TISICUM

1997 A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE, X.

TISICUM A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE

X.

Szerkesztette:

SZABÓ LÁSZLÓ—TÁLAS LÁSZLÓ—MADARAS LÁSZLÓ

SZOLNOK, 1997

TISICUM A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, X.

ANNUAL OF THE JASZ-NAGYKUN-SZOLNOK COUNTY MUSEUMS

JAHRBUCH DER MUSEEN DES KOMITATES JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK

A címlapon látható:

Szent György-ábrázolás a Magyar Anjou Legendárium nyomán A rajzmásolat Varjú Róza munkája

ISSN 1217—4165

Kiadja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága

Felelős kiadó: TÁLAS LÁSZLÓ, megyei múzeumigazgató Készült a Damjanich János Múzeum sokszorosító műhelyében

400 példányban Szolnok, 1997

TARTALOM

Sugár István: Az egri várnak adózó jászsági, nagy- és kiskunsági települések urbariális összeírása (1587) (Die Urbariale Registrierung der dem Erlauer Burg Steuer Zahlenden Jazygischen, GroB- und Kleinkumanischen Siedlungen aus dem Jahre 1587) 5

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban (Die Áufterungen des Jazygischen und Kumanischen, des Jazygkumanischen Bewufttseins in Kleinkumanien) 13

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború" ("Der Kleine Kurutzenkrieg" von Jászapáti) 29

Balázs György: a gazdasági válság hatása a csongrád megyei kubikosok életkörülményeire (1929-1933) [Die Wirkung der Wirtschaftskrise auf die Lebensverháltnisse der Erdarbeiter im Komitat Csongrád (1929—1933)] 47

Vadász István: A tiszafüredi nyomdák története Die Geschichte der Pressén in Tiszafüred 69 .

Pató Mária: A szolnoki városi könyvtár és múzeum története (1933—1944) [History of the Borough Library and Museum of Szolnok (1933-1944)] 85

T. Bereczki Ibolya: Tárgyegyüttesek a Damjanich János Múzeum Néprajzi Gyűjteményében (Gegenstandsgruppen in der Ethnographischen Sammlung des János Damjanich Museums) 97

Szabó István: Natare necesse est! (Das Schwimmenlehren der Kinder ist den Dörfern Entlang der Theiss) 105

Vincze László: Viszonyítást kifejező jelzők a történeti Magyarország városainak utcaneveiben (XII—XVI. század) [Auf Örtliche Binnenstruktur bzw. Aufs Altér Verweisende Attributive Komponenten von Verkehrswegen Innerhalb der Stádte des Historischen Ungarns (XII—XVI. Jahrhundert)] . . . 119

Farkas Ferenc: A Tiszazug földrajzi nevei (Die Geographischen Namen von Tiszazug) 129

Horváthné Kispéter Zsuzsanna: Jászapáti és Kunszentmárton külterületi földrajzi neveinek néhány jellegzetessége nyelvészeti szempontból (Eigenartigkeiten der Geographischen Namen der Vororte von Jászapáti und Kunszentmárton aus Sprachwissenschaftlicher Hinsicht) 133

Szabó László: A paraszti munka méltósága (Die Würde der Báuerlichen Arbeit) 143

Nóvák László: Emberföldrajz és településnéprajz (Siedlungsvolkskunde und Anthropogeographie) 155

H. Bathó Edit: Bakró Nagy József takácsmester kéziratos könyve a XIX. század közepéről (Das Handgeschriebene Buch des Webermeisters József Bakró Nagy aus der Mitte des 19. Jahrhunderts) 167

3

Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban (Der Kult und die Legende des Heiligen Georgs in der Volksüberlieferung) 187

Füvessy Anikó: Gyűjtögetés és erdőlés Mozsgó környékén (Sammeln und Forstbewirtschaftung in der Umgebung von Mozsgó) 207

Szabó István: Két Papi a kaptafa készítéséről (Über die Herstellung des Leistens) 219

Nagy Molnár Miklós: A mezőtúri fazekasság stíluskorszakai (Die Stilepochen der Töpferei von Mezőtúr) 229

P. Szalay Emőke: Sárközi kerámia a Déri Múzeumban (Die Keramik von Sárköz im Déri Museum) . 243

Nagy Janka Teodóra: Magángyűjtemények közöletlen mórágyi kerámiái (Unpublizierte Maratzer Keramiken der Eigensammlungen) 257

4

NAGY JANKA TEODÓRA

MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK KÖZÖLETLEN MÓRÁGYI KERÁMIAI r r

Dr. Csanády György emlékének

A szolnoki Damjanich Múzeum Dunántúl kerá­miáját bemutató kiállítás-sorozatának első rendez­vényén a csákvári és a mohácsi agyagművesség jellemző darabjai mellett a legrégebbi sárközi fazekasközpont, Mórágy mestereinek munkái is láthatók voltak.1 A tárlókba a völgységi mesterek­nek — a debreceni Déri Múzeum Déri György Gyűjteményének a mórágyi díszkerámia korai időszakát reprezentáló fazekasmunkái kivételével — helytörténeti gyűjtemények, illetve magángyűj­tők tulajdonában lévő, nagyobb közönség előtt eddig még nem látott munkái kerültek.2 A sárközi, s ezen belül a mórágyi kerámiáról született eddigi kiállítások és publikációk szinte kizárólag a díszke­rámia legszebb darabjait emelték ki. A mindössze néhány tárgytípusra szorítkozó válogatásoktól eltérően a Szolnokon kiállított anyag a készítési hely és a piackörzet köz-, valamint magángyűjte­ményeiben található változatos díszkerámián túl a kevésbé díszes és díszítetlen cserépedényeket is bemutatta.

A sárközi, s ezen belül a mórágyi kerámia egyes jellemzőit többen számba vették már, a kutatástörténet és a kronológia kérdésével magam is foglalkoztam.3 Az alábbiakban a mórágyi faze­kasok munkáit eddig legteljesebben reprezentáló szolnoki kiállításon bemutatott, elsősorban magán­gyűjteményekben megtalálható tárgyak leírását kí­vánom közzétenni. Ezt különösen indokolttá teszi, hogy közöttük jó néhány olyan, a kutatás figyelmét eddig elkerülő típus, illetve darab van, amely kiegészíti ismereteinket, és módosíthatja a magyar népi kerámia jelentős központjaként számon tartott mórágyi fazekasságról kialakult képet.

A) Lapos edények

1. Tálasedények

— Korongolt, 2 cm magas rámás szélű ólom­mázas tál. Könnyű, vörösre égetett agyagból ké­szült, rátett vízszintes akasztófüllel. Alapszíne vörös, a tál öblében fehérrel kontúrozott fekete stilizált sziklevélből kinövő két margitvirág és három tulipán. A margitvirágok fehér szirmain a mórágyi mesterek által használt jellegzetes vilá­gos, ún. vizeszöld és fekete pöttyök. A két fekete tulipán és a mórágyi vizeszöld levelek fehérrel kontúrozottak, a középső tulipán stilizált. A tál peremén az öböltől a szél felé haladva két vékony fekete, közte egy vastag fehér sáv fut körbe, a fehér sávon vizeszöld és fekete macskaköröm mintával. A perem díszítését alkotja az ívek csúcsában fekete pöttyökkel gazdagított körbefutó fehér hullámvonal, valamint a vékony vizeszöld, vastag fekete és vékony fehér vonal. A vastag fe­kete vonalon fehér macskaköröm és sárga vonal­köteg díszítés. A megrepedt tálat drótozással javították. Hátán tulajdonjegy: X, B, MP, KIP. Ma­gassága 10 cm, átmérője 36 cm, fenékátmérője 19 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. (Helytörténeti Gyűjtemény, Harta. Ltsz.: 76.1.23.)

— Korongolt, ólommázas tál. Nehéz, vörösre égetett agyagból készült, rátett vízszintes akasztó­füllel. Alapszíne fekete, a tál öblében két margit­virág és egy stilizált tulipán. A zöld és fehér köze-pű margitvirágok vörös szirmain vizeszöld pöttyök.

1 A Dunántúl kerámiája I. (Csákvár, Mohács, Mórágy) Damjanich János Múzeum 1994. augusztus 6—december 31. 2 Ezúton is köszönetet mondok az anyag rendelkezésre bocsátásáért és a munkához nyújtott segítségért a Mórágyi

Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének, Glöckner Jánosnak, a Hartai Helytörténeti gyűjtemény vezetőjének, Rétfalvy Teofilnak, valamint dr. Csanády György (Bátaszék), Forster Keresztély (Mórágy), Machán István (Mórágy), Steig Ágnes és Jeszenovics Géza (Alsónyék), Tóthné Bogár Éva (Szekszárd) magángyűjtőknek.

3 ÁCS Lipót 1929., BÁTKY Zsigmond—GYÖRFFY István—VISKI Károly 1941., BECZKÓYNÉ Révész Ágnes 1938., DOMANOVSZKY György 1968., HOFER Tamás—FÉL Edit 1975, J. ISTVÁN Erzsébet 1964., uő 1972., KATONA Imre 1962, KRESZ Mária 1991, MÉSZÁROS Gyula 1968, NAGY Janka Teodóra 1991, NAGY Janka Teodóra 1994/a.

257

A stilizált tulipán vörös, zöld, sárga és fehér színű. A tál öblében virágok, apró pöttyök töltik ki a teret. A tál peremén az öböltől a szél felé haladva két vékony sárga sáv között egy vékony fehér és egy vastag vörös sáv fut körbe, a vörösön vizeszöld és sárga macskaköröm mintával. A perem díszí­tését alkotja a zöld, fehér és vörös vonalakból kialakított ívminta, az ívek csúcsaiban sárga pöty-työkkel. Magassága 8 cm, átmérője 31 cm, fenék­átmérője 18 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. (Helytörténeti Gyűjtemény, Harta. Ltsz.: 76.1.20.)

— Korongolt, rámás szélű ólommázas tál. Ne­héz, vörösre égetett agyagból készült rátett víz­szintes akasztófüllel. Alapszíne fekete, a tál öblé­ben egy vizeszöld és vörös körben ábrázolt margitvirággal. A vizeszöld csigavonallal ábrázolt fehér közepű virág fehérrel körülrajzolt hét szirmát vörös színnel töltötték ki. A tál belső peremén fehér és vörös, a szélén az öbölben látott vizes­zöld és vörös vékony sáv ismétlődik. Közöttük egy fehér ívminta tölti ki a teret, az ívekben fehér és vörös vonaldíszítések. A tál hátán tulajdonjegy: H. Magassága 9 cm, átmérője 35,5 cm, fenékát­mérője 20 cm, készítésének ideje a 19. sz. máso­dik felére tehető. (Helytörténeti Gyűjtemény, Harta. Ltsz.: 76.1.25.) (4. kép 2.)

— Korongolt, 2 cm magas rámás szélű ólom­mázas tál. Könnyű, vörösre égetett agyagból készült, rátett vízszintes akasztófüllel. Alapszíne vörös, a tányér öblében fehérrel kontúrozott fekete stilizált sziklevélből kinövő két margitvirág és há­rom tulipán. A fehér közepű dupla szirmú margit­virágok belső négerbarna szirmain és a külső fehér szirmokon vizeszöld pöttyök. A két fekete tulipán sárgával kontúrozott, a középső stilizált tuli­pán fehérrel. A tál peremén az öböltől a szél felé haladva kétszer két vékony fehér sáv fut körbe, középen fehér hullámvonallal. A vékony mórágyi vizeszöld és fehér vonal közötti vastag fekete sávon fehér és sárga macskaköröm díszítés lát­ható. Több helyen repedt, ragasztott. Magassága 10 cm, átmérője 34 cm, fenékátmérője 19 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Mestere feltehetőn megegyezik a Hartai Helytör­téneti Gyűjtemény 76.1.23. leltári számú darabjáé­

val. Bogár István gyűjtötte a Sárközben az 1960-as években. (Tóth Gáborné Bogár Éva gyűjte­ménye) (5. kép 1.)

