogy legyen nagyon óvatos. Talán tanácsos lenne a BowStreet-i magándetektívek segítségét kérni védelmül.

Belle remegett a félelemtől. Van egy ellensége. Aki valószínűlegmeg akarja ölni.

Ahogy a tömeg oszlani kezdett, Persephone odafordult hozzá ésaggódón kérdezte: – Jól vagy, kedvesem?

– Igen, igen – felelte Belle. – Jól vagyok. – Aztán lepillantott akarjára, ahol az a szörnyű ember megragadta. Ruha és kabát volt a bőreés a férfi keze között, mégis mocskosnak érezte magát. – Fürdeniszeretnék.

Persephone bólintott.– Teljességgel megértelek.

Másnap késő délelőtt lakáj kézbesítette Emma válaszát.Drága Belle!El nem tudom képzelni, miért akarsz hirtelen megtanulni fára

mászni, hiszen kis korodban soha nem mutattál ez iránt érdeklődést.Az első lépés, hogy olyan fát találj, amelynek megfelelően

alacsonyra nyúlnak az ágai. Ha nem éred el a legalsó ágat, nem jutszfel…

A levél még két oldalon át folytatódott. Emma rendkívül részletesenleírta a módszert. Egy kicsit gyanakodott azonban, mint az a levélbefejezéséből kitűnt.

Remélem, mindezt hasznosnak találod, bár meg kell mondanom, nemigazán tudom, hol akarsz fára mászni Londonban. Megvallom,gyanítom, ennek valami köze lehet John Blackwoodhoz. A szerelemfurcsa dolgokra tudja késztetni a nőket, ahogy azt magam ismegtapasztaltam. Bármit teszel, légy óvatos, annyit mondhatok, hogymegkönnyebbült sóhajjal tudom nyugtázni, hogy már nem vagyok agardedámod. Isten legyen irgalmas Miss Persephone-hez.

Ölel:Emma

Belle erre önkéntelenül felnevetett. Ha még Emma lenne agardedámja, valószínűleg ragaszkodna hozzá, hogy vele tartson. MertEmma nem arról volt híres, hogy mindig és minden helyzetben csakisaz etikett szabályainak megfelelően viselkedik.

Belle újraolvasta a levelet, gondosan tanulmányozta a famászástechnikájáról szóló részeket. Vajon tényleg meg akarja ezt tenni?Amikor megállt Damien háza előtt és meglátta azt a fát, nem is gondoltarra, hogy bármit kezdhetne vele. Ő nem olyan merész nő, aki képesfelmászni egy fára és a második emeleti ablakon át betörni egy grófházába. Már csak azért is, mert tériszonya volt.

Ám mint Emma bölcsen rámutatott, a szerelem furcsa dolgokraképes rávenni a nőket. A szerelem és a veszély. Az a furcsa történésazzal a két gazemberrel a sikátorban meggyőzte, hogy idejehatározottan cselekedni.

Illetve talán a meggondolatlanság a jobb szó.Belle a fejét ingatta. Nem számít. Már elszánta magát. Félt, és

szüksége volt Johnra.

De azok a gazemberek egy kissé felborították a terveit. Nem mehetéjnek évadján egyedül Damien házához, amikor valakik el akarjákrabolni. Mary pedig nyilván nem jelent elég védelmet. Persephone és afegyvernek látszó esernyője már más történet, de Belle-nek erőskétségei voltak aziránt, hogy Persephone hajlandó lenne vele menni.Meglehet, hogy gardedámnak meglehetősen engedékeny, de azt nyilvánsemmiképpen nem engedné, hogy Belle betörjön egy férfi szobájába.

Mit lehet tenni? Mit lehet tenni?Belle ajka pajkos mosolyra húzódott.Tollat ragadott, levelet írt Dunfordnak.– Szó sem lehet róla!– Ne légy ilyen vaskalapos, Dunford! – kérlelte Belle. –Szükségem

van a segítségedre.– Nem segítségre van szükséged, hanem istrángra. És nem

vaskalapos vagyok, hanem józan gondolkodású. Úgy tűnik,elfelejtetted, mit jelent ez a szó.

Belle makacsul karba fonta kezét, és hátradőlt székében. Dunfordfel-alá járkált a szobában, erősen gesztikulálva beszélt. Belle mégsosem látta ilyen dühösnek.

– Átkozott nagy ostobaság, hogy ilyesmi egyáltalán az eszedbejutott, Belle. Ha és amennyiben nem töröd ki a nyakadat, és itt nagyonnagy hangsúly van azon, hogy ”ha és amennyiben” nem töröd ki anyakadat, hiszen famászási tudományodat az unokahúgod által írtlevélből, vagyis teljesen elméleti síkon szerezted, valószínűlegletartóztatnak magánlaksértésért.

– Nem fognak letartóztatni.– Valóban? És honnan tudod, hogy találomra a megfelelő szobába

toppansz be? Amilyen szerencséd van, a gróf hálószobájába is juthatsz.Szerintem nagyon örülne a szerencsének.

– Nem örülne. Tudja, hogy a bátyja érdekel. És nem fogok csak úgy”találomra betoppanni” a szobába, hogy a te szavaiddal éljek. Pontosantudom, hogy melyik John szobája.

– Meg sem kérdezem, honnan tudod.Belle már azon volt, hogy megvédje hírnevét, de inkább csendben

maradt. Mert ha Dunford úgy gondolja, hogy járt már Johnhálószobájában, talán kevésbé vonakodik segíteni, hogy újra bejusson.

– Nézd, Belle! A válaszom még mindig nem. Szó sem lehet róla.Három felkiáltójellel – tette hozzá.

– Ha a barátom vagy… – mormogta Belle.– Pontosan azért nem segítek, mert a barátod vagyok. Mégpedig

elképesztően jó barátod. Éppen ezért akármit mondasz, nem segítekneked.

Belle felállt.– Hát, köszönöm, Dunford. Reméltem, hogy segítesz nekem, de már

látom, hogy egyedül kell megtennem.Dunford felhördült.– Csak azt ne, Belle! Egyedül végképp nem mehetsz oda!– Nincs más választásom. Sürgősen beszélnem kell vele. Ő pedig

nem fogad engem. Azt hiszem, felfogadok egy magándetektívet, hogytávolból kövessen, hogy ne legyek egyedül olyan késő éjszaka, de…

– Jól van, jól van! – egyezett bele Dunford felettébb bosszúsan. –Segítek neked, de tudd, hogy egyáltalán nem helyeslem, amit tennikészülsz.

– Ne aggódj, teljesen egyértelművé tetted. Dunford leült, elgyötörtábrázattal hunyta be szemét.

– Isten könyörüljön rajtunk! – hördült fel. – A Mindenhatókönyörüljön mindannyiunkon.

Belle mosolygott.– Ó, szerintem meg fog könyörülni rajtunk és segít.

15. fejezet

– Amúgy hogy a csodába jutott eszedbe ilyen eszement ötlet?– Az nem számít – felelte Belle, vonakodó bűntársára pillantva.

Dunford egyáltalán nem örült, hogy ott állhat mellette John bátyjánakháza előtt hajnali háromkor, és egyáltalán nem türtőztette magát, hogy eharagját kimutassa.

Igen rosszkedvűen állt bakot, hogy Belle felléphessen a fára.– Nem mozdulok innen, míg nem látom, hogy elhagyod ezt a házat.

Lehetőleg a főbejáraton át.Belle nem nézett le rá, ahogy megragadta az első ágat.– Pedig akár el is mehetnél. Nem tudom, mennyi ideig leszek

odabent.– Éppen ettől félek…– Dunford, még ha megvet is, John úriember, nyilván ragaszkodik

hozzá, hogy hazakísérjen. Mert ő ilyen ember. Ha vele vagyok, nemkel! aggódnod miattam.

– Lehet, na és mi van a jó hírneveddel?– Nos, az az én gondom, nemde? – szólt Belle, azzal felhúzódzkodott

a következő ágra. – Ez sokkal könnyebb, mint amilyennek eleinte tűnt.Másztál már fára, Dunford?

– Hát persze, hogy másztam már fára – felelte Dunford bosszúsan.Belle már az első emeleti ablak magasságában volt. Dunford pedig nemelőször átkozta magát azért, hogy hagyta magát belevinni ebbe az őrültvállalkozásba. Ám ha nem segítene neki, nyilván egyedül ismegpróbálná, ami még nagyobb őrültség. Még sosem látta ilyennekBelle-t. Az ő érdekében remélte, hogy ez a Blackwood nevű emberviszonozza az érzéseit.

– Már majdnem ott vagyok, Dunford – szólt le halkan, közben az ágerősségét próbálgatta, amelynek el kell bírnia majd a súlyát, ésvízszintesen araszolt az ágon az ablak felé.

– Megígéred, hogy elmész, miután bejutottam?– Ilyet nem ígérek.– Kérlek! – könyörgött. – Megfagysz idekint.– Csak akkor megyek el, ha Blackwood az ablakhoz jön és úri

becsület szavát adja, hogy biztonságban hazakísér – felelte Dunfordmagában felsóhajtva. Nem volt képes megvédeni Belle erényét, már hamaradt valami, amit meg lehetne védeni, márpedig őszintén remélte,hogy így van, de legalább gondoskodhat arról, hogy biztonságbanhazakerüljön.

– Rendben – egyezett bele Belle, azzal araszolva elindult a vastagágon az ablak felé. Körülbelül három másodpercig haladt négykézláb,aztán jobb ötlete támadt és ráült az ágra. Még szerencse, hogy abátyjától úgymond kölcsönvett egy nadrágot erre a feladatra. Kezévelmegtámaszkodva lassan haladt, csusszant előre. Amikor az ablakhozért, az ág vészesen megreccsent és Belle gyorsan felmászott a szélesablakpárkányra. Hallotta Dunford sürgős lépteit odalent, ahogy azépület felé igyekezett, nyilván arra gondolt, hogy hamarosan el kellkapnia.

– Jól vagyok – értesítette halkan. Azzal elkezdte felhúzni azablaktáblát.

John arra ébredt, hogy az ablak csikordulva csusszan. Éveket töltött ahadseregben, sosem aludt mélyen, az élete elleni legutóbbi támadáspedig még jobban megélesítette érzékeit. Egyetlen laza mozdulattalfelkapta pisztolyát az éjjeliszekrényről, legördült a padlóra, az ágymellett hasalt. A hirtelen mozdulattól éles fájdalom hasított lábába.Amikor rájött, hogy a betolakodónak gondjai vannak az ablakkal,kihasználta a késlekedés előnyét és hálóköntöst vett magára. A falnakháttal haladt a szobában, mígnem elért az ablak mellé. Ezúttal nem érimeglepetésként a támadás.

Belle nagy nehezen feltolta az ablaktáblát. Amint elég hely lett, hogybeférjen, leintegetett Dunfordnak, majd kiiszva-mászva megindult.Abban a pillanatban, hogy a lába a padlót érte, érezte, hogy acélmarokragadja meg és pisztolycső nyomul a nyakához. A félelemtőlmegdermedt, merev lett, mint a deszka.

– Most pedig beszélj! – reccsent egy dühös hang a háta mögül. –Tudni akarom, ki vagy és mit akarsz tőlem.

– John! – szólalt meg Belle döbbenten.John megperdítette.– Belle?Bólintott.– Mit keresel te itt?Belle feszengve toporgott.– Megtennéd, hogy leteszed a pisztolyt?John rájött, hogy még mindig a kezében van a fegyver. Egy közeli

asztalra ejtette.– Az ég szerelmére, megölhettelek volna!Erre Belle valahogy képes volt uralni végre izmait, és remegő

mosolyra húzta ajkát.– Örülök, hogy nem tetted.John végigsimított dús haján és alaposan végignézte a betolakodót.

Tetőtől talpig feketében volt. Aranyszőke haja nyilván kitűnt volna asötétben, ezért sapka alá rejtette, és fiús térdnadrágot viselt. Egészenszépen kidomborodtak formás vonalai ebben a hölgytől meglehetősenszokatlan viseletben, és John úgy vélte, nincs olyan kicsi férfinadrágamely ilyen szépen kiemelte volna hátsóját.

– Mi van rajtad? – kérdezte felsóhajtva.– Nem tetszik? – kérdezett vissza Belle mosolyogva. Elhatározta,

hogy vakmerő lesz. Levette a sapkáját, hagyta, hogy aranyló hajtömegevégigomoljon a hátán. – Emmától kaptam az ötletet. Azt mondta, őegyszer fiúruhát öltött, és…

– Kímélj meg a történettől. Ashbourne nyilván legalább olyan dühösvolt, mint most én.

– Szerintem is. Én nem voltam ott. De másnap…– Elég legyen! – emelte fel a kezét John. – Hogy a pokolba jutottál

fel ide?– Felmásztam a fára.– És honnan vetted ezt az eszement ötletet?– Muszáj megkérdezned?John úgy nézett rá, amely egyértelműen jelezte, nem szereti, ha

utánozzák.– Kitörhetted volna a nyakadat!

– Nem sok más lehetőséget hagytál nekem – szólt, és megérintetteJohn karját.

John hátrahőkölt.– Ne érj hozzám! Nem tudok gondolkodni, ha hozzám érsz!Ez biztató, gondolta Belle, és újra kezét mozdította.– Azt mondtam, hagyd abba! Nem látod, hogy dühös vagyok rád?– Miért is? Hogy vállaltam a kockázatot és feljöttem ide hozzád?

Nem lett volna erre szükség, ha nem lettél volna olyan féleszű idióta,hogy nem jössz le hozzám, amikor itt voltam.

– Nagyon jó okom volt nem fogadni téged! – csattant fel John.– Valóban? Éspedig?– Az egyáltalán nem tartozik rád,– Látom, olyan gyerekes vagy, mint mindig – csattant fel Belle. –

Aúú! – hátraugrott, mert kő csapódott a karjának.– Mi volt ez? – mordult rá John, azzal megint felkapta a pisztolyt, és

elrántotta Belle-t az ablaktól.– Mióta vagy ilyen üldözési mániás? Hiszen ez csak Dunford.

Nyilván bosszús rám, mert olyan sokáig várattam, nem értesítettem,hogy biztonságban bent vagyok – közölte Belle, azzal addig mocorgott,míg kivonta magát a szorításból és a nyitott ablakhoz lépett,

Dunford nézett fel rá. Belle nem látta az arcát tisztán, de tudta, hogyaggodalommal tekint felfelé.

– Jól vagyok, Dunford – szólt le.– Hazakísér?– Igen. Minden rendben. Ne aggódj!– Tőle akarom hallani.– Micsoda makacs alak! – mormogta Belle. – John! Dunford addig

nem mozdul innen, amíg szavadat nem adod, hogy biztonságbanhazajuttatsz.

John felmordult és az ablakhoz lépett.– Mégis hogy a fenébe képzelted ezt?– Szerettem volna látni, hogy te vissza tudod-e fogni – mordult

vissza Dunford. – Hazakíséred, vagy itt kell maradnom és…– A fenébe, hiszen te is pontosan tudod, hogy hazakísérem. Holnap

beszélnünk kell. Talán ostoba vagy, talán részeg, vagy mindkettő, hogyengedted…

– Engedni? Őt engedni? Ó, Blackwood, megnézem majd, hogyantudod kordában tartani, ha a férje leszel. Én nem engedtem meg nekisemmit. Maga Napóleon sem tudta volna visszafogni. Sok szerencsét!Szükséged lesz rá.

Azzal sarkon fordult, és visszament a kocsihoz, amit kétsaroknyirahagyott.

John visszafordult Belle-hez.– Felteszem, nagyon jó okod van arra, hogy egy ilyen merész lépést

megtettél.Belle csak bámult, csodálkozva.– Mondtam már, hogy mindenképpen találkoznom kellett veled. Mi

lehet ennél jobb ok? És megtennéd, hogy becsukod az ablakot? Eléghideg van itt.

John felmordult, de becsukta az ablakot.– Hát jó. Akkor most beszélj!– Azt akarod, hogy én kezdjek beszélni? Miért nem te? Volt időm

gondolkodni azon, miért van az, hogy egy férfi egyik éjjel bemászik ahálószobám ablakán, szeretkezik velem, másnap pedig nem hajlandófogadni.

– A te érdekedben tettem, Belle – felelte John fogcsikorgatva.– Ó, jól emlékszem, hogy ezt már hallottam valahol? –kérdezte Belle

maró gúnnyal.– Ne dobd ezt vissza rám, Belle! Az teljesen más helyzet volt.– Meglehet, felfogná csekély elmém, ha elmondanád, mi folyik itt.

És miközben te a saját dolgaiddal foglalkozol, nekem volt egy kiskalandom.

– Mi a fenét akar ez jelenteni?– Azt a fenét akarja jelenteni, hogy két napja valaki megpróbált

elrabolni engem – közölte Belle, és mivel elfordult, nem látta, hogyJohn mennyire elsápadt. Belle mély levegőt vett, mindent kockára tettés azt mondta: – Ha igazán szeretnél, gondoskodnál a biztonságomról.Tudod, ezt nem szívesen csinálnám egyedül végig.

John hirtelen elkapta, vállánál fogva maga felé fordította. Belle atekintetéből látta, hogy még mindig szereti, és végtelen öröm töltöttevolna el, ha nem tűnt volna olyan gyötrődőnek.

– Mondd el, mi történt! – Homlokára sűrű ráncokat gyűrt azaggodalom. – Mondj el mindent!

Belle pedig gyorsan felvázolta, mi történt a sikátorban.– A pokolba! – robbant ki John, ököllel csapva a falba.Belle félszisszent. A gipszvakolaton hosszú repedés keletkezett.– Biztos vagy benne, hogy egy arisztokrata úriember akart téged?

Konkrétan téged?Belle bólintott és felszisszent, mert John megrázta, hogy válaszoljon.– És a karja fel volt kötve.John igen cifrán káromkodott. Néhány napja, azon az éjszakán,

amikor Belle-nél járt, vállon lőtte támadóját. Nehéz sóhajt hallatott,aztán az asztalhoz bicegett, amelyen egy palack whiskey és egy pohárállt. Mindkettőt felemelte, aztán letette a poharat és az üvegből nagykortyot ivott. Újfent káromkodott és felkínálta a palackot Belle-nek.

– Kérsz?– Köszönöm, nem – felelte Belle a fejét ingatva, aggódva John éles

nézése miatt.– Lehet, hogy meggondolod magadat – mondta, élesen nevetve.– John, mi a baj? – kérdezte Belle, gyorsan hozzá lépve. – Mi folyik

itt?John egyenesen a szemébe, tökéletes kék szemébe nézett, amit maga

előtt látott álmában, ébren, minden éjszaka. Nincs értelme, hogy titkoljaelőle az igazat. Semmi értelme ennek azok után, hogy az ő ellenségemár rá is értékes célpontként tekint. Megváltozott a helyzet. Szorosanmaga mellett kell tartania Belle-t, ha biztonságban akarja tudni. Nagyonszorosan. Mindig.

– John? – követelt választ Belle. – Kérlek, mondd el!– Valaki meg akar ölni engem.Lavinaként zúdultak rá ezek a szavak.– Tessék?Megszédült és elesett volna, ha John el nem kapja.– Ki akar megölni téged?– Nem tudom. Éppen ez ebben az egészben a legfurcsább. Hogy a

fenébe védjem magamat, ha fogalmam sincs, mire kell figyelnem?– Vannak ellenségeid?– Nincs tudomásom róla.– Irgalmas ég! – pihegte Belle és John önkéntelenül elmosolyodott

azon, hogy Belle milyen nőiesen átkozódik.

– Akárki akar engem holtan látni, rájött, hogy nagyon, de nagyonfontos vagy nekem, és arra vetemedett, hogy szándékaihoz téged is felakar használni.

– Az vagyok?– Micsoda?– Nagyon, de nagyon fontos neked?John nagyot szusszant.– Az ég szerelmére, Belle! Te is tudod, hogy az vagy. Az utóbbi

néhány napban csak azért nem jártam utánad, mint egy öleb, mertreméltem, hogy támadóm még nem jött rá a köztünk lévő kapcsolatra.

A John biztonsága iránt való aggódás kínjai között Bellekimondhatatlan melegséget érzett e szavak hallatán. Ezek szerint mégisjól ítélte meg a jellemét.

– Most mit fogunk tenni?John tanácstalan sóhajt hallatott.– Fogalmam sincs, Belle. Számomra az a legfontosabb, hogy te

biztonságban legyél.– És remélem, a saját biztonságodat is fontosnak tartod. Nem tudnám

elviselni, ha valami történne veled.– Nem fogom az egész életemet azzal tölteni, hogy az ellenségem

elől fussak, Belle. Illetve inkább bicegjek – tette hozzá fanyargrimasszal.

– Igen, ezt érzékeltem.– A fenébe! – káromkodott és ujjai a whiskey-s üvegre feszültek,

olyan erősen, hogy talán a falhoz csapta volna. ha Belle nem lett volnaott és nem moderálta volna magát előtte. – Bárcsak tudnám, ki üldözengem! Olyan átkozottul tehetetlennek érzem magamat! Éshasznavehetetlennek.

Belle sietett vigasztalni.– Kérlek, kedvesem! – könyörgött. – Ne légy olyan szigorú

magaddal! Senki sem tehetne nálad többet. De azt hiszem, eljött azideje, hogy segítséget kérjünk.

– Valóban? – kérdezte John gúnyosan.Belle tudomást sem vett erről a hangról.– Azt hiszem, el kell mennünk Alexhez. És talán Dunfordnak is

tudnia kell róla. Nekik nagyon jó elgondolásaik vannak. Azt hiszem, őksegíthetnének.

– Nem fogom ebbe bevonni Ashbourne-t. Felesége van és hamarosangyermekük születik. Ami pedig Dunford barátodat illeti, a mai este utánnem igazán tudok bízni józan ítélőképességében.

– Ó, kérlek, ne hibáztasd Dunfordot ezért. Nem hagytam neki sokválasztási lehetőséget. Azt mondtam, hogy vagy eljön velem és vigyázrám, vagy egyedül jövök.

– Szép kis firma vagy, Belle Blydon.Belle erre elmosolyodott és úgy határozott, hogy ezt bóknak veszi.– Ami pedig Alexet illeti… tudom, hogy egyszer megmentetted az

életét.John éles pillantással nézett fel.– Ő mondta – magyarázta Belle, csak egy kicsit torzítva az

igazságot. – Vagyis nem hiszem, hogy letagadhatnád. És elég jólismerem Alexet ahhoz, hogy tudjam: készséggel viszonozza a régisegítséget, úgy érzi, ezzel tartozik neked.

– Én nem tekintem ezt tartozásnak. Azt tettem, amit minden férfimegtett volna.

– Ezzel nem értek egyet. Ismerek olyan férfiakat, akik nemhajlandók kilépni az ajtón, ha esik az eső, mert attól tartanak, hogytönkremegy a nyakkendőjük, nemhogy az életüket kockáztatnákvalakiért. Az ég szerelmére, John! Ezt nem csinálhatod egyedül.

– Nem csinálhatom másképpen, csakis egyedül.– Ez nem igaz. Már nem vagy egyedül. Vannak barátaid. És itt

vagyok neked én. Nem engeded, hogy segítsünk neked?John nem válaszolt azonnal, ezért Belle újabb pánikszerű

szóáradatba kezdett.– Tudom, hogy csak a büszkeség tart vissza. Tudom, és nem

bocsátanám meg magamnak, ha… ha meghalnál csak azért, merttúlságosan kőfejű voltál és nem kértél segítséget azoktól, akikszeretnek.

John ellépett tőle, az ablakhoz ment, képtelen volt másra gondolni,mint a férfira, aki üldözi. Vajon ott van, a vékony függönyön túl? Vajoncsak vár és vár, kivárja a megfelelő időt? Vajon Belle-t is bántaná?

Szent isten, ne engedd, hogy Belle-nek baja essék!Eltelt egy hosszú perc, aztán Belle végül megszólalt, remegő hangon.– Azt… azt hiszem, tudnod kell, számítok arra, hogy megvédj.

Szembenézek bármivel, ami ránk vár, de nem egyedül.

John visszafordult feléje, arcán érzelmek cikáztak. Szólni akart, ajkamozdult, de hang nem jött ki a torkán.

Belle odalépett hozzá, megérintette az arcát.– Ha engeded – szólt halkan, szelíden –, én is meg akarlak védeni

téged.John a kezére simította tenyerét.– Ó, Belle, mit tettem, hogy megérdemellek?Belle végre elmosolyodott.– Semmit. Nem kellett tenned semmit.John felnyögött és magához vonta.– Soha többé nem engedlek el – jelentette ki a férfi nagy

elhatározással, azzal a dús szőke hajkoronába fúrta ujjait.– Kérlek, mondd, hogy ezúttal tényleg komolyan gondolod!John elhúzódott, két keze közé fogta Belle arcát, barna szemével

egyenesen a kék szempárba nézett.– Megígérem. Együtt nézünk ezzel szembe.Belle átölelte a derekát, arcát mellkasára hajtotta.– Lehetséges lenne, hogy ne foglalkozzunk ezzel reggelig? Vagy

legalább néhány óráig? Tehetnénk úgy, mintha minden rendben lenne?John lehajolt, ajkával gyengéden végigsimított Belle ajkán.– Ó, drágám, minden tökéletes!Belle úgy mozdította arcát, hogy tapasztalatlan vágyával viszonozni

tudja a csókot. Szenvedélye még jobban feltüzelte John vágyát, és Belleészre sem vette, mikor emelte fel, mikor vette karjába, hogyan tette rnegvele John az ágyig tartó pár lépést.

Lefektette, kisimította arcából a hajat, olyan áhítattal, hogy könnyekszöktek Belle szemébe.

– Ma éjjel a magamévá teszlek – jelentette ki heves-gyengédszenvedéllyel.

Belle egyetlen szót volt képes súgni: – Kérlek!John ajka forró csókokban haladt nyaka oldalán, gyors ujjai hamar

megfosztották minden ruházatától. Kielégíthetetlennek tűnőmohósággal érintette, simogatta, dörzsölte, szorította.

– Nem tudok… nem tudok lassítani – szólt rekedt hévvel.– Jó így – nyögött fel Belle. Érezte, hogy az izgalom ismerős

bizsergése csusszan felfelé a lábán, karján lefelé, egészen lényeközepéig. Belle megkönnyebbülést akart, könyörgött, esedezett érte.

Soha nem álmodta volna, hogy a vágy ilyen gyorsan tör rá, de miutánegyszer megízlelte, képtelen volt rávenni magát, hogy eloltsa ezt atüzet. John hálóköntösébe kapaszkodott, vágya vezette, érezni akartabőrét a bőrén.

John mintha ugyanilyen késztetést érzett volna, mert sietségében kishíján letépte magáról a köntöst, annyira akarta mellkasán érezni a kétfinom bimbót.

– Szentséges isten, mennyire akarlak! – hördült, egyik kezétvégigcsúsztatta Belle hasán, és a pihe göndör fészekben megállt.Nedves volt, és ettől az érzéstől John kis híján eszét vesztette.

Nem tudta, mennyi ideig bírja, hogy ne nyomuljon belé, de teljesbizonyosságot akart arról, hogy Belle kész befogadni őt, így egy ujjátfinoman becsúsztatta. Érezte, hogy az izmok megfeszülnek körülötte éscsodálta ezt a nyers, őszinte vágyat.

– Kérlek! – könyörgött Belle. – Akarom… – mondta, de nemfolytathatta, hangja elcsuklott.

– Mit akarsz?– Téged – pihegte. – Most!– Én is akarlak téged, drágám!Azzal gyengéd sürgetéssel széttárta combját és közéje helyezkedett,

készen állt, hogy behatoljon, de nem érintette. Zihált, alig tudtatürtőztetni magát és minden erejét össze kellett szednie, hogy fel tudjatenni a kérdést: – Biztos vagy benne, szerelmem? Mert amintmegérintelek, képtelen leszek abbahagyni.

Belle válaszképpen megfogta John csípőjét és maga felé húzta. ÉsJohn végre megengedte magának, hogy azt tegye, amiről hetek ótaálmodott: lassan beléhatolt. Ám szűk volt, és John rettegett, hogy fájhat,árthat Belle-nek, így nagyon lassan, óvatosan haladt előre, aztánvisszahúzódott, hagyta, hogy teste alkalmazkodjon hozzá.

– Fáj? – kérdezte súgva.Egy kicsit kényelmetlen volt, amikor befelé nyomult, de Belle érezte,

hogy teste elernyed, enged, így fejét ingatta, nem akart aggodalmatokozni. Ráadásul tudta, mi lesz a hatás és végtelenül vágyott rá.

John felhördült, amikor a szüzesség vékony akadályához ért. Mindenerejével türtőztetnie kellett magát, hogy ne nyomuljon úgy előre, ahogyteste követelte.

– Ez egy kicsit fájhat, szerelmem. Bárcsak ne így lenne, és bárcsakén viselhetném helyetted a fájdalmat, de ígérem, csak most fog fájni,és…

– John? – vágott a szavába Belle gyengéd hangon.– Mondd, szerelmem.– Szeretlek.John torka kis híján elszorult.– Nem, Belle, nem… – zihált. – Az nem lehet. Te…– Pedig így van. Szeretlek.– Ne, kérlek! Ne mondd! Ne mondj semmit! Ne… – képtelen volt

beszélni. Képtelen volt lélegezni. Belle az övé, de ennyi erővel meg isszöktethette volna. Több mint amit megérdemel, és ha elég mohóahhoz, hogy maga mellett akarja az életében, annyira nem lehetgazember, hogy a szívét is kérje.

Belle látta a gyötrődést a tekintetében. Nem értette, de mindennéljobban akarta, hogy kisimuljanak homlokán a ráncok. Szavakkal nemlehet meggyógyítani, így azzal demonstrálta szerelmét, hogy felemeltekarját és John fejét magához húzta.

A lágy, gyengéd mozdulattól John minden fenntartása odalett,előrenyomult, teljesen belemerítkezett. Olyan jó érzés volt benne, rajta,körülötte lenni, amilyet még soha nem érzett, de egy percig türtőztettemagát, nem mozdult, míg nem érezte, hogy a feszes izmok engednek,alkalmazkodnak hozzá.

Belle tétova mosollyal nézett.– Olyan nagy vagy.– Mint bármelyik férfi. Bár nem szeretném, ha valaha is

összehasonlítási alapod lenne.Azzal mozogni kezdett benne, lassan visszahúzódott, újra betolult,

élvezte testük édes súrlódását. És Belle érezte őt.– Ó!– Valóban. Ó!– Azt hiszem, ez tetszik nekem – szólt Belle, azzal csípőjét kezdte

mozgatni, kissé felemelve, hogy mélyebben magába fogadhassa. LábátJohn dereka köré kulcsolta, combja csípőjéhez nyomult, így lohn mégmélyebben beléhatolhatott, olyan mélyre, hogy Belle úgy érezte, aszívéig ér.

John egyre gyorsabban, erősebben mozgott, Belle-t magával ragadtaez a hév és együtt sodródtak az érzékek tajtékos tengerén a kielégülésbékés kikötője felé. Belle körmeit John hátába mélyesztette aszenvedély hevében, végigszántott rajta, ahogy közelebb, még közelebbakarta húzni magához.

– Most… akarom!– Ígérem… megkapod! – felelte John, azzal kezét testük közé

csúsztatta, és megérintette a női szemérem legérzékenyebb dudorát. Azérintés pillanatában Belle testében kirobbant a gyönyör, felkiáltottszenvedélyében, testének minden izma megfeszült, majd bizsergőnvibrálni kezdett.

Ahogy a finom izmok remegtek duzzadó vesszeje körül, John nembírta tovább, erőteljes lökéssel nyomult be, hangosan felnyögött ésbeleömlött. Elernyedve feküdtek az ágyon, révületben, verejtékben,kezük-lábuk összegabalyodva, testükből forróság párállott.

Miután John újra képes volt szabályosan lélegezni, kisimított egynedves hajtincset Belle homlokából.

– Milyen érzés?Belle felmosolygott rá.– Még kérded?John megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ezek szerint Belle nem fog

rákérdezni, miért nem fogadta el szerelmi vallomását. Érezte, hogy testeellazul, sőt évődő mosollyal tudott Belle-re nézni: – A kedvemért!

– Csodálatos volt, John. Soha életemben nem éreztem ilyesmit.Köszönettel tartozom neked.

John megcsippentette az orrát.– Te is jelentős szerepet játszottál benne.– Hmmm… de te vezettél te gondoskodtál róla, hogy minden… jó

legyen – felelte Belle diplomatikusan. – Elhallgatott, képtelen volt jobbszavakat találni. Mivel John nem tiltakozott, kezét az ajkára tette, és aztmondta: – Csss. Látom az arcodban. Olyan gyengéd, gondoskodó férfivagy, de igyekezz ezt nem kimutatni, mások ne lássák ezt az oldaladat!Mindent úgy csináltál, hogy nekem jó legyen. Megmutattad nekem,milyen a gyönyör, hogy ne féljek az érzéseimtől ma éjszaka.

– Ez azért van, mert… mert szeretlek, Belle. Azt akarom, hogyminden tökéletes legyen neked.

– Ó, ez annyira rád vall, John! – szólt elégedett sóhajjal. – Annyira tevagy!

– Védelmezni foglak! – esküdött hevesen. – Gondoskodom abiztonságodról!

Belle az erős férfikar hajlatába bújt.– Tudom, drágám. Én is gondoskodom a biztonságodról.John elmosolyodott, mert lelki szemei előtt megjelent a pallost

forgató Belle képe.– Tudod, nem is vagyok olyan gyámoltalan.– Tudom, tudom – felelte John atyáskodó hangon.Ez a hang egyáltalán nem tetszett Belle-nek, megfordult,

szembenézett vele.– Tényleg nem vagyok gyámoltalan – tiltakozott. – Jobb, ha ezt

észben tartod, mert nem vagyok hajlandó hagyni, hogy egyedül nézzszembe ezzel a szörnyeteggel.

