Sötét varázslatok

Sötét varázslatokAz antik átoktáblák két korszaka

Németh György

1.1. AZ ÁTOKTÁBLÁK NEVE: DEFIXIO, KATADESMOS

A katadesmos kifejezés azt jelenti, hogy megkötés.1 Először Platón használja Az állam című munkájában, amikor azt írja, hogy a gazdag emberekhez jósok (mantis) kopogtatnak be, és elhitetik velük, hogy ráolvasás (epódé) által megszerezhető va-rázserővel rendelkeznek, amelynek segítségével árthatnak ellenségeiknek – jutányos áron –, mert ők az istenségeket bizonyos igézések (epagógé) és mágikus kötések (katadesmos) segítségével rá tudják venni, hogy nekik szolgáljanak (364b–c). A Törvények című könyvében még részletesebben ír e varázslatokról (933a): „A másik viszont varázslattal (manganeia), varázsénekekkel (epódé) és mágikus kötelékekkel (katadesis) dolgozik, és azt a hitet kelti azokban is, akik ilyesmire vállalkoznak, hogy csakugyan képesek ártani, s a többi emberben is, hogy az ilyen varázslók mindenkinél jobban képesek nekik ártani. Az ilyen dolgokra vonatkozólag nem könnyű felismerni az igazságot, hogy is áll a dolog tulajdonképpen, de ha valaki fel is ismerné, nem volna könnyű dolog meggyőzni a többieket. Minthogy ugyanis az emberek lelkülete gyanakvással teli egymással szemben az ilyesmiket illetőleg, nem érdemes még csak meg is kísérteni, hogy meggyőzzük őket; így például, ha valahol viaszbábokat (kérina mimémata) látnak, akár ajtóban, akár keresztúton, akár szüleik sírján, hiábavaló azt tanácsolni nekik, hogy ne törődjenek az ilyesmivel, olyan zavaros nézeteik vannak ezekre vonatkozólag.”2

Ez azt bizonyítja, hogy a Kr. e. 5–4. század fordulóján már jelentős mágikus eszköztár állt a professzionális varázslók rendelkezésére, és ezzel mindenki, így Platón is tisztában volt. Az epódé varázséneket jelentett, szó szoros értelemben rá-olvasást, ráéneklést valamire vagy valakire, amely során a célt szavakkal és hangokkal lehetett elérni. Az epagógé, vagy későbbiekben, a varázspapiruszokon egyszerűen agógé (odavezetés) a szerelmi kényszervarázslatok tipikus módszere volt: segítségével oda lehetett vonzani a szeretett személyt, még ha ő nem is akart volna jönni. A katadesmos vagy katadesis pedig kétszeresen is megkötést jelentett. Ha viasz- (kérina mimémata) vagy ólombabát, is használtak a varázslathoz, annak

1 A tanulmány az OTKA K 81332 (Párhuzamos kutatások az antik mágia köréből: az átoktáblák és a varázsgemmák) projekt támogatásával készült.

2 Kövendi Dénes és Bolonyai Gábor fordítása.

62 Vallástudományi szemle 2012/3

kezét hátrakötözték, testét átszúrták, de ha nem használtak ilyet, a mágikus kötés akkor is hatásos lehetett ellenségekkel szemben. Célja, hogy a megtámadott sze-mély valamit ne tudjon megtenni: beszélni, tanúskodni, járni, mozogni, szerelmi vetélytársként fellépni, netán vágyainknak ellenállni. A korai átoktáblákon, a Kr. e. 6–5. évszázadban is megjelenik már igei formában: katadeó, ti. megkötök valakit. A latin nyelvű táblákon ugyanezt a ligo (kötök), alligo, obligo igékkel fejezték ki.3 Ha csak az ólomlemezek felirataiból indulunk ki, megtaláljuk még a katathema (letétel, lehelyezés) kifejezést is egy ciprusi feliraton.4

A latin defi xio elnevezés a defi go (átfúrok, odaerősítek) igéből származik, és egyszerre utal az áldozat rituális megkötésére, valamint az ólomtábla átlyukasztá-sára, esetleg falra szögelésére. Számos olyan összehajtogatott vagy föltekert lemezt ismerünk, amelyen megtaláljuk a szúrás emlékét, esetleg magát a szöget is.5 A defi xio szó ugyan nem jelenik meg az ólomlemezeken, de a defi go ige és családja központi szerepet játszik az átokformulák között.6 Ugyancsak gyakori az átoktáblákon a devovere ige használata, amiből a devotio (felajánlás) főnév származik. Az átkot gyakran nevezik még donatiónak (adomány), commonitoriumnak vagy petitiónak (vád). Ezek azonban nem a mágikus cselekményre utalnak, hanem a varázslónak az istenekhez és démonokhoz fűződő viszonyára.7

1.2. AZ ÁTOKTÁBLÁK DEFINÍCIÓJA, MAI ELNEVEZÉSE ÉS SZÁMA

David Jordan fogalmazta meg legtömörebben, mit értünk defi xiók alatt. „A defi xiók, amiket általában átoktábláknak (curse tablets) neveznek, feliratos ólomdarabok, leggyakrabban kis méretű vékony lemezkék, amelyek célja, hogy természetfeletti eszközökkel, akaratuk ellenére befolyásolják más személyek vagy állatok cseleke-deteit vagy egészségét.”8

Az angolul curse tablet, németül Fluchtafel, franciául défi xion, magyarul átok-tábla néven emlegetett tárgycsoport modern latin terminus technicusát Auguste Audollent tanulmánya rögzítette 1903-ban, amikor tisztázta, mi az alapvető kü-lönbség a devotio – amit korábban gyakran használtak az átoktáblák elnevezésé-

3 Kropp 2008: 38.4 Audollent 1904: Nr. 22, 24. sor.5 Pl. a franciaországi Lezoux (Puy-de-Dôme) temetőjében talált kelta feliratos ólomlemez,

amibe Traianus egy érmét is belehajtogatták, Inv. 005-40-0035a, b. Vö. Martin 2010: 167. 6 Kropp 2008. adatbázisában pl. 9 táblán, defi go, defi gantur, defi gite ill. defi gere alakban.7 Kropp 2008: 42.8 Jordan 1985: 151.

NÉMETH GYÖRGY 63

re – és a defi xio között.9 A devotio szertartásán valaki a saját életét ajánlotta fel nyilvánosan az isteneknek, hogy pl. hazája győzelmet arasson (ilyen volt a két Decius Mus áldozata Liviusnál),10 míg a defi xio titokban tört mások egészségére vagy életére. Ugyancsak el kell különíteni a sírokat fosztogatók vagy megbolyga-tók elleni átkokat, az imprecatiókat a defi xióktól, mivel e nyilvánosan olvasható sírfeliratok meghatározott bűnöket akartak megelőzni vagy megbüntetni, míg egy átoktábla (titkos) megírásához nem volt szükség arra, hogy az áldozat bármilyen bűnt elkövessen.11

A defi xio áldozatát defi xusnak, végrehajtóját pedig defi gensnek is nevezik.12

Az ismert defi xiók számát ma 1600-ra teszik, ebből Armina Kropp szerint mindössze 579 latin nyelvű, a többi görög (illetve igen kis számban valamely itáliai vagy kelta nyelven íródtak).13 A legkorábbi ismert görög példányok Kr. e. 550 k. keletkeztek, de a szokás még a Kr. u. 6. században is élt. A legkorábbi latin nyelvű átoktáblát egy Kr. e. 2. századi pompeii sírban találták.14 A Krisztus előtti első két évszázadból mindössze 21 latin nyelvű defi xiót ismerünk.15 A defi xiók virágkora a római császárkor, a 2–4. század.

1.3. A DEFIXIÓK EREDETE

Az antik mágiára – az irodalmi forrásokon túl – elsőként az egyiptomi görög papiruszok hívták fel a fi gyelmet, amelyek nagyon sok egyiptomi, zsidó és más keleti elemet tartalmaztak. Ezért sokáig kézenfekvőnek tűnt, hogy az átoktáblák gyakorlatát is Egyiptomból eredeztessék. Csakhogy az egyiptomi görög papiruszok – amelyek szerzői többnyire görögül is tudó egyiptomiak voltak – jóval későbbiek, mint az első ismert átoktáblák, és e korai defi xiók semmiféle egyiptomi vagy más keleti elemet nem tartalmaznak. A mágikusan megkínzott, eltemetett viaszba-bák gyakorlatát azonban feltehetőleg az egyiptomiaktól tanulták el a görögök.16 A zsidó eredet is felmerült, de ma inkább úgy tűnik, hogy kezdetben a görög mágia hatott a zsidókra, nem pedig fordítva.17 Az esetleges mezopotámiai gyökerek ellen nemcsak az szól, hogy a defi xiók ebben a formában ismeretlenek azon a vidéken,

9 Audollent 1903: 41–43.10 Livius 8, 6–10.11 Faraone – Obbink 1991: 33–59; Martin 2010: 11.12 Kropp 2008: 43.13 Kropp 2008: 37. Ez a szám természetesen évről-évre növekszik.14 CIL IV 9251; Kropp 2008: 45.15 Kropp 2008: 45.16 Martin 2010: 14. A legkorábbi görög leírás viaszbaba rituális használatáról a kyrénéi alapító

eskü a Kr. e. 7. századból.17 Bohak 2008: 291.


hanem az is, hogy a – császárkori defi xiókban található – mezopotámiai hatások is feltehetőleg egyiptomi közvetítéssel érkeztek a görög nyelvű varázslatokba.18 A legszorosabb párhuzamot a hettita mágia kínálja (pl. fémlemezre karcolt átok, fonal használata) a görög átoktáblákkal, de egyelőre nem tisztázott, hogy a térbeli és időbeli távolságot hogyan győzték le e hatások.19 Minthogy a legkorábbi ismert átoktáblák Szicíliából kerültek elő, és ezeknél korábbról más nyelvű defi xiókat – legalábbis ólomlemezen – nem ismerünk, sokkal valószínűbb a varázseljárás görög eredeztetése. Más kérdés, hogy miután széles körben elterjedt az átoktáblák használata, azok megformálására, mágiatechnikai elemeire más népek szokásai is markáns hatást gyakoroltak.

