Alpár Ignác Alpár Ignác portréja. 1905 körül készült fénykép

(született Schöckl Ignác, Pest, 1855. január 17. – Zürich, 1928. április 27.), magyar mőépítész.

A pesti Józsefvárosban született, stájer eredető iparoscsaládban. Apja, Schöckl Mátyás asztalosmester Pesten mőködı üzeme a legkülönlegesebb megrendeléseket is teljesítette, például a pesti Vigadó nagy fesztávolságú ablakainak kivitelezését. Anyja, Eisele Mária korábban Württenberg-ben élt kézmőves ısöktıl származott. Ignác (még Schöckl néven) a belvárosi fıreáliskola elvégzése után elszegıdött kımőves inasnak és 1873-ban szabadult fel. Ezt követıen Hauszmann Alajos tanítványa lett, s annak irodájába került. Biztatására 1874-tıl Berlinben az Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol többek között a frankfurti operaházat is építı Richard Lucae oktatta. Nagy elıd és kortárs építészek nyomdokait követte, hiszen Lucae-tanítvány volt maga Hauszmann Alajos, Lechner Ödön és Pártos Gyula is.

Az akadémia befejezése után berlini építészirodákban dolgozott. 1880-ban elnyerte a Schinkel érmet. Ez évben magyarosította nevét Alpárra. Itáliai tanulmányútjáról Hauszmann meghívta a budapesti Mőegyetemre tanársegédnek a „Díszépítéstan” tanszékre, s itt 1882–1889 között elıbb Steindl Imre, majd Hauszmann mellett volt tanársegéd.

1883-ban házasságot kötött Orth Antoniával, egy aradi kereskedı leányával.

Hauszmann Alajos visszaemlékezése szerint Alpár meg akarta pályázni a Mőegyetem újonnan létrehozott Építész Tanszékének tanári állását, s miután nem ajánlotta ıt, meg is neheztelt rá. Alpár tehát az oktatás helyett a gyakorlati tervezı építészi pályára lépett, s 1888-ban önálló irodát nyitott, elıször a Teréz körút 7, majd 1891-tıl az Almássy tér 11. szám alatt. Utóbbi épületet maga tervezte, s lakása is itt volt. Sok híres, vagy késıbb híressé váló építészt foglalkoztatott. Az ı cégbélyegzıje alatt dolgoztak egy ideig: Almásy Balogh Lóránd, Führer Miklós, Kotál Henrik, Hajós Alfréd, Hübner Jenı, Orth Ambrus, Gyöngyöshalászi Takách Béla, Radó Sándor. Ugyancsak töltöttek nála rövidebb idıt: a Vágó testvérek, Jámbor Lajos és Sebestyén Artúr is. A késıi historizmus mestere volt, aki eklektikus elemeket is alkalmazott épületein. Hírnevét középületei alapozták meg.

Évtizedekig elnöke volt a „Steindl-céhnek”, mely az építészethez kapcsolódó szakemberek, vállalkozók, mővészek találkozóhelye volt. A tagok közül Maróti Géza, Moiret Ödön, Markup Béla, Telcs Ede, Róth Miksa, Jungfer József több építkezésén munkatársai is voltak.

Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával érte el. E legismertebb mőve Budapest XIV.

kerületében a Városligeti tó partján a millenniumi ünnepségek tiszteletére a magyar építészet történetét épületmásolatokkal ábrázoló Történelmi Épületcsoport, amelyet legjellemzıbb részérıl Vajdahunyad várának neveznek.

1900-1914 között legfontosabb mővei a bankok voltak, melyek a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Roosevelt tér) máig meghatározó szerepet játszanak, mint a Nemzeti Bank és a TV-székház, az Értéktızsde, a mai Pénzügyminisztérium és Belügyminisztérium. Épületei a történelmi Magyarország egész területén megtalálhatók – megyeházák, középiskolák, templomok, fürdık, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda – mintegy másfélszáz alkotás.

Élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, beutazta szinte egész Európát, többször járt Olaszországban, Németországban, Egyiptomban.

Az elsı világháború után már nem tervezett, de a mővészeti közéletben aktívan részt vett. Elnöke volt az Építımesterek Ipartestületének, aktív tagja és 1904-1907-ig elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek, tagja volt a Mőemlékek Országos Bizottságának, az Országos Iparmővészeti Társulatnak és az Országos Középítési Tanácsnak is.

Felesége halála után 1918-ban házasságot kötött Csesznák Ilonával. 1928. április 27-én, amerikai útjáról hazatérıben, Svájcban halt meg. A Vajdahunyadvárban ravatalozták fel, és innen kísérte a díszmenet a Kerepesi temetıbe.

Pályázatai

• Berlin, Nyári színház pályázat (I. díj), 1878 • Berlin, Vendéglı belsı pályázat (díjazott terv), 1879 • Berlin, Könyvtár pályázat (díjazott terv), 1880 • Berlin, Kultúregyesület székháza pályázat (Schinkel-érem), 1880 • Kassa, Színház pályázat (I.díj), 1891 • Budapest, Új épület telkének szabályozása pályázat (dicséret), 1892 • Budapest, Országos Kaszinó pályázat (III. díj), 1893 • Nagyszeben, Bérház pályázat (II. díj), 1893 • Gyır, Városháza pályázat (I. díj), 1894 • Budapest, Margit-sziget rendezése pályázat (díjazott), 1900 • Budapest (Gellért-hegy),Gellért-szobor elhelyezése pályázat (II. díj), 1900 • Pécs, Városháza pályázat (I. díj), 1903 • Budapest, Rudas-fürdı pályázat (megvétel), 1904 • Budapest, Sáros-fürdı pályázat (díjazott), 1904 • Budapest, Kultuszminisztérium pályázat (I. díj), 1905 • Hága, Békepalota pályázat, 1906 • Budapest (Gellért-hegy) Citadella átépítési terve, 1925

Templomok

• Segesvár, Református templom, 1887 • Dicsıszentmárton, Református templom, 1888 • Marosludas, Református templom, 1888 • Szászrégen, Református templom, 1888 • Piskitelep, Református templom, 1889 • Abafája, Református templom, 1889-90 • Brassó, Református templom és paplak (1962-ben lebontották), 1891 • Kékes, Református templom, 1892 • Igazfalva, Evangélikus templom, 1901 • Wekerlefalva, Római katolikus templom, 1901

Vármegyeházák

• Segesvár (Pianta Mures Ani 7.), Vármegyeháza, 1884-85 • Dicsıszentmárton, Vármegyeháza, 1886-90 • Déva, Vármegyeháza, 1887-89 • Nyíregyháza (Hısök tere 5.), Vármegyeháza, 1891-93 • Kolozsvár, Vármegyeháza (ma Városháza), 1896-97 • Nagyenyed, Vármegyeháza átalakítása, bıvítése, 1899-1903

Színház

• Nyíregyháza (Bessenyei tér 13.) Móricz Zsigmond Színház, 1894

Múzeum

• Budapest, M. kir. Mezıgazdasági Múzeum épülete, 1902-1908

Oktatási intézmények

• Kolozsvár, Tudományegyetem bejárati tömbje, 1899-1902 • Budapest (Ménesi út), Eötvös József Collegium, 1910

• Nyíregyháza (Luther u. 17.), Evangélikus elemi iskola, 1891-93 • Fiume, Állami kereskedelmi, polgári és elemi iskola, 1899

• Rózsahegy (Nem. A. Linku 60.), Fıgimnázium, 1887-88 • Kisújszállás (Széchenyi u. 4.), Református fıgimnázium, 1893 • Kiskunfélegyháza (Kossuth u. 9.), Katolikus fıgimnázium (ma Móra Ferenc

Gimnázium, 1896 • Pozsony (Palisady 31.), Evangélikus líceum, 1896 • Miskolc (Kálvin János u. 2.), Református gimnázium, 1898 • Brassó, Fıgimnázium, 1899 • Békéscsaba (Szeberényi tér 1.), Evangélikus Rudolf fıgimnázium, 1899 • Budapest (Attila út 43.), Werbıczy (ma Petıfi) Gimnázium, 1899 • Gyulafehérvár, Katolikus fıgimnázium, 1899 • Nagyszeben, Fıgimnázium, 1899

Aggházy Gyula (Dombóvár, 1850. március 20. – Budapest, 1919. május 23.), magyar festı, tanár. A müncheni naturalista mővészeti irányzat egyik hazai képviselıje. Anekdotikus naturalista zsánerképei közül sokat a Mőcsarnokban állítottak ki, s nagy sikerrel.

1869 és 1871 között a bécsi, majd 1871-tıl a müncheni akadémián tanult. 1874-ben visszatért Szolnokra, ám még ugyanabban az évben Párizsban Munkácsy Mihály tanítványa volt. 1876-ban visszatért Magyarországra, idejét a szolnoki mővésztelep és Budapest között osztotta meg. Tanított az Iparmővészeti Fıiskolán, majd 1897-tıl a Képzımővészeti Fıiskola tanára volt. Zsánerképeit gyakran állították ki a Mőcsarnokban, az 1880-as és az 1890-es években igen népszerő volt országszerte.

Fıbb mőveibıl

• Birkanyáj (1875-85, olaj, vászon, 63,8 x 79,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

• Tájkép (1878, olaj, vászon, 36 x 69,5 cm; MNG) • Terefere (1880) • No ne izéljen! (1886) • Virágzó almafák • Tehenek a Balaton-parton • Balatoni nádas • A Százholdas Pagony • Napfényes mezın • Kislány tőzhely elıtt • Mezei út • Nyári napsütésben • Magányos nyárfa • Téli táj • Éjszaka a faluban • Fények a ligetben • "Dodó" néhai Jánosi Ágoston püspök yachtja

Zrumeczky Dezsı (Inárcspuszta, 1883 – 1917) építész.

Kós Károly építésztársa, barátja és elsıszülött gyermekének keresztapja. Együtt tervezték meg a Fıvárosi Állat- és Növénykert épületeinek jelentıs részét és a kispesti Wekerle-telep középpontját alkotó mai Kós Károly teret. Önálló munkái közül kiemelkedik az Áldás Utcai Általános Iskola. További alkotásai: Tormay Cécile és Herczeg Ferenc villája.

Kóssal együtt a Kalotaszegen győjtött anyag felhasználásával alkották meg önálló stílusukat: a népi épületeknek elsısorban jellegét és arányait átvéve.

Alföldy Jenı 1939-ben született Budapesten. A középiskolai tanulmányok után az MTI Fotóosztályára ment fotós tanulónak, ahol a kétéves képzés végén 1960-ban szakvizsgát tett. 1963-ban felvették az ELTE Bölcsészkarára magyar nyelv és irodalom szakra. 1969-ben diplomázott, és még abban az évben az Élet és Irodalom munkatársa lett, ahol kétéves újságírói képzést követıen a versrovat vezetıjének nevezték ki. 1979-ben az Új Tükör vers- és prózarovat vezetıje. 1986-tól a Magvetı Kiadó fıszerkesztıjeként dolgozott, de az írás iránti vágy miatt két évvel késıbb visszatért az Élet és Irodalomhoz.

Fıbb mővei ebbıl az idıszakból:

o Kálnoky László, 1977; o Élménybeszámoló, 1983; o Vérzı zászlók. Benjámin László költészetérıl, 1986; o Visszhang, 1986; o Kálnoky László öregkori költészete, 1987; o Rend a homályban. Kalandozás a mai magyar lírában, 1989

Irodalmi munkásságát 1984-ben József Attila díjjal ismerték el.

1991-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztıségének fıszerkesztıje lett. A nagysikerő Alföldy irodalomkönyv-sorozat ezt követıen közel három év alatt készült el, melyet 1996-ban adtak ki elıször. 2001 óta nyugdíjasként gondozza az általános iskola felsı tagozatos diákjainak szóló irodalomkönyveket.

2007-ben elnyerte a Tankönyvesek Országos Szövetsége által adományozott érdemes tankönyvíró címet.

Tankönyvírói tevékenysége mellett is hő maradt az irodalomhoz, az irodalmi kritikához. Sorra teszi közzé további köteteit:

o Koppintások. Irodalmi paródiák és utánzások, 1992; o Irodalmi fogalomtár, 1993; o Versek és elemzések, 1995; o Példázatok (Csanádi Imrérıl) 1997; o Menekülı szív. Kálnoky László emlékezete (összeáll. 2000); o Halandó kézzel halhatatlanul. Elemzések és tanulmányok Illyés Gyula

verseirıl, 2003; o Másodvirágzó. Csanádi Imre emlékezete (válogatta, szerkesztette,

összeállította), 2004; o Arany öntudat. József Attila-versek elemzése, 2005; o Egy szenvedély margójára, 2005; o Csanádi Imre: Hajnali káprázat,(szerkesztette) 2005; o Templomépítık, 2006;

o Ady Endre versei. Válogatás és utószó, 2006; o Csanádi Imre költıi világa I-II., 2009

Banda Ede 1917-2004 Zenei tanulmányait Scholz Jánosnál és Hütter Pálnál kezdte. Diplomáját 1942-ben szerezte a budapesti Liszt Ferenc Zenemővészeti Fıiskolán, ahol Weiner Leó, Kerpely Jenı és Waldbauer Imre tanítványa volt. 1940 és 51 között a Székesfıvárosi Zenekar (most Nemzeti Filharmonikusok), 1951 és 53 között a Rádiózenekar gordonkása, közben 1951-tıl a Tátrai Vonósnégyes tagja. 1946-ban negyedik helyezett lett a genfi nemzetközi zenei versenyen. A Fıiskolán 1948 óta tanít, ahol 1950-tıl kamarazenét is oktat, majd tanszékvezetı. Számtalan nemzetközi verseny zsüritagja, nagy sikerrel koncertezett Berlinben, Drezdában és Weimarban, valamint Angliában, Szovjetunióban, Japánban, a Kanári-szigeteken. Díjak: 1958 Kossuth-díj (Tátrai Vonósnégyes) 1969 Érdemes Mővész 1973 Kiváló Mővész 1979 Pro Urbe Budapest 1985 Bartók-Pásztory-díj

3/1

Barabás Tamás 1926.nov.30. -1999. Jún.13.) Eredeti neve Berger Tamás. Apja, Berger Tibor a két világháború között bırkereskedıként dolgozott a

fıvárosban.

Humán érdeklıdése ellenére íratták reáliskolába. Mindig is vonzotta a kultúra, az

írás. 5 évesen már megbarátkozott az írógéppel. Gyerekkorától kezdve füzetet

vezetett azokról a színházi elıadásokról, amelyeket az adott héten látott. Ezzel a

szokásával élete végéig nem hagyott fel, mindig visszakereshetıek voltak azok az

adatok amelyek a látott elıadásokhoz kapcsolódtak.

16 évesen már különbözı újságokba írt cikkeket. Újságírói ambícióit azonban

megtörte a történelem. 1944-ben kénytelen volt nevét megváltoztatni.

1944.március 19-én Magyarország német megszállás alá került. A megszállás után

elkezdıdött a zsidókérdés "megoldása". Március végén kormányrendeletek

korlátozták a zsidók életlehetıségeit: megtiltották, hogy zsidók tagjai lehessenek

sajtó-, szín- és filmmővészeti kamaráknak. Azt is megakadályozták, hogy a zsidók

nem zsidó háztartási alkalmazottakat tartsanak. Ekkor rendelték el a sárga csillag

viselését. Április végén hoztak határozatot a zsidó lakások igénybevételérıl. Egy

hónap múlva gettókba terelték ıket és rövidesen megindult a deportálás. A

módszereket és a menetrendet a német Eichmann-csoport dolgozta ki, de a

végrehajtást a magyar belügyi szervek és a csendırség végezte. Május közepétıl

június végéig mintegy 300 000 embert hurcoltak el Auschwitzba.

Barabás Tamást egy Linz környéki munkatáborba hurcolták el munkaszogálatra,

mindenkori jó barátjával, a késıbbi fıorvos Katona Ferenccel aki szintén Eötvös-diák

volt. Barabás Tamás viszonylag hamar túltette magát a háború és a holocaust

gyötrelmein. Késıbb azonban hevesen harcolt a neonáci mozgalmak ellen.

Értetlenkedve adott hangot a véleményének az Új Élet címő lapban; nem érti,

3/2

Magyarország miért nem lép fel határozottabban az újfasisztákkal illetve a holocaust-

tagadókkal szemben.

Az ötvenes években kezdte meg újságírói tevékenységét: a Béke és Szabadság címő

lap kulturális rovat vezetıje lett. Az 1956-ban az Igazság címő újságba írt cikkei miatt

négy hónapra börtönbe zárták. Ezért sokáig nem írhatott a saját nevén és hosszú

ideig csak hivatalnoki munkát végezhetett .

1964-ben szerzıdést kötött az Esti Hírlappal amelynek külpolitikai majd kulturális

rovatánál dolgozott. Leginkább színházzal, filmezéssel és televíziózással kapcsolatos

cikkeket írt.

Az elsı hivatalos újságírói állását a hetvenes években kapta az Új Tükör címő lapnál.

Az 1956-ban folytatott, tevékenysége miatt azonban még mindig nem nevezhették ki

rovatvezetınek.

Újságírói pályafutása mellett érdemes megemlíteni írói, mőfordítói munkásságát is.

Mezei Mária színmővésznırıl könyvet írt. Lefordította a La Mancha lovagját de

mivel ezt a mővet tudtán kívül már hivatalosan lefordította valaki más, az ı verzióját

már nem fogadták el. Ray Cooney Pénz áll a házhoz címő bohózatát már az ı

magyarított szövegével játsszák.

A kilencvenes években a Magyar Újságírók Szövetsége Aranytoll díjjal jutalmazta,

amely a szakmában egy életmő díjnak felel meg. A színikritikus tagozat pedig örökös

tagjává választotta.

Az ötödik kerület önkormányzatától Pro Urbe (A városért) kitüntetést vehetett át,

amelyet az 1956 után letöltött négy hónap miatt kapott.

Fia Barabás András szintén fontos szerepet tölt be a mai magyar kulturális életben.

İ is az Eötvös Gimnázium padjait koptatta, majd az ELTE Bölcsészet Tudományi

Karának magyar-angol szakos hallgatója lett.

3/3

Jelenleg a Muzsika címő folyóirat olvasószerkesztıje valamint a 2000 címő újságba is

ír. Fontos megemlíteni mőfordítói tevékenységét. Politikai esszék (Timothy Garton

Ash Kelet- Európáról szóló írásai), gyermekeknek szóló könyvek (Gerald Durell:

Léghajóval a világ körül), regények ( David Lodge: Helycserés támadás ; Frank

McCourt: Angyal a lépcsın, De! ; George Orwell: Hangulatos akasztás ) , humoros

történetek ( P.G. Wodehouse: Karikacsapás) , sakk-könyvek magyar változatait

készítette el.

Baumgarten Sándor (Dunaföldvár, 1864. január 21. – Budapest, 1928. május 31.)[1] magyar építész.

Középiskoláit, továbbá mőegyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1888. nyert építészeti oklevelet. Utána hat évig Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Weber Antal építımővészek mellett mőködött. Közben tanulmányutakon volt Német-, Francia- és Olaszországban. Egyike a legtevékenyebb magyar építımővészeknek. Számos pályázaton vett részt, többi között a budapesti áru- és értéktızsde tervpályázatán II. díjat nyert. Legjelentékenyebb alkotásai: a budapesti tudományegyetem központi épületének Egyetem-téri része Mária Terézia korabeli barokk stílusban, továbbá az Erzsébet nıiskola és a Vakok Országos Intézete, mindkettı magyaros stílusban, a Niedermann-féle szanatórium. A budapesti postatakarékpénztár épületének tervét Lechner Ödönnel közösen készítette. Mintegy háromszáz budapesti és vidéki iskolát tervezett. Mint királyi közalapítványi igazgató mőködött Budapesten.

Beck András (Alsógöd, 1911. január 13. – 1985. december 13.) szobrász, éremmővész, fıiskolai tanár, Beck Ö. Fülöp fia, Kossuth-díjas (1949).

Tanulmányait elıbb apja, Beck Ö. Fülöp szobrász, majd a Képzımővészeti Fıiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond mellett végezte. 1937-ben a KÚT kiállításán a Nemzeti Szalonban díjat nyert Munkás címő szobrával. 1947-ben a Magyar Mővészek Szabad Szakszervezetének fıtitkára, majd 1948-tól a Képzımővészeti Fıiskola tanára. A szocialista eszmékkel rokonszenvezett. 1957-tıl Párizsban élt. Ettıl fogva nonfiguratív, absztrakt felfogásban alkotott. Utolsó kiállítását Párizsban egy pénzverdében rendezték meg 1980-ban. 1985-ben Párizs környékén halt meg.

Érmek, plakettek

• Móricz-plakett • Thomas Mann-érem • Menekülık (1967) • Tánc (1969)

Köztéri szobrok

• József Attila (Budapest XIII., a József Attila Mővelıdési Központ elıtt, 1949) • Olvasó munkás (Budapest XXII. ker, Csepel, 1950) • Bartók (mellszobor, Budapest XIV., Városliget, mővészsétány, 1955)

Díjai

• Kossuth-díj (1949) • Munkácsy Mihály-díj (1950) • Balassa Péter-díj (2010)

Benkı Péter (Budapest, 1947. június 1. –) magyar színész. Benkı Gyula színész fia.

Benkı Gyula és Molnár Borbála gyermekeként született. Fıiskolai tanulmányait a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán végezte 1965–1969 között. Fıiskolai tanulmányai alatt kapta elsı filmes fıszerepét. Babocsai Lászlót alakította a A koppányi aga testamentuma címő tévéfilmben. 1969 és 1973 között a József Attila Színház színésze volt. 1971–1993 között a Thália, illetve Arizona Színház tagja volt. 1993–tól 1998-ig szabadfoglalkozású mővész volt. 1999 óta a Soproni Petıfi Színház tagja. Gyermeke; Benkı Márton (1983).

Színházi szerepei

• Igazgató (Pozsgay Zsolt: Ábel) • Henri Grandin (Az áldozat

visszatér) • Orvos (Kiss József (költı): Az

angyalok nem sírnak) • Von Walter (Schiller: Ármány és

szerelem) • Fiatal Beöthy (Kellér Andor: Bal

négyes páholy) • Ottó (Katona József: Bánk bán) • Dr. Lyman Sanderson (Chase:

Barátom, Harvey) • Vigand (Rice–Andersson–Ulvaeus:

Chess) • Konfuciusz (Hernádi: Csillagszóró) • A gazda (John Steinbeck: Egerek és

emberek) • Thompson (Eugene Scribe: Egy

pohár víz) • Szentpétery Zsiga (Csongrádi Kata:

Énekelj, Déryné!) • Gerard (Kander-Ebb-Stone: Az év

asszonya) • Cherubin (Beaumarchais: Figaro

házassága) • Murray (Neil Simon: Furcsa pár) • Dévadász (Németh: Gandhi) • Lino (McNally–Kander–Ebb: A

görkorcsolyapálya) • Pamkopf (Gorin: Gyalog a

holdsugáron) • I. sírásó (William Shakespeare:

• Mátyás József (Karinthy Ferenc: Házszentelı)

• Barabás (Herman–Wilder: Helló, Dolly!)

• Henri Grandin (Jack Popplewell: A hölgy fecseg és nyomoz)

• Nagy András (Zágoni-Nóti: Hyppolit, a lakáj)

• Taylor (William Somerset Maugham: Imádok férjhez menni)

• Williams ápoló (Dale Wassermann: Kakukkfészek)

• Fény (Maeterlinck: A kék madár) • Koltay Gábor (Kiss József (költı):

Kölcsönkért kastély) • Vasvári Pál (Páskándi: A költı

visszatér) • Pál (Jókai Mór: A kıszívő ember

fiai) • Nathaniel (William Shakespeare:

Lóvá tett lovagok) • Ügyvéd (Mezei András: Magyar

kocka) • Iván, Lévi Máté (Bulgakov: A

Mester és Margarita) • Mark (Lennon-McCartney-

Munkácsi: Mindhalálig Beatles) • Borbély (Gyurkovics Tibor:

Nagyvizit) • Peták (Móricz Zsigmond: Nem

élhetek muzsikaszó nélkül) • Kulicska (Egon Erwin Kisch-Hasek:

Hamlet) • Robert (Camoletti: Hatan

pizsamában) • Sándor cár (Tolsztoj–Piscator:

Háború és béke) • Létrai (Németh: Harc a jólét ellen)

İrültek a fedélzeten...) • Glenn (Simon: Pletykák) • Dromio (William Shakespeare:

Tévedések vígjátéka) • Tomaji (Örkény István: Tóték) • Viktor (Zorin: Varsói melódia)

Játékfilmek

• Fel a fejjel (1954) • Több mint játék (1956) • Játék a múzeumban (1965) • Egri csillagok I-II. (1968) • Az utolsó kör (1968) • Csak egy telefon (1970) • A gyilkos a házban van (1970) • Szép magyar komédia (1970) • Mérsékelt égöv (1970) • Fuss, hogy utolérjenek (1972)

• Csínom Palkó (1973) • Ártatlan gyilkosok (1973) • Tőzgömbök (1975) • Az erıd (1978) • Magyar rapszódia (1979) • Allegro barbaro (1979) • A Pogány Madonna (1980) • Házasság szabadnappal (1983) • Lutra (1985)

Tévéfilmek

• A koppányi aga testamentuma(1967)

• A mi kis családunk • Az ember tragédiája (1969) • Gimnazisták (1970) • İrjárat az égen 1-4. (1970) • Férfiak mesélik (1971) • A fekete város 1-7. (1971) • A tőz balladája (1972) • Fekete macska (1972) • Dorottya (1973) • Zrínyi (1973) • Intıkönyvem története (1974) • Egy csók és más semmi (1975) • Egy értekezlet jegyzıkönyve (1975) • Csongor és Tünde (1976) • Kántor 1-5. (1976) • Hungária Kávéház (1976) • Ady-novellák (1978) • Prolifilm (1979)

• Szetna, a varázsló (1980) • Megtörtént bőnügyek sorozat A

holtak nem beszélnek címő része (1980)

• Családi kör (1980-1981) • Petıfi 1-6. (1981) • Különös házasság 1-4. (1982) • A zalameai bíró (1983) • Fürkész történetei (1984) • A fantasztikus nagynéni 1-2. (1986) • Varsói melódia (1985) • A védelemé a szó (1988) • Julianus barát 1-3. (1991) • Família Kft. (1992) • Kisváros (1993-1999) • Szomszédok (1999) • Titkos szeretık (2000) • Családi album (2001) • Kérnék egy kocsit (2001-2002) • Nagyvizit (2006) • Lili (2003)

Berán Lajos (Budapest, 1882. június 9. – Budapest, 1943. január 5.) magyar szobrász, éremmővész. Testvére, Berán József labdarúgó, az FTC elsı csapatkapitánya.

Telcs Edénél, majd Bécsben tanult képzımővészetet. 1903-tól csak éremmővészettel foglalkozott, 1932-tıl az Állami Pénzverde mővészeti vezetıje lett, ebben a beosztásában számos pénzérménk tervezıjévé vált. Nagy számban vésett arckép- és sportérmeket is, köztük Semmelweis Ignác, Fadrusz János, Kırösi Csoma Sándor, Erkel Ferenc, Petıfi Sándor, ebben a mőfajban talán a mai napig ı volt hazánkban a legtermékenyebb mester. Emléktáblákat, bélyegeket is tervezett. 2006-ban az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Vésnökök és mesterek c. kiállításán Berán Lajos 28 db. éremmővészeti alkotása volt kiállítva.

Mőveibıl

• Háborús emlékérem (1915) (Öntött bronz, átmérı 96 mm ; MNG) • Kálvin János érem • Alpár Ignác érem (1925) (Öntött bronz, 81 mm ; MNG) • Liber Endre érem[1](1932) (Vert bronz, 72 mm ; MNG) • Pázmány Péter érem (1935) • Több pengıérmét is tervezett és egyes forintérmékhez is felhasználták terveit. • Emléktáblák (pl. a Hatvani kapué az Astoriánál) • Bélyegtervek: Vöröskereszt (sorozat 6 f-es és 20 f-es névérték, 1942) • Rösler Endre operaénekes síremléke a Kerepesi temetıben.

Kiállításaiból

• Nemzeti Szalon (1902) • Kiállítás Milánóban (1906) • Nemzeti Szalon (1923) • Nemzeti Szalon (1925) • Nemzeti Szalon (1927) • OPKM Vésnökök és mesterek c. kiállítás (2006)

Bogsch Erik (Budapest, 1947. október 31. - ) Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, okleveles mérnök-közgazdász, 1992 óta a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója.

A Budapesti Mőszaki Egyetemen 1970-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd 1974-ben gazdasági mérnıki képesítést. 1970 és 1977 között a kutatás-fejlesztés területén töltött be különbözı pozíciókat a cégnél, amely akkor belföldön Kıbányai Gyógyszerárugyárként volt ismert. 1977 és 1983 között Mexikóban dolgozott a Medimpex irodavezetıjeként. 1983 és 1988 között a Richter Gedeon Rt. fejlesztési fımérnökhelyettese volt. Ezt követıen, 1988 és 1992 között Londonban a Medimpex UK ügyvezetı igazgatójaként dolgozott. 1992. novemberében nevezték ki a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatójává. 2003. szeptember 1-tıl a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács elnöke. 2006 márciusától a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (MAGYOSZ) elnökségi tagja, a gyártók szekciójának elnöke, majd 2006 óta a MAGYOSZ elnöke.

Kitüntetései

• Eötvös-díj (1995) • Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997) • Széchenyi-díj (2001) • Heller Farkas-díj (2002) • Az év üzletembere (2005) • Gábor Dénes-díj (2006) • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007)

Both Elıd (Budapest, 1952. június 13. – ) fizikus, csillagász, ismeretterjesztı, a Magyar Őrkutatási Iroda igazgatója.

1970-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. 1976-ban fizikus-csillagász diplomát szerzett az ELTE TTK-n. 1982-ben ugyancsak az ELTE TTK-n csillagászatból (égi mechanika) egyetemi doktori fokozatot szerzett. Kitőnıen beszéli az angol, és a német nyelvet. Közigazgatási alapvizsgát (1993) és szakvizsgát (2000) tett.

1976–1981 között az MTA Csillagászati Kutató (akkor Csillagvizsgáló) Intézete Bajai Obszervatóriumának munkatársa. Kutatási területe a mesterséges holdak pályaváltozásai illetve ennek alapján a Föld felsılégkörének vizsgálata volt.

1982–1993 között a budapesti Uránia Csillagvizsgáló munkatársa, 1988-tól ügyvezetıje. Csillagászati és őrkutatási ismeretterjesztı munkát végez.

1993 óta a Magyar Őrkutatási Irodában dolgozik, elıbb fımunkatársként, majd 1995-tıl osztályvezetıként. 1997-tıl az Iroda igazgatója. (Ezen minıségében 2005–2006 között az Informatikai és Hírközlési Minisztérium fıosztályvezetıje, 2006 óta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetıje). Irányítja a hazai őrkutatási munka koordinálását, a magyar őrkutatás nemzetközi képviseletét, valamint az Európai Őrügynökséggel fennálló kapcsolatokat. 1997 óta a Magyar Őrkutatási Tanács, valamint az Őrkutatási Tudományos Tanács tagja.

1997 óta képviseli Magyarországot az ENSZ Világőrbizottságában (COPUOS). 2006-ban két évre a Világőrbizottság elsı alelnökévé választották. 1998–2003 között Magyarországot az Európai Őrügynökség (ESA) PRODEX programjának munkabizottságában képviselte. Az ESA Európai Együttmőködı Államok (PECS) Bizottságának megalakulásakor (2007) egy évre a Bizottság elnökévé választották.

Képviseli a Magyar Őrkutatási Irodát az EURISY Szövetségben, valamint a World Space Week Association nemzetközi őrkutatási ismeretterjesztı szervezetben, utóbbiban az igazgatótanács tagja.

Civil tevékenysége

A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia rendes tagja, 2006 óta (2001–2006: levelezı tag). 2002 óta a Természet Világa Szerkesztı Bizottságának tagja. 2003 óta a Magyar Asztronautikai Társaság alelnöke. A 90-es években a Magyar Természettudományi Társulat csillagászati és őrkutatási szakosztályának titkára volt. Az Őrkutatás – Őrhajózás c. lap szerkesztı bizottságának a lap alapításától megszőnéséig tagja volt.

Több mint 40 csillagászati, őrkutatási, földtudományi, fizikai, tudományelméleti, tudományfilozófiai könyvet (egyebek között John Barrow, Paul Davies, John Gribbin, Stephen Hawking, Carl Sagan és Keith Ward mőveit) fordított magyarra. Kiterjedt szóbeli és írásos ismeretterjesztı tevékenységet folytat, számtalan cikket írt és fordított különbözı ismeretterjesztı folyóiratok számára.

Kitüntetései

• Baross Gábor-díj (1998, a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztertıl • Fonó Albert-díj (1999, a Magyar Asztronautikai Társaságtól) • A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006, a köztársasági

elnöktıl) • A Terézvárosi Gimnázium Világhírő Apukák díja

Könyvei

• Őrhajózási lexikon (Társszerzı. Fıszerk.: dr. Almár Iván, társszerzı, Akadémiai - Zrínyi, 1981 és 1985)

• Őrkutatás (Társszerzı: dr. Horváth András. Fakultatív gimn. tankönyv, Mőszaki Könyvkiadó, 1985)

• A Föld és a csillagok (Calibra Kiadó, 1993) • A Világmindenség (Móra Kiadó, 1994) • Őrtan (társszerzı, fıszerkesztı-helyettes, lektor és szerkesztı - Fıszerk.:

Almár Iván, SH atlasz sorozat 18. kötet, Springer Hungarica Kiadó, 1996)

Magánélet

Nıs, 3 felnıtt gyermeke (két lány - Emıke és Emese, egy fiú - Berény) és két unokája van. Hobbija: úszás (Balaton-átúszás), kerékpározás, unokázás.

Buza Péter (1942, Budapest) újságíró

Bizony immár négy évtizede foglalkozom újságírással, lapszerkesztéssel, s kerek harminc éve: Budapesttel.

Kívülrıl nézve talán gıgnek látszik, pedig csak a lustaság az oka, hogy a szakmai életpályám állomásai és teljesítményei iránt érdeklıdıt szokásosan a Ki kicsoda nevemmel kezdett szócikkének tanulmányozására biztatom. Lusta vagyok s voltam is mindig megcsinálni, amit nem muszáj. Meg az is megfordul a fejemben ilyenkor: egész felnıtt életem a folytonos s csillapíthatatlan kíváncsiság kielégítésének fárasztó munkájával telt el. Ha valaki éppen rám kíváncsi, hát nézzen utánam.

Ezzel a pár mondattal - úgy látom - sikerült is kihúznom a gyékényt minden további önértékelési kísérlet lába-talpa alól, de azért nem esem se hanyatt se hasra. Állok. Mert amit elgondolok, rendszerint meg is csinálom. Például most - pontosabban két éve - a Budapestet. S ahányszor ránézek valamelyik lapszámra, ahogy győlnek a polcomon, látom, tisztán, idımosta foltok nélkül Vargha Balázs okosan mosolygó arcát. Akihez annak idején elsı Budapest-tárgyú publikációim szövegét elvittem, önuralt aggodalommal: megfelelnek-e? De már akkor is bátran instanciáztam. Születetten méretes az önbizalmam. Remélem a késı unokák is elhiszik, látják majd, hogy van, pontosabban volt erre okom, ha majd egy futó pillanatra megállnak a lovasszobrom elıtt.

Buza Péter - újságíró. Tanulmányai: ELTE BTK, magyar-könyvtár szak (1967). Életpályája: 1967-tıl a Mőszaki Élet munkatársa, majd az állami sajtóigazgatásban dolgozik, késıbb az Interpress Magazin rovatvezetıje, 1984-tıl a Magyar Nemzet tudomány rovatának vezetıje A MÚOSZ tudományos és mőszaki szakosztályának elnöke, a VM Természetbarát Egyesület elnökségi tagja, a Kölyök Magazin, Heti Budapest, Fenyvesi Újság, Köztársaság és a Respublika szerkesztıje. 1989-tıl a Budapesti Városvédı Egyesület elnökségének tagja, 1990-94 között a Városvédı és Polgári Szervezetek Szövetségének elnöke), 1995-tıl a Budapesti Egyesítési Emlékbizottság titkára. Díjai: Kırösi Csoma Emlékérem (1984), Podmaniczky-díj (1990), Pro urbe Budapest (1994). Fı mővei: A szóbeli közlésmód szerepe a tudományos tájékoztatásban (1974) Mire való a borravaló? (198l), Pest-budai történetek (1983) Kószálunk a régi Pesten (1986), Szenzációk nyomában a békeidık Budapestjén (1989), Egy hét Budapesten (1989). Hobbi: családtörténeti kutatások

Cziffra György (Budapest, 1921. november 5. – Senlis, Franciaország, 1994. január 17.), Liszt Ferenc-díjas zongoramővész, az egyik legjelentısebb és világszerte legismertebb magyar komolyzenei elıadómővész.

Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, fıleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerzı vázlatos zenei gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs mővészet és ötletesség jellemezte. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein, Horowitz és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt.

Cigányzenész családból származott. Apja, id. Cziffra György hegedős volt, játszott számos kávézóban, színházban, Párizsban is az elsı világháború elıtt a század elején. Fia, György is csodagyerekként indult.

Dohnányi Ernı segítségével került be a Zeneakadémiára 8 évesen. A budapesti Liszt Ferenc Zenemővészeti Fıiskolán, tizenhárom évesen már számtalan sikeres koncertkörutat tett Skandináviában és a Benelux-államokban, valamint Magyarországon, ám hiába volt ragyogó tehetség, az „elıkelı” mővészvilág nehezen fogadta be; lokálokban lépett föl, míg 1942-ben behívták katonának.

Szovjet fogságba került, többször megszökött. Három év múlva szerelték le és ismét a pesti éjszakák virtuóza lett, szakmai segítséget senkitıl sem kapott. A II. világháború elıtt, majd a Rákosi-korszakban is sokáig a pesti éjszakák zongoravirtuóza volt. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, Arizona stb.), a pesti mővész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte (például Vásáry Tamás, Puskás Ferenc). Mezei Mária színésznı nemes egyszerőséggel „zongoracsodának” nevezte. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunka-táborba zárták. 1953-ban szabadult, és bár kezei a durva munkától tönkrementek, újra a zongorázással próbálkozott, ismét a pesti éjszakában játszott.

Budapest, XI. kerület, Badacsonyi u. 1. sz. alatt lakott, mielıtt külföldre távozott. Zongorajátéka még a tőzfalon is rendszeresen áthallatszott a szomszédba.

1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségbıl úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták késıbb a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában.

A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva elhagyta Magyaroszágot. Elsı koncertjeit Bécsben a Brahmssaalban, Párizsban, Londonban a Royal Albert Hallban és New Yorkban a Carnegie hallban adta. Üstökösként robbant be a világ zenei életébe, óriási sikerrel szerepelt a világ nagy koncerttermeiben, és fesztiváljain,

hamarosan világhírővé vált. Rövidesen meghívták Franciaországba, ami második hazája lett. 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t.

Magánéleti tragédiáját nehezen viselte: egyetlen fiát, ifjabb Cziffra Györgyöt fiatalon elvesztette. Ezután felesége, a hit és a zene tartotta benne a lelket. Tehetségét Istentıl kapott adományként fogadta. A tragédia nagyon megviselte Cziffra Györgyöt, zenekarral többet nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített. Franciaországban megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát, Magyarország pedig 1956-ban Liszt Ferenc-díjat, 1993-ban pedig a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozta neki. Repertoárján elsısorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms,és Rahmanyinov mővei szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta,de barokk és reneszánsz francia szerzık mőveit, mint például: Couperin, Rameau , Lully, és francia 20. századi szerzık (Ravel, Debussy, Franck) mőveit is gyakran játszotta. Emellett elıszeretettel játszotta saját Liszt-stílusú átiratait, parafrázisait. Fiával, ifj. Cziffra György karmesterrel (†1982) több közös koncertet adtak.

„Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor amikor sötét börtönébıl kiröppenhetett a tőzmadár.”

– Cziffra György: Ágyúk és virágok

1986-ban Kıszeg díszpolgára lett.[1] Balázs János zongoramővész minden év novemberében Hommage à Cziffra néven emlékhangversenyt ad a tiszteletére a Zeneakadémián.

Díjak, kitüntetések

• Liszt Ferenc-díj (1956) • Kıszeg díszpolgára (1986) • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993) • Francia Becsületrend tiszti fokozata (1993)

Dávid Tamás Született 1940-ben Budapesten Képzeljenek el egy tizennégy éves kisfiút, akinek szülei elválnak, s miután új partnerekkel folytatják az életüket, gyermeküket nem látják szívesen. "Tizennégy éves koromtól szinte egyedül éltem és tartottam fenn magam" - mondja dr. Dávid Tamás - aki ma az Osztrák-Magyar Sejtkultúra Kutató Laboratórium tudományos fıigazgatója - s aki az iskolában elıször a sportban jeleskedett, úszott, cselgáncsozott, majd késıbb orvosnak tanult. Kiváló eredményeinek köszönhetıen már a sebészeten volt tanársegéd, amikor az akkori politikai diktatúra elıl külföldre, Ausztriába kellett menekülnie. - Nyelvi nehézségeim nem voltak, hiszen három nyelvet kiválóan beszéltem, ám ennek ellenére kezdetben idegen volt minden. Az osztrák sporttársak szállást adtak, segítettek, de a megélhetésemrıl gondoskodnom kellett. Nappal kocsit mostam, este cselgáncsoztam, éjjel pedig egy magánklinikán operáltam. Az ottani fınököm - mintha az apám lett volna - mindenben támogatott. Nehéz évek voltak, de az akkori barátokkal "életbarátok" lettünk. Még ma is mindenben számíthatunk egymásra. Dr. Dávid Tamás miután megkapta az osztrák állampolgárságot, német nyelven is megvédte a diplomáját. Munkahelyén, a klinikán kidolgozott egy új operációs rendszert, amellyel a csípıficamos betegeket gyógyították. Ebbıl a forradalmian új eljárásból késıbb világszabadalom lett. A professzor találmánya révén jutott el Săo Paulóba, ahol találkozott azzal az emberrel, aki meghatározta további életútját. Ez az ember pedig nem volt más, mint a yanomami indiánok sámánja, Katunka. Az akkor 95 éves férfi unokáját bízta a professzorra, s miután a kisfiú meggyógyult, a sámán megismertette ıt az általuk használt gyógyító növényekkel. Dr. Dávid Tamás azóta foglalkozik az indiánok teájával és a rákkutatással. - A yanomamik több évezredre visszanyuló, óriási fitoterápiás tudással rendelkeznek. Megismertünk ott egy teakeveréket, amelyet nagyon régen és állandóan fogyasztanak. Ennek köszönhetıen nem ismerik a rákos és egyéb degeneratív betegségeket, s meglepıen fiatalosak. Katunka most töltötte be a 102. életévét, de a legjobb megfigyelı sem tartja ötven évesnél idısebbnek. A professzor és kutatócsoportja elsı, igen kalandos utazását Amazónia ıserdejébe még huszonegy követte. Pár héttel ezelıtt is ott járt, hiszen saját maga ellenırzi a gyógynövények begyőjtését. A tea összetételét egy páncélszekrényben ırzi, hiszen rajta kívül csak egy kínai orvos ismeri a titkot. Az indiánok százéves korukig is egészségesen élnek. Mi miért ne követhetnénk a példájukat? - teszi fel a kérdést, majd hozzáteszi: - Mindenki kezében tartja az életét! A professzor szeretné, ha itthon is tudatosulna, hogy a rák több tényezı által befolyásolt betegség, legalább hatvan-hetven százalékban a hiányos és helytelen táplálkozással függ össze. A másik okot a rettentıen elterjedt dohányzás és alkoholfogyasztásban látja. - A rák vészfék, ami jelzi, hogy változtatni kell az életmódunkon. A mi teakeverékünk nem csodaszer, csak egy kis tégla a rák elleni küzdelem épületében. Minden embernek joga van tudni, hogy miképpen tudja még az életét megmenteni bármilyen más, tudományosan igazolt módszerrel. Az én feleségem rákban halt meg

sok évvel ezelıtt, s talán a személyes tragédia is hozzájárult ahhoz, hogy a rák elleni harc megszállottjává váltam. Talán a sors akarta azt, hogy a sámán Katunkát megismerjem. A professzor kutatócsoportjával ingyenes tanácsadó központokat alakított ki több helyen, köztük Magyarországon is. Hosszú évtizedek után azért tért haza, hogy a beteg, elkeseredett embereknek támaszt nyújtson. Dr. Dávid Tamás professzort az osztrák állam becsületrenddel jutalmazta. Talán ı volt a legfiatalabb osztrák állampolgár, aki ezt a magas kitüntetést átvehette. - A becsületet tartom a legfontosabbnak az életben. Úgy vélem, hogy az embernek minden tettéért vállalnia kell a felelısséget akkor is, ha tizennyolc, s akkor is, ha hetvenéves. Ez az én hitvallásom.

Déri János (Budapest, 1951. április 14. – Budapest, 1992. április 29.) publicista, riporter, televíziós mősorvezetı és szerkesztı; gépészmérnök.

Tanulmányait a Budapesti Mőszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte. 1975-ben jelentkezett a „Riporter kerestetik” címő tehetségkutató mősorba, ahol 3. helyezést ért el.

1977-1983 között a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983-tól a társadalompolitikai szerkesztıség munkatársa, valamint az Ablak állandó mősorvezetı-riportere lett. Szórakoztató mősort is vezetett Ez + Az címmel, ennek egyik népszerő rovata volt a selejtes termékeket ironikusan bemutató Pocsék Áruk Fóruma. İ indította a Nulladik típusú találkozások címő, paranormális jelenségekkel foglalkozó mősort is. Állandó résztvevıje volt a Rádiókabarénak, írásmőveit rendszeresen publikálta a Farkasházy Tivadar nevével fémjelzett Hócipıben.

Egészsége romlását aggódók milliói kísérték, országos szolidaritási mozgalom indult. 1992-ben jelentkezett utoljára nyilvánosan, Mexikóból. 41 évesen halt meg rákban.

Néhány nappal halála elıtt azt mondta: „Három év múlva már senki nem fog emlékezni rám.” Emlékét ma is ırzi az Április 14. Alapítvány és a Déri János-díj, melyet minden évben olyan sokoldalú, kimagasló közéleti szereplıknek adományoznak, akik maradandót alkottak pályájuk során.

Az 1992-ben eltávozott riporter emléke elıtt tisztelegve az ı nevét vette fel 2005. január 13-án a Dunaújvárosi Fıiskola Kommunikációs Intézete és Médiacentruma. A névadó ünnepségen a családtagok mellett feltőntek egykori pályatársai és barátai is. A róla készült térplasztikát az édesanya, dr. Déry Jánosné, dr. Bognár László rektor, Sváby András, az intézet elsı szakmai igazgatója és Molnár István, a Kerpely Antal Kollégium igazgatója leplezte le.

Díjai

• SZOT-díj (1988) csoportosan az „Ablak” címő mősorért • Táncsics Mihály-díj (1992) • Karinthy-győrő (1992, posztumusz)

Dobai Péter (Budapest, 1944. augusztus 12. - )

József Attila-díjas (1976) magyar író, költı, forgatókönyvíró, dramataurg

Fıként újkori témájú történelmi regényeket, valamint verseket és forgatókönyveket ír. A Mafilm dramaturgja és a Balázs Béla Stúdió filmrendezıje.

1944. augusztus 12-én született Budapesten Dobai János és Wlk Klára gyermekeként.

1963-ban érettségizett az Eötvös József Gimnáziumban, matematika szakos osztályban. 1970-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészet-tudományi karán olasz nyelv és irodalom, valamint filozófia és általános nyelvészet szakon tanári diplomát szerzett.

Érettségi után három évig (1963-1965) hajózott a DETERT tengerjáró hajóin, a Földközi-, az Északi- és a Balti-tengeren. Hajókormányosi képesítéssel szerelt le. 1970-1994 között a MAFILM-nél dolgozott mint rendezôasszisztens, késôbb mint dramaturg és forgatókönyvíró. (Hunnia Filmstúdió, Hétfıi Mûhely, stb.). 1973-1974 között Kubában volt ösztöndíjas.

Tagja a Magyar Írók Szövetségének, a Magyar Írók Egyesületének, a Magyar PEN Club Intézıbizottságának, a Magyar Film- és TV-mûvészek Szövetségének, a Forgató-könyvírók Céhének, a Magyar Mővészeti Akadémiának (1992-).

Mővei

• Kilovaglás egy ıszi erıdbıl (versek), 1973 • Csontmolnárok (regény), 1974 • Tartozó élet (regény), 1975 • Egy arc módosulásai (versek), 1976 • Játék a szobákkal (novellák), 1976 • 1964-Sziget (napló-regény), 1977 • Sakktábla két figurával (novellák), 1978 • Hanyatt (versek), 1978 • Lavina (regény), 1980 • Se szó, se törvény (irodalmi forgatókönyv), 1981 • Vadon (regény), 1982 • Háromszögtan (regény), 1983 • Archaikus torzó (tanulmányok, forgatókönyvek), 1983 • Buda-Duna-Pest (elbeszélés), 1983 • Az éden vermei (versek), 1985 • A birodalom ezredese (regény), 1985 • Ív (regény), 1988 • Lendkerék (regény), 1989

• Válogatott versek (versek), 1989 • Vitorlák emléke (versek), 1994 • Önmúltszázad (versek), 1997 • Párbaj, tükörben (novellák), 2000 • Versek egy elnémult klavírra (versek), 2002 • Angyali agresszió (esszék Pier Paolo Pasoliniról), 2002 • Fiúleány (regény) – munkafolyamaban • Ma könnyebb. Holnap messzebb. (versek), 2003

Forgatókönyvei

• Büntetıexpedíció, 1971 • Radetzky-induló, 1976 • Rosszemberek, 1978 • Csontváry, 1979 • A vadász, 1980 • Mephisto), 1980; (Szabó István rendezıvel együtt.) • Redl ezredes I.-II. 1983; (Szabó István rendezıvel együtt.) • Hanussen, 1984; (Szabó István rendezıvel együtt.) • Der Verdacht (F. Dürrenmatt), 1985 • Budavár visszavívása: A.D.1686. 1986 • Eszmélet (MTV: három részes sorozat József Attiláról), 1987 • Kutyaszív (Bulgakov regényébıl), 1988 • Rembrandt van Rijn (élete és munkássága), 1992 • Károly és Zita, 1993 • Sátántangó, 1994 • Guantanamera, 1995 • A fürdıorvos (Csáth Géza élete), 1996 • Magyar kereszt, 2000 • Werckmeister harmóniák, 2000 • Amrita Sher-Gil, 2001 • Római álom, 2002 • Morfium, 2005

Filmrendezések

• Archaikus torzó, BBS, 1970 (elkészültekor: betiltva) • Együtthatók, BBS, 1973 (dokumentumokkal kiegészített játékfilm a magyar

avantgarde és a hivatalos kultúrpolitika harcáról, benne portré Erdély Miklósról, Halász Péterrıl, etc. elkészültekor: betiltva)

• Anyám, MTV, 1975 (elkészültekor: betiltva) • Nagyvásárcsarnok, MTV, 1993 • Hazám a városban

Díjai

• Irodalmi alap nívódíja (1973) • A magvetı Könyvkiadó Nívódíja (1975) • Az Év Legjobb Forgatókönyve (Cannes, 1981) • Cinema Narrativa-díj (1982) • Filmkritikusok díja (1983) • A Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költıje (2000) • Alkotói Nagydíj (MAOE, 2001) • Ferencváros díszpolgára (2001) • A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004)

Eck Imre (Budapest, 1930. december 2. – Budapest, 1999. december 20.) Kossuth-díjas (1978) és Liszt Ferenc-díjas (1978) táncos, koreográfus.

Eck Imre 1930. december 2-án született Budapesten Eck Imre és Árpási Ilona gyermekeként.

Nádasi Ferencnél tanult. 1949-ben lett az Operaház tagja. 1950-1960 között az Operaház magántáncosa volt. 1960-ban Téri Tibor az elsı pécsi balettegyüttes egy évvel korábbi megalapítója Eck Imrét és Lırincz Györgyöt meghívta Pécsre. Eck ebben az évben Kabalevszkij: Komádiások-ját koreografálta. Ettıl az évtıl számítják a Pécsi Balett megalakulását, amely az ország második állandó balettegyüttese lett. Eck 1968-ig igazgatója, késıbb mővészeti vezetıje volt.

Koreográfusi munkássága az 1980-as évek végéig meghatározta a társaság repertoárját. Mőveiben kezdettıl fogva a kor problémáiról szólt, a színpadi tánc korszerő kifejezési formáit kutatta, sajátos nyelvezetet alakított ki, amelyben a jazztánc, az akrobatika és a pantomim elemeit ötvözte a klasszikus balettel. Többnyire inkább kisebb formátumú mőveket készített, amelyekhez szívesen használta fel kortárs magyar zeneszerzık mőveit. Az 1970-es években a folklór is megjelent balettjeiben. Készített koreográfiákat az Operaháznak és külföldre is, mint például Boston, Belgrád, Helsinki.

Koreográfiai munkái

• Csongor és Tünde (1959) • Az iszonyat balladája (1961) • A parancs (1962) • Etődök kékben (1964) • A csodálatos mandarin (1965, 1987) • Magyar babák (1971) • Requiem (1976) • Peer Gynt (1977) • Salome (1980) • Szerelem (1986)

Egressy Zoltán (Budapest, 1967. augusztus 2. –) magyar író, költı, mőfordító, újságíró. Felesége Bertalan Ágnes színésznı.

Az Eötves József Gimnáziumban érettségizett. 1986-tól az ELTE ÁITFK magyar-történelem szakos hallgatója volt, ahol 1990-ben diplomázott. 1990 és 1998-ban újságíróként dolgozott. 1998-ban mutatta be a budapesti Katona József Színház Portugál címő darabját[1], Lukáts Andor rendezésében, amelyet azóta is nagy sikerrel játszanak. Ezt követte, 2000-ben a Budapesti Kamaraszínház bemutatásában a Sóska, sültkrumpli, Sas Tamás rendezésében. Számos mővét vidéki színházak mutattak be. Számos darabja került színpadra külföldön: Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Romániában és Angliában.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak: 46

Díjak, kitüntetések

• 1999 Szép Ernı-díj • 2009 József Attila-díj

Ösztöndíjai

• 1996–1997 Az Új Színház ösztöndíja • 1998–1999 A József Attila Színház ösztöndíja • 2000 Örkény-ösztöndíj • 2001–2002 A Pécsi Harmadik Színház ösztöndíja

Fábry Sándor (Budapest, 1953. november 20.) író, humorista, mősorvezetı, dramaturg a Magyar Köztársaság Érdemes Mővésze.

1953. november 20-án született Budapesten id. Fábry Sándor és Kovácsy Éva második gyermekeként. Egy bátyja van. A belvárosban nıtt fel, családjával sokáig a Kodály köröndön lakott.

18 évesen, 1972. március 15-én benne volt abban a 200 fınyi tömegben, amely a Batthyány-örökmécsesnél énekelte a Himnuszt, amiért többedmagával izgatás bőntette és szabálysértés miatt elıállította a BRFK.[1] Emiatt az MSZMP KB Tudományos-Kulturális és Közoktatási Osztálya nem javasolta egyetemi továbbtanulásra,[2] ennek ellenére mégis elkezdhette ugyanez év szeptemberében a Pécsi Tanárképzı Fıiskolát, majd 1976-78 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–német szakán folytatta tanulmányait. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak 1976-78 között elvégezte a Mafilm Filmíró Iskoláját is. Ezután a tanári pálya helyett 1978 és 1992 között a Mafilm dramaturg-gyakornoka, majd dramaturgja volt, közben 1989-ben elindította a Hócipıben a lap egyik legnépszerőbb rovatát, a Dizájn Centert, amelyet vitt magával 1998-ban induló Esti Showder Fábry Sándorral címő önálló televíziós mősorába is (a Hócipıt 2002-ben végleg otthagyta). 1992 óta szabadfoglalkozású, rendszeresen publikál különbözı lapokban, dramaturgi pályafutása során több mint 40 forgatókönyvet írt szerzıtársával, Kardos Csabával.

Politikailag nemzeti liberális nézeteket vall, a Fidesz aktív támogatója.

Elsı gyermeke, Borbála 2011. március 7-én született meg. Családjával leányfalui otthonukban élnek.[3] 2009 januárjában Malawiban járt, ahol a nevére vett egy árvát, aki a Fábry Alexandre Alassane Keita Junior nevet kapta. A gyereket Fábry itthonról anyagilag és ajándékokkal is támogatja.

Munkássága

A 90-es évek elején figyeltek fel elıször humorára. Rövid idı alatt számos kabarémősor konferansziéja, önálló betétek szerzıje lett a Rádiókabaréban. Az 1998-as humorfesztivál szóvivıje volt.

1994-ben a Soros Alapítvány jubileumi (10 éves), ünnepi mősorát vezette nagy sikerrel.http://www.soros.hu/

1994–95 között a Merlin Színházban 'A pincér közbeszól' címő improvizatív önálló esttel lépett fel, a közelmúltban pedig az Új Színházban tartott önálló komédiás estet 'A Fábry' címmel.

1998 óta önálló mősora van a TV-ben, mely kezdetben az MTV-n Esti Showder Fábry Sándorral címen, majd az elsı évad végén átkerült az RTL Klubhoz, ahol jelenleg is fut, kéthetente csütörtökön 21 óra 10 perctıl ugyanazon a címen. A mősorba fıleg ismert magyar személyiségeket (írók, költık, színészek, humoristák, sportolók stb.) hívnak meg, de szerepeltek már különbözı nemzetiségek, vallások, közszervek (például rendırség, tőzoltóság) képviselıi is, akik általában valamilyen velük megesett humoros történetet mesélnek el. A mősor állandó rovata a show egyik legnépszerőbb eleme, a Dizájn Center, amely fıleg az elmúlt 30–40 évben gyártott és a kereskedelemben egykor kapható termékeket veszi górcsı alá, nosztalgikus emlékeket is megidézve. A mősor ezen részébıl DVD is forgalomba került.

A Fidesz-KDNP pártszövetség rendezvényein is felszólalt, bírálva a médiában elmaradt rendszerváltást.

2009. szeptember 17-én debütált a Legyen Ön is milliomos! új mősorvezetıjeként.

Íróként

• Megint tanú (Bacsó Péterrel, 1994) (a nagy sikerő A tanú c. film folytatása könyvben)

• Elfújta a tigris (Wahorn Andrással, 1994) • Dizájn Center (Hócipı rovata, 1989-2002) • Dizájn Center (könyv, 2005) • Dizájn Center 2 (könyv, 2007)

Rendszeresen publikál magazinokban, újságokban, többek között az Elite Magazin, a Filmvilág, a Népszabadság hasábjain, a Playboyban önálló gasztronómiai rovatot vezetett.

Forgatókönyvíróként

• Vámmentes házasság (1980) • Könnyő testi sértés (1983) • Ördög vigye (1992) • Videoblues (1992) • Megint tanú (1994) • Magyar pizza (1995)

Dramaturgként

o Céllövölde (1990) o Sose halunk meg (1992)

Szereplıként

o Itt a szabadság! (1990) o Roncsfilm (1992)

o Tündérdomb (2000) o Zsiguli (2004) o Cadillac Drive (sorozat) (2006) o Hasutasok (2006)

Gondozásában készült Jeles András Álombrigád és Angyali üdvözlet, Vitézy László Vörösföld, Sopsits Árpád Videoblues és Céllövölde címő filmje is.

Díjai

• Karinthy-győrő (1996) • Bon-bon díj (1997, 2001, 2006, 2007) • Déri János-díj (1998) • Érdemes Mővész (2002) • Eötvös József Sajtódíj (2007)

Fellner Sándor Fellner Sándor (toronyi), építész, szül. Budapesten 1857. megh.? A budapesti mőegyetemen és a dócsi képzımővészeti akadémián tanult. Azután 1876–79) Párizsban dolgozott Garnier, a párizsi nagy Opera építésze mellett. A magyar fıvárosban és vidéken számos magánépületet, kastélyt és palotát épített. Legjelentékenyebb alkotása a késıi csúcsíves formákban épített pénzügyminisztérium palotája a Várban.

Felvidéki Judit (Budapest, 1951. január 7. – ) magyar filmrendezı, forgatókönyvíró.

Felvidéki Judit 1951. január 7-én született Budapesten Felvidéki József és Spiegel Kornélia gyermekeként.

1969-ban érettségizett az Eötvös József Gimnázium (Budapest)ban. 1969-1971 között a Nyomdai Szakmunkásképzı Intézetban kemigráfus fényképészetet tanult, közben amatır filmkészítéssel foglalkozott. 1971-1975 között a Színház- és Filmmővészeti Egyetem rendezı szakán tanult, ahol tanárai voltak Máriássy Félix, Gábor Pál, Szabó István, Illés György, Fábri Zoltán, Horváth Ádám, Petrovics Emil és Deme Gábor. 1975-ben diplomázott; diplomafilmje a Kafka - Koplalómővész volt.

1976 óta a Magyar Televízió drámai osztályának rendezıje. 1986-ban a Magyar Televízió vezetı rendezıje, 1991-ben fırendezıje lett. 1999-ben a Magyar Televízió létszámleépítés miatt megszüntette munkaviszonyát, így szabadúszó lett. 1987-tıl folyamatos rendszerességgel publikál az Élet és Irodalom címő hetilapban glosszákat és publicisztikákat. Írásai jelentek meg a Népszavában, és a Színház címő folyóiratban. A rendezésrıl sorozatot publikált a Videopraktika címő szakmai folyóiratba, szépprózát a LIGET címő irodalmi folyóiratba. 2000-2001 között színészmesterséget tanított a Shakespeare Színitanodában. 2002–tıl folyamatosan tanít színészmesterséget szinkronszínészeknek, és Filmklub keretében filmforgatókönyv írást oktat és filmtörténeti elıadásokat vezet vetítéssel. Irodalmi Kávéházat szerkeszt és vezet Budapesten, Keszthelyen és Hévizen.

Mővei elsısorban fikciós tévéjátékok, tévéfilmek, sorozatok, világ- és magyar irodalmi adaptációk, valamint szerzıi filmek.

Színházi rendezések

• Csillaglány – Kongresszusi Központ. (1984-1985), Soproni Petıfi Színház (1985)

• Prérifarkas – Játékszín (1990) • Álompalinta – Arizóna színház (1990-1991) • Varázsfuvola – Lırinci Színpad (2004) • Kényeskedık – Lırinci Színpad (2005) • Káró Király – RS9 Színház (2006)

Fikcós tévéfilmek

• Koplalómővész (diplomafilm, 1975) • Negyedik forduló (szerzıi tévéjáték, 1977) • Gyümölcsoltó Boldogasszony (tv-fim, 1978) • Két jegygyőrő (tv-film, 1979) • Saroküzlet (tévéjáték, 1979)

• Foltyn zeneszerzı élete és munkássága (tv-film, 1980) • Védtelen utazók (tv-film, 1980) • Szent Színpad (tévéjáték, 1981) • Lomtalanítás (tévéjáték, 1981) • Rettenetes szülık (tévéjáték, 1981-1982) • Lakótelepi mítoszok (tv-film, 1982-1983) • Akár tetszik, akár nem (zenés TV-játék, 1982-1983) • Csillaglány (zenés mesejáték, 1984) • Fabuland (szerzıi tévéjáték, 1984-1985) • Tasso (tévéjáték, 1985) • Az éjszaka vége (tévéjáték, 1986-1987) • Luca néni feltámadása - Nyitott könyv (1988) • Fagylalt, tölcsér nélkül (tv-film, 1989) • Prérifarkas (monodráma - tévéjáték, 1990-1991) • Sajtszínház (mesejáték, 1990-1991) • Álompalinta (zenés mesejáték, 1991-1992) • Franka Cirkusz (tévéjáték, 1991) • Pá, drágám! (szezıi tv-film, 1991-1992) • Oidipus (tévéjáték, 1993) • Változó felhızet (tévéjáték, 1994-1995) • Irány Kalifornia! (tv-film, 1996) • Vadkörték (ifjúsági tévéfilm, 2002)

Portréfilmek

• Öt perc, amíg még élek – Pártos Erzsi portréfilm • Színházi láz – Mesterkurzus Gábor Miklós: Tasso várszínházi próbáiról. (1984) • Mestersége színész - Gábor Miklós – 1996 • Örökös tagság – Gábor Miklós portré – 1997-1998 • 80 éves lenne Gábor Miklós – összeállítás -1999

Dokumentumfilmek

• Szabad élet - 1972 betiltott fıiskolás vizsgafilm • Életke I. II. - 100 éves a Mozgásjavító Általános Iskola – 2003-2004

Irodalmi mősorok

• Vers mindenkinek (kb. 30 rész) 1976-1999 • Öt perc próza (18 rész) - 1995 • Szörnyő Idı (Aradi vértanúk emlékmősor) - 1997 • Megtalált szerep (József Jolán emlékmősor – író: Valachi Anna) – 1998 • És mi van? (6 rész) Rendhagyó beszélgetések az Élet és Irodalom címő

hetilappal • Kacagóra – Sajtszínház - 9 rész (1991) mesejáték sorozat (író-rendezı)

Sorozatok

• Rizikó 9. rész 1992–1993 • Família Kft. 1994-1997 • 7-es csatorna 1997-1998

Díjai

• 1981 Veszprémi Tévéfesztivál - Veszprém Város fıdíja a Védtelen utazók címő tévéfilmért.

• 1983 Veszprémi Fesztivál drámai kategória fıdíja a Rettenetes szülık címő Cocteau adaptációért, valamint a legjobb nıi alakítás díja: Vass Éva filmben nyújtott alakításáért.

• 1990 Karel Capek születésének 100. évfordulója alkalmából a Csehszlovák Kulturális Minisztérium Karel Capek díjban részesítette a Foltyn Zeneszerzı élete és munkássága címő Capek novella televiziós adaptációjáért.

• 1990 Arany Prága Nemzetközi Tévéfesztivál - Drámai Fıdíj a Fagylalt tölcsér nélkül címő tévéfilmért.

• 1990 Veszprémi Tévéfesztivál - Veszprém Város díja a Fagylalt tölcsér nélkül címő tévéfilmért. A legjobb gyermekszereplı díja, a legjobb operatır díja, a legjobb nıi alakítás díja: Kútvölgyi Erzsébet filmben nyújtott alakításáért.

• 1993 Balaton Fesztivál - Zsőri különdíja a Pá, drágám! címő szerzıi tévéfilmért, mely részvételt nyert a Prix Italia Nemzetközi Televiziós Fesztiválra Rómába, ahol a zsőri külön elismerésében részesült.

• 1993 Balázs Béla-díj. • 1997 Monte Carlo Nemzetközi Televiziós Fesztivál - az Irány Kalifornia! címő

tévéfilm részvételt nyert és oklevélben részesült. • 1997 Az Új Múzsa Alapítvány az Év Rendezıje Díj az Irány Kalifornia címő

filmért, mely a hazai Filmszemlén is részt vett. • 2004 35. Filmszemle. Esélyegyenlıség díj „Életke” I.II. címő

dokumentumfilmért.