John lenézett rá, összevonta a szemöldökét.– Nyilván nem gondolod, hogy hagyom, hogy veszélynek tedd ki

magadat. ,– Hát nem érted, John? Ha te veszélynek teszed ki magadat, azzal

engem is veszélynek teszel ki. Az egy és ugyanaz.John ugyan nem értette, de nem akart foglalkozni a kérdéssel addig,

amíg Belle a karjába simult.– Nem azt mondtad, hogy egy kicsit néhány órára meg akarsz

feledkezni minden problémáról?– De igen, azt hiszem, valóban ezt akartam. De nehéz, ugye?John keze karsebére tévedt, ahol néhány napja eltalálta a támadó

golyója.– De, az – felelte komoran. – Valóban nehéz.

16. fejezet

Nagyon hamar virradt a másnap, és Belle hamar rájött, hogy muszájhazamennie. Gyorsan felöltözött, még mindig alig hitte el, hogy az éjjelképes volt bemászni John szobájába. Nem tartotta magátmeggondolatlan, merész nőszemélynek. Felsóhajtott, és elkönyveltemagában, hogy a nők, ha szerelmesek, furcsa dolgokra képesekragadtatni magukat.

– Valami baj van? – kérdezte John rögtön, fehér inget magára véve.– Tessék? Ó, semmi, semmi, csak arra gondoltam, hogy nem

szeretnék még egyszer megmászni egy kétemeletes fát.– Ámen!– Nem mintha nagyon félelmetes lett volna ide feljutni. De

végigaraszolni azon az ágon az ablakodig…– Mindez nem számít – vágott a szavába John igen határozottan –,

mivel többé nem teszel ilyet.Olyan nyilvánvalóan aggódott érte, hogy Belle meg is feledkezett

arról, hogy megsértődjön e lekezelő hangnemen.Halkan osontak végig Damien házán, és Belle közben arra gondolt,

vajon bölcs dolog-e, ha kettesben sétálnak haza, miközben Johnellensége talán a közelben ólálkodik. A lépcsőhöz érve hangot adottezen aggodalmának.

John tagadón ingatta fejét.– Szerintem gyáva. Arra utalt, ahogy viselkedett. Inkább a sötétség

leple alatt támad.– Engem fényes nappal támadott meg – emlékeztette Belle, és

makacsul megállt, tapodtat sem mozdult.– Igen, de gazembereket bérelt fel, és te nő vagy. – John látta, hogy

Belle tiltakozni akar erre a kissé fölényes válaszra, ezért diplomatikusanhozzátette: – Nem mintha ezzel azt akarnám mondani, hogy kevésbé

lennél ügyes és talpraesett, de be kell látnod, a férfiak többsége nem látnagy fenyegetést személyedben. Ráadásul nincs oka arra, hogy ilyenkorán reggel ébren legyen. Miért várna idekint, amikor én valószínűlegmég órákig ágyban maradok?

– De lehet, hogy tegnap éjjel meglátott engem. Ebből rögtön tudja,hogy haza kell kísérned engem.

– Ha valóban meglátott tegnap, elrabolt volna. – A gondolattólfélelem markolt John zsigereibe, megremegett, aztán összeszedte magátés elhatározta, hogy a lehető leghamarabb véget vet ennek aközjátéknak. Állát határozottan felszegte, azzal kézen fogta Belle-t éselindultak lefelé a lépcsőn. – Induljunk! Még délelőtt szeretnélekhazajuttatni.

Belle mélyen beszívta a friss, hűvös levegőt.– Nem emlékszem, hogy ilyen korán jártam volna az utcán.

Legalábbis szándékoltan nem.John pajkos mosollyal nézett rá.– És azt, hogy most itt vagy, szándékoltnak tekinted?– Nos, lehet, hogy nem egészen – felelte elpirulva. – De reméltem,

hogy…– Szégyentelen vagy!– Lehetséges, de meglátod, ennek a történetnek jó vége lesz.John újra arra a titokzatos férfira gondolt, aki közvetve vagy

közvetetten mindkettejükre rátámadt.– Sajnálatos módon ez a fejezet konkrétan még nem ért véget.– Nos, akkor boldog történetközepet! Vagy akárhogy nevezik azt,

ami közvetlenül a csúcspont előtt van.– Azt hittem, az éjjel eljutottunk a csúcspontra.Belle arcszíne a rózsaszín legmélyebb árnyalataiba változott.– Természetesen képletesen gondoltam… – mormogta

szükségtelenül.John úgy döntött, nem kínozza tovább, inkább mosolyogva

elhallgatott. Illő hosszúságú csend után feltette a kézenfekvő kérdést: –Szerinted Persephone már felkelt?

Belle elfintorodott, az égre nézett. Az égbolt még rózsaszín ésnarancsszínű volt a hajnal utolsó sugaraitól.

– Nem vagyok biztos benne. Furcsa szerzet. Nem is tudom, mitgondoljak róla. Ráadásul ilyenkor ritkán kelek fel, vagyis nem tudom,korán kelő-e.

– Nos, a te érdekedben remélem, hogy még ágyban van. Igazán csakazt tehetné, hogy ragaszkodik az azonnali esküvőhöz, ami nem lenneprobléma, mert pontosan azt tervezem, mégpedig a lehetőleggyorsabban. Ugyanakkor szeretném elkerülni a női sikolyokat, azelalélást és az összes ilyen női butaságot.

Belle éles pillantást vetett rá a ”női butaság” szó hallatán, ésnemtetszésének morgolódással adott hangot.

– Azt hiszem, Persephone és én képesek vagyunk türtőztetnimagunkat. Tudunk viselkedni. Nem fogjuk megsérteni férfiúiérzékenységedet.

John ajka rebbent.– Merem remélni.Belle-t megkímélte a további megjegyzésektől a tény, hogy

hazaérkeztek. Előző este volt olyan előrelátó, hogy vitt magávalkulcsot, és a lehető leghalkabban beléptek. John rögtön indulni készült,nem akart jelenetet.

– Kérlek, ne menj még! – szólt Belle gyorsan, kezét John karjáratéve. Szerencsére a személyzet egyetlen tagja sem lett tanúja a titkosbelépőnek.

– Várj meg a könyvtárban. Felszaladok és átöltözök. Valami rendesruhát öltök magamra.

John mosolyogva pillantott a fiús ruházatra, bólintott, Belle pedigrögtön felszaladt a lépcsőn. A lépcsőfordulóban megállt, pajkosmosollyal nézett vissza, és kijelentette: – Sok mindent kellmegbeszélnünk.

John ismét bólintott, és bement a könyvtárba. Végighúzta ujjait akönyvek gerincén, aztán talált egyet, amelynek címe érdekesnekígérkezett, levette a polcról, belelapozott. Nem igazán figyelt aszavakra. Gondolatai az emeleten készülődő szőke angyalon jártak. Miszállta meg, hogy fára mászva hatoljon be egy második emeletiablakon? Nem mintha elégedetlen lett volna az eredménnyel, de mégis..ha még egyszer ilyennel próbálkozik, akkor megnézheti magát!Felsóhajtott, ahogy testét melegség járta át, nem a vágy, hanem az örömmelege.

Belle az övé. Még mindig nem igazán tudta, hogyan történt, de azövé.

Ekkor lépett a könyvtárba Belle. Halvány rózsaszín ruhát öltöttmagára, amely kiemelte arcbőrének természetes rózsaszínét. Hajátsietősen laza kontyba tűzte, bár ez a frizura korántsem nevezhetődivatosnak, legalább szalonképes.

John elcsodálkozott a gyors átalakuláson.– Csak öt perc, kisasszony. Csodálkozom és le vagyok nyűgözve.– Ugyan már, egyáltalán nem nehéz felöltözni – mondta Belle.– A nővéreimnek legalább két óra kell hozzá.– Azt hiszem, minden attól függ, mennyire akar az ember oda menni,

ahová az öltözés után szándékozik.– És nagyon vágytál ide jönni?– Ő, igen! – pihegett Belle. – Nagyon, nagyon. – Azzal egy lépést

tett feléje, és még egyet, és még egyet, míg egészen közel nem álltakegymáshoz. – Attól tartok, buja nő-zeméllyé tettél.

– Nagyon remélem.Belle észrevette, hogy John kissé furcsán, szaggatottan veszi a

levegőt, és elmosolyodott. Jó érzés volt, hogy ilyen hatással van rá.– Jut eszembe – szólt csak úgy, mellékesen –, többnyire valóban öt

percnél hosszabb ideig tart, hogy egy hölgy átöltözzön.– Tessék?John szeme elhomályosult a vágytól, elméje nem volt hajlandó

felfogni a kijelentést.Belle megfordult.– A gombok.John lélegzete elállt, ahogy nézte a szép fehér hátat a tátongó,

begombolatlan ruhában.– Megtennéd, hogy begombolod? – kérdezte lágy, édes hangon.John szó nélkül becsúsztatta a gombokat a lukakba, ujjai minden

adandó alkalommal a kellemes meleg bőrt érintették. Amikor a legfelsőgombhoz ért, lehajolt és puha csókot lehelt Belle nyakának illatosbőrére.

– Köszönöm – sóhajtott Belle, és megfordult. Nyakán, hátán minthahirtelen feléledt volna minden idegszál. Tudta, hogy kissé illendőbbenkell viselkedniük – hiszen apja könyvtárában voltak –, az egyik bőr

karosszékhez lépett és leült. Kényelmesen elhelyezkedett, majd aztmondta: – Meg kell beszélnünk néhány dolgot.

– Holnap – foglalt helyet John a szomszédos karosszékben.– Tessék?– Holnap házasodunk össze.Belle pislogott.– Az egy kicsit korai, nem gondolod?Már belenyugodott, hogy nem álmai esküvőjében lesz része, de úgy

gondolta, mégis valami különlegeset érdemel. Ha John megvalósítja ezta tervét, az ő rokonai nem tudnak ilyen hirtelen Londonba utazni, hogyjelen legyenek.

– Legszívesebben ma vennélek feleségül, de úgy vélem, egyhölgynek kell egy kis időt adni.

Belle furcsán, kissé gyanakvón nézett rá, remélte, hogy tréfál.– Nem kell annyira sietni.Johnt nem aggasztották ezek a szavak. Tudta, hogy nem halasztani

akarja az esküvőt. Mégsem szeretett volna hosszú jegyességet. Azokután, amit éjjel megízlelhetett, semmiképpen nem akart sokat várni.

– Szerintem pedig a lehető leghamarabb össze kell házasodnunk.Magam mellett akarlak tartani, hogy gondoskodni tudjak abiztonságodról. Nem is beszélve arról, hogy talán már a gyermekemethordod a szíved alatt.

Belle elsápadt. Annyira elragadta a szenvedély, hogy nem gondolt alehetséges következményekre.

– Nem azt mondtam, hogy hónapokat várjunk. Csak körülbelül egyhetet kértem. Ahhoz is idő kell, hogy a különleges házassági engedélytmegszerezd.

– Megszereztem.– Már megvan?– Múlt héten kértem. Amikor két hetet adtam, hogy a szüleid

hazaérjenek.– Még nem telt le a két hét – mosolygott Belle győzedelmesen és

hátradőlt. Így legalább néhány napot nyert.– Sajnálom, de ez a határidő még akkor került megállapításra,

amikor nem tudtam, hogy meglehetősen kellemetlen ellenségünk van.Már nem vagyok hajlandó ilyen sokat várni. És még egyszer mondom:a közelemben akarlak tudni, hogy szemmel tarthassalak.

Belle magában felsóhajtott. John tényleg romantikus, ő pedigegyáltalán nem volt érzéketlen egy kis románcra. Mégis kételyei voltakazzal kapcsolatban, hogy akár ruhát is tudna keríteni magának, ha mármásnap lenne az esküvő. A gondolat, hogy valamelyik régi ruhájábanálljon az oltár elé, egyáltalán nem volt romantikus. Felnézett rá, próbáltaeldönteni, van-e valami értelme az érvelésnek, kérlelésnek. Johnhajthatatlannak látszott.

– Hát jó. De akkor holnap este – tette hozzá gyorsan.– Úgy tudtam, az esküvőket délelőtt szokták tartani.– Ezt nem akkor fogják – jelentette ki Belle.John kegyesen bólintott. Ennyit engedhet neki. Felállt, lesimította

kabátját.– Ha megengeded, most el kell intéznem egy-s-mást. Van kedvenc

papod? Olyan egyházi személy, akit különösen szeretnél hallani? Kivezesse a szertartást?

Belle meghatódott, hogy ezt egyáltalán megkérdezte, de azt mondta,nincs preferenciája, mindegy, ki vezeti a szertartást.

– De jobb lenne, ha néhány lakájunk elkísérne. Nem akarom, hogyegyedül menj.

John beleegyezett. Határozottan úgy gondolta, hogy ellensége éjjel,lesből támad, de az óvatosság sosem árt.

– És azt akarom, hogy itt maradj. Ne mozdulj ki a házból! –figyelmeztetett.

Belle elmosolyodott az aggódó hang hallatán.– Biztos lehetsz benne, hogy ha el is megyek, legalább nyolc kísérőt

viszek magammal.– Saját kezűleg fojtalak meg, ha nem így lesz – mordult John. –

Később, ha szereztem papot, visszajövök.Belle kikísérte a hallba, és utasítást adott, hogy két lakájuk vele

töltse az egész napot. Azzal az ajtóig követte, ahol John megfogta akezét és gyengéd csókot lehelt a tenyerébe.

– Ó, John! – sóhajtott. – Alig tudok betelni veled! Vajon ez mindigígy lesz?

– Nagyon remélem. Én még nagyon sokszor szeretnék azonigyekezni, hogy betelj velem – felelte pajzán mosollyal, azzal fürgénkilépett az ajtón.

Belle fejét ingatva, álmodozón indult felfelé a lépcsőn. Szentségeség! Vajon holnap tényleg férjhez megy?

Felsóhajtott. Tényleg.A hálószobába ment, ott szekreteréhez ült. Írópapírt, tollat vett elő.

Hol kezdje? Elhatározta, hogy előbb fivérének ír.Drága Ned!Holnap este férjhez megyek. Eljössz az esküvőre1

BelleMosolyogva csúsztatta a talányos üzenetet krémszínű borítékba. Erre

biztosan rögtön Londonba jön. Hasonló üzenetet küldött Dunfordnak,azzal a különbséggel, hogy abban megemlítette John nevét. Nemmintha ez meglepetésként érné.

Emma nem tolerálná, ha ilyen titokzatos tartalmú levelet kapna, ezértBelle úgy döntött, vele teljesen őszinte lesz. Unokahúga ráadásul elégsokat tudott a Johnnal való kapcsolatáról.

Drága Emma!Legnagyobb örömömre John és én úgy határoztunk, hogy

összeházasodunk. Ezt azonban sajnálatos módon nagy sietséggel kelltennünk.

Belle elfintorodott, nem tetszett neki ez a megfogalmazás. Emmaminden bizonnyal a legrosszabbra gondolna. Persze ebben teljesenigaza lenne, Belle úgy ítélte meg hogy életének legutóbbi eseményeitegyáltalán nem lehet a ”legrosszabb” jelzővel illetni. Mindazonáltalfolytatta a levelet.

Tudom, hogy szörnyen rövid az idő, és nagyon későn szólok, deremélem, hogy te és Alex el tudtok jönni az esküvőmre holnap este.Sajnálatos módon nem tudom, hogy pontosan hány órakor lesz aszertartás, de az biztos, hogy este lesz.

Fintora grimasszá mélyült. Túl sok a ”sajnálatos módon” ahhozképest, hogy az esemény örömteli. Ezt tényleg kezdi összekuszálni.Feladta a próbálkozást, hogy elegáns levelet írjon, gyorsan befejezte azírást.

Gondolom, meg vagy lepődve. Magam is meg vagyok lepve egykicsit. Ha megérkezel, mindent megmagyarázok.

Sok szeretettel: Belle

Éppen le akarta vinni a leveleket, hogy megkérjen egy lakájt,sürgősen indítson útnak három gyors futárt, amikor Persephone lépettbe a nyitott ajtón.

– Szentséges ég! Már fent vagy?! – kiáltott fel a vénkisasszony.Belle mosolyogva bólintott, sikerült elfojtania magában a kaján

késztetést, hogy rámutasson, nem is aludt az ágyában.– Van valami különös oka annak, hogy itt talállak? –érdeklődött

Persephone.– Igen. Holnap férjhez megyek – felelte Belle köntörfalazás nélkül.Persephone pislogott, mint valami bagoly.– Tessék?– Férjhez megyek.A pislogás folytatódott. Belle kissé változtatott korábbi véleményén,

és úgy ítélte meg, hogy gardedámja nem egyszerű bagolyhoz, hanemhibbant bagolyhoz hasonlatos. Néhány pillanat elteltével azonbanmadárszerű barátnője visszanyerte a hangját.

– Ismerjük az illetőt?– Hogyne ismernénk. Természetesen Lord Blackwood – csattant fel

Belle bosszúsan. – Ki más lehetne?Persephone vállat vont.– Jó ideje nem látogatott meg minket.– Néhány napot nem neveznék ”jó időnek” hosszú idő értelemben –

védekezett Belle. – És különben is, ez egyáltalán nem számít, mertkibékültünk és holnap este összeházasodunk.

– Nyilván.– Nem is gratulál nekem?– Dehogynem. Gratulálok, kedvesem. Te is tudod, hogy nagyon

jóravaló úriembernek tartom. De valahogy úgy érzem, nem sikerültteljesítenem gardedámi feladataimat. Hogyan fogom eztmegmagyarázni a szüleidnek?

– Nem is ismeri a szüleimet, ráadásul fogalmuk sincs, hogygardedámom van – felelte Belle és amikor Persephone-re nézett, rögtöntudta, hogy valami rosszat mondott. Az idősebb hölgy bagolyból minthaizgatott vadászmenyétté változott volna. – Próbálja meg ezt így felfogni– tette hozzá Belle reménykedőn. – Úgy tudom, minden fiatal hölgycélja, hogy férjhez menjen. Így van?

Persephone bólintott, de kétkedőnek tűnt.

– Férjhez megyek. Tehát nemes célt értem el, és ez önre, mintgardedámomra és társalkodónőmre kétségtelenül jó fényt vet.

Belle halványan mosolygott. Nem emlékezett, mikor adott előlegutóbb ilyen zagyva szöveget.

Persephone olyan pillantást vetett rá, mintha azt mondaná: ”Ó,valóban?”, mégpedig nagyon gúnyos hangon.

– Hát jó – adta meg magát Belle. – Elismerem, valóban nagyonszokatlan a szituáció. És a társaságban talán hetekig beszédtéma lesz.Egyszerűen igyekeznünk kell a legjobbat kihozni belőle. Ráadásulnagyon boldog vagyok.

Persephone ajka édes-romantikus félmosolyra húzódott.– Csak ez számít, semmi más.Belle egészen biztos volt abban, hogy aznap éjjel nem fog tudni

aludni, de reggel elég frissen ébredt. Előző este John eljött hozzá ésközölte, hogy talált egy papot, aki másnap este hét órakor összeadjaőket. Belle mosolyogva fogadta a hírt, ragaszkodott hozzá, hogy azinasok egész nap vele maradjanak és udvariasan kitessékelte a házból.Sok dolga volt.

Elhatározta, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekszik betartania hagyományokat, ezért több tucat csokor virágot hozatott a házba, éselvonszolta Persephone-t, hogy esküvői ruhát vegyenek. Természetesena ház személyzetéből számos inast és lakájt vittek magukkal kíséretül.Belle nem volt különösebben ijedős természetű, de nem kívánta, hogyújra berángassák valami mocskos sikátorba.

Madame Lambert felsikoltott, hogy olyan rövid idő alatt kell esküvőiruhával előállnia, mindazonáltal történetesen tudott adni egy rendkívülelegáns zöld selyemruhát, amin csak minimális átalakításokat kellettvégezni. Egyszerű szabású darab volt, a szoknyarész magas, empireszabott derékvonaltól hullt kecsesen a földig. A dekoltázs egy kicsitlátni engedett vállából, díszítése több réteg fehér fátyolanyag. A ruhainkább melegebb időjárásra való volt, de Belle úgy érezte, akörülményekhez képest nincs panaszkodnivalója.

A nap többi része meglepő lassúsággal telt. Belle mindig úgygondolta, hogy az esküvőkhöz tengernyi előkészületre van szükség, ámez a tenger hamar elpárolgott, amikor rájött, hogy nincs szükség sokelőkészületre, amikor az esküvőt otthon rendezik, alig fél tucatvendéggel.

Most pedig elérkezett az esküvő napja és abszolút semmi dolga nemvolt azon kívül, hogy csak üljön és aggódjon. Úgy gondolta, rögtönjobban érzi magát, ha Emma megérkezik. Egy kis női társaságra voltszüksége. Persephone nagyon kedves, de sosem volt férjnél és ez sajnoshátrány volt. Az esküvő előtti estén próbált egy kicsit ”beszélni” Belle-lel, de viszonylag korán kínosan nyilvánvaló lett, hogy neki nincs annyiszemélyes tapasztalata a témában, mint Belle-nek. Belle pedigelhatározta, hogy meg sem szólal ez ügyben. A beszélgetés hamarszétesett.

Sajnálatos módon Emma nem sietett Londonba. Belle egész napcéltalanul bóklászott a házban, alig tudott koncentrálni. Reggelinél csakcsipegetett, az ebédjéhez alig nyúlt, aztán anyja szalonjában az ablakmellé telepedett és az utcára bámult.

Persephone bedugta a fejét a szalonba.– Minden rendben, kedvesem?Belle nem fordult meg. Tekintete valami okból nem mozdult az utca

túloldalán ugató kiskutyáról.– Jól vagyok. Csak gondolkodom.– Biztos? Egy kicsit… egy kicsit furcsának tűnsz.Belle tekintete végre rebbent, már nem a városképet nézte, hanem

Persephone felé fordult.– Tényleg jól vagyok. Csak nincs semmi dolgom. És ha lenne is, azt

hiszem, nem tudnék arra koncentrálni.Persephone mosolygott és bólintott. Az esküvő már csak ilyen, az

ember remeg az izgalomtól. Kiment a szalonból.Belle visszafordult az ablak felé. A kutya már nem volt ott, így

inkább az út másik oldalának fáit, a rezgő leveleket nézte, ahogy az erősszél lefújja őket.

Szentséges ég mikor lett ilyen szentimentális? Már értette, miértcsinálnak az emberek akkora hűhót az esküvőből. Azért, hogy amenyasszony lefoglalja magát és ne essen furcsa, tátongó lelkiszakadékokba.

Tátongó lelki szakadékok? Ezt meg honnan szedte? Ebből tudta,hogy tényleg bajban van. Visszament a hálószobájába, lefeküdt az ágyraés erős akarattal alvásra késztette magát.

Csak akkor jött rá, hogy tényleg elaludt, amikor Persephone avállánál fogva rázni kezdte.

– Szentséges ég kisasszony! – sápítozott. – El sem tudom hinni, hogyszunyókálsz az esküvőd napján!

Belle a szemét dörzsölgette, csodálta, hogy tényleg képes voltelaludni.

– Nem volt jobb dolgom – felelte álomittasan.– Hát, Lord Blackwood odalent van Dawes tisztelendő úrral és

meglehetősen türelmetlenül le akarja folytatni a szertartást.– Mennyi az idő? – kérdezte Belle, hirtelen felébredve.– Fél hét.Szentséges ég, mennyi ideig aludt?– Megérkeztek már a rokonaim?Mind a hárman, gondolta Belle keserűen.– Nem, de úgy hallottam a városon kívül elég sárosak az utak.Belle felsóhajtott.– Hát, azt hiszem, nem várhatjuk őket egész este. Kérem, mondja

meg Lord Blackwoodnak, hogy amint tudok, lemegyek. Ó, és ha nemgond, kérem, ne árulja el, hogy aludtam.

Persephone bólintott és elhagyta a szobát.Belle felállt, az öltözőszobába ment, ahol kissé túl elegáns esküvői

ruhája lógott. Úgy gondolta, csengetnie kéne a szobalányának, hogysegítsen felöltöznie. Mindig arról álmodott, hogy az anyja és Emma éstalán néhány barátnő segíti az esküvői ruhájába. Nevetgélnek ésviccelődnek, kuncognak minden apróságon. Nagy esküvő lesz éskirálynőnek érzi magát. De nem volt vele senki. Egyedül kellett lennie.

Egyedül az esküvője napján. Milyen nyomasztó gondolat!Johnra gondolt, aki nyilván türelmetlenül várja odalent. Látta lelki

szemei előtt, ahogy fel-alá járkál a szalonban, biceg, és Belle ezt abicegést olyannyira megkedvelte! Elmosolyodott. Nem lesz egyedül.Soha többé nem lesz egyedül.

Éppen a ruháért nyúlt, amikor hangokat hallott odalentről.Ösztönösen.az ajtó felé fordult, mielőtt az hirtelen kinyílt. Emma szószerint berontott a szobába.

– Szentséges isten. Drága unokanővérem! – szólt pihegve. Belletudta, hogy kettesével vette a lépcsőket felfelé. –Nem gondolod, hogyegy kicsit kevés időt hagytál nekem?

– Az egész egy kicsit hirtelen történt – hebegett Belle.– Gyanítom, hogy ez gyenge kifejezés a valós helyzetre.

Figyelmüket még erősebb hangok vonták el. A hallból jött atumultus zaja.

– Ó, jaj! – dünnyögte Emma. – Ez nyilván Alex.Az említett férfiú ekkor berontott az ajtón.– Valóban – konstatálta Belle fanyar humorral.Alex zihált az erőfeszítéstől, mellkasa fel-le hullámzott. Belle úgy

saccolta, hogy hármasával vette a lépcsőket. Metsző pillantást vetetthitvesére, akiben volt annyi jó érzés, hogy legalább egy kicsitfeszengett.

– Ha még egyszer meglátom, hogy így kiugrasz a kocsiból,megfojtalak. Megértetted?!

Emma a legkisebb ellenállás útját választotta és nem szólt férjéhez.– Tudod, az állapotom miatt mintha túlságosan aggódna értem –

mondta Belle-nek.– Emma! – szólt Alex figyelmeztetőn.John ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenjen az ajtóban.– Mi a bánat folyik itt?Belle felsikoltott, kezét rögtön a levegőbe emelte, és beszaladt az

öltözőszobába.– Nem láthatsz engem! – kiáltotta.– Az ég szerelmére, Belle! Ez nem olyan, mint egy hagyományos

esküvő,– Olyan hagyományos lesz, amilyennek én akarom. Szóval kifelé.

Odalent találkozunk. – Hangja a rengeteg ruha közül, a meglehetősenvastag faajtón át csak tompán hallatszott ki.

Alex grimaszt vágott és mormogott magában.– Nők! – mire hitvese igen éles pillantást vetett rá. – Erre most

jólesne egy ital.Azzal kivonult a szobából. John követte, vissza sem nézett.Emma gyorsan becsukta az ajtót mögöttük, és az öltözőszoba

ajtajához sietett.– Elmentek – szólt be halkan, maga sem tudta, miért suttog.– Biztos?– Az ég szerelmére, Belle! Hiszen van szemem. Mondom, hogy

elmentek.

Belle résnyire nyitotta az ajtót, kidugta a fejét és miután a sajátszemével meggyőződött arról, hogy nincsenek hímnemű lények ahelyiségben, kilépett onnan.

– És én régebben azt hittem, te vagy a legracionálisabb teremtés, akitismerek – mormogta Emma.

– Elvesztettem a józan eszemet – felelte Belle és komolyan gondolta.– Biztos vagy benne, hogy kész vagy arra, amire készülsz?Belle bólintott, szemébe könny szökött.– Csak azt hittem, más lesz. Anyám sincs itt – mondta, és hangosan

szipogott.Emma megérintette a karját, mélyen meghatódott unokanővére

könnyeitől.– Várhattok, Belle. Semmi ok nincs arra, hogy még ma

megesküdjetek.Belle tagadón ingatta fejét.– Nem várhatok, Emma. Egy napot sem késlekedhetünk. Azzal

elmondta az egész történetet.

17. fejezet

Amint Emma bizonyosságot szerzett, hogy Belle igazán szeretiJohnt, segített unokanővérének felölteni az esküvői ruhát, éskijelentette, hogy ő a legragyogóbb menyasszony, akit valaha látott.

– Remélem, ez azt jelenti, hogy a szemem már nem karikás – tréfáltBelle.

Elég sok könnyet hullatott.Emma ünnepélyesen ingatta a fejét.– Akarod, hogy Alex adjon át a vőlegénynek?Belle elkomorult.– Reméltem, hogy Ned már ideért. Ha apám nem lehet itt, legalább a

bátyám tegye meg. Ami azt illeti, apa nagyon dühös lesz, hogy nem őadhatott férjhez.

– Hát, engem ő adott át a férjemnek – jelentette ki Emma. – Azzalmeg kell elégednie. Ned válaszolt?

– Nem volt rá idő.Emma az alsó ajkába harapott.– Azt hiszem, jobb, ha lemegyek és megnézem, mi a helyzet. Rögtön

visszajövök.Kiosont az ajtón, lement a szalonba. John fel-alá járkált, nem az

idegesség, hanem a türelmetlenség hajtotta.– Mi tartott ilyen sokáig? – csattant fel.Emma ajkát csücsörítve az órára nézett.– Tíz perc múlva hét óra. Teljesen jó időben vagyunk egy olyan

esküvőre, ami eleve csak hétkor kezdődik.– Nők!Ezt hitvese mondta, aki éppen az egyik szófán terpeszkedett, amely

az ő termetéhez meglehetősen kicsinek bizonyult. Dunford veleátellenben ült, somolyogva.

Emma mindkettőjükre meglehetősen rosszalló pillantást vetett, aztánvisszafordult leendő unokasógora felé.

– Csak még egy kis időre van szükségünk – szabadkozott.– Emma, drágám! – szólt férje hihetetlenül gyengéd hangon. –

Megtennéd, hogy egy pillanatra idejössz?Emma gyanakvón nézett rá, de odament a szófához.– Látod ott a papot? – súgta.Emma bólintott.– Látsz valami… hogy is mondjam… furcsát rajta?Emma oldalra fordította a fejét, a pocakos urat bámulta.– Mintha egy kicsit balra húzna a teste.– Pontosan. Harminc perce van itt és a negyedik pohár brandyt

fogyasztja. Azt hiszem, el kéne kezdenünk a szertartást, amíg képeslevezetni.

Emma szó nélkül elhagyta a szalont, és felment Belle szobájába.– Nem hiszem, hogy sokáig időzhetünk idefent.– Még néhány percig sem?– Nem, ha még ma este férjes asszony akarsz lenni.Belle-nek fogalma sem volt, mit jelentsen ez, de úgy döntött, hogy

inkább nem kérdezne rá. Fehér spanyol csipkét tűzött hajára.– Azt hiszem, nem várhatunk tovább Nedre. Azt hiszem, jobb, ha

szólsz Alexnek, adjon ő férjhez.Emma leszaladt a lépcsőn, kézen fogta férjét és megkérte

Persephone-t, hogy kezdjen játszani. Emma és Alex éppen akkor értekfel Belle-hez, amikor Persephone a billentyűk közé csapott.

– Szentséges ég! – nyögött fel Alex a disszonáns hangok hallatán. –Ez Beethoven?

– Megesküdtem volna, hogy Bachot kértem – szólt Belle a homlokátráncolva.

– Nem hiszem, hogy Bach lenne – jegyezte meg Alex. –Nem hiszem,hogy egyáltalán zeneszerző műve.

– Csak remélni tudjuk, hogy nem kezd énekelni – jelentette kiEmma. Azzal még egy mosollyal biztatta unokanővérét, mielőtt elindultlefelé a lépcsőn, mint a ház tiszteletbeli asszonya.

– Nálad nem játszhat rosszabbul – incselkedett vele Alex.Belle ekkor unokahúgára pillantott, aki már félúton járt lefelé a

lépcsőn.

– Nem hiszem, hogy ezt hallotta.– Az valószínűleg nagy áldás. Mehetünk? – nyújtotta karját Alex. –

Azt hiszem, mi jövünk.Alex karján végül beért a szalonba, és ahogy meglátta Johnt

büszkeségtől és vágytól ragyogó szemmel a pap mellett állni, alig tudtatürtőztetni magát, hogy ne rohanjon hozzá, ne vesse magát a karjába.

Ahogy méltóságteljesen lépkedtek lefelé a lépcsőn, a rózsaszín ésfehér rózsák mellett, amelyeket Belle külön így rendelt, a sietős esküvőmiatti nyugtalansága és csalódottsága egy szempillantás alatt elszállt,nem érzett mást, mint mély elégedettséget és örömöt. Minden lépésközelebb vitte a férfihoz, akit szeret, a férfihoz, akinek élete hamarosanvégérvényesen összefonódik az övével.

– Kedves ifjú pár! – bődült el Mr. Dawes.Belle orrát alkoholpára csapta meg. Diszkréten köhécselt, és egy kis

lépéssel hátrált.Persephone nem vette észre a végszót és tovább klimpírozott, nagyon

élvezte, hogy zenélhet, ha azt, amit művelt, zenének lehet nevezni.Dawes nyilvánvalóan bosszús pillantással fordult felé és újfent

elbődült:– Azt mondtam, kedves ifjú pár!Persephone zenei merénylete kifulladt, az utolsó ütem lassú,

fájdalmas halált halt.Belle kihasználta, hogy Dawes figyelme pillanatnyilag másra

terelődött, és odasúgta Johnnak: – Biztos vagy benne, hogy Istenszolgája?

John kis híján elmosolyodott.– Elég biztos vagyok benne.Dawes ekkor visszafordult a házasulandók felé.– Mint mondtam, kedves ifjú pár! Azért…- néhányszor pislogott, a

kis létszámú közönséget szemlélte. – Vagy inkább azt kéne mondanom– mormogta –, hogy kedves egybegyűlt háromság.