1.4. AZ ÁTOKTÁBLÁK ANYAGA

A legtöbb fönnmaradt átoktábka ólomból, vagy ahogy a britanniai példák mutatják, valamiféle ólom alapú ötvözetből készült.20 Ebből azonban nem következik az, hogy mindegyik defi xiót, vagy akárcsak azok többségét ólomlemezre írták. Ovidius pl. a Szerelmekben (III, 7, 29) arról ír, hogy a boszorkány a vörös viaszba (poenicea defi xit nomina cera) rótta a nevét, ezért vált impotenssé. A viaszostáblák azonban csak kivételes körülmények között és meglehetősen kis számban maradtak fent, többségükön gazdasági feljegyzésekkel, nem pedig mágikus szövegekkel. Egyiptom száraz homokjából papiruszra írt varázslatok is előkerültek.21 A nedvesebb európai éghajlat azonban nem kedvez a papirusznak, így akárhány ilyen átok íródott annak idején Egyiptomon kívül, azóta mind elpusztult. Az ólom viszont többé-kevésbé ellenáll a korróziónak, így akár földben, akár víz alatt túlélhette az évszázadokat. Ezen túl az ólom – különösen Hispaniában, Galliában és Britanniában – köny-nyen hozzáférhető, olcsó anyag volt, de Rómában, Athénban és az észak-afrikai nagyvárosokban is be lehetett szerezni, hiszen a vízvezetékek építéséhez gyakran ólomcsöveket használtak. A szétlapított ólomlemezre könnyű volt karcolni, a le-mezt fel lehetett hengergetni, össze lehetett hajtani és könnyedén át lehetett szúrni, vagyis a varázsló számára a legideálisabb anyagként szolgálhatott.

Ennek ellenére sokan szimbolikus szerepet tulajdonítanak az anyagválasztás-nak, amit olykor a táblák szövege is megerősít. Egy Kr. e. 4. századi athéni defi xio így fogalmaz:

18 Németh 2010: 149–152.19 Martin 2010: 14–15.20 Martin 2010: 17.21 Ciprusról előkerült egy szelenitre (gipszkőzet) írt tábla is, amelyet ma a British Museumban

őriznek, vö. Jordan 2000: 29, Nr. 115.

NÉMETH GYÖRGY 65

„És amint ez az ólom értéktelen és hideg, úgy legyen ő és minden vagyona ér-téktelen és hideg, és azok is, akik vele vannak, és amit csak beszélnek rólam és tanácsolnak neki.”

Hasonló egy britanniai példa:

„Amint ez az ólom nem látszik és lesüllyed, úgy süllyedjen el azok ifj úsága, tagjai, élete, ökre, gabonája ... akik kárt okoztak nekem.”

Végül egy germaniai defi xio egészíti ki azt, amit az ólomról tudni kell:

„Úgy olvadjanak meg tagjaik, mint ahogy ez az ólom megolvad (quomodo hoc plumbum liquescet).”

Az utóbbi tábla tehát az ólom újabb hasznos tulajdonságára hívja fel a fi gyelmet: könnyen olvad. A mainzi Isis-szentélyben ugyanis szokás volt az ólomtáblákat tűzbe vetni, így a hasonlóságon alapuló mágia eszközévé válhattak, mint a tűzbe vetett vagy megkínzott viaszbabák. Mindezek ellenére feltehetőleg igazat adha-tunk Fritz Grafnak, aki szerint praktikus okok vezettek az ólom használatához, de annak során rárakódhattak az egyéb, alvilági aspektusokat felmutató elemek, nevezetesen, hogy az ólom fekete, súlyos, hideg és könnyen olvad, vagyis ideális a sötét varázslatok eszközéül.25

1.5. A TÁBLÁK KÉSZÍTÉSE ÉS ELHELYEZÉSE

Az átoktáblák készítésére pontos recepteket adnak az Egyiptom homokjában talált mágikus papiruszok. Ezek természetesen jóval későbbiek, mint az első ismert görög defi xiók, de feltehetőleg azokat is hasonló módon állították elő.

„Végy egy ólomlemezt, írd rá ezt a varázsigét (logos), mondd is ki, és kösd rá a fi gurákra egy szövőszék fonalával, amire 365 csomót kötöttél, miközben azt a varázsigét mondd, amit ismersz: „Abrasax, kösd meg!” Helyezd el naplementekor egy idő előtt (aóros) vagy erőszakos halállal meghalt (biaios) koporsójába. Tedd mellé az évszak virágait. A leírt 335 és kimondott varázsige: „Lehelyezem ezt a kötést (katadesmos) hozzátok, alvilági istenek…”26

22 Wünsch 1897: Nr. 107, 4–5.23 Kropp 2008: Nr. 270. Vö. Faraone – Obbink 1991: 105.24 Kropp 2008: Nr. 291. A mainzi Isis szentélyből (Kr. u. 1. sz.).25 Graf 2009: 97.26 PGM IV. 330–335.


Nagyon fontos szempont, hogy nem maga az ólomlemez az átok, hanem an-nak csak egyik, bár számunkra leginkább megfogható eszköze. Ki kell mondani a varázsigét, le is kell írni azt, miközben más mágikus szertartásokat is végeznek (ebben az esetben viasz- vagy agyagfi gura készítése, megkötése, 365 csomó kötése, fohász Abrasaxhoz, stb.). Abrasax betűinek számértéke 365, mint az év napjai, nem véletlen tehát a csomók száma. Ugyancsak fontos a tábla elhelyezése egy olyan ember sírjába, aki hirtelen halt meg, és korábban, mint azt számára az égiek kijelölték. Az ilyen aórosok lelke eredetileg kijelölt haláluk időpontjáig a sírban vagy annak környékén tartózkodott, így hulladémonként (nekydaimón) kényszerithette őket a varázsló arra, hogy neki szolgáljanak.27 Lényeges továbbá a tábla elhelyezésének időpontja (naplemente). Egy másik recept azt is megadja, milyen mélyre kell beásni a defi xiót: „Aztán vidd egy idő előtt meghalt (aóros) sírjához, ásd bele 4 ujj mélyre, és mondd: „Hulladémon, akárki is vagy, átadom neked XY-t, hogy ne tehesse meg ezt és ezt a dolgot.” Azután temesd be, és távozz el. Hatásosabb, ha fogyó holdnál csinálod.”28 Az átoktáblák gyakran régészeti kontextus nélkül kerülnek elő, de amikor pontosan tudni lehet, hogy a defi xiót milyen halott mellett találták, minden esetben fi atalokról van szó.29

Nemcsak sírokba tettek átoktáblákat, hanem vízbe is dobhatták őket, esetleg alvilági istenek szentélyébe vitték.30 Mindegyik helyet olyannak gondolták, ami közel visz az alvilági istenekhez. Az athéni Agorán talált átoktáblák legnagyobb része kutakból került elő. A közép-franciaországi Rom egyik kútjában mintegy negyven átoktáblát találtak, részben feltekerve, részben összehajtogatva, a leg-többjük átfúrva, egyes esetekben még a szög is bennük volt.31 Nagyon érdekes, hogy mindössze egyetlen táblán találtak írást (feltehetőleg kelta nyelven), az összes többin nem. Márpedig egy feltekert és szöggel átszúrt ólomtáblát nehéz másként értelmezni, mint egy mágikus szertartás emlékét. Ez is azt mutatja, hogy akár írástudatlan varázslók is alkalmazhatták a defi xio ezen változatát, hiszen nem a felirat, hanem a teljes mágikus aktus (a kimondott szavak, a meghatározott cse-lekmények, a szükséges tárgyak, az időpont) biztosította az elérendő célt.32 Talán ide sorolhatók azok a táblák is, amelyeken kizárólag értelmezhetetlen, betűszerű karcolásokat találunk. Az írástudatlan varázsló elmondta a varázsigét, miközben

27 Németh 2009.28 PGM V. 337–339.29 Jordan 1985: 152.30 Preisendanz 1972: 5–6; Jordan 1985: 152.31 Wünsch 1900: 268; Preisendanz 1972: 5.32 A mainzi Isis-szentélyben találtak egy csirkecsontra feltekert ólomlemezt, amelyen írásnak

nyoma sem volt.

NÉMETH GYÖRGY 67

utánozta az írást, így hozva létre e különös, Galliában leggyakrabban előforduló „feliratokat”.33

1.6. A LEGKORÁBBI ÁTOKTÁBLÁK KONTEXTUSA

A legkorábbi ismert átoktáblák Szicíliából, Selinus (ma Selinunte) városának temetőjéből, illetve Démétér Malophoros34 szentélyéből kerültek elő. Ezek a Kr. e. 6. század második felében keletkeztek. Az egyik csak három nevet tartalmaz: „Qylicha, Xenoklés, Glaukias”.35 Sok olyan ólomtáblát ismerünk, amin csak egy vagy néhány név szerepel, más nem.36 Az átokszöveg nélkül is hatásosnak gondol-ták azonban ezeket, mivel, mint láttuk, a szertartás biztosította a varázslat sikerét, nem pedig a felirat. Ugyancsak selinusi az a 6. századi, két oldalán bekarcolt tábla, amely lényegesen összetettebb szöveget hordoz. A bustrophédon felirat első sora balról jobbra, második jobbról balra, a harmadik újból balról jobbra fut. Érdekes, hogy az elátkozás igéjét a szöveg nem tartalmazza:

„(Megkötöm) Euklés nyelvétés Aristophanését,és Angeilisét, ésAlkiphrónét,és Hagestratosét.Euklés és Aristophanés védőtársai (syndiqón),nyelvét, és ...l.onos nyelvét, és Oinotheos és ...nyelvét.”

A syndikos kifejezés valakinek a bíróságon fellépő támogatóját, védőjét jelenti, és igen gyakori a bírósági átkok szövegében. Személyesebb természetűnek tűnik két nő elátkozása, talán riválisuk által:

„Dikó bármit is kíván, neteljesüljön, sem a tettei, sem a szavai!

33 Martin 2010: 18. A jelenséget EBNI-nek (Ecritures Bizarres Non Identifi ées = különös, azonosíthatatlan írások) nevezik.

34 Mezőgazdasági istennő, „Almahozó” Démétér. Szentélye bejáratától balra Hekaté, a bejárattól jobbra pedig Zeus Meilichios szentélye állt. Mindketten alvilági istenségnek számítottak.

35 A Q a görög koppa helyett áll. Dubois 1989: 41; Jordan 1985: 175.36 Egyes becslések szerint az ismert defi xiók ¾-én csak neveket találunk, vö. Martin 2010: 18.37 Dubois 1989: 41–42.


És Sikana tettei és szavaise teljesüljenek, bár-mit is kíván!”

A névlisták esetén nem tudjuk, mi állt az átkok mögött, de az feltűnő, hogy milyen gyakran kívántak bírósági ügyeket befolyásolni ilyen sötét eszközökkel. A szicíliai és az athéni példák mellett Makedóniából is nagyon hasonló táblákat ismerünk, így arra következtethetünk, hogy a szokás gyorsan terjedt a görög világban, és talán professzionális mágusok (goésok) járták a városokat, felajánlva szolgálatukat.39 De gyakoribb lehetett helyi mágusok alkalmazása. Az első évszázadok defi xiói ugyanis nagyon szűkszavúak, gyakran csak névlisták, így a megrendelő a professzionális varázsló szertartásaiban bízhatott, nem a feliratban, amit az egyszerűbb emberek amúgy sem tudtak elolvasni.

De kik voltak ezek a megrendelők? Az elátkozott személyek tömegének is-merjük a nevét, de ritkábban derül ki számunkra társadalmi helyzetük. Vannak természetesen egyértelmű esetek:

„Megkötöm Biaiost, Philo-nikos rabszolgáját,és Agathónt, a Kényszerítő Herméselőtt.”

