‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

1

A PROFESSZOR IS CSAK EMBER… A vizsgaidőszak közeledtével újra tetőfokára kezd hágni a tanár–diák közötti feszültség egyetemünk falai között. Ilyenkor indulnak útjukra különböző rémtörténetek, egyetemi legendák vizsgákról, tanáraink könyörtelenségéről. Egyetemünk oktatóit ezek már-már valótlan, nem is emberi, kiszámíthatatlan lénnyé alakítják, kinek nincsen más öröme, mint a diákok sanyargatása. Bizony, ezen időszakban egyébként szeretett s tisztelt tanáraink vérszomjas fenevadakká változnak a diákok szemében, elvesztve emberi voltukat. Gyengébb idegzetű hallgatóinkat gyakran sodorja ez abba az örvénybe, hogy miután már jobban félnek a vizsgáztató tanártól, mint magától a vizsgatárgytól, félelemtől eltelve már képtelenek megfelelően koncentrálni, tanulni, vizsgázni, s végül legjobb indulat ellenére is menthetetlenül elbuknak… (amit persze szájhagyomány útján újabb rémtörténetként adnak tovább a diákok).

Pszichológiai tanulmányok bizonyítják, hogy a félelem leküzdésének legbiztosabb útja az, ha elképzeljük rettegésünk tárgyát mosolygós kisgyerekként. „A professzor is csak ember…” sorozatunk arra törekszik, hogy tanár és diák ellenséges viszonyát feloldva mérsékelje valamennyire a vizsgáktól félelmet. Sorozatunk első riportalanya Varga Csaba professzor úr.

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

2

– Tanár úr, ha jól tudom, ön Pécsett született, viszontagságos történelmi időszakban. Mire emlékszik vissza gyermekkorából?

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

3

– Boldognak, gazdagnak, tartalmasnak mondanám ifjúságomat, pedig

éppen nem lehetett felhőtlen. Alig eszméltem a világra, üzemünkben máris

egy menekült lengyel orvostisztet rejtegettünk. Hamarosan zsidó

bolthelyiségbérlőnk ingóságai kerültek hozzánk, amiket sajnos már csak

túlélő rokonságnak adhattunk ki. Bombázáskor bilimet pucér fenekemhez

szorítva rohantam gépszínünkön át mélypincénkbe.

Autókarosszéria-gyártásunkat nehézgépjavító hadiüzemmé alakító orosz

katonáknál megelőző korábbi zabrálásukból éppen egyik nagyszülőm

németbólyi csecsebecséi bukkantak elő. Nemsokára már kommunistáktól

üldözött MATTYASOVSZKYak ZSOLNAY-kincseit őriztük, miközben a Mecsek

szurdokaiba már magunk sem csupán kirándulni jártunk, hanem hogy

ellenünk bűnjelként felvonultatható tárgyaktól (pl. apám kitüntetéseitől)

szabaduljunk. Egy analfabéta bányász lett államosítónk és ipartörténeti értékű

berendezéseink (autótervezési és gyártási dokumentációnk, az ország első

vidéki benzinkútja) pusztítója. Járműveinkre az ÁVH vetett szemet,

nyűhetetlen (s ezért a Wehrmachtnak gyártott) Zündapp 750-es

oldalkocsisunkat egy héten belül részegen erdei szakadékba fordították.

Miután — épp a születésemet megelőző húsvétkor — tartalékos

repülőtisztként kényszerleszállással délnek induló csapataink előtt földet érve

apám akaratlanul egy bácskai falu és környéke „felszabadítója” s a hivatalos

beérkezésig tucatnyi napon át kényszerű katonai elöljárója lett, a kékparolisok

sokszor napokra a titoista határszélre hurcolva („néphadseregünkhöz”

csatlakozásra vagy besúgásra szólítva) zsarolni próbálták. Végül

mindenünkből kiforgatva bányavidékre telepíttettünk ki. Mégis boldogok

voltunk, egészségesek: a külvárosi templomi éneklés esemény lett, az

élvezhetetlenségig zavart tiltott rádióadások bújása remény, s közben

konyhakertünkben munkálkodni, kukoricásban bújócskázni, szederfát

mászni, biciklin élni maga az egészség.

– Gimnáziumba hová járt? Mennyire hatotta át politika ezeket az éveket?