Belle képtelen volt türtőztetni magát.– Ha szabad megjegyeznem, négy vendég van.– Tessék?– Azt mondtam – szólt a menyasszony határozottan – hogy négy

vendég van. Tudatában vagyok, hogy ez egy nem szokványos esküvő,de szeretném, ha mind a négy vendégemet megtisztelné.

Érezte, hogy John testét néma nevetés rázza.Dawes azonban nem olyan ember volt, aki könnyen megadja magát

egy csitrinek, különösen, miután önbizalmát négy pohár jófélepapramorgóval erősítette meg.

– Én hármat látok.– Négy vendég van.Dawes ujjal mutatott Alexre, aztán Emmára, majd Dunfordra.– Egy… kettő… három…– Négy! – fejezte be Belle győzedelmes mozdulattal mutatva

Persephone-re, aki látható csodálattal és vidámsággal nézte a jelenetet azongora mellől.

Ekkor Dunford nevetésben tört ki, amely ragályosnak bizonyult,mert Emma és Alex is nevetett, akiknek pedig addig sikerülttürtőztetniük magukat.

Dawes elvörösödött és kijelentette: – Ő a zongorista.– A vendégem.– Jól van, jól van, maga szemtelen fruska – mordult, és gyűrött

zsebkendővel megtörölte homlokát. – Kedves ifjú pár! Azért gyűltünkitt össze négy tanú előtt, hogy…

A szertartás hosszú percekig áldott eseménytelenségben folyt. Johnalig hitt a szerencséjének. Még néhány perc, gondolta, és hűségetesküsznek egymásnak, gyűrűt cserélnek és Belle örökre az övé lesz.Öröm és türelmetlenség töltötte el, igen erősen kellett küzdenie, hogyne rázza meg a szószátyár papot, így ösztökélve gyorsabb beszédre.Tudta, hogy a szertartás minden percét élveznie kéne, de igazán csakarra vágyott, hogy végre vége legyen és valami csendes helyen legalábbegy hétig kettesben lehessen ifjú hitvesével.

A szertartás gyors lefolyása iránti reményei azonban mentenszertefoszlottak, amikor hallotta, hogy a bejárati ajtó erőteljesen nyílik,hangosan becsapódik. Dawes a szeme sarkából ránézett, John pedigkurtán bólintott, jelezve, hogy folytatódjék a szertartás.

Dawes mondta, csak mondta a szöveget akkor is, amikor döngőléptek közeledtek feléjük a hallban. Belle eltökélte magát, hogy nemszól többet közbe, de John képtelen volt uralkodni magán, megfordultéppen akkor, amikor egy sötét hajú fiatalember rontott be. Szeme olyankék volt, hogy nem lehetett más, mint Belle bátyja.

– Szentséges isten! – kiáltott fel Ned Blydon a szófát átugorva. –Eljutottak már a ”most szóljon, vagy hallgasson örökre” részhez?

– Hát… még nem – hebegte Dawes, göbös orra valósággal világolt agyertyafényben. – Ott még nem tartunk.

– Jó! – mordult Ned, azzal elkapta Belle szabad kezét és elrángatta arögtönzött oltártól. – Tudod, mit csinálsz? – kérdezte tompa haraggal. –Ki ez az ember? Tudsz róla valamit? Mi folyik itt? És hogyanmerészelsz olyan üzenetet küldeni nekem, hogy másnap férjhez mész?Mit gondoltál magadban?

Belle türelmesen várta, hogy véget érjen a szóáradat.– Melyik kérdésedre szeretnél előbb választ?– Na de kérem! – méltatlankodott Dawes. – Folytatódjék a szertartás,

vagy ne? Nekem még sok…– Folytatódik – közölte John halálosan komolyan.– Elfoglalt ember vagyok – fröcsögött Dawes. – Nekem még…– Mr. Dawes – szólt közbe Dunford udvariasan, lehengerlő

mosollyal. – Kérem, bocsásson meg ezért a kis közjátékért. Botrányos,hogy egy olyan tiszteletre méltó úrral, mint ön, ilyen méltatlanulviselkednek. Elfogyasztana velem egy pohárka jóféle brandyt, amíg ez adolog rendeződik?

Belle nem is tudta, hogy hálát rebegjen Dunfordnak, vagy megfojtsa.Ha ez így folytatódik, Dawes túl részeg lesz, hogy folytassa aszertartást. Homlokát ráncolva fordult vissza, bátyja felé, aki nagyonaggodalmasan nézett rá.

– Biztos, hogy ezt akarod tenni? – kérdezte. – Ki ez az ember?Ekkor Alex lépett elő, megpaskolta Ned vállát.– Jó ember – közölte halkan.Mellette Emma buzgón bólogatott.– Szereted? – kérdezte Ned.– Igen – súgta Belle. – Teljes szívemből.Ned a szemébe nézett, próbálta felmérni érzései mélységét.– Akkor jó. Bocsánat, hogy megzavartam a szertartást – mondta

hangosan. – De elölről kell kezdenünk, mert én akarom kiadni ahúgomat.

– Nézze, fiatalember! Mát több mint a felén túljutottunk – mordultDawes. – Én elfoglalt ember vagyok!

– Maga egy vörös képű részeg alak – mormogta Belle magában, ámrá jellemzően félhangosan.

– Mondott valamit? – kérdezte Dawes, sűrűn pislogva. Dunfordhozfordult, akit a történtek után szövetségesének tekintett, megragadta avállát. – Mondott valamit?

Dunford óvatosan kibontakozott a pap fogásából.– Ne aggódjon, jóember, gondoskodom róla, hogy megháláljuk a

többletfáradozását.Belle és Ned sietett fel a lépcsőn, éppen felértek, amikor hallották,

hogy Dawes megszólal: – Megint lesz zongorázás?A kérdést hangos, fülsüketítő zaj követte, melynek eredetét Belle

nem akarta tudni.Alig néhány másodperc telt el, Persephone nagy hévvel újra a

billentyűk közé csapott, és Belle másodszor is elindult férjhez.– Szép vagy – súgta Ned.– Köszönöm – mosolygott Belle. Mélyen meghatódott. Fivérével

szerették egymást, de nem amolyan dicsérő szeretet volt ez, haneminkább évődő, csipkelődő. Amikor Belle újra a szalonba ért, John szememég mindig csillogott, szerelem és büszkeség látszott benne, de ezúttalegy kis vidámság is. Visszamosolygott rá, bohókás félmosollyaltudatva: nem bánja, hogy az esküvője ilyen kusza lett. Csak őt akarja.

A szertartás a korábbi hibákhoz képest meglepően zökkenőmentesenfolyt. Persephone sem tévesztett, azonnal abbahagyta a klimpírozást,amikor a pap azt mondta, hogy ”Kedves ifjú pár!”

John és Belle hamarosan férj és feleség lettek.Nagy éljenzés volt, amikor megcsókolták egymást. Az első hitvesi

csók. Bár Dunford megjegyezte, nem elsősorban az ifjú párboldogságáért tapsolt, hanem inkább azért, mert a szertartás sikeresenbefejeződött.

A szokásos gratulációkat követően, miután az ifjú asszonyt szokásszerint minden férfi vendég megcsókolta (mivel csak hárman voltak, eznem tartott sokáig), Ned csillogó szemmel nézett húgára és felettébbgyakorlatias kérdést tett fel: – Hol a fogadás? Farkaséhes vagyok.

Belle nagyon csodálkozott. Teljesen elfeledkezett a fogadásról.Rögtön eszébe jutott, hogy ő még arról panaszkodott, nincs mitcsinálnia. Ellenben bár ragyogott a boldogságtól, hogy végre férjhez

ment, még ő is úgy érezte, hogy ha aznap este fogadást adnának, azinkább vacsoravendégségnek mint esküvői lakomának hatna.

– Belle úgy határozott, hogy elhalasztjuk a fogadást – felelt meghelyette John. – Addig, míg a szülei hazaérnek. Úgy érezte, hogy azédesanyja így szeretné.

Ned arra gondolt, hogy anyjuk inkább azt szerette volna, ha Belle azesküvőt is elhalasztotta volna, de inkább nem szólt. Nyájasanmosolygott újdonsült sógorára, majd feltette azt a kérdést, ami egészeste a fejében járt.

– Hogyan ismerkedtél meg a húgommal?– Nemrégiben birtokot vettem Ashbourne birtoka mellett,

Westonbirtben – felelte John. – Ott találkoztunk.– És együtt harcolt Alexszel az Ibériai-félszigeten – tette hozzá

Belle. – Jó barátok voltak.Ned kezdett más szemmel nézni Johnra.– A háborúról jut eszembe – szólt közbe Alex. – Nem fogod

kitalálni, kit láttam a kocsimból, amikor megérkeztünk.John rögtön feléje fordult.– Kit?– George Spencert.Belle érezte, hogy John ujjai a karjára szorulnak. Mintha mondani

akart volna valamit, de nem jönne ki hang a torkán.– Nyilván emlékszel rá – jegyezte meg Alex.– Ki az a George Spencer? – kérdezte Belle.– Csak egy régi ismerős – felelte John.Alex lehajolt, atyai csókot lehelt Belle arcára.– Ha jól emlékszem, éppen búcsúzni akartunk, hogy az ifjú párt

magára hagyjuk – mosolygott Emmára, aki rögtön mozdult, hogyinduljanak.

John azonban visszatartotta Alexet, határozottan megérintette akarját.

– Ashbourne – szólt halkan –, beszélhetnénk négyszemközt, mielőttelmentek?

Alex bólintott, a két férfi elindult a könyvtárszoba felé.John becsukta mögöttük az ajtót.– Azt hiszem, nem ismered George Spencer teljes történetét.Alex kíváncsian oldalra hajtotta a fejét.

– Annyit tudok, hogy kényszerítetted, hagyja ott a sereget.– Miután meglőttem.– Tessék?– Az alfelén.Alex a közeli asztalhoz ment, töltött magának egy pohár whiskey-t

és kiitta.– Volt valami konkrét okod erre?– Megerőszakolt egy spanyol lányt. Megesküdtem, hogy megvédem

azt a lányt.Alex káromkodott, ujjpercei elfehéredtek a poháron, olyan erősen

szorította.– Ha valóban George Spencer ólálkodott odakint, nem hiszem, hogy

jókívánságait akarta kifejezni az ifjú párnak.Alex összevonta a szemöldökét.– Van még valami ebben a történetben, vagy ez minden?John mérlegelte, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha feltárja

Alexnek a kellemetlen valóságot. Legkevésbé sem szerette volna, hogyegy nős embert, aki hamarosan apa lesz, bevonjon egy potenciálisanhalálos helyzetbe. De már neki is felesége van és a közeljövővelkapcsolatos tervei következményeként az ő gyermeke is hamarosanúton lehet. Nagy súllyal nehezedtek rá az új felelősségek és eszébejutott, mit mondott Belle néhány nappal korábban.

Ezt nem csinálhatod egyedül.John nem igazán tudta, hogyan követhetné ezt a tanácsot. Olyan

sokáig volt egyedül, hogy fogalma sem volt, hogyan kell segítségetkérni, ahogy arról sem, hogyan kell elfogadni. Alexszel márrokonságban van, igaz, csak harmadfokúban, de attól még rokonok.John közelebbi rokonának érezte őt, mint a fivéreit vagy nővéreit.Damien el sem jött az esküvőre.

Alex és Emma azonban vidékről siettek Londonba. A családiösszetartozás ismeretlen érzése kezdte melengetni lelkét. Alexre nézett,aki figyelmesen nézte őt.

– Van egy problémám – szólt John halkan.Alex kíváncsian oldalra döntötte fejét.– George Spencer meg akar engem ölni.Halk felszisszenés hallatszott, aztán Alex reagált a bejelentésre.– Biztos vagy ebben?

– Biztos vagyok abban, hogy valaki meg akar ölni – felelte lohn. –És nem tudom elfogadni, hogy jelenléte a ház előtt puszta véletlenlenne.

Alex végigsimított a haján. Eszébe jutott, milyen düh tomboltSpencerben, amikor John kényszerítette, hogy hagyja el a hadsereget.

– Nem. Valóban nem lehet véletlen. Tennünk kell valamit.John meglepődött, mennyire megnyugtató, bátorító érzés volt

hallani, hogy Alex többes számban beszélt.– Hol alszol ma éjjel?Nem volt ésszerűtlen kérdés. Hiszen John alig egy órája házas, ez a

mézeshetek ideje. Rendes körülmények között ő és Belle most nászútraindulnának, vagy vissza Bletchford Manorba, hogy kettesbenlehessenek. De úgy érezte, vidéken nem lenne biztonságban, azudvarházban túl sok ablak és ajtó van, amin Spencer bejuthat. Londontalán biztonságosabb lenne, ha másért nem, azért, mert sokan lehetnektanúi Spencer támadásainak.

– Nem tudom – felelte John végül. – Nagyon el voltam foglalva. Errenem is gondoltam. Nem igazán szeretném Belle-t a fivérem házábavinni.

– Maradj itt – javasolta Alex. – Persephone-t átköltöztetem hozzánk.Belle-nek már nyilván nincs szüksége gardedámra – jegyezte megpajkos mosollyal nézve Johnra. – Erről elég rövid úton gondoskodtál.

John önkéntelenül vigyorgott.– Átküldök még néhány inast és lakájt – közölte Alex. –Itt is

nyüzsögnek, de nem árthat, ha többen vannak. Minél nagyobb az őrzés,annál nagyobb biztonságban vagy.

– Köszönöm. Én is gondolkodtam azon, hogy a következő néhányhétre testőrt fogadok.

– Jó ötlet. Intézkedek.– Ez igazán nem szükséges.– Az ég szerelmére, hiszen most nősültél! Hadd intézkedjek én a

testőrök dolgában.John bólintott és arra gondolt, hozzá tudna szokni a gondolathoz,

hogy olyan családja van, amelynek számít, amely törődik vele.– Emma és én a városban maradunk, amíg ez el nem rendeződik –

folytatta Alex. – Keress reggel és eldöntjük, mit lépjünk ebben aSpencer-dologban.

– Így lesz.– Közben kellemes estét, élvezd a nászéjszakát!John szélesen mosolygott.– Nagyon igyekszem.Kopogás hallatszott, Belle dugta be a fejét az ajtón.– Végeztél vele, Alex? – kérdezte. – Mert ez az én nászéjszakám, és

tudod, szerintem jogom van a vőlegényemhez… illetve a hitvesemhez.– Ami azt illeti, éppen erről beszéltünk – felelte Alex pajzán

mosollyal. – És arra jutottunk, hogy most megkeresem a feleségemet éshazamegyünk.

Belle rosszallón ingatta a fejét, amint Alex kilépett az ajtón.– Mi a csodáról beszéltetek? – vonta kérdőre férjét.John átfogta a vállát, és elindultak kikísérni Alexet.– Majd holnap elmondom.A maroknyi vendég hamarosan távozott.Emma előbb kézen fogta Belle-t és félrevonta.– Gondolod… szóval akarsz beszélni velem? – kérdezte súgva.– Nem hiszem – felelte Belle, szintén súgva.– Biztos vagy ebben?– Miben?– Hogy nem szükséges beszélned velem.– Emma, miről beszélsz?– A házaséletről, te tompa eszű! A testi szerelemről.– Ő… nem. Nem szükséges.Emma elhúzódott, arcán enyhe mosoly jelent meg.– Sejtettem, hogy így lesz – jegyezte meg, azzal elengedte

unokanővére kezét, elindult, de néhány lépés után visszafordult. – Hát,akkor jó éjszakát!

Belle mosolygott.– Ó, az lesz. Az lesz.– Mi volt ez? – kérdezte John, miután az összes vendég távozott, és

lehajolt, hogy megcsókolja felesége nyakát.– Majd holnap elmondom.– Remek. Ma éjjel más jár az eszemben – terelte a lépcső felé.– Nekem is – felelte vidáman.– Mire gondolsz? – érdeklődött John, amikor a lépcsőfordulóra értek.

– Most éppen… mire gondolsz?

– Arra, hogy milyen jó, hogy ma éjjel itt maradunk.– Hmmm… én is. Hosszú lett volna az út hazáig.– A fivéred házáig?– Ugyan, buta libuska. Bletchford Manorba.Az emlékek mosolyt csaltak Belle arcára.– Mintha nagyon régen lettem volna ott. Eszembe sem jutott, hogy új

otthonom van.– Nem túl nagystílű – jegyezte meg John halkan.– Nekem megfelel.– A neve rettenetes.– Azon lehet változtatni.– A személyzet nem elég népes.– Nincs sok személyre szükségem. És hagyd abba ezt a lekicsinylést.

Bletchford Manor szép hely. Számos kitűnő tulajdonsága van.– Valóban?Ekkor már elérték a lépcső tetejét.– Ó, igen. A rózsabokrok igazán szépek.– Ez minden?– A nappaliban gyönyörű az Aubusson szőnyeg.– Ez minden?– Nos… – szólt Belle mosolyogva, ahogy befordultak a

hálószobájába. – A legjobb az egészben a ház ura.– A ház ura?John szeme felcsillant az örömtől.– Nagyon fess férfi.– Gondolod? – kérdezte John, azzal berúgta maguk mögött az ajtót.– Ó, igen. Nagyon is az.John keze a gyönyörű zöld ruha hátán végigfutó gombokra

csusszant.– Van egy titkom neked.– Valóban?Belle érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver, ahogy John kezének

melege a bőrét érte.– Hmmm. A ház ura, akit az imént említettél…– Igen?– Ő is kedvel téged.– Valóban?

John kigombolta az utolsó gombot is, és hagyta, hogy a ruhalecsússzon Belle testéről. Asszonya ott állt egy szál selyem alsóingben,amelytől minden érzéke megvadult.

– Igen, ráadásul ma éjjel uralni akar réged.– Uralni engem? – kérdezte Belle, és csak egy kicsit volt rosszalló a

hangja a birtoklón férfias szóhasználat miatt.– Nos, ami azt illeti, egyszer már megtette veled és meglehetősen

élvezte.– Valóban?Belle alig tudott beszélni, mert John keze most elindult felfelé a

lábán, combján felfelé tolva a selyem alsóinget.– Nagyon, nagyon.– Annyira, hogy egy életen át tudná csinálni?John pajkosan oldalra fordította a fejét, úgy válaszolt.– Hmmmm. Annyira, hogy hagyja, hogy urald őt.Belle erre szintén pajkosan oldalra hajtotta a fejét és mosolygott.– Valóban?– Ó, igen.És John ajka megtalálta a mélyedést asszonya nyakának és vállának

határán.Belle érezte, hogy hátrafele haladnak, majd lába az ágyat érintette.

John ajka lejjebb csúszott, keblére tapadt, és Belle hirtelen nagyonnehezen tudott megállni. Együtt estek az ágyra.

A férfitest heve a matracra nyomta, csak egy pillanatra emelkedettfel róla, amikor letépte magáról az inget.

– Szentséges ég, Belle! – szólt vágytól rekedtes hangon. – Bárcsaktudnád…

– Mit? – kérdezte halkan. Tekintete csodálattal pásztázta a férfi erősmellkasát.

John éppen nadrágját gombolta, keze erre megállt.– Azt, hogy… hogy mennyire… hogy te mit… – Megrázta a fejét,

mintha így kiszabadíthaná a hangokat torkából. – Az életem eddig… –Zavarában nyeldekelt. – Nem is tudom, mit mondjak.

Belle keze mozdult, megfogta férje kezét.– Inkább mutasd.John pedig megfogta Belle kezét, hasára simította és felhúzta

egészen a szívéig.

– Érted dobog – súgta. – Csak érted.És lassan mozdult felé, mintha valami láthatatlan szál húzná

egymáshoz őket. A férfiruha a földre hullt, és John csak Belle-lel volt,csak vele, egyik forró testet a másiktól a selyem alsóingen kívül semmimás nem választotta el.

Belle érezte, milyen sürgető vágy feszül férjében. John keze szintetomboló hévvel pásztázta, simogatta testét. Belle testében örvénylett avágy, a férfikéz, az ajak, az érthetetlen, összefüggéstelen suttogásoknyomában a vágy forró, fehér tajtéka járt.

Belle a selyem alsóingbe markolt, fel akarta húzni testén, levetni, deJohn visszafogta.

– Hagyd csak. Tetszik.– De én érezni akarlak – pihegte.– Érezhetsz – simított végig a hasán –, ahogy én is érezlek. Érzem a

selymet, a forróságot, a vágyat.Belle érezte, hogy valami sürgető élénkség keletkezik zsigereiben.

Légzése szaggatottá vált, zihált, pihegett. John csípője az ő csípőjéheznyomult, vágyának bizonysága az asszonyi ölhöz nyomult.

– John, én…– Mondd, szerelmem…– Érezni akarlak.John egész testében megborzongott a gyönyörűségtől, és Belle érezte

izmai feszülését, ahogy vágyát próbálta uralni.– Nem kell óvatoskodnod – súgta. – Én is akarom.John rápillantott, a szemébe nézett.– Belle, nem akarok fájdalmat okozni neked.– Nem fogsz. Sosem okoznál fájdalmat nekem.John keze Belle combjára csusszant, lassan széttárta, közben

felnyomva a selyem alsóinget. Férfiasságának csúcsa megtalálta anőiség legközepét, és megindult előre.

Belle lélegzete elakadt, ahogy John beléhatolt. Ez volt alegbizalmasabb, leggyönyörűségesebb csók, és csípeje felívelt, hogymég közelebb vonzza magához. A mozgás felgyorsult, egyre vadabblett.

Valami feszült Belle testében. Valami erő. Egyre nagyobb lett,kitöltötte egészen.

John zihált. Belle hajába fúrta ujjait, nevét lihegte, ahogy előre-hátramozdult, teste ősi, elemi ritmusban járt.

Belle a kéj örvényébe került. Körmeit John hátába vájta, próbáltelérni valamit, ami annyira közel volt… és egyszer csak eljutott oda.Elragadta a gyönyör… hullámzón… ellenállhatatlanul… és John nevétsikoltotta.

De John ezt nem hallotta meg. Belle kiáltásait elnyomta a hangja,ahogy előrenyomult még egyszer, még egy utolsó lökés és kirobbantbenne. Ráhanyatlott, teste elernyedt, lüktetett a kimerültségtől.

Jó néhány perccel később az oldalára gördült, magával húzva Belle-t.Testük már különvált, de John szorosan ölelte feleségét.

– Úgy akarok elaludni, hogy ölellek – súgta. – Érezni akarom abőrödet és az illatodat. Tudni akarom, hogy itt vagy velem.

Belle mocorgott, közelebb húzódott hozzá.– Nem megyek sehová.John felsóhajtott, ajkán mosoly rebbent. Belle hajába fúrta arcát,

megcsókolta feje tetejét.– Édes feleségem – mondta olyan hangon, ahogy csodáról beszél az

ember, áhítattal. – Feleségem.

18. fejezet

Belle-nek csak másnap reggel jutott eszébe rákérdezni, milyenbeszélgetést folytatott Alexszel. John egy ideig gondolkodott rajta, hogyeltitkolja az igazságot előle, de elég volt egy pillantás a mélyre látó kékszempárba, hogy eszébe jusson: túlságosan tiszteli ahhoz, hogybármilyen ürüggyel kibújjon a válaszadás alól.

– Tudom, ki akar megölni – mondta végül halkan.Belle felült az ágyban, mellére húzva a takarót.– Kicsoda?– George Spencer – felelte torkát köszörülve. – Akiről meséltem

neked.Belle elsápadt.– Úgy tudtam, elhagyta az országot.– Én is úgy tudtam. Ashbourne az esküvő előtt itt látta a ház

környékén.– Biztos vagy benne, hogy ő akar megölni?John behunyta a szemét. Emlékei visszavitték Spanyolországba.

Üzekedés és vér szaga. Ana szemében a kín. Spencer tekintetében atomboló düh.

– Igen.Belle átölelte és magához vonta.– Most legalább tudjuk, ki az. Így fel tudjuk venni vele a harcot.John lassan, megfontoltan bólintott.– Mit fogunk tenni?– Még nem tudom, szerelmem. Sok mindent kell figyelembe

vennünk.De még nem akart erre gondolni. Most nem, amikor itt feküdt az

ágyban feleségével, akivel kevesebb mint huszonnégy órája házas.Hirtelen témát váltott, újra megcsókolta és azt kérdezte:

– Élvezted az esküvőt?– Természetesen – felelte Belle hű hitvesi engedelmességgel.– Biztos? – John nem szívesen gondolt bele, hogy a sietség

tönkretehette Belle életének legvarázslatosabb napját. – A szertartáselőtt kissé zaklatottnak tűntél.

– Ó! – felelt Belle kissé elpirulva. – Csak egy kicsit nyugtalanvoltam.

– Remélem, nem azon gondolkodtál, hogy mégsem kéne feleségüljönnöd hozzám!

Remélte? Imádkozott.– Nem, persze, hogy nem – felelte Belle, játékosan vállon bokszolta.

– Soha, soha, de soha nem gondoltam úgy, hogy hibáznék. Csak egykicsit meghasonlottam magammal, mert az esküvőm nem olyan volt,amilyennek álmodtam.

– Nagyon sajnálom.– Ne, ne sajnáld. Önmagában az, hogy nem olyan volt, amilyennek

gondoltam, nem jelenti azt, hogy nem volt teljesen tökéletes. Ó, jaj, vanennek valami értelme?

John komolyan, ünnepélyesen bólintott.– Azt hittem, hogy templomi esküvő kell, több száz vendég és zene,

amely akusztikailag is valóban zenének hat, de tévedtem. Részeg papkellett és fesztelen vendégek, és olyan társalkodónő, aki valami botfülűkecskétől tanult zongorázni.

– Akkor pontosan azt kaptad, amit akartál.– Szerintem is. De csak rád volt szükségem.John újabb csókra hajolt, és a következő órában csak ezzel

foglalkoztak.Idővel John ráébredt, hogy tennie kell valamit George Spencer

ügyében. Nyilván nem fog ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy Spencervégül golyót repítsen a mellkasába. Megbolondulna, ha türelmesen kénevárnia, hogy az ellensége lépjen. Ezért elméje épségének megőrzéseérdekében ki kell találnia valamit. Méltatlan és visszataszító volt agondolat, hogy az árnyékban lapuljon, ezért elhatározta, hogyszembenéz a helyzettel és Spencerrel is.

Ehhez természetesen meg kéne tudni Spencer tartózkodási helyét.Johnnak nem volt kétsége afelől, hogy ilyen információt nem nehézszerezni. Londonban még szezonon kívül is gyorsan terjednek a hírek,

és Spencer elég jó családból származott ahhoz, hogy érkezése feltűnéstkeltsen. Csak a megfelelő embereket kell kérdezni.

John a könyvtárba ment és rögtön üzenetet írt Alexnek, melybensegítséget kért. A válasz alig húsz perc múlva meg is érkezett.

Spencer bérelt lakásban lakik a Bellamy Lane 14. szám alatt. Sajátnéven tért vissza Londonba, és meglehetősen lagymatag fogadtatásbanrészesül. Úgy tűnik, közvetlenül a háború után megpróbált visszatérniAngliába, de dezertőrnek tekintették és megvetés tárgya lett. A helyzeteazóta javult, de nem sokat.

Nem kap sok meghívást, de nem hiszem, hogy nehéz lenne nagybálokra és társas összejövetelekre meghívót szereznie. Megfelelőakcentussal beszél, és megfelelő öltözékben jelenik meg. Jobb, haóvatosak vagytok.

Kérlek, tájékoztass a terveidről.Ashbourne

Alex az előző este óta sokat megtudott, John csodálattal ingatta fejét.Leült, tollat, papírt vett maga elé. Számos piszkozat után végül azegyszerűség mellett döntött és ezt a levelet küldte:

Spencer!Tudom, hogy Londonban vagy. Sok mindent meg kell beszélnünk.

Gyere át teázni, ha van kedved. Rokonaimnál lakom, a GrosvenorSquare-en.

BlackwoodJohn futárral küldte a levelet, és azt az utasítást adta neki, hogy várja

meg a választ. Kiment a hallba, Belle-t kereste. Még mindig nemismerte ki magát a családi rezidencián, ami városi viszonylatban igennagynak számított. Átkozottul furcsán érezte magát valaki másnak aházában, különösen mivel a tulajdonosok Itáliában voltak és fogalmuksem volt, hogy ő időközben feleségül vette egyetlen lányukat. Ha aBlydon házaspár otthon lett volna, valóban vendégnek érezte volnamagát, de így olyan érzése volt, mintha bitorolná a ház uránaktisztségét. A furcsa helyzet tovább erősítette benne az elhatározást, hogyvéget vessen a Spencerrel fennálló problémájának. Öt évig spórolt,hogy saját házat vegyen, és most még csak nem is használhatja.

Ha nem lenne friss házas, nagyon rosszul érezné magát.Belle-t a szalonjában találta, egy kanapén aludt. John mosolygott és

úgy találta, megérdemli a pihenést. Nem akarta zavarni, ezért

lábujjhegyen kiosont a szobából, visszament a könyvtárba, leült egykarosszékbe A szenvedélyes zarándok példányával. Arra gondolt, haBelle tudta olvasni, akkor ő is. Nagyon dühítette, hogy kénytelen ottülni és olvasni, miközben valaki meg akarja ölni, de ha jelenlegistratégiájához tartja magát, úgy tűnt, nem tehet mást, mint hogy vár,csak vár.

Már jól benne járt a második fejezetben, amikor Belle bekopogott.– Tessék!Belle bedugta a fejét.– Zavarlak?– Házasságom első napján? Nem hiszem.Az ifjú asszony belépett, becsukta maga mögött az ajtót és odalépett

John széke mellé.– Hmmm – szólt John, azzal elkapta asszonya karját. –Gyere csak

ide!Egy erőteljes rántás, és Belle máris az ölébe huppant.Nevetett, gyöngyözőn nevetett és két csókot nyomott férje arcára,

csodálkozott, mennyire megszokta ezt a férfit, milyen jó vele lenni.– Mit olvasol? – pillantott a könyvre. – A szenvedélyes zarándok?

Miért?– Te olvastad.– És?John megcsavarintotta neje orrát.– És eszembe jutott, milyen bájos voltál, amikor megismerkedésünk

napján erről beszéltünk.Belle újabb csókkal válaszolt.– Rájöttem, mi volt a baj az esküvőnkkel – tűnődött John.– Micsoda?John előrehajolt, ajkát Belle ajkának sarkához érintette.– A házaspárok többsége – mormogta, apró nyalintásokkal

hangsúlyozva szavait – egy egész hetet tölt ágyban az esküvő után. Mipedig nem is maradtunk ágyban sokáig.

Belle szempilláját rezegtette.– Visszabújhatunk – javasolta.John keze felkúszott a karcsú derékon, bal keble halmán állapodott

meg.– Érdekes gondolat.

– Úgy véled? – kérdezte pihegve.John válaszul gyengéden megmarkolta, élvezte a női test reakcióját.– Mmm-hmm – mosolygott férfias örömmel, amikor érezte, hogy

Belle gerince ívbe feszül. Érezte a mellbimbó megkeményedését, és aző férfiteste is hasonlóképpen válaszolt.

– Mindig ilyen lesz? – kérdezte Belle.– Szent ég! Remélem. – Azzal előrehajolt és ajkát heves, követelő

csókkal zárta le. Nyelve könyörtelen volt, mindent akart, mindenét ésfáradhatatlanul igyekezett a lelkét is magáévá tenni.

Belle hamar és hevesen reagált. John vad csókja felkorbácsolta avágyát, mértékében és minden mozzanatában viszonozta, körmeivelvégigszántotta John hátát. És John forró ajka elindult lefelé, a vágy égővonalát húzva Belle bőrén.

– Bezártad az ajtót? – kérdezte John zihálva, de egy pillanatra semszakadva el hitvesétől.

– Tessék?Belle-t annyira elragadták a szenvedély hullámai, hogy alig hallotta

meg a kérdést.– Bezártad az ajtót?Az ifjú ara erre fejét ingatta.– A fenébe!John vonakodva elvonta ajkát a puha bőrről, kicsúszott Belle alól,

aki a szófa kárpitjára huppant. Férje zihálva, nagy léptekkel az ajtó felétartott.

Határozott mozdulattal elfordította a kulcsot, majd vágytól csillogószemmel fordult vissza, asszonya felé. Sajnálatos módon azonban aligkét lépést tett meg, amikor hangos kopogást hallott. Halk szitokáradatothallatott, és Belle felé pillantva meggyőződött arról, hogy külsejemegfelelő. Bosszúságát az ajtókilincsen töltötte ki, kis híján kiszakítottaa helyéről, ahogy ajtót nyitott.

– Mi az? – mordult.– Uram – szólt az ajtónál álló lakáj remegő hangon. –Levele van,

uram.John kurtán bólintott, a felé nyújtott ezüsttálcáról elvette az

összehajtott papírt.– A papírvágó kés ott, az íróasztalon szokott lenni – mutatott a jelzett

irányba Belle.

John odalépett, felnyitotta a viaszpecsétet. A levelet drága fehérpapírra írták.

Kedves Lord Blackwood!Ostobának néz?Ha találkozni akar velem, kész vagyok. Egyeztessünk időt, a hely

azonban legyen semleges terep. A dokkok környékét preferálom.George Spencer

– Kitől jött? – kérdezte Belle.John összegyűrte a papírt.– George Spencertől – közölte elgondolkodva.– Tessék? – sikoltott Belle. – Miért ír neked?– Hát, mert tényleg meg akar ölni – felelte John megenyhülten.

Szenvedélye sajnos lelappadt a közjáték alatt. – Tulajdonképpen csakválaszolt. Ma reggel levelet küldtem neki.

