1985 Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZÁNAK EMLÉKEI PANNONIÁBAN

(EMLÉKKATALÓGUS)

TÓTH ISTVÁN

A Pannónia vallási életében szerepet játszó jelentősebb orientális kultuszok közül mindmáig a Ky-bele és Attis tiszteletére vonatkozó emlékeket részesítette legkevesebb figyelemben a kutatás. Míg az egyiptomi istenségek, Mithras vagy Iuppiter Doli-chenus kultusz emlékei több katalógusszerű összeállításnak képezték már tárgyát, addig a kisázsiai istenanya és öncsonkító szerelmese pannóniai tiszteletére vonatkozó emlékek módszeres összegyűjtése még egyszer sem történt meg.

A század elején H. Graillot monumentális műve természetesen áttekintette az akkor elérhető pannóniai emlékeket is (p. 486 f. Anm. 1-2.), ám ez az áttekintés - főként a magyarországi publikációk hézagos és véletlenszerű volta miatt - igen hiányos volt. Témája szabta keretei között érintette a kultusszal kapcsolatba hozható kőemlékek egy részét A. Schober síremlék-corpusa (Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923.) is, számos, elméletileg is fontos megállapítást téve a síri Attis ábrázolások ill. a sír-szimbolika más, ide vágó képtípusai tekintetében. Két, a pannóniai keleti vallások egészével foglalkozó disszertáció (R. Marie, Anticki Kultovi u nasoj zemlji. Beograd 1933. ill. Veidinger) közölt vázlatos emlékkatalógust, sajnos igen hiányosan és számos hibával. A leideni EPRO sorozat 2. köteteként jelent meg 1962-ben Z. Kádár, Die kleinasiatisch-syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn с rövid áttekintése, ez a munka azonban, mint a címe is jelzi az egykori Pannónia provincia területének csupán töredékét fogta át. Ezen túlmenően Kádár a Magna Mater kultusz emlékei közül teljesen kirekesztette a sepulchrális vonatkozású darabokat, ill. az ide vonatkozó kőemlékek jó részét is. - Néhány évvel később R. M. Swoboda közölt egy, Pannónia egyes lelőhelyeit is érintő, összeállítást a mai Szlovénia területén előkerült emlékekről (BJ 169. 1969. 196 ff.). - Ugyancsak az EPRO sorozat keretében jelent meg P. Selem kiváló katalógusa (Les religions . . . ) a Dráva-Száva közé eső pannóniai terület keleti vallási emlékanyagáról, beleértve természetesen a Magna Mater - Attis kultusz tárgyi emlékhagyatékát is. Ez a munka már az EPRO sorozat újabb szerkesztési elvei szerinti rendszerben, katalógus formában hozza az emlékeket, s figyelme kiterjed az ún. kisleletekre is.

Kádár és Selem munkája együttvéve sem jelenti azonban azt, hogy most már a római Pannónia egykori területének nagy részére nézve együtt van a Magna Mater - Attis tisztelet emlékanyaga, mivel a két kötet megjelenése között eltelt két évtized, valamint a kötetek rendkívül eltérő szerkesztési elvei következtében a két területről mind mennyiségében, mind pedig jellegében igen eltérő emlékanyagot ismerünk.

Az alábbi katalógus - egy nagyobb munka előtanulmányaként - egyrészt az ókori Pannónia egész területéről ismeretes idevágó emlékanyagot kívánja számba venni, másrészt egységes szempontok alapján kívánja a figyelembe veendő emlékek körét kijelölni.

A kiválasztás szempontjai a következők voltak: A) Felvettük a katalógusba a Magna Mater nevé

re dedikált valamennyi feliratos emléket, akkor is ha az az istennő másutt elő nem forduló megnevezését tartalmazza (5. szám), vagy ha az csak áttételesen, analógiák alapján vonatkoztatható az istennő kultuszára (8. szám). - Attis nevére szóló feliratos dedikációt Pannóniából ma nem ismerünk.

B) Felvettük a katalógusba Magna Mater valamennyi ábrázolását, méretekre, anyagra való tekintet nélkül. Ugyancsak felvettük a katalógusba azokat a tárgyakat, amelyek az istennő kultuszának valamely jellegzetes kultusztárgyát (pl. phrygiai kettős aulos: 29. szám) ábrázolják, még akkor is, ha a tárgynak a kultuszhoz való kapcsolata bizonytalan.

C) Felvettük a katalógusba Attis valamennyi szobrának ábrázolását, beleértve a síremlékekhez tartozó Attis tristis képeket is. - Ez utóbbi lépésünk bizonyos indokolásra szorul. Graillot számára még nem volt kétséges, hogy ez az emlékcsoport a kultuszra vonatkozó emlékanyag szerves részét képezi. Később, főként A. Schober hatására, a kutatásban uralkodóvá vált az a nézet, amely szerint a síremlékeken többnyire párosával ábrázolt Attis tristis immár semmiféle vallási tartalmat sem hordozó, pusztán dekoratív funkciójú figuraként került kifa-ragásra. Ennek ellenére a jelenlegihez hasonló katalógusok szerzői sok esetben következetlenül jártak el: bár elvileg kizárták az adott emlékcsoportot е9У_е9У esetben mégis kivételt tettek (Selem 211.

A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 29 (1984): 127—161. Pécs, Hungária, 1,985.

128 TÓTH ISTVÁN

Nr. 19.; 275 f. Add. Nr. 2. = itt: 115-116. számok). De maga M. ]. Vermaseren is, a kultusz emlékeinek monumentális Corpus-ában számos síri Attis ábrázolással ellátott síremléket közöl (CCCA III-IV. passim).

Ezen túlmenően pedig, ha elfogadjuk is Schober és követőinek érvét, miszerint ez az ábrázoláscsoport puszta dekoratív funkciót töltött be, akkor sem látunk elegendő okot az egyes tárgyaknak az emlékek köréből való kirekesztésére. Ezt három okkal is célszerűnek látjuk megindokolni. (1) A sír, ill. a hozzá kapcsolódó síremlék az antikvitásban per excellence vallásos jelenség - (vö. A. Brelich, Aspetti délie morte nell' incrizioni sepolcrali deli' Imperio Romano. Bp. 1937. Diss. Pann. I : 7. p. 76 ff.). Ennek következtében a síremlékre még ún. dekoratív céllal sem kerülhetett semrni olyan ábrázolás, amely ne lett volna egyben vallási tartalom hordozója is. Lehetséges, hogy ezek a tartalmak a 2 - 3 . század provinciális viszonyai között már elhalványultak, lehetséges, hogy a sírkövek megrendelői nem voltak beavatottjai Kybelé és Attis minisztériumának, lehetséges, hogy egyes területeken ezek a sírkövek sorozatban, mintakönyv alapján készültek, de mind ezzel szemben bizonyos, hogy a sírkövek felállítói nem rendeltek önmaguknak, vagy családtagjaiknak olyan síremléket, amelynek dekorációja ellentétben állt volna saját túlvilágképzeteikkel. (Triviális modern példával élve: egy vegyes vallású mai város temetőjében járva bizonyosak lehetünk benne, hogy a kereszttel díszített síremlékek halottai keresztények - és nem zsidók, vagy mohamedánok - voltak, legfeljebb azt nem dönthetjük el, hogy a kereszt alatt nyugvó halott buzgó vallásos, vagy vallásilag közömbös személy volt-e, ill. az iránt maradhat kétségünk, hogy a halott római vagy görög rítusú felekezethez tartozott-e, vagy esetleg lutheránus volt. De tovább fűzve a modern példát: a magyar Alföld városaiban még abban is bizonyosak lehetünk, hogy a kereszttel díszített sír halottja csakis a fenti három felekezethez tartozhatott és nem lehetett pl. kálvinista, vagy unitárius.) Azaz, megítélésünk szerint egy Attis tuneraire-rál díszített síremlék halottjától semmiképp nem lehetett idegen az a vallási tartalom, az a túlvilágelképzelés, amelyet a pusztító erejű Kybele istennő szerelméért önmagát elpusztító Attis alakja képviselt az antik gondolkodásban (vö.: A. Brelich in: Laur. Aqu. I. Bp. 1937. Diss. Pann. II : 10. 132 f). Ugyancsak lényeges érvnek érezzük, hogy (2) az Attis ábrázolások jelentős része birodalomszerte olyan díszítő funkciót hordozó tárgyakon - applikációk, kancsófülek stb. - fordul elő, amelyek esetében a kultikus (rituális) rendeltetés ugyanúgy nem választható el a dekoratív szándéktól, mint a síremlékek Attis tristis figurái esetében. Ha Schober érvét elfogadjuk (im. p. 213.), miszerint az alak megkettőzése a puszta dekorativitás irányába tolja el a kép

értelmezését, akkor ugyanilyen alapon ki kellene zárnunk az emlékek soraiból a zombai tripust (109. szám, vö. 55. szám is.), ahol három Attis protomé díszíti a lábakat, vagy más, ugyancsak applikációs célt szolgáló tárgyakat is. (Nem is beszélve arról, hogy módszertanilag milyen helytelen volna pl. katalogizálni a brigetiói Attis-fejet, amely önmagában nem, csak a zombai tripus-szal való összevetésben árulja el, hogy eredetileg egy ugyanolyan háromláb egyetlen megmaradt applikációjáról van szó!)

Végül, nem elhanyagolható érvnek érezzük az Attis funéraire ábrázolások számításba vétele mellett, hogy (3) ezek az egyszerű faragványok számos értékes ikonográfiái információt hordoznak, amelyeket az isten ábrázolásainak vizsgálata joggal hasznosíthat.

D) Az ún. kisleletek köréből íigyelembe vettük a fenyőtoboz formájú mécseseket, abból a megfontolásból, hogy azok akár áldozati, akár sepulchrális használat esetén közvetlenül a kultusz szolgálatában állottak. Ugyanakkor nem vettük íigyelembe a fenyőtobozzal díszített viseleti tárgyakat (pl. csonthajtűk), mivel az ezekhez esetlegesen kötődő vallásos képzetek igen bizonytalanok. (Az ide vágó apró tárgyak összegyűjtése, a publikáltság mai fokán, amúgy sem lehetne illúziónál több.)

A fenyőtobozzal mint szimbólummal kapcsolatosan még meg kell jegyeznünk, hogy nem vettük figyelembe azokat a síremlékeket, amelyeken ez a szimbólum önmagában - tehát a Kybele-Attis tiszteletére vonatkozó jelzések nélkül szerepel. Ezt azzal indokoljuk, hogy a fenyőtoboz, mint a pusztulásból kisarjadó új élet szimbóluma egy síremléken, önmagában legfeljebb általános képzeteket idézhetett fel, a vallási tartalom konkrét megnyilvánulása nélkül. (Cf. Fr. Cumont, Les symboles funéraires. Paris . . . . )

E) Nem vettük fel a katalógusba a pannóniai síremlékeken gyakorta előforduló úr. „áldozati jele-net"-et. (Ezekre 1. összefoglalóan Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. Rég. Füz. 11:5. Bp. 1959., további példák és interpretatio : Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 107. f.) Ennek az emlékcsoportnak a Kybele-Attis kultuszhoz való kapcsolata, bár gyanítható, de korántsem bizonyítható, s a jelen munka keretein messze túlnőtt volna az itt felmerülő kérdések részletes vizsgálata. (Megjegyzésre méltó, hogy az idevágó emlékeknek a keleti vallásokhoz fűződő kapcsolataira már Fr. Cumont felfigyelt [Les symboles funéraires ), a későbbi kutatások pedig alig fordítottak figyelmet erre az emlékcsoportra.) Kivételt képezett ezen az emlékcsoporton belül az a két relief (60. szám: Tata, ill. 104. szám: Intercisa), amelyek más összefüggések miatt, megítélésünk szerint egyértelműen a kisázsiai kultuszok sepulchrális vonatkozásai körébe tartoznak.

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNONIÁBAN 129

F) Függelékben közöljük azokat a jól ismert, oroszlános síremlék-oromzatokat, amelyeknek a keleti vallásossághoz fűződő kapcsolatai kétségtelennek látszanak, ám meglehetősen bizonytalan, melyik konkrét kultuszhoz kell kötnünk őket. (Az itt felmerülő konkrét kérdések részletezését 1. a Függelékben.) A szóban forgó tárgyak alapvető szimbolikái tartalma - kosfejet marcangoló oroszlánok alakja - mindenesetre sokkal inkább a Kybelé-At-tis kultusz körébe utalja ezeket az emlékeket (ugyígy Schober, im. 214.), mint amennyire az újabban elterjedt felfogás által vallott „Serapis-maszk" alapján az egyiptomi vallásosság körébe.

E síremlék-oromzatok egyébként, meggyőződésünk szerint, egy olyan sajátos sepulchralis syncre-tismus körébe tartoznak, amelyek több keleti kultusz szimbólum-köréből merítik ábrázolásaik motívumait, s azt bizonyítják, hogy a császárkori provinciális társadalom vallási tudata számára nem any-nyira az egyes keleti kultuszok (esetleg: misztériumok) specifikuma volt fontos, hanem az e kultuszok által, a római felfogással szemben meglehetősen egységesen képviselt új tartalom: a feltámadás, a halál utáni új élet gondolata. S ebben a tekintetben egy 2 - 3 . századi pannóniai polgár számára - úgy tűnik - fontosabb volt maga a gondolat, mint az, hogy ezt a gondolatot konkréten melyik hellenisztikus vallás (vagy: misztérium) közvetítette számára.

G) Különös, ellentmondásos problémát jelent Pannóniában a Kybele-Attis kultusszal esetleg kapcsolatba hozható theophor személynevek kérdése. Ezek tekintetében már Graillot, ill. Hepding (Attis, seine Mythen und sein Kult. Gießen 1903. 126. ff.) megállapította, hogy mind Kybele, mind pedig - főképp - Attis nevéből számos olyan személynevet képeztek, amelyek a görög-római világban a név viselőjének a kultuszhoz való közeli kapcsolódását bizonyították. Újabban R. Turcan fejtette ki e témával kapcsolatos nézeteit (Les religions de l'Asie dans Vallée du Rhône. EPRO 30. Leiden 1972. 53. f.) az A(t)tius, Attinus etc. neveket egyértelműen theoptor jellegűnek minősítvén. Turcan nézeteit megismétli P. Selem is, aki a dél-pannóniai emlékanyagban - némileg következetlenül - a kultusz emlékei közé sorolja a szóban forgó személyneveket. A témával kapcsolatosan két alapvető tényt kell leszögeznünk: 1) A kelta névadásban gyakori At-, Att- szótőnek nincs közvetlen köze Attis nevéhez, az ebből a gyökből képzett kelta személynevek tehát nem sorolhatók a kultusz emlékei közé. (vö.: Holder, Altceltischer Sprachschatz. Leipzig 1896.1. 272. ff.) E kelta gyökerű névadás mind Pannóniában, mind a szomszédos területeken (Észak-Itália, Noricum, Dalmatia) nagy gyakorisággal fordul elő (A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. 165.), az e körbe vágó nevek tehát nem vonhatók minden más megfontolás nélkül vizsgálataink körébe, (vö.

pl. alább a Selem, Les religions 202. Nr. 9. = CIL III 10 848. sz. felirattal kapcsolatban mondottakat.)

(2) Ugyancsak lényeges különbséget jelent a római császárkori névadásban a nomen gentile ill. cognomen kettőssége. A nomen gentile, mint öröklött, vagy felvett névelem, esetében a név jelentésének szinte semmi jelentősége nincs. (Különösen akkor, ha az adott esetben ez a név a fentiekben jelzett kelta nyelvi összefüggést mutatja.) A cognomen viszont - nem kelta nyelvi környezetben! - már utalhat a név viselőjének, ill. családjának vallási kapcsolataira. (Vö. : I. Tóth, Studia Aegyptiaca 3. 1977. 150.)

Az alábbi katalógusban - az itt jelzett problémák összetettsége miatt - azt az elvet követtük, hogy a személynevet önmagában soha nem tekintettük a kultuszhoz fűződő kapcsolat bizonyítékának. Ha azonban a szóban forgó tárgyon más jel (pl. Attis Tristis ábrázolás vö. pl. 9., 75. szám) is előfordul, akkor a névadás tényét külön, pozitív adatként is számításba vettük.

*

Katalógusunk összeállításánál az elérhető legnagyobb teljességre törekedtünk. A számunkra elérhető múzeumok közül egyedül az Aquincumi Múzeum (Budapest) esetében érzünk hiányosságokat: itt ui. a rendezés alatt álló kőtár anyagában feltehetőleg maradt olyan tárgy - töredékes sírkő, ill. más Attis íuneraire ábrázolás - amely elkerülte a figyelmünket. Az egykori Pannónia múzeumai közül egyébként a mai Ausztria területére eső múzeumokat nem volt módunk meglátogatni, az ott őrzött emlékek leírása így csak irodalmi adatokon alapul.

A katalógus beosztása a következő: A tételszámot a tárgy megnevezése, anyagának

meghatározása, méretadatai követik. — Gondolatjel után a lelőhely, esetleg a lelőkörülmények és az előkerülés évszáma, - majd a jelenlegi őrzési hely és az Inv.-Nr. adatai állnak. Elveszett, lappangó, vagy megsemmisült darabok esetében ezt az utolsó őrzési hely, ill. régi leltári adat helyettesítti. Bizonytalan lelőhelyű darabok esetében utaltunk a gyűjteményi proveniencia-adatokra is, a biztos lelőhelyek esetében ezt mellőztük.

A lelőhelyek sorrendje délről északra, ill. kelettől nyugat felé halad, elkülönítve egymástól a két pannóniai tartomány lelőhelyeit. Mivel a Pannónia superior és Pannónia inferior között húzódó határvonalat az évszázadok során több alkalommal módosították, ill. mivel a közigazgatástörténeti kutatás ma több ponton is vitatja e határ pontos vonalát — s mivel magunk e munkában nem éreztük magunkat kompetensnek a vitában állást foglalni - külön-külön feltüntettük a 214-es Caracalla-féle határmódosítás előtti és utáni állapotot, megadva a határ-

130 TÓTH ISTVÁN

módosítás kérdésében ütköző nézetek irodalmi adatait is (;. Fitz, Alba Regia 14. 1975. 351 ff.; 16. 1978. 71 ff.; A. Mócsy, Arch. Ért. 103. 1976. 29 ff.) - A teljesség kedvéért Pannónia superior anyagához soroltuk Emonát és környékét, jóllehet ezt a várost és territóriumát igen korán Italiához csatolták. (Vö.: ; . Sasel, RE Suppl. XI, 540.; A. Mócsy Pannónia and Upper Moesia. London 1974. 94.)

Az emlékek keltezésére csak azokban az esetekben tettünk javaslatot, amikor azt akár közvetlen, akár közvetett adatok alapján megalapozottnak éreztük.

Azokat az emlékeket, amelyeket a korábbi kutatás véleményével ellentétben kizártunk az emlékanyag köréből, mindig a lelőhelynél, de sorszámozás nélkül, a sorszámozott emlékektől csillaggal (*) elválasztva soroltuk fel.

Pannónia superior

lg 1. Mészkő sir oltár. M. 88, Sz. 62, V. 40 cm. - Lh.: lg, a Sonegg kastély kápolnájának alapozásakor, 1816 előtt. - Narodni Muzej, Ljubljana, Inv. - Nr. 120.

írod. : CIL III 10738. cf. p. 2328 26. - A Müllner, Emona. Arch. Studien aus Krain. Laibach 1879. Nr. 7. - Arch. Ер. Mitt. 5(1881) 125. - Waltzing, Corporations III. 104. Nr. 329. - Graillot, 487, - Veidinger Nr. 207. - R. Marie, Anticki kultovi u nasoj zemlji. Beograd 1933. 78, - AIJ I. 127. - R. M. Swoboda, BJ 169 (1969) 196. Nr. 1. - Selem, Les religions 196. f. Nr. 1. Pi. XXXII.

C(aius) Bassidius C(ai) i(ilius) Cl(audia tribu) / Secundus aed(ilis) i(ure) d(icundo) / bis q(uaestor) p(ecuniae) p(ublicae) U vir i(ure) d(icundo) patr(onus) I coll(egii) dendroto(rum) /5 praeiectus et I patrónus coll(egii) / centonariorum / II vir i(ure) d(icundo) q(uin)q(uennalis). „Weihinschrift" Swoboda, tévesen. 2: ND ligatura 9: qu(in)q(uennalis) Selem, tévesen.

Az emlék keltezése, a részletező névforma, a tribus megjelölése alapján az 1. századra, esetleg a 2. század első felére tehető. (Vö: A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959.)

Novo Mesto 2. Fenyőtoboz formájú mécses. Sárga terracotta. H. 7,2 átm. 4,2 M. 4,4 ст. - Narodni Muzej, Ljubljana, Inv. - Nr. 1572.

írod.: Iványi 3694. Taf. LIV, 10.

M. F. Squarciapino, I culti orientali in Ostia. Leiden 1962. 17. Nr. 4. - Vermaseren, CCCA III. 436. Pl. CCLXXV.

E M O N A (Ljubljana, Laibach) 3. Márvány oltár. M. 48, Sz. 24 cm. - Lh: St. Jakobsplatz, a híd melletti ház alapjából, 1898. - Narodni Muzej, Ljubljana, Inv. - Nr. 46.

írod.: CIL III 143548. - Argó 6(1898) 72. - Premerstein - Ruter, Röm. Straßen und Befestigungen in Krain. Wien 1899. 38. Nr. 3. - Graillot. 487. - R. Marié, Anticki kultovi 76. - Veidinger Nr. 208. - Swoboda, BJ 169 (1969) 198. Nr. 3. Abb. 2. - Vermaseren Cybele and Attis 143. - Selem, Les religions 197. Nr. 2. Pl. XXXIII.

A szellőzőnyílás előtt függesztőfül. - Hasonló mécsesek Italiából is ismeretesek, egy ostiai példa:

1. kép. Clódia Clementilla oltára Emonából (3. szám) Abb. 1. Der Alter von Clódia (Clementilla aus Emona

(Kat.-Nr. 3.)

MAGNA MATER ÉS ATTIS

Abacusa és párkánya lefaragva, alja hiányzik. A felirat egyszerű profilált keretben: M(atri) d(eum) M(agnae) j Clódia / L(uci) í(ilia) / Clementill la.

A szép betuformák, valamint a Clóiia szóban használt apex alapján a felirat az 1. századra keltezhető. Clódia Clementilla valószínűleg rokona volt a CIL III 3838 = Al j 152. sz. feliraton megnevezett L. Clódius C. i. Ve1 (ina tribu) Alpinus-nák és fiának C. Clódius L. 1. Cla(udia tribu) Clémens-nak. „Der Vater gehört noch zu Tribus von Aqui-leia, der Sohn ist aber schon Bürger von Emona und gehört zur Tribus Claudia." (A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. p. 201. Nr. 2/22.)

4. Kis oltár töredéke. Alsó része hiányzik. M. 29, Sz. 20 cm. — Lh.: Ljubljana, „auf dem deutschen Grund" (1888). - Narodni Muzej, Ljubljana, Inv. - Nr. 61.

írod. : CIL III 10764. - Graillot 487, - R. M. Swoboda, BJ 169 (1969) 197. Nd. 2. Abb. 1. - Vermaseren, Cybele and Attis 143. - Selem, Les religions 199 f. Nr. 5. Pl. XXXV.

Díszítetlen abacus és párkány. A felirat sima léckeretben : Miatti) Maqn(ae) / [Petjronia / [? Ingenjua / „Bruchstück einer Grabara" Swoboda, tévesen. 1. sor: [Matrji Magne(ae) Selem alap nélkül. 3. sor: a kiegészítés provizórikus, cf. A. Mócsy, Nomenclator 395 f.

2. kép. Oltártöredék Emonábcl (4. szám) Abb. 2. Altar-Bruchstück aus Emona (Kat.-Nr. 4.)

KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 131

5. Mészkő oltár. M. 41, Sz. 40, V. 26,5 cm. - Lh.: Ljubljana, „na Mirju", Haus VI. W. Schmid ásatása 191 l-ben. - Narodni Muzej, Ljubljana, Inv. - Nr. 83.

