Pécsi TudományegyetemTermészettudományi Kar

Testnevelés- és Sporttudományi Intézet

Az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai

Játékok és hatásuk a Német Szövetségi

Köztársaság turizmusára

Témavezető: Készítette:Dr. Prisztóka Gyöngyvér HidegGabriellaPTE TTK Testnevelés- és Sporttudományi Intézet

Rekreáció MScTestkultúra Elmélete Tanszék

2013.

TARTALOM

1. Bevezetés.........................................3

2. Turizmus, sportturizmus fogalma, csoportosítása...

5

3. Olimpia kezdetektől napjainkig.....................

7

3.1. Az „Olimpizmus” fogalma és az olimpiai mozgalom

......................................................

7

3.2. Olimpia rendezés presztízse, előnyei és

hátrányai.............................................

7

4. A Modern Olimpiai Játékok gazdasági háttere........

11

4.1. Az Olimpiai Játékok, mint „mega-események”.....

11

4.1.1. A „mega-események definiálása.............

11

2

4.1.2. A „mega-események” hatásai................

12

4.2. Az Olimpiai Játékok történeti periodizációja...

20

5. A Német Szövetségi Köztársaság

terrorfenyegetettségének jellemzői és az Olimpia

tragikus eseményei....................................

22

6. Eredmények.........................................

29

6.1. Az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai Játékok.....

29

6.2. Az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai Játékok

hatása a turizmusra......................................

33

6.2.1. A Játékok turizmusra gyakorolt hatása a

turisztikai kínálat

oldaláról...................

33

6.2.2. A Játékok turizmusra gyakorolt hatása a

turisztikai kereslet

oldaláról...................

34

6.3. A nézők száma és a sportolói létszám az

Olimpiai Játékok történetében............................

38

7. Megbeszélés........................................

41

3

8. Összefoglalás......................................

43

9. Irodalomjegyzék....................................

47

1. Bevezetés

Dolgozatom témája a sok szempontból különlegesnek,

egyedinek és tragikus kezdetűnek mondható 1972. évi

Müncheni Nyári Olimpiai Játékok és annak hatása a Német

Szövetségi Köztársaság turizmusára.

A sport és a politika gyakran egymás mellé kerülő

összekapcsolódó fogalmak, a mindenkori politikai hatalom

felhasználta a sport területeit érdekei érvényesítése

céljából.

Az olimpiai játékok mindig nagy népszerűségnek örvendtek

szerte a világon, ezáltal vonzották a nemzetközi sajtó

figyelmét. Éppen ezért válhattak egy terrorcselekmény

színterévé is.

Témaválasztásomban bizonyosan nagy szerepet játszott az

olimpiatörténet a sportpolitika iránti nagyfokú

4

érdeklődésem, melynek hatásait most a turizmusra kívánom

kivetíteni.

Az 1972-es Müncheni Olimpiai Játékok nem a kimagasló

sportolói eredményekről szóltak, ez az Olimpia a félelem

Olimpiája lett.

1972. szeptember 5.-én palesztin terroristák behatoltak

az Olimpiai faluba, ahol a zsidó állam csapatának kettő

tagját meggyilkolták kilencet pedig túszul ejtettek és

ezzel a túszdráma kezdetét vette. Szeptember 6.-a reggel

a repülőtéren a rendőrségi mesterlövészek és a palesztin

terroristák között lövöldözés tört ki, ebben a tűzharcban

mind a kilenc túsz életét veszítette.

A téma aktualitását adja a sport területeire is

beszivárgó antiszemitizmus. Gondoljunk csak az AEK Athén

futballistájára Jorgosz Katidiszre, aki náci

karlendítéssel ünnepelte gólját és ezért a válogatott

szerepléstől véglegesen eltiltották. Vagy az angol

Sunderland labdarúgócsapatának új vezetőedzőjére Paolo Di

Caniora, akit szélsőjobboldali kijelentései miatt érnek

jogosan kritikák, támadások.

Munkám és témaválasztásom másik indoka az általam

vizsgált időszak turisztikai szempontú feltáratlansága. A

turizmus a világgazdaság 12%-át érinti közvetett vagy

közvetlen módon. Egy több milliárdos iparágról van szó,

mely napról napra fejlődik, ezen belül a sportturizmus az

egyik legdinamikusabban fejlődő ága, s még mindig

kiaknázatlan, kevésbé kihasznált területe.

5

Dolgozatom célja: a sport és a turizmus kapcsolatának

vizsgálata az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai Játékokon

keresztül, valamint a terrorcselekmény hatásainak

áttekintése a turizmusra.

Célom továbbá rávilágítani arra, hogy a politika nem

szabad, hogy befolyásolja az Olimpiát, hisz az olimpiai

eszme értékének („Béke Te vagy sport”- Coubertin)

megőrzése lenne a legfontosabb. Nem szabad, hogy egy

sportesemény teret adjon a szélsőséges nézeteknek

valamint, hogy népszerűségével „tökéletes” helyszíne

legyen egy merényletnek, ahogy az 1972-es Olimpia vagy

ahogy a közelmúltban az USA-ban minden évben megrendezett

Boston Maraton is.

Hipotézisem: Az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai Játékok

eseményei törést okoztak a Német Szövetségi Köztársaság

turizmusában, valamint a soron következő Nyári Olimpiai

Játékok népszerűségében.

6

2. Turizmus, sportturizmus fogalma, csoportosítása

Mindenekelőtt szeretnék néhány, olyan alapfogalmakat

tisztázni, melyek felmerültek és melyek végigkísérték

munkámat.

Magának a turizmusnak a legismertebb fogalmi

meghatározásának a Turizmus Világszervezete és az

Interparlamentáris Unió1989-ben megfogalmazott

definíciója tekinthető, mely szerint „a turizmus magában

foglalja a személyek lakó- és munkahelyen kívüli minden

szabad helyváltoztatást, valamint az azokból eredő

szükségletek kielégítésére létrehozott

szolgáltatásokat”.1 (LENGYEL, 1994.)

Ezen meghatározást a Hágai Nyilatkozat 1. alapelve

határozta meg és kiemelte még, hogy „a turizmus egyúttal

7

egy lényegi cselekvést is jelent...az egyéni szabadidő

hasznosításának lényeges formájává vált, továbbá fontos

közvetítője…a politikai, gazdasági, kulturális

kapcsolatoknak…”, valamint „ a turizmus mindnyájunk ügye

kellene, hogy legyen. A jelenkor társadalmakban az élet

minőségének következménye és egyik meghatározó tényezője

is egyben”. 2 (TASNÁDI, 2002.)

Ezen a ponton kapcsolódik be a rekreáció fogalma, hiszem

a rekreáció nem más, mint a szabadidő eltöltése

kultúrája. Eredeti szociológiai értelmezésében a

munkavégző képesség helyreállítását, újratermelését

tekintették elsődleges feladatának. A modern kor terméke,

de gyökere az őskorig visszavezethető. 3 (BÁNHIDI 2006.)

A sportturizmus fogalmi meghatározása ennél már sokkal

összetettebb, ugyanis erre nincsen nemzetközileg

elfogadott változat azonban a következőkben ismertetett

fogalmak mindegyike a maga nemében helytálló és

elfogadott.

„Nem kereskedelmi célú utazás, melynek célja

sporttevékenység végzése vagy annak szemlélése – mindez

az otthoni környezettől különböző helyszínen.” 4 ( WEED,

M. – BULL, C., 1997.)

„…a sportturizmus azokat az állandó lakóhelytől való

elutazásokat tartalmazza, amelyek célja a versenysportban

vagy a rekreációs sportban való részvétel vagy azok

megtekintése, de lehet célja valamely sporttal

kapcsolatos helyi vonzerő megtekintése, mint pl.

8

sportmúzeum, sportstadion, hírességek csarnoka, stb.” 5

(HUDSON, S., 2003.)

„Olyan szabadság, amely sporttevékenységet tartalmaz –

akár annak szemlélését, akár annak űzését.” 6 (HALL, C.M.,

1992.)

Magát a sportturizmust annak megfelelően, hogy mi a

rendező elve lehet többféleképpen is csoportosítani.

Abban az esetben, amikor a rendező elv a turista

aktivitása, beszélhetünk aktív és passzív

sportturizmusról.

Aktív turizmusról akkor, mikor a turista a

sporttevékenység közvetlen részese, passzív

sportturizmusról pedig akkor van szó, amikor a turista,

mint néző vesz részt a sporteseményen. Mindkét

turizmusfajta lehet hivatásos és szabadidős turizmus is.

Az aktív sportturizmus tovább osztható természeti

környezetben (outdoor) vagy sportlétesítményekben

(indoor) űzött sporttevékenységekre.

Abban az esetben azonban ha a sporttevékenységeket

vesszük rendező elvként szinte annyiféle fajtája lehet a

sportturizmusnak, ahányféle sportágat gyakorolhatnak az

utazók, turisták: kerékpáros turizmus, lovas turizmus,

vízi turizmus, stb. Ennek értelmében tehát a

sportturizmus elnevezés gyűjtőfogalomként funkcionál,

amelybe beletartoznak a különféle sporttevékenységgel

kapcsolatos sportutazások.

9

A passzív sportturizmusban résztvevők tovább

osztályozhatók utazásuk célját illetően: tartozhatnak a

sportoló (szabadidős- vagy élsportoló) kíséretéhez (pl.

edző, családtag, orvos, stb.), lehet a céljuk a

sporteseményen való szurkolás, de lehet

sportlétesítmények látogatása is. Itt szeretném

megemlíteni ennek a turizmusfajtának a legelőkelőbb

termékét, az olimpiát, mely a sportrendezvények között

kiemelkedő szerepet játszik. Bár sokan utaznak el egy-egy

labdarúgó mérkőzésre akár még valamely távoli országba

is, a legnagyobb népszerűségnek mégis a négyévente

megrendezésre kerülő olimpiai játékok örvendenek. Ez

által a passzív sportturizmus gyakran nagyobb tömeget

mozgat meg, mint az aktív. 7 (BÁNHIDI M., 2003.)

3. Olimpiai a kezdetektől napjainkig

3.1. Az „Olimpizmus” fogalma és az olimpiai mozgalom

10

A Modern Olimpiai Játékok intézményét Baron Pierre de

Coubertin alapította 1896-ban. Azt állította, hogy a

nemzetközi sport támogathatja az egyént, a közös jót, sőt

mi több hozzájárulhat a világbékéhez.8 (LUCAS J. A.,

1992.)

A modern játékok a régi olimpiai ideológia

újjáélesztésének kifejezéséül szolgálnak. Coubertin

bevezette az ”olimpizmus” fogalmát, mely magát az

olimpiai filozófiát, eszmét, életérzést takarja.

Coubertin kezdeti célja, ami a francia ifjúság

revitalizálására irányult, mostanra egy globális

ideológiává nőtte ki magát, amit minden ember

valamiképpen magáénak mondhat.9 (MECHICOF B., 2000.)

Az Olimpiai Charta a fentebb már említett „Olimpizmus”

fogalmát úgy definiálja, mint az élet filozófiáját,

kiemelve és egyesítve egy egyensúlyban lévő egészben a

test, az akarat és az elme képességét. A sportot

elegyítve a kultúrával és az oktatással, egy olyan életet

kíván létrehozni, ami az erőfeszítésben található örömre,

a jó példa nevelési értékére, és alapvető egyetemes

etikai elvekre épül.

Következésképpen, az eszme célja az emberiség harmonikus

fejlődése, egy békés társadalom alapításának elősegítése,

továbbá az emberi méltósság megőrzése, a sport központba

helyezése által.10 (NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG, 1999.)

Az olimpiai mozgalom magába foglalja a Nemzetközi

Olimpiai Bizottságot, a Nemzetközi Szövetségeket, a

Nemzeti Olimpiai Bizottságokat, valamint minden

11

egyesületet és klubot, amik hozzájuk tartoznak. A

Nemzetközi Olimpiai Bizottság a mozgalom központi szerve,

mely 125 tagból áll. A tagokat maga a NOB jelöli ki, még

pontosabban annak elnöke, illetve a Végrehajtó Tanács.