– Tessék? Miért? Miért nem mondtad ezt nekem?John felsóhajtott.– Ez máris úgy hangzik, mintha zsémbes asszony kezdenél lenni.– Hát, az asszonyosításról tegnap gondoskodtál, ami pedig a

zsémbeskedést illeti, úgy vélem, jelenlegi tolerálhatatlan helyzetünkbenehhez minden jogom megvan. Most pedig szíveskednél válaszolni akérdésemre?

– Melyikre?– Mindegyikre – mordult vissza Belle.– Azért írtam neki levelet, mert úgy gondoltam, jobb esélyem van

megvédeni magamat, ha szemtől szembe tudnék találkozni vele, ésmegtudnám, milyen természetű és mértékű az irántam való gyűlölete.Azért nem mondtam el neked, mert aludtál. Aztán pedig… mássalvoltál elfoglalva.

– Bocsáss meg, hogy zsémbeskedtem – szólt Belle némiképplecsendesedve. – De nem értem, mit várhatnál attól, hogy találkozolvele. Csak lehetőséget adsz neki, hogy megöljön.

– Nem tervezem, hogy szükségtelen kockázatot vállaljak,szerelmem. Azt kértem, hogy jöjjön ide, találkozzunk itt. Nyilvánnagyon elszánt, ha bármivel próbálkozik az otthonomban, illetve a teotthonodban.

Amint e szavakat kimondta, tudta, hogy hiba volt, mert Bellefelkiáltott.

– De nem tudod, mennyire elszánt! Ha tényleg olyan nagyon gyűlöltéged, lehet, nem zavarja, hogy tanúk előtt öljön meg. Drágám, nemengedhetem meg, hogy ilyen kockázatot vállalj. – Hangja elcsuklott. –Nem engedhetem meg… hiszen annyira szeretlek.

– Belle, ne mondd…– Azt mondok, amit csak akarok! Az életedet kockáztatod, nem is

mondod, hogy szeretsz, és azt sem engeded, hogy elmondjam, mennyireszeretlek. – Ekkor artikulálatlan hangokat adott ki és ököllel csapott afalba, hogy szűnjék zokogása. – Ez egyáltalán nem is érdekel téged?

John meglepő erővel kapta el felesége karját.– Érdekel, Belle. Szeretlek – felelte szinte mordulva. – Ne hagyd,

hogy mások mást próbáljanak mondani.– Senki nem próbál mást mondani. Csak te.John testét mély, szaggatott sóhaj rázkódtatta.– Nem lehetne elég, hogy tudod, szeretlek? Hogy szívem olyan

mélységeibe sikerült hatolnod, amiknek létéről sem tudtam? Nem elégez egyelőre?

Belle feszengett. Szentséges ég, mennyire gyűlöli, amikor nem értiJohnt! Mégis bólintott.

– Egyelőre elég. De nem sokáig. Biztosan nem örökké.John két tenyere közé fogta hitvese arcát, lehajolt, hogy

megcsókolja, de Belle elhúzódott tőle.– Azt hiszem, előbb el kell bánnunk ezzel a szörnyeteggel. Nehéz jó

házasságot felépíteni, ha az életedért kell aggódnom.John igyekezett tudomást sem venni arról az ürességről, amely

szívében keletkezett, amikor Belle elhúzódott mellőle.– Megígérem, drágám, hogy a lehető legóvatosabban járok el. Nincs

szándékomban meghalni, de nem tölthetem az életemet azzal, hogySpencer elől bujkáljak. Végül úgyis megtalálna.

– Tudom, tudom. Mit írt?John felállt, az ablakhoz lépett.– Azt, hogy nem hajlandó itt találkozni velem – mondta, a forgalmas

utcát nézve. – Azt hiszem, úgy gondolja, ez valami csapda.– És az?– Csapda? Nem. Bár ha belegondolok, van ráció ebben az ötletben.– Mit írt még?– A dokkoknál akar találkozni velem.

– Remélem, nem tervezed, hogy oda menj!Belle megborzongott a gondolatra. Sosem volt a dokkoknál, de

minden londoni tudta, hogy az a város legveszélyesebb,legfélelmetesebb része.

– Nem vagyok ostoba – felelte John, önkéntelenül Spencer szavaithasználva. – Mindenképpen valami más, nyilvános helyen fogoktalálkozni vele. Valami zsúfolt helyen – tette hozzá, főként Bellemegnyugtatására.

– Semmi esetre se menj egyedül. Biztos vagyok abban, hogy Alex ésDunford örömmel elkísér. És Ned is, ha még nem ment vissza azegyetemre.

– Nem hiszem, hogy Spencer hajlandó lenne mások előtt elmondaninekem, hogy mit akar, Belle. Ne aggódj, úgy fogok találkozni vele,hogy mindenképpen barátok fognak körülvenni. Nem lesz lehetőségesemmiféle trükkre.

– De miért akarna találkozni veled, hacsak azért nem, mert meg akarölni?

John a fejét vakarta.– Nem tudom. Talán azt akarja közölni, hogy miként akar megölni

engem. Vagy mennyire szeretne megölni.– Ez egyáltalán nem mulatságos, John.– Nem tréfának szántam.Belle férje tenyerébe fúrta arcát.– Ó, John! Annyira félek, hogy elveszítelek! Ez szinte nevetséges.

Részben azért szerettem beléd… – felemelte kezét.– Ne, kérlek, ne szólj közbe, hadd mondjam végig! Részben azért

szerettem beléd, mert úgy gondoltam, szükséged van rám. Valóságoshordányi ember van körülöttem, aki kedvel vagy szeret engem, desenkinek nem volt szüksége úgy rám, mint neked. Most azonbanrájöttem… – elhallgatott, könnyeit nyelte.

– Mire, életem? – súgta. – Mire jöttél rá?– Ó, John! Nekem is szükségem van rád. Ha valami történne veled…– Semmi sem fog történni velem – jelentette ki a férfi határozottan.

És évek óta először érezte úgy, hogy van miért élnie. Nem hagyja, hogyegy hitvány erőszaktevő ezt elvegye tőle.

Belle könnyek között nézett fel rá.– Mit fogunk tenni?

– Mi semmit nem fogunk tenni – felelte, azzal odalépett hozzá,játékosan meghúzta a haját. Aztán leguggolt felesége mellé, gyengédenelhúzta kezét az arcáról és homlokon csókolta. – Én azonban leveletírok Spencernek.

Azzal az asztalhoz ment, ahol a korábban használt tollat, papírthagyta.

– Mit javasolsz, mit mondjak neki? – kérdezte gyengéd hangon, ígypróbálta elterelni Belle figyelmét félelméről, aggodalmáról.

– Azt hiszem, legjobb lenne, ha a megszólítás valami olyasmi lenne,hogy te idióta ku…

– Szerintem ez nem jó ötlet – vágott a szavába John nyugtatóan, ésegy pillanatig arra gondolt, vajon honnan tanult hitvese ilyen cifraszavakat. – Nem akarjuk megsérteni.

– Lehet, hogy te nem akarod, de én igen.– Belle – sóhajtott, mosolyát titkolva. – Te páratlan drágakő vagy.

Mivel érdemeltelek ki?– Nem tudom – felelte, azzal felállt. – De ha meg akarsz tartani, van

egy fontos tanácsom: ne halj meg!Azzal mélyet sóhajtott és elhagyta a helyiséget. Képtelen volt egy

olyan üzenet közelében maradni, amely John halálát okozhatja.John a fejét ingatta, távozó feleségét nézte. Nem fogadta valami jól.

De hogyan is hibáztathatná ezért? Ha valaki meg akarná ölni Belle-t,őrültként üldözné egész Londonban, hogy mindenképpen ő érhesse elelsőként azt a megátalkodottat.

Kiűzte ezeket a nagyon nyomasztó gondolatokat tudatából,visszafordult az előtte heverő toll és papír felé. Milyen furcsa, hogy azember a saját orvgyilkosával levelezik!

Spencer!Ostobának néz?Javaslom, hogy találkozzunk valami olyan helyen, ami jobban

megfelel a jó ízlésnek. Legyen a Hardiman's Tea and Pastry Shoppe.Maga mondja meg, mikor.

BlackwoodRövid udvarlásuk idején számtalanszor elvitte Belle-t a Hardiman's

teázóba. Ott kaphatnak olyan asztalt, ahol nyugodtan beszélgethetnek,de ennél is fontosabb volt, hogy a helyet elég társasági matróna ésdebütáns kisasszony látogatta, hogy ott Spencer nyilván nem

próbálkozik semmi ostobasággal. Ráadásul Alex nyugodtan ülhetnenéhány asztallal odébb.

John újra útnak indította a futárt Spencer lakása felé. Gyors választvárt, Spencer nyilván otthon ül és várja a választ a meghívására.

Felsóhajtott, végigsimított a haján. Beszélnie kell Belle-lel. Nagyonkínozta, hogy olyan nyugtalannak látta, de nem tudta, mit mondhatnaneki. Nem tudta, mivel vigasztalhatná meg. Még nincs egy egész napja,hogy házasok és máris nagyon szomorú miatta. Bánatot okozott afeleségének, úgy érezte, képtelen enyhíteni szenvedését.

Hitvese.John ajka halvány mosolyra húzódott. Jó szó, nagyon kedvére való

szó. A hitvese. Hirtelen felállt, széke hangosan karistolta a keményfapadlót.

Kisietett a hallba, amilyen gyorsan csak sérült lába vitte.– Belle! – kiáltott, a lépcsőn felfelé menet. – Belle! Merre vagy?Belle rögtön megjelent a lépcső tetején. Rémület vibrált tekintetében.– John! Valami baj van? Mi történt?– Csak az, hogy látni akartalak – mosolygott, igyekezett eloszlatni

Belle aggodalmát. – Mindig két kérdést teszel fel, amikor egy is eléglenne?

– Az ég szerelmére, John, kis híján szívszélhűdést kaptam. Kérlek,máskor ne kiabálj így. Enélkül is eléggé zaklatott vagyok.

John felért hozzá, átölelte.– Kérlek, drágám! Betegre aggódod magadat. Menjünk vissza a

szobádba és beszélgessünk.– Az én szobámba! – duzzogott Belle.– Tessék?– A mi szobánkba. Már férjes asszony vagyok. Már nem kell külön

szoba.– Én sem akarom, hogy külön szobában lakj. Belle, hamarosan

rendes életünk lehet, úgy élhetünk, mint bárki más. Megígérem.Belle hagyta, hogy férje a hálószobába vezesse. Nagyon akart hinni

neki.– Nem tehetek róla, én félek, John – mondta halkan.John magához vonta, beszívta hajának édes illatát.– Tudom, kedves, tudom. De tegyük ezt félre egy pillanatra. Itt és

most nincs mitől félni.

Belle ajka apró mosolyra rebbent.– Ebben a szent pillanatban…– Csak én vagyok – mondta John, és ajka végigcsusszant hitvesének

arcélén, füléhez vágyódon közel. És ez még nem volt elég.Keze a domború tomporra simult, még közelebb vonta magához

feleségét. Megcsókolt minden fedetlen bőrfelületet, amint nyakávalbetelt, kezére, csuklójára tért át. Éppen a fülcimpánál járt újra, amikorhangot hallottak az ajtó irányából.

– Hhmmm.John meg sem fordult, csak intett a tapintatlan lakájnak.– Khmmm.A hang még sürgetőbb volt, így John vonakodva elhúzódott Belle-től

és fejét az ajtó felé fordította. Nagyon jól öltözött hölgy állt az ajtóban,igen furcsa arckifejezéssel. John még soha nem találkozott vele, bár ahölgynek nagyon gyönyörű kék szeme volt… nagyon-nagyon élénkkék,mint…

Hirtelen kellemetlen érzés feszült benne, ahogy lassan Belle feléfordult, aki meglehetősen szorosan tapadt hozzá. Hitvese betegnek tűnt.Nagyon betegnek. Arcszíne szinte zöld volt.

– Anya!John döbbenetes sebességgel ugrott el Belle-től.Caroline, Worth grófné, gyakorlott mozdulatokkal húzta le

kesztyűjét, ám ezeken az apró, erőteljes mozdulatokon látszott,mennyire dühös.

– Látom, nagyon jól elfoglaltad magadat, amióta kitettük a lábunkatitthonról, Arabella.

Belle csak tátogott. Az, hogy anyja nem becézte, hanem teljeskeresztnevét mondta, nem adott okot derűlátásra.

– Nos, igen – hebegett. – Valóban.Caroline ekkor Johnhoz fordult.– Azt hiszem, jobb, ha most távozik, uram.– Nem mehet el – felelte Belle gyorsan. – Itt lakik.Caroline felindultságának egyetlen jele az volt, hogy nyakizmai lassú

nyeldeklő mozdulatot tettek.– Biztosan nem jól hallottam.John ekkor előrelépett.– Talán úgy illik, hogy bemutatkozzam. Blackwood vagyok…

Caroline nem nyújtott kezet neki.– Örvendhet a szerencsének – szólt maró gúnnyal.– A hölgy pedig – mutatott Belle felé – a hitvesem, Lady

Blackwood.– Tessék? – kérdezte Worth grófné, de a szeme sem rebbent.– Összeházasodtunk, anya – közölte Belle bágyadt mosollyal. –

Tegnap.Caroline hitetlenkedő pillantást vetett előbb a lányára, majd a férfira,

akihez feleségül ment, aztán megint a lányára.– Belle, beszélhetnénk egy pillanatra négyszemközt? –azzal

megragadta lánya kezét és nagy erővel rántotta maga után, mely hevesmozdulat éles ellentétben állt higgadt szavaival. A helyiség másikvégébe húzódtak. – Meg vagy bolondulva?! Van fogalmad arról, hogymit tettél? Hol a csodában van Emma? És hogy engedhette, hogy ezttedd?

A szoba másik végében John azon gondolkodott, vajon családihajlam-e az ilyen gyors egymásutánban, a válasz megvárása nélkül valókérdésfeltevés.

Belle láthatóan szólni akart, de Caroline felemelte a kezét.– Ne szólj semmit! – figyelmeztette. – Egy szót se szólj hozzám. –

Azzal ügyes mozdulattal visszaperdítette Belle-t John mellé.– Anya! Ha csak egy pillanatra…Elhallgatott Caroline hervasztó pillantást vetett rá.– Most pedig, ha megengedik… – szólt Caroline nagyon udvariasan,

és elhagyta a szobát. Odakint azonban már nem volt annyira finom úri ahangja. – Henry!

Bell és John távoli, halk választ hallottak.– Most! Henry!– Nem szeretem, ha engedetlen gyereknek tekintenek – súgta John

bosszúsan Belle fülébe.– De én engedetlen gyerek vagyok – súgta Belle. – Legalábbis nekik.

Kérlek, légy türelemmel!Belle apja jelent meg az ajtóban. Henry, Worth grófja szép férfi volt,

modora könnyed, nyugodt. Szemében egyetlen lánya iránti szeretetnyilvánvaló fénye gyúlt, amikor megpillantották egymást.

– Belle, drágám! Mit keresel te Londonban?– Ó, adódott ez meg az.

– Férjhez ment – közölte Caroline kereken.Henry egy szót sem szólt.– Henry! Hallotta, mit mondtam? – fakadt ki Caroline, fegyelmezett

arcvonásai meggyűrődtek. – Férjhez ment.Henry elgyötörten felsóhajtott, kezét végighúzta gyérülő haján.– Volt valami oka, hogy nem tudtál várni, Belle?– Egy kicsit siettünk.Caroline elpirult, nem óhajtott belegondolni, mit is takar, illetve fed

fel ez a kijelentés.– Nyilván várhattál volna néhány napot – folytatta Henry. – Azt

gondoltad, nem engednénk, hogy hozzámenj szíved választottjához?Bizonyára jobban ismersz minket ennél. Hagytuk, hogy kikosarazzvagy egy tucat nagyon jó partit, köztük az ifjú Actont, akinek apja alegjobb barátom. Ez a férfi elég jó embernek tűnik. Talán nemtiltakoztunk volna… Mert gondolom, ő az, akihez feleségül mentél.

Belle bólintott, azon tűnődött, hogy ha apja dorgálja, miért érzimindig hétévesnek magát.

– Van neve az úrnak?– Lord Blackwood – felelte Belle tiszta, csengő hangon.John ekkor magához ragadta a kezdeményezést, előrelépett, kezet

nyújtott.– John Blackwood, uram. Örülök, hogy megismerhetem.– Részemről a szerencse – szólt Henry kurtán. – Megvannak az

anyagi eszközei, hogy eltartsa a lányomat?– Nemrégiben vásároltam birtokot udvarházzal, így nem sok szabad

felhasználású pénzem van – felelte John őszintén. – De hozzáértéssel ésóvatosan kezelem a befektetéseimet. A feleségem semmiben nem foghiányt szenvedni.

– Hová való?– Shropshire-ben nőttem fel. Apám Westborough grófja volt. A

bátyám örökölte a nemesi címet.– A sajátját hogyan szerezte?John röviden elmondta, milyen háborús eseményekben vett részt.

Henry elismerően bólintott, majd feltette a kérdést: – Szereti alányomat?

– Nagyon szeretem, uram.

Henry alaposan végigmérte a fiatalembert, akinek kezétmeglehetősen határozottan fogta Belle.

– Nos, Caroline, azt hiszem, egyszerűen bíznunk kell a lányunkválasztásában.

– Nemigen tehetünk mást – felelte Caroline keserűen.Henry csitítón tette kezét neje vállára.– Azt hiszem, bőven lesz időnk feltárni a részleteket. Egyelőre arra

kéne koncentrálnunk, hogy megismerjük új vejünkkel. Ugye, te is ígygondolod?

Caroline bólintott, mert túlságosan szerette Belle-t ahhoz, hogymásképpen tegyen.

Belle átölelte anyját.– Majd meglátod, mama – súgta. – Ő az igazi.Caroline elmosolyodott lánya nagy boldogsága láttán, és

hasonlóképpen suttogva válaszolt.– Senki sem tökéletes, Belle.– Nekem ő tökéletes.Caroline még egyszer megszorongatta a lányát, mielőtt

kartávolságba tolta volna, hogy jobban megnézhesse.– Remélem, igazad van. Most pedig hagyjuk, hogy apád jobban

megismerkedjen a férjeddel, te pedig segíthetnél nekem egy kicsit.Rendkívül hosszú utunk volt.

Belle arra gondolt, hogy anyja összességében meglepően jól fogadtaa hírt. Lopva Johnra mosolygott, és elindult anyja után kifelé.

– Gondolom, a Timesban nem jelentettétek meg a hírt – szóltCaroline a lépcsőn felfelé menet.

– Nem volt rá időnk.– Hmmm. Szólok apádnak, hogy gondoskodjon róla. Hol van ez az

új ház, amit John megvett? – kérdezte Caroline a lépcső tetejérőlvisszafordulva, aggódón. – Azt mondta, Johnnak hívják, ugye?

– Igen, anya. A birtok pedig Westonbirt szomszédságában van.Akkor ismerkedtünk meg, amikor Emmáéknál voltam.

– Ó! – Caroline belépett a hálószobájába, ahol egy szobalány éppen aruhásládákat pakolta ki. – Azt hiszem, jövő tavasszal adok atiszteletetekre igazi fogadást, amikor mindenki a városban van. Demuszáj lesz most is rendeznünk valami kis ünnepséget, ha másért nem,azért, hogy mindenki megtudja, összeházasodtatok,

Belle magában azon csodálkozott, miért olyan fontos, hogy”mindenki” azonnal értesüljön a családi állapotáról.

– Nem elég a Timesban bejelenteni?– Egyáltalán nem elég, drágám. Tudatnunk kell a jó társasággal,

hogy ezt a jóváhagyásunkkal tetted. Nem kell mindenkinek megtudnia,hogy egészen a mai napig nem is találkoztunk Johnnal.

– Igen, ez ésszerűnek tűnik.Caroline hirtelen összecsapta a tenyerét.– Tudom már! A Tumbley család téli bálja! Ez tökéletes alkalom.

Arra mindenki feljön vidékről.Belle feszengett, toporgott. Tumbley gróf és grófné minden év

novemberében bált ad. Ez azon néhány esemény egyike, amelyre azarisztokrácia télen visszautazik Londonba. Rendes körülmények közöttszívesen ment volna, de úgy találta, nem lenne biztonságos, ha John éső olyan nagy tömegben lennének éjszaka.

– Hát.., mikor is lesz az a bál?– Azt hiszem, néhány hét múlva. Meg kell néznem a pontos dátumot

a levelezésemben. Rengeteg levelet kell átolvasnom.– Nem hiszem, hogy szeretnénk elmenni abba a bálba, anya. Hiszen,

tudod, újházasok vagyunk, és szeretnénk egy kicsit kettesben lenni.– Ha valóban olyan nagyon vágynátok arra, hogy kettesben legyetek,

a boldogító ”igen” után rögtön visszamentetek volna vidékre. De hamár itt vagytok, elmentek abba a bálba, mégpedig mosolyogva. Utánavisszamehettek oda, ahova akartok, és élvezhetitek a vidéki életet. Hogyis hívják azt a helyet?

– Bletchford Manor.– Milyen Manor?– Bletchford Manor.– Először is hallottam. Borzasztó név, Belle.– Tudom.– Nem. Úgy értem, borzalmas.– Tudom. Tervezzük, hogy megváltoztatjuk.– Mindenképpen tegyétek meg. A Tumbley-bál után. Mert addig

nem teszitek ki a lábatokat Londonból.

19. fejezet

John másnap a Hardiman's Tea Shoppe-ban ült, háttal a falnak, vártaaz embert, akit több mint öt éve nem látott, az embert, aki holtan akartalátni őt. Hátul foglalt asztalt, Alex és Dunford néhány asztalnyitávolságban diszkréten figyelték.

John az ajtón tartotta a szemét, tíz perccel a megadott idő utánGeorge Spencer lépett a helyiségbe. John úgy érezte, hogy nem is illantel az öt év, hogy újra ott vannak abban a spanyol tavernában és nézi,hogy honfitársa megerőszakol egy ártatlan lányt.

Spencer jeges kék tekintetével végigpásztázta a helyiséget, aztánpillantása megállt Johnon. Felszegte fejét, megrázta, hogy egyenesszőke hajtincse eltűnjön szeméből. Arrogáns léptekkel vonult végig ahelyiségen, míg elért John asztalához.

– Blackwood – szólt rideg hangon.– Spencer. Remélem, megbocsát, ha nem teljesítem az udvariassági

szabályt, hogy felálljak.– Meg. Hallottam, hogy béna. Nem venném a lelkemre, ha miattam

megerőltetné magát – mondta, azzal hátrahúzott egy széket és leült.John engedékenyen bólintott.– Háborús sebesülés. Voltak, akik végigszolgálták a háborút. Hova

ment, Spencer? Franciaországba? Svájcba?Spencer megragadta az asztalt, dühében kis híján felugrott.– A büdös életbe, Blackwood! Te is tudod, hogy te kényszerítettél

dezertálásra. Tudod te, milyen érzés becstelenül visszajönni Angliába?Apámnak le kellett fizetni a hatóságokat, hogy ne tartóztassanak le.

John erősen küzdött, hogy ne adjon utat haragjának.– És úgy gondolod, nem érdemled meg, hogy letartóztassanak azok

után, amit tettél? Fel kellett volna akasztani.

– Kímélj meg az érzékenykedéstől, Blackwood. Az a lány egy senkivolt. Egy ostoba parasztlány, semmi több. Már vagy tucatnyi férfiélvezhette a bájait előttem.

– Láttam a vért a lepedőn, Spencer. És hallottam a sikoltásait.– Az ég szerelmére, Blackwood, szívességet tettem annak a lánynak.

Előbb-utóbb meg kellett szabadulnia tőle.John megragadta az asztal szélét, nehogy felálljon és megfojtsa

Spencert.– Három nappal később öngyilkos lett.– Valóban? – szólt Spencer közönyösen.– Semmi bűntudatod nincs?– Az a nyavalyás város amúgy is túl népes volt. – Spencer

előrenyújtotta a kezét, körmeit nézegette komótosan. – Azok aspanyolok úgy szaporodnak, mint a nyulak.

– Ártatlan lány volt – mordult John.– Mindig csodáltam, mennyire túlteng benned a lovagiasság. Persze

te mindig is odavoltál a hölgyekért. Gratulálhatok felettébb kalandosházasságodhoz? Nagyon sajnálom, hogy olyan rövid frigy lesz.

– Hagyd ebből ki a feleségemet – mordult John. – Arra sem vagyméltó, hogy a nevét kimondd.

– Ó, jaj! Hát nem kezdünk nagyon érzelgősek lenni? Remélem, aszerelemtől nem lettél puhány, Blackwood. Vagy talán ezt a térded márévekkel korábban elintézte.

John mély levegőt vett, és kényszerítette magát, hogy ötigszámoljon, mielőtt válaszol.

– Pontosan mit tervezel, Spencer?– Hogyhogy mit tervezek? Természetesen meg akarlak ölni. Azt

hittem, erre már rájöttél.– Megkérdezhetem, miért? – kérdezte John jeges hangon.– Senki sem szórakozhat velem, Blackwood, senki. Megértetted? –

Spencer kezdett dühbe jönni, homloka ráncot vetett, verejtékcseppekjelentek meg rajta. – Amit te tettél… – mutatott ujjal Johnra. – Azértmegöllek. Évek óta erről álmodom.

– Mi tartott olyan sokáig?John nyugalmától Spencer még jobban feldühödött.– Tudod, mi történik, ha egy férfi dezertál? Nem fogadják tárt

karokkal Angliában. A menyasszonya úgy dönt, hogy inkább mást

választ. A nevét kihúzzák minden listáról, ami számít. Ezt tetted velem.Te tetted ezt velem.

– És most Anglia hirtelen tárt karokkal fogad? Hallottam, nem láttakszívesen a legjobb partikon.

John egy pillanatig azt gondolta, hogy Spencer átugrik az asztalon ésa torkának esik. A szőke férfi azonban hirtelen megnyugodott.

– Az, hogy megöllek, természetesen nem oldja meg mindenproblémámat. De nagy örömet jelent nekem az életben.

John felsóhajtott.– Nézd – szólt John nyugodtan –, azt hiszem, nem kell mondanom

neked, hogy nem szeretném, ha megölnél.Spencer kurtán felnevetett.– Elegáns szöveg, amire csak azt tudom mondani, hogy jobban

szeretném, ha nem tetted volna tönkre az életemet.– Miért jöttél ide ma? Miért ültél le velem haszontalan

beszélgetésre?– Talán, mert kíváncsi voltam. És te? Az ember azt hihetné, nemigen

szeretnél találkozni a gyilkosoddal – mondta, azzal hátradőlt ésfesztelen vigyorral nézte Johnt.

John kezdte azt gondolni, hogy Spencer őrült. Nyilvánvalóanmegszállott, ugyanakkor mintha mindenáron fenn akarná tartani anormalitás látszatát, itt ül és beszélget vele, mintha régi barátoklennének.

– Talán én is kíváncsi voltam.– Felettébb különös helyzet. Szerencsés ember, akinek van alkalma

ilyen civilizált körülmények között találkozni a gyilkosával.Spencer vigyorgott, és oldalra hajtotta a fejét, kegyesen jelezve, hogy

ezt bóknak szánta.– Tegyük fel, hogy elmondod, mit tervezel. Nyilván valami

különleges dologra gondolsz, olyasmire, ami kihívás.– Egyáltalán nem érdekel, hogy különleges legyen. Csak holtan

akarlak látni. Mindegy, hogyan.John feszes mosolyra húzta a száját. Spencer nyilvánvalóan nem híve

a rejtett utalásoknak.– Semmi burkolt jelzés, hogy mire számíthatok?– Azt hiszem, valami gyors és könnyű halált választok neked. Nincs

szükség arra, hogy szenvedj.

– Milyen kedves tőled!– Nem vagyok szörnyeteg, csak fegyelmezett ember. Nekem elveim

vannak.Miközben John ezt a hihetetlen kijelentést próbálta feldolgozni,

Spencer a válla fölött nézett valamit.– Az ott a bájos feleséged, Blackwood? Elismerésem. Szép darab.John úgy érezte, zsigerei menten megfagynak. Megfordult székében,

a termet pásztázta, míg pillantása megtalálta Belle-t, aki éppen akkorlépett be Emma és Persephone társaságában.

John megint mély levegőt vett, elszámolt tízig, próbálta türtőztetnimagát. Ezért a térdére fekteti és vízhólyagosra veri a fenekét. Egy hétigszobafogságba zárja. És…

– Látom, nem örülsz nagyon, hogy itt látod.John hirtelen visszafordult Spencer felé és rámordult:– Még egy szó és ültő helyedben megfojtalak.Spencer hátradőlt és harsányan nevetett, láthatóan nagyon élvezte a

helyzetet.– Beszélgetésünknek vége – szólt John, azzal felállt és hátra sem

nézve elindult a teremben. Alex és Dunford gondoskodik róla, hogySpencer ne támadjon rá.

Elkapta Belle karját, mielőtt leülhetett volna, vészjóslón a fülébesúgott: – Ezt nagyon, de nagyon megbánod.

Belle-ben volt annyi jó érzés, hogy egy szót sem szólt. De lehet,hogy meghalt volna a kíváncsiságtól, ha nem vethet egy pillantástGeorge Spencerre, aki Johnt követően szintén felállt és indulni készült.Közvetlenül mellettük haladt el, megemelte kalapját és halkan köszönt:– Kisasszony.

John rémálmának egyetlen fényes pontja az volt, ahogy Belle ekkornézett. Kétsége sem volt a tekintetben, hogy Belle legszívesebben tízkörömmel karmolna Spencer arcába, ha ő nem fogná olyan erősen akarját.

Amikor Spencer végre elhagyta a helyiséget, John megrántotta akarját, hogy szembeforduljon vele és szinte ráripakodott: – Mi a fenétgondoltál magadban?! Tudod te, mit csinálsz?

Ám mielőtt Belle-nek lehetősége lett volna válaszolni, Alexmellettük termett, hasonlóképpen megragadta Emmát és számon kérte:– Mi a fenét gondoltál magadban?! Tudod te, mit csinálsz?

Persephone ekkor Dunfordra nézett és mosolygott, várta a sorát, delegnagyobb csalódására Dunford csak állt és bámulta a három hölgyet.

– John – szólalt meg Belle. – Nem hiszem, hogy ez az alkalmas idő.– Azzal a csoport többi tagja felé fordult, és széles, de lagymatagmosollyal nézett rájuk. – Elnézést, de muszáj elmennünk.

John felmordult. Persephone ezt az egyetértés jelének vette ésintegetett neki.

– A mielőbbi viszontlátásra! – köszönt el vidáman.John megint csak felmordult, és Persephone ezúttal nem szólalt meg.Belle felnézett férjére.– Akkor megyünk?John megindult kifelé, és mivel szorosan fogta hitvese karját, Belle

kénytelen volt követni. Amikor kiértek az utcára, John odafordult hozzáés kurtán rákérdezett: – Elhoztad a kocsit?

Belle tagadón ingatta fejét.– Bérkocsit fogadtunk.Ez mintha nem tetszett volna Johnnak, de Belle egy szót sem szólt,

miközben leintettek egy másikat. Egész úton nem szóltak egymáshoz.Belle időnként férje arcélére pillantott, és észrevette, hogy a szeme alattegy izom erősen rángatózik.

Látszott rajta, hogy nagyon dühös. Megint rápillantott. Azizomrángatózás erősödött. Több mint dühös. Csak azt várja, hogyhazaérjenek. Nem akarta a kocsis előtt kínos helyzetbe hozni.

Belle úgy gondolta, talán illene hálásnak lennie az ilyen aprószívességekért.

A bérkocsi megállt a Blydon-ház előtt, John kifizette a kocsist. Azifjú asszony felszaladt a lépcsőn, át a hallon, egyenesen a hátsószalonjába. Nem szándékosan kerülte Johnt… illetve talán megpróbáltavolna, ha reménye lett volna arra, hogy bármi esélye lehet. De a helyzetúgy állt, hogy egyszerűen olyan helyiséget keresett, amely a lehetőlegtávolabb esik a személyzet útvonalától.

John néhány lépésnyi távolságból követte, annyira dühös volt, hogyalig bicegett. Becsapta maguk mögött az ajtót.

– Mi a fenét gondoltál magadban?!– Aggódtam miattad.– Tehát követtél a Spencerrel való találkozómra? Bocsáss meg, ha

ezt nem tudom a józan ész megnyilvánulásai közé sorolni.

– Na de…– Fel tudod fogni, milyen ember ez a Spencer? – bődült rá John. –

Nőket erőszakol. Erőszaktevő. Van fogalmad a ”szemérem ellenierőszak” kifejezés jelentéséről?

Belle karba fonta a kezét.– Gyűlölöm, amikor gúnyos vagy.– Kénytelen vagy elviselni.Belle a fogát csikorgatta a harsány hang hallatán és elfordult.– A fenébe is, asszony! Veszélyes helyzetbe keverted magadat!

Emmát és Persephone-t is belerángattad. Ez eszedbe sem jutott?– Úgy gondoltam, szükséged lehet rám – mordult rá Belle.– Szükségem lehet rád? Hát persze, hogy szükségem van rád. De

úgy, hogy biztonságban vagy, házon belül. Nem úgy, hogy gyilkosokelőtt mászkálj.

Belle hirtelen visszafordult.– Nem vagyok gyámoltalan kisasszony, aki hajlandó ölbe tett kézzel,

szendén otthon ücsörögni, miközben te a városban nők szoknyája körülforoghatsz. És ha azt hiszed, hogy nem teszek meg mindent, ami tőlemtelik, hogy megvédjelek, akkor elment az eszed.

– Ide hallgass, Belle – szólt John halkan, türelmesebben. – Nemtudtunk semmit erről a Spencerről. Fogalmunk sem volt róla, hogy mitakar tenni. Azt azonban tudjuk, hogy talán úgy döntött, a legjobbmódja, hogy engem elkapjon, az, ha téged használ fel eszközül. Madélután akár el is rabolhatott volna.