írod.: O. Cuntz, Jb. f. Altertumskunde 7(1913) 204. Nr. 10. Abb. 11. - Veidinger Nr. 209. - R. Marié, An-ticki kultovi 72 f. - AIJ 162., cf. Sasel, IL Jug 1. p. 4*. - E. Hohl, Philol. Wochenschr. 62(1942) 26. - R. M. Swoboda, BJ 169(1969) 198. Nr. 4. - Selem, Les religions 198. Nr. 3.

Egyszerűen profilált, bal felső sarka sérült. Orae(a)e / ex imp(erio) / M(atris) d(eum) M(ag-nae) I L( - ) A( - ) P( - ) .

3. kép. Az Orae(a)e dedikált oltár Emonábcl (5. szám) Abb. 3. Der den Orae(a)e dewidmeter Altar aus Emona

(Kat.-Nr. 5.)

1. sor: személynévnek tekinti Cuntz-, Oraeae tévesen AIJ.; Oraee = ' ügoúr] = 'die Schöne' AIJ, Selem megalapozottan; Orae(a)e Hohl, Swoboda, Selem.

3. sor.- M. D. M. a dedikáló nevének rövidítése, AIJ; M(atri) d(eum, - eorum) M(agnae) Cuntz, Marié, Swoboda, Selem.

4. sor: l(ibens) c(nimo) p(osuit) egyhangúlag. Az 1. sor értelmezésében HoíHler és Saria javas

lata (AIJ) tökéletesen kielégítő: az általuk felhozott példák mellett 1. még Hepdinq 123. és Graillot, s.v. A dedikáció mindenesetre igen ritka: a CCCA eddigi kötetei (I-IV) nem tartalmaznak epigráfiai analógiát. A 3. sor értelmezése tekintetében az AIJ

132 TÓTH ISTVÁN

elfogadhatatlan javaslatán kívül nem értünk egyet a továbbiak dativus olvasatával sem: a szöveg itt mind tartalmi, mind grammatikai alapon genitivus olvasását indokolja. - A 4 , sor három betűje esetében pedig vagy a dedikáló nevének kezdőbetűit, vagy egy nehezebben feloldható kifejezést sejtünk.

A görög nyelvű, az istennőnek a nyugati területeken ismeretlen aspektusát invokáló dedikáció alapján az oltár állítójában feltétlenül keleti, közelebbről kisázsiai számazású személyt kell látnunk. - Az igen szép, szabályos betűformák alapján az 1-2. század fordulója körüli időre keltezzük a feliratot.

6. Feliratos kőemlék. - Elveszett.

írod.-. CIL III 6474. - Veidinger Nr. 210. - Alj p. 68.

M(atrí?) d(eum?) s(acrum?) T(ito) Aurelio ( A dedikáció analógiáját 1. pl. CCCA III 290, 342, etc.

7. Mészkőtábla töredéke. M. 14 Sz. 14 V. 13. -Lh.: Ljubljana, „na Mirju" Haus VIII. W. Schmid ásatása (1911). - Elveszett.

írod. : O. Cuntz, Jb. f. Altertumskunde 7(1913) 209. Nr. 15. - Alj 167. mit Abb. (Zeichnung) - R. M. Swoboda, BJ 169 (1969) 198. Nr. 5. - Vermaseren, CIMRM II. 1462.

í ] M / [ Q]uartus / [ 1. Sor: [Invicto] M(ithrae) vagy (M(atri)) M(ag-

nae) Cuntz, (Alj), Vermaseren. E kiegészítés indoklása: „da der Raum für eine

Formel von drei Buchstaben nicht ausreicht" (AIJ) teljességgel elfogadhatatlan, tekintve, hogy a 2. sorban álló cognomen előtt még egy nomen gentile, illetve egy teljes tria nomina is állhatott. Ez esetben pedig az 1. sor - ritkított elosztásban is - tartalmazhatott hárombetűs rövidítést. Az így szóba jöhető kiegészítési variációk: [I(ovi) o(ptimo)] m(aximo), [D(eo) i(nvicto)] M(ithrae), [M(atri) d(eum)] M(agnae), etc.

4. kép. Töredék Emonából (7. szám) Abb. 4. Bruchstück aus Emona (Kat.-Nr. 7.)

8. Mészkő oltár töredéke. M. 68, Sz. 46,5, V. 33, Вт. 4,5 cm. - Lh.: Ljubljana, „na Mirju", W. Schmid ásatása (1911). - Národni Muzej, Ljubljana.

írod.: O. Cuntz, Jb. f. Altertumskunde 7(1913) 202 f. Nr. 8. - AIJ 165. cf. Sasel, IL Jug. 1, 316. - / . Klemenc, Zgodvine Ljubljana 1(1955) Nr. 68.

Vi[ribus] I L(ucius) Barbius / v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

1. sor: Vi[ris] Cuntz, Vi( ; AIJ - A közölt fotó (AIJ, Klemenc) azonban meggyőz arról, hogy a felirat betűinek elosztása nem volt sem szimmetrikus, sem kiegyensúlyozott. A kérdéses sor végén (a Barbius szó S betűje fölött) világosan látszik egy ívelt betűszár, legvalószínűbben egy S nyoma. A törött felületen a javasolt kiegészítés minden nehézség nélkül elhelyezhető. - Viribus dedikációra cf. M. J. Vermaseren, CCCA III 313, IV 271, 272. A fogalom vallástörténeti hátterére 1. R. Duthoy, The Taurobolium. Its Evolution and Terminology (EPRO 10.) Leiden 1969. 72 ff. uo. további feliratos példák és irod.

A Barbius család aquileiai eredetű volt, vö.: H. С Pflaum, Rev. Arch. 1953. 72 ff.: / . Sasel, Eirene 5(1966) 117 ff. - Pannóniai szerepükről: Mócsy, Die Bevölkerung . . . 152.

MAGNA MATER ES ATTIS KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 133

9. Sîrkô. M. 120, Sz. 60. - th.: ismeretlen (Vö. Alj). - Národni Muzej, Ljubljana.

írod.: CIL III 3853. - A. Möllner, Emona. Arch. Studien aus Krain. Laibach 1879. Nr. 22. - AIJ 181. cf. Sasel, IL Jug. 1. p 4*. - Selem, Les religions 198 f. Nr. 4. Taf. XXXIV.

Négyszögletes sírtábla, fent háromszögű oromzattal. A timpanon közepén hatszirmú rozetta, mellette két fenyőtoboz. A timpanon mellett két delfin. A felirat egyszerű keretben. D(is) M(anibus) s(acrum) / C(aius) Attius / Secun-dus v(ivus) í(ecit) / sibi et co(n)iugi /5 sua(e) et íilio I Avito o(bito) an(norum) XV / Avita Sucessi (filia) o(bita) J an(norum) LXX Avitus / Aiconi (íi-lius) o(bitus) an(norum) LXXXV /10 et Ostila Ter-tioli f(ilia) o(bita) an(norum) LXV.

3. sor: ND ligatura, 4. sor: ET, NI ligatura, co(n)iugi Selem ok nél

kül, 5. sor: ET ligatura, 6. sor: AN ligatura, 7. sor: Success! AIJ, Selem alaptalanul, 8. sor: AN ligatura, 9. sor: esetleg: Anconi(?) NC ligaturával, AN li

gatura, 10. sor: ET ligatura, Ostilia AIJ, Selem ok nélkül,

vö. Saëel, 11. sor: AN ligatura.

Az Attius nomen kétértelmű volta ellenére (vö. fent a Bevezetésben) ezt a sírkövet a Magna Mater kultusz emlékei közé soroltuk, a theophor névként felfogott nomennel egybehangzó dekoráció (fenyőtoboz) alapján. Ugyanígy Selem, ih.

9.A. Bronz kancsóíül Attis(?) mellképpel. - Arheoloski Muzej, Ljubljana, lnv. - Nr. 1977.

írod.: Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. II: 6.) Bp. 1938. 118. Anm. 24.

S I S C I A (Sisak, Sziszek) 10. Síremlék. - Elveszett.

írod.: CIL III 10858. - Tkalcic, Pozor. Zagreb 1867. Nr. 9. - I. Kukuljevié, Rad Jugoslovenske Akademija Znanosti i Umjetnosti (Zagreb) 23(1873) 142. - E. Ka-Unka-A. Swoboda, Arch. Ер. Mitt. 13(1890) 20. -Graillot 487. - Veidinger Nr. 212. - В. Vikié in: Ant. br. Jug. Nr. 126. mit Abb. - Selem, Les religions 201 f. Nr. 8. - Vö. még AIJ p. 240: téves adat.

Aurel(iae) Veneriae ob hon(orom) / et ílorem iu-ventu(tis) subit(a) / morte occupatae mi pientfis-simae) / virgini P(ublius) Ael(ius) Iulianu(s) / 5 ex num(ero) collegia) dendro(phorum) / v(ivus) t(e-cit).

Az Aurelia név alapján a felirat a 2. század második felére, vagy a 3. század első felére keltezhető.

11. Bronz Attis tej. M. 20 cm. - Arheoloski Muzej, Zagreb, lnv. - Nr. 53. (vásárlás 1864-ből).

írod.: Brunsmid, VHAD 13(1913-14) 229. Nr. 53. -Lj. B. Popovic-D. Manó Zisi-M. Velickovic, Anticka Bronza u Jugoslaviji. (Greek, Roman and early-Christian Bronzes in Yugoslavia) Beograd 1969. 99. Nr. 126. - Vermaseren Cybele and Attis 143. - Selem, Les religions 90 f. Nr. 17.; 206 f. PI. XVIII.

Fiatal férfi kissé jobbra fordított feje. A szabályos, tojásdad arcot középen ketté osztott, dús csigákba rendezett haj keretezi. A pupillák mély furattal jelezve, valószínűleg ezüst berakásosak voltak. Az áll alatt és a nyakon kövérkés gyermeki redők. A fejen phrygiai sapka, három bordűrrel. Ezeket növényi indák, illetve spirál minta díszíti. A díszítmények eredetileg ezüstözve voltak (Brunë-mid). A sapka anyagának vége hátul fedi a tarkót és két oldalt kissé előrehajlik.

A nyak alatt a szobor ék alakú, megmunkálatlan részben végződik, bizonyára a más anyagú (fa, esetleg kő) szobortesthez való illesztés céljából.

A fejet Brunsmid és nyomában Popovic Mithras-fejnek tartotta, Vermaseren (aki nem vette fel a CIMRM-be sem) „a wonderful bronze head of Attis from the second century A. D."-ról beszél. Selem mind a Mithras-, mind pedig az Attis-kultusz emlékei között számba veszi a következő megjegyzéssel: „Cela dit, admettons qu'a défaut du corps et de ces attitudes caractéristiques, le tête pourrait soit celle d'un Mithra, soit celle d'un Attis."

Véleményünk szerint a szobrot egyértelműen At-tis-fejnek tekinthetjük. Erre utal a hangsúlyozottan nagyon fiatal, gyermeki arc, a díszített phrygiai sapka és a fej egész beállítása. A fej és a nyak állásából ui. egy álló, ernyedt tartású figurára kell következtetnünk. - A fej mérete alapján a teljes szobor 55-60 cm magas lehetett.

12. Attis mészkő szobrának töredéke. M. 35 cm. -Lelőkörülményei ismeretlenek, - Arheoloski Muzej, Zagreb, lnv. - Nr. 16.

írod.: Brunsmid, VHAD N. S. 7(1906-1907) 222. Nr. 16. mit. Abb. - Selem, Les religions 202 f. Nr. 10.

A szobor feje és jobb válla maradt meg. A fejen phrygiai sapka, a vállon kerek fibulával összefogott köpeny. Az áll jobb oldalán letört kézfej nyoma.

Brunsmid a töredéket Cautopatesnek tekinti, jogosult ezzel szemben Selem érve: a könyöklő póz inkább Attis tristis ábrázolására utal.

13. Attis bronz szobra. M. 9 cm. - Arheoloski Muzej, Zagreb, lnv. - Nr. В 54.

írod.: Brunfmid, VHAD N. S. 13(1913-14) 230. Nr. 54. - Veidinger Nr. 213. - Selem, Les religions 203 f. Nr. 11. Taf. XXXVI.

134 TÓTH ISTVÁN

Hiányzik a két lábfej és a pedum felső része. Hátul sima, valószínűleg applikáció céljából.

Jobb lábával kissé előrelépő, en face beállításban. Fejét kissé jobbra fordítja. Felemelt jobb kezében női maszk, bizonyára Kybele. Bal kezében vállára támasztott pedum. Kerek arcát szabályos fürtökbe rendezett haj keretezi, fején phrygiai sapka. Keleties ruházata elöl szétnyitva, a nyakon kerek fibula, a derékon öv fogja össze. A ruha szárnyai hullámzó íveket alkotnak a test két oldalán. Lábain anaxyrides. - A mellkas, a has és az altest meztelen, jól látható a megcsonkított genitalia.

14. Attis bronz szobra. M. 10 cm. - Arheoloski Muzej, Zagreb, Inv. - Nr. В 55.

írod.: Brunsmid, VHAD N. S. 13(1913-14) 230. Nr. 55. - Veidinger Nr. 213. - B. Vikié, in: Ant. br. Jug. 112. Nr. 176. mit Abb. "" Vermaseren, Cybele and Attis 143. - Selem, Les religions 204. Nr. 12. Pl. XXXVI.

Szemközt álló alak, talpa alatt kis négyszögletes lemez. Két karját a feje fölé emeli s egy nagy női maszkot tart. A maszk diadémot visel (Kybele). Fején phrygiai sapka. Keleties viselete elöl szétnyitva, nyakán kerek fibula, derekán öv fogja össze. A ruha szabadon lengő szárnyai szimmetrikus íveket alkotnak a test körül. Lábán anaxyrides. A mellkas, a has és az altest meztelen, jól látható a megcsonkított nemiszerv.

15. Attis broz szobrocskája. M. 5,6 cm. - Arheoloski Muzej, Zagreb, Inv. Nr. В 56.

írod.: Brunsmid, VHAD N. S. 13(1913-14) 230. Nr. 56. - Veidinger Nr. 213. - Selem, Les religions 205. Nr. 13. Taf. XXXVI.

Gyermek-alak. Kicsiny, lapos talapzaton, egy pillér előtt áll, nyugodt tartásban, bal lábát előbbre téve. Arca kerek, haja szabályos csigákba rendezett. Jobb kezét felemelve a phrygiai sapka tetejére helyezi. Előrenyújtott bal kezében pedum (felső része letörött). Ruhája elöl nyitva, csak a mell előtt fogja össze egy kerek fibula, illetve a derékon egy öv. Mellkasa, hasa, megcsonkított nemiszerve meztelen.

16. Attis(?) bronz szobrocskája. M. - Arheoloski Muzej, Zagreb.

írod.: Brunsmid, VHAD 6(1902) - Uő., VHAD N. S. 13. (1913-14) 217. Abb. 21. - Reinach, Répertoire V. 182, 3. - Vö. még. R. Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum. Graz-Köln 1966. Nr. 32.

Vö. lent: 42. szám.

17. Fenyőtoboz alakú mécses töredéke. Barna terracotta. H. 1 ст. - Arheoloski Muzej, Zagreb.

írod.: Iványi 3696.

Függesztőfüllel ellátva, a szellőzőnyílás körül kidomborodó koncentrikus körök.

18. Fenyőtoboz alakú mécses töredéke. Sárgásbarna terracotta. Átm. 5 cm. - Arheoloski Muzej, Zagreb.

írod.: Iványi 3697. Függesztőfüllel ellátva.

*

Nem vettük fel az összeállításba a CIL III 10 848 = A l j 551. számú feliratot, amelyet Selem, Les religions 202. Nr. 9. a Kybele-Attis-kultusz emlékének tekint. Az akephal felirat kultikus hovatartozásának megítélésére az Attius nomen nem kielégítő alap. - Ugyancsak nem vettük figyelembe azt a mécsest, amelynek discusán B. Vikic-Belancic VAMZ S. III. 5 (1971) 155. Nr. 184. Isis, Selem, Les religions 205 f. Nr. 14. Abb. 4. Kybele ábrázolását vélte felismerni. Megítélésünk szerint az ábrázolás egyik értelmezést sem teszi lehetővé.

P O E T O V I O (Ptuj, Pettau) 19. Metroon. Spodnja Hajdina (Unter-Heidin).

írod:. Abramiá, Führer 25., 33. Abb 5.. - В. Snria, CZN 32(1937) 27. - Uő.: RE 21(1951) 1181. - Selem, Les religions 216 f.

20. Magna Mater márvány szobra. M. 10 i, Sz. 61, V. 61 cm. - Spodnja Hajdina, az 1. Mithraeum közelében. - Ioanneum, Graz (Lapidarium Schloß Eggenberg) Inv. - Nr. 62.

írod.: Abramiá, Führer 25 ff. Abb. 6. - Veidinger Nr. 215. - H. Kenner, JÖAI 43(1958) 62. - R. M. Swoboda, BJ 169(1959) 200 ff. Nr. 10. Abb. 3. - Vermaseren, Cybele and Attis 143. - Selem, Les religions 200 ff. Nr. 6. PI. XXXV.

Alacsony plinthoson (M. 16 cm), magas hátú trónszékben ülő istennő. (A trónszék támlája és az istennő feje letörött.) Az istennő két oldalán, magán a trónszéken két fekvő oroszlán, mindkettő letörve. Az istennő testre simuló peplost visel, köpenye a vállára borítva két oldalt a karok mögött hull alá. Alsó része a bal hóna alatt előrehúzva és az ölébe fektetve. A köpeny lehulló szárnya a két láb között a trónus lépcsőjére csüng. A köpeny alját rojtok díszítik. - Az egyenes tartásban ü.ő alak jobb lábát egy kissé előbbre helyezi. Jobb keze (könyöktől letörött) eredetileg kissé felemelkedett. A bal kéz (a kézfej és az attribútum itt is hiányzik) a felső combra támaszkodott, eredetileg ebben tarthatta a tympanont.

A felület megmaradt részletei - a súlyos rongá-


6. kép. A poetovioi kultusz-szobor (20. szám) Abb. 6. Der Kult-Statue aus Poetovio (Kat.-Nr. 20.)

lódás ellenére igen finom szobrászi munkáról tanúskodnak. A kutatás egybehangzó véleménye szerint e szoborban nem láthatunk mást, mint egy metroon központi kultusz-szobrát.

21. Márvány oltár, bal oldala sérült. M. 76, Sz. 42, V. 30, Вт. 4,3-3,5 cm. - Lh.: Spodnja Hajdina, hrsz. 1072/2. Hausnummer 32. (1958) - Pókrajinski Muzej, Ptuj.

írod.: I. Miki, Ziva Antika 10(1960) 197. mit Abb. Vő., AV 11-12(1960-61) 170 f. - G. Alíöldy, Situla 8(1965) 104. Nr. 4. mit Abb. - An. ép. 1966, 298. - Sasel, IL Jug 2, 1138.

[D(eae)? ljunoni / [M(agnae)] d(eum) M(atri) / [sac(rum)} Albucia T(iti) í(ilia) / (Ce)lerina /5 (.] Albucius I T(iti) i(ilius) Rulus. 2. sor: bizonyára: [T(itus)].

A betűformák és a filiáció részletező kiírása alapján valószínűleg a 2. századra keltezhető.

Az újabb helyrajzi számozás alapján megadott

KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 135

lelőhely nem azonosítható a század elején előkerült nagy Kybele-szobor lelőhelyével, de valószínű, hogy ez az oltár ugyanabból a szentélyből származik, amelynek kultuszképe a nagy szobor volt.

22. Magna Mater mellszobra. Márvány. M. 57, Sz. 45 cm. - Lh.-. Zgornji Breg, a III. Mithraeum északi íala mellett (1913). - Pokrajinski Muzej, Ptuj, Inv. - Nr. RL 301.

írod.: E. Reisch, JÖAI 16(1913) 101., 104. - Abramic, Führer 33., 188 ff. Nr. 252. Abb. 131. - R. Marié, An-ticki Kultovi 75. - Veidinger Nr. 216. - R. M. Swoboda, BJ 169(1969) 202. Nr. 11. - Selem, Les religions 201. Nr. 7.

Az istennő öltözéke egyszerű peplos, vállán ösz-szetűzve, a vállak és a felsőkarok ruhátlanok. A ruha a mellen V-alakú ráncokba rendeződik. Szabályos, kerekded arcát stilizált hajfürtök keretezik. A fejen diadém és taenia. A diadém közepén nagy drágakő. - Az orr hiányzik, az áll sérült.

Abramic feltevése szerint a szoborral együtt talált építészeti tagozatok egy aedicula alkatrészei lehettek, amelyben a szobor el volt helyezve.

Jogosult Selem megjegyzése: „ . . . l e s attributs caractéristiques de Cybéle y font défaut". E szobornak lelőhelye szerint sincs kapcsolata a Spodnja Hajdinán feltárt orientális szentélykörzettel.

23. Fenyőtoboz íormájú mécses töredéke. Barna terracotta. H. 7,5, átm. 4 cm. - Pokrajinski Muzej, Ptuj (réqi Inv. - Nr. 73.) írod.: Iványi 3695.

Nem vettük fel az emlékek közé a híres „Prangert" (CIL III 4069 = 10870; AIJ 389) és a vele egy motívum-körbe tartozó síremlék-oromzatokat. Ezt az ábrázolást Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. Kybele és At-tis jelenetként tárgyalja. Újabban E. Diez, JÖAI 46(1961-63) 50 ff. meggyőzően azonosította Selene és Endymion ábrázolásával. - Az oroszlános síremlék-oromzatokat R. M. Swoboda, BJ 169 (1969) 202 f. Nr. 12/a-g. ugyancsak ide sorolta. A problémára vö. Kádár 71 f. és Selem 208 f. is. Az ilyen típusú emlékeket mi - éppúgy, mint az egyiptomi kultuszok esetében is - külön kategóriának, egy sajátos „sepulchralis szinkretizmus" emlékeinek szeretnénk tekinteni. Vö. alább a Függeléket.

St. Martin a. d. Raab (Rábaszentmárton) (Jenners-dorf, Burgenland)

24. Oszlopszobor. Attis. Steier márvány. M. 83, Sz. cca 17, V. cca 18 cm. - Stegersbach, Güssing, Heimat- и. Landesmuseum, Inv. - Nr. LM 24933.-.

írod.: M.-L. Krüger, CSIR österreeich 1/5. Nr. 3.

136 TÓTH ISTVÄN

Álló alak. Mellén keresztbevetett köpeny ráncai, amit egy szalag fog össze. Alsó teste meztelen. Jobb keze a has előtt, a bal kéz letörött.

S A V A R I A (Szombathely, Steinamanger) 25. Fehér márványtábla töredéke. M. 50, Sz. 38, V, 14, Вт. 4-3 cm. - Közelebbi lelőkörülmények nem ismertek. - Sauaria Múzeum, Szombathely.

írod.: P. Buocz T., Vasi Szemle 1963. Fasc. I. 75. - Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Hrsg. A. Mócsy -T. Szentléleky. Bp. 1971. 114. Kat. - Nr. 145. Abb. 128. - RIU 108. - í. Tóth, SEP Nr. 76. in : Savaria s. a.

Az egyszerűen kereteit kőtábla bal alsó sarka maradt meg: - - - / ex [voto vagy visu) \ Egnat(ius) ( sac(erdos)?] / Matris (MagnaeJ \ l(ocus) d(atus) d(ecurionum) d(ecreto).

3. sor: az S alsó szára tisztán látható, vö.: RIU. A sor hiányzó részén állhatott [d(eum) M(agnae) I(deae)] is, szóközökkel.

A felirat kiegészítésénél az alábbi szempontok irányadóak :

a) A feliratot záró l.d.d.d. formula alapján bizonyos, hogy a felirat nem tartozhatott síremlékhez (mint azt a Die röm. Steindenkmäler szerzői javasolták), hanem valamilyen közcélú felajánlást tartalmazott.

b) A felirat szimmetria-tengelye az utolsó sor alapján állapítható meg, itt ui. csak a jól ismert L.D.D.D. formula állott. Ennek alapján a 2. és 3. sorban tizennégy, illetve tizenkét betű állhatott.

c) A 3. sorban álló Matris (genitivus) csakis az előző, sorban álló személyre - vagy annak tisztségére - vonatkozhatott. Mivel pedig a felirat eme pontján a 'mater' szó családi jelentése aligha adna értelmes jelentést, legvalószínűbben Kybele latin nevére gondolhatunk. - Ezzel az értelmezéssel tökéletes összhangba hozható az 1. sor ex [voto] vagy ex [visu] kiegészítése.