Szintén ez a bizottság tartja fenn a jogot magának arra,

hogy kijelölje az olimpiarendezés színterét. 10 (NEMZETKÖZI

OLIMPIAI BIZOTTSÁG, 1999.)

3.2. Olimpia rendezés presztízse, előnyi és hátrányai

Az olimpiai eszme, mely hangsúlyozza az

esélyegyenlőséget és a fair play játékot, mára már

átalakult, az olimpiarendezés már nem kizárólag

sporteseményt, sportolók viadalát jelenti.

Mindenki, aki rendezésre pályázik, a világ szeme előtt

vizsgázik nemzeti egységéből, sportdiplomáciai

képességeiből, politikusi intelligenciából.

Olimpiát rendezni presztízs, a világ elé lépést jelenti

egy elit klubba való tartozást.

Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy az olimpiai

játékok hatalmas nézőközönséget, látogatottságot

jelentenek és nem csak a helyszínen, hanem otthon a

rádió, televízió készülékek előtt, ma pedig már az

internet elterjedésével egyre többen online követik az

eseményeket.

12

Az olimpiarendezés joga kivételes kiváltság. A modern

olimpiák 110 éves története alatt mindössze 22 város

rendezhetett nyári olimpiát.

A rendezés jogát elnyert város hét csodálatos éven át

van a figyelem középpontjában. Az olimpiai előkészületek

során nap, mint nap mutatja meg a nemzetközi

közvéleménynek fantáziáját, innovációs képességeit,

építészeti és kivitelező tudását, mozgósító erejét.

A rendező ország Nemzeti Olimpiai Bizottsága a játékok

idején egy szervező bizottságot alakít, ami együttműködik

a különféle szervezetekkel, bizottságokkal, mint például

a NOB-bal, a Nemzetközi Szövetségekkel, a kormánnyal, és

a magán szektorral annak érdekében, hogy biztosítsa a

legjobb feltételeket, a játékok zökkenőmentes lefolyását

és a gazdasági hátteret. Az Olimpiai Játékok szervezete

egy komplex rendszer, amelynek centrális komponense a

Szervezeti Bizottság.10 (NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG, 1999.)

Az utolsó fázisban, az olimpiai versenyek

lebonyolításakor egy ország vizsgázik szervező

képességéből, áldozatvállalásból.

A rendezés sikere (vagy balsikere) világraszóló. Egy

nemzet dicsőül meg és szerez hosszú évekre szóló hírnevet

külföldön és nemzeti önbecsülést.

Nem kétség, hogy a jelenlegi társadalmak nagy hangsúlyt

fektetnek az olimpiák eszményére, azonban az Olimpiai

Játékok Intézménye-mely a legkiválóbb leképeződése az

olimpiai eszmének- szintén sok tekintélyes kritikát

kapott, különösen az elmúlt pár évtizedben. Kritikával

13

illették például a ranglétra felsőbb fokain álló

vezetőket korrupció kapcsán, az atlétákat doppingolás

miatt, valamint az esemény extenzív reklámozását.11

(JENNINGS A.- SAMBROOK C., 2000.)

Az elmúlt évek során az Olimpiai játékok gazdaságilag

igen jelentős eseménnyé fejlődtek. Ez legfőképpen a

sportot hirdető reklámok szaporodásának köszönhető. A Los

Angelesben rendezett olimpia óta, a pénzügyi befektetések

drámaian növekednek.12 (NASH R.-JOHNSTONE S., 1998.)

Például, a televíziózási jogok az 1996-os atlantai

játékokon 872 millió USA dollárba, Sydneyben, 2000-ben

1,12 milliárd amerikai dollárba, Athénban, 2004-ben pedig

1,7 milliárd dollárba kerültek. 13, (PREUSS H., 2000.),14,

(ATHENS 2004 TELEVISION RIGHT AND THE ATHENS GAMES, 2004.) 15

(ATHENS 2004 CORPORATE SPONSORS., 2004.)

A NOB legfőbb energia felhasználása a játékok gazdasági

irányításán nyugszik. Azt mondják, hogy az ellenőrzés az

1984-es olimpiát követően meg lett erősítve, miután a

szervezői bizottság sikeresen demonstrálta, hogy miként

lehet a rendezvényt úgy megszervezni, hogy maximálisan

kihasználják a befolyó jövedelmeket a közvetítési

jogokból, a támogatói díjakból, és így létrehozzanak egy

anyagi többletet a költségeken felül.16 (LENSKYJ J. H.,

2000.)

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság mára részletesen

meghatározza a sportesemény természetét, különösen

14

kitérve a finanszírozására, valamint hozzájárul 60%-al a

szervező bizottság költségvetéséhez.13 (PREUSS H., 2000.)

Kizárólagos ellenőrzés alatt tartja a televíziózási jogok

tárgyalását, illetve a nemzetközi szponzor programokat.

Emellett részt vesz a releváns alapítványok belső

adminisztrációjában. Az Olimpiai mozgalomba beáramló pénz

gyakran ölt rendkívüli méreteket, különösen, ha

számításba vesszük, hogy a közvetítési jogok önmagukban

átlagosan több mint egy milliárd dollárt jelentenek.13

(PREUSS H., 2000.)

A fent említettek figyelembe vételével a rendezés

mellett szóló érvek, vagyis a rendezés előnyei a

következőkben foglalható össze.

Minőségi ugrásnak lehetünk tanúi: modern

sportlétesítmények, új utak, szállodák, lakónegyedek

épülnek, megújul az infrastruktúra.

Az olimpiához kapcsolódó fejlesztések növelik az adott

ország iránti bizalmat, és ezen keresztül tovább

ösztönzik a külföldi tőke beáramlását az adott országba.

Az olimpiai projekt beruházásai javíthatják az ország

erőforrásainak kihasználását, ennek révén az előkészítés

éveiben a GDP növekedése is felgyorsulhat.

Az olimpiai projekt beruházásai kedvező hatást

gyakorolnak a foglalkoztatásra.

A Játékokra több millió nemzetközi turista érkezése

várható. Az olimpia kapcsán az ország ismertsége nő,

amelynek pozitív kihatása lesz a későbbi idők turizmusára

is.

15

Kivételes ország propagandára nyílik lehetőség. Újságírók

és látogatók ezrei mennek a városba, szereznek élményeket

és viszik a hírt szerte a világba. A felkészülés évei

alatt fokozatosan erősödő médiaérdeklődés folyamatosan a

külföld szemei elé tárja az adott országot.

A rendezés kockázatai, veszélyforrásai pedig a

következőképpen foglalhatók össze.

A gazdaság növekedési ütemének a vártnál kedvezőtlenebb

alakulása hátrányos egyensúlyi feltételeket okozhat az

olimpiai felkészülés bizonyos időszakaiban.

Egy előre nem látható világgazdasági válság (ami be is

következett és ennek Görögország vált áldozatává), hosszú

távú következményei miatt a beruházások relatíve nagyobb

terhet róhatnak a költségvetésre, amely más területekről

kell, hogy elvonjon további forrásokat.

Mivel a megkezdett beruházások már nem állíthatók le, a

költségek alultervezettsége esetén is az olimpia egyfajta

kényszerpályát jelent, amely további erőforrásokat vonhat

el az államháztartástól.

Rossz szervezés és ezáltal az építkezések elhúzódása

jelentősen növelheti az építkezések költségeit.

Ha a létesítmények utóhasznosítását nem megfelelően

tervezik, felesleges létesítmények épülnek, a jövő

generációját terhelő fenntartási költség vonzatokkal.

Előfordulhat, hogy az olimpiai rendezvények

látogatottsága nem éri el a kellő mértéket. Ekkor bevétel

kiesés mellett presztízsveszteség is jelentkezik.

16

Kellő és hatásos PR munka hiányában nem sikerül széles

körű lakossági és vállalkozói támogatottságot szerezni.17

(BUDAPESTI OLIMPIAI MOZGALOM, 2005.)

4. A Modern Olimpiai Játékok gazdasági háttere

4.1. Az Olimpiai Játékok, mint „mega- események”

4.1.1 A „mega-események” definiálása

A „mega-sportesemények” definiálásához mindenképp

szükséges, hogy hozzávessük őket más, „mega-

eseményekhez”. Valójában tehát, a központi kérdés, hogy

miben különböznek a „mega-események” más eseményektől?

Egy „mega-esemény” két főszempontból vizsgálható: Az

első fókusz a belső jellemzőire irányul, mint például

időtartam és fokozat (látogatók, nézők száma, a

17

szervezettség teljességének mértéke), a második a külső

jellemvonásokra, ami főként a médiai és turisztikai

vonzásából, valamint a rendező városra mért hatásából

olvasható le.

Egy rendezvény belső jellemzői önmagában korlátolt

figyelmet kapnak. Mindemellett, néhány esetben a kétféle

tényezők között nincs is feltétlen kapcsolat.

Például Ausztráliában a limitált időtartamú és kis

médiavonzatú események nagyobb gazdasági hatással

rendelkeztek, mint a nagy médiavonzatú, hosszabb lefutású

rendezvények.18 (INGERSON L., 2001.)

A lehetőségekre való ráfordítások, az infrastrukturális

előkészületek, a látogatóktól származó állami bevételek,

valamint a médiaközpontúság adják az alapját a „mega-

esemény” analízisnek. Azonban, még tovább gondolva az is

világosság válik, hogy ezek a programok elemezhetőek úgy

is, mint a kormány politika eszközei vagy, mint politikai

ideológiák leképeződései.19 (HILL C., 1992.)

És még ennél is tovább haladva, mérhetők a

tőkefelhalmozódásban, a közösségi támogatásban, illetve a

nézőközönségben betöltött szerepük alapján.20 (WHITSON D.-

MACHINTOSH D., 1996)

A „mega események” szintén figyelmet kaptak a bevont

városi folyamatokkal kapcsolatban, értendő ez alatt

például a különböző helyi látnivalók felállítása és a

város felújítási munkálatok. Konkrét példaként

megemlíthető az extenzív vízpartfejlesztés Barcelonában

az 1992-es olimpiára, továbbá a Homebush terület

18

felújítása Sydneyben a 2000-es játékokra.21, (DE MORAGAS

M., 1995.),22 (TOOHEY K.- VEAL A. J., 2000.)

Ezen terület kutatása és vizsgálata során azt

tapasztaltam, hogy a figyelem arra az állításra

összpontosul, hogy a média közvetítés, különösképpen a

televízió közvetítés kiterjedtsége, illetőleg a

szponzorálás egyesített vonzása határozza meg, hogy egy

program nevezhető-e „mega eseménynek”, avagy sem.

Habár, az események médiához kötött aspektusa gyakran

előkerül, de a hangsúly kétségtelenül a rendezvény az

otthont adó városra, régióra, netán országra mért

következményein van.

Roche például azzal az ötlettel állt elő, hogy a

kritérium, ami meghatározza a „mega-eseményt” legyen a

rendező városra mért-főként gazdasági- hatás.23 (ROCHE M.,

2000.)

Részletekbe menően Sola, azt veti fel, hogy az ilyen

programok többnyire rendelkeznek egy szokatlan hatással a

rendező régióban a következők tekintetében: turista

tömegek; látogatói költségek; nyilvánosság, ami fokozott

tudatossághoz és pozitívabb képhez vezet; kapcsolódó

infrastrukturális és szervezeti fejlesztés, amely

alapvetően növeli a célkapacitást és a vonzást.24 (SOLA F.

E. 1998.)

Összefoglalva tehát „mega-eseménynek” minősülnek azok a

sporttal kapcsolatos, kulturális, kereskedelmi

rendezvények, melyek hatása jelentős az adott város,

terület vagy ország számára.

19

4.1.2 A mega- események hatásai

Az ilyen események hatása rendkívül nagymértékű és

sokrétű lehet. A szakemberek nagy része azon az

álláspontot van, hogy elsősorban a pozitív hatásokkal

számolhatunk, azonban igenis vannak hátrányos hatásai. A

következő részben a lehetséges ellentmondó hatásokat

vizsgálom.

a). Szocio- gazdasági hatások

Gyakran vitatott nézet, hogy a legfontosabb ok, ami egy

rendezvény szervezésének elvállalását jelenti, az a

lehetséges pozitív hatások sokasága a helyi gazdaságra,

amely kihat az adott közösség szociális státuszának

fejlődésére.