— Korongolt, ólommázas tál. Nehéz, vörösre égetett agyagból készült, rátett vízszintes akasztó­füllel. Alapszíne fekete, a tányér öblében fehérrel kontúrozott vörös sziklevélből kiinduló két margit­virág, középen stilizált tulipán. A sárga közepű margitvirágok vörös szirmain vizeszöld pöttyök. A stilizált tulipán a sziklevéllel egyező rajzolatú, fehér, vörössel kontúrozott. A tál öblében sárga kacsok és vizeszöld pöttyök töltik ki a teret. A tál belső peremén a keskeny fehér hullámvonal és sárga sáv között vastag vörös sáv fut körbe, rajta vizeszöld és sárga macskaköröm mintával. A peremen fehér hullámvonal, amelyet az ívekben vörös pöttyök díszítenek, valamint egy vizeszöld hullámos és vörös vékony sáv. A tál alján tulajdonjegyek: MF, MF, X, HK. Magassága 8,5 cm, átmérője 31 cm, fenékátmérője 18,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Mestere feltehetően megegyezik a Hartai Helytör­téneti Gyűjtemény 76.1.20. leltári számú darabjáé­val. Dr. Csanády György vásárolta egy budapesti régiségkereskedésben az 1960-as években. (Cs. Gy. gy.)4 (5. kép 2.)

— Korongolt, ólommázas, rámás szélű tányér. Könnyű, sárgára égetett agyagból készült, rátett vízszintes akasztófüllel. A vajszínű tányér öblében négerbarna és vörös virágcsokor. A levelek feltű­nően gazdagon díszítettek. A sziklevél az ismert mórágyi sziklevélmotívummal egyezik meg, az akantuszlevelek jóval kirajzoltabbak. A virágfejek a burjánzó levelektől szinte külön, vastag szárakon ülnek. Középen négerbarnával körülrajzolt, néger­barna és zöld színnel kitöltött tulipán, két oldalán ugyanígy készült, leginkább szegfűnek megha­tározható virág. A tányér peremén körbefutó két vékony négerbarna vonal között egy négerbarna hullámvonal tölti ki a teret. A fényes mázú tányér ragasztott. Magassága 6, átmérője 25 cm, fenék­átmérője 12 cm, készítésének ideje a 18—19. sz. fordulójára tehető, dr. Csanády György 1970-ben Mórágyon, a Dittelján- telki ásatáson gyűjtötte. (Cs. Gy. gy.) (2. kép 2.)5

— Korongolt, sinces, rámás szélű, rátett vízszin-

4 Az így jelzett tárgy dr. Csanády György magángyűjteményében található. 5 A tál fotóját több helyen közölték már — a feltalálás helyének megnevezése nélkül, illetve téves lelőhely és erősen

megkérdőjelezhető készítési időpont megjelölésével. MÉSZÁROS Gyula 1968. 84. XXX. (Régi mórágyi tulipános tál), ÉVSZÁZADOKON ÁT 1. 1978. 11/10. (Török motlvumú tál egy XVII. századi szekszárdi fazekasműhelyből), Szekszárd város történeti monográfiája I. 79. (Szekszárdon a Széchenyi utcában feltárt XVII. századi török kerámiatál restaurált darabja)

258

tes akasztófülű tányér, mazatlan, félkész termék. Az engób díszítés az egyszer égetett kerámián van, a fedőmáz hiányzik. Nehéz, vörösre égetett agyagból készült, anyagában alig észrevehető sárgán ragyogó csillámokkal. Nagyon jól korongolt darab. A tányér öblét a fehér engób alapszínen teljesen kitölti a hatalmas tulipán. A lendületes tulipán és a két levél négerbarnával megrajzolt és vörössel kitöltött. A tányér belső oldalát néger­barna hullámvonal díszíti. A tárgy ragasztott, ma­gassága 3 cm, átmérője 19 cm, fenékátmérője 12 cm, készítésének ideje a 18—19. sz. fordulójára tehető. Dr. Csanády György 1970-ben Mórágyon, a Dittelján-telki ásatáson gyűjtötte. (Cs. Gy. gy.)6

— Korongolt, sinces, rámás szélű, rátett víz­szintes akasztófülű tányér, mazatlan, félkész ter­mék. A vörös és fehér engób díszítés az egyszer égetett kerámián van, a fedőmáz hiányzik. Vörösre égetett agyagból készült, anyagában alig észre­vehető sárgán ragyogó csillámokkal. Nagyon jól korongolt darab. A tányér öblét teljesen kitölti a fekete engóbon vörös és fehér folyatott minta. Peremén vékony fehér vonalak futnak körbe, ame­lyeket a rövid vörös függőleges csíkok megmoz­gatnak. Ragasztott, kiegészített darab. Szélét függőleges fehér vonalakkal díszítette a mester. Magassága 4 cm, átmérője 21 cm, fenékátmérője 13 cm, készítésének ideje a 18—19. sz. fordulójára tehető. Dr. Csanády György 1970-ben Mórágyon, a Dittelján-telki ásatáson gyűjtötte. (Cs. Gy. gy.) (2. kép 1.)

— Korongolt, szabálytalan alakú tányér, mazat­lan félkész termék. Könnyű, vöröses-sárgás színű­re égetett agyagból készült, benne alig észreve­hető sárgán ragyogó csillámokkal, rátett vízszintes füllel. Közepén hosszú szárú, primitív rajzolatú hatszirmú virág és rövid száron tulipán, peremén rövid folyatott díszítés. Magassága 4 cm, átmérője 20 cm, fenékátmérője 14 cm. A 19. sz. közepén Mórágyon dolgozó Glöckner Jakab fazekas telkén lévő selejtgödörből (Szabadság u. 62.) gyűjtötte Glöckner János a hetvenes években vízvezeték ásása közben. (Helytörténeti Gyűjtemény, Mórágy) (3. kép 1.)

— Korongolt, rámás szélű, rátett vízszintes akasztófülű tányér, deformált, mazatlan félkész ter­mék. Az engób díszítés az egyszer égetett kerá­mián van, a fedőmáz hiányzik. Vastag falú anyaga

6 A fotót Régi mórágyi tulipános íányér felirattal közli a gyűjti kép.

sárgás-vörösesre égetett, benne alig észrevehető sárgán ragyogó csillámokkal. A kistányér öblében hosszú száron primitív rajzolatú két hatszirmú virág, peremén rövid folyatásos díszítéssel. Ma­gassága 4 cm, átmérője 20 cm, fenékátmérője 11,5 cm. A 19. sz. közepén Mórágyon dolgozó Glöckner Jakab fazekas telkén lévő selejtgödörből (Szabadság u. 62.) gyűjtötte Glöckner János a hetvenes években vízvezeték ásása közben. (Helytörténeti Gyűjtemény, Mórágy) (3. kép 2.)

— Korongolt, ólommázas tányér. Vöröses­barnára égetett agyagból készült, rátett vízszintes füllel. Alapszíne vörös, a tányér közepén könnyű kézzel rajzolt két hatalmas zöld-fekete közepű, fehér szirmú margitvirág, közepén és a szirmokon fekete pöttyökkel, valamint három stilizált fekete tulipán. Peremén vizeszöld, fekete és fehér sávok futnak körbe, melyeket három helyen 3x4 sárga pöttyel díszítettek. Átmérője 20 cm, magassága 4 cm, fenékátmérője 14,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. (Steig István gyűj­tötte, ma Jeszenovicsné Steig Ágnes tulajdona) (5. kép 3.)

— Korongolt, ólommázas tányér. Könnyű, vörö­sessárgára égetett agyagból készült, rátett vízszin­tes akasztófüllel. Alapszíne vörös, a tányér öblé­ben fehér stilizált sziklevélből kinövő két fehér közepű, a négerbarna szirmokon mórágyi vizes­zöld színű pöttyökkel díszített margitvirág, középen egy stilizált fehér tulipán. Peremén vékony mórágyi vizeszöld, vastag négerbarna és több vékony fehér sáv fut körbe. A vastag négerbarna sávon több csoportban vizeszöld és fehér macskaköröm mintával díszítve. Magassága 4 cm, átmérője 19,5 cm, fenékátmérője 12,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. A kistányért Dr. Csanády György egy budapesti régiségkereske­désben vásárolta az 1960-as években. (Cs. Gy. gy.) (5. kép 4.)

2. Sütő- és főzőedények

Kalácssütő (kuglófsütő)

— A kívül olajzöld ólommázas edény kerek fe­nekű, egyenes, enyhén kiálló fala hullámokban hajtogatott. Akasztófüle van. Fenekén belül apró stilizált virágminták, levelek. A kuglófsütő pereme

lényre utalás nélkül Mészáros Gyula. Mészáros 1968. 35. 31.

259

bevagdalással díszített. Magassága 12 cm, száj­átmérője 26 cm, fenékátmérője 19 cm, készítésé­nek ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

— A kívül sárga, zöld és barna foltos mázas edény kerek fenekű, kiálló fala hullámokban hajtogatott. Tetején kívülről mazatlan. Magassága 14,5 cm, szájátmérője 25 cm, fenékátmérője 12 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as évek végén. (M. I. gy.)7

Gombfedő

— Korongozott, ólommázas kerámia. Fehér alapszínen sötét- és vizeszőld mintával. Magassá­ga a gombbal együtt 5 cm, magassága a gomb nélkül 3 cm, belső átmérője 11 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között Mórágyon, a Kossuth L. utcában egy padláson gyűjtötte, ahol egy 1843-as évszámos sarokpaddal és egy 1847-es tányértartóval együtt került elő. (Cs. Gy. gy.)

B) Fennáló öblösedények

1. Fazékfélék

Nagyfazék (lakodalmas fazék)

— Korongolt, kívül sötét-, belül okkerbarna ólommázas edény, két a szájból kiinduló függőle­ges füllel. Oldalán 5 sorban ujjbenyomásos abron­csok díszítik. Az egyik fülön tulajdonjegyek: XA, XF. Magassága 52 cm, fenékátmérője 20 cm, szájátmérője 32 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (6. kép 4.)

— Korongolt, kívül egészen sötét, majdnem fe­kete-, belül zöldes-sárga foltos ólommázas edény,

két, a szájból kiinduló függőleges füllel. Oldalán négy sorban ujjbenyomásos abroncsok díszítik. Az egyik fülön „+" jel. Magassága 49 cm, fenék­átmérője 22 cm, szájátmérője 32 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György, 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon, ahol emlékezete szerint ekkor még a legtöbb háznál volt ilyen fazék. (Cs. Gy. gy.)

Fazék

— Korongolt, kívül egészen sötét, majdnem fekete-, belül okkerbarna ólommázas edény, egy a szájból kiinduló függőleges füllel. Egyetlen dísze az oldalán 4x2 sorban körbefutó bekarcolt vonal. Magassága 32 cm, fenékátmérője 13 cm, száj­átmérője 20,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Forster Keresztély anyja szerint nagyanyja, akié az edény volt, ebbe az edénybe rakta le a gombócokat. A mórágyiak emlékezete szerint az ún. Sauerkáse érlelésére használták.8 Ma a szőlőbeli présházában tartják. (F. K. tul.)9 (6. kép 3.)

Totyafazék

— Korongolt, kívül mazatlan, belül sárgán má-zazott. Egyetlen füle az erősen kihajló peremből indul. A fazék mazatlan külső oldalát a peremtől a fenék irányába futó hullámvonal és rozmaring­minta díszíti. Magassága 22 cm, fenékátmérője 19 cm, szájátmérője 18 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as években. (M. I. gy.)