Fenyı Márta Optix röntgenkép-korrektor, Bioptron-lámpa, Sensolite. E három méltán sikeres találmányt és még számos szabadalmat köszönhetünk Fenyı Mártának, aki elsıként ismerte fel a polarizált fény gyógyító hatását. Mindannyian jól ismerjük már a Bioptron-lámpa áldásos hatásait, de az éven nyilvánosságra hozott találmány még ennél is nagyobb sikereket zsebelhet be. Fenyı Márta és Klein Péter közös munkájának eredményeként létrejött ugyanis a teljes emberi testfelületet kezelı Sensolite polarizált fény-terápiás ágy. Jótékony hatásait hosszú lenne felsorolni. Emellett még sikeres úszókarrier áll a háta mögött. Sikeresnek tartja azt, aki „tudja mi a célja, és ez a cél objektíve jó és hasznos legyen az emberiség számára.”

Ha a sikerre gondol, mi jut az eszébe? Számomra az az igazán jó és kielégítı érzés, ha sokat tehetek az emberekért. Az embereken segíteni és kedves, pozitív visszaigazolást kapni az igazi siker. A sokat adni és sokat segíteni elv úgy érzem, teljeséggel megvalósul az életemben.

Siker a munkában. Siker a magánéletben. Mennyire és hogyan egyeztethetı össze? Kitőnıen! Az esetemben kiválóan. Sikeresnek érzem magam a munkámban és még sikeresebbnek a magánéletemben. Eddigi munkám során nagyon sok emberen sikerült segítenem, akik ezt szeretettel és kedvesen honorálták. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szép családom van, stabil házasságom, 2 lányom és 5 gyönyörő unokám. Jó tudni, hogy mindig számíthatok a családomra, sokat segítenek nekem. Az hogy ügyesen összeegyeztethetı-e, azt saját magunk alakítjuk. Mindenkinek arra van ideje, amit fontosnak tart.

„Mindenki a saját sikerének kovácsa”? A válaszom igen, viszont sokat segíthetnek a körülmények. Egyrészt a család hozzáállása és támogatása. Másrészt szerencsétıl is függ, hogy adott idıben jó helyen legyünk, és a megfelelı emberekkel dolgozzunk. Ha megvan a céltudatosság, a kitartás és a jó cél, akkor biztosan végigvihetjük az elképzeléseinket, de az út mindig nehéz.

Mikor érezte elıször sikeresnek magát? Egész hamar, pontosan 8 évesen. Még azt sem tudtam, hogyan kell fejest ugrani, de önmagamtól, teljesen egyedül megtanultam úszni. Majd ezen felbátorodva jelentkeztem a Budapesti Úszóbajnokságra. Néztem, ahogy ugranak a többiek, aztán megpróbáltam én is úgy tenni, mint ık, végül mell- és gyorsúszásban is elhoztam az aranyérmet. Ekkor kezdıdött életemben a sportkarrier, melyben nagyon szép eredményeket sikerült elérnem. Elsı igazi szakmabeli sikerem 1971-75 közé tehetı, amikor is elkezdtem dolgozni. Elsı találmányomat az Optix röntgenkép-korrektort sokan dicsérték, elıadásokra, kiállításokra és konferenciákra hívtak.

Kit tart Ön sikeresnek? Azt, aki tudja, mit akar, és azt töretlenül végigviszi. Fontos, hogy tudja mi a célja, és ez a cél objektíve jó és hasznos legyen az emberiség számára. Mi élete legnagyobb szakmai sikere? Legnagyobb szakmai sikerem a jelenlegi munkám gyümölcse: a Sensolite gép, mely az egész test kezelésére alkalmas polarizált fénnyel gyógyít. Legnagyobb nem-szakami sikerem pedig a fantasztikus családom!

Mik voltak a sikeressé válás állomásai? Az állomásokat két részre osztanám: a sportkarrierem állomásaira és a szakmai állomásokra. A 8 éves koromban megnyert verseny után komoly szinten folytattam az úszást és eredményes karriert futottam be. Emellett kipróbáltam magam az evezésben és a kosárlabdában is, ahol szintén sikerült megtalálni a helyemet. Szakmai állomások: - a már említett Optix röntgenkép-korrektor volt az elsı találmányom és elsı sikerem is egyben, ezt pedig jó pár másik találmány követett 1980-ban az igazi áttörést a Bioptron lámpa feltalálása és mőködése jelentette - a következı állomás 1990-ben az elsı Bioptron Gyógycentrum megalapítása volt, ahol a mai napig több mint 30 000 beteget sikerült meggyógyítanunk - 2000-ben súlyos betegséggel diagnosztizáltak, amibıl nagy küzdés árán sikerült kigyógyulnom - 2004-ben nyújtottam be a szabadalmi kérvényemet a Sensolite gépre - 2007. fontos és meghatározó állomás volt az életemben, ekkor találkoztam Klein Péterrel, aki felismerte a lehetıséget az ötletemben és kifejlesztette a gépet - 2008 novemberében elkészült a prototípus és az elsı kísérletek elképesztı eredményeket mutattak - végül 2009. június 10-én a nyilvánosság elé léptünk a találmányunkkal és azóta sikerözön ér bennünket.

Mi élete legnagyobb szakmai kudarca/sikertelensége? Nem tudok ilyet mondani. Életem során sok nehézség gördült az utamba, de mindig sikerült úrrá lennem rajtuk. Ezek nem kudarcok, hanem nehézségek, amiket le kell küzdeni.

Ki/kik vagy mi segítették Önt sikerének elérésében? Elsısorban a családom. Különösen a gyermekeim és a férjem, akik akkor is megértıek voltak, amikor elfoglalt voltam, utaztam és sokat kellett telefonálnom. Édesanyám szintén sokat segített a kicsikkel. Mindig tudtam utazásaim során, hogy a gyerekek jó kezekben vannak. Végül pedig a saját jó természetemet említeném meg, ami segített abban, hogy céltudatosan és kitartóan haladjak az úton. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem sikerült ellenségeket szereznem az út során, ugyanis nagyon rosszul viselném a támadásokat.

Mi a siker „receptje”, ha van olyan? Mint már említettem: tudni kell a célt és töretlenül haladni elıre. A cél akkor nemes, ha elırevisz és jó az emberiségnek.

Francsek Imre (Gödöllı, 1864. október 30. – Budapest, 1920. október 23.) magyar építész.

Tanulmányait a budapesti Mőegyetemen végezte. A Fıvárosi Közmunkák Tanácsának volt az építésze. 1892-tıl számos épületet tervezett mind Budapesten, mind vidéken.

Mővei

• a városligeti korcsolyacsarnok; • a volt Budai Polgári Kaszinó, Krisztina tér 1.; • a volt Egyesült Fıvárosi Takarékpénztár, Rákóczi út 11. sz.; • a Gellérthegy szegélyezése és lépcsızete; • a Gellért-szobor környezete; • a szentesi evangélikus templom; • a szarvasi evangélikus templom (az úgynevezett Újtemplom)

Nem ı, hanem a fia, ifj. Francsek Imre építette a Széchenyi fürdı új szárnyát a strand- és népfürdıvel.

Garaczi László (Budapest, 1956. július 17. -) magyar író, költı, mőfordító.

Garaczi László Budapesten született 1956. július 17-én Garaczi László és Csontos Mária gyermekeként.

1976-1981 között a Ho Si Minh Tanárképzı Fıiskola magyar–történelem szakán tanult. 1983-1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el.

1981-1982 között a Kosárfonó és Kefekötı Vállalatnál dolgozott. 1982 óta szabadfoglalkozású író. 1982-1983 között az Akadémiai Könyvesbolt munkatársa volt. 1983-1988 között szabadfoglalkozású közvéleménykutató volt. 1988-tól a Mővészeti Alap tagja.

A posztmodern irodalom képviselıje. A nyelvi formákkal való kísérletezés jellemzi.

Mővei

• Plasztik (elbeszélés, 1985) • A terület visszafoglalása a madaraktól (vers, 1986) • Tartsd szemed a kígyón! (1989) • Imoga (dráma, 1990) • Nincs alvás! (elbeszélés, 1992) • Bálnák tánca (dráma, 1994) • Mintha élnél (1995) • Prédales (1998) • Pompásan buszozunk! (1998) • Az olyanok, mint te (színdarab, 2000) • Csodálatos vadállatok (2001, TV-film: 2005) • Nevetnek az angyalok (2002) • Brahms és a macskák (Toepler Zoltánnal, 2003) • Ambaradan (2003) • Gyarmati nı (próza, 2005) • metaXa (2005) • Plazma (játék, 2005) • Arc és hátraarc (2010)

Díjai

• Móricz Zsigmond ösztöndíj (1985) • Soros ösztöndíj (1987, 1988, 1992) • A Jövı Irodalmáért Díj (1989) • H. C. Kaser-díj (1990) • IRAT-nívójutalom (1993)

• OMI-ösztöndíj (1995) • Krúdy Gyula-díj (1998) • NKA-ösztöndíj (1999-2000, 2002-2003) • Szép Ernı-díj (2001) • Litera-díj (2006)

Gazdag Gyula (Budapest, 1947. július 19. -)

rendezı, forgatókönyvíró, vágó.

Egyetemi tanár az Los Angeles-i UCLA School of Theater, Film and Television Film, Televízió és Digitális Média Tanszékén illetıleg a budapesti Színház- és Filmmővészeti Egyetemen.

1970-ben végzett a Színház- és Filmmővészeti Fıiskola Film és Televízió rendezés szakán Film és Televízió Fıtanszakon (MFA). Fıiskolai tanulmányaival egy idıben, majd azt követıen rendezıasszisztensként dolgozott Szabó István (Bors Máté kalandjai III. [1968], Szerelmesfilm [1970]), Gábor Pál (Horizont [1971]) és más rendezık mellett. 1968-1975 között a Balázs Béla Stúdió tagja, a Stúdió tagsága háromszor választotta meg a vezetıség tagjává (1969-1975). 1977-tıl, megalapításától 1990-ig az Objektív Stúdió Mővészeti Tanácsának tagja volt. 1999-ben a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán DLA végzettséget szerzett.

Oktatói tevékenysége

• Megbízott fıtanszakvezetı, UCLA School of Theater, Film and Television, Department of Film, Television, and Digital Media, 2002, İszi quarter

• Vice Chair of Production, UCLA School of Theater, Film and Television, Department of Film and Television, 1993-1998

• A Film- és Televízió Fıtanszak vezetıje, Színház- és Filmmővészeti Fıiskola, 1990-1993

• Filmmaker in residence, American Film Institute, Los Angeles, 1990-1991: o Narrative workshop o Thesis films counseling o Admissions committee

• Distinguished visiting professor: UCLA Department of Film and Television: o 1990-1991 Winter Quarter (Film Post-production workshop in

Narrative Film) o 1990-1991 Fall Quarter (Film Production workshop in Narrative Film) o A diákok szavazata alapján nominácó: UCLA Mortar Board Faculty

Excellence Award, 1990. május o 1989-1990 Spring Quarter (Advanced Directing in Narrative Film és

Directing Workshop) o 1989-1990 Winter Quarter (Advanced Directing in Narrative Film és

Advanced Documentary Editing) o 1988-1989 Spring Quarter (Directing and Editing the Narrative Film)

• Artist in residence; Film Directing kurzus, Communication Arts Department, College of Santa Fe, 1989-1990 İszi szemeszter

• Artist in residence; mesterkurzusok független film- és videomővészek és egyetemi hallgatók részére: Film in the Cities, St. Paul, Minnesota, 1988

• 1985 óta a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán oktató • A magyar dokumentumfilm története kurzus: Pedagógiai Fıiskola,

Esztergom, 1976 • A színészmesterség alapjai kurzus: A Huszonötödik Színház Stúdiója,

Budapest, 1974-1975

Játékfilmek

• Túsztörténet: forgatókönyvíró, rendezı; 1988 (gyártó cég: Objektív Stúdió, Budapest)

o San Sebastian Film Festival, Spanyolország, a Zsőri különdíja a legjobb férfi alakításért: Beri Ary, 1989

o London Film Festival, Nagy-Britannia, 1989 o Chicago Film Festival, USA, 1989 o Göteborg Film Festival, Svédország, 1990 o Dublin Film Festival, Írország, 1990 o Westword Denver International Film Festival, USA, 1990 o AFI Film Festival, Los Angeles, USA, 1990 o Brighton Film Festival, USA, 1990 o Toronto International Film Festival, Kanada, 1995

• Hol volt, hol nem volt …: Forgatókönyv – társíró, rendezı; 1987 (gyártó cég: Objektív Stúdió, Budapest)

o A külföldi kritikusok Gene Moskowitz Díja a legjobb filmnek, 19. Magyar Filmszemle, 1987

o A zsőri díja a legjobb operatıri munkáért, 19. Magyar Filmszemle, 1987 o Cannes-i Fesztivál, Rendezık Kéthete, Franciaország,1987 o Bruxelles, „L’Age d’Or”, Belgium, 1987 o Locarno Film Festival, a Zsőri különdíja a legjobb férfi alakításért

(Vermes Dávid), Svájc, 1987 o Montreal Film Festival, Kanada, 1987 o Mill Valley Film Festival, California, USA, 1987 o Sitges, Festival of Fantastic Cinema, Spanyolország, Grand Prix, 1987 o Haifa Film Festival, Izrael, 1987 o London Film Festival, Nagy-Britannia,1987 o Cairo Film Festival, Egyiptom, 1987 o Magyar Filmkritikusok Díja az év legjobb játékfilmjének, 1987 o Az év 12 legjobb filmjének listája: Village Voice (New York City), USA,

1988 o Laon Film Festival, Olaszország, 1988 o Istambul Film Festival, Törökország, 1988 o Roma Film Festival, Olaszország, 1988 o Sydney Film Festival, Ausztrália, 1988 o Melbourne Film Festival, Ausztrália, 1988 o Wellington Film Festival, Ausztrália, 1988 o Auckland Film Festival, Ausztrália, 1988 o Belgrád “Fest ‘88”, Jugoszlávia, 1989

o Salerno International Film Festival, Olaszország, Nagydíj, 1989 o Toronto International Film Festival, Kanada, 1995 o Lincoln Center, New York, USA, “Somewhere in Europe – A History of

Hungarian Cinema”, 1998 o Lee Strasberg Theatre Institute, “First Person Cinema” sorozat, Los

Angeles, USA, 2002 o Kuala Lumpur World Film Festival, Malaysia, 2003

• Elveszett illúziók: Forgatókönyv – társíró, rendezı; 1982 (gyártó cég: Objektív Stúdió, Budapest)

o Az Alkotói Zsőri díja a legjobb forgatókönyvnek: 15. Magyar Filmszemle, 1983

o Az Alkotói Zsőri díja a legjobb jelmeztervért: 15. Magyar Filmszemle, 1983

o A Zsőri díja a legjobb nıi alakításért (Udvaros Dorottya) 15. Magyar Filmszemle, 1983

o Figuera da Foz International Film Festival, Portugália, CIDALC díj, 1983

o New York Film Festival, USA, 1983 o Catania Audio-visual Festival, Olaszország, 1983 o Sydney Film Festival, Ausztrália, 1984 o Bergamo Film Festival, Olaszország, 1984 o Aspen Film Festival, USA, 1986 o Pacific Film Archive, Berkeley, USA, “Hungarian Cinema Then and

Now”, 1998

• A kétfenekő dob: Forgatókönyv – társíró, rendezı; 1977 (gyártó cég: Objektív Stúdió, Budapest)

o Cinemathèque, Párizs, Franciaország, 1978

• Bástyasétány hetvennégy (nyilvános vetítése 1984-ig betiltva): Forgatókönyv – társíró, rendezı, társ-vágó; 1974 (gyártó cég: Hunnia Filmstúdió, Budapest)

o Göteborg Film Festival, Svédország, 1986 o Festival of Film Musicals, Public Theater, New York, USA, 1987 o Az év 12 legjobb filmjének listája: Village Voice (New York City), USA,

1987 o UCLA Film & Television Archive, “Gotta Sing, Gotta Dance – Musicals

from Around the World”, Los Angeles, USA, 2000 o Festival of Banned Films, London, Riverside Studios Cinema, Nagy-

Britannia, 2002. február o Freedom Film Festival, Berlin, Akademie der Künste, Los Angeles,

Clarity Theatre, USA, 2002

• A sípoló macskakı (külföldi vetítése 1979-ig betiltva): Forgatókönyv – társíró, rendezı, társ-vágó; 1971 (gyártó cég: Stúdió 2, Budapest)

o A Magyar Filmkritikusok Díja az év legjobb elsı filmjének, 1972 o Göteborg Film Festival, Svédország, 1986

o Cinemathèque, Montreal, Kanada, 1996 o XIV Torino International Film Festival, Olaszország, 1996 o Pacific Film Archive, Berkeley, USA, “Hungarian Cinema Then and

Now”, 1998 o Freedom Film Festival, Berlin, Akademie der Künste, Los Angeles,

USA, Clarity Theatre, 2002

Dokumentumfilmek

• A Poet on the Lower East Side: A Docu-Diary on Allen Ginsberg (Egy költı a Lower East Side-ról) hosszú dokumentumfilm: producer, rendezı, vágó, 1997 (gyártó cég: Sundance Channel, USA)

o 6. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, Budapest, 1998 o Budapesti İszi Fesztivál, 1998 o Boston Museum of Fine Arts, USA, “Beatniks and Poets”, 2002

• Chroniques Hongroises I – II. (Magyar krónikák) hosszú dokumentumfilm: társíró, rendezı; 1991 (gyártó cég: IMA Productions, Les Films d’Ici, La Sept, Párizs, Franciaország)

• Társasutazás hosszú dokumentumfilm: író, rendezı; 1984 (gyártó cég: Objektív Stúdió, Budapest)

o Forum des Jungen Films, Berlin, NSzK, 1985 o Cinéma du Rèel, Párizs, Franciaország, 1985 o London Film Festival, Nagy-Britannia, 1985 o Amiens Film Festival, Franciaország, 1986 o Jewish Film Festival, Brüsszel, Belgium, 1987

• A bankett hosszú dokumentumfilm: író, rendezı; 1979 (gyártó cég: Objektív Stúdió, Budapest) (nyilvános vetítése 1982-ig betiltva)

o A zsőri különdíja a legjobb dokumentumfilmnek, Magyar Filmszemle, 1982

o A Magyar Filmkritikusok Díja az év legjobb dokumentumfilmjének, 1982

• A határozat hosszú dokumentumfilm: Társíró, rendezı, vágó; 1972 Társ-rendezı: Ember Judit (gyártó cég: Balázs Béla Stúdió, Budapest) Nyilvános vetítése 1984-ig betiltva)

o Az Alkotói Zsőri különdíja a legjobb dokumentumfilmnek: 17. Magyar Filmszemle, 1984

o Forum des Jungen Films, Berlin, NSzK,1985 o Edinburgh International Film Festival, Nagy-Britannia, 1985 o London Film Festival, Nagy-Britannia, 1985 o New Directors, New Films, Museum of Modern Art, New York City,

USA, 1986 o Minneapolis Film Festival, USA, 1986 o Jerusalem Film Festival, Izrael, 1986

o Cinéma du Rèel, Párizs, Franciaország, 1987 o Minden idık 100 legjobb dokumentumfilmjének listája: International

Documentary, Los Angeles, USA, 1996

• A válogatás középhosszú dokumentumfilm: Író, rendezı, vágó; 1970 (gyártó cég: Balázs Béla Stúdió, Budapest) (Nyilvános vetítése 1982-ig betiltva)

o A zsőri különdíja a legjobb dokumentumfilmnek Kıszegi Film Fesztivál, 1970

o Centre Georges Pompidou, Párizs, Franciaország, 1983 o Margaret Mead Film Festival, New York City, USA, 1986

• Hosszú futásodra mindig számíthatunk… rövidfilm: Író, rendezı, vágó; 1968 (gyártó cég: Balázs Béla Stúdió, Budapest)

o A zsőri különdíja, Miskolci rövidfilmfesztivál, 1969 o Oberhausen Film Festival, NSzK, 1969 o Innsbruck, Ausztria, 1983 o Centre Georges Pompidou, Párizs, Franciaország, 1983

Fıiskolai vizsgafilmek

• Szeretlek, szervusz, Spanyolország rövid játékfilm (gyártó cég: Színház- és Filmmővészeti Fıiskola, Budapest) Író, rendezı; 1968.

• Elıjáték rövid játékfilm (gyártó cég: Színház- és Filmmővészeti Fıiskola, Budapest) Író, rendezı, vágó; 1967.

(A Színház- és Filmmővészeti Fıiskola programjának része, Nagydíj, Oberhausen Film Festival, NSzK, 1968.)

• Az ünnepnap rövid dokumentumfilm (gyártó cég: Színház- és Filmmővészeti Fıiskola, Budapest) Író, rendezı, vágó; 1966.

• Megy a hajó lefelé… rövid dokumentumfilm (gyártó cég: Színház- és Filmmővészeti Fıiskola, Budapest) Író, rendezı, vágó; 1966.

Színházi rendezések

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 18

• Tégy a győlölet ellen Szabadtéri koncert a győlölet ellen Budapest utcáin, 1993.

• Candide (Leonard Bernstein, Hugh Wheeler, Richard Whilbur, John Latouche & Stephen Sondheim) Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1992.

• A kopasz énekesnı (La cantatrice chauve) (Eugène Ionesco) Greer Garson Theater, Santa Fe, 1989.

• Szöktetés a szerájból (Die Entführung aus dem Serail) (Wolfgang Amadeus Mozart) Magyar Állami Operaház, Budapest, 1987.

• Radnóti naplója (Radnóti Miklós) Radnóti Színpad, Budapest, 1986.

• A vihar (The Tempest) (William Shakespeare) Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1986.

• Tom Jones (Henry Fielding) Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1985. • Pantagleize (Michel de Ghelderode) Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1984. • A víg özvegy (Die lustige Witwe) (Lehár Ferenc, Victor Leon & Leo Stein)

Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1981. • A melegház (The Hothouse) (Harold Pinter) Csiky Gergely Színház, Kaposvár,

1981. • A nehéz Barbara (Težka Barbora) (Jan Werich, Jiří Voskovec & Jaroslav Ježek)

Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1980. • Kabaré (Cabaret) (John Kander, Joe Masteroff & Fred Ebb) Csiky Gergely

Színház, Kaposvár, 1980. • Augusztusi vasárnap (Šrpnova Neñele) (František Hrubín) Csiky Gergely

Színház, Kaposvár, 1979. • Candide (Leonard Bernstein, Hugh Wheeler, Richard Whilbur, John Latouche

& Stephen Sondheim) Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1978. • Oszlopos Simeon (Sarkadi Imre) Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1976. • Május 35 (Erich Kästner, Litvay Nelly, Weöres Sándor, Jeney Zoltán) Csiky

Gergely Színház, Kaposvár, 1976.

Televíziós rendezések

• Soyez les bienvenus I – XIII. Francia nyelvlecke-sorozat, 1981. • Kedd / A Balázs Béla Stúdió története I – II. dokumentumfilm, 1980.

(sugárzása 1991-ig betiltva) • Bambini di Praga, 1947 (Bohumil Hrabal) TV-film, 1980. • Mikor megszülettem … dokumentumfilm, 1979. (sugárzása betiltva) • Az emberi test I – VIII. Tudományos ismeretterjesztı sorozat, 1978. • Házigazda: Lakatos Menyhért dokumentumfilm, 1978. • A három jószívő rabló (Thorbjörn Egner) TV-mesejáték, 1978. • Szőkebb hazánk, a Naprendszer I – VI. Tudományos ismeretterjesztı sorozat,

1976. • A bevonulás (sugárzása betiltva) dokumentumfilm, 1975. Társrendezı:

Grunwalsky Ferenc • Asszonyok a palóc nagycsaládban Néprajzi dokumentumfilm, 1975. • Boldog békeidık I – VIII. Dokumentumfilm-sorozat, 1973. Társrendezı:

Grunwalsky Ferenc, Ragályi Elemér

Hanglemez rendezés

• Szerelmes versek (75 szerelmes vers, a világ- és magyar irodalom klasszikus költıitıl) Hungaroton (SLPX 13981-82) 1985.

Retrospektív vetítés-sorozatok:

• Sydney Film Festival, Ausztrália, 1985. • Museum of Modern Art, New York; USA, 1987.

• Pacific Film Archives, Berkeley; USA, 1987. • UCLA Film and Television Archive, Los Angeles; USA, 1987. • Chicago Art Center, Chicago; USA, 1987. • Film in the Cities, St. Paul; USA, 1987. • Cleveland Cinematheque, Cleveland; USA, 1987. • 12th Hong Kong Film Festival; Hong Kong, 1988. • Boston Museum of Fine Arts, Boston; USA, 1988. • Art Center, Portland, Oregon; USA, 1988. • Center for Contemporary Art, Santa Fe; USA, 1989. • Westword Denver International Film Festival, USA, „Recognition of

Outstanding Achievement in the Art of Film”, 1989. • 36th Robert Flaherty Seminar, USA, 1990. • UCLA Film and Television Archive, USA, „Hungarian Rhapsody”, 1995.

Vágó 9 filmben, többek között: Vörös Rekviem, rendezte Grunwalsky Ferenc, 1975., Kivételes idıszak, rendezte Szörény Rezsı, 1970.

Színész, kisebb szerepek 6 filmben, többek között: Szabó István (Tőzoltó utca 25 1973., Bizalom 1979., Redl ezredes 1985.), és Rózsa János (Álmodó ifjúság 1974.), rendezésében.

Zsőritagságok, alkotómőhelyek [szerkesztés]

Mővészeti vezetı: Filmmakers Lab, Sundance Institute, Sundance, Utah, USA, 1997. június óta

Tutor: Binger Institute, Script Development és Script to Screen Program, Amsterdam, Hollandia, 2002. szeptember óta

• A Játékfilm kategória zsőrijének elnöke: 36. Magyar Filmszemle, 2005, Budapest

• Moderátor, Nemzetközi Film panel: “Around the World in 10 Days” 2003 Sundance Film Festival, Park City, 2003. január

• Tutor: Re-Sources 1, Pan European Script Development Workshop, Bled-Selo, Szlovénia, 2002. március

• Mővészeti vezetı: 5th Central European Screenwriters Lab, Průhonice, Csehország, 2001. november

• Tutor: Triangle 3 CILECT/GEECT/MEDIA II nemzetközi mőhely, Chieri, Turin, Olaszország, 2001. február

• A Zsőri elnöke: “Camera Hungaria 2000” Televíziós Fesztivál, Szeged, 2000. december

• Mővészeti vezetı: 4th Central European Screenwriters Lab, Prága, Csehország, 2000. november

• A Nemzetközi Zsőri tagja: AFI Fest 2000, Los Angeles, 2000. október • Mővészeti tanácsadó: Screenwriters Lab, Sundance Institute, Sundance, Utah,

2000. január

• Mővészeti vezetı: 3rd Central European Screenwriters Lab, Seregélyes, 1999. augusztus

• A Dokumentumfilm kategória zsőrijének elnöke: 30. Magyar Filmszemle, 1999, Budapest

• A Nemzetközi Zsőri társelnöke: Sundance NHK International Filmmakers Award, 1999 Sundance Film Festival, Park City, Utah, USA

• Tutor: Triangle 2 CILECT/GEECT/MEDIA II nemzetközi mőhely, Terni, Olaszország, 1998. október

• Mővészeti vezetı: 2nd Central European Screenwriters Lab, Seregélyes, 1998. augusztus

• Mentor: First Moonstone Filmmakers Lab, Connemara, Írország, 1997. november

• A válogatóbizottság tagja: Sundance NHK International Filmmakers Award 1997

• Mővészeti vezetı: First Central European Screenwriters Lab, Seregélyes, 1997. július

• Mővészeti tanácsadó: Sundance/Interunion Screenwriters Lab, Búzios, Brazília, 1996. június

• Mővészeti tanácsadó: Filmmakers Lab, Sundance Institute, Sundance, Utah, 1996. június

• Mővészeti tanácsadó: III. Sundance/IMCINE Screenwriters Lab, Cuernavaca, Mexikó, 1995. november

• Mővészeti tanácsadó: Filmmakers Lab, Sundance Institute, Sundance, Utah, 1995. június

• Mővészeti tanácsadó: Sundance Screenwriters Lab, Cauquenes, Chile, 1995. március

• a Latin-amerikai Szekció zsőrijének tagja: 1995 Sundance Film Festival, Park City, Utah

• a Kék Szalag zsőri tagja: 11th IDA Documentary Award: International Documentary Association, Los Angeles, 1994

• Mővészeti tanácsadó: Filmmakers Lab, Sundance Institute, Sundance, Utah, 1994. június

• A Felügyelı bizottság tagja: European Film College (Ebeltoft, Dánia), 1992-1994

• A Zsőri tagja: 6th és 10th IDA/David Wolper Student Documentary Achievement Award: International Documentary Association (IDA) Los Angeles 1989 és 1993

• A Játékfilm-kuratórium tagja: Magyar Mozgókép Alapítvány, 1989-1993 • A zsőri tagja: 2. Festival International de Programmes Audiovisuels (FIPA)

Cannes, 1988 • A zsőri tagja: 2. Festival de la Fédération Internationale des Cinéclubs,

Poitiers, Franciaország, 1983 • A zsőri tagja: Rencontres Henri Langlois, Tours, Franciaország, 1978

Gerlóczy Gedeon (Budapest, 1895. június 28. – Budapest, 1975. július 30.) magyar építész.

Gerlóczy Gedeon híres orvos dinasztiából származott, de ı a családi hagyományokat megtörve a Budapesti Királyi József nádor Mőegyetemen szerzett diplomát. Professzora Hültl Dezsı irodájában kezdett dolgozni, majd Münchenben folytatta mérnöki tanulmányait, az ottani Politechnikum-ban Thirsch professzor mellett. Külföldi tartózkodása alatt járta a múzeumokat, mőemlékeket, győjteményes kiállításokat és ezek képeirıl-tárgyairól színes krétarajzokat készített.

1919-ben jött haza és újból beállt Hültl Dezsı irodájába dolgozni. Ebben az idıben fedezte fel a Csontváry képeket, melyeket az örökösök fillérekért akartak eladni. A képek árverésén meg is vette a legtöbbet. A húszas években önálló tervezıirodát nyitott. Néhány vidéki – Gyulai evangélikus templom (1927), Békéscsabai 100 ágyas sebészeti pavilon (1935) – tervezési feladat után – közel négy évtizeden keresztül – Budapesten dolgozott, mint elismert, jó nevő építész.

Korai tervezési periódusában néhány eklektikus, neobarokk villája épült fel, majd részese lett a Budapest II.kerület Napraforgó utcában "Bauhaus" mintára felépülı kísérleti lakótelep létrehozásának. Tervei szerint épült meg a Napraforgó utca 19. sz. villa, mely már egyértelmően a modernista felfogásra utal.

Az 1930-as évek elején épített villái után 1938-ban elsı díjat nyert a tabáni gyógyszálló tervpályázaton (Dávid Károly[1]-al,Lauber Lászlóval és Nyiri Istvánnal).1940-ben – Körmendi Nándorral és Grundböck Bélával együtt – készített terv szerint épült fel az (OTI) Országos Társadalombiztosítási Intézet Baleseti kórháza a Fiumei úton. 1941-ben kivitelezték az általa tervezett Madách Kamaraszínházat és a Petıfi Sándor utca - Párisi utca saroktelkére épített lakóházat, földszintjén passzázzsal, mely utóbbi Budapest egyik legsikerültebb modern bérpalotája. Ez idıben vett részt a Nemzeti Sportcsarnok pályázatán, ahol több pályázóval együtt elsı díjat nyet. (Rimanóczy Gyula, Müller Misa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre).A megbízást az elsı díjban részesített tervezık együtt kapták meg, így a megvalósult Nemzeti Sportcsarnok közös alkotásuk.

1944–1948 között a Képzımővészeti Fıiskola tanára volt, majd 1950–1961-ig az IPARTERV-ben dolgozott nyugdíjazásáig. IPARTERV-i tevékenységérıl nincsenek ismert adatok, azon kívül, hogy 1962-ben az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton – Südi Ernıvel és Wagner Lászlóval együtt – elsı díjat nyert (a megvalósult épület Wagner László munkája). Építész tervezıi tevékenységét 67 éves korában, 1962-ben fejezte be.

Szakíróként is mőködött. Kiemelkedı érdeme Csontváry hagyatékának felfedezése és megırzése. Négy évtizeden keresztül fáradozott azért, hogy a mővek mővészi értékük szerint megbecsülésben részesüljenek.

Megépült épületei

• Gyulai Evangélikus templom. 1927. • Budapest.VIII.Bródy Sándor utca 5-7.Magyar Rádió udvari szárny. 1927-1928. • Budapest.XI.Fehérvári út 37. Rendır lakótelep. 1928. • Budapest.XIII.Reitter Ferenc utca 7. lakóház. 1929. • Budapest.II.Napraforgó utca 19. villa.1931. • Budapest.VIII.İr utca 4. lakóépület. 1932-1933 • Budapest.XIV.Bonyhádi út 17. neobarokk villa. 1934-1935 • Békéscsabai kórház. 100 ágyas sebészeti pavilon. 1935 • Budapest.VII.Madách sugárút torkolatára kiirt tervpályázat.1935.(A

megvalósult épület Wälder Gyula terve). • OTI Baleseti kórház. Budapest.VIII. Fiumei út 13-17. (Körmendi Nándorral

együtt) 1937-1939 • Budapest.XIII. Katona József utca 5. lakóépület. 1937 • Budapest.XII.Roskovics utca8. lakóház. 1939-1940 • Budapest.II. Jurányi utca 6. lakóház. 1940. • Madách Szinház. Budapest.VII. Madách tér 6. 1940. (Ma: Örkény Színház) • Budapest.III.Szépvölgyi út 3/a lakóház. 10941 • Budapest.VII. Rumbach Sebestyén utca 17. lakóépület. 1941 • Budapest.XIV. Gizella út 37/a lakóépület. 1941-1942. • Budapest.V. Petıfi Sándor utca 12 - Párisi utca 6. sarok lakóház. 1941-1942. • Nemzeti Sportcsarnok. Budapest.XIV. Istvánmezei út 1-3.(tervezıtársak:

Rimanóczy Gyula, Müller Miksa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre). • Budapest XIV. Kerékgyártó utca 4. lakóház 1933.

Könyvei

• Építészet városesztétika. (Budapest. 1949) • Csontváry emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar irásaiból és a

Csontváry irodalomból.Szerkesztette: Gerlóczy Gedeon. Mővészet és Elmélet (Budapest. Corvina. 1977)

Gerster Kálmán (Pest, 1850. okt. 9. – Bp., 1927. aug. 25.): építész.

1870-tıl a bécsi képzımővészeti ak.-n Hansen növendéke volt, majd Olaszo.-ban képezte tovább magát. Deák Ferenc síremlékén (1884–87-ben készült el) kívül jelentısek díjnyertes pályázati munkái, az 1902-ben Stróbl Alajossal közösen készített Erzsébet-emlékmő és Kossuth-mauzóleum (1907-ben készült el). Középületeinek nagy részét vidéken építette, így a debreceni kórházat, iglói színházat, gyulafehérvári törvényszéki palotát stb. Mőveiben a klasszikus stílus beható ismerete tükrözıdik. Egyik alapítója és elsı ig.-ja volt a Nemzeti Szalonnak. –

Giergl Kálmán (Pest, 1863. június 29. – Nógrádverıce, 1954. szeptember 10.), a magyar eklektika korszakának jelentıs építésze. A Györgyi-Giergl mővészcsalád tagja.

Tiroli gyökerő, mővészeti tevékenységérıl már régóta ismert pesti polgári családba született. Édesapja Giergl Henrik (1827-1871), korának híres üvegmővese volt, míg másodunokatestvérei között találjuk Györgyi Géza építészt (1851-1934), aki a budai királyi palota, a Mőegyetem "K" épülete és más középületek tervezésében vett részt, és Györgyi Kálmán mővészeti írót (1860-1930), aki az Országos Magyar Iparmővészeti Társulat igazgatója és a Magyar Iparmővészet címő folyóirat szerkesztıje volt.

Giergl Kálmán a pesti Mőegyetemen, majd a berlini Kunstakademie-n végezte tanulmányait. Pályáját a német fıvárosban a Gropius és Schmieden cégnél kezdte. Hazatérése után Hauszmann Alajos tanársegédje lett a Mőegyetemen, aki saját tervezıirodájában is jelentıs munkákat bízott rá. Ekkoriban kezdett együtt dolgozni a Hauszmann-iroda másik tehetséges tagjával, Korb Flórissal (1860–1930). Hauszmann több fontos középület tervezésébe vonta be a két tehetséges ifjút. Így az Alkotmány utcai törvényszéki épület, a New York-palota és az Igazságügyi palota tervezésébe, de a Budavári Palota kibıvítésébe is.

1893-ban mindketten kiváltak a Hauszmann-irodából és társas viszonyba léptek. Elsı nagyobb szabású közös mővük a Pesti Hírlap budapesti székháza volt. Együtt tervezték az 1896-os Ezredéves Kiállítás több, utóbb lebontott pavilonját. Az Erzsébet híd pesti hídfıjénél az építtetı Klotild fıhercegasszonyról elnevezett két 1901-ben épült iker-palota és az 1902-ben emelt Király-bérház tervezése is nevükhöz főzıdik. Az 1902-es pályázat nyerteseiként kapták a megbízást a Zeneakadémia tervezésére. Ez az 1904–1907 között kivitelezett Liszt Ferenc téri épület tekinthetı fı mővüknek. A rákövetkezı években készült el terveik szerint a budapesti Mária utcai Szemészeti Klinika, majd az Üllıi úti Sebészeti- és Belklinika. Korb és Giergl 1906-ig vagy 1909-ig, más adatok szerint 1914-ig dolgozott együtt.

Giergl Kálmán sokat utazott Európában, Amerikában, Közel- és Távol-Keleten. Jelentıs mőgyőjteményének jegyzékét az Iparmővészeti Múzeum ırzi.

Tervek és épületek

• New York Palota, Budapest (Hauszmann és Korb, 1894) • Igazságügyi Palota, Budapest • Klotild Palota, Budapest (Korb, 1901) • Király-Bérház, Budapest (Korb, 1902) • Liszt Ferenc Zeneakadémia, Budapest (Korb, 1907) • Luxus Áruház, Budapest (Korb, 1911) • Egyetemi Könyvtár Kolozsvár (Korb, 1906-1907)

Góth Sándor 1890 - elvégzi a Színmővészeti Akadémiát 1890 - 91 - Debrecenbe szerzıdik 1891 - 92 - Aradon játszik 1892 - 1894 - Temesvárott tagja a társulatnak 1894 - 1896 - Kolozsvárott szerepel 1896 - 1910 - A Vígszínház alapító tagja 1910 - 1914 - A Magyar, majd ismét a Vígszínházban játszik 1921 - 22 - A Renaissance Színház igazgatója és színésze is egyben 1923-1932 - ismét csak a Vígszínházban 1931 - 1939 - a Színmővészeti Akadémián drámai és vígjátéki gyakorlatot tanít. 1932 - 33 - A Magyar Színház tagja 1933 - 34 - A Fıvárosi Operettszínház egyes darabokra szerzıdteti színésznek és rendezınek 1934 - 35 - Ismét a Vígszínházban játszik 1935 - 1937 - A Nemzeti Színház tagja 1937 - 38 - A Belvárosi és Mővész Színházban lép színpadra. 1927 - 28, majd 1930 - 1933 között - A Magyar Színházban vállal fellépéseket 1930, 1932 - 33 - A Belvárosi Színházban játszik 1936 - A Royal, 1939 - a Városi, 1941 - a Madách Színházban szerepel 1941-tıl - származása miatt nem szerzıdtetik. 1945 - a Medgyaszay, majd 1945 - 46 - a Belvárosi Színházban játszik 1946 - még fellép a Fıvárosi Operettszínházban 1945 - 46 - rendez a Belvárosi Színházban 1946 - a Pesti Színházban is színre visz darabot, magántanítványai mellett

Budapesten született. A Színiakadémia elvégzése után Debrecenben, majd Kolozsvárott játszik. 1896-ban a megalakult Vígszínház tagja lesz, s néhány rövidebb-hosszabb vendégjátékot leszámítva évtizedekig itt mőködik. A harmincas években tanár a Színmővészeti Akadémián, s mint színész a Nemzeti Színház kötelékébe lép. Kivételes mőveltségével, gazdag színészi eszköztárával, könnyed játékmódjával a vígszínházi stílus egyik megteremtıje. Különösen vígjátékokban, kortárs francia és magyar szerzık darabjaiban volt utolérhetetlen. Gyakran játszott együtt feleségével, Kertész Ellával. Rendezıként is elsısorban vígjátékokat és kortárs mőveket állít színre. Termékeny mőfordító. A II. világháború alatt például Moliere összes mővét lefordítja. Az 1910-es években, a némafilmek idején foglalkoztatott filmrendezı, s több filmben ı maga is szerepel, sıt, önálló színmőveket is ír.

A gyerekkori elkötelezettség

"Alig tizenhárom esztendıs nebuló voltam - meséli pályája derekán visszaemlékezve Góth -, amikor az önképzıkörben tartott Arany- és Petıfi-szavalataim után az önképzıkör tanárelnöke, egyébként osztályfınököm, rábeszélt, hogy színész legyek. Engem tehát senki se okoljon! A hetedikben már olyan türelmetlenül vágytam a pálya után, hogy be sem várva a nyolcadikat, beiratkoztam

az Akadémiára és a következı évben, magánúton végeztem a nyolcadik osztályt. Érettséginél - életemben nem elıször, majdnem nagy bajba kerültem és csak a színészi "presztízs" mentett meg. Petıfi "Az apostol"-áról tartottam hosszú értekezést, amelyben rettentıen megtámadtam Beöthy Zsoltot. Hogy utolsó percben nagyobb baj nem lett, azt a vizsgáztató miniszteri biztosnak köszönhetem, aki legyintett egyet és azzal a kiáltással, hogy - bolond színész - futni hagyott. Ugyanígy menekültem ki a csávából fiatal, hadgyakorlatos tiszt koromban is. A fegyvergyakorlatok végén, az utolsó napon a fıparancsnok: Lipót Szalvátor fıherceg megbeszélésre hívta össze a tisztikart egy erdei tisztáson. Én hátul álltam, s azt hittem, hogy jól fedezve vagyok, és rágyújtottam egy cigarettára. A fıherceg észrevette. Nem szólt semmit, csak egy lesújtó pillantást vetett rám. Már elıre láttam magamat a rácsok mögött töprengeni a józan ész fölött, amikor a megbeszélés befejeztével a fıherceg mellettem elhaladt. Haptákba vágtam magam, de olyan keserves arcot vághattam jobb jövım reményében, hogy a fıherceg elnevette magát és hátraszólt az ezredesemnek: "Hagyják ezt a bolond színészt!" Megmenekültem."

A színészakadémián

"(.) Az Akadémián, hogy el ne térjek, simán ment minden. Tanáraim közül különösen Ujházy és Nagy Imre kedveltek. Természetesen, drámai hısnek készültem." Nem csak tanárai, hanem a korabeli sajtó is hamar felfigyel tehetségére. 1889-ben, másodéves vizsgaelıadása alkalmával például ("Borgia Lucretia" és "Alfonz úr") a következıket írja róla a "Fıvárosi Lapok" (91.szám.): "(.) Végül még Góth Sándort említjük meg, ki mindkét darabban pompásan maszkírozott szolga volt s a vígjátékban ügyesen mondta el mondókáit is. Csak másodéves lévén, még reménységgel várjuk további haladását." Késıbb Csiky Gergely "Jóslat" címő darabjában is feltőnı sikerrel vizsgázik. Mint akadémiai növendék a Nemzeti Színház elıadásain többször is játszik nagyobb szerepeket. "(.) Elsı sikeres pesti fellépésem azonban nem a Vígben folyt le, ahova Ditrói Kolozsvárról késıbb többünket felhozott magával, hanem még mint akadémiai növendék arattam "sikert" a Nemzeti Színház színpadán. "A bagdadi hercegnı" címő francia szalondarabban egy inast "alakítottam". De szerepemnek, úgy látszik, kissé túlságosan nagy fontosságot tulajdonítottam, és annyira ki találtam domborítani, hogy karikatúra lett belıle. Zajosan megtapsoltak" - emlékezik vissza 1929-ben a "Délibáb" címő hetilap hasábjain.

A pályakezdés esztendeje

1890-ben záróvizsgáját követıen a tehetséges, fiatal mővész színiakadémiai diplomával a kezében Valentin Lajos debreceni színigazgatóhoz szerzıdik, s egy akkor népszerő spanyol darab, Echegaray "A nagy Galeottó"-jának egyik fıszerepében, Ernestó alakjában kell bemutatkoznia. A szerepet tudja, hiszen mint színinövendék már tanulta ezt a darabot. Nagy reménykedéssel indul útnak otthonról, Budapestrıl. A Nyugati pályaudvar elıcsarnokában meglepetésére ott találja tanárát, a Nemzeti Színház daliás hısszerelmesét és tragikusát, Nagy Imrét.

- Téged várlak. Ne válts jegyet. Én már megvettem mindkettınknek. Gyorsvonat - elsı osztály. Veled utazom. Igazgatóddal levélben megállapodtam, hogy Galeottóban én játszom Don Juliánt. Én akarlak a debreceni közönség elé vezetni. A fiatal mővész valósággal szédeleg a boldogságtól, s a bemutatkozás kitőnıen sikerül. Nagy Imre vezetésével lép tehát a közönség elé a huszonegy éves Góth Sándor. (Olyan kérdést pedig fel sem vetek, hogy ma mely nagynevő, sztárgázsira kacsingató színész tenné meg ezt kezdı színészpalántával.) Sokan úgy tartják, hogy Góth elindulásának körülményei szimbolikusak szinte egész életpályájára nézve. Nem kell magát Thespis vándorkordéján rázatnia, hanem folyvást sebesen elıre, sıt, mindig elsı osztályon! Apró kis akadályok, kudarcok elıfordulnak ugyan néha, de hiszen a gyorsvonat is megáll néha nyílt pályán. Utána annál gyorsabban hozza helyre a késedelmet, és mindig célba fut.

Erdélyben

1891-92-ben Aradon játszik, majd 1892-1894-ben Temesvárott tagja a társulatnak. 1894 januárjában Kolozsvárra hívják meg, Ditrói Mór kitőnı vezetése alá, Hegedős Gyulával, Szerémy Zoltánnal és Gál Gyulával kerül egy társulatba, ahol Rómeó szerepében aratja elsı sikerét. "(.) Kétévi kolozsvári mőködés után Pest következett. A közönség melegen búcsúzott el tılem. Erre vall legalábbis, hogy győjtést indítottak, hogy valamely emléktárggyal megajándékozhassanak. Ma sem értem, miért éppen egy alumínium zsúrasztalkát nyújtottak fel a zenekarból egy, mondjuk, értékes győrő helyett. Oda is adtam a szobaasszonyomnak tartozásom, a több hónapi lakbérhátralék fejében." - Szegény Góthnak fogalma sincs arról, hogy akkoriban az alumínium a gyémántnál is ritkább, és felettébb drága fémnek számított. Ma platinával helyettesítik azt, amit akkoriban az alumínium jelentett, hiszen laboratóriumi körülmények között tudtak 1894-96 körül még igen csekély mennyiségben elıállítani. Jellemzı, hogy a méregdrága millenniumi emlékérem számozott, kevéske példányát is alumíniumból állítják elı, a többszörösen olcsóbb arany emlékéremhez képest. Húsz-harminc évvel késıbb ezek a tompaszürke könnyőfémbıl készült érmek filléres semmiségekké törpülnek, a tömeges alumíniumgyártás idején. Ma senkinek sem jut eszébe, hogy ezek a kezdeti alumíniumtárgyak a platina árával vetekedı különlegességnek számítanak akkoriban. Egy millenniumi vékonyka emlékérem láttán pedig kevéssé hisszük. Ezután Krecsányi Ignác társulatához szerzıdik, Pozsonyban és Budán játszanak. Vidéki mőködése alatt játssza Hamletet, Jagót, Lucifert, Figarót, Mizantrópot, stb.

Az elsı vígszínházi esztendık

Ditrói Mór az l896-ban megnyíló Vígszínházba Hegedős Gyulával, Szerémy Zoltánnal és Gál Gyulával egyetemben ıt is magával viszi. Ám kevesen tudják, hogy vígszínházi tagságának elsı két esztendejében nem is igen jut szóhoz a kissé elhízott Góth Sándor. Mindössze egy szerepet játszik, azt is másodszereposztásban. Fontolóra veszi még a színház elhagyását is, hiszen ekkoriban Ráthonyi Ákos és Tapolczai Dezsı a két kiemelt kedvenc. Az ı árnyékukban kevés fény kerül rá. De amikor 1898-ban eljátssza Menszky Boriszt a "Mozgófényképek"-ben, rögtön utána pedig "A hálókocsi ellenır"-ét, egy csapásra meghódítja a közönséget. Ez a Menszky

Borisz kedves lengyel figura. Maleczky Vilmos operaénekestıl tanulja el azt a komikus beszédmodort, amelyen akkoriban egész Pest mulat: "- Tetszik maganjak? Maganjak adom!" Még tán fukar, zsugori embereket is elfog az ajándékozási vágy, csak azért, hogy Góthot utánozva elmondhassák ezt a néhány szót.

Góth Sándor, az ember

Az örökké dolgozó, örökké tanuló és csak a színpadnak, a színháznak élı komoly ember egy kicsit léha, egy kicsit lump, egy kicsit kártyás és nagyon éjszakázó fiatalúrként tőnt fel, mindaddig, amíg meg nem nısült. A szép hölgyeket sem vetette meg. Olykor még a próbákról is elkésett. Ilyenkor a kollégák kórussal fogadták: - Sándornak úgy látszik, az éjjel sok volt a d'Olga! "És ebbıl a léha ifjúból, egyik napról a másikra, az a csodálatos, fegyelmezett mővész vált, akihez foghatót nem ismertem" - mondja Bárdi Ödön visszaemlékezésében. Délelıtt rendezett és a darab fıszerepét próbálta - a cigarettaszünetben már fordította egy másik darab francia, vagy angol szövegét. Délután tanított és este játszott. Ha tíz perc ideje akadt két jelenet között, megint csak fordított az ügyelıpulton, vagy nyelveket tanult, igen könnyen tanulta az idegen nyelveket. Közel ötven darab fordítása főzıdik a nevéhez. Nyelvtanulási ambícióit jól mutatja az a fogadalom, hogy egy olasz társulat vendégjátéka után megfogadta, hogy mire azok visszatérnek romániai turnéjukról, megtanul olaszul. Meg is tanult, legalábbis annyira, hogy jól megértette elıadásukat. Amikor Jusnijjal, a Kék madár színpad szellemes direktorával összebarátkozott, aki ıt állandóan Herrgottnak hívta, és akinek német konferanszait Góth fordította magyarra, a Kék madár legközelebbi vendégjátékán a német beszédet, Jusnij, és a közönség ámulatára, oroszul tolmácsolta" - emlékezik vissza Bárdi Ödön.

Góth és Góthné Kertész Ella

1904. március 15-én feleségül veszi Kertész Ellát, a Vígszínház nagynevő mővésznıjét, akinek ez már a második házassága. Maga a nısülés valóban nagy változást hoz életében, hiszen egyik napról a másikra szorgalmas embert varázsol a kissé mulatós színészbıl. Többek sajnálatára ezzel együtt a kedves és mulatságos jó barát is éppen úgy megváltozik - törtetı, és most már a felesége sikeréért is kissé erıszakoskodó, határozott céltudatos mővésszé válik. Ez a mővész már szalont tart, amelyben a régi jó barátok csak szerény szerepet kapnak. Rokonságba kerül Cebián grófnıvel, Hubay Jenı feleségével, és a barátok úgy érzik, ettıl fejébe száll a dicsıség, és ez a fajta feltörekvı "urizálás" károsan hat a kollegalitás egészséges pajtásszellemére is a színházban. Góth nısülése megszakítja régi, még Kolozsvárról gyökerezı barátságát Hegedős Gyulával is, pedig sok dologban hasonlítottak egymáshoz, sok közös élményük is összefőzte sorsukat. Pesten a kezdetek idején egy lakást is bérelt Hegedős, Fenyvesi és Góth, sıt, nyaranta is együtt utaztak mindenfelé - örökké tréfálkozva, egymást ugratva - egy ízben még Olaszországba is. Egy rövid idıre még a színháziakat is megosztja Góthék fennhéjázása, Varsányi-Hegedős-pártra, és Góth-pártra. Ez utóbbi a házaspárból állt, míg a másik az egész társulatból. Így azután - meséli Bárdi Ödön -, hogy magukra maradtak, leszálltak a

magas paripáról, és rendezıdött ez az elkülönülés is, bár a színházhoz és a kollégákhoz főzıdı viszonyukat - kimondva és kimondatlanul is - ez végig befolyásolta. Góthék harmonikus házasélete közismert az akkori sajtó és a közönség szemében egyaránt. Amely darabban játszik Góth, ott bizton számítani lehet rá, hogy megjelenik Kertész Ella is. Kritikákban is, de sajtónyilatkozataikban is együtt emlegetik ıket: "A Góthék". Ha egyiküknek gondja támad a színházi vezetéssel, ott a másikuk is lépni fog. Így történik ez 1910. január 23-án, amikor mindketten elhagyják a Vígszínházat, és a Magyar Színházhoz szerzıdnek. Itt, a Magyar Színházban az "Anna Karenina" címő darabban kirobbanó és szenzációs sikert érnek el. Tolsztoj regényét Guiraud francia szerzı dolgozza darabbá, hazai színpadra pedig Góth Sándor alkalmazza. Vronszkij grófot ı maga játssza, míg a címszerepet felesége. Góthot annyira foglalkoztatja Tolsztoj témája, hogy tizenhárom év múlva operalibrettót készít belıle. A zenét pedig rokona, Hubay Jenı írja. Az Operában ez is sikert arat. Azután szép csendben visszaszerzıdnek a Vígszínházhoz ismét. Majd tíz múlva megint elhagyják rövid idıre a Vígszínházat, mert 1921. április 15-tıl 1922. február 22-ig a Renaissance Színháznál mőködnek, de azután visszatérnek újra a Vígszínházhoz. Itt 1922. június 25-én lépnek ismét fel közösen a "Mérföldkövek"-ben.

Góth Sándor, a filmes úttörı

Góth Sándort a magyar filmgyártás úttörıjeként is tisztelik, hiszen az 1910-es években mint rendezı a néma rövidfilmek egész sorát forgatja a Hunnia Biográf cég részére, eleinte erısen színpadias stílusban, aminek egyik oka lehetett, hogy olyan felvételeket kellett készíteniük, amelyek alkalmasak a vetítéseket megszakító helyszíni színpadi játékra, ezek az ún. filmszkeccsek akkoriban - a színpad és a mozi ötvözésének eredményeként - jelentıs üzleti szegmenst képeztek. A Hunnia Biográfról eleinte a filmszkeccsek készítésénél lehet hallani, készítenek néhány híradófilmet is, mint az augusztus huszadikai repülınapon lezuhant Takács pilóta temetésérıl, aki a magyar repüléstörténet elsı áldozata is egyben, majd a rákosi akadályversenyrıl. Több Góth rendezte néhány rövidfilmet követıen forgat két, gyermekek számára készült kisfilmet, "Az állatok barátja" és "A bővös palack" címen. Majd 1912. május 13-án megjelenik a mozikban az elsı önálló, mai értelemben vett magyar játékfilmek egyike, az "Egy csók története" címmel, ezt egy hét múlva követi a "Keserő szerelem", más néven "Hunyadi János". Ám a szakadatlan versenyben, ami akkor a filmterén mutatkozik, a Projectograph vállalat "Tüzet kérek - A pesti riporter" címő játékfilmje mégis elıbb kerül bemutatásra, ami ilyenformán Góth és a Hunnia Biográf úttörı kezdeményezését a második-harmadik helyre szorítja vissza a kezdeti önálló magyar játékfilmgyártás elsısége terén. Az "Egy csók története" címő film jelentıségét a hazai forgalmazók utólag a Hunnia Biográf felbomlásakor látják be igazán. "Jobb az amerikaiaknál - írja a filmrıl késıbb a "Pesti Hírlap", és az elragadtatás hangján szól "Az Újság" is: "(.) ma már az "Egy csók történetét" mutogatják mindazokban az országokban, ahonnét eddig csak importáltunk, de ahová eddig egy métert sem exportáltunk" - írja a büszkén mélabús

visszaemlékezés a bemutatkozás után egy évvel, egyben a filmgyár mőködésének lassú befejezésekor. (Mozgófénykép Hiradó, 1913. március 16-án.)

Az "Egy csók története" - második önálló magyar játékfilm, 1912. május

"(.) gyakorlottságra, és kiváló rendezıi érzékre vall az "Egy csók történeté"-ben Vendrey és Mészáros Giza telefonbeszélgetésének ábrázolása: a két telefonkagyló közti távolság mozgó panorámája egyenesen amerikai stílő." (Mozgókép Újság, 1912. június 1.) Bár a kritikus nem nevezi nevén, de végeredményben komoly dicséretet kap Góth mindjárt az elsı játékfilmjéért. Az "Egy csók története" 500 méter hosszú film, amelyet Gervay Andor írt, és a négy fıszerepet Tanay Frigyessel, Vendrey Ferenccel (a Tata) és Csortos Gyulával, illetve Csortos késıbbi nejével, Mészáros Gizával láthatta a nagyérdemő, Góth Sándor rendezésében. Az akkori kritika nem szakosodott még a filmgyártásra, jobbára közhelyekkel él, és keresi a fogást, amely mentén meg tud nevezni filmes jelenségeket. Kicsit darabosan: "Az amerikai filmek stílusában tartott ötletes, hatásos dolognak" nevezi összességében a korabeli kritikus az "Egy csók története" címő filmet. A második játékfilmet, a "Keserő szerelem" címőt már kicsit lehúzta a kritika. "Kevésbé sikerült, kissé drasztikus, amellett nem új téma: sokszor feldolgozták már a hashajtóval nevetségessé tett öreg szerelmes históriáját." A kritikusnak akár még igaza is lehet (a film eredetije a II. világégés során elpusztult), bár egy kicsit megkérdıjelezi a bírálat pártatlanságát az a tény, hogy a Projectograph cég, vagyis a konkurencia által fenntartott "Mozgókép Újság" hozza le az írást. Az elsı két film után néhány hónap szünet következik. 1912. augusztus 23-án a "Benjamin karrierje" címő film kezdi meg a sort, majd októbertıl szinte hetenként jelenik meg egy-egy újabb Hunnia Biográf-film, mindegyik Góth rendezésében. A "Víg özvegy" (nem az ismert operett, hanem csak utal rá), a "Halász leánya", a "Tata mint dada" és az "Aladár a tőzoltónapon", novemberben a "Pater és a Péter", végezetül 1913 januárjában a "Csikós", a "Marhakereskedı" és a "Papagáj" címő filmek követik. Van közöttük "dráma a dunai halászok életébıl", "hortobágyi életkép", társadalmi dráma éppúgy, mint "biedermeyer idill", de többségében inkább egyszerő helyzetbohózat. Ezen filmek közül többen is játszik Fenyvesi Emil, Tanay Frigyes, Szerémy Zoltán partnereként, ám igazi sikere mégis Sarkady Aladárnak ("mulatságos Mokány Berci-alakot produkált") és Vendrey Tatának van, akit az újságok kritikusai a "magyar mozivilág méltán dédelgetett kedvence"-ként emlegetnek. Mindannyian beleértve Góthot is a Vígszínház tagjai, amely a Hunnia Biográf cég és a Vígszínház azonos érdekeltségébıl fakad, a közös tulajdonos révén (Faludi Miklós). Ám a Hunnia Biográf 1913 tavaszán eljut a válságközeli állapotba, annak ellenére is, hogy a nagy lendülettel elindult önálló magyar játékfilm gyártása nagy sikereket is eredményezett, mert filmjeit vásárolták és vetítették a világ számos országában. Hiszen a Góth Sándor rendezte történetek egyikét-másikát vetítik Oroszországban, sıt, még Brazíliában is.

Góth akadály, és nem elırevivı tényezı a némafilm-gyártásban

Góth Sándor szerepe a Hunnia Biográf vonatkozásában rendkívül fontos és kiemelkedı tény azzal együtt is, hogy nem túl pozitív. Az 1913 közepén gyártásra kerülı két Hunnia-film esetében már kapkodásra van szükség, épp Góth rendezıi bizonytalansága miatt. Az utolsó pillanatban aztán francia rendezıt szerzıdtetnek a film játékmesteri posztjára. A filmgyár azonban a tetszhalál állapotába kerül 1913 nyarára - és a mővészi sikertelenség okát burkoltan Góth Sándornak tulajdonítja a korabeli filmesszakma. Korda Sándor, a késıbbi Sir Alexander Korda így ír, Góth Sándor nevének említése nélkül: "(.) a rendezık nemcsak híján vannak a szakértelemnek, de azt hitték, hogy a színpadi rendezés szabályai állnak a mozifilmekre is. Ezenkívül hiányzik belılük a mozirendezı egy igen-igen fontos tulajdonsága, a lelemény is." (Mozgófénykép Hiradó, 1913. május 11.) 1913 nyarán úgy tőnt, van remény a cég megmentésére, legalábbis Faludi Miklós nyilatkozatai alapján erre lehetett következtetni, ám a nyilatkozatot nem követte a befektetık rohama, így a cég több filmet forgatni nem tudott, csak névleg állt fent, de viszonylag hamar, 1915. október 23-án sor került a mőködı cégek közül való hivatalos törlésre is. Góth késıbb is szerepet vállal filmekben, de többé nem rendez. Szerepel 1930-ban a Párizsban készülı két magyar verziójú produkcióban (Az orvos titka, Kacagó asszony), amely filmek voltaképpen hangosfilm-gyártásunk kezdetét jelentik. A hangosfilmek idején viszont többnyire karakterszerepeket játszik, de ennél sokkal többet jelentı mővészi lehetıség közelébe sem kerül, ami talán igen bántja az egyébként színpadi sikereire méltán oly büszke színészt.

Góth Sándor, a mővész

Góth Sándor az akkori fıvárosi színházi kultúrának népszerő és jelentıs alakja. Sokoldalú színész, kitőnı színházi rendezı, finom mőfordító, nagy eredményeket elérı tanár (legkiválóbb tanítványa Darvas Lili) és sokoldalúan mővelt ember. Góth Sándor mint vígjátéki és bohózati színész az élénk, különösen a részletmunkában gazdag fantáziájú színpadi mővészek fajtájából való, színészi eszközeiben ízlésesen mértéktartó, és bámulatosan fejlett beszédtechnikája legendás. Ugyanakkor minden alakításából férfias szeretetreméltóság sugárzik. Nem magas növéső termet, de eleven mozgású, tágra nyílt szemő, kitőnı színpadi jelenség. Beszéde rendkívül értelmes, világosan tagolt, mégis vágtató iramú. A kissé kényelmes magyar színpadi beszéd meggyorsításában történeti érdemei vannak. E tekintetben Náday Ferenc és Ódry Árpád közé kell helyezni, ha idırendet akarunk megállapítani. A dikció egyéb sajátságai tekintetében Góth Sándor az akkortájt vígszínházinak nevezett közvetlen modort követi. A mindennapi társalgást mímelendı, Hegedős Gyulával együtt szívesen állnak meg röpke gondolkozási szünetre - még az azonos értelmő szavak között is -, sıt, egy-egy kötıszót ismételnek is. A Vígszínháznak akkor tömegével játszott francia bohózataiban ez a beszédstílus megállja a helyét. Hogy azután epigonjaiknak alkalmazásában ez a módszer túlzottan is kivirágzik, sıt, már-már banálissá válik, arról sem Hegedős, sem Góth nem tehet. Góth esetében a különös az, hogy a szavaló Nagy Imrének tanítványa miképpen tudott erre a stílusra áttérni. Ám emelkedettebb hangú szerepben ı sem él ezzel a móddal. A század elsı évtizedében a Vígszínház Oscar Wilde "Salomé"-ját hozza színre, s ı adja Johanant,

széles terítéső beszéddel, stilizált hangoztatással. Egyszer együtt játszik Jászai Marival, a régi stílus nagy képviselıjével, aki a Nemzetibıl egy évre átszerzıdik a Vígszínházhoz. Verga ízig-vérig verista darabja, a paraszttárgyú "Nıstényfarkas" kerül színre. A címszerepet, egy forróvérő szicíliai parasztasszonyt, Jászai játssza, míg a vejét a fiatal Góth Sándor. A nıstényfarkas elcsábítja. Pokollá teszi családi életét, s végül a vı fejszével agyonvágja anyósát. Jászai Mari hátborzongató erejő a szerepben, de beszéde és egész játékstílusa nem vág a darab naturalista jellegéhez. Viszont sokan úgy tartják a kollégák körében, hogy Góth Sándor akkor megközelíti ıt erıben, stílusa pedig összhangban áll a paraszttragédia stílusával.

Milyen az a "Góth-stílus"?

Szász Zoltán így jellemzi Góth Sándor mővészetét még 1930-ban: "Rám Góth mindig mint az akarat megtestesülése hatott. Ez a virulóan egészséges, mozgékony és mégis nyugodt, finom és mégis erıteljes összbenyomású ember mindig valami készen felszerelt, a legnagyobb sebességeket magában hordó motort juttat eszembe, egy autót vagy repülıgépet, mely elegánsan, kicsiszoltan, nyugodtan áll a helyén, de belsejében hatalmas, biztosan mőködı erıket rejt s ha megindul, biztosan és ellenállhatatlanul száll a céljai felé. A Góth Sándor nevő motort azonban nem benzin vagy villamosság főti és viszi, hanem egy mindennél finomabb és hatalmasabb erı: az ész. Góth a színpadon és az életben egyaránt ész-ember, ami - tekintve, hogy a színészek legnagyobb része úgy az életben, mint a színpadon inkább az ötleteknek és indulatoknak rabja, inkább szív- vagy ideg- vagy testiség-ember - nem jelentéktelen dolog." Csodálatos memóriájáról messze híres volt kollégái között, már csak azért is, mert a súgónak még a próbák során sem volt szabad súgnia, annyira kifogástalanul tudta mindig nem csak a szerepét, hanem az egész darabot. A Vígszínház 30 éves jubileuma alkalmából e színházban több évtizeden át kifejtett, mővészi sikerekben gazdag munkásságáért kormányzói elismerésben részesül, s bár már testben-lélekben megtörten, de a színház 40 éves évfordulóján is részt vesz a háború után.