Crompton szerint egy esemény gazdasági hatása abban

meghatározható, hogy mekkora változás zajlik le a

közösségben annak hatására.25 (CROMPTON J., 1995.)

Ebben az értelemben szükségszerű, hogy megértsük, hogy

a bevétel- jegyekből, közvetítési jogokból,

támogatásokból- nem feltétlenül járul hozzá a gazdasági

fejlődéshez, hiszen a bevételek többnyire éppen fedezik a

kiadásokat. A gazdasági hozzájárulása az ilyen

eseményeknek többnyire a biztosított lehetőségekben merül

ki, tehát felhívja a figyelmet a városra, mint

turisztikai és befektetési célpontra. Így a városok a

beáramló befektetések és látogatók révén például új

munkahelyeket hozhatnak létre.

20

Ezekből kiindulva, a szocio-gazdasági előnyök

összefüggésbe hozhatóak a különböző sporteseményekkel,

mivel felhívják a figyelmet az adott eseménnyel

kapcsolatos munkahely létesítésre, a látogatók

fontosságára és a hirdetésekre. Különösen fontos téma az

esemény kapcsán a szegénység és a társadalmi kizárás.

Kiemelve a munkahelyteremtés esetét, kétségtelenül igaz,

hogy egy kiemelkedő fontosságú esemény nagyszámú

munkahelyet teremthet. Nem csak közvetlen kapcsolatban

lévő munkahelyek létesítéséről beszélhetünk, hanem

azokról is, amelyek közvetetten kapcsolódnak a

rendezvényhez. Ilyenek például a megnövekedett

turisztikai forgalom kapcsán létesült munkahelyek,

valamint a különböző ipari munkálatokhoz kötődő

foglalkoztatási helyek. Atlantában az 1996-os játékok

miatt, 2 milliárd dollárt fektettek az olimpiával

kapcsolatban álló projektekre. 1990-1996 között 580.000

új munkahely létesült és az összesített gazdasági hatás

1991 és 1997 között 5,1 milliárd dollár volt.

Barcelonában az 1992-es olimpia kapcsán a munkanélküliség

18,4 %- ról 9,6%-ra csökkent.26, ( STEVENS T., 1999.), 27

(BRUNET F., 1995.)

Annak ellenére, hogy a „mega-események” új munkahelyeket

teremtenek, a hangsúlyt ezek fennállásának hosszára, és

minőségére kéne helyezni. Schimmel rámutat, hogy a

sportesemények szolgáltatással kapcsolatos munkahelyeket

kínálnak, amik többnyire részidősek, vagy alul

fizetettek. Hiller, Miguelez és Carrasquer szintén ezen

21

az állásponton voltak a témát illetően.28 (SCHIMMEL K. S.,

1995.), 29 (HILLER H. H., 2000.), 30 (MIGUELEZ F.- CARRASQUER

P., 1995.)

Még mindig a munkahely létesítés és a széleskörű

gazdasági fejlődés témakörében mozogva, az otthont adó

város, régió vagy éppen ország számára a legnagyobb

lökést a turizmus jelenti. Erre példa az 1996-os

Labdarugó Európa Bajnokság, melyen a turizmusban

bekövetkezett „robbanás” segített Nagy Britannia

kereskedelmi mérlegét az első többletszintre juttatni

1995 eleje óta. Összesen 280.000 látogató és közvetítő

érkezett, akik nagyjából 120 millió fontot költöttek el 3

hét alatt a 8 városban és környékükön.31 (DOBSON N.,-

HOLLIDAY S.,- GRATTON C., 1997.)

Hasonlóképpen történt ez Franciaországban az 1998-as

Labdarugó VB-n. Körülbelül 10-15 millióan látogattak el

az eseményre és fél milliárd fontot költöttek hotelra,

utazásra valamint ételre.32 (CHAUDHARY V., 1999.)

Morphet azt állította, hogy a médiának nélkülözhetetlen

szerepe van abban, hogy a figyelem az adott eseményt

rendező városra koncentrálódjon. Ezen felül azt is

hangoztatta, hogy ha egyszer a város bekerül a médiába,

akkor az a város már soha sem lesz olyan, mint azelőtt.

Kutatások kimutatták például, hogy a televízióban

közvetített angol krikett túra Nyugat-Indiába 60%-al

megnövelte a turisztikai forgalmat azokon a

területeken.33 (MORPHET J., 1996.)

22

Sőt mi több, Smith és Ritchie öt évig tartó tanulmánya

kimutatta, hogy az 1988-as Calgaryban megrendezett téli

olimpia után, nagy mértékben megnőtt Calgary ismertségi

mutatója más kanadai városokkal szemben, mind az

európaiak, mind az USA-ban élők körében.34 (RITCHIE J. R.-

SMITH H. B., 1991.)

Hasonlóképpen, 1996-ban a 17 napig tartó, XX. Olimpiai

Játékok alatt 2 millióan látogattak el Atlantába és 3,5

milliárd ember látta a várost televízión keresztül, 214

országban.26 (STEVENS T., 1999.)

Kutatások igazolják azonban, hogy az extenzív média

lefedettség egy „mega-esemény” kapcsán, nem feltétlenül

garantál extra turista forgalmat a rendező városnak.

Göteborgban, miután megrendezték az 1995-ös Atlétikai

Világbajnokságot, a hatásokat tekintve a turisták nagyon

csekély része hozta kapcsolatba a várost a bajnoksággal,

annak ellenére, hogy az volt az addigi legnagyobb

sportesemény a város életében, és abban az évben az egész

világban egyaránt. Állítólag ennek hátterében az áll,

hogy habár a médiai felhang intenzív volt a sportokkal

kapcsolatban, kevés szó esett magáról a városról.35

(MOSSEBERG L., 1997.)

A szöuli olimpia kapcsán például, hosszú távon nem

észlelhető hatás a helyi turizmusra. Görögország

turisztikai mutatói 2003 és 2004 között enyhe emelkedést

mutatnak a látogatók tekintetében, amíg Athén csökkenést

mutat. A turisztikai hatóságok azt állítják, azért

23

maradnak távol a turisták, mert félnek a felújításoktól,

amik a látványosságoknál zajlanak.

A fentiek tehát azt támasztják alá, hogy a „mega-

eseményeknek” meg van a pozitív hatásuk a városra nézve,

azonban számolni kell azokkal az egyedüli impulzusokkal

melyek, a megnövekedett keresletre épülnek az esemény

időtartama alatt, és elveszthetik jelentőségüket rövid

időn belül.36 (HELLENIC TOURISM BOARD, 2004.)

Az előbbiek tekintetében tehát, érdemes végiggondolni,

hogy mennyire valós, az az állítás, hogy a „mega-

sportesemények” hatalmas előnyöket hordoznak magukban a

város számára. Magam részéről azt gondolom, hogy sok

esetben helytálló a mondás miszerint „minden csoda 3

napig tart”.

Az Olimpiai Játékok népszerűségének kihasználása akkor

lehet hatékony, ha az esemény után is fent tudja tartani

az érdeklődést a város, ország iránt ezzel keresett,

látogatott desztinációvá tud válni.

Egyes kutatók azt állítják, hogy a nagy horderejű

sportesemények által generált gazdasági ugrás az

alacsonyabb keresetű lakosok életét még nehezebbé teszik.

Hall és Hodge hangsúlyozzák, hogy az ilyen események nagy

hatással vannak az ingatlan piacra és birtokértékekre.

Azt állítják, hogy az ezekhez a rendezvényekhez kötődő

infrastrukturális építkezések a házak áttelepítését,

valamint az ingatlanárak emelkedését eredményezik,

problémát okozva ezzel az alacsonyabb keresetű társadalmi

réteg számára.37 (HALL C. M.- HODGES J., 1998.)

24

Az 1996-os atlantai olimpia a „mega-események” negatív

társadalmi hatásának mintájául szolgál 15.000 lakost

lakoltattak ki amiatt, hogy ledöntötték a közösségi

házépítési projektben felépített házaikat, annak

érdekében, hogy helyet biztosítsanak az Olimpiának. 1990

és 1995 között 9.500 ház veszett oda és 350 millió dollár

lett elvonva a hátrányos helyzetű családoktól, szociális

szolgáltatásoktól, és más támogatási szervezetektől az

Olimpiai preparációkra.38 (BEATY A., 1999.)

Tetézte a helyzetet, hogy a hajléktalan szállók

raktárként szolgáltak a játékok ideje alatt, ugyanis az

emberi erőforrások szervezetének juttatásokat ígértek,

hogy két hétig a szolgáltatásaikat a turistákra és ne a

hajléktalanokra irányítsák. Ehhez hasonló helyzet volt

Sydneyben 1998-ban, amikor az olimpiai infrastrukturális

munkálatok a csúcspontjukon voltak, az ingatlanárak 7%-al

inflálódtak a szokásos 2% helyett.39 (LONG D., 1999.)

Összefoglalva, a „mega-sportesemények” súlyosbíthatják

a társadalmi problémákat és elmélyíthetik a szakadékot a

társadalmi rétegek között. Atlantában rengeteg ígéretet

szegtek meg a szervezők (egy régióban azt ígérték, hogy

kezelik a szegénységet, ennek ellenére a lakosság 30% él

a szegénységi minimum alatt).

Utcai sepregetések kezdődtek rövidesen az után, hogy

Atlanta elnyerte az olimpia rendezés jogát, mivel abszurd

elképzelések születtek a szegénység orvoslásának kapcsán

(pl.: nem lehetett semmit kivenni az utcai szemetesből).

25

A hajléktalanokat védő munkacsoport jelentése szerint a

városi börtön hajléktalanok számára menedékként történő

alkalmazása 57$-t tett ki naponta.38 (BEATY A., 1999.)

A fenti példák bizonyítják, hogy amikor állami és

föderalista kormányok hozzájárulnak „mega-események”

rendezéséhez, elkerülhetetlenül hozzányúlnak

közpénzekhez.

Mondhatnánk, hogy az adót a kormány arra és úgy

használja fel, amire csak szeretné, de ha egy esemény

közös adósságokat okoz, akkor azt méltánytalan

adóztatással akarják orvosolni, ez pedig nem vállalható.

Naganoban, az 1998-ban megrendezett téli olimpia

helyszínén, a lakosság 20.000 fontos adósságot szenvedtek

el háztartásonként a rendezvény költségei miatt.40 (ESSEX

S.- CHALKLEY B., 1998.)

Végezetül nagyon fontos az előbbiek tudatában, hogy

levonjuk a helyes következtetést arról, hogy egy „mega-

sportesemény” hatása mikor megfelelő, ehhez pedig szükség

van néhány alapvető szempont mérlegelésére.

Fontos, hogy a szervező város képes-e rá, hogy használja

az egyszeri impulzusként jelentkező eseményt arra, hogy

biztosítsa a hosszú távú turizmust; befektetéseket; más

régiókkal, országokkal való kapcsolatok létesítését; és

további rendezvények szervezését.

Emellett szükségszerű, hogy megértsék a tényt, hogy az

előnyök kiterjesztése az egész gazdaságra csak akkor

lehetséges, amikor az eseménnyel kapcsolatos befektetések

felismerésre kerültek. A megnőtt befektetési aktiváció

26

egy szakasza, és a megnövekedett fogyasztási kiadások

együtt egy gazdasági fellendüléssel legyengíthetik a

pozitív gazdasági elbillenést.

Következésképpen, ha egy esemény kiadásai a gazdasági

pangás során keletkeznek, akkor valószínűleg

megerősítőleg hat. Az 1972-es Müncheni, az 1992-es

Barcelonai, az 1996-os Atlantai játékok például

szerencsések voltak olyan szempontból, hogy a

befektetéseik a gazdaságilag gyenge időszakra estek.13

(PREUSS H., 2000.)

b). Szocio-kulturális hatások

Ha pusztán úgy tekintünk a „mega-eseményekre”, mint

sportfesztiválokra, akkor azt mondhatjuk, hogy a rendező

város számára szocio-kulturális előnyöket biztosít. Erre

példa, hogy fokozhatják a helyi érdeklődést és részvételt

a sportolási tevékenységekben valamint, ahogy Exess és

Chalkey állítja, megerősíthetik a helyi hagyományokat és

értékeket, továbbá növelik a lakosok büszkeségét és a

közösségi összetartást.40 (ESSEX S.- CHALKLEY B., 1998.)