— Korongolt, kívül mazatlan, belül sárgán má-zazott. Egyetlen füle az erősen kihajló peremből indul. A fazék mazatlan külső oldalát a peremtől a fenék irányába futó hullámvonal és pöttysor díszíti. Magassága 22 cm, fenékátmérője 19 cm, szájátmérője 18 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as években. (M. I. gy.)

— Korongolt, kívül okkerbarna, belül sárga

7 Az így jelzett tárgy Machán István gyűjteményében található. 8 Az érett túró, mint arra Andrásfalvy Bertalan is utal (ANDRÁSFALVY Bertalan 1972. 152.), a sok tejfelesleggel rendelkező

sváb falvakban igen kedvelt étel volt, így Mórágyon is. A 82 esztendős özv. Forster Keres2Íélyné VáradiAA/ild Erzsébet elmondása szerint a szikkadt túrót sóval és paprikával összegyúrták, s gombócokat készítettek belőle. Fazékba tették, s lekötötték a tetejét. Hetente kivették, és lemosták a gombócokat. Amikor megérett, felszeletelték, és kenyérrel, vajjal ették. — Paprikával, sóval összegyúrtuk a túrót, gömbölyű lapdákat csináltunk. Egy deszkára tettük megszárítani. Ha már száraz volt, nagy fazekakba tettük. Lekötöttük, de hetente ki kellett szedni lemosni. Ha megérett, lehetett szeletelni. A lakodalom ha délelőtt kezdődött, reggelihez kenyérkalács volt, meg érett túró, meg a tetejére vaj, meg volt hozzá saláta. Meg volt más is, meleg, aki azt akarta. Németh Józsefné Eiler Erzsébet (68 éves), Mórágy.

9 Az így jelzett tárgy Forster Keresztély tulajdona.

260

ólommázas edény. Egy helyütt csorba erősen kifelé hajló peremén kiöntő. Egyetlen füle a perem alatt indul. A fazék külső részén a peremtől a fenékig futó kettős hullámvonalak. Magassága 18 cm, fenékátmérője 15 cm, szájátmérője 15 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Forster Keresztély édesanyja az 1970-es évek elején még használta. (F. K. tul.)

Szilke

— Korongolt, kívül olajoszöld, belül okkerbarna ólommázas edény. Könnyű, sötétvörösre égetett agyagból készült. Fül nélküli forma. Oldalán vilá­gosabb zölddel írókázott. Díszítése: hasán körbe­futó hullámvonalak és egy név: „Witcza". Magas­sága 22 cm, szájátmérője 14 cm, fenékátmérője 10,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. (Cs. Gy. gy.)

Köcsög

— Korongolt, kívül mázatlan, belül mázas edény. Fületlen forma. Díszítése mindössze né­hány körbefutó fehér vonal a nyaknál. Magassága 20 cm, szájátmérője 10,5 cm, fenékátmérője 6 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Forster Keresztély édesanyja az 1970-es évek elején aludttejet tartott benne. (F. K. tul.)

— Korongolt, kívül vizeszöld, belül fehér ólom­mázas edény. Egyetlen füle pereménél indul. Ma­gassága 25 cm, szájátmérője 13 cm, fenékát­mérője 8 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György, 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon: Salbach Mátyás házá­nak padlásán találta a Tocsánban (ma Petőfi S. u.). (Cs. Gy. gy.) (8. kép 1.)

— Korongolt, kívül zöld, belül fehér ólommázas edény. Egyetlen füle pereménél indul. Magassága 26 cm, szájátmérője 13 cm, fenékátmérője 8 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. (Helytörténeti Gyűjtemény, Mórágy) (8. kép 2.)

— Korongolt, kívül mázatlan, belül mázas kiskö­csög. Fületlen forma. Díszítése mindössze néhány körbefutó fehér vonal a nyaknál. Magassága 16 cm, fenékátmérője 5 cm, szájátmérője 9 cm, készí­tésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Ma-chán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as évek végén. (M. I. gy.)

10 Szokatlan formájuk miatt dr. Csanády György már a feljegyzést készített róluk. így ezeknél pontosan feljeg használták.

— Korongolt, kívül mázatlan, belül mázas kis­köcsög. Fületlen forma. Díszítése mindössze né­hány körbefutó fehér vonal a nyaknál. Magassága 16 cm, szájátmérője 9 cm, fenékátmérője 5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as években. (M. I. gy.).

Túróérlelő fazék

— Korongolt, kívül olajoszöld, belül okkerbarna ólommázas edény. Nagyon szép hasas forma. Két függőleges füle a fedő számára kiképzett perem alatt indul. Fedője hiányzik. A füleken az indu­lásnál vizeszöld rozmaringos minta. A fülek indulá­sának vonalától az edény aljáig vizeszöld függőle­ges csíkozású. Az edény falából éppen csak kidudorodó kiöntőcsöcs közvetlen az egyik fül mellett található az edény aljától néhány centimé­terre. Magassága 26 cm, szájátmérője 10,5 cm, fenékátmérője 10,5 cm, a csöcs hossza: 0,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

— Korongolt, kívül olajoszöld, belül világos ólommázas edény. Két függőleges füle a fedő szá­mára kiképzett perem alatt indul. Fedője hiányzik. A füleket vizeszöld kereszt, néhány pont és csík díszíti. Az írókával díszített edény a fülek indulá­sának vonalától az edény aljáig vizeszöld függőle­ges csíkozású. Az edény falával hegyesszöget bezáró kiöntőcsöcs a két fül között nagyjából középen, néhány centire az edény alja felett talál­ható. Fehér, viszonylag könnyű agyagból készült. Magassága 27 cm, fenékátmérője 14 cm, száját­mérője 14 cm, a csöcs hossza: 1,5 cm, készíté­sének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1964-ben Bátaapátin, Becker Jakabné padlásán találta. Beckemé elmondása szerint mórágyi edény, a kismórágyi rokonságtól ered.10 (Cs. Gy. gy.) (8. kép 3.)

— Korongolt, kívül zöld, belül világos zöldes ólommázas edény. Két függőleges füle a fedő szá­mára kiképzett perem alatt indul. Fedője hiányzik. Az edényt és a füleket fekete pöttyök díszítik. A fülek alatt és a hason bekarcolt vonalak futnak körbe. A kiöntőcsöcs a két fül között nagyjából kö­zépen, néhány centire az edény alja felett talál­ható. Viszonylag könnyű, fehér agyagból készült.

és alkalmával felfigyelt az erjesztőedényekre, s külön rajzot és !, hol, kinél került elő, illetve, hogy másodlagos funkcióként mire

261

A kiöntőcsöcs sérült, törött. Magassága 25 cm, szájátmérője 12 cm, fenékátmérője 13 cm, a csöcs hossza: 1 cm, készítésének ideje a 19. sz. má­sodik felére tehető. Dr. Csanády György 1965-ben gyűjtötte Mórágyon Kohn Konrádtól, aki méhitató-nak használta. (Cs. Gy. gy.)

— Korongolt, kívül és belül magafalán ólom­mázas edény. A többi túróérlelő edényhez képest feltűnően nehéz, durva munka. Vörösre égett agyagból készült. Két függőleges füle a fedő szá­mára kiképzett perem alatt indul. Fedője hiányzik. A fülek alatt és a hason bekarcolt vonalak futnak körbe. A kiöntőcsöcs a két fül között nagyjából középen, néhány centire az edény alja felett talál­ható. A kiöntőcsöcs kiképzése kezdetlegesebb. Magassága 26 cm, szájátmérője 12 cm, fenékát­mérője 14 cm, a csöcs hossza: 1,5 cm, készíté­sének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1965-ben gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (8. kép 4.)

Zsírosbödön (dézsa)

— Nehéz, vörösre égetett agyagból készült ólommázas edény. A dézsa kívül zöld, belül sárga mázas. Külső részén fenekénél, szájánál és a hasán három vízszintes fekete abroncs. Szájánál nincs fülre utaló nyom. Magassága 17 cm, száját­mérője 13 cm, fenékátmérője 18 cm, készítésének ideje a 19. sz. közepére tehető. A zsír tartására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (9. kép 3.)

— Nehéz, vörösre égetett agyagból készült ólommázas edény. Az okkerbarna alapon három vízszintes négerbarna sávval díszített dézsa kívül-belül mázas. Szájánál, egymással szemben két kiemelkedő fülszerű rész van, amelyek a fából készült fedő rögzítésére szolgáltak. Rajta évszám: 1856. Repedt darab, fedője nincs. Magassága 18 cm, szájátmérője 16 cm, fenékátmérője 22 cm. A zsír tartására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (9. kép 4.)

— Nehéz, vörösre égetett agyagból készült ólommázas edény. A dézsa kívül zöld, belül barna mázas. Külső részén fenekénél, szájánál és a ha­sán három vízszintes abroncs. Szájánál, egymás­sal szemben két kiemelkedő fülszerű rész van, amelyek a fából készült fedő rögzítésére szolgál­tak. Ezek egyike és a fedő hiányzik. Magassága 13 cm, szájátmérője 10 cm, fenékátmérője 13 cm,

készítésének ideje a 19. sz. közepére tehető. A zsír tartására szolgáló edényt Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy)

Sótartó

vizeszöld ólommázas darab. A kissé csipkézett hátrészen lévő lyuk tanúsága szerint falra akasztották. A korongolt alsó rész belseje, Hl. alja nem mázazott. Könnyű, fehér agyagból készült. Hátlapja törött. Magassága 7,5 cm, átmérője 12—13,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

Fűszertartó

— Olajoszöld ólommázas egyedi darab. Falra akasztható, háta nem mázazott. Négy, feltehetően cserép fiókja volt, de ezek hiányoznak. Előlapján bekarcolt virágminta. Magassága 34 cm, legna­gyobb szélessége 21 cm, vastagsága 9,5 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között Kismórá-gyon gyűjtötte Böhler Jakabnétól. (Cs. Gy. gy.)

2. Korsófélék

— Korongolt, mázatlan kiskorsó. Csak száján, és fülén a csöcsnél mázas. Rostélya nincs. Vé­kony fehér csíkok, hullámvonalak és rozmaring­minta fut körbe. Magassága 20 cm, szájátmérője 3 cm, fenékátmérője 8 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Forster Keresztély édesanyja az 1970-es évek elején még használta. (F. K. tul.)

— Korongolt, okkerbarna ólommázas ecetes és boros korsó. A válltól indul egyetlen függőleges füle. Szája csorba, oldalán néhány bekarcolt vonal fut körben. Magassága 28 cm, szájátmérője 2,5 cm, fenékátmérője 13 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György, 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy)

— Korongolt, foltos okkerbarna ólommázas ece­tes és boros korsó. Szűk száján magas perem. Hasán indul két függőleges fül, melynek vonalában a bekarcolt évszám: 1830. Az edény túloldalán egy rácsozással kitöltött kör látható. A korsót nyakánál három, vállán két körbefutó bekarcolt vonal díszíti. Magassága 41 cm, szájátmérője 2 cm, fenékát-

262

mérője 15 cm. Az ecet, bor, esetenként olaj, vagy petróleum tárolására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon, az orvosi rendelő mellett lakó Müller Jakabtól. (Cs. Gy. gy.)

— Korongolt, okkerbarna ólommázas ecetes és boros korsó. Henger alakú, száján kiöntőperem. Vállán két rövid függőleges fül indul, amelynek te­tején két kis rárakott bütyökdísz található. Nyaká­nál, a vállon és a fülnél bekarcolt egyenes és hul­lámvonalak, valamint rövid négerbarna vonalkák futnak körbe. A két fül között négerbarna írókázott felirat: „6 ik", amely a fül alatt folytatódik, s egészül ki: „1846 ik". Magassága 38 cm, szájátmérője 4 cm, fenékátmérője 19,5 cm. Az ecet, bor, eseten­ként olaj vagy petróleum tárolására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon, az orvosi rendelő mellett lakó Müller Jakabtól. (Cs. Gy. gy.) (9. kép 1.)