– Ha jól emlékszem, azt mondtad, szerinted Spencer nempróbálkozik semmivel egy zsúfolt teaházban. Hazudtál nekem?Hazudtál? Azért hazudtál nekem, hogy ne aggódjak miattad?

– A kénköves pokolba! Természetesen nem hazudtam. Nemgondoltam, hogy Spencer bármit is tenne a Hardiman teaházban.Ugyanakkor nem lehettem benne száz százalékig biztos, éssemmiképpen nem akartalak veszélynek kitenni.

– Segítek neked, John, akár akarod, akár nem.– Szentséges ég, asszony, ne legyél már ilyen konok! Az ilyen

dolgokhoz megfontoltság és fortély kell. Ha folyton óvatlanulbeleavatkozol a dolgomba, akkor csak útban leszel nekünk.

– Ó, kérlek, John! Nem óhatatlankodnék bele semmibe, ha bevonnála dolgokba.

– Nem akarlak olyan helyzetbe hozni, ahonnan nem tudszszabadulni.

– Tegyél meg nekem egy szívességet, John! Aggódj csak magadmiatt. Tudok gyorsan futni. Gyorsabban futok, mint te.

John összerezzent, mintha megütötték volna.– Nem tudtam, hogy a sérülésem miatt ennyire lekicsinyelsz.– Ugyan már John! Te is tudod, hogy nem úgy gondoltam!Belle átölelte, magához vonta.– Csak annyira félek, és olyan dühös vagyok, erre az emberre –

mondta, aztán elhallgatott, maga is meglepődött, hogy nagyobb dühötérez, mint félelmet. – Dühös vagyok és rajtad töltöttem ki a dühömet ésez nem volt szép. Csak azért, mert annyira szeretlek, és…

– Belle, kérlek!Belle elengedte, dühösen eltolta magától férjét.– Mire kérsz? Arra, hogy ne mondjam, hogy szeretlek? Arra, hogy

ne szeresselek?– Ezt nem tudom elfogadni, Belle.– Mi bajod? – fakadt ki. – Miért nem tudsz…– Hogy mi bajom van? – kérdezte John jeges hangon, és bilincsként

szorította Belle karját. – Az a bajom, hogy megerőszakoltam egy lányt.– Nem! Nem te voltál. Azt mondtad, hogy nem te voltál.– Lehettem volna akár én is – mondta, öntudatlanul Ana anyjának

szavait idézve.– John, ne mondj ilyet! Nem a te hibád volt.John hátborzongató hirtelenséggel engedte el neje karját és az

ablakhoz ment.– Ezerszer felmehettem volna abba a szobába, mielőtt ténylegesen

megtettem.Belle keze rebbent, eltakarta rémült ajkát.– Ó, John! Mit tett ez az egész veled?– Hogy sokat kivett belőlem? Igen. Hogy megfeketítette a lelkemet?

Igen. Hogy…– Hagyd abba! – Belle befogta a fülét, képtelen volt hallgatni. – Nem

akarom ezt hallani!John nagy erővel fordult feléje.– Márpedig hétszentség, hogy meg fogod hallgatni. –Belle nem

mozdult, ezért John odalépett hozzá és lefeszegette kezét a füléről. –

Nézd csak! Ehhez a férfihez mentél feleségül. Jóban, rosszban,egészségben, betegségben. Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!

– Mikor fogod végre megérteni, hogy engem nem érdekel, mi történtSpanyolországban? Sajnálom, hogy az történt és imádkozom annak aszegény lánynak a lelkéért, de azon túl nem érdekel! Nem lettél tőlegonosz ember, és ettől nem szeretlek kevésbé!

– Belle! – szólt John kurtán, határozottan. – Nem akarom aszerelmedet. Nem fogadhatom el.

Belle ösztönösen cselekedett, nem is jutott el a tudatáig, mit tesz,keze lendült, arcul csapta férjét.

– Hogy merészeled? – kiáltott. Egész testében rázkódott a haragtól. –Hogyan merészelsz így megalázni?

– Mi a fenéről beszélsz?– Soha, egész életemben soha egyetlenegyszer sem adtam más

férfinak a szerelmemet. És most visszadobod nekem, mintha holmiértéktelen vacak lenne?

John elkapta hitvese csuklóját.– Félreértesz. Azért nem fogadhatom el, mert nagyon szeretlek.– Azért nem fogadod el, mert nem akarod elfogadni. Elvakít az

oktalan bűntudat és önsajnálat. Hogyan építsek fel egy életet olyanemberrel, aki nem képes ott hagyni a múltat, ahova tartozik?

John elengedte a karcsú kezet, alantas állatnak érezte magátegyszerűen azért, mert megérintette.

– Hogyan szeressek egy olyan embert, aki soha nem képesviszontszeretni engem?

John csak bámult rá, egész testét nagyon furcsa érzés járta át.– De Belle – súgta. – Szeretlek.John nem igazán tudta, milyen választ vár, de nyilvánvalóan nem

olyat, amilyet kapott. Belle hátrahőkölt, mintha ütés érte volna, ésképtelen volt megszólalni. Ujjal mutatott férjére, torka megfeszült,hangokat akart kiadni.

– Nem – mondta ki végül zihálva. – Nem. Ne mondd ezt! Nekem eztne mondd!

John nézte, csak nézte. Minden Belle iránti érzelme kiült az arcára:szerelem, bűntudat, remény, vágy, félelem… Mind az arcára volt írva.

– Ezt nem teheted, John! – mondta, és minden szó minthafájdalommal nyilallt volna belé. – Ez egyenesen tilos. Nem mondhatsz

ilyet, és nem teheted, hogy nem engeded meg ugyanazt nekem. Ezegyszerűen nem tisztességes.

John feléje nyújtotta a kezét.– Belle, én…– Ne! – kiáltott hátrahőkölve. – Ne érj hozzám! Én… Ne érj hozzám!– Belle, nem is tudom, mit mondjak. – Lehajtotta a fejét.– Nem beszélhetek veled – jelentette ki Belle nagy hévvel. – Most

nem. Képtelen vagyok veled beszélni. Én… én… én… – A szavakelszorították a torkát. Egész testét eltelítette a sok érzelem, olyannyira,hogy nem tudott már beszélni. Feszengett, toporgott, aztán a kilincshezkapott és kiszaladt az ajtón.

– Belle! – kiáltott utána John.Ő azonban nem hallotta.John egy karosszékbe rogyott.– Szeretlek.De ezt a vallomást maga is szánalmasnak találta.

20. fejezet

Belle-nek fogalma sem volt, hova megy, amikor kilépett a szobából,ám amikor a folyosón összefutott szobalányával, Maryvel, tudta, mitkell tennie.

– Vegyél magadra kabátot, Mary! – szólt rá egyáltalán nem jellemzőéles hangon. – El kell mennem itthonról.

Mary kinézett az ablakon.– Nagyon borús az idő, kisasszony. Biztosan nem várhat a dolog

holnapig?– Nincs semmi dolgom. Csak el akarok menni itthonról.Mary hallotta úrnőjének hangjában az elkeseredettséget, bólintott.– Azonnal, asszonyom.Belle szorosabbra húzta magán a kabátot. Még nem volt ideje

levetni, amióta John és ő visszatértek a Hardiman teaházból.Mary egy pillanat múlva már szaladt is le a lépcsőn. Belle meg sem

várta, hogy leérjen, már nyitotta is a bejárati ajtót. Friss levegőre voltszüksége. Muszáj volt sétálnia.

Az Upper Brook Streeten haladtak a Park Lane felé. Mary dél feléakart fordulni.

– Nem a Rotten Row-ra akar menni, asszonyom? – kérdezte, amikorBelle nélküle haladt tovább nyugat felé.

Belle vadul rázta a fejét.– Nem akarok tömegben lenni.– Én emiatt nem aggódnék, kisasszony. – Mary körülnézett. A

londoni hölgyek és urak sietve hagyták el a parkot. Az ég vészjóslóansötét volt, mintha bármelyik pillanatban leszakadhatna az ég. –Asszonyom, azt hiszem, jobb lenne, ha hazamennénk. Biztosra veszem,hogy nemsokára esni fog. És gyorsan sötétedik. Az édesanyja a fejemetveszi. Vagy a férje.

Belle hirtelen hátrafordult.– Őt ne is említsd!Mary egy lépést hátrált.– Igenis, asszonyom!Belle bűnbánón sóhajtott.– Bocsáss meg, Mary. Nem akartam goromba lenni veled.A szobalány nyugtatón érintette úrnője karját. Már évek óta szolgált

nála, jól ismerte munkaadóját.– Semmi baj, asszonyom. John úr nagyon szereti önt.– Éppen ez a probléma – dünnyögte Belle. Felsóhajtott és még

mélyebben hatolt a parkba. Nem is tudta, milyen messzire juthattak.Valószínűleg nem túl messzire, de a szél és a hideg miatt nagyoneifáradt. Végül megfordult. – Menjünk haza, Mary!

A szobalány megkönnyebbülten sóhajtott fel. Néhány pillanatighaladtak csak, amikor Belle hirtelen megálljt intett.

– Állj! – súgta halkan.– Mi a baj?Belle hunyorgott, az ösvényen előttük úgy harminclépésnyire egy

szőke férfit látott. Vajon Spencer az? Nem látta, ahhoz gyenge volt aszeme. Nem lett volna szabad a parkba jönnie egyetlen szobalánnyal, deképtelen volt normálisan gondolkodni. Kövér esőcsepp hullt orrára, ésfelriasztotta dermedt révedéséből.

– Vissza – súgta Marynek. – Nagyon lassan. Nem akarom magunkravonni a figyelmet.

Lábujjhegyen hátráltak vissza a fás területre. Belle úgy találta, hogya szőke férfi nem látta meg őket, de idegei vitustáncot jártak.Nyugtatgatta magát, hogy valószínűleg nem Spencer volt az a férfi. Hamégis ő, az túl nagy véletlen lenne, hogy éppen ilyen hideg, szelesnapon sétál a Hyde Parkban és csak azért, hogy friss levegőt szívjon. Haő az, akkor jelenlétének nem lehet más oka, minthogy őt követi,márpedig az ösvényen az a szőke férfi nem tűnt úgy. mintha őt követné.

Mégis jobb az óvatosság. Még mélyebbre húzódott a fák közé.Hirtelen mennydörgés hasított a levegőbe és eleredt az eső, ömlött,

mintha dézsából öntenék. Belle és Mary pillanatok alatt bőrig áztak.– Haza kell mennünk! – kiáltotta Mary a fülsüketítő dörgés

közepette.– Addig nem, amíg az a szőke férfi…

– Már elment! – szólt Mary és úrnője karját rángatva igyekezett őt atisztás felé vonszolni.

Belle visszahúzta a karját.– Nem! Nem tehetem! Nem, ha az a…Kinézett. Nem látta a férfit. Nem mintha sokat látott volna. Kezdett

sötétedni, és az eső sem javított a látási viszonyokon.Hirtelen erős reccsenő hang hasított a fülébe. Belle felszisszent,

hátrahőkölt. Villámlás volt? Vagy pisztolylövés?Futásnak eredt.– Kisasszony! Ne! – rohant utána Mary.Belle riadtan szaladt, csak szaladt az erdőben, ruhája faágakon akadt

fenn, haja a szemébe csapott. Megbotlott, elesett, felállt. Erősen zihált,teljesen zavart volt. Nyilván nem látta az alacsonyra nyúló faágat.

Egyenesen a homlokába csapódott.Elterült a földön,– Ó, szentséges úr! – kiáltott fel Mary. Letérdelt, úrnője vállát rázta.

– Asszonyom! Térjen magához!Belle feje jobbra-balra ingott.– Ő, ne! Ó, ne! – kántálta Mary. Megpróbálta az ösvény felé húzni,

de ruháikat átáztatta az eső, túl nehéz volt, nem bírta.Mary riadtan felkiáltva egy fa törzsének támasztotta Belle-t. Vagy

vele marad, vagy segítséget hoz. Egyáltalán nem tetszett neki akényszerű helyzet, hogy egyedül hagyja, de az alternatíva…Körülnézett. Fák vették körül őket. Senki nem láthatta meg őket.

Meghozta a döntést, felállt, felcsippentette szoknyáját és futásnakeredt.

John a könyvtárszobában ült, egy pohár whiskey-t dédelgetett. Abánat olyan ritka állapotába került, amit az alkohol sem enyhített, ígyegy kortyot sem fogyasztott az italból, csak a poharat forgatta kéttenyere között.

Gyötrő mozdulatlanságban ült, nézte, ahogy a nap a horizontot érinti,majd alábukik, hallgatta, hogy az apró esőcseppek az ablak üvegtábláitverik, és vastag patakokként csorognak alá.

Meg kell keresnie Belle-t. Bocsánatot kell kérnie. Meg kellmondania neki, hogy szereti. Tudta, hogy nem érdemli meg őt, de haBelle-t felzaklatja az igazság… Semmi nem okozott neki nagyobbszívfájdalmat, mint Belle könnyeit látni.

Felsóhajtott. Sok mindent kéne tennie. De elrontotta és gyáva és…rettegett, hogy ha a karjába akarja venni, csak eltolná magától.

Aztán letette a poharat. Beletörődő, lesz-ami-lesz sóhajjal felállt.Megkeresi. Odaáll elé. És ha eltolja magától… A fejét ingatta. Túlfájdalmas volt a gondolat.

John a hálószobájukba ment, de semmi jele nem volt annak, hogyveszekedésük után Belle odament volna. Csodálkozva visszaindult aföldszintre, a lépcsőfordulóban találkozott a komornyikkal.

– Elnézést – szólt John. – Nem látta Lady Blackwoodot?– Sajnálom, uram – felelte Thornton. – Azt hittem, önnel van.– Nem velem van – felelte John elgyötört hangon. – Lady Worth

itthon van?Caroline biztosan tudja, hol lehet Belle.– Lady és Lord Worth ma este őkegyelmessége Ashbourne herceg

úrral és hercegnével vacsorázik. Egy órája mentek el.John pislogott.– Értem. Köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy valahol megtalálom

a feleségemet.Az utolsó lépcsőfokokon is leért, és éppen indult volna, hogy

benézzen Lady Worth kedvenc szalonjába, amikor hirtelen, nagycsattanással kinyílt a bejárati ajtó.

Mary zihált, barna haja az arcába tapadt, egész testében reszketett amegerőltetéstől. Szeme tágra nyílt, amikor meglátta asszonya férjét.

– Ó, uram!Jeges félelem markolt John szívébe.– Mary? – súgta riadtan. – Hol van Belle?– Elesett – pihegte Mary. – Elesett. Beütötte a fejét. Próbáltam

vonszolni. Vonszoltam, amíg tudtam. Esküszöm.John már kabátot vett.– Hol van?– A Hyde Parkban. Ő… én…John megragadta a vállát és megrázta.– Hol, Mary?– Az erdős részen. Ott… – Mary a hasához kapott és erősen

köhögött. – Sosem találja meg egyedül, uram. Én is megyek.John kurtán bólintott, megragadta a szobalány kezét és kirángatta az

éjszakába.

Néhány perccel később már csődörén ült. Mary és egy lovász Bellehátasa, Amber nyergében ülve követte. John sebesen haladt a fákközött, ruháját fújta a szél. Már nagyon erősen zuhogott a hideg eső és agondolattól, hogy Belle ilyen időben egyedül van a szabad ég alatt,John teljesen magánkívül volt.

Hamarosan elérték a Hyde Park szélét. Intett a lovásznak, hogyléptesse közelebb Ambert.

– Merre? – kiáltott.A süvöltő szélben alig hallotta Maiy szavát. Nyugat felé mutatott,

egy fás részre. John vágtára sarkantyúzta Thort.A hold nem világított a sűrű esőfelhők mögül, ezért lámpással kellett

világítania, a láng pislákolt a szélben. Ügetésbe lassította a lovat, azerdőt pásztázta, fájdalmasan tudatában volt, milyen nehéz lehetmegtalálni Belle-t az erdőben.

– Belle! – kiáltott, remélve, hogy hangja a viharban is hallható.Semmi válasz.Belle már vagy egy órája öntudatlanul feküdt. Amikor felébredt a

sötétben, egész testében, csillapíthatatlanul remegett, egykor divatosnappali ruhája teljesen átázott. Megpróbált felülni, de nagyon szédült.

– Szentséges ég! – nyögött fel, homlokához kapva, mintha érintésselel tudná oszlatni homloka lüktető fájdalmát. Körülnézett. Maryt nemlátta sehol, és azt sem tudta, hol van. Merre lehet a Mayfair negyed? –Ördög és pokol! – átkozódott, és ezúttal semmilyen lelkiismeret-furdalása nem volt az úrihölgyhöz nem illő szavak miatt. A közeli fábakapaszkodva nagy nehezen felállt, de a szédülés hamarosan legyűrte éskénytelen volt visszaülni a földre. A tehetetlenség könnyei gyűltekszemébe, folytak le arcán, vegyültek a könyörtelenül hulló esőbe.Tudta, hogy nincs más választása, négykézláb indult el. Aztán magábanbocsánatért könyörögve minden olyan alkalomért, amikor templombakellett volna mennie, de nem ment, imádkozni kezdett.

– Istenem, ó, istenem, engedd, hogy hazajussak, csak hagyd, hogyhazaérjek, mielőtt megfagyok. Mielőtt megint elájulok, mert olyannagyon fáj a fejem! Ó, kérlek! Megígérem, hogy ezentúl odafigyelek amiséken. Nem bámulom a színes ólomüveg ablakokat. Nemkáromkodok, szót fogadok a szüleimnek, és még Johnnak ismegpróbálok megbocsátani, bár azt hiszem, tudod, hogy milyen nehézlehet ez nekem!

Belle szenvedélyes litániája folytatódott, miközben a fák közöttaraszolt előre, már csak az ösztöne vezette, mert teljesen besötétedett.Jéghideg eső hullt, ruhája könyörtelenül tapadt testéhez, fagyos ölelésbevonta. Egyre erősebben remegett, foga hangosan vacogni kezdett. Imáitmind buzgóbban mondta, de már nem arra kérte istent, hogyhazajuthasson, hanem hogy életben maradjon.

Keze ráncos és szilvalila lett az ösvény nedves hidegétől. Aztán élesreccsenést hallott. Ruhája fennakadt egy, az ösvényre hajló tüskésbokron. Küszködött, hogy kiszabadítsa magát, de ereje majdnem avégéhez ért. Fel-felsajduló fejfájásától szisszenve összeszedte maradékerejét és kiszabadította ruháját a bokor fogságából.

Alig indult el újra, lassan mászva, amikor villám cikázott végig azégen. Belle testét görcsbe rántotta a rémület, rettenettel nézett körül,próbálta felmérni, milyen közel csaphatott le. A villámlást hamarosankövette a mennydörgés, félelmében összerezzent, keze-lábaösszecsuklott, oldalvást, tomporára huppant.

Hosszú pillanatokig ült a sáros ösvényen, próbálta visszanyerniuralmát remegő teste felett. Lassan, bizonytalan kézmozdulatokkalkisimított néhány hajtincset az arcából, próbálta a füle mögé gyűrni. Dekegyetlenül fújt a szél, zuhogott az eső és a tincsek hamarosan újra azarcába hulltak. Olyan szörnyen fáradt volt. Úgy fázott, annyira gyengevolt! Újabb villám cikázott a sötét égen, ám ezúttal a félelmetes fénybenló és lovas látszott az ösvényen.

Lehetséges?Belle lélegzetét visszafojtva figyelt, elfeledte minden haragját, amit a

felé lovagló férfi iránt érzett.– John! – kiáltott fel, és imádkozott, hogy meghallja a süvöltő

szélben is, mert ha nem, hamarosan Thor patái alá kerül.John szíve kis híján megállt, amikor hallotta, hogy Belle kiált. Aztán

amikor újra meghallotta a kiáltást, szívverésének ritmusa duplájáragyorsult. Alig látta az ösvényen tízlépésnyire előtte kuporgó alakot.Haja olyan szőke volt, hogy az oszló felhők között kivillanó holdfénymegcsillant rajta, ragyogásba vonta, mintha glóriája lenne. Gyorsanodaért hozzá, leugrott a nyeregből.

– John? – hebegte Belle. Alig tudta elhinni, hogy férje ott van előtte.– Csss, szerelmem, most már itt vagyok! – Letérdelt a sárba, két

tenyere közé fogta Belle arcát. Hol fáj?

– Nagyon fázom!– Tudom, szerelmem! Hazaviszlek.John öröme, hogy megtalálta a feleségét, hamarosan rémületté

változott, amikor a karjába vette és érezte, mennyire remeg. Szentségesisten! Legalább egy óráig kint volt ebben a szakadó hideg esőben ésruhája teljesen átázott.

– Én… én… próbáltam ha… hazamászni – sikerült kimondania. –Úgy fázom!

~ Tudom, tudom – csitította.A pokolba, miért kellett másznia? De Johnnak nem volt ideje ezen

tűnődni. Belle ajkának színe a kék veszélyesen lilás árnyalatába hajlott,és tudta, hogy azonnal fel kell melegítenie.

– Meg tudsz ülni a nyeregben, szerelmem? – kérdezte, felültetve alóra.

– Nem tudom. Annyira fázok!John próbált felülni mögé, de Belle kezdett lecsúszni, vissza kellett

tolnia a lóra.– Csak hajolj Thor nyakára, amíg felülök mögéd. Megígérem. erősen

tartalak egész úton!Belle fogvacogva bólintott, és minden erejével a csődörbe

kapaszkodott. John kisvártatva mögötte ült, erős karjával fogta derekát.Belle hozzásimult, behunyta a szemét.

– Én… cccssak vavacohogok – szólt halkan, erőtlenül, mint egygyerek, akinek valamiért magyarázkodnia kell. –Ahannyihira fáházom.

– Tudom, szerelmem.Mary és a lovász jelent meg.– Kövessenek – kiáltott hátra John. Nem volt ideje tudatni velük

Belle állapotát. Vágtára fogta Thort, száguldottak a fák között.Belle erősen John testéhez simult, lassan megadta magát az erős

vágynak, amely korábban, még az ösvényen támadt benne. Érezte, hogytudata egyre távolodik tőle, kicsusszan testéből, és az igazat megvallvaolyan átkozottul fáradt volt, annyira fázott és olyan fájdalma volt, hogyörült az álomnak, ha alszik, nem érez fájdalmat. Teste elernyedt,furcsamód elégedettséget érzett, hogy fájdalmai csillapodnak.

– Már nem fázom – szólt hátborzongató hangon.

– Ó, édes Jézus! – káromkodott John, remélve, hogy nem hallotta jól.Erősen megrázta. – Csinálj, amit akarsz, Belle, csak ne aludj el! Hallod?Ne aludj el!

Mivel Belle nem reagált, még erősebben meglökte.Belle ki sem nyitotta a szemét.– De nagyon fáradt vagyok!– Nem érdekel! – szólt John szigorúan. – Ébren maradsz! Értetted?Beletelt néhány pillanatba, míg Belle elméje felfogta a parancsot.– Ha te mondod – szólt engedelmesen.Az út hátralévő részében John hol Thort késztette gyors vágtára, hol

Belle-t rázta, hogy el ne aludjon. Minél előbb haza kell juttatni és felkell melengetni. Attól rettegett, ha Belle elaludna, nem lenne ereje újrafelébredni. Mintha órákig tartott volna, míg kiértek a fák közül a parkszéles útjaira, aztán már London utcáin vágtattak. A Blydon-ház széleslépcsősora előtt álltak meg. John gyorsan leszállt a nyeregből, magávalvonva Belle-t. A Maryt maga előtt fogva lovagló lovász is odaért,megfogta Thor kantárát és visszavezette az istállóba. John rövidenköszönetet mondott neki, majd Belle-t karjába fogva a hallba lépett.

– Thornton! – kiáltott.A komornyik pillanatokon belül megjelent.– Azonnal készíttessen meleg fürdőt. A szobámban.– Igenis, uram. Azonnal, uram.Thornton ekkor a házvezetőnőhöz, Mrs. Crane-hez fordult, aki

szintén kijött a hallba. Mondani sem kellett neki, az asszony bólintott éshátrasietett.

John úgy igyekezett felfelé, ahogy csak a lába vitte. Jó lábávalkettesével vette a lépcsőket. Végigrohant a folyosón, Belle-t gyengédenmagához szorítva.

– Mindjárt odaérünk, drágám – mormogta. – Megígérem, hogy jólfelmelengetünk.

Belle feje gyengén mozdult. John remélte, hogy hallotta, amit nekimondott és bólint, de ott rejtőzött benne a félelem is, hogy a mozdulatcsak attól volt, hogy olyan erőteljes lépésekkel viszi. Amikor a szobábaértek, két szobalány már a kádat töltötte meleg vízzel.

– A lehető leghamarabb melegítünk még vizet, uram – szólt az egyikpukedlizve.

John kurtán bólintott, azzal lefektette Belle-t az ágytakaróra terítettsűrű vászon fürdőlepedőre. Haja kisimult szeméből, feltárult ahomlokán húzódó csúnya, lila seb. John alig kapott levegőt,kimondhatatlan düh támadt benne. Nem igazán tudta, mire dühös. Talánmagára.

– John? – kérdezte Belle erőtlenül, szempillája rebbent.– Itt vagyok, szerelmem. Itt vagyok.– Furcsán érzem magamat. Olyan furcsa. Fázom, és mégsem fázom.

Azt hiszem, én… azt hiszem… én most…Majdnem kimondta, hogy ”meghalok”, de az utolsó racionális

gondolata, mielőtt belezuhant az eszméletlenségbe az volt, nem akarja,hogy John aggódjon.

John káromkodott, amikor Belle elvesztette az eszméletét. Ügyetlen,de állhatatos ujjal kezdte gombolni a ruha fagyos gombjait.

– Ne menj el, Belle! – kiáltotta. – Hallod? Nem hagyhatsz most itt!Mrs. Crane rontott a szobába, még két vödör gőzölgő meleg vizet

hozott.– Uram… biztos, hogy ön akarja? Talán egy asszony…John a házvezetőnő felé fordult és rendkívül fagyosan közölte: – A

feleségem. Majd én gondoskodom róla.Mrs. Crane mereven bólintott és elhagyta a szobát.John figyelmét ismét Belle gombjaira fordíthatta. Amikor

mindegyiket sikerült kigombolnia, szétnyitotta a ruhát és kihámozta akarját a ruhaujjakból. Halk szabadkozással feltépte a selyem alsóinget.Annyira a testéhez tapadt, hogy túl sokáig tartott volna lehámozni róla.Ráadásul így fekve maradhatott. Szó nélkül Belle mellkasára simította atenyerét. Belle bőre sápadt és nyirkos volt. John félelme kiújult,megkétszerezett igyekezettel húzta le hitvese ázott szoknyáit.

Amikor meztelenül feküdt a karjában, a már majdnem teli kádhozvitte. Letérdelt, beledugta az ujját. Homlokán ráncok mélyültek. A vízegy kicsit túl meleg volt, de úgy ítélte meg, hogy nem igazán van idejekivárni, hogy kihűljön. Imádkozott, hogy minden jóra forduljon, ésóvatosan beleengedte Belle-t a vízbe.

– Tessék, szerelmem. Megígértem, hogy felmelengetünk.Belle nem reagált a melegre.– Ébredj, Belle! – kiáltott rá, megrázva vékony vállát. –Nem alhatsz

el, amíg nem melegedtél fel!

Belle valami értelmetlen zagyvaságot motyogott, legyintveigyekezett eltávolítani férjét.

John ezt a hevességet jó jelnek vette, ám úgy találta, mindenképpenteljesen fel kell ébresztenie. Újra megrázta, és mivel ez sem hatott,megtette azt az egyetlen dolgot, amire gondolni tudott. Lenyomta a fejéta víz alá.

Belle prüszkölve, köpködve bukkant a felszínre és egy röpkepillanatra éberség volt a szemében.

– Mi a fene? – kiáltott.– Csak felmelegítünk, szerelmem! – szólt John mosolyogva.– Hát, nem vagytok valami ügyesek. Még mindig fázom.– Igyekszem, ahogy tudok.– A víz fáj.– Attól tartok, az ellen semmit nem tehetek. Egy kicsit csípni fog,

ahogy felmelegszel.– Nagyon forró!– Nem, szerelmem. Azért érzed forrónak, mert fázol.Belle fáradtan nyűgösködött, mint valami gyerek. Aztán lenézett,

látta, hogy John nagy keze gyengéden dörzsöli csupasz bőrét és ismételájult.

– Magasságos Krisztus! – szentségelt John. Belle megint elernyedt,és ha csak egy pillanatra is elengedi, biztosan megfullad. – Thornton! –üvöltött.

Thornton, aki tanácstalanul téblábolt az ajtó előtt, rögtön megjelent.Egy pillantást vetett csak a kádban elernyedt meztelen nemes asszonyra,aztán zavartan, diszkréten hátat fordított.

– Parancsoljon, uram!– Rakasson tüzet! Olyan hideg van itt, mint egy hullaházban!– Igenis, uram! Személyesen gondoskodom róla.Thornton a kandallóhoz lépett, hozzáfogott a tűzrakáshoz. Gondosan

hátat fordított a kádnak.Néhány perc múltán John elégedetten érezte, hogy Belle bőre már

nem hideg, de egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy belül mégmindig vacog. Kiemelte a vízből, gyengéden megtörölgette és az ágybafektette. Betakarta, bebugyolálta, ahogy egy kisgyerekkel bánt volna.Néhány pillanat múlva azonban Belle megint dideregni kezdett. John a

homlokára tette a kezét. Meleg volt. Ha nem téved, egy óra múlvatűzforró lesz.

Felsóhajtott, leroskadt egy székbe. Rémületesen hosszú éjszaka lesz.Annyira, annyira fázik. Miért, nem képes felmelegedni? Belle

forgolódott, hánykolódott a nagy ágyon. Testét ösztönösen a lepedőhözdörzsölte, hogy meleget csiholjon magának.

Ez szörnyű. Visszatért a fájdalom, teste minden izma, minden ízületebelesajdult. És mi ez a szörnyű, csattogó hang? Nyilván nem a foga. Ésmiért fázik ilyen átkozottul?

Összeszorította a fogát, felkészült az erőfeszítésre, kényszerítettemagát, hogy kinyissa a szemét. A kandallóban tűz lobogott. Tűz. A tűz.biztosan meleg. Lerúgta magáról a takarót, az ágy lábvégéhez mászott.Még mindig túl messze volt. Kínzó lassúsággal átvetette lábát az ágyszélén. Zavartan nézett végig magán. Miért nincs rajta ruha? Mindegy,gondolta, elhessegetve a gondolatot. Csak arra a tűzre kellkoncentrálnia.

Talpa a padlót érintette, megingott a lába. Elesett, fájdalmaslüktetéssel esett a padlóra.

John, aki az ágy mellé állított széken elaludt, erre rögtön felébredt.Látta, hogy üres az ágy. Felugrott.

– Belle! – rémülten nézett körül a szobában. Hova mehetett az őállapotában? Ráadásul anyaszült meztelenül.

Az ágy másik oldaláról fájdalmas kiáltást hallott, odaugrott. Bellegörnyedt halomban hevert a padlón. John lehajolt, felemelte.

– Mi a csodát keresel itt lent, szerelmem?– Tüzet – felelte Belle gyenge, rekedtes hangon.John értetlenül nézett rá.– Tüzet – ismételte Belle, kissé türelmetlenebbül, enyhén meglökve

hites urát.– Mi van a tűzzel?– Fázom.– Melegedni akartál?Belle sóhajtva bólintott.– Azt hiszem, jobb, ha ágyban maradsz. Hozok még neked takarót.– Ne! – kiáltotta Belle és John megdöbbent, milyen hévvel mondta. –

A tüzet akarom.

– Tudod, mit? Visszaduglak az ágyba, jól betakargatlak és hozokneked egy gyertyát.

– Lüke!John majdnem felnevetett.– Ugyan már, drágám! Vissza az ágyba! – Lefektette, betakargatta.

Zavarban volt, feszélyezve érezte magát. Belle olyan imádnivaló, olyanmókás volt, hogy egy pillanatra el tudta felejteni, milyen súlyos azállapota.

De nem áltathatta magát. Csak a csoda segíthetne, hogy gyenge testételhagyja a láz és John nemigen hitt a csodákban. Biztosan rosszabbullesz, mielőtt jobban lenne.

Belle még mindig nyugtalan volt.– Vizet – hörögte.John poharat tartott az ajkához, törülközővel törölte le az állára

csorgó vizel.– Így jobb?Belle végignyalta kiszáradt ajkát.– Ne hagyj itt!– Nem hagylak itt.– Félek, John!– Tudom, hogy félsz, de nincs semmi, ami miatt aggódnod kéne –

hazudta. – Majd meglátod.– Már nem fázom annyira.– Az jó – biztatta.– A bőröm még egy kicsit fázik, de belül… – köhögött, egész testét

görcsök rázták. Amikor végül elmúlt a köhögésroham, befejezte agondolatot. – Belül tűzforró vagyok.

John nagyon igyekezett nem mutatni, mennyire elkeseredett. Miatta,érte erősnek kell lennie. Együtt kell megvívniuk ezt a csatát. Biztos voltbenne, hogy ezt nem tudja egyedül megnyerni.

– Cssss, drágám – mondta nyugtatón, tenyerét gyengéden ahomlokára simítva. – Most aludj! Pihenned kell.

Belle már álomország felé tartott.– Elfelejtettem megmondani neked, John – dünnyögte. –

Elfelejtettem megmondani neked ma délután.Ma délután? Szent ég, gondolta John, mintha egy örökkévalóság telt

volna el a ma délután óta.

– Elfelejtettem megmondani neked… – erőlködött Belle.– Mit? – kérdezte John halkan.– Szeretlek és szeretni foglak. Nem számít, viszontszeretsz-e.És John furcsa, fojtogató érzése azonnal elmúlt.