Ezen a ponton maga a rekreáció fogalma is

bekapcsolódik, hiszen a fokozott sportolási részvétel

27

jelentősen hozzájárulhat az élet minőségi javulásához,

mind a magán, mind a közösségi szektorban.

Barcelonában az olimpiát követő években érzékelhető

növekedés figyelhető meg a részvételben a populáció új

társadalmi szektoraiban, az aktív sportolás tekintetében.

46.000 fővel többen kezdték használni a sportcentrumokat,

továbbá a nők sportolási aktivitása 35%-ról 45%-ra nőtt

1995-ben.

1994-ben több mint 300.000 ember vett részt

sporteseményeken, ami a város lakóit az utcákra

csődítette, például az atlétika versenyekre, a népi

maratonra, a biciklifesztiválokra, valamint a gördeszka

felvonulásra.41 (TRUNO E., 1995.)

A „mega-sportesemények” szintén hozzájárulhatnak a város

látképének átalakításához. Példaként Sheffield városát

említeném, ami tradicionálisan gyárváros volt, az 1980-as

évek gazdasági pangása és munkahelymegszűnései után, a

város adoptálta a sportot, a szórakozást és a turizmust,

mint új arculatot. Ezen elképzelés alatt az olimpia

megrendezése nélkülözhetetlen része volt a stratégiának.

A 139 millió fontos befektetés a sportinfrastruktúrába,

majd az újabb 600 millió font értékű beruházás a

szórakozási és kulturális lehetőségekbe, az 1990-es évek

elejére új fókuszt adtak a városnak.42 (ROCHE M., 1994.)

2001. szeptember 11-ei események nyomán, a biztonsági

intézkedéseket szigorították a nagyszabású rendezvények

időtartama alatt, azonban a szervezőknek figyelniük

kellett arra is, hogy a túlzott biztonsági intézkedések

28

ne menjenek az esemény rovására. A prostituáltak,

hajléktalanok, kéregetők eltávolításának története

csakúgy, mint a fokozott rendőri készenlét arra irányul,

hogy a szervezők megmutassák erőfeszítéseik nagyságát a

látogatóknak, ezzel is jó képben tűntetve fel a várost,

azonban ezzel egyidejűleg azonban sajnos megfeledkeznek a

polgári jogok védelméről.43 (FERENCE WEICKER, 2002.)

c). Fizikai hatások

A „mega-sportesemények” megteremthetik a lehetőségét a

felújításoknak, az új sportolási lehetőségek

bevezetésének éppúgy, mint a város fizikai környezetének

javítását. Az olimpiákhoz hasonló események szervezése

gyakran magába foglalja új sportközpontok felépítését,

vagy a régiek felújítását annak érdekében, hogy a

szervezők eleget tegyenek az elvárásoknak a sokrétű

sportpályák rövididőn belüli felállításának. Ezen felül a

tetemes mennyiségű turista beáramlása az országba új utak

létrehozását, a meglévők javítását, valamint a

tömegközlekedés fejlesztését igénylik.

Ráadásképpen, hogy a város fizikai megjelenése is

imponáljon a látogatóknak, a szervezők hajlamosak olyan

infrastrukturális beruházásokra is, amik nem feltétlenül

kapcsolódnak az olimpia rendezvényéhez (pl. kereskedelmi

központok, szabad területek, szabadidő eltöltésére

alkalmas helyek).

Talán a legjobb példa a fentebb említettekre az 1992-ben,

Barcelonában megrendezett ötkarikás játékok esete.44

(KITCHEN T., 1996.)

29

Itt a fő befektetések arra irányultak, hogy kiépítsenek

egy új szállítási rendszert valamint, hogy újjáélesszenek

egy tengerparti területet, ami mostanra egy kishajó

kikötővé alakult, szórakozási lehetőség tucatjaival és

homokos tengerparttal.40 (ESSEX S.- CHALKLEY B., 1998.)

Vagy kitűnő példa lehet Portugália esete, aki elnyerte a

jogot, hogy megrendezze a 2004-es labdarugó EB-t, annak

ellenére, hogy szegényebb feltételei voltak, mint a

spanyoloknak. Az, hogy mindezek ellenére Portugáliának

ítélték a jogot a rendezésre, azt engedi feltételezni,

hogy a cél a portugáliai futball megsegítése és az ország

sporttal kapcsolatos fejlesztése volt.26 (STEVENS T.,

1999.)

A 2000-ben Sydeyben megrendezett olimpiai játékok

folytatták a tendenciát a városi átalakítással. 1,7

milliárd dollárt költöttek a sportolással kapcsolatos

adottságok átalakítására, 1,15 milliárd dollárt az

infrastruktúra fejlesztésére és 137 millió dollárt a

Homebush öböl tisztítására, ami a sportközpont lett a

játékok ideje alatt.

Hasonlóképpen Athénban, 2004-ben, a felújítások mellett

1,4 milliárd fontot költöttek az új repülőtér

megnyitására, hogy fogadni tudják a 16 millió utast, és a

220.000 tonna teherárut évente. Ezen felül 820 millió

font értékű expanziót hajtottak végre a metróvonalon,

továbbá 3.000 teljes munkaidős állást hoztak létre.

Mindemellett 1 milliárd dollárt költöttek 2000 és 2004

között olyan projektekre, amelyek nem kapcsolódnak

30

szorosan a játékokhoz, azonban a játék rendezésének ténye

váltott ki.

Az ötkarikás játékok hatása a fizikai környezetre magába

foglalja az új sportközpontok építését, a szállítási-

közlekedési útvonalak épülését, és az ipari helyek

létrehozását.45 (NSW GOVERNMENT, 2000-2001.), 46 (TZELIS K.,

2001.)

Annak ellenére, hogy a „mega-sportesemények”

hozzájárulnak a városi fejlődéshez, a hangsúlynak, a

konstrukciós feladatok megvalósításához szükséges

munkálatokon kéne lennie. Ahogy Lenskyj rámutatott, a

meghatározott átalakítások véghezvitelének határidejét

általában a helyi politikusok alakítják ki.16 (LENSKYJ J.

H., 2000.)

d). Politikai hatások

Az olimpiákhoz vagy labdarugó világbajnokságokhoz

hasonló jelentőséggel bíró rendezvényeknek többnyire

megvan a saját lokális, regionális netán központi

kormánya.

A legfőbb ok erre az, hogy az adminisztráció ilyen

eseményeknél nehézségeket okozhat az infrastruktúrát

támogató költségek lefedettségével, vagy a jegyek,

támogatások, közvetítési jogok tekintetében, így a

gazdasági hozzájárulás gyakran szükséges.

Szükségszerűen, a döntés az olimpiarendezésre való

pályázatok beadásáról a kormány kezében van. Ha nagyobb

a gazdasági, fizikai, környezeti befektetések hatásfoka,

31

mint a beruházások összköltsége, akkor a kormánynak

kifizetődő az esemény megrendezése. A kormányoknak

többnyire helyi vagy területi szinten van szerepük,

hiszen a „mega-sportesemények” többnyire egy város vagy

régió működésére hatnak kitűntetett mértékben.13 (PREUSS

H., 2000.)

Harvey szerint, a helyi kormányok autonómiával

rendelkeznek a központi kormánnyal szemben, ezért

kevesebb a bürokrácia és több a gyakorlatiasság az ő

működésükben. A verseny az esemény rendezés jogára

szerves része a városi politikának.47 (HARVEY D., 1989.)

Hall javaslata szerint, azoknak a döntéseknek, amelyek

érintik a „mega-események” rendezését olyan politikai

folyamatokból kéne kiindulniuk, melyek nem tartalmazzák a

politikai hatóságok, valamint a profitorientált

vállalatok érdekeit.48 (HALL C. M. 1987.)

Olimpiára való felkészülési évek során, egy szervezői

bizottság, különböző kapcsolati szálakat épít ki más

szervezetekkel, ami gyakran erőltetett.48 (HALL C. M.

1987.)

Az olimpia fényében a helyi és nemzeti kormányok gyakran

rá vannak kényszerítve arra, hogy bizonyos politikai

lépéseket tegyenek meg abból a célból, hogy demonstrálják

erejüket, és megfeleljenek a nemzetközi nyomásnak.

Athénban például az olimpiát megelőzően, nagy szerepet

kapott a terrorista szervezet elfogása.

32

4.2 Az Olimpiai Játékok történeti periodizációja (1896-

2008)

A modern Olimpiai Játékok története négy periódusba

osztható. Az egyes periódusokat gazdasági tulajdonságaik

alapján lehet csoportosítani. Dolgozatom leginkább a

második (1969-1980) periódusra fókuszál, ugyanakkor az

első periódus (1896-1968) az egyéni finanszírozási

források tekintetében, a negyedik periódus (2004-2008)

pedig az Olimpiai Mozgalom jelenleg előrelátható

lehetőségeinek és kockázatainak figyelembe vételével lett

vizsgálva.

I. periódus (1896-1968)

Ezt az időszakot az Olimpiai Szervezőbizottság pénzügyi

problémái határozzák meg. Szembetűnő, hogy új

finanszírozási forrásokat akkor fejlesztettek ki, amikor

a rendező kormány el akarta kerülni a pénzügyi

kötelezettségeket. Bizonyos forrásokat csak egyszer

használtak fel, míg másokat még mind a mai napig

használnak.

Ezen időszakban a Játékok gazdasági hatásai semmilyen

figyelmet nem kaptak. A hatásokat vagy alig

dokumentálták, vagy a rendező város kis mérete miatt

jelentéktelenek voltak.

II. periódus (1969-80)

A pénzügyi források megnyitásának sürgőssége növekedett

az Olimpiai Játékok méretének növekedésével.

33

Ebben az időszakban a televíziós jogok eladása és a

szponzoráció, melyek máig a legfontosabb források,

tekintélyes méretre nőttek.

Az 1972-es Müncheni Olimpia kiemelten fontos a

közfinanszírozás szempontjából. Miután az 1976-os Olimpia

jelentős deficitet okozott Montreal városának, egyik

város sem mert indulni az 1984-es rendezési jogokért,

mivel úgy tűnt, pénzügyileg nem fogják bírni.

Ezt a korszakot a Müncheni és Montreali Olimpiákkal lehet

meghatározni, mivel az 1980-as Moszkvai játékokról nincs

elérhető információ.

III. periódus (1981-2003)

Ez a korszak az 1984-es Los Angelesi Olimpiával

kezdődik. Los Angeles volt az egyedüli induló a

szervezésért. Ez a különleges helyzet lehetővé tette az

Olimpiai Szervezőbizottság számára, hogy olyan

körülményeket fogadjanak el, amit a Nemzetközi Olimpiai

Bizottság (IOC) egyébként nem engedett volna meg.

Hosszú tárgyalások után az Olimpiai Okiratot semmisnek

tekintették, ami lehetővé tette Los Angeles számára, hogy

megtagadjon bármilyen pénzügyi kötelezettséget az

Olimpiai Játékok kapcsán.

Ez az alapvető változás biztosította az Olimpiai

Mozgalom pénzügyi függetlenségét. Az eredmények, mint

például a Los Angelesi (1984) Olimpia többlete, és a

világméretű Olimpiai szponzoráció személyesítik meg az

Olimpia ma is látható elüzlettiesedését.

34

Ezen eredmények újra felkeltették a városok érdekeltségét

a játékok megrendezésére, ugyanakkor túl kompenzációhoz,

és korrupciót okoztak, mely az IOC-n belüli válsághoz

vezettek.