A két rabszolgát feltehetőleg egy harmadik társuk átkozhatta el, hiszen egy szabad ember más eszközökkel is felléphetett volna Biaios és Agathón ellen.

De tévedés lenne azt hinni, hogy az átkok használata csak a rabszolgák, pros-tituáltak és kocsmárosok, esetleg a kézművesek világában volt népszerű.41 A bíró-sági átkokban gyakran a legmagasabb társadalmi státuszú polgárok is feltűnnek. Egészen különleges az a kis ólom koporsó, amelynek belső oldalára egy bírósági átkot írtak, a belsejébe pedig egy 6 cm magas, hátrakötözött karú ólombabát he-lyeztek. A baba jobb lábába Mnésimachos nevét karcolták be, nyilván ő állt az átok középpontjában. A kis koporsót Kr. e. 399 k. helyezték el az athéni Kerameikos temető egyik sírjába. Az ólomkoporsó felirata:

38 Dubois 1989: 39–40. A Kr. e. 550 k.-re datált ólomlemez eddigi ismereteink szerint a legkorábbi.39 Dickie 2001: 48.40 Wünsch 1897: 19, Nr. 85. Kr. e. !/3. sz.41 Dickie 2001: 87.

NÉMETH GYÖRGY 69

„Babyrtidés, Xóphygos,Nikomachos, Oinoklés,Mnésimachos,Chamaios, TeisónidésCharisandros,Démoklés,és bárki más, aki velük együttvédő (xyndikos) vagy tanú.”

Nikomachos azonos lehet azzal a polgárral, aki az 5. század végén éveken keresztül végezte egy testület tagjaként a teljes athéni törvénykorpusz felülvizsgálatát. Lysias, a híres athéni szónok Kr. e. 399-ben írta ellene 30. beszédét, amelyben a törvények eltorzításával vádolta meg. Mnésimachos ellen irányult Lysias 92. töredéke. Egy közeli sírban három fi gurát is találtak, rajtuk Th eozotidés és Mikinés nevével. Th eozotidés demokrata politikus volt, a hadiárva-ellátásról szóló törvénye fenn is maradt.43 Ezt támadta meg Lysias 59. töredékében. Mikinésről a 90. töredékében emlékezik meg. Ha ezek az azonosítások helyesek, akkor az athéni politikai elit tagjait is átkok célpontjának tekinthetjük, nem beszélve arról, hogy a kis koporsó elkészítője feltehetőleg Lysias közeli környezetéhez tartozott.

A defi xiók átszőtték az athéniak mindennapi életét társadalmi helyzetüktől függetlenül. Egy Kr. e. 4. századi átoktábla ellenátkot alkalmaz azok ellen, akik esetleg őt akarják megrontani (antikatadesmeuó).44 Az óvatos mágus felsorolja, hogy kik ellen fordítja ellenátkát: „legyen az férfi vagy nő, szabad vagy rabszolga, idegen vagy polgár, háznépem tagja vagy azon kívüli...” E lista mutatja, hogy a defi xio szerzője szerint valóban bárki lehetett mágikus támadás indítója vagy elszenvedője.

Az istenvilágból a korai átoktáblák kizárólag az alvilági, vagy ahhoz kötődő isteneket szólították meg. Hermés, a halottak lelkét vezető isten különféle mel-léknevekkel jelenik meg (Kényszerítő, Földalatti). Melléknevet kap Persephoné és Hekaté (szintén Földalatti), és feltűnik még Hadés, Démétér, Gé, a Nymphák, Erinnysök és Praxidikék, a latin nyelvű táblákon pedig Mercurius, Ceres és Mars. A római császárkorban az istenvilág – keleti hatásra – sokkal színesebbé válik.

42 Jordan 1985: 156; Ogden 2009: 246–247.43 Th eozotidés fi a, Nikostratos Sókratés tanítványa volt, vö. Platón: Sókratés védőbeszéde,

33e.44 Jordan 2000: 12. Nr. 24; Ogden 2009: 211. Nr. 169.


1.7. AZ ÁTOKTÁBLÁK TARTALMI ÉS FORMAI TIPOLÓGIÁJA

A defi xiók célja háromféle lehetett:– Ellenfél megbénítása, kiiktatása45

– Bűnös megbüntetése– Valaki szerelmének kikényszerítése.Tartalmi szempontból azonban öt nagyobb csoportot különítenek el egymástól.a. Defi xiones iudiciariae: bírósági ügyek befolyásolása átoktáblák segítségével.

Már a Kr. e. 6. századi selinusi anyagban megjelenik, az 5–4. századi Athénban különösen kedvelt eljárás.

b. Prayers for justice. A kategóriát Henk Versnel alkotta meg olyan ólomtáblákra, amelyek nem chthonikus istenségeket szólítanak fel valamely sérelmet szenvedett személy kárpótlására.46 Leggyakrabban ismeretlen tolvajok, hamisan vádlók, rágalmazók vagy rontást alkalmazók ellen irányult, és büntetést helyezett kilátásba számukra, ha nem szolgáltatják vissza az ellopott javakat. „Kedves Gé, segíts rajtam! Jogtalanságot szenvedtem el Euryptolemostól és Xenophóntól, átadom őket!”47 A császárkori Britanniában a leggyakoribbak az ilyen táblák.

c. Defi xiones amatoriae. Szerelmi kényszervarázslatok. Vagy meg akarták szerezni, vagy meg akarták akadályozni valakinek a szerelmét. „(Megkötöm) Aristokydést és a körülötte levő nőket, hogy ne tudjon elvenni más nőt vagy lányt.”48

d. Gazdasági versengés. „Megkötöm Dionysiost a sisakkovácsot, és feleségét, Artemist, az ékszerészt, és a házukat, és a műhelyüket, és a munkáikat, és az éle-tüket, és Kallippost …”49

e. Defi xiones agonisticae. Sport- és kocsiversenyeket befolyásoló varázslatok, a római császárkorra jellemzők.50

Az alkalmazott varázsformula négyféle lehet.a. Közvetlen megkötő formula. Egyes szám első személyben fogalmaz: átadom,

megkötöm, felírom XY-t.b. Imádság formula. Isten(ek)hez vagy démon(ok)hoz fohászkodva kéri, hogy

kössenek meg egy bizonyos személyt.c. Kívánság formula. „Bár ne érné el célját XY!”

45 Faraone – Obbink1991: 3–32.46 Versnel 1991; Versnel 2010: 278–279.47 Wünsch 1897: 25. Nr. 98; Versnel 1991: 65. Athén, Kr. e. 3. sz.48 Wünsch 1897: 17. Nr. 78. Athén, Kr. e. 4. sz.49 Wünsch 1897: 15. Nr. 69. Athén, Kr. e. 4/3. sz.50 Tremel 2004: 27–92.

NÉMETH GYÖRGY 71

d. Similia similibus formula. Hasonlóságon alapuló mágia. „Ahogyan ez a holttest hideg és élettelen, úgy legyen XY is hideg és élettelen!”51

2.1. VÁLTOZÁSOK KORA AZ ISTENEK ÉS A DÉMONOK

A Kr. u. 1. századtól kezdve jelentős változások fi gyelhetők meg az átoktáblákon. Preisendanz ezt a szinkretizmus korának nevezi, mivel a görög (és részben római) hagyomány összeolvad számos keleti elemmel.52 A defi xiók általában egyre hosszabbak lesznek, és a táblák optikailag is megváltoznak, mivel rajzok, charaktérek és betűháromszögek borítják el őket. Ez természetesen nem minden területen, minden táblára jellemző. A feltehetőleg Észak-Afrikából kiinduló szinkretizmus hosszú ideig nem éri el a távolabbi, északi provinciákat, és pl. Britanniát jórészt érintetlenül hagyják e változások.

A vallási szinkretizmus egyik legfeltűnőbb jele a megszólított istenek és démonok tarka sokasága. Míg Hermés, Persephoné vagy Mars és Mercurius nem tűnik el, korábban ismeretlen, olykor azonosíthatóan keleti eredetű, olykor pedig azonosíthatatlan nevű lények veszik őket körül. Az átoktáblák változásaival párhuzamosan a varázspapiruszokon, az amuletteken és a varázsgemmákon is jól megfi gyelhetők e jelenségek.

Az istenek és démonok puszta felsorolása is szétvetné ennek az összefoglalásnak a kereteit, de néhány tipikus istenalakot érdemes felidézni. Isis és Osiris éppúgy az egyiptomi mitológiából érkezett a defi xiók világába, mint Anubis, Séth és Typhón. A görög mágikus papiruszok szerzői görögül is tudó egyiptomiak voltak, és sok esetben szerepelnek démotikus, később kopt varázslatok, mondatok vagy szavak a görög szövegben vagy azzal párhuzamosan, így nem csoda, ha egyiptomi oldalról igen erős hatás érte a görög mágiát.53

Az itáliai, azon belül a Róma városi anyagban előfordul a Dii inferi, Aquae Ferventes sive Nimfas, Manes és Terra megszólítása.

A démonvilág még színesebb, igaz az istenek és „démonok” szétválasztása nem mindig egyértelmű, és a démonnevek és a voces magicae között is vannak átfedések. Iaó, Jahve – a zsidók Istene – mágikus görög neve Audollent szerint pl. démonnév, mint ahogy Sabaóth, Michaél (arkangyal), Cherubim (kerubok) is az. Semeseilam héber vagy arámi eredetű, jelentése az „örök nap”, vagy „a nevem béke”. Ennél is távolabbról érkezett a nyugat-sémi Eulamó, jelentése „örök”. Mint látjuk, érezhető az intenzív zsidó hatás az átoktáblákon, mint ahogyan általában a császárkori

51 Faraone – Obbink1991: 5.52 Preisendanz 1972: 11–12.53 Brashear 1995, Ritner 1995.


mágiában, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy maga a varázsló zsidó lett volna.54 Ha igaza van Preisendanznak abban, hogy a defi xiók változásainak kiindulópontja Alexandria kellett, hogy legyen, akkor érthető, hogy miért dominál a hatások között éppen az egyiptomi és a zsidó, hiszen e nyüzsgő nagyvárosban egymás mellett élt a görög, a zsidó, és – igaz, tőle némileg elzártan – az egyiptomi lakosság. A sűrűn emlegetett Bachachych vagy Bakaxichych pl. ugyancsak egyiptomi eredetű, jelentése a „sötétség lelke”, vagy a „sötétség fi a”.55