21. fejezet

John az ágy mellől nézett le Belle-re, tekintetét aggodalomfátyolosította el. Több óra telt el azóta, hogy Belle a tűzhöz próbáltmenni. Még mindig remegett, láza folyamatosan emelkedett.

Nagyon rossz állapotban volt.Egyetlen koppantás hallatszott, és már nyílt is az ajtó. Caroline lépett

be, arcán az aggodalom mély ráncai.– Mi történt? – kérdezte sürgetőn, súgva. – Most jöttünk haza, és

Thornton mondta, hogy Belle beteg.John vonakodva elengedte Belle kezét, és kikísérte Caroline-t a

hallba.– Belle sétálni ment és elkapta az eső. Beütötte a fejét.Röviden elmondta, mi történt. Kihagyta a veszekedést, amely arra

késztette feleségét, hogy kirohanjon a házból. Hiszen csak alig egynapja ismeri apósát, anyósát. Ha Belle el akarja mondani a szüleinek,mi a gond, akkor jó. Ő, aki gyakorlatilag idegen ebben a házban, eztnem fogja megtenni.

Caroline aggódón ajkához kapott.– Szörnyen fáradtnak látszik, John. Miért nem alszik egyet? Addig

vele maradok.– Nem.– De John!– Benn maradhat velem, Caroline, de nem megyek el mellőle – azzal

sarkon fordult és visszatért Belle ágya mellé. A beteg egyenletesenlélegzett. Ez jó jel. Homlokára tette a kezét. A fenébe! Még forróbbvolt, mint korábban. Egy óra sem telik bele, már nem lesz olyanegyenletes a légzése.

Caroline követte, odaállt mellé.

– Egész este ilyen volt az állapota? – kérdezte súgva, John bólintott.Azzal a tálnyi hűvös vízbe nyúlt, kivette a borogatókendőt éskicsavarta.

– Tessék, szerelmem – gügyögte, a borogatást felesége forróhomlokára téve.

Belle valamit motyogott álmában, és egyenetlen mozdulatokkalmocorgott. Hánykolódott az ágyban, aztán hirtelen tágra nyitotta aszemét. Tekintetében vad félelem csillant.

– Cssss, itt vagyok – csitította John, arcát simogatva. Belle ettőlmintha megnyugodott volna, pillája lassan lecsukódott. John úgy érezte,hitvese nem is látta őt, nézett, de nem látott.

Caroline nyugtalanul toporgott.– Azt hiszem, orvosért kéne küldenünk.– Ilyen későn? – Caroline bólintott.– Intézkedek.Ahogy John ott ült Belle ágyánál, gondosan és aggódón figyelte,

gondolatai önkéntelenül folyton arra a lesújtó megjegyzésre tértekvissza, amit órákkal korábban mondott. Nem számít, viszontszeretsz-e.

Lehetséges, hogy Belle feltétel nélkül szereti őt? Annak ellenére,hogy a múltjában az történt, ami történt?

Szeretlek és szeretni foglak.És hirtelen eszébe jutott, hogy soha senki nem mondott ilyet neki.John levette a borogatást Belle homlokáról és a tálnyi vízben hűtötte

le. Nem volt ideje ücsörögni és sajnálni magát boldogtalan gyerekkoramiatt, Nem éhezett, nem verték. Csak nem szerették, és gyanította, hogyBritanniában több ezer gyereknek jutott ilyen sors.

Belle hánykolódni kezdett az ágyban. John neki szentelte teljesfigyelmét.

– Ne! – nyögte.– Mit ne, szerelmem?– Ne!Odahajolt hozzá, gyengéden megrázta a vállát.– Csak rosszat álmodtál.Szentséges ég! A szíve szakad meg, hogy így kell látnia Belle-t.

Arca lángvörös, lázban ég, egész testét vékony verejtékréteg borította.Próbálta kisimítani a hajat a szeméből, de Belle hárította a kezét.Bárcsak tudná, hogyan kell használni azokat az istenverte hajcsatokat,

amik mindig szanaszét voltak a hálószobában. Kényelmesebb lenneneki, ha eltűzhetné a nedves fürtöket az arcából.

– Tűz – nyöszörgött Belle.– Nincs tűz, csak a kandallóban.– Túl meleg.John gyorsan kicsavarta a borogatást.– Ne, ne, ne…! – Belle hirtelen felült és sikított.– Nem, szerelmem, nincs semmi baj, feküdj szépen vissza!John a verejtéket kezdte törölni testéről, remélve, hogy a mozgás

lehűti. Belle szeme tágra nyílt, őt nézte, de a felismerésnek semmi jelenem volt a tekintetében.

– Ne, ne! – sikoltott, férje kezét félrelökve. – Ne érj hozzám! Túlforró!

– Én csak próbálok…– Mi történik itt? – nyitott Caroline a szobába.– Félrebeszél – mondta John, és megpróbálta betakarni Belle-t egy

lepedővel.– Nagyon sikoltozott.– Mondom, hogy félrebeszél! – csattant fel John és igyekezett a

lepedőt Belle hánykolódó testén tartani. – Kérem, nézze meg van-ekéznél laudanum. Valahogy le kell nyugtatnunk – sóhajtott, mert eszébejutott, hogy az anyósával beszél. – Kérem, bocsásson meg, Lady Worth.Én csak…

Caroline felemelte a kezét.– Megértem. Megyek, keresek laudanumot.Belle minden erejével küzdött. Erejét jelentősen megnövelte a láz.

Ám Johnnal, akinek izmait a hadseregben töltött évek megacélosították,nem vehette fel a küzdelmet.

– Ébredj, a fenébe is! – szólt elég hevesen. – Ha felébredsz, elalszika tűz. Megígérem.

Belle csak azzal reagált, hogy még jobban küzdött. John egy kicsitsem engedett.

– Belle! – könyörgött rekedten, erőlködve. – Kérlek.– Szállj le rólam! – sikoltott Belle.Caroline éppen ezt a szerencsétlen pillanatot választotta, hogy egy

kis palack laudanummal belépjen.– Mit csinál vele, John?

John kérdéssel válaszolt.– Hol a laudanum?Caroline töltött egy keveset egy pohárba és átadta neki.– Tessék, Belle – szólt hozzá halkan, próbálta felültetni Belle-t, és

úgy fogni, hogy nyugton maradjon. Szájához tartotta a poharat. – Igyálegy kicsit!

Belle valahova John háta mögé nézett, egy bizonyos pontra ésmegint sikított. Kezét hirtelen a feje fölé emelte, kiütve a poharat Johnkezéből. A pohár a padlóra esett, a gyógyszer kiömlött belőle.

– Most majd én itatom, csak fogja le – szólt Caroline, azzal lányaajkához tartotta a poharat és belediktált egy kortyot.

Néhány pillanat múlva Belle megnyugodott, anya és férj kimerültensóhajtott fel.

– Csssss – csitította hitvesét John. – Most aludj. A rémálom elmúlt.Pihenj, szerelmem.

Caroline kisimította Belle dús, nehéz fürtjeit az arcából.– Biztosan tehetnénk valamit, hogy kényelmesebb legyen neki.John a komódhoz lépett és elvett róla valamit.– Valami hajtartó. Talán összefoghatná a haját hátul.Caroline mosolygott.– Hajráfnak hívják, John – mondta, azzal összefogta Belle haját és

csatakos kontyba rögzítette. – Biztos, hogy nem akar aludni néhányórát?

– Nem tudok – felelte John érdes, fojtott hangon.Caroline együttérzőn bólintott.– Akkor én most alszom. Reggelre nagyon elfárad a virrasztásban.

Akkor majd pihennie kell.Az ajtóhoz lépett.– Köszönöm – szólt John hirtelen.– Ez a legkevesebb, amit tehetek. Belle a lányom.John feszengett. Kínos érzés vett rajta erőt, eszébe jutott, milyenek

voltak gyerekkori betegségei. Az ő anyja soha nem ment az ágya mellé,nem látogatta meg. Ajka mozdult, de nem szólt. Csak bólintott.

– Én tartozom köszönettel – folytatta Caroline.John felkapta a fejét, tekintetében őszinte kérdéssel nézett.– Miért?– Mert szereti. Nem kívánhatnék többet. Nem remélhetnék többet.

Azzal kiment. Belle hamarosan mély álomba merült. John az ágymásik felére tette, ahol az ágynemű nem volt annyira átizzadt. Lehajolt,megcsókolta a homlokát.

– Meg tudod vívni ezt a csatát – súgta. – Bármit meg tudsz tenni.Visszament székéhez, leroskadt. Bizonyára elszundított, mert amikor

kinyitotta a szemét, már jócskán hajnalodott, bár ezt a zuhogó esőtőlnem lehetett könnyű megállapítani. Borús, szürke idő volt, semmi semutalt arra, hogy az eső egyhamar alábbhagyna. John a városképet nézte,próbált egyetlen olyan helyet keresni, ahol talán nagyobb a fény, háthaez némi optimizmusra ad okot. Aztán olyat tett, amit már évek óta nem.Imádkozni kezdett.

Belle állapota napokig nem javult, ahogy az idő sem. John végig ottőrködött páciense ágyánál, vizet és erőlevest diktált belé, amikor csaktudott, és ha hisztériás rohamot kapott, laudanumot adott neki. Aharmadik nap végére John tudta, hogy nagy baj lesz, ha a láz nem hagyalább. Belle nem vett magához szilárd táplálékot és fogyott, nagyonsovány lett. Amikor legutóbb megmosdatta nedves ruhával, fájdalmaslátvány volt, hogy már a bordái látszottak.

Az orvos minden nap meglátogatta, megvizsgálta, de nem tűntkülönösebben reményre okot adónak a beteg állapota. Azt mondta acsaládnak, hogy semmit sem tehetnek azon kívül, hogy várnak ésimádkoznak.

John nem mutatva mély aggodalmát, megérintette Belle homlokát. Abetegnek mintha tudomása sem lett volna az ő jelenlétéről. Minthasemmi másról nem lett volna tudomása, csak a rémálmokról, amelyeklázas elméjét gyötörték. John nyugodt volt és megfontolt, amikor ápolnikezdte, de kedélye egyensúlya kezdett felborulni. Három napja aligaludt és nem sokkal evett többet, mint Belle. Szeme véreres volt, arcaelnyűtt; a tükörbe pillantott és megállapította, hogy majdnem olyanrosszul néz ki, mint betege.

Kezdett úrrá lenni rajta a kétségbeesés. Ha Belle nem épül felhamarosan, nem tudja, mihez kezd. Virrasztása során sokszor ejtettefejét kétségbeesetten a kezébe, meg sem próbálta visszafojtani könnyeit.Arra gondolt, nem bírná ki, ha Belle meghalna.

Elgyötört arccal állt fel, odament az ágyhoz és leült Belle mellé amatracra. Felesége elég békésen feküdt, de John apró változást vettészre az állapotában. Mozdulatlan volt, természetellenesen mozdulatlan,

és légzése felszínessé vált. Johnon pánik lett úrrá, mintha jeges kézmarkolt volna a szívébe. Lehajolt, megragadta a vállát.

– Lemondasz rólam? – kérdezte élesen. – Lemondanál rólam?Belle feje oldalra billent, nyöszörgött.– A fenébe is! Nem adhatod fel!John még erősebben rázta.Belle mintha hosszú, nagyon hosszú alagút végéről hallotta volna a

hangot. Olyan volt, mint John hangja, de mintha hosszú-hosszú folyosóvégéről ért volna el hozzá. El sem tudta képzelni, mit keres ahálószobájában. Dühösnek tűnt. Tényleg dühös rá? Felsóhajtott.Nagyon fáradt volt. Túl fáradt ahhoz, hogy egy dühös férfivelszembeszálljon.

– Hallasz engem, Belle? Soha nem bocsátok meg neked, ha mostfeladod.

Belle felszisszent, érezte, hogy egy nagy kéz szorítja meg felsőkarját. Felnyögött volna a fájdalomtól, de ahhoz sem volt energiája.Miért nem hagyja békén? Nem akart mást, csak aludni. Még sosem voltennyire fáradt. Legszívesebben összegömbölyödne, és örökre aludna.

Minden erejét összeszedve azt mondta: – Menj el!– Aha! – kiáltott John győzedelmesen. – Még mindig itt vagy velem.

Tarts ki, Belle. Hallasz engem?Persze, hogy hallom, amit mondasz, gondolta Belle dühösen.– Menj el! – utasította kicsit nagyobb erővel. Nyugtalanul mocorgott,

még jobban bebújt a takaró alá. Ha alhatna még egy kicsit, sokkaljobban érezné magát.

John érezte, hogy bár Belle tudott még beszélni, kezdi elhagyni azakaraterő. Látta már ezt az arckifejezést olyan férfiakon, akiket aháborúból ismert. Nem a szerencséseken, akik csatában haltak meg,hanem azokon a szegény lelkeken, akik sebesülésük után még hetekigküzdöttek a lázzal és fertőzésekkel. Képtelen volt elviselni a látványt,hogy Belle lassan elengedi magától az életet, és valami elpattant benne.Dühös lett, elfelejtette fogadalmát, hogy gyengéd és figyelmes leszbetegségében hitvesével.

– A fenébe is, Belle! – kiáltott dühösen. – Nem fogok itt ülni ésvégignézni, ahogy meghalsz. Ez nem igazság! Nem hagyhatsz el most.Nem engedem!

Belle nem válaszolt. John hízelegni próbált.

– Tudod, milyen dühös leszek, ha meghalsz? Örökké gyűlölnifoglak, mert itt hagytál. Ezt akarod?

Kétségbeesetten kutatta Belle arcvonásait, remélte, hogy lát rajtavalami jelet, gúnyos fintort, bármit, de nem látott. Minden dühe,aggodalma egy pontba gyűlt benne, így történt, hogy erősenmegragadta, karjába vette, és átölelte feleségét.

– Belle! Nem tudok élni nélküled! – Elhallgatott, míg remegés ráztatestét. – Azt akarom, hogy mosolyogj, Belle. Boldogan mosolyogj,hogy kék szemedben napfény és jóság ragyogjon. Azt akarom, hogykönyvet olvass, nevess a tartalmán. Olyan nagyon akarom, hogy boldoglegyél! Sajnálom, hogy nem fogadtam el a szerelmedet. Elfogadom.Ígérem. Ha te, a te végtelen jóságoddal és bölcsességeddel találtálvalamit bennem, ami szeretetre érdemes, nos, akkor… nos, akkor… azthiszem, nem vagyok olyan rossz, mint amilyennek magamat tartottam.Ó, istenem, Belle! – zokogott. –Kérlek, tarts ki! Ha értem nem tudodmegtenni, tedd meg a családodért! Nagyon szeretnek. Nem akarszfájdalmat okozni nekik, ugye? És gondolj arra a rengeteg könyvre, amitnem olvastál még. Megígérem, hogy megszerzem neked Byronkövetkező művét, ha a te könyvesboltodban nem árulják. Még olyansok tennivalód van, szerelmem! Nem mehetsz el most!

John szenvedélyes monológja alatt Belle teste ernyedt, légzésefelületes maradt. És John végül, végső kétségbeesésében megtört ésfeltárta lelkét.

– Belle, kérlek! – könyörgött. – Kérlek, kérlek, ne hagyj el engem!Belle, szeretlek! Szeretlek, és nem bírnám ki, ha meghalnál. Istenem,nagyon szeretlek!

Hangja megtört, és mint aki hirtelen felismerte, mennyirereménytelen a helyzet, rekedt, sírás közeli hangon felsóhajtott.

Képtelen volt visszatartani az arcán legördülő könnycseppet.Óvatosan felhúzta a takarót, bebugyolálta Belle-t. Mély levegőt vett,lehajolt. Szentséges ég, milyen kínszenvedés így látni, így a közelébenlenni! Fülét súrolta ajkával és azt súgta: – Szeretlek, Belle. Ez mindigjusson eszedbe!

Azzal kiment a szobából és imádkozott, hogy a ”mindig” továbbtartson a következő óránál.

Belle néhány órával később az ágyban fekve azt érezte, hogy testétmegnyugtató melegség veszi körül. Mulatságos, hogy a lábujjai olyan

sokáig fáztak, akkor is, amikor testében mintha tűz égett volna. De mostmelegek, sőt rózsaszínek. Azon csodálkozott, vajon a lábujj tényleglehet-e rózsaszín, és úgy találta, hogy igen, mert pontosan ez a szó volta legalkalmasabb leírni, miként érezte lábujjait.

Ami azt illeti, egész teste rózsaszínnek tűnt. Rózsaszínnek, melegnekés egy kicsit spiccesnek, de túlnyomóan jó érzés volt. Jó ideje nemérezte magát ilyen jól… elkomorult, rájött, hogy fogalma sincs, miótabeteg.

Óvatosan ülő helyzetbe húzódzkodott. Elcsodálkozott, milyengyengék az izmai. Néhányszor pislogott, a környezetét szemlélte. Aszobájában volt, abban a szobában, ahol Johnnal a nászéjszakát töltötte.Hogy került vissza ide? Csak az esőre és a szélre emlékezett. Ó, és aveszekedésre. Arra, hogy olyan szörnyű veszekedést folytatott Johnnal.

Felsóhajtott. Csontig hatoló fáradtságot érzett. Már nem érdekelte,hogy John nem akarja, hogy kimondja, mennyire szereti. Elfogadjaolyannak, amilyen. Csak azt akarta, hogy véget érjen már ez a rendkívülbosszantó ügy George Spencerrel és visszamehessen vidékre, BunfordManorba.

Bunford Manor? Nem, ez így nem jó.A fenébe! Képtelen megjegyezni annak a helynek a nevét. Oldalra

hajtotta fejét. Fájt. Megmozgatta ujjait. Fájt. Lábujjait spiccbe feszítetteés felnyögött. Egész teste fájt.

Ahogy ott ült és különböző testrészeit ellenőrizte, halkan fordult azajtógomb, John lépett be a szobába. Hosszú idő után végre tizenöt percszünetet engedélyezett magának, hogy egy kis vizet fröcsköljön arcáraés némi ételt leengedjen a torkán. Rettenetesen félt, hogy amikorvisszatér, azt találja, hogy Belle feladta az élethez való ragaszkodást.

Legnagyobb meglepetésére azonban, amikor az ágyhoz ért, azt látta,hogy elkeseredett aggodalmának tárgya ül az ágyban és a vállátrángatja. Fel, le, fel, le.

– Szervusz, John! – szólt halkan. – Hogy hívják a házadatOxfordshire-ben?

John annyira meglepődött, hogy teljesen kizökkentette a bizarrkérdés, hosszú pillanatokba telt, míg összeszedte magát és válaszolt.

– Bletchford Manor – felelte végül.– Szörnyű egy név – szólt Belle elfintorodva. Aztán ásított, mert a

mondat túl sok energiát vett igénybe.

– Meg akartam változtatni.– Igen, hát, minél előbb meg kell tenned. Nem illik hozzád. És ami

azt illeti, hozzám sem. – Megint ásított, és visszacsúszott, fekvőhelyzetbe, a takaró alá. – Ha megbocsátasz, rendkívül fáradt vagyok.Azt hiszem, aludnom kell egy kicsit.

John arra gondolt, milyen sokszor könyörgött neki, hogy ébredjen felrémálmából és azon kapta magát, hogy bólogat.

– Igen – felelte halkan. – Valóban aludnod kell egy kicsit.Azzal kimerülten a karosszékbe hanyatlott, amely felesége ágya

mellett imádkozással töltött virrasztása idején lakhelye volt.A láz elmúlt. Furcsamód, csodálatos módon, a láz elmúlt. Belle meg

fog gyógyulni. John meglepődött, milyen hatalmas erővel hat rá ez azérzés. Megkönnyebbült, mintha hatalmas súly esett volna róla le. Mertimái meghallgatásra találtak.

Aztán nagyon különös dolog történt. Szokatlan melegség keletkezettvalahol szívtájékon, és terjedni kezdett.

Megmentette a felesége életét.Érezte, hogy fokozatosan csökken rajta a teher. Testi valóságban

érezte.Megmentett egy életet.Hang remegett a helyiségben. Megbocsáttatott.Rögtön Belle-re pillantott. Ő mintha nem hallotta volna ezt a hangot

Milyen különös! Ő rendkívül harsánynak találta. Női hang. Mint Anahangja.

Ana. John behunyta szemét és öt év után először nem látta magaelőtt azt az arcot. Végre sikerült jóvá tennie bűnét? Vagy lehetséges,hogy a bűne soha nem jelentett örök kárhozatot, ahogy gondolta?

Újra Belle-t nézte. A felesége mindig is hitt benne. Mindig.Sokkal erősebb így, hogy Belle mellette van. És talán ő is erősebb.

Együtt szálltak szembe a legerősebb ellenséggel és győztek. Belleéletben marad, és neki soha többé nem kell egyedül szembenéznie ajövővel.

John mély levegőt vett, a combjára könyökölt, arcát a kezébetemette. Eszelős mosoly törte meg komor ábrázatát és harsány nevetésrefakadt. Az elmúlt néhány nap minden feszültsége és fájdalma ebben afurcsa, rengő nevetésben tört ki belőle.

Belle megfordult és a hangra kinyitotta a szemét. Bár John arca nemlátszott, Belle látta, hogy elgyötört, szeme beesett. Karján feszült a bőr,ingének felső néhány gombja lezserül ki volt gombolva. Lassanfelemelte a fejét és feleségére nézett, barna szemében olyan érzelemvolt, amit Belle nem tudott volna megnevezni. És Belle nézte, csaknézte, rezzenéstelenül, fürkészőn. John komoran nézett, állán többnaposszakáll. Dús, fényes haja most csapzott volt. Belle elfintorodott,kinyújtotta a karját, és kezét férje kezére tette.

– Szörnyen nézel ki – mondta.Hosszú pillanatok teltek el, mire John megtalálta a hangját és képes

volt megszólalni.– Ó, Belle! – szólt érzelmekkel telt, rekedtes hangon. –Gyönyörű

vagy!Néhány nap múlva Belle már sokkal jobban érezte magát. Még egy

kicsit gyenge volt, de visszatért az étvágya, és látogatók fogyni nemakaró serege szórakoztatta,

Johnt több mint egy napig nem látta. Amint bizonyosságot szerzett,hogy Belle már nincs veszélyben, összeesett a kimerültségtől. Carolinefolyamatosan tájékoztatta az állapotáról, ám a beszámolók csak arróltudtak szólni, hogy ”még mindig alszik”

Végül, a láz elmúltát követő harmadik napon, férje kissé félénkmosollyal belépett az ajtón.

– Már kezdtem aggódni, hogy sosem látlak többé – szólt Belle.John leült az ágy szélére.– Attól tartok, aludtam.– Igen, hallottam. – Megérintette férje állát. – Olyan jó, hogy

láthatom az arcodat.John mosolygott.– Hajat mostál.– Tessék? – Ujjai közé vett egy hosszú tincset. – Ó, igen. Azt

hiszem, már nagyon rám fért. John, én…– Belle, én…Egyszerre szóltak.– Te mondd előbb – szólt John.– Nem, előbb te.– Ragaszkodom hozzá.

– Ó, ez ostobaság. Hiszen összeházasodtunk, mégis olyan idegesekvagyunk.

– Mitől vagy ideges?– Spencer miatt. – A név másodpercekig a levegőben lógott, mielőtt

Belle folytatta. – Ki kell iktatnunk az életünkből. Elmondtad aszüleimnek a helyzetet?

– Nem. A belátásodra bíztam.– Nem akarom elmondani nekik. Csak aggódnának.– Ahogy jónak látod.– Kitaláltál már valami tervet?– Nem. Amikor beteg voltál… – feszengett, valahogy mintha

gombóc lett volna a torkában. Az emléktől is rémület fogta el. – Amikorbeteg voltál, semmi másra nem tudtam gondolni, csak rád. Azutánpedig aludtam.

– Én gondoltam rá.John felnézett.– Azt hiszem, a Thumbley-bálon kell konfrontálódnunk vele.– Azt már nem!– Anya ragaszkodik hozzá, hogy legyünk ott. Ezt az alkalmat akarja

kihasználni, hogy bemutasson minket a társaságnak.– Belle, ott nagyon sok ember lesz. Hogyan tartsalak szemmel,

amikor…– A tömeg megvéd minket. Alex, Emma és Dunford a közelünkben

lehet úgy, hogy nem keltenek gyanút.– Megtiltom…– Legalább gondolkodnál rajta? Együtt szállunk szembe vele. Azt

hiszem, hogy együtt… bármit elérhetünk.Megnedvesítette ajkát, érezte, hogy hebeg és feleslegesen sokat

beszél.– Rendben, gondolkodom rajta – egyezett bele, részben azért, mert

témát akart váltani, de főként azért, mert a látvány, hogy Belle az ajkátnyalta, minden ésszerű gondolatot kiűzött elméjéből.

Belle megsimogatta férje kezét.– Köszönöm, hogy ápoltál.– Belle… Belle – hebegett John. – Szeretlek.És Belle mosolygott.– Tudom. Én is szeretlek.

John megfogta felesége kezét, ajkához emelte, szenvedéllyelcsókolta.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy szeretsz, de… – látta, hogyBelle szeretne közbeszólni, gyengéden ajkára tette a kezét. – Olyanörömet ad ez nekem, amilyet lehetségesnek nem gondoltam soha.Annyi örömet, hogy azt hittem, ennyi nincs is a világon.

– Ó, John!– Segítettél nekem, hogy meg tudjak bocsátani magamnak. Akkor

jöttem rá erre, amikor már biztos volt, hogy nem fogsz meghalni,amikor megtudtam, hogy megmentettem az életedet. – Elhallgatott,révedten nézett, mintha még mindig képtelen lenne elhinni a csodát,ami ebben a szobában történt. – Akkor már tudtam.

– Mit tudtál?– Hogy megfizettem az adósságomat. Életet életért. Anát nem

tudtam megmenteni, de téged igen.– John… az, hogy megmentetted az életemet, nem jóvátétel volt

azért, ami Spanyolországban történt.John rémülten pillantott hitvesére.– Nem kell jóvátételnek lennie. Mikor fogod már fel, mikor fogadod

végre el, hogy nem voltál felelős azért, ami történt? Öt évig kínoztadmagadat egy másik ember tette miatt.

John csak nézte. Belenézett abba az élénkkék szempárba és szavaielőször kezdtek értelmet nyerni.

Belle megszorította a kezét.És John csak pislogott.– Lehet, hogy az igazság valahol a kettő között van. Igen,

védelmeznem kellett volna és ebben kudarcot vallottam. De nemerőszakoltam meg. – Fejét ingatta, hangja határozottá erősödött. – Nemén voltam.

– A szíved már szabad.– Nem – súgta. – A tiéd.

22. fejezet

John nyugtalanul rángatta nyakkendőjét.– Ez ostobaság. Belle – bosszankodott. – Ostobaság.Belle ott téblábolt John inasa körül, aki fájdalmasan felhördült,

látván, milyen méltatlan véget ért keze gondos munkája.– Hányszor kell ezt még végigjátszanunk? Már százszor

megmondtam, hogy semmiképpen nem menthetjük ki magunkat aTumbley-bálról. Anya a fejemet venné, ha nem mutatnám megmagamat az előkelő társaság előtt, mint annak rendje és módja szerintférjhez ment hölgy.

John kurta bólintással elbocsátotta inasát, inkább négyszemköztszerette volna folytatni a beszélgetést.

– Pontosan erről van szó, Belle. Most már férjes asszony vagy. Márnem kell a szüleidnek engedelmeskedned.

– Vagyis ha jól értem, a szüleim utasításai helyett a tieidet kel!betartanom. Bocsáss meg, ha nem szökellek az örömtől.

– Ne gúnyolódj, Belle. Nem áll jól neked. Csak azt mondom, hogymár nem kell azt tenned, amit a szüleid mondanak neked.

– Próbáld ezt megmagyarázni anyámnak.– Felnőtt nő vagy – mondta John, azzal a tükörhöz lépett és kezdte

újrakötni a nyakkendőjét.– Ezúton hozom szíves tudomásodra, hogy a szülők nem szűnnek

meg szülők lenni, ha a gyerekeiket kiházasították. Különösen az anyáknem szűnnek meg anyák lenni.

John eltévesztette a kötést. Szitkozódott.– Úgy kellett volna hagynod, ahogy Wheatley elrendezte. Szerintem

egészen elegáns volt.John olyan pillantást vetett hitvesére, mellyel világosan jelezte, hogy

erről hallani sem akar.

– Nézd ezt másképpen – folytatta Belle, és leült az ágyra, előbbeligazgatva szoknyáját, hogy meg ne gyűrődjön. – A szüleim még csakismerkednek veled. Gyanúsnak találhatnák, ha nem lennél hajlandó anyilvánosság előtt mutatkozni velem. Ugye nem akarsz életre szólóharagot az anyósoddal és apósoddal?

– Halott sem akarnék lenni.– John, ez egyáltalán nem vicces. Nem akarom, hogy ilyesmivel

tréfálkozz.John egy pillanatra felfüggesztette a nyakkendővel bíbelődést,

megfordult, hogy egyenesen felesége szemébe nézzen.– Nem tréfálok, Belle. Ma este valóságos bolondok háza lesz ott.

Fogalmam sincs, hogyan tudok gondoskodni a biztonságunkról.Belle az ajkába harapott.– Alex és Dunford is ott lesz. Biztos vagyok abban, hogy sokat

segítenek.– Én is biztos vagyok benne. De ez nem garantálja a biztonságunkat.

Nem értem, miért nem akartad elmondani a szüleidnek az igazat.– Ó, azzal aztán jó színben tűnnél fel! – jegyezte meg Belle

gúnyosan. – Igazán a szívükbe zárnának, ha rájönnek, hogyéletveszélynek tettél ki. – John fintorát látva hozzátette: –Természetesen akaratlanul.

John végül feladta a próbálkozást és felkiáltott: – Wheatley! – AztánBelle-hez fordult és gyorsan közölte: – Az életünket többre becsülöm aszüleid véleményénél, és jobb, ha ezt észben tartod.

– John, szerintem minden rendben lesz, amíg Alex és Dunfordközelében maradunk. Talán esélyünk lesz, hogy csapdába… ó,üdvözlöm, Wheatley. Úgy tűnik, őlordságának van egy kis problémája anyakkendőjével. Attól tartok, rossz kedve valahogy kivonta azügyességet az ujjaiból. Gondolja, hogy segíthetne neki ebben apróbálkozásában?

John igen komoran nézett.Belle a komor nézést élénk mosollyal viszonozta és felállt.– Megyek, megnézem, előállt-e a kocsi.– Tedd azt.Belle az ajtó felé fordult, egy lépést tett előre.John felmordult.

– Magasságos egek! Asszony! Mi van rajtad? Illetve inkább: minincs rajtad?

Belle mosolygott. Az éjfélkék bársonyruhát vette fel, amit néhányhéttel korábban vásárolt, amikor el akarta csábítani.

– Nem tetszik? – kérdezte, továbbra is háttal fordulva felé, hogyJohn ne láthassa, milyen szélesen mosolyog.

Hiba volt. Mert a ruhának nem volt hátrésze, illetve csakelhanyagolgató.

– Ez illetlen – mordult John.– Nem az – felelte Belle, de képtelen volt megfelelő tiltakozó hangot

megütni. – Nagyon sok nő visel ilyet. Vannak, akik fátyolszövet ruhátvesznek fel és megnedvesítik, hogy áttetsző legyen.

– Nem akarom, hogy más férfiak is lássák a hátadat. Ez az utolsószavam a témában.

Belle úgy gondolta, hogy egyáltalán nincs ellenére ez a birtoklóvágy.

– Hát, ha innen nézed…Azzal kiszaladt a szobából, a hálószobájukba, ahol Mary várta egy

másik, frissen vasalt ruhával. Mert Belle gyanította, hogy talán át kellöltöznie. De elérte célját. Legalább néhány percre elterelte Johngondolatait Spencerről.

Miután átöltözött, elindult lefelé a lépcsőn és éppen akkor ért le,amikor nyílt a bejárati ajtó és Alex, Emma, Dunford, valamintPersephone lépett be. A négyes nagyon hangosan beszélgetett.

– Mit kerestek itt? – kérdezte Belle.Emma hátranézett, meg akart győződni arról, hogy a bejárati ajtó

még mindig nyitva van és elkiáltotta magát: – HOGYHOGY MITKERESÜNK ITT? MI VISZÜNK BENNETEKET A BÁLBA MAESTE!

– Igazán?– TERMÉSZETESEN.– De miért?Emma látta, hogy a komornyik be akarja csukni az ajtót.– Még ne csukja be! – súgta neki, aztán Belle-hez fordult. – HÁT

MERT TE KIFEJEZETTEN MEGKÉRTÉL RÁ!– Ó, persze, persze. Milyen ostoba vagyok!Lady Worth lépett a hallba.

– Mi ez a felbolydulás?– Halvány fogalmam sincs – mormogta Persephone, furcsa pillantást

vetve Emmára.– ELVISSZÜK BELLE-T ÉS JOHNT A BÁLBA! – harsogta Emma.– Remek. Felőlem vigyék, csak ne kiabáljanak.Alex gyorsan becsukta az ajtót és azt mondta: – Már kértem, hogy

vizsgáltassa meg a hallását. Három napja ezt csinálja.Emma félrevonta Belle-t és odasúgta: – Csak tudatni akartam a…

szóval az ellenségünkkel, hogy ma este a mi kocsinkban utaztok.– Rájöttem.– Nem fog semmivel próbálkozni, ha annyian vagyunk a kocsiban.– Elvághatná a tengelyt vagy ilyesmi. Akkor mindannyian bajba

kerülnénk.– Nem hiszem. Túl nagy lenne az esélye, hogy nem John sérül meg.

Kivárja a lehetőséget.– Miről sugdolóztok? – kérdezte Caroline szigorúan. –És mi van a

fülfájásoddal, Emma? Úgy tudtam, csak kiabálni tudsz. Gyere ide, aholvilágosabb van. Belenézek. Talán csak alaposan ki kéne tisztogatni.