A rendelkezésre álló igen gazdag epigráfiai ösz-szehasonlító anyag (vö. Vermaseren, CCCA Vol. I I I - IV. Indices s. v.) alapján hasonló kifejezés részeként leggyakrabban a sacerdos, vagy más kultikus tisztség neve (archigallus, minister, timpanistra etc.), ritkábban valamely kultuszemlék (statua, imago, etc.) megnevezése szerepel. Ez esetben, az előző sorban álló személynév miatt, csak az előző eset vehető számításba.

26. Phrygiai sapkás tej. Mészkő. M. 7,7, Sz. 5,5 cm. Lh.: Szombathely, az Iseum e1őtti széles út keleti (az Iseummal ellentétes) oldalán. - Savaria Múzeum, Szombathely, Iseum.

írod.: Szentléleky T., A szombathelyi Isis-szentély. -Das Isis - Heligtum von Szombathely. Szombathely. 1965. 28., 50. - Die röm. Steindenkmäler von Savaria. Hrsg. T. Szentléleky-A. Mócsy, Bp. 1971. 126. Kat. -

Nr. 230. Abb. 186. - 2. Kádár, uo. 73. - I. Tóth, Acta Classica Univ. Se. Debrecen. 13(1977) 65. - Uő., in: Iuppiter Dolichenus-tanulmányok. Bp. 1976. 93.

A hátul lapos fej minden bizonnyal egy reliefről törött le. Hiányzik a phrygiai sapka csúcsa. A szabályos ovális arcot vállig érő haj keretezi, a fej enyhén jobbra hajlik. - Szentléleky Attis vagy Mithras fejnek. Kádár Attis-fejnek tekinti. Magunk korábban Mithras-fejként értelmeztük. A fej hátoldalán lévő lapos felület alapján azonban inkább egy álló figurához tartozhatott. Hogy ez az álló alak Attis, vagy valamelyik mithraikus dadphor volt-e, az eldönthetetlen.

26.A. Bronz kancsóíül, Attis-protomévál. - Egykor: Fleissig-gyüjtemény, Budapest, ma: ?

írod.: Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. II: 6) Bp. 1938. 130. Anm. 4., Taf. L, 7.

27. 4. századi áldozóhely maradványai. - Szombathely, Thököly Imre u. 18., az Iseum északi fala mellett.

írod.: Lipp V., Arch Ért. 3(1870) 43 f. - P. Buocz T., Savaria topográfiája. H. n. é. n. [= Szombathely 1967.] 84. - Tóth I., Arch. Ért. 102(1975) 46 ff. - Uő.. Acta Arch. Hung. 28(1976) 102 ff. - A. Mócsy, uo. 29(1977) 396. - С. S. R. Thomas, Numen 26 ( ) 231 ff.

A lelet leírása, 1870-ből, Lipp V.-tól származik: „ . . . két fal által képzett, észak felé néző szög

letből először is vagy három szekérre való állati csontmaradványokat szedtek ki, leginkább birkakoponyákat, felerészt megperzselt állapotban. A csontok alatt a szögletben még meglehetős épségben megmaradt durva mozaik padozaton körülbelül egy mérőre menő (—cca 60 liter) félig elszenesedett búza feküdt, mely alatt még szalma-gyékénynek szintén egészen elszenesedett, mintegy fél lábnyi nagyságú darabját lelték. A búzába azon felül egy kis római sírmécs és több Constantin-féle apró rézérem volt temetve." - Ugyanebből az ásatásból került elő egy M.R.S. bélyegű tégla, több kisméretű üvegedény, két terracotta korsó, egy további mécses és két verdefényes aranyérem: az egyik Iu-

A különös leletegyüttes értelmezésére tett kísérletünkben arra a konklúzióra jutottunk, hogy itt egy olyan áldozat maradványai kerültek napvilágra, amely egy váratlan esemény kapcsán, hirtelen szakadt félbe. A keltező leletek alapján az eseményt a 4. század második felére, 352-374 közé helyeztük. Magyarázatunkban, a birkakoponyák alapján, arra következtettünk, hogy a szóbanforgó áldozat esetleg criobolium lehetett, a lelőhely pedig egy Metroon, illetve Phrygianum.

Lényeges momentum, hogy a lelőhely az Iseum, illetve Dolichenum közvetlen szomszédságában fek-

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 132

szik, s további leletek arra utalnak, hogy a körzeten belül más keleti istenségek szentélyei is helyet kaptak.

Feltevésünket Mócsy A. erős fenntartással fogadta („ . . . nicht sicher zu deuten ist die Beschreibung eines alten Befundes . . . , den 1. Tóth für die Reste eines heidnischen Opfers im 4. Jh. halten will"), Thomas pedig az értelmezés criobolium jellegét kérdőjelezte meg, a leletet inkább az Isis-kultuszhoz javasolta kapcsolni. Végső következtetése igen tanulságos, helyesnek tartjuk idézni: „it is, of course, perfectly possible that taurobolia and criobolia were performed without the setting up of a monument to record the fact, though the important nature of the ceremony would usually have demanded it, one would think. But without such epigraphical evidence to help us, we are entirely left in the dark. And no such document purports to so identify the Savarian sacrificial site."

Pinkafeld (Pinkafő) 28. Fenyőtoboz alakú bronz mécses. H. 14, M. 7,4, átm. 6,9 ст. - Burgenländisches Landesmuseum, Eisenstadt, Inv. - Nr. 609.

írod.: A. Ohrenberger, Katalog des Museums, Pinkafeld 1969. 11. Nr. 18. - Die Römer a. d. Donau. [Wien] 1973. 270. Kat. - Nr. 701. Abb. 2.

Három lábon áll, függesztőfüllel ellátva.

S C A R B A N T I A (Sopron, Ödenburg) 29. Feliratos kőtábla töredéke. Homokkő. M. 77, Sz. 106, V. 14 ст. Вт. 5-4 cm.

írod.: D. Gabler, Arrabona 11(1969) 29. Nr. 33. mit Abb. - RIU 200.

Az egyszerű keretbe foglalt felirat alsó része maradt meg: - - - / Larcio Aucto / Larcio Saturnino / libertis v(ivis?).

2. sor: VR, NI ligatura A felirat alatt a phrygiai kettős aulosz két ke

resztbetett sípja (tuba és lituus - tévesen Gabler). E páros hangszer szorosan kapcsolódik a Kybele-kultusz szertartásaihoz, ilyen formában való ábrázolása számos esetben fordul elő a kultusz emlékein (Pannoniában: 87. sz.; Italiában pl.: CCCA III s. v.). Ennek alapján az emléket ez esetben is ide kell sorolnunk. - A felirat jellege - sírfelirat vagy más jellegű emlék - a töredékből nem határozható meg egyértelműen.

•

30. Terracotta mécses. Vilános barna. H. 9, átm. 6,4, M. 2,2 cm. - Liszt Ferenc Múzeum, Sopron, (régi Inv. Nr. 10.).

írod.: Iványi 106. Taf. V. 7.

Discusán balra néző maszk, előtte bőségszaru, szőlőfürttel, mögötte tympanum. Azonos példány: 34. szám.

Au am Leithaberge

31. Szarkofág előlapjának töredéke. Fehér mészkő. M. 90, Sz. 78,5, V. 23, Вт. 8 cm. - Kunsthistorisches Museum, Wien, Antikensammlung Inv. -Nr. Ill 1088.

írod.: A. Schober, JÖAI 17(1914) Bbl. 242. - R. Noll, Griechische und lateinische Inschriften der Wiener Antikensammlung. Wien 1962. Nd. 328. - M.-L. Krüger, CSIR Österreich 1/3. Nr. 203.

Az előlap jobb oldala maradt meg. A felirattól jobbra egyszerű keretben síri Attis alakja. A figura jobbra lép, fejét lehajtja. Fején phrygiai sapka, jobb kezét homlokához emeli. Bal keze, az esetleges attribútummal nem vehető ki. A felirat: (- - - Sjisionis I [- - - Cu]rmisag(ius) / [- - -]ula vi(va) I (- - - Cu)rmisag(ius) / [ ]ina.

Manner s dor i

32. Mészkő relief töredéke. M. 88, Sz. 46, V. kb. 28 cm. - Kunsthistorisches Museum, Wien, Antikensammlung Inv. - Nr. I 700.

Irod.: Kubitschek, JÖAI 3(1900) Bbl. 8. Abb. 2. - G. Pascher, RLiÖ 19(1949) 75. - M.-L. Krüger, CSIR Österreich 1/3. Nr. 159.

A főmezőben Hercules és a nemeai oroszlán harca. Bal oldalt: Attis phrygiai sapkában, térdig érő tunicában. Jobb kezében vállához támasztott pedum, bal kezét a mell elé emeli.

Sommer ein 32.A. Síremlék töredéke. Homokkő. M. 56, Sz. 28, V. 60 cm - Előkerült 1967-ben. - Bundesdenkmal-amt, Wien.

írod.: M.-L. Krüger, CSIR Österreich 1/3. Nr. 253.

Félköríves lezárású fülkében álló férfialak. Öltözete térdig érő chiton, fölötte köpeny. Jobb karja a teste előtt keresztbe téve, bal karjával, amellyel állát támasztja, arra könyököl. („Trauergestik" Krüger.) Mindkét lába meztelen, lábfejei jobbra fordulnak. Arca leverve, fején talán phrygiai sapka.

Az emlék igen kezdetleges kivitelű: egy fogyatékos képességű kőfaragó síri Attis alakját utánzó faragványa.

138 TÓTH ISTVÄN

Kaisersteinbruch (Neusiedl am See) 33. Sírkő töredéke. Homokkő. M. 56, Sz. 40, V. 12 cm. - König shot, Gärtnerei. (Bezirk: Neusiedl am See)

Irod.: M. Groller, RLiÖ 6(1905) 51. Abb. 25. - G. Pascher, uo. 19(1949) 58. - £. B. Thomas, Die römischen Villen in Pannonién. Bp. 1964. 168. Abb. 93. - M. L. Krüger, CSIR Österreich 1/3. Nr. 307.

A csaknem teljesen lekopott felületű kő csak Groller rajza alapján azonosítható.

A keresztbetett lábakkal álló, tunicába öltözött alak. Behajlított bal keze a dereka előtt keresztbe-téve: hiányzó jobb kezével bizonyára könyökölve támaszkodott rá. Síri Attis.

Putschenerlucke (Baden közelében) 34. Valutás mécses. Sárgásbarna. H. 9, átm. 6,7, M. 6,2 cm. - Museum Baden. írod. : Iványi 4388. Taf. LXVI, 7.

Balra néző maszk. Előtte bőségszaru szőlőfürttel, mögötte tympanum. Azonos példány: fent 30. szám.

V I N D O B O N A (Wien. Bécs) 35. Homokkő relieí: síri Attis. M. 130, Sz. 90, V. 45. cm. - Lh.: Wien, Karlsplatz 6. (1865) - Historisches Museum der Stadt Wien, Inv. - Nr. DN 619.

Irod.: A. Neumann, CSIR Österreich 1/1. Nr. 22. (vö: Nr. 23 is) - Uő„ Vindobona. Die Römer in wiener Raum. Wien 196 . . . 98.

Keresztbe tett lábbal álló Attis tristis, pedumra támaszkodik, fejét jobb kezébe támasztja. Fején phrygiai sapka, ruházata rövid tunica. - Egy nagyméretű síremlékhez tartozhatott a CSIR 1/3. 23. számú Perseus-relieffel együtt.

C A R N U N T U M (Bad Deustsch Altenburg, Pet-ronell) 36. Kisméretű, oltár. - Museum Carnuntinum.

írod.: Részletes publikációját nem ismerem. Említi: E. Swoboda, Carnuntum. Seine Gesch. und seine Denkmäler.4 Graz-Köln 1964. 294. Anm. 6. - vö. még: A. Mócsy, RE Suppl. 9(1962) 736.

M(atri) d(eum) M(agnae) safcrum) Mausueta p(osuit).

37. Reliei-töredék. Márvány. M. 35, Sz. 45, V. 5 cm. - Lh.: bizonytalan, Carnuntum? - Museum Carnuntinum, Inv. - Nr. 4219.


„In einer Nische mit Doppelbogen rechts ein Kopf mit phrygischer Mütze, links eine weibliche Gottheit mit Diadem, mittelscheitel und leichtgewellten Haaren. In der oberen Nische, die von je zwei Halbpalmetten eingerahmt wird, die Halbbüste eines Loricatus, links Schulterbausch des Paluda-

mentum. - Bei den zwei Köpfen könnte es sich um Attis und Kybele oder Adonis und Venus Handeln." (Krüger) - Az ábrázolás kielégítő analógiáját nem ismerem.

38. Kybele szobrának letörött íeje. Bronz. M. 2,7 cm. - Schloßmuseum Petronell.

írod.: R. Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum. Graz-Köln 1966. Nr. 45. mit Abb.

Enyhén rongált arcvonások. A haj hullámosan keretezi az arcot, hátul sima kontyba fut össze. A fejen ötormú falkorona, pont díszítéssel.

Tömör öntvény, sötétzöld patina.

39. Márvány tej tálkoronával. Kybele? M. 11 cm. - Lh. bizonytalan: Carnuntum? - Museum Carnuntinum, Inv. - Nr. 3994.

írod. : M.-L. Krüger, CSIR Österreich 1/2. Nr. 73.

Krüger szerint Genius-fej. Az arcvonások és a csigás hajviselet azonban inkább női vonásokat mutat. A szemek lefelé pillantanak, ez, valamint a fej beállítása egyértelműen ülő szoborra vall.

40. Attis (?) szobra mészkőből. M. 36 cm, a plin-thos: 20x20x7 cm. - Lh.-. Piaiienberg, ásatás 1898. - Museum Carnuntinum, Inv. - Nr. 3899.

írod.: RLiÖ 1(1900) 80. Abb. 3. - Bericht des Vereines Carnuntum 1897-98. 66. Abb. 1. - Gra'illot 487. - M.-L. Krüger, CSIR Österreich 1/2. Nr. 81.

Az álló alak rövid, derékon felkötött chitont visel, lábain hosszú nadrág és cipő. Fürtös haján phrygiai sapka. Bal kezében egy állat lába, amely a vállára volt vetve. Jobb keze letörött, talán magasba volt emelve. Hátán szárnyak (?) nyomai. A lábak nem érintik a bázist, mintha az alak repülne.

41. Attis bronz szobra. M. 16,8 cm. - Lh.: Carnuntum, tábor (1905). - Museum Carnuntinum, Inv. -Nr. 11936.

írod.: M. v. Groller, RLiÖ 8(1907) 13 ff. Abb. 6. -S. Reinach, Répertoire IV. 260, 6. - Kostbarkeiten aus Carnuntum. Wien 1953. Taf. 44. - R. Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum. Graz-Köln 1966. Nr. 32. mit Abb.

A figura jobb lábára nehezedik, bal lába enyhén behajtva, hátrahúzva, lábfeje eredetileg nem érte a földet. (A jobb láb bokától letörött.) Jobb karját magasba emeli, bal karját leengedi. Eredetileg mindkét kezében valamilyen hosszúkás, függőleges attribútum volt, talán fáklya. (Esetleg: pánsíp és pedum, vö. Vermaseren, CCCA III 453.) - Jobb vállán átvetett köpeny fedi a felsőkart is, egyéb-

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 13à

ként meztelen. Telt, kövérkés gyermektest, pufók arc. Tekintete a jobb kezében felemelve tartott attribútumra irányult. Fején phrygiai sapka, haja középen elválasztva dús csigákba göndörödik.

42. Attis-íej. Bronz. M. 5 cm. - Alaplap 4,4x5,8 cm. - Camuntum, tábor (1900). - Museum Carnunti-num, Inv. - Nr. 12038.

írod.: M. v. Groller, RLiÖ 3(1902) 107. Abb. 20/b. -Graillot 487. - Kubitschek-Frankíurter, Führer durch Carnuntum.6 Wien 1923. 84 f. Abb. 70. - R. Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum. Graz-Köln 19"î6. Nr. 46. - D. Gáspár, Spätrömische Kästchsnbe-schläge in Pannonién. (Acta Univ. Szegediensis de Attila József Nom., Acta Ant. et Arch. XV, 1-2.) Szeged 1971. 16. Nr. 8. Taf. XXV, 3.

Négyszögletes lemezből magasreliefben kiemelkedő gyermekbüst. Fején phrygiai sapka. Chitonját a vállán korongfibula fogja össze. Arcát szépen kidolgozott, cizellált fürtös haj keretezi. Az alaplemezt egyszerű keret szegélyezi, a négy sarkon nittszegek. - Gáspár „Paraderüstung" töredékének tekinti, valószínűbb azonban valamilyen más rendeltetésű applikáció.

43. Homokkő tábla töredéke. M 30, Sz 30 cm. -Museum Carnuntinum, Inv. - Nr. 3901.


Álló nőalak, phrygiai sapkában és taeniában. Ruházata chiton, a mell alatt övvel összefogva, a taenia szalagjai a két vállra csüngenek. Bal vállán köpeny, amely a kéz mellett csüng le. Bal kezében vállához támasztott fáklyát tart, jobb keze letört. Deréktól lefelé hiányzik. Erősen kopott. Krüger, hermafrodita Attist lát benne.

44. Attis (?) relief töredéke. Homokkő. M. 29, Sz. 36, V. 26 cm. - Schloß Traun, Petronell.


Nagyobb relief töredéke. A balra tekintő phrygiai sapkás fej és a két vállat félkörösen takaró köpeny maradt meg. Bal vállon korongos fibula. Az eredetileg szép kidolgozású felület erősen kopott.

45. Relief-töredék. M. 40, Sz. 50, V. cca 22 cm. -Schloß Traun, Petronell. :


A relief bal felső sarka maradt meg. Indadíszes keretben, háromszögű oromzat alatti fülkében jobbra forduló phrygiai sapkás férfifej. Attis? - Kidolgozása némileg hasonlít a 38. számú reliefére.

46. Sírkő felső része. Mészkő. M. , Sz. , V. , Вт. cm. - Museum Carnuntinum.

írod.: CIL III 4511 = 11098. - Hampel ]., Arch. Ért. 27(1907) 311. Abb. 23. - Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. Nr. Abb. 56., S. 215 f. - E. Swoboda, Carnuntum. Seine Gesch. und seine Denkmäler.4 Graz-Köln 1964. 294. Anm. 6. -M.-L. Krüger, CSIR Österreich

A síremlék oromzata és alsó része hiányzik. A képmezőben két oszlop által határolt mezőben koszorú. A koszorúban jobbra forduló kakas, csőrében szalagon lógó zsákszerű tárgy (taenia?). Két oldalt fenn egy-egy rozetta, alattuk két Attis-figura, túlméretezett phrygiai sapkában. Mindkettő kezében lefelé fordított pedum. - A felirat kör alakú keretben, a keret fölötti sarokmezőkben egy-egy madár. D(is) M(anibus) / Claudiae / Zoziminiae ( - - -

A kakas gyakran fordul elő a Kybele- és Attis-kultusz emlékei között (vö. Vermaseren CCCA III 123, 126, 147, 357, 384, 395, 422), különösen jellemzőek azok az esetek, ahol kultusz-cselekmény-nyel kapcsolatban, illetve a kultusz funkcionáriusa által dedikált emlékeken szerepel (uo.: 357: tauro-bolium-oltär ; 395: archigallus coloniae Ostiensis; 422: Sacerdos Isidis Ost(i)ens(is) et M. d. Tra(n)s-tïb(erianae); etc.), általában: Vermaseren, Cybele and Attis. '

47. Sírkő töredéke. Mészhő. M. 80, Sz. 51 cm. -Petronell, „im Schüttkasten eingemauert".

írod. : Ed. Sacken, Sitz. ber. Wien 9(1852) Taf. 5,8. -M.-L. Krüger, CSIR Österreich 1/3. Nr. 352.

Síremlék jobb felső sarka. Háromszögű oromzat növényi dísszel. A képmezőben koszorú egy kéz (?) töredékével. Az oromzatot nagy fejezetű csavart oszlop tartja. Az oszlop és a koszorú között Attis figura. Fején phrygiai sapka, arca sérült. Öltözéke chiton és vállán átvetett köpeny. Két kezét a melle elé emeli. (Krüger, szerint: „Eine Frau mit langen Unter- kürzerem Obergewand und Mantel.")

Nem vettük fel az emlékek közé a CIL III 13460. számú oltár-töredéket, amelyet az eddigi kutatás egybehangzóan a carnuntumi Magna Mater kultusz legfontosabb emlékének tekintett, vö. Graillot 486, Swoboda, Carnuntum.4 294. Anm. 6.: A. Mócsy, RE Suppl. 9(1962) 736., etc. - Ez az oltár ui. - mint azt már G. Alíöldy, Listy Filol. 880965) 268 f. Nr. 5.; An. ép. 1966, 271. tisztázta, - egyértelműen kizárható az ide vágó emlékek közül, lelőhelye : „in sacello Silvani domestici" és töredékes 1. sorának ezzel összecsengő kiegészítése: (Sil(vano)J Mag(no)

140 TÓTH ISTVÁN

s[ac(rum)] alapján. A Corpus kiegészítési javaslatát, [Matri] Mag(nae) s(acrum), a lelőhely mellett epigráfiai érvek is valószínűtlenné teszik: a sor elején nincs hely öt betű számára, a Mat(ri) kiegészítés pedig egészen szokatlan volna (vö., Vermaseren CCCA III-IV, Indices, ahol egyetlen esetben sem fordul elő az istennő nevének ilyen formában való rövidítése). - Ezzel szemben Silvanus magnus megnevezése a pannóniai epigráfiai anyagban több ízben is előfordul, vö. pl. Brunsmid, VHAD 12(1912) 4.; Kuzsinszky, Bp. R 12(1937) 127. Nr. 48.; Nagy L., Az Eskü téri római erőd. Bp. 1946. 37. etc.

G E R U L A T A (Rusovce, Oroszvár, Karlburg) 48. Sírtábla. M. 92, Sz. 76,5, V. 27 cm. - Xantus János Múzeum, Győr.

írod.: CIL III 4391. - Römer F., Arch. Közi. 3(1863) 161. - Sőtér к., A Mosony-megyei Tört. és Rég. Egylet Emlékkönyve. Mosonmagyaróvár 1898. 243. - Graillot 487. - K. Kraít, Zur Rekrutierung der Alen und Kohorten an Rhein und Donau. Diss. Bern. I, 3. Bern 1951. 45., 212. - A. Domaszewski-B. Dobson, Die Rangordnung des röm. Heeres. Köln 1967. (Epigr. Stud. 14.) 53., Taf. 52, 12. - Gabler D., Arrabona 10(1968) 68. Nr. 23. Abb. 21. R. Hosek, Acta Univ. Carolinae (Praha) - Sect. Philos, et Hist. 5(1972) 24 f. - M. P. Speidel, BJ 176 (1976) 150 f. Abb. 16. - (Separatum: M. P. Speidel, Eagle-Bearer and Trumpeter. Rheinisches Landesmus. Bonn, 1976.)

A tábla bal oldali keskeny oldalán síri Attis alapja a szokásos beállításban. A felirat alatt egy cornu (és nem bucina, vö. Speidel, ih.) képe. A felirat egyszerű keretben: D(is) M(anibus) / Flavius / Attius cives Trever(us) eq(ues) / al(ae) / Cann(aneíatium) stip(endiorum) / VII h(ic) s(itus) e(st) / h(eres) i(aciendum) c(uravit).

Az Attius cognomen ez esetben sem egyértelműen theophor jellegű, tekintve, hogy a név elterjedési adatai (vö. : A. Mócsy, Nomenclator . . . Diss. Pann. III, 1. Bp. 1983. 36. s. v.) azt mutatják, hogy az épp Germaniában és Belgica tartományban fordul elő leggyakrabban. Az Attis-ábrázolás azonban megengedi ezt az értelmezést is. Kora: 1. század vége - 2. század eleje (Kraít, ih.).