Nevezetes Góth-alakítások

Egy idı után többen is mondogatják, hogy át kellene térnie a tragikus színő szerepekre, de nem teszi, nem is teheti, hiszen a Vígszínház akkori mősora fıképpen vígjátéki és bohózati feladatokra épít esetében. Eleven mozgása, szédületes iramú beszéde, és játékötletekben való gazdagsága jól illik ehhez a mőfajhoz. Rendszerint keres az ábrázolt alak számára valami furcsa, de jellegzetes szokást. Valami visszatérı mozdulatot, valami kiejtésbeli különösséget, s ezzel kacagtató hatást tud kelteni. Nehéz volna valamennyi vígjátéki nagy szerepét felsorolni. Csak a legkiválóbb álljon itt. Flers, Caillavet és Arene többször felújított politikai szatírájában, "A király"-ban ı játszotta Bourdiert, a törtetı képviselıt. Változatos színekben pompázó alakítás ez - ahol a szituáció megengedi -, kíméletlen fölény jellemzi az alakot, ahol az opportunitás, a képmutatás egyik jellegzetes formája Elejétıl a végéig valami

önteltség, valami bornírtság árad a Góth megformálta alakból. Hatalmas sikert arat Bernstein francia szerzı komoly tárgyú darabjaiban, a "Baccarat"-ban és "A tolvaj"-ban is. Nem valami tartalmas mondanivalójú színmővek ezek, de boszorkányos technikájukkal és izgalmas meséjükkel elvarázsolják az akkori közönséget, amely lélegzet-visszafojtva követi a cselekmény fordulatait. A pompás bernsteini technika nagyszerő színpadi megjelenítıre akad Góth Sándorban. Segítségére siet ebben a színház ragyogó együttese, kiváltképp pedig Góthné Kertész Ella, a szintén igen jeles mővésznı. "A tolvaj" címő darab hosszú második felvonása pusztán kettejük között játszott. Olyan idegkorbácsoló izgalmat tudnak a színpadra teremteni, hogy a közönség minden elıadáson áttapsolja a második és harmadik felvonás közötti szünetet. Nagyon otthon érzi magát Góth a Molnár Ferenc-darabokban, "A doktor úr"-ban, az "Olympiá"-ban, "Az ismeretlen lány"-ban, de legkivált az "Egy-kettı-három"-ban, amelynek a szerzıtıl kívánt szélvésziramát teljesen megvalósítja, s ebbe az iramba magával tudta ragadni játszótársait is. Bravúros alakítása Pirandello "Hat szerep keres egy szerzıt" címő darabjában az igazgató-rendezı. A vígbıl a komolyba, a realitásból az irreális groteszkbe való átcsapásokat mesterien valósítja meg. A rendezıbıl afféle aprólékos játékmestert formál, aki nem csak útbaigazításokkal vezeti a színészt, hanem el is játssza elıtte, amit kíván. S aki elolvassa az elsı elıadásról fennmaradt súgópéldányt, egy Góthra jellemzı néhány sor betoldást talál benne. Rendezıje szájába az olasz szerzı csak játék- és mozdulatutasításokat ad, de Góth ezzel nem elégszik meg, s beleír efféléket: "A szavakat ne nyelje be". A beszédmővész Góthnak nagyon drága volt a helyes színpadi hangoztatás, és ezen betoldásokat valószínő maga a szerzı, Pirandello is elfogadta volna.

Sikerek és bukások, magasztalások és gúny.

Nagy bukást csak egy feladata szenvedett. A Nemzeti Színház "Faust"-elıadásán ı játssza akkoriban Mefisztofelészt. Már kissé köpcös alakja sem illik a szerephez. És stílusa, amely akkor már teljesen realistává konzerválódott, meg éppen nem. A mefisztói kópéságot kitőnıen eljátssza, de a kópéságon átvillódzó démoniságot egyáltalán nem. Nem hisszük el neki, hogy ı az a Szellem, ı a nagy Egésznek az a Része, amely mindig rosszat akar, és mindig jót idéz föl. Nagy virtuozitása azonban ebben a szerepben is többször megcsillan. S ha már leírtuk ezt a szót: virtuóz, hadd említsük meg, hogy színházi körökben újra meg újra felbukkan vele szemben az a megállapítás, hogy inkább virtuóz, mint igazi mővész, hogy több benne a mővesség, mint a mővészet. Ebbıl talán annyi igaz is, hogy az érzelmesség, a kedély melegsége, a líra heve hiányzik belıle. De ezzel szemben mesterségtudása már olyan magas volt, hivatástudata olyan hıfokú, pályája iránt való lelkesedése olyan lobogó, hogy ezek együtt igenis a mővészet magasságába viszik. Általában tisztelik is, de akadnak, akik ebbe a tiszteletbe gonoszkodó tréfák kíséretében valami megrovást is vegyítenek. Háta mögött felróják "elıkelısködését". Sokat ad a társas érintkezés formáira, de ezzel senkit sem sért, s modora kifogástalan. És talán azt csak nem lehet rossz néven venni tıle, hogy szeret, és kitőnıen tud

lovagolni, s hogy reggelenként - nyilván az elhízás ellen - a Vérmezıt többször körüllovagolja.

Góth Sándor, a mőfordító

A színjátszáson kívül szenvedélye az írás és a mőfordítás. Jól beszél franciául, és tömérdek francia darabot ültet át magyarra. Fordításainak fı érdeme, hogy könnyen beszélhetık, közvetlen mondatokat adnak a színész szájába. Eredetinek számító darabjai közül hadd álljon itt kettı. İ segít Pásztor Árpádnak a "Vengerkák" címő regényébıl színmővet formálni, valamint Relle Pálnak Móra Ferenc "Ének a búzamezıkrıl" címő elbeszélı mővébıl színdarabot alkotni, amelynek a filmváltozatánál is jelentıs segítséget ad. Írói és színészi ideálja, és valósággal rajongott költıje Moliere. Életét apróra tanulmányozza évtizedeken keresztül, s e tanulmány eredménye a II. világháború alatt keletkezı kis életrajzféle mő: amely szerzıi magánkiadásban "Ha Moliere naplót írt volna" címmel jelent meg - a kötet német fordításban is napvilágot látott. Góth több mint húsz darabot fordított le Moliere-tıl. Nyomtatásig azonban ezek nem jutottak el, csak kéziratban maradtak fenn. A közben kitört új háború, és a törvények szabta némaság, nem teszi lehetıvé a publikációt. Inkább az életben maradás napi küzdelme kerül elıtérbe, a hétköznapivá süllyedt faji győlölet, a mővészet egészének háttérbe szorulása a háború szívszorító eseményeinek sodrában. Akik olvashatták fordításainak kéziratait, úgy tartják, hogy a verses vígjátékok szövege kissé laza ritmusú, de a prózában fordítottak fordulatos, jól érthetı, kitőnıen játszható magyar nyelven szólnak, igazi színpadi alkotások ezek, csupán a port kéne letörölni róluk, és elıvenni, játszani. Góth Sándor szeretett volna sok Moliere-hıst alakítani, igazi Moliere-színésszé válni, de sajnos pályafutása során csak kétszer jut Moliere-szerephez, a pályája kezdetén és végén. Mint fiatal színész Kolozsvárott a "Misantrope" fıszerepét játssza, és mint öreg színész a Nemzeti Színházban "A tudós nık" Trissotinjét. Ennek a diadalokban gazdag, zökkenımentes színészi életpályának teljességéhez - sokan úgy tartják - egyedül csak Moliere-szerepek sora hiányzott.

Egy legenda léket kap.

Góth és Góthné házasságának legendáját Kertész Ella szomorú halála zárta le egy idıre még 1936-ban, és ez a hamvadó legenda újjáéledt akkor, amikor az idı a nagyszerő asszony halálának egyéves évfordulójához érkezett. Nyomtatott meghívó emlékeztette a barátokat, ismerısöket a szomorú ünnepre. Ez a bensıséges ünnepség évrıl évre megismétlıdött, és évrıl évre egyre kevesebbeket érintett meg a részvétlátogatás ténye. Góth hosszú idıt töltött a temetıben, míg egy nap rá kellett ébrednie, egyedül maradt a szép síremlék árnyékában. Túl azon, hogy Góth 1939 után nem léphet színpadra, és a szörnyő idık ıt magát is megtörik, mégis némi Góth-féle szándékos, kissé rámenıs reklám-ízt éreznek a barátok, ismerısök az évfordulók kapcsán. Mintha egy kicsit arról is szólna a dolog: itt vagyok én, még élek - bár nem léphetek most színpadra - számítsatok még azért rám, mert igenis vagyok. Sokak számára meglepı fordulat, hogy a legendás Góth házaspár magára maradt

tagja, Sándor a háború után hetvenhat éves korában nıül veszi a huszonöt esztendıs, csinos, szıke gépírókisasszonyt, azt a lányt, aki a háború és az ostrom ideje alatt féltı gondját viseli, bearanyozza a szomorú magány esztendeit, és akinek diktálja Moliere-fordításait. Kétségkívül megérdemli a fénylı mővésznevet, amellyel a neves színész megajándékozza, ám mégis sokan visszásnak érzik a dolgot. Bárdi Ödön, a közeli barát úgy fogalmaz: "Ránk mégis úgy hatott ez a házasság, mintha Ferenc József leborotváltatta volna mindenki által ismert császárszakállát." Többen érzik úgy akkoriban, hogy ettıl a házasságtól léket kapott a legenda.

Egy boldog és szabad esztendı a háború után

A háború megviseli szervezetét, idegeit egyaránt. Lesoványodva, kissé meggyengült fizikai állapotban kerül ismét színpadra. De munkatempója mit sem változott az évek során. 1945-ben a Medgyaszay, majd az 1945-ös év ıszétıl a Belvárosi Színházban játszik, ahol tanítványai körében rendezıi feladatokat is ellát, sıt, még 1946 elején fellép a Fıvárosi Operettszínházban is. 1946 késı tavaszán még a Pesti Színházban színre visz darabot, magántanítványai oktatása mellett. Nyáron színpadon játszik - több helyen is - majd a Vígszínház 40 éves évfordulójának ünnepségein egyike ı nagy a díszvendégeknek, úgy is, mint alapító színésze a háznak. Aztán hirtelen, de nem váratlanul kórházba kerül. Már sokadjára, de ezúttal végleg. Baja egyre inkább hatalmába keríti szervezetét, törékeny testét.

Budai szanatóriumban.

Somló István, a kolléga, a pályatárs - aki mestereként tekint Góth Sándorra - látogatja meg utoljára, halála elıtti utolsó estéjén, a Farkasréti temetı közelében lévı szanatórium elhagyatott és magányos szobájában. "A véletlen úgy hozta, hogy én voltam az utolsó látogató Góth Sándor betegágyánál. Szombati napon, a hajnali órákban lélegzett utoljára, és én pénteken a késı esti órákban búcsúztam el tıle. (.) Erre a szerepre - az utolsóra - igényesebben készült Sándor, mint bármilyen másra. Festék semmi. Egy-két alig elrajzolt vonás, néhány hosszúkás, véres karcolás a mellén. De nem tőtıl, vagy körömtıl, mint azt felületes szemlélıdı gondolhatná, hanem a vészesen megfogyatkozott vörösvérsejtek erıszakos elhelyezkedése következtében. Az árulkodó jelek valamilyen nagyszabású összefoglalást sejtettek: az igényes, rátarti mővész gondos szőrését, aki sok száz szereparzenáljából most már a halhatatlanságnak válogat. (.) Ugyan ki fogja elhinni, hogy amikor az orbánc alattomos baktériuma elkezdte hatalmas szervezete porlasztását, és az elsı vérátömlesztés és hidegrázás után kezelıorvosa meglátogatta, legnagyobb meglepetésére szemüveggel a szemén találta ágyában. Dolgozott. Egy angol színdarab fordításának korrekciójával foglalatoskodott. Ki fogja elhinni, aki nem ismerte örökös mozgását, örökös tevékenykedését. Még felvonások alatt, tíz-tizenöt perces jelenetszünetekben is az öltözıjében rendezıpéldányt javított, vagy éppen egy francia vígjáték oldalát fordította. Aki éveket élt vele együtt a Vígszínház falai között, látta és tudta, hogy gazdag és a sors kegyelmébıl elég hosszú életét nem vesztegette haszontalan dolgokra. (.) Rózsaszínő írisze alatt, melyen már egy új világ bánata nedvedzett,

könnycseppszerő gyülekezést láttam. És ekkor. mint aki eddig egy hálátlan, nem neki való szerepben feszengett, egyszerre eldobta a "felvett" hangot, és halkan a legtermészetesebb sajátjával, lassan, értelmesen és világosan ezt mondotta: - Hát te most elmégysz. Szervusz. És elmentem. Én mentem el annak a világnak peremérıl, ahol ı azóta megkezdte ellenırizhetetlen szereplését" - 1946. szeptember közepe, Somló István. Varsányi Irén, Hegedős Gyula, Góth Sándor. İk voltak az elsı nagy Vígszínház három oszlopa. "Most kidılt a harmadik is" - írja akkoriban Bárdi Ödön. Kidılt ugyan, de a vígszínházi oszlopokat ma már mások tartják, éppúgy, mint az utána jövı generáció tette ezt, és ez a folyamatosság az, ami engedi Góth, Hegedős és Varsányi szellemét tovább életben tartani ma is.

GREGUSS IMRE Greguss Imre festımővész valamikor úgy indult, mint azok, akikre pályájuk elején, mővészi elindulások elsı stációján, ıszintén és meggyızıdéssel rámondják az ıket figyelık, hogy "igen tehetséges". Tele nagyot akaró fiatalsággal, ambícióval s nem közönséges feladatokra hivatott tehetséggel. Ez nem annyira régen volt, hogy elvesszen az emlékezések ködében, hogy ne tudják visszaidézni azok, akik vagy vele együtt indultak, vagy pedig figyelték s kritikával kísérték próbálgatásainak elsı termékeit. Maga Greguss Imre ötvennégy éves volt, amikor meghalt Budapesten, június hó 5-én. Tehát nem oly korban, amikor az ember már teljesen félreteszi a munkát, nincs több oly mővészi mondanivalója, nincs oly képességek birtokában, amelyek másokat, az embereket érdekelnék. Mégis Greguss Imre, amikor meghalt, csak igazán egy szők kis körben keltette azt a fájdalmas érzést, amit az életükben nobilis dolgokat végzı emberek, mővészek keltenek azok közt, akik megértették, ismerték, akiknek ı a munkáival örömöket ajándékozott. Csak egy kisebb, régi emberekbıl álló kör tudta, hogy ki volt. A legújabb generáció nem ismerte Greguss Imrét. Ez a generáció ugyan hallotta a nevét, itt-ott látott egy-egy képet Greguss Imre aláírással, de a mővészrıl keveset tudott, leglább is egészen máshova helyezte, mint amit megérdemelt, egészen máskép értékelte, mint ami a Greguss Imre igazi érdeme volt. Ennek a generációnak valósággal úgy kell felfedezni Greguss Imrét. Pedig csak, mint mondtuk már, ötvennégy éves volt, amikor meghalt.

Az okát aki keresi, bizonyos, hogy nem szabad egyedül keresnie az újabb generáció ízlésében, változott mővészi felfogásában, vagy ami a nagy értékeket is sokszor elfelejteti ideig-óráig, a divatban. Bizonyos, hogy vannak irányok, hogy sokszor az irányt nézik s nem az ettıl független mővészi tartalmat.

Azt az irányt, amelyhez Greguss Imre sorolható, fiatalsága, megindulása idején, divat dolgában rég túlhaladta az idı. Mégis, nem valószínő, hogy ebben keresendı az, hogy Greguss Imrét ma fel kell fedezni Az ok másban van. Voltunk az immár elhalt mővész mőtermében, lakásán, láttuk hátrahagyott vázlatait, elkezdett képeit. Azokat is, amelyeket alig néhány nappal csinált halála elıtt s azokat is, amelyek régebbi idıkre, a húsz és harminc éves Greguss Imréhez visznek vissza. Ezeket a vázlatokat, nagy, sok százra menı képanyagot, amelyekbıl a mővész hozzátartozói legközelebb posthumus kiállítást fognak rendezni a Mőcsarnokban, Fodor Ferenc úr, a mővész sógora volt szíves nekünk megmutatni, chronologikus, fejlıdést követı idırendben.

Nagy massza, amely a legkülönfélébb sujet-eket öleli fel. Van köztük tájkép, stúdium, figurális tanulmány, sok akt, ceruzarajz, tuss, színes vázlat, gyors, pillanatnyi mozgásokat lejegyzı s elmélyedı, fikszirozóbb stúdiumot jelentı grafikus lap. Nagyobb kompozíciók elsı ötletei, köztük egy soha meg nem festett figurális sujet színvázlata (címe a világosi fegyverletétel lett volna), amely igen meleg, tüzes színekkel festett interieurban ábrázolja Görgeyt, vezérkarával. Sok temperamentummal csinált kis vázlat, amelybıl, ha elkészül, igen egyszerően felfogott jó kép lesz. Itt vannak aztán a budapesti Lyka Döme-féle ház freskóinak kis

kartonjai, amelyek magyar genre-bıl vannak merítve. A kartonokon éppen nem látni az olaj festmények szerzıjét. Megvan bennük a freskó stilizált elıadása, derült, világos színezés, nyugodt, széles vonalvezetés, úgy hogy Greguss, ha ezen a téren tovább dolgozhat, nem jelentéktelen sikereket hagy maga után. E freskók azonban szerencsétlen véget értek. A háziúr, Lyka Döme nemsokára elkészülésük után, leverette ıket, állítólag oly kifogással, hogy a folyosó, amelynek falára kerültek szők, az alakok pedig igen nagyok hozzá. Tehát elveszik a folyosó amúgy sem bı levegıjét. Mást talán nem érint túlságos súlyosan ez az eset. Greguss Imrét azonban oly mélyen érintette, annyira érzékeny volt, hogy többé hallani se akart freskóról. Ahelyett, hogy megacélosodott volna további küzdelemre, elkeseredett s ekkor érlelıdött meg benne az, amiben mi a kulcsát keressük annak, hogy nem lett belıle az, amit érzett és aminek indult. A rajztanári pálya. Aki nézi, vizsgálja ugyanis ezeket a hátrahagyott munkákat, egyre szembetőnıbben fogja meglátni e két korszak közti különbséget, amelynek határán a rajztanárság áll. Bizonyos, van rá példa nem egy, hogy valakit a rajztanárság is elıre vihet. De sok esetben a mővész a mővészetének frisseségével, duzzadó erejével fizet érte. Greguss Imre ezek közé tartozott. Az intézet, ahol tanított — legutóbb a VIII. ker. tavaszmezı-utcai fıgimnáziumban - - lelkiismeretes, kitőnı, hivatását komolyan végzı embert vesztett benne.

Mint az intézet ez évi értesítıjében olvastuk, soha nem terhelte kötelességmulasztás, példája volt a fáradhatlanul dolgozó pedagógusnak. De azt már persze nem említi s nem is említheti az értesítı, hogy a pedagógus mögött ott volt a magasba, felfelé igyekvı mővész, a maga titkolt lelkivilágával. A csalódásával és nem sikerült álmaival. Pedig hogy. ott volt, az abból világlik ki, hogy késıbbi éveiben, a rajztanárkodás alatt sem dolgozott kevesebbet, ha csak tehette, a legkisebb szabad idejében is szaladt vissza a pikturához. Ez a piktura azonban már nem volt az, ami a megelızı. Szomorú, hogy konstatálni kell a Greguss Imre biográfusának, de tény, hogy Greguss Imre életének elsı, rajztanárságtól szabad felében oly dolgokat csinált, amelyek mintha nem is a mai, a késıbbi mővész kezenyomát viselnék. Ezekben szinte lüktetı, erıszakos a festıi temperamentum. Megvan bennük a mővész igazi jele: a kutató ember. Szolid és biztos tudás, sok odaadás, nehézségektıl meg nem ijedı kéz, intenzív színérzés. Valóban oly dolgok, amelyek közt nem egy muzeális értékő s amelyekre nem ok nélkül mondhatták annak idején, hogy igen tehetséges.

Greguss Imre 1856 márc. 30-án született Zay-Ugrócon. Gyermekéveit Budapesten töltötte, ahol az ág. év. gimnázium, majd a belvárosi fıreáliskola növendéke lett. Igen korán lép festıi pályára. Tizenhét éves, amikor Münchenbe megy, hogy festıvé képezze magát Beiratkozik az akadémiára, s mindjárt elsıéves akadémista korában, egy arckép-tanulmánnyal dicséretet nyer. E tanulmányát késıbb Budapesten is kiállítja, a Mőcsarnokban (1884), ahol Zichy János gróf veszi meg. 1875-ben lát hozzá a "Táborba vonuló 1848. honvédújoncok" megfestéséhez, amelynek kialakulásában, megszületésében ott rejtıznek hazulról hozott emlékei, az a milieu, amely otthon, famíliájában körülfogta. Atyja, Gre-guss Lajos ugyanis honvédtüzér fıhadnagy volt a magyar szabadságharc alatt. Közben, hogy e nagyobb vásznát festi, az akadémiát látogatja, ahol Brandt József és Ottó Seitz tanítványa. Kiállítja a "Künstlergenossenschaft" kiállításán, ahol azonban oly rossz helyre, ajtó fölé akasztották, hogy nem igen vették észre. Ugyanezen évben mégegyszer kiállítja e

képet, még pedig a müncheni in-ternacionális tárlaton, ahol feltőnik s oklevelet nyer. Mindjárt, a kiállítás elsı napján megveszi Lady Hamilton baden-badeni nagyhercegnı. A képen nyoma sincs az akkor divatban volt német szentimentálizmusnak s az erıltetett gondolatfestés irodalmi ízének sem. Alakjai mind érdekes karakterek, felfogásuk egyszerő, színezésük friss, az egész mintha impresszió hatása alatt készült volna. A siker persze örömet és feltőnést keltett az akkori magyarok közt. Festıtársai sok reményt főznek a fiatal Greguss Imréhez, aki Baditz Ottóval és Herzl (Hernádi) Kornéllal triászt alkotva, a magyar genret akarják elsı sorban kultiválni. Azt, amire akkoriban még csak Wagner Sándor és Böhm Pál gondolt.

Egy igen tehetséges, nagy célokkal telt mővészgeneráció verıdött össze akkoriban Münchenben, amelynek fiataljai mind tele voltak hazulról hozott friss impressziókkal. A Probst-kávéház volt a magyar piktorok találkozóhelye, akik közt ott volt Benczúr Béla, Peske Géza, Kacziány Ödön, Baditz Ottó, Tolnay Ákos, Feszty Árpád, Herzl (Hernádi) Kornél, Innocent Ferenc, Jendrássik Jenı és Greguss Imre. E fiatal csoportban a leghamarabb feltőnt tehetségőek közt volt Greguss. A siker tovább ösztönzi lázas munkára. Gyors egymásután állítja ki a "Künstlergenossenschaft" tárlatain a "Csárda elıtt", "Bujdosó betyárok" és "Lókötı" címő képeket. Az elsıt, a "Csárda elıtt" címő festményt a müncheni Künstlergenossenschaft, a "Bujdosó betyárokat" pedig Luitpold régensherceg vette meg.

A "Lókötı" 1877-ben Budapestre került (Sza-lay Imre tulajdona). Ez idıtájt festette az "Utolsó korty" címő képét, amely gróf Zichy Jenı tulajdona lett s ma a Zichy-Múzeum-ban látható. Az akkori német képeslapok, a Leipziger Illustrierte Zeitung, a Neue Wiener Illustrierte és Kunst Katalog közlik e festmények reprodukcióját. Nemsokára elkészít egy újabb magyar honvéd-sujet-et, a "Honvéd tá-bor"-t. 1877-ben állítja ki a Mőcsarnokban, Inkább vázlat az, amelyrıl Széchy Károly, már elhalt író és kolozsvári egyetemi tanár azt írja "Emlékezések" címő könyvében, hogy "alakjainak és csoportjainak leleményes gazdagsága, hangulatának ereje, élénksége a mővész pezsgıerejére és képzeletének frisseségére vall". A nagymérető "Honvédtábor" csak késıbb készül el, mint a mővész írja egy levelében, "búcsút voltam kénytelen mondani, a szép Izar Athénnek s felkötni a panganétot, hogy mint a 60. gyalogezred önkéntese, lerójjam katonai szolgálatomat. Sokszor ásítoztam az üllıi-úti laktanya hosszú folyosóján, mint napos káplár, de mégis volt szórakozásom, ha a Korona-kávéházban találkozhattam Spányi Béla, Feszty Árpád, Tölgyessy Artúr piktor-kollégáimmal és Szana Tamással". Közben kiüt a boszniai hadjárat, amelyen Gre-gusson kívül Kimnach László is résztvett.

E hadjárat nem egy élménye képein tükrözıdik vissza. Sok jegyzetet, felvételt csinált útközben, katonai mozdulatok megfigyeléseit amelyeket aztán a "Honvédtábor" megfestésénél is felhasznált. Ezt a képet, amely 1880-ban került kiállításra, Budapest fıváros vette meg.

Gregusst ebben az idıben erısen ösztönzi és a maga kimővelésére hatással volt keresztatyja, a nagytudású és finomlelkő Henszel-mann Imre. Vidéken egy kis ideig

Ó-Gyallán, Jászapátin tartózkodik, az 1879. árvíz alkalmával pedig Szegeden tölt hosszabb idıt, mint a Vasárnapi Újság illusztrátor munkatársa. Ezidıtájt készült rajzainak egy része megjelent az "Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben" címő munkában. 1883-ban kiutazik Parisba, ahol a Julian-iskola növendéke s megfesti a "Táborba induló újoncok "-át. Ez elsı ily témájú müncheni képéhez hasonló, de annál nagyobb mérető. Ki is állította az 1884. évi párisi Szalonban. A kép Ráth György tulajdona lett. Parisból Velencébe megy Greguss, ahol körülbelül egy évet tölt, régi mesterek tanulmányozása közben. Hazajövet, festi meg a következı genre-képeket: "Erdı sőrőjében", "Kuruc elıırs", "Bajtárs sírján", "Csárdás". Felfogásban és megfestésben ezek a képek még egészen rokondolgok azelıtti genre-dol-gaival, a "Kártyázó parasztokkal", amely a székesfehérvári országos kiállításon ezüst érmet nyert.

1885-ben külföldrıl hazakerülve jut Benczúr Gyula közelébe. A festészeti mesteriskola alakult meg akkor s Greguss az elsık közt volt, akik e mesteriskolába kerültek. Abban a küldöttségben, amely Trefort minisztertıl Benczúr hazahívását és egy mesteriskola megalapítását kérte, ı is részt vett s így jutott Benczúr Gyula mellé. Fejlett tudást, régi, jó kvalitásait hozta ide, ahol egyaránt fest figurális kompozíciókat és genre-t, alföldi, lírikus emlékeket. Ekkor történt a Lyka Döme féle freskók esete. Lyka Döme budapesti házába freskókat óhajtott s vázlatokat kért Gregusstól, akit egyébként erre a munkára Benczúr Gyula is különösen ajánlott. A Tavasz, Nyár, İsz, Tél szimbolizálásának készültek ezek a freskók, magyar alakokkal. Greguss eddig még nem festett falra s a freskófestés technikáját elıbb mesteriskolái mőtermének falain próbálta ki. Ennek egy részlete - - a Tavaszt jelképzı (két ölelkezı alak) - ma is megvan itt, jelenleg Stettka Gyula mőtermében. A freskókat, kevéssel születésük után, mint feljebb már elmondottuk, a háztulajdonos leverette, hogy miért, mi okból, ezt ma nem keressük, csak az bizonyos, hogy ebbıl kifolyólag érlelıdött meg Gregussban a rajztanári pálya gondolata. Nem tisztán emiatt, de ez az ok is erısen hozzájárult Megváltozik, szotlanabb, komor lesz. Mert hiába voltak sikerei, ez a freskóbevezetés mélyen érinti. Képeit is nagyrészt olcsón adja el, nem ért az adminisztráltatásához. Arcképeket jórészt barátságból csinált, nem nézte, ki mit fizet, pedig az 1885. évi országos kiállításon egy nıi arcképpel nagy érmet nyer,

A mesteriskolában festett nagyobbmérető képei közül Zách Klára lett a legismertebb (1886). Ez talán legjobb figurális képe. "Asbóth tábornok Perednél" s a "Névtelen félistenek" címő festményeit kiállítja a Képzımővészeti Társulat tárlatain, amely alkalomból kiemeli az akkori kritika, hogy "Greguss Imre csaknem az egyedüli, aki koronkint szeretettel fordul vissza nagy idıkhöz". "Szeged szebb lesz, mint volt" címő képein a szegedi árvízrıl fest egy jelenetet. Azt a képet, mielıtt kiállításra került volna, mesteriskolái látogatásakor vásárolja meg a király s jelenleg a várban van.

A Benczúr-iskolát odahagyva, a kuruc idık emlékének tanulmányozásába merül. Elolvassa Thaly Kálmán munkáit, áttanulmányozza a kuruc idık viseletét s csupa ily emlékkel veszi magát körül. Ennek hatása alatt készül a "Bujdosó kurucok" (1890), amely a Mőcsarnokban volt kiállítva (megvette gróf Zse-lénszky). Egyébként

rajztanári vizsgára készül, még pedig jó barátjával, Horti Pállal együtt. 1890-ben megszerzi a diplomát.

Rajztanári pályáját Nagykállón kezdi meg, Zilahon és Kassán folytatja. Nagykállón festett képeit (köztük a "Kuruc elıırs "-öt) a Mőpártoló Egyesület sorolja ki tagjai között. A kassai fıreáliskolához 1892-ben került. Itt újból megfesti a "Bujdosó kurucok"-at, majd arcképmegrendeléseket kap s Zichy Rezsı gróf családi képtárát is restaurálja. Lóstudiu-mokat és lovasarcképeket fest a kassai falka-vadászok megbízásából. Megfesti a kassai 1849—1849. ereklyekiállítás honvédrohamot ábrázoló plakátját, amelyet Budapesten is kiállít. 1899-benteljesül hı vágya: Budapestre helyezik. Ezután festi meg a "Cinka Pannát", amely a Mőcsarnokban volt kiállítva (1900) s megvette Schlauch bíboros. Ezt követik a "Kártyázó kurucok" (1902), a "Szolnoki csata" (1902), "Starhenberg elfogatása" (1903), "Rákóczi hazahívása", Honvédtoborzó" (1906). Egyfelıl tanári hivatását látja el, másfelıl sokat dolgozik s eljár esti aktra a mintarajziskolába. Nyaranta Erdély és a Balaton vidékén festeget tájképet, plen-airt, amely dolgai a Könyves Kálmán szalonjában voltak kiállítva. Halála elıtt néhány évvel, két ízben is felkereste Olaszországot, ahonnét egy csomó vázlattal tért haza.

Greguss Imre életrajzi adatainak kiegészítéséül ideiktatjuk még mőveinek katalógusát, amelyet részünkre az elhalt mővész sógora, Fodor Ferenc volt szíves összeállítani. E lajstrom csak a fontosabb, leginkább a kiállított mőveket öleli föl, keletkezésök sorrendjében, megjelölve az idıt, amikor ki voltak állítva, a helyet, ahol kiállításra kerültek, a tulajdonost, az esetleges kitüntetést s hogy hol jelent meg a reprodukciójuk.

1874. "Arcképtanulmány." (gróf Zichy Nepomuk János. Kiállítva 1884-ben a Mőcsarnokban. Dicséret a müncheni akadémiától.)

1875. "Táborba induló 1848/49. újoncok." (Lady Hamilton badeni nagyhercegnı. Mőcsarnok, Münchener Internationale Kunstausstellung. 1876-ban köszönı okmány Münchenben. Vasárnapi Újság.)

1876. "Betyárélet." (Künstlergenossenschaft titkári hivatala Kiállítva Münchener Künstlergenossenschaft. Leipziger Illustrierte, Vasárnapi Újság.) - - "Csárda elıtt." (Lipót bajor régens. Münchener Kunstverein, Neue Wiener Illustrierte.)

1877. "Kártyázó parasztok." (Strasser Izidor Budapest. Münchener Kunstverein, Mőcsarnok. Ezüstérem az 1879-székesfehérvári országos kiállításon. Leipziger Illustrierte, Vasárnapi Újság.) - - "Lókötı." (Szalay Imre túl. Münchener Kunstverein, Mőcsarnok, Magyar Géniusz.) — "Honvédtábor." (Vázlat. Dr. Szé-chy Károly, egyet, tanár. Mőcsarnok.)— "Budapest látképe." (Cséry Lajosné. Mőcsarnok.)

1878. "Greguss Gizella arcképe." (Greguss Lajos. Mőcsarnok.) - - "Magyar tánc." (Allegória, tempera, legyezıfestés. Ligeti Margit.)

1879. "Dılni Tuzlai-részlet, Bosznia." (Ham-pelné Pulszky Polixéna. Mőcsarnok. Magyar Géniusz, Ország Világ.) - "Zvorniki utca, Bosznia." (Haberern Pál dr. Mőcsarnok.) -"Tóth Gizella lovas arcképe." (Tóth Gizella.) - "Kártyavetı cigány leány." (Mőcsarnoki titkán hivatal. Mőcsarnok kiáll.) — "Arckép." (Dr. Pulszky Károly.)

1880. "Honvédtábor." (Budapest Székesfıváros. Münchener Künstlergenossenschaft. Mőcsarnok. Leipziger Illustrierte, Magyar Géniusz, Jókai: 1848—49.) - - "Erdı mélyén." (Van Geeder, mőkereskedı München. Münchener Kunstverein. Ország Világ, Magyar Géniusz.) - "Utolsó korty." (Gróf Zichy Jenı. Münchener Kunstverein, Mőcsarnok. Magyar Szalon, Wiener Illustrierte.) — "Markotányos leány." (Mőcsarnoki titkári hivatal. Kiállítva Mőcsarnok.)

1881. "Huszár attak." (Gróf Andrássy Gyula. Mőcsarnok. Magyar Szalon, Wiener Illustrierte.) - "Kuruc elıırs." (Hajós, takarékpénztári igazgató. Mőcsarnok. Katalógus.)

1882. "Kuruc futár." (Mőcsarnoki titkári hivatal. Mőcsarnok.) - - "Gyulai Margit arcképe." (Gyulai Pál hagyatéka. Adőcsarnok.) - "Tanyai csárdás." (Dr. Lángh Gyula özvegye. Mőcsarnok. Leipziger Illustrierte, Vasárnapi Újság.) — "Bajtárs sírján." (Mőcsarnok.)

1884. "Táborba vonuló újoncok." (Másolat. Ráth-Múzeum. Párisi Szalon, Mőcsarnok országos kiállításán nagy érem.) — "Dinnye-csendélet." (Mőcsarnoki titkári hivatal. Mőcsarnok.)— "Nıi tanulmányfej." (Dosek, Prága) - "Bánó Jenı arcképe." (Bánó Jenı, konzul.) — "Tanulmányfej." (Kosztolányi Kann Gyula.) - "Tanulmányfej." (Kernstock Károly.) -"Tanulmányfej." (Poll Hugó.)—"Tanulmány-fej." (Zombory Lajos.) - - "Gróf Károlyi G. arcképe." (Károlyi-család.) -- "Sandwirth Elvira arcképe." (Sandwirth-család, Velence.) - "Machekné Horváth Ilona arcképe." (Ma-chekné. 1885. országos kiállításon bronzérem.)

1885. "Arckép." (Molnár, vám h. fınök.) - flArckép." (Asbóth János.) — "Arckép." (Márkus Emília. Mőcsarnok.)

1886. "Zách Klára." (Wucskits, Fiume. Kiállítva Bécs, Grác. Vasárnapi Újság, Magyar Géniusz.)

1887. "Stettka Gyula arcképe." (Dr. Lángh Gy. özvegye.) — "Boszniai tájrészletek." (Tempera selyemre. Kállayné Bethlen Vilma grófné.)

- "A király arcképe." (Közoktatásügyi minisztérium.) - - "Az elsózott leves." (Mőcsarnoki titkán hivatal.) — "Kémszemle 1848/49." (Jókai: 1848/49. szabadságharc.)

1888. "Csárdás." (Mőcsarnoki titkári hivatal. Mőcsarnok. Katalógus.)— "Arckép." (Lechner Gyula. Mőcsarnok.) — "Szeged szebb lesz, mint volt." (A király tulajdona. Mőcsarnok. Osztrák Magyar Monarchia írásban és Képben.)

1889. "Asbóth tábornok Perednél." (Asbóth János képviselı. Mőcsarnok. Vasárnapi Újság.) - "Névtelen félistenek." (Weber Henrik. Mőcsarnok.) — "Miklós huszárok." (Mőcsarnok.)

1890. "Thunkl baronesse arcképe." (Dr. Mechtler Leó.) -- "Arckép." (Wampetics Fe-rencné.) -- "Bujdosó kurucok." (Szivák Imre. Mőcsarnok. Vasárnapi Újság, Magyar Géniusz.) - "Szent György." (Báró Montbach Sándor.)

1891. "Kuruc elıırs." (Mőpártolók Egyesülete Budapest)

1892. "Kurucok." (Madarassy Béla, Budapest.) - - "A helyszínén." (Dr. Elischer Gyu-láné. Mőcsarnok.) - - "Dr. Elischer tanár arcképe." (Özv. Elischer Károlyné.)

1894. "Zilahi házudvar." (Kassai Múzeum.)

1895. "Csáky Albin arcképe." (Kassai fı-rcálisk.) - - "Klimkovics százados arcképe." (Kassai Múzeum.)

1896 "Kossuth Lajos arcképe." (Abaúj vármegye.)— "Nıi arckép." (Greguss Imréné.)

1898. "Tüzérek." (Könyves Kálmán.)

1899. "Takács Menyhért arcképe." (Takács Menyhért fırendiházi tag.)

1900. "Cinka Panna." (Schlauch bíboros. Mőcsarnok. Vasárnapi Újság, Új Idık.)

1901. "Zách Klára" vázlat. (Dr. Kacsóh Pongrác.)

1902. "Kártyázó kurucok." (Saxlehner Andor. Mőcsarnok. Magyar Géniusz.) -- "Szolnoki csata." (Kohner Adolf. Könyves Kálmán. Vasárnapi Újság.)

1903. "Starhenberg elfogatása." (Uránia, Vasárnapi Újság.)

1904. "Táncoló huszár", "Táncoló juhász", "Almádi part", "Csárda elıtt." (Kiállítva és eladva Könyves Kálmánnál.)

1906. "Csárdás." (Kolozsvári Múzeum. (Uránia.) — "Honvédtoborzó" (Solymosy L., Arad. Mőcsarnok. Sokszorosítva Könyves Kálmán.)

1907. "Balatoni naplemente." (Nemz. Szalon.)

1908. "Nıi arckép." (Dérer Viola, Budapest. Mőcsarnok.)

1909. "Munkaközben." (Dr. Udvardy László, Eger. Mőcsarnok.) — "Honvéd-roham." (Ak-varell. Hentaller Lajos. 1848/49. ereklyekiállítás Kassa. Sokszorosítva Könyves Kálmán.) Ezenkívül a hagyatékában maradt 192 tájképtanulmány, 78 figurális és akttanulmány.

Gundel Károly (Budapest, 1883. szeptember 23. – Budapest. 1956. november 28.) vendéglıs és

gasztronómiai mővek írója.

Édesapja Gundel János, unokái Latinovits Zoltán, Bujtor István színmővészek és

Frenreisz Károly rockzenész.

A kereskedelmi iskola elvégzése után 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és

Franciaország leghíresebb vendéglıiben tanulta a mesterséget. 1906-ban a

nemzetközi hálókocsi-társaság csorba-tói és tátralomnici telepének szállodai titkára,

1908-tól igazgatója. 1910-ben átvette a városligeti Wampetich-vendéglıt, 1920 és 1925

között a Royal Szálló, 1927-tıl a fıvárostól átvett Gellért Szálló éttermeinek bérlıje.

Gasztronómiai könyvei a legjobb és legismertebb ilyen tárgyú munkák közé

tartoznak. Idegen nyelvő munkáival, szakácskiállításokon és bemutatókon

népszerősítette a magyar konyhát és fellendítette az idegenforgalmat. A magyar

vendéglıs és szállodás szakma egyik vezetı egyénisége volt. Tanácsaival készült

Karinthy Frigyes "Vendéget látni, vendégnek lenni" címő könyve (Budapest, 1933).

Gundel Károly étterme az 1939-es a new-york-i világkiállítás magyar pavilonjának

hivatalos étterme volt. "A Gundel-vendéglı nagyobb, jobb hírverést biztosít

Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus." (New York Times)

Korabeli visszaemlékezés Gundel Károlyra: "A magyar Brillat — Savarin. A

magyaros vendéglátás, a magyaros konyha, a magyaros szakácsmővészet elsı

mestere. Jó ízek, békés örömök, dús esték, meleg hangulatok, csillogó italok, az élet

lucullusi élveinek elsı karnagya s ezzel fıvárosunk egyik legkiválóbb hírverıje.

Nevének hallatára itthon is, messzi országokban is, nyugodt, békés és elégedett derő

ül az arcokra. "

1949-ben a Gundel éttermet államosították. Az 1894-ben épült Gundel étterem a

budapesti Állatkerti körút 2-es szám alatt van, melyet ma Budapest legnagyobb

presztízső éttermeként tartanak számon.

„ A magyar történelemben még igen nagy mővelıdéstörténeti terület hever

kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése

megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság

konyhája, étkezésének elemei, fızési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány

ezen rögös területének mővelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyőjteni a

magyarság ısi életébıl máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és

ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar fızés módjait és készségeit, tárgyi

emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de

ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig

fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a

zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitıl, azonban ezzel kapcsolatban

megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni

nemcsak érdekes, hanem hasznos is."

"Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik. "

"A kiválóság nem örökletes. A minıség nem veled született. Csak akkor lehetsz a

legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt." ”

– Gundel Károly

Mővei

• A vendéglátás mővészete, Budapest, 1934

• Kis magyar szakácskönyve, Budapest, 1937

• A vendéglátás mestersége, Budapest, 1940

• A magyar konyha fejlıdése és a magyar szakácskönyv irodalom a 18. század

végéig, Budapest, 1943

Györgyi Dénes (Budapest, 1886. április 25. – Balatonalmádi, 1961. november 25.)

magyar építész, a Györgyi-Giergl mővészcsalád tagja. Az Iparmővészeti Fıiskola rektora 1943-ban.

"A két világháború közötti sötét és szomorú magyar világ egyik legkiválóbb magyar építımővésze." (Kós Károly)

Mővészeti tevékenységérıl már régóta ismert pesti polgári családba született. Apai dédapja, a tiroli származású Giergl Alajos (1793-1868) a biedermeier korszak ezüstmővese. Apai nagyapja Györgyi Giergl Alajos festımővész (1821-1863), aki arisztokrata és polgár családok tagjairól festett portréival vált híressé. Édesapja Györgyi Kálmán iparmővész és mővészeti író (1860-1930), az Országos Magyar Iparmővészeti Társulat igazgatója és a Magyar Iparmővészet címő folyóirat szerkesztıje. Nagybátyja, Györgyi Géza (1851-1934) korának szintén neves építésze volt: Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos munkatársaként végzett rangos tervezımunkát a Budavári Palota, a Mőegyetem "K" épülete és más középületek tervezésében. A közeli rokonsághoz tartozott Giergl Kálmán (1863-1954) – Györgyi Kálmán unokaöccse – is, aki a család legismertebb tervezı építésze volt: a pesti Klotild-paloták, a Zeneakadémia, Kolozsvár, Debrecen és Budapest jó néhány egyetemi épülete és még sok más eklektikus alkotás tervezıje. A rokonsághoz tartozott Giergl Henrik (1827-1871) is; az ı Váci utcai üvegáru-kereskedésének kirakatában saját mővészi tárgyai is díszelegtek.

Györgyi Dénes középiskolai tanulmányai elvégzése után a budapesti József Mőegyetem építészkarára iratkozott be. Még egyetemi hallgató korában került kapcsolatba a nála néhány évvel idısebb Kós Károllyal, akinek szellemi köre egy évtizeden át meghatározta tevékenységét. Kóssal együtt tervezték a Városmajor utcai iskolát. Önálló munkája a Hangya Szövetkezet irodaháza, 1920-ból. Több iskolát, középületet, tervezett vidéki városokba, legjelentısebb a debreceni Déri Múzeum copf stílusú épülete. Tervei alapján épült fel több világkiállítás magyar nemzeti pavilonja, 1929-ban Barcelonában, 1935-ben Brüsszelben, 1937-ben Párizsban. Számos épületet tervezett a Székesfıvárosi Elektromos Mővek számára. Az elsı, az 1926-ban tervezett art deco elemeket mutató Honvéd utcai bérház és üzemépület volt, míg az 1938-ban épült Attila úti épületegyüttes már modern stílusú volt. 1945-ben elveszíti egyetlen fiát. Utolsó munkája az akkori lakóhelye, Balatonalmádi számára 1948-ban tervezett általános iskola. 1950-ben még bekapcsolódott az állami tervezıirodák tevékenységébe is, betegsége azonban rövidesen megakadályozta a további munkát. Balatonalmádiban élte le utolsó éveit.

Tervek

• bérház, Debrecen (Kós Károllyal, 1911) • Rákóczi út 66. sz. alatti lakóház, Budapest (1933)

• Rákóczi út 12. sz. alatti lakóház, Budapest (1935) • Néprajzi Múzeum, Budapest (1923) • városháza, Debrecen (1931) • Nagyerdei Gyógyfürdı, Debrecen (1936)

Épületek [szerkesztés]

• Világkiállítás magyar pavilonja, Torino (Tıry Emillel és Pogány Móriccal, 1911)

• Városmajor utcai Elemi iskola, Budapest (Kós Károllyal, 1911-12) • A Wekerle-telep fıterének egyik lakóház-egysége, Kispest (1914) • Közraktár utca 30. sz alatti Hangya-irodaház (ma Mol-irodaház), Budapest

(1917-20) • Balatoni Múzeum, Keszthely (1920-28) • Déri Múzeum, Debrecen (1923-29) • kiállítási pavilon, Philadelphia (1926) • ELMŐ Honvéd utcai bérház, Budapest (1926) • Világkiállítás magyar pavilonja, Barcelona (Menyhért, 1929) • egyetemi tanári lakások, diákotthon, Debrecen (1920-as évek vége) • magyar szoba, Pittsburgh (1930-39) • Orom utcai bérház, Budapest (1932-33) • lakóház a Szent János téren, Budapest (1932) • Kaas Ivor (ma Nyáry Pál) u. 10. sz. alatti lakóház, Budapest (1933) • Világkiállítás magyar pavilonja, Brüsszel (1935) • A Danuvia-gyár irodaháza, Budapest (1938) • Világkiállítás magyar pavilonja, Párizs (1937) • ELMŐ Attila úti épülete, Budapest (1936) • Tomcsányi úti elemi iskola, Budapest (1940-41) • Általános iskola, Balatonalmádi (1948)

Hernádi Miklós

mővészeti író

Budapest, 1944. január 16. 1962-1967: Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar; 1982: MTA, szociológia tudomány kandidátusa.

Tárgyszociológiájában (1982) foglalkozik elıször a mőtárgyak társadalmi szerepével.

Szakterülete a mőgyőjtés-mőkereskedelem és a kortárs festészet, szobrászat az 1990-

es években. Fıbb mővei

• Tárgyak a társadalomban, Budapest, 1982

• A képregény szükséglete, in: A képregény története, Tömegkommunikációs

Kutatóközpont, 1975.

• A házfalak kommunikációja, in: Budapesti falfirkák, Mőcsarnok, Budapest-OKK, 1986

• Somogyi Gyızı és a földi nyomorúság (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, Budapest, 1991,

Új Mővészet)

• Hely hiányában, Magyar Iparmővészet, 1994/2.

• Kincsek a mélyben. Gedı Ilka öröksége, Balkon, 1994/2.

• Fehér László új mővei, Figyelı, 1995. március 2.

• A rejtızı Barta Mária, Új Mővészet, 1995/7-8.

• Vásárhelyi Antal fest, Élet és Irodalom, 1995. november 18.

• Karátson Gábor sajtófotói, Balkon, 1997/10-11.

• A narratív Nádler, Élet és Irodalom, 1998. március 13. Interjúk

Gyémánt Lászlóval, Élet és Irodalom, 1996. január 12.

Fehér Lászlóval, Múlt és Jövı, 1996/1.

Herzl Tivadar (Pest, 1860. május 2. – Edlach, 1904. június 3.) író, politikus.

Herzl Tivadar Pesten született egy Dohány utcai házban. Itt ma a Zsidó Múzeum és a nagy zsinagóga egyik fı épületszárnya van. A múzeum falán emléktábla ırzi, hogy itt született a Zsidó Állam megálmodója.

A politikus és író, a Zsidó Állam megálmodója, a cionista politika atyja, a Cionista Világszervezet megalapítója neológ zsidó légkörben nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban fejezte be.

1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol az egyetemen jogot és irodalmat tanult. 1884-ben szerzett jogi doktorátust. 1891-ben a Neue Freie Presse c. bécsi lap párizsi tudósítója lett.

Párizsban érte az igazi nagy megrázkódtatás: ı tudósította lapját a Dreyfus-ügyrıl és megtapasztalta a per kapcsán erıteljesen megnyilvánuló antiszemitizmust. Ennek hatása alatt született meg Der Judenstaat (A Zsidó Állam) c. értekezése, amely 1896. február 14-án jelent meg nyomtatásban, s amelyben javaslatot tesz, hogy a világ minden táján élı zsidók térjenek vissza Palesztinába, az ısi hazába, ahonnét annak idején ıket előzték.

Az elsı cionista kongresszust, amely 1897-ben volt, Herzl Tivadar szervezte és ez késıbb elnökévé választotta. Ezt a tisztséget haláláig viselte. Útjának elején kudarcok érték, amikor megpróbálta rávenni a leggazdagabb zsidókat, hogy támogassák a cionista elképzelések megvalósítását. A siker akkor következett be, amikor a kelet-európai zsidó tömegek felé fordult, akik igent mondtak kezdeményezésére és elfogadták ıt vezetınek. Mielıtt meghalt, a török kormánynál elérte, hogy engedélyezze a zsidók letelepedését Palesztinába, de ez már ekkor nem tetszését váltott ki az ottani arab lakosságban.

Apja mellé temették Döblingben, de földi maradványait – végakaratának megfelelıen – 1950-ben Izraelbe vitték és Jeruzsálemben temették el.

Herzl és Heltai Jenı unokatestvérek voltak.

Horti Pál (Pest, 1865. június 18. – Bombay, 1907. május 25.) festı és iparmővész.

A modern iparmővészeti törekvések egyik magyar úttörıje, a 19/20. század fordulóján a szecessziós stílus jellegzetes képviselıje volt. Alkotásai az iparmővészet minden ágát (bútor, kerámia- és zománcmővészet) képviselik.

Apja vagyonos szabómester volt. Horti Pál a budapest-belvárosi reáliskola hat osztályának elvégzése után, 1881-ben a Mintarajziskola növendéke lett. Itt már megmutatkozott tehetsége, elsı éves korában pályadíjat nyert egy asztal intarzia tervvel. 1886-ban tette le az érettségi vizsgát, s egyidejőleg középiskolai rajztanári képesítést is szerzett. Ezután Münchenben, Párizsban, Londonban folytatott festészeti tanulmányokat.

1888-ban rendezte elsı önálló tájképkiállítását. A favágók címő képét a Képzımővészeti Társulat megvásárolta. 1890-ben a Fıvárosi Iparrajziskola tanára lett. Itt fordult egyre inkább az iparmővészet felé. 1895-ben egy évre ismét külföldre utazott, s fıleg Münchenben a mővészi sokszorosítás különbözı technikáit sajátította el. Visszatérve, sógora társaságában sokszorosító vállalatot alapított, amely azonban csak néhány hónapig volt mőködıképes, így a vállalkozás bukásának anyagi következményeit szinte haláláig viselnie kellett.

Iparmővészeti tervei a Mintalapokban és a Magyar Iparmővészetben jelentek meg, s egyre többet szerepelt bútor-, szınyeg-és ékszertervezıként az Iparmővészeti Társulat kiállításain. Ezután az agyagmővesség felé fordulva kitanulta a fazekasmesterséget, a korongozást, a mázak készítését és égetését. Mázas kerámiai nagy sikert arattak az 1899-1900-as iparmővészeti kiállításokon. Új patinázó és új zománcoló eljárást talált föl. Az elıbbi szabadalmát a berlini Gladenbeck cég megvásárolta, a zománcoló eljárást már nem tudta szabadalmaztatni. Az Iparmővészeti Társulat megbízásából ı rendezte az 1902. évi torinói kiállítás magyar iparmővészeti csoportját, s 1903-ban ugyancsak a társulat felkérésére a budapesti lakásberendezési kiállítást. Munkáival részt vett a párizsi (1900), a torinói (1902), a st. louisi (1904) világkiállításon, sıt az utóbbi rendezéséhez 1904-ben feleségével New Yorkba költözött. Számos megbízást kapott itt, s ezért szabadságát meghosszabbítva bútorokat, üvegfestményeket, mozaik díszítéseket tervezett, s grafikai munkákkal foglalkozott, egyéb, új technikákkal kísérletezett. 1906-ban a magyar kormány támogatásával Mexikóba utazott, s az ottani prekolumbián kerámia emlékeibıl gazdag anyagot győjtött. Guillermo de Heredia építész gazdag győjtését, múzeumát tanulmányozta. Négy hónapig tartózkodott itt, s sárgalázban megbetegedett. Innen Japánba utazott, s egy hónapot töltött fıként Jokohamában és Tokióban. Hazafelé jövet Bombayban ismét sárgalázba esett és 6 napos agónia után meghalt.

Az 1897-ben alapított Magyar Iparmővészet címő folyóirat folyamatosan hírt adott Horti munkásságáról, amelynek skálája hihetetlenül gazdag volt. Bútorok és lakberendezési tárgyak tervezésén kívül tapétamintákat, üvegablak-, szınyeg- és

textilterveket alkotott. Foglalkozott kovácsoltvas és ötvös tárgyak kialakításával is. Sıt az agyagmővesség, a zománckészítés és a könyvmővészet területén is maradandót hozott létre. Mővei közül legfontosabbnak, a síkszerőséget hangsúlyozó angol belsıépítészeti törekvések és a formagazdagabb belga art nouveau sajátos ötvözetét megjelenítı bútorait és enteriırjeit tekintik. A 19/20. század fordulóján induló magyar iparmővészet „hıskorának” úttörıje volt több mint egy évtizeden át (korai haláláig).

Díjai

• 1899 – Iparmővészeti Állami Nagy Aranyérem • 1900 – Párizsi világkiállításon az iparmővészet különbözı ágait képviselı

mőveivel Grand Prix-t nyert. (Összesen 5 kitüntetést) • 1900 – Ferenc József-rend lovagkeresztje (Párizsi világkiállításon szerzett

érdemeiért.) • 1902 – Grand Prix (Torino) • 1902 – Legfelsıbb királyi elismerés[1] • 1902 – Olasz Koronarend Lovagkeresztje

A Ráth György villa (ma Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Mővészeti Múzeum) belsı berendezése

Budapest és az ezredéves kiállítás. Képes Útmutató. Év n. Budapest. Phoebus Kiadó. Gazdag képanyaggal.

Iparmővészeti Múzeum (ékszertervei)

Hubay Jenı (született: Huber Jenı, Pest, 1858. szeptember 15. – Budapest, 1937. március 12.), hegedőmővész, zeneszerzı és pedagógus. 1921-ben az MTA tiszteleti tagjává választották.

A 19. század utolsó negyedében a világ hegedőmővészetének élvonalába tartozott: a hetvenes évek végétıl kezdve évtizedeken át sorozatosan aratta sikereit Európa-szerte. Jelentıs elismerést vívott ki kamaramuzsikusként is. Elıbb brüsszeli, majd budapesti vonósnégyesével és szonáta-partnereivel a legmagasabb igényő muzsikálásnak igyekezett híveket szerezni. Zenepedagógusként is kiváló eredményeket ért el. Hubay 23 éves korában került az elıkelı Brüsszeli Konzervatórium hegedőtanszakának élére, és négy év alatt kitőnı muzsikusok egész sora került ki osztályából, köztük Bram Eldering. Ezt követıen visszatért Magyarországra, ahol a Zeneakadémia hegedőtanszakát vezette. A Hubay-iskolából olyan híres mővészek sora került ki, mint Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József. 1919-tıl 1934-ig a Zeneakadémia igazgatója volt. A 19. század végétıl népszerőek voltak hegedőmővei és magyar, francia, valamint német dalai. Késıbb érdeklıdése egyre inkább a nagyobb szabású, szimfonikus és színpadi mőfajok felé fordult: A cremonai hegedős és az Anna Karenina címő operáival maradandót alkotott.

Apja, Huber Károly, a neves hegedőmővész, Jenı születésekor a a Nemzeti Színház karmestere és koncertmestere (korabeli szóhasználattal: vezérhegedőse) és a Nemzeti Zenede tanára volt. Édesanyja, Szevera Lujza, elıkelı pesti család leánya volt. A kisfiút születésétıl fogva muzsika vette körül. Édesanyja magyar nótákkal altatta; apjának dolgozószobája, ahol zongorája állt, szomszédos volt a gyermekszobával. Ötévesen kapta elsı hegedőjét, apja ekkor kezdte komolyan tanítani. Hétéves korában a Cukor utcai, Szınyi-féle magániskolába íratták be. A kisfiút, aki már akkor több ízben szerepelt a Zenede hangversenyein és jótékony célú rendezvényeken, osztálytársai „mővésznek” nevezték. Gyermekkorának legmélyebb benyomást keltı eseménye Liszt Ferenc 1865. augusztus 15-ei hangversenye volt: a Nemzeti Zenede fennállásának 25. évfordulója alkalmából a Vigadóban rendezett ünnepi estén mutatták be a Szent Erzsébet legendáját, Liszt maga vezényelte az együttest. Az ifjú Jenı az élmény hatására végleg eldöntötte, hogy a zenét választja hivatásának. Ösztönzıen hatott rá, hogy apja jóvoltából 1866. december 1-jén a pesti Nemzeti Színházban bemutatták Richard Wagner operáját, a Lohengrint. Második elemistaként otthoni életét akkoriban teljesen a Lohengrin töltötte be: hallhatta apja partitúra-tanulmányait és próbáit az énekesekkel, és a kisfiút elvitték a bemutatóra is. A nyolcéves Huber Jenı ezután állandó helyet kapott a Nemzeti Színház operaestjein, közvetlenül a karmester mögött. Egyaránt végighallgatta kedvenceit, a Mozart-operákat és az általa „meglehetısen unalmasnak” talált olasz mőveket. Közben tovább tanult: az elemi iskola elvégzése után, 1869 szeptemberében beíratták a IV. kerületi fıreáliskolába. Az iskola megválasztásában döntı szempont volt, hogy akkoriban hatosztályos reáliskolát szerveztek, melynek növendékei két évvel korábban érettségiztek, mint a nyolc osztályt végigjáró gimnazisták. Az 1870–71. évben kitőnı eredménnyel végezte az I–II. osztályt, de édesanyja halála 1870

júniusában súlyos csapást jelentett az érzékeny lelkő fiú számára, és átmenetileg visszavetette tanulmányaiban. Tizenhárom éves volt, amikor elsı ízben tőnt fel a Nemzeti Zenede vizsgahangversenyén. 1872-ben két koncerten is fellépett: egyik az Egyetemi Dalegylet március 9-ei hangversenye volt, a másik pedig a Zenede vizsgahangversenye. Ezt követıen középiskolai tanulmányai háttérbe szorultak, erısen lekötötte a gyakorlás és a mind gyakoribbá váló fellépések sorozata, egyre kevésbé volt képes figyelmét az iskolai tantárgyakra összpontosítani. Az anyátlanul maradt gyermek sehogyan sem találta helyét, és megegyezett apjával, hogy külföldre megy tanulni.

Huber Károly eredetileg Louis Spohr tanítványához, Ferdinand Davidhoz akarta vinni a fiát Lipcsébe. A nagy hírő mester azonban 1873-ban meghalt, így Huber úgy döntött, hogy Jenı Joachim József növendéke legyen, akit 1868-ban neveztek ki az akkor alapított berlini Hochschule für Musik igazgatójává. Jenı örült, hogy Joachim tanítványa lehet, de a mester kérésére elıbb be kellett fejeznie középiskolai tanulmányait, így beíratták egy magániskolába. Felvételi vizsgája a berlini fıiskolán zökkenımentesen zajlott, a vizsgáztató bizottság dicsérı szavakkal illette tehetségét. A hegedőjáték technikájának elsajátítása mellett Joachimnak köszönhetıen ismerte meg a kvartett-muzsikálást. A berlini Singakademie nagytermében megtartott próbákon és hangversenyeken hallhatta elıször Ludwig van Beethoven vonósnégyeseit és Johannes Brahms hetvenes években írott, egyenesen Joachiméknak Berlinbe vitt kvartettjeit. Igyekezett kihasználni az akadémistáknak a Hofoper elıadásaira járó szabadjegyét is, minél többet meghallgatni a mősoron levı, fıként német és olasz operákból.

Elsı berlini éve végén, 1874-ben visszatért édesapjának dunaharaszti házába. Az apa, aki ekkor az Országos Dalosszövetség karnagya volt, magával vitte fiát a szövetség hetedik dalosversenyére, Kolozsvárra, ahol Jenı augusztus 29-én – országos hírő énekesnıkkel és mővészekkel együtt – a kolozsvári dalosegyesület mősorában szerepelt. A második Berlinben töltött esztendıben oktatója volt Eduard Rappoldi brácsás, valamint Benno Härtel, aki zeneszerzésre tanította. Jenı még az 1874–75-ös tanévben fellépett a Hochschule egyik hangversenyén: Spohr 12. versenymővét adta elı nagy sikerrel. Rendkívüli képességei a harmadik évben rendezett intézeti hangversenyen váltak nyilvánvalóvá, amikor a hegedőmővészek legnehezebb és legszebb feladatainak egyikét, Johann Sebastian Bach Chaconne-ját mély átéléssel és magas szintő virtuóz felkészültséggel szólaltatta meg.

1876-ban Joachim a fiatal Jenıt ajánlotta a düsseldorfi zenekar hangversenymesteri állására, de ezt apja ellenkezése miatt nem vállalhatta. 1876 tavaszán fejezte be tanulmányait és apja kérésére hazautazott Magyarországra.

Huber Károly számára egy németországi karrier lehetıségénél fontosabb volt, hogy fia hazatérjen és az akkor a Zeneakadémia elnökeként tevékenykedı Liszt Ferenc körébe kerüljön, és szülıföldjén is bizonyítsa tehetségét. Rögtön hazatérése után Jenıt felkérték, hogy lépjen fel a szegedi dalosverseny ünnepi koncertjén. Az ifjú hegedős viharos sikert aratott Henri Vieuxtemps Ballade et Polonaise-ével és Brahms Magyar táncai-nak Joachim-féle átiratával. Igazi bemutatkozására azonban csak

ısszel került sor, amikor a Filharmóniai Társaság tagjainak közremőködésével és apja vezényletével zenekari hangversenyt adott a Vigadóban. Hatalmas sikert aratott, a közönség soraiban ott ült Liszt Ferenc is. Ezt követıen fıvárosi és vidéki hangversenyek egész sorozatára kérték fel, amelyek hozzájárultak az ifjú mővész országos hírnevének megalapozásához. Nagy elismerés volt számára, hogy Liszt meghívta az általa szervezett zeneakadémiai matinékra, melyeken rendszerint csak ı maga, illetve tanítványai léptek fel. Hubayék ezt követıen többször is Liszt vendégei voltak, aki módot adott Jenınek saját kompozíciói bemutatására is. A nagy zeneszerzı kifogásolta, hogy Berlinben született mővei – tanárai hatására – a klasszikus zenei formák világában születtek, és arra buzdította tanítványát, hogy próbálkozzon „új utakra lépni”. Liszt rendszeresen hangversenyezett mőkedvelı budapesti családoknál is, általában egymaga muzsikált, de gyakran magával vitte Jenıt is. A zeneestek állandó vendégei közé tartozott Volkmann Róbert zeneszerzı, akinek rendszerint elıadták egy-egy mővét. Amikor valamelyik új alkotásának bemutatását készítették elı, Volkmann meghívta lakására Jenıt, s néha fél napon át magyarázta neki új mővét, majd zongorához ültek, és négy kézre lejátszották a darabot. Volkmanntól, aki 1875-tıl élete végéig, 1883-ig, zeneszerzést tanított a Zeneakadémián, szellemes formaelemzéseinek és kitőnı összhangzattani magyarázatainak köszönhetıen Jenı két év alatt sokat fejlıdött.

Nem hanyagolta el a komponálást sem: több Petıfi-verset is megzenésített, melyeket bariton hangú bátyja, Károly kíséretében a pesti szalonokban elı is adtak. Zeneszerzıként elsı nagy sikerét egy hegedő-feldolgozással aratta Bizet Carmen címő operájának dallamaira, majd Szentirmay Elemér darabját, a Plevna-nótát dolgozta fel, azonos címmel, hegedőre.

A fiatal mővész, annak ellenére, hogy országszerte ismert volt, úgy érezte, hogy az akkori magyarországi zenei viszonyok, a német kultúra uralma a zenei élet felett nem engedik kellıképpen kibontakozni. Ezért úgy döntött, hogy Párizsba költözik.[3]

1878 tavaszán Liszt Ferenc ajánlólevelével érkezett meg Párizsba. Kezdetben Camille Saint-Saëns segítette, majd Csillag Béla, Párizsban élı banktisztviselı. Az ı révén ismerkedett meg a Grand Café magyar asztalának tagjaival: Deák-Ébner Lajossal, Rippl-Rónai Józseffel és Feledi-Flesch Tivadarral. A fiatal mővésznek – aki akkor már a Hubay Jenı nevet viselte, bár a névváltoztatási engedélyt csak több mint egy évvel késıbb, 1879 novemberében kapta meg –, komoly megpróbáltatást jelentettek a Párizsban töltött elsı hónapok. Tört franciaságával kezdetben nehezen értette meg magát. Az év végén Liszt is Párizsba érkezett, és bemutatta az ifjú mővészt Érard hárfa- és zongorakészítı cég akkori tulajdonosának, akinek szalonjában megismerkedett a francia irodalom és zene nagyjaival: Victor Hugóval, Charles Gounod-val, Ambroise Thomas-val és Édouard Lalóval.

Fordulópontot jelentett pályáján, amikor elhatározta, hogy felkeresi Henri Vieuxtemps-t, a szentpétervári és brüsszeli konzervatóriumok egykori tanárát, aki a század elsı felében Európa-szerte ünnepelt muzsikus volt. A betegeskedı tanár, felismerve Hubay tehetségét, tanítványává fogadta.

Idıközben Párizsba érkezett Aggházy Károly is, szintén Liszt-tanítvány, akivel Hubay szegedi hangversenye alkalmával ismerkedett meg. Vieuxtemps tanácsára úgy döntöttek, hogy 1879. január 22-én Érard szalonjában közös koncertet szerveznek. Erre meghívták összes párizsi ismerısüket, elsısorban a Párizsi Magyar Egylet tagjait, élükön Munkácsyval és Zichy Mihállyal. Az eseményen a párizsi lapok zenekritikusai is megjelentek. Aggházy Liszt- és Chopin-mőveket játszott, Philippine Lévy dalokat és operaáriákat énekelt. Hubay és Aggházy a kor divatjának megfelelıen Beethoven Kreutzer-szonátájának csupán II. és III. tételét adta elı, továbbá Vieuxtemps „Ballade et Polonaise”-ét, valamint Huber Károly Magyar fantáziáját és Rákóczi-induló-parafrázisát. Úgy a közönség mint a kritikusok elismeréssel nyilatkoztak a két fiatal magyar mővészetérıl, a lapokban kedvezı kritikák jelentek meg mindkettejükrıl. Nagy népszerőségre tettek szert, és annyira divatosnak számított ıket meghívni, hogy esténként néha két-három „soirée”-n is felléptek az úri szalonokban.