Számos görög nyelvű varázspapirusz, ólomlamella és gemma őrzi a Hekatéval azonosított alvilágistennő, a kiadásokban démonnévként kezelt Ereschigal alakját. Ha a kiadások kommentárjait és a démonneveket vizsgáló szakirodalmat áttekintjük, azt látjuk, hogy meglepően kevés szót vesztegetnek az istennőre. Preisendanz pl. csak annyit ír, hogy Ereschigal sumer alvilágistennő („a nagy föld úrnője”).56 A Nergal és Ereškigal című akkád nyelvű eposzt egy Kr. e. 8. századi újasszír könyvtár is megőrizte számunkra, vagyis időbeli akadálya nem volt annak, hogy a görögök már az archaikus korban megismerkedjenek Ereškigal alakjával. Ha ez így történt, akkor igazán meglepő, hogy az alvilágistennőnek semmi nyoma a görög irodalomban a mágikus papiruszok elterjedéséig, utána viszont egészen a Kr. u. 5. századig állandó szereplője e szövegeknek. Nyolc mágikus papiruszon összesen tizenhétszer fordul elő,57 valamint legalább hét ólomtáblán.58 Három uterusgemmán Hekatéval azonosítva, az ún. „AKTIÓPHI” logos59 részeként tűnik fel.60 Úgy tűnik, hogy a varázslók a háromtestű, háromfejű Hekaté egy-egy testét/fejét nevezték Ereschigal, Aktióphis és Nebutosualeth néven.61 Egyiptomba akár az asszír hódítás alatt is bekerülhetett Ereškigal alakja, és az egyiptomi, démotikus szövegekből vehették aztán át az egyiptomi görög nyelvű varázslók, ennek bizonyítására azonban olyan démotikus szövegre lenne szükségünk, amelyik időben megelőzi Ereschigal görög megjelenését. Van azonban egy másik lehetséges út is. Tell el Amarna ásatása során megtalálták Nergal és Ereškigal történetének Kr. e. 14. századi akkád töredékeit, amelyek – különleges írásmódjuk miatt – nyilvánvalóan arra szolgáltak, hogy az egyiptomi írnokok rajtuk gyakorolják az ékírás olvasását. Az egyiptológusok általában úgy gondolják, hogy mindaz, ami Tell el Amarnában a homok alá került a mezopotámiai hagyományból, örökre

54 Németh 2010b.55 Daniel – Maltomini 1990: 161.56 Preisendanz 1941: 219.57 Preisendanz 1928–1941: II, 33; IV, 337; 1417; 2480; 2747; 2909; V, 339; 425; VII, 317; 897;

984; XIII, 927; XIV, 23; XIXa, 7; LXX, 5; 7; 10.58 Daniel – Maltomini 1990 – 1992: 42; 46; 47; 48; 49; 54 (= Audollent 1904: 38). Továbbá

egy kis-ázsiai tábla Klaudiu Polisból.59 Varázsige.60 Michel 2004:192; 218.61 Vö. pl. Audollent 1904: 242, 42.

NÉMETH GYÖRGY 73

elveszett az egyiptomi kultúra számára. Csakhogy az egyiptomiak a túlvilághitre fokozottan érzékenyek voltak, és ha akár csak néhány írnok vagy pap ismerkedett is meg egy alvilágistennővel, annak neve és funkciója könnyen megőrződhetett a mágikus hagyományban.62 A fennmaradt démotikus mágikus szövegek száma azonban meglepően alacsony, így biztosak lehetünk benne, hogy az elveszett, számunkra már nem megismerhető dokumentumok száma ennek sokszorosa volt.63 Ereschigal első általunk ismert görög megjelenése egy olyan bilingvis papiruszon érhető nyomon, amelynek démotikus része is tartalmazza az alvilágistennő nevét (PGM XIV, PDM XIV). Sokkal kézenfekvőbb tehát azt feltételezni, hogy a görög nyelven (is) beszélő megrendelők számára készített varázslatokba az egyiptomi (és nem közvetlenül a mezopotámiai) hagyományból került be Ereschigal alakja, mint fordítva. Vagyis a császárkori mágusok mindent átvettek keletről, aminek hasznát láthatták varázslataik során.

A talán legismertebb és minden mágikus médiumban alkalmazott démonnév Abrasaxé, akinek a nevét ugyan megpróbálták egy héber kifejezésre visszavezetni, de ennek nem sok értelme van, tekintettel arra, hogy lényegét egy csak görögül működő betűszám-értelmezés adja.64 A görög betűk (éppúgy mint a föníciai vagy zsidó betűk) egyben számok is, így minden szó rendelkezik valamiféle számértékkel. Ha Abrasax nevének betűit összeadjuk, 365-öt kapunk, ami az év napjainak összege. Abrasax (ritkábban Abraxas) így mindennek az ura, ami egy év során a világban történhet.

A csak meghatározott lelőhelyekre jellemző isten- és démonneveket az adott lelőhelynél tárgyalom.

2.2. A MÁGUS SZERSZÁMOSLÁDÁJA

A defi xiónak tartalmaznia kellett a célba vett személy nevét (és pontosításként anyja nevét), a mágikus eszköztárat (varázsigék, rajzok, charaktérek) és a megkötés igéjét, olykor célját. Az anya nevének megadása annyira fontos az új típusú átkokban, hogy olykor mást sem tartalmaz az adott átoktábla:

62 A démotikus mágikus szövegek fáraó kori előzményeit bizonyítja Ritner 1995: 334–335, 354, 3371.

63 Robert K. Ritner mindössze nyolcat sorol föl, igaz, utal egy Ptolemaios kori, 20 démotikus papiruszt tartalmazó leletre, 1995: 3336–3345.

64 Bohak 2008: 247–250.


Laelianus Laelianus,Saturninus Saturninus,Quos peperit A- akiket A-quilia Saturnina quilia Saturnina szült65

Vagyis nem tudjuk meg, hogy miért akart rosszat Aquilia Saturnina két fi ának a hadrumetumi varázsló. Arról vita folyik, hogy az apa neve miért jelenik meg csak ritkán, és akkor is mindig az anyáéval együtt a defi xiókban.66 A legelterjedtebb elképzelés szerint a varázsló bizonyosságra tört, márpedig az apa kiléte gyakran bizonytalan („pater semper incertus est”). Mások egyiptomi hatást gyanítanak a jelenség mögött, nem vetve számot azzal, hogy Egyiptomtól térben és időben távol miért őriznének meg egy egyiptomi szokást? Fritz Graf úgy gondolja, hogy a jelenség magyarázata az inverzió: ha a törvények világában az apa nevét adják meg, akkor a mágia homályában hivatkozzanak inkább az anyára.67 Ezt aztán annyira komolyan veszik, hogy amikor egy kocsihajtó anyja nevét nem sikerül kideríteni, azt írja a varázsló: „Victorinus, a kékek kocsihajtója, akit a Föld szült, minden élő anyja”.68

2.2.1. Voces magicae, onomata barbarika

Az új típusú defi xiókat elárasztják a keleties hangzású, olykor kimutathatóan egyiptomi vagy zsidó eredetű szavak, szószerkezetek, amelyek pontos jelentésével, eredetével az adott varázsló nem feltétlenül volt tisztában, ezért gyakran el is rontotta leírásukat. Vita folyik arról, hogy a kiadásokban mennyire érdemes megkísérelni ezek értelmezését, hiszen nem esetleges eredeti értelmük, hanem titokzatos hangulatuk és remélt hatásosságuk miatt alkalmazták őket. Ráadásul az egy szavas vox magika lehetett akár démonnév is.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az onomata barbarika igen korán, a Kr. e. 5. században megjelent a görög vallásban és mágiában, az ephesia grammata, a titokzatos ephesosi varázsigék formájában: ASKI(ON) KATASKI(ON) LIX TETRAX DAMNAMENEUS AISION (Jordan 2000b: 105). E szavak együtt vagy külön-külön igen hosszú ideig felbukkantak a görög mágiában. Értelmezni – nem különösebb sikerrel – többször is megpróbálták őket, de nem valószínű, hogy erre szükség lenne.

65 Audollent 1904: Nr. 263. A táblácskát a Clermont-Ferrand-i levéltárban találtam meg Audollent iratai között, 19J art. 12. Audollent szerint az átoktábla Párizsban van, de ezt kizárhatjuk, mivel a Bibliothèque Nationalban őrzött leletek között semmi nyoma.

66 Pl. Audollent 1904: Nr. 198.67 Tremel 2004; 57; Graf 2009: 94.68 Audollent 1904: Nr. 241; Tremel 2004: Nr. 60.

NÉMETH GYÖRGY 75

A latin nyelvű mágiában Cato (Kr. e. 234–149) óta ismerünk gyógyításban használt varázsigéket. A fi cam elleni ráolvasás motas vaeta daries astataries dissunapiter igéi feltehetőleg valamely ősi latin szöveg eltorzult változatát őrizték meg (Cato: de agri cultura 160). A dissunapiter pl. könnyen magyarázható dis sana pater, vagyis „kétszer gyógyítsd meg, atya” fohászként. Az askion kataskion és a dissunapiter funkciója azonban feltehetőleg ugyanaz volt: a varázslatot hatékonyabbá tenni „nyelveken beszélve”. A kérdés valójában az, hogy a verbális mágia ennyire magától értetődő eszköze miért ilyen későn lépte át az átoktáblák műfajának határát. A válasz talán abban rejlik, hogy a legtöbb átoktábla leírt szövege a defi xiók első évszázadaiban igen tömör volt, olykor csak nevekre, istenekre és a megkötés igéjére korlátozódott, és a számunkra már elveszett mágikus cselekmény része lehetett a voces magicae kántálása. Ez utóbbi csak akkor tört utat az írott változatba, amikor a többi nem verbális elem is megjelent a defi xiókon. Vagyis a kívánt hatás eléréséhez már nem tekintették elégségesnek a hagyományos módszereket, mivel az új eszközök készlettára egyre szélesebb körben elterjedt a varázslók között. A megrendelő természetesen ragaszkodott a minél hatásosabb varázslathoz, és ha hallott róla, hogy valakinek a charaktérek vagy az onomata barbarika segítettek célját elérni, kikövetelte saját mágusánál azok használatát.

Néhány közkedvelt vox magica: phorba phorbé, sesengenbarpharangés, ablanathanalba (palindrom!), maskelli maskelló phnukentabaó phnukentabaóth oreobazagra réxikthón hippoktón, yesemmogadón maarchama, alimbeu kolymbeu petallimbeu, stb. Nagy részük éppúgy felbukkan a görög, mint a latin defi xiókon, és megtalálhatók a mágikus papiruszokon is. Mint látható, egészen hosszú mágikus mondatokat is használnak, amelyek – több kevesebb eltéréssel – táblácskák egész során megtalálhatók.

Előfordult, hogy egy isten- vagy démonnév alakult át vox magicává. Erre példa egy egyiptomi eredetű, Párizsban őrzött defi xió (Martin 2010: 147):

eulamóulamóelamóeuamóeulmóeulaóeulam

2.2.2. Magánhangzók, Schwindeschemák

A véletlen folytán a görög nyelvben mindössze hét magánhangzó található (a, e, i, é, o, y, ó), és a hét nagyon alkalmas szám a varázslatokban. Ezért a voces magicae


mellett külön csoportot alkotnak a magánhangzó kombinációk, és a magánhan-gzókból alkotott betűháromszögek, -négyszögek.