– Apám cisztereinek utódához, a nagypresztízsű Nagy Lajosba kerültünk

mindhárman, noha osztályellenségként már alig megtűrtként. Voltak ugyan

nagyszerű tanárok, a kényszerű meghunyászkodás mégis undorított. Inkább

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

4

Märklin fémépítőmmel gyertyán csavarmenetet vágó esztergákat, darukat

konstruáltam, Märklin–00 villanyvasútból sokszereplős bonyolult pálya- és

menetváltozatokat fabrikáltam; titkos hittanokra jártam s turizmusnak álcázott

cserkésztáborozásokon vettem részt; konzervatóriumban BACHot úgyszólván

végigorgonáltam. Pedig lassan már hétvégém sem volt, hiszen közel három

évig egy távoli bányásztemplomban vasárnaponként hajnaltól estig négy

misét s szombatonként esküvőket kiszolgálva (olykor énekest, vonóst vagy

kórust kísérve) kántorkodtam. Püspöki tanítóképző gyakorlójából orosz

szakosításba csöppentem, s ’56 őszén másodikasként üzbég tanár tankossal

PETŐFIről beszélgethettem vagy Széchenyi-téri tüntetésen üvöltő szovjet

városparancsnoknak viszontválaszt tolmácsolhattam.

– Mikor kezdett el érdeklődni a filozófia iránt s miért döntött a jogi tanulmányok mellett?

– Orgonista, költő vagy filozófus akartam lenni, de x-es („kizsákmányoló

származású”) káderlappal sehová sem vettek fel. Életösztöntől diktáltan 13

hónapra elszegődtem István-aknára kőszénbányásznak: először fél

kilométeres mélységben, robbanásveszélyes fejtés csúszdájánál, majd

kanyargós-lejtős vájatban roppant erőkoncentrációt feltételező csillézéssel,

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

5

végül mérnökségiként akár napi többszörös leszállással, hőségben, omlásnak

indult vágatokat derékig érő vízben műszerekkel végiggyalogolva álltam a

sarat. Az üzemben alakuló KISZ saját kádereként ajánlott Miskolcra

bányaművelő mérnöknek. Látszólag révbe értem, de zsákutcaként éltem át:

őrlődtem a műszaki szárazságtól s kollégiumi sivárságtól akkor is, ha fél

napokra a városba, a megyei könyvtárba menekültem, hogy például JÓZSEF

ATTILA egzisztencializmusáról értekezzem. Mentőkötelet végül BIHARI OTTÓ

pécsi dékán dobott felém, és december végén már római jogból jelesen

abszolváltam. Építményem hirtelen mégis összeomlott, mikor néhány hét

múltán százvalahány papot „ifjúság megrontása” cinikus vádjával

letartóztattak. CSONKA FERENC belvárosi káplán, gyóntatóm házkutatásakor

megtalálták nála kölcsönadott természettudományi (!) könyvemet s néhány

verskezdeményemet. Látókörbe kerültem, s egy szakmunkásképzőből

politikai nyomozóvá avanzsált brutális figura heti többszörös megfélemlítő

vallomásíratással s kihallgatással, fenyegetéssel hónapokon át kínlatott, hogy

vádat fogalmazhasson ellenem. Vergődésemet senkivel sem oszthattam meg.

Éjjelenként még otthon is konspirálva fényképeket, könyveket, egy

„ellenforradalmat” leleplező kiállítás tárlójából szerzett emigráns

folyóiratokat, ’56-os plakát- és újsággyűjteményemet, naplómat égettem. Míg

bajban voltam, barátaim köddé váltak. Részvétlen közömbösségüket

fájdalommal (de életre szóló tanulsággal) éltem át, úgyszólván

visszavágyódva korábbi bányásztársaim, a magyar proletárvilág faragatlan s

elviselhetetlenül csúnya szájú, mégis oltalmazóan szolidáris természetes

emberségéhez. Hosszú idő múltán, amikor formálisan idéztek a rettegett

politikai osztályra, letartóztatásomra számítottam. De egy gépelményt tettek

elém, amelyet aláírva a Btk. 60. §-a jegyében tudomásul kellett vennem, hogy

noha részt vettem népköztársaságunk megdöntésére irányuló szervezkedésben

(!), a társadalomra veszélyesség elmúltával a hatóság nem kíván eljárni

ellenem.

– Ön is abba a legendás korosztályba tartozik, melyben egy-egy évfolyam számos rendkívül tehetséges jogászt termelt ki. Miképpen teltek egyetemi évei? Kötött itt életre szóló barátságokat?

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

6

– Folyvást elvágyódtam: pesti bölcsészetre, francia–filozófia szakra.