Hubay elsı párizsi esztendejében – 1879 márciusában – iszonyú csapás érte Magyarországot: a szegedi árvíz. A monarchia párizsi nagykövete két zenei matinét rendezett az árvízkárosultak javára, amelyeket Hubay és Aggházy nyitottak meg. Ezt követıen – saját kezdeményezésre – április 20-án újabb koncertet adtak, amelynek bevételét szintén az árvízkárosultak javára ajánlották fel.

Hubay a fárasztó elsı év elteltével úgy döntött, hogy néhány hónapra hazamegy pihenni. Aggházyt is rábeszélte a hazalátogatásra, de megérkezésük után sem volt nyugalmuk. A pesti sajtó ugyanis híven beszámolt párizsi hangversenyeikrıl, és a két mővész sorra kapta a vidéki meghívásokat. Így hathetes pihenı után csaknem öt hónapos hangversenysorozat következett. Hubay és Aggházy két ízben hangversenyezett Székesfehérváron, Csurgón, Szolnokon és Szekszárdon, egy-egy koncert színhelye volt Apatin, Szentes, Pécs, Karcag, Balassagyarmat, Vác, Eger, Miskolc, Ungvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Lugos, Temesvár, Zombor, Arad, Nagyvárad, Jászberény és jó néhány más kisebb-nagyobb város. A két fiatal mővész augusztusban félbeszakította nagy sikerő hangversenysorozatát, hogy részt vehessen a fıvárosban, a Margit-szigeten rendezett Arrogante-ünnepségen. Ennek jövedelmével az akkoriban felrobbant Arrogante francia csatahajó legénységének hozzátartozóit kívánták segélyezni, hogy viszonozzák a párizsi Nagyoperában a szegedi árvízkárosultak javára – páratlanul fényőzı külsıségek között – rendezett hangversenyt. Párizsból öttagú francia küldöttség és jó néhány ott élı magyar érkezett az ünnepségre, köztük Munkácsy Mihály és a francia mővészi és politikai élet sok kiváló képviselıje, így Charles Gounod, Léo Delibes, Jules Massenet és Camille Saint-Säens. Az Arrogante-ünnep után folytatódott Hubay és Aggházy hazai hangversenykörútja, elsısorban Erdély városaiban (Kolozsvár, Marosvásárhely).

A hosszas hazai koncertkörút után a két mővész visszatért Párizsba. A Hubay-Aggházy kettıs 1880. január 29-én rendezte harmadik önálló párizsi hangversenyét, és tovább folytatták a zenélést a fıúri szalonokban. Hubay sokat muzsikált Charles-Marie Widor, Édouard Lalo és Benjamin Godard házában, sőrőn találkozott Charles Gounod-val, Gabriel Fauréval, André Messager-vel (a Nagyopera késıbbi

igazgatójával) és Camille Saint-Säens-szal. Többször fellépett a Société Nationale de Musique-ben, ahol a francia komponisták elıször mutatták be mőveiket. A monarchia párizsi követsége május 1-jén fogadást rendezett, melynek zenei részét Hubay Jenı állította össze; a mősor fénypontja ezúttal is Aggházy és – a hegedő Liszt Ferencének elkeresztelt – Hubay együttes fellépése volt.

A két muzsikus 1880-ban meghívást kapott Londonba, ahol a Saint James Hallban megrendezett nagyszabású hangversenyen rajtuk kívül fellépett Sembrich Marcelle és Albani Mária, illetve Sarah Bernhardt is. Hubayék népdal-parafrázisokat játszottak Hungarian National Melodies címmel. Fellépésüknek hatalmas sikere volt, a sajtó csodahegedősnek nevezte Hubayt. Ennek köszönhetıen a következı hetekben számos más koncerten is felléptek. Akkoriban London kedvencei közé tartozott a The Swedish Vocal Sextet néven skandináv népdalokat és mődalokat éneklı hat uppsalai diák, akik Hubayék rohamosan növekvı népszerőségének láttán felajánlották, hogy rendezzenek közös hangversenyeket, mely öt alkalommal meg is valósult. A két mővész londoni élményei közé tartozott az angol uralkodóházzal rokoni kapcsolatban álló Lord Paget palotájában rendezett zártkörő hangverseny, az angol trónörököspár – a késıbbi VII. Edward és felesége – és a velük rokonságban lévı görög királyi pár tiszteletére. A hangversenyt ünnepi vacsora elızte meg, s a mősoron a két magyar muzsikus mellett mindössze egy énekes szerepelt, a Covent Garden elsı tenoristája. Hubayék nyitó száma Goldmark Károly Suite-je volt, mely a rákövetkezı szólószámokhoz hasonlóan nagy sikert aratott. A koncert vége felé felcsendülı magyar mőveket a walesi herceg különösen nagy érdeklıdéssel hallgatta, s a mővészeknek további magyar darabokkal kellett megtoldani mősorukat. Komolyan meghökkentek azonban, amikor a walesi hercegné azzal a kéréssel fordult hozzájuk: játsszák el ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringıjét, mert „azt bizonyára senki sem tolmácsolja olyan szépen, mint a magyar mővészek”. A két muzsikus nem tehetett mást, mint hogy parafrázist rögtönzött az általuk még sohasem játszott keringıre, elragadtatást keltve az elıkelı társaságban.

Hubayék augusztus elején abban a hiszemben utaztak el Londonból, hogy a nyári sikereket majd a következı évadban fogják kamatoztatni. Tévedtek: többször nem léptek fel együtt a brit fıvárosban, ahová Hubay csaknem három évtizeddel késıbb jutott el ismét. Legközelebbi úticéljuk Brüsszel volt: a mővészeti és kereskedelmi kiállítás igazgatósága hét délutáni hangversenyre szerzıdtette ıket. Az augusztus 18–24. között megrendezett koncerteken többek között egy magyar és egy francia mősort mutattak be, s külön programokat állítottak össze Liszt- és Vieuxtemps-mővekbıl.

Brüsszelbıl Munkácsyék luxemburgi kastélyába utaztak, a nagy magyar festı otthonában csaknem két hónapos zavartalan pihenı következett. Hubay csak amiatt nyugtalankodott, hogy a két világvárosban, Párizsban és Londonban aratott sikerek ellenére még mindig nem sikerült beverekednie magát a Párizs-szerte legnépszerőbb Pasdeloup-koncertek mősorába. Elsı sikerei idején Vieuxtemps közbenjárt ugyan Jules Pasdeloupnál, de a szőkszavú és rideg karmester dölyfösen azzal utasította el, hogy nála csak világhírő mővészek lépnek fel. Az alkalom azonban nem sokáig váratott magára. Hubay egy ízben Munkácsyné rengeteg kottája között rábukkant az

akkoriban rendkívül népszerő operaszerzı, Jules Massenet Lahore királya címő operájának zongorakivonatára. Ennek legszebb dallamaiból egy szvitet írt, és amikor visszatért Párizsba, megmutatta azt a zeneszerzınek. Massenet, aki akkor már a francia Szépmővészeti Akadémia tagja volt, nagy csodálattal hallgatta végig a mővet és úgy döntött, hogy meghangszereli és közbenjár, hogy vegyék fel a Pasdeloup-koncertek mősorára.[4]

A sorsdöntı hangversenyre 1880. december 19-én került sor. A Lahore-szvit elsı tételének kantilénája után viharos brávó-kiáltások szakították félbe Hubay játékát, s a befejezı rész után az egész közönség felállva ünnepelte a remek átiratot bemutató hegedőmővészt. Pasdeloup, a karmester, aki néhány hónappal korábban még fogadni sem akarta, most kérte, hogy lépjen fel következı hangversenyén, egy általa választott hegedőversennyel. Hubay Vieuxtemps kedvencét, az idıs mester V. versenymővét választotta. A közönség és a kritika kedvezıen fogadta. Sikerének köszönhetıen a zenei élet középpontjába került, ügynökök környékezték meg, számos hangversenykörutat ajánlva. Hubay azonban nem akarta elhagyni Franciaországot, élvezte párizsi sikereit, és csak kisebb körutakat tett Liège-be és Luxemburgba.

Párizsban megismerkedett Hegyesi Vilmos magyar gordonkamővésszel, aki korábban a Firenzei Vonósnégyes tagja volt, majd a kölni konzervatórium tanára lett. A három muzsikus számos közös fellépésen vett részt.

Vieuxtemps gyógykezelés végett Algériába utazott. Hubay és Aggházy is odautaztak, hogy mesterüket meglátogassák. Algírban számos magánhangversenyt adtak, elsı nyilvános koncertjükön Vieuxtemps is jelen volt. Az idıs zeneszerzı nem sokkal ezután meghalt. Hubay a család kérésére egy ideig Algírban maradt, hogy rendezze Vieuxtemps zenei hagyatékát. A két magyar muzsikus irtózatos viharban tért vissza Afrikából: a borzalmas utazás harminc órán át tartott. Hubay akkor megfogadta, hogy soha többé nem száll tengerre. Ez volt egyik legfıbb oka annak, hogy késıbb nem volt hajlandó Amerikába menni, és sorra visszautasította az impresszáriók ajánlatait.

Visszautazásuk után Aggházy hazatért Budapestre, Hubay pedig Dunaharasztiba, ahol édesapjának nyaralója állt. Itt meghangszerelte Vieuxtemps 7. versenymővét és saját Suite-jét. A Musikwelt címő német folyóirat számára cikket írt Vieuxtemps hátrahagyott mőveirıl. Vieuxtemps hozzá írott leveleit a La Renaissance Musicale címő francia zenei lap szeptemberi számában tette közzé.

Hubay ısszel tért vissza Párizsba, ezúttal Aggházy nélkül. Mindössze egy hangversenyen lépett fel, majd Brüsszelbe utazott, ahol nagy érdeklıdéssel várták: Vieuxtemps ugyanis már korábban javasolta ıt a megüresedett konzervatóriumi hegedőtanári állásra. Bár már korábban is koncertezett a belga fıvárosban, hivatalos bemutatkozására csak 1881. december 14-én került sor. Ettıl kezdve a közönség és sajtó nagy kedvence lett. Kinevezésének egyedüli akadálya az volt, hogy a belga belügyminisztérium a belga állampolgárság megszerzését kívánta a magyar mővésztıl. Hubay semmi áron nem akart hőtlenné válni hazájához, és így a belga

zene lelkes mecénásának, Hubay késıbbi jó barátjának, Francois van Halnak közbenjárására volt szükség a kérdés megoldásához. Van Hal kérésére a monarchia brüsszeli követe eljárt a belügyminiszternél, aki elállt a belga honosság követelményétıl. Hivatalos kinevezésére 1882. február 8-án került sor: a huszonhárom éves Hubay Jenı a brüsszeli konzervatórium katedráján Henri Vieuxtemps és Henryk Wieniawski örökébe lépett.

Hubay idejében a brüsszeli konzervatórium igazgatója François-Auguste Gevaert zeneszerzı volt, aki ekkor a legbefolyásosabb belga zenei személyiségnek számított. Gevaert ösztönzésére Hubay már kinevezésének évében vonósnégyest szervezett, amelyben az elsı hegedőt felváltva játszotta az ötvenes éveiben járó Jean-Baptiste Colyns professzorral. Colyns már Vieuxtemps és Wieniawski idején is az egyik hegedőosztályt vezette. A vonósnégyes második hegedőse van Stywort, csellistája a már említett Joseph Servais volt. Az együttes 1882 ıszén mutatkozott be Beethoven két vonósnégyesével. Nagy sikert arattak, ami arra késztette Gevaert-t, hogy azonnal állami támogatást kérjen a vonósnégyes-esték folytatásához. Meg is szerezte Hubayéknak az állami szubvenciót, melynek feltételeként kikötötték, hogy minden mővet kétszer kell elıadniuk. A Beethoven-kvartetteket négy estére osztották el; hangversenyeikhez megkapták a konzervatórium 1400 fınyi közönséget befogadó nagytermét és esténként ezer frankot. A fıiskola egy másik tanára, Cornelius is rendezett vonósnégyes-estéket a konzervatórium kistermében: együttesét Hubayék „le grand quatuor”-jávai ellentétben, le petit quatuor-nak nevezték. A Hubay-kvartett igen gyorsan népszerővé vált, sőrőn szerepelt klubok és gazdag zenebarátok estéin. Hubay mint szólista is kivette részét a város eleven zenei életébıl, melynek gerincét a brüsszeli operaház, a Théâtre de la Monnaie zenekarának négy koncertje, és a konzervatórium tanáraiból és növendékeibıl alakult együttes négy hangversenye alkotta.

Szabad hónapjaiban Hubay zenekari hangversenyek sorát adta, nemcsak Belgiumban, hanem Franciaországban, sıt, Hollandiában is. A konzervatóriumban csak heti hat órája volt, így szabadidejében a Bois de la Cambre parkjában dolgozott. A Bois fái alatt született meg a nagy sikerő Concert Dramatique, a Sonate Romantique, és az I. szimfónia nagyzenekarra. Több dalciklust komponált Brüsszelben Victor Hugo, Lucien Paié, Sully Prudhomme és Héléne Vacarescu verseire, és ott fogott hozzá Edmond d'Haraucourt Merlin, a varázsló címő operaszövegének megzenésítéséhez. Ezt utóbb Alienor címmel mutatták be Budapesten.

Alig négy hónappal kinevezése után, 1882 májusában Hubay viszontláthatta Liszt Ferencet, akinek tiszteletére zenés ünnepségeket rendeztek Brüsszelben és Antwerpenben. Hubay ismét fellépett a nagy zeneszerzıvel, estélyeken és kirándulásokon vettek részt közösen. Távozásakor Liszt megölelte Hubayt, s hangot adott örömének, hogy fiatal honfitársa ilyen megtisztelı pozícióba került.

1883-ban Hubay szonátaesteket rendezett a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban, Józef Wieniawski zongoramővésszel, Henryk öccsével, aki szintén a konzervatórium tanára volt. A következı évben kétszer is ellátogatott Párizsba: márciusban

Vieuxtemps fisz-moll hegedőversenyét, decemberben Antonio Bazzini hegedőversenyét és a maga egyik csárdajelenetét adta elı. Márciusban szerepelt utoljára Pasdeloup vezényletével, aki ezután átadta a zenekar vezetését Hubay jó barátjának, Benjamin Godard-nak. Az 1884. év eseményei közé tartozott a konzervatórium ünnepi hangversenye a walesi herceg látogatása alkalmából, amelyen a Hubay-vonósnégyes Wolfgang Amadeus Mozart és Felix Mendelssohn-Bartholdy egy-egy mővét adta elı. A hangverseny után Gevaert bemutatta a mővészeket II. Lipót belga királynak, aki a walesi herceggel együtt melegen gratulált nekik. A másik esemény az antwerpeni Rubinstein-hangverseny volt, amelyen Hubay mint szólista és mint a vonósnégyes prímhegedőse is fellépett.

1885. december 20-án a vonósnégyes próbája közben érkezett dr. Hubay Károlynak, a mővész bátyjának távirata, amely tudatta, hogy édesapjuk rosszul van. Egy óra múlva a második távirat már Huber Károly halálhírét hozta. Hubay hazautazott a temetésre, azonban csak néhány napot töltött Budapesten.

Néhány héttel késıbb, 1886. január 10-én a brüsszeli Théâtre de la Monnaie-ben bemutatta elsı hegedőversenyét, a Concerto dramatique-ot. A belga sajtó elismerıen nyilatkozott a mővészrıl és mővérıl. Hubay akkoriban vonóstriót alapított Józef Wieniawskival és Jacobs gordonkamővésszel, és ezzel az együttessel több hangversenyt adott Brüsszelben és más belga nagyvárosokban. A vonósnégyes mősora is tovább bıvült, és más fıiskolai tanárok bevonásával elıadták a kamarazene-irodalom leghíresebb alkotásait, köztük Beethoven Szeptettjét.

A mővészt nagy magyarországi megtiszteltetés érte: az Országos Magyar Dalosszövetség elhunyt édesapja helyébe országos karnaggyá választotta. A határozatot Bartay Ede elnök és Ábrányi Kornél titkár hozta hivatalosan Hubay tudomására. Trefort Ágoston kultuszminiszter arra utasította a Zeneakadémia alelnökét, ifj. Verebi Végh Jánost, hogy tárgyaljon Hubayval hazatérésének feltételeirıl. A mővész gondolkodási idıt kért, hiszen az akadémiai tanárság elvállalásával nemcsak elıkelı pozíciójáról kellett lemondania, hanem a zeneszerzıi munkájához biztosított nagyfokú szabadságról is. Hubay végül a hazatérés mellett döntött. Ezek után 1886 márciusában Budapestre látogatott és 17-én fellépett a filharmonikusok hangversenyén. Minthogy 1879 ısze óta nem játszott a magyar fıvárosban, így szereplése bemutatkozásszámba ment. Hubay remélte, hogy visszatérésével közelebb kerül Liszt Ferenchez is, de a sors úgy hozta, hogy a nagy zeneszerzı július 31-én meghalt.

Hubay 1886 júniusában utoljára vizsgáztatott Brüsszelben. Tanítványai közül heten kaptak elsı díjat, köztük Bram Eldering holland hegedőmővész, aki késıbb a Hubay-Popper vonósnégyes brácsása lett. Hubay késıbb is kapcsolatban maradt Brüsszellel, Gevaert-rel, a belga fıvárosban élı tanártársaival, egykori növendékeivel is, de mindenekfölött jó barátjával, a zenepártoló, hangszergyőjtı van Hallal. Belgiumról mindig mint második hazájáról beszélt.

A 28 esztendıs Hubay Jenı a Zeneakadémiára 1884-ben kinevezett édesapjának helyére került. Zenei pályafutásának szempontjából hazatérése igen szerencsés

pillanatban következett be. Már több mint egy évtizede mőködött a Zeneakadémia, mely ıt most a hegedőtanszak élére állította; két évvel korábban, 1884 szeptemberében nyílt meg az Operaház, amely lehetıséget nyújtott dalmőveinek bemutatására, s melynek zenekara 1886 márciusában koncertegyüttesként hivatalosan is felvette „A Magyar Királyi Operaház tagjaiból alakult Filharmóniai Társaság” nevet. A pesti Vigadó 1868-ban megnyitotta kapuit, megfelelı keretet biztosította hangversenyek rendezésére. Azonkívül Hubayt az Országos Dalosszövetség 1885 telén megválasztotta országos karnagyává. Nehézségek azonban bıségesen jelentkeztek: ilyen volt elsısorban a német nyelv uralma a zeneoktatásban és az operazenekarban. A fıiskola tanári kara fıként osztrákokból és csehekbıl állt, akik közül egyesek nem is akarták megtanulni a magyar nyelvet. A zeneszerzés elsı tanára, a vonósszerenádjairól és kamarazenéjérıl híres Volkmann Róbert, tudatosan német mővész akart maradni. A német muzsika szellemét terjesztette a pozsonyi születéső, de Németországból Pestre került Herzfeld Viktor is, aki két éven át a második hegedőt játszotta Hubay vonósnégyesében, valamint Koessler János, Volkmann utóda, aki szilárd alapokat adott Dohnányi Ernı, Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzı tevékenységéhez, de Brahms iránti feltétlen tiszteletével és Liszt-ellenes beállítottságával ugyancsak a német szellemet képviselte. A magyarul, németül és franciául egyaránt jól beszélı Hubay Jenı nyelvi szempontból jól megértethette magát a tanári kar minden tagjával, de nehezen fogadtathatta el álláspontját a zenei élet és a zeneoktatás magyarabbá tételének kérdésében. Két szövetségesre akadt. Az egyik Mihalovich Ödön zeneszerzı volt, aki ugyan Szlavóniában született, de 1855-tıl Pesten tanult, s annak ellenére, hogy haláláig Richard Wagner lelkes híve maradt, magyar zeneszerzınek vallotta magát, és több magyar tárgyú mővet is írt. Másik szövetségese testvérbátyja, dr. Hubay Károly ügyvéd volt, aki a magyarosító törekvések lelkes élharcosa lett. Mint az 1881-ben megalakult Harmónia Rt. hangversenyrendezı és zenemőkiadó vállalat igazgatója, igyekezett kiküszöbölni a német nyelvet a hirdetésekbıl és a mősorfüzetekbıl. Magyar mőveket adott ki, és azokat minél nagyobb számban tőzte mősorra. A Harmónia adta ki Hubay kórusmőveit, négyszólamú férfikarait, operáit és magyar szövegre írott dalait, míg hegedőre írott mővei továbbra is nagyrészt külföldön jelentek meg.

Hazatérése után Hubay az Országos Dalosszövetség rendezvényén lépett elıször a nagy nyilvánosság elé, az augusztus 11–16. között Pécsett megtartott dalünnepen. Ezen ezer dalos vett részt, s zsőrijébe természetesen beválasztották Hubayt, az országos karnagyot is. A dalárdák augusztus 12-én Hubaynak Petıfi szövegére írt A magyarok Istene címő férfikarával versenyeztek, majd 13-án szabadon választott számaikat adták elı. A 14-i mősorban elıadott Erkel, Liszt és egyéb mőveket – köztük saját Sóhajtás címő kórusát – Hubay tanította be és vezényelte. A Bajza József szövegére írott, baritonszólós kórusmő nagy sikert aratott.

Hubay 1886 ıszén Popper Dáviddal karöltve kamarazene-együttest alapított. Ennek másodhegedőse két éven át Herzfeld Viktor, a Zeneakadémia késıbbi zeneelmélet-tanára, brácsása pedig Hubay brüsszeli növendéke, Bram Eldering lett. Az 1903-ig rendszeresen együtt szereplı vonósnégyes két oszlopa Hubay és Popper maradt. A II. hegedőt 1888-ban az Operaház hangversenymestere, Grünfeld Vilmos, 1889-ben

Bloch József, késıbbi zeneakadémiai tanár , majd két Hubay-növendék – 1894-ben Farkas János és 1895-ben Kemény Rezsı, késıbbi zeneakadémiai tanár vette át. Brácsán 1893-tól 1898-ig Waldbauer József, majd Szerémi Gusztáv játszott, aki utóbb az operaházi brácsaszólam vezetıje és a Zeneakadémia brácsatanára lett. Az együttes Hubay-Kemény-Szerémi-Popper összeállításban muzsikált tovább Popper haláláig.

A Hubay–Popper vonósnégyes 1886. október 24-én rendezte elsı hangversenyét a Vigadó kistermében. Az új együttesnek és kitőnı muzsikálásának híre úgyszólván pillanatok alatt elterjedt, s tagjai már a bemutatkozást követı hónapban, 1886 novemberében, kilenc nagyvárosban (Pécs, Kassa, Miskolc, Debrecen, Arad, Temesvár, Lugos, Kolozsvár, Nagyvárad) léptek fel. Hubay nagy sikere volt, hogy sikerült visszacsábítania Budapestre Johannes Brahmsot. A vonósnégyes elsı Brahms-hangversenyét 1886. december 23-án tartották meg, amelyen Brahms maga adta elı e-moll gordonka-szonátáját, valamint az operaház énekesei dalaiból énekeltek. A közönség lelkes ünneplésben részesítette ıket. Brahms ezután még négy alkalommal látogatott el a magyar fıvárosba.

A Franciaországban töltött évek és az ott szerzett kapcsolatok lehetıvé tették Hubay Jenı számára, hogy a hazatérését követı esztendıben sajátságos vállalkozásra szánja el magát: 1887 februárjában, a Loire partján fekvı Angers-ben magyar fesztivált rendezett a magyar zene külföldi népszerősítése céljából. A mősort Hubay állította össze magyar szerzık: Mihalovich Ödön, Bertha Sándor, Goldmark Károly, Zichy Géza, Liszt Ferenc és saját mőveibıl. Hubay saját Concerto dramatique-ját és a Plevna-nótát adta elı, s a közönség valamennyi szám után viharosan ünnepelte.

A fesztivál után nyugalmas idıszak következett, Hubay a tanítással és komponálással foglalkozott. 1888-ban a filharmonikusok bemutatták I. szimfóniáját, majd ezt követıen Bécsbe utazott, ahol a közönség lelkesen megtapsolta, de a kritikusok visszafogottan nyilatkoztak mővészetérıl. Márciusban Hubay Zichy Géza társaságában jótékony célú hangversenykörútra indult Ausztriába és Olaszországba. A római Teatro Costanziban rendezett koncertjükön megjelent az egész udvar, élén az olasz királynéval, akinek bemutatták a mővészeket. Áprilisban Párizsban járt, a Salle Érard-ban hangversenyezett. A koncert után Munkácsy estélyt adott tiszteletére. Hubay magyar mősorából adott elı egy-két számot, és a Nagyopera egyik mővésznıje a román királynı udvarhölgyének, Héléne Vacarescunak verseire komponált Hubay-dalokat énekelt. Az udvarhölgy-költını közvetítésével Erzsébet román királyné (aki Carmen Sylva álnéven jelentette meg verseit) meghívta palotájába, Sinaiába „kedvelt magyar mővészét”. Hubay az év végén Bécsben koncertezett, Brahms zongorás szonátáiból adott elı.

Hubay Jenı az 1889-es esztendıt – májusi párizsi látogatásától eltekintve – odahaza töltötte. Februárban idelátogatott Joachim, aki kerek tíz évvel korábban – Hubay párizsi éveinek idején – járt utoljára Budapesten. Önálló estjén kívül még két koncerten lépett dobogóra: a február 8-ai kamaraesten és a február 12-ei zenekari hangversenyen. A Vigadó zsúfolásig megtelt mindkét alkalommal. A kamaraesten Joachim a Hubay–Popper vonósnégyes muzsikusaival együtt lépett fel. Ehhez fogható elismerést csak a Brahms-hangversenyek jelentettek az együttesnek. Hubay

május elején Párizsban, a Salle Pleyelben adott hangversenyt Bach és Vieuxtemps mőveibıl, valamint saját alkotásaiból. 1889 augusztusában részt vett a dalosszövetség szegedi ünnepségén. Korábbi elégedetlenségek miatt a szövetség vezetıi – velük együtt Hubay is – lemondott. Hubay ekkor végleg megvált az Országos Magyar Dalosszövetségtıl, de nem a dalos mozgalomtól. Az ungvári dalárda szeptemberben meghívta a fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett háromnapos ünnepségre, amelyen hosszasan ünnepelték a volt országos karnagyot.

Hubay 1890 februárjában Szófiába és Konstantinápolyba látogatott, és mindkét helyen nagy sikert aratott. Ezt követıen Frankfurtba, majd Brüsszelbe utazott, meglátogatni barátait. Novemberben egy hónapos körútra indult Oroszország és Finnország városaiba.

Az 1891-es év jelentıs eseménye volt Hubay számára, hogy a Zeneakadémián bevezették az oktatott tárgyak közé a kamarazenét és a vonósnégyest, melyek tanítását rábízták. Ugyancsak ebben az évben, december 5-én került sor elsı operájának, az Alienornak a bemutatójára az Operaházban. A Wagner dallam- és harmóniavilágát idézı mővet, amelynek fıhıse Merlin, a varázsló, kedvezıen fogadták, de kiemelték a szövegkönyv gyengeségeit. 1892 januárjában Joachim ismét Budapesten járt és koncertet adott Hubay vonósnégyesével. Február végén Hubay Németországba utazott, Hamburgban és Berlinben mutatta be Concerto dramatique-ját. A németországi koncertek után vidéki hangversenykörútra indult Bodó Alajos zongoramővésszel. A nyarat A cremonai hegedős komponálásával töltötte: mővét a Pester Lloyd 1892. augusztusi értesülése szerint Oostendében fejezte be. 1892–93 telén két hangversenyt adott Brüsszelben, majd kamarazene-turnéra indult (Gent, Liège, Antwerpen, Oostende). Ezután Németországba utazott, ahol zenekari estek sorozatát adta Frankfurtban, Mainzban, Kölnben, Wiesbadenben és végül a svájci Genfben. Itt annyira mélyreható benyomást keltett a szakemberek és a közönség körében, hogy felajánlották neki a konzervatórium éppen megüresedett igazgatói állását, melyet magyarországi kötelezettségeire hivatkozva, természetesen nem fogadott el. Genf után Lyonban koncertezett, majd Normandiába utazott, onnan pedig Moszkvába, Nyizsnyij-Novgorodba és Szentpétervárra, ahol kilenc fellépésre szerzıdtették. Ezt követıen Brixenbe utazott, ahol egy hónapot töltött szövegírója, Wohl Janka költını társaságában, akinek vázlatai alapján Atair címmel egy „zenei regényt” írt hegedőre, öt fejezetben. A Nıi szeszély — Invocatio — Lidércfény — Vallomás — Szerelemittasan címő tételekbıl álló „zenei regény” a boroszlói Hainauer zenemőkiadónál látott napvilágot, 1893-ban.

A következı év februárjában Hubay újabb hangversenyt adott Bécsben. Márciusban Boroszlóba, majd Prágába látogatott. Az 1893–94. évi budapesti hangversenyévad befejezı eseménye Hubay Jenı koncertje volt a Vigadó kistermében, ahol Giuseppe Tartini Ördögtrilláján kívül a mővész kizárólag saját mőveit mutatta be: a Brüsszelben 1884-ben írt Sonate romantique-ot, a Wohl Janka szövegére komponált Atair címő „zenei regényt” és a Kossuth-nóta dallamaiból szıtt 7. csárdajelenetet.

Az 1894-es esztendı Hubay életében fordulópontot jelentett: házasságot kötött Cebrián Rózával. A leány arisztokrata származású volt, mővelt, és jó zenei adottságokkal rendelkezett. Minden jelentısebb hangversenyt meghallgatott, s már a nyolcvanas évek végén megismerte a Zeneakadémia fiatalon is nagy múltú, világot járt és európai hírő tanárát, akit hazatérése óta a fıváros arisztokrata köreiben is szívesen láttak. Jól zongorázott és csengı hangon énekelt. Megtisztelınek érezte, hogy a nála tizenkét évvel idısebb professzor hajlandó együtt kamarazenélni vele. Buzgón gyakorolta a Hubay által elıírt Beethoven- és Grieg-szonátákat. Kölcsönös vonzalmuk az 1890-es évek elején nyilvánvalóvá vált, s Hubay elhatározta, hogy megkéri Róza kezét apjától, Cebrián László gróftól. Az apa visszautasította Hubayt, de nem sikerült lányának házasságát megakadályoznia. Háromévi várakozás után, mintegy tüntetıleg a törvény által engedélyezett elsı pillanatban, Róza huszonnegyedik születésnapján kora reggel, a losonci plébániatemplomban a zeneszerzı oltár elé vezette menyasszonyát. Tanúja a budapesti román fıkonzul, Cantacuzino herceg volt.

Míg az 1894. év elsı fele az esküvı elıkészületeinek boldog izgalmában telt el, második felét A cremonai hegedős november 19-ei bemutatójának elımunkálatai töltötték be. A Francois Coppée dramolettjébıl készült kétfelvonásos opera szövegkönyvét Henri Beauclair írta és Ábrányi Emil fordította magyarra. Muzsikája világsikert aratott. A dalmő – a drámai szempontból tökéletlen szövegkönyv ellenére – osztatlan sikert aratott Magyarországon és Németországban, de bemutatták Párizsban, Brüsszelben, sıt, New Yorkban is.

Házassága után Hubay 1895 januárjában indult elıször külföldi hangversenykörútra, Németországba. Tavasszal elnökévé választotta a Magyar Zeneszerzık Társasága. Októberben ismét Oostendében vendégszerepelt, a következı évben pedig Svájcban és Németországban lépett fel.

Az Operaház 1896 márciusában bemutatta A falu rossza címő dalmővét, amelynek szövegkönyvét – Tóth Ede nagy sikerrel játszott népszínmőve alapján – Váradi Antal írta. A Hubay-mő azonban csalódást keltett: a prózai színpadon kasszasikernek számító népszínmővet nem lehetett operaszínpadra átültetni. A közönséget nem elégítette ki az a tény, hogy Hubay magasabb igényő dalmővet írt a falusi történetbıl. A népszínmő zeneszerzıjének, Erkel Gyulának húsz év óta népszerő melódiái túl mélyen vésıdtek bele a köztudatba.

Az 1896-os esztendı több szomorú eseményt is tartogatott Hubay számára. Május 29-én meghalt bátyja, Hubay Károly, majd néhány héttel késıbb Hubayék elsıszülött fia, László. Hubay idegrendszerét annyira megviselte az egymást követı két váratlan megrázkódtatás, hogy ágynak dılt, majd hosszabb idın át pihent Délvidéken, hogy kiheverje a sorozatos csapásokat.

A következı évben, 1897-ben, hazai koncerteken vett részt. A család életében nagy fontosságú volt ez az esztendı: a kımővesek az év nyarán fogtak hozzá a Fı utcában épülı és a Margit rakpartra nézı Hubay-palota alapozásához. Az épületet már ıszre felhúzták, de a belsı kiképzés még hosszú hónapokig tartott, úgyhogy Hubayék

lakrésze csak 1898. október elején vált beköltözhetıvé. A fényőzıen megépített palota teljesen Hubay elképzelései szerint készült. Az elsı emeleten zenetermet rendeztek be a házi hangversenyek céljaira, velencei csillárokkal, falikarokkal, fehér zongorával és külön kis próbaszobával. Ez a palota adta Hubay Jenı életének jellemzı keretét a hátralevı csaknem negyven éven át.

A család életének másik nagy eseménye 1898-ban Hubay Andor születése volt. Öccse, Tibor, két évvel késıbb látta meg a napvilágot.

Az 1899-es év szomorú eseményei közé tartozott Hubay brüsszeli jó barátjának, Francois van Halnak halála, ami Hubayt annál is inkább megrendítette, minthogy intenzív elfoglaltsága – többek között párizsi hangversenye – miatt hónapok óta nem válaszolt barátja leveleire. Amikor meghallotta, hogy van Hal Stradivariját árverésre bocsátják, rokonát, Farkasházy Jenıt bízta meg: szerezze meg neki barátja hangszerét. Farkasházynak sikerült a Stradivarit 25 000 koronáért megvásárolnia.

A kilencvenes évek második felében a Zeneakadémia hegedőosztályában folytatott lázas munka 1899-ben hozta meg elsı nagy eredményét. A budapesti közönség ekkor ismerte meg Hubay elsı kimagasló tehetségő, csodagyereknek tartott tanítványát, Geyer Stefit. İt három évvel késıbb követte a gyors világsikert aratott Vecsey Ferenc, majd az 1900-as évek derekán a 20. század egyik legismertebb és legünnepeltebb hegedőmővésze, Szigeti József.

Hubay a századforduló évében is elindult külföldi hangversenykörútjára: Németországba, Franciaországba, Svájcba, Belgiumba. Idıközben a Nemzeti Zenede választmánya meghívta az idıközben megürült igazgatói állásra, de az igazgatóválasztó győlés csak módosítással fogadta volna el feltételeit, mire Hubay visszalépett a jelöltségtıl. Ezzel örökre megvált a Nemzeti Zenedétıl, melynek hegedőtanszaka a hetvenes években Huber Károlynak köszönhette fellendülését, s amelynek a századfordulóig Hubay Jenı maga is állandó vizsgabiztosa volt.

Az 1902-es év nagy szenzációja Bartók Béla volt, aki mindössze huszonegy évesen, zongorakivonat nélkül, a partitúra alapján megtanulta és emlékezetbıl elzongorázta Richard Strauss Heldenleben (Hısi élet) címő szimfonikus költeményét. Bartók páratlan tehetségét Hubay azonnal felismerte. A kettejük közötti ellentét azonban hamar körvonalazódott, ugyanis Bartók nyíltan Habsburg-ellenes volt, amit a Ferenc József-rend lovagkeresztjével éppen akkoriban kitüntetett Hubay Jenı nem méltányolt.

Bartók 1903 tavaszán hegedő–zongoraszonátát írt, amelyet mint vizsgadarabot nyújtott be Koesslernek. Az érdekes, francia romantikus befolyást tükrözı, de már a jövı kísérletezı vonásait is magán viselı mővet elıadták a vizsgahangversenyen. Fél évvel késıbb Hubay vállalta, hogy Bartók társaságában a nagyközönség elé viszi a szonátát, s ezzel kifejezésre juttatta megbecsülését a fiatal szerzı és a mő iránt. A nagy visszhangot keltı bemutató dátuma: 1904. január 25.

Hubay a századfordulón negyedik operáján, a Moharózsán dolgozott. Ennek szövegkönyvét egy angol novella alapján Ruttkay György írta. A gyenge librettó és gyenge zene miatt a mő hamar lekerült mősorról. A lipcsei konzervatórium meghívását 1903-ban éppúgy nem fogadta el, mint 1904-ben a londoni Royal Academy of Music igazgatójának azt az ajánlatát, hogy évente öt hónapon át vezesse az intézet hegedőmővész-képzı osztályát. A budapesti Hubay-iskolát nem akarta feladni.

1903-ban ismét nagyszabású koncertkörútra indult, majd visszatérve a komponálásnak szentelte idejét: meg akarta oldani a modern magyar zenedráma problémáját. A falu rossza kísérlete nem járt eredménnyel: a népszínmőbıl átvett történetben a magyar parasztok nem találták meg helyüket az operaszínpadon. Az 1904–1905-ben komponált és az Operaházban 1906-ban színre került Lavotta szerelme volt Hubay utolsó kísérlete magyar tárgyú és zenéjő dalmő megírására. A Kerner István vezényletével elıadott, száz évvel korábbi cselekményre épülı opera hamar lekerült a mősorról.

A Hubay–Popper vonósnégyes gyakorlatilag már az 1904–1905-ös évadban felhagyott a nyilvános szerepléssel. Szerepét a Hubay–Popper növendékekbıl alakult Kemény–Kladivkó–Szerémi–Schiffer-kvartett vette át.

A Philharmonic Society meghívására 1908 január végén Londonba utazott, hogy a még mindig csodagyerekszámba menı Vecsey Ferenccel elıadja Bach kettısversenyét, s elvezényelje a Vecseynek ajánlott III. hegedőversenyét. A londoni sajtó a legteljesebb elismeréssel emlékezett meg Hubay mővérıl, hegedülésérıl, karmesteri képességeirıl és pedagógiai eredményeirıl egyaránt.

Ebben az évben alakult meg az akadémiai tanárok zenekari társasága, amelynek két karnagya Hubay Jenı és Popper Dávid volt, és amely évente négy hangversenyen friss mővek egész sorát mutatta be. A február 24-ei hangverseny újdonsága Hubay Concerto all'antica címő, Geyer Stefinek ajánlott IV. hegedőversenye volt.

Hubay Jenı 1910-ben 52 éves volt, és 24 éve állt a Zeneakadémia hegedő-tanszakának élén. A nyári hónapokat is kihasználta a magyar zene propagálására: orvosai pihenni küldték Oostendébe, de ı az ottani Kursaalban 1910 júliusában magyar hangversenyt vezényelt. A mősorban Bartók, Dohnányi, Siklós Albert, Weiner Leó és Zichy mővei mellett saját Alienor-nyitánya szerepelt. Augusztusban a Berlini Filharmonikusok élén Scheveningenben elvezényelte saját II. (E-dúr) versenymővét, melynek hegedőszólamát a fiatal Szigeti József adta elı. Hubay egyébként nyári szabadsága alatt is foglalkozott azokkal a növendékeivel, akik Oostendében meglátogatták.

Martos Ferenc, több nagy sikerő operett szövegének írója, már évekkel elıbb felhívta Hubay figyelmét a Szerelmi éj címő operatémára. Ebbıl született Hubay Az álarc címő operája. Martos a szövegkönyv elkészítését nem vállalta, de átengedte témaötletét. Hubay felkereste Berlinben Eugen d'Albert akkoriban világszerte játszott operája, a Hegyek alján szövegének szerzıjét, Rudolf Lothar német írót, aki

érdekesnek találta a történetet, és vállalkozott a szövegkönyv megírására. Hubay eleve úgy képzelte, hogy operája elıször Budapesten kerül elıadásra; ezért arra kérte Góth Sándort, a Vígszínház írói adottságokkal megáldott mővészét – aki jó barátja és szegrıl-végrıl rokona is volt –, hogy Lotharral együtt készítse el a szövegkönyvet.

Az ötvenes éveiben járó komponista munkakedve nem lankadt. Még 1909-ben hozzálátott A milói Vénusz címő operájának megírásához is. Ennek szövegkönyve Góth Sándor és Farkas Imre közös mőve volt, akik Paul Lindau ötletére alapozták librettójukat. Hubay mőve negyedszázadon át hevert íróasztalfiókjában, majd az Operaház kissé átdolgozott formában adta elı 1934-ben.

Hubay Jenıt, aki 1895 óta a Magyar Zeneszerzık Társaságának elnöke volt, 1910-ben a Színpadi Szerzık Egyesülete is elnökévé választotta, tekintettel az operaszínpadon aratott sikereire. Budapesten 1911 ıszén ünnepélyes külsıségek között emlékeztek meg Liszt Ferenc születésének 100. évfordulójáról. Ebbıl az alkalomból a Mátyás-templomban elıadták Liszt Koronázási miséjét, amelyben a Benedictus hegedőszólóját Hubay játszotta. A kormány 1911-ben azzal bízta meg Hubayt, hogy decemberben Rómában három hangversenyen mutassa be magyar szerzık reprezentatív mőveit. A mővész két operaénekesnıt kért szereplıtársként, de a kultuszminisztérium – hosszas huzavona után – úgy döntött, hogy Dohnányi Ernı és Vecsey Ferenc utazzon vele.

A szarajevói merénylet és a világháború kitörése egyszeriben megváltoztatott mindent. Hubay számára elérhetetlenné vált ifjúkori sikereinek három fı színhelye: Párizs, London és Brüsszel. Nem látogathatott többé „második hazájába”, Belgiumba, és persze szó sem lehetett a cári Oroszországról. 1915 decemberében tomboló sikert aratott a budapesti Vigadóban bemutatott háborús szimfóniájával, melyet a következı évben Németországban is többször elıadtak. A külföldi hangversenykörutak a háború alatt sem maradtak el teljesen. Hubayt felkérték, hogy 1915 novemberében vezényeljen és hegedüljön egy Berlinben rendezett jótékony célú hangversenyen. 1916 áprilisában Konstantinápolyba látogatott, ahol koncertet adott a Vörös Félhold javára; egy zártkörő elıadást pedig a szultán külön kérésére, a háremhölgyeknek rendeztek. Hubay hazaútján Szófiában is hangversenyt adott, ahol a bolgár közönség lelkesen ünnepelte társaival együtt. Hubay impulzív ember volt és kifejezetten nacionalista beállítottságú. Mindezt viharosan juttatta kifejezésre az olaszok, majd a románok hadba lépésekor, 1916. augusztus végén. Haragját nem fékezte sem az 1911-es római fesztivál sok emléke, sem a román királyné és Héléne Vacarescu régi barátsága.

Ebben az idıszakban került a Zeneakadémiára tanárként Bartók és Kodály is, akikkel Hubay jó viszonyt ápolt nézeteltéréseik ellenére is. Többször is kiállt Bartók mellett az ellenséges zenekritikusokkal és közvéleménnyel szemben. A helyzet változására elsı ízben az utalt, hogy hevesen kifakadt a Dohnányi d-moll szimfóniáját magasztaló kritikák olvasásakor. Akkor merült fel elıször a tudatában, hogy a kritika az ı mőveiben sohasem méltányolta a nemzeti törekvéseket, és sohasem értékelte mőveit a magyar zene fejlıdésének nagy eredményeként. Késıbb egyre erısebben arra gyanakodott, hogy az akadémiai tanárok haladó „klikkje” valamilyen

„megmagyarázhatatlan okból” lekicsinyli az ı mővészetét, s a „modernista” mővészek, az „atonálisak” csoportja ıt mindenáron „víz alá akarja nyomni”. Hubay növekvı féltékenységgel figyelte az „atonálisak”, azaz (Bartók Béla, Kodály Zoltán és Weiner Leó) egyre általánosabb elismertségét, és az 1915 ıszén Berlinbıl hazatért és egy évvel késıbb a Zeneakadémia tanárai közé meghívott Dohnányi céltudatos tevékenységét az Akadémia színvonalának emelése érdekében. Dohnányit 1919. február 14-én a minisztertanács a Zeneakadémia élére nevezte ki. Ezt Hubay nagy csapásként élte meg, ugyanis erısen számított erre a kinevezésre. Nem vette észre azonban, hogy a politika ellene dolgozott: nem is gondolt arra, hogy az ıszirózsás forradalommal hatalomra került kormány aligha fogja egy grófnı köztudomásúan ellenforradalmi beállítottságú házastársát a Zeneakadémia élére kinevezni.

A Dohnányira amúgy is féltékenykedı Hubay erısen zokon vette mellızését, s kijelentette, hogy külföldre megy: elvégre korábban nem egy fényes ajánlatot utasított vissza, amikor Londonba, Lipcsébe, Svájcba, Amerikába stb. hívták. Dohnányi, aki ıszintén becsülte egykori tanárát, megpróbálta visszatartani, de sikertelenül. Míg svájci vízumára várt, Hubay Herendre költözött. 1919-ben a család Bécsen át Zürichbe utazott, majd Neuchâtelben telepedtek le véglegesen.

A Tanácsköztársaság összeomlása után Moravcsik Géza, aki korábban a Zeneakadémia titkára volt, visszatért a Zeneakadémiára, és egy értekezleten Kodály lemondását követelte (aki ez idı alatt az intézményt vezette). Kodály határozottan visszautasította illetéktelen beavatkozását, de Moravcsiknak sikerült kineveztetnie magát a Zenemővészeti Fıiskola miniszteri biztosává. Hazahívta Hubay Jenıt, mint a fıiskola igazgatói tisztségének várományosát. Hubayt november 13-án nevezték ki igazgatónak, Dohnányit, Bartókot, Kerpelyt, Kodályt és Waldbauert egy évre szabadságolták. Hubay korábbi személyes jó viszonya a három nagy muzsikussal visszatérése után, de fıként 1920-ban romlott meg. Érzékeny és hiú ember lévén, sohasem volt képes megbocsátani, hogy 1919 tavaszán mellızték Dohnányival szemben, s ráadásul korábbi tanártársai sztrájkba léptek, amikor Dohnányit – az ı igazgatósága érdekében – szabadságolták.

Hubay régi vágya teljesült, amikor kinevezték a Zenemővészeti Fıiskola igazgatójává. Annak idején, csaknem 35 évvel korábban, a budapesti Zeneakadémia kedvéért hagyta ott jóval több nemzetközi megbecsülést biztosító brüsszeli állását, és a hosszú évek során osztatlan elismerést szerzett hegedőtanszakának. Joggal érezhette, hogy most jutott az ıt évek óta megilletı pozícióba. Ez alkotói vágyát is serkentette. Ennek eredményeképpen született meg Dante- és Petıfi-szimfóniája. Utóbbi elsı elıadását 1923. február 26-án, mint „a Petıfi-centenárium zenei ünnepét” rendezték meg, 3000 fıs közönség elıtt, a Városi Színházban. A mővet maga a szerzı vezényelte, a Filharmóniai Társaság zenekara, az operakórus, a Palestrina-kórus, a Budai Dalárda és több gyermekkar részvételével. Petıfit Székelyhidy Ferenc, Júliát Medek Anna, a Géniuszt Tihanyi Vilma, a Halált Venczell Béla énekelte. A szimfónia1926-ban nagy sikert aratott Finnországban is.

Az 1923-as esztendı nagy eseménye Anna Karenina címő operájának bemutatója volt, melyet komoly harcok elıztek meg. A Tolsztoj-regény dramatizált változata a

háború kitörését közvetlenül megelızı idıszakban nagy sikert aratott a Vígszínház elıadásában, Hubay pedig az elsı világháború küszöbén látott hozzá a megzenésítéshez. A nehézségek oka az volt, hogy az Operaháznak nem sikerült kellı rugalmassággal színpadra állítania az amúgy is nagy késéssel megírt mővet. Emiatt Hubay visszavonta a darabot, ami hosszas levelezést indított el közte és Wlassics Gyula, a ház fıigazgatója között. Ezt a sajtó is megszellıztette. Hosszas csatározások után a mővet november 10-én mutatták be. A cremonai hegedős mellett ez az operája aratta a legszélesebb körő sikert. A mő külföldön is jelentıs elismerést kapott a közönségtıl (Duisburg, Baden-Baden, Bochum, Nürnberg, Bécs).

A bemutató után, decemberben csehszlovákiai hangverseny-sorozat várt Hubay Jenıre, nyolcesztendı kihagyás után ismét. Körútját azonban április elején meg kellett szakítania: gyomormérgezése miatt vissza kellett térnie Budapestre.

Komoly megelégedéssel töltötte el, hogy a magyar zeneoktatás fellegvára, melynek már csaknem 40 esztendı óta tanára volt, az ı igazgatása alatt érte meg fennállásának 50. évfordulóját. Ebbıl az alkalomból az intézet Liszt Ferenc nevét vette fel, Liszt-múzeumot alapítottak a Zeneakadémián, és emlékkönyvet adtak ki, többek között Apponyi Albert, Keéri-Szántó Imre, Molnár Antal, Siklós Albert és Hubay Jenı írásaival. Május elsı napjaiban három ünnepi hangversenyt rendeztek: elıadták Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendáját, amely, mint emlékezhetünk, Hubay elsı zenei élményei közé tartozott, és két estén mutatták be a tanári kar idısebb és ifjabb nemzedékének mőveit.

Hubay március 14-én a Bécsben élı magyarok meghívására hangversenyt vezényelt az osztrák fıvárosban. Majd 1926. április közepén Andor fia társaságában Berlin és Stockholm érintésével tíznapos látogatásra Finnországba utazott, ahol hatalmas sikerrel adták elı Petıfi-szimfóniáját. Hubay Jenıt az Országos Magyar Zenész-Szövetség 1926. október 8-án tartott ünnepi közgyőlésén dísztagjává választotta. A következı évben Beethoven halálának centenáriuma alkalmából nagyszabású koncertsorozatot szervezett a Zeneakadémián, majd ezt követıen hazai koncertkörútra indult, melynek bevételeit „magyar tehetségek ápolására” ajánlotta fel.

Hubay Jenı 1928-ban töltötte be 70. életévét, melynek megünneplését már 1927 decemberében elırevetítette a róla elnevezett miskolci konzervatórium (Városi Hubay Jenı Zeneiskola) új Zenepalotájának felavatása. Az esemény egybeesett a zeneiskola fennállásának 25. évfordulójával, s a kettıs alkalomból rendezett ünnepélyen, 1927. december 17-én Hubay Jenı is megjelent, sıt, a tiszteletére rendezett hangversenyen maga is fellépett: eljátszotta Stradivariusán a hajdan Liszt társaságában többször is elıadott hegedőszólót a Koronázási misébıl, valamint saját Adagióját és II. csárdajelenetét. Emellett a konzervatóriumnak ajándékozta azt a Ligeti Miklós által készített ezüstözött bronzszobrát, amelyet a fıvárostól kapott 1912-ben. Több német város és a skandináv fıvárosok még új rádióállomásai szeptember 15-én Hubay-mősort adtak, némelyik Hubay-növendékek közremőködés évei.

Az 1928-as év másik nagy eseménye Hubay varsói majd prágai látogatása volt, november második felében. Hubay 1930 tavaszán egykori diadalainak színhelyén, a párizsi Salle Pleyelben magyar hangversenyt vezényelt, s gondos elıkészítésével ügyesen kihasználta a magyar kulturális propaganda számára az elsı világháború óta Párizsban elıször megnyíló lehetıségeket. Személyes kapcsolatainak segítségével elérte, hogy „tout Paris” (egész Párizs) részt vegyen az április végén rendezett hangversenyen, ahol a Párizsi Szimfonikus Zenekar közremőködésével Magyarország két nagytehetségő fiatal mővésze (Geyer Stefi és Vecsey Ferenc) vitte sikerre Weiner Leó és Hubay versenymőveit. A közönség lelkesen ünnepelte a magyar mővészeket.

Utolsó évtizedének egyik legnagyobb élménye volt a 15 éves Yehudi Menuhin októberi budapesti hangversenye. Elragadtatottan írt róla: „Egyszerően fenomenális. Az én kezemben volt elég csodagyerek: Vecsey, Geyer, Szigeti, Pártos, Rubinstein, Kerékjártó és mások. De ez a fiú ezeket még tán felülmúlja. Szebben, egyszerőbben, tökéletesebben hegedülni nem lehet.”[10] Hubayt egy évvel késıbb felkérték, hogy 1931. október végén Bécsben vezényelje az ottani filharmonikusokat Menuhin zenekari estjén. Erre valószínőleg Az álarc karlsruhei bemutatója miatt nem került sor.

Hubay a húszas években átdolgozta a Rudolf Lothar és Góth Sándor szövegére a század elején írott Az álarc címő dalmővét, és azt a budapesti Operaház 1930-ban elıadásra elfogadta. Minthogy Hubay az Operáról igen rossz tapasztalatokat szerzett a Karenina idején, gyanakvással figyelte az elıadás elıkészületeit. De 1930 októberére úgy látszik minden rendbe jött. Az álarc 1931 februárjában fényes külsıségek között került színre, sıt, egyik elıadását a rádió is sugározta.

Hubay 1932 szeptemberében betöltötte 74. életévét. Teljes szellemi frissességnek örvendett és kitőnı kondícióban volt; meg sem fordult a fejében, hogy elıdjéhez, Mihalovich Ödönhöz hasonlóan ıt is egyik napról a másikra nyugdíjazhatják. Pedig ez történt: miközben október elején hétvégi pihenıjét Mosócon töltötte, Karafiáth Jenı miniszter a távollétében - korára hivatkozva - nyugdíjazta. A váratlan lépés a miniszter pozíciójába került: Hubay vezetı állásokban levı barátai erısebbnek bizonyultak. Mire a Zenemővészeti Fıiskola igazgatója vasárnap este visszaérkezett Budapestre, a félreállított Karafiáth helyét már Hóman Bálint töltötte be. Miután a vele baráti kapcsolatban álló Hóman lett a miniszter, Hubay szorgalmazta, hogy nevezzék ki „örökös igazgatóvá”. Ez azonban lehetetlen volt. Két évvel késıbb, 1934-ben maga kérte a nyugdíjazását. Ebbıl az alkalomból a Zenemővészeti Fıiskola elnökévé nevezték ki. A mővészképzı vezetésérıl azonban nem mondott le: nevelı munkáját életének utolsó napjáig folytatta.

Az 1933-as esztendıben Hubayék két családi eseményt ünnepeltek meg: tavasszal az idısebbik fiú, Andor házasságát, ısszel Hubay Jenı 75. születésnapját. Ennek alkalmából a rádió szeptember 15-én ünnepi összeállítást közvetített mőveibıl.

Hubay még 1920-ban, zeneakadémiai igazgatóságának elsı esztendejében elérkezettnek látta az idıt arra, hogy a Fı utcai palota zenedélutánjainak régóta

szövögetett tervét megvalósítsa. A nagyterem a palota legszebb és legdekoratívabb helyiségei közé tartozott, mintegy 150 fınyi közönség befogadására volt alkalmas és kellemes környezetet biztosított a kamarazenéléshez. A zenedélutánok fontos szerepe volt, hogy alkalmat adott a fiatal tehetségek bemutatkozásához. A zenedélutánokat – évente négyet-ötöt – a hangversenyévadban rendezték, és hagyományos mősorrendjük kamarazene–énekszám–kamarazene volt. A húszas években a Hubay-vonósnégyes rendszerint Hubay Jenı–Gábriel Ferenc–Zsolt Nándor–Zsámboki Miklós felállásban adott elı klasszikus és romantikus kvartetteket, alkalmanként kiegészülve zongoraötössé vagy szextetté. A harmincas években Gábriel helyét legtöbb esetben Zathureczky Ede, Zsámbokiét Kerpely Jenı vette át. Az elsı zenedélutánok szólóit az Operaház énekesei adták elı. Hubay 1920–37 között 67 zenedélutánt rendezett. Ezeken számos külföldi énekes és muzsikus is megfordult, többek közt Richard Strauss és Felix Weingartner, budapesti látogatásaik alkalmával. Ilyenkor a mősort az illusztris vendég mőveibıl állították össze.

A harmincas évek elején a mester tisztelıi – köztük elsısorban a zenedélutánok vendégei – elhatározták, hogy Hubay Jenı Társaságot alapítanak. Tagjai a jelképes tagdíj befizetésével jogot szereztek a zenedélutánok meghívóira és hozzájárultak a rendezés költségeihez.

Hubay a harmincas évek derekán több alkalommal hangversenyezett a budapesti rádióban, és egy ízben a bécsi rádióban adott szonátakoncertet Clemens Krauss társaságában. Lemezfelvételei közül, sajnos, nem sok maradt fenn, de egyikük felcsendült 1972 szeptemberében, a Zenemővészeti Fıiskola Hubay-szobájának felavatásakor. Ebben az idıben egy hangosfilm is készült Hubay hegedőjátékáról. Az 1935 augusztusában készült Halló, Budapest címő, Magyarország eredményeit népszerősítı filmben három percen át látható az akkor 77 éves mővész, amint korát meghazudtoló biztonsággal, tiszta és szép hangon muzsikál.

A milói Vénusz, a Paul Lindau, Góth Sándor és Farkas Imre szövegére 1905–1910 között komponált Hubay-opera csaknem három évtizeden át hevert a szerzı, illetve az operaigazgatóság íróasztalfiókjaiban, míg végre 1935. március 1-jén ragyogó külsıségek között elıadták Fleischer Antal vezényletével.

Hubay életének utolsó teljes esztendejét, az 1936-os évet három bemutató tette emlékezetessé: Az önzı óriás címő, Oscar Wilde meséjére komponált táncjátékának budapesti bemutatója, a Csárdajelenetek-bıl összeállított táncjáték elsı elıadása és az Anna Karenina bécsi premierje. A szerzı régi vágya teljesült, amikor Felix Weingartner a bécsi ünnepi hetek megnyitásakor, február elején elıadta dalmővét a Staatsoperben.

Május 23-án Hubay utoljára lépett a karmesteri pulpitusra: a Zenemővészeti Fıiskola nagytermében két végzıs kedvencének, Lengyel Gabriellának és Virovai Róbertnek diplomahangversenyét, Brahms és Beethoven versenymőveit vezényelte. A termet zsúfolásig megtöltı közönség mindkét mő után hosszan ünnepelte a 78. életévében járó mestert és tehetséges növendékeit.

Az Anna Karenina bécsi sikere után Hubaynak végül csak egyetlen vágya maradt teljesületlen: nem adták elı Ara pacis címő „békeszimfóniáját”, melyen 1916-tól – a gondolat elsı felmerülésétıl – csaknem élete végéig dolgozott. Az elsı világháború idején olvasta elıször Romain Rolland Békehimnuszát, s azonnal elhatározta, hogy ebbıl írja meg élete „nagy mővét”. De a munka lassan ment, csak 1936-ban készült el vele. Nem maradt ideje elképzelt genfi vagy hágai elıadásának megvalósítására.

Mintha csak megérezte volna, hogy nincs már sok ideje hátra, Hubay 1937. január 6-án megírta végrendeletét, és elbúcsúzott feleségétıl, fiaitól. Hubay Jenı 1937 márciusában, 79. életévében, testi és szellemi erejének teljében arra készült, hogy a hónap végén elfoglalja helyét a Brüsszelben, fiatalkori dicsıségének színhelyén Eugène Ysaÿe-ról elnevezett, akkor elsı ízben megrendezett nemzetközi hegedőverseny zsőrijében. Boldogan készülıdött fél évszázaddal korábban elhagyott „második hazájába”, utolsó kedvencével, Virovai Róberttel, akitıl azt várta, hogy az elsı helyezettek közé kerül. A sors azonban másként rendelte.

Március 12-én délután 5 órakor a Váci utcai Újvárosházán – többek között Heltai Jenı, Kodály Zoltán, Oláh Gusztáv és Paulini Béla társaságában – megbeszélésen vett részt, a Szent István-jubileum alkalmából rendezendı ünnepségekrıl. A helyszín kérdésérıl folytatott vitához szólt hozzá, ám egyszerre csak váratlanul leült, és mintha a jegyzeteibe merült volna. A bizottság tagjai hosszú másodpercekig várták, hogy folytassa hozzászólását és csak akkor jöttek rá, hogy mi történt, amikor féloldalra dılt karosszékében. Váratlan szívroham végzett vele.

Zenepedagógiai munkássága

Hubay Jenı oktatóként elért eredményei világhírt szereztek a magyar hegedős-iskolának és Zeneakadémiának. Nevéhez a magyar hegedőmővészet történetének aranykora főzıdik. Hubay Jenı nem nevezte tanítását módszernek, mert nem érezte annak. Nála a nagy mővész ösztönös hegedülése egybeolvadt a zseniális pedagógusi munkával. Nem gondolt módszerre, mert nem volt szüksége rá: tanítása egyénenként különbözı volt. Életkor, rátermettség, kézalkat szerint alakult a pedagógiai munka. Tanításának titka a teljesen könnyed, minden gátlástól megszabadított, végtelenül természetes, „játékos” hegedülésben nyilvánult meg. Erre nevelte tanítványait, ı maga is így játszott. Mint bármely más hegedőtanár, Hubay is a helyes hegedőtartásból indult ki: az egyenesen tartott törzs, a hangszerrel való nyugodt, de nem merev és teljesen mozdulatlan állás volt az elsı követelmény. A hegedő abszolút szilárd elhelyezése a második. Hubay olyan szinten levı tanítványokkal nem foglalkozott, akiknek a vibratót tanítani kellett volna. Mégis, ha nem az ı elképzelése szerint játszotta azt a növendék, javította és alakította. Tanításának az alapelvei a következık voltak:

• A bal kézrıl: A hegedő iránya egyenes legyen. A bal felé eltolódó hegedő okozza a vonó hátrahúzását és lehetetlenné teszi a szép hang létrejöttét. A hegedő a vízszintesnél lejjebb ne legyen. Csupán a megfelelıen befordított kar képes a szükséges funkciók elvégzésére. A bal kéz mőködésének, magasrendő teljesítményének további biztosítéka a szilárd hegedőtámasz. Egész életén át

hátrányosan befolyásolhatja a legjobb hegedős játékát is, ha nem sajátította el a hegedő biztos ülését. Hiába a rengeteg gyakorlás, az ide-oda mozgó hegedőn a beidegzıdési folyamatok gátoltak, a játék bizonytalanná válik. A test és a hangszer kapcsolata állandó kell hogy legyen.

• Az ujjak leütésérıl: A leütés nem lehet kemény; rugalmas és acélos kell, hogy legyen. A csupán lazított, teljesen puha ujjhasználat nem fejlesztené izomzatilag a kezet. Hubay a teljesen kinyújtott ujjakkal való gyakorlást minden olyan esetben megkívánta, ha nem érezte eléggé függetlenítettnek a növendék ujjait. A függetlenítés munkája már a kezdeti tanításnál megkezdıdik, az ujjak fekve hagyásának megkövetelésével. Ez a tiszta játék szempontjából is igen fontos. A kéz nem kapkod ide-oda, hanem egy helyben marad, a beidegzıdés akadálytalan. Ha a tanár nem tanít fekve hagyást, úgy egészen bizonyos, hogy növendéke már az elsı terc-fogás tanulásánál nehézségekbe fog ütközni.

• A jobb kézrıl: Hubay Jenı tanítványainak vonókezelése sajátos bélyeget viselt magán. A növendékek vonótartása lehetett ugyan egyénenként némileg különbözı, de a lendületes vonóvezetésrıl felismerhetı volt a Hubay-iskola: „helyezzük a vonót az asztalra és emeltessük jobb kézzel fel a vonót az asztalról”. Ez rendkívül veszélyes próbálkozás, mert az ujjak a vonórúd tetejére préselıdnek, ahelyett, hogy a rúd oldalán helyezkednének el; a növendék rögtön szorítani kezd, mert úgy érzi, a vonó ki fog esni a kezébıl. A hüvelykujját is görcsösen tartja, mert azzal is „fogni” akar. Holott éppenséggel azt az érzetet kell elsajátítania, hogy a vonó szinte súlytalan. A hangképzés folyamán kerülnek szóba a jobb kar helyes funkciói. Döntı fontosságú a kisujj bekapcsolása mindjárt a tanítás kezdetén. A rúdra gömbölydeden helyezett kisujj legyen képes a vonó billentgetésére: le és vissza.

• A vonóváltásról: Ha a növendék a vonót a már leírt módon tartani tudja (a kisujj bekapcsolásával), odahelyezhetı a vonó, például az A-húron, a kápaindításhoz. Majd a tanár felemeli a vonót és középre helyezi, végül a csúcs felé. Ennek a három pontnak mozgásmőveletei közben ellenıriheti a kar szerepét (életkor szerinti megfelelı magyarázatokkal kísérve.) A tanár mindaddig végezze együtt a növendékekkel a szükséges mozdulatokat, míg csak a váll, kar, kéztı teljes puhaságát el nem éri, akkor is, ha már a növendék egyedül próbálgatja a mozdulatokat. Az így elıkészített vonóvezetésnél nincs szükség a kínos nyöszörgést hallató részvonó-próbálgatásokra, mert a növendék akadálytalanul végig fogja tudni húzni a vonóját és át lehet térni a vonóhúzás s egyben a hangképzés problémáira.

• A kápaváltás: A kápaváltás óvatos, elıkészítı mozdulatát a tanár végzi olyképpen, hogy jobb kezével a vonó csavarját tartja, bal kezével a növendék kezét formázza és elindítja a lefelé húzást kb. a vonó negyedéig. A csuklót enyhén emelkedı helyzetében bal kézzel tartva, feltolja a vonót, de úgy, hogy a bal kéztı már szinte hamarabb a lefelé húzás állapotába kerül és természetes helyzetébe visszalaposodik. Az állandó ismételt mozgás kialakítja, szinte automatikussá teszi a váltást, melyet természetesen a kar és a teljesen felszabadított váll is támogat. Igen nagy fontosságú a hüvelykujj helyes beállítása. Gyakran látszólag jól tartja a vonóját a növendék és a tanár észre

sem veszi, hogy a kiegyenesített, vagy helytelenül begörbített hüvelykujj akadályozza a hangképzés munkáját: a növendéknek nincs tónusa, hangerıt kifejteni képtelen.

Leghíresebb tanítványai

• Adorján Jenı - Párizsban, Lübeckben zenélt, majd a düsseldorfi operában és városi zenekarban mint koncertmester.

• Arányi Jelly - Londonban telepedett le, ahol szólista- és kamarazene-játékosként tevékenykedett.

• Gertler Endre - manapság a legjobb Bartók-elıadóként tartják számon. Élete második felében Brüsszelben telepedett le.

• Geyer Stefi - egyike a legnagyobb magyar hegedősöknek, Hubay mesteriskolájának elsı, világsikert aratott növendéke. Klasszikus és romantikus mővek elıadásával tőnt ki. 1906-tól közeli kapcsolatban volt Bartók Bélával, aki számára írta posztumusz hegedőversenyét.