Pannónia interior (214 után) A két pannóniai tartomány határának módosításairól vö.: / . Fitz, Alba Regia 14(1975) 351 ff.; 16(1978) 71 ff.; A. Mócsy, Arch. Ért. 103(1976) 29 ff. - további irodalommal.

Keszthely - Újmajor 49. Bronz edény fül. Attis protomévál. - Egykor ; Balatoni Múzeum, Keszthely. Valószínűleg elpusztult 1945-ben. írod.: Kuzsinsky В., A Balaton környékének archaeo-lógiája. Bp. 1920. 84. Abb. 118. Valószínűleg sírlelet.

Kékkút 50. Mészkő sírtábla. Két összeillő darabba törve. M. 208, Sz. 87, Вт. 10-7 cm. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.

írod. : CIL III 3689 = 10901. - F. Rómer-E. Des jar dins, Les Monuments Épigraphiques Romains dans le Musée Nat. Hong. Bp. 1873. - Hampel J., A Nemzeti Múzeum legrégibb pannóniai sírtáblái. (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, XXI, 1.) Bp. 1906. 36 f. Nr. 26. Taf. 19. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Nori-cum und Pannonién. Wien 1923. 228. Abb. 117. - Kuzsinszky В., A Balaton Környékének archaeológiája. Bp. 1920. 137 f. Abb. 176. - E. B. Thomas, Die röm. Villen in Pannonién. Bp. 1964 - RIU 327. - Bïlkei L, Zalai Gyűjtemény 16(1980-81) 5. Nr. 6. - Barkóczi L., Arch. Ért. 109(1982) 32. Abb. 9, 4.

A háromszögű oromzatban delfinek. A képmezőt négy csavart törzsű oszlop osztja három fülkére, középen női mellkép, két oldalt egy-egy Attis. Mindkettő phrygiai sapkában, chitonban, keresztbe tett lábbal. Mindkettő kezében lefelé tartott fáklya (vagy pedum). - A feliratos mező két oldalán csavart törzsű oszlop, lent kráterből kinövő indák. D(is) M(anibus) / C(ania?) Ingenua / C(ai) í(ilia) ann(orum) LX / h(ic) s(itus) e(st) /5 P(ublius) C(a-nius?) Adiutor I libertus. 2. és 5. sor: C(ania), ill. C(anius), Bílkei. 2. sor: VA egymásba írva.

Az emlék epigráfiai ismérvek alapján a 2. század elejére keltezhető.

Felsődőrgicse 51. Sírkert sarokpillére. Homokkő. M. 105,5, Sz. 53, V. 65 cm. - Lh.: Felsődőrgicse, középkori templomrom, valószínűleg másodlagos beépítésből. -Korábban: Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. - Nr.: 51/1882. 1., ma: letét a Tihanyi Múzeum kőtárában (Inv. - Nr.: ua.).

írod. : Römer F., A Bakony. Természetrajzi és régészeti vázlat. Győr 1860. 182. - Ziehen Gy., Arch. Ért. 17(1897) 128. - Graillot 486. - Kuzsinszky В., A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1923. 153. Abb. 191. -E. B. Thomas, Die röm. Villen in Pannonién. Bp. 1964.

- Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 83. Abb. 100/b. - Palágyi S.-Tóth S., A római és középkori kőtár katalógusa. Tihanyi Múzeum. H. n. [Veszprém] 1976. Nr. 34/a.

A sarokkő két külső oldalán, négyszögletes lezá-rású fülkében Iuno, illetve Attis alakja. Attis szemközti nézetben, bal lábára nehezedvén, keresztbe tett lábbal, állát bal kezébe támasztva, pedumra támaszkodva áll. öltözete chiton, vállán térdig érő, két oldalt lecsüngő köpeny, amely melle előtt széles ívben keresztezi a testét. Jobb vállán korongos fibula. Fején phrygiai sapka.

Azonos lelőhelyről három további sarokkő is ismeretes, rajtuk rhytonból ivó szatír és ruhátlan bacchikus figura, két nehezen azonosítható ruhát-


lan alak, illetve Mars ábrázolásával (Palágyi-Tóth, im. 33/b-d.)

B R I G E T I O (Szőny, O-Szőny) 52. Mészkő tábla. M 36, Sz 46, V 10, Вт 2,6 cm. -Lh.: római sírból, másodlagosan felhasználva. -Кипу Domokos Múzeum, Tata.

Írod.: Barkóczi L., Arch. Ért. 1944-45. - An. ép. 1947, 33. - Barkóczi L., Brigetio. (Diss. Pann. II: 22) Bp. 1951. (Tafelband: 1944.) Nr. 229. Taf. XLVII, 4. - Kádár 45. - RIU 441.

A felirat egyszerű keretben, alul töredezett. Matre(sic) Magn(a)e / Aug(ustae) / Renn(ius) Candidus / vet(eranus) leg(ionis) I Ad(iutricis) et Aur /5 elia Marcell[i]na / pro salute sua et / eiorum (?) ex v[oto] / [resjtituerunt / [v(otum)] s(olverunt) l(ibens) m(erito) /10 / A

4. sor: AD, ET ligatura 6. sor: ET ligatura 7. sor: eiorwm(?) leheí í[il)iorum is, RIU joggal.

10. sor: valószínűleg a consul-nevek törtek le. A felirat, mint Barkóczi helyesen megállapítja,

egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Brigetióban Kybele-szentély állt fenn. Bizonyosan e szentélyhez kapcsolódott a Celamantia erődfalába másodlagosan beépített kőtábla is (vö. alább: 62. sz.) III. század eleje.

53. Mészkő oltár. M 70, Sz 30, V 35, Вт 3,6 cm. -Lelőkörülmények ismeretlenek. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.

Írod.: CIL III 11007. - F. Cumont, МММ IL Nr. 364, - Barkóczi L., Brigetio. (Diss. Pann. И: 22.) Bp. 1951. Nr. 220/a. Taf. XVI, 1. - Alföldy С Acta Ant. Hung. 6(1958.) 452. - M. J. Vermaseren, CIMRM IL 1732. -Tóth I., Arch. Ért. 99. (1972) 225. - RIU 450.

(? M(agnae)] deum) M(atri) / (M)asuinni / [us] Amicus I [AJugustalis / 5 mun(icipii) Brig(etionis) An I (t)oniniani I v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). 1. sor: (I(nvicto] d(eo) M(ithrae) - az eddigi irodalom egységesen így olvasta a feliratot. Ugyanakkor azonban tagadhatatlan, hogy a fenti olvasat semmivel sem kevésbé jogosult. A lelőhely ismerete nélkül a kérdés eldönthetetlen. - Masuinnius Amicus leányának sírköve is előkerült: Tóth I., ih. = An. ép. 1971, 320. = RIU 511: D(is) M(anibus) I pientissimae / parentibus / sui Amiciae / Digniolae I L. Masuinnius / Amicus íiliae / karissimae f(aciendum) c(uravit). A sírkő díszítése: kislány mellképe almával és madár-alakú játékszerrel a kezében, mellette talán Charon ladikja három alakkal, az oromzaton Medusafő, semmit sem árul el a család vallásosságáról.

Az oltár keltezése a Municipium Antoninianum kifejezés alapján Caracalla kora. Vö.: Barkóczi, ih.; A. Mócsy, RE Suppl. 9(1962) 600.; B. Galsterer-Kröll, Epigr. Stud. 9 (Bonn 1972) 91.

54. Síremlék tartozéka. Mészkő. - Méretek: ? - Őrzési hely: ?

írod.: Barkóczi L., Brigetio. (Diss. Pann. II: 22.) Bp. 1951. (Tafelband: 1944.) 39., Taf. LII, 3.

A négyszögletes kőblokk egyik oldalán íves le-zárású, erősen mélyített fülkében síri Attis alakja. (Barkóczi: Cautopates). Szemközti nézetben, nyugodt tartásban áll, lábait keresztezi. Fején phrygiai sapka, öltözete tunica és hosszan lecsüngő köpeny. Melle előtt keresztbefektetett bal kezére, illetve az azzal tartott pedumra könyököl.

55. Attis-büst bronzból. M 9,2 cm. - Kunsthisori-sches Museum, Wien. Antikensammlung Inv. - Nr. VI. 3029.

írod. : W. Oberleitner in : Die Römer a. d. Donau. Wien 1973. Kat. - Nr. 1005.

Tripus-láb felső dísze. Levélkehelyből kinövő ifjú mellképe. Fején phrygiai sapka, ruháját korongos fibula fogja össze. Szemei ezüst-berakással. Hátoldalán: „Ansatzspur eines abgebrochenen Querbalkens". - Vö. alább: 109. szám!

56. Bronz kancsóíül Attis-protomévál. - Naturhistorisches Museum, Wien, Inv. - Nr. 16 933.

Említi: A. Radnóti, A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. II: 6.) Bp. 1938. 117. Anm. 16.

57. Fenyőtoboz íormájú mécses. H 11,8, átm. 6, M 7 cm. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Inv. - Nr. 28 434.

írod.: Iványi 3691. Taf. LIV, 1.

B R I G E T I O ? 58. Szarkofág. M 89, Sz 232, V ismeretlen, Вт. 9.5-4,5 cm. - Lh.: Zeliezovce (Zseliz-Csehszlovákia), valószínűleg Brigetióból elhurcolva. - Uo. a római kath. templom oltárába beépítve.

írod.: CIL III 11076. - Graillot 486. - V. Ondrouch, Limes Romanus na Slovensku. Bratislava 1938. 56. -Barkóczi L., Brigetio. (Diss. Pann. II: 22.) Bp. 1951. 41. Nr. 96. Taf. XX, 3. - Kádár 45. - J. Ceska-R. Hősek, Inscriptiones Pannóniáé Superioris in Slovacia Trans-danubiana asservatae. (Opera Univ. Purkynianae Bru-nensis - Facultas Philos. 125.) Brno 1967. 32. - RIU 737 bis. - L. Balla, Acta Class. Univ. Sc. Debrecen

Az előlap két oldalán, íves lezárású fülkében egy-egy Attis-figura. Attis a feliratos mező felé fordulva, lábát egy sziklára támasztva áll, térdére könyököl, másik kezét, teste előtt keresztbe téve, ugyanarra a térdére fekteti. Mindkét alak egyező viseletben: phrygiai sapka, tunica, köpeny és nadrág. A jobb oldali alak a nézővel szembenéz, a bal oldali a válla felett hátrafelé pillant.

142 TÓTH ISTVÁN

A felirat egyszerű keretben: D(is) M(anibus) / Aelius Domitius vet(eranus) / leg(ionis) II Adi(utricis) domo Etapuli / cives Surus vivos sibi / 5 íecit o(ptamus) s(it) t(ibi) t(erra) l(evis). - Utólag eltérő véséssel: Itero(!) / D(o)mit(i)us vet(eranus) leg(ionis) II Ad(iutricis) qui super vixit / annis LXXXX. 3. sor: Erapuli = Hierapoli, 4 - 5 . sor: O.s.t.t.l. in Monogramm, 6. sor: AE, ET, AD ligatura, 7. sor: NN ligatura.

A bizonyára Brigetióból elhurcolt tatai oszlopon Graillot, ih. Attis alakját is felismerni vélte. E Pannóniában egyedülálló emléken a szóban forgó helyen azonban Silvanus alakja van kifaragva Dianával és Apollóval egy sorban, vö.: A. Schober, in: Belvedere 6(1924) 177 ff.

C E L A M A N T I A (Iza, Izsa - Leányvár - Csehszlovákia) 59. Mészkő tábla felső része. Két darabra törve. M 43, Sz 81, V 22, Вт 5,8-4,4 cm. - A brigetiói ellenerőd ásatásából, másodlagos beépítésből (1908). - Podunajské Múzeum, Komarno.

írod.: Tóth-Kuritcz ].. A Komáromvármegyei és Komárom Városi Múzeum Egyesület Értesítője 14(1908) 52, - An. ép. 1929. 176. - V.. Ondrouch, Limes Roma-nus na Slovensku. Bratislava 1938. 34. - Veidinger Nr. 217. - Barkóczi L., Brigetio. (Diss, Pann. II : 22.) Bp, 1951. Nr. 203. Taf. XXXI, 2. - Kádár 44. - / . Ce'ska-R. Hősek, Inscriptiones Pannóniáé Superioris in Slova-cia Transdanubiana Asservatae. Brno 1967. 21.

A felirat egyszerű kerettel körülvett mélyített mezőben: M(atri) d(eum) M(agnae) / Val(er(ia)] Marina J [pro sajlute / [? sua et Ma]rini / 4, sor: lehet pl. [sua et? Val(erii)Ma)rini, vagy hasonló is.

A tábla, amely a későrómai erőd falába volt építve, bizonyosan Brigetióból származik, nagy valószínűséggel ugyanabból a szentélyből, amelynek helyreállítására az 52. sz. felirat vonatkozik. - Egy M.Val(erius) Marinus nevű vet(eranus) leg(ionis) l Ad(iutricis) p. f. ex sign(iíero), dec(urio) Bri(ge-tionis) qui magistrat oltára Mercurius tiszteletére : CIL III 4298 = 442. Ez a férfi azonos lehet az itt szereplő Valeria Marina férjével. (Katonák esetében általános jelenség volt a rabszolganők feleségül vétele, akik felszabadításuk után férjükkel azonos noment viseltek.)

Tata (Totis) 60. Nagy sírkő. Kristályos mészkő. M 325, Sz 123, V 33, Вт 7,7-4,7 cm. - Lh.: Látóhegy, 1797. -Кипу Domokos Múzeum, Tata.

írod.: CIL III 4278. - Arch. Ер. Mitt. 1(1877) 159. -Graillot 486. - Dornyay В., Tata-Tóvárosi Híradó 34 (1913) Nr. 38. S. 7 f. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum u. Pannonién. Wien 1923. 91. Nr. 192. Abb. 100. - Barkóczi L., Brigetio. (Diss. Pann. II: 22.) Bp. 1951. Nr. 27. Taf. X, 1. - RIU 694.

Háromszögletű oromzata két oldalán oroszlán, barkafejjel a mancsa alatt. A timpanonban Selene és Endymion alakja (vö. E. Diez, JÖAI 46. 1961-63. 50 ff.) A képmező oszlopokkal határolt, íves lezá-rású. Az ív fölötti háromszögekben egy-egy Eros és egy-egy delfin. A képmezőben három felnőtt és egy kisgyermek alakja. A képmező és a felirat közötti képsávban bal oldalt Attis, kifelé forduló testtel, fejét válla fölött hátrafordítva. Egyik lábát feltámasztja. Hosszú nyelű pedumra könyököl. Tőle jobbra két egymás kezét fogó, hosszú ruhás nőalak, tánclépésben, a jobb oldali kezében kosár (esetleg: cista mystica?). Középen tripus egy szolgálólánnyal. A képsáv jobb oldalán magashátú székben ülő, jobbra forduló nőalak, mellette álló asz-szony gyermekkel. A képsáv alatt egymást kergető állatok sora. - A csavart törzsű oszlopokkal keretezett felirat alatt hármas osztású relief: középen Calo és ló, két oldalt egy-egy pedumra támaszkodó síri Attis, keresztbetett lábakkal. D(is) M(anibus) / Val(erio) Saturnino vet(erano) / ex dup(licario) aleae / Ulp(iae) / cont(ariorum) qui vixit an(nos) L et /5 Val(erio) Sabino mil(iti) leg(ionis) I Ad(iutricis) / stip(endiorum) III vixit an(nos) XXV íilio / Caes(ia) Digna marito et filio I í(aciendum) c(uravit). 7. sor: AE, RI, ET, FI ligatura.

A középső fríz jelenete lényeges elemeiben különbözik a Pannóniában elterjedt áldozati jelenet (vö.: Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlé-kein. Bp. 1959.) megszokott képétől. Arra csupán a középen álló tripus és a szolgálólány utal. A jelenet további részeinek kapcsolatát a Kybele-Attis kultuszhoz félreérthetetlenné teszi a képsáv bal szélén álló Attis-figura. Bizonyára a kultusszal összefüggő halotti szertartás részletének ábrázolásáról van szó. (Vö. még alább: 104. számnál is.)

S О L V A (Esztergom, Gran) 61. Sír-aedicula fal. M 137, Sz 104, V 20 ст. - Balassa Bálint Múzeum, Esztergom.

írod.: Balogh A., Vezető az esztergomi régészeti múzeumban. Esztergom 1941. 7. - Nagy L., in: Budapest Története. 1/2. Bp. 1942. 483. Anm. 34. - Erdélyi G., A római kőfaragás . . . 92. Abb. 121.

Profilalt, félköríves fülkében, két lapos oszlop között, egyszerű oltár tetején álló Attis. Lábai keresztbe téve, bal oldalt a földre támasztott pedumra könyököl. Fején phrygiai sapka, vállán köpeny, ö l tözéke egyébként tunica és nadrág(?). - Három ösz-szeillő darabba törve.

Szabó Ernő

Highlight


Pannónia interior (214 előtt) U L C I S I A C A S T R A (Szentendre) 62. Aedicula-íal. M , Sz , V

Ferenczy Károly Múzeum, Szentendre. írod. : Nagy L., Bp. Tört. 1/2. Bp. 1942. 474. Taf. LXIX, 4. Erdélyi G., A római kőfaragás 91. Abb. 120.

Eredetileg két, kannelurázott törzsű pillér között (a bal oldali letörött), íves lezárású fülkében álló síri Attis. Phrygiai sapkában, tunicában, köpenyben, keresztbetett lábbal. Lábán cipő. Bal könyökével támaszkodik a hosszú nyelű pedumra.

A Q U I N C U M (Óbuda, Alt-Ofen, Budapest III. kerület) 63-64. Csonka sírkő. - Aquincumi Múzeum. Régi inv. Nr. (Kuzsinszky) 401.

írod.: Kuzsinszky, Ausgr. 71. Nr. 401. - Nagy L„ Arch. Ért. 50(1937) 93. Anm. 6. - Uő., in: Budapest Története 1/2. Bp. 1942. 563. Anm. 134. - Nagy T., uo. 427., 457. Anm. 475. - Bíró ]., Kollégiumok Aquincumban (Acta Univ. Szeged. - Acta Juridica et Politica, Fasc. XIII, 3.) Szeged 1966. 12. - Kádár 4.

A síremlék leírása és felirata publikálatlan. Hagy L. lábjegyzetes megjegyzése - „a coll(egium) után a találás idején egy D betűt láttam még" -alapján az emléket a kutatás egyértelműen a collegium dendrophorum emlékének tekintette. (Vö. Mócsy, RE Suppl. 9(1962) 603, 51.) Kuzsinszky, ih. ezt az adatot nem közli.

- Magunk részéről a kő közelesen várható kritikai publikációjáig (Németh M. tollából a RIU soron következő aquincumi kötetében) ilyen bizonytalan adat alapján nem kívánunk állást foglalni. - Ugyanez vonatkozik Nagy T. ih. adatolatlan megjegyzésére (amelyet Kádár, ih. is átvesz), mely szerint „a Nagy L., ih. közölt töredéken kívül még egy közöletlen sírkő" említené Aquincumban a collegium dendrophorum-ot. Ennek szövegét sem közli egyik szerző sem.

65. Terracotta Attis-íej, magas phrygiai sapkában. M 3,8 cm - Lh.: Aquincum, polgárváros. - Aquincumi Múzeum, Inv. Nr. 33. 753.

írod.: Sz. Póczy K., Acta Arch. Hung. 7(1956)119. Taf. XVI, 1.

A tárgy a polgárváros fazekasnegyede (gázgyár) mellett, a keleti városfal és a Duna közötti területen feltárt sokszögű szentély (Nagy L., in: Budapest Története 1/2. Bp. 1942. 582. Taf. CXIX, 1.) szomszédságában előkerült raktárleletből származik. A lelet főként kezdetleges Venus-terracottákból állt.

66. Attis szobra. Mészkő. - Lh.: A.quincum, Polgárváros. - Aquincumi Múzeum.

írod.: Kuzsinszky, Ausgr. 93. Nr. 26. Abb. 41. - Kádár, 4. Anm. 3.

Négyszögletes talapzaton álló, pedumra támaszkodó Attis tristis. Fején phrygiai sapka, vállán hosz-szan lecsüngő köpeny, jobb vállán korongos fibulá-val. Ruhája kettős tunica, lába meztelen. Jobb kezével a teste előtt átnyúlva a lefelé fordított pedum nyelét fogja, bal kezét könyökölve erre támasztja. Fejét kissé balra hajtja. - Lábai keresztezve, de a szokásostól eltérően testsúlya az egyenesen álló jobb lábon, a bal e mögött keresztbetéve. Ez a beállítás azt sugallja, hogy a szobor egy nagyobb síremlék két antithetikus Attis-figurájának egyike.

67. Attis szobra. Mészkő. M 42 cm - Aquincumi Múzeum.

írod.: Kuzsinszky, Ausgr. 91 f. Nr. 18. Jobb lábát sziklára támasztja, öltözéke tunica és

köpeny, fején valószínűleg phrygiai sapka. Melle előtt keresztbetett kezében a pedumot fogja. (Vö. lent: 72. sz.)

68. Attis szobra. Mészkő. - Lh.: Óbuda, Zay út és Kunigunda u. sarka (1968 - villanyvezeték építése során). - Aquincumi Múzeum.

írod.: Publikálatlan.

69. Attis (?) teje, mészkő M 20 cm. - Lh.: Óbuda, a Gázgyárhoz tartozó munkáslakások területe. -Aquincumi Múzeum.

írod.: Kuzsinszky В., BpR 12(1937) 80 f. Nr. 10. Abb. 10. - Kuzsinszky, Ausgr. 91. Nr. 14. Abb. 39. - Nagy T., BpR 15(1950) 371. - Vermaseren, CIMRM II 1795. Nagy T., BpR 22(1971) 151. Abb. 83.

A hullámos hajkeretbe foglalt, phrygiai sapkát viselő, enyhén balra hajló fej egyaránt tartozhatott Attis, vagy Mithras ábrázolásához. Nagy T., ih. Mithras-fejnek tekinti.

70. Mészkő pillér. M 81 cm - Aquincumi Múzeum.

írod.: Kuzsinszky, Ausgr. 197 f. Nr. 377. - Kádár, 4. Anm. 3.

Előlapján Attis, keresztezett lábakkal, tunica mani-cataban és köpenyben. Pedumra könyökölt. Feje letörött. Kuzsinszky „Türpfosten"-nek tekinti. Valószínűleg egy sír-aedicula alkatrésze lehetett.

71. Szarkofág. H 232, Sz 116, M 90 cm. - Lh.: Óbuda, Bécsi út 102. (1899) - Aquincumi Múzeum.

írod.: Kuzsinszky В., BpR 7(1900) 38 f. Nr. 28. - CIL III 15 166. - Graillot 486. - Kuzsinszky, Ausgr. 67. Nr. 214. Abb. 24. - Szilágyi ]., Beszéljenek a kőemlékek. Bp. 1949. 88. f. - Diósdi Gy., Ant. Tan. 8(1961) 99 f.

144 TÓTH ISTVÁN

Nr. 1. - Uő., Bibi. Class. Orient. (Berlin) 1962, 306. -Kádár, 4. Anm. 3. A. Mócsy, Pannónia and Upper Moesia. London 1974. Pl. 29/b. - I. Bilkei Alba Regia 20(1983.) 71 f.

Előlapján két volutás lezárású fülkében egy-egy Attis. Mindkettő oldalnézetből, középre fordul, lábuk keresztezve. Egyik kezükkel a földre támasztott pedumot tartják, másik kezükkel rákönyökölve a fejüket támasztják. Ruházatuk kettős tunica, köpeny, phrygiai sapka. A felirat pannon-noricumi volutás keretben: L(ucio) Sept(imio) Fusco scolestico / qui vixit ann(is) XVIII I mens(es) VIII dieb(us) XIII / L(ucius) Sept(imius) Fuscinus dec(urio) mun(icipii) / 5 Mog(entianae) et lulia Maximilla I patentes íilio karissimo / memori(ae) dulcissim(a)e

Mogentiana municipium a Balatontól északra feküdt, valószínűleg a mai Tüskevár és Somlóvásárhely között. Vö.: Simonyi D., EPhK 71(1948) 20., illetve A. Mócsy, in.: RIU Fasc. 2. Bp. 1976. p. 13 f.