Emma elfintorodott, de hagyta, hogy Caroline a szomszéd szobábavezesse.

– Azt hiszem, én is megyek – közölte Persephone. –Egész este olyanfurcsán viselkedett!

– Köszönöm – szólt Belle, amint anyja hallótávolságon kívülrekerült.

– Szóra sem érdemes – felelte Alex és legyintett. – Bár nagyonmegszenvedtünk, hogy mindezt titokban tartsuk Persephone előtt.

– Nagyon okos.– Tapasztaltam.– Nem hagyja, hogy összecsomagold a holmiját és visszaküldd

Yorkshire-be, miután oly nagyon élvezte Londont.Alex vállat vont, aztán sürgetőbb ügyekre tért át.– Hol a férjed?– Odafent morcoskodik.– Gond van a paradicsomban? – kérdezte Dunford kaján vigyorral.– Ne is gondolj arra, hogy kárörvendj a bajunkon, te gazember!– Vedd ezt bóknak. Senki baja nem okoz nekem ilyen örömet.

– Mindent a te szórakoztatásodért, Dunford – mondta, azzalvisszafordult Alex felé. – Egy kissé irritált, hogy el kell mennie a maesti bálba. Úgy gondolja, hogy nem biztonságos.

– Nem az. De nem maradhattok örökre foglyok. A Tumbley-bál talána legbiztonságosabb társasági esemény, amit csak ki tudtunk találni. HaSpencer bármivel próbálkozik, száz tanúnk lesz. Könnyű leszfélreállítani.

– Próbáltam ezt megmagyarázni neki, de nem hallgatott rám. Azthiszem, miattam aggódik.

Alex mosolygott.– A férjek már csak ilyenek, aggódnak a feleségükért. Ezt magam is

elég gyorsan megtanultam. Semmit nem tehetsz ellene, kivéve persze,hogy tartózkodsz a rendkívül ostoba viselkedéstől. Szerinted mikor foglejönni végre? Most már tényleg indulnunk kéne.

– Azt hiszem, most már bármelyik pillanatban lejöhet.Mintha végszóra tenné, John ekkor megjelent a lépcső tetején.– Ó, remek! Hát itt vagy! – kiáltott fel Belle. – Nem tűnsz valami

vidámnak.Belle mentegetőző pillantást vetett társaira és igyekezett jóvá tenni

férje nyersességét. A két férfi mintha nagyon jót szórakozott volnaezen, Belle a fejét ingatta és velük együtt várta, hogy John lejöjjönvégre. A lépcsőn mindig lassabban tudott járni. Amint azonban lelépettaz utolsó lépcsőfokról is, meglepő fürgeséggel közeledett feléjük.

– Ashbourne. Dunford – kurta bólintással üdvözölte vendégeit.– Úgy gondoltuk, biztonságosabb lehet, ha velünk jöttök ma este –

közölte Dunford.– Jó ötlet. Hol van Emma? Ő nem jön?– Éppen a fülébe néznek – felelte Belle.– Tessék?– Hosszú történet.– Biztosan – jegyezte meg John vontatottan.Belle megragadta a kezét, és határozottan maga felé rántotta.– Kezdem unni, ahogy viselkedsz, John.– Legalább egy hétig ne várj tőlem kellemes modort – mordult fel

John. – Tudod, mi a véleményem erről.

Belle határozottan becsukta a száját, ajka feszes vonallá merevedett.Aztán visszafordult Alex és Dunford felé, Alex a mennyezetet nézte ésfütyörészett magában. Dunford szélesen vigyorgott.

– Ó, fogjátok be! – fakadt ki végül Belle.– Én egy szót sem szóltam – tiltakozott egyszerre Dunford és John.– Férfiak! Elegem van belőletek. Emma! Emma! Szükségem van

rád. Most!Emma erre meglepő sietséggel kiszaladt a hallba.– Elnézést, Caroline néni! – kiáltott hátra. – Belle-nek szüksége van

rám. – Meg sem állt addig, míg szinte össze nem ütközött Belle-lel. –Hála az égnek és neked! Az hittem, megöl.

– Indulhatunk? – kérdezte Alex társasági udvariassággal. – Hol vanPersephone?

– Úgy határozott, hogy Caroline nénivel és Henry bácsival kocsizik– felelte Emma, azzal karon fogta unokanővérét és magukra hagyták aférfiakat. – Valami szörnyű folyadékot öntött a fülembe – súgta. – Aztmondta, piszkos volt.

Belle mosolygott és a fejét ingatta.– Csak a bolondját járatta veled. Utálja, ha valamit titkolnak előle.Emma engedte, hogy Alex felsegítse a kocsiba.– Lady Worth még Napóleont is meg tudná ríkatni – jegyezte meg,

és John e megjegyzés hallatán hangos egyetértését fejezte ki.Belle dühös pillantást vetett rá és leült Emma mellé. John velük

szemben helyezkedett el, de Belle-t nem vezette félre férje lazatesttartása. Tudta, hogy minden ízében riadó készültségben van,bármelyik pillanatban kész a helyzetnek megfelelően cselekedni. Johnébersége átragadt Alexre és Dunfordra is, ők is fél szemmel az ajtókat,fél szemmel a hölgyeket figyelték.

Belle igyekezett nem nézni rájuk, nyugtalanság fogta el tőlük, ésannak ellenére, hogy John előtt nagyon tartotta magát, ő is nyugtalanvolt az estével kapcsolatban. Szerencsére Emma sikeresen igyekezettazon, hogy fenntartsa a beszélgetést, így kellemesen csevegve gördültekúti céljuk felé.

– És a reggeli rosszullétek teljesen elmúltak – szólt Emma. –legalábbis remélem. Legalább egy hete nem voltam rosszul.

– Az jó. És már látszik a pocakod? – kérdezte Belle halkan. Ez atéma igazán nem volt vegyes társasághoz illő.

– Egy kicsit, de a mostani ruhadivat szerencsére egészen jóleltakarja. És persze a bő köpönyegek alatt amúgy sem látszik… Mi a…!

A kocsi erősen jobbra dőlt.John Belle-re vetette magát, ösztönösen védve az ismeretlen

veszélytől.– Megsérültél? – kérdezte sürgető hangon.– Nem. Jól vagyok. Semmi bajom, … Ó!A jármű egy kicsit imbolygott, aztán balra dőlt.– Mi a fene van? – bődült el Alex, azzal Emma elől az ablakhoz

mozdult, és kihajolt.– Alex, ne! – kiáltott fel Emma. – Ha felborulunk, összezúz a kocsi.Alex vonakodva visszahúzódott. Nem úgy nézett ki, mintha

rendkívüli veszélyben lettek volna. A kocsi rázkódott és imbolygott, deszinte gyengéd mozgásnak lehetett értelmezni.

Végül, mintha a megkönnyebbülés sóhaja szakadna fel belőle, akocsi hangos reccsenéssel balra dőlt és a kocsiszekrény rézsútosan álltmeg.

Amikor nyilvánvaló lett, hogy a kocsi nem mozog tovább, Bellemagában hálaimát mondott, hogy a rakás tetején kötött ki, majdnekifogott, hogy óvatosan lefejtse karját Alex nyakából.

– Úgy tűnik – szólt az ablakhoz mászva –, hogy fának ütköztünk.Azért nem borultunk fel teljesen.

– Aúúúú! – kiáltott fel Emma. – Átkozottul éles térded van. Belle!Vigyázz, hova támaszkodsz!

– Bocsáss meg! Elég szűk a hely idebent. Mindenki jól van? –lenézett. – Hol van Dunford?

– Mmmph grhrsmp.Belle szeme tágra nyílt. A rakás alján? Az nem lehet valami

kényelmes helyzet.– Én… egy pillanat… rögtön leszállunk rólad. Azt hiszem, a felső

ajtón kell kimásznunk. Ha ezt kinyitjuk, kiesünk és beverjük a fejünket.– Megint kinézett az ablakon. – Ami azt illeti, nem hiszem, hogy az ajtóeléggé kinyílik ahhoz, hogy ki tudjunk mászni. A fa elállja az utat.

– Csak csináld, Belle – mordult Alex.– John, jól vagy? Nem szólaltál meg.– Jól vagyok, Belle, csak egy kicsit kényelmetlenül. Három ember

van fölöttem.

– Brmmph thmgish – riposztolt Dunford elegáns morgással.Belle nyugtalanul nézett le a dühös testek tömegére és a másik

irányba mászott, figyelembe sem véve Emma gyakori fájdalmas, dühösfelkiáltásait. Szoknyái jelentősen akadályozták a mozgásban, ezért azillem minden látszatát feladva térdig felhúzta és araszolva elindultfelfelé a megdőlt kocsiban, míg elérte a kilincset.

– Már majdnem megvan! Na, most… Ha ki tudom lökni az ajtót… –Elfordította a kilincset, és meglökte az ajtót, de a gravitáció ellenedolgozott és a természeti törvény kerekedett felül. Az ajtó mindenalkalommal visszazuhant. – Nagyon sajnálom, de nagyobb emelőhatástkell kifejtenem. Muszáj felállnom.

Elemelkedett az üléstől, lábát a legközelebbi támaszlehetőségrehelyezte, ami történetesen Alex feje volt. Emma kuncogott, a hangraBelle visszafordult.

– Valami baj van?– Semmi, semmi – felelte Alex teljesen nyugodtan. ~ Próbálkozz

csak tovább.Belle ismét lenyomta a kilincset, és minden erejével tolta felfelé az

ajtót. Ezúttal sikerült átlendítenie a holtponton, így végre kinyíltÖrömében felkiáltott és még feljebb mászott az ülésen, hogy kidughassaa fejét a nyíláson.

– Ó, üdv Bottomley – trillázott, felismerve Alex és Emma kocsisát. –Mi történt?

– Kiesett egy kerék, milady. Fogalmam sincs, hogyan történhetett.– Hmmm… ez felettébb furcsa.– Ha nincs nyomós érv ellene, kérem ezt a beszélgetést későbbre

halasztani – szólt John a halom közepéből. – Szeretnénk mielőbbkijutni.

– Ó, jaj! Bocsánat. Bottomley, elkap, ha lecsúszom? –A kocsisbólintott, mire Belle kimászott a nyíláson és lecsúszott a kocsi oldalán.– Várja itt meg a hercegnét. Azt hiszem, ő a következő – mondta, azzala kocsi másik oldalára ment, hogy megszemlélje a kárt. A bal oldalikerék kiesett, elgurult az utcán, egy csapat utcagyerek már a magáénaktekintette.

– Mit látsz? – kérdezte Emma, mellé érve.

– Úgy tűnik, valaki egyszerűen kilazította a kereket. Amennyire megtudom ítélni, nincs helyrehozhatatlan kár, semmi nem tört, semmi nemszakadt.

– Megtennétek, hogy nem álltok az úton?! – szólt Alex, a következő,aki kijutott. Ő is meg akarta szemlélni a kocsit. Azzal feleségébekarolva felrántotta a járdára.

– A jelek szerint nagyon gyenge támadónk volt – közölte Emma. –Vagy nem tudja használni a fűrészt.

John jelent meg a sarkon, rendkívül dühösnek tűnt.– Mit fűrészelt el?– Semmit – felelte Alex. – Csak meglazított egy kereket.John alig hallhatóan, de cifrán káromkodott.– Sajnálom, hogy veszélynek tettelek ki téged és a feleségedet. Belle

és én most hazamegyünk és átküldöm neked a kocsi megjavíttatásánakköltségeit.

Mielőtt Belle tiltakozhatott volna, Alex tiltakozón emelte fel a kezét.– Ostobaság. Nem keletkezett maradandó kár. Csak egy másik

kerékre van szükségünk.– Mi van a kerékkel? – kérdezte Dunford, aki végre szintén

kikászálódott a kocsiból, és meglehetősen elgyötörtnek látszott.– Kiesett – felelte a két úr és a két hölgy egyszerre.– Nem kell ennyire ingerlékenyen válaszolni. Csak most értem ki.– Bocsáss meg – szólt Belle. – Úgy érzem, mintha már egy órája

állnánk itt.– Lehetséges, hogy így van – felelte Dunford pikírten. – Szeretném

felhívni a szíves figyelmeteket arra, hogy megvolt az a hatalmaselőnyötök, hogy a kupac tetejére kerültetek. Jut eszembe, visszaküldtemBottomley-t a házatokba, Ashbourne, hogy hozzon segítséget, ésmegoldhassuk ezt a problémát. Nem hiszem, hogy sokáig tartana neki.Hiszen csak néhány saroknyira laksz. – A bal hátsó kerék helyéhezlépett. – Meg kell mondanom, Spencer meglehetősen gyatra munkátvégzett. Ha azt akarta, hogy a kocsi összetörjön, annak sokkal okosabbmódjai is vannak. Hiszen ötünknek egyetlen csontja sem törött.

Belle pislogott.– Nagy tehetséged van ahhoz, hogy mindennek meglásd a pozitív

oldalát.John komoran nézett előre, és szorosan magához ölelte Belle-t.

– Hálás vagyok, hogy senki sem sérült meg, de bocsássatok meg, haén ezt nem tudom pozitívumként látni. Nem akarok halálotok okozójalenni. Induljunk, Belle! Hazamegyünk.

– Hogy golyót repítsen beléd, miközben hazafelé sétálunk?Szerintem éppen ezt akarja.

– Belle-nek igaza van – szólt Alex. – Sokkal nagyobb biztonságbanvagytok velünk, mint nélkülünk.

– Igen – jegyezte meg John fanyar éllel. – De ti sokkal nagyobbbiztonságban vagytok nélkülünk, mint velünk.

– Megbocsátotok egy pillanatra? – kérdezte Belle, néhány lépéstodébb vonva férjét a társaságtól. – Figyelj rám,

John – súgta, – Nem te mondtad nekem, hogy nem akarod, hogyéletünk hátralévő részében ez elől az ember elől kelljen folytonkitérnünk? Elég őrültnek tűnik ahhoz, hogy ma este a Tumbley-bálonpróbálkozzon valamivel. Ha figyelünk rá, több száz tanúnk lesz. Ésélete hátralévő részére elzárják.

– Talán. De mi van akkor, ha sikerül véghezvinnie, amit eltervezett?Vagy ami még rosszabb: ha célt téveszt és téged talál el? Belle,megígérem, hogy nem kell menekülnünk előle életünk hátralévőrészében. Megoldom. De nem akarlak téged veszélynek kitenni. Bíznodkell bennem… ez a Spencer nem olyan ember, akivel egy hölgykettesben akarna lenni – mondta John, és erősen megmarkolta feleségevállát. – Belle, én nem tudok nélküled élni. Hát nem érted, hogy mostmár két célpontja van? Ha téged megöl, akkor közvetve engem ismegöl.

E heves, indulatos szavakra Belle szemében könnyek gyűltek.– Én is szeretlek, John. És tudod, mennyire aggódom a

biztonságodért. De én sem tudom úgy leélni az életemet, hogy folyton ahátam mögé kell nézni. És a mai esténél nem lesz jobb esélyünk arra,hogy elkapjuk Spencert.

– Akkor elmegyek a bálra – felelte John, csípőre téve kezét. – De tehazamész.

– Nem fogok a szobámban várni, mint valami rémült kisegér –közölte Belle. Szeme szikrázott a haragtól. – Együtt bármit el tudunkérni. Külön semmit nem érünk. Higgy bennem, John.

– Ha jól emlékszem, könyörögtél nekem, hogy ne vállaljakszükségtelen kockázatot. Engedd meg, hogy ugyanezt kérjem tőled.

Menj haza, Belle. Elég sok mindenre kell figyelnem ahhoz, hogy tégedis szemmel kelljen tartsalak.

– John, még egyszer utoljára figyelj rám. Szeretsz engem?– Az ég szerelmére, Belle! Hiszen tudod.– Nos, a nő, akibe beleszerettél, nem olyan, aki türelmesen otthon

tud ücsörögni, amikor a férfi, akit szeret, veszélyben van. Hiszem, hogycsapdába tudjuk ejteni Spencert, ha elég sok ember van a mioldalunkon. Mert ez a Spencer nyilvánvalóan nem elég okos. Egy hintótsem tudott rendesen tönkretenni. Ha öten összefogunk, le tudjuk győzni.És ma este tökéletes lehetőség adódik.

– Belle, ha valami történik veled…– Tudom, drágám! Én is ugyanígy érzek miattad. De semmi sem fog

történni. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy a leghalványabb lehetőségetis adjak ilyesmire.

John lenézett felesége élénkkék szemébe. Szerelem csillogott benne,hit és remény.

– Ó, drágám – súgta. – Te vagy az én gyógyírom. Hitet adsz nekem,hogy talán megérdemlem ezt a boldogságot.

– Megérdemled.John gyengéden megérintette hitvese vállát.– Maradj így egy pillanatra – szólt gyengéden. – Csak nézni akarlak.

Ezt a képet akarom őrizni rólad életem hátralévő részében. Nemhiszem, hogy voltál valaha olyan szép, mint most.

Belle elpirult a gyönyörűségtől.– Jaj, ne butáskodj! A ruhám gyűrött, és szinte biztos, hogy kócos a

hajam, és…– Csssss. Ne mondj semmit! Csak nézz rám! Ebben a fényben a

szemed szinte lila. Mint a szeder.Belle halkan felnevetett.– Úgy látszik, te folyton éhes vagy. Mindig gyümölcsökhöz

hasonlítasz.– Valóban? – John képtelen volt levenni a szemét felesége ajkáról,

amelyről éppen az imént gondolta, hogy olyan, mint az érett cseresznye.– Igen, egyszer azt mondtad, a fülem olyan, mint az őszibarack.– Valóban. Emlékszem. Mohó vagyok, amióta megismertelek.Belle elpirult.– Nahát, nahát! Az ifjú szerelmesek!

John és Belle felocsúdtak egymás nézéséből, és pislogva fordultakDunford felé, aki feléjük tartott.

– Ha abba tudnátok hagyni a verbális szeretkezést, indulhatnánk. Hanem vettétek volna észre, jött egy új kocsi.

John mély levegőt vett, mielőtt Dunfordhoz fordult.– Ha jól sejtem, a tapintatosság nem képezte neveltetésed részét.Dunford vidáman mosolygott.– Valóban nem kaptam gyakorlati oktatást e téren. Indulhatunk?John Belle-hez fordult, és karját nyújtotta.– Drágám?Belle mosolyogva elfogadta a gesztust, de amikor elhaladtak

Dunford mellett, felé fordult és odasúgta neki: – Ezért megöllek.– Biztos vagyok benne, hogy megpróbálod.– Ez a kocsi nem olyan meleg, mint az előző – szólt Alex

szabadkozó mosollyal. – Télen nem szoktam ezt használni.Néhány pillanat múlva az egész társaság beszállt és úton voltak a

Tumbley-bál felé. Belle és John az egyik sarokba húzódtak, összebújtaka hidegben. John felesége kezét fogta, ujjaival tétován dobolt Belleujjpercein. Belle úgy érezte, minden érintés melegíti, felnézett rá. Johnpedig őt nézte bársonybarna, lágy tekintetével.

Belle képtelen volt türtőztetni magát. Felsóhajtott az elégedettségtől.– Ó, az ég szerelmére! – kiáltott fel Dunford, hirtelen Alex és Emma

felé fordulva. – Nézzétek őket! Még ti sem voltatok ennyire émelyítőenszerelmesek…

– Egyszer majd te is megtalálod a nagy őt – vágott a szavába Bellemély, komoly hangon –, és akkor meglátod, visszakapod, megkeserítemaz életedet.

– Ne aggódj, kedves Arabella. Álmaim asszonya olyan eszménykép,hogy a valóságban valószínűleg nem is létezik.

– Ugyan már! – mordult Belle. – Fogadni mernék, hogy egy évenbelül meggyűrűznek, megbéklyóznak, és még tetszeni is fog neked. –Elégedett mosollyal dőlt hátra. Mellette John rázkódott a hangtalannevetéstől.

Dunford a térdére könyökölve előrehajolt.– Ezt fogadásnak veszem. Mennyit vagy hajlandó veszíteni?– Te mennyit vagy hajlandó veszíteni?Emma ekkor Johnhoz fordult.

– Úgy látom, szerencsejátékos nőt vettél feleségül.– Biztos lehetsz benne, hogy ha ezt tudtam volna, alaposabban

megfontolom a döntésemet.Belle játékosan oldalba könyökölte, és gyilkos pillantást vetve

Dunfordra, választ sürgetett.– Nos?– Ezer fontot.– Tartom.– Meg vagy bolondulva?John erősen megszorította a kezét.– Tekintettel kéne lennem arra, hogy csak férfiaknak illik

fogadásokat kötniük?– Senki nem köt ilyen ostoba fogadást, Belle – korholta John. –

Éppen azzal az emberrel fogadtál, aki az eredményt befolyásolni tudja.Ezen csak veszthetsz.

– Ne becsüld alá a szerelem hatalmát, drágám. Bár Dunford esetébentalán elég a kéjvágy.

– Megsebeztél – felelte Dunford, színpadias mozdulattal szívéhezkapva. – Azt feltételezed, hogy magasabb rendű érzelmekre teljességgelképtelen vagyok.

– Miért? Képes vagy?John, Alex és Emma nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatták a

szóváltást.– Fogalmam sem volt, hogy ilyen félelmetes ellenfél vagy, drágám –

szólalt meg John.– Sok mindent nem tudsz még rólam – mondta Belle elégedett

mosollyal. – Csak várd ki az este végét.John zsigereit furcsa érzés szorongatta.– Minden pillanatát rettegem.

23. fejezet

– Szentséges egek! – szólt egy szörnyű, sikoltó hang. – Mi történt?Belle összerezzent. El is feledkezett róla, milyen fülsüketítő hangja

van Lady Turnbley-nek. Folyamatosan szoprán regiszterben szól.– Hintóbaleset – közölte Alex nyugodtan. – De nagyon igyekeztünk,

hogy itt lehessünk ma este, ezért úgy döntöttünk, nem megyünk hazaátöltözni. Csak egy kicsit gyűröttek vagyunk. Remélem, megbocsátnekünk.

Még a kocsiban eldöntötték, hogy Alex, a csoport legmagasabbrangú tagja lesz a szószólójuk. Elegáns beszéde, valamintlegkedélyesebb mosolya megtette hatását és Lady Tumbley hamarosanrendkívül fülsértő sopánkodásba kezdett.

– Ó, hát hogyne bocsátanék meg kegyelmes herceg úr! – szóltnegédesen. – Nagy megtiszteltetés, hogy elfogadta a meghívásomat.Hiszen évek óta nem láttuk a bálon.

Belle észrevette, hogy Alex mosolya feszélyezett lett.– E hibát feltétlenül ki kell igazítanom – jelentette ki.Lady Tumbley a szempilláit rezegtette, ami egyáltalán nem illett az ő

korában járó és dereka körméretével élő hölgyhöz. Amikor szempilláivégre nyugalomba kerültek, Johnra nézett és feltette a kérdést: – Ésnocsak, ki van itt?

Belle előrelépett,– A férjem, kisasszony.– A micsoda?Belle visszalépett. Újabb rikoltozó hangözön volt várható.John megfogta Lady Tumbley kezét, és megcsókolta.– John Blackwood, szolgálatára, kisasszony.

– Na de Lady Arabella, kedvesem, úgy értem, Lady Blackwood, éncsak… nos, én nem is hallottam, hogy összeházasodtak. Mikor? És…nagy esküvő volt?

Más szóval: őt miért nem hívták meg?– Elég szűk körű esküvő volt, Lady Tumbley – felelte Belle. – Két

hete.– Két hete? Már tizennégy nap eltelt? És én rnég nem hallottam róla?– Benne volt a Timesban – szólt közbe John.– Lehet, de én…– Talán gyakrabban kéne olvasnia a lapot – szólt Belle kedvesen.– Lehetséges. Ó, kérem, bocsássanak meg – szólt Lady Tumbley

furcsán, azzal biccentett és bevette magát a tömegbe.– Az első célunkat elértük – jelentette ki Belle. – Öt percen belül

mindenki tudni fogja, hogy egy: zilált külsőnk hintóbaleset miatt van,kettő: férjhez mentem egy felettébb titokzatos férfihez, akiről senki nemtud semmit.

– Más szóval, mindenki megtudja, hogy itt vagyunk – szólt John, –Beleértve Spencert is.

– Ha egyáltalán eljön – jegyezte meg Emma elgondolkodva. – Nemhiszem, hogy kapott meghívót.

– Egy nagy társasági eseményre elég könnyű hívatlanul is beosonni –mondta Dunford. – Én is megtettem már néhányszor.

Emma furcsán nézett rá, aztán rákérdezett: – Most mit csináljunk?– Szerintem vegyüljünk el a tömegben – felelte Belle. – De

igyekezzünk egymás közelében maradni. Hátha segítségre leszszükségünk.

Belle körülnézett. Lady Tumbley idén igazán kitett magáért, azestélyen rengeteg gyertya, ékszer és mosoly ragyogott. A bálteremigazán különlegesnek számított Londonban, a falak mellett galéria futottvégig rajta. Belle sokszor gondolt arra, hogy a Tumbley gyerekekbizonyára számos éjszakát töltöttek ott a lent táncoló elegáns urakat éshölgyet nézegetve. Felsóhajtott. Magában imádkozott, hogy ő és Johnszerencsésen túléljék ezt az éjszakát, hogy gyermekeik egyszer majdugyanígy leselkedhessenek.

A következő másfél órában a kvintett eljátszotta az ártatlan bálozokszerepét. Belle és John a gratulációk végtelen özönét fogadta, ajókívánságukat kifejezők többsége nem is próbálta elrejteni

kielégíthetetlen kíváncsiságát John és a felettébb sietve megkötöttházasság iránt. Alex és Emma a közelükben állt, puszta jelenlétükjelezte, hogy helyeslik a frigyet. Ennél is fontosabb volt azonban, hogyszemmel tudták tartani Spencert, miközben John és Belle udvariastársalgásba merült. Dunfordnak szabad mozgása volt, feladata akémkedés. Feltűnés nélkül járta a báltermet, a bejáratokat és kijáratokatellenőrizte. Közel két óra múltán végre megérkezett Caroline, Henry ésPersephone és rögtön Belle-t és Johnt keresték.

– Nem fogjátok elhinni, mi történt velünk! – kiáltott fel Caroline.– Csak nem hintóbaleset? – kérdezte John közönyösen.– Honnan tudtad?– Hintóbalesetük volt? – kérdezte Belle rémülten.– Semmi komoly. Nem voltunk veszélyben. A bal hátsó kerék kiesett

és egy kicsit oldalra dőltünk. Kényelmetlen volt, de senki sem sérültmeg. Persze haza kellett mennünk átöltözni, ezért nagyon elkéstünk –mondta Caroline, és pislogva szemlélte lánya kissé zilált ruháját. – Ez aruha ugye nem tört bársony?

– Sajnálatos módon mi is hintóbalesetet szenvedtünk – közölte John.– Nahát! – kiáltott fel Persephone, azzal a frissítőkkel megrakott

asztal felé vette az irányt.– Ez furcsa – szólt Lord Worth. – Nagyon furcsa.John komoran nézett maga elé.Ekkor Dunford jelent meg mellettük.– Jó reggelt, Lady Worth, Lord Worth. Mondhatom, korábbra vártam

önöket. Blackwood, válthatnánk néhány szót?John kimentette magát és néhány lépésnyire eltávolodott a

társaságtól, hogy nyugodtan beszélhessenek.– Mi történt?– Itt van. És elég dühösnek tűnik. A hátsó ajtón jött be, néhány

perccel ezelőtt. Úgy vélem, nem kapott meghívót. Vagy nem akarja,hogy a komornyik bejelentse. De frakkban van. Senkinek nem fogfeltűnni. El tud vegyülni a társaságban.

John kurtán bólintott.– Próbálkozni fog valamivel.– Ki kell találnunk valami tervet.– Semmit sem tehetünk, amíg nem lép.– Csak vigyázz.

– Vigyázok. Ó, és Dunford! Kérlek, vigyázz Belle-re! Megígéred? –John zavartan nyeldekelt, a megfelelő szavakat kereste. – Ha bármitörténne vele, nagyon… nagyon rossz lenne nekem.

Dunford ajka mosolyra húzódott. Bólintott.– Téged is figyellek. Nagyon… nagyon rossz lenne neki, ha bármi

történne veled.John a szemébe nézett. Nemrégen ismerték egymást, de közös volt

bennük, hogy mindketten szerették Belle-t, Dunford mint régi barát,John mint szenvedélyesen rajongó férj.

John visszament Belle és anyósa, apósa mellé, nagyon szívélyesenüdvözöltek egy testes párt, akik őszinte gratulációjukat fejezték ki anemrégiben köttetett esküvő kapcsán és szintén őszinte sajnálatuknakadtak hangot, hogy nem lehettek jelen a szertartáson. John csak abeszélgetés végére ért vissza, és ajkába kellett harapjon, hogy fel nenevessen, ahogy Belle láthatóan a fogát csikorgatva türtőztette magát amegjegyzéstől, hogy azért nem lehettek jelen, mert nem kaptakmeghívót. Szeme felcsillant, amikor a pár távozott.

– Megérkezett a barátunk – szólt halkan.– Ó, ki az? – érdeklődött Caroline.– John egyik katonatársa – improvizált Belle, némi vigaszt merítve a

tényből, hogy ennek a közlésnek van is igazságtartalma.– Akkor mindenképpen meg kell keresnie.– Ó, azt hiszem, megtalál minket – jegyezte meg John fanyar éllel.Caroline figyelmét ekkor egy barátnője keltette fel, akivel nem

találkozott, amióta visszatértek Itáliából.Belle Johnhoz fordult.– Most mit fogunk tenni?– Semmit. Csak légy éber.Belle mély levegőt vett, ajkát csücsörítette. Nem volt türelmes

kedvében.– Alex és Emma tudja már?– Dunford megmondta nekik.– Szóval csak itt állunk, miközben ő véghezviszi alantas tervét?– Nagyjából igen.Belle arca grimaszba torzult és rendkívül furcsa hang hagyta el ajkát.John csodálkozva nézett rá.– Jól hallottam, hogy felmordultál?

– Meglehet.– Szentséges isten, jobb, ha gyorsan megszabadulunk Spencertől,

különben a feleségem állattá változik!– Ráadásul, ha rajtam múlik, meglehetős fenevaddá! –Belle

felsóhajtott, végignézett a báltermen. – John! Nem ő az ott? – kérdezte,és diszkréten egy szőke férfira mutatott, aki éppen pezsgőtkortyolgatott.

John követte a mutatott irányt, aztán kurtán bólintott és attól kezdveegy pillanatra sem vette le tekintetét Spencerről. És abban a pillanatbanaz a gazember felnézett a poharából és tekintetük találkozott. Johnérezte, hogy jeges borzongás fut végig gerincén, hirtelen mindenkorábbinál jobban meg volt győződve arról, hogy rossz ötlet volt abálba menni. Valahogy ki kell juttatnia innen Belle-t. A sajátmódszerével kell megküzdenie Spencerrel.

– Felénk tart! – súgta Belle.John szeme összeszűkült. Spencer egy közeli asztalra tette a poharát

és elindult feléjük a bálteremben. John észrevette, hogy már nem őtnézi, pillantása Belle-re rögzült. Düh és félelem tusakodott Johnban,keze görcsösen Belle kezére szorult.

– Jó estét, Lord Blackwood, Lady Blackwood – szólt Spencergúnyosan.

– Mi a fenét akarsz? – csattant fel John. Minden önuralmát összekellett szednie, hogy ne ugorjon rá ott helyben, és ne ragadja meg atorkát.

– Ugyan, ugyan, Blackwood, miért ez a komorság? Csak azértjöttem, amiért mindenki más: hogy üdvözöljelek téged és persze ifjúhitvesedet. Ilyesmiért vannak ezek az események, nemde? Bár lehet,hogy a memóriám tréfát űz velem. Régen voltam londoni bálban. Minttudod, elég sokáig vidéken éltem.

– Mit akarsz ezzel mondani?– Régen nem táncoltam. Reméltem, hogy Lady Blackwood

megtisztelne egy tánccal.John még közelebb húzta magához Belle-t.– Szó sem lehet róla.– Nem gondolod, hogy ezt a hölgynek kell eldönteni?Belle nyeldekelt, mintha gombóc nőtt volna hirtelen kiszáradt

torkában, próbált megszólalni. Nagy nehezen sikerült.

– Nagyon kedves a meghívása, Mr. Spencer. Attól tartok eleve azzalaz elhatározással jöttem ide, hogy ma éjjel nem táncolok.

– Igazán? Milyen különös! – szólt Spencer, és szemében ezüstkékenvillant a rosszindulat.

– A férjem iránti tiszteletből – improvizált Belle. – Mint tudja, ő nemtáncol.

– Ó, igen. Nyomorék. El is feledkeztem erről. De nem hiszem, hogye sajnálatos ténynek akadályoznia kéne önt abban, hogy jól érezzemagát – mondta, azzal közelebb lépett és revolvert nyomott Johngyomrának úgy, hogy biztosan halálos legyen a lövés.

Belle lenézett. Zsigerei összeszorultak a félelemtől, és egy pillanatigúgy érezte, ott helyben rosszul lesz. Sokan, nagyon sokan voltak abálban. Senki nem veszi észre, ha egy vendég fegyvert fog egy másikvendégre. Ha sikolt, Spencer biztosan lelövi Johnt, mielőtt valakikicsavarná a fegyvert a kezéből.

– Örömmel táncolok önnel, Mr. Spencer – hebegte.– Nem, Belle – szólt John halkan.– A férjem nagyon féltékeny – próbált tréfálkozni Belle. – Nem

szereti, ha más férfivel táncolok.– Biztos vagyok benne, hogy ezúttal nem lesz ellenére.Azzal Spencer eltette a fegyvert, megfogta Belle kezét és a

táncparkettre vezette a hölgyet. John ott állt, mintha földbe gyökerezettvolna a lába, alig kapott levegőt. Keze ökölbe szorult, de nem érezte,hogy a körme a tenyerébe vág. Minden figyelme, minden energiája,teljes lelke a parketten keringő ellensége és felesége szőke fejéreösszpontosult. Tudta, hogy Spencer nem fogja bántani Belle-t.