• Ormándy Jenı - nagy sikereket ért el az Amerikai Egyesült Államokban (New Yorkban, Minneapolisban), majd Philadelphiában, ahol a helyi zenekar (Philadelphia Orchestra) állandó karmestere, majd zeneigazgatója volt.

• Szigeti József - Európa-szerte elismert hegedős volt. Egyike volt az elsı nemzetközi hírő mővészeknek, akik az 1920-as években a Szovjetunióban koncerteztek. Klasszikus és fıleg modern mővek (Bartók, Ravel, Sztravinszkij, Prokofjev) egyik legismertebb interpretátora volt.

• Székely Zoltán - a Magyar Vonósnégyes elsıhegedőse volt. • Telmányi Emil - hírnevét európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg.

A modern magyar hegedőmővészet egyik kimagasló képviselıje, rendkívüli fantáziájú, elmélyült mővész. Mindig a magyar zene népszerősítését szolgálta; Bartók Béla hegedőre írott mőveinek meggyızı erejő tolmácsolója, nemzeti zenénk eredményes propagátora volt haláláig.

• Vecsey Ferenc - tíz éves korában Berlinben lépett fel elıször, hangversenyútjai során bejárta Amerikát és Kelet-Ázsiát is. Elegáns játékmodorával, virtuóz készségével világhírt szerzett. Zeneszerzıként is nagy sikereket ért el.

• Zathureczky Ede - hírnevét európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg. A Zenemővészeti Fıiskola tanára volt, majd késıbb igazgatója.

A Hubay-mesteriskola

Amikor a mővészképzı szak megnyílt, Hubay növendékei már megalapozták iskolájának világhírét mint pódium-mővészek, akik közül többeket csodagyerekként ismert meg és emlegetett a külföld is. Korábbi kiváló tanítványainak egy csoportja pedig a Zeneakadémia és a Nemzeti Zenede tanári testületét alkotta: Gábriel Ferenc, Kemény Rezsı, Kladivkó Vilmos, Kresz Géza, Mambriny Gyula, Studer Oszkár, Szerémi Gusztáv, Zsolt Nándor. A mesteriskola, vagy más néven mővészképzı 1911-ben létesült. A Zeneakadémia évadnyitó konferenciáján jelentette be Mihalovich Ödön igazgató, hogy három tanár (Hubay, Popper, Szendy) kapott megbízást a legmagasabb képzést nyújtó tanszak, a mővészképzı vezetésére. A mesteriskola utolsó tanítványai Virovai Róbert és Lengyel Gabriella voltak.

Zeneszerzıi munkássága

Hubay pályáját folyamatos, rendszeres tevékenységként kísérte végig a komponálás. Mintegy 400 zenemővének több mint felét a hegedőkompozíciók alkotják, ezek többsége Hubay elıadómővészi tevékenységéhez kapcsolódóan, a múlt század utolsó két évtizedében keletkezett. Ugyanerre az idıszakra datálható Hubay száznál több, magyar, német és francia szövegő dalának jelentıs része is, amelyek komponálásához a kor szellemi életét meghatározó szalonok világa szolgáltatott inspirációt. Érdeklıdése életének második felében egyre inkább a nagyobb szabású, szimfonikus és színpadi mőfajok felé fordult; zeneszerzıi célkitőzéseit abban látta megvalósulni, hogy egyetemes érvényő, reprezentatív alkotások létrehozására törekedett. Különös ellentmondás figyelhetı meg abban a tekintetben, hogy amíg Hubayt korának legjelentısebb kamaramuzsikusai között tartották számon, ı maga szinte egyáltalán nem komponált kamarazenét, az egyetlen fennmaradt, a szó szőkebb értelmében véve is idetartozó alkotása a Sonate Romantique. Zenéjét konzervativizmus jellemzi, a 19. század romantikája felé fordulás, így Wagner felé, akinek a zenedrámáról alkotott koncepcióját megpróbálta a magyar zenében is meghonosítani, sikertelenül. Bár nyitott volt az újításokra és tanítványait is ilyen szellemben nevelte, számára a követendı példakép mégis Richard Strauss maradt.

Iglódi István (Magyarbóly, 1944. április 29. – Budapest, 2009. december 3.) Kossuth-díjas magyar színész, rendezı.

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Már itt rendszeresen fellépett önképzıköri elıadásokon. 1966-ban színész lett a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán. 1968-ban kapott rendezıdiplomát. 1966–1973 között tagja volt a Nemzeti Színháznak. 1973-1982 között a 25. Színház színész-rendezıje volt. 1982-1990 között pedig a József Attila Színház fırendezıje volt. 1990-tıl a Nemzeti és a Pesti Magyar Színház rendezıje volt. 1993-1996 között a Mővész illetve a Thália Színház színésze volt. 1996-1999 között a Magyar Színház igazgató-fırendezıje volt. Több színházban vendégszerepel rendezıként és színészként is. 1981 óta tanár a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán.

Nevéhez főzıdik Törıcsik Mari színházi kiugrása. İ rendezte a Nemzeti Színház kamaraszínházában, a Katona József Színházban a Varsói melódia címő darabot. A Törıcsik-Sztankay István-páros alakítását elragadtatással fogadta a közönség és a kritika is.

Nagy munkabírású, tevékeny mővész volt. Halála elıtt két hónappal, a Budapesti Kamaraszínházban rendezte Dallos Szilvia Utószinkron címő darabjának ısbemutatóját.

2009. december 2-án Szolnokon, a Szigligeti Színház Vízkereszt, vagy amit akartok próbáján, a bemutató hetében lett rosszul. Egy nappal késıbb elhunyt.

Színházi szerepei

• Karl Rosmann (Kafka: Amerika) • Aljosa (Dosztojevszkij–Kapás D.–Müller P.: A Karamazov testvérek) • Sganarelle (Molière: Don Juan) • V. László (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak) • Peacock (Brecht–Weill: Koldusopera) • Miskin herceg (Dosztojevszkij–Tovsztonogov: A félkegyelmő) • Ferenc József (Hernádi: Mata Hari) • Timon (Shakespeare: Athéni Timon) • Galy Gay (Brecht: Egy fı az egy fı) • Kubinyi Tivadar (Magyar három nıvér) • Parrick Delafield (Hare: Vissza a fegyverekhez) • Sir Andrew (Shakespeare: Vízkereszt)) • Jézus (Balogh E.–Kerényi I.: Csíksomlyói passió) • Lucky (Beckett: Godot-ra várva) • Öregember (Ionescu: A székek)

Színházi rendezései

• Zorin: Varsói melódia • Shakespeare: Sok hőhó semmiért • Bulgakov: Rettegett Iván • Ajtmatov: A versenyló halála • Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok • Brecht: Kurázsi mama, Mahagonny • Fejes: Cserepes Margit házassága • Tolsztoj: egy ló története • Kassák: Angyalföld • Dosztojevszkij–Tovsztonogov: A félkegyelmő • Shaw: Szent Johanna • Szigligeti: Liliomfi • Katona József: Bánk bán • Moliére: Tudós nık • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde • Csiky Gergely: A nagymama • Madách Imre: Az ember tragédiája • Szörényi Levente - Bródy János: Attila-Isten kardja • Szörényi Levente - Bródy János: István, a király • Szörényi Levente - Bródy János: Veled, Uram! • Csetepaté Chioggiában • Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban

Játékfilmek

Mint színész

• Patyolat akció (1965) • Fény a redıny mögött (1965) • A tizedes meg a többiek (1965) • Aranysárkány (1966) • Hogy szaladnak a fák... (1966) • Nem várok holnapig... (1967) • Lássátok feleim (1968) • Falak (1968) • Próféta voltál, szívem (1968) • A beszélı köntös (1968) • A hamis Izabella (1968) • Imposztorok (1969) • Feldobott kı (1969) • Krebsz, az Isten (1969) • N. N. a halál angyala (1970) • Utazás a koponyám körül (1970) • Nyulak a ruhatárban (1971) • Trotta (1971) • A magyar ugaron (1973) • Fotográfia (1973)

• Bástyasétány '74 (1974) • Bekötött szemmel (1975) • Riasztólövés (1977) • Tíz év múlva (1978) • Talpra, Gyızı! (1982) • Délibábok országa (1983) • Elveszett illúziók (1983) • Felhıjáték (1984) • Elsı kétszáz évem (1985) • Malom a pokolban (1986) • Ördögi kísértetek (1986) • Titánia, Titánia, avagy a dublırök éjszakája (1988) • Vadon (1989) • Anna filmje (1992) • Szeressük egymást gyerekek! (1996) • Világszám! (2004) • Emelet (2006) • Csendkút (2007)

Mint rendezı

• A gyertyák csonkig égnek (2005)

Tévéfilmek

Mint színész

• Hölgyfodrász (1966) • A koppányi aga testamentuma (1967) • Bors (1968) • Az ember tragédiája (1969) • Petıfi Mezıberényben (1969) • A Montmartrei ibolya (1972) • Napló - Radnóti Miklós (1975) • Magellán (1977) • Muslicák a liftben (1977) • Január (1978) • Görgey Gábor: Wiener Walzer (1979) • Aki mer, az nyer (1979) • Hínár (1981) • Századunk (1981) • Istenek és szerelmesek (1981) • Nápolyi mulatságok (1982) • Az út végén (1982) • Mint oldott kéve 1-6. (1983) • Szép história (1985) • Nóra (1986)

• Hajnali párbeszéd (1986) • Szarkofág (1987) • Drága jótevınk (1988) • Barbárok (1989) • Vadkacsavadászat (1989) • Síremlék (1990) • Lement a hold (1992) • Feltámadás Makucskán (1995)

Mint rendezı

• Varsói melódia (1969) • Szerelem (1972) • Rugyin (1974) • Öt nap háború nélkül (1975) • A szürkezakós és a mama (1976) • Mővészet, óh! (1978) • Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1980) • Brutus (1981) • Andersen, avagy a mesék meséje (2006) • A balkáni gerle

Díjak, elismerések

• Jászai Mari-díj (1970, 1976) • Érdemes mővész (1986) • Kossuth-díj (1998) • Vidor Fesztivál: Pierrot-díj, különdíj (2003) • Fınix Díj (2004)

Illés György Eger, 1914. november 2. – Budapest, 2006. június 12.) kétszeres Kossuth-díjas magyar operatır, filmpedagógus („Papi”), a hatvanas évek magyar filmjei képi világának egyik megújítója.

Még a némafilmes korszakban kezdıdött a mozi iránti rajongása. Miután családja Pestre költözött, a Könyves Kálmán körúton beinduló Magyar Filmirodába ment világosítónak. 1946-tól operatır, elıször híradós és dokumentumfilmesként a Mafirt, majd 1949-tıl játékfilm-operatırré avanzsálva a Mafilm csapatában. A Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán 1949-tıl tanszékvezetı, egyetemi tanár, egy ideig rektorhelyettes, 1990-91 között pedig rektorként vezette a magyarországi operatırképzést.

Több mint száz nagyjátékfilm mellett forgatott természet- és dokumentumfilmeket is, olyan nagyszerő hazai mesterekkel dolgozva együtt, mint Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Makk Károly, Várkonyi Zoltán vagy Herskó János.

A Budapesti tavasz, a Ház a sziklák alatt, valamint az Isten hozta, ırnagy úr! fényképezésével stílust teremtett. Illés Györgyöt a valósághő filmfényképezés gyakorlati hazai normáinak kidolgozójának, a realista filmkép mesterének tartják. A hazai film történetében korszakos jelentıségőt alkotott. Operatıri munkájában kiemelten kezelte az emberi arcot, a színész arcát, a közeli arc-felvételeket.

1990-tıl a Magyar Operatırök Társaságának elnöke, 1993-tól a Duna Televízió igazgatóságának tagja, 1995-tıl a Magyar Film- és Tévémővészek Szövetségének elnöke volt. Megalapítója volt a HSC-nek. (Magyar Operatırök Társasága)

Filmjei

• Szabóné (1949) • Felszabadult föld (1950) • Tőzkeresztség (1950) • Civil a pályán (1951) • Vihar (1952) • Kiskrajcár (1953) • Ifjú szívvel (1953) • Fel a fejjel! (1954) • Budapesti tavasz (1955) • Az élet hídja (1955) • A kilences kórterem (1955) • Ünnepi vacsora (1956) • Az eltüsszentett birodalom (1956) • A tettes ismeretlen (1957) • Szent Péter esernyıje (1958) • Ház a sziklák alatt (1958)

• A Pál utcai fiúk (1968) • Falak (1968) • Imposztorok (1969) • Isten hozta, ırnagy úr! (1969) • Az oroszlán ugrani készül (1969) • Utazás a koponyám körül (1970) • Szemtıl szembe (1970) • Én vagyok, Jeromos (1970) • Hangyaboly (1971) • Plusz-mínusz egy nap (1972) • Harminckét nevem volt (1972) • A magyar ugaron (1972) • Hét tonna dollár (1973) • 141 perc A befejezetlen mondatból

(1975) • A Pendragon legenda (1974)

• Álmatlan évek (1959) • Szegény gazdagok (1959) • Főre lépni szabad (1960) • Kálvária (1960) • Hosszú az út hazáig (1960) • Nem ér a nevem (1961) • Megöltek egy leányt (1961) • Megszállottak (1961) • Pirosbetős hétköznapok (1962) • Párbeszéd (1963) • Pacsirta (1963) • Karambol (1964) • Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?

(1964) • Húsz óra (1965) • Szerelmes biciklisták (1965) • Utószezon (1966) • Minden kezdet nehéz I-II. –

rendhagyó magyar film (1966) • Aranysárkány (1966)

• Legenda a nyúlpaprikásról (1975) • Tőzgömbök (1975) • Az ötödik pecsét (1976) • Fekete gyémántok I-II. (1976) • Legato (1977) • Magyarok (1977) • Hatholdas rózsakert (1978) • Csillag a máglyán (1979) • Fábián Bálint találkozása Istennel

(1980) • Requiem (1981) • Ideiglenes paradicsom (1981) • Rohanj velem! (1982) • Gyertek el a névnapomra (1983) • Az elvarázsolt dollár (1985) • Szeleburdi vakáció (1987) • Nyitott ablak (1988) • Retúr (1996)

Díjai, elismerései

• Kossuth-díj (1950, 1973) • Nemzetközi Békedíj (1951) • a Pécsi Játékfilmszemle operatıri díja (1965, 1967, 1969) • Kiváló mővész (1967) • Oscar-díj jelölés (1969) • Filmkritikusok díja (1975) • Belgrádi Filmfesztivál operatıri díja (1981) • a Magyar Filmszemle életmődíja (1994) • MSZOSZ-díj (1995) • Magyar Filmkritikusok operatıri díja (2000) • Budapest díszpolgára (2001) • Magyar Örökség-díj (2001) • Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj (2001) • Magyar Mozgókép Mestere (2004) • a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004) (polgári

tagozata)

Illés Lajos (Budapest, 1942. március 18. – 2007. január 29.) magyar zenész, zeneszerzı, énekes, az Illés-együttes alapítója, a „Kossuth-díjas kántor”.[1]

Illés Lajos 1942. március 18-án született Budapesten, Illés Lajos és Toldy Irén gyermekeként.

Testvérével, Illés Károllyal együtt alapították az Illést 1960-ban és az új zenei stílussal fellépı, az 1960-as évek közepére óriási népszerőségre szert tett együttes a nevét is a testvérekrıl kapta.

Néhány népszerő daluk: Az utcán, Kéglidal, Ne gondold, Little Richard, Amikor én még kissrác voltam, Sárika.

Az Illés-együttesnek 3 korszaka volt, amikor az összetétel és a zene is változott (1960–1965, 1965–1973 és 1973–1982). Mindhárom korszakban az alapító Illés Lajos vezette a zenekart. „Családi zenekarként” az együttes már 1957-ben létezett (az Illés-fivérek mellett ekkor Zsiga István játszott benne gitárosként). A középsı, „nagy” korszakban az együttes felállása: Illés Lajos – zongora, ének; Szörényi Levente – gitár, ének; Szörényi Szabolcs – basszusgitár, ének; Bródy János – akkordgitár, ének; Pásztory Zoltán – dob.

İ volt Koncz Zsuzsa számos sikerdalának a szerzıje (Miért hagytuk, hogy így legyen; Jelbeszéd; Valahol egy lány stb.).

1992-tıl a kisoroszi református gyülekezet kántora lett (felesége ugyanitt lelkész). 2000-ben az Illés-együttessel együtt (a második korszakbeli, „nagy” Illéssel) Kossuth-díjat kapott. „Zenéjében és szövegében egyaránt magyar beatzenét végül is mi írtunk és játszottunk elıször” – mondta Illés Lajos a díj átvétele után.[1]

Az általa irányított Illés-együttes mővei, Illés Lajos dalai a kommunista rendszer idején ritka, a dalszövegek mögé bújtatott ellenállást fejeztek ki. Késıi mőveivel a magyar nemzeti és keresztény értékeket kívánta ápolni: „Én egy nemzeti és keresztény Magyarország mellett politizálok: a magam módján és eszközeivel” – nyilatkozta az Új Ember hetilapnak 2000-ben.[1]

Magánélete

• Felesége Makkai Lilla volt. Három gyermeke: Dávid (1964), Áron (1969), Bence (1981).

Mővei

• Egy fiú és a tündér (1974, musical Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje alapján, együtt Görgey Gáborral)

• Liliomfi (1987) (zenés játék Szigligeti Ede: Liliomfi címő népszínmővére)

• Kicsit keserő 1988 szerzıi album • Velünk az Isten (1991, oratorikus rock-istentisztelet. Szövegét -a református

istentisztelet liturgiájának felhasználásával- Makkai Lilla és Makkai László írta.)

• Cantus Hungaricus (1994) • Magyar Ének I-II-III. – Cantus Hungaricus (1996) (énekelt magyar versek

albuma 3 részbıl, magába foglalja középsı részként az 1994-ben írt Cantus Hungaricus-t, kifejtve olyan zenei vázlatokat, amelyek 1994-ben az idıkorlátok miatt nem kerültek kiadásra.)

• Válaszúton - népdalátiratok (1997) (Szvorák Katival) • Álomföldön - megzenésített versek (1997) (Szvorák Katival) • Betlehem csillaga (2000, rockopera, Utassy Józseffel (József Attila-díjas) verses

szövegével a millenniumi évben Jézus Krisztus születéstörténetével) • Tánc-lánc - Majla Sándor erdélyi költı gyerekverseire írt dalok (2001) (Szabó

Borókával) • Magyar Te Deum - Istendicsérı, ünnepi alkalomra szánt kórusmő, zsoltár- és

egyházi költészetbıl válogatott szövegek összeállításával (2003) • Karácsonyi Te Deum - Istendicsérı, ünnepi alkalomra szánt kórusmő, zsoltár-

és egyházi költészetbıl válogatott szövegek összeállításával (2005)

Janovics Sándor operatır, rendezı

Munkahelyek:

• Amatırfilm mozgalom (1960-1963) • Magyar Televízió (1963-tól) •

1959-ben érettségizett az Eötvös József Gimnáziumban, majd bekapcsolódott az újrainduló (engedélyezett) amatırfilm mozgalomba. 1963-tól a Magyar Televízió munkatársa, ahol segédoperatırként kezdett dolgozni, majd 1965-tıl fıleg dokumentumfilmek és riportfilmek operatıreként, illetve rendezı-operatırként dolgozik. Mesterének Mátray Mihályt tartja. Közel 80 országban forgatott. Kiemelkedı korszak életében a Polgár Dénes vezette; A Hét magazin ideje. 300 körüli fıcímmel ellátott film és számtalan riport-bejátszás főzıdik a nevéhez. Rendezıi munkájának száma meghaladja a 100-at. Nagyon sok vallási sorozatot készített: Örömhír, Katolikus krónika, Engedjétek hozzám, Útmutató, Mai hitvallások, Hajnali gondolatok… Az utóbbi pár évben fıként stúdió mősorok vezetıoperatıre.

Televíziós munkáiból: Ének a végekrıl – dokumentumfilm sorozat (1972-1974), rend.: Eck T. Imre Szülıföldemen – dokumentumsorozat (1994), rend.: B. Farkas Tamás Szülıföldjeim – dokumentumsorozat, rend.: Szélyes Zoltán, Wiedermann Károly VENCI - Portréfilm Vándor Sándorról – (1975), rend.: Zsigmondi Boris Bestseller – irodalmi sorozat (1995-1996), rend.: Babiczky László Fıtér – közéleti magazin, rend.: M. Lukács Ágnes, Csenterics Ágnes Iparvilág – riportsorozat, rend.: Schatz Aranka Iskola utca – ismeretterjesztı sorozat, rend.: Cs. Farkas Mihály, Simon Balázs Játék határok nélkül – ismeretterjesztı sorozat (1999) Kék fény – bőnügyi magazin, rend.: Mata János Magyarország 2000 – ismeretterjesztı sorozat, rend.: Jánosi Antal, Rajnai András, Soós Árpád Európai Utas – ismeretterjesztı sorozat Magyar Táncfesztivál – sorozat Szembenézı – ismeretterjesztı sorozat, rend.: Radó Gyula A világörökség részei Horvátországban – (1999), rend.: Dessewffy Zsuzsa A munkapad nagy öregjei – portrésorozat (1975-1977), rend.: Szőcs László

Díjak, kitüntetések: Több miskolci díj: operatıri különdíj (1966): Szép Szabóné, Nehéz utakon A Miskolci Filmszemle fıdíja (1982): Bufalló Bill Amerikája Több miskolci kategória film díj

Jánszky Béla (Ózd, 1884. július 19. – Budapest, 1945. november 20.) magyar építész, szakíró, a Lechner Ödön által kezdeményezett „magyar formanyelv és építıstílus” híve és követıje.

A budapesti Mőegyetemen Schulek Frigyes tanítványa volt. 1907-ben aranyérmet nyert a pécsi országos kiállítás népmővészeti pavilonjával. Kós Károllyal együtt építette a zebegényi templomot. 1912-ben az egyik alapítója volt a Kecskeméti Mővésztelepnek, amelynek épületeit Szivessy Tiborral együtt tervezte. Együttes mővük a kecskeméti kaszinó (1911), a szolnoki Hitelbank, a budapesti Forum (ma Puskin) filmszínház belsı kiképzése, az Uránia filmszínház átépítése, a szentgotthárdi Iskolaszanatórium stb. Az ı tervei szerint épült a budapesti Taksony úti kislakásos bérház és a Kisipari Hitelintézet budapesti székháza (1940–1941). Számos cikke jelent meg.

Juhász Jácint (Mogyoród, 1943. május 13. – Budapest, 1999. január 9.) magyar színész.

1965-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán, majd veszprémi Petıfi Színház társulatának tagja lett. 1967-ben csatlakozott a Madách Színház társulatához. Jászai Mari-díjas (1984). Színházi szereplésein kívül számos tévéfilmben is szerepelt, elsıként a Tenkes kapitányában 1963-ban. Utolsó filmszerepe a Napfény ízében volt 1998-ban. 1999. január 9-én hunyt el Budapesten.

Színpadi szerepei

• Henrik Ibsen: Hedda Gabler....Ejlert Lövborg

• Háy Gyula: Isten, császár, paraszt....Duba

• Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok....Antonio

• Háy Gyula: Mohács....Szalkai esztergomi érsek

• Molnár Ferenc: A hattyú....Ceasar, udvarmester

• Andrew Bergman: Társasjáték New Yorkban....Martin

• Weöres Sándor: A kétfejő fenevad....Radonay Mátyás

• Joshua Sobol: Gettó....Dessler • Szigligeti Ede: Liliomfi....Szilvai

Tódor • Miroslav Belovic: Terézvári

garnizon....Draveczky tábornok • Méhes György: Bizánci

capriccio....Jusztinián • John Patrick: Teaház az augusztusi

holdhoz....Sumate • Müller Péter–Müller Péter Sziámi:

Mária evangéliuma....Boldizsár • Németh László:

Széchenyi....Lonovics érsek • Arthur Miller: A salemi

boszorkányok....John Proctor • Lyle Kessler: Ne hagyj el!....Harold • Füst Milán: IV. Henrik király....Egy

püspök • Müller Péter: Márta....Katona • Federico Garcia Lorca: Rosita

• Várkonyi Mátyás–Bródy János: Will Shakespeare vagy akit akartok....Koldus

• Shakespeare: Sok hőhó semmiért....Don Juan

• Száraz György: Ítéletidı....Avram Iancu

• Lev Tolsztoj: Élı holttest....Fegya • Gyárfás Miklós: Utójáték

Euripidészhez....Arkhelaosz király • Makszim Gorkij: A hamis

pénz....Sztogov • Gogol: Holt

lelkek....Rendırkapitány • Gorkij: Vassza

Zsaleznova....Pityorkin, a matróz • Illyés Gyula: Don Juan vagy a

kıszobor lakomája....Don Juan • Bródy Sándor: Lajos király

válik....Lajos király • Száraz György: II.Rákóczi

Ferenc....II.Rákóczi Ferenc • Henrik Ibsen: Hedda Gabler....Ejlert

Lövborg • Csehov: Sirály....Trigorin • Madách Imre: Férfi és

nı....Héraklész • Kazimir Károly: Agyagtáblák

üzenete - Gilgames....Enkidu • Szomory Dezsı: II.Lajos

király....II.Lajos • Darvas József: A térképen nem

található....Mikus • Németh László:

leányasszony....Unokaöccs • Bertold Brecht: Kivétel és

szabály....Kereskedı • Szophoklész: Elektra....Oresztész • Hubay Miklós: Szüless újra,

kedves....Elsı újságíró • Németh László: Széchenyi....Báró

Jósika Samu • Stendhal: Vörös és fekete....Dervile • Jean Anouilh: Becket vagy Isten

becsülete....Oxfordi püspök • Edmond Rostand: Cyrano de

Bergerac....Le Bret • Szabó Magda: Szent Bertalan

nappala....Professzor Szilágyi • Tom Stoppard: Íme, egy szabad

ember....Carmen csapos • Siklós Olga: A bosszú....Aigisztosz • Jean-Paul Sartre: Kean, a

színész....Koefeld gróf • Federico Garcia Lorca: A csodálatos

vargáné....Varga • Edmond Rostand: Cyrano de

Bergerac....Ragueneau • Nyerges András: Az ördög gyız

mindent szégyenleni....Sztojka László

• Kisfaludy Károly: A pártütık....Hajnalfi László, gazdag kereskedı

• Schwajda György: Kakukktojás....Varga János, lakatos

• Urbán Gyula: Itt a piros, hol a piros!....Vinkó Jankó, kocsmáros

• Lodovico Dolce: A kölyök....Messer Cesare

• Goldoni: Mirandolina....Ripafratta lovag

• Szörényi Levente–Bródy János: István, a király....Sebestyén, pap

• Csiky Gergely: A kalap....Király • Szabó Magda: A csata....Gerecse • Szép Ernı: Patika....Postamester

Bodnárné....Csendırırmester • Lovászy Márton–Róna Tibor: Robin

Hood....Richard • Agatha Christie: Eszményi

gyilkos....Julian Ferrar • Tom Stoppard: Nagy szimat avagy

az igazi mesterdetektív....Simon • Fejes Endre: Vonó Ignác....Elsı baka • Alekszej Tolsztoj:

Rakéta....Zanosszkij, színész • Shakespeare: III.Richárd....Henrik • Sarkadi Imre: Próféta....Karusszó • Friedrich Dürrenmatt: A nagy

Romulus....Theoderich • Füst Milán: Catullus....Egnatius • George Bernard Shaw: Olyan szép,

hogy nem is lehet igaz....İrmester • Illyés Gyula: Kegyenc....Sidonius • Schwajda György: Bohóc....Bohóc • Goldoni: Mindenki jegyben jár

avagy a chioggiai csetepaté....Titta Nane, halászlegény

• Gáspár Margit: Ha elmondod, letagadom....Balázs

• Visnyevszkij: Optimista tragédia....Ragyás

• Shakespeare: Troilus és Cressida....Diomedes, görög vezér

• Schiller: Ármány és szerelem....Ferdinánd

• Madách Imre: Mózes....Hur • Lev Tolsztoj: Feltámadás....Szimon

Kartyinkin • Jókai Mór: Szegény

gazdagok....Vámhidy Szilárd • Ben Johnson: A hallgatag

hölgy....Cobuck • Georg Büchner: Danton

halála....Fabre d'Eglantine • William Schwenck Gilbert:

Házasságszédelgı....Esküdt

Játékfilmek

• Háry János (1965) • Szegénylegények (1965) • Csillagosok, katonák (1967) • Eltávozott nap (1968) • Isten és ember elıtt (1968) • Egri csillagok I-II. (1968) • Imposztorok (1969) • Fényes szelek (1969) • Történelmi magánügyek (1969) • Gyula vitéz télen-nyáron (1970) • Holnap reggel (1970) • A halhatatlan légiós (1971) • Még kér a nép (1972) • Makra (1972) • Nincs idı (1973) • Kakuk Marci (1973) • Autó (1974) • Hajdúk (1974)

• Az öreg (1975) • Két pont közt a legrövidebb görbe

(1975) • Az idık kezdetén (1975) • Ballagó idı (1976) • Mákszem Matyi (1977) • K.O. (1977) • 80 huszár (1978) • Az erıd (1979) • Fábián Bálint találkozása Istennel

(1980) • Klapka légió (1983) • István, a király (1984) • Elsı kétszáz évem (1985) • Napló szerelmeimnek (1987) • A szökevény (1993) • Visszatérés (Kicsi, de nagyon erıs

2.) (1999) • Nekem lámpást adott kezembe az

Úr Pesten (1999) • A napfény íze (1999)

Tévéfilmek

• A Tenkes kapitánya 1-13. (1963) • Villon (1965) • Princ, a katona (1967-tévésorozat) • Bors (1968) • A bíró és a hóhér (1968) • Élı Antigoné (1968) • Ráktérítı (1969) • Kegyenc (1969) • İrjárat az égen (1970-tévésorozat) • Voronyezs (1970) • Szép magyar komédia (1970) • Tizennégy vértanú (1970) • Holnap reggel (1970) • Villa a Lidón (1971) • Egy óra múlva itt vagyok (1971) • Utánam, srácok! 1-4. (1975-

tévésorozat) • Vivát, Benyovszky! 1-13. (1975)

• Csutak a mikrofon elıtt (1977) • A táltosfiú és a világfa (1978) • Az ünnepelt (1978) • Mednyánszky (1978) • Szávitri, az asszonyi hőség

dicsérete (1979) • Tizenhat város tizenhat lánya

(1979) • Ollantay, az Andok vezére (1980) • IV. Henrik király (1980) • A hátvéd halála és feltámadása

(1980) • A névtelen vár 1-6. (1982) • Mint oldott kéve 1-6. (1983) • Dániel 1-5. (1985) • Egy lócsiszár virágvasárnapja

(1985) • A falu jegyzıje 1-6. (1986) • A komáromi fiú (1987) • Szindbád nyolcadik utazása (1989) • Julianus barát 1-3. (1991)

Szinkronszerepek

• "Y" hadmővelet: Victor - Bernard Luhog • Viszonyok: David Lukens - Cliff De Young (elsı hang) • Sándor Mátyás: Étienne Bathory - Amadeus August • Tızsdecápák: Carl Fox - Martin Sheen • A szökevény: Dr. Richard Kimble - Harrison Ford • Johnny, a jóarcú: Rafe Garrett - Lance Henriksen

Kapitány Iván (Budapest, 1961. június 20.) rendezı, operatır, producer, forgatókönyvíró. Tagja a Magyar Operatırök Társaságának, a Magyar Producerek Szövetségének.

Édesapja a Magyar Televízió hangmérnöke, édesanyja pszichológus volt.

Érettségi után a Magyar Televízió segédoperatıre majd kameramanja. 1988-ban diplomázott a Színház és Filmmővészeti Fıiskola tv-operatır szakán. 1989-ig a Magyar Televízió operatıre, amelyet gyorsan otthagyott egyre jelentısebb reklámfilmes munkái miatt. A 90-es évek elejére - kezdetben operatırként, majd rendezıként is - a modern hazai reklámfilmgyártás egyik megalapozójává vált Kozma Péterrel (KOZMO), olyan legendás filmekket jegyezve, mint a Postabank Golyók és Maci, Kontrax reklámok. Számtalan videóklippet készített, többek közt az Elsı Emelet, Tátrai Band, Zorán, Emberek, Demjén Ferenc, stb. számára. A KOZMO mővészeti vezetıjeként rendezte, fényképezte és vágta a Locomotív GT Nyugati pályaudvari búcsúkoncertjérıl készült Báj-báj Loksi! címő mozifilmet 1992-ben. 1991-94 között évente színpadra állította a Budapest Kongresszusi Központban a The Look of The Year nemzetközi modellkeresı magyarországi gáláit, illetve a versenyrıl készült filmeket rendezte, fényképezte.

1993-ban Filmpartners néven saját filmgyártó vállalkozásba kezdett Gulyás Budával és Kovács Gáborral, és közben megalapította a Seven Arts Ügynökséget is, az elsı magyar színészügynökséget - negyven évnyi szünet után. 1992-ben a segítségével indult el a Rapülık, és az együttes 1994-es feloszlásáig rendezıje, operatıre, producere volt a Rapülık videóknak, koncertsorozatoknak BS búcsúkoncerteknek. 1995/96-ban az elsı magyar könnyőzenei csatorna, a TOP Tv mővészeti vezetıje lett, és arculatának tervezıje. Alapítója és 1999-ig egyik ügyvezetıje volt a Magyar Reklámfilmgyártók Egyesületének. Az elsı alkotó volt Magyarországról akinek filmjét a kéthavonta megjelenı reprezentatív válogatásában 1994-ben bemutatta a Shots, amely a legjelentısebb nemzetközi reklámfilm szakmai magazin.

2000-ben forgatta az elsı Üvegtigrist, amelynek sokféle minıségben volt alkotója (társforgatókönyvíró, operatır, társrendezı Rudolf Péterrel és akkori cége a film gyártója), és amely valódi kultfilmmé vált azóta. A film után kivált régi vállalkozásából. Ezután készítette az …és Rómeó és Júlia címő színházi elıadás tévéfilm változatát rendezıként és operatırként. 2001-ben alapított Filmsevice nevő produkciós cégével a reklámfilmek gyártása és különbözı szervízprodukciók mellett, forgatta producerként, rendezıként a Limonádé tv-sorozatot, a Kútfejek címő játékfilmet, a Popdaráló zenés vetélkedı-sorozatot. Most is dolgozik a 2011 ıszén 8. szezonját kezdı, saját fejlesztéső, népszerő Beugró c. tévémősoron, amely 2010-ben a szórakoztató mősorok kategóriájában elnyerte a Kamera Hungáriát.

Emellett Kapitány Iván és a Filmservice olyan filmesek kezdı lépéseit segítette filmjük elkészítésével, mint Kocsis Ági (Vírus) és Orosz Dénes (Melletted).

2004-ben rövid kitérıt tett a Magyar Televízióban. A Szórakoztató és Filmigazgatóság vezetıje lett, de mivel az eredményes munkához szükséges feltételek nem teljesültek, otthagyta az intézményt.

2010-ben forgatta operatırként az Üvegtigris 3 címő filmet. Szintén Rudolf Péterrel együttmőködve készült a Keleti Pu. címő tévéfilm, amelynek producere és operatıre volt.

A mozgókép készítés mellett hivatásszerően fényképez. Rendszeresen készít reklám, divat és portré képeket különbözı reklámkampányok, magazinok kiadványok részére.

1990 óta tanít a Színház és Filmmővészeti Egyetemen - elfoglaltságai miatt kisebb megszakításokkal.

Két fiú édesapja: Frigyes (1995, Koronczai Andrea) és Mihály (2005, Diószegi Judit).

Jelentısebb munkák

• 2010 Keleti Pu. (tv-film) producer, operatır, r: Rudolf Péter • 2010 Üvegtigris 3 (játékfilm) operatır, r: Rudolf Péter • 2010 Szakik (websorozat) producer, rendezı • 2008 Popdaráló (tv-vetélkedıshow sorozat) producer • 2007 Hotel (tv-sorozat pilot) producer, rendezı • 2007 Beugró (tv-show sorozat) rendezı, producer • 2006 Kútfejek (játékfilm) rendezı, producer, társ-forgatókönyvíró� • 2005 Melletted (kisjátékfilm) producer� • 2004 Vírus (kisjátékfilm) producer� • 2003 Usti Opre – koncert a Millenárison (koncertfilm) rendezı, operatır� • 2002 Limonádé (tv-sorozat) producer, rendezı, társ-forgatókönyvíró� • 2002 …és Rómeo és Júlia (tvfilm) rendezı, operatır� • 2001 Üvegtigris (játékfilm) rendezı Rudolf Péterrel, operatır,

társforgatókönyvíró� • 1997 A miniszter félrelép (játékfilm) 2nd unit d.o.p. r: Kern András, Koltai

Róbert • 1996 Álomőzık I-VIII. (éjszakai televíziós show-sorozat) operatır, r: Sándor

Pál� • 1995 Friderikusz (werkfilm a showról) rendezı, operatır, vágó� • 1995 Éretlenek I-IV. (tv-sorozat) operatır, r: Szurdi Miklós, Kolos István� • 1995 TOP TV design-arculattervezés/kivitelezés� • 1994 Utolshow - Rapülık (búcsúkoncert-sorozat, Budapest Sportcsarnok)

rendezı� • 1993 Sztárleltár V/VI., (tv-show) rendezı, operatır, vágó� • 1993 Rapülıshow - Rapülık nyári-ıszi turné - rendezı� • 1993 Rádióaktív Búék! (tv-film) operatır, r: Dobray György� • 1992 Báj-báj Loksi (koncertfilm) rendezı, operatır, vágó • 1992 Rapülık (klip-sorozat) rendezı, operatır, vágó�

• 1991-94 The Look of The Year (dokumentumfilm-sorozat) rendezı, operatır, vágó�

• 1990 Loops (balettfilm) rendezı, operatır, vágó, kor: Rami Beer� • 1989 Wiener Leo portré (dokumentumfilm) operatır, r: Mérei Anna� • 1989 Mezítláb (tv-divatmagazin sorozat) rendezı,operatır,vágó • 1989 Erıltetett menet (amerikai-magyar játékfilm) 2nd unit d.o.p.�d.o.p.:

Márk Iván • 1989 Macskák (dokumentumfilm) rendezı, operatır, vágó� • 1988 Magyar néptánc (tv-sorozat) operatır, r: Koós György • 1988 Duett (dokumentumfilm) operatır, r: Komlós Tibor • 1988 Janek József, a koreográfus (portréfilm) operatır, r: Koós György 1988

Rockstúdió (tv-magazin sorozat) operatır, r: Komlós Tibor, Lengyel Zsolt� • 1987 Mi-tu-ház (tv-ismeretterjesztı sorozat) operatır, r: Mérei Anna

Díjak

• 2010 Kamera Hungária – 1. díj a Szórakoztató mősorok kategóriájában (Beugró)

• 2008 Kamera Hungária – jelölés a Szórakoztató mősorok kategóriájában (Beugró)

• 2006 59. Cannes Film Festival - 3. díj a Cinefondation kategóriában (Vírus) • 2006 Színház és Filmmővészeti Egyetem vizsgafilm versenye - 2. Díj

(Melletted) • 2006 37. Magyar Filmszemle - Diákzsőri különdíja (Melletted) • 2006 RMB Hungary / Sanoma Budapest - 2. díj (Suzuki Swift - Portré) • 2006 Arany Penge Reklám fesztivál - 1. díj (Suzuki Swift – Portré) • 2006 Hypnosis Kreatív Magazin reklámfilm fesztivál - 1. díj (Soproni - 110 év) • 2005 Arany Csirke filmfesztivál – jelölés (Üvegtigris) • 2004 Silver Effie (Suzuki Ignis – Tőzön, vízen) • 1998 Cannes Reklámfilmszemle Diploma (Matáv - A kutya vacsorája) • 1997 A világ száz leghumorosabb reklámfilmje - BBC (Matáv - A kutya

vacsorája) • 1992 Magyar Reklámfilmszemle operatıri díja (Kontrax-Iroda) • 1991 Év videó klippje (Elsı Emelet: Subiduma) • 1989 Magyar Reklámfilmszemle operatıri díja (Postabank golyók)

Szakmai karrier

1979-tıl 1988-ig a Magyar Televíziónál volt segédoperatır, kamerman, operatır, majd 1988-ban diplomát szerzett a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán. 1991-tıl 1993-ig a Kozmo Filmnél, 1995-96-ban Top TV-nél volt mővészeti igazgató. 1993 és 2001 között a Filmpartners Kft. társtulajdonosa, 2004-05-ben a Magyar Televízió Rt. Szórakoztató és filmigazgatóság vezetıje volt, 2001 óta pedig a Filmservice Kft. tulajdonosa.

Karinthy Ferenc Karinthy Ferenc utolsó fényképe. (Budapest, 1991. december) Fotó: Kertész Dániel

(Budapest, 1921. június 2. – Budapest, 1992. február 29.) magyar író, drámaíró, dramaturg. Apja Karinthy Frigyes, anyja Böhm Aranka volt. Fia Karinthy Márton.

1921. június 2-án született Budapesten. 1941-1946 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, nyelvészetbıl doktorált. 1947-ben ösztöndíjas Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. 1949-1950 között a Nemzeti Színház dramaturgja. Mővei az 1940-es években jelentek meg. 1951-1953 között a Szabad Nép és a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1953-1956 között a budapesti Madách Színház dramaturgja. 1957-1960 között Machiavelli és Molière mőveit fordítja, továbbá görög, angol, olasz és német szerzıket is fordít. 1960-1970 az FTC szakosztályi elnöke. 1965-1975 között dramaturg a Miskolci, a Szegedi és a Debreceni Csokonai Színházban. 1968-1969 között vendégprofesszori elıadásokat tartott az USA-ban. 1972-1976 között különféle írószövetségek vendége az USA-ban, Ausztráliában, a Szovjetunióban és Kubában. 1992. február 29-én Budapesten halt meg.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 148.

Díjak

• Baumgarten-jutalom (1949) • József Attila-díj (1950, 1954, 1974) • Kossuth-díj (1955) • Szocialista Magyarországért (1981) • Karinthy-győrő (1987) • A Magyar Köztársaság Zászlórendje (1991)

Mővei

• 1943 Don Juan éjszakája (regény) • 1946 Szellemidézés (regény, 1957: dráma) • 1947 Kentaur (regény) • 1947 Olasz jövevényszavaink • 1948 Párbaj a csatamezın • 1949 Szép élet • 1950 Útközben • 1950 Kımővesek (regény) • 1953 Budapesti tavasz (regény, 1955: film) • 1954 Hazai tudósítások (szociográfiai riportok). • 1956 Irodalmi történetek (novellák) • 1956 Ezer év (színmő) • 1957 Szellemidézés (színmő) • 1959 Ferencvárosi szív (sportanekdoták)

• 1962 Kék-zöld Florida • 1964 Téli fürdı • 1964 Nyelvelés • 1965 Hátország • 1965 Ez-az avagy a biciklizı tigris • 1966 Víz fölött, víz alatt (összegyőjtött elbeszélés) • 1967 Négykezes (drámák) • 1969 Hét játék (színmővek) • 1970 Epepe (regény) • 1970 Gellérthegyi álmok • 1971 Három huszár • 1972 Aranyidı (regény) • 1972 İsbemutató (regény) • 1972 Pesten és Budán (színmővek) • 1973 Leányfalu és vidéke • 1974 Végtelen szınyeg (elbeszélés) • 1976 Korallzátony (elbeszélés) • 1977 Harminchárom (regény) • 1978 Marich Géza utolsó kalandja • 1978 Dialógus • 1979 Alvilági napló (elbeszélés) • 1980 Mi van a Dunában? • 1982 Budapesti ısz (regény) • 1983 Dunakanyar • 1985 Óvilág és Újvilág • 1986 Házszentelık • 1986 Zenebona • 1987 Uncle Joe (kisregény) • 1988 Leánykereskedı (színmővek) • 1988 Skizofrénia - Man overboard • 1988 Vége a világnak • 1989 Révkalauz (napló) • 1989 Italia mia • 1990 Ezredvég (kisregény) • 1991 Staféta • 1993 Napló I-III.

Kauser József (Kauser L. József) (Pest, 1848. május 7. – Budapest, 1919. július 25.) magyar építész.

A 18. század végén honosított építész-család sarja. Mőszaki tanulmányait apja vezetése mellett kezdte meg, majd a hazai és zürichi mőegyetemen folytatta és Párizsban az École des Beaux-Arts-ban végezte. Neve kezdetben több tervpályázaton tőnt fel. Az 1878. évi párizsi világkiállítás magyar osztályának berendezésén, valamint az 1885. évi magyar országos kiállítás tervezésénél is közremőködött. Elismerésül a Ferenc József-rend és a francia akadémia tiszti jelvényét, utóbb pedig a vaskorona-rendet kapta. Stílusa a historizmushoz sorolható.

Nevezetesebb épületei

• A Magyar Királyi Államvasutak nyugdíjintézetének egyik Körönd téri háza; • a Jézus szent szívérıl elnevezett József utcai templom; • a Ludoviceum szárnyépülete; • a budapesti református fıgimnázium; • az ungvári fıgimnázium; • a Sancta Mária-leányiskola; • a Stefánia gyermekkórház; • a Szt. László közkórház; • a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház kiszolgáló épülete a Csokonai utcában; • az új Pallas-nyomda. • Ybl Miklós halála után (1891-tıl) rábízták a Bazilika befejezését.

Keleti Márton (Budapest, 1905. április 26. – Budapest, 1973. június 20.)

filmrendezı.

Pályája kezdetén színházi rendezıként dolgozott, elsısorban a zenés mőfaj vonzotta. Az 1930-as években kezdett filmezni. Az elsı önállóan rendezett filmje A torockói menyasszony volt, ezt követte néhány népszerő vígjáték.

A II. világháború alatt nem dolgozott, a háború befejezése után viszont ı forgatta az egyik elsı magyar filmet A tanítónı címmel.

A filmgyártás államosítása számára nagy lehetıségeket nyitott, ettıl kezdve felváltva rendezett nagy sikerő vígjátékokat (például Mágnás Miska), és komolyabb tárgyú mőveket (például Beszterce ostroma, Különös házasság). 1965-ben készült a – talán legismertebb – filmje, A tizedes meg a többiek, mely bekerült a budapesti tizenkettı, az 1945 után készített tizenkét legjobbnak ítélt film közé.

Nagy sikert – közte nemzetközi elismerést – szerzett a Butaságom története c. vígjátéka. Jelentıs mőve az 1970-ben Liszt Ferenc életérıl készült Szerelmi álmok c. filmje.

Az 1960-as évektıl a Televíziónak is dolgozott, több politikai tárgyú játékfilmet rendezett.

1950-tıl a Színház- és Filmmővészeti Fıiskola filmtanszakának vezetıje volt.

Játékfilmek

• Torockói menyasszony (1937) • Viki (1937) • Borcsa Amerikában (1938) • Te csak pipálj Ladányi (1938) • Nehéz apának lenni (1938) • A harapós férj (1938) • A tanítónı (1945) • Beszterce ostroma (1948) • Mágnás Miska (1949) • Janika (1949) • Dalolva szép az élet (1950) • A selejt bosszúja (1951) • Különös házasság (1951) • Civil a pályán (1951) • Erkel (1952) • Ifjú szívvel (1953)

• Két vallomás (1957)[1] • Don Juan legutolsó kalandja(1958) • Fekete szem éjszakája (1958) • Tegnap (1959) • Pár lépés a határ (1959) • Virrad (1960) • Amíg holnap lesz (1961) • Nem ér a nevem (1961) • Puskák és galambok (1961) • Esıs vasárnap (1962) • Hattyúdal (1963) • Ha egyszer húsz év múlva (1964) • A tizedes meg a többiek (1965) • Butaságom története (1965) • Változó felhızet (1966) • Tanulmány a nıkrıl (1967)

• Péntek 13 (1953) • Kiskrajcár (1953) • Fel a fejjel (1954) • Pixi és Mixi a cirkuszban (1954) • Díszelıadás (1955) • Kállai kettıs (1955) • A csodacsatár (1956)

• Változó felhızet (1967) • Elsietett házasság (1968) • Történelmi magánügyek (1969) • Szerelmi álmok - Liszt (1970) ,

szovjet-magyar film • Harminckét nevem volt (1972) • Fuss, hogy utolérjenek (1972)

Tévéfilmek

• Váltás (1964) • Az idegen ember (1964) • A két találkozás (1965) • Én, Strasznov Ignác, a szélhámos (1966) • Az ördögök teste (1967) • A százegyedik szenátor (1967) • Az Aranykesztyő lovagjai (1968) • Komédia a tetın (1969) • Régi nyár (1969) • Én, Prenn Ferenc 1-3. (1969) • A 0416-os szökevény 1-5. (1970) • Villa, a Lidón (1971) • Bob herceg (1972)

Díjai

• Kossuth-díj (1951, 1953, 1954) • Érdemes mővész (1952) • Kiváló mővész (1965) • SZOT-díj (1970)

Kolosi Tamás 1946-ban született, 1969-ben szerzett diplomát az ELTE BTK filozófia-esztétika-magyar szakán. 1974-tıl a szociológiai tudományok kandidátusa, 1985 óta doktora. Az ELTE egyetemi tanára, a TÁRKI elnöke. Kutatási területe a társadalomszerkezet, mobilitás, metodológia. Munkássága meghatározó a "rétegzıdés-modell" kutatásmódszertanának kidolgozásában. A 80-as években megalkotja a társadalmi struktúra "L-modelljét", melyben bemutatja a kései szocializmus kettıs társadalomszerkezetét. 1985-ben létrehozza a kelet-európai régió kiemelkedı piac- és közvélemény kutató intézményét, a TÁRKI-t. Közremőködik az évente megjelenı Társadalmi Riport létrehozásában. Tudományos munkásságát 2001-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.

Kontra György 1925. március 4-én született Köveskálon, Zala megyében.

Édesapja, dr. Kontra László körorvos, édesanyja, Kovácsy Ilona tanítónő volt. Mivel

édesapját 1929-ben Gödöllőre helyezték járási tisztiorvosnak, itt végezte el az elemi

iskolát és a gimnázium első osztályát. 1936-ban dr. Kontra László Zala megye

tisztifőorvosa lett, így kisebbik fia a gimnázium II–IV. osztályát Zalaegerszegen

végezte. 1939-ben édesapját a Belügyminisztériumba helyezték mint

közegészségügyi főfelügyelőt, később azonos beosztásban az Országos

Közegészségügyi Intézetbe került. Kontra György a gimnázium V–VI. osztályát

Budapesten a Trefort utcai Mintagimnáziumban, a VII–VIII. osztályt az Eötvös

Gimnáziumban végezte.

1942 nyarán Muraközy Gyula vezette be Kontra Györgyöt Karácsony Sándor

tanítványainak körébe. 1943 nyarán részt vett a nevezetes balatonszárszói

konferencián, ahol különösen nagy hatással volt rá a debreceni professzor. A

konferencia után bekapcsolódott a Karácsony vezette Magyar Evangéliumi

Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) munkájába, és abban főtitkárként 1948-ig

folyamatosan részt vett.

1943-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi

karára. 1944 nyarán mint egyetemistát munkaszolgálatosként egy erdélyi

munkatáborba vitték, ahonnan szeptemberben került haza.

Ekkor szülei már Balatonlellén voltak, ahová hivatali kitelepítés révén kerültek.

Ő október elején katonai behívót kapott, a behívásnak azonban nem tett eleget,

hanem Tahiban, illetve a környező hegyekben várta be a felszabadulást.

1945. január 19-én Kontra György visszatért Budapestre, s március 10-től

kezdve mint díjtalan gyakornok az Élettani Intézetben Beznák Aladár professzornál

dolgozott. Bekapcsolódott a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ)

munkájába, a központ kulturális osztályán. 1946-ban a Magyar Egyetemi és Főiskolai

Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) Medikus Körének alelnöke lett, az 1947–48-as

tanévben pedig elnöke. 1948 végén szerkesztője lett a Fiatal Magyarország című

egyetemi lapnak. 1949 nyarán kéthónapos szakszervezeti előadó-iskolán vett részt

mint előadó és szemináriumvezető. Amíg a Rajk-per zajlott, addig ezen az iskolán

volt. Mint később kiderült, sokakat azért vittek oda, hogy mégse internálni kelljen

őket…

1949-ben feleségül vette Kozma Ilona magyar–latin szakos tanárnőt.

Házasságukból négy gyermek született: Miklós (1950), Kata (1952), Klára (1953) és

Zsuzsa (1954).

1949 őszén az Országos Neveléstudományi Intézetben a biológiai tankönyvek

előadója, majd 1950-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Nevelésügyi

Főosztályának biológiai főelőadója lett. Ugyanebben az évben a filozófia–politikai

gazdaságtan szakon jeles eredménnyel tanári alapvizsgát tett a bölcsészkaron.

1951-ben a Fővárosi Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatóhelyettesévé és

biológiai tanszékvezetőjévé nevezték ki. 1952 júniusában visszahelyezték a

Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol a Továbbképzési Főosztályon 1953. január 31-

ig – osztályvezetőként – a Természettudományi Osztály munkáját irányította. Orvosi

oklevelét csak 1952 júniusában szerezte meg. 1953. február 1-én a Budapesti

Orvostudományi Egyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézetének tanársegédévé

nevezték ki, ott 1958. április 1-ig dolgozott, ezalatt megszakítás nélkül adta elő a

biológiát. Közben félállásban előadója volt a Magyar Tudományos Akadémia

Biológiai Csoportjának, titkára a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet

igazgatótanácsának, tagja több akadémiai főbizottságnak, és szerkesztője az Acta

Biologica című idegen nyelvű folyóiratnak.

1958-ban meghívták a Központi Pedagógus Továbbképző Intézetbe (KPTI),

ahol a biológia tanszék vezetője lett. 1962-től ennek jogutódjában, az Országos

Pedagógiai Intézetben (OPI), tanszékvezető főiskolai tanári beosztásban dolgozott

1973 elejéig.

1965. március 30-án kelt életrajzában egyebek mellett ezt írta: „Munkám lényegének a

pedagógiai tevékenységet tartom, ezért tanítok az általános iskolától az egyetemig

minden fokon, és a pedagógusok továbbképzésének érdekében veszek részt az

ismeretterjesztés munkájában. A pedagógiai tevékenység melléktermékeként jöttek

létre könyveim. 1952-től kezdve – részben társszerzőkkel – tankönyvet írtam a

tanítóképzők III. osztálya, a gimnázium III. osztálya, a gimnázium IV. osztálya, az

általános iskola 8. osztálya, a dolgozók gimnáziuma III. osztálya, az általános iskola 5–

6–7. osztálya számára. Egyetemi jegyzetet írtam a népművelés szakosok számára,

társszerzője vagyok az orvosegyetemi Általános biológia című tankönyvnek.”

1973. március 1-től 1976. szeptember 1-ig az OPI főigazgató-helyettese. Egy

átszervezést követően 1978. augusztus 31-ig ugyanott osztályvezető, majd 1978.

szeptember 1-től nyugdíjba vonulásáig, 1995. december 31-ig az Eötvös Loránd

Tudományegyetem Természettudományi Karának Embertani Tanszékén

tudományos főmunkatárs.

Kontra György részt vett az 1961. évi oktatási reform előkészítésében és

bevezetésében, valamint az 1970-es évek végén bevezetett új tantervek

kialakításában. Az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottság (EKB) tagja volt 1973-tól

1989-ig – Szentágothai János EKB-elnök vezetésével ez a bizottság dolgozta ki A

Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásai és ajánlásai a távlati műveltség

tartalmára és az iskolai nevelőtevékenység fejlesztésére (1976) című dokumentumot.

Sokat tett a tudományos ismeretterjesztésért. A TIT-nek 1954-től tagja volt, a

József Attila Szabadegyetemi Tanácsnak alelnöke 1960-tól 1981-ig.

Jelentős szerepeket vállalt a Magyar Biológiai Társaságban (MBT), s

szerkesztője volt A Biológia Tanítása című tantárgy-pedagógiai lapnak (1962–1973).

Az International Union for Conservation of Nature and Natural Resources (IUCN) –

magyarul: Nemzetközi Környezetvédelmi Unió – Magyar Nemzeti Nevelési

Bizottságának elnöke volt 1986-ig.

1987-től 2004-ig tagja volt a református egyház Confessio című lapja

szerkesztőbizottságának. A rendszerváltás körüli időkben részt vett az egyház

iskoláinak újraélesztésében. Egyebek mellett a Karácsony Sándor Iskola Alapítvány

kuratóriumi elnökeként segítette a kispesti Karácsony Sándor Rózsatéri Református

Általános Iskola és Óvoda előkészületeit és megindulását.

Sokat tett Karácsony Sándor örökségének meg- és elismertetéséért.

Témavezetője és mentora volt több kandidátusi és PhD-értekezésnek, melyek

Karácsony munkásságáról készültek. Részt vett a Karácsony-könyvek új kiadásainak

gondozásában, és monográfiát írt hajdani professzoráról (2003). Segített a földesi

Karácsony Sándor Általános Művelődési Központ több évig húzódó névadási

procedúrájában és az ottani Karácsony Sándor Művelődési Egyesület

létrehozásában. Vezetőségi tagja volt a péceli Csökmei Körnek, s gyakori előadója a

Kör nyári és téli konferenciáinak.

2007. július 20-án hunyt el Budapesten.

Kornis Mihály (eredetileg Kertész Mihály) (Budapest, 1949. május 10.) író, drámaíró, rendezı és tanár.

Az irodalom már egészen fiatal korában jelen volt az életében, mintegy jelezve, hogy késıbb ez lesz az igazi hivatása. Gimnazista korában Országos Tanulmányi versenyen vett részt, Sarkadi Imre drámáiból írta a pályázatát.

1967-ben érettségizett Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban. A Tanulmányi versenyt megnyerte, de mégsem vették fel az egyetemre kultúrpolitikai döntések miatt. Kötelezték egy nyelv megtanulására, ezt teljesítette is, 1968-ban orosz nyelvvizsgát tett, ám akkor bevezették azt a rendeletet, hogy az egyetem elıtt egy év katonai szolgálatot kell teljesíteni. Színész szeretett volna lenni, és a Színmővészeti Fıiskolára jelentkezett. mert ide nem kellett a katonai szolgálat. A sors különös fintora folytán azonban ekkor újabb rendeletet hoztak és itt is be kellett volna vonulnia katonának. Végül egy év halasztást kapott és elkezdhette az iskolát, ahol aztán a színészet helyett színházrendezést tanult, az 1968-1973-as években. 1972 és 1973 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban rendezett.

Elsı rendezıi munkája harmadéves korában 1971-ben Kaposvárott, (a betegeskedı Komor István helyett ugrott be) Jean Giraudoux, Trójában nem lesz háború címő darabja volt. Másodikként Jevgenyij Svarc, Hókirálynı címő darabját rendezte. A mővet Romhányi József tréfás-kínrímes, gyermekeknek szóló átiratában ismerte meg a magyar közönség, de ı, az eredeti kézirat alapján dolgozta fel. A Hókirálynı ısbemutatóján Lukáts Andor, Koltai Róbert, Vajda László, Verebes István játszott. A díszleteket és jelmezeket Pauer Gyula[1] tervei alapján készítették. Harmadik rendezése, mely egyben a vizsgarendezés is volt, 1973-ban Molière: Tartuffe címő darabja. Tartuffe-ot Verebes István játszotta, Dorine-t, a szolgálót Molnár Piroska, Orgont Kun Vilmos[2], Elvirát Olsavszky Éva. A diploma megszerzése után azonban, miután politikai felügyeletet óhajtottak gyakorolni színházrendezıi tevékenysége felett, felhagyott a rendezıi pályával.

Szerzıdést bontott a szolnoki és kaposvári színházakkal. Úgy döntött, hogy írni fog, a költı Petri György volt a mestere. Olyan szabadon és politikailag függetlenül akart élni, mint ı. Petri Györgyön keresztül kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. Saját útját járva, magánlakásokon tartott felolvasásokat mőveibıl 1973 és 1976 között. A leggyakrabban Kenedi János bocsátotta rendelkezésére cenzúrázatlan és ezért veszélyes felolvasásokra lakását. Ez egyike volt a demokratikus ellenzék tevékenysége elsı megnyilatkozásainak. 1974–1978 között a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának munkatársa, gyermekmősorokat és mesejátékokat rendezett, hogy valamibıl megéljen.

1978-ban alapította az elsı szamizdat újság-szerőséget, a zárt-láncban, de szabadon, és a cenzúra megkerülésével terjesztette A Naplót. 1978-ban koncepciós vádakkal kirúgták a rádióból. Ugyanekkor még 17 magyar értelmiségit bocsátottak el, azzal a

hazug váddal, hogy a Random House kiadónál szovjetellenes írásai jelentek meg, Kenedi János szerkesztésében, Profil címmel. Mindezt Kornis irodalmi formában is megírta 2003-ban megjelent Pestis elıtt címő mővének Civilek a pályán címő emlékiratában.

Elbocsátása után Horányi Özséb és Bereményi Géza segítségével és közbenjárására a Pannónia Filmstúdióban kapott kisegítı munkatársi állást 1978-tól 1981-ig. Ekkor a Vígszínház sietett a segítségére, Radnóti Zsuzsa drámaírói ösztöndíjat szerezett neki és ajánlására Paál István[3] dramaturgként maga mellé vette a szolnoki Szigligeti Színházhoz 1981 és 1983 között. 1984 és 1989 között Makk Károly közbenjárására a Mafilm-ben kapott rendezıasszisztensi állást, de valójában éveken át Makk Károllyal egy filmforgatókönyvön dolgoztak, amelyet Kozma címő darabjából írtak – hiába. A filmforgatókönyvnek három változatát utasította el a Film-fıigazgatóság. A Kozmát 1986-ban mutatták be Kaposvárott Ács János[4] rendezésében – a fıszerepekben Molnár Piroska az évad legjobb színésznıi alakítása díját kapta érte a kritikusok szavazásakor, Pogány Judit, a legjobb epizód-alakítás díját – és 1987-ben a Pesti Színházban Horvai István rendezésében, a fıszerepekben Törıcsik Mari, Pap Vera és Eszenyi Enikı alakításaival. (Abban az évben Törıcsik Mari kapta a legjobb nıi alakítás díját.)

A gazdasági és politikai rendszerváltozás döntı fordulatot hozott az író életében és munkáinak fogadtatásait tekintve is. 1990- 2002-ig a Színház- és Filmmővészeti Egyetem mőelemzés tanára, leendı színészeknek, színház- és filmrendezıknek adott elı. 1990 és 1996 között a Katona József Színház dramaturgja, 1996-tól 2003-ig a Vígszínház mővészeti tanácsadója, 2003-tól mindmáig a Madách Színház mővészeti fıtanácsadója, valamint 1994-tıl mindmáig a Magyar Lettre Internationale[5] folyóirat kuratóriumi tagja.

Nıs, felesége Göczey Zsuzsa rádiós szerkesztı, jelenleg a Klubrádió zenei vezetıje.

Mővei

• Köszönöm, Lujzácska. – dialógus kitérıkkel In Fıpróba. A Színház- és Filmmővészeti Fıiskola Kiadványa, (1970), megjelent Kertész Mihály néven.

• Végre élsz, Szépirodalmi kiadó, Budapest, (1980), novellák. A kötet forgalomba hozatalát 1980-as jelzettel 1981 májusában engedélyezte a Kiadói Fıigazgatóság.[6]

• Halleluja,[7] dráma, (1980), elsı, könyvdráma-változat, zenés számokkal. • KI VAGY TE, Magvetı Könyvkiadó, Budapest, (dráma), (1986), tartalom:

Halleluja, (a Fodor Géza által szerkesztett, szinházi változatban), Büntetések, Kozma. Utószó: Radnóti Zsuzsa, Chagall a Vitkovics Mihály utcában.[8]

• A félelem dicsérete, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, (1989), próza, esszé, kritika.[9]

• Körmagyar[10], (1990), komoly bohózat, két részben. • Végre élsz ,Cserépfalvi kiadó, Budapest, (1992), cenzúrázatlan, bıvített kiadás. • Napkönyv, Pesti Szalon, Budapest, (1994). • Sóhajok hídja, Magvetı kiadó, Budapest, (1997). Próza, esszé, kritika.

• Színházi dolgok, Tercium kiadó, Budapest, (2003). Szótár, a színházak színfalak mögötti életérıl.

• Pestis elıtt, Budapest, Novella kiadó, (2005). Novella. • Napkönyv, Tericum Kiadó, Budapest, (2004). Második, átdolgozott kiadás. • Vigasztalások könyve, Tericum Kiadó, Budapest, (2004).[11]

Jegyzetek és források

• Kádár János utolsó beszéde, Kalligram kiadó, Budapest, (2006). • Végre élsz, Pesti Kalligram Kft, Budapest, (2006), novellák, CD-ROM

melléklettel. • Egy csecsemı emlékiratai, Kalligram kiadó, Budapest, (2007). • Lehetıségek könyve, Kalligram kiadó, Budapest, (2007). A Vigasztalások

könyvének folytatása. • Feliratok a fehér égen, Pesti Kalligram kiadó, Budapest, 2008, Válogatott,

írások, esszék, blogok. • Nekem az ég – Hazafutás, Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN

9788081011924[12]

Antológiák

• Isten tenyerén ülünk, Magvetı kiadó, Budapest, (1980), Fiatal írók antológiája. • Dinamit, Magvetı kiadó, Budapest, (1983), Drámaantológia. • A Napló, Minerva Kft, Budapest, (1990), 1977-1982 válogatás, fotókkal. • Itt nincsenek pillangók?, PolgART kiadó, Budapest, (2000), mai zsidó próza,

fekete-fehér ábrákkal. • A mi nyelvünk, Tinta könyvkiadó, Budapest, (2003), Íróink és költıink a

magyar nyelvrıl. • Vallomások, Tinta könyvkiadó, Budapest, (2009), Íróink és költıink a magyar

nyelvrıl, összeállította Grétsy László dr.

Idegen nyelven megjelent mővei

• Mihály Kornis: Vater siegt. Übersetz von Hans Skirecki In Erkundungen II, 21 ungarische Erzähler. Verlag Volk und Welt, Berlin, (1983).

• Petition In The Portable Lower East Side. Eastern Europe. Winter/Summer, USA, (1986).

• Vater siegt In Liebe. Ungarische Kurzprosa aus dem 20. jahrhundert, Corvina, (1993).

• Father Makes Good. Translated by Judith Sollosy In Common Knowledge, Spring 1997, V6, N1, Oxford University Press, (1997).

• Cmentarz In Z wegierskiego na nasze. Fundacja Literatura Swiatowa, (1998). • Der Held unserer Geschichte, Rowohlt, Berlin, (1999), roman, fordította

Christina Viragh. • Le cimetière juif, In: La Nouvelle Revue Française, (2003), fordította Ertl

István.

Színházi mővek

• A Kádár házaspár, Új Színház, Budapest, (2000). Rendezı Ács János. • Körmagyar, író.

o Bemutató: Vígszinház, Budapest, (1989), rendezı Horvai István. o Bemutató: Nemzeti Színház, Pécs, (1993), rendezı Ditzendy Attila. o Bemutató: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, (1999), rendezı

Horváth Péter. o Bemutató: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, (1999), rendezı

Telihay Péter. o Bemutató: Pesti Színház, 2007. szeptember 29.