A scolesticus = scholasticus kifejezést Diósdi Cy., ih. „joghallgatódként értelmezi. A kifejezés Aquincumban még egy feliratról ismeretes: Nagy L„ Arch. Ért. (1931) 265 f. Vö. még: Bilkei, ih.

72. Nagyméretű sírkő két töredéke. Mészkő. M 250, Sz 97 cm. - Lh.: Óbuda, Gázgyári lakótelep Dunaparti része (római temető). - Aquincumi Múzeum, Inv. Nr. 63. 10. 136.

írod.: Kuzsinszky. Ausgr. 194. Nr. 341. - Nagy L„ Arch. Ért. 50(1937) 90. - Uő., Bp. Tört. 1/2. Bp. 1942. 605. f. - Uő., BpR 14(1945) 166 f. Szilágyi ]., Beszéljenek a kőemlékek. Bp. 1949. 36. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. (Rég. Füz. 11:5.) Bp. 1959. 20. Nr. 3. Taf. XXI. - Szilágyi ]., Arch. Ért. 92(1965) 182 ff. - An. ép. 1965, 43. - Nagy T., Arch. Ért. 94(1967) 62 ff. Abb. 1. - G. Aliöldy, Epigr. Studien 4(1967) 52. f. - A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 21(1969) 351. - Németh M., Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. (Emlékek Budapest múltjából 16.) Bp. 1971. 26 f., Nr. 53. - Nagy T., BpR 22(1971) 120. Abb. 30.

A síremlék felső része és lábazata hiányzik. A másodlagos felhasználás alkalmával hosszában kettéfűrészelték, megcsonkítva ezáltal a faragványokat és a feliratot egyaránt. - A felső képmezőben eredetileg egy mellkép foglalt helyet. Alatta áldozati jelenet: középen tripus, mellette balról fonott fedeles kosár (cista). Két oldalt egy-egy középre forduló, hosszú ruhás nőalak. A jelenet két szélén egy-egy Attis figura. Mindkettő befelé fordul, lábaik keresztezve, pedumra támaszkodnak. Fejükön phrygiai sapka, öltözékük tunica és köpeny. A jobb oldali kezében lefelé fordított pedum, a bal oldali esetében ez a részlet a rongálódás miatt nem vehető ki. - A feliratos mező alatt újabb képsáv következett, ebből csupán a jobb szélen lévő, pedumot tartó alak töredéke maradt meg.

A minden szempontból különleges érdeklődésre

számot tartó - és heves vitát kiváltott - felirat olvasásában Nagy T. és Németh M. kiegészítését követjük. (Az olvasatok körül kialakult vitát illetően idézzük A. Mócsy megjegyzését, ih. und. Anm. 102.: „der gerade an einer wichtigen Stelle gebrochene Inschrift stellt aber der Forschung schwere Aufgaben." Bzw. „Alle Ergänzungen haben ihre Schwierigkeiten.") [M(arco] Baeb(idio)? M(arci) fil(io) Tro/mentina (tribu) [Front]oni Ae/quo ex (Dalm(atia) arm(orum)] custojdi vet(erano) l[eg(ionis) II Adi(utricis)) an(norum) L / 5 h(ic) (s(itus)] e(st). / Dasimius ( vjet(eranus) leg(ionis) eiu[s]/dem her[es b(ene) m(erenti) qui) fuit in / coll(egio) vet(eranorum) c[entonar(iorum)) m(agister) (primus) vet(eranorum) / [l)eg(ionis) eiusd[em secunjdum / [v]olunt[atem te)stament(i) / i 0

iposuit]. 1. sor.: (A(ulo)) Baet[- - -) Szilágyi, (M(arco)J [ ) Nagy T., Baeb[idio] Aliöldy, Németh. - A sírkő kettéfűrészelése okozta kitöredezés miatt olvashatatlan részt legújabban A. Mócsy, Nomencla-t o r . . . (Diss.Pann.III:l.) Bp. 1983. s.v. feloldás nélkül hozza BAEB-\- alakban. (Cf. p. III. „crux post nomen indicat fracturam . . . etsi restitutio quaedam a descriptoribus tituli temptata esset.")

A további olvasati eltérésekre ehelyütt nem térünk ki, néhány olvasati kérdéssel, illetve az Attis-ábrázolásos sírkövek és az aquincumi collegia íune-raticia kapcsolatával másutt kívánunk részletesen foglalkozni.

Az emlék keltezését Nagy T., a szöveggel kapcsolatos tartalmi és stíluskritikai érvek alapján meggyőzően helyezte Hadrianus korára, „kevéssel 124 után". (BpR 22. 1971. 120.) Ez a keltezés érdemben módosíthatja az aquincumi collegiumok működésére vonatkozó kronológiai feltevéseket, vö.: Nagy L„ Germania 16(1932) 184 ff.; K. Kurz, Acta Ant. Hung. 8(1960) 139 ff. - Ezen túlmenően Nagy T., az aquincumi kőfaragásról írott monografikus munkájában (BpR 22. 1971. 103-160.), e sírkövet „új fejezetet nyitó" darabnak tekinti, amely „a canabae legjobb kőfaragó hagyományait közvetítette e későbbi műhelyeknek" (ih. 120.) Ebben a tekintetben a kő az ún. áldozati jelenet és az Attis-alakok kapcsolatát illetően is meghatározó jelentőségű darab.

73. Sírkő töredéke. Kristályos mészkő. M 103, Sz 128 cm. - Lh.: Óbuda, Victoria téglagyár. - Aquincumi Múzeum, Inv. Nr. 63. 10. 131.

írod.: Kizsinszky, Ausgr. 77 f. Nr. 283. Abb. 27. -Nagy T., Corvina 19(1941) 797 ff., 839. - Uő., BpR 15(1950) 317. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. (Rég. Füz. 11:5.) 1959. 24. Nr. 22. Taf. XXIX. - Nagy T., BpR 22(1971) 120. Abb. 31. -Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 32. Abb. 2Э. - Barkóczi L„ Arch. Ért. 109(1982) 47. Abb. 17, 2.


Eredetileg nagyméretű sírkő töredéke. Faragása, kivitele szempontjából az előző számmal áll szoros kapcsolatban (Nagy T., ih.)

Az oszlopokkal határolt képmezőben három alak, fejük hiányzik. Alatta keskeny fríz állatküzdelmi jelenettel. - Ez alatt áldozati jelenet: középen tripus két oldalán egy-egy tunicát viselő alak (a jobb oldali camila? Burger), valószínűleg mindkettő férfi (Kuzsinszky). Jobb oldalon a camülus mellett egy további tunicát viselő férfialak, jobb lábát egy kőre támasztja. - A képsáv két oldalán egy-egy Attis-figura, antithetikus beállításban. A hal oldali lábát egy sziklára támasztja (vö. fent: 66. sz.) Öltözéke tunica manicata, rövid köpeny és magas tetejű phrygiai sapka. Teste előtt átnyúló jobb kezében lógatja a pedumot, bal kezével a térdére könyökölve a fejét támasztja. Az alak szemben áll, de fejét kifelé (balra) fordítja.

A jobb oldali Attis figura hagyományos beállításban, lábait keresztezve, pedumra könyökölve áll. Teste erős S alakba görbül, ruházata erőteljesen faragott redőkkel követi a test vonalát. A két figura eltérő beállítása erősen fokozza a jelenet mozgalmasságát.

A sírkő keltezése Nagy T., elemzése alapján a 2. sz. közepére tehető (im. 120).

74. Töredékes sírkő. Mészkő. M 125, Sz 95 cm. -Lh..- Margitsziget. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr. R-D 128.

írod.: Römer R., Arch. Közi. 1( ) 223., - CIL III. 3566. Romer - Desjardins 128. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. (Rég. Füz. 11:5) Bp. 1959. 21 f. Nr. 8. Taf. XV.

Felső része, a mellképes mezővel letörött. A középső mezőben áldozati jelenet: tripus egy camillus-szal és egy camillá-val. Két szélen, külön mezőben, befelé fordulva egy-egy Attis-figura, hagyományos beállításban. Fejükön magas phrygiai sapka, lábak keresztezve, a földre támasztott pedumra könyökölő pózban. Öltözékük tunica és köpeny. A felirat levéldíszes keretben: D(is) M(anibus) / T(itus) Tor(ius) Gem / ellian(us) quon/dam [??] c(ollegii) íabr(um) / leg(ionis) II A[di](utricis) Torijáé Geminae ma/tri et Aureliae I Serenae Con(iugi) et / Tor /iae Gemellinae

75. Töredékes sírkő. M 151, Sz 102 cm. - Lh.: Óbuda, Duna-part. - Aquincumi Múzeum. {Régi Inv. Nr. 345.)

írod. : Sz. Burger A., Áldozati jelenet . . . (Rég. Füz. 11:5.) Bp. 1959. 22. Nr. 9.

Felső része letörött. A középső sávban áldozati jelenet: tripus, camillus és Camilla. Két oldalt külön fűkében Attis figurák (a jobb oldali letörött). A felirat erősen töredékes:

D(is) M(anibus) / Fl(avius) Tutor vet(eranus) leg(ionis) / Ad(iutricis) h(ic) s(itus) [e(st)J Ael(ius) I Atius vet(eranus) leg(ionis) eifusde(m) h(eres) í(aciendum) c(uravit).

Az Atius = Attius cognomen theophor vonatkozása kelta alaprétegű területeken (így Aquincum környékén is) erősen kétes, tekintve, hogy ezek a nevek „sind im Westen wegen der Verwandschaft mit der keltischen Wurzel Att- verbreitet". A. Mö-csy. Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. 165. s.v. Attius. Ennek ellenére, az adott esetben egy ilyen kapcsolat nem zárható ki teljesen. A kérdéshez vö.: R. Turcan, Les religions de l'Asie dans la Vallée du Rhône. (EPRO 30.) Leiden 1972. 53 f.

76. Síremlék töredéke, Attis lejével. - Lh. : ismeretlen, valószínűleg Aquincum, vagy környéke. - Dani Géza gyűjteményéből, a Nagytétényi Múzeumban. Inv. - Nr. 52. 43.

írod.: Nagy L., 42(1928) 70. Nr. 5. Abb. 21. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 92. 77-79. Három kődúc, Attis alakkal. - Aquincumi Múzeum.

írod.: Kuzsinszky В., BpR 7(1900) 45. - Graillot 486.

C O N T R A - A Q V I N C V M (Pest, Budapest V. kerület, korábban: Eskü tér, ma: Március 15. tér)

A Contra-Aquincumi római ellenerőd feltárásáról és történetéről összefoglalóan 1.: Nagy L., Az Eskütéri római erőd, Pest város őse. (Budapest székesfőváros várostörténeti monográfiái 17.) Bp. 1946. 113 p.

A 4. században épült erőd falába számos korábbi faragott és feliratos kőemléket építettek be, valószínűleg valamennyi aquincumi eredetű volt.

80. Aedicula-íal töredéke. M: 52, Sz. 62, V: 24 cm. - Lh.: Eskü téri erőd, másodlagos felhasználásból. - Budapesti Történeti Múzeum (másolata kiállítva a lelőhelyen).

írod.: Kuzsinszky В., BpR 9(1906) 39 ff. - Nagy L., Az Eskü téri . . . 19. Abb. 12. - Uő., Bp. Tört. 1/2. Bp. 1942. 474. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 91 f.

A kődúc jobb oldalán pillérfő töredéke, közepén Attis feje phrygiai sapkában; látszik a fejet támasztó bal kézfeje is.

81. Sírkert sarokpillére. M 127, Sz 55, V 44 cm. -Lh.: mint a 80. számnál. - Aquincumi Múzeum, Inv.-Nr. 64. 11. 31. (másolata kiállítva a lelőhelyen.)

írod.: Kuzsinszky В., BpR 7(1900) 46 f. Nr. 39. - Kuzsinszky, Ausgr. 178. Nr. 180., - Nagy L., Az Eskü

146 TÓTH

téri . . . 19. Abb. 10/a-b. - Németh M., Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. Bp. 1971. 65. Nr. 181. - Erdélyi G., im. 80. Abb. 89/a.

Szélesebb oldalán háromszögletű lezárású fülkében Attis alakja. Lábai keresztezve, jobb könyökével a lefelé fordított pedumra támaszkodik. Fején phrygiai sapka, vállán köpeny, öltözéke tunica ma-nicata. A fülke feletti háromszögekben Amor figurák. - A pillér keskenyebb oldalán nyugodt tartásban álló, ruhátlan nőalak, bal kezével a fején tartott kosarat fogja, válláról hátul könnyű köpeny omlik le.

82. Sírkert sarokbázisa. M 117, Sz 44, V 25 cm. -Lh.: mint a 80-81. számoknál. - Budapesti Történeti Múzeum (másolata kiállítva a lelőhelyen).

Írod. : Kuzsinszky В., BpR 7(1900) 45 f. Nr. 37. - Grail-lot 486. - Kuzsinszky, Ausgr. 181. Nr. 181. - Nagy £., Az Eskü téri . . . 19. - Kádár 4. Anm. 3.

Előlapján félköríves záródású fülkében Attis. Ruházata nadrág, tunica manicata, köpeny, fején phrygiai sapka, Lábai keresztezve, pedumra támaszkodik. Fejét bal kezébe támasztja.

83. Sírkert sarokbázisa. M 87 cm. - Lh.: mint fent - Budapesti Történeti Múzeum (másolata kiállítva a lelőhelyen).

írod.: Kuzsinszky В., BpR 12(1937) 79 f. - Kuzsinszky, Ausgr. 179 f. Nr. 377. - Nagy L., Az Eskü téri . . . 26. Abb. 24. - Kádár 4. Anm. 3.

Előlapján Attis alakja, phrygiai sapkában, tunica manicatahan, köpenyben. Lábai keresztezve, pedumra támaszkodik.

C A M P O N A (Nagytétény, Budapest XXII. kerület) 84. Relief-töredék. - Lh.: Nagytétény? - Budapesti Történeti Múzeum.

írod.: Publikálatlan. Említi: Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 91.

Attis feje phrygiai sapkában.

C I V I T A S E R A V I S C O R U M (Gellérthegy, Blocksberg, Budapest XI. kerület) 85. Feliratos tábla. Mészkő. M 72, Sz 89, V 13 cm. - Lh.: a Gellért-hegy déli oldala. - 1847 óta a Magyar Nemzeti Múzeumban. Inv. Nr. 31. 1847. 3.

írod.: CIL III 3471. - A. v. Domaszevski, 1RS 1(1911) 54 ff. - Romer - Desjardins . . . . - fröhlich R., Bp R 4(1892) 143. Nr. 60. - Graillot 486. - Veidinger Nr. 206. - Brelich A., Laur. Aqu. I. Bp. 1938. (Diss. Pann. 11:10) 84., 132 f. - Nagy T., Bp. Tört. 1/2. Bp. 1942. 426. f. - Kádár 3. - В. Bonis È., Die Spätkeltische Siedlung Gellérthegy - Tabán in Budapest, Bp. 1969. (Arch. Hung. N. S. 47.) Taf. LIV, 3. - Nagy T. Budapest Története I. Bp. 1973. 170. f.

ISTVÁN

Egyszerűen kereteit, tabula ansata formában kiképzett feliratos mezőben: M(agnae) D(eum) M(atri).

A feliratos mező további része - kb. 6-7 sor írásnak megfelelő terület - üresen hagyva.

A tábla lelőhelye, a Gellért-hegy déli lejtőjén feltárt kelta telep, arra utal, hogy Kybele itt ugyanúgy valamely kelta anyaistennővel azonosult, mint a Rajna-vidéken, vö: E. Schwertheim, Die Denkmäler orientaliscer Gottheiten im röm. Deutschland. (EPRO 40.) Leiden 1974. 292 ff. Sajnos a telep feltárása (Bonis, im.) nem mutatta ki itt egy olyan kultusz-központ létét, amelynek alapján a civitas Eraviscorum „mons Vaticanus"-át (Nagy T. ih.) lokalizálni lehetne. Az viszont mindenesetre bizonyos, hogy a sziklás hegyoldal meghatározó szerepű volt a Gellért-hegyi Kybele-kultusz létrejöttében.

Z sámbék 86. Sír-aedicula oldalíala. M 164, Sz 77, V 16 cm. -Késő-római sírból. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.

Írod.: Arch. Ért. 34(1914) 150 f. - Oroszlán Z., Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve 2(1923-1926) 60 ff. Abb. 4-5. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 89.

Félpillérekkel határolt mezőben síri Attis. Feje leverve. Kettős tunicában, pedumra könyököl, lába keresztbetéve. A fal belső oldalán bennszülött viseletű asszony, kezében ládika (Erdélyi, im. Abb. 109.).

F L О R I A N A (Csákvár) 87. Bronz korong. Átm 4,7, V 0,5 cm. - Késő-római sírból? - István Király Múzeum, Székesfehérvár, Inv. Nr. 3516.

Írod.: Marosi A., Székesfehérvári Szemle 9(1939) 32. - Kádár, 41. Taf. IV, 6. - Bánki Zs., Az István Király Múzeum gyűjteménye. Római kori figurális bronz, ezüst és ólom tárgyak. - La collection du Musée Roi Saint Étienne. Objets Romains figurés en bronze, ar-

7. kép. Bronzkorong Csákvárról (87. szám) Abb. 7. Scheibe aus Csákvár (Kat.-Nr. 87.)


gent et plomb. Székesfehérvár 1972. (István Király Múzeum Közleményei B:30.) Nr. 26. mit Abb.

Az öntött bronz korong egyik oldalán gyöngysoros keretben Kybele domborműves mellképe. Fején falkorona, ruházata vállon összekapcsolt chiton. Két hajfürtje (?) a vállára csüng. Feje mellett bal oldalt kettős síp, jobb oldalon cymbala (és nem „ein Paar Becken" Kádár, illetve „deux pains ronds" Bánki). - Hátoldala sima.

A korong egészen biztosan ruhadísz volt. Alkalmazására jó példát jelent a lanuviumi relief (CCCA III 466.) archigallusának koronája, illetve a római archigallus szobor (CCCA III 249.) melldísze. A két analógia alapján feltehető, hogy ez a korong is valamilyen sacralis viselet tartozéka lehetett.

88. Sírtábla. Mészkő, két darabba törve, alul csonka. M 121, Sz 105, V 24 cm. - Késő-római sírból (1899) - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Inu. Nr. 38/1899.

írod.: CIL III 15154. - Kuzsinszky В., Arch. Ért. 23(1903) 234. f. Abb. 9. - Graillot 486. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. Nr. 261. Abb. 133. - Nagy £., Bp R 14(1945) 166. - Fitz ]., Arch. Ért. 78(1951) 151. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. Bp. 1959. (Régészeti Füzetek 11:5.) 27. Nr. 31. Taf. XLVIII.

Fent háromszögű oromzat, Medusa-fővel, a sarkokon rozetta. Oszlopokkal határolt, architrávval lezárt fülkében három mellkép. Alatta áldozati jelenet: tripus ételekkel, két oldalt camillus, illetve Camilla. A jelenet két oldalán, külön fülkében egy-egy síri Attis, phrygiai sapkában, kettős tunicában, köpenyben, keresztezett lábbal, pedumra támaszkodva. A felirat: D(is) M(anibus) / Vibiano Deiuo/nis an(norum) LXX pat(ri) et / Atezissae an(norum) XL / matr(i) et Valen/tino an(norum) XXX frat(ri) \ Vibius Sa-turnus I dupl(arius) al(a)e 1 T(h)rac(um) t(itulum) m(amoriae) p(osuit).

Az ala I. Thracum veterana sagittaria a II. század eleje óta állomásozott a pannóniai limesen, vö.: Mócsy, RE Suppl. IX. (1962) 620.

89. Csonka sírtábla. M 148, Sz 90 cm. - Késő-római sírból. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, írod.: Hampel ]., Arch. Ért. 27(1907) 313. Abb. 26. -Uő., Arch. Ért. 30(1910) 333. - A. Schober, im. 119. Nr. 262. - Sz. Burger A., im. 27. Nr. 32. Taf. XXXI.

A Medusa-fővel díszített oromzat két oldalán, tengeri griffek. Az oszlopokkal határolt képmezőben három mellkép. Alatta áldozati jelenet: tripus camillus-szal és camilla-val. Mellette külön fülkében egy-egy síri Attis, keresztbe tett lábbal, pedumra könyökölve. Fejükön phrygiai sapka, öltözékük nadrág, kettős tunica és köpeny. A feliratos részt letörött.

С s ákb e r ény 90. Sírkert sarokpillére. M 87, Sz 34, V 30 cm. -Lelőkörülmények ismeretlenek, 1907-ben a csákbe-rényi kastélykertben állott. - Ma: ?

írod. : Mahler E., Arch. Ért. 27(1907) 236.

Egyik oldalán félköríves lezárású fülkében síri Attis, phrygiai sapkában, tunicában és chlamys-ban. Bal kezével fejét támasztja, pedumra könyököl.

S z é k e s f e h é r v á r (Stuhlweißenburg, Alba Regia) 90/A. Un. Szent István szarkofág, fehér, kristályos mészkő. H 230, Sz 111, M 83 cm. - Lh.: Székesfehérvár, királyi bazilika területe (1803). - 1936 óta a székesfehérvári Középkori Romkert (István Király Múzeum) mauzóleumában.

írod.: Ehelyütt nem adhatjuk a szarkofág igen gazdag teljes irodalmát, amely túlnyomó többségében a koporsó középkori (11. század) faragványaival foglalkozik, így a szarkofág ókori eredete szempontjából amúgy is irreleváns. - összefoglalások és bibliográfiai tájékoztatók: Dercsényi D., A székesfehérvári királyi bazilika. Bp. 1943. 110 ff. - Szakáll E.-Entz G.. István király szarkofágja. Székesfehérvár 1969. (István Király Múzeum Közleményei A:ll.) 24 p. - Uők., Acta Históriáé Artium 10(1964) 215 ff. - Th. von Bogy ay, Ungarn Jahrbuch 4(1972) 9 ff. - A szarkofág ókori eredetét kimutatta: Nagy E., Műv. tört. Ért. 3(1954) 101 ff. - Az ókori díszítmények arányainak érvényesülése a középkori motívumokban: Kádár Z„ Műv. tört. Ért. 5(1955) 76 ff. - Nagy к., Alba Regia 13(1972) [1974] 167 ff. - Fettich N.. Magyar Történelmi Szemle - Hungarian Historical Review (Buenos Aires) 2(1971) 491 ff. - A szarkofág anyagának egyezése az aquincumi római kőfaragványokéval : Papp F., Technika 1938. 362 f.

Római szarkofágból átfaragott középkori királyi síremlék, minden valószínűség szerint az első magyar király, Szt. István (1000-1038) számára. Egyik hosszú oldalán jól felismerhető az egykori római munka tagolása: a középső, fekvő téglalap alakú (egykor feliratos) mezőt két oldalt íves lezárású fülkében helyet foglaló Attis alakok fogták közre. E két figurából a középkori átfaragás során egy-egy életfát alakítottak ki, ezek arányaiban pontosan felismerhetők az eredeti ember-alakok testarányai, ill. az Attis tristis figurák testének jellegzetes S alakú görbülete, keresztezett lába és a földre támasztott pedum helye.

A szarkofág származási helyét illetően semmilyen bizonyos adattal nem rendelkezünk, tekintve, hogy Székesfehérvár helyén római település nem volt. Számításba vehető mindenek előtt Aquincum, amelynek környékéről a kőanyag származik (Papp, ih.; Szakál-Entz, ih.) és ahonnan bizonyíthatóan szállítottak faragott római köveket a székesfehérvári királyi bazilika 11. századi építkezéséhez. (Vö.: Alföldi A., Arch. Ért. 1940. 195 ff., a vonatkozó kö-

148 TÓTH ISTVÁN

zépkori források idézésével.) Emellett azonban felmerülhet más, közeli római lelőhely is, mint pl. Gorsium, Intercisa stb. (Vö.: Fitz ]., A Fejér megyébe hurcolt római kövek kérdéséhez. - Zur Frage der ins Komitat Fejér verschleppten Steindenkmäler aus der Römerzeit. Székesfehérvár 1958. István Király Múzeum Közleményei A:7. 23 p.)