IV. periódus (2004-….)

Ez az időszak a jövőbeli Olimpiákra utal. Majdnem 25 éven

keresztül a piacosodás volt a döntő tényezője az Olimpiai

Mozgalom sikerességének, ugyanakkor az ipartól való erős

függőség radikális változásokat kényszeríthet ki,

amennyiben az Olimpiai eszme veszít erejéből. Az Olimpiai

Mozgalom sikeres fejlesztése lehetséges, amennyiben az

ipar megtesz bizonyos engedményeket, és az Olimpiai

eszméket jobban védik. A gazdasági gigantizmus, a

kapcsolódó kockázatok, valamint az Olimpiai közeg

jelentősége gyakran kerül a figyelem középpontjába.49

(PREUSS H., 2002.)

5. A Német Szövetségi Köztársaság

terrorfenyegetettségének jellemzői és az Olimpia tragikus

eseményei

Azt gondolom, hogy az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai

Játékok vizsgálatánál-tekintve azon történt

terrorcselekményt- elengedhetetlen a Német Szövetségi

35

Köztársaság terrorfenyegetettségének vizsgálata,

bemutatása.

Ez azonban nem végezhető el az úgynevezett modernkori

terrorizmus történetének tanulmányozása nélkül. A Német

Szövetségi Köztársaságban a szélsőbaloldali terrorizmus

elterjedése közvetlenül az iráni sah 1967-es nyugat-

németországi látogatása elleni tiltakozó akciókra és az

1968-as baloldali diákmozgalmak megmozdulásaira adott

erőszakos rendőri válaszban keresendő. A csoport első

akcióit, az alapítók erőszakos tevékenységét (Andreas

Baader, Ulrike Meinhof, Gudrun Ensslin, Horst Mahler,

Holger Meins, Jan-Carl Raspe) figyelemmel kísérte a német

és a nemzetközi sajtó is.

A Német Szövetségi Köztársaságban a Baader–Meinhof-

csoport terrorakciói komoly társadalmi problémákat hoztak

felszínre. Az 1972-ben letartóztatott vezetők örökségét

az utódok gyorsan átvették.

A második generációhoz tartozó terroristák

legfélelmetesebb szervezete a Rote Armee Fracktion (Red Army

Fraction – RAF) lett, melynek tagjai főként az imperializmus

szimbolikus célpontjai – bankárok, gazdasági vezetők,

hivatásos katonák, rendőrök, bírák stb. – ellen intéztek

támadásokat. A szélsőbaloldali csoport(ok) mellett a

modernkori terrorizmus korai szakaszában az ország

biztonságát a közel-keleti – elsősorban palesztin –

terroristák is fenyegették. Egy külön tanulmány témája

lehetne, hogy ebben a szakaszban milyen

kapcsolatrendszert építettek ki egymással a nyugat-

36

európai és közel-keleti terrorcsoportok, azonban

munkámnak nem ez adja a vázát, de magának a

terrorizmusnak a megjelenése az NSZK-ban fontos, hogy

egyértelművé váljon milyen károkat okozott mind a

turizmusban, mind pedig az olimpiai eszmében.

A Német Szövetségi Köztársaságban a palesztin

terrorcsoportok által elkövetett akciók közül a

legnagyobb hatást minden kétséget kizáróan a XX. Müncheni

Nyári Olimpiai Játékokon történt támadás érte el. A

Fekete Szeptember nevű terrorszervezet tagjai 1972.

szeptember 5-én a hajnali órákban betörtek az olimpiai

faluba, ahol az izraeli sportolók és vezetők szállásán

két embert megöltek és a zsidó állam csapatának kilenc

tagját ejtették túszul. (1. kép)

37

1. kép A túszejtésről készült egyik leghíresebb fotó,

melyen az egyik palesztin támadó látható

Forrás: http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/

Az elkövetők a túszok szabadon bocsátásáért cserébe 234

Izraelben és a Német Szövetségi Köztársaságban fogva

tartott német és palesztin terrorista szabadon bocsátását

követelték.

A túszügy kezelése komoly diplomáciai, nemzetközi jogi

vitákat váltott ki. Az izraeli kormány mereven

elutasította, hogy a terroristák követelésének eleget

tegyenek, de felajánlották a közreműködésüket egy

túszmentő akció megszervezésére. A német hatóságok úgy

döntöttek, hogy szabad és biztonságos elvonulást adnak az

elkövetőknek és a foglyaiknak. Viszonylag hosszas

alkudozás után a terroristákat és

az általuk fogva tartottakat autóbusszal szállították

Füstenfeldbruck repülőtérére,

hogy onnan másik repülőtérre szállítsák őket (2.kép, 3.

kép).

38

2. kép A túszok és a túszejtők busszal hagyták el az

olimpiai falut

Forrás: http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/

3. kép A buszról helikopterre szálltak át a terroristák,

amivel a fürstenfeldbrucki NATO reptérre vitték őket

Forrás: http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/

Szeptember 6-ára virradó éjszaka azonban a repülőtéren az

események tragikus fordulatot vettek, mert a rendőrségi

mesterlövészek és a palesztin fegyveresek között

lövöldözés tört ki. A tűzharcban öt terrorista és kilenc

túsz veszítette életét.(4. kép)

39

4. kép Az izraeli áldozatok, akik a túszejtés során

életüket veszítették

Forrás: http://hell.blog.hu/2009/09/05/munchen_1

Az eseményeket a világ közvéleménye megdöbbenve

szemlélte, a rendezők a játékokat felfüggesztették. Az

események hatására még az is felmerült, hogy a Nemzetközi

Olimpiai Bizottság nyilvánítsa ki, hogy a terrortámadás

miatt a játékokat véglegesen befejezik, ez mellett

tömegek is tüntettek (5.kép) A testület azonban másképp,

a játékok folytatása mellett döntött. A NOB akkori

amerikai elnöke, Avery Brundage ekkor mondta híressé vált

mondatát: The Games must go on, vagyis játékoknak

folytatódniuk kell.

40

5. kép Tömegek követelték a játékok befejezését

Forrás: http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/

A müncheni mészárlás nevet kapó tragikus események

utóélete is komoly vitákra adott okot. Az izraeli

miniszterelnök, Golda Meir parancsot adott arra, hogy

likvidálják mindazokat, akik részt vettek a túszejtő

akció megszervezésében. A minden büntetőeljárási jogi

procedúrát nélkülöző megtorlássorozat több évig tartott.

A izraeli titkosszolgálat erre a feladatra

függetlenített emberei a likvidálásokat elsősorban

Nyugat-Európa nagyvárosaiban hajtották végre. A

nyugatnémet kormány és az érintett hatóságok alaposan

elemezték az esemény alatt elkövetett hibákat, új

eljárási módokat vezettek be a terrortámadásokra adott

válaszokkal kapcsolatban. GSG 9 néven olyan elit

csoportot hoztak létre, amely képes reagálni a váratlan

terrorakciókra, sajnálatos, hogy mindehhez egy olyan

terrorcselekmény kellett, ami tizenegy sportoló és egy

rendőr halálához vezetett. A terrorizmus elleni fellépés

átgondolását, a szervezeti háttér erősítését, illetve a

41

módszerek átgondolását a nyugatnémet politikai vezetés

javára lehet írni.

Az NSZK kormánya azonban egy olyan hibát követett el,

amely egy adott pillanatban jó megoldásnak tűnt, de

stratégiai hibának minősült abban az időszakban, amikor a

RAF még ereje teljében volt, és továbbra is jó

kapcsolatai voltak a palesztin terrorszervezetekkel.

Néhány hónappal a müncheni mészárlást követően a

legfelsőbb politikai vezetés jóváhagyásával szabadon

engedték a repülőtéri lövöldözést túlélő terroristákat.

A szociáldemokrata Helmut Schmidt kancellár szakított

azzal a gyakorlattal, hogy a kormányzat engedjen a

terroristák követeléseinek. A baloldali terroristák új

generációja 1975. február 27-én túszul ejtette a

konzervatív CDU nyugat-berlini főpolgármester-jelöltjét,

Peter Lorenzet. Az ellenzékkel történt megállapodás után

Schmidt kancellár még beleegyezett, hogy a politikus

szabadon bocsátásáért cserébe külföldre engedjék a

túszejtők követelése alapján megnevezett terroristákat. A

túszejtő akció után azonban hamar belátta, hogy az ilyen

megoldásokkal csak átmeneti eredményeket lehet elérni.

Két hónappal később a német kormány már nem volt hajlandó

még tárgyalni sem azokkal RAF-tagokkal, akik megtámadták

a stockholmi német nagykövetséget. Helmut Schmidt

felvállalta azt a kockázatot, hogy amennyiben nem

teljesítik a túszejtők követeléseit, akkor a túszokat

kivégezhetik. Mivel a német hatóságok még a tárgyalások

lehetőégét is elutasították, a terroristák két diplomatát

42

kivégeztek. Az akciónak a svéd kommandósok támadása

vetett véget.

A RAF tagjainak sikerült felrobbantani a diplomáciai

testület épületét, de az eredeti célt, hogy a

letartóztatott társaikat szabadon engedjék, nem sikerült

elérniük.

1977-ben a RAF tagjai elhatározták, hogy a korábbiaknál

keményebb módszerekkel érik el bebörtönzött társaik

szabadon bocsátását. Olyan célpontokat kerestek, amelyek

szignifikánsabban szimbolizálták az imperializmust. 1977.

június 30-án egy végül is sikertelen túszejtő akcióban

halálosan megsebesítették a második legnagyobb német

kereskedelmi bank, a Dresdner Bank elnökét, Jürgen

Pontót. Ez az akció kudarc volt a RAF számára is, hiszen

számukra igazából olyan befolyásos túsz kellett, akinek a

szabadon engedésért cserébe tárgyalásokra

kényszeríthették a szövetségi kormányzatot. 1977.

szeptember 5-én Kölnben a terroristák túszul ejtették

Hans Martin Schleyert, a Német Gyáriparosok Szövetségének

elnökét. A korábbi figyelmeztetések miatt három testőrrel

utazó Schleyer elrablása a RAF szempontjából igazi „nagy

fogásnak” számított, hiszen a túsz kétségtelen nagy

befolyása mellett még Helmut Schmidt személyes jó

barátjának is számított. A kancellár azonban ez esetben

is hajthatatlan maradt. Nem volt hajlandó tárgyalni a

terroristákkal, tette ezt annak ellenére, hogy Schleyer

családja úgy akarta a párbeszédet kicsikarni, hogy az

Alkotmánybírósághoz fordult.

43

Az Alkotmánybíróságnak viszont nem volt joga egy ilyen

döntésre a kormányzatot rávenni. 1977 szeptembere és

októbere valóban idegtépő lehetett a nyugatnémet

politikai elit számára. Az amúgy is feszült biztonsági

helyzetet súlyosbította, hogy a palesztin terroristák

október 13-án a Földközi-tenger felett eltérítették a

Lufthansa LH181-es Palma de Mallorca és Frankfurt között

közlekedő menetrendszerinti járatát. A Boeing 737-es

repülőgép 91 emberrel a fedélzetén kalandos körülmények

között Szomália fővárosában, Mogadishuban szállt le. A

palesztin terrorcsoportok és a RAF együttműködésére nem

ez volt az első bizonyítható eset. Azt korábban is

sejteni lehetett, hogy a Palesztin Felszabadítási

Szervezethez kapcsolódó terrorszervezetek elsősorban a

logisztikai háttér biztosításáért cserébe segítséget

nyújtanak a nyugat-európai szélsőbaloldali és

szeparatista terroristák kiképzésében. A Lufthansa

légitársaság repülőgépének eltérítése tovább élezte a

Hans Martin Schleyer elrablása után amúgy is feszült

nyugatnémet politikai helyzetet. Ennek ellenére Helmut

Schmidt a RAF korábbi követeléseit megerősítő repülőgép-

eltérítőkkel sem volt hajlandó tárgyalni. Helyette

kockázatos lépésre szánta el magát, elrendelte, hogy a

GSG 9 elit kommandó a brit SAS két specialistájával

együtt szabadítsa ki a túszokat. A túszmentő akció ugyan

október 17-én teljes sikerrel járt, a felhőtlen ünneplés

mégis elmaradt.