Színházi tevékenységeibıl

• Shakespeare: Sok hőhó semmiért, bemutató, 1999. [sSzeptember 26.]] Vígszínház, színpadra alkalmazta.

Rádiós rendezéseibıl

A rádióban eredeti nevén, Kertész Mihályként dolgozik.

Mesterkurzusai

• Mit tehetünk magunkért?, PAX Televíziós sorozat. • Magyar Író Akadémia, elıadássorozat az írás mesterségérıl. • Írás és életforma - MÍA Tanterv

Publicisztika

• Az Apokalipszis diszkrét bája, Filmvilág folyóirat, (1985, Június). • Zongorista a háztetın, Filmvilág folyóirat, (1985, Július). • Big Brother - avagy mit nem szabad tudni?, Kritika, (2002). 11. sz. 3-8. p.

Hangoskönyvek

• Mit tehetünk magunkért? Az ember belsı lehetıségei., (2005). A Mesterkurzus anyaga, Balogh Béla, Kornis Mihály, Müller Péter, Popper Péter elıadásai.

• Végre élsz, Pesti Kalligram Kft, Budapest, (2006), novellák, CD-ROM melléklettel.

• Kornis Mihály felolvas, részletek a hangoskönyvekbıl Kornis Mihály elıadásában.

• Vigasztalások könyve, Tericum kiadó, Budapest, 2004. Mp3 melléklettel, vagy audio CD-vel, ISBN 9638453931,[13]

Filmek

• Kádár János utolsó beszéde, (2005), író, szereplı.

• Poggyászunk Kádár János, (2005), TV film, rendezı.

Díjak

• Legjobb magyar dráma díja, (1981). • Déry Tibor-díj, (1986). • Az Év könyve jutalom, (1987). • Színikritikusok díja, (1988). • József Attila-díj, (1989). • Soros életmődíj (1992). • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, (1995). • Soros alapítvány díja, (1995). • Szép Ernı-jutalom, Életmődíj, (1999)

Korniss Péter 1937. augusztus 4.-én született Kolozsváron. 1949 óta él Budapesten. 1958-ben a Budapesti Fényképész Szövetkezetben kezdett dolgozni. Innen került 1961-ben a NİK LAPJA szerkesztıségébe, ahol 1991-ig dolgozott - elıször gyakornok, késıbb fotóriporter, majd a lap mővészeti szerkesztıje lett. 1991-1999 között a SZINHÁZ címő folyóirat képszerkesztıje. 1999-tıl szabadúszó fotográfus.

Kiállításait tizenhat ország különbözı galériáiban és múzeumaiban mutatták be. Munkái megjelentek a világ nagy folyóirataiban, többek között a GEO, a National Geographic, a Fortune, a Time, az Avenue címu magazinokban. Tagja az amszterdami World Press Photo és az amerikai W. Eugene Smith Alapítvány Tanácsadó Testületeinek. 1999 óta a Magyar Mővészeti Akadémia tagja. l975-ben Balázs Béla díjjal, 1983-ban Érdemes Mővész címmel, 1995-ben Magyar Mővészetért díjjal, 1999-ben Kossuth-díjjal, 2004-ben Pulitzer Emlékdíjjal tüntették ki.

A 60-as évek elején a tanyasi életrıl készített riportfotóival, majd a hagyományos

paraszti kultúrát bemutató képeivel Erdély eltőnı világáról hozott híradásaival lett

ismert. Tánc- és balettfotóival, a 25. Színház elıadásain készített képeivel, majd a

vendégmunkás-sorozatával folytatódott pályája. Budapestet, Magyarországot és

Erdélyt örökítette meg kamerája a 90-es években. Klasszikus fotóriporter, akinek

egyetlen célja, hogy fotói segítségével minél több emberrel ossza meg élményeit, a

világból általa fontosnak tartott részleteket. Elsı mőcsarnokbeli kiállítása az új

magyar fotográfia egyik mérföldköve. Erdélyrıl akkoriban beszélni sem nagyon

lehetett. A képek kiemelkedtek kontextusukból, s máig ható érvénnyel hirdetik, hogy

az igazi fotóriporter újra és újra visszamegy témájának helyszínére, s egyre mélyülı

koncentrikus körökben próbál meg eljutni a jelenségek lényegéig. A

Vendégmunkások c. évtizedet átívelı sorozata aláhúzta e fotóriporteri attitőd

helyességét. Az eltőnı paraszti életformát kutató képei egy múlttá váló világ

mővészi hitelességő dokumentumai.

Egyéni kiállítások

1972 • Kluuvi G., Helsinki • Magyar Intézet, Varsó

1973 • Szófia • Magyar Intézet, Berlin

1974 • Az eltőnı paraszti életforma nyomában, Mőcsarnok, Budapest (kat.) •

Nemzetközi Folklór Fesztivál, Billingham • az USA több városa (pl. New Brunswick

• Lincoln • Salt Lake City)

1978 • Dél-balatoni Kulturális Központ, Siófok • Barátság Ház, Moszkva •

Expositiehuis t'Hoogt, Utrecht

1980 • Tihanyi Múzeum, Tihany • Párizs • M. Nicephore Niépce, Ville de Châlon-

sur-Saône (kat.)

1981 • Fachhochschule, Dortmund • Duna Galéria, Budapest • Münster • Stuttgart

1982 • Vörös Felhı földjén, József Attila Könyvtár Kiállítóterem, Miskolc • Brüsszel

• Belgrád • Erdélyben, a Galga mentén..., Gödöllıi Galéria, Gödöllı

1983 • Canon G., Amszterdam • Toulouse

1984 • Vilnius

1985 • Quito

1988 • Three Hungarian Photographers [Urbán Tamással, Féner Tamással], Beloit

College, Beloit • Vendégmunkás, Mőcsarnok, Budapest

1989 • Amszterdam

1990 • Párizs

1992 • Mővelıdési Ház, Sárospatak

1996 • Oscar Wilde Ház, Dublin

1998 • Mőcsarnok, Budapest • M. Taranului Roman, Bukarest

1999 • Staroměstská radnice, Prága • Dom umenia, Fotóhónap, Pozsony • Cabańas

M., Guadalajava (Mexikó)

2001 • Gallerie Pont Neuf, Párizs.

Válogatott csoportos kiállítások

1987 • Magyar Fotográfia '87, Mőcsarnok, Budapest • National Museum of

Photography, Film and TV (GB)

1992 • Les Trésors du Musée Niépce (FR)

1999 • Le Mans (FR).

Könyvei

A Magyar Állami Népi Együttes, Budapest, 1975

Elindultam világ útján, Budapest, 1975

Múlt idı, Budapest, 1979

Vörös Felhı földjén, Budapest, 1982

İsi karavánutak földjén, Budapest, 1985

Amszterdam, Budapest, 1987

A vendégmunkás, Budapest, 1988

Het International Danstheater, Amszterdam, 1991

Budapesti udvarok, Budapest, 1993

Magyarország - Európa szívében, Budapest, 1996

Tiszta forrásból, Budapest, 1997

Leltár - erdélyi képek, Budapest, 1998

Jászság, Budapest, 2001.

Lajta Béla (1907-ig Leitersdorfer) (Budapest, 1873. január 23. – Bécs, 1920. október 12.) magyar építész.

Lajta Béla 1873. január 23.-án született Óbudán. Tanulmányait a budapesti Mőegyetemen végezte. 1896-ban kapott építész diplomát és mint az évfolyam legjobb hallgatója elnyerte a Hauszmann Alajos jutalomdíjat. Rövid ideig Hauszmann Alajosnál dolgozott, majd állami ösztöndíjjal hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Másfél évet töltött Olaszországban, fıként Rómában. Ebben az idıszakban festészettel és szobrászattal is foglalkozott. Ezután Berlinben A. Messelnél[1], 1898-ban R. N. Shawnál[2] dolgozott Londonban. Még Londonból küldte haza tervét a pesti - volt Valeró gyár elıtti térre elképzelt - zsidó templom tervpályázatára, mellyel harmadik díjat nyert. Ugyancsak harmadik díjat nyert aztán itthon a közoktatási minisztérium pályázatán.

1899-ben tért haza. A Bárd Zenemőkereskedés (Kossuth Lajos u. 4.) belsı berendezése volt az elsı munkája 1900-ban.1902-1904 között épülnek fel Lajta elsı házai, a hővösvölgyi villa (a Völgy utcában), a szírmai gazdaság kastélya (Borsod megyében) és a zentai tőzoltókaszárnya. Korai mőveire nagy hatással volt Lechner Ödön, akinek elsı korszakában a követıje volt. Személyes kapcsolatuk több közösen elkészített tervben is kifejezésre jutott. (pl. A Kozma utcai izraelita temetı[3] Schmidl-sírboltja vagy egy kastély Szirma községben (ez utóbbit 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották).

1905 után eltávolodott a lechneri formanyelvtıl. A Malonyai Dezsı villája a XIV. kerületben 1905-07 között (ma román kultúrintézet) az angol lakóházak szabad belsı térelrendezését egyesíti a magyar népi építészetbıl származó formanyelvekkel. Elsı középületeire, a Vakok Intézetére (1905-08. Budapest, XIV., Mexikói út 60) és a Chevra Khadisa Szeretetházra (1909-1911. Budapest XIV. Amerikai út 57, ma: Idegsebészeti Klinika) az észak-európai építészet által inspirált középkorias formák, mozgalmas tömegkialakítás és egyszerő nyerstégla, illetve terméskı homlokzatok jellemzıek, amelyekhez bizonyos kiemelt pontokon gazdag, részben népmővészeti-, részben vallási ihletéső ornamentika társul. 1908-ban tervezett épőletei, a Parisiana mulató - ma Új színház - a Budapest,VI. Paulay Ede utcában és a Rákoskeresztúri zsidó temetı ravatalazója már utolsó korszakának alkotásai felé mutatnak.

1909 után tervezett épületeire az egyszerő, "geometrizált és monumentális forma a jellemzı. Azonban sohasem mondott le az ornamentika alkalmazásáról, egyéni módon absztrahált, jórészt népmővészeti eredető diszítımotívumai a homlokzatok szerkezeti vagy funkcionális szempontból jelentıs felületeit emelik ki".[4] Ezen idıszak legjelentısebb alkotásai: a Budapest, VIII., Vas utca 9-11 alatti Kereskedelmi Iskola (régen: Gróf Széchenyi István Felsıkereskedelmi Fiúiskola) épülete, a Rózsavölgyi-ház (Budapest, V., Szervita tér 5.),a Budapest. VIII. Népszínház utca 19.sz. bérház, valamint a volt Erzsébetvárosi Bank (Budapest, Rákóczi út 18.).

Az 1913-14-ben (Budapest. XIV. Cházár András utca 10) tervezett Pesti Zsidó Hitközség Alapítvány Gimnáziumát (ma: ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskola) Hegedüs Ármin fejezi be 1923-ban. 1911-1914 között - Szabó Ervinnel együttmőködve- a Fıvárosi Könyvtár és Közmővelıdési Intézet tervein dolgozott. Méreteit és kulturális céljait tekintve is rendkívüli épület a háború kitörése miatt nem valósulhatott meg. Több mint harminc síremléket is tervezett, ezek a rákoskeresztúri és Salgótarján úti temetıben állnak.

Súlyos betegsége következtében fiatalon, 1920 október 12.-én Bécsben hunyt el. Hamvait a Rákoskeresztúri temetı (X. Kozma u. 6) 3/J-74-41 sz. sírban helyezték örök nyugalomra. Síremlékét Kozma Lajos, egykori tanítványa és munkatársa tervezte.

Épületek

• 1902-1904. Budapest, II.k. Völgy utca, Leitersdorfer-villa • 1902. Szirma, Klein Sándor kastélya[5] • 1902. V.ker. Kossuth Lajos utca 4. Bárd Zenemőbolt bútorzata. (ma:

könyvesbolt) • 1902. Leitersdorfer-síremlék • 1902-1904. Budapest, Kozma utcai izraelita temetı. Schmidl-család sírja[6][7] • 1902-1904. Budapest, Kozma utcai izraelita temetı. Gries-család sírja • 1902. Zenta. Tőzoltólaktanya és szertár • 1904. Zenta. Gimnázium. (I. dij, megbízást nem kap) • 1905. Krsto Slavnic háza • 1906-1907. Budapest, V. Szent István tér 10. Hecht Jónás papírüzlete (volt

bankfiók, ma: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum) • 1905-1907. Budapest, XIV. Izsó utca 5. Malonyai Villa. (1913-ban átalakítva)[8] • 1905-1908. Budapest, XIV. Mexikói út 60. (Fıvárosi Vakok Intézete) • 1908. Budapest, VIII. Salgótarjáni út, izraelita temetı bejárati épülete és

ravatalozó. • 1909-1911. Budapest, XIV. Amerikai út 57. Chevra Khadisa gyógyíthatatlan

betegek otthona. (szeretetotthon) Mózes-szobor, Telcs Ede munkája. (Ma: Idegsebészeti Klinika Fıépület)[9]

• 1908-1909. Budapest, VI. Paulay Ede utca 35. Parisiana, párizsi mulató. (Ma. Új színház[10]).

• 1913-1914. Budapest, XIV. Cházár András utca 10. Pesti Zsidó hitközség alapítványi gimnáziuma. 1923-ban Hegedüs Ármin fejezi be. (Ma: ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola)

• 1909-1912. Budapest, VIII. Vas utca 9-11. Gróf Széchenyi István Felsıkereskedelmi Fiúiskola. (Ma: kereskedelmi szakközépiskola)[11]

• 1910-1912. Budapest, V. Szervita tér 5. Leitersdorfer (késıbb Rózsavölgyi)-ház, üzletek és bérlakások.

• 1911-1912. Budapest, VIII. Népszínház utca 19. Harsányi testvérek bérháza. • 1912. Budapest, Kozma utcai izraelita temetı. Kudelka Jakab sírja.

Pályázatok

• 1898. Pesti Zsinagóga pályázat - III. díj • 1901. Honvéd téri zsidó imaház pályázat - I. díj • 1901-1902. Kossuth-mauzóleum, Telcs Edével s Tóth Istvánnal • 1901-1902. Vörösmarty Mihály szobra, Róna Józseffel • 1901-1902. Erzsébet királyné emlékmő, Róna Józseffel.[12] • 1902. Szent Gellért szobor • 1903. Budapest, X.ker. Izraelita temetı Árkád sírjának tevpályázata.[13] • 1903. Pozsonyi Posta és távirda épülete, Lechner Ödönnel[14] • 1911. Fıvárosi Könyvtár és Mővelıdési Központ • 1911. Községi nyilvános könyvtár és közmővelıdésügyi intézet tervpályázat.

II. díj[15] • 1911. A budapesti Nemzeti Színház elhelyezési tervpályázata I. díj • 1912. Új Nemzeti Színház épületének tervpályázata IV. díj [16] • 1913. Magyar Kereskedelmi Csarnok tervpályázat. Megvétel.[17]

Szakírói tevékenység

• F.m. Der Schöpfer der modernen ungarischen Baukunst (Bildende Künstler, Wien. 1911)

• A temetı mővészete (Magyar Iparmővészet, 1914)

Lányi András (Budapest, 1948. augusztus 10. – )

magyar író, filozófus, filmrendezı, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Védegylet, majd az Élılánc Magyarországért egyik alapítója.

Egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának Településtudományi és Humánökológia Szakirányát vezeti, tanít a Képzımővészeti Egyetemen. Tagja a Heti Válasz tanácsadó szerkesztıbizottságának. Az Élılánc Magyarországért elnökségi tagja.

Közéleti kezdeményezései, alapítói tevékenysége

Kezdeményezıje és szerkesztıje az 1980-as évek magyar szamizdat folyóiratának, a Kisúgónak, mely – az Élılánc kiadásában – 2006-tól újra megjelenik. A rendszerváltást megelızı években alapító fıtitkára a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének, névadó alapítója és szerkesztıje a Fekete Doboz video-folyóiratnak. Részt vett a Kék Lista környezetvédı csoport létrehozásában. 1997-ben a Duna Charta alapító tagja. 2000-ben Karátson Gáborral megalapította a Védegyletet, melynek kezdetben szóvivıje volt, 2005-ben kilépett. 2002-ben Csizmadia Ervinnel létrehozta a Méltányosság Politikaelemzı Kört. 2005-ben az Élılánc Magyarországért alapítója.

Diplomája megszerzése után dolgozott a Televízióban, és dokumentumfilmeket forgatott, majd a MAFILM munkatársa lett. Érdeklıdést keltett Segesvár címő, a Balázs Béla Stúdióban forgatott filmjével (1974). Hat játékfilm és tv-játék, illetve számos szociográfiai dokumentumfilm rendezıje.

Részt vett a demokratikus ellenzék tevékenységében, szamizdat újságot, video-folyóiratot szerkesztett, Lehrstück Mária néven ellenzéki folyóiratokban publikált.

1988-tól egyik szervezıje a Duna-mozgalomnak, a dunai vízlépcsırendszer ellen tiltakozó mozgalomnak, máig részt vesz a dunai vízlépcsık elleni küzdelem szervezésében.

Egy évtizeden át a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat fımunkatársa volt. Írt regényt, elbeszélést, tankönyvet, esszét, publicisztikát, szerkesztett ökofilozófiai antológiát. 1967-tıl többek között az alábbi folyóiratokban jelentek meg tanulmányai: 2000, Beszélı, Diakónia, Filmkultúra, Forrás, Fundamentum, Holmi, Kortárs, Kovász, Kritika, Liget, Magyar Filozófiai Szemle, Medvetánc, Pannonhalmi Szemle, Politikatudományi Szemle, Századvég, Új Írás, Valóság, Világosság.

Iskolái

• 1962-66: Eötvös József Gimnázium (Budapest)

• 1969-73: Színház- és Filmmővészeti Fıiskola (Budapest), filmrendezıi szak, film- és tv-rendezı diploma

• 1996: a filozófiai tudományok kandidátusa Kísérlet a politikai filozófia néhány problémájának humánökológiai értelmezésére címő disszertációjával. Kutatási területe: politikai filozófia és etika, humánökológia.

Felsıoktatási tevékenysége

• 1989-92: az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképzı Fıiskola Filmelméleti Specializációjának szakmai vezetıje, A mozi társadalomtörténete címő tárgy elıadója.

• 1995-98. az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Humánökológiai Programjának szervezıje, ökofilozófiát, politikai ökológiát ad elı.

• 1997-99. a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképzı Intézetének docense

• 1999-tıl docens az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ugyanitt a Szociológiai Intézetben (késıbb a Társadalomtudományi Karon) a Településtudományi és Humánökológia Szakirányért, a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Szociológia Tanszékén (2004-ig) a Környezetszociológia Szakirányért felelıs oktató.

Tudományos kutatás

• 1986-87: Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, XIX-XX. Századi Mővelıdéstörténeti Kutatócsoport (Irodalmi tömegkultúra Magyarországon a két világháború között)

• 1994-96: a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete tudományos munkatársa, kutatási területe: újrapolgárosodás és intergenerációs mobilitás

• 1996-99: Környezeti konfliktusok a társadalmi érdek erıterében címő OKTK-kutatás

Könyvei

• Az írástudók áru(vá vá)lása (Magvetı, 1988) (tanulmány)

• Hölgyek titkára (Magvetı, 1989) (regény)

• Egy örömóda titkos záradéka (Liget, 1990) (esszé)

• A kettészakított üstökös (Liget, 1992) (történelmi esszé)

• A másik köztársaság (Liget, 1993) (esszé)

• Valahol megint utat vesztettünk (Liget, 1996) (esszé)

• Egy fellebbezés elutasítása (Liget, 1997) (elbeszélések)

• Erkölcsi esettanulmányok (Jakab Györggyel) (Alternatív Közgazdasági Gimnázium, 1999) (középiskolai tankönyv)[1][2]

• Együttéléstan – a humánökológia a politikai filozófiában (Liget, 1999) (esszé)

• A szag nyomában – környezeti konfliktusok és a helyi társadalom (társszerzıkkel) (Osiris, 2001)

• Létezik-e? (Hanga – Új Mandátum, 2003) (esszé)

• Porcelán az elefántboltban - Az ökológiai politika kezdetei Magyarországon (Heti Válasz, 2009)

• "Az ember fáj a földnek" (Utak az ökofilozófiához) (L'Harmattan, 2010)

Szerkesztı, társszerkesztı

• Kisúgó (szamizdat) (1981)

• Arat a magyar (Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézet, 1988, Szalai Júlia et. al.)

• Természet és szabadság – humánökológiai olvasókönyv (Osiris, 2000)

• Környezet és etika – szöveggyőjtemény (Jávor Benedekkel) (L’Harmattan, 2005)

• 1988-90: a Fekete Doboz videoperiodika alapító szerkesztıje

• 1994-2004: a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat fımunkatársa

Fıbb rendezései

• Segesvár (1974)

• Tíz év múlva (1978)

• Napló, Ál-Petıfi, Valaki figyel (1984)

• Az új földesúr (1988)

• TV-filmek (pl. Napló) (1975)

Oktatás- és kultúrpolitikai tevékenysége

• 1986-87: a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége alapító fıtitkára

• 1990-92: a Fidesz parlamenti frakciója kultúrpolitikai tanácsadója

• 1991-2003: a Magyar Mozgókép Közalapítvány Képzési és Kutatási Szakkollégiumának elnöke

• 1996-97: a filmszakmai és kulturális szervezetek képviselıje az MTV Közalapítvány Kuratóriumában

• 1994-96: a Nemzeti Alaptanterv Mozgókép- és Médiaoktatási fejezetének társszerzıje

• 1999- Oktatási Minisztérium Etikaoktatási Bizottság: az Emberismeret, etika, Társadalomismeret, valamint Mozgóképkultúra, médiaismeret gimnáziumi kerettantervek, Emberismeret, etika érettségi követelmények kidolgozása

Állami kitüntetés

• 1996: a Magyar Köztársaságért Érdemrend Kiskeresztje

Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.[2]) építész, a magyar stílusú szecesszió úttörıje. Bátyja, Lechner Gyula és fia, ifj. Lechner Ödön (Lechner János Ödön) festımővészek.

A szecesszió építészetének világhírő, iskolateremtı mestere és a magyar szecessziós építészet megteremtıje polgári családban, Lechner János és Schuhmayer Teréz gyermekeként született.

Középiskolai tanulmányait a Pest-belvárosi Reáltanodán kezdte, majd a József Ipartanodát látogatta 1865-1866 között, mestere: Szkalnizky Antal volt. 1866-ban Berlinbe ment, ahol három évet töltött a Berlini Építészeti Akadémián, - Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával együtt. Itt tanárai közül Boettichert vallotta mesterének, aki az új építıanyagokról, elsısorban a vas tartószerkezetek szerepérıl tartott elıadásaival hatott rá. Tanulmányai után egy éven át beutazta Olaszországot.

Itáliai tanulmányút után tanulótársával, Pártos Gyulával társulva tervezıirodát nyitott. Ez idıben tervezett bérházaik még a német akadémizmus stílusát képviselték

1874-1878 között Franciaországban Clément Parent mőtermében dolgozott, ahol számos francia mőemlék restaurálásában vett részt. Franciaországi útjában komoly szerepet játszott családi tragédiája is. A fiatalon nısült Lechner hatévi házasság után elvesztette feleségét és két kisgyermekkel magára maradt. 1879-ben Angliában is járt.

Hazatérve ismét Pártossal együtt nyitotta meg irodáját, és nagyszabású alkotások sorozatát építette. (szegedi városháza, 1882., a Budapesti volt MÁV nyugdíjintézet bérháza az Andrássy út 25. alatt, 1883., a szegedi Milkó-ház). Ezek még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már késıbbi mővészetének több jellemvonása, a népi ornamentika használata.

1889-ben másodízben utazott Angliába. Ezúttal Zsolnay Vilmossal a Kensington (ma Victoria and Albert) Múzeumban a keleti kerámiákat, elsısorban az indiai díszítı elemeket tanulmányozta.. Az angol hatásnak is maradt nyoma alkotásai között. (II. világháborúban elpusztult zsámboki kastély)

A szecessziós magyar nemzeti stílus

Lechner az építészeti részletképzés tekintetében egyre inkább a a magyar folklór, az ázsiai illetve perzsa és indiai díszítımővészet felé fordul. 1891-ben Pártossal együtt megnyerte a Magyar Iparmővészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát „Keletre magyar” jeligével. Az Iparmővészeti Múzeum (1893-96) épületének külsı díszítései, a mázas cserepek, a pirogránit díszítıelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak. Az épület egésze eltér a hagyományos formavilágtól, ami vegyes fogadtatásra talált. Azonban Lechner – most

már Pártos Gyula közremőködése nélkül – tovább haladt az általa kijelölt úton és megbízást kapott a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épületére, 1897-ben.

Letisztult formavilága a Postatakarékpénztár (ma: Magyar Államkincstár) Hold utcai épületénél érvényesül a legtökéletesebben. 1900-ban az épületért a Képzımővészek egyesülete „Nagy Aranyéremmel” tüntette ki, és megkapta a „királyi tanácsosi” címet is..

Egyházi megbízásai közül kiemelkedik a kıbányai Szent László plébániatemplom, mely azonban Barcza Elek korábbi terveinek felhasználása miatt nem tekinthetı szuverén alkotásnak. Élete utolsó évtizedének legjelentısebb megbízása a pozsonyi katolikus Szent Erzsébet templom és plébánia volt. (1907-13).

Az idıs mestert 1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon bemutatott életmővéért (Otto Wagner[4] mellett) nagy aranyéremmel tüntették ki. Haláláig még kapott néhány kisebb megbízást (Domonkos-ház átépítése, Szeged; az Ernst Múzeum bejárata, Budapest; Sipeki Balázs-villa; Vajda Péter utcai iskola), de nagyobb pályázatokon már nem járt sikerrel

Az önálló magyar építészeti stílus megteremtıjeként számos követıje akadt "A fiatal építésznemzedék seregestıl vette körül és követte építészeti elveit, így Lajta Béla, Maróti Géza, Jakab Dezsı, Komor Marcell[5], Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Sebestyén Artúr, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Zrumetzky Dezsı, Medgyaszay István, Árkay Aladár" [6]

"A magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett kísérlete a korszak legjelentısebb mőveit hozta létre, melyek iskolát teremtettek még ha a személyes irányítása alatt álló és mőveinek nem formáit, hanem szellemét tovább vinni hivatott mesteriskola létrehozására való törekvés kudarcot vallott is. Építészetének tudatos, elméleti (tanulmányokban is kifejezett) kialakítása a korszakban egyedülálló, úttörı jelentıségő."[7]

Alkotásai

• 1870. Batthyány-síremlék (pályaterv) • 1871. Bp. VIII. Múzeum krt. 33. Lenhossék J. háza (elpusztult) • 1871. Bp. IX. Soroksári út 62. 1948-as honvédek menháza. (elpusztult) • 1871-1875. Bp. VI. Bajcsy-Zsilinszky út 43. Mándi Pál háza • 1871-1872. Bp. V. Sas u. 9. (Egykori Kéksas utca) Primayer János háza • 1871-1874. Bp. V. Veres Pálné u. 9. Kecskemét város bérháza Bp.-en. • 1871-1874. Bp. V. Szent István tér 3. Bérház • 1873. Arad. Aradi városháza (terv) • 1874. Bp. VIII. Fiumei úti temetı. Primayer Irma síremléke • 1874-1875. Kecskemét, Szabadság tér. Kecskeméti Takarékpénztár. • 1875. Budapest, Városliget, Korcsolyacsarnok (1893-ban lebontották) • 1880. Zombor, Iskola • 1882. Kecskemét, Városi fürdı (nem épült meg)

• 1882-1883. Szeged, Roosevelt tér 5. Milkó-palota.(MŐEMLÉK) • 1882-1883. Szeged, Széchenyi tér 10. Városháza (MŐEMLÉK) • 1882-1884. Budapest, VI. Andrássy út 25, MÁV Nyugdíjintézet bérháza, benne

volt a Drechsler-kávéház. Volt Balettintézet. (MŐEMLÉK) • 1885-1886. Nagybecskerek, Megyeháza • 1887. Kecskemét, Rudolf lovassági laktanya [8] (MŐEMLÉK) • 1888-1889. Budapest, V. Váci u. 11/a Thonet-ház [9](MŐEMLÉK) • 1888. Mozsgó, Biedermann Ottó kastélya.(1917-es tőzvészben elpusztult, majd

részlegesen helyreállították) • 1889-1893. Szekszárd, Szegzárd Szálló[10] • 1889-1891. Karlóca, Fıgimnázium • 1890-1896. Kecskemét, Kossuth Lajos tér 1. Városháza • 1891-1896. Budapest, IX. Üllıi út 33-37. Magyar Iparmővészeti Múzeum

(MŐEMLÉK) • 1891-1897. Budapest, X. Templom tér. Szent László-plébániatemplom.[11]

(MŐEMLÉK) • 1892-1893. Szabadka, Leovics Simon palotája • 1894. Budapest, Ferenc József híd (pályaterv) • 1895. Budapest, IX. Berzenczey u.11. Lechner-ház • 1895. Kecskemét, Görögtemplom utca. Bazársor. • 1896-1899. Budapest, XIV. Stefánia út 14. Földtani Intézet

http://www.mafi.hu/mafi/node/22 • 1897. Pécel, Korányi u. 8. Lechner Ilka nyaralója • 1898-1900. Budapest, Bartók Béla út 40. Lechner Gyula háza (MŐEMLÉK) • 1899. Budapest, Tızsdepalota (pályázat, nem épült meg)[12] • 1899-1901. Budapest, V. Hold u.4. Postatakarékpénztár (Ma: Magyar

Államkincstár. MŐEMLÉK) • 1900. Kolozsvár, Lechner Károly villája • 1902 Szatmárnémeti, Pannónia Szálló • 1902. Pozsony, Postapalota. (tervpályázat)[13] • 1903. Bécs, Gerngross Áruház (tervpályázat) • 1905. Budapest, V. Széchenyi rkp. Kultuszminisztérium (tervpályázat) • 1905. Budapest, XIV.Hermina u.47. Sipeki Balázs Béla villája.(Ma: MVGYOSZ,

a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetségének székháza)[14] (MŐEMLÉK) • 1906-1908. Pozsony, Fıgimnázium • 1907-1913. Pozsony, Szent Erzsébet-templom (Kék templom) • 1909. Sárospatak, Állami Tanítóképzı. (tervpályázat III.díj)[15] • 1909. Budapest, Várhegy, Erzsébet királyné emlékmőve (tervpályázat) • 1909-1910. Kecskemét, Víztoos és Rákóczy emlékmő (tervpályázat)[16] • 1914. Budapest, Kıbánya X. Kırösi Cs. S. út 28-34. Szent László

Gimnázium.[17] (MŐEMLÉK) • 1914. Budapest, VIII. Rezsı tér. Ferenc József emléktemplom (tervpályázat.

I.díj)[18]

Litkai Gergely (Budapest, 1976. október 19.) humorista, forgatókönyvíró, fıszerkesztı.

Édesapja Litkai Ferenc, édesanyja Horváth Ildikó. Testvére nincs. Az Erzsébetváros ún. Csikágó részén nıtt fel, majd Rákoscsaba-Újtelepre költözött.

Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Eötvös József Gimnáziumban végezte, ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán szerzett jogász diplomát. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan az HBO Mennyi?! Harminc! címő mősorában szerepel. 1998-ban megnyeri a Magyar Rádió humorfesztiválját szerzıi kategóriában. A Hócipı szatirikus kéthetilapban önálló rovata van Lehoczki Károly rajzolóval közösen, amely elektronikus formában is megjelenik [1]. Számos lap szerzıje, forgatókönyvíró, olyan tévémősorok ötletembere mint például az Esti Showder Fábry Sándorral. Korábban ügyvédként dolgozott, nıs, Budapest IX. kerületében él.

Számos kabarémősor konferansziéja, önálló betétek szerzıje a Rádiókabaréban. Rendszeresen publikál. Kereskedelmi rádiókban kezdi pályafutását ötletemberként, majd a kereskedelmi televíziók létrejötte után számos mősor háttérembere, így dolgozott Friderikusz Sándor Meglepı és mulatságos, Osztálytalálkozó és Fantasztikus Európa, valamint Hajós András Késı Este Hajós Andrással címő mősorában is. Humorista tevékenysége mellett forgatókönyveket ír, és egy áldokumentumfilmet is készít Tóth Barnabással közösen 2001-ben Az ember, akit kihagytak címmel, melynek fıszereplıje Csányi Sándor. A film egy Bibó kollégiumban végzett diák kudarcos életét dolgozza fel, aki nem jutott fontos politikai beosztásokhoz, hanem egy kozmetikai cég ügynöke lett. A 2006-os humorfesztivál szerkesztıje és szóvivıje. Az elsı magyarországi stand-up comedy club, a Godot Dumaszínház [2] elindítója – Ardai Tamással, valamint Sáfár Zoltánnal közösen. A színház fıszerkesztıjeként sikerült megvalósítania egy országos klubhálózatot [3], amely stand-up comedy mőfaj magyarországi elismertetéséhez is jelentısen hozzájárult. A Showder klub indulásakor annak szerkesztıjeként dolgozott. A 2008. október 1-jén indult magyar nyelvő Comedy Central tévécsatorna fıszerkesztıje.

Íróként

• Nekem nyolc (könyv, Hadházi Lászlóval, 2003) • Buhera Mátrix (könyv, 2003) • Megint nyolc (könyv, Hadházi Lászlóval, 2004) • Feladom! (Enki Sándor álnéven Tóth Tiborral, 2004) • Showder a javából (könyv, szerk. Tóth Tibor, 2006) • A föld 99 legkevésbé ismert csodája (könyv, szerkesztı, író, Hadházi László,

Kovács András Péter, Pataki Balázs, 2008, második, javított kiadás 2009.) • Rendszeresen publikál magazinokban, újságokban, többek között a

Hócipıben, a Playboyban korábban Playboy retro címmel, a Haszon magazinban és a Kisalföldben.

Forgatókönyvíróként

• Fehér alsó (Meskó Zsolttal, és Pacskovszky Zsolttal, 2000) • Az ember, akit kihagytak (Tóth Barnabással, 2001) • Egy szoknya, egy nadrág (Nógrádi Gáborral és Gyöngyössy Bencével, 2005) • Buhera mátrix (2007) • Papírkutyák (2009) • Szuperbojz (2009)

Kreatív producerként

• Cadillac Drive (2004-2006)

Díjai

• Elıttünk a XXI. század pályázat (Magyar Rádió) díja (1998) • Magyar Rádió Humorfesztiváljának szerzıi elsı díja (1998) • Magyar Újságírók Országos Szövetsége Flekk díja (2000) • Banánhéj rövidfilm-fesztivál Ezüst banán díj (2000) • Magyar Rádió Bon-bon díja (2001, 2002, 2003, 2004, 2005) • Open Film Festival Best OFF képzımővészeti film fıdíja, a Szerezz a

bátyádnak örömet c. filmért (2001) • Open Film Festival Off levele Az ember, akit kihagytak c. filmért (2001) • Karinthy-győrő (2004) Győrő-beszéd

Mécs Imre magyar villamosmérnök, politikus. Az 1956-os forradalomban elıbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult, ezt követıen villamosmérnökként dolgozott. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az ebbıl kialakuló Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja. 1990 és 2010 között (két kisebb megszakítással) országgyőlési képviselı (1990–2006 SZDSZ, 2006–2010 MSZP).

Édesapja Mécs Imre (1897-1977), egy felvidéki szlovák falu orvosa volt. Édesanyja, Lengyel Irén Klára (1912-1994) nyelvtanár felvidéki nemesi családból származott. 1987-ben megnısült, felesége Magyar Fruzsina színházi dramaturg. A két házasságból nyolc gyermeke született: Mónika (1967), Imre (1970), László (1973), Máté (1987), Anna (1988), Bálint (1990), János (1991) és Dávid (1994). 1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Mőszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. 1957-ben abszolutóriumot szerzett.

1956-ban eljárt a Petıfi Kör vitáira. Részt vett az 1956-os forradalomban, a nemzetırség szervezésében. Késıbb szerepet vállalt az ellenállásban, amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelı csapatok maradványainak részvételével szerveztek.

1957 júniusában letartóztatták. 1958. május 22-én „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért” halálra ítélték. Az ítéletet 1959 februárjában életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.

1963 márciusában az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendıri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta. Szabadulása után problémákat okozott számára az elhelyezkedés, végül 1963-tól 1974-ig a Híradástechnikai Szövetkezet fejlesztımérnöke lett.

1974-1975-ben az Elektrotechnikai Szövetkezet fıkonstruktıre volt, 1976-1983 között az Óra és Mőszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, majd 1983-tól 1990-ig a Ganz K. K. fejlesztımérnöke volt.

Éveken keresztül próbálkozott kérvényeivel, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse, de csak 1975-ben védhette meg villamosmérnöki oklevelét. Tudományos fokozatot politikai múltja miatt nem szerezhetett, kutatóintézetben sem dolgozhatott, annak ellenére, hogy harminckét szabadalma van az elektronika különbözı szakterületein, és mintegy hatvan tudományos cikke jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban.[forrás?]1969 óta a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, 1970 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, 1972-tıl a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tagja. A Kiváló Feltaláló kitüntetés ezüst fokozatát egyszer, arany fokozatát háromszor nyerte el.

1975-ben kapcsolatba került a szervezıdı demokratikus ellenzékkel. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött vezetıi melletti szolidaritási nyilatkozatot. 1983-ban egy volt halálraítélt bajtársa temetésén elmondott beszédéért rendırhatósági figyelmeztetést kapott, állásából elbocsátották. 1984-tıl 1989-ig a Duna Mozgalom tagja volt. 1985-ben ellenzéki képviselıjelöltek állítását szorgalmazta a választásokon, és népszavazást kezdeményezett a bıs-nagymarosi vízi erımő kérdésében.

1988-ban alapító tagja és szóvivıje volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapítója tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak.

1988-ban bekerült az SZDSZ ügyvivıi testületébe, e tisztében 1996. novemberig az összes tisztújítás alkalmával újra bizalmat kapott. A TIB-ben is vezetıségi tag volt, de tisztétıl a szervezet politikai irányvonalának a megváltozása miatt 1992-ben megvált.

1997. január 16-án a Francia Becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki.

Az 1990. évi országgyőlési választások második fordulójában Budapest 23. sz. (Rákospalota, Újpalota és Pestújhely) választókerületében az elsı helyen végzett. 1990. május 3-ától a parlament honvédelmi állandó bizottságának és nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja volt. A honvédelmi állandó bizottságon belül a személyi ügyek, szervezés albizottság munkájában vett részt. 1992. februárig a bizottság alelnöke volt. 1992. június 13-án az SZDSZ szociálliberális platformjának egyik alapítója és vezetıje volt.

Az 1994. évi országgyőlési választásokon volt választókerületében indult, szerepelt az SZDSZ budapesti (4.) és országos (11.) listáján is. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában Hajdu László (MSZP) mögött 30,18%-kal a második helyen végzett, mandátumát a budapesti területi listáról szerezte. Az Országgyőlés honvédelmi állandó bizottságának az elnöke, ezen belül elnöke az elvi, biztonságpolitikai, katonai albizottságnak is. Az SZDSZ-frakció honvédelmi munkabizottságának is a vezetıje. Az IPU magyar csoportja magyar-indonéz baráti tagozatának az elnöke, a magyar-izraeli, magyar-osztrák és magyar-thaiföldi baráti tagozatok tagja. Az SZDSZ 1996. novemberi tisztújító küldöttgyőlésén elvesztette ügyvivıi testületi tagságát; az országos tanács 1997. januári tisztújításakor sikertelenül pályázott a testület elnöki tisztére. 1998-ban és 2002-ben az országos listáról jutott a parlamentbe.

2006-ban MSZP-s színekben indult a parlamenti választásokon. Eredeti elképzelése szerint közös SZDSZ-MSZP jelöltként kívánt volna indulni a fıváros I. kerületének 1-es számú választókörzetében. A liberális párt helyi szervezete támogatta a képviselı egyéni jelölését, azt az SZDSZ ügyvivıi testülete is jóváhagyta, a közös jelöltséget azonban nem támogatta a vegyes körzetben szintén jelölési joggal bíró II. kerületi szervezet.[1] 2011 januárjában visszalépett az SZDSZ-be

Melocco Miklós (Róma, 1935. április 3.-) Kossuth-díjas szobrászmővész.

Polgári családban és környezetben, Rómában született, így neveltetésével elsajátította a mővészetek szeretetét és tiszteletét. Kisgyermekként családjával egy ideig Berlinbe költöztek, majd hazatértek Magyarországra. A budapesti, Stefánia úti lakásukkal szomszédságban Ligeti Miklós szobrász lakott, s ez is mély benyomást gyakorolt rá. A második világháború alatt és utána pár évig a család Iváncsán élt.[1]

Budapesten Melocco Miklós egyházi iskolába járt. Apját, Melocco Jánost (1909. december 26 - 1951. február 22.), aki katolikus újságíró volt, 1947-1950-ig az Új Ember folyóirat segédszerkesztıje, elfogták, s az 1950-ben tartott koncepciós perben halálra ítélték. 1951. február 22-én akasztással végezték ki.[2] Így az addigi békés családi háttér szétzilálódott. Anyagi gondokkal küszködve járt a gimnáziumba, a tanulás mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzımővészeti Fıiskolára, az elsı két alkalommal polgári származása miatt elutasították.

1955-ben vették fel a Magyar Képzımővészeti Fıiskolára, mesterei kezdetben Gyenes Tamás és Mikus Sándor voltak. 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. Dolgozott a Fiatal Mővészek Stúdiójában is (a padon ülı Adyt csinálta itt). 1970-tıl a Kecskeméti Mővésztelepen is élt családjával, majd a budapesti Dózsa György úti mőteremben dolgozott. 1981-tıl Zsámbékon telepedett le, azóta is itt él és alkot. 1990-tıl a Magyar Képzımővészeti Fıiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-tıl a Magyar Mővészeti Akadémia tagja, 1995-tıl elnökségi tag.

Kitüntetései, díjai

• 1966 - Stúdió-díj • 1973 - XIV. Szegedi Nyári Tárlat fıdíja, Szeged • 1975 - Munkácsy Mihály-díj • 1982 - Érdemes mővész • 1985 - Neugeld Anna Alapítvány díjazottja • 1987 - Podmaniczky-díj • 1988 - Kossuth-díj • 1998 - Magyar Örökség díj • 2004 - Prima Primissima-díj • 2008 - Szent Márton-díj[3]

Zsámbék díszpolgára.

Egyéni kiállítások

• 1967 • Mőcsarnok, Budapest (Sváby Lajossal) • 1970 • Salgótarján

• 1972 • Petıfi Irodalmi Múzeum, Budapest • 1972 • Kulturális Kapcsolatok Intézete (Kondor Bélával, Pásztor Gáborral) • 1972 • Egy megbízás története, Eötvös Klub, Budapest • 1973 • Petıfi Irodalmi Múzeum, Budapest (Sváby Lajossal) • 1974 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 1974 • Fıvárosi Mővelıdési Ház, Budapest (Birkás Ákossal) • 1975 • A múlt szellemóriásai, Kecskemét • 1977 • Mővelıdési Központ, Szeged • 1977 • Hommage à Ady Endre, Petıfi Irodalmi Múzeum, Budapest • 1977 • Visszaélések és import, Mővelıdési Központ, Kecskemét • 1977 • Hajdúszoboszló • 1982 • Mővelıdési Ház, Tök (település) • 1985 • Kunstmesse, Bázel • 1985 • Mőcsarnok, Budapest (Körösényi Tamással, Török Richárddal) • 1986 • Toronto • 1986 • Uitz-terem, Dunaújváros • 1986 • Mőcsarnok, Budapest (Török Richárddal, Körösényi Tamással) • 1990 • Fıvárosi Képtár, Budapest • 1995 • Zsámbék • 2009 • Vitalitas Galéria, Szombathely

Válogatott csoportos kiállítások

• 1962 • 9. Magyar Képzımővészeti kiállítás, Mőcsarnok, Budapest • 1963 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest • 1964 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest • 1966 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest • 1966 • 10. Magyar Képzımővészeti kiállítás, Mőcsarnok, Budapest • 1967 • Fiatal Mővészek V. Párizsi Biennáléja, Párizs • 1967 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest • 1968 • 11. Magyar Képzımővészeti kiállítás, Mőcsarnok, Budapest • 1968 • Stúdió '58-68, Mőcsarnok, Budapest • 1968 • X. Miskolci Országos kiállítás, Miskolc • 1970 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest • 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs • 1971 • Új mővek, Mőcsarnok, Budapest • 1973 • Magyar Szobrászat 1957-1972, Moszkva • 1974 • IV. Országos Nyári Tárlat, Debrecen • 1976 • V. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs • 1978 • Szobrászat '78, Mőcsarnok, Budapest • 1980 • Szobrászati Biennále, Monza • 1988 • Fıvárosi Képtár, Budapest • 1991 • Kortárs képzımővészet, Magyar Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum,

Budapest • 1991 • Kisszobor '94, Vigadó Galéria, Budapest • 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Mőcsarnok, Budapest.

Mővei

• 1956-os forradalom emlékmőve (mészkı, 1997, Szeged, Rerrich Béla tér).[4] • 1956-os emlékmő (2003, Debrecen). [2] • A II. világháború áldozatainak emlékmőve (bronz, 1997, Vác, Postapark) • Ady Endre (carrarai márvány, 1977, Pécs, Barbakán, várárok)[3] • Ady halotti maszkja (1970, Pécs • Ady-oltár (1977, Budapest, Petıfi Irodalmi Múzeum)[5] • Ady Endre (mészkı, bronz, 1977, Debrecen, Nagyerdei Szoborsétány) • Ady: A halottak élén (mészkı, vas, 1976, Tatabánya, Népház-park,

rekonstruálva 1997, Tatabánya, Üzleti Tudományok Fıiskola)[4] • Agitátor (körtefa portré, 1975, Budapest) • Amerigo Tot-síremlék (mészkı, 1989, Farkasréti temetı) • Antall József síremléke (kı, 1999, Budapest, Kerepesi temetı) • Arkhimédész és az ifjú (gipsz, 1989, Budapest, XVIII. ker., Thököly út,

Építıipari Szakközépiskola) • Áttörés, Sopronkıhida, Páneurópai Piknik (A Páneurópai Piknik-

emlékparkban az osztrák-magyar határon láthatjuk, Sopronkıhida és Szentmargitbánya között) (Párkányi Raab Péter, Szénási József szobrászokkal együtt). Elsı felállítás éve: 2009. [5]

• Bacchus és a Lady (carrarai márvány, 1986, Budapest, Grand Hotel Hungária) • Bartók Béla (mészkı portré, 1969, Gyır, Bartók Béla út) • Brusznyai-emlékmő (2008, Veszprém)

• Deák Ferenc dombormő (2004, Balatonfüred)[6] és Budapest Polgárok Háza • Derkovits Gyula (bronz, 1989, Kazincbarcika) • Elek apó kútja (Gergely Istvánnal, 2006, Budapest, Döbrentei tér)[7] • Elek apó kútja (Csák Attilával, 2009, Sopron) [8] • Élet c. szoborcsoportban Krisztus alakja, 2008. május 25-én avatva,

Székelyudvarhely [9] • Falon átrepülı apáca (festett mészkı, 1977, Budapest, Országház utca) [10] • Fekvı nık (mészkı, 1974, Miskolc, Szentpéteri kapu, Megyei Kórház) • Feszület (1986) • Fı tér (bazalt utcajelzı tábla, 1976, Budapest, III. ker., Fı tér)

• Földmőves emlékmő (mészkı, 1979, Ópusztaszer, Nemzeti Emlékpark) • Fürdızı elefánt (mészkı, 1962, Ózd-Bolyok, bölcsıde) • Gerelyes Endre (terrakotta portré, 1986, Salgótarján, Ifjúsági Mővelıdési Ház) • István megkoronázása (Esztergom) • József Attila-emlékmő (süttıi mészkı, 1983, Mezıhegyes, Mővelıdési

Központ) • József Attila-oltár (festett, gipsz, 1982, Komló, Színház) • Kamaszok díszkútja, Iváncsa. [11] • Kanyó Zoltán-síremlék (mészkı, 1985, Szeged, Belvárosi temetı) • Kilus kút (mészkı, 1986, Budapest, I. ker., Mészáros u.)[12] • Kisboldogasszony (1983)

• Klebelsberg Kunó (Szeged) • Kodály Zoltán (bronz, architektúra, 1975, Kecskemét, Fı tér (Kerényi József

Péterrel, Fekete Tamással) • Koltay György (mészkı portré, 1964, Sárvár, Arborétum) • Komjádi Béla (bronz portré, 1976, Budapest) • Kuporgó (mészkı, 1970, Salgótarján, József Attila Mővelıdési Ház) • Latinovits Zoltán (bronz, 1991, Balatonszemes, Rózsakert)[13] • Madonna (1985) • Mansfeld Péter (Hullócsillag) (mészkı, 2007, Budapest, Szabó Ilonka utca 2-

7.)[14][15] • II. Rákóczi Ferenc (bronz, kı, 1979, Mezıtúr) • II. világháborús emlékmő (süttıi mészkı, 1991, Gárdony) • II. világháborús emlékmő (Vác) • Mátyás király (mészkı dombormő, 1970, Budapest, I. ker., Tárnok utcai

Általános Iskola) • Mátyás király-emlékmő (mészkı, bronz, 1990, Székesfehérvár, Fı u.) • Melocco János emléktáblája (mészkı, bronz, 2009, Budapest, Belvárosi

Ferences templom) [16] • Mészöly Gyula-síremlék, (vörösréz, 1975, Kecskeméti temetı) • Molnár Csilla Andrea emlékmő (1986, Kaposvár) • Möller-emlékmő (Zsámbék) • Nádasdy Kálmán síremléke (1980, Budapest, Farkasréti temetı) • Napraforgós oszlop (Zsámbéknak adományozta a mővész) • Nıi torzó (kı, 1970, Budapest, MTA Biológiai Kutató Intézet) • Papírrepülı (mészkı, 1973, Budapest, XII. ker., Zugligeti út, Libegı) • Páva (kı, bronz, 1971, Budapest, IX. ker., József Attila lakótelep) • Pelikán (kı, 1971, Budapest, MÉM Kiállítási Iroda) • Pelikán (mészkı, 1964, Budapest, Gellérthegy, Jubileumi Park)[17] • Pelikán (mészkı, 1974, Kecskemét, Fı tér) • Radnóti (bronz portré, 1990, Kiskunhalas, Felsıvárosi Általános Iskola) • Radnóti (gránit, 1980, Gyır-Abda Kerényi József Péterrel) • Radnóti (bronz, 1974, Jánoshalma, Radnóti Miklós Gimnázium) • Rózsa (bronz, 1990, Budapest, XXII. ker., Rózsakert u. (Lakner Lászlóval)) • Sandvinnak lovaggá ütése (kı dombormő, 1988, Budapest, I. ker., Vár,

Sándor-palota) • Sárkánykút (mészkı, 1973, Orfő, Üdülıtelep) • Szabadságoszlop (mészkı, 1985, Zsámbék)

• Széchenyi István szobra (bolgár mészkı, 1994, Miskolc, Városház tér) • István megkoronázása (Esztergom) • Szent István-díj • Szent Sír (gipsz, Gyır, Bencés templom) • Szentmihályi Sándor (gipsz portré, 1986, Gödöllı) • Szókratész (homokkı, 1987, Zsámbék, TF) • Szókratész (mészkı, 1991, Canberra, Magyar Nagykövetség) • Szókratész megkísértése, Sydney • Szülés (mészkı, 1971, Miskolc)

• Tangl Harald (gipsz portré, 1972, Herceghalom, Állattenyésztési Kutató Intézet)

• Tavaszünnep, Vénusz diadalmenete (kı dombormő-rekonstrukció, 1989, Budapest, I. ker., Sándor-palota)

• Thury György (1967, Tata) • Thury György (mészkı, 1975, Tata, Vár) • Új Nemzeti Színház Kertkapu (Budapest) • Ülı nı (mészkı, 1977, Pásztó, Strand) • Vági István (mészkı portré, 1971, Nagykırös) • Vécsey Károly (fa portrédombormő, 1974, Solt, Általános Iskola)

Publikációi (válogatás)

• A halotti maszk. In: Mővészet, 1973/3. • A nagy közhely. In: Mővészet, 1974/3. • Az akt. In: Mővészet, 1974/12. • A Hısök tere. In: Mozgó Világ, 1976/1. • Szobor, szobrász, megrendelı. In: Mozgó Világ, 1976/5. • A gyıri Radnóti-szoborról. In: Kortárs, 1984/5. • Gibitz báró nézetei. In: Hitel, 1988/2., 1988/3. • Mátyás király emlékmőve. In: Hitel, 1990/7. • Széchenyi nem gólem. In: Élet és Irodalom, 1993. május 28. • „Isten törött csellója, hallgatok.” Török Richárd halálára. In: Árgus, 1993/4. • Ki volt Török Richárd? . In: Új Magyarország, 1994. július 19. • Mit ér az ember, ha magyar? Névjegy. A Magyar Mővészeti Akadémia

kincsestára. • Életrajzok, dokumentumok 1992-1994, Budapest, 1995 • Elmélkedés a szobrászatról. In: Alföld, 1995/9. • Jogtalan honfoglalás. In: Hitel, 1998/11. • Filep Sándor festımővész (katalógus bevezetı tanulmánya, Óbuda, 1999) • Párkányi Péter szobrászmővész (katalógus bevezetı tanulmánya, Budapest,

1999) • Melocco Miklós: Az ütések alatt (Melocco Miklóssal beszélget Fazekas Valéria)

- Magyarnak Lenni XXXV. kötet. Kairosz kiadó • Makovecz Imre - Melocco Miklós - Szörényi Levente: Magyar lélek magyar

forma (Manréza füzetek 5.) Éghajlat könyvkiadó.

Menyhért Anna Menyhért Anna 1969-ben született Budapesten. Kritikus, költı, irodalomszervezı, szerkesztı. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett Budapesten. Az ELTE magyar–orosz–angol szakát végezte, és 2002-ben szerzett PhD fokozatot az Általános Irodalomtudomány programban. Tanított az Eötvös József Gimnáziumban, a Miskolci Egyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékén, majd a Balassi Bálint Intézet Hungarológia Tanszékének volt a vezetıje. 2000-2006 között a József Attila Kör elnöke, 2005 óta az Európai Írószövetség alelnöke. 2007 óta a Magyar Irodalmi Szerzıi Jogvédı és Jogkezelı Egyesület igazgatója. 2010-ben az ELTE Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének tudományos munkatársa lett, kutatási területe a traumaelmélet és irodalom, valamint a 20. századi magyar nıirodalom. Évek óta dolgozik az Anonymus Kiadó szerkesztıjeként, szerkesztette az Újraolvasó címő irodalomtörténeti sorozatot, s a Belépı címőt, amelyben fiatal irodalmárok elsı tanulmánykötetei jelentek meg. Felelıs szerkesztıje volt a Kortárs Irodalmi Olvasókönyvnek, amely 72 kortárs írótól közöl szemelvényeket, s rövid portrékban mutatja be ıket. Verseit, novelláit, kritikáit és tanulmányait számos magyar és külföldi irodalmi lap közölte. Három tanulmánykötete jelent meg: "Én"-ek éneke. Líraolvasás, 1998; Egy olvasó alibije, 2002; Elmondani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom, 2008. Elsı verseskötete 2009 szeptemberében jelent meg Szelence címmel a Palatinus Kiadónál. A kis ló Tündérországban és A kis ló és a tigrisek címu mesekönyvei 2010-ben jelentek meg. Több helyen tanított kritikaírást és kreatív írást. Az Íróiskola szervezıje és az oktatási program kidolgozója.

Mikola István (Veszprém, 1947. szeptember 8.) orvos, politikus, 2000-tıl 2002-ig az Orbán-kormány egészségügyi minisztere, 2006-ban a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1972-ben. Késıbb belgyógyászi és infektológus szakvizsgát tett. 1991-ben az USA-ban, majd Kanadában egészségügyi szervezéstan, illetve kórházi menedzsment posztgraduális képzésen vett részt.

1972 és 1990 között az ajkai Magyar Imre Kórház belgyógyász, illetve infektológus szakorvosa. 1981 és 1990 között osztályvezetı fıorvos. 1989 és 1990 között a kórház fıigazgatója is.

1990 és 1995 között a budapesti Szent László Kórház fıigazgatója, ezután 1997-ig a Fıvárosi és Pest Megyei ÁNTSZ járványügyi osztály vezetıje, majd 1999-ig a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója. 1999-ben kinevezték az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatójává, amely posztot miniszteri kinevezéséig viselte.

Az MTA Környezet és Egészség Bizottság tagja, illetve a Magyar Kórházszövetség elnöke volt. Alapítótagja a Magyar Zoonózis Társaságnak és a Magyar Egészségügyi Társaságnak, valamint fıszerkesztıje volt a Kórház címő szakmai lapnak. Számos (74) orvostudományi publikációt jegyez, munkatársaival több fertızıbetegség hazai diagnózisát honosították meg, illetve diagnosztizáltak és a szakirodalomban elsıként írtak le (így gyógyíthatóvá tettek) olyan betegséget (humán parapox vírus), amely elıtte csak állatokban volt ismert.

1989 és 1990 között az átalakult Hazafias Népfront alelnöke volt. Késıbb belépett a KDNP-be, amelynek 1994 és 1995 között alelnöke volt. Az 1997-es szakadás során kilépett a pártból. A párt 2002-es újjászervezése után elnök-helyettes. 2003-ban a KDNP-bıl átlépett a Fidesz-be, ahol az Egészségügyi Egyeztetı Fórum vezetıje lett.

1991 és 1993 között a társadalombiztosításért felelıs kormánybiztos volt. Az 1994-es országgyőlési választáson egyéni képviselıjelöltként indult a KDNP színeiben, de nem jutott be a parlamentbe.

Gógl Árpád lemondása után 2000-ben kinevezték az Orbán-kormány egészségügyi miniszterének. Hivatali ideje alatt egyezett meg az állam a gyógyszergyártókkal arról, hogy a gyógyszerárak infláció felett nem emelkednek.

2001-ben – a jobboldali irányítású Szegeden és a baloldali irányítású Kiskunhalason ekkor történnek az elsı komoly kórházmagánosítási kísérletek – az egészségügyi intézmények privatizációjának híve volt.[1] A szegedi kísérletet „ígéretes”-nek nevezte; és kezdeti ellenkezését [2] megváltoztatva hamarosan megkezdte az ún. elsı kórháztörvény vagy kórházprivatizációs törvény kidolgozását, aminek terve

szeptemberben már nyilvánosságra is került. A terv Mikola szándéka szerint az egészségügyi privatizáció jogi szabályozásának alapja lett volna – az Országgyőlés decemberben el is fogadta.[3]

Mind a törvény, mind egyéb tevékenysége [4] [5] sok szakmai és politikai vitát váltott ki,[6] a Fidesz frakcióját is megosztotta,[7] viszonya több szakmai szervezettel megromlott és lemondását is felajánlotta Orbán Viktor akkori miniszterelnöknek[8] – ennek ellenére miniszterségét "sikertörténetnek" nevezte, bár közvéleménykutatások szerint utolsó elıtti volt a kormánytagok népszerőségi sorrendjében.[9] Posztját a 2002-es kormányváltásig viselte.

A 2002-es önkormányzati választás után rövid ideig a Pest Megyei Közgyőlés tagja volt.

Privatizációpárti hozzáállása már az elsı kórháztörvény elfogadásakor megváltozott - miután kiderült, hogy kockázatitıke-befektetık állnak számos ügylet mögött - és a szegedi és halasi kísérlet „sikeres megakadályozásáról” beszélt. A kormányváltás után másokkal együtt hevesen bírálta a kormány által elfogadásra benyújtott – és alkotmányossági hibák miatt megbukott – második kórháztörvényt, valamint a kormány késıbbi privatizációs politikáját, annak negatívumai miatt.[10]

A 2006-os országgyőlési választások elıtt meglepetésre Orbán Viktor, a Fidesz elnöke ıt jelölte az újonnan kialakítandó miniszterelnök-helyettesi posztra (a rendszerváltás idején megszüntették ezt a pozíciót).

A kampány során tett kijelentései gyakran megütközést keltettek;[11] sokak szerint azonban kijelentéseit – kampánycélból – összefüggésükbıl kiragadva és elferdítve értelmezték.[12] A Fideszen belülrıl is érték olyan bírálatok, amelyek szerint nyilatkozatai ártottak a párt kampányának.[13]

2006-ban és 2010-ben is pártja Fejér megyei listájának élérıl jutott be az Országgyőlésbe. 2006-tól 2010-ig az egészségügyi bizottság alelnöke volt, 2010-tıl pedig elnöke.

2011 márciusában lemondott képviselıi mandátumáról, mivel kinevezték az OECD párizsi magyar nagykövetének.

Nıs, 3 gyermek édesapja. Öccse, Mikola Bálint, gyógyszerész, a Magyar Gyógyszerész Kamara volt alelnöke.

Moldoványi Ákos 1944. Június 1-jén született Szolnokon. Édesanyja, Sulyovszky Magdolna, mőszaki segédtervezı. Édesapja, Moldoványi Ákos, vívómester Angliában, de ’45 elıtt tisztviselı. Amikor ı járt iskolába a származás olyan szinten volt fontos, hogy a naplóba beírták minden gyerek „származását” is a szülık foglalkozásai mellé. Volt „értelmiségi”, „munkás”, „alkalmazott” és „egyéb” származású diák. Moldoványi az „alkalmazott” kategóriába tartozott. Édesanyjával élt Budapesten a XIII. kerületben, a Katona József utca 39-ben.(II/2). Általános iskolai tanulmányait a XIII. kerületi Sziget utcai Általános iskolában végezte el. Az Eötvösbe 1958-ban kezdett el járni, humán orosz tagozaton az I/A-ba. Az iskolát rögtön lábtöréssel kezdte, így csak novemberben kezdett el igazán ide járni. Addig az osztálytársai váltogatva vitték neki a leckét. Általában jó tanuló volt, az átlaga mindig négyes körül volt. 1961. április. 4.-én orosz irodalmi pályázaton második díjat nyert (300 Ft). Már általános iskolában is riporter szeretett volna lenni, méghozzá sportriporter. Akkor, az ötvenes években voltak a nagy sportsikerei Magyarországnak, ekkor játszott a legendás Aranycsapat (Puskás Öcsi). A riporterség gondolata az Eötvösben merült fel újra. Amikor novemberben megjelent az iskolában, ı lett a faliújság szerkesztıje. A második évben osztálytársával és legjobb barátjával, Szász Ferivel együtt szerkesztették az iskolai KISZ-szervezet központi faliújságját. Késıbb az Eötvös-diákba is írt cikkeket.

1961-ben felvetıdött az iskolarádió létrehozásának ötlete, melyet Lakatos tanár úr szervezett. İ választotta be Moldoványit szerkesztınek. A rádió fıként az iskola életérıl, az iskolával kapcsolatos riportokat, közvetítéseket készített. De készítettek riportot a Zorán együttes néhány tagjával és Szepesi Györggyel is. Közvetítették az Eötvös szobor felavatását, az önképzıköri díjkiosztást és az Eötvös elsı klubszobájának felavatását. Röviddel a rádió megalapítása után leérettségizett, és a riporterségtıl messze került. 1963-ban az ELTE BTK könyvtár-orosz szakra járt, melyet 1968-ra végzett el.

1964-ben a televízióban A riporter kerestetik címő vetélkedı egyik gyıztese, fel is ajánlják neki, hogy legyen külsı munkatárs. 1968-ban a Televízió Híradó munkatársa lett, szerkesztı, mősorvezetı, riporter. A Híradóban bemondó. Rengeteg riportot készít, több mint 25 országban jár; néhány riportkötete, könyve:

CÍM ÉVSZÁM KIADÓ TÉMA Ország, város, híres ember 1977 Gondolat Útleírás Londontól Londonig 1978 Panoráma Kiadó Útikönyv, Anglia Hollandiai utazások 1983 Panoráma Kiadó Utazás, Útikönyv Kertész legyen, Mezıgazdasági Híres emberek

2

ki boldogságra vágyik 1986 Kiadó kertjei, kertészkedés Salzburg és környéke 1987 Medicina Útikönyv Málta 1989 Medicina Útikönyv Boldog lett-e ki kertre vágyott? 1991 Officina Nova Kertészkedés 1990-1993-ig a kulturális rovat vezetıje, 1993-ban fıszerkesztı helyettes. 1992-

ben A magyar újságírók közösségének elnökségi tagja. Most az MTV1-en reggel sugárzott Aranyfüst (avagy: Mit üzen a múlt a jövınek?) egyik mősorvezetıje. A mősor most a hısi halottakkal foglalkozik, február 10.-tıl minden héten bemutat egy kárpát-medencei második világháborús katonatemetıt. A mősorról két idézetet is beraknék, elsı az Magyar Televízió honlapjáról a mősorismertetı, a második pedig 2000/03/17.-i Magyar Hírlapból egy vélemény. Íme: A Magyar Televízió Regionális, Kisebbségi és Határontúli Fıszerkesztıség gondozásában megszületett új mősor, az Aranyfüst ehhez az útkereséshez kíván hozzájárulni történelmi, szociográfiai, kulturális tényfeltáró riportjaival, portréival, stúdióbeszélgetéseivel. A mősor igyekszik elkerülni a napi politika csapdáit; a szerkesztık meggyızıdése, hogy a felmutatott példa, a feltárt jelenség önmagában, a politikai eszköztár igénybe vétele nélkül is eljuttatja a kívánt üzenetet a nézıhöz. Az Aranyfüst nem csak az értelemre, hanem az érzelmekre is hatni kíván, ezért minden mősorban kellı szerepet kap a vers és próza, a zene, a képzımővészet.

Az Aranyfüst konzervatív, a magyar nemzeti és a honi kisebbségi értékeket felkutató-ápoló mősor, amely számít a hasonlóan goldolkodó nézık érdeklıdésére. Átlagos nézettsége 1,5-2,5 százalék, ami azt jelenti, hogy a délelıtti idıpont ellenére mintegy 150-250 ezer állandó nézıje van. (A MTV2 nézıivel együtt ez a szám jóval 300 ezer fölött van, hiszen számtalan jelzés érkezik külföldi magyaroktól, akik mőholdon követik az adást.)

E szombat reggeli magazin alkotói a magyarságot egységes nemzetnek tekintik, éljenek e nemzet fiai bárhol a világban. Fontosnak tartják a történelmi és a vidéki Magyarország megjelenítését is. A szerkesztés során arra törekszenek, hogy a körzeti, valamint a határon túli stúdiók minél nagyobb arányban képviseltessék magukat riportjaikkal, s ugyanígy épít az Aranyfüst az MTV kisebbségi rovatainak munkájára is. Az alkotók fontos törekvése, hogy maga a mősor is mőhelymunkában készüljön, híven az aranymővesség legszebb hagyományaihoz.