— Korongolt, okkerbarna ólommázas ecetes és boros korsó. Hasánál indul két függőleges füle. A fül alsó vonalánál és a has alsó részénél 3—3 bekarcolt vonal fut körbe. A korsó hasán sárga írókázott felirat: „Ling Johann im Mórágy 1888". Magassága 34 cm, szájátmérője 3 cm, fenékát­mérője 14 cm. Az ecet és bor, esetenként olaj vagy petróleum tárolására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mó­rágyon, az orvosi rendelő mellett lakó Link Keresztélytől. (Cs. Gy. gy.) (9. kép 2.)

— Korongolt, nehéz, kissé mattabb okkerbarna ólommázas ecetes és boros korsó. Szája tölcsér-szerűén kiszélesedik, vállától indul két függőleges füle. A fülek indulásánál és záródásánál bekarcolt díszek futnak körbe. Magassága 34 cm, száját­mérője 4 cm, fenékátmérője 14 cm, készítésének ideje a 19. sz. közepére tehető. Az ecet és bor, esetenként olaj vagy petróleum tárolására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon, az orvosi rendelő mellett lakó Link Keresztélytől. (Cs. Gy. gy.)

— Korongolt, kissé mattabb okkerbarna ólom­mázas ecetes és boros korsó. Szája tölcsérsze-rűen kiszélesedik, vállától indul két függőleges füle. A fülek indulásánál, záródásánál és a has

közepén bekarcolt díszek futnak körbe. Magas­sága 37 cm, fenékátmérője 17 cm, szájátmérője 4 cm, készítésének ideje a 19. sz. közepére tehető. Az ecet és bor, esetenként olaj és petróleum tárolására szolgáló edényt Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as évek végén. (M. I. gy.)

— Korongolt, zöld ólommázas ecetes és boros korsó. Vállánál indul két függőleges fül. A fül alsó vonalánál 3 bekarcolt vonal fut körbe. Fülei töröttek. Magassága 34 cm, szájátmérője 4 cm, fenékátmérője 16 cm, készítésének ideje a 19. sz. közepére tehető. Az ecet és bor, esetenként olaj vagy petróleum tárolására szolgáló edényt dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

Szélesszájú kanta

— Nehéz, vörösre égetett agyagból készült ólommázas edény. A kanta kívül-belül okkerbarna mázas. Peremes ajakú, függőleges füle a száj alatt indul. A füllel szemben szűrőlyukak és kiöntő-cső helye látszik. A szűrőlyukak nincsenek átfúrva. A kanta hasán zsinórdísszel megjelölve készíté­sének éve: 1801. Magassága 30 cm, szájátmérője 10 cm, fenékátmérője 16 cm. Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon, a Hutzl-gasséban (mai Kossuth L. utca) Váradi Andrásék padlásán. (Cs. Gy. gy.) (4. kép 1.)

Ki öntő csöves kanta

— Korongolt, kívül-belül sötétzöld ólommázas volt, de a belső máz az erős igénybevételtől leko­pott. Két függőleges füle a fedő számára kiképzett perem alatt indult. Fedője és egyik füle hiányzik. Az ujjbenyomással felerősített fülek alatt, a kiöntő-cső magasságában kétszer két bekarcolt vonal, köztük hullámvonal fut körbe. A hengeres kiöntő-cső bordázott, ujjal eligazított. A kiöntőcsőnél szűrő nincs. Magassága 29 cm, szájátmérője 13 cm, fenékátmérője 12 cm, a kiöntőcső hossza: 8 cm, szélessége 3 cm, az edény legnagyobb átmé­rője 24 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. A visszaemlékezések szerint egy-egy háztartásban több kiöntőcsöves kanta is volt. Az egyikben édes bort tartottak,11 a másikban

11 Wéber János (70 éves) elmondása szerint egy-egy háztartásban több kiöntőcsöves fazék is volt. Arra emlékszik, hogy gyerekkorában ilyen kiöntőcsöves fazékban tartották az édes bort (Süfiwein). Szüret idején a gyerekeknek tettek el a mustból. Először felmelegítették, majd ebbe az edénybe öntötték. Az édes Jbor-ból tányérba öntöttek, tunkoltak belőle, vagy kenyérre csorgatták, így ették. Az is előfordult, hogy egy vékony szelet nyers sütni való tököt tettek az edénybe, s ettől még finomabb lett. Andrásfalvy Bertalan is megemlíti, hogy a múlt század végén bekövetkező filoxéra előtt, a szőlőbőség idején a gyermekek számára téli csemegének a mustból szőlőmézet sűrítettek.(ANDRÁSFALVY Bertalan 1972. 139.)

263

pedig borecetet készítettek. Forster Keresztélyné elmondása szerint anyja még így készítette az ecetet. A kantát dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (7. kép 4.)

— Korongolt, kívül-belül sötétbarna ólommázas edény. Két függőleges füle a fedő számára ki­képzett perem alatt indult. Fedője hiányzik. Az ujj-benyomással felerősített fülek alatt, a hengeres ki-öntőcső magasságában három bekarcolt vonal fut körbe. Nem lehet eldönteni, volt-e szűrő a kiön-tőcsőnél. Magassága 26 cm, szájátmérője 10 cm, fenékátmérője 12 cm, a kiöntőcső hossza 7 cm, szélessége 4 cm, az edény legnagyobb átmérője 20 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (7. kép 3.)

— Korongolt, kívül-belül sötétbarna ólommázas edény. Kiöntőcsöve hegyes, egyetlen füle, amely letörött, a csővel szemben volt. Peremes ajakú, fedője hiányzik. Magassága 28 cm, szájátmérője 9 cm, fenékátmérője 11 cm, kiöntőcsövének hosz-sza: 6 cm. Készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970 kö­zött gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (7. kép 1.)

— Korongolt, kívül-belül sötétbarna ólommázas edény. Füle a kiöntőcsővel szemben van. Pere­mes ajakú, a fedő hiányzik, kiöntőcsöve repedt. Magassága 25 cm, szájátmérője 15 cm, fenék­átmérője 11 cm, kiöntőcsövének hossza: 7 cm, szélessége 1,5 cm. Készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.) (7. kép 2.)

— Korongolt, kívül-belül sárga ólommázas edény. Nyaka, két füle és kiöntőcsöve hiányzik. A kiöntőcsőnél látszik a szűrőbetét. A nyak alatt né­gerbarna és sárga írókás díszítések: hullámvo­nalak. A kiöntőcső csonkjának két oldalán egy évszám: 1870. A túlsó oldalon olvashatatlan felirat. A hiányos edény magassága a nyakig 31 cm, a nyak átmérője: 9 cm, fenékátmérője 12 cm. Készí­tésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

Orros kancsó

— Korongolt ólommázas, lappal félig befedett orros kancsó. Kívül zöld, belül okkerbarna mázas. A száját félig fedő lap szélén rátett díszítéssel pöttyök, a lap tetején az évszám: 1803. A csüccsel

szemben a száj alatt, a nyak közepe táján indult a függőleges fül, amely hiányzik. Szája két helyen csempe. Magassága 24 cm, szájátmérője 14 cm, fenékátmérője 9 cm. Dr. Csanády György 1962— 1970 között gyűjtötte Mórágyon, a Hutzlgasséban (mai Kossuth L. utca) Váradi Andrásék padlásán. (Cs. Gy. gy.) (6. kép 2.)

— Korongolt ólommázas, lappal félig befedett orros kancsó. Kívül zöld, belül fehér mázas. Egyet­len díszítése a csücs alatt körbefutó két karcolt csík. A csüccsel szemben a száj alatt, a nyak közepe táján indult a függőleges fül. Az edény füle hiányzik, szája két helyen csempe. Magassága 28 cm, szájátmérője 18 cm, fenékátmérője 11 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György, 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

— Korongolt ólommázas, lappal félig befedett orros kancsó. Kívül zöld, belül okkerbarna mázas. Egyetlen díszítése a csücs alatt körbefutó két karcolt csík. A csüccsel szemben a száj alatt, a nyak közepe táján indult a függőleges fül, amelyre díszként két párhuzamos vonalat tett mestere. Ma­gassága 32 cm, szájátmérője 19 cm, fenékát­mérője 14 cm, készítésének ideje a 19. sz. máso­dik felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

Hasáb alakú pálinkásbutella

— Korongolt, hasáb alakú okkerbarna ólom­mázas edény. Könnyű, sárgára égetett agyagból készült. Oldalán néhány zöld folt, illetve mázhiány látható, mintha égetéskor hozzáért volna más edé­nyekhez. Magassága 20 cm, szájátmérője 3 cm, fenékátmérője 9 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György, 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy)

C) Egyéb cseréptárgyak

Tintatartó

— Hasáb alakú, zöld ólommázas tintatartó, egyedi darab. Hátlapja tetején és elöl rátett pöttyökkel díszített. A toll számára keskeny vályú szolgált. Háta is mázas, bekarcolt mintája: egy szív és egy rozmaringág. Magassága 13 cm, hosz-szúsága 21 cm, szélessége 12 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády

264

György 1962—1970 között gyűjtötte Mórágyon, ahol a tanácsházzal szemben lakó Mériék lánya játszott vele, főzött rajta. A gyűjtő szerint Salbach Mátyás egykori mórágyi fazekas közelben lévő házából kerülhetett oda. Ezt erősíti meg az a körülmény, hogy a Salbach-család leszármazottai is sokáig őriztek egy, a gyűjteményben találhatóval egyező darabot. (Cs. Gy. gy.) (11. kép 1—2.)

— Hasáb alakú, fehér alapon kék fröcskölt tinta­tartó, egyedi darab. Tetején két kerek nyílás, amelybe egy a tartóval azonos díszítésű tintatartó edény és porzótartó illeszkedik. A kettő között egy leginkább kutyára hasonlító állat ül. A négy kis lábon álló tintatartó ívelt hátlapján körben áttört minta. A toll számára készült vályú keskeny párká­nya csipkézett. Majdnem teljesen ép, mindössze bal oldali részéből hiányzik egy darab. Magassága 14 cm, hosszúsága 25 cm, szélessége 12 cm. Dr. Csanády György 1962—1970 között találta Mórá­gyon a Tocsánban (ma Petőfi S. u.) a kékfestő Balla-család Salbach Mátyáséval szomszédos házának romjai között. A gyűjtő szerint valószínű, hogy Salbach Mátyás mórágyi mester készítette Ballá mórágyi kékfestő számára. Ez az egyetlen kék díszítményű tárgy a bemutatott mórágyi kerámiák között. (Cs. Gy. gy.) (11. kép 3.)

Szenteltvíztartó

— Zöld ólommázas, falra erősíthető egyedi da­rab. A csipkézett hátrészen feszület. A hátlap alsó részéhez hozzáerősítve kehely alakú csúcsban végződő víztartó edény. Könnyű, fehér agyagból készült. Magassága 23 cm, szélessége 11 cm, a szenteltvíztartó külső átmérője: 8,5 cm, készítésé­nek ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1960-as évek végén. (M. I. gy.) (10. kép 1.)

Bili

— Korongozott ólommázas edény. Kívül zöld, belül sárga mázzal. Füle szájától indul. A fül felső részén bütyök látható, a fülnél az edényen két be­karcolt vonal indul körbe. Magassága 12 cm, száj­átmérője 19 cm, fenékátmérője 13 cm, készíté­sének ideje a 19. sz. második felére tehető. Dr. Csanády György 1962—1970. között gyűjtötte Mórágyon. (Cs. Gy. gy.)