44

Október 18-ra virradó éjszaka a Stammheim börtönben

öngyilkosságot követett el Andreas Baader, Gudrun Ensslin

és Jan-Carl Raspe. Válaszul a RAF vezetői az elrabolt

Hans Martin Schleyer kivégzése mellett döntöttek. A

dokumentumfilmesek és a média által később német ősznek

nevezett eseménysorozat egyben a RAF meggyengülésének a

kezdetét jelentette. A másodlagos áldozatok miatt

pilóták, gépkocsivezetők, testőrök) a német társadalomban

még inkább elszigetelődtek.

Helmut Schmidt a terrorizmussal szembeni következetes

kiállása, kockázatvállalása és felelősségteljes

magatartása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a

németek döntő többsége nemcsak politikusként, hanem

államférfiként tisztelje. A RAF teljes meggyengülése a

Szovjetunió szétesése és Németország újraegyesítés után

következett be.50 (HORVÁTH A., 2011.)

45

6. Eredmények

6.1. Az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai Játékok

Az Olimpiai Játékok tragikus eseményeinek és hatásainak

turizmusra gyakorolt vizsgálata előtt röviden szeretném

bemutatni magát az 1972-es Müncheni Nyári Olimpiai

Játékokat és mindazt, amit erről az egyedi és neves

eseményről tudni kell.

Rómában a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 64.

ülésszakán (1966. április 26.) döntöttek München javára,

Detroit, Madrid és Montréal nevezett még a XX. Nyári

Olimpia megrendezésére.

Ezt az Olimpia 1972. augusztus 26. és szeptember 11.

között rendezték meg. A játékokon 7134 résztvevő vett

részt 122 országból, 22 sportágban, 195 versenyszámban

mérték össze tudásukat. Több mint 3,3 millió néző kísérte

figyelemmel a Müncheni Olimpiát.

A XX. olimpia megnyitóján Gustav Heinemann államelnököt

nem ágyúlövések, hanem alpesi kürtösök, a bevonuló 122

46

ország képviselőit (6. kép) pedig egy zenekar lehetőség

szerint nemzeti jellegű zenével fogadta. Így például a

szovjeteket a Kalinkával, a spanyolokat a Paso dobléval,

az Egyesült Államok csapata pedig a "When the Saints go

Marching in", azaz a Szentek bevonulására vonultak be.

6. kép A csapatok bevonulása a XX. Olimpiai Játékok

megnyitóünnepségén

Forrás: http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/

Mint minden olimpián ezen is voltak emlékezetesebbnél

emlékezetesebb pillanatok- itt természetesen azokra az

eseményekre gondolok, melyek a sport és az olimpiai eszme

nagyságát tükrözik- melyek örökre beírták magukat az

olimpia történetébe. A teljesség igénye nélkül néhányat

kiemelnék.

Ilyen pillanatok voltak a férfi kosárlabda döntő

pillanatai is, ahol három másodperc okozott

47

"fennforgást". A Szovjetunió- Egyesült Államok mérkőzésen

az amerikaiak 49-48-ról, Collins két büntetőjével 49:50-

re fordítottak, de a hátralevő minimális idő Bjelov

számára még elég volt arra, hogy 51:50-re alakítsa a

végeredményt. Ám közben megszólalt a mérkőzés végét jelző

duda, a tengerentúli szurkolók elözönlötték a parkettet,

azt gondolva, hogy nyertek. S az USA hiába óvott, másnap

a szovjetek győzelme lett hivatalos.

Az atlétika három versenyző diadaláról szólt. A női

magasugrásban az esélyesek kiesésével a mindössze 16 éves

Ulrike Meyfarth nyert, immár jól bevált Flop-technikával.

(7. kép)

Hosszútávfutásban feléledtek a finn hagyományok: Lasse

Viren megnyerte az 5000 és a 10 ezer méteres versenyt is,

utóbbit úgy, hogy az első körben összeütközött a tunéziai

Gammaudival és bukott. (8. kép)

48

7. kép Ulrike Meyfarth 8. kép Lassa

Viren, finn sportoló

Forrás:

http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/ A csodát azonban ezen az olimpián Borzovnak hívták! A

szovjet futót edzői állítólag tudományos módszerekkel

tették verhetetlenné, ez már az 1970-es Európa-

bajnokságon bebizonyította kettős győzelmével. Münchenben

ismételt: mind 100, mind 200 méteren a leggyorsabb volt.

Teljesítménye azért egyedülálló, mert európai futó

először győzött mindkét távon.

Érdekes történet a három amerikai sprinteré, Taylor,

Robinson és Hart története. Éppen az ABC stúdiójában

nyilatkoztak, amikor a képernyőn megdöbbenve látták, hogy

a 100 méteres síkfutás mezőnye a középfutamokhoz

készülődik. A magyarázat annyi, hogy a "mester" rosszul

írta be a határidőnaplójába a versenyprogramot...

A három amerikaiból csak Taylor volt olyan gyors, hogy

odaérjen a rajtjáig, s végül második lett a 200-on is

győztes szovjet Borzov mögött. Taylor és Hart azonban

kárpótolták magukat a világcsúccsal győztes 4x100-as

váltó tagjaiként.

Az úszóversenyek sztárja egy ausztráliai kislány, Shane

Gould lett, aki három aranyat (200 m mell, 200 m gyors,

400 m gyors), egy ezüstöt és egy bronzot szerzett. (9.

kép)

49

9. kép Shane Gould a női szóversenyek sztárja

Forrás: http://www.olympic.org/shane-gould

Az 1968-as mexikóvárosi olimpia előtt a szakemberek a

legnagyobb csodát az amerikai Mark Spitztől várták. Hat

aranyérmet jósoltak számára úszásban, de csak kettőt

tudott nyerni, azokat is váltóban. Az egoistának

kikiáltott fiatalember összeszedte magát és négy évvel

később nyerni tudott. Nem is akárhogy.

Münchenben sikerült a bravúr: Spitz világcsúccsal nyert

100 és 200 gyorson, valamint 100 és 200 pillangón, s

világcsúcshoz segítette az amerikaiak 4x100 méteres

gyors-, 4x200 méteres gyors-, valamint 4x100 méteres

vegyes váltóját. Parádés teljesítménye ellenére

Münchenből mégis menekülnie kellett, a terrortámadás

rémétől megijedve - zsidó származású lévén - hazautazott

50

a játékok záróünnepsége előtt. Hét olimpiai aranyéremmel,

32 világcsúccsal és 38 országos csúccsal a háta mögött

vonult vissza 1972-ben. (10. kép)

10.kép Mark Spitz az úszófenomén

Forrás: www.index.hu

Összességében azt gondolom az Olimpiai Játékoknak a

kiemelkedő sportolói eredményekről, az egyenlőségről a

békéről kellene szólnia, az olyan érdekes sokszor kicsit

vicces történetekről, eseményekről melyeket ebben a

fejezetben bemutattam, mert az olimpiai eszme csak így

teljesedhet ki!

6.2. Az 1972- es Müncheni Olimpiai Játékok hatása a

turizmusra

51

6.2.1. A Játékok turizmusra gyakorolt hatása a

turisztikai kínálat oldaláról

Az Olimpia összköltsége kb. 2 milliárd német márka

volt, és 1,3 milliárd német márka volt a bevétele.

München városa a további fennálló költségekből 143 millió

német márkát vállalt el, a többi költséget a Szövetség

„rendezte”.

Az Olimpiának köszönhetően München számos előnyt

élvezett. Az olimpiát megelőző előkészítő szakasz kedvező

gazdasági hatással volt München városára. A legtöbbet az

építőipar profitálta. De más területek, mint például a

kiskereskedelem is hasznot húzott az olimpiának

köszönhetően. Így az olimpia előtt álló Münchenről

elmondható, hogy a gazdaság szinte minden egyes

résztvevője vagy összetevője közvetett vagy közvetlen

módon összefüggésben volt az olimpiával. Így a fellendült

gazdasági élet eredményeként 0,5 %- kal csökkent

Münchenben a munkanélküliségi ráta.51 (RÓZSALIGETI, 2012.)

Az 1972- es Müncheni Olimpiai Játékok turizmusra

gyakorolt hatásit vizsgálhatjuk a turisztikai kínálat és

a turisztikai kereslet oldaláról. Ennek megfelelően a

turisztikai kínálat oldalán vizsgáltam az általános

infrastruktúrát, turisztikai infrastruktúrát, turisztikai

szuprastruktúrát és a sportlétesítmények helyzetét.

Az általános infrastrukturális célok között szerepelt a

közlekedési rendszer fejlesztése, mely magába foglalta a

metró vonal és villamos hálózat kiépítését,

kiterjesztését az Olimpiai rendezvények helyszíneire.

52

Továbbá a gyalogos turista centrum létrehozását, egy új

repülőtér építését a Játékokra, ehhez kapcsolódott még a

szövetségi vasút és autóbusz hálózat fejlesztése is.52

(GEIPEL R., HELBRECHT I., POHL J., 1993.)

Következtetésként levonható, ezek a hirtelen jövő

hatalmas nagyságrendű kiadások a város fejődésében 6-15

éve előnyt jelentett.

Turisztikai infrastruktúra célja az Olimpiai Park és

környékének kiépítése mellett a sportesemények

művészettel és kultúrával való körbeölelése, kiegészítése

volt a cél, a minőségi és mennyiségi kulturális

létesítmények létrehozása, a kulturális ajánlat

nemzetközi színvonalra való emelése. (11. kép)

Az Olimpiai Park és annak későbbi hasznosítása a mai

turisztikai programok szerves részét képezik, ma is

turisztikai attrakciónak számít az Olimpiai toronnyal, és

az un. sátortető építészettel.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az Olimpiai

Parknak évente 10 millió látogatója van, az éves bevétel

pedig akkor 2 millió német márka volt.

53

11. kép Az Olimpiai Park és környéke

Forrás: http://index.hu/nagykep/2012/09/05/munchen/

Az 1972- es Müncheni Olimpiai Játékok mottója „Olimpia

Zöldben”, ezt a Park, mely a modern kertépítészet

mesterművének számít és a Stadion hűen tükrözi.

Turisztikai szuprastruktúrára jellemző volt a rövidtávú

növekedési impulzusok a magán és közszféra

beruházásokban, mely magában foglalja a

szállodaépítéseket ezzel együtt pedig a személyzeti

kapacitás növekedését.

1966 óta ez volt az első komoly irányváltás a szálloda

iparban, mely korszerűsítéshez, bővítéshez vezetett ezzel

növelve a teljes kapacitást.

Ekkor valósult meg a Home & Host program (otthon és

vendéglátó program), mely 100.000 nem kereskedelmi

54

szálláshelyet teremtett. Az Olimpiához kapcsolódó

férőhely kapacitásnövekedés tehát 12.2 % volt.

Tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy világméretű

rendezvényre készített épület komplexumok a versenyek

után feleslegessé, kihasználatlanná válnak és a pusztulás

útjára lépnek. Így a sportlétesítmények kialakításánál

is fontos szempont volt a későbbi hasznosíthatóság és a

gazdaságos üzemeltetés figyelembe vétele, ezt a németek

kitűnően megoldották, talán azóta sem született ilyen jó

megoldás a létesítmények „megmentésére”.

Az Olimpiai falu férfi része társasházként a női részlege

kollégiumként, a sajtóközpont iskolaként, a televízió- és

rádió centrum központi egyetemi sportpályaként, az

Olimpiai Csarnok koncertek, kongresszusok helyszíneként,

az Olimpiai Stadion pedig fontos sportesemények,

futballmérkőzések helyszíneként működött tovább.53 (FISSHER

S., HÖSS K. 2004.)

6.2.2. A Játékok turizmusra gyakorolt hatása a

turisztikai kereslet oldaláról

Mint azt már fentebb említettem az 1972- es Müncheni

Olimpiai Játékok turizmusra gyakorolt hatásit

vizsgálhatjuk a turisztikai kereslet oldaláról is.

A turisztikai kereslet esetében a turista forgalmat, a

vendégéjszakák számát, turizmus specifikus publikációkat,

a reklámokat vizsgáltam.