A betűket hármas, négyes vagy hetes csoportokban ismételgették, palindrommá alakították (iaóai), de leggyakrabban geometriai alakzatokba rendezték.

aaaaaaaeeeeeeeéééééééi i i i i i i

oooooooyyyyyyyóóóóóóó

A fogyó vagy növekvő betűháromszög német eredetű elnevezése a Schwindeschema.

aaaaaaa a eeeeee ee ééééé ééé i i i i i i i i ooo ooooo yy yyyyyy ó óóóóóóó

Ez a zsidó mágiában is ismert módszer valamely démon vagy ellenség hatalmának, erejének csökkentésére (fogyó háromszög), vagy valamely baráti erő növelésére szolgált (Blau 1898: 79; 144; Bohak 2008: 265–270).

2.2.3. Charaktérek (mágikus jelek)

A Kr. u. 2. század folyamán bukkannak fel e varázsjelek az átoktáblákon, és egyre nagyobb helyet követelnek maguknak. Sok közülük megegyezik a görög betűkkel, de a betűk szárának végére egy-egy apró kört rajzoltak. Innen származik német és angol nevük is (Brillenbuchstabe, ring letter). A charaktérek eredete és értelmezése a mai napig tisztázatlan.69 Tény azonban, hogy a görög és latin mágián kívül bekerülnek a zsidó és arab varázslatokba is, és a középkortól a kora-újkorig jelen vannak az európai hagyományban. Azon túl, hogy szerepük – a voces magicaehez hasonlóan

69 Volt aki a délarab írásból eredeztette e jeleket, más a zodiákus jeleiből, amelyek egyikével--másikával valóban megegyeznek. Collins 2008: 74. Csakhogy a charaktérek száma nem tizenkettő, hanem kb. kétezer.

NÉMETH GYÖRGY 77

– nyilvánvalóan a varázslat nyomatékosítása, hatékonyságának növelése volt, nehéz bármit is mondani róluk. A nagy defi xio-kiadások (Audollent és Wünsch) nem sok fi gyelmet szentelnek a charaktéreknek, nem adnak rajzot róluk, a szövegekben csak jelzik a helyüket (signa magica). Ez a szemlélet szinte napjainkig jellemző, Jan Tremel Magica agonistica című kötetében még 2004-ben is egyszerűen Z betű (Zeichen) jelzi a charaktéreket, és a számukra sem utal semmi. Éppen ezért csak most kezdődött el egyáltalán számbavételük, és egy charaktér-adatbázis kialakítása. Hiszen ha valóban jelentettek valamit a varázsló számára, akkor feltételezhetnénk, hogy más charaktéreket találunk mondjuk a szerelmi és a rontó mágiában, vagy éppen az amuletteken. Ez azonban nem így van, úgy tűnik, szinte bármelyik jel bárhol előfordulhat. Ráadásul az is bizonytalan olykor, hogy mely jeleket tekinthetjük önálló charaktérnek, és melyeket valamely jel egyszerű változatának. A csillag alakú jel négy egymást középen metsző, egyforma hosszú vonalból áll, mind a nyolc végén egy-egy kis karikával. De ha csak három vonal metszi egymást (vagyis hat végük van), az már egy másik charaktér, vagy a varázsló volt felületes?

A charaktéreket olykor titkos nyelvnek tekintették, amelynek segítségével a démonokkal lehetett kapcsolatot teremteni (pl. Augustinus), máskor viszont önálló, megszólítható démonoknak (Collins 2008: 75):

Legszentebb charaktér urak, kössétek meg, kössétek le Porphyras és Hapsikratés lábait, kezeit, inait, szemeit, térdeit, bátorságát, ugrását, ostorát, győzelmét, győzelmi megkoszorúzását, akik középtől balra rajtolnak, és a velük együtt hajtó kékeket Eugenios istállójából.70

A Kr. u. 5. századból származó apameiai, görög nyelvű defi xio önálló személyiséget tulajdonít a charaktéreknek, akik képesek megkötni az ellenfél kocsihajtóinak győzelmét. A felirat két első sora összesen nem kevesebb, mint 36 charaktért tartalmaz, őket szólítja fel a varázsló cselekvésre. Figyelemre méltó, hogy az egyiptomi asztrológiában is éppen 36 dekánra osztották a „csillag-időt”. Egy 4. századi varázspapirusz „erős isteneknek” nevezi a hat odarajzolt charaktért, és előtte felsorol hat vagy nyolc vox magicaként is ismert „nevet” (chrémillon Muloch, kampy, chré óphthó, Maskelli-ige, Erékisiphthé/Iabezebyth). A tagolástól függ, hogy azonosíthatjuk-e a neveket a charaktérekkel, vagy sem, a jeleket mindenesetre így szólítja meg a varázsló: „erős istenek” (PGM VII 417–422; Collins 2008: 77).

Van még egy kevéssé vizsgált sajátossága a charaktéreknek. Olykor valóságos mágikus „mondatot” alkotnak, és e jelcsoport konzekvensen ugyanolyan varázslatok során jelentkezik, más jellegű varázslatoknál pedig sohasem. Az egyik legjobb példa

70 Tremel 2004: 108.


erre három latin nyelvű hadrumetumi tábla, amelyek mindegyike a Sarbasmisarab vox magicával kezdődik, ezt követi nyolc charaktér, majd 35 illetve 26 ló elátkozása, nyilvánvalóan az ellenfelek istállóiból (DTAud 272–274). A táblácskákat ugyanabban a hamvasztásos római sírban találták. Az egyezések oka nyilvánvalóan az volt, hogy a táblák ugyanattól a kéztől származtak. A táblákon szereplő charaktérek önmagukban is ritkák, a 4. pl. egy Z, amire a négy végponti karikáján kívül középen is húztak egy gyűrűt, vagy a 6., amely elfordítva és három karikával ellátva a következő sorozatban is szerepel.

A DTAud 276–283. sorozatot ugyancsak a hadrumetumi temetőben találták, és mindegyiken szerepel az alábbi hat charaktér:

A 2. és a 3. módosított formában az előző sorozatban is megjelenik, az 5. pedig egy karthágói táblán bukkan fel. Ez a sorozat is kocsiversenyzők ellen irányul, amelyek neve részben egybeesik. E nyolc táblán kívül még kettő került elő később ugyanezzel a jelsorozattal (Audollent 1906: 379–384), az egyiken kétszer, a másikon pedig négyszer szerepel a „mágikus mondat”. Ugyancsak kocsiversenyzők és lovak az átok céltáblái, részben ugyanazok a személyek, a vörösek istállójából. A 2. tábla b. oldalán egy újabb charaktérsorozat tűnik fel, ami a DTAud 278 b. oldalán is szerepel. Nyilvánvaló tehát hogy egy viszonylag rövid időszak termésével állunk szemben, és a varázsló ugyanaz a személy, aki kocsiversenyek manipulálására szakosodott. A kérdés az, hogy az ismétlődő „mágikus mondatok” magyarázata miben keresendő: a tematika vagy a mágus azonosságában? Erre a kérdésre azonban sajnos nem tudunk megnyugtató választ adni.

2.2.4. Rajzok

A táblák között kisebbségben vannak, amelyeken rajz is szerepel, ami talán azzal is magyarázható, hogy az ólomtáblácskákra nem könnyű felismerhető alakokat karcolni. Mégis vannak egész sorozatok, amelyek mindegyikén több rajz is található. Ezek valamennyien kocsiversenyek manipulálására irányulnak (Wünsch 1898). A Róma városi rajzokon kocsiversenyzők láthatók, akiket gúzsba kötöttek, esetleg egy kígyó is rájuk tekeredik, vagy éppen támadást intéz ellenük. A háttérben egy lófejű, ember testű démon áll, akit Wünsch az egyiptomi (szamárfejű) Séth istennel azonosított, feltehetőleg tévesen (Preisendanz 1972: 17). Valószínűbb, hogy a koc-siversenyek befolyásolásának céljából létrehozott, nem véletlenül lófejű démonnal állunk szemben (Gordon – Marco Simón 2010: 219). Hadrumetumban Charón ladikján álló, halotti urnát tartó démon tűnik fel többször is, a ladik oldalán az elátkozott versenyző(k) nevével (pl. DTAud 286).

NÉMETH GYÖRGY 79

Van két karthágói átoktáblánk, amelyek egy kígyófejű emberalakot ábrázolnak, egyik kezében egy skorpiót, másikban pedig egy pálmaágat tartva. Az alak hasán egy vox magica olvasható, a lába alatt pedig a célba vett személy neve. Egyiküket Harpokratiónnak avagy Neilosnak hívták, másikukat pedig Proklosnak. A kígyófejű lény feltehetőleg egy démon lehetett, a hasára írt szó pedig a neve. Rómából is ismerünk olyan ólomlemezt, amin pl. egy egérfejű, szájában pálmaágat tartó lény látható, kezében egy tabula ansatával (füles tábla), rajta öt charaktér.

Van azonban olyan eset is, amikor a rajz meglehetősen pontosan ábrázolja a varázsló kívánságát. Egy Párizsban őrzött, a karthágói amphitheatrumban talált táblán, amelynek görög szövegéből alig néhány betű olvasható ki, egy hanyatt fekvő, halott gladiátor látható, akinek a mellén Hermés/Mercurius, a halottak lelkét az alvilágba vezető isten üldögél, mögötte az alvilág három fejű kutyája, Ker-beros (DTAud 131, Martin 2010: 29). A lelőhely és az ábra együttesen azt mutatja, hogy egy gladiátort átkozott el vagy egy riválisa, vagy pedig egy fogadó, aki sokat veszíthetett volna az illető győzelmén.

2.3. FONTOSABB LELŐHELYEK

Átoktáblák a Római Birodalom egész területéről ismertek, így Pannoniából is. Vannak azonban olyan központok, amelyekben különösen nagy volt a varázslók aktivitása. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy a varázslók előszeretettel manipulálták a kocsiversenyeket, ezért azokból a nagyvárosokból, amelyekben jelentős kocsiversenyeket tartottak, több defi xio került elő (Tremel 2004).

2.3.1. Karthágó és Hadrumetum

E két nagyvárosból és környékükről mintegy 20 görög, 40 latin és 30 görög-latin defi xiót ismerünk, túlnyomó többségük kocsiversenyzők és lovak ellen irányult, de akadt köztük szerelmi varázslat is. Találtak egy latin betűkkel írt görög, és több görög betűkkel írt latin nyelvű táblát (Preisendanz 1972: 15). A defi xiók lelőhelye általában egy temető (egy-egy sírban több táblát is találtak), de a cirkusz épületéből, csatornájából, vagy akár egy fürdőt tápláló forrásból is emeltek ki ólomlamellát. Nézzünk meg példaként – a mágikus eszköztárat mellőzve – egy 2. századi, hadru-metumi cirkuszi átkot (DTAud 275):

Kössétek meg és tegyétek nehézkessé a kékek és a vörösök lovait, hogy ne tudjanak futni, a kantárnak engedelmeskedni, mozogni, hanem essenek el, törjenek össze, és a kékek és vörösök hajtói boruljanak fel, a kantárt ne tudják tartani,


ne tudják lovaikat sem hajtani, sem féken tartani, ne tudjanak sem előre, sem ellenfelükre nézni, ne tudjanak győzni. Boruljanak fel!