D) Kályhásmunka

Kályhafiők

— Zöld mázas kályhafiók, sarkában négy tuli­pánnal. Egyedi munka. Hosszúsága 19,5 cm, szé­lessége 19,5 cm, magassága 7 cm. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

— Zöld mázas kályhafiók, sarkában négy tuli­pánnal. Egyedi munka. Hosszúsága 19,5 cm, szélessége 19,5 cm, magassága 7 cm. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

— Zöld mázas kályhafiók, sarkában négy tuli­pánnal. Egyedi munka. Hosszúsága 19,5 cm, szé­lessége 19,5 cm, magassága 7 cm. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

— Zöld mázas kályhafiók, sarkában négy tuli­pánnal. Egyedi munka. Hosszúsága 19,5 cm, szé­lessége 19,5 cm, magassága 7 cm. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

Sarok kályhafiók

— Zöld mázas sarokkályhafiók, négy tulipánnal díszítve. A kályhafiókot megtoldó fél lap 3 íve mö­gött szármotívum fut végig. Egyedi munka. Hosz-szúsága 21 cm, szélessége 21 cm, magassága 7 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

— Zöld mázas sarokkályhafiók, négy tulipánnal díszítve. A kályhafiókot megtoldó fél lap 3 íve mö­gött szármotívum fut végig. Egyedi munka. Hosz-szúsága 21 cm, szélessége 21 cm, magassága 7 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

Kályhacsempe

— Zöld ólommázas, táblás, lábazati csempe. Benne karcolt díszítéssel keretben két, tükrözéssel elforgatott virágcsokor. A három virágból álló cso­kor közepén tulipán, két szélén gyöngyvirág. Tö­rött, sérült darab, hosszúsága 62 cm, szélessége 27 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

— Zöld ólommázas, táblás, lábazati csempe. Benne karcolt díszítéssel keretben két, tükrözéssel elforgatott virágcsokor. A három virágból álló

265

csokor közepén tulipán, két szélén gyöngyvirág. Törött, hiányos darab, hosszúsága 44,5 cm, szélessége 27 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán István gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. I. gy.)

Sarok kályhacsempe

— Zöld ólommázas, táblás, lábazati sarokcsem­pe. Szélesebb oldalán karcolt díszítésű keret, kes­kenyebb oldala sima. Hosszúsága 25 cm, széles­sége 23 cm, magassága 40 cm, készítésének ideje a 19. sz. második felére tehető. Machán Ist­ván gyűjtötte Mórágyon az 1970-es években. (M. i- gy.)

A mórágyi kerámia tárgytípusainak vizsgálatá­hoz a legfontosabb bizonyítékokat az eddig egyet­len hitelesnek tekinthető selejtgödör feltárásából, a Mórágy, Dittelján-telki leletmentés anyagából kaph­atjuk. A leletek a Néprajzi Múzeumba, a szek­szárdi Wosinsky Mór Múzeumba és jelentős rész­ben a leletbejelentő magángyűjtőhöz, ílr. Csanády Györgyhöz kerültek.12 A feltáráson is segédkező dr. Csanády György minden típusú töredékből igyekezett mintát gyűjteni, melyek a kiállítás szer­ves részeként kerültek bemutatásra.

Kerámiatöredékek típusai a Mórágy, Dittelján-telki selejtgödör anyagából (Cs. Gy. gy.):

— félkész és mázas tál-, továbbá tányértöre­dékek írókázott, cirkozott és folyatott engó-bos díszítéssel,

— kanta sötétzöld mázas töredéke, — különböző méretű fazekak oldal- és perem­

töredékei, — köcsögök világoszöld mázas oldal-, perem­

es fültöredékei,

— zsírosbödön oldaltöredéke, — mázatlan korsó töredékei, — gombfedők töredékei, — szűrőtálak töredékei, — lábasok lábtöredékei, — tányér alakú mázatlan és zöldmázas kályha­

csempék töredékei.

Kerámiatöredék (M. I. gy.):

Machán István udvarán (Mórágy, Kossuth L. u.) derítő ásása közben egy olyan gót betűs töredék került elő, amely párhuzamba állítható a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban található eddig ismert egyik legkorábbi mórágyi tállal.13

L. Imre Mária Óbányán még a közelmúltban is a mesterséget folytató fazekasoktól, s közvetlen adatközlőktől tudakozódhatott a legjellegzetesebb edénytípusok helyi elnevezéseiről, használati mód­jukról.14 A köz- és magángyűjteményekben talál­ható bemutatott mórágyi tárgyak esetében koránt­sem volt ilyen egyszerű a helyzet. A kitelepítések után csupán töredékében a faluban maradt német lakosok több emberöltővel az utolsó fazekas, Kolep János 1902-ben bekövetkezett halála után ritka kivételtől eltekintve már nem emlékeztek az edények helyben használt nevére, funkcióikra. Általában a gyűjtők sem jegyezték fel ezeket, s a tárgy megszerzése alkalmával elhangzottak felidé­zése során legfeljebb emlékezetükre hagyatkoz­hattak.

A rendelkezésünkre álló adatok tanúsága sze­rint Mórágyon nem különültek el a fazekasok, tálasok, korsósok és kályhások.15 Az összeírá­sokban a figulus, az anyakönyvekben a hafman, Hafner illetve gölöncsér foglalkozásmegnevezés szerepel.16 Beczkóyné adatai szerint Kolep János mórágyi fazekas tányért és kancsót egyaránt készített,17 a selejtgödörből is együtt kerültek elő tálas- és fennálló edények töredékei.18

12

13

14 15 16

17

Az 1970-ben Mórágy Dittelján-telken (Kossuth L. u.) végzett leletmentés közgyűjteményekben lévő töredékeit már többé-kevésbé feldolgozták, illetve feldolgozás alatt állnak, ezért ezekkel most nem kívánok foglalkozni. A 73.55.1. leltári számú gót betűs feliratú tál 1973-ban került a szekszárdi múzeumba. Az ajándékozóként feltüntetett Botos János feleségének elmondása szerint a múzeum közelében fekvő Ady Endre u. 3. sz. alatti házuk padlásán helyezték biztonságba 1944—45-ben egy ideig a múzeumi gyűjtemény egy részét. Amikor 1973-ban a padlást takarították, akkor bukkantak rá erre a tálra, amelyet, mint a gyűjtemény egy ott felejtődött darabját, azonnal át is adtak a múzeumnak. L. IMRE Mária 1978. KRESZ Mária 1960. 298—302. TmL. Ö.1828., Lagerbuch 1851, Mórágyi Helv. Ref. Gyülekezet Házassági, Kereszteiési és Halotti Anyakönyve 1852—1854. Megjegyzendő, hogy a mórágyi legközelebbi párhuzamának tekinthető mecseknádasd-óbányai fazekasság mesterei esetében L. Imre Mária sem tud ilyen elnevezés-, illetve mesterségbeli megkülönböztetésről. L. IMRE Mária 1978. A J.K. monogramos, 1856. évszámos kancsót díszítése alapján Kolep János a tanulmányban is közölt tányéraival azonosítja. BECZKÓYNÉ Révész Ágnes 1938. 162.

266

A) Lapos edények

A tálasedények között tál és tányér egyaránt szerepel. A gyönyörű díszes nagytálak mellett folyóedényként, mint azt Beczkóyné is megemlíti, vajszínű alapon zöld spongyázott díszítésű, váj-lingnak nevezettek is készültek.19 A nagytálak peremátmérője 36 cm, magassága 10 cm, a tálak arányosan kisebbek (peremátmérő 31 cm, ma­gasság 8 cm körül). Az ásatási anyag tanúsága szerint a tányérok változatos formái készültek a mórágyi fazekasok kezén. A közöltek közül figye­lemre méltó az az egészen korai, mélyebb, tál­szerű darab, amely átmérőmérete révén is tál és tányér határán áll. (2. kép 2.) A korai időszakban gyakori volt a mélyebb, sinces, általában 2 cm-es peremű tányér (2. kép 1.), amely igen alkalmas lehetett arra, hogy a németek körében gyakori ételnek számító mártásokat ebből tunkolják.20 A töredékek alapján egy laposabb, szintén sinces és rámás tányér is rekonstruálható.21 A tányérok a református magyarság körében is igen kedveltek voltak. Váralján, Őcsényben például a lakodalma­kon ezekben tálaltak, ezekben szolgálták fel a ko­csonyát. Egyébként helyük a tányértartón, a foga­son volt.22 A tányérok jellegzetes csoportját képe­zik a magán- és közgyűjteményekben egyaránt főleg a 19. sz. második feléből ismert 19—21 cm átmérőjű darabok (5. kép 3., 4.), amelyektől mé­retben és funkcióban egyaránt elkülönülnek az 1870-es évektől elsősorban a Sárközbe készített gyermektányérok.23

A sütő- és főzőedények közül a leletmentés

anyagában azonnal szembetűnnek a lábas serpe­nyők lábai és a tésztaszűrőtálak töredékei.24 A kuglófsütőnek két változatát lehetett elkülöníteni: egy szélesebb, alacsonyabb és egy magasabb, keskeny fenekű típust.25 Ez utóbbi mellett a gom­bos fedők gazdag és változatosan díszített darab­jai találhatók dr. Csanády György gyűjteményében. Fedő leggyakrabban a kiöntőcsöves edényekre és erjesztőfazekakra került.

B) Fennálló edények

A fazékfélék közül két lakodalmas fazekat is si­került bemutatni. Az általános gyakorlattól eltérően e nagy fazekak kívül-belül mázasak voltak (6. kép 4.), s ez alapján jól elkülöníthetők például a Csák­váron és Óbányán készültektől.26 A visszaemlé­kezések szerint Mórágyon szinte minden háztar­tásban volt egy-egy 40—50 literes lakodalmas­fazék, amelyet az ünnep alkalmával — a fülön lévő tulajdonjegyek tanúsága szerint — a tálakhoz hasonlóan, gyakran kölcsönadtak.27 A kisebb mé­retű, egyfülű fazék sajátos használatára már csak a legidősebbek emlékeznek. Ebben készítették a hétköz- és ünnepnapokon egyaránt gyakran fo­gyasztott érett túrót28 (6. kép 3.)

A köcsögök változatos formáit ismerjük Mó­rágyról. A legjellemzőbb a kívül-belül mázas lapos hasú, hosszúnyakú, füles forma. A kívül mázatlan köcsög és kisköcsög viszont egyaránt fül nélkül fordul elő.

Szintén a tejfeldolgozáshoz kapcsolódik egy

18 19

20 21 22

23

24

25

26 27

28

Mórágy, Dittelján-telek (Kossuth L. u.) selejtgödör anyaga. MÉSZÁROS Gyula 1968. XLI. t. BECZKÓYNÉ Révész Ágnes 1938. 162. „Volt még a kezemben hiteles mórágyi darab másféle is: ... nagy fehér tál zöld spongyázott díszítéssel". ANDRÁSFALVY Bertalan 1972., K. CSILLÉRY Klára 1987., FÉL Edit 1935. Mórágy, Dittelján-telek (Kossuth L. u.) 1970. Ltsz. 67.165.137., 70.50.305., 70.50.328. KRESZ Mária: Jelentés a váraljai és szekszárdi gyűjtőútról. 1953. Wosinsky Mór Múzeum Néprajzi Adattára 135. 74. 4. A Néprajzi Múzeum egy Decsen gyűjtött tányéra kapcsán jegyzi meg Fél Edit: Őcsényi születésű adatközlője szerint régen lakodalomban ebben tálaltak. (NM.R. 142402. Fél Edit 1950.) Ez a típus az ásatási anyagban nem szerepel. D.Gy.25. Sárközi gyerektányér Mórágyról, átmérő: 13,5 cm. D.Gy.463. Sárközi gyerektányér Váraljáról, átmérő 14,2 cm. Mórágy, Dittelján-telek (Kossuth L. u.) selejtgödör anyaga. MÉSZÁROS Gyula 1968. XLI. t. Egy vajszínű alapon zöld spongyázott díszítésű szűrőtálat még ma is őriz Németh Józsefné Eiler Erzsébet (68 éves). Nagyanyjáról maradt rá a féltve őrzött darab egy 1856-ban készült, tulipáncsokorral díszített halottas lepedővel együtt. L. Imre Mária az alacsonyabb, szélesebb formát tartja régebbinek. A Mórágyon előkerült kuglófsütők arányukban eltérnek a mecseknádasd-óbányaitól. Az alacsony, széles változat alacsonyabb, szélesebb, a magas, keskeny magasabb, keskenyebb az óbányainál. L. IMRE Mária 1978. 296. KRESZ Mária 1987. 19, L. IMRE Mária 1978. 296. Özv. Forster Keresztélyné VáradiAA/ild Erzsébet (82 éves) közlése. Machán István gyűjteményében található is egy 50 literes hatalmas lakodalmas fazék. A rendkívül sérülékeny edény sajnos nincs túl jó állapotban. Az óbányaiak ritkán készítettek nagyobb méretű főző fazekakat, 10 literest is csak mutatóba. L. IMRE Mária 296. Lásd 6. sz. jegyzet! Az érett túróhoz hasonló módon készülő büdöstúrót Sarosácz György közlése szerint a Mohács környéki svábok is speciálisan e célra használt edényben — nagykantában — készítették. SAROSÁCZ György 1971. 76.