Aba 91. Síri Attis szobra. - István Király Múzeum, Szé-kesíehérvár, Inv. Nr. 6712.

írod.: Publikálatlan. - Említi: Erdélyi G., Intercisa I. Bp. 1954. 187.

I N T E R C I S A (Dunaújváros [ = Sztálinváros, Dunapentele] ) 92. Márvány votiv-tábla. M , Sz , V - Szórványlelet. - Intercisa Múzeum, Dunaújváros. Inv. - Nn....

írod.: Publikálatlan. - Fényképe közölve: Visy Zs., Intercisa. A római kori Dunaújváros. Bp. 1977. Abb. 26.

Félköríves lezárású fehér márvány tábla, két ösz-szeillő darabra törve. A relief-ábrázolás befejezetlen.

Hosszú, a mell alatt megkötött, ruhát viselő álló nőalak. Fején a füleket is takaró fejkötő. Arcvonásai kidolgozatlanok. Leeresztett, kissé kifelé tartott jobb kezében patera. Bal keze nem látszik. Bal válla magasságában egy nagyjából derékszögben megtörő, mindkét végén íves lezárású hosszúkás tárgy: minden bizonnyal egy befejezetlen faragású cymbala.

A kicsiny relief méretei, anyaga és kidolgozása alapján kapcsolatba hozható azzal a márvány ex voto-kat előállító műhellyel, amelynek legjellemzőbb termékei a Pannoniában, Daciában és Dalma-tiában nagy számban előforduló kicsiny Mithras-, illetve dunai lovas-reliefek, s amelyet Nagy T., BpR 15(1950) 77., 119. Sirmiumba lokalizált. E műhely termékei között ezidáig más, a Magna Mater kultusz körébe vágó tárgyat nem ismerünk. A műhelyről: A. Mócsy, Pannónia and Upper Moesia. London, 1974. 246.; újabban: H. Graßl-I. Hiden, Arch. Korresp. bl. 13(1983) 105 ff.

93. Fenyőtoboz formájú mécsesek. H 12,2, átm 6, M 7 cm. A) István Király Múzeum, Székesfehérvár, Inv. -Nr. 4029. -

írod. : Marosi A., Arch. Ért. 37(1917) 5. - Uő., Székesfehérvári Szemle 1932. 35. - Iványi 3692. Taf. LIV, 5.

Az égőnyílástól a szellőzőnyílásig egy csatorna húzódik, mellette kör alakú függesztőfül. Talpán négy láb.

B) Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Inv. Nr. 105/1910-46. - H 14,9, Átm 6,5 M 8 cm. írod. : Iványi 3693. - K. Sz. Póczy, in : Intercisa II. Bp. 1957. 88., 131. Kat. - Nr. 109. Taf. XXIII, 7. C) Intercisa Múzeum, Dunaújváros. írod.: Publikálatlan. Fénykép: Visy Zs., Intercisa. A római kori Dunaújváros. Bp. 1977. Abb. 21.

Tetején hiányzik a két nyílást összekötő csatorna, a kör alakú függesztőfül a szellőzőnyílás előtt. D) Magyar Nemzeti Múzeum (?) - H 9,2 cm. írod.: Sági K., in: Intercisa I. Bp. 1954. 58. Taf. XXI, 9.

Sírlelet, az 1949/30. sírból. Töredék, alsó része maradt meg. Talpán négy láb. E) Intercisa Múzeum. - Leltár ozatían. írod.: Publikálatlan. - Kiállítva az Intercisa Múzeum állandó kiállításán.

Az előbbiekhez hasonló példány. F) Intercisa Múzeum. - Leltározatlan. írod.: Publikálatlan.

Az A, B, D, E példányok kiegészítéséhez használt negatív forma, két összeillő darabra törve. Lelőhelye: a castellumtól délre elterülő iparosnegyed, valószínűleg kerámiaműhely. (Az ásató Visy Zs. szóbeli közlése.)

94. Korsó töredéke. Bonz. M 14, Átm 8 cm. - Sírlelet (1975) - Intercisa Múzeum, Dunaújváros, Inv. Nr. 77. 207. 2.

írod.: Szabó K., Alba Regia 17(1979) 252 f. Nr. 4. Taf. II.

Lóhere alakú szájnyílással ellátott, ívelt fülű korsó töredéke. Füle ép. A fül fent kosfejjel, lent Attis (?)-maszkkal díszített. A két applikáció között növényi dísz.

95. Attis szobrának töredéke. Mészkő. M 51 cm. - Másodlagosan beépítve a castellum Ny-i saroktornyába. - István Király Múzeum, Székesfehérvár, Inv. Nr.: 50. 150.

írod.: Erdélyi G., Intercisa I. 187., 261. Kat. Nr. 235. Taf. LXXII, 9.

A fej és a lábak hiányoznak. Övvel átkötött kettős tunicája fölött köpeny. Dereka előtt átnyúló bal kezével a pedum nyelét fogja, jobb kezére a fejét támasztotta. - Hátulsó nézete félkörívesen lesimítva, kidolgozatlan.

A szobor hátoldalának kidolgozatlansága arra utal, hogy az - valószínűleg síremléken — egy fülkében volt elhelyezve, ugyanúgy, mint pl. a pulai bázisok esetében: R. M. Swoboda, BJ 169(1969) 204. Nr. 14. = M. ]. Vermaseren, CCCA IV, 246.

96. Attis-fej. Mészkő. M 17,3 cm. - A Dunából, a szalki romoknál. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Inv. Nr. 80. 1883. 34.


Írod.: Erdélyi G., in: Intercisa I. Bp. 1954. 261. Kat. Nr. 236.

Attis (vagy mithraikus dadophor) szobrának feje, phrygiai sapkában.

97. Attis-szobor töredéke. Mészkő. M 16 cm. - A castellum nyugati kapujánál. (Valószínűleg másodlagos beépítésből.) - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Inu. Nr.: 13. 1929. 4.

írod.: Erdélyi G., in: Intercisa I. Bp. 1954. 261. Kat.-Nr. 239. Taf. LXXII, 8.

A fej és az alsó test hiányzik. Tunicát és köpenyt viselő alak, bal keze dereka előtt átnyúlik, jobb kezével az állát támasztotta.

98. Nagyméretű sírkő. M: 238, Sz: 105, V: 22 cm. - Késő-római sír fedőlapjaként került elő. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Inv. Nr.: 74. 1911. 1.

írod.: Mahler E., Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. 157. b. - A. Schober, Die röm. Grabsteine . . . Nr. 263., Abb. 134. - Nagy I., Arch. Ért. 1943. 93. - Sági К., Arch. Ért. 1944-45. 228 Nr. 5. Taf. LXXXIV, 4. - Erdélyi G.-Fülep F., in: Intercisa I. Bp. 1954. 241. Kat.-Nr. 53. Taf. XXXII, 1. - Sz. Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. (Rég. Füz. 11:5.) Bp. 1959. 33. Nr. 55. Taf. VI. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 29. Abb. 27.

Az oromzatban két kakas között rozetta, a felső háromszögekben delfinek. A képmezőben három mellkép, a két nőalak kelta viseletben. Az alakok kezében szőlőfürt és alma (nők) illetve kétfülű edény (férfi). A fő képmező alatt két keskeny képsáv : a felsőben áldozati jelenet camillus-szal és ca-milla-val, két szélén Attis, szemközti nézetben, keresztbe tett lábakkal. Fejükön phrygiai sapka, vállukon köpeny. Öltözetük tunica manicata és nadrág. E képsáv alatt kocsijelenet, a kocsit követő, fölnyergelt lóval. A két képsáv közötti keretlécen: Os(s)a Dem(i)unci libo. A feliratos mezőben: D(is) M(anibus) / / Demiuncus Couci / f(ilius) an(norum) С et Anculat/a Caupionis í(ilia) an(norum) С / con(iux) t(itulum) p(osuerunt) Bataulus / et Louco lib(erti) f faciendum) c(uraverunt) / Veneriae sor (ori) / vi[v]ae. 1. sor: Osa... libo<o>(erta) Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién . . . Bp. 1959. 258. Nr. 205/31. - Vő., Nomenclator. Bp. 1983. (Diss. Pann. III, 1.) s. v. - A sor (amely a valószínűleg szándékolt Dem(i)unci kihagyással egy fél pentamenterként ritmizálható), minden bizonnyal a fölötte látható áldozati jelenetre vonatkozik. így, mai ismereteink szerint, a felirat az egyetlen szöveges emlék, amely

a sok tekintetben homályos tartalmú pannóniai „áldozati jelenet" (cf. Burger, im.) vallási értelmére rávilágíthat.

99. Sírtábla töredéke. Mészkő. M 80, Sz 22, V 11,5 cm. - Dunaújváros, Öreghegy (= Szőlőhegy), mezőgazdasági munka során. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Inv. Nr. 118. 1901. З/а.

írod.: Erdélyi G„ in: Intercisa I. Bp. 1954. 244. Kat.-Nr. 80. Taf. LXVI, 3.

Minden oldalról megcsonkított sírtábla. Eredetileg a képmező alatti képes jelenet (bizonyára az áldozati jelenet) mellett, önálló mezőben elhelyezkedő síri Attis. Hagyományos beállításban, phrygiai sapkában, tunica manicata-Ьап, a bal kezével tartott pedumra könyökölve. Alatta kompozit oszlopfővel határolt feliratos mező töredéke. A felirat értelmezhetetlen : SE / V E / C A /

100. Felirattalan szarkofág. M 65, Sz 209, V 91 cm. - Szőlőhegy, mezőgazdasági munka. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 27. 1908. 8. - nem azonosítható.

írod.: Hampel ]., Arch. Ért. 26(1906) 259. - Erdélyi G., in: Intercisa I. Bp. 1954. 251. Kat. Nr. 146.

Az üres feliratos mező mindkét oldalán egy-egy síri Attis.

101. Sír-aedicula oldalfala. Töredék, mészkő. M 116, Sz 66, V 17 cm. - Szőlőhegy (= Öreghegy, Hauser-szőlő.) - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 109. 1908. 3.

írod.: A. Hehler, JÖAI 15(1912) 190. Abb. 130. (Újra kiadva: Hekler Antal válogatott kisebb dolgozatai. Szerk.: Láng N.. Bp. 1942. 286.) - Uő., in: Strena Bu-liciana. Zagreb-Split 1924. 115. Abb. 9. - Erdélyi G., in: Intercisa I. Bp. 1954. 251 f. Kat.-Nr. 148. Taf. LIV, 1-2. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 87. Abb. 104/a.

Külső oldalán, két pillér között, magas, keskeny oltár-bázison síri Attis alakja, keresztezett lábakkal, pedumra támaszkodva, köpenyben, Az alak csaknem egészen leverve, deréktól felfelé hiányzik. -Belső oldalán tunicát viselő férfialak töredéke, alatta jobbra lépő lovas bekarcolt alakja.

102. Aedicula-íal töredéke. M 76, Sz 70, V 17,5 cm. - Késő-római sírból, ásatás során. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr..- 6. 1926. 2.

írod.: Paulovics I., A dunapentelei római telep. (Intercisa). Arch. Hung. 2. Bp. 1927. 32 f. Abb. 10. - Erdélyi G., in: Intercisa I. Bp. 1954. 169., 252. Kat.-Nr. 149. Taf. LIV, 3.

150 TÓTH ISTVÁN

A külső oldalon, két pillér között, sima oltáron síri Attis keresztbe tett cipős lábfejei és a pedum vége.

103. Sírkert sarokköve. M 145, Sz 40,5, V 32 cm. -Öreghegy, Szárad-szőlő. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 56. 1911. 2.

írod.: Nagy T., Bp. R 15(1950) 371. - Erdélyi C, in: Intercisa I. Bp. 1954. 253. Kat.-Nr. 163. Taf. LVIII, 4 -5. - t/ő., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 81. Abb. 92.

Előoldalán simán tagozott oltáron Attis szembenéző alakja, keresztezett lábakkal. Öltözéke phry-giai sapka, tunica manicata, nadrág és köpeny. Pe-dumra támaszkodik. - Másik oldalán kráterből kinövő szőlőinda.

104. Mészkő relieí töredéke. M 73, Sz 125, V 15 cm. - Késő-római sírból, ásatásból (Szórád-szőlő). - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 97/1913.

írod.: Oroszlán Z., Magyar Múzeum 1(1945) 57 ff. Abb. 1. - Erdélyi G., in: Intercisa I. Bp. 1954. 163 f., 246. Kat.-Nr. 103. Taf. LXX, 9. - Kádár 29. Anm. 4.

Eredetileg talán nagyméretű sírtábla alsó képmezője, a fölötte lévő ábrázolás (a relief főjelene-te!) hiányzik. - Áldozati jelenet ábrázolása. Középen tripus, rajta sült liba. Bal oldalt három alak: egy csúcsos sapkát viselő férfi, kettős síppal, térdig érő ujjas tunicában. Mellette hasonló öltözékű, szembeforduló férfi, kezében lanttal. A harmadik alak ruhátlan, kopasz férfi, fölemelt jobb karral, dereka előtt átnyúló ballal, táncol. Fölemelt kezében valószínűleg crotalon. A tripustól jobbra, a kép szélén oltár előtt álló, jobbra forduló, hosszú ruhás férfi, áldozó pózban: magasra emelt két kezében patarát tart az oltár fölé. Mögötte másik, ugyancsak kifelé (jobbra) forduló férfi, hosszú ruhában, előrenyújtott karokkal. Mellette a tripus felé forduló, ülő kutya. - A fölötte lévő, letörött, képmező két sarkában stilizált delfinek (?), vagy madárpro-tomék (?).

Az emléket Oroszlán kultusz-relief töredékének tekinti és a Kybele-kultusz emlékei közé sorolja. A rajta látható jelenetet misztérium-jelenetként értelmezi. Erdélyi (és nyomában Kádár) elutasítja ezt az értelmezést és nagyméretű, több alkatrészből ösz-szeállított síremlék darabjának tekinti a töredéket. A jelenet értelmét a Pannoniában gyakori síri áldozat ábrázolásának tárgykörében keresi. Burger A. a töredéket nem veszi fel a témáról írott munkájába. (Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. Rég. Füz. 11:5. Bp. 1959.)

A magunk részéről valószínűnek tartjuk, hogy síremlékről van szó; a jelenet értelmét azonban nem a tripus mellett álldozó camillus-camilla képét felmutató pannóniai áldozati jelenetek között keres

sük, hanem - Oroszlán-hoz hasonlóan - önálló kultikus cselekményt vélünk felismerni benne. Oroszlán elemzésének lényeges mozzanata, hogy a tripus - amely a figurákhoz képest aránytalanul nagy és asztallapjával áttöri a jelenetet fent lezáró léctagot, úgy, hogy belenyúlik a felső, elveszett képsávba - nem az itt ábrázolt jelenet része volt, hanem a felső mező elveszett jelenetéhez tartozott. (Azt, hogy a pannóniai síremlékeken feltűnő tripus eredetileg a képmezőben ábrázolt mellképhez tartozott, újabban Barkóczi L., Arch. Ért. 109. 1982. 18 ff. igazolta kimerítően.) Ezzel egyidejűleg, a kép két oldalán ábrázolt jelenet határozottan egységes: a jobb szélén bemutatott áldozat kiegészítő cselekménye a bal oldalt ábrázolt zene és tánc. - A jelenet pontos analógiáját nem ismerem, azonban említést érdemel a tatai sírkő (fent: 60. szám) áldozati jelenete, ahol a kultikus cselekmény két Attis-figu-rával határolt mezőben játszódik le.

Sárbogárd- Alsótöbörzsök 105. Bronz kancsótül. M 8,4 cm. - Sírlelet. - István Király Múzeum, Székesfehérvár, Inv. Nr. 6738.

írod.: Marosi A., Magyar Művészet 6(1930) 475. -Bánki Zs., Az István Király Múzeum gyűjteménye. Római kori figurális bronz, ezüst és ólom tárgyak. -La collection du musée Roi Saint Étienne. Objets romains figurés en bronze, argent et plomb. (István Király Múzeum Közleményei B:30.) Székesfehérvár 1972. 57. Nr. 38.

Alsó részén phrygiai sapkás Attis-fej. Felső részén szarvas agancsos feje.

Vájta 106. Bronz kancsó. M 23,8, talp átm. 5,2 cm. - Kocsisíros temetkezésből. - István Király Múzeum, Székesfehérvár, Inv. Nr.: 9642.

írod.: Marosi A., Székesfehérvári Szemle 9(1939) 24. Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. 11:6.) Bp. 1938. 117. Taf. XLVII, 2. - Fülep F., Arch. Ért. 76(1949) 42. - Fitz J., Fejér megye története. 1/4. A római kor Fejér megyében. Székesfehérvár 1970. Abb. 18. - Bánki Zs., i. m. 48 ff. Nr. 33.

A keskeny szájú, nyújtott nyakú kancsó fülének felső részén hattyú, alsó végén phrygiai sapkát viselő, szárnyas gyermekprotomé. Vállán két fibulával összefogott chlamys. Szeme eredetileg ezüsttel berakott volt.

Szárnyas Attis ábrázolásokra vö.: M. J. Vermase-ren, CCCA III, 344; IV, 133, 176, 263.

D un ai ö1dv ár 107. Síremlék oromzata. M 59, Sz 94 cm. - Magy. Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 212. 1872. 8.

írod.: Erdélyi C, in: Intercisa I. Bp. 1954. 187. Anm. 323. - Kádár 29. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon, Bp. 1974. 107. Abb. 148.


Antithetikus beállítású, fejüket előre fordító oroszlánpár. Mellső lábaik között egy-egy kosfej. A két oroszlán között, középen kis posztamensen At-tis alakja, keresztezett lábakkal. Feje hiányzik. Öltözéke tunica manicata, köpeny, nadrág. Bal kezében lefelé fordított pedum.

A Pannoniában oly gyakori oroszlános síremlékoromzatok között ez az egyetlen darab, amely Attis ábrázolása révén egyértelműen köthető a Kybele-kultusz ábrázolási köréhez. A további darabokon ezen a helyen leggyakrabban szakállas fej, ritkábban kalathos, síri Genius, illetve Icarus alakja szerepel. Ezeknek az ábrázolásoknak az értelmezése - számos kísérlet ellenére (vö. a Függelékben) -sem tekinthető minden részletében megnyugtatóan megoldottnak.

Szekszárd 108. Bronz edényíül. Sírlelet (szarkoíágból). 1845. - Magyar Nemzeti Múzeum.

írod.: Kúbinyi A., Szekszárdi régiségek. Pest 1857. - Wosinszky M., Tolna vármegye az őskor

tól a honfoglalásig. Bp. 1896. II. 744 f. Taf. CLXXVIX. - Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. 11:6.) Bp. 1938. 128. Taf. LII, 4.

Késő-római, keresztény-jellegű másodlagos be-temetkezés egy korábbi, dúsan faragott fehérmárvány szarkofágba (vö. Nagy L., in: Szent István Emlékkönyv I. Bp., 1938. 48 ff.). A gazdag mellékletek között található egy sajátságos, két részre osztott bronz melegítőedényre valószínűleg utólag rászerelt öntött kancsófül, alsó részén Attis protomé, phrygiai sapkában. Primitív kidolgozású.

Zomb a 109. Bronz tripus. M 102 cm. - Mindhárom lábát Attis-protomék díszítik. M 9,5 cm. - Lelőkörülmé-nyek ismeretlenek. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 2. 1935. 1.

Írod.: Paülovics I., Vezető a régészeti gyűjteményben. Bp. 1938. 64. - Radnóti A., in: Intercisa II. Bp. 1957. 186. - Vő., in: Festschrift A. Barb. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland.) Eisenstadt 1966. 213. - Bonis Ê., Fol. Arch. 34(1983) 93 ff. Abb. 2-4.

A keresztpántos tripus alul kettős emberi lábakon áll. A lábak felső végét levélkehelyből kinövő Attis-mellképek díszítik. Fejükön phrygiai sapka, öltözékük a két vállon fibulával összefogott chla-mys. A sapka hátsó oldala X alakú és pontozott díszítéssel van ellátva. A szemek ezüst berakásosak.

A lelethez, amelyből a tripus származik, összesen 12 bronztárgy tartozott (kandeláber, veder, me-rítőkanál, kancsó, tányérok, balsamarium), - a lelet egészét Radnóti „ein vergrabener Schatz"-nak tekinti, amely „gehörte vielleicht zur Einrichtung eines Heiligtums." Az elrejtés idejét Radnóti és Bo

nis egyaránt a 3. század közepére, legvalószínűbben a 260-as nagy germán támadás idejére teszi. Pontos párhuzamát 1. fent, 55 szám alatt!

S O P I A N A E (Pécs, Fünfkirchen) 110. Síremlék töredéke. M 30, Sz 19, V 8 cm. -Lh.: Pécs, Janus Pannonius u. és Székesfehérvár u. sarka. - Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Inv. Nr.: 1713.

Írod.-. Szőnyi O., Pécs-Baranyai Múzeum évkönyve 1908. 69. Nr. 3. - Fülep F.-Sz. Burger A., Pécs római kori kőemlékei. - Die römerzeitlichen Steindenkmäler von Pécs, Pécs 1974. (Dunántúli Dolgozatok 7.) 30. Kat.-Nr. 65. Taf. XX, 2.

Keresztbe tett lábbal álló, pedumra támaszkodó síri Attis. Térdig érő tunicában. Feje letörött.

*

Fülep F., Pécs római kori emlékei. Pécs, 1963. 45. említ egy kis bronz tárgyat, amely a Széchenyi téren, a mai Nagy Lajos Gimnázium helyén került elő és a phrygiai sapkát viselő fejet ábrázol. -Attis?

A régi Városi Múzeum leltárkönyve szerint (Inv. Nr.: 1939. 844.) M 3,7 cm. A fejet 1959-ben átadták a Nagy Lajos Gimnázium gyűjteményének. Azóta nyoma veszett.

M U R S A (Osijek, Eszék) 111. Kybele márványszobra. Csonka. M 82, Sz 42, V 34 cm. (Eredeti M kb. 140 cm lehetett) - Lh.: Osijek, Miljanovice és Frankopanska ül. sarka (1966) - Muzej Slavoniji, Osijek Inv. Nr.: 7923.

írod.: D. Pinterovic, Osjecki Zbornik 11(1967) 67., 79. Taf. I. - P. Selem, Les religions . . . 207 f. Nr. 15. Pl. XXXVII.

Egészen alacsony plinthoson elhelyezkedő egyszerű trónuson ülő istennő. Mindkét lábát egy, a trónszék előtt keresztbe fekvő oroszlán hátán nyugtatja. Az oroszlán feje letörött. Az istennő hosszú, dúsan redőzött chitónt visel, hátán himation, amelynek vége derekán körülvetve az ölében fekszik. Az istennő feje és mindkét karja letörött.

Nagyon szép kidolgozású. Import márványból készült, valószínűleg görög (balkáni) szobrász alkotása. II. század első fele.

A monumentális szobor mindenképpen egy szentély kultusz-szobra volt. E szentély alapjai egyelőre ismeretlenek.

112. Kybele terracotta szobra. M 21, Sz 11,5, V 4 cm. - Előkerült 1880-ban, Osijeken, a városi kórház kertjében. - Muzej Slavoniji. Osijek, Inv. Nr.: 2606.

152 TÓTH ISTVÄN

írod. : P. Selem, Les religions . . . 209 f. Nr. 17. Taf. XXXVIII. Említi még: M. Bulat, Osjecki Zbornik 7(1960) 8. Anm. 19. - D. Pinternovic, uo. 11(1967) 72.

Az istennő magas hátú trónszéken ül. Hosszú ruhát visel, derekán övvel átkötve. Fején hosszú fátyol, amely a vállakat és felső karokat is takarja, s a térdek mellett csüng le. A fejdísz letöredezett. Két kezét a térdein nyugtatja. - Azonosítására semmilyen konkrét attribútum nem utal. Esetleg lehet egy helyi anyaistennő ábrázolása is.