Csaknem menetrendszerűen stoppoltam, hogy a Váci utcai

Muskátli-presszóban lázadó művészlelkű (rendőrileg szintén figyelt)

barátaimmal együtt lehessek, a Nemzeti Múzeummal közös Széchényi

Könyvtárban Pécsett hozzáférhetetlen egzisztencializmust s freudizmust

olvashassak, az Oktatásügyi Minisztérium Marxizmus–Leninizmus

Főosztályán (valótlan indokkal ugyan) utalványt nyerhessek a modern

analitikus filozófia számozott példányokban hozzáférhető fordításainak

megvásárlására. Otthon naponta öt-tíz levelet indítva széleskörű nemzetközi

levelezést folytattam, hogy könyvéhségemet csillapítsam. Éjjel-nappal

olvastam, jegyzeteltem, vitáztam. Éppen csak a jogi kar szelleme nem érintett

meg — BENEDEK FERENC romanista intellektualizmusát kivéve —, pedig

életemben először jegyeim szerint is kiemelkedő tanuló lettem, régi

zeneiskolai közösség nyomán együtt készülve SÓLYOM LÁSZLÓval: kizárólag

vizsgák idejében és céljából érezve magunkat jogásznak. Második évben a

szovjethazából partizánként visszatért filozófiaprofesszorom ablakból a

rendőrségre mutatva adta sajnálattal tudtomra, hogy demonstrátor nem

lehetek. Két év múltán, az elméleti jogtudomány izgalmára ráébredve

legfeljebb belakhattam magam a tanszékre: nélkülözhetetlenként

búvárkodtam, írtam, fordítottam, sőt SZOTÁCZKY professzor bizalmából

vizsgáztattam, de aktív megfigyeltként egyetemen nem maradhattam.

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

7

– Mondana nékünk valamit professzor úr a családjáról, feleségéről és gyermekeiről?

– Zenészbarátomnak köszönhetem feleségem megismerését, aki

zongoratanárnak készült, hasonló (bár irodalmibb) olvasmányi érdeklődéssel,

s elkötelezve a régi muzsika iránt. Pécsről elűzetve, akadémiai fizetésemet

felemésztő albérleti tengődéssel, majd saját honteremtés kényszerében

kényszerülve nélkülözésre, de az egymáshoz ragaszkodás szeretetében

alapoztuk meg családi életünket. Immár 35 éves fiúnk, két óvodás ikerlány

apja, művészettörténészként indult, ma múzeumi, egyetemi, kulturális

beruházások tanácsadója (általuk képviselt cég tárlójában nyugszik a Szent

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

8

Korona, s ajándékukban megkerülése óta a Vizsolyi Biblia); lányunk 26 éves,

a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának humanitárius jogi szakértője.

– Professzor úr rendkívül sokat utazott. Hová térne újra szívesen vissza? Miféle élményt érzett leginkább meghatározónak külföldi útjai során?

– Ausztráliától Japánon, Skócián, Olasz- és Németországon át az

Egyesült Államokig mindenütt boldogan lubickoltam, ahol kellően gazdag,

tematikus csoportosításban polcról szabadon hozzáférhető interdiszciplináris

gyűjteményben kutatva hasonló módszertani problémákkal vívódó akár

természettudományi kollégákra bukkanhattam. Itthon ilyesmire nem éreztem

még lehetőséget, korszerű nagykönyvtárunk sincs.

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

9

– Mi az, amire a tanár úr — tudományos munkásságát nem említve — életében a legbüszkébb?

– Az ország kétszeres megszállásából kinőtt szégyenletes kollaboráns

diktatúra vagy prostituálta alattvalóit, vagy az élet kis dolgaiban is

egzisztenciális vízválasztót láttató erkölcsi komolyságra késztetett válaszul.

Családom, melybe beleszületettem, majd amit magunk teremtettünk, ennek

átélésére épült. Olyasmi ez, ami elhivatottságot s tartást ad, csalódástól mentes

biztonságot. Aligha van az életben nagyobb adomány, mint a morális készség.

– Ha valami személyeset tanácsolhatna diákjainknak, úgy mi lenne ez?

– Hit, erkölcsi tartás, hivatás, méltó élettárs: ezek hiányában aligha van

értelme másnak; ezek birtokában pedig kitartó munkával úgyszólván bármi

elérhető, ami valóban fontos.

‘A Professzor is csak ember… Dr. Varga Csaba – kicsit másképp’ [Gurbán Györgyi interjúja] Ítélet [A PPKE JÁK hallgatóinak lapja] VI (2003. nyár) 4

10

GURBÁN GYÖRGYI