267

sajátos edénytípus. L. Imre Mária Mecseknádasd-Óbányáról túróérlelő fazék (Rahmhafen), Sarosácz György Mohácsról erjesztő fazék, illetve túrósfazék néven említi.29 Ez utóbbi helyen pontos nevére, használatára már nem emlékeztek. Mórágyon is csupán a padláson talált edények tanúskodnak arról, hogy a múlt században a túrót még erjesztő-fazékban készítették. A savót a csöcsnél kinyúló lúdszáron engedték le.30 Feltehető, hogy a mórá-gyi fazekasság megszűnte után, amikor a speciális edények beszerzése már gondot jelentett, egy­szerűbb volt a túrókészítés ma is gyakorolt módját követni: háromszögre hajtott ruhába helyezték a túrót, s így csepegtették le a savót. L. Imre Mária a túróérlelő fazekat helyi speciális megjelenési for­mának tekinti.31 Megfigyelhető, hogy ez az edény­típus németek lakta területről ismert, legkeletibb előfordulására eddig a Duna menti Bölcskéről van adatunk.32 Párhuzamait is német területen talál­hatjuk, ahol a túróérlelő edényeknek többféle vál­tozata is ismert.33

A Csanády-gyűjteményben található négy túró­érlelő fazék anyagában, korongozásában, formájá­ban és díszítésében jelentősen eltér egymástól. A nehéz, esetlen formájú magafalán mázas mellett a jól korongozott, díszített másik három edény mestermunkának tűnik. (8. kép 3—4.) A sajátos forma dr. Csanády György figyelmét is felkeltette. Már gyűjtéskor lerajzolta az edényeket, feljegyezte, kitől kerültek hozzá, s használatáról is érdeklődött — sajnos eredménytelenül. Az edények egyikét másodlagos használat közben gyűjtötte (méhitató-

nak használták), a többi esetében semmit sem tudtak a funkcióról.34

A Mórágyon előkerült zsírosbödönök igen ha­sonlítanak az Óbányán készültekhez. Azoknál azonban kissé vaskosabbak, szélesebbek, s nem fehér, sárga, barna, hanem inkább zöld színben készültek. (9. kép 3—4.)

Ritka, egyedi darabnak számított egy-egy szép fűszertartó. A debreceni Déri Gyűjtemény kettőt is őriz ezek közül.35 Az egyik, fehér alapú, feltehe­tően korai, talán 19. század eleji darab, a másikról pontosan tudjuk, hogy 1848-ban Glöckner Baltazár készítette Mórágyon. A Csanády-gyűjteményben található zöld mázas darab valószínűleg később, a múlt század második felében készült. (10. kép 3.)

A mórágyi kerámia edénytípusai közül a kor­sókra eddig kevésbé figyelt a kutatás. Pedig a töredékek tanúsága szerint, miként azt már István Erzsébet is említi, korsó is készült Mórágyon.36 A kiállításon bemutatott kiskorsó Mórágyon került elő, feltételezhetően mórágyi mester munkája.

A mórágyi kerámia hitelesítése során az egyik pincében Beczkóyne Jákob Rottenbiller Mórágy 1883 feliratú ecetes és boros korsót talál.37 Az adatközlők emlékezete szerint a változatos formájú korsókban bort, ecetet, esetenként olajat, majd ha már csorba volt, petróleumot tartottak.38 (9. kép 1-2.)

A mórágyi fazekasok által készített edények egyik legsajátosabb csoportját a kiöntőcsöves edé­nyek képviselik. A Magyarországon eddig ismert

29 L. IMRE Mária 1978. 297., SAROSÁCZ György 1971. 52., 74. 30 L. IMRE Máriai 978. 297. 31 Uo. 32 L. IMRE Mária 1978. II. 297., SAROSÁCZ György 1971. 52., 73—74. dr. Ballá Miklós gyűjteménye, Bölcske. Az anyakönyvi

feljegyzések szerint a Bölcskéhez tartozó Hada-pusztára a 18. században német evangélikusokat telepítettek. A gyűjteményben található darab leginkább a Mohácsról közölthöz hasonlít. Ismert adatok szerint a mohácsi fazekasok a Dunán felhajózva is árusították termékeiket. Mint a gyűjteményben található nagyszámú mohácsi fekete korsót, a Bölcskével szomszédos Dunaföldvár nagy vásárain is beszerezhették az erjesztőedényt.

33 Hessen vidékén Káseprinz, vagy Kaseseiher néven ismert egy három lábú, oldalán vagy alján lyukas túrókészítő edény, amelyet egy tálba helyeztek, s ebbe folyt a savó. Ugyanez az edénytípus ismeretes volt Pfalzban és Württembérben is. (Gerd J. GREIN 1977. 13., Alfréd HÖCK 1981. 19., Bárbei BRUGGER 1990. 61.) E csoportba sorolhatók az ún. fölöző edények. Formájában leginkább a fölöző fazék (Abrahmtopf) hasonlít a közölt túróérlelő fazékhoz. A kétfülű edény hasán, az aljától néhány centiméterre helyezkedik el a kiöntőcső. Egyes területeken ugyanerre a célra fölöző tálat használtak. (Gerd J. GREIN 1981. 51.)

34 Az egyiket dr. Csanády György Mórágyon gyűjtötte 1965-ben Mórágyon Kohn Konrádtól, aki méhitatónak használta, a másikat 1964-ben Bátaapátin, Becker Jakabné padlásán találta. Beckerné elmondása szerint mórágyi edény, a kismórágyi rokonságtól ered. Kismórágyon a 19. sz. közepéről két fazekasról is van adatunk.

35 D. Gy. 34., D. Gy. 507. 36 Mórágy, Dittelján-telek (Kossuth L. u.) selejtgödör anyaga, ISTVÁN Erzsébet 1972. 79., ISTVÁN Erzsébet 1981. 414. 37 BECZKÓYNE Révész Ágnes 1938. 162. 38 Özv. Forster Keresztélyné VáradiAA/ild Erzsébet (82 éves), Wéber János (70 éves) közlése. L Imre Mária megjegyzi, hogy

tökmagolaj tárolására a környező falvakba az óbányaiak is szállítottak hosszú hengeres, hosszanti irányba csíkozott, vagy sima barna mázas korsókat, palackot, Ölkrugot. (L IMRE Mária 1978. 297.) Egyébként e forma dél-német területeken is ismert. (Barber BRUGGER 1990. 60.)

268

kiöntocsöves edényeket az Igaz Mária és Kresz Mária által kialakított szakterminológia szerint savanyító edényekként a kantákhoz sorolták.39 L. Imre Mária is e csoportba tartozónak tekinti a az óbányaiak által készített, ecet erjesztésére szol­gáló széles szájú kantát (Essigkrug), illetve a Vár­alján általánosan használatos kiöntocsöves korsó kanta változatát. Domanovszky György alapján ezt az edénytípust balkáni eredetűnek tartja, Nádasd és Óbánya piackörzetét is idekapcsolva.40 A Mórá­gyon készült kiöntocsöves kanták közül kettő e csoporthoz tartozik, illetve megegyezik a Doma­novszky által közölt I. típus Tolnából és Baranyá­ból származó edényeivel.41 (7. kép 1—2.) E tí­pusra vonatkozóan az eredet kérdésére Doma­novszky nem ad határozott választ. A történeti anyag alapján csak a kiöntocsöves edények II. és V. csoportja esetében mondja ki, azok hogy balkáni eredetűek. Az I. típusba tartozó edényekről csupán annyit ír, hogy Törökország, Olaszország és Németország területéről ismertek párhuza­maik.42

Készült Mórágyon viszont olyan kiöntocsöves edény is, amely csak jobb híján sorolható a kiönto­csöves kantákhoz. (7. kép 3—4.) Legközelebbi párhuzamát, egy 15. századi mainzi kiöntőcsővel ellátott fazekat, mint egyetlen általa ismert darabot, Domanovszky említi.43 E továbbiakban Doma­novszky alapján legpontosabban kiöntocsöves fazéknak nevezhető edény számtalan párhuzama megtalálható a kiöntocsöves formát kedvelő német régészeti és néprajzi anyagban.44

A kiöntocsöves kantákat elsősorban savanyító edényként tartják számon. Mórágyon is ezt említet­ték a kiöntocsöves kanták, illetve a fazekak egyik használati módjaként. Szóltak azonban egy spe­ciális funkcióról is: az egyik adatközlő még emlék­szik arra, hogy gyerekkorában ilyen kiöntocsöves fazékban tartották az édes bort (SüSwein). Szüret

idején a gyerekeknek tettek el a mustból, amit először felmelegítették, majd ebbe az edénybe töl­töttek. Az édes bor-bó\ tányérba öntöttek, s tun­koltak belőle, vagy kenyérre csorgatva ették. Az is előfordult, hogy egy vékony szelet nyers sütni való tököt tettek az edénybe, s ettől még ízletesebb lett. Andrásfalvy Bertalan is ír arról, hogy a múlt század végén bekövetkező filoxéra előtt, a szőlőbőség idején a sváb falvakban a gyermekek számára téli csemegének a mustból szőlőmézet sűrítettek.45

Kiöntocsöves korsó is készült Mórágyon — töb­bek között egy sajátos, Domanovszky II. típusától eltérő kétfülű formában. Óbányáról barna mázas, Mórágyról zöld, barna és sárga mázas darabok ismertek. A kiöntőcsövek formája itt is igen válto­zatos.46

L. Imre Mária adatközlői szerint a kiöntocsöves kantákat Óbányán az 1920-as évekig készítették, majd abbahagyták a funkciójukat vesztett speciális használati edények készítését. A tejfeldolgozás módjának megváltozásával, az ecet házilagos készítésének feleslegessé válásával az edények is eltűntek. A mórágyi mesterek nemcsak a sajátos funkciójú edények készítésével, a fazekassággal is felhagynak 1885 után.47

A kiállított anyag legkorábbi datált darabja egy 1801-es széles szájú kanta volt. Két évvel később készült a zöld mázas jellegzetes orros kancsó, éppen olyan, mint amelyről, mint hiteles mórágyi darabról Beczkóyné is említést tesz. Az általa említett díszes mórágyi boroskancsókhoz hasonló­val azonban a gyűjtők már nem találkoztak. Az utolsó mórágyi fazekas, Kolep János dombor­műves díszítésű, majd írókázott munkája a felirat szerint 1871-ben készült, egy másik, szintén J.K. monogramos darab még korábbi, 1856-ból származó.48 Ma már a különböző méretű mórágyi bokalyok is csak közgyűjteményekben találhatók

39 IGAZ Mária—KRESZ Mária 1965. 111. 40 L. IMRE Mária 1978. 297. 41 DOMANOVSZKY György 1940. 222. 6. kép. 42 I. m. 224. Ezúton köszönöm Gunda Béla professzornak az edénytípus olaszországi előfordulására vonatkozó adatot. 43 Még az előbbinél (ti. kiöntocsöves tálaknál — szerző) is ritkábbak a kiöntőcsővel ellátott fazekak. Ilyen kétfüles fazekat

találtak Mainzban. Valószínűleg a 15. század közepéről, esetleg végéről származik. Ebből a csoportból ez az egyetlen előttem ismeretes darab. DOMANOVSZKY György 1940. 212—213.