Dr. Monos Emil (született 1935) A Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetében dolgozik, professor emeritus, az Intézetnek igazgatója (1900-2000), az Egyetemnek oktatási rektorhelyettese (1995-99) volt. Az MTA doktora. Orvostan-, fogorvostan-, gyógyszerész- és biomérnök hallgatókat oktat élettanra magyar és angol nyelven. Vezetıje volt az Egyetem Elméleti Orvostudományi Doktori Iskolájának, jelenleg PhD programvezetı. A vérkeringési rendszer biomechanikájának és szabályozásának számos jelentıs mechanizmusát tárta fel. Legújabb kutatásai a gravitációs terhelésváltozáshoz történı vérkeringés-rendszeri adaptáció törvényszerőségeinek felderítésére irányulnak, különös tekintettel az orthostaticus toleranciát támogató vénás mechanizmusokra. Több mint 450 publikációja van. Az Acta Physiologica Hungarica fıszerkesztıje. Elnöke, ill. elnökségi tagja volt a Magyar Élettani Társaságnak (1982-98) és a Nemzetközi Kórélettani Társaságnak (2002-2010), választott tagja 3 európai akadémiának és számos más nemzetközi és hazai tudományos társaságnak. Elnöke volt 18 éven át a Magyar Ösztöndíjbizottság Egészségtudományi Szakkollégiumának. Elnöke a Semmelweis Egyetem Baráti Körének. Jendrassik Ernı, Szent-Györgyi Albert, Batthiány-Strattmann László és Weszprémi István díjas, Akadémiai Nívódíjnak, valamint Rácz Sámuel emlékéremnek is tulajdonosa.

Ónodi Eszter (születési név: Kovács Eszter, Budapest, 1973. február 17.[1])

Jászai Mari-díjas magyar színésznı, a budapesti Katona József Színház tagja.

Ónodi Eszter 1973. február 17-én született Budapesten. 1991-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban. 1991-1995 között az ELTE angol-magyar szakán tanult. Közben 1994-ben beiratkozott a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolára Zsámbéki Gábor osztályába. 1998 óta a Katona József Színház tagja.

Színpadi szerepei

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 40

• Shakespeare: Szeget szeggel – Izabella • Shakespeare: A vihar – Miranda • Shakespeare: Ahogy tetszik – Rosalinda • Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnı – Iza • Egressy Zoltán: Portugál – Feleség • Molnár Ferenc: Játék a kastélyban – Annie • Bertold Brecht – Kurt Weil: Koldusopera – Polly • Euripidész: Bakkhánsnık – Teiresziász • Weöres Sándor: Szent György és a Sárkány – Cynthia • Goethe: Stella – címszerep • Urs Widmer: Top Dogs – Lili • Vinnai András – Bodó Viktor: Motel – Theresa • Spiró György: Koccanás – Nı • Anton Pavlovics Csehov: Ivanov – Anna Petrovna • Bozsik Yvette: Commedia dell’arte – Colombina • Vinnai András – Bodó Viktor: Ledarálnakeltőntem… • William Congreve: Így él a világ – Miss Millamant • Szophoklész: Trakhiszi nık – Déianeira • Ödön von Horváth: Mit csinál a kongresszus? – Luise Gift • Gorkij: Barbárok – Monahova, Nagyezsda Polikarpovna • Moliere: A mizantróp - Céliméne

Filmszerepei

• Herendi Gábor: Valami Amerika 2 (2008) – Eszter • Pánik (2008) • Tavasz, nyár, ısz (2007) • A hét nyolcadik napja (2006) • Csodálatos vadállatok (2005, TV film) • Dyba Zsombor: Kész cirkusz (2005) – Pöcök • Bergendy Péter: Állítsátok meg Terézanyut! (2004) – Lujzi

• Bereményi Géza: Hóesés a Vízivárosban (2004, TV film) – anya • Oláh J. Gábor: Rap, Revü, Rómeó (2004) – Elza • Fazekas Csaba: Boldog Születésnapot (2003) – Gyöngyi • Liliomfi (2003) • A Pál utcai fiúk (2003, TV film) • Hukkle (2002) • Perlasca – Egy igaz ember története (2002, TV film) • András Ferenc: A Szent Lırinc folyó lazacai (2002) – Matyi • Sacra Corona (2001) • Herendi Gábor: Valami Amerika (2002) – Eszter • Gödrös Frigyes: Glamour (2000) – Gerda • Deák Krisztina: Jadviga párnája (2000) – Irmus • Kabay Barna: Meseautó (2000) – Kovács Vera • Sas Tamás: Kalózok (1999) – Anci • Lukáts Andor: Portugál (film) (1999) – feleség • Kamondi Zoltán: Az alkimista és a szőz (1998) – Eszténa • Számőzött forradalom (TV film) • Szabó István: A napfény íze – titkárnı

Rádiószínházi szerepei

• Bródy Sándor: A szeretı. Erkölcsrajz egy fıhercegi családról (Eız Anna) dramaturg: Szıdy Szilárd rendezte: Saár Tamás (1999)

• Egressy Zoltán: Reviczky (Hamilton hercegnı) dr.: Mesterházi Márton – Solténszky Tibor r.: Máté Gábor (1999)

• Ödön von Horváth: Don Juan megjön a háborúból (Magda) rádióra alkalmazta: Sultz Sándor r.: Solténszky Tibor (2001)

• Molnár Péter: Keresık, avagy a lány neve (Ági) dr.: Turay Tamás r.: Vajdai Vilmos (2001)

• Sáry László: Tyukodi pajtás dr.: Szıdy Szilárd r.: Sáry László (2001) • Szerb Antal: Utas és holdvilág (Erzsi) dr.: Turay Tamás r.: Vajdai Vilmos

(2002) • Federico Fellini: Az ideális utazás (Örömlány) ford. és r.: Papp Gábor

Zsigmond dr.: Simon László (2003) • Borbély Szilárd: Anette és Lübin, avagy Fanny és Tódor igaz története

(Sophie) dr.: Marschall Éva r.: Lehoczky Orsolya (2003)

Elismerései

• Filmkritikusok díja (2000 és 2004) – a legjobb nıi alakítás • Súgó Csiga díj (2002) • 34. Magyar Filmszemle (2003) – a legjobb nıi alakítás • Jászai Mari-díj (2005) • Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007) • Színikritikusok díja – Legjobb nıi fıszereplı (2007) • Fıvárosi Önkormányzat Színházi Díja – Legjobb nıi alakítás (2009)

Orbán Dezsı Orbán Dezsı (Oesterreicher Dezsı) Gyırben 1884. november 26-án született. Apja segédellenır volt a magyar királyi postán. A család Pesten élt a Kerepesi út 24-ben. A Murányi elemi iskola kitőnı eredménnyel történı elvégzése után Orbán Dezsı a IV. kerületi községi fıreáliskolában (a mai Eötvös József Gimnázium) folytatta tanulmányait. Itt az elsı négy osztályt végezte. Érdekes, hogy a késıbbi híres impresszionista festı jegyei rajzból nem voltak jók. Szülei óhajára matematikát hallgatott a tudományegyetemen. Orbán az 1910-es években a leghaladóbb, legkorszerőbb törekvéseket képviselte a képzımővészetben, s képei a magyar mővészettörténet egyik legfontosabb fejezetének a részei. Nemcsak a passzív nézıje, hanem aktív formálója is volt annak a korszaknak, amelynek Ady Endre és Bartók a koronázatlan királyai. Ez az 1900-as évektıl egészen a Tanácsköztársaságig tartó korszak a radikális, sıt részben forradalmi eszmék érlelıdésének idıszaka a mővészetekben is. Nemcsak Budapesten, de a Monarchia szinte minden jelentıs városában : Krakkóban, Zágrábban, Kolozsvárt, Aradon, de még Prágában is ugyanaz a feszültség főtötte a modern szemlélető értelmiség vékony rétegét. Ily módon a magyar mozgalom sem rendhagyó nem volt, sem pedig elszigetelt. Beletartozott a nagy kelet-európai erjedésbe, amely a forradalmi szemléletet a mővészet különbözı mőfajain keresztül juttatta érvényre. Az egykorú nézı számára az átlósan beállított, darabosan megfestett aktok, groteszk önarcképek, masszívan megformált csendéletek és tájak nemcsak újfajta festıi szemlélet megtestesítıi, hanem egyúttal forradalmi eszmék hordozói is voltak. Éppen ezért lelkesedtek értük - vagy, gyakrabban, támadták ıket. A stílus ekkoriban vált társadalmi kérdéssé és az ecsetkezelés politikai hitvallássá. Soha azt megelızıen irodalmi, zenei vagy képzımővészeti alkotások nem kerültek ennyire az érdeklıdés középpontjába, a polgári világ figyelmének fókuszába. S ahogy vízválasztót jelentett a konzervatív és radikális hovatartozás szempontjából, hogy valaki a Virágbokor vendéglıbe járt Lotz Károlyhoz, vagy a Három Hollókba Ady Endréhez - ugyanúgy vízválasztót jelentett, hogy valaki Kernstok, Berény, Orbán képe mellett vagy ellene foglal-e állást. A tízes évek mővésze nem érezhette magát egyedül, mert mihelyt kiállított valamit, harminc napilap és számos mővészettel is foglalkozó folyóirat tört lándzsát mellette vagy ellene. Festıi munkásságát Gulácsy Lajosnak köszönheti, aki még tanulmányaik kezdetén rávette Orbánt, hogy adjon be egy képet a Mőcsarnokba. A XX. század elején többször is szerepelt az elıbb említett Mőcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1906-ban Párizsba utazott, ahol egybıl a pezsgı mővészélet közepébe vethette magát. Berény Róberttel, az akkor már híres festıvel lakott együtt. Berény éreztette a fölényét – még az éjszakai biliárdpartikon is ı nyert. Viszont Berény révén ismerkedett meg Gertrude Steinnel, aki gazdag mecénása volt a korszak tehetséges mővészeinek, például Picassonak és Matisse-nak. Budapestre visszatérvén 1909-ben néhány mővésztársával

megalakította a Keresık nevő csoportot, amely késıbb a Nyolcak néven vált ismertté. E posztimpresszionista mővészcsoport tagja volt még többek között Czóbel Béla, Kernstock Károly, Czigány Dezsı, Márffy Ödön és Pór Bertalan. Elsı kiállításukon 32 képet mutattak be, többek között Orbán egyik korai remekmővét, a Tájképet. Orbán ekkoriban lendületes, erıteljes képeket festett, ez Cézanne francia festı hatása, tıle vette a témái nagy részét is. Az 1910-es évek elejének leghíresebb alkotásai a Nagy csendélet, a Csendélet (fent). Egészen más hangulatot sugall a Kis akt. A vastag, durva arcú nı egyáltalán nem vonzó, a festı direkt tervezte ilyenre. Ez a szemlélet Magyarországon újként hatott, bár Európa más országaiban egy-két éve már sok mővészt „meghódított”. Orbán legreprezantatívabb mőve ebben az idıszakban azonban a Dekoratív kompozíció. Zenei hatású mő, ritmikusan mozgó alakokkal, melyek annyira személytelenek, hogy az arcuk csupán egy fehér folt. A mozdulatok elvontak, furcsák. A csoportkép ekkoriban a monumentalitás, a nagy festıi koncepció eszköze volt. A Nyolcak második kiállítására 1911-ben került sor, ahol Orbán Dezsı nyolc képpel vett részt, ami azt mutatja, hogy elıkelı helyet foglalt el a csoporton belül. A kiállítás tiszteletére fellépett Bartók Béla és a Kerpely-Waldbauer vonósnégyes a Nyolcak koncertje címő hangversenyen. A harmadik kiállításon már csak négyen vettek részt a nyolcból, ezen kívül sok kritika érte ıket: „Orbán kiállított egy mértani alakzatokból kifaragott lilás rózsaszínő nagymérető aktcsoportot, amely bizony azt mutatja, hogy ebben az irányban nem sok a keresnivalója.” Az elsı világháborút a Nyolcak külön-külön vészelték át, ki-ki ahogy tudta (Orbán egy idıre bevonult a seregbe) .1917-ben rendezte Orbán az elsı önálló kiállítását. Kiemelkedı alkotása itt a Gloxinia címő mő, amely összegzi a Nyolcak törekvéseit, ám túlmutat a csoport konstruktív felfogásán. Az áttörést azonban 1918-ban hozta meg az Ernst Múzeumbeli kiállítása, ezzel eltávolodott a Nyolcak baloldali szellemétıl, de meghozta neki a hírnevet. Tehát úgy döntött, hogy neki jobban megéri a jólét, a polgári életmód – ám ez nem jelentette a teljes elszakadást korábbi társaitól. A Nyolcak és ezzel együtt a Tanácsköztársaság elveivel szolidaritást vállalt, majd amikor az utóbbi megbukott – még – nem hagyta el az országot, nemúgy, mint néhány társa. Ekkoriban – és nemcsak ı – magányosan festett, keveset és nem csendéleteket, hanem tájképeket, ugyanis sokat utazgatott Spanyolországban, Olaszországban és Németországban. Az Ernstben újból kiállította néhány képét más – fıleg konzervatív – festıkkel együtt. Tersánszky Józsi Jenı író „bizonyos modorbeli megállapodást” vett észre a mővein –és valóban, régebbi képeit össze sem lehetett hasonlítani az akkoriakkal. Festészetére ekkoriban a letisztult, kolorisztikus látás volt a jellemzı. 1927-ben volt az egyik legnagyobb sikerő kiállítása, ez volt a legnagyobb sikerő mővészetileg és pénzügyileg is. Ezután festette a Passaui utca (jobbra) címő festményét, amit megvásárolt az állam. Az 1930-ban megjelent Mővészet és mőélvezés címő tanulmányában írta elıször esztétikai nézetét, és ezután rendszeresen publikálta azokat. „Vannak,

kell, hogy legyenek a mővészetnek olyan örökérvényő dogmái, melyek minden kor mővészetében érvényesek.” 1931-ben a festés mellett teljesen új vállalkozásba kezdett: megalakította az ATELIER-t (franciául:mőhely), a Mővészi Tervezı és Mőhely Iskolát, ami lényegében egy magániskola volt a képzı- és iparmővészetet tanulni kívánók számára. Koncepciója, hogy a mővészetet és a mesterséget összeolvassza, hogy az építészet, a bútortervezés, a kerámia és a grafika szakembereit együtt, hasonló módszerrel, hasonló körülmények között és egy épületben oktassa. Az ötletet valószínüleg a szovjet VHUTEMASZ vagy a német Bauhaus adta. Az alapötlet ugyanaz, bár a külföldiek államilag támogatottak voltak, míg az ATELIER-t Orbán magánerıbıl hozta létre. 1932-ben elindítottak esti oktatást is, ami a nappali tagozathoz hasonlóan sikeres volt. Ez azért is volt bámulatos, mert a világgazdasági válság ekkor jutott el hazánk területére. 1935-ben vizsgakiállítást rendeztek, ami a sajtó és a közönség tetszését is elnyerte; ezután már az iskolán kívül, a Tamás Galériában is állítottak ki az iskola diákjainak képei közül jónéhányat. A harmincas évek második felétıl kezdve Orbán egyre ritkábban mutatta be festményeit. A politikai és gazdasági körülmények rossz irányt vettek, a megélhetési lehetıségek csökkentek, így Orbán fontos döntésre szánta magát: családjával együtt maga mögött hagyta Európát és Ausztráliába költözött. Ott aztán már megérkezése évében, 1939-ben szerepelt egy tárlaton. Ezen kívül szolgált az ausztrál hadseregben, majd szombatonként tanított és hétköznaponként egy gyárban dolgozott. 1943-ban megnyílt elsı önálló kiállítása, az itt bemutatott képek témavilága magyar, ezek szerint azért még gondolt a hazájára. Ugyanebben az évben megalapította saját mővészeti iskoláját, aminek több, mint harminc évig volt az igazgatója. Stílusa közben ismét megváltozott, elvontabb lett, már teljesen eltávolodott a Nyolcakétól. Képei azonban nem egy ötvenes éveiben járó férfié, hanem még mindig fiatalosak, energikusak. Festészeti nézeteit, szemléletét két könyvben össze is foglalta: A Layman’s Guide To Creative Art (Kalauz az alkotó mővészethez) és az Understanding Art (A mővészet megértése) az olyan emberhez szól, akinek nincs semmi képzettsége a mővészetekhez, de megvan a veleszületett érdeklıdése arra, hogy egy délutánt egy kiállításon töltsön. A könyvek igényesek, érthetık, szórakoztatók; profi munkák. A hatvanas években tett japánbeli látogatása után festészete ismét megújult, képei könnyebbek, levegısebbek lettek. Felfedezık címő, 1971-ben készült képén a kékes háttérbıl leheletszerő törékenységgel rajzolódnak ki egy hajó körvonalai (jobbra). 1964-ben meglátogatta Magyarországot, kiállította néhány képét, így meggyızıdhettünk arról, hogy Orbán Dezsı kreativitása és megújulóképessége nem ismer határokat. Ausztráliáben megkapta a Blake- és Wollongong-díjat (mindkettı a legnagyobbaknak járó), a díszdoktorává avatták az Új-Dél-Walesi Armidale Egyetemnek. Orbán Dezsı hosszú eredményes élet után 1986-ban hunyt el Ausztráliában.

Pálos Zsuzsa (Budapest, 1945. szeptember 23. -) magyar színésznı.

Érettségi után egy évig (1964-1965) a Vígszínházban volt jelmeztervezı-gyakornok, majd Színház- és Filmmővészeti Fıiskola növendéke lett 1965-1969 között. 1968-1969 között a Nemzeti Színház gyakorlatos színésze volt. A diploma megszerzésének évében a József Attila Színház tagja lett 1983-ig. 1983-1986 között szabadfoglalkozású volt. 1996-1999 között a Budapesti Operettszínház stúdiójának zenés mesterség tanára. Jelenleg pedig a Vidám Színpad tagja.

Elsısorban vígjátékokban szerepel, de szinkronszínészként is kedvelt.

Színpadi szerepei

• Knott: Várj, míg sötét lesz....Glória • Szigligeti Ede: Liliomfi...Erzsi • Shakespeare: A makrancos hölgy....Bianca • Moliére: Jourdain úr....Nicole • Frisby: Lány a levesemben....Carle Dorlaton-Finch • Robert Thomas: Nyolc nı....Chanel • Nell Dunn: Gızben • Oscar Wilde: Bunbury, avagy hazudj igazat!....Lady Bracknell • Paul Zindel: A gammasugarak hatása a százszorszépekre....Nanny • Örkény István: Macskajáték....Cs. Bruckner Adelaida • Praxy-Vaszary: Hölgyeim, elég volt!....Zizi • Flatow–Szenes–Dobos: Egy férfi, aki nem akar.... Nyúl kisasszony • Száraz: Ítéletidı....Mariora • Ayckbourn: Hálószoba-komédia....Susanne • Kardos: Villon és a többiek....Mathilde • Szerb–Szőcs–Kormos: Éjféli lovas....Cynthia • Feydeau: Zsákbamacska....Julie • Miller: A salemi boszorkányok....Betty • Shakespeare: Sok hőhó semmiért....Hero • Kertész: Makra....Vali • Maróti: Egy válás története....Subert Zsuzsa • Campaux: Csöngettek, madame!....Solange • Simon: Furcsa pár....Vera • A nagy hal....Kata • Lüszisztraté....Lampété • Molnár: A doktor úr....Sárkányné • Görgey Gábor: Szexbogyó....Szivi

Játékfilmek

• A völgy (1967)

• Öngyilkosság (1967) • Elsietett házasság (1968) • Eltávozott nap (1968) • Krebsz, az isten (1969) • Az idı ablakai (1969) • Imposztorok (1969) • Én vagyok Jeromos (1970) • Kapaszkodj a fellegekbe (1971) • Kakuk Marci (1973) • Emil a komédiás (1979) • Felhıjáték (1983) • Macskafogó (1986-rajzfilm) • Hanna háborúja (1988) • Macskafogó 2 (2007-rajzfilm)

Tévéfilmek

• Ketrec (1968) • Bors 1-15. (1968) • 7 kérdés a szerelemrıl (és 3 alkérdés) (1969) • Egy önérzet története (1969) • Én, Prenn Ferenc (1969) • Játékok olasz módra - Eperfagylalt habbal (1970) • Szerelem (1970) • Váratlan találkozások - Koraesti látogató (1971) • A vendég (1971) • Ászja (1972) • Mégis tálentom Kyszlich (1972) • A fınök (1972) • Pályakorrekció (1972) • Régi idık mozija (1972) • Az ajtó (1972) • Alvilági játékok (1973) • Kérem a következıt! (1974-rajzfilsorozat) • Örökzöld fehérben, feketében (1974) • Kék szarvasok (1975) • Micsoda idık voltak (1975) • Családi sírbolt (1976) • Csongor és Tünde (1976) • Házimozi (1978) • Címzett ismeretlen (1979) • Disco, disco, disco (1979) • A makrancos hölgy (1979) • Mese az ágrólszakadt igricrıl (1980) • Csillagőzött szeretı (1981) • Vízipók-csodapók (1981-rajzfilmsorozat) • Nápolyi mulatságok (1982)

• A béke hetedik napja (1984) • Elsı kétszáz évem (1985) • Az utolsó futam (1987) • A nemzet özvegye (1990) • Hölgyek és urak (1991) • A nagy hal (2000) • Kabarémúzeum (2006)

Pecz Samu (Pest, 1854. március 1. – Budapest, 1922. szeptember 1.) építész, mőegyetemi tanár.

A középiskola elvégzése után beiratkozott a József Nádor Mőegyetemre, amit 1873-tól két évig a stuttgarti mőegyetem hallgatójaként folytatott. Ezt követıen két évig a bécsi akadémián Theofil Hansen [2] tanítványa volt. Hazatérése után másfél évig dolgozott Schulek Frigyes mellett a budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállításán, majd ez után szerezte meg oklevelét a mőegyetemen. Az 1880-as évek elején Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Nevéhez köthetı a nádasdladányi neogótikus plébániatemplom tervezése (1884–1885).

A magyar Hansen-tanítványokkal ellentétben épületein nem a neoreneszánsz formákhoz, hanem a középkori stílusokhoz kötıdött, ami valószínőleg stuttgarti tanulmányaival és Schulek hatásával függött össze. 1882-tıl a Mőegyetem középítéstani és középkori tanszékein tanársegédi feladatokat látott el. 1886-ban két tanulmányt publikált: A görög kıszerkezetek ismertetése, különös tekintettel a görög dór szentély szerkezetére, ill. Az ókeresztény templom-építészet fejlıdése címmel. 1884-ben a dévaványai református templomra kiírt pályázaton elsı díjat nyert, de végül a templomot Ybl Miklós tervei szerint kivitelezték.

A budapesti unitárius egyház templomát 1885-ben kezdte tervezni, majd egy módosítás után (1888) 1890-ben fejezte be. 1888-ban készült el a debreceni Kossuth utcai református templom, amelynek kapcsán a protestáns templomépítésrıl vallott nézeteit foglalta össze és jelentette meg A protestáns templomok építésérıl, kapcsolatban a debreceni kálvinista új templom részletes ismertetésével, címmel.

1887-tıl rendkívüli, majd 1888-tól rendes tanárként középítéstant tanított a mőegyetemen. 1890-ben a budapesti Erzsébetvárosi plébániatemplom pályázatán Aigner Sándorral [3] és Steindl Imrével együtt megosztott elsı díjat kapott, de a fıvárosi közgyőlés döntése alapján Steindl Imre terve szerint kivitelezték a templomot.

A budai Szilágyi Dezsı téri református templomot Pecz 1892-ben készített díjnyertes pályatervei alapján – kisebb módosításokkal – 1896-ra építették meg. Ekkor készült el a Vámház körúti Vásárcsarnok, majd 1898-ban az ideiglenes elıadónak szánt, de a mai napig álló Gólyavár a mőegyetem (ma az ELTE Múzeum körúti épülete) kertjében.

Az 1890-es években néhány bérházat tervezett, a Szépmővészeti Múzeumra kiírt pályázaton pedig elsı díjat kapott. 1900-ban Beregszászon gimnáziumot, 1902-ben Ungváron reáliskolát építettek tervei szerint. A Magyar Mérnök- és Építész-egyletnek, majd 1901-tıl a Magyar Képzımővészek Egyesülete Építészeti Szakbizottságának egyaránt tagja volt. A fiumei tengerészeti akadémiára egy 1901-ben megnyert pályázat után kapott megbízást. 1903–05 között készült el tervei szerint a Városligeti fasorban az evangélikus gimnázium és hozzá tartozó templom.

Czigler Gyızı 1905-ben bekövetkezett halála után az új mőegyetem építésének feladatát vette át. Az ı nevéhez főzıdik a könyvtár, a mőszaki mechanika, mechanika technológia, a géplaboratórium és gépház tervezése. Ezekért a munkákért udvari tanácsosi címmel jutalmazták.

1905-ben a debreceni fıgimnázium tervezésére, 1911-ben egy tisztviselıház építésére kapott megbízást a Budapest, IX. Üllıi út 121 alatt. 1898-ban készítette el a Magyar Országos Levéltár elsı vázlatterveit, de az 1913-ban elkezdett kivitelezés 1922-ben bekövetkezett halála után is, egészen 1926-ig folyt.

Noha a középkori stílusok formavilága jellemzı munkáira, a téglából épített hagyományos gótikus szerkezetek mellett modern anyagokat is használt. Megjelennek nála különbözı vasszerkezetek, és az épületek alapozásában a beton is. Templomainál és középületeinél egyaránt a rendeltetésbıl indult ki, így tervezett a levéltárnak és a mőegyetemi könyvtárnak továbbépíthetı raktárhelyiséget, és így szerkesztette meg a Szilágyi Dezsı téri református templom alaprajzát oly módon, hogy az épület centrumában levı ötszög középpontjában az Úr asztalát helyezte el.

Fıbb mővei

• 1886-1888. debreceni Kossuth utcai református templom [1] • 1889 körül. Debrecen, Nap utca 6 lakóház • 1898. Szépmővészeti Múzeum tervpályázat: I. díj. (A megvalósult épület

Schickedanz Albert alkotása). [2] • 1890. Budapest, V. Nagy Ignác utca Unitárius templom és bérház [3] • 1900-1901. Beregszászi Állami Fıgimnázium. [4] [5] • 1893. Kolozsvári Széki-palota • 1894-1896. Budapest, II. Szilágyi Dezsı tér Református templom. • 1897. Budapest, IX. Fıvám tér 1-3 Központi Vásárcsarnok [6] [7] • 1897. Budapest, V. Múzeum krt. A mőegyetem nagy elıadóterme (Gólyavár)

[8] • 1902-1903. Fiume, Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia [9] • 1903. A pozsonyi m. kir. posta és távirda Igazgatóság épületének

tervpályázata. II. díj [10] • 1903. A budapesti ág. ev. egyházközség templom és iskolaépületének

pályázata. Nem nyert. [11] • 1903-1904 Budapest, VII. Városligeti fasor és Bajza utca sarok. Fasori

evangélikus templom és fiúgimnázium. [12] • 1905. A budapesti Sárosfőrdı pályaterve. Díjazott terv. [13] • 1905. Kultuszminisztériumi palota pályaterve. III. díj. [14] • 1909. Budapest, XI. Bertalan Lajos utca 7-9. Mőegyetemi mőhely épületek. • 1909. Budapest, XI. Budafoki út .BME. Központi könyvtár épülete [15] • 1909-1910. Gellért szálló tervpályázat. Nem nyert. • 1911-1912. Budapest, IX. Üllıi út 121. (Haller utca 88) "IX. Gróf Haller utcai

tisztviselıház. [16] • 1912-1923. Budapest, I. Bécsikapu tér. Magyar Országos Levéltár. (halála után

fejezték be).

Fıbb írásai

• A görög kıszerkezetek ismertetése (Bp., 1886) • Az ókeresztény templom-építészet fejlıdése (Bp., 1886) • A protestáns templomok építésérıl (Bp., 1888)

Petruska György (Budapest, 1941. december 13.) magyar matematikus.

Valós analízissel foglalkozik. Fontos tételeket bizonyított folytonos függvények tipikus tulajdonságairól, tehát olyanokról, amelyek (egy adott intervallumban) folytonos függvények teljes metrikus terének egy reziduális halmazán teljesülnek. Ehhez kidolgozta az úgynevezett rácsmódszert.

Az ELTE Analízis I. tanszékének oktatója, vezetıje (1964–2000). Hosszú ideig igazgatója volt a Budapest Semesters in Mathematics-nak. A Fort Wayne-i Egyetem (Indiana, USA) Computer Science tanszékének professzora (2000 óta).

A matematikai tudományok kandidátusa (1975), az MTA doktora (1998).

Polinszky Károly (Budapest, 1922. március 19. – Budapest, 1998. augusztus 15.) Kossuth-díjas vegyészmérnök, oktatáspolitikus, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Oktatás- és tudományszervezési munkája eredményeként jöttek létre, majd évekig irányítása alatt mőködtek a Veszprém városát a hazai vegyipar egyik felsıoktatási és kutatási bázisává tevı intézmények: a Nehézvegyipari Kutatóintézet (1949–1952), a Veszprémi Vegyipari Egyetem (1951–1963), valamint a Mőszaki Kémiai Kutatóintézet (1960–1963, 1966–1974). 1974-ben egy hónapig Magyarország mővelıdésügyi, 1974-tıl 1980-ig oktatásügyi minisztere volt.

A budapest-belvárosi Eötvös József Fıreálgimnázium befejezése után felsıfokú tanulmányait 1940-tıl a budapesti József Nádor Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte, 1944-ben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét. 1944–1945-ben a mőegyetem szervetlen kémiai tanszékén oktatott tanársegédként, 1945-tıl 1948-ig pedig a kémiai technológiai tanszéken adjunktusként. 1948-ban megszerezte a mőszaki doktori oklevelet, s ugyanebben az évben a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet osztályvezetıjévé nevezték ki.

1948-ban csatlakozott a Magyar Dolgozók Pártjához, s feladata az ipari kémiai kutatóintézeti háttér, valamint a vegyészképzés szervezése volt. 1949-tıl három évig az általa alapított, 1991-ben megszőnt veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet (NEVIKI) igazgatója volt, s ugyancsak 1949-tıl a Budapesti Mőszaki Egyetem Veszprémre kihelyezett nehézvegyipari karán tanított. 1951-tıl 1953-ig az immár önállósult Veszprémi Vegyipari Egyetem szervetlen kémiai tanszékének docense, 1953-tól 1963-ig tanszékvezetı egyetemi tanára volt. 1951–1952-ben és 1954–1961-ben az egyetem dékáni, 1961–1963-ban rektori feladatait látta el. 1953-ban a kémiai tudomány kandidátusa lett, 1961-ben pedig a doktori fokozatot is megszerezte. Veszprémi oktatói munkájával párhuzamosan 1953–1954-ben a Nehézipari Minisztérium nehézvegyipari igazgatóságának (fıosztályának) vezetıje volt, 1955–1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi titkárságát vezette, 1960-tól 1963-ig pedig a Korach Mór vezette, napjainkban a Pannon Egyetem szervezeti keretébe tartozó MTA Mőszaki Kémiai Kutatólaboratóriumának igazgatóhelyettese volt.

1963 decembere és 1974 májusa között mővelıdésügyi miniszterhelyettesi posztot töltött be, ezzel párhuzamosan – szakmai munkáját sem hanyagolva – 1968 és 1974 között Korach Mór utódjaként az MTA Mőszaki Kémiai Kutatóintézetének igazgatója volt. Az 1970-es évek második felében kizárólag oktatáspolitikai tevékenysége kötötte le. 1974. május 14-étıl június 21-éig a Fock-kormány mővelıdésügyi minisztere volt, majd a minisztérium kettéválasztásával, 1974. június 21-étıl 1980. június 27-éig a Fock-, illetve a Lázár-kormány oktatásügyi tárcáját vezette.

1980-ban visszatért a katedrához, 1991-ig a Budapesti Mőszaki Egyetem kémiai tanszékén oktatott tanszékvezetı egyetemi tanárként, egyúttal 1981 és 1987 között a mőegyetem rektori tisztét is betöltötte. Ezzel párhuzamosan 1981-tıl 1989-ig a Hazafias Népfront országos tanácsának alelnöke volt. 1987 után az MTA Mőszaki Kémiai Kutatóintézetének kutatóprofesszoraként tevékenykedett.

Munkássága

Életmővének legjelentısebb vonulata oktatás- és tudományszervezı tevékenysége volt. Munkájának köszönhetıen indulhatott be 1945-ben a kémiai technológiai oktatás a budapesti mőegyetemen, majd az 1940-es–1950-es évek fordulóján kifejtett szervezımunkájának köszönhetıen Veszprém városa a felsıfokú vegyészmérnöki képzés és a vegyipari alapkutatások egyik magyarországi fellegvára lett. Elképzeléseinek megfelelıen 1949-ben kezdte meg mőködését a városban a Budapesti Mőszaki Egyetem nehézvegyipari kara, amelyet 1951-re egyetemi rangot kapó, önálló felsıoktatási intézménnyé szervezett. Ugyancsak javaslatára és irányítása mellett jöttek létre a vegyészképzést is támogató, alapkutatásokkal foglalkozó további intézmények Veszprémben: 1949-ben a Nehézvegyipari Kutatóintézet, 1960-ban pedig a Mőszaki Kémiai Kutatóintézet.

Az 1960-as években kezdeményezésére vezették be a magyarországi felsıoktatásba a központi felvételi rendszert, amelyet már oktatásügyi miniszterként kiterjesztett valamennyi felsıoktatási intézményre. Minisztersége idején vezették be a tizenegy napos tanítási ciklust, azaz a kéthetenkénti szabad szombat rendszerét, 1979-ben pedig a középfokú iskolák két felsı évfolyamának tantervét fakultatív oktatással egészítették ki.

Tudósként fı kutatási területe az ipari szervetlen kémia, azon belül elsısorban a szervetlen pigmentek, a mőtrágyagyártás kémiája és technológiája volt. Tudománytörténeti kutatásokkal is foglalkozott, elsısorban Korach Mór és Varga József életmővének bemutatása főzıdik a nevéhez. Akadémiai székfoglalói A kémiai technológiák intenzifikálásának néhány kérdése (1965) és A hazai vegyészképzés és a kémiai kutatás történeti áttekintésben (1978) címen hangoztak el. Könyvei és felsıoktatási jegyzetei mellett fıszerkesztıként irányította a Mőszaki lexikon (1970–1978), valamint a Technika címő kisenciklopédia (1975) munkálatait.

Társasági tagságai és elismerései

1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezı, 1976-ban rendes tagjává választották, 1980-tól 1985-ig a testület alelnöki feladatait látta el, de ezt követıen még 1990-ig tagja volt az elnökségnek. Ugyancsak alelnöki tisztséget látott el a Mőszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségében. Az 1960-as évektıl tiszteleti tagja volt a Német Kémiai Társaságnak, a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Kémiai Uniónak (IUPAC) és a velencei Európai Kultúra Társaságnak (ESC), 1982-tıl pedig a nagy múltú messinai tudományos társaságnak, az Accademia Peloritana dei Pericolantinak, valamint a Bolognai Tudományos Akadémiának.

Az ipari technológiai szemlélető vegyészmérnökképzés alapelveinek kidolgozásáért és gyakorlati alkalmazásáért 1961-ben a Kossuth-díj harmadik fokozatát vehette át, 1987-ben Apáczai Csere János-díjat kapott. További kitüntetései: Magyar Népköztársasági Érdemrend ötödik fokozata (1950), Szocialista Munkáért Érdemérem (1955, 1956, 1958), Munka Érdemrend (1959), Munka Érdemrend arany fokozata (1972), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1982).

Díszdoktorává fogadta a Leningrádi Kalinyin Mőszaki Intézet (1968, ma Szentpétervári Állami Mőszaki Egyetem), a Veszprémi Egyetem (1997), valamint tiszteletbeli tagja volt a Karlsruhei Mőszaki Egyetem szenátusának. Veszprém városa 1976-ban díszpolgári címet adományozott neki, amit 1991-ben megerısítettek.

Fıbb mővei

• Gázipar. Budapest: Népszava. 1949. (Vadas Imrével) • Általános kémia. Budapest: Állami Mőszaki Fıiskola. 1950. • Mőtrágyaipar. Budapest: Közoktatási Jegyzetellátó. 1952. (Balla Bélával) • A borsodi magyar vegyianyagbázis. Budapest: Állami ny. 1954. • Mőtrágyagyártásunk fejlesztésének kérdései. Budapest: Akadémiai. 1954. • Kémiai technológia I–III. Budapest. 1959–1961. (Varga Józseffel) • Mőszaki kémiai optimálás. Budapest: Tankönyvkiadó. 1973. (Blickle Tiborral) • A hazai vegyészképzés és a kémiai kutatás történeti áttekintésben. Várpalota:

Magyar Vegyészeti Múzeum. 1978. • Higher education in Hungary. Budapest: Hungarian National Commission for

UNESCO. 1985. (Széchy Évával)

Poór Péter Poór Péter 1944. szeptember 20-án született. A dátum azért is érdekes, mert egy másik híres táncdalénekesünk, Aradszky László is szeptember 20-án látta meg a napvilágot, csak ı egy kicsit korábban, 1935-ben. Komoly zenei elıképzettséggel robbant be a könnyőzenei életbe. Zongorázni és hegedőlni tanult gyermekkorában, majd 17 évesen a híres operaénekesnı, Németh Anna növendéke lett. Nála klasszikus éneket tanult, de táncdalénekesi sikerei eltérítették a komolyzenei pályáról, így útja nem az operatársulatokhoz vezetett. Felvételt nyert a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójába, ahol Balassa P. Tamás irányítása alatt képezte tovább magát. Mint minden zenerajongó tizenéves, ı is az Ifjúsági Parkba járt szórakozni a hatvanas évek elején, ahol az egyik állandó fellépı Bergendy István együttese volt. Énekesi pályafutása is itt kezdıdött. Ahogy visszaemlékszik: „Bergendy Pista egyszer bemondta a mikrofonba, hogy lehet jelentkezni fiataloknak, akik énekelni szeretnének az együttessel. Rengeteg fiút és lányt meghallgattak, és végül néhányat kiválasztottak, ilyen volt például Izsmán Nelli, Máté Péter és én.” Aztán jött a Magyar Televízió Táncdalfesztiválja, s Poór Péter úgy döntött, ı is nekivág a megmérettetésnek. Sok sikert ı maga sem főzött a dologhoz, már a válogatásnál aggályai támadtak.

„25-ös csoportokban hívták be a fiatalokat egy ilyen próbafelvételre és pont elıttem énekelt egy nagyon tehetséges fiú. Bosszankodtam is, hogy ez a srác milyen jól néz ki, és jól énekel, és biztosan be fogják választani a Táncdalfesztiválra. Aznap abból a csoportból két embert választottak be, a másik Szécsi Pali volt.” Poórnak mégis sikerült. Szécsivel egyszerre lettek egy ország kedvencei, nevét és tehetségét egycsapásra megismerte mindenki. A fesztiválsiker után hihetetlen mennyiségő meghívást kapott külföldrıl. Nívós nemzetközi fesztiválokon vett részt (Szófia, Berlin, Lipcse, Moszkva, Drezda), ahonnan soha nem tért haza üres kézzel: vagy az elsı díjat, vagy a közönségdíjat hódította el. Az akkori NDK-ban különösen nagy sztárnak számított. Volt olyan év, amikor az ottani televízióban tizennégyszer lépett fel, miközben a magyarban csak egyszer.

Slágert sláger után adott elı, mindmáig a legemlékezetesebb, a Fekete vonat aranylemez is lett, egyébként mindmáig ez az egyik legnagyobb számban eladott magyar hanglemez. Az akkor már hatalmas népszerőségnek örvendı Poór Péter ezután felvételt kért és nyert a Színház- és Filmmővészeti Fıiskola operett-musical szakára, Vámos László osztályába. Ennek elvégzése után három évadot a Szegedi Nemzeti Színháznál, újabb hármat pedig a Miskolci Nemzeti Színháznál töltött, számos fıszerepet játszva operában, de fıleg operettben és musicalekben. Mivel egyre több helyre hívták fellépni, sıt, külföldi ajánlatok is szép számmal érkeztek, egy idı után a színházi kötöttségek már inkább hátráltatták, mint segítették egyéni karrierjét. A miskolci évek után hátat fordított a színháznak, s külföldre szerzıdött, Európa

egyik legnagyobb revüszínházába, a világhírő berlini Friedrich Stadt Palace-ba, ahol rövid idı alatt felkapott sztár lett. Így emlékszik erre: „A fellépésem úgy sikerült, hogy a kezdı számból a próbák alatt átminısítettek záró számmá és ez óriási karriert jelentett ott kinn, hiszen azt jelentette, hogy az én mősorszámom volt a legjobb.”

A külföldi fellépések egyre szaporodtak. Az egyik torontoi koncertje után egy amerikai manager turnészerzıdést ajánlott fel számára. Ezek a turnék aztán 1980 óta rendszeressé váltak. Eleinte évente, késıbb csak kétévente, de Poór Péter számtalan helyen adta elı mősorát az óceánon túl.

A budapesti Korona Pódium mővészeként napjainkban is gyakran fellép a Magyarország határain kívül élı magyar közönség elıtt. (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Bácska). Népszerőségét a hatvanas évek óta töretlenül megırízte. Ezt bizonyítja, hogy 1996-ban ismét aranylemezt készített, a Szent karácsony éjjel címő albumot, amely minden idık legsikeresebb magyar karácsonyi lemeze lett.

Az utóbbi években az éneklés mellett zenés szórakoztató mősorok rendezıjeként és szerkesztıjeként is tevékenykedik, szintén sikerrel. Közben utazott a világban, s majdnem két órás mősorával, táncdalokkal, operett- és musicalslágerekkel szórakoztatta ma is nagyszámú közönségét. Napjainkban már nem fogad el tengerentúli felkéréseket. Magániskolát nyitott, hogy hatalmas tudását és tapasztalatát átadhassa egy új generáció tagjai számára.

Fantasztikus sikerei ellenére ı soha nem lett sztár a szónak a klasszikus értelmében. Hogy miért? İ maga így felelt erre: „Egy kicsit ilyen földhöz ragadt típus vagyok, hiányzik belılem mindenféle sztárallőr. Én mindig nagyon szerényen éltem, és amit a szakmában csináltam, azt szakmai megszállottságból vagy a szakma szeretetébıl csináltam.” A régi szép melódiák Aj-jaj fekete vonat Állj meg kislány Csókra hív ez a csillagos éjjel Édes kisfiam Egy szál harangvirág Egyszer véget ér a lázas ifjúság Gedeon bácsi Hull az elsárgult levél Kicsi, gyere velem rózsát szedni Kicsit szomorkás a hangulatom máma Mint a violák Múlnak a gyermekévek Nosztalgia Szeretni bolondulásig Zene nélkül mit érek én

Quittner Zsigmond Quittner Zsigmond (Pest, 1859. február 13. – Bécs, 1918. október 25.) magyar építész.

A müncheni mőegyetemen szerzett diplomát. 1880-tól sok megbízást kapott Budapesten. Épületei eklektikusak, továbbá a szecesszió jellegzetes alkotásai. Ezek közül talán legismertebb, a szecesszió gyöngyszemeként is emlegetett épület, a Gresham palota. Az angol Gresham biztosító társaság székháza terveinek elkészítésével a kor neves építészmérnökét, Quittner Zsigmondot bízta meg. Az épület a Vágó fivérekkel közösen készített tervek alapján, 1907-re készült el. 1987-tıl a Világörökség része. Quittner közéleti szereplése is jelentıs: a Fıvárosi Közmunkatanács, az Országos Középítési Tanács tagja, a Magyar Építımővészek Szövetségének elnöke volt.

Fıbb épületei Budapesten

• Budapest, V. Alkotmány utca 16., (1888-90), Az egykori Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének székháza, jelenleg lakóház

• Budapest, V. Alkotmány utca 26., (1894-96), Bródy palota

• Budapest, V. Aulich utca 7., (1902), szecessziós lakóház, • Budapest, V. Károlyi Mihály utca 9., (1884), Erényi Ullmann féle bérház, benne

mőködik a Centrál Kávéház, • Budapest, V. Markó utca 22-24., (1879, 1889-90), Az egykori Budapesti

Önkéntes Mentıegyesület közponi állomása, jelenleg Országos Mentıszolgálat Székháza

• Budapest, V. Roosevelt tér 3-4., (1905), Az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, jelenleg Belügyminisztérium

• Budapest, V. Roosevelt tér 5-6. , (1905-7), mőemlék, Gresham-palota (építész munkatárs: Vágó József)

• Budapest, VI. Andrássy út 7., (1882), mőemlék jellegő, neoreneszánsz lakóház • Budapest, VI. Andrássy út 12., (1884), mőemlék jellegő, Krausz palota • Budapest, VI. Lendvay utca 24., (1893), historizáló villa • Budapest, VI. Teréz körút 1-3., (1894), historizáló bérházak • Budapest, VII. Erzsébet körút 44-46., (1892), Baumgarten Károly bérháza • a volt Phönix Biztosító Bécsi utcai háza, • a volt Fasor Szanatórium (késıbb Korvin Ottó Kórház, Gorkij fasor 9–11., majd

Városligeti fasor 9–11.)

Érdi Sándor újságíró, fıszerkesztı

Budapest, 1942. augusztus 17.

Tanulmányai: Eötvös József Gimnázium ELTE Bölcsészettudományi Kara – a magyar-népmővelés szakon (1968)

Munkahelyek:

• Állami Könyvterjesztı Vállalatnál – segédmunkás (1960-1961) • Szikra Lapnyomda – szedıje (1961-1963) • Egyetemi Színpad Universitas Együttese – munkatársa (1968) • Fıvárosi Mővelıdési Házban – népmővelıként dolgozik • KKI-ban tudományszervezési területen dolgozott (1969-1976) • Magyar Televízió – (1976-1999)

Színházi Osztály – osztályvezetı (1976-1977) Színházi és irodalmi Osztály – osztályvezetõ (1978-1979) Stúdió Szerkesztõség – vezetõje (1980-1987) Magyar Televízió – mővészeti igazgató (1988-1989) Stúdió Szerkesztõség – vezetõje (1989-1991) Magyar Televízió II. program – mővészeti igazgató (1992-1993) Stúdió Szerkesztõség – vezetõje (1993-1999)

• SZTE Budapesti Média Intézetének tanára és oktatási ügyvezetı igazgatója (1999-tıl) Érettségi után az Állami Könyvterjesztı Vállalat segédmunkása lett, majd nyomdász. Késıbb az egyetemi évek meghatározó szerepet töltöttek be életében, munkatársa volt az Egyetemi Színpad Universitas Együttesének. Abban a korszakban „... ez az intézmény az ország talán legizgalmasabb szellemi-kulturális mőhelye volt. Ma is büszke vagyok arra, hogy részese lehettem mindannak, ami akkor ott történt.” 1978-ban szerkesztıje és mősorvezetıje volt a havonta jelentkezı Nézıpont - címő mősornak, mely másfél évet ért meg. Ezután lett fıszerkesztıje és mősorvezetıje az akkor induló Stúdió ’80 – kulturális magazinmősornak, melyben 1998-ig heti rendszerességgel a magyar kulturális-szellemi élet legnagyobb alakjai tájékoztatták a nézıket mővekrıl, mővészetrıl és a bennünket körülvevı világról. Másik, számára fontos sorozata a Szabófalvától San Franciscóig, mely azokról a magyarokról készült „…,akiket a múlt század történelmi viharai világgá zavartak, s akiknek 1990 elıtt még a neve is tilalmas volt idehaza”.

Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézetének oktatási igazgatója.

Televíziós mősoraiból: A siker nagymesterei – Szegvári Katalinnal (2001) Nézõpont – kultúrális folyóirat (1988-1989) Stúdió – kultúrális hetilap (1980-1998) József Attila kortársai – 16 részes sorozat (1978-1979) Premier – kultúrális esti magazin (1985-1986) „Voltam segédmunkás…”beszélgetés Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság elnökével – (1990) Szabófalvától San Franciscóig – 49 portré külföldi magyarokról (1992-2001) Örökös Tagság – közönségszavazásos díjkiosztó gálaest, és portrésorozat (1997-1999)

Publikációk Stúdió ’84 – (1984); A siker nagymesterei – (2001) /társszerzı/

A halhatatlanok társulata – (2004) /társszerzı/

Díjak, kitüntetések

Többször kapott Nívódíjat; Pro Arte-díj, a Fıvárosi Tanács mőv. kitüntetése (1987);

Táncsics Mihály-díj (1997);

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002).

Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19. – Budapest, 1958. december 21.) Ybl- és Kossuth-díjas építész, a magyar avantgárd építészet kimagasló alkotója.

„Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerısíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.” (Molnár Péter)

Rimanóczy Gyula 1903. január 19-én született Bécsben. Apja Rimanóczy Árpád mérnökkari tiszt Nagyváradon vonult be katonának, majd a kötelezı szolgálat letöltése után véglegesen katonai pályára lépett. Elıbb huszártiszt, majd Bécsben elvégezte a Technische Hochschule-t és utána a mérnökkarban szolgált haláláig. Nagyapja, Rimanóczy Kálmán híres nagyváradi építési vállalkozó és építész volt, számos nagyváradi épület tervezése, illetve kivitelezése főzıdik nevéhez. Rimanóczy Gyulának két testvére volt: János és László. Anyja, Markowski Zsófia, lengyel származású, Julian Markowski neves lembergi szobrászmővész lánya volt.

Három gyermeke közül a két fiú ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenı követte ıt a pályán. Lánya, Rimanóczy Yvonne jelmeztervezı lett.[1]

Életpályája, munkássága

Rimanóczy Gyula tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Mőegyetemen végezte el. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajos [1] jutalomdíjat.

1925-1928 között több Nyugat-Európai tanulmányúton vett részt. Többek között Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Észak-Olaszországban, Angliában és Spanyolországban járt.

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön [2] építész irodájában dolgozott.

1933-ban önállósította magát és 1948-ig saját irodája volt. Ebben az idıben születtek legszebb alkotásai. A magánvillákat kivéve a legtöbb megbízását pályázatokon nyerte el, így a Postás Nyugdíjas Otthont, a Dob utcai Postát, a Budapesti Sportcsarnokot, a Bosnyák téri templomot stb. 1942-ben kezdte tervezni saját családi házát Budapest, XI. Somorjai utca 21 sz. telekre. Az épület Budapest ostroma elıtt tetı alá került, de - anyagi helyzete miatt - már befejezni nem tudta. A háború után 50 000.-- új Ft.-ért eladta. A félkész házat az új tulajdonos négylakásos társasházzá alakította át.

1948-ban kényszerőségbıl a nemrég alakult állami tervezıirodában vállalt munkát, eleinte tervezıi, késıbb különbözı vezetıi beosztásban. Az állami tervezıirodák fejlıdésük során sok változáson mentek át, ezért 1948 novemberétıl az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-jétıl az Ipari Tervezı Iroda majd a Könnyőipari Tervezı Iroda, és végül 1950 szeptemberétıl a KÖZTI (Középülettervezı Iroda) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott. Ezen idıszak alatt számos épületet tervezett, melyek többségükben megvalósultak. Tervei között megtalálhatók ipari épületek, bányászfürdık és iskolák, iparitanuló otthonok, egyetemek. A Magyar Építımővész Szövetség keretein belül 1953-ban megalakult "Mesteriskola" tanára volt egészen haláláig.

Épületei és tervei

• Lengyelország-Milanówek.Markowski villa.1926 • Budapest, XI. ker. Somlói út 6/b villa, 1927 • Az Új Hatvani Római Katolikus templom terpályázata. Megvétel 1928.[2] • Budapest, XI. ker. Szirtes út 3/a villa, 1932 • Budapest, XII. ker. Hüvösvölgyi út 50 villa, 1932. (lebontották) • Budapest, X. ker. Kıszeg utca 8 villa, 1933 • Budapest, Pasaréti templom 1933-34. MŐEMLÉK [3] [3] • Budapest, II. ker. Pasaréti út 96. villa, 1933. (Ma Inter-Európa-Bank) • Debrecen, volt Sugárút villa 1933. • Budapest, II. ker. Pasaréti út 97. villa, 1934. (átépítve) • Székesfehérvár, Közvágóhíd, 1935. (Farkas-Králik-Szabó munkatársak) • Budapest, XII. ker. Lejtı út 22. villa, 1936. • Budapest, XIV. ker. Cházár A .u. 6. Postás Nyugdíjas Otthon, 1937. • Budapet, II. ker. Pasaréti téri autóbusz végállomás, 1937.[4] [4] • Budapest, VII. ker. Dob utca 75-81. Budapesti Postaigazgatóság, 1939.

(Mőemlék) • Budapest, IX. ker. Mester utca 45 Rendelıintézet, 1939. • Budapest, II. ker. Battai út 12/a. villa. 1940.[5] • Budapest, XIV. ker. Istvánmezei út 1-3. Nemzeti Sportcsarnok 1941. (Gerlóczy

Gedeon – Müller – Simkovits – Tóth munkatársak) 1944-ig a Nagycsarnok kiviteli terve is elkészült, de már nem valósult meg.

• Budapest, XIV. ker. Bosnyák téri Szt. Antal Plébánia 1944. (a templom befejezetlen) [6]

• Gödöllı.Ganz Árammérıgyár 1949. • Ajka-Csingervölgyi vájáriskola 1949. • Bányászfőrdık: Lyukó, Tatabánya, Nagybátony, Petıfibánya, 1949. • Budapest,XIII. ker.Váci-út 107. Iparitanulóiskola, 1950. • Veszprémi Vegyipari Egyetem, 1951-tıl • Nyíregyháza Dohányfermentáló, 1951. • Gyır, Iparitanulóiskola, 1950. MŐEMLÉK [7] • Gödöllıi Agrártudományi Egyetem lakóépületei, 1953. • Szolnoki Irodaház, 1953. • Budapest, XI. ker. Mőegyetem rakpart. Mőszaki Egyetem "R" Épület, 1955.

• stb. (Mőveinek száma - tervezett, megépült, tervpályázatok - 130 körül becsülhetı).[5]

Publikációi

• A kislakáskérdés fontos problémája (Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 1.) • A városmajori új templom. (Tér és Forma, 1933/4-5 szám.) • Új Parthenonok felé (ÉPÍTÉSZET, 1942. II. kötet 1. füzet) • Hozzászólás Nagy Budapest rendezési tervéhez (1948. augusztus 31.) • A jövı Budapestje (Magyar Nemzet, 1957. december 1.)

Díjai, kitüntetései

• Hauszmann Alajos jutalomdíj. (Évfolyam legjobb hallgatója) • 1935-ben megkapta az Építımővész Szövetség "Mesterdíját" a Pasaréti

templomért. • 1935-ben elnyeri a "Budapest Székesfıváros Mővészeti Ezüstérmét" • 1953-ban megkapta az Ybl Miklós Díj I. fokozatát a második világháború elıtti

életmővéért. • 1955-ben a Budapesti Mőszaki Egyetem "R" épületéért Kossuth-díjban [8]

részesült.

Rókusfalvy Pál (Budapest, 1931. november 17.) magyar pszichológus.

Felsıfokú tanulmányait a budapesti egyetem pedagógia szakán végezete 1951-1955 között, itt lett Várkonyi Hildebrand Dezsı tanítványa. Késıbb, amikor már lehetett, sokat tett mestere tanításainak, filozófiájának megismertetése érdekében, például részt vett 1988-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem Pszichológiai Tanszéke által rendezett Várkonyi emlékülésen, ahol elıadást tartott.[1]

Kutatási területe: pedagógiai-, munka- és sportpszichológia. 1966-ban lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1976-ban akadémiai doktora.

1955-ben, oklevelének kézhez vétele után nem kapott állást, így a Kismotor és Gépgyárban lett esztergályos. 1956-1960-ig a MÁV pályaalkalmassági Vizsgálóállomáson pszichológus. 1960-1963 között laboratóriumot vezetett, közben tanított az Eötvös József Gimnáziumban.

1963-1969-ig az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa és a Testnevelési Fıiskola tanára. A Testnevelési Fıiskolán 1973-1987-ig a neveléstudományi tanszék tanszékvezetı egyetemi tanára volt. Ezután három évig a Müncheni Mőszaki Egyetem sportpszichológiai tanszékén vendégprofesszoraként mőködött.

Hazajıve, 1990-1991-ben a Népjóléti Minisztériumban helyettes államtitkári pozíciót töltött be. 1991-1994 között a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának elnökévé választották. 1994-tıl az ELTE, a BME és a JATE felsıoktatási intézményekben tartott pszichológiai kurzusokat.

Feleségével Veress Ilona külkereskedelmi levelezıvel hat gyermeküket nevelték fel, ma már sok unokájuk van. Rókusfalvy Pál azonos nevő fia producer és mősorvezetı[2] és megjelent elsı interjú kötete híres emberekrıl.[3]

Mővei (válogatás)

• Ábrák szerepe a matematikai problémamegoldó gondolkodásban. Budapest : Akadémiai Nyomda, 1959. (Klny.: Pszichológiai tanulmányok ; 2. köt. 236-237. p.) (Várkonyi Hildebrand Dezsınek dedikálta Rókusfalvy Pál; OPKM példánya).

• Pályaválasztás és pályaválasztási érettség. Budapest : Tankönyvkiadó, 1969. 279 p.

• Bevezetés a munkapszichológiába. Budapest : Tankönyvkiadó, 1974. 101 p. (ELTE BTK)

• Sportpszichológia. Budapest : Sport, 1974. 200 p., 1 t. ISBN 963 253 000 4 (németül Sportpsychologie / [Übers. Wolfgang Kempe] Berlin : Sportverlag, 1980. 243 p.

• Pszichológia testnevelıknek és edzıknek. Budapest : Sport, 1977. 255 p. ISBN 963 253 256 2

• Emberré válni - embernek maradni : válogatott tanulmányok. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.103 p. ISBN 963-18-6126-0

• A vezetés lélektana. Budapest : Közokt. Vezetık Képzéséért Okt. és Nevelésfejlesztési Alapítvány, 1998. 191 p.

• Az ember, fejlıdése és fejlesztése : Enciklopédia dióhéjban. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001. ISBN 963-19-2180-8

• A nemzet értékrendje : adalék egy nemzetstratégia kidolgozásához.[Budapest] : Kairosz, 2003. 239 p. ISBN 963-9484-92-X

• Utószó Bolberitz Pállal In Várkonyi Hildebrand Dezsı: Pascal-értelmezések. Budapest : Széphalom-Könyvmőhely. 2003. 371 p. (Rejtett kulturális forrásaink 2.) ISBN 963-9373-40-0

Társasági tagság

• Magyar Pszichológiai Társaság • Európa Mozgalom Magyarországi Tanácsában ügyvezetı alelnök • Professzorok Batthyány Köre[4] • A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának tagja[5]

Díjak, elismerések

• Várkonyi Hildebrand Dezsı emlékérem, 2008

Róth Miksa (1865. december 26., Pest – 1944. június 14., Budapest) üvegfestı

Apja mőhelyében, majd külföldi tanulmányutakon sajátította el az üvegfestés mesterségét. Önálló "üvegfestészeti mőintézet"-ét 1885-ben alapította, 1897-tıl üvegmozaik készítésével is foglakozott. Munkáját mővészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art déco illetve ezek ötvözete jellemezte. Számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1898-ban Iparmővészeti Állami Aranyérmet kapott, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-ben St. Louis-i (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József Rend lovagi fokozatát.

Munkái díszítik többek között az Országház, a Gresham-palota (ma szálloda), a volt Osztrák-Magyar Bank, ma Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia épületét, a szegedi Új zsinagógát, a szegedi Fogadalmi templomot, a lipótmezei elmegyógyintézet, egykor Országos Tébolyda (ma Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) kápolnáját, a marosvásárhelyi kultúrpalota és városháza, a szabadkai Városháza épületét, a Kálvin téri református templomot, a budapesti Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot, a Pannonhalmi Bencés Fıapátság Szent István-kápolnáját és a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermét, illetve a Budapest-Fasori Evangélikus Templomot. Róth Miksa életmővének lappangó, a (szak)irodalom által nem tárgyalt darabjai láthatók a Magyar Országos Levéltárban (ólomüveg ablakok a települések címereivel, továbbá a Róth-mőhely készítette a levéltári épület ornamentikus falfestését).

Számtalan alkotása azonban elpusztult a történelem során, így például az Üllıi úti Örökimádás templomba festett ablakai, a Törley-mauzóleum üvegképei – vagy az Országház kupolájának üvegfestményei (a delegációs folyosók és lépcsıházak Róth által festett ablakai azonban ma is láthatóak). A közhittel ellentétben nem maradtak fenn a Szent István Bazilikába készített üvegfestményei sem, csupán a Szent Jobb Kápolna néhány ablakának szegélydísze származik tıle.

Mozaik-alkotásai is közismertek: a Szerviták terén (az egykori Török Bankház homlokzatán) látható Budapest legnagyobb köztéri mozaikja; Róth készítette a Széchenyi fürdı kupolájának; valamint a Deák mauzóleumnak a mozaikjait is.

Számos alkotása látható külföldön is. Így például a hágai királynıi palotában, Oslóban a Fageborg templomban, Mexikóvárosban, a Teatro Nationalban (üvegkupola és mozaikok, Maróti Gézával) illetve Velencében (a magyar kiállítási csarnok mozaikjai) és Milánóban (Marsaglia palota).

Könyvei

• Üvegfestészetek mintakönyve. (Budapest, 1896. Kunosy Vilmos és fia mőintézetébıl.) Megjelent az 1896-os ezredévi kiállításra.

• Üvegedzések mintakönyve. (Budapest, 1896. Kunosy Vilmos és fia mőintézetébıl.)

• Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestı mőintézete Budapest.

• Egy üvegfestımővész az üvegfestészetrıl. (A szerzı kiadása. Budapest, 1942.) • Egy üvegfestımővész emlékei. (Hungária kiadás. Budapest, 1943.)

Róth Miksa Emlékház

1078 VII. Nefelejcs u. 26..

Sas István (1948) pszichológus, reklámfilmrendezõ, média szakértõ

A hazai reklámszakma "doyenje" A "Magyar Reklámért" kétszeres kitüntetettje.

Érdemes mûvész.

Hétszeres Cannes-i Oroszlán-díjas.

Számos hazai és külföldi fõiskola elõadója, több tanulmánykötet és tankönyv szerzõje.

Korábbi tevékenysége: Mafilm (stúdióvezetõ), Y and R (kreatív igazgató), Filmiroda (mûszeti igazgató), Magyar Televízió (szórakoztató igazgató).

Az Akadémia társigazgatójaként a kreatív módszertanért, az arculatért, a hazai és nemzetközi kapcsolatokért felelõs.

Schiffer Pál (Budapest, 1939. június 14. – Budapest, 2001. október 3.) magyar filmrendezı, producer, forgatókönyvíró.

1963-ban diplomázott a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán. 1964-1976 között a MAFILM Hiradó- és Dokumentumfilm Stúdió munkatársa volt. A Balázs Béla Stúdió kísérleti dokumentumfilmes mőhelyének tagja volt. Itt készült elsı jelentıs dokumentumfilmje, a Fekete vonat. A cigány kisebbség sorsát több filmjében és elsı dokumentum-játékfilmjében, a Cséplı Gyuri-ban is bemutatta. A paraszti életet dokumentáló, majd múltfeltáró filmek után nagyívő sorozatban dolgozta fel a Videoton gyár és munkásai rendszerváltozás utáni történetét. 1986-tól a Magyar Filmklubok Szövetségének alapító alelnöke, 1993-tól elnöke volt. 1993 és 1994 között a Nyilvánosság Klub ügyvivıje volt. 1992-1998 között a Magyar Történelmi Filmalapítvány kurátora volt. 1994-2001 között a Hunnia Filmstúdióban producerként is dolgozott.

Díjai

• Balázs Béla-díj (1971) • SZOT-díj (1979) • Érdemes mővész (1987) • Magyar Mővészetért-díj (1998) • Joseph Pulitzer-emlékdíj (1999)

Filmjei

• 1961: Színes kavicsok (rendezı) • 1966: Ilyen ez a háború? • 1967: Kései rekviem • 1968: Tiszazug • 1968: Bors (színész) • 1968: Hibás kör • 1969: Ellenérvek • 1970: Stációk • 1970: Fekete vonat (rendezı) • 1971: Levelek az öttalálatoshoz • 1972: Faluszéli házak • 1973: Bemutatjuk a magyar divatot • 1973: Mit csinálnak a cigánygyerekek? • 1974: Várjuk Erikát • 1978: Cséplı Gyuri (rendezı, forgatókönyvíró) • 1981: A pártfogolt (rendezı, forgatókönyvíró) • 1981: Fazekak (rendezı) • 1982: Nyugodjak békében • 1983: Földi paradicsom

• 1985: Kovbojok I–II. • 1986: Dávid család I–IV. • 1987: A Dunánál (Magyar Bálinttal) (rendezı, forgatókönyvíró) • 1987: Az ibafai kovboj • 1989: Engesztelı 1956–1989 (rendezı) • 1991: Meeting Venus (színész) • 1991: Ledöntött útjelzık I–II. • 1992: Kép a képben • 1993: 20 perc • 1993: A Videoton sztori I–III. • 1995: Elektra, avagy: Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába

(rendezı, forgatókönyvíró) • 1996: Rothschild hegedője (producer) • 1996: A propos Fábri (producer) • 1996: Wesselényi utca 13. (producer) • 1996: Emléksszem egy városra (producer) • 1996: Gyufaember - Az én Kurtágom (producer) • 1996: Rutinmőtét • 1997: Városlakók (producer) • 1997: Mari – Fejezetek egy széki család életébıl (producer) • 1998: A hetedik ajtó - Eötvös Péter-portréfilm • 1998: Törésvonalak I–III. (rendezı, forgatókönyvíró) • 2000: Vityebszk felett - Chagall álmai (producer) • 2000: Apaképek (rendezı, producer) • 2000: Jonuc és a koldusmaffia (producer) • 2001: Magyar útlevél (producer)

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.

A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi fıreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Mőegyetem hallgatója lett.

A Mőegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Mőegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén.

Rövid idı múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Mővek mérnöke lett, késıbb a Ganz fımérnöke.

Mőegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel késıbb pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be.

Elıször a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója.

A bánhidai erımő tervezı és kivitelezı ellenırzı bizottság vezetıje volt, majd ugyanennek az erımőnek az üzemeltetıi bizottságának elnöke.

Sok városi és magánipari erımővet tervezett meg.

Tudományos munkássága a hıerıgépekre, emelıgépekre és a hőtıgépek területére terjedt ki.

1952-ben a mőszaki tudományok doktora lett

İ alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervezı munka támogatására, alapítása óta fıtitkára volt.

A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának.

Alapítása óta elnöke volt az Országos Automobil Szakértıi Bizottságnak, a bizottság megszőnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az elsı magyar tank kísérleti gyártásának ellenırzésével bízták meg.

Számos találmánya volt, a legismertebbek a nevét viselı dieselmotor és karburátor, a diesel-motorgyártás beindításában jelentıs szerepe volt. Nevéhez főzıdik az elsı magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.

Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelıi hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

Kitüntetései

• Corvin-koszorú (1942) • Kossuth-díj (1948)

Fıbb mővei

• A gázmotorok munkabírásának növelése. (1912) • Esse Karburátor • A hőtés technikai és gazdasági problémái (1941) • A hıerıgépek üzemtana (1948) • Gızkazánok, gızgépek és gızturbinák (1950) • Energiaátalakulás hıerıgépekben (1954) • Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)

Schulek Frigyes (Pest, 1841. november 19. – Balatonlelle, 1919. szeptember 5.): építész, mőegyetemi tanár, az MTA tagja. Schulek Vilmos szemészorvos bátyja, Schulek János építész apja.

Schulek Frigyes felvidéki, szepességi családból származott. Édesanyja Zsigmondy Auguszta, édesapja Schulek Ágoston kereskedı, akkori értelemben véve közgazdász, Kossuth Lajos pénzügyminisztersége idején a minisztérium osztálytitkára. Az 1848-49-es szabadságharc idején Schulek Ágoston a kormánnyal együtt Debrecenbe tette át hivatali székhelyét, majd visszatért Pestre. Érintettsége okán a szabadságharc bukását követıen nemkívánatos személlyé nyilvánították, és családjával együtt újból Debrecenbe költözött.

Schulek Frigyes diákéveinek jó részét Debrecenben töltötte, majd 1857-tıl a pesti fıreáliskolában fejezte be tanulmányait. Fiatal korától fogva tudatosan készült az építészeti pályára. Az iskolai szünidıkben kımüves-segédként helyezkedett el, hogy kitanulja mesterségének kézi mővességét. Kımüvesgyakorlati felkészültségérıl bizonyítványt is kapott 1861-ben, a budai Polytechnikumban.

Akadémiai tanulmányait Bécsben Eduard van der Nüllnél, majd Friedrich von Schmidtnek, a bécsi neogótikus városháza építıjének mesteriskolájában végezte, egyebek közt barátjával Steindl Imrével, az Országház késıbbi tervezıjével egyetemben. Schmidt professzor ültette el benne a középkori építımővészet ismeretét, és szeretetét. 1866-ban tanulmányútra indult. Párizsban, majd Itália-szerte, késıbb ismét Bécsben tanulmányozta az építımővészet remekeit.

Része volt a híres Wiener Bauhütte megalapításában, amely az akkori Bécs építészeti életének egyik központja lett, és amelynek a középkori mőemlékeket ismertetı és felvételeit tartalmazó kiadványaik nagy hírre tettek szert Európa szerte. Közben a festészetben és rajzolásban is fejlesztette képességeit a bécsi Szépmővészeti Akadémián, miközben mővészettörténeti elıadásokat hallgatott a bécsi Tudományegyetemen. 1867-ben a párizsi kiállításon nagy sikerrel szerepelt a regensburgi székesegyház felméréseirıl készített rajzaival. Bécsbıl, barátja Steindl Imre hívására érkezett Pestre, aki az akkori Lipót utcai új városháza tervezési munkáihoz vette maga mellé Schuleket. Még nem volt harminc éves sem, amikor végleg letelepedett Pesten, 1870-ben. Az ulmi székesegyház restaurációs munkáira szóló felkérést már visszautasította, mert tudását a hazai mőemlékek megırzésére kívánta fordítani.

1871-ben a Mintarajziskola tanára, majd a késıbbi Képzımővészeti Fıiskola, un. Ékítményes és Építészeti tanszék rajztanára lett. Ott ahol Kelety Gusztáv, Székely Bertalan, és Lotz Károly festımővészek, valamint Izsó Miklós szobrászmővész tanártársaként oktathatta a mővésznövendékeket. 1872-ben dr Henszlmann Imrének, a magyar mővészettörténet nagy úttörıjének vezetése alatt létrejött Mőemlékek Országos Bizottságának alapítótagja, építésze lett. E minıségében vált ı az ország elsı restaurátorává. Az ı tervei nyomán állították helyre egyebek mellett a visegrádi

Salamon-tornyot, amelynek tervrajzait Bécsben is kiállították, és a nemzetközi zsőri mővészeti érmével tüntettek ki. Számos vidéki templom helyreállítási terveit, vizsgálatát készítette el. Restauráló tevékenységének egyik legkimagaslóbb alkotása, az 1893-ban befejezıdı, budavári Mátyás-templom helyreállítási munkálatai voltak.

1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezı tagjává, majd 1917-ben rendes tagjává választották. Steindl Imre halála után nevezték ki a Mőegyetem professzorának. 1903 és 1911 között a középkori építészet tanára volt a budapesti Mőegyetemen. 1913-ban nyugdíjazták, de kinevezett utód híján továbbra is tanított a Mőegyetemen. Stílusa a historizmus volt, bizonyos eklektikus elemekkel. Testi - szellemi frissességét élete végéig megırizte.Az utolsó éveinek javát Balatonlellén töltötte.

Balatonlellén temették el, ott nyugszik a magatervezte síremlék alatt.

1959-ben a család hamvait Visegrádra hozatta, ahol fia, Schulek János mellé temették.

Önálló munkái

A magas kort megért mővész életútjához képest is feltőnı, hogy lehetıségeihez képest is mennyire kevés eredeti mő készült el, keze nyomán. Módja lett volna pedig számos megbízást vállalni, és elvégezni. De ıt nem ragadta el a mohóság és nem vonzotta a hírnév sem. Anyagi értelembe vett sikerre sem vágyott, de nem is volt része benne. Szerény volt, de csak mint magánember, munkájában, mővészetében magas követelményket állított önmaga, és tanítványai elé. Középkori emlékeink elhanyagoltsága indította ıt azok tanulmányozására és védelmére. "Tettekre, áldozatokra van szükségünk, mert csak ezekkel tarthatjuk fenn a romlásnak, végpusztulásnak kitett mőemlékeket" - írta Schulek visszaemlékezésében, és ı valóban tettekkel, áldozatokkal szentelte életét a mőlt emlékeinek.

Schulek Frigyes mester teljesen egyedi alkotásai közül az elsı, az 1883-ban elkészült legérdekesebb a szegedi "kakasos" református templom, amely a mester elmélyedı, mégsem utánzó történeti érzékének egyik igen szép példája. A korában szokatlanul anyagszerő, tiszta téglaarchitektúra az észak-német gótika komoly, ünnepélyes egyszerőségét idézi fel bennünk. A kétkaréjos szentély kiképzés meglepı ugyan, de megfelel a protestáns liturgia szellemének. Sajátos mőszaki megoldásként a torony nem a talajban gyökerezik, hanem a csillagbordás szentély boltozatára huszártoronyként telepedik rá, amely szervesen kapcsolódik a gerincvonal és a tetısíkok felületéhez.[1] Schulek a templom mellé állítólag egy sudár jegenyét is tervezett, amelyet néhány évvel késıbb el is ültettek, nagymértékben fokozta az épület harmonikus hatását. Hamarosan magassága azonban a kakasos toronnyal vetekedett, amikor egyszer csak kivágták. Mondják, amikor az építész Szegeden járva ezt megtudta, könnyek szöktek a szemébe.[2]

Közismert mőve a neoromán stílusban felépült Jánoshegyi-kilátó, amelynek környékén barátjával, Székely Bertalannal oly gyakorta sétálgatott.

A szegedi Fogadalmi templom teljes tervezetét is elkészítette 1912-ben, de végül is nem került kivitelezésre, mert a városnak nem volt elég pénze Schulek terveihez. A város vezetése felszólította akkor a tervek átdolgozására, amely költségek csökkentését célozták meg. Schulek - bár kedvetlenül - el is végezte a kívánt változtatásokat, de a kiviteli tervek szoros határideje, az ı minden részletre kiterjedı, lassabb munkastílusa számára terhes volt ez, és így visszalépett a továbbiaktól, s ezzel átadta a terepet Foerk Ernı építésznek, aki vállalta, hogy monumentális templomot épít Szegednek. Schulek Fogadalmi templom terve ma is ismert, sokan gondolták és gondolják úgy, hogy Schulek tervének megvalósítása szerencsésebb lett volna. Ezen persze ma már nincs mit gondolkodni, Szeged és környéke népébıl már több adót nem lehetett kipréselni, a dóm építése, az I. világháború, a forradalmak mind leginkább a sok szegény embert sújtotta, nagy áldozatokat hoztak azért, hogy a magas állami és helyi adókat befizessék mind a dualizmus korában, mind a két világháború közt, bizony gyakran látjuk, hogy építészek szép tervei a pénzügyi szükösségen buknak el. Így járt Schulek szegedi Fogadalmi templom terve is.

A budai Mátyás-templom nagyszabású felújítási mőveletek kapcsán került elı a Halászbástya terve, amelynek több lépcsıben elkészült épületegyüttese önálló építészeti alkotásai közül, élete fımővének számít. A Halászbástya megépítése kapcsán elmondható, hogy a budai Várhegynek ezt az alapvetıen és eredendıen hadi célokat szolgáló területét Schulek úgy alakította át békés sétánnyá, és kilátó objektummá, hogy a Várhegy építészetileg, és városképileg elhanyagolt szakasza, a Várhegy egyik jelentıség teljes építészeti egységét alkossa a mögöttes és felújított Mátyás-templom egyberendezésével. A pusztulóban lévı bástyafalnak még ép és hasznavehetı szakaszait az újonnan létesített bástyafal tömegeivel egyetlen megszakíthatatlan, de arányosan tagolt tömegbe foglalta össze, úgy, hogy a régi falak merevségét fellazította, és támaszfalként is, városszépítı elemként is megfelelı bázist alkotott. A mőhöz tartozó tereprendezés során alkalmazkodott a környezet adottságaihoz. Az a mód, ahogyan a bástyafalak alján lévı természetes alakban megmaradt régi, súlyosan nagytömegő kıtömbbıl a bástyaalap kiemelkedik és lendületesen átnı a faragottkı részletekbe, s ahogyan a bástya a tömör kıtömegbıl felfelé magasodva egyre áttörtebbé, egyre könyebbé válik, egészen a bástyával egy összképet alkotó templomcsiketornyáig - az architektúra olyan nagyvonaluságáról tanuskodik, amely igazi mesterre vall. A részletek finomsága, kidolgozottsága a közékori céhmesterek mőveinek áhítatos mőgondjával és ízlésével vetekedik. A Halászbástya - mint Budapest idegenforgalmának egyik leglátogatottabb objektuma - vonzását nemcsak a mő látványának, hanem a róla táruló csodálatos panorámának is köszönheti. A várhegyi sáncok kıfalán, ahol egykor ágyú dörgött, és csatazaj harsogott, ma békés látogatók ezrei gyönyörködnek a fıváros és az épület nyújtotta szépségben, hála Schulek Frigyes nagyszerő építészeti képzelıerejének.

Építészeti alkotásai

Számos középkori építészeti emlék helyreállítása főzıdik nevéhez:

o a Budavári Nagyboldogasszony templom (Mátyás-templom) neogótikus átépítése (1873 – 1896)

o a jáki templom, o a csütörtökhelyi kápolna, o a kisszebeni templom, o a lıcsei városháza, o az eperjesi Szent Miklós-kegytemplom tornyának átépítése

• Tervei szerint épült: o a szegedi "Kakasos" református templom északnémet gótikus stílusban

(1884); o a csabdi öreg kúria (1894); o a budapesti Halászbástya (neoromán, felavatva: 1903), o a budapesti János-hegyi Erzsébet-kilátó (1910).

Fontosabb írása

• A budavári fıegyház környékének rendezése (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XXVIII., 1894).

Sebı Ferenc Szekszárd, 1947. február 10. –) énekes, gitáros, tekerılantos, dalszerzı, népzenekutató és építészmérnök, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebı Együttes vezetıje.

Eddigi életútja

Klasszikus zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte. 1970-ben végzett a Budapesti Mőszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1970 és 1972 között a Pest Megyei Tanács Tervezı Vállalatánál, 1971 és 1973 között az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál dolgozott tervezı építészként. 1989-ben a Liszt Ferenc Zenemővészeti Fıiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán is diplomát szerzett.

Énekesként és zeneszerzıként 1969-ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon. 1971-tıl 1973-ig a 25. Színház zeneszerzıje és elıadója volt.

Szerepelt Jancsó Miklós Még kér a nép és Zolnay Pál Fotográfia címő filmjeiben. Rádió- és televíziószereplések mellett a 1973 és 1980 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla amatır táncegyüttes zenei vezetıje is volt. Bekapcsolódott a népzenekutatásba is, a Népmővelési Intézet kutatási osztályának elıadója lett.

Ebben az idıszakban vett részt a Kassák Klubban is. Megszerettette a fiatalokkal az erdélyi magyar táncokat, énekeket. Timár Sándorral együtt a magyar táncház mozgalom meghatározó alakja.

A Magyar Televízió Zenei Osztályán népzenei szerkesztıként, a Liszt Ferenc Zenemővészeti Fıiskola zenetudományi szakán népzeneoktatóként dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársaként a mai napig tudományos kutatói munkát végez.

1996 és 2001 között a Magyar Állami Népi Együttes mővészeti vezetıje volt, jelenleg az általa alapított Hagyományok Házának szakmai igazgatója.

Díjai

• Magyar Rádió és Televízió nívódíjak • SZOT-díj (1976) • Állami-díj (1985), a táncházmozgalom elindításáért, a népzene- és

néptánckutatásban elért eredményeiért, a népi hagyományok ápolásáért Tímár Sándorral és Halmos Bélával megosztva

• Magyar Mővészetért Alapítvány díj (1995) • Budapest Klub Planetáris Gondolkodásért díj (1996), Tímár Sándorral és

Halmos Bélával megosztva

• Budapestért Díj (2000), Halmos Bélával megosztva • Prima díj (2003) • Pro Cultura Urbis díj (2006) • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (2006)

Steindl Imre (Pest, 1839. október 29. – Budapest, 1902. augusztus 31.): építész, mőegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelezı tagja.

Édesapja Steindl Károly, édesanyja Wagner Rozina. Tanulmányait a József Politechnikumban (Királyi József Mőegyetem), illetve a bécsi Képzımővészeti Akadémián végezte, ahol Eduard van der Nüll, August von Siccardsburg és Friedrich von Schmidt tanítványa volt. 1869-tıl a budai mőegyetemen tanított, 1870-tıl rendes tanárként. Pedagógiai munkássága jelentıs, de zárkózottabb egyéniség volt, mint elıdje, Ybl Miklós. Steindl Imrének is kiváló tanítványai voltak, köztük Schulek Frigyes. Építészeti stílusára a historizmus jellemzı: érdeklıdése elıbb a reneszánsz, késıbb a gótika formavilága felé fordult. A mőemléki épületek restaurálása és bıvítése terén is sokat munkálkodott. Az eklektika Ybl Miklós utáni korszakának egyik legnagyobb alakja, akinek tehetsége szenvedélyes szakmaszeretettel és nagy szorgalommal párosult. 1898-ban lett az MTA levelezı tagja.

Steindl Imre legfıbb mőve, egyben Budapest egyik építészeti szimbóluma az Országház, azaz a Magyar Köztársaság parlamentjének épülete, amely tervei alapján 1885-1904-ben épült. Az épület teljes befejezését a mővész már nem érhette meg. A Kerepesi temetıben helyezték örök nyugalomra.

Épületei

• A pesti (budapesti) Új Városháza 1870-75, (Budapest V., Váci u. 62–64.), neoreneszánsz stílusú,

• Kereskedelmi és Iparbank (1872), • Az erdélyi Vajdahunyad várának felújítása 1870–74 (Schulcz Ferenctıl vette át

annak halála miatt), • Budapest, Agorasztó-ház (V. Kecskeméti u. 3.), 1876 neoreneszánsz stílusú, • Szeged, ferences templom felújítása 1876, • Kassa, Szent Erzsébet székesegyház felújítása, 1877, • Budapest, SZIE Állatorvos-tudományi Kar 19. századi épületei (Budapest VII.

István utca 2.), • Iglói templom felújítása, 1870-es évek, • Bánfai templom felújítása egyszerő neogótikus stílusban, 1878, • Jáki templom felújítása, 1881, • Budapest VIII. Múzeum krt. 6-8., József mőegyetem, 1882, (ma Múzeum krt-i

egytemi épületek, ELTE Természettudományi Kar, illetve Bölcsészkar), • Máriafalva (ma Burgenland tartományban) a Mária Mennybemenetele

tiszteletére szentelt római katolikus templom felújítása neogótikus stílusban, 1878-1899-ben, pécsi Zsolnay-majolikából készült fıoltárral,

• Bártfai Szent Egyed-templom újjáépítése, 1899, • Budapest Margit-híd hídfıi, • Buda Gyulay-mauzóleum, (budai régi vízivárosi katonai temetı)[1],

• Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templom, Budapest VII., Rózsák tere (1893–1901), l. [1]

• Rakovszky Géza kocsóci kastélya (ma Szlovákiában)

Díjai

• Elismerı oklevél magánépületek tervezéséért (1865) • Függer-féle aranyérem középületek tervezéséért (1866)

Szervezeti tagság

• Az Országos Képzımővészeti Tanács tagja (1871-74) • Budapest székesfıváros törvényhatósági bizottságának tagja (1871-74) • Az Országos Magyar Iparegyesület építész- és építés-ipari szakosztályának

elnöke (1878-88)

Sterk Izidor építész, szül. Budapesten 1860. elhunyt Budapest 1935 Bécsben tanult és 1892. telepedett le Budapesten. Számos gyártelepen és bérházon kívül több nagy üzletházat tervezett, melyek közül a legnevezetesebb a Révai Testvérek üllıi-úti könyvesháza. A Gellért fürdı pályázatain háromszor nyert I. díjat és megkapta a kiviteli megbízást Sebestyén Artúr és Hegedős Ármin építészekkel együtt.

Straub Elek (Balatonfüred, 1944. november 19.-) üzletember, a Magyar Telekom Nyrt. volt elnök-vezérigazgatója.

A Budapesti Mőszaki Egyetemen 1968-ban villamosmérnöki végzettséget és 1972-ben mérnök-közgazdász diplomát szerzett. 1970-ben a Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Központjában dolgozott fıosztályvezetıként 1980-ig. Ugyanabban az évben a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai fıosztályvezetıje, és késıbb elnökhelyettese lett. Informatikai kormánytanácsadóként is tevékenykedett. A rendszerváltozás után az IBM Magyarország Kft vezérigazgatója lett. Az ı vezetése alatt válik a cég a nyugati országokban mőködıkkel egyenrangúvá, mind a kínált termékek, mind a szolgáltatások terén. [1]

1995. július 17-én nevezték ki Matáv vezérigazgatójává, ugyanakkor a cég Igazgatósága közé is bekerült. 1996. január 31-én választották meg a Matáv Igazgatóságának elnökévé, és ekkortól elnök-vezérigazgatóként irányította a Matáv Csoport tevékenységét, 2000 novemberétıl pedig egyúttal a felsıvezetıi testület, az Ügyvezetı Bizottság elnökévé is vált. A Matáv Igazgatósága 2004 májusában döntött arról, hogy 2008 júniusáig meghosszabbítja Straub Elek vezérigazgatói megbízását. Straub 2006. december 5-én a montenegrói ügy miatt lemondott elnök-vezérigazgatói posztjáról és távozott a cégtıl.[2]

2007-ben a megüresedı berlini nagyköveti posztra ıt és Pataki Károly-t jelölik. İ a Magyar Telekom vizsgálat miatt nem vállalta a felkérést, Pataki Károly az osztrák Prinzhorn csoport pénzügyi vezére az osztrák-magyar kapcsolatokra koncentrálva hárította el a felkérést. A berlini nagykövet, Peisch Sándor, megbízatását ideiglenesen meghosszabbították.

Straub alakította át a céget az egykori monopol-szolgáltatóból a magyar távközlés legmeghatározóbb szereplıjévé, de hozzá kapcsolódik a cég bevezetése a New York-i tızsdére és a tulajdonos Deutsche Telekom itteni vállalatainak egy csoportba szervezése is, valamint a legnagyobb, több milliárdos költségő hazai márkaváltás, a Westel–T-Mobile névcsere. 2005-ben az 50 milliárd nyereséggel mőködı T-Mobile Zrt-t beolvasztotta a vezetékes üzletágba.

Nıs, elsı házasságából egy fia (Dániel, 1974) és egy lánya (Fanni, 1977) született.

Tisztségei

• Magyar Vitorlás Szövetség elnöke 2004-tıl. • Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökségi tagja • C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány kuratóriumi tagja • Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke 2003-2007 között. 2007-

tıl alelnöke • Graphisoft igazgatóságának tagja 2007-tıl 2009-ig.

• A Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdasági Tanácsának tagja.

• Az Addict Interactive Kft. tulajdonosa 2009-tıl

Kitüntetései

• Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje, 2004 • Magyarországon Az Év Menedzsere cím, 1999 • Külföldön Az Év Vezérigazgatója cím, 2000

1

Székely Árpád Székely Árpád, a nagy Székely Bertalan fia, 1861 feb. 26-án született Marschendorfban, Csehországban, ahol atyja éppen akkoriban mővészi munkát végzett az Aichelburg grófok számára. Miután a középiskolákat Budapesten elvégezte, 1879. a Mintarajziskolába került, ahol atyjának, Schulek Frigyesnek és Rauscher Lajosnak volt tanítványa. 1885-tıl fogva atyja útmutatása mellett dolgozott, 1889-1891 Münchenben Wopfnernek és fıképp Willroidernek volt tanítványa, 1891, hazajött s Lotz mesteriskolájának lett tagja. Ebben a minıségében részt vett a pannonhalmi freskók megfestésében is. Hasonló dekoratív feladat volt a budapest-ferencvárosi templom néhány ablaka üvegfestményének tervezése. 1894. a mőegyetemen a rajz és az ornamentika tanszékén lett tanársegéd, késıbb adjunktus. Itt, fıképp Rauscher Lajosnak befolyása alatt, rézkarccal kezdett foglalkozni.

Míg eddig a dekoratív feladatok, táj- és állatképek festése körül serénykedett ; most megtalálta a neki leginkább való mővészi technikát. Nagy szeretettel vetette magát a grafikára: rézkarcot, aquatintát, litográfiát készített szorgalmasan, nagy mennyiségben s a hozzá való elıkészítı stúdiumokkal: kréta- és ceruzarajzokkal foglalkozott behatón. Egézs sor ily mőve került a kiállításokba s ilyenekre kapta 1906 Milánóban a nemzetközi iparmővészeti kiállítás díszoklevelét, idehaza pedig ugyanebben az évben a Nemzeti Szalon grafikai kiállításán a második díjat. Szerényen visszavonult s egészen a munkában elmerülı életét e két kitüntetés ékesítette fel.

Mőveinek egy részét a Szépmővészeti Múzeum grafikai osztálya szerezte meg. Olvasóink e grafikai lapok néhányát reprodukcióban látják viszont ebben a füzetben. A véletlen úgy hozta magával, hogy a boldogult mővész néhány hónappal ezelıtt maga választotta ki e pár lapot a «Mővészet»-ben való reprodukció számára, mint céljait és irányát kiválóan jellemzı mőveket. Kegyelettel iktatjuk ide e képeket, csöndes, meghitt órák szép termékeit.

E motívumok egyszerősége szépen összecsendül élete elvonultságával. Mint boldogult atyja, ı is szerette a kis pestmegyei Szadát s annak házai, udvarai, fészerei, utcái készen adták neki azt, amit karcolótője számára keresett: magyar levegıt, eredeti formákat. Szinte egészen elmerült ezekben s szíve minden szeretetét pazarolta ezekre az egyszerő, szép lapokra, amelyek fönntartják nevét.

Pedagógiai munkálkodása épp ily szorgalmas és csöndes volt s mindazok a növendékek, akik a politechnikumon vele összekerültek, kegyelettel fogják megırizni emlékét.

Szomjas György (Budapest, 1940. november 26.) Kossuth-díjas magyar filmrendezı.

Szomjas György 1940. november 26-án született Budapesten Szomjas György és

Astuto Beatrix gyermekeként.

1960-1964 között a Budapesti Mőszaki Egyetem Építészmérnöki karán tanult. 1964-

1968 között a Színház- és Filmmővészeti Fıiskola hallgatója volt.

1969-1974 között a Balázs Béla Stúdió vezetıségének tagja, a szociológiai filmprogam

egyik kezdeményezıje. Ekkor rövidfilmeket készített, asszisztensként dolgozott. 1995

óta a Magyar Film- és TV-mővészek Szövetségének fıtitkára. 1999 óta az Európai

Filmakadémia tagja.

Magánélete [szerkesztés]

1970-ben házasságot kötött Ardai Ildikó[1] textilmővésszel. Két gyermekük született;

Borbála (1982) és József (1985).

Játékfilmjei

• 1969 Szevasz, Vera! (színészként) Rendezte: Herskó János

• 1972 Magyar vakáció

• 1976 Talpuk alatt fütyül a szél (The Wind is Whistling under Their Feet)

• 1978 Rosszemberek (Wrong-doers)

• 1981 Kopaszkutya (Bald-Dog-Rock)

• 1983 Könnyő testi sértés (Light Physical Injuries)

• 1985 Falfúró (The Wall Driller)

• 1985 Változó otthonunk

• 1987 Mr. Universe

• 1989 Mulatság

• 1989 Könnyő vér (Fast and Loose)

• 1990 Kıbánya blues

• 1991 Roncsfilm (Junk Movie)

• 1994 Csókkal és körömmel (Kisses and Scratches)

• 1998-1999 Gengszterfilm (Gangsterfilm)

• 2002 Vagabond

• 2007 A Nap utcai fiúk (The Sun Street Boys)

Rövidfilmjei

• 1965 Fejek egymás között – vizsgafilm

• 1966 Vertikális motívum – vizsgafilm

• 1967 Szabad szombat – vizsgafilm

• 1968 Diákszerelem – rövid játékfilm

• 1969 Tündérszép lány – rövid játékfilm

• 1996 Falfúró 2 – rövid játékfilm

• 1999 Két videoklip a Ghymes együttessel

• 2007 Két videoklip Sebestyén Mártával és Ferenczi Györggyel

Dokumentumfilmjei

• 1969 Három király mi vagyunk – dokumentumfilm

• 1970 Nászutak - dokumentumfilm

• 1970 Lányok – dokumentumfilm

• 1971 Algyı – dokumentumfilm

• 1972 Füredi Anna-bál – dokumentumfilm

• 1973 Gyakorlatok – dokumentumfilm

• 1989 Mulatság – Téka néptánc tábor Nagykállón

• 1990 Szabad a tánc – Országos Táncháztalálkozó

• 1992 Szól a kakas már… - magyar zsidó népzene

• 1994 A szívben még megvan – portré Zerkula János gyimesi prímásról

• 1994 Rabja vagyok az életnek – portré Maneszes Márton magyarszováti

prímásról

• 1995 Pista bácsi, dudáljon kend – portré Pál István nógrádi dudásról

• 1996 Amerikába jöttem – amerikai népzenék

• 1997 Magyarország szélin – portré Jánó Anna moldvai énekesrıl

• 1997 Hej, Kisandrás – portré Gergely András kalotaszegi énekesrıl

• 2000 Neti Sanyi – portré Fodor Sámuel kalotaszegi prímásról

• 2001 Járd ki, Zsiga – portré Karsai Zsigmondról

• 2001 Megyek az uton lefelé – portré Szántó Ferenc magyarbecei muzsikusról

• 2001 A szászcsávási banda – a világjáró cigányzenekar

Díjai, elismerései

• A filmszemle díja (1984, 1986, 1990, 1993, 1995)

• brüsszeli Aranykor-díj (1985)

• Balázs Béla-díj (1986)

• a filmkritikusok díja (1987, 1989)

• a filmkritikusok B. Nagy László – díja (1993)

• Kiváló mővész (1996)

• Kossuth-díj (2005)

Szörényi László

(Budapest, 1945. március 22.) irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója.

Felsıfokú tanulmányokat az ELTE latin-görög-iranisztika szakán folytatott, 1968-ban szerezte diplomáját.

1968-ban lett az MTA Irodalomtudományi Intézetének elıbb munkatársa, 1996-tól igazgatóhelyettese majd a következı évben igazgatója. 1973-tól a Szegedi Egyetemen dolgozott: elıször az összehasonlító irodalomtudományi tanszéken adjunktus, majd docens, 1997-tıl az olasz nyelv és irodalom, ezt követıen pedig az összehasonlító irodalomtudományi tanszék egyetemi tanára. 2000-ben lett tanszékvezetı, a neolatin tanszékcsoport vezetıje.

Kutatási területe a magyarországi humanizmus, a magyarországi és az európai újlatin költészet, a XVII-XIX. századi irodalom, a XX. századi regény, valamint az élı magyar irodalom. 1982-tıl az irodalomtudomány kandidátusa, 2000-tıl az MTA doktora (1997-ben habilitált).

Szintén 1973-tól oktatott a XX. századi magyar regényekrıl az Eötvös Kollégiumban, egészen 1991-ig. 1997-tıl az Irodalomtörténeti Közlemények fıszerkesztıje.

1980 és '81 között Firenzében, 1986-ban a Columbia Egyetemen ösztöndíjas, majd 1990-ben a Bolognai Egyetem vendégtanáraként dolgozott.

1991-1995 között Magyarország római nagykövete, Máltára és San Marinóba is akkreditálva.

Tudományos mővei között jelent meg 2002-ben a Philologica Hungarolatina. Sajtó alá rendezte többek közt Faludi Ferenc: Téli éjszakák, Stein Aurél: Ázsia halott szívében címő mőveit. Az 1980-as évek közepétıl szépprózai írásokkal is jelentkezik.

Díjak, elismerések

• Toldy Ferenc-díj (1990) • József Attila-díj (1999) • Arany János-díj (2010) • Az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozata (2010) • Széchenyi-díj (2011)

Tímár Péter (Budapest, 1950. december 19.) magyar filmrendezı, forgatókönyvíró, vágó.

1968-tól amatır filmesként dolgozott, 1974-tıl filmgyári grafikus, majd trükk-készítı volt. 1984-ben végezte el a Színház- és Filmmővészeti Fıiskola kameraman szakát. 1976-1985 között a Balázs Béla Stúdió tagja volt, ahol elsı experimentális filmjeit készítette el. 1985-ben rendezte elsı játékfilmjét Egészséges erotika címmel.

Filmjei

• Zimmer Feri 2. (2010) rendezı, forgatókönyvíró • Casting minden (2008) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • A Herceg haladéka (2006) rendezı, forgatókönyvíró • Le a fejjel! (2004) rendezı, vágó • Na végre, itt a nyár! (2002) író, vágó • Vakvagányok (2001) rendezı, forgatókönyvíró • Zimmer Feri (1998) rendezı, író, forgatókönyvíró, vágó • 6:3 avagy, játszd újra Tutti (1998) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • Csinibaba (1997) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • Hajlékbemutató (1996) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • A részleg (1995) vágó • Melodráma (1991) vágó • Csapd le csacsi! (1990) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • A legényanya (1989) vágó • Hagyjátok Robinsont! (1989) rendezı, író, vágó • Mielıtt befejezi röptét a denevér (1989) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • A dokumentátor (1988) operatır • Moziklip (1987) rendezı, forgatókönyvíró, operatır, vágó • Asszociációtánc (1986) rendezı, operatır • Egészséges erotika (1985) rendezı, forgatókönyvíró, vágó • Freskó (1983) (TV film) rendezı, operatır • In flagranti (1982) operatır • Summa (1980) rendezı, operatır • Raszter (1979) (TV film) rendezı, operatır • Mozgókép-analízis (1976) (TV film) rendezı, operatır • Visus (1976) rendezı, operatır

Török András mővelıdéstörténész, kulturális menedzser

Az Eötvös József Gimnáziumban, majd a budapesti bölcsészkaron, angol-történelem-újgörög szakon folytatott tanulmányokat követıen voltam nyelvtanár, színházi tipográfus, szabadúszó fordító, a demokratikus ellenzék közkatonája, népszerő irodalomtörténeti munkák szerzıje. A rendszerváltás közben és után a 2000 címő havi lapot szerkesztettem barátaimmal. Aztán a kulturális minisztériumban, a Nemzeti Kulturális Alapnál voltam magas beosztásban, majd a Mai Manó Ház alapító igazgatója lettem. Jelenleg egy Summa Artium nevő non-profit szervezetet vezetek, amely a kultúra és az üzleti élet közelebb hozását tőzte ki célul.

Noha egész életemben szenvedélyesen érdeklıdtem Budapest iránt, 1986 mégis fordulópontot jelentett. Bécsben nászúton járva, a Shakespeare and Company boltban különleges útikönyveket vásároltam a városról - amelyekbıl az igazi várost lehet megismerni, nem csak a kulisszákat. 1989-ben jelent meg Budapest: A Critical Guide címő könyvem (németül, franciául, olaszul is, magyarul: Nagy Budapest Könyv.) Azóta nem új könyveket írok, hanem ezt az egyet írom újra, 2005-ben jelent meg a 7. átdolgozott kiadás.

Minthogy soha nem végeztem levéltári alapkutatásokat, írói munkásságom voltaképpen élısködés mások munkáján. Mindig is vonzódtam a helytörténészekhez, hivatásos és amatır Budapest-rajongókhoz. Már sok éve tervezgettem, hogy alapítok egy asztaltársaságot, akikkel havonta összejövünk. Még ma is csak tervezgetném, ha Saly Noémi, akinek megemlítettem a dolgot, nem mondja azt, hogy jó, akkor a jövı hónapban, a Centrálban. Elıször 2002 májusában találkoztunk. Ott nem volt megfelelı különterem ennyi embernek, és némi vándorlás után a Spinoza Házban kötöttünk ki. Nagyon szeretek összejönni a barátaimmal ezeken az elsı keddeken. És annak is örülök, hogy Buza Péter újraindította a Budapestet. Néha azt álmodom, hogy egy pók vagyok, nyolc lábammal egy-egy érdeklıdési területen állok: történelem, építészet, mőemlékek, szociológia, vendéglátás, fotográfia, design, internet. Budapest-könyvem révén mindegyik területen új barátokat találtam.

Szenvedélyemmé vált a város népszerősítése külföldieknek. Beutaztam sok országot, (kedvenc városaim Amsterdam, Párizs, Velence, New York), lett volna alkalmam külföldön dolgozni, de Budapest sosem eresztett. Zuglóban nıttem fel, aztán laktam a Józsefvárosban, Angyalföldön, sokáig az Ólipótvárosban, most költözünk az Újlipótvárosba. Budán csak nagyon rövid ideig laktam, nem is tudtam megszokni. Egész Budapest a szőkebb pátriám, hasonlóan ahhoz, ahogy magyarként egész Európát tekintem hazámnak.

Ungváry László (Budapest, 1911. december 8. – Budapest, 1982. szeptember 21.) magyar színmővész.

A Színmővészeti Akadémián végzett 1933-ban. A Nemzeti Színházhoz szerzıdött, amelynek haláláig tagja maradt. 1950 és 1960 között a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán színpadi mozgást tanított.

Színpadi szerepei

• Shakespeare: Hamlet (Horatio, Hamlet, Polonius) o A vihar (Ariel) o Macbeth (Banquo, Malcolm) o Sok hőhó semmiért (Benedek) o Szentivánéji álom (Oberon) o Vízkereszt, vagy amit akartok (Orsino) o Othello (Cassio) o III. Richárd (Clarence) o Julius Caesar (Julius Caesar)

• Moliere: A fösvény (Cleante) • Beaumarchais: Figaro házassága (Almaviva gróf) • Rostand: Cyrano de Bergerac (Christian) • Katona: Bánk bán (Ottó, Biberach) • Madách: Az ember tragédiája (Lucifer) • Schiller: Ármány és szerelem (Ferdinánd) • Illyés: Fáklyaláng (Görgey Artúr) • Jonson: Volpone (Mosca) • Goldoni: Mirandolia (Ripafratta lovag) • Macchiavelli: Mandragora (Timoteus)

Játékfilmek

• Az új földesúr (1935) • Varjú a toronyórán (1938) • Férjet keresek (1940) • Európa nem válaszol (1941) • Rákóczi nótája (1943) • Madách: Egy ember tragédiája (1944) • Különös házasság (1951) • Semmelweis (1952) • A harag napja (1953) • Rokonok (1954) • A csodacsatár (1956) • Csendes otthon (1957) • Tegnap (1959) • Virrad (1960)

• Három csillag (1960) • A Tenkes kapitánya I-II. (1963 - a tévésorozat mozifilmváltozata) • Fotó Háber (1963) • Az aranyfej (1964) • A pénzcsináló (1964) • Miért rosszak a magyar filmek? (1964) • A tizedes meg a többiek (1965) • A magyar ugaron (1972) • Pókháló (1973) • Kojak Budapesten (1980)

Tévéfilmek

• A Tenkes kapitánya 1-13. (1963) • Reggeli a marsallnál (1967) • Fáklyaláng (1969) • Só Mihály kalandjai (1969) • Tizennégy vértanú (1970) • Egy óra múlva itt vagyok (1971) • Kínai kancsó (1974) • Uraim, beszéljenek (1974) • Beszterce ostroma 1-3. (1976)

Díjak, kitüntetések

• Jászai Mari-díj (1953) • Kossuth-díj (1953) • Érdemes Mővész (1958) • Kiváló Mővész (1982)

Vadász Pál 1956-ban született Budapesten. Édesanyja csellótanárként dolgozott, így a klasszikus zene szeretetét gyermekkorából hozta, sıt maga is évekig csellózott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanárként végzett 1980-ban. Az egyetemi éveket követıen Ausztráliába utazott, ahol 1984-ig az IBM helyi vállalatának szoftverfejlesztési osztályán dolgozott. Egy évvel késıbb Franciaországban vállalt munkát, az ottani tudományos akadémia egyik kutatóintézeténél (CNRS France) volt informatikai szakember, majd 1986-1989 között a müncheni R+S Computer Consulting ügyvezetı igazgatójaként tevékenykedett. 1989-tıl a Montana GmbH ügyvezetı igazgatója volt, majd 1996-tól a Montana Információtechnológiai és Kommunikációs Rt. elnöke, 2000-tıl elnök-vezérigazgatója. Angolul, németül és franciául beszél. Nıs, feleségével együtt rajong az utazásért, nemrég fogadtak örökbe egy gyermeket. Interjú 2005-ben Hogyan alakult a szakmai karrierje? – Ausztráliában, mint említettem, az IBM-nél projektvezetıként dolgoztam – persze nem azonnal, mert elıbb meg kellett tanulnom a nyelvet. Segédnyomdászként kezdtem, amíg az angol nyelvet középszinten elsajátítottam, s a nyolchetes nyelvtanfolyam után mentem vissza az IBM-be adminisztrátornak. Elıléptettek, így kerültem át az informatikai osztályra, ahol programozással foglalkoztam. Késıbb projektigazgatóként váltam el az IBM-tıl és tértem vissza Európába. Franciaországban az Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales központjában informatikusként dolgoztam 1985-ben, majd 1986 és 1989 között a müncheni R+S Computer Consulting ügyvezetı igazgatója voltam. Feladatom magyar szoftverfejlesztıi kapacitások németországi importja és értékesítése volt. Késıbb egy menedzsmentkivásárlás keretében kivásároltam az üzletrészt, és megalapítottam a Montana Computer-Consulting GmbH-t. A müncheni cég a mai napig prosperál a németországi projektek magyarországi számítástechnikai bérmunkával történı megvalósításaiból. A Montana Kft. rövid idın belül a hazai informatikai piac egyik vezetı szereplıjévé vált. Forgalmunk zöme kezdetben kereskedelmi tevékenységbıl származott, majd 2000-tıl teljesen átalakult a vállalat profilja. Ma az energetika, a kormányzat, a pénzintézetek és a vegyesvállalatoknak szférájába tartozó megrendelıknek kínálunk rendszerintegrációt, szoftverfejlesztést, adatvédelmi és tanácsadási szolgáltatásokat. – Amikor 1993-ban hazajött, nem törte le a lelkesedését, hogy mennyivel nehezebb itthon üzletelni, mint Nyugaton? – Még korábban, 1986-ban, az egyik elsı élményem az volt, hogy az egyik konkurensünk megfenyegetett: kapcsolatai segítségével megakadályozza, hogy vízumot kapjak. (Korábban disszidensnek minısültem, ezért bevonták az útlevelem, s csak 1991-ben folyamodtam újra magyar papírokért.) Ezt az akadályt, majd utána sok más olyan buktatót, amely a hazai piac fejletlenségébıl adódott, sikerrel vettük, amihez sokszor kellett irányt váltanunk, mindig újat kellett kitalálni, hogy olyasmit kínáljunk, amit mások nem. Eközben sok jó nevő szakmabeli cég bukását láttuk, akik elemi problémák, készpénzhiány, drága hitelek stb. miatt mentek csıdbe.

– Az sem kísértette meg, mint néhány más korai magyar cégvezetıt, hogy gyorsan minél nagyobbra fújja fel a vállalkozását (aminek aztán látványos csıd lehetett volna a vége)? – Létezik a vezetıi szakma saját kergemarhakórja, amikor valaki azt hiszi magáról, hogy mindenható, mindentudó, tévedhetetlen. Szerencsére ez rám nem jellemzı. A Montanát végig középvállalatként képzeltük el, amely megpróbál olyan piaci résekbe betörni, amelyeket a multik szabadon hagynak. Ez még akkor is így volt, amikor 2001-ben megpróbáltunk külföldi pénzügyi befektetıt bevonni a vállalkozásba. Megkötöttük az elıszerzıdést, átvilágították a céget, megvolt jogászok jegye szeptember 14-ére, ám jött szeptember 11., és a pénzügyi befektetési alap elállt az üzlettıl. Ha ez a befektetés létrejön, akkor sem léptük volna át az ésszerő határainkat, igaz, a külföldi befektetı a pénzéért cserében részben kontrollálta volna a tevékenységünket. – Sose bánta meg, hogy visszajött Magyarországra, vagy hogy menedzserkedésre adta a fejét? – Volt néhány olyan pillanat, amikor megbántam, hogy visszajöttem, de ezek gyorsan elszálltak. Azt, hogy az informatikával foglalkozom, hogy cégvezetı lettem, nem bántam meg, bár kétségtelen, hogy ha kellıen gazdagnak születek, akkor inkább akadémiai pályára léptem volna, és most valamelyik egyetemen kutatnék és tanítanék. – Vannak önhöz hasonló korú kollégái, akik azt tervezik, átadják a cégvezetést valakinek és a jövıben hobbijaiknak élnek. Ön gondolt már erre? – Idén leszek 49 éves, és valóban azon gondolkodom, hogy át kellene adni a vállalat irányítását egy fiatalabb kollégának. Ha ezt megteszem, írni, tanítani szeretnék. – Szakmai anyagokat írna vagy valamilyen más mőfajban próbálná ki magát? – Is-is. Úgy vélem sok olyan szakmai tapasztalattal rendelkezem, amit akár óraadó tanárként, akár jegyzetek, cikkek, könyvek szerzıjeként megoszthatnék másokkal. Másrészt régóta itt motoszkál a fejemben néhány kémregény ötlete. Ezekbıl is szívesen írnék könyveket, amelyeket persze álnéven adnék ki.

Vákár Tibor Ybl-díjas építészmérnök és festımővész 1908. május 14-én született

Gyergyószentmiklóson, 1926–1930 között Magy. Kir. József Nádor Mőszaki és

Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki és építészmérnöki karán építészeti, 1930–

1932 között Magy. Kir. Orsz. Képzımővészeti Fıiskolán végez képzımővészeti

tanulmányokat.

Az egyetem utáni idıszakban, alkalmazott munkatársként részt vesz Ligeti Pál,

Molnár Farkas, Mohácsi László, Kende Ferenc, Medgyasszay István építészek

irodáinak mőködésében, majd 1936-tól a Magy. Kir. Honvédség Központi Építési

Osztálya munkatársaként katonai épületek, üdülı telepek és hadilétesítmények

megvalósításán dolgozik. 1937-tıl Budapest Székesfıváros Polgármesteri Hivatala

XIII. Magasépítési ügyosztályának mérnöke, ahol végigjárja a hivatali hierarchia

lépcsıfokait. Feladata többek között a fıvárosi köz-, és magánépületek tervezése, kis-

és bérlakások építésének, kivitelezésének mőszaki felügyelete. 1938–1940 között

Münchenben dolgozik építészként – a város új negyedeinek, majd a Német Állami

Vasúttársaság polgári épületeinek tervezésén.

1940–1943 között Kolozsvár, majd Marosvásárhely városi mérnökeként az építészeti

hivatal vezetıje. A háború után 1945-tıl a fıváros mérnökeként Budapest háborús

pusztulásának helyreállításán dolgozik, jelentısebb feladatai közé tartozik a

Budavári Palota és a vári polgárházak és mőemléki épületeinek megmentése és

helyreállítása.

1948-tól – már mint a FİTI irányító tervezıjének – a hidak és a

hídfık újjáépítése, a Duna-parti szállodasor és a Budai

fürdıcsoport kialakítása, a BNV kiállítási pavilonjainak tervezése,

a fıváros új arculatának megtervezése voltak a feladatai. Emellett,

1945–1950 között a Mőegyetem tanára az Épülettervezési és a

Városépítéstani Tanszéken, elıbb mint tanársegéd, majd mint

adjunktus.

1950-tıl a VÁTI majd a VÁTERV városrendezési munkatársaként, az ország elsı

tervfımérnökének nevezik ki, ebben a minıségben Budapest, Nagy-Miskolc,

Székesfehérvár, Ajka, Kazincbarcika, Jászberény, Gödöllı városrendezési és

mőemléki helyreállításainak tervein dolgozik. Ezzel párhuzamosan, a mőemléki és

városképi vizsgálatok keretében, 30 város és település (Miskolc, Székesfehérvár,

Veszprém, Szombathely stb.) mőemléki vizsgálatában vesz részt. 1952–1954 között a

Debreceni Tervezı Iroda vezetı építésze, ahol igazgatóhelyettesként Debrecen és

környékének városrendezési és mőemlékhelyreállítási feladatait látja el.

1957-ben a Veszprém megyei Ingatlankezelı Vállalat mőemléki csoportjának irányító

építésze, majd 1958-tól a Budapest fıvárosi HKI mőemléki osztályának

csoportvezetıje. Feladata többek között a Nagy-Budapest területén lévı mőemléki

épületek tervezése és helyreállítása. 1961–1968 között kényszerbıl a Mélyépterv

szaktestületének munkatársa, ahol mőemlékes városrendezı építészeként, ipari

épületek és víztornyok tervezési és elhelyezési feladatait kénytelen elvégezni.

1968-tól a BUVÁTI mőemléki osztályának tervezıjeként a pesti Dunapart és a

Vörösmarty tér városrendezési koncepciójának elkészítése a feladata. 1970-ben a

Néprajzi Múzeum alkalmazásában a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum népi

épületeinek felállításához készít helyszíni felméréseket, bontási és felállítási terveket,

valamint a skanzen szatmári tájegységének telepítési terveit. Ugyanakkor meghívott

szakértıként a Magyar Nemzeti Sírkert Bizottságának tagja.

1975-ben építészeti és képzımővészeti munkásságának elismeréseként Párizsban az

Association des Artist-es örökös tagjának választja. Nyugdíjba vonulása után számos

köz- és magántervezési feladatot vállal el, még 1988-ban is részt vesz a Nemzeti

Színház elhelyezésének tervpályázatán, majd 1992–1994 között a –

gyergyószentmiklósi rk. plébánia felkérésére – a Gyilkostói kápolna tervezésében.

Kimagasló építészeti életpályáját 1986-ban Podmaniczky-díjjal, 1995-ben

Mőemlékvédelemért emlékéremmel, 1991-ben Ybl-díjjal, 1995-ben a Köztársasági

Érdemrend kiskeresztjével, 2000-ben ”Budapest”-díjjal ismerik el.

Vándor Éva (Budapest, 1953. december 8.) Jászai Mari-díjas magyar színésznı.

1976-ban végzett a Színház- és Filmmővészeti Fıiskolán, a kecskeméti Katona József Színházhoz szerzıdött. 1978 és 1979 között a miskolci Nemzeti Színház, 1979-tıl 1983-ig pedig a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1983-tól 1990-ig a Józsefvárosi Színházban játszott. 1991 óta a József Attila Színház tagja. Kezdetben naiva, ma már inkább karakterszerepeket alakít. 2009-ben megkapta minden színésznı dédelgetett álmát, Shirley Valentine szerepét, amelyrıl a közönség és a kritika is elragadtatással beszél.[1]

Színpadi szerepei

• Aszlányi: Amerikai komédia....Miss Roe

• Ken Ludwig: Botrány az operában....Maria

• Gábor Andor: Ciklámen....Magda • Horváth Péter: Csao

Bambino....Anya • Csehov: Cseresznyéskert....Ljubov

Andrejevna • Eisemann Mihály: Egy csók és más

semmi....Dühös nı • Charles Webb: Diploma elıtt....Mrs.

Robinson • Moliere: A Dudás

Gyuri....Félegyházyné • Osborne: Dühöngı ifjúság....Helene • Gorkij: Éjjeli

menedékhely....Nasztya • Caragiale: Az elveszett levél....Zoe • Eisemann Mihály: Én és a

kisöcsém....Kelemen Kató • Hunyady: A három

sárkány....Julianna • Alexandre Dumas: A három

testır....Milady • O'Neill: Hosszú út az

éjszakába....Mary Cavan Tyron • Tennessee Williams: Az ifjúság

édes madara....Lucy • László Miklós: Illatszertár....Molnár

kisasszony • Breffort–Monot: Irma te édes....Irma

• Heltai–Novák: Lumpáciusz Vagabundusz....Lenke

• Neil Simon: Luxuslakosztály....Ariel; Mrs. Sitgood

• Örkény István: Macskajáték....Hus • Szép Ernı: Május....A lány • Csehov: A manó....Jelena

Andrejevna • Bródy Sándor: A medikus....Riza • Klauss Mann: Mephisto....Juliette • Mrozek: Mészárszék....Fuvoláslány • Ray Cooney: A miniszter

félrelép....Pamela Willey • Albee: Mindent a kertbe....Jenny • Beaton: Mosolykommandó....Liz • Heltai Jenı: A néma levente....Zília • Sarkadi Imre: Oszlopos

Simeon....Zsuzsi • Spiró György:

Vircsaft....Szobrásznı • William Shakespeare: Vízkereszt,

vagy amit akartok....Mária • Ben Jonson: Volpone....Canina • George Bernard Shaw: Warrenné

mestersége....Viki • Harris: Csupa balláb....Andy • Arthur Miller: Pillantás a

hídról....Beatrice • Szomory Dezsı: Szabóky

Zsigmond Rafae....Diana • Goldoni: A szmirnai

• Horváth Péter: Kilencen, mint a gonoszok....Magda

• Bertold Brecht–Kurt Weill: Koldusopera....Polly

• Katajev: A kör négyszögletesítése....Tánya

• Mikszáth Kálmán: Különös házasság....Szirmay kontesz

• Szilágyi Andor: Lássuk a medvét!....Gizus

• Szigligeti Ede: Liliomfi....Erzsi

impresszárió....Tognina • Frayn: Ugyanaz hátulról....Poppy

Norton-Taylor • Moliere: Az úrhatnám

polgár....Nicole • Csehov: Ványa bácsi....Jelena

Ivanovna

Játékfilmek

• Amerikai anzix (1975) • A kenguru (1975) • A menyasszony gyönyörő volt (1977) • A miniszter félrelép (1996) • Anarchisták (2001) • Rohatt dolog (2003) • Montecarlo! (2004) • Sorstalanság (2005) • Made in Hungária (2009) • Szinglik éjszakája (2009)

Tévéfilmek

• Csehov novellák • A gonosztevı (1974) • Gabi (1977) • Buborékok (1983) • Nyolc évszak 1-8. (1987) • Angyalbırben (1990-tévésorozat) • Szomszédok (1991) • Kisváros (1993-94) • Kalaf (1995) • Patika (1994-1995) • TV a város szélén (1998 -a TV2 tévésorozata) • Jóban Rosszban (2007 - a TV2 tévésorozata) • Süsüke, a sárkánygyerek (2001 - bábfilmsorozat) • Kilencen, mint a Gonoszok (2001) • Próba, szerelem (1995 - tévésorozat)

Vujisics Tihamér (Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975. augusztus 19.) zeneszerzı, népzenegyőjtı.

A Nemzeti Zenedében Sugár Rezsı, a Zeneakadémián Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt.

A második világháború után a Nemzeti Zenedében tanult, majd 1948-ban felvették a Liszt Ferenc Zenemővészeti Fıiskolába. Itt Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt. Nemsokkal a kommunista hatalomátvétel után a származása miatt

el kellett hagynia az iskolát és 1949-tıl a Bartók Béla Zenemővészeti Szakiskolában tanult. Ekkor kezdett el foglalkozni a zenegyőjtéssel.

A szerb anyanyelvő magyar zeneszerzı elsısorban a balkáni népek, így a szerbek népzenéjét győjtötte és népszerősítette Magyarországon (Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok). A téma iránti szeretete és rendkívüli zenei humora egyaránt megmutatkozott számos korabeli rádió- és televíziós mősorban. Mint zeneszerzı elsısorban táncjátékokat és filmzenéket írt. İ írta a Bors és A Tenkes kapitánya címő tv-sorozatok zenéjét.

Győjtött makedón, sokác, albán, perzsa, arab népzenét is. 137 filmzene, és egy opera is volt szerzeményei között.[1] Népzenekutatói munkásságának halála után megjelent dokumentuma A magyarországi délszlávok zenei hagyományai. Szabó István Koncert (1961) címő feltőnést keltı avantgarde rövidfilmjében a Duna-parton ı szólaltatta meg a zongorát.

A máig nem tisztázott damaszkuszi repülıgép-szerencsétlenség áldozata lett.

137 filmzenét szerzett, ezekbıl néhány

• Tenkes kapitánya • Bors • Princ, a katona • Az életbe táncoltatott leány • Koncert • Szép magyar komédia • A dunai hajós

Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászmővész, a századforduló hivatalos mővészetének jelentıs képviselıje, a neobarokk emlékmőszobrászat legjelentısebb mestere.

Apja porcelángyáros volt Pápán, de gyára a mostoha gazdasági viszonyok következtében pangásnak indult és csakhamar tönkre is ment. A kis György nyolc éves korában apját és anyját is elveszítette, ezért az egyik nagybátyjához került, Városlıdre. Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott elıször mintázást nagybátyja kıedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki a posztógyárában akarta ıt alkalmazni, Zala azonban csak rajzolgatott, mással nemigen törıdött. A nagybátyja végül engedett hajlamainak, és beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után elıbb a mőegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. Három évig járt az iskolába, szabad idejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelsı kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis mőve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe utazhatott a mővészeti akadémiára, ahol Edmund von Hellmer tanítványa volt. Az ösztöndíj nagyon szerény lévén, a nélkülözések ide is elkísérték. Zala György úgy segített magán, hogy a bécsi mőegyetemre járó vagyonosabb magyar fiúknak szabadkézi rajzaik elkészítésében csekély díjért segédkezett. A bécsi akadémián kezdte meg Goethe Ahasverusának megmintázását, de ezt nem fejezte be, mert nem tudott megbarátkozni az akadémia szellemével, és már egy év múlva, 1880-ban, Münchenbe utazott.

Münchenben Knabel tanárnak lett a tanítványa, és az ı vezetése alatt mintázta meg a „Fél a baba” címő kedves idillt, amely megalapozta jövıjét. A müncheni kritika igen rokonszenvesen foglalkozott a kis munkával, amely késıbb eredeti felfogásával és kivitelének szabatosságával a budapesti képzımővészeti társulat kiállításán is figyelmet keltett. Knabel halála után Max Wittmann tanárhoz került, aki korábban Izsó Miklósnak is tanára volt, és Zala tehetségét is azonnal felismerte. Wittmanntól Michael Wagmüllerhez, ennek halála után pedig Eberle Siriushoz ment, akinek iskolájából már mint kész mővész került ki.

Münchenbıl 1884-ben tért haza Budapestre, és Epreskert utcai mőtermében jeles mővek hosszú sorát mintázta meg. Így Szent Benedek szobrát, Von der Tann tábornok síremlékét és számos társadalmi és politikai kitőnıség portréját. Mindezek a mővek tisztult ízlésrıl és a jellemzési képesség nagy fokáról tesznek tanúbizonyságot. Mindezeknél hatalmasabb, meglepıbb volt az a szoborcsoport, amely Máriát és Magdolnát ábrázolta egészen új felfogásban. Az isten anyja magához emeli a lábaihoz boruló szerencsétlen nıt, és a vallás szent igéivel vigasztalja. A rendkívül kifejezésteljes csoport a müncheni képzımővészeti akadémia kiállításán általános feltőnést keltett. Még Zala tanárai meglepıdtek, és az akadémia elsırendő

érmét kicsiny jutalomnak találták, és a tanári testület külön elismerését csatolták hozzá. A szoborcsoportot késıbb kiállították a budapesti Mőcsarnokban is, ahol megkapta a képzımővészeti társulat 200 aranyas mővészi díját. József fıherceg és neje, Klotild fıhercegnı, akkoriban rendelték meg nála Mária Dorottya fıhercegnı arcképét és József nádor térdelı szobrát az alcsúti fıhercegi kápolna számára.

Az 1885-ös országos kiállításon Zala Györgyöt bízták meg a szobrászati csoport rendezésével, egyben ı volt a zsőri elıadója. Huszár Adolf elhunytával a szoborbizottság ıt kérte fel az aradi vértanúk emlékének elkészítésére. Az emlékmővet 1889-ben állították fel, és a szoborcsoport egyik alakjával, a „Harckészség”-gel elnyerte a Trefort Ágoston miniszter által alapított mővészeti nagy aranyérmet is. 1892-ben állították fel honvédszobrát a budai várban.

Következı munkái: a Csukássy-síremlék, amelyért az 1894-es antwerpeni kiállításon elsıosztályú aranyérmet nyert; Andrássy Gyula gróf szarkofágja és Andrássy Ilona grófnı egész alakos szobra a tıketerebesi mauzóleumban; Andrássy Gyula gróf dombormővő mellképe Krasznahorkán; Károlyi Gyula gróf, Angyelics Germán pátriárka, Horváth Boldizsár, Gajzágó Salamonné, Batthány Lajosné Andrássy Ilona grófnı, Gyenes László, Rickl Gyuláné, Horváth Zoltán, Jókai Mór, Szana Tamás és Kozma Ferenc mellszobrai; Beniczky Gézáné, Pekár Imréné és Meczner Józsika síremlékei. İ készítette ezeken kívül a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, a Szabadságszobor elsı díjat nyert tervezetét és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.

Mőtermében készült Andrássy Gyula gróf lovasszobra a Parlament elé. A nagy millenniumi emlékmőre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden dombormővet ı mintázott meg. A nagyszabású munkálatok egészen 1929-ig húzódtak. Közben elkészítette Szegedre Deák Ferenc szobrát, amit 1914-ben állítottak fel.

Zala ilyen nagy elfoglaltság mellett is több tanulmányutat tett Párizsba, Olaszországba, és alig volt olyan esztendı, hogy fel ne kereste volna Münchent és Németország nagyobb városait. A Magyar Tudományos Akadémia 1937-ben tagjává választotta.

Mővei

• Mária és Magdolna c. márványszobor (1884, MNG) • Aradi vértanúk Huszár Adolf által abbahagyott szobrát fejezte be (1889) • Honvédszobor 1893 Budapest, Dísz tér • Erzsébet királyné mellszobra (1901), Veszprém • Erzsébet királyné-szobor, eredetileg Arad fıterén állt, jelenleg a makói József

Attila Múzeum udvarában található • Andrássy Gyula lovas szobra, 1889-1893, Budapest • Millenniumi emlékmő, 1894 – 1929, (hat más szobrásszal kivitelezte; építésze

Schikedanz Albert)

• Erzsébet királyné szobra, 1926 Esztergom, eredetileg Erzsébet park (Jelenleg a Balassa Múzeum ırzi.)

• Csernoch János síremléke az esztergomi Szent Adalbert fıszékesegyházban (1931)[1]

• Erzsébet királyné, 1932 Budapest, Döbrentei tér[2] • Tisza István-szobor, 1934[3] • Ligeti Antal mellszobra, 1887[4] • I. Ferenc József portrészobra • Deák Ferenc szobra, Szeged, Széchenyi tér és Deák bronz mellszobra 1928,

Kehidakustány, Deák-kúria • Síremlékek (Csukássy József, 1893)

Elismerései

• 1896. június 6-án a Ferenc József Rend lovagkeresztjét kapta a királytól. • Magyar Corvin-lánc (1930) • Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.

• Szamosújvár, Állami fıgimnázium, 1899 • Eger (Széchenyi u. 17.), Ciszterci rendház és gimnázium, 1900 • Nagykikinda, Állami fıgimnázium és tornaterem, 1900 • Nyitra (Pietricka 6.), Katolikus fıgimnázium, 1900 • Temesvár (Str. Miron Cristea), Állami fıgimnázium, 1901 • Csíksomlyó, Szeminárium, fıgimnázium, internátus, 1902 • Marosvásárhely, Fıgimnázium és fıinternátus, 1902 • Békés (Petıfi S. u. 11-13.), Szegedi István református gimnázium, 1902-03 • Nyíregyháza (Szent István út 17.), Gimnázium bıvítése, 1905 • Fogaras, Állami fıgimnázium és tornacsarnok, 1907 • Gyula, Karácsony János Katolikus fıgimnázium, 1910 • Budapest Erzsébetváros, Gimnázium és internátus

• Déva, Fıreáliskola tornacsarnoka, 1894 • Pozsony (Zochova u. 1.), Állami Fıreáliskola, 1894 • Lıcse (Stefan Klurberta 10.), Állami Fıreáliskola, 1897 • Budapest (Rippl Rónai [korábban Bulyovszky] u. 26.), IV. kerületi fıreáliskola

(majd Kvassay Jenı Szakközépiskola, jelenleg azonban üresen áll:(), 1898 • Zsolna - Állami Fıreáliskola, 1912

• Kolozsvár, Állami felsıleányiskola, 1898

Szálló

• Nyíregyháza (Dózsa Gy. út 1-3.), Korona szálló, 1893-96

Katonai létesítmények

• Pécs, Hadapródiskola (elbontották), 1897-98 • Gyır, Kaszárnya terve, 1891 • Nagyvárad (Rulikovszky út), Hadapródiskola, 1897-98 • Sopron (Bajcsy Zsilinszky út), Katonai fıreáliskola (ma Erdészeti és Faipari

Egyetem), 1897-98 • Horvátverıce, Lovassági laktanya, 1900 • Pozsony, Honvédlaktanya, 1902

Kastélyok

• Szomolány, Gróf Pálffy József várkastélyának terve, 1899 • Acsa (Ságivölgyi major), Báró Prónay Dezsı kastélya, 1900 • Szob (Árpád út 19.), Luzenbacher Pál kastélyának átépítése, 1904 • Csucsa, Boncza-kastély • Tiszadob Ifj. Gróf Andrássy Gyula kastélya 1880-85

Lakóházak

• Budapest (Teréz krt. 23.), Schıja-ház, 1887

• Budapest (Délibáb u.), Kemény-ház, 1890 • Budapest (Teréz krt. 22.), Stern-ház, 1890 • Budapest (Almássy tér 15.), Alpár Ignác lakó- és irodaháza, 1891 • Budapest (Erzsébet krt. 30.), Keinz-ház, 1891 • Budapest (Üllıi út 89/a), Stroblentz-ház, 1892 • Budapest (Apostol u. 13.), Neuschlosz Ödön villája, 1898 • Budapest (Bolyai u. 11.), Alpár Ignác villája, 1899 • Budapest (Zsigmond u. 11., Lipthay u.), Bruck-ház, 1899 • Budapest (Apostol u. 11.), Neuschlosz Marcell villája, 1899 • Budapest (Andrássy út 112.), Ohrenstein-villa átalakítása, 1899 • Beocsin, Ohrenstein –nyaraló, 1900 • Beocsin, Spitzer-villa átalakítása, 1900 • Budapest (Váci u. 12.), Harkányi-ház, 1911 • Budapest (Kígyó u. 4.), Girardi-ház, 1914-16 • Budapest (Viola u. 7.), Alpár Ede háza • Budapest (Várkert rakpart 17.), 1902

Bérházak

• Gyır (Szent István út 6-10.), Nyugdíjalap bérházai, 1891 • Kolozsvár (Szentegyház u.), Status házak, 1898-1900 • Budapest (Csepregi u. 4.), Walla-bérház, 1899 • Budapest (Alkotmány u. 10.), Redlich Sámuel bérháza, 1900 • Budapest (Báthory u. 5.), Neuschlosz-bérház, 1903-04 • Beocsin, Tisztviselıház, 1905 • Budapest (Döbrentei u. 24., Várkert rkp. 17.), Harkányi Béla bérháza, 1911 • Budapest (Orczy út 41-45), Walla Rt. Bérházai, 1912

Millenniumi kiállítás épületei

• Budapest (Városliget), A millenniumi kiállítás Király-pavilon pályázat (I. díj), 1894

• Budapest (Városliget), A millenniumi kiállítás Történelmi fıcsoportja (1897-tıl Magyar Mezıgazdasági Múzeum), 1894-96

• Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás İshalászat és vadászat pavilonja, Edison kinetoskop, 1895-96

• Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Redlich-, Spitzer-, Ohrenstein-, Walla-, és Neuschlosz-pavilon 1895-96

• Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Trattner balatoni csárda, Müller cukrászda, 1895-96

Fürdıépületek

• Váradszentmárton mellett, Püspökfürdı Szent László fürdı gyógyháza, 1889 • Pöstyénfürdı (Park pasaz 3.), Kúrszalon, 1892-93 • Váradszentmárton, Félix fürdı

Gyárépület

• Budapest (Turbina u.), Eiselle (Láng) Gépgyár, 1890-91

Pénzintézetek székházai

• Budapest (Szabadság tér), Tızsdepalota (MTV Székház), 1899-1905 • Budapest (Szabadság-tér 8-10.), Osztrák Magyar Bank (Nemzeti Bank), 1900-

05 • Budapest (Roosevelt tér), Pesti Magyar Kereskedelmi Bank

(Belügyminisztérium), 1905, 1913-17 • Budapest (Deák Ferenc u. 3-5.), Pesti Hazai Magyar Elsı Takarékpénztár

(Budapesti Értéktızsde), 1909 • Budapest (Dorottya u., Wurm u., József tér), Magyar Általános Hitelbank

(Pénzügyminisztérium), 1909-13 • Budapest (Deák tér), Ankerház, 1907-1909

Posta

• Temesvár (Ion C. Bratianu), Posta, 1911-13

Jótékonysági és egyesületi épületek

• Budapest (Egressy út 73.), Gyermekmenhely (Egressy Gábor Szakközépiskola), 1901

• Budapest (Semmelweis u. 5.), Steindl-céh helyisége, 1905

Emléktáblák, síremlékek

• Kazán-szoros, Széchenyi-emléktábla, 1885 • Budapest (Kozma utcai izraelita temetı), Ohrenstein Henrik és Redlich

Sámuel síremléke, 1902 • Budapest (Salgótarjáni úti sírkert), Wechselmann Ignác síremléke, 1903 • Budapest (Kerepesi temetı - Fiumei úti sírkert), Mechwart András síremléke,

1907