A turizmus specifikus publikációk és a reklámok célja a Német

Szövetségi Köztársaság imázsának javítása volt a

55

külföldiek körében, mely előmozdította a turisztikai

kereslet növekedését. Ehhez nagyban hozzájárult a fentebb

már említett Olimpiai Park megépítése is, mely

turisztikai látványosságként szolgált és vonzotta a

látogatókat. Cél volt továbbá, hogy Nyugat- Németország

bemutassa, igyekszik megszabadulni náci múltjától.

Ami az Olimpiai Játékok finanszírozását illeti a

pénzügyi források megnyitásának sürgőssége növekedett az

Olimpiai Játékok méretének növekedésével. Az általam is

vizsgált időszakban a televíziós jogok eladása és a

szponzoráció, melyek máig a legfontosabb források,

tekintélyes méretre nőttek. Az 1972-es Müncheni Olimpia

kiemelten fontos a közfinanszírozás szempontjából.53

(FISSHER S., HÖSS K. 2004.)

Az 1972-es Olimpiát "különleges finanszírozási

módszerekkel" pénzelték. Ezek mind OCOG (Olimpiai

Szervezőbizottság) bevételek (19%) voltak.

Ezek magukba foglalták az Olimpiai érmeket és bélyegeket,

és az Olimpiai lottó bevételeinek megosztását. A maradék

893,1 Millió USA dollárt a szövetségi kormány (50%), a

szövetségi államok (25%), valamint München és Kiel városa

(25%) fedezte.54 (WEBER, 1994.)

Az 1. ábrám megmutatja, hogy az 1972-es Müncheni, és

1976-os Montreali játékok privát (magán, személyes,

szponzori) finanszírozásúak voltak, az 1988-as Szöuli,

1992-es Barcelona-i, és 2000-es Sydney-i játékok kevert,

és az 1984-es Los Angelesi, valamint 1996-os Atlantai

játékok közfinanszírozásúak voltak.49 (PREUSS H., 2004.)

56

1. ábra

Forrás: Holger Preuss, 2004

Itt fontonak tartom megemlíteni azt, hogy a Montreáli

Olimpiai Játékok kiadási olyan komoly méreteket öltöttek,

hogy hosszú évtizedekre eladósította Montreált, talán

napjainkra fizeti vissza az akkor felvett kölcsönöket.

München turista forgalmának vizsgálatát (2. ábra) az 1965-

ös évvel kezdtem, mikor is a vendégek száma meghaladta az

1,8 millió főt. Ez a növekedő tendencia egészen 1973-ig

figyelhető meg, amikor is egy nagyon gyenge, alig 1%-os

visszaesés volt tapasztalható és egy hasonló (2,8%)

csökkenés volt jellemző 1974-re is.

57

Azután, azonban mint, ahogy azt az ábra is mutatja

folyamatos növekedés volt jellemző München turista

forgalmára.

1972-ben a látogatók száma meghaladta az előző 1971-es

évet és az Olimpia nézői száma elérte a 3,3 millió főt, a

lényegesen több vendég pedig hónapra lebontva

szeptemberben és októberben látogatta meg Münchent, ebben

az Olimpia mellett a Sörfesztiválnak is nagy szerepe

volt. A legnagyobb növekedés azonban november és január

hónapra tehető.

1965 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 19800

500,000

1,000,000

1,500,000

2,000,000

2,500,000

3,000,000

1,873,9271,887,837

1,996,974

2,059,929

2,042,952

1,984,476

2,102,968

2,305,412

2,335,562

2,401,140

2,433,852

2,534,569

37,31%40,72%40,2%37,61%

38,29%37,98%

40,08%39,6%39,73%

37,67%36,51%38%

München turista forgalma

Évszám (év)

Tirusták száma (fő)

2. ábra

Forrás: Fremdenverkersamt München (Hrsg.) Aktionplan,

2004.- saját szerkesztés

58

Azt gondolom vizsgálni kell a turista forgalomban a

külföldi vendégek arányát illetve arányuknak a változását

is. (2. ábra)

1965-ben a külföldi vendégek aránya 37,31% volt, ez a

növekedés 1971-ig tartott, amikor is az összes turista

forgalom 40,2%-át tették ki külföldiek.

A külföldiek, anyaországukat tekintve az Egyesült

Államokból, Olaszországból és Ausztriából származtak.

Érdekesnek tartom továbbá, hogy az Olimpia évében, ami

tudjuk egy nemzetközi sportesemény, melyről azt

feltételeznénk, hogy vonzza a turistákat, a külföldi

vendégek száma lecsökkent 37,61 %-ra. Ezen szám alapján

előző állításom nem igazolható.

A vendég éjszakák száma (3. ábra) 1972-ben ért el a

„rekordot”, amikor is meghaladta a 4 millió

vendégéjszakát. München volt a Német Szövetségi

Köztársaság legnagyobb idegenforgalmi központja, itt

értékesítették a legtöbb vendégéjszakát a közép

árkategóriában.

59

1965197019711972197319741975197619771978197919800

1,000,000

2,000,000

3,000,000

4,000,000

5,000,000

6,000,000

3,716,297

3,698,4053,983,611

4,285,619

4,213,515

4,068,169

4,022,873

4,485,279

4,596,602

4,848,8144,956,311

5,307,315

München vendégéjszakáinak száma

Évszám (év)

Vendégéjszakék száma (éj)

3. ábra

Forrás: Fremdenverkersamt München (Hrsg.) Aktionplan,

2004.- saját szerkesztés

6.3. Nézők száma és a sportolói létszám az Olimpiai

Játékok történetében

Hipotézisem második félének bizonyításához az Olimpiákon

részt vevő sportolók létszámának (4. ábra) vizsgálatát

valamint a Játékokon megjelent nézők számának (5. ábra)

alakulását, ezek elemzést használtam fel.

Az Olimpiai Játékokon részt vevő sportolók számát

tekintve természetesen látható, hogy az Olimpiai Játékok

a kezdetektől fogva egyre népszerűbbek lettek a nemzetek

és a sportolók körében.

60

Az 1956-os melbourne-i olimpián csökkent ugyan a

résztvevők száma, de mint azt a diagram is mutatja a

soron következő három Olimpiai minden azt megelőző

sportolói létszámot meghaladott, felülmúlt.

Kiugró pontnak számít az általam vizsgált 1972-es

Müncheni Olimpia, ahol 7134 sportoló képviselte országát.

A soron következő Olimpiai Játékokon, mint látható a

sportolók létszáma jelentősen visszaesett, ennek

hátterében az a tény húzódhat, hogy a Müncheni Olimpián

történt terrorcselekmény után a sportolók és a szakmai

vezetés nem tartotta biztonságosnak az Olimpián való

megjelenést, részvételt.

A résztvevő sportolók száma az 1980-as Moszkvai Olimpián

tovább csökkent, amely szintén a politikai eseményekhez

vezethető vissza, ugyanis több nyugati állam bojkottálta

ezt az Olimpiát. Mintegy 65 állam zárkózott el a

szerepléstől az afganisztáni szovjet megszállás miatt.

Az 1984-es Los-Angeles-i Olimpiától újra növekedésnek

indult a sportolók létszáma, annak ellenére, hogy

Szovjetunió és a Keleti blokk 14 állama (kivéve Romániát)

ellen bojkottálta a Los Angelesi Olimpiai Játékokat. Azt

állították, hogy nem tudják garantálni sportolóik

biztonságát. A szovjet politika arra hivatkozott, hogy „a

soviniszta felfogás és a szovjetellenes hisztéria

felkapott lett az Egyesült Államokban”.51 (OLIMPIA-LEXIKON,

2004.)

61

A sportolói létszámban bekövetkező későbbi növekedés a

világpolitikai helyzet viszonylagos rendeződésének

köszönhető.

Mára az Olimpián résztvevő sportolói létszám megközelíti

a 11.000 főt.

Felmerülhet a kérdés és bennem is felmerült, hogy az

izraeli állam sportolói ellen intézett terrorcselekmény

után, a következő Olimpián vajon képviseltették e

magukat? Az 1972- es Müncheni Olimpián 14 sportoló volt

jelen az 1976-os Montreáli Olimpián 26 sportoló

képviselte országát. Tehát igen megjelentek a soron

következő Játékokon.

1912

1920

1924

1928

1932

1936

1948

1952

1956

1960

1964

1968

1972

1976

1980

1984

1988

1992

1996

2000

2004

2008

2012

0

2000

4000

6000

8000

10000

12000

14000

2,4072,626

3,0892,883

1,332

3,9634,104

4,955

3,314

5,3385,151

5,516

7,134

6,0845,179

6,829

8,391

9,35610,318

10,65110,525

10,94210,500

Sportolók száma az Olimpiákon

Évszám

Sportolók száma

62

4. ábra

Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság- saját szerkesztés

Az egyes Játékokon megjelenő nézői számot (5. ábra)

tekintve hasonlóak mondhatók el, mint a sportolói létszám

esetében.

A Müncheni Olimpián több mint 3,3 millió néző jelent meg

ez ugyan kevesebb, mint az azt megelőző Játékokon, de itt

figyelembe kell venni, hogy az 1972-es év az olajválság

kezdete volt. Viszont a csökkenő tendencia az 1976-os

Olimpiára tovább csökkent ennek hátterében, mint ahogy az

munkám során is bizonyosságot nyert az a tény állt, hogy

a Müncheni terrorcselekmény után a sport iránt érdeklődők

sem tartották biztonságosnak az Olimpiai rendezvények

látogatását. De figyelembe kellett azt is vennem, hogy

erre az időszakra az „Olajválság” begyűrűzött a világba,

mely nagyban növelte az olimpiára utazás költségeit mind

a sportolók mint a nézők oldaláról.

63

1912

1920

1924

1928

1936

1948

1952

1956

1960

1968

1972

1976

1980

1988

1992

1996

2000

2004

0

1000000

2000000

3000000

4000000

5000000

6000000

7000000

8000000

9000000

327,288349,689612,000

665,600

3,769,900

1,247,300

2,394,0991,477,736

1,436,100

3,792,350

3,307,1003,187,200

5,268,200

3,305,9503,033,050

8,384,300

6,700,000

3,581,000

Nézők száma az Olimpiákon 1912- 2004

Évszám ( év)

Nézők száma (fő)

5. ábra

Forrás:olympic-museum.de- saját szerkesztés

64

7. Megbeszélés

Hipotézisem első fele mely szerint az 1972-es nyári

olimpiai játékok tragikus eseményei törést okoztak a

Német Szövetségi Köztársaság turizmusában bizonyítást

nyert, ahogy az ábrán is látható a vendégek száma az

olimpiát követő években csökkent. Ezzel egyidejűleg

azonban az is látható, hogy a külföldi vendégek aránya

növekszik. Ennek hátterében a ma divatossá váló

katasztrófa turizmus állhat. Az gondolom, hogy sokan

szerették volna azokat a helyszíneket látni, ahol egy

ilyen terrorcselekmény lezajlott, a látogatók egy része

talán zarándokútként is tekintett München meglátogatására

és kegyeletét szerette volna leróni az izraeli sportolók

előtt.

Hipotézisem második fele mely szerint a Müncheni

Olimpián történt terrorcselekmény negatív hatással volt a

soron következő nyári Olimpiai játékok népszerűségére

szintén valósnak bizonyult. Az általam elemzett ábrán

látható, hogy a Montreali Olimpián több mint 1000

sportolóval kevesebb vett részt, melyet én egyértelműen a

terrorcselekmény elrettentő hatásaival magyarázok. Sem a

sportolók sem pedig a szakmai vezetés nem tartotta

biztonságosnak a Játékokon való megjelenést. A teljesség

kedvéért fontos azonban azt is megemlíteni, hogy ezen az

Olimpián jelent meg a bojkott fogalma hiszen ekkor

történt meg az, hogy afrikai csapatok nem álltak rajthoz.

65

Kérték a NOB-ot, hogy Új- Zélandot zárják ki a Játékokból

és mivel ennek a NOB nem tett eleget, távol maradtak.

Ugyancsak csökkenő arányt mutat - és ez is alátámasztja

hipotézisem helytállóságát- az Olimpiákon megjelenő nézők

száma, mely 1972-ről 1976-ra közel 120.000 fővel

csökkent.