44 Ugyancsak Mainzból a 10—13. századból ismert e forma. (W. VENZMER 1973. Hl/29., IV/14.) Hasonló kiöntocsöves kanta látható a Württembergi Tartományi Múzeum kiállításán is. (Hans-Ulrich ROLLER 1990. 27.) E forma Hessenben is ismert volt. (Alfréd HÖCK 1981.7.)

45 ANDRÁSFALVY Bertalan 1972. 139. 46 L. IMRE Mária 1978. 297. 47 A kérdést részletesen vizsgálom más munkákban. NAGY Janka Teodóra 1991., NAGY Janka Teodóra 1994/a, NAGY Janka

Teodóra 1994/b. 48 BECZKÓYNÉ Révész Ágnes 1938. 162.

269

meg.49 Szintén Beczkóyné híradásából tudjuk, hogy a mezőtúri sárgához hasonló színű csobolyó is készült Mórágyon, hasáb alakú butella viszont látható is dr. Csanády György gyűjteményében.50

C) Egyéb cseréptárgyak

Beczkóyné egy gazdagon írókázott J.K. 1875 feliratú virágcserepet is talált mórágyi útján.51 Itt említendő meg a Déri Gyűjtemény rendkívül szép mórágyi leányfigurája.52

Kályhásmunka

Mint arról már szó volt, nincsenek adataink arra, hogy Mórágyon elkülönültek volna a fazekas­mesterség különböző ágai. A selejtgödrök anyagai is ezt támasztják alá, hiszen együtt kerülnek elő tálak, tányérok, korsók és kályhafiókok, illetve csempék töredékei. A Dittelján-telki anyagban együtt fordul elő mázatlan és mázas — leggyak­rabban zöld mázas — kályhafióktöredék, kályha­csempe. A tulipán, mint meghatározó motívum a bekarcolt díszítésű táblás lábazati csempén és a kályhafiókokon egyaránt megjelenik.

István Erzsébet elsősorban a leletmentés anya­gára hivatkozva látja bizonyítottnak, hogy készült Mórágyon kályhás munka.53 A szakirodalomban Mórágyról kályhafiókot először Ács Lipót, a mó­rágyi kerámia avatott ismerőjének rajza alapján Malonyay Dezső közöl. Az ásatási anyagban gya­kori mázatlan, tálformára korongolt, majd szögle­tessé formált, öblében ujjal csipkézett álló agyag­szalaggal díszített kályhafiók mellett mázas tulipános kályhafiók és egy trapéz alakú párta is látható.54 Ugyanilyen darabokra bukkant Zentai Tünde és Sabján Tibor egy 1976-ban bontott őcsényi ház kemence ágyában talált kályhacserép­törmelékek között. Egy kiegészített monogramos, datált lábazati csempe alapján a szemeskályha

készítésének idejét 1872-re tették.55 A Machán István gyűjteményéből most közölt, Mórágyon elő­került 6 kályhafiók és 2 sarok kályhafiók meg­egyezik a szakirodalomban ismertetettekkel. Eddig közöletlen viszont a táblás lábazati csempéknek a bekarcolt díszítésű, minden valószínűség szerint szintén a 19. század második felében Mórágyon készített változata.

Összegzés

A mórágyi dísz- és használati kerámia típusait áttekintve megállapítható, hogy igen gazdag és változatos formájú edények készültek a német mesterek kezén. A díszkerámia legismertebb da­rabjai a gazdagon írókázott tálasedények: nagy­tálak, tálak, különböző méretű és változatos for­májú tányérok, gyermektányérok voltak. A sütő­főző edények közül főleg a Dittelján-telki töredé­kekből ismerjük a lábas serpenyőket, a szűrőtá­lakat, a kalácssütők és a gombfedők megőrződtek számunkra. A fazékfélék változatos formagazdag­ságáról is képet kaphattunk. A nagy mesterségbeli tudást igénylő akár 50 literes lakodalmas fazéktól a bögréig mindent elkészítettek.56 Totyafazék is készült Mórágyon, továbbá mázas szilke, többféle méretben mázas és mázatlan köcsög, valamint fali sótartó.

A mázatlan és mázas korsó, a mázas kanta mellett speciális használatú kiöntocsöves edények is kikerültek műhelyeikből. Ezek közül kiemelendő az eddig csak német párhuzamok alapján ismert kiöntocsöves fazék. Magyarországon Baranya és Tolna megye németek lakta területein ismert külö­nös edénytípus a széles szájú kiöntocsöves kanta és a túróérlelő fazék, melyek párhuzamai a dél­német területeken is megtalálhatók. A borosedé­nyek közül gazdagon díszített, illetve egyszerű zöld mázas orros boroskancsót egyaránt készítet­ték a mórágyi mesterek. Az 1830-as évektől egyre kedveltebbé válik a különböző -méretű bokály-

49 D. Gy. 247., D. Gy. 201., D. Gy. 26., D. Gy. 335. A legtöbb bokály és kisbokály a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található. A gazdag anyagból csak példaként említek néhányat: NM R. 42.778, NM.R. 42.780, NM.R. 54.40.156, NM.R. 51.31.448.

50 BECZKÓYNÉ Révész Ágnes 1938. 162. 51 Uo. Az adatközlők szerint Kolep János kovácsmester nagyapja, az utolsó mórágyi fazekas készítette. 52 D. Gy. 389. 53 ISTVÁN Erzsébet 1972. 79. 54 MALONYAY Dezső 1912. XLIV., BÁTKY Zsigmond 1992. 295. 103. tábla 3., SABJÁN Tibor 168. b.1. 55 ZENTAI Tünde—SABJÁN Tibor 1984. 183., 27—32. kép 56 Kresz Mária Mórágyon készült bögrét talált Váralján. KRESZ Mária: Jelentés a váraljai és szekszárdi gyűjtőútról. 1953.

Wosinsky Mór Múzeum Néprajzi Adattára 135—74. 4.

270

forma. Tudjuk, hogy készült kulacs, kiöntőcsöves butykoskorsó és pálinkás butella is. Egyedi darabnak számított, személyre szólóan készült a fűszer- és a tintatartó, a református mesterek a piac igényei szerint szenteltvíztartót, vagy egy-egy szép kis szobrot is készítettek, de műhelyeikből virágcserép vagy akár éjjeli is kikerült.

A mórágyi fazekastermékek szerkezete egyrészt időben, másrészt térben igen differenciált. Az értékelés szempontjából mindenképpen külön kell szólni a dísz- és a használati kerámiáról. A díszkerámia néhány jellegzetes típusának gyűjtési helyét megfigyelve feltűnik, hogy egyes tárgy­csoportok meghatározott helyeken kerültek elő. A 18. sz. végéről, a 19. sz. elejéről rendelkezésünkre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az első díszes tálak és tányérok Mórágyon túl a szintén délnémet területekről a mórágyival azonos időben Hartára települt reformátusok számára készültek.57

Ezt bizonyítják többek között a Gallé-gyűjtemény-ben található Hartán előkerült fehér alapon figu­rális díszítésű tányérok és a Hartai Helytörténeti gyűjtemény nagytálai.58 A 19. század közepétől már elsősorban a Sárköz gyorsan meggazdagodó falvai, valamint Váralja és Kölesd református magyarsága számára készültek a díszes tálak és tányérok. Bokály például szinte kizárólag a készí­tési helyről és a Sárközből került elő. A bába­korsónak is nevezett kisbokalyokat különösen Decsen kedvelték,59 a sárközi családban kitünte­tett szerepű kisleányok számára szívesen vásárol­

ták a gyermektányérokat. A tisztaszobában mórá­gyi mesterek tányérai, bokályai lógtak a fogason, az 1880-as évekig általuk formázott zöld mázas, tulipános kályhafiókból készült a szemeskályha. A használati edények piacára vonatkozóan jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre. A Mórágyon előkerült tárgyak, a mecseknádasd-óbányai és a mohácsi fazekasok tevékenységének ismeretében valószínűsíthető, hogy a környékbeli német falvak számára dolgoztak.

A sárközi kerámia kutatási feladatait számba véve Kresz Mária a főleg tálakból, tányérokból és bokályokból álló tárgyi anyag egyoldalúságáról panaszkodott.60 A legrégebbi sárközi kerámia­központ, Mórágy mestereinek e cikkben közölt, elsősorban magángyűjteményekben megtalálható munkái éppen e típusgazdagságról tanúskodnak. A fazekasközpontok többségében készített hasz­nálati edények mellett számos kevésbé elterjedt, illetve speciális edénytípus is készült Mórágyon, melyek párhuzamaik révén is bizonyíthatják, hogy a Hessenből és Pfalzból érkezett német telepesek szülőhazájukból nemcsak a technológiai ismere­teket (mázazás, égetés, hosszú kemence), hanem sajátos formakincsüket is magukkal hozták, s míg lehetséges volt, megőrizték azt. A funkciójukat vesztett formák nem élték túl mestereik halálát, de motívumaik, virágaik, a mórágyi tulipánok és mar­gitvirágok újra életre keltek a szekszárdi mesterek kezén.61

57 A korábbi nézetektől eltérően Fél Edit a nyelvi vizsgálódások és a ruházat, a használati tárgyak nyomán úgy véli, hogy a hartai telepesek nem Württembergből, hanem Pfalzból és Hessenből érkeztek 1723—1724-ben. (FÉL Edit 1935.) Vö. Péter Glöckner kutatásai szerint a mórágyiak 1724-ben Hessenből és Pfalzból érkeznek. (Péter GLOCKNER 1979., SZILÁGYI Mihály 1992.)

58 Gallé Márta és Gallé Tibor gyűjteménye, Budapest. Helytörténeti Gyűjtemény, Harta. Ltsz.: 76.1.23., 76.1.25.) 59 A gyermekágyas asszony látogatói tejfellel vagy pálinkával megtöltött kis bokályt vittek a bábaasszonynak ajándékba. (Déri

György feljegyzése. D.Gy.26.) Bátky Zsigmond is gyűjtött Decsen 1903-ban jónéhány szép darabot. (NM.R. 42.781—42.784.) 60 KRESZ Mária 1961. 46. 61 Ezúton köszönöm munkámhoz nyújtott segítségét P. Szalay Emőkének, Magyari Mártának, Csupor Istvánnak és Lukács

Zoltánnak. A fotókat Szabó Géza készítette.

271

1. kép

272

2. kép

273

3. kép

274

4. kép

275

.... .

%yi i

: : |

•••••••:•:; ü: •>.•:;: .. ,

r :

ti~i?'X:i

5. kép

276

6. kép

277

7. kép

278

m £&:£l

: . ; « : • , . ; : . ; .

4

8. kép

279

,'/':

280

9. kép

10. kép

281

.:,.

;: ; : :.í. ..

•-^™::::::::i:;..:K::::r I

>

282

11. kép

Irodalom

ÁCS Lipót 1929 Népművészeti gyűjtés. Bp.

ANDRÁSFALVY Bertalan 1972 Néprajzi jellegzetességek az Észak-mecseki bányavidék

gazdasági életében. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 107. Pécs

BÁTKY Zsigmond 1992 Útmutató a néprajzi múzeumok szervezésére. (Reprint)

Budapest

BÁTKY Zsigmond—GYÖRFFY István—VISKI Károly 1941 A magyarság néprajza I—IV. Bp.