2.3.2. Róma

Róma városából nagyon sok görög és latin nyelvű átoktáblát ismerünk. Az egyik leghíresebb sorozatuk a Kr. u. 5. századi, rajzokkal bőségesen ellátott táblacsoport, amely a Via Appia sírjaiból került elő (Wünsch 1898). Jellegzetességük a lófejű démonalak, amelyet Wünsch – tévesen – az egyiptomi Séth istennel azonosított.

A legújabb leletcsoport 2000-ben került napvilágra Anna Perenna barlangi for-rásszentélyéből (Piranomonte 2002; 2009). A 23 – részben még kiadatlan – defi xio jellegzetessége, hogy nagy részük kis ólomkapszulába volt rejtve. A táblák többnyire lisztből vagy viaszból készített emberfi gurákat vettek körül, amelyek belsejében egy csontdarab lapult. A fi gurákra tintával írtak varázsigéket és charaktéreket, amelyek még ma is olvashatók. Más táblácskákat mécsesekbe dugtak, de mind-egyiket bedobták Anna Perenna forrásába (Gordon – Marco Simón 2010: 192–213). Az egyik legérdekesebb tábla egy rombusz alakú formát (vulvát) ábrázol, aminek a közepén egy anyaméh látható. A vulvát két oldalról kígyók veszik körül. Az átok egy szemtanú, Sura ellen irányul, akit a varázsló meg akar akadályozni abban, hogy elmondhassa tanúvallomását (Gradvohl 2009):

Szent és szentséges (nymphák) a föld alatti istenek és a követek segítségével, amit kérek és könyörgök, nagy hatalmatokkal (teljesítsétek): nyomjátok ki, nyomjátok teljesen Sura szemeit, a jobbat vagy a balt, aki átkozott módon született a vulvá-ból. Kérlek, tegyétek meg nagy hatalmatokkal, így legyen! Toljátok ki a szemeit, a jobbat és a balt, hogy Sura, a szemtanú ne legyen szavahihető, ő, aki átkozott vulvából született.

2.3.3. Britannia

Nagy-Britanniából mintegy 250 átoktáblát ismerünk, túlnyomó többségük két lelőhelyről származik: Minerva Sulis, a meleg vízű forrás kelta eredetű istennőjének Bathban található szentélyéből mintegy 130 db., és a nyugat-angliai Uley Mercu-rius templomából (Brodersen – Kropp 2004: 16). Legnagyobb részük tolvajok (pl. fürdőben tevékenykedő ruhatolvajok) elleni panasz, ún. prayer for justice, amit eredendően feltehetőleg kifüggesztettek a nyilvánosság számára (Versnel 1991: 86–90). Jellegzetességük, hogy szentélyben helyezik el a táblákat, és a helyi isteneken kívül nem szerepel rajtuk semmiféle démonnév. A bathi táblákat kivétel nélkül a szentélyhez tartozó fürdő csatornájában, a vízbe hajítva találták.

NÉMETH GYÖRGY 81

Egy 2–3. századi, Uleyból származó ólomtábla még a kárvallott nevét is me-gadja (Uley 72):

Honoratus a szent Mercurius istennek. Azért fordulok hozzád panaszommal, mert elvesztettem két kereket és négy tehenet és házam több kisebb felszerelését. Kérem istenséged geniusát, hogy ne engedd meg kártevőmnek, hogy egészséges legyen, azt se engedd meg, hogy feküdjék, sem hogy üljön, sem hogy igyék, sem hogy egyék, akár férfi , akár nő, akár fi ú, akár leány, akár rabszolga, akár szabad ember, hacsak nem szolgáltatja vissza számomra a javaimat, és ki nem egyezik velem. Újra kérem istenségedet imáimmal, hogy nyomban teljesítsed az általam kért jóvátételt hatalmad által.

Egy Bathban talált 3. századi ólomtábla írója Minerva Sulishoz fohászkodik (Tab. Sulis 44):

Átkozott legyen, aki ellopta a bronz üstömet! Sulis templomának adom őt, akár asszony, akár férfi , akár rabszolga, akár szabad, akár fi ú, akár lány, és annak, aki ezt tette, folyjék a vére abba az üstbe. Átadom neked ezt a tolvajt, aki azt ellopta, az isten számára, hogy találja meg, akár asszony, akár férfi , akár rabszolga, akár szabad, akár fi ú, akár lány.

2.3.4. Mainz

Isis Panthea és Magna Mater mainzi szentélyét 70–80 között alapították. Az áldo-zati gödrökből 34 mágikus ólomlemez került elő 1999-ben, köztük 14 hosszabb szöveg (Gordon – Marco SIMÓN 2010: 141–189). A lelőhely jellegzetessége, hogy a táblákat feltekerve tűzbe vetették, de nem hagyták megolvadni. A megszólított istenek között egyedülálló módon megtaláljuk Cybele/Magna Mater és Attis alakját. Ugyancsak mainzi jellegzetesség (bár másutt is megtalálható) az, hogy a szavakat fordított irányban írják fel (Blänsdorf 2010: 169): ACREVON ATIVA IBITONOD = Avita(m) noverca(m) dono tibi ... = „Átadom neked Avitát, a mostohaanyát”.

2.3.5. Pannonia

Mindössze három görög átoktáblát ismerünk Pannoniából.71 A görög nyelvű átoktáblák alacsony számát egyrészt az magyarázza, hogy Pannoniában kevesen (elsősorban a keleti eredetű katonák és rabszolgák) beszéltek görögül, másrészt az, hogy a korábbi ásatások során talán észre sem vették, vagy nem tudták kibontani ezeket a leleteket.

71 Kovács 2008: Nr. 16., Carnuntum. Kovács 2008: Nr. 50., Savaria. Kovács 2008: Nr. 69., Siscia.


A carnuntumi tábla nagy része latin, csak egy mondat görög, amely Salamon gyűrűjét említi meg. A savariai ólomlemez (81x38 mm), amelyet a város temetőjé-ben, megbolygatott sírok mellett találtak, meglepően szabályos görögséggel íródott (a korra jellemző itacizmussal), és Adiectus (ΑΔΙΕΚΤΟΣ), Cupida (ΚΟΥΠΕΙΤΑ) fi a ellen irányul (3/4. sz.):

Abrasarx, átadom neked Adiectust, akit Cupeita (Cupida) szült, hogy annyi ideig, amíg itt fekszik, semmit se tegyen, hanem amint te halott vagy, úgy legyen ő is az veled együtt, annyi ideig, amíg csak él.

Egyelőre mindössze tíz latin nyelvű átoktáblával rendelkezünk Pannonia terüle-téről, közülük két szombathelyi még kiadatlan. A kiadottak lelőhelye Siscia, Emona, Carnuntum, Poetovio, Aquincum és talán Brigetio.72 A két magyarországi, nemrég kiadott latin defi xió közül az egyik Ursát támadja meg, talán valamilyen szerelmi konfl iktus miatt, a másik Iulia Nissa és társai ellen irányul, hogy ne szólhassanak többek között Oceanus ellen (Kovács – Szabó 2005–2006; Barta – Lassányi 2009). Ez arra utal, hogy a szöveg a bírósági átkok közé tartozik. Két kiadatlan latin nyelvű átoktáblát ismerünk Savariából.73

A Magyar Nemzeti Múzeumnak74 ajándékozott ismeretlen lelőhelyű (de min-denképpen nyugat-magyarországi) ólomlemezke mérete 35x41x1 mm, felirata:

Megkötöm Ursát, Gaius lányát. megkötöm Ursa testét, megkötöm Ursa szemeit, egész testét meg- . kötöm, testének bőrét és nyelvét megkötöm …

Az nem derül ki, hogy mivel vívta ki Ursa a varázsló haragját, és az ismert töredék nem tartalmaz sem isten- vagy démonnevet, sem mágikus kifejezéseket, szimbó-lumokat. A táblácskát kiadói a 2/3. századra datálják.

Az új aquincumi ólomlemezt az ún. Homokos dűlőben találták 2007-ben. A meglepően nagy méretű (170x230 mm) lemezt egy hamvasztásos sírt körülvevő

72 Kropp 2008: 8.1/1. Kupa/Horvátország (Siscia). AE 1921/95; Kropp 2008: 8. 1/2. Ljubljana (Emona); Kropp 2008: 8. 3/1 Petronell (Carnuntum) AE 1929, 228; Kovács 2008: Nr. 16; Kropp 2008: 8. 4/1 Ptuj (Poetovio) AE 1907, 99.

73 Az egyiket Barta Andrea adja ki: : Milites magistratusque. A New Curse Tablet from Savaria. ACD 48, 2012. A tábla B oldalán található a milites magistratusq[ue] (katonák és magisztrátusok) kifejezés.

74 Leltári száma MNM 2003.3.75 A szöveget Kovács P. – Szabó Á. kiadásából idézem, ahol fénykép és rajz is található

(2005–2006: 49–55.).

NÉMETH GYÖRGY 83

árokban találták. A lelet régészetileg a 2/3. századra datálható. A lamella 12 sornyi szövege így hangzik Barta Andrea és Lassányi Gábor olvasatában:

Iulia Nissa és Gaius Mutilius ne tudjon ártani sem Oceanusnak, sem Amoenának. Gaius ne tudjon ártani Feliciónak. Respecta nyelve ne tudjon ártani a szolgatár-sainak. Eunicus Surus nyelve ne tudjon Oceanus ellen beszélni. Gaius, akárcsak Iulia, ne tudjon Annianusnak ártani, amellett Decebalusnak sem a nyelve, sem a neve ne tudjon ártani Oceanusnak. Ahogyan én ezt céljától eltántorított vesszővel, mindentől távol írom, úgy az ő nyelvük, céljától eltántorítva, mindentől távol, ne tudjon ártani azoknak, akiket… fent megneveztem. Sem Gaius, akárcsak Iulia, sem Eunicus Surus a nyelvét Oceanusszal szemben ne… Betoldva: …nyelve ne tudjon…; Asellio nyelve és neve ne tudjon Oceanusnak ártani; Annianus nyelve ne tudjon…

3. KÉT FORRÁS

3.1. Kocsihajtók és lovak elátkozása

A szokatlanul terjedelmes, görög nyelvű varázsszöveget igen apró betűkkel írták fel egy 15 x 12,5 cm-es ólomlemezre.76 A karthágói hivatalnokok temetőjében, Bir el Dzsebbanában találták egy Kr. u. 3. századi sírban egy latin nyelvű átoktáblával együtt (DTAud 233).77 A varázsszöveg a halott lelkének, a hulladémonnak a meg-szólításával kezdődik.78 A tipikusan császárkori, színes démonvilág79 megidézése után csak az 50. sortól kerül sor az átok megfogalmazására: a cél a vörös sportklub lovainak és kocsihajtóinak megakadályozása a győzelemben.