113. Fenyőtoboz formájú mécses töredéke. Vörös terracotta. - Muzej Slavoniji, Osijek. Írod. : Iványi, Nr. 3698.

S I R M I U M (Sremska Mitrovica, Mitrovic) 114. Attis terracotta szobra. Vöröses színű. M 16 ст. - Lh.: Voganj és Sremska Mitrovica között. Brunsmid a lelőhely említése nélkül, Ruma-ban, magángyűjteményben írta le. - Elveszett.

írod.: J. Brunsmid, VHAD N. S. 4(1899-1900) 197 f. Abb. 99. - Selem, Les religions 210. Nr. 18. Abb. 5.

Álló alak, phrygiai sapkában és hosszú ruhában. A ruha elöl, a has előtt kissé nyitva. Két leeresztett kezében patera (?).

115. Attis márványszobra. Feje letörött. M 50 cm. Lh.: Mitrovica. - Elveszett.

írod.: E. Kalinka-A. Swoboda, Arch. Ер. Mitt. 13(1890) 26. Nr. 4. - Graillot 486. Anm. 1. - R. Marie, Anticki kultovi u nasoj zemlji. Beograd 1933. 72. - Selem, Les religions 211. Nr. 19.

Keresztezett lábakkal álló, pedumra támaszkodó síri Attis, bal kezével fejét támasztotta. Öltözéke tunica manicata, köpeny, anaxyrides. Hátsó nézete kidolgozatlan.

Elveszett szobor, részletező leírása: Kalinka-Swoboda, ih.

116. Nagyméretű, díszes síroltár. M 104 cm (az oromdísz nélkül), Sz 85, V 44 cm. - Muzej Sremska Mitrovica, kőtár.

írod. : CIL III 10 224. - ILS 9193. - Graillot 486. Anm. 1. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. 141 f. Nr. 323. Abb. 162/ a-c.; 178. Abb. 186. - Á. Dobó, Inscriptiones extra fines Pannóniáé - Daciaeque repertae ad res earun-dem provinciarum pertinentes. Bp. 1975. Nr. 774. -P. Milosevic-R. Prica, Kroz vekove Sirmiuma. Sremska Mitrovica 1979. 6 f. mit Abb. - Selem, Les religions . . . 275 f. Addendum Nr. 2., Taf. XLIV.

Eredetileg három részből álló monumentális síremlék középső része és tetődísze. A valószínűleg ugyancsak több részes plinthos, illetve a tetőpár

kány elveszett. Ugyancsak hiányzik a tetődíszt lezáró fenyőtoboz.

A középső bázis előoldalán a felirat díszes keretben. A keretet virágfüzér alkotja, a négy sarkon fent madár, és szalamandra, teknősbéka és madár, illetve lent íenyőtoboz és madár alakja. A két keskeny oldalon sima keretben egy-egy sziklán álló síri Attis. Mindkettő lába keresztezve, öltözékük tunica manicata és nadrág. Fejükön phrygiai sapka. A bal oldali jobb kezével pánsípot emel a melle elé, bal kezében a pedumot tartja. A jobb oldali jobb kezében tartja a lefelé fordított pedumot, baljával a fejét támasztja. Arca sérült.

Az eredetileg bizonyára ehhez az oltárhoz tartozó oromzat-dísz négyzetes alapú, felfelé keskenyedő, enyhén konkáv formájú. Oldalain a feliratos mezőt keretező virágfüzérrel megegyező díszítés. Fent lapos tetejű korínthosi oszlopfő zárja le. Az oszlopfő tetején eredetileg egy fenyőtoboz formájú díszítmény lehetett. (Analógia: Schober, im. 114. Abb. 161.) A felirat: T(itus) Cominius I T(iti) t(ilius) Volt(inia tribu) Sevejrus Vienna (centurio) / leg(ionis) II adiut-ris(is) / 5 donis donat(us) / ab imp(eratore) Caesaré / Aug(usto) bello Dacico / torquibus armillis / phaleris corona val/i0 lari vixit annis XXXXV / T(itus) Caesernius Macedo / procfurator Aug(usti) her(es) ex test(amento) p(osuit). I. sor: NI ligatura, 3. sor: NN egybeírva, 5. sor: DOnatus egybeírva, 8. sor: LIS ligatura, II. sor: NI ligatura. „T. Caesernius Macedo procurator Augusti in Mau-retania Caesariensis ím J. 107 n. Chr." Stein in RE 3(1897) 1309. Vö. még: H. G. Pilaum, Les carrières procuratoriennes . . . s. v.

A feliratban említett bellum Dacicum Domitianus dák háborúira vonatkozik, így az emlék keletkezése az 1. század végére tehető. Ebben az időben i. sz. 86-107 között Sirmium körzete átmenetileg Moesia Superior-hoz tartozott, vö. A. Mócsy, Pannónia and Upper Moesia. London 1974. 82.; R. Syme, Arh. Vestnik 19(1968) 103 f.

Az emlék minden tekintetben tökéletes analógiáját 1. Vermaseren, CCCA IV, 226. - Aquileia. A két darab kidolgozása, díszítése, a felirat vésése oly részletekbe menő egyezéseket mutat, hogy bizonyosnak kell lennünk benne, hogy mindkettő egy műhelyben - valószínűleg Aquileiában - készült. Az aquileiai síremléket Q. Etuvius Capreolus-пак, az ugyancsak Vienna-i származású (domo Vienna), hosszú katonai karriert befutott egykori légionáriusnak (leg. HU. Scyt.) emelték libertusai.

Selem joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy T. Cominius Severus származási helye - a galliai Vien-


na - már az első században Kybele-kultusz jelentős központja volt, vö. Vermaseren, Cybele and Attis. London 1977 136 f.

A felirat keretdíszén szereplő szimbólumok közül a szalamandra (gyík) és teknősbéka főként a Sabazios-kultusz jelképrendszerében szerepelnek, a Kybele-kultusz emlékei között csak elvétve fordulnak elő, vö.: CCCA IV, 153, 268. Mindenesetre a két kisázsiai kultusz között, a feltámadás és örökélet jelképei terén könnyen jöhetett létre kapcsolat.

117. Nagy sírkő. Márvány, két részre törve. M 247, Sz 118, V 31 cm. - Wien, Kunsthistorisches Museum, Ant. sammî. Inv. Nr.: III. 82.

írod.: CIL III 3241. cf. p. 1040. - Buecheler, CLE II, 1208. - Hampel J., Arch. Ért. 27(1907) 316. Abb. 31. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Pannonién und Noricum. Wien 1923. 128 f. Nr. 280. Abb 142. - Sági К., Arch. Ért. 1944-45. 218, 229. Nr. 13. Taf. LXXXIX, 3. - R. Noll, Griechische und lateinische Inschriften der Wiener Antikensammlung. Wien 1962. 122. Nr. 409. A. v. Domaszewski-B. Dobson, Die Rangordnung des röm. Heeres . . .

Háromszögletű oromzatában jobbra tartó lovaskocsi, két ülő alakkal. A felső háromszögekben hippokampuson lovagló Eros-ok. A képmezőben, pikkelyes oszlopok között két babérkoszorú, bennük egy-egy mellkép. A két médaillon között fenn kanna, lent patera. Ez alatt egy keskeny mezőben jobb oldalt oroszlánnal küzdő férfi, a mező bal fele letörött. A felirat alatt újabb képmező, három részre osztva, középen egy házaspár portréja, jobb és bal oldalon volutás záródású fülkében egy-egy síri Attis, keresztezett lábbal, tunicában és köpenyben, hosszú nyelű pedumra könyökölve. Fejükön phrygiai sapka.

A felirat csavart törzsű oszlopok között. A sírkő

másodlagos felhasználásra történt elf űré szelesekor a felirat két első sora elpusztult.

/ XXXVII Salvio an(norum) XXIII írum(entario)

leg(ionis) II adi(utricis) caris suis hunc titul(um) posui.

A sírkő méretei alapján valószínűsíthető, hogy a Sirmiumból ismert oroszlán-páros síremlék-oromzatok (vö. a Függelékben) valamelyike ehhez tartozhatott.

Kora: 2. század első fele.

P A N N Ó N I A - ismeretlen lelőhely. 118. Bronz edényíül. M 16,5 cm. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 15. 1895. 1.

írod.: Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. 11:6.) Bp. 1938. 139. Taf. XLII, 7.

A fül alsó részén Attis mellképe, phrygiai sapkában, tunicában. Bal kezét a melle elé emeli. Kétfelé választott hullámos hajának egy-egy hosszú tincse a vállaira csüng. Phrygiai sapkáját két oldalt е9У-еду gömb alakú dísz ékesíti. - A fül közepén ülő állat, felső részén balra néző gyermek-maszk, mögötte tympanon.

* 119. Radnóti, uo. Tai. XLII, 6. közöl egy másik, az itt leírttal méretben és kidolgozásban is sok tekintetben megegyező, de erősen kopott, másik darabot is (Inv. Nr.: ua.). Ezen azonban a protomé, bár phrygiai sapkát visel, a szabadon hagyott bal váll és a nőies keblek alapján inkább női mellképnek látszik. A phrygiai sapkát itt öt kiszögellés övezi -sugárkoronára emlékeztető módon. (Hermafrodita Attis?) Radnóti ezt a darabot is az „ismert Attis-ábrázolások" körébe sorolja, minden bizonnyal tévesen.

154 TÓTH ISTVÁN

8. kép. A cikkben említett 6. Sommerein 14. Tata lelőhelyek térképe 7. Kaiser Steinbruch 15. Solva (Esztergom) Abb. 8. Fundkarte 8. Putscherlucke 16. Ulcisia Castra

i.ig 9. Gerulata (Rusovce) (Szentendre) 2. Novo Mesto 10. Keszthely 11. Civitas Eraviscorum 3. St. Martin a. d. Raab 11. Kékkút 18. Campona (Nagytétény) 4. Pinkaieid 12. Felsődörgicse 19. Zsámbék 5. Mannetsdori 13. Celamantia (lia) 20. Floriana (Csákvár)

21. Csákberény 22. Székesfehérvár 23. Aba 24. Sárbogárd 25. Vájta 26. Dunáíöldvár 27. Szekszárd 28. Zomba

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNONIÁBAN 155

F ü g g e l é k

Az alábbiakban adjuk azoknak a síremlék-oromzatoknak a jegyzékét, amelyeknek értelmezése kapcsán a kutatás mind a mai napig nem jutott egyértelmű álláspontra. A két, egymásnak hátat fordító, mellső lábukkal kosfejet marcangoló oroszlánban nehéz volna nem felismerni Kybele pusztító kísérőit, ill. a mithikus pásztorfiú, Attis, állatainak maradványait. Azonban az antithetikus beállítású állatok között elhelyezett szimbólumok értelmezése már korántsem ilyen egyértelmű. A leggyakrabban előforduló szakállas férfimaszkot egyes esetekben egyszerű cista, vagy kalathos helyettesíti, és gyakori a két motívum kombinációja is. A férfifej előfordul phrygiai sapkával, ill. Pannoniában egy esetben (Daciában többször is) szarvakkal ábrázolva. Más alkalommal női maszk tűnik fel az oroszlánok között. Egy esetben síri Attis, egyszer pedig szárnyas Genius (esetleg: Ikarus?) szerepel a maszk helyén.

Ezt az emlékcsoportot hagyományosan - Conze, Cumont, Graillot és Schober nyomán - a Kybele kultusszal hozta kapcsolatba a kutatás, hangsúlyozva, hogy a sepulchralis plasztikában ezek a motívumok javarészt mintakönyvi tradíción alapuló dekoratív elemekké váltak.

Az oroszlános oromzatok magyarázatának kulcsát azonban kétségkívül nem a túlságosan is általános értelmű oroszlánok alakjában, hanem a közöttük ábrázolt szimbólumokban, mindenekelőtt a leggyakrabban előforduló szakállas maszk és (vagy) kalathos ábrázolásában kell keresni. Graillot a Ky-bele-kultuszról szóló nagy monográfiájában (p. 498.) „la tête barbue d'un Zeus Sabazios entre deux lions"-ról beszél, Schober pedig (Die röm. Grabsteine . . . 214.) - jelentős részt Conze (Röm. Bildwerke einheimischen Fundortes in Österreich. Wien 1878. Bd. II. 9.) példái alapján - a kérdést nyitva hagyja ugyan, de a maszkot mindenképpen a phrygiai istenek körébe utalja. Lényegében e nézet él tovább Kádár Z. és Erdélyi G. felfogásában. Kádár (Die röm. Steindenkmäler von Savaria. Bp. 1971. 69 ff.) így ír: „Wahrscheinlich ist diese bärtige Gottheit ein Paredros der Kybele, ein Gott, in dem die Züge des Zeus und des Dionysos vereint sind." Erdélyi (A római kőfaragás . . . Bp. 1974. 107.) szerint pedig „a szakállas istenfej egy phrygiai istenséget, esetleg a phrygiai Zeust ábrázolta".

E magyarázattól élesen eltér az a már Schober által elutasított nézet, amelyet újabban B. Gavela fejtett ki részletesen (Starinar Srpske Akademije Nauka 1954-1955. 43 ff.). E szerint a férfimaszk, a hozzá gyakorta kapcsolódó kalathos-szerű fejdísz, ill. a maszk homlokán látható hajfürtök szabályos elrendezése alapján Sarapis-fejként volna értelmezhető. Az oroszlános oromzatok eszerint az egyiptomi kultuszok elterjedésének egy sajátos - területileg is jól körülhatárolható - csoportját, az

egyiptizáló szinkretizmus egy jellegzetes Dunavidéki megnyilvánulási formáját alkotnák. Gauela véleményét elfogadta az egyiptológiai kutatás (vö.: / . Leclartt, Orientalia 27. 1958. 98 f.), ilyen értelemben kerültek be ezek a tárgyak - többek között - G. / . F. Kater-Sibbes, Preliminary Catalogue of Sarapis Monuments (EPRO 36) Leiden 1973. с nagy munkájába, valamint P. Selem-пек a dél-pannoniai keleti vallásokról írott művébe (Les religions . . . ) is.

Magunk részéről nem látjuk elégséges okát, hogy ezt a minden szempontból különleges figyelemre számot tartó emlékcsoportot kizárólagosan egy keleti vallás hagyatékához soroljuk. Az ezeket az oromzatokat alkotó egyes elemek - oroszlánok, birkafejek, apotrpaikus maszk, kalathos ill. cista - önmagukban túlságosan is általános értelműek, túlságosan is sok vallás ábrázolásai körében játszanak lényeges szerepet ahhoz, semhogy ezek egyikének primátusát a többi fölött el lehetne fogadni. Sírőrző oroszlánokat az i. e. 2. évezredtől fogva a Földközi-tenger keleti medencéjének valamennyi kultúrájában találunk. A kosnak mint áldozati állatnak a szerepe ugyanilyen általános. A kalathos-haxi tartott gabona túlvilág- ill. új élet szimbolikája sem engedi meg egyetlen terület, egyetlen vallási környezet előtérbe helyezését. Azokban az esetekben pedig, ahol eme általánosságokon túl is tartalmaz valami információt az ábrázolás, egyenlő arányban irányulhat figyelmünk a kisázsiai (phrygiai sapka, Attis íuneraire) és egyiptomi (Ammon kos-szarvai) istenek attribútumai felé. - Éppen ezért, úgy véljük ezekben az ábrázolásokban csakúgy, mint a 2 -3. századi provinciális síremlék-plasztika egyes más, jellegzetes motívumaiban (pl. az ún. „áldozati jelenet" egyes motívumaiban, az ún. „szél-isten protó-mék"-ban stb.) egy sajátságos „sepulchralis szinkretizmus" nyilatkozik meg, s ezért ezek az emlékek több vallás emlékhagyatékának is részét képezik.

Mivel pedig az oroszlános síremlék-oromzatok esetében a Kybele-kultuszhoz való kapcsolatot igen lényegesnek érezzük, ezeknek az emlékeknek jel-zeis-szerű áttekintése ehelyütt is indokoltnak látszott.

P O E T O V I O 1. Schober, Die röm Grabs te ine . . . 65. Nr. 141.

Abb. 67. - Un. „Pranger". - A két oroszlán között kalathos.

2. Selem, Les religions . . . 16. Nr. 22. - Muz. Ptuj, Inv.-Nr. 125. - A két oroszlán között férfimaszk és kalathos.

3. Selem, uo. 16. Nr. 23. - Muz. Ptuj, Inv.-Nr. 759/b. - A két oroszlán között férfimaszk, kalathos.

4. Selem, uo. 17. Nr. 24. - Muz Ptuj, Inv.-Nr.

156 TÓTH

759/a. - Szakállas férfifej, kalathos. A két oroszlán letörött.

5. Selem, uo. 17. Nr. 25. - Muz. Ptuj, ohne Inv.-Nr. - Férfimaszk kalathosszal. A két oroszlán letörött.

6. Selem, uo. 17. Nr. 26. - Muz. Ptuj, ohne Inv.-Nr. - Férfifej. Töredékes, erősen kopott.

G o r n j a L e n d a v a 7. Selem, uo. 10. Nn. 14. - Magyar Nemzeti Mú

zeum, Bp. Inv.-Nr. 23/1863. - Két oroszlán között férfimaszk.

D o l n j a L e n d a v a 8. / . Basel, Krónika 3(1955) 44 ff. Abb. 3. - Muz.

Murska Sobota. - Két oroszlán között férfimaszk.

S A V A R I A 9. Die röm Steindenkmäler . . . Nr. 188. - Savaria

Múzeum. - Férfimaszk, kalathos (?). A két oroszlán hiányzik.

10. Uo. Nr. 189. - Savaria Múzeum. - Két oroszlán között szárnyas Genius (Ikarus?).

11. Uo. Nr. 190. - Savaria Múzeum. - Két oroszlán között férfimaszk.

12. Uo. Nr. 191. - Savaria Múzeum. - Két oroszlán között egykor férfimaszk. Felismerhetetlenné kopott, a bal oldali oroszlán letörött.

13. Uo. 192. Nr. - Savaria Múzeum. - Két oroszlán között kosszarvakat viselő férfimaszk. Erősen töredékes. Részletes elemzését 1. Kádár, in: Die röm Steindenkmäler. . . 69 ff.

14. Uo. Nr. 193, 194, 197. - Savaria Múzeum. -Három darab oroszlános síremlék, ill. töredék, a két oroszlán közül hiányzik minden más ábrázolás.

B u r g (Burgenland) 15. M.-L. Krüger, CSIR 1/5. Nr. 25. - Hannersdorf,

Pfarrkirche (beépítve). - Töredék, középső ábrázolás hiányzik.

G r o ß p e t e r s d o r f (Bez. Oberwarth) 16. M.-L. Krüger, CSIR 1/5. Nr. 26-28. - Stegers-

bach, Heimat- und Landesmuseum. Inv.-Nr. LM 10094., ill. Eisenstadt, Landesarchiv. -Valószínűleg három síremlék-sorozat töredékei.

Nem részletezzük a M.-L. Krüger, CSIR 1/2. Nr. 104-121. alatt közölt nagy számú töredéket, amelyek mind az e körhöz tartozó síremlékekhez tartoztak, de töredékes voltuk következtében érdemi információt nem tartalmaznak.

ISTVÁN

C A R N U N T U M 17. M.-L. Krüger, CSIR 1/4. Nr. 409. - Petronell,

Schloß Traun. - Két oroszlán között férfimaszk, fején phrygiai sapka.

A Q U I N C U M 18. Kuzsinszky, Ausgr. 157. Nr. 250. Abb. 124. -

Aquincumi Múzeum. - Két oroszlán között férfifej, kalathos.

19. Uo. 92. Abb. - Aquincumi Múzeum. - Töredék: csak az egyik oroszlán maradt meg.

T a b a j d 20. Erdélyi C, A római kő fa ragás . . . Abb. 151. -

Magyar Nemzeti Múzeum, Bp. Inv.-Nr. 107. 1901. 5. - Két oroszlán között férfimaszk, ka-lathos(?).

I N T E R C I S A 21. Intercisa I. Nr. 240. - Magyar Nemzeti Mú

zeum, Bp. Inv.-Nr. 212. 1872. 3. - Két oroszlán között sima léctag.

22. Uo: 241. - Magyar Nemzeti Múzeum, Bp. 27. 1903. 3. - Két oroszlán között férfimaszk. Erősen töredékes.

23. Uo. 242-244. Magyar Nemzeti Múzeum, Bp. Inv. - Nr. 22. 1905. 19.; 97. 1909. 6 -7 . ; ill. István Király Múzeum, Székesfehérvár, Inv. - Nr. 50., 149. Töredékek.

D u n a f ö l d v á r 24. Uo. p. 187. Anm. 323. - Vö. fent: 107. szám

alatt. A két oroszlán között síri Attis.

S O P I A N A E 25. F ülep F.-Sz. Burger A., Pécs római kori emlékei.

Pécs 1974. 28. Nr. 57. Taf. XX, 3. - Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Inv.-Nr. . . . Töredékes oromzat, csak az egyik oroszlán maradt meg.

P о p o v a c 26. D. Pinterovic, Osjecki Zbornik 11(1967) 73.

Abb. 3. A két oroszlán között kalathos, női (?) maszkkal.

M U R S A 27. D. Pinterovic, Osjecki Zbornik 11(1967) 73.

Abb. 2. Muz. Osijek Inv.-Nr. 7316. Töredék. Az eredetileg két oroszlán között női maszk. Vö.: Selem, Les re l ig ions . . . 208 f. Nr. 16., aki ezt az emléket szintén a Kybele-kultusz dokumentumának tekinti.

T E U T O B U R G I U M 28. Selem, Les religions . . . 23 f. Nr. 38. - Muz.

Osijek, Inv.-Nr. 6148. Két oroszlán között szája-


val lefelé fordított kalathos, oldalán tabula an-sata-Ъа foglalt felirat: Ois M(anibus).

B A S S I A N A E 29. Seletn, Les reliogions . . . 29.

Arch. Zagreb, Inv.-Nr. 161. -zött férfimaszk, kalathos.

Nr. 47. - Mus. Két oroszlán kö-

P e t г о v e i 30. Selem, Les r e l ig ions . . . 30. Töredék. Csak az

oroszlán feje maradt meg. 31. Uo. 29 f. Nr. 48. Az eredetileg két oroszlán kö

zött férfimaszk, kalathos.

S I R M I U M 32. Selem, Les religions

Zagreb, Inv.-Nr. 164/a-b. ; 165. Három ösz-szetartozó töredék. A két oroszlán között férfimaszk, kalathos.

33. Uo. 27. Nr. 42. - Mus. Sremska Mitrovica. Két oroszlán között férfimaszk, kalathos. A kalathos oldalán felirattalan tabula ansata.

34. Uo. 27. Nr. 43. - Mus. Sremska Mitrovica. Két oroszlán között férfimaszk, kalathos.

35. Uo. 27 f. Nr. 44. - Mus. Sremska Mitrovica. Két oroszlán között férfimaszk, kalathos.

36. Uo. 28. Nr. 45. - Mus. Sremska Mitrovica. Töredék. Eredetileg két oroszlán között férfimaszk, kalathos.

37. / . Brunsmid, VHAD 7(1905) 89. Nr. 16. Töredék, csak az oroszlán feje maradt meg.

26. Nr. 41. - Mus. Arh.

Rövidítések - Abkürzungen

Abramic, Führer

Alj

An. ép. Ant. br. Jug.

Ant. Tan.

Arch.-ep. Mitt.

Arch. Ért.

Arch. Hung.

Arch. Korresp. bl.

Arch. Közi.

AV

Bibi. Class. Orient.