Azonban azt is meg kell említenem és ebben látom az

Olimpiai Játékok igazi csodáját, varázsát, hogy

(szerencsére) semmilyen esemény -legyen az politikai

gazdasági vagy egyéb- nem tudja a népszerűségét

hosszútávon, hangsúlyozom hosszútávon megtörni.

8. Összefoglalás

Dolgozatom célja volt: a sport és a turizmus

kapcsolatának vizsgálata az 1972-es Müncheni Nyári

Olimpiai Játékokon keresztül, valamint a terrorcselekmény

hatásainak áttekintése a turizmusra.

Kutatási és vizsgálati módszereim a hazai és a külföldi

szakirodalom feldolgozásán, dokumentumértékelésen

valamint statisztikai adatok elemzésén alapult.

Mivel hipotéziseim helytállónak bizonyultak elmondható,

hogy a terrorcselekmény, mely az 1972-es Müncheni Nyári

66

Olimpiai Játékokon történt megingatta a bizalmat Német

Szövetségi Köztársaság iránt. Kevésbé számított

biztonságos és kedvelt úti célnak, ennek további oka

lehetett a fentebb feltárt terrorcselekmények

elharapódzása az NSZK-ban, amit a kormányok hosszú időn

át nem tudtak megfelelően kezelni.

Bizonyítást nyert, hogy a sportolók számára valamint a

sport iránt érdeklődő potenciális nézők körében is e

tragikus esemény visszatartó erőt jelentett a soron a

következő Olimpián.

Mindenképp fontosnak tartom kiemelni, hogy szerintem

miben is rejlik az Olimpiai Játékok attrakciója.

Egyrészről azt gondolom, valahogy mindenki egy kicsit

magáénak érzi azt az érmet, melyet hazája sportolójának

nyakába akasztanak. Valamint és ebben látom az Olimpiai

Játékok igazi csodáját, varázsát, hogy (szerencsére)

semmilyen esemény -legyen az politikai gazdasági vagy

egyéb- nem tudja a népszerűségét hosszútávon,

hangsúlyozom hosszútávon megtörni.

Összességében azt gondolom, hogy ma, amikor a világban

és Magyarországon is az antiszemita nézetek újra teret

nyernek, rendkívül fontosnak tartom az embereket

emlékeztetni, arra hogy ilyen vagy ehhez hasonló

bűncselekmények, amely a Müncheni Olimpiai Játékokon

történt nem fordulhat elő, főleg nem egy sporteseményen

mely hangsúlyozza az esélyegyenlőséget.

67

Munkámhoz szükséges adatok kutatása és gyűjtése során

akadtam rá Willy Brandt a Német Szövetségi Köztársaság

Kancellárjának szavaira.

Azt gondolom diplomamunkám tökéletes zárása, ezen

gondolat lehet.

68

„Súlyos csapás az olimpiai eszmére. Ilyen

ocsmány bűncselekmények semmilyen

politikai célkitűzéssel nem igazolhatók”.

Summary

The aim of my thesis was to examine the relationship

between sports and tourism through the 1972 Summer

Olympics held in Munich and to summarize what kind of

effects terrorism has on tourism.

My research and examination methods are based on the

elaboration of both Hungarian and international

literature, the evaluation of documents and the analysis

statistic data.

As my hypotheses seemed to be relevant, it can be seen

that the terrorism in the 1972 Summer Olympics held in

Munich staggered public trust in the Federal Republic of

Germany. The country was less considered to be a safe and

69

favored destination; the reason for this could be that

the terrorism mentioned above had expanded in the FRG;

governments were not able to handle this phenomenon

properly for a long time.

It has been proved that in the following Games this

tragical event meant an obstacle for the sportsmen and

the potential spectators who are interested in sports.

I find it important to highlight my opinion about the

gist of the Olympic Games. On the one hand, I think

everybody feels that the medal won by their compatriot is

his or hers to some extent. No event – let it be

political economic or any other – can bend its popularity

in the long run (fortunately), the emphasis is on in the

long run; this is what makes the Olympic Games a real

wonder, a magic for me.

On the whole, nowadays, when anti-Semite views are

gaining ground in Hungary and in the world, I believe it

is extremely important to make people remember that a

crime like the one that happened in the Olympic Games

held in Munich should not exist, especially in a sports

event, which puts the emphasis on equality.

70

10. Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Prisztóka

Gyöngyvérnek dolgozatom elkészítésében nyújtott

segítségéért, útmutatásáért és a szinte kifogyhatatlan

optimizmusáért, amivel végig támogatott engem és

bízott munkám sikerességében.

Külön köszönettel tartozom Dr. Szabó Lajosnak a

Sportmúzeum Igazgatójának kutatómunkám segítéséért.

71

Irodalomjegyzék

1. LENGYEL M.: A turizmus általános elmélete. –

Budapest, KIT Képzőművészeti Kiadó, 1994.

2. TASNÁDI J.: A turizmus rendszere. – Budapest, AULA

Kiadó, 2002.

3. BÁNHIDI M.: Sportturizmus. – Oktatási segédanyagok.

Cd-rom. Student, Győr-Budapest, 2006.

4. WEED, M. – BULL, C.: Integrating Sport and Tourism: A

review of regional Policies in England, Progress in

Tourism and Hospitality Research 3 (2), 229-48.

1997.

5. HUDSON, S.: Sport and Adventure Tourism − The Haworth

Hospitality Press, New York−London−Oxford, 324p.

2003. 6. HALL, C.M.: Hallmark Tourist Events. Belhaven Press,

London, 1992.7. BÁNHIDI M..: A sportföldrajz tudományos megalapozása

Magyarországon. – Developing a New Discipline within

72

Sports Geography in Hungary In: Sporttudományi

Szemle 2003/2. 2005.8. LUCAS J. A.: The Future of the Olympic Games, Human

Kinetics, Chamaign, Illinois, 19929. MECHICOF B.: Olympism: the humanitarian philosophy of

the new millennium, Proceedings of the 8th IOA

International Postgraduate Seminar, Olympia, Greece,

May-June 2000.10. NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG: Olimpiai Charta, IOC,

Lausanne, 1999.11. JENNINGS A.- SAMBROOK C.: The Great Olympic Swindle:

When the World Wanted its Games Back, Simon and

Schuster, London, 2000.12. NASH R.-JOHNSTONE S.: The case of Euro96: where did

the party go? Proceedings of ‘Sport in the City’

Conference, Sheffield, 2–4 July 1998.13. PREUSS H.: Economics of the Olympic Games: Hosting

the Games 1972–2000. Walla Walla Press, Sydney,

2000.14. ATHENS 2004 TELEVISION RIGHT AND THE ATHENS GAMES, June

Press Release, Athens 2001, 2004.15. ATHENS 2004 CORPORATE SPONSORS.: Annual Report of the

Athens 2004 Olympic Games Organising Committee,

ATHOC Athens, 2003. Available at:

http://www.athens2004.com/ athens2004/page/legacy?

lang Ľ en&cid Ľ 6d08470429

149f00VgnVCMServer28130b0aRCRD

73

16. LENSKYJ J. H.: Inside the Olympic Industry: Power,

Politics and Activism, State of New York University

Press, Albany, 2000.17. BUDAPESTI OLIMPIAI MOZGALOM, 2005.

http://www.budapestiolimpia.hu/ letöltve:

2013.03.19.18. INGERSON L.: A comparison of the economic

contribution of hallmark sporting and performing

events. In Sport and the City: the Role of Sport in

Economic and Social Generation (GRATTON C. and HENRY

I. (eds)). Routledge, London, 2001.19. HILL C.: Olympic Politics, Manchester University

Press, Manchester, 1992.20. WHITSON D.- MACHINTOSH D.: The global circus:

international sport, tourism, and the marketing of

cities, Journal of Sport and Social Issues, 1996,

23, No. 2, 278–295.21. DE MORAGAS M. - BOTELLA M.: The Keys to Success.

Centre d’Estudis Olimpics i de l’Esport, Universitat

Autonoma de Barcelona, Barcelona, 1995.22. TOOHEY K.- VEAL A. J.: The Olympic Games: A Social

Science Perspective. CABI Publishing,

Wallingford,2000.23. ROCHE M.: Mega-Events and Modernity: Olympics and

Expos in the Growth of Global Culture. Routledge,

London, 2000.24. SOLA F. E.: The impact of mega-events. Annals of

Tourism Research, 1998, 25, No. 1, 241–245

74

25. CROMPTON J.: Economic analysis of sport facilities

and events: eleven sources of misapplication.

Journal of Sport Management, 1995, 9, No. 1, 14–35.26. STEVENS T.- Bevant T.: Olympic legacy. Sport

Management, 1999, 19, No. 9, 16–19.27. BRUNET F.: An economic analysis of the Barcelona ’92

Olympic Games: resources, financing and impact. In

The Keys to Success (DE MORAGAS M. and BOTELLA M.

(eds)). Centre d’Estudis Olimpics de l’Esport,

Universitat Autonoma de Barcelona, Barcelona, 1995.28. SCHIMMEL K. S.: Growth politics, urban development,

and sports stadium construction in the United

States: A case study. In The Stadium and the City

(BALE J. and MOEN O. (eds)). Keele University Press,

Keele, 1995.29. HILLER H. H.: Mega-events, urban boosterism, and

growth strategies: an analysis of the objectives and

legitimations of Urban and Regional Research, 2000,

24, No. 2, 439–458.30. MIGUELEZ F.- CARRASQUER P.: The repercussion of the

Olympic Games on labour. In The Keys to Success

Barcelona, 1995.31. DOBSON N.,- HOLLIDAY S.,- GRATTON C.: Football came

home, Sport Management, 1997, 17, No. 5, 16–19.32. CHAUDHARY V.: Golden goals. Guardian, March, 1999,

23.33. MORPHET J.: The real thing. Town and Country

Planning, 1996, 65, No. 11, 312–314.

75

34. RITCHIE J. R.- SMITH H. B.: The impact of a mega-event

on host awareness: a longitudinal study. Journal of

Travel Research, 1991, 30, No. 1, 3–10.35. MOSSEBERG L.: The event market. Annals of Tourism

Research, 1997, 24, No. 3, 748–751.36. HELLENIC TOURISM BOARD: Tourists’ arrivals in Greece,

Hellenic Tourism Board, Athens, 2004.37. HALL C. M.- HODGES J.: The politics of place and

identity in the Sydney 2000 Olympics: sharing the

spirit of corporatism, 1998.38. BEATY A.: The homeless Olympics? In Homelessness:

the Unfinished Agenda, University of Sydney, Sydney,

1999.39. LONG D.: 1999.40. ESSEX S.- CHALKLEY B.: Olympic Games—catalyst of urban

change. Leisure Studies, 1998, 17, No. 3, 187–206. 41. TRUNO E.: Barcelona: city of sport. In The Keys to

Success, Universitat Autonoma de Barcelona, 1995.42. ROCHE M.: Mega-events and urban policy, Annals of

Tourism Research, 1994, 21, No. 1, 1–19.43. FERENCE Weicker, & CO. Impact of 2010 Olympic Winter

Games and Paralympic Games on Vancouver’s Inner City

Neighbourhoods. Ference Weicker & Co., Vancouver,

2002.44. KITCHEN T.: Cities and the ‘world events’ process,

Town and Country Planning, 1996, 65, No. 11, 314–

317.

76

45. NSW Government: Budget statement of the New South

Wales Government 2000–2001. In Sydney Olympic and

Paralympic Games. NSW, Sydney, 2001, Ch. 6.46. TZELIS K.: Athens 2004: timetable for the works.

Imerisia, 29 June 2001, 6 (translated from Greek). 47. HARVEY D.: The Urban Experience. Blackwell, Oxford

1989.48. HALL C. M.: The effects of hallmark events on

cities, Journal of Tourism Research, 1987, 26, No.

2, 44–45.49. PREUSS H.: Economic dimension of the Olympic Games,

2002.50. HORVÁTH A.: Németország terrorfenyegetettségének

jellemzői, Nemzet és biztonság, 2011. május. 42-51.51. RÓZSALIGETI László: Olimpia-lexikon, Corvina kiadó

Kft, 2012.

77