A Föld és az ég teremtőjére, Ióna-ra tett esküvel kényszerítelek téged, hulladémon, akárki is vagy, az alvilági helyek feletti hatalmat birtokló istenre, Neicharopléx-ra tett esküvel kényszerítelek. A (…) lelkek istenére tett esküvel készerítelek, … A Végzet nagy istenére, Arurobaarzagran-ra tett esküvel kényszerítelek. A Földtől, amelyen nyugszik, elsőként született istenre, Blableisphtheibal-ra tett esküvel kényszerítelek. A szelek és a lelkek istenére, Lailam-ra tett esküvel kény-szerítelek. A minden élőlény (…) büntetései fölött uralkodó istenre, Rapókméph-ra tett esküvel kényszerítelek. A mennybolt urára, Achramachamarei-ra, az istenre tett esküvel kényszerítelek. Az alvilág istenére, Salbalachaóbré-ra, minden

76 Kiadásai és fordításai: DTAud 242; Wünsch 1900, Nr. 15; Gager 1992, Nr. 10; Tremel 2004, 169–171; Martin 2010, 101–102.

77 A lelőhelyhez vö. fentebb 2. 3. 1.78 Németh 2009, 55–59; és fentebb 1. 5.79 Vö. fentebb 2. 1.


élőlény urára tett esküvel kényszerítelek. 10. A holtakat vezető istenre, a szent Hermésre tett esküvel kényszerítelek, az égi Aónkreiph-ra, a Földön kóborló (?) …bnin-re, az alvilági Archphéson-ra. Az istenre tett esküvel kényszerítelek, aki minden embernek lelket ad, gegegegen nyugvó Iaó-ra. Semeseilam-ra tett esküvel kényszerítelek téged, az istenre, aki fénybe és sötétbe borítja a világot. Sabaóth istenre tett esküvel kényszerítelek, aki minden mágia emberi megisme-rését (megadta). Salamon Suarmimóuth istenére tett esküvel készszerítelek téged. Marmaraóth-ra, a második mennybolt istenére tett esküvel kényszerítelek, aki magában hordja az erejét. Az újjászületés istenére, Thóbarrabau-ra tett esküvel kényszerítelek téged. A teljes szőlőprés istenére tett esküvel kényszerítelek téged, …ieu-ra. Ennek a napnak az istenére, Aóbaóth-ra tett esküvel kényszerítelek téged, 20. amelyen esküvel kényszerítelek. Isu-ra,80 az istenre tett esküvel kényszerítelek, akinek hatalma van azon az órán, amelyen esküvel kényszerítelek. A mennybolton uralkodó istenre, Iaó iboéa-ra tett esküvel kényszerítelek téged. Az égi istenre, Ithyaó-ra tett esküvel kényszerítelek téged. Negempsenpyenipé-re, az istenre tett esküvel kényszerítelek, aki kegyesen megadta minden embernek a gondolkodást. Chóoichareamón-ra, az istenre tett esküvel kényszerítellek, aki megteremtette az emberek minden fajtáját. Échetarópsieu-ra, az istenre tett esküvel kényszerí-telek, aki kegyesen megadta minden embernek a látást. Thesthenothril-ra, az istenre tett esküvel kényszerítelek, aki kegyesen megadta az embereknek a tagjaik segítségével történő mozgást. Phnuphoboén istenre, az atyák atyjára tett esküvel kényszerítelek téged. Nethmomaó istenre tett esküvel kényszerítelek téged, 30. aki az alvást ajándékozta neked, és aki kioldott az élet gúzsából. Nachar-ra tett esküvel kényszerítelek, az istenre, aki minden elbeszélés (mythos) ura. Sthombloén-ra tett esküvel kényszerítelek téged, az istenre, aki az álmok uralkodója. Óéiaóeeéapheti-ra tett esküvel kényszerítelek téged, a légi, tengeri, földalatti, égi istenre, aki a tenge-reket kezdetben összevegyítette, aki saját magából származik, és saját magán kívül feltűnik, akinek hatalma van a tűz, a víz, a föld és a levegő felett. Még ezen felül Akti.(ó)phi Erescheigal81 Nebutosuant-ra tett esküvel kényszerítelek, a földön keresztül, a háromalakú, 40. korbácshordozó, félelemkeltő, fáklyás Hekaté neveire, az aranyszandálú, alvilági vért ivóra, Aktaié lovára. Megmondom neked a valódi nevet, amitől remeg a Tartaros, föld, mélység, ég: Phorbaborphorbaborphoror. Ba syneteiró moltiéaió védelem Napypheraió Végzet maskelli maskello phnukentabaóth oreobarzargra ésthanchuchénchucheóch, hogy segíts nekem a cirkuszban 50. november 8-án, és kösd meg minden tagját, minden idegét, vállát, csuklóját, könyökét a vörös csapat hajtóinak, Olymposnak, Olympianosnak,

80 Talán IÉSU, vagyis Jézus helyett. Ekkor már az É-t is I-nek ejtették, ez megmagyarázná az íráshibát.

81 Ereskigal sumer alvilágistennő mint Hekaté egyik aspektusa tűnik fel a késő antik mágiában, vö. Németh 2011, 112–118.

NÉMETH GYÖRGY 85

Skortiosnak és Iuvencusnak! Kínozd gondolataikat, elméjüket, érzékelésüket, hogy ne tudják, mit tesznek! Vájd ki a szemüket, hogy ne lássanak, sem ők, sem pedig a lovaik, akiket 60. hajtani akarnak, Aigyptos, Kallidromos, és bármelyik ló, amit csak velük együtt akarnak befogni! Valentinus (kocsihajtó) és (lovai,) Lampadios (...) és a Lampadiostól származó Mauros, és Chrysaspis, Iuba és Indos, Palmatos és Superbus és ...ios, a Censorapustól származó Bubalos, Ereina, és bármelyik 70. másik ló ezeken kívül, amit hajtani akar, és ha valamely másik ló lesz velük befogva, rajtoljanak túl korán, a győzelmet ne érjék el!

3.2. Egy kiadatlan gyulafehérvári átoktábla

2007-ben találták a római Apulum (ma Alba Iulia) temetőjében, egy felnőtt férfi sírjában. A sírt a 2. század végére, 3. század elejére keltezik. A töredékes ólomtábla eleje és vége hiányzik. Eredetileg fel volt csavarva, a hiányzó részek a nem szakszerű szétnyitáskor tűnhettek el. Jelenlegi mérete 11 x 6 cm.82

[defi go ……… NO-] MEN MARA NOMEN CLIAN- NES NOMEN IVLI-. ES NOMEN VA[LE]- RIES NOMEN FVSCENTIS NOMEN [S]ARMATIONI[S] NOMEN FILOM-. INI NOMEN CIRI- [..]V VIANVI.. [….. NOMEN] CLINI NOMEN FLAVIES IVLIES NOMEN AU-. [RELI]ES NOMEN IVLI- ES NOMEN NAV- [I]NVI NOMEN [……] NOMEN […..] NOMEN VALER[I]-. [ES] NOMEN FILON- [IS] NOMEN …

82 Kiadása sajtó alatt van, vö. Bounegru – Németh 2012.


[………….NOM]EN

[elátkozom … ne-] vét, Mara nevét, Clian- nis nevét, Iuli-5. a nevét, Va[le-] ria nevét, Fuscens nevét, Sarmatio nevét, Filom-. inus nevét, Ciri- acus Vianus [nevét], Clinias nevét, Flavia Iulia nevét, Au-. relia nevét, Iuli- a nevét, Nav- inus nevét, […] nevét, […] nevét, Valeria. nevét, Filon nevét [...] […] nevét

A 22 sort tartalmazó felirat struktúrája rendkívül egyszerű. Egy átkot tartalmazó igét tartalmazhatott az elején, pl. defi go (megkötöm), utána nevek következnek genitivusban, majd a nomen, vagyis név szó. A varázsló tehát nem magukat a személyeket, hanem nevüket átkozta el. A nomen, vagy görög táblákon az onoma elátkozása nem ismeretlen. Az Észak-afrikai görög nyelvű átoktáblákon még lovak onomáját is gyakran elátkozzák.83 A nomen elátkozása különösen érthető, ha nem tudjuk, pontosan ki is az a tolvaj, akit meg akarunk büntetni:

„Nomen furis qui latera irquet donatur...”

Átadom a tolvaj nevét, aki a téglákat (ellopta).

83 DTAud 234; 238; 239; 240.84 Bath, 3. század. AE 1982, 663. Vö. DTAud 122 = AE 1959, 30: „cuius nomen ignoro”;

Kropp 2008, 3.2/81: „nomen furis, si servus, si liber, puer, si puella...”.

NÉMETH GYÖRGY 87

„Nomen furis, qui frenum involaverit, si liber, si servus, si baro, si mulier deo donatur.”

Átadom a tolvaj nevét az istennek, aki ellopta a zablát, akár szabad ember, akár szolga, akár férfi , akár asszony.

Van, amikor a varázsló törölni akarja valaki nevét, akit átokkal sújt:

„Nomen delatam Naviai Lucii libertae Secundae, sive es alio nomine est.”

Eltörlöm Navia Secundának, Lucius felszabadított rabnőjének nevét, és ha más neve is van, azt is.

Van amikor az átok gyakorlatilag a nomen illetve a személynév megnevezésére korlátozódik:

„Quinti nomen.”

Quintus nevét

„Prissiae nomen depositum.”

Prissia neve van lehelyezve

Érdekesebb azonban, amikor a nomen szinte ugyanolyan testrészként szerepel, mint a fej, a szív vagy a végtagok:

„Dis inferis. Vos rogo, uti recipiatis, nomen Luxiae Auli Antesti fi liae. Caput, cor, consilium, valetudinem, vitam, membra omnia accedat morbus cotidie et si faciatis, votum, quod facio, solvam vostris meritis.”

Alvilági istenek, kérlek, fogadjátok be Luxia, Aulus Antestius lányának nevét! Minden nap legyen beteg a feje, szíve, elméje, egészsége, élete, minden tagja. Ha megteszitek, amire kérlek titeket, beváltom a fogadalmat, amit teszek, mivel megérdemlitek.

85 AE 1989, 486, Uley.86 DTAud 196, Cumae.87 Blänsdorf 2005, 23, Mainz.88 AE 1911, 148–152, Trier.89 Vagy rábízva, ti. a démonra, vö. Németh 2009.90 AE 1993, 1008, Carmona (Hispania). Ugyanehhez a típushoz tartozik a fentebb említett

aquincumi átoktábla, igaz, ott csak a nomen és a lingua, a név és a nyelv kerül átok alá.