BECZKÓYNÉ Révész Ágnes 1938 A mórágyi és gyüdi fazekasság Néprajzi Ért. XXX. 159—169.

Bárber BRUGGER 1990 Aussenstelle des Württembergischen Landesmuseums

Waldenbuch Schloss. Stuttgart

K. CSILLÉRY Klára 1987 A hartai bútor. Cumania 10. 375—419. Kecskemét

DOMANOVSZKY György 1940 Kiöntőcsöves edények és magyarországi elterjedésük.

Különlenyomat. Bp.

DOMANOVSZKY György 1968 Magyar népi kerámia. Bp.

ÉVSZÁZADOKON ÁT 1. 1978 Tolna megye történetének olvasókönyve. (Szerk.: K. Balog

János) Szekszárd

FÉL Edit 1935 Harta néprajza. Bp.

úr. Péter G. GLOCKNER 1979 Mórágy — Die Entwicklungsjahre ca. 1741—1760 Teil II.

Canada.

Gerd J. GREIN 1977 Gefaíiformen und Verzierung. In: Sammlung zur Volkskunde in

Helien 2. Keramik aus dem Odenwald. Otzberg. 19—26.

Gerd J. GREIN 1981. Gefa3formen und Verzierung der Marjosser Keramik. In:

Sammlung zur Volkskunde in Hessen 20. Keramik aus MarjoB im Spessart. Otzberg. 48—52.

HOFER Tamás—FÉL Edit 1975 Magyar Népművészet. Bp.

Alfréd HÖCK 1981 Kurze Geschichte der Töpferei in MarjoB. 3—19. In: Sammllung

zur Volkskunde in Hessen 20. Keramik aus Marjoli im Speliart. Otzberg.

IGAZ Mária—KRESZ Mária 1965 A népi cserépedények szakterminológiája. NÉ (XLVII) 87—131.

J. ISTVÁN Erzsébet 1964 Sárközi népi cserépedények. Néprajzi Ért. (XLVI) 91—137.

J. ISTVÁN Erzsébet 1972 Bemutatjuk a mórágyi kerámiát. Baranyai művelődés Pécs,

1972/4. 80—84.

ISTVÁN Erzsébet 1981. Sárközi kerámia. Magyar Néprajz Lexikon IV. (Főszerkesztő:

Ortutay Gyula) 412—415.

KATONA Imre 1962 Sárköz. Bp.

KRESZ Mária Fazekas, korsós, tálas. Ehtnographia 1960. (LXXI) 297—379) 298—302.

KRESZ Mária 1961 Magyar népi cserépedények. Néprajzi Ért. XLIII. 141—170. 142.

KRESZ Mária 1987 A csákvári fazekasság Székesfehérvár

KRESZ Mária 1991 Magyar fazekasművészet, Bp.

L IMRE Mária 1977—1979 Adatok a mecseknádasd-óbányai fazekassághoz I—III. In:

Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XX—XXIII. (1975—1978) Pécs

Erich MEYER-HEISIG 1955 Deutsche Bauerntöpferei. München.

MÉSZÁROS Gyula 1968 Szekszárd és környéke törökös díszítésű kerámiai emlékei.

Szekszárd.

NAGY Janka Teodóra 1991 A korai néprajzi kerámia néhány kutatástörténeti és időrendi

kérdéséről a mórágyi kerámia kapcsán. Múzeumi Kurír 62. Debrecen 42—53.

NAGY Janka Teodóra 1994/a A mórágyi kerámia. In: A Dunántúl kerámiája I. (Csákvár,

Mohács, Mórágy) kiállításvezető. (Szerk.: Nagy Molnár Miklós) Szolnok

NAGY Janka Teodóra 1994/b A mórágyi kerámia német gyökerei (Megjelenés alatt.)

Hans-Ulrich ROLLER 1990 Aussenstelle des Württembergischen Landesmuseums

Waldenbuch Schloíi. Stuttgart

SABJÁN Tibor é.n. Népi cserépkályhák. Budapest

SAROSÁCZ György 1971 A mohácsi kerámia és története. Mohács

Szekszárd város történeti monográfiája I. 1989 (Szerk. K. Balog János), Szekszárd

SZILÁGYI Mihály 1992 Mórágy. Szekszárd.

W. VENZMER 1973 Keramische Gefalie heute und einst. Mittelrheinisches

Landesmuseum Mainz, Mainz

ZENTAI Tünde—SABJÁN Tibor 1984 Az őcsényi ház bontása. In: Ház és ember 2. 175—202.

Szentendre

283

TEODÓRA JANKA NAGY

UNPUBLIZIERTE MARATZER KERAMIKEN DER EIGENSAMMLUNGEN

An der ersten Veranstaltung der die Keramik von Transdanubien darstellenden Ausstellungs­serie vom Szolnoker Museum Damjanich waren auch die Arbeiten von den Maratzer Meistern, dem ältesten Töpferzentrum von Sárköz außer den kennzeichnenden Stücken der Töpferei von Csákvár und Mohács. In die Vitrine kamen die vor einem größeren Publikum noch nicht ausgestellten Werke im Besitz der Sammlungen für Orts­geschichte bzw. der Eigensammler bis auf die Töpfergut der die frühe Epoche repräsentierenden Maratzer Zierkeramik von der György Déri Mu­seumsammlung des Debrecener Déri Museums. Die Publikationen und Ausstellungen, die in Verbindung mit xler Sárközer und innerhalb der Maratzer Keramik aufgefunden waren, betonten beinahe ausschließlich die schönsten Stücke der Zierkeramik. Im Gegensatz zur nur auf einige Typen konzentrierenden Auswahl wurden in der Szolnoker Ausstellung auch die weniger verzierten und unverzierten inderne Töpfe ausgestellt, außer der mannigfaltigen Keramik in der Gemein- und Eigensammlung des Fertigstellungsortes und Marktkreises.

Im nachfolgenden möchte ich die Beschrei­bungen der in erster Linie in den Eigensamm­lungen vorhandenen Gegenstände von den Maratzer Meisterwerken publizieren, die bisher in der Szolnoker Ausstellung am vollständigsten repräsentiert wurden. Das ist auch dadurch begründet, da es unter ihnen recht viele der Aufmerksamkeit der Forschung entgehende Typen bzw. Stücke gibt, die unsere Kenntnisse ergänzen und das Bild der für bedeutendes Zentrum gehaltenen Maratzer Töpferei der ungarischen Volkskeramik ändern können.

Nach dem Überblick der Typen von der Maratzer Ziere- und Gebrauchskeramik kann man feststellen: durch die Hände der deutschen Meister wurden Geschirre in sehr reicher und abwechs-kungsvoller Form fertiggestellt. Die bekanntesten Stücke der Zierkeramik sind die mit dem Be­

malgerät reich verzierten Schüsselgeschirre: Großschüsseln, Schüsseln, Teller in verschiedener Größe und Form sowie Kinderteller. Es blieben für uns die Bratpfannen mit Fuß, die Seihschüsseln und auch die Backöfen für Kuchen sowie die Knopfdeckel unter den Koch- und Gebäckgefäßen hauptsächlich aus Bruchstücken der Fundstoffe erhalten. Auch vom mannigfaltigen Formen­reichtum der Topftypen konnte man sich ein Bild machen. Man fertigte von den große Geschicklichkeit erfordernden sogar 50 liter Hochzeitsgeschirren bis an die Hafen alles an. Auch der sog. Breitbödeniger Hafen Topf wurde fertiggestellt ferner das sog. Marmeladetopf und glasierte bzw. unglasierte Hafen in mehrerer Größe sowie Wandsalzfäßchen.

Neben dem unglasierten und glasierten Krug, dem glasierten Krug wurden in den Werkstätten auch Geschirre mit Ausgießrohr für speziellen Gebrauch hergestellt.Unter ihnen ist der bisher nur aufgrund der deutschen Parallelen gekannten Topf mit Ausgießrohr hervorzuheben und der zweihen-kelige Krug mit Ausgießrohr von einzigartiger Form. Auf den durch Ungarndeutschen bewohnten Gebieten vom Komitat Tolna und Baranya ist der Typ von Krug mit breitem Ausgießrohr und Fleckerlseihtopf vorhanden, deren Parallelen auch auf den süddeutschen Gebieten aufzufinden sind. Unter den Weinkrügen wurden die reich verzierten bzw. die einfachen in Grün glasierten Weinkrüge mit Nase gleichermaßen von den Maratzer Meistern angefertigt. Ab 1830er Jahre wurde die Form von "bokály" in verschiedener Größe immer beliebter. Wir Wissen, es wurde auch Krug mit Ausgießrohr und Butelle für Schnaps hergestellt. Die Gewürz- und Tintenbehälter waren auf Privat­bestellung für die einzelnen Personen angefertigt, die Weihwasserbehälter von den reformierten Meistern nach dem Marktabsatz bzw. je eine kleine schöne Statue.

Die Struktur der Maratzer Tonware ist teils in Zeit teils in Raum sehr differenziert. Vom

284

Gesichtspunkt der Auswertung muß man die Zier-und Gebrauchskeramik unbedingt voneinander treffen. Die Sammlungsorte einiger charakteris­tischen Typen der Zierkeramik beobachtend fällt auf, daß gewisse Gegenstandgruppen an be­stimmten Ortschaften vorkommen.

Es ist nach dem uns zur Verfügung stehenden Daten Ende des 18. Jh. und Anfang des 19. Jh. wahrscheinlich, daß die ersten verzierten Schüs­seln und Teller Außer der Maratzer Geschirre für die mit deren in gleicher Ziet in Hartau an­gesiedelten Reformierten auch aus den süd­deutschen Gebieten fertiggestellt waren. Das bezeugen u.a. die aus Hartau bekannten Teller und großen Schüsseln mit Figuraldekorierung in weißem Grund. Die verzierten Schüsseln und Teller waren von der Mitte des 19. Jh. in erster Linie schon für die schnell reich werdenden Dörfer von Sárköz sowie das reformierte Ungamtum aus Váralja und Kölesd.

"Bokály" kam z.B. fast ausschließlich aus seinem Fertigungsport und Sárköz zum Vorschein. Die auch Hebammekrüge genannten Klein BOKAILLER waren besonders in Decs beliebt, in den Sárközer Familien kaufte man die Kinder-steller für die Mädels anerkannter Rangs gerne.

In der Reinstube hingen die Teller und "bokály" der Maratzer Meister am Kleiderhaken und aus

dem von ihnen grün geformten Ofenfach mit Tul­pen wurde der Kohlenofen bis 1880 gefertigt. Uns stehen viel wenigere Daten inbezug auf den Marktabsatz der Gebrauchsgeschirre zur Verfü­gung. Aufgrund der in Maratz zum Vorschein gekommenen Gegenstände, in der Kenntnis der Betätigungen von Mohácser und Mecseknádasd-Óbányaer Töpfer besteht es eine große Wahr­scheinlichkeit, daß die für die deutschen Dörfer zu Völgység arbeiteten.

Die in diesem Beitrag publizierten, in erster Linie in Eigensammlungen auffindenden Arbeiten der Meister von Maratz, dem ältesten Keramik­zentrum in Völgység bezeugen, daß neben den in der Mehrheit der Töpferzentren gemachten Gebrauchsgeschirren auch zahlreiche weniger verbreitete bzw. spezielle Geschirrtypen in Maratz angefertig wurden, die auch durch ihre Parallelen nachweisen können, daß die deutschen Siedler aus Hessen und Pfalz, aus ihrer Heimat nicht nur die technologischen Kenntnisse (Glasierung, Bren­nung, langer Ofen) sondern auch ihren einzi­gartigen Formenschatz mitgenommen haben. Die ihre Funktionen verlorenen Formen überlebten den Tod ihrer Meister nicht, aber ihre Motive, Blumen, die Maratzer Tulpen und Margareten- blumen erstanden wieder zu neuem Leben auf den Händen anderer Meister.

285