A zsúfolt bálteremben legalábbis nem. Ha bármi történne Belle-lelennyi szemtanú előtt, Spencernek nem lenne esélye kiiktatni igazicélpontját. És John tudta, hogy Spencer az ő halálát akarja.

– Mi történt? Miért táncol vele Belle?John megfordult és Emmát látta. Homlokát az aggodalom és félelem

ráncai szántották,– Fegyvert szegezett nekem, úgy kérte fel Belle-t.– Látta valaki?John tagadón ingatta fejét.– A fenébe! Jó lett volna, ha van egy független, a családhoz nem

tartozó tanú.

Alex megragadta Emma kezét.– Gyere, drágám, mi is táncolunk!Azzal Ashbourne hercege és hercegnéje gyorsan és nem túl kecsesen

elindultak a táncparkett felé.– Mit akar? – kérdezte Belle súgva, miközben lába automatikusan

lépte a keringő lépéseit.Spencer széles vigyorral nézett rá.– Csak a társasága gyönyörét, kisasszony. Ezt olyan hihetetlennek

tartja?– Igen.– Talán csak meg akartam ismerkedni önnel. Hiszen az életünk,

mondhatjuk, összefonódott.Belle érezte, hogy hatalmas düh gerjed benne, és ez az érzés erősebb,

mint a félelem.– Nagyra értékelném, ha megszüntetné ezt az összefonódást.– Ó, ne aggódjon, természetesen ez a tervem. Ha minden jól megy,

még ma este megteszem.Belle ekkor Spencer lábára lépett, majd kedvesen elnézést kért. Alex

és Emma ekkor már Spencer háta mögött táncolt, és Belle lassan,mélyet sóhajtott, nagyon megnyugodott a jelenlétüktől.

– De meg kell vallanom önnek, végtelenül élvezem a férje ábrázatát.Nem hiszem, hogy szívesen látja önt a karomban.

– Feltételezem, hogy valóban így van – felelte Belle és újra rálépett alábára, ezúttal olyan erősen, hogy Spencer arca eltorzult a fájdalomtól.

– Ön elég kellemes nőnek tűnik – folytatta Spencer. –Sajnálom, hogykénytelen vagyok kellemetlenséget okozni önnek azzal, hogy megölöma férjét, de attól tartok, ez ellen semmit nem lehet tenni.

Szentséges ég, gondolta Belle. Ez az ember kétségkívül őrült. Semmialkalmas válasz nem jutott az eszébe, ezért megint Spencer lábáralépett, ezúttal nagy erővel.

– Látom, erősen túloztak az ön kelleméről és illemtudásáról szólómesék – szólt Spencer, végül méltatlankodásra ragadtatva magát.

Belle bájosan mosolygott.– A felét sem kéne elhinnie annak, amit az előkelő társaság mesél.

Ó! Hát véget ér a tánc? Mennem kell!– Ne olyan gyorsan! – Megragadta a karját. – Attól tartok, még nem

engedhetem el.

– De a táncnak vége, uram, és az illem úgy kívánja, hogy…– Fogd be a szád! – csattant fel Spencer. – Kellesz. Veled csalom el a

férjedet egy félreeső szobába. Nem ölhetem meg egy zsúfoltbálteremben. Innen nem tudnék elmenekülni.

– Ha megöli, akkor sem ússza meg. Túl sokan tudják, hogy a halálátakarja. Perceken belül letartóztatják. Ám ha mégsem, akkor sem tehetibe a lábát többé Angliába.

– Ostoba nőszemély! Tényleg azt gondolod, hogy ha lelövök egynemes embert, arra számítok, hogy könnyen és szabadon élhetektovább, mintha mi sem történt volna? Öt évig éltem száműzetésben.Hozzászoktam. Jó lenne újra elfoglalni méltó helyemet a társaságban,de inkább a bosszút választom. Most pedig gyere velem. – Azzal vadulmegrántotta a karját, és az egyik ajtó felé húzta, ahonnan a ház többihelyiségébe lehetett jutni.

Belle puszta ösztönből cselekedett. Spencer nem bánthatja most.Addig nem, amíg nem jut el Johnhoz. Nagy erővel kirántotta karját aszorításból és futott, futott, vissza Johnhoz, aki már elindult feléjük.

– Gyorsan! El kell tűnnünk előle. Őrült!John megfogta a kezét és bevették magukat a tömegbe. Belle

hátranézett. Spencer egyre közelebb ért hozzájuk. Alex és Emmamögötte, de párként nem tudtak olyan gyorsan haladni, mint Spenceregyedül.

– Ez így túl lassú – szólt Belle idegesen. – Utolér minket, mielőtt azajtóhoz érnénk.

John nem válaszolt. Gyorsított, bár sérült lábának igazi kínzás voltez.

– John, nem haladunk elég gyorsan. Oda kell jutnunk – mutatottBelle a bálterem másik végéből nyíló ajtókra.

Köztük és a menekülés útja között több száz táncoló úr és hölgy volt.– És szerinted hogyan jutunk oda? Táncolva?Belle pislogott.– Igen!A düh és rémület adott erőt neki. Megállt, Johnt is megállásra

kényszerítette, kezét férje vállára tette és keringőzni kezdett.– Meg vagy bolondulva, Belle?– Csak keringőzzünk! És vezess a terem másik végébe. Mindjárt ott

leszünk. Még Spencer sem merne utánunk jönni a táncparketten át.

John lassan táncolni kezdett, és minden lépéssel közelebb jutott acélhoz.

Sietségében Belle sürgetőn férje vállába mélyítette ujjait.– Megengeded, hogy én vezesselek? – méltatlankodott John. –

Bocsánat! – mondta, amikor összeütköztek egy másik táncoló párral.Belle a nyakát nyújtogatta.– Látod?– A fal mellett igyekszik előre. Soha nem fog utolérni. Belátom,

remek terv volt, szerelmem.Szörnyű rosszul táncoltak, szinte sosem voltak ütemben, de néhány

pillanattal később elérték a bálterem ellentétes oldalát.– Most mit fogunk tenni? – kérdezte Belle.– Most hazaviszlek. Aztán jelentem a hatóságoknak. Már régen meg

kellett volna tennem, de nem hiszem, hogy szóbeli fenyegetésre bármitléptek volna. De ha az embernek fegyvert nyomnak a gyomrához…ezzel legalábbis egy időre nyilván kivonják a társaságból.

Belle bólintott, követte az ajtóhoz.– Tanúsíthatom, hogy ezt tette. És biztos vagyok benne, hogy Alex,

Emma és Dunford is tanúsítja.Megkönnyebbülten felsóhajtott, örült, hogy nem akarja a saját

kezébe venni az igazságszolgáltatást. Ha megölné Spencert,felakasztanák.

Éppen kiértek a hideg éjszakába, amikor Dunford hirtelen megjelentmögöttük.

– Várjatok! – kiáltotta lihegve. – Túszul ejtette édesanyádat, Belle.– Tessék? – Belle halottfehérre sápadt. – Hogyan?– Fogalmam sincs, de láttam, hogy az imént elhagyta a báltermet és

nagyon-nagyon közel fogta magához Lady Worth-öt.– Ó, John! Tennünk kell valamit. Anyám nyilván nagyon fél.– Nem ismerek anyádnál talpraesettebb embert – szólt John, így

igyekezve megnyugtatni Belle-t. – Már valószínűleg megkötözteSpencert és meglehet, a rendőr is perceken belül megérkezik.

– John, hogy tréfálhatsz ezzel? – kiáltott fel Belle. – Ő az anyám!– Bocsáss meg, szerelmem – mondta John, biztatón megszorítva a

kezét. – Dunford, hová mentek?– Kövessetek!

Kivezette őket egy oldalajtón, végig egy sötét folyosón, ahol Alex ésEmma várta őket.

– Tudjátok, melyik helyiségbe mentek be? – súgta John.Alex a fejét ingatta.– Emma! – szólt feleségének. – Azt akarom, hogy te és Belle

menjetek vissza a bálterembe.– Szó sem lehet róla! – jött a heves válasz.A három férfi egyszerre nézett Belle-re.– Anyám veszélyben van – felelte indulatosan. – Nem fogom magára

hagyni a bajban.– Hát jó – sóhajtott Alex, mert rájött, hogy a közvetlen paranccsal

csak az időt vesztegetnék. – De maradjatok hátul!A két hölgy bólintott, azzal a kvintett elindult a folyosón, benéztek

minden ajtón, óvatosan, hogy lehetőleg ne nyikorduljanak meg azajtózsanérok.

Végül elértek egy helyiséghez, amelynek ajtaja félig nyitva volt.John ment elöl. Rögtön felismerte Spencer hangját. Visszafordult, ujjátajkára téve jelzett a többieknek, hogy maradjanak csendben. A háromférfi szótlanul elővette pisztolyát.

– Maga ostoba! – szólt Caroline megvetően. – Mit remél elérniezzel?

– Hallgasson!– Nem hallgatok – jött az erélyes válasz. – Kivonszolt a bálból egy

eldugott szobába, pisztolyt szegezett nekem, amelyről csak azt tudomfeltételezni, hogy meg van töltve és elvárja tőlem, hogy hallgassak?Biztosan elment a józan esze, kedves uram, és…

– Azt mondtam, fogja be a száját!– Hmmph.Belle az ajkába harapott. Hallotta már ezt a hangot. Ha nem félt

volna annyira, akár mulatságos is lehetett volna.John, Alex és Dunford egymásra nézett. Ha nem lépnek hamar,

valaki meghal, bár nem voltak biztosak abban, hogy az áldozatfeltétlenül Caroline lesz. John felemelte a kezét és szó nélkül számolt azujján. Egy. Kettő.

Három! A férfiak berontottak a szobába, szétszórtan elhelyezkedteka hátsó fal mellett, és pisztolyaikkal Spencerre céloztak.

– Elég sokáig tartott – mordult rájuk Spencer. Fájdalmasan erősentartotta Caroline karját, halántékához pisztolyt fogott.

– Felettébb goromba a modora, uram – korholta Caroline. – Nem álljól önnek…

– Anya, kérlek! – könyörgött Belle, belépve. – Ne provokáld!– Ah! – szólt Spencer elismerően. – Hát elhozták a hölgyeket is.

Micsoda kiszolgálás!Belle nem látta John arcát, de vállának tartásából látta, hogy dühös

rá, amiért nem maradt kint a folyosón.– Engedje el az anyámat! Nem ártott magának.– Lehet, hogy elengedem, ha hajlandó a helyére lépni.Belle egy lépést tett előre, de John vasmarokkal kapta el.– Ne, Belle!– Igazán, Belle, ne butáskodj! – szólt Caroline. – Egyedül is el tudok

bánni féleszű barátunkkal.– Elegem volt magából! – üvöltött fel Spencer és arcul ütötte

Caroline-t.Belle megvető kiáltást hallatva előrelendült, kiszabadítva magát John

markából.– Eressze el!Spencer keze hirtelen mozdult, elkapta Belle csuklóját és magához

rántotta. Belle émelygett az undortól, de lenyelte félelmét.– Most pedig engedje el az anyámat!Spencer erre vadul ellökte Caroline-t, aki messze, a földre esett.

Fektéből is szólni akart, szidalmazni a gazembert, mégis csendbenmaradt. Nem érzett magában olyan nagy bátorságot most, hogyegyetlen lányát túszul ragadták.

John ekkor már nem kapott levegőt. Úgy érezte, hogy Spencer kezeaz ő torkát szorítja. Belle ott állt mellette, igyekezett bátornak tűnni, deJohn látta szemében a félelmet és a megvetést. Letette pisztolyát,felemelte a kezét és előrelépett.

– Engedd el, Spencer. Engem akarsz.Spencer végigsimította Belle arcát.– Lehet, hogy meggondoltam magamat.John önuralmának egy pillanat alatt vége volt, ellenségére ugrott

volna, ha Alex nem ragadta volna meg az ingénél fogva.

– Azt mondtam, engedd el! – ismételte John. Teste remegett adühtől.

Spencer keze Belle tomporára csúszott, megmarkolta, kissémegszorította.

– Még gondolkodom rajta.Belle arca grimaszba torzult, de minden igyekezetével azon volt,

hogy csendben maradjon. John élete a tét, és ha azzal mentheti meg,hogy hagyja ennek az embernek markolászni, isten úgy segítse, háttegye, ameddig csak kedve tartja. Csak azért imádkozott, hogy ennélbizalmasabb dolgot ne akarjon. Torkát mardosó hányingere volt.

John teste megfeszült a dühtől.– Utoljára mondom, Spencer! Engedd el, vagy…– Vagy mit csinálsz? – kérdezte Spencer gúnyosan. – Mit is tehetnél?

Nekem van pisztolyom. Neked nincs. Ráadásul nálam van a feleséged.– Eszelősen felnevetett. – Nálad meg nincs.

– Ne feledkezzen meg rólunk – szólt Dunford lassan, higgadtan,Alex felé biccentve. Pisztolyuk torkolata Spencer mellkasára irányult.

Spencer ellenségeire nézett, hol az egyikre, hol a másikra, aztánfelnevetett.

– El nem tudom képzelni, hogy bármelyikük is bármilyenostobaságot követne el, például megpróbálna lelőni engem, amíg töltöttpisztolyt fogok a bájos Lady Blackwoodra. Mégis, nem ő a fő oka, hogyma ide jöttem, és attól tartok, hogy kénytelen vagyok becserélni ahölgyet. Blackwood?

John még egy lépést tett előre.– Engedd el!– Még nem – mondta Spencer, azzal lerángatta a nyakkendőjét és

odadobta Belle-nek. – Kösse össze a kezét a háta mögött.– Tessék? Csak nem képzeli, hogy…– Tegye, amit mondtam! – azzal felemelte a fegyvert és John

homlokára célzott. – Én nem tudom megkötni a kezét és célozniegyszerre.

– Ó, John! – nyöszörgött Belle.– Tedd, amit mond! – mondta John. Érezte, hogy a háta mögött Alex

és Dunford izmai megfeszülnek, bármelyik pillanatban cselekvésrekészek.

– Nem tudom megtenni – felelte Belle könnyes szemmel. –Egyszerűen képtelen vagyok rá.

– Kösse össze a kezét! – parancsolta Spencer. – Tegye meg, mígháromig számolok, mert háromra lelövöm a férjét.

– Összeköthetném a kezét elöl? Az nem olyan barbár…– Az ég szerelmére, kösse, ahogy akarja. Csak csinálja már és

fejezze be.Belle remegő kézzel megkötötte a nyakkendőt John keze körül úgy,

hogy a lehető leglazább legyen, de ne keltsen Spencerben gyanút.– Lépjen hátra! – parancsolta.Belle egy gyereklépésnyit hátrált Johntól.– Még!– Mit akar tenni vele? – kérdezte.– Még nem találta ki?– Mr. Spencer, könyörgöm…Spencer ezt mintha meg sem hallotta volna.– Fordulj meg, Blackwood. Tarkólövést fogunk alkalmazni.Belle lába elgyengült, a földre esett volna, ha nem egy kisasztalnak

dől. Szeme sarkából látta, hogy Dunford lassan araszol előre, de nemremélte, hogy képes lenne megmenteni Johnt. Spencer látja mindenmozdulatát, nem lehet meglepetéssel támadni rá. Mire Dunford a földrebirkózná, már eldördülne a végzetes lövés. Ráadásul a helyiségbenrengeteg volt a bútor, mintha a Tumbley család minden feleslegeskanapét, szófát és asztalt ide zsúfolt volna be. Dunfordnak két széket ésegy kisasztalt kéne átugrania, ha direkt útvonalat akar.

– Maga! – mordult Spencer, fejét Belle irányába biccentve, de nemnézve rá. – Még messzebb! Nem kétlem, megvan magában a készség,hogy a hősnőt játssza, de nem akarom, hogy egy hölgy vére száradjon alelkemen.

Belle nem hátra, hanem oldalra lépett, mert a kis asztal elállta azútját. Diszkréten a levegőbe szimatolt. Ibolyaillatot érzett. Milyenfurcsa!

– Messzebb!Belle még egy lépést tett hátrafelé és valami szilárd tárgyba ütközött.

Illetve nem tárgyba, hanem határozottan emberi alakba. Végigpásztáztaa helyiséget. Alex, Dunford, Emma és az anyja jól látható volt.

– Fogd ezt! – szólt egy suttogó hang.

Szentséges ég! Persephone! És pisztolyt nyomott Belle tenyerébe.Spencer felemelte a kezét és célzott.Belle úgy érezte, menten meghal. Rá kéne lőnie Spencerre, és

imádkozni, hogy pontosan célozzon. Semmiképpen nem tudja átadni afegyvert Johnnak. A fenébe, miért nem hagyta, hogy Emma megtanítsalőni?

John elfordította a fejét, amennyire csak tudta.– Lehet egy utolsó kívánságom?– Mi az?– Szeretnék búcsúcsókot adni a feleségemnek. Persze, csak ha

megengeded.Spencer kurtán bólintott, mire Belle a férjéhez ugrott, a fegyvert

szoknyája ráncai közt elrejtve. Szabad kezével John arcát simogattaúgy, hogy Spencer jól lássa. John lepillantott a kezére és látta, hogyBelle kiszabadította kezét a gyenge kötésből.

– Ó, John! – súgta hangosan. – Szeretlek! Ugye tudod?John bólintott. ”Add oda a pisztolyt!” – formálta ajka a szavakat

hangtalanul.– Ó, John! – kesergett Belle, mert rájött, hogy minél jobban játszik,

annál több időt nyer a tervre. Szabad kezét John tarkója mögécsúsztatta, közelebb húzta magához és ajkuk perzselő csókban forrtössze. A lehető legközelebb bújt Johnhoz, és imádkozott, hogy Spencerne vegye észre, mi történt a testük közötti szűk térben. John kezébe adtaa fegyvert, közben gyorsan levette kezéről a meglazult nyakkendőt.

– Csókolj még! – súgta.Belle érezte, hogy John keze a fegyver markolatára simul. Nyelve

kicsusszant, John ajkát pásztázta, élvezte bőrének kissé sós ízét.– Nyisd meg az ajkad, szerelmem – kérte John lágy hangon.Belle szót fogadott és John nyelve becsusszant, még mélyebben

csókolták egymást. Belle hasonló hévvel válaszolt, de közben félszemmel Spencert figyelte, aki szinte elragadtatottan nézte őket. Karjakicsit lejjebb ereszkedett, és Belle tudta, hogy csókjuk elvonta kissé afigyelmét attól a rögeszméjétől, hogy megölje Johnt. Elhatározta, hogyteljesen elvonja a figyelmét, hangosan, gyönyörrel felnyögött.

John apró csókokkal kezdte elhalmozni arcát, és Belle ívbe hajlítottaa nyakát, hogy jobban hozzáférjen, de érezte, hogy John valami másrafigyelt. Érezte, hogy bólint, aztán az árnyékból félelmetes, szinte nem is

emberi hang hallatszott. Rémisztő volt. Belle valósággal rosszul letttőle.

– Mi a pokol? – Spencer kizökkent leselkedő révedéséből, ésönkéntelenül a szörnyű hang felé kapta a fejét.

John hirtelen elengedte Belle-t, és a földre lökte. John megpördült,előretolta a fegyvert és egyetlen tiszta lövéssel kilőtte Spencer kezéből apisztolyt. Alex és Dunford odaugrottak, a földre teperték a döbbentférfit.

Ekkor előlépett Persephone, kezét karba fonta, arcán elégedettmosoly jelent meg.

– Néha ugye jó az öreglány a háznál?!– Persephone, mit keresel te itt? – kérdezte Alex, miközben Spencer

kezét tekerte hátra.– Micsoda fogadtatás ez, azok után, amit tettem, azok után, hogy

megmentettem a helyzetet!– Ó, Persephone! – szólt Belle nagy örömmel, hálatelt hangon. –

Köszönöm! – Azzal feltápászkodott, és átölelte a hölgyet. – De mi voltaz a szörnyű hang?

– Én voltam – felelte Persephone szélesen mosolyogva.Caroline hitetlenkedve vonta össze szemöldökét.– Az nem is emberi hang volt!– Dehogynem!– Nyilván megtette a hatását – szólt John a hölgyekhez lépve, miután

meggyőződött róla, hogy Spencert megfelelően megkötözték. – Bár elkell ismernem, nem is álmodtam volna arról, hogy ilyen hangot ad ki,miután jeleztem, hogy csináljon egy kis zűrzavart

– Te tudtad, hogy itt van? – kérdezte Belle.– Csak az után, hogy megláttam, amint átadta neked a pisztolyt. Szép

munka volt, Persephone – mondta John, azzal hátrasimította a haját ésészrevette, hogy a keze remeg.

Hosszú időnek kell eltelnie, mire elhalványul emlékezetében a kép,hogy Spencer túszul tartja Belle-t.

– Hogy a csodába jutott be ide? – kérdezte Belle.– Ó, tudtam, hogy valami gonosz dolog van készülőben. Senki nem

tartott alkalmasnak, hogy beavasson – duzzogott Persephone. – Dekiderítettem. És sokat hallgatóztam. És aztán rájöttem…

– Bocsánat! – szólt Dunford.

Hat szempár nézett rá.– Azt hiszem, célszerű a hatóságokat értesíteni róla – mondta

Spencer felé biccentve, aki megkötözve, szájában pecekkel a padlónhevert.

Belle legyintett, sokkal jobban érdekelte Persephone története.– Így úgysem jut sehová.Dunford e nemtörődömség hallatán összevonta a szemöldökét, majd

a tréfa kedvéért csizmás lábával Spencer hátára lépett.– Folytathatom? – kérdezte Persephone, aki nagyon élvezte a nap

hősnője szerepet.– Kifejezetten kérem – felelte Belle.– Mint mondtam, véletlenül meghallottam, ahogy Alex és Emma a

ma esti bálról beszéltek, és rájöttem, hogy John és Belle veszélybenlehet. Ezért ragaszkodtam hozzá, hogy én is eljöhessek. – Ekkor Belle-hez fordult. – Most már tudom, hogy nem tartozom a legszigorúbbgardedámok közé, de komolyan vettem a feladatomat, úgy éreztem,nem teljesíteném a megbízatásomat, ha nem sietnék a segítségedre.

– Amiért rendkívül hálás vagyok – köszönte meg Belle, mert úgyérezte, ezért mindenképpen érdemes közbeszólnia.

Persephone nyájasan mosolygott.– Rájöttem, hogy ma éjjel esetleg szükséged lehet egy titkos

fegyverre. Olyan titkos fegyverre, amiről még te sem tudsz. Annyira elvoltatok foglalva a tervetekkel, hogy észre sem vettétek, amikor rögtönaz érkezésünk után eltűntem. Felmentem az erkélyre, ahonnan az egészbáltermet be lehet látni és figyeltem. Láttam, hogy ez a férfi kényszerít,Belle, és üldöz benneteket, és azt is láttam, hogy édesanyádatfenyegetéssel kivezeti a teremből.

– De hogyan jutott be ide, Persephone néni?Persephone arcán fortélyos mosoly jelent meg.– Nyitva hagytátok az ajtót. Egyszerűen beosontam. Senki nem vett

észre. És hála az égnek, elég sok a bútor idebent. Egyszerűen a székekés kanapék takarásában haladtam.

– El sem tudom hinni, hogy nem láttuk meg – mormogta John. –Bizonyára az ösztöneim mondták fel a szolgálatot.

– Sötét van idebent – felelte Persephone. Nyugtatni igyekezett azaklatott Lord Blackwoodot. – És a figyelme akkor másfelé fordult. Én

emiatt nem aggódnék, uram. Ráadásul ön vett észre engem először.Belle után, persze.

John csodálattal ingatta fejét.– Ön egy igazi kincs, Persephone. Valóságos csoda. Nem tudom

eléggé megköszönni.– Az elsőszülött lányotokkal talán – javasolta kajánul Dunford. – A

Persephone nagyon szép név.Belle igen vészjósló tekintettel nézett rá. Nyilván szép név de nem az

ő gyermeküknek. De mégis… Belle szeme felcsillant, amint a gondolatkibontakozott tudatában. Olyan tökéletes, olyan jól időzített gondolat…

– Én is nagyon hálás vagyok – mondta, az idősebb hölgybe karolva.– De nem hiszem, hogy az elsőszülött lányom névválasztása lenne aköszönet legalkalmasabb módja.

– Vajon miért nem? – kérdezte Dunford fülig érő kaján vigyorral.Belle pajkosan mosolygott, és megcsókolta egykori gardedámja

arcát.– Ó, Persephone néni, e téren nagyobb terveim vannak!

24. fejezet

Néhány héttel később John és Belle a viszonylagos békét ésnyugalmat élvezték a Persephone Parkban. Ágyban feküdtek,összebújva. Belle könyvet lapozott, ami elalvás előtt szokása volt, Johnpedig egy halom üzleti iratot olvasott át.

– Nagyon jól áll az új szemüveged – mondta John mosolyogva.– Tényleg? Szerintem okosnak látszom benne,– Mert okos vagy.– Igen, de sokkal komolyabbnak nézek ki tőle.– Lehet – felelte John, azzal letette az iratokat az éjjeliszekrényre,

aztán feleségéhez hajolt és heves csókot nyomott a szemüveglencsékre.– Jo-ohn! – méltatlankodott Belle, azzal levette a szemüvegét és a

takarón tisztogatni kezdte.John kivette a kezéből.– Ne vedd fel!– Igen, de nem látom a könyvet, ha…– Nem lesz rá szükséged. – A könyv a földre esett, John testével

fedte el felesége testét. – Ideje az ágynak szentelnünk magunkat, nemgondolod?

– Lehetséges.– Csak lehetséges? – kérdezte évődve, gyengéden Belle orrába

harapva.– Gondolkodtam.– Mertem remélni.– Jaj, ne ingerelj már! – Azzal bordán bökte hites urát. – Komolyan

mondom.John neje ajkát nézte és arra gondolt, hogy azt is szívesen

megharapdálná.– Mire gondoltál, drágám?

– Arra, hogy még mindig akarom azt a verset.– Milyen verset?– Szerelmes verset. Megígérted, hogy írsz nekem.John felsóhajtott.– Olyan romantikusan kértem meg a kezedet, amilyen lánykérésben

soha egyetlen nőnek sem volt része. Fára másztam miattad. letérdeltemelőtted. Miért kéne még egy vers is?

– Kell valami, amit megtarthatok. Valami, amit az ük-ükunokáinkmegtalálnak jóval a halálunk után, és azt mondják: ”Ük-üknagyapabiztosan nagyon szerette ük-üknagyanyát.” Szerintem ez nem isostobaság.

– És te írsz nekem verset?Belle ezen egy pillanatig elgondolkodott.– Megpróbálhatom, de nem vagyok olyan költői alkat, mint te.– Honnan tudod? Biztosíthatlak, hogy költészetem egyenesen

botrányos.– Mielőtt megismertelek, nem szerettem a verseket. Te mindig is

szeretted. Ebből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy teköltőibb alkat vagy, mint én.

John lenézett asszonyára. Belle arcán szerelem és rajongás ragyogotta gyertyafényben, és John tudta, hogy semmit nem tudna megtagadnitőle.

– Ha megígérem, hogy írok neked verset, megígéred, hogy azönkívületbe csókolhatlak, valahányszor csak kívánom?

Belle kuncogott.– Eddig is azt tetted.– De bármelyik helyiségben? Megtehetem a dolgozószobámban, a

nappalidban, a zöld szalonban, a kék szalonban és a…– Elég, elég! Könyörgöm! – nevetett Belle. – Melyik a zöld szalon?– Amelyikben kék bútorok vannak.– Akkor melyik a kék szalon?John komor képet vágott.– Nem tudom.Belle alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.– De megcsókolhatlak abban a szalonban?– Azt hiszem, igen. De csak akkor, ha most megcsókolsz.John felnyögött a gyönyörtől.

– Szolgálatára, kisasszony.Néhány nappal később Belle a szalonjában töltötte a délutánt,

leveleket olvasott és írt. Johnnal azt tervezték, hogy átlovagolnakWestonbirtbe meglátogatni Alexet és Emmát, de a kellemetlen időjárásmeghiúsította ezt a tervüket. Belle az íróasztalánál ült, nézte, ahogy azeső veri az ablaküveget, amikor John belépett. Keze kisfiúsán azsebében.

– Milyen kellemes meglepetés! – szólt Belle. – Azt hittem, abefektetési adatokat nézed, amiket Alex küldött át neked.

– Hiányoztál.Belle mosolygott.– Áthozhatod ide azokat az iratokat és itt is olvashatod. Megígérem,

hogy nem zavarlak.John kezet csókolt hitvesének.– Puszta jelenléted elvonja a figyelmemet, szerelmem. Egy szót sem

lennék képes olvasni. Megígérted, hogy bármelyik helyiségbenmegcsókolhatlak. Emlékszel?

– Erről jut eszembe: nem úgy volt, hogy cserébe szerelmes versetírsz nekem?

John ártatlanul ingatta fejét.– Nem hiszem.– Határozottan emlékszem a versről szóló megállapodásunkra. Vers

hiányában kénytelen vagyok a csókengedélyt az emeleti helyiségekrekorlátozni.

– Ez tisztességtelen harcmodor, Belle – szólt vádlón a férfi. – Azilyesmihez idő kell. Gondolod, hogy Wordsworth csak úgymegrendelésre ontotta a verseket? Nem hiszem. A költők gondosankimunkálnak minden szót. A költők…

– Írtál?– Nos, elkezdtem egyet, de…– Ó, kérlek! Kérlek, mondd el!Belle szeme csillogott az izgalomtól és John arra gondolt, hogy egy

ötéves gyerek viselkedik így, aki az imént tudta meg, hogy kaphat mégegy cukorkát.

– Hát jó.Felsóhajtott, és szavalni kezdett:– Homokba írtam kedvesem nevét,

de jött a hullám s rajzom elsöpörte:leírtam újra minden betűjét,de jött a dagály s munkám eltörölte.Hiú ember, hiú vágy – szólt pörölvea lány – megfogni a pillanatot,hisz magam is így omlok egykorössze és nevemmel együtt elpusztulok.3Belle szeme összeszűkült.– Ezt előtted néhány évszázaddal már megírták. Spenser, ha nem

tévedek. – Azzal mosolyogva felemelte a kötetet, amit éppen olvasott.Edmund Spenser összegyűjtött versei. –Korábban kell felkelned, hailyennel akarsz megtéveszteni.

John bosszús arcot vágott.– Ugyanezt írtam volna, ha ő nem írta volna le előbb. Belle

türelmesen várt.– Hát, ahogy akarod. Akkor felolvasom, amit írtam. Khmmm.

Khmm. Ahogy itt jár-kél…– Az ég szerelmére, John! Ezzel már próbálkoztál!– Valóban? – mormogta. – Tényleg mondtam már ezt?Belle bólintott.John mély levegőt vett.– Xanaduban Kubla kán épített tündérpalotát, hol roppant

barlangokon át örök éjbe veti magát.4– Kezdesz szánalmas lenni, John.– Ó, az ég szerelmére, Belle, tényleg felolvasom neked a verset, amit

írtam. De figyelmeztetlek, ez… szóval… majd meglátod.Azzal a zsebébe nyúlt és előhúzott egy sokszor összehajtott papírost.

Belle ültő helyéből is látta, hogy a papír tele van javításokkal,áthúzásokkal, átfirkálásokkal, pacákkal. A gondos szerkesztés jelei.John köhécselt, a torkát köszörülte, majd felnézett hitvesére.

Belle várakozón, bátorítón mosolygott. John megint csak köhécselt.– Szerelmem szeme kék, mint, a tiszta égGyönyörűséges, szelíd mosolyra kélLehoznám neki a csillagokat én.Amikor mellém simul drága testeKaromra hajtja szép fejét a kedvesTudom, hogy nagyon, nagyon szeretem.

Világom egykor fekete-fehér volt,Jött ő, s felettem kékben tündököl az égbolt.Holdfényben csókolom, fürdet minket napfény.Ma éjjel táncolnék még, még, mégTétován nézett fel hitvesére.– Egy kicsit dolgozni kell még rajta, de azt hiszem, a rímeket

eltaláltam.Belle ránézett. Alsó ajka remegett a tobzódó érzelmektől. Ami

elegancia dolgában hiányzott ebből a versből, azt a szív és a jelentéspótolta. Az, hogy olyan sokáig dolgozott egy olyan feladaton, amiheznyilvánvalóan nincs adottsága, csak azért, mert ő kérte rá, nem tudtamegállni, hogy el ne sírja magát az örömtől, könnycseppek csorogtak learcán.

– Ó, John. Te tényleg, igazán szeretsz engem!John odalépett hozzá, felállította hitvesét ültő helyéből és magához

ölelte.– Szeretlek, szerelmem. Hidd el, igazán, szívem legmélyéből

szeretlek.

1 Wordsworth: Óda: A halhatatlanság sejtelme a kora gyermekkoremlékeiből. Ferencz Győző fordítása

2 John Donne: Elégia a vetkőzésrö!, Faludy György fordítása.3 5 Edmund Spenser: Amoretti: 75. szonett. Szabó Lőrinc fordítása.4 Sámuel Taylor Coleridge: Kubla kán

A Gabo Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft.Cím: Törökbálint, DHPO ll

Telefon: 06-23-332-105Fax: 06-23-232-336

E-mail: talentum.nagyker@t-online.huA Gabo Kiadó könyvei megvásárolhatók

a Talentum KönyvesboltbanCím: 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 66.

Telefon: + 36 1 311 8824

Készült a Borsodi Nyomda Kft.–benFelelős vezető: Ducsai György igazgató