Az apulumi defi xio a „Quinti nomen” vagy a „Prissiae nomen depositum” típusába sorolható, mivel semmi sem utal rá, hogy egy átokformulán (pl. defi go, depono)91 kívül esetleg más is szerepelt volna a feliraton. Érdekessége azonban, hogy a felirat több mint tizennégy férfi t és nőt átkozott el.

Bibliográfi a

ACD: Acta Classica Universitatis Scientiarum DebreceniensisAE: Année EpigraphiqueAudollent 1903: Audollent, Auguste: „Devotio” ou „Defi xio” ? Mélanges Boissier, Paris, 37–43.Audollent 1904: Audollent, Auguste: Defi xionum tabellae quotquot innotuerunt tam in Graecis

Orientis, quam in totius Occidentis partibus propter Atticas, in Corpore Inscriptionum Atticarum editas. Fontemoing, Paris.

Audollent 1906: Audollent, Auguste: Rapport sur des „tabellae defi xionum” récemment découvertes à Sousse. BCTH, 378–387.

Bajnok – Pataricza 2003: Bajnok Dániel – Pataricza Dóra: „…Hirdesd ki az ezernevű Isis titkait …” Egy titkosírással írt mágikus papirusz két töredékének elemzése. Sic itur ad astra 15/2–3. 109–141.

Barta – Lassányi 2009: Barta Andrea – Lassányi Gábor: Sötét fohászok. Gondolatok a római átoks-zövegekről egy új aquincumi ólomtábla kapcsán. Ókor 8/3–4, 70–77.

BCTH: Bulletin archéologique du Comité des travaux historiquesBlänsdorf 2005: Blänsdorf, Jürgen: Th e Curse Tablets from the Sanctuary of Isis and Magna Mater

in Mainz, MHNH 5, 11–26.Blänsdorf 2010a: Blänsdorf, Jürgen: Th e defi xiones from the Sanctuary of Isis and Mater Magna in

Mainz. In: Gordon – Marco Simón 2010: Gordon, Richard – Marco Simón, Francisco (eds.): Magical Practice in the Latin West. Brill, Leiden – Boston, 141–190.

Blänsdorf 2010b: Blänsdorf, Jürgen: Th e Texts from the Fons Annae Perennae. In: Gordon – Marco Simón 2010: Gordon, Richard – Marco Simón, Francisco (eds.): Magical Practice in the Latin West. Brill, Leiden – Boston, 215–244.

Blau 1898: Blau, Ludwig: Das altjüdische Zauberwesen. Landes-Rabbinerschule, Budapest.Bohak 2008: Bohak, Gideon: Ancient Jewish magic. Cambridge University Press, Cambridge.Bounegru – Németh 2012: Bounegru, George Valentin – György Németh: Cursing the nomen. ZPE

2012.Brashear 1995: Brashear, William: Th e Greek Magical Papyri: an introduction and survey. In: ANRW,

II. 18.5. De Gruyter, Berlin – New York, 3380–3684. Brodersen – Kropp 2004: Brodersen, Kai – Kropp, Armina: Fluchtafeln. Neue Funde und neue

Deutungen zum antiken Schadenzauber. Verlag Antike, Frankfurt am Main.Calame 1996: Calame, Claude: L’Éros dans la Grèce antique. Belin, Paris. Collins 2008: Collins, D.: Magic in the Ancient Grrek World. Blackwell, Malden–Oxford.Daniel – Maltomini 1990: Daniel, R. W. – Maltomini, F.: Supplementum magicum. Vol. I. Westdeutscher

Verlag, Opladen.Daniel – Maltomini 1992: Daniel, R. W. – Maltomini, F.: Supplementum magicum. Vol. II. West-

deutscher Verlag, Opladen.

91 A depono alakhoz vö. Blänsdorf 2005, 23, Mainz.

NÉMETH GYÖRGY 89

Dickie 2001: Dickie, Matthew W.: Magic and Magician in the Greco-Roman World. Routledge, London – New York.

DTAud: Audollent, A.: Defi xionum tabellae quotquot innotuerunt tam in Graecis Orientis, quam in totius Occidentis partibus propter Atticas, in Corpore Inscriptionum Atticarum editas. Fontemoing, Paris, 1904.

DTA: Wünsch, Richard: Defi xionum tabellae, IG III, 3. Appendix. Berlin, 1897.Dubois 1989: Dubois, Laurent: Inscriptions grecques dialectales de Sicilie. École Française, Roma.Dubois 2008: Dubois, Laurent: Inscriptions grecques dialectales de Sicilie II. Droz, Genf.Faraone – Obbink 1991: Faraone, Christopher – Obbink, Dirk (eds.): Magica Hiera. Oxford University

Press, Oxford.Faraone 1999: Faraone, Christopher: Ancient Greek Love Magic. Harvard University Press, Cambridge,

Massachusetts.Gager 1992: Gager, John G.: Curse Tablets and Binding Spells from the Ancient World. Oxford.Gordon – Marco Simón 2010: Gordon, Richard – Marco Simón, Francisco (eds.): Magical Practice

in the Latin West. Brill, Leiden – Boston.Gradvohl 2009: Gradvohl Edina: Az önfejű anyaméh. Ókor, 8, 2009/3. 61–62.Graf 2009: Graf, Fritz: A mágia a görög-római világban. Gondolat, Budapest.Hansen 2004: Hansen, Mogens Herman – Nielsen, Th omas Heine, An Inventory of Archaic and

Classical Poleis. Oxford University Press, Oxford.Jameson 1994: Jameson, Michael H.: Th eoxenia. In Hägg, Robin (ed.): Ancient Greek Cult Practice

from the Epigraphical Evidence. Paul Åston Vörlag, Stockholm, 35–57.Jordan 1985: Jordan, David: A Survey of Greek Defi xiones not included in the Special Corpora. In:

Greek, Roman and Byzantine Studies, 26, 151–197.Jordan 2000a: Jordan, David: New Greek Curse Tablets (1985–2000). In: Greek, Roman and Byzantine

Studies, 41, 5–46.Jordan 2000b: Jordan, David: Ephesia Grammata at Himera. ZPE 130, 104–107.Kotansky 1994: Kotansky, R.: Greek Magical Amulets I. Westdeutscher Verlag, Opladen.Kovács – Szabó 2005–2006: Kovács Péter – Szabó Ádám: Eine neue Fluchtafel mit lateinischer

Inschrift aus Pannonia. Folia Archaeologica 52, 49–55.Kovács 2008: Kovács, Péter: Corpus Inscriptionum Graecarum Pannonicarum. Editio III. Aucta.

HPS 15, Budapest.Kropp 2008: Kropp, Armina: Magische Sprachverwendung in vulgarlateinischen Fluchtafeln (defi xi-

ones). Gunter Narr Verlag, Tübingen.Martin 2005: Martin, Michaël: Magie et magiciens dans le monde gréco-romain. Paris, Éditions

Errance.Martin 2010: Martin, Michaël: Sois maudit! Malédictions et envoûtements dans l‘Antiquité. Éditions

Errance, Paris.Meiggs – Lewis 1988: Meiggs, Russel – Lewis, David: A Selection of Greek Historical Inscriptions.

Clarendon Press, Oxford. Michel 2004: Michel, Simone: Die magischen Gemmen. Akademie Verlag, Berlin.Mirecki – Meyer 2002: Mirecki, Paul – Meyer, Marvin (eds.): Magic and Ritual in the Ancient World.

Brill, Leiden.Németh 2009: Németh György: Hulladémon, ne légy engedetlen! In: Ókor 8, 2009/3–4, 55–59.Németh 2010a: Németh György: Gorgonia és a fürdős asszony. In: Xenia. Tanulmányok a nyolcvanéves

Tegyey Imre tiszteletére. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 145–152.Németh 2010b: Németh György: Jewish elements in the Greek magic of Pannonia. Journal of Ancient

Judaism, 1, 181–188.


Németh 2011: Migrations of a Goddess: Ereschigal. Science of Religion in Hungary. Ed. by Hoppál Mihály – S. Szabó Péter. Budapest, 112–118.

Ogden 2001: Ogden, Daniel: Greek and Roman Necromancy, University Press, Princeton.Ogden 2009: Ogden, Daniel: Magic, Witchcraft , and Ghosts in the Greek and Roman World. Oxford

University Press, Oxford.PDM: Betz, Hans Dieter: Th e Greek Magical Papyri in Translation, Including the Demotic Spells. Th e

University of Chicago Press, Chicago – London, 1992.Perea Yébenes 2002: Perea Yébenes, Sabino: Una reminiscencia babilónica en época romana imperial:

las invocaciones a Ereschigal en documentos mágicos. In: Perea Yébenes, Sabino: El sello de Dios (2): Ceremonias de la Muerte, Madrid, pp. 141–170.

PGM: Preisendanz, Karl: Papyri graecae magicae 1–3. ed. Teubner, Leipzig – Berlin 1928–1941.Piranomonte 2002: Piranomonte, Marina (ed.): Il santuario della musica e il bosco sacro di Anna

Perenna. Electa, Roma.Piranomonte 2009: Piranomonte, Marina: Anna Perenna a dieci anni dalla scoperta. Un riepilogo

e un aggiornamento. MHNH 9, 251–264.Pötscher 2001: Pötscher, W.: Tritogeneia und das Gebet der Athener. Acta Antiqua 41, 3–8.Preisendanz 1928–1941: Preisendanz, Karl: Papyri graecae magicae 1–3. ed. Teubner, Leipzig – Berlin.Preisendanz 1972: Preisendanz, Karl: Fluchtafel. In: Reallexikon für Antike und Christentum. 8: 1–30.Ritner 1995: Ritner, Robert K.: Egyptian magical practice under the Roman empire. In: ANRW,

II.18.5. De Gruyter, Berlin – New York, 3333–3379.Tremel 2004: Tremel, Jan: Magica agonistica. Fluchtafeln im antiken Sport. Nikephoros Beiheft e 10.

Weidmann, Hildesheim.Trzcionka 2007: Trzcionka, Silke: Magic and the Supernatural in Fourth-Century Syria. Routledge,

London – New York.Versnel 1991: Versnel, Hsenk: Beyond Cursing: Th e Appeal to Justice in Judicial Prayers. In: Faraone,

Christopher – Obbink, Dirk (eds.): Magica Hiera. Oxford University Press, Oxford, 60–106.Versnel 2010: Versnel, Henk: Prayers for justice in East and West: Recent Finds and Publications.

In: Gordon, Richard – Marco Simón, Francisco (eds.): Magical Practice in the Latin West. Brill, Leiden – Boston, 275–354.

Wünsch 1897: Wünsch, Richard: Defi xionum tabellae, IG III, 3. Appendix. Berlin.Wünsch 1898: Wünsch, Richard: Sethianische Verfl uchungstafeln aus Rom. Teubner, Leipzig.Wünsch 1900: Wünsch, Richard: Neue Fluchtafeln. Rheinisches Museum 55, 62–85; 232–271.ZPE: Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik

Sötét varázslatok

Documents

Transcript of Sötét varázslatok