BJ BpR CCCA

CIL

CIMRM

M. Abramic, Poetovio. Führer durch die Denkmäler der röm. Stadt. Wien 1926. V. Hoffiler-B. Saria, Antike Inschriften aus Jogaslawien. Zagreb 1938. (Reprint : Amsterdam 1970.) L'Année épigraphique (Paris) Lj. B. Popouic-D. Mano Zisi-M. Velickovic, Anticka Bronza u Jugoslaviji. Beograd 1969. Antik Tanulmányok (Budapest) Archaeologisch-epigraphische Mitteilungen (Wien) Archaeologiai Értesítő (Budapest) Archaeologia Hungarica (Budapest) Archäologisches Korrespondenzblatt (Mainz) Archaeologiai Közlemények (Budapest) Arheoloski Vestnik (Ljubljana) Bibliotheca Classica Orientalis (Berlin) Bonner Jahrbücher Budapest Régiségei M. J. Vermaseren, Corpus Cultus Cybelae Attidisque. Leiden. (EPRO. Corpus narum M. J. Vermaseren, Corpus Inscriptionum et Monumen-torum Religionis Mithriacae. I-II. Den Haag 1956-1960.

• • )

Inscriptionum Lati-

CLE = Fr. Buecheler-A. Riese- E. Lommatsch, Carmina Latina Epigraphica. Leipzig 1897-1926. (Bibliotheca Teubne-riana)

CSIR = Corpus Signorum Imperii Cumont, МММ = Fr. Cumont, Textes et monu

ments figurés relatifs aux mystères de Mithra. Bruxelles 1894.

CZN = Casopis za Zgodvino in Na-rodopisje (Zagreb)

Diss. Bern. = Dissertationes Bernenses (Ed.: Alföldi A.)

Diss. Pann. = Dissertationes Pannonicae (Budapest, ed.: Alföldi A.)

Epigr. Stud. = Epigraphische Studien (Köln) EPRO = Études Préliminaires aux Re

ligions Orientales dans l'Empire Romain. (Leiden, ed.: M. J. Vermaseren)

Fol. Arch. = Folia Archaeologica (Budapest)

Graillot = H. Graïllot, Le culte de Cy-bèle. Mère des dieux, a Rome et dan l'Empire romain. Paris 1912.

Hepding = H. Hepding, Attis, seine Mythen und sein Kult. Gießen 1903. (Religionsgeschichtliche Versuche und Vorarbeiten 1.)

iLJug = A. Basel-]. Sasel, Inscript ions Jugoslaviae, quae inter annos . . . repertae et edi-tae sunt. 1. Ljublana 1963. Situla 5. 2. Jjubljana 1982. Situla 19.

Intercisa I. = Intercisa (Dunapentele-Sztá-linváros) története a római korban. (Ed. : Párducz M.) Bp. 1954. (Arch. Hung. N. S. 33.)

158 TÓTH ISTVÁN

Intercisa II.

Iványi

JÖAI

Kádár

Kuzsinszky, Ausgr.

Laur. Aqu.

Mócsy, Nomenclator

= Intercisa (Dunapentele). Geschichte der Stadt in der Römerzeit. (Ed.: I. Borzsák) Bp. 1957. (Arch. Hung. N. S. 36.)

= D. Iványi, Die pannonischen Lampen. Bp. 1935. (Diss. Pann. 11:2.)

= Jahreshefte des Österreichischen Archaeologischen Instituts (Wien)

= Z. Kádár, Die kleinasiatisch-syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Leiden 1962. EPRO 2.

= B. Kuzsinszky, Aquincum. Ausgrabungen und Funde, Bp. 1934. Laureae Aquincen-ses memoriae Valentini Kuzsinszky dicatae. I—II. Bp. 1938-41. (Diss. Pann. II: 10-11.)

= A. Mócsy, Nomenclator pro-vinciarum Europae Latinarum et Galliae Cisalpinae cum indice inverso. Bp. 1983. (Diss. Pann. 111:1.)

Műv. tört. Ért. = Művészettörténeti Értesítő (Budapest)

= Pauly-Wissowa-Kroll, Real-encyklopädie der klassischen Altertumswissenschaft (Stuttgart)

= Régészeti Füzetek (Budapest)

Reinach, Répertoire = S. Reinach, Répertoire des reliefs de la statuaire grecque et romaine. I-IV. Paris 1906-1909.

= Die römischen Inschriften Ungarns

= Der römische Limes in Österreich (Wien)

Selem, Les religions = P. Selem, Les religions orientales dans la Pannonié Romaine. - Partie en Yugosla-vie. Leiden 1980. EPRO 85.

= Tabula Imperii Romani = Veidinger Gy„ A keleti val

lások emlékei Pannoniában. ( = Denkmäler der orientalischen Religionen in Pannonién.) Bp. 1930.

= Vjesnik Hrvatskog Arheolo-skog Druâtva (Zagreb)

RE

Rég. Füz.

RIU

RLiÖ

TIR Veidinger

VHAD

Die Denkmäler des Kultes von Magna Mater und Attis in Pannonién — Katalog

ISTVÁN TÓTH

Unter den im religiösen Leben von Pannonién eine bedeutende Rolle spielenden orientalischen Kulten hat die Forschung wenig Aufmerksamkeit den Denkmäler des Kultes von Kybele und Attis gewidmet. Als die Denkmäler des Kultes der ägyptischen Götter, des Mithras oder des Iuppiter Do-lichenus haben das Thema mehrere katalogsähnlichen Zusammenstellungen gebildet, sind die pannonischen Denkmäler des Kutes der kleinasiatischen Muttergöttin bzw. ihres Geliebten noch nie versammelt werden.

Das monumentale Werk von H. Graillot hat am Anfang dieses Jahrhunderts selbstverstehend auch die erreichbaren pannonischen Stücke zusammen-gefasst (486 f. Anm. 1-2.), aber dieser Überblick war wegen der mangelhaften und zufälligen ungarischen Publikationen äußerst unvollkommen. Zwischen den Rahmen seines Themas hat auch das Grabdenkmalcorpus von A. Schober (Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923.) einen Teil der dem Kult zugehörenden Steindenkmäler berührt, und hat zählreiche, auch theoretisch wichtige Feststellungen über die Darstellungen des Attis tristis bzw. über die anderen Bildtype der Bestattungssymbolik getan. Zwei Arbeiten, die sich mit den orientalischen Kulten von Pannonién im allgemeinen beschäftigen (R. Marie, Anticki kultovi u nasoi zemlji. Beograd 1933., bzw.

Veidinger), enthalten einen Katalog, leider lückenhaft und mit zahlreichen Fehlern. Als zweiter Band der EPRO-Reihe von Leiden ist der kurzer Überblick von Z. Kádár unter dem Titel „Die kleinasiatisch-syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn" i. J. 1962 erscheinen. Dieser Arbeit aber, wie ihre Titel selbst angibt, fasst bloß einen Teil der ehemaligen Provinz Pannonién um. Außerdem hat Kádár die Denkmaler von Sepulchralem Charakter bzw. den Großteil der hierher ziehbaren Kleinfunde von den Denkmälern des Kultes von Magna Mater vollständig ausgeschlossen. - Mit einigen Jahren später hat R. M. Swoboda eine Zusammenstellung über die im Bereich von Slowenien ans Tageslicht gekommenen Denkmäler publiziert, die sich auch mit einigen Fundstellen von Pannonién beschäftigt. (BJ 169. 1969. 196 ff.) - Ebenfalls in der Reihe ARPO ist der hervorragende Katalog von P. Selem (Les religions . . . ) über die orientalischen Religionsdenkmäler des pannonischen Gebiet zwischen der Drau und der Save, einschließlich auch die Funden des Kultes von Magna Mater und Attis erschienen. In dieser Arbeit wurden die Denkmäler - schon auch die sog. Kleinfunde - nach dem neueren Redaktionsprinzip der Reihe EPRO, also in Katalogform veröffentlicht.

Die Arbeiten von Kádár und Selem bedeuten aber nicht, daß Denkmalmaterial des Kultes für den


größten Teil von Pannonién zusammengestellt ist, da es zwei Jahrzehnte zwischen dem Erscheinen der zwei Werke vergingen, und weil ein, an Menge und Charakter voneinander abweichendes Material wegen des überaus verschiedenen Ordnungsprinzip der Bände aus den zwei Gebieten bekanntgemacht worden ist.

In unserem Katalog - was eine Vorarbeit für ein größeres Studium ist - wird einerseits das hierher gehörende Denkmalmaterial des vollständigen Gebiets der ehemaligen Provinz zusammengestellt, andererseits wird der Kreis der zubeachteten Funde auf Grund einheitlicher Gesichtspunkte festgesetzt. Die Auswahlsgesichtspunkte sind wie folgt:

A) Es wurden alle inschriftliche Denkmäler mit einer Dedikation für Magna Mater aufgenommen, auch in dem Falle, als es eine übrigens nicht verkommene Benennung der Göttin enthält (Kat.-Nr. 5.), oder als es sich nur indirekt, durch Analogien auf den Kult der Großen Göttin beziehen läßt. (Kat.-Nr. 8) - Bis heute kennen wir keine Dedikation auf den Namen von Attis aus Pannonién.

B) Es wurden alle Darstellungen von Magna Mater, unberücksichtigt auf Maß und Material, aufgenommen. Auch jene Gegenstände wurden in den Katalog eingereiht, die ein charakteristisches Gegenstand des Kultes der Göttin darstellen (wie z. B. der phrygische Doppelaulos: Kat.-Nr. 29.), auch dann wenn die Verbindung zwischen ihm und dem Kult unsicher ist.

C) Es wurden alle bildhauerische Darstellungen von Attis in den Katalog aufgenommen, auch die zu den Grabdenkmälern gehörenden Bilder von Attis tristis. Dies braucht etwas Erklärug. Es tauchte für Graillot noch nicht als Frage auf, daß diese Denkmalgruppe einen organischen Teil der Kultdenkmäler bildet. Später, in erster Linie auf den Einfluß von A. Schöbet, verbreitete sich die Meinung in der Forschung, daß der auf den Grabsteinen überwiegend paarweise dargestellte Attis tristis eine Figur bloß mit dekorativer Funktion ist, ohne jeglichen religiösen inhalt. Trotzdem handelten einige Verfasser ähnlicher Katalogen vielmals unkonsequent: obwohl im Prinzip sie diese Denkmalgruppe aussloßen, machten doch hier und da einige Ausnahme. Selbst M. J. Vermaseren veröffentlichte zahlreiche Grabdenkmäler mit Attis funeraire-Dav-stellungen in seinem monumentalen Corpus (CCCA).

Weiterhin, wenn wir die Argumentation von Schober und seiner Nachfolger annehmen, sehen wir doch keinen genügenden Grund für die Weglassen dieser Gegenstände vom Kreis der Denkmäler. Diese Behauptung läßt sich durch die folgenden Überlegungen unterstützen: (1) Das Grab, bzw. das dazugehörige Grabdenkmal ist in der Antike eine par excellence religiöse Erscheinung. Wenn aber das stimmt, dürfte auf das Grabmal keine solche Darstellung - auch nicht aus einem dekorativen

KULTUSZA PANNONIÁBAN 159

Zweck - eingemeißelt werden, die gleichzeitig kein Träger eines religiösen Inhaltes gewesen wäre. Es kann sein, daß dieser Inhalt unter den provinzialen Verhältnissen der 2. und 3. Jh. schon größtenteils vergessen bzw. kontaminiert worden war, es kann sien, daß die Besteller der Grabdenkmäler keine Eigeweihte des Mysteriums von Kybele und Attis worden waren, est ist möglich, daß diese Motive in einigen Gebiete serienmäßig, auf Grund Musterbücher angefertigt worden waren, aber es ist trotz all diesem sicher, daß die Besteller der Grabsteine kein solches Grabdenkmal bestellt hatten, dessen Dekoration mit ihren eigenen Jenseitsvorstellungen im Gegensatz gestanden hätten.

(Mit einem trivialen modernen Beispiel: im Gräberfeld von einem heutigen europäischen Stadt kann man problemlos feststellen, daß die Toten in den mit Kreuz bezeichneten Gräbern Christen waren und keine Juden oder Mohamedaner. Es ist aber nicht entscheidbar, ob diese unter dem Kreuz ruhenden eifrig religiöse oder religiösisch gleichgültige Personen waren, oder ob sie glaubige nach dem römischen oder dem griechischen Rit oder vielleicht Lutheraner waren). Unserer Meinung nach also konnte jener religiöse Inhalt, jene Jenseitsvorstellung, die von der Gestalt des für die Liebe von Kybele sich selbstverhichtenden Attis in der antiken Gesinnung vertreten worden war, (cf. A. Breiich in Laur. Aqu. I. Bp. 1937. Diss. Pann. 11:10. 132 f.), vom Tote des mit Attis tristis verzierten Grabdenkmals gar nicht fremd sein.

(2) Unserer Meinung nach ist es ferner ein wichtiges Argument, das ein wesentlicher Anteil der Attis-Darstellungen auf solchen Gegenständen von dekorativer Funktion - Applikationen, Henkell usw. - vorkommt, wo die kultische (rituale) Bestimmung von der dekorativen Absicht ebensowenig abtrennbar ist, wie im Falle der Attis frisiis-Figuren der Grabdenkmäler. Wenn wir das Argument von Schober (o.e. 213) annehmen, daß die Verdoppelung der Figur die Interpretation des Bildes in die Richtung der reinen Dekoration verschiebt, sollte der Tripus von Zomba (Nr. 109, cf. auch Nr. 55), wo die Füße durch drei Aiiis-Protome verziert sind, oder andere Gegenstände mit Applikationen aus der Reihe der Denkmäler ausgeschlossen werden. (Abgesehen davon, wie unkonsequent wäre, den Aiifs-Kopf von Brigetio zu katalogisieren, von dem nur im Vergleich mit dem Tripus vom Zomba erfahren werden kann, daß es um die als einzig erhalten gebliebene Applikation eines gleichen Tripus auch in diesem Fall handelt!)

(3) Es spricht schließlich neben dem Mitrechnen der Attis irisiis-Darstellungen, daß diese einfachen Schnitzereien zahlreiche wertvolle ikonographische Informationen tragen, die für die allgemeine Untersuchungen der Darstellungen des Gottes äußerst wichtig sei können.

160 TÓTH ISTVÁN

D) Wir haben die Zapfenförmigen Lampen vom Kreis der sog. Kleinfunde aufgenommen. Der Grund dazu ist, daß sie im Falle sowohl vom sakralen, als auch vom sepulchralen Gebrauch unmittelbar dem Kult dienten. Demgegenüber wurden aber die mit Zapfen verzierten Gegenstände der Tracht nicht in den Katalog aufgenommen (z. B. Haarnadel aus Bein), weil die eventuell zu ihnen sich knüpfenden religiösen Vorstellungen sehr unsicher sind. (Ein Versammeln der dazugehörenden Stückewäre übrigens auf Grund des derzeitigen Zustandes der Veröffentlichung diesbezüglicher Kleinfunde kaum mehr als eine Illusion).

Es soll noch anhand des Zapfens, als Symbol, bemerkt werden, daß die Grabdenkmäler nicht berücksichtigt worden waren, wo dieses Symbol allein vorkommt, also ohne weitere, auf den Kult von Kybele und Attis verweisende Zeichen. Dies kann dadurch erklärt werden, daß der Zapfen, als Symbol des aus dem Tod entstandenen neuen Lebens an einem Grabstein, alleinstehend bloß allgemeine Vorstellungen wachrufen konnte, ohne eine konkrete Äußerung des religiösen Inhaltes. (Cf. Fr. Cu-mont. Les symboles funéraires.)

E) Es wurden die auf den pannonischen Grabdenkmälern häufig vorkommenden sog. „Opferdarstellungen" in den Katalog nicht aufgenommen. (S. dazu zusammenfassend Sz. Burger, A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein (Opferdarstellung auf den Steindenkmälern von Pannonién). Rég. Füz. 1:5. В. 1959; weitere Beispielen und Interpretation: G. Erdélyi, A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon (Römische Steinmetzung und Stein-bildhauerei in Ungarn). Eine Verbindung zwischen dieser Denkmalgruppe und dem Kult von Kybele und Attis ist zwar zu vermuten, aber nicht zu bestätigen, und eine Untersuchung der auftauchenden Problemen hätte die Rahmen dieser Arbeit weit überschritten. (Es ist aber zu bemerken, daß auf die Verbindung zwischen diesen Denkmälern und den orientalischen Kulten schon Fr. Cumont Aufmerksam gemacht hat. (Les symboles funéraires . . . ) , die späteren Forschungen berücksichtigten aber diese Denkmalgruppe kaum). Eine Ausnahme bilden innerhalb dieser Gruppe zwei Reliefs (Nr. 60 - Tata, bzw. Nr. 104 - Intercisa), die unserer Meinung nach wegen ihrer anderen Zusammenhänge einwanfrei in den sepulchralen Kreis des kleinasiatischen Kultes inzureihen sind.

F) Die wohl bekannten Grabsteingipfel mit Löwendarstellung, deren Beziehungen zu den Orientalen Kulten zweifellos erscheinen, aber wohl unsicher ist, zu welchem konkreten Kult sie gehören, werden in einem Anhang eingeordnet. (Die Einzelheiten der hier auftachenden Fragen siehe im Anhang). Der grundsätzliche Inhalt dieser Stücke -die die einen Widderkopf zerfleischenden Löwenfiguren - vergeist diese Denkmäler jedenfalls eher-

an den Kreis des Kultes von Kybele und Attis (ebenso Schober, о. с 214), als die neuerlich verbreitete 'Serapis Maske' - Vorstellung in den Kreis der ägyptischen Religiosität.

Diese Grabsteingipfel gehören übrigens auf Grund unserer Überzeugung in den kreis eines solchen eigenartigen sepulchralen Synkretismus, die seine Darstellungsmotiven aus dem Symbolenkreis mehrerer orientalischen Kultes entnehmen, und bestätigen, daß für das religiöse Bewußtsein der kaiserzeitlichen provinzialgesallchaft nicht das Spe-zifikum der einzelnen orientalischen Kulte (vielleicht: Mysterien) Von großer Wichtigkeit war, sondern der gegenüber der römischen Auffassung ziemlich allgemein und einheitlich vertreteneneue Inhalt: die Auferstehung, der Gedanke des Lebens nach dem Tod. Es sieht so aus, daß in dieser Hinsicht selbst der Gedanke für einen pannonischen Bürger des 2 - 3 . Jahrhunderts wichtiger war, als das, daß dieser Gedanke von welchem hellenistischen Kult (oder Mysterium) übermittelt worden war.

G) Die Frage der theophoren Namen, die vielleicht in einer Verbindung mit dem Kult von Kybele und Attis stehen, bedeuten ein besonderes, wieder-sprüchliches Problem. Angesichts dieser Namen haben schon Graillot, bzw. Hepding (Attis, seine Mythen und sein Kult. Gießen 1903. 126 ff.) festgestellt, daß zahlreiche Personennamen vom Namen sowohl von Kybele, als auch - hauptsächlich - von Attis gebildet worden waren, die eine nähere Verbindung zwischen dem Namensträger und dem Kult in der griechisch-römischen Antike bestätigten. Neuerlich hat R. Turcan sich über dieses Thema geäußert (Les religions de l'Asie dans la Vallée du Rhône. EPRO 30. Leiden 1972. 53 f.), als er die Namen At(t)ius, Attinus, etc. eindeutig als theo-phore Namen qualifizierte. Seine Meinungen wurden von P. Selem wiederholt, der diese Personennamen im südpannonischen Denkmalmaterial -manchmal unkonsequent - zwischen die Kultdenkmäler einreiht. Anhand der hier auftauchenden Probleme sollen die Folgenden festgestellt werden. (1) Die in der keltischen Namengebung Wurzel At-, Att- hat mit dem Namen Attis unmittelbar nichts zu tun, die von dieser Wurzel gebildeten keltischen Namen lassen sich also unter die Denkmäler des Kultes nicht einreihen (cf. Holder, Alt-celtischer Sprachsatz. I. Leipzig 1896. 276 f.). Namen mit dieser keltischen Wurzel kommen sowohl in Pannonién, als auch in den benachbarten Gebieten (Norditalien, Noricum, Dalmatia) oft vor (A. M<5-csy. Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. 165), diese Namen dürfen also nicht ohne weitere Überlegungen in den Kreis unserer Untersuchungen einbezogen werden (cf. weiter unten die gesagten anhand der Inschrift Selem, Les religions 202. Nr. 9. = CIL III 10848).


(2) Es bedeutet in der kaiserzeitlichen Namenge-bung einen wesentlichen Unterschied die Doppelheft des nomen gentile bzw. des cognomen. Im Falle von einem geerbten oder aufgenommenen nomen gentile ist die Bedeutung des Namens praktisch von keiner Wichtigkeit (besonders dann, falls dieser Name einen keltischen sprachlichen Zusammenhang aufweist). Das cognomen aber kann - in einer nicht keltischen Umgebung - auf die religisösen Verbindungen des Namenträgers bzw. seiner Familie hindeuten (cf. I. Tóth, Studia Aegyptiaca III. 1977. 149 ff.).

Im vorliegenden Katalog wurde wegen der Vielfältigkeit der hier geschilderten Probleme das Prinzip gefolgt, daß ein Name allein nie als Bestätigung für die Zusammengehörigkeit zum Kult gewertet wurde. Wenn aber das Stück über ein weiteres Merkmal verfügte (z. B. eine Attis irisiis-Darstel-lung, cf. unter anderen Nrs. 9., 75), wurde der positive Schluß aus der Namengebung ebenfalls gezogen werden.

*

Bei der Zusammenstellung des Katalogs war auf die möglichst größte Vollständigkeit bestrebt werden. Bei der für uns erreihbaren Museen besteht eine Unvollständigkeit bloß im aFlle des Aquincum Museum (Budapest). Hier befindet sich nämlich das Lapidarium unter Umordnung, und konnten einige Stücke mit einer Darstellung von Attis tristis wohl unbemerkt bleiben. Von den Museen der ehemaligen Gebiets von Pannonién konnten wir bloß die österreichischen nicht besichtigen. Die Beschreibung der in diesen Museen bewahrten Stücke ruht auf den in der Literatur erreichbaren Angaben.

Die Einteilung des Katalogs is wie folgt: Die Nummer ist durch die Benennung, Material und Maße des Stückes gefolgt. Nach einem - Zeichen

kommt das Fundort, falls es gibt, die Fundumstände und das Jahr, als es zum Vorschein gekommen ist, ferner das Aufbewahrungsort und die Inventarnummer. Im Falle verschollener, verborgender oder zugrunde gegangener Stücke sind die Letzteren durch das letzte Aufbewahrungsort bzw. die alte Inventarnummer versetzt. Bei Stücken mit unsicheren Fundort verweisen wir auf die Daten der Provenienz innerhalb der Sammlungen. Diese Angaben wurden im Falle von sicheren Fundorten unbeachtet gelassen.

Die Fundorte folgen sich vom Süden nach Norden, vom Westen nach Osten, getrennt die Fundorte der zwei Pannonién. Da die Grenze zwischen den zwei Pannonién während der Jahrhunderte mehrmals modifiziert worden war, bzw. da ihre genaue Linie von der verwaltungsgeschichtlichen Forschung an mehreren Punkten bestritten ist, und da wir uns nicht als kompetent zu dieser Frage Stellung zu nehmen fühlten, haben wir den Zustand vor und nach der Modifizierung der Grenze von Caracalla in 214, mit der betreffenden, manchmal konfrontierenden Literatur der Frage angegeben, (/. Fitz, Alba Regia 14. 1975. 351 ff; 16. 1978. 71 ff; A Mócsy, Arch. Ért. 103. 1976. 29 ff.). - Vollständigkeitshalber haben wir Emona und ihre Umgebung zum Material von Pannonién eingereiht, obwohl diese Stadt schon früh zur Italien angegliedert worden war (cf. / . Basel, RE Ruppl. XI 540; A. Mócsy, Pannónia and Upper Moesia. London 1974. 94).

Auf die Datierung der einzelnen Stücke wurde nur dann ein Vorschlag getan, falls auf den anhand mittelbarer oder un mittelbarer Daten ein guter Grund zur Verfügung stand. Die Denkmäler, die gegenüber der früheren Forschung vom Kreis der Denkmäler ausgeschlossen wurden, sind immer beim Fundort, aber ohne eine Ziffer, bloß mit einem ""-Zeichen versehen, eingereiht.

1985 Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában

Documents

Transcript of 